Kapcsolat & Építés. Az Artifex Kiadó partnerhírlevele április

Kapcsolat & Építés Az Artifex Kiadó partnerhírlevele · 2010. április NAPTÁR Kedves Olvasónk! Első alkalommal jelentkezünk Kapcsolat&Építés hírlevelünkkel. Fő célunk az, hogy – mint arra a cím is utal – együttműködésre, közös gondolkodásra hívjuk mindazokat, akik az építőipar marketingkommunikációjában érintettek. Várjuk visszajelzéseiket, ötleteiket!

TARTALOM:

B2B: túl a példányszámok bűvöletén A médiatervezés klasszikus módszere annak meghatározásából indul ki, hogy mekkora költséggel jár egy adott létszámú célcsoport elérése. A B2B-kommunikációban ez a kiindulás néha teljesen félrevezető lehet.

Az építési piaci keresletet meghatározó trendek A jelenlegi helyzetben aligha van olyan, aki meg tudná jósolni: milyen eredményekkel fogja zárni a 2010. évet a magyar építőipar. Néhány fontos trendre azonban érdemes figyelnünk; álláspontunk szerint ezeknek az alakulása nagyban meghatározhatja az egyes piaci szereplők sikereit az elkövetkező időszakban.

Baj, ha valaki hosszú időre „eltűnik” A marketingkommunikációs költségeken lehet takarékoskodni, de nem mindegy, hogy min, milyen mértékben és milyen időtávon spórolunk. Rajki Diána tapasztalatai szerint ma már egyre több építőanyag-forgalmazó cég érzi úgy, hogy a nehézségek ellenére láthatóan jelen kell lennie a piacon.

Ha kell egy jó nyomda... Ha nagyon fontos, hogy pontos határidőre és kiváló minőségben érkezzenek meg a megrendelt szórólapok, prospektusok, katalógusok –, akkor biztonságosabb és kifizetődőbb lehet egy kipróbált, megbízható nyomda, mint egy mégoly olcsó, de ismeretlen cég. A mi javaslatunk: a D-plus Kft.

© Artifex Kiadó

2010. április 14-18. Construma kiállítás Az Artifex Kiadó standja: D pavilon, 202d 2010. május 12. Építész Tervezői Nap Téma: Értéknövelő felújítások Jelentkezési határidő résztvevőknek: május 7. 2010. május 17. Megjelenik a Metszet építészfolyóirat 2010/3. száma Anyagleadási határidő: április 19. 2010. június 2. Megjelenik az Építési Megoldások szaklap 2010/2. száma Anyagleadási határidő: május 4. 2010. június 10. Építész Tervezői Nap Téma: Nedves terek Jelentkezési határidő előadóknak: május 13. Jelentkezési határidő résztvevőknek: június 4. Artifex Kiadó Kft., 1119 Bp, Mohai út 43-45. Telefon: +36-1-783-1711 [email protected]

1

B2B-kommunikáció: túl a példányszámok bűvöletén A médiatervezés klasszikus módszere annak meghatározásából indul ki, hogy mekkora költséggel jár egy adott létszámú célcsoport elérése. A B2Bkommunikációban ez a kiindulás néha teljesen félrevezető lehet. Mit jelent az, hogy „célba ért” egy B2B-üzenet? Első megközelítésben azt, hogy eljutott ahhoz a céghez, illetve szakemberhez, ami/aki a termékünk, szolgáltatásunk potenciális megrendelője. Persze nem mindegy, hogy mekkora megrendelőről, milyen döntéshozói befolyással rendelkező személyről van szó. A B2B-kommunikáció sajátossága, hogy ebben a tekintetben általában jóval heterogénebb közönségről van szó, mint a B2Ckommunikáció esetében. Ha dezodort szeretnénk eladni, nyilván arra számíthatunk, hogy a célcsoportunkból nagyobb mennyiségű ilyen terméket fognak fogyasztani azok, akik jobban izzadnak, és kevesebbet azok, akik kevésbé. De ez a különbség elenyésző ahhoz képest, hogy mekkora mennyiségű megrendeléseket várhat egy építőanyag-gyártó egy családiházépítkezéseken dolgozó mikrovállalkozástól, és mekkorákat egy nagy léptékű ingatlanfejlesztésekben érdekelt kivitelező vállalattól. Ugyanígy óriási a különbség aközött, ha egy ifjú építészhallgatót ér el egy adott technológia alkalmazási lehetőségeiről szóló cikkünk, illetve ha egy olyan professzort, aki építészhallgatók százainak adja át a tudását nemzedékeken át. Mennyiség, minőség Nem azt állítjuk, hogy az egyik említett célcsoport feltétlenül „értékesebb” lenne a másiknál, illetve hogy az egyiket mindig el kellene hanyagolni a másik javára. A kisvállalkozó és a diák épp olyan fontos lehet, mint a professzor és a nagyvállalat, de az azért világos, hogy az elért személyek számát nem lehet, illetve nem érdemes mechanikusan összegeznünk. Másképpen fogalmazva: az elért célcsoportok minőségi jellemzői adott esetben sokkal fontosabbak lehetnek, mint a mennyiségi jellemzők. Ebből pedig az is következik, hogy a klasszikus (az ezer fő elérésének költségén alapuló) médiatervezési módszerek teljesen félrevezetőek lehetnek. Túl kell tehát lépni a létszámok, példányszámok, kattintási számok bűvöletén; az egyszerű osztás-szorzás műveletén kívül nem úszhatjuk meg az elérhető célcsoportok minőségi elemzését. Internet, szaklapok, rendezvények A B2B-kommunikációban az elérésnek alapvetően háromféle médiuma van: az internet (szakmai portálok), a nyomtatott sajtó (szakfolyóiratok), valamint a személyes elérés (szakmai rendezvények). Tekintsük át röviden, milyen mennyiségi és minőségi jellemzőik vannak a különböző típusú médiumokkal elérhető célcsoportoknak. Az internetes szakmai portálok rendelkeznek a legjobb mennyiségi jellemzőkkel: általában több tízezres kört el lehet érni ezen a módon, ami

© Artifex Kiadó

ALAPFOGALMAK B2B-kommunikáció: a „business-to-business”, azaz az adott terméket üzleti célokkal felhasználó cégeket és szakembereket megcélzó kommunikáció B2C-kommunikáció: a „business-to-consumer”, azaz az adott termék végfelhasználóját, vagyis a lakosságot megcélzó kommunikáció

2

gyakorlatilag lefedheti a magyar nyelvterületen az adott üzletágban tevékenykedők szinte teljes körét. Ennek megfelelően az elért szakemberek köre meglehetősen heterogén; a többségét valószínűleg a kisebb vásárlóerejű, korlátozottabb döntési jogkörrel rendelkező kör teszi ki. Figyelembe kell venni azt is, hogy az internetet általában a gyors – és gyakran nem túl elmélyült – információszerzésre használják. Erre viszont kifejezetten ezt használják: ma már a szakmai információk beszerzésének az első lépése is az interneten való keresgélés (azaz nem a polcon gyűjtött prospektusokban, illetve félretett szaklapokban lapozgatnak). Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy így sok szakembert el lehet érni, de számolni kell azzal, hogy ezek zöme csak felületesen foglalkozik az üzenettel, és viszonylag kisebb vásárlói, megrendelői potenciállal rendelkezik. Persze a sok találat között ott lehetnek az igényes, döntéshozói pozícióban lévők is. A szaklapokkal általában néhány ezres olvasói kört lehet elérni, ami – mint látható – egy nagyságrenddel kisebb, mint az internetes szakportálokkal elérhető kör. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek a körnek a minőségi jellemzői is lényegesen jobbak, mint az internetes közönségé. Ez viszonylag könnyen belátható, ha belegondolunk, hogy kik olvasnak, kik fizetnek elő szaklapot: akik rendszeresen megalapozott döntést szeretnének hozni az adott feladatokra megoldást nyújtó termékeket, technológiákat illetően, akik oktatói, vagy kutatás-fejlesztési tevékenységet végeznek. Az olvasótábornak ezt az összetételét erősíti az igényesebb szakkiadók terjesztési stratégiája is: tudatosan a fontos döntéshozók és a neves, befolyásos szakemberek számára postázzák ki a folyóirat-példányokat, akár akkor is, ha ezek nem szerepelnek az előfizetők között. A szakmai rendezvényeken általában százfős nagyságrendű az elérhető szakemberek száma. Ez viszonylag szűk kör, de egyértelmű, hogy mind a résztvevők „minősége”, mind a létrejövő kapcsolatok mélysége tekintetében igen hatékony lehet az információközlés. Aki egy ilyen rendezvényre elmegy, az jó esetben az érdeklődés, a tájékozódás szándékával érkezik, és ezt a nyitottságot jól ki lehet használni.

>> Nem mindegy például, hogy egy ifjú építészhallgató olvassa a cikkünket, vagy egy nemzedékek szakembereit felnevelő professzor

Vegyes stratégiák Ezen a ponton a gondolatmenetet abba is hagyhatjuk, hiszen innen már az adott kommunikációs feladattól függ, hogy milyen stratégiát érdemes követni. Egy-egy termék, vagy szolgáltatás jellege is meghatározhatja, hogy a kommunikációban az internetes szakmai portálok, a nyomtatott szaklapok, vagy a szakmai rendezvények közül melyiken legyen a nagyobb, és melyiken a kisebb hangsúly. Valószínű, hogy az esetek nagy részében valamilyen vegyes stratégiát érdemes követni, azaz egyik típusú kommunikációs lehetőségről sem érdemes eleve teljesen lemondani. Örömmel vennénk, ha az építészeket és az építés területén dolgozó szakembereket elérni szándékozó cégek az Artifex Kiadó által kínált számos lehetőséget is figyelembe vennék stratégiájuk kialakításakor. Ehhez egy személyes konzultációra is szívesen rendelkezésre állunk.

© Artifex Kiadó

3

Az építési piaci keresletet meghatározó trendek 2010-ben A jelenlegi helyzetben aligha van olyan, aki meg tudná jósolni: milyen eredményekkel fogja zárni a 2010. évet a magyar építőipar. Néhány fontos trendre azonban érdemes figyelnünk; álláspontunk szerint ezeknek az alakulása nagyban meghatározhatja az egyes piaci szereplők sikereit az elkövetkező időszakban. 1. Nem lesz építési dömping A fenti megállapítás a gazdasági helyzet ismeretében magától értetődő. A napvilágot látott ingatlanpiaci elemzések egyértelművé teszik, hogy sem az irodaépületekre, sem a kereskedelmi, sem a logisztikai létesítményekre, sem a lakóingatlanokra nem mutatkozik olyan mennyiségű kereslet, amivel ne lenne szembeállítható már most is túlkínálat. Az ingatlanfejlesztők fő gondja 2010-ben a már megépült ingatlanok el-, illetve bérbeadása lesz, és nem új fejlesztések elindítása. Míg 2009-ben viszonylag jelentős mennyiségű munkát adott az építőiparban a korábban megkezdett projektek befejezése, addig 2010-ben ezzel a hatással már nemigen számolhatunk. Mindez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lennének építkezések az országban. Egyfajta fejlesztői modell azonban tartósan eltűnni látszik: az a piaci magatartás, amely abból indult ki, hogy az országban – illetve a kelet-közép-európai térségben – még viszonylag jelentős „fejlődési tartalékok” vannak, azaz hogy pl. az egy főre jutó lakás-, iroda-, üzlethelyiség, vagy raktárterületek mennyisége hozzávetőlegesen addig növelhető, amíg az nálunk is el nem éri hasonló nyugat-európai értékeket (benchmarkokat), a telítődés e szintjének eléréséig pedig bátran növelhető az ingatlanterületek mennyisége, azokat a piac nagy eséllyel fel fogja szívni. A nemzetközi gazdaság megrendülésével alapvetően elenyészett a bizalom ennek a stratégiának a sikerességében. A piaci szereplők rádöbbentek: korántsem biztos, hogy térségünk ingatlanpiaca a nyugati trendeket fogja követni. Lehetséges, hogy az a bizonyos telítődési szint alacsonyabb értékeknél következik be, azaz hogy nálunk tartósan kisebb igényekkel kell számolni az egy főre jutó iroda-, lakás- stb. területek tekintetében, mint a nyugat-európai országokban. Még egyszer hangsúlyozzuk: ebből nem következik, hogy ne lenne piaci igény az építkezési tevékenységre, az viszont következik, hogy ennek az építési tevékenységnek a struktúrája hamarosan át fog rendeződni annak megfelelően, ahogyan ez a telítődött ingatlanpiaccal rendelkező országok esetében látható (ahol – mint meglehetősen elnagyoltan mondani szokták – „már minden megépült, amire szükség van”). Arra a jelenségre gondolunk, hogy míg a kelet-európai országokban jellemzően az építési volumennek nagyjából egynegyede származik felújítási tevékenységből, addig ez az arány a fejlett nyugati országokban eléri a volumen felét. Azt gondoljuk tehát, hogy ennek a trendnek bizonyos jelei már 2010-ben érezhetők lesznek a magyarországi építési piacon: az új építések és a felújítások arányában az utóbbiak javára lesz elmozdulás.

© Artifex Kiadó

>> A piaci szereplők rádöbbentek: korántsem biztos, hogy térségünk ingatlanpiaca a nyugati trendeket fogja követni

4

2. Lesznek sikersztorik Miközben – mint fent írtuk – a dömpingszerű, a vélt fejlődési trendekből kiindulva meghozott építésberuházási döntések korszaka letűnni látszik, a jól felmért, valós igények alapján indított építkezéseknek továbbra is van jövőjük. Igaz tehát az az általános bölcsesség, hogy „amíg emberi civilizáció lesz, addig építés is lesz”, különösen ha ezt némileg árnyaltabban fogalmazzuk meg: a válság nem az építésre vonatkozó igények megszűnését hozza magával, hanem azok átalakulását. Bizonyos típusú igények csökkenhetnek, mások viszont nőhetnek, esetleg épp a válságnak köszönhetően. Bizonyítja ezt az is, hogy 2009-ből is több példát említhetünk ilyen „sikersztorikra”, és meglátásunk szerint ezeknek a száma 2010-ben érzékelhetően nőni fog. Nem feltétlenül – illetve nem kizárólag – azért, mert a gazdasági nehézségek enyhülni fognak, hanem elsősorban azért, mert egy tisztulási folyamat máris érzékelhető az építési piacon. Ennek a tisztulásnak két aspektusa is van. Egyrészt a piaci szereplők száma csökkent a nehézségek következtében, így a kevesebb „fókára” most kevesebb „eszkimó” jut, ami enyhíti a kereslet és a kínálat eltéréséből adódó feszültséget. Másrészt a tisztulás az életben maradt piaci szereplők fejében is végbement: egyre többen ismerik fel, hogy jól pozicionált termékekkel és szolgáltatásokkal, aktívabb marketingtevékenységgel meg lehet őrizni a működőképességet, ha nehézségek árán is. Magyarán: 2010-ben is lesznek értelmes, piacképes építési feladatok, és ezek a feladatok meg fogják találni azokat, akik megfelelő minőségű megoldásokat képesek nyújtani a felmerülő problémákra.

>> 2010-ben is lesznek értelmes, piacképes építési feladatok, és ezek meg fogják találni azokat, akik megfelelő minőségű megoldásokat képesek nyújtani a felmerülő problémákra

3. A „fogorvos-effektus” Térjünk vissza az 1. pontban említett felújítások kérdéséhez. Amíg romlanak a fogak, addig szükség lesz fogorvosokra; amíg romlik az épületek állapota, addig szükség lesz építőipari termékekre és szolgáltatásokra, amelyekkel a felújítást, a karbantartást meg lehet oldani. Márpedig amíg vannak időjárási hatások, amíg van környezetszennyezés, sőt, amíg van esztétikai avulás és amortizáció, addig biztosan lesz igény felújításra és karbantartásra. A fogorvos-hasonlat annyiban is helytálló, hogy a fogászati kezelést egy határig el lehet halasztani, egyszer azonban átlépjük azt a – szó szoros értelmében vett – fájdalomköszöböt, ami már nem teszi lehetővé a további halogatást. Például a vakolatrepedések és a pergő homlokzati festék talán nem igényel azonnali beavatkozást, de a beázó tető és a terjedő penészfoltok már igen. Rövid távon, válságkezelésként érdemes lehet elhalasztani a felújítási és a karbantartási munkálatokat, de a viszonyok normalizálódásakor rendszerint megérlelődik az a felismerés (és a fogászati párhuzam ebben az esetben is megállja a helyét): gazdaságosabb rendszeresen kisebb és tervezhető összeget elkölteni ezekre a munkálatokra, mint a váratlanul felmerülő és kiszámíthatatlan költségekkel járó vészhelyzeteket utólag orvosolni. Azt gondoljuk tehát, hogy a válsághelyzet elmúltával, illetve a válsághangulat enyhülésével növekedhet az épületek felújítása és karbantartása iránti igény Magyarországon. Már csak azért is, mert az

© Artifex Kiadó

>> A válsághelyzet elmúltával, illetve a válsághangulat enyhülésével növekedhet az épületek felújítása és karbantartása iránti igény

5

épülethasználók és -tulajdonosok racionálisabb gazdálkodásra, költségtakarékosságra, energiatakarékosságra való törekvésével is egybevág ez. Persze ehhez egyfajta tudatformáló, ismeretterjesztő tevékenységre is szükség van: az építőipari termékek és szolgáltatások kínálóinak tudatosítaniuk kell potenciális megrendelőikben, hogy megtérülő befektetési lehetőségre kínálnak ésszerű megoldást, és nem pusztán a megrendelő pénzét akarják megszerezni. 4. Energetikai projektek? A fenti cím után tett kérdőjelet az indokolja, hogy nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják: rövid távon csakis akkor lódulhatnak meg az épületek energetikai hatékonyságát szolgáló projektek, ha azokat jelentős központi (önkormányzati, állami, EU-) támogatásokkal ösztönzik. Ezek nélkül e beruházások ugyanis jelenleg nem kifizetődők. Középtávon várható, hogy az épületenergetikai beruházások megtérülési ideje rövidül, ugyanis a technológiai fejlesztéseknek és a tömeggyártásnak köszönhetően néhány éves távlatban érdemi árcsökkenés várható számos termék tekintetében. A tömeggyártáshoz azonban a kereslet növelése szükséges; Nyugat-Európában számos állam ezért is vállalkozik arra, hogy hathatós támogatásokkal ösztönözze ezeket a projekteket (s nem mellesleg ezeken keresztül a lefékeződött gazdasági növekedést is). Kézenfekvő lenne, hogy a magyar állam is ezt a gyakorlatot kövesse; e dolgozat kereteit meghaladná annak elemzése, hogy miért sem történt mégsem érdemi előrelépés ebben az ügyben. Információink szerint az építőipari vállalatok érdekképviseleti szervezetei intenzív lobbitevékenységet folytatnak annak érdekében, hogy az állami költségvetés jelentős összegeket fordítson ilyen célokra. Ez a törekvés az építőipar szempontjából (is) feltétlenül helyeselhető, sikeressége azonban még a jövő titka. Az országgyűlési választások előtti kampányidőszak igen kedvező arra, hogy a leendő politikai döntéshozók szájából impozáns ígéretek hangozzanak el, a választások utáni időszak pedig igen kedvező arra, hogy az ígéretek megvalósítását különböző okokra hivatkozva elhalasszák. Az építési piac szereplői mindenesetre jól teszik, ha vigyázó tekintetüket az energiahatékonysági támogatásokra vetik – ezek alakulása jelentős mértékben befolyásolhatja, hogy 2010 milyen éve lesz az építőiparnak.

© Artifex Kiadó

>> Az érdekképviseleti szervezetek intenzív lobbitevékenységet folytatnak az energiahatékonysági beruházások állami támogatása érdekében. Ennek sikeressége még a jövő titka

6

Baj, ha valaki hosszú időre „eltűnik” Rajki Diánát, a Build-Communication ügynökség tulajdonosát kérdeztük A marketingkommunikációs költségeken lehet takarékoskodni, de nem mindegy, hogy min, milyen mértékben és milyen időtávon spórolunk – derül ki az alábbi beszélgetésből. Rajki Diána tapasztalatai szerint ma már egyre több építőanyag-forgalmazó cég érzi úgy, hogy a nehézségek ellenére láthatóan jelen kell lennie a piacon. – Az elmúlt két évben nyilván csökkent az építőanyag-gyártó cégek marketingbüdzséje. Hogyan tudsz ehhez alkalmazkodni?

– A csökkentés igaz, de az utóbbi hónapokban tapasztalok egy másik trendet is: egyre többen érzik úgy, hogy a megmaradt kisebb keretet a korábbiaknál hatékonyabban kellene elkölteni, tehát bizonyos értelemben aktívabban jelen kell lenni a piacon, láthatónak kell lenni. Nálunk ebből az látszik, hogy egyre több ajánlatot kérnek, amelyekből aztán vagy lesz megbízásunk, vagy nem. A kérdésetekre pedig azt tudom válaszolni: úgy alkalmazkodunk, hogy a kis marketingbüdzséket is igyekszünk ugyanolyan hűségesen és gondosan kezelni, mint a nagyobbakat. Ha javul a piaci helyzet, a kis büdzsékből nagyobbak lesznek, és a cégek emlékezni fognak rá, hogy jól dolgoztunk. – Bármilyen kevés pénzt el lehet költeni értelmesen marketingkommunikációra…?

– Nyilván nem, és mindig kényes kérdés, hogy ezt hogyan hozzuk a megbízóink tudomására. Az ügyfél vagy közli, mennyi pénzt tud ilyen célra szánni, vagy nem. Az ajánlatadásnál mi viszont nemcsak ebből indulunk ki, hanem azt is figyelembe vesszük, hogy a célcsoportokat és célokat figyelembe véve mennyi lenne az adott esetben optimális,– ez persze általában több mint a megadott keret. Ha a megbízó látja, hogy mennyivel több eredményt el lehet érni az akár minimálisan megnövelt büdzsé révén, akkor általában hajlandó a rugalmasságra; azaz végül is meg tudunk állapodni valamilyen értelmes, de még számára is elfogadható összegben. – Egyik takarékoskodási ötletként az szokott felmerülni, hogy „inkább PR-re költsünk, és ne hirdetésre”. Erről mit gondolsz?

– Azt gondolom: építőipari és építészeti szaklapokkal megállapodni arról, hogy hirdetéseket és PR-anyagokat is közölnek, nagyon jó és bevált modell a mi területünkön. Akármelyiket hagynánk el, rosszabb lenne az eredmény. – A másik divatos jelszó: irány az online média; a nyomtatott sajtó ideje lejárt…

– Szerintem legfeljebb csak átmeneti kényszermegoldásnak fogadható el, ha egy cég úgy dönt, hogy kizárólag az online megjelenésekre törekszik. Az a határozott véleményem, hogy az internet mellett jelen kell lenni a nyomtatott sajtóban is. A nyomtatott lapoknak hosszú távon megmarad a presztízsük, és meg fog maradni az a közönség, ami igényli ezt a médiumot. – Ha jól megy a cégemnek, ugyan miért költsek marketingre? Ha rosszul megy, akkor meg miből költsek…? Biztosan ismered ezt az „okoskodást”…

– Ha jól megy, akkor azért kell többet költeni, hogy megszilárdítsuk a cég piaci helyzetét, és hogy legyen mire hivatkozni, ha majd éppen nem megy annyira jól. Persze nem igaz, hogy a marketingköltségeken soha egy fillért sem lehet spórolni. Azt viszont nagyon komolyan gondolom, hogy ha egy cég hosszabb távra, mondjuk több évre „eltűnik” marketingkommunikációs szempontból, akkor azzal szinte jóvátehetetlen károkat okozhat magának.

© Artifex Kiadó

Rajki Diána a Wienerberger Zrt. marketingvezetőjeként vált igazán ismertté a hazai építőipari cégek világában, a vezető téglaforgalmazó nagyvállalat kapuin kívül is. Például a Jövővár-projekt, vagy a Társaság a Lakásépítésért Egyesületben vállalt szerepe révén sok más anyaggyártó céggel is munkakapcsolatba került; közülük kerültek ki 2003-tól az – akkor még Build&Invest néven futó – saját érdekeltségű ügynökségének első ügyfelei is. 2009-től a BuildCommunication Kft. kereteiben folytatja munkatársaival ugyanezt a tevékenységet: a PRfeladatoktól a médiavásárlásig, a kreatív munkáktól a szövegírásig teljes körű szolgáltatást kínálnak. A csapat életerejét és munkájának minőségét is jellemzi, hogy az 2009 végén a Wienerbergertől távozó Rajki Diána immár kizárólag négy fős csapata munkáját irányítja.

7

Ha kell egy jó nyomda... Ha nagyon fontos, hogy pontos határidőre és kiváló minőségben érkezzenek meg a megrendelt szórólapok, prospektusok, katalógusok –, akkor biztonságosabb és kifizetődőbb lehet egy kipróbált, megbízható nyomda, mint egy mégoly olcsó, de ismeretlen cég. A mi javaslatunk: a D-plus Kft. „A csúcsminőség alapelvárás abban a körben, amelynek dolgozunk; így ez szinte már nem is fő szempont egy nyomda kiválasztásánál” – mondja Németh László, a D-plus nyomda tulajdonos-ügyvezetője. A rugalmasság már annál inkább; ezért is írják honlapjukon (www.d-plus.hu), hogy „a nagy cégekre jellemző profizmussal, a kis cégekre jellemző ügyfélközpontúsággal” igyekeznek dolgozni. A ma mintegy húsz főt foglalkoztató nyomdai vállalkozás 11 évvel ezelőtt alakult, s az egyszerűbb technológiától fokozatosan jutottak el a mai csúcstechnológiás nyomdai gépekig. „A Heidelberg márkájú gépeket és segédanyagokat használjuk, elsősorban azért, mert ennek a legmegbízhatóbb a magyarországi szervizháttere. Ez egyben megbízóink számára is garancia, hogy az elvárt határidőre az elvárt minőségű nyomdai terméket fogják kézhez kapni” – hangsúlyozza Németh László, hozzátéve: „Számos pályázaton kifejezetten feltételként szabják, hogy csak Heidelberg géppel dolgozó nyomda indulhat.” A megalkuvás nélküli igényességnek köszönhetik, hogy megbízóik között – több kis- és középvállalat, lapkiadó cégek mellett – a Magyar Nemzeti Bankot, a CIB Bankot és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget is említhetik, csakúgy, mint például a Veluxot és a Graphisoftot. A gazdasági válság hatásai természetesen a megbízókat is, és ezen keresztül a nyomdákat is elérték; a visszaesés ebben az iparágban is tapasztalható. A D-plus válasza erre a helyzetre az, hogy igyekszik kihasználni a kis, rugalmas szervezetből adódó előnyöket. „Messzemenőkig alkalmazkodunk a határidőkre vonatkozó igényekhez; hajlandók vagyunk akár naponta átütemezni a gyártási terveinket, ha arra van szükség. Ezt azért is képesek vagyunk megtenni, mert – egy-két nagyon speciális munka kivételével – gyakorlatilag minden részfeladatot házon belül végzünk el, nincsenek alvállalkozóink. Továbbá igyekszünk nem mechanikusan dolgozni: ha a leadott alapanyagban hibát találunk, szólunk, illetve mi magunk javítjuk” – említ néhány példát Németh László arra, hogy mit jelent a D-plusnál az ügyfélközpontú szemlélet. Tudjuk: a megrendelő is mindig kockázatot vállal. Így van ez az építőiparban is, de míg itt egy elrontott kivitelezői munkát általában helyre lehet hozni menet közben, addig egy többezer, vagy -tízezer példányban leszállított hibás prospektus esetében nincs ilyen lehetőség; vagy megtartjuk és bosszankodunk, vagy a szemétbe dobjuk az egészet. Ha tehát egy építési vállalkozó esetében indokolt az tájékozódás a korábban végzett munkákról, akkor ez a nyomda kiválasztása esetében még inkább így van. A kép teljességéhez tartozik, hogy Németh László – mint a minőségi vizuális megjelenés iránt elkötelezett ember – maga is erősen érdeklik az építészet iránt. A nyomdájában készülő Metszet folyóiratot igyekszik mindig legalább átlapozni, és fontosnak tartja itt azt is elmondani: családi házát Janáky István tervezte.

© Artifex Kiadó

>> Egy elrontott nyomdai terméket már nem lehet utólag kijavítani

>> Nevek a D-plus referencialistájából: Magyar Nemzeti Bank CIB Bank Mororola Graphisoft Tempus Közalapítvány Szerencsejáték Zrt. Fővárosi Vízművek NFÜ IDG Hungary Artifex Kiadó

8