KARPATIA. A gondolkodó magyarok lapja. Politikai, történelmi, kulturális havilap

KARPATIA A gondolkodó magyarok lapja

MAI SZEMMEL Kivont karddal, szemben a tömegemberrel

Politikai, történelmi, kulturális havilap

Z. Kárpát Dániel........................................................4

Alapító fõszerkesztõ: Z. Kárpát Dániel Vezetõ szerkesztõ: Bakondy Péter, Gáll Sándor, Samu Pál Attila Olvasószerkesztõ: Bencsik László Terjesztési vezetõ: Kapitány Krisztián Tervezés, tördelés: Pásztor Andrea Címlap: Székely Kornél A.D.

Szentmihályi Szabó Péter ...........................................6

Állandó szerzõink: Blazsek Anita, Bogár László, Gubicza Eszter, Nagy Szimona, Gáll Sándor, Jámbor Márk, Juhász László , Mirkóczki Ádám, Sepsiszentgyörgyi Dénes, Szentmihályi Szabó Péter, Pintér Gábor, Vaskó Márton, Wittner Mária, Z. Kárpát Dániel. A névvel ellátott cikkek, írások tartalmáért az író felelõs.

(wiki)Lék ................................................................12

Kiadja és a kiadásért felel a Kárpátia Mûhely Lapkiadó Bt.

A Duna mint árucikk? ...........................................18

HU – ISSN 1589-0406

Kétség és remény Médiaörvény.............................................................8 Színház az egész világ?.............................................9 Jogutód nélküli Trianon Beszélgetés Szaniszló Ferenccel ................................10 KATEDRA GONDOLATÉBRESZTÕ Magyar asztalra nomád ételt! Beszélgetés a magyar ételfutár alapítójával................14 KITEKINTÕ Kitekintõ ................................................................16 GONDOLATÉBRESZTÕ GLOBÁLIA HÁBORÚJA A gazdasági önvédelem bástyája: Tirol

A lap elõfizethetõ a kiadónál, árusításban terjesztik a Lapker Zrt. és az alternatív terjesztõk.

Beszélgetés Bankos Lászlóval és Adriennel...................20

http://www.karpatiamuhely.hu [email protected] Rendelés, elõfizetés: [email protected] Levelezési cím: Kárpátia Mûhely Bt. 1380 Bp., Pf. 1129.

Közösségi háborúk.................................................23

Információ, elõfizetés, terjesztés: 06-20/4188-165 Ügyelet hétköznap 17:30–19:30-ig Elõfizetési díj: fél évre: 2150 Ft egy évre: 4300 Ft Megjelenik minden hónap tizedik napján. Kapható az újságárusoknál és a nemzeti könyvesboltokban. Kérje a Karpatiát akkor is, ha nem látja! A Karpatia szinte egyedülálló módon párt- és alapítványi, szervezeti pénzektõl FÜGGETLEN kiadvány. Nálunk nincs megrendelõ, aki megszabja, mirõl írjunk. Munkatársaink az írásért, oknyomozásért költségeik megtérítése felett nem részesülnek semmiféle juttatásban, munkájukat civil állásuk mellett, a hazájuk iránti elkötelezettség okán látják el.

Kijutni a boszorkánykonyhából ............................22 A vizek megmentõje...............................................25 ÉLETMÓD Láthatatlan sugárözön ...........................................26 MÛHELY Hit és magyarság Beszélgetés lovag vitéz Jávor Zoltánnal, Szeleczky Zita szellemi hagyatékának gondozójával..28 Pálffy Tamás, a rettenthetetlen..............................30 Tudósszemmel Teleki Pálról Beszélgetés dr. Kubassek János geográfussal .............32 Erõt próbáló hun harci játékok.............................34 A jó szokás tartja az országot! Beszélgetés Varga Kitti hagyományõrzõ esküvõszervezõvel ....................................................36 Erõdök a hunok ellen ............................................38 A Termékeny félholdtól a Kárpát-medencéig Beszélgetés Marton Veronikával..................................40

2011. JANUÁR – KARPATIA

3

Z. KÁRPÁT DÁNIEL Üzenet a törésvonalról

Kivont karddal, szemben a tömegemberrel A csendes téli esték hosszabbak a megszokottnál: ilyenkor a helyükre, rendszerbe kerülnek a világ dolgai. A mesterséges fények elhalványulnak, s az marad, amit valóban érdemes látni. Régi kötetek nyílnak ki, sok éve nem látott barátok kerülnek elõ, visszajön valami a kandalló mellett átbeszélgetett éjszakák hangulatából. A természetellenes, beteges dolgok ilyenkor még inkább taszítóak, s ezekbõl még mindig akad bõven, akkor is, ha a magunk mögött hagyott év bizony hemzsegett a sikerektõl. A dekadenciát jelzi ugyanakkor az a korunk jelképének tekinthetõ hírmorzsa is, amely nem került a híradásokba, ám mégis mellbevágó: túllépve az idei századik fagyhalálon, egyes önkormányzatok fontolgatják úgynevezett „szociális erdõk” kijelölését vagy telepítését. A hangzatos nevû növénycsoportosulások „kinevezésétõl” azt várják, hogy megállítsák a brutális méreteket öltött falopásokat, hiszen az utóbbi évek megengedõ hatóságainak köszönhetõen tízezrek rendezkedtek be arra, hogy más tulajdonát vegyék el. Emiatt idegenek erdeibõl vágják ki a téli tüzelõjüket, néhol teljes erdõket irtottak ki, a pusztítás pedig már olyan mértékû, hogy mérhetõen súlyosbítja az árvizek romboló erejét és kopárabbá teszi a Kárpát-medencét. Mindezt azért, hogy a roncstársadalom egyes tagjainak nullához közelíthessen a fûtésszámlája. E jelenségre volt válasz az új büntetõszabályozás: már a kisebb értékû falopásokat is elzárással „díjazhatják”, de lefoglalhatók a tolvaj szerszámai is. A liberális médiát azóta megtöltik a fagyoskodó extolvajok sirámai, akik jogaiért a liberálisok inuk szakadtáig harcolnak a gaz Magyarország ellen… S hogy miképp lesz ebbõl korkép és kórkép egyben? Attól a ponttól, mikor is a nélkülözõknek nem munkát próbálnak adni, hanem „lehetõvé akarják tenni a tüzelõ ingyenes beszerzését” az erre kijelölt erdõkben, pillanatnyilag nem használt mezõgazdasági területek beültetésével. Magyarul legalizálnák a lopást, és a „rászorulók” miatt visszaerdõsítenék az õseink által egészséges mûvelésbe vont területeket. Irány a kõkorszak! Hiszen az okos döntéshozók fejében fel sem merült, hogy ezeken a földeken termelni is lehetne, abból pedig megélni. A rövidlátó gondolkodásmód eleve leleplezõdik a távlatok hiányában: ha a roncstársadalom létszáma nõttön-nõ,

4

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

akkor majd sorra újabb erdõket telepítünk, beborítva az Alföldet is? A megoldás tehát a munka lenne, és az, hogy ne nézzünk el senkinek semmilyen bûnt, a világ pedig ne forduljon ki önmagából. Utóbbi érdekében a Karpatia és a nemzeti, radikális oldal erõfeszítései közül számtalan járt mérhetõ eredménnyel, sikerrel. A pár éve még megmosolygott népesedési katasztrófa vagy éppen a tanyavilág feltámasztásának általunk elõtérbe helyezett kérdésköre mára mindennapos beszédtéma, ahogy a bevándorlás veszélyei vagy a keleti nyitás szükségessége is.

Ma arra lenne szükség, hogy ezek mellett ne csak lapunk tárgyalja folyton a vásárlók védelmének eszközeit a multikkal szemben, s hogy szemétlerakóból újra Európa éléskamrája lehessünk. Ez a jövõ. Éppen ezért mondom, hogy a megmûvelhetõ földek területét tudatosan csökkentõ, munkáról lebeszélõ „szociális erdõk” telepítése a múltat jelenti, tükrözi, mert ezáltal nem építenek, hanem felélnek valamit. Persze lehet, hogy egyszer újra elõvesszük õseink tudását és újra lesznek közösségi földek, ahol minden szükséget szenvedõ ültethet és termelhet, de ezt bizonyosan nem a környezetünk és saját magunk rovására tesszük majd. A jövõ felé csak az mutathat, ha újra összeér a régiek tudása, õsi, a honvisszafoglalás elõtt is vallott hitünk, a keresztény szociális intézményrendszer újjáépítése és a kérlelhetetlen, kompromisszumoktól mentes radikalizmus. Rovásírás és a klebelsbergi iskola. Palatábla a digitális helyett. Hús-vér barátok a világhálós ópiummal szemben. Erõs, kiképzett, hagyományaikat ismerõ, olvasni tudó és szeretõ magyar fiatalok a celebvilág ellen. Mert ezekben az években a gyökereit felismerõ, nacionalista, önfenntartóvá és önvédõvé váló ember szellemi háborúba

Z. KÁRPÁT DÁNIEL indul a tömegember ellen. Már Márai is élesen látta röpiratában, hogy semmi nem öregszik, kopik olyan gyorsan, mint a csodagép, amely mögött nem áll vigyázó, tökéletesítõ szándékával és erkölcsi erejével a teremtõ ember. Márpedig a tömegember létrehozta Szép, új világát, melyben minden fémszínben pompázik, mindenki „hatékony”, ám a társadalom hagyományai, rítusai, közös jelképei szétfoszlani látszanak. Ezért olyan örömteli, hogy ezen a fronton a magyarság az utóbbi idõben nagyot lépett a gyõzelem felé, hiszen egyre többen látják be, hogy gyökereink felvállalása nélkül nem megy. Ezért megismerik õstörténetünket, kiszûrik ezekbõl a mellette terjesztett hiteltelenítõ õrültségeket, majd különösebb önmegerõszakolás nélkül nemet mondanak a fogyasztói társadalom „értékeire”. A karácsonyi idõszak ennek kiváló példáját adta: számosan nem a plázákban vadásztak akciós termékekre, hanem felelevenítették a régi magyarok rituáléit. Ezek szerint ugyanis a téli napforduló idején, amikor hosszabbodnak a nappalok, a fény pedig gyõzedelmeskedik a sötétség felett, meg kellett áldani a fiatal kerecsensólymokat, és az éppen születõ Nap felé bocsátani õket, elsõ szabad útjukra. Ezen a hagyományon pár éve sokan még mosolyogtak volna, de ma már széles tömegek látják be, hogy egy társadalmat, közösséget csak a közös ünnepek és jelképek tarthatnak egyben. A kulturális szegénységet pedig pont az alatt értjük, ha valaki nem kapta meg a közös hagyományok ismeretét, akár az iskola, akár a család hibájából. Márpedig manapság gyakori, hogy a bankigazgató gyermeke éppúgy nem kapja meg, mint a gyári munkásé. Ennek és nem másnak köszönhetõ az a tény, hogy az élet sorsfordulói,

melyek súlyos jelentõséggel bírtak a régi magyarok életében, mára a többség számára nem nyújtanak támpontokat. A magyarok négyötöde saját bevallása szerint nem hisz semmiben, háromnegyede pedig úgy érzi, nem tud eligazodni a világban. Ebbõl ered a krónikus stressz, a sok mentális beteg, de a rengeteg öngyilkosság is. Ismerek nehéz sorban élõ hagyományõrzõ családokat is, de érdekes módon az irányvesztettséget nem látom rajtuk. Azt sem érzem a társaságukban, ami az egyik legsúlyosabb lelki probléma Magyarországon: az emberek elfelejtették, hogyan kell megülni az ünnepeiket! Mára természetesnek számít, hogy a felnõttek hétvégén is agyondolgozzák magukat, régen azonban az volt a rend, hogy a nagycsalád tagjai együtt töltik legalább ezt az idõt, egymásból épülnek, az utódok pedig így kapják meg az életben való eligazodáshoz nélkülözhetetlen, helyes viselkedésmintákat. A család együtt vígadt, közösen töltötte az évköri ünnepeket, de együtt is temetett, ha arról volt szó. Az emberek pedig mintegy beleszülettek a hagyományokba, nem a tévébõl tanultak, s megélték a rítusokat, melyek hiánya egy nemzet identitásának elkerülhetetlen felhígulását okozza. Ezért szívet melengetõ érzés látnom, hogy egyre többen ismerik, de meg is élik a karácsonyi „kántálást”, a menyegzõ õsi szokásait, vagy a kendõ átadását jegyesük számára. Ezek az ismert történelem elõttrõl származó rituálék önmagukban is csodákat hordoznak: õseink annak ellenére meg tudták õrizni õket, hogy a kiirtásuk szándéka ezer éve folyamatos. Éppen ezért õrizzük a parazsat – csillogó szemmel. Z. Kárpát Dániel

Ismét õstörténeti, tematikus KARPATIA Annak érdekében, hogy könnyebben õrizhessünk az õseink által ránk hagyott tüzet és megismerkedhessünk a honfoglalás-hazatérés elõtti magyarság életvitelével, gyökereivel, e hónapban a lapban ismét õstörténeti dossziét talál. Kérjük, adja e példányt bátran gyermekei, unokái kezébe, hogy pótolhassuk a közoktatás hiányosságait!

FIZESSEN

ELÕ A

KARPATIÁRA!

Új elõfizetõink között FankaDeli Magyarok Nyilai címû CD-jjét sorsolunk ki!

Az elõfizetés díja belföldön fél évre 2150 Ft, egy évre 4300 Ft, amelyet a Bp. 1399, Pf 701/531. címre adhat fel rózsaszín, belföldi postautalványon.

Fizessen elõ átutalással! Címzett: Kárpátia Mûhely Bt., OTP Bank, 11703006-20417240 (Nyugdíjas, diák és kirívóan szegény körülmények között élõ olvasóink számára a díj évi 3500 Ft! – hogy melyik összeget fizeti be, saját döntésére és lelkiismeretére bízzuk.)

A megrendelés feltételeirõl a 06-220/ 418-88165-ös telefonszámon érdeklõdhetnek minden hétköznap 17:30-119:30-ig. Kérésre csekket küldünk. Kérjük nevüket, címüket nyomtatott betûkkel írják a csekkekre, a könnyebb és gyorsabb feldolgozás végett!

SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER Ha én fiatal volnék

Kétség és remény E sorokat karácsony idején írom, nem éppen az új esztendõre gondolva, hanem arra, milyen szerény ajándékkal tudnám meglepni népes családomat ezen a fekete, esõs ünnepen, de hát minden munkából élõ család ugyanígy számolgatja az egyre kevesebbet érõ forintokat, tologatja a vérszívó sárga csekkeket. Tényleg legjobb volna Antall József mondásával élve „alámerülni, és kibekkelni”, amíg jobbra (és tényleg jobbra!) fordul a magyarok sorsa, de még a kormány is nehéz évet ígér megint. A közvélemény-kutatások is azt jelzik, amit magam is érzek: a nép kezd elfordulni, megcsömörleni a politikától. Nem új dolog ez, minden választás után bekövetkezik – a reményt felváltja a kétség, majd az ellenséges közöny. Veszedelmes lelkiállapot ez, ha egy egész országon elhatalmasodik. Eddigi életem során már sokszor megtapasztaltam: botor dolog a „felsõbb szervek” jóindulatára és bölcsességére várni. Bármilyen barátságos arcot vág az Állam, a sarcot kiveti és közli a jobbágyokkal, nem dolgoznak eleget, nem elég versenyképesek a többi állam jobbágyaival. Ha én lennék az Állam helyében, magam sem tehetnék mást, kicsit sajnálkoznék, kicsit próbálnám támogatni a legszegényebbeket, de hárommillió koldussal még egyik rendszer sem tudott mit kezdeni, legfeljebb betiltani a koldulást. A nemzet ellen elkövetett bûnök árnyéka hosszú, ha az ember elkezdi számolgatni õket, sok száz évre visszamenõleg kutathatja a máig tartó folytonos romlás okait, mégsem jut semmire, legfeljebb csodálkozik, hogy „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” még mindig élünk ezen az egyre veszélyesebb bolygón, mely csupán porszem a mindenségben, de számunkra az egyetlen. Ilyenformán, saját jelentéktelenségem tudatában felesleges azon töprengenem, tettem-e egyáltalán bármit is, amitõl kicsit elõbbre ment a világ vagy legalább a hazám, és vajon mindent megtettem-e, ami tõlem telt, amire Isten elhívott? Jól sáfárkodtam-e a nekem kiszabott idõvel, nem pazaroltam-e tehetségemet múlandó dolgokra, apró, bár fontosnak látszó ügyek szolgálatára? Tudtam-e viszonozni mindazok szeretetét, akik megajándékoztak bizalmukkal, barátságukkal, támogatásukkal? Az utóbbi idõben egyre többször veszem elõ régi, kedves gyermekkori olvasmányaimat, talán már készülõdvén a második gyermekkorra, az öregségre,

6

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

talán mert egyre kevésbé tetszik ez a mostani világ és benne a mai emberek, hiedelmek, célok, szavak. Közben eltelt az ünnep, fehér lepel borítja a tájat, legjobb lenne hosszú, téli álomra berendezkedni és felébredni tavasszal. Próbálom humorral és iróniával követni a politikai eseményeket, de nem mindig sikerül: a huzakodás a magánnyugdíj-pénztár és a médiatörvény körül Lilliput parlamentjének és közvéleményének körülményeire emlékeztet, de a világpolitikában is valami szánalmas, kisszerû bizonytalanság és tehetetlenség érzékelhetõ. Azt mindenki látja, hogy így nem jó, de a diagnózist semmiféle terápia nem követi: minél nagyobb egy szervezet, annál nehézkesebb és céltalanabb: ilyenek lehettek a Római Birodalom utolsó évei. Rémület, tanácstalanság és beletörõdés: a régi istenek meghaltak, többé nem segítenek. A korszak- és paradigmaváltás elkerülhetetlen, de senki sem tudja, miként kellene hozzáfogni, vagy legalább viszonyulni hozzá, mert a jövõnek még a körvonalai sem rajzolódnak ki. Mindegyik nép szeretné megtalálni a kitörési pontot, szeretne „versenyképessé” válni, de már régen nincsenek versenyszabályok, és a verseny tétje sem világos. Csak egyet tudunk: egymás kárára kell gazdagodni, olcsón venni és drágán eladni, de ez a szatócs-gondolkodás nem alkalmas a valódi problémák megoldására, a Szent Piac hamis bálványnak bizonyult, romjai és törmelékei között bóklásznak bankárok és koldusok. Ahogyan a régi, jó mesterek által és jó anyagból készített bútorok is évszázadokig „élnek” és nem mennek ki a divatból, sõt egyre értékesebbek lesznek, úgy van ez az eszmékkel is. Az új eszmék és elméletek gyorsan szemétdombra kerülnek, vissza kell térnünk az alapvetõ, sok évezredes bölcsességekhez és igazságokhoz. A modern kultúra is eldobható javakat termel tömegméretekben, és a sokmilliárdnyi ember paradox módon egyre kevésbé képes valami maradandót alkotni irodalomban, zenében, képzõmûvészetben, filmen. Persze az is lehet, hogy a zsenik köztünk élnek, csak már képtelenek vagyunk felismerni õket, és az is elképzelhetõ, hogy – akárcsak Madách falanszterében – Michelangelo széklábat farag, és még örül is, hogy van munkája. A „modern” ember, akárcsak jómagam, ide-oda kóvályog a világháló rabjaként, mindenütt ugyanazok a hírek, mégis valami olthatatlan kíváncsiság és reménykedés vezérel mindenkit valami más, va-

lami jobb után – de többnyire csak kínos érzésünk erõsödik, hogy az emberiség megõrült, vagy legalábbis többnyire bolondok üzemeltetik és írják tele az internetes portálokat. Látszólag követhetetlenül gyorsak a változások, valójában mégis a tespedt állandóság fojtogatja az emberiséget, mert a nemzetek és a világ vezetõi csak görgetik maguk elõtt a problémákat, abban reménykedve, hogy valami történik, majd egy másik vezetés képes lesz valamilyen megoldásra. Ami egykor a „nagy” Szovjetunió bomlási folyamatát jellemezte, most átterjedt az egész világra, mely civilizációs és kulturális zsákutcába jutott. A mi megosztott és fogyatkozó népünk többsége talán nincs is tisztában ezzel a minden korábbinál nehezebb válsággal és annak természetével. Talán

jobb is, hogy nem tudja, milyen megpróbáltatások várnak rá. Az „ahogy lesz, úgy lesz” bohém életstratégiája minden nehéz korszakban gyõzedelmeskedett, míg a vallásos emberek Istenre, a történelem urára, a Gondviselésre bízzák a jövõt. Az emberiség nagy családja mintha most is titokban arra számítana, hogy egy hatalmas háború vagy egy minden eddiginél nagyobb természeti katasztrófa megoldaná vagy elnapolná az alapvetõ kérdést: együtt halad-e valamilyen közös, értelmes cél felé, vagy folytatja a „mindenki mindenki ellen” háborúját a nagyobb haszonért, a jelenért a jövõ ellen. Elnézést kérek, hogy ilyen borús gondolatokkal kívánok a Karpatia minden kedves olvasójának boldogabb újévet és az általam vázoltnál szebb jövõt. Szentmihályi Szabó Péter

Mûhelytitok Indul a Karpatia-életmentõ program! A Karpatia immáron tízéves, s bár tartalmát és a belé fektetett munkát tekintve talán még soha nem volt ilyen erõs, csapatunk nem ül a babérjain. Az év elsõ felében komoly vérfrissítést hajtunk végre lapunkon annak érdekében, hogy még teljesebb képet adhassunk a magyar jövendõ biztos útjairól. Új rovataink indulnak, mint az „Elhallgatott történelem”, új típusú irodalmi barangolóink, valamint a magyarok pénztárcájának minden eddiginél erõsebb védelme hasznos vásárlási tanácsokkal. Emellett a közeljövõben frissen csatasorba állt szerzõinkkel felkeressük az utóbbi húsz esztendõ legtöbb magyar géniuszát Andrásfalvy Bertalantól Molnár V. Józsefig. Számaink többségében pedig kiragadunk egy-egy fontosabb témát, mint a magyar föld, a szabad sajtó vagy Trianon felülvizsgálatának kérdését, s az ilyen tematikus számokban megoldásokat keresünk az igazi rendszerváltás elérése érdekében. Õstörténetünket illetõen pedig még bátrabban nyúlunk vissza õseink örökségéhez, táltosaink hitvilágához, a régi magyarok mindennapjainak szokásaihoz. Azt sem tagadjuk, hogy a nincstelenség az elõzõ év telére tetõzött Magyarországon, és ez a példányszámunkra is hatással volt: számos barátunk a nélkülözés miatt a Karpatián kényszerült spórolni. Ezért olyan helyzetbe kerültünk, hogy nem veszíthetünk egyetlen további olvasót sem, mert ez már hosszú távú fennmaradásunkat veszélyeztethetné. Így hát abban a reményben, hogy a helyzet súlyát olvasóink is belátják, a továbbiakban még elszántabban tesszük a dolgunkat. Iskolákba jutunk el, könyvtárakat látunk el ajándékpéldányokkal, s „Tanúkat keresünk” programunk során újabb olyan hõsöket szólaltatunk meg, akiket életkoruknál fogva talán már csak e pár évben lehet. „Temetetlen múlt” sorozatunk folytatásaiban pedig elfeledett nagyjaink mûveit adjuk ki – nem túlzás, hogy a Karpatiának meg kell maradnia, ha e felbecsülhetetlen értékékeket meg kívánjuk õrizni. Ebben számítunk minden kedves barátunkra! Ennek elsõ lépéseként – amellett, hogy kérjük, vásároljanak minél több példányt – úgynevezett „toborzó” elõfizetéseket indítunk. Ezek névleges, ezer forintos összegért három hónapig juttatják el lapunkat egy olyan barátjához, ismerõséhez, akirõl ön úgy gondolja, jó eséllyel hosszú távon is olvasónkká válhat. Annak pedig, aki ily módon is támogatja nemzetmentõ munkánkat, ajándékozunk egyet a hallatlanul sikeres, fából készült Karpatia-tollakból – hogy együtt írhassunk történelmet!

2011. JANUÁR – KARPATIA

7

Médiaörvény Kína után vagy a liberálisok ellen? Az új médiaszabályozással a kormányzat saját keze alá vonta a teljes írott és elektronikus sajtó irányítását, s így szabadon dönthet a kisebb orgánumok élete és halála felett. Tény, hogy véget kellett vetni a liberális ámokfutásnak, ám kérdéses, hogy az egypárti médiahatóság nekifog-e az utóbbi húsz esztendõ romjainak eltakarításához. Arról pedig a gyakorlat dönt majd, hogy a kisebb, nemzeti radikális mûhelyeknek is jut-e a tízmilliós bírságokból, vagy pedig végre elkezdõdik a szellemi környezetszennyezés visszaszorítása. Egyenesen visszataszító és szánalmas, ahogy a kommunista gyökerû médiumok képviselõi a demokrácia végérõl és diktatúráról beszélnek, fõleg annak tudatában, hogy például 2006 õszén hallgattak a leginkább kirívó, emberi jogokat sértõ, állati cselekményekrõl: nem számoltak be arról, hogy a „rendõrök” hétszer lõttek hátba egy vak embert és a Rádió udvarán kínoztak ártatlan magyarokat, úgy, hogy másnap a vért slaggal kellett lemosni… Hogy a balliberális szemétdomb eltüntetésére sor kerül-e, egyelõre nem tudni, ugyanis az új médiahatóság sem kötelezi a médiumokat a lapunk szakértõi által régóta követelt társadalomépítõ stratégia kialakítására. A médiatörvény módosításának fõ iránya, hogy ezentúl a fideszes Médiatanács és a Médiahatóság ellenõrzi a teljes magyar nyomtatott és világhálós sajtót, közös vezetéssel, Szalai Annamária irányítása alatt. A kilenc évre (!) kinevezett vezetõ így korlátlan hatalmat nyert a tartalom és terjesztés ellenõrzésétõl a közszolgálati adókig. Ennek egyetlen komoly elõnye lehet: egyazon szerv állapítja meg a jogsértést és bírságot: nem kell öt évet várni azért, hogy a Mónika Show-t fél órára elsötétítsék. Csakhogy ez már diktatórikus ellenõrzés: kizárja a parlamentet, az ellenzéket, a civil szférát, mivel a Médiahatóság tevékenységének ellenõrzése annyiból áll majd, hogy évente egyszer beszámol az Országgyûlésnek. A közmédiumokat lényegében összevonták, így míg eddig 4-5 stáb tudósíthatott többféleképpen egy eseményrõl, addig ezentúl egy fog.

8

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

A közszolgálati mûsorgyártást pedig egy alap veszi át, amelynek vezérigazgatója a Hír TV volt vezetõje, Fazekas Csaba lett. A munkatársakból pedig 49 maradt meg: nyilvánvaló, hogy ennyi ember csak az igazgatás ellátására elég, s így az MTV, a Duna TV vagy az MR még ha akarna, sem tudna saját mûsort gyártani. Az új, pártirányítású szabályozás legijesztõbb eleme az, hogy brutális büntetési tételekkel dolgozhat. Nyilvánvaló, hogy az ártalmas, balliberális hírgyárak esetében ezek ellen nem lenne sok kifogásunk, de elvileg semmi sem zárja ki, hogy pusztán politikai célzattal kisebb, tisztességes lapok és adók is áldozatul essenek, mivel abszolút szubjektív döntések kérdése, hogy mi lesz büntethetõ és mi nem. Ebbõl pedig egyenesen következik az öncenzúra, mellyel a lapok egy része már most él – ez a sajtószabadság végét vizionálja. Érthetetlen az is, hogy az új hatóság lényegében bármikor „házkutatást” tarthat a szerkesztõségekben és vegzálhatja a munkatársakat. Az új rendszer „elsötétítheti” az internetet is: ami a gyakorlatban arra vezethet, hogy a kormány egyes honlapokat a hazai internetszolgáltatók utasításával elérhetetlenné tesz, egyszerûen megszüntet. Ilyen esetben új szerver sem segít, a honlap, a cím Magyarország területén fizikailag elérhetetlen lesz. Ilyet napjainkban egy országban, a Kínai Népköztársaságban szokás csinálni. Nyilvánvaló, hogy például a pedofil oldalakat el kell tüntetni a hálóról, de ez normális körülmények között nem lehetne médiaszabályozási kérdés: legyen büntetõjogi kategória! Ellenkezõ esetben semmi sem zárja ki az ártatlan, akár nemzeti oldalak likvidálását sem. Tetszetõs lépés, hogy a médiahatóság százmillióval sújtotta a TV2 Édesnégyes címû undorító mûsorát, a Neo Fm rádió pedig 25 milliót kapott reklámidõ-túllépés miatt, de ennél sokkal több kell, hogy a média eddigi kártevõinek siserehada visszaszoruljon. Védeni kelle-

ne nemcsak a nemzeti mûhelyeket, mint amilyen lapunk, de anyanyelvünket is. Szaporítani a határon túli híradásokat és csökkenteni a hatásvadász és brutális bûnügyi hírek arányát. A sajtószabadsággal eddig sem volt gond Magyarországon (sokkal inkább a szabadossággal), ezért reméljük, az új hatóság gyakorlata nem ezt, hanem a liberális kórust igyekszik el-

tüntetni. Ugyanakkor az a tény, hogy a törvény lehetõséget ad a bárkivel való leszámolásra, több mint riasztó. A nemzeti radikális mûhelyek mindig megtalálták a túlélés felé vezetõ utat, s ez így lesz a jövõben is. Azonban sokkal inkább támogatásra szorulnának, mint állandó harcra. Eperjes József

Színház az egész világ?

tagja csoportszexet imitál… János vitéz Tündérországában a tündérek prostituáltak, a helyszín egy büdös metrómegálló, míg a Pokoli disznótor címû darab fõszereplõje egy vörös bõrtangába bújtatott férfi, a cselekmény vezérfonala pedig egy orgiaszerû mulatozás. Azonban a gusztustalan elemekbõl ennyi sem volt elég: Arisztofanész Lüszisztraté címû komédiájának reklámja egy rózsaszín, marcipánból és fagylaltból készült fallosz, mely nemzetközi szinten is megbotránkoztatta a mûkedvelõ közönséget, csakúgy, mint a homoszexuális Jézust ábrázoló botrányos kiállítás egyik képe. A sor végtelennek tûnik: betegesen erõltetik azt a szemléletet, mely szerint a klasszikus darabokat csak „újraértelmezve” lehet színpadra állítani.

Gyalázat és tömegundor a Nemzeti Színházban Az intézmény fõigazgatója, Alföldi Róbert két hónapja rezzenéstelen arccal járult hozzá, hogy november 30-án este elõadást és állófogadást tartsanak a Nemzeti Színház nagytermében „Nagy-Románia” megalakulásának és Erdély Romániához való csatolásának 92. évfordulója elõestéjén. Bár a botrány kirobbanása miatt a gyalázatos rendezvényt lefújták, a deviáns vezetõ azóta sem érti, mi lehetett a probléma ezzel… Adott tehát az elsõ „házi feladat” az évkezdésre a kormányzat számára: el kell kezdeni a szellemi kártevõk eltakarítását. Akkor, amikor Alföldi úgy döntött, engedélyezné az újabb koccintást, elfeledkezett arról, hogy Erdély elvesztése történelmünk egyik legkínzóbb momentuma, s ami Románia nemzeti ünnepe, az Magyarország nemzeti gyásznapja kellene hogy legyen. Azzal pedig, hogy lemondták a „jeles” eseményt, a lényeg nem változott: Alföldi Róbert tavaly nyár óta áll a Nemzeti élén, s munkássága a legnagyobb jóindulattal is undorítónak nevezhetõ. Az elmúlt másfél év ugyanis bõvelkedett az új igazgató „nyitott, integráló és korszakalkotó” ötleteiben, melyeket leginkább a hozzá nem értés és az aberráció jellemzett. A modern darabokban erõszak, trágárság és pornográfia váltották egymást. Hangsúlyozzuk: mindez abban a színházban történt, mely kultúránk egyik szimbóluma, s az adófizetõk pénzébõl fenntartott, közcélokat szolgáló létesítmény. Alföldi itteni ámokfutása elborzasztó: a Park címû elõadásban például egyes színészek végig meztelenül játsszák szerepüket, s a darab végén egy idõs ember megerõszakol egy kamaszlányt. A Szentivánéji álom címû darab bizonyos jeleneteiben egy meztelen férfi szamarat játszik egy méretes tárggyal a lába között, majd a színi gárda több

Régen, a normális világban a színházi élet egészséges menetéért maguk a társulatok feleltek. A színigazgató vagy fõrendezõ összegyûjtött egy társaságot, ahol nagyjából rendelkezésre állt a színészi kvalitások és karakterek teljes spektruma, nagy egyéniségekkel az élen. Így nem volt szükség a klasszikus darabok „újraértelmezésére”, elég volt a mûbe csempészni a rendezõ eredetiségét, a valódi mondanivaló megtartásával. Mégis azt látjuk, hogy a nemzet nagy színészei napjainkban vidéken kénytelenek kisebb munkákat vállalni a puszta fennmaradás reményében, míg a parázna, felvállalhatatlan szerepeket nemzetünk színházában kezdõ, olykor tehetségtelen színészek játsszák. Mivel kulturális fejlõdésünk kihatással van a jövõ nemzedékeire is, a rendteremtés halaszthatatlan feladat. Márpedig itt fejétõl bûzlik a színház. Bencze Júlia 2011. JANUÁR – KARPATIA

9

Jogutód nélküli Trianon Beszélgetés Szaniszló Ferenccel „Az elmúlt húsz év egy nemzet kidobott két évtizede volt. 1989-ben csak gazdát cseréltünk” – hallhattuk egyik adásában. A mûsorvezetõ továbbra is tabukat döntöget, nyíltan beszél a magyarság problémáiról, kimondja, amit más nem mer. Nincs tekintettel a hivatalos álláspontokra, az aktuális politikai elvárásokra, ezért sokan azon csodálkoznak, hogy lehet még képernyõn egyáltalán… Megalkuvás nélkül megy a maga által kijelölt úton, ezért vele, a népszerû televíziós szakemberrel beszélgettünk arról, merre halad országunk a tavaszi „fülkeforradalom” óta. – Háromnegyed évvel a választások után hogyan látja az összmagyarság helyzetét? „Jó útra tértünk?” – Akadnak pozitívumok, ilyen például a magyar állampolgárság megadása a határon túli magyarok számára. Ez a törekvés biztató, de e mellé feltétlen meg kellene adni a szavazati jogot is. Ez a kormánypártok érdeke is, hiszen ha 2002-ben megtették volna, akkor az elmúlt nyolc évben is a nemzeti oldal kormányoz… Nehezíti a helyzetet, hogy országunk az úgynevezett euro-atlanti – valójában „euro-antanti” – integráció tagja, mely a magyarság ellenségeit tömöríti. Bár ez a világrend a végét járja, és az utolsókat rúgja – de azt is belénk. Ezen változtatni egyelõre aligha tudunk, de az biztos, hogy a magyar állampolgárság megadásának útján jó felé tartunk. A következõ fél évben Magyarország az Európai Unió soros elnöki tisztségét tölti be, mely önmagában nem kecsegtet semmivel, hiszen az Unió egy önmûködõ gépezet, amit nálunk sokkal nagyobb és erõsebb hatalmak irányítanak. De mégis van néhány dolog, amit meg lehet, és meg is kell valósítanunk elnökségünk ideje alatt. El kell töröltetni a szlovákiai magyarellenes nyelvtörvényt és a Beneš-dekrétumokat! A kárpátaljai, délvidéki és erdélyi magyarok autonómiaügyét mindenképpen napirendre kell vétetni! Ukrajna és Szerbia ügye egyszerûbbnek tûnik, hiszen uniós tagságra várnak, amely Magyarország vétójától is függ. Nem követhetjük el még egyszer azt a hibát, hogy nem élünk e jogunkkal, ahogyan Románia csatlakozásánál történt, hiszen még a gyalázatos trianoni diktátum is elõírta a népszavazásokat és az igazságos rendezést, mert tudták, hogy e nélkül sosem lesz béke Közép-Európában.

10

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

– Nem biztos, hogy a béke volt a cél… – Inkább arra volt szükségük, hogy Magyarország gyenge legyen, mert akkor nincs magyarkérdés… Errõl a szocialisták gondoskodtak az elmúlt nyolc évben, illetve az ezt megelõzõ évtizedekben. Így Magyarország nem vonzerõ a határon túl rekedt magyarok számára, másrészt nem tud diktálni a szomszédainak. Ezért kell az elõttünk álló fél év alatt elérni, hogy az Unió legalább kimondja Trianon igazságtalanságát. A területek visszaadását tõlük nem várhatjuk – hiszen tudjuk, hogy az Unió lényegében ma is a száz évvel ezelõtti Antant, és megegyezik a jaltai és teheráni brit–amerikai–szovjet trojkával –, de a napirendre vételt és a problémák megvitatását mindenképpen. Elsõdleges érvük ellenünk az lehet, hogy a határok megváltoztatása már idejét múlt a XXI. század Európájában, azonban ez hazugság, hiszen az elmúlt két évtizedben több mint húsz új állam keletkezett! A volt Szovjetunió tizenöt felé esett, Jugoszlávia hétfelé; Koszovó pedig úgy lett független, hogy az albán kisebbség kiszakadhatott. De eközben számunkra leszögezik, hogy Erdélyben vagy máshol errõl szó sem lehet. Szomszédaink egy része nem létezett még 1920-ban, jogutód pedig nincs, mert Trianonban magyar területet Csehszlovákia, Jugoszlávia, az akkori Szerb–Horvát– Szlovén Királyság kapott. A határok tehát igenis módosíthatók! De ezért tenni kell, ahogy tettek a horvátok és a koszovói albánok is. Senki nem kaparja ki nekünk a gesztenyét, mert ellenségekkel vagyunk körülvéve, tolvajokkal, akik kirabolták országunkat. Velük vagyunk egy szövetségben, és háborúzunk értük Irakban, Afganisztánban, és maholnap talán Iránban is. Érdekes, hogy egyetlen szomszédos szárazföldi NATO-szövetségesként – nagyon helyesen – támogattuk a „milosevici szerbek” elleni hadmûveleteket, ami után az albánok függetlenséget kaptak, a vajdasági magyarság pedig még a minimumot, az autonómiát sem. Mit várunk ezután? Fel kell rázni az ideiglenes határon túli és itthoni magyarságot, s kellõ összefogással a magyar bármit elérhet. – Ehhez azonban megfelelõ kommunikáció is szükséges. Hogyan látja a média mai helyzetét? – E területen kevésbé vagyok derûlátó, ugyanis itt

rövidtávon kellett volna hatékonyabbnak lenni. Azt látom, hogy a hatalmon levõk kiegyeznek a baloldali és liberális sajtó egyes köreivel, és elkövetik azokat a hibákat, amiket 1998 után. A mai magyar sajtóban már nem a liberális és baloldali túlsúly a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a jobboldalon mindazok, akik harcoltak a tavaszi politikai fordulatért, nincsenek igazán megbecsülve. Így a lelkesedésük elfogyhat a következõ választásokig. Erre pedig oda kell figyelni, mert jönnek még nehezebb idõszakok is, és nem engedhetõ meg az, ami 1994-ben vagy 2002-ben megtörtént. – Ezért lenne fontos a médiaegyensúly… – Ma már a médiaegyensúlyt is másként kell megítélni, mint korábban, mert az ízléseket nem lehet erõszakkal befolyásolni. Ha valaki bulvárt akar nézni, azt jószerével nem lehet megakadályozni, az viszont elvárható, hogy a közmédiumok megfelelõ pozícióiban nemzeti elkötelezettségû, keresztény szellemiségû vezetõk álljanak! – Februárban lesz a Cozma-gyilkosság évfordulója. Ön sokat foglalkozott a cigányság helyzetével. Hogyan látja ma ezt a problémakört? – A balliberális oldal a magyarság ellen, annak zsarolására használta fel a cigányságot. Ennek köszönhetõ a ránk szabadított bûnözés, a büntetlenség tudatában elkövetett erõszak. Jó példa a Cozma-gyilkosság: a menekülõ tettesek a fél országot átutazták, és az osztrákok fogták el õket… Nem azért, mert tudtak a gyilkosságról, hanem mert egy tisztességesen mûködõ társadalomban a rend õreinek feltûnnek a hajnalban ezerrel száguldó, barna bõrû, gyanús utazók, és ilyenkor az a dolguk, hogy ellenõrizzék a szokásostól eltérõ viselkedésû, a biztonságra potenciális veszélyt rejtõ személyeket. Róluk mégsem mondja senki, hogy rasszisták vagy cigánygyûlölõk! A magyar cigányok – a „gengszterváltás” legnagyobb vesztesei – eddig a szocialisták és a liberálisok foglyai voltak, most azonban nehezebb idõszak vár rájuk. Az embert a munka teszi emberré, és ezt a népcsoportot húsz évvel ezelõtt kivezették a munka világából, majd rákapatták a segélyre. Ez felér egy népirtással, mert megszünteti az emberi méltóságot. De ez egész Közép- és Kelet-Európára igaz. Az Unió vezetõ államai csak az utóbbi évben döbbentek rá: ahelyett, hogy segítették volna ezeket az országokat – köztük minket is – abban, hogy helyben adjanak munkát, és telepítsék le a cigányságot, inkább éket verve közénk, folyamatosan bíráltak, szidtak, hogy cigánygyûlölõk, rasszisták vagyunk. A cigányságot pedig ajnározták, biztatták, amivel könnyen elérik, hogy a schengeni határok megnyitásával több millió

romániai és bolgár cigány fog elindulni nyugatra. Ez egy új népvándorlás, ami mindenkit érint, mert az elszegényedett Magyarország már nem célország számukra, továbbmennek Európába. A román cigányokban még él az õsi vándorszellem, és hiába zárják õket Franciaországban koncentrációs táborokba, kiszöknek onnan. A fejlett nyugaton nem tudják, hogy ha egy erdélyi cigány elhagyja házát és elindul, oda már soha nem tér vissza. Egyrészt, mert azt mások elfoglalják, másrészt méltóságból, harmadrészt érti a francia és az olasz nyelvet. Nyugat-Európára tehát most szakad rá a cigányság sorsa, és azoknak az országoknak, amelyeknek liberális lapjai eddig minket gyaláztak, ezentúl együtt kell élniük a problémával – ami akkor tetõzik majd, ha Ukrajna is megindul! Ma már nem a jólétért, hanem az életben maradásért vándorolnak el, mert otthon már ez van veszélyben. Európa tehát joggal aggódik.

– Neves költõnk szerint egy kulturális offenzíva szimpatikussá teheti a világ elõtt Magyarországot. Ez megoldaná a problémákat? – Nem feltétlenül szükséges újra bemutatkozni, szerintem hazánkat jól ismerik a világban. Az, hogy magyar vagyok, mindig érdeklõdést vált ki, különlegességet jelent a külföldiek számára. Ennek köszönhetõ sajnos az is, hogy közülük nagyon sokan vesznek házat nálunk… Azonban kultúránk értékeit bizonyítja, hogy büszke, nagy népek tagjai – mint a németek – mennyire magyarrá akartak s tudtak válni. Jó példa erre a sváb polgári származású Herczeg Ferenc, aki nemzeti irodalmunk egyik nagyja lett, vagy Teller Ede, aki élete végéig azt fájlalta, hogy nem tudott többet tenni a magyarságért. Sok nép irigyel minket, mert a magyar lelki adottságánál, isteni kiválasztottságánál és õsnyelvénél fogva, számarányához képest hihetetlen eredményekre képes mind a tudomány, mind a mûvészetek vagy a sport területén. Kultúránk, nyelvünk a mienk, méltósággal, büszkén kell vállalni, és erõsödni abban a hitben, hogy mindezt meg tudjuk õrizni! Gáll Sándor–Kalapos Gábor 2011. JANUÁR – KARPATIA

11

Katedra

(wiki)Lék Az önmagát „politikai korrektségnek” nevezõ globális vélemény-hatalmi diktatúra automatikusan gyûlöletbeszélõnek és/vagy összeesküvéselmélet-hívõnek bélyegez mindenkit, aki egyáltalán feltételezni meri e diktatúra létezését. Ráadásul ezzel párhuzamosan esetleg azt gyanítja, hogy a nyugatias demokrácia színpadi díszletei felett olyan rejtett „zsinórpadlás” mûködik, amelynek megismerése nélkül aligha érthetjük meg világunkat. Nos, ez utóbbi „deviánsoknak” mostantól papírjuk van arról, hogy gyanakvásuk nem pusztán paranoiára épül. A wikileaks nevû internetes portál egyre drámaibb módon tárja elénk globális „szép, új” világunk olyan rejtett dimenzióit, amelyeknek eddig a feltételezése is gondolat-bûnnek számított. Legalábbis a vélemény-hatalmi diktatúra urai szerint. És szép lassan fény derül arra, hogy a demokráciát terjesztõ „szelíd óriás” és az õ „kedves barátságos” katonái Irakban vagy Afganisztánban elképzelhetetlen brutalitással, ám fesztelen természetességgel követnek el olyan emberiség elleni bûntetteket, amelynek annak idején Nürnbergben a töredékéért is halál járt. Mindezt persze uraik teljes egyetértésével és cinkos támogatásával. Vagy hogy a globális nagypolitikában a hûséges szövetségesek rutinszerûen vezetik félre vagy éppen alázzák meg egymást olyan cinizmussal, ami a lokális „kis-politika” lehangoló mocskában is ritkán fordul elõ. Hogy az emberséges, õszinte demokráciának álcázott, cukormázzal bevont látványtechnikai felszín alatt egy szétesõ birodalom uralmi rendszerének agóniája zajlik. Persze valójában talán az a legmeglepõbb, hogy a dolog messze nem vált ki akkora megdöbbenést, mint gondolnánk. Vé-

12

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

gül is az emberek nagyjából három csoportra oszthatók. Az egyikbe a világ urai és közvetlen kiszolgálóik tartoznak, akik „csinálják” mindezt, így számukra mindez aligha meglepõ. A másikban azok, akiket az elõbbiek összeesküvés-elmélet-gyártással vádolnak, akik, ha tudni nem is, de sejteni régóta sejtik mindezt. A harmadikba pedig azok, akiket már engedelmes fogyasztóerõ állattá épített le mindez, tehát aligha van reflexív viszonyulásuk mindehhez. A dolog tehát érdektelen banalitás lehetne, ám egy momentum mégis figyelmet érdemel. Mégpedig az, hogy vajon minek is lássuk a kiszivárogtatókat és mi van a történés legmélyebb szerkezeti rétegeiben? Vagyis, hogy valójában „ki” is az a wikileaks? Nyilvánvalóan nem az a jelentéktelen fiatalember, akihez ezt az egész történetet kapcsolják, hiszen õ személy szerint egészen bizonyosan teljesen érdektelen elem. Akárcsak a hollywoodi díszlet-logikával felépített Oszama bin Laden, Assange is legfeljebb a történet szappanoperai szintjén létezõ, elhanyagolható figura. Azt kellene inkább szemügyre vennünk, hogy milyen erõk mozognak a tektonikai mélységekben. Ennek megértéséhez elõször is azt kell rögzítenünk, hogy a nyugatias globalitás birodalma szétesõben van, és bár agóniája akár évszázadokig is elhúzódhat, világunk alapvetõ folyamatai csak e felõl érthetõk meg. Nagyjából három lehetséges feltételezésnyaláb adódik. Az elsõ, hogy valójában csupán a Nyugat globális birodalmának figyelemelterelõ akciójáról van szó. A régi intelem szerint, ha azt akarod, hogy valami ne legyen feltûnõ, tedd nagyon feltûnõvé! A paradoxon lényege, hogy csapj jó nagy zajt létezõ, de számodra valójában jelentéktelen dolgok körül, hogy amíg a nagyérdemû azon csámcsog, te sikeresen elrejthesd a számodra sokkal fontosabb lényeget. Ebbõl az következne, hogy a birodalom szétrohadása már valójában sokkal mélyebb és veszélyesebb szintig jutott, de ezekrõl a

A Wikileaks-botrány és magyar vonatkozásai A Wikileaks nevû honlapon 2010 végén mintegy 92 ezer oldalnyi titkosított amerikai dokumentumot szivárogtattak ki. A papírok között rengeteg az afganisztáni, iraki háború és merényletek részleteit osztja meg a nagyérdemûvel, nem udvariaskodva, bemutatva a politika minden mocskát. A kiszivárgott anyagok ma még beláthatatlan diplomáciai károkat okoznak, s egyben rávilágítanak a globális, virtuális világ sérülékenységére. Kiderült például, hogy az amerikai diplomaták ENSZ-tisztségviselõk ellen kémkedtek, olyan jelszavaik és kódjaik megszerzése által is, amelyeket a privát és kereskedelmi kommunikációjukhoz használnak. De napvilágra került az is, hogy több arab ország, így Szaúd-Arábia és Jordánia Irán megtámadását „kérte” az Egyesült Államoktól, továbbá hogy az USA szerint Kína áll a Google és számítógépes rendszereik informatikai megtámadása mögött. Súlyosabb tények is bizonyítást nyerhetnek: a papírok (és az azokat kommentáló New York Times) szerint a jemeni kormányzat fedezte az USA rakétatámadásait az „al-Kaida helyi csoportjaival”, tehát Amerika választott ellenségeivel szemben. Gazdasági téren pedig olyan „ínyencségekkel” találkozunk, mint hogy Putyin orosz és Berlusconi olasz miniszterelnök között egyre szorosabb a kapcsolat: cserébe azért, hogy az oroszok megvethessék lábukat Európában, jövedelmezõ energetikai szerzõdéseket írtak alá Itáliával. Számunkra azonban sokkal érdekesebb, hogy a portál nem fukarkodik a hazánkat érintõ titkos dokumentumokkal sem: 734 közzétett jelentés érint bennünket, ezek pedig 2006-ban vagy azóta keletkeztek! Az „enyhébbek” az Afganisztánban állomásozó magyar katonák tehetetlenségérõl értekeznek, de elõkerültek a legszigorúbb titkosítással ellátott iratok is. Ezek egyike szerint az amerikai külügyminisztérium személyesen utasította a Magyaror-

szágon dolgozó diplomatákat illegális hírszerzõ tevékenységre. A Wikileaks által nyilvánosságra hozott anyagokban konkrétan arra szólítják fel a diplomatákat, hogy gyûjtsék be magyar politikusok, közéleti szereplõk és ezek tanácsadói körének biometrikus adatait: ujjlenyomatait, DNS-mintáit, aláírásmintáit. Ezen felül térképezzék fel szociális hálójukat, személyes és gazdasági kapcsolatrendszerüket, illetve érdekeltségeiket. A megfigyelés mellett az eszközök a megvesztegetéstõl a zsaroláson keresztül a közvetlen fenyegetésig is terjedhetnek, legalábbis a nyilvánosságra került utasítások erre utalnak. Ám amíg további dokumentumok nem kerülnek napvilágra, csak találgathatunk. Szívderítõ, hogy külön részleg volt megbízva a „szélsõséges erõk” feltérképezésével, nyilvánvalóan az Egyesült Államok érdekeivel ellentétes személyek és csoportok partvonalra szorítása érdekében. De befolyásolták a politikai döntéseket is: konkrétan felderítették a Magyarország energiabiztonságát érintõ, Oroszországgal és a Kaszpi-tenger országaival kötött titkos szerzõdéseket. A helyzet tisztázása eddig jottányit sem jutott elõrébb, pedig a kémkedés a világon mindenhol bûncselekménynek számít, s hazánkban akár 15 évnyi börtönbüntetés is kiszabható érte.

mélyebb szintekrõl a figyelem a felszíni „karcolások” tudatosan vezérelt, látványos „leleplezésével” sikeresen terelhetõ el. A második lehetséges „forgatókönyv” szerint a birodalom uralmi elitjeinek belsõ konfliktusairól van szó. A világuralmat gyakorló Nyugaton belüli vetélkedés a fõhatalomért már legalább félezer éve tart, így most sem zárható ki, hogy a „kiszivárgás” az egymás elleni kíméletlen, permanens háború egy csatája. A leleplezések éle inkább az USA ellen irányul, így nem zárható ki teljesen, hogy az akció-sorozat mögött a történelmének lokális mélypontjára jutott Európa uralmi struktúráinak „visszacsapási” kísérlete húzódik meg. És végül a harmadik változat már a Nyugaton kívüli terekbõl érkezõ Nyugat-ellenes támadásként értelmezi a történéseket. Mindez a XXI. század tektoni-

kai mélységû átrendezõdésének „elõ-rengése” is lehet. A Nyugaton kívüli világ rohamosan nyugatosodó, ám eredeti kulturális identitásukat éppen a Nyugattal szemben megfogalmazó „óriásai” – mint Kína, India, Oroszország, Latin-Amerika, élén Brazíliával és Venezuelával, és persze az iszlám lázadó része Irán vezetésével – akár ehhez hasonló akciósorozatokkal készíthetik elõ „lélektani hadviselésként” a globális hatalmi tér átrendezését. Akármelyik forgatókönyv-változat is bizonyul majd megalapozottnak, egy Magyarország méretû lokalitásnak elemi érdeke, hogy minden ilyen és ehhez hasonló törekvés-nyaláb mélyszerkezetét minél jobban megértve vonja le önmaga számára a léte szempontjából döntõ jelentõségû következtetéseket. Dr. Bogár László 2011. JANUÁR – KARPATIA

13

Magyar asztalra nomád ételt! Beszélgetés a magyar ételfutár alapítóival A Nomád Ételfutár nevezetû, étekkészítéssel és házhoz szállítással foglalkozó társaság nagy szeretettel fogadta a Karpatiát, már csak a közös gyökerek okán is: a cég egyik vezetõje, Fehér József lovasíjász, míg Udvardy Zsolt ötvösként találkozott gyönyörû õsi motívumainkkal. A Budapest nyolcadik kerületében található mûhelyben a híres magyar vendégszeretet már a Szép mezõk szárnya nevezetû töki pompos, azaz kenyérlángos elfogyasztása során megnyilvánult, az üzletvezetõk pedig készségesen elmesélték, hogy szoríthatja ki az igényes hazai termék a silány idegent. Ugyanis ennek szellemében hozták létre az ételfutárt és nyitnak õseink eledelét kínáló éttermet is. – Miben új és eltérõ más konyháktól és futároktól a Nomád-étel? – Nagy gondot fordítunk arra, hogy étkeink elkészítésekor kizárólag magyar alapanyagokat használjunk, ezzel is támogatva a minõségi termékeket elõállító õstermelõket és kisvállalkozókat. A minõség magas színvonalának megtartása elsõdleges szempont, mivel így mesterséges adalékok, színezékek, tartósítószerek és ízfokozók nem kerülhetnek ételeinkbe. Sokszor borzasztóan nehéz ezeket az alapelveket kamatoztatni, mivel sok idényhez kötött alapanyag beszerzése értelemszerûen nem lehetséges az egész évben kistermelõkön keresztül. Azonban mindig magyar terméket választunk, megkerülve a multinacionális láncokat. Az étlapunkon pedig õsi rokonaink, a mongolok ételei is megtalálhatók, melyek elkészítésének bemutatatásában egy tradicionális tudással rendelkezõ mongol asszony segít. Így derült ki számunkra, hogy a nomád népek mai étkei sok szempontból hasonlítanak az õsmagyarok táplálékára. – Hogyan sikerült kiépíteni jól mûködõ kapcsolatrendszerüket a sokszor elhanyagolt õstermelõkkel és magyar vállalkozásokkal? – A kapcsolatfelvételre a kizárólag magyar termelõkbõl és kisvállalkozókból álló Aranykorona Szövetkezet segítségével nyílt lehetõségünk, melynek Zsolt a kereskedelmi igazgatója. A szövetség

14

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

nagyon leegyszerûsítve azzal foglalatoskodik, hogy magyar emberek termékeit próbálja eljuttatni magyar vevõkhöz. A kiszállításokkal kapcsolatFehér József alapító ban eleinte felmerült néhány probléma, hiszen egész Budapest területét, Pest megye közelebb esõ részeit igen nehéz volt önerõbõl lefedni. Viszont örömhír, hogy mára más éttermek is felkeresnek minket, hogy partnereink legyenek a kiszállítások során. Ebben talán az is közrejátszik, hogy társaságunk minden tagja a hagyományos magyar értékrendet követve, szeretettel igyekszik felépíteni valamit, ami különbözik a multinacionális cégek gondolkodásmódjától és eszközeitõl. Ennek köszönhetõen soraink között fõként nemzeti érzelmû kollégák találhatók: nemcsak a munkánknak, de hivatásunknak is érezzük a hazai ételek elterjesztését. – Hogyan történik az alapanyagok beszállítása a gyakorlatban? – A különbözõ termények elõre meghatározott napokon érkeznek, így ételeink mindig frissek, árukészletünk folyamatosan naprakész. Az adalék- és lisztjavítószer-mentes, teljes kiõrlésû lisztet a Magyar Termék-díjas Szabó Malom szolgáltatja számunkra. A kecskesajtot, a lekvárt, a mézet, a gyümölcsleveket, a húst mind-mind õstermelõktõl, magyar vállalkozóktól szerezzük be. Minden termelõvel személyes kapcsolatot tartunk fenn, hiszen csak így lehetünk biztosak a megfelelõ minõségben. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy 99 százalékban magyar termékeket használunk. – Anyagilag is megéri minõségi magyar alapanyagokat választani az E-számoktól megkergült, profithajszoló világban? – Megéri, mivel alapkoncepciónk, hogy ételeinket akár magunk is szívesen fogyasszuk. Ez csak úgy lehetséges, ha mindig friss, tartósítószertõl és egészségtelen adalékoktól mentes árut használunk. A magyar élelmiszeripar a történelem folyamán mindig megbecsült és keresett árucikkeket termelt, még ha hírnevét manapság tudatosan rombolják is. A

minõségbõl éppen ezért semmit sem engedhetünk a profit rovására! Azok a magyar emberek, akik egy kicsit is ésszerûen gondolkodnak, természetszerûen a hazai termékeket részesítik elõnyben, ezzel segítve a gazdaságot és a nemzet talpra állítását. – Az ,,ételfuvaros” étterem nemsokára megkezdi mûködését. Kiderült már, hogy mely ételek lesznek a rendelõközönség kedvencei? Az étlap ugyanis igen sok fantázianévvel ellátott étket sorakoztat fel. – A futárszolgálat nyitása óta eltelt néhány hét alatt egyértelmûvé vált, hogy kiváltképp keresett a Nyers Csaba mesterszakács receptje alapján elkészített juhtúrós, köleses, lila hagymás Szépmezõ Szárnya langallónk, hogy a marcipánnal besütött, meggyesmákos gubánkról és a pálinkás házi lekvárral kikevert csörögefánkunkról ne is beszéljünk! Egyébként ezen édesség József édesanyjának receptje szerint készül. A legbüszkébbek pedig a Horka névre hallgató általunk kreált termékre, a „töltött bucira” vagyunk, mellyel egyúttal tisztelgünk Bulcsú vezér nagysága elõtt. Ételeink neveit a magyar mondavilág ihlette, melynek fõ forrása a Mondák könyve címû olvasmányos és varázslatos mû. A neveknek bizonyos szempontból „népnevelõ” funkciójuk is van, felkelthetik az ide betérõk érdeklõdését a magyar mondavilágot illetõen. – Nyugtával dicsérd a napot, ahogy mondani szokták. Azonban ha minden jól megy, mik a távolabbi célok? Új éttermek, új ételek? – Az eredeti koncepciónk egy olyan magyar központ létesítése volt, ahol létrejöhet a kultúra és a gasztronómia találkozása. Megcsillant továbbá a remény egy országos szintû láncolat kialakítására, mellyel kapcsolatban jelenleg is biztató tárgyalások folynak. Ám a jövõbeni partnereinkkel szemben fontos és

megkerülhetetlen kitétel, hogy hozzánk hasonlóan támogassák a nemzeti értékrendet, de mindenekelõtt a magyar õstermelõket és gazdákat. – A magyar ételfogyasztási kultúra a globalizmus árnyékában, a multiláncok hatására igencsak megváltozott a ’90-es évek óta. A gyorséttermek mûanyag ételeit a fiatalok, de a középkorúak is nagy számban fogyasztják. Mit lehetne tenni ennek megváltoztatása érdekében? – Sajnos a média ráhatásai által bármit el lehet adni, csak megfelelõ hírverés, úgynevezett marketing szükséges hozzá. Az anyagiak által megmondják, mit fogyasszunk, mit vásároljunk és hogyan érezzük magunkat ezektõl. Az elsõ lépés a felé, hogy ezt leépítsük, abban rejlik, hogy felismerjük: nagyon sok kérdésre a család ad választ. Csakhogy kivesztek a közös ebédek és a közös programok, a mindennapi élet elszürkült. Pedig az ételeinket elsõsorban otthon kellene elkészítenünk, figyelve az alapanyagok származására és minõségére. Magunk ellen beszélve, az ételrendelés csak másodlagos alternatíva lehet. Ezért nem térünk le a hagyományõrzés útjáról sem: nemrégiben egy tehetségkutató versenyt is rendeztünk, ahol népzenei motívumokkal dolgozó zenekarok vehettek részt. Nem is sejtettük volna, hogy mekkora érdeklõdést váltunk ki egy ilyen eseménnyel. Ezért folytatjuk missziónkat, s reméljük, ha a kedves olvasó kedvet kap egy töki pomposhoz vagy egy áldóshoz, Vaskó felkeres minket és nálunk Márton elégíti ki fejedelmi étvágyát! Olvasóink könnyedén elérhetik a Nomád Ételfutárt a 06-30-255-3375-ös telefonszámon, illetve a világhálón keresztül, a www.nomadetel.hu oldalon.)

Olcsóbb a KARPATIA!

Kedves Olvasó! Ha lapunkra átutalással fizet elõ, úgy már 4000 Ft-ért kaphatja meg szellemi mûhelyünk gyümölcsét egy éven keresztül! Kérjük, tiszteljen meg bennünket bizalmával, hogy mi is tartalmas, magyar, nemzeti, radikális, „megrendelõ nélküli” gondolattal jelentkezhessünk, hónapról hónapra! SZÁMLASZÁMUNK: Kárpátia Mûhely Bt., OTP Bank, 11703006-20417240.

2011. JANUÁR – KARPATIA

15

E RDÉLY Áttörésre várva

Több figyelmet!

Beszélgetés Borsos Géza Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács alelnökével Kilencvenkét év után, 2010 novemberében ismét a Parlamentben tartotta ülését a Székely Nemzeti Tanács, a székelység közképviseleti testülete. Ennek kapcsán kérdeztük az SZNT alelnökét.

A kormányzat részérõl Kövér László házelnök házigazdaként üdvözölte a Székely Nemzeti Tanács küldötteit és a vendégeket. A sorok közül azonban hiányzott az egész nemzettestet összefogni hivatott köztársasági elnök, a miniszterelnök és a határon túlra szakadt magyarság sorsáért felelõs külügyminiszter is. Még ha a történelmi eseményrõl való távolmaradás oka elvi és elõre elhatározott, egy írásbeli üzenet elküldésének talán akkor sem lehetett volna akadálya. Nemeskéri

– Milyen érzésekkel, gondolatokkal érkezett a tanácskozásra, és hogyan értékeli az ott történteket? – Nagy várakozással tekintettünk az ülés elé, hisz testületileg jelenhetett meg a székely nép közképviselete a Parlamentben. Azért jöttünk, hogy kimondjuk a független és szabad Magyarország vezetõinek, hogy nem vállalhatjuk többé igazságtalan és megalázó helyzetünket – a „székely kérdés” megoldása nem tûr halasztást. Méltó megoldás pedig csak a székelység önrendelkezési jogának érvényesítése lehet. Ez a nép ugyanis a Magyar Királyság megalapításától kezdve önzetlenül tette szerzõdésben is vállalt testvéri kötelezettségét, mérhetetlen áldozatokat hozva a magyar haza védelme és fenntartása érdekében. Joggal várja el tehát, hogy az elszakítottság állapotában Magyarország támogassa a fennmaradásért és szabadságának kivívásáért folytatott küzdelmét. Sajnos már az elõkészületek alatt megmutatkoztak annak jelei, hogy egyes székelyföldi politikusok a Tanácsot eszközként kívánják felhasználni pártpolitikai és egyéni

céljaik elérése érdekében, és csak statisztaszerepet szánnak a választott küldötteknek. Vélhetõen a kormány és a kormányzó pártok távolmaradása is e törekvések felismerésének köszönhetõ. Ilyen körülmények között a szépen felépített külsõségeken felül ülésezésünk nem hozott lényegi áttörést a székely kérdés magyarországi megítélésében. – Mennyiben segítheti az erdélyi magyarság céljainak megvalósulását a Tõkés László vezetésével most elinduló harmadik magyar párt? – Az erdélyi magyarság máig nem volt képes egyértelmûen megfogalmazni jövõképet adó céljait és ezek elérésének eszközeit. Ennek legfõbb oka épp az egységtudat „erõltetése” volt, holott képtelenség az igen eltérõ adottságokat és elvárásokat egységbe foglalni. Az új párt létrejötte a székelység szempontjából semmilyen elõnyt nem hordoz magában, hisz minden olyan szervezõdés, amely az erdélyi magyarság egészén jön létre, természeténél fogva szórványközpontú, vagyis „székelyidegen” lesz, tehát mellõzni fogja a székely kérdés érdemi, központi célkitûzésként történõ felvállalását! A Székelyföldet felvonulási területnek, a székelységet pedig szavazóbázisnak tekinti, olyannak, amelynek csak négyévenként kell valamit mondani, ígérni, mert ter-

Székelyek a vártán Az ezeréves határ védelme nem köthetõ évszámhoz, azt a székelység mindig is tartotta: kifejezett feladatuk volt a vonalak õrizete. Az alábbi sorsfordulók során minden esetben bizonyították rátermettségüket, kiérdemelve a teljes nemzettest tiszteletét! · 1918. december 1-je után az Erdélybe betört román csapatok ellen hozták létre a legendás Székely Hadosztályt, amelyhez a Kratochwill Károly parancsnoksága alá tartozó erdélyi alakulatok is csatlakoztak. Létszámuk késõbb a 12 ezret is elérte, s lényegi támogatás híján végig harcoltak, egyes tagjaik késõbb még Felvidék visszavételében és az osztrák csapatok elleni védekezésben is részt vettek. · 1944. augusztus 23., a román árulást-átállást követõen megkezdõdtek a székelyföldi harcok az Árpád-vonalon. A II. Ukrán Front háromszor kísérelt meg áttörni, sikertelenül. Elfoglal-

16

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

niuk nem sikerült az állásokat, csak átkelni, azt is csak azt követõen, hogy a székely harcosokat megkerülték, ezért azok elhagyni kényszerültek a bevehetetlen vonalat. · A Székely Nemzeti Tanács elõször 1918. november 18-án, Budapesten alakult meg, célja a területi integritás védelme volt, ennek érdekében pedig külföldön folytatott propagandát. 1919 márciusában, a vörös terror idején megszûnt. · A módszerváltás elõtti román forradalom idején és után nemcsak a nemzettest épségét védték, de sok városban, így Kolozsváron is bekapcsolódtak a települések ellátásának biztosításába is, annak érdekében, hogy a zavartalan mûködés által megvédhessék a helyi magyarok biztonságát. · A mai SZNT 2003. október 26-án alakult Sepsiszentgyörgyön, elsõ elnöke Csapó József volt. Ágoston Balázs

E RDÉLY mészeténél és becsületességénél fogva úgyis elmegy szavazni, és ha már ott van, csakis a magyar pártokra szavaz. Az új párt mindenekelõtt az erdélyi magyarság Székelyföldön kívüli, nagyrészt ma már szórványban élõ része számára jelenthet alternatívát, ha igazi népképviseletet vállal és céljai elérésének legfõbb eszközeként nem a parlamenti jelenlétet, hanem az érdekképviseletet jelöli meg. – A 2004-es népszavazás okozta sokkot egy jelentõs öntudatra ébredési folyamat követte, amely a 2010-es parlamenti választásokban, illetve a kettõs állampolgárságról szóló törvény megszületésében csúcsosodott ki. Az összmagyarság tekintetében mennyire tartja reménykeltõnek a jelenlegi helyzetet?

Magyar iskolaközpont épül Szamosújváron! A szamosújvári Téka Alapítvány tizenegy éve indította el az átütõ sikerrel folytatott Mezõségi szórványoktatási programot, melynek keretében olyan vidéken tanítanak magyarul, ahol ilyen nyelvû iskola egyáltalában nincsen. Egy évtized alatt két kollégiumot emeltek, több osztály indítását harcolták ki testvéreink számra, most pedig egy teljesen magyar tannyelvû szórvány-iskolaközpont építésébe kezdtek, bizonyítván, hogy nincs lehetetlen. Az önálló iskolaközpontra azért van nagy szükség, mert Szamosújváron nincs magyar tanoda. A legnagyobb veszélyben pedig kétségkívül a szórványban élõ magyar gyermekek vannak: õket fenyegeti leginkább a beolvadás s korunk pestise, a magyarság lélekszámának apadása. Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke szerint szórványoktatási programjuk ezáltal sokkal hatékonyabb lehet, s teljesítheti célját: a Mezõség tájegységén élõ

Tantárgy lehet a székelység története Hargita Megye Tanácsa A székelység története címû alternatív tankönyv elkészítését tervezi a 6-7. osztályos általános iskolás diákok részére. Az itt élõ magyarok tervei között szerepel egy, a híres

– Talán nem vagyok ünneprontó, ha azt mondom, hogy a jelenlegi kormánykoalíció kétharmados gyõzelmében az öntudatra ébredésen kívül nagy jelentõsége volt a protest-szavazatoknak is. A kettõs állampolgársági törvény megalkotása, még ha utolsónak is született meg a Kárpát-medencében, igen jelentõs nemzetpolitikai tett. Hogy az összmagyarság tekintetében mennyire válik nemzetegyesítõ erõvé, az mindenekelõtt azon múlik, hogy lesz-e elegendõ erõ és politikai szándék az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítására a Szent Korona-tan szellemében! Ez lesz tulajdonképp a próbaköve annak, hogy létezik-e egység a Bencsik deklarált politikai szándék és László annak megvalósítása között! kis- és középiskolás diákoknak minõségi magyar oktatást kívánnak biztosítani. Ha felépül az iskolaközpont, úgy a környezõ falvak magyar diákjait meg lehet tartani magyarnak, hiszen anyanyelvükön sajátíthatják el azokat az ismereteket, melyek birtokában sokkal nagyobb eséllyel lesznek felnõttkorukban õk is hasznos, sok gyermeket vállaló, szülõhelyükön boldoguló magyarok. A kezdeményezést felkarolta Böjte Csaba ferences atya is, aki az alábbiak szerint foglalta össze a kizárólag magyar iskola fontosságát: „Az iskoláink, oktató, nevelõ intézményeink, ha nem nyerhetnek önállóságot, kérdem én, akkor, hogyan nevelhetnek valami olyanra fiatalokat, ami nekik sincs? Hogyan mondhatnánk gyermekeinknek, hogy fiam, állj meg önállóan a lábadon, ha mi, a nevelõk nem kapjuk meg ezt a bizalmat az államtól?” A központ felépülése érdekében a kezdeményezõk téglajegyek árusításába is kezdtek: lapzártánkkor mintegy 2500 darab talált gazdára, ami 240 négyzetméternyi fal emelését teszi lehetõvé.

székelyeket felsorakoztató, arcképcsarnokszerû kiadvány megjelentetése is. Reményeik szerint a székelyföldi iskolák, ha kezdetben választható jelleggel is, de külön tantárgyként tanítják majd a székelység történetét. 2011. JANUÁR – K A RPAT I A

17

A Duna mint árucikk? Környezeti stratégia az EU-elnökség kapcsán Hazánk soros európai uniós elnöksége számos esélyt és még több veszélyt rejt magában. A kiemelten kezelt Duna-stratégiát, azaz a folyóval való tisztességes együttélés módját megcélzó tervet úgy tûnik, a kereskedelmi lobbi diktálja, ami hosszú távon ökológiai tragédiához vezethet. Ugyanakkor itt lenne a lehetõség, hogy a magyarok hangja zengjen egész Európában, szót emelve arról, ami valóban a mi problémánk: többen célba vették Európa leginkább egészséges természeti közegét, a Kárpát-medencét. Ezért hát most illene kiírni az árcédulákra, hogy mi az, ami sosem eladó. Január 1-je óta hazánk látja el az Európai Unió soros elnöki teendõit. A közösség országai politikai vetésforgó alapján félévente váltják egymást az EU élén: az elnökség szédítõ esélyekkel is kecsegtethet – feltéve, ha az adott országvezetés egészséges machiavellizmussal kihasználja a lehetõséget saját nemzeti érdeke érvényesítésére, s nem csupán az Unió meglehetõsen ködös, nemzetek fölötti céljait igyekszik elérni. Magyarország trianoni szétszakítottságából fakadó elsõrendû érdeke a nemzeti újraegyesítés minél több eszközzel történõ elõmozdítása. Szerbia európai uniós csatlakozási folyamata például még mindig számtalan esélyt rejt a délvidéki magyarság megmaradását és gyarapodását garantáló feltételek kikényszerítésére. A Külügyminisztérium honlapján megtalálható rövid leírásban azonban egyelõre nem szerepel semmilyen igazán fontos nemzeti érdek említése, nemhogy feltételek szabása a déli ország csatlakozása fejében. Hazánk soros elnökségének elvi alapvetéseként a szöveg megemlíti a talán meg is szûnõ euró erõsítését, viszont ígéretes eleme a népesedési helyzet és a családpolitika, valamint a cigánykérdés európai szintû tisztázásának szándéka. Szintén üdvözlendõ, hogy a minisztériumi tervek foglalkoznak az energiapolitika, az élelmiszerbiztonság és a vízpolitika kérdésével is, bár elgondolkodtató, hogy miért is jó számunkra a közös belsõ energiapiac korlátlan megnyitása. Ugyanis tekintettel arra, hogy hazánk a geotermális energia tekintetében nagyhatalom lehetne, éppenséggel nem magyar érdek ezen adottságunkat „bedobni a közösbe”.

18

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

A magyar EU-elnökség egyik leginkább kiemelt és sok vitát, vihart kiváltó kérdése egyértelmûen a Duna-régió Stratégia kimunkálása és elfogadtatása lesz. A feladat nem könnyû, ugyanis a tervezet tizennégy országot érintene Németországtól Ukrajnáig. A Duna menti országok kapcsolatainak szorosabbra fûzése nem újkeletû gondolat, azt már gróf Széchenyi István is szükségesnek tartotta, de az 1848-as események ellehetetlenítették a térségi együttmûködést. Nem sokkal késõbb viszont az Oroszország, illetve Anglia, Franciaország, Törökország és a SzárdPiemonti Királyság között lezajlott krími háborút lezáró 1856-os párizsi béke egyik fontos kitételeként a felek nemzetközi közlekedési útvonallá nyilvánították a Dunát, szabaddá téve ezáltal a hajózást és a kereskedelmet. A megállapodás betartása és gyakorlatba ültetése fölött az Európai Dunai Bizottság volt hivatott õrködni, melynek jogutódja a napjainkban is tevékenykedõ, történetesen budapesti székhelyû Duna Bizottság. Tagországai (Ausztria, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Németország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna) kötelesek a folyam területüket érintõ szakaszát, illetve a Dunát érintõ csatornákat hajózható állapotban tartani; utóbbi okból kerültek be a nemzetközi testületbe olyan államok is, melyeken a Duna közvetlenül nem folyik keresztül. A kiemelt figyelem nem véletlen, a Duna Európa második legnagyobb folyója a Volga után, s így földrészünk jelentõs kereskedelmi útvonala, hazánkban pedig – mellékágait nem számítva – 417 kilométert tesz meg. Európa-szerte több csatorna köti össze

más folyókkal, például a Rajnát és a Majnát is összekapcsoló vízi útvonal. Ezáltal a Duna szerves része lett a földrészen át Fekete-tengertõl az Északi-tengerig, és ezen keresztül az Atlanti-óceánig terjedõ nagy hajózási útvonalnak. Magyarán a Duna a legjelentõsebb Európát átszelõ vízi út, ezt Magyarország eddig mégsem használta ki a maga mélységében. Az együttmûködési kísérletek a történelem során idõrõl idõre – stílszerûen – zátonyra futottak, elõbb a két világégés, majd a szovjet és az amerikai típusú világrendek szembenállása, késõbb a délszláv háborúk miatt. Ennek ellenére az 1990-es években megyei és regionális szinten ismét megélénkült az érdeklõdés az összefogás iránt. Ennek nyomán az Európai Unió államainak vezetõi 2009ben felkérték az Európai Bizottságot, hogy 2010 végéig készítsen részletes tervet az EU Duna-stratégiáját illetõen. Ez meg is született, így tudjuk, hogy a 115 millió embert jelentõ Duna-térséggel kapcsolatos brüsszeli cél a gazdasági lehetõségek jobb kihasználása, a környezeti viszonyok javítása, a fenntartható közlekedés elõmozdítása, az energiarendszerek összekapcsolása, a környezetvédelem, a vízkészletek megõrzése és az „üzleti klíma” javítása. Feladat tehát lesz bõven, viszont külön brüsszeli forrás erre nincs. Kétség annál több… A tervezett stratégia ugyanis politikai, kereskedelmi, turisztikai, energetika szempontból közelít a Dunához – a brüsszeli akarat szerint néhány éven belül legalább 20 százalékkal kell növelni a Duna kereskedelmi hajóforgalmát –, ám a folyónak az ökológiai, környezeti rendszerben betöltött szerepérõl egyetlen szó sem esik. Pedig a Duna nemcsak kereskedelmi útvonal, hanem a régió legjelentõsebb ivóvízforrása, az árterek pedig még mindig sajátos arculatú és megélhetési szempontból is jelentõs növény- és állatvilágnak adnak otthont. A kereskedelmi-hajózási és a termé-

A folyó mint árucikk A Duna forgalma évrõl évre nõ, a hazai szakaszon tavaly a 13 millió tonnát is elérte a vízi úton szállított áru mennyisége, s ennek kétharmada átmenõ forgalom volt. Bár a vízi szállítás egyelõre az Európai Unió összes áruforgalmának nagyjából mindössze öt százalékát teszik ki, a közösség illetékesei a közutak tehermentesítése céljából erõsen szorgalmazzák elõnyben részesítését és az ehhez kapcsolódó hálózat kiépítését, szerte a földrészen. Ez volna tehát a Czakó Gábor író által találóan Gazdaságkornak nevezett korszak európai Dunagondolata. Sajnos a magyar kormányok részérõl sem akadt eddig senki, aki hosszú távú és rendszerelvû nézõpontból közelítette volna meg a Duna-stratégia kérdését.

szet- és környezetvédelmi szempontok között feszülõ ellentét lényege így foglalható össze: míg az elõbbit elõnyben részesítõk a folyó viszonyait alakítanák a vízi jármûvekhez, az utóbbit fontosabbnak gondolók ezt épp fordítva szeretnék tenni, azaz nem feltétlenül a Duna medrét kotornák ki a mély merülésû hajókhoz igazítva, és pláne nem építenének több vízlépcsõt, hanem – például – alacsonyabb merülésû hajókat állítanának forgalomba. Az sem baj, ha a vízlépcsõ említésére felkapjuk a fejünket! A nemzetközi hajózási lobbi ugyanis – a folyó vízszintjének szabályozása okán – szívesen látna újabb ilyen gigantikus torzókat a Dunán. Márpedig ez a nagymarosi gát ötletének fölmerülése óta neuralgikus pont hazánk közvéleménye elõtt – két kormány is belebukott abba, hogy kacérkodott a monstrum megépítésével. A további belpolitikai viharokat megelõzendõ, 2004-ben kormányhatározat született a nagymarosi vízlépcsõ végleges elvetésérõl. Csakhogy ezt érvényesíteni kell majd a Duna-stratégiában is – kérdés, képes lesz-e Magyarország ellenállni a jelentõs nyomásnak és a lobbik erejének. Európa ugyanis tele van vízlépcsõkkel. Erre sokan hivatkoznak is – csakhogy a vízlépcsõk mindenütt megölik a folyókat! Ha ugyanis a folyó nem folyik, hanem vizét (részben vagy egészében) megállítják, olyan visszafordíthatatlan változások indulnak el, melyek az emberi érrendszerben fellépõ trombózishoz hasonlíthatók. Ilyenkor a vízben felgyorsul a tápanyag-felhalmozódás, a talajba koncentráltan kerülhetnek be szennyezõ anyagok, ami veszélyeztetheti az ivóvízellátást. Az energetikai-kereskedelmi haszon nagyságrendekkel kisebb annál a kárnál, amit a folyó és szerves környezetének drasztikus tönkretétele okoz. Ráadásul mélységesen erkölcstelen az a hozzáállás, hogy a beavatkozó nemzedékek utódaira terhelik a károk következményeit. A tiszalöki vízlépcsõ 60 év alatt tönkretette a Bodrogközt. Ez intõ jel, ahogy a Szigetköz kiszáradása is közismert. Sajnálatos módon a kereskedelmi lobbi egyáltalán nem egy szerves rendszer elemeként tekint a folyóra, hanem önkényesen kiragadva azt az ártér egészébõl, pusztán hasznosítandó víznek tartja. A folyószabályozások kártételei ma már jól láthatók: az árvíz, a belvizesedés, ugyanakkor a sivatagosodás jórészt e folyamatoknak tudhatók be. Sajnálatos módon a brüsszeli Duna-tervekbõl az ökológiai szemlélet teljes egészében hiányzik, a magyar kormány pedig eddig nem jelezte, hogy szembeszegülne az EUval. A magyar uniós soros elnökség központi elemének számító Duna-stratégia kapcsán tehát közös felelõsség, hogy az esélyek ne váljanak rémálmokká. Ágoston Balázs 2011. JANUÁR – KARPATIA

19

A gazdasági önvédelem bástyája: Tirol Beszélgetés Bankos Lászlóval és Adriennel Egy magyar házaspár hosszú évekkel ezelõtt Tirolba költözött, majd elképedtek azon, hogy hazánktól nem is olyan messze a legkisebb közért is gazdasági szabadságharcot folytat az idegen termékekkel szemben. Késõbb Adrienn egy élelmiszerüzlet vezetõje lett, majd tökéletesen beleláttak abba a gazdálkodási rendszerbe, amellyel Tirol minden egyes helyben lakó gazdát véd. László mesterszakács lett, így egy pillantással meg tudja állapítani, milyen mérgezõ cikkeket lehet találni a hazai bevásárlóközpontok polcain. Éppen ezért velük kutattuk az önvédelem eltanulásának lehetõségeit. – Odakerülésük után milyennek látták Tirolt magyar szemmel? Adrienn: A hálózat, amelynek mûködését megismertük, már az 1970-es években is mintegy 220 sikeres üzlettel rendelkezett, mégsem terjeszkedtek a tartományon kívül, mivel véleményük szerint az a „saját országuk”, azért tartoznak felelõsséggel. Ennek megfelelõen nem is nyitnak máshol boltot, csak Tirolban. Igaz, annak az olaszokhoz tartozó részén is, mivel véleményük szerint a határ nem ott van, ahol kellene… Ennek megfelelõen a német–olasz vonalon két méterrel az átjáró elõtt virágágyásokat és betonkockákat csinálnak, ezekre pedig szép nagy táblát szerelnek: Süd Tirol ist nicht Italien – DélTirol nem olasz felirattal. Az olasz rendõrség pedig ezzel nem is nagyon tud mit kezdeni: nem jöhet át a határon intézkedni. Viszont a tiroli fiatalokat, akik ezt a kampányt maguktól is folytatják, osztrák részrõl nem is fasisztázza le senki hazai részrõl… – Hogyan gyakorolják a tiroliak a gazdasági hatalmat saját földjükön? Hogy gyõzik le a tõkeerõsebb külföldit? László: A tartomány durván akkora, mint három magyar megye, tehát egy „miniországnak” felel meg. Mégis az egész területén nagyon ügyelnek arra, hogy csak a helyi parasztokat támogassák. Külön összefogással országos hírû márkaneveket csináltak, ezek közé tartozik a Bio vom berg is, mely kizárólag bio minõsítésû, helyi árut rejt, A-tól Z-ig, hústól a tejtermékekig. A márkanév amúgy közösséget is takar, amelybe minden termelõ beléphet.

20

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

Adrienn: Saját sajtok készítésébe is kezdtek, ezek közül nem egy pedig már európai díjakat is nyert. A tejet csak a helyi gazda szállíthatja, a feldolgozáshoz pedig közös gyáruk, sajtüzemük, húsüzemük van! – Mit szóltak ehhez a multik? László: Az említett tiroli bolthálózat nem állt meg 220 üzletnél: havonta-másfél havonta újabbat nyitnak. A saját márkák beágyazottsága teljes, mondhatni, a tiroli gazdáknak a róka is elõre köszön… Olyan helyzeti elõnyük van, hogy a Tesco be sem merészkedik Tirolba, a Penny Marketet pedig most ebrudalták ki. Ha pedig egy idegen üzlet nem tartana túlnyomó többségben helyi árut, azonnal el kellene hagynia a piacot. Adrienn: Óriási a különbség a tekintetben is, hogy miként bánnak a dolgozókkal! Míg Ausztriában korrekt módon megfizetik a túlórát, Magyarországon az elsõ három hónapban, amíg nincs végleges szerzõdés, sokszor napi öt órát túlóráztatják a fiatalokat. Aztán gyakran mehetnek Isten hírével, s jöhetnek az újabb áldozatok… Képletesen: míg a multicégek Budapesten napi másfél liter vért szívnak le, addig Tirolban csak két decit… Épp annyit, amennyit az adott ország megenged nekik. – Milyen a minõségellenõrzés az ittenihez képest? László: Annyira szigorú, hogy ha például leveszünk egy biohúst a polcról, azon olyan azonosítószámok találhatók, melyek teljes ellenõrizhetõséget tesznek lehetõvé. Például ha a vevõ otthon,

kíváncsiságból a világhálón beüti az áru kódját, azt is megtudhatja, mikor született az állat és hol tartották. Kis túlzással azt is, milyen színû volt a kötény a nagymamán, aki söpörte az istállót… Adrienn: De még azt is, hogy mit evett a boci, milyen betegségei voltak, tehát lényegében mindent. A tiroli bolthálózat titka mégsem csak ez. Sokkal inkább az a tény, hogy az elejétõl fogva felvállalták, csak a helyi gazdákat támogatják, s ha lehetett, hajlandók voltak kisebb árréssel dolgozni, de a tiroli gazdák termékeit vették át a külföldi helyett. Ez a folyamatos összetartás vezetett oda, hogy ma már, ha egy háziasszony bemegy a boltba, hiába lát leárazva német tejet (amit az EU elõírásai miatt itt is kell tartani), eszébe sem jut levenni a dobozt, inkább választ a háromféle tiroli tej közül. A boltok szlogenjében egyébként az is mindig szerepel, hogy tiroli munkahelyeket teremtenek. – Képes a tiroli hálózat csábító árakat biztosítani? László: Egy doboz nagyon jó minõségû, tiroli termelésû tej talán 10 centtel, 2527 forinttal drágább, mint a német import, tehát mint az átlagos tej. Utóbbi tegyük hozzá, olyan, hogy az árut adó állatok félméterenként szorongtak és életükben nem sétáltak. Ám nem csak az árakkal foglalkoznak: az iskolák például úgy vannak felépítve, hogy a gyerekek egészséges élelmiszert kapjanak: a helyi parasztok behozzák a tejet az iskolába, de õk csinálják a kicsiknek a gyümölcsjoghurtot, a kakaót és a tejtermékeket is. Persze a gazdákra is figyelnek: ha egyiküknek nincs pénze csomagológépre, összeállnak hárman-négyen. Továbbá a hegyoldalba már akkor is „tejlifteket” építenek, ha az illetõ csak négy-öt kanna tejet képes naponta kitermelni. A lift aljához pedig hajnalban megérkezik a tejeskocsi és ki is szivattyúzza a tejet, kiegészítést biztosítva a gazda megélhetéséhez. Ugyanilyen célból a termelõk saját kenyérsütõ üzemmel is rendelkeznek. – A hétköznapi tiroli polgár milyen hazafi? Önérzetesebb, mint a magyar? Adrienn: Annyi bizonyos, hogy ha egy helyi fiatal felveszi a népviseletet, senki sem kérdezi tõle, hogy vajon tánckörbe megy-e… Vasárnap eleve népviseletben mennek a templomba. Ráadásul arra is kínosan ügyelnek, hogy az ifjak számára készüljenek olyan ruhák, melyek által a népviselet hordható kicsit fiatalosabb formában is. Tehát a farmerokra és az ingekre is csinálnak olyan hímzéseket, amelyek

nem a századeleji, múzeumszagú motívumokat idézik, hanem fiatalosak, sikk lehet hordani õket. De a földmûvelés sem „ciki”, és a kicsi gyerekek is bátran pattogtatják az ostort. – Sikerül Tirolban helyben tartani a fiatalokat, a jövõt? László: Külön program létesült erre nézve, s nem csak az ifjaknak tudnak jövõképet biztosítani, de magukat a falvakat is szépen gyarapítják. Ide értendõ a földek védelme, de az is, hogy az ingatlanokat nem igazán szerezheti meg külföldi „befektetõ”. Ebbõl következik, hogy a bevándorlás sem olyan erõs, mint máshol, a népességfogyás üteme pedig sokkal lassabb. A tartomány eközben kiemelten támogatja a hagyományõrzõket, a felvonulásokat, ezek résztvevõi pedig katasztrófák idején is segítenek, méghozzá fegyverrel, ha kell, és ez senkit sem zavar. S ami a legfontosabb: a gyermekek ezeket a mintákat kapják, látják, legkisebb koruktól kezdve! Z. Kárpát Dániel

2011. JANUÁR – KARPATIA

21

Kijutni a boszorkánykonyhából A nagyipari „élelmiszer” veszélyei Étkezés elõtt szokás szerint jó étvágyat kívánunk egymásnak. Csakhogy ez pár éve pusztán üres frázissá válhatott azok számára, akik mindennapi étküket – kényelmi vagy anyagi szempontoknak alárendelve – valamelyik multinál szerzik be. Itt ugyanis jobbára nem élelmet, hanem laboratóriumokban elõállított, mesterséges adalékoktól, pótszerektõl hemzsegõ gyártási hulladékot vásárolhatnak. Sokan a nélkülözés elõl menekülnek az „olcsó árak” közé – pont az õ érdekükben kerestük, mivel lehet felváltani a kereskedelmi láncok hamis fényeit. A régi magyarok és a mai táplálkozási szakértõk is azt vallják, hogy a táplálékok öt nagy csoportra oszthatók, melyek mindegyike fontos számunkra: szénhidrátok (gabona és keményítõ), gyümölcs- és zöldségfélék, húsfélék és hüvelyesek (proteinforrás), tejtermékek, valamint a zsíros-cukros ételek – fogyasztásuk mennyisége a felsorolás szerint, csökkenõ mennyiségben kívánatos. Csakhogy a régi szabályokat lassan felülírják a tömegesen gyártott ipari élelmiszerek, melyek ízüktõl függetlenül sokszor már csak nyomokban tartalmazzák gyermekkorunk íz-emlékeit. A mesterséges termékek biológiai értéke a gyártás során elvész, s mivel a vitaminok, rostok, enzimek helyett csak üres kalóriát és hulladékot viszünk be testünkbe, az törvényszerûen megbetegszik. Az ünnepek utáni akciók különösen veszélyesek egészségünk számára, hiszen a a polcokat a természet helyett a laboratórium adományai töltik fel: a megnövekedett vásárlói igényeket a termelés pedig csak egyre több mesterséges pótlék bevetésével képes kielégíteni. Majd a karácsonyi és újévi, az ünnep rendes hagyományainak ellentmondó nagy lakomákat követõen a maradék áruval borítják el a piacot, szõnyegbombázásra emlékeztetõ módon. Ilyenkor tehát a gondolkodó magyarokra nagy veszélyek leselkednek, ezért e cikkben a húsés tejespultok kínos titkait leplezzük le. A multinacionális boszorkánykonyha feltalált egy új tudományágat, melynek neve gasztropszichológia. A lényege, hogy behatóan vizsgálják az élelmiszer csomagolása, íze, illata és a vásárló lelkivilága

22

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

közötti kölcsönhatásokat, a tapasztalatokat pedig a nagyipar javára használják fel. Õk javasolták azt is, hogy a gyümölcsjoghurtok tartalmazzanak pár gyümölcsdarabot is, mert ez bizalmat ébreszt a vásárlóban. Csakhogy mindössze pár szelet igazi, mivel a világ teljes epertermelése alig lenne elég a legyártott joghurtok 5%-ához! A hiányzó mennyiséget a multicégek présgépekben gyártják le, algák, zselatin, továbbá aromák révén – a dobozok oldalán ezek felsorolását könnyen megtaláljuk. Érdekes és egyben taszító adalék, hogy a népszerû zselés szaloncukorban (és a „teszkós” tortákban, aszpikos felvágottakban) szintén az a zselatin található meg, melyet vágóhídi és húsipari melléktermékekbõl, maradékokból, néha marhacsontból vonnak ki. Ezért hát a külföldi eperjoghurt helyett sokkal inkább érdemes a piacon vagy termelõtõl vett nyers tejet vásárolni, majd aludttejet készíteni és fogyasztani. A nagyáruházak polcain télen igen gyakoriak a „füstölt ízû” termékek is, csakhogy ezek többsége soha nem látott valódi füstöt: ízüket aromáknak és vegyszereknek köszönhetik. Mára ugyanis külön ízipar alakult ki, amely mesterséges úton bármilyen ízt képes produkálni. Esetünkben az aromát füstkamrákban csapatják le, majd ezt keverik a pépesített húshoz, melyben „természetesen” megtalálhatók az inak és a nyesedék is. Majd az egész, gyurmára emlékeztetõ masszát ipari szalonnával és maradékokkal, ízesítõkkel dúsítják fel. Kell is az ízesítés, mert a húsnak nevezett nagyipari szemét önmagá-

ban eladhatatlan lenne, különösen a felvágottak esetében. Ezért húst csak ismerõs gazdánál, hentesnél vagy magyar termelõi piacon vásároljunk! Legalább ilyen ijesztõ megismerkedni a népszerû ömlesztett sajtok eredetével, azok ugyanis rendre sajtgyári maradékokból, nyesedékbõl, ömlesztõsó nevû szerbõl és aromákból állnak! Ezekbõl pépet gyártanak, és tetszõlegesre ízesítik õket a boszorkánykonyha vegyszereivel: egy gombnyomás az eltérés a sonkás és az epres íz között… Ilyen típusú termékekbõl tehát még jobban kerüljük az akcióst, s kizárólag eredeti, nem feldolgozott sajtot vásároljunk, lehetõleg tejesgazdától vagy termelõtõl. A tápláléklánc körforgása egyben azt is jelenti, hogy az ember, aki a csúcson helyezkedik el, az elfogyasztott táplálékkal a lánc elõzõ elemeinek molekuláit, információit is beviszi a testébe, majd ebbõl „épül fel”. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen állat

húsa kerül az asztalunkra. Olyan, amely a legelõn gyógynövényekkel, édes füvekkel táplálkozik, elfogyasztva pozitív hatással van testünkre. Ellentétben a nagyüzemi tartású fajtákkal, melyeknek rövid, stresszes élet jut, tápjuk pedig antibiotikummal és növekedési hormonokkal van tele. Ezért nem az marad a leginkább egészséges, aki rengeteg pénzt költ el, hanem az, aki takarékosan, piacon és termelõtõl vásárolva, „hamburger helyett fõzeléken” él. Ezzel pedig saját Zigó közérzete mellett a tisztességes Judit magyar gazdálkodókat és kereskedõket is támogatja. E hónapban arra kérjük olvasóinkat, ha környékükön minõségi tej- vagy hústermelõt ismernek, osszák meg címét, elérhetõségét velünk, ezáltal a további olvasókkal is!

Közösségi háborúk A virtuális „barátok” veszélyesek Egy ijesztõ kutatási adat szerint honfitársaink átlagosan két és félszer annyi idõt töltenek a világhálón, mint könyvek vagy újságok olvasásával. Ezen tevékenységen belül is egyre népszerûbbek a közösségi portálok, ahol mára szinte minden formában lehet „barátkozni”: levelezésen, csevegésen túl gyakran már a munkatársakat is itt keresik – de az bizonyos, hogy egy állásinterjú elõtt adatlapunkat, ha van ilyen, leellenõrzik. A kedves Olvasó viszont talán nem is sejti, hogy a Nagy Testvér mennyire figyel: lassan minden lépésünk felrajzolható virtuális „lábnyomaink” alapján, ily módon pedig könnyebben manipulálható az ízlésünk, a vásárlási szokásaink, végül pedig a jövõnk. Az óév végén megjelent érdekes elemzések szerint a hírszerzés és a titkosszolgálatok szakemberei igen gyakori látogatói a közösségi portáloknak, ahol a felhasználók nemcsak saját magukról osztanak meg több adatot, mint adott esetben munkáltatójukkal, de fényképeik és látható kapcsolataik által teljes mozgásterük feltérképezhetõ. Ez valóságos kincsesbánya azok számára, akik mindent megtudnának rólunk. A nemzetbiztonsági szakemberek szerint a szolgálatok munkatársai számára így otthon ülve, a fotelbõl is egyértelmûvé válik,

hogy a célszemély hol támadható, kin keresztül lehet fontos információkat kiszedni belõle. Nem európai kultúrkörökben egészen meglepõ jelenségeket is tapasztalhatunk: az izraeli hadsereg nemrég a közösségi portálok alapján majdnem ezer nõt buktatott le, akik úgy vonták ki magukat a kötelezõ katonaság alól, hogy magukat ortodoxnak vallották, akik csak kóser ételeket fogyasztanak és szombaton nem végeznek munkának minõsülõ tevékenységet. A feltett képeik alapján azonban gyorsétteremben ettek, vagy péntek alkonyat után buliztak, ami szintén tilosnak számít… A titkosszolgálatok korábban már kiszállt vezetõinek egy része egyenesen azt vallja, hogy a közösségi portálokat, így az iwiwet, Facebookot az amerikai szolgálatok hozták létre. Bár ez többek szerint üldözési mániára vall, a közelmúlt jelensé2011. JANUÁR – KARPATIA

23

gei éppenhogy nem zárják ki a feltevést. Egyrészt egy NASA-jelentésbõl kiszivárgott, hogy az USA 2001 óta a világ összes telefonon, faxon és világhálón elküldött üzenetét naponta elmenti, majd ezen az állományon futtatja keresztül szûrõprogramjait, vélhetõen nem csak a „terrorista” szóra keresve. Ha erre képesek, talán az sem jelent megoldhatatlan technikai problémát, hogy betekintést nyerjenek a közösségi portálokba. Másrészt hogy ez könnyebb legyen, hozzájuthatnak a bárki által nem látható adatokhoz is: többször leleplezõdött, hogy egy fedõcégen keresztül „támogatták” az adott honlap tulajdonosát, beépülve a rendszerbe, számos esetben a tulajdonos tudta nélkül. Megdöbbentõ felismerés, hogy egy telefonos közvélemény-kutatás során milyen könnyen hajtjuk el a kérdezõt, viszont saját magunktól közszemlére tesszük egész életünket. Sajnos a társadalmakat folyamatosan „edzik” a valóságshow-k, az ostoba bulvárlapok és -adók, de az alacsony színvonalú tehetségkutatók és a primitív kibeszélõmûsorok is. A pszichológusok egy része szerint ennek köszönhetõen sokan bemennének a televízióba „villalakónak” vagy „megasztárnak”, de ha erre nem képesek, megmutatják kis világuk minden titkát, jelezve, hogy „mégiscsak léteznek”. S mivel a celebvilág ezt közvetíti, egyelõre ez a mérce.

24

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

S hogy miért veszélyes mindez? Még az egyszerû, földi halandókat is veszélybe sodorhatja az, ha a fiatalok világhálós csevegés közben gond nélkül kibeszélik családjuk anyagi helyzetét, ingóságaik helyét, vagy éppen hogy hol nyaralnak, vásárolnak. Utóbbiakkal és a gyakorta használt vásárlókártyákkal zöld utat adunk a multinacionális tõke érdekeltségei számára, hogy modellezzék ízlésünket, azt, hogy mit igénylünk, majd finoman irányítani kezdjék a keresletet. Ilyen feltérképezõ módszereket vesz igénybe számos áruházlánc és világhálós áruház is, s már ez alapján állítja össze kínálatát. Sõt, a virtuális boltok közül nem egy már olyan módon mûködik, hogy ugyanazon termék megvásárlásakor magasabb árat jelez ki azok esetében, akiknél a program azt jelzi, hogy nagyobb szükségük lenne az árura! Ez már nem sci-fi, maga a valóság. Óriási veszély a világhálón megnövekedett mennyiségû adatok, így az adószámok, társadalombiztosítási és hitelkártyinformációk ellopása: ez csak tavaly 11,1 millió esetben következett be! Egy egyszerû példával élve: ha valahogy eljut a biztosítótársaságokhoz egészségügyi állapotunk teljes térképe, a legkisebb baj esetén is csak erõsen emelt díjjal szerzõdnek velünk. Végül elég belegondolni abba, hogy maradnake a titkaink, ha a közösségi portálok képesek kivitelezni terveiket, és az smsszolgáltatás, világhálós telefonálás mellett a banki ügyintézést is kedvezményes áron teszik lehetõvé. Márpedig a Facebook-birodalomnak 170 országban 500 millió tagja van. A világhálós kommunikációval megtudható rólunk majdnem minden: ízlésünk, vagyoni helyzetünk, kapcsolataink. Mindez nemcsak ellenünk fordítható, de elveszi szabad, szuverén világunkat is. Ezért a szakértõk is azt javasolják, amit a józan ész: ha nem akarjuk, hogy titkainkat elvegyék tõlünk, azokat ne telefonon és levélben, hanem szóban osszuk meg legjobb barátainkkal is. Végül pedig dobjuk el a távkapcsolót és vegyünk le a polcról egy vastag kötetet! Eperjes József

Elhallgatott történelem

A vizek megmentõje Majdnem elpusztították a Hévízi tavat Mára kevesen emlékeznek rá, de leghíresebb gyógyforrásunk és az Európában is páratlan tó a kommunizmus évtizedeiben hatalmas veszélyben forgott. Érdekes módon ezt a hidegháborúnak és az orosz–amerikai technikai versenynek köszönhettük, amely miatt a Hévíz alatti ásványkincseket is gátlástalanul kiaknázták volna. Ám a magyar virtus ekkor is gyõzedelmeskedett! Az oroszok könnyedén le tudták lõni az amerikai U2-es kémgépeket, melyek nehezen emelkedtek 20 kilométer fölé. Ezért az USA kidolgozta a három és félszer gyorsabb és magasabbra is szálló Black Bird nevû repülõt, amellyel a keleti fél nem tudott mit kezdeni. Ezt a magasságot már csak a titán könnyû ám erõs ötvözetével lehetett kibírni. Az értékes, stratégiai fontosságú anyagot pedig a Nyírád-környéki bauxit és timföld tartalmazta, s a Hévízi-tó alatti terület. A titán-oxidból fém elõállítását lehetõvé tevõ technikát Gillemot László professzor dolgozta ki 1952-re, s 1954-ben már épült is az az üzem, reaktor és labor, amelytõl négymillió tonna titán kitermelését várták! A sietség oka az lehetett, hogy az oroszok ekkor még sehol sem tartottak e technológia kifejlesztésében, ezért a professzornak „baráti látogatást” kellett tennie a Szovjetunióban, hogy ingyen és bérmentve átadja tudását, módszerét. Majd 1958-ban az elhárítás kamionokra pakolt, s minden mozdíthatót a laborokkal és a dokumentációval együtt, majd mindent „ismeretlen helyre” szállítottak… Mint utóbb kiderült: a célállomás a távoli Volgográd volt. Összehasonlításképp: a titán ára a londoni tõzsdén akkoriban kilónként 10 dollár volt, tehát az összérték mintegy 40 milliárd dollárt tett ki! A Hévízi-tó ekkor még sértetlen volt, ám 1962ben Apró Antal és Kádár elõbb aláírta a timföldalumíniumszerzõdést a Szovjetunióval, majd Apró a titánt nagylelkûen átengedte az oroszoknak, vállalva, hogy hazánk fizeti a szállítás költségeit is… Ekkor vált célponttá páratlan gyógyforrásunk is. Ez eredetileg 176 méter magasan volt az Adriához képest, s mivel egy óriási karsztvízoszlop annyi gyógyvizet nyomott a tóba, hogy vize kétnaponta

kicserélõdött, így le sem tudott hûlni. Csakhogy amikor több milliárd tonna karsztvizet pumpáltak ki innen, mintegy a kitermelés elõkészítéseként, a mélyben található, eredetileg százméteres karsztvízoszlop négyméteresre csökkent, veszélybe sodorva nem csak a Hévízi-tavat, de még a budapesti gyógyforrások utánpótlását is! Ekkor a „szakértõk” õrült tervekkel álltak elõ: csökkentették a tó vízszintjét, egészen odáig, hogy a fürdõzõk lába felkavarta a tó fenekének talaját… Végül a tótól néhány kilométerre fúrtak kutakat, hogy a tervek szerint csövön vezessék el a gyógyvizet, hogy hozzájuthassanak a tó alatt található értékes titánhoz. Évtizedes harcok indultak, de szerencsére mindig és mindenhol akadt egy-egy tisztességes vízügyes vagy hivatalnok, aki bátran, ám csendben akadályozta a tervet. Így tett még az Országos Tervhivatal elnöke, Faluvégi Lajos is, s 1987-ben még mindig sikerült megvédeni a tavat. Ekkor azonban Faluvégi felettese a késõbb D–209-es ügynökként elhíresült kártevõ, Medgyessy Péter lett. Június végén pedig aláírni tervezték a Hévízi-tó és Budapest gyógyforrásai közös halálos ítéletét, a teljes kitermelés elõhangjaként. Ekkor azonban dr. Balogh Zoltán hévízi reumatologus fõorvos szembefordult a szovjet hadiipari igényekkel, megtagadta az aláírást, majd maga mellé állította a vízügyeseket is. Együttesen elérték, hogy leállítsák azt a gyalázatos tervet, mely elpusztította volna gyógyforrásainkat, történelmi kincseinket, de a Duna vizét is összekeverte volna a tiszta ivóvízbázisok forrásaival! Balogh úr ellen fegyelmi indult, kitiltották Hévízrõl, ám a módszerváltás után megnyerte a pereket. Napjainkban Vádirat címû kötetén dolgozik, melyben megírja, dokumentumokkal és nevekkel támasztja alá, ki vett részt Magyarország kirablásában 1962 és 1989 között. Nemeskéri 2011. JANUÁR – KARPATIA

25

Láthatatlan sugárözön Az elektroszmog veszélyei A II. világháború idejéhez képest megezerszerezõdött a bennünket napi szinten fenyegetõ láthatatlan sugárzásfajták özöne. Vajon hol van az emberi szervezet tûrõképességének határa? Albert Einstein egyszer úgy nyilatkozott, hogy ha a Földrõl kipusztulnak a méhek, az emberiségnek mindössze négy éve marad hátra. Tragikus érdekesség, hogy az elmúlt húsz évben a világ méhállományának 60 százaléka megzavarodott, eltévedt és elpusztult – többek között a mobilhálózatok sugárzása miatt. A Föld elektromágneses hullámai folyamatosan hatnak az élõ szervezetekre: ezt olyan jelenségeken is megfigyelhetjük, mint közérzetünk, egészségi állapotunk, hangulatunk idõjárási viszonyok (front, vihar, villámlás, földrengés) függvényében történõ megváltozása. A bolygó és ember közti évezredes egyensúlyt azonban az ipari forradalom kezdete óta egyre erõsebben feszegetjük. Mára a gazdasági tevékenység szó szerint kihat nem csak környezetünkre, de testünk rezdüléseire is. Az úgynevezett „elektroszmogra”, vagyis a mesterségesen alkotott modern elektromos, informatikai berendezések, rádió- és tévéadók, mobiltelefonok, bázisállomások, távvezetékek, monitorok, térfigyelõ kamerák, de például az elektromos padlófutés és a vezeték nélküli számítógépes eszközök által keltett elektromágneses sugárzásokra szervezetünk stresszel reagál. Azok ugyanis megzavarják természetes elektromágneses mûködését, ráadásul egészségkárosító hatásúak. Ennek leggyakoribb tünetei a fejfájás, a stressz fokozódása, szívritmuszavarok, kimerültség, ingerlékenység, alvásproblémák, magas vérnyomás, lelki zavarok és az immunrendszer gyengülése. Ez nem csak „városi legenda”: a tudomány bizonyította, hogy a mesterséges elektromos felhõ az állati szervezetek Föld-rezonanciára való érzékenységét is befolyásolja. Ez például a költözõ madarak, vándorló állatok életében idéz elõ sokszor vissza nem fordítható zavarokat. Pedig a természetes körülmények erõszakos megváltoztatása életveszélyes dolog.

26

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

Hogy lép kölcsönhatásba testünk a körülöttünk lévõ elektromos térrel? Testünk úgy mûködik, mint egy antenna: elektromos térben feszültség alá kerül, azaz mérhetõ áram keletkezik benne, ami rendellenes a természetes folyamatokhoz képest, folyamatos stresszállapothoz s a fent felsorolt tünetekhez vezet. Elektromos tér pedig a berendezések, kábelek, csatlakozók körül sajnos akkor is mérhetõ, amikor éppen nem folyik rajtuk keresztül áram. Az elektromágneses sugárzások egyik legrémisztõbb példája a mobilszolgáltatók bázisállomásain felállított – rádiófrekvenciás jeleket kibocsátó – antennák, mobiltelefonok által keltett „szennyezõdés”. A mobilhálózatok miatt éjjel-nappal olyan sugárzásnak vagyunk kitéve, mely többször erõsebb, mint a természetes átlagos háttérsugárzás. Ez azon kívül, hogy felmelegíti a fülünket és agyunkat, az egész testben kényelmetlen melegségérzetet vált ki, de negatív hatással van a melatonin nevû hormon termelõdésére is, ami a helyes alvási ciklusért, az immunrendszer állapotáért, a vérnyomás és a testhõmérséklet szabályozásáért felelõs. Mindezen hatás akkor a legerõsebb, amikor a mobiltelefont a fülünkhöz tartva használjuk. Több európai ország kutatólaboratóriuma egymástól függetlenül igazolta azt is, hogy a fejhez tartott mobilkészülék az agyi idegsejtek zsugorodását okozza. Különös veszélynek vannak kitéve a gyermekek, hiszen nagy a csábítás: az aprócska készülék egyszerre alkalmas a szóbeli és írásos kommunikációra, fotózásra, játékokra, internetezésre, zenehallgatásra, ébresztésre, ezért nem nehéz vele felkelteni a fiatalok érdeklõdését. Pedig a fejlõdésben lévõ agy különösen sérülékeny és érzékeny ezekre a behatásokra.

A vezeték nélküli internetes rendszerek is (wifi) – akárcsak a telefonok – folyamatosan sugároznak, még akkor is, ha éppen senki nem használja õket. Különösen divatossá váltak a bébiõrzõ készülékek, amelyek – hangoztatott elõnyeik mellett – a babák nyugtalanságát okozzák, idegrendszerüket, hormonháztartásukat ingerlik. A fenti példákból látható, hogy otthonaink, munkahelyünk, életkörnyezetünk egy hatalmas „mikrohullámú sütõvé” kezdenek átalakulni…

Hogyan védekezhetünk az elektroszmog ellen? A megoldás a mai korban természetesen nem lehet az, hogy szeméttelepre visszük elektromos berendezéseinket, telefonunkat, netán egy barlangba költözünk. De ami körülményeinkhez és lehetõségeinkhez képest a védelmünk érdekében megtehetõ, azt érdemes megtennünk. Elsõsorban arra ügyeljünk, hogy azokban a helyiségekben, ahol a legtöbbet tartózkodunk, csökkentsük minimálisra az elektromágneses sugárzásokat. Amikor csak tehetjük, áramtalanítsuk készülékeinket, hiszen készenléti állapotban is mágneses teret hoznak létre. Magyarul: kapcsoljuk ki a tévét, a számítógép monitorját és húzzuk ki a konnektorból a telefon töltõjét is! A kikapcsolással ugyanis csak az elektromos teret szüntetjük meg, de a konnektorból való eltávolítással a mágnesest is. A hálószobában ne tartsunk mobiltelefont, számítógépet, tévét, de hosszabbítót és elektromos ébresztõórát sem. Ha mégsem tudjuk nélkülözni ezek használatát, az ágyunktól több méteres távolságban helyezzük el õket. Hogy még érthetõbb legyen: például a mély alvás fázisában az agymûködés frekvenciája a nappali értékrõl radikálisan lecsökken. Illetve csak csökkenne, hiszen agyunk a közelünkben lévõ külsõ ingerlésre ekkor is reagál. Tehát ha az elektromos berendezések „zavarják”, akkor nem tud a saját természetes rezgésén mûködni. Ennek eredménye, hogy nem jön létre a mélyalvás, s így képtelenek leszünk kipihenni magunkat! A mindennapok során fontos, hogy telefonhasználat közben, amikor csak tehetjük, használjunk kihangosítót vagy fejhallgatót (divatos nevén „headsetet”), de még így sem árt, ha minimalizáljuk a telefonos kommunikációt és mellõzzük a személytelen kapcsolattartás e veszélyes formáját. Ennek oka, hogy sajnos a hagyományos fejhallgatók is antennaként mûködnek, vezetik a sugárzást, ezért speciálisan kifejlesztett, leárnyékolt eszközt kellene alkalmaznunk. Azonban ennek beszerzése igen körülményes. Sokkal egyszerûbb, ha több idõt szánunk a személyes találkozásokra!

Fontos tudnivaló, hogy a híváskezdeményezés során telefonunk nagyobb teljesítménnyel mûködik, mint beszélgetés alatt, ezért a kapcsolási idõ pár másodpercére a készüléket tartsuk magunktól távol. Hasonlóan járjunk el az SMS-küldés idején is. Figyeljünk arra, hogy gyermekeink 16 éves kor alatt lehetõleg ne használjanak mobiltelefont! Közlekedési eszközön, utazás közben vagy rossz vételkörülmények, gyenge térerõ mellett a sugárzás sokkal erõsebb, ilyenkor ne telefonáljunk. Az aranyszabály pedig az, hogy ágy mellett, nadrágzsebben, ingzsebben sose tartsuk telefonunkat! Unalmunkban se játsszunk a telefonon, és a világhálón való böngészésnek is válasszuk más módját. Ha a fenti szabályokat betartjuk, a ránk leselkedõ veszélyek nagy részét bizonyára kiküszöböltük, s mivel az emberi szervezet regenerációs ereje csodálatos, egészségünk valószínûleg nem szenved károsodást. Emellett figyeljünk otthonunk minden helyiségére! Mivel az energiatakarékos halogénizzók elektromos és mágneses tere igen erõs, maradjunk meg a hagyományos égõk használata mellett: ezek jóval kevésbé ártalmasak. Az újfajta, vezeték nélküli telefonok helyett lakásunkban használjuk a hagyományos vezetékes készülékeket. A lakásban a vezetékeket egymástól minél kisebb távolságra helyezzük el, mert ezáltal kisebb az általuk keltett mágneses tér. A legfontosabb ugyanakkor, hogy tartózkodjunk sokat a természetben, kiránduljunk a szabadban, töltõdjünk fel a természeti elemekkel! A tiszta levegõ, víz, napfény, anyaföld, sok élõ táplálék (gyümölcsök, zöldségek) képesek szervezetünket regenerálni, megújítani, feltölteni természetes életerõvel. Bizonyára a legtöbben megfigyelték már, hogy nyaraláskor, napsütésben, tengerpart mellett valósággal újjászületünk. Ez többek között azzal is magyarázható, hogy az elektroszmog sugárzásával ellentétben a napfénnyel átmelegített tiszta hegyi levegõ, a nagy felületû vizek egészséges töltettel rendelkeznek, s kompenzálják a minket ért veszélyes energiákat: úgymond kimossák szervezetünkbõl a káros többlettöltést és a rossz hatású rezgéseket. De egy fárasztó, megterhelõ, elektromos berendezések mellett vagy közelében töltött nap után hasonlóan jó eredménnyel alkalmazható és könnyen elérhetõ, mindennapos megoldást jelenthet egy egyszerû dolog: a hosszabb ideig tartó zuhanyozás! A leginkább hatásos a hideg-meleg váltózuhany: ilyenkor is megfigyelhetjük, hogy szervezetünk megújul, vérkeringésünk fokozódik, immunrendszerünk, testi-lelki közérzetünk helyreáll. Nagy Szimona 2011. JANUÁR – KARPATIA

27

Hit és Magyarság Beszélgetés lovag vitéz Jávor Zoltánnal, Szeleczky Zita szellemi hagyatékának gondozójával Közel négyszáz oldalas, fényképmellékletekben gazdag kéziratot lapozgatva beszélgettünk Jávor Zoltán nyugalmazott fõiskolai tanárral, Szeleczky Zita rokonával, keresztfiával és egyik örökösével. A dokumentumgyûjtemény több éves kutató- és gyûjtõmunka eredménye, amely az emigrációs magyarság kiemelkedõ alakjának életét és mûvészetét követi végig, iratokkal és személyes vallomásokkal hitelesítve. Hiánypótló mûrõl van szó, hiszen a becsületében megvádolt, emigrációba kényszerített, majd hosszú évtizedek múlva rehabilitált és kitüntetett nagyszerû mûvész pályafutásáról egyetlen összefoglaló értékelés sem készült ez idáig! – Milyen környezetbõl, milyen értékeket hordozva indult pályájára Szeleczky Zita? – Zita édesanyjának családneve – Négyessy – a legendárium szerint Mátyás királytól származik, és négy ellenfél fejének kardra tûzésére utal. Ami pedig a nekézsenyi családi birtokot illeti, egy késõbbi leszármazott, az 1848-as szabadságharc bukása utáni megtorlás elõl menekülve talált rá erre az eldugott, de gyönyörû bükki településre. Négyessy Amália itt találkozik Szeleczky Emmanuel mérnök-vállalkozóval – akinek a nevéhez fûzõdik az Eger–Putnok közötti vasútvonal megtervezése, felépítése – és összeházasodnak. Az apa családja katolikus, az anyáé református, vallásukat mély Isten-hittel élték meg. Ilyen gyökerekbõl fakadt tehát az õt vezérlõ két eszme: a hit és a magyarság. Élete folyamán ezek csodálatosan kiteljesedtek! – Hol végezte iskoláit? – Élményekben gazdag, kiegyensúlyozott családi környezetben eltelt gyermekkor után kezdi meg elemi iskolai tanulmányait 1921-ben, immár Budapesten. Rendszeres szavalója az iskolai ünnepségeknek, emellett tornászként is edzi magát. Az érettségire a Veres Pálné Leánygimnáziumban készül. Testvérei eközben már hivatásukat gyakorolják: Olga lelkész és vallástanár, Alfréd pedig kultúrmérnök. 1933-ban végül is a Színiakadémiára jelentkezik, ahová azonnal felvételt nyer. –- Üstökösként robbant be a színházi életbe. A ma-

28

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

gyar klasszikusok, Vörösmarty, Katona József és a korabeli magyar szerzõk, Tamási Áron, Németh László mellett hatalmas sikerrel játszotta el Shakespeare, Moliere vagy éppen Ibsen hõsnõit. – 1936-tól a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, egy évvel késõbb pedig már rendes tag ugyanitt. A színház munkatársainak titkos szavazásával hamarosan neki ítélik a FarkasRatkó gyûrût. Egy rövid Operett- és Madách színházi kitérõ után ismét szerzõdteti a Nemzeti Színház. – Legendás sikerei a filmhez is kötõdnek. – Ez irányú tehetsége és szépsége annyira feltûnõ volt, hogy már elsõ éves akadémista korában felkérték egy filmszereplésre, melyet pályafutása során még további huszonhét filmfõszerep követett. Ezeket a filmeket Európa-szerte sok országban vetítették. Utolsó filmje 1951-ben készült Argentínában. – Tehetsége és emberi nagysága páratlan népszerûséget biztosított számára. Megindító az egykori filmhíradó kockáin látni az esküvõje tiszteletére megjelent tömeget, vagy olvasni „a nemzet kishúgáról”, aki fáradhatatlanul látogatja a sebesült honvédeket a hadikórházakban. – A magyar emberek rajongtak Szeleczky Zitáért, szerették mûvészetét, emberi kedvességét, szerénységét. Nem hivatalos adatok szerint négyszáznál több rajongói klubja mûködött az országban. Mikor egyszer megkérdezték errõl, azt válaszolta: „Talán azért is szeretnek, mert… egész alkatommal és minden lélegzetemmel igazi magyar típus vagyok. Önnön kivetítõdésüket érzik bennem.” – Egy ilyen ember nehezen viselhette az igaztalan támadásokat. – Aki népszerû, akit sokan szeretnek, azt elõbbutóbb az irigyek és ellenségeskedõk is megtalálják, Zitát is több támadás érte. 1941 nyarán szakmai okokból visszaadott egy szerepet, s mivel mindez egy németországi vendégszereplés kapcsán történt, azonnal elkezdték támadni nácibarát körökbõl. Aztán jött az ellenoldal az antiszemitizmus vádjával, mert egy fogadás alkalmával kezet fogott Szálasival. De a fõbûnt azzal követte el, hogy a haza védelmében Petõfit szavalt: „Föl a szent háborúra!… Jön az orosz, jön az orosz…” Ezt még úgy sem bocsátották meg neki, hogy az 1948-as népbírósági tárgyaláson a kommunista Gobbi Hilda és a zsidó származású Várkonyi Zoltán (akinek menedékül

ajánlotta fel saját otthonát!), egyaránt kiálltak mellette. Minden érvelés hiábavaló volt, a távollétében lefolytatott eljárás során három év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. – Mûvészetének egy másfajta kiteljesedését jelentette az emigráció. – Igen, 1945 márciusában családjával együtt Ausztrián keresztül Olaszországba távozik, majd 1948 nyarán Argentínába utaznak és Buenos Airesben telepednek le. Itt szinte azonnal színpadra lép, a Német Színház elõadását menti meg egy bravúros beugrással – mindezt német nyelven –, majd a saját egyszemélyes elõadásain kezd dolgozni. „A magyar költészet gyöngyszemei” címû estet a „Magyar Rozika” elnevezésû humoros, zenés összeállítás követi, majd összeáll a „Slágerparádé” mûsora is, ezekkel az elkövetkezendõ években beutazza Brazília, Kanada, majd késõbb Ausztrália és az USA magyarok lakta nagyvárosait. – És a magyar nyelvû színjátszás? – Az sem maradhatott ki az életébõl, de rövid ideig tartott. Az akkor már ott lévõ Páger Antallal, Komár Júliával, Vaszary Piroskával létrehozzák a Színjátszó Társulatot, és magyar szerzõk darabjaival lépnek fel. Az 1951-es év jelentõs elõrelépést hoz: megalapítja az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, ami a könnyebb mûfajok mellett lehetõvé teszi régi terveinek megvalósítását is, többek között az Ember tragédiája és a Bánk bán elõadását. Az évadot az Ibsen-remekmûvel, a Rosmersholmmal zárják. – Hogyan érinti az 1956-os forradalom híre? – Az otthonról érkezõ hírek hallatán azonnal az ügy melletti mozgósításba kezd, és drámai hangú felhívást intéz Argentína és a világ asszonyaihoz. Az argentin elnök külön kihallgatáson fogadja, és kiáltványát hat nyelven olvassák be az állami rádióban. Ennek kapcsán Magyarországról szóló elõadássorozatra kérik fel, melyet spanyol és angol nyelven tart meg, s amit magyarra fordítva közölnek késõbb

Rendületlenül Szeleczky Zita (1915–1999) élete igazi magyar sors. A XX. század tragédiákkal teli, emberpróbáló évtizedeit végigküzdve, szülõföldjétõl elszakítva is mindig megmaradt igaz magyarnak és elveihez hûséges, szeretetet sugárzó embernek. Jellemének szilárdsága és hazaszeretete egyaránt mély hitébõl fakadt, s egy egész nemzetnek mutatott példát ezzel a reménytelenség idején – kiteljesedõ mûvészete az emigráció valamennyi generációját képes volt összefogni. Zászlós-Zsóka György írja róla: „Szépséget a békében, hitet a háborúban, vigaszt az összeomlásban, reményt a hontalanságban… Adhat-e valaki ennél többet nemzetének?”

az amerikai magyar lapok is. Az orosz invázió hírére éhségsztrájkba kezd, és csak az elnök külön kérésére fejezi azt be. Ezután állítja össze ’56-os emlékmûsorát „Magyarország, a népek Krisztusa” címmel, ami aztán „A magyar költészet gyöngyszemei” mellett turnéinak egyik állandó mûsora lesz. Édesanyja halálát követõen, 1962-ben költözik át Los Angelesbe, ahonnan kiindulva tovább folytatja életre szóló misszióját, elõadóestjeit, körútjait: XX. századi Dérynéként õrzi és ápolja a magyar lelkeket. – Milyen anyagi körülmények között élt Szeleczky Zita az emigrációban? – Végig nagyon szerényen. Kezdetben családtagjai – elsõsorban bátyja – támogatja tevékenységét, késõbb a hangfelvételek, lemezek (összesen nyolc) forgalmazásából jut némi bevételhez. Természetesen a kinti magyarság is hozzájárul az estek költségeihez, de mindez csak a napi megélhetést és a fellépések kötelezõ kiadásait volt képes fedezni. Az emigrációs lét nehézségeiben próbál segítségére lenni Wass Albert is, akivel 1968-tól kezdve leveleznek, közös hangkazettákat is készítenek, sõt együttes fellépéseik is voltak. – Aztán több évtized után útja ismét haza vezet. – A világpolitika enyhülõ légkörében elfogadja az egyre gyakoribb invitálást, és a kilencvenes években már több alkalommal is hazalátogat. Hazai népszerûsége szinte semmit sem kopott meg az eltelt idõben, akik ismerték, nagy szeretettel fogadják. Amikor pedig az emigrációban végzett kultúrmunkájáért megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, majd a Legfelsõbb Bíróság 1994-ben felmenti az igaztalan vádak alól, sõt Magyar Örökség Díjban is részesül, hazatelepülésének már erkölcsi akadálya sincsen. Így érkezik 1998 õszén haza, ahol a sors tragikus fintoraként már csak háromnegyed évet élhet, érdi lakásában végzetes baleset éri. – Szeleczky Zita pályafutásáról a mai napig nem készült összefoglaló értékelés. Mirõl fog szólni a most kiadás elõtt álló Hit és magyarság? – Annak a mûvésznek az életútját fogja bemutatni nagy részletességgel, eredeti dokumentumokkal, levelekkel és fényképekkel gazdagon illusztrálva, akinek menekülnie kellett hazájából, s akinek külföldi létét, mûvészetét is évtizedeken keresztül mérgezte az ellenséges ideológia hazug lejáratási akciója. Annak, aki saját „bûnét” így fogalmazta meg: „Magyarországon magyar mertem lenni…” S hogy ez többé senkivel se történhessen meg, ajánlom a könyvet a magyarul Bencsik érzõ olvasók kezébe: hite és László magyarsága legyen a nemzet öröksége. 2011. JANUÁR – KARPATIA

29

I SMERETLEN Ismeretlen hõsök

Pálffy Tamás, a rettenthetetlen A XVI. század nagy törökverõ hõseinek tablóján ott találjuk Pálffy Tamást, aki akárcsak, mint hadvezér bátyja, méltón és büszkén emelkedik a magyar vitézek rangjára. Édesapja, Péter nem csupán a harc mûvészetére kívánta tanítani és tanítattni, ezért egy kiváló mentort, Valentinus Literatust bízta meg nevelésével. Már tizennyolc évesen huszáraltisztként szolgált az egerszegi táborban, majd fõurak hadaiban. Híre kelvén, a gyõri generális Gall Ádám hívta huszárai közé, akik – Pállffynak is köszönhetõen – bátorságukkal nagy elismerést és közmegbecsülést nyertek. Hõsünk a hírneves Thúry György vezérlete alatt kapott hadi feladatokat Léván, s tanulta meg tõle a bajvívás fortélyait. Késõbb királyi parancsra a Teuffel generális vezette seregbe vezényelték. A neves tiszt nem hallgatott magyar huszártisztek tanácsaira, saját önhitt tervei alapján adta ki parancsait, amely a csatát eleve kudarcra ítélte. Így a szécsényi vereség után Pálffyt több fõtiszttel egyetemben konstantinápolyi rabságba hurcolták. A jó Isten, édesatyja és testvére segedelmével kiszabadult és kapitányként felvette a szolgálatot Dersffy István fõkapitány hadában. Az 1566-os nagy török hadjáratban a gyõri táborba vezényelték, ahol részt vett a dunántúli hadmûveletekben. Gyõrbeli, több éves szolgálat után a király 1569-ben a lévai végvár parancsnokságát bízta rá, amely együtt járt a török portyázó hadmûveleteinek megakadályozásával, melyet hõsünk katonáival híven teljesített is. Hadi sikerei elismeréséül hamarost, 1571-ben elnyerte a besztercebányai kapitányi tisztet. Mivel gyalázatos szokásához híven Rudolf habsburg király nem vagy csak alig küldte a szükséges ellátmányt, Pálffy a többszöri kérések és követelések teljesítetlensége után lemondott. A királyi haditanács, nem akarván elveszteni tehetségét, hosszú alkudozás közepette az egyik leginkább veszedelemtõl sújtott végvár vezetését bízta rá, s elõdjéhez, a hõs Thúry Györgyhöz hasonlóan a magyarok kezén tartotta Palota várát. Parancsnoksága közel tíz évén A lévai vár rovásírá- át sikerrel harcolt, még azon megdöbbentõ helyzetben is, sos alaprajza

30

K A RPAT I A – 2011. JANUÁR

HÕSÖK

midõn csak harminc harcosa volt védekezni! A török hadmûveleteknek ezen erõsség oly sûrûn volt célpontja – hiszen a A lévai vár Nyugat felé vonuló hadjáratokat akadályozta –, hogy a magyar vitézeknek éjt s nappalt meg nem szakító szolgálatot kellett tartaniuk, harcra készen. A túlerõben lévõ törökök elleni csatározásban Pálffyt az ügyesen tervezõ hadvezéri képessége, továbbá saját, felépített, merész tagokból álló kémhálózata segítette. Tudásával a magyar katonákat és parancsnokait mindig híven szolgálta. Ugyanakkor a küzdõk ellátatlansága továbbra is sok keserûséget szült, melyet Pálffy minden erejével igyekezett orvosolni – 1574-ben is ezért utazik Bécsbe: „Katonáim követelésére jöttem ide. De hiába volt minden fáradozásom, felséged oly hosszú idõn át nem adott fizetést. Pedig Palota körül nincsenek falvak, ahova a vitézek élelemért mehetnének. Amit pedig a szegénység a várba hoz, dupla áron kél el. Ami pénzem nekem volt, mind kiosztottam már a szegény katonáim között. Tovább már nem segíthetek rajtuk. Pedig jó vitézek õk, s megérdemlik a fizetést. A vár javítására is pénz kéne. Az esõ a szobákba folyik, s a padozatok beszakadnak. Én, mint kapitány megtettem a magamét, fölséged reám bûnt ne vessen, ha valami baj történik.” A következõ évben is hiába várták jussukat… Küzdöttek tovább, s 1577-es hadmozdulatainak köszönhetõen Kajáron a török nem tudta – erõsség építésével – megvetni a lábát. Majdan hõsünk még Kálozt s vidékét is visszahódította! Pálffy kopjatörések, viadalok, hadakozások, portyázások vezetõje és résztvevõje is volt a palotai évek alatt. Különösen a budai pasák panaszkodtak rá a magyarok felett uralkodó királynál, hogy milyen nagy veszteségeket szenvednek tõle. Leghíresebb bajviadalát az õt kihívó, nagy hírû fehérvéri szandzsákbéggel, Kara Alival vívta. Lóháton, kopjákkal küzdöttek életre-halálra. Az oszmán meg sem tudta sebesíteni hõsünket, Pálffy viszont végezetül oly erõvel küldte át ellenfelét a túlvilágra, hogy „az pajzsán, páncélon, ki az fegyverderék felõl volt, által ment a kopja”. Egyetlen ember sem volt, aki le tudta volna gyûrni, csak a betegség. Míg küzdött vele, pusztító tûz ütött ki Palotán. A romokból, utolsó erejével építtette föl a várat, a régi alapokon. 1581-ben, Szent István napján hagyta el a földi világot. Teste szülõhelye, Bazin templomában nyugszik, mely falán méltán ragyog: „Palota vára a tanúja, mily sokszor mért csapást az ellenségre. Ifjúságától haláláig a hazájának szolgált. Sok magyart kiszabadított a török rabságból; soknak volt az üdvére. Tetteinek dicsõsége örökké élni fog.” Sepsiszentgyörgyi Dénes

Karpatia kérdõív Kedves Olvasó! Az utóbbi kérdõívünk óta eltelt esztendõ során a Karpatia biztosította pozícióit, túlélte a gazdasági válságot, ugyanakkor továbbra sem jutott el az összes magyar településre, s mûhelyünk további megerõsítésre szorul. Ennek legfõbb eszköze az lehet, ha alkalmi olvasóink is kivétel nélkül minden hónapban vásárolnak egy vagy két Karpatiát, utóbbi esetben a második példányt pedig olyan magyar kezébe adják, aki még nem ismer bennünket. Bár napjainkban több helyre jutunk el, mint korábban bármikor, nem csak fejlõdésünk, de fennmaradásunk is olvasóinkon múlik. A sok támogató levél és sor mellett ezért kérjük arra, hogy összegezzük közös tapasztalatainkat, hiszen együtt építjük a Karpatia Mûhelyt! Olvasóink segítségét újfent azért kérjük, hogy a tartalom ügyesebb szerkesztésével a Karpatia nagy családja új tagokkal bõvülhessen. Kérjük, amennyiben módjában áll, válaszoljon kérdéseinkre, és küldje vissza az ívet postacímünkre, Kárpátia Mûhely Bt., 1380 Budapest, Pf. 1129-re! (Világhálóval rendelkezõ olvasóink elküldhetik a kérdõív beolvasott verzióját a [email protected] drótpostacímre is). A visszaküldõk között Karpatia-elõfizetést sorsolunk ki! Ha olyan kérdést talál, melyre nem szívesen válaszolna, ugorjon bátran a következõre! Ívünket világhálós oldalunkon (www.karpatiamuhely. hu) is közzétesszük. A nélkülözhetetlen segítséget hálásan köszönjük!

1. Ön milyen rendszerességgel olvassa a Karpatiát? … Elõfizetõje vagyok … Havonta

… Kisebb kihagyásokkal … Alkalmanként

2. Mennyi ideje ismeri a lapot? … Hosszú évek óta … 3-5 éve

… 1-3 éve … Kevesebb, mint egy éve

3. Hol ismerkedett meg a lappal? … Újságosnál láttam, vagy ott ajánlották … Ismerõstõl kaptam vagy ajánlották … Hirdetést láttam róla és az alapján vettem meg

… Ajándék példányt kaptam belõle … Rendezvényen … Egyéb, éspedig: ............................................ ............................................

4. A Karpatiát a standokon: … Mindig látja … Alkalmanként látja

… Külön kéri … Nem látja

5. Hol szokta leggyakrabban megvásárolni a Karpatiát? … Elõfizetem … Postán … Újságosstandon … Nemzeti rendezvényen … Benzinkúton … Nemzeti könyvesboltban … Szupermarketben … Egyéb, éspedig: … Kisboltban ........................................ 6. Önhöz melyik párt vagy szervezet áll legközelebb (több választ is bejelölhet)? … … … …

Fidesz Hatvannégy Vármegye Jobbik Magyarok Szövetsége

… Magyarok Világszövetsége … MIÉP … Egyéb, éspedig: .................................................

7. Mely rovatot kedveli leginkább a Karpatiában, mely témában írt cikkek a kedvencei? …………………………………………………….................. 8. Mi az az információ, amit csak nálunk kap meg, és önmagában ezért érdemesnek tartja megvásárolni a lapot? …………………………………………………….................. 9. Melyik az a téma vagy terület, amit unalmasnak talál? …………………………………………………….................. 10. Melyik az a téma vagy terület, amelyet eddig nem, vagy kevéssé érintettünk, de szívesen olvasna róla? …………………………………………………….................. 11. Kivel olvasna szívesen interjút lapunkban? …………………………………………………….................. 12. Mit gondol, miben áll lapunk egyedisége? …………………………………………………….................. 13. Amennyiben nem elõfizetõnk, mi vinné rá, hogy ily módon támogassa lapunkat? …………………………………………………….................. 14. Elõfordult, hogy Ön ajánlotta ismerõsének a Karpatiát? Milyen indokkal? …………………………………………………….................. 15. Milyen további nemzeti lapokat forgat szívesen? …………………………………………………….................. 16. Kérjük, osztályozza rovatainkat 1-tõl 5-ig (az 1-es a legrosszabbat, az 5-ös a legjobbat jelenti)! Üzenet a törésvonalról 1 2 3 4 5 Ha én fiatal volnék 1 2 3 4 5 Mai szemmel 1 2 3 4 5 Gondolatébresztõ 1 2 3 4 5 Kitekintõ 1 2 3 4 5 Önfenntartó Magyarország 1 2 3 4 5 A tudatos magyar vásárlók dossziéja 1 2 3 4 5 Ismeretlen hõsök 1 2 3 4 5 Életmód 1 2 3 4 5 Barangoló 1 2 3 4 5 A kommunizmus bûnei 1 2 3 4 5 Õstörténet 1 2 3 4 5 Ajánló 1 2 3 4 5 17. Életkora (nem kötelezõ megadnia, pusztán bennünket segít az eligazodásban): … 20 év alatt … 41-50 év … 20-30 év … 51-60 év … 31-40 év … 60 év felett 18. Neme: … Nõ

… Férfi

19. Rendelkezik világhálós kapcsolattal? … Igen … Nem (Ha érdekli a Karpatia hírlevele, kérjük, adja meg drótpostacímét!) ……………......................................................... 20. Az Ön lakóhelye … Nagyváros … Község … Kisváros Köszönettel: a Karpatia-stáb 2011. JANUÁR – KARPATIA

31

Tudósszemmel Teleki Pálról Beszélgetés dr. Kubassek János geográfussal Magyar sorsszerûség, hogy mialatt a román politikusok nagy kedvet éreznek ahhoz, hogy Budapesten üljék nemzeti ünnepüket – Erdély elcsatolásának napját –, addig itthon, az anyaországban külön küzdelmet kell folytatni azért, hogy nemzetünk nagyjai az õket megilletõ helyre kerüljenek a társadalmi megbecsülésben és köztudatban. Ilyen személyiség gróf Teleki Pál, kinek emléke még ma is élénk ellenkezést és hisztériát vált ki egyes társadalmi körökben, pedig a kiváló tudós és politikus életével és halálával is a magyarságot szolgálta. Dr. Kubassek Jánost, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatóját kérdeztük az egykori miniszterelnök munkásságáról. – Ma is vita övezi Teleki életmûvét. Mi lenne a helyes megközelítés? – Teleki Pál munkásságát számos nézõpontból lehet értékelni: a történelemtudomány, a földrajztudomány vagy a tudománytörténet szempontjai szerint is. Úgy vélem, hogy a komplex szemlélet a szerencsés. Földrajztudósként a tudományos életben elért eredményeinek és betöltött szerepének méltatása a mai napig nemzetközileg is számottevõ. Gazdaságföldrajzi és szakmai életmûve mellett tankönyvírói és ehhez kapcsolódó egyéb publikációs tevékenysége is rendkívül fontos. A politikai földrajz mûvelõjeként nagy elismertséget szerzett az Amerikai Egyesült Államokban, az I. világháború után pedig tudományos elõadássorozatra kapott meghívást a Williamsburgi Egyetemre. 1936-ban a Columbiai Egyetem díszdoktorává fogadta. Ezt az elismerést csak valódi tudományos teljesítményekre lehet megkapni. – Teleki munkásságában nagy jelentõségû az úgynevezett Vörös térkép… – Ez egy közös munka eredménye, melyet komoly kartográfus csoport hozott létre. A térkép vörös színnel jelzi a magyarság elhelyezkedését a Kárpát-medencében, errõl kapta nevét is. A zöld a szlovák, a lila a román megjelenéseket mutatja, mégpedig a lakosság számarányát a terület függvényében. Régebben készültek olyan román térké-

32

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

pek, amelyen a Fogarasi-havasokban élõ 2000 román pásztor nyomán 5000 km2-t román lakta területnek ábrázoltak, ezzel szemben a Kolozsváron a mindössze 150 km2-en élõ 150 000 magyar csak kis pontként jelent meg. Sajnálatos, hogy valóságos adatokkal is lehet hazug képet festeni. Ezzel szemben a Vörös térkép elkészítésekor Teleki külön hangsúlyozta, hogy a nemzetiségek esetében figyelembe kell venni a hagyományos, az önként bevándorolt és a meghódított kisebb-nagyobb népcsoportok közötti különbségeket. A Kárpát-medencében meghódított nemzetiség nem volt, nem létezett. Sajnálatos módon a döntéseket már jóval a béketárgyalások elõtt meghozták, így a térkép minden elismert tudományos fáradozás ellenére érdemi eredményt akkor és ott nem hozott, ugyanakkor kiállta az idõk próbáját. Papp-Váry Árpád térképészprofesszor a következõt mondta róla: „A térkép tudományos szempontból teljesen korrekt, a tényleges helyzetnek megfelelõen, szakmailag megtámadhatatlan módon tükrözi az egyes népek térbeli elhelyezkedését. Nem igaz az elmúlt évtizedek azon állítása, hogy eleve tendenciózus munka, amely célja az ország területi integritásának megvédése. A térkép igazságától és nemzetközi hatásától félve Románia még a ’30as évek derekán is támadó cikkeket jelentetett meg ellene.” – Milyen lehetõségeket nyitott meg a térkép? – Teleki Pál ennek köszönhette, hogy 1924–25ben részt vehetett annak a népszövetségi bizottságnak munkájában, mely a Törökország és Irak közötti határkijelölésben vett részt. Ez nagy elis-

gróf Teleki Pál 1879–1941 Politikus, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. A világ számos táján vett részt földrajzi expedíciókban. Olyan mûveit tartjuk számon, mint az Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez, mely két nagy tudományos és gazdasági hatalom nyelvén – németül és japánul – is megjelent, és amely munkát mindkét ország mértékadó körei nagyra becsülték és becsülik a mai napig is. 1920-ban külügyminiszter, 1920–21-ben miniszterelnök, 1938–39-ben közoktatásügyi miniszter, 1939-tõl ismét miniszterelnök. Magyarországot távol próbálta tartani a háborútól, ellenezte részvételét a Jugoszlávia elleni fellépésben. Ennek sikertelensége nyomán 1941. április 3-án öngyilkos lett. Halálának körülményeit többen (így a Karpatia által megszólaltatott szakértõi csoportok egyes tagjai is) vitatják. Baloldali körök fasisztának tartják, és többször megakadályozták, hogy a fõvárosban köztéri szobra lehessen. Teleki Pál emlékére tisztelõi Balatonboglár mellett az érdi Magyar Földrajzi Múzeum parkjában állítottak szobrot. merést jelentett, mert a világháborúban vesztes Magyarország személyében elsõ ízben kapott nemzetközi fontosságú feladatot, amivel csökkentette az ország külpolitikai elszigeteltségét. A Vörös térkép a második világháborút követõen Magyarországon évtizedeken át nem kerülhetett a nyilvánosság elé. Egyes elfogult vélemények szerint a magyar irredentizmus és sovinizmus bizonyítéka volt, mely igen veszélyes lehet, s megterhelheti a szomszédos kapcsolatokat. Ma már a történelemtanárok szabadon taníthatják, de még így sem ismert kellõképpen. Teleki igazi érdeme, hogy felismerte a térkép szükségességét, kezdeményezte megalkotását, és ehhez anyagi forrásokat biztosított, vagyis elméleti alapvetést adott a munkának. – Államférfiként is elismerték? – Teleki tevékenységének közéleti, vagyis miniszterelnöki tevékenysége kényszerhelyzetek csapdájában történt. Magyarország revíziós törekvései az I. világháborút követõ igazságtalan békeszerzõdések következményeibõl fakadtak. Vesztes félként voltunk kénytelenek küzdeni azokért a területekért és emberekért, akiket erõszakkal szakítottak el tõlünk. Ez az akkori magyar társadalom minden rétegében elfogadásra talált, sõt ösztönzést és támogatást ka-

pott. Senki sem emelte fel a szavát az akkori revíziós politika ellen. Minden politikai erõ örült, amikor visszacsatolták a Felvidék egy részét. Ezt a korabeli újságok is bizonyítják, akár a baloldali Népszavát, akár a kisgazdapárti Kis Újságot tanulmányozzuk. Észak-Erdély visszacsatolásánál csak az volt a politikum bánata, hogy miért nem adták vissza Dél-Erdélyt is! Nem akadt, aki egy szóval is mondta volna, hogy ezt ne fogadjuk el, és azt sem, hogy mindezért nem érdemes küzdeni. Ebben a kérdésben akkor az egész nemzet egységesen foglalt állást. Az már más kérdés, hogy ennek mi lett az ára és következménye. Teleki látta, hogy a német revízió hova vezethet, ha e szövetség oldalán egyéb katonai lépésekre kényszerülünk. Õ már 1940-ben tisztában volt azzal, hogy Magyarország nem számíthat semmi jóra, ha beavatkozik a háborúba. Világosan ismerte az angolszász világ erejét, pénzügyi, gazdasági lehetõségeit, bányakincseit és egyéb erõforrásait, amibõl tudta, hogy Magyarországnak ez a háború nem hozhat jót. Ezért amikor azt a vádat halljuk, hogy fajvédõ volt, az elsõsorban a nemzetféltést jelentette, egyaránt akarta védeni a magyarokat akár a német, akár más idegen befolyás hegemóniájától. – Milyen társadalmi megbecsülés illethetné meg Teleki Pált? – Elsõ gondolatom az, hogy minél többet kellene olvasni tõle és róla. Ma már több kitûnõ munka jelent meg, amely adalékokat tartalmaz a valós Teleki-kép kialakításához. A történelemórákon intenzívebben kellene foglalkozni azzal a korral és élethelyzetekkel, amelyek a politikus döntéseit meghatározták. A másik, hogy felhívjam a figyelmet a cserkészetben megfogalmazott, ma is aktuális intelmeire: a természet szeretete, a kirándulások szépsége, a hazaszeretetet, a bajtársiasság és az együttmûködés fontosságára az ifjúságnevelés terén. Teleki – bár igazi patrióta volt, és nagyon erõs nemzeti érzéseket táplált környezetében is – nem volt „világellenes”, ismerte az európai és az akkori globális folyamatokat, és mindig ebbe a környezetbe helyezte Magyarországot is. Életmûve alapján nagyon széles látókörû tudósnak és a becsületet mindennél többre tartó államférfinak tartom, aki hihetetlen tág horizonton gondolkozva határozta meg az ország helyzetét. Ezért tarGáll tom õt a politikai földrajz és a Sándor magyarság kiemelkedõ személyiségének. 2011. JANUÁR – KARPATIA

33

Õ STÖRTÉNETI

DOSSZIÉ

Erõt próbáló hun harci játékok Csáji László Koppány Tündérek kihalófélben címû háromkötetes mûvében ismerteti a pakisztáni–afganisztáni határon álló Hunza vidéken tett kutatóútjának eredményeit. A Hunza-völgyben egykor hun néptöredék telepedett meg, ahol a földrajzi elszigeteltségnek köszönhetõen sok mindent megõriztek a hajdani hatalmas lovas nép mûveltségébõl. Az egyik ilyen különlegesség a lóhátról ütõvel ûzött õsi labdajáték, a póló! „A lovaspóló azonban nem eredeti észak-pakisztáni játék. Ide a Kr. u. I. évezredben jöhetett a szokás – kerülõvel vagy egyenesen – északról, ugyanis eredetileg a sztyeppei nomádok kedvelt játéka volt, általa készültek fel a csatákra és tartották magukat edzésben békeidõben is.”1 A lovaspólót tehát a Lovaspóló a Tang-dinasztia korában völgybe szorult hunok úgy hozták magukkal régrõl, után kiviszik a pólópályára.” Nálunk, itt, a Kárpátmint a nevelésnek, a hadi képzésnek egy formáját. medencében már a templomba vezetett az újszülöt„Már kétezer évvel ezelõttrõl vannak kínai feljegytek elsõ útja, de ott még a pólópálya az õsökkel, a zések – sõt, festmény is – a lovaspólóról Kínából, katonanemzet múltjával összekötõ intézmény. Õsi melyekben megemlítik, hogy ez a lovasnomádok hagyományra utal, hogy a szokás nem épülethez, játéka. Egyik híres ábrázolását a Han-dinasztia kohanem még a szabad éghez kötõdik. „Ezt megelõrából Turfán környékén tárták fel. A szteppei népekzõen nem szabad a gyerekeket a szabadba vinni, nél hasonlóan fontos játék volt a célbalövés íjjal, a tehát a pólópályán kapja meg a „szabadságot”. Itt csoportos vadászat, amelyek közül az íjversenyefelmutatják a gyereket az égnek.” A játékpálya szent ket az északi nomádoktól vették át a kínaiak is.” Kítér jellegére mutat, hogy „sokan az esküvõjüket is ott nai krónikák is megírják, hogy a császár a hadsetartják, megtelik élettel a táregét hun mintára szervezte át, gas, füves térség”. A lovaspóígy honosították meg az íjászló része a lovas-íjász népek versenyeket is. Valószínûleg a önazonosságának, nem csak lovaspólóban is a félelmetes egy izgalmas idõtöltés. hírû lovas haderõ kialakításáA Sáhnáméban, azaz a nak egyik sajátos és eredméKirályok könyvében, a pernyes eszközét látták. A játék vizsák történetét feldolgozó szont nem a belsõ-ázsiai hueposzban szerepel, hogy noktól ered, ez közép-ázsiai egy hétéves perzsa herceg hun hagyomány, onnan került is már kipróbálta magát a loa kínai udvarba. vaspólóban. Az északi lovas A játék õseink életében benépek idõtöltése, amit az töltött szerepére is következtetegyszerû pásztorok is ûztek, hetünk a hunzai szokásokból. délen a királyi és nemesi ud„A póló fontosságát alátávarok játékává vált. masztja, hogy sok mesében Érdy Miklós egyik tanulmegjelenik, sõt külön szokás mányában bemutat egy szikapcsolódik ahhoz, hogy az újbériai sziklarajzot, amelyen szülött csecsemõket rövid idõ Hun sziklarajz Szibériából

34

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

Õ STÖRTÉNETI

DOSSZIÉ

síelõ íjászok láthatóak.2 A harcosok kezében tartott, félembernyi magasságnál jóval hosszabb visszacsapó íjak alapján hunnak határozta meg az ábrázolást, mert a szkíták által használt reflexíj ennél jóval rövidebb volt. A szikla más részén megtalálható üst és sárkány szintén arra utal, hogy a hunoktól erednek ezek a Kr. e. II–I. századinak tartott vésetek. A központi alak derekánál jól megfigyelhetõ a fegyverövre csatolt gorytos, a nyílvesszõk tárolására szolgáló hengeres tok. A lovasíjász mûveltségi körhöz tartozó régészeti leletek között rendre elõkerülnek bronz lándzsahegyek, így nem meglepõ, hogy a középsõ harcos dárdát emel a magasba. A különleges ókori sziklarajzon egy sítalpas hun különítményt örökítettek meg. A hunokról széles körben elterjedt felfogás, hogy a férfiak a nyeregben élték az életüket, szinte összenõttek a lovaikkal. A sziklavéset árnyalja a képet, mert korántsem voltak ennyire egyoldalúak,

lényegesen egészségesebb szemlélettel közelítettek az élethez. A havas idõszakokban kihasználva a természet adta lehetõséget, sílécet kötöttek és úgy vadásztak vagy küzdöttek az elleneikkel. Az íjfeszítõ lovasnépeknél meghatározóak voltak az ünnepélyes viadalok, erõpróbák. Atilla nagykirály temetését is a hatalmas uralkodóhoz méltó nemes, gyászpántlikás hadijáték kísérte. Ez az õsi harci virtus élt tovább nálunk a középkorban megtartott kopjatörésekben. A harcot, de még a vadászatot is megelõzi a felkészülés, így logikusan következik – bár elsõre talán furán hangzik –, hogy a hunok sítalpról is gyakorolták az íjászkodást és lándzsavetést. Ez mai fogalmaink szerint sportnak is felfogható. Samu Pál Attila 1Csáji

László Koppány: Szemelvények Hunza szellemi néprajzkincsébõl. 2004, 25–26. old. 2 A hunok öröksége. 2009, 375–376. old.

A Temetetlen múlt kötetei egységesen 1250 forintba kerülnek. A „Temetetlen Múlt” kötetei a Magyarországon kiadatlan vagy minimális példányszámban megjelent, így a nagyközönség elõl elzárt tanulmányokat adja közre, „olcsó könyvtár” jelleggel.

Dr. Grexa Gyula: A Csaba-m monda és a székely hunhagyomány. A kötet a monda eredetérõl és a székelyek történelmérõl mesél.

Fehér M. Jenõ: A sámán-iinkvizíciók története. Az õsi hitvilág eltiprásáról szól. Eredeti periratokkal!

Bognár László: Az Aranykor tanítása. Hosszú neveléstörténeti kirándulás Sumertõl Esztergomig.

Zsuffa Sándor: A magyarországi szumír probléma mai állása. A finnugor elmélet tárgyi alapú megdöntése!

Oláh Imre: A Nimrud-hhagyomány Hiánypótló összefoglaló a magyarok õsatyjának szerepérõl.

Dr. Szilvay Gyula: A besenyõk története A magyarok „menekülésének” tételes cáfolata.

Együttes rendelés esetén a Temetetlen múlt 6 kötete csak 5500 Ft!

ztõnk önyve, k erkes Fõsz eresebb y felett! n ik s g le példá i ig tt d o d d e er ela 10 ez EU-ttanázia Témája az uniós csatlakozással járó kikerülhetetlen válság és megoldása. Ára: 2000 Ft

A demokrácia halála Lokális megoldások a globalizáció ellenében, a szerzõ eddig legterjedelmesebb kötete. Ára: 1984 Ft

Háborúk a vízért A nagy sikerû Gaia-cciklus elsõ darabja a XXI. század fegyverérõl, az édesvízrõl. Ára: 1250 Ft

Gének harca Reális védekezési lehetõségek a génmanipulált mérgekkel szemben. Ára: 1250 Ft

A civilizáció romjai Az elõzõ két kötet záró folytatása, az ember által okozott klímakatasztrófáról és a még lehetséges kiútról. Ára: 1500 Ft

Z. Kárpát Dániel öt könyve együtt csak 5500 Ft! A könyvek megrendelhetõek a Kárpátia Mûhely címén: 1399 Budapest, Pf. 701/531. A kiadványok árát rózsaszín postautalványon tudjuk fogadni, postafordultával pedig küldjük a mûveket! Ne feledje: a könyvek megvásárlásával nemcsak kiváló szellemi táplálékhoz jut, hanem fennmaradásunkhoz is hozzájárul!

2011. JANUÁR – KARPATIA

35

Õ STÖRTÉNETI A jó szokás tartja az országot! Beszélgetés Varga Kitti hagyományõrzõ esküvõszervezõvel Rohanó világunkban a házasság szentsége sok esetben már csak kötelezõ formasággá silányult, az esküvõ pedig könnyen felejthetõ mulatozássá – már ha egyáltalán sor kerül rá… Pedig már õseink is tudták, hogy a gondosan elõkészített, precízen levezényelt esemény különösen fontos rituálé, mely az ifjú pár egész életére kihat. De mitõl válik egy esküvõ ízig-vérig magyarrá, és miként zajlik egy hamisítatlan hagyományos menyegzõ? Errõl a szakértõt, Varga Kitti rendezvényszervezõt, a hagyományõrzõ esküvõk specialistáját kérdeztük! – Miként lesz valakibõl egyszerre hagyományõrzõ és az ilyen alapokon nyugvó esküvõk szervezõje? – Családommal régóta kutatjuk õshagyományainkat: egy íjásztanya mûködtetésén túl édesanyámmal úgy döntöttünk, hogy nagyobb fába is belevágjuk a fejszénket, s életre keltjük azokat a feledésbe merült hagyományainkat is, melyek egy esküvõ ízét és szentségét életre szólóan megadhatják. – Miért pont az esküvõkre koncentrál? – Rendezvényszervezõként azt tapasztalom, hogy hazánkban már csak szolgáltatás az, ami egykor rituális forduló volt. Globalizált társadalmunk kezdi elfelejteni, hogy az esküvõ az emberi élet talán legszebb, sorsfordító eseménye, s úgy tekint e napra, mint egy divatos programra. Ezt az óriási tévhitet szeretnénk szertefoszlatni, és visszaadni a köztudatnak a házasság szentségét! – Miben különbözik egy hagyományõrzõ lagzi a mai modern esküvõktõl? – A régi lakodalmakban minden tárgynak, eszköznek, motívumnak és eseménynek megvolt a szentséghez kapcsolódó jelentése. Sajnos mára nagyon kevesen tudják, hogy az események mögött milyen õsi tudás rejtõzik. Mi a lakodalom teljes körû megszervezése mellett a fiatal párokkal megismertetjük az esküvõi szokásrendszerek mélyén rejlõ népi tudást, õsi bölcsességet is. – Ismertek még azok a hagyományok, amelyek az õsiségbõl származnak?

36

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R

DOSSZIÉ

– Természetesen! A magyar hagyományõrzõ esküvõk elemeinek többsége bizonyíthatóan õsi magyar feljegyzésekbõl származik. Talán a leggyakoribb, különösen régi õshiedelmekre visszavezethetõ díszítõelem a lakodalmas életfa, mely a mai menyasszonyi torta õsének is mondható. Ez egy kalácsból készült „fa”, melyet annak idején a keresztszülõk készítettek el az ifjú pár részére, de mindenki megkóstolhatta. Azon felül pedig, hogy a lakodalom dísze volt, az egyik legmélyebb szimbólumunknak számít: a teremtés és az örök élet jelképe is. Ezért hát egy tökéletes magyar esküvõ elengedhetetlen kelléke. – Akárcsak a võfély! – Pontosan, mivel a võfélyeknek vagy szószólóknak köszönhetjük, hogy a lakodalmas hagyományaink nagy része a mai napig élõ, lélegzõ szokás. Ízes beszédükkel, rímes verseikkel megszínesítik a nagy napot, s az elfeledett örökséget ma is az õ segítségükkel tudjuk a legkönnyebben életre kelteni. – Hogyan zajlott annak idején egy hamisítatlan magyar lagzi? – Minden a felek kölcsönös elkötelezettségének ünnepével, az eljegyzéssel kezdõdött. Ezt az alkalmat nevezik még kézfogónak, jegyváltásnak, jegyadásnak, jegyföltevésnek, mátkásodásnak, mátkaságnak, gyûrûváltásnak is; a palócoknál kendõlakásnak, az Ormánságban foglalásnak. Ezen ünnepélyes alkalom során szinte minden tájegységünkön a kendõnek volt meghatározó szerepük, melyek a magyar nép ajándék- és szertartási tárgyai. Kendõt kapott a megszületett gyermek a keresztanyáktól, a võlegény, a násznagy, a võfély, néhol az egész vendégsereg a menyasszonytól, de sok helyen a papot is ezzel tisztelték meg. Mikor a menyasszony átadta a kendõt leendõ párjának, elkötelezte magát a békességes tûrésre, és jelét adta annak, hogy a házasságban elõforduló hibákat ezzel fogja eltakarni. A menyasszony maga hímezte bele párja monogramját, ezáltal is erõsítve az életre szóló kötõdést. – Hogyan telt ezután a nagy nap? – A menyegzõt illetõen általában nincs meghatározott menetrend. Tájegységenként és páronként változó, hogy a napot milyen népszokásokkal színesítették. Nagy jelentõsége inkább a különbözõ kiegészítõknek, motívumoknak volt, melyek mint-

Õ STÖRTÉNETI

DOSSZIÉ

egy „megpecsételték” a pár jövõjét. Rituális szerepe volt például a rozmaringnak, melyet a menyasszony és a võlegény is kötelezõen viselt az öltözetén. Ez a virág az egymás iránti és Istennel szembeni hûség jelképének számít. – Õseink hite szerint a lakodalmas ételek is nagy jelentõséggel bírtak. – Így van! Szinte minden fogás elkészítése során igyekeztek megjeleníteni a termékenység szimbólumait, befolyásolva ezáltal az ifjú pár gyermekvállalási kedvét, hiszen már annak idején is tudták, hogy az utód a nemzet fenntartó ereje! – Mik voltak a legjellemzõbb finomságok? – Elmaradhatatlan volt például a csigaleves, melynek készítése alatt az asszonyok már vigadhattak. Tésztagyúrás közben pedig valóságos táncmulatságot tartottak. Fontos volt, hogy szabályos, apró csigatésztákat készítsenek, hiszen õseink hite szerint a sok tészta szintén a szaporaság jelképe. Ezenkívül fontos szerepet kapott a malachús mézes, mandulás, mazsolás lével. A méz egészséget, boldogságot biztosító ételként kapott szerepet, a többi étel pedig szintén a termékenységet szimbolizálta, tájegységenként és szájízenként eltérõ módon. Volt, ahol a töltött káposzta, a kolbász, a hurka és a marhaláb savanyú lével, máshol bárány-, sertés-, nyúl-, kappan-, lúd, pulykasültek, kalácsok és persze tengernyi bor szerepelt a menüben. – A lakomázás központi szerepe mellett hogyan folyt a mulatozás? – A võfély gondoskodott arról, hogy a nap ne az asztal mellett ülve teljen. A násznép napközben is többször táncra perdült, de talán a vacsora után eljárt, az élet átörökítését jelképezõ gyertyás tánc volt a mulatság legkiemelkedõbb momentuma. Éjfél felé a võfély leültette a vendégeket, s minden férfi mellé választott egy nõt. Ezután a derekára kendõt kötött, ennek hátulsó csücskét pedig a menyasszonynak és a nyoszolyóleánynak kellett megfognia. Ezt követõen három gyertyát szorított ujjai közé, majd sorban meggyújtotta õket, szomorú zene kíséretében. Csak ezt követõen kezdõdhetett el a ma is ismert menyasszonytánc. – Ez az esemény jelezte az ünnepély végét? – A népszokás szerint hátra volt még egy fontos esemény, melyet a lakodalom másnapjának reggelén, a menyasszonyfektetés elõtt tettek meg: ez volt a hajnaltánc. A násznép a hagyomány szerint máglyát gyújtott a lakodalmas ház udvarán vagy a falu egy elõre kijelölt pontján. Miután mindenki körültáncolta a tüzet, a menyecske át is ugrotta. Ezt a momentumot hívták „menyasszonyporkolásnak”.

Ez a szertartásos tánc a néphit szerint elhárította a párra leselkedõ rontásokat, és elõsegítette, hogy az ifjú pár minden olyan kívánsága teljesüljön, amire a tánc közben gondoltak. – Mindez rendkívül izgalmasan hangzik, és a csodálatos népszokások csokra össze sem hasonlítható egy mai svédasztalos állófogadással… Mennyire nyitottak a magyar emberek õseik szokásaira? – Ez minden pár esetében változó. Napjainkban a magyar menyasszony a nagy napon gyakorta felveszi a divatos olasz menyasszonyi ruhát, a franciáktól származó kék harisnyakötõt. Eldobja a csokrot, ahogyan az amerikai filmekben látta, rizst szór, ahogy a kínai hagyomány mutatta, a ceremóniamester pedig menedzser módjára vezényli az est programját. Csakhogy ezek más nemzetekbõl tudatlanul átvett, egyes esetekben pedig tudatosan ránk erõltetett szokások, melyek elnyomják a magyar hagyomány kincsekkel teli lakodalmas szokásrendszerét! Ezért bár általában az elvárások konkrétak, ha szabad kezet kapok, igyekszem a lehetõ legtöbb népszokást csempészni a munkámba. Csak olyan võfélyekkel és szabókkal dolgozom együtt, akik szintén elengedhetetlennek tartják magyarságuk megõrzését. Népi iparmûvész ruhakészítõk, zenészek, dekoratõrök vannak segítségemre a tökéletes menyegzõ megalkotásában. – A mai Magyarországon mégis az a tapasztalat, hogy minden második házasság válással végzõdik. Mi az oka ennek? – Egyértelmûen az, hogy az embereknek már nincs elég idejük egymásra. Beépültünk a körülöttünk pörgõ, fogyasztóközpontú világba, és már nem érezzük át a házasság szentségét. Ezért van szükség hagyományaink felélesztésére, a sorsfordító pillanatok helyes megélésére, magyarságunk tiszteletteljes megbecsülésére. Elsõ célként tehát kreatív munkával szeretném elérni, hogy az ifjú ara minden magyar esküvõn magyar motívumokkal díszített menyasszonyi ruhában álljon az oltár elé. Persze azt is nagyon szívesen látnám, ha a késõbbiekben a templomban megszentelt fátyol lenne gyermekeinek keresztelõkendõje, és az élet utolsó sorsfordító eseményen ugyanez a fátyol lenne a szemfedõje is! Akkor talán visszaállna a rend a világban. Bencze Júlia A menyegzõ elõtt álló vagy csak rokonaikat szellemi táplálékkal segíteni szándékozó kedves Olvasó minden további fontos tudásmorzsát megszerezhet a www.hagyomanyorzoeskuvo.hu világhálós oldalon!

2011. JANUÁR – KARPATIA

37

Õ STÖRTÉNETI

DOSSZIÉ

Erõdök a hunok ellen A Kaukázus körül élt szkíta-hun népek az évezredek során többször haladtak át az úgynevezett Kaszpi-szoroson, hogy meghódítsák Mezopotámiát és a Közel-Keletet. Ellenük az idõk folyamán sok erõsség épült, s bár a „hivatalos” történelemkönyvek ezeket nem szokták bemutatni, lényegében ellepik a keleti vidékeket. Egyes kutatók szerint maga a kínai nagy fal is a hunok betörései ellen épült, ám számunkra még több bizonyosságot rejt az eleinket megállítani hivatott derbenti erõdrendszer, melyet a középkor folyamán csak Hun kapuként emlegettek. Õseink erejét tökéletesen jelzi, hogy a fél világ ellenük emelte véderõit.

Az északi vonal A szkíta-rokon népek a bronzkortól kezdve folyamatosan fel-feltûntek a pusztákon, a hunok pedig a Kr. u. II. századtól támadásaikkal többször nyugtalanították szomszédaikat. A legerõsebb offenzívák Attila idején indultak, amikor is rendszeres hadjáratokat vezettek a Kaukázuson túli részek ellen, és sokszor egészen Szíriáig nyomultak elõre. Éppen ezért a térséget fennhatóság alatt tartó perzsa Szaszanida-dinasztia a Kr. u. V.–VI. század folyamán két hatalmas erõdrendszert épített fel határai mentén, hogy megállítsa a birodalomba betörõ hun erõket. Ezek maradványai a mai napig megtalálhatók a történeti Azerbajdzsán északi részén, Derbenttõl egészen a Gilgilcsajig, melyen ma Dagesztán és Azerbajdzsán osztozik. Az elmúlt évtizedekben elvégzett kutatások alapján bebizonyosodott, hogy az egyes erõdszakaszok már korábban, a Kaukázusi Albánia idején is álltak, s a Besbarmag-hegynél lévõ erõdöt Murtalazi Gadzsijev tudós Kurszán váraként azonosította. A dagesztáni régész szerint Kurszán földrajzi és személynév

38

K A RPAT I A – 2011. JANUÁR

is volt: utóbbi egy kései hun király neve, míg nálunk, magyaroknál Kurszán fejedelem Árpád uralkodótársaként vált ismeretessé! Az északi Selyemút mentén, mely a Kaukázus déli láncainál haladt a Fekete-tenger partjai felé, szintén található egy erõdrendszer, melyet a kaukázusi albánok emeltek a betörõ hunok, majd kazárok ellen. Ez a szakasz még jórészt feltáratlan, ám a helyi kutatók Gabalától Zagataláig találtak már falrészleteket. Az eddigi vizsgálatokból az látszik valószínûnek, hogy nagy részét a Kr. u. V. században a hunok ellen építették, de nem sokat értek el vele, mivel még a fõvárosukat, Gabalát is délre kellett költöztetni a hun fenyegetés miatt. Az északi erõdrendszerbõl talán legjobban ismert a máig jó állapotban fennmaradt Derbent erõdítménye, mely a Kaszpi-tenger és a Kaukázus közti szûk átjárót ellenõrzi. Ez volt ráadásul az egyetlen olyan pont a Kaszpi-tenger mentén, melyen megálljt parancsolhattak az északról támadó idegen erõknek. Az erõsséget a korabeli történeti források Kaszpi kapunak, Hun kapunak is hívták, de talán a legkülönösebb neve a Demir kapu, vagyis Vaskapu volt. Az elnevezést sokan Nagy Sándor legendájával hozzák összefüggésbe, amelyben az olvasható, hogy a makedón uralkodó Vaskapu mögé zárta az északi népeket. Az ókortól kezdve sokan e nevet úgy értelmezték, mintha tényleg vasból készült kapukból származna, de más, ésszerûbb magyarázatot is találni a különös névre! Az eurázsiai sztyeppei térségben, a Sárga-folyótól a Kárpát-medencéig ugyanis számos hasonló elnevezést találunk, s e helyeken a Vaskapu szinte mindig szûk átjárót jelent.

Õ STÖRTÉNETI

DOSSZIÉ

Vörös sárkány fal A Szaszanidák a mai Irán keleti felén a fentinél még erõsebb erõdrendszert alakítottak ki a határvidéket nyugtalanító fehér hunok, vagyis a heftaliták ellen. Az erõd méreteiben vetekszik a kínai nagy fallal is. Annak részleteit iráni és angol régészek tárják fel, s annyit már most bizonyosan ki lehet jelenteni az eddigi vizsgálatok alapján, hogy mûszaki megoldásaiban és méretében az emelvény jóval felülmúlta az akkori ismert világ technológiáját, mind a római, mind a kínai építészeti megoldásokat. A falnak a helyiek több nevet is adtak, vörös tégla színérõl Vörös Kígyónak, néha pedig gorgani nagy falnak nevezték. Eddigi feltárt hossza 195 kilométer, amellyel meghaladja Hadrianus császár híres, a mai Nagy-Britannia területén található erõdítményét is. Az iráni nagy falat a helyben talált leletek radiokarbonos vizsgálata révén a Kr. u. 5. századra datálták. Annak egyes szakaszait jól megerõsítették: a védõk ott húzhatták meg magukat, ha más szakaszok már az ellenség kezére kerültek. A régészek eddig harminc erõdítményt találtak, amelyek mérete háromszor nagyobb, mint az említett Hadrianus fala! A gorgani fal a becslések szerint ráadásul harmincezer katona befogadására volt képes. A falak nemcsak a védekezést szolgálták, hanem a kereskedõknek is menedéket nyújtottak, sõt utat mutattak a karavánoknak. Az ókorban még nem álltak rendelkezésre kiépített utak, így a kereskedõk sokszor kísérõket fogadtak, hogy azok megmutassák és biztosítsák a biztonságos átjárókat – ez nem csekély összegbe került. A feladatot gyakran a hunok látták el, akik legendásan jól ismerték a környéket. A kínai nagy fal mentén haladva azonban nemcsak nem tévesztették el az utat, hanem állandó védelmet is nyertek, megszállhattak és pihentethették teherhordó állataikat. A védelmi vonalak mentén a lakosok nemcsak elzárkózhattak, de árulhatták felesleges portékáikat is. Ott, a határtelepüléseken alakultak ki a legnagyobb piacok, ahol a lovas népek, hunok, türkök, majd mongolok és a letelepedett civilizációk kicserélték termékeiket.

Egy régi erõd napjainkban Utazásaim során útba ejtettem az ország egy másik csodálatos hegyi erõdjét, Csirag galát, mely 1232 méteren magasodik. Ez volt a hunok ellen épített várak egyike, bár fekvésébõl adódóan inkább megfigyelõ központ, mint védelmi erõsség: célja az volt, hogy hírt adjon a síkságon történt hadmozgásokról. Az erõd autóval elég jól megközelíthetõ, és környéke is viszonylag jól kiépített. Az út mentén feltûnik egy ré-

gi muszlim szent hely és temetõ, ahová a hívõk imára térnek be. Az út tovább kanyarogva elér az Altiagaj szanatóriumhoz, ahol a bejárati kaputól jobbra található egy petróleumos forrás: íze nagyon hasonlít a Székelyudvarhely melletti Szejke-fürdõi borvízre. A szanatóriumon keresztül tovább lehet haladni, s jó negyedórás út után elérünk a vár tövébe – onnan már csak gyalog mehetünk tovább. A kiváló fekvésû erõdbõl a vár védõi az egész környéket szemmel tudták tartani, derült idõben egészen Derbentig el lehet látni, de szintén kiváló a rálátás a Gilgilcsaj-folyó völgyére. Az északi erõdrendszer tagjai, Derbenttõl egészen Besbarmagig füstjelekkel adták tudtul, ha ellenség közeledik, így a messze lévõ várakban élõ védõknek volt idejük felkészülni a támadásra. A fent már említett Csirag galát a szaszanidák erõsítették meg, de nem õk építették fel az egész várat. Annak alapja ugyanis erõs kövekbõl épült, míg a perzsák csak a felsõ, torony részt toldották hozzá. Az eddigi kutatásokból tudjuk, hogy a kora középkori perzsa építészet használta a vörös téglasort, az alatta lévõ kövek viszont korábbi korból származtak. Elképzelhetõ tehát, hogy a Kaukázus egész vonalában erõdöket építettek az északi határ mentén, hogy megfigyelhessék a száguldó lovas szkíta népek mozgását. Obrusánszky Borbála

Tanulmányi verseny a kulturális szabadságharc jegyében A Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinetje, valamint a Csengey Dénes Könyvtár ismét meghirdeti hagyományos tanulmányi versenyét a Kárpát-medencei középiskolások számára. A korábbi évek gyakorlata ezúttal sem változik: a diákok három téma közül egyet kiválasztva adhatnak be pályázatot. A kategóriák a következõk: 1. Az Árpád-sávok eredete 2. A Pálos rend története 3. Hamvas Béla egyik mûvének üzenete. Azon diákok, akik részt vesznek az egész Kárpát-medencére kiterjedõ megmérettetésben, jobban megismerhetik a méltánytalanul elhallgatott, vagy éppen negatív színben feltüntetett nemzeti szimbólumunkat, egyházi mozgalmunkat, valamint írónkat. A részt vevõ diákok értékes könyvjutalmat és egyéb nyereményeket kaphatnak, további információ a www.kultura.jobbik.hu oldalon olvasható.

2011. JANUÁR – K A RPAT I A

39

Õ STÖRTÉNETI A Termékeny félholdtól a Kárpát-medencéig Beszélgetés Marton Veronikával A népszerû és közismert tanár-sumerológus, az ókori Közel-Kelet népeinek ismerõje régóta kutatja a sumir–magyar és a pártus–magyar kapcsolatokat. E hatalmas keleti népek történelemben betöltött szerepérõl, eleinkkel való kapcsolataikról sorra látnak napvilágot az újabb és újabb adatok. A legnagyobb gondot eközben továbbra is a nyugati történetírás elferdítései jelentik. – A történettudomány szerint a „civilizáció” bölcsõje, a letelepedett, városias életmódot folytató népek földje a közel-keleti Mezopotámia, illetve Egyiptom, Kína és az indiai folyamvidék. – Valóban e négy országot tekintik azon területnek, ahol az emberiség egyes csoportjai legelébb áttértek a városias életmódra. A mai történelemkönyvek Egyiptomot tartják elsõdlegesnek, mondván, a mûveltség onnan terjedt át Mezopotámiába. A XIX. századi német, francia, angol történészek az egyiptomi mûveltség robbanásszerû kezdetét Kr. e. 3000 tájára teszik, amikor Menes, a félig mitikus, félig történelmi király egyesítette Alsó- és Felsõ-Egyiptomot. Ez jelentette a csodálatos, állítólag „minden elõzmény nélküli” egyiptomi kultúra kezdetét. Ekkor Mezopotámia már a hanyatlás jeleit mutatta – ez az ún. uri királysírok, a városállamok kora. Viszont több történettudós osztja azon logikus véleményt, hogy az egyiptomi mûveltség nem a semmibõl jött, hanem Mezopotámiából táplálkozott. A magas szintû kultúra ugyanis mindig fejlõdés eredménye, s ha ennek nincsenek kimutatható régészeti nyomai, mint ahogy Egyiptomban nincsenek, akkor hozott, kapott mûveltségrõl lehet szó. Ezt ez esetben már több tudós elismeri, de a betelepült Horus törzsnek tulajdonítják a fejlett mûveltség behozatalát. Csakhogy ez idõ tájt a Folyamközt, Sumert és Akkádot toldalékoló nyelvet használó szkítafajú népcsoportok lakták, nem pedig a fent említettek. Úgy vélem, egyes tudósok már századok óta azon fáradoznak, hogy a nagy mûveltségek megteremtõit ne a mi eleinkhez, hanem más népcsoportokhoz, így a régi semita vagy árja népekhez kössék. Ennek érdekében nem átallják a más véleményt vallókat minden eszközzel elhallgattatni, megszégyeníteni.

40

K A RPAT I A – 2011. JANUÁR

DOSSZIÉ

– A káld-sumir nép mezopotámiai jelenlétét a Kr. e. IV. évezredtõl datálják, mûveltségük nyomai mindmáig kimutathatók. Milyen kapcsolat van e nép és a mai magyarság közt? – A mezopotámiai, általában sumirnak nevezett népet valóban célszerûbb káld-sumirnak nevezni. A „sumir” elnevezés elõször Kr. e. 2000 táján a babiloni Hammurábi törvényoszlopán tûnik fel. A nép azonban KI. EN. GI-nek (=én a földre jött) nevezte magát. A Kr. e. III. évezredbõl fennmaradt egy pecséthenger, az ún. népek táblája. Ezen középütt került feltüntetésre KAL. DU (=a föld hatalmasa), a terület uralkodója és névadója. Ennek alapján nevezzük e népet káld-sumirnak. Sumer soha nem volt birodalom. Önálló, egymástól politikailag független uralkodók városállamaiból állt: együvé tartozásukat a hitük jelentette. A káld-sumir nép az uruki és vélhetõen a (Kárpátmedencébõl a Balkánon át a mai Erdély területérõl betelepült) Jemdet Nasr népcsoport keveredésébõl jött létre. Mindkettõ szkítafajú nemzettest volt. A Jemdet Nasr nép hozta magával az ékírás alapját képezõ írásbeliséget. A magyar és a káld-sumir nép esetében nem a külsõleges hasonlóság a mérvadó, hanem a mûvelõdési. A nyelvi hasonlatosság, nyelvtani azonosság minden szöveg fordításakor szembeötlik. Az egyik pecséthengeren például Bau istennõ papjától egy király az avatással együtt a PA.SzI.TIR méltóságot is megkapja. Jelentése: a „karám gyapjasainak õre”. Ez bizony a „pásztor” kifejezés korabeli formája, csakhogy azt még a Czuczor–Fogarasi szótár is latin eredetûnek tartja… Népünk mûveltsége és a nyelve arra utal, hogy a mai magyarság a mezopotámiai káld-sumir nép egyenesági leszármazottja. No, nem kizárólagosan, mert nyelvileg legalább tizenkét ma is élõ

Õ STÖRTÉNETI

DOSSZIÉ

vagy már elenyészett népcsoport (baszk, csecsen, ingus, sárga ujgur, kurd, szanszkrit, gael, pikt, kelta, maja, kár) mondhatja magát az utódaiknak, akikkel mi rokoni kapcsolatban állunk. – A kutatók azonban mindmáig abszurdnak tartják az ehhez hasonló elméleteket, mondván, hogy a sztyeppei magyar és a városlakó káld-sumir kultúra között ég és föld a távolság. – Azzal kezdeném, hogy a káld-sumir nép minden szkítafajúsága, lovas harci szekér ábrázolásai ellenére sem volt kimondottan lovas nép. A Vízözön utáni és az azt követõ szélsõséges idõjárási viszonyoknak köszönhetõ vizenyõs terület ugyanis nem kedvezett a lovaglásnak, városaik, falvaik pedig a szárazulatokra épültek. A sztyeppei szkítafajú népek viszont egyértelmûen lovasok voltak, ám ez nem jelenti azt, hogy ne rendelkeztek volna hatalmas városokkal. Az orosz Tolsztov például az Araltó környéki Chorezmben hatalmas kör alaprajzú városokat, várakat, gyûrûvárakat, színes falfestményekkel díszített épületeket tárt fel. A klasszikus írók a Pártus Birodalom megalakulása elõtt Párthia

tartományban 2000 várost, falut említenek. Pedig a pártusok valóban a sivatag lovasai voltak. A földrajzi környezet, a széles puszta óhatatlanul a lovas mûveltségeknek kedvezett, ami nem alábbvaló a többinél, csak más. – Milyen rokonságban állhat a magyarság a pártusokkal? – A pártusok, illetve a pártus nép maradékai nem a rokonaink, hanem népünk nemzetalkotói. A Pártus Birodalom szasszanida-perzsa feldúlása után a hét északi tartomány szkítafajú lakossága elmenekült, s java részük szkíta véreihez a dák-avarokhoz és a hunokhoz, régi nevükön a királyi szkítákhoz menekültek. Késõbb õk alapították a Kuma-parti Madsar várost. A honvisszafoglaló magyarsághoz csatlakozott részeik I. István király idején vették fel legelébb a római kereszténységet, s lettek a középkori német forrásokban pártusnak nevezett magyarok névadói. Bizonyíthatóan a palócság négy felvidéki népcsoportja, köztük a barkó és a matyó azonosítható a pártus elõdökkel. Bizonyára többen is voltak, csak nevük nem maradt fenn, ám az azonosság így is kétségkívül kimutatható. Kalapos Gábor

Karpatia-album!

Obrusánszky Borbála: Szkíták, hunok, magyarok

Örömmel jelentjük be, hogy megrendelhetõ a Karpatia 2010es, egyedülálló, máshol beszerezhetetlen számait díszesen bekötve tartalmazó Karpatiaalbum! Az erõsen korlátozott példányszám miatt a kötetet érdemes minél hamarabb megrendelni, hogy az otthoni könyvtár dísze lehessen! Ára 3500 forint, a postaköltséget pedig lapunk vállalja. Az album ára a lapban található csekken is feladható, ez esetben a közlemény rovatban tüntesse fel az „ALBUM” szót. Csekket igényelhet telefonszámunkon ügyeleti órában, drótpostacímünkön, vagy befizetheti az összeget a 1399 Budapest, Pf. 701/531. címre is. Köszönjük, ha szellemi mûhelyünk mondanivalóját méltónak találja arra, hogy megõrizze az utókor számára!

Megjelent lapunk állandó szerzõjének régóta várt kötete, mely páratlan tartalommal tölti fel a magyar õstörténet eddig fehér foltjait! Olyan hasonlóságokat villant fel, melyek elindíthatják a jövõ Kõrösi Csoma Sándorait, hogy felfedezzék csodás õsi hagyományaink gyökereit, de azt is feltárja, hogy mit köszönhetnek a szkítáknak a sokak által irigyelt, „fejlett” görögök. A munka számunkra talán legérdekesebb részében pedig részletesen foglalkozik a hun-magyar rokonság hiteles bizonyítékaival, mind a Kárpát-medencében, mind a Kaukázusban! Az idei tél õstörténeti könyvszenzációja megrendelhetõ a lapban található csekken, 1998 Ft befizetésével, vagy címünkön (Kárpátia Mûhely Bt., 1380 Budapest, Pf. 1129.), világhálós igénylés pedig a [email protected] drótpostacímen adható le. A kötet megvásárlásával támogassa Ön is Temetetlen Múlt sorozatunkat, annak érdekében, hogy minél több fejezetet tárhassunk fel eleink hatalmas hagyatékából!

2011. JANUÁR – K A RPAT I A

41

A Karpatia következõ, immáron 115. számában várhatóan: · További új, régen várt rovatokat mutatunk be, melyek a kompromisszumoktól mentes, nemzeti radikális hangvétellel keresik a jövõ útjait. Ennek szellemében a kedves olvasó lényegesen több kulturális témájú, életmódot érintõ és az õsi magyarok tudása felé mutató cikket, interjút olvashat. Emellett · Átfogó és hatalmas titkokat feltáró dossziét közlünk a kommunizmus rombolásáról, áldozatairól, az ellene küzdõ hõsökrõl és a Kitörésrõl! · Felvesszük a harcot a bizalmunkkal visszaélõ bankokkal, praktikus tanácsokat adva olvasóink számára. · Megtudjuk, hova tûnt a ma is hiányzó egymillió gyermek Magyarországról! · Életmód rovatunkban újra felfedezzük nagymamáink házi patikáját. · Folytatjuk õseink eltitkolt írásának bemutatását, olvasóink kérésére egyre többet mutatunk be a magyar õstörténet fejezeteibõl, a szkíták, hunok és õseink kapcsolatrendszerébõl, Obrusánszky Borbála szavaival és más kiváló szakértõk tollának segedelmével. · Elmerülünk a rovásírás õsi hagyatékában.

Januári Karpatia-akció Küldje el elektronikus levélben (a [email protected] drótpostacímre) azon három interjúalany nevét, akinek gondolataira a leginkább kíváncsi, továbbá ossza meg velünk, hogy e számunkban mely három írás nyerte el tetszését leginkább!

· Megismerkedünk a magyarság õsi mesterségeivel, elfeledettnek hitt tudásával, s õsi ünnepeinek üzenetével, megpengetve a néplélek húrjait, egy korszakos géniuszt megszólaltató interjú által! · Fogyasztóvédelmi mellékletünkben praktikus tanácsokat adunk azt illetõen, hogy milyen kiváló magyar termékeket érdemes megvásárolnunk, valamint feltárjuk a régi, egészséges magyar háztartások „mûhelytitkait”. Emellett újra és újra lerántjuk a leplet a „magyar terméknek” álcázott idegen szemétrõl is. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy anyagtorlódás miatt egy-egy írás megjelenése csúszhat, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy csak a legjobb cikkeket tudjuk bepréselni a nyomtatott lapba. Olvasóink megszokott rovatainkat is megtalálják szenzációs interjúkkal együtt. Kérjük, támogassa ön is a Karpatia, a szabad magyar sajtó egyik utolsó bástyájának megmaradását, fejlõdését azzal, hogy vásárolja lapunkat a vérzivataros 2011-es esztendõben is!

Karpatia-életmentõ program! Lapunk több kérést figyelembe véve „toborzó” elõfizetéseket indít. Ezek névleges, ezer forintos összegért három hónapig juttatják el lapunkat egy olyan barátjához, ismerõséhez, akirõl ön úgy gondolja, jó eséllyel hosszú távon is olvasónkká válhat. Annak pedig, aki ily módon is támogatja nemzetmentõ munkánkat, ajándékozunk egyet a népszerû, fából készült Karpatia-tollakból – hogy együtt írhassunk történelmet! (Toborzó elõfizetéshez kérjük, írja a rózsaszín vagy sárga csekk közlemény rovatába a címzett nevét és címét, alá pedig zárójelben a sajátját, hogy az ajándék biztosan odaérjen! Ügyeleti órákban állunk rendelkezésére a 06-20-41-88-165-ös telefonszámon is.)

A hónap talánya

Honnan lesz nyugdíjunk? Való igaz, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak juttatott állami infúziót le kellett állítani, hiszen hosszú évekig az állam 6-7%-os kamatra vett fel hitelt, hogy finanszírozhassa ezen társaságok mûködési költségeit is. Ugyanakkor attól, hogy januárban kényszer alkalmazásával a legtöbb polgárt visszahozzák az állami rendszerbe, még senkinek nem lesz garantálva idõskori biztonsága. (A kényszer alatt azt kell érteni, hogy aki marad a kizárólag magánrendszerben, nyugdíjára félretett pénzének háromnegyedét jó eséllyel nem kapja meg, mert az állam ezt lényegében letiltja.) Ugyanis a ma születõ nagyon kevés gyermek majdnem fele a roncstársadalmat szaporítja, így az õ befizetéseikbõl húsz-harminc év múlva sehogy sem lesz kigazdálkodható a megnövekedett számú idõsek nyugellátása. Megállapítható tehát, hogy gyökeres népesedési fordulat nélkül nincs és nem is lehet fenntartható a nyugdíjrendszer. A kérdésre pedig nem megoldás a nyugdíjkorhatár emelése sem. (Mint ismeretes, múlt év végén a kormányzat tárgyalásra sem talált méltónak egy népi kezdeményezést, melynek 70 ezer aláírója 65-rõl 62 évre szállítaná vissza a nyugdíjkorhatárt. A dolog pikantériája, hogy a kezdeményezõk a balliberális holdudvarból érkeztek, miközben õk maguk emelték a korhatárt 65 esztendõre.) Napjainkban egy magyar férfi átlagosan 68 életévre számíthat, így a nyugdíjkifizetések kezdetétõl 3, azaz három olyan esztendõre számíthat, amikor ellátást kap. Ily módon kit lehet arra motiválni, hogy komolyan vegye a megfáradt korára járó nyugdíját? A probléma megoldása tehát csak és kizárólag a rengeteg születendõ magyar gyermek lehet.

42

K A R PAT I A – 2 0 1 1 . J A N U Á R