A SKANDINVIAI MAGYAROK CSALÁDI LAPJA

Magyarok története

Olvasmány

Ághegy Könyvek Napfényben és holdsugárban Kék egekben, aranysávban Zászló alatt Csaba népe Önkormányzás a reménye

„Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról” MÁRCIUS 15

Vídám oldal Alapította 1999-ben: Tar Károly

14. évf. 61-63. sz. A SKANDINVIAI MAGYAROK CSALÁDI LAPJA 2013 / 1- 3

családi lap

A tartalomból: Nemzeti ünnepünk 5 Húsvét másodnapján 5-6 Panoráma világklub 7-8 Mit láthatunk az idén 10-11 Valamit mindig megköszönni 18-19 Deák Csaba estje 20- 21 Versek—Képek 26-27 Stockholmi magyar színjátszók 28 Erélyi magyarság 30-39 Magyarok története 38 „Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról” 39 Petőfi hírneve 40-41 A „törpe fejűek” 42-42 Oslói oldalak 44-46 Az Ághegy oslói bemutatója 49 Lapszemle 48-49 Vidám oldal 50-51 Sport 54

Skandináviában rengeteg a liget (lund), de MAGYAR LIGET csak egy van! Szerkesztő: Tar Károly [email protected] Munkatársak: Dr. Békássy N. Albert - [email protected]; Székely János [email protected] Fiókszerkesztőségek: Stockholm: Moritz László - [email protected] Malmö: Dr. Szalontai Éva - [email protected] Oslo: Kovács Ferenc - [email protected] Budapest: Aniszi Kálmán - [email protected] Sárga Nóra [email protected] Az aláírt írásokért a szerzők felelősek. A szerkesztőség a beküldött írások magyarítását kötelességének tartja. A lapot a skandináviai magyar egyesületek és jóakaróink sokszorosítják és terjesztik. Lapunk a világhálón: http://magyarliget.hhrf.org ISSN 1404-7780

2

NAPTÁR Január Hogyha csepeg Vízkereszt ( 6) S keréknyomban vizet ereszt: Akkor jó termő idő lesz. Hogyha szépen fénylik Vince (22) Megtelik borral a pince. Gabonával pajta s a csűr Mihály majd jó édes bort szűr (szept.29) Pál fordulása ha tiszta (25) Bőven terem mező, puszta Ha szeles- jő hadakozás, ha ködös- embernek sírt ás Ha pediglen havas, vagy nedves: Lesz a kenyér igen kedves Február Fénylik Gyertyaszentelő: ( 2) Az iziket szedd elő. Hogyha hideg Péter s Mátyás (22) Negyven napig fogvacogás A jeget olvasztja Mátyás ( 25) Töri és rajta léket ás. Ha nincs, jeget csinál S elrontja, bontja, ha talál. Az Úr a telet rendelte. Bölcsen tette: Hogy jól megpihenhessen A termésben elfáradott S megbágyadott Föld ismét teremhessen. Március Márciusi hó még zsákban sem jó. Amennyi nap ködös ebben: Nyárban annyi zápor leszen. Húsvét előtti harmatok: Húsvét után hoznak fagyot. Ha száraz március, nedves az április, és hűvös a május. Bő borhoz, búzához meglészen a juss. Márciusi ködök nyári záporokat, Nagyhéti harmatok hoznak fagyokat Gergely napja ritka, hogy jó ( 12) Hideg, szeles, sokszor van hó. Sándor, József, Benedek (18,19,20) Zsákban hoznak meleget. Szép Virágvasárnap Jó a gyümölcsfáknak. Ha borús a Palmarum: Gyümölcsösnek ártalom. Nagypénteken ha jó eső: Örvend a földművelő

házunk tája Transsylvanicus

A magyarság: becsület * Különböző korokban más és más tulajdonságok jelentették a lényeges részt a nemzetiség meghatározásában. Vérségi kötelék, politikai, gazdasági kapcsolatok, vallási hová tartozás, nyelv és történelem váltak fontossá a jellemzők közül, amelyek összegét felmutatva egyik nemzetet megkülönböztették a másiktól. A mi esetünkben a becsület fontosságát hangsúlyoznám. Mégpedig Széchenyi szellemében. A legnagyobb magyar egy akadémiai beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a nyelv csupán alkotórésze a nemzetiségnek. Nyelvünket akárki eltanulhatja. Minket is kötelezhetnek az állam nyelvének tökéletes elsajátítására. Erőltethetik anyanyelvünk korlátozott használatát: sokféle más tulajdonságunk révén mégis megmaradunk magyarnak. Évekig titkos naplómba jegyeztem elrománosításunk tényeit; ma ezt nyíltan tesszük, a hatalom akár régen, főleg az összegezéstől, az elkerülhetetlen általánosítástól fél, ezért támadja tiszteletbeli elnökünk szókimondását. Mert elrománosításunkhoz legalább olyan csendre van szüksége, amilyen a diktatúra idején volt. A sunyiságot a trójai faló megalkotása óta sem szokta meg az emberiség. Eljött az az idő, amikor nem hajbókolunk, nem hozsannázunk, hanem — akár tetszik, akár nem — kimondjuk az igazságot. Így kell kialakítanunk magyarosítási politikánkat is. Ne örvendjenek a kifejezésnek a WC-szájúak, itt most a magyarok magyarosításáról van szó! Még csak nem is nyelvvédelemről, amelynek szükségességét, azt hiszem, mindnyájan látjuk s amely a nagy hazafi szerint „kuruzslóként csak külsőleg hat... zsinórt varr, s mindent veres, zöld és fejérrel eltarkít” -, hanem általánosan emberi dologról: a becsületről. Ha a becsület kötelességtudás, akkor tudnunk kell, hogy a mai, még mindig sanyarú időkben a romániai magyarság feladata a becsületesség őrzése, a felülemelkedés, a tolerancia, de az egyenesség, a szókimondás, a minden körülmények közötti bátorság is. Erdély két világ közötti ütközőpont. Megmaradtunk a török ellenében és a tatárdúlás után. Igaz, egyik sem akart ránk telepedni: csak kiszipolyozni, kirabolni, feldúlni házainkat. Századunk akarnokai azonban mást terveztek és végeznek immár hetven esztendeje. Nem is csak etnikai tisztogatás ez, hanem bizonyított asszimiláció. Hadd ne soroljam a világszerte ismert és állításomat bizonyító statisztikákat. Nekünk van Széchenyink, aki józanul ítélkezett a népszerűség hajhászó, szenvedélyektől elborult magyar agyak fölött. Talán már megszületett mai román alteregója, hogy európaiabb vizekre irányítsa hazánk túlbuzgó hazafiait is. Egyelőre az országosan leromlott erkölcs, a korrupció, a lépten nyomon érezhető linkség, az átverés, a mohóság tombol. Töröktől, tatártól megmenekültünk ettől miként szabadulunk?! Csakis szorgalmasan gyarapított műveltséggel, napi tettekben megnyilvánuló példamutató becsületességgel. A becstelenségtől való szigorú elhatárolódással. Vigyázat! Romos helyeken járunk! Erkölcsünk, magatartásunk módszeres bombázása után és közben gondoljunk megmaradásunkra! És arra, hogy nem mindegy, miből építjük újra régi önmagunkat. * A szerkesztő az olvasóra bízza hogy miért időszerű ez a két évtizeddel ezelőtt írt írása. Mert most is ezt mondja, nem öregedése hibás benne, hanem az igazság felé valahogyan mindig cammogó idő, az a malom, amely oly lassan őröl, hogy kitartásunk titokzatos virágainak reményszirmait számolva folyamatosan tamáskodhatunk: lesz, nem lesz, lehet, nem lehet ...

3

NAPTÁR Április Április ha nedves, a nyár lesz bőséges Rét, ha nem zöld Tiborra (14) Nem igen jutsz jó borra Ha a nyírfa áprilisban zöldül: Ne féltsed a kerted a hidegtűl. Áprilisban ha dördül az ég: Jó és hasznos idő lesz még, Ha cseresznye virágos: Szőlő is hoz virágot. Fülemile ha hallgat Márk napján (25) A tavaszban jelent ez változást; Ha pedig énekel jókedvűen, vígan: Ez jó kedve jó tavaszra mutat. Húsvét első napján ha esik az eső, Hat vasárnapon lesz mindig esős idő

Levelet hozott a posta

Mostanában számos külországban, szórványban élő magyar levelet kapott az anyaország első emberétől. Megbecsülésünk jelének tudhatjuk ezt, a mindig is jól első, hiányában igazán megmutatkozó gesztust: a haza személyre szabott éltető figyelmét. Köszönjük miniszterelnök úr!

Május Fülöp, Jakab hűvös, nedves: Középszerű kis termés lesz; Hogyha pedig meleg, s tiszta: Bőséges terméssel biztat,Áldozói derült idő: Hasznos lészen az esztendő. Ha ez a nap esős, sáros, Ez bizony már igen káros. Pünköst napi ereszcsorgás: Aratóknak lesz csalódás. Tiszta Orbán napja (25) Édest ereszt hordó csapja; Ha pedig esős s szomorú: Lészen a bor jó savanyú. Pongrácz napi esőtől (12) Nő a fű a mezőből.Május hogyha igen nedves, Június majd száraz leszen. Június Medárdus, ha tiszta, derült: A nyár már szinte sikerült: De ha akkor esik eső: Negyven napig kell esernyő. Keresztelő szent János-nap esője (24) Nem áll meg csak negyednapon estére E nap előtt ha a kakuk megszólal, Olcsón adja a gabonát bizonnyal. Ha utána későn kezd el szólani: Gabonáért sok pénzt kell kiszámlálni.

Tisztelt Honfitársam! Örömmel köszöntöm Önt, mint Magyarország új állampolgárát. Bennünket, magyarokat a xx.. század történelme szétszórt a világban. Sokan az ország államhatárain kívül találták magukat; voltak, akiket más kontinensre sodortak az események, távol kerültek családjuktól és szülőföldjüktől. Nagy elégtétel a magyarság számára, hogy az állampolgárság kiterjesztésével immár az anyaország polgárai lehetünk, bárhol is élünk a világban. Mindez nemcsak elégtétel, hanem lehetőség is egyben. Megszervezhetjük magunkat, újra együtt kormányozhatjuk Magyarországot, és mindannyian beleszólhatunk a nemzet jövőjébe. Ahhoz, hogy így lehessen, tudnunk kell egymásról, és rendelkeznünk kell minden fontos, aktuális információval Magyarországról. Ezért a magyar kormány úgy döntött, hogy a jövőben rendszeresen tájékoztató levelet küld Önnek, amely hozzásegíti, hogy bekapcsolódhasson Magyarország sorsának alakításába. Tisztelettel:

Orbán Viktor

4

Nemzeti ünnepünk Stockholmban Mint máskor, a Magyar Házban ünnepelt a svéd főváros magyarsága nemzeti ünnepünkön. Bíróné Gulyás Katalin Magyarország konzulja felolvassa Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét a határon túli magyarságnak . .Ünnepi előadást a meghívott Dr. prof. Szőrényi László tartott. Utána a csornai Garabonciás együttes szórakoztatta a nagyérdemű közönséget.

5

házunk tája

Húsvét másodnapján Szép szokás a locsolkodás. Nekünk skandináviai magyaroknak fontos, mert lehetőség a kapcsolattartásra. Amelyre nevelnünk kell gyermekeinket, unokáinkat is, ha valóban fontosnak tartjuk összetartozásozásunkat. Nyelvében, hagyományaiban él a nemzet. Lányok, asszonyok! Ne felejtkezzetek el piros tojást festeni. Urak, legények! Keljetek útra, locsoljátok virágszálainkat, különben elhervadnak, s velük együtt kevesebbek leszünk magunk is összetartozásérzékünkben, amely nélkül magyarnak megmaradni nehezebb.

Én kis kertészlegény vagyok: Virágokat locsolgatok. Azt hallottam, hogy egy rózsa El akar hervadni. Szabad megöntözni? Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Locsolóvizet vegyek a kezembe. Megöntözzek vele egy árva ibolyát, És cserébe kapjak érte egy hímes tojást. Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások. Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szokott járni az ifjak tábora. Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból Add ki hímesedet arany kosaradból. Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig, Hogy a mi seregünk mehessen tovább is. Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk, Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!

6

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől, majd meglátod, szép es ügyes leszel, Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? Van e háznak rózsabokra, nyúljék élte sok napokra, hogy virítson, mint rózsaszál, megöntözném: ennyiből áll e kis kertész fáradsága, piros tojás a váltsága. Kinyílott az aranyeső Én voltam ma a legelső, aki kora reggel locsolkodni kelt fel Minden szőke, barna lány, Mint a piros tulipán Virulva-viruljon Rózsapermet hulljon. Íme, itt a kölni Szabad-e locsolni? Itt a húsvét, eljött végre A szép lányok örömére Mert a lányok szép virágok Illatos víz illik rájuk Ne fuss hát el, szép virágom, Locsolónak csók jár, három. Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál. Húsvét reggelén azon jár az eszem, Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem. Mert várnak a lányok, szép piros tojással, Egy-két pohár borral és finom pánkóval. A legszebbik kislányt jobban megöntözöm, És a piros tojást szépen megköszönöm. És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket, Boldog húsvétot e ház népének.

házunk tája

ortLászló Lääsyl

5

7

A malmöi Pannonia Klubban találkozót tartott Panoráma Világklub svédországi tagozata. Az előadók Rosenheim Ilona a Pannonia Klub elnöke, a Svédországi Világklub részéről Szalontai Éva és Simándi Adél. A jelenlévők részletes tájékoztatást kaptak a Világklub országhatárokon átívelő gazdag tevékenységéről és budapesti májusi találkozójának műsoráról, amelyet az alábbiakban azzal a céllal közlünk, hogy olvasóink segítségére legyünk nyári vakációjuk tervezésében. A részletekről bővebb felvilágosítással szolgál Dr. Szalontai Éva a Svédországi Világklub társelnöke, akinek névjegykártyáján állnak elérhetőségei. *

A Világtalálkozó célja: határokon átívelő kapcsolatteremtés és együttműködés a magyar identitás és értékvilág bemutatásával. A Világtalálkozó üzenete: egy a nemzet, éljünk a világ bármely pontján, értékeinket, hagyományainkat őrizzük meg, gyarapítsuk és terjeszszük jó hírét a nagyvilágban! A Világtalálkozó jelmondata: Határtalan összefogás! ELSŐ NAP - 2013. május 19. (vasárnap) NEMZETEK TALÁLKOZÓJA - Csíksomlyó - május 17-20. A Csíksomlyói Expressz vonattal a pünkösdi zarándoklatra érkező külhoni magyarok részvételével rendezendő programsorozat május 17-20 között - a Kárpát-Európa Utazási Iroda szervezésében. Sor kerül a Moldvai és a Gyimesi Csángó Társklubok megalakítására is. MÁSODIK NAP - május 20. (hétfő) MEGEMLÉKEZÉS BALATONLELLÉN- Balatonlelle, Főtér - 11 óra. Megemlékezés az I. Magyar Világtalálkozó tiszteletére készült. Megmaradásunkért jelképműnél és koszorúzás a Gyermekáldozatokért - Gyermeki Jogokért emlékműnél. NÉGYESHATÁR-MENTI TALÁLKOZÓ- Aranyosapáti, Faluház - 11 óra. Konferencia és megemlékezés az II. Magyar Világtalálkozó tiszteletére készült az Összefogás Kapujánál. NEMZETKÖZI MŰVÉSZETI TALÁLKOZÓ ÉS KIÁLLÍTÁS Szeged, Feketesas Művészeti Szalon (Feketesas u. 25.), 16 óra NEMZETI KULTURÁLIS EST - Budapest, József Attila

8

Színház - 19 óra. Színházi előadás a Magyar Világtalálkozó tiszteletére. Hunyadi Sándor: Feketeszárú cseresznye. A budapesti József Attila Színház műsora - Rékási Károly, Nemcsák Károly és más népszerű színészek szereplésével - Kerényi Imre rendezésében. HARMADIK NAP - május 21. (kedd) HAZATÉRTÜNK - KÜLHONI MAGYAR FILMSZEMLE Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház - 10-17 óra Kisfilmek, dokumentumfilmek és játékfilmek vetítése. MEGNYITÓ ÜNNEPSÉG Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház - 10 óra „Hazádnak rendületlenül légy híve óh, magyar" - díszünnepség. A világ magyarságáért Közéleti és Művészeti díjak átadása. A Tiszteletbeli Magyar elismerések átadása. Nemzeti Kulturális Gálaműsor. NEGYEDIK NAP - május 22. (szerda) NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA Budapest, Óbudai Egyetem, Tavaszmező u. 7-13. - 10 óra IV. Báthory - Brassai Gazdasági, Műszaki és Természettudományi Konferencia neves előadókkal, tudósokkal, szakemberekkel (Plenáris ülés). Bővebb információ: www.bbk.alfanet.eu ORSZÁGJÁRÓ PROGRAMOK A programok sokrétűek, több helyszínen kétnaposak, és a hivatalos részén túl városnézésre, kirándulásra és szabadidős, szórakoztató rendezvényekre is sor kerül. Részletes tájékoztatás kérhető a Világtalálkozó Irodától és a programszervező házigazdáktól. ÖTÖDIK NAP - május 23. (csütörtök) NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA Budapest, Óbudai Egyetem, Tavaszmező u. 7-13. - 10 óra IV. Báthory - Brassai Gazdasági, Műszaki és Természettudományi Konferencia neves előadókkal, tudósokkal, szakemberekkel (Plenáris ülés). Bővebb információ: www.bbk.alfanet.eu HÁZÉPÍTÉS - HATÁRTALAN ÖSSZEFOGÁSSAL Budapest, XIV. ker. Egy budapesti mozgássérült házaspár lakásának felújítása kalákában, terveink szerint számos ország állampolgárainak a segítségével, A Házat - Hazát Alapítvány szervezésében. TÁRSADALMI PÁRBESZÉD FÓRUM Budapest, Thomas Hotel (1094 Liliom u. 44.), 16 óra Közéletünk néhány aktuális kérdéséről - a Közép-Európai Club Pannonia rendezésében. HATODIK NAP - május 24. (péntek) VILÁGFALU 1. NAP- Budapest, SYMA Rendezvényközpont - május 24-26., 10-19 óráig ERDÉLYI EST - Összefogás Székelyföldért Budapest, Bujdosó Székely Étterem (1191 Szabó Ervin u. 37.) - 19 óra HETEDIK NAP - május 25. (szombat) VILÁGFALU 2. NAP Budapest, SYMA Rendezvényközpont - május 24-26., 10-19 óráig MAGYAR ULTI BAJNOKSÁG Budapest, Stefánia Palota - 10-16 óráig. A nyílt versenyre bárki benevezhet és indulhat a magyar bajnoki címért. MAGYAR NÉPFŐISKOLAI COLLEGIUM TANÁCSKOZÁSA - Budapest, Magyarok Háza - 10 óra Díszünnepség és tanácskozás: Szerte a nagyvilágból érkeznek a Magyar Népfőiskolai Collegium Nemzetközi Közgyűlésének a résztvevői. MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZAK TANÁCSKOZÓ ZSINATA - Budapest, Magyarok Háza - 12 óra VILÁGKLUB-VEZETŐK TALÁLKOZÓJA

Budapest, SYMA Rendezvényközpont - 20 óra A Világklub-hálózat Brazíliától, Kárpát-medencén át Indiáig közel 80 társklubot ölel fel. E vacsorával egybekötött találkozón az együttműködés lehetőségeiről tanácskoznak a klubok vezetői. Az Összefogásért Díj átadása. NYOLCADIK NAP - május 26. (vasárnap) VILÁGFALU 2. NAP - Budapest, SYMA Rendezvényközpont - május 24-26., 10-19 óráig ZÁRÓ ISTENTISZTELET Budapest, Szilágyi Dezső téri református templom - 10 óra A VILÁGTALÁLKOZÓ ZÁRÓ PROGRAMJA > Budapest, (helyszín szervezés alatt) - 20 óra Így mulat a magyar – Magyarország egyik leglátványosabb operett gálaműsora. A legnépszerűbb dalok, látványos show, sztárvendégek, mintegy kétszáz jelmez - a HungarOperett szólistái, táncosai, meghívott vendégei és nagyzenekara közreműködésével. VILÁGFALU - AZ ÖSSZMAGYARSÁG TALÁLKOZÓHELYE - Budapest, SYMA Rendezvényközpont - május 24-26., 10-19 óráig A Világfalu a Magyar Világtalálkozó főrendezvénye. Az ötezer négyzetméteres területen, a hat Országpavilonban, a több mint száz kiállítóhelyen, a nagyszínpadon, az előadói és a középkori sátrakban a kapcsolatteremtésen túl lehetőség nyílik azon országok kultúrájának is a megismerésére, ahol a külhoni magyarok élnek. ● ORSZÁG PAVILONOK A Világfalu sétányon egymást követik a világ különböző régióinak pavilonjai, amelyben megismerkedhetünk egyegy ország kultúrájával, az ott élőkkel, s a helyi magyarság képviselőivel. Az ország-pavilonok standjain belül kialakított „udvarhelyek” lehetőséget adnak az adott régióból érkező intézmények, szervezetek, cégek bemutatkozására, ismerkedésre és az együttműködések kialakítására. ● MAGYAR ÉRTÉKEK UTCÁJA, KÉZMŰVESEK SORA, TALÁLMÁNYOK TERE, GYÓGYÍTÓ ÖVEZET, MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK A kiállító helyeken megtalálható minden jellegzetesen magyar érték. Érdekes találmányok, ötletek tárháza. A gyógyítás különféle lehetőségei. Ezotéria. Kiállítások képző-, népi -, ipar, fotóművészeti alkotásokból. ● VILÁGCÍMTÁR - A KAPCSOLATOK KÉZIKÖNYVE Készül a magyar-magyar nemzetközi kapcsolatok kézikönyve, cím és adatgyűjteménye, amelyben lehetőség nyílik bárkinek a megjelenésre. ● MAGYAR ÍZEK, FINOMSÁGOK, KÓSTOLÓK Finom ételek, italok, sütemények, különleges magyar ízek, tájételek kóstolóval, vásárlási lehetőséggel. A Kárpátmedence ízei. A Világtalálkozó vize, bora, pálinkája és kenyere. ● NAGYSZÍNPADI PROGRAMOK A nagyszínpadon 10-től 19 óráig zajlanak a kulturális- és szórakoztatóműsorok. Neves énekesek, együttesek, zenészek, táncosok, mesemondók lépnek fel szerte a nagyvilágból. A legnépszerűbb magyar népdalok közös éneklése. Ünnepélyes megnyitó és folklór. Jó ebédhez szól a nóta. Magyarok a nagyvilágban - bemutatkozások. Zenés beszélgető műsor népszerű sztárokkal. Szórakoztató műsorok. Tánc a közönséggel. A Világtalálkozó dala. ● MAGYARSÁGHÍD ELŐADÓTEREM Érdekes emberek, közösségek bemutatkozásai. Előadások különféle témakörökben. Diákok, vállalkozók, művészek, írók fóruma. Pódium műsorok. (Világklub partnervárosok, Külföldre menni vagy/és maradni?, Magyarországon tanult

külföldi öregdiákok találkozója) ● LOVAGKORI BEMUTATÓK, GYERMEKURADALOM, HARCI JÁTÉKUDVAR Árpád és Mátyás korabeli hagyományaink, sátrak, lovagi bemutatók, íjászat, kardvívás. A magyar arisztokrácia relikviái. ● MAGYARSÁGHÍD KONFERENCIÁK Világklub Fórumok bemutatása (péntek, 13 óra)Házigazda: dr. Tanka László, a Világklub alapító elnöke. ● ÜZLETI FÓRUM (szombat, 13-18 óra) Házigazda: Irmes Zsolt, a Világklub Üzleti Fórumának vezető tanácsadója. ● EGÉSZSÉGKONFERENCIA (vasárnap, 13-17 óra) Házigazda: dr. Szalontai Éva, a Világklub Életmód Fórumának vezető tanácsadója.

9

Mit láthatunk az idén? A svédországi magyar közönség szórakoztatására a SZMOSZ évekkel ezelőtt többek tanácsára, néhány tagú bizottságot hozott létre, amely évenkénti ajánlatot tesz arról, hogy kiket lássanak vendégül a magyar egyesületek. Ahhoz, hogy a különféle együttesek itt–tartózkodási költségeit megtérüljenek minél több, lehetőleg tíz egyesületnek vállalnia kell a vendéglátást, Az idén dicséretes módon az ajánlatokat körlevélben nyilvánosságra hozta a Szövetség, amely lehetővé teszi, hogy nagyobb körű nyilvánosság elé kerüljön a programjavaslat, és a vélemények ütköztetésével olyan döntés szülessen, amely az egyesületek többségének megfelel. A javaslatok két csoportban sorakoznak: színházi estek és gyermekműsorok. A javaslattevők igyekeztek ismertetőket és árajánlatokat is mellékelni ajánlásaik mellé, ami megkönnyíti a választást. A bő választék miatt nem lesz könnyű a választás. Feltehető, hogy közrejátszik majd a végleges műsor kialakításában az, hogy a könynyű, szórakoztató műsorok nagyobb bevétel hoznak, és az, hogy a svédországi közönség inkább ezeket kedveli. Ezért kevesebb az igazán nevelő jellegű ajánlat, a magasabb művészi szintű előadás. Sajnálatos, hogy nem szerepelnek az ajánlások között svédországi és skandináviai magyar alkotók, pedig szerepeltetésük jótékonyan hatna az eddig alig csirázó egyesületi műkedvelésre, íróink, művészeink, zenei alkotóink és előadóink megbecsülésének növelésére. Nem igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját környezetében. Az Ághegy köteteinek bemutatóival példát mutatott a skandináviai magyar alkotók bemutatkozására. Támogatnunk kellene a „hazai ipart”. Többen is vannak, akik az anyaországban sikeresen szerepelnek, Skandináviában is sikeresek volnának, ha a Szövetség nyilvántartaná, felkérni, kipróbálná őket. Százával vannak, van miből válogatni, érdemes volna észrevenni őket. Addig is lássunk,válogassunk az idei ajánlatokból. A Magyar Liget a nagyobb nyilvánosság elé tárva a 2013– ra ajánlott előadások ismertetőit, hozzászólásra bíztatja olvasóit. Az egyesületek tagsága cselekvőkészségének serkentésével jó volna enyhíteni a svédországi

10

magyarok kettéosztottságán: minél nagyobb a tevékenyek tábora és kevesebb a passzív, a csupán csak tapsolásig jutó tagság, annál sikeresebb lehet a megmaradásunkért folytatott sziszifuszi küzdelmünk.

Színházi előadások Tavaszi Szél Egyesület Apácák

Zenés komédia két részben személy 5 színésznő + 1 világosító + 1 hangosító), fellépési díj: attól függ hány fellépés lesz. http://www.youtube.com/watch? v=c-_eF7tziPo&noredirect=1 Egressy Zoltán: Sóska, sült krumpli Komédia a békéscsabai Jókai Színház művé-

szeivel http://www.youtube.com/watch? v=JHU3JCA11hY Periódus: április- május, 3 színész + műszak), fellépési díj , további költségek: repülőjegy,országon belüli utazás: bérautó Hungaroclub Malmö Vidám percek együtt 2 x 45 perces műsor Táncdalok, operettek, kup-

lék,duettek vidám szöveggel összekapcsolva. Előadók: Gergely Robert és Némedi V. Timea Budapestről, zene cd-ről, -3.500 kr/fellépés kettőjüknek + útiköltség, ellátás, gépkocsi www.gergelytheater.hu Hungaria Klub Jönköping Anyád! –A HomoDram szlovákiai magyar amatőr színjátszó társulat Czu-

czor Nóra, Kovács Katalin, Kovács Nikolett, Laboda Róbert, Rakottyay

Katalin és Juhász László http://homodram.blog.hu Pannonia Malmö JÁNOS VITÉZ személy:5 főfellépési díj: 5-80.000 Ft. további költségek: utazás

http://www.budapestiutcaszinhaz.hu/ szinhaz1.htm Aluuán Gabriella Barátunk Rene 4 fő fellépési díj: 400 Euro / előadás 3300 SEK, további költségek: utazás: repülővel, bérautó Technikai igény: 1 cd lejátszó, erősítő hangszórókkal, 3 reflektor http://www.youtube.com/watch? v=PjDGjH1DNYA Egri József http://egrijozsef.hu/ Szász Kati (primadonna, szubrett) Félix Györgyi (zongoraművész)Agárdi László (színész, parodista)Egri József ( operett énekes, táncos-komikus) fellépési díj:4000kr/ utazás: repülővel, bérautó Körösi egyesület Csurka István: Döglött Aknák 5 személy, fellépési díj 3500:-/ alka-

fellépési díj: határokon túli koncerteket küldetése részének tekinti, és nem

tó Hungaroclub Malmö Mikulás váró gyermekműsor sok játékkal, dallal gyerekeknek 1 óra Garabonciás együttesel 4 személy, fellépési díj 3500:-/fellépés repülő, bérautó Tavaszi Szél Göteborg Marcipán cicák (2 +2 ?) www.zeneszinhaz.hu

kér fellépti díjat: repülő / busz Pályi János bábszínháza Vitéz László 1 szinész + mikulás – pikulás) Thurzó Zoltán – zongora művész Kodály Zoltán teljes zongorára íródott ouvréja, Kodály Zoltán születésének 130. évfordulójával kapcsolatos Fellépési díj, repülő, bérautó

Gyerekműsor Aluuan Gabriella

lom, utazás: repülővel, bérautó http://www.youtube.com/watch? v=ACLL1M7k-II A 4 for Dance & Szabó Ádám 2x45-50 perces Ritmusvándorok című műsora 4500 svéd korona/ műsor + útiköltség, szállás, ellátás. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak című regénye alapján az előadást írta: Ilyés Lénárd . Rendezte: Bicskey Lukács,játssza: Ilyés Lénárd Fellépési díj: 2200 SEK: http://fattila.hu/egyebek/LeoCharly/ index.html http://www.youtube.com/watch? v=o079nwtO-T0 Historica zenekar 8–an a busszal vagy 6 fő repülővel

Figurina Bábszinház Hol vagy mikulás? – 2200:/fellépés Grim/m/aszok – 2000:2 személy, fellépési díj:

www.figurina.hu honlapunkon)

www.palyijanos.hu Fellépési dij: 2500:- 70 000 Ft+ 27%

Trambulin Színház Nénje bolond meséi - képes bábjáték Öt személy, fellépési díj: 50 000 Ft / fellépés, utazás: Pannonia Klub Malmö Budapesti Utcaszínház Műsorajánlatok - Óz a nagy varázsló - Mátyás király juhásza - Lúdas Matyi - János Vitéz - Bőröndmesék - Vásárosdi Fellépés 75-80.000 Ft , repülő, bérau-

áfa = 89000 Ft Ládafia bábszínház (2 + 1 fő) www.ladafiababszinhaz.hu Gulyás László

11

Erdélyország az én hazám Világtalálkozó, 2013.

Kedves erdélyi és Erdélyből elszármazott honfitársaink, barátaink, testvéreink! Az Erdélyország az én hazám Világtalálkozó fordulóponthoz érkezett az Úr 2013-as évében! Megújulásra, megtisztulásra, krisztusi szeretetre van szükségünk! Idén 2013. június 28-30-a között ismét megrendezésre kerül – immár hetedik alkalommal –, az „Erdélyország az én hazám” elnevezésű háromnapos fesztivál, melyet ma már az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek találkozójaként tartanak számon. A Fesztivál mesébe illő környezetben, Verőcén, a Csattogó-völgyben talált otthonra! A remek programok közül kiemelve néhányat, olvasóink figyelmébe ajánljuk a csíkszeredai öregdiák találkozót, Simó József előadását Wass Albertről, Medvigy Endre irodalomtudós összefoglalóját a száműzött magyar irodalom nagyjairól. Kiemelkedő érdeklődésre tarthat számot Mezőség bemutatkozása, azon belül egy széleskörű autonómia konferencia neves előadók közreműködésével, valamint a Mezőségi fejlesztési műhely című kerekasztal beszélgetés több alapítvány bemutatkozásával. A mezőségi táncok- és gasztronómiai bemutató és kóstolás mellett Kallós Zoltán filmvetítéssel egybekötött előadása ismereteinket gyarapíthatja. Június 30-a a moldvai csángók napja, csángó szentmisével kezdődik, majd a Csángómagyar önazonosság című konferencia mellett bemutatkozik a Csángó Rádió, mellette lesz néptánc-, baranta és kopó-bemutató. Esténként koncertek színesítik a programokat. Tamás Gábor: „Szeresd az életet” című fellépése mellett lesz Dancs Annamari és „Határok nélkül” Hungarica, Siculus és Ismerős Arcok koncert. Éjszakánként mezőségi táncház lesz a Kaláka Néptáncegyüttessel. A háromnapos rendezvény állandó műsorai között szerepel játszóház, erdélyi kézműves foglalkozás,

12 12

sport (foci, lovaglás, röplabda, íjászat stb.), kirándulás, egészségmegőrző program, erdélyi gasztronómiai bemutató és vásár, imasátor, valamint hagyományos termékek kirakodóvására. Az „Erdélyország az én hazám” Világtalálkozó három védnöke: Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tábor egyik alapítója, önkormányzati képviselő, Kallós Zoltán Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyüjtő és Petrás Mária csángó népdalénekes, kerámiaművész. Az idei Világtalálkozó főszervezője: a Budapesti Székely Kör, Ferencz Vilmos vezetésével. Alapító: Gaál István, aki 2007-ben megálmodta az Erdélyország az én hazám Világtalálkozót. A Csattogó - völgyben 280 fős faházas szállás, valamint 2.000 fős sátorhely áll rendelkezésre! A szálláshelyeket a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel már most érdemes lefoglalni a Szállások oldalon leírtak alapján. További információ: www.erdelyhon.hu oldalon! A Kallós Zoltán Alapítvány egyik fontos célkitűzését a fesztivál szervezői is vallják: „… mindennapi életünk szerves részét képezi a nagyszüleinktől örökölt, ránk hagyományozott kultúránk, tapasztalatok és értékek felbecsülhetetlen tárháza. Ezt a kincset csak akkor tudjuk érdemben használni, ha tudjuk, mikor, mit, miért és hogyan kell cselekednünk ahhoz, hogy felelősségteljesen éljünk abban a közösségben és társadalomban, amelyikbe beleszülettünk.” Így legyen! Találkozzunk Önnel is Verőcén 2013. június 28-30-a között! Budapest-Verőce, 2013. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján. A Jóisten hathatós áldását kérve Fesztiválunkra nagyrabecsüléssel köszöntöm:

Frigyesy Ágnes

újságíró, médiafőnök

Elmaradt a csárdás 175. évfordulója Nyári lapszámunkban közreadtuk Kovásznay Ádám közhírré tett levelét, amelyben rangos, igazán emlékezetes bál szervezésének szükségét indokolva, véleménybörzére bocsájtotta javaslatát. Bizonyára sokakat megmozgatott felhívása,számos ötlettel bővült javaslata, de a szó elszállt, írásbeli vélemény, tudtunkkal nem maradt. S hogy ezen változtassunk,mert Kovásznay ötlete mindenképpen megéri, hiszen a svédországi magyarok szeretnek mulatni, enni-inni, táncolni, most újra közreadjuk javaslatát. Arra gondolva, hogy hagyományaink őrzését fennkölten fogadta alapszabályzatában minden svédországi magyar egyesület, s mert jó az, ha együttléteinknek ünnepiségét céllal, okkal gazdagítjuk, megtoldjuk Kovásznay javaslatát a következőkkel: Legyen ez a az esemény jövő farsangkor, amikor 175 éves - báljaink elmaradhatatlan és ma is kedvel tánca- a csárdás.

13

fotó

Márciusi hó

Napóra

Tél a tavaszban Ligeti Pál dél-svédországi képes riportja

Ha ezt a pestiek látnák 14

fotó

A nagy testvér

Hova, hova te kis csinos?

15

Ághegy Könyvek VALAMIT MINDIG MEGKÖSZÖNNI Gödriné Bedő Ilona második verseskötete az Ághegy Könyvek 29. kötete. A malmői SZISZI KLUB kedvenc költőjének lírája keresetlen egyszerűséggel pásztáz az élet sokakat elgondolkoztató területein, előszámlálva a nyugalom, a csend, az évszakok váltakozásának tüneményeit, a üde zöld remények világát, az elmúlásban való emberi megnyugvás szépségeit. Ízelítőül csokrot válogattunk verseiből

VALAMIT MINDIG MEGKÖSZÖNNI Mindennap akad amit tenni valamit mindig megköszönni. Azt, hogy anyám világra hozott s láthatom a fényes napot. Azt, hogy tudok enni és járni, tetteim meg tudom bírálni hogy van lelkemben könyörület. Csak így lehet teljes az élet. S ha kinyújtom olykor a kezemet, legyenek ott, akiket szeretek. HAJNALONTA Hajnalonta köd üli meg a tájat, nem látni sem házat, sem fákat. Mintha az ég is közelebb jött volna, pislákoló csillagait szórva. Nincs egy biztos pont az Ég és Föld között, nem tudni mi van a ködfüggöny mögött. Ilyenkor a puha semmiben jársz, közben valami nagy-nagy csodára vársz. Pedig itt van, karnyújtásnyira tőled, mert ez a csoda maga az élet. Az ember, ki dolgozik és remél, a napsugár, mely szép napot ígér. A köd visszahúzódik óvatosan, ahogy a város ébredezik, szép lassan. Jó volt ez a pihentető ölelés, kezdődhet a létért való küszködés.

16

ÉLETÜNK HULLÓ FALEVÉL Jeltelenül menni el, mintha nem is lettem volna, évtizedek bánatát mintha nem is hordtam volna. Pedig hogy fájt minden jaj, emberi bánat, vagy sóhaj! Szenvedtem, ha másnak fájt, hordtam a világnak baját. Mily gyönyörű volt a tavasz, mint rakoncátlan kamasz. Jaj, de rövid már az út őszig az ezüstös alkonyig. Életünk hulló falevél, bármerre sodorhat a szél, de ameddig fent vagyunk, örömtől csendüljön hangunk. Repüljünk, szálljunk tova az idő forgatagába. Ne adjuk fel soha-soha, míg zeng a zene akkordja! Majd, ha itt a rügyfakadás, helyedbe úgyis jön más. Ameddig van, mit másnak nyújts, az élethez is van még juss!

Ághegy Könyvek HULLÁMOKON RINGÓ TÜNEMÉNY Sirályok cikáznak szüntelen a borús, szürke ég alatt, ilyenkor gyakran hagyják el a hullám verte partokat. Pajkos gyermekként kergetőznek, alábuknak, majd felröppennek. Ahogy sűrű körben keringenek, úgy tűnik, hogy vidám nászt ülnek. A lassan felszakadó felhőt hátára kapja a szellő; sirályok hada követi, mint egy kibontott legyező. Ha kisüt a nap a tenger felett látni a kéklő végtelent; a szikrázó habok taraján, amint táncol a halászmadár, hallani a víznek moraját, madarak vijjogó sírását. Hullámokon ringó tünemény ott, hol az ég és tenger összeér. BÖJTÖL AZ IGAZSÁG Elmúlt már a Farsang, böjtöl az igazság. Lehet hogy ez már Ramadán, hol éjjel élnek igazán? Jobb sötétben ügyködni, észrevétlen lopkodni. Nappal meg ígérgetnek, azzal etetik a népet. Jókedvű, bálos farsang tisztelt uraiméknak, üres hordó és kassza a hátramaradóknak. Szegény magyar választó ugyan kire voksoljon? Rossz lóra tett ismét, hol az igazi vajon? Majd ha jön a megmentő, fehér zászlót lobogtat, de már semmink sem maradt. Kezdődhet elölről a kutya kalamajka. Majd egy utolsót vonít, kinek már nincs hazája! 2010.03.01.

ÖRÜLJÜNK MÍG MIÉNK A VILÁG Mikor már nem tudod, hogy miért szép a szép, a lábad téveteg, bizonytalanul lép; ha mások veszik észre, hogy nem figyelsz semmire, vagy már nem simogat meg senkinek sem a keze: ott ér véget az embernek értelemmel teli élete. De addig úgy kell használnunk minden sejtünk s idegszálunk, mint ki pénzét kamatoztatja, szorgosan mindent kiszámítva. Dolgozzunk szépen, pontosan, szeressünk nagyon, de okosan, ne keressünk mindenütt hibát, örüljünk míg miénk a világ! EGY MÁS DIMENZIÓBAN Ködösen burkolt ígéretek: egy más dimenzióban tovább élek. Csak karnyújtányira ott lehetnek, kik minket régen nagyon szerettek. Majd ha biztos leszek, üzenek én, hisz élni is könnyebb, ha van remény. Hades kertjében, vagy az Édenben? Csak élni, boldogan és békében.

17

olvasmány

PetőTünde novellája

Vasmacska, Hugi és a Festészet Kemény ember Vasmacska, adott is nekem ennek megfelelő szilárd alapokon nyugvó nevelést és még máig sem hagyta abba, pedig a hajam azóta már őszbe csavarodott. Van benne valami Zsófia Főhercegnének, Ferenc József anyjának fenséges tartásából és elszántságából, és ha Zsófia korában született volna, akkor bizony maga a Jó Isten sem menthette volna meg attól, hogy ne az említett főhercegné udvarhölgyeként végezze valahol Bécsben. Lágy tekintettel, finoman és légiesen vitte mindig keresztül az akaratát, és mi, akik beleszülettünk, vagy belenevelődtünk Vasmacska uralmába, sosem kérdőjeleztük azt meg. Szerettük, amikor engedte magát szeretni és nem bújt ki az ölelésünkből egy-egy olyan megjegyzéssel, hogy gyűrött a szoknyánk, vagy kócos a hajunk, mire Hugi és én eloldalogtunk szoknyát igazítani, vagy fésülködni. Hugi aztán visszament, hogy hátha mégis.... én nem. Talán ez volt az oka annak, hogy Vasmancs megállapította, hogy Hugi simulékony természet, de mellettem nem lesz majd könnyű dolga annak, aki egyszer elvesz. - Ha elveszi egyáltalán valaki - mondta és tekintetét apámra függesztette, aki komolyan megjegyezte: anyámra hasonlít, neki volt ilyen mélybarna szeme, aztán megfogta a kezemet és bevitt a szobába ahol a nagyanyám képe lógott a falon és megkérdezte, hogy emlékszem-e rá.

Nem

emlékeztem, és ha a nagyanyámra gondolok, akkor ezt a festményt látom máig magam előtt, sötét tónusú képen egy egészen világos női alakot, egyik kezében ecsetet tart, előtte készülő tájképen erdei út, sok színes virág. Sokat ültem a kép előtt és egyszer, lehettem vagy t íz éves , m egpróbált am l erajzolni . Hugi, aki addig ott csetlett-botlott a szobában piros pettyes szoknyácskájában mellém kuporodott és egy kiflivéget majszolva, teli szájjal, áhítattal hajtogatta, hogy „de dö-nö-jű „, de dö-nöjű”, mire Vasmacska is vetett egy futó pillantást

18

a készülő rajzra, aztán közölte az ítéletet: ——. - Milyen kár, hogy nem örökölted nagyanyád tehetségét, csak a szemét. Jobb, ha nem is veszel a kezedbe ceruzát. Pedig az iskolában volt rajzóra. Minden vonáson fél órát gondolkoztam mielőtt papírra került volna, mert én nem tudok rajzolni, én nem tudok rajzolni és a rajzaim nem is lettek kész az óra végére, még osztályozni sem lehetett őket, mert csak félig voltak készek, vagy félig sem. Vasmacska járt apám helyett a szülői értekezletekre ahol megtudta, hogy nagyon okos gyerek vagyok, de a rajztanár nem fog ötöst adni évvégén, mert kész rajzaim egyáltalán nincsenek, csak a félig készek, igazán kár a tiszta ötös bizonyítványt lerontani a rajzjeggyel, de nem tehet mást, mint ad egy négyest.

Nem

is vettem a kezembe többet ecsetet miután kijártam az iskolát egészen addig, amíg programszervezőként nem kezdtem el dolgozni. Sokféle kurzust szerveztem attól függően, hogy mi érdekelte az embereket és mindig velük együtt végig is csináltam, amit tudtam, ha időm engedte. De ekkor beütött a mennykő. Festészetet szerettek volna tanulni a résztvevők. „Keressek egy óraadót és gyerünk, csináljuk!” Felállítottam az állványokat, megrendeltem az óraadót és nézegettem a készülő képeket. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy szabályszerűen elkezdtem beleszólni abba, amit festettek, tanácsokat adtam, mintha értenék hozzá, pedig már Vasmacska megmondta nekem, hogy nekem kár erőlködnöm. Egy délután egyedül ott maradtam a teremben élvezni a csendet, és miután felállítottam egy új állványt, kinyitottam egy fotóalbumot, amin ez állt: „Izland képekben”.

Lapozgattam és egyszer csak megláttam egy fényképet: egy hegy képe a távolban, az előtérben virágok. Nagyon sok virág.

olvasmány Festettem. Mentek az órák, beszólt a portás, hogy most már menjek haza, mert bezárja az épületet. Többször átfestettem másnap és a következő napokban is a képet; újra kezdtem, nem tetszett, megint újra kezdtem, megint és megint és megint és akkor egyszer csak kész lett! Hugi akkor vett új lakást. Neki ajándékoztam a képet, magamnak pedig festettem egy kisebbet a hegyről és a virágokról. Ez már sokkal kevesebb időmbe került, szinte egy-két óra alatt elkészült. Erre ráírtam a kisebbik fiam nevét. Neki szántam. Néhány hét múlva újra elutaztam Hugihoz, aki izgatottan szaladgált fel-alá az új lakásban és rendezgetett, mert várta Vasmacskát és azt szerette volna, ha ő mindent rendben talál, ha most, először meglátogatja az új helyén. Kimentünk Vasmacska elé az állomásra. Kifogástalan öltözetben meg is érkezett, leszállt a vonatról, arcát egy pillanatra az enyémhez érintette, majd közölte az ítéletet: - Mintha egy kicsit sápadt lennél, mikor voltál utoljára orvosnál. Hugi idegesen összerándult és mondta, hogy siessünk, mert elhűl a vacsora.

Pető Tünde

A

lakásba érve Vasmacska elkezdte a szemrevételezést. A fürdőszoba túl kicsi, a hálószoba túl nagy, majd egyszer csak a festményeket kezdte el nézegetni. Nagy részük apám öröksége, komoly festők komoly munkái és ekkor történt a katasztrófa. Hugiba, az édes Hugiba, aki még soha, senkinek sem ásott vermet, belebújt a kisördög. - A képeket jól ismered - mondta Vasmacskának -, de van egy új képem is, és rámutatott a festményemre, amelynek virágai a heggyel a háttérben ott virultak két remek között. Vasmacska óvatosan szemrevételezte a képet és azt mondta: - Drága lehetett, de az én ízlésemnek kicsit sötét. Ki festette? - Ott áll melletted, aki festette - válaszolta Hugi és kitört mindkettőnkből a mindent elsöprő röhögés. Nem bírtuk abbahagyni, folytak a könnyeink. A megkönnyebbülés könnyei voltak ezek, egész gyerekkorunké.

Vasmacska pedig ott állt közöttünk, mereven, mintha soha többet nem akarna megmozdulni, míg Hugi végre magához nem tért és ezt mondta: - Siessünk vacsorázni, mert megjött az étvágyam! 19

Házunk tája

Deák Csaba zeneszerző estje a Nagykövetségen Helyszín: Magyarország Stockholmi Nagykövetségén, Dag Hammarskjölds väg 10, 115 27 Stockholm (Bejárat a főkapun, a Berwaldhallen felőli oldalon) Időpont: 2013. március 19-én, kedden, 18 órai kezdettel

Deák Csaba:előadásának címe

Magyar motívumok egy svédországi magyar zeneszerző műveiben Közreműködik: Práda Kinga (fuvola) Solveig Andersson (hegedű) Jacob Moscovicz (zongora) Az előadás során Deák Csaba zeneszerző magyar motívumok különféle változatit illusztrálja a saját művei néhány szemelvényével. „Mik ezek a magyar motívumok? Szűkebb értelemben véve zenei motívumok, a magyar népzenére jellemző dallami vagy ritmikai fordulatok. De szintén magyar motívum lehet például egy zeneműhöz kötődő írói, költői alkotás, egy történelmi esemény, stb. Így számos összefüggést lehet találni, ami egy zeneművet magyar vonatkozásúvá tesz.” * Deák Csaba 1932-ben született Budapesten. Zenei tanulmányait 1949-ben, a budapesti Bartók Konzervatóriumban kezdte, ahol klarinétot és zeneszerzést tanult, majd 1955ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Farkas Ferencnél folytatta zeneköltői tanulmányait. 1957-ben érkezett Svédországba. Stockholmban magánúton, Hilding Rosenbergnél tanulta tovább a zeneszerzést. * 1969-ben zeneelmélet tanári diplomát szerzett a stockholmi Királyi Zeneakadémián (Kungliga Musikhögskolan). Ugyanebben az évben a stockholmi Danshögskolan (Táncfőiskola) alkalmazta, ahol 1997-es nyugdíjazásáig az

20

iskola zenei igazgatója volt. A Danshögskolánnal párhuzamosan, 1971-től 1974-ig Göteborgban is tanított az egyetem zenei tagozatán, a Särskilda Ämnesutbildning i Musik (Különleges Zenei Tárgyképzés, SÄMUS) keretein belül. 1985-ben vendégzeneszerző (Composer in Resident) volt a Swedish Concert Institute-nél (Svéd Koncertintézet), valamint 1989 őszén a minnesotai Gustavus Adolphus College egyetemen. A komponálás és tanítás mellett a zene- és táncművészettel kapcsolatos szervezetek munkájában is részt vett. 1977-től 1987-ig a Svéd Zeneszerző Szövetség volt vezetőségi tagja, illetve mai napig tagja a Swedish Concert Institute fúvószenei tanácsadó bizottságának. 1981-ben részt vett Manchesterben a World Association for Symphonic Bands and Ensembles (Szimfonikus Zenekarok és Együttesek Világszövetsége, WASBE) megalapításában, melynek svédországi tagozatának azóta is vezetőségi tagja. 1989-1995 között elnökhelyettes volt a Samtida Music kortárs kamarazene társaságnál, emellett volt vezetőségi tagja az International Guild of Musicians in Dance (Zenészek a Táncművészetben Nemzetközi Műhelye, IGMID) svédországi tagozatának is. Deák Csaba 1989-ben elnyerte az USA-beli Gustavus Adolphus Fine Art Award szépművészeti díjat, valamint 1992-ben a svéd Atteberg-díjat. Zeneszerzői tevékenysége, mely a hangszeres és a vokális zene csaknem minden ágára kiterjed, az utóbbi években leginkább a szimfonikus fúvószenére irányul. Az előadáson elhangzó, vagy említésre kerülő művek: Air (hegedű és zongora), 1961 Danaiderna (vegyeskar és narrátor), 1964 Fyra ungerska folkvisor (vegyeskar), 1965 En mening om tyranniet (Rádiószínház), 1966 Fäderna (kamaraopera), 1968 Piri (vegyeskar ütőhangszerekkel), 1973 Verbunk (rézfúvóshatos), 1976 Ungerska danser (fúvósötös), 1977 Vivax (szimfonikus zenekar), 1982 Ad Nordiam Hungarica (kamaraegyüttes), 1991 Glória (vegyeskar), 1996 Vindpuszt all’ ungherese (szaxofonkvartett), 2008

A zenszerző munkái: Andante and Rondo for flute and piano (2008), Divertimento (2007), Pair play (2007), Trio jubilee (2006), Det sanna ljuset (2005), Concerto for flute and string orchestra (2004), Recollection (2003), Symphony no 2 (2001)[3], Brassonance (2000), Fuvola (2000) Mayinka (1999), Sax appeal (1999), Octet (1998), Fanfar (1997), Gloria (1996), Gratulatio (1995) Memento mare (1995), Symphony (1995), Novem (1994) Anémones de Felix (1993), Magie noire (1993), Concerto for clarinet and wind orchestra (1992), Ad Nordiam Hungarica (1991), Etyd nr.1 - Sempre staccato (1991), Etyd nr.2 - Senza misura (1991), Etyd nr.3 - Scherzo (1991), Quartet for tubas (1990), Concerto Maeutro (1989), Gustadolphony (1989) Quintet for alto saxophone and string quartet (1988), Quartet for saxophones (1986), Mässallians (1985), Farina Pagu

(1984), Five short pieces (1983), Vivax (1982), Herykon (1981), Bröllopsmarsch och koral (1980), The piper's wedding (1979), Eden (1978), Oktett (1977), Ungerska danser (1977),Hej då jord! - Ett spel om döden, opera, (1976/1977), Verbunk (1976), Julmotett (1975), Tre etyder över Petter Bergmans dikt Etyd (1974), Andante and Rondo - Music for woodwind ensemble (1973), Musik och rörelse - För skolbarn med ljudband, instrument och mimare (1973) Lucia himmelsfärd. Astrofonisk minimelodram (1973), Piri, (1973), Trio (1971), Tideli (1970) , 21 (1969), Klarinettofoni (1967), Stråkkvartett nr 2 (1967), Fyra ungerska folkvisor (1965), Gesällvisa - Folklig visa (1965), Danaiderna (1964), Tre sånger (1963), Ballad (1962), Air (1961) - för violin och piano http://www.youtube.com/ watch?v=XelAMJxQWcU, Duo-Svit (1960) Stråkkvartett [nr 1] (1959), Rondo (1957), Sonatina (1956)

házunk tája

Találkozónkat szokás szerint kötetlen társalgás követi a nagykövetségen. Minden klubtagot és további érdeklődőt nagy szeretettel és tisztelettel várunk! A Peregrinus Klub nevében a szervező: Fényes Gábor, titkár, Peregrinus Klub, Stockholm Nagykövetségi kapcsolattartó: Biróné Gulyás Katalin, konzul, Magyarország Stockholmi Nagykövetsége

Svéd-Magyar Panoráma Klubprogram

gyógymódjairól beszélt. Bemutatta a magyar Lőrincz János pszichológus-életmód tanácsadót és természetes, alapanyagú jó hírű termékeit, melyek már Svédországba is bekopogtattak Simándy Adél ajtaján. Simándy Adél, ismert svédmagyar énekes, a Sissy-klub alelnöke ehhez kapcsolódva A meghívó időpontja: 2013. március 7. A meghívó részletes, színvonalas előadás keretében ismertette az témája: a III. Magyar Világtalálkozó és Egészség KonferenÖKONET magyar céget (három magyar tulajdonossal), a ciája a Panoráma Világklub Gyógyító Estéjének programja, BIOCOM ágazatát, széles skálájú természetes alapanyagú, az ott folyó életmód tanácsadás. termékeit, elhozta, bemutatta a hozzá postán megérkezett A klub programot Rosenheim Ilona, „dupla eltermékeket, és frissítő, fogyasztó teát kínált minden résztvenök” (Svéd-Magyar Panoráma és Pannónia Klub elnöke) vőnek. nyitotta meg. Beszélt az eddigi Világtalálkozók sikereiről A megjelentek számtalan angol-és magyar nyelvű írásbeli és vázolta a III. Világtalálkozó terveit. tájékoztató anyagot, számtalan hanganyagot kaptak a III. Dr. Szalontai Éva a Svéd-Magyar Panoráma Világklub Világtalálkozóról, Egészség Konferenciáról és BIOCOM társelnöke, a III. Magyar Világtalálkozó Egészség Konfetermékekről. A BIOCOM termékekkel kapcsolatban a Sissyrenciájáról a Panoráma Világklub budapesti Gyógyító Estéklub tagjai árról és vásárlási lehetőségekről érdeklődtek. iről, értékes egészségügyi programjairól, természetes A tájékoztató eredményeként svéd-magyar előadóművész, író is várható-többek közötta III. Világtalálkozóra. A klubprogramon arra is volt idő, hogy Tar Károly két elismerő, köszönő oklevelet adjon át a Panoráma Világklub közönsége előtt Dr. Békássy Albertnek és Dr. Szalontai Évának, akik egyébként a Magyar Kultúra Lovagja címet is viselik:„Az Ághegy a skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam és a Magyar Liget a skandináviai magyarok családi lapja működtetésében végzett odaadó munkájáért köszönetünket fejezzük ki.” Ezután a klubprogram kávét, süteményt, vörösbort is kínált a kötetlen beszélgetéshez. Bagóczky Erika, Sorbell Katalin, Szalontai Éva és Simándy Adél 21 sz-e-

otthonról

Minőségi élet, szaktudás, csúcstechnológia Beszélgetés Csányi Attila vezérigazgatóval Nemrég meghívót kaptam a Baranya megyei Csípőtelekre, Közép-Kelet Európa egyik legnagyobb, legkorszerűbb telepére. A meghívót Csányi Attila, a csípőteleki Bonafarm vezérigazgatója küldte. A Tehenészeti Telepet Orbán Viktor miniszterelnök adta át. Az ünnepségen, a miniszterelnök hangsúlyozta a magyar mezőgazdaság helyreállításának szükségességét, a jó magyar termőhelyi adottságokat. Szerinte a magyaroknak a génjeiben van a föld szeretete, tisztelete, ezért is a jövő Magyarországon jelentős szerepe lesz a korszerű agráriumnak, a szaktudásra alapozott munkának, a minőségi vidéki életnek. Csányi Sándor a Bonafarm cégcsoport tulajdonosa, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója szerint Ázsiában az elkövetkező évtizedekben az emberek százmilliói jelentkeznek majd ugrásszerűen fogyasztóként, s ez nagy kihívás a magyar mezőgazdaság számára is. A piaci versenyben csak a legkorszerűbb technológiával lesz esélye Magyarországnak. Nos, erről a csúcstechnológiával felszerelt Bonafarmról, a Tehenészeti Telepről kérdeztem Csányi Attilát, a Bonafarm Zrt. fiatal, energikus vezérigazgatóját.

22

Az olvasót érdekli személye is. Kérem, beszéljen tanulmányairól, eddigi munkájáról és, hogy mivel tölti szabadidejét? 2002-ben végeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd 2008-ban MBA fokozatot szereztem a HAAS Business School, UC Berkeley Egyetemen. Négy éven keresztül a McKinsey & Company Inc. elemzőjeként a cég 5 különböző európai irodájánál dolgoztam, ahol többek között részt vettem kereskedelmi banki-, telekom-, kőolajipari és légiközlekedéssel foglalkozó, vállalatokkal kapcsolatos projektekben. Hobbim a vadászat, a lovaglás, a golf. Mióta foglalkozik a Csípőteleki Telep munkájával? A csípőteleki szarvasmarhatelep modernizációs beruházása 2010-ben kezdődött és én, mint a Bonafarm Zrt. vezetője az első „kapavágástól” nyomon követtem a munkálatok alakulását. Mi a Csípőteleki Tehenészet célja? A csípőteleki fejlesztésünknek ugyanaz a célja, mint a Bonafarm Csoport más fejlesztési beruházásai esetében. Tevékenységünket nemzetközi szinten is versenyképesen és egyúttal ökológiailag fenntartható módon kívánjuk folytatni és az ehhez szükséges beruházásokat erőnkhöz mérten folyamatosan hajtjuk végre. A 3,5 milliárd forintos csípőteleki beruházás eredményeként Európa egyik legnagyobb szarvasmarha telepe jött létre, ahol 2500 tejelő tehén és 170 vemhes üsző elhelyezésére van mód. Így évente

több mint 20 millió liter nyerstej kerül megtermelésre. Ez a tej a Bonafarm Csoport tejfeldolgozással foglalkozó cége, a Sole-Mizo Zrt. által gyártott népszerű Mizo tejesdobozokba kerül. Mit tehet az emelkedő takarmányárak ellen? A szakmai közvélemény egyetért abban, hogy az elmúlt évtizedekkel ellentétben, a mezőgazdasági termények, így a takarmányok ára, szolid mértékben, de folyamatosan emelkedni fog az előttünk álló 10-20 évben. Ugyanakkor az elmúlt fél év drasztikus áremelkedése remélhetőleg rendkívülinek tekinthető, hiszen annak oka elsősorban a meghatározó mezőgazdasági termelő területeket ért súlyos aszály volt. A takarmányárak emelkedése is arra készteti a termelőket, hogy mindent megtegyenek a hatékonyság javítása érdekében. Alkalmazni kell a legkorszerűbb fajtákat, technológiai, üzemirányítási megoldásokat. Tehát folyamatosan fejleszteni és fejlődni kell? Természetesen. Ugyanakkor azt is számításba kell vennünk, hogy a takarmányok árában bekövetkezett változás megjelenik a végtermékek, így például a tej fogyasztói árában is. Mit tehet a csökkenő tej felvásárlási ára ellen? A Bonafarm Zrt. ugyan Magyarországon jelentős élelmiszergazdasági szereplőnek számít, de ezen a relatíve kis piacon sem tekinthető ármeghatározónak egyik termék esetében sem. Ez még inkább igaz, ha a nagy, nyitott EU piacot, vagy ha a kereskedelmi szempontból mind szabadabbá váló világpiacot nézzük. Így tehát a Bonafarm, ha akarna sem tehetne semmit a felvásárlási árakkal. Azokhoz alkalmazkodnunk kell és a termelésünket úgy kell alakítani, hogy a mindenkori felvásárlási árak mellett képesek legyünk hosszú távon eredményesen gazdálkodni. Hogy tudja biztosítani hosszútávon a versenyképes tejtermelést? A hosszútávon fenntartható és egyúttal versenyképes termeléshez folyamatos fejlesztés, fejlődés kell. Munkatársainkat is arra ösztönözzük, hogy folyamatosan gondolkodjanak, miként lehetne jobbá, hatékonyabbá, eredményesebbé tenni gazdálkodásunkat. Egyúttal figyeljük versenytársainkat itthon és külföldön egyaránt és az általuk alkalmazott sikeres megoldásokat átvesszük. Ennek jó példája a csípőteleki beruházás, ahol a legkorszerűbb amerikai megoldások szolgáltak példaként, de sok kicsi hasznos módosítást, újítást a mi munkatársaink ötletei alapján építettünk be. Mi a véleménye a hazai húsmarha tartásról? Úgy tudom, a törökök például magas áron veszik a hazai húsmarhát. A Bonafarm Csoport nem foglalkozik húsmarha tartással, így közvetlen tapasztalataim nincsenek ezzel a tevékenységgel kapcsolatban. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a versenyképes húsmarha tartáshoz elengedhetetlen a folya-

otthonról matosan megfelelő gyephozamokat produkáló legelő, ami Magyarországnak nem minden területén áll rendelkezésre. Milyen fejlesztési tervei vannak? A Bonafarm Csoport célja, hogy a közép-keleteurópai régió meghatározó élelmiszergazdasági szereplője legyen, amelyik nem csak mérete miatt, de az általa alkalmazott termelés-technológiai és management módszerek okán is felhívja magára a figyelmet. Természetesen a hosszú távú fenntarthatóság és eredményesség egyaránt célunk. Az elmúlt években elsősorban a mezőgazdasági cégeinknél hajtottunk végre jelentős fejlesztéseket. A következő időszakban az élelmiszeripari területek kerülnek majd előtérbe. Terveink között szerepel egy új, nagy kapacitású, nemzetközi szinten is versenyképes sertésvágóhíd létrehozása és egy korszerű húsfeldolgozó felépítése is. Ezzel párhuzamosan folyamatosan fejlesztjük a cégek vállalatirányítási- és IT rendszerét, de kiemelten kezeljük munkatársaink folyamatos szakmai képzését is. Nagyon tetszenek fejlesztési tervei: a nemzetközi szinten is versenyképes sertésvágóhíd, a húsfeldolgozó felépítése, az irányítási módszerek, a szakképzés fejlesztése. Szívből kívánom, hogy előremutató tervei sikerüljenek, minden magyar ember érdekében!

Sztárügyvéd az Aranytollas újságíróknál 2012. január 8-án a MÚOSZ Aranytollas újságírók, illetve Dr. Szepesi György elnök meghívott vendége volt Dr. Magyar György, a sztárügyvéd. Bár nem szereti, ha sztárügyvédnek nevezik. Ezt lezser, sportos, közvetlen, „nem sztáros, nem villogós” stílusával, külsejével is alátámasztja. Magyar György szerint sztárügyvéd nincs. Sztárok csak a szórakoztatóiparban vannak. Az igazságszolgáltatás pedig nem a szórakoztatásról, hanem inkább csak a tájékoztatásról szól. Ügyvéd lehet ismert vagy elismert, híres vagy hírhedt, de sztár nem. Akit ismernek pl. a médiából, vagy a publikus ügyekből, ne higgye magáról, hogy értékesebb, mint a kollégái. A munkáját a hatékonysága alapján ítéljék meg. Az olvasó szeretné Önt közelebbről is megismerni. Érdeklődik tanulmányai, pályakezdése iránt is. Budapesten végeztem az általános és a középiskolai tanulmányaimat, 1968-ban érettségiztem. Általános iskolai és középiskolai magyar tanáraim nagy hatással voltak rám. Megszerettették velem az irodalmat, rengeteget olvastam és élénk fantáziával valóban írtam egy novellát 1973-ban – 14 évesen – ami a Kennedy gyilkosságot dolgozta fel és az volt a címe A fekete sárga utasa. Több verset is írtam akkoriban, elsősorban az íróasztal-fióknak. 1968-ban felvételt nyertem a szegedi JATE Jogi karára, majd 1970-ben kértem áthelyezésemet az ELTE-re, ahol 1973-ban szereztem jogászi diplomát. Ezt követően rög-

tön az ügyvédi pályán helyezkedtem el, 1977-ben szakvizsgáztam és azóta folyamatosan önálló ügyvédként dolgozom. Szegő Tamás a példaképe? Dr. Szegő Tamást, jogászt-újságírót -rokonomat példaképemnek tekintettem akkor, amikor a jogi pályát választottam. Kiváló újságíró és felkészült jogász volt. A Magyar Rádióban (Mit üzen a rádió?) osztotta meg ismeretterjesztő módon az érdeklődő közönséggel jogi véleményét egy-egy konkrét vagy általános jogesettel kapcsolatban. Nagyon sokan fordultak hozzá. Mindig szerettem volna és most is szeretnék rá hasonlítani, őt követni akkor is, amikor a média képviselői egy-egy ügyben hozzám fordulnak. Én is törekszem arra, hogy a jog útvesztőiben segítsek eligazodni a rászorultaknak. Minden ügyet elvállal? Vannak ügyek, amiket nem lehet elvállalni akár etikai akár habitusból fakadó okból. Meg kell azonban jegyeznem, hogy mindenkit megillet a védelemhez való jog. Ha nincs fontos kizáró ok az ügyeket el lehet vállalni és ha az ügyfél felkeres, a bizalmat megelőlegezi, ezzel nem lehet visszaélni. Mi a véleménye a peren kívüli megoldásokról? Miután az eljárások Magyarországon sajnos eléggé elhúzódnak, híve vagyok általában a peren kívüli megoldásoknak. Vallom, hogy jobb ma egy jobb egyezség, mint holnap egy rossz ítélet. Mi az ügyvéd szerepe egy ügyben, főszereplő vagy statiszta? Meggyőződésem szerint az ügyvéd nem főszereplő, hanem statiszta. Közérdeklődésre számot tartó ügyekben sem viheti a prímet. Az ügyek nem róla szólnak, ezt szem előtt kell tartania. Legyen határozott véleménye, ezt képviselje, de mindig csak az ügyfele érdekében, sohase magamutogatás vagy önreklám céljából. Ön a Detektív Szövetség elnöke is volt. Miért választották meg? A Detektív Szövetség tagjai azért választottak annak idején elnöküknek, mert külső személyt kerestek. Valamint ismerték azt a nézetemet: ha az ügyészségnek van rendőrsége, akkor az ügyvédnek legyen magánnyomozója… Mi az Ön ars poeticája? Ars poeticám nincs! Ám vallom, hogy nincs kis ügy vagy nagy ügy, mert az ügyfélnek a saját ügye mindig a legfontosabb. Az én principálisom azt hangoztatta, hogy egy ügyvéd számára az a legnagyobb elismerés, ha a korábbi ellenfele lesz a későbbi ellenfele, mert nem akar szembetalálkozni vele. Dr. Szalontai Éva A Magyar Liget szerkesztősége Díszoklevéllel köszönte meg legszorgosabb munkatársai önzetlen segítségét civilkezdeményezésből másfél évtizede támogatás nélkül megjelenő lapunk érdekében végzett odaadó munkáját.

23

Ághegy Könyvek

Az Ághegy-Liget Baráti Társaság kéri tagjait és barátait, hogy az eddigieknél hathatósabban, még nagyobb odaadással támogassák az Ághegy 35-40 számait tartalmazó 8. kötetének és az Ághegy Könyvek sorozat következő köteteinek kiadását. Tagdíj: 50 korona + kötetenként a nyomdai önköltségi árnak megfelelően kb. 100 korona. Az Ághegy Könyvek sorozat kötetei kb. 40-60 korona. Az adományokat honlapunk folyamatos frissítésére fordítjuk. A felajánlott képzőművészeti munkákat, gyűjteményes kiállítás keretében jótékonysági árverésen értékesítjük ugyanezen célból. Az Ághegy VIII. kötete (a II., III., IV. és V. és VI. VII. kötete korlátozott példányban) és az Ághegy Könyvek kötetei a szerkesztőségben, a stockholmiak számára pedig Moritz László [email protected] 087559084, 0703666472 A Göteborghoz közeliek Gaál Zoltán címén kaphatóak. Utánvétellel postán is küldhetünk kiadványainkból.

Tízenöt esztendő termése: 40 szám, 8 kötet, és több mint ötezer ötszáz oldal...

24

1.Tóth Ildikó: Múltbanéző — elbeszélések 2. Tar Károly: Száraz oázis — groteszk színjátéksorozat 3. Szakács Ferenc Sándor: Kettéhasadt lélek, a Magyar Ligetben megjelent Lélekgondozó rovat írásaiból 4. Bernhard Nordh: A hódtavi újtelepesek – fordította Bartha István 5. Erdélyi Szépmíves Céh Emlékkönyv – összeállította Tar Károly 6. Lőrinczi Borg Ágnes: Állapotok - versek 7. Agnes Borg: Tillstånd - svéd versek 8. Bjerck-Amundsen: Søren Kierkegaard kezdőknek – Fordította: Lázár Ervin Járkáló. 9. Dohi Alexandru: Altermundia — Képzelt népek képzelt nyelvén írott versek — Fordította Tar Károly 10. Tar Károly: Itt és ott—versek 11. Dohi Alexandru: Altermundia — svédül. Fordította Lőrinc Borg Ágnes 12. Dohi Alex: Illatok könyve — Fordította Tar Károly 13. Tar Károly: Pánik — regény 14. Skandináviai helyőrség — az Ághegy-Liget Baráti Társaság pályázatára érkezett írásokból, lemezmelléklettel 15. Elekes Ferenc: Éden Bádenben — kisregény és Leborult szivarvég — egyszerű történetek 16. Asztalos Morell Ildikó: Feloldozás — versek 17. Hjalmar Söderberg: Jézus Barabbás —regény — fordította Szente Imre 18. Gödriné Bedő Ilona: Gondolatok idegenben— versek 19. Molnár István: Mint pillangó a tűzhöz– regény 20. Dohi Alex: Definíciók könyve—versek. Fordította: Tar Károly 21.Veress Mária: Életre, halálra — kispróza 22. Janáky Réka: Válogatott versek 23. Tar Károly: Táncház — gyermekversek – Pusztai Péter rajzaival 24. Tar Károly: Firka irka — gyermekversek— Pusztai Irina rajzaival 25. Gaál Zoltán: Szemünk kinyílik—talán ,versek 26. Gaál Zoltán: Svart på vitt – svéd versek 27. Tóth Ildikó: Ajtó, ablak nyitva van. Elbeszélések 28. Tar Károly: Ami eszembe jut – kisprózai írások 29. Gödriné Bedő Ilona: Valamit mindig megköszönni - versek Tar Károly: Hajnalban vadnyuszik ablakom alatt - regény Könyveink megrendelhetők a szerzőktől és a szerkesztőségben.

házunk tája

Nemzetközi Nőnap magyar módra Malmőben

Leblanc Győző operaénekes

Lakatos

Júlia a Hungaroclub magyar szívű, lelkes, energikus titkára nőnapi megemlékezésre hívta tagjait és minden érdeklődőt 2013. március 10én a Malmői Nydala Színházba. A Nemzetközi Nőnapról tudjuk, hogy eszméje először 1907-ben vetődött fel Clara Zetkin javaslatára egy nemzetközi női konferencián. Másodszor Koppenhágában 1910-ben, s ennek határozataként most már minden év március 8-a Nemzetközi Nőnap. Már világszerte ünneplik. Hangsúlyozva a nők megbecsülését, egyenjogúságát, és a munkában, a családban betöltött sokoldalú szerepét. Júlia ezt a napot méltóan akarta megünnepelni, ezért meghívta Magyarországról a nemzetközi hírű művészpárt, „ a Magyar operett utazó Nagyköveteit „ - ezt a címet 2003-ban Sydneiben kapták — Leblanc Győző operaénekest és Tóth Éva operettprimadonnát. Leblanc Győző, szép tenor hangját, aki 1975-től a Magyar Operaház magyar magánénekese, a svédországi zeneszeretők már jól ismerték kimagasló szerepei alapján. Mint például Hoffmann Hoffmann meséi, Don José /Carmen/, Rodolphe Bohémélet, Pinkerton /Pillangókisasszony/… De most itt megismerték és megszerették a szép szopránt, az exkluzív megjelenésű operettprimadonnát, Tóth Évát is, akit ugyan a Budapest Televízió Kívánságműsorából a nézők nagy része már jól ismert. A művészpár a magyar operett -most már méltán hungarikum!- varázslatos világát elevenítette meg dalaiban, szerepjátékában, ruháiban a Malmői Nydala Teater színpadán. Voltak fülbemászó dalok a Csárdáskirálynő, a Mária Főhadnagy, a Montmartre-i ibolya c. operettekből és Leblanc Győzőtől még leckét is kaptunk: mi a különbség a magyar operett és a musical között. Lehár Ferenc és Kálmán Imre népszerű dalait a hálás közönség együtt énekelte a vendég művészekkel. Olyan sikerük volt, hogy újra és újra ismételniük kellett. A közönség nem akarta elengedni őket! A Malmőben élő Simándy Adél is fellépett. Leblanc Győző konferálta be svédországi művészbarátnőjüket. Vidám kupléjával és a Tango Boleroval ugyancsak nagy sikere volt. Az est befejezéseként Leblanc Győző a közönség nőtagjainak átnyújtott egy-egy szál tulipánt, a Klub ajándékát. A hangulatos szép délután emléke a szervezőket: Júliát, Adélt, Ottót dicséri. sz.é.

Tóth Éva operettprimadonna és

Simándy Adél

25

VERS

T A R

K Á R O L Y

Megszámlált napjaink

MORITZ LÍVIA

Hajók siklanak a felhők között, szárnytalanul akár a hétköznapi gondolatok. Tele vagyunk megélhetési gondokkal. Szemét mindenütt. Régen, a tengert kémlelték a vágyaktól roskadozó lelkek. Messzire menni kívántak mindenkor. Szemetes már minden tenger. És sepregetnünk kell az egekben is. Csak vágyaink nagyobbak gondjainknál. Rendetlenítenénk szüntelen. Üres már nekünk minden. Az Űr, az Úr, az Órák, amelyek életre szólóan bennünk ketyegnek. Nagymutatók kerengnek, minden mánus mögénk mutat. Kelyheit nyitja a szép. Sorba állunk édeskés adagjaiért. Magába süllyed és tágul minden nap. Nem fontos meddig élünk. V-alakban vonulunk változatlan, gyorsulunk álomkanyarokban. Magunkra utalva: mi leszünk az álhatatlan csillagok.

Itt és ott Észlert

Itt más a volt, és más a vélt Itt másként élt, és mást remélt Itt más kiált, ha más kiállt Itt mást kívánt, ha más kívánt

26

Ott más a kedv, más a kotta Ott másként szól minden nóta Ott más a fény, és más a lég Ott más a víg, ott más a vég

kép Szerelmem Tekinteted kandallójának fényében látom hiányzó felem. Tükörképzetem melleinek gyümölcsös az illata. Kristályokká szépült nők sorából, karátok csiszolt tükréből lépsz elém, olykor kéretlenül . Meztelenségeddel cirógatod múltban tékozolt éveim. Helyed használatlan pótszék, vendég ott ritkán ült s tapsolt a függönyön túl sziporkázó létre. Egész csak képzeletemben voltam. Ködökben húztam meg magam, társtalan isten. Sápadt villanás rozoga gépkocsim piszkos szélvédőjén.

Most múlok pontosan vén parafrázis a Csík Zenekar nótájára, Kortársaimnak, részlet most múlok pontosan engedik hadd menjen életem halálom bizonyos egyetlen itt állok egy helyben ennyi jutott nekem pislákol elpereg naponta kenyerem

27

Színházzal a magyar művelődésért Hír A stockholmi Magyar Ház egyesületeinek közös rendezvényeként 2013. február 10.-én, vasárnap délután 16.00 órakor bemutatták Jonas Jonasson A Százéves, aki kilépett az ablakon és eltűnt (Hundraåringen som klev genom fönstret och försvann). című regényének Szentkirályi Csaga által színpadra alkalmazott, két részes vidám színjátékát

Szereplők: Allan Karlsson a Százéves……………………………………………….Móra Kálmán Julius Jonsson, öreg tolvaj…………………. …………………………...Tittenberger József Benny Ljungberg, művelt kolbászárus…….. …………………………...Török Ernő Gunilla Björklund, Szépségem, elefánttulajdonos ……………………...Vigh Anna Bosse Ljungberg, őstermelő és bibliaárus ………………………………Lauber István Per Gunnar Gerdin, Gäddan a Főnök …………………………………...Jenei István Erik Bengt Bylund Csapszeg MC-ligás……………………………… Balogh Péter Henrik Mikael Hultén Vödör MC-ligás ………………………………..Végh Norbert Aliz nővér ……………………………………………………………….Feldötő Ágnes Községi tanácsos……………………………………………………….. Árpádffy Zoltán Pénztáros ………………………………………………………………..Móra Ildikó Aronsson rendőrnyomozó……………………………………………… Végh Norbert Az Expresse újságírója…………………………………………………. Sántha Hanga Az Aftonbladet újságírója……………………………………………….Feldötő Ágnes Buszsofőr ……………………………………………………………….Végh Norbert A bevezetőt mondja……………………………………………………. Jenei István Súgó……………………………………………………………………. Török Enikő Berendezés,feliratok……………………………………………………. Szentkirályi Gábor Hanghatások(elefánt)………………………………………………….. Árpádffy Zoltán Ügyelő és segédrendező………………………………………………... Móra Ildikó Rendező…………………………………………………………………. Szentkirályi Csaga A szünetben kávét, süteményt árusítunk. Előadás után minden kedves nézőnket szívesen látjuk egy közös vacsorán (hasonlóan a korábbi rendezvényeinkhez). Az előadásra a belépés díjtalan Kosarazni fogunk kiadásaink fedezésére, valamint jótékonysági célra. Kérjük, továbbítsátok a meghívót, mivel postán nem küldünk takarékosság okából. Mindenkit szeretettel vár a Magyar Ház! Az előadás a stockholmi Studieförbundet Vuxenskola-val közös rendezvény. Megjegyzés Dicséretreméltó, méltán emlékezetes eseményről van szó., amely abból a tudatos meggondolásból fakadt, hogy a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége minden egyesületének alapszabályzatba iktatott legfőbb feladata magyarságunk szolgálata. Ezt pedig nyelvápolással és hagyományaink őrzésével, értékeink továbbadásával tehetjük. Az eddigi gyakorlatokból az is kitűnik, hogy egyesületi szinten a tagság a beidegződött szokásoknak megfelelően ezt két csoportba tömörülve teszi: nagyobb részüket tétleneknek nevezhetjük, akik eljárnak a különféle rendezvényeke, s ha tetszik, amit látnak, tapsolnak is, kisebb részük, a tevékenyek, akik valamiféleképpen hozzájárulnak az együttlétek meg rendezéséhez, szerepet vállalnak, szerveznek, felszólalnak és így tovább. A műkedvelésre vállalkozók tevékenysége a legcélravezetőbb. Ezért is alakulnak mindenütt, ahol erre megfelelő felkészültségű vezetőt találnak, a különféle műkedvelő tevékenységeket felkaroló csoportok. Irodalmi körök, olvasókörök, tánc- és másféle csoportosulások. A legnagyobb érdeklődésre számíthatnak a színjátszók, mert előadásaikkal nemcsak önmagukat, hanem az erre kíváncsi közönségüket is szolgálják. Az Ághegy – a skandináviai magyar irodalmi és művészeti folyóirat – alakulásától kezdve hirdeti: az északi országok magyar és magyar eredetű értelmisége képes arra, hogy megteremtse a maga sajátos irodalmát és művészetét. Színházat is teremthet. Mert ez az a művelődési forma, amely hagyományosan sikeres lehet a népnevelésben. Szentkirályi Csagának nem ez az első próbálkozása arra, hogy közösséget alakítva színházi élményben részesítse az erre érdemes svéd- magyar közösséget. Feljegyezte a krónika, hogy az egyik tångagärdei táborozáskor ugyancsak vidám kiselőadásban tartott élvezetes ferde tükröt a színjátékra éhes közönség elé. Most a példamutatás erejével egy csapásra szolgálja előadásával a nevelést, a szórakoztatást és a hídépítést a svéd és a magyar kultúra felfedezésre érdemes partjai között. Nem láttam az előadást. Azokkal tartok, akiket látatlanban is lelkesít minden ilyen kezdeményezés és művelődési életünkben korszakalkotónak érzik Szentkirályi Csaga céltudatos munkáját. Reménysugaras ez, talán eljön majd a ideje, amikor az innenonnan, főként szórakoztató szempontból érdekes, nemegyszer költséges anyaországi előadók mellett/helyett saját színházi alkotásainkkal szolgálhatjuk a számában is egyre gyarapodó magyar közösségeinket. Ligeti Pál

28

Magyar irodalmi rendezvények az oslói Nagykövetség szervezésében

Az EU országok Oslóban működő kulturális intézeteinek és kulturális kapcsolatokkal foglalkozó nagykövetségeinek szervezete, a EUNIC Cluster Norway 2013. évi munkaprogramjában szerepel az „Oversatte dager” / „Translated Days” esemény, melyet a Norvégiai Műfordítók Egyesülete rendezett 2013. február 28. és március 2. között azzal a céllal, hogy a külföldi szépirodalmi művek esetén háttérbe szoruló műfordítóknak publicitást adjon. Az Egyesület felkérte a EUNIC-ot, melynek Nagykövetségünk is tagja, hogy az általa biztosítható európai sokszínűséggel járuljon hozzá a rendezvény sikeréhez. Mindez két esemény révén valósult meg, mindkettő a Litteraturhusetben volt. 2013. február 28-án, csütörtökön 10.30-13.30 között került sor a „Translate Me!” című eseményre, melynek keretén belül 6 ország (FR, GE, AT, BE, IR, HU) egy-egy szerzőjét és annak egy-egy norvégul még kiadatlan művét mutatta be egy rövid részlet műfordításának segítségével az író és a műfordító. Magyar részről Szávai Géza író Székely Jeruzsálem c. esszéregényét mutattuk be a műfordító, Kari Kemény közreműködésével. A magyar bemutató az egész programot jellemző viszonylag szerény, 30-40 fős létszámú hallgatóság körében jelentős érdeklődést generált különleges és megható témája, és az erre építő írói kifejezőkészség, valamint a háttérben nagy méretben kivetített, a Ceausescu-rezsim által elárasztott Bözödújfaluról a szerző által készített szép, ám sokkoló felvételek hatására. A szerző és neje, Szávai Ilona Mária, a Pont Kiadó igazgatója által rendelkezésre bocsátott többnyelvű Mustra kiadványból, illetve a regény francia nyelvű kiadásából jócskán fogyott még ebben a szűk, de véleményformálásra nagyon is alkalmas körben is. 2013. március 2-án szombaton 13.00-15.00 között a „European Literature Slam” című eseményen 8 ország (FR, GE, HU, RO, IR, AT, BE, FI) eddig norvégra le nem fordított irodalmi szövegeit olvasta fel Elisabeth Dahl, Norvégia egyik ismert klasszikus színésze. Az esemény moderátora Marte Spurkland, népszerű televíziós irodalmi műsorvezető volt. Magyar részről két művel neveztünk be:

· Cserna Szabó András: A turista Szindbáddal álmodik (Levin körút, 2006) · Szávai Géza: Egy kutya (az Antigoné hangja ciklusból, Kivégzősdi, 1994) A két, humorral fűszerezett szöveget az utóbbi szerző jelenlétében, Ingvild Holvik műfordításában hallhatta a kb. 40-50 fős közönség, mely részéről több pozitív visszajelzést kaptunk a műsort követően. (A viszonylag mérsékelt érdeklődés részben a napos időnek, illetve az alpesi sí világkupa norvégiai rendezvényére irányuló figyelemnek tudható be.) 2013. március 2-án este a Nagykövetség helyt adott a Pont Kiadó két szerzője, Kovács Ferenc és Szávai Géza bemutatásának, amit Szávai Ilona, a kiadó igazgatója vezetett. Az Oslóban élő, írói nevén Kovács katáng Ferencnek ez volt az első író-olvasó találkozója, melyen eddig megjelent két verseskötetét (Ajánlott versek I & II) mutatta be. Szávai Géza nagyobb lélegzetű előadása során részletek felolvasásával fűszerezve mutatta be regényeit. Kiemelt terjedelmet és figyelmet kapott a Székely Jeruzsálem (2000), de képet kaptunk a 17. századi japán keresztényüldözés idején játszódó Aletta bárkája (2006), valamint a könnyedebb hangvételű Csodálatos országokba hoztalak (2013) c. regényekről is. Szávai röviden megemlítette a gyermekeknek szóló Burgum Bélus sorozatát is. Szávai figyelmet érdemlő gondolata, hogy a magyar kultúrpolitikának támogatnia kellene a jeles magyar irodalmi művek idegen nyelvekre történő fordíttatását, amivel az „ellenérdekelt” közönséghez is el lehetne juttatni a magyar nézőpontokat (példaként a Himnusz román nyelvre fordításának esetét hozta, amire csak a rendszerváltozást követően került sor). Az itteni magyar közösség kb. 20 tagja volt jelen, akik az esemény informális lezárásaként egy pohár bor és pogácsa mellett folytathatták az eszmecserét az alkotókkal. Ezúton is köszönjük Kovács Ferencnek a program előkészítése és lebonyolítása során nyújtott szellemi és gyakorlati segítségét. (Vörös Tamás)

29

olvasmány Kádár Gyula

Erdélyi magyarság 1918-2011

30

Dióhéjba tömörítve bemutatjuk az elmúlt kilencvenegy év történelmét, a fő hangsúlyt a nemzetiségi elnyomásra, az asszimilációs politikára helyezve. Miért fontos ennek ismerete? Mert sokan még mindig nem hiszik el, hogy Székelyföld is veszélyben van, ha nem vívjuk ki a belső önrendelkezés jogát. Ha nem harcoljuk ki Székelyföld területi autonómiáját. Nem hiszik el azt sem, hogy nemcsak gyermekeink, unokáink, hanem mi magunk is megtapasztalhatjuk az erdélyi szórványsors szomorú valóságát. Nem szabad ámítanunk magunkat, tudni kell, hogy az erdélyi színmagyar városokat néhány évtized alatt tették román többségűvé. Az olyan régiókban pedig, ahol számottevő magyarság élt, az számszerű kisebbségbe került. Ennek illusztrálására Barcaság etnikai változását mutatom be. A Háromszékkel szomszédos Brassó lakossága 1910-ben még 70 százalékban magyar és szász többségű volt, míg a román számarány mindössze 28,7 százalék. Mára a helyzet drasztikusan megváltozott: az említett két (többségi) népcsoport elenyésző kisebbséggé vált, alig 8 százalék. Ha Brassó város 1910-es népességi arányait hasonlítjuk össze a mai Sepsiszentgyörgyével, azt látjuk, hogy a nem románok számaránya 71,3 százalék, tehát közel azonos! Brassó megye 1910-ben szintén magyar és német többségű, 64,2 százalékkal. Ma már itt sem sokkal jobb a helyzet, mint a városban. Az elmúlt évszázad alatt az alig néhány százalékéban román lakosságú észak-erdélyi nagy magyar városok népességi arányai szintén megváltoztak. A népességváltozásra elsősorban az 1950 es és az 1960-as években került sor. Néhány példa: az 1941 -es népszámlálás szerint a népességi arányok Észak Erdély néhány nagy városában a következők: Marosvásárhely magyarságának aránya 95 százalék, a románoké 3,9. Szatmárnémeti magyarságának aránya 92,9 százalék, a románoké 4. Nagyvárad magyar népessége 91,8 százalék, a románoké 5,2. Kolozsvár magyar népessége 86,5 százalék, a románoké 8,9. Hogy ki kit olvasztott be - magyarosított vagy románosított -, bárki megadhatja a választ a kérdésre. A nagy tatárjárás (1241) utáni 639 év alatt az Erdélybe betelepedő románság nemhogy tömegesen elmagyarosodott volna, de 1880-ban is mindössze 5,7 százalékuk ismeri az állam nyelvét, a magyart. Ne feledjük: az alkotmányban meghirdetett "egységes és homogén nemzetállam" megteremtésének útjában ma már csupán Székelyföld magyar közössége áll! Nem véletlen az, hogy a hivatalos okmányokban, de még a megyehatáron elhelyezett turisztikai táblákon sem tűrik meg a Székelyföld név használatát! Sokan abban a hitben ringatják magukat, hogy ha az elmúlt huszonegy évben alig észlelhető az etnikai arányok megváltozása, akkor az a továbbiakban sem módosul. Elfelejtik azt, hogy ez a rendszerváltás, a volt szocialista vagyon megszerzésével való elfoglaltság, a nagy gazdasági világválság, valamint Székelyföld tudatos elszegényítésének taktikájával magyarázható. De ha Románia gazdaságilag talpra áll, a veszélyérzet és az önvédelem hiányában ”békésen álmodozó” székelységet is gőzhengerként fogják kisebbségbe szorítani, etnikailag fellazítani. Tehát addig kell kiharcolni Székelyföld autonómiáját, amíg nem késő! Ha most nem teszünk meg mindent - természetesen törvényes eszközökkel -, akkor számításaim szerint Sepsiszentgyörgyön már a 2020-as választást nem mi nyerjük meg. Márpedig, ha nincsenek

választott vezetőink, akkor - amint Marosvásárhely példája is mutatja - szülőföldünkön mások fognak intézkedni, de nem a mi érdekünkben! Ne feledjük, a Székelyföld akkor már nem a mi otthonunk lesz, nem az a hely, ahol jól érezhetjük magunkat! El kell dönteni: mit akarunk? A román nacionalizmus 1918 előtt Ahhoz, hogy a mai agresszív, türelmetlen román nacionalizmust megértsük, ismernünk kell annak mély gyökereit. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a román nacionalizmus csak most, az elmúlt huszonegy évben nehezedik ránk, illetve annak gyökerei csak a Ceausescu-diktatúráig vezethetőek vissza. A román nacionalizmus már korábban kialakult. Természetesen ennek elemzése nem célunk, csak néhány példával szeretnénk rávilágítani arra, hogy nem új keletű. Az intolerancia, az idegengyűlölet már a Horea vezette parasztzendülés és magyar gyilkolás idején is létező valóság. Hasonlóképp az 1848-49-es erdélyi polgárháborús kilengések, magyar mészárlások is erre mutatnak. A két román fejedelemség egyesítése előtt (1857-ben) a jeles román politikus, Mihail Kogalniceanu a nem ortodox polgárok jogainak biztosítására, a jogfosztottság felszámolására az ideiglenesnek nevezett országgyűlésen 52 javaslatot terjesztett be. Az 1866-os román alkotmány némi könnyítéseket hoz a nem keresztény idegenek számára, de ellentüntetésekre, pogromokra került sor. Az 1878-as berlini kongresszus arra kötelezi az új és független Romániát, hogy a zsidóknak, a mohamedánoknak biztosítsa az állampolgári jogokat. 1879-ig csak keresztények kaphattak román állampolgárságot. Amikor 1918-ban Románia megkapta Erdélyt, a nemzetiségek felszámolásában már óriási tapasztalatok birtokában volt. Az 1877-ben megszerzett Dobrudzsa etnikai arányait 1900-ig 19 százalékról 48,2 százalékra emelte. Egy 1900-ban megjelent román kiadvány azt állítja, hogy Dobrudzsában még mindig 51,8 százalékban élnek „idegenek”. Több módszert alkalmaztak. Nem adtak politikai jogokat a nem román lakosságnak, hivatalt sem viselhettek, tehát érdekeltté váltak abban, hogy a nyilvántartásokban románként szerepeljenek. Ugyanakkor nagyfokú telepítés folyt az etnikai arányok megváltoztatására. Legfontosabb eszköz az iskolai oktatásnak a román nacionalizmus szolgálatába állítása volt. 1897-ben Spiru Haret közoktatási miniszter körrendeletében nacionalista szellemű oktatásra buzdít: „Legyenek rajta, hogy a gyermekek történelmünk eseményeit sokkal többre becsüljék, mint más nemzetekét..., higgyék, hogy a román nemzet a legvitézebb és a legelőkelőbb minden nemzetek között. Ne féljenek attól, hogy túlzásokba esnek, sőt mentől tovább mennek, annál jobb lesz.” Az óvodák többségét is a románosítás szolgálatába, a román nyelv terjesztésére állították fel. Az 1911-ig létrehozott 168 óvodából 133-at a csángó magyarok és bolgárok településein alapítottak. 1906-ban Konstancán a gimnázium igazgatója, V. Dumitrescu ezt írja: „Ezen iskolának az oktatáson és nevelésen kívül az ország többi iskoláival együtt az is célja, hogy románokká változtassa át a gyermekeket, akik közül legtöbben otthon a szülőiknél csak görögül, bolgárul, örményül stb. beszélnek.” 1900 körül a mintegy 75 000-100 000 főnyi csángó magyarnak nincs egyetlen magyar iskolája. (2011-ben sincs!) Van olyan feljegyzés, amely szerint a csángó gyermek addig ismételte az első osztályt, amíg megtanulta a román nyelvet. Egymás között még a szünetekben sem beszélhetnek magyarul. 1848 után a csángó magyarok közé már olyan papokat küldtek, akik nem ismerték a magyar nyelvet. 1886-tól kezdve a jászvásári papneveldében csak román nyelven oktatnak. Az utolsó magyar papnak, aki még a századfordulón Moldvában működött, a püspök megtiltotta a magyar nyelvű misét. Erdélyben, ugyanebben az időben a románoknak több ezer iskolájuk van. Az erdélyi román pa-

pok híveikkel nemhogy magyarul nem beszéltek, de 80 százalékban ők maguk sem ismerték az állam nyelvét. A román nacionalizmus 1913-ban sem esett kétségbe, amikor Romániával „egyesül” a 98 százalékarányban nem románok által lakott Dél-Dobrudzsa. Habozás nélkül fogtak hozzá az új, azaz „ősi román” föld elrománosításához is. Fegyverszünet és megszállás. Amikor az OsztrákMagyar Monarchia 1918. november 3-án Páduában aláírta a fegyverszünetet, elismerték az önálló Magyarországot. Azonban e fegyverszünet aláírását nem tekintették érvényesnek a szövetséges hatalmak, de a magyar területek megszerzését célul tűző országok sem. A történelmi Magyarország és Ausztria területén ekkor még idegen hadsereg nem tartózkodott. Tehát nem beszélhetünk a Monarchia katonai vereségéről. A vereség a fegyverszünet megkötése után alakult ki, amikor a magyar kormány látva a hadseregben terjedő anarchista és bolsevista mentalitást, feloszlatta azt, így akaratlanul lehetetlenné tette az aktív önvédelmet. Az új hadsereg megszervezése azonban nemcsak időigényes volt, de nagyrészt eredménytelen is. Minderre épp akkor került sor, amikor megindult a szerb, a csehszlovák és a román támadás. A magyar kormány másik nagy tévedése az volt, hogy bízott a győztes nagyhatalmakban, és úgy gondolta, ha Magyarország pacifista magatartást tanúsít, azt a béketárgyaláson méltányolni fogják. A területi egység megőrzésének céljából a magyar államvezetés a bolsevik és a szélsőjobboldali erők szervezkedései között fogott hozzá a svájci mintájú szövetségi államrendszer kiépítéséhez. Erdélyben a román, a magyar, a német és a vegyes önkormányzatú kantonok létrehozása azonban nem érdekelte a Iuliu Maniu vezette Erdélyi Román Nemzeti Tanácsot. De az előrenyomuló román hadsereget sem, sőt, igyekeztek felszámolni minden magyar önrendelkezési jellegű akciót. Ilyen történelmi helyzetben fogalmazódott meg a Székely Köztársaság megteremtésének gondolata. Néhány jeles erdélyi magyar vezető, köztük Paál Árpád politikus és újságíró is - 1918. november derekán, a Székelyudvarhelyen tartott gyűlésen - letette a hűségesküt a Székely Köztársaságra. Azonban a november 28-i marosvásárhelyi székely és a december 22-i kolozsvári magyar nagygyűlés már a magyar állam területi integritása mellett nyilatkozott. E politikai zűrzavarban, amikor az ország hadsereg nélkül maradt, miközben idegen haderők masíroztak, Kratochwil Károly vezetésével létrejött a székely és az erdélyi ezredekből, a székely önkéntesekből az a 12 000 főt számláló Székely Hadosztály, amely kis létszáma ellenére is megpróbálta a lehetetlent, szülőföldje védelmét az idegen hódító hadsereggel szemben. Nekik 1919 januárjában a Királyhágónál sikerült feltartóztatniuk a román királyi hadsereget. A magyarság jövőjének alakítására azonban nagy csapást mért az 1919. március 21-i Magyar Tanácsköztársaság megalakulása. A nagyhatalmak épp akkor vitatták meg a végleges határok kérdését. Úgy tűnik, hogy a bolsevizmus veszélye miatt még jobban büntették a magyar népet, Magyarországot. A székely hadsereggel ellenséges magatartású kommunista hatalom miatt 1919. április 25-én a Székely Hadosztály is feloszlott. A katonák némelyike beállt a Vörös Hadseregbe, és hősiesen harcolt az északi felszabadító hadjáratban, de többségüket a román hadsereg Brassóba internálta. A román hadsereg december 24-én megszállta Kolozsvárt, majd fokozatosan egész Kelet-Magyarországot. A magyarság vezetői hiába követelték Párizsban a határkérdés demokratikus, népszavazás, tehát a helyi lakosság megkérdezése általi meghúzását, kialakítását, hiába ajánlották fel, hogy a népszavazás eredményét, bármilyen is legyen, a magyarság tiszteletben fogja tartani, a magyarság meghallgatása nélkül

olvasmány

megszületett a jelenkor történetének egyik legigazságtalanabb békediktátuma. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni szerződés eredménye a kompakt magyar területek, köztük Székelyföld elcsatolása lett. Miután a Monarchia 1918. november 3-án fegyverszünetet kötött és leszerelte hadseregét, Románia – a nemzetközi jog megszegésével - megtámadta Magyarországot. Az önkéntesekből, önszerveződéssel alakult, kis létszámú Székely Hadosztály honvédő csatákat vívott, megpróbálta feltartóztatni a megszálló erőket. Több helyi jellegű fegyveres ellenállásról is szólnak a krónikák, ilyen volt a Zsil-völgyi bányászvidék lakosságának fegyveres ellenállása. A román uralom hihetetlen brutalitással, rablással, gyilkosságokkal kezdődött, amelynek áldozatai elsősorban a magyar civil lakosok. A megfélemlítés azzal kezdődött, hogy a román hadsereg által megszállt magyar településeken a központban összegyűjtötték a lakosságot, és az elöljárókat megbotozták. A legsúlyosabb terrort Székelyföldön vezették be, mert itt a magyar tisztviselők nem akarták letenni a hűségesküt. A román hadsereg nagyszámú túszt ejtett, internálótáborokat hozott létre, számos magyart vittek Romániába kényszermunkára. Kórházakat szereltek le, óriási állami és magánvagyonokat, terményeket koboztak el, elfoglalták a gazdag ezüst- és aranybányákat is. Megakadályozták a szén- és a gázszállítást Magyarországra, emiatt Budapest fűtés és világítás nélkül maradt. A Károlyi-kormány az atrocitásokról dokumentációt állított össze, amelyet könyv formájában akart a világ elé tárni. Kelet-Magyarország kirablása azonban nem az egyszerű katonák felelőssége volt. Ezt Bratianu miniszterelnök szavai egyértelműen bizonyítják: „Magyarországot a lehető legjobban meg kell gyöngítenünk.” A francia modell A román nemzetpolitikában már induláskor érvényesült a francia modell. A cél a központosított, homogén nemzetállam létrehozása volt. Bukarest folytatni kívánta a korábban Dobrudzsa és Moldva területén - gyakorolt diszkriminatív és asszimilációs politikát. 1918 és 1922 között - az erdélyi, Nagyszeben központú Kormányzótanács irányítása alatt - a berendezkedő román államhatalom átvette a magyar intézményrendszert. 1922 és 1926 között nagyszámú magyar ipari vállalatot, pénzintézetet államosítottak, a kisiparosokat hátrányos megkülönböztetésnek tették ki. A gazdasági szintű diszkriminációt az adópolitika tükrözi legjobban. A magyarokra kivetett adó összehasonlíthatatlanul magasabb volt, mint a románok esetében. A nagy gazdasági válság idején - a húszas évek iskolapolitikájának eredményeként - a hivatalokban a magyarság visszaszorult. 1934 és 1938 között tovább folytatódott az anyanyelv használatának szűkítése. Amikor a magyar revíziós politika egyre nyilvánvalóbbá vált, kiadták a Kisebbségi Statútumot. Ez külföldnek szólt, mert továbbra sem szűnt meg a diszkriminatív háttérbe szorítás. 1938-ban a királyi diktatúra egyetlen politikai szervezet működését engedélyezte: a Magyar Népközösség a Nemzeti Újjászületési Front magyar tagozataként folytathatta a magyarság érdekvédelmét. Tény, hogy a román alkotmányok (az 1923-as, az 1938-as) a nemzeti kisebbségeket csak vallási közösségként ismerték el. Kinyilvánították az állampolgári jogegyenlőséget, de az 1924-es állampolgársági törvény előírásai miatt még 1939-ben is nagyszámú magyar volt román állampolgárság nélkül. A harmincas évek diszkriminatív intézkedései közé tartozik az a jogszabály is, amely megszabta a banki és a vállalati alkalmazottak nemzetiségi arányait. A román nacionalista politika ellensúlyozására alapított Országos Magyar Párt a román pártokkal kötött paktumokkal jutott be a parlamentbe. A Nemzeti Parasztpárt 1927 és 1931 között a román társadalom megerősítése mellett a kisebbségek egyéni integ-

31

olvasmány

32

rációjára, egyéni jogegyenlőségre törekedett. A Néppárttal kötött egyezségek a magyarság sérelmeinek orvoslását ígérték (1923-ban, 1926-ban). Az OMP 1928 és 1938 között egymagában indult a választásokon. 1938-ban, amikor királyi rendelettel feloszlatták a politikai pártokat, a Nemzeti Újjászületés Front keretében az erdélyi magyarság a Magyar Népközösségbe tömörülve folytatta tevékenységét. Névelemzés, nyelvtörvények A román uralom bevezetése után beindult a névelemzés és a származáskutatás. A mintegy 135 000 főre becsülhető magyar anyanyelvű izraelita felekezetűt - aki magát a magyar nemzet részének tekintette - leválasztották a magyarságról. A magyar anyanyelvű cigányokat külön nemzetiségnek nyilvánították, miközben a román anyanyelvű cigányokat a románokhoz sorolták. A magyar anyanyelvű görög katolikusokat és görögkeletieket - az 1930-as népszámlálás idején - szintén leválasztották a magyarságról. A cél egyértelmű: csökkenteni akarták a magyarság lélekszámát. Annak ellenére, hogy Erdélyből 1918 és 1922 között 197 000 magyar nemzetiségű menekült el, 1930-ban a magyarság számaránya még mindig nyolc százalékra, azaz 1,6 millióra becsülhető. A diszkriminációra a kedvező feltételeket a kisebbségi jogok „alulszabályozottsága” teremtette meg. A bíróságokon 1921-ben, a közigazgatásban 1922-ben tették kötelezővé a román nyelv használatát. A tisztségek elnyerésének alapfeltétele az 1930-as évektől kezdve a román nyelvtudás. Ennek következményeként több mint tízezer magyar tisztviselő maradt munka nélkül. 1937-től a magyar földrajzi neveket, helységneveket csak románul lehetett leírni. Földreform Az 1921-es román földreform diszkriminatív volt mind a földkisajátítás, mind a földosztás terén. Erdélyben a magyarság számaránya alapján a földosztásból mindössze 16 százalékban részesült, bár a lélekszáma megközelítette a 30 százalékot. A magyar egyházak földbirtokának 84,5 százalékát, a magyar oktatást és közművelődést szolgáló 314 000 holdnyi földbirtokot is elvették. Kisajátították azokat a birtokokat is, amelyek tulajdonosai 1918 után külföldön tartózkodtak, és magyar állampolgárok voltak. Mindezt a trianoni szerződés előírásainak semmibevételével. A diszkriminációra a legjobb példa az azonos jogi eredetű határőrezredek birtokrendezése. Miközben elvették a csíki székely határőrezred vagyonát, a 62 000 holdnyi erdőt, a hasonló jogállású naszódi román határőrezred vagyona továbbra is a helyi közösségek tulajdona maradt. Az a tény, hogy Románia négy történelmi régiójában más-más földreformtörvényt hoztak, tükrözi annak diszkriminatív jellegét. Habár a legkiegyensúlyozottabb földbirtokrendszert Erdélyben találjuk, mégis itt volt a legnagyobb mértékű a kisajátítás. Mindez egyértelműen jelzi a magyarság gazdasági gyengítésére célzó politikát. A kisajátított földnek csak egynegyedét osztották ki, mert a földek kétharmadát közlegelők és erdők formájában az erdélyi román közösségek anyagi megerősítésére használták. A földreform lehetővé tette több mint 111 román telepes falu létrehozását is. Oktatás A magyar iskolák többségét államosították. Az 1919-ben megkötött kisebbségi szerződés előírta az egyházi és az iskolai ügyekben „az erdélyi szász és székely községek helyi autonómiához” való jogát, de ez nem került be az 1923-as román alkotmányba. Mivel az állam teljesen

felszámolta a magyar óvodákat (645), a gyermekmenhelyeket (59), ismétlő népiskolákat (3500) és az ipari és kereskedelmi iskolákat (200), ezért engedélyezte a magyar egyházaknak az állami támogatás és egyetemi képzés nélküli felekezeti oktatás megszervezését. Az 1930 és 1931-es tanévben, Romániában 525 protestáns elemi iskola (483 református, 36 unitárius és 6 evangélikus) és 197 katolikus elemi iskola működött. Az egyetemi képzés hiányát a kolozsvári központtal megszervezett egyházi kollégiumokkal pótolták. A román hatalom az 1872-ben alapított kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemet még 1919-ben bezáratta. Az egyetemet végzettek számaránya országosan 6 és 7 százalék körül mozgott, miközben a magyarság számaránya 8 százalék volt. A magyar tanulók 57,6 százaléka járt egyházi iskolákba. Az 1934 és 1935-ös tanévben 32 felekezeti polgári iskola (17 líceum, 7 tanítóképző, 4 felső kereskedelmi és 4 téli gazdasági) működött. Az állami magyar tannyelvű iskolák száma mindössze 112. A magyar középiskolások közel fele nem tanulhatott anyanyelvén. A magyar nyelv visszaszorításának élharcosa Constantin Anghelescu közoktatási miniszter volt. Nevéhez fűződött a kultúrzóna intézménye, a magánoktatási törvény és a baccalaureátusi rendszer bevezetése. A kultúrzóna Románia 20 megyéjét fogta át. Ez azt jelentette, hogy a nemzetiségi iskolákban oktató pedagógusok 50 százalékos fizetés-kiegészítést, 10 hektár földet és költözési segélyt kaptak. Kötelezővé tették három tantárgy (történelem, földrajz és alkotmánytan) román nyelvű oktatását is. Amikor az erdélyi magyarság panasszal élt, és a Népszövetség elé vitte e kérdést, akkor Anghelescu az 1907-es Lex Apponyira hivatkozva, ügyes csúsztatással meghamisítja az 1907-es magyar törvény szövegét. Elhitette, hogy az említett magyarországi törvény által öt tantárgyat oktattak magyarul, mindezt akkor, amikor a Lex Apponyi csak a hivatalos tanterv alapján való tanítást követelte meg. Az 1925-ben kiadott magánoktatási törvény azt jelentette, hogy a magyar egyházi iskolák külön engedélyeztetés nélkül nem adhattak ki továbbtanulásra jogosító bizonyítványt. A magyar diákoknak az érettségi vizsgákat a baccalaureátusi törvény idegen állami iskola tanáraiból alakított román bizottság kellett letenniük. Ez gyakran azzal járt, hogy még abból a tantárgyból is románul vizsgáztak, amit magyarul tanultak. Ennek ismeretében érthető, hogy az 1925-ben érettségiző magyar diákok 73 százaléka megbukott. Kultúra, közművelődés E korszakban a magyarság a már meglévő intézményeinek fenntartására törekedett, mert a román állam igyekezett meggátolni ezek fennmaradását, működését. Így például a nagy múltú Erdélyi Közművelődési Egyesületet - miután a húszas évek elején megfosztották vagyonától - csak 1926-ban ismerték el, Alapszabályzatát pedig 1935-ben. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület is sokáig stagnált, míg végül 1936-tól gyors fejlődésnek indult. A Szász Pál elnöksége idején megszervezett falusi tagozatok hamarosan 40 ezer gazdát fogtak össze. Az erdélyi magyar művelődési életben (1930-ban) a Romániai Magyar Dalosszövetség játszott aktív szerepet, mintegy 150 tagszervezetet működtetve. A közvélemény formálásában jelentős szerepet vállaltak az egyházak, amelyek szócsövei a magyar lapok és időszakos kiadványok. Ilyen téren az erdélyi magyar kultúra viszonylag gazdagnak mondható. Mintegy 30 hírlap (Erdélyi Lapok, Brassói Lapok), folyóirat (Magyar Nép), irodalmi, társadalompolitikai kiadvány (Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Korunk, Erdélyi fiatalok) jelent meg. A szépirodalomban a Kemény János vezette Helikon írói társaság szerepe kiemelkedő. Kiadták az Erdélyi Helikon irodalmi folyóiratot, miközben az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában nagyszámú könyvet publikáltak. Az Erdélyi Irodalmi Társaság is folytatta tevékenységét, folyamatosan megjelentették az Erdélyi Irodalmi Szemlét. A harmincas években az Erdélyi Múzeum Egylet is újraindítja az Erdélyi

Múzeum folyóirat közlését. Egyház a Vatikán és a román állam 1927 májusában kötött konkordátuma értelmében az erdélyi római katolikus püspökség másfél milliós lélekszámú közösségét alárendelték az alig 26 egyházközséggel rendelkező bukaresti érsekségnek. Ennek hátulütője az volt, hogy a szenátusban a román érsek képviselte a magyar római katolikusok érdekeit. Összevonták a szatmári és a nagyváradi püspökséget. Új görög katolikus püspökség létrehozását engedélyezték, de a magyar és a román katolikus közösség vagyonát közös kezelés alá helyezték. Azokból az egyházközségekből, amelyek korábban a Debreceni Református Egyházkerülethez tartoztak, de a politikai határok megvonása által Romániához kerültek, megszervezték a nagyváradi székhelyű Királyhágó-melléki Egyházkerületet. A második világégés előzménye A politikusok egy része - már a húszas évek elején - rádöbbent arra, hogy a nagyhatalmak az igazságtalan békeszerződésekkel megteremtették a második világháború kitörésének lehetőségét. A békediktátumok lehetetlenné tették az újonnan létrehozott, területileg kibővített országok és a területrablással megcsonkítottak közötti együttműködést, ezért a harmincas években mind a győztesek, mind a legyőzöttek kiszolgáltatottá váltak a náci Németországgal szemben. A nagy délszláv, a Jugoszláv állam létrehozói még álmukban sem gondoltak arra, hogy ezzel elvetették nemcsak az 1940-es és 1945-ös vérengzések magvait, de a 75 évvel későbbi négy véres háborúét is. A katýnihoz hasonló rémálomra, Európa legújabb történetében a legnagyobb vérengzésre, egy albán kisváros, Szrebrenica teljes férfilakosságának legyilkolására sem került volna sor, ha az első világháború után tiszteletben tartják a népek önrendelkezési jogát. Ha Közép-Európa népei együttműködhettek volna, akkor a második világégés idején jóval kisebb áldozattal, pusztulással jár. A jelenlegi alacsony életszínvonal bizonyára az ausztriaihoz lenne mérhető, és e térség megúszta volna a kommunizmus szörnyűségeit. Hogy nem így történt, az utódállamok mohó területszerzési vágyának, a nagyhatalmaknak, elsősorban a francia diplomáciának köszönhető. A húszas évek elején Lord Rothermere ezt írta a Magyarország helye című írásában: „Kelet-Európa nem más, mint sok kis Elzász-Lotharingia. Amikor 1871-ben a frankfurti béke elszakította e két ikertartományt Franciaországtól, elkerülhetetlenné tette az újabb háborút. Nagyobb mértékben ugyanezt a baklövést követték el az Osztrák-Magyar Monarchiát felosztó békeszerződések is. Döntéseik nyomán elégedetlen nemzeti kisebbségek jöttek létre Közép-Európa fél tucat országában, melynek bármelyike gyújtópontja lehet egy újabb világégésnek." Már rég nem emlegetné senki Trianont, ha a területrablás helyett az etnikai elv alapján kantonizálták volna az osztrák-magyar birodalmat. De a Közép-Európában élő népeket egyenjogú szövetségi államba lehetett volna tagolni, létrejöhetett volna a mai Európai Unió elődje, a Duna Menti Egyesült Államok szövetsége, közös piaca. Ennek hiányában azonban a második világégés újabb milliók pusztulását hozta. A békediktátumok által megteremtett Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlott. A területét megduplázó Románia is elvesztette Dél-Dobrudzsát, ÉszakBukovinát és Moldova Prut és Dnyeszter közti területét. Az akkor nyert területekből uralma alatt tartja még Erdélyt, Partiumot és a Bánságot. Ezek megtartásának legbiztosabb módja az lehetne, ha a román államhatalom közösségi jogokat ad a különböző etnikumoknak. A belső önrendelkezés, a területi, a helyi és a kulturális autonómiák révén nem kellene a területi integritás csorbításától. Ha egy országban biztosított a széles körű kollektív jog, a különböző autonómiák,

olvasmány és ténylegesen megoldott a „nemzetiségi” kérdés, ott nyugalom, feszültségmenetesség és jó együttműködés honol. Romániában azonban még 2011 nyarán is tapasztalható a magyarellenesség. Ahányszor Székelyföld területi autonómiájának kérdése a média figyelmébe kerül, annyiszor árad a gyűlölet és az arcátlan hecckampány a tévé „szennycsatornáiból”. A székely megyék feldarabolásának réme, Székelyföld és Erdély neve hivatalos okmányokban való használatának tilalma mind-mind arra mutat, hogy Románia nem akar változtatni politikáján, továbbra is fontos cél a homogenizálás, az őshonos magyarság felszámolása. Mindez akkor, amikor a székelység és az erdélyi magyarság legfőbb vágya békében és nyugalomban élni. Ezt csak a kollektív jogok biztosításával lehet megvalósítani. A második bécsi döntés A románosítás folyamatát Észak-Erdélyben az 1940-es, második bécsi döntés szakította meg. A Trianonban elcsatolt területek kétötöde (43 492 km2) visszakerült az anyaországhoz. Dél-Erdély 60 000 négyzetméter területe román többségével, az ásványkincsekben, a gázmezőkben gazdag vidékeivel továbbra is román uralom alatt maradt. E mesterségesen meghúzott határnak soha nem volt történelmi és földrajzi előzménye. Bár Erdély felosztása közlekedési, gazdasági szempontból nem volt ideális, de a népességarány szempontjából elfogadhatónak tekinthető. Az 1941-es „gen nagy gonddal és tárgyilagossággal végrehajtott” népszámlálás szerint a magyarok száma 1 344 000 (52,13%), míg a románoké 1 068 700 (41,45%). Tény, hogy a bécsi döntés után kibontakozó kölcsönös (spontán) népességcsere, népességmozgás a magyarok lélekszámát növelte. Dél-Erdélyből mintegy 200 000 magyar telepedett át, míg Órománia területéről, a Kárpátokon túlról még 60 000 magyar érkezett. Ezzel párhuzamosan az Észak-Erdélybe betelepített, kb. 200 000 fős román nemzetiségű - azok, akik az adminisztrációban, a vasutaknál, a csendőrségnél és más munkakörökben a magyarok helyébe kerültek - hazament ősei földjére. Időközben az anyaországból is nagyszámú magyar érkezett, többségük azok közül került ki, akik 1918 és 1922 között menekültek el Erdélyből. Számuk elérte a 197 000-et. E népességmozgás révén az észak-erdélyi részen több magyar, a dél-erdélyi részen több román élt. A számok egyértelműen mutatják azt, hogy hamis az a román propaganda, amely szerint Észak-Erdély román többségű volt. A jeles geográfus, Rónai András Térképezett történelem című könyvében közölt népességi adatok alapján - 1944 februárjára vonatkoztatva - egyértelműen állítható, hogy Észak-Erdély valóban döntő többségében magyarok által lakott területté vált, 3 011 000 lakosából 1 867 000 magyar (62,%), míg 1 036 000 román (34,4%), azaz alig több mint a népesség egyharmada. Elmondhatjuk, hogy a bécsi döntés a magyarsággal szemben elkövetett gyalázatos trianoni diktátum igazságtalanságait részben enyhítette. A bécsi döntésben a magyar nép érthető módon igazságtételt látott, és kitörő örömmel fogadta, míg a románok - elsősorban azok, akik Erdély megszerzése után (1918) telepedtek ide - nehezen tudták elfogadni ÉszakErdély elvesztését. Észak-Erdély Azok a magyar fiatalok, akik a román uralom idején magyar iskolák, illetve nyelvismeret hiányában nem tanulhattak, a „kis magyar idő” alatt lehetőséget nyertek a tovább tanulásra. Kulturális és társadalmi szervezetek százai alakultak. Az erdélyi gazdatársadalom a magyar állam gazdaságpolitikájának és a háborús konjunktúrának köszönhetően anyagilag talpra állt. A legtöbb gazda - köztük a székelyek is - ekkor szerezte be korszerű mezőgazdasági felszereléseit. Sajnos, a háború itt is éreztette hatását, mert megszabták a termelést

33

olvasmány

343

és a fogyasztást is. Mivel a román uralom idején felszámolták a tapasztalatokkal és közigazgatási ismeretekkel rendelkező erdélyi magyar tisztviselőréteget, ezért a szakemberhiányt a szakmailag felkészült anyaországiakkal pótolták. A magyarországi tisztviselők némely része azonban nem ismerte a helyi szokásokat, ezért kisebb konfliktusok és feszültségek is kialakultak. Állampolitikai szinten a románsággal való együttműködésre törekedtek, ezért a magyar államvezetés igyekezett visszafogni a románellenességet. Börtönbüntetést róhattak ki azokra, akik a kisebbségre lealacsonyító szavakat használtak. A magyar iskolákban a magyar gyermek nemcsak tanulta a román kisebbség nyelvét, de román nyelvből is érettségiznie kellett. E sorok írója több olyan személyt ismer, aki Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Református Kollégiumban román nyelvből is érettségizett. Ismert olyant is, aki magyar rendőrként román településen teljesített szolgálatot, de a poszt elnyeréséért román nyelvből is kellett vizsgáznia. Mindezek mellett - a román települések egy részén - a magyar nyelv oktatása formális volt. Helyi szinten itt-ott került olyan magyar tisztviselő is, aki nacionalista beállítottságú volt, de viselkedését nem felsőbb utasítás határozta meg. A nacionalizmusról beszélve ne feledjük el, hogy 2011-ben, 66 évvel a háború után, ha valaki azt mondaná egy színmagyar településre kihelyezett román rendőrnek, hogy illenék ismernie a helyi lakosság nyelvét, bizonyára nem szerezne jó pontot. Azt meg egyenesen felháborítónak éreznék, ha Székelyföldön vagy Erdély magyarlakta régióiban a román diáktól megkövetelnék a helyi lakosság nyelvének ismeretét. Még elgondolni is szörnyű, hogy a román diák magyar nyelvből is érettségizzék. Ismerve a román nacionalizmust, bizony a médiában ömlene a magyar elnyomás rémképe. Azt, hogy a román pénznemre a hat legnépesebb romániai nemzetiség nyelvén is felírják az értéket, még elképzelni is nehéz, mert a román nacionalizmus még a Székelyföld nevet sem engedi hivatalos okmányban leírni. Dél-Erdély A Dél-Erdélybe szakadt magyarság helyzete a háború alatt tovább romlott. A legembertelenebb, legmegalázóbb helyzetbe a katonai és a munkaszolgálatra rendelt magyarok kerültek. A különböző bírságok, túladóztatás nyomasztóan hatott a gazdasági életre. A kölcsönös nemzetiségpolitika egyáltalán nem működött. A dél-erdélyi magyarság vezetői a fokozódó nemzeti elnyomás miatt igyekeztek megszervezni a magyarság érdekvédelmét. Ion Antonescu kormányfő jóváhagyásával 1940. november 4-én megalakult a Romániai Magyar Népközösség. E szervezet - a cenzúra, a gyülekezési tilalom, az utazási korlátozások ellenére - elsősorban a jogvédelem révén próbálta orvosolni a magyar sérelmeket. A magyarság egy másik jelentős szervezete, a Dél-Erdélyben maradt Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület egy része a Népközösség keretében, Nagyenyed központtal folytatta tovább tevékenységét. A dél-erdélyi magyarságnak olcsón közvetítettek mezőgazdasági gépeket, műtrágyát, tenyészállatokat. A gazdasági élet megszervezése mellett a magyarság vezetői fontos feladatnak tekintették a magyar kultúra ápolását is. Ebben a helyzetben megnőtt az egyházak szerepe. A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye 86 plébániát tartott fenn, míg az Erdélyi Református Egyházkerület 205 egyházközséget. Az unitáriusok, az evangélikusok szintén igyekeztek egyházközségeiket és felekezeti oktatásukat fenntartani. Erre igencsak szükség volt, mivel a román állam bezáratta a magyar iskolák többségét. Magyar nyelvű oktatást csak a hitvallásos iskoláknak nevezett tanintézetekben engedélyeztek, a magyar gyermekek alig fele járt oda. A magyarságnak nem volt képviselete

a központi hatalomban, de még a helyi igazgatásban is csekély. A katonai diktatúra 1942-ben betiltotta a magyar lapokat, végül 1943-tól engedélyezték az Erdélyi Gazda és a havi Szemle megjelenését. A könyvkiadás a mélypontra jutott. A szovjet csapatok előnyomulása Amikor egyértelművé vált, hogy a szovjet csapatok előretörése megállíthatatlan, az erdélyi magyar politikai elit, a különböző politikai és civil szervezetek képviselői - 1944. augusztus 24-én - Kolozsváron tanácskozást tartottak. Több kérdést vitattak meg. Célként tűzték ki a gyárak, üzemek leszerelésének és elszállításának megakadályozását. Elhatározták azt is, hogy a magyar közigazgatás kivonása után megszervezik a közrend fenntartását. Eredménye: valóban sikerült megakadályozni a fosztogatásokat. A gyűlésen részt vevők felkérték Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, haladéktalanul kezdje meg a fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval, hogy elkerülhető legyen Erdély hadszíntérré válása. Ekkor alakult meg az Erdélyi Magyar Tanács. 1944 ősze szovjet hadsereg egységei 1944. augusztus 26-án lépték át a határt. Mivel Székelyföld zsákszerűen, hosszan nyúlt be Romániába, ezért katonai védelme lehetetlenné vált, a magyar hatóságok kénytelenek elrendelni kiürítését. ÉszakErdélyből a szovjet és román hadsereg előnyomulása miatt mintegy 400 000 magyar menekült el. Így például Csík megyében 1945 decemberében a lakosság 57 százaléka nem tartózkodott otthon. Itt a népesség többsége az erdőrengetegekbe, az esztenákra húzódott. Október 10-én alakult meg a Felszabadított Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító Kormánybiztosság. Megkezdődött a román adminisztráció újjászervezése. Egy marosvásárhelyi emlékirat (1944. november 11.) tükrözi a kialakult helyzetet: a „közigazgatás megszervezőinek nagy része a bosszú gondolatával jött ide”. Szerencsére az orosz hadvezetés nem engedélyezte a román közigazgatás betelepedését a nagy magyar városokba. A berendezkedő hatalom, a Casbi-törvény (az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Pénztár) által nagyszámú magyar és német nemzetiségűt fosztott meg vagyonától. Ennek jogi alapja csupán annyi volt, hogy háborús bűnösnek nyilvánították őket. A front elvonulása az észak-erdélyi magyarság számára nem hozott nyugalmat, csak szenvedések sorozatát. Târgu Jiuban, Focsani-ban és a földvári munkatáborokban (haláltáborokban) - az embertelen körülmények miatt – ártatlan magyarok ezrei haltak meg. A Maros-Torda megyéből internált négyezermagyar közt mintegy 450 kiskorú is volt. A Szovjetunióba hadifogolyként deportált erdélyi magyarok száma elérte a 40 000-et. A voluntároknak nevezett félkatonai csapatok, bandák szintén „bosszuló” hadjáratokat szerveztek. Különösen a Maniu-gárdák magyarellenes atrocitásai, gyilkosságai váltak hírhedtté. A legagresszívebb csoportot Gavrila Olteanu vezette. Ahol elhaladtak, ott fosztogattak, raboltak, bántalmazták a lakosságot. Középkori módszereket, lefejezést vetettek be, tömeges kivégzéseket hajtottak végre Szárazajtán, Csíkszentdomokoson, Egeresen és Bánffyhunyadon. Észak-Erdélyi Köztársaság A szovjet katonai parancsnokság a vérengzések leállítására elsősorban a front hátországának nyugalmáért - 1944. november 14-én kiutasította Észak-Erdélyből az agresszív román közigazgatást. Az új helyzetben sokan kezdtek bizakodni abban, hogy Észak-Erdélyben etnikai szempontból demokratikus magyar-román önkormányzat alakulhat ki. Többen elképzelhetőnek vélték Erdély területi autonómiájának elnyerését, a csodavárók pedig egyenesen az Észak-Erdélyi Köztársaságról álmodoztak. Észak-Erdély irányítására 1944. december elsején szervezték meg a kolozsvári székhelyű Észak -Erdélyi Központi Tanácsadó Testületet, melynek tagjait a

olvasmány különböző politikai szervezetek képviselőiből választották. Sajátos helyzet alakult ki. Bevezették a szovjet katonai igazgatást, amely azt jelentette, hogy a közigazgatás újjászervezése során ki kellett kérni a szovjetek jóváhagyását. Bár magyar főispán intézkedett Háromszéken, Udvarhelyen, de román főispánok álltak magyar többségű vármegyék élén: Bihar (64%), Maros-Torda (61,5%), Szatmár (55%) és Kolozs (55%). Annak ellenére, hogy Észak-Erdély magyar többségű terület, a magyarság számarányához mérve visszaszorult a vezetésben. Még így is örömmel fogadták, hogy a Vörös Hadsereg helyi vezetői véget vetettek a magyarok elleni atrocitásoknak. A szenvedések azonban nem értek véget, mert 1945 januárjában a szovjet-román fegyverszüneti megegyezés alapján a román kormány háborús jóvátételként nagyszámú munkaerő küldését vállalta malenkij robotra. A román vezetés örömmel szabadult meg nemcsak a dél-erdélyi szászoktól, a bánsági németektől, hanem a szatmári sváb származású magyaroktól is. Észak-Erdélyben mindenki szabadon használhatta szimbólumait és anyanyelvét. A feliratok kétnyelvűek voltak, magyar pengővel és román lejjel is lehetett fizetni. A legtöbb megyében törvényesítették a kétnyelvűséget. Idézem Kolozs vármegye főispánja, Vasile Pogaceanu február 10-én kiadott rendeletét: „Minden állami, megyei és városi hivatalban mindennemű felirat magyar és román, illetve román és magyar nyelven függesztendő ki aszerint, amint az illető város vagy község lakossága magyar vagy román többségű. Minden hivatalos rendeletet két nyelven kell kiadni a fenti elvek szellemében.” Mindkét nyelv érvényes az utcanevek, a településnevek használatában is. Már decemberben beindították a magyar és a román tannyelvű iskolákat. A magyar tanügyi igazgatás irányítására létrehozták a kolozsvári székhelyű Magyar Tankerületi Főigazgatóságot. 1945. február 12-15-én, Kolozsváron tanácskozott „Észak-Erdély parlamentje”. Megszervezték az ÉszakErdélyi Központi Végrehajtó Bizottságot, amelynek regionális kormány szerepet szántak. Vezetőinek választották ifj. Teolfil Vescant elnökként és Jordáky Lajost társelnökként. A minisztériumok szerepét tizenegy szakosztály töltötte be. Észak-Erdély „bukása” Az első világháború végéhez hasonló helyzet alakult ki. Az etnikai kérdés tisztességes megoldása másodlagossá vált, most sem érdekelt senkit az igazságosság, a méltányosság és az etnikai elv. Senkinek nem fájt az, hogy Észak-Erdély lakosságának közel kétharmada magyar nemzetiségű, és román uralom alá kerül. Nem okozott gondot az sem, hogy az itt élő két nép egymással meg tud egyezni, olyan autonómiát tud létrehozni, amelyben valóban egyenlőek lehetnek. A nagypolitika ismét az itt élők feje felett döntött. 1945. január elején ígéretet tett arra, hogy Észak-Erdélyt engedi Romániához csatolni, ha ott kommunista befolyású kormány kerül hatalomra. Miután március 6-án megalakult a dr. Petru Groza vezette kormány, Sztálin március 8-án közölte a román vezetéssel, hogy engedélyezi Észak-Erdély román uralom alá jutását. Ennek megünneplésére - március 13-án - Kolozsváron került sor. Ez alkalommal a Magyar Népi Szövetség Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében memorandumot adtak át Grozának. Ebben kérték az Erdélyben élő két nép egyenjogúságának biztosítását, közösségi jogokat, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását azokban a régiókban, ahol a népesség fele magyar. Kérték a nemzeti szimbólumok használatát, a magyar nyelvű katonai kiképzést és az internálótáborok felszámolását. Az átmenet A háborús „bűncselekmények” kivizsgálása diszkriminatív, ezt tükrözi az elítéltek etnikai aránya. A kolozsvári népbíróság 372 magyar, 83 német és csupán 26 román nemzetiségűt ítélt el. A kiutasítások, a harci események és más okok miatt 1946 decemberéig 98 000 magyar hagyta el Erdélyt. E szám akár öthatszoros is lehetett volna, ha 1946 áprilisában a Szovjetunió

teljesíti a Román Kommunista Párt kérését, azaz 400-450 ezer erdélyi magyar kitelepítését. A Groza-kormány - az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződésig - számtalan engedményt tett a magyarságnak. Ezekkel akarták befolyásolni a párizsi békeszerződés előírásait, hisz a határkérdés ekkor még nem tekinthető lezártnak. A román politikai elit tudatában volt annak, hogy a békekötés után az engedményeket fel lehet . Groza a Kolozsvári ünnepségek idején - a március 13-án tartott minisztertanácsi ülésen – megkezdte a félrevezetést. Ámító szavakkal igyekezett a határkérdés fontosságát jelentéktelenné tenni. Arról beszélt, hogy a két nép és a Duna mente népei egységben és boldogságban fognak élni. Ő volt a határok légiesítésének egyik első népszerűsítője is. A kormány törvényrendelettel törölte el a kisebbségi kifejezés használatát, és bevezette a nemzetiségi fogalmát. A román államvezetés elhitette az erdélyi magyarság vezetőivel azt is, hogy a magyarság jogait a demokratikus Románia fogja szavatolni. 1945-ben visszaállították a magyar egyetemet Bolyai néven. Marosvásárhelyen orvosi és gyógyszerészeti egyetemet alapítottak. 1945 és 1948 között valóban működött magyar oktatási autonómia. Nem véletlen tehát az, hogy a Magyar Népi Szövetség a Groza-kormány támogatója lett. Jó kapcsolat alakult ki a kormány és a Magyar Népi Szövetség vezetői, Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár és Bányai László között. Az MNSZ "százas" intézőbizottsága ezért mondott le a határváltoztatás követeléséről. Több jeles személyiség - köztük Márton Áron püspök - úgy vélte, hogy a magyar kérdés megoldása csak az igazságos etnikai határok kijelölésével lehetséges. Sajnos, az események őket igazolták. Már a Groza-kormány idején is hoztak magyarellenes, hátrányos intézkedéseket. Csupán két példát említek: az 55 százalékban magyarlakta Kolozs megyében az 1945-ös földreformkor az elkobzott területek 87 százaléka magyar tulajdon volt, de a földet kapó magyarok aránya csak 35 százalék; 1947 júliusában megtiltották az etnikai alapon szerveződő szövetkezetek működését, így a magyar szövetkezeteket bekényszeríttették a román állami szövetkezetbe. Magyar autonómia A Szovjetunió nyomására hozták létre a Magyar Autonóm Tartományt. Moszkvából 1951 szeptemberében két autonómiatervezetet küldtek Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkárnak. A javaslatok egyike magában foglalta volna Székelyföldet, a Mezőséget Kolozsvár központtal, mintegy húszezer négyzetkilométeres területtel. A második változat csak Székelyföldet és néhány szomszédos vidéket tömörített. A román vezetés a kisebb változatot, a 13 500 négyzetkilométer kiterjedésű autonómia létrehozását karolta fel. A Magyar Autonóm Tartományban a magyarság számaránya elérte a 77,3 százalékot, a románságé a 20 százalékot. A román alkotmány 1952. Szeptemberi hatálylyal szentesítette az új közigazgatási egység létrehozását. A tartomány központjaként a 74 százalékos arányban magyar többségű Marosvásárhelyt jelölték ki. A MAT vezetésében a magyarok számaránya elérte a 80 százalékot. A Securitate főnöke Kovács Mihály, az első titkár Csupor Lajos és a néptanács elnöke Bugyi Pál lett. A magyar többségű vezetés azonban nem jelentett nemzeti szempontú irányítást, szó sincs magyar önrendelkezésről. A MAT egyike volt a többi tartománynak. Végrehajtotta a párt és a kormány utasításait, azonban a nyelvhasználat és a kultúra terén tagadhatatlan az előrelépés. A közigazgatásban használhatták a magyar nyelvet. Magyar kulturális intézményeket alapítottak. Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémia mellett megszervez-

35

olvasmány

36

ték a Székely Színházat. Megjelentették az Igaz Szó irodalmi folyóiratot, az Új Élet kulturális lapot, 1958-tól beindították a román rádió magyarul sugárzó területi stúdióját. Az engedményeket az 1956-os magyar forradalom utáni években megszorítások követték. A „magyar nacionalizmust” elnéző helyi vezetést bírálták, majd 1960. december 24-én a Nagy Nemzetgyűlés megváltoztatta a tartomány határait, kiterjedését, nevét és nemzetiségi arányait. Az új megnevezés: Maros-Magyar Autonóm Tartomány. Háromszék nagyobb részét Brassó tartományhoz csatolták, míg a román többségű Marosludas és Dicsőszentmárton térségét a MMAT részévé nyilvánították. Ebben a magyarok nemzetiségi aránya 61,1 százalékra esett vissza. Tény, hogy míg az autonóm tartományon kívüli térségekben teljes gőzzel indult be a románosítás, a magyar nagyvárosok etnikai arányainak erőszakos megváltoztatása, addig ez itt visszafogottabbá vált. Bár e tartomány nem rendelkezett statútummal, így az autonómia is formális volt, mégis megőrizhette magyar jellegét. 1948 és 1968 között Miután a kommunisták átvették az ország irányítását - 1948 és 1952 között -, börtönbe vetették a Magyar Népi Szövetség vezetőit és a magyar kultúra jeles személyiségeit. Az MNSZ 1953-ban feloszlatta önmagát, javait a Román Munkáspárt vette át. Az államosításkor (1948) felszámolták az önálló magyar intézményrendszert, az egyházi iskolákat állami tulajdonba vették. Megszűntnek nyilvánították az Erdélyi Múzeum Egyesületet és az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesületet is. A színházak, a múzeumok, a könyvkiadás, a folyóiratok a román állam hatáskörébe kerültek. Állami magyar színházi társulatok működtek Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön. Kolozsváron opera és bábszínház is volt. 1948-ban a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben beindult a magyar színészképzés. Néhány évtizeddel később a magyar színházak keretében - azok korlátozására és ellenőrzésére -, román tagozatok alakultak. Az ´56-os magyar forradalommal való szimpátiáért, illetve a helyi szervezkedések miatt háromnégyezer magyar nemzetiségűt tartóztattak le. Elég volt Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének lemásolása, szavalása, hogy bárkit tízévi börtönre lehessen ítélni. 1959-ben felszámolták a Bolyai Egyetemet, beolvasztották a Babeŕ15F Egyetembe. Hozzáfogtak a magyar tannyelvű középiskolák román iskolákkal való összevonásához. Fokozatosan háttérbe szorult a magyar nyelvű szakképzés. A magyarokat, az értelmiséget a Securitate ellenőrzése alá helyezték. A román államnacionalizmus előretörését mutatja az, hogy 1959-ben a „nemzeti kisebbség” fogalma helyett bevezették a „román nép és az együtt élő nemzetiség” megnevezést. Az egyház és az állam kapcsolatát az 1948-as kultusztörvény szabályozta. Mivel a katolikus egyház nem mondott le a Vatikánnal való kapcsolatairól, és nem vállalta a román állammal szembeni alárendeltséget, püspökei és papjai fokozott üldöztetésben részesültek. Márton Áron püspököt börtönbe zárták. Börtön, száműzetés lett a sorsa az 1948 és 1964 között letartóztatott 130 római katolikus papnak is. Felszámolták a görög katolikus egyházat és a szerzetesrendeket. A protestáns egyházakat a román államnak rendelték alá, ezért papjaik letartóztatási aránya kisebb. Az 1921-es, az 1945-ös földreform, a Casbi -törvény kisajátításai után, a magyarság gazdasági erejét az 1948-as államosítással igyekeztek megtörni. Felszámolták az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet. A magyar tulajdonban lévő nagyipart, bányákat, szállítóvállalatokat, a Csíki Magánjavakat államosították. és 1953 között megkezdődött az erőszakos kollektivizálás, amelyet 1962 áprilisára fejeztek be. Már a kezdeti években 170 ezer gazdálkodót deportáltak, közülük sokan a Duna-csatornához kerültek. A terményekre ha-

talmas beszolgáltatási kvótát róttak ki, hogy arra kényszerítsék a gazdálkodókat, földjeiket, felszerelésüket, állatállományukat átadják az államnak, vagy belépjenek a téeszbe. Diktatúrában (1968-1989) 1968-ban, a megyék újjászervezése idején, kulturális intézmények alakultak. Magyar szempontból nagy jelentőségű a Domokos Géza irányításával létesült nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterion. Beindult a pár órás magyar nyelvű televízióadás. Kiadták A Hét című kulturális folyóiratot, országos és megyei napilapok indultak. Nicolae Ceauŕ15Fescu pártfőtitkár a nemzetiségi kérdést már 1968-ban véglegesen megoldottnak nyilvánította. Erre hivatkozva tartotta fölöslegesnek az új „magyar statútum” kiadását, helyette létrehozta a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát, amelynek formális szerepet szánt. A liberalizmust 1971 után a nyílt diszkrimináció váltotta fel. Ennek egyik ékes példája a beiskolázás, a gyermeklétszám meghatározása volt. Az 1973. május 13-i 273-as számú törvényrendelet előírta azt, hogy a nemzetiségi iskolákban az ötödik osztályt 25, a kilencediket 36 fős létszámmal lehet indítani, miközben a román tagozatokon ezt nem kötötték létszámhoz. A nemzetiségek által lakott községekben, ahol oktatás folyt, kötelezővé tették a román tagozatok szervezését, akár egy tanulóval is. A frissen végzett magyar szakemberek többségét a Kárpátokon túlra helyezték. A nemzeti kommunizmus az „együtt élő nemzetiség” fogalmát „magyar származású román dolgozók”-ra változtatta. A beolvasztási politika 1984-től kezdve teljesen nyílttá vált. 1988-tól a helyneveket, a településneveket, akárcsak 1937 után, nem lehetett magyarul leírni. Magyarellenes, szélsőséges uszító könyvek megjelenését engedélyezték. Mivel szólás- és sajtószabadság nem létezett, az erdélyi magyarság elnyomásáról a nemzetközi közvéleményt csak szamizdat (Ellenpontok) formában lehetett tájékoztatni. Az 1968-as megyésítéssel felszámolták a Maros Magyar Autonóm Tartományt. Székelyföld területét három megyébe - Kovászna, Hargita és Maros - tagolták. A "hivatalos" román népszámlás adatai szerint 1977-ben Hargita megye lakosságának 85 százaléka volt magyar, míg Kovászna megyében 78,4 százalék. Maros megye székely székeit, a történeti Marosszéket és Nyárád mentét több román többségű régióval bővítették ki, így a székelység számaránya 44,3 százalékra esett vissza. Az erdélyi magyarok száma az 1980-as évekig emelkedett, a szaporodási mérleg pozitív volt, a székely régióé 2000-ig, bár 1977 és 1992 között az erdélyi magyarság lélekszáma százezer fővel csökkent. Hivatalosan 63 ezren hagyták el az országot, de az illegális kivándorlók lélekszáma elérte a 30 ezer főt. A legújabb felmérések szerint, 1989 után 21 év alatt újabb 300 ezer erdélyi magyar hagyta el az országot. A hivatalos román népszámlálás szerint Erdélyben 1956-ban 1,61, 1966-ban 1,71, 1977-ben pedig 1,87 millió magyarul beszélő élt. 2002-re már csupán 1,41 millió, bár romániai szinten a magyarság száma 1,5 millióra tehető. A szocialista iparosítás és a termelőerők ésszerű elosztása ürügyén megváltoztatták az erdélyi városok etnikai arányait. Moldvából 800 ezer románt telepítettek Erdélybe, de Havaselvéről is sokan érkeztek. Az egykori magyar és német nagyvárosokban - Nagybányán, Nagyváradon, Kolozsvárt, Szatmárnémetiben - a románság került többségbe. Megnőtt a vegyes házasságok száma, és nőtt az asszimiláció aránya is. A tervszerű betelepítés Székelyföld városait sem kímélte. Ennek első áldozata Marosvásárhely. Az erdélyi városokban az 1910 -es népszámlás adatai szerint a románok számaránya csak 19 százalék volt, ez néhány évtized alatt megváltozott.

olvasmány Magyar többségüket csak Székelyföld városai és néhány kisebb partiumi város őrizte meg. Székelyföld románosítása a megyeközpontok betelepítésével kezdődött, de a tömbmagyar térség etnikai fellazítására már nem került sor. A fejetlen gazdaságpolitika miatt eladósodott ország az 1980 -as években rákényszerült a külföldi kölcsönök megadására. Ceauŕ15Fescu és klikkje a lakosság kiéheztetése árán fogott az adósságtörlesztéshez. A lelassult iparosítással párhuzamosan csökkent Székelyföld betelepítésének üteme is, ezért az iskolák elrománosítása újabb lendületet nyert. A székely megyeközpontokat a nyolcvanas években zárt városokká nyilvánították, ahová csak államalkotó telepedhetett. 1988-ban dolgozták ki a falurombolási tervet. Ennek esett áldozatul a 180 házból álló székely település, Bözödújfalu, amelyet 1988-ban vízzel árasztottak el. E Maros megyei település a falurombolás szimbólumává vált. A diktatúra az egész ország népét panellakóvá, ellenőrizhetőbbé, kiszolgáltatottabbá akarta tenni, és egy kalap alatt örökre szerette volna megoldani a nemzetiségi kérdést is. E borzalmas terv megbukott, mert a kommunista termelőmód, amelyet a diktatúra kíméletlensége tartott fenn, már nem volt működőképes. Az 1989-es fordulat Tőkés László református lelkész nevéhez kapcsolódik. A Temesváron 1989 decemberében kirobbant „forradalom” után, Romániában az ország irányítását jórészt a "másodvonalbeli" kommunisták vették át. Hatalomváltás után A Nemzeti Megmentési Front 1989. december 24-én hirdette meg a teljes nemzeti egyenlőséget. Természetesen, a román nacionalizmus nem hagyta magát. Ennek ellenére a magyarság hozzálátott saját intézményeinek újjászervezéséhez, amely a magyar többségű régiókban sikerrel járt. Amikor a magyar iskolák és állami egyetem visszaállítását követelő 1990. február 10-i könyves-gyertyás tüntetésekben több százezer magyar vett részt, ennek mérete megrémítette a szélsőséges nacionalistákat, akik március 19-én nemzetiségi konfliktust robbantottak ki. Tették egy olyan városban, mint Marosvásárhely, ahol 1941-ben a románok aránya alig 3,9 százalék volt. Egy ilyen etnikai múltú, akkor még magyar többségű településen egy gyógyszertár magyar nyelvű felirata már elég volt ahhoz, hogy a román falvakból fejszékkel felfegyverzett parasztok ezreit csődítsék a városba, és ostrom alá vegyék az RMDSZ Maros megyei székházát. A szélsőségesen magyarellenes pogrom eredménye azonban nemcsak hat magyar ember halála volt, hanem több ezer magyar kivándorlása és az ezt követő diszkriminatív törvényszéki ítéletek. A véres etnikai konfliktus másik eredménye a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), az 1989. december 30-án feloszlatott Securitate jogutódjának a megszervezése lett. Tény, hogy amit a magyarság a fordulat hónapjaiban megteremtett, nagyjából azzal is maradt. Még a 201-2011-es tanévben is román nyelven oktatják a Románok történelmét, Románia földrajzát. A szakoktatás szintén román nyelvű. Állami magyar egyetem Romániában még ma sem működhet. E sorok írása idején a marosvásárhelyi orvosi egyetemen épp a magyar oktatás diszkriminálása folyik. A „forradalom” utáni napokban alakult meg az RMDSZ, amely az első választásoktól kezdve részt vesz a parlamenti munkában. Állandóan védekező pozícióba kényszerül, az úgynevezett kis lépések politikáját kénytelen követni. A választásokon rendszerint azzal a román párttal lép koalícióra, amely ígéretet tesz a m a g y a r s á g jogainak bővítésére. Általában felemás megoldások, részleges eredmények születnek. Hiába hoznak törvényt, mert ha kisebbségi jogérvényesítésről van szó, akkor az a gyakorlatban hosszú évek elmúltával és részben valósul meg. Ilyen volt például a 2002-ben kiadott törvény az elkobzott ingatlanok, az egyházak ingatlanjainak visszaadásról. Bár az

olvasmány RMDSZ részt vállal a kormányzásban is, befolyása kevés, mert még a kisebbségi törvény elismerését sem tudja kiharcolni. A helyi önkormányzatok munkáját a kormányt képviselő prefektusok akadályozzák. Az 1991-ben elfogadott új alkotmány Romániát nemzetállammá nyilvánítja. A magyarságot erre hivatkozva fosztják meg a legelemibb kollektív jogoktól. Romániában csupán egyéni jogok érvényesülhetnek, így biztosított az identitáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz való jog. Az anyanyelv használata a közigazgatásban a 20 százaléknál magasabb arányban lakott magyar településeken lehetőség, de még mindig nem működik. A politika és a történelem határvonalán, a publicisztika eszközeivel készült sorozatunk nem szakdolgozat. Vázolni szerettük volna a román fennhatóság alá került magyarság jogfosztottságát, diszkriminálását. Tudatosítani akartam, hogy nemcsak Erdélynek, de Székelyföldnek sincs jövője, mert a román nacionalizmus nem akar lemondani a homogén nemzetállam megteremtéséről. Ebből következik, hogy az erdélyi magyar politikában nincs helye a széthúzásnak. Az autonómiáért folytatott harcban egységes fellépésre van szükség és az 1990-es tüntetésekhez hasonló méretű tiltakozásokra is. Hisszük, hogy a belső önkormányzat Románián belül is megteremthető!

Szervatius Jenő: Kós Károly

37

iskola

MAGYAROK TÖRTÉNETE - 19

Bethlen Gábor Ki gondolná ma, hogy a nagyságos erdélyi fejedelem idejében milyen fontos volt, ki milyen vallású? Pedig benne van történelmünkben, hogy ádáz harc folyt a katolikusok és a reformátusok között. Bocskay halála után Erdélyt átmenetileg Rákóczi Zsigmond kormányozta, utána Báthory Gábort választották fejedelemmé, de pazarló és erkölcstelen életmódjával veszélybe sodorta az országot. Bethlen eleinte támogatta, később ellene fordult, a törökök támogatását is megszerezve, a kolozsvári országgyűlés lemondatta Báthoryt, 1613 őszén, éppen négyszáz esztendeje Bethlen Gábort választották fejedelemnek. Osztrák főherceg, II. Mátyás volt akkor Magyarország királya., öt évvel azelőtt tették fejére a Szent Koronát. Bethlen önállóságra törekedet, kiegyezett a magyar királlyal, aki később német-római császár lett, iparosokat telepített Erdélybe, református főiskolát alapított Gyulafehérváron, majd Nagyenyeden, erdélyi magyar fiatalokat küldött külföldi tanulmányokra, korszerű hadsereget szervezett. Okos ember volt Bethlen Gábor. Szeretett olvasni, tudósokkal társalogni. Azt mondták róla, hogy Mátyás királyhoz hasonlatosan szeretett művelődni, úgy olvasta a Bibliát, mint ahogyan ma regényt olvasnak, huszonhatszor olvasta elei-

38

től végig, pedig könyvtárában számos már értékes könyvet is gyűjtött. II. Mátyás Habsburg ivadék volt és katolikus, Bethlen pedig protestáns, a vallásszabadság híve. II. Mátyást Ferdinánd követte a trónon. A magyarok többsége akkoriban protestánsok volt, még maga Pázmány Péter is gyerekkorában. De esztergomi érsekként, ékesszólású ember lévén, visszaállította a katolikusok egyház uralmát. Ez az ellentét nem szolgálta a magyarságot. A vallásüldözés miatt Prágában kitört a forradalom, háború kezdődött Európában, amely harminc sanyarú esztendeig tartott. Többször is fegyverszünetet tartottak és békét is kötöttek, de a protestánsok üldöztetése tovább tartott. Hatvan évvel ezelőtt még az iskolások is, ha katolikusokként és reformátusokként csoportosultak, gyakran összeverekedtek és csúfolták egymást. Ami volt, az elmúlt szerencsére. És mert jött egy olyan félévszázad, amikor több európai országban minden vallásosságot rossz néven vett a hatalom, elcsitult a vetélkedés. A harmincéves háború és Bethlen Gábor első házasságából három gyerek született, de gyermekkorukban meghaltak. Károlyi Zsuzsánna is elhunyt A fejedelem máso-

dik házassága révén kapcsolatba került a svédekkel. Branderb urgi Katalin ugyanis Gusztav Adolf svéd király rokona volt. A svédek pedig protestánsok, számos országgal szövetségben védték vallásukat. Brandenburgi Katalin németülés franciául tudott, Bethlen Gáborral csak tolmács segítségével társalgott, házasságuk így elég kínos lehetett. Feljegyezték róla, hogy léha lelkű, cifrálkodó és költekező aszszonyként megkeserítette a fejedelem életének utolsó esztendeit. Mégis ráhagyta fejedelmi trónját. Pazarlása és németessége folytán visszatért a katolikus vallásra, állítólag szeretőt is tartott Csáky Istvánt, végül 1630-ban lemondatták, Magyarországra költözött és vitte a fejedelem hatalmas vagyonát is.

Bethlen Gábor uralkodásának idejét Erdély aranykorának nevezi a történelem. Negyvenkét csatában vett részt, eszével és kardjával útját állta a császári udvar nemzetellenes törekvéseinek, új gazdagabb világot teremtet Erdélyben és a fennhatósága alatti magyar területeken, de belátta, hogy csak a béke hozhat maradandóan jobb életet. Uralkodása alatt idegen harcosok nem bolygatták országa békés életét. Halálos ágyán, beszélni már nem tudott, tollat és papírt kért, és elhíresült, Pál apostol leveleiből idézet bölcsességét leírta: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Szent István álmában kiáltott így: Isten velem, akkor ki ellenem! Fogalmazásuk összeköti őket: a magyarság kiemelkedő elöljárói mindketten. Mert azért még sokan vagyunk egymás ellen.

iskola

„Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról” Svédországban jónak mondható az anyanyelvi oktatás, de az EU-ban jobb is lehetne. A lundi Bengtsson Benjamin az idén érettségizik. Az alábbi könyvismertetőt magyar vizsgája önkéntes kiegészítésnek szánta. Tavaly tanárnője, Rónai Edit kérésére Kertész Imre Nobel-díjas regényét, az idén Tamási Áron Ábeljének első kötetét olvasta. Szóalkotásaiból a gyermekorában talált zúzmara = csillagmorzsa, ebben az írásában pedig a betoppan mintájára a kitoppan a találóan érdekes. *

Tamási Áron könyvét olvastam Az ezerkilencszázhúszas években Ábel tizenöt éves, szorgalmas, székelylegény, apjával és anyával lakik a Hargita aljában. Szegénységben éltek, pásztorkodásból, favágásból és vadászatból. De nem panaszkodtak. Egy szép nyári napon hívatta apja. Azt mesélte Ábelnek, hogy elküldi az erdőbe, fa-felügyelőnek. Nem volt mit tenniük, elmentek kecskével és tyúkkal. Kis, lerombolt kuckónál telepedet le Ábel, mivel apja csak elkísérte. Ott egy kiéhezett kutyával barátkozott. Gyorsan tanult, az erdei munkát megszokta, jól haladt előre. Elrejtve fegyvereket és bombákat talált a fák alatt. Ebből párat használt fadöntésre, ára mind a saját pénztárjában ment. De mivel a rettenetes bombákkal nem tudott kibékülni, megint föld alá rejtette. Tejet kapott a kecskétől, és ritkán még tojást is a tyúktól. Ezekből főzött ételt magának és a kutyának. Sok emberel találkozott, mind favevők voltak, akikkel cserélgetett, fáért kapott ételt és könyveket, mivel unalmában olvasni szeretett. Gvárdián a pap, Furtunát a második pap, Surgyelán a cseles, Fuszulán az egocentrikus katona. Ők a regény főbb szereplői, mind favásárlók. Gvárdián és Furtunát lovas szekérrel érkeztek Ábelhez. Furtunát soványabb, Gvárdián pedig kövér és kiváltan díszes. Mindketten kedvesek és jóakaratúak. Persze, velük volt Márkus, a árva szolga, aki segítséget kapott a papoktól. Ábel és a papok elmentek vaddisznót vadászni, azért mert megígérte nekik Ábel. Tudományát a puskákról csak Furtunáttól kapta, és akkor is csak egyszer lőtt, egy bokorban. Jól ment a vadászat, de Ábel sehol sem talál nyugalmat, mert csak a puskán járt az esze, és az olvasó megérti, hogy mennyire félti a fegyvereket, mert álmaiban is ördögbokrokat lát, melyeket megduplázódnak, mikor a golyó eléri ezeket. Ezután elrejtette a fegyvereket egy fatörzsbe, remélve, hogy nem használja többét. A tél lassan eljött, hideg időkkel, havas erdőkkel és favásárlókkal. A fáért sok pénzt kapott, és mivel egyszer a bankossal találkozott, elhatározta, hogy a bankba teszi. Jól tette, mert annyi pénzel a házban, nem volt nyugta. A könyv arról szól, hogy mindnyájan nyugodtságra vágyunk az életben, vagyis hogy „valahol otthon legyünk benne”. Egy helyet és életet találni ott, ahol pontosan jól

érezzük magunkat. Szegény Ábelnek, nem jut nyugalom, mert valaki, valakik vagy valami mindig az útjában áll. Majd Surgyelánnal találkozik, aki rengeteg fát akar venni, pontosan három szekérrel. Csak annyi a baj, hogy becsapja Ábelt, mert azt állítja, már befizette a pénzt a bankban. A fával elmegy, és csak később érti meg Ábel, hogy mennyire becsapta Surgyelán. A pénz nem volt sehol. Akkor tisztázódik a helyzet, mikor az egyik nap megfogják Surgyelánt. Valahogy elmenekül az erdőbe, a biztonság kedvéért őrt állítanak Ábel mellé. Ez még egy bosszúság, mert kevés ennivalóját meg kellet osztania Fuszulánnal, az őrrel, aki sunyi módon megette a kecskét, mikor Ábel beteg volt. Az őr végül elmegy, és Ábel újra egyedül marad. Tamási Áron könyve tele van szebbnél szebb tájleírással. „ Én ott maradtam Bolhával a ház előtt, és néztem az esőt, amely nem is esett igazából, hanem párásan és hideg csendben lopakodott a fákra és a földre.” Ebben a mondatban szépen összefoglalja, nem csak azt, hogy milyen volt az idő, hanem azt is, hogy milyen érzést add Ábelnek a csend. Telnek a napok, és megérkezik az apja. Ábel jellemző székelyesen beszél apjával: - Mért sóhajtott akkorát - kérdeztem -, mintha elfutó nyulat látott volna? - Hát én hol láttam volna nyulat? – fogta meg apám a szalmaszálat. - Odafenn az erdőn. Hát ott nincs elég? - Ott szemnek elég van. - Pedig hasnak kéne – játszottam tovább. - Ha kéne, fogj – mondta apám is hegyesen. - Ha erdő volnék, fognék is. - Hát itthon nem tudsz? - Itthon bajos. - Hát akkor fogjál bajosan! Ezután kitoppan Ábel a házból és visszajön egy nyúllal. Székelyesen becsapta apját, mert nem ő fogta a nyulat, hanem csak látta, hogy hova tette az apja. Aki a ház előtt hagyta, hogy becsapja Ábelt. Ilyen furfangos párbeszédek gyakran olvashatóak a könyvben, mivel Ábel okos fiú, ilyen módon beszél, amikor jókedve van. Azért olvastam kedvvel ezt a könyvet, mert tele van mondatokkal, amelyek arra ösztönöznek, hogy gondolkodjam a múltról, a jelenről és kettő közösségéről, amely hozzásegít ahhoz, hogy az életem bővebben megértsem. Ábel történetét főleg székely stílusáért ajánlom. Gyönyörű nyelvezetéért is élvezettel olvastam. Lund, 2013.03.10. Bengtsson Tar Benjámin Zsolt

39

Árthat-e az igazság Petőfink hírnevének? Nem, semmiképpen sem. Mert az igazság elhallgatása káros. Hány és hány nagy emberünk alkotása nem egyeztethető össze életével, sorsával? Sorolhatnánk néhány igazán nagy költőnk nevét, emberileg vitatható tetteit. De rendkívüli és maradandó alkotásokkal örökre beírták nevük népünk történelmébe. Petőfi Sándor mindenképpen. Furcsa, hogy éppen legokosabb embereink struccok módjára viselkednek, kényelmesebbnek hiszik költőnk legendás halálához ragaszkodni, mint kutatni valós történetét. Hallgatásukkal, mondvacsinált akadályoztatásukkal az igazság elgáncsolásának hibájába esnek. Kinek jó ez? Akadályozni egy ma már egyszerű génvizsgálatot — visszatetsző dolog. Petőfi lobogó igazságérzetével ellenkező. Nem szabad hagyni, hogy forgolódjon sírjában. Ha sorsa úgy adta, hogy a forradalom után még élhetett néhány évet, s a kényszerű elszigeteltségben újra Petrovics volt, azért még a magyar szabadságért küzdők élén járt, amiért örök hálával tartozunk neki, és életének teljes ismeretének igazságával.

Ha még mindig kételkedne benne, a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petőfi Sándor hamvait találták meg! A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága meghívásos értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektől sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petőfi Sándor hamvait találta meg a Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek ellenkezőjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania. Megvannak Petőfi Sándor testének maradékai Bizonyítás tizenkét pontban 1. Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én látták utoljára a Segesvár közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a győztesek osztrák se-

40

gédlettel végigkutatták a több száz holttesttel borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az Akasszátok föl a királyokat! című vers szerzőjét, de nem találták. A csatatéren elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal később, 1956-ban magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petőfi Sándor földi maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petőfi Sándort Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem később ott meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában fogságba esett és elhurcolták. 2. Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt, hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett jegyzőkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült első világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. Ugyanezt állítják magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra. 3. 1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát. 4. A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol burjátok lakta Barguzinba, a cári Oroszország veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli, európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy, aki költő is volt. 5. Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is bárki által ellenőrizhető tény. 6. Az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is folytatódik– majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak köszönhető, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek neki azok, akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz, Eliaszov majd Vinokur igazolta őt. 7. Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k. hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek róla. Malacka – Malacky ma Szlovákiához tartozik. 8. L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során

találkozott a Barguzinban eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal háborúzott. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini Petrovics-legendákról. 9. Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett, titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű verseit. E verseket két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott – Álmok – című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében. Címe:Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor, aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak, Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt. Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr. Kún Ferenc. 10. 1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői máshol kezdik az ásatásokat. 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28 sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának koporsója is. Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt helytől –, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics Petrovics hamvai kerültek elő. 11. A feltárást végző négy antropológus – Dr. Kiszely István, az amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij Burajev – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet. Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során gyűjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzőkönyvbe foglalják: szakemberekként teljes meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor hamvai kerültek elő! 12. A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés, stb. A kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a valószínűsége, hogy

ne a Petőfi Sándor hamvait találták volna meg, gyakorlatilag nulla. Mindent összevetve: Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petőfi Sándor hamvai kerültek volna elő, hanem egy zsidó nő csontváza, a Magyar Tudományos Akadémia akkor is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erőkkel folytatni a kutatást. Hiszen az ismert előzmények után ahhoz nem férhetett kétség, hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltűnt és azóta sehonnan elő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő. *** Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy élő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő leszármazottaival. *** A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben kételkedik, ma már az MTA-nak kell bizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petőfi Sándor hamvai kerültek elő. A huszonkét éves tétlenségnek Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásra költenek, kiemelik Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt. Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy. Budapest, 2013. február 16-17. A Magyarok Világszövetségének Petőfi Sándor Bizottsága

41

házunk tája

A „törpe-fejűek” Ezt a Karinthy-féle Ady-utánzatot választottam címnek, amikor a lenti szöveghez hozzákezdtem. Az olvasó, ha időt szán e pár sor elolvasására, majd rájön, hogy miért. Az utóbbi két esztendőben, egészen a mai napig, 319 (319) antiszemita, a zsidóság ellen táplált gyűlölettel teli, magyar nyelvű e-mail üzenet futott be hozzám. A legtöbb egy bizonyos, magát hazafinak minősítő K. Józsi bácsi jóvoltából, aki München környékéről küldi tovább Hírfutár-nak nevezett szócsövén keresztül a hozzá beérkezett üzeneteket, nem törődve azzal, hogy ezek mit tartalmaznak. De Józsi bácsi üzenetein kívül jött már gyűlölködés másoktól is. Mert habár a gyűlölködés nem kizárólagosan magyar átok, annyit azért elmondhatunk magunkról, hogy a gyűlölködők rangsorában az elsők közé tartozunk. Egy ideig reagáltam egyik-másik gyűlölködő üzenetre de aztán, jobbára barátaim tanácsára, felhagytam vele. És helyesen, mert, mint barátaim mondták, akiknek tollából gyűlölet fröcsög, azokkal nem érdemes szót váltani, azok javíthatatlanok. És most sem hozzájuk fordulok, amikor megint felveszem a tollat, hanem néhány itt Svédországban és másfelé élő honfitárshoz, akikről tudom, vagy feltételezem, hogy nem táplálnak gyűlöletet senkivel szemben. Én magam gyűlöletet nem táplálok, legfeljebb megvetem azt aki erre rászolgál. Nos, miért, kérdezhetném magamtól, miért teszed, hiszen egyszer már megfogadtad, nem törődsz az ilyesmivel? A barátaim, akiknek egyszer már sikerült meggyőzni engem arról, hogy érdektelen a kommentár, és hiábavaló, gondolom most is hasonló álláspontot foglalnának el, ha egyáltalán törődnének azzal, hogy én mivel is foglalkozom. De úgy látom, hogy most mégis eljött az alkalom, ismét szólalnom kell, mert a legutóbbi üzenet, azon kívül, hogy ugyanolyan véresszájúan antiszemita, mint a többi, egyfajta szent földet gyaláz. Mégpedig a poétika szent földjét, azt ahol Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, József Attila és sok, sok más, költői tehetséggel megáldott irodalmár ültetett sok ezer nemes fát, és megmutatta, hogy nyelvünk milyen csodákra képes. Ebbe, a versektől, strófáktól, énekektől, nemes gondolatoktól visszhangzó, sűrű erdőbe lopódzott be egy gyűlölködő senki, ennek az erdőnek szent talajába ürítette méregét, abba a talajba, amelynek egyik sarkában picinyke magam is meghúzódik, mert olykor bennem is hasonló húrok pendülnek, mint a nagyokban pendültek, akik e szent földbe a legtöbb fát ültették. Erre, ettől a gyűlölködőtől elkövetett szentségtörésre reagálok ezzel a néhány sorral, őt mutatom be a magam módján, mint a mai Magyarország egyik, sajna, egyre nagyobb teret hódító rákfenéjének hordozóját. Róla és a Földön kiszabott rövid idejét gyűlölködésben letöltő, többi költőcskékről szólnak e sorok. De a velük egy követ fújó, szinte mérhetetlen kisebbségi érzéstől szenvedő, törpefejű hasonszőrűekről is, akik a magyar nép és a magyar kultúra közelgő megsemmisülését jósolják meg nap, mint nap. Ezek nem tudnak, vagy nem akarnak erőt meríteni a

42

magyarság több mint ezer éves fennállásából, nyelvünk és kultúránk megdönthetetlen erejéből, amely átsegített minket a tatárjáráson, a török időkön, a Habsburg, a náci német és a szovjet elnyomatáson, és átsegítette az elcsatolt területeken élő honfitársainkat is, akik kisebb megszakításokkal 1920 óta élnek idegen népek elnyomatása alatt. Ezek a törpefejűek, akik közé ez a tehetségtelen költőcske is tartozik, mindebből a történelmi igazságból úgy látszik, nem tudnak, vagy nem akarnak erőt meríteni. Ehelyett rendületlenül jövendölik a magyarság közelgő pusztulását. És ennek a megjövendölt pusztulásnak okozói és végrehajtói szerintük nem a román, a szlovák, a szerb és az ukrán nacionalizmus, tehát nem azok, akik évtizedek óta uszítanak a magyarság ellen, akik Trianont, és a Benes dekrétumot helyeslik és ezt magyarellenes kitörésekkel fémjelzik szinte naponta. Számukra nem ezek az ellenségek, hanem a zsidók, akiket egyszer maga a törvény szolgáltatott ki nekik, mint szabad prédát. Ők azt az időt, azt a törvényt kívánják vissza, annak visszatérte lebeg előttük, mint valami Hetedik Mennyország. Nos, tisztelt olvasó, kinyitom „JJ Suttogó” ketrecének ajtaját, legalábbis annyira, hogy egy vagy két kínrímekkel megtűzdelt strófa kiférjen rajta. Ebből a fércmunkából ennyi is elég, hiszen így is látható, hogy ki is ez, a Szebb Magyar Jövő maga csinálta beharangozója, aki magasztos tisztsége ellenére sem meri a nevét elárulni. Mielőtt azonban rá kerülne a sor, és mivel a sorrend csakis ez lehet, egy neves, gerinces és tehetséges tollforgató szavait is átadom Önnek. Kérem, vesse össze a két mondanivalót, a két stílust és a két nézetet, aztán gondolkodjon el rajtuk. Neufeld Róbert Stockholm Így lehet csak eltörölni Tekints el most attól, hogy ki szavait hallod, Tudom én, ha Magyar vagy, te is épp ezt vallod. Legszörnyűbb büntetés ez, mit ránk mérhetett Isten, Zsidó átok szállt hazánkra, övéké már minden, Vizünk, földünk, temetőink, gyermekeink, szeretőink, Már mind az övék, ami Magyar, itt az idő, eljött hamar. Magyarságunk égi áldás, ekként kell viselni, A hangzatos nagy szavakat, most tettre kell cserélni. Ezt kell tenned, odaállni, vagy térdelj le a földre, Engedd, tűrd, hogy nemzetedet, idegen úr törje, Harcolj büszkén, bátorsággal, ahogy hozzád méltó, Vagy csörgesd tovább örök láncod, ha rád kerül a béklyó. ….......................... Hova hátra, hova vissza, milyen jelre vártok? Egyszer kell csak odaállni, és ha mind oda is álltok, Úgy söpritek ki a mocskot, mint nyári szél a pelyvát, Így lehet csak eltörölni, nemzetünk nagy átkát. JJ. Suttogó

házunk tája

Márai Sándor 1945-ben (!) írta Naplójába a következőket: Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak azért, hogy a zsákmányt kiegészítsék, még néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen egyszerűen nem háríthatja el magáról a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülhetnek. Csak egyről nem beszélnek a parasztok, a nagyságosok és a méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakósai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhizlaldákba zárták őket, onnan nyolcvanjával, leplombált vagonokba préselték - gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen ezt a nyomorult tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett. Húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás! S végül az auschwitzi, olmützi Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen beoltották betegségekkel... Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállásolástól, és féltik a „zabrálóktól” a lisztet, a fehérneműt. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint „keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban. Egyszerűen azért, mert „keresztény magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fenn-

hordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy „úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül. Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.

Nemzedékek Elgondolkodtató kis tanmese a SE-SE (se egyetemista, se dolgozó) nemzedéknek. Roskadásig tömött buszon, feltételezhetően egyetemista srác nem sajnálta az időt, hogy magyarázza a mellette ülő idős úrnak, miért nem képes megérteni az idősebb nemzedék a fiatalokat. - Maguk más, majdnem primitív világban születtek és nőttek fel! - mondta elég hangosan, hogy mindenki jól hallja. - Mi, mai fiatalok az Internet, a tévé, a számítógépek, a szuperszonikus repülők, az űrutazások, a Holdon járó ember korában nőttünk föl. Űrszondáink a Marson járnak, atom hajtotta hajóink, villanyárammal és hidrogénnel járó autóink, szinte fénysebességgel számoló számítógépeink vannak. Sőt…

Kis csend után az idős ember így felelt : - Igazad van, fiatalember, nekünk mindez nem volt meg, amikor fiatalok voltunk, következésképpen: feltaláltuk ezet! És most mondd meg nekem, te kis hülye ifjonc, TE mit készítesz a következő nemzedéknek?!

Buszrengető tapsot kapott.

43

osloi oldal 2013. jan.1. – márc. 15. *** A Norvég Magyar Egyesület (NUFO) január 13-án tartotta szokásos újév utáni családi estjét. Rövid mûsor után gulyásvacsorára, majd tombolasorsolásra került sor. A nagy létszámban megjelent vendégseregben egyaránt találhattunk fiatalokat, időseket, magyarokat és norvégokat. *** Január 21-én vetített képes sí-est volt a magyar nagykövetségen Oslóban. Norvégia – úgy tudjuk - a sízés őshazája, itt az a különc, aki nem szereti a sísportot. Magyarországon a feltételek jóval mostohábbak, magashegységeinket elveszítettük, mégis közel fél millióan hódolnak e remek sportágnak. A téli szezon derekán vetített képekkel kísért beszélgetést tartunk a sí-élményekről és a norvégiai lehetőségekről. A nagykövet (vizsgázott sí-oktató) bevezetője után Fey Zsuzsa, a kiváló tájfutó és sí-tájfutó, a Skiforeningen Marka-önkéntese, ismerteti a Skiforeningen szolgáltatásait és ad tanácsokat a norvégiai sí-idény minél jobb kihasználására. Forralt bor és forró tea várja a hidegből érkezőket! “A régészet tanúsága szerint a sít feltehetőleg a finn-ugor népek találták fel. Az eurázsiai földrész északi részén már 3-4 ezer évvel ezelőtt széles, ellipszis alakú, lábra erősíthető deszkákat használtak a havon történő helyváltoztatás megkönnyítésére. Skandináviából és Grönlandról számos ilyen eszköz maradt fönn, és feljegyzések szerint a XVII. században az akkor világhatalomnak minősülő svédek háborúikban is sikerrel használták. Világhódító útjára a sísport az 1890es évek elején a neves norvég sarkkutató, F. Nansen „Auf Schneeschuhen durch Grönland” címen norvégból fordított munkája nyomán indult el. Első magyarországi megjelenése azonban jóval korábbi, a Regélő című lap szerint 1837. januárjában megjelent Pesten egy bergeni fiatalember, Ernst Mensen, hogy a norvég csuszákon hússzor körbefussa a vásárpiacot.” (Részlet Jeszenszky Géza: A magyar sísport vázlatos története c. munkájából.) *** Csincsele hírek A norvégiai Magyarok Baráti Köre (MBK) szervezésében működő Csincsele gyermekcsoport 2013. január 26-án tartotta idei elsô foglalkozását az oslói Thaulow óvodában. Ezt követôen február 16-án volt egy nagyon vidám összejövetelük. Az ott készült fényképek megtekinthetôk az MBK honlapján http://www.mbknorvegia.no/2013/02/kepek-2013-februar-16i-foglalkozasrol.html A legközelebbi, húsvét elôtti találkozóra március 23-án 11 órakor került sor. Ez állt a meghívóban: ”Ez alkalommal a hagyományos, évszakokhoz, ünnepekhez és szokásokhoz kötődő programunk keretében a húsvéti szokásokat elevenítjük fel sok-sok énekkel, mondókával, játékkal, tojásfestéssel és locsolkodással. A tojásfestéshez hozzon

44

mindenki magával főtt tojást, egy régi harisnyát, cérnát, ollót és hagymalevelet.” A havi kétszeri, szombat délelőtti foglalkozásokat Karácsony Tünde és Wollner Mária pedagógusok tartják. *** 2013. február 1-jén Jeszenszky Géza, Magyarország nagykövete Stark Tamás történész elôadására invitálta az érdeklôdôket. A ”Magyar kényszermunkások a Szovjetunióban, 1943-1956" címû programot korabeli híradók és fényképek vetítésével kísérte. A magyarul nem vagy kevéssé értő családtagok, barátok számára Jeszenszky Géza nagykövet az előadás előtt angol nyelven összefoglalta Magyarország háborúba lépésének okait és következményeit. *** Február 2-án a szokásos farsangi bál helyett Nosztalgia bulit tartott az norvégiai Magyarok Baráti Köre (MBK). Az estrôl Juhász Gyula készített beszámolót, ebbôl idézünk két rövid szakaszt (a teljes cikk az MBK Híradó internetes oldalán olvasható http://www.mbk-norvegia.no/search/label/%C3% 9Ajs%C3%A1g-M) “Nincsenek félig kész produkciók, mindent csak teljes erőbedobással szabad csinálni. Ha nem így viszonyulsz a feladathoz, a félmunka visszaüt. Az egyesület vezetői született szervezők, olyan szervezők, akiknek a tagsággal való kommunikáció a vérükben van. Ez az illetékesség és otthonosság sugárzik róluk a rendezvényeken, és sugárzott ezen a fagyos oslói szombat estén is.” ”Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság nagykövete is meglátogatta a rendezvényt, és szokásos fanyar humorával közölte, hogy tulajdonképpen majdnem ő az egyetlen, aki korhű jelmezben jelent meg. Ezt az állítását azzal magyarázta, hogy a 60-as, 70-es években a budapesti Ifjúsági Parkba, a különböző egyetemi klubokba, és szinte minden zenés szórakozóhelyre csak öltönyben és nyakkendőben lehetett bemenni.” (Juhász Gyula) *** Február elején a magyarországi Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége húsz tagú küldöttsége vett részt a Norvég Pénzügyi Mechanizmus által támogatott oslói önkormányzati konferencián. A hivatalos programok után rövid szabadidejükben Oslo nevezetességeivel ismerkedtek, majd meglátogatták a magyar nagykövetségen az Ághegy VIII. kötetének bemutatóját.

osloi oldal *** Február 6-án volt a magyar nagykövetségen az Ághegy VIII. kötetének bemutatója. A szépszámú megjelentnek Dr. Borka László ismertette a többszáz oldalas kiadványt. A norvégiai vonatkozású anyagok alkotóival (Bendes Rita, Borka László, Buday Károly, Jeszenszky Géza, Karádi Éva Henrietta, Kunszenti Ágnes, Sárfi István) Kovács Ferenc szerkesztôhelyettes beszélgetett.

Egy Løffler Ervinrôl (1922-2012) készült kisfilm levetítésével emlékeztünk a Pro Cultura Hungarica díjas szobrászművészre, az Ághegy rendszeres alkotójára. Az Ághegy és a Magyar Liget mûködtetésében végzett odaadó munkájáért Oklevél elismerésben részesült Dr. Borka László, Dr. Kunszenti Ágnes és Nádasdy-Farkas Irén munkatársunk. *** Kelemen Zoltán rendszeresen meghívja, bíztatja, csábítja a labdára érzékeny HUNNOR-olvasókat egy-egy jó kis mozgásra, focira. Így február 10-én és március 10-én is találkoztak. *** Fey Zsuzsa idén kezdett rendszeres túrázást szervezni a síkedvelôknek. A január 26-ai túraprogramot február 10-én, 16 -án és 23-án is megismételték. *** Február 24-én, a Történelmi Filmklub 4. estjén Magyarország Nagykövetsége fogadta a Norvégiában tartózkodó magyarokat. Kovács Ferenc, a Filmklub vezetője részletek bemutatásával vette sorra a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájáról hírt adó dokumentumfilmeket, valamint rövid elôadást tartott az öt részes Pergôtûz és a huszonöt részes Krónika c., Sára Sándor által rendezett filmek kapcsán a magyar dokumentumfilmes hagyományokról. A filmbejátszások után Jeszenszky Géza történész válaszolt az est során felmerült kérdésekre. Egy rövid részletet ragadunk csak ki: “1941. június 26-án – a máig felderítetlen hátterű kassai bombázás megtorlásaként – csatlakoztunk a náci Németország Szovjetunió elleni háborújához – nehogy a várt német győzelem után Hitler visszavegye a két bécsi döntésben nekünk visszaadott területeket, megjutalmazva a már jelentős erőkkel a németek oldalán harcoló Romániát és Szlovákiát. A németek – Moszkva alatti megállításuk után – 1942-ben követelték a teljes magyar haderő bevetését, végül beletörődtek, hogy csak annak a fele, a 2. magyar hadsereg ment ki a frontra, majd védte az arcvonalat a Don folyó nagy kanyarjában. A sztálingrádi szovjet offenzívával egyidejűleg indult meg az amerikai haditechnikával már bőségesen ellátott és nagy túlerőt képező szovjet erők támadása a magyarok által tartott frontszakasz ellen. A 210 ezer fős hadseregből 1943 január–február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült. A túlélők szóbeli visszaemlékezéseire épül a „Pergőtűz” című, az 1970-es évek végén megkezdett dokumentumfilm-sorozat.” *** Az alábbi meghívóban egy nagyszerû, magyar vonatkozású oslói rendezvényrôl értesültünk.Vörös Tamás kulturális kapcsolatokért is felelős első beosztott diplomata feladatait messze felülmúló szervezô munkája nélkül nem jöhetett volna létre az alábbi rendezvénysorozaton a magyar részvétel: “Magyarország Nagykövetsége tisztelettel meghívja Önt a Norvég Műfordítók Egyesülete „Lefordított napok” c. rendezvényének magyar vonatkozású eseményeire, amelyeket nagykövetségünk is támogat. 2013. február 28., csütörtök, 11.30-12.00: Szávai Géza író Székely Jeruzsálem c. regényét Kemény Kari Erzsébet műfordító, valamint a szerző mutatja be a norvégiai közönségnek. Helyszín: Litteraturhuset, Wergelands Terem (Wergelandsveien 29, 0167 Oslo) 2013. március 2., szombat, 13.00-14.45: a European Literature Slam keretében 8 ország 9 szerzőjének rövid műveit

45

oslói oldal

olvassa fel Elisabeth Dahl színművész; konferanszié: Marte Spurkland. Magyar részről két szerző két műve hangzik el Ingvild Holvik norvég műfordításában: Szávai Géza: Egy kutya, illetve Cserna Szabó András: A turista Szindbáddal álmodik c. novellái. Helyszín: Litteraturhuset, Wergelands Terem (Wergelandsveien 29, 0167 Oslo) 2013. március 2., szombat, 18 óra: Szávai Ilona, a Pont Kiadó vezetője bemutatja Szávai Géza és Kovács katáng Ferenc irodalmi alkotói tevékenységét Magyarország Nagykövetségén (Sophus Lies gate 3) További információk: http://oversattedager.no/” *** A Norvégiai Magyarok Baráti Köre márc. 15-ei ünnepségén ”Feleségek felesége” címmel Patka Heléna mûsorát láthatta a közönség. Kerényi Ferenc Júlia c. monodrámáját Patka Heléna írta színpadra. Petôfi Sándor hangja Kaszás Attila volt felvételrôl. Rendezte Dvorák László. Az elôadásról az alábbiak olvashatók a budapesti Komédium Színház bemutatója kapcsán: ”Patka Heléna Szendrey Júlia bőrébe bújva idézi fel Petőfi halhatatlan alakját. Júlia és Petőfi szerelmének különböző állomásai – az atyai tiltás ellenére megkötött esküvő és a koltói mézeshetek – mellett az 1848as események és a márciusi forradalom történései is megelevenednek az est során. Júlia naplójegyzetei, levelezése és Petőfi Sándor néhány költeménye segítségével próbáljuk felidézni Szendrey Júlia életének azon szakaszát,

46

amely Petőfihez, illetve a költő halála után az emlékéhez kapcsolódik. A darab létrejöttéhez segítségül szolgált Kerényi Ferenc Júlia című színműve is. Mi vigasztalhatja azt, ki kedvesét elveszti? Mi a nőt, ki férjét temeti el, kivel eggyé olvadtnak hitte saját életét, kiért boldogságát, mindenét oly örömest feláldozta volna, mert hiszen ő több volt magában, mint a mindenség nélküle.”

Az Ághegy VIII. kötetének bemutatója az oslói Magyar Nagykövetségen Nagykövet Úr, kedves vendégek. Mondanivalómban lesz két köszönet és három jó hír. Az első köszönet Nagykövet Úrnak szól. Hálásak vagyunk mindannyian, hogy helyet kapunk ilyen kulturális tevékenységhez, mint ez a mai. Nagy segítség, nagy lehetőség a számunkra. Többször lehettünk itt az elmúlt egy évben, mint az előző ötven évben összesen. A második köszönet Kovács Ferinek szól, hogy fáradságot nem kímélve dolgozik a magyar irodalom érdekében s bábája az Ághegy új, VIII. kötetének is. A három jó hír közül az első É. Kiss Katalin Széchenyi díjas nyelvész professzorasszony előadása volt tavaly nyáron. Az előadás címe ez volt: “A magyar nyelv múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Finnugor nyelv-e? Romlik-e? Fennmarad-e?” Olyan dolgokat hallottunk tőle, amiket egy nyelvésztől nem vártunk. Romlike a magyar nyelv? Szegényebb lett-e a magyar nyelv? – tette fel a kérdést magának. Nem romlik! – nyugtatott meg bennünket az előadó. Ezt a romlást mindig, minden időben emlegették. A magyar nyelv nem romlik, hanem változik. Ahogy a világ változik, úgy követi a nyelv is. Új szavakkal gazdagodik. És ha a fiataloknak megvan a maguk nyelve, amit nagymama nem ért, az nem romlás, hanem bővülés. Nyelvünk robosztus. Nem kell féltenünk, a génjeinkben van. Mindezt nem én, hanem a professzorasszony mondta. Nekem ez nagyon jó hír volt. (Igy nézve a norvég nyelv is gazdag a sok tájnyelvével, dialektusával.) A második jó hir a Magyar szókincstár. Rokonértelmű szavak, szólások és ellentétek szótára c. kötet létezése. Kiss Gábor a főszerkesztője, és a Tinta könyvkiadónál jelent meg Budapesten. A kötet bemutatja nyelvünk gazdagságát. Ahol ilyen könyvet adnak ki, ott nagy baj nem lehet. A szinonímákat közli a könyv és azok ellentétét is. Például: Fantasztikus: A szónak megvan az eredeti értelme: abszurd, hihetetlen, irreális, kiagyalt, fantázia szülte, meghökkentő, groteszk. De ma már inkább dicsérő értelemben használják: Remek, pompás, tüneményes, mesés, mesébe illő, csodálatos, csodás, bámulatos, ragyogó, brilliáns, pazar, elsőrendű, kitűnő, nagyszerű, óriási, káprázatos, szédületes, lenyűgöző, kivételes, kolosszális, szuper, csúcs. Ismétlem: ahol ilyen könyvet adnak ki, ott a nyelvvel baj nem lehet. Ott szeretik a nyelvet, törődnek vele. A harmadik jó hír az, hogy megjelent az Ághegy VIII. kötete. Ha egy év alatt a kis skandináviai magyarság több száz oldalt tud produkálni, íráskedvvel, az írás örömével, akkor megint mondhatjuk, hogy nagy baj itt nem lehet a magyar nyelvünkkel. Már 5500 oldalnál tartunk. A kötetből kilógó sárga cédulák a norvégiai magyar szerzőket jelzik. 31 cédula = 31 munka. Személyekre lebontva ismertetem a ”mi” irásainkat: - Bendes Rita több helyen szerepel versekkel és egy litván népmese fordítása is van ebben a VIII. kötetben. - Sárfi István írt egy érdekes cikket a nagy magyar kalandorról, Garibaldi tábornokáról, Türr Istvánról, akinek hihetetlen karrierje, kalandos élete volt. Érdemes elolvasni. Jeszenszky Géza cikkének a címe Meghaladni a balsorsot. Kovács Ferenc neve sok helyen s z e re p e l : R ip o r to t o lv a s h a t u n k a magyarországi, távoktatási munkájáért kapott

kitüntetéséről, a magyar kultúra érdekében végzett tevékenységeiért adományozott Magyar Érdemrend Lovagkereszt oslói átadásáról. Ugyanitt olvasható dr. Vraukóné Lukács Ilona interjúja Kovács Ferenccel. - Stavangeri séták címmel novellát írt, beszámolt a 2012-es oslói Ibsen festiválról, megemlékezett a 100 éve született Róka Károly festőművészről, írt Jankovics Marcell filmművész oslói minikonferenciájáról, lefordította Arne Svingen: Egerek a válltáskában c. ifjúsági regény egy fejezetét, komoly áttekintést adott A norvég próza 50 éve címmel, és még néhány apróság… Karádi Éva Henrietta beszámolt Ferenc J. Réka festőművésznő olsói kiállításáról, mely az ő közreműködésével valósult me. Forró Tamás beszámolt a 2012-es matematikai Abel-díj oslói átadásáról, ahol az ünnepelt a budapesti Szemerédi Endre lehetett. Borka László bemutatta az Ághegy VII. Kötetét. Hulej Enikő evangélikus lelkész Gebauer Ernő festőművész hat egyházi tárgyú táblaképéről elmélkedett. A fetmények egy norvég kistelepülés templomának készültek.Vörös Tamás átadta a magyar Pro Cultura Hungarica díjat a 2012-ben elhunyt Löffler Ervin szobrászművész özvegyének, Tone Dragenek. Nagy Melinda festményei díszítik a kötetet. Bancsik Szabó Ágnes írt Cecilie Löveid Maria Quisling c. magyarra fordított drámájáról, s egy tanulmányt készített a Skandináv irodalmi hatások Magyarországon címmel. Tatár Sarolta egy Erling Kittelsen írást fordított le. Borka László írt arról, hogy hogyan figyelnek fel magyar kiadók norvég könyvekre, pl. Anna Holt krimijére, az 1222 címűre. „A könyv az amerikai Edwar Award díj jelöltje volt, az év 5 legjobb könyve között. Erre felfigyelt az Ulpius-ház kiadó és ki akarta adni. A fordítás hozzám került, s a könyv Karácsony előtt meg is jelent Budapesten. Egy másik amerikai díjra is jelölték ezt a könyvet, a Shamus Award-ra, ami a legjobb detektivkönyveknek jár.” Az Ághegyben rövid ismertető vezeti be Buday Károly őszi ihletésű művészfotóit. Ez volt hát a norvégiai magyarok hozzájárulása az új, VIII. Ághegy kötethez, s ezzel átadjuk az olvasóknak. Forgassák, olvassák, adják tovább, járjon kézről-kézre! S kapjanak kedvet mások is, írásaikkal, alkotásaikkal járuljanak hozzá a következő kötet létrehozásához. S végül innen kívánunk jó munkát, jó egészséget, további kitartást az Ághegy alapítójának, főszerkesztőjének, Tar Károlynak. Dr. Borka László Oslo, 2013. február

47

házunk tája

Nyugat-Európai Magyar Reformátusok a világhálón http://nyemrlsz.newlights.info Bevándorló magyarok az EU-ba Magyarnak lenni minőség és kiváltság! Mit teszünk magyarságunk megőrzésére ma az EU-nyújtotta keretek közt? Kétségtelen az anyanyelvi lelkigondozás és pezsgő egyházi élet közösségmegtartó ereje. Hogyan állunk ezekkel? Nyugat-Európa szerte a magyar egyházi élet mind karcsúbbá válásával szembesülünk. A kettős – úgymint nemzeti és vallási szórványhelyzetben fogyunk annak ellenére, hogy az EU feltételeknek megfelelően mind több szakmailag jól képzett kárpátmedencei magyar fiatallal töltődünk fel majd minden szinten az országainkba került honfitársainkkal. Ahhoz, hogy ezek a nemzet számára valamiképp megmaradjanak, volna olyan elképzelés, hogy a „magyar bevándorlók“ hozzánk is eljussanak. Ez viszont már ritkábban fordul elő. E nemzedéknek egyik gondja, hogy nem igényli - a számukra aligha vonzó - hagyományos magyar egyházi közösségeket és még kevésbbé illeszkedik bele a meglevő és (még) működő magyar klubbok légkörébe. Energiájukat felörli a mindennapok taposómalmában a nyelvi és egyéb nehézségek, valamint az exisztenciateremtés harca. Mindenképp kerülni szeretném az általánosítást, de az a benyomásom, hogy honfitársainknak gyakran hiányzik „otthonról“ a hagyományos vallási kötődés s igen ritkán jellemző rájuk a nemzeti öntudatban gyökerező hovatartozás. Ebben aligha külömböznek a többségi nemzet hasonló korú kortársaiktól, akik „itthon“ vannak. Ugyanakkor, az itteni magyar és református pásztor nélküli - mindinkább idősödő gyülekezetek - az anyagi ellehetetlenülés és mind nehezebb erőnléti kitartás távlatában nagyon igényelnék az anyanyelvi vallásgyakorlás megtartó és összefogó erejét. Mire jó a világháló? Mi, akik összmagyar távlatokban gondolkodva megkíséreljük tovább vinni az 1944-ben alakúlt Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) feladatait, most az európai nagy szétszórságban élő magyar reformátusok egyik örömteli megnyilvánulásáról szeretnénk hírt adni, amely esetleg segít az újonnan érkezők tájékoztatásában és elősegítheti magyar közösségeink megtalálását. A NyEMRLSz immár 17 éve jelent van a Világhálón

48

és jól szerkesztett honlapunk folyamatosan frissitve hírt ad nem csak közös szrvezeti megmozdulásainkról, de alkalmas korszerű egymással való kapcsolattartás lehetőségére, bloggal ill. levelezölistával rendelkezik. Mostani lapszemlénk kedvteremtés céllal készült, netán a tisztelt olvasónk átböngésné az egész honlapot. Krisztust magyarul hirdessük! A dolgunk Európában, hogy az anyanyelvi igehirdetés szolgálatát fenntartsuk. A NyEMRLSz-t néhai Ravasz László püspök, az Egyetemes Konvent lelkészi elnöke alapította és adott 1944-ben egyházjogi létjogosultságot http:// nyemrlsz.newlights.info/index.php? opon=com_content&view=article&id=72:tortenelmihatter&cat id=47:szolgalatunk&Itemid=28. A NyEMRLSz hűséges egyéni tagjain kivül a gyülekezeti törzsgárda ma Hollandia, München, Nürnberg, Páris ill. Prága és immár 8 éve az őshonos Felsőőr - ahová kétévenként – mintegy „bázisunkba“ folyamatosan ”hazatérünk”, de egyéni tagjainkkal kapcsolatunk van minden európai országban és Skandináviában. Találkozzunk Csákváron! Idei tanácskozásunkra 2013. július 18. csütörtök - Július 21. vasárnap kerül sor az ősi Csákvári Református Gyülekezet meghivására s arra a hálón lehet jelentkezni. Központi témánkat Globális református feladataink - Hosszútávú terepfelmérés a Magyar Szellemi Hazában szombaton július 20-án egésznapos symposium keretében dolgozzuk fel. Előadóink: Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, aki küldetésünk elvi alapjairól szól; Tőkéczki László történész egyetemi tanár, a Magyarországi Református Egyház világi főgondnoka, küldetésünk európai vetületeit egy hazai szemszögéből elemzi, majd Tóth Miklós Szolgálatunk titkára szól küldetésünk vetületeiről egy európai szemszögéből. Ezt követőleg Tőkés László atyánkfia, az Európa Parlament tagja előadását hallgatjuk meg A világszerte szétszórt magyar reformátusság jövője címmel. Ekképp emlékezünk a Magyar Református Világszövetség megalakulásának 75 éves jubileumára. A vasárnapi július 21. ünnepi úrvacsorás záróistentisztelet igehirdetője Erdélyi Géza nyug. felvidéki püspök, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata lelkészi elnöke. A trianoni emlékharangozás 2012. „tiltása“ kapcsán A NyEMRLSz szenzációt keltett a magyarországi történelmi egyházak vezetői elleni hivatalos tiltakozásával - úgymint a katolikus, a református és az evangélikus egyház püspökeik döntése ellen, akik elutasították a nemzeti összetartozás napjára tervezett harangozást. A párizsiak szervezte trianoni helyszíni megemlékezésen túl, ország-világ nyilvánossága előtt a honlapunkon is kinyilvánítottuk összetartozásunkat azokkal, akik még is harangoztak! Magyar ünnep Párizsban 2012. Nov. 4. Megalakulásának 85. évfordulóját ünnepelte a párizsi magyar református gyülekezet, közel kétszáz résztvevővel. Együtt hallgatták Isten Igéjét, az Ézsaiás próféta könyvéből: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” A vendégigehirdető Balog Zoltán, ref. lelk. az Emberi erőforrások minisztériumának minisztere volt. A párizsi magyar reformátusok közössége büszke első lelkipásztoruk, Nt. Kulifay Imre (1908-1986) hitbeli és szellemi örökségére, aki 2012. augusztusában post humus „helytállásért – magyar embermentő” oklevelet kapott a budapesti Holokauszt Emlékközponttól. Noha már 15 éve nincs állandó lelkipásztora a gyülekezetnek, vendéglelkészek hirdetik az Igét magyarul minden hónap első vasárnapján.

Előrelépés nemzetünk keresztyén egységét szolgálva A NyEMRLSz annakidején a Magyar Reformátusok 1996 -os III. Világtalálkozójára jelent meg a világhálón. Ez a stafétát hordozzuk ma is. Még a századforduló előtt 1998. szeptemberében a kárpátaljai Beregszászon, majd tavaly nyáron az ausztriai Felsőőrt tartott tanácskozásunkon foglalkoztunk a világháló adta kihívásokkal. ‘Az elektronika áldásival, a magyar ökumené göröngyös útján a felekezeti különbözőségeink ellenére, egyet előre léphetünk nemzetünk keresztyén egységét szolgálva’ állapítottuk meg elsőként a világháló egyházi alkalmazásárol. Utóbbi 2012. tanácskozásunk teljes anyaga bárki számára hozzáférhető a honlapunkon. Tájékoztatunk több mint 80 nyugat-európai magyarnyelvű protestáns istentiszteleti helyről és alkalomról. A teljesség kedvéért azokról is, akik a NyEMRLSz-hoz ugyan nem tartoznak, de a magyar protestáns lelki gondozásban rendszeresen részt vesznek. Az "egymást lássátok - halljátok" elv szerint gyülekezeti kiadványok is elérhetők, akár a meglevő honlapok kapcsolásával, akár a NyEMRLSz segítségével, a világhálóra kerülnek olyan kiadványok is, amelyeknek megfelelő műszaki felkészültség hiányában az Interneten egyelőre elérhetetlenek. Közvetlen kapcsolatot tartunk a Kárpát-medence református egyházi honlapokkal és a nagyvilágbeli magyar ajkú egyházi, sőt a nem protestáns honlapokkal is. Emlékképek, kordokumentumok idézik múltunkat - ezekböl a honlapunkra is került néhány. A hitben és a szolgálatban előttünk jártakra úgyszintén időrendi sorrendben emlékezünk, akiket már haza hivott Mennyei Atyánk Gondjainkról Óriási megosztottság között vajúdik a kárpátmedencei reformátusság és ezt a szerencsétlen helyzetet egyes nyugati magyar protestánsok kihasználták önös érdekeik elérésére. Annak ellenére, hogy az anyaországi hivatalos politikum ma már elvi lehetőséget biztosít a felzárkózásra és magyar egyházi berkekben is fennhangon jelentkezik a szórványgond kezelésére ill. megoldására vonatkozó igény szükségessége a történelmi egyházak vezetése egyelőre még nem vállalkozott a velünk való egyenes párbeszédre. Mind ez - az anyaországi egyelőre erőtlen szórványgondok megoldására irányuló kísérletekkel együtt – s a küzdőtér törékeny csemetéi a szórvány-gyülekezeteink - további peremre szorultságát eredményezik. A Magyarországi Református Egyház az ú.n. Generális Konvent szórványgondozási terve keretében megkereste ugyan egyes gyülekezeteinket, de képtelenség a szórványgondozására oda idönként odaküldött lelkészekkel, mintegy „berepülő pilótákkal“ rendszerbeli megoldást találni. A néhány istentiszteleti alkalomra odaküldött szolgálattevő mindenképp kiväló alkalom a gyülekezet találkozására, ám alapállásban nem oldja meg, sőt aligha járul hozzá a szórványgondok megfelelő kezeléséhez. S akkor még nem szóltunk arról, hogy e feladattal megbízott lelkészek „otthoni“ szolgálathelyén ill. közvetlen közelében is tucatni lelkész nélküli gyülekezet senyved. A szórványgondozás nem szerepel ugyan tantárgyként a lelkipásztorok theológiai alapképzésben, de a NyEMRLSz immár 7 évtizedes múltjával s e munka végzésével 1944. óta bizonyít. Egy ilyen tapasztalat és ahogy angolul mondják „learning by doing“ alapján – szives engedelemmel - önmagunkat – ‚képesítettnek’ tartanám a szórványgondok „szakterületén“. Ennek ellenére a hivatalosak eddig nem érdemesítettek tárgyalófélként elfogadni. Dr Békássy N Albert a NyEMRLSz világi elnöke

házunk tája

ÚJ

kéve AZ ÉSZAKI MAGYAR PROTESTÁNS GYÜLEKEZET LAPJA

Jól szerkesztett, szépen tördelt folyóirat a harmadik évtizedébe lépő folyóirat, amely északon élő magyarok ökumenikus fóruma. Az egyházi járulékot fizető tagok ingyenesen kapják. Olvassák Svédországban, Észtországban és Finnországban, Norvögiäban A legutóbbi számot Nyírő József emlékének szenteli a szerkesztő: Molnár Veress Pál. Takaró Pál író, irodalomtörténész göteborgi Körösi Csoma Sándor Művelődési Körben tartott előadásából közölt részlettel és a Székelyföldön eltemetetlen író, Most már jöhetsz, Jézuska című novellájával csaknem megtelik a lap. Orbán Viktor madridi beszédén kívül, amit a Remény és keresztény válasz a válságra című katolikus konferencián mondott, Újvári Tünde Tångagärde ötven éve címmel a Stockholmi Magyar Ökumenikus Önképzőkör tevékenységének összefoglalója jelentősebb írás. A Ljunby és a finnországi Tampere magyar gyülekezetének magyar gyermekiről készített fotósorozat, istentiszteleti naptár a 2013-as esztendőre, a 90 esztendős Szente Imrét és a 70 éves Tóth Károly Antalt köszöntő sorokon két oldalnyi halotti búcsúztató és megemlékezés, valamint három vers fért a 28 oldalas lapszámba. A valóban szenzációnak számító, Strängnäsi Dóm Mártírok Kápolnájában, negyedik alkalommal sorra került, Sass Kálmán érmihályfalvi református magyar vértanúpap emlékének szentelt koncertről közölt képes beszámoló egyetlen oldalt kapott. Ez a nemcsak Svédországban kiemelkedő esemény, ahol a Harmat László vezette Stockholmi Magyar Kamarakórus, Jánky Emese csellóművész és Pop-Muszka Gentilia hegedűművész, valamint a zongorakíséretet szolgáltató Both Bana szerepelt, sokkal nagyobb terjedelmet megért volna. Állítjuk ezt azért, mert mint az kiderül a svédországi magyar egyesületek idei műsortervéből, a szervezők nem gondolnak, meg sem próbálkoznak ilyen zenei műveltségünket is gyarapító előadásokkal, pedig íme, a svédországi magyarok számos magas műveltségű értelmiséget is tudhatnak maguk között, bevonásuk a magyar egyesületek művelődési életébe még várat magára. Az ökumenikus Önképzőkör tevékenységét felidéző írásból tudjuk meg, hogy egykor rögtönzött előadásokon Csokonai Karnyónéját, Szigligeti Liliomfiját is játszották táborukban, számos érdekes előadást tartottak neves emberek, a Szentkirályi Csaga által írt és rendezett Nagy sátoravatás című paródia pedig bizonyára érdekes előzménye volt, a szerző nemrégen bemutatott, svéd szerző regényéből dramatizált színházi előadásának. Az Új kévét lapozgatva azt is megállapíthatjuk, hogy szerkesztőjének munkatársai erősen megfogyatkoztak, a gyülekezetek életéről úgy tűnik nincs, aki írásban és fotókkal tudósítson. Örömmel látjuk viszont, hogy Szentiványi Gábor Magyarország stockholmi Nagykövete is besegített ebbe a lapszámba Londoni megemlékezés ezeréves államiságunkról - Skóciai Szent Margit segítségével című érdekes visszaemlékezésével. A folyóirat kitűnő képanyagát - bár ez jelzés nélkül maradt - minden bizonnyal a tiszteletes asszony hozzáértésének és dicséretes ügybuzgóságának köszönhetjük.

49

vidám oldal Miben hasonlít a hegyi pásztor és a sziklamászó? Mindkettő marhára vigyáz a hegyen. ** Mi lesz AZ ólomkatonából, ha átmegy rajta AZ úthenger? Lemezlovas. ** Miben hasonlít a láz és egy autó felrobbantása? Mindkettő jelzés a szervezettől. ** Ki a legvonzóbb férfi? Mágnes Miska. ** Mi történik, ha a Mikulás karambolozik? Szánja bánja. ** Melyik a legnyugodtabb harci kutya? A bambull. ** Mi a skizofrén kedvenc filmje? Én-ek AZ esőben. ** Hogy hívják István király parton kísértő szellemét? Party Vajkrém. ** Hogy nevezik azt, amikor valakiért tűzbe teszed a kezed? Értesülés. ** Mi lesz a sárkányból, ha elrontja a gyomrát? Tűzhányó. ** Mi különbség a fizetés és AZ alagút között? Az alagutat fúrjak, a fizetést faragják. Az alagútból ki lehet jönni, a fizetésből nem. ** Ki AZ? Kocsmában ül és se keze, se lába, se feje? Törzsvendég. ** Hogyan köszön a sebész? Kezét csonkolom. ** Hogyan köszön el a nőgyógyász ? Majd benézek még... ** Ki mondta először:Asszony kell a házba? Kőmíves Kelemen. ** Mit csináljon a föld nélküli paraszt? Vessen magára! ** Hogyan kezdődik a kannibál kupadöntő? Csak kóstolgatják egymást a csapatok.

50

Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben. - Szia vörös! - Te engem ne vörösözz le! - Miért, jobb lenne, ha lerókáználak? - Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni? - Én? Elszámolok háromig, és már alszom is. - Tényleg? Csak háromig? - Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is. - Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet? -Nem. Két ismeretlennel. - Miért nincs bástya a vonaton? - Mert a vonat nem vár. - Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot? - Hókusz, pók ússz! A tehén bonyolult állat.- De én megfejtem. Mi van a tömegsír felett? - Csapatszellem! Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből? - Mc Donalds. Miért van a méheknek királynőjük? - Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz. Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon? - Mert olyan hangszer nincs. Mi lesz abból, ha két busz összeütközik? - Két rombusz. Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik? - Mozog a szája. Milyen buli van az intenzív osztályon? - Eszméletlen! Miért nehéz a nőknek érző, törődő és jóképű férfit találniuk? - Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk. Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben. - Megmondaná aranyoskám, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt? - Borzasztó alakok maguk! Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza.

vidám oldal

Idegen nyelvre lefordíthatatlan viccek Előző munkahely: A HR-es kérdezi az új titkárnőt: - És mondja, az előző munkahelyén mennyi volt az évi fizetése? - ??? Nálunk az előző munkahelyemen nem dolgozott egy Évi sem! Margarin: Két egér beszélget a kamrában: - Rád fog esni a margarin! - Rámamargarin? Hogy kapta Benedek Elek a nevét? Anyukája reggel beszólt a kisfiának: - Benn vagy még az ágyban? - Benne, de kelek. Bevásárlás: - Pistike, szaladj le a boltba, hozzál egy kiló hurkát! De ne véreset! - DENEVÉRESET??? . Kérdés: - Miért nem gyűjt a darázs vasat? - ??? - Mert azt a MÉH csinálja

FAVICCEK Akarsz sokat keresni? - Igen. - Akkor jól elbújok. Hogy lehet 30 birkát hatvan felé zavarni? Az M3-ason Mi van, ha a sündisznó nem megy iskolába? Sünnap. Hogy hívják a cigány légitársaságot? KOLOMP AIR. Mi a biofajgyűlölet? -??? Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből? Ugrókötél Mivel játszik a cigánygyerek a sínek között? Az életével. Mi van az idegbeteg ló lábán? Pszichopata. Mennyi az ember átlagos alvásigénye? Csak még öt perc .. Mi kell a sörösládák cipeléséhez? Rekeszizom. Miért nem eszik a cigány reggel banánt? Mert az déligyümölcs. Ki követi el a legtöbb összeadási hibát? Az anyakönyvvezető. Milyen az arab lopakodó? Teve mamuszban. Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát? Röfben Hogy öltöznek az eszkimók? - ??? Nagyon gyorsan! Mit csinál a cigány, ha befejezi az iskolát? Átmegy egy másik építkezésre. Mi a cigány rémálma?- Munka közben üzemi balesetet szenvedni! - Milyen az orosz visszhang? - Alkohol!!! Hol? Hol? Hol? - Miből állapítható meg, hogy egy férfi álmatlanságban szenved?

- Három vagy négynaponta felébred. - Melyik a legjobb kutyakeverék? - A Pitbull és a Labrador keveréke, mert ha letépi a lábad, vissza is hozza! - Hogy szolmizálnak a részegek??? - MI-TI-SZO?! - Hogy hívják a cigány csigát? - Zsigabiga. - Mit kap a cigánygyerek karácsonyra? - A biciklidet! - Hogy hívják a búzamezőn verekedő parasztok sportját? - Tájbox! - Mikor lesz Magyarországnak atombombája? - Ha rádobják! - Mennyi a pálinka és az aszpirin összege? - 11, ugyanis a pálinka üt, az aszpirin meg hat.

SZÉKELYVICCEK Megszólítják az öreg székelyt a vásárban: - Magáé ez a borjú? - Nem. - feleli a székely bácsi - A tehenemé... Román közvélemény kutatók járják az erdélyi falvakat. Megkérdezik Gáspár bácsitól: – Mondja Gáspár bácsi! Most, hogy megint emelték a kenyér árát, milyen a közérzete? – Jó. – Egy kicsit bővebben! – Nem jó. Öreg székely a lányához: – Hol a vella, lányom? – A gereblye mellett, édesapám. – És a gereblye hol van? – A vella mellett. – Ej te szamár! Hát a vella meg a gereblye hol van? – Egymás mellett, édesapám. A székely fiú halkan kérdi az apjától: - Idesapám, mikor lesz nekem félcipőm? Az apja felhúzza az egyik szemöldökét, és csak annyit mond: - Akkor fiam, majd ha fél lábad lesz. A székely disznóvágásra készül: - Te bátyám! Tudod nálunk most lesz a disznóvágás… Nem tudnál kisegíteni? - Nagyon szívesen pajtás. Mi kéne? Kés? Fazék? - Nem. Disznó. – Mennyit kér ezért a birkáért? – Kilencezer lejt. – Hogy képes ily sokat kérni érte? Nem fél, hogy megveri az Isten? – Az ugyan nem, mert ha lefelé talál nézni, a kilencest hatosnak látja.

51

SKANDINÁVIA DICSÉRETE A

Kossuth Rádiónak állandó tudósítja van Svédországban, aki rendszeresen és igen színesen tájékoztatja a magyar rádió hallgatóit az északi országok mindenféle ügyes-bajos dolgairól, a politikától a közügyekig. Csak az itt élő magyarokról nem szól. Pedig hát volnánk itt szép számban és többen is olyanok, akik nem hoznak szégyent régi hazájukra és jeles képviselőink a svéd tudományos és kulturális életben. Legutóbb, évekkel vagy inkább évtizeddel ezelőtt, egy magyar nemzetiségű volt főpappal kapcsolatos botrányról számolt be, mert valószínűleg tudósításainak rengeteg más területe az itteni magyarok életénél érdekesebb témát kínál számára és minden bizonnyal a rádió szerkesztői számára is. Legutóbb például a szemétgyűjtés korszerű gyakorlatáról hallottunk tőle az otthoniak számára bizonyára tanulságos beszámolót. Erről jut eszembe, hogy az európaiabb életgyakorlathoz mennyi, de mennyi tanulni valója akadna még az otthoniaknak, ha erre odafigyelnének, ha volna erre szemük és idejük. Hogy a szemétgyűjtésnél maradjunk, a rádiótudósításba nem fért bele az itteni aprólékosan váloga-

tott szemétgyűjtés minden módja, amely hovatovább fejleszthető, és nagy odafigyeléssel fejlesztik is a svédek. Lundban, ebben a Malmőtől húsz kilométerre fekvő ősi diákvárosban például már külön gyűjtik az ételmaradékokat. A fedett szeméttárolókban külön műanyag tárolók állnak, ahova a háztartásba juttatott papírzacskókba gyűjtött élelmiszer maradékot dobjuk. Azért papírzacskóba, mert így könnyebben feldolgozható, a papír is felbomlik a biogázt termelő üzemben, a gázzal pedig a város zöldre festett autóbuszai közlekednek. Emlékszem annak a budapesti polgár értetlenkedő arckifejezésére, amikor megkérdeztem, mi lesz a kutyája járdájára pottyantott piszkával. Azt ajánlotta, törődjem a magam dolgával. Pontosan azt tettem, mert ugyancsak ügyelnem kellett, hogy hova lépek a pesti utcákon, amelynek tisztasága összehasonlíthatatlan a svédekével. Itt még a lakótelepek környékén, tágas mezőkön és árnyas ligeteken sűrűn elhelyezett fémdobozokat látni, a gazdik pedig kifordított műanyagzacskókba felszedik saját ebük piszkát és bedobják ezekbe a tárolókba. Itt ennek is felelőse van, aki nemrég nyilatkozta,

hogy százezres kisvárosunk évente ötven tonna kutyapiszkot gyűjt és ez is érdemes külön kezelni, mert többszörösen a közösség hasznára válik. A so kféle megszívlelendő és eltanulható svédországi gyakorlat nem alakulhatott volna ki az önkormányzat odafigyelése nélkül, de ami a legfontosabb, az emberek értő támogatása nélkül. Tanúsíthatom, hogy csupán szokás dolga külön gyűjteni a papírt, a karton neműt, a fehér és a zöld üveget, a fémhulladékot, a villanyégőket, az elemeket, a gyógyszereket, a műanyaghulladékot és az ételmaradékot. Egyféle felsőbbrendű ember teheti és teszi ezt saját anyagi haszna nélkül. Ezek a svédek belátják, hogy a közösségi munkának közösségi haszna van, nem csak magukra gondolnak, nem törtetnek csakis saját hasznukért, nem irigykednek, nem akarnak mindenáron mások kárára tehetősebbé válni, hisznek a közösségi boldogulásban, az összefogás sikerében.

Időjárásjelentés

Sokan

kérdezték már tőlem, hogy nem fázunk itt északon, nem vesz meg az isten hidege, miként bírjuk az itteni zord időt. Mindannyiszor örömmel mesélem, hogy szerencsémre a dél-svédországi időjárás kíméletes, olyan, mint maga a közélet, a politika, a mindennapok, az emberek közötti kapcsolatok, szóval az élet. Az átlagos évi hőmérséklet két fok. Ideérkezésem után csaknem másfél évtizedet kellett várnom ahhoz, hogy télen tartósan megmaradjon a hó. A kukákban márkás síléceket láttam, ezer kilométereket kellett utazni, hogy fenn északon, vagy a norvégiai hegyekben használhassák ezeket. Mindössze három-négy esztendeje marad meg egy -két hétre vagy hónapokra a hó, az itteni gyerekek eddig ritkán szánkázhattak, a hóemberépítés igazi csemege errefelé. A romániai Konstanca időjárásához hasonlíthatom az

52

ittenit, azzal a különbséggel, hogy a tenger vize sokkal hűvösebb, sohasem igazán alkalmas fürdésre. De láttam tengervízben méltóságteljes lebegő hattyút csibével, és ingyen halászhattam a hal gazdag tengerben. Az égbolt általában tiszta, magasságos és kék, a felhők a széljárásnak megfelelően gyorsan átrajzolják a bámulni való eget. Nyáron is kíméletes az időjárás, 25 foknál, a levegő tisztasága miatt forróbb a napsütés, mint Közép-Európában. Mindez az erre kanyarodó Golf-áramlatnak köszönhető. Svédország 2600 kilométernyi hosszúságban nyújtózik az északi sark felé, Norvégia úgyszintén, a dél-svédországi Malmőtől a svéd fővárosig hatszázötven kilométer hosszan aránylag sűrűbben helyezkednek el a helységek, kétezernyi kilométer hosszúságban gyéren lakott, az ország, a rénszarvasok és rokonaink a lappok hazája, és mindenütt „a természet lágy öle” fogadja a kíváncsi látogatót.

Svédország az emberi nyugodtság országa. Itt nem rázza anyádat emlegetve az úrnak mondott valójában a parasztnál parasztabb úrvezető, nem tolakszik eléd az autósorban, nem dudás rád, nem rázza öklét. Ebben az országban nem ismerik a káromkodást, legfentebb az ördögöt emlegetik szélsőségesebb esetekben. Ebben az országban számlálhatatlan módon, mindenféle elektronikus készülékekkel és felszereléssel ügyelnek a száj– és fogtisztaságra. Ezért nem vesznek szájukba mindenféle nemi szerveket jelentő szavakat sem, mint ezt magyar honban teszik, iskolai végzettségüktől, anyagi helyzetüktől, politikai, vallási és hovatartozásuktól függetlenül talpig értelmesnek tűnő férfiak, bájosra kozmetikált tündéri külsejű hölgyek és ezeknek a szavaknak az értelmét nem ismerő gyerekek.

E

bben az országban a türelem emberségünket, emberi tartásunkat meghatározó magatartásforma. A tolerancia olyan magas fokú, hogy eltűri a szélsőségeseket is, mert ők sem haladják meg a civilizált viselkedés szabályait. Felvonulnak a bőrfejűek, a melegek, a különféle pártok tagjai, csopor-

tosulva hirdetik elképzeléseiket a világról, a hétköznapi teendőkről, és nem vicsorognak rájuk azok, akik mást akarnak. Itt vörös csillagos, sarló-kalapácsos zászlókkal Marx és Engels képeivel jelentkeznek a kommunisták is, és nincs bántódásuk, mert nem az erőszak, hanem a demokrácia hitével és szabályai szerint megrendezett választásokon dől el, hogy mit akar a többség.

Itt

vallásszabadság van, az egyház nem is olyan régen különvált az államtól, dolga bármilyen felekezet képviseletében is a lélekgondozás, nem a csillogó külsőségekkel való megjelenés és szertartásvégzés a civil életben, az országos ünnepségeken. Feltehetően azért, mert egyik egyház áldása sem terjedhet ki az összlakosságra, a hit az ember belső ügye, sokféle haszna mellett velejárója, hogy többnyire megosztja az emberiséget. Itt, ha nagyritkán koldussal találkozik az ember, az nem idevaló. Távolról jött, gyakran éppen szülőföldünkről menekülő nincstelen. Svédország lakosainak bő egytizede más országokból érkezett. Az ország törvényei szerint, minden idők-

ben politikai és minden egyéb hovatartozásuk figyelmen kívül hagyásával befogadta az elnyomottakat, az üldözötteket. A gyarmatokról menekülteket éppen úgy, mint a legyőzött Németországból valókat, a magyar szabadságharcosokat, a vietnámi katonai szolgálatból szökötteket és a balkáni háborútól megrémülteket is.

Felsorolhatatlanul

sok mindent érdemes volna tanulnunk a svédektől. Mind, mind olyan dolgot, ami hiányzik az otthoniak életéből, magatartásukból, életvitelükből. Mindent, ami európaiabbá tehet bennünket. A magyarok közismert szorgalmával ezek a korszerű és legjobb emberi tulajdonságokat mutató ismérvek szemléletváltással elsajátíthatóak.

V

igyázó szemünket illene Svédországra vetnünk. Nekünk svédmagyaroknak pedig a legapróbb különbözések okát firtatva, segítenünk kell az otthoniakat a magyar élet jobbításában. Ez családi lapunk, a Magyar Liget tudatosan vállalt célja, olvasóinkkal közös nemes feladatunk. L.P.

Női fifika 53

SPORT

MŰKORSOLYÁZÓ REMÉNYSÉGÜNK Belgium, 2013.február 7

Belgiumban versenyeztem

A

Belga Királyi műkorcsolya Föderáció és a flamand műkorcsolya Szervezet Nieuw Olympia Turnhout támogatásával A BELGIUMI Turnhout jégpályáján 2013. január 31. és február 2. között nemzetközi versenyt rendezett, ahol a junior kategóriában három svéd lány is szerepelt. Honlapjukon rengeteg szép képet látni és beszámolókat: www.kempischijsstadion.be

T izenhat versenyző közül második helyen, az elsőtől mindössze két ponttal elmaradva, hibátlan gyakorlatot mutatott be, amelyre 28,58 pontot kapott a lundi Bengtsson T. Emma. Díja gyönyörű ezüstkupa.

A

háromnapos versenyről Emma, magyar tanárnője, Rónai Edit ösztönzésére, rövid, naplószerű beszámolót írt, amit teljes egészében közlünk, mert ezért is legalább annyira jár neki a dicséret, mint amikor dupla Axelt vagy Rittbergert ugrik négy és félperces látványos mutatványokkal gazdag kűrjében.

Így kezdődött: fölkeltünk olyan időben, mint ha kellett volna iskolába menni. Egy sajtos szendvicset ettem és egy pohárka kakaót. Utána lassan kezdtünk készülni az utazásra. Vonattal mentünk a repülőtérig. A repülővel egy és fél órát mentünk addig, amíg Brüsszelbe jutottunk. Ott várt egy taxi ránk és egyenesen a szállodáig vitt. A szálloda, ahol laktunk nagyon kicsi és édes volt, minden egy kicsit franciás volt és én azt szeretem. Nekünk legfölül volt szobánk, nehéz volt a sok lépcső, de nagyon szép volt ott, főleg az volt jó, hogy volt fürdő. A többit ebből a napból a korcsolyapályán töltöttem, mert volt három edzésem a verseny előtt. Mind a három edzés jól ment. Szerencsére a jég ott nagyon jó volt. Utána aludtam a jó puha ágyban. Édesanya és én fölébredünk, és nagyon finom reggelit ettünk. 75% a reggeliből valami csokis volt. Nekem nagyon jó, mert én imádom a csokit. A verseny közeledtével, amikor bemelegítettem, izgultam egy kicsit a jégen, mert az egyik ugrásnál minden próbálkozásnál elestem. Amikor reám került a sor, már nem izgultam. Az egész programom jól ment, és az ugrás is sikerült, amivel volt bajom a bemelegítésen. Én meg vagyok elégedve az egész programmal. Második lettem kb. huszonöt, különböző országból való versenyző közül. Díjam egy szép serleg, amit a sok szép érmeim közé tetem. Van már néhány díjam, mert hétéves koromtól versenyzek. A következő napon elbúcsúztunk a szállodától és a várostól. Visszaindultunk Svédországba. Ez egy szép emlék az életemből, mindig emlékezni fogok reá. Bengtsson T. Emma