KALTTjATT V A
d im n a h .
Kevés mü van a régi és modern irodalomban, mely annyira •elterjedt, mint a iKalilah va Dimnah» ez. mese-gyüjtemény. Minden müveit nemzet irodalmában találkozhatunk részint az egész mü fordításával, részint egyes meséinek átvételével; ez a kölcsönzés azonban jobbára más munkák (Arab regék, Gesta Bőm. stb.) köz vetítésével történt. Nálunk is feltalálható három fordítása s egy kivonatos, csak a tanulságokat magába foglaló átdolgozása; de kap csolatban van a XVI. század elbeszélő költészetével is, melynek forrásai sokat merítettek ezen keleti mesegyűjteményből. Ezen okból nem leszen érdektelen e könyv ismertetése s azon hatás kimutatása, melyet a magyar irodalom néhány forrására gyakorolt. A Kalilah va Dimnah keretes mesegyűjtemény és pedig két szeresen az, mert nemcsak a főkeret van meg, hanem egyes mesék keretében is több mese foglaltatik. Ezeket a meséket egy brámán bölcs, Bidpai, mondja el egy indiai fejedelemnek azon czélból, hogy a mesék tanulságával oktassa, hogy milyennek kell lennie egy jó, igazságos uralkodónak. E mesékben jobbára állatok szere pelnek, de emberi természet szerint viselik magukat. Ez az a nagy külömbség, mely e meséket az Aesopus-féle meséktől elkülöníti. Az Aesopus-féle mesékben az állatok a nekik megfelelő «állandó természetük* szerint cselekesznek, de itt mintegy emberek vannak állati alakban bujtatva. Benfey T. ezt a metempsychosisnak tulaj donítja.*) A budhismus volt e mesék szülőanyja, de az izlam nevelte és fejlesztette s ugyancsak ez ismertette meg ezeket a nyugat-európai nemzetekkel. A Kalilah va Dimnah meséi három forrásból származtak: ind, perzsa és arab forrásból. Tizenkét mese (5, 7, 8, 9, 10, 11, *) T. Benfey, Pantschatantra. Einleitung zűr P. Leipzig, 1859. PhilologUi Köílöny. XV. 10.
65
Digitized by
1010
BOGNÁR TEOFIL.
12, 13, 14, 15, 17, 18) ind eredetű; három (2, 4, 19) a perzsából származott; hat pedig arab mese (1, 3, 6, 16, 20, 21). A tizen k ét ind mese közül öt (5, 7, 8, 9, 10) a Panchatantra öt fejezetét képezi, kettő meg (17, 18) a Pmchatantra első könyvében fo g lal tatik ; három ( 11,12,13) a Mahabh iratábán található; kettő (1 4 ,1 5 ) habár most már az ind iro latomban nem is lelhető fel, határozot tan budha eredetre vall. Benfey T. a Panchatantra bevezetésében azt állítja, hogy a régi szanszkrit irodaionban volt egy alapmunka, melyből a P a n chatantra, Mahabbarata és Hitopadesa^ egy-egy részt fentartottak, de újabban e nézetet megdöntötték.2) E munka alapját egy szanszkrit mesegyűjtemény képezi, d e az arab fordítás útján terjedt el. (Kr. u. 750). Az arab fordító Abdullah Ibn al*Mukaffa (Abdullah al-Mukaffa fia). Édes aty ját, kinek neve Duduyeh volt, kit, mert az adószedésből bevett p é n z t elsikkasztotta, kínpadra vontak, al-Mukaffa melléknévvel illeték, mert kezeit a kínzásban kitörték. Fia Abdullah a zoroaszter v a l lásról az izlamra tért s Is a Ali fia mellett, ki Ahwaz kormányzója és al-Manzur kalifa rokona volt, mint titkár működött. É le te (725—760 Kr. u.) igen munkás volt; több pehlevi könyvet fordí tott klasszikus arab nyelvre, s ékesszólását, valamint költemé nyeit is kortársai s az utókor a legnagyobb dicsérettel említik. Abdullah arab fordítása és az ezután készültek nyújtják a legteljesebb képet a Kalilah va Dimnah-ról. Ez a fordítás a követ kező fejezetekből á ll: 1. Bevezetés, mely a gyűjtemény keletkezését adja elő. 2. Barzöye Indiába megy, hogy e könyvet perzsa nyelvre fordítsa. 3. A könyv természete, czélja. 4. Barzöye életrajza. 5. Az oroszlán és ökör; hogyan rontja meg kettőnek barát ságát egy ravasz betolakodó ?
*) A • Hitopadesa*, «Barátságos tanács* ez. könyvet sokan össze zavarják a Panchatantrával. A Hitopadesa kivonata a Panchatantrának s annak bárom könyvét foglalja magában. L. Fr. Pincott, Hitopadesa. Lon don, 1880. *) L. Jenaer Literaturzeitung, 1878, p. 99. Keith-Falconer, Kalilah and Dimnah. Cambridge, 1885.
Digitized by
KALILAH VA DIMNAH.
101Í
6. Dimnah védelme. 7. Az örvös galamb; az Őszinte, jó barátok szeretető. 8. A baglyok és varjak; miként lehet megismerni az oly ellenséget, a ki magát jó barátnak tetteti. 9. A majom és teknősbéka; miként vesztheti el az ember azt, & mit már egyszer megszerzett. 10. A remete és a menyét; az oktalan sietség veszedelme. 11. Az egér és a macska; miként viselje magát az ember sok ellenség közepette? 12. A király és madara; miként kell a boszúállókat ki ismerni ? 13. Az oroszlán és sakál; miként kell a jogtalanul megbántottakat kiengesztelni ? 14. lladh, Biladh és Irak t; miként mentheti meg az uralkodó országát a veszedelemtől ? 15. Az anyaoroszlán és a lovasember; szeget-szeggel. 16. A remete és vendége; a fölületes, oktalan kapkodó. 17. Az utas és aranymíves; a hálátlan. 18. A királyfi és társai; az isteni gondviselésről.*) Ezek a mesék képezik a Kalilah va Dimnah anyagát. Ezeken kívül egyik-másik fordításba csúsztak be új mesék is, mint az Egér-király és tanácsosai, vagy a Galamb, róka és gém története. Lássuk e meséket röviden egyenkint. 1. Sándor legyőzvén Pórust, India királyát, egy főemberét hagyja ott uralkodóul; de alig vonul ki csapataival az országból, az alattvalók az új fejedelmet leteszik és helyébe a régi fejedelmi családból származó Dabshallmot emelik a trónra. Dabshalím kegyetlenséggel viszonozza alattvalói ragaszkodását, úgy, hogy a legvadabb zsarnok válik belőle. Egy brámán bölcs: Baidaba (Bidpai, Pilpai) elhatározza, hogy tanításaival a királyt megjavítja; de merész föllépése majdnem életébe kerül s a király őt börtönbe vetteti. Egy éjjel a király nem tudván aludni, eszébe jut igazság* talan bánásmódja; Baidabát magához hivatja és beszélgetésbe eredvén vele, annyira megtetszik neki, hogy miniszterévé teszi; *) Silvestre de Sacy, Calila et Dimnah. Paris, 1816. — Wyndham Knachtbull, Kalila and Dimnah. Oxford, 1819. — Két német fordítás Holmbre és Wolfiftól. 1832, 1857. 65*
Digitized by
1012
BOGNÁR TEOFIL.
Baidaba oktatásai a királyt egészen megjavítják, hogy a nép imádásának tárgya lesz. Dabshallm tanulmányozván elődei törté* netét, látja, hogy ezek híres könyvek Íratásával örök dicsőséget szereztek maguknak: megbízza a bölcset, hogy egy év leforgása alatt készítsen egy tanulságos és gyönyörködtető munkát, mely a fejedelmet az okos uralkodásra, a népet meg hőségre tanítsa. Baidaba visszavonul egy kedves tanítványával s a kitűzött határidőre átnyújtja a fejedelemnek a Kalilah va Dimnah czímü könyvet azon megjegyzéssel, hogy jól őriztesse, nehogy az a perzsák kezébe jusson. A király a becses munkát kincstárában őrizteti. 2. Nüsbírván, Perzsia királya meghallotta, hogy Indiában egy híres könyv van, mely a fejedelmeknek szóló hasznos tanításokat foglal magában; megparancsolja azért Buzurjmihr vezérének, hogy keressen alkalmas férfiút s küldje azt Indiába, hogy a könyvet perzsa nyelvre fordítsa. A vezér Barzöye orvost bízza meg e m un kával, ki sok fáradság után a könyv birtokába jut, azt lefordítja és visszatérvén Perzsiába, azt a király előtt, az egész udvar jelen létében felolvassa. Jutalmul csak egy díszruhát fogad el s azt kívánja, hogy életrajza szintén helyet foglaljon a könyvben •Az oroszlán és ökör# története előtt. 3. Egyszerű előszó, mely a könyv természetét és tárgyát jeleli meg. 4. Barzöye kívánsága teljesül; életrajza a K. v. D. legérté kesebb darabját képezi. Barzöye előkelő gazdag családból származott s a többi tudo mányokon kívül különösen az orvostudománynyal foglalkozik. Korán gondolkozik a túl világi életről s hogy lelkének kárát ne vallja, elhatározza, hogy a világ örömeiről egészen lemond. Ingyen gyó gyítja a betegeket, nekik alamizsnát osztogat, de azon tapasztalat, hogy az embert úgy meggyógyítani nem lehet, hogy ismét beteggé ne legyen: lemondani készteti az orvosi pályáról s egészen a val lásos gyakorlatoknak szenteli életét. De elmélkedései közt sok nehézségre akad, hogy melyik az igazi vallás. Vannak olyanok, kik lelki vonzódásból lesznek hívei valamely hitvallásnak; mások azért követnek valamely hitet, mert atyáik is azon voltak; néme lyek meg piszkos indító okból állanak valamely hithez, hogy valami anyagi jót, a nagyok és fejedelmek kegyét megnyerjék. Tanácsot kért a hittudósoktól, hogy melyik a legigazabb vallás. Mindegyik
Digitized by v ^ o o Q l e
KALILAH YA DIMNAH.
1013
a magáét mondta igaznak, üdvözítőnek, a másikét meg leszólta. Ebre Barzöye az Isten irgalmára bízza magát, erényes életet él, mindig jobban meggyőződik, hogy a világi gyönyörök mulandók, és teljesen az aszkéta életre szánja magát; azonban a következő gondolatok: az aszkéta hasonló egy lámpához, melyben kevés olaj van, egy ideig ég, azután sötétben hagyja a körülötte ülőket; hasonló az álomhoz, melyben azt gondolja az ember, hogy valamit kapott s felébredve látja, hogy semmi sincs markában stb. arra bír ják, hogy lemond az aszkéta életről, ismét dolgához lát, erényesen él azon reményben, hogy Isten irgalmából majd megtalálja lelke üdvösségét. (Egy pár fordítás meghagyja aszkétának.) Az életrajz azzal záródik be, hogy Barzöye Indiából visszatér több lefordított könyvvel, köztük a Kalilah va Dimnah-val. Barzöye történetének keretébe több mese van illesztve, így a tolvajról szóló ismeretes mese, ki a házi úr cselfogását nem veszi észre és holdsugáron akar az udvarba ereszkedni, de leesik s így hiszékenységének áldozata lesz. E mese akkor jut Barzöye eszébe, midőn gondolkodik, hogy a hittudósok közül kinek higyjen, mert nem akar úgy járni, mint a hiszékeny tolvaj. A gyönyörök hajhászásától meg a gyöngyfuró munkás törté nete riasztja vissza, ki a kereskedő házában meglátott egy czimbalmot, azon egész nap játszott és a gazda nem adta meg neki a kialkudott bért. Midőn tűnődik, hogy előbbi életét elhagyva, aszkétává legyen, eszébe jut azon ismeretes történet a telhetetlen kutyáról, mely csontot tartott szájában s a vízben saját képét meglátva, azt gon dolja, hogy a látszó csontdarabot is birtokába kerítheti, mire a meglévőt elejti. A közeli halál gondolata a gonosz asszony történetét juttatja eszébe, ki földalatti titkos kijárást készített szeretőjének, kit a férj haszontalan, idővesztegető pörölése miatt házánál talál s jogos boszút vesz rajta. Barzöye elmélkedései között nagyon érdekes az emberi élet sanyaruságainak rajza a fogantatástól haláláig, hogy mennyi belső és külső veszedelemnek van kitéve s hogyan befolyásolja az embert a vérmérséklet, a fekete és sárga epe, a vérmesség és a flegma. A szír fordítás keresztény ember (Búd pap) fordítása lévén, Bök keresztény vonatkozás van benne Krisztus egyházára, sőt bibliai
Digitized by
1014
BOGNÁR TEOFIL.
kifejezés is található: Kössétek össze kezeit és lábait és vessétek a külső sötétségre. 5. Az oroszlán és ökör. E történet megmatatja, hogy kettő nek barátságát hogyan rontja meg egy harmadik ravaszságával. Egy kereskedőnek tékozló fiai vannak, kiket jobb útra igyekszik téríteni. Az idősebbiken fog az atya intő szava s munkás keres kedővé lesz. Egy kereskedelmi útjában egy Shanzabah nevű ökre megbetegszik, s azt hátrahagyva, folytatja útját. Shanzabah vissza* nyeri erejét s nem lesz vége, mint ezt a szolga urának jelentette, hanem jó kedvében bőgni kezd. Az állatok királya, ki közelben lakik, nagyon megszeppent ez ismeretlen hangok hallatára, mert még ökröt nem látott s bőgni nem hallott. Két sakál volt a királyi palota kapuőre: Kalilah és Dimnah.*) Kalilah meg volt elégedve állásával és fizetésével, de a másik többre vágyott. Ez észrevévén a király félelmét, Kalilah figyelmeztetésének daczára hozzájárul s megkérdi, hogy miért nem jár ki vadászatra. Az oroszlán mente geti magát, miközben az ökör bőgni kezd, a király megrémül és kénytelen bevallani Dimnahnak az igazságot. Erre Dimnah csen desíteni kezdi a királyt és elmondja a róka történetét, mely eleinte megijedt a dob hangjától, de zsákmányvágytól űzetve neki bátoro dott, oda ment a dobhoz, de semmit sem talált. A mese elmondása után Dimnah felajánlja szolgálatát, elmegy az ökörhöz s azt a király elé vezeti, ki mód nélkül megörült az ökörnek s vele rögtön barátságot kötött. A király Dimnah szolgálatáról egészen megfe ledkezett; megmarad továbbra is kapuőrnek. Ez igen elkeseríti a ravasz sakált s panaszkodik Kalilahnak, ki elmondja neki, hogy mi történt a két verekedő kossal, melyeknek kifolyó vérét a róka felnyalogatta, de vesztére, mert a kosok összeszaladván, a nyava lyást agyonöklelték. Tovább mén vén, elmondja az aszkéta törté netét, ki szép ruhát kapott a királytól ajándékba, melyet egy ravasz ember megirigyelvén tőle, azon ürügy alatt férkőzik hozzá, hogy tanítványa legyen s az alkalmat kilesve, a ruhát a jámbor ember től ellopja. A remete keresi a tolvajt s útközben találkozik egy czipészszel, ki őt vendégül házába hívja s meghagyja nejének, hogy jól gondját viselje, maga meg egy barátjához megy ven dégségbe. Az asszony szeretőjeért küldte barátnőjét, egy borbélynét, s a *) Buta és Ravasz.
Digitized by
KALILAH VA DIMNAH.
1015
férfiú meg is jött, de nemsokára a férj is, ki feleségét a házba vezette s egy oszlophoz kötözvén, jól megkorbácsolta. Midőn a férj elaludt, a borbélyné hírül hozta, hogy szeretője még mindig várja s ajánlkozott, hogy helyette az oszlophoz kötözi magát. A félj fel ébred 8 hivja feleségét, s mivel a borbélyné felelni nem mert, hogy fel ne ismerjék, a czipész nagy haraggal odamegy s levágja az orrát. A visszatérő feleség megértvén a dolgot, azt hasznára for dítja, 8 a bámuló féijnek azt mondja, hogy ártatlanságának bizonyságára az Isten angyala helyre tette és meggyógyította orrát. A borbélyné is ravasz cselfogással kerülte ki a szégyent: reggel a munkára menő férj kéri borotváló eszközeit s az asszony mindig csak a borotvát dobja oda, mire a férj megharagszik s a borotvát hozzá vágja; az asszony felsikolt, hogy férje levágta az orrát; bepanaszolja s keményen megbüntetik. Ezek a mesék azt bizonyítják, hogy kettő dolgába egy barma* dik ne ártsa magát, mivel mindig az húzza a rövidebbet. (A ki másnak ártalmára igyekszik, magának szerez veszedelmet.) Dim nah azonban nem enged, és hogy megmutassa, hogy a gyengék gyakorta erőt vettek az erőseken, elbeszéli a holló történetét, mely nek fészke egy berekben vala; ehhez közel lakott egy kigyó, mely a holló fiait meg szokta enni. Elbúsulván magát a holló, elmegy barátjához a sakálhoz, s elmondja neki, hogy ő boszút áll a kigyón úgy, hogy mikor alszik, szemeit kivagdalja. Ezt a sakál nem ajánlja és elmondja a hattyú történetét, mely megvénhedvén, tetszése szerint nem fogdoshata halakat és kiült szomorúan a víz partjára s elpanaszlá sorsát a ráknak, s még hozzá tévé, hogy ez után még rosszabb dolga leszen, mert két halász a tóban lévő hala kat ki akarja fogni. A rák megmondta a halaknak a rájuk váró veszedelmet, mire ezek a hattyúhoz menének, s tőle tanácsot kér tek, mert az okos gyakorta ellenségének tanácsával is él. A hattyú ígérkezett a halak megmentésére, hogy egy más tóba mindennap elhord belőlük annyit, a mennyit bír, — de nem ereszté őket a vízbe, hanem megevé; végül a rák is kérte, hogy vigye el őt is az új lakóhelyre. Mikor a rák meglátta a helyen a sok halcsontot, mindjárt átlátott a szitán s hogy ő is ily szomorú sorsra ne jusson, ollójával a hattyúnak a torkát összeszorítá és azt megfojtá. Ezt a történetet azért beszélem el, hogy tanuld meg, hogy a ki másnak vermet ás, maga esik bele. Hanem adok egy taná csot, hogy ravaszsággal megejthessed a kígyót: lopj valami becses
Digitized by
1016
BOGNÁR TEOFIL.
tárgyat az emberek szeme láttára és dobd le a kígyó lakásánál, 8 az emberek oda menyén, a kígyót megtalálják és agyonütik. A holló e szerint cselekedett s boszút állt ellenségén. Ebből látszik azon mondás igazsága: Többet észszel, mint erővel. Erre azt feleié Kali lah : Igen ám, de az ökör és oroszlán eszes, nem tudsz azokon kifogni. De igenis túljárok az ő eszükön, mint a nyal az orosz lánén : Az állatok elhatározták, hogy sorshúzás útján jelölik ki, hogy melyik legyen naponként az oroszlán eledele. Egy napon a sors egy okos nyulra esék, ki megígérte, hogy a borzasztó adótól felmenti az állatvilágot. Elindult egy másikkal s késlelkedéssel érkezék az oroszlán elé, s ennek haragos megjegyzésére, hogy miért maradt el oly soká, a#t feleié, hogy vezetőjét egy másik oroszlán megtámadá 8 elhurczolá. Az oroszlán felgerjede méltósá gának megsértőjére, rögtön megindult a nyullal, mely őt egy kút hoz vezeté. Az oroszlán meglátá saját képét a nyuléval együtt, s botorul azt hívé, hogy az a másik oroszlán, a kútba ugrék s ott elveszett. így fogok én is tenni, mondá Dimnah. Ezután nemsokára az oroszlánhoz ment és hamisan vádolá az ökröt, hogy ez az oroszlánt együgyünek tartja s hogy a királyi hatalomra tör. Az ilyen veszedelmet az okosak megelőzik, a kik meg benne vannak, a szabadulásra módot keresnek, csak az osto bák nem tudják a veszedelmet elkerülni. Ezt bizonyítja a három hal története, melyek egy tóban lak tak, melybe egy folyóvíz ömlött. A három hal közül az egyik igen eszes, a másik vigyázatlan, a harmadik meg ostoba vala. Két halász jőve a tóhoz, hogy a három halat megfogja; az első ham ar átúszott a folyóvízbe, a második hálóba került, a harmadikkal együtt, de döglöttnek tettetvén magát, a halászok visszadobták a vízbe; a harmadik ficzkándozván a hálóban, a halászok zsákmánya lett. Hoszszas vitatkozásba keverednek ezután, hogy maga vagy mások által árthat-e neki az ökör ? Dimnah elbeszéli a tetü és balha történetét. A tetü csendesen meghúzta magát egy kövér úri ember ágyá ban 8 annak vérével táplálkozott; látogatására jőve a balha, a melynek csípésére az öreg úr felébredt s az ágyában tapógatózni kezdvén, a balha serény ugrással elmenekült, a tetű pedig halálát lelte. Ezután abban állapodnak meg, hogy a sakál elmegy az ökörhöz s kikémleli szándékát. A ravasz sakál azt mondá az ökörnek, hogy azért jött hozzá, hogy értesítse a veszedelemről.
Digitized by v ^ o o Q l e
K AT.TT.ATT VA DIMNAH.
1017
mert az oroszlán fel akarja őt falni. Az ökör igen elbúsulta magát, de nem az oroszlánt, hanem gonosz tanácsosát okozá s szomorú helyzetének megvilágítására elbeszélé a teve történetét, mely elbagyatottságában az oroszlán védelméhez folyamodott, mely őt barát ságába is fogadá. Történt pedig, hogy az oroszlán élelem-szűkében lévén, tanácsosai, a farkas, sakál és holló azt mondák, hogy egyék meg a tevét. Az oroszlán ezt visszautassá, mire a gonosz tanácso sok ravasz kelepczét állítottak fel, melyben az ártatlan tevét meg fogták. — Mindegyik felajánlotta magát — hálából — az oroszlán eledeléül, de a többi az ajánló húsának élvezhetetlenségét hozá fel s az áldozatot nem fogadták el; mikor a jámbor teve ezt látá, abban a gondolatban, hogy neki sem eshetik semmi baja, felajánlá ma gát. De alig hangzottak el szavai, az összeesküvők egyhangúlag helyeselték nemes tettét és felfalták. Ez az én helyzetem is — fejezi be az ökör, — de hogy így ne jáxjak, igyekszem a gonosz tanácsosok fondorlatainak ellenállni. Erre a ravasz Dimnah óvja őt, hogy semmit vaktában ne tegyen, hallgasson az okos tanácsra, hogy úgy ne járjon, mint a jégmadár, mely fészkét nem akarta a tenger partjára rakni, hogy a hullámok el ne sodorják a tojá sokat, de a hím kényszeríté erre, a melynek hasztalanul mondja a teknősbékáról a következő történetet: Egy teknősbéka és két kacsa lakott egy tóban, melynek vize kiapadván, a kacsák onnan távozni akartak. A teknősbéka kért9 őket, hogy vigyék maguk kal ; ezek meg is Ígérték azon feltétel alatt, hogyha útközben nem szól. A tekaősbéka egy pálczába kapaszkodott, melynek két végét a kacsák szájukba fogván, repülének. Meglátván ezt néhány ember, csodálkozó felkiáltásokat hallatott, mire a teknősbéka felfuvalkodván, hogy ő — mivel röpül — külömb, mint az emberek, száját szólásra nyitá, de leesvén, szétszakada. — így jár, ki a jó tanácsot be nem veszi. — De a hím nem hallgatott rá. A kicsinyek kikeltek, de a tenger kiváncsi lévén, hogy mit csinál a hím, hullá maival elvivé a kicsinyeket fészküktől, de őket meg nem ölé. Erre a hím elpanaszlá sorsát a madaraknak, s ezek Simurg királyuk engedelmével megindulának, s a tenger visszaadá a kicsinyeket. . . Az ökör megértvén Dimnah előadásából, hogy miről ismeri meg az oroszlán haragos voltát, bemene hozzá s arczán a harag jeleit látván, vele összecsapott, de az oroszlán erősebb lévén, legyőzé őt. Kalilah ezután korholja Dimnah-t, hogy mily gonoszul cse lekedett s két mesével oktatja, hogy hallgasson az okos tanácsra,
Digitized by
1018
BOGNÁR TEOFIL.
mert különben úgy jár, mint az egyszeri madár a m ajm okkal: A majmok egy hideg éjjelen bz. János-bogarat találtak s erre sok fát raktak és elkezdék fájni, hogy tüzet éleszszenek. Ezt meglátva a madár, figyelmeztető őket, hogy fáradságuk hasztalan, de a máj mok nem hallgattak reá. Leszállt ezután hozzájuk, egy bölcs figyel meztetése daczára is, de a majmok megharagudván, széttépték ő t.-------Ezután elbeszéli neki a gonosz és együgyű történetét. Egy gonosz és együgyű találtak egy erszény pénzt. Oszszuk el egymás közt — szól az együgyű; — a gonosz azt indítványozá, hogy a mire szükségük van, vigyék magukkal, a fölöslegest pedig ássák el egy fa mellé. — így is tettek, de a gonosz elvivé a pénzt, s mikor az együgyű szükségbe jutott, nem talált semmit, sőt a gonosz őt vádolá a pénz ellopásával s bíróság előtt azt állítá, hogy a fa tanúságot fog mellette tenni. A fa odvas volt, hová a gonosz édes atyja rejtőzött s a bíró kérdésére az együgyüt vádolá és észre vétlenül az odúból a fa tetejére kúszott. — A biró azonban, gya nakodván, a fa alá tüzet rakata, melynek füstje az öreg embert elszédíté b az leesvén a fáról, szörnyet halt. Ezután figyelmezteti, hagyjon fel cselszövényeivel, mert úgy jár, mint az egyszeri ember, kire egy kereskedő 100 font vasat bízott s ő azt nem akará visszaadni, hanem azt mondta, hogy megették az egerek. A kereskedő elpalástolta boszúságát s meg hívta a hamis barátot vacsorára, mialatt annak kis fiát ellopatta és elrejtette s búsongó atyjának azt mondá, hogy látta, a mint azt egy ölyv elragadta. Midőn az atya ezt kétségbe vonta, azt mondá a kereskedő, ez kevésbbé csodálatos, mint az, hogy az egerek a vasat megeszik; a megszégyenült álnok visszaadá a vasat, a kereskedő meg a fiút. Ezután Dimnah az oroszlánhoz ment, mely igen megbánta kegyetlen tettét, de a ravasz Dimnah egyelőre megnyugtatta a királyt. Ez a történet mutatja, hogyan rontja meg két ember barát ságát egy ravasz, irigy betolakodó. 6. Dimnah védelme. Az ökör veszedelme után Dimnah a király tanácsosa lett, de nemsokáig büszkélkedhetett hivatalában, mert kisült, hogy az ökör Dimnah irigységének és hatalomvágyá nak esett áldozatul. Törvényszék elé állítják, de Dimnah kétségbeesett védelembe kap, hosszas okoskodással akarja igazolni, hogy ő a bekövetkező veszedelmet akarta elhárítani s a mit tett, azt a király iránti hűsége sugallta. Védelmében mesékhez is fordul, me
Digitized by
KALILAH VA DIMNAH.
1019
lyek a következők: A gonosz asszony. Eashmlrban élt egy Pkízlb nevű gazdag kereskedő, kinek szép, de kikapó felesége vala. Volt ennek egy festő kedvese, kinek fekete és fehér köpenye vala — nappal a fekete, éjjel a fehér köpeny szolgált látogatásának jeléül. — Észrevette ezt a szolga s elvitte a köpenyt, s így jntott asszonyához; de kisült a gonoszság s a festő visszatért az erény útjára. Midőn a bíró az ítéletet ki akarja mondani, Dimnah meré szen szembeszáll az itélőszékkel s figyelmezteti őket, hogy ne hazudjanak s ne szóljanak, hacsak nem bizonyosak a dologban, mert úgy járnak, mint a tudatlan orvos, ki a király leányát meg* mérgezé s a felbőszült uralkodó őt ugyanazon orvosságból inni kényszeríté, mire a tudatlan orvos is meghalt. Erre felálla a király konyhamestere s azt állítá, hogy ő a külső jelekből is megítélé a fondorkodókat, mert a kinek a balszeme kisebb, mint a jobbik, az ravasz — már pedig ezen jelek Dimnah ábrázatján is észrevehe tők. Hallgass, — kiált Dimnah, — te más szemében meglátod a szálkát, a magadéban meg a gerendát sem, mint az oktalan aszszony. Barzgin várost elfoglalta az ellenség s a lakosok nagy nyo morúságra jutottak. Egy férj két nejével mezítelenen a földeken járt élelmet keresni 8 az egyik asszony egy darab rongygyal beföd vén magát, így szólt a másikhoz: nem szégyenlesz meztelenül járni? Mit hányod szemére ennek meztelenségét, — szólt a férj, — imént te is így já rtá l; megszégyellé magát a szakács s ottan elhallgata. Erre Dimnah ismét figyelmezteté a vádlókat, hogy ellene hamisan ne tanúskodjanak, mert úgy járnak, mint a gonosz solymász szolga, ki gazdájának feleségét akará elcsábítani, de sikertelenül, mire ez boszút forralt s két papagályt idegen nyelven ezen mondatokra tanított: cÉn nem mondok semmit*. «Én láttam asszonyunkat a portással paráználkodni*). Mikor már tudták gonosz leczkéjüket, kiállítá őket a szolga s két vendég értvén azt a nyelvet, megmondá az úrnak, hogy mit beszélnek. Az úr felbőszült s az asszonyt meg akará ölni, de ez ekkor bevallá a szolga álnokságát; megvizsgálták a papagályokat, melyek a betanított mondatokon kívül mást nem tudtak. — Midőn a szolga állítása mellett továbbra is megmaradt, utolérte őt az Isten büntetése, mert a sólyom lecsapott reá s két szemét kivájta. Hasztalanul védelmezi azonban magát Dimnah, a király anyja és a tanácsosok félnek az ő fondorlataitól, reábeszélik a
Digitized by
1020
BOGNÁR TEOFIL.
királyt, hogy lánczoltassa le a börtönben és éhhalállal veszszék el. A mi meg is történt. A ki másnak vermet ás, maga esik bele. 7. Az örvös galamb. Mahíláröpya város mellett egy szép pázsitos helyen, egy óriásfa sűrű lombozata között lakott egy holló. Ez észrevette, hogy egy gonosz tekintető madarász jő a helyre, kiteríti hálóját s magot szór reá. Egy csapat örvös galamb akad a hálóba, de a csapat okos vezére azt tanácsolja, hogy ne vergődje nek, hanem egyesült erővel emeljék fel a hálót és repüljenek tova. A holló kiváncsi a dolog kimenetelére, utánuk repül, s látja, hogy a galambok egy egérlyuknál állapodnak meg, melynek lakója a galambok vezérének a barátja volt. Ez kijővén lakából, elrágja a hálót s a galambok tovarepülnek. A hollónak igen megtetszett az egér tette, odament hozzá s vele barátságba lépett s azt tanácsolja neki, hogy ne maradjon veszedelmes, útmenti lakában, hanem jöjjön vele biztosabb helyre. Az egér beleegyezvén, a holló őt a farkánál fogva felemeli s elviszi egy tó partjára, hol az ő kedves barátja, egy teknősbéka lakott. Nemsokára egy üldözött őzike kerül hozzájuk, kit szinte barátságukba fogadnak s tanulságos beszélge tésben töltik napjaikat. — Az egér elmondja élettörténetét, hogy míg gazdag volt, a többiek mennyire becsülték, s mikor szegénynyé lett, hogyan fordultak el tőle s oktatja társait, hogy nem a gaz dagság, hanem a megelégedés teszi az embert boldoggá. Történik e közben, hogy az őz hálóba kerül, de a hü barátok rögtön ott teremnek, s az egér elrágja a hálót s megszabadítja; a vadász jö t tére a teknősbéka kivételével valamennyi megszabadul, de a tek nősbékát sem hagyják cserben. Az öz előre fut s magát sebesültnek tetteti, a holló meg reá száll, mintha már zsákmánya volna. A vadász ezt meglátván, feléjök megy, a teknőst ott hagyja; az egér ekkor kötelékeit elrágja s mikor már a helyről elmentek, az őz is meggyorsítja futását s előbbi helyökre térnek vissza, hol béké ben s megelégedésben élnek. 8. A baglyok és hollók. Egy magas erdős hegyen ezer holló lakott, de sokat kellett szenvedniük a baglyoktól, melyek őket megtámadták s sokat közülök megöltek, másokat meg megsebesí tettek. A hollók királya összegyűjté tanácsosait, hogy miképen lehetne magukat megboszulniok, s hogyan menekedhetnének a bag lyok támadásaitól. Az egyik tanácsos harczot óhajtott, a másik meg a békét meg akarta vásárolni, a legokosabb pedig csellel akarta őket megejteni: többet észszel, mint erővel — mint ezt a
Digitized by
KALILAH VA DIMNAH.
1021
nyálak története igazolja, a melyeknek lakóhelyükre elefántok köl töztek, házaikat összetiporták s sokat megölének. Összegyűltek a nyulak tanácskozásra, hogy mittevők legyenek. A legeszesebb felajánlá szolgálatát a királynak (Péröz) s elindult az elefántokhoz, s egy dombról megszólítá az elefántok királyát, hogy ő a világos ság követe s ha el nem takarodnak e helyről, hogy a nyulak béké ben élhessenek, vaksággal fogja őket büntetni, s egyszersmind elve zeti a forráshoz az elefántkirályt, hogy a hold képét, a világosság fejedelmét lássa; midőn ezt az elefánt látta, illő tisztelkedés után tőle bocsánatot kérve, tova indult. A baglyokkal nem lehet ilyen okosan beszélni, mert dölyfösek s királyuk kegyetlen; a ki pedig ügyét kegyetlen király elé viszi, úgy jár, mint a nyúl és a mókus a macskával. A mókus lakását egy nyúl elfoglalta s nem akará azt tulajdonosának visszaadni s ügyüket a macska elé vit ték. Illendő távolságban álltak meg a biró előtt, de a biró intette őket, hogy közelebb járuljanak hozzá, mert vénsége miatt hallása meggyengült; azok botorul előléptek, s ekkor a macska hir telen rájuk ugrott s mindkettőt megölte.— Ravaszsággal nagydol gokat lehet elérni, mint a remetéről mondják, a ki kecskebakot vett s vele hazafelé indult; három gazember meglátta ezt, kik közül az egyik így szólt: Miért vezeted ezt a kutyát kötélen ? A másik: Vadászni akarsz e kutyával, jámbor remete? A harmadik: Reme tének nem szükséges a kutya, vagy talán te nem vagy remete ? «Bizonyára — szólt magában a remete, — ki nekem a bárányt eladta, megbüvölé az én szemeimet, hogy a kutyát báránynak néz zem* — 8 átadá az állatot a három latornak. Erre a holló azt tanácsolja a királynak, hogy vonuljanak el e helyről, ő majd itt marad megtépve s valahogyan befurja magát a baglyok kegyébe. Éjjel jönnek a baglyok s csak egy sebesült, tollatlan hollót találnak. A király első tanácsosa azt ajánlja, hogy meg kell ölni, a másik meg kímélni óhajtja, mert tőle nagy hasz not lehet húzni, mint a kereskedő, kinek szép fiatal felesége volt, de őt ki nem állhatta. Egy éjjel tolvaj férkőzött be a hálószobába s az asszony rémültében férjéhez futott 8 őt átölelte. A férj feléb redvén, csodálkozva veszi észre, hogy neje, kinek még kis ujját sem érinthette, most ölelve tartja őt. Meglátván a tolvajt, így szól neki: Barátom, vígy el házam ból mindent, a mi csak tetszik, mert én nagyon hálásnak érzem magamat, hogy feleségem szívét hozzám hajlítád. Egy másik taná-
Digitized by
1022
BOGNÁR TEOFIL.
esős szintén azt javasolja, hogy a hollót ne bántsák, mert sokszor az ellenség révén esik rajtunk valami szerencse, a mint ezt a rem ete története igazolja, a kinek szép tehenét egy tolvaj el akarta lopni. A tolvaj útközben találkozott az ördöggel, ki a remetét akarta el ragadni. A tolvaj attól tartva, hogy az ördög megjelenésére a re mete kiabálni fog s az emberek összefutnak, azt mondá az ördög nek, hogy előbb majd ő lopja el a tehenet; az ördög viszont attól tartott, hogy a tolvajt veszik észre s ő nem juthat zsákmányához; megegyezni nem tudván, czivakodni kezdtek s a tolvaj bekiáltott a remetéhez, hogy vigyázzon, mert a? ördög el akaija vinni; s viszont az ördög is kiabált, hogy a tolvaj meg a tehenet akaija ellopni. E kiabálásra a remete kijött s mindkét ellenségét megszalasztá. Ezekre a király első tanácsosa ismét a holló megöletését indítvá nyozza, s figyelmezteti a királyt, hogy hitelt ne adjon a holló sza vainak, mert a ki mindent elhisz, azt hasonlítani lehet azon ács mesterhez, kinek igen szép felesége vala, ki is szomszédja szeretője volt. Mikor ezt az ácsmester megtudta, az ágy alá bujt s tanúja volt neje hűtlenségének. Éjjel azonban elaludt s reggel az ágy alól kinyújtott lábát a felesége meglátta s súgva mondá szeretőjének, hopy kérdezze őt, hogy szereti-e férjét ? Ez a kérdést megtevén, az asszony férje magasztalásába s szeretője ócsárlásába kezd, minek az együgyű férj annyira megörült, hogy saját szemeinek és füleinek sem hitt többé s feleségét ártatlannak gondolá. A bagolykirály mindezek daczára barátságába fogadá a hollót, a mely nemsokára erőre kapott s behizelgé magát a királyi udvarnál 8 több ízben ki jelentette óhaját, hogy bárcsak változtatná az Isten őt bagolylyá. Nem használna az neked semmit, — mond az első tanácsos, — csak az lennél, a mi vagy, mint azt az egér története igazolja, melyet egy menyét a vízparton imádkozó remete lábaihoz holt-elevenen vitt. A remete buzgón kérte az Istent, hogy változtassa át az ege ret leánynyá, a mi meg is történt. Midőn a leány felserdült, a remete férjhez akará adni s kérdé tőle, kihez akar nőül menni ? A legha talmasabbhoz, szólt a leány. Erre elutazott a remete a naphoz, hogy vegye el a leányt, de a nap azt feleié, hogy a felhő, mely fé nyét sokszor elborítja, az hatalmasabb. Megy a felhőhöz, ez meg a szélhez utasítja, mely hatalmasabb, mert szétkergeti a felhőket. Elmegy a szélhez, ez meg a hegyhez utasítja, mert a hegy a szól erején kifog. Elmegy a hegyhez, ez meg azt mondja, hogy az egér hatalmasabb, mert minden oldalról lyukat ás benne s ő kénytelen
Digitized by
KALILAH VA DIMNAH.
1023
tűrni e sérelmet. Mikor ezt a leány megtudta, kérte a remetét, hogy könyörögjön az Istennek, hogy előbbi alakját visszanyerje, a mi meg is történt s az egérhez ment nőül.*) — így volna az veled is, holló-természeted, rokonérzésed előbbi fajodhoz, az alakcsere da czára is, mindig megmaradna . . . A ravasz holló így életben ma radt s visszatérvén rokonaihoz, azokat a baglyok odújához vezeté s ott nagy tüzet élesztvén, a füst a vigyázatlan baglyokat megfőjtá. Ezután még elbeszéli az öreg kigyó történetét, a mely már béká kat nem foghatott s beállt a békakirály udvarába, a mely rajta lovagolt s ennek fejében naponta két békát kapott eledelül. Ez is azt bizonyítja, hogy okossággal többre lehet menni, mint erő szakkal. 9. A teknősbéka és a majom. Pardin, a majmok királya, öregsége miatt méltóságától megfosztatván, egy szép vidékre vonult vissza s egy vízparton álló nagy fügefa gyümölcsével táplálá ma gát. Történetesen a vízbe is hullottak fügék, melyeket egy teknősbéka jókedvűen fölszedegetett s minthogy azt gondolta, hogy a majom dobálja a fügéket a vízbe, megszólítá őt s vele barátságba lépett, s lakásáról és feleségéről egészen megfeledkezve, a fügefánál maradt. Midőn felesége ez új barátságról értesült, szörnyen megboszankodott s barátnőjének tanácsára levelet írt férjének, hogy rögtön haza jöjjön, mert ő halálosan beteg. A tekenösbéka haza megy s azt hallja, — mert a felesége és ennek barátnője összees küdtek a majom ellen, — hogy feleségének betegségét majomszív gyógyíthatja meg. A tekenösbéka visszaindul s nem lelkiismereti furdalás nélkül ráveszi a majmot, hogy látogassa őt és beteg fele ségét meg. Útközben gyanús viselete feltűnik a majomnak s megkérdé a teknősbékát, miért búslakodik ? A teknősbéka megvallá, hogy azon, hogy feleségét csak majomszív gyógyítja meg. Átlátott ekkor a szitán a majom 8 nagylelkűséget színlelve felkiálta: Miért nem tudtam én ezt előbb, elhoztam volna magammal szívemet, mert nekünk majmoknak azon szokásunk van, hogyha jó barátunk hoz indulunk, szívünket otthon hagyjuk, hogy jó barátinkra rószszat gondolni se tudjunk. Forduljunk azért vissza, hogy a szívemet elhozzuk. Nagy örömmel visszafordula a béka s midőn a fügefához értek, a majom arra felkapaszkodott s a teknősbéka hívására azt mondá: *) V. ő. a magyar népmesékkel.
Digitized by
1024
BOGNÁR TEOFIL.
Hallod-e, ba kétszer engedném magamat megcsalatni, ha sonló lennék ama szamárhoz, melyet a róka annyira rászedett. Egy helyen lakott egy beteg oroszlán és a róka. Az oroszlán anynyira elgyengült, hogy vadászatra nem mehete s már-már közel álla sírjához. A róka megkérdé, hogy mi orvosolhatja meg e szörnyű bajt ? Az oroszlán azt mondá, hogy a szamárnak füle és szíve. E l ment azért a róka a szamárhoz és őt kényelmes életmóddal ke csegtetvén, elcsalá az oroszlánhoz, mély reá rohana, de erőtlen lévén, megtartani nem bírta s így a szamár elszaladt. A róka utána menvén, elhiteti vele, hogy az oroszlán meg akarta őt ölelni, ne féljen, csak jöjjön vele vissza. A szamár hitt s hiszékenységének áldozatává lett. Az oroszlán ezután a patakhoz ment, hogy magáról a vért lemossa s távollétében a róka megette a szamár föleit és szívét. Visszatérvén az oroszlán, kérdé a rókától, hova lettek a szamár fülei és szíve ? Ha a szamárnak fülei és szíve lettek volna, vissza nem jön többé hozzád — felelt a ravasz róka. Ezeket akartam tudtodra adni, mond a majom, nem akarok így járni, mint az esztelen szamár, s példámból megtanulhatod, hogy mikép járnak azok, kik a szerencsés alkalmat felhasználni és megtartani nem tudják. 10. A remete és a menyét. Zurjan tartományban lakott egy férj, kinek a felesége áldott állapotban lévén, már előre mondo gatta, hogy fia születik s hogy mire fogja Ő azt megtanítani. A fele sége kinevette, hogy mikép tud ily hiábavalóságot összebeszélni. Hasonló ezáltal azon remetéhez, ki felesleges olaját és mézét az ágya fölött tartotta és egy éjjel így gondolkodott: eladom az olajt s mézet s ezen veszek 10 kecskét. Öt esztendő múlva lesz 400 kecs kém, ezeket eladom, veszek földet, ezután palotát, rabszolgákat, megnősülök, fiam születik, s ha nem tanul majd . . . erre a kezébe levő bottal egyet suhintott, eltöré az edényt s a méz s az olaj fejére folyt. — Nemsokára fia születik; az asszony egyszer férjére bízta, hogy vigyázzon a kisdedre, de a férjnek is el kellett távoznia hazulról s a fiúcska magára maradt. — Volt a házban egy menyét, mely az egereket pusztítá: ez észrevette, hogy egy kigyó jött elé s a gyermek bölcsője felé ta r t; erre a menyét megölé; a visszatérő férj a menyétet fia gyilkosának hivé s megölé. Így járnak azok, kik meggondolatlanul előzetes vizsgálat nélkül cselekesznek. 11. Az egér és a macska. Volt egy vidéken egy bánánfa, a
Digitized by
1025
KALILAH VA DIMNAH.
mely alatt Peridün nevű egér lakott s nem messze tőle egy macska. Vadászok mentek a helyre s hálót vetének, a melybe a macska beleakadott. Kijővén az egér is lyukából, kárörömmel vette észre a macska veszedelmét, de öröme csakhamar bánattá változott, m ert lakását egy menyét foglalá el, a fa tetején meg egy holló fe nyegette életét; a megrémült egér szorultságában szövetséget köt a macskával s azon feltétel alatt rágja el a hálót, ha az ő lakából a meny étet elkergeti. Midőn a veszélytől megmenekedtek, a macska folytatni akará a barátkozást, de az egér attól félvén, hogy a macska elfelejti, hogy mit tett vele, könnyen megeheti, ezt visszautasítá. így kötnek szorultságból még az ellenségek is barátságot, de a ve szély múltával megszűnik az. 12. A király és a madár. Kasmírnak volt egy Bramadatta nevű királya, ki igen szereté egyik beszélni tudó madarát, a mely nek neve Pinzíh volt. E madárnak fia együtt nevelkedett a király fival, együtt játszottak s ettek azon gyümölcsből, melyet Pinzíh naponta hozott. Egy napon, mikor Pinzíh a gyümölcsért volt, a királyfi megharagudott a kis madárra és megölé őt — de Pinzih is megölé a királyfit. A király a madár után megy, de hasztalan csa logatja őt hízelgő beszédekkel, mert Pinzíh a király boszuállásától fél. így kell mindenkinek magát megóvni a boszuállóktól. 13. Az oroszlán és a sakál. Egy sakál rokonai között termé szetétől egészen elütően é lt: nem kegyetlenkedett, húst nem evett, 8 minden dolgában a legbölcsebben járt el. Híre eljutott a király füléhez is s ez őt kincstartójává tevén, okossága miatt nagy becsü letben tartá. A többi udvari ember irigyelvén a sakál szerencséjét, hamisan vádolá a király előtt, s a felbőszült uralkodó őt elcsukatá és ki akará őtet végeztetni. Azonban a király anyja közbelépett és kiderítette az igazságot s a sakál előbbi méltóságát visszanyerte. Ez a mese megmutatja, hogy mikép lehet jóvá tenni az elkövetett, jogtalanságot. 14. Iládh, Bíladh, Irakt története. Egy indiai király nyolcz álmot látott, melyek annyira nyugtalanították, hogy brámánokért küldött, hogy fejtsék meg az álmot. A brámánok gyűlölvén a királyt, mivel közűlök 12,000-et lefejeztetett, felhasználni akarták az alkalmat, hogy tekintélyü ket visszanyeljék vagy esetleg, hogy a királyon boszút állja nak. Azt mondták a királynak, hogy borzasztó veszély fenyegeti űt 8 az egész birodalmat s csak egy mód van, melylyel a veszélyPhilologiai Közlöny. XV. 10.
66
Digitized by
1026
BOGNÁR TEOFEL.
bői kimenekedhetik : áldozza fel kardját, ölesse meg kedvelt nejét fiával együtt, bizalmas tanácsosait, leggyorsabb paripáját, 2 legjobb elefántját, hatalmas baktriai tevéjét és a bölcs Kibariunt. Ezeknek vérét folyassa egy üstbe, s ö neki abba bele kell ülni. Midőn abból kijön, a brámánok bűvös énekek és mondások kíséretében meg mossák vízzel és olajjal s akkor a veszedelem feje fölül elvonul. A király visszavonul és keservesen sír, nem tudván mitévő legyen. A királyné hallván, hogy a király mennyire le van sújtva, hozzá megy és kérdezi szomorúságának okát. A király sírva panaszolja el baját, mire a nemes asszony szívesen felajánlja magát áldozatul, de óvja a királyt, hogy ne hallgasson a brámánokra, hanem kér dezze előb a bölcs Kibariunt. Ez az álmokat kedvezően fejti meg egyet kivéve, mely a királyra múló kellemetlenséget fog hozni. A király álmai hódoló követeket jelentettek értékes ajándékokkal — 8 ez be is teljesedik. Az ajándékok között egy szép diadém és egy tündöklő ruha is találtatik, melyek közül az elsőt a király neje, a ruhát meg első kegyeltje választja. Ez felöltvén a ruhát, annyira fölkelti a fejedelem csodálkozását, hogy korholja nejét, hogy miért nem választotta ő a diadém helyett a köpenyt. Ez haragos lévén, a kezében tartott rizskásás csészét a király, fejéhez vágja mire a felbőszült uralkodó megparancsolja, hogy azonnal fejét vegyék. A bölcs Bilar (Biladb) azonban előre tudván, hogy a király tettét meg fogja bánni, egy titkos helyen nők őrizetére bízza. A király másnap már gyötrődni kezde elhamarkodott cselekedete m iatt; — ekkor elbeszéli a bölcs a két galamb történetét, melyek buzaszemeket gyűjtögettek télre, s maguk közt elhatározták, hogy addig nem nyúlnak hozzá, míg a mezőn valamit találnak. A roppant hő ség miatt a szemek megszáradtak s így a buzarakás kevesebbnek látszott; a hím azt gondolá, hogy a nőstény eszegeti a búzát titkon, addig verte azt, míg megdöglött; de midőn télen a buzaszemek megdagadtak, akkor vette észre a hím, hogy mily hasztalanul kegyetlenkedett, fejét bánatnak eresztvén, meghalt. így járnak azok, kik nem tudnak indulataikon uralkodni. De vigasztaláskép a m a jom történetét beszéli el. Volt egy embernek egy zsák lencséje s mikor elaludt, a majom lopott egy maroknyit belőle. Leejtett belőle egy szemet s lehajolván érte — mindet elszórta. Mit gyötrődöl te az egy miatt, szólt a bölcs, holott neked még 1000 assszonyod is maradt. Ezután hosszú okoskodás kezdődik a bölcs és a király között, melynek végeztével a bölcs elővezeti az elve-
Digitized by
1027
KALILAH VA DIMNAH.
szettnek hitt nőt s a király gazdag ajándékokkal halmozza el mind kettőt. 15. Az oroszlán és a sakál. Egy oroszlán vadászni mén vén, két fiát otthon hagyta s távollétében egy vadász azokat megölte, bőrüket lenyúzta s húsukat szétszórta. Hazajővén az oroszlán, nagy keserűségében ordítani kezdett, mire egy sakál jött oda, s megkér dezte bánatának okát. A sakál azzal vigasztalta meg, hogy rajta semmi jogtalanság nem történik, ő is mennyi bút okoz azzal az állatoknak, hogy azok húsával táplálkozik. Az oroszlán megbáná előbbi kegyetlenségét, soha többé húst nem eszik, hanem csak gyü mölcsökkel táplálkozik. Ki mint bánik mással, vele is úgy bánnak. 16. A remete és a vendége. Egy istenfelő remetéhez szállá egy utas, ki is kenyérrel és gvümölcscsel vendégelte meg azt. Evés közben mondja a vendég: Én ilyen jó gyümölcsöt nem ettem még, ilyent fogok ezután venni. Elégedjél meg azzal, a mid van, — szól a remete, — mert a telhetetlen kapkod mindig más után. Ismét mondá a vendég: Mily szép nyelven szólasz, kérlek taníts meg engem is rá, hogy ezután így beszélhessek. Barátom, — szól a re mete, — ne vesd meg saját nyelvedet s ne kapkodjál az idegen után, mert úgy jársz mint a holló, a mely a fogoly járását kívánta elsajá títani és midőn annak járásában gyakorolta magát, nemcsak ezt meg nem tanulta, hanem saját lépéseinek módját is elfelejtette. Azért téged sem tanítlak meg erre a nyelvre, mert attól félek, hogy úgy anyanyelvedet is megveted vagy elfeleded. A telhetetlen még azt is elveszíti, a minek eddig birtoká ban volt. 17. Az utas és aranymíves. Egy ember gödröt ásott, hogy abban vadállatokat fogdosson. Arra mene egy ötvös, majom és oroszlán s mind beleestek a verembe. Ezt egy utas észrevevén kö telet bocsátott le a gödörbe, hogy a szerencsétlenül jartakat kisza badítsa. Egymásután félj övének az állatok és köszönetét mondtak a szabadítónak s viszontszolgálatukat Ígérték, de egyszersmind kérték őt, hogy az aranymívest hagyja benn a gödörben, mert az gonosz ember. Az utas azonban nem hallgatott az állatokra, kimenté az ötvöst is. Történt ezután nemsokára, hogy az utas eltikkadva haladt egy vidéken, midőn egyszer csak előtte áll a ma jom, és friss gyümölcsöket hozott, hogy magát felüdítse. Majd tovább megy 8 találkozik az oroszlánnal, a mely a király leányát 66 *
Digitized by
1028
BOGNÁR TEOFIL.
megölé s ennek ékszereit adta az utasnak háladatos ajándékul. Az utas csudálkozott ezen s azt gondolá, hogyha az oktalan állatok ily háladatosak, mily hálás lehet az aranymíves 1 Elindult tehát a városba, a hol az aranymíves lakott s átadá neki az ékszereket, hogy jól értékesítse. Az ötvös megismervén a királykisasszony ék szereit, azonnal a királyi palotába fut, s az utast a királyleány meg gyilkolásával vádolja, mire az ártatlant elfogják s keresztre füg gesztik. E helyen lakik azonban a kígyó, a mely látá az utas szo morú állapotát, elment a királyi palotába, megharapta a király fiát, ki csodálatosan azt álmodja, hogy sebét csak az ártatlanul elitéit utas érintése és imádsága tudja meggyógyítani. Erre leveszik a keresztről, a királyfi meggyógyul, s az utas elbeszéli történetét és a felbőszült uralkodó az aranymívest rút hálátlanságáért ke resztre feszítteti. 18. A királyfi és társai. Négy fiatal utas találkozott egy alka lommal egymással; az egyik királyfi volt, a másik kereskedő, a harmadik egy szép, nemes úrfi, a negyedik meg parasztlegény volt s egymással beszélgetőnek. A királyfi így szólt: Minden gazdagság, hatalom az isteni gondviseléstől származik. Erre a kereskedő fia így szólt: Vagyont okossággal lehet gyűjteni. De lehet azt szépség gel is szerezni, mondá a szép úrfi. Vagyont munka és fáradsággal lehet gyűjteni, mondá a parasztlegény. E közben egy városhoz értek s nem lévén mit enniök, elküldik a parasztlegényt, hogy lás sák, mire megy a munkával. A fiú elmegy, fát szed az erdőben, azt eladja a városban és annak árán élelmet szerez s felírja a város kapujára: Egy napi munka egy napi eledelt szerzett. A következő napon elküldik a nemes ifjút, hogy mit tud szerezni szépségével. Sokáig bolyongott a városban, nem tudván, mit csináljon s m ár el akart onnan és társaitól szégyenében szökni, mikor egy gazdag asszony meglátja őt s magához hívja s megvendégeli, s midőn a fiatal ember bevallja, hogy éhező társai várnak reá, 500 dinárt ad neki. A fiatal ember felírja a város kapujára: A szépség 500 dinárt szerzett. A harmadik napon elmegy a kereskedő fia, okos számí tással egy hajórakományt vesz meg s azt ismét eladja 1000 dinár nyereséggel s felírja a város kapujára: Az okos kereskedés egy napon 1000 dinárt szerzett. A negyedik napon a királyfi megy a város felé s a kapuban megállni kényszerül, mert a meghalt királyt temetik. A királyfi vidám tekintettel nézi a gyászmenetet, mire a boszankodó nagyok elfogatják, de a temetés után, mikor kisül,
Digitized by v ^ o o Q l e
1029
KALILAH VA DIMNAH.
hogy királyfiú, annyira megtetszik a városnak, hogy fejedelmükké teszik — b ez a kapura azt íratja: Munka, szépség, okosság össze véve sem használnak annyit, mint az Isten kegyelme és jósága. — Társait megjutalmazza. A gyűjteményhez függesztett mesék közül érdekesebbek az egérkirály, a galamb, róka és gém története. Az egérkirály. Az egérkirály tanácsot tart minisztereivel, hogy mikép szabadulhatnának meg a macskától. A király főtanácsosa óvatosságra inti, hogy elhamarkodottságukban úgy ne járjanak, mint a király, a kinek palotája egy hegy tövében volt. A hegyszakadékból kiáradó nagy szél az uralkodót boszantván, megparan csolja, hogy azt temessék be. De ezzel aztán megszűnt az eső, a jó levegő, az egész természet hervadozni kezde, mire a királyt a felbőszült alattvalók megölik. De a király tovább folytatja a tanács kozást; az első miniszter azt ajánlja, hogy kössenek a macskákra, mintegy vészjelül, csöngőt, a másik meg azt mondja, hogy vonul janak egy esztendőre az egerek a vadonba s az emberek akkor a macskákat mint fölöslegest kiirtják, — a harmadik meg oly tervet főz, hogy az emberek a macskáknak tulajdonítsák az egerek által okozott kárt s hogy így az emberek a macskákat ne csak mint fölöslegest, hanem mint ártalmast irtsák ki, a mi meg is történik. A galamb, róka és a gém. A róka annyira megijesztett egy galambot, hogy az, hogy életét megmentse, kis fiát dobta le áldo zatul. Megtudta ezt a gém s azt mondá a galambnak, ha jön a róka, mondd neki, hogy fiadat szádba fogva elrepülsz, ha fel akar a fészekhez jönni. Mikor a róka másnap eljött, a galamb elmondá, hogy micsoda tanácsot adott neki a gém. Erre a róka elmegy a gémhez s így szól: Ha jobbról fú a szél, merre hajtod hosszú nya kadat ? Balra, felel a gém. Hátha élőiről fú a szél ? Akkor hátra. Hátha mindenünnen fú a szél ? Ekkor szárnyam alá. Midőn ezt nem akará hinni a róka, hogy a gém megteheti, megmutatá, de vesztére, mert a róka e szavakkal: Te mindenkinek tudsz tanácsot adni, csak magadnak nem — megfogá és szétszaggatá. A Kalilah és Dimnah átszármazását feltüntető eddigi család fák hibásak, mert kihagyták a magyar fordításokat. Keith-Falconer idézett munkájában ismeri s felemlíti az 1783-diki kolozsvári fordítást, de többet nem ; Landau M. a Dekám erőn forrásairól írt *) M. Landau, Die Quellen des Decamerone. Wien, 1868.
Digitized by
1030
BOGNÁR TEOFIL.
munkájában egy magyar fordítást sem említ. *) Kijavítva a család fát, a magyar irodalomba következő úton jutott a Kalilah va Dimnah: Szanszkrit Pelilevi Arab Seth Simeon görög Pos8Ínus (latin) (1660)
Starkius Jkir (1697) Báji Patay S. 1781
Nasrullah perzsa Anvar-i-Suliaili Humayun-namali (török) Galland franczia
Rozsnyai D.
17§3. kolozsvári ford.
Mellőzve a többi fordításokat (zsidó, spanyol, olasz, dán Btb.), vegyük tekintetbe a magyar fordításoknak alapul szolgáló forrásokat. A Humayunnamah Ali Gselebi ben Szalih fordítása Szuliman pa rancsára 1540. Az ennek alapul szolgáló Anvar-i-Suhaili új beve zetéssel kezdődik s belőle több fejezete hiányzik a Kalilah va Dimnah-nak, de viszont a kihagyott mesék helyett újjakat illeszt be. Ebből készült az Iyar-i Danisch Abu’l Fadl fordítása. Ez az új be vezetés meg van a törökben s ugyancsak a Rozsnyai-féle magyar fordításban is. Galland nyomán készült az 1783-iki kolozsvári for dítás. Báji Patay Sámuel fordítása a Seeth Simeon-féle Kr. u. 1080-ban készült görög fordítás után készült latinból van fordítva. A görög fordítást először Possinus Péter jezsuita ültette át latinra. Ez kiadta Pachymeres György történetét Palaeologus Mihályról és ebhez csatolta függelékképpen a latin fordítást «Specimen sápiéntiíE Indorum veterum* czímmel s kiadta Rómában 1666-ban. E n nek a fordítása, minthogy nem teljes, nem elégítette ki Stark Sebes tyén berlini tudóst, azért ő újra lefordította a görög szöveget latinra s azt a görög szöveggel együtt kiadta ily czímen : «Specimen sápiéntiae Indorum veterum. Id est liber ethico-politicus pervetus* — (Berlin 1697.). Stark fordítása 15 fejezetet foglal magában, a me-
Digitizod by (
j
O Q ^ IC -
KALILAH VA DIMNAH.
1031
lyeknek száma és sorrendje megfelel az a ra b : 5, 6, 7, 8, 9, 10, 14, 11, 12, 13, 17, 18, 15, 19,16. számú fejezeteknek. E görög és latin szöveg sok helyen fogyatékos, itt-ott a keretből egyes mesék kima radtak, sőt a főmesék közöl is az egérkirály nagyon hiányos úgy, hogy a macskákról, a melyek miatt a tanácskozás történik, egy szó sincs. A nevek görögösítve vannak; Kalilah : £te<pavtn)<;, mert az arab «iklil», mely a Kaliiah-hoz hasonlít, koszorút, koronát jelent; Dimnah az arab tdimn* után, vestigia persequens: ’lxvrjXárqc. Dabshalím király neve: ’ApeaaXtóji. Az egérkirály neve: TpíofXoSórrjc, a minisztereké m eg: Topo
Digitized by
1032
BOGNÁR TEOFIL.
Egy jól festett kép szebb, mint oly OriginaL, A melyen nints egyéb émelygős módinál.
Mesék nincsenek benne, csak a tanulságok vannak maxiinak alakjában összegyűjtve. E munkát chinai nyelvről fordították angolra, innen francziára, németre s végre magyarra. Bidpai meséi a budbismussal jutottak Ghinába. Mikor válasz tották el e tanulságokat a meséktől, adatok hiányában eldönteni nem lehet, de ez életelvek a Panchatantra, Hitopadesa és Bidpai meséinek tanulságaival annyira egyezők, hogy valószínűleg állít hatjuk, hogy ezek az említett mesegyűjteményekből szakadtak ki. A Kalilah va Dimnah meséi gyorsan terjedtek a középkor ban; a Tutinamah (Nakhshebi) a görög és latin fordítás révén csakhamar megismerkedtek velők a nyugat népei; lefordították az. egész müvet, vagy átvettek a gyűjteményből egyes meséket s azo kat a középkor szája íze szerint átalakították. Az állatok helyébe embereket tettek: az oroszlán «császárrá* lett, a többi állatok meg udvari szolgák és lovagok. Hogy mikép alakultak át e mesék a középkorban, néhány egybevetéssel óhajtom kimutatni. A majom és teknősbéka keretében előforduló mese megtalál ható aGe8t.Rom. Cap. 83.*) (75.) «De timorosa custodia anime* ez* történetben ily változtatással: Trajanus regnavit, qui miro modo ortoB dilexit. Unde semel, cum quendam ortum construxisset et arbores un iversi generis in eo plantasset, custodem super ortum constituit, ut fideliter custodiret. Erat autem quidam aper strenuus, qui ortum intravit, arbores confodit et evertit. . . Hoc percipiens custos nomine Jonathas auriculam eius sinistram abseidit, aper verő amissa aure clamavit et exivit, altéra verő die aper intravit et infinita mala perpatravit in orto. Hoc videns Jonathas aurem eius dextram abseidit et sic turpiter cum clamore aper exivit. Adhuc quarta vice intravit et múlta mala perpetravit. Jonathas illum cum lancea perforavit et mortuus est et coquinario traditus> ut pro mensa regis prepararetur. Cocus verő cum aprum preparasset et cor pingue vidisset, comedit. Séd cum regi de apró fuisset a servitoribus ministratum, cor quesivit, servitores verő ad coquinarium redierunt et cor apri appetebant. At ille: Dic domino meo, quod aper nullum cor habebit, et sí non credat, per varias raciones obligo me ostendere. Servi hoc audientes omnia verba regi denun*) H. Oesterley, Gesta Romanorum. Berlin, 1871.
Digitized by v ^ o o Q l e
KALILAH VA DIMNAH.
1033
ciabant. Ait rex: Quid est hoc, quod audio ? Non est animal sine corde; séd ex qno offert se ad probandum, eum audiemus. Coquinarius erat vocatus ad regem, ut probaret, quod aper cor non haberet. Qui a it: Domine mi, audi m e! Omnis cogitacio a corde procedit; bene seqnitur, ei nulla est cogitacio nec cor ullum ; aper iste primo intravit hortnm et múlta mala commisit, ego verő hoc videns aurem eius sinistram abscidi; si cor habuisset, de aure abscissa cogitasset; séd hoc non fecit, quia iterato intravit, ergo cor non habebat; item si cor habuisset, quando aurem dextram abscidi hoccogitasset, séd non cogitavit de aure dextra amissa, quia post hoc intravit et caudam amisit; ergo si aliquam partém cordis habuisset, de auribus et de cauda cogitasset; séd hoc non fecit, quia post omnia ista intravit; ideo eum occidi, et per istas trés raciones ostendo, quod cor non habebat. Rex verő cum hoc audis* set, raciones approbavit, et sic coquinarius evasit. Ugyanezen mese előfordul a Panchatantrában és Bidpai for dításain kívül az Ezeregy éjszaka meséi között is. Az oroszlán és ökör (5.) keretében előforduló mese a holló ról és kígyóról előfordul a Panchatantra, Hitopadesa, Ezeregy éj mesegyűjteményeiben, valamint a Gesta Rom. 105. (97.) De vicissitudine cuiuslibet boni et presertim recte judicantium czímti me séjében, csakhogy itt a szerepek fel vannak cserélve. A Kalilah va Dimnahban a holló a panaszos fél s boszút áll a kigyón, itt meg a kígyó keres magának igazságot s az igazságos Theodíus császárt becBes drágakővel ajándékozza meg. Az utas és aranymíves (17.) története szintén meg van a Panchatantrában és Gest. Rom. 119. (111.) azzal a külömbséggel, hogy itt egy helytartóról van szó és egy szegény, Guido nevű favágóról, kinek a kigyó egy bűvös drágakövet adott, melynek segítségével sokat szerzett. Ezt meghallja a király, Guidót magá hoz hivatja, ki elbeszéli történetét, s a hálátlan helytartó megkapja megérdemelt büntetését. A holdsugáron leereszkedő tolvaj ismeretes története (Barzoye élete 4.) majdnem minden nép meseirodalmában föllelhetö. A hiába ábrándozó remete története az Ezeregy éjszaka AlnaBaijának meséje. A férj és menyét (10.) a Gesta Rom. s a Hét bölcs, mester meséi közt is megtalálható. A menyét helyett a hű kutya szerepel. így megtalálhatjuk azon ember történetét is, ki a veszélyről
Digitized by
1034
LÁZÁR BÉLA.
megfeledkezve, bajba kerül (Barzöye élettörténetének keretébe van szőve). E történet megtalálható a Gesta Bőm. 168. darabjában, a Panchatantrában, a Legenda aurea-ban. Ez a mese előfordul a kis Bod-kodex-ben is *) az unicornis elől futó és mély verembe eső em berről, ki hulltában egy bokorba kapaszkodott, lábaival meg egy állhatatlan kőre álla. A bokor gyökereit épen egy fehér és fekete egér rágta. A verem fenekén egy sárkány várt reá, a ki szájából lángos tüzet ereszt vala. A lábánál négy kigyó dugdosta ki a fejéi. A bokor ágairól pedig egy kevés méz folydogált. A szegény em ber elfeledte baját s a kis mézet nyaldosta fel, míg a mélységbe nem zuhant. E mese a Gesta Romanorum-ból jutott a Bod-kodex be, a mint azt a tanulság mutatja, a mely tökéletesen egyező a m a gyarban és a latinban. Bognár Tkofil.
TANULMÁNYOK A JEZSUITA-DRÁMAK KÖRÉBŐL. II. Szetlecziás.
Ama múlt századi jezsuita-drámák közt, melyek magyar nyelven nyomtatásban is megjelentek, egyik kiváló helyet foglal el: «Sedecziás, keserves játék, mellyet magyar nyelven szerzett Kunits Ferencz, Jézus társaságának szerzetes papja, Kassán (Nyomtattatott az akadémiai betűkkel), 1753. esztendőbeu*. Jezsuita-drámáinkkal ezideig keveset foglalkoztak, s mégis Sedecziásról Toldyn és Gyulain kívül Szivák Iván, dr. Tóth Sán dor és Bayer József részletesebben is megemlékeztek s e korszak drámái közt a legelső helyre állították. De mivel nem igen oszto zunk már Kazinczy nézetében, ki a gyenge eredetinél többre be csülte a jeles másolást, Sedecziásról táplált ama fenti elösmerő nézet a tény által, hogy Kunits csak fordított, önmagától m egdől! A gyenge eredeti is többet nyom a latban a magyar irodalomtör ténet előtt, s Iliéi János két eredeti drámája, Salamona és Pto lom seusa, értékesebb munkának tetszik a Sedecziásnál, már csak *) Nyelvemléktár II. — Horváth Cyrill, Irodalmunk a reformáczióig. Katii. Szemle. V. 4.
Digitized by
Google
