Karácsony 2007 „Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá.” (Charlotte Carpenter) Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Könyvtárának kiadványa
MI IS A KARÁCSONY? Az egész világ számára a béke, a szeretet ünnepe. Jézus születésének napja, az egyház egyik legnagyobb ünnepe. Hazánkban számos népszokás, hiedelem kapcsolódik Ádám-Éva napjához (december 24.), valamint Karácsony napjaihoz (december 25,26). December 24-ét karácsony böjtjének is nevezzük, ez a nap az ünnep kezdete. Dologtiltó napnak tartották, csupán a takarítás és a sütés-főzés volt e napon engedélyezett. A férfiak a ház körül tettek rendet, s az állatokat látták el, az asszonyok, lányok pedig a házban, főleg a konyhában tevékenykedtek. A karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak ezen a napon használták, melynek mágikus erőt tulajdonította. A következő évben ezt az asztalkendőt használták a gabona vetésénél, valamint ezzel takarták le a beteget. A karácsonyi vacsora rangját jellemzi az alábbi szólás: "Karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor, ahogy lehet." Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt. Többhelyütt fokhagyma volt az étkezés "első fogása", melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak. Népszerűek voltak a babból, lencséből, mákból készült ételek, ezek a gazdagságot voltak hivatottak jelképezni. Az ünnepi vacsorához tartozott még az alma is, melyet a gazda annyi részre vágott, ahányan az asztalt körülülték. mindenki kapott egy gerezdet, s miközben elfogyasztották egymásra gondoltak, ezáltal az elkövetkezendő évben sem feledkeznek meg egymásról. A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték; használták orvosságként, szerelem felkeltésére, rontás ellen. Szokás volt Szentestén a kántálás. gyermekek csapatostul járták a falut, köszöntőket mondtak, énekeltek, amelyért diót, almát, esetleg pénzt kaptak. A pásztorok vesszővel jártak köszönteni, a házaknál elmondott jókívánságok után a gazdasszony kihúzott egy vesszőt a csomóból, azzal jelképesen "megvesszőzte" a pásztorokat s ajándékokkal viszonozta a köszöntést. ez a szokás a termékenység-varázslás része volt. Az est további részét általában kártyázással töltötték, még nem eljött az idő, hogy az éjféli misére menjenek. Oda magukkal vitték a Luca-széket, melyre ha felálltak meglátatták a falu boszorkányait. A FENYŐ SZIMBÓLUMAI Karácsonykor fenyőt vásárolunk, és díszeket akasztunk rá. A fának, a rá akasztott díszeknek fontos jelentősége van. Mini szimbólum-szótárunk abban segít, mely jelképeket válasszuk karácsonyfánkra. Mást, ha családi boldogságunkat erősítenénk, mást, ha új szerelem után vágyakozunk, mást ha spirituális beteljesülésre vágyódunk és mást, ha anyagi helyzetünket akarjuk javítani. A karácsonyfa: Életfa. A karácsony – Jézus születésével – születésnap, életnap is. A zöld szín az új élet reményét jelképezi, míg az ágak spirális elrendezése az életspirált mintázza. Egyes sámánisztikus kultúrákban a fenyőfa megfeszített, lehajtott majd hirtelen kioldott csúcsa repítette a sámánt a Beavatás felé. Karácsonyfánkat ezért úgy válasszuk ki, hogy az ágaiból formált spirál-szerkezet arányos legyen, ne legyenek benne ugrások, kihagyások, az ég felé, a magasabb tudatosság felé törekvő csúcsa is ép, élettel teljes legyen. Mivel a halott élet-spirálnak, a kivágott fának nincs ereje, legjobb, ha gyökeres fát emelünk ki és utána kiültetjük azt valahol, így biztosítva Földanyánknak – és rajta magunknak – az életet. A gömb: A gömb mandala. A teljességet jelképezi. Földanyánk, és a bennünket körülvevő 9 bolygó mindegyike gömb alakú. A Tejútrendszer spirálján elhelyezkedő égitesteket is jelképezik a fára akasztott díszgömbök. Anyaguk többnyire üveg.
Törékeny, illékony, talmi csillogás, mégis ettől lesz a fa díszítése az, ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve – de eltorzítva – a karácsony életfáját. Úgy, ahogy a bolygók erői hatnak életünkre, meghatározva, de nem determinálva azt. A gömbök színeinek megfejtéséhez a Színszimbolikai kulcsszavak adnak segítséget. Olyan színű gömböt válaszszunk, amely szín egységben van törekvéseinkkel. A fán legalább annyi gömb legyen, ahány bolygó (9) van. A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sőt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését. Girlandok: Különböző színű girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. Ők emlékeztetnek bennünket az „eredendő bűnre”. A bibliai teremtés-történet életfáján is kísértőként jelent meg, ő adta az embereknek a „Tudást”, - talán az emlékezést? – és ő indította el az élet spirálján, miatta űzetett ki az Istenember Ádám és oldalbordája Éva a paradicsomból. Angyalhaj: A fát borító misztikus fátyol, áttetsző, mégis leplez. Az ezoterikus gondolkodás, a titkok szimbóluma. A jászol szalmájának – a kis Jézus derékaljának – analógiája. Sokan ezért angyalhaj helyett szalmát hintenek a fára. Angyalkák: Kék, piros, fehér és lila ruhában, négy vasárnapon át egymást követve érkeznek meg a Földre Advent angyalai. Az ő hangjukra figyelmeztetnek az angyalkák. Akik megpillantották a várakozás hetének angyalait, meghallották az általuk hozott üzenetet, azok felkészültek a belső karácsonyra. Hold és csillagok: Az utóbbi évek divatja, hogy a fára holdat és hatágú csillagot – Dávid csillagot – is akasztunk. Bár a zsidó kultúrában nem ünneplik a karácsonyt, mégis fontos ez a hagyományosan zsidó jelkép a fán, árnyalt jelképrendszerére talán külön is érdemes lesz egyszer majd kitérni. A Dávid csillag Dávid pajzsa. Ez az eredetileg nem csak zsidó jelkép két egyenlő szárú háromszög együttese, és a férfi-nő, anyag-lélek, levegő-föld, tűz-víz ellentétpárok harmonikus egységét szimbolizálja. Az ötágú csillag az Istenember csillaga is lehet karácsonyi jelkép. Az arany és az ezüst: A férfi és a női princípium, a Nap és a Hold, a Rák és az Oroszlán színei, a gazdagságot jelképezik, kívül és belül. Ezért van, hogy a legtöbb karácsonyi jelképünk arany és ezüst színben pompázik. Dió és alma: A Tudás fája, az Életfa. Az eredendő bűnre a tudás megszerzésére emlékeztet bennünket a fára kötött alma. A dió is bölcsesség-jelkép. Az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú, a picike dió magjában ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége, de ennek a fának emberöltő – vagy még annál is hosszabb idő – kell, hogy bőven termőre forduljon. A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet is jelképezi. Az aranyalma és az aranydió a fénylő bölcsességet hozza el hozzánk. Szaloncukor: Savanyú-e a magyarság, ha egyedül nálunk hagyomány, hogy a fára – díszbe öltözetett – boldogság téglácskát helyeznek? Boldogságforrásunk, a csokoládé, és a belőle formált kis téglácskák a Boldogság Házának építőköveit jelképezik. Aki teheti, éppen ezért ne vásároljon, hanem készítsen szaloncukrot, szeretettel, odaadással, boldogan. (Például e szerint a recept szerint) Mézeskalács díszek: Formáik – fenyő, angyal, csengettyű – tükrözik az összes többi jelképünket, de más anyagból. A mézeskalács a föld porából megformált, tűzpróbán átesett embert jelképezi. Az ember teremtő is. Mágikus bábot készít magának, termékenységet varázsol, szapora kezekkel bábot süt. Ez a mézeskalács. Apró figurák: Kicsiny játékszerek különböző anyagokból a gyermekkor csodáját, az önfeledt örömet, játékosságot tanítják nekünk. Figyelmeztetnek az ajándékozás, az örömszerzés a másokra való odafigyelés fontosságára, úgy, hogy közben mi is örülhetünk. Csengettyű: A kis harangocska jelzi, hogy „megérkezett az angyal”. Hangja hozza meg a karácsony hangulatát sok családnál. A pogány kultúrákban démonűző hatást tulajdonítottak a hangjának. A csengettyű hangja rezgésbe hozza a levegőt, ezzel jó energiákat – ahogy a feng-shui mondja, jó csít – teremt. A megtisztítás rituáléjában játszik szerepet, akárcsak a tűz elemű jelképek, mint a gyertya és a csillagszóró. Csillagszóró: Tűz elemű – valóban tűzveszélyes! – eszköz, óvatosan használjuk!. A fényszikrák a fellángoló és kihunyó életet éppen úgy jelképezik, mint az érzések múlandóságát. Gyertya: (égősor) A gyertya a három sík, a test, a szellem és a lélek, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a szent háromság üzenete, a fiú megszületése, a fény megérkezése. A gyertya fénye nem nyomhatja el a szellem fényét. Az égősor jelentése ugyanez.
AZ ANGYALOK RUHÁJA Azt már a legtöbb gyerek tudja egészen kicsi korában, hogy honnét van az emberek ruhája. A boltból. Elmegyünk, fölpróbáljuk, megvesszük. Az már nehezebb kérdés, hogy honnan szerzik az égben az angyalok azt a ragyogó fehér ruhájukat. Elárulom a titkot: abból, ami az égbolton látható, a felhőkből. Egy sereg angyalnak az a munkája, hogy időnként összegyűjtse a felhőket az égen. Ilyenkor a földön hétágra süt a nap, és egy csepp eső sem várható. Aztán az angyalok csoportosítják a zsákmányt. A habkönnyű kis bárányfelhőket berakják a raktárba, a nagy ólomszürke és fekete viharfelhőket pedig ledobják a pokolba, hogy az ördögöknek is legyen mibe öltözniük. Utána jön a másik csoport angyal, akik mutatós kis ingeket, szoknyákat szabnak a lágy felhőanyagból. Ha valakinek elhasználódik a ruhája, Cirbolya, a kulcsos angyal kinyitja a ruhatárat, s ad neki egy méretére való új öltözéket. Cirbolya nagyon szigorú. Minden reggel szemlét tart az angyalok között, végigmustrálja a gallérokat, az ingek nyakát, vajon tiszták-e vagy folt éktelenkedik rajtuk. Amelyiknek gyűrött a ruhája vagy bepiszkolódódott, alapos szidásra számíthat. Egy reggel nagy csetepaté támadt. Cirbolya, szokása szerint belefújt a sípjába, az angyalok szaladtak, sorba álltak, ő pedig összevont szemöldökkel körbe járt, hibát akart keresni, s egyszer csak azt látta, hogy ott egy pici kis angyal, s a hajában benne van egy pipacs, ott piroslik, mint egy pántlika. -- Picike angyal, mit keres ez a pipacs ott a te hajadban? – kérdi Cirbolya. Az apróság nem ijedt ám meg. Kihúzta magát, s így válaszolt: -- Ajándékba kaptam. -- Ajándékba??? Kitől? -- Gábriel angyaltól. Mostanában annyit jár-kel a földön, megkértem, hogy hozzon nekem valamit. Ezt hozta. Azt is mondta, hogy odalent seregestől nyílnak hasonlók. Szép, ugye? Cirbolyát azonban nem lehetett ilyen könnyen levenni a lábáról. Csak állt ott morcosan. -- Vedd le azonnal! – szólt szigorúan. -- Aztán miért? – kérdezte a pici angyal. -- Mert ez a házirend. Nem hallottad még, hogy az angyalok csak abból az anyagból öltözködhetnek, ami az égen található? Szép is lenne, ha itt egyik napról a másikra mindenki elkezdene divatozni. Pici angyal toppantott egyet még picibb lábával. -- Márpedig én le nem veszem! Én kaptam, nem te, és különben is, azt tűzök a hajamba, amit akarok. Cirbolya szemei szikráztak a méregtől, dühösen rázta a kulcskarikáját. -- No, akkor gyerünk az Úristen elé! Ő majd ellátja a bajodat! Leküld Luciferhez kondérzsírozónak. Ezzel megragadta a kis pipacsos angyal kezét és vitte magával föl a kacskaringós mennyei lépcsősoron, egyenesen az Úr trónusáig. Az Úr éppen a földet szemlélte a nagy látcsövén keresztül, nézte, hogy érik-e már odalent a ribizli, ezért kissé bosszankodott is, hogy bejelentkezés nélkül megzavarták. -- Mondd, mi a baj, Cirbolya? – szólt kedvetlenül –, mert hogy már megint valami baj van, azt látom az arcodon. -- Nézd csak meg, Uram! – hadonászott Cirbolya. - Vess egy pillantást erre a kis rendbontóra! A földről magának pipacsot hozatott, s beletűzte a hajába. Majd nemsokára itt is úgy fognak divatozni az angyalok, mint odalent az emberek. Más se hiányozna nekünk! Tegyél valamit! Az Úr barátságosan pislogott busa szemöldöke alól a pici angyal felé. -- Szép kis virág – dörmögte, és szemével pajkosan hunyorgott. -- Jól áll a szőke hajához. Cirbolya csak hápogott meglepetésében.
-- De a házirend, Atyám! Mi lesz velünk, ha mindenki kénye-kedve szerint felrúgja a szabályokat? -- Ej, ej, Cirbolya, ne légy már olyan szigorú! Vess rá még egy pillantást! Hát nem aranyos? Úgyis csak egy napig tart. A pipacs gyorsan elhervad. -- Na de mi lesz itt, kérdezem én, mi lesz itt, ha ezt megengedjük – fortyogott Cirbolya. Ma az egyik virágot tűz a hajába, holnap a másik levág tíz centit a szoknyája hosszából, jövő héten pedig Mihály arkangyal fülbevalóval indul a Sátán seregei ellen a harcot megvívni. És különben is, a szabály, az szabály. Te hoztad a törvényt, Uram, rád is érvényes. Egyetlen angyal sem hordhat más öltözéket, mint ami az égen található anyagokból készült. Ez a hajdísz pedig a földről való. A földről, ismétlem, és nem az égből, tehát szabály- és rendellenes. Keresztül akarod húzni a saját törvényedet? Az Úristen felsóhajtott. -- Nem, Cirbolya, nem akarom keresztülhúzni. – Majd a kisangyalhoz fordult. -- Tudod mit, Pici angyal? Add nekem ajándékba azt a pipacsot! Vázába teszem, hálószobám dísze lesz. A kisangyal, szegény, lógó orral matatott a masnival, kioldozta a virágot és lábujjhegyre állva betette az Úr hatalmas tenyerébe. -- Tessék – mondta. – De vigyázz rá! Az Atya most először mosolyodott el. -- Légy nyugodt! Friss vizet kap, mert kicsit bágyadt szegény. Attól úgy feléled, mintha a mezőn lenne a társai között. Visszafelé menet Cirbolya elégedetten lépkedett a lépcsőkön. Élvezte a győzelmét. Azonban még nem ért le az aljáig, amikor rettenetes vihar tört ki a fejük fölött. Cikáztak a villámok, mennydörgött, nyakukba zúdult az eső. És tombolt, tombolt az orkán egész délelőtt. Mindenki a hajlékába húzódott:, tudták, hogy ilyenkor az Urat nem tanácsos zaklatni. Déltájban azonban ismét előbújt a nap, s előszállingóztak az angyalok is. Ekkor dörgő hang hallatszott a mennyei trón felől. - Cirbolya! Cirbolya! Merre kószálsz? Gyere a színem elé, beszédem van veled! A kulcsos angyal szaladt, majd nyakát törte nagy igyekezetében. -- Hívattál, Uram – szólt akadozó lélegzettel, mikor végre fölért. -- Hívattalak, igen – szólt szigorúan az Atya. Hogy is szól a házirend? -- A házirend… Uram… a házirend… -- hebegte Cirbolya – a házirend úgy szól, hogy az angyalok csak az égbolton található anyagokból öltözködhetnek. -- Ezt jól mondtad – bólintott az Úr, és mintha valami különös mosoly játszott volna a szája szögletében. Most pedig indulj, és szedd össze a ruhának való anyagot. Elindult Cirbolya, gyűjtötte a fehér felhőket az angyaloknak, a fekete felhőket az ördögöknek, egyszer csak lát valamit, amit még sohase látott: az ég egyik aljától a másik aljáig ott egy színes csík. Kék, zöld, sárga, piros. Még nem ismerte a szivárványt. Csak nézte. -- Hát ez meg mi a csoda? Mit kezdjek vele? Se a fehér szobába nem tudom berakni, se a feketébe. Odament az Úrhoz, mutatta.
-- Nézd meg, Uram, mit találtam az égen, ilyet én még sosem láttam. -- Ez a szivárvány – mondta az Atya. – Ugye, Cirbolya, csak abból az anyagból lehet ruhát szabni, ami az égen van? Cirbolya érezte, hogy besétált a zsákutcába, csak állt ott, vöröslő fülekkel. Talán még a pipacsnál is jobban vöröslöttek. Azért még megpróbált taktikázni. -- De Uram! - ravaszkodott. - Ezt nem lehet berakni egyik raktárba sem. A fehérbe se, a feketébe se. -- Akkor most az a feladatod – felelte az Atya --, hogy szépen szétszeded a szivárványt: külön a kék csíkot, a zöld csíkot, a piros csíkot, a narancssárga csíkot, még az ultraibolya csíkot is külön szeded, és nyitsz nekik szobákat. Tudod: kék szoba, zöld szoba, piros szoba Ezek a csíkok ahhoz vékonyak, hogy ruhát lehessen varrni belőlük, de arra kitűnően alkalmasak, hogy az angyalok masnit kössenek belőle a hajukba, ugye, Cirbolya? Cirbolya csak állt lehorgasztott fejjel. - Igenis, Uram, megértettem. Futok és engedelmeskedem. Attól a naptól kezdve az angyaloknak nem kellett minden reggel szemlére sorakozniuk, viszont szokásba jött a színes pántlika, hordták a fiatalok és az idősebbek, pici angyalok és arkangyalok, az Atya pedig gyönyörködik bennük, amikor trónszékéről végigtekint a szivárvány minden színében pompázó szolgaseregén. *** Jézus, akit az Atya küldött az emberekhez, úgy jelent meg a földön, mint ahogy a szivárvány tűnik fel az égbolton. Ráébresztette a világot, hogy az evangéliumi élet, amit hirdetett, nem egyhangúságot hoz hétköznapjainkba, nem fekete és fehér lesz tőle a világ, mint az ördögök és az angyalok ruhája, hanem gazdag és sokszínű. De voltak a földön ilyen Cirbolyához hasonló emberek, úgy hívja őket az evangélium, hogy farizeusok, akik nem voltak képesek befogadni azt, hogy egy sokszínű szivárvány érkezett a földre. Mondták is Jézusnak, hogy nem jó az, amit ő tesz, mert átértelmezi a régi törvényeket: „mi böjtölünk, a te tanítványaid nem böjtölnek”. Jézus azt felelte nekik, hogy ez azért van, mert ő valami egészen újat hozott. Olyan, mint az új bor, amit csak akkor tudnak befogadni, ha új tömlővé válnak. Azóta is halad a világ előre és az evangélium figyelmeztet bennünket is arra, hogy figyeljünk az idők jeleire, mert Isten országa nemzedékről nemzedékre új jelenségeket támaszt, hasonlóakat a szivárványhoz, amik próbára tesznek bennünket, hogy be tudjuk-e fogadni a számunkra szokatlan, korábban nem látott színeit. (Mk 2, 18-22) http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Leo1/Mesek/Az%20angyalok%20ruhaja.htm
ŐRANGYALNÖVENDÉKEK A SZENT ANNA TÓNÁL Mindenki tudja, hogy a gyerekek már igen korán elkezdik tanulni a világ megismerését; egy kicsit már az óvodában, aztán az iskolában pedig egyre mélyebben. Nincs ez másként odafönt az angyalokkal sem, akik az őrangyalságra készülnek, ők is szinte már a bölcsőben ismerkedni kezdenek a feladatukkal. Ennek az első lépése az, hogy megismerjék a Földet, ahol azok az emberek élnek, akikre nekik majd vigyázniuk kell. Amikor ezek az őrangyalok még olyan aprók, hogy szemmel nem is láthatóak, Isten már akkor tanítani kezdi őket. Mostanában is született egy csoport ilyen kis őrangyalnak való, az Úr pedig kiült egy felhő tetejére, és lefelé kandikált, hogy a Föld melyik részét ismertesse meg velük. Amint a felhő haladt, éppen a Szent Anna tó fölött járt, ami egy magas hegyek között megbúvó, egészen kicsi és tiszta vizű tó. Az Úr azt gondolta, hogy ez igazán szép hely. Itt megismerhetik a Földet ezek a kis angyalok. Lenyúlt a felhőről, szakított odalentről egy pitypangot, ami már idős volt, és szürke bóbiták borították a fejét. Odakiáltott a kis őrangyaloknak:
-- Riadó! Mihelyt belefújok a pitypangba, mindenki elkap egy bóbitát, s azzal, mint egy ejtőernyővel leereszkedik a tópartra. Egy egész napotok lesz, nézzetek jól körül. Este, amikor a szél föltámad, ismét kapaszkodjatok a pitypangbóbitába, és a szél visszaröpít ide a felhőre, ahol én kíváncsian várom az élménybeszámolót. A kisangyalok nagyon örültek, az Úr pedig belefújt a pitypangba. Ott szálltak a levegőben a felhő körül a bóbiták, a kisangyalok ugráltak és elcsíptek egyet-egyet közülük, s csakugyan, mint az ejtőernyősök, leereszkedtek. Lent pedig a tó partján körbejártak, futkostak, megnéztek füvet, bogarakat, a fák törzsét megtapogatták, csodálkozva, hogy milyen magasra nőttek. Az egyik kisangyal azonban rossz helyre hullott, bele a tó közepébe. Csak az volt a szerencséje, hogy éppen ott úszkált egy nagy falevél, úgyhogy ennek a hátán kötött ki. Körülnézett, és így szólt magában: -- Hát ez a Föld nem is olyan nagy. Hármat tudok lépni jobbra, hármat balra, s máris véget ér. Aztán belenézett a tóba, és látta, hogy a vizében visszatükröződnek a fák. -- Meg akarom érinteni őket - ébredt föl benne a kíváncsiság, kinyújtotta kezét a vízbe, de nem tudta sem a fák levelét megérinteni, sem a törzsét, csak vizes lett a keze. Csalódottan húzta vissza. Nem sokkal később egy madárraj repült a tó fölött. Fölfigyelt a képmásukra: -- Jé, itt valamik repülnek! - ujjongott. -- Nekik már nagy, erős szárnyuk van, nemcsak pitypanggal tudnak szállni, mint én. Megsimogatom a tollukat. Belenyúlt a tóba, persze megint hiába. Elszontyolodott. A parton levő angyalok viszont, amikor a madarak ott leszálltak, és a magokat csipegették, odaszaladtak hozzájuk, egész közelről nézték azokat, belefúrták a kezüket a tollaik közé. -- Hú, milyen pihe-puha! - mondogatták egymásnak. Aztán teltek az órák, eljött az est, s vele megjelentek a csillagok. Az angyalok nézték a csillagokat az égen, a tó közepére esett angyal is nézte a csillagok visszatükröződését a tóban. A csillagot is meg akarta fogni, hátha ez sikerül, de most sem járt sikerrel. Föltámadt a szél, és az angyalok visszaemlékeztek az Úr parancsára. Mindegyik a magasba tartotta a kis pitypangbóbitát, a szél pedig sodorni kezdte őket egyre magasabbra. Végül kikötöttek az Úr tenyerén, aki rájuk nézett, látta az arcukon, mennyire fáradtak és elcsigázottak, a zsebébe rejtette őket, s hagyta, hadd aludjanak ott másnap reggelig. Akkor ébresztőt fújt, s megkérdezte tőlük: -- No, angyalok, hogy tetszett a Föld? Ők pedig egymás szavába vágva mesélték, hogy milyen szép volt a fű, meg a bogarak, madarakat is láttak, még a tollukat is megsimogatták, a csillagos ég pedig egyenesen lenyűgöző odalentről. A levélre hullott kisangyal csak annyit mondott hogy az egész Föld nem más, mint káprázat. Mihelyt bármit, amit látunk, meg akarunk érinteni, csupán a kezünk lesz vizes, semmi több. A többi hiába bizonygatta, hogy nem, nem így van, a madarak tényleg vérbeli madarak, a fák valódi fák, a csillagok igazi csillagok, a kisangyal csak rázta a fejét. Neki ugyan beszélhetnek, ő tudja, hogy az egész egy nagy becsapás. Az Úr meghökkent. -- Mit csináljak én ezzel a kisangyallal? - töprengett. Álló hétig gondolkodott, aztán, amikor legközelebb dolga akadt a Földön, így szólt a kisangyalhoz:
-- Gyere, ugorj a tenyerembe! Ő nem kérette magát, már szökkent is. Ekkor ismét lementek a tópartra, ahol az Úr letette őt a fűbe, és azt mondta: -- Na, most nézz körül! Ő csodálkozott és álmélkodva mondogatta: -- Hát ezeknek tényleg igazuk volt! Van itt fű, meg madár is, a fák is valóságosak, tényleg nem csak víz a Föld. A Szent Anna tó csöndes hullámai pedig falevelek százait ringatták a vízparton. *** Hasonló lehet az evangéliumban szereplő Tamás apostol élménye, mint ezé a kisangyalé. Hogyha valaki személyesen nem találkozik a feltámadt Jézussal, csak szavakat hall róla láttuk az Urat --, olyan, mint hogyha a teremtett világnak csak a tóban tükröződő mását látná, hiába keres, csak vízbe nyúl a keze. Jézus pedig azt mondja Tamásnak, miután megjelenik neki és megmutatja a sebeit, hogy most már hisz, mert lát. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Ezzel előre jelzi, hogy nemzedékek egész sora jön, akik már nem úgy találkoznak Vele, ahogy az apostolok, ahogy Tamás is. Mi valamennyien úgy éljük az életünket, hogy Istenről szinte csak hallunk. A hitünkre vagyunk utalva. Ott evezünk a tó közepén, a levélen, látunk sok csodálatos dolgot, látjuk a tó vizén tükröződő erdőket, meg csillagokat, de ha meg akarjuk fogni őket, akkor csak vízbe nyúl a kezünk. Az evangélium arra tanít, hogy boldogok vagyunk, hogy ha nem a tapintásunknak hiszünk, ami azt mondatja velünk, hogy az egész világ nem más, mint víz, ezért egyhangú, és nincs benne semmi csodálatos; hanem, hogyha hiszünk a szemünknek, és azt mondjuk, hogy aminek most csak a képmását látjuk, annak valóságát ugyan nem tudjuk megtapasztalni, de hisszük, hogy egykor a bizonyosság élménye is a miénk lesz. (Jn 20, 19-30) http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Leo1/Mesek/Orangyalnovendekek.htm IDÉZETEK "Mindenki él valamiért, Mindenkinek jár egy élet, Megpróbálom megkeresni azt, Amiért élek!" (Földes "Hobo" László) Minden embernek van egy vágya, ami csak az övé, és ez a vágy sokakat eltaszíthat tőle, de azt, aki fontos, közelebb hozza hozzá. Ez a vágy a lelkem mélyéből fakad, és olyan erős, hogy mindenkit megfertőz, aki a közelemben van. Coelho, Paulo Mindig hittem a számokban, az egyenletekben és logikában, amely az okhoz vezet. De miután egy életen át ezt kutattam, azt kérdezem: mi a logika? Ki dönti el az okot? Kutatásom átvitt a fizikain, a metafizikain, káprázaton és vissza. És megtettem pályám legfontosabb, életem legfontosabb felfedezését. Csak a szerelem relytélyes egyenleteiben lehet bármi logika vagy okozat. Csakis miattad vagyok itt ma! Te vagy az ok, amiért vagyok. Te vagy a magyarázat. Köszönöm! Nash, John Forbes 1 A szeretet egy madár. Amikor kalitkába zárjuk, Emberi szeretetnek hívjuk. Ha megengedjük neki, Hogy a mindent átható Tudat égboltján repüljön, Akkor isteni szeretetnek hívjuk. Chinmoy, Sri A legtöbb ember legnagyobb gyöngesége, hogy vonakodik elmondani másoknak, mennyire szereti őket, amíg azok élnek. Green, Jane
A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében. Andersen, Hans Christian A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyíthatja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Müller Péter Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet. Hioszi, Tatiosz A nagy szavak nem érnek semmit, Elszállnak, mint az őszi szél De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, Elkíséri az embert, amíg él. József Attila Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel. Teréz anya Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. Müller Péter A Szeretet Nap, amely bevilágítja lelkünk egyik felét. A Barátság Hold, amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét. Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik, hogy lelkünket felemelje, gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse. Vágó Zsuzsanna A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban. Gárdonyi Géza Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, S akit szeretünk, Azt nem feledjük el. Shakespeare, William
Összeállította: Seressné Barta Ibolya
