Szent István-napok Ménfőcsanakon

V. ÉVF. 8. SZÁM 2008.

s z ág! H aj

m a g y a r ok

!

rá

Ha

r or

SZEPTEMBER

Győri Polgári Lap

jr á M a g y a

Szent István-napok Ménfőcsanakon Civil kezdeményezésből újszerű összefogás Egy-egy embercsoport akkor válik közösségé: néppé, nemzetté, ha lélekből-lélekbe is összefogja nemes érzések, gondolatok láncolata. Talán hasonló vezérelvek indították az államalapításra első szent királyunkat, Istvánt is ezer évvel ezelőtt, amikor a Kárpát-medencébe települt népekről kellett döntéseket hoznia. Az egymással oly sokszor ádázul szembe szegülőket, az önmagukat felőrlőket a kereszténység szelídítő, szeretetre épülő békéje alá vonta. Ezzel létrehozva a sokszínű, továbbélésre- és

Mezőfi László

Duna-Tisza bátor népe! A 3. évezred elején itt éltünk. Itt volt boldog, s boldogtalan 10 milliós népünk. A forró nyarat, hideg telet a magyar nem bánta. Majd kétezer hosszú évet várt a szabadságra. Az ünnepségek, előadások, kiállítások nagy része optimális környezetben, a Bezerédj-kastélyban zajlott. Felvételünkön: zászlóerdőben az „előadók tere” Nemzeti és egyházi lobogók alatt vonult az ünneplők hosszú sora

építkezésre képes magyar nemzetet, köréje fonva a fegyelmező államot. Az ország ezt köszönte és ünnepelte első királyunk Szent István napján, augusztus 20-án, amikor remélhetőleg minden településünkön zászlót bontottak és fejet hajtottak az államalapító előtt. Így volt ez Győr-Ménfőcsanakon is, amikor két helyi lokálpatrióta, Kamocsárné Mező Szilvia és Árvai Violetta ötletadók szervezésében egy újfajta összefogásra, közös ünneplésre buzdították a tízezernyi ott lakót. Az indítvány nyitott fülekre, tárt karokra, népes segítőre talált. A

civil szervezetek mellett az egyházak, a helyi, a városi önkormányzat, de más szponzorok is az ügy mellé álltak. És az összefogásból közös ünneplés, ünnepség- sorozat fakadt augusztus 20-23-án.

Segélykérő Himnusz. Tanító intelmek. Új országot kell építeni Az ünnepség a Millenniumi Emlékparkban vette kezdetét. Itt a közös nagy imádságunk a Himnusz, majd

a Szent István- intelmek mának is szóló leckéje után dr. Ottófi Rudolf Győr város alpolgármestere tartotta meg ünnepi beszédét, megnyitva a rendezvénysorozatot. Hangsúlyozta: egy olyan államférfira emlékezünk, aki a nyugati kultúrkörhöz csatolta hazánkat, kiszakítva népünket abból a vészhelyzetből, amelyben, sok más csoporthoz hasonlóan, megsemmisülés várt volna ránk. S ez a megmentő kultúrkör maga a kereszténység volt. Ám erről az elmúlt rendszerben még beszélni sem szabadott. Az államalapítóra emlékezünk, az építő előtt tisztelgünk, mondta. Belőle merítkezünk, hogy legyen erőnk az új országépítéshez, amely most a ránk váró feladat. Mindannyiunkon múlik tehát egy jobb kor beteljesülése, a jövőnk, amelynek új alapokon szükséges létrejönnie. Ezt követően az ünneplők, a huszárok, zászlók, magyar ruhások, fúvósok kíséretében a Ménfői Csataemlékkőhöz vonultak. folytatás a 2. oldalon

Duna-Tisza bátor népe a demokráciába! A jognak, igazságnak bizony gyenge még a lába. De az Unióba tömörülve van esély arra, hogy jobb lesz életünk, ha összeér a népek erős karja. Európa vérkeringése a magyarok nélkül, csak akadozik, és a teste egyre inkább kékül. Egészséges gazdaság – egészséges élet. Elérjük, ha nem tévesztjük szem elől a képet.

Dr. Ottófi Rudolf alpolgármester tartott ünnepi beszédet és nyitotta meg a Szent István Napok Ménfőcsanakon rendezvénysorozatot

Ez volt az elmúlt hónap Győrben a Magyar Fájdalom Keresztje

folytatás az 1. oldalról Itt rövid beszéd hangzott el, majd egy most felállított zászló megszentelése után a Bezerédj-kastélyban folytatódott a megemlékezés. Gangl András és Szabó Jenő a helyi részönkormányzat vezetők ünnepi beszéde után az egyházak nevében Bartók Ferenc csanaki plébános mondott emlékező szavakat. Majd a Győr városa által alapított Dr. Kovács Pál- díj átadására került sor. Ezt Szabady János helytörténész-író, a mozgalmas civil élet egyik szervezője, valamint Póczik Ottó rendőrfőtörzszászlós körzeti megbízott, lelkes lokálpatrióta kapta, akiknek évek óta tartó fáradhatatlan tevékenységét a részönkormányzat vezetői méltatták. Az ünneplés menetében a kenyéráldás- és osztás meghitt percei következtek ezután Bognár István és Bartók Ferenc atya, valamint Percze Sándor tiszteletes részvételével. Az első Szent István-napi rendezvénysorozat 20-án GyuráczNémeth Teréz ikonfestő kápolnabeli kiállításának megnyitójával, majd Dévai Nagy Kamilla énekművész és lelkes Kárpát-medencei fiatalokból álló együttese műsorával zárult. A nap ünnepi méltóságát fokozták

azok a versek, énekek, amelyeket Bognár Krisztina magánénekes, Györgyfi József operaénekes, Gál Anikó zenei kísérő, Szent László díjas, valamint a Szentkereszt Plébánia Férfikara adott elő. Az ünnepség- sorozat következő három napján délelőtt az egyházak közösségi házai nyújtottak foglalkozásokat népes gyerekseregeknek, délután pedig a Bezerédjkastélyban az egyházak helyi vezetői tartottak bemutatkozó előadásokat. Számos szórakoztató, kulturális, zenei programra is sor került: kiemelkedő színvonalú Wass Albert esten tapsolhatott a közönség Németh Péterné helyi tanárnő előadásának, de a Kormorán együttes, vagy Dinnyés József daltulajdonos is osztatlan sikert aratott. A szervezők merész ötlete: a négy napos rendezvénysorozat, láthatóan kedvező fogadtatásra talált. Ám a következő évi Szent István-napok, talán a térség településeit is összefogó, közös, nagy ünneplést, de más összejöveteleket is indokolttá tennének. A központ pedig lehetne akár, a jó adottságokkal bíró Ménfőcsanak is. Kép, szöveg: Bognár Béla

A felvidéki magyarságot és a szudétanémeteket sújtó, jogfosztó, a kollektív bűnösség elvét ártatlan emberekre alkalmazó beneši dekrétumok 2007-es szlovák megerősítését követően a Hunnia Baráti Kör petíciót nyújtott be tiltakozásképpen az EU parlamentbe, s egyúttal elindította a Magyar Fájdalom Keresztjének zarándoklatát, mely több stáció után végül szeptember 20-án érkezik Budapestre, a dekrétumokról zajló konferencia színhelyére. A trianoni traumára emléketető győri Országzászlóhoz augusztus 30án, szombaton érkezett a kereszt, ahol több órás ceremónia keretében fogadták a megjelentek. A tiltakozó gyűlésen beszédet mondott Fehér Csaba Rév-komáromi történész, Fehérné Markó Kamilla, a Nefelejcs Polgári Egyesület elnöke, főszervező és Világhy József, a Horthy Miklós Történelmi Társaság győri elnöke is. A verses, zenés műsorban közreműködött: Fehér Imre, a Pannon Kvartett, dr. Szabó János, Szelíd Veronika és a Szent Kereszt Plébániatemplom férfikara.

A Kereszténydemokrata Néppárt győri szervezete szeptember elejétől ingyenes jogi, illetve egészségügyi szaktanácsadást indít a párt Baross út 8 szám alatti székházában- tudatta sajtótájékoztatón Herkely Ákos, a KDNP győri szóvivője. Az egészségügyi tanácsadásról dr. Lanczendorfer Erzsébet, a párt országgyűlési képviselője, egykori háziorvos adott bővebb felvilágosítást. Elsősorban személyes beszélgetésekkel, egészségügyi tanácsokkal várja a hozzá bizalommal fordulókat. A jogi szaktanácsadás keretein belül dr. Pergel Elza ügyvédhez fordulhatnak jogi problémáikkal, sérelmeikkel vállalkozók, valamint magánszemélyek. A konzultációra előzetes telefonos egyeztetés után nyílik lehetőség. Várják a győriek jelentkezését a 0696/519-255-ös, illetve a 06-96/519256-os telefonszámon, hétköznap 8–12 óra között. Az egészségügyi tanácsadás első időpontja szeptember 6-án délelőtt 10 és 12 óra között lesz.

Nyárbúcsúztató szuperkoncert Man Doki Soulmates szuperkoncertjével zárult a Négy Évszak fesztivál nyári programdömpingje. Borkai Zsolt polgármester a koncertet megelőző rövid beszédében örömmel jelentette ki, hogy jó érzés győrinek lenni, a város első embereként látni a fesztivált övező hatalmas érdeklődést, melynek ékes bizonyítéka a nyári programsorozat mintegy négyszázezres látogatószáma. Örömteli, hogy a város polgárain túl egyre több külföldi fesztiválozó is Győrbe érkezik.

Fotó Oláh Jakócs Péter

A rendezvényeket élénk érdeklődés kísérte. Az egyik előadáson – az első sorban – Simon Róbert, Győr alpolgármestere, valamint Gangl András és Szabó Jenő részönkormányzati vezetők

Fotó Kővári Krecsmáry Sándor

Győr város nevében Bolla Péter kabinetfőnök vette át Szabady Jánostól a Ménfőcsanak ajándékozta új kenyeret.

Jogi és egészségügyi szaktanácsadás

2

A polgármester beszédét követően rövid tűzijátékkal kápráztatták el a Dunakapu téren megjelent több ezer embert, majd igazi szuper produkció vette kezdetét, melynek emblematikus figurái Mándoki László, Bobby Kimball (Toto), Chris Thompson (Manfred Mann’s Earthband), Nick van Eede (Cutting Crew), valamint Tony Carey (Rainbow) voltak. A koncertet követően a további szórakozásra vágyók hajnalig rophatták a különböző zeneszámokra.

Szent István napi ünnepség a kertvárosi Pihenőben

Fotó Fekete Márk

A nemzeti oldal ezúttal is a kertvárosi Pihenőben tartotta augusztus 20-i ünnepségét. A megemlékezéssel egybekötött fakultatív programokon a több száz megjelenttel együtt ünnepelt dr. Szakács Imre, a megyei közgyűlés el-

nöke, dr. Ottófi Rudolf, Győr megyei jogú város alpolgármestere, Herkely Ákos kereszténydemokrata önkormányzati képviselő, Majtényi László, az Összefogás Polgári Egyesület elnöke, Maschler Brúnó polgári köre, a Horthy Miklós Történelmi Társaság képviseletében Világhy József, valamint a Nefelejcs Polgári Egyesület több illusztris személyisége is. A panziónál egy rövid időre felsorakozott a Magyar Gárda egyik zászlóalja is. Ottófi Rudolf megemlékező beszédében hangsúlyozta: Szent Istvánnak, a keresztény magyar állam alapítójának, a keresztény egyház megszervezőjének köszönhetjük, hogy a magyarság nem jutott a trákok, kelták, illírek, gótok és megannyi népcsoport sorsára, akik a történelem zivatarai közepette tűntek el a história porondjáról. Szent István mögött valóban felsorakozott az egész magyar nemzet, a koronázásán jelen lévő uraknak egyként kellett kimondania: „igen, akarjuk!” Az alpolgármester feltette

Fotó Oláh Jakócs Péter

Jól sikerült az első Győri Borhét rendezvény

a kérdést: vajon megkapná-e ma a kétharmados többséget egy nemzeti változásért kiáltó vezető? Az ünnepségen egy frontot is megjárt honfitársunk szavalta el Gyóni Géza: A dicsőséges Jobbhoz című

alkotását, majd a közönség együtt énekelte el az 1695-ben keletkezett Lyra Coelestis katolikus éneket. A megemlékezést vacsorával egybekötött kötetlen beszélgetés zárta. Összeállította Pongrácz Alex

Felújították a Honvéd ligetet Borkai Zsolt, Győr megyei jogú város polgármestere augusztus 28-án adta át a város polgárainak a megújult Honvéd ligetet. A liget a vasúti pályaudvar, az 1848/49-es emlékmű és a Révai gimnázium kereszteződésénél, a város centrumában helyezkedik el. Az iskolai időszakban diákok ezrei közlekednek a téren, de a nyári időszak turisztikai forgalma közepette is intenzíven használják a teret. Minderről a kivitelező Arvia Kft. műszaki vezetője, Horváth Sándor tájékoztatta a sajtót. Borkai Zsolt a város nevében vette át a ligetet, majd ismét deklarálta: a városvezetés célja, hogy a polgárok minél jobban érezzék magukat városukban és minél kellemesebb környezetben élhessenek. Németh Zoltán alpolgármester, a körzet önkormányzati képviselője emlékeztetett: a Honvéd liget felújítása csupán egy állomása egy hosszabb folyamatnak, melynek célja a város szebbé tétele.

Oroszvár, Dunacsúny, Horvátjárfalu, Bezenye és Rajka községek Csehszlovákiához kerülésének kérdése az 1946. július végén Párizsban összehívott békekonferencián merült fel hivatalosan. A lefolytatott tárgyalások értelmében viszont csak három település „Oroszvár, Dunacsúny és Horvátjárfalu” átadásáról határoztak. Gyöngyösi János külügynminiszter1947. február 10-én írta alá a békeszerződést a francia fővárosban, amelyet a Magyar Kormány az 1947 évi XVIII. Tv-ben cikkelyezett be. A záró nemzetközi esemény pedig 1947. szeptember 15-én történt Moszkvában, amikor az ottani állami levéltárban letétbe helyezték a dokumentumot. Ettől számítva hatvan nap alatt kellett átadni az említett településeket. A három községbe 1947. október 15-én vonultak be a csehszlovákok, de a határkérdést még nem rendezték. A Csehszlovák–Magyar Határrendező Bizottságnak 1947. december végére sikerült megállapítani a két ország határának pontjait. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek szerint még 1948-ban is foglalkoztak a határkérdéssel. Tehát mintegy 60 éve, túl Trianonon megyénk területét ismét megcsonkították, ismét francia közreműködéssel. Természetesen ismét az ott lakók megkérdezése nélkül döntöttek rovásukra, hiába tiltakoztak, demonstráltak békésen, hiába indítottak küldöttséget, adtak be petíciót. Valószínű sokan élnek még közöttünk olyanok, akik közvetlenül szenvedték el ezt a csapást. Mert hát csak kevesen merték vállalni a megszállást, a kisebbségi sorsot, a nép többsége inkább elmenekült, jött a hűtlen anyaországba, mely cserbenhagyta őt, jött, hogy mindent a semmiből és megint újra kezdjen. Hazánkra a kommunista diktatúra évei vártak, az ország-csonkításra, magyarok sorsának nyomorítására a felejtés. De ahogy nem felejted el soha édesanyád mosolyát, simogató fehér kezét, apád intő szavait, vagy gyermeked rád emelt bízó tekintetét, ugyanúgy kell, hogy emlékezz, és őrködj azon, többé ez a hazánkat ért gyalázat elő ne fordulhasson, NEM, NEM, SOHA! Emlékezzünk együtt méltósággal a győri Országzászló előtt 2008. szeptember 15-én délután 5 órakor. A helyszínen alkalmi fényképkiállítást is megtekinthetünk, mely felidézi azoknak a szomorú napoknak az emlékét. Szeretettel hívunk minden jóérzésű magyart: Horthy Miklós Emléktársaság, Magyar Kereszténydemokrata Néppárt Győri Szervezete

3

Benedek Elek leírása

A Magyar Nemzet története A Kuruc-világ

II. Rákóczi Ferenc A kurucvezérnek mostoha fia volt II. Rákóczi Ferenc. Tizenkét éves korában az édes anyja által három évig hősi lélekkel védett munkácsi várból Bécsbe vitték, anyjával együtt. Csakhamar elszakították anyjától, ki férje után ment Kisázsiába, megosztva vele haláláig a hontalanság nehéz bánatát. A kis Rákóczit egy csehországi német iskolába vitték: németté akarták nevelni Zrínyi Ilona fiát! Annyira német szellemben nevelték, hogy midőn 18 éves korában feleségül vett egy német hercegnőt s haza jött Magyarországra, hogy itt csendben, visszavonultan éljen birtokain, Bécsben egyáltalán nem tartottak tőle. És csakugyan, midőn jobbágyai fellázadtak a német zsarnokság miatt, a fiatal Rákóczi Bécsbe menekült s ott a császárnak felajánlotta birtokait megfelelő kárpótlás fejében. A császár emberei kinevették. Miért venné meg a császár az ő birtokait, mikor anélkül is elveheti? Hisz erre oly könnyű volt ürügyet találni. Német ruhát viselt, német tisztekkel barátkozott, csakhogy az udvar bizalmát megnyerje. Mindhiába: Zrínyi Ilona fiában s Zrínyi Péter unokájában nem bízott az udvar. Újra haza jött. Napról-napra látta a nép rettenetes sorsát s lelke háborogni kezdett. Közben megismerkedett gróf Bercsényi Miklóssal, aki sokáig híve volt a császárnak, de maga is keseredett szívvel látta a bécsi udvar nemzetrontó munkáját. Az ő tanácsára írt levelet Rákóczi a francia királynak, kivel házassága révén atyafiságba került. A levelet elfogták, Rákóczit éjnek idején letartóztatták sárosi kastélyában s Bécsújhelyen, ahol a nagyapját lefejezték, fogságba vetették. De felesége segítségével s az őrök

4

megvesztegetésével a fogságból megszökött és Lengyelországba menekült. Ott várt reá Bercsényi, kinek szintén menekülnie kellett. Lengyelországból jött be Rákóczi 1703-ban. Bejött a kegyetlenül sanyargatott nép hívására. Amint a nép hírét vette Rákóczi hazajövetelének, nagy tömegekben tódult zászlaja alá, melyen aranyos betűkkel ragyogtak e szavak: „Az Istenért és a szabadságért!” Elsősorban máramarosi, beregi és ungi megyék nagyrészt rutén népe állott zászlaja alá, de követség jött a jászoktól és kunoktól, hogy ők is melléje szegődnek. A bécsi kormány kicsinyelte a mozgalmat, mert a nemesség kezdetben bizalmatlankodott, húzódozott. Nem bízott a németek nevelt Rákócziban. Annál lelkesebben gyülekezett a parasztnép, mely megváltóját látta Zrínyi Ilona fiában. De csakhamar oszladozni kezdett a nemesség bizalmatlansága, nőtt, növekedett Rákóczi serege, a csapatok rendes sereggé formálódtak s 1703 végén már Bécsig kalandoztak a kurucok. Az egész országban II. Rákóczi Ferenc volt a leggazdagabb főúr s rengeteg vagyonát egy célra szánta: szabaddá, függetlenné tenni nemzetét. Az 1705-ik esztendőben már 52 lovas és 31 gyalogezred lobogtatta a szabadság zászlaját s a nagyobb várak kivételével Rákóczi kezén volt az egész ország. Ugyanez év szeptember havában, a szécsényi gyűlésen, vezérlő fejedelemnek választották a „szövetkezett rendek”, s Rákóczi megesküdött, hogy a haza szabadságának ügyét soha el nem hagyja. Erdély is fejedelemévé választotta 1707-ben s ugyanez évben az ónodi gyűlésen a rendek kikiáltották az ország függetlenségét, trónvesztettnek nyilvánították a Habsburg-házat. A francia király ugyanis csak arra az esetre ígért segítséget, ha trónvesztettnek nyilvánítják a Habsburg-házat. De a francia segítség mégis elmaradt s Rákóczi minden külső segítség nélkül folytatta az élet-halál harcot. Mikor már minden vagyonát a nemzet szabadságáért áldozta, 1711ben kiment Lengyelországba segítségért. Ám ezalatt egyik vezére békét kötött a királlyal. A nevezetes szatmá-

ri béke ez, melyben a király Rákóczinak és híveinek teljes bűnbocsánatot s birtokaik visszaadását ígéri, ha három hét alatt hűségesküt tesznek. Százötvenegy írta alá a szerződést, de egy név hiányzott: a Rákóczi Ferenc neve. Nem írta alá, mert még mindig hitt abban, hogy idegen segítséggel bár, teljes diadalra viszi a szabadság ügyét. De keservesen kellett csalódnia. Midőn Lengyelországba ment, bizonyára nem sejtette, hogy utoljára látja a magyar haza földjét. Meghiúsult az orosz segítségben való reménykedés, így ment Franciaországba. A francia udvarnál talált menedéket, de segítséget itt sem. Aztán megújult reménnyel ment 1717-ben Törökországba, de itt is keservesen kellett csalódnia. Csak menedéket talált itt is magának és bujdosó társainak, 1735ben bekövetkezett haláláig. Húszévi hontalanság után idegen földön, Rodostóban hunyta le szemét a magyar szabadság halhatatlan vezére, de bár teste idegen földben pihent csaknem kétszáz esztendeig, lelke itt volt közöttünk. Az ő neve nem veszítette el csodálatos varázsát: hallatára ma is megdobban a magyar szív. Aligha volt szebb, lélekemelőbb ünnepe a

magyarnak, mint 1906 őszén, midőn a nemzet és I. Ferenc József király közös akarata haza hozta Rákóczinak és bujdosó társainak szent hamvait. Magyarország ötödrésze a II. Rákóczi Ferencé volt s ő ezt a rengeteg vagyont feláldozta a nemzet szabadságáért. Önzetlen volt az ő harca, mely közös célra egyesített főurat, köznemest és közrendűt. A tót, a rutén paraszt ép oly csodás lelkesedéssel követte Rákóczi zászlaját, mint a tiszta magyar. Második Megváltót látott benne a föld népe, jobbágy és köznemes egyaránt. Az a félszázados küzdelem, melyet Thököly indított s melyre Rodostóban borult a szemfödél, a nép- és műköltészet oly szép termékeivel gazdagította a magyar nemzet szellemi kincsesházát, minőre nincs példa a világtörténelemben. Ha a magyar nemzet történetkönyvéből kiszaggatnák a kurucvilág lapjait, a kuruc dalok is megőriznék II. Rákóczi Ferenc nevét, emlékét. Nemzedékről nemzedékre szállanak e dalok s velük Rákóczi neve. Ott van e név minden magyar ember szívében. Ki nem törli soha semmiféle földi hatalom. folytatjuk

Levél Ausztráliába

Rossz irányba sodródik az ország! Kedves Ausztrál Barátaim! Furcsa helyzetbe került a magyar az elmúlt években. A legnagyobb gond, hogy úgy tűnik nincs kormánya az országnak. A jelenlegi állapotok azt mutatják, nagyon rossz irányba sodródik Magyarország. A közbiztonság, az egészségügy már az elviselhetetlenség határáig jutott, pedig e két társadalmi faktorunknak kellene a legjobban működnie ahhoz, hogy az állampolgár biztonságban érezze magát a hazájában. Csak egy példa az ország működésképtelenségére. A napokban vihar miatt megszűnt a közvilágítás az utcánkban. Másfél hétig sötétben botorkáltunk, hiába telefonáltunk a német tulajdonú szolgáltatónak, a füle botját sem mozdította, ahogyan szokták volt mondani. Rettegünk a legkisebb betegségtől is, mert például a kórházi ellátásról

rémtörténeteket lehet hallani nap mint nap. Rendőrt ritkán látni az utcákon, mert jelentős a létszámhiány. Ugyancsak létszámhiányról panaszkodik az egészségügy is. Néha olyan érzésem van, hogy hozzá akarnak csatolni bennünket egy olyan távoli országhoz, amely jól működik, meglehetősen gazdag is, csak állandó fenyegetettségben él. Erre a furcsa megállapításra azért jutottam, mert nálunk a nemzeti színű zászló, az Árpádsávosról nem is beszélve, egyes kormánytagoknak és a média jelentős részének olyan, mint bikának a vörös posztó. Egyszerűen el akarják bennünk nyomni a nemzeti érzéseket. Nálunk a pántlikás magyar láttán még az újságírók is rikoltoznak. Pedig ha tudnák, hogy a mély nemzeti érzés megmozgatja azokat a láthatatlan gazdasági és más erőket, melyek egy országot valójában működtetnek. Arról nem is beszélve, hogy a pogány-

lehet majd közelíteni a Rába partján a leendő Dunacenter bevásárló központot. A VI. 27-i délutáni helyi TV riportjából azt is meg lehetett tudni, hogy a lakosságnak nincs mitől félnie, mert a rávezető utakon a teherforgalmat nem fogják engedélyezni. Újabb „exkluzív” utcák keletkeznek, a belső áruforgalom majdcsak megoldódik valahogyan a hentesszatyor fonatú hangvédő „utcakerítések” között más helyen. Lesz tehát egy forgalmában korlátozott belső utunk a Rónai J. u. és a GARDÉNIA csomópont között.

A látványos Győr 7. rész

Vannak még folyóink? Építésünk hidakat! Ha egy várost folyó szel keresztül, a szükség szerint megépített hidak az egyik partról a másikra való átkelést teszik lehetővé, megjelenésükkel pedig a város szépségét emelik. Igen sok példa van erre a világban: pl. Romában a Tevere és hídjai, Párizsban a Szajna hidak, Londonban a Temze hidak, vagy itt van fővárosunk Budapest. A hidak mindig ott

ság is eluralta a nemzetet. Nem csoda, hiszen pogány az egész kormány, egy pogány párt irányítja a hazát. Ezer év alatt István tanítása szerint nemhogy mély hitben élő nemzetté váltunk volna, hanem pogány vezérek karmai közé kerültünk. Olyan pogányok kezébe, akik kiárusították az ország jelentős részét. Csak a bátrabb emberek merik felvállalni magyarságukat, a gyávábbak hontalanok és gyökértelenek lettek saját hazájukban. Nálunk bárki úgy szidhatja a magyart, ahogyan a torkán kifér, ám ha valamelyik kisebbség hibáit kezdi ostorozni valaki, azonnal elítélik a hatalmasok. Hát ennyi ebben a levélben a panaszom, kedves ausztrál barátaim. Legalább ti legyetek büszkék magyarságotokra, őrizzétek a lángot, hátha eljön az idő, amikor itthon is meg lehet gyújtani a magyarság fáklyáját. Üdvözlettel: Borsodi Pista

épülnek meg, ahol a szárazföldeken kialakult város forgalmát a folyó keresztezi, tehát a kényszerítő erő a város élete. A mi városunkban ez egy kicsit másképpen van. Sok éve tudomásul vesszük, hogy lassan a város közepén „dübörög” át az É-D irányú átmenő forgalom (kamion, teherautó, személygép-kocsi, motorosok, mentő, tűzoltó, rendőrautó, stb.) a határállomás, az egész Szigetköz, az É-i oldalon levő városkörnyék, és a Győrt délen elkerülő K-Ny-i irányú autópálya között a 14-es úton, a Széchenyi hídon keresztül. És ennek igen nagy része az „Árkád” csodaáruháznál elfordulva közvetlenül a „barokk belvárosba” tömődik, hogy onnan keveredjen át a város valamelyik másik részébe. A forgalomszámlálást pedig kényelmesen el lehet végezni a „Rezidencia” luxuslakóépület teraszairól, mert azok is megfelelő közelségbe kerültek. Csak a város térképére kell ránézni, és máris messziről felismerhető a nagy kötelezettség: „Nincs Győrben pillanatnyilag fontosabb közlekedési feladat, mint megoldani az É-D-i átközlekedést. Ennek érdekében a Széchenyi hídtól K-re kell valahol egy új hidat építeni a Dunán, megépíteni az odavezető utakat, hogy legalább az átmenő teherforgalom a város K-i szélén kívül jelentkezzék!” És mégis, ha új győri hídról esik szó, mindig a Sziget–Révfalui híd jön elő sorrendben elsőnek. Új hidat akarunk építeni egy olyan meglévő híd helyett, amely a forgalmat tekintve a mai gyaloghíd formájában is bőségesen megfelel.

A régi győriek tudják, hogy a háború előtti fahídon is inkább a gyalogos közlekedés dominált, legfeljebb néhány lovas kocsi ballagott át az uszoda melletti fatelepre. Napilapunk IV. 29-i számából tudjuk, hogy nem született egészséges megoldás a „rávezető utak” kérdésében, veszélybe került a híd „fontosságának” a megideologizálása. Jobb híján a Radnóti M. u. lett kinevezve „rávezető” útnak. De ezt a szigeti iskola mögötti épületek elbontásával lehet csak „kifúrni” a Stromfeld utcán keresztül a híd irányába, valamint visszafelé valamilyen még kitalálandó módon odakanyarogni a leendő Gardénia csomópontig. A tehermentesítő Belváros felé marad a szűköcske Petőfi híd, vagy mint szó is esett róla, esetleg ide is kell még egy teherbíróbb, szélesebb hidat építeni. (Három híd egymás mellett a Rábán!) Azután ránéztünk a térképre, kiválasztottunk két utcát, és ezek egyirányosításával máris a rávezető úton vagyunk. Mert hát a Simon püspök terét (pardon: Simor tér) nem szabad felturkálni, esetleg talán egy mélygarázzsal. Révfaluban 2 patinás, jobb sorsra érdemes emeletes ház az ára a nagy gondolatnak, meg rámegy az Egyetem parkoló területének jókora része, kedvezőtlenül befolyásolva a jövőbeni fejlesztési területeket is. És most elértük azt, hogy az Ikrényből induló turista előbb ér el Révfaluba, a révfalui polgár meg Mindenszentek napján előbb ér az újvárosi temetőbe, sőt jobban meg

A „leporolt” korábbi vázlatok alapján pedig elkészülhet a „ferdelábú” híd, melyre talán valamelyes forgalom is kerülhet. De azzal számolni lehet, hogy a kapcsolódó munkák a többszörösébe kerülhetnek, mint maga a híd. Számolja valaki a költségeket? Elhangzott olyan „szakvélemény” is, mely szerint a Kossuth híd, a meglevő révfalui vashíd nem felel meg a követelményeknek, mert a szerkezeti emelkedés miatt a Dunakapu téri fagylaltozótól nem lehet átlátni Révfaluba, nem lehet látni a régi Csermák házat, a régi patika házat, a lejtős Rónai J. utcát. El kell tehát bontani, valahova máshova áthelyezni, helyette meg kell építeni a prágai Károly híd rövidített mását. (Az eredeti 516 m hosszú, barokk korból való szobor díszítésekkel). A gyalogos forgalmat pedig egy melléhelyezett kacskaringós műanyag csőben oldalán meg. Mindez a patinás Káptalan domb tövében, a földrajzi jelentőségű Rába torkolat közvetlen közelében. És csak úgy mellesleg át kellene szerelni a meglevő vashíd által hordozott közművezetékeket, melyek egy városrész ellátásához szükségesek. Számolja valaki a költségeket? A vázlatos eszmefuttatás nagy tanulsága legyen: A hidakra szükség van, azok épüljenek! De a megvalósításnál sorrendet kell tartani, mert mindent megelőz a város, a győri polgárok érdeke! A tényleges igény felismeréséhez, a teljesítés következetes betartásához segítsen bennünket az ISTEN! Szabó Gyula okl. ép. mérnök, nyugdíjas

folytatjuk

5

városunk MÚltJa

Elveszett értékeink nyomában a megyeszékhelyen villa) képében. Sajnos nem sokáig áll még az épület, elbontása már eldöntött tény. Az előző cikkben írtam a modern építészetről, mely provinciális jelleget öltött, meg kell azonban emlékezni a valós provinciális építészetről is, mely már túlnő a különböző historikus formákon, mégis őriz azokból valamit. Ilyen épület Győrben a Jedlik Á. utca és Dunakapu tér sarki épület (fagylaltozó van a földszintjén), de hasonló jellegű Révfaluban az úgynevezett Holler ház, szemben az árvizes emlékművel. Érdekes vállalkozás volna az említett példákhoz hasonuló győri épületeket felkutatni. Mindezek mellett- remélem a kor sokszínű képét már igazoltama 30-as évek végén jelentkezik a Bauhausból kinőtt modernista építészet, ennek legjobb példája nádor-

A 20. századi győri városépítészet Városunk építészeti arculata a második világháború évei előtti korszakban olyan változatos képet kezdett ölteni, mint még soha annak előtte. Mire alapítom mindezt a gondolatot? Az előző cikkben írtam a Bauhaus, mint építészeti stílus megjelenéséről, és hosszú távú hatásáról, valamint arról, hogy akár egy ilyen stílusban fogant épület, vagy épületcsoport is képes áthangolni egy egész városrész arculatát. A fényképpel bemutatott példa azt hiszem elég meggyőző, a volt OTI finoman szólva átlényegítette a volt Rábca torkolat historizáló, kisvárosias és valljuk be, rendkívül hangulatos szövetét. Az egyszerű vonalalak, a sokszor hasáb alakú és gyakran nagy épülettömeg akárhol is jelent meg – kivétel az ipartelepeknem aratott osztatlan sikert. A kor és hangulata konzervatív volt, nem

AZ ÖSSZEFOGÁS ÚJSÁG LETÖLTHETŐ AZ INTERNETRŐL IS

WWW.oFPk.Hu

6

szerette az ilyen „kozmopolitának” tartott megnyilatkozásokat sem az építészet sem más művészeti ágak (képzőművészet, zene, irodalom) területén. A vidék Magyarországa sokszor vallott még konzervatívabb nézeteket, mint a főváros, így a modernnek mondott építészet is nehezebb áttörésre számíthatott. A Bauhaus mellett a 30-as években feltűnt a konzervatív építészeti irányzat is az úgynevezett neobarokk, és lett a korszak „hivatalos” építészetévé, főleg Budapesten találkozunk ilyen közösségi, vagy szakrális épületekkel. Városunkban neobarokk stílusú épített példákkal leginkább a nádorvárosi villák körében találkozunk. A tehetősebb emberek egymással versengve építették házaikat a két előbbi stílusban,

sokszor egymás mellett hivalkodva talán a két stílus mögött rejlő életfelfogással, vagy egyszerűen hódoltak az éppen aktuális divatnak. Ilyen körülmények között épült például a Bem tér és környezete, a Zrínyi utca, Csaba utca, Buda utca és még hosszan sorolhatnám. Ezekkel párhuzamosan a kis és középpolgárság építési igénye is fennáll, ebből a korból maradt fenn sok révfalui ház a Szövetség és Ady E. utcákban. A régebbi győriek a házak előtt sétálgatva még ma is megmondják, melyik kőműves mester tervezte és építette fel őket, annyira egyedi, jellemző stílusjegyekkel látták el őket megalkotóik. Jellemző volt az utca felé nyíló három ablak, az emelt földszint, a manzárdtető, akad ezek között szemre egészen tetszetős is. Mindenesetre elmondható, hogy a neobarokk formakincsből történt merítés. Sajnos nagyon kevés épület maradt fenn a késő szecesszió magyaros ágából, különösen kár azért, mert az első világháború előtt népszerű stílusban városunkban viszonylag kevés ház épült. Ennek a valóban hazai stílusnak egyik utolsó példája látható még Révfaluban a gyaloghíd lábánál a Polgár villa (tévesen Káldy

8. rész

városi Szent Imre templom. Képe egyszerű geometrikus formákon alapul, tömegének aránya mesteri, díszítettsége visszafogott, nincs benne a modern előképeinek nyersessége. Ez a stílus nem tudott sokáig létezni, a második világháború alatt lecsökkent az építések száma. A háború után még épült ebben a stílusban néhány épület, de az erőre kapott kommunista diktatúra egyik pillanatról a másikra dekadensnek nyilvánította és gyakorlatilag megszüntette. Helyébe mint modern építészet az úgynevezett „szocialista realizmus” lépett, mely visszakacsintott érdekes módon a neobarokk formavilág, mely elsősorban külső kő és műkő díszítésekben nyilvánult meg. A sokszor komikus megjelenés miatt az ilyen stílust Sztálin, vagy Rákosi barokknak csúfolták. Persze a Bauhaus „oltvány” nem hagyta magát, a stílus, mint az ország a romjaiból kelt fel a második világháború után, újabb és újabb formákat öltve de jelentkezett, és jelentkezik mind a mai napig. A következő cikkben kissé előre ugorva az időben ezt a folyamatot szeretném bemutatni. Ifj. Szabó Gyula, okl. ép. mérn.

A győri Rába Dal- és Társaskör látogatása a Pápánál A győri Rába Dal- és Társaskör megalakulásának 110 éves évfordulója alkalmából Rómában járt, ahol XVI. Benedek pápa magyarul köszöntötte és külön pápai áldásban részesítette a kórust és további sikereket kívánt. Fotó Mosolits Miklós

Öregcserkészek találkozója Az idei nyári táborok közül a Magyar Cserkészszövetség által immár 14. alkalommal megrendezendő Kárpát-medencei Magyar Öregcserkész Találkozó volt a legjelentősebb, melynek ezúttal Pécs városa adott otthont. Az Ivasivka Mátyás cserkésztiszt által vezetett négynapos megmozdulásra augusztus 21–24. között gazdag programokkal, előadásokkal, tábortűzzel, vitákkal színezve került sor. Augusztus 21-én a belvárosi templomban Dohány Zoltán katolikus és Varsányi Ferenc evangélikus lelkész irányításával ökumenikus áhítatot tartottak. Aznap este a kővágószőlősi plébánia kertjében fiatal pécsi cserkészek közreműködésével nyitó tábortüzet rendeztek.

Az esemény egy részéről DVD felvétel is készült. Az összetartozás erősítésére vitéz Fehér Péter Gyula cserkészcsapattiszt meglepetésként 100 darab pólót ajándékozott a megjelenteknek „XIV. magyar öregcserkész találkozó” felirattal a hátán, elől pedig a székesegyház és a cserkészliliom motívumával. Az öregek arcán a meglepetés és az öröm kifejeződése igazán megható élmény volt. Vitéz Fehér Péter Gyula

Péter Imre

nyugalmazott birkózó szakedző Idén Nemeskéren tartotta ünnepi, augusztus 20-i közgyűlését a GyőrMoson-Sopron Megyei Önkormányzat, ahol Péter Imre nyugalmazott birkózó szakedző a megye sportjáért végzett kiemelkedő teljesítménye miatt Bauer Rudolf-díjban részesült. A kitüntetést dr. Szakács Imre, a Megyei Közgyűlés elnöke adta át. Péter Imre grandiózus munkára szánta el magát: nem kevesebbet vállalt, mint a megyei birkózás történetének feldolgozását – a könyv hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül. Péter Imre 1954-ben kezdte birkózó pályafutását az ETO szakosztályában. 1959-ben került a Vasas ETO felnőtt csapatába és hat hónap alatt másodosztályú minősítést szerzett. Még ebben az évben hét országos versenyt nyert, ezzel az ETO legeredményesebb versenyzője lett. Hamarosan tagja lett az észak-nyugati régió kötött és szabad fogású birkózó bajnokcsapatának, illetve a megyei felnőtt válogatottjának. 1962-ben az ETO csapatában az Észak-nyugat Területi Csapatbajnokságon kötött- és szabadfogásban csapatbajnokságot nyert. 1964-ben a Győri Spartacus szakosztályába igazolt át, ahol edzői feladatokat látott el, emellett 1971-ig versenyzett is. 1965-ben a Testnevelési Főiskola birkózó edzői szakán edzői képesítést nyert, majd 1978ban szakedzői diplomát szerzett. A Spartacus 1985-ös megszűnéséig a klub egyik vezető edzője volt. Emellett felsőfokú energetikusi képesítést is szerzett, 37 évet dolgozott a Vagon gyárban.

Péter Imre edzőként számos klasszist nevelt. Többek között az ő felügyelete alatt kezdte pályafutását a teljesség igénye nélkül Múr Ferenc úttörő olimpiai bajnok, Mojzák Péter, Nitsch Attila, Virbán Tibor és Virbán János, Molnár Ottó olimpiai kerettag, Kiss István serdülő magyar bajnok, Szurján Zoltán, Heiter Péter, Takács János és sokan mások. Rendkívül büszke két fiára, Tamásra és Balázsra, akik szintén megpróbálkoztak a birkózással: Tamás 5. lett a serdülő bajnokságon, Balázs ellenben csak egy évig birkózott. Testvére, Péter Gyula szintén szakosztályvezetőként tevékenykedett. Birkózó szakedzőként számos nemzetközi kapcsolatot épített ki, a Rév-Komáromiaktól a franciákig. A mai napig végtelenül szereti a gyermekeket. Edzői pályafutását nem ugródeszkának tekintette, örömmel készítette fel a tehetséges ifjakat a birkózásra. Akin lehetett, mindig próbált segíteni. Soha nem a fiatalokat hibáztatta rossz körülményeikért, mindig próbálta megérteni kellő szocializációjuk hiányának miértjét. Egyegy győzelem után a bajnokokat a dicséret mellett emlékeztette, hogy az ellenfél hibái is szerepet játszottak győzelmükben. Sajnálattal volt kénytelen tudomásul venni, hogy az anyagi támogatások hiányában a győri birkózás leépült: 1988-ban a szakosztály is megszűnt. Az életben nem bánt meg semmit: ha újra lehetne kezdeni, mindent ugyanígy csinálna… Pongrácz Alex

7

Fotó Oláh Jakócs Péter

Portré

határolódni azoktól kell, akik az országot sírja felé kormányozzák. Magyar a magyarral fogjon össze, a legszélesebb körben, és ne egymással hadakozzon, az ellenség gyönyörűségére. A nemzeti pártok nem önmagukért vannak, a magyar lakosság érdekképviseletére alakultak, erre esküdtek, és nem egymásközti civakodásra. Ezt a belharcot hagyjuk meg az ellenségnek, ők ezt jobban és okosabban művelik Érthetőbben szólva, úgy látszik hangsúlyozni kell! A nemzeti pártok ne játszadozzanak Magyarország és népe jövőjével! Előtérbe került a megye „dugólapja is. E lap június elején nem a Győri Országzászló emlékmű több ezer főt megmozgató avatásának tudósítására összpontosított. Inkább a tömeg okozta nem létező közlekedési dugókkal foglalkozott. A lényeget az asztal alá dugta, de ez nem meglepő e lapnál. Elhatározás született egy összevont kerti összejövetel rendezéséről a kora ősz folyamán. Ismertetések hangzottak el a közelmúlt ünnepi eseményeiről. Többek között, a nemeskéri ünnepi megyegyűlésről. A kisbácsai harangszentelésről, és a Szent István napi koszorúzási ünnepségekről.

Az elkészült tizenötezredik Audi TT kocsit Győr városa kapta, melyet Borkai Zsolt polgármester vett át

Felhívás: Kegyeleti Nemzeti Emlékpark Tisztelt győri és Győr környéki polgárok! A Nemzeti Kegyeleti Emlékpark – ez tartalmazza a Kettős Keresztet, az Országzászló Emlékművet és az 56-os Emlékművet – végleges elkészítése további munkálatokat igényel, melyet csak közadakozásból ill. közcélú felajánlásból tudunk megvalósítani. Ezek az Országzászló Emlékmű hátoldalához a Turáni Tölgy, ismertető tábla Trianonról, térburkolatok, park és a megemlékezésekkor használni kívánt kandeláberek elkészítése. Ehhez kérjük a polgárok anyagi támogatását az Összefogás Polgári Egyesület elkülönített számlaszámára: 58600324-11151748, ill. vállalkozók, vállalkozások közcélú felajánlásait.

Id. Cseh Zoltán

Klubnap legközelebb október 7-én kedd este 6. órakor az Ifjúsági Ház Duna termében lesz.

A Kereszténydemokrata Néppárt Győri Szervezete

véradást

szervez a KDNP irodájába (9024 Győr, Bartók Béla u 8.) 2008. szeptember 27-én, szombaton, 9:00–13:00 óráig. Mindenkit szeretettel várunk!

Gyirmóti falunap A gyirmóti falunapot Szabó Jenő Településrészi Önkormányzat elnöke nyitotta meg, amelyen a képen látható Ottófi Rudolf és Simon Róbert Győr alpolgármesterei is tartottak emlékező beszédet Balázs Fecó hajdani A Csobolyó néptáncegyüttes is sikerrel szerepelt a legendás együttesek egyik gyirmóti falunapon kiválósága is fellépett

Fotó Bognár Béla

Sok jót nem hallottunk a szeptemberi klubnapon. Még Háry János állítólagos közeli obsitba küldése sem vidította fel a társaságot. Ugyanis az Ő alakulata egy húron pendül. Abból a körből eddig csak népámító Johannes Háryk kerültek a helytartói székbe. Elkötelezett újságíróik hada rajongja majd körül az esetleges új vörös vezért. Lesik kommentálják minden szavát, dicsőítik, elemzik mondatait, holott maguk is tudják teljesen mindegy mit mond, nincs jelentősége. A levegőben sok hanta elfér. Az a fontos mit tesznek, merre viszik a stafétabotot. Eddig tévedésből mindig visszafelé vitték. Most is arrafelé állnak. Ha esetleg bekövetkezik a váltás, akkor sem számíthatunk semmi jóra. Felhívták a figyelmet a hazaáruló gyilkos Ságvári Endre még mindig közterületen lévő emléktáblájára, ahol hasonszőrűek koszorúztak, tüntetően provokálva a magyar embereket. Újra itt tartunk! Maschler Brúnó az egyesület elnökhelyettese, vitaindításnak szánta a feltárt a közelmúltról szóló magyar történelem különös megjelenítését. Az elmúlt száz esztendő magyar történéseit hiteles történészek az igazságnak megfelelően feltárták, könyvek sorában ki is adták. De a köztudatban, hivatalos állásfoglalás híján még mindig a terror korszak hamis, kifordított, erőszakkal a fejekbe vert történelme tartja magát. Az iskolákban sok tanár, aki még maga is a hamis történelmet tanulta, de ismert okok miatt nem mer az igazsághoz nyúlni, ezért aztán a tanárok sokféleképpen, de leginkább zavart okozó féligazságokra tanítják diákjaikat. Félve mondható, tisztelet a kivételnek. Az igazságra még várni kell! Szóba került a Magyar Gárda is. A magyar emberek körében a „gárda” megalakulásának híre is meleg fogadtatásra talált. Jó hírük és létszámuk azóta növekedett. Remélhetőleg a folyamat töretlen marad. Az ellenég elhatárolódik tőlük, de lehet mögötte féltékenység, pozíció féltése, rövidlátás. Az utóbbiak, ha nem változtatnak álláspontjukon előbb-utóbb magukra maradnak szamárságukkal. Egy magyar ne kerüljön az ellenség uszályába. El-

Fotó Oláh Jakócs Péter

A Polgári Klubban hallottuk

Megjelenik

8000

példányban

•

Kiadja

az

Összefogás

Polgári

egyesület

9022 Győr, Batthyány tér 5. • E-mail: [email protected] • Weblap: www.ofpk.hu

Győri Polgári Lap

Felelős kiadó: Majtényi László, telefon: (20) 599-7786 • Tördelőszerkesztő: Keszler Ádám Bankszámlaszám: Halászi Takarékszövetkezet 58600283-11109550