RAFFAELLO
Kárpáti Zoltán Seres Eszter
RAFFAELLO Rajzok Budapesten
Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2013
Szerzők Kárpáti Zoltán (1–4. és 6. fejezet) Seres Eszter (5. és 7. fejezet)
A kiállítást rendezte Kárpáti Zoltán és Seres Eszter Vargyas Zsófia közreműködésével
Szerkesztő Kárpáti Zoltán
Kiállításszervezés Pablényi Ágnes
Olvasószerkesztő Borus Judit
Falszövegek Seres Eszter és Vargyas Zsófia
Kiadói koordináció Pablényi Ágnes
Grafikai arculat Megyeri Ágnes és Vidák Zsolt
Fényképek Józsa Dénes és Szesztay Csanád
Restaurátori munkák Mózer Erzsébet és Pankaszi István
Technikai vizsgálatok Fáy András
Technikai munkatársak Fehérváry László és Pataky Miklós
Fotójogok Kulcsár-Szabó Sára
A kiállítás az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával valósult meg.
Katalógus Kárpáti Zoltán Nyomtatás EPC Nyomda, Budapest Felelős kiadó Dr. Baán László, főigazgató ISBN 978-615-5304-19-4 © A szerzők, Szépművészeti Múzeum, Budapest 2013 A kötet Az eszmény diadala. Raffaello. Reneszánsz rajzok és metszetek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című, 2013. december 18. és 2014. március 30. között a budapesti Szépművészeti Múzeumban megrendezett kiállítás alkalmából jelent meg. A borítón Raffaello, Angyalfej (részlet, 77. kép)
Fotójogok © Städel Museum, Frankfurt am Main 83. kép © Galleria dell’Accademia, Velence 16. kép © Museum of Art, Cleveland 29. és 72. kép © Albertina, Bécs 32. és 35. kép © Devonshire Collection, Chatsworth 37. kép © Museo Horne, Firenze 80. kép © Réunion des Musées Nationaux, Párizs 3, 9, 15, 76, 78. és 81. kép © Photo Bridgeman Art Library, London 12. kép © Photo Fratelli Alinari, Firenze 75. kép © Photo Scala, Firenze 2, 10, 30, 43, 59, 60, 65, 66, 67, 69, 84. és 85. kép © The Ashmolean Museum, Oxford 7, 8, 14, 20, 31, 58, 61. és 68. kép © Royal Collection, Windsor 21, 34, 38, 42, 52. és 57. kép © Trustees of the British Museum, London 13, 16, 18, 22, 28, 33, 50, 62, 73. és 82. kép © valamennyi további fotó a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona.
Előszó Hét tanulmány
7 11
Katalógus
123
Függelék
133
Irodalom
137
A budapesti Szépművészeti Múzeum Raffaello-rajzai nem ismeretlenek a művészettörténészek számára. A kötetben szereplő hat rajza a 19. század óta jelen van a szakmai köztudatban, valamennyi modern œuvre- katalógusban és jelentősebb monográfiá ban megtalálhatók. Néhány lap szerzősége ugyanakkor régóta vitatott: Raffaellónak a perugiai Mária koronázása-oltárhoz szánt korai tollvázlata, Marcantonio Raimondi A betlehemi gyermek gyilkosság-rézmetszeté hez készült kompozíciótanulmánya, vagy a Sala di Costantino falképeinek egyik kandelláber tartó angyalával kapcsolatba hozott krétarajza hosszú ideje megosztja a szakér tőket. A Raffaello-rajzokkal kapcsolatos elképze léseket legutóbb Zentai Loránd a gyűjtemény közép-itáliai rajzait bemutató, 1998-ban rendezett kiállítás katalógusában foglalta össze. Ekkor elsősorban a festő születésének ötszázadik évfordulója alkalmából 1983-ban rendezett kiállítások és konferenciák eredményeire támaszkodott. Raffaello budapesti rajzairól azóta érdemben nem sok szó esett. A quincentenáriumi megemlékezés- so ro zatot követően a Raffaello iránti érdeklődés az ezredfordulón újabb len dületet
kapott. 2001 óta több kötetben folyamatosan jelenik meg a művész festményeinek új œuvre-katalógusa, míg 2003-ban a festővel kapcsolatos írásos források kriti kai megjegyzésekkel ellátott, kétkötetes korpusza látott napvilágot. 2004-ben a londoni National Gallery Raffaello korai időszakának, míg 2012-ben a párizsi Louvre és a madridi Prado a művész kései éveinek szentelt nagyszabású kiállítást. Emellett a Raffaellóval kapcsolatban álló, leginkább a festő korai éveit meghatározó kortársairól megjelent tanulmányok, kiállítási katalógusok és monográfiák is tovább árnyalták az életmű kapcsán korábban felmerült kérdéseket. A Raffaello és legközelebbi munkatársainak rajzaiból és metszeteiből rendezett budapesti tárlat kiváló alkalmat teremtett, hogy a festő hat budapesti rajza körül felmerült évtizedes problémákat ismét körüljárjuk. Az újabb publikációk mellett ösztönzést jelentett számunkra, hogy lehetőségünk nyílt a rajzok szisztematikus technikai vizsgálataira is. A rajzokról első alkalommal készültek infra (IR) és ultraviola (UV) felvételek: az előbbieken a megkopott és kifakult lapok közel eredeti állapotukban válhattak
8 tanulmányozhatóvá, míg az utóbbiak által feltárt, szabad szemmel kivehetetlen részletek a rajzok készülésének és rendeltetésének megértéséhez járultak hozzá. A fotótechnikai vizsgálatok során a rajzok UV-luminesz cens felvételei 366, az Esterházy Madonna UV-reflexiós felvételei 403, míg valamennyi IR-felvétel 1100–1200 nanométeren készült. A kiállítás előkészítése közben vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy a budapesti Raffaello-rajzok az elmúlt évtized szakirodalmának és az újonnan elvégzett technikai vizsgálatoknak a fényében újabb értelmezési lehetőségeket rejtenek magukban. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jelen kötetet mindössze Raffaello hat budapesti rajzára, és az Esterházy Madonna alárajzolásának tárgyalására szűkítjük. Mivel hat rajzon és egyetlen táblaképen keresztül Raffaello pályáját lehetetlen megrajzolni, az egyes műveket a festő életművét érintő egy-egy általánosabb probléma összefüggésében, hosszabb tanulmány keretében mutatjuk be. Raffaello első perugiai oltármegrendeléséhez, a Mária koronázása-oltárhoz szánt tollrajza így a festő pályakezdésének éveit döntően meghatározó két umbriai mester hez, Pietro Peruginóhoz és Bernardino Pintoricchióhoz fűződő viszonyának újragondolására nyújtott lehetőséget. Raffaello korai akttanulmánya, a Szent Jeromos pedig jól szemlélteti, miként konfrontálódott a Perugino-műhely mintakönyv-gyakorlata az alaktanulmányoknak azzal a 15–16. század fordulóján Firenzében meghonosodott újfajta megközelítésmódjával, melyet Leo nardo és Michelangelo rajzai testesítettek meg. Raffaello egyik legvitatottabb lapjának, A betlehemi gyermekgyilkossághoz készült tollrajzának kapcsán pedig a lap lehetséges
rendeltetése mellett a festő és Marcantonio Raimondi római metszetkiadói vállalkozásának kereteit próbáltuk tisztázni. A kötetben szereplő egyetlen festmény, a kisméretű Esterházy Madonna az alá rajzolása miatt került a kötetbe. A befejezetlen táblaképről első alkalommal készültek olyan jó minőségű IR-felvételek, melyeknek köszönhetően a kép teljes alárajzolása, és ezáltal Raffaello munkamódszere is alaposabban tanulmányozhatóvá vált. Raffaello az első római megbízásához, a Stanza della Segnatura Disputájának puttóihoz és egyik angyalához szánt tollvázlata kapcsán szó esik arról, miként kényszerült a festő a művei előkészítésének korábbi gyakorlatát a megnövekedett feladataihoz igazítani. A festő egyik legszebb all'antica stílusban megfogalmazott női aktja, az ezüstvesszővel megrajzolt Venus pedig jól illusztrálja Raffaello művészetének és a klasszikus antikvitásnak a szoros kapcsolatát, és bemutatja azt is, hogyan használta a festő újra a legkülönfélébb műveihez ugyanazokat a motívumokat. Végül a Sala di Costantino falképeinek egyik angyalához szánt kréta rajza nemcsak a művész római műhelyszervezetének, de a sajátkezűség ko rabeli megítélése és a modern stíluskritika eltérő szemléletmódjának bemutatására is lehetőséget teremtett. A kiállítás és a kötet nem születhetett volna meg kollégák és barátok közreműködése nélkül. Mindenekelőtt köszönettel tartozunk Vargyas Zsófiának a kiállítás előkészítésében nyújtott segítségéért. Elkötelezettségéért és az Esterházy Madonnához fűzött számos értékes megjegyzéséért hálá sak vagyunk Fáy Andrásnak, aki a rajzok és a táblakép technikai vizsgálatait végezte.
9 Pablényi Ágnes a kiállítás és a kötet körül felmerülő szervezési és adminisztrációs ter heket vette le a vállunkról. Köszönet illeti a Szépművészeti Múzeum valamennyi mun katársát, aki közreműködött a kiállítás és a kötet előkészítésében, közülük külön is meg kell említenünk Sallay Dórát, Sipos Kálmánt, Szőcs Miriamot, Tátrai Vilmost és Vécsey Axelt. A külföldi kollégák közül Achim Gnann (Bécs, Albertina), Oliver Hahn (Berlin, Bundesanstalt für
Materialforschung und -prüfung Arbeitsgruppe „Kunst- und Kulturgutanalyse”), Dagmar K orbacher (Berlin, Kupferstichkabinet), Claudia La Malfa (Róma, Interna tional University Uninettuno), Giorgio Marini (Firenze, Uffizi), C atherine Monbeig- Goguel (Párizs), Micaela Sambucco Hamoud (Fi renze, Biblioteca Nazionale Centrale), Nicolas Schwed (Párizs) és Carel van Tuyll van Serooskerken (Párizs, Musée de Louvre) közreműködését kell megköszönnünk.
HÉT TANULMÁNY
1
1
Raffaello Mária mennybemenetele
1503–1504 Toll és barna tinta, fekete kréta nyomok 158 × 193 mm Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1779
Mint a legtöbb olasz reneszánsz művész, Raffaello Santi (1483–1520) életéről is Gior gio Vasari (1511–1574) életrajzgyűjteménye, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (Le vite de' più eccellenti pittori, scultori ed architettori italiani, da Cimabue insino a' tempi nostri, a továbbiakban Életrajzok) a legfontosabb forrásunk.1 Kortársaihoz hasonlóan, Vasari számára is Raffaello tes tesítette meg a tökéletes művészt, így élet rajza nem mentes a fiatal festők okulására szolgáló toposzoktól és retorikai túlzások tól. Ennek ellenére a Raffaello műveiről, megrendeléseiről és patrónusairól írtak, kisebb kiegészítésektől és helyesbítésektől eltekintve, a mai napig helytállónak bi zonyultak.2 Míg Vasari a festő firenzei és római időszaká ról szo katlanul jól tájéko zott, neveltetéséről és korai műveiről csak szűkszavúan nyilatkozik. Raffaello római tartózkodását megelőző éveiből kevés írásos dokumentum maradt ránk. A festő születésének időpont ját is bi zonytalanság övezi: mindössze annyit tudunk, hogy 1483 húsvétján született az urbinói hercegség virágzó humanista köz pontjában, Urbinóban.3 Apja, Giovanni Santi (1435/40–1494), az udvari ember (cor
tegiano) jellegzetes típusát képviselte, aki a herceg, Guidobaldo da Montefeltro és hit vese, Elisabetta Gonzaga szolgálatában állt, és festőként az 1480–90-es években számos megbízást teljesített az udvar és a környező templomok számára.4 A korabeli gyakorlat szerint Raffaello az apja mellett, a családi műhelyben sajátította el a mesterség alap jait, további tanulmányairól azonban csak kevés támponttal rendelkezünk. Annyi biz tos csupán, hogy tizenegy éves volt, amikor elvesztette az apját, hat évvel később pedig már független mesterként (magister) említi egy szerződés.5 A közbeeső időszakot ho mály fedi.6 Vasari szerint, Raffaello apja, idővel felismerve, hogy nem taníthat többet a fiának, P ietro Perugino (1450 körül–1523) műhelyébe adta, ahol a tehetséges ifjú olyan tökéletesen sajátította el mestere stílusát, hogy ekkor készült művei alig különböztethetők meg annak eredeti al kotásaitól.7 Mindez azonban valószínűleg nem több a mesterét felülmúló csodagye rek Életrajzokban gyakran ismételt, antik eredetű toposzánál. Giovanni Santit már Vasari is „nem nagyon kiváló fes tő ként” jellemezte, aki a festményei nél na gyobb
14 ismertségre tett szert 23000 vers sza kos, Federico da Montefeltrót dicsőítő epikus költeményével.8 Perugino viszont a 15–16. század fordulójának legsike re sebb és leg termékenyebb festőjeként, Perugiában és Firenzében is prosperáló mű helyt veze tett, de Rómában a pápai kúria és a gazdag sienai bankár, Agostino Chigi számára is teljesített megbízásokat.9 Vasari így joggal gondolhatta, hogy Raffaello számára ide álisabb mester, mint a provinciális festőnek számító apa.10 Nehéz ugyanakkor fenntartások nélkül fo gad nunk Vasari beszámolóját, hiszen egyetlen forrás sem említi Raffaellót Peru gino tanítványai között.11 Első dokumentált megbízására, a Città di Castelló-i Tolentinói Szent Miklós koronázása-oltár megfesté sére, Evangelista di Pian di Meletóval (1460 körül–1549) együtt szerződött.12 Evangelista nemcsak kezesként működött közre az oltármeg rendelésben, de Raffa ello nagy korúvá válásáig feltehetően ő igazgatta a Santi-műhelyt is.13 Szoros kapcsolata apja korábbi munkatársával arra utal, hogy Raffaello apja 1494-es h alálát követően is a családi műhelyben maradt. Úgy tűnik, Giovanni Santi és műhelytársai lényegesen meghatározóbb szerepet játszottak Raffa ello képzésében, mint azt Vasari feltéte lezte. A kérdés, hogy apja halála után is az urbinói műhelyben maradt, vagy Perugino perugiai, illetve firenzei műhelyébe küldték tanulni, esetleg mindhárom helyen eltöltött valamennyi időt, máig megosztja a művész életrajzíróit.14 A Perugino és Raffaello között feltétele zett mester-tanítvány viszonyhoz, Vasari beszámolója mellett, mindenekelőtt a fia tal festő peruginesque művei szolgáltatták
15 az alapot. Ugyanakkor az idősebb mester hatása Raffaello legkorábbi művein csak kevéssé érvényesül. Ráadásul Perugino művészetét Raffaello már korábban, apja közvetítésével is megismerhette, hiszen 1488–1494 között mindkét festő dolgozott a fanói Santa Maria Nuova-templom oltá rain.15 Tovább bonyolítja a kérdést Raffaellónak a Città di Castelló-i San Domenico-templom Gavari-kápolnájába 1503-ban festett Keresztre feszítése (London, National Gallery) és az egy évvel később, 1504-ben Filippo Albizzini számára készült Mária eljegyzése (Milánó, Pinacoteca Brera).16 Az oltárok nem csu pán Perugino műveinek alapos ismeretéről
2
Raffaello Mária koronázása
1503–1504 Olaj, vászon, fatábláról áttéve 267 × 163 cm Róma, Pinacoteca Vaticana, 334 3
Raffaello Mária mennybemenetele 1503–1504 Toll és barna tinta 165 × 205 mm Párizs, Musée du Louvre, 3970
tanúskodnak, de felvetik annak a lehető ségét is, hogy Raffaello hozzáférhetett a Perugino-műhely rajzaihoz.17 Még sincs okunk azt feltételezni, hogy Raffaello még apja halála előtt, vagy nem sokkal azt követően, Perugino műhelyébe került, aminek a források teljes hiánya is ellentmond. Mivel Raffaello művészetében 1502– 1503 táján érvényesült legerősebben Perugino hatása, valószínűbb, hogy függet len mesterként állt kapcsolatban a festővel vagy a műhelyével.18 Másfelől a konzervatív urbinói művészi m iliő és megrendelők is arra ösztönözhették, hogy minél jobban igyekezzen elsajátíta ni sikeresebb pálya 19 társa stílusát.
16 A két festő útjai valójában alig keresz tezték egymást. Raffaello első ismert önálló munkája, a Tolentinói Szent Miklós koroná zása mellett Città di Castellóban további két oltár és egy körmeneti zászló (gonfa lone) k ötődik a nevéhez.20 Az Urbino és Pe rugia között félúton fekvő gazdag kisváros ugyan akkor kívül esett Perugino érdek körén. A művészeti életet Luca Signorelli (1450 körül–1523) uralta, aki öt oltárt festett a helyi arisztokrácia számára.21 Feltehetően Signorelli 1498-as távozása teremtett lehe tőséget arra, hogy a fiatal festő 1500–1504 között megbízásokra tegyen szert. 1503–1505 között, mialatt Raffaello Peru giában, Perugino főként Firenzében dolgo zott. Míg Perugiában Raffaello öt, Perugino egyetlen új oltármegrendeléshez sem jutott; perugiai mű helye ez idő alatt a korábbi megbízásait teljesítette.22 Feltehetően a vá rosban uralkodó poli tikai bizonytalanság késztette Peruginót arra, hogy 1502 októ bere és 1507 júniusa között Firenzébe tegye át a székhelyét, megnyitva az utat a fiatal festő előtt. A Mária koronázása volt Raffaello első perugiai oltármegrendelése, egyúttal az első olyan nagyszabású, komoly presztízsű megbízatása, melynek köszönhetően Peru gino vetélytársaként léphetett fel a városban [2. kép]. Az oltárt az Oddi család egyik te kintélyes nőtagja, Alessandra degli Oddi rendelte meg a San Francesco al Prato- templomban kialakított temetkezési kápol nájuk számára.23 Az Oddik Perugia egyik legbefolyásosabb családjának számítottak, miközben a rivális Baglionékkal folytatott, nemritkán véres utcai összecsapásokba tor kolló viszálykodásuk gyakran kényszerítette őket a város elhagyására.24 Így történt 1498-
4
Fotórekonstrukció az 1. és 3. képről 5
UV-felvétel az 1. képről
ban is, amikor lázadóknak nyilvánították és évekre száműzték őket; végül csak 1503ban, Cesare Borgia védelme alatt térhettek vissza néhány hónapra. Hatalmuk időleges megerősödése szolgáltathatta az alkalmat, hogy kápolnájukban az elmúlt év tizedek összetűzé seiben meggyilkolt családtagjaik emlékére oltárt állítsanak.25 Raffaello nemcsak a megrendelés rang jával lehetett tisztában, de azzal is, hogy a mű sikere esetén további patrónusok támogatását nyerheti el. Már az oltárkép elő készítésekor különös gonddal járt el: egyetlen korai művéhez sem maradt ránk annyi vázlata, mint a Mária koronázásához.26
18 6
IR-felvétel az 1. képről (részlet)
A gondosan kivitelezett, tiszta körvona lakkal megrajzolt, aprólékosan mo dellált budapesti lapot [1. kép] párdarabjával, a pá ri zsi Louvre egyik tollrajzával együtt az oltárhoz szánt modellónak tartják [3. kép].27 A modellók rendszerint az előkészítő munka végét dokumentálják, a buda pesti és a párizsi rajz azonban biztosan a korai szakaszából származik. Erre utal, hogy míg a budapesti rajzon Mária mennybemenetele látható, az oltáron végül Mária koronázása került megfestésre, de a képet megelőző alak- és részlettanulmányok is nagyobbrészt a megváltozott kompozícióhoz készültek. Raffaello hűen követte a festmények elő készítésének azt a Közép-Itáliában elterjedt
gyakorlatát, melyet később Vasari az Élet rajzokban az ideális módszerként mutatott be.28 A festő az első elképzelését (invenzio) előbb gyors vázlatokon (schizzi vagy primi pensieri) rögzítette, melynek részleteit alak, mozdulat- és drapériatanulmányok ( studii) során tisztázta, végül egyetlen, a teljes kom pozíciót részlete sen ki dolgozó rajzon, a modellón összegezte.29 Ez utóbbi elsősorban a megrendelő számára készült, hogy jóvá hagyhassa vagy változtatásokat kérhessen a festőtől, de a művész számára is lehetősé get nyújtott, hogy ellenőrizze elképzelésé nek helyességét. Hasonló szerepet játszottak azok a raj zok is, melyeket a szerződésekhez mellé
19 keltek.30 Az írásos megállapodást kiegészítő, általában egyszerű tollrajzok a modellókhoz hasonlóan a lehető legaprólékosabban igye keztek rögzíteni a kompozíciót, és festői hatásukat gyakran fedőfehérrel vagy a papír színezésével fokozták. Amikor a rajzokat a szerződéshez csatolták, kisméretűre hajto gatták őket. Így ma, hacsak a feliratuk nem árulkodik eredeti rendeltetésükről, több nyire a haj tásnyomok és rossz állapotuk alapján ismerhetünk rájuk. Ilyen határozott hajtásnyomok figyelhetők meg Raffaello budapesti és párizsi rajzán is. A mindkét lap közepén végigfutó, erőteljes függőleges hajtás az egyik legfontosabb bizonyítékunk arra, hogy a budapesti és a párizsi rajz ere detileg egyetlen lapot alkotott [4. kép].31
7
Raffaello Alaktanulmány
1503–1504 Ezüstvessző, fedőfehér, szürke alapozás 191 × 127 mm Oxford, Ashmolean Museum, 511a 8
Raffaello Alaktanulmány
1503–1504 Ezüstvessző, fedőfehér, szürke alapozás 189 × 126 mm Oxford, Ashmolean Museum, 511b
Egy további, a párizsi lap felső széle men tén húzódó vízszintes hajtásnyom pedig arra utal, hogy szétválasztása előtt a rajzot négyrét hajtották. Úgy tűnik, a budapesti és a párizsi rajz eredetileg az Oddi-koroná zásra kötött, mára elveszett szerződés részét képezte, és csak később vághatta ketté egy gyűjtő vagy műkereskedő, hogy a rajz két részét külön értékesítse; erre utal a lapok eltérő provenienciája is. A budapesti és a párizsi lap az egyedüli dokumentuma annak, hogy Raffaello ere detileg Mária mennybemenetelének meg festésére kaphatott megbízást. Ez az első ismert eset a pályája során, amikor a mű előkészítése közben változtatott a festmény témáján. Talán elégedetlen volt a Menny
21
9
Raffaello Mária a Gyermekkel, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal 1501–1503 Toll és barna tinta 288 × 266 mm Párizs, Musée du Louvre, 1395
bemenetel erőteljes szembenézetet hang súlyozó, statikus kompozíciójával, ezért javasolta patrónusainak a mozgalmasabb Koronázást. A Mária mennybemenetelét és a Mária koronázását egyesítő, ikonográfiailag szokat lan megoldás ugyanakkor biztosan igényelte az egyház jóváhagyását.32 A Mária koroná zása téma közel állhatott a kápolnát gon dozó ferencesekhez, és a Mária kultuszát ápoló szerzetesek intenciójára utal az is, hogy szemben a korabeli gyakorlattal, ahol Máriát rendszerint egy alacsonyabb felhőn ábrázolják, Raffaello oltárképén Krisztussal egy szintre került. Hasonlóan Raffaello számos korai rajzá hoz, a budapesti és a párizsi lap sajátkezű sége is vitatott. Kedvezőtlen megítélésükért mindenekelőtt a rossz állapotuk a felelős: mindkét lap felülete erősen megkopott, a tinta elhalványodott, így nemcsak a finom rajzi részletek, de kontúrjaik nagy része is elveszett. A budapesti lapról ké szült UV-felvételen előtűnő rajz könnyed, élénk karaktere ugyanakkor ellentmond annak a feltételezésnek, hogy Raffaello eredeti műve utáni másolattal állunk szemben [5. kép]. A művész közvetlenül tollal dolgozott a papírra, mindössze Mária alakjának főbb kontúrjait vázolta fel halványan szénnel vagy fekete krétával, valamint a mandorla körvonalaihoz használt körzőt [6. kép].33 Mindez nem utal másolatra, de amúgy is valószínűtlen, hogy egy húszas évei lege lején járó, első komolyabb meg bízásán dolgozó festő egy elvetett elképzeléséről másolat készüljön. A rajz rendeltetése is cáfolja ezt, hiszen feltehetően nem a festő műhelyében, hanem a szerződéshez csa tolva őrizték.
A festő umbriai időszakából csak ke vés tollrajzot ismerünk, ezért nehéz köz tük olyat találni, mellyel a budapesti lap közvetlenül összevethető lenne. Az Oddi- koronázás váz latai az előkészítő munka valamennyi fázisát reprezentálják és tech nikájuk is változatos.34 Raffaello zenélő angyalokhoz szánt, festőinasokról (garzoni) készült ezüstvessző alaktanulmányai közül kettő szinte pon tosan megegyezik a bu dapesti lap bal szélső angyalaival, eltérő technikájuk miatt azonban stilárisan nem összevethetők [7. és 8. kép].35 Az oltárhoz szánt két fennmaradt tollrajz pedig vázla tossága miatt mutat kevés párhuzamot a budapesti lappal.36 Hasonlóan aprólékosan kidolgozott mo dello legkorábban a Baglionék családi ká polnájába festett Sírbatétel (Róma, Galleria Borghese) előkészítő rajzai között maradt ránk.37 Bár a Baglione-sírbatételt az Oddi- koronázástól csak három év választja el, a budapesti rajz konzervatív, Peruginót idéző modorával szemben a Sírbatétel vázlatain már Michelangelo (1475–1564) rajzainak hatása érvényesül. A budapesti lap a párizsi Louvre valami vel korábbi, 1501–1503 táján készült Máriát a gyermek Jézussal, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal ábrázoló rajzához áll legkö zelebb [9. kép].38 Bár a párizsi rajz némileg oldottabb, a tiszta, kissé szögletes kontúrok, a szálkás árnyalóvonalak és a tollvonások visszafogott jellege Raffaello ezüstvessző rajzainak modorát idézik. Nem tudjuk, Raffaello mihez szánta a párizsi rajzot, de Szent Sebestyén és Szent Rókus szerepeltetése arra utal, hogy kap csolatban állt az 1499-es pestisjárvánnyal, így feltehetően egy Città di Castelló-i oltár
22 előtanulmánya lehetett. A rajz ugyanak kor biztosan későbbi Raffaello 1499-ben, ugyancsak a pestisjárvány elmúltával festett két körmeneti zászlójánál (Città di Castello, Pinacoteca Comunale), és időben közelebb áll az 1501–1502 tájára datált Solly Madonná hoz (Berlin, Gemäldegalerie) és előkészítő rajzaihoz.39 A párizsi lap kompozíciója Pe rugino 1490-es évek közepén festett Decem viri-oltárának (Róma, Pinacoteca Vaticana) hatását mutatja,40 az Oddi-koronázás pedig Raffaello egyik leginkább peruginesque mű ve.41 Ennek ellenére korábban a budapesti és a párizsi rajzzal kapcsolatban is felmerült Bernardino Pintoricchio (1452 körül–1513) neve.42 Perugino mellett Pintoricchio számított a környék legsikeresebb festőjének, aki az 1480–90-es években Rómában is számos rangos megbízáshoz jutott, így dolgozott a Sixtus-kápolna és a Borgia-lakosztály falké pein is. 1495-ben visszatért szülővárosába, és főként Perugiában és környékén teljesí tett megrendeléseket, ahol az arisztokrácia körében kiterjedt kapcsolatokkal ren del kezett. Pintoricchio 1502 júniusában írt alá szerződést a sienai katedrálishoz csatlakozó Piccolomini-könyvtár freskói nak elkészí té sére, melyhez 1502–1503 telén a fiatal Raffaello is készített rajzokat; ezek közül öt maradt ránk. Ugyanakkor, úgy tűnik, köz reműködése mindössze a falképek előkészí tésére korlátozódott, a megfestésükben már nem vett részt.43 Pintoricchio a sienai Piccolomini-könyv tár freskóival egy időben, 1502 végén kö tött szerződést az obszerváns szerzetesek frattai (ma Umbertide) Santa Maria della Pietà-temploma számára készülő oltár meg festésére [10. kép]. A párizsi Louvre két
23 10
Pintoricchio Mária koronázása
1502–1503 Olaj, fatábla, 233 × 165 cm Róma, Pinacoteca Vaticana, 40318
térdelő püspököt ábrázoló rajza arra utal, hogy Raffaello is közreműködött az oltár elkészítésében.44 Bár a frattai oltárszerződés Mária mennybemenetele megfestését írta elő, hasonlóan Raffaello Oddi-koronázásához, végül Mária koronázása került kivitelezésre. Ez az ikonográfiai változtatás felveti annak a lehetőségét, hogy Raffaello az Oddi-koro názáson még Pintoricchióval szoros együtt működésben kezdett dolgozni, és a két oltár előkészítése kezdetben együtt haladt.45 Fel tehetően az Oddi-koronázásnak a budapesti és a párizsi rajzok által dokumentált átala kulása ösztönözhette Pintoricchiót, hogy a frattai oltáron a tervezett Mária mennybe menetelétől eltérve végül Mária koronázása mellett döntsön. Szemben az Oddi-koronázással, a frattai oltár készülésének körülményei részletesen dokumentáltak: Pintoricchio és a műhelye 1502. december 17. és 1503. június 27. között dolgozott rajta.46 Raffaello és Pintoricchio kapcsolata 1502–1503 telén, a sienai freskók és a frattai oltár tervezésének idején volt a legszorosabb, ami egybevág az Oddi-koro názás elsősorban a megrendelő perugiai
visszatérése és az oltár stílusa alapján fel tételezett 1503 körüli kezdési időpontjával. Ezért valószínű, hogy Raffaello az oltármeg rendelést Pintoricchiónak kö szön heti, aki közeli kapcsolatban állt az Oddikkal is. Az sem kizárt, hogy eredetileg az idősebb pályatárs kapott megbízást az oltár megfes tésére, majd később a Sienában meg sza porodó kötelezettségei miatt mondott le arról fiatalabb munkatársa javára.47 Nem tudjuk, Raffaello mikor érkezett Pe rugiába, a dokumentumok 1503 januárjában és májusában említik először, 1504-ben pedig hosszabb időt töltött a városban.48 Térnyerése egybeesett Perugino hegemóni ájának csök ke nésével, mely Pintoricchio pozíciójának erősödését is jelentette, aki fontos szerepet játszhatott abban, hogy fi atalabb munkatársa megbízásokhoz jusson. Raffaello, ahogyan pályája során mindenütt, Perugiában is gyorsan épített kapcsolatokat a helyi művészekkel és a lehetséges megren delőkkel. Eközben tökéletes érzékkel sajátí totta el Perugino és Pintoricchio stílusát, megteremtve a lehetőségét, hogy idősebb festőtársai helyét átvegye.
24 1 A továbbiakban Gaetano Milanesi kritikai kia dására hivatkozunk: Vasari (szerk. Milanesi); ha a szöveg magyar fordítása is hozzáférhető, külön jelöljük: Vasari (ford. Zsámboki). 2 Rubin 1995, pp. 357–401. 3 Vasari szerint Raffaello 1483 nagypéntekén jött a világra és 1520 nagypéntekén, ugyanazon a na pon halt meg, mint amikor született (Vasari [szerk. Milanesi], IV, pp. 316, 386; Vasari [ford. Zsámboki], pp. 475, 505–506). Az ellentmondás abból fakad, hogy nagypéntek 1483-ban március 28-ára, míg 1520-ban április 6-ára esett; a kér désről lásd Shearman 2003, pp. 45–50. 4 Giovanni Santiról, lásd Varese 1994. és 1999. A Santi családról, lásd Falcioni 2009. 5 Shearman 2003, pp. 71–73. 6 Raffaello korai éveiről, lásd Chapman, Henry, és Plazzotta 2004, pp. 15–65. 7 Vasari (szerk. Milanesi), IV, p. 317; Vasari (ford. Zsámboki), p. 476. 8 Giovanni Santi: La vita e le geste di Federico di Montefeltro duca d'Urbino (Codice Vat. Ottob. lat. 1305), szerk. Luigi Michelini Tocci, Vatikán 1985. 9 Peruginóról, lásd Scarpellini 1984. 10 Rubin 1995, p. 382. 11 Coonin 1999; a forrásokat, lásd Canuti 1931. 12 Shearman 2003, pp. 71–73. 13 Giovanni Santi 1494-es végrendeletei nem ren delkeznek a műhelye sorsáról (Shearman 2003, pp. 53–60), mivel Raffaello számított apja törvé nyes örökösének, feltehetően a műhely is rá szállt (Henry 1999; Butler 2004; Cleri 2009, p. 74). A tény ugyanakkor, hogy Santi, aki amúgy körültekintően igyekezett rendezni ha gyatéka sorsát, említést sem tett a festőműhely ről, felveti annak a lehetőségét, hogy udvari alkalmazottként az nem a saját tulajdonát ké pezte. 14 A kérdésről és az eltérő véleményekről össze fogla lóan, lásd Hiller von Gaertringen 1999, p. 41; Butler 2009; Valazzi 2009. 15 Rubin 1995, pp. 382–384; Giovanni Santi és Perugino kapcsolatáról, lásd Varese 2004. 16 Az oltárokról, lásd Meyer zur Capellen 2001, 7. és 9. sz.; Perugino és Raffaello oltárképeinek kapcsolatáról, lásd Hiller von Gaertringen 1999, pp. 46–54, 56–60. valamint Henry 2002.
17 Canuti 1931, II, pp. 302–303. 18 Raffaello 1502–1503 között Pintoricchio sienai freskóihoz készített rajzokat (Shearman 2003, pp. 75–79; Joannides 1983, 56–58. sz; Henry 2004, pp. 51–52; La Malfa 2008), de dolgozott a perugiai festő, Domenico Alfani (Shearman 2003, pp. 111–112, 157), Rómában az ötvös, Cesa rino Rossetti (Ibid., pp. 143–146) számára is. Peruginóval való együttműködése mindössze az 1497-ben a fanói Santa Maria Nuova-templom Sacra conversazione-oltárának predellája kap csán merült fel több-kevesebb fenntartással; az oltárról, lásd S carpellini 1984, 73. sz.; az oltárhoz készült rajzokról, lásd Joannides 1983, 1. és 2. sz.; Ferino-Pagden 1982, 47–48. sz.; Ferino-Pagden 1983; arról, hogy Raffaello a predella megfestésé ben is részt vett, lásd Longhi 1955, p. 14; Gregori 1987; Perugia 2004, pp. 314–315, 362–364. 19 Ezt a konzervatív légkört példázza, hogy Raffa ello és Berto di Giovanni 1505-ben a montelucei klarissza kolostorral kötött szerződése a tervezett Mária koronázása-oltárhoz Domenico Ghirlan daio és műhelye 1484–1486 között a n arni kated rális számára festett azonos témájú oltárát (Narni, Palazzo Comunale) szabta követendő mintaként, lásd Shearman 2003, pp. 86–92. 20 Raffaello Città di Castelló-i műveiről, lásd Henry 2002; Raffaello egy további feltételezett megbízásáról, lásd Henry 2004, p. 121, 2. jegyzet. 21 Signorelli Città di Castelló-i műveiről, lásd Henry 2012, pp. 121–151. 22 O'Malley 2007, p. 691. 23 Az oltárról, lásd Meyer zur Capellen 2001, 8. sz. és Cooper 2001. A megrendelő személyéről, lásd Luchs 1983; Cooper 2004 és Sartore 2008. 24 Matarazzo 1905, különösen p. 240. 25 Bár általánosan elfogadott, hogy az oltár 1503– 1504 körül készült (Chapman, Henry, és Plazzotta 2004), a mű datálása tág határok, 1498–1504 között mozog. Vasari nyomán, aki a Mária koro názását a Città di Castelló-i művek előtt említi (Vasari [szerk. Milanesi], IV, p. 317; Vasari [ford. Zsámboki], p. 476), többen a mű korai, 1500 kö rüli készülési ideje mellett foglaltak állást (Wittkower 1963, pp. 150–168 és Becherucci 1968, pp. 15–26), de felmerült az is, hogy az oltár hos� szabb időszak alatt, két részletben került meg festésre, a felső rész 1501 végén és 1502 elején,
25 míg az alsó rész és a predella 1504 elején vagy valamivel később (De Vecchi 1986, pp. 73–84 és Mancinelli 1986, pp. 127–138). Újonnan felfe dezett levéltári dokumentumok ugyanakkor fel vetik annak a lehetőségét is, hogy az oltár befejezése egészen 1505-ig elhúzódott (Sartore 2008). Az oltár későbbi datálását lehetővé teszi, hogy az elkészüléséhez terminus ante quemként szolgáló montelucei oltármegrendelésről szóló szerződés a korábban feltételezett 1503 helyett valójában 1505-ből származik, lásd Shearman 2003, pp. 86–92. 26 Joannides 1983, 38–55. sz. 27 Zentai Loránd vetette fel, hogy a budapesti rajz Raffaellónak a montelucei klarissza kolostor számára tervezett Mária koronázása-oltárké pével (Róma, Pinacoteca Vaticana) áll kapcso latban, és azt a festő ehhez szánt, korai elveszett modellója után készült másolatnak gondolta, lásd Zentai 1979. Az oltárról, lásd Sartore 2011. 28 Vasari (szerk. Milanesi), I, pp. 174–177; valamint lásd még Tolnay 1943, pp. 19–27. 29 Raffaello munkamódszeréről, lásd Ames-Lewis 1986 és Joannides 1983; Cox-Rearick 1999, pp. 13–27, különösen 19–21. A modello kifejezés lé nyegesen későbbi Raffaello koránál, és általában építészeti vagy szobrászati modellekre utal, lásd Glasser 1965, pp. 116–118; Thomas 1995, p. 109. 30 O'Malley 2005, pp. 197–220. 31 A budapesti rajz másodlagos kartonról történő leválasztásakor előkerült, a lap alsó széle által kettévágott töredékes vízjel hiányzó felének, ha a két lap valóban egybetartozott, a párizsi rajz felső részén kell lennie. A párizsi rajz régi mon tírozása ugyanakkor nem tette lehetővé, hogy a vízjeltöredék meglétét ellenőrizzük. 32 Az oltár sienai eredetű ikonográfiai típusáról, lásd Krems 1996. 33 A budapesti rajzon a toll és tinta mellett vak fém vesszőre utaló nyomok a surlófényben készült
felvételen nem látszanak (vö. Joannides 1983, 38. sz. és Zentai 1998, 5. sz). Mivel az UV-felvételen semmi nem utal alapozásra, az IR-felvételen hal ványan kivehető, feketés vonalak szénnel vagy fekete krétával készülhettek, vö. Ambers, Higgitt, és Saunders 2010, pp. 39–56. 34 Joannides 1983, 38–55. sz. 35 Ibid., 40. és 41. sz. 36 Ibid., 52. és 54. sz. 37 Az oltárképről, lásd Meyer zur Capellen 2001, 31. sz.; az előkészítő vázlatokról, lásd Joannides 1983, 124–137. sz. A párizsi Louvre részletes kom pozíciótanulmánya az oltár előkészítésének ko rai szakaszából származik, és a budapesti rajzhoz hasonlóan eredetileg szintén a megrendelőnek szánt bemu tató darabként készülhetett, lásd Ibid., 125. sz.; Codellier és Py 1992a, 57. sz. 38 Joannides 1983, 20r. sz.; a rajzról részletesen, lásd Cordellier és Py 1992a, 22. sz.; Meyer zur Capellen 2001, pp. 20–22. 39 A festményekről, lásd Meyer zur Capellen 2001, 2. és 4. sz. Raffaello hasonló modorban készült ko rai tollrajzait, lásd Joannides 1983, 19. és 22r. sz.; újabban Joachim Jacoby in Frankfurt am Main 2012–2013, 1. és 2. sz. 40 Az oltárról, lásd Scarpellini 1984, 65. sz. 41 Hiller von Gaertringen 1999, pp. 60–67. 42 Cordellier és Py 1992a, p. 29. 43 Oberhuber 1986a. 44 Joannides 1983, 60r. és 61r. sz. Raffaello szerző ségét vitatja, La Malfa 2008, pp. 262–263. 45 A két oltár kapcsolatáról lásd Oberhuber 1978. és Henry 2008. 46 Silvestrelli 2005. 47 Elképzelhető, hogy Raffaellót a perugiai ference seknek szintén dolgozó Perugino ajánlotta az Oddik figyelmébe, de a család urbinói ága is segíthette megbízáshoz jutni a Perugiában még ismeretlen festőt, lásd Shearman 2003, pp. 57–60. 48 Shearman 2003, pp. 79–82 és 1642.