Karácsony 1. napja 2011. december 25. Az ünnepről: a protestáns gyakorlat szerint a többnapos ünnepek első napja mindig a dogmatikai tartalmat hordozza, azaz az ünnep lényegét fejti ki, a második nap pedig etikai jellegű, azaz felhívja a hívők közösségének figyelmét, mi következik az ünnep üzenetéből a hétköznapokra vonatkozóan. Karácsony ünnepének pogány elődje – a legyőzhetetlen nap, a „sol invictus” nyerte el itt mélyebb, keresztyén tartalmát. Ez egyben tanúságtétel volt a világ felé: Krisztus a legyőzhetetlen nap, a világ világossága.
Isten gyermekeinek szabadsága Textus: 1János 3,1−6 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai/kortörténeti megértés János apostol első levele a bibliai kor kései évtizedeibe vezet bennünket, még ha nagyon pontosan nem is tudjuk megállapítani a levél szereztetési idejét. A szerző számára nagyon fontos, hogy a keresztyén gyülekezet a Krisztus-eseményből él, és hogy ez a mindennapi életben valóság legyen az életükben. Voltak olyan gnosztikus tévtanítók, akik azt hirdették, hogy bennük már beteljesedtek az ígéretek, ők már a bűntelenség állapotában vannak. Ugyanakkor a gyülekezet számára is fontos volt az a kérdés, hogy hogyan alakul a személyes sorsuk, és hogyan alakul a gyülekezet, Isten gyermekeinek a sorsa. A tárgyalt igeszakasz is ilyen értelemben foglalkozik a jelen és a jövő feszültségével. A szerző így fogalmazza meg a kérdéseket: Mit tett értünk az Atya? Mivé lettünk, azaz kik vagyunk most? Mivé lehetünk majd a jövőben? A János evangéliuma és a jánosi levelek kapcsán kulcskérdés az eszkatológia kérdése, amely így vetődik fel: van-e az 1Jn-ban igazán a jövőbe mutató eszkatológiai gondolat? Bolyki János ezt a kérdést, éppen az alapigénkkel kapcsolatosan így foglalja össze: „Az író szeretné, ha a "vég" előtt a gyülekezet tagjai igazak (2,29) és tiszták(3,2) maradnának. Krisztus egyszer már megjelent a földön, hogy bűneinket elvegye (3,5), és az ördög munkáit lerontsa (3,8). De még egyszer meg fog jelenni, a világban, és elrejtettségéből a centrumba lép, "meg fogjuk látni, amint van" (3,2). Ez azonban a hívők életében azt a nagy változást hozza, hogy mi is "hasonlóvá leszünk hozzá!" (3,2) Az ejsovmeqa („leszünk”) futurumát nem lehet nem futurikus eszkatológiának érteni!”1 A kérdés fontossága abban áll, hogy hogyan kell értelmeznünk a 4−6. verseknek a bűnnélküliségre vonatkozó kijelentéseit. Ez már itt a földi életben elvárható konkrét életprogram, vagy pedig a Jézus visszajövetele utáni életre vonatkozó ígéret? A kérdés eldöntése nem egyszerű. A 2. versben azt olvassuk, hogy nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Az ejfanerwvqh jelentése: nyilvánvalóvá válik, meglátszik, megjelenik. Ez nagyon sokszor Krisztus megjelenésére vonatkozik, 1
BOLYKI: A tanúvallomás folytatódik, 127.
657
Karácsony 1. napja
pl. 1Tim 3,16-ban a Krisztus-himnuszban: ejfanerwvqe ejn sarkiv – megjelent testben, vagy pedig éppen ebben a szakaszban az 5. versben! A 2. vers második mondatában ugyanezen szó ismétlődik, ezt az ÚF így fordítja le: „amikor ez nyilvánvalóvá lesz.” Az „ez” személytelen mutatószóval való kibővítés a fordításban egyértelműen arra utal, hogy magáról az eseményről van szó. Azonban az ÚF magyarázatos kiadása ehhez a vershez nagyon helyesen hozzáteszi: „A 2b.v. lefordítható így is: „ha ő megjelenik, …” A görög nyelv szabályai szerint mind a két fordítás lehetséges. Ha Krisztus második megjelenésére vonatkoztatjuk, akkor az üzenete inkább ez: Krisztus már megjelent, és majd újra megjelenik. Már elhozta az új életet, de az a maga teljességében csak ezután fog kiteljesedni, az Ő újbóli megjelenésekor. Ezt az értelmezést erősíti a 2. vers vége is: „olyannak fogjuk őt látni, amilyen valóban.” Egybecseng ez Pál megfogalmazásával, amikor a szeretet himnusza végén a színről-színre való látásról, mint az ígéretek beteljesedéséről beszél (1Kor 13,12). Vannak magyarázók, akik nem az időbeliséget tartják lényegesnek, hanem a 6. vers „helymeghatározását”: – pa'" oJ ejn aujtw/' mevnwn – mindenki, aki őbenne marad. Aki őbenne van, arra már érvényes. „Ezen mondatok logikája és szükségszerűsége az "őbenne" helymeghatározásból következik, és ezért ez a hitismeret benne megalapozott logikája és szükségszerűsége. Mivel őbenne nincs bűn, annak, aki őbenne marad, nincs köze a bűnhöz.”2
2. A perikópa megértése – teológiai összefüggések feltárása Isten gyermekei ebben a világban élnek, de ez a világ nem ismeri őket igazán, mert nem ismerte meg magát az Urat. Amennyiben Isten gyermekeinek közösségét a mai „egyházzal” azonosítjuk, – hiszen nincs semmi ellenérv arra nézve, hogy ne ezt tegyük, – akkor azt mondhatjuk, hogy az egyház lényegét a világ nem is fogja soha megismerni, mert nem ismeri magát az Urat, akinek a kiválasztó, megváltó és megszentelő munkájából és akaratából az anyaszentegyház létrejött és fennáll (vö. HK 54. kérdés és felelet). Az egyház és a világ, vagy úgy is lehetne mondani, Isten gyermekeinek és az Isten nélküli világnak a kapcsolata ezért nem lesz soha feszültségmentes. A világ csak az egyház külső rendjét, esetleg a számára is elfogadható, pozitív megnyilvánulásait látja, de azok lényegét nem tudja magáévá tenni, mert ehhez a Krisztusban való létnek a személyiséget átformáló erejére van szükség. Ebben a helyzetben Isten gyermekeinek a felelőssége ma sem lehet más, mint annak idején: a tiszta, bűn nélküli élettel bizonyságot tenni Krisztusról, az ő erejéről. A karácsonyi igehirdetésre készülve a fentiek alapján néhány nagyon fontos szempontot kell mérlegelnünk. Tudjuk, hogy ilyenkor nem csak a gyülekezet hívő vagy hűséges magja van jelen igehallgatóként az istentiszteleten, hanem sokan olyanok is, akik távolabb állnak a gyülekezettől és a keresztyén hittől is.
2
SCHUNACK: Die Briefe des Johannes, 57.
658
1János 3,1−6
Nem kezelhetjük a jelenlévőket úgy, mint akikre mindnyájukra ráillik az ige szava: „Isten gyermekeinek neveznek minket” (1. vers). Minden istentiszteleti igehirdetésnél, de most különösen vigyáznunk kell, hogy nem keresztyén emberektől ne várjuk el automatikusan a keresztyén életfolytatást. Márpedig az igeszakasz második fele a bűn nélküli életről szól. Tudjuk azonban, hogy a bűn nélküli élet még a hitre jutott emberek esetében sem lehet valamiféle automatikusan bekövetkező állapot. A földi életben nagyon sokszor valósággá válik, amit Pál a Római levél 7. és 8. részeiben leír. A belső ember állandó harcban áll a bűnnel, és maga Isten siet segítségünkre, hogy Szent Lelke által elvezessen a neki tetsző, bűn nélküli életre. A kérdés hasonló, mintha azt tennénk fel, hogy megvalósítható-e a hegyi beszéd etikai követelményrendszere. Emberileg lehetetlen, de nem szabad feladni a célt, sem pedig annak az igényét, hogy ez az Isten akarata. Jézus Krisztusban eljött az Isten Országa, belépett ebbe a bűnös világba. Karácsony ünnepe éppen ebben erősít meg bennünket, hogy Isten gyermekei lehetünk, és már most is járhatunk az ő akarata szerint, azaz bűn nélkül. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a teljesen bűn nélküli állapot Krisztus megjelenése és a mindenség újjáteremtése után lesz valósággá.
3. Prédikációvázlat 3.1. Lássátok meg Isten szeretetét! Minden ünnep arra való, hogy valami nagyon fontos dologra emlékeztessen bennünket. Nem kivétel a karácsony ünnepe sem. Mire emlékeztet bennünket? Isten szeretetére! Ez a karácsony lényege! Szoktuk a karácsonyt a szeretet ünnepének nevezni, de ezen legtöbbször azt értjük, hogy ilyenkor mi emberek több szeretettel vagyunk egymás felé, mint máskor. Ajándékokat adunk egymásnak, esetleg adakozunk valamilyen jó célra, igyekszünk a szeretetünket egymás felé kimutatni. Nemcsak szeretünk szeretetet adni, vágyunk is arra, hogy szeretetet kapjunk. Ilyenkor ünnepek táján sokan attól szenvednek, hogy nem kapnak szeretetet, pedig elvileg minden a szeretetről beszél. Statisztikák szerint ilyenkor van az évben a legtöbb öngyilkossági kísérlet, mintha egy-egy élet felkiáltana: szeressen már engem is valaki! „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya!” – ezzel a mondattal kezdődött a felolvasott bibliai igeszakasz. Isten, a mi mennyei Atyánk abban mutatta meg az ő szeretetét, hogy bennünket, bűnös embereket nem hagyott magunkra, hanem a legdrágábbat, egyszülött Fiát ideadta értünk emberi testben, hogy a bűneinkből váltságot szerezzen. Nincsen ennél nagyobb szeretet! Ez a karácsony igazi örömüzenete! A betlehemi gyermek, aki ott fekszik a jászolban, nem más, mint Isten egyszülött Fia. Ő az, aki eljött, aki magára vette az emberi létnek minden terhét, aki már születésekor megtapasztalta, hogy mi a szeretetlenség és az emberi önzés. Mégis egész földi életével azt hirdette, azt sugározta, azt ragyogtatta fel, hogy Isten szeret minket. Életét a golgotai kereszten fejezte be, halálával pecsételte 659
Karácsony 1. napja
meg, amit hirdetett. Nem a maga bűneiért, hanem a mi bűneinkért halt meg, hogy minket megszabadítson a bűn terhétől! Nincs ennél nagyobb szeretet! Jertek, testvéreim, lássátok a csodát! Isten szeretetének a csodáját! „Nyílj meg szívem, lásd meg jobban, Ki fekszik itt e jászolban? Ez a gyermek bizonyára Az Úr Jézus, Isten fia.” (316,7) 3.2. Isten szeretetéből az ő gyermekei lehetünk Karácsonyt szoktuk a családok ünnepének is nevezni, mert ilyenkor általában összejönnek a családok, és az ünnepet családi körben ünneplik. Ajándékokat adunk egymásnak, közös asztalhoz ülünk. Ha egy-egy családtag nem tud hazajönni, annak levelet írunk, csomagot küldünk, vagy legalább felhívjuk telefonon. Igyekszünk kifejezni, hogy egy család vagyunk, összetartozunk. A karácsony második nagy üzenete az, hogy mi Isten nagy családja vagyunk, Isten családja lehetünk. Az, hogy Jézus által van bűnbocsánat a mi bűneinkre, azt is jelenti, hogy semmi nem választ el többé minket Istentől, a mi mennyei Atyánktól. Jézus maga tanított így imádkozni: Mi Atyánk! Úgy szólíthatjuk meg Istent, mint a gyermek a szülőjét, szeretettel és bizalommal. Azzal a hittel, hogy bármit kérhet, a szülei nem fogják kinevetni, elküldeni. A szülői ház, a szülők maguk védelmet és oltalmat jelentenek. Ugyanígy van ez a mi mennyei Atyánkkal is. Hozzá bármikor bizalommal fordulhatunk. Ő az, aki számon tartja gondjainkat, bajainkat, akinek elmondhatjuk imádságban keserűségeinket, gyengeségeinket, aggodalmainkat. Kérhetjük a Szent Lélek erejét, hogy minden bajunkban legyen mellettünk. Isten gyermekeiként is benne kell élnünk ebben a világban, amely tele van sok gonoszsággal. Ha mi megváltozunk is, ha odafordulunk Istenhez, a körülöttünk levő világ nem változik meg. Benne kell élnünk ebben a világban, de tudhatjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. Olyan ez, mint amikor egy kisgyermek elmegy az iskolába, ahol sok veszély érheti, sok olyan dolog történik, amitől a szülei óvták. De ő mindig tudja, hogy ha baj van, a szülei segítenek neki, még ha nincsenek is mellette. A mi mennyei Atyánk gondviselő szeretete ugyanígy vesz körül bennünket ebben a veszélyes és sokszor ellenséges világban. Mindig tudhatjuk, hogy számíthatunk rá, nincs messze tőlünk, imádságainkban mindig elérhetjük. Ehhez kapcsolódik egy csodálatos ígéret: majd egykor ténylegesen is a mi mennyei Atyánk közelében lehetünk. Jézus azt ígérte, hogy ő helyet készít nekünk, hogy majd egykor mi is ott lehessünk a mennyei Atya közelében. A karácsony, a család ünnepe, amikor itt a templomban is együtt vagyunk, mint Isten lelki családja, ezt is jelképezheti: majd egykor így leszünk együtt, mint Isten igazi családja, mint az ő gyermekei, és színről-színre láthatjuk őt!
660
1János 3,1−6
3.3 Szabadok vagyunk arra, hogy Istenhez méltó, tiszta életet éljünk! Ha Isten gyermekei vagyunk, ha Isten nagy családjának a tagjai vagyunk, akkor nem élhetünk akárhogy. A földi életben is azt szoktuk mondani, hogy meglátszik valakiről, hogy milyen családban nőtt fel. A gyermekeken akarva-akaratlanul a szülők arcvonása és a szülők életmódja, viselkedése, szóhasználata tükröződik. Ha Isten gyermekei vagyunk, akkor ehhez méltóan kell élnünk. Isten legfontosabb tulajdonsága, hogy ő szent és tiszta. Benne nincs semmi rossz, semmi bűn és hamisság. Ha az ő gyermekei vagyunk, akkor mi is lehetünk ilyenek! Ez a karácsony harmadik nagy üzenete: Jézus által Isten gyermekei lehetünk, és már ebben a földi világban szabadok vagyunk arra, hogy Istenhez méltó, tiszta életet éljünk. Nem a világ változik meg körülöttünk, hanem mi változhatunk meg, pontosabban az Istennel való kapcsolatunk! Ő azt ígérte, hogy velünk van, megoltalmaz bennünket, megsegít, ha neki tetsző életet akarunk élni. Megmaradnak a kísértések, megmarad még a bennünk levő rossz is, de megtapasztalhatjuk, hogy Isten erősebb. Ő ad nekünk erőt arra, hogy naponta tudjunk győzni a kísértések fölött. Sok ember panaszkodik, hogy szeretne megváltozni, de nincs elég ereje. Szeretne elhagyni valamilyen rossz szokást, valami megkötözöttséget, szeretne új életet kezdeni, de nincs ereje. Ha nekünk nincs is erőnk, de Istennek van ereje, és mi, mint az ő gyermekei, kérhetjük ezt az erőt őtőle! Aki úgy szeretett minket, hogy az ő egyszülött Fiát adta értünk, minden jót megad nekünk, ha hittel kérjük tőle. Az úrvacsora is ebben erősít minket, hogy láthatóan szemünk elé tárja, mennyire szeretett minket a mi mennyei Atyánk. Nemcsak azt erősíti, hogy mi összetartozunk, akik együtt úrvacsorázunk, hanem úgy hív az ő asztalához, mint az ő gyermekeit. Lelki eledellel és lelki itallal táplál bennünket, hogy átérezzük, őhozzá tartoznunk, vele van közösségünk. A Krisztussal való közösség előre hoz valamit abból, amit ő ígért nekünk, hogy majd egykor végleg és elválaszthatatlanul vele leszünk, és semmi el nem szakít bennünket az ő szeretetétől. Jó együtt ünnepelni, jó dolog Isten közelségét megérezni! Maradjon meg az ünnepünk, a vele való közösségünk!
4. Példák, képek, szemelvények 4.1. A karácsonyi istentiszteleten sokszor a bőség zavarával küzdünk, hiszen ilyenkor sokan igényelnék a karácsonyi zenét, a gyermekek szavalatait. A karácsony esti istentisztelet valóban lehet rendhagyóbb, több verssel, zenével. A karácsonyi úrvacsorás istentisztelet kereteit nem célszerű szétfeszíteni, de talán egy vers elmélyítheti az ige üzenetét. A következő verset ha felhasználjuk, ne gyermekkel mondassuk el, hanem egy felnőtt gyülekezeti tag tolmácsolja! Olyat keressünk, akinek a szájából hiteles bizonyságtételként hangzik. Kérjük meg, hogy ne felolvassa, hanem tanulja meg, hogy tényleg személyes legyen!
661
Karácsony 1. napja
4.2. Makovei János Azon a karácsonyi éjszakán Azon a karácsonyi éjszakán A Fény a földre költözött. Azon az ősi-sötét éjszakán A magas Ég, s a Föld között Isten szava zendült hatalmasan, Nem dörögve, nem rémítőn. Sziklák nem mozdultak meg, Az ősi, magas bérc-tetőn. Azon a karácsonyi éjszakán Gyermek sírt fel csendesen. Elhagyott istálló-szegletben bár, De ma én is e sírást lesem, Mert ez volt az isteni szózat, Új élet sarjadt, új és bűntelen. Reménységem már csak Ő, Az Ő élete lehet, ez – kegyelem. Azon a karácsonyi éjszakán Kősziklák zuhanását vártam, Hogy sötétben gyötrődő életem’ Eltapossa igazságosan, bátran. Hogy sötétben fejezzem be rövid, Sötétben kezdett földi életem’, Mert a föld porában már rég
Dicső fény-virág nem terem. Azon a karácsonyi éjszakán Angyalok kara vígan zengett, S én mégis a gyermek sírását Vártam. Hála Istennek, meglett. Szívemben, lelkemben azóta is Áldom Őt, a legdrágább Fiút, Ki halk sírásával üzente meg, Bűneimből lesz egyszer kiút. Azon a karácsonyi éjszakán A föld világosságba öltözött, Azóta biztosan látom az utat A magas Ég és a Föld között. Azóta tudom, az Isten szava Nem sziklaként zuhan le rám, Egy gyermek sírásával szól Ma is – egy sötét éjszakán. Az Ő szava szelíd és drága, Mindeneknél drágább lehet, Ha számodra felsír egyszer A karácsony-éjszakai gyerek. Az Isten megváltó szeretete, A Fiú, a legdrágább vendég, Aki azon a sötét éjszakán Nem maradt csupán emlék.
5. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Jn 1,1−17 Énekek: RÉ 315; 316. Előima: Örökkévaló Istenünk! Köszönjük néked ezt a csodálatos ünnepet, amikor emlékeztetsz minket a te szeretetednek legnagyobb jelére, hogy elküldted egyszülött Fiadat ebbe a világba, hogy megváltónk és szabadítónk legyen! Lélekben együtt magasztalunk téged az angyalokkal és a pásztorokkal végtelen bölcsességedért, nagy szeretetedért. Leborulunk mi is a betlehemi jászolnál és magasztalunk téged, hogy e szomorú világot nem hagytad magára, hanem Jézus Krisztusban magadat adtad áldozatul és a feltámadás és az örök élet zsengéjeként. Köszönjük, hogy eljöttél világosságul e sötét világba, reménységül a mi reménytelen életünkbe, örömet hoztál szomorú szívünkbe, üdvösséget e kárhozott világba.
662
1János 3,1−6
Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk a mi ünneplésünkben, itt vagy a mi otthonainkban, itt vagy a templomunkban, itt vagy az úrvacsorában, itt vagy a szívünkben. Ezzel a hittel jöttünk egybe, hogy most is közöttünk vagy. Urunk, te látod, hogy milyen sokszor célt tévesztünk az életben, szabadságot kerestünk és szolgaság lett belőle, örömöt kerestünk és csak kiábrándulás lett, sikereket hajszoltunk és lett keserűség, gyógyulást kerestünk és lett nagy romlás. Tehozzád kiáltunk, légy a mi szabadítónk, gyógyítónk, bűneinkre te adj bocsánatot, könnyeinket te töröld le! Adj tiszta szívet, hogy meghalljuk és megértsük a karácsonyi örömhírt! Így kérünk, áldd meg istentiszteletünket, add értenünk a te szent igédet! Az értünk megszületett Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen. Utóima: Örökkévaló Istenünk, Jézus Krisztusban szerető jó Atyánk! Magasztalunk téged, hogy végtelen bölcsességeddel eltervezted és véghez is vitted a mi üdvösségünket. Köszönjük, hogy embervoltunk minden nyomorúságából, a bűnnek hatalmából lehet szabadulásunk, mert te magad lettél a szabadítónk! Köszönjük, hogy Jézus által nem vagyunk többé a bűnnek a szolgái, hanem felszabadulva szolgálhatunk tenéked. Köszönjük, hogy Jézusban örökösei lehetünk a te ígéreteidnek, a te országod gazdagságának. Köszönjük, hogy már e földi világban úgy járhatunk, mint a te mennyei országodnak örökösei, mint a te gyermekeid. Köszönjük, hogy ez lehet ennek az ünnepnek a legnagyobb és legszebb ajándéka a mi számunkra. Imádkozunk azokért, akiknek az öröme nem teljes és felhőtlen, különösen is a betegekért, a kórházban levőkért, akik az ünnepet betegágyon töltik. Imádkozunk mindazokért, akik bajban vannak, a szegényekért, elesettekért, özvegyekért, árvákért, azokért, akik a szeretet ünnepét nem tudják szeretteik között tölteni. Kérjük, hogy könyörülj rajtuk, mutasd meg a te szeretetedet! Kérünk, hogy áldd meg további ünneplésünket, hogy rácsodálkozzunk a karácsony titkára és csodájára, hogy lelkileg meggazdagodjunk, hogy ne legyen szegény a karácsonyunk, hogy tudjunk ebből másoknak is adni! Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.
6. Felhasznált és ajánlott irodalom BOLYKI JÁNOS: A tanúvallomás folytatódik – Kommentár János leveleihez, Budapest, Osiris Kiadó, 2008. LENKEYNÉ SEMSEY KLÁRA: Az eljövendő világ erejével e világban, Budapest, Kálvin Kiadó, 2005. MARSHALL, H.: The Epistels of John, Grand Rapids, Eerdmans, 1972. SCHUNACK, G.: Die Briefe des Johannes, Zürich, TVZ, 1982.
Dr. Győri István (Sárospatak)
663
