”
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M
7. évfolyam 5. szám • 2011. december • A Budapesti Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lapja
Lelkipásztori üzenet
Karácsonyi kilátások és kiáltások „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, s az uralom az õ vállán lesz.” Ézsaiás 9:5.
A
mikor ezeket a sorokat írtam, még a kórházi ágyban feküdtem, ahonnan a szoba ablakán keresztül a Diós-árok alsó részének házaira, az idõnként nyitva felejtett szoba ajtó résén át pedig a Pulmonológiai Klinika elsõ emeleti folyosójának egy kis beugrójára láttam. Az ablakon keresztül hol a szikrázó napfény télen is hevítõ ereje, hol a decemberi égbolt szürkesége és komorsága áradt be a terembe. A folyosó néha órákig néptelen volt, máskor megtelt aggódó, kezüket tördelõ, halkan beszélgetõ látogatókkal, olykor pedig – leginkább éjszaka – hangos ajtócsapkodások, a nõvérek lépteinek zaja, jajgatások és kiáltások szûrõdtek be onnan, jelezve, hogy komoly baj van valakivel. Kilátások és kiáltások, ez a két szó határozta meg az idei advent utolsó két hetét számomra. Mielõtt bekerültem a kórházba, én is hangosan kiáltoztam az üres lakásban
E számunk tartalmából ÚTRAVALÓ Karácsonyi kilátásokés kiáltások (Lelkipásztori üzenet) • 1 B
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Evolúció ÉS teremtés • 4 Presbiterválasztás 2011 • 5 Barkács- és kézmûves délelõtt a Svábhegyi Református Gyülekezetben • 6 Csak TE jótékonysági koncert • 9 Papírmaséban életre kelõ betlehemi jelenet • 11 Jóakaratú emberek összefogása felebarátainkért • 12 Itt volt Isten köztünk… • 14 B
ÉLETÚT „Jó ebbe bekapcsolódni” • 15 B
GONDNOKI BESZÁMOLÓ 2011 • 20 B
BEHARANGOZÓ • 27 B
OLVASÁSRA AJÁNLJUK • 28
a fájdalomtól, de ezeket a kiáltásokat felfelé is, Isten felé is küldtem segítséget kérõen. Tudom, hogy az Úr meghallotta ezeket a kiáltásokat, ezért is küldte hívás
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
nélkül is azt a mentõautót épp akkor és oda, a templom elé. Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy aznap este éppen egy régi Baár-Madasos tanítványom volt az ügyeletes orvos, és az sem, hogy olyan kezelõ orvost kaptam, aki maga is gyakorló hívõ egy másik budapesti református gyülekezetben. Biztos voltam ezért benne, hogy bármilyenek is az emberi kilátásaim, jó kezekben vagyok. Az Övében. Gondviselõ kegyelmét ezeken a jeleken keresztül mutatta meg felém az az Úr, aki a „halál árnyékának földjén” járóknak ígérte Ézsaiás prófétán keresztül a gyermeket, a Fiút, akié minden hatalom. De milyenek ennek a világnak, Európának, és benne a mi népünknek a kilátásai 2011. karácsonyán? A médiából, a rádióból, a tévébõl, az internetes hírportálokról egy közelgõ – világméretû, de legalábbis Európát elsöprõ – katasztrófa fenyegetõ hírei áradnak felénk. Új, soha nem látott eszközökkel vívott világhatalmi status quo-ért vívott háborúval, éhséglázadásokkal és terrorcselekményekkel riogat a biztonságpolitikai szakértõ. Az öreg kontinens kétszáz év múlva iszlám állam lesz – jósolja tisztán
2011. Karácsony
matematikai számítás alapján a demográfus. Európa a pénzügyi összeomlás szélén áll – hirdetik a hitelminõsítõk, a kötvénypiacok és a mindig rossz kedvû „befektetõk”. Hazánk pedig emberfeletti erõfeszítéssel igyekszik megkapaszkodni a szakadék szélén, miközben körülöttünk is egyre vadabbul tombol a vihar. Lehúznak minket több évtizedes, vagy még régebbi megoldatlan problémáink. Népességfogyás, elöregedés, elszegényedés, adósrabszolgaság, leszakadó régiók és társadalmi csoportok. A sor hosszan folytatható. Ha nem dugjuk homokba, vagy inkább a viszonylagos svábhegyi jólét mészkõ sziklájába a fejünket, ezek a politikai, társadalmi és gazdasági kilátásaink. Az a baj, hogy Európa, és benne a mi népünk már elfelejtette (soha meg se tanulta?) a legelemibb, több évezredes leckét, a kilátástalanságban a kiáltást. Amikor a bírák korában Izrael népe a lét – nem lét határára sodródott saját bûnei miatt, elõbb-utóbb mindig kiáltani kezdett az Úrhoz. Ilyenkor Õ elõször prófétát küldött hozzájuk, aki elmondta nekik, hogy miért kerültek kilátástalan helyzetbe, majd pedig szabadító bírát
Imádkozzunk Adjunk hálát Istennek: – az adventi idõszak lelki alkalmaiért, áldásaiért – a leköszönõ presbiterek és gondnok szolgálatáért – a presbiteri tisztújítás ékes és szép rendjéért – a megújuló egyetemista ifiért – 2011-ben megtapasztalt megtartó kegyelméért
Könyörögjünk Istennek: – az új presbiterek és gondnok szolgálatba állásáért – a 2012-es missziói célkitûzések Tõle való megtalálásáért – új gyülekezeti munkásokért – gondviselésének jövõ évi megtapasztalásáért – teljesen önállóvá váló gyülekezetünk anyagi megerõsödéséért
2011. Karácsony
ÚTRAVALÓ
adott nekik, akinek a vezetésével legyõzték ellenségeiket. Ezek a szabadítók annak a Jézus Krisztusnak emberi elõképei, aki azért jött karácsonykor közénk, hogy a mi kilátástalan helyzetünkbõl, Isten nélküli, elveszett bûnös állapotunkból megszabadítson. A kérdés csak az, hogy nem felejtettünk-e el kiáltani? Hogy tud-e még Európa Jézushoz kiáltani? Vagy azt hiszi, hogy egy mindenre kiterjedõ, általános válság kezelhetõ csupán gazdasági eszközökkel? Kiáltás és kiáltás között van persze különbség. Nem mindegy, hogy kihez, és hogyan fordulunk. Sokan vannak, akik csak magukban sóhajtoznak, mások modern bálványok segítségét várják, és vannak, akik mindig mástól várják, hogy segítsen rajtuk. De ha mi nyomorúságainkban hittel keressük az Urat, ígéretünk van rá, hogy Õ nem fordul el tõlünk. Ha másban reménykedünk, csalódni fogunk. A próféták is azt üzenték a bajba jutott Izraelnek, hogyha megtérnek bûneikbõl, ha elfordulnak bálványaiktól, az Úr megmenti õket üldözõik kezébõl. Sütõ András „Advent a Hargitán” címû drámájában a fõszereplõ, Bódi Vencel azt kéri Istentõl: „Uram, ne vedd el tõlünk a kiáltás jogát!” A kiáltás joga, lehetõsége ma is a miénk. Nem hogy nem vette el ezt tõlünk az Úr, hanem ezt ígéri: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsõítesz engem.” (Zsolt. 50:15.) Inkább nekünk nehéz beismerni, hogy eltévedtünk, vétkeztünk, hogy elrontottuk a dolgokat. A büszkeségünk, az önhittségünk nem engedi meg, hogy kiáltsunk. Hiszen kiáltva csak a kisgyermek, vagy a rászoruló beteg szokott segítséget kérni. – 2011. karácsonyán jó lenne elismernünk Ady szavaival, hogy „beteg a világ,
Örömmondó
d
nagy beteg”, s jó lenne gõgös önelégültségünket feladva nekünk is kisgyermekké lennünk teremtõ Urunk elõtt. Hiszen most még nem késõ, most még lehet. Mert egy gyermek született nekünk, Fiú adatott nekünk, s az uralom az Õ vállán nyugszik ma is. Nem a hitelezõkén, nem a bankokén, nem az információ birtokosaién, hanem Jézusén. Az Atya azért küldte el Õt a világba, hogy a világ üdvözüljön általa. Aki a megszületett, meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban hisz, az nem esik kétségbe akkor sem, ha egészségügyi, anyagi, emberi kilátásai semmi jóval nem kecsegtetnek 2012-re, mert ahhoz kiálthat, aki nem süket és néma bálvány, hanem élõ, imameghallgató és mindenható Isten. Kívánom, hogy ez a bizonyosság teremtsen bennünk békességet, adjon nekünk reményt, és ez töltse el a szívünket örömmel karácsonykor és azután is. Berta Zsolt lelkipásztor Ködös hajnal-órák, tejszínû reggelek, a földön sárguló, elkínzott levelek. Az ég hólyagszemén nem tör át a nap sugárnyalábja felhõtlen megakad. Az õsz lassan lépked, majd télbe borul és ahogy megvirrad, be is alkonyul... Este tompa fények remegnek az utcán, megtörnek a tócsák fodródozó foltján. De a hétköznapok bágyadt szürkesége nem törheti meg azt, ami bennünk béke. Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás: Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás… ÁGH TIMAMÉR Adventkor
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2011. Karácsony
2011. Karácsony
Evolúció ÉS teremtés
A
Falus András professzor a gyülekezetben
november 6-i gyülekezeti délutánunk vendégérõl már sokat elmond az, hogy még egyik hasonló alkalomból rendezett elõadásnak sem volt annyi hallgatója, mint Falus professzornak. Falus András a Semmelweis Egyetem Genetikai-, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója, ország- és világszerte elismert immunológus és genetikus. Elõadása az utána következõ kérdésekkel együtt, több mint másfél óráig tartott, de az idõ hamar elrepült. Falus professzor elõször az evolúció elméletét, bizonyítékait, elvét tárta fel elõttünk, majd a kreációt nekünk, hívõknek túlságosan nem kellett elmagyaráznia. Ezután következett az e két elméletbõl kialakuló izmus: evolucionizmus és kreacionizmus. Az elõadás röviden kitért az intelligens tervezés elméletére is, végül pedig az elõadó megvilágította, hogyan lehetünk egyszerre hívõk és a tudomány
felvilágosult ismerõi, hogyan hihetjük és vallhatjuk a teremtést és fogadhatjuk el az evolúciót egyszerre. Hit és tudomány tehát nem egymás ellenségei, hanem kiegészítõi, társai kell, hogy legyenek. A hitnek nem szabad elutasítania és az ördög mûvének bélyegeznie a tudomány eredményeit, a tudomány pedig nem lehet nagyképû és nem hangolhatja a közvéleményt a hit ellen. Nem szabad továbbá beavatkozniuk egymás dolgaiba sem. A Bibliát nem tekinthetjük tudományos kézikönyvnek, másrészrõl viszont nem kell tudományos válaszokat keresni a Világ teremtésére, vagy az élet keletkezésére (ahogyan ezt a félremagyarázásokkal ellentétben az evolúció elmélete sem teszi!). Az elõadás után sok érdekes kérdés is elhangzott, amire Falus András készséggel válaszolt.
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Presbiterválasztás 2011
A
z õsegyházban a zsinagógák szervezeti rendjének mintája alapján választottak elöljárókat, akik felügyeltek az istentiszteleti rendre és az egyháztagokra, továbbá felelõsen intézték a gyülekezet ügyeit. Amint az elnevezés is mutatja, általában a gyülekezet legidõsebb, legtapasztaltabb tagjai közül választották õket – bár ne feledjük, hogy az antikvitásban ez a kor a negyvenes-ötvenes éveket jelentette. A református egyházban a presbitérium a lelkész mellé rendelt döntéshozó testület tagjait jelenti, és az alapelvek nem változtak az idõk folyamán, talán csak a hangsúly esik fokozottabb mértékben a gyülekezet ügyeinek felelõs intézésére. A mi esetünkben nem csupán arról van szó, hogy „üzemeltetni” kell egy egyházközséget a bevált tapasztalatok és hagyományok mentén, hiszen új és építkezõ gyülekezet vagyunk. Egyszerre kell építeni falakat és közösséget, egyszerre kell ápolni és teremteni hagyományokat, és folyamatosan olyan döntéseket kell hozni, amelyek hosszú idõre irányt szabnak. Mindez különösen felértékeli gyülekezetünk presbiterválasztásának jelentõségét, amelyet valamennyien érzékeltünk. A választásra való készülõdés – prédikációk, alkalmak és imádságok formájában – már tavaly elkezdõdött. Választási- és jelölõbizottságunk júniusban ült össze elsõ alkalommal, és munkáját egész nyáron folytatta, hogy a szeptemberi presbiteri ülésre jelölti javaslatokat tehessen. A bizottság örömmel állapította meg, hogy sikerült kellõ
számú alkalmas jelöltet állítani – a lemondások és a testület létszámának bõvítése miatt ugyanis voltak félelmek. A jelöltek listáját a presbitérium hagyta jóvá. A törvényi kritériumok mellett különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a jelöltek aktív tagjai legyenek gyülekezetünknek (a vasárnapi istentiszteleten kívül hétközbeni alkalmakon, gyülekezeti táborokon való részvétel), és szükségesnek találtuk a vezetõi, szervezõi készséget. A kooperatív attitûd is elengedhetetlen feltétel, mert csak együttmûködésben lehet dolgozni. A jelöltek október 16-án mutatkoztak be az istentiszteletet követõen, és ezek után került sor egyházközségünk választó közgyûlésére 2011. november 13-án. Presbitériumunk testülete 2012. január 1-tõl a következõ tagokból áll: Koncz Kornélia gondnok; presbiterek: Ágai László, Falus György, Kardon Tamás, Kóti Tamás, Mányi Dániel, Megyeri Gergely, Osváth Szabolcs, Pummerné Boruzs Mariann, Szanyi Miklós; pótpresbiterek: Bartók Júlia, Béres L. Attila, Konkoly Elemér, Péterfy Ferenc. Külön öröm és áldás, hogy a testületben meghatározó lesz a gyülekezetünk gerincét képezõ tapasztalt, családos tagok aránya. Az új presbiterek eskütételére 2012. január 8-án kerül sor. Sok bölcsességet, erõt és kitartást kívánunk a megújult presbitériumnak! Közös célunk, hogy mindenben Isten akaratát kövessük, és ez nyilvánuljon meg emberi cselekedeteinkben is. Berecz Ágnes
d Örömmondó
D
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2011. Karácsony
2011. Karácsony
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Barkács- és kézmûves délelõtt a Svábhegyi Református Gyülekezetben
ideregve húztam össze a kabátomat 2011. november 26-án reggel a 21-es busz Nagyenyed utcai megállójában. A ködös, felhõs szombat sokkal inkább egy kimerítõ munkával telt hetet követõ, álmos, õsz végi hétvégét ígért, mint az advent elsõ vasárnapját megelõzõ szorgos délelõttöt. Szinte nehéz szívvel léptem fel a hangos fékcsikorgással megérkezõ busz csúszós-ragadós mûanyaglépcsõjére még egy utolsó pillantást vetve a megálló narancsszínû fényt és felséges illatokat árasztó péküzlete felé, amely ezen a reggelen az egyetlen fény-és melegforrást jelentette számomra. Az Orbán téri megállótól azonban már együtt utaztam Bob Enettel, akinek piros kabátja és tarisznyája, valamint kedvesen huncut mosolya mindjárt enyhítette szín-és érzelemhiányomat ezen a szürke szombat reggelen, olyannyira, hogy a templom felé sétálva már érdeklõdéssel vettem szemügyre a dérrel finoman beburkolt ágakat, kerítéseket. Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan nekem is lesz alkalmam egy egész ablakot hóval beborítani… Megérkezésünkkor lelkünket a már ottlévõk szívélyes üdvözlése, testünket a frissen fõzött, gõzölgõ tea melengette meg. Szükség is volt rá, hogy a hidegtõl elgémberedett kezek felengedjenek és az egész hét izgalmai alatt megmerevedett szívek megelevenedjenek, hiszen lassacskán megérkeztek az alkalom fõszereplõi a GYERMEKEK! Az újdonsült barkácsmesterek és kézmûves inasok elõször kicsit megszeppenve méregették az asztalokra halmozott anyagokat és szerszá-
mokat, azonban egy-egy ismerõs arcot, bíztató mosolyt megpillantva – az Õzike Óvodából és a Jókai Mór Általános Iskola elsõsei közül egész hittanos csoportok jöttek el! – egyre inkább nekibátorodtak. A karácsonyfadísz-készítõk az ajtótól balra rendezték be mûhelyüket, ahonnan a vágóeszközök alatt megreccsenõ parafa hangja és a csillámpor felhõi jelezték, hogy a munka megkezdõdött. Ezután következtek az adventi koszorúkötõk és asztaldísz készítõk padjai, ahonnan a kicsi és a nagyobb kezek alól egyre-másra kerültek elõ a szebbnél szebb alkotások. Az ablak melletti nagyasztalon az üvegfestõ és a varró mesterek osztoztak. A szépen festett ablakdíszek és poharak mellett itt készültek a fonalgrafikával díszített könyvjelzõk és hímzett képek; a vállalkozó kedvûek pedig akár csuhébábot is készíthettek. E sorok írója –a reggel látott deres világ szépségétõl fellelkesülten - óriási hópelyhek készítésébe kezdett segítõivel, hogy a fák, kerítések és háztetõk mellett az ablakok is fehér csipkeruhába öltözhessenek. Egy egész ablakot betöltõ hópehely elkészítéséhez legalább 6 de inkább 8 darab „hópehely-elem” szükséges. Ez könnyen elkészíthetõ hosszában félbehajtott A/4-es lap hajtása mentén újabb behajlítással kialakított háromszögbõl, amelyet még egyszer félbehajtva, az így kapott derékszögû háromszög zárt átfogója mentén 1,5; 3; 4,5 és 6 cmként, átfogóval párhuzamos bevágásával, majd az ezzel létrejött papírcsíkok váltakozó irányú összeillesztésével. Az így kapott, már önmagukban is tetszetõs
papírdíszeket – az elkerekedõ szemekbõl legalábbis én arra következtettem, hogy nemcsak nekem tetszenek – aztán egyik sarkuknál fogva fehér cérnával összeöltjük, majd az egymás mellé került csücsköket cellux ragasztóval rögzítjük. Ha a délelõtt folyamán elkészült hópelyhekkel nem is sikerülne az egész Svábhegy összes ablakát kidíszíteni, abban biztos vagyok, hogy a néhány elkészült hópehely sokak számára fogja az ünnepvárást szebbé tenni mind az ablakok belsõ, mind a külsõ oldalán. A nagy koncentrációt igénylõ alkotómunka szüneteiben sokan szívesen „lazítottak” asztali focizással, beszélgetéssel, egymás munkáiban való gyönyörködéssel, mivel a kezüket pihentetõ kis és nagy mesterek egyre szívesebben sétálgattak a teremnek abban a részében, ahol a kész
munkákkal zsúfolásig megrakott asztalok álltak és ami már egyre inkább egy galériára vagy kiállítóteremre kezdett hasonlítani. Amikor gyermekek között vagyok mindig eszembe jutnak a Máté írása szerinti evangélium 18. részének 3-4 versébõl Jézus szavai, amely szerint „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” Hitem szerint önmagunk megalázása nem kényszerû megalázkodást jelent valamilyen nyomasztó nagyságú hatalom elõtt, hanem õszinte nyitottságot az Úr szavára, igéjére, buzgó odafigyelést annak megértésre és teljes odaadást, odaszánást a megcselekvésére. Jó volt látni szombat délelõtt a kicsik és nagyobbak figyelmes
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2011. Karácsony
2011. Karácsony
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Csak TE jótékonysági koncert
A
arcát, ahogy a segítõk magyarázatait hallgatták, eltökélt mozdulataikat, ahogyan egy-egy rakoncátlan fenyõágat vagy elkóborolt fonaldarabot igazítottak a helyére és természetesen örömüket az alkotás elkészültekor. És jó volt a felnõttek Álmodik a fenyõfácska odakinn az erdõn. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön. Csillag röppen a hegyére, gyertya lángja lobban, dallal várják és örömmel boldog otthonokban. Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe költözzék be szent karácsony ünnepén a béke. FÉSÜS ÉVA: Álmodik a fenyõfácska
arcán is ugynezt a nyitottságot, odafigyelést és odaszánást látni. Köszönjük szépen a gyülekezet tagjainak, akik már hetekkel az alkalom elõtt imádságban hordozták ezt a délelõttöt. Köszönjük a szülõknek, akik elhozták gyermeküket, gyermekeiket és külön köszönet azoknak, akik maradni is tudtak barkács-illetve kézmûves-mesterként munkálkodni közöttünk. Köszönjük a segítõknek, hogy a rengeteg jó ötlet és tanács mellett anyagokat és eszközöket is megosztottak velünk. De mindenekelõtt köszönet illeti a Legfõbb Alkotót, akinek jelenlétét, szeretetét egész idõ alatt megtapasztalhattuk, és aki lehetõvé tette, hogy míg a kezeink között szebbnél szebb ajándéktárgyak formálódtak, mi az Õ kezében formálódhattunk át ajándékokká egymás számára. Longa Anna Hópehely-készítõ „kisiparos”
mennyire lehetetlen leírni egy kellemes illatot, egy csodálatos ízt, olyan nehéz visszaadni azt az élményt, amelyben – Istennek hála – gyülekezetünknek része lehetett 2011. december 4-én, amikor gondnokunk kérésére a templomépítés támogatása céljából nálunk énekelt a CSAK TE kórus. Nem is egyszerû ének, hanem élõ bizonyságtétel volt, valami olyan csontig hatoló, szívbe markoló, amelyben nem is tudom mikor volt utoljára részem. A kórus – nevét is innen kapta – Terényben mûködik, ahol a kis faluból és a környezõ településekrõl az arra indíttatást érzõk Draskóczy Lídia irányításával, és a Szentlélek vezetésével, dicsõítik az Urat énekszóval. Lídia írja a dalokat, mert, elmondása szerint annyira külön-
bözõ a kórusban éneklõk zenei ízlése, hogy máshogy nem találtak volna mindenki számára megfelelõt. Az énekek erõsen népzenei ihletésûek, ami nem is véletlen, hiszen Lídia aktív népzenész, is. Az énekek megformálásában és megjelenítésében édesapja Draskóczy László, a Torockó téri gyülekezet kántora és testvérei is segítettek, segítenek neki. Isten dicsérete, Hozzá fordulásunk örömben és bánatban, errõl szólnak az énekek. Ezek a rövid, egyszerû sallangoktól mentes imák, hálaadások és könyörgések, vallomások és bizonyságtételek, amelyek minden élethelyzetben Rá mutatnak. Így lehetne talán jellemezni az „Örömömben, bánatomban” címû lemez énekeit. A emezen szereplõ énekek közül kettõt is együtt énekelhettünk
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2011. Karácsony
2011. Karácsony
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Papírmaséban életre kelõ betlehemi jelenet
A
Foszlik a fény, fogy a hõ, közeledik az idõ, meg kell már születned! Gyûlnek is a pásztorok, igazodik száz torok édes énekednek. Nem tudjuk, hogy merre fog jót jelentõ csillagod rõt egünkre kelni. De a jászol barma vár s három keleti király készül útra kelni. Az alázott s a szegény sorsa sûrû éjjelén jöttöd után reszket. Nem lehet, hogy annyi test s lélek vágyát félrevesd és hogy ne szüless meg! ÁPRILY LAJOS (Karácsonyra)
a kórussal. Az egyik ének a „Dicsérjétek az Úrnak nevét” míg a másik éppen a lemez címét adó „Örömömben, bánatomban” ének volt. Nagyok és kicsik, meg picik, szaladgáló, vagy éppen karon ülõ gyerekek, ez a CSAK TE, vagyis a Családi Kórus Terény, és ne feledkezzünk meg a profi zenészekrõl sem. De amilyen „eklektikus” a kép, annyira egységes és átütõ a hangzás. Átüti, ledönti a falakat, amelyeket magunk köré építünk, amivel próbálunk védekezni, a külvilágot kizárni, de ezzel együtt sokszor Isten is kívül reked. Bár a hangverseny bevétele a templom továbbépülését támogatta, aznap este sokunkban, valami sokkal több történt. A CSAK TE szolgálata által a Szentlélek munkálkodott, Isten építhetett bennünk valamit tovább. Hála és köszönet érte. Falus György
z adventi készülõdés egyik sajátos, alkotó formája, amikor együtt építünk Betlehemet, együtt készítünk üzenetet az utcán sétálóknak az Úr Jézus megszületésérõl. Az idén ennek alapját, a bábok megjelenítését papírmasé technikával álmodta meg beosztott lelkipásztorunk és édesanyja, Ildikó. Korábban a gyermekek foglalkozásain már megszeretett bábok adták a mintát a kültéri, nagyméretû, messzirõl is jól látható szereplõk megformálásához. A vállalkozó szellemû csapatnak mindenek elõtt el kellett sajátítania a papírmasé készítésének alapvetõ fortélyait, hogy azután – pontosabban azzal egy idõben – embereket, sõt szereplõket formázzon belõle. Úgy gondolom, a kihívást mindannyian felmértük az elsõ pillanatban! Ezeknek a báboknak meghatározó része a fej és különösen az arc megformálása. Tulajdonképpen úgy kell ezt elképzelnie a Testvéreknek, hogy csirizes papírcsíkok egymás utáni felhelyezésével végül egy határozottan felismerhetõ arcot kell látnunk. Belátható, hogy szobrászatot nem tanuló társaimmal együtt elsõ pillanatban azt gondoltuk, ez talán nem fog sikerülni. Aztán telt az idõ, és ahogy egyre jobban elmélyült mindenki a saját figurája alkotásában lassan-lassan formálódni kezdtek az arcok. Magam részérõl elmondhatom, hogy elõttem belül megjelent egy férfiarc, melyet kezdtem megfigyelni és jellegzetes vonásait lemásolni. Határozott áll, orr, arccsont, egy tekintet. Már láttam benne az embert. Mellettem dolgozott Nagy Szilvi, akinél egy kedves, szelíd nõi arc rajzolódott ki. Végül õk
lettek József és Mária. Amikor következõ alkalommal a Hegyvidék Televízió felvételt készített a munkáról – már az arcfestésnél és a ruháknál tartottunk –, a riporternõ odaszólt halkan az operatõrnek: „Nézd milyen kifejezõek az arcok!” Bevallom, büszkeséggel töltött el, hogy bizony külsõ szemlélõk is felfedezik az arcok sugárzását, egyéniségét, amelyet mindenki belülrõl, talán mondhatom Isten segítségével adott magából. Az elkészült kompozícióba rendezett kis életkép az Eötvös téren, a közért bejáratánál látható. Hívogatom a Testvéreket, hogy ezt és valamennyi a kerületben kiállított Betlehemet nézzék meg, egy pillanatra gondoljanak arra, hogy az a sok-sok ember, akik ezeket készítették, azért voltak erre képesek, mert legalább egy kis idõre hagyták, hogy a teremtõ Istenük munkálkodjon bennük. (A Svábhegyi Református Missziói Egyházközség csapatának tagjai: Bernát István, Berta Boglárka, Bob Ilona Enet, Borsos Dóra, Csák Réka, Kerekes Péter, Maka Zoltán, Nagy Szilvia, Nyusti Szilvia, Somodi Ildikó) Csák Réka Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek! WASS ALBERT
d Örömmondó
A
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2011. Karácsony
2011. Karácsony
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Jóakaratú emberek összefogása felebarátainkért
z ókori Római Birodalomban az aposztata (ez a szó a vallását, hitét elhagyott embert jelenti, azaz hitehagyott) Julianus császár vissza akarta állítani a császárkultuszt és vele a sokistenhitet, de egyetlen keresztyén gyakorlatot meg akart hagyni, azt, hogy gondját viseljék az öregeknek, betegeknek, az elesetteknek. A keresztyénséget eltörlõ terv összeomlott. Már akkor is az emberbaráti szeretet forrása és motiválója az a Krisztus volt, aki azt mondotta: „Amit cselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek.” (Mt 25,40) A társadalom ma is az egyházak egyik feladatának tekinti az idõsek, betegek, szegények, elesettek gondozását. Az egyház ennek csak úgy tud eleget tenni, ha vannak elkötelezett hívõ tagjai, akik a szeretetparancsot gyakorolják. Úgy gondolom, minden embereknek joga és kötelessége a köz javán munkálkodni. Az egyház történelme során sohasem mulasztotta el, hogy a társadalmi élet kérdéseivel foglalkozzon. Szent István diakónustól kezdve Böjte Csabáig, Lorántffy Zsuzsannától kezdve Zsindelyné Tüdõs Kláráig a római katolikus és a református egyház is nagy gondot fordított a közjó szolgálatában a szociális tevékenységre. A keresztyén
erkölcs és irgalmasság a felebaráti szeretettel kapcsolatos parancsolatok gyakorlása közben tud csak megvalósulni. Jézus utolsó ítéletrõl szóló kijelentése óta tudjuk, hogy a felebaráti szeretet sokféle formáinak gyakorlása – éhezõknek ételt adni, szomjazóknak italt adni, ruhátlanokat felruházni, utasoknak szállást adni, betegeket látogatni, foglyokat kiváltani, holtakat eltemetni, tudatlanokat tanítani, kételkedõknek jó tanácsot adni, szomorúakat vigasztalni, bûnösöket meginteni, sértéseket megbocsátani, másokat türelemmel elviselni, élõkért, holtakért imádkozni, – feltétele az ember üdvösségének (Mt 25). Az idei évben harmadik alkalommal elevenedett fel az a régi hagyomány, amelynek személyes felelõse voltam. Szponzoraink, támogatóink, a Hegyvidéki Önkormányzat, a Bajai Halászcsárda, a CBA Príma Budaconsum Kft., a László pékség, a KÉSZ Istenhegyi csoportja, valamint a Szent László plébánia és a svábhegyi református gyülekezet összefogásának köszönhetõen a jótékonysági rendezvénnyel szebbé tehettük a karácsonyi készülõdést, a hegyen lakók úgy érezték, fontosak valakinek, valaki lehajolt hozzájuk. Az elmúlt évekhez hasonlóan itt a
Hegyvidéken egyre többen mondhatták el, hogy legalább egyszer egy évben ünnepi ételt fogyaszthattak. (A felebaráti szeretet jegyében készített karácsonyi halászlé költségeihez tavaly a katolikus és a református egyház anyagilag is hozzájárult 80 kg ponty megvásárlásával.) A karitatív rendezvényhez a Hegyvidéki Önkormányzat Katasztrófavédelmi osztálya sátrat biztosított, amit katolikus testvéreink állítottak fel a Jókai Agóra melletti parkban, majd a rendezvény végén le is bontottak, a Jókai Mór nevét viselõ iskolától a helyszínen világítást kaptunk, a Hegyvidéki Önkormányzat Városüzemeltetési Osztályának munkatársai segítettek a rendezvény zökkenõmentes lebonyolításában, biztosították a szállítást, a kötelezõ orvosi ellátást, a tároló edényeket, asztalokat, padokat, a mobil vécét. A Bajai Halászcsárda térítésmentesen készítette a több mint háromszázötven adag hallét, a forró teát és a forralt bort. A CBA Príma Budaconsum kft. tulajdonosa szponzorálta a hallé alapanyagait, a fûszereket, a mûanyag tányérokat, evõeszközöket, a szalvétát,
a bort, cukrot, citromot, stb. A László pékség ajándékozta a kenyeret és a kakaós kalácsot. A karácsonyi hangulat megteremtéséhez az ökumené jegyében közösen díszítettük a karácsonyfát, CD lejátszóból szólt a karácsonyi ének. A katolikus és a református gyülekezet közremûködõi, a Keresztény/keresztyén Értelmiségi Szövetség Istenhegyi csoportjának tagjai mellett többek között Fonti Krisztina alpolgármester is osztotta a halászlé adagokat. Személyes jelenléte garancia arra, hogy a következõ esztendõben is bátran szervezhetjük ezt a közösségteremtõ alkalmat. Akárcsak tavaly, az idén is egy adag hallé 600 Ft-ba került, árából, valamint a forralt bor és a tea eladásából befolyt összeggel, 225 110 forinttal a katolikus és a református egyházközség a szegénységben élõ gyülekezeti tagjainak karácsonyát teszi szebbé. Köszönjük, hogy az elmúlt évek karácsonya a jóakaratú emberek és felebarátaink számára is felejthetetlen volt, szeretnénk, ha jövõre is így lenne!
d Örömmondó
E
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2011. Karácsony
2011. Karácsony
ÉLETÚT
Örömmondó
Itt volt Isten köztünk…
„Jó ebbe bekapcsolódni”
beszámoló az adventi nõi csendesnapról
Beszélgetés Bob Ilona Enet beosztott lelkészünkkel
gész hétvégének indult, majd végül csendesnappá tömörült az adventben tervezett nõi alkalmunk. Ha tartamát tekintve rövidebbé vált is, tartalmában azonban igen gazdag délelõttöt tölthettünk együtt tizenhét nõtestvérünkkel beosztott lelkészünk, Enet szervezésében. Szép számmal gyûltünk össze, s azt hiszem, sejtettük, reméltük, hogy áldott délelõtt készíttetett számunkra advent harmadik vasárnapját megelõzõ szombaton. Öröm és várakozás – ennek fényében szólt hozzánk Urunk, Enet áhítata volt az elsõ. A várakozásnak szép aspektusát ismerhettük meg két odaszánt életû hívõ, Simeon és Anna életé által, méltó indítást adva ezzel a napnak. Ezután Nemeskéri Éva bizonyságtétele következett: a négy gyermekes édesanya és feleség megosztotta, miként formálódott az õ és családja élete Jézus Krisztus megismerése által. Számos bizonyságtétellel ellentétben, melynek tán túlzottan is pozitív a kicsengése, Éva mondanivalójából a valóság rajzolódott ki: fény és árnyék egyaránt. Önvédelemtõl mentes õszinteséggel és derûvel fûszerezve tárta elénk a megtérésük elõtti és utáni idõszakot. Szavaiból megélt, érett és megszenvedett életbölcsesség mutatkozott, s együtt örülhettünk Vele az Isten kezébe és helyezett élet vonzó, áldásos voltának. Alkalmunkat Coralyn Medgyessy, amerikai származású lelkipásztor asszony áhítata zárta. Istenünknek azon ajándékairól szólt, melyeket az adventi idõ-
szakban különösen is bõkezûen kínál a Benne bízóknak: az öröm, a szeretet, a békesség és a remény. A teológián lelkigondozást tanító Coralyn szavai kifejezetten „nõi nyelven” szóltak: érzékletesen, sok példával illusztrálva árnyalták ezen négy ajándék dimenzióit, szinte magunkénak is érezhettük azokat. Lényünk spirituális szegmense szólíttatott meg bátorítva minket, hogy ismerjük egyre jobban és növekedjünk az ezáltal érzékelhetõ valóságban, Jézus ismeretében. Ahogyan az örömrõl beszélve Erzsébet és Mária „adventjét” láttatta, különösen megragadott. A két nõ – Keresztelõ Jánossal illetve Jézus Krisztussal várandósan – felismerte az Úr munkáját az életében: s együtt örülhettek ebben. Az Istenben való öröm… – talán még sosem vágytam rá úgy, mint ott és akkor az asztalnál testvéreim társaságában. A mi életünket is áthatja Isten jelenléte. Biztatásként vehettük, hogy növekedhetünk ebben egész életünkben. Igazi lelki adventre hangolódhattunk: hogy az ünnepre várva felemelhessük szívünket, s a sok teendõ közepette lelkiképpen is örülhessünk Jézus eljövetelének, a megtestesült Szeretetnek és mindannak, amit Õ kínál nekünk.
d
Olykor sok évnek kell eltelnie, hogy közelebbrõl is megismerjük szolgatársainkat, egyházközségünk lelki és anyagi javainak sáfárait. Sorozatunk abban segít, hogy többet tudjunk róluk. A Svábhegyi Református Missziói Egyházközség elöljárói közül eddig Berta Zsolt lelkipásztor, Konkoly Elemér gondnok, a presbiterek közül dr. Berecz Ágnes, Csuka Gábor, dr. Molnár László, Pálffy Tibor, Lovas Miklós, Sütõ-Nagy István, Úr Gézáné Dr. Koncz Kornélia, Komlós Imréné, Dr. Kóti Tamás, Falus György, Dr. Kardon Tamás, Ágai László, Béres L. Attila, majd Négyesi Adrienn beosztott lelkész, Szommer Adrienn és Beke István kántor, Péterfy Ferencné Rásky Klára pótkántor beszélt életérõl, családjáról, munkájáról. A sorozatot a szeptemberben érkezett beosztott lelkészünk, Bob Ilona Enet folytatja. Különleges ajándék, ahogy az újonnan érkezõt befogadjuk magunk közé. Ez karácsony egyik titka is. Két évvel ezelõtt, amikor elkezdtem elõször szervezni a jótékonysági karácsonyi hallé vacsorát, bementem a Kálvin János Otthonba is, Bob Ilona Enet kérdezett, mi járatban vagyok. Elsõ találkozásunkat is felelevenítettem, amikor interjút készítettem beosztott lelkészünkkel a Felhõ utcai lelkészi hivatalban. – Elõször a családról kérdezem, milyen református gyökerei vannak? – Nem vallásos családba születtem. Egy idõs szomszéd nénitõl halottam elõször Istenrõl. Dédnagymamám ragaszkodott hozzá, hogy megkereszteljenek. Õ egy szép, keresztyén családban nõtt fel. Édesapja valamikor katolikus pap volt, aki leendõ feleségét megismerve kilépett, és családot alapított. Huszonhárom gyermekük született. A dédnagymamámról neveztek el Ilonának, de gyermekkorom óta Enetnek szólítottak, ezért ezt használom. Az õ hitérõl a családban történetek keringenek. – Elmondana egyet!? – A dédnagyszüleim a háború után na-
gyon szegények voltak. Egyszer betört valaki hozzájuk, és elvitte a pénzüket. Nagymamám elkezdett imádkozni a tolvajért, aki még aznap sírva visszahozta a pénzt. – Iskolás évek? – Nem sok megemlítésre méltó maradt meg bennem. Az ötödik kerületben, az Irányi Dániel Általános Iskolában, majd a Budenz úti Általános Iskolában tanultam, itt kezdtem el hittanra járni. Késõbb itt lettem magam is hitoktató. – Milyenek voltak a gimnazista évek? – A gimnáziumi évek alatt olyan barátokat kaptam, akikkel máig tartjuk a kapcsolatot, kísérjük egymás életét. Jó szívvel emlékszem vissza tanáraimra is. Többen olyan életet éltek elénk, amely példává vált számomra. A hitem is formálódott ezekben az években. Reggelenként teológusok tartottak áhítatokat, ahova bárki elmehetett, de nem volt kötelezõ. Sokat kaptam ezeken az alkalmakon. E közösség tagjaként kerültem el egy nyári csendeshétre, SDG (Soli Deo Gloria, református diákmozgalom) táborba. – Mikor történt ez? – Már negyedikes gimnazista voltam a Baár-Madasban. Balatonszárszón az elõ-
d Örömmondó
ÉLETÚT
adások nagyon izgalmasak voltak, tényleg a legjobbat akarták adni a szervezõk – köztük az akkori vezetõ, Nagy István – a résztvevõknek. Balatonszárszóról szüleimnek is elmeséltem élményeimet. Legnagyobb meglepetésemre úgy reagáltak, hogy õk is akarnak templomba járni. Én akkor még csak keresõ voltam a hit útján, és õk is mellém szegõdtek ezen az úton. – Szüleivel Nagykovácsiban járt a templomba? – Eleinte Pasarétre jártunk, oda jártak a Baár-Madasos osztálytársaim is, majd Nagykovácsiba is jártunk. Ott nem volt önálló gyülekezet, leányegyházközség volt szép múlttal, melyet Dobos Károly neve fémjelez, de õt követõen nem folytatódott a közösség virágzása. Idõvel, Pasaréten megerõsödve mi is igyekeztünk támogatni az ottani gyülekezetet. Számomra nagy élmény volt, ahogy azt megtapasztalhattam, hogy Isten nem csak az egyéni életemmel kapcsolatos, hanem egy egész közösség életével kapcsolatos imádságokat meghallgatja. Egyébként szüleim egy Pasaréti evangelizáció alkalmával adták át életük irányítását Jézusnak, az öcsém egy gyermekistentisztelet alkalmával, én pedig csak késõbb, a Nagykõrösi Tanítóképzõn. – Volt tehát egy „üresjárat” a teológia elõtt? – A teológia elõtt Nagykõrösre jártam tanító-hitoktató szakra. Az elsõ éven kollégistaként sokat beszélgettem egy lánnyal, õ vezetett el Jézushoz. Elõtte
2011. Karácsony
csak ismereteim voltak róla, de nem volt élõ kapcsolatom Vele. – Hogyan kereste Jézust? – Azt hiszem inkább Õ keresett engem. Egy kedves testvérem nemrégiben küldött egy idézetet Kierkegaardtól, mely szerint az a szó, amely az igaz útra hív, egészen halkan szól, ugyanakkor benned és körülötted ezernyi hangos szó mondja az ellenkezõjét. Egy ilyen helyzetben találtam magam, amikor kezdtem sejteni, hogy Jézus hív az Õ követésére. Ezernyi hangos szó és egy halk, amit hol meghallottam, hol nem. Lelki válságba kerültem. Sokan imádkoztak értem, és végül megtapasztaltam, hogy Jézus az életem gyógyítója. Egy egészen új világ nyílt meg elõttem. – Köthetõ ez valamilyen Igéhez is? – „Aki Krisztusban van, új teremtés az…” – Megtérése után megszerezte a hitoktatói-, illetve tanári diplomát, és jelentkezett a teológiára? – A tanítóképzõt elvégeztem, de nem volt megfontolt döntés, hogy odamentem. Valahol az az elképzelés mozgatott, hogy egy nõ olyan hivatást válasszon, amely mellett a családnak élhet. Ahogy haladtam a tanulmányokban, egyre inkább megerõsödött bennem az érzés, hogy valami mással szeretnék foglalkozni egész életemben. Harcos idõszak volt, mire megérlelõdött bennem a teológia gondolata. Itt is sokféle „hangos szó”, tekintélyes emberek véleménye és egy halk és szelíd szó ütközött egymással. Tulajdonképpen ez volt az egyik leg-
2011. Karácsony
ÉLETÚT
nagyobb harcom, amikor Isten akaratát megpróbáltam megérteni. Hálás vagyok mindazért az útért, azokért az igékért, alkalmakért, amikor világossá lett számomra, mit szeretne, és még hálásabb mindazért áldásért, örömért, megtiszteltetésért, amelyet megtapasztaltam a döntésemet követõen. – A teológián megerõsödött elhatározásában? – Igen. Az elsõ legációm volt a legemlékezetesebb. Ahol megszálltam, egy kis szobában az volt a fali kis táblára írva: „Megáldalak és áldás leszel.” Kibeszélhetetlenül szép élmény volt. – Hol volt az elsõ legációja? – Perõcsényben, Vác fölött. A tanítóképzõn gyakran azért kaptam négyest a tanításomra, mert a gyerekekkel nem voltam elég határozott. Ehhez képest, ahogy felmentem a szószékre, minden félelmem elmúlt, határozottság áradt beszédembõl, mintha nem is én lettem volna. – Úgy érezte, tud úszni, pedig nagyon mély vízbe ugrott? – Szeretem a mély vizet. Amikor csak Istenbe kapaszkodunk, akkor megtapasztaljuk, hogy õ megtart bennünket. Nyilvánvaló volt, hogy mindez nem magamtól jött. – A teológián mi volt a kedvenc tantárgya, ki volt a kedvenc professzora? – Bolyki János tanár úr, aki újszövetséget tanított nyugdíjasként, és Békési Sándor, õ rendszeres teológiát tanított, korábban az Iparmûvészeti Egyetem tanára volt. Mivel szüleim mûvészek, mûvészi irányultságom miatt is könnyen megtaláltuk a közös hangot. – Amikor a családjáról kérdeztem, átsiklottunk szülei felett. Milyen mûvészek szülei? – Édesapám képzõmûvész, õ Marosvásárhelyen él, édesanyám textilmûvész,
Örömmondó
d
most Nagykõrösön tanít. Nevelõapám építõmérnökként végzett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen mûszaki vezetõ. Az öcsém is építõmérnöknek tanul a BME-n. – Mibõl írta a szakdolgozatát a teológián? – A Jelenések könyvébõl írtam, egyfelõl azért, mert úgy éreztem, ez az utolsó lehetõségem, hogy ilyen mélységében foglalkozzak egy bibliai könyvvel. Mivel ez a legnehezebben magyarázható, a késõbbiekben segítségemre lesz, ha már jártasságot szerzek a magyarázatából. Másrészt mûvészeti szempontból is érdekes, látomásokkal, szimbólumokkal dolgozik, és a drámaelméletbõl ismert eszközöket is használ a szerzõ. Összességében egy nagyon izgalmas könyv. Kiemelten foglalkoztam dolgozatomban a Jelenések könyvében található boldogmondásokkal. – A diploma megszerzése után hova került? – Hitoktatói segédlelkészként kerültem Pasarétre. A gyermekek közötti szolgálatba már korábban bekapcsolódtam, így azonban több idõt tudtam ráfordítani. – A fiatalok után hogyan került az idõsek Kálvin Otthonába? – Pasaréten félállást tudtak nekem felajánlani lelkészként, és egy barátnõm szólt, hogy az otthonban is félállásra keresnek valakit. Nyolctól egyig az öregek otthonában dolgoztam lelkigondozóként, programszervezõként, délután pedig hittanóráim voltak, este családlátogatások. Közben jártam segédlelkészképzésre és lelkigondozás szakra. – Nem volt sûrû egy kicsit a napja? – Amikor az otthonban nyolcórás állásra kerestek embert, elvállaltam, hogy ne kelljen többfelé szakadnom. Valamivel nyugalmasabb idõszak következett. – Nem jelentett nehézséget a váltás, a fiataloktól az idõsek közé kerülni?
d Örömmondó
ÉLETÚT
– A Nagykovácsi Református Missziói Egyházközség alakulásakor már gyakorlatot szereztem a családlátogatásban, beteglátogatásban. Az otthonban tudtam ezt a vonalat folytatni. Napi nyolc órában volt lehetõségem személyes beszélgetéseket folytatni, lelkigondozni. – Vasárnapi istentiszteleteket is tartott ott? – Helyettesítem alkalmanként, majd amikor a lelkész elment májusban, rendszeresen. – Azóta sincs lelkész a Kálvin Otthonban. Ott is maradhatott volna. Mi volt, ami ide vezette? – Szívesen vállaltam a lelkigondozói munkát, de az Úr mást szánt nekem. A nagykovácsi közösségben, majd a gyermekek és szüleik között elvégzett munkám, tapasztalataim alapján egy missziói jellegû gyülekezet közelebb áll hozzám. Mindemellett lelkigondozóként a helyemen érzem magam az idõsek között is. – Kereste a lehetõséget a váltásra? – Nem kifejezetten kerestem, egyszerûen egy nap az a vágy fogalmazódott meg bennem, hogy lelkészként dolgozhassak. Aznap véletlenül összetalálkoztam Berta Zsolttal, aki beosztott lelkészt keresett. Így kerültem a gyülekezetbe. – Mennyire ismerte a svábhegyi református gyülekezetet? – Nem nagyon. Most kezdem megismerni. – Milyenek voltak az elsõ benyomásai? – Nagyon pontszerûek az élményeim a gyülekezettel kapcsolatban. Bibliaórák, presbiteri ülések, találkozások, beszélgetések, közös szolgálat, a mátraházai hétvége. Amikor az idõsek otthonába kerültem, az elsõ pár hónapom azzal telt, hogy végiglátogattam a lakókat. Így személyesebb szinten alakulhatott ki bennem egy kép a rámbízottakról.
2011. Karácsony
– Nem olyan nagy a gyülekezetünk… – Én nagyon szívesen végiglátogatnám. A pontszerû élményeken túl egyébként jó látni, mennyiféle szolgálatot végeznek a tagok. Van, aki eljön és végigtakarítja a templomot, vannak, akik idõt szánnak arra, hogy kimozduljanak a templom falai közül, hogy megmutassanak valamit hitükbõl, kilépnek az emberek felé, mint a pünkösdi búcsú alkalmával. Érzem a gyülekezetnek a lelki szívdobbanásait, és ez nagyon lelkesítõ. Jó ebbe bekapcsolódni. – Mit az, amit hiányol? – Ahhoz, hogy mindaz a sok-sok ajándék, amit Isten egy emberben elrejtett, olyan módon ki tudjon bomlani, hogy a közösségnek segítségére legyen, sok bátorításra, megerõsítésre van szükség. Úgy érzem, hogy egymás támogatása által haladhatunk még elõbbre. Van egy olyan érzésem, de ez inkább benyomás, mint meggyõzõdés, hogy még szervesebbé válhat a közösség, a kapcsolatok. Mintha néhol lenne kéz, meg láb a Krisztus-testben, de jobban össze kellene, hogy kapcsolódjanak. – Milyen feladatai vannak beosztott lelkészként? – Tagja vagyok a diakóniai bizottságnak, ezen belül a látogatásban, a diakóniai jellegû döntésekben veszek részt. Felajánlottam, hogy a hegyen lévõ intézmények felé kezdeményezem a kapcsolatfelvételt. Részt veszek a gyermekek közti szolgálatban, illetve koordinálom a gyermek és ifjúsági bizottság munkáját: a gyerekistentiszteletek megszervezése és tartása a 6–12 éves korosztálynak, a gyerek délelõttök, a gyerekmegõrzés megszervezése, a gyermek játszóházak szervezése, és a hitoktatás tartoznak ide. E mellett a baba-mama kört is vezetem,
2011. Karácsony
ÉLETÚT
az egyetemista ifit, a középiskolások között pedig a lelkigondozás és idõnként alkalomtartás a feladatom. Az idõsek bibliaóráján fogok rendszeresen szolgálni januártól, a nõi csendesnap, hétvégék szervezése, házaspári csendesnap, illetve elõadások lebonyolítása szintén hozzám tartozik. Havonta tartok istentiszteletet, hetente egy napot szabadon hagyok a lelkigondozás számára. Tagja vagyok a missziói bizottságnak, és a házi csoportnak… idõm, mint a tenger… – Mindenre jut, amire ad az Úristen… Van-e kedves Igéje? – Megtérésemhez kapcsolódik: a „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged. Ha vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.” – Hogy tervezi az életét, hivatását? – Szeretném megtalálni azt a lelkészi modellt, amit követni szeretnék. Mit jelent lelkészként feltöltõdni, kapcsolataimat ápolni, betölteni a szolgálatomat. – Szeptembertõl szolgál beosztott lelkészként a Svábhegyen. Megfordult-e a fejében az a gondolat, hogy inkább önálló gyülekezeti lelkész legyen? – Most úgy érzem, lelkészként nem vágyok önálló gyülekezetbe. Örülök neki, ha van egy kisebb-nagyobb terület, amirõl tudom, hogy az az én feladatom. Ezt örömmel meg tudom élni, és hálás vagyok érte. Szeretnék keveset vállalni, de azt minõségi módon csinálni. – Van-e példaképe? – Példaképem egyik teológiai professzorom felesége, Coralyn Medgyessy, aki Amerikában lelkész, lelkigondozó. Példaképem a lelkigondozásban, az emberekhez való viszonyában, a saját magához való viszonyában, a férjéhez való viszonyában.
Örömmondó
d
– Miért? – Emberekhez való viszonyában azt látom, hogy nagyon bölcs, és olyan valaki, aki közel tudja magához engedni mások problémáit, terheit, õ maga teherhordozó, megértõ ember. Szakmai, teológiai ismerete is jó, ugyanakkor példa számomra abban, ahogyan a hétköznapokban megéli a hitét. Ez sugárzik át lelkigondozásában, emberi kapcsolataiban. Nagyon erõs, nagyon derûs valaki. A férjéhez való viszonyában is ezt látom –, háttérben maradva segíti õt. Emlékszem, amikor lelkileg nagyon mélyen voltam a teológián, összefutottam vele és csak annyit mondott: „Ugye tudod, hogy egyik szemem mindig rajtad van, mindig imádkozom érted!” Ki tudott alakítani a diákokkal egy olyan kapcsolatot, amelyben nem a szakmaiság, a tanulmány állt az elõtérben, hanem a személyes kapcsolat, és a személyes kapcsolaton belüli mester-tanítvány kapcsolat. Az a vezetõi felelõsség, hogy hordozom a másikat imádságban. Ez a kapcsolat nagyon értékes tud lenni. A példaképem még Dani Eszter, akire felnézek többek között missziói látása és Istenben gyökerezõ élete miatt. – Közeleg karácsony. Mit jelent Önnek ez az ünnep? – Karácsony az Ige testté létének ünnepe. Jézusban Isten közel jön hozzánk. Ennek az öröme. Arra vágyom, hogy ennek az élményébõl tudjunk újra és újra merítkezni. Karácsony annak a meghirdetése, hogy Isten egészen közeljött hozzánk, a távollévõ közellévõvé lett, és mi is közellévõvé tehetjük Õt mindazok számára, akik felé küldetünk. – Köszönöm a beszélgetést, és áldott karácsonyi ünnepeket kívánok! Béres L. Attila
d Örömmondó
2011. Karácsony
ÚTRAVALÓ
„Megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.” (Zsolt. 92;5) „Zene csak egy van, tiszta és igaz. Amikor a zene megszólal, megnyílik számunkra az, ami elõttünk volt, bennünk, fölöttünk és közöttünk van és utánunk is lesz. A zene oda röpít minket, ahová mindig is vágytunk, magunkhoz, egymáshoz, az Isten tenyerére. A zene olyan, mint az élet, nem lehet megfogni, nem lehet kisajátítani. Sohasem foghatod meg a pillanatot, mert már el is múlt. Van múltja: a felkészülés, és van jövõje: a hatása, de a jelene már el is múlt. Nem mehetsz hozzá vissza, mint egy festményhez vagy szoborhoz, és az unokád sem tudja újra olvasni, mint egy könyvet. Amióta élünk szeretnénk birtokolni, megörökíteni, nem meghalni. De mivé lennénk, ha két ugyanolyan tavasz következne egymás után, vagy két szerelmes ölelés ugyanolyan lenne. A zene átjár bennünket, mint az idõ, és azért lennénk nélküle szegényebbek, mert az ember egyszeri, megismételhetetlen lényege a zene lényege is.” (Malik Katalin, a Tihanyi Apátság orgonamûvésze) Beszámoló, 2011. – Hallottad? Elcsapták a svábhegyi gondnokot... – így beszélgettek az egyik szomszédos gyülekezetben a fülem hallatára. Ez az „elcsapták” szó nagyon megütött. Mégis nem a csalódottság, hanem Keresztelõ János hitvallása csengett a fülembe: “Neki növekednie kell, nekem pe-
dig alábbszállanom.” (Jn. 3;30) és Krisztus szavai a sokszoros termést hozó búzaszemrõl (Jn. 12;24). Ha a választási eredmény tükrében az egyháztagok a presbiteri tisztre sem találtak méltónak, akkor a Gyülekezet tájékoztatása érdekében indokolt, hogy nyilvánosan is számot adjak az eltelt évek gondnoki munkájáról és eredményeirõl. Kezdetek Lovas Miklós presbiter testvérünk kezdeményezésére 1995. november 19-én tartotta dr. Nagy Tibor nagytiszteletû úr az elsõ istentiszteletet a Svábhegyen, de mi a családommal csak késõbb, 1998 telén csatlakoztunk a Gyülekezethez. Mi akkor kezdtünk a Svábhegyre járni, amikor Jánosa Domi atya, az Istenhegyi Szent László Plébánia lelkipásztora immár másodszor fogadta be az újjáéledõ Svábhegyi Gyülekezetet hittantermükbe. Az alkalmak késõbb a Jókai iskolába kerültek, ahol Berta Zsolt nagytiszteletû úr hitoktatta a gyermekeimet. 2000-ben már konkrétan fölmerült az önálló templomépítés terve, mert 1998ban a lelkes budahegyvidéki és svábhegyi hívek aláírásgyûjtést kezdeményeztek a templomért, aminek eredményeként a Képviselõtestület 1999 nyarán fölajánlotta templomépítés céljára a Felhõ utca 10. szám alatti ingatlant. 2000-ben bekerültem a Templomépítési Bizottságba, melynek mai napig tagja vagyok. Ezzel kapcsolatban gondnokként a tervek kialakítása, az építési üte-
2011. Karácsony
ÚTRAVALÓ
mek megtervezése, a kiírások és mûszaki tartalom véglegesítése, az Építési Bizottság összehívása, ülések, elõterjesztés, a prioritási sorrend kialakítása, a presbitériumi döntést követõen a megrendelések kidolgozása, a pályáztatás, ártárgyalások, alku, szerzõdéskötés, az építés menetének felügyelete, kapcsolattartás a kivitelezõkkel, õrzéssel, anyagdeponálás és munkakörülmények biztosítása, a mûszaki átvétel, beüzemelés, garanciák kikényszerítése, teljesítésigazolás alapján a folyósítások-kifizetések intézése, bizonylatolás ellenõrzése, igazolása és az elszámolások munkáját végzem napjainkig. Az Építési Bizottság mellett tagja vagyok a Pénzügyi Bizottságnak és a Miszsziói Bizottságnak, természetesen részt veszek a presbitérium ülésein, valamint lehetõségeim szerint a presbiteri bibliaórákon is. Ezenfelül egyházközségünk elnökségét megszemélyesítve képviselem gyülekezetünket egyházmegyei és társ egyházközségi alkalmakon, közgyûléseken, rendezvényeken. A kezdetektõl szívügyem volt a gyülekezeti közösség építése, hívogattam is a gyülekezetbe az ismerõseink, barátaink körébõl a tagokat, és magunk is dolgoztunk a gyülekezeti élet mozgalmasabbá tételén, közösségi alkalmak létrejöttén, meg persze a templomunk környezetén is, a telek kipucolásától kezdve a vízóraakna megépítéséig, tereprendezésig, rézsûk kialakításáig. Közösségépítési céllal koncerteket szerveztem a templomépítés javára. Így jött létre Szokolai Balázs barátom zongoraestje; Jánosi András barátommal a Jánosi Együttes és Kobzos Kiss Tamás ‘48-as dalok; Csík Janikával a Csík zenekar koncertje; Malmos Edit és Nagy Balázs barátommal a Bourdon zenekar és a Kalevala
Örömmondó
d
kórus A reformáció magyar reneszánsz zenéje; Négyesi Adriennel a Thalita Kumi istenes énekei, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem hallgatóinak és a Tüzinke együttesnek a népzenei koncertje valamint legutóbb Draskóczy Lídiával a CSAK TE jótékonysági koncert. Ezekhez az elõadókat fölkértem, az idõpontokat leegyeztettem, a plakátokat, szórólapokat, ismertetõket, jegyeket magam terveztem, készítettem el, a terjesztésben, hírverésben részt vettem, a mûsorokban közremûködtem, némelyiket magam szerkesztettem, segédkeztem a lebonyolításban a zongora szállítástól a hangolásig, fõzéstõl az ügyelésig. Ki lehet jelenteni, hogy mindegyik koncert sikeres volt, megmozgatta gyülekezetünket, új, adakozásra kész hívek, barátok és ismerõsök ismerhettek meg bennünket, vagy épp ezek kapcsán látogattak el hozzánk, és váltak gyülekezetünk tagjává. Büszkék lehetünk, hogy megrendezhettük ezeket az alkalmakat, s azok hozadékaként a befolyt adományok is templomépítésünk segítését szolgálták. Páratlan számok 2001-ben – több áttervezés után – kialakult a svábhegyi templom engedélyezési terve, melyre az építési engedélyt 2002 októberében, közvetlenül az önkormányzati választások elõtt kaptuk meg. Az Isten-Hegy Alapítványnak lettem kurátora. Az Alapítvány székhelye a lakásunk. 2003. április 6-án helyeztük el a templom alapkövét. Novemberre elkészült a templom alsó szintje a gyülekezeti teremmel és mellékhelyiségekkel: kazánház, mosdó, gyermekmegõrzõ, elektromos hálózati kiszolgáló helyiség, torony alja és a bejárati lépcsõ, valamint a leen-
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
dõ templomtér alapbetonozása és a födém ideiglenes hõszigetelése. Akkor az épület egy féltetõs, kátránypapír borítású védõfedést kapott. Ezt az építkezést a KÉSZ Kft. Végezte. Az ajánlati ár 71 Millió Ft volt, melyet hosszas tárgyalás útján sikerült 63 Millió Ft-ra lealkudnom, amit aztán a Millenáris pályázat elsõ 50 millió forintjának lehívásával és a Böszörményi úton elkülönített számlán gyûjtött adományokkal fizettünk ki. A további építkezéshez felajánlást tettünk: öt éven belül befizetünk a templomépítés javára 20 millió forintot. Az alsó szint megépítését a gyülekezeti termünk lépcsõjébe elhelyezett 2003-as évszámú mészkõfaragvány jelzi. 2005-ben lett önálló jogi személyiségû szervezet a gyülekezet. Januárban a közgyûlés megválasztotta presbitériumát, gondnokát. Gondnokként kérelmeztem Szabó István püspöktõl, rendelje ki a Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lelkipásztorának Berta Zsolt nagytiszteletû urat. A Zsinat lelkészi elnöke, Bölcskei Gusztáv által a gyülekezetet bejegyezõ egyházfõhatósági igazolással mentünk tiszteletes úrral a közjegyzõhöz, aláírási címpéldányt hitelesíttetni, aztán az APEH-be, adóalanyként is bejegyeztetni egyházközségünket, majd a számlanyitás következett. Elkészítettük az elsõ költségvetésünket, az elsõ missziói munkatervünket, fölfektettük anyakönyveinket. Gyülekezetünk területi határainak rendezésérõl több alkalommal tárgyaltam a Pasaréti Református Egyházközség presbitereivel Sütõ-Nagy István tárgyalásainak elõkészítésére, ugyanis a Fogaskerekû vasúton túli területek a Pasaréthez tartoztak. Hála bölcs belátásuknak, az általunk kért területeket 2006-ra átadták.
2011. Karácsony
Fölvetettem egy küldetésnyilatkozat megalkotásának szükségességét, és a kezdeti változatot, mint javaslatot meg is fogalmaztam. Ez lett a magja missziói munkatervünk preambulumának és a két évvel késõbb útjára bocsátott gyülekezetünk küldetésnyilatkozatának, mely sokunk közös munkájának eredménye. Kezdeményeztem, hogy hivatalosan is testvérgyülekezeti kapcsolatot alakítsunk ki a magyarremetei (Erdély, Partium) és a torontálvásárhelyi (Délvidék) gyülekezettel. A testvéri kapcsolatok elmélyítését azóta is szorgalmazom és személyesen is ellátogatok hozzájuk. 2005 májusában jelent meg az elsõ Örömmondó, melynek címlap és rovatterve és jó néhány cikke köthetõ a nevemhez. A lapot 7 éven át magam korrektúráztam, tördeltem, nyomtattam, tûztemfûztem, hajtogattam és szállítottam. Közben építkeztünk. Késõ õszre készült el a templomépület szerkezete. Megépültek a fõfalak, a födémek, a tetõszerkezet. Jött a tél, az épületet pedig be kellet volna valahogy „csuknunk”. Már a tetõfedésre sem volt pénzünk, a külsõ ajtókról, ablakokról nem is szólva. Korábban már többször be is áztunk, ezért fölkerestem az Dunamelléki Református Egyházkerület fõjegyzõjét, fõtiszteletû Varga László urat, aki egyben az Egyházkerületi Építési Bizottság elnöke is volt, és kértem, hogy az ígért és folyósított 40 Millió forinton túl a gyülekezeti felajánlás 20 Millió forintját – a felajánlásunk fedezetével – elõre folyósítsa számunkra, ugyanakkor az összeg visszafizetését az Egyházkerület engedje el gyülekezetünknek, mivel a felajánlott 20 milliót is beépítenénk a templomba. Arra kértem tehát, hogy a kölcsönt vissza nem térítendõ támogatássá alakítsa. Meg is tette, az
2011. Karácsony
ÚTRAVALÓ
Egyházkerület pedig a módosítást elfogadta. Így sikerült elkészítenünk a templomépületet és valamelyest téliesíthettük is – bár a fóliatakarók még sokáig megmaradtak az ajtókon és ablakokon, és csattogtak a szélben az istentiszteletek alatt. A templomépület megépítését az opeionon álló 2005-ös évszámú csillagos zászló jelzi. 2007-re készültek el a külsõ és belsõ nyílászárók, a gépészeti és villamos munkák, a végleges aljzat-burkolatok, a lelkészi hivatali iroda, a mozgássérült WC, Korláti Bernát István felajánlására a torony fémlépcsõivel, korlátaival, valamint a harangállvány és Egyházközségünk harangja, amit barátom, Szõnyi Endre szobrászmûvész dombormûvei ékesítenek. Isten megengedte, hogy Szõnyi Endrével a harangkészítés megtervezésére és megrendelésére mehettem Lengyelországba, majd Pálffy Tibor presbiter barátommal a már elkészült harangunkat hozhattuk haza a Svábhegyi Gyülekezetnek. Harangunk készülésrõl az Örömmondóban több cikkben folyamatosan számoltam be. Szerveztem a torony- és harangszentelési ünnepséget, Csuka Gáborral megszerveztem az ügyeletet, megkerestem az egyik legjobb darust, akivel még az ünnepség elõtt lepróbáltuk a harangszerkezet beemelését, fölkészítettem a kamarakórust, melyben gyermekeim, Csenge és Boriska énekeltek, meghívtam a Budakeszi Zákányi Zsolt Református Vegyes Kórust, fotósokat, Duna TV-t és számos vendéget. A harangszentelésrõl feleségemmel utólag egy színes kiadványt készítettünk. A torony megépítését emléktábla és a harangfelirat 2007-es évszáma jelzi. 2008-ban gyülekezeti autóbuszos ki-
Örömmondó
d
rándulást szerveztem és vezettem Torontálvásárhelyre és a Délvidékre. 2009 decemberére készült el a lelkészlakás, a templomtér zaj- és hõszigetelése, a padló- és radiátoros fûtés, az új kazánok beépítése és beüzemelése, az aljzati elektromos hálózat kiépítés, a kupola-világítás, a belsõ lépcsõk kõburkolata. Ezt követõen vettük használatba a felsõ templomteret. Így helyet tudtunk adni a Presbiteri Szövetség presbiteri továbbképzési programjának. Ugyancsak 2009ben indultak a Családi délutánok, melyen gyülekezetünk tagjai mutatták be izgalmas „hétköznapi” munkájukat, többek között: Lovas Miklós csillagász a teremtett világról, Szanyi Miklós közgazdász a globális gazdasági válság okairól és hatásáról Isten ígéje tükrében, feleségem Bihari Zita klimatológus Isten áldó kegyelmérõl és a globális felmelegedésrõl, legutóbb pedig Dr. Falus András immunbiológus tartott elõadást a teremtés és az evolúció kérdéseirõl. 2010-ben lelkészünk, nagytiszteletû Berta Zsolt családjával beköltözött a lelkészlakásba, így helyben lakó lelkipásztora lett gyülekezetünknek. 2011-ben elkészült a templomtér és oldalkarzat kövezése, a bejárati elõtér aljzatbetonozása, a kövezett gyalogbejáró, a gyülekezeti terem és a gyülekezeti konyha. Ezekhez a munkákhoz a Dunamelléki Református Egyházkerület kiemelt beruházási támogatásként 5 Millió, Bp. Déli Református Egyházmegye 3 Millió, a Hegyvidéki Önkormányzat 2,3 Millió, az Isten-Hegy Alapítvány 1,8 Millió forinttal járult hozzá, míg a teljes beruházásra ez évben napjainkig 11 614 370 Ft-ot költöttünk. A további templomépítésre 10 Millió Ft támogatást nyertünk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztéri-
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
umtól, melyet 2012. május 31-ig lehet felhasználnunk. Az Építési Bizottság javaslatait a presbitérium elfogadta, így a belsõ szakrális tér építése jelenleg is tervben, folyamatban van. Reményeim szerint 2012-re el is készül, és alkalmassá válik a 2012. január 1-tõl immár önálló Budapest Svábhegyi Református Egyházközség templomaként Isten dicsõségére való fölszentelésre. Méltatlanul mellõzött, fel nem vállalt ügyeink 2007-ben megalakult a Keresztény/keresztyén Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) Istenhegyi Csoportja. Javasoltam gyülekezetünk presbitériumának, hogy adjunk helyet a Keresztyén Értelmiségi Szövetségnek. A KÉSZ befogadása gyülekezetünk nyitottságát tükrözi, alkalmaira számos neves elõadó ellátogatott hozzánk, pl. Medveczky Ádám karmester és zeneszerzõ, aki csodálatos elõadást tartott a magyar zenérõl és zenekultúránknak a világban elfoglalt helyérõl, vagy Jókai Anna Kossuth-díjas író- és költõnõ, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, aki a keresztyén ember példaadó magatartásáról tartott szívhez szóló elõadást. Úgyszintén javaslatot tettem a gyülekezet presbitériumának a Szenczi Molnár Albert Cserkész Csapat (SzMCsCs) – amelyet jelenleg a Budahegyvidéki Evangélikus és Református Gyülekezet tart fenn – saját cserkészcsapatként való elfogadására és fenntartóként való támogatására. A presbitérium ezt a javaslatot is határozattal fogadta el. E két dolog élõvé tételére, támogatására máig nem fektetünk kellõ hangsúlyt, mert nem érezzük magunkénak e társ-
2011. Karácsony
szervezeteket. Pedig a cserkészetre egyháztagjaink gyermekei járnak (nekem pl. három gyermekem cserkészvezetõ), és egyháztagjaink is javarészt keresztyén értelmiségiek. Megérdemelnék tehát ezek az Isten áldotta alkalmak, hogy hivatalosan is meghirdettessenek, és az SzMCsCs is számos szolgálatot tett gyülekezetünknek protestáns lelkületû ifjúsági munkájával, elég csak a passiós áhítatokat felemlegetnünk, nem is szólva a cserkészek hitmélyítõ, közösségi szolgálatáról, foglakozásaikról, gyûléseikrõl, kirándulásaikról, táborozásaikról, koszorúzásokon, ünnepségeken, istentiszteleteken való részvételükrõl, melyeken gyermekeink keresztyén értékrendje tudatossá válhat, lelke kiáradhat, és páratlan hitélményekkel gazdagodhat. Amire hálával tekintünk Köszönöm a lelkipásztorainknak a rájuk bízott nyáj gondozását, és külön köszönetet mondok a gyülekezet nevében azért, hogy lelkes hitoktató munkájukkal számos családot kapcsoltak be gyülekezetünk életébe, sokakban fölkeltették az élõ Istennek való élés vágyát, sokakat elvezettek az evangélium üzenetével Krisztushoz, olyanokat, akik felnõttként keresztelkedtek meg gyülekezetünkben, vagy körünkben tettek konfirmációi fogadalmat. Isten áldja meg továbbra is e missziói szolgálatukat és egész munkájukat, különösen az igehirdetés, a lelkigondozás, a család- és beteglátogatás, a tanítás, a diakónia, a liturgia és a közösségépítés terén a mindennapi egyházi életünk megújulásáért. Ecclesia semper reformanda est! (Az egyháznak újra és újra meg kell újulnia, az egyház mindig reformációra szorul.)
2011. Karácsony
ÚTRAVALÓ
„Jöttek és tûntek szent karácsonyok, tizennyolcnál is több talán, tizennyolcszor kerestem Õt, de titok maradt nekem és talány. Csak gyertyalángot láttam és fenyõt, azokban véltem vártam Õt, az Ige szólt, és csengett az ének, egy sugarát elfogtam szemének, de villanás volt csak és rejtelem. Kutattam arcát a szent éjeken, éreztem ízét borban és kenyérben, palástja lengett már az égen, de a felhõknél is magasabban; annyi tûnt karácsony után, én mégis – adventben maradtam. Tudom, a hegynek le kell omlani, akkor jön, ha a völgy is egyenes, Uram, évekig készítem utad, amelyen hozzám végre eljöhess. Mint kisded jössz, ki szív-bölcsõt keres? Vagy úgy toppansz be, mint võlegény? Mécsemet minden nap megtöltöm, Örök adventben várlak ADORJÁNNÉ NAGY ARANKA: Örök adventben
Akikre büszkék vagyunk Gyülekezetünk gyakorlati munkamûhelye több pályakezdõ fiatal egyházi munkásnak, hatodéves teológus-lelkészjelöltnek, lelkésznek, kántornak: Horváth Ákos volt beosztott lelkipásztorunk ma a határon túli magyar reformátusok megsegítésére létrehozott Ágoston Sándor Alapítvány elnöke, doktori iskolára készül.
Örömmondó
d
Négyesi Adrienn volt beosztott lelkipásztorunk spirituális munkát végez, doktori iskolára készül. Bob Ilona Enet beosztott lelkészünk a Baár-Madas elvégzése után a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképzõ Fõiskolai Karán végzett Nagykõrösön. Már a Teológia alatt 2003-tól hitoktatóként dolgozott. 2009-ben szerzett teológiai diplomát, hitoktató segédlelkészként dolgozott a Pasaréti Református Egyházközségben, ezen felül a Kálvin János Református Szeretetotthonban dolgozott mentálhigénés foglalkoztatóként. Varga Vanda jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem hatodéves teológusa. Körünkben szolgált istentiszteleteken, áhítatokon, gyülekezeti hétvégeken, nyári táborokon, kirándulásokon Szõke Attila és Etelka meghívott lelkészek. Beke István volt kántorunk, volt Baár-Madasos, ez idõ szerint egyetemi tanulmányait fejezi be. Szommer Adrienn kántorunk, énekkarunk karvezetõje 2011-ben sikeres kántorvizsgát tett, jelenleg az ELTE Jogtudományi karán tanul. Összegzés Megbízatásom december 31-el lejár. Templom- és gyülekezetépítési munkám során bizony elõadódott, hogy nézetkülönbség alakult ki a beszállítóval, kivitelezõvel, mûszaki ellenõrrel vagy gyülekezeti tagunkkal szemben, melyek elõl nem térhettem ki, hanem gondnokként magamra kellett vennem. Ezeket a helyzeteket igyekeztem körültekintõen, gyülekezetünk érdekeit képviselve kezelni és a lehetõ legjobb megoldást keresve feloldani. Ez úton is megkövetem mindazokat,
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
akik e szerepemet magukra nézve esetleg sérelmesnek találták. Némely munkám – mivel azokat elvégeztem – okafogyottá vált, más munkáimban sikerült jó kezekbe átadnom a stafétabotot. Egyéb feladatvégzésemben letettem a mintát, míg sok, számomra világosan látszó, elõttünk álló tennivalóink elvégzésére méltatlanul nem kaptam további megbízatást, pedig „a java még hátra van”. Ennek ellenére a hitem, reményem és szeretetem megmaradt és megerõsödött a gyülekezetben. A gyarló ember ismerete is, rész szerint, de a rész szerint való eltöröltetik (Pál 1Kor. 13;12-13), és nem az ideig valóra, hanem az Örökkévalóra tekintünk. „Nem csüggedünk. Sõt, ha a külsõ emberünk megromlik is, a belsõ emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsõséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (Pál 2Kor. 4; 16-18) 2012-tõl csupán egyháztagként veszek rész az akkor már nem missziói, de önálló – és reményeim szerint önjáró – Svábhegyi Református Egyházközség életében, melynek lábra állításán és kezdeti lépéseinek megtételében, krisztusi útkeresésében és a célok kijelölésében részem lehetett. Gondnoki munkámban mindvégig azon igyekeztem, hogy gyülekezeti vezetõként – személyem, szerepköröm háttérben tartásával – „sóvá és világossággá” váljak (Mt. 5;13-16); hogy megõrizzem gyülekezetünk mûködõképességét – miközben a lehetõségeinkhez mérten igyekeztem nagyvonalú maradni –; hogy megóvjam ügyeink átláthatóságát, jogtisztaságát, szabályosságát; hogy, támogassam
2011. Karácsony
és elõsegítsem közösségünk családias, befogadó jellegét, keresztyén szellemiségünk, kultúránk és hitünk elmélyítését. Lelki megnyugvást jelent számomra, hogy gondnokságom ideje alatt gyülekezetünk számban, lélekben és hitében megerõsödött, kultuszhelye, parókiája megépült, arculata kialakult, missziói munkája céltudatossá vált. „Mindeddig megsegített bennünket az Úr.” (1 Sám. 7;12) Hálát adok Istenek, hogy lehetõséget adott részt vennem az Õ szeretet-munkájában! Köszönöm a gyülekezetnek, valamennyi egyháztagunknak és pártoló hívünknek kitartó segítségét, a bizonytalan helyzetekben megerõsítését, ügyeinkhez való önzetlen hozzájárulását, mert ezek nélkül nem tudtam volna elvégezni a rám bízott szolgálatot. Köszönöm a sok dolgos kéznek, kezdeményezõ elmének, hogy mellém álltak és részt vállaltak abbéli törekvésemben, hogy a gyülekezet létrejöjjön, növekedjen és érett, testvéri közösséggé formálódjon. „Példát adtam nektek, hogy amint tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Ján. 13;15) Kérem Istenünket, hogy áldja meg életünket, szolgálatunkat, továbbra is segítse gyülekezetünk gyarapodását, lelkipásztoraink, a presbitérium és a segítõk gyülekezet- és templomépítõ munkáját. Szívbõl kívánom, hogy maradjon meg mindannyiunkban a missziói lelkület. Zene csak egy van: tiszta és igaz, egyszeri és megismételhetetlen. Legyen köztünk mindenkor Áldás, Békesség! Konkoly Elemér a Budapest Svábhegyi Református Missziói Egyházközség gondnoka
2011. Karácsony
BEHARANGOZÓ
Örömmondó
d
Év végi ünnepi alkalmak gyülekezetünkben December 25. vasárnap 10,00 – Karácsony 1. napi ünnepi istentisztelet úrvacsoraosztással December 26. hétfõ 10,00 – Karácsony 2. napi ünnepi istentisztelet úrvacsoraosztással
December 31. szombat 16,00 – Évzáró, hálaadó istentisztelet úrvacsoraosztással Január 1. vasárnap 10,00 – Évnyitó, áldáskérõ istentisztelet úrvacsoraosztással
$
Rendszeres gyülekezeti alkalmaink – Hétfõ 18.30-kor: énekkari próba – Minden hónap elsõ hétfõjén, este 18.30-kor: presbiteri bibliaóra – Minden második héten kedden 10.00kor: nyugdíjas bibliaóra – Minden második héten kedden 18.00kor: gyülekezeti bibliaiskola – Szerda 7.00–8.00: gyülekezeti imaóra – Minden második héten csütörtökön 9.00-kor: baba-mama kör – Csütörtökön 18.00-kor: gyülekezeti bibliaóra – Csütörtökön 19 órától egyetemista-fõiskolás ifjúsági kör a templomban – Pénteken 17,00-kor: ifjúsági bibliaóra – Minden hónap második vasárnapján 16,00-kor: kisgyermekes-családi bibliakör Hittanórák rendje Óvodai hitoktatás Normafa Óvoda Hétfõ: 15.30–16.00 – 1. csoport; 16.00–16.30 – 2. csoport
Õzike Óvoda Kedd: 15.00–15.30 – 1. csoport 15.30–16.00 – 2. csoport Iskolai hitoktatás Jókai Mór Általános Iskola Hétfõ: 13.30–14.15 – 4. osztály Kedd: 13.45–14.30 – 1. osztály Kedd: 13.45–14.30 – 5. osztály Szerda: 13.45–14.30 – 3. osztály Csütörtök: 13.45–14.30 – 2. osztály Templomi hitoktatás Svábhegyi Református Templom Vasárnap: 8.30–9.30 – Konfirmációi elõkészítõ
Alkalmainkra és gyülekezeti programjainkra mindenkit szeretettel várunk!
d Örömmondó
OLVASÁSRA AJÁNLJUK
2011. Karácsony
Történetek bibliai idõkbõl (Beszélõ Hal Kiadó) A Biblia legismertebb történetei olvashatók ezekben a gyerekkézbe való könyvecskékben. Az egyszerû szöveg, a kedves rajzok elsõsorban az óvodások számára nyújthatják az elsõ találkozás élményét az Ószövetség prófétáival vagy Dávid királlyal; az újszövetségi történetekben pedig Jézussal. A sorozatban hat Ó- és négy Újszövetségi történet jelent meg.
Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10. WWW.REFSVABHEGY.HU UNICREDIT BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10. H., K., CS.: 9:00–13:00 A LAPOT SZERKESZTETTE ÉS A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI: ÁGAI LÁSZLÓ, DR. BERECZ ÁGNES, BÉRES L. ATTILA, KONKOLY ELEMÉR, OLÁH EDIT TÖRDELÉS: MADARÁSZ GYÖRGY Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi Önkormányzata.
