Kalkulus 1 Andai Attila∗ 2015. m´ajus 14.
∗
[email protected]
Tartalomjegyz´ ek 1
Halmazelm´ eleti alapok 1.1. Logikai alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. Elemi halmazm˝ uveletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. Rel´ aci´ ok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4. F¨ uggv´enyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.5. Halmazrendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.6. Rendez´esek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.7. Ekvivalenciarel´aci´ ok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.8. Val´ os sz´ amok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.9. Sz´amoss´agok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1 1 2 3 4 6 7 9 10 13
2
A val´ os ´ es komplex sz´ amok alaptulajdons´ agai 2.1. Algebrai tulajdons´ agok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Topol´ ogiai tulajdons´ agok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. F¨ uggv´enyek ¨ osszege, szorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
16 16 19 25
3
Sorozatok 3.1. A hat´ ar´ert´ek ´es tulajdon´agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Topologiai fogalmak jellemz´ese sorozatokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Limesz inferior ´es szuperior . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. Cauchy-sorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5. Nevezetes hat´ ar´ert´ekek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
27 27 32 33 34 35
4
Sorok 4.1. Sorok hat´ ar´ert´eke ´es tulajdons´ agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. Major´ ans ´es minor´ans krit´erium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. Abszol´ ut konvergens sorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. Konvergenciakrit´eriumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.5. Leibniz-sorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.6. Felt´etlen ´es felt´etelesen konvergens sorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.7. Sorok Cauchy-szorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.8. Sorok pontonk´enti szorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.9. Elemi f¨ uggv´enyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.10. Az exponenci´ alis f¨ uggv´eny ´es a hatv´anyoz´as . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
41 41 42 43 44 47 48 49 51 52 54
5
Val´ os 5.1. 5.2. 5.3. 5.4. 5.5. 5.6. 5.7. 5.8. 5.9. 5.10.
f¨ uggv´ enyek elemi vizsg´ alata F¨ uggv´enyek tulajdons´ agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . F¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . F´eloldali hat´ ar´ert´ek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . F¨ uggv´eny folytonoss´ aga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . F¨ uggv´eny folytonoss´ ag´anak elemi k¨ovetkezm´enyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . F¨ uggv´eny egyenletes folytonoss´ aga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hatv´ anysorok hat´ ar´ert´eke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elemi f¨ uggv´enyek folytonoss´ aga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Trigonometrikus f¨ uggv´enyek tulajdons´ agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hiperbolikus f¨ uggv´enyek tulajdons´ agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
57 57 58 63 65 69 71 72 72 74 79
6
Differenci´ alsz´ am´ıt´ as I. 6.1. Differenci´ alhat´ os´ ag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
82 82
6.2. 6.3. 6.4. 6.5. 6.6. 6.7. 6.8. 6.9. 6.10. 6.11.
Differenci´ al´ as m˝ uveleti tulajdons´ agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hatv´ anysorok deriv´al´asa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . K¨ oz´ep´ert´ekt´etelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . F¨ uggv´eny inverz´enek deriv´al´asa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elemi f¨ uggv´enyek inverz´enek deriv´al´asa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . L’Hospital szab´aly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . T¨ obbsz¨or¨ os deriv´altak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Taylor-sorfejt´es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lok´alis sz´els˝o´ert´ek jellemz´ese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Binomi´ alis sorfejt´es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
83 86 86 88 88 90 92 95 98 101
7
Hat´ arozatlan integr´ al 7.1. Primit´ıv f¨ uggv´eny ´es tulajdons´ agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.2. Integr´al´ asi m´odszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.3. Parci´ alis t¨ ortekre bont´ as . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
102 102 103 107
8
Hat´ arozott integr´ al 8.1. A Riemann-integr´al . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.2. A Riemann-integr´alhat´os´ag krit´eriumai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.3. Riemann-integr´al´ as alaptulajdons´ agai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.4. Newton–Leibniz-t´etel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.5. Az integr´alf¨ uggv´eny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.6. Improprius integr´al . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
108 108 110 112 116 117 118
9
F¨ uggel´ ek 9.1. Az elemi f¨ uggv´enyek grafikonjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.2. Tizedest¨ ortek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.3. Val´ os sz´ amok sz¨ ogf¨ uggv´enyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.4. Jensen-t´etel k¨ovetkezm´enyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.5. Wallis- ´es Stirling-formula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.6. A gamma f¨ uggv´eny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.7. Az analitikus sz´ amelm´elet p´ ar t´etele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
120 120 123 126 130 132 138 140
A BME matematikus hallgat´ oinak tartott Anal´ızis ´es Kalkulus t´ argyak motiv´alt´ ak a jelen jegyzet meg´ır´ as´at. Ez oktat´ asi seg´edanyag, melyben el˝ofordulhatnak hib´ak. Ez´ert ha hib´at tal´ al a sz¨ovegben, k´erem jelezze a szerz˝ onek. K¨osz¨ onettel tartozom Dr. T´ oth J´ anosnak az el˝ozetes verzi´okban szerepl˝ o sz´amtalan hiba kijav´ıt´as´a´ert ´es ´ert´ekes megjegyz´esei´ert, Jo´ o Attil´ anak, aki felh´ıvta figyelmem a halmazelm´elet r´eszben p´ ar pontatlans´agra a jegyzet el˝ ozetes v´altozat´aban, valamint Lovas Attil´ anak a f¨ uggel´ek gondos a´tn´ez´es´e´ert. △
K¨ ul¨onb¨ oz˝o jel¨ ol´esek bevezet´ese ´es defin´ıci´ok sor´an a = szimb´ olumot fogjuk haszn´alni defini´al´o △ egyenl˝ os´egk´ent. Az a = b azt jelenti, hogy a m´ar ismert b kifejez´est a tov´abbiakban a jel¨oli. 2015. m´arcius 7. Andai Attila
1
1
Halmazelm´ eleti alapok
1.1.
Logikai alapok
A mai modern matematika nagy r´esze, t¨ obbek k¨oz¨ott az anal´ızis is, fel´ep´ıthet˝o a halmazelm´eletb˝ol. Nem c´elunk a halmazelm´elet axi´om´ aib´ ol teljesen r´eszletesen fel´ep´ıteni az anal´ızist, de az axi´om´ akt´ol a defin´ıci´okig, t´etelekig vezet˝o utat szeretn´enk vil´agoss´ a tenni. A halmazelm´eletet megel˝oz˝o elm´eleteket, mint p´eld´ aul a logik´at vagy a form´alis nyelvek elm´elet´et egy´altal´ an nem eml´ıtj¨ uk, mind¨ossze a jel¨ol´esek egys´eges´ıt´ese v´egett tesz¨ unk n´eh´any megjegyz´est vel¨ uk kapcsolatban. A halmazelm´eletben defini´alatlan alapfogalomk´ent szerepel a halmaz ´es a halmaz elem´enek lenni kifejez´es. Teh´at b´ armely A ´es B halmaz eset´en ´ertelmes az a kijelent´es, hogy A eleme a B halmaznak. Az ,,A eleme a B halmaznak” kijelent´est az A ∈ B szimb´ olummal jel¨olj¨ uk. A halmazelm´elet axi´om´ ainak az ´attekint´es´ehez sz¨ uks´eges az alapvet˝o logikai jelek ismerete. A v´altoz´ ojelekre tetsz˝ oleges bet˝ ut, illetve jelet fogunk haszn´alni a tov´abbiakban. Adott p ´es q ´all´ıt´as eset´en az al´ abbi alapvet˝o logikai kapcsol´okat ´ertelmezz¨ uk: ¬p: p tagad´ asa, neg´ aci´ oja; p ∨ q: p vagy q; ∃: l´etezik szimb´ olum. 1.1. Defin´ıci´ o. A halmazelm´elet keretein bel¨ ul formul´ anak nevezz¨ uk a karaktersorozatok azon legsz˝ ukebb F∈ csal´ adj´anak elemeit, melyre teljes¨ ul, hogy 1. minden xi ´es xj v´altoz´ ojel eset´en az xi ∈ xj karaktersorozat F∈ eleme; 2. minden xi ´es xj v´altoz´ ojel eset´en az xi = xj karaktersorozat F∈ eleme; 3. minden p, q ∈ F∈ ´es xi v´altoz´ ojel eset´en ¬(p), (p) ∨ (q), ∃xi (p) ∈ F∈ teljes¨ ul. 1.2. Defin´ıci´ o. A logikai jelek felhaszn´al´as´aval a k¨ovetkez˝o logikai m˝ uveleteket defini´aljuk. Legyen p, q formula ´es xi v´altoz´ ojel. 1. (p) ∧ (q): p ´es q, ha ¬((¬(p)) ∨ (¬(q))); 2. (p) → (q): p-b˝ ol q k¨ ovetkezik, ha (¬(p)) ∨ (q); 3. (p) ↔ (q): p ´es q ekvivalensek, ha ((p) → (q)) ∧ ((q) → (p)); 4. ∀x(p): minden x eset´en p teljes¨ ul, ha ¬(∃x(¬(p))). Minden p, q ∈ formula ´es xi v´altoz´ ojel eset´en (p) ∧ (q), (p) 6= (q), (p) → (q), (p) ↔ (q), ∀xi (p) is formula. Amennyiben a formul´akon bel¨ ul a z´ ar´ojelez´es az ´ertelmez´est nem befoly´ asol´o m´odon elhagyhat´o, akkor az ´ attekinthet˝ os´eg kedv´e´ert elhagyjuk. A tov´abbiakban x ∈ / y jel¨ oli a ¬(x ∈ y) formul´at, valamint x 6= y a ¬(x = y) formul´at. 1.3. Defin´ıci´ o. Egy adott formula lehet igaz (i), vagy hamis (h). Adott p ´es q formula igaz vagy hamis formula eset´en az al´ abbi igazs´ agt´ abl´ azaban foglaljuk ¨ossze ¬p ´es p ∨ q igaz vagy hamis volt´ at. p i i h h
q i h i h
¬p h h i i
p∨q i i i h
2
1
´ HALMAZELMELETI ALAPOK
A halmazelm´elet axi´om´ ai megmondj´ ak, hogy mely formul´ak biztosan igazak. Ezekb˝ ol az alap formul´akb´ ol (axi´ om´ akb´ ol) vezet¨ unk le k´es˝ obb tov´abbi formul´akat (t´eteleket). Ezek alapj´an levezethet˝o a t¨ obbi logikai m˝ uvelet igazs´ agt´ abl´ aja. 1.1. T´ etel. Legyen p ´es q formula. Ekkor a bevezetett logikai m˝ uveletek igazs´ agt´ abl´ aja az al´ abbi. p q i i i h h i h h
p∧q i h h h
p→q i h i i
p↔q i h h i
Bizony´ıt´ as. A defin´ıci´ob´ol elemi sz´ amol´ assal ad´odik. 1.4. Defin´ıci´ o. A p ´es q formul´akat ekvivalensnek nevez¨ unk, ha igazs´ agtartalmuk azonos, azaz, ha p ↔ q igaz, ennek jele p ≡ q. 1.2. T´ etel. A p, q ´es r formul´ ara ¬(¬p) ≡ p p∧p≡p p∨p≡p
¬(p ∧ q) ≡ (¬p) ∨ (¬q) p∧q ≡q∧p p∨q ≡q∨p p → q ≡ (¬q) → (¬p)
¬(p ∨ q) ≡ (¬p) ∧ (¬q) p ∧ (q ∧ r) ≡ (p ∧ q) ∧ r p ∨ (q ∨ r) ≡ (p ∨ q) ∨ r p ∨ (q ∧ r) ≡ (p ∨ q) ∧ (p ∨ r) p ∧ (q ∨ r) ≡ (p ∧ q) ∨ (p ∧ r)
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. A p ∧ (q ∨ r) ≡ (p ∧ q) ∨ (p ∧ r) azonoss´agot az al´abbi igazs´ agt´ abla bizony´ıtja. p i h i h i h i h
q i i h h i i h h
r p∧q i i i h i h i h h i h h h h h h
p∧r i h i h h h h h
(p ∧ q) ∨ (p ∧ r) i h i h i h h h
p ∧ (q ∨ r) i h i h i h h h
A t¨ obbi azonoss´ ag is hasonl´ o m´odon sz´ armaztathat´o igazs´ agt´ abl´ azatokb´ol.
1.2.
Elemi halmazm˝ uveletek
1.5. Defin´ıci´ o. Adott A, B halmaz eset´en A ∪ B halmaz jel¨oli azt a halmazt, melyre ∀v (v ∈ A ∪ B ↔ (v ∈ A ∨ v ∈ B)) teljes¨ ul, valamint A ´es B uni´ oj´ anak nevezz¨ uk. 1.6. Defin´ıci´ o. Adott A, B halmaz eset´en A ∩ B halmaz jel¨oli azt a halmazt, melyre ∀v (v ∈ A ∩ B ↔ (v ∈ A ∧ v ∈ B)) teljes¨ ul, valamint A ´es B metszet´enek nevezz¨ uk.
´ OK ´ RELACI
1.3.
3
1.7. Defin´ıci´ o. Adott A, B halmaz eset´en az {x ∈ A| x ∈ / B} halmazt A ´es B k¨ ul¨ onbs´eg´enek nevezz¨ uk, ennek jele A \ B. 1.3. T´ etel. Minden A, B, C halmazra az al´ abbiak teljes¨ ulnek. A∩∅ = ∅ A∩A =A A∪∅ = A A∪A =A
A∩B = B ∩A A∪B = B ∪A
A ∩ (B ∩ C) = (A ∩ B) ∩ C A ∪ (B ∪ C) = (A ∪ B) ∪ C
A ∪ (B ∩ C) = (A ∪ B) ∩ (A ∪ C) A ∩ (B ∪ C) = (A ∩ B) ∪ (A ∩ C) A \ (B ∪ C) = (A \ B) ∩ (A \ C) A \ (B ∩ C) = (A \ B) ∪ (A \ C)
Bizony´ıt´ as. A t´etelben szerepl˝ o´ all´ıt´asok elemi sz´amol´ assal visszavezethet˝ok a 1.2 t´etelben szerepl˝ o logikai ¨ osszef¨ ugg´esekre. 1.4. T´ etel. (Cantor-t´etele.) Nem l´etezik olyan halmaz, mely minden halmazt tartalmaz. △
Bizony´ıt´ as. Indirekt: Legyen x az a halmaz, mely minden halmazt tartalmaz ´es legyen y = {z ∈ x| z ∈ / z}. Ekkor mind y ∈ y, mind y ∈ / y ellentmond´ashoz vezet.
1.3.
Rel´ aci´ ok
1.8. Defin´ıci´ o. Adott x, y halmazok eset´en az △
(x, y) = {{x}, {x, y}} halmazt rendezett p´ arnak nevezz¨ uk. 1.5. T´ etel. Minden x, y, a, b halmazra (x, y) = (a, b) ↔ (x = a ∧ y = b) teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Ha x = a ´es y = b, akkor nyilv´an (x, y) = (a, b). Tegy¨ uk fel, hogy (x, y) = (a, b), vagyis {{x} , {x, y}} = {{a} , {a, b}} teljes¨ ul. Ekkor {x} , {x, y} ∈ {{a} , {a, b}}. – Ha {x} = {a} ´es {x, y} = {a}, akkor x = y = a, valamint a = b, teh´at ekkor x = a ´es y = b. – Ha {x} = {a} ´es {x, y} = {a, b}, akkor x = a, valamint {a, y} = {a, b} miatt y = b, vagy y = a, ami ugyancsak azt jelenti, hogy x = a ´es y = b. – Ha {x} = {a, b}, akkor x = a = b ´es y = b, teh´at x = a ´es y = b. 1.9. Defin´ıci´ o. Az A ´es B halmaz Descartes-szorzat´ anak nevezz¨ uk az △
A × B = {(a, b) ∈ P(P(A ∪ B)) | a ∈ A, b ∈ B} halmazt. 1.10. Defin´ıci´ o. Adott X, Y halmazok eset´en a Descartes-szorzatuk tetsz˝ oleges r´eszhalmaz´ at rel´ acionak nevezz¨ ´ uk, azaz R rel´aci´ o, ha R ⊆ X × Y . Az R ⊆ X × Y rel´aci´ o – ´ertelmez´esi tartom´ anya △ Dom R = {x ∈ X| ∃y ∈ Y : (x, y) ∈ R}; – ´ert´ekk´eszlete
△
Ran R = {y ∈ Y | ∃x ∈ X : (x, y) ∈ R}; – inverze
−1 △
R = {(y, x) ∈ Y × X| (x, y) ∈ R};
4
1
´ HALMAZELMELETI ALAPOK
– ´altali k´epe a H ⊆ X halmaznak △
R(H) = {y ∈ Y | ∃x ∈ H : (x, y) ∈ R} ; – megszor´ıt´ asa vagy lesz˝ uk´ıt´ese a H ⊆ X halmazra △
R|H = R ∩ (H × Y ). Az R1 ⊆ X × Y ´es R2 ⊆ Y × Z rel´aci´ o kompoz´ıci´ oja △
R2 ◦ R1 = {(x, z) ∈ X × Z| ∃y ∈ Y : (x, y) ∈ R1 ∧ (y, z) ∈ R2 }.
Nyilv´ an minden R ⊆ X × Y rel´aci´ ora minden H ⊆ X eset´en R(H) = Ran R|H teljes¨ ul. 1.11. Defin´ıci´ o. Tetsz˝oleges X halmaz eset´en △
idX = {(x, x) ∈ X × X|x ∈ X} jel¨oli az identit´ asrel´ aci´ ot.
1.4.
F¨ uggv´ enyek
1.12. Defin´ıci´ o. Az R ⊆ X × Y rel´aci´ o f¨ uggv´eny, ha ∀x∀y∀y ′ (((x, y) ∈ R ∧ (x, y ′ ) ∈ R) → y = y ′ ) teljes¨ ul. Az f ⊆ X × Y f¨ uggv´enyre a tov´abbiakban az f : X ։ Y jel¨ol´est haszn´aljuk. Az f : X ։ Y f¨ uggv´eny ´ertelmez´esi tartom´ anya Dom f ⊆ X ´es ´ert´ekk´eszlete Ran f ⊆ Y . Az f f¨ uggv´enyt, mint hozz´ arendel´esi szab´alyt gyakran az f :X։Y
x 7→ f (x)
alakban ´ırjuk fel. A H ⊆ X eset´en a f¨ uggv´eny lesz˝ uk´ıt´ese f |H : H ։ Y
x 7→ f (x).
Abban az esetben, amikor az f : X ։ Y f¨ uggv´enyre Dom f = X teljes¨ ul az f : X → Y jel¨ol´est fogjuk haszn´alni. Teh´at az f : X → Y jelent´ese az, hogy f f¨ uggv´eny ´es Dom f = X. A f¨ uggv´enyek halmaz´ara bevezetj¨ uk az F (X, Y ) = {f ⊆ X × Y |f f¨ uggv´eny, Dom f = X} jel¨ol´est, valamint megeml´ıtj¨ uk, hogy szok´ asos m´eg az X Y jel¨ol´es is erre a f¨ uggv´enyhalmazra, de eg´eszen kiv´eteles esetekt˝ ol eltekintve ezt nem haszn´aljuk. 1.13. Defin´ıci´ o. Az f : X ։ Y f¨ uggv´eny ′ – injekt´ıv, ha ∀x, x ∈ X : (f (x) = f (x′ ) → x = x′ );
1.4.
¨ ´ FUGGV ENYEK
5
– sz¨ urjekt´ıv, ha Ran f = Y ; – bijekt´ıv, ha Dom f = X, injekt´ıv ´es sz¨ urjekt´ıv. Az f : X → X bijekci´ ot az X halmaz permut´ aci´ oj´ anak is nevezz¨ uk. −1
1.6. T´ etel. Ha f f¨ uggv´eny, akkor f pontosan akkor f¨ uggv´eny, ha f injekt´ıv. Bizony´ıt´ as.
Legyen f : X ։ Y f¨ uggv´eny. Az f f¨ uggv´eny injektivit´asa azt jelenti, hogy ∀x, x′ ∈ X ∀y ∈ Y : ((x, y) ∈ f ∧ (x′ , y) ∈ f ) → x = x′ .
−1
Az f rel´aci´ o f¨ uggv´enyszer˝ us´ege azt jelenti, hogy −1
−1
∀x, x′ ∈ X ∀y ∈ Y : ((y, x) ∈ f ∧ (y, x′ ) ∈ f ) → x = x′ . Vagyis a k´et kijelent´es ekvivalens egym´ assal. −1
uggv´enyt f −1 jel¨oli ´es ez az f f¨ uggv´eny inverze. 1.14. Defin´ıci´ o. Ha f injekt´ıv f¨ uggv´eny, akkor az f f¨ Amennyiben egy f¨ uggv´enynek l´etezik inverze, akkor azt mondjuk, hogy a f¨ uggv´eny invert´ alhat´ o. 1.7. T´ etel. F¨ uggv´enyek kompoz´ıci´ oja f¨ uggv´eny. Bizony´ıt´ as. Legyen f : X ։ Y ´es g : Y ։ Z, valamint tegy¨ uk fel, hogy (x, z1 ), (x, z2 ) ∈ (g ◦ f ). A rel´aci´ ok kompoz´ıci´oj´ anak az ´ertelmez´ese alapj´an l´etezik olyan y1 , y2 ∈ Y , melyre (x, y1 ) ∈ f , (x, y2 ) ∈ f , (y1 , z1 ) ∈ g ´es (y2 , z2 ) ∈ g teljes¨ ul. Mivel f f¨ uggv´eny, ´ıgy y1 = y2 , teh´at az (y1 , z1 ) ∈ g ´es a (y2 , z2 ) ∈ g rel´aci´ okb´ ol g f¨ uggv´enyszer˝ us´eg´enek a felhaszn´al´as´aval z1 = z2 ad´odik, vagyis g ◦ f f¨ uggv´eny. Teh´at az f : X ։ Y ´es g : Y ։ Z f¨ uggv´eny kompoz´ıci´oj´ at u ´gy ´ertelmezz¨ uk, mint az f ´es g rel´aci´ o kompoz´ıci´oj´ at. Ekkor g ◦ f ´ertelmez´esi tartom´anya Dom(g ◦ f ) = {x ∈ X |x ∈ Dom f, f (x) ∈ Dom g} . A f¨ uggv´enykompoz´ıc´ ot a g◦f :X ։Z
x 7→ g(f (x))
alakban is ´ırhatjuk. 1.8. T´ etel. B´ armely f ∈ F (X, Y ), g ∈ F (Y, Z) ´es h ∈ F (Z, V ) f¨ uggv´enyre h ◦ (g ◦ f ) = (h ◦ g) ◦ f,
idY ◦f = f ◦ idX = f
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen (x, v) ∈ h ◦ (g ◦ f ). Ekkor l´etezik olyan z ∈ Z, hogy (x, z) ∈ (g ◦ f ) ´es (z, v) ∈ h. Amib˝ol k¨ovetkezik, hogy l´etezik olyan y ∈ Y , hogy (x, y) ∈ f ´es (y, z) ∈ g. Ekkor (y, z) ∈ g ´es (z, v) ∈ h miatt (y, v) ∈ h ◦ g, valamint (x, y) ∈ f miatt (x, v) ∈ (h ◦ g) ◦ f . Az indentit´ asf¨ uggv´enyre vonatkoz´o azonoss´ ag nyilv´anval´ oan ad´odik az identit´ asf¨ uggv´eny defin´ıci´oj´ ab´ol. A megszokott matematikai m˝ uveletek is f¨ uggv´enyek, melyek f˝obb tulajdons´ agaikat az al´abbiakban defini´aljuk.
6
1
´ HALMAZELMELETI ALAPOK
1.15. Defin´ıci´ o. Valamilyen X halmaz eset´en az X × X → X f¨ uggv´enyeket gyakran m˝ uveletnek nevezz¨ uk, ´es jel¨ ol´es¨ ukre ´ altal´ aban az infix m´odot haszn´aljuk. Vagyis p´eld´ aul az + : X × X → X △ m˝ uvelet ´es x, y ∈ X eset´en az x + y = +(x, y) jel¨ol´essel ´el¨ unk. – Azt mondjuk, hogy a + m˝ uvelet kommutat´ıv, ha ∀x, y ∈ X : x + y = y + x. – A + m˝ uvelet asszociat´ıv, ha ∀x, y, z ∈ X : x + (y + z) = (x + y) + z. – A + m˝ uvelet egys´egelemes, ha ∃e ∈ X, ∀x ∈ X : x + e = e + x = x. – Azt mondjuk, hogy a + egys´egelemes m˝ uvelet inverzelemes ha ∀x ∈ X : ∃x′ ∈ X : x + x′ = e ∧ x′ + x = e, ahol e jel¨oli az egys´egelemet. – A · : X × X → X m˝ uvelet disztribut´ıv a + m˝ uveletre n´ezve, ha ∀x, y, z ∈ X elemre x · (y + z) = (x · y) + (x · z) (y + z) · x = (y · x) + (z · x). 1.9. T´ etel. (Cantor-t´etel.) Egyetlen A halmaz eset´en sem l´etezik f : A → P(A) sz¨ urjekt´ıv f¨ uggv´eny. △
Bizony´ıt´ as. Indirekt: Legyen f : A → P(A) sz¨ urjekt´ıv f¨ uggv´eny. Legyen Y = {x ∈ A| x ∈ / f (x)}. Ekkor l´etezik x0 ∈ A, melyre f (x0 ) = Y . Ekkor az x0 ∈ Y feltev´es ´es az x0 ∈ / Y feltev´es is ellentmond´ashoz vezet.
1.5.
Halmazrendszerek
1.16. Defin´ıci´ o. Legyen I ´es A nem u ¨res halmaz. Az f : I → P(A) f¨ uggv´enyt halmazrendszernek △
uggv´eny ´ert´ek´ere, valamint az I nevezz¨ uk, minden i ∈ I eset´en az Ai = f (i) jel¨ol´es haszn´aljuk a f¨ halmazt indexhalmaznak nevezz¨ uk. Az f f¨ uggv´enyre pedig gyakran az (Ai )i∈I jel¨ol´est haszn´aljuk.
1.17. Defin´ıci´ o. Legyen I, A 6= ∅, ´es (Ai )i∈I halmazrendszer. Az (Ai )i∈I halmazrendszer uni´ oja [ △ Ai = {x ∈ A|∃i ∈ I : x ∈ Ai } i∈I
´es metszete
\
i∈I
△
Ai = {x ∈ A|∀i ∈ I : x ∈ Ai } .
1.18. Defin´ıci´ o. Az (Ai )i∈I halmazrendszer Descartes-szorzat´ an a ) ( Y [ Ai = f : I → Ai ∀i ∈ I : f (i) ∈ Ai i∈I
halmazt ´ertj¨ uk. Adott f ∈
Y i∈I
i∈I
△
Ai ´es k ∈ I eset´en az fk = f (k) jel¨ol´est is fogjuk haszn´alni.
A Descartes-szorzat elemei teh´ at az indexhalmazon ´ertelmezett speci´ alis f¨ uggv´enyek. Abban az esetben, amikor az (Ai )i∈I halmazrendszerre minden i, j ∈ I eset´en Ai = Aj teljes¨ ul, akkor az A = Ai jel¨ol´est bevezetve a halmazrendszer Descartes-szorzat´ ara Y A = {f : I → A} = F (I, A) i∈I
ad´odik, amit gyakran az AI szimb´ olummal fogunk jel¨olni.
´ RENDEZESEK
1.6.
7
1.10. T´ etel. Legyen Ax , Ay tetsz˝ oleges halmaz ´es I = {x, y}. Ekkor a Y ϕ: Ai → Ax × Ay f → 7 (f (x), f (y)) i∈I
lek´epez´es bijekci´ o. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel, hogy ϕ(α) = ϕ(β). Ekkor (α(x), α(y)) = (β(x), β(y)), amib˝ol α(x) = β(x) ´es α(y) = β(y) ad´odik, ami pedig azt jelenti, hogy Yα = β. Vagyis a ϕ lek´epez´es injekt´ıv. Ha (cx , cy ) ∈ Ax × Ay , akkor az f = {(x, cx ), (y, cy )} ∈ Ai f¨ uggv´enyre ϕ(f ) = (cx , cy ) teljes¨ ul, vagyis i∈I
ϕ sz¨ urjekt´ıv.
Ezen t´etel ´ertelm´eben a halmazrendszer szorzata tekinthet˝ o a kor´abban ´ertelmezett Descartesszorzat ´ altal´ anos´ıt´ as´ anak, ez indokolja az elnevez´est. Y Ai 6= ∅. 1.11. T´ etel. Ha (Ai )i∈I olyan halmazrendszer, hogy ∀i ∈ I(Ai 6= ∅), akkor i∈I
1.19. Defin´ıci´ o. Legyen (Ai )i∈I halmazrendszer. – Adott k ∈ I eset´en a Y prk : Ai → Ak i∈I
x 7→ xk
f¨ uggv´enyt aYk-adik projekci´ o f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk. – Adott a ∈ Ai ´es k ∈ I eset´en a i∈I
ina,k =
(
(x, u) ∈ Ak ×
Y i∈I
Ai uk = a, ∀i ∈ I \ {k} : ui = ai
)
f¨ uggv´enyt a k koordin´ ata a ponthoz tartoz´ o inkl´ uzi´ o f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk. Vagyis a ∈ k, i ∈ I ´es x ∈ Ak eset´en (ina,k (x))i =
1.6.
x, ha ak , ha
Y
Ai ,
i∈I
i = k; i 6= k.
Rendez´ esek
1.20. Defin´ıci´ o. Az R ⊆ X ×X rel´aci´ o homog´en rel´ aci´ o az X halmaz f¨ ol¨ ott. N´eh´any fontos lehets´eges tulajdons´ aga: – reflex´ıv, ha ∀x ∈ X((x, x) ∈ R); – tranzit´ıv, ha ∀x, y, z ∈ X(((x, y) ∈ R ∧ (y, z) ∈ R) → (x, z) ∈ R); – szimmetrikus, ha ∀x, y ∈ X((x, y) ∈ R → (y, x) ∈ R); – antiszimmetrikus, ha ∀x, y ∈ X(((x, y) ∈ R ∧ (y, x) ∈ R) → x = y). 1.12. T´ etel. Legyen R ⊆ X × X rel´ aci´ o. 1. Az R pontosan akkor reflex´ıv, ha idX ⊆ R. 2. Az R pontosan akkor tranzit´ıv, ha R ◦ R ⊆ R. −1
3. Az R pontosan akkor szimmetrikus, ha R = R.
8
1
´ HALMAZELMELETI ALAPOK
−1
4. Az R pontosan akkor antiszimmetrikus, ha R ∩ R ⊆ idDom R . Bizony´ıt´ as. A defin´ıci´ok k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enye. 1.21. Defin´ıci´ o. A reflex´ıv, antiszimmetrikus, tranzit´ıv rel´aci´ okat a rendez´eseknek nevezz¨ uk. Ha ≤ rendez´es az A halmaz felett, akkor az (A, ≤) p´ ar neve: rendezett halmaz. A rendez´eseket ´ altal´ aban a ≤, ≥, , szimb´ olummal jel¨olj¨ uk. A tov´abbiakban (x, y) ∈≤ helyett az x ≤ y jel¨ol´est haszn´aljuk, ´es bevezetj¨ uk az x < y r¨ovid´ıt´est az (x ≤ y) ∧ (x 6= y) formula helyett. 1.22. Defin´ıci´ o. Legyen (A, ≤) rendezett halmaz. – Az X ⊆ A halmaz fels˝ o (illetve als´ o ) korl´ atj´ anak nevez¨ unk minden olyan x ∈ A elemet, amelyre ∀x′ ∈ X x′ ≤ x (x ≤ x′ ) teljes¨ ul. – Az X ⊆ A halmaz fel¨ ulr˝ ol (illetve alulr´ ol) korl´atos, ha l´etezik az X halmaznak fels˝o (illetve als´o) korl´atja. Az X ⊆ A halmaz korl´ atos, ha X fel¨ ulr˝ ol ´es alulr´ ol is korl´atos. – Az X ⊆ A halmaz legnagyobb (illetve legkisebb) elem´enek nevezz¨ uk X minden olyan elem´et, amely fels˝o (illetve als´o) korl´atja az X halmaznak. – Az X ⊆ A halmaz szupr´emuma (illetve infimuma) az X halmaz legkisebb (illetve legnagyobb) fels˝o (illetve als´o) korl´atja; jele: sup X, illetve inf X. – Az X ⊆ A halmaz maxim´ alis (illetve minim´ alis) elem´enek nevez¨ unk minden olyan x ∈ X elemet, amelyre teljes¨ ul az, hogy X-nek nem l´etezik x-n´el nagyobb (illetve kisebb) eleme. Rendezett halmaz egy r´eszhalmaz´ anak legfeljebb egy legnagyobb (illetve legkisebb) eleme l´etezhet, de lehet t¨ obb maxim´ alis (illetve minim´ alis) eleme. 1.23. Defin´ıci´ o. Az (A, ≤) p´ ar line´ arisan rendezett halmaz, ha olyan (A, ≤) rendezett halmaz, hogy A b´ armely k´et eleme ¨ osszehasonl´ıthat´ o a ≤ rendez´es szerint, azaz ∀x, y ∈ A : (x ≤ y ∨ y ≤ x) teljes¨ ul. 1.13. T´ etel. Legyen (A, ≤) line´ arisan rendezett halmaz, ´es X ⊆ A. 1. Az y ∈ A elemre sup X = y pontosan akkor teljes¨ ul, ha y fels˝ o korl´ atja az X halmaznak ´es ∀z ∈ A : (z < y → (∃x ∈ X : z < x)) teljes¨ ul. 2. Az y ∈ A elemre inf X = y pontosan akkor teljes¨ ul, ha y als´ o korl´ atja az X halmaznak ´es ∀z ∈ A : (z > y → (∃x ∈ X : z > x)) teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Az els˝o ´ all´ıt´ ast bizony´ıtjuk, a m´asodik hasonl´ o gondolatmentettel igazolhat´o. ⇒ Legyen y = sup X. Ekkor y defin´ıci´o szerint fels˝o korl´atja az X halmaznak. Indirekt tegy¨ uk fel, hogy ∃z ∈ A, melyre z < y ´es minden x ∈ X eset´en x ≤ z. Ekkor z fels˝o korl´atja az X halmaznak, ´es kisebb mint y, vagyis nem y = sup X az X halmaz legkisebb fels˝o korl´atja, ami ellentmond´as. ⇐ Legyen y olyan fels˝o korl´atja az X halmaznak, melyre ∀z ∈ A : (z < y → (∃x ∈ X : z < x)) teljes¨ ul. Ekkor y a legkisebb fels˝o korl´at, vagyis y = sup X. 1.24. Defin´ıci´ o. Legyen (A, ≤) rendezett halmaz. Az (A, ≤) p´ art j´ olrendezett halmaznak, mag´at a ≤ rel´aci´ ot pedig j´ olrendez´esnek nevezz¨ uk, ha A minden nem u ¨res r´eszhalmaz´ anak l´etezik legkisebb eleme. A j´olrendezett halmaz defin´ıci´oj´ ab´ol azonnal k¨ovetkezik, hogy minden j´olrendezett halmaz line´arisan rendezett ´es nem az u ¨res halmaz.
1.7.
´ OK ´ EKVIVALENCIARELACI
9
1.25. Defin´ıci´ o. Ha (A, ≤) rendezett halmaz, akkor x, y ∈ A eset´en defini´aljuk az al´abbi halmazokat. [x, y] = {z ∈ A| x ≤ z ≤ y}
[x, y[ = {z ∈ A| x ≤ z < y}
]x, y] = {z ∈ A| x < z ≤ y} ]x, y[ = {z ∈ A| x < z < y}
A fenti m´odon meghat´arozott halmazokat intervallumoknak nevezz¨ uk. 1.26. Defin´ıci´ o. Azt mondjuk, hogy az (A, ≤) rendezett halmaz indukt´ıvan rendezett halmaz, ha minden olyan r´eszhalmaza fel¨ ulr˝ ol korl´atos, melynek b´ armely k´et eleme ¨osszehasonl´ıthat´o. 1.14. T´ etel.(Kuratowski–Zorn-lemma.) Minden indukt´ıvan rendezett halmaznak l´etezik maxim´ alis eleme.
1.7.
Ekvivalenciarel´ aci´ ok
1.27. Defin´ıci´ o. A reflex´ıv, szimmetrikus ´es tranzit´ıv rel´aci´ okat ekvivalenciarel´ aci´ oknak nevezz¨ uk. Az ekvivalenciarel´aci´ okat a ≈, ∼ szimb´ olummal jel¨olj¨ uk, tov´abb´a (x, y) ∈≈ helyett az x ≈ y jel¨ol´est haszn´aljuk. 1.28. Defin´ıci´ o. Legyen A tetsz˝ oleges halmaz, ´es legyen ≈ ekvivalenciarel´aci´ o az A halmazon. Az X ⊆ A halmazt ekvivalenciaoszt´ alynak nevezz¨ uk, ha 1. X 6= ∅; 2. ∀x, y ∈ X : x ≈ y; 3. ∀x ∈ X, ∀y ∈ A : (x ≈ y → y ∈ X). 1.15. T´ etel. Legyen A tetsz˝ oleges halmaz ´es ≈ ekvivalenciarel´ aci´ o az A halmazon. Ekkor minden a ∈ A elemre az △ a/ ≈= {x ∈ A| a ≈ x}
halmaz ekvivalenciaoszt´ aly, ´es az ekvivalenciaoszt´ alyok halmazt alkotnak △
A/ ≈= {X ∈ P(A)| ∃a ∈ A : X = a/ ≈}. Tov´ abb´ a az A/ ≈ ekvivalenciaoszt´ alyok diszjunkt halmazrendszert alkotnak, azaz ∀x, y ∈ A/ ≈: x 6= y → x ∩ y = ∅,
´es
∪ {x| x ∈ A/ ≈} = A
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen A tetsz˝ oleges halmaz, a ∈ A ´es ≈ ekvivalenciarel´aci´ o az A halmazon. Mivel a ≈ a, ez´ert a ∈ a/ ≈, vagyis a/ ≈6= ∅. Ha x, y ∈ a/ ≈, akkor x ≈ a, y ≈ a, amib˝ol a ≈ rel´aci´ o tranzitivit´ asa miatt x ≈ y ad´odik. Ha x ∈ a/ ≈ ´es y ∈ A olyan elem, melyre x ≈ y teljes¨ ul, akkor y ≈ a a ≈ rel´aci´ o tranzitivit´ asa miatt, vagyis y ∈ a/ ≈. Legyen x/ ≈, y/ ≈∈ A/ ≈ olyan, hogy x/ ≈6= y/ ≈. Tegy¨ uk fel, hogy c ∈ (x/ ≈) ∩ (y/ ≈). Ekkor x ≈ c ´es y ≈ c, vagyis x ≈ y, amib˝ol a ≈ rel´aci´ o tranzitivit´ as´anak felhaszn´al´as´aval az x/ ≈= y/ ≈ ellentmond´ as ad´odik. Teh´at felt´etelez´es¨ unkkel ellent´etben nem l´etezhet olyan c elem, melyet az x/ ≈ ´es az y/ ≈ halmaz is tartalmaz, ´ıgy (x/ ≈) ∩ (y/ ≈) = ∅. Ha x ∈ A/ ≈, akkor x ⊆ A, vagyis az A r´eszhalmazainak az egyes´ıt´ese nyilv´an r´eszhalmaza az A halmaznak, ez´ert csak a A ⊆ ∪{x| x ∈ A/ ≈} tartalmaz´ ast kell igazolni. Ha a ∈ A, akkor nyilv´an a ∈ a/ ≈∈ A/ ≈, vagyis a ∈ ∪{x| x ∈ A/ ≈}.
10
1
1.8.
´ HALMAZELMELETI ALAPOK
Val´ os sz´ amok
1.16. T´ etel. L´etezik olyan (R, +, −, ·, −1 , 0, 1, ≤) nyolcas, ahol 1. 0, 1 ∈ R, 0 6= 1; 2. + : R × R → R, (a, b) 7→ a + b f¨ uggv´eny, − : R → R, a 7→ −a f¨ uggv´eny a ∀a ∈ R ∀a ∈ R ∀a, b, c ∈ R ∀a, b ∈ R tulajdons´ agokkal; 3. · : R × R → R, (a, b) 7→ a · b f¨ uggv´eny,
a+0=a a + (−a) = 0 (a + b) + c = a + (b + c) a+b=b+a −1
∀a ∈ R ∀a ∈ R \ {0} ∀a, b, c ∈ R ∀a, b ∈ R ∀a, b, c ∈ R
: R \ {0} → R, a 7→ a−1 f¨ uggv´eny a a·1 = a a · a−1 = 1 (a · b) · c = a · (b · c) a·b= b·a (a + b) · c = a · c + b · c
tulajdons´ agokkal; 4. ≤⊆ R × R r´eszhalmaz, melyre minden (a, b) ∈≤ eset´en az a ≤ b jel¨ ol´est haszn´ aljuk, ´es mely rendelkezik a ∀a ∈ R a≤a ∀a, b ∈ R (a ≤ b ∧ b ≤ a) → a = b ∀a, b, c ∈ R (a ≤ b ∧ b ≤ c) → a ≤ c ∀a, b ∈ R a≤b ∨ b≤a ∀a, b, c ∈ R (a ≤ b) → a + c ≤ b + c ∀a, b, c ∈ R (a ≤ b ∧ 0 ≤ c) → a · c ≤ b · c tulajdons´ agokkal; 5. tov´ abb´ a ∀A ∈ P(R) \ {∅} : ((∃K ∈ R : (∀a ∈ A : a ≤ K)) →
→ (∃s ∈ R : ((∀a ∈ A : a ≤ s) ∧ (∀s′ ∈ R : ((∀a ∈ A : a ≤ s′ ) → s ≤ s′ )))))
teljes¨ ul. Tov´ abb´ a az 1.–4. tulajdons´ agoknak eleget tev˝ o (R, +, −, ·, −1 , 0, 1, ≤) strukt´ ur´ akat nevezz¨ uk rendezett testeknek, valamint ha az 5. is teljes¨ ul egy rendezett testre, akkor azt teljesen rendezett testnek nevezz¨ uk. A szorz´ as · jel´et ´ altal´ aban nem ´ırjuk ki, azaz a, b ∈ R eset´en ab jel¨oli az a · b elemet. Adott a, b ∈ R eset´en a − b jel¨oli az a + (−b) elemet. Az a ∈ R ´es b ∈ R \ {0} eset´en az ab−1 elemre gyakran az a : b a vagy az jel¨ol´est haszn´aljuk. Tov´abb´a minden a, b ∈ R eset´en a < b vagy b > a azt jel¨oli, hogy a ≤ b b ´es a 6= b. 1.29. Defin´ıci´ o. Legyen A ⊆ R. – Az A halmaz fels˝ o (illetve als´ o ) korl´ atj´ anak nevez¨ unk minden olyan C ∈ R elemet, amelyre ∀a ∈ A a ≤ C (C ≤ a) teljes¨ ul. – Az A halmaz fel¨ ulr˝ ol (illetve alulr´ ol) korl´atos, ha l´etezik az A halmaznak fels˝o (illetve als´o) korl´atja. Az A halmaz korl´ atos, ha A fel¨ ulr˝ ol ´es alulr´ ol is korl´atos.
1.8.
´ SZAMOK ´ VALOS
11
– Az A halmaz legnagyobb (illetve legkisebb) elem´enek nevezz¨ uk A minden olyan elem´et, amely fels˝o (illetve als´o) korl´atja az A halmaznak. – Az A halmaz szupr´emuma (illetve infimuma) az A halmaz legkisebb (illetve legnagyobb) fels˝o (illetve als´o) korl´atja; jele: sup A (illetve inf A). A rendezett testekben (´ıgy a val´ os sz´amok k¨or´eben is) ´erv´enyes sz´amol´ asi szab´alyokat foglalja ¨ossze a k¨ovetkez˝o t´etel. 1.17. T´ etel. Legyen (K, +, ·, 0, 1, ≤) rendezett test. Ekkor az al´ abbiak teljes¨ ulnek. 1. ∀x ∈ K : 0 · x = 0 2. ∀x ∈ K : (−1) · x = −x 3. ∄x ∈ K : 0 · x = 1 4. ∀x, y ∈ K : x < y → −y < −x 5. (−1)2 = 1 6. ∀x, y, z ∈ K : (x < y ∧ z < 0) → yz < xz 7. ∀x ∈ K : 0 ≤ x2 8. 0 < 1 1 1 9. ∀x, y ∈ K : 0 < x < y → 0 < < y x Bizony´ıt´ as. 1. Legyen x ∈ K tetsz˝ oleges. Ekkor 0 + 0 = 0 ´es a disztributivit´as miatt 0 · x = (0 + 0) · x = 0 · x + 0 · x, amihez hozz´ aadva a −(0 · x) elemet 0 · x = 0 ad´odik. 2. Ha x ∈ K akkor az 1. pont alapj´ an 0 · x = 0, ez´ert (−1) · x = 0 + (−1) · x = −x + x + (−1) · x = −x + 1 · x + (−1) · x = = −x + (1 + (−1))x = −x + 0 · x = −x + 0 = −x.
3. Az 1. pont nyilv´anval´ o k¨ovetkezm´enye. 4. Ha x, y ∈ K ´es x < y, akkor az egyenl˝ otlens´eghez hozz´ aadva a −x − y sz´amot −y < −x ad´odik. 5. A (−1)2 = (−1) · (−1) = (1 + (−1) + (−1)) · (−1) = −1 + (−1)2 + (−1)2 egyenlet elej´ehez ´es v´eg´ehez hozz´ aadva a −(−1)2 sz´amot
0 = −1 + (−1)2 , majd az 1 sz´ amot 1 = (−1)2 ad´odik. 6. Legyen x, y, z ∈ K olyan, melyre x < y ´es z < 0 teljes¨ ul. A 4. pont alapj´an ekkor 0 < −z, vagyis −zx < −zy, amib˝ ol megint a 4. pont alapj´an zy < zx k¨ovetkezik. 7. Legyen x ∈ K. Ha 0 ≤ x ∈ K, akkor az egyenl˝ otlens´eget megszorozva az x pozit´ıv sz´ammal 0 ≤ x2 ad´odik. Ha x ≤ 0, akkor 0 ≤ −x, amit megszorozva a −x pozit´ıv sz´ammal 0 ≤ x2 ad´odik. 8. A 7. pont alapj´ an nyilv´anval´ o. 1 ≤ 0 teljes¨ ulne, akkor ezt megszorozva az x 9. Legyen x ∈ K olyan, melyre 0 < x teljes¨ ul. Ha x 1 ul, sz´ammal 1 ≤ 0 ellentmond´ as ad´odna, teh´at 0 < . Ha x, y ∈ K olyan, melyre 0 < x < y teljes¨ x 1 1 1 akkor az x < y egyenl˝ otlens´eget megszorozva az sz´ammal < ad´odik. xy y x
12
1
´ HALMAZELMELETI ALAPOK
1.18. T´ etel. Rendezett testben minden elem n´egyzete pozit´ıv. Bizony´ıt´ as. A 1.17 t´etel 7. pontja ´eppen ez volt. △
1.30. Defin´ıci´ o. Jel¨olj¨ on ∞ ´es −∞ k´et olyan halmazt, melyre ∞, −∞ ∈ / R teljes¨ ul. Ekkor az R = R ∪ {−∞, ∞} halmazt b˝ ov´ıtett val´ os sz´ amoknak nevezz¨ uk, a ∞ elemet v´egtelennek, a −∞ elemet pedig m´ınusz v´egtelennek mondjuk. A val´ os sz´amok halmaz´an ´ertelmezett ≤ rel´aci´ o b˝ ov´ıt´ese △
≤ =≤ ∪(R × {∞}) ∪ ({−∞} × R) ∪ {(−∞, −∞)} ∪ {(−∞, ∞)} ∪ {(∞, ∞)}. A + ´es · m˝ uvelet az al´ abbi m´odon b˝ ov´ıtj¨ uk. △
△
△
– Minden a ∈ R eset´en legyen a + ∞ = ∞ + a = ∞, tov´abb´a legyen ∞ + ∞ = ∞. △
△
△
– Minden a ∈ R eset´en legyen a + (−∞) = (−∞) + a = −∞, tov´abb´a legyen −∞ + (−∞) = −∞. – Minden a ∈ R \ {0} eset´en legyen △ △ ∞ ha a > 0, a·∞=∞·a= −∞ ha a < 0, △
△
△
△
tov´abb´a legyen ∞ · ∞ = (−∞) · (−∞) = ∞, ´es (−∞) · ∞ = ∞ · (−∞) = −∞. 1.31. Defin´ıci´ o. A val´ os sz´ amok halmaz´an defini´aljuk m´eg az x ∈ R elem ´altal meghat´arozott al´abbi halmazokat. [x, ∞[ = {z ∈ R| x ≤ z} ]x, ∞[ = {z ∈ R| x < z}
]−∞, x] = {z ∈ R| z ≤ x} ]−∞, x[ = {z ∈ R| z < x} Tov´abb´a bevezetj¨ uk m´eg az ]−∞, ∞[ = R jel¨ol´est. Ezen halmazokat is intervallumoknak nevezz¨ uk.
A tov´abbiakban, ha nem okoz f´elre´ert´est a b˝ ov´ıtett ≤ rel´aci´ ora tov´abbra is a ≤ jelet haszn´aljuk, valamint a b˝ ov´ıtett + ´es · m˝ uveletre sem alkalmazunk u ´j jel¨ol´est. 1.32. Defin´ıci´ o. A (K, +, ·, 0, 1, ≤) teljesen rendezett test arkhim´ed´eszi m´ odon rendezett, ha ∀x, y ∈ K elemhez x > 0 eset´en ∃n ∈ N, hogy y < n · x teljes¨ ul. 1.19. T´ etel. Minden teljesen rendezett test arkhim´ed´eszi m´ odon rendezett. Bizony´ıt´ as. Indirekt: Legyen K nem arkhim´ed´eszi m´odon rendezett test, ´es legyen x, y ∈ K olyan, △ hogy 0 < x ´es egyetlen n ∈ N sz´ amra sem teljes¨ ul, hogy y < n · x. Ekkor az X = {n · x| n ∈ N} halmaz fels˝o korl´atja y, vagyis l´etezik sup X. Ekkor (sup X) − x nem fels˝o korl´atja az X halmaznak, teh´at l´etezik n · x ∈ X, melyre (sup X) − x < n · x, vagyis sup X < (n + 1) · x, ami ellentmond´as. 1.20. T´ etel. A val´ os sz´ amtest arkhim´ed´eszi m´ odon rendezett test. Bizony´ıt´ as. A 1.16 t´etel alapj´ an R teljesen rendezett test, az el˝oz˝o 1.19 t´etel alapj´an pedig minden teljesen rendezett test arkhim´ed´eszi m´odon rendezett test.
1.9.
´ ´ SZAMOSS AGOK
13
1.33. Defin´ıci´ o. Legyen x ∈ R. Az △ inf {n ∈ Z| x < n} − 1, ha [x] = x, ha
x∈ / Z; x ∈ Z;
sz´amot az x eg´esz r´esz´enek a △
{x} = x − [x] sz´amot pedig az x t¨ ort r´esz´enek nevezz¨ uk. Eddig l´attuk, hogy l´etezik teljesen rendezett test, a k¨ovetkez˝o t´etel a teljesen rendezett testek egy´ertelm˝ us´eg´er˝ ol sz´ ol. 1.21. T´ etel. B´ armely k´et teljesen rendezett test izomorf. Ha (K1 , +1 , ·1 , ≤1 ) ´es (K2 , +2 , ·2 , ≤2 ) teljesen rendezett test, akkor l´etezik olyan ϕ : K1 → K2 bijekci´ o, melyre minden x, y ∈ K1 elem eset´en ϕ(x +1 y) = ϕ(x) +2 ϕ(y) ϕ(x ·1 y) = ϕ(x) ·2 ϕ(y)
x ≤1 y ⇒ ϕ(x) ≤2 ϕ(y)
teljes¨ ul.
1.9.
Sz´ amoss´ agok
1.34. Defin´ıci´ o. Legyen A ´es B halmaz. – Az A ´es B ekvipotens, ha l´etezik f : A → B bijekci´o. Ezt a t´enyt |A| = |B| jel¨oli. – Az A halmaz kisebb-egyenl˝ o sz´ amoss´ ag´ u a B halmazn´al, ha ∃X ⊆ B : |A| = |X|. Ebben az esetben az |A| ≤ |B| jel¨ ol´est haszn´aljuk. – Az A halmaz kisebb sz´ amoss´ ag´ u a B halmazn´al, ha |A| ≤ |B| ´es |A| 6= |B|. Ennek jele |A| < |B|. – Az A ´es B halmaz sz´ amoss´ ag tekintet´eben ¨ osszehasonl´ıthat´ o, ha (|A| ≤ |B|)∨(|B| ≤ |A|) teljes¨ ul. Fontos megjegyezni, hogy jelen pillanatban |A| m´eg csak puszt´an szimb´ olum, melyet nem defini´altunk, csak az |A| ≤ |B|, az |A| < |B| ´es az |A| = |B| t´ıpus´ u kifejez´eseket ´ertelmezt¨ uk eddig. Most a halmazok sz´ amoss´ag´anak k´et alapt´etele k¨ovetkezik, melyek biztos´ıtj´ak, hogy b´ armely k´et halmaz ¨ osszehasonl´ıthat´ o a sz´ amoss´ag tekintet´eben, valamint, ha |A| ≤ |B| ´es |B| ≤ |A|, akkor |A| = |B|. 1.22. T´ etel. B´ armely k´et halmaz sz´ amoss´ ag tekintet´eben ¨ osszehasonl´ıthat´ o. Bizony´ıt´ as.
Legyen A, B halmaz, ´es △
F = {f ⊆ A × B| f injekt´ıv f¨ uggv´eny}, melyen ≤ jel¨ oli a tartalmaz´ as rel´aci´ ot. El˝osz¨ or megmutatjuk, hogy l´etezik maxim´ alis elem az F halmazban. Legyen H ⊆ F olyan halmaz, melynek b´ armely k´et eleme ¨osszehasonl´ıthat´o, ´es legyen △ [ f = h. Ekkor f injekt´ıv, teh´ at f ∈ F , ´es f a H egy fels˝o korl´atja. Teh´at (F , ≤) indukt´ıvan h∈H
rendezett halmaz. Ez´ert a Zorn-lemma miatt van maxim´ alis elem az F halmazban, jel¨olje ezt g. Ekkor a g f¨ uggv´enyre Dom g = A vagy Ran g = B teljes¨ ul, ugyanis ha Dom g 6= A ´es Ran g 6= B,
14
1
´ HALMAZELMELETI ALAPOK
akkor l´etezik a0 ∈ A \ Dom g ´es b0 ∈ B \ Ran g elem, ´es a g˜ : Dom g ∪ {a0 } → Ran g ∪ {b0 }
x 7→
g(x), b0 ,
ha ha
x ∈ Dom g; x = a0
f¨ uggv´enyre g < g˜ teljes¨ ul, vagyis g nem maxim´ alis. Ha Dom g = A, akkor |A| ≤ |B|, ´es ha Ran g = B, akkor |B| ≤ |A|. 1.23. T´ etel. (Schr¨ oder–Bernstein-t´etel) B´ armely A ´es B halmazra |A| ≤ |B| ´es |B| ≤ |A| eset´en |A| = |B| teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen i : A → B ´es j : B → A injekt´ıv lek´epez´es. 1. Ha E ⊆ A olyan, hogy j(B \ i(E)) = A \ E teljes¨ ul, akkor a i(x) ha x ∈ E ρ : A → B x 7→ j −1 (x) ha x ∈ /E lek´epez´esr˝ol k¨onnyen ellen˝ orizhet˝ o, hogy bijekci´o. △ △ 2. Legyen H = {H ⊆ A| j(B\i(H)) ⊆ A\H} ´ es E = ∪H. Megmutatjuk, hogy ekkor j(B\i(E)) = A\E teljes¨ ul. 2./1. j(B \ i(E)) ⊆ A \ E: ! [ [ i(E) = i H = i(H) H∈H
B \ i(E) = B \ j(B \ i(E)) = j 2./2.
H∈H
[
i(H) =
H∈H
\
H∈H
\
H∈H
!
B \ i(H)
⊆
B \ i(H) \
H∈H
A\H =A\
[
H∈H
H = A\E
△
j(B \ i(E)) = A \ E: Legyen F = A \ j(B \ i(E)). A 2./1. miatt E ⊆ F . E ⊆ F =⇒ j(B \ i(F )) ⊆ j(B \ i(E)) = A \ F =⇒ F ∈ H
Mivel E ⊆ F , F ∈ H ´es E = ∪H, ez´ert E = F , vagyis j(B \ i(E)) = A \ E. 1.24. T´ etel. B´ armely A halmazra |A| < |P(A)| teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. A 1.9 Cantor-t´etel k¨ovetkezm´enye. 1.35. Defin´ıci´ o. Legyen A tetsz˝ oleges halmaz. – Az A halmaz v´eges, ha ∃n ∈ N, melyre |A| = |n| teljes¨ ul, ekkor az mondjuk, hogy A egy n elem˝ u halmaz, ´es az |A| = n jel¨ ol´est haszn´aljuk. – Az A halmaz v´egtelen, ha nem v´eges. – Az A halmaz megsz´ aml´ alhat´ o, ha v´eges vagy |A| = |N|. – Az A halmaz megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen, ha |A| = |N|. – Az A halmaz kontinuum sz´ amoss´ ag´ u, ha |A| = |R|. 1.25. T´ etel. Legyen A ´es B olyan v´eges halmaz, melyre |A| = n ´es |B| = m teljes¨ ul, ahol n, m ∈ N. 1. B´ armely X ⊆ A halmazra |X| ≤ n.
1.9.
´ ´ SZAMOSS AGOK
2. 3. 4. 5. 6.
|A × B| = mn Ha A ∩ B = ∅, akkor |A ∪ B| = n + m. |A ∪ B| = m + n − |A ∩ B| |P(A)| = 2n |F (A, B)| = mn
1.26. T´ etel. (Megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen halmazok.) 1. Minden v´egtelen halmaznak van megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen r´eszhalmaza. 2. Az A halmaz pontosan akkor v´egtelen, ha |N| ≤ |A| teljes¨ ul. 3. K´et megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen halmaz Descartes-szorzata megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen. 4. Megsz´ aml´ alhat´ o sok megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen halmaz uni´ oja megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen. 5. |N| = |Z| = |Q| 6. Ha A v´egtelen halmaz ´es B megsz´ aml´ alhat´ oan v´egtelen, akkor |A| = |A ∪ B|.
15
16
2 2.1.
2
´ ES ´ KOMPLEX SZAMOK ´ ´ A VALOS ALAPTULAJDONSAGAI
A val´ os ´ es komplex sz´ amok alaptulajdons´ agai Algebrai tulajdons´ agok
2.1. T´ etel. (Bernoulli-egyenl˝ otlens´eg.) Minden n ∈ N+ ´es x1 , . . . xn ∈ [−1, ∞[ sz´ amra, ha tetsz˝ oleges i, j ∈ {1, . . . , n} eset´en 0 ≤ xi xj teljes¨ ul, akkor n Y
(1 + xi ) ≥ 1 +
i=1
n X
xi ,
i=1
speci´ alisan minden n ∈ N ´es x ∈ R sz´ amra −1 ≤ x eset´en (1 + x)n ≥ 1 + nx.
Bizony´ıt´ as. Az n = 1 esetben nyilv´an igaz az ´all´ıt´as. Teljes indukci´ot haszn´alva tegy¨ uk fel, hogy n-re igaz az ´all´ıt´ as, ´es legyen x1 , . . . , xn+1 ∈ [−1, ∞[ olyan, hogy minden i, j ∈ {1, . . . , n + 1} eset´en 0 ≤ xi xj . Ekkor az indukci´ os felt´etelt kihaszn´ alva ! n+1 n n+1 n n n+1 X X X X Y Y xi xi xn+1 ≥ 1 + xi + xi = 1 + (1 + xi ) = (1 + xn+1 ) (1 + xi ) ≥ (1 + xn+1 ) 1 + i=1
i=1
i=1
i=1
i=1
i=1
ad´odik, ami azt jelenti, hogy n + 1 eset´en is igaz az ´all´ıt´as. Kieg´ esz´ıt´ es. A Bernoulli-egyenl˝ otlens´eg speci´ alis eset´enek egyfajta megford´ıt´asa is igaz.
♦
n 2.2. T´ etel. Minden x ∈ R+ es n ∈ N+ eset´en l´etezik egyetlen olyan y ∈ R+ ul. 0 ´ 0 , melyre y = x teljes¨
2.1. Defin´ıci´ o. Adott x ∈ R+ es n ∈ N eset´en azt a j´ol meghat´arozott y ∈ R+ amot, melyre y n = x 0 ´ 0 sz´ √ 1 n n teljes¨ ul x n-edik gy¨ ok´enek nevezz¨ uk, ennek jele x vagy x. 2.3. T´ etel. Adott x ∈ R+ es m, n ∈ N eset´en 0 ´ √ √ n xm = ( n x)m . √ √ Bizony´ıt´ as. Az α = n xm ´es a β = ( n x)m sz´amokra αn = xm = β n teljes¨ ul. Ezen sz´amok n-edik gy¨ oke l´etezik ´es egy´ertelm˝ u, ez´ert α = β. 2.2. Defin´ıci´ o. Az x ∈ R+ sz´ amnak a q ∈ Q kitev˝ oj˝ u hatv´ any´ at az al´abbi m´odon ´ertelmezz¨ uk. √ n xm , (m, n ∈ N) ha q > 0, q = m n; 1, ha q = 0; △ s xq = m 1 n , ha q < 0, q = − m (m, n ∈ N). n x △
△
Tov´abb´a q > 0 eset´en legyen 0q = 0, ´es 00 = 1.
2.4. T´ etel. Minden x ∈ R+ ´es p, q ∈ Q eset´en. xp · xq = xp+q ,
(xp )q = xpq ,
1 = x−p . xp
2.1.
´ ALGEBRAI TULAJDONSAGOK
Bizony´ıt´ as.
17
A hatv´anyoz´as azonoss´agaib´ol egyszer˝ uen ad´odik.
2.3. Defin´ıci´ o. Az n ∈ N sz´ am faktori´ alisa ha n = 0, n1 △ Y n! = i, ha n > 0. i=1
Az n, k ∈ N sz´ amokra defini´aljuk az n alatt a k sz´amot a n! n △ ha = k!(n − k)! k 0 ha
k≤n k>n
k´eplettel.
2.5. T´ etel. (Binomi´ alis t´etel.) Minden x, y ∈ R ´es n ∈ N eset´en n X n k n−k n (x + y) = x y . k k=0
Az n = 0 esetben nyilv´an igaz az ´all´ıt´as. Tegy¨ uk fel, hogy n-re igaz az ´all´ıt´as. Ekkor ! n n n X X n k+1 n−k X n k n+1−k n k n−k n+1 = (x + y) = (x + y) x y + x y = x y k k k k=0 k=0 k=0 n n+1 X X n n k n+1−k x y = xk y n+1−k + = k k−1 k=0 k=1 n n+1 X X n + 1 n n k n+1−k n+1 n+1 xk y n+1−k = + x y +x +y = k k−1 k
Bizony´ıt´ as.
k=0
k=1
ad´odik a k¨onnyen igazolhat´o
formula seg´ıts´eg´evel.
n n n+1 + = k−1 k k
2.4. Defin´ıci´ o. A (K, +, ·, 0, 1) test feletti abszol´ ut ´ert´eknek nevez¨ unk minden olyan | · | : K → R+ 0
x 7→ |x|
f¨ uggv´enyt melyre az al´ abbiak teljes¨ ulnek. 1. ∀x ∈ K : (|x| = 0 ↔ x = 0) 2. ∀x, y ∈ K : |xy| = |x| · |y| 3. ∀x, y ∈ K : |x + y| ≤ |x| + |y| 2.6. T´ etel. Az | · | : C → R+
z 7→
p Re(z)2 + Im(z)2
f¨ uggv´eny abszol´ ut ´ert´ek, melynek a megszor´ıt´ asa a val´ os illetve racion´ alis sz´ amok halmaz´ ara szint´en abszol´ ut ´ert´ek.
18
´ ES ´ KOMPLEX SZAMOK ´ ´ A VALOS ALAPTULAJDONSAGAI
2
Bizony´ıt´ as. Ha z = 0, akkor nyilv´an |z| = 0, valamint ha |z| = 0, akkor Re z = 0 ´es Im z = 0, vagyis z = 0. Ha z1 = a1 + i b1 ´es z2 = a2 + i b2 , ahol a1 , a2 , b1 , b2 ∈ R, akkor 2
2
2
|z1 z2 | = (a1 a2 − b1 b2 )2 + (a1 b2 + a2 b1 )2 = (a21 + b21 )(a22 + b22 ) = |z1 | |z2 | , valamint 2 q q 2 2 2 2 2 = (|z1 | + |z2 |) |z1 + z2 | = (a1 + a2 ) + (b1 + b2 ) ≤ a1 + b 1 + a2 + b 2 2
2
2
teljes¨ ul, ahol a m´asodik r´eszn´el haszn´altuk a Cauchy–Schwart–Bunyakovszkij egyenl˝ otlens´eget a q q a1 a2 + b1 b2 ≤ a21 + b21 · a22 + b22 l´ep´esn´el.
2.7. T´ etel. (Sz´ amtani ´es m´ertani k¨ oz´ep k¨ oz¨ otti egyenl˝ otlens´eg.) Legyen n ∈ N+ , ´es minden k ∈ + {1, . . . , n} eset´en xk ∈ R . Ekkor v u n n X uY 1 n xk ≥ t xk . n k=1
k=1
Bizony´ıt´ as. 1. Az n = 1 esetben nyilv´an igaz az ´all´ıt´as. 2. Ha n = 2, akkor a bizony´ıtand´o √ x1 + x2 ≥ x1 x2 2 egyenl˝ otlens´eg ekvivalens az (x1 − x2 )2 ≥ 0 egyenl˝ otlens´eggel. Azt pedig a 1.18 t´etel alapj´an tudjuk, hogy rendezett testekben a n´egyzetsz´amok pozit´ıv elemek. 3. Megmutatjuk, hogy ha valamilyen n ∈ N sz´amra igaz az ´all´ıt´as, akkor a 2n sz´amra is igaz. Legyen minden k ∈ {1, . . . , 2n} eset´en xk ∈ R+ . Ekkor felhaszn´alva, hogy az n ´es a 2 sz´amokra igaz az egyenl˝ otlens´eg v v ! u n u n 2n n n Y uY 1 X 1 u 1 1X 1X n n t xk + t xn+k ≥ xk = xk + xn+k ≥ 2n 2 n n 2 k=1 k=1 k=1 k=1 k=1 vv v v uu u 2n u n u uY n uY uY ut 2n n n t ≥t xk · xn+k = t xk k=1
k=1
k=1
ad´odik. 4. Megmutatjuk, hogy ha valamilyen n ∈ N+ , n > 2 sz´amra igaz az ´all´ıt´as, akkor az n − 1 sz´amra is igaz. Legyen minden k ∈ {1, . . . , n − 1} eset´en xk ∈ R+ , ´es legyen v un−1 uY n−1 xn = t xk . k=1
Ekkor az x1 , . . . , xn sz´ amokra fel´ırt sz´ amtani ´es m´ertani k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eg ´atrendez´es´eb˝ol ad´odik az ´all´ıt´as.
2.2.
´ ´ TOPOLOGIAI TULAJDONSAGOK
19
2.8. T´ etel. (Elemi Cauchy–Schwartz–Bunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eg.) Minden n ∈ N+ ´es x1 , . . . , xn , y1 , . . . , yn ∈ R eset´en v v u n n n X u X uX u 2 t xk · t yk2 . xk yk ≤ k=1
k=1
Bizony´ıt´ as.
k=1
Legyen n ∈ N+ ´es x1 , . . . , xn , y1 , . . . , yn ∈ R r¨ogz´ıtett. Ekkor minden t ∈ R eset´en ! ! ! n n n n X X X X 2 2 2 2 0≤ (xk − tyk ) = t yk − 2t xk yk + xk , k=1
k=1
k=1
k=1
ez´ert a fenti t szerinti m´asodfok´ u egyenlet diszkrimin´ ansa nem lehet pozit´ıv, azaz !2 ! n ! n n X X X 2 2 4 xk yk −4 yk xk ≤ 0, k=1
k=1
k=1
amib˝ol ad´odik a bizony´ıtand´o egyenl˝ otlens´eg.
2.2.
Topol´ ogiai tulajdons´ agok
2.5. Defin´ıci´ o. Minden r ∈ R+ sz´ amra ´es x ∈ R pontra a △
Br (x) = {y ∈ R| |x − y| < r} halmazt az x pont k¨ or¨ uli r sugar´ u ny´ılt g¨ ombi k¨ ornyezetnek nevezz¨ uk. 2.6. Defin´ıci´ o. Az X ⊆ R halmaz – ny´ılt, ha minden x ∈ X ponthoz l´etezik r ∈ R+ , hogy Br (x) ⊆ X teljes¨ ul; – z´ art, ha R \ X ny´ılt; – korl´ atos, ha l´etezik r ∈ R+ ´es x ∈ R, hogy X ⊆ Br (x) teljes¨ ul. 2.9. T´ etel. Korl´ atos halmaz r´eszhalmaza korl´ atos. V´eges sok korl´ atos halmaz uni´ oja korl´ atos. Bizony´ıt´ as. Az els˝o ´ all´ıt´ as a defin´ıci´o k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enye. A m´asodik ´all´ıt´ashoz vegy¨ unk A1 , . . . , An korl´atos halmazokat, ´es legyen (ri , xi )i=1,...,n olyan rendszer, hogy minden i = 1, . . . , n eset´en Ai ⊆ Bri (xi ), legyen tov´abb´a minden i = 1, . . . , n eset´en Ri = ri + |xi − x1 |. Ekkor minden ul az abszol´ ut´ert´ekre vonatkoz´o h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg miatt. i sz´amra Bri (xi ) ⊆ BRi (x1 ) teljes¨ n [ Ai ⊆ BR (x1 ). Teh´at az R = max {Ri | i = 1, . . . , n} sz´amra teljes¨ ul, hogy i=1
2.10. T´ etel. Minden x ∈ R pontra ´es r ∈ R+ sz´ amra Br (x) korl´ atos, ny´ılt halmaz. aga nyilv´anval´o. Legyen y ∈ Br (x) ´es Bizony´ıt´ as. A defin´ıci´o alapj´ an a Br (x) halmaz korl´atoss´ legyen R = r − |x − y|. Megmutatjuk, hogy ekkor BR (y) ⊆ Br (x) teljes¨ ul. Ha z ∈ BR (y), akkor |z − y| < R = r − |x − y|, vagyis |x − y| + |y − z| < r, amib˝ol pedig |x − z| < r ad´odik, vagyis z ∈ Br (x). 2.11. T´ etel. (Ny´ılt halmazok rendszere.) 1. Az u ¨res halmaz ´es a R halmaz ny´ılt.
20
2
´ ES ´ KOMPLEX SZAMOK ´ ´ A VALOS ALAPTULAJDONSAGAI
2. V´eges sok ny´ılt halmaz metszete ny´ılt. 3. Ny´ılt halmazok tetsz˝ oleges rendszer´enek az uni´ oja ny´ılt. Bizony´ıt´ as. 1. A defin´ıci´o alapj´ an nyilv´anval´o. 2. Legyen (Ai )i=1,...,n ny´ılt halmazok tetsz˝ oleges rendszere, ´es legyen tov´abb´a x ∈ ul. Ha minden i = 1, . . . , n sz´ amhoz l´etezik olyan ri ∈ R+ , hogy Bri (x) ⊆ Ai teljes¨
n \
Ai . Ekkor
i=1
R = min {ri | i = 1, . . . , n} , akkor R ∈ R+ ´es BR (x) ⊆
n \
Ai teljes¨ ul.
i=1
3. Legyen (Ai )i∈I ny´ılt halmazok tetsz˝ oleges rendszere, ´es legyen tov´abb´a x ∈
[
Ai . Ekkor l´etezik
i∈I
ul. Mivel Ai0 ny´ılt halmaz, ´ıgy l´etezik olyan r ∈ R+ , melyre olyan i0 ∈ I melyre x ∈ Ai0[teljes¨ Br (x) ⊆ Ai0 , vagyis Br (x) ⊆ Ai . i∈I
2.12. T´ etel. (Z´ art halmazok rendszere.) 1. Az u ¨res halmaz ´es a R halmaz z´ art. 2. V´eges sok z´ art halmaz uni´ oja z´ art. 3. Z´ art halmazok tetsz˝ oleges rendszer´enek a metszete z´ art. Bizony´ıt´ as. 1. A defin´ıci´o alapj´ an nyilv´anval´o. 2. Legyen (Zi )i=1,...,n z´ art halmazok tetsz˝ oleges rendszere. Ekkor minden i ∈ {1, . . . , n} eset´en R \ Zi ny´ılt halmaz. Az n n \ [ (R \ Zi ) Zi = R\ i=1
azonoss´ag miatt
n [
i=1
Zi komplementere v´eges sok ny´ılt halmaz metszete, ´ıgy az el˝oz˝o ´all´ıt´as miatt az
i=1 n [
is ny´ılt. Vagyis a
Zi halmaz z´ art.
i=1
3. Legyen (Zi )i∈I z´ art halmazok tetsz˝ oleges rendszere. Ekkor minden i ∈ {1, . . . , n} eset´en R \ Zi ny´ılt halmaz. Az \ [ R\ Zi = (R \ Zi ) i∈I
azonoss´ag miatt
\
i∈I
Zi komplementere ny´ılt halmazok uni´oja, ´ıgy az el˝oz˝o ´all´ıt´as miatt az is ny´ılt.
i∈I
Vagyis a
\
Zi halmaz z´ art.
i∈I
2.13. T´ etel. Legyen Z, U ⊆ R. Ha Z z´ art halmaz ´es U ny´ılt halmaz, akkor Z \ U z´ art halmaz ´es U \ Z ny´ılt halmaz. Bizony´ıt´ as. Legyen Z ⊆ R z´ art halmaz ´es U ⊆ R ny´ılt halmaz. Ekkor az Z \ U = Z ∩ (R \ U )
2.2.
´ ´ TOPOLOGIAI TULAJDONSAGOK
21
azonoss´ ag alapj´ an az Z \ U k´et z´ art halmaz metszete, ez´ert z´ art. Az U \ Z = U ∩ (R \ Z) egyenl˝ os´eg szerint az U \ Z halmaz k´et ny´ılt halmaz metszete, ez´ert ny´ılt. 2.7. Defin´ıci´ o. Legyen X ⊆ R ´es x ∈ R. Azt mondjuk, hogy x – bels˝ o pontja az X halmaznak, ha ∃r ∈ R+ : Br (x) ⊆ X; – hat´ arpontja az X halmaznak, ha ∀r ∈ R+ : Br (x) ∩ X 6= ∅ ∧ Br (x) ∩ (R \ X) 6= ∅; – torl´ od´ asi pontja az X halmaznak, ha ∀r ∈ R+ : (Br (x) \ {x}) ∩ X 6= ∅; – izol´ alt pontja az X halmaznak, ha ∃r ∈ R+ : Br (x) ∩ X = {x}. 2.8. Defin´ıci´ o. Legyen X ⊆ R ´es x ∈ X. Azt mondjuk, hogy X k¨ ornyezete az x pontnak, ha x bels˝o pontja az X halmaznak. 2.9. Defin´ıci´ o. Az X ⊆ R halmaz belsej´enek nevezz¨ uk az Int X = {x ∈ R| ∃r ∈ R+ : Br (x) ⊆ X} halmazt, azaz a bels˝o pontok halmaz´at; lez´ artj´ anak pedig az X = {x ∈ R| ∀r ∈ R+ : Br (x) ∩ X 6= ∅} halmazt. Az X halmaz hat´ ar´ anak nevezz¨ uk a Fr(X) = X \ Int X halmazt. 2.14. T´ etel. Tetsz˝ oleges X ⊆ R halmaz eset´en 1. Int X halmaz ny´ılt; 2. Int X az a legb˝ ovebb ny´ılt halmaz, melyet X tartalmaz; art; 3. X halmaz z´ ukebb z´ art halmaz, mely tartalmazza X-et. 4. X az a legsz˝ Bizony´ıt´ as. 1. Legyen x ∈ Int X. Ekkor l´etezik olyan r ∈ R+ , melyre Br (x) ⊆ X. Mivel a Br (x) halmaz minden pontja bels˝o pontja az X halmaznak, ez´ert Br (x) ⊆ Int X teljes¨ ul. 2. Jel¨olje U azt a legb˝ovebb ny´ılt halmazt, melyet X tartalmaz. Ekkor nyilv´an Int X ⊆ U teljes¨ ul. Legyen z ∈ U . Ekkor az U halmaz ny´ılts´ aga miatt l´etezik olyan r ∈ R+ , hogy Br (x) ⊆ U amib˝ol a U ⊆ X felhaszn´al´ as´ aval Br (x) ⊆ X ad´odik, vagyis x ∈ Int X. Teh´at az U ⊆ Int X tartalmaz´ as is fenn´all. art defin´ıci´oja alapj´an l´etezik olyan r ∈ R+ , melyre Br (z) ∩ X = ∅. 3. Legyen z ∈ R \ X. Ekkor a lez´ teljes¨ ul. Megmutatjuk, hogy ekkor Br (z) ⊆ R \ X, vagyis az X halmaz komplementere ny´ılt. Tegy¨ uk ul a lez´ ar´as fel, hogy l´etezik y ∈ Br (z)∩X elem. Ekkor a ρ = r−|y − z| > 0 sz´amra Bρ (y)∩X 6= ∅ teljes¨ defin´ıci´oj´ ab´ol. A Bρ (y) ⊆ Br (z) tartalmaz´ as felhaszn´al´as´aval az ∅ 6= Bρ (y) ∩ X ⊆ Br (z) ∩ X = ∅ ellentmond´ as ad´odik. 4. Jel¨olje Z azt a legsz˝ ukebb z´ art halmazt, mely az X halmazt tartalmazza. Ekkor nyilv´an Z ⊆ X teljes¨ ul. Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik y ∈ X \ Z elem. A Z halmaz z´ arts´aga ´es y ∈ / Z miatt l´etezik olyan r ∈ R+ , melyre Br (y) ∩ Z = ∅. A lez´ ar´as ´ertelmez´ese alapj´an Br (y) ∩ X 6= ∅. Az X ⊆ Z tartalmaz´ as felhaszn´al´ as´ aval az ∅ 6= Br (y) ∩ X ⊆ Br (y) ∩ Z = ∅ ellentmond´as ad´odik. 2.15. T´ etel. Tetsz˝ oleges X ⊆ R halmaz eset´en
22
2
´ ES ´ KOMPLEX SZAMOK ´ ´ A VALOS ALAPTULAJDONSAGAI
1. az X halmaz pontosan akkor ny´ılt, ha X = Int X; 2. az X halmaz pontosan akkor z´ art, ha X = X. Bizony´ıt´ as. Az el˝ oz˝o t´etel alapj´ an nyilv´anval´o. 2.16. T´ etel. Az X ⊆ R halmaz pontosan akkor z´ art, ha az ¨ osszes torl´ od´ asi pontj´ at tartalmazza. Bizony´ıt´ as. Legyen X ⊆ R z´ art halmaz, ´es legyen x ∈ R az X halmaz torl´od´asi pontja. Ez azt jelenti, hogy minden r ∈ R+ sz´ amra (Br (x) \ {x}) ∩ X 6= ∅. Vagyis minden r ∈ R+ sz´ amra (Br (x) \ {x}) ∩ X ⊆ Br (x) ∩ X 6= ∅, art halmaz, ez´ert az el˝oz˝o ´all´ıt´as miatt x ∈ X. amib˝ol defin´ıci´o szerint x ∈ X k¨ovetkezik. Mivel X z´ Legyen X ⊆ R olyan halmaz, mely tartalmazza az ¨osszes torl´od´asi pontj´ at. Megmutatjuk, hogy ekkor ul, mely ekvivalens az X halmaz z´ arts´ag´aval. Az X ⊆ X tartalmaz´ as nyilv´anval´o ez´ert X = X teljes¨ csak azt kell igazolni, hogy X ⊆ X. Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik x ∈ X \ X elem. Ekkor x ∈ X miatt minden r ∈ R+ eset´en Br (x) ∩ X 6= ∅, tov´abb´a x ∈ / X miatt
(Br (x) \ {x}) ∩ X 6= ∅,
vagyis x az X halmaz torl´ od´asi pontja. Mivel X tartalmazza az ¨osszes torl´od´asi pontj´ at, ez´ert az x ∈ X ellentmond´ ast kapjuk. 2.17. T´ etel. Legyen X ⊆ R korl´ atos halmaz. 1. Ha az X halmaz z´ art, akkor inf X, sup X ∈ X. 2. Ha az X halmaz ny´ılt, akkor inf X, sup X ∈ / X. Bizony´ıt´ as. 1. Legyen X ⊆ R korl´atos z´ art halmaz. Ha r ∈ R+ , akkor inf X + r nem a legnagyobb als´o korl´atja az X halmaznak, vagyis l´etezik olyan x ∈ X, melyre x < inf X + r teljes¨ ul, valamint sup X − r nem a legkisebb fels˝o korl´atja az X halmaznak, vagyis l´etezik olyan x′ ∈ X, melyre sup X − r < x′ teljes¨ ul. Teh´at minden r ∈ R+ eset´en Br (inf X) ∩ X 6= ∅ ´es Br (sup X) ∩ X 6= ∅, ami azt jelenti, hogy inf X, sup X ∈ X = X. 2. Legyen X ⊆ R korl´atos ny´ılt halmaz. Ha inf X ∈ X, akkor l´etezik olyan r ∈ R+ , melyre Br (inf X) ⊆ X teljes¨ ul, vagyis inf X nem als´o korl´atja az X halmaznak. A sup X sz´amra hasonl´ o ellentmond´ast kapunk a sup X ∈ X felt´etelez´esb˝ ol. 2.10. Defin´ıci´ o. Adott X, Y ⊆ R halmazok eset´en azt mondjuk, hogy az X halmaz s˝ ur˝ u az Y halmazban, ha X = Y teljes¨ ul, valamint, hogy az X halmaz s˝ ur˝ u, ha X s˝ ur˝ u a R halmazban. 2.18. T´ etel. (A racion´ alis ´es az irracion´ alis sz´ amok s˝ ur˝ un vannak.) 1. A Q halmaz s˝ ur˝ u az R halmazban. 2. Az R \ Q halmaz s˝ ur˝ u az R halmazban. Bizony´ıt´ as. 1. Legyen x ∈ R. Az x ∈ Q tartalmaz´ ashoz azt kell megmutatni, hogy minden r ∈ R+ eset´en l´etezik olyan q ∈ Q sz´am melyre q ∈ Br (x) teljes¨ ul, vagyis q ∈ ]x − r, x + r[. Ehhez vegy¨ unk egy tetsz˝ oleges
2.2.
´ ´ TOPOLOGIAI TULAJDONSAGOK
23
0 < r param´etert. Ekkor az R arkhim´ed´eszi tulajdons´ aga miatt l´etezik olyan N ∈ N, melyre 1 < 2N r teljes¨ ul. Ebb˝ol az egyenl˝ otlens´egb˝ ol 1 + N (x − r) < N (x + r) ad´odik. Jel¨olje n azt a j´ ol meghat´arozott eg´esz sz´amot, melyre n ≤ N (x − r) < n + 1 teljes¨ ul. Ekkor n ≤ N (x − r) miatt n + 1 ≤ N (x − r) + 1 < N (x − r) + 2N r = N (x + r), ez´ert N (x − r) < n + 1 < N (x + r), n+1 ∈ Q sz´ amra qx ∈ Br (x) teljes¨ ul. vagyis a qx = N √ 2. Ebben a r´eszben haszn´aljuk az oszthat´os´agi szab´alyok seg´ıts´eg´evel k¨onnyen igazolhat´o 2 ∈ / Q formul´at. Legyen x ∈ R, ´es vegy¨ unk egy tetsz˝ oleges 0 < r param´ e tert. Ekkor az R arkhim´ e d´ eszi √ tulajdons´ aga miatt l´etezik olyan N ∈ N, melyre 1 < 2N r teljes¨ ul. Ebb˝ol az egyenl˝ otlens´egb˝ol √ √ 2N 2N 1+ (x − r) < (x + r) 2 2 √ 2N (x − r) ad´odik. Jel¨olje n azt a j´ ol meghat´arozott eg´esz sz´amot, melyre n ≤ < n + 1 teljes¨ ul. 2 √ 2N (x − r) Ekkor n ≤ miatt 2 √ √ √ 2N (x − r) 2N (x − r) √ 2N (x + r) +1< + 2N r = , n+1≤ 2 2 2 ez´ert √ √ 2N (x − r) 2N (x + r)
Bizony´ıt´ as.
Ha i, j ∈ I, akkor l´etezik olyan k ∈ I, melyre Ak ⊆ Ai ∩ Aj teljes¨ ul, teh´at inf(Aj ) ≤ inf(Ak ) ≤ sup(Ak ) ≤ sup(Ai ).
Ezek alapj´ an a {sup(Ai )| i ∈ I}\halmaz alulr´ ol korl´atos, vagyis l´etezik a x = inf {sup(Ai )| i ∈ I} ∈ R elem. Megmutatjuk, hogy x ∈ Ai . Ehhez el´eg azt igazolni, hogy minden i ∈ I eset´en x ∈ Ai . i∈I
Legyen i ∈ I ´es r ∈ R+ , bel´ atjuk, hogy Br (x) ∩ Ai 6= ∅. Mivel x + r nem a legnagyobb als´o korl´atja a {sup Ai | i ∈ I} halmaznak, ez´ert l´etezik olyan j ∈ I, melyre sup Aj < x + r. Legyen k ∈ I olyan, melyre Ak ⊆ Ai ∩Aj . Ekkor nyilv´an sup Ak ≤ sup Aj < x+r, tov´abb´a sup Ak −r nem a legkisebb fels˝o korl´atja az Ak halmaznak, ez´ert l´etezik olyan y ∈ Ak , melyre sup Ak − r < y. Az utols´ o egyenl˝ otlens´eg miatt x − r < y, sup Ak ≤ sup Aj < x + r miatt y < x + r, valamint Ak ⊆ Ai ∩ Aj miatt y ∈ Ai . Vagyis y ∈ Br (x) ∩ Ai .
24
2
´ ES ´ KOMPLEX SZAMOK ´ ´ A VALOS ALAPTULAJDONSAGAI
´ Erdemes k¨ ul¨on kiemelni a fenti ´ all´ıt´ as egy k¨ovetkezm´eny´et. 2.20. T´ etel. (Cantor-f´ele k¨ oz¨ osr´esz-t´etel a val´ os sz´ amok halmaz´ an.) Legyen (Ai )i∈N olyan halmazrendszer, melyre minden i ∈ N eset´en Ai ⊆ R korl´ atos, z´ art, nem u ¨res halmaz, tov´ abb´ a minden i ∈ N eset´en Ai+1 ⊆ Ai . Ekkor \ Ai 6= ∅. i∈N
Bizony´ıt´ as. Az ´ all´ıt´ as az el˝ oz˝oek k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enye. 2.11. Defin´ıci´ o. Az X ⊆ R halmaz unk minden olyan (Ai )i∈I halmazrendszert, [ (be)fed´es´enek nevez¨ melyre ∀i ∈ I : Ai ⊆ R ´es X ⊆ Ai teljes¨ ul. Az (Ai )i∈I befed´es r´eszbefed´es´enek nevez¨ unk minden olyan (Ai )
i∈I ′
i∈I ′
rendszert, melyre I ⊆ I ´es X ⊆
[
Ai teljes¨ ul.
i∈I ′
2.12. Defin´ıci´ o. Az X ⊆ R halmaz kompakt, ol ´all´o befed´es´enek l´etezik [ ha minden ny´ılt halmazokb´ v´eges r´eszbefed´ese. Azaz, ha minden X ⊆ Ai eset´en l´etezik olyan v´eges I ′ ⊆ I halmaz, melyre i∈I
X⊆
[
i∈I ′
Ai teljes¨ ul, ahol minden i ∈ I eset´en az Ai halmaz ny´ılt.
2.21. T´ etel. (Borel–Lebesgue-t´etel val´ os sz´ amokra.) Az R halmaz valamely r´eszhalmaza pontosan akkor kompakt, ha korl´ atos ´es z´ art. Bizony´ ıt´ as. Legyen C ⊆ R kompakt halmaz. Megmutatjuk, hogy [ [ C korl´atos. Mivel C ⊆ R = + Bn (0), ez´ert l´etezik olyan v´eges I ⊆ N halmaz, hogy C ⊆ Bn (0). Ekkor az r = max(n) n∈N+
n∈I
n∈I
sz´amra C ⊆ Br (0) teljes¨ ul. Most igazoljuk, hogy C z´ art. Tegy¨ uk fel, hogy C nem z´ art, ami azt jelenti, hogy a C komplementere nem ny´ılt. Legyen z ∈ R \ C olyan pont, melyre minden r ∈ R+ eset´en Br (z) " R \ C, vagyis Br (z) ∩ C 6= ∅. Minden n ∈ N+ sz´amra legyen Un = R \ B n1 (z), mely ny´ılt [ [ halmaz. Mivel C ⊆ R \ {z} = Un , ez´ert l´etezik olyan v´eges I ⊆ N+ halmaz, hogy C ⊆ Un . n∈N+
n∈I
Ekkor az m = max(n) sz´ amra C ⊆ Um teljes¨ ul. Ez azt jelenti, hogy B m1 (z) ∩ C = ∅, vagyis ha n∈I
1 0
halmaz nem u ¨res, v´eges r´eszhalmazainak [ a halmaz´at, vagyis J = {j ⊆ I| j 6= ∅, j v´eges}, valamint Ai . Ekkor minden j ∈ J eset´en Bj korl´atos z´ art halmaz, minden j ∈ J eset´en legyen Bj = C \ i∈j
ul. Ha egyik valamint minden j1 , j2 ∈ J elemhez l´etezik olyan j ′ ∈ J, melyre Bj ′ ⊆ Bj1 ∩ Bj2 teljes¨ Bj halmaz sem lenne u ¨res, akkor a Cantor-f´ele k¨oz¨osr´esz-t´etel alapj´an [ \ \ [[ [ C \ Ai = C \ Ai ∅ 6= Bj = Ai = C \ j∈J
j∈J
i∈j
j∈J i∈j
i∈I
teljes¨ ulne, ami ellentmondana annak, hogy az (Ai )i∈I halmazrendszer[a C halmaz fed´ese. Teh´at Ai , vagyis a C halmaznak l´etezik olyan j ∈ J, melyre Bj = ∅. Ez viszont azt jelenti, hogy C ⊆ i∈j
l´etezik v´eges fed´ese.
¨ ´ ¨ FUGGV ENYEK OSSZEGE, SZORZATA
2.3.
25
Megjegyz´ es. A Cantor-f´ele k¨oz¨osr´esz-t´etel ezek ut´an u ´gy is megfogalmazhat´o, hogy R egym´ asba ´agyazott, nem u ¨res, kompakt r´eszhalmazainak a metszete nem u ¨res. ♦
2.3.
F¨ uggv´ enyek ¨ osszege, szorzata
2.13. Defin´ıci´ o. Legyen A halmaz, + : A × A → A m˝ uvelet, a ∈ A ´es U, V ⊆ A. Ekkor defini´aljuk az al´abbi jel¨ ol´eseket. U + V := {u + v ∈ A| u ∈ U, v ∈ V } a + V := {a + v ∈ A| v ∈ V } U + a := {u + a ∈ A| u ∈ U }
Ennek a seg´ıts´eg´evel ´ertelmezhet˝ ok az al´abbi komplexus m˝ uveletek. P(A) × P(A) → P(A)
(U, V ) 7→ U + V
P(A) → P(A) P(A) → P(A)
V 7→ a + V U 7→ U + a
2.14. Defin´ıci´ o. Legyen A tetsz˝ oleges nem u ¨res halmaz. – Ha f, g ∈ F (A, R) ´es c ∈ R, akkor defini´aljuk a f¨ uggv´enyek ¨ osszeg´et, szozat´ at, sz´ amszoros´ at ´es abszol´ ut ´ert´ek´et az al´ abbi m´odon. f +g :A→R fg : A → R
cf : A → R |f | : A → R
a 7→ f (a) + g(a) a 7→ f (a)g(a) a 7→ cf (a) a 7→ |f (a)|
´ – Ertelmezz¨ uk az ¨ osszead´ as, szorz´ as, sz´ammal val´o szorz´ as ´es abszol´ ut´ert´ek k´epz´es m˝ uvelet´et a f¨ uggv´enyek ter´en az al´ abbi m´odon. + : F (A, R) × F (A, R) → F (A, R) × : F (A, R) × F (A, R) → F (A, R)
· : R × F (A, R) → F (A, R) |·| : F (A, R) → F (A, R)
(f, g) 7→ f + g (f, g) 7→ f g (c, f ) 7→ cf (f ) 7→ |f |
Az ´ıgy bevezetett f¨ uggv´enym˝ uveleteket nevezz¨ uk pontonk´enti f¨ uggv´enym˝ uveleteknek. – Legyen n ∈ N+ , ´es minden i ∈ {1, . . . , n} eset´en legyen fi ∈ F (A, R). Ekkor az (fi )i∈{1,...,n} f¨ uggv´enyrendszer als´ o, illetve fels˝ o burkol´ oj´ at az al´abbi k´eplettel defini´aljuk. sup(f1 , . . . , fn ) : A → R inf(f1 , . . . , fn ) : A → R
a 7→ sup(f1 (a), . . . , fn (a)) a 7→ inf(f1 (a), . . . , fn (a))
– Az f ∈ F (A, R) f¨ uggv´eny pozit´ıv, illetve negat´ıv r´esz´et az al´abbi k´epletek defini´alj´ak. f+ : A → R
f− : A → R
2.22. T´ etel. Legyen A tetsz˝ oleges nem u ¨res halmaz.
a 7→ sup(f (a), 0)
a 7→ − inf(f (a), 0)
26
2
´ ES ´ KOMPLEX SZAMOK ´ ´ A VALOS ALAPTULAJDONSAGAI
1. Ha f ∈ F (A, R), akkor f = f+ − f−
|f | = f+ + f−
f+ f− = 0
(2.1)
teljes¨ ul. 2. Ha f, g ∈ F (A, R), akkor sup(f, g) =
f + g |f − g| + 2 2
inf(f, g) =
f + g |f − g| − 2 2
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen A tetsz˝ oleges nem u ¨res halmaz. 1. Legyen f ∈ F (A, R) ´es legyen a ∈ A tetsz˝ oleges. Ha f (a) > 0, akkor a defin´ıci´o alapj´ an f+ (a) = f (a) ´es f− (a) = 0, vagyis teljes¨ ulnek a (2.1) egyenletek. Ha f (a) = 0, akkor a defin´ıci´o alapj´ an f+ (a) = 0 ´es f− (a) = 0, vagyis teljes¨ ulnek a (2.1) egyenletek. Ha f (a) < 0, akkor a defin´ıci´o alapj´ an f+ (a) = 0 ´es f− (a) = −f (a), vagyis ebben az esetben is teljes¨ ulnek a (2.1) egyenletek. 2. Legyen a, b ∈ R. Az a < b, a = b ´es a > b eseteket k¨ ul¨on megvizsg´ alva igazolhat´o egyszer˝ uen a sup(a, b) =
a + b |a − b| + 2 2
inf(a, b) =
a + b |a − b| − 2 2
azonoss´ag. Legyen f, g ∈ F (A, R). Ekkor el´eg minden x ∈ A elemre az a = f (x) ´es a b = g(x) v´alaszt´assal alkalmazni az el˝ oz˝o azonoss´ agot a t´etel bizony´ıt´as´ahoz. 2.15. Defin´ıci´ o. Adott (ai )i=0,...,n ∈ Rn+1 eset´en a p : R → R x 7→
n X
ai xi
i=0
f¨ uggv´enyt polinomnak nevezz¨ uk, az ai param´etereket pedig a polinom egy¨ utthat´ oinak. Ha an 6= 0, akkor p n-ed fok´ u polinom, melynek f˝ oegy¨ utthat´ oja an . Az x0 ∈ R sz´amot a p polinom gy¨ ok´enek nevezz¨ uk, ha p(x0 ) = 0 teljes¨ ul.
27
3
Sorozatok
3.1.
A hat´ ar´ ert´ ek ´ es tulajdon´ agai
3.1. Defin´ıci´ o. Az a : N → R f¨ uggv´enyeket val´ os sz´ amsorozatoknak, az a : N → C f¨ uggv´enyeket △ komplex sz´ amsorozatoknak nevezz¨ uk. Az a : N → R sorozat ´ert´ekeire az an = a(n) jel¨ol´est haszn´aljuk. 3.2. Defin´ıci´ o. (Sorozatok hat´ ar´ert´eke.) – Azt mondjuk, hogy az x ∈ R sz´am az a : N → R sorozat hat´ ar´ert´eke, ha ∀ε ∈ R+ ∃N ∈ N∀n ∈ N(n > N → an ∈ Bε (x)). – Az a : N → R sorozat hat´ ar´ert´eke v´egtelen, ha ∀ε ∈ R+ ∃N ∈ N∀n ∈ N(n > N → ε < an ). – Az a : N → R sorozat hat´ ar´ert´eke m´ınusz v´egtelen, ha ∀ε ∈ R+ ∃N ∈ N∀n ∈ N(n > N → −ε > an ). – Azt mondjuk, hogy az a : N → R sorozat konvergens, ha l´etezik v´eges hat´ar´ert´eke. – Azt mondjuk, hogy az a : N → R sorozat divergens, ha nem konvergens. 3.1. T´ etel. Ha x, y ∈ R ∪ {−∞, ∞} az a : N → R sorozat hat´ ar´ert´eke, akkor x = y. Legyen x, y ∈ R ´es tegy¨ uk fel, hogy x 6= y. Ekkor l´etezik olyan N ∈ N, hogy n > N |x − y| |x − y| ´es |an − y| < . Amib˝ol az eset´en |an − x| < 2 2
Bizony´ıt´ as.
|x − y| = |x − an + an − y| ≤ |x − an | + |an − y| < |x − y| ellentmond´ as ad´odik. Ha x ∈ R ´es y = ∞, akkor l´etezik olyan N ∈ N, hogy n > N eset´en |an − x| < 1 ´es an > x + 1, ami ellentmond´ as. Valamint hasonl´ oan, ha x ∈ R ´es y = −∞, akkor l´etezik olyan N ∈ N, hogy n > N eset´en |an − x| < 1 ´es an < x − 1, ami ellentmond´as. V´eg¨ ul ha x = ∞ ´es y = −∞, akkor l´etezik olyan N ∈ N, hogy n > N eset´en an < 0 ´es an > 0, ami ellentmond´as. 3.3. Defin´ıci´ o. (A lim m˝ uvelet.) – Az a : N → R sorozat hat´ ar´ert´ek´et lim a vagy lim an jel¨oli. n→∞
– Azt a t´enyt, hogy az a : N → R sorozat hat´ar´ert´eke v´egtelen, a lim a = ∞ vagy a lim an = ∞ n→∞ jel¨ ol´es fejezi ki. – Azt a t´enyt, hogy az a : N → R sorozat hat´ar´ert´eke m´ınusz v´egtelen, a lim a = −∞ vagy a lim an = −∞ jel¨ ol´es fejezi ki. n→∞
3.4. Defin´ıci´ o. – Az a : N → R sorozat korl´ atos, ha Ran a korl´atos halmaz. – Az a : N → R sorozat z´erussorozat, ha lim a = 0. – Legyen σ : N → N olyan f¨ uggv´eny, melyre minden n ∈ N eset´en σ(n) < σ(n+ 1) teljes¨ ul (az ilyen σ f¨ uggv´eny neve indexsorozat ), ´es legyen a : N → R tetsz˝ oleges sorozat. Ekkor az a ◦ σ : N → R sorozatot az a sorozat r´eszsorozat´ anak nevezz¨ uk.
28
3
SOROZATOK
– Azt mondjuk, hogy az a : N → R sorozat monoton n¨ ov˝ o, ha minden n ∈ N eset´en an ≤ an+1 . – Azt mondjuk, hogy az a : N → R sorozat monoton fogy´ o, ha minden n ∈ N eset´en an ≥ an+1 . 3.2. T´ etel. Minden konvergens sorozat korl´ atos. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R konvergens sorozat, ´es legyen A = lim a. Ekkor l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N sz´ amra an ∈ B1 (A), vagyis az {an | n > N } halmaz korl´atos. Minden!0 ≤ n ≤ N N [ eset´en az egyetlen pontb´ol ´ all´o {an } halmaz korl´atos. Mivel Ran a ⊆ B1 (A) ∪ {an } ´es a jobb n=0
oldalon ´all´o halmaz v´eges sok korl´atos halmaz uni´oja, vagyis korl´atos, a Ran a halmaz is korl´atos.
3.3. T´ etel. Konvergens sorozat minden r´eszsorozata konvergens, ´es a hat´ ar´ert´eke ugyanaz, mint az eredeti sorozat hat´ ar´ert´eke. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R konvergens sorozat, σ : N → N indexsorozat, ´es legyen ε ∈ R+ . Ekkor l´etezik olyan N ∈ N, hogy ul. Mivel σ(n) ≥ n, minden n > N sz´amra |an − lim a| < ε teljes¨ ez´ert minden n > N sz´ amra aσ(n) − lim a < ε teljes¨ ul, vagyis az a ◦ σ sorozat konvergens, ´es lim(a ◦ σ) = lim a. 3.4. T´ etel. Az a : N → R monoton sorozat pontosan akkor konvergens, ha korl´ atos.
Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R monoton n¨ ov˝ o korl´atos sorozat, ´es legyen A = sup Ran a. Ha ε ∈ R+ , akkor az A − ε < A egyenl˝ otlens´eg miatt l´etezik olyan N ∈ N, hogy A − ε < aN . Mivel az a sorozat monoton n¨ ov˝ o, ´ıgy minden n > N term´eszetes sz´amra A − ε < aN ≤ an ≤ A < A + ε teljes¨ ul, vagyis minden n > N eset´en |an − A| < ε, teh´at lim a = sup Ran a. Monoton cs¨okken˝o sorozatra teljesen hasonl´ o a bizony´ıt´ as. 3.5. T´ etel. Z´erussorozat ´es korl´ atos sorozat szorzata z´erussorozat. oleges Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R korl´atos sorozat, b : N → R z´erussorozat ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ param´eter. Mivel a korl´atos, ez´ert l´etezik olyan K ∈ R+ , hogy minden n ∈ N sz´amra |an | < K. ε L´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N sz´amra |bn | < . Ekkor minden n > N K sz´amra ε |an bn − 0| = |an | · |bn | < K · |bn | < K · = ε, K vagyis lim an bn = 0. n→∞
3.6. T´ etel. Legyen a, b : N → R konvergens sorozat, ´es λ ∈ R. – Az a + b sorozat konvergens ´es lim(a + b) = (lim a) + (lim b). – A λa sorozat konvergens ´es lim(λa) = λ(lim a). – Az ab sorozat konvergens ´es lim ab = (lim a)(lim b). – Az a sorozat konvergens ´es lim a = lim a. – Az |a| sorozat konvergens ´es lim |a| = |lim a|. 1 1 1 – Ha minden n ∈ N eset´en an 6= 0 ´es lim a 6= 0, akkor az sorozat konvergens ´es lim = . a a lim a Bizony´ıt´ as. Legyen a, b : N → R konvergens sorozat, az A = lim a ´es B = lim b hat´ar´ert´ekekkel, valamint legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges sz´ am. ε ε usz¨ obindex, melyre minden n > Na sz´amra |an − A| < 1. A sz´amhoz l´etezik olyan Na , Nb ∈ N k¨ 2 2
3.1.
´ ERT ´ ´ ES ´ TULAJDONAGAI ´ A HATAR EK
29
ε ´es minden n > Nb sz´ amra |bn − B| < . Ekkor az N = max {Na , Nb } k¨ usz¨ obindexre teljes¨ ul az, hogy 2 minden n > N eset´en ε ε |(an + bn ) − (A + B)| ≤ |an − A| + |bn − B| < + = ε. 2 2 2. A λ = 0 sz´ amra nyilv´an igaz az ´ all´ıt´as, ez´ert feltehet˝o, hogy λ ∈ R\{0}. Az a sorozat konvergenci´aja ε miatt l´etezik olyan Na ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > Na eset´en |an − A| < . Ekkor n > Na |λ| sz´amra ε = ε. |λan − λA| = |λ| · |an − A| < |λ| · |λ| 3. Mivel az a sorozat korl´atos ez´ert l´etezik olyan K ∈ R+ , hogy minden n ∈ N sz´amra |an | < K. Ha B = 0, akkor az el˝ oz˝o ´ all´ıt´ as szerint egy korl´atos ´es egy z´erussorozat szorzata z´erussorozat. Teh´at el´eg a B 6= 0 esetet vizsg´alni. Legyen Na ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > Na eset´en ε ε ´es legyen Nb ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > Nb eset´en |bn − B| < . |an − A| < 2 |B| 2K Ekkor az N = max {Na , Nb } k¨ usz¨ obindexre teljes¨ ul az, hogy minden n > N eset´en |an bn − AB| = |an bn − an B + an B − AB| ≤ |an | · |bn − B| + |B| · |an − A| < K ·
ε ε + |B| · = ε. 2K 2 |B|
4. Ha Na ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > Na eset´en |an − A| < ε, akkor n > Na sz´amra an − A = (an − A) = |an − A| < ε.
5. Ha Na ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > Na eset´en |an − A| < ε, akkor n > Na sz´amra ||an | − |A|| ≤ |an − A| < ε.
6. Legyen a : N → R \ {0} ´es legyen lim a = A ∈ R \ {0}. Legyen N1 ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, hogy |A| |A| . Ekkor minden n > N1 sz´amra |an | > . Legyen Na ∈ N minden n > N1 eset´en |an − A| < 2 2 2 ε |A| olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > Na eset´en |an − A| < . Ekkor az N = max {N1 , Na } olyan 2 k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N sz´amra 2 1 1 |an − A| |an − A| 2 ε |A| − < = ε. = < · 2 an |A| A |an | · |A| 2 |A| · |A| 2
3.7. T´ etel. Ha az a : N → R sorozatra lim |a| = 0 teljes¨ ul, akkor lim a = 0
oleges. Ekkor a lim |a| = 0 tulajdons´ ag miatt l´etezik olyan N ∈ N Bizony´ıt´ as. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ k¨ usz¨ obindex, hogy minden N < n ∈ N sz´amra |a| < ε teljes¨ ul, ami ´eppen a lim a = 0 tulajdons´ agot fejezi ki. 3.8. T´ etel. Ha az a, b : N → R konvergens sorozatra minden n ∈ N eset´en an ≤ bn , akkor lim a ≤ lim b.
30
3
SOROZATOK
A−B sz´amhoz 2 l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N eset´en |an − A| < ε ´es |bn − B| < ε. Vagyis n > N eset´en A+B A+B az A − ε < an egyenl˝ otlens´eg miatt < an , ´es a bn < B + ε egyenl˝ otlens´eg miatt bn < 2 2 teljes¨ ul. Ez viszont ellentmond annak, hogy an ≤ bn .
Bizony´ıt´ as. Legyen A = lim a, B = lim b ´es tegy¨ uk fel, hogy B < A. Az ε =
3.9. T´ etel. (Rend˝ or-elv.) Legyen a, b, c : N → R olyan sorozat, melyre minden n ∈ N eset´en an ≤ bn ≤ cn , ´es lim a = lim c = x teljes¨ ul. Ekkor b konvergens, ´es lim b = x. Bizony´ıt´ as. Bevezetve az α = b − a ´es a β = c − a sorozatok, minden n ∈ N eset´en 0 ≤ αn ≤ βn teljes¨ ul. A lim β = 0 hat´ ar´ert´ek miatt minden ε ∈ R+ sz´amhoz l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N eset´en −ε < βn < ε. A 0 ≤ αn ≤ βn egyenl˝ otlens´eg alapj´an ekkor |αn | < ε is teljes¨ ul, vagyis lim α = 0. Ekkor a b = α + a sorozat is konvergens ´es lim b = lim α + lim a = x. 3.10. T´ etel. Legyen a : N → R konvergens sorozat ´es p ∈ N. Az ap : N → R
n 7→ apn
sorozat konvergens, ´es lim ap = (lim a)p teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R konvergens sorozat, A = lim a, p ∈ N ´es ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. A p = 0, 1 esetekben nyilv´an teljes¨ ul az ´all´ıt´as, ´ıgy feltehetj¨ uk, hogy p ≥ 2. Tegy¨ uk fel, hogy A 6= 0. Mivel lim a = A, ez´ert l´etezik olyan N1 ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N1 term´eszetes sz´ amra |an | < 2 |A| teljes¨ ul. Ekkor az n > N1 esetben p−1 p−1 X X p p k p−1−k |A − an | = |A − an | · A an |A|k |an |p−1−k < ≤ |A − an | · k=0
< |A − an | ·
p−1 X
k=0
k
k=0
p−1−k
|A| (2 |A|)
≤ |A − an | · p |A|
p−1
≤ |A − an | ·
2p−1 .
p−1 X
k=0
|A|
p−1
2p−1 ≤
Legyen N2 ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N2 term´eszetes sz´amra |A − an | <
ε
p |A|p−1 2p−1
.
Ebben az esetben az N = max {N1 , N2 } olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N term´eszetes sz´amra |Ap − apn | < |A − an | · p |A|p−1 2p−1 <
ε
p |A|
p−1
2p−1
· p |A|p−1 2p−1 = ε,
vagyis lim ap = Ap . Most vizsg´aljuk meg az A = 0 esetet. Mivel lim a = 0, ez´ert l´etezik olyan N1 ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N1 term´eszetes sz´ amra |an | < 1 teljes¨ ul, valamint l´etezik olyan N2 ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N2 term´eszetes sz´ amra |an | < ε. Legyen N = max {N1 , N2 }. Ekkor minden n > N term´eszetes sz´amra p |an | ≤ |an | < ε, vagyis lim ap = 0.
3.1.
´ ERT ´ ´ ES ´ TULAJDONAGAI ´ A HATAR EK
31
3.11. T´ etel. Legyen a : N → R+ konvergens sorozat ´es p ∈ N. Az √ √ p a : N → R+ n 7→ p an sorozat konvergens, ´es lim
√ √ p p a = lim a
teljes¨ ul. oleges Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R konvergens sorozat, A = lim a, p ∈ N ´es ε ∈ R+ tetsz˝ param´eter. A p = 0, 1 esetekben nyilv´an teljes¨ ul az ´all´ıt´as, ´ıgy feltehetj¨ uk, hogy p ≥ 2. Tegy¨ uk fel, hogy A 6= 0. Mivel lim a = A, ez´ert l´etezik olyan N1 ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden A n > N1 term´eszetes sz´ amra an > teljes¨ ul. Ekkor az n > N1 esetben 2 √ √ |A − an | |A − an | p ≤ p−1 A − p an = p−1 p−1−k < p−1−k X k X k A p p p p A an A 2 k=0 k=0
|A − an | 2 < p−1 = p−1 · |A − an | . X p−1 1 pA p A p · 2 k=0
Legyen N2 ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N2 term´eszetes sz´amra p−1
ε · pA p . 2 Ebben az esetben az N = max {N1 , N2 } olyan k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N term´eszetes sz´amra |A − an | <
√ √ p A − p an < |A − an | ·
2 pA
p−1 p
ε · pA < 2
p−1 p
·
2 pA
p−1 p
= ε,
√ √ vagyis lim p a = p A. Most vizsg´aljuk meg az A = 0 esetet. Mivel lim a = 0, ez´ert l´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N term´eszetes sz´ amra an < εp teljes¨ ul. Ekkor minden n > N term´eszetes sz´amra √ p an < ε, √ vagyis lim o a = 0. 3.12. T´ etel. (Sorozatok racion´ alis hatv´ anya.) Legyen a : N → R+ konvergens sorozat ´es q ∈ Q. Az a q : N → R+
n 7→ aqn
sorozat konvergens, ´es q
lim a =
(lim a)q , ha ∞, ha
lim a > 0 ∨ q ≥ 0; lim a = 0 ∧ q < 0
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R+ konvergens sorozat, A = lim a ´es q ∈ Q. Ha q = 0, akkor nyilv´anval´ oan igaz az ´ all´ıt´ as. p1 Ha q > 0, akkor l´etezik olyan p1 , p2 ∈ N, melyre q = . Ekkor a 3.12 ´es a 3.11 t´etelb˝ol k¨ovetkezik az p2 ´all´ıt´as. Ha q < 0, akkor a 3.6 t´etel seg´ıts´eg´evel visszavezethet˝o a q > 0 esetre az ´all´ıt´as.
32
3
3.2.
SOROZATOK
Topologiai fogalmak jellemz´ ese sorozatokkal
3.13. T´ etel. Legyen A ⊆ R ´es x ∈ R. 1. Az A halmaznak x pontosan akkor a torl´ od´ asi pontja, ha l´etezik olyan a : N → A \ {x} sorozat, melyre lim a = x. 2. Az A halmaz pontosan akkor z´ art, ha minden konvergens a : N → A sorozatra lim a ∈ A. Bizony´ıt´ as. Legyen A ⊆ R ´es x ∈ R. 1. Tegy¨ uk fel, hogy x az A halmaz torl´ od´asi pontja. Ekkor minden n ∈ N eset´en 1 (x) \ {x} ∩ A 6= ∅. B n+1 A 1.11 t´etel alapj´ an
Y
n∈N
1 (x) \ {x} B n+1 ∩ A 6= ∅,
legyen a egy tetsz˝ oleges eleme ennek a halmaznak. Ekkor a egy N → A\{x} sorozat, melyre lim a = x, 1 . hiszen minden n ∈ N sz´ amra |an − x| < n+1 Tegy¨ uk fel, hogy a : N → A \ {x} olyan sorozat, melyre lim a = x, ´es legyen r ∈ R+ . Az a sorozat konvergenci´aja miatt l´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N sz´amra |an − x| < r, vagyis aN +1 ∈ Br (x). Az aN +1 elemre aN +1 ∈ A \ {x} is teljes¨ ul, ez´ert aN +1 ∈ (Br (x) \ {x}) ∩ A 6= ∅. 2. Legyen A ⊆ R z´ art halmaz, a : N → A konvergens sorozat ´es lim a = α. Tegy¨ uk fel, hogy α ∈ / A. Ekkor a : N → A \ {α} konvergens sorozat, melyre lim a = α teljes¨ ul, teh´at a t´etel 1. pontja miatt α torl´od´asi pontja az A halmaznak. Amib˝ ol az A halmaz z´ arts´aga miatt az α ∈ A ellentmond´as ad´odik. Legyen A ⊆ R olyan halmaz, hogy minden a : N → A konvergens sorozat eset´en lim a ∈ A. Tegy¨ uk ar´as defin´ıci´oja alapj´an ekkor α torl´od´asi fel, hogy az A halmaz nem z´ art, ´es legyen α ∈ A \ A. A lez´ pontja az A halmaznak. Ez´ert l´etezik olyan a : N → A sorozat, melyre lim a = α, vagyis az α ∈ A ellentmond´ast kapjuk. 3.14. T´ etel. (Bolzano–Weierstrass-f´ele kiv´ alaszt´ asi t´etel.) Minden korl´ atos sorozatnak l´etezik konvergens r´eszsorozata. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R korl´atos sorozat, ´es minden n ∈ N eset´en\ An = {ak |k ≥ n}. Az (An )n∈N halmazrendszerre teljes¨ ulnek a 2.20 Cantor-t´etel felt´etelei, ez´ert An 6= ∅. Legyen n∈N
x∈
\
n∈N
An . Mivel minden ε ∈ R+ ´es n ∈ N eset´en Bε (x) ∩ {ak |k ≥ n} 6= ∅, ez´ert l´etezik olyan k ≥ n,
melyre ak ∈ Bε (x). Defini´ aljuk a σ : N → N indexsorozatot az al´abbi iter´aci´ oval. – Legyen σ(0) = min {k ∈ N | ak ∈ B1 (x)}. n
o 1 (x) . – Ha σ(n) m´ar ismert, akkor legyen σ(n + 1) = min k ∈ N | σ(n) < k ∧ ak ∈ B n+2
Ekkor az a ◦ σ sorozat konvergens, hat´ ar´ert´eke x. Ha a : N → C sorozat, akkor a Re ◦a val´ os sorozathoz l´etezik olyan σ1 indexsorozat, hogy Re ◦a◦σ1 konvergens; ´es az Im ◦a ◦ σ1 val´ os sorozathoz l´etezik olyan σ2 indexsorozat, hogy Im ◦a ◦ σ1 ◦ σ2 konvergens. Ekkor a σ = σ1 ◦ σ2 indexsorozatra az a ◦ σ sorozat konvergens lesz.
3.15. T´ etel. (Bolzano–Weierstrass-t´etel.) Az A ⊆ R halmaz pontosan akkor korl´ atos ´es z´ art, ha minden a : N → A sorozatnak l´etezik olyan a′ : N → A r´eszsorozata, melyre lim a′ ∈ A teljes¨ ul.
3.3.
´ SZUPERIOR LIMESZ INFERIOR ES
33
Bizony´ıt´ as. Legyen A ⊆ R korl´atos ´es z´ art halmaz, valamint legyen a : N → A tetsz˝ oleges sorozat. Mivel az a sorozat korl´atos, ez´ert l´etezik a′ konvergens r´eszsorozata. Ekkor lim a′ ∈ A, vagyis az A halmaz z´ arts´ aga miatt lim a′ ∈ A. Tegy¨ uk fel, hogy A ⊆ R olyan halmaz, hogy minden a : N → A sorozatnak l´etezik olyan a′ : N → A r´eszsorozata, melyre lim a′ ∈ A teljes¨ ul. Megmutatjuk, hogy az A halmaz korl´atos ´es z´ art. 1.11 t´etel miatt Ha az A halmaz nem korl´ a tos, akkor minden n ∈ N eset´ e n A \ B (0) = 6 ∅, ez´ e rt a n+1 Y Y ′ (A \ Bn+1 (0)) 6= ∅. Ha a ∈ A \ Bn+1 (0), akkor a : N → A sorozat. Ha a ennek tetsz˝ oleges
n∈N
n∈N
r´eszsorozata, akkor |a′n | ≥ n, vagyis az a′ sorozat nem korl´atos, ´ıgy konvergens sem lehet. Vagyis ekkor az a olyan sorozat, melynek nincsen konvergens r´eszsorozata, teh´at ellentmond´asra jutottunk. Ha az A halmaz nem z´ art, akkor l´etezik x ∈ A \ A elem. A lez´ art defin´ıci´oja alapj´an minden n ∈ N 1 (x) ∩ A 6= ∅, ez´ ert a 1.11 t´etel miatt eset´en B n+1 Y
n∈N
Ha a ∈
Y
n∈N
1 (x) 6= ∅. A ∩ B n+1
′ 1 (x) ∩ A , akkor a : N → A sorozat. Legyen a az a tetsz˝ B n+1 oleges r´eszsorozata. Ekkor
1 (x), ez´ / A teljes¨ ul. Vagyis ekkor az a olyan sorozat, ert lim a′ = x ∈ minden n ∈ N eset´en a′n ∈ B n+1 melynek nincsen olyan konvergens r´eszsorozata melynek a hat´ar´ert´eke az A halmazban lenne, teh´at ellentmond´ asra jutottunk.
3.3.
Limesz inferior ´ es szuperior
3.5. Defin´ıci´ o. Az a : N → R sorozat limesz inferiorja △ lim inf a = sup inf n∈N
k∈N, k≥n
ak
´es limesz szuperiorja △
sup
lim sup a = inf
n∈N
ak
k∈N, k≥n
!
.
3.16. T´ etel. Minden a : N → R sorozatra lim inf a ≤ lim sup a. Bizony´ıt´ as. Indirekt tegy¨ uk fel, hogy lim sup a < lim inf a ´es legyen q ∈ ]lim sup a, lim inf a[. Ekkor a lim sup ´es a lim inf defin´ıci´oja alapj´an l´eteznek olyan n1 , n2 ∈ N sz´amok, hogy sup k∈N, k≥n1
ak < q <
inf
k∈N, k≥n2
vagyis minden n > max {n1 , n2 } sz´ amra az an < q < an ellentmond´ ast kapjuk. 3.17. T´ etel. Legyen a : N → R sorozat. 1. Ha lim a ∈ R, akkor lim inf a = lim sup a = lim a.
ak ,
34
3
SOROZATOK
2. Ha lim inf a, lim sup a ∈ R ´es lim inf a = lim sup a, akkor az a sorozat konvergens ´es lim a = lim inf a teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. 1. Legyen a : N → R konvergens sorozat, ´es legyen lim a = A ∈ R. Ekkor minden ε ∈ R+ eset´en l´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N term´eszetes sz´amra A − ε < an < A + ε teljes¨ ul. Ez´ert A−ε ≤
inf
k∈N, k≥N +1
ak
≤
sup
ak
k∈N, k≥N +1
!
≤ A + ε,
amib˝ol pedig a 3.16 t´etel felhaszn´al´ as´ aval A − ε ≤ lim inf a ≤ lim sup a ≤ A + ε ad´odik. Ezek alapj´ an minden ε ∈ R+ sz´ amra teljes¨ ul a lim inf a, lim sup a ∈ [A − ε, A + ε], teh´at lim inf a = lim sup a = A. 2. Legyen a : N → R olyan sorozat, melyre lim inf a = lim sup a ∈ R. Legyen A = lim inf a ´es ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Mivel felt´etelez´es¨ unk szerint ! sup
n∈N
inf
k∈N, k≥n
ak
sup
= A = inf
n∈N
ak
,
k∈N, k≥n
ez´ert ∃N1 ∈ N :
A−ε <
∃N2 ∈ N :
A+ε >
inf
ak
sup
ak .
k∈N, k≥N1 k∈N, k≥N2
Legyen N = max {N1 , N2 }. Ekkor minden n > N term´eszetes sz´amra az A−ε<
inf
k∈N, k≥N1
ak ≤ an ≤
sup
ak < A + ε
k∈N, k≥N2
egyenl˝ otlens´egek alapj´ an A − ε < an < A + ε ad´odik.
3.4.
Cauchy-sorozatok
3.6. Defin´ıci´ o. Az a : N → R sorozat Cauchy-sorozat, ha ∀ε ∈ R+ ∃N ∈ N∀n, m ∈ N((N < n ∧ N < m) → |an − am | < ε).
3.18. T´ etel. Minden Cauchy-sorozat korl´ atos. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R Cauchy-sorozat. Ekkor l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n, m > N sz´amra |an − am | < 1 teljes¨ ul, vagyis minden n > N eset´en an ∈ B1 (aN +1 ), vagyis az {an | n > N } halmaz kor´atos. Minden 0 ≤ n ≤ N eset´en az egyetlen pontb´ol ´all´o {an } halmaz korl´atos. Mivel Ran a v´eges sok korl´atos halmaz uni´ oja, ´ıgy korl´atos.
3.5.
´ ERT ´ ´ NEVEZETES HATAR EKEK
35
3.19. T´ etel. Minden konvergens sorozat Cauchy-sorozat. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R konvergens sorozat hat´ar´ert´eke A ´es legyen ε ∈ R+ . Ekkor l´etezik ε ul, vagyis minden n, m > N eset´en olyan N ∈ N, hogy minden n > N sz´amra |an − A| < teljes¨ 2 ε ε |an − am | = |(an − A) + (A − am )| ≤ |an − A| + |am − A| < + = ε. 2 2 3.20. T´ etel. Egy Cauchy-sorozat pontosan akkor konvergens, ha l´etezik konvergens r´eszsorozata. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R Cauchy-sorozat, σ : N → N olyan indexsorozat, melyre a ◦ σ konvergens, ´es legyen tov´abb´a A = lim a ◦ σ. Ha ε ∈ R+ , akkor l´etezik olyan N1 ∈ N, hogy minden ε ε n, m > N1 eset´en |an − am | < , ´es l´etezik olyan N2 ∈ N, hogy minden n > N2 eset´en aσ(n) − A < . 2 2 Ha n > N = max {N1 , N2 }, akkor ε ε |an − A| = (an − aσ(n) ) + (aσ(n) − A) < + = ε, 2 2
ahol kihaszn´ altuk, hogy σ(n) ≥ n.
3.21. T´ etel. (Cauchy-krit´erium.) Egy a : N → R sorozat pontosan akkor konvergens, ha Cauchysorozat. Bizony´ıt´ as. Ha a : N → R Cauchy-sorozat, akkor a 3.18 t´etel alapj´an az a sorozat korl´atos, ´es a 3.15 Bolzano–Weierstrass-t´etel alapj´an van konvergens r´eszsorozata, amib˝ol az 3.20 el˝oz˝o ´all´ıt´as alapj´an a konvergenci´ aja ad´odik. Ha a : N → R konvergens sorozat, akkor a 3.19 t´etel alapj´an Cauchy-sorozat.
3.5.
Nevezetes hat´ ar´ ert´ ekek
3.22. T´ etel. Adott α ∈ Q mellett ∞ ha 1 ha lim nα = n→∞ 0 ha
α > 0, α = 0, α < 0.
Bizony´ıt´ as. Legyen α > 0 ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. A val´os sz´amok arkhim´ed´eszi tulajdons´ aga 1.20 miatt l´etezik olyan N ∈ N , melyre √ α ε < N · 1. Ebb˝ol ad´odik, hogy minden n ∈ N sz´amra n > N eset´en ε ≤ nα , vagyis lim nα = ∞. n→∞
Ha α = 0, akkor nyilv´anval´ oan lim n0 = lim 1 = 1. n→∞
n→∞
Ha α < 0, akkor a β = −α sz´ amra β > 0 teljes¨ ul. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. A val´os sz´amok arkhim´ed´eszi tulajdons´ aga 1.20 miatt l´etezik olyan N ∈ N , melyre r β 1 < N · 1. ε
36
3
SOROZATOK
Ebb˝ol ad´odik, hogy minden n ∈ N sz´ amra n > N eset´en 1 ≤ ε, nβ vagyis lim
n→∞
1 = lim nα = 0. n→∞ nβ
3.23. T´ etel. Adott q ∈ R eset´en ∞ ha 1 ha lim q n = n→∞ 0 ha
q > 1, q = 1, −1 < q < 1,
´es q ≤ −1 eset´en a q n sorozat divergens.
Bizony´ıt´ as. Legyen q > 1 ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Vezess¨ uk be az a = q − 1 > 0 mennyis´eget. A val´ os sz´ amok arkhim´ed´eszi tulajdons´ aga 1.20 miatt l´etezik olyan N ∈ N , melyre ε−1 < N · 1. a Ebb˝ol, ´es a 2.1 Bernoulli-egyenl˝ otlens´egb˝ ol ad´odik, hogy minden n ∈ N sz´amra n > N eset´en ε ≤ 1 + na ≤ (1 + a)n = q n , vagyis lim q n = ∞. n→∞ A q = 1 ´es a q = 0 esetekben nyilv´anval´ oan teljes¨ ul az ´all´ıt´as. Legyen q ∈ ]−1, 1[ \ {0} ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Vezess¨ uk be az a = mennyis´eget. A Bernoulli-egyenl˝ otlens´eg szerint minden n ∈ N+ sz´amra |q n | =
1 −1 > 0 |q|
1 1 1 1 ≤ ≤ · , (1 + a)n 1 + na a n
or-elv ´es a 3.22 t´etel alapj´ an ad´odik a lim q n = 0 hat´ar´ert´ek. amib˝ol a 3.9 rend˝ n→∞ Legyen q ≤ −1. Ekkor minden n ∈ N eset´en q n − q n+1 ≥ 1, vagyis az n 7→ q n sorozat nem Cauchy-sorozat, ez´ert nem is konvergens. √ 3.24. T´ etel. Minden q ∈ R+ sz´ amra lim n q = 1. n→∞
Bizony´ıt´ as. Ha q = 1, akkor nyilv´an igaz az ´all´ıt´as. Tegy¨ uk fel, hogy q > 1, ´es tekints¨ uk az √ an = n q − 1 sorozatot. Ekkor n ∈ N+ eset´en an > 0 ´es a Bernoulli-egyenl˝ otlens´eg alapj´an q = (1 + an )n ≥ 1 + nan , amib˝ol
q−1 n √ ad´odik. Ebb˝ol a rend˝ or-elv miatt lim an = 0, ´es ´ıgy lim n q = 1 k¨ovetkezik. n→∞ n→∞ 1 amot. Ekkor az el˝oz˝o eredm´eny alapj´an. Ha q < 1, akkor tekints¨ uk a q ′ = sz´ q 0 ≤ an ≤
lim
n→∞
1 1 √ n p =1 q = lim √ = n→∞ n q ′ lim n q ′ n→∞
3.5.
´ ERT ´ ´ NEVEZETES HATAR EKEK
3.25. T´ etel. lim
n→∞
37
√ n n=1
A sz´ amtani-m´ertani k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eg miatt minden n ∈ N+ eset´en √ q√ √ √ √ 2 n+n−2 2 2 n 1 ≤ n n = n n · n · (1)n−2 ≤ = √ +1− . n n n
Bizony´ıt´ as.
Ebb˝ol a 3.9 rend˝ or-elv alapj´ an ad´odik a bizony´ıtand´o ´all´ıt´as. √ n 3.26. T´ etel. lim n! = ∞ n→∞
N1 ! Bizony´ıt´ as. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Defini´aljuk az N1 = 2([ε] + 1) ´es az α = N1 ε sz´amot. Ha n > N1 term´eszetes sz´ am, akkor n−N Y 1 k + N1 n! α = α · > α · 2n−N1 = N1 · 2n . n ε ε 2 k=1
usz¨ obindex, hogy minden n > N2 Mivel a 3.23 t´etel miatt lim 2n = ∞, ez´ert l´etezik olyan N2 ∈ N k¨ n→∞ term´eszetes sz´ amra 2N1 2n > α teljes¨ ul. Ha N = max {N1 , N2 }, akkor minden n > N term´eszetes sz´amra α α 2N1 n! n > · 2 > · =1 εn 2N1 2N1 α teljes¨ ul, vagyis
√ n
n! > ε.
an+1 <1 3.27. T´ etel. (H´ anyados-krit´erium sorozatokra.) Ha az a : N → R \ {0} sorozatra lim n→∞ an teljes¨ ul, akkor lim an = 0. n→∞
an+1 < q < 1. A sorozat hat´ar´ert´ek´enek a Bizony´ıt´ as. Legyen q olyan val´ os sz´am melyre lim n→∞ an an+1 < q teljes¨ defin´ıci´oja alapj´ an l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N sz´amra ul. Teh´at an |aN +1 | < q · |aN | .
Ebb˝ol teljes indukci´ oval egyszer˝ uen igazolhat´o, hogy minden k ∈ N+ sz´amra 0 < |aN +k | < q k · |aN | . Amib˝ol a k → ∞ hat´ ar´ert´ek k´epz´essel a rend˝ or-elv alapj´an lim |aN +k | = 0 k¨ovetkezik, ebb˝ol pedig k→∞
lim |ak | = 0 ad´odik.
k→∞
3.28. T´ etel. Legyen p ∈ Q ´es q ∈ R olyan, hogy |q| < 1. Ekkor lim np q n = 0. n→∞
38
3
SOROZATOK
Bizony´ıt´ as. Ha q = 0, akkor nyilv´an igaz az ´all´ıt´as, ez´ert tegy¨ uk fel, hogy q 6= 0, ´es tekints¨ uk az a : N → R, an = np q n sorozatot. Ekkor p an+1 = lim |q| · 1 + 1 = |q| < 1 lim n→∞ an n→∞ n
otlens´egb˝ol ad´odik, ahol felhaszn´altuk a sorozatok hatv´any´ara vonatkoz´o 3.12 t´etelt. A fenti egyenl˝ pedig a sorozatokra vonatkoz´o 3.27 h´ anyados-krit´erium alapj´an lim np q n = 0 k¨ovetkezik. n→∞
n
3.29. T´ etel. Minden q ∈ R eset´en lim
n→∞
q = 0. n!
Bizony´ıt´ as. Ha q = 0, akkor nyilv´an igaz az ´all´ıt´as, ez´ert tegy¨ uk fel, hogy q 6= 0, ´es tekints¨ uk az qn a : N → R, an = sorozatot. Ekkor n! an+1 = lim |q| = 0 < 1 lim n→∞ an n→∞ n + 1 qn = 0 k¨ovetkezik. n→∞ n!
ad´odik, amib˝ol a sorozatokra vonatkoz´o 3.27 h´ anyados-krit´erium alapj´an lim nα = 0. n→∞ n!
3.30. T´ etel. Minden α ∈ Q eset´en lim
Bizony´ıt´ as. Az α < 0 esetben a 3.23 t´etel alapj´an lim nα = 0, ´es a minden n ∈ N+ term´eszetes n→∞ sz´amra fenn´all´o 1 1 0≤ < n! n 1 = 0 ad´odik, teh´at ezen k´et sorozat szorzat´ ara egyenl˝ otlens´egre alkalmazva a rend˝ or elvet lim n→∞ n! α n szint´en lim = 0 ad´odik. n→∞ n! nα Teh´at el´eg azt az esetet vizsg´alni, amikor α ∈ R+ . Tekints¨ uk az a : N → R, an = sorozatot. Ekkor n! α an+1 1 1 = lim =0·1=0<1 · 1 + lim n→∞ an n→∞ n + 1 n
ad´odik, ahol felhaszn´altuk a sorozatok hatv´any´ara vonatkoz´o 3.12 t´etelt. A sorozatokra vonatkoz´o nα 3.27 h´ anyados-krit´erium alapj´ an ez´ert lim = 0. n→∞ n! 3.31. T´ etel. (Napier ´ alland´ o.) 1. Minden x ∈ R+ eset´en az a : N+ → R
x n n 7→ 1 + n
sorozat korl´ atos, monoton n¨ ov˝ o, teh´ at konvergens. 2. Minden x ∈ R+ eset´en a x n b : N+ → R n 7→ 1 − n konvergens.
3.5.
´ ERT ´ ´ NEVEZETES HATAR EKEK
3. Minden x ∈ R eset´en
39
x n x n · lim 1 − = 1. n→∞ n→∞ n n x x n . A z1 = · · · = zn = 1 + , Bizony´ıt´ as. 1. Legyen x ∈ R+ ´es minden n ∈ N+ eset´en an = 1 + n n zn+1 = 1 sz´ amokra alkalmazva a sz´ amtani ´es m´ertani k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eget r n 1 + nx + 1 x n n+1+x x n+1 1+ ≤ = = 1+ n n+1 n+1 n+1 lim
1+
ad´odik, amib˝ ol hatv´anyoz´assal an ≤ an+1 k¨ovetkezik. Jel¨olje [x] az x sz´ am eg´eszr´esz´et, teh´at azt a j´ol meghat´arozott eg´esz sz´amot melyre [x] ≤ x ´es x x sz´amokra alkalmazva a [x] + 1 > x. Az z1 = · · · = zn = 1 + , zn+1 = · · · = zn+[x]+1 = 1 − n [x] + 1 sz´amtani ´es m´ertani k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eget s x [x]+1 n 1 + nx + ([x] + 1) 1 − [x]+1 x n x n+[x]+1 1+ · 1− ≤ = n [x] + 1 n + [x] + 1 n + x + [x] + 1 − x =1 = n + [x] + 1
ad´odik, amib˝ ol hatv´anyoz´assal [x]+1 x n x 1+ · 1− ≤1 n [x] + 1
k¨ovetkezik. Ennek ´ atrendez´ese adja a sorozat korl´atoss´ag´at bizony´ıt´o −[x]−1 x an ≤ 1 − [x] + 1 egyenl˝ otlens´eget. Ezek alapj´ an az a sorozat monoton n¨ ov˝ o, ´es fel¨ ulr˝ ol korl´atos, vagyis konvergens. x n + + 2. Legyen x ∈ R ´es minden n ∈ N eset´en bn = 1 − . Mivel [x] ≤ x < [x] + 1, ez´ert n 0 < [x] + 1 − x ≤ 1, vagyis minden n ∈ N+ eset´en x x x ≤ < . n+1 n + [x] + 1 − x n
Ebb˝ol 1+
x n+1
n+1 · 1+
x n+1
ad´odik, teh´ at a rend˝ or elv alapj´ an a
N+ → R
−1
n 7→
≤
1+
1+
sorozat konvergens ´es lim
n→∞
Mivel
1+
x n + [x] + 1 − x
lim 1 +
n→∞
x n + [x] + 1 − x
x n + [x] + 1 − x
n
= lim
x n + [x] + 1 − x
n→∞
−[x]−1
n
n
1+
x n . n
= 1,
x n < 1+ n
40
3
ez´ert a n 7→ 1 +
+
c:N →R sorozat konvergens ´es
x n + [x] + 1 − x
SOROZATOK
n+[x]+1
x n . 1+ n→∞ n
lim cn = lim
n→∞ +
A minden n ∈ N \ {x} sz´ amra ´erv´enyes bn =
n−x n
n
=
1+
x n−x
n −1
a´talak´ıt´asb´ ol azt kapjuk, hogy minden n ∈ N+ sz´amra bn+[x]+1 = c−1 n . Mivel a c sorozat konvergens ´es lim c 6= 0 (hiszen minden n ∈ N+ eset´en c1 ≤ cn ), ez´ert a b sorozat is konvergens ´es lim bn =
n→∞
lim cn
n→∞
3. A (3.1) egyenlet jelenti a bizony´ıtand´o egyenl˝ os´eget. 3.32. T´ etel. lim
n→∞
−1
.
(3.1)
n! =0 nn
n! sorozatot. Ekkor nn n bn+1 n = lim . lim n→∞ bn n→∞ n + 1 n 1 A 3.31 t´etelben defini´alt an = 1 + sorozatra lim an > 1 teljes¨ ul, hiszen a sorozat monoton n→∞ n n¨ ov˝ o ´es a1 = 2 > 1. Ez´ert bn+1 1 = n < 1 lim n→∞ bn 1 lim 1 + n→∞ n Bizony´ıt´ as. Tekints¨ uk a b : N → R, bn =
anyados-krit´erium alapj´an ez´ert lim bn = 0. ad´odik. A sorozatokra vonatkoz´o 3.27 h´ n→∞
41
4
Sorok
4.1.
Sorok hat´ ar´ ert´ eke ´ es tulajdons´ agai
4.1. Defin´ıci´ o. (Sorok.) P – Adott a : N → R sorozat eset´en, azt a j´ol meghat´arozott a : N → R sorozatot, melyet minden n X X ai defini´al, az a sorozathoz rendelt sornak vagy r¨oviden csak sornak n ∈ N eset´en a = n i=0 X nevezz¨ uk, ´es olykor a an szimb´ olummal jel¨olj¨ uk. n P – Azt mondjuk, hogy az a sorozat ´altal meghat´arozott sor konvergens, ha a a sorozat konvern ∞ X X X △ ak = lim a jel¨ol´est haszn´aljuk. gens. Ekkor a an = lim n→∞ n=0 k=0 P – Azt mondjuk, hogy az a sorozat ´altal meghat´arozott sor divergens, ha a a sorozat divergens. ∞ X P – Ha lim a = ±∞, akkor a an = ±∞ jel¨ol´est haszn´aljuk megfelel˝o el˝ojellel. n=0
4.1. T´ etel. Legyen a, b konvergens sor, ´es λ ∈ R. ∞ ∞ ∞ X X X P – A (a + b) sor konvergens ´es (an + bn ) = an + bn . P
P
n=0
– A – A
P
(λa) sor konvergens ´es
P
a sor konvergens ´es
∞ X
n=0
λan = λ
n=0
Bizony´ıt´ as.
∞ X
n=0
an .
n=0
an =
n=0
∞ X
∞ X
an .
n=0
Minden n ∈ N eset´en legyen αn =
n X
ak ´es βn =
k=0
n X
bk . Mivel az α ´es a β sorozat
k=0
konvergens, ez´ert ¨ osszeg¨ uk, sz´ amszorosuk ´es konjug´altjuk is konvergens lesz. Tov´abb´a a lim (αn + βn ) = lim αn + lim βn
n→∞
n→∞
n→∞
lim (cαn ) = c lim αn
n→∞
n→∞
lim αn = lim αn
n→∞
n→∞
egyenl˝ os´egek teljes¨ ulnek. 4.2. T´ etel. (A konvergencia sz¨ uks´eges felt´etele.) Ha a Bizony´ıt´ as.
Minden n ∈ N eset´en legyen αn =
n X
P
a sor konvergens, akkor lim a = 0.
ak , ´es legyen A =
k=0
X
n∈N
an . Ekkor az n → αn ´es
az n → αn+1 sorozatok konvergensek, ´es hat´ar´ert´ek¨ uk megegyezik. Mivel minden n ∈ N eset´en an+1 = αn+1 − αn , ez´ert lim an+1 = lim (αn+1 − αn ) = A − A = 0.
n→∞
Amib˝ol lim a = 0 k¨ovetkezik.
n→∞
42
4
SOROK
P 4.3. T´ etel. (Cauchy-krit´erium.) Legyen a : N → R sorozat. A a sor pontosan akkor konvergens ha ! m X + ∀ε ∈ R ∃N ∈ N∀n, m ∈ N (N < n < m) → ak < ε . k=n
Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R sorozat ´es minden n ∈ N eset´en legyen αn =
n X
ak . A sorozatokra
k=0
vonatkoz´o 3.20 Cauchy-krit´erium alapj´ an az (α)n∈N sorozat pontosan akkor konvergens, ha Cauchysorozat, vagyis ha ∀ε ∈ R+ ∃N ∈ N∀n, m ∈ N ((N < n < m) → |αm − αn | < ε) teljes¨ ul. 4.4. T´ etel. Legyen a : N → R sorozat. Ha a
P
a sor konvergens, akkor ! ∞ X + ∀ε ∈ R ∃N ∈ N∀n ∈ N (N < n) → ak < ε . k=n
n X Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R sorozat ´es minden n ∈ N eset´en legyen αn = ak . Tegy¨ uk k=0 P fel, hogy a a sor konvergens ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Ekkor az (α)n∈N sorozat konvergens, vagyis Cauchy-sorozat. Ez´ert l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden N + 1 < n, m ∈ N sz´amra ε |αm − αn−1 | < 2
teljes¨ ul, amib˝ol az m → ∞ hat´ ar´ atmenettel |lim α − αn−1 | ≤
ε <ε 2
ad´odik, amib˝ol a lim α − αn−1 =
∞ X
k=0
ak −
n−1 X
ak =
k=0
∞ X
ak
k=n
a´talak´ıt´assal ad´odik az ´ all´ıt´ as.
4.2.
Major´ ans ´ es minor´ ans krit´ erium
P 4.5. T´ etel. (Major´ ans ´es minor´ ans krit´erium.) Tekints¨ uk az a : N → R+ a 0 sorozathoz rendelt sort. P 1. Ha l´etezik olyan b : N → R sorozat, hogy minden n ∈ N eset´en an ≤ bn , ´es a b sor ∞ ∞ X X P konvergens, akkor a a sor is konvergens, tov´ abb´ a an ≤ bn . n=0
n=0
en an ≥ bn , ´es a 2. Ha l´etezik olyan P b : N → R+ 0 sorozat, hogy minden n ∈ N eset´ divergens, akkor a a sor is divergens.
P
b sor
4.3.
´ KONVERGENS SOROK ABSZOLUT
Bizony´ıt´ as.
43
Minden n ∈ N eset´en legyen αn =
n X
ak ´es βn =
k=0
n X
bk .
k=0
1. Minden n ∈ N term´eszetes sz´ amra αn ≤ βn . Mivel a β sorozat konvergens, ez´ert korl´atos is. Az α sorozat korl´atos az αn ≤ βn egyenl˝ otlens´eg miatt, tov´abb´a monoton n¨ ov˝ o az α sorozat a konstrukci´oja miatt. Ezek alapj´ an az α sorozat konvergens. 2. Minden n ∈ N term´eszetes sz´ amra αn ≥ βn . Mivel a β sorozat divergens, ´es monoton n¨ ov˝ o, ez´ert lim β = ∞. Az αn ≥ βn egyenl˝ otlens´eg miatt lim α = ∞, vagyis az α sorozat divergens. X 1 X 1 4.6. T´ etel. A sor konvergens. sor divergens, a n+1 (n + 1)2 n n Bizony´ıt´ as.
1. Teljes indukci´ oval k¨onnyen igazolhat´o, hogy minden n ∈ N eset´en n
2 X n 1 ≥1+ k 2 k=1
1 sor divergenci´aja. n + 1 n 2. Teljes indukci´ oval k¨onnyen igazolhat´o, hogy minden n ∈ N eset´en
teljes¨ ul. Ebb˝ol pedig k¨ovetkezik a
X
n X 1 1 ≤2− k2 n
k=1
teljes¨ ul. Ezek alapj´ an a
X n
m´eg a
1 sor fel¨ ulr˝ ol korl´atos ´es monoton n¨ ov˝ o, teh´at konvergens. S˝ ot (n + 1)2 ∞ X 1 ≤2 n2 n=1
becsl´es is ad´odik.
4.3.
Abszol´ ut konvergens sorok
P P 4.2. Defin´ıci´ o. Azt mondjuk, hogy a a sor abszol´ ut konvergens, ha a |a| sor konvergens. P a sor abszol´ ut konvergens, akkor konvergens is, ´es 4.7. T´ etel. Ha a ∞ ∞ X X an ≤ |an | . n=0
n=0
Legyen a : N → R olyan sorozat, hogy a bel˝ole k´epzett n X ´es legyen minden n ∈ N eset´en αn = an . Bizony´ıt´ as.
k=0
P
a sor abszol´ ut konvergens,
Megmutatjuk, hogy az n 7→ αn sorzat Cauchy-sorozat, X ´ıgy a 3.21 Cauchy-krit´erium alapj´an konvergens. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges, ´es legyen A = |an |. Ekkor l´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex, n∈N
hogy minden n > N term´eszetes sz´ amra n ∞ X X A − |a | = |ak | < ε k k=0
k=n+1
44
4
SOROK
Ezek alapj´an minden n, m > N term´eszetes sz´amra max{m,n} max{m,n} ∞ X X X |ak | ≤ |ak | < ε ak ≤ |αn − αm | = k=min{m,n}+1 k=min{m,n}+1 k=N +1 teljes¨ ul, vagyis az n 7→ αn sorozat Cauchy-sorozat. X 4.8. T´ etel. Legyen q ∈ R. A q n sor n
– divergens, ha |q| ≥ 1; – abszol´ ut konvergens, ha |q| < 1 ´es ekkor
∞ X
qn =
n=0
1 . 1−q
ahoz, vagyis Bizony´ıt´ as. Legyen q ∈ R. Ha |q| ≥ 1, akkor az n 7→ q n sorozat nem tart a null´ sor a 4.2 konvergencia sz¨ uks´eges felt´etele alapj´an a nem lehet konvergens. Ha |q| < 1 ´es n ∈ N, akkor teljes indukci´ oval bizony´ıthat´o, hogy n X
qk =
k=0
X
qn
n
q n+1 − 1 q−1
an lim q n = 0. Ezekb˝ ol az n → ∞ hat´ar´atmenet ut´an teljes¨ ul, valamint a 3.23 t´etel alapj´ n→∞
∞ X
qn =
n=0
1 . 1−q
ad´odik.
4.4.
Konvergenciakrit´ eriumok
4.9. etel. (Kondenz´ aci´ os krit´erium.) Legyen a : N → R+ monoton cs¨ okken˝ o sorozat. Ekkor ha XT´ X n a an ´es a oz¨ ul valamelyik konvergens, akkor mindkett˝ o konvergens; illetve, ha 2 a2n sor k¨ n
n
valamelyik divergens, akkor mindkett˝ o divergens.
Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R+ monoton cs¨okken˝o sorozat, ´es minden n ∈ N eset´en legyen n n X X α(n) = ak ´es β(n) = 2k a2k . Az a sorozat monoton cs¨okken´ese miatt az al´abbi egyenl˝ otlens´egek k=0
k=0
teljes¨ ulnek.
n
α(2 − 1) = a0 + ≤ a0 +
n 2X −1
k n−1 −1 X 2X
k=1 j=0
ak = a0 +
k=1
a2k = a0 +
k n−1 −1 X 2X
k=0 j=0
n−1 X k=0
a2k +j ≤
2k a2k = a0 + β(n − 1)
4.4.
´ KONVERGENCIAKRITERIUMOK
n
n
α(2 ) = a0 + a1 +
2 X
ak = a0 + a1 +
k=2
≥ a0 + a1 +
n−1 2k XX k=1 j=1
45
n−1 2k XX k=0 j=1
a2k +2k = a0 + a1 +
a2k +j ≥
n−1 X k=0
1 1 2k a2k+1 = a0 + a1 + β(n) 2 2
Tekints¨ uk az n 7→ α(n) ´es n 7→ β(n) monoton n¨ ov˝ o sorozatokat. A fenti becsl´es azt mutatja, hogy ha az egyik nem korl´atos, akkor a m´asik sem az. Vagyis ha az egyik sor divergens, akkor a m´asik is. Ebb˝ol pedig k¨ovetkezik, hogy ha egyis sor konvergens, akkor a m´asik is. Kieg´ esz´ıt´ es. A kondenz´aci´ os krit´erium ´altal´ anosabb form´aban is igaz. X 4.10. T´ etel. Legyen a : N → R+ monoton cs¨ okken˝ o sorozat ´es p ∈ N \ {0, 1}. Ekkor ha an n X oz¨ ul valamelyik konvergens, akkor mindkett˝ o konvergens; illetve, ha valamelyik dipn apn sorok k¨ n
vergens, akkor mindkett˝ o divergens.
♦ 4.11. T´ etel. Legyen q ∈ Q. A
X 1 sor pontosan akkor konvergens, ha q > 1. nq n
X 1 A 4.9 kondenz´aic´ os krit´erium alapj´an a sor pontosan akkor konvergens, amikor nq n n X X 2n 1 1 alakban lehet fel´ırni, ami a q−1 h´ anyados´ u sor konvergens. Ezt a sort a a q n q−1 (2 ) 2 2 n n geometriai sor ¨ osszege. A geometriai sor konvergenci´aj´ ara vonatkoz´o 4.8 t´etel alapj´an, ez pontosan 1 akkor konvergens, ha q−1 < 1 teljes¨ ul, ez pedig a q > 1 felt´etellel ekvivalens. 2
Bizony´ıt´ as.
4.12. T´ etel. (Cauchy-f´ele gy¨ okkrit´erium.) Ha az a : N → R sorozat eset´en p P n a sor abszol´ ut konvergens; 1. lim sup |an | < 1, akkor a n→∞ p P 2. lim sup n |an | > 1, akkor a a sor divergens. n→∞
p 1. Legyen q ∈ R+ olyan param´eter, melyre lim sup n |an | < q < 1. Ekkor a lim sup n→∞ o np defin´ıci´oja alapj´ an l´etezik olyan N ∈ N, hogy sup k |ak | | k ∈ N, k > N < q, ez´ert minden k > N X sz´amra |a(k)| < q k . A q k geometriai sor konvergens, mert q ∈ ]0, 1[, ez´ert a major´ans krit´erium k P szerint a a sor abszol´ ut konvergens, ez´ert konvergenspis. 2. Legyen q ∈ R+ olyan param´eter, melyre lim sup n |an | > q > 1. Ekkor a lim sup defin´ıci´oja n→∞ np o k alapj´an minden N ∈ N eset´en sup |ak | | k ∈ N, k > N > q. Teh´at minden N ∈ N term´eszetes
Bizony´ıt´ as.
sz´am eset´en l´etezik olyan k > N , melyre |ak | > q k . Defini´aljuk a σ : N → N indexsorozatot az al´abbi iter´aci´ oval. – Legyen σ(0) = min k ∈ N | |ak | > q 0 . – Ha σ(n) m´ar ismert, akkor legyen σ(n + 1) = min k ∈ N | σ(n) < k ∧ |ak | > q n+1 . Ekkor az a ◦ σ nem korl´atos r´eszsorozata az Pa sorozatnak. Ezek alapj´an az a sorozat sem korl´atos, ez´ert konvergens sem lehet, emiatt pedig a a sor sem lehet konvergens.
46
4
SOROK
4.13. T´ etel. Minden a : N → R′ sorozatra p p an+1 ≤ lim inf n |an | ≤ lim sup n |an | ≤ lim sup an+1 . lim inf n→∞ n→∞ an an n→∞ n→∞ Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R′ tetsz˝ oleges sorozat. an+1 tetsz˝ 1. Legyen α < lim inf oleges val´ o sz´am. Ekkor a lim inf n→∞ an
an+1 = sup inf an+1 | n ∈ N, n ≥ N lim inf an n→∞ an N ∈N
an+1 teljes¨ ul. defin´ıci´oja miatt l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N term´eszetes sz´amra α < an Teh´at |aN +1 | > α · |aN | .
Ebb˝ol teljes indukci´ oval egyszer˝ uen igazolhat´o, hogy minden k ∈ N+ sz´amra |aN +k | > αk · |aN | . Vagyis minden n > N term´eszetes sz´ amra
Amib˝ol
√ p p n n |an | > αn−N · n |aN | = α · p lim inf n |an | ≥ lim inf n→∞
n→∞
ad´odik. Mivel minden val´ os α sz´ amra teljes¨ ul a an+1 α < lim inf → n→∞ an k¨ovetkeztet´es, ez´ert
r n
α·
r n
|aN | αN
|aN | . αN
!
=α
α ≤ lim inf n→∞
p n |an |
p an+1 ≤ lim inf n |an |. lim inf n→∞ n→∞ an
2. A 3.16 t´etel szerint minden a : N → R′ sorozatra teljes¨ ul az p p lim inf n |an | ≤ lim sup n |an | n→∞
n→∞
egyenl˝ otlens´eg.
an+1 tetsz˝ 3. Legyen α > lim sup oleges val´ os sz´am. Ekkor a lim sup an n→∞ an+1 an+1 = inf sup | n ∈ N, n ≥ N lim sup an N ∈N an n→∞
an+1 teljes¨ ul. defin´ıci´oja miatt l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N term´eszetes sz´amra α > an Teh´at |aN +1 | < α · |aN | .
4.5.
47
LEIBNIZ-SOROK
Ebb˝ol teljes indukci´ oval egyszer˝ uen igazolhat´o, hogy minden k ∈ N+ sz´amra |aN +k | < αk · |aN | . Vagyis minden n > N term´eszetes sz´amra √ p p n n |an | < αn−N · n |aN | = α ·
Amib˝ol
p lim sup n |an | ≤ lim sup α · n→∞
n→∞
ad´odik. Mivel minden val´ os α sz´ amra teljes¨ ul a an+1 α > lim sup an n→∞
→
r n
r n
|aN | αN
|aN | . αN !
=α
α ≥ lim inf n→∞
p n |an |
k¨ovetkeztet´es, ez´ert
p an+1 n . lim sup |an | ≤ lim sup an n→∞ n→∞
an+1 ∈ R hat´ 4.14. T´ etel. Legyen a : N → R′ olyan, melyre l´etezik a lim ar´ert´ek. Ekkor l´etezik a n→∞ an p lim n |an | hat´ ar´ert´ek, ´es n→∞ p an+1 n . |an | = lim lim n→∞ n→∞ an Bizony´ıt´ as.
Az el˝ oz˝o 4.13 ´ all´ıt´ as ´es a 3.17 t´etel alapj´an nyilv´anval´o.
4.15. T´ etel. (D’Alembert-f´ ele h´ anyadoskrit´erium.) Ha az a : N → R′ sorozat eset´en an+1 < 1, akkor a P a sor abszol´ 1. lim sup ut konvergens; n→∞ an an+1 > 1, akkor a P a sor divergens. 2. lim inf n→∞ an Bizony´ıt´ as.
4.5.
A 4.12 Cauchy-f´ele gy¨ okkrit´erium ´es a 4.13 t´etel alapj´an nyilv´anval´o.
Leibniz-sorok
4.3. Defin´ıci´ o. A z´erussorozat. 4.16. T´ etel. Ha
X n
X n
(−1)n an sor Leibniz-t´ıpus´ u vagy Leibniz-sor, ha a : N → R+ monoton cs¨okken˝o
(−1)n an Leibniz-sor, akkor konvergens, ´es minden n ∈ N eset´en |Hn | ≤ an+1 .
48
4
SOROK
Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R+ monoton cs¨okken˝o z´erussorozat, ´es minden n ∈ N eset´en legyen n X α(n) = (−1)k ak . Ekkor minden n ∈ N eset´en az k=0
α(2n) =
n−1 X k=0
(a2k − a2k+1 ) + a2n ≥ 0
α(2n + 1) = a0 +
n X
k=1
(−a2k−1 + a2k ) − a2n+1 ≤ a0
α(2(n + 1)) = α(2n) − a2n+1 + a2n+2 ≤ α(2n)
α(2(n + 1) + 1) = α(2n + 1) + a2n+2 − a2n+3 ≥ α(2n + 1)
egyenl˝ otlens´egek alapj´ an az n 7→ α(2n) sorozat alulr´ ol korl´atos ´es monoton cs¨okken˝o, ez´ert konvergens, valamint az n 7→ α(2n + 1) sorozat fel¨ ulr˝ ol korl´atos ´es monoton n¨ ov˝ o, ez´ert szint´en konvergens. A lim (α(2n + 1) − α(2n)) = lim −a2n+1 = 0
n→∞
n→∞
hat´ar´ert´ek alapj´ an lim α(2n + 1) = lim α(2n), vagyis l´etezik a lim α(n) hat´ar´ert´ek. Legyen A =
∞ X
n→∞
n→∞
n→∞
k
(−1) ak . Mivel az n 7→ α(2n) sorozat monoton cs¨okken˝o ´es az n 7→ α(2n + 1) sorozat
k=0
monoton n¨ ov˝ o, ez´ert minden n ∈ N sz´ amra α(2n + 1) ≤ A ≤ α(2n), ez´ert 0 ≤A − α(2n + 1) ≤ α(2n + 2) − α(2n + 1) = a2n+2 0 ≥A − α(2n) ≥ α(2n + 1) − α(2n) = −a2n+1
→ →
|A − α(2n + 1)| ≤ a2n+2 , |A − α(2n)| ≤ a2n+1 ,
ami bizony´ıtja a hibatagra vonatkoz´o |Hn | ≤ an becsl´est.
4.6.
Felt´ etlen ´ es felt´ etelesen konvergens sorok
4.4. Defin´ıci´ o. Legyen a : N → R tetsz˝ oleges sorozat. P P – A a sor ´ atrendez´es´enek nevezz¨ uk a a◦σ sort, ahol σ : N → N bijekci´o. Teh´at az ´atrendezett n X sor n-edik tagja aσ(k) .
k=0 P – Azt mondjuk, hogy a a sor felt´etlen konvergens, ha minden ´atrendez´ese konvergens. P – Azt mondjuk, hogy a a sor felt´etelesen konvergens, ha konvergens, de nem abszol´ ut konvergens.
4.17. T´ etel. Minden abszol´ ut konvergens sor felt´etlen konvergens, valamint az ´ atrendez´es nem v´ altoztatja meg a sor¨ osszeget. Bizony´ıt´ as. Legyen a : N → R tetsz˝ oleges abszol´ ut konvergens sorozat ´es σ : N → N tetsz˝ oleges ∞ ∞ X X bijekci´o. Tov´abb´a vezess¨ uk be az A = an ´es a B = |an | jel¨ol´eseket. Minden n ∈ N term´eszetes n=0
n=0
4.7.
49
SOROK CAUCHY-SZORZATA
sz´am eset´en legyen n′ = max {σ(k)| k ∈ {0, . . . , n}}, ekkor n X
k=0
Ez´ert az n 7→
′
n n X X aσ(k) ≤ |al | ≤ B. |a ◦ σ| = l=0
k=0
n X P aσ(k) sorozat fel¨ ulr˝ ol korl´atos ´es monoton n¨ ov˝ o, teh´at konvergens. Vagyis a a ◦ σ k=0
sor abszol´ ut konvergens, teh´ at konvergens. ∞ X P aσ(n) . Ehhez legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Mivel az a sor Megmutatjuk, hogy A = n=0
abszol´ ut konvergens, ez´ert minden ε1 ∈ R+ sz´amhoz l´etezik olyan N1 ∈ N k¨ usz¨ obindex, hogy minden n > N1 term´eszetes sz´ amra ∞ X |ak | < ε1 . k=n
Ekkor az N2 = max σ −1 (k)| k ∈ {0, . . . , N1 } sz´amra igaz, hogy minden n > N2 eset´en n X
aσ(k) =
k=0
X
aσ(k) +
k∈{0,...,n} σ(k)≤N1
X
aσ(k) =
NX 1 +1
ak +
k=0
k∈{0,...,n} σ(k)>N1
X
aσ(k) ,
k∈{0,...,n} σ(k)>N1
vagyis N1 n X X aσ(k) = A − ak − A − k=0 k=0 ≤
∞ X
k=N1 +1
|ak | +
X
k∈{0,...,n} σ(k)>N1
∞ X X aσ(k) ≤ ak + aσ(k) ≤ k∈{0,...,n} k=N1 +1 k∈{0,...,n} σ(k)>N σ(k)>N X
aσ(k) ≤
1
1
∞ X
k=N1 +1
|ak | +
∞ X
k=N1 +1
|ak | < 2ε1 .
Teh´at a ε param´eterhez l´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex (p´eld´ aul a ε1 =
param´eter), hogy minden n > N term´eszetes sz´amra n X aσ(k) < ε A − k=0
teljes¨ ul, ami bizony´ıtja a
∞ X
aσ(k) = A egyenl˝ os´eget.
k=0
4.7.
Sorok Cauchy-szorzata
4.5. Defin´ıci´ o. Az a ´es b : N → R sorozat konvol´ uci´ oj´ anak nevezz¨ uk az a∗b:N→R sorozatot.
n 7→
n X i=0
ai bn−i
ε v´alaszt´ashoz kapott N2 2
50
4
4.6. Defin´ıci´ o. A P a ∗ b sort.
P
a ´es
P
SOROK
b sor Cauchy-szorzat´ anak nevezz¨ uk az a ∗ b sorozat ´altal meghat´arozott
P P 4.18. T´ etel. (Mertens a, b sorok k¨ oz¨ ul legal´ abb az egyik abszol´ ut P t´etele.) P Ha a konvergens konvergens, akkor a a ´es b sorok Cauchy-szorzata konvergens, ´es ! ∞ ! ∞ X n ∞ X X X ak bn−k = an bn . n=0 k=0
Tov´ abb´ a, ha a
P
a ´es
P
n=0
n=0
b sor abszol´ ut konvergens, akkor a
P
(a ∗ b) sor is abszol´ ut konvergens.
∞ ∞ X X a sor abszol´ ut konvergens ´es legyen A = an , Aa = |an | ´es B = n=0 n=0 ∞ n X X bn , valamint legyen C olyan, hogy minden n ∈ N sz´amra bk − B < C teljes¨ ul. Ekkor teljes n=0 k=0 indukci´oval egyszer˝ uen igazolhat´o, hogy ! n−j n n n X X X X aj bk − B . (4.1) (a ∗ b)(k) − AB = aj − A B +
Bizony´ıt´ as. Legyen a
P
j=0
j=0
k=0
k=0
A jobb oldal els˝o tagja null´ ahoz tart. Megmutatjuk, hogy a m´asodik tag is a null´ ahoz tart. Minden n X ε′ > 0 sz´amhoz l´etezik N1 ∈ N, hogy minden n ≥ N1 eset´en bk − B < ε′ ; valamint l´etezik k=0 ∞ X |ak | < ε′ . Legyen N = max {N1 , N2 }. Ekkor n > 2N eset´en N2 ∈ N, hogy minden n ≥ N2 eset´en k=n
n X aj j=0
≤
n−j n−j ! n−j n N X X X X X |aj | bk − B ≤ bk − B + |aj | bk − B ≤ j=0 k=0 k=0 j=N +1 k=0
N X j=0
|aj | ε′ +
n X
j=N +1
|aj | C ≤ ε′
∞ X j=0
|aj | + C
∞ X
j=N +1
|aj | ≤ ε′ Aa + Cε′ = (C + Aa )ε′ .
ε ´es az ehhez v´alasztott N1 ´es N2 param´ete2(C + Aa ) rekhez tartoz´o N ′ = 2 max {N1 , N2 } k¨ usz¨ obindex olyan lesz, hogy minden n > N ′ sz´amra ! X n−j X n aj bk − B < ε, j=0 k=0 Vagyis tetsz˝ oleges ε ∈ R+ eset´en legyen ε′ =
vagyis a (4.1) k´eplet jobb aP n l´ev˝ o m´asodik tag is a null´ ahoz tart. Poldal´ Most tegy¨ uk fel, hogy a ´es b is abszol´ ut konvergens, ´es az eddigi jel¨ol´eseket eg´esz´ıts¨ uk ki a ∞ X Ba = |bn | szimb´ olummal. Ekkor minden n ∈ N eset´en n=0
n X
k=0
n X n−k n k k n X X X X X |bl | ≤ |a ∗ b| (k) = |ak | |al | |bk−l | = al bk−l ≤ k=0 l=0
k=0 l=0
k=0
l=0
´ SOROK PONTONKENTI SZORZATA
4.8.
≤ vagyis a
4.8.
P
n X
k=0
|ak |
∞ X l=0
|bl | =
51
n X
k=0
|ak | Ba ≤
∞ X
k=0
!
|ak | Ba = Aa Ba ,
(a ∗ b) sor abszol´ ut konvergens.
Sorok pontonk´ enti szorzata
4.7. Defin´ıci´ o. Azt mondjuk, hogy az a : N → R sorozat – korl´ atos v´ altoz´ as´ u, ha a ∞ X |an+1 − an | < ∞ n=0
teljes¨ ul; – korl´ atos r´eszlet¨ osszeg˝ u, ha a
n X ak < ∞ sup n∈N k=0
teljes¨ ul.
4.19. T´ etel. (Abel-f´ele krit´erium.) Legyen a : NX → R korl´ atos v´ altoz´ as´ u z´erussorozat ´es legyen b : N → R korl´ atos r´eszlet¨ osszeg˝ u sorozat. Ekkor a an bn sor konvergens, ´es n
∞ X an b n ≤ n=0
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as.
∞ X
n=0
|an+1 − an |
!
·
n ! X bk sup n∈N k=0
Legyen a : N → R korl´atos v´altoz´ as´ u z´erussorozat ´es ! ∞ X A= |an+1 − an | , n=0
valamint legyen b : N → R korl´atos r´eszlet¨osszeg˝ u sorozat ´es n X bk . B = sup n∈N k=0
A minden n ∈ N sz´ amra fenn´all´o Abel-´ atrendez´es n n−1 n k X X X X (ak − ak+1 ) bj b j + an ak b k = k=0
k=0
j=0
j=0
igazolhat´o n szerinti teljes indukci´ oval. Minden n ∈ N eset´en n−1 k n−1 k X X X X X n−1 (ak − ak+1 ) bj ≤ |ak − ak+1 | · B = AB, bj ≤ |ak − ak+1 | · k=0 j=0 k=0 j=0 k=0
52
4
ez´ert a
n−1 X k=0
Az n 7→ an
(ak − ak+1 )
n X j=0
k X j=0
ut konvergens, vagyis konvergens is, ´es bj sor abszol´ ∞ k X X (ak − ak+1 ) b j ≤ AB. k=0 j=0
bj sorozat z´erussorozat, mert az n 7→
m´ar ad´odik a bizony´ıtand´o ´ all´ıt´ as.
4.9.
SOROK
n X
bj sorozat korl´atos ´es a z´erussorozat. Ebb˝ol
j=0
Elemi f¨ uggv´ enyek
4.8. Defin´ıci´ o. (Elemi hatv´ anysorok.) – Legyen a : N → R tetsz˝ oleges sorozat. Ekkor ´ertelmezz¨ uk a Pa f¨ uggv´enyt a ( ) X △ Dom Pa = x ∈ R a an xn sor konvergens n
halmazon, az al´ abbi m´odon.
Pa : Dom Pa → R
x 7→
∞ X
an xn
n=0
A Pa f¨ uggv´enyt az a egy¨ utthat´ oj´ u 0 k¨ oz´eppont´ u hatv´ anysornak nevezz¨ uk. – Az a : N → R sorozat eset´en ´ertelmezz¨ uk az al´abbi mennyis´eget. p 1 p , ha 0 < lim sup n |an | < ∞; n n→∞ sup |an | lim n→∞ △ p Ra = 0, ha lim sup n |an | = ∞; n→∞ p ∞, ha lim sup n |an | = 0. n→∞
Ezt az Ra sz´ amot a Pa hatv´anysor konvergenciasugar´ anak nevezz¨ uk.
4.20. T´ etel. (Cauchy–Hadamard-t´etel.) Legyen a : N → R tetsz˝ oleges sorozat, ´es x ∈ R. 1. Ha |x| < Ra , akkor az x pontban a Pa hatv´ anysor abszol´ ut konvergens, teh´ at x ∈ Dom Pa . 2. Ha |x| > Ra , akkor az x pontban a Pa hatv´ anysor divergens, teh´ at x ∈ / Dom Pa . Bizony´ıt´ as. A 4.12 Cauchy-f´ele gy¨ okkrit´erium k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enye. 4.21. T´ etel. Az al´ abbi hatv´ anysorok konvergenciasugara v´egtelen, vagyis minden x ∈ C eset´en konvergensek a sorok. ∞ X xn n! n=0
∞ X
(−1)n
n=0 ∞ X
x2n+1 (2n + 1)!
2n+1
x (2n + 1)! n=0
∞ X
(−1)n
n=0 ∞ X
x2n (2n)! n=0
x2n (2n)!
4.9.
¨ ´ ELEMI FUGGV ENYEK
53
4.9. Defin´ıci´ o. (Elemi f¨ uggv´enyek.) – Az exponenci´ alis f¨ uggv´eny exp : C → C – A szinusz f¨ uggv´eny sin : C → C
z 7→
– A koszinusz f¨ uggv´eny cos : C → C
z 7→ ∞ X
∞ X zn . n! n=0
(−1)n
n=0
z 7→
– A tangens f¨ uggv´eny
∞ X
z 2n+1 . (2n + 1)!
(−1)n
n=0
tg : {z ∈ C| cos z 6= 0} → C
z 2n . (2n)!
z 7→
sin z . cos z
– A kotangens f¨ uggv´eny ctg : {z ∈ C| cos z sin z 6= 0 } → C
z 7→
1 . tg z
– A szinusz hiperbolikus f¨ uggv´eny sh : C → C
z 7→
∞ X
z 2n+1 . (2n + 1)! n=0
– A koszinusz hiperbolikus f¨ uggv´eny ch : C → C
z 7→
∞ X z 2n . (2n)! n=0
– A tangens hiperbolikus f¨ uggv´eny th : {z ∈ C| ch z 6= 0} → C
z 7→
sh z . ch z
– A kotangens hiperbolikus f¨ uggv´eny cth : {z ∈ C| ch z sh z 6= 0 } → C
z 7→
1 . th z
4.22. T´ etel. (Euler-t´etel.) Minden z ∈ C eset´en exp(i z) = cos z + i sin z.
Bizony´ıt´ as. cos z + i sin z = =
∞ X
n=0 ∞ X
(−1)n
∞
X z 2n z 2n+1 +i = (−1)n (2n)! (2n + 1)! n=0
z 4n z 4n+1 z 4n+3 z 4n+2 − +i −i = (4n)! (4n + 2)! (4n + 1)! (4n + 3)! n=0
54
4
= =
4.10.
SOROK
∞ X (i z)4n (i z)4n+1 (i z)4n+2 (i z)4n+3 + + + = (4n)! (4n + 1)! (4n + 2)! (4n + 3)! n=0 ∞ X (i z)n = exp(i z). n! n=0
Az exponenci´ alis f¨ uggv´ eny ´ es a hatv´ anyoz´ as
4.23. T´ etel. (Az exponenci´ alis f¨ uggv´eny.) 1. Minden x ∈ C sz´ amra exp(x) = exp(x). 2. Minden x, y ∈ C sz´ amra exp(x + y) = exp(x) exp(y). 3. Minden x ∈ C sz´ amra (exp(x))−1 = exp(−x). 4. Minden x1 , x2 ∈ R sz´ amra x1 < x2 eset´en exp(x1 ) < exp(x2 ) teljes¨ ul, vagyis az exp |R : R → R
x 7→ exp(x)
f¨ uggv´eny injekt´ıv. Bizony´ıt´ as. 1. Legyen x ∈ C ´es an =
n X xk k=0
k!
. Mivel az a sorozat konvergens, ez´ert
exp(x) = lim an = lim an = lim n→∞
n→∞
n→∞
n X (x)k k=0
k!
= exp(x).
yk xk ´es βk = sorozatokb´ol k´epzett sorok abszol´ ut konvergensek, ez´ert Mertens-t´etel 2. Mivel a αk = k! k! alapj´an Cauchy-szorzatuk is konvergens lesz. Mivel n n X 1 X n k n−k (x + y)n xk y n−k = , x y = (α ∗ β)(n) = k! (n − k)! n! n! k k=0
k=0
ez´ert
∞ X xk k! n=0
!
·
∞ X yk k! n=0
!
=
∞ X (x + y)k . k! n=0
3. Az el˝oz˝o pont alapj´ an minden x ∈ C eset´en exp(x) · exp(−x) = exp(0) = 1. 4. Az exponenci´ alis f¨ uggv´eny defin´ıci´oja alapj´an ha a ∈ R+ , akkor exp(a) > 1. Ha x1 , x2 ∈ R ´es x1 < x2 , akkor exp(x2 ) = exp(x2 − x1 ) · exp(x1 ) > exp(x1 ). 4.10. Defin´ıci´ o. Az exp |R f¨ uggv´eny inverz´et val´ os term´eszetes alap´ u logaritmusf¨ uggv´enynek nevezz¨ uk, jele log vagy ln. Teh´at Dom log = Ran(exp |R ), ´es minden x ∈ Dom log sz´amra exp(log x) = x. Megjegyz´ es. K´es˝ obb igazoljuk, hogy Dom log = R+ .
♦
4.10.
´ ¨ ´ ´ A HATVANYOZ ´ ´ AZ EXPONENCIALIS FUGGV ENY ES AS
55
4.11. Defin´ıci´ o. Legyen x ∈ Dom log ´es z ∈ C. A △
xz = exp(z log(x)) sz´amot az x sz´ am z-edik hatv´ any´ anak nevezz¨ uk. 4.12. Defin´ıci´ o. Az exp(1) sz´ amot a term´eszetes alap´ u logaritmus alapsz´ am´ anak nevezz¨ uk ´es az e △ ´ eke megk¨ ozel´ıt˝oleg e ≈ 2, 71828182845904523536.) bet˝ uvel jel¨ olj¨ uk, vagyis e = exp(1). (Ert´ 4.24. T´ etel. Minden z ∈ C sz´ amra exp(z) = ez . Bizony´ıt´ as.
Az e sz´ am ´es a hatv´anyoz´as defin´ıci´oja alapj´an nyilv´anval´o.
4.25. T´ etel. Legyen x, y ∈ Dom log olyan sz´ am, melyre xy ∈ Dom log, ´es legyen z1 , z2 ∈ C. Ekkor x0 = 1,
x−z1 =
xz1 · xz2 = xz1 +z2 ,
1 , xz1
(xy )
z1
= xyz1
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Az ´ all´ıt´ asok a hatv´anyoz´as defin´ıci´oj´ anak ´es az exponenci´ alis f¨ uggv´eny multiplikativit´ as´anak k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enyei. n X x n xk ´es b(x)n = 4.26. T´ etel. Minden x ∈ R eset´en az a(x), b(x) : N+ → R, a(x)n = 1 + n k! k=0 sorozatok hat´ ar´ert´eke megegyezik. x n ´es b(x)n = Bizony´ıt´ as. Adott x ∈ R eset´en tekints¨ uk az a(x), b(x) : N+ → R, a(x)n = 1 + n n X xk sorozatokat. k! k=0
1. Tegy¨ uk fel, hogy x ∈ R+ . Ekkor a 3.31 t´etel alapj´an az a(x) sorozat konvergens, valamint a 4.21 t´etel alapj´ an a b(x) sorozat konvergens, ´es defin´ıci´o szerint lim b(x) = exp x. A binomi´alis kifejt´es alapj´an ! k n k−1 X Y i x 1− · . b(x)n − a(x)n = 1− n k! i=0 k=1
A teljes indukci´ oval k¨onnyen bizony´ıthat´o miatt
Ezek alapj´ an
k(k + 1) formula ´es a Bernoulli-egyenl˝ otlens´eg 2
i =
i=0
k−1 k−1 X i Y k(k − 1) i ≥1− =1− . 1− n n 2n i=0 i=0 1−
vagyis
k X
k−1 Y i=0
i 1− n
0 ≤ b(x)n − a(x)n ≤
≤
k(k − 1) , 2n
n−2 x2 X xk 1 · ≤ · x2 exp x, 2n k! n k=0
56
4
SOROK
amib˝ol a rend˝ orelv ´ertelm´eben lim(b(x) − a(x)) = 0 k¨ovetkezik. 1 1 2. Ha x < 0, akkor a 3.31 t´etel miatt lim a(x) = , a 4.23 t´etel miatt lim b(x) = . lim a(−x) lim b(−x) Mivel ekkor −x > 0, ez´ert az 1. pont alapj´ an lim a(−x) = lim b(−x), amib˝ol lim a(x) = lim b(x) k¨ovetkezik. 4.27. T´ etel. (Elemi f¨ uggv´enyek alaptulajdons´ agai.) – Minden x ∈ C sz´ amra az al´ abbiak teljes¨ ulnek. ei x − e− i x 2i ex − e−x sh x = 2
sin x =
ei x + e− i x 2 ex + e−x ch x = 2
cos x =
– Minden x, y ∈ C eset´en sin(x + y) = sin(x) cos(y) + sin(y) cos(x) cos(x + y) = cos(x) cos(y) − sin(x) sin(y) sh(x + y) = sh(x) ch(y) + sh(y) ch(x) ch(x + y) = ch(x) ch(y) + sh(x) sh(y). – Minden x ∈ C eset´en sin(i x) = i sh x, – Minden x ∈ C eset´en
cos(i x) = ch x,
sh(i x) = i sin x,
cos2 x + sin2 x = 1
ch2 x − sh2 x = 1.
– Ha x ∈ R, akkor |ei x | = 1.
ch(i x) = cos x.
Bizony´ıt´ as. Az 4.22 Euler-t´etel alapj´ an minden x ∈ C sz´amra ei x = cos x + i sin x ´es
e− i x = cos x − i sin x,
ahol felhaszn´altuk, hogy cos(x) = cos(−x) ´es sin(x) = − sin(−x). Ebb˝ol ad´odik a sin ´es cos f¨ uggv´enyre vonatkoz´o egyenl˝ os´eg. Az sh ´es a ch f¨ uggv´enyekre vonatkoz´o egyenl˝ os´eg a f¨ uggv´enyek sorfejt´es´enek k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enye. Az add´ıci´os formul´ak, illetve a t¨ obbi azonoss´ag egyszer˝ u sz´amol´ assal igazolhat´o a sin, cos, sh ´es ch f¨ uggv´eny exponenci´ alis alakj´ ab´ol.
57
5
Val´ os f¨ uggv´ enyek elemi vizsg´ alata
5.1.
F¨ uggv´ enyek tulajdons´ agai
A f¨ uggv´enyek f˝ obb tulajdons´ agait defini´aljuk el˝osz¨ or. 5.1. Defin´ıci´ o. Azt mondjuk, hogy az f : R ։ R f¨ uggv´eny – p´ aros, ha minden x ∈ Dom f elemre −x ∈ Dom f , ´es f (x) = f (−x); – p´ aratlan, ha minden x ∈ Dom f elemre −x ∈ Dom f , ´es f (x) = −f (−x); – monoton n¨ ov˝ o, ha minden x, y ∈ Dom f elemre x ≤ y eset´en f (x) ≤ f (y); – monoton fogy´ o, ha minden x, y ∈ Dom f elemre x ≤ y eset´en f (x) ≥ f (y); – monoton, ha monoton n¨ ov˝ o, vagy monoton fogy´o; – szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o, ha minden x, y ∈ Dom f elemre x < y eset´en f (x) < f (y); – szigor´ uan monoton fogy´ o, ha minden x, y ∈ Dom f elemre x < y eset´en f (x) > f (y); – szigor´ uan monoton, ha szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o, vagy szigor´ uan monoton fogy´o; – konvex az I ⊆ Dom f intervallumon, ha minden x, y ∈ I elemre minden a ∈ [0, 1] eset´en f (ax + (1 − a)y) ≤ af (x) + (1 − a)f (y) teljes¨ ul; – konk´ av az I ⊆ Dom f intervallumon, ha minden x, y ∈ I elemre minden a ∈ [0, 1] eset´en f (ax + (1 − a)y) ≥ af (x) + (1 − a)f (y) teljes¨ ul; – periodikus, ha f nem konstans f¨ uggv´eny, ´es ha l´etezik p ∈ R+ , hogy minden x ∈ Dom f eset´en x + p ∈ Dom f ´es f (x) = f (x + p), amennyiben a legkisebb ilyen tulajdons´ ag´ u p sz´am nagyobb mint nulla, azt az f f¨ uggv´eny peri´ odus´ anak nevezz¨ uk; – z´erushelye vagy gy¨ oke x ∈ Dom f , ha f (x) = 0. 5.1. T´ etel. (Jensen-egyenl˝ otlens´eg.) Legyen I ⊆ R intervallum ´es f : I → R. – Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor konvex az I intervallumon, ha minden n ∈ N+ mellett, minden n X ai = 1, akkor (xi )1≤i≤n ∈ I n ´es minden (ai )1≤i≤n ∈ [0, 1]n eset´en, ha i=1
f
n X
ai xi
i=1
!
≤
n X
ai f (xi ).
i=1
– Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor konk´ av az I intervallumon, ha minden n ∈ N+ mellett, minden n X n ai = 1, akkor (xi )1≤i≤n ∈ I n ´es minden (ai )1≤i≤n ∈ [0, 1] eset´en, ha i=1
f
n X
ai xi
i=1
!
≥
n X
ai f (xi ).
i=1
Bizony´ıt´ as. Legyen I ⊆ R intervallum ´es f : I → R. El´eg a konvex esetre bizony´ıtani az ´all´ıt´ast, hiszen az f 7→ −f transzform´ aci´ oval egym´ asba alak´ıthat´ok az ´all´ıt´asok. Ha minden n ∈ N+ mellett, n X n ai = 1 az minden (xi )1≤i≤n ∈ I n ´es minden olyan (ai )1≤i≤n [0, 1] eset´en, melyre i=1
f
n X i=1
ai xi
!
≤
n X i=1
ai f (xi ).
58
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
egyenl˝ otlens´eg teljes¨ ul, akkor nyilv´an n = 2 is igaz a k¨ovetkeztet´es, ami ´eppen a konvexit´ as defin´ıci´oj´ at jelenti. Tegy¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´eny konvex, ´es az A halmaz ´alljon azokb´ ol az n term´eszetes sz´amokb´ol, n X n ai = 1, melyre igaz, hogy minden (xi )1≤i≤n ∈ I n ´es minden olyan (ai )1≤i≤n ∈ [0, 1] eset´en, ha i=1
akkor
f
n X
ai xi
i=1
!
≤
n X
ai f (xi ).
i=1
Nyilv´ an 1 ∈ A, az f f¨ uggv´eny konvexit´ asa miatt 2 ∈ A, ´es c´elunk annak igazol´asa, hogy A = N+ . Ezt u ´gy ´erj¨ uk el, hogy megmutatjuk ha n ∈ A, akkor n + 1 ∈ A. Legyen n ∈ A, (xi )1≤i≤n+1 ∈ I n ´es n+1 X n ai = 1. Ha an+1 = 1, akkor nyilv´an teljes¨ ul az legyen (ai )1≤i≤n+1 ∈ [0, 1] olyan, melyre i=1
f
n X
ai xi
i=1
!
≤
n X
ai f (xi ).
i=1
egyenl˝ otlens´eg, ez´ert feltehet˝o, hogy an+1 6= 1. Ebben az esetben azonban a a1 an ,..., ∈ [0, 1] 1 − an+1 1 − an+1
sz´amok ¨osszege 1, valamint
n X i=1
ai xi ∈ I. 1 − an+1
Ez´ert felhaszn´alva az f f¨ uggv´eny konvexit´ as´ at, ´es az n ∈ A felt´etelez´est ! ! n n+1 X X ai xi + an+1 xn+1 ≤ ai xi = f (1 − an+1 ) f 1 − an+1 i=1 i=1 ! n X ai ≤ (1 − an+1 )f xi + an+1 f (xn+1 ) ≤ 1 − an+1 i=1 ≤ (1 − an+1 ) ad´odik, vagyis n + 1 ∈ A.
5.2.
n X i=1
n+1 X ai ai f (xi ) f (xi ) + an+1 f (xn+1 ) = 1 − an+1 i=1
F¨ uggv´ eny hat´ ar´ ert´ eke
5.2. Defin´ıci´ o. Legyen az f : R ։ R f¨ uggv´eny Dom f ´ertelmez´esi tartom´any´anak a torl´od´asi pontja. Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke az a pontban A ∈ R, ha ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ f (Bδ (a) \ {a}) ⊆ Bε (A) . A fenti defin´ıci´o szerint az f : R ։ R f¨ uggv´enynek a Dom f halmaz a ∈ R torl´od´asi torl´od´asi pontj´ aban A ∈ R a hat´ ar´ert´eke pontosan akkor, ha ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ ∀x ∈ Dom f : (0 < |x − a| < δ → |f (x) − A| < ε)
teljes¨ ul.
5.2.
¨ ´ ´ ERT ´ ´ FUGGV ENY HATAR EKE
59
5.3. Defin´ıci´ o. Legyen f : R ։ R ´es legyen a torl´od´asi pontja a Dom f halmaznak. – Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke az a pontban v´egtelen, ha ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ f (Bδ (a) \ {a}) ⊆ [ε, ∞[ .
– Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke az a pontban m´ınusz v´egtelen, ha −f hat´ar´ert´eke az a pontban v´egtelen.
5.4. Defin´ıci´ o. Az A ⊆ R halmaznak a v´egtelen torl´ od´ asi pontja, ha ∀ε ∈ R+ ∃x ∈ A (ε < x). Az A ⊆ R halmaznak a m´ınusz v´egtelen torl´ od´ asi pontja, ha a −A halmaznak torl´od´asi pontja a v´egtelen. 5.5. Defin´ıci´ o. Legyen f : R ։ R ´es legyen a Dom f halmaznak a v´egtelen torl´od´asi pontja. Az f f¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke a v´egtelenben, – A ∈ R, ha ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ f ([δ, ∞[) ⊆ Bε (A) . – v´egtelen, ha
∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ f ([δ, ∞[) ⊆ [ε, ∞[ .
– m´ınusz v´egtelen, ha −f hat´ ar´ert´eke a v´egtelenben v´egtelen. A m´ınusz v´egtelenben vett hat´ ar´ert´eket, mint az x 7→ f (−x) f¨ uggv´eny v´egtelenben vett hat´ar´ert´ek´et defini´aljuk. 5.2. T´ etel. (A hat´ ar´ert´ek egy´ertelm˝ us´ege.) – Legyen f : R ։ R, a ∈ R a Dom f halmaz torl´ od´ asi pontja, ´es A, B ∈ R legyen az f f¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke az a pontban. Ekkor A = B. – Legyen f : R ։ R, a ∈ R ∪ {∞, −∞} a Dom f halmaz torl´ od´ asi pontja, ´es A, B ∈ R ∪ {∞, −∞} legyen az f f¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke az a helyen. Ekkor A = B. Bizony´ıt´ as. Legyen f : R ։ R, a ∈ R a Dom f halmaz torl´od´asi pontja, ´es A, B ∈ R legyen az f f¨ uggv´eny hat´ ar´ert´eke az a pontban. Tegy¨ uk fel, hogy A 6= B. Ekkor l´etezik olyan δA , δB ∈ R+ , hogy minden x ∈ Dom f eset´en |A − B| 2 |A − B| → |f (x) − B| < 2
0 < |x − a| < δA → |f (x) − A| < 0 < |x − a| < δB
teljes¨ ul. Ami azt jelenti, hogy ha δ = min {δA , δB }, akkor minden x ∈ (Dom f ) ∩ (Bδ (a) \ {a}) sz´amra az |A − B| = |A − f (x) + f (x) − B| ≤ |A − f (x)| + |f (x) − B| < |A − B| ellentmond´ as teljes¨ ul, teh´ at A = B. Legyen f : R → R, a = ∞ a Dom f halmaz torl´od´asi pontja, ´es A, B ∈ R legyen az f f¨ uggv´eny hat´ar´ert´eke a v´egtelenben. Tegy¨ uk fel, hogy A 6= B. Ekkor l´etezik olyan δA , δB ∈ R+ , hogy minden x ∈ Dom f eset´en δA < x → |f (x) − A| <
|A − B| 2
60
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
5
δB < x → |f (x) − B| <
|A − B| 2
teljes¨ ul. Ami azt jelenti, hogy ha δ = max {δA , δB }, akkor minden x ∈ (Dom f ) ∩ ]δ, ∞[ sz´amra az |A − B| = |A − f (x) + f (x) − B| ≤ |A − f (x)| + |f (x) − B| < |A − B| ellentmond´as teljes¨ ul, teh´ at A = B. Ha a = −∞, akkor a fentihez hasonl´ o gondolatmenettel igazolhat´o, hogy A = B. A t¨ obbi esetben is hasonl´ o m´odon igazolhat´o a hat´ar´ert´ek egy´ertelm˝ us´ege. 5.6. Defin´ıci´ o. (A lim m˝ uvelet.) – Legyen f : C ։ C, ´es legyen a ∈ C a Dom f halmaz torl´od´asi pontja. Az f f¨ uggv´eny hat´ar´ert´ek´et az a pontban lim f (x) vagy lim f jel¨ oli. x→a
a
– Legyen f : R ։ R, ´es legyen a ∈ R ∪ {∞, −∞} a Dom f halmaz torl´od´asi pontja. Az f f¨ uggv´eny hat´ar´ert´ek´et az a pontban lim f (x) vagy lim f jel¨oli. x→a
a
5.3. T´ etel. Legyen f, g : R ։ R ´es legyen a ∈ R a Dom f ∩ Dom g halmaz torl´ od´ asi pontja. Ha l´etezik r ∈ R+ , melyre g(Br (a) \ {a}) korl´ atos ´es lim f = 0, akkor lim f g = 0. a
a
Bizony´ıt´ as. Legyen f, g : R ։ R ´es legyen a ∈ R a Dom f ∩Dom g halmaz torl´od´asi pontja. Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik olyan r ∈ R+ , melyre g(Br (a) \ {a}) korl´atos ´es lim f = 0. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges a
param´eter, ´es legyen K ∈ R+ olyan, hogy minden x ∈ Dom g ∩ (Br (a) \ {a}) eset´en |g(x)| < K. Mivel ε lim f = 0, ez´ert l´etezik olyan δ1 ∈ R+ , hogy minden x ∈ Dom f ∩ (Bδ1 (a) \ {a}) eset´en |f (x)| < . a K Ha δ = min {r, δ1 }, akkor minden x ∈ (Dom g ∩ Dom f ) ∩ (Br (a) \ {a}) elemre |f (x)g(x)| <
ε · K = ε. K
Vagyis lim(f g) = 0. a
5.4. T´ etel. Legyen f, g : R ։ R, λ ∈ R ´es a ∈ R torl´ od´ asi pontja a Dom f ∩ Dom g halmaznak. (Az a param´eter ±∞ is lehet.) Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik lim f ´es lim g, valamint lim f, lim g ∈ / {∞, −∞}. a a a a Akkor az a pont 1. torl´ od´ asi pontja a Dom(f + g) halmaznak, lim(f + g) l´etezik, ´es a
lim(f + g) = lim f + lim g; a
a
a
2. torl´ od´ asi pontja a Dom(f g) halmaznak, lim(f g) l´etezik, ´es a
lim(f g) = lim f lim g ; a
a
a
3. torl´ od´ asi pontja a Dom(λf ) halmaznak, lim(λf ) l´etezik, ´es a
lim(λf ) = λ(lim f ); a
a
4. torl´ od´ asi pontja a Dom(|f |) halmaznak, lim |f | l´etezik, ´es a
lim |f | = lim f ; a
a
5.2.
¨ ´ ´ ERT ´ ´ FUGGV ENY HATAR EKE
61
5. torl´ od´ asi pontja a Dom(f ) halmaznak, lim f l´etezik, ´es a
lim f = lim f . a
a
1 1 halmaznak, ´es lim f 6= 0, akkor lim l´etezik, ´es 6. Ha az a pont torl´ od´ asi pontja a Dom a a f f lim a
1 1 = . f lim f a
Bizony´ıt´ as. Legyen f, g : R ։ R, λ ∈ R ´es a ∈ R torl´od´asi pontja a K = Dom f ∩Dom g halmaznak, legyen F = lim f ∈ R ´es G = lim g, valamint legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. a a ε amhoz l´etezik olyan δf , δg , hogy 1. Az sz´ 2 ε ∀x ∈ K : 0 < |x − a| < δf ⇒ |f (x) − F | < 2 ε ∀x ∈ K : 0 < |x − a| < δg ⇒ |g(x) − G| < . 2 Ekkor a δ = min {δf , δg } sz´ amra ∀x ∈ K : 0 < |x − a| < δ ⇒ |(f + g)(x) − (F + G)| ≤ |f (x) − F | + |g(x) − G| < ε teljes¨ ul, vagyis lim(f + g) = F + G. a
2. Legyen k ∈ R+ tetsz˝ oleges sz´ am. Ekkor l´etezik olyan δ1 ∈ R+ , hogy ∀x ∈ K : 0 < |x − a| < δ1 ⇒ |f (x) − F | < k, vagyis minden 0 < |x − a| < δ1 sz´ amra |f (x)| < |F | + k. Minden ε′ ∈ R+ sz´ amhoz l´etezik olyan δf , δg , hogy ∀x ∈ K : 0 < |x − a| < δf ⇒ |f (x) − F | < ε′
∀x ∈ K : 0 < |x − a| < δg ⇒ |g(x) − G| < ε′ .
Ekkor a δ = min {δf , δg , δ1 } sz´ amra 0 < |x − a| < δ eset´en |(f g)(x) − (F G)| = |f (x)g(x) − f (x)G + f (x)G − F G| ≤ |f (x)| · |g(x) − G| + |G| · |f (x) − F | ≤ ≤ (|F | + k) · ε′ + |G| · ε′ = ε′ · (|F | + |G| + k) ≤ ε,
ε . Vagyis az ε, F , G ´es k sz´amokhoz v´alasztunk olyan ε′ param´etert, |F | + |G| + k melyre teljes¨ ul a fenti egyenl˝ otlens´eg, majd ahhoz v´alasztunk δf , δg mennyis´egeket, ´es ezekb˝ ol kapjuk meg a ε sz´ amhoz tartoz´o δ mennyis´eget. ε 3. Ha λ = 0, akkor nyilv´an igaz az ´all´ıt´as. Tegy¨ uk fel, hogy λ 6= 0. Az ∈ R+ sz´amhoz l´etezik |λ| ε . Vagyis ha olyan δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ K sz´amra, ha 0 < |x − a| < δ, akkor |f (x) − F | < |λ| 0 < |x − a| < δ, akkor ε = ε, |λf (x) − λF | = |λ| · |f (x) − F | < |λ| · |λ| teljes¨ ul, ha 0 < ε′ <
62
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
vagyis lim(λf ) = λF . a
4, 5. Az ε ∈ R+ sz´ amhoz l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy ∀x ∈ K : 0 < |x − a| < δ ⇒ |f (x) − F | < ε Ekkor a δ sz´amra igaz, hogy minden 0 < |x − a| < δ eset´en ||f (x)| − |F || ≤ |f (x) − F | < ε f (x) − F = f (x) − F = |f (x) − F | ≤ |f (x) − F | < ε
teljes¨ ul, vagyis lim |f | = |F | ´es lim f = F . a
a
+
6. Legyen δ1 ∈ R olyan sz´ am, hogy minden 0 < |x − a| < δ1 eset´en |f (x) − F | <
|F | . Ekkor minden 2
|F | . Legyen δf ∈ R+ olyan, hogy minden 0 < |x − a| < δf eset´en 2 2 ε |F | 1 |f (x) − F | < . Ekkor a δ = min {δ1 , δf } olyan sz´am, hogy minden x ∈ Dom ´es 0 < |x − a| < δ 2 f eset´en 2 1 1 |f (x) − F | |f (x) − F | 2 ε |F | = ε. < 2 · f (x) − F = |f (x)| · |F | < |F | 2 |F | 2 · |F |
0 < |x − a| < δ1 sz´ amra |f (x)| >
5.5. T´ etel. Ha az f, g : R ։ R f¨ uggv´enyre Dom f = Dom g ´es minden x ∈ Dom f eset´en f (x) ≤ g(x) teljes¨ ul, valamint az a ∈ R pont torl´ od´ asi pontja a Dom f halmaznak ´es l´etezik a lim f, lim g hat´ ar´ert´ek, a a akkor lim f ≤ lim g. a
a
Bizony´ıt´ as. Legyen f, g : R ։ R olyan f¨ uggv´eny, melyre Dom f = Dom g ´es vezess¨ uk be a H = Dom f jel¨ol´est. Tegy¨ uk fel, hogy az a ∈ R pont torl´od´asi pontja a H halmaznak, minden x ∈ H eset´en f (x) ≤ g(x), valamint l´etezik a lim f, lim g hat´ar´ert´ek. Legyen F = lim f , G = lim g, ´es a a a a F −G + tegy¨ uk fel, hogy G < F . Az ε = sz´amhoz l´etezik olyan δ ∈ R , hogy minden x ∈ H 2 eset´en, ha 0 < |x − a| < δ, akkor |f (x) − F | < ε ´es |g(x) − G| < ε. Vagyis x ∈ H ∩ (Bδ (a) \ {a}) F +G eset´en az F − ε < f (x) egyenl˝ otlens´eg miatt < f (x), ´es a g(x) < G + ε egyenl˝ otlens´eg miatt 2 F +G g(x) < teljes¨ ul. Ez viszont ellentmond annak, hogy f (x) ≤ g(x). 2 5.6. T´ etel. (Rend˝ or-elv f¨ uggv´enyek hat´ ar´ert´ek´ere.) Ha az f, g, h : R ։ R f¨ uggv´enyre Dom f = Dom g = Dom h ´es minden x ∈ Dom f eset´en f (x) ≤ g(x) ≤ h(x) teljes¨ ul, valamint az a ∈ R pont torl´ od´ asi pontja a Dom f halmaznak ´es valamely A ∈ R eset´en lim f = lim h = A teljes¨ ul, akkor l´etezik a a a lim g hat´ ar´ert´ek ´es lim g = A. a
a
Bizony´ıt´ as. Legyen f, g, h : R ։ R olyan f¨ uggv´eny, melyre Dom f = Dom g = Dom h teljes¨ ul ´es vezess¨ uk be a H = Dom f jel¨ ol´est. Tegy¨ uk fel, hogy az a ∈ R pont torl´od´asi pontja a H halmaznak, minden x ∈ H eset´en f (x) ≤ g(x) ≤ h(x) teljes¨ ul, valamint A ∈ R olyan sz´am, melyre lim f = lim h = a
a
A. Bevezetve az α = g − f ´es a β = h − f f¨ uggv´enyeket, minden x ∈ H eset´en 0 ≤ α(x) ≤ β(x) teljes¨ ul. A lim β = 0 hat´ ar´ert´ek miatt minden ε ∈ R+ sz´amhoz l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden a
x ∈ H ∩ (Bδ (a) \ {a}) eset´en −ε < β(x) < ε. A 0 ≤ α(x) ≤ β(x) egyenl˝ otlens´eg alapj´an ekkor |α(x)| < ε is teljes¨ ul, vagyis lim α = 0. Ekkor a g = α + f f¨ uggv´enynek is l´etezik hat´ar´ert´eke az a a pontban ´es lim g = lim α + lim f = A. a
a
a
5.3.
´ ´ ERT ´ ´ FELOLDALI HATAR EK
63
´ 5.7. T´ etel. (Atviteli elv hat´ ar´ert´ekre.) Legyen f : R ։ R ´es z ∈ R a Dom(f ) halmaz torl´ od´ asi pontja. A lim f hat´ ar´ert´ek pontosan akkor l´etezik, ha lim f ◦ a l´etezik minden a : N → Dom(f ) \ {z}, z z ponthoz konverg´ al´ o sorozat eset´en. Bizony´ıt´ as. Legyen f : R ։ R ´es z ∈ R a Dom(f ) halmaz torl´od´asi pontja. Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik a lim f = F ∈ R hat´ ar´ert´ek, ´es legyen a : N → Dom(f )\{z} a z ponthoz konverg´ al´o tetsz˝ oleges sorozat. z
Ha ε ∈ R+ , akkor az f f¨ uggv´eny hat´ar´ert´eke miatt l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy ∀x ∈ Dom f : 0 < |x − z| < δ ⇒ |f (x) − F | < ε.
Ehhez a δ sz´ amhoz az a sorozat konvergenci´aja miatt l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N sz´amra |an − z| < δ. Ekkor minden n > N sz´amra |f (an ) − F | < ε, vagyis lim f (an ) = F . n→∞
Most tegy¨ uk fel, hogy lim f ◦ a l´etezik minden a : N → Dom(f ) \ {z}, z ponthoz konverg´ al´o tetsz˝ oleges sorozat eset´en. Legyen b, c : N → Dom(f ) \ {z}, z ponthoz konverg´ al´o sorozat, valamint a : N → Dom(f ) \ {z}
n 7→
b n2
c n−1 2
ha n p´ aros; ha n p´ aratlan.
Ekkor f ◦ b ´es f ◦ c is r´eszsorozata a konvergens f ◦ a sorozatnak, teh´at a hat´ar´ert´ek¨ uk is megegyezik. Vagyis l´etezik olyan A ∈ R sz´ am, hogy minden a : N → Dom(f ) \ {z}, z ponthoz konverg´ al´o sorozat eset´en lim f ◦ a = A. Megmutatjuk, hogy ekkor lim f = A. Tegy¨ uk fel ugyanis, hogy lim f 6= A. Ekkor z
z
∃ε ∈ R+ ∀δ ∈ R+ ∃x ∈ Bδ (z) \ {z} : f (x) ∈ / Bε (A). R¨ ogz´ıts¨ unk egy ilyen ε ∈ R+ sz´ amot. Mivel minden n ∈ N eset´en n o 1 (z) \ {z} , |f (x) − A| ≥ ε x ∈ Dom f \ {z} | x ∈ B n+1 6= ∅, ez´ert
o Yn 1 (z) \ {z} , |f (x) − A| ≥ ε 6= ∅. x ∈ Dom f \ {z} | x ∈ B n+1
n∈N
Ha a egy tetsz˝ oleges eleme a fenti halmaznak, akkor a : N → Dom f \{z} sorozat, melynek hat´ar´ert´eke ε z. Ekkor lim f ◦ a = A nem teljes¨ ul, ugyanis az sz´amhoz nem l´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex, 2 ε teljes¨ ul, ugyanis az a sorozat konstrukci´oja miatt hogy minden n > N sz´ amra |f (an ) − A| ≤ 2 minden n ∈ N sz´ amra |f (an ) − A| ≥ ε. Teh´at azt az ellentmond´ast kaptuk, hogy nem minden a : N → Dom(f ) \ {z}, z ponthoz konverg´ al´o sorozat eset´en teljes¨ ul, hogy lim f ◦ a = A.
5.3.
F´ eloldali hat´ ar´ ert´ ek
5.7. Defin´ıci´ o. Legyen f : R ։ R f¨ uggv´eny ´es a ∈ R. – Ha a torl´ od´asi pontja az ]a, ∞[ ∩ Dom f halmaznak, ´es az f |]a,∞[ f¨ uggv´enynek l´etezik lim f |]a,∞[ = A a
hat´ ar´ert´eke az a pontban, akkor azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´eny jobb oldali hat´ ar´ert´eke az a pontban A, ´es az A hat´ ar´ert´eket a lim f vagy a lim f (x) szimb´ olummal jel¨olj¨ uk. a+
x→a+0
64
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
– Ha a torl´od´asi pontja a ]−∞, a[ ∩ Dom f halmaznak, ´es az f |]−∞,a[ f¨ uggv´enynek l´etezik lim f |]−∞,a[ = A a
hat´ar´ert´eke az a pontban, akkor azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´eny bal oldali hat´ ar´ert´eke az a olummal jel¨olj¨ uk. pontban A, ´es az A hat´ ar´ert´eket a lim f vagy a lim f (x) szimb´ a−
x→a−0
Legyen f : R ։ R ´es a, A ∈ R. A fenti defin´ıci´o szerint az f f¨ uggv´enynek a jobb oldali hat´ar´ert´eke az a pontban A, pontosan akkor, ha a torl´ od´asi pontja a Dom f ∩ ]a, ∞[ halmaznak ´es ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ ∀x ∈ Dom f : (a < x < a + δ → |f (x) − A| < ε) teljes¨ ul. Hasonl´oan, az f f¨ uggv´enynek a bal oldali hat´ar´ert´eke az a pontban A, pontosan akkor, ha a torl´od´asi pontja a Dom f ∩ ]−∞, a[ halmaznak ´es ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ ∀x ∈ Dom f : (a − δ < x < a → |f (x) − A| < ε) teljes¨ ul. 5.8. T´ etel. Legyen f : R ։ R ´es legyen a ∈ Int Dom f . Pontosan akkor l´etezik az f f¨ uggv´enynek hat´ ar´ert´eke az a pontban, ha ott l´etezik jobb, illetve bal oldali hat´ ar´ert´eke, ´es lim f = lim f teljes¨ ul. a+
a−
Bizony´ıt´ as. Legyen f : R ։ R, a ∈ Int Dom f ´es tegy¨ uk fel, hogy az a pontban l´etezik az f f¨ uggv´enynek hat´ ar´ert´eke. Ekkor minden ε ∈ R+ sz´amhoz l´etezik olyan δ ∈ R+ , melyre minden x ∈ ]a − δ, a + δ[ \ {a} eset´en f (x) − lim f < ε a
teljes¨ ul. Ekkor minden x ∈ ]a − δ, a[ eset´en f (x) − lim f < ε, a
vagyis l´etezik lim f ´es lim f = lim f . Hasonl´oan igazolhat´o, hogy l´etezik lim f ´es lim f = lim f . a−
a−
a
a+
a+
a
Legyen f : R → R, a ∈ Int Dom f ´es tegy¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´enynek az a pontban l´etezik jobb, illetve bal oldali hat´ ar´ert´eke, ´es lim f = lim f teljes¨ ul. Ekkor minden ε ∈ R+ sz´amhoz l´etezik olyan a+
a−
δ1 ∈ R+ , melyre minden x ∈ ]a − δ1 , a[ eset´en f (x) − lim f < ε a−
teljes¨ ul, ´es l´etezik olyan δ2 ∈ R+ , melyre minden x ∈ ]a, a + δ2 [ eset´en f (x) − lim f < ε. a+
Legyen δ = min {δ1 , δ2 }. Ekkor A = lim f = lim f olyan sz´am, hogy minden x ∈ ]a − δ, a + δ[ \ {a} a−
a+
eset´en
|f (x) − A| < ε, vagyis l´etezik lim f hat´ ar´ert´ek ´es lim f = A. a
a
5.4.
5.4.
¨ ´ ´ FUGGV ENY FOLYTONOSSAGA
65
F¨ uggv´ eny folytonoss´ aga
5.8. Defin´ıci´ o. Legyen f : R ։ R ´es a ∈ Dom f . – Az f f¨ uggv´eny folytonos az a pontban, ha ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ f (Bδ (a)) ⊆ Bε (f (a)) .
– Az f f¨ uggv´eny folytonos, ha minden a ∈ Dom f pontban folytonos. Legyen A ⊆ R. Az A halmazon ´ertelmezett folytonos f¨ uggv´enyek halmaz´ara a △
C(A, R) = {f : A → R| f folytonos} jel¨ol´est haszn´aljuk. 5.9. T´ etel. Legyen f, g : R ։ R, a ∈ Dom f ∩ Dom g, c ∈ R. Ha az f ´es g f¨ uggv´eny folytonos az a pontban, akkor az f + g, f g, cf, |f | , f f¨ uggv´enyek is folytonosak az a pontban, valamint ha f (a) 6= 0, akkor az pontban.
1 f¨ uggv´eny is folytonos az a f
Bizony´ıt´ as. Legyen f, g : R ։ R, a ∈ K = Dom f ∩ Dom g, c ∈ R, tov´abb´a legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. ε amhoz l´etezik olyan δf , δg , hogy 1. A sz´ 2 ε ∀x ∈ K : |x − a| < δf ⇒ |f (x) − f (a)| < 2 ε ∀x ∈ K : |x − a| < δg ⇒ |g(x) − g(a)| < . 2 Ekkor a δ = min {δf , δg } sz´ amra ∀x ∈ R : |x − a| < δ ⇒ |(f + g)(x) − (f + g)(a)| ≤ |f (x) − f (a)| + |g(x) − g(a)| < ε teljes¨ ul, vagyis az (f + g) f¨ uggv´eny folytonos az a pontban. 2. Legyen k ∈ R+ tetsz˝ oleges sz´ am. Ekkor l´etezik olyan δ1 ∈ R+ , hogy ∀x ∈ K : |x − a| < δ1 ⇒ |f (x) − f (a)| < k, vagyis minden |x − a| < δ1 sz´ amra ′
Minden ε ∈ R
+
|f (x)| < |f (a)| + k.
sz´ amhoz l´etezik olyan δf , δg , hogy ∀x ∈ K : |x − a| < δf ⇒ |f (x) − f (a)| < ε′ ∀x ∈ K : |x − a| < δg ⇒ |g(x) − g(a)| < ε′ .
Ekkor a δ = min {δf , δg , δ1 } sz´ amra |x − a| < δ eset´en |(f g)(x) − (f g)(a)| = |f (x)g(x) − f (x)g(a) + f (x)g(a) − f (a)g(a)| ≤ ≤ |f (x)| · |g(x) − g(a)| + |g(a)| · |f (x) − f (a)| ≤ ≤ (|f (a)| + k) · ε′ + |g(a)| · ε′ = ε′ · (|f (a)| + |g(a)| + k) ≤ ε,
66
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
ε . Vagyis az ε, f (a), g(a) ´es k sz´amokhoz v´alasztunk olyan |f (a)| + |g(a)| + k ε′ param´etert, melyre teljes¨ ul a fenti egyenl˝ otlens´eg, majd ahhoz v´alasztunk δf , δg mennyis´egeket, ´es ezekb˝ ol kapjuk meg a ε sz´ amhoz tartoz´o δ mennyis´eget. ε ∈ R+ sz´amhoz l´etezik olyan 3. Ha λ = 0, akkor nyilv´an igaz az ´ all´ıt´ as. Tegy¨ uk fel, hogy λ 6= 0. A |λ| ε . Vagyis ha |x − a| < δ, δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ K sz´ amra, ha |x − a| < δ, akkor |f (x) − f (a)| < |λ| akkor ε |λf (x) − λf (a)| = |λ| · |f (x) − f (a)| < |λ| · = ε, |λ|
teljes¨ ul, ha 0 < ε′ <
Vagyis a λf f¨ uggv´eny folytonos az a pontban. 4, 5. Az ε ∈ R+ sz´ amhoz l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy
∀x ∈ K : |x − a| < δ ⇒ |f (x) − f (a)| < ε Ekkor a δ sz´amra igaz, hogy minden |x − a| < δ eset´en ||f (x)| − |f (a)|| ≤ |f (x) − f (a)| < ε f (x) − f (a) = f (x) − f (a) = |f (x) − f (a)| ≤ |f (x) − f (a)| < ε
uggv´eny folytonos az a pontban. teljes¨ ul, vagyis az |f | ´es a f f¨
6. Legyen δ1 ∈ R+ olyan sz´ am, hogy minden |x − a| < δ1 eset´en |f (x) − f (a)| <
|f (a)| . Ekkor 2
|f (a)| . Legyen δf ∈ R+ olyan, hogy minden |x − a| < δf 2 1 ε |f (a)|2 . Ekkor a δ = min {δ1 , δf } olyan sz´am, hogy minden x ∈ Dom ´es eset´en |f (x) − f (a)| < 2 f |x − a| < δ eset´en 1 2 ε |f (a)|2 1 |f (x) − f (a)| |f (x) − f (a)| < = ε. f (x) − f (a) = |f (x)| · |f (a)| < |f (a)| 2 · 2 |f (a)| · |f (a)| 2
minden |x − a| < δ1 sz´ amra |f (x)| >
5.10. T´ etel. Legyen A ⊆ R. Ekkor minden f, g ∈ C(A, R) elemre ´es minden c ∈ R sz´ amra f + g, f g, cf, |f | , f ∈ C(A, R). Bizony´ıt´ as. Az el˝ oz˝o ´ all´ıt´ as kell minden egyes a ∈ A pontra alkalmazni. 5.11. T´ etel. Folytonos f¨ uggv´enyek kompoz´ıci´ oja folytonos f¨ uggv´eny.
Bizony´ıt´ as. Legyen f, g : R ։ R folytonos f¨ uggv´eny, ´es a ∈ Dom f olyan pont, melyre f (a) ∈ Dom g teljes¨ ul. Megmutatjuk, hogy a g ◦ f f¨ uggv´eny folytonos az a pontban. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Mivel a g f¨ uggv´eny folytonos az f (a) pontban, ez´ert l´etezik olyan δg ∈ R+ param´eter, hogy ∀y ∈ Dom g |y − f (a)| < δg ⇒ |g(y) − g(f (a))| < ε. Mivel az f f¨ uggv´eny folytonos az a pontban, ez´ert a δg sz´amhoz l´etezik olyan δ ∈ R+ param´eter, hogy ∀x ∈ Dom f |x − a| < δ ⇒ |f (x) − f (a)| < δg . Egym´ as ut´an ´ırva a fenti k´et egyenl˝ otlens´eget azt kapjuk, hogy minden x ∈ Dom(g ◦ f ) eset´en |x − a| < δ ⇒ |(g ◦ f )(x) − (g ◦ f )(a)| = |g(f (x)) − g(f (a))| < ε.
¨ ´ ´ FUGGV ENY FOLYTONOSSAGA
5.4.
67
5.12. T´ etel. Legyen f : R ։ R ´es a ∈ Dom f a Dom(f ) halmaz torl´ od´ asi pontja. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor folytonos az a pontban, ha lim f l´etezik, ´es lim f = f (a). a
a
Bizony´ıt´ as. Legyen f : R ։ R ´es a ∈ Dom f a Dom(f ) halmaz torl´od´asi pontja. Egym´ as al´ a ´ırva a lim f = f (a) ´es az f f¨ uggv´eny a pontbeli folytonoss´ ag´anak a jelent´es´et a
∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ ∀x ∈ Dom f : +
0 < |x − a| < δ
+
∀ε ∈ R ∃δ ∈ R ∀x ∈ Dom f :
→
|x − a| < δ
→
|f (x) − f (a)| < ε
|f (x) − f (a)| < ε
r¨ogt¨ on ad´odik, hogy az a ∈ Dom f esetben a k´et formula ekvivalens. 5.13. T´ etel. (F¨ uggv´enykompoz´ıci´ o hat´ ar´ert´eke.) Legyen f, g : R → R ´es a, b, c ∈ R olyan, melyre lim f = b, lim g = c ´es a torl´ od´ asi pontja a Dom(g ◦ f ) halmaznak. Ha a a
b
1. b ∈ / Dom g; 2. b ∈ Dom g ´es g folytonos a b pontban; felt´etelek valamelyike teljes¨ ul, akkor lim(g ◦ f ) = c. a
Bizony´ıt´ as.
Legyen f, g : R → R ´es a, b, c ∈ R olyan, melyre lim f = b, lim g = c ´es a torl´od´asi a
b
pontja a Dom(g ◦ f ) halmaznak. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges. El˝osz¨ or tegy¨ uk fel, hogy b ∈ / Dom g. A lim g = c miatt l´etezik olyan δ ′ ∈ R+ , melyre b
g (Bδ′ (b) \ {b}) ⊆ Bε (c). A lim f = b miatt l´etezik olyan δ ∈ R+ , melyre a
f (Bδ (a) \ {a}) ⊆ Bδ′ (b). Ekkor az el˝ oz˝o egyenletek ´es g (Bδ′ (b) \ {b}) = g (Bδ′ (b)) miatt (g ◦ f ) (Bδ (a) \ {a}) ⊆ g(Bδ′ (b)) = g (Bδ′ (b) \ {b}) ⊆ Bε (c) teljes¨ ul, vagyis lim(g ◦ f ) = c. a Most tegy¨ uk fel, hogy b ∈ Dom g ´es g folytonos a b pontban. A g f¨ uggv´eny folytonoss´ aga miatt l´etezik olyan δ ′ ∈ R+ , melyre g (Bδ′ (b)) ⊆ Bε (c). A lim f = b miatt l´etezik olyan δ ∈ R+ , melyre a
f (Bδ (a) \ {a}) ⊆ Bδ′ (b). Ekkor az el˝ oz˝o egyenletek alapj´ an (g ◦ f ) (Bδ (a) \ {a}) ⊆ g(Bδ′ (b)) ⊆ Bε (c) teljes¨ ul, vagyis lim(g ◦ f ) = c. a
´ 5.14. T´ etel. (Atviteli elv folytonoss´ agra.) Legyen f : R ։ R ´es z ∈ Dom(f ). Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor folytonos a z pontban, ha minden a : N → Dom(f ), z ponthoz konverg´ al´ o sorozatra l´etezik a lim f ◦ a hat´ ar´ert´ek ´es lim f ◦ a = f (z).
68
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
Bizony´ıt´ as. Legyen f : R ։ R, z ∈ Dom(f ), tegy¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´eny folytonos az z pontban, ´es legyen a : N → Dom(f ), z ponthoz konverg´ al´o sorozat. Ha ε ∈ R+ , akkor az f f¨ uggv´eny z pontbeli folytonoss´ aga miatt l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy ∀x ∈ Dom f : |x − z| < δ ⇒ |f (x) − f (z)| < ε. Ehhez a δ sz´amhoz az a sorozat konvergenci´aja miatt l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n > N sz´amra |an − z| < δ. Ekkor minden n > N sz´amra |f (an ) − f (z)| < ε, vagyis lim f (an ) = f (z). n→∞ Visszafel´e u ´gy bizony´ıtjuk az implik´aci´ ot hogy feltessz¨ uk, hogy f nem folytonos a z pontban. Ekkor ∃ε ∈ R+ ∀δ ∈ R+ ∃x ∈ Bδ (z) : f (x) ∈ / Bε (f (z)). R¨ ogz´ıts¨ unk egy ilyen ε ∈ R+ sz´ amot. Mivel minden n ∈ N eset´en o n 1 (z), |f (x) − f (z)| ≥ ε 6= ∅, x ∈ Dom f | x ∈ B n+1
ez´ert
o Yn 1 (z), |f (x) − f (z)| ≥ ε 6= ∅. x ∈ Dom f | x ∈ B n+1
n∈N
Ha a egy tetsz˝ oleges eleme a fenti halmaznak, akkor a : N → Dom f sorozat, melynek hat´ar´ert´eke z. ε sz´amhoz nem l´etezik olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex, Ekkor lim f ◦ a = f (z) nem teljes¨ ul, ugyanis az 2 ε hogy minden n > N sz´ amra |f (an ) − f (z)| ≤ teljes¨ ul, ugyanis az a sorozat konstrukci´oja miatt 2 minden n ∈ N sz´ amra |f (an ) − f (z)| ≥ ε. Teh´at azt az ellentmond´ast kaptuk, hogy nem minden a : N → Dom(f ), z ponthoz konverg´ al´ o sorozat eset´en teljes¨ ul, hogy lim f ◦ a = f (z). 5.15. T´ etel. (A folytonoss´ ag topologikus jellemz´ese.) Legyen f : R ։ R. Ekkor az al´ abbiak ekvivalensek. 1. Az f f¨ uggv´eny folytonos. −1
2. Minden A ⊆ R ny´ılt halmazhoz l´etezik olyan U ⊆ R ny´ılt halmaz, melyre f (A) = U ∩ Dom f teljes¨ ul. −1
3. Minden A ⊆ R z´ art halmazhoz l´etezik olyan Z ⊆ R z´ art halmaz, melyre f (A) = Z ∩ Dom f teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen f : R → R ´es K = Dom f .
−1
1 ⇒ 2 Legyen f : K → R folytonos f¨ uggv´eny ´es A ⊆ R ny´ılt halmaz. Ekkor minden z ∈ f (A) eset´en l´etezik olyan ε(z) ∈ R+ , melyre Bε(z) (f (z)) ⊆ A. Ekkor az f f¨ uggv´eny z pontbeli folytonoss´ aga miatt −1
l´etezik olyan δ(z) ∈ R+ , melyre f (K ∩ Bδ (z)) ⊆ Bε(z) (f (z)). Ezekb˝ ol K ∩ Bδ(z) (z) ⊆ f (A) ad´odik. [ −1 Teh´at az U = Bδ(z) (z) ny´ılt halmazra K ∩ U = f (A) teljes¨ ul. −1
z∈ f (A)
2 ⇒ 1 Legyen f : K → R olyan f¨ uggv´eny, hogy minden A ⊆ R ny´ılt halmaz eset´en l´etezik olyan U ⊆ R −1
ny´ılt halmaz, melyre f (A) = U ∩ K teljes¨ ul. Legyen z ∈ K ´es ε ∈ R+ tetsz˝ oleges. Ekkor Bε (f (z)) −1
ny´ılt halmaz, ez´ert l´etezik olyan U ⊆ R ny´ılt halmaz, melyre f (Bε (f (z))) = U ∩ K teljes¨ ul. A z ∈ U miatt l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy Bδ (z) ⊆ U . Ez azt jelenti, hogy minden x ∈ K pontra x ∈ Bδ (z) eset´en f (x) ∈ Bε (f (z)) teljes¨ ul, ebb˝ol pedig k¨ovetkezik az f f¨ uggv´eny z pontbeli folytonoss´ aga, abb´ol pedig folytonoss´ aga.
¨ ´ ´ ANAK ´ ¨ ´ FUGGV ENY FOLYTONOSSAG ELEMI KOVETKEZM ENYEI
5.5.
69
2 ⇒ 3 Legyen A ⊆ R z´ art halmaz. Ekkor R \ A ny´ılt halmaz, ´ıgy l´etezik olyan U ⊆ R ny´ılt halmaz, −1
hogy f (R \ A) = U ∩ K. Ez´ert −1 −1 f (A) = K ∩ R \ f (R \ A) = K ∩ (R \ (U ∩ K)) = K ∩ ((R \ U ) ∪ (R \ K)) = K ∩ (R \ U ) −1
teljes¨ ul, ahol felhaszn´altuk, hogy minden A′ ⊆ R halmazra f (A′ ) ⊆ K. Vagyis a Z = R \ U halmaz −1
z´ art ´es f (A) = Z ∩ K. 3 ⇒ 2 Legyen A ⊆ R ny´ılt halmaz. Ekkor R \ A z´ art halmaz, ´ıgy l´etezik olyan Z ⊆ R z´ art halmaz, −1
hogy f (R \ A) = Z ∩ K. Ez´ert −1 −1 f (A) = K ∩ R \ f (R \ A) = K ∩ (R \ (Z ∩ K)) = K ∩ ((R \ Z) ∪ (R \ K)) = K ∩ (R \ Z) −1
teljes¨ ul, ahol ugyancsak felhaszn´altuk, hogy minden A′ ⊆ R halmazra f (A′ ) ⊆ K. Vagyis az U = −1
R \ Z halmaz ny´ılt ´es f (A) = U ∩ K.
5.16. T´ etel. (A folytonoss´ ag topologikus jellemz´ese.) Legyen f : R → R. Ekkor az al´ abbiak ekvivalensek. 1. Az f f¨ uggv´eny folytonos. −1
2. Minden A ⊆ R ny´ılt halmazra f (A) ny´ılt. −1
3. Minden A ⊆ R z´ art halmazra f (A) z´ art. Bizony´ıt´ as.
Az el˝ oz˝o ´ all´ıt´ as k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enye.
5.9. Defin´ıci´ o. Legyen f : R ։ R ´es a ∈ Dom f . – Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´enynek az a pontban szakad´ asa van, ha a f¨ uggv´eny nem folytonos az a pontban. – Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´enynek az a pontban els˝ ofaj´ u szakad´ asa van, ha l´etezik lim f , de a±
lim f 6= f (a) vagy lim f 6= f (a). a−
a+
– Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´enynek az a pontban megsz¨ untethet˝ o szakad´ asa van, ha l´etezik lim f , ´es lim f = lim f 6= f (a). a±
a−
a+
– Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´enynek az a pontban m´ asodfaj´ u szakad´ asa van, f nem folytonos az a pontban, ´es nincs els˝ofaj´ u szakad´asa az a pontban.
5.5.
F¨ uggv´ eny folytonoss´ ag´ anak elemi k¨ ovetkezm´ enyei
5.17. T´ etel. Legyen K ⊆ R kompakt halmaz ´es f : K → R folytonos f¨ uggv´eny. Ekkor az f (K) halmaz is kompakt. Bizony´ıt´ as. halmaz
Legyen K ⊆ R kompakt halmaz ´es f : K → R folytonos f¨ uggv´eny ´es tekints¨ uk az f (K) f (K) ⊆
[
i∈I
Ui
70
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
ny´ılt fed´es´et. Ekkor a 5.15 folytonoss´ ag topologikus jellemz´ese alapj´an, minden i ∈ I eset´en l´etezik −1
olyan Vi ny´ılt halmaz, melyre f (Ui ) = Vi ∩ K teljes¨ ul. Vagyis ! [ −1 [ −1 [ K⊆ f f (Ui ) = (Vi ∩ K) = Ui = i∈I
i∈I
i∈I
[
i∈I
Vi
!
∩K ⊆
[
Vi
i∈I
a K kompakt halmaz ny´ılt fed´ese. A K halmaz kompakts´aga miatt l´etezik olyan J ⊆ I v´eges halmaz, melyre [ K⊆ Vi i∈J
teljes¨ ul, ez´ert
f (K) ⊆ az f (K) halmaz v´eges ny´ılt fed´ese.
[
i∈J
f (Vi ) ⊆
[
Ui
i∈J
5.18. T´ etel. (Weierstrass t´etele.) Legyen K ⊆ R kompakt halmaz ´es f : K → R folytonos f¨ uggv´eny. Ekkor l´etezik x, y ∈ K melyre f (x) = inf f (K) ´es f (y) = sup f (K). Bizony´ıt´ as. Legyen K ⊆ R kompakt halmaz ´es f : K → R folytonos f¨ uggv´eny. Az el˝oz˝o 5.17 t´etel alapj´an f (K) kompakt halmaz, vagyis a val´ os sz´amokra vonatkoz´o 2.21 Borel–Lebesgue-t´etel miatt korl´atos ´es z´ art r´eszhalmaza a val´ os sz´ amoknak. Az f (K) halmaz korl´atoss´ aga miatt l´etezik infimuma ´es szupr´emuma, valamint az f (K) halmaz z´ arts´aga miatt inf f (K), sup f (K) ∈ f (K). Ez´ert l´etezik olyan x, y ∈ K, melyre f (x) = inf f (K) ´es f (y) = sup f (K). 5.19. T´ etel. Legyen K ⊆ R kompakt halmaz ´es f : K → R folytonos injekt´ıv f¨ uggv´eny. Ekkor az f −1 f¨ uggv´eny folytonos. Bizony´ıt´ as. Legyen K ⊆ R kompakt halmaz ´es f : K → R folytonos injekt´ıv f¨ uggv´eny. Ekkor a 5.17 t´etel alapj´an a K ′ = f (K) halmaz is kompakt. A 5.15 t´etel felhaszn´al´as´aval u ´ gy igazoljuk, hogy a g = f −1 f¨ uggv´eny folytonos. Megmutatjuk, hogy minden A ⊆ R z´ art halmazhoz l´etezik olyan Z ⊆ R −1 −1 z´ art halmaz, melyre g (A) = Z ∩ Dom g teljes¨ ul. Az f f¨ uggv´eny injektivit´asa miatt g (A) = f (A). Az A ∩ K halmaz z´ art ´es korl´atos, ez´ert kompakt, valamint az f f¨ uggv´eny folytonoss´ aga miatt f (A ∩ K) is kompakt halmaz, vagyis z´ art. Legyen Z = f (A ∩ K) . Mivel Dom g = K ′ ´es Z ⊆ K ′ , ez´ert −1
g (A) = f (A) = f (A ∩ K) = Z ∩ Dom g.
5.20. T´ etel. (Bolzano-t´etel.) Legyen a, b ∈ R, a < b, ´es f : [a, b] → R olyan folytonos f¨ uggv´eny, melyre f (a)f (b) < 0. Ekkor l´etezik c ∈ ]a, b[, melyre f (c) = 0. Bizony´ıt´ as. Legyen a, b ∈ R, a < b, ´es f : [a, b] → R olyan folytonos f¨ uggv´eny, melyre f (a) < 0 ´es f (b) > 0. Legyen H = {z ∈ [a, b] | ∀x ∈ [a, z] : f (x) < 0} .
Ekkor H korl´atos halmaz, teh´ at l´etezik szupr´emuma, legyen c = sup H. Megmutatjuk, hogy c ∈ / {a, b}. Ha c = a, akkor az f f¨ uggv´eny folytonoss´ aga miatt l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ ]a, a + δ[ eset´en f (x) < 0, vagyis c nem a fels˝o korl´atja a H halmaznak. Ha c = b, akkor l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ ]b − δ, b[ eset´en f (x) > 0, vagyis c nem a legkisebb fels˝o korl´atja a H halmaznak. V´eg¨ ul igazoljuk, hogy f (c) = 0. Ha f (c) < 0, akkor l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ ]c − δ, c + δ[ eset´en f (x) < 0, vagyis c nem a fels˝o korl´atja a H halmaznak. Ha f (c) > 0, akkor l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ ]c − δ, c + δ[ eset´en f (x) > 0, vagyis c nem a legkisebb fels˝o korl´atja a H halmaznak. Mivel f (c) > 0 ´es f (c) < 0 is lehetetlen, ez´ert f (c) = 0.
5.6.
¨ ´ ´ FUGGV ENY EGYENLETES FOLYTONOSSAGA
71
5.21. T´ etel. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum ´es f : I → R folytonos, szigor´ uan monoton f¨ uggv´eny. Ekkor Ran f ny´ılt intervallum ´es f −1 folytonos f¨ uggv´eny. Bizony´ıt´ as. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum ´es f : I → R folytonos, szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o f¨ uggv´eny. Szigor´ uan monoton cs¨ okken˝o f¨ uggv´enyre teljesen hasonl´ o a bizony´ıt´as. El˝osz¨ or megmutatjuk, hogy Ran f intervallum. Ehhez legyen y1 , y2 ∈ Ran f tetsz˝ oleges olyan pont, melyre y1 < y2 . Legyen x1 , x2 ∈ I olyan, hogy f (x1 ) = y1 ´es f (x2 ) = y2 . Ha c ∈ ]y1 , y2 [, akkor a h : [x1 , x2 ] → R
x 7→ f (x) − c
folytonos f¨ uggv´enyre h(x1 )h(x2 ) < 0 teljes¨ ul, teh´at a Bolzano-t´etel alapj´an l´etezik olyan x ∈ ]x1 , x2 [, hogy f (x) = c, vagyis c ∈ Ran f . Ez´ert minden y1 , y2 ∈ Ran f , y1 ≤ y2 eset´en [y1 , y2 ] ⊆ Ran f teljes¨ ul, amib˝ol m´ar k¨ovetkezik, hogy Ran f intervallum. Most megmutatjuk, hogy Ran f ny´ılt halmaz. Ehhez legyen y0 ∈ Ran f tetsz˝ oleges pont, ´es legyen x0 ∈ I az a pont, melyre f (x0 ) = y0 . Mivel I ny´ılt halmaz, ez´ert l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy Bδ (x0 ) ⊆ δ δ uan monoton n¨ ov˝ o, ez´ert I. Legyen a = x0 − , b = x0 + , y1 = f (a) ´es y2 = f (b). Mivel f szigor´ 2 2 y1 < y0 < y2 . Legyen r = min {y2 − y0 , y0 − y1 }. Ekkor Br (y0 ) ⊆ ]y1 , y2 [, ´es az el¨obbi meg´allap´ıt´as alapj´an Ran f intervallum, ez´ert Br (y0 ) ⊆ Ran f , vagyis y0 bels˝o pontja a Ran f halmaznak. V´eg¨ ul megmutatjuk, hogy f −1 folytonos. Ehhez legyen y0 ∈ Ran f tetsz˝ oleges pont, ´es legyen x0 ∈ I az a pont, melyre f (x0 ) = y0 . Mivel I ny´ılt halmaz, ez´ert l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy Bδ (x0 ) ⊆ I. δ δ uk az Legyen a = x0 − , b = x0 + , y1 = f (a), y2 = f (b) ´es tekints¨ 2 2 f |[a,b] : [a, b] → [y1 , y2 ]
x 7→ f (x)
f¨ uggv´enyt. Mivel ez folytonos bijekci´o, ez´ert a 5.19 t´etel alapj´an az inverze is folytonos. Mivel −1 −1 y0 ∈ Int [y1 , y2 ] = Int Dom f |[a,b] , valamint f −1 |[y1 ,y2 ] = f |[a,b] ez´ert az f −1 |[y1 ,y2 ] f¨ uggv´eny is −1 folytonos az y0 pontban, vagyis az f f¨ uggv´eny is folytonos az y0 pontban.
5.6.
F¨ uggv´ eny egyenletes folytonoss´ aga
5.10. Defin´ıci´ o. Azt mondjuk, hogy az f : R ։ R f¨ uggv´eny egyenletesen folytonos az A halmazon, ha A ⊆ Dom f ´es ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ ∀x, y ∈ A : |x − y| < δ → |f (x) − f (y)| < ε teljes¨ ul. Az f f¨ uggv´eny egyenletesen folytonos, ha egyenletesen folytonos a Dom f halmazon.
5.22. T´ etel. Minden egyenletesen folytonos f¨ uggv´eny folytonos. Bizony´ıt´ as. Legyen f : R → R egyenletesen folytonos f¨ uggv´eny, ´es x ∈ Dom f . Ekkor az f f¨ uggv´eny egyenletes folytonoss´ aga alapj´ an ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ ∀y ∈ Dom f : |x − y| < δ → |f (x) − f (y)| < ε , ami az f f¨ uggv´eny x pontbeli folytonoss´ ag´at jelenti. Vagyis az f minden x ∈ Dom f pontban folytonos, teh´at folytonos.
5.23. T´ etel. (Heine t´etele.) Legyen K ⊆ R kompakt halmaz ´es f : K → R folytonos f¨ uggv´eny. Ekkor f egyenletesen folytonos.
72
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
Bizony´ıt´ as. Legyen K ⊆ R kompakt halmaz, f : K → R folytonos f¨ uggv´eny ´es ε ∈ R+ tetsz˝ oleges r¨ogz´ıtett param´eter. Az f f¨ uggv´eny folytonoss´ aga alapj´an minden x ∈ K ponthoz l´etezik olyan δ(x) ∈ R+ sz´am, melyre f Bδ(x) (x) ⊆ B 2ε (f (x))
teljes¨ ul. Ekkor
K⊆
[
B δ(x) (x),
x∈K
2
vagyis a K halmaz kompakts´aga miatt l´etezik olyan H ⊆ K v´eges halmaz, melyre [ K⊆ B δ(x) (x). x∈H
2
δ(x) Legyen δ = min | x ∈ H . Megmutatjuk, hogy ekkor minden x, y ∈ K pontra |x − y| < δ 2 ul. eset´en |f (x) − f (y)| < ε teljes¨ ul. Az x ∈ K miatt l´etezik olyan p ∈ H, melyre x ∈ B δ(p) (p) teljes¨ 2 A ”h´aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg alapj´ an |y − p| ≤ |y − x| + |x − p| < δ +
δ(p) ≤ δ(p), 2
ez´ert |f (x) − f (y)| ≤ |f (x) − f (p)| + |f (p) − f (y)| < ε.
5.7.
Hatv´ anysorok hat´ ar´ ert´ eke
5.24. T´ etel. Legyen a : N → R tetsz˝ oleges sorozat, ´es tekints¨ uk az Ra konvergenciasugar´ u Pa ul, vagyis hatv´ anysort. Ekkor Ra > 0 eset´en, minden z ∈ BRa (0) elemre lim Pa (x) = Pa (z) teljes¨ x→z
a hatv´ anysor folytonos a BRa (0) halmazon.
5.8.
Elemi f¨ uggv´ enyek folytonoss´ aga
5.25. T´ etel. Az exp, sin, cos, tg, ctg, sh, ch, th ´es cth f¨ uggv´eny folytonos. Bizony´ıt´ as. Az el˝ oz˝o ´ all´ıt´ as ´es a 4.14 t´etel miatt nyilv´anval´o. 5.26. T´ etel. (Nevezetes hat´ ar´ert´ekek.) ex −1 =1 x→0 x lim
lim
x→0
sin x =1 x
Bizony´ıt´ as. Az exponenci´ alis ´es a szinusz f¨ uggv´eny hatv´anysor´ ab´ol ad´odik. 5.27. T´ etel. Az exp |R f¨ uggv´enyre Ran exp |R = R+ teljes¨ ul, valamint a a log f¨ uggv´enyre Dom log = + R teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Csak a Ran exp |R = R+ ´ all´ıt´ast kell igazolni, hiszen a log f¨ uggv´eny az exp f¨ uggv´eny inverze. Legyen a > 1. Ekkor tekints¨ uk a folytonos ϕ : [0, a] → R
x 7→ exp(x) − a
5.8.
¨ ´ ´ ELEMI FUGGV ENYEK FOLYTONOSSAGA
f¨ uggv´enyt. Mivel ϕ(0) = 1 − a < 0 ´es ϕ(a) − 1 =
73 ∞ X ak
> a ez´ert a 5.20 Bolzano-t´etel miatt l´etezik k! olyan x0 ∈ [0, a] pont, melyre ϕ(x0 ) = 0, vagyis exp(x0 ) = a teljes¨ ul. Teh´at a ∈ Ran exp. 1 1 Ha 0 < a < 1, akkor 1 < ∈ Ran exp, teh´at l´etezik olyan x0 , melyre exp(x0 ) = . Mivel exp(−x0 ) = a a 1 = a, ez´ert a ∈ Ran exp. exp(x0 ) k=1
5.28. T´ etel. (A logaritmus f¨ uggv´eny.) A log : R+ → R f¨ uggv´eny folytonos, szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o bijekt´ıv f¨ uggv´eny. −1
Bizony´ıt´ as. A 5.27 t´etel alapj´ an Dom log = R+ , valamint mivel Dom exp |R = R, ´es (exp |R ) = uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o, ez´ert a log log, ez´ert Ran log = R. A 4.23 t´etel alapj´an az exp |R f¨ f¨ uggv´eny is szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o vagyis injekt´ıv f¨ uggv´eny. Ezek alapj´an a log : R+ → R f¨ uggv´eny bijekci´o. Mivel exp |R ny´ılt intervallumon ´ertelmezett szigor´ uan monoton f¨ uggv´eny, ez´ert a 5.21 t´etel alapj´an az inverze is folytonos, vagyis a log f¨ uggv´eny folytonos. 5.29. T´ etel. (A hatv´ anyf¨ uggv´eny folytonoss´ aga.) Minden α ∈ R eset´en az + idα R+ : R → R
x 7→ xα
f¨ uggv´eny folytonos. Bizony´ıt´ as.
Legyen α ∈ R tetsz˝ oleges param´eter. Mivel a log : R+ → R, az Mα : R → R
x 7→ αx
´es az exp |R f¨ uggv´eny folytonos, ez´ert az exp ◦Mα ◦ log f¨ uggv´eny is folytonos, ami pedig ´eppen az idα R+ f¨ uggv´eny. 5.30. T´ etel. (A π sz´ ese.) √ bevezet´ am 1. Minden x ∈ 0, 3 eset´en sin x > 0. √ 2. A cos f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton cs¨ okken˝ o a 0, 3 intervallumon. √ 1 3. cos 3 < − 8 √ am, melyre cos x = 0 teljes¨ ul. 4. L´etezik egyetlen olyan x ∈ 0, 3 sz´ √ Bizony´ıt´ as. 1. Legyen x ∈ 0, 3 , ekkor 9 5 x3 x x7 x11 x sin x = x − + + ··· = + − − 3! 5! 7! 9! 11! x2 x5 x9 x2 x2 =x 1− + + + ··· ≥ · 1− · 1− 6 5! 6·7 9! 10 · 11 3 3 3 x5 x9 ≥x 1− · 1− · 1− + + + ··· ≥ 6 5! 6·7 9! 10 · 11 x 3 = > 0. ≥x 1− 6 2 o add´ıci´os formul´ak alapj´an minden x1 , x2 ∈ R eset´en 2. A 4.27 t´etelben szerepl˝ x1 + x2 x2 − x1 cos x1 − cos x2 = 2 sin sin . 2 2
74
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
√ x1 + x2 Teh´at el´eg azt megmutatni, hogy az x1 , x2 ∈ 0, 3 , x1 < x2 esetben sin > 0 ´es 2 x1 + x2 x1 + x2 x2 − x1 i √ h x2 − x1 > 0. Mivel > 0, , ∈ 0, 3 , ez´ert az els˝o pont alapj´an sin sin 2 2 2 2 x2 − x1 valamint sin > 0. 2 3. A cos f¨ uggv´eny defin´ıci´oja alapj´ an 5 3 √ 3 32 34 36 3 3 − − ··· = − − − cos 3 = 1 − + 2! 4! 6! 8! 10! 12! 1 33 3 35 3 1 =− − 1− − 1− − ··· < − 8 6! 7·8 10! 11 · 12 8 ad´odik. √ 4. A cos f¨ uggv´eny folytonoss´ aga miatt a Bolzano-t´etel alapj´an ad´odik, hogy l´etezik olyan x ∈ 0, 3 √ sz´am, melyre cos x = 0, valamint a cos f¨ uggv´eny 0, 3 intervallumon val´o szigor´ u monotonit´as´ab´ol ad´odik, hogy legfeljebb egy ilyen x sz´ am l´etezhet ebben az intervallumban. √ △ 5.11. Defin´ıci´ o. Legyen x ∈ 0, 3 az a sz´am, melyre cos x = 0 teljes¨ ul, ekkor a π = 2x sz´amot Ludolf-f´ele sz´ amnak vagy pi-nek nevezz¨ uk ´es a g¨ or¨og π (pi) bet˝ uvel jel¨olj¨ uk. ´ eke megk¨ (Ert´ ozel´ıt˝ oleg π ≈ 3.1415926535897932385.) 3 Megjegyz´ es. A fenti t´etelben szerepl˝ o sz´ amol´ ashoz hasonl´ oan igazolhat´o, hogy cos > 0, ´es egysze2 √ r˝ uen ellen˝ orizhet˝ o, hogy 3 < 1, 74. Teh´at eddigi eredm´enyeink alapj´an 3 < π < 3, 48 ad´odik. ♦
5.9.
Trigonometrikus f¨ uggv´ enyek tulajdons´ agai
5.31. T´ etel. (Nevezetes sz¨ ogek.) π – A ´es a π sz¨ ogf¨ uggv´enyei. 2 cos
π =0 2
sin
π =1 2
cos π = −1
– Minden x ∈ C eset´en π sin x + = cos x sin (x + π) = − sin x 2 π cos x + = − sin x cos (x + π) = − cos x 2
sin π = 0
sin (x + 2π) = sin x cos (x + 2π) = cos x
– Minden x ∈ C sz´ amra
ex+2π i = ex , – A
π π π , ´es a sz¨ ogf¨ uggv´enyei. 6 4 3 √ π 1 3 π sin = cos = 6 2 6 2
sh(x + 2π i) = sh x,
π π 1 cos = sin = √ 4 4 2
ch(x + 2π i) = ch x.
π 1 cos = 3 2
√ π 3 sin = 3 2
5.9.
¨ ´ ´ TRIGONOMETRIKUS FUGGV ENYEK TULAJDONSAGAI
75
π Bizony´ıt´ as. 1. A cos = 0 a π sz´am defin´ıci´oja alapj´an teljes¨ ul. Mivel sin2 x + cos2 x = 1, ez´ert 2 π π π sin ∈ {−1, 1}. A 5.30 t´etel alapj´an sin > 0, ez´ert sin = 1. A sin π ´es a cos π ´ert´ek a 4.27 2 2 2 t´etelben szerepl˝ o add´ıci´os formul´aval igazolhat´o. 2–3. Az egyenl˝ os´egek a 4.27 t´etelben szerepl˝ o add´ıci´os formul´akkal igazolhat´ok. π π 4. Legyen a = sin ´es b = cos . Az add´ıci´os formul´ak alapj´an 6 6 2π 2π sin = 2ab ´es cos = b 2 − a2 , 6 6 valamint 3π 3π sin = 3ab2 − a3 ´es cos = b3 − 3a2 b. 6 6 π szinusz´ at ´es koszinusz´ at az 1. pont alapj´an be´ırva az A 2 1 = 3ab2 − a3
´es 0 = b3 − 3a2 b.
egyenletrendszer ad´odik. Ha a b = 0 teljes¨ ulne, akkor az els˝o egyenlet alapj´an a < 0 teljes¨ ulne, π i √ h azonban ∈ 0, 3 , ez´ert a 5.30 t´etel alapj´an a > 0. Teh´at b 6= 0. A m´asodik egyenlet miatt ekkor 6 b2 = 3a2 , amit az els˝o egyenletbe ´ırva 1 = 8a3 ad´odik. Innen m´ar a ´es b ´ert´eke egyszer˝ uen sz´amolhat´ o. π π π π π A sin ´es a cos ´ert´eke sz´ amolhat´ o a = + ¨osszef¨ ugg´esre alkalmazott add´ıci´os formul´akb´ ol. 3 3 3 6 6 π π Legyen a = sin ´es b = cos . Az add´ıci´os formul´ak alapj´an 4 4 2π 2π sin = 2ab ´es cos = b 2 − a2 , 4 4 teh´at 1 = 2ab ´es 0 = b2 − a2 . π π π 1 π ol a = b ad´odik, amib˝ol pedig sin = cos = √ . Mivel sin , cos > 0, ez´ert a m´asodik egyenletb˝ 4 4 4 4 2 Kieg´ esz´ıt´ es. A f¨ uggel´ekben a nevezetes sz¨ogekr˝ol sz´ol´o 5.31 t´etel bizony´ıt´as´ahoz hasonl´ o gondolatmenettel igazoljuk m´eg a s √ √ π 1+ 5 π 5− 5 cos = . sin = 5 8 5 4 π π egyenl˝ os´eget (9.6 t´etel) ´es megadjuk sin ´es cos ´ert´ek´et is. A k¨ovetkez˝o t´etel megmutatja, hogy 17 17 mely α sz¨ ogek eset´en fejezhet˝ o ki sin α ´es cos α. n
5.12. Defin´ıci´ o. Fermat-pr´ımeknek nevezz¨ uk az Fn = 2(2
)
+ 1 (n ∈ N) alak´ u pr´ımsz´ amokat.
Az eddig ismert Fermat-pr´ımek: F0 = 3, F1 = 5, F2 = 17, F3 = 257 ´es F4 = 65537. Nem ismert, hogy l´etezik-e ezeken k´ıv¨ ul Fermat-pr´ım. 5.32. T´ etel. Pontosan azon x ∈ R sz´ amok eset´en fejezhet˝ o ki sin x ´es cos x ´ert´eke az ¨ osszead´ as, a szorz´ as, az oszt´ as ´es a n´egyzetgy¨ okvon´ as m˝ uveletek v´eges kombin´ aci´ oj´ aval, ha mπ x= k Y Fini 2n · i=0
alak´ u, ahol m ∈ Z, n, k ∈ N, Fi az i-edik Fermat-pr´ım, ´es minden i = 0, . . . , k eset´en ni ∈ {0, 1}.
76
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
♦ 5.33. T´ etel. (Euler k´eplet.) ei π = −1 Bizony´ıt´ as. A 5.31 ´es a 4.22 Euler-t´etel k¨ovetkezm´enye. 5.34. T´ etel. (Trigonometrikus f¨ uggv´enyek peri´ odusa.) 1. Minden x ∈ ]0, π[ eset´en sin x > 0, minden x ∈ ]π, 2π[ eset´en sin x < 0. 2. A sin x = 0 egyenletnek x ∈ [0, 2π[ eset´en x ∈ {0, π} az ¨ osszes megold´ asa. 3. A sin f¨ uggv´eny peri´ odusa 2π. i π πh π 3π eset´en cos x > 0, minden x ∈ eset´en cos x < 0. , 4. Minden x ∈ − , 2 2 2 2 π 3π 5. A cos x = 0 egyenletnek x ∈ [0, 2π[ eset´en x ∈ az ¨ osszes megold´ asa. , 2 2 6. A cos f¨ uggv´eny peri´ odusa 2π. i πh iπ h Bizony´ıt´ as. 1. A 5.31 t´etel alapj´ an minden x ∈ 0, sz´amra sin x > 0. Ha x ∈ , π , akkor 2 2 π az el˝oz˝o meg´allap´ıt´ as ´es a sin x = sin(π − x) azonoss´ag miatt sin x > 0. Mivel sin = 1 > 0, ez´ert 2 minden x ∈ ]0, π[ eset´en sin x > 0. Ha x ∈ ]π, 2π[, akkor a sin x = − sin(x − π) azonoss´ag ´es az el˝oz˝o meg´allap´ıt´as alapj´ an sin x < 0. an nyilv´anval´o. 2. Az 1. pont ´es a 5.31 t´etel alapj´ 3. Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik a sin f¨ uggv´enynek a 2π sz´amn´ al kisebb peri´odusa, legyen ez p. Ekkor p ∈ ]0, 2π[, valamint 0 = sin 0 = sin(0 + p). A 2. pont alapj´an ekkor p = π. Azonban π π + p = −1 1 = sin 6= sin 2 2
miatt π sem lehet a peri´odus. Teh´at ai sin f¨ uggv´eny legkisebb peri´odusa 2π. πh an minden x ∈ 0, eset´en cos x > 0, tov´abb´a a cos f¨ uggv´eny p´ aross´aga ´es 4. A 5.31 t´etel alapj´ 2 i π πh π 3π cos 0 = 1 miatt minden x ∈ − , eset´en cos x > 0. Ha x ∈ , akkor a cos x = − cos(x − π) , 2 2 2 2 azonoss´ag ´es az el˝ oz˝o meg´allap´ıt´ as alapj´ an cos x < 0. h πh π 3π 5. Az el˝oz˝o pont alapj´ an ha x ∈ 0, , akkor cos x > 0; ha x ∈ , akkor cos x < 0; ha , 2 2 2 3π , 2π , akkor cos x = − cos(x − π) miatt cos x > 0. Teh´at a cos x = 0 egyenletnek a [0, 2π[ x∈ 2 π 3π intervallumon csak ´es lehet a megold´asa, ´es a 5.31 t´etel alapj´an ezek val´oban megold´asok. 2 2 6. Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik a cos f¨ uggv´enynek al kisebb peri´odusa, legyen ez p. Ekkor π a 2π sz´amn´ π p ∈ ]0, 2π[, valamint 0 = cos − = cos − + p . A 4. pont alapj´an ekkor p = π. Azonban 2 2 1 = cos 0 6= cos (0 + p) = −1 miatt π sem lehet a peri´odus. Teh´at a cos f¨ uggv´eny legkisebb peri´odusa 2π. 5.35. T´ etel. Elemi trigonometrikus f¨ uggv´enyek monotonit´ asa. 1. A cos f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton cs¨ okken˝ o a [0, π] intervallumon ´es cos |[0,π] : [0, π] → [−1, 1] bijekci´ o.
x 7→ cos x
5.9.
¨ ´ ´ TRIGONOMETRIKUS FUGGV ENYEK TULAJDONSAGAI
77
h π πi 2. A sin f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ oa − , intervallumon ´es 2 2 h π πi → [−1, 1] x 7→ sin x sin |[− π , π ] : − , 2 2 2 2 bijekci´ o.
nπ o 3. A tg f¨ uggv´eny ´ertelmez´esi tartom´ anya a C \ + kπ| k ∈ Z halmaz, valamint szigor´ uan 2 i π πh intervallumon ´es monoton n¨ ov˝ oa − , 2 2 i π πh tg |]− π , π [ : − , →R x 7→ tg x 2 2 2 2 bijekci´ o.
x1 + x2 x2 − x1 , < π miatt a 5.34 t´etel alapj´an Bizony´ıt´ as. 1. Ha 0 ≤ x1 < x2 ≤ π, akkor 0 < 2 2 x2 − x1 x1 + x2 , sin > 0. Vagyis a sin 2 2 x1 + x2 x2 − x1 cos x1 − cos x2 = 2 sin sin 2 2 trigonometrikus azonoss´ ag alapj´ an a cos f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton cs¨okken˝o a [0, π] halmazon. Mivel cos 0 = 1, cos π = −1 ´es a cos f¨ uggv´eny folytonos, ez´ert a Bolzano-t´etel alapj´an Ran cos |[0,π] = [−1, 1] . A cos |[0,π] f¨ uggv´eny injektivit´asa pedig szigor´ u monotonit´as´ab´ol k¨ovetkezik. x1 + x2 π π π x1 + x2 π 2. Ha − ≤ x1 < x2 ≤ , akkor − < > 0, < miatt a 5.34 t´etel alapj´an cos 2 2 2 2 2 2 x2 − x1 x2 − x1 > 0. Vagyis a < π miatt sin valamint 0 < 2 2 x1 + x2 x2 − x1 sin x1 − sin x2 = −2 cos sin 2 2 h π πi trigonometrikus azonoss´ ag alapj´ an a sin f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ oa − , halmazon. 2 2 π π uggv´eny folytonos, ez´ert a Bolzano-t´etel alapj´an Mivel sin − = −1, sin = 1 ´es a sin f¨ 2 2 Ran sin |[ −π , π ] = [−1, 1] . 2
2
uggv´eny injektivit´asa pedig szigor´ u monotonit´as´ab´ol k¨ovetkezik. A sin |[ −π , π ] f¨ 2 2 3. A cos z = 0, z ∈ C egyenlet megold´as´ahoz legyen z = a + i b alak´ u, ahol a, b ∈ R. A cos(a + i b) = 0 egyenlet a 4.27 t´etel alapj´ an e2 i a−2b = −1
an az alakban ´ıhat´o fel, ami a 4.22 alapj´
e−2b (cos(2a) + i sin(2a)) = −1 egyenlethez vezet. A k´et oldal abszol´ ut´ert´ek´et v´eve e−2b = 1 ad´odik, vagyis b = 0. A fenti egyenlet val´os ´es k´epzetes r´esz´et v´eve az cos(2a) = −1
sin(2a) = 0
78
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
egyenleteket kapjuk. Keress¨ uk ennek a megold´as´at a 2a ∈ [0, 2π[ felt´etel mellett. Ekkor a 5.34 t´etel m´asodik pontja alapj´ an a sin(2a) = 0 egyenletb˝ ol 2a = 0 vagy 2a = π k¨ovetkezik. A 2a = 0 esetben cos(2a) 6= −1, a 2a = π esetben azonban cos(2a) = −1. Teh´at a [0, 2π[ intervallumban egyetlen π uggv´enyek 2π szerinti periodicit´ asa miatt a cos z = 0 megold´as van a = . A trigonometrikus f¨ 2 egyenlet megold´asa nπ o z∈ + kπ| k ∈ Z , 2 o nπ + kπ| k ∈ Z . vagyis Dom tg = C \ 2 π π Legyen − ≤ x1 < x2 ≤ . Ekkor 0 < x2 − x1 < π, teh´at a 5.34 t´etel 1. pontja alapj´an 2 2 sin(x2 − x1 ) > 0. Vagyis a tg x1 − tg x2 =
−1 sin (x2 − x1 ) cos x1 cos x2
h π πi trigonometrikus azonoss´ ag alapj´ an a tg f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ oa − , halmazon. 2 2 A tg f¨ uggv´eny p´ aratlan ´es tg 0 = 0 ez´ert Ran tg |]− π , π [ = R igazol´as´ahoz el´eg megmutatni, hogy 2 2 i πh minden y ∈ R+ eset´en l´etezik olyan x ∈ 0, , melyre tg x = y teljes¨ ul. Legyen y ∈ R+ tetsz˝ oleges. 2 iπ πh π uggv´eny folytonos, ez´ert l´etezik olyan δ1 ∈ R+ , hogy minden x ∈ − δ1 , Mivel sin = 1 ´es a sin f¨ 2 2 2 1 π eset´en sin x > . Mivel cos = 0 ´es a cos f¨ uggv´eny folytonos, ez´ert l´etezik olyan δ2 ∈ R+ , hogy 2 iπ2 iπ 1 πh πh eset´en cos x < tetsz˝ oleges minden x ∈ − δ2 , . Legyen δ = min {δ1 , δ2 } ´es x0 ∈ − δ2 , 2 2 2y 2 2 1 1 , teh´ at pont. Ekkor sin x0 > ´es cos x0 < 2 2y tg x0 =
sin x0 > cos x0
1 2 1 2y
= y.
A folytonos tg f¨ uggv´enyre a [0, x0 ] intervallumon tg 0 < y < tg x0 teljes¨ ul, vagyis a Bolzano-t´etel miatt l´etezik olyan x ∈ ]0, x0 [, melyre tg x = y, ez´ert y ∈ Ran tg |]− π , π [ . 2
2
5.13. Defin´ıci´ o. Elemi f¨ uggv´enyek inverzei. uggv´eny inverz´et arkusz szinusz f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk, jele arcsin, vagyis 1. A sin |[− π , π ] f¨ 2
2
−1 △ arcsin = sin |[− π , π ] . 2 2
2. A cos |[0,π] f¨ uggv´eny inverz´et arkusz koszinusz f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk, jele arccos, vagyis △ −1 arccos = cos |[0,π] .
3. A tg |]− π , π [ f¨ uggv´eny inverz´et arkusz tangens f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk, jele arctg, vagyis 2 2 −1 △ . arctg = tg |]− π , π [ 2
2
5.36. T´ etel. Az arcsin az arccos ´es az arctg f¨ uggv´eny folytonos.
Bizony´ıt´ as. Az arcsin ´es az arccos f¨ uggv´eny a 5.19 t´etel alapj´an folytonos. A tg |]− π , π [ f¨ uggv´eny 2 2 ny´ılt intervallumon ´ertelmezett szigor´ uan monoton f¨ uggv´eny, ez´ert a 5.21 t´etel alapj´an az inverze is folytonos.
5.10.
¨ ´ ´ HIPERBOLIKUS FUGGV ENYEK TULAJDONSAGAI
5.10.
79
Hiperbolikus f¨ uggv´ enyek tulajdons´ agai
5.37. T´ etel. Hiperbolikus f¨ uggv´enyek monotonit´ asa. 1. A ch f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o a [0, ∞[ halmazon ´es ch |[0,∞[ : [0, ∞[ → [1, ∞[
x 7→ ch x
bijekci´ o. 2. Az sh f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o az R halmazon ´es sh |R : R → R
x 7→ sh x
bijekci´ o. 3. A th f¨ uggv´eny ´ertelmez´esi tartom´ anya a C \ n¨ ov˝ o az R halmazon ´es
πi + kπ i | k ∈ Z halmaz, szigor´ uan monoton 2
th |R : R → ]−1, 1[
x 7→ th x
bijekci´ o. Bizony´ıt´ as. 1. Megmutatjuk, hogy 0 < x eset´en 0 < sh x. Ekkor a q = ex jel¨ol´essel 1 < q ad´odik, ´es az igazoland´o 1 1 q− >0 2 q egyenl˝ otlens´eg k¨ovetkezik az 1 < q 2 egyenl˝ otlens´egb˝ol. Ha 0 ≤ x1 < x2 , akkor 0 < ez´ert a x2 − x1 x1 + x2 sh ch x1 − ch x2 = −2 sh 2 2
x1 + x2 x2 − x1 , , 2 2
azonoss´ ag alapj´ an a ch f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝o a [0, ∞[ halmazon. Most igazoljuk, hogy 0 < x eset´en ch x > 1. A q = ex jel¨ol´essel 1 < q, ´es ekkor ch x > 1
↔
q+
1 −2>0 q
↔
2
(q − 1) > 0.
Legyen q ∈ [1, ∞[. Ahhoz, hogy q ∈ Ran ch |[0,∞[ teljes¨ ulj¨on igazolni kell, hogy l´etezik olyan x ∈ [0, ∞[, melyre ch x = q. Ennek az egyenl˝ os´egnek ekvivalens alakjai az al´abbiak. ex + e−x = 2q 2
(ex ) − 2q ex +1 = 0
p p 4q 2 − 4 e = = q ± q2 − 1 2 p p p Mivel q + q 2 − 1 ≥ 1, ez´ert q + q 2 − 1 ∈ Dom log, s˝ot log q + q 2 − 1 ≥ 0, vagyis az x
2q ±
p x = log q + q 2 − 1 ∈ [0, ∞[
sz´amra ch x = q teljes¨ ul. A ch f¨ uggv´eny injektivit´asa szigor´ u monotonit´as´ab´ol k¨ovetkezik. 2. Mivel minden x ∈ [0, ∞[ eset´en ch x > 0 ´es a ch f¨ uggv´eny p´ aros, ez´ert minden x ∈ R eset´en
80
5
´ FUGGV ¨ ´ ´ VALOS ENYEK ELEMI VIZSGALATA
x2 − x1 , vagyis az 1. pont bizony´ıt´asa alapj´an sh 2 x2 − x1 x1 + x2 sh sh x1 − sh x2 = −2 ch 2 2
ch x > 0. Ha ≤ x1 < x2 , akkor 0 < ez´ert a
x2 − x1 2
> 0,
azonoss´ag alapj´ an az sh f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o a val´os sz´amok halmaz´an. Legyen q ∈ R. Ahhoz, hogy q ∈ Ran sh |R teljes¨ ulj¨on igazolni kell, hogy l´etezik olyan x ∈ R, melyre sh x = q. Ennek az egyenl˝ os´egnek ekvivalens alakjai az al´abbiak. ex − e−x = 2q
2
(ex ) − 2q ex −1 = 0 x
e = Mivel q +
2q ±
p p 4q 2 + 4 = q ± 1 + q2 2
p p 1 + q 2 > 0, ez´ert q + 1 + q 2 ∈ Dom log, vagyis az p x = log q + 1 + q 2 ∈ R
sz´amra sh x = q teljes¨ ul. Az sh f¨ uggv´eny injektivit´asa szigor´ u monotonit´as´ab´ol k¨ovetkezik. an a cos(i z) = 0 egyenlettel ekvivalens, vagyis a 5.35 t´etel 3. A ch z = 0 egyenlet a 4.27 t´etel alapj´ alapj´an a ch z = 0 egyenlet megold´asa πi z∈ + kπ i | k ∈ Z , 2 πi + kπ i | k ∈ Z . vagyis Dom th = C \ 2 Legyen x1 < x2 . Ekkor 0 < x2 − x1 , teh´ at az 1. pont bizony´ıt´asa alapj´an sh(x2 − x1 ) > 0. Vagyis a th x1 − th x2 =
−1 sh (x2 − x1 ) ch x1 ch x2
azonoss´ag alapj´ an a th f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝o a val´os sz´amok halmaz´an. Legyen x ∈ R tetsz˝ oleges. Ekkor a th x < 1
↔
ex − e−x < ex + e−x
0 < e−x
↔
ekvivalencia alapj´ an th x < 1, valamint a −1 < th x
↔
− ex − e−x < ex − e−x
↔
0 < ex
ekvivalencia alapj´ an th x < −1. A fenti bizony´ıt´ asokhoz hasonl´ oan adott q ∈ ]−1, 1[ megkeress¨ uk azt az x ∈ R sz´amot, melyre th x = q. Ennek az egyenl˝ os´egnek ekvivalens alakjai az al´abbiak. ex − e−x =q ex + e−x e2x −1 =q e2x +1 e2x −1 = q e2x +q
¨ ´ ´ HIPERBOLIKUS FUGGV ENYEK TULAJDONSAGAI
5.10.
e2x = Mivel
81
1+q 1−q
1+q 1+q > 0, ez´ert ∈ Dom log, vagyis az 1−q 1−q 1 x = log 2
1+q 1−q
sz´amra th x = q teljes¨ ul. Az th f¨ uggv´eny injektivit´asa szigor´ u monotonit´as´ab´ol k¨ovetkezik. 5.14. Defin´ıci´ o. Hiperbolikus f¨ uggv´enyek inverzei. 1. Az sh |R f¨ uggv´eny inverz´et area szinusz hiperbolikus f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk, jele arsh, vagyis △
arsh = (sh |R )
−1
.
2. A ch |[0,∞[ f¨ uggv´eny inverz´et area koszinusz hiperbolikus f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk, jele arch, vagyis △
arch = ch |[0,∞[
−1
.
3. A th |R f¨ uggv´eny inverz´et area tangens hiperbolikus f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk, jele arth, vagyis △
−1
arth = (th |R )
.
5.38. T´ etel. Area hiperbolikus f¨ uggv´enyek.
p 1. Minden x ∈ R eset´en arsh x = log x + x2 + 1 . p 2. Minden x ∈ [1, ∞[ eset´en arch x = log x + x2 − 1 . 1+x 1 . 3. Minden x ∈ ]−1, 1[ eset´en arth x = log 2 1−x
Bizony´ıt´ as.
Az el˝ oz˝o 5.37 t´etel bizony´ıt´asban m´ar levezett¨ uk ezeket a formul´akat.
5.39. T´ etel. Az arsh az arch ´es az arth f¨ uggv´eny folytonos. Bizony´ıt´ as. tonosak.
Az el˝ oz˝o t´etel alapj´ an ezek a f¨ uggv´enyek folytonos f¨ uggv´enyek kompoz´ıci´o, ez´ert foly-
82
6
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
Differenci´ alsz´ am´ıt´ as I.
6.1.
Differenci´ alhat´ os´ ag
6.1. Defin´ıci´ o. Legyen f : R → R ´es a ∈ Int Dom f . – Azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o, vagy deriv´ alhat´ o az a pontban ha l´etezik olyan A ∈ R, melyre f (x) − f (a) =A lim x→a x−a
teljes¨ ul. Ezt az A sz´ amot az f f¨ uggv´eny a pontbeli differenci´ alj´ anak vagy deriv´ altj´ anak nevezz¨ uk. – Az f : R → R f¨ uggv´eny deriv´ altj´ anak vagy deriv´ alt f¨ uggv´eny´enek nevezz¨ uk a f (x) − f (a) f (x) − f (a) →R a 7→ lim f ′ : a ∈ Int Dom f | ∃ lim x→a x→a x−a x−a f¨ uggv´enyt. – Az f differenci´ alhat´ o, ha Dom f = Dom f ′ . – Az f folytonosan differenci´ alhat´ o, ha differenci´alhat´o ´es f ′ folytonos. Az A ⊆ R ny´ılt halmazon ´ertelmezett, R ´ert´ek˝ u, folytonosan differenci´alhat´o f¨ uggv´enyek halmaz´at C 1 (A, R) jel¨oli. Az f : R → R f¨ uggv´eny deriv´altj´ ara haszn´aljuk m´eg a
d f (x) dx
jel¨ol´est is.
6.2. Defin´ıci´ o. Legyen I, J ⊆ R ny´ılt intervallum. Azt mondjuk, hogy a ϕ : I → J f¨ uggv´eny diffeomorfizmus, ha bijekci´ o, differenci´ alhat´ o ´es az inverze is differenci´alhat´o. 6.1. T´ etel. (A differenci´ alhat´ os´ ag ´ altal´ anos jellemz´ese.) Legyen f : R → R ´es a ∈ Int Dom f . Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor differenci´ alhat´ o az a pontban, ha l´etezik olyan c ∈ R, hogy lim
x→a
f (x) − f (a) − c(x − a) = 0. |x − a|
Ha az f f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o az a pontban akkor a fenti hat´ ar´ert´ekben szerepl˝ o c konstansra f ′ (a) = c teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen f : R → R ´es a ∈ Int Dom f . Tegy¨ uk fel,hogy az f f¨ uggv´eny differenci´alhat´o az a pontban, ´es legyen c = f ′ (a). Ekkor a deriv´alt defin´ıci´oja alapj´an lim
x→a
f (x) − f (a) − c(x − a) = 0, x−a
vagyis
amib˝ol
f (x) − f (a) − c(x − a) f (x) − f (a) − c(x − a) , 0 = lim lim = x→a x→a x−a |x − a| lim
x→a
f (x) − f (a) − c(x − a) =0 |x − a|
k¨ovetkezik. Most tegy¨ uk fel, hogy f : R → R ´es a ∈ Int Dom f olyan sz´am, melyhez l´etezik c ∈ R, melyre lim
x→a
f (x) − f (a) − c(x − a) = 0. |x − a|
6.2.
´ AS ´ MUVELETI ˝ ´ DIFFERENCIAL TULAJDONSAGAI
Ekkor
83
f (x) − f (a) − c(x − a) = lim f (x) − f (a) − c(x − a) , 0 = lim x→a x→a |x − a| x−a
vagyis
lim
x→a
amib˝ol
f (x) − f (a) − c(x − a) = 0, x−a
lim
x→a
f (x) − f (a) − c = 0, x−a
k¨ovetkezik, teh´ at f differenci´ alhat´ o az a pontban ´es f ′ (a) = c.
6.2. T´ etel. (A differenci´ alhat´ os´ ag jellemz´ese.) Legyen f : R → R ´es a ∈ Int Dom f . Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor differenci´ alhat´ o az a pontban, ha l´etezik olyan c ∈ R, hogy ∀ε ∈ R+ ∃δ ∈ R+ ∀x ∈ Dom f : |x − a| < δ → |f (x) − f (a) − c(x − a)| ≤ ε · |x − a| .
Ha az f f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o az a pontban akkor a fenti hat´ ar´ert´ekben szerepl˝ o c konstansra f ′ (a) = c teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as.
Az el˝ oz˝o ´ all´ıt´ asb´ ol ´es a hat´ar´ert´ek defin´ıci´oj´ ab´ol k¨ovetkezik.
6.3. T´ etel. Ha egy f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o egy pontban, akkor folytonos is abban a pontban. oleges param´eter. Bizony´ıt´ as. Legyen f : R → R, a ∈ Int Dom f , f ′ (a) = A, ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ Ekkor a differenci´ alhat´ os´ ag jellemz´ese alapj´an l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy ∀x ∈ Dom f : |x − a| < δ → |f (x) − f (a) − A(x − a)| ≤ ε · |x − a| . Vagyis minden |x − a| < δ sz´ amra
|f (x) − f (a)| ≤ (|A| + ε) |x − a| , amib˝ol lim f = f (a) ad´odik. Ez pedig az f f¨ uggv´eny folytonoss´ ag´at jelenti. a
6.2.
Differenci´ al´ as m˝ uveleti tulajdons´ agai
6.4. T´ etel. Legyen f, g : R → R, a ∈ Int Dom f ∩ Int Dom g ´es legyen f ´es g differenci´ alhat´ o az a pontban. Ekkor – f + g differenci´ alhat´ o az a pontban, ´es (f + g)′ (a) = f ′ (a) + g ′ (a); – minden c ∈ R eset´en cf differenci´ alhat´ o az a pontban, ´es (cf )′ (a) = cf ′ (a); – f g differenci´ alhat´ o az a pontban, ´es (f g)′ (a) = f ′ (a)g(a) + f (a)g ′ (a); ′ f ′ (a)g(a) − f (a)g ′ (a) f f (a) = differenci´ alhat´ o az a pontban, ´es . – ha g(a) 6= 0, akkor g g g 2 (a) Bizony´ıt´ as. Legyen f, g : R → R, a ∈ Int Dom f ∩ Int Dom g ´es legyen f ´es g differenci´alhat´o az a pontban. A sz´ amol´ as folyam´ an a hat´ar´ert´ekekre vonatkoz´o 5.4 t´etelt fogjuk t¨ obbsz¨or felhaszn´alni. 1. (f + g) (x) − (f + g) (a) f (x) − f (a) g(x) − g(a) lim = lim + lim = f ′ (a) + g ′ (a) x→a x→a x→a x−a x−a x−a
84
6
2.
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
f (x) − f (a) (cf ) (x) − (cf ) (a) = c lim = cf ′ (a) x→a x→a x−a x−a lim
3. Mivel az f f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o az a pontban, ez´ert ott folytonos is, vagyis lim f (x) = f (a) x→a teljes¨ ul. lim
x→a
(f g) (x) − (f g) (a) f (x)g(x) − f (x)g(a) + f (x)g(a) − f (a)g(a) = lim = x→a x−a x−a g(x) − g(a) f (x) − f (a) = lim f (x) + g(a) = f (a)g ′ (a) + g(a)f ′ (a) x→a x−a x−a
4. Mivel a g f¨ uggv´eny folytonos az a pontban, ez´ert annak l´etezik olyan r ∈ R+ , hogy minden x ∈ Br (a) sz´amra g(x) 6= 0. A tov´abbiakban az a pontnak ezt a k¨ornyezet´et fogjuk csak tekinteni. Tov´abb´a a g f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o az a pontban, ez´ert ott folytonos is, vagyis lim g(x) = g(a) x→a teljes¨ ul. Ezek alapj´ an f f (x) − (a) f (x)g(a) − f (a)g(a) + f (a)g(a) − f (a)g(x) g g = lim = lim x→a x→a x−a g(x)g(a)(x − a) f (x) − f (a) f (a) g(x) − g(a) f ′ (a)g(a) − f (a)g ′ (a) 1 · − · = . = lim x→a g(x) (x − a) g(x)g(a) (x − a) g 2 (a) 6.5. T´ etel. Legyen A ⊆ R ny´ılt halmaz, f, g ∈ C 1 (A, R) ´es c ∈ R. Ekkor f + g, f g, cf ∈ C 1 (A, R) teljes¨ ul, vagyis C 1 (A, R) algebra. Bizony´ıt´ as. Az el˝ oz˝o ´ all´ıt´ ast kell minden egyes a ∈ A pontra alkalmazni. 6.6. T´ etel. (K¨ ozvetett f¨ uggv´eny deriv´ al´ asi szab´ alya, l´ ancszab´ aly.) Legyen f, g : R → R. Ha g differenci´ alhat´ o az a pontban ´es f differenci´ alhat´ o a g(a) pontban, akkor f ◦g differenci´ alhat´ o az a pontban, ´es (f ◦ g)′ (a) = f ′ (g(a)) · g ′ (a). Bizony´ıt´ as. Legyen f, g : R → R, a ∈ R olyan, hogy a g f¨ uggv´eny differenci´alhat´o az a pontban ´es f differenci´alhat´ o a g(a) pontban. Mivel az f f¨ uggv´eny differenci´alhat´o a g(a) pontban, ez´ert g(a) ∈ Int Dom f , teh´ at ∀ε1 ∈ R+ ∃δ1 ∈ R+ ∀y ∈ R : |y − g(a)| < δ1 → |f (y) − f (g(a)) − f ′ (g(a))(y − g(a))| ≤ ε1 |y − g(a)| . Mivel a g f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o az a pontan, ez´ert a ∈ Int Dom g, teh´at ∀ε2 ∈ R+ ∃δ2 ∈ R+ ∀x ∈ R : |x − a| < δ2 → |g(x) − g(a) − g ′ (a)(x − a)| ≤ ε2 |x − a| .
6.2.
´ AS ´ MUVELETI ˝ ´ DIFFERENCIAL TULAJDONSAGAI
85
Tov´abb´a a g f¨ uggv´eny folytonos is az a pontban, ez´ert ∀ε3 ∈ R+ ∃δ3 ∈ R+ ∀x ∈ R :
|x − a| < δ3 → |g(x) − g(a)| < ε3 .
Legyen ε1 ∈ R+ r¨ogz´ıtett param´eter. Ekkor a ε1 sz´amhoz tartoz´o δ1 param´etert v´alasztva ε3 param´eternek kapjuk, hogy l´etezik olyan δ3 ∈ R+ , hogy minden x ∈ R eset´en |x − a| < δ3 → |f (g(x)) − f (g(a)) − f ′ (g(a))(g(x) − g(a))| ≤ ε1 |g(x) − g(a)| . Az ε1 sz´ amot v´alasztva ε2 param´eternek kapjuk, hogy l´etezik olyan δ2 ∈ R+ , hogy minden x ∈ R eset´en |x − a| < δ2 → |g(x) − g(a) − g ′ (a)(x − a)| ≤ ε1 |x − a| . Legyen δ ′ = min {δ2 , δ3 }. Ekkor az eddigieket ¨osszegezve mondhatjuk, hogy minden x ∈ R sz´amra, ha |x − a| < δ ′ , akkor |f (g(x)) − f (g(a)) − f ′ (g(a))(g(x) − g(a))| ≤ ε1 |g(x) − g(a)| |g(x) − g(a) − g ′ (a)(x − a)| ≤ ε1 |x − a| .
Ezek alapj´ an, ha |x − a| < δ ′ , akkor |f (g(x)) − f (g(a)) − f ′ (g(a))g ′ (a)(x − a)| =
= |f (g(x)) − f (g(a)) − f ′ (g(a))(g(x) − g(a))+ + f ′ (g(a))(g(x) − g(a)) − f ′ (g(a))g ′ (a)(x − a)| ≤ ≤ |f (g(x)) − f (g(a)) − f ′ (g(a))(g(x) − g(a))| + + |f ′ (g(a))| · |(g(x) − g(a)) − g ′ (a)(x − a)| ≤ ≤ ε1 |g(x) − g(a)| + |f ′ (g(a))| ε1 |x − a| ≤
≤ ε1 (ε1 |x − a| + |g ′ (a)| |x − a|) + |f ′ (g(a))| ε1 |x − a| = = ε1 (ε1 + |g ′ (a)| + |f ′ (g(a))|) |x − a|
Vagyis b´ armely ε ∈ R+ sz´ amhoz l´etezik olyan ε1 ∈ R+ , melyre ε1 (ε1 + |g ′ (a)| + |f ′ (g(a)|) < ε teljes¨ ul, ehhez a ε1 sz´ amhoz pedig l´etezik olyan δ ′ ∈ R+ , hogy minden |x − a| < δ ′ eset´en |f (g(x)) − f (g(a)) − (f ′ (g(a)) · g ′ (a))(g(x) − g(a))| ≤ ε · |x − a| , ez´ert a f ◦ g f¨ uggv´eny deriv´altja az a pontban f ′ (g(a)) · g ′ (a). 6.3. Defin´ıci´ o. Legyen f : R → R differenci´alhat´o f¨ uggv´eny, ´es tegy¨ uk fel, hogy a v´egtelen torl´od´asi pontja a Dom f halmaznak, ´es l´eteznek az al´abbi hat´ar´ert´ekek. △
a = lim f ′ ∞
△
b = lim (f (x) − ax) x→∞
Ekkor az x 7→ ax + b f¨ uggv´enyt az f f¨ uggv´eny v´egtelenben vett aszimptot´ aj´ anak nevezz¨ uk. Hasonl´oan defini´alhat´ o a m´ınusz v´egtelenben vett aszimptota.
86
6.3.
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
Hatv´ anysorok deriv´ al´ asa
6.7. T´ etel. Legyen n ∈ N. Ekkor az f : R → R, f (x) = xn f¨ uggv´eny deriv´ altja f ′ (x) = nxn−1 , ´es n−1 −n ′ −n−1 a g : R \ {0} → R, g(x) = x f¨ uggv´eny deriv´ altja g (x) = −nx . (Vagyis (idnR )′ = n idR ´es −n −n−1 ′ (idR\{0} ) = −n idR\{0} .) Bizony´ıt´ as. Az n = 0, 1 esetben a deriv´al´as defin´ıci´oj´ ab´ol r¨ogt¨ on ad´odik az ´all´ıt´as. Tegy¨ uk fel, hogy (xn )′ = nxn−1 . Ekkor a szorzatf¨ uggv´enyre vonatkoz´o deriv´al´asi szab´aly alapj´an (xn+1 )′ = (x · xn )′ = x′ · xn + x · (xn )′ = xn + xnxn−1 = (n + 1)xn . A f¨ uggv´enyek h´ anyados´ara vonatkoz´o deriv´al´asi szab´aly alapj´an ′ 0 · xn − nxn−1 · 1 1 = = −nx−n−1 . (x−n )′ = n x x2n
6.8. T´ etel. Legyen a : N → R olyan sorozat, hogy Pa hatv´ anysor konvergenciasugar´ ara Ra > 0 teljes¨ ulj¨ on. Ekkor a BRa (0) halmazon !′ ∞ ∞ X X ′ k ak z = ak z k k=0
k=0
teljes¨ ul, amit u ´gy is meg lehet fogalmazni, hogy a hatv´ anysort a konvergenciasug´ aron bel¨ ul lehet tagonk´ent deriv´ alni.
6.9. T´ etel. (Elemi f¨ uggv´enyek deriv´ altja.) exp′ = exp, cos′ = − sin, sin′ = cos, cosh′ = sinh, ′ sinh = cosh. Bizony´ıt´ as. Az el˝ oz˝o ´ all´ıt´ as alkalmaz´asa a megfelel˝o hatv´anysorokra. P´eld´ aul !′ ′ X ∞ ∞ ∞ 2k+1 X X (2k + 1)z 2k z 2k+1 ′ k z = (−1)k = (−1)k = cos z. sin z = (−1) (2k + 1)! (2k + 1)! (2k + 1)! k=0
6.4.
k=0
k=0
K¨ oz´ ep´ ert´ ekt´ etelek
6.10. T´ etel. (Rolle-t´etel.) Legyen a, b ∈ R, a < b, f : [a, b] → R folytonos f¨ uggv´eny, mely differenci´ alhat´ o az ]a, b[ intervallumon, ´es melyre f (a) = f (b). Ekkor l´etezik olyan ξ ∈ ]a, b[, hogy f ′ (ξ) = 0.
Bizony´ıt´ as. A 5.18 Weierstrass-t´etel ´ertelm´eben az f f¨ uggv´eny valamely α, β ∈ [a, b] pontokban felveszi a minimum´ at ´es maximum´ at. Ha {α, β} = {a, b}, akkor az f f¨ uggv´eny ´alland´ o, vagyis minden ξ ∈ ]a, b[ pontban f ′ (ξ) = 0 teljes¨ ul. Tegy¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´eny a minimum´ at az α pontban veszi fel, melyre α ∈ ]a, b[ teljes¨ ul. Mivel az f f¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o az α pontban, ez´ert f (x) − f (α) = lim ≥ 0; x→α+ f (x) − f (α) x−α ′ = f (α) = lim x→α x−α = lim f (x) − f (α) ≤ 0, x→α− x−α
ahol felhaszn´altuk, hogy minden x ∈ [a, b] eset´en f (x) ≥ f (α). A fenti egyenl˝ otlens´egekb˝ ol f ′ (α) = 0 ad´odik. Teljesen hasonl´ oan bizony´ıthat´ o, hogy f ′ (β) = 0, ha azt tessz¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´eny a maximum´at a β pontban veszi fel, melyre β ∈ ]a, b[ teljes¨ ul.
6.4.
¨ EP ´ ERT ´ ´ ´ KOZ EKT ETELEK
87
6.11. T´ etel. (Cauchy-t´etel.) Legyen a, b ∈ R, a < b, f, g : [a, b] → R folytonos f¨ uggv´eny, mely differenci´ alhat´ o az ]a, b[ intervallumon. Ekkor l´etezik olyan c ∈ ]a, b[, hogy (f (b) − f (a))g ′ (c) = (g(b) − g(a))f ′ (c). Bizony´ıt´ as.
El´eg Rolle-t´etelt alkalmazni a h : [a, b] → R
x 7→ (f (b) − f (a))g(x) − (g(b) − g(a))f (x)
f¨ uggv´enyre. 6.12. T´ etel. (Lagrange-t´etel.) Legyen a, b ∈ R, a < b, f : [a, b] → R folytonos f¨ uggv´eny, mely differenci´ alhat´ o az ]a, b[ intervallumon. Ekkor l´etezik olyan c ∈ ]a, b[, hogy f (b) − f (a) = (b − a)f ′ (c). Bizony´ıt´ as.
Cauchy-t´etelt kell alkalmazni a g = idR f¨ uggv´enyre.
6.13. T´ etel. (V´eges n¨ ovekm´enyek formul´ aja.) Legyen a, b ∈ R, a < b, f : [a, b] → R folytonos f¨ uggv´eny, mely differenci´ alhat´ o az ]a, b[ intervallumon. Ekkor |f (b) − f (a)| ≤ Bizony´ıt´ as.
′
sup |f (x)|
x∈]a,b[
!
· |b − a| .
A Lagrange-f´ele k¨oz´ep´ert´ek t´etel k¨ozvetlen k¨ovetkezm´enye.
6.14. T´ etel. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, ´es f : I → R differenci´ alhat´ o f¨ uggv´eny. 1. Ha minden x ∈ I eset´en f ′ (x) = 0, akkor f ´ alland´ o az I intervallumon. 2. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor monoton n¨ ov˝ o az I intervallumon, ha minden x ∈ I eset´en f ′ (x) ≥ 0. 3. Ha minden x ∈ I eset´en f ′ (x) > 0, akkor f szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o az I intervallumon. 4. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor monoton cs¨ okken˝ o az I intervallumon, ha minden x ∈ I eset´en f ′ (x) ≤ 0. 5. Ha minden x ∈ I eset´en f ′ (x) < 0, akkor f szigor´ uan monoton cs¨ okken˝ o az I intervallumon. Bizony´ıt´ as. melyre
Legyen a, b ∈ I olyan, hogy a < b. A Lagrange-t´etel ´ertelm´eben l´etezik c ∈ ]a, b[, f (b) − f (a) = (b − a)f ′ (c)
teljes¨ ul. Ebb˝ol egyszer˝ uen kapjuk az ´all´ıt´asokat. 1. Ha f ′ = 0, akkor f (b) − f (a) = 0. 2. Ha f monoton n¨ ov˝ o ´es c ∈ I, akkor az f f¨ uggv´eny differenci´alhat´os´aga miatt f ′ (c) = lim
x→c
f (x) − f (c) f (x) − f (c) = lim ≥ 0. x→c+ x−c x−c
Ha f ′ ≥ 0, akkor f (b) − f (a) ≥ 0, vagyis f monoton n¨ ov˝ o. 3. Ha f ′ > 0, akkor f (b) − f (a) > 0, vagyis f szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o. A 4. ´es 5. pont a fentiekhez hasonl´ oan igazolhat´o.
88
6
6.5.
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
F¨ uggv´ eny inverz´ enek deriv´ al´ asa
A k¨ovetkez˝o t´etel seg´ıts´eg´evel az inverzf¨ uggv´enyek deriv´altjait hat´arozhatjuk meg. 6.15. T´ etel. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, ´es f : I → R olyan differenci´ alhat´ o f¨ uggv´eny, hogy f ′ folytonos ´es f ′ (I) ⊆ R+ vagy f ′ (I) ⊆ R− . Ekkor f (I) ny´ılt intervallum, f −1 folytonos, differenci´ alhat´ o, ´es minden b ∈ f (I) pontra (f −1 )′ (b) =
1 f ′ (f −1 (b))
teljes¨ ul.
6.6.
Elemi f¨ uggv´ enyek inverz´ enek deriv´ al´ asa
6.16. T´ etel. (Elemi f¨ uggv´enyek inverz´enek a deriv´ altja.) 1 1. Minden x ∈ R+ sz´ amra log′ (x) = . x 1 . 2. Minden x ∈ ]−1, 1[ eset´en arcsin′ (x) = √ 1 − x2 −1 . 3. Minden x ∈ ]−1, 1[ eset´en arccos′ (x) = √ 1 − x2 1 4. Minden x ∈ R eset´en arctg′ (x) = . 1 + x2 1 5. Minden x ∈ R eset´en arsh′ (x) = √ . 1 + x2 1 . 6. Minden x ∈ ]1, ∞[ eset´en arch′ (x) = √ x2 − 1 1 . 7. Minden x ∈ R eset´en arth′ (x) = 1 − x2 Bizony´ıt´ as. 1. Legyen x ∈ R+ . Az 6.15 t´etelt alkalmazva az f = exp f¨ uggv´enyre, azt kapjuk, hogy log′ (x) =
1 1 1 = = exp′ (log x) exp(log x) x
teljes¨ ul. 2. Legyen x ∈ ]−1, 1[. Az 6.15 t´etelt alkalmazva az f = sin f¨ uggv´enyre, azt kapjuk, hogy arcsin′ (x) =
1 1 = cos(arcsin x) sin′ (arcsin x)
teljes¨ ul. Mivel 1 = cos2 (arcsin x) + sin2 (arcsin x) = cos2 (arcsin x) + x2 , ez´ert
p cos(arcsin x) = ± 1 − x2 . i π πh Abb´ol, hogy a sin f¨ uggv´eny szigor´ uan monoton n¨ ov˝ oa − , intervallumon k¨ovetkezik, hogy az 2 2 ′ arcsin f¨ uggv´eny is szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o, vagyis arcsin > 0. Ezek alapj´an 1 . arcsin′ (x) = √ 1 − x2
6.6.
¨ ´ ´ ´ ASA ´ ELEMI FUGGV ENYEK INVERZENEK DERIVAL
89
3. Az arcsin f¨ uggv´enyn´el bemutatott gondolatmenet alapj´an bizony´ıthat´o. 4. Legyen x ∈ R. Az 6.15 t´etelt alkalmazva az f = tg f¨ uggv´enyre, azt kapjuk, hogy arctg′ (x) =
1 = cos2 arctg x tg (arctg x) ′
teljes¨ ul. Mivel 1 = cos2 (arctg x) + sin2 (arctg x) 1 = 1 + tg2 (arctg x) cos2 (arctg x) 1 = 1 + x2 cos2 (arctg x) 1 cos2 (arctg x) = , 1 + x2 ez´ert arctg′ (x) =
1 . 1 + x2
5. Legyen x ∈ R. Az 6.15 t´etelt alkalmazva az f = sh f¨ uggv´enyre, azt kapjuk, hogy arsh′ (x) =
1 1 = ch arsh x sh (arsh x) ′
teljes¨ ul. Mivel minden a ∈ R eset´en ch a =
p 1 + sh2 a,
ez´ert ch arsh x =
p 1 + x2 ,
vagyis arsh′ (x) = √
1 . 1 + x2
6–7. A 6.15 t´etel ´es a 5.38 t´etelben szerepl˝ o formul´ak seg´ıts´eg´evel k¨onnyen igazolhat´o.
6.17. T´ etel. A t´ abl´ azatban szerepl˝ o f f¨ uggv´enyeknek ´ertelmezhet˝ o az f −1 inverze a Ran f halmazon, −1 ´es az f f¨ uggv´eny ´ert´ekk´eszlet´ere ´es deriv´ altj´ ara a t´ abl´ azatban szerepl˝ ok teljes¨ ulnek, minden x ∈
90
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
Int Dom f −1 elemre. f
Dom f
Ran f
f′
f −1
Dom f −1
Ran f −1
(f −1 )′ (x)
exp
R
R+
exp
log
R+
R
1 x
sin
R
[−1, 1]
cos
arcsin
[−1, 1]
h π πi − , 2 2
cos
R
[−1, 1] − sin arccos
[−1, 1]
[0, π]
R
1 cos2
arctg
R
i π πh − , 2 2
R
R
ch
arsh
R
R
ch
R
[1, ∞[
sh
arch
[1, ∞[
R+
th
R
]−1, 1[
1 ch2
arth
]−1, 1[
R
tg sh
R\
nπ 2
o + kπ k ∈ Z
1 √ 1 − x2 −1 √ 1 − x2 1 1 + x2 1 √ 1 + x2 1 √ 2 x −1 1 1 − x2
Bizony´ıt´ as. Az eddigiek alapj´ an nyilv´anval´o. 6.18. T´ etel. (A hatv´ anyoz´ as deriv´ al´ asa.) a a−1 . – Ha a ∈ [1, ∞[, akkor az idR f¨ uggv´eny deriv´ altja a idR a−1 – Ha a ∈ ]−∞, 1[, akkor az idaR\{0} f¨ uggv´eny deriv´ altja a idR\{0} . Bizony´ıt´ as. Legyen a ∈ [1, ∞[ ´es f : R+ → R az f (x) = xa f¨ uggv´eny. Ekkor ′
f ′ (x) = (exp(a log(x))) = exp(a log(x))a
1 = axa−1 x
teljes¨ ul a hatv´anyoz´as defin´ıci´oja, a l´ancszab´aly ´es az exponenenci´alis valamint a logaritmus f¨ uggv´eny deriv´al´asi szab´alya alapj´ an.
6.7.
L’Hospital szab´ aly
6.19. T´ etel. (L’Hospital szab´ aly.) Legyen a, b ∈ R ∪ {∞, −∞}, a < b ´es f, g : ]a, b[ → R olyan differenci´ alhat´ o f¨ uggv´eny, hogy 0 ∈ / g ′ (]a, b[). f′ f 1. Ha lim f = lim g ∈ {−∞, 0, ∞} ´es l´etezik a lim ′ hat´ ar´ert´ek, akkor l´etezik a lim hat´ ar´ert´ek b− b− b− g b− g is, ´es f′ f lim = lim ′ . b− g b− g f′ f 2. Ha lim f = lim g ∈ {−∞, 0, ∞} ´es l´etezik a lim ′ hat´ ar´ert´ek, akkor l´etezik a lim hat´ ar´ert´ek a+ a+ a+ g a+ g is, ´es f f′ lim = lim ′ . a+ g a+ g
6.7.
´ L’HOSPITAL SZABALY
91
Bizony´ıt´ as. Arra az esetre fogjuk bizony´ıtani, amikor a, b ∈ R, a < b ´es f, g : ]a, b[ → R olyan differenci´ alhat´ o f¨ uggv´eny, hogy 0 ∈ / g ′ (]a, b[), valamint lim f = lim g ∈ {0, ∞}. Ennek a bizony´ıt´asnak a+
a+
a mint´ aj´ ara igazolhat´o a t¨ obbi eset is. 1. Tegy¨ uk fel, hogy lim f = lim g = 0 ´es a+
a+
lim a+
f′ = A ∈ R. g′
Megmutatjuk, hogy tetsz˝ oleges ε ∈ R+ eset´en l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ ]a, a + δ[ sz´amra f (x) <ε − A g(x)
f = A hat´ar´ert´eket. Terjessz¨ uk ki az f ´es g f¨ uggv´enyt az a pontra is a 0 g ´ert´ekkel, ´es jel¨ olje f˜ ´es g˜ ezeket a f¨ uggv´enyeket. Legyen c ∈ ]a, b[ tetsz˝ oleges pont. Ekkor az f˜ ´es g˜ f¨ uggv´enyre alkalmazva a Cauchy-f´ele k¨oz´ep´ert´ekt´etelt az [a, c] intervallumon az ad´odik, hogy l´etezik olyan ξ ∈ ]a, c[, melyre f (x) − 0 f ′ (ξ) = ′ . g(x) − 0 g (ξ) teljes¨ ul, ami igazolja a lim a+
Teh´at ha δ ∈ R+ olyan, hogy minden ξ ∈ ]a, a + δ[ eset´en ′ f (ξ) g ′ (ξ) − A < ε, akkor az x ∈ ]a, a + δ[ sz´ amokra
′ f (ξ) f (x) = <ε − A − A g ′ (ξ) g(x)
teljes¨ ul. 2. Most tegy¨ uk fel, hogy lim f = lim g = ∞ ´es a+
a+
lim a+
f′ = A ∈ R. g′
Megmutatjuk, hogy tetsz˝ oleges ε ∈ R+ eset´en l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden x ∈ ]a, a + δ[ sz´amra f (x) g(x) − A < ε
teljes¨ ul, ami igazolja a lim
f = A hat´ar´ert´eket. g
a+ ′ f (x) f′ − A < 1, Mivel lim ′ = A, ez´ert l´etezik olyan δ1 ∈ R+ , hogy minden x ∈ ]a, a + δ1 [ eset´en ′ a+ g g (x) vagyis minden x ∈ ]a, a + δ1 [ sz´ amra ′ f (x) g ′ (x) < 1 + |A|
f′ f¨ uggv´eny korl´atos a ]a, a + δ1 [ halmazon. g′ Mivel lim f = lim g = ∞, ez´ert l´etezik olyan c ∈ ]a, a + δ1 [, hogy minden x ∈ ]a, c] eset´en f (x), g(x) > teljes¨ ul, teh´ at az a+
a+
92
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
0. M´egegyszer alkalmazva ezt az elvet, azt kapjuk, hogy l´etezik olyan d ∈ ]a, c[, hogy minden x ∈ ]a, d] eset´en f (x) > f (c) ´es g(x) > g(c). Vezess¨ uk be a T : ]a, d[ → R
x 7→
1− 1−
g(c) g(x) f (c) f (x)
f¨ uggv´enyt. Legyen z ∈ ]a, d[ tetsz˝ oleges pont. Ekkor az f ´es g f¨ uggv´enyre alkalmazva a Cauchy-f´ele k¨oz´ep´ert´ekt´etelt a [z, c] intervallumon, az ad´odik, hogy l´etezik olyan ξ ∈ ]z, c[, melyre f ′ (ξ) f (z) − f (c) = ′ , g(z) − g(c) g (ξ) vagyis az
egyenl˝ os´eg alapj´ an
teh´at
f (z) − f (c) f (z) 1 f ′ (ξ) = · = ′ g(z) − g(c) g(z) T (z) g (ξ) f (z) f ′ (ξ) f ′ (ξ) f ′ (ξ) = ′ T (z) = ′ + ′ (T (z) − 1) , g(z) g (ξ) g (ξ) g (ξ) ′ ′ f (ξ) f (ξ) f (z) g(z) − A ≤ g ′ (ξ) − A + g ′ (ξ) (T (z) − 1) .
f′ = A, ez´ert l´etezik olyan δ2 ∈ R+ , hogy minden a+ g ′ ′ f (x) ε g ′ (x) − A < 2 .
Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Mivel lim x ∈ ]a, a + δ2 [ eset´en
Mivel lim T (x) = 1 ´es az x→a+0
x ∈ ]a, a + δ3 [ eset´en
f′ korl´atos a ]a, d[ halmazon, ez´ert l´etezik olyan δ3 ∈ R+ , hogy minden g′ ′ ε f (z) g ′ (z) (T (x) − 1) < 2
teljes¨ ul minden z ∈ ]a, d[ sz´ amra. Ekkor a δ = min {δ1 , δ2 , δ3 } olyan sz´am, hogy minden x ∈ ]a, a + δ[ sz´amra f (x) g(x) − A < ε.
6.8.
T¨ obbsz¨ or¨ os deriv´ altak
6.4. Defin´ıci´ o. Legyen f : R → R, ´es teljes indukci´oval ´ertelmezz¨ uk a k¨ovetkez˝o f¨ uggv´enyeket. (0) △ + (i) △ (i−1) ′ Legyen f = f , ´es minden i ∈ N eset´en legyen f = (f ). – Legyen n ∈ N+ ´es a ∈ R. Az f f¨ uggv´eny n-szer differenci´ alhat´ o az a pontban, ha a ∈ Dom f (n) . – Az f f¨ uggv´eny v´egtelenszer differenci´ alhat´ o az a ∈ R pontban, ha minden n ∈ N eset´en a ∈ Dom f (n) teljes¨ ul. – Az f f¨ uggv´eny n-szer (n ∈ N+ ) differenci´ alhat´ o, ha Dom f (n) = Dom f . – Az f f¨ uggv´eny v´egtelenszer differenci´ alhat´ o, ha minden n ∈ N eset´en Dom f (n) = Dom f teljes¨ ul. Az A ⊆ R ny´ılt halmazon ´ertelmezett R ´ert´ek˝ u v´egtelenszer differenci´alhat´o f¨ uggv´enyek halmaz´at C ∞ (A, R) jel¨ oli.
6.8.
¨ ¨ OS ¨ DERIVALTAK ´ TOBBSZ OR
93
– Az f f¨ uggv´eny n-szer (n ∈ N+ ) folytonosan differenci´ alhat´ o, ha f n-szer differenci´alhat´o ´es (n) f folytonos. Az A ⊆ R ny´ılt halmazon ´ertelmezett R ´ert´ek˝ u n-szer (n ∈ N+ ) folytonosan n differenci´ alhat´ o f¨ uggv´enyek halmaz´at C (A, R) jel¨oli. Megjegyz´ es. A fenti defin´ıci´oban minden f¨ uggv´enyre ´ertelmezt¨ uk az (f (n) )n∈N f¨ uggv´enysorozatot, (i) azonban k¨onnyen lehet, hogy valamely i ∈ N eset´en Dom f = ∅, ´es ekkor term´eszetesen minden N ∋ j > i eset´en is Dom f (j) = ∅. ♦ 6.20. T´ etel. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum ´es f : I → R differenci´ alhat´ o f¨ uggv´eny. 1. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor konvex, ha f ′ monoton n¨ ov˝ o. 2. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor konk´ av, ha f ′ monoton cs¨ okken˝ o. Bizony´ıt´ as. 1. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, f : I → R konvex differenci´alhat´o f¨ uggv´eny ´es legyen a, b ∈ I, a < b. Megmutatjuk, hogy ekkor f ′ (a) ≤ f ′ (b). Minden x ∈ ]a, b[ eset´en x= valamint
x−a b−x b+ a, b−a b−a
x−a b−x x−a b−x , ∈ [0, 1] ´es + = 1. Teh´at az f f¨ uggv´eny konvexit´ asa alapj´an b−a b−a b−a b−a x−a b−x x−a b−x f (x) = f b+ a ≤ f (b) + f (a). b−a b−a b−a b−a
R¨ ovid sz´ amol´ assal ebb˝ol az egyenl˝ otlens´egb˝ol f (b) − f (a) f (x) − f (b) f (x) − f (a) ≤ ≤ x−a b−a x−b ad´odik, amib˝ ol f (x) − f (a) f (b) − f (a) f (x) − f (a) = lim ≤ ≤ x→a+0 x−a x−a b−a f (x) − f (b) f (x) − f (b) = lim = f ′ (b) ≤ lim x→b x→b−0 x−b x−b
f ′ (a) = lim
x→a
k¨ovetkezik. Megford´ıtva, legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, f : I → R olyan differenci´alhat´o f¨ uggv´eny, hogy f ′ monoton n¨ ov˝ o ´es legyen a, b ∈ I. Megmutatjuk, hogy ekkor minden t ∈ [0, 1] sz´amra f (ta + (1 − t)b) ≤ tf (a) + (1 − t)f (b) teljes¨ ul, vagy m´ask´epp, hogy a g : [0, 1] → R
t 7→ f (ta + (1 − t)b) − tf (a) − (1 − t)f (b)
f¨ uggv´enyre g ≤ 0 teljes¨ ul. A g f¨ uggv´eny a folytonoss´ aga ´es a [0, 1] kompakts´aga miatt felveszi a maximum´ at valamely t0 ∈ [0, 1] pontban. Tegy¨ uk fel, hogy g(t0 ) = c > 0. Ekkor a Rolle-t´etel bizony´ıt´ asa alapj´ an g ′ (t0 ) = 0. Mivel f ′ monoton n¨ ov˝ o ´es g ′ (t) = f ′ (t(a − b) + b)(a − b) − f (a) + f (b),
94
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
ez´ert g ′ is monoton n¨ ov˝ o. Teh´at minden z ∈ ]t0 , 1[ eset´en g ′ (z) ≥ 0. A Lagrange-f´ele k¨oz´ep´ert´ekt´etelt alkalmazva a [t0 , 1] intervallumra, azt kapjuk, hogy l´etezik olyan z ∈ ]t0 , 1[, melyre g(1) − g(t0 ) = g ′ (z)(1 − t0 ), azonban g(1) − g(t0 ) = 0 − c < 0 ´es g ′ (z)(1 − t0 ) ≥ 0. Mivel ellentmond´ast kaptunk ´ıgy a g(t0 ) = c > 0 felt´etelez´es nem helyt´ all´o, vagyis a g f¨ uggv´eny maximuma nem lehet szigor´ uan pozit´ıv. 2. A konk´ av eset a −1 sz´ ammal val´ o szorz´ assal visszavezethet˝o a konvex esetre. 6.21. T´ etel. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum ´es f : I → R k´etszer differenci´ alhat´ o f¨ uggv´eny. 1. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor konvex, ha f ′′ ≥ 0. 2. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor konk´ av, ha f ′′ ≤ 0. Bizony´ıt´ as. A 6.20 el˝ oz˝o ´ all´ıt´ as ´es a 6.14 t´etel alapj´an nyilv´anval´o. 6.22. T´ etel. (S´ ulyozott sz´ amtani ´es m´ertani k¨ oz´ep k¨ oz¨ otti egyenl˝ otlens´eg.) Legyen n ∈ N+ , ´es minden n X i ∈ {1, . . . , n} eset´en xi ∈ R+ ´es αi ∈ [0, 1] olyan, melyre αk = 1 teljes¨ ul. Ekkor k=1
n X
k=1
αk xk ≥
n Y
k xα k .
k=1
Bizony´ıt´ as. Az exponenci´ alis f¨ uggv´eny konvexit´ as´ab´ol ´es a Jensen-egyenl˝ otlens´egb˝ol ad´odik. ! n n X X exp αk exp(log xk ) αk log xk ≤ k=1
k=1
en, 6.23. T´ etel. (H¨ older-egyenl˝ otlens´eg.) Legyen n ∈ N+ , ´es xi , yi ∈ R+ 0 minden i ∈ {1, . . . , n} eset´ valamint α, β ∈ ]0, 1[ olyan, hogy α + β = 1. Ekkor n X
β xα i yi
i=1
Bizony´ıt´ as. Legyen x =
n X
xi ´es y =
≤
n X
n X
xi
i=1
!α
n X i=1
yi
!β
.
yi . Ha 0 < x, y, akkor a s´ ulyozott sz´amtani ´es m´ertani
i=1
i=1
k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eg alapj´ an minden i ∈ {1, . . . , n} sz´amra x α y β i
i
x
y
≤α
x i
x
+β
yi y
teljes¨ ul, melyet ¨ osszegezve az i indexre n n n 1X 1 X α β 1X x + β yi = α + β = 1 x y ≤ α i i i xα y β i=1 x i=1 y i=1
ad´odik. Ennek ´ atrendez´ese a bizony´ıtand´o egyenl˝ otlens´eg.
6.9.
´ TAYLOR-SORFEJTES
95
6.24. T´ etel. (Minkowski-egyenl˝ otlens´eg.) Legyen n ∈ N+ , ´es xi , yi ∈ R+ 0 minden i ∈ {1, . . . , n} eset´en, valamint p ∈ [1, ∞[. Ekkor n X
(xi + yi )p
i=1
! p1
n X
≤
xpi
i=1
! p1
+
n X i=1
yip
! p1
.
Bizony´ıt´ as. Legyen n ∈ N+ , ´es xi , yi ∈ R+ en, valamint p ∈ [1, ∞[. A 0 minden i ∈ {1, . . . , n} eset´ H¨ older-egyenl˝ otlens´eg felhaszn´al´ as´ aval n X
(xi + yi )p =
n n X X (xi + yi )p−1 yi = (xi + yi )p−1 xi + i=1
i=1
i=1
=
n X
((xi + yi )p )
1 1− p
1
(xpi ) p +
i=1
≤
n X i=1
n X
1 1− p
((xi + yi )p )
i=1
!1− p1 n !1 X p p (xi + yi )p xi + i=1
n X i=1
ad´odik, aminek az ´ atrendez´ese a bizony´ıtand´o t´etel.
6.9.
yip
1
(yip ) p ≤
! p1
Taylor-sorfejt´ es
6.25. T´ etel. (Taylor-formula.) Legyen a, b ∈ R, a < b, n ∈ N+ , ´es f : R → R olyan f¨ uggv´eny, melyre [a, b] ⊆ Int Dom f . Tegy¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´eny n-szer folytonosan differenci´ alhat´ o az [a, b] halmazon ´es (n + 1)-szer differenci´ alhat´ o az ]a, b[ intervallumon. Ekkor minden p ∈ R+ param´eter eset´en l´etezik olyan ξ ∈ ]a, b[, melyre f (b) =
n X f (k) (a) k=0
Bizony´ıt´ as.
k!
(b − a)k +
f (n+1) (ξ) (b − ξ)n+1−p (b − a)p . n!p
Tetsz˝oleges λ ∈ R param´eter eset´en defini´aljuk a g : [a, b] → R
x 7→ f (b) −
n X f (k) (x) (b − x)k − λ(b − x)p . k! k=0
f¨ uggv´enyt. Ekkor a g(a) = f (b) − g(b) = 0
n X f (k) (a) k=0
k!
(b − a)k − λ(b − a)p
egyenl˝ os´egb˝ ol l´atszik, hogy a 1 λ= (b − a)p
f (b) −
n X f (k) (a)
k=0
k!
(b − a)k
!
96
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
v´alaszt´as eset´en g(a) = g(b) = 0 teljes¨ ul. Mivel a g f¨ uggv´eny folytonos az [a, b] intervallumon ´es differenci´alhat´o az intervallum belsej´eben, valamint g(a) = g(b) = 0, ez´ert a Rolle-t´etel ´ertelm´eben l´etezik olyan ξ ∈ ]a, b[ pont, melyre g ′ (ξ) = 0 teljes¨ ul. Most meghat´arozzuk a g ′ f¨ uggv´enyt. g ′ (x) = − =− =− =− =−
n (k) X f (x)
k!
k=0
(b − x)k
n (k+1) X f (x) k=0 n X
k=0 n X
k!
′
+ pλ(b − x)p−1 =
f (k) (x) (b − x) − k(b − x)k−1 k! k
+ pλ(b − x)p−1 =
n
X f (k) (x) f (k+1) (x) (b − x)k + (b − x)k−1 + pλ(b − x)p−1 = k! (k − 1)! k=1
f
(k+1)
k=0 (n+1)
f
(x)
k! (x)
n!
(b − x)k +
n−1 X k=0
f (k+1) (x) (b − x)k + pλ(b − x)p−1 = k!
(b − x)n + pλ(b − x)p−1 .
Vagyis a g ′ (ξ) = 0 egyenletb˝ ol −
f n+1 (ξ) (b − x)n + λp(b − ξ)p−1 = 0 n!
ad´odik, amibe be´ırva λ ´ert´ek´et ´es ´ atrendezve a bizony´ıtani k´ıv´ ant egyenl˝ os´eghez jutunk. K¨ ul¨on defini´aljuk a fenti t´etel k´et speci´ alis eset´et. 6.5. Defin´ıci´ o. Legyen a, b ∈ R, a < b, n ∈ N+ ´es f : R → R olyan f¨ uggv´eny, melyre [a, b] ⊆ Int Dom f . Tegy¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´eny n-szer folytonosan differenci´alhat´o az [a, b] halmazon ´es (n + 1)-szer differenci´ alhat´ o az ]a, b[ intervallumon. – Ekkor a Taylor-formula alapj´ an l´etezik olyan ξ ∈ ]a, b[, melyre f (b) =
n X f (k) (a)
k!
k=0
(b − a)k +
f (n+1) (ξ) (b − a)n+1 (n + 1)!
f (n+1) (ξ) (b − a)n+1 kifejez´est Lagrange-f´ele marad´ektagnak nevezz¨ uk. (n + 1)! – Ekkor a Taylor-formula alapj´ an l´etezik olyan ξ ∈ ]a, b[, melyre teljes¨ ul, amib˝ ol a
f (b) =
n X f (k) (a) k=0
teljes¨ ul, amib˝ ol a
k!
(b − a)k +
f (n+1) (ξ) (b − ξ)n (b − a) n!
f (n+1) (ξ) (b − ξ)n (b − a) kifejez´est Cauchy-f´ele marad´ektagnak nevezz¨ uk. n!
uggv´eny a pontbeli n-ed fok´ u 6.6. Defin´ıci´ o. Legyen f : R → R, n ∈ N+ , ´es a ∈ Dom f (n) . Az f f¨ Taylor-polinomj´ anak nevezz¨ uk a △
f Tn,a (x) =
n X f (k) (a) k=0
k!
(x − a)k
6.9.
´ TAYLOR-SORFEJTES
97
polinomot. Ha f ∈ C ∞ (R, R) ´es a ∈ Dom f , akkor az f f¨ uggv´eny a pontbeli Taylor-sor´ anak nevezz¨ uk a ∞ (k) (a) △ X f (x − a)k Taf (x) = k! k=0
hatv´anysort. 6.7. Defin´ıci´ o. Legyen f : R → R ´es a ∈ Int Dom f ′ . Az f f¨ uggv´eny a pontbeli ´erint˝ oj´enek nevezz¨ uk f a T1,a polinomot, vagyis az ´erint˝ o egyenlete y(x) = f (a) + f ′ (a)(x − a).
6.8. Defin´ıci´ o. Legyen f, g : R → R, n ∈ N+ , ´es a ∈ Int(Dom f (n) ∩ Dom g (n) ). Azt mondjuk, hogy az f ´es g f¨ uggv´enyek az a pontban n-ed rendben ´erintkeznek, ha minden n ≥ k ∈ N eset´en f (k) (a) = g (k) (a) teljes¨ ul. 6.26. T´ etel. Legyen f : R → R, n ∈ N, ´es a ∈ Int Dom f (n) , ´es legyen Pn olyan n-ed fok´ u polinom, f mely n-ed rendben ´erintkezik az f f¨ uggv´ennyel az a pontban. Ekkor Pn = Tn,a . Bizony´ıt´ as. Legyen f : R → R, n ∈ N, ´es a ∈ Int Dom f (n) , ´es legyen Pn olyan n-ed fok´ u polinom, mely n-ed rendben ´erintkezik az f f¨ uggv´ennyel az a pontban. Az n = 0 esetben nyilv´anval´o az ´all´ıt´as, ez´ert tegy¨ uk fel, hogy n ≥ 1. Legyen Pn (x) =
n X
k=0
bk (x − a)k
olyan polinom, mely n-ed rendben ´erintkezik az f f¨ uggv´ennyel. Teljes indukci´oval egyszer˝ uen igazolhat´o, hogy minden j ∈ {0, . . . , n} eset´en Pn(j) (x)
=
n X
bk
k=j
k! (x − a)k−j (k − j)!
teljes¨ ul. Az n-ed rendben val´ o ´erintkez´es miatt minden j ∈ {0, . . . , n} sz´amra f (j) (a) = Pn(j) (a) teljes¨ ul, vagyis bj =
→
f (j) (a) = j! · bj
f (j) (a) , ez´ert j! Pn (x) =
n X f (k) (a)
k=0
k!
f (x − a)k = Tn,a (x).
6.27. T´ etel. (Infinitezim´ alis Taylor-formula.) Legyen f : R → R, n ∈ N+ ´es a ∈ Dom f (n) . Ekkor f f (x) − Tn,a (x) = 0. x→a |x − a|n
lim
98
6.10.
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
Lok´ alis sz´ els˝ o´ ert´ ek jellemz´ ese
6.9. Defin´ıci´ o. Legyen f : R → R ´es a ∈ R. – Az f f¨ uggv´enynek lok´ alis maximuma van az a pontban, ha l´etezik r ∈ R+ , hogy minden x ∈ Br (a) ∩ Dom f eset´en f (a) ≥ f (x). – Az f f¨ uggv´enynek lok´ alis minimuma van az a pontban, ha l´etezik r ∈ R+ , hogy minden x ∈ Br (a) ∩ Dom f eset´en f (a) ≤ f (x). – Az f f¨ uggv´enynek lok´ alis sz´els˝ o´ert´eke van az a pontban, ha lok´alis maximuma vagy lok´alis minimuma van az a pontban. – Az f f¨ uggv´enynek szigor´ u lok´ alis maximuma van az a pontban, ha l´etezik r ∈ R+ , hogy minden a 6= x ∈ Br (a) ∩ Dom f eset´en f (a) > f (x). – Az f f¨ uggv´enynek szigor´ u lok´ alis minimuma van az a pontban, ha l´etezik r ∈ R+ , hogy minden a 6= x ∈ Br (a) ∩ Dom f eset´en f (a) < f (x). f f¨ uggv´enynek szigor´ u lok´ alis sz´els˝ o´ert´eke van az a pontban, ha szigor´ u lok´alis maximuma vagy szigor´ u lok´alis minimuma van az a pontban. uk fel tov´ abb´ a, hogy minden i ∈ N, 6.28. T´ etel. Legyen f : R → R, 1 < n ∈ N, a ∈ Dom f (n) . Tegy¨ 1 ≤ i < n eset´en f (i) (a) = 0, valamint f (n) (a) 6= 0. 1. Az f f¨ uggv´enynek pontosan akkor van szigor´ u lok´ alis maximuma az a pontban, ha n p´ aros, ´es f (n) (a) < 0. 2. Az f f¨ uggv´enynek pontosan akkor van szigor´ u lok´ alis minimuma az a pontban, ha n p´ aros, ´es f (n) (a) > 0. 3. Ha n p´ aratlan, akkor az f f¨ uggv´enynek nincsen lok´ alis sz´els˝ o´ert´eke az a pontban. Bizony´ıt´ as. Legyen f : R → R, 1 < n ∈ N, a ∈ Dom f (n) ´es tegy¨ uk fel, hogy minden i ∈ N, 1 ≤ i < n eset´en f (i) (a) = 0 teljes¨ ul, valamint f (n) (a) 6= 0. Az 1. pontot igazoljuk, a m´asodik pont a −1 sz´ammal val´ o szorz´ assal visszavezethet˝o az els˝ore. Mivel a ∈ Dom f (n) ez´ert l´etezik olyan r ∈ R+ , hogy ]a − r, a + r[ ⊆ Dom f . Az infinitezim´ alis Taylor-formula alapj´ an (6.27 t´etel) a f (x) f (x) − Tn,a , ha x 6= a; n ϕ : ]a − r, a + r[ → R x 7→ |x − a| 0, ha x = a
f¨ uggv´eny folytonos, tov´abb´a a deriv´altakra vonatkoz´o felt´etelek miatt f Tn,a (x) = f (a) +
vagyis az x 6= a esetben ϕ(x) = amib˝ol
f (n) (a) (x − a)n , n!
f (x) − f (a) f (n) (a) (x − a)n · − n n, n! |x − a| |x − a| n
f (x) − f (a) = |x − a| ·
f (n) (a) (x − a)n · + ϕ(x) n! |x − a|n
(6.1)
k¨ovetkezik. 1. Tegy¨ uk fel, hogy az f f¨ uggv´enynek szigor´ u lok´alis maximuma van az a pontban. Ekkor l´etezik olyan δ1 , hogy minden x ∈ ]a − δ1 , a + δ1 [ \ {a} eset´en f (x) < f (a). Legyen δ = min {r, δ1 }. Ha n an p´ aros, akkor (6.1) k´eplet alapj´ (n) f (a) n + ϕ(x) , f (x) − f (a) = |x − a| · n!
6.10.
´ ´ O ˝ ERT ´ ´ JELLEMZESE ´ LOKALIS SZELS EK
99
vagyis minden x ∈ ]a − δ, a + δ[ sz´ amra 0>
f (n) (a) + ϕ(x) n!
→
−n!ϕ(x) > f (n) (a),
amib˝ol a lim ϕ(x) = 0 hat´ ar´ert´ek miatt 0 ≥ f (n) (a) ad´odik, azonban feltett¨ uk, hogy f (n) (a) 6= 0, x→a
ez´ert 0 > f (n) (a). Ha n p´ aratlan, akkor a lim ϕ(x) = 0 hat´ar´ert´ek miatt l´etezik olyan δ1 ∈ R+ param´eter, hogy minden x→a
x ∈ ]a − δ1 , a + δ1 [ eset´en
Legyen δ = min {r, δ1 }.
(n) f (a) . ϕ(x) < n!
(x − a)n at a (6.1) k´eplet alapj´an n = 1, teh´ |x − a| (n) f (a) n + ϕ(x) > 0, f (x) − f (a) = |x − a| · n!
Ha 0 < f (n) (a) ´es x ∈ ]a, a + δ[, akkor a < x,
vagyis f (x) > f (a) miatt az f f¨ uggv´enynek nem lehet lok´alis maximuma az a pontban. (x − a)n at a (6.1) k´eplet alapj´an Ha 0 > f (n) (a) ´es x ∈ ]a − δ, a[, akkor x < a, n = −1, teh´ |x − a| f (n) (a) n + ϕ(x) > 0, f (x) − f (a) = |x − a| · − n! vagyis f (x) > f (a) miatt az f f¨ uggv´enynek nem lehet lok´alis maximuma az a pontban. 2. Tegy¨ uk fel, hogy n p´ aros ´es f (n) (a) < 0. A (6.1) k´eplet alapj´an (n) f (a) n f (x) − f (a) = |x − a| · + ϕ(x) . n! A lim ϕ(x) = 0 hat´ ar´ert´ek miatt l´etezik olyan δ1 ∈ R+ , hogy minden ]a − δ1 , a + δ1 [ eset´en x→a
f (n) (a) + ϕ(x) < 0. n! Ekkor a δ = min {r, δ1 } sz´ amra teljes¨ ul az, hogy minden x ∈ ]x − δ, x + δ[ \ {a} elemre (n) f (a) + ϕ(x) < 0, f (x) − f (a) = |x − a|n · n! vagyis f (x) < f (a). 6.29. T´ etel. Legyen f ∈ C ∞ (R, R), a ∈ R, ´es r ∈ R+ olyan, hogy Br (a) ⊆ Dom f . Tegy¨ uk fel, hogy ∃K ∈ R∀n ∈ N∀x ∈ Br (a) : f (n) (x) ≤ K
teljes¨ ul, ekkor
f (x) =
∞ X f (k) (a)
k=0
k!
(x − a)k
∀x ∈ Br (a).
100
6
´ ´ ´ITAS ´ I. DIFFERENCIALSZ AM
Bizony´ıt´ as. Legyen f ∈ C ∞ (R, R), a ∈ R, ´es r ∈ R+ olyan, hogy Br (a) ⊆ Dom f , tov´abb´a legyen K ∈ R olyan, hogy ∀n ∈ N∀x ∈ Br (a) : f (n) (x) ≤ K teljes¨ ul. Legyen x ∈ Br (a) r¨ogz´ıtett sz´ am. A Taylor-formula alapj´an, minden n ∈ N eset´en l´etezik olyan y ∈ Br (a), hogy n f (n+1) (y) X K f (k) (a) k (x − a) = (x − a)n+1 ≤ rn+1 . f (x) − k! (n + 1)! (n + 1)! k=0
Mivel az n 7→
K rn+1 sorozat a null´ ahoz tart, ez´ert (n + 1)! n X f (k) (a) k lim f (x) − (x − a) = 0 n→∞ k! k=0
amib˝ol k¨ovetkezik a bizony´ıtand´o ´ all´ıt´ as.
6.30. T´ etel. Legyen c ∈ R ´es a, b : N → R olyan sorozat, melyre l´etezik r ∈ R+ sz´ am, hogy minden x ∈ Br (0) eset´en ∞ ∞ X X Pa (x) = ak xk = bk xk = Pb (x) k=0
k=0
teljes¨ ul. Ekkor a = b.
Bizony´ıt´ as. Legyen n ∈ N. A hatv´anysorok n-edik deriv´altja Pa(n) (x) =
∞ X
ak
k=n
∞ X k! k! (n) xk−n = bk xk−n = Pb (x). (k − n)! (k − n)! k=n
Amib˝ol az x = 0 helyettes´ıt´es ut´an an = bn ad´odik. Mivel ez minden n ∈ N eset´en teljes¨ ul, ez´ert a = b. 6.31. T´ etel. Ha x ∈ ]−1, 1[, akkor log(1 + x) =
∞ X (−1)k
k=0
Bizony´ıt´ as. Az
∞ X (−1)k
k+1 k=0 eset´en j´ol ´ertelmezett az
k+1
xk+1 .
xk+1 hatv´anysor konvergenciasugara R = 1, ez´ert minden x ∈ ]−1, 1[ g(x) =
∞ X (−1)k k=0
f¨ uggv´eny. Valamint Dom log = R
+
k+1
xk+1
miatt minden x ∈ ]−1, 1[ eset´en j´ol ´ertelmezett az f (x) = log(1 + x)
f¨ uggv´eny. A hatv´anysor illetve a logaritmus f¨ uggv´eny deriv´al´asi szab´aly alapj´an f ′ (x) =
1 1 − (−x)
6.11.
´ ´ BINOMIALIS SORFEJTES
101
g ′ (x) =
∞ X
(−x)k .
k=0
Mivel |x| < 1, ez´ert a geometriai sor ¨osszegk´eplete alapj´an (f − g)′ = 0 a ]−1, 1[ intervallumon. Vagyis l´etezik olyan C ∈ R sz´ am, hogy minden x ∈ ]−1, 1[ eset´en f (x) = C + g(x). Mivel f (0) = g(0) = 0, ez´ert C = 0. Vagyis minden x ∈ ]−1, 1[ sz´amra f (x) = g(x).
6.11.
Binomi´ alis sorfejt´ es
6.10. Defin´ıci´ o. Legyen z ∈ C ´es n ∈ N, ekkor 1 z △ n−1 Y z−k = n k+1 k=0
ha n = 0, ha n 6= 0.
6.32. T´ etel. (Binomi´ alis-sorfejt´es.) Minden α ∈ R ´es x ∈ ]−1, 1[ eset´en ∞ X α k α (1 + x) = x . k k=0
Bizony´ıt´ as.
Legyen f (x) = (1 + x)α , ´es P (x) =
∞ X α
k=0
lim k→∞
α k+1 α k
k
xk . A
α − k + 1 = 1, = lim k→∞ k−1
hat´ar´ert´ek alapj´ an a hatv´anysor konvergenciasugara 1, vagyis minden x ∈ ]−1, 1[ eset´en a P (x) hatv´anysor konvergens. ′ P Megmutatjuk, hogy = 0. Ez az f ∞ ∞ X X α k−1 α k ′ ′ α α−1 P (x)f (x) − f (x)P (x) = (1 + x) k x − α(1 + x) x = k k k=1 k=0 ! ∞ ∞ ∞ X α k−1 X α k X α k α−1 = k = (1 + x) k x + α x − x k k k k=1 k=1 k=0 ! ∞ ∞ X X α α α α−1 k k (k + 1) = (1 + x) x + k −α x −α = k+1 k k k=0 k=1 ∞ X α α α = (1 + x)α−1 (k + 1) +k −α xk = 0 k+1 k k k=1
egyenl˝ os´egb˝ ol k¨ovetkezik, ahol felhaszn´altuk, hogy minden α ∈ C ´es k ∈ N eset´en α α α (k + 1) +k −α = 0. k+1 k k ′ P = 0, ez´ert l´etezik olyan c ∈ R konstans, melyre f = cP teljes¨ ul a ]−1, 1[ halmazon. Mivel f Tov´abb´a az f (0) = P (0) miatt c = 1, vagyis f = P .
102
7
7
´ ´ HATAROZATLAN INTEGRAL
Hat´ arozatlan integr´ al
7.1.
Primit´ıv f¨ uggv´ eny ´ es tulajdons´ agai
7.1. Defin´ıci´ o. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, ´es f : I → R. A differenci´alhat´o F : I → R f¨ uggv´enyt az f primit´ıv f¨ uggv´eny´enek nevezz¨ uk, ha F ′ = f teljes¨ ul. Az f f¨ uggv´eny hat´ arozatlan integr´ alj´ anak nevezz¨ uk az {F : I → R| F ′ = f } R R halmazt, melyre az f vagy f (x) d x szimb´ olumot haszn´aljuk. Az integr´al jel ut´an ´all´o f¨ uggv´enyt gyakran integrandusnak nevezz¨ uk. 7.1. T´ etel. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, f : I → R ´es F : I → R az f b´ armelyik primit´ıv f¨ uggv´enye. Ekkor Z f = {F + C| C ∈ R} .
Bizony´ıt´ as. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, f : I → R ´es F : I → R az f primit´ıv f¨ uggv´enye. Ha G ∈ (F + C| C ∈ R), akkor l´etezik olyan C ∈ R, melyre G = F + C. Ekkor G′ = F ′ = f , vagyis a G f¨ uggv´eny is az f primit´ıvf¨ uggv´enye. Ha G : I → R az f primit´ıv f¨ uggv´enye, akkor G′ = f , teh´at (G − F )′ = 0. Ebb˝ol a 6.14 t´etel alapj´an k¨ovetkezik, hogy l´etezik olyan C ∈ R, sz´ am, hogy G − F = C, vagyis G ∈ (F + C| C ∈ R). Megjegyz´ es. A fenti t´etel nem igaz, ha I nem ¨osszef¨ ugg˝o halmaz!
♦
A fenti t´etel miatt, ha F az f f¨ uggv´eny egy primit´ıv f¨ uggv´enye, akkor az Z f =F +C r¨ovidebb, de pontatlanabb jel¨ ol´est is haszn´aljuk. 7.2. T´ etel. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, f, g : I → R pedig olyan, hogy mindkett˝ onek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye. Ekkor minden c ∈ R sz´ amra Z Z Z Z Z (f + g) = f + g ´es (cf ) = c f. Bizony´ıt´ as. Az F, G : I → R differenci´ alhat´o f¨ uggv´enyre vonatkoz´o (F + G)′ = F ′ + G′
(cF )′ = cF ′
deriv´al´asi szab´alyb´ ol k¨ovetkezik. 7.3. T´ etel. (Elemi hat´ arozatlan integr´ alok.) Legyen a ∈ R \ {−1}. Ekkor az integrandus ´ertelmez´esi tartom´ any´ anak ny´ılt intervallumain az al´ abbiak teljes¨ ulnek. Z Z Z exp = exp +C sin = − cos +C cos = sin +C Z Z Z 1 sh = ch +C ch = sh +C d x = log |x| + C x Z x1+a +C xa d x = 1+a
7.2.
´ ASI ´ MODSZEREK ´ INTEGRAL
7.2.
103
Integr´ al´ asi m´ odszerek
7.4. T´ etel. (Parci´ alis integr´ al´ as.) Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, f, g : I → R pedig olyan, hogy f ´es g differenci´ alhat´ o, valamint az f g ′ f¨ uggv´enynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye. Ekkor az f ′ g f¨ uggv´enynek is l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye ´es Z Z (f ′ g) = f g − (f g ′ ) teljes¨ ul.
Bizony´ıt´ as. Legyen I ⊆ R ny´ılt intervallum, f, g : I → R pedig olyan, hogy f ´es g differenci´alhat´o, valamint az f g ′ f¨ uRggv´enynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye. Legyen F ∈ f g − (f g ′ ). Ekkor Z f g − F ∈ (f g ′ ) → (f g − F )′ = f g ′ → f ′ g + f g ′ − F ′ = f g ′ → F ′ = f ′ g, vagyis F ∈
R
(f ′ g), ez´ert az f ′ g f¨ uggv´enynek is l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye, valamint Z Z f g − (f g ′ ) ⊆ (f ′ g)
teljes¨ ul. R R R Most megmutatjuk, hogy (f ′ g) ⊆ f g − (f g ′ ). Ehhez legyen F ∈ (f ′ g). Ekkor a bizony´ıtand´o R F ∈ f g − (f g ′ ) kifejez´es ekvivalens alakja az al´abbi. Z f g − F ∈ (f g ′ ) Ez viszont egyszer˝ uen ad´odik az (f g − F )′ = f ′ g + f g ′ − f ′ g = f g ′ deriv´al´ asb´ ol. 7.5. T´ etel. (Helyettes´ıt´eses integr´ al´ as.) Legyen I, J ⊆ R ny´ılt intervallum, f : I → R olyan f¨ uggv´eny, amelynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye, ´es legyen ϕ : J → I diffeomorfizmus. Ekkor az (f ◦ ϕ)ϕ′ : J → R f¨ uggv´enynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye ´es Z Z ′ (f ◦ ϕ)ϕ = f ◦ ϕ. Bizony´ıt´ as. Legyen I, J ⊆ R ny´ılt intervallum, f : I → R olyan f¨ uggv´eny, amelynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye, ´es legyen ϕ : J → I diffeomorfizmus. R Megmutatjuk, hogy az (f ◦ ϕ)ϕ′ : J → R f¨ uggv´enynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye. Legyen F ∈ f ´es legyen G = F ◦ ϕ. A k¨ozvetett f¨ uggv´eny deriv´al´asi szab´alya alapj´an G′ = (F ′ ◦ ϕ) · ϕ′ = (f ◦ ϕ) · ϕ′ , R vagyis G ∈ (f ◦ ϕ)ϕ′ . A fenti gondolatmenetb˝ ol Z Z f ◦ ϕ ⊆ (f ◦ ϕ)ϕ′
104
7
´ ´ HATAROZATLAN INTEGRAL
is k¨ovetkezik. Most igazoljuk, hogy
Z
Z
′
(f ◦ ϕ)ϕ ⊆
Z
f
◦ϕ
teljes¨ ul. Legyen F ∈ (f ◦ ϕ)ϕ′ , ami azt jelenti, hogy F ′ = (f ◦ ϕ)ϕ′ . Azt kell igazolni, hogy R F ◦ ϕ−1 ∈ f , ami ekvivalens azzal, hogy (F ◦ ϕ−1 )′ = f . A f¨ uggv´enykompoz´ıci´o deriv´al´as´ara vonatkoz´o l´ancszab´aly, ´es az inverzf¨ uggv´eny deriv´al´as´ara vonatkoz´o (ϕ−1 )′ =
ϕ′
1 . ◦ ϕ−1
szab´aly felhaszn´al´ as´ aval a bizony´ıtand´o ′ (F ◦ ϕ−1 )′ = F ′ ◦ ϕ−1 · ϕ−1 = = ((f ◦ ϕ) · ϕ′ ) ◦ ϕ−1 · egyenl˝ os´eg ad´odik.
1 = ϕ′ ◦ ϕ−1 1 =f = f ◦ ϕ ◦ ϕ−1 · ϕ′ ◦ ϕ−1 · ′ ϕ ◦ ϕ−1
Megjegyz´ es. Legyen I, J ⊆ R ny´ılt intervallum, f : I → R olyan f¨ uggv´eny, amelynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye, ´es legyen ϕ : J → I differenci´ alhat´o homeomorfizmus. Ekkor a fenti k´eplet az Z Z f (ϕ(t))ϕ′ (t) d t = f (x) d x az alakban ´ırhat´ o fel az x = ϕ(t) helyettes´ıt´essel.
♦
7.6. T´ etel. (Az elemi f¨ uggv´enyek inverz´enek az integr´ alja.) Az integrandus ´ertelmez´esi tartom´ any´ anak ny´ılt intervallumain az al´ abbiak teljes¨ ulnek. Z p arcsin(x) d x = x arcsin x + 1 − x2 + C x ∈] − 1, 1[ Z p x ∈] − 1, 1[ arccos(x) d x = x arccos x − 1 − x2 + C Z 1 x∈R arctg(x) d x = x arctg x − log(1 + x2 ) + C 2 Z p arsh(x) d x = x arsh x − 1 + x2 + C x∈R Z p x ∈]1, ∞[ arch(x) d x = x arch x − x2 − 1 + C Z 1 x ∈] − 1, 1[ arth(x) d x = x arth x + log(1 − x2 ) + C 2 Z log(x) d x = x log(x) − x + C x ∈]0, ∞[ Bizony´ıt´ as. Mindegyik formula a parci´ alis integr´al´as k¨ovetkezm´enye. Az els˝o integr´alt megmutatjuk r´eszletesen. Legyen f : ]−1, 1[
x 7→ x
7.2.
´ ASI ´ MODSZEREK ´ INTEGRAL
105
g : ]−1, 1[ ϕ : ]−1, 1[
x 7→ arcsin x p x 7→ 1 − x2 .
Ekkor f, g ´es ϕ differenci´ alhat´ o f¨ uggv´eny, valamint
x ϕ′ (x) = − √ 1 − x2 formula felhaszn´al´ as´ aval azt kapjuk, hogy az f g ′ f¨ uggv´enynek l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye, hiszen Z (−ϕ)′ = f g ′ → −ϕ ∈ (f g ′ ) . A 7.4 parci´ alis integr´al´ as t´etele alapj´an az f ′ g f¨ uggv´enynek is l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye ´es Z Z (f ′ g) = f g − (f g ′ ) teljes¨ ul, ami ebben az esetben az al´ abbi egyenl˝ os´eget jelenti. Z Z Z ′ arcsin(x) d x = f (x)g(x) d x = f (x)g(x) − f (x)g ′ (x) d x = p = x arcsin x − (−ϕ(x)) + C = x arcsin x + 1 − x2 + C A parci´ alis integr´al´ as seg´ıts´eg´evel sz´amolhat´ o az al´abbi t´ıpus´ u integr´al. polinom polinom Z exp, log exp, log · sin, cos sin, cos sh, ch sh, ch
7.7. T´ etel. Legyen n, m ∈ N. Ekkor az R b´ armely ny´ılt intervallum´ an az Z sinn cosm integr´ alt az al´ abbi m´ odszerek rekurz´ıv alkalmaz´ as´ aval lehet kisz´ amolni. 1. Ha m = 0, akkor Z 1 k+1 (1 − cos t)k d t, t = 2x ha n = 2k (k ∈ N), Z 2 n sin x d x = Z t = cos x ha n = 2k + 1 (k ∈ N). − (1 − t2 )k d t, 2. Ha n = 0, akkor Z
Z 1 k ha 2k+1 (1 + cos t) d t, t = 2x m cos x d x = Z (1 − t2 )k d t, t = sin x ha
m = 2k (k ∈ N), m = 2k + 1 (k ∈ N).
3. Ha n p´ aratlan, akkor a t = cos x, ha m p´ aratlan, akkor a t = sin x helyettes´ıt´es egyszer˝ us´ıti az integr´ alt.
106
7
´ ´ HATAROZATLAN INTEGRAL
4. Ha n ´es m p´ aros, valamint n = 2k, m = 2l (k, l ∈ N), akkor Z 1 2k l−k Z d t, t = 2x ha 2k+l+1 (sin t)(1 + cos t) n m sin x cos x d x = Z 1 (sin2l t)(1 − cos t)k−l d t, t = 2x ha k+l+1 2
n ≤ m, n > m.
Bizony´ıt´ as. A helyettes´ıt´eses integr´al´ as alapj´an egyszer˝ uen igazolhat´o. 7.8. T´ etel. Legyen a∈ R \ {0}, b, c ∈ R ´es n ∈ N+ . b halmaz ny´ılt intervallumain 1. Ekkor az R \ − a 1 log |ax + b| + C, Z a 1 dx = 1 1 (ax + b)n + C, · a(1 − n) (ax + b)n−1
ha n = 1; ha n > 1.
teljes¨ ul. 2. Ha b2 − 4ac < 0, akkor az R halmazon Z 2 2ax + b 1 + C, arctg √ dx = √ ax2 + bx + c 4ac − b2 4ac − b2 ´es ha b2 − 4ac > 0 akkor az {x ∈ R| ax2 + bx + c 6= 0} halmaz ny´ılt intervallumain Z 2ax + b − √b2 − 4ac 1 1 √ log +C dx = √ 2 2 ax2 + bx + c b − 4ac 2ax + b + b − 4ac
teljes¨ ul. 3. Ha n > 1 ´es b2 − 4ac 6= 0, akkor az {x ∈ R| ax2 + bx + c 6= 0} halmazon Z 2ax + b 1 + dx = (ax2 + bx + c)n (1 − n)(b2 − 4ac)(ax2 + bx + c)n−1 Z 1 2(2n − 3)a + d x. (1 − n)(b2 − 4ac) (ax2 + bx + c)n−1 4. Az {x ∈ R| ax2 + bx + c 6= 0} halmazon Z Z 2 1 1 x ax + bx + c − b x = log d d x. ax2 + bx + c 2a 2a ax2 + bx + c
5. Ha n > 1 ´es b2 − 4ac 6= 0, akkor az {x ∈ R| ax2 + bx + c 6= 0} halmazon Z x bx + 2c + dx = 2 n 2 (ax + bx + c) (n − 1)(b − 4ac)(ax2 + bx + c)n−1 Z 1 (2n − 3)b + d x. 2 2 (n − 1)(b − 4ac) (ax + bx + c)n−1
Bizony´ıt´ as. Deriv´ al´ assal egyszer˝ uen ad´odik.
´ ¨ ´ PARCIALIS TORTEKRE BONTAS
7.3.
7.3.
107
Parci´ alis t¨ ortekre bont´ as
A k¨ovetkez˝o t´etel szerint b´ armely k´et polinomnak a h´ anyadosa integr´alhat´o az el˝oz˝o t´etelben szerepl˝ o formul´ak seg´ıts´eg´evel. Azt a m´odszert, ahogy visszavezetj¨ uk a polinomok h´ anyados´at a fenti t´etelben szerepl˝ o integrandusokra parci´ alis t¨ ortekre bont´ asnak nevezik. Mivel a t´etel bizony´ıt´asa bizonyos line´aris egyenletrendszerek egy´ertelm˝ u megoldhat´os´ag´anak a vizsg´alat´ar´ol sz´ol, ´es sz´amos t´etelt felhaszn´al a line´aris algebra t´emak¨ or´eb˝ol, ez´ert nem ismertetj¨ uk. oleges n-ed fok´ u-, Qm (x) pedig egy 7.9. T´ etel. (Parci´ alis t¨ ortekre bont´ as.) Legyen Pn (x) egy tetsz˝ olyan m-ed fok´ u polinom, melynek a f˝ oegy¨ utthat´ oja 1. 1. Ha n ≥ m, akkor l´etezik egyetlen olyan P¯ (x) (n − m)-ed fok´ u- ´es m-n´el kisebb fok´ u P˜ (x) polinom, hogy Pn (x) P˜ (x) = P¯ (x) + Qm (x) Qm (x) teljes¨ ul. 2. A Qm polinomhoz l´eteznek olyan egy´ertelm˝ uen meghat´ arozott (λi )i=1,...,k , (pi , qi )i=1,...,l p´ aronk´ent k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o val´ os sz´ amok ´es sz´ amp´ arok, valamint (zi )i=1,...,k , (vi )i=1,...,l term´eszetes sz´ amok, hogy minden x ∈ R eset´en ! ! l k Y Y 2 vi zi (x + pi x + qi ) (x + λi ) Qm (x) = i=1
i=1
teljes¨ ul, tov´ abb´ a egyetlen 1 ≤ i ≤ l eset´en sem l´etezik val´ os gy¨ oke az x2 + pi x + qi polinomnak. os Ha n < m, akkor egy´ertelm˝ uen l´eteznek olyan (µij )i=1,...,k;j=1,...,zi , (αij , βij )i=1,...,l;j=1,...,vi val´ sz´ amok, hogy k
z
l
v
i i XX XX Pn (x) µij αij x + βij = + j 2 + p x + q )j Qm (x) (x + λ ) (x i i i i=1 j=1 i=1 j=1
teljes¨ ul minden x ∈ Dom
Pn elemre. Qm
108
8
8
´ ´ HATAROZOTT INTEGRAL
Hat´ arozott integr´ al
8.1.
A Riemann-integr´ al
8.1. Defin´ıci´ o. Az [a, b] korl´atos intervallum feloszt´ as´ an egy olyan (xi )i=0,...,n sz´am n-est ´ert¨ unk melyre x0 = a, xn = b, ´es minden 0 ≤ i ≤ n − 1 eset´en xi < xi+1 teljes¨ ul. Az [a, b] intervallum feloszt´asainak a halmaz´at F [a,b] jel¨ oli, azaz ) ( ∞ [ [a,b] F = x∈ F (n, [a, b]) n ∈ N \ {0, 1} , x0 = a, xn−1 = b, ∀i ∈ (n − 1) : xi < xi+1 . n=2
Azt mondjuk, hogy az x ∈ F [a,b] feloszt´as finomabb, mint az y ∈ F [a,b] feloszt´as, ha Ran y ⊆ Ran x, melyet az y ≤ x szimb´ olummal jel¨ ol¨ unk.
Vagyis az x = (x0 , . . . , xn ) ∈ F [a,b] feloszt´as pontosan akkor finomabb, mint az y = (y0 , . . . , ym ) ∈ F feloszt´as, ha {y0 , . . . , ym } ⊆ {x0 , . . . , xn } [a,b]
teljes¨ ul, ´es ezt az y ≤ x vagy m´ask´epp a (yi )i=0,...,m ≤ (xi )i=0,...,n szimb´ olummal jel¨olj¨ uk. 8.2. Defin´ıci´ o. Legyen x = (xi )i=0,...,n ´es y = (yi )i=0,...,m az [a, b] korl´atos intervallum egy-egy feloszt´asa. Legyen L = {xi | 0 ≤ i ≤ n} ∪ {yi | 0 ≤ i ≤ m} ,
k = |L| − 1,
´es defini´aljuk a (zi )i=0,...,k sz´ amokat az al´ abbi rekurzi´oval. – Legyen z0 = a. – Ha zi ismert ´es i < k, akkor legyen zi+1 = min (L \ {z0 , . . . , zi }) . Ekkor a z = (zi )i=0,...,k feloszt´ast az x ´es az y feloszt´ as egyes´ıt´es´enek nevezz¨ uk ´es a z = x ⊔ y szimb´olummal jel¨ olj¨ uk. 8.3. Defin´ıci´ o. Legyen f : [a, b] → R korl´atos f¨ uggv´eny ´es x = (xi )i=0,...,n ∈ F [a,b] egy feloszt´as. Ekkor az f f¨ uggv´eny (xi )i=0,...,n feloszt´ ashoz tartoz´ o als´ o k¨ ozel´ıt˝ o¨ osszege △
sx (f ) =
n−1 X i=0
inf
t∈[xi ,xi+1 ]
f (t) (xi+1 − xi ),
´es fels˝ o k¨ ozel´ıt˝ o¨ osszege △
Sx (f ) =
n−1 X i=0
sup t∈[xi ,xi+1 ]
!
f (t) (xi+1 − xi ).
Tov´abb´a defini´aljuk az als´ o- ´es fels˝ o k¨ ozel´ıt˝ o¨ osszegek ´ert´ekeinek a halmaz´ at. o n s(f ) = sx (f ) ∈ R| x ∈ F [a,b] o n S(f ) = Sx (f ) ∈ R| x ∈ F [a,b] 8.1. T´ etel. Legyen f : [a, b] → R korl´ atos f¨ uggv´eny.
8.1.
´ A RIEMANN-INTEGRAL
109
1. Minden x ∈ F [a,b] feloszt´ as eset´en sx (f ) ≤ Sx (f ). 2. Ha z jel¨ oli az [a, b] intervallum trivi´ alis folszt´ as´ at, azaz z = (a, b), akkor minden m´ as x ∈ F [a,b] feloszt´ as eset´en sz (f ) ≤ sx (f ) ´es Sx (f ) ≤ Sz (f ). 3. Ha az x, y ∈ F [a,b] feloszt´ asra x ≤ y teljes¨ ul, akkor sx (f ) ≤ sy (f ) ´es Sy (f ) ≤ Sx (f ). 4. B´ armely x, y ∈ F [a,b] feloszt´ asra sx (f ) ≤ Sy (f ) teljes¨ ul. 5. Az s(f ) halmaz fel¨ ulr˝ ol korl´ atos, valamint az S(f ) halmaz alulr´ ol korl´ atos. Bizony´ıt´ as. Legyen f : [a, b] → R korl´atos f¨ uggv´eny, jel¨olje z a z0 = a ´es z1 = b trivi´alis feloszt´ast tov´abb´a legyen x = (xi )i=0,...,n ´es y = (yi )i=0,...,m az [a, b] intervallum olyan feloszt´asa, melyre x ≤ y teljes¨ ul. 1. A defin´ıci´o alapj´ an nyilv´anval´ o. 2. Az sz (f ) ≤ sx (f ) egyenl˝ otlens´eget sx (f ) =
n−1 X i=0
=
inf
t∈[xi ,xi+1 ]
n−1 X f (t) (xi+1 − xi ) ≥ inf f (t) (xi+1 − xi ) = i=0
t∈[a,b]
inf f (t) (b − a) = sz (f )
t∈[a,b]
igazolja, ehhez hasonl´ oan mutathat´ o meg, hogy Sx (f ) ≤ Sz (f ) teljes¨ ul. 3. Tegy¨ uk fel, hogy az x feloszt´ast oly m´odon finom´ıtjuk, hogy valamely j ∈ {0, . . . , n − 1} eset´en az [xj , xj+1 ] szakasz belsej´eb˝ol hozz´ avesz¨ unk m´eg egy c oszt´opontot. Jel¨olje x′ az ´ıgy kapott feloszt´ast. Mivel inf f (t) (c − xj ) + inf f (t) (xj+1 − c) ≥ t∈[xj ,c] t∈[c,xj+1 ] ≥ inf f (t) ((c − xj ) + (xj+1 − c)) = inf f (t) (xj+1 − xj ) t∈[xj ,xj+1 ] t∈[xj ,xj+1 ] ! ! sup f (t) (c − xj ) +
t∈[xj ,c]
≤
sup
t∈[c,xj+1 ]
sup t∈[xj ,xj+1 ]
f (t) (xj+1 − c) ≤
!
f (t) ((c − xj ) + (xj+1 − c)) =
sup t∈[xj ,xj+1 ]
!
f (t) (xj+1 − xj ),
ez´ert sx (f ) ≤ sx′ (f ) ´es Sx (f ) ≥ Sx′ (f ). Mivel az y feloszt´ast megkaphatjuk az x feloszt´asb´ ol v´eges sok u ´j oszt´opont hozz´ av´etel´evel, ez´ert sx (f ) ≤ sy (f ) ´es Sx (f ) ≥ Sy (f ) teljes¨ ul. 4. Legyen x, y tetsz˝ oleges feloszt´asa az [a, b] intervallumnak, ´es tekints¨ uk a z = x ⊔ y feloszt´ast. Ekkor x ≤ z ´es y ≤ z, amib˝ ol az el˝ oz˝o pont alapj´an sx (f ) ≤ sz (f ) ´es Sz (f ) ≤ Sy (f ) ad´odik. Mivel az 1. pont alapj´ an sz (f ) ≤ Sz (f ), ez´ert sx (f ) ≤ Sy (f ). 5. Mivel minden x feloszt´asra z ≤ x teljes¨ ul, ez´ert sz (f ) ≤ sx (f ) ≤ Sx (f ) ≤ Sz (f ), ami igazolja, hogy az s(f ) halmaz fel¨ ulr˝ ol, az S(f ) halmaz pedig alulr´ ol korl´atos. 8.4. Defin´ıci´ o. Az f : [a, b] → R korl´atos f¨ uggv´eny – als´ o integr´ alj´ anak nevezz¨ uk a sup s(f ) mennyis´eget, melynek jele
Rb
f;
a b
– fels˝ o integr´ alj´ anak nevezz¨ uk a inf S(f ) mennyis´eget, melynek jele
R
a
f;
110
8
– Riemann-integr´ alhat´ o, ha
Rb
f =
Rb
f , ekkor
a
a
Zb
Zb
f vagy
a
´ ´ HATAROZOTT INTEGRAL
f (x) d x jel¨oli az
Rb
f =
a
a
Rb
f ´ert´eket.
a
Tov´abb´a bevezetj¨ uk az R([a, b] , R) jel¨ ol´est a Riemann-integr´alhat´o f¨ uggv´enyekre, vagyis △
R([a, b] , R) = {f : [a, b] → R| f korl´atos ´es Riemann-integr´alhat´o} . – Ha f ∈ R([a, b] , R), akkor bevezetj¨ uk a Za
△
f =−
b
Zb
f
a
jel¨ol´est. – Tov´abb´a minden a ∈ R pontra, ´es f : R → R f¨ uggv´enyre a ∈ Dom f eset´en legyen Za
△
f = 0.
a
– Ha a, b ∈ R, a ≤ b, valamint f ∈ R([a, b] , R), akkor a hat´ arozott integr´ alj´ anak nevezz¨ uk.
Z
b
f ´es a
a
Z
a
f mennyis´eget az f f¨ uggv´eny
b
8.2. T´ etel. Minden f : [a, b] → R korl´ atos f¨ uggv´enyre Zb
f≤
a
Zb
f
a
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen f : [a, b] → R korl´atos f¨ uggv´eny, α = sup s(f ) ´es β = inf S(f ). Azt kell megmutatni, hogy α ≤ β. Az ´ all´ıt´ assal ellent´etben tegy¨ ul fel, hogy β < α. Ekkor legyen ε = α − β. ε ε Legyen x ´es y az a feloszt´as, melyre α − < sx (f ) ´es Sy (f ) < β + . Mivel a 8.1 t´etel szerint minden 2 2 x, y feloszt´as eset´en sx (f ) ≤ Sy (f ), ez´ert α−
ε ε < sx (f ) ≤ Sy (f ) < β + , 2 2
vagyis α − β < ε, ami lehetetlen, hiszen α − β = ε.
8.2.
A Riemann-integr´ alhat´ os´ ag krit´ eriumai
Ebben a fejezetben el˝ osz¨ or csak el´egs´eges felt´eteleket adunk f¨ uggv´enyek Riemann-integr´alhat´os´ag´ ara. A fejezet v´eg´en k¨ozelebbr˝ ol is megvizsg´ aljuk a Riemann-integr´alhat´os´agra vonatkoz´o Lebesguet´etelt, mely sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges felt´etelt ad korl´atos f¨ uggv´eny Riemann-integr´alhat´os´ag´ara. 8.3. T´ etel. Minden f : [a, b] → R korl´ atos f¨ uggv´enyre f ∈ R([a, b] , R) ⇐⇒ ∀ε ∈ R+ ∃x ∈ F [a,b] : Sx (f ) − sx (f ) < ε.
8.2.
´ ´ AG ´ KRITERIUMAI ´ A RIEMANN-INTEGRALHAT OS
111
Legyen f : [a, b] → R korl´atos f¨ uggv´eny. Z b Tegy¨ uk fel, hogy f ∈ R([a, b] , R) ´es legyen c = f , valamint ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Ekkor
Bizony´ıt´ as.
a
l´etezik olyan x, y feloszt´asa az [a, b] halmaznak, melyre c−
ε < sx (f ) 2
Sy < c +
ε 2
teljes¨ ul. Legyen z = x ⊔ y. Mivel x ≤ z ´es y ≤ z, ez´ert sx (f ) ≤ sz (f ) ´es Sz (f ) ≤ Sy (f ), vagyis ε < sx (f ) ≤ sz (f ) ≤ c 2 ε c ≤ Sz (f ) ≤ Sy ≤ c + , 2 c−
ez´ert c − c ≤ Sz (f ) − sz (f ) < c +
ε ε = ε. − c− 2 2
Ezzel igazoltuk az ´ all´ıt´ as egyik ir´ any´ u k¨ovetkeztet´es´et. Most tegy¨ uk fel, hogy f olyan f¨ uggv´eny, hogy minden ε ∈ R+ l´etezik olyan x feloszt´as, melyre Sx (f ) − sx (f ) < ε teljes¨ ul. Legyen α = sup s(f ) ´es β = inf S(f ). Megmutatjuk, hogy α = β. A 8.2 t´etel alapj´ an α ≤ β. Tegy¨ ul fel, hogy α < β. Ekkor legyen ε = β − α. A felt´etelez´es¨ unk alapj´an ehhez a ε param´eterhez l´etezik olyan x feloszt´as, melyre Sx (f ) − sx (f ) < ε teljes¨ ul. Ekkor β ≤ Sx (f ) < sx (f ) + ε ≤ α + ε, vagyis a ε = β − α < ε ellentmond´ ast kapjuk. Mivel α ≤ β ´es α < β lehetetlen, ez´ert α = β, ami azt jelenti, hogy f ∈ R([a, b] , R). 8.5. Defin´ıci´ o. A korl´atos f : [a, b] → R f¨ uggv´eny oszcill´ aci´ oja ! △
ω(f, [a, b]) =
sup f (t)
t∈[a,b]
−
inf f (t) .
t∈[a,b]
Az f f¨ uggv´eny x = (xi )i=0,...,n ∈ F [a,b] feloszt´ ashoz tartoz´ o oszcill´ aci´ os ¨ osszege △
Ωx (f ) =
n−1 X i=0
ω(f, [xi , xi+1 ])(xi+1 − xi ).
A defin´ıci´o alapj´ an nyilv´anval´ o, hogy minden korl´atos f : [a, b] → R f¨ uggv´eny ´es x ∈ F [a,b] feloszt´as eset´en Ωx (f ) = Sx (f ) − sx (f ) teljes¨ ul. 8.4. T´ etel. Minden f : [a, b] → R korl´ atos f¨ uggv´enyre f ∈ R([a, b] , R) ⇐⇒ ∀ε ∈ R+ ∃x ∈ F [a,b] : Ωx (f ) < ε. Bizony´ıt´ as.
A 8.3 t´etel alapj´ an nyilv´anval´o.
112
8
´ ´ HATAROZOTT INTEGRAL
8.5. T´ etel. Legyen f : [a, b] → R korl´ atos f¨ uggv´eny. Ekkor ω (f, [a, b]) =
sup |f (u) − f (v)|
u,v∈[a,b]
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen H = f ([a, b]) ´es A = {|x − y| | x, y ∈ H}. Mivel f korl´atos, ez´ert a H halmaz is korl´atos, vagyis l´etezik az α = sup H ´es a β = inf H val´os sz´am. Megmutatjuk az α − β = sup A egyenl˝ os´eget, melyb˝ol m´ar k¨ovetkezik a bizony´ıtand´o ´all´ıt´as. B´armely x, y ∈ H sz´ amra β ≤ x, y ≤ α teljes¨ ul, ez´ert β − α ≤ x − y ≤ α − β, vagyis |x − y| ≤ α − β.
Teh´at α − β fels˝o korl´atja az A halmaznak. Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik kisebb fels˝o korl´atja az A halmaznak. Legyen δ ∈ R+ olyan fels˝o korl´at, melyre δ < α − β teljes¨ ul. Vezess¨ uk be a pozit´ıv α−β−δ ε= param´etert. Ekkor l´etezik olyan x, y ∈ H, melyre α − ε < x ´es y < β + ε teljes¨ ul, 2 vagyis x − y > α − ε − β − ε = δ > 0.
Teh´at van olyan x, y ∈ H elem, melyre |x − y| > δ teljes¨ ul, teh´at δ nem fels˝o korl´atja az A halmaznak.
8.3.
Riemann-integr´ al´ as alaptulajdons´ agai
8.6. T´ etel. Minden f, g ∈ R([a, b] , R) ´es c ∈ R eset´en f + g, cf, f g ∈ R([a, b] , R), vagyis az R([a, b] , R) algebra, valamint Z b Z b Z b Z b Z b (cf ) = c f f+ g= (f + g) a
a
a
a
a
teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen f, g ∈ R([a, b] , R) ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Ekkor l´etezik olyan x, y ∈ F [a,b] feloszt´as, melyre Z b Z b ε ε f+ f − < sx (f ) ≤ Sx (f ) < 4 4 a a Z b Z b ε ε g+ g − < sy (g) ≤ Sy (g) < 4 4 a a teljes¨ ul. A tov´abbiakban felhaszn´aljuk, hogy b´ armely z = (zi )i=0,...,n ∈ F [a,b] feloszt´as eset´en sz (f ) + sz (g) = ≤
n−1 X
f (t) +
inf
(f (t) + g(t)) (zi+1 − zi ) = sz (f + g)
t∈[zi ,zi+1 ] i=0 n−1 X i=0
t∈[zi ,zi+1 ]
inf
g(t) (zi+1 − zi ) ≤
inf
t∈[zi ,zi+1 ]
8.3.
´ AS ´ ALAPTULAJDONSAGAI ´ RIEMANN-INTEGRAL
Sz (f ) + Sz (g) = ≥
n−1 X
sup
113
f (t) +
t∈[zi ,zi+1 ]
i=0 n−1 X
sup
sup t∈[zi ,zi+1 ]
g(t) (zi+1 − zi ) ≥
!
(f (t) + g(t)) (zi+1 − zi ) = Sz (f + g).
t∈[zi ,zi+1 ]
i=0
!
Legyen z = x ⊔ y, azaz z az x ´es az y feloszt´as egyes´ıt´ese, ekkor az sx (f ) + sx (g) ≤ sx (f + g) ≤ sz (f + g) ≤ Sz (f + g) ≤ Sy (f + g) ≤ Sy (f ) + Sy (g) egyenl˝ otlens´egek miatt Z Z b f+
b
a
a
ε < sz (f + g) ≤ Sz (f + g) < 2
g−
Z
b
f+
a
Z
a
b
ε g+ , 2
vagyis Ωz (f + g) < ε. Ez pedig a 8.4 t´etel alapj´an azt jelenti, hogy f + g ∈ R([a, b] , R). Tov´abb´a a fenti egyenl˝ otlens´eg alapj´ an Z b Z b Z b Z b sup s(f + g) ≤ f+ g ´es inf S(f + g) ≤ f+ g a
a
a
a
teljes¨ ul, vagyis Z
b
(f + g) =
Z
b
f+
b
g.
a
a
a
Z
A sz´ammal val´ o szorz´ asra vonatkoz´o szab´aly egyszer˝ uen igazolhat´o a defin´ıci´o alapj´an. Legyen f ∈ R([a, b] , R) ´es K ∈ R+ olyan sz´am, melyre minden t ∈ [a, b] eset´en |f (t)| < K teljes¨ ul. Ekkor minden u, v ∈ [a, b] elemre 2 f (u) − f 2 (v) = |f (u) + f (v)| · |f (u) − f (v)| ≤ 2K · |f (u) − f (u)| . Vagyis b´ armely x = (xi )i=0,...,n ∈ F [a,b] feloszt´asra a 8.5 t´etel alapj´an Ωx (f 2 ) = = ≤
n−1 X
i=0 n−1 X
i=0 n−1 X i=0
ω(f 2 , [xi , xi+1 ]) · (xi+1 − xi ) = sup u,v∈[xi ,xi+1 ]
sup u,v∈[xi ,xi+1 ]
2 f (u) − f 2 (v) |f (u) − f (v)|
!
!
· (xi+1 − xi ) ≤
· 2K · (xi+1 − xi ) = 2KΩx (f )
ad´odik, ami azt jelenti, hogy f 2 ∈ R([a, b] , R). Ha g ∈ R([a, b] , R), akkor az f g = egyenl˝ os´eg alapj´ an f g ∈ R([a, b] , R) teljes¨ ul.
1 ((f +g)2 −(f −g)2 ) 4
8.7. T´ etel. Legyen a, b, c ∈ R olyan, melyre a < c < b, valamint legyen f : [a, b] → R korl´ atos f¨ uggv´eny. Az f ∈ R([a, b] , R) tartalmaz´ as pontosan akkor teljes¨ ul, ha f ∈ R([a, c] , R) ´es f ∈ R([c, b] , R), valamint ebben az esetben Zb a
f=
Zc a
f+
Zb c
f.
114
8
´ ´ HATAROZOTT INTEGRAL
Bizony´ıt´ as. Legyen a, b, c ∈ R olyan, melyre a < c < b, valamint legyen f : [a, b] → R korl´atos f¨ uggv´eny. 1. Tegy¨ uk fel, hogy f ∈ R([a, b] , R). Megmutatjuk, hogy minden ε ∈ R+ sz´amhoz l´etezik az [a, c] intervallumnak olyan x feloszt´asa, melyre Ωx (f ) < ε teljes¨ ul. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges. Mivel ′ f ∈ R([a, b] , R), ez´ert l´etezik olyan x feloszt´asa az [a, b] intervallumnak, melyre Ωx′ (f ) < ε. Legyen x0 az x′ ´es az (a, c, b) feloszt´as egyes´ıt´ese. Ekkor x′ ≤ x0 , ez´ert a 8.1 t´etel alapj´an sx′ (f ) ≤ sx0 (f ) ´es Sx′ (f ) ≥ Sx0 (f ), vagyis Ωx0 (f ) = Sx0 (f ) − sx0 (f ) ≤ Sx′ (f ) − sx′ (f ) = Ωx′ (f ) < ε.
Ha az x0 = (xi )i=0,...,n feloszt´asb´ ol csak azokat az xi pontokat hagyjuk meg, melykere xi ≤ c teljes¨ ul, ul. akkor az [a, c] intervallumnak kapjuk x egy feloszt´as´at, melyre Ωx (f ) ≤ Ωx′ (f ) < ε teljes¨ A fenti gondolatmenethez hasonl´ oan igazolhat´o, hogy az f f¨ uggv´eny Riemann-integr´alhat´o a [c, b] intervallumon is. Z Z c
2. Tegy¨ uk fel, hogy f ∈ R([a, c] , R) ´es f ∈ R([c, b] , R). Legyen α = hogy minden ε ∈ R
+
b
f ´es β =
f . Megmutatjuk,
a
c
sz´ amhoz l´etezik az [a, b] intervallumnak olyan x feloszt´asa, melyre α+β−
ε ε < sx (f ) ≤ Sx (f ) < α + β + 2 2
teljes¨ ul. Ebb˝ol ugyanis egyr´eszt ΩI (f ) < ε k¨ovetkezik, vagyis f ∈ R([a, b] , R), m´asr´eszt
Z
b
f = α + β ad´odik,
a
ami a bizony´ıtand´o egyenl˝ os´eg. Legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges. Mivel f ∈ R([a, c] , R), ez´ert l´etezik olyan x1 feloszt´asa az [a, c] intervallumnak, melyre ε ε α − < sx1 (f ) ≤ Sx1 (f ) < α + 4 4 teljes¨ ul, ´es mivel f ∈ R([c, b] , R), ez´ert l´etezik olyan x2 feloszt´asa a [c, b] intervallumnak, melyre β−
ε ε < sx2 (f ) ≤ Sx2 (f ) < β + . 4 4
Legyen x az x1 ´es x2 feloszt´asok oszt´opontjainak az egyes´ıt´es´eb˝ol nyert feloszt´asa az [a, b] intervallumnak. Ekkor a k¨ozel´ıt˝ o¨ osszegek defin´ıci´oja alapj´an sx (f ) = sx1 (f ) + sx2 (f ) ´es Sx (f ) = Sx1 (f ) + Sx2 (f ), vagyis a fenti egyenl˝ otlens´egek ¨ osszead´ as´ ab´ol α+β−
ε ε < sx (f ) ≤ Sx (f ) ≤ α + β + 2 2
ad´odik. 8.8. T´ etel. Minden a, b ∈ R, a < b sz´ amra C([a, b] , R) ⊆ R([a, b] , R) teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Legyen a, b ∈ R, a < b ´es f ∈ C([a, b] , R). Megmutatjuk, hogy minden ε ∈ R+ param´eterhez l´etezik olyan x = (xi )i=0,...,n feloszt´asa az [a, b] intervallumnak, melyre ΩI (f ) < ε teljes¨ ul. Legyen ε ∈ R+ . Mivel f folytonos f¨ uggv´eny ´es [a, b] kompakt halmaz, ez´ert a 5.23 Heine-t´etel alapj´an l´etezik olyan δ ∈ R+ , hogy minden u, v ∈ [a, b] sz´amra |u − v| < δ
→
|f (u) − f (v)| <
ε . b−a
8.3.
´ AS ´ ALAPTULAJDONSAGAI ´ RIEMANN-INTEGRAL
Legyen n =
115
b−a + 1, ´es minden k ∈ {0, . . . , n} eset´en legyen δ k (b − a), n
xk = a +
´es jel¨olje x az (xi )i=0,...,n feloszt´ast. Ekkor a 8.5 t´etel alapj´an Ωx (f ) = = <
n−1 X
i=0 n−1 X
i=0 n−1 X i=0
ω(f, [xi , xi+1 ]) · (xi+1 − xi ) = sup u,v∈[xi ,xi+1 ]
|f (u) − f (v)|
!
· (xi+1 − xi ) <
ε b−a · = ε. b−a n
8.9. T´ etel. Ha f : [a, b] → R f¨ uggv´eny monoton, akkor f ∈ R([a, b] , R). Bizony´ıt´ as. Legyen f : [a, b] → R monoton n¨ ov˝ o f¨ uggv´eny ´es ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Megmutatjuk, hogy l´etezik olyan x = (xi )i=0,...,n feloszt´asa az [a, b] intervallumnak, melyre ΩI (f ) < ε teljes¨ ul. Ha f (b) = f (a), akkor a f¨ uggv´eny ´alland´ o, teh´at folytonoss´ aga miatt integr´alhat´o. Ez´ert feltessz¨ uk, hogy f (a) < f (b). Legyen c ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter, ´es vegy¨ unk egy olyan x = (xi )i=0,...,n feloszt´ast, melyre minden i ∈ {0, . . . , n − 1} eset´en xi+1 − xi < c teljes¨ ul. (Ilyen feloszt´as l´etezik, hiszen ehhez hasonl´ ot as´ aban.) Ekkor konstru´ altunk a 8.8 t´etel bizony´ıt´ ! n−1 X sup f (t) − inf f (t) · (xi+1 − xi ) ≤ Ωx (f ) = ≤ teljes¨ ul, vagyis ha c =
i=0 n−1 X i=0
t∈[xi ,xi+1 ]
t∈[xi ,xi+1 ]
(f (xi+1 ) − f (xi )) · c = c(f (b) − f (a))
ε param´eterhez v´alasztjuk meg a feloszt´ast, akkor Ωx (f ) < ε. 2(f (b) − f (a))
8.10. T´ etel. Ha f ∈ R([a, b] , R), akkor |f | ∈ R([a, b] , R). Bizony´ıt´ as. Legyen f ∈ R([a, b] , R) ´es ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Mivel f ∈ R([a, b] , R), ez´ert l´etezik olyan x = (xi )i=0,...,n feloszt´asa az [a, b] intervallumnak, melyre Ωx (f ) < ε teljes¨ ul. Mivel minden α, β ∈ R eset´en ||α| − |β|| ≤ |α − β| , ez´ert minden i ∈ {0, . . . , n − 1} indexre a 8.5 t´etel alapj´an ω(|f | , [xi , xi+1 ]) =
sup u,v∈[xi ,xi+1 ]
||f (u)| − |f (v)|| ≤
sup u,v∈[xi ,xi+1 ]
|f (u) − f (v)| = ω(f, [xi , xi+1 ]).
Ebb˝ol pedig Ωx (|f |) =
n−1 X i=0
ω(|f | , [xi , xi+1 ]) · (xi+1 − xi ) ≤
ad´odik, amib˝ ol |f | ∈ R([a, b] , R) k¨ovetkezik.
n−1 X i=0
ω(f, [xi , xi+1 ]) · (xi+1 − xi ) = Ωx (f ) < ε
116
8
´ ´ HATAROZOTT INTEGRAL
8.11. T´ etel. Minden f, g ∈ R([a, b] , R) f¨ uggv´enyre Rb 1. ha f ≥ 0, akkor f ≥ 0; a
2. ha f ≥ g, akkor Rb Rb 3. f ≤ |f |. a a
Rb a
f≥
Rb
g;
a
Bizony´ıt´ as. Legyen f, g ∈ R([a, b] , R). 1. Ha f ≥ 0, akkor az [a, b] intervallum b´ armely I feloszt´asa eset´en sI (f ), SI (f ) ≥ 0, ez´ert a k¨oz¨os Z b f ≥ 0 teljes¨ ul. hat´ar´ert´ek¨ ukre is a
2. Ha f ≥ g, akkor a h = f − g f¨ uggv´enyre h ≥ 0 teljes¨ ul, valamint h a 8.6 t´etel ´ertelm´eben szint´en Riemann-integr´alhat´ o, ´es Z b Z b Z b h= f− g. a
A t´etel 1. pontja alapj´ an
Z
a
b
h ≥ 0, ez´ert
a
Z
b
Za b
f≥
Z
g. Za b |f |. Tov´abb´a a − |f | ≤ f egyenl˝ otlens´eg miatt f ≤
3. Mivel f ≤ |f |, ez´ert a 2. pont alapj´ an a Z b Z b Z b Z b − |f | ≤ f . Ezek alapj´ an f ≤ |f |. a a a a
8.4.
a
b
a
Newton–Leibniz-t´ etel
8.12. T´ etel. (Newton–Leibniz-t´etel.) Legyen f ∈ R([a, b] , R) ´es F ∈ C([a, b] , R) olyan f¨ uggv´eny, mely differenci´ alhat´ o az ]a, b[ intervallumon, ´es itt F ′ = f . Ekkor Zb
f = F (b) − F (a).
a
Bizony´ıt´ as. Legyen f ∈ R([a, b] , R), F ∈ C([a, b] , R) legyen olyan f¨ uggv´eny, mely differenci´alhat´o az ]a, b[ intervallumon, ´es itt F ′ = f teljes¨ ul r´a, valamint tekints¨ uk az [a, b] intervallum egy tetsz˝ oleges x = (xi )i=0,...,n feloszt´as´ at. Minden i ∈ {0, . . . , n − 1} eset´en alkalmazzuk az F f¨ uggv´enyre a Lagrange-f´ele k¨oz´ep´ert´ekt´etelt az [xi , xi+1 ] intervallumon. Ekkor azt kapjuk, hogy l´etezik olyan ci ∈ ]xi , xi+1 [ sz´ am, melyre F (xi+1 ) − F (xi ) = F ′ (ci )(xi+1 − xi ) = f (ci )(xi+1 − xi ) teljes¨ ul. Ezeket az egyenleteket ¨ osszeadva n−1 X i=0
F (xi+1 ) − F (xi ) = F (b) − F (a) =
n−1 X
i=0 n−1 X i=0
f (ci )(xi+1 − xi ) f (ci )(xi+1 − xi )
8.5.
´ UGGV ¨ ´ AZ INTEGRALF ENY
117
ad´odik. Mivel i ∈ {0, . . . , n − 1} eset´en inf
t∈[xi ,xi+1 ]
f (t) ≤ f (ci ) ≤
sup
f (t),
t∈[xi ,xi+1 ]
ez´ert sx (f ) =
n−1 X i=0
inf
t∈[xi ,xi+1 ]
= F (b) − F (a) ≤
n−1 X f (t) (xi+1 − xi ) ≤ f (ci )(xi+1 − xi ) = i=0
n−1 X i=0
sup t∈[xi ,xi+1 ]
!
f (x) (xi+1 − xi ) = Sx (f ).
Teh´at minden x feloszt´asra sx (f ) ≤ F (b) − F (a) ≤ Sx (f ) Z b f = F (b) − F (a) k¨ovetkezik. teljes¨ ul, amib˝ ol f integr´alhat´ os´ aga miatt a
8.13. T´ etel. Ha f : R → R olyan f¨ uggv´eny mely folytonosan differenci´ alhat´ o az [a, b] halmazon, akkor Z b f (b) = f (a) + f ′. a
Bizony´ıt´ as. Legyen f : R → R olyan f¨ uggv´eny mely folytonosan differenci´alhat´o az [a, b] halmazon. Ekkor f ′ folytonos az [a, b] halmazon, teh´at f ′ ∈ R([a, b] , R) ´es innen m´ar a 8.12 Newton–Leibniz-t´etel alapj´an k¨ovetkezik az ´ all´ıt´ as.
8.5.
Az integr´ alf¨ uggv´ eny
8.6. Defin´ıci´ o. Az f ∈ R([a, b] , R) f¨ uggv´eny integr´ alf¨ uggv´enye If : [a, b] → R
x 7→
Zx
f.
a
8.14. T´ etel. Legyen f ∈ R([a, b] , R). 1. Az If f¨ uggv´eny folytonos. 2. Ha f folytonos az x0 ∈]a, b[ pontban, akkor If differenci´ alhat´ o az x0 pontban ´es If′ (x0 ) = f (x0 ). 3. Ha f ∈ C([a, b] , R), akkor l´etezik primit´ıv f¨ uggv´enye. Bizony´ıt´ as. Legyen f ∈ R([a, b] , R), x0 ∈ ]a, b[ ´es jel¨olje If az f integr´alf¨ uggv´eny´et. Mivel f korl´atos, ez´ert l´etezik olyan K ∈ R+ , hogy minden x ∈ [a, b] eset´en |f (x)| < K. 1. Legyen x, y ∈ [a, b]. Ekkor a 8.7 t´etel alapj´an Z x Z y Z x If (x) − If (y) = f− f= f, a
a
vagyis felhaszn´alva a 8.11 t´etelt |If (x) − If (y)| < K |x − y|
ad´odik, amib˝ ol az y → x hat´ ar´ert´ekkel kapjuk az
lim If = Ix x
y
118
8
´ ´ HATAROZOTT INTEGRAL
egyenletet, ami az If f¨ uggv´eny x pontbeli folytonoss´ ag´at garant´ alja. 2. Tegy¨ uk fel, hogy f folytonos az x0 pontban ´es legyen ε ∈ R+ tetsz˝ oleges param´eter. Ekkor az f f¨ uggv´eny x0 pontbeli folytonoss´ aga miatt l´etezik olyan δ ∈ R+ , melyre ∀z ∈ [a, b] : |z − x0 | < δ
→
|f (z) − f (x0 )| < ε.
otlens´eg alapj´an Tegy¨ uk fel, hogy z ∈ ]x0 , x0 + δ[ ∩ [a, b]. Ekkor a 8.7 t´etel ´es a fenti egyenl˝ Z z Z z Z x0 f f= If (z) − If (x0 ) = f− a x0 a Z z f ≤ (f (x0 ) + ε)(z − x0 ), (f (x0 ) − ε)(z − x0 ) ≤ x0
melyek kombin´aci´ oj´ ab´ol f (x0 ) − ε ≤ ad´odik. Vagyis
If (z) − If (x0 ) ≤ f (x0 ) + ε z − x0
If (z) − If (x0 ) = f (x0 ). z − x0 Teljesen hasonl´ oan igazolhat´o, hogy az x0 pontban vett bal oldali hat´ar´ert´ek is l´etezik ´es ´ert´eke f (x0 ). Teh´at If (z) − If (x0 ) = f (x0 ). If′ (x0 ) = lim z→x0 z − x0 3. Ha f folytonos, akkor a 2. pont alapj´ an If az f egy primit´ıv f¨ uggv´enye. lim
z→x0 +0
8.6.
Improprius integr´ al
8.7. Defin´ıci´ o. (Improprius integr´ al.) – Legyen f : [a, ∞[→ R olyan f¨ uggv´eny, hogy minden x ∈]a, ∞[ eset´en f ∈ R([a, x], R) teljes¨ ul. Ha a Zx lim f x→∞
a
hat´ar´ert´ek l´etezik, ´es v´eges, akkor azt mondjuk, hogy l´etezik az f f¨ uggv´eny improprius integr´ alja az [a, ∞[ intervallumon, ´es erre a Z∞ Zx △ f = lim f x→∞
a
a
jel¨ol´est haszn´aljuk; ha a hat´ ar´ert´ek nem l´etezik, vagy nem v´eges, akkor azt mondjuk, hogy az f f¨ uggv´eny improprius integr´ alja divergens az [a, ∞[ intervallumon. – Ha f :] − ∞, a[→ R olyan f¨ uggv´eny, hogy minden x ∈] − ∞, a[ eset´en f ∈ R([x, a], R) teljes¨ ul, ´es a Za lim f x→−∞
x
hat´ar´ert´ek l´etezik, ´es v´eges, akkor azt mondjuk, hogy l´etezik az f f¨ uggv´eny improprius integr´ alja a ] − ∞, a] intervallumon, ´es erre a Za
−∞
△
f = lim
x→−∞
Za x
f
8.6.
´ IMPROPRIUS INTEGRAL
119
jel¨ ol´est haszn´aljuk. – Legyen f : [a, b[→ R olyan f¨ uggv´eny, hogy minden x ∈]a, b[ eset´en f ∈ R([a, x], R) teljes¨ ul. Ha a Zx lim f x→b−
a
hat´ ar´ert´ek l´etezik, ´es v´eges, akkor azt mondjuk, hogy l´etezik az f f¨ uggv´eny improprius integr´ alja az [a, b[ intervallumon, melyre a Zb Zx △ f = lim f x→b−
a
a
jel¨ ol´est haszn´aljuk. – Legyen f :]a, b] → R olyan f¨ uggv´eny, hogy minden x ∈]a, b[ eset´en f ∈ R([x, b], R) teljes¨ ul. Ha a lim
x→a+
Zb
f
x
hat´ ar´ert´ek l´etezik, ´es v´eges, akkor azt mondjuk, hogy l´etezik az f f¨ uggv´eny improprius integr´ alja az ]a, b] intervallumon, melyre a Zb Zb △ f = lim f x→a+
a
x
jel¨ ol´est haszn´aljuk. 1 f¨ uggv´enyt. xα 1. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor impropriusan integr´ alhat´ o az [a, ∞[ intervallumon, ha α > 1, ´es ebben az esetben Z ∞ 1 1 . d x = α−1 α x a (α − 1) a
8.15. T´ etel. Legyen a ∈ R+ , α ∈ R ´es tekints¨ uk az f : R+ → R+ , f (x) =
2. Az f f¨ uggv´eny pontosan akkor impropriusan integr´ alhat´ o az ]0, a] intervallumon, ha α < 1, ´es ebben az esetben Z a a1−α 1 x = . d α 1−α 0 x Bizony´ıt´ as.
A 8.12 Newton–Leibniz-formula alapj´an r¨ovid sz´amol´ assal igazolhat´o.
120
9
9
F¨ uggel´ ek
9.1.
Az elemi f¨ uggv´ enyek grafikonjai arcsin sin
1
2
1
0
0 0
1
2
3
4
5
6
7
-1
0
1
-1
0
1
0
1
2
-1
-1
-2
arccos
4
3
cos
1
2 0 0
1
2
3
4
5
6
7
1
-1 0
tg
4
3
arctg
2
1
1
0 -2
-1
2
0 0
1
2
-4
-3
-2
-1
-1
-1
-2
-2
-3
-4
3
4
¨ ´ FUGGEL EK
¨ ´ AZ ELEMI FUGGV ENYEK GRAFIKONJAI
9.1.
121
exp 5
4
2
3
1
2
0
log
0 1
-1
sh
2
3
4
5
6
7
-1
0 -2
1
-2 0
1
2
4
3
arsh
2
1
1
0 -2
-1
2
0 0
1
2
-4
-3
-2
-1
0
-1
-1
-2
-2
-3
-4
1
2
3
4
122
9
ch
4
3
3
2
2
1
1
0 -2
-1
arch
0 0
1
2
0
1
2
3
4
5
arth
6
7
4
3
2
th
1 1
0 -4
-3
-2
-1
0
1
2
3
0
4 -1
0
-1 -1
-2
-3
-4
1
8
¨ ´ FUGGEL EK
¨ TIZEDESTORTEK
9.2.
9.2.
123
Tizedest¨ ortek
Megszoktuk, hogy a val´ os sz´ amokat (esetleg v´egtelen) tizedest¨ ort alakban lehet fel´ırni, most ennek adjuk meg a prec´ız matematikai bizony´ıt´as´at. ´ 9.1. T´ etel. Legyen x ∈ R ´es N ∈ N \ {0, 1}. Ertelmezz¨ uk az a(x) : N → N
n 7→
[N n x] − N n−1 x · N, [x] ,
ha ha
n > 0; n=0
(9.1)
sorozatot. Ekkor 1. minden n ∈ N+ eset´en a(x)n ∈ {0, 1, . . . , N − 1}; ∞ X a(x)n sor konvergens; 2. a Nn n=0 n X a(x)k [N n x] 3. minden k ∈ N sz´ amra = ; Nk Nn k=0
∞ X a(x)n teljes¨ ul; 4. x = Nn n=0
5. v´egtelen sok n term´eszetes sz´ amra a(x)n < N − 1; 6. legyen b : N → {0, 1, . . . , N − 1} tetsz˝ oleges sorozat; pontosan akkor teljes¨ ul az ∞ ∞ X X a(x)n bn = , n N Nn n=0 n=0
(9.2)
egyenl˝ os´eg, ha a(x) = b vagy l´etezik olyan n0 ∈ N term´eszetes sz´ am, hogy minden n < n0 amra a(x)n = 0 sz´ amra a(x)n = bn , a(x)n0 = bn0 + 1, valamint minden n > n0 term´eszetes sz´ ´es bn = N − 1. Bizony´ıt´ as. Legyen x ∈ R ´es N ∈ N \ {0, 1}. 1. Legyen n ∈ N+ tetsz˝ oleges ´es legyen y = N n−1 x. Ekkor [N n x] − N n−1 x · N = [N ([y] + {y})] − [[y] + {y}] · N = N [y] + [N {y}] − [y] N = [N {y}] , (9.3)
vagyis a(x)n eg´esz sz´ am, tov´abb´a a(x)n ≤ N − 1, hiszen ellenkez˝o esetben {y} ≥ 1 teljes¨ ulne. ∞ ∞ X X a(x)n N −1 2. A sort major´ alja a sor, mely konvergens. Nn Nn n=1 n=1 3. Az a(x) sorozat defin´ıci´oja alapj´ an n szerinti teljes indukci´oval egyszer˝ uen ad´odik. n X a(x)k 4. Minden n ∈ N eset´en legyen αn = . Felhaszn´alva, hogy minden n ∈ N eset´en Nk k=0
N n x = [N n x] + {N n x}
(9.4)
{N n x} N n x − {N n x} = x − Nn Nn
(9.5)
´es az el˝ oz˝o pont eredm´eny´et αn = ad´odik, amib˝ ol pedig |x − αn | <
1 Nn
(9.6)
124
9
¨ ´ FUGGEL EK
k¨ovetkezik. Vagyis lim α = x. 5. Tegy¨ uk fel, hogy csak v´eges sok n term´eszetes sz´amra teljes¨ ul az a(x)n < N − 1 egyenl˝ otlens´eg. Ekkor l´etezik olyan n0 ∈ N, hogy minden n ≥ n0 term´eszetes sz´amra a(x)n = N − 1. Teh´at az ∞ X
n=n0
1 1 N −1 1 = (N − 1) · n0 +1 · = n0 1 n N N N 1− N +1
(9.7)
egyenl˝ os´eg miatt n0 X a(x)n x − = Nn n=0
∞ X
n=n0
N −1 1 = n0 n N N +1
(9.8)
teljes¨ ul, ami ellentmond a 4. bizony´ıt´ as´ aban szerepl˝ o n0 X a(x)n 1 < n0 x − n N N n=0
(9.9)
egyenl˝ otlens´egnek. 6. Legyen b : N → {0, 1, . . . , N − 1} olyan sorozat, melyre
∞ ∞ X X bn a(x)n = , n N Nn n=0 n=0
(9.10)
teljes¨ ul, ´es tegy¨ uk fel, hogy a(x) 6= b. Legyen n0 = min {n ∈ N| a(x)n 6= bn }. Ekkor ∞ ∞ X X bn a(x)n a(x)n0 bn0 = , + + N n0 n=n +1 N n N n0 Nn n=n +1 0
melynek ´atrendez´es´eb˝ol ∞ a(x)n0 − bn0 X = N n0 n=n0
(9.11)
0
∞ ∞ X X |a(x)n − bn | N −1 a(x)n − bn 1 ≤ ≤ = n0 n n n N N N N n=n +1 n=n +1 +1 0
(9.12)
0
otlens´egben csak u ´ gy lehet ad´odik, vagyis |a(x)n0 − bn0 | = 1. Ha a(x)n0 = bn0 + 1, akkor a fenti egyenl˝ egyenl˝ os´eg, ha minden n > n0 eset´en |a(x)n − bn | = N − 1.
(9.13)
Tov´abb´a a k´et sor ¨ osszege csak akkor egyezhet meg, ha bn ≥ a(x)n . Tekintettel arra, hogy bn , a(x)n ∈ {0, 1, . . . , N − 1} ez´ert csak az a(x)n = 0 ´es bn = N − 1 megold´asa van a fenti egyenl˝ otlens´egnek. o ´ervel´essel azt kapn´ank, hogy minden n > n0 sz´amra A bn0 = a(x)n0 + 1 esetben a fentihez hasonl´ a(x)n = N − 1 ´es bN = 0. Ekkor viszont x=
nX 0 −1 n=0
nX ∞ 0 −1 X a(x)n a(x)n a(x)n a(x)n0 a(x)n0 + 1 + = + + n n Nn N n0 N N N n0 n=n +1 n=0
(9.14)
0
ad´odik, vagyis az a(x) sorozat defin´ıci´oja alapj´an an0 + 1 = an0 , ami ellentmond´as, teh´at a bn0 = osulhat meg. a(x)n0 + 1 eset nem val´ Ford´ıtva, ha a(x) = b, akkor a k´et sor ¨ osszege nyilv´an megegyezik. Ha l´etezik olyan n0 ∈ N, hogy
9.2.
¨ TIZEDESTORTEK
125
minden n < n0 sz´ amra a(x)n = bn , a(x)n0 = bn0 + 1 ´es minden n > n0 term´eszetes sz´amra a(x)n = 0 ´es bn = N − 1, akkor n0 nX ∞ 0 −1 X X a(x)n a(x)n bn + 1 a(x)n = = + 0 n0 (9.15) n n n N N N N n=0 n=0 n=0 ´es
nX ∞ ∞ 0 −1 X X N −1 bn bn0 a(x)n = + = + n n n 0 N N N Nn n=n +1 n=0 n=0
(9.16)
0
=
nX 0 −1 n=0
=
nX 0 −1 n=0
a(x)n 1 bn 1 = + n00 + (N − 1) · n0 +1 · n N N N 1 − N1
(9.17)
a(x)n bn 1 + n00 + n0 Nn N N
(9.18)
vagyis a k´et sor ¨ osszege megegyezik. 9.1. Defin´ıci´ o. Legyen x ∈ R, N ∈ N \ {0, 1}, ´es tekints¨ uk az [N n x] − N n−1 x · N, a(x) : N → N n 7→ [x] , sorozatot. Ekkor legyen a(x)0 , a(x)1 a(x)2 · · · :=
∞ X a(x)n , Nn n=0
ha ha
n > 0; n>0
(9.19)
(9.20)
melyet az x sz´ am N alap´ u sz´ amrendszer vett fel´ır´ as´ anak nevez¨ unk.
A mindennapi ´eletben az N = 10 v´alaszt´assal el¨ unk ´es ekkor az x ∈ R sz´am tizedesjegyeir˝ ol besz´el¨ unk. Tov´abb´a a fenti ´ all´ıt´ asb´ ol k¨ovetkezik p´eld´ aul az 1, 9999 · · · = 2
(9.21)
egyenl˝ os´eg, vagyis a t¨ obb olyan tizedesjegy-sorozat l´etezhet, mely ugyan azt a val´os sz´amot hat´arozza meg. 9.2. T´ etel. |R| = |P(N)| Bizony´ıt´ as. Mivel a val´ os sz´ amok a racion´alis sz´amok bizonyos r´eszhalmazai (Dedekind-szeletei), ez´ert l´etezik j : R → P(Q) injekt´ıv lek´epez´es, vagyis |R| ≤ P(Q). Mivel |Q| = |N|, ez´ert |R| ≤ |P(N)|. Most a P(N) ≤ |R| formul´at igazoljuk. Defini´aljuk az al´abbi f¨ uggv´enyeket. 0, ha x∈ / E; ϕ : P(N) → F (N, {0, 1}) E 7→ s(E) := n 7→ 1, ha x ∈ E. ∞ (9.22) X sk ρ : F (N, {0, 1}) → R s 7→ 10k k=0
R¨ ovid sz´ amol´ assal igazolhat´o, hogy a ϕ f¨ uggv´eny bijekci´o, valamint a ρ f¨ uggv´eny a (9.1) ´all´ıt´as alapj´an injekt´ıv. Teh´at ρ ◦ ϕ : P(N) → R injekt´ıv lek´epez´es, vagyis |P(N)| ≤ |R|. Teh´at |P(N)| ≤ |R| ≤ |P(N)|, vagyis a 1.23 Schr¨oder–Bernstein-t´etel alapj´an |R| = |P(N)|.
126
9.3.
9
¨ ´ FUGGEL EK
Val´ os sz´ amok sz¨ ogf¨ uggv´ enyei
h πi 9.3. T´ etel. A sin ´es cos f¨ uggv´eny 0, intervallumon val´ o ismerete elegend˝ o b´ armely val´ os sz´ am 2 szinusz´ anak ´es koszinusz´ anak a meghat´ aroz´ as´ ahoz. Bizony´ıt´ as. Legyen x ∈ R tetsz˝ oleges val´ os sz´am. A sin ´es cos f¨ uggv´eny 2π szerinti periodicit´ asa miatt az hxi x′ = x − 2π (9.23) 2π sz´amra sin x = sin x′ ´es cos x = cos x′ teljes¨ ul, valamint 0 ≤ x′ < 2π. Ekkor a 4.27 add´ıci´os formul´ak ´es a 5.31 nevezetes sz¨ ogek sz¨ ogf¨ uggv´enyei alapj´an π sin x′ , ha 0 ≤ x′ < ; 2 π π ′ , ha ≤ x′ < π; cos x − 2 2 (9.24) sin x = 3π ′ ; − sin (x − π) , ha π ≤ x′ < 2 3π 3π − cos x′ − , ha ≤ x′ < 2π, 2 2 valamint
ad´odik.
cos x′ , π ′ , − sin x − 2 cos x = − cos (x′ − π) , 3π sin x′ − , 2
π ha 0 ≤ x′ < ; 2 π ha ≤ x′ < π; 2 3π ha π ≤ x′ < ; 2 3π ha ≤ x′ < 2π 2
(9.25)
h πh intervallumon val´ o ismerete elegend˝ o b´ armely val´ os sz´ am szi9.4. T´ etel. A cos f¨ uggv´eny 0, 2 nusz´ anak ´es koszinusz´ anak a meghat´ aroz´ as´ ahoz. h πh h πh π eset´en − x ∈ 0, , tov´abb´a az add´ıci´os t´etel alapj´an Bizony´ıt´ as. Minden x ∈ 0, 2 2 2 π sin x = cos −x . (9.26) 2 h πh halmazon, akkor itt a szinusz f¨ uggv´eny ´ert´ekeit is Ez´ert ha ismerj¨ uk a koszinusz f¨ uggv´enyt a 0, 2 ismerj¨ uk, vagyis a 9.3 t´etel alapj´ an minden val´os sz´am sz¨ogf¨ uggv´eny´et ismerj¨ uk. 9.5. T´ etel. Ha x ∈ [0, π], akkor x sin = 2
r
1 − cos x 2
´es
x cos = 2
r
1 + cos x . 2
(9.27)
Bizony´ıt´ as. Ha x ∈ [0, π], akkor a cos f¨ uggv´enyre vonatkoz´o 4.27 add´ıci´os formula alapj´an 2 cos2 x − 1; x x 2 (9.28) cos x = cos2 − sin2 = 2 2 1 − 2 sin2 x . 2 h i x π Mivel ∈ 0, ´es ekkor sin x, cos x ≥ 0, ez´ert a fenti egyenletek ´atrendez´es´eb˝ol ad´odik az ´all´ıt´as. 2 2
9.3.
´ SZAMOK ´ ¨ ¨ ´ VALOS SZOGF UGGV ENYEI
√ π 1+ 5 9.6. T´ etel. cos = 5 4
127
π sin = 5
p √ 5− 5 √ 2 2
√ r 1+ 5 π π π formul´at igazolni, hiszen sin = 1 − cos2 . Megmutatjuk, El´eg a cos = 5 2 5 5 √ 2π 5−1 hogy 2 cos = , ugyanis ebb˝ol m´ar a f´elsz¨ogek sz¨oggf¨ uggv´enyeir˝ol sz´ol´o 9.5 t´etel alapj´an m´ar 5 2 ad´odik az ´ all´ıt´ as. 2π 2π Legyen x = ei 5 ´es q = 2 cos . Ekkor a 4.22 Euler-t´etel alapj´an 5
Bizony´ıt´ as.
x+
1 2π = 2 cos = q, x 5
(9.29)
valamint x5 = 1, vagyis 0 = x5 − 1 =
x5 − 1 = 1 + x + x2 + x3 + x4 . x−1
(9.30)
1 ora n´ezve. Ez Teh´at el´eg az 1 + x + x2 + x3 + x4 = 0 egyenletet kell megoldani az q = x + v´altoz´ x viszont egyszer˝ ua ! 2 1 1 1 1 2 2 2 x+ 0=x (9.31) − 1 = x2 q 2 + q − 1 + x+ + +1+x+x =x 2 x x x x ´atalak´ıt´ asok, valamint a q > 0 felt´etel miatt, q=
−1 +
√ √ 1+4 5−1 = . 2 2
180 ´es a fokra utal´o 9.2. Defin´ıci´ o. Az x ∈ R sz´ am fokban kifejezett ´ert´eke x π π ◦ mell´e. (Pl. x = eset´en x = 30 .) 6
(9.32) ◦
szimb´ olumot ´ırjuk
9.7. T´ etel. p √10 − √2 √ 5 + √5 √ − sin 3 = 3+1 3−1 8 p 16√ 5 + 5 √ √10 − √2 √ cos 3 ◦ = + 3+1 3−1 8 16 ◦
(9.33) (9.34)
π π ´es β = . Ekkor α = 36 ◦ ´es β = 30 ◦ . Az α ´es a β sz¨ogf¨ uggv´enyeit Bizony´ıt´ as. Legyen α = 5 6 ismerj¨ uk a 9.6 ´es a 5.31 t´etelb˝ ol. A 4.27 add´ıci´os formula alapj´an p √ √ √ p √ √ √ √ 3 5+1 1+ 5 3 5− 5 1 2 5− 5 √ cos(α − β)=cos(α) cos(β) + sin(α) sin(β)= · + · = + . 4 2 2 8 8 2 2 (9.35) α−β ◦ A f´elsz¨ ogekre vonatkoz´o 9.5 t´etel seg´ıts´eg´evel az = 3 szinusza ´es koszinusza ´eppen a t´etelben 2 le´ırt ´ert´eket adja.
128
9
¨ ´ FUGGEL EK
Kieg´ esz´ıt´ es. Ennek alapj´ an meghat´arozhat´o a k · 3 ◦ alak´ u sz´amok szinusza ´es koszinusza, ahol k ∈ Z. (S˝ot, a sz¨ ogfelez´esre vonatkoz´o t´etel felhaszn´al´as´aval tetsz˝ oleges k ∈ Z ´es n ∈ N eset´en a k ◦ · 3 sz¨ogf¨ uggv´enyei is kisz´ amolhat´ ok explicit alakban.) Az al´abbiakban a kifejez´esek szimmetri´ aja 2n szerinti elrendez´esben szerepelnek a sz¨ ogek koszinuszai. ( √ 1 1 3 ◦ ◦ cos 45 ◦ = √ cos 60 ◦ = cos 90 ◦ = 0 cos 0 = 1 cos 30 = 2 2 2
p √ √ √ 5+ 5 1+ 3 1+ 5 ◦ ◦ ◦ √ √ cos 15 = cos 36 = cos 18 = 4 2 2 2 2 p √ √ √ −1 + 5 −1 + 3 5− 5 ◦ ◦ ◦ cos 75 = √ √ cos 72 = cos 54 = 4 2 2 2 2 p p √ √ √ √ 5− 5 1+ 5 5 + 5 −1 + 5 ◦ ◦ cos 9 = √ + √ cos 27 = + 4 4 4 2 4 2 p p √ √ √ √ 5+ 5 1− 5 5− 5 1+ 5 cos 63 ◦ = cos 81 ◦ = − + √ + √ 4 4 4 2 4 2 p p √ √ √ √ √ √ 5 + 5 −1 + 5 5− 5 1+ 5 ◦ ◦ √ √ cos 12 = 3 + + cos 24 = 3 8 8 4 2 4 2 p p √ √ √ √ √ √ 5+ 5 1− 5 5 − 5 −1 − 5 ◦ ◦ √ √ + + cos 84 = 3 cos 48 = 3 8 8 4 2 4 2 p p √ √ √ √ √ √ 1+ 5 5+ 5 5− 5 −1 + 5 √ √ + 3 cos 6 ◦ = cos 42 ◦ = + 3 8 8 4 2 4 2 p p √ √ √ √ 5+ 5 √ 1− 5 5− 5 √ 1+ 5 √ √ + 3 + 3 cos 66 ◦ = − cos 78 ◦ = 8 8 4 2 4 2 √ √ √ √ √ √ √ √ √ √ −1+ 5) 1+ 5) (−1+ 3) 5− 5 (1+ 3)( (1+ 3) 5+ 5 (−1+ 3)( ◦ √ √ cos 21 = + + cos 3 ◦ = 8 8 8 2 8 2 √ √ √ √ √ √ √ √ √ √ 1+ 5) (1+ 3) 5+ 5 (1+ 3)( (1+ 3) 5− 5 (−1+ 3√)(1+ 5) ◦ ◦ √ cos 33 = + cos 39 = + 8 8 8 2 8 2 √ √ √ √ √ √ √ √ √ √ −1+ 5) (1− 3) 5− 5 (−1+ 3√)(1+ 5) (−1+ 3) 5+ 5 (−1+ 3)( ◦ √ + + cos 51 = cos 57 ◦ = 8 8 8 2 8 2 √ √ √ √ √ √ √ √ √ √ 1+ 5) (1+ 3) 5− 5 (1− 3)( (1− 3) 5+ 5 (1+ 3)(√−1+ 5) ◦ √ cos 69 = cos 87 ◦ = + + 8 8 8 2 8 2 ♦
9.8. T´ etel. s r q q √ √ √ √ √ 1 π = √ cos 17 + 15 + 34 − 2 17 + 68 + 12 17 − 2 3 + 17 34 − 2 17 17 4 2
(9.36)
2π Bizony´ıt´ as. El´eg 2 cos ´ert´ek´et meghat´arozni, ugyanis ebb˝ol m´ar a f´elsz¨ogek sz¨ogf¨ uggv´enyeir˝ol 17 sz´ol´o 9.5 t´etel alapj´ an m´ar ad´odik az ´ all´ıt´ as.
´ SZAMOK ´ ¨ ¨ ´ VALOS SZOGF UGGV ENYEI
9.3.
129
2π 2π Legyen x = exp i ´es q = 2 cos . Ekkor a 4.22 Euler-t´etel alapj´an 17 17 x+
2π 1 = 2 cos = q, x 17
(9.37)
valamint x17 = 1, vagyis 16
0 = x17 − 1 = Teh´at az
16 X
k=0
x17 − 1 X k x . = x−1
(9.38)
k=0
xk = x8 ·
8 X
xk = 0
(9.39)
k=−8
´atalak´ıt´ as miatt el´eg az α0 =
8 X
xk = 0
(9.40)
k=−8
1 v´altoz´ ora n´ezve. x n A 17 Fermat-pr´ım, ugyanis n = 2 eset´en 17 = 2(2 ) + 1. Legyen p = 17 ´es v´alasszunk egy olyan g ∈ N sz´amot, melyre p−1 (9.41) g 2 ≡ −1 mod p egyenletet megoldani az q = x +
teljes¨ ul. A tov´abbiakban a g = 3 v´alaszt´assal ´el¨ unk. Az i ∈ {1, 2, 3} esetben defini´aljuk az al´abbi polinomot. n −i −1 ) 2(2 X k 2i g ( ) αi = x (9.42) k=0
17
Az x
= 1 felhaszn´al´ as´ aval az al´ abbi polinomokat kapjuk. α1 = x−8 + x−4 + x−2 + x−1 + x + x2 + x4 + x8 −4
α2 = x
−1
+x
4
+x+x
α3 = x−1 + x
(9.43) (9.44) (9.45)
A h´ att´erben megh´ uz´od´o m´elyebb okok r´eszletez´ese n´elk¨ ul megeml´ıtj¨ uk, l´eteznek olyan β1 , β2 , β3 polinomok ´es a1 , a2 , a3 , b1 , b2 , b3 ∈ R param´eterek, melyekre α0 = a1 α21 + b1 α1 + β1 α0 = α0 =
a2 α22 a3 α23
(9.46)
+ b2 α1 α2 + β2
(9.47)
+ b2 α2 α3 + β3
(9.48)
teljes¨ ul, ahol β1 ∈ R, β2 kifejezhet˝o az α1 polinommal ´es β3 kifejezhet˝o az α1 , α2 polinommal. Val´oban, sz´amol´ assal ellen˝ orizhet˝ o, hogy 1 2 1 α + α1 − 1 4 1 4 α0 = −α22 + α1 α2 + 1 α0 =
α0 =
2α23
− 2α2 α3 + (α1 α2 − α1 + α2 − 3).
(9.49) (9.50) (9.51)
130
9
¨ ´ FUGGEL EK
Teh´at az α0 = 0 miatt az els˝o egyenlet alapj´ an α1 = Ekkor a m´asodik α22
√ 17 − 1 . 2
(9.52)
√ 17 − 1 − α2 − 1 = 0 2
(9.53)
egyenlet miatt
p √ √ 17 − 1 + 34 − 2 17 . α2 = 4 Ezek ut´an a harmadik egyenlet megoldhat´o az α3 v´altoz´ ora n´ezve, ami a keresett q ´ert´ek.
(9.54)
π π ´es cos Megjegyz´ es. A fenti bizony´ıt´ asban bemutatott m´odon lehet meghat´arozni cos 257 65537 ´ert´ek´et. ♦
9.4.
Jensen-t´ etel k¨ ovetkezm´ enyei
9.9. T´ etel. (Jensen-egyenl˝ otlens´eg) Legyen f : [a, b] → R konvex f¨ uggv´eny, n ∈ N+ , xi ∈ [a, b] ´es + ωi ∈ R minden i = 1, . . . , n eset´en. Ekkor n n X X ωi xi ωi f (xi ) i=1 i=1 ≥f n (9.55) n X X ωi ωi i=1
i=1
teljes¨ ul.
Bizony´ıt´ as. A 5.1 Jensen-egyenl˝ otlens´eg alkalmaz´asa az x1 , . . . , xn pontokra ´es a S = mellett az
n X
ωi jel¨ol´es
i=1
ω1 ωn ,..., s´ ulyokra. S S
9.10. T´ etel. (S´ ulyozott hatv´ anyk¨ oz´ep.) Legyen n ∈ N+ , xi ∈ R+ ´es ωi ∈ R+ minden i = 1, . . . , n eset´en, ´es minden r ∈ R \ {0} param´eterre
n X
i=1 α(r) = n X △
i=1
Ekkor az
f :R→R f¨ uggv´eny monoton n¨ ov˝ o.
r 7→
(
r1
ωi xri ωi
.
α(r) lim α(r)
r→0
ha r 6= 0, ha r = 0,
(9.56)
(9.57)
9.4.
´ ¨ ´ JENSEN-TETEL KOVETKEZM ENYEI
131
Legyen n ∈ N+ , valamint minden i = 1, . . . , n eset´en xi ∈ R+ ´es ωi ∈ R+ tetsz˝ oleges n X ωi ωi jel¨ ol´es mellett vezess¨ uk be minden i = 1, . . . , n eset´en az ai = param´eter. Az S = S i=1 param´etereket, valamint minden r ∈ R \ {0} eset´en legyen
Bizony´ıt´ as.
n X
α(r) =
ai xri
i=1
Ekkor nyilv´an
n X
! r1
.
(9.58)
ai = 1.
i=1
A L’Hospital-szab´aly alkalmaz´as´ aval kapjuk meg a lim α(r) hat´ar´ert´eket. r→0
lim α(r) = lim
r→0
r→0
n X
ai xri
i=1
! 1r
= lim exp r→0
n X 1 ai xri · log r i=1
!!
= exp lim
r→0
n X d ai xri log dr i=1
!!
=
(9.59)
= exp lim
r→0
= exp
1 n X
i=1 n X
ai xri
n X i=1
ai log xi
i=1
ai xri
1 log xi = exp n X
ai
i=1
!
=
n Y
n X
ai log xi = i=1
xai i
(9.60)
(9.61)
i=1
Vagyis a s´ ulyozott hatv´anyk¨oz´ep hat´ar´ert´eke a 0 pontban a s´ ulyozott geometriai k¨oz´ep. Legyen r1 , r2 ∈ R olyan melyre 0 < r1 < r2 teljes¨ ul ´es tekints¨ uk az f : R+ → R+
r2
x 7→ x r1
(9.62)
f¨ uggv´enyt. Ekkor minden x ∈ R+ eset´en f ′′ (x) =
r2 · r1
r2 r2 − 1 x r1 −2 > 0 r1
teljes¨ ul, vagyis f konvex f¨ uggv´eny. A Jensen-egyenl˝ otlens´eg alapj´an ekkor ! n n X X ai f (xri 1 ) ai xri 1 ≤ f
i=1
! rr2
1
ai xri 1
i=1
n X
(9.64)
i=1
i=1
n X
(9.63)
! r1
≤
1
ai xri 1
≤
n X
ai xri 2
(9.65)
i=1
n X
! r1
2
ai xri 2
i=1
α(r1 ) ≤ α(r2 ).
(9.66) (9.67)
132
9
¨ ´ FUGGEL EK
Az r1 < r2 < 0 esetben az f f¨ uggv´eny konkavit´as´at kihaszn´ alva hasonl´ o sz´amol´ assal ad´odik az α(r1 ) ≤ α(r2 ) egyenl˝ otlens´eg. Azt kell m´eg igazolni, hogy minden r1 < 0 ´es r2 > 0 eset´en α(r1 ) ≤
n Y
i=1
xai i ≤ α(r2 ).
(9.68)
Ehhez el´eg fel´ırni a s´ ulyozott sz´ amtani ´es m´ertani k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eget az (xri 2 )i=1,...,n sz´amokra n Y
i=1 n Y
(xri 2 )ai ≤ xai i
i=1
! r2
n Y
i=1
≤
n X
ai xri 2
(9.69)
ai xri 2
(9.70)
i=1
n X i=1
xai i ≤ α(r2 ),
(9.71)
amokra. illetve hasonl´ o m´odon az (xri 1 )i=1,...,n sz´ Megjegyz´ es. Az el˝ oz˝o t´etelt az ωi = 1, 1 ≤ i ≤ n param´eterekre alkalmazva az f (−1) ≤ f (0) ≤ f (1) o¨sszef¨ ugg´es adja a harmonikus-sz´ amtani-m´ertani k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eget. v u n n uY n 1X n t ≤ x ≤ xi (9.72) i n X n i=1 1 i=1 i=1
xi
♦
9.5.
Wallis- ´ es Stirling-formula
9.11. T´ etel. (Wallis-formula.) n √ 1 Y 2k lim √ = π n→∞ n 2k − 1
(9.73)
k=1
Bizony´ıt´ as. Tekints¨ uk az a : N → R+
n 7→
Z
π 2
sinn x d x
(9.74)
0
π sorozatot. Ekkor elemi sz´ amol´ as alapj´ a n a0 = ´es a1 = 1 nyilv´an teljes¨ ul, tov´abb´a minden n ∈ N 2 eset´en a parci´ alis integr´al´ as szab´aly´at felhaszn´alva an+2 =
Z
π 2
0
π sin x · sinn+1 x d x = − cos x · sinn+1 x 02 + (n + 1)
= (n + 1)
Z
0
π 2
(1 − sin2 x) · sinn x d x = (n + 1)(an − an+2 )
Z
0
π 2
cos2 x · sinn x d x =
(9.75) (9.76)
9.5.
´ STIRLING-FORMULA WALLIS- ES
133
ad´odik, vagyis minden n ∈ N eset´en an+2 =
egyszer˝ uen igazolhat´o, hogy minden n ∈ N eset´en a2n =
(2n)! π · 4n (n!)2 2
n+1 an . Ennek a seg´ıts´eg´evel teljes indukci´oval n+2
´es a2n+1 =
4n (n!)2 (2n + 1)!
(9.77)
teljes¨ ul. Szint´en teljes indukci´ oval ad´odik az ´all´ıt´asban szerepl˝ o formul´ara a n Y
k=1
4n (n!)2 π 2k = = 2k − 1 (2n)! 2a2n
(9.78)
fel´ır´ as, teh´ at a bizony´ıtand´o formula ekvivalens a lim
n→∞
√ π √ = π 2 na2n
(9.79)
hat´ar´ert´ekkel, amihez el´eg megmutatni, hogy lim 4na22n = π
(9.80)
n→∞
teljes¨ ul. Mivel miden n ∈ N eset´en
a2n a2n+1 =
π 1 · , 2n + 1 2
(9.81)
tov´abb´a az a sorozat monoton fogy´o, ez´ert minden n ∈ N+ sz´amra π 1 π 1 · = a2n a2n+1 ≤ a22n ≤ a2(n−1) a2(n−1)+1 = · 2n + 1 2 2n − 1 2
(9.82)
4n π 4n π · ≤ 4na22n ≤ · 2n + 1 2 2n − 1 2
(9.83)
lim 4na22n = π
(9.84)
teljes¨ ul, amib˝ ol az
egyenl˝ otlens´eg alapj´ an
n→∞
ad´odik, amivel igazoltuk az ´ all´ıt´ assal ekvivalens 9.80 hat´ar´ert´eket. 9.12. T´ etel. (Stirling-formula.) n! lim n n √ =1 2πn e
(9.85)
n→∞
Valamint n ∈ N \ {0, 1} eset´en a faktori´ alisra ´erv´enyes a n n n n √ √ 1 n 3n − 2 1 exp exp 2πn ≤ n! ≤ 2πn − + e e 12n 12n2 24(n − 1)3 12(n − 1)2
(9.86)
becsl´es. Bizony´ıt´ as.
Defini´ aljuk az al´ abbi f¨ uggv´enyt. g : [0, 1] → R
x 7→ log(1 + x) − x +
x3 x2 − 2 3
(9.87)
134
9
¨ ´ FUGGEL EK
A : ]−1, ∞[ → R, x 7→ log(1 + x) f¨ uggv´eny 0 pont k¨or¨ uli harmadfok´ u Taylor-k¨ozel´ıt´ese alapj´an minden x ∈ [0, 1] eset´en l´etezik olyan c ∈ [0, x] param´eter, melyre log(1 + x) = x −
1 x3 6 x2 · x4 + − 2 3 (1 + c)4 4!
(9.88)
teljes¨ ul, vagyis 6 1 · x4 , (1 + c)4 4!
g(x) = −
(9.89)
amib˝ol k¨ovetkezik, hogy minden x ∈ [0, 1] eset´en 0 ≥ g(x) ≥ −
x4 . 4
(9.90)
Tekints¨ uk a a : N+ → R
!
(9.91)
1 log n − n(log n − 1) 2
(9.92)
n 7→ log
√ n
n! n n e
sorozatot, amit n ∈ N eset´en az an =
n−1 X
log k +
k=1
alakban is fel´ırhatunk. Teljes indukci´ oval egyszer˝ uen igazolhat´o, hogy minden b : N+ → R sorozatra n−1 X k=1
k(bk+1 − bk ) = (n − 1)bn −
n−1 X
bk
´es
k=1
n−1 X k=1
(bk+1 − bk ) = bn − b1 ,
(9.93)
ezt alkalmazva a bk = log k sorozatra n−1 X k=1
k(log(k + 1) − log k) = (n − 1) log n −
n−1 X
log k
´es
k=1
n−1 X k=1
(log(k + 1) − log k) = log n (9.94)
ad´odik. Ez´ert an =
n−1 X
log k +
k=1
1 log n − n(log n − 1) = 2
= (n − 1) log n − n−1
n−1 X k=1
k(log(k + 1) − log k) +
X 1 = − log n − k(log(k + 1) − log k) + n = 2
(9.95) 1 log n − n log n + n = 2
(9.96)
(9.97)
k=1
n−1 n−1 X 1X (log(k + 1) − log k) − k(log(k + 1) − log k) + n = 2 k=1 k=1 n−1 X 1 1 =n− k+ log 1 + . 2 k
=−
k=1
(9.98)
(9.99)
9.5.
´ STIRLING-FORMULA WALLIS- ES
135
Az a sorozat ezen alakj´ at kifejezhetj¨ uk a g f¨ uggv´eny seg´ıts´eg´evel. n−1 X
1 1 1 1 g + − 2+ 3 = k k 2k 3k k=1 n−1 X 1 1 1 1 =n− k+ g +1+ + 3 = 2 k 12k 2 6k k=1 n−1 n−1 n−1 X 1 X 1 1 1X 1 1 =1− g − − k+ 12 k2 6 k3 2 k
an = n −
k+
1 2
k=1
k=1
(9.100)
(9.101)
(9.102)
k=1
n−1 X 1 X 1 1 1 g sor abszol´ ut ´ e s az n → 7 sorozatnak l´ e tezik hat´ a r´ e rt´ e ke. A k + 2 3 k k 2 k k=1 k k=1 konvergens, ugyanis
Az n 7→
n−1 X
X ∞ ∞ ∞ ∞ X X 1 1 1X 1 1 k+ 1 g 1 ≤ k + = + <∞ 2 k 2 k4 k3 2 k4 k=1
k=1
k=1
(9.103)
k=1
teljes¨ ul, ez´ert konvergens is. Vagyis az a sorozat konvergens. Legyen A = lim a. Mivel a sorozat minden r´eszsorozata konvergens ugyan azzal a hat´ar´ert´ekkel ez´ert lim a2n = A is teljes¨ ul, ´es ezek n→∞ alapj´an e2an eA = lim a = lim n→∞ e 2n n→∞
(n!)2 2n n( n e) √
(2n)! 2n 2n( 2n e )
=
n √ √ √ 1 4n (n!)2 1 Y 2k = 2 lim √ = 2π, 2 lim √ n→∞ n→∞ 2k − 1 n (2n!) n k=1
1 ahol felhaszn´altuk a Wallis-formul´at. Teh´at A = log(2π), amib˝ol 2
k¨ovetkezik. Tov´abb´a
√ n! 2π = lim ean = lim √ n n n→∞ n→∞ n e
√ n n √ n n = ean −A · eA n = n e e n−1 n−1 n−1 n n X √ 1 1 1X 1 1 X 1 g − k+ − − exp 1 − = 2πn 2 3 e 12 k 6 k 2 k k=1 k=1 k=1 !! m−1 m−1 m−1 X 1 X 1 1 1 X 1 1 − lim 1 − g = − − k+ m→∞ 12 k2 6 k3 2 k k=1 k=1 k=1 ! ∞ ∞ ∞ n n X √ 1 X 1 1 1X 1 1 = 2πn exp g + + k+ e 12 k2 6 k3 2 k
n! = ean
k=n
k=n
(9.104)
(9.105)
(9.106) (9.107)
(9.108) (9.109)
k=n
teljes¨ ul. A Z
∞
n
Z ∞ ∞ X 1 1 1 ≤ x dx ≤ 2 d x2 k2 x n−1 k=n
(9.110)
136
9
Z ∞ ∞ X 1 1 1 ≤ x (9.111) dx ≤ 3 3 3 d x k n−1 x n k=n X X ∞ ∞ ∞ X 1 1 1 1 1 1 1 ≤ k + g ≤ k + 0 = 0 (9.112) k + + x ≤ − d x3 2x4 4k 4 2 2 k 2 Z
−
1 4
Z
∞
n−1
¨ ´ FUGGEL EK
∞
k=n
k=n
k=n
becsl´esek alapj´an n n n n √ √ 1 n 3n − 2 1 exp exp 2πn ≤ n! ≤ 2πn − + e e 12n 12n2 24(n − 1)3 12(n − 1)2
(9.113)
teljes¨ ul.
9.13. T´ etel. Legyen a : N+ → R
n 7→
n X 1 − log n. k
(9.114)
k=1
Ekkor az a sorozat monoton fogy´ o, minden n ∈ N+ elemre
1 1 + ≤ an ≤ 1 2 2n
(9.115)
teljes¨ ul, valamint az a sorozat konvergens. Bizony´ıt´ as. Ahhoz hogy az a : N+ → R
△
n 7→ an =
n X 1 − log n. k
(9.116)
k=1
sorozat monoton cs¨ okken´es´eg igazoljuk, azt kell megmutatnunk, hogy minden n ∈ N+ eset´en an ≥ an+1 . Ezt ekvivalens l´ep´esekkel ´ atalak´ıtva n+1 n X1 X 1 − log n ≥ − log(n + 1) k k k=1
(9.117)
k=1
1 − log n ≥ − log(n + 1) n+1 n+1 1 log ≥ n n+1 1 ≥1 (n + 1) log 1 + n n+1 1 ≥1 log 1 + n n+1 1 1+ ≥e n n+1 m 1 1 1+ ≥ lim 1 + m→∞ n m ad´odik. Teh´at el´eg azt igazolni, hogy minden m, n ∈ N eset´en m n+1 1 1 1+ ≤ 1+ . m n
(9.118) (9.119) (9.120) (9.121) (9.122) (9.123)
(9.124)
9.5.
´ STIRLING-FORMULA WALLIS- ES
137
−1 1 1 Ehhez tekints¨ uk az a1 = · · · = am = 1 + sz´amokra fel´ırt ´es a b1 = · · · = bn+1 = 1 + m n sz´amtani ´es m´ertani k¨oz´ep k¨oz¨otti egyenl˝ otlens´eget. s −1 m −n−1 1 m 1+ m + (n + 1) 1 + n1 1 m+1+n 1 n+m+1 · 1+ ≤ = = 1 (9.125) 1+ m n m+n+1 m+n+1 m −n−1 1 1 1+ · 1+ ≤1 (9.126) m n m n+1 1 1 ≤ 1+ (9.127) 1+ m n Mivel a1 = 1 ´es a monoton cs¨ okken˝o, ez´ert minden n ∈ N+ eset´en an ≤ 1. Az als´o becsl´eshez minden n ∈ N \ {0, 1} eset´en tekint¨ uk az log n =
Z
n
1
n−1 X Z k+1 1 1 dx = dx x x k
(9.128)
k=1
1 f¨ uggv´eny konvex, ez´ert minden k ∈ {1, . . . , n − 1} eset´en x minden x ∈ [k, k + 1] sz´ amra a t = k + 1 − x ∈ [0, 1] param´eter mellett
´atalak´ıt´ ast. Mivel az f : R+ → R, x 7→
f (tk + (1 − t)(k + 1)) ≤ tf (k) + (1 − t)f (k + 1) k+1−x x−k f (x) ≤ + k k+1 1 1 ≤ (2k + 1 − x) x k(k + 1)
(9.129) (9.130) (9.131)
teljes¨ ul, vagyis Z
k+1
k
1 dx ≤ x
Z
k
k+1
1 1 (2k + 1 − x) d x = k(k + 1) 2
1 1 + k k+1
.
(9.132)
Ezek alapj´ an minden n ∈ N \ {0, 1} sz´amra log n ≤ ez´ert
n−1 X k=1
1 2
1 1 + k k+1
=
n−1 n−1 n X1 1 1X1 1X1 1 + = + + , 2 k 2 k k 2 2n k=1
k=2
n n n−1 X X 1 1 1 1 1 X1 1 an = − log n ≤ − − − = + . k k k 2 2n 2 2n k=1
k=1
9.3. Defin´ıci´ o. A △
γ = lim
n→∞
(9.133)
k=2
(9.134)
k=2
n X 1 − log n k
k=1
!
(9.135)
sz´amot Euler–Mascheroni-f´ele ´ alland´ onak nevezz¨ uk.
Kieg´ esz´ıt´ es. M´eg nem ismert, hogy γ racion´alis sz´am-e.
♦
138
9.6.
9
¨ ´ FUGGEL EK
A gamma f¨ uggv´ eny
9.14. T´ etel. Minden x ∈ R+ eset´en az Z∞
tx−1 e−t d t
(9.136)
0
improprius integr´ al konvergens. Bizony´ıt´ as. Legyen x ∈ R+ . Az x = 1 esetben egyszer˝ u sz´ amol´ assal igazolhat´o az improprius integr´al konvergenci´aja. Ha x ∈ ]0, 1[, akkor megmutatjuk, hogy az Z1
t
x−1 −t
e
dt
Z∞
´es
tx−1 e−t d t
(9.137)
1
0
improprius integr´al konvergens, teh´ at ezek ¨ osszege is konvergens. Tekints¨ uk az Z1 I : ]0, 1] → R a 7→ tx−1 e−t d t
(9.138)
a
integr´alf¨ uggv´enyt. Az I f¨ uggv´eny monoton cs¨okken˝o ´es a minden a ∈ ]0, 1] param´eterre ´erv´enyes I(a) =
Z1
t
x−1 −t
e
dt ≤
a
Za
tx−1 d t =
1
1 1 ax − ≤ x x x
(9.139)
becsl´es miatt fel¨ ulr˝ ol korl´atos is, ez´ert l´etezik a lim I(a) hat´ar´ert´ek, vagyis az els˝o integr´al is konvera→0 gens. Tekints¨ uk az Za (9.140) I : [1, ∞[ → R a 7→ tx−1 e−t d t 1
integr´alf¨ uggv´enyt. Az I f¨ uggv´eny monoton n¨ ov˝ o ´es a minden a ∈ [1, ∞[ param´eterre ´erv´enyes I(a) =
Za 1
t
x−1 −t
e
dt ≤
Za 1
e−t d t = e−1 − e−a ≤ e−1
(9.141)
becsl´es miatt fel¨ ulr˝ ol korl´atos is, ez´ert l´etezik a lim I(a) hat´ar´ert´ek, vagyis a m´asodik integr´al is a→∞ konvergens. Ha x ∈ ]1, ∞[, akkor az a = x − 1 param´eter pozit´ıv. Legyen n = [a] + 1. A L’Hospital-szab´alyt n-szer alkalmazva kapjuk a tn lim t = 0 (9.142) t→∞ e 2 hat´ar´ert´eket, ami alapj´ an l´etezik olyan t0 ∈ ]1, ∞[, hogy minden t ∈ ]t0 , ∞[ sz´amra tn t < 1. e2
(9.143)
9.6.
¨ ´ A GAMMA FUGGV ENY
139
Ekkor minden t0 < t param´eterre t
t
0 ≤ tx−1 e−t ≤ tn e−t ≤ e 2 e−t = e− 2 teljes¨ ul. Tekints¨ uk az I : [t0 , ∞[ → R
a 7→
Za
tx−1 e−t d t
(9.144)
(9.145)
t0
integr´alf¨ uggv´enyt. Az I f¨ uggv´eny monoton n¨ ov˝ o ´es a minden a ∈ [t0 , ∞[ param´eterre ´erv´enyes I(a) ≤
Za
t0
a
t
e− 2 d t = 2 − 2 e− 2 ≤ 2
(9.146)
becsl´es miatt fel¨ ulr˝ ol korl´atos is, ez´ert l´etezik a lim I(a) hat´ar´ert´ek. Vagyis az a→∞
Zt0
t
x−1 −t
e
dt +
0
Z∞
¨osszeg l´etezik, ami nem m´as mint
Z∞
tx−1 e−t d t
(9.147)
Z∞
(9.148)
t0
tx−1 e−t d t.
0
9.4. Defin´ıci´ o. A +
Γ:R →R
x 7→
tx−1 e−t d t
0
f¨ uggv´enyt Euler-f´ele gamma-f¨ uggv´enynek nevezz¨ uk. 9.15. T´ etel. (Az Euler-f´ele gamma-f¨ uggv´eny ´es a faktori´ alis kapcsolata.) 1. Γ(1) = 0 2. Minden x ∈ R+ eset´en Γ(x + 1) = xΓ(x). 3. Minden n ∈ N eset´en n! = Γ(n + 1) teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as.
1. Γ(1) =
Z∞ 0
a e−t d t = lim − e−t 0 = lim − e−a +1 = 1. a→∞
a→∞
2. Minden x ∈ R+ eset´en parci´ alis integr´all´assal sz´amolva Γ(x) =
Z∞
t
x−1 −t
e
dt =
0
0
= lim t · a→∞
Z∞
a tx−1 e−t 0
= −(x − 1)
Z∞ 0
t
1 · tx−1 e−t d t =
−
x−1 −t
e
Z∞ 0
t (x − 1)tx−2 e−t −tx−1 e−t d t =
dt+
Z∞
tx e−t d t
(9.149)
(9.150)
(9.151)
0
ad´odik, vagyis Γ(x) = −(x − 1)Γ(x) + Γ(x + 1).
3. Az els˝o k´et ´ all´ıt´ as seg´ıts´eg´evel n szerinti teljes indukci´oval igazolhat´o.
(9.152)
140
9
9.7.
¨ ´ FUGGEL EK
Az analitikus sz´ amelm´ elet p´ ar t´ etele
9.16. T´ etel. Legyen n ∈ N+ ´es fn : R → R
x 7→
1 n x (1 − x)n . n!
(9.153)
1 . n! (k) (k) ´es k ∈ N eset´en fn (0), fn (1) ∈ Z.
1. Minden n ∈ N+ ´es x ∈]0, 1[ eset´en 0 < fn (x) < 2. Minden n ∈ N+
Bizony´ıt´ as. Minden n ∈ N+ eset´en tekints¨ uk az fn : R → R f¨ uggv´enyt. Ha x ∈ ]0, 1[, akkor
x 7→
1 n x (1 − x)n n!
0 < fn (x) <
(9.154)
1 n!
(9.155)
nyilv´an teljes¨ ul. Legyen m, k ∈ N tetsz˝ oleges. Ekkor a k param´eter szerinti teljes indukci´oval egyszer˝ uen igazolhat´o, m m hogy a idm : R → R (id (x) = x ) f¨ u ggv´ e nyre R R m! xm−k , ha k ≤ m (k) (9.156) (idm (x) = (m − k)! R) 0, ha k > m
teljes¨ ul. Ez´ert
fn(k) (x)
!(k) n n 1 X n n 1 X n i = (x) = (− idR ) id (−1)i n! i=0 R i n! i=0 i (n + i)! n X (−1)i xn+i−k , ha k ≤ n + i = (n + i − k)! (n − i)!i! 0, ha k > n + i i=0
vagyis – ha 0 ≤ k < n, akkor
fn(k) (x) =
n X i=0
teh´at fn(k) (0) = 0 ∈ Z; – ha n ≤ k ≤ 2n, akkor fn(k) (x) =
n X
idn+i R
(x) =
(9.157)
(9.158)
(n + i)! (−1)i · xn+i−k , (n − i)!i! (n + i − k)!
i=k−n
,
(k)
(n + i)! (−1)i · xn+i−k , (n − i)!i! (n + i − k)!
(9.159)
(9.160)
teh´at fn(k) (0)=
k (n + k − n)! (−1)k−n k! n! (−1)k−n · = =(−1)k−n , (n − (k − n))!(k − n)! (n + k − n − k)! (2n − k)!(k − n)! k − n (2n − k)! (9.161)
9.7.
´ ´ ´ TETELE ´ AZ ANALITIKUS SZAMELM ELET PAR
141
n! k (k) , ∈ Z miatt fn (0) ∈ Z k¨ovetkezik; k − n (2n − k)! – ha 2n < k, akkor fn(k) (x) = 0, teh´ at fn(k) (0) = 0 ∈ Z. + Teh´at minden n ∈ N ´es k ∈ N eset´en fn(k) (0) ∈ Z, tov´abb´a minden x ∈ R sz´amra fn (x) = fn (1 − x) ´erv´enyes, ez´ert minden n ∈ N+ ´es k ∈ N eset´en fn(k) (1) ∈ Z. amib˝ol
9.17. T´ etel. A π 2 sz´ am irracion´ alis. Bizony´ıt´ as.
Minden n ∈ N+ eset´en legyen
1 n x (1 − x)n . (9.162) n! a Tegy¨ uk fel, hogy l´etezik olyan a, b ∈ N+ p´ ar melyre π 2 = teljes¨ ul. Minden n ∈ N+ eset´en defini´aljuk b az n X Fn : R → R x 7→ bn (−1)k π 2n−2k fn(2k) (x) (9.163) fn : R → R
x 7→
k=0
all´ıt´ as alapj´ an Fn (0), Fn (1) ∈ Z, valamint minden n ∈ N+ ´es x ∈ R eset´en f¨ uggv´enyt. A 9.16 ´ Fn′′ (x)
2
+ π Fn (x) = b
n
= bn
n X
(−1)k π 2n−2k fn(2k+2) (x)
k=0 n+1 X k=1
+b
n
n X
(−1)k π 2n−2k+2 fn(2k) (x) =
(9.164)
k=0
−(−1)k π 2n−2k+2 fn(2k) (x) + bn
n X
(−1)k π 2n−2k+2 fn(2k) (x) =
= bn (−1)n+2 π 0 fn(2n+2) (x) + bn π 2n+2 fn (x) = an π 2 fn (x) (2n+2)
teljes¨ ul, ugyanis fn egy 2n foksz´ am´ u polinom, ez´ert fn Legyen minden n ∈ N+ eset´en ϕn : R → R
(9.165)
k=0
(9.166)
= 0.
x 7→ Fn′ (x) sin(πx) − πFn (x) cos(πx).
(9.167)
Mivel minden x ∈ R sz´ amra ϕ′n (x) = Fn′′ (x) sin(πx) + πFn′ (x) cos(πx) − πFn′ (x) cos(πx) + π 2 Fn (x) sin(πx) = an π 2 fn (x) sin(πx), (9.168) ez´ert Z 1 1 (9.169) an π fn (x) sin(πx) d x = (ϕn (1) − ϕn (0)) = Fn (1) + Fn (0) ∈ Z. π 0 Valamint a 9.16 ´ all´ıt´ asban szerepl˝ o becsl´es alapj´an Z 1 πan (9.170) 0 < an π fn (x) sin(πx) d x < n! 0
πan all´ıt´ as miatt lim = 0, ez´ert l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n ∈ N, teljes¨ ul. Mivel a 3.29 ´ n→∞ n! N < n sz´ amra n πa 1 (9.171) n! < 2 . Z 1 fn (x) sin(πx) d x olyan eg´esz sz´am lenne, mely Ekkor viszont b´ armely n ∈ N, N < n eset´en an π 0 1 intervallumban helyezkedik el, ezzel ellentmond´ast kaptunk. a 0, 2
142
9
9.18. T´ etel. Legyen n, a, b ∈ N+ , α = gn : R → R
¨ ´ FUGGEL EK
a ´es b
x 7→ b
3n−1 (x
− α)2n α2 − (x − α)2 (n − 1)!
n−1
.
(9.172)
n−1
.
(9.173)
(k)
1. Minden p´ aratlan k ∈ N sz´ am eset´en gn (α) = 0. (k) 2. Minden p´ aros k ∈ N eset´en gn (α) ∈ Z. (k) 3. Minden p´ aros k ∈ N eset´en gn (0) ∈ Z. a Bizony´ıt´ as. Legyen n, a, b ∈ N+ , α = ´es b gn : R → R
x 7→ b
3n−1 (x
A binomi´alis kifejt´esi t´etel alapj´ an a gn f¨ uggv´eny a gn (x) =
2n−1 X l=n
− α)2n α2 − (x − α)2 (n − 1)!
(−1)l−n a4n−2l−2 b2l+1−n (x − α)2l (l − n)!(2n − 1 − l)!
(9.174)
alakban is fel´ırhat´ o. Teh´at a 9.16 t´etel bizony´ıt´as´aban r´eszletezett deriv´al´asi szab´aly alapj´an minden k ∈ N eset´en (2l)! 2n−1 l−n 2l−k X (−1) (x − α) , ha k ≤ 2l; a4n−2l−2 b2l+1−n gn(k) (x) = (2l − k)! (l − n)!(2n − 1 − l)! 0, ha k > 2l. l=n (9.175) (k) 1. A fenti fel´ır´ asb´ ol r¨ogt¨ on ad´odik, hogy minden p´ aratlan k ∈ N sz´amra gn (α) = 0 teljes¨ ul. 2. Legyen k ∈ N tetsz˝ oleges p´ aros sz´ am, amit ´ırjunk fel k = 2m alakban. (2m) (k) Ha m > 2n − 1, akkor minden x ∈ R eset´en gn (x) = 0, vagyis gn (α) = 0 ∈ Z. Ha m ≤ 2n − 1, akkor gn(k) (α) =
2n−1 X l=n
(−1)l−n (2l)! a4n−2l−2 b2l+1−n 02l−2m . (l − n)!(2n − 1 − l)! (2l − 2m)!
(9.176)
(k)
Teh´at ha m < n, akkor gn (α) = 0 ∈ Z. Ha n ≤ m ≤ 2n − 1, akkor gn(k) (α) =
(2m)! (−1)m−n a4n−2m−2 b2m+1−n · 1. (m − n)!(2n − 1 − m)! 1
(9.177)
Mivel 0 ≤ 4n − 2m − 2 ´es 0 ≤ 2m + 1 − n, ez´ert a4n−2m−2 , b2m+1−n ∈ N. Teh´at csak azt kell igazolni, (2m)! ∈ Z. Ez viszont a hogy (m − n)!(2n − 1 − m)! m! (2m)! (2m)! 2n − 1 = · (9.178) · (m − n)!(2n − 1 − m)! (2n − 1) (m − n)! m (2m)! 2n − 1 m! felbont´ asb´ ol l´atszik, hiszen , , ∈ N+ . m (2n − 1) (m − n)! 3. Legyen k ∈ N tetsz˝ oleges p´ aros sz´ am, amit ´ırjunk fel a k = 2m alakban. A gn f¨ uggv´eny a gn (x) =
xn−1 (a − bx)2n (2a − bx)n (n − 1)!
(9.179)
9.7.
´ ´ ´ TETELE ´ AZ ANALITIKUS SZAMELM ELET PAR
143
alakj´ ab´ol vil´ agos, hogy egy 4n − 2 foksz´ am´ u polinom, amit fel lehet ´ırni a 3n−1 3n−1 X xn−1 X 1 l gn (x) = cl x = cl xn−1+l (n − 1)! (n − 1)! l=0
(9.180)
l=0
form´aban, ahol c0 , . . . , c3n−1 ∈ Z. Ebb˝ol (n − 1 + l)! 3n−1 X 1 xn−1+l−2m , ha cl gn(2m) (x) = (n − 1 + l − 2m)! (n − 1)! 0, ha l=0
2m ≤ n − 1 + l; 2m > n − 1 + l
(9.181)
ad´odik. (2m) (2m) Vagyis ha m > 2n − 1, akkor minden x ∈ R eset´en gn (x) = 0, ez´ert gn (0) = 0 ∈ Z. n−1 (2m) Ha m < , akkor gn (0) = 0 ∈ Z szint´en teljes¨ ul. 2 n−1 Ha ≤ m ≤ 2n − 1, akkor 2 gn(2m) (0) =
(n − 1 + 2m − n + 1)! (2m)! 1 c2m−n+1 · 1 = c2m−n+1 (n − 1)! 1 (n − 1)!
(9.182)
ami a n − 1 ≤ 2m egyenl˝ otlens´eg miatt eg´esz sz´am. alis. 9.19. T´ etel. Ha x ∈ Q \ {0}, akkor ex irracion´ 1 ugg´es miatt el´eg minden Q ∩ ]0, ∞[ Bizony´ıt´ as. A minden x ∈ R sz´ amra ´erv´enyes e−x = x ¨osszef¨ e sz´amra igazolni az ´ all´ıt´ ast. c a ul, ahol a, b, c, d ∈ N+ . Indirekt m´odon tegy¨ uk fel, hogy α = ´es eα = teljes¨ b d Minden n ∈ N+ eset´en legyen n−1 2n α2 − (x − α)2 3n−1 (x − α) fn : R → R x 7→ b . (9.183) (n − 1)! Minden n ∈ N+ eset´en defini´aljuk az Fn : R → R
x 7→
2n−1 X
fn(2k) (x)
(9.184)
k=0
f¨ uggv´enyt. Ekkor minden n ∈ N+ ´es x ∈ R eset´en Fn (x) − Fn′′ (x)+ =
2n−1 X k=0
fn(2k) (x) −
2n−1 X
fn(2k+2) (x) =
k=0
= fn (x) − fn(4n) (x) = fn (x)
2n−1 X k=0
(4n)
teljes¨ ul, ugyanis fn egy 4n − 2 foksz´ am´ u polinom, ez´ert fn Legyen minden n ∈ N+ eset´en ϕn : R → R
fn(2k) (x) −
2n X
fn(2k) (x) =
(9.185)
k=1
(9.186)
= 0.
x 7→ Fn (x) ch(x) − Fn′ (x) sh(x).
(9.187)
Mivel minden x ∈ R sz´ amra ϕ′n (x) = Fn′ (x) ch(x) + Fn (x) sh(x) − Fn′′ (x) sh(x) − Fn′ (x) ch(x) = fn (x) sh(x),
(9.188)
144
9
¨ ´ FUGGEL EK
ez´ert Z
α
0
fn (x) sh(x) d x = ϕn (α) − ϕn (0) = Fn (α) ch(α) − Fn′ (α) sh(α) − Fn (0).
A 9.18 alapj´an Fn′ (α) = 0 ´es Fn (α), Fn (0) ∈ Z. Tov´abb´a az eα =
ahol p = c2 + d2 , q = 2cd, vagyis p, q ∈ N+ . Ez´ert Z α Zn = q fn (x) sh(x) d x ∈ Z
(9.189)
p c feltev´es miatt ch α = alak´ u, d q
(9.190)
0
teljes¨ ul minden n ∈ N+ eset´en. Mivel minden 0 < x < α sz´amra 0 < fn (x), sh(x), ez´ert 0 < Zn , valamint minden 0 < x < α sz´ amra fn (x) sh(x) ≤ b
2n 2 n−1 3n−1 α (α )
(n − 1)!
4
( a )n−1 sh α = a sh(α) b , (n − 1)!
ez´ert
2
(9.191)
4
( a )n−1 Zn ≤ a α sh(α) b . (n − 1)! 2
(9.192)
4
( ab )n−1 = 0, ez´ert l´etezik olyan N ∈ N, hogy minden n ∈ N, N < n n→∞ (n − 1)! 4 ( ab )n−1 1 2 (9.193) < . a α sh(α) (n − 1)! 2
as miatt lim Mivel a 3.29 ´all´ıt´ sz´amra
Ekkor viszont b´ armely n ∈ N, N < n eset´en Zn olyan eg´esz sz´am lenne, melyre 0 < Zn <
1 teljes¨ ulne. 2
9.20. T´ etel. Minden n ∈ N eset´en el¨ olje Pn az n sz´ amn´ al kisebb pr´ımsz´ amok halmaz´ at. Ekkor X 1 ≥ log log n − 2. p
(9.194)
p∈Pn
Bizony´ıt´ as. Teljes indukci´ oval igazolhat´o, hogy minden n ∈ N+ eset´en n X 1 1 ≤2− k2 n
(9.195)
k=1
teljes¨ ul, ebb˝ol viszont ∞ X 1 ≤2 k2
(9.196)
k=1
ad´odik.
Ha x ∈ 0,
1 , akkor a 6.31 t´etel alapj´ an 2 log
∞
X xk 1 1 = − log = 1−x 1 + (−x) k k=1
(9.197)
9.7.
´ ´ ´ TETELE ´ AZ ANALITIKUS SZAMELM ELET PAR
teljes¨ ul, amin´el felhaszn´alva, hogy x ≤
145
1 2
∞ ∞ ∞ X x2 X xk x2 X xk+3 x2 =x+ + =x+ + ≤x+ + x2 k 2 k 2 k+3 2 k=3 k=0 k=0 k=1 ∞ k 2 2 X 2 2 x x x x 1 =x+ + =x+ + = x + x2 2 4 2 2 2 k=0 1 eset´en ad´odik, vagyis minden x ∈ 0, 2 ∞ X xk
log
1 ≤ x + x2 . 1−x
Legyen n ∈ N, n ≥ 2. Ekkor az f, g : [1, n + 1] → R, f (x) = g=
n−1 X k=1
1 k+1 2 2
=
(9.199)
(9.200) 1 , x
1 1 χ[k,k+1[ + χ[k,k+1[ k n
(9.201)
f¨ uggv´enyekre minden x ∈ [1, n + 1] eset´en f (x) ≤ g(x) teljes¨ ul, ez´ert Z n+1 Z n+1 f≤ g. 1
Mivel Z
n+1 1
(9.198)
(9.202)
1
f = [log x]n+1 = log(n + 1) 1
´es
Z
n+1
g=
1
´es a log f¨ uggv´eny monoton cs¨ okken˝o, ez´ert minden n ∈ N, n ≥ 2 sz´amra log n ≤
n X 1 k
(9.203)
k=1
n X 1 k
(9.204)
k=1
teljes¨ ul. Legyen n ∈ N olyan, hogy n ≥ 3. Minden p pr´ımsz´ am eset´en legyen µp (n) az az egy´ertelm˝ uen meghat´arozott eg´esz sz´ am, melyre pµp (n)−1 ≤ x < pµp (n) (9.205)
teljes¨ ul. Defini´ aljuk az
p (n) Y µX 1 A(n) = pk
(9.206)
p∈Pn k=0
sz´amot. A sz´ amelm´elet alapt´etele szerint minden pozit´ıv term´eszetes sz´am egy´ertelm˝ uen felbonthat´ o pr´ımsz´ amok szorzat´ ara. Ez´ert az ! ! ! 1 1 1 1 1 1 An = 1 + + · · · + µ (n) · 1 + + · · · + µ (n) · · · · · 1 + + · · · + µ (n) (9.207) p p p p1 p2 pk p 1 p 2 p k 1
szorzatban minden
2
1 alak´ u sz´ am el˝ ofordul k ∈ {1, . . . , n} eset´en. Ez´ert k ∞ n Y X X Y 1 1 1 = > A(n) ≥ ≥ log n, 1 k p k 1 − p p∈P k=0 k=1 p∈P n
n
k
(9.208)
146
9
¨ ´ FUGGEL EK
aminek a logaritmus´at v´eve X X 1 X 1 1 > + log p p2 1− p∈P p∈P p∈P n
n
n
1 p
≥ log log x.
(9.209)
Ebb˝ol ad´odik a bizony´ıtand´o egyenl˝ otlens´eg. 9.5. Defin´ıci´ o. Az x ∈ R sz´ amot algebrai sz´ amnak nevez¨ unk, ha l´etezik olyan eg´esz egy¨ utthat´os, nem nulladfok´ u polinom, melynek x gy¨ oke. A nem algebrai sz´amokat transzcendens sz´amoknak nevezz¨ uk. Megjegyz´ es. 9.21. T´ etel. (Az algebrai sz´ amok alaptulajdons´ agai.) 1. Az algebrai sz´ amok rendezett testet alkotnak. 2. Ha egy polinom egy¨ utthat´ oi algebrai sz´ amok, akkor a polinom gy¨ okei is algebrai sz´ amok. 3. Az algebrai sz´ amok halmaza megsz´ aml´ alhat´ o. 4. Az algebrai sz´ amok halmaza nulla m´ert´ek˝ u. ♦ 9.22. T´ etel. Az e sz´ am transzcendens. Bizony´ıt´ as. Minden p(x) =
n X
ai xi polinom eset´en legyen p˜(x) =
i=0
i=0
Ip : [0, ∞[ → C Parci´alis integr´al´ assal Ip (t) = et
n X i=0
t 7→
Zt
p(i) (0) −
|Ip (t)| ≤ |t| ·
! t−x sup e ·
x∈[0,t]
p(x) =
r X
|ai | xi ´es
et−x p(x) d x.
(9.210)
0
ad´odik, valamint egyszer˝ uen becs¨ ulhet˝o |Ip (t)|
Tegy¨ uk fel, hogy e gy¨ oke a
n X
n X
p(i) (t)
(9.211)
i=0
sup |p(x)|
x∈[0,t]
!
≤ t et p˜(t).
(9.212)
ai xi
(9.213)
i=0
polinomnak, ahol minden i = 0, . . . , r eset´en ai ∈ Z, valamint a0 , ar = 6 0. Legyen p olyan pr´ımsz´ am, r r X Y p p−1 ai If (i) (x − i) ´es tekints¨ uk a J = melyre p > max {r, |a0 |} teljes¨ ul. Legyen f (x) = x i=0
i=1
sz´amot, melynek defin´ıci´oj´ ab´ol ad´odik, hogy J ∈ Z. Mivel p(e) = 0, ez´ert J = − amit ´at´ırhatunk a
(r+1)p−1
J =−
X
j=p−1
a0 f (j) (0) −
r (r+1)p−1 X X i=1
j=p
ai f (j) (i)
r (r+1)p−1 X X i=0
ai f (j) (i),
j=0
(9.214)
9.7.
´ ´ ´ TETELE ´ AZ ANALITIKUS SZAMELM ELET PAR
147
alakba. Itt a jobb oldalon minden tagnak oszt´oja a p! kiv´eve az a0 f (p−1) (0) = a0 (p − 1)!(−1)rp (r!)p tagot. Mivel p > |a0 | ez´ert |J| olyan eg´esz, melynek nem oszthat´oja a p!, de (p − 1)! m´ar igen, ez´ert (p − 1)! ≤ |J|. Valamint minden k = 0, . . . , r sz´am eset´en |If (k)| ≤ k ek f˜(k) = k ek k p−1 Vagyis |J| ≤ ahol α =
r X
k=0
r X
k=0
|ak | |If (k)| ≤
r X
k=0
r Y
i=1
(k + i)p ≤ ek (2r)(r+1)p .
|ak | ek (2r)(r+1)p ≤ αβ p ,
(9.215)
(9.216)
|ak | ek ´es β = (2r)r+1 . Teh´at az al´abbi becsl´es¨ unk ad´odik 1≤
αβ p |J| ≤ , (p − 1)! (p − 1)!
(9.217)
αβ n = 0. n→∞ (n − 1)!
ami ellentmond´ ashoz vezet, hiszen lim
Kieg´ esz´ıt´ es. Ismeretlen, hogy t¨ obbek k¨oz¨ott az e ±π, az e π ´es a ζ(3) sz´amok algebrai sz´amok-e.
♦
T´ argymutat´ o arch, 81, 90 arctg, 78, 90 arsh, 81, 90 arth, 81, 90 ch, 81, 90 e, 53, 55 sh, 81, 90 tg, 78, 90 th, 81, 90 π, 74 lim inf, 33 lim sup, 33 lim, 27, 60 arccos, 78, 90 arcsin, 78, 90 cos, 78, 90 exp, 90 ln, 54 log, 54, 90 sin, 78, 90 o¨sszehasonl´ıthat´ o norma, 120 a´trendez´es, 48 a´tviteli elv folytonoss´ agra, 67 hat´ar´ert´ekre, 63 ´erint´esi pont, 21 ´erint˝ o, 97 Abel-´atrendez´es, 51 Abel-f´ele konvergenciakrit´erium, 51 abszol´ ut ´ert´ek, 17 abszol´ ut konvergens sor, 43 als´o integr´al, 110 als´o k¨ozel´ıt˝o ¨osszeg, 108 als´o korl´at, 8, 11 area koszinusz hiperbolikus, 81, 90 szinusz hiperbolikus, 81, 90 tangens hiperbolikus, 81, 90 arkhim´ed´eszi m´odon rendezett test, 12 arkusz koszinusz, 78, 90 szinusz, 78, 90 tangens, 78, 90 aszimptota, 85 bal oldali hat´ar´ert´ek, 64
befed´es, 24 bels˝o pont, 21 belseje egy halmaznak, 21 Bernoulli-egyenl˝ otlens´eg, 16 bijekci´o, 5 binomi´alis t´etel, 17 binomi´alis-sorfejt´es, 101 Bolzano–Weierstrass kiv´ alaszt´asi t´etele, 32 Bolzano–Weierstrass-t´etel, 32 Bolzano-t´etel, 70 Borel–Lebesgue-t´etel, 24 Cantor ∼-f´ele k¨oz¨osr´esz t´etel, 23, 24 ∼-t´etel, 6 Cauchy ∼–Hadamard-t´etel, 52 ∼-f´ele gy¨ okkrit´erium, 45 ∼-f´ele marad´ektag, 96 ∼-krit´erium, 35, 42 ∼-sorozat, 34 ∼-szorzat, 50 ∼-t´etel, 87 D’Alembert-f´ele h´ anyadoskrit´erium, 47 Descartes-szorzat, 3 halmazrendszer ∼a, 6 diffeomorf f¨ uggv´eny, 82 diffeomorfizmus, 82 differenci´alhat´o n-szer ∼ f¨ uggv´eny, 93 n-szer folytonosan ∼ f¨ uggv´eny, 93 f¨ uggv´eny, 82 v´egtelenszer ∼ f¨ uggv´eny, 93 divergens imprius integr´al, 119 sor, 41 sorozat, 27 e, 55 egyenl˝ otlens´eg Jensen-∼, 57 sz´amtani-m´ertani ∼, 18, 94 egyenletesen folytonos f¨ uggv´eny, 71 ekvipotens, 13 ekvivalenciaoszt´aly, 9 148
´ ´ TARGYMUTAT O
ekvivalenciarel´aci´ o, 9 elemi f¨ uggv´enyek deriv´altja, 86 elemi f¨ uggv´enyek inverze, 89 els˝ofaj´ u szakad´as, 69 Euler k´eplet, 76 Euler-t´etel, 53 exponenci´ alis f¨ uggv´eny, 53 f¨ uggv´eny, 4 ∼ek ´erintkez´ese, 97 n-szer differenci´ alhat´ o ∼, 93 n-szer folytonosan differenci´ alhat´o ∼, 93 ´erint˝ oje, 97 als´o integr´alja, 110 aszimptot´ aja, 85 bal oldali hat´ ar´ert´eke, 64 bijekt´ıv ∼, 5 differenci´ alhat´ o ∼, 82 egyenletesen folytonos ∼, 71 els˝ofaj´ u szakad´asa, 69 exponenci´ alis ∼, 53 fels˝o integr´alja, 110 folytonos ∼, 65 folytonosan differenci´ alhat´ o ∼, 82 gy¨ oke, 57 hat´ ar´ert´eke, 58 hat´ arozatlan integr´alja, 102 hat´ arozott integr´alja, 110 improprius integr´alja, 119 injekt´ıv ∼, 5 inkl´ uzi´ o, 7 integr´alja, 110 inverze, 5 jobb oldali hat´ ar´ert´eke, 64 konk´ av ∼, 57 konvex ∼, 57 koszinusz ∼, 53 koszinusz hiperbolikus ∼, 53 kotangens ∼, 53 kotangens hiperbolikus ∼, 53 lok´alis maximuma, 98 lok´alis minimuma, 98 lok´alis sz´els˝o´ert´eke, 98 m´asodfaj´ u szakad´asa, 69 megsz¨ untethet˝ o szakad´asa, 69 monoton ∼, 57 monoton fogy´o ∼, 57 monoton n¨ ov˝ o ∼, 57 ny´ılt ∼, 120 oszcill´aci´ oja, 111
149
p´ aratlan ∼, 57 p´ aros ∼, 57 peri´odusa, 57 periodikus ∼, 57 primit´ıv ∼, 102 projekci´o, 7 Riemann-integr´alja, 110 s˝ ur˝ un ´ertelmezett, 120 sz¨ urjekt´ıv ∼, 5 szakad´asa, 69 szigor´ u lok´alis maximuma, 98 szigor´ u lok´alis minimuma, 98 szigor´ u lok´alis sz´els˝o´ert´ek, 98 szigor´ uan monoton ∼, 57 szigor´ uan monoton fogy´o ∼, 57 szigor´ uan monoton n¨ ov˝ o ∼, 57 szinusz ∼, 53 szinusz hiperbolikus ∼, 53 tangens ∼, 53 tangens hiperbolikus ∼, 53 v´egtelenszer differenci´alhat´o ∼, 93 z´erushelye, 57 faktori´ alis, 17 feloszt´as, 108 als´o k¨ozel´ıt˝o ¨osszege, 108 fels˝o k¨ozel´ıt˝o ¨osszege, 108 feloszt´asok egyes´ıt´ese, 108 fels˝o integr´al, 110 fels˝o k¨ozel´ıt˝o ¨osszeg, 108 fels˝o korl´at, 8, 11 felt´etelesen konvergens sor, 48 felt´etlen konvergens sor, 48 finomabb feloszt´as, 108 folytonos ∼an differenci´alhat´o f¨ uggv´eny, 82, 93 egyenletesen ∼ f¨ uggv´eny, 71 f¨ uggv´eny, 65 folytonoss´ ag topologikus jellemz´ese, 68, 69 formula, 1 ∼k ekvivalenci´aja, 2 gy¨ ok, 57 n-edik ∼, 16 gy¨ okkrit´erium, 45 H¨ older-egyenl˝ otlens´eg, 94 h´ anyadoskrit´erium, 47 sorozatokra, 37 halmaz, 1 ∼ok Descartes-szorzata, 3
´ ´ TARGYMUTAT O
150
∼ok k¨ ul¨onbs´ege, 3 ∼ok metszete, 2 ∼ok uni´oja, 2 alulr´ ol korl´atos ∼, 8, 11 befed´ese, 24 bels˝o pontja, 21 belseje, 21 ekvipontens ∼ok, 13 elem´enek lenni, 1 fel¨ ulr˝ ol korl´atos ∼, 8, 11 hat´ar pontja, 21 hat´ara, 21 infimuma, 8, 11 izol´alt pontja, 21 kompakt ∼, 24 kontinuum sz´ amoss´ag´ u ∼, 14 korl´atos ∼, 8, 19 lez´ artja, 21 megsz´aml´alhat´ o ∼, 14 megsz´aml´alhat´ oan v´egtelen ∼, 14 ny´ılt ∼, 19 r´eszbefed´ese, 24 rendezett ∼, 8 s˝ ur˝ u ∼, 22 szupr´emuma, 8, 11 teljesen korl´atos ∼, 120 torl´od´asi pontja, 21, 59 v´eges ∼, 14 v´egtelen ∼, 14 z´ art ∼, 19 halmazrendszer, 6 Descartes-szorzata, 6 metszete, 6 uni´oja, 6 hat´ar pont, 21 hat´ar´ert´ek, 60 f¨ uggv´eny ∼e, 58 f¨ uggv´eny bal oldali ∼e, 64 f¨ uggv´eny jobb oldali ∼e, 64 sor ∼e, 41 sorozat ∼e, 27 v´egtelen ∼, 27 hat´arozatlan integr´al, 102 elemi ∼, 102 hat´arozott integr´al, 110 hatv´anyoz´as, 55 hatv´anysor, 52 konvergenciasugara, 52 Hausdorff-t´etel, 120 Heine-t´etel, 71
helyettes´ıt´eses integr´al, 103 identit´ asrel´aci´ o, 4 indexhalmaz, 6 indexsorozat, 28 indukt´ıvan rendezett halmaz, 9 infimum, 8, 11 injekci´o, 5 inkl´ uzi´ o f¨ uggv´eny, 7 integr´al, 110 divergens improprius ∼, 119 elemi hat´arozatlan ∼, 102 f¨ uggv´eny als´o ∼ja, 110 f¨ uggv´eny fels˝o ∼ja, 110 hat´arozatlan ∼, 102 helyettes´ıt´eses ∼, 103 improprius ∼, 119 konvergens improprius ∼, 119 parci´ alis ∼, 103 intervallum, 9, 12 feloszt´asa, 108 inverz elemi f¨ uggv´enyek ∼e, 89 f¨ uggv´eny ∼e, 5 izol´alt pont, 21 j´olrendezett halmaz, 8 Jensen-egyenl˝ otlens´eg, 57 jobb oldali hat´ar´ert´ek, 64 k¨ornyezet, 21 k¨oz´ep´ert´ekt´etel deriv´al´asra vonatkoz´o ∼, 86, 87 k¨ozel´ıt˝o ¨osszeg feloszt´as als´o ∼e, 108 feloszt´as fels˝o ∼e, 108 kompakt halmaz, 24 kondenz´aci´ os krit´erium, 44 konk´ av f¨ uggv´eny, 57 kontinuum sz´amoss´ag´ u halmaz, 14 konvergenciasug´ar, 52 konvergens abszol´ ut ∼ sor, 43 improprius integr´al, 119 sor, 41 sorozat, 27 konvex f¨ uggv´eny, 57 konvol´ uci´ o, 49
´ ´ TARGYMUTAT O
korl´atos halmaz, 19 sorozat, 28 korl´atos r´eszlet¨osszeg˝ u sorozat, 51 korl´atos v´altoz´ as´ u sorozat, 51 koszinusz, 53, 78, 90 koszinusz hiperbolikus, 53, 81, 90 kotangens, 53 kotangens hiperbolikus, 53 Kuratowski–Zorn-lemma, 9 L’Hospital szab´aly, 90 l´ancszab´aly, 84 Lagrange-f´ele marad´ektag, 96 Lagrange-t´etel, 87 legkisebb elem, 8, 11 legnagyobb elem, 8, 11 Leibniz-sor, 47 lez´ artja egy halmaznak, 21 limesz, 27, 60 inferior, 33 szuperior, 33 line´arisan rendezett halmaz, 8 lok´alis maximum, 98 lok´alis minimum, 98 lok´alis sz´els˝o´ert´ek, 98 Ludolf-f´ele sz´ am, 74 m´asodfaj´ u szakad´as, 69 m˝ uvelet, 6 asszociat´ıv ∼, 6 disztribut´ıv ∼, 6 egys´egelemes ∼, 6 kommutat´ıv ∼, 6 major´ans krit´erium, 42 maxim´ alis elem, 8 megsz¨ untethet˝ o szakad´as, 69 megsz´aml´alhat´ o ∼an v´egtelen halmaz, 14 halmaz, 14 Mertens-t´etel, 50 metrikus t´er ∼ek szorzata, 120 teljesen korl´atos ∼, 120 minim´alis elem, 8 Minkowski-egyenl˝ otlens´eg, 95 minor´ans krit´erium, 42 monoton f¨ uggv´eny, 57 fogy´o f¨ uggv´eny, 57
151
fogy´o sorozat, 28 n¨ ov˝ o f¨ uggv´eny, 57 n¨ ov˝ o sorozat, 28 szigor´ uan ∼ f¨ uggv´eny, 57 szigor´ uan ∼ fogy´o f¨ uggv´eny, 57 szigor´ uan ∼ n¨ ov˝ o f¨ uggv´eny, 57 Newton–Leibniz-t´etel, 116 norm´alt t´er reflex´ıv ∼, 120 norma ¨osszehasonl´ıthat´o ∼, 120 ny´ılt f¨ uggv´eny, 120 halmaz, 19 ny´ılt lek´epez´es t´etele, 120 oszcill´aci´ os ¨osszeg, 111 p´ aratlan f¨ uggv´eny, 57 p´ aros f¨ uggv´eny, 57 parci´ alis integr´al, 103 parci´ alis t¨ ortekre bont´ as, 107 peri´odus, 57 periodikus f¨ uggv´eny, 57 Pi, 74 polinom, 26 pont k¨or¨ uli r sugar´ u ny´ılt g¨ omb, 19 primit´ıv f¨ uggv´eny, 102 projekci´o f¨ uggv´eny, 7 r´eszbefed´es, 24 r´eszsorozat, 28 reflex´ıv t´er, 120 rel´aci´ o, 4 ∼k kompoz´ıci´oja , 4 ´ert´ekk´eszlete, 4 ´ertelmez´esi tartom´anya, 4 antiszimmetrikus ∼, 7 ekvivalencia∼, 9 f¨ uggv´enyszer˝ u ∼, 4 homog´en ∼, 7 identit´ as∼, 4 inverze, 4 megszor´ıt´asa, 4 reflex´ıv ∼, 7 rendez´esi ∼, 8 szimmetrikus ∼, 7 rendez´es, 8
´ ´ TARGYMUTAT O
152
rendezett arkhim´ed´eszi m´odon ∼ test, 12 p´ ar, 3 rendezett halmaz, 8 indukt´ıvan ∼, 9 j´ol∼, 8 line´arisan ∼, 8 Riemann-integr´al, 110 Rolle-t´etel, 86 s˝ ur˝ u halmaz, 22 s˝ ur˝ un ´ertelmezett f¨ uggv´eny, 120 Schr¨oder–Bernstein-t´etel, 14 sor, 41 ∼ok Cauchy-szorzata, 50 ∼ok konvol´ uci´ oja, 49 ´atrendez´ese, 48 abszol´ ut konvergens ∼, 43 divergens ∼, 41 felt´etelesen konvergens ∼, 48 felt´etlen konvergens ∼, 48 hatv´any∼, 52 hatv´any∼ konvergenciasugara, 52 konvergens ∼, 41 Leibniz-∼, 47 Taylor-∼, 97 sorozat, 27 ∼hoz rendelt sor, 41 Cauchy-∼, 34 divergens ∼, 27 hat´ar´ert´eke, 27 index∼, 28 konvergens ∼, 27 korl´atos ∼, 28 korl´atos r´eszlet¨osszeg˝ u ∼, 51 korl´atos v´altoz´ as´ u ∼, 51 monoton fogy´o ∼, 28 monoton n¨ ov˝ o ∼, 28 r´esz∼, 28 z´erus∼, 28 sz¨ urjekci´o, 5 sz´amok b˝ ov´ıtett val´ os ∼, 12 sz´amoss´ag, 13 azonos ∼´ u, 13 kisebb ∼´ u, 13 kisebb egyenl˝ o ∼´ u, 13 sz´amtani-m´ertani egyenl˝ otlens´eg, 18, 94 szakad´as, 69 f¨ uggv´eny els˝ofaj´ u ∼a, 69
f¨ uggv´eny m´asodfaj´ u ∼a, 69 f¨ uggv´eny megsz¨ untethet˝ o ∼a, 69 szigor´ u lok´alis maximum, 98 szigor´ u lok´alis minimum, 98 szigor´ u lok´alis sz´els˝o´ert´ek, 98 szigor´ uan monoton f¨ uggv´eny, 57 fogy´o f¨ uggv´eny, 57 n¨ ov˝ o f¨ uggv´eny, 57 szinusz, 53, 78, 90 szinusz hiperbolikus, 53, 81, 90 szupr´emum, 8, 11 tangens, 53, 78, 90 tangens hiperbolikus, 53, 81, 90 Taylor-formula, 95 Taylor-polinom, 97 Taylor-sor, 97 teljes burok, 120 teljesen korl´atos halmaz, 120 metrikus t´er, 120 term´eszetes alap´ u logaritmus, 54 test arkhim´ed´eszi m´odon rendezett ∼, 12 torl´od´asi pont, 21, 59 v´eges halmaz, 14 v´eges n¨ ovekm´enyek formul´aja, 87 v´egtelen, 12 v´egtelen halmaz, 14 v´egtelenszer differenci´alhat´o f¨ uggv´eny, 93 Weierstrass-t´etel, 70 z´ art halmaz, 19 line´aris lek´epez´es, 120 z´erushely, 57 z´erussorozat, 28
´ ´ TARGYMUTAT O
153