KAPOLCS BŰVÉSZETI NAPOK 2008
m
AGTÁRLAP 08. 01.
A Szent László Gimnázium kiadványa
Kapolcs
Szentivánéji káosz Shakespeare közkedvelt remekművét, a Szentivánéji álmot a Veszprémi Egyetemi Színpad fiatal színészei vittek színpadra. Arany János humoros szövegét alapul véve fantasztikus előadást láthattak a színházra szomjazók.
A csak L. J. néven ismert külföldi rendező fejéből zseniális ötletek születtek meg. A legjobb gondolat az volt, hogy az egész előadás egy élő rádióműsorhoz hasonlított, s nemcsak hogy hasonlított, de a veszprémiek élőben hallhatták tehetséges színészeiket a Radio Live műsorán keresztül. A két műsorvezető frappáns „beszólásokkal” illette a darab egyes részeit, majd az első felvonás végére ők is a színpadra kerültek és beszálltak szerepköreikbe. Két felvonásban szórakoztatták a nagyérdeműt az előadók. Az első rész másfél órás volt, a második pedig háromnegyed órás. Rengeteg zeneszámot hallhattunk mindkét felvonásban, amit a Radio Live segítségével eszközöltek. A díszletet két szobabicikli képezte, amelyek a gyors jelenetváltásokat se-
2
gítették. Nagyon domináns volt a piros szín, ami az egész produkciót végigkísérte. A rendező sajnos nem tudott jelen lenni az előadáson, de a dramaturgtól megtudtuk, hogy a piros a szerelem színe, a piros fonál használata pedig a szerelmi szálak kuszaságát, bonyolultságát jelképezte.
Az összeszokott csapat, akik már több mint egy éve kápráztatják el a nézőket, most sem tettek másképp, hiszen „ültek” a poénok, érthető volt minden jelenet, még annak is, aki esetleg nem olvasta a Szentivánéji álmot, vagy Arany művét. A darab minden ott lévőnek pozitívumot jelentett és a közönség minden tagja jó szájízzel távozhatott erről a „paródiáról”, mert valljuk be, hogy Shakespeare művét adták át paródia formájában.
Adamicska Edina
Kapolcson a Malomszigeten egész napos programmal várták a szentesi művészek és művészeti csoportok a látogatókat a Malomsziget színpadán. A Völgyben már visszatérő fellépőknek számítanak Szentes város dráma tagozatosai, képzőművészei, zenekarai és művészeti csoportjai. Idén is nagyon színvonalas összeállítással készültek a várost képviselő csoportok.
Felléptek többek között a Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatának 9., 10., és 11. osztályos diákjai egy-egy darabbal. Utánuk a szegvári Dobbantó néptáncegyüttes következett alapi, pásztorbotoló és erdőszombatteleki táncokkal. A népi vonalon maradva
hallhattunk felvidéki és mezőségi népdalokat Hevesi Judit Ifjúsági Díjas népdalénekes előadásában, és Balla Tibor tekerőlanton zenélt. Hallhattuk a Jelfürkész együttes saját számait, majd a Szentesi Ütősök Együttes lépett fel. Majd a színházhoz visszatérve egy mulattató kis jelenetet láthattunk a Ludas Színjátszókör előadásában. Ezekkel párhuzamosan látható volt több kiállítás is a szentesi képzőművészek munkáiból a Sátor Galériában. Olyan művészek állították ki alkotásaikat, mint dr. Csiky László szobrász, Szűcs Árpád festőművész, Kulbert György fafaragó, Bovatsek Dezsőné Népi Iparművész, Danicskáné Cserna Piroska Ifjú Népművész és Tóth Mária okleveles hímző. Az ő munkáikból válogathattak a látogatók, sőt, ki is próbálhatták az érdeklődők ezen művészeteket, hiszen kézműves foglalkozásokat is tartottak a művészek. Az idei Völgy alkalmával is szép, precíz munkákkal készültek Szentes város művészei. Ezt ebben az évben is megtapasztaltuk. A vendégek fáradtsággal nem törődve készültek a kapolcsi fellépésekre, de épp ezért annál nagyobb szeretettel és felkészültséggel hozták el megmutatni nekünk, Völgylátogatóknak azt, amire a legbüszkébbek. Mindig új, mindig nagyszerű. Szentes. Balogh Ágnes
Kapolcs
Alföldi hagyományőrzés a Malomszigeten
3
Kapolcs
Délelőtti kabaré – A nyúl Úgy látszik, az előző években közkedvelt volt a Malomsziget egész napos, nappali programsorozata. Ennek a nyomait folyamatosan észlelhette az arra járó. Már a kezdés előtt gyülekeztek, főleg a családok, és a szülők arról fecsegtek, milyen jó volt tavaly ez az előadás vagy az a táncház stb. A közönség teljes létszáma olyan 50-100 ember körül mozgott, ami még pont megfelelő egy családiasabb délelőtti lazításhoz. Ami miatt senki sem panaszkodott, sőt sokan inkább dicsérték, az az volt, hogy az egymás után következő programokat teljes tetszőlegességgel rakták sorba. Az apácatáncot egyből követte a kabaré, majd egy tárogatóművész zenélt és délben egy gimnáziumi drámacsoport lépett fel. Mindig jólesik ez a kis változatosság, így tartják fent a nézők folyamatos figyelmét.
A Nyúl című darab kicsit a „királyi csatorna” Önök kérték című műsorának hangulatát idézte. Az alaptörténet a régi, félreértésen alapuló story. Megérkezik egy férfi az úri család villájába, egy cseléd fogadja. A férfi keresi a ház urát, mert a bécsi derbin egy fogadást bízott rá. Ám a cseléd váltig állítja, hogy az úr vadászni ment, de nemsokára megérkezik. A vendég nem hiszi el, így aztán megjelenik az úrnő is, aki szerint szintén vadásztúrán van a férje. Egy ideig megy a vita, míg végül megérkezik az emlegetett úr vadászruhában. Az asszony szokás szerint kikérdezi, hogy milyen kalandokba keveredett. Azt hiszem, meg sem kell jegyeznem, hogy természetesen a bécsi derbin kívül sehol sem járt. Itt kezd el először gyanakodni a feleség, mert a történetek repülő mókusokról, fára mászó nyulakról és bogárfutó versenyekről szóltak. Ezek a konfliktusok persze egyértelmű nevetésorkánt eredményeztek a közönségben, és végső „katarzisként” egy külső negyedik ember hozza a legnagyobb nevetési ingert és a megoldást. Deák Kristóf
4
Be kell, hogy valljuk, nekünk, a fiatalabb korosztály képviselőinek néha már nehézséget okoz, amikor folyton csak világzenei, népzenei vagy valamilyen „kísérleti” koncertet hallunk. A pénteken este nyolc órakor fellépő zenekarnál ettől biztosan nem kellett félniük. Sőt, még attól sem, hogy az együttes szerzeményei nem tetszenek majd: hisz egytől egyig már jól ismert – és szeretett – dalokat hallhattunk. A zenekar kizárólag feldolgozásokat játszik, saját számaik egyelőre nincsenek. Olyan dalokat adnak elő, amiket ők maguk szeretnek: leginkább a rockzenét részesítik előnyben, vegyítve egy kis blues-zal vagy funky-val. Minden slágert át tudnak írni úgy, hogy nekik tetsszen. Megpróbálják nem úgy eljátszani a számokat, ahogy vannak – csak a szövegen nem változtatnak. Játszották többek között Bon Jovitól a Living on a Prayer-t, a Jet-től a Move On-t és Bryan Adams-től a Summer of 69-t, tehát sokfajta stílusból ötvözték össze a koncertprogramot, találha-
tunk benne egyaránt popos és rockos elemeket is. A Kiss Dániel-Baán Roland-Soós Arnold Trió már régen együtt zenél. Eredetileg duóként léptek fel – gitárral és énekkel -, ezután csatlakozott hozzájuk a dobos. Az utóbbi időben csak akusztikus koncerteket vállalnak, ezzel próbálnak helytállni a reflektorfényben, és úgy néz ki, ez tetszik a közönségnek is, hisz egyre nagyobb sikereik vannak. És hogy miért játszanak? Főleg az energiáért, a feltöltődésért, azért, amit a közönség és a zene egyszerre okoz nekik. Ez készteti őket
Kapolcs
Veszprémi trió
arra, hogy újra és újra fellépjenek, hogy színpadon szerepeljenek. Honlapjuk nincs – mint ahogy rendes nevük sincs még. Ez is mutatja, hogy ebben a formációban - trióban - még csak nem régóta játszanak. Az együttes legközelebb a Herendi Nyári Fesztiválon fog fellépni, augusztus nyolcadikán, este fél nyolctól.
Kiss Kata 5
Kapolcs
Dőlt a fa Kapolcson Az Örökségvölgyben mindennap megnézhetünk egy-egy érdekes filmet, ennek a keretein belül vetítették le a Dől a fa című produkciót. A film
arról szólt, milyen küzdelmek árán tudtak kivágni a favágók két hatalmas fát, amik veszélyeztették volna egy műemlék épségét. Minden ágat egyesével, darabokra vágva lehetett csak eltávolítani, speciális eszközökkel, hegymászó-felszereléssel. Ha a fákat nem semmisítették volna meg, egy idő után a fák szétnyomták volna az épületet, így választani kellett volna a növények, vagy az épületrom között. A műemlék a Martonyi Kolostorrom, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóság területén fekszik, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A filmet még a Magyar Televízió rögzítette, és hosszú utat járt be, míg eljutott Kapolcsra, az Örökségvölgybe. A vetítésen nem voltak túl sokan, a végére szinte teljesen kiürült a terem. Ennek az volt az oka, hogy ez a film egészen speciális területekre kalandozott el.
6
A műemlékvédelem nagyon fontos feladat a társadalom számára, hiszen nem hagyhatjuk veszni a történelem értékeit. A legcélszerűbb óvni és felújítani. A műemlékek védése csak az újkorban kapott jelentőséget, mert előtte nem törődtek a régi épületekkel, lebontották, átépítették azokat. Az újkor előtt csak elvétve lehet találni példát, hogy tudatosan megőrizték őket. Raffaello megvédte Róma romjait, illetve Mátyás király is adott ki rendeleteket ez ügyben. A műemlékeket különböző szempontok szerint sorolják be; az első az építészeti emlék, mint például Pest egykori városfala. A második néprajzi és mezőgazdaság-történeti, mondjuk egy tájegység. A harmadik ipar- és közlekedéstörténeti, a negyedik a régészeti, az ötödik a történeti emlék. Legyen szó akármiről, ha egy műemlék védelméről van szó, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megőrizhessük a jövő generációinak számára. Keller Zsuzsa
– fürdöszoba dalok - Presszó tangó libidó
Pénteken a Gástya színpadon meglepő koncertet hallgathattak az odatévedők. Aki elolvasta a műsorfüzetet és mégis bevállalta, hogy részt vesz egy futurisztikus koncerten, az csalódhatott egy kicsit, de szerintem mindenképpen pozitívan… „A zenekart 2046 tavaszán alapítottuk, akkor már mint boldog, absztinens, ámde unatkozó nagypapák. Úgy gondoltuk, hogy lesz ami lesz, visszaküldjük magunkat az ezredfordulót követő sötét globálkapitalista évtizedekbe, hogy muzsikánkkal, illetve puszta megjelenésünkkel jókedvre és optimizmusra hangoljuk barátainkat. Zenénk a 2040-es évek poszttranszcendens poptrendjének megfelelően sanzonos, reggaes, rákendrollos alapokra épül. Sok éve látogatjuk a Völgyet, reméljük, az idei
évet átütő koncerttel tehetjük felejthetetlenné.” Ehhez képest a koncerten előadott dalok simán csak dallamosak voltak, semmi különleges nem volt bennük, bár az előadásmód ellenezte ezt a „semmilyenséget”. A zenekar tagjai elmondták, hogy teljesen véletlenül alakultak bandává, és még a játszott zenék stílusa is teljesen független attól, hogy mit szeretnek hallgatni. Egyszerűen így szeretik. Még nem tudtak nagy átütő sikereket elérni, de a banda is csak hobbi szinten működik, egyelőre. A koncert kezdetén még csak szállingóztak az emberek, de negyed órával a kezdés után a Gástya árokban felgyülemlett tömeg már nem tudott hova menekülni a szakadó eső elől. Így hát meg kellett barátkozniuk a gondolattal, hogy esőben is élvezniük kell a koncertet. De ez senki számára nem volt nehéz, hiszen ilyen jó koncertet egy kis eső nem tehet tönkre… A legtöbb ember így a sárban dagonyázva, őrjöngve, mezítláb táncolta végig a koncertet, amit a zenekar - a visszatapsolásuk után -– egy-két slágerrel köszönt meg, valamint a maradék zsíros kenyérrel, amit buzgón osztogattak a közönség között.
Kapolcs
Meghatározhatatlan zene
Márkus Vera
7
Kapolcs
Csík zenekar Brácsa, bőgő, cimbalom, harmonika, duda, furulya, hegedű, szaxofon. Ezek a hangszerek nem hiányozhatnak egy magyar népi zenekarból, ilyen a kecskeméti Csík zenekar is, amely már két évtizede meghatározó szerepet tölt be a magyar népzene életében. A hattagú csapat nevét egyik zenészükről, Csík Jánosról kapta. Rengeteg koncertet adnak itthon, és külföldön is egyaránt. Zenéjükkel hatalmas sikert aratnak a táncházakban. 2007-ben munkásságukat Fonogram-díjjal jutalmazták. Repertoárjuk nagy része magyarországi és erdélyi magyar népdalokból, illetve román táncdallamokból áll. A Senki nem ért semmit című utolsó albumuk aranylemez lett. A közönség által közkedvelt nóták fölcsendültek a
Művészeti napok alkalmával a Kobuci kertben. A hangulatos udvarba nem fértek be az érdeklődők, kik most nemcsak a Kobuci miatt látogattak el. Sokan
8
az út mentén perdülhettek csak táncra, de nem zavartatták magukat. A színpad előtt mozdulni sem lehetett. Szerencsére csak az utolsó szám közepén eredt el
az eső, így a koncertet nem kellett hamarabb befejezni az időjárás miatt. A zenekar véget vetett a muzsikálásnak és a tömeg megfogyatkozott, de nem végleg, mert amint elcsendesült az eső, az együttes a nézőközönség soraiban zendített újra rá. Az éjszaka további részében ott folytatták a koncertet. Az idei Völgyben sajnos csak ezt az egy fellépést tudták elvállalni, pedig több helyre is meghívást kaptak (tavaly ötször léptek fel). A zenekar nagy barátja Lovasi András, akivel az együttes gyakran szokott együtt szerepelni. A Kiscsillag és a Quimby, valamint a Kispál és a Borz alkotásait rendszeresen saját hangszerelésükre formálják. Nagyfi Tamás
A kapolcsi kávéház udvarán rendszeresen szerveznek irodalmi felolvasóesteket. Nem volt ez másképp pénteken délután sem, amikor is három teljesen különböző költő-író egyéniség felolvasott saját művéből. Ez egy veszprémi irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat bemutatkozása volt (Vár Ucca Műhely), amely nyolc évvel ezelőtt indult, és főleg a régió legjobb íróinak alkotásait szokta publikálni.
A folyóirat azért alakult meg 2000ben, mert úgy vélték, hogy közzéteszik a Balaton térségében lévő művészeti értékeket. Ezalatt lehet érteni az irodalmat, a népi hagyományokat, szinte bármit. Az újságot megelőzően már jelent meg könyv is a kilencvenes évek elején ebben a témában.
Kapolcs
Vár Ucca Műhely
A felolvasók Reviczky Krisztina ajkai költőnő, Kilián László író és Fenyvesi Ottó, a Vár Ucca Műhely főszerkesztője voltak. Mindnyájan jártak már Kapolcson, és most többek között azért jöttek, hogy segítsék ezt a művészeti fesztivált a túlélésért. A program célja, hogy elmondják, az irodalom mennyire fontos ága a művészeteknek. Fenyvesi Ottó azt mondta, a mai időkben az irodalom öncélú dolog, de ezenkívül valamilyen nemesítő szándéka is van. Szerinte minden ember tartozik a művészeteknek. A felolvasott művek különféle stílusúak voltak: vers, novella, regényből részletek. A legérdekesebb talán az volt, mikor Fenyvesi Ottó minden versszak után szájharmonikázott pár másodpercig, jelezvén a szünetet. A közönség és a színpadon ülő írók is egyaránt élvezték az estét, és nem feltétlenül az elfogyhatatlan kávéés sörmennyiség miatt.
Pintér Edina
9
Kapolcs
Szentesiek színháza Már nagyon régi hagyománynak számít, hogy a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatos diákjai minden évben több színdarabot adnak elő a Művészetek Völgyében. Idén a kilencedikes diákok egy különleges műsor-
ral készültek, a darab címe Ecce Homo (Íme az ember!). A fiatal művészek azt dolgozták föl, hogy milyen diktátornak lenni a XXI. században. Előadták, hogy a mai világban milyen szörnyű és buta emberek vannak, és hogy a világ ostoba. A nők elvesztik tartásukat és büszkeségüket, a férfiak pedig bábként bánnak a nőkkel. Érdekes volt látni, hogy a fiatal, tizenöt-tizenhat éves gyerekek miként fogják fel a mai világot, hogyan gondolkodnak az erőszakról, a prostitúcióról és a felettük álló hatalmakról. Vajon miért pont gyerekek játszanak egy ilyen komoly darabot, és egyáltalán kinek szól ez a darab? Hiszen olyan felelősségteljes gondolatokat fogalmaznak meg ezek a diákok, amit még egy felnőtt is
10
nehezen ismer fel. Az emberi butaság, gonoszság, és a hatalomtól való függés minden embert veszélyeztet és főleg a gyerekeket. Ezért fontos tehát, hogy a gyerekek időben észrevegyék az élet buktatóit. És ne sétáljanak bele azokba a csapdákba, amelyekbe már a felnőttek belegázoltak. Kik tanítanák meg a fiataloknak, hogy mi a jó és mi a rossz, kiknek hisznek leginkább a fiatalok? Természetesen társaiknak. A darab azért született, hogy a történelem meg ne ismételje önmagát. Az önkényuralom és az erőszak teljesen behálózta a XX. századot. Olyan dolgok történtek ebben az időszakban, ami még a mai világban is elviselhetetlen fájdalommal tölt el embereket. A két világháború rengeteg áldozatot követelt. Értelmetlen, felelőtlen öldöklések és harcok folytak a hatalomért és a pénzért. A szentesi diákok kicsit ráébresztettek minket a szomorú igazságra, és remélik, hogy a darab után mindenki magára ismer majd.
Pánczél Klaudia
„Nem titok: élmény nélkül nincs művészet. És akinek nincsenek, vagy sosem voltak élményei, az nem is adhat élményt. Minden művészet csak élményen keresztül érthető. Beleérzésen keresztül.” A Völgy utolsó napjaiban Balla Tibor tekerős hangszeres zenész szórakoztatta a Malomszigeten tartózkodókat. A hangulat a korai kezdés ellenére is remek volt. Ilyen forróságban kevés völgylakó merészkedik ki a késő délutáni órák előtt. Ám néhány elszánt látogató meghallgatta az országszerte ismert Balla Tibort, a tekerőn játszó zenészt. A tekerő egy húros hangszer, amelynek húrjait – dallamhúr, két vagy több kísérőhúr – gyantázott kerék forgatásával, dörzsölésével szólaltatják meg. A teste leginkább a csellóhoz hasonlít. Két fő részből áll, a testéből – más néven dob -, valamint a kottaházból és az abban lévő billentyűzetszerkezetből. „A magyar népzenekutatás hőskorában már felfigyeltek a tekerőre. Bartók Béla 1906-ban gyűjtött tekerőmuzsikát Szentesen.” Ez is bizonyítja, hogy Balla Tibor, az előadóművész is Szentes környékéről érkezett. Már több éve foglalkozik ezzel, s még mindig nem unta meg. Az előadáshoz híven igazi XIX. szá-
zadi parasztruhába is bújt – hogy még élethűbb legyen a műsor. „Hogy mióta ismerik Magyarországon a tekerőt, arra nagyon nehéz válaszolni. Európában a XI. sz.-ból ismerjük az első ábrázolásokat (Észak-Spanyolország területén), de már VIII-IX. századi arab krónikák is emlegetik.” A művész úrnak már CD-je is megjelent, Magyarországi tekerő és citera muzsika címmel. 13 zeneszám található rajta, többek között Bartók Béla össze-
Kapolcs
A tekerős
gyűjtött művei, valamint alföldi és szentesi népdalok is. A napsütés és a hőség ellenére a jelenlévők nagyon élvezték a rövid koncertet – amelyet reméljük, hamarosan megismétel a zenész.
Rapali Vivien
11
Vigántpetend
Olaszok a Gástyában Igazi olasz hangulatba kerülhettünk a kapolcsi Gástya-árokban augusztus elsején. Délelőtt 11:00 órától délig, egy teljes órán keresztül élvezhettük az elénk varázsolt olasz hangulatot. Az itáliai reneszánsz kórus tette ezt lehetővé, akik tényleg garantálták a nézők jókedvét, általuk bepillantást nyerhettünk a kultúrájukba. A táncosok és a zenészek a „csizma orrából”, azaz Olaszország déli részéről érkeztek Magyarországra, Kapolcsra, ide a Gástya-árokba. A hosszas út és a meleg klíma ellenére sem volt észrevehető rajtuk sem a pihenés hiánya, sem a kedvetlenség. Látszott rajtuk, hogy a rekkenő hőség sem riasztotta és lohasztotta le a fellépőket. Az egész előadás alatt széles, olaszos mosollyal táncoltak, énekeltek, nevetgéltek, zenéltek. Sőt, nemcsak az előadás közben, hanem az előadás előtt és még az előadás után is fülig érő mosollyal beszélgettek egymással és az ismerőseikkel. A tánc közben, amikor ezek a távolból érkezett vendégek szórakoztattak bennünket a színpadon, egy érzés keríthetett hatalmába minden jelenlévőt. Úgy érezhettük, mintha valóban
12
ott, Olaszország déli részén lennénk, mintha mi is pontosan ismernénk a hagyományokat, a táncokat, a jókedvű beszédet és a fülbemászó dallamokat. Valamint feltűnően jó volt, hogy a fellépők mindegyike kivétel nélkül nagyon közvetlen volt. A határtalan jókedv, ami az arcukról, a tekintetükből áradt, hamarosan átterjedt a nézőközönségre is. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bár jelen esetben a néptánc improvizatív volt, mégis hihetetlenül profi szinten, nagyon magas színvonalú előadás kíséretében élvezhettük a programot. A szervezők pontosan felmérték azt, hogy ez milyen remek előadás, éppen ezért több napon keresztül tekinthettük még meg ezt az olaszos élményt. Ajánlom mindenkinek a csodás lehetőséget. Sipos Mária
Felgyorsuló társadalmi változások, a technika és tudomány meglepő mértékű fejlődése – az Egyesült Államok modernizálódásának ideje. Ebben az időszakban azonban nem csak a szociális és tudományos változások voltak jelentősek. A századfordulón kialakulóban volt egy újfajta zenei stílus, az európai dallamok és a néger ritmusok ötvözete, amely hamarosan a New Orleans-i türelmi zóna legálisan működő szórakozóhelyeinek állandó zenéjévé vált. Az új ritmussal és érzelmi töltettel bíró muzsika akkoriban a „rag” nevet kapta, melynek speciális, zongorán előadott változatából fejlődött ki a mai ragtime stílus. Az idei Kapolcsi Bűvészeti Napok között a jazz-zene bemutatása különleges helyszínt kapott. Már nem csak a kapolcsi Malomparton, de a vigántpetendi cirkuszi sátorban is élvezhettük ismeretlen és ismert előadók, többnyire laza blues- vagy jazzmuzsikusok előadását. Bár a környezet és a zene furcsa összhatást keltett a nézőkben, és mintha maguk a zenészek is kissé megszeppenve álltak volna a rosszul felépített színpad kellős közepén, a péntek este egy különleges produkcióé volt. A Budapest Ragtime Band lépett színpadra, akik hagyományőrző módon eddig minden évben a Völgy fellépői között voltak. A zenekar jelenlegi vezetője, Gayer Ferenc a Zeneakadémia jazz tanszakán tanítványa volt a fesztivál-
igazgatónak, Márta Istvánnak, akinek meghívására a Budapest Ragtime Band adott legelőször koncertet a Völgyben, egy löszfalba vájt színpadon, húsz évvel ezelőtt. A Völgy születése óta eltelt években nemcsak a fesztivál, de az együttes is nagy hírnévre tett szert. A zenekar, melyet a világ minden pontján szívesen látnak, csak főiskolát, illetve Zeneakadémiát végzett zenészekből áll, akik talán pont ezért a magyarországi jazzélet középpontjában állva a legpatinásabb és legjobb ilyen stílusú zenét játsszák hazánkban. Dalaik között leginkább hagyományos darabokat, illetve humoros operafeldolgozásokat találunk, ám általában saját szerzeményeikkel is nagy sikert aratnak fellépéseiken. Ezekre a bemutatkozásokra a megalakulás, 1980 óta egyre nagyobb az igény a világon és a felkérések egyre csak szaporodnak: szeptemberben németországi, novemberben angliai turnéra indul a zenekar. A cirkuszi koncert pedig, azt hiszem, még inkább megerősítette azt, hogy ennek a zenekarnak bizony megingathatatlan pozíciója van a magyar jazzéletben. Zenéjük könnyen megkedvelhető, előadásmódjuk lehengerlő és az, ahogyan koncertjeikből „szórakoztató műsort” alakítanak történeteikkel, szerintem minden együttes eszköztárában jó fogás.
Kapolcs
Budapest Ragtime Band
Kovács Janka
13
m
AGTÁRLAP impresszum:
Főszerkesztők: Papp László Szabados Péter Korrektor: Szilvásy György Péter A cikkeket írták, szerkesztették és a fotókat készítették: Adamicska Edina Bakos Csenge Balogh Ágnes Deák Kristóf Kárpáti Viktória Keller Zsuzsanna Kenyeres Gellért Kiss Katalin Kovács Janka Lovász Krisztián Márkus Veronika Nagyfi Tamás Nyíri Beáta Ördög Zsófia Pánczél Klaudia Pintér Edina Porcsalmy Anna Rapali Vivien Sipos Mária Zsanett Somogyi Mária Szentesi Dávid Takács Bence Ugrai Diána Bianka
