kü lsõ címlap BENCÉ S DIÁ KSZÖVETSÉ G BDSZ ALMANACH 2006 PANNONHALMA

┌kü lsõ címlap

┐

BDSZ ALMANACH 2006

B E N C É S D I Á K S Z ÖV E T S É G

ALMANACH 2006

PANNONHALMA

└

┘

┌ Szennylap

┐

BENCÉ S DIÁ KSZÖVETSÉ G

ALMANACH 2006

└

1. oldal┘

┌belsõ címlap

┐

B E N C É S D I Á K S Z ÖV E T S É G

ALMANACH 2006

PANNONHALMA 2006

└

3. oldal ┘

┌ Belső címlap hátoldala

┐

Szerkesztő bizottság Deli Gergely (Ph 98) Feiszt Gyö rgy (Gy 68) Krámli Pé ter (Gy 82) Szikora József (Ph 67) Dr. Kö nyves Tóth Kálmán (Ph 47) olvasó- é s technikai szerkesztő Dr. Scherer Norbert (Bp 48) fő szerkesztő

Kiadja a Bencé s Diákszö vetsé g Felelő s kiadó Bischof Pé ter (Ph 75), a BDSZ elnö ke ISSN: 1218-8646 Nyomta a Bé da Books-nyomda, Budapest, X.; tel.: 433-5152

└ 4. oldal

┘

┌

┐

Tartalom Huszonö t é ves a pannonhalmi ö regdiáktalálkozó Gondolatok a szentmisé n – Dr. Vá rszegi Asztrik ...................................................................9 Kö szö ntő a templomban – Dr. Ková cs Attila .......................................................................11 25 é ve újra együ tt Dr. Korzenszky Richá rd.........................................................................13 Ú j elnö kü nk bemutatkozó beszé de – Bischof Péter ............................................................14 Mi is az, hogy „bencé s diák”? – Faber Miklós......................................................................19 A 950 é ves tihanyi apátság tizenkilencedik jubileuma Legyen ő rhely! – Dr. Vá rszegi Asztrik ..................................................................................31 Bé ké nket keressü k – Dr. Má dl Ferenc.................................................................................33 São Paulo é s Tihany – Dr. Vá rszegi Asztrik ........................................................................36 Ő rizze a fensé ges Tihanyt – Kuti Csaba..............................................................................38 Maradjon meg ö rö ksé gü nk – VarróJá nos ...........................................................................39 Supra firmam petram… Szilárd kő sziklára… – Dr. Korzenszky Richá rd .............................41 A Tihanyi Apátság 950 é ves jubileumán – Hortobá gyi T. Cirill ............................................45 Ö rö k Tihanyi Bencé s Apátság – Dr. Szö rényi Lá szló..........................................................50 Ne legyü nk olyanok, mint a pogányok! – Dr. Erdő Péter .....................................................53 „Az otthonhoz tartozás tudata felmelegít” – Ková cs Sá ndor................................................56 Homilia Szent Ányos ü nnepé n (2005. november 17.) – Dr. Korzenszky Richá rd...............60 In memoriam… Kelemen Krizosztom pannonhalmi fő apát, az iskolaalapító – Dr. Ká roly Istvá n..................67 „Ha szeretetem nincs, semmi sem vagyok!” (1Kor 13) – Cziráki László pannonhalmi bencé s tanárom emlé ké re – Gereben Ferenc PhD ..........................................................71 Cziráki Lászlóra emlé keztü nk – Péter Tamá s...................................................................77 Sokak mestere volt – Elhunyt Sólymos Szilveszter OSB (So 37) – Dr. Vá rszegi Asztrik ....79 Elhunyt Domonkos László SVD (Kg 43) atya (1920–2005) – Ujhelyi Balá zs ......................81 Dr. Szé pe László sac. (Eg 30) – Graff Vilmosné – ford. Pá lmay Godofréd .........................82 Marossy Ottó esztergomi ö regdiák levele .....................................................................84 Jö vő nk remé nye – ifjú diáktársaink – Pályázatok 2006-ban a „Jóté konysági bál”-hoz kapcsolódóan „Sö veges Dávid” irodalmi pályázat ...................................................................................87 A „Palatin Gergely” fotópályázat ré sztvevő i, a nyertes ké pek címe é s helyezé sü k ..........88 Szokoly Já nos (Ph 12/b): Meghasonlás............................................................................88 A titkos ajtó, melyen milliók járnak – Baranyai Tamá s (Ph 12) .........................................91 Egy legenda – Kö kény Zoltá n (Ph 10/b) ...........................................................................93 Fé nytánc – Szujovszky Dá vid (Ph 12/a)............................................................................96 Zavar – Ther Istvá n (Ph) ...................................................................................................99 Isten útján – Má rkos Attila Albert (Gy 12/a) ....................................................................100 Titkos ajtó, melyen milliók járnak – Deá k Péter (Ph 12/b) ..............................................103 Titkos ajtó, melyen milliók járnak – Horvá th Miklós (Ph 10)............................................107 Karácsony, karácsony… Ké t lé pé s az Isten – Petényi Mirkó.................................................................................113 A fa – L. Kecskés Andrá s................................................................................................116

5

└

┘

┌

┐

Szemelvé nyek a Pannonhalmi Zsemle I. é vfolyama 1. számából Přišci Zastavka – Choma Dá vid (12/b) ...........................................................................118 Csö nge Tamá s (12/b): Korunk – Este – Dal a rózsáról...................................................120 Búvárkodás a múltban Szent István-napi beszé lgeté s Andrá sfalvy Bertalan professzorral – Szigeti Lá szló........125 Szent Imre ké pe a kő szegi gimnáziumban – Horvá thné Kutasi Má ria ..............................130 Já ki Zénólevele, Gy. Lovassy Klá ra levele.................................................................133 A budapesti bencé s gimnázium kö nyvtárának tö rté nete – Lá zá rné Szaná di Csilla...........134 Zettl Gusztáv egyben té vedett – Kubinszky Mihá ly ...........................................................145 150 é ve halt meg Bolyai Farkas – Kö nyves Tóth Ká lmá n .................................................149 Emlé kezé sek „A visszahozott zászló"-t Mons Sacer Pannoniae hajdani diákja lengeti; avagy vallomás egykori iskolámnak – Nagy Gá spá r ......................................................155 Pannonhalmán, 1944-ben – Rakovszky Ivá n ....................................................................164 „Nem tettü nk tö bbet, mint ami kö telessé gü nk” .................................................................167 Legányi Norbert fő apát szü leté sé nek centenáriuma (1906-2006) – Vá rszegi Asztrik .......169 Ö sszevont é rettsé gi találkozó Győ rben – Fekete Gyula....................................................172 Homiliák Mária-zarándokutunkon, 2006-ban Szombaton: Máriaradna – Léber Mihá ly .........................................................................176 Vasárnap: Gyula – Dr. Má rfi Gyula .................................................................................179 Jeles diáktársaink – „ő k é s róluk” – Szenior diáktársaink a Bencé s Diákszö vetsé gben – Szalai Béla ......................................185 Dr. Adamovich László (So 40) ..........................................................................................186 Levé l Kö lnbő l: Pax et gaudium! – Paulovits Imre dr. .........................................................187 Az Esz-trombitás álma – Dr. Ká roly Istvá n ........................................................................191 Felejteni tudni kell – Dr. Rednik András (Ph 60) – Balla Emő ke........................................194 „– add, Istenü nk, a csö ndet orvosul… ” – Cs. Varga Istvá n ...............................................196 Gennadij Ajgi: Búcsúzás: Szeszpel é s Eger......................................................................199 Cs. Varga István (Gy 64) – Hubai Gruber Miklós............................................................200 Benchmarking – a jö vő esszenciája – Hír József Gyula ....................................................202 Ú tkeresé s ÉLET → HALÁL → FELTÁMADÁS – Dr. Kö nyves Tóth Ká lmá n ......................................207 Levé l a Családomnak! – Bö jte Csaba................................................................................211 Reflexió egy bencé s ö regdiák gondolataira – Dr. Harsá nyi Lá szló....................................214 A bencé s obláció – Sá rosi Attila Pá l ..................................................................................220 A Szociális Testvé rek Társaságának nyilatkozata – Berkecz Franciska SSS ...................224 A Bencé s Diákszö vetsé g A Bencé s Diákszö vetsé g elnö ksé ge..................................................................................229 Tiszteletbeli tagságunk ......................................................................................................230 A BDSZ tagsága ................................................................................................................231 A BDSZ halottai .................................................................................................................255

6

└

┘

┌

┐

Huszonö t é ves a pannonhalmi ö regdiáktalálkozó – 2006. május 27. –

└7. oldal

┌

┐

└8. oldal

┘

┌

┐

Gondolatok a szentmisé n Bencé s kö zö ssé gü nk nevé ben tisztelettel kö szö ntö m a Bencé s Diákszö vetsé g újonnan választott Vezető sé gé t, tagságát, a kedves hozzátartozókat, vendé geket, akik ma a hagyományos é s jeles májusvé gi találkozóra é s erre a szentmisé re eljö ttek. Ú gy ü nnepeljü k Krisztus szent titkait, hogy szívü nk megteljé k az ü nnep bé ké jé vel é s ö rö mé vel, é s hogy ebbő l másokat is ré szeltethessü nk! Csendesedjü nk el é s vizsgáljuk meg lelkiismeretü nket, bánjuk meg bűneinket… Szeretett Testvé reim Mindannyian! Olyan jó hallani társaságban, amikor egy-egy bencé s diák boldogan, bü szké n mondja a tö bbieknek: bencé s diák voltam. Magam is sokszor határozom meg ö nmagamat így: bencé s vagyok, bencé s szerzetes vagyok! Aztán sokszor elfog a ké tsé g: vajon, akik ezt hallják, ső t, akik ezt magukról állítják, tudják-e mi rejtő zik e né v mö gö tt? Arra gondoltam, hogy ma, amikor Krisztus egyháza húsvé t ö rö mé ben ü nnepel é s vágyakozó ö rö mmel né z hamarosan a mennybe emelkedő Urára, amikor az egyház az angolszász né pek té rítő apostolára, Canterbury Szent Ágoston bencé s szerzetesre é s missziós pü spö kre emlé kezik, tová bbá amikor a Bencé s Diákszö vetsé g újonnan választott vezető sé ge a szö vetsé g – ahogy azt Bischof Pé ter elnö k úr elnö ki szé kfoglalójában említi – a BDSZ cé lkitűzé seirő l akar szólni, akkor járjuk kö rü l ezt a szót, ill. tegyü k fel a ké rdé st: ki a bencé s? Mit jelent bencé snek lenni, vagy: bármi módon ehhez a kö zö ssé ghez tartozónak lenni? A Regula szótárából származik a gondolat: tegyü k meg ezt a kö rü ljárást apát é s Regula vezeté sé vel. Mit jelent az, hogy bencé s? Az első csalódás: Szent Benedek ezt a szót nem ismerhette, így nem is használhatta. A ké ső bbi nemzedé kek illesztetté k a Regula, továbbá kö zö ssé gü k neve elé a jelző t: benediktinus, bencé s.

9

└

┘

┌

┐

Ha szótárt né zü nk, ott az áll, hogy bencé sek azok a szerzetesek, akik Nursiai Szent Benedek Reguláját kö vetik. Joggal merü l fel a ké rdé s: mit jelent a szó: Regula? Szabály. Igen, de mit szabályoz ez a szabály? Ahhoz meg kell ismerni. Ké zbe kell venni, elemezni kell. Ha elolvassuk, maga vall arról, hogy azoknak a hitbő l é lő kereszté nyeknek a kö zö ssé gi normarendszere, akik úgy akarnak é lni, hogy Krisztus szereteté nek semmit elé be helyezni nem akarnak. Semmit é s senkit, legkevé sbé ö nmagukat. A Regula a Krisztushoz kapcsolódó hívő kereszté ny segítsé ge, hogy a hitben kapott ajándé kot, tü zet megő rizhesse, é bren tartsa, é s é letstílusával olyan miliő t teremtsen, amelyben valóban é lni lehet. Íme, jóságában megmutatja nekü nk az Ú r az é let útját. – mondja a Prologus. A Regula vé gü l is az é letet próbálja úgy ö sszefogni, szabályozni, hogy az ne az ü resre, ne a lé nyegtelenre, a hiábavalóra, netán a bűnre, hanem az Életre nyíljon a kereszté ny ember é s kö zö ssé ge számára. A teljessé g maga az Isten, é s amikor a kereszté ny lé lek ö nzetlenné válik Istenben, ké pes arra, hogy testvé reit elfogadja, szeresse é s szolgálja. Az aztán már szemü veg ké rdé se, azaz kor é s kultúra ké rdé se, miké nt határozták meg a testvé reké rt vé gzett munkát. A mi újkori ö rö ksé gü nk az, hogy a munka mindenekelő tt a testvé ri kö zö ssé g szolgálata, továbbá szolgálat, amely az iskolában, a katedrán, a szószé ken valósul meg. A fontos é s lé nyeges mindig az, hogy legyenek olyan kereszté nyek, akik odaadják é letüket, tehetsé güket Krisztusnak, általa pedig testvé reiknek. Akkor joggal merü l fel a ké rdé s: ki a bencé s? A válasz: kereszté ny, Krisztusban hívő é s Krisztust kö vető ember. Egy monostor azé rt van, hogy a lelkié let, az Ú r szolgálatának iskolája, műhelye legyen, a felebaráti szeretet é s szolgálat helye legyen, azaz hogy az ott é lő k már ne ö nmaguknak – ahogy a mise 4. kánonjában imádkozzuk –, hanem Istennek é ljenek, minden más tevé kenysé ge innen vezethető le. Kiket szolgálunk? Első sorban egymást a kö zö ssé gben, hogy aztán a kö zö ssé g alkalmas legyen arra, hogy az iskoláskorú diákoké , vendé geké , visszaté rő ö regdiákjainké é s hozzátartozóiké legyenek, továbbá ellátandó idő s embereké , adott esetben más egyházhoz tartozóké , vagy akár egyházhoz sem tartozó embereké , akik é hezik é s szomjúhozzák az

10

└

┘

┌

┐

igazságot. Imádsága é s munkája ré vé n az egyházat é s az egyház kisugárzása ré vé n pedig egy egé sz né pet, nemzetet. A hosszabbra nyúló interjúk vé gé n a riporterek manapság felteszik a ké rdé st: van mé g egy perce, hogyan tudná egy percben ö sszefoglalni mondandóját? Így járok el most magam is: Jé zus mondja: tü zet hoztam a fö ldre é s mi mást akarné k, minthogy az é gjen. Testvé reim, ha ez a láng igazán é g, akkor sokaknak világít é s áraszt fé nyt, az igazi é let fé nyé t. Az mondhatja magát bencé snek, aki az Evangé lium útján járva a tűz ő rző je kereszté nyké nt, szerzeteské nt. Ezé rt mindazok, akik kö zö ssé gü k, szervezetü k, egyesü letü k elé jelző ké nt odaillesztik ezt a nevet, kö telesek arra, hogy a tűzre, a lángra, a fé nyre vigyázzanak, azt hűsé gesen ő rizzé k. – Ámen. Dr. Vá rszegi Asztrik OSB fő apá t-pü spö k

Kö szö ntő a templomban Fő tisztelendő Fő apá t ú r! Kedves Asztrik atya! Most, amikor 60-dik szü leté snapod alkalmából kö szö ntü nk, engedd meg, hogy jókívánságaink elmondása elő tt egy igen fontos é s a BDSZ Mária-Kongregációja szempontjából megalapozó é s meghatározó epizódra emlé kezzek. Alig né hány nappal múlt el kilenc é ve annak, hogy a BDSZ elnö ksé ge által megtárgyalt é s elfogadott kezdemé nyezé st elő terjeszthettem Neked. Első hallásra felvillant tekinteted é s megfontoltan, komolyan válaszoltál: „Megvizsgálom a lehető sé geket, felté teleket, é s ha nincs akadálya, akkor szívesen támogatom a kezdemé nyezé st.” Csobánkán, 1998-ban az első zarándoklaton, Te voltál a szentmise fő celebránsa, Te mondtad a homíliát é s Te jelentetted be a szentmise 11

└

┘

┌

┐

vé gé n – pü spö ki jogkö rö dre hívatkozva – a BDSZ Mária-Kongregációjának megalakulását, újraé ledé sé t. A II. világháború elő tt ugyanis a bencé s ifjaknak már volt Mária-kongregációja. A megalakulásunk óta vezetté l bennü nket Máriapócson, Celldö mö lkö n, Sopronban, Pető fiszállás-Szentkúton, Andocson. A ké t hiányzó alkalommal Szent Benedek atyánk szellemé ben tanult fő papjaink, BíróLá szlódr. (Gy 69) é s Veres Andrá s dr. (Gy 78) pü spö k atyák voltak vezető ink. Ez é vben az első napon Léber Mihá ly dr. (Ph 66) teológiai tanár, Keszthely város plé bánosa, a második napon pedig Má rfi Gyula dr. (Ph 62) veszpré mi é rsek lesz fő celebránsunk, Má riaradná n és Gyulá n, é s ugyanitt Ková cs József (Gy 74) Gyula város plé bánosa mint házigazda lesz velü nk. Ebbő l is látható, hogy ha idő d engedte, mindig kö ztü nk voltál, magasra tartva a Szent Szűz zászlaját. Ké rjü k, hogy ez az elkö vetkezendő é vekben is így legyen. Ké rjü k a Szent Szűzet, kö nyö rö gjö n Szent Fiához, hogy sokáig kö ztü nk maradhass, é s az é let viharaiban hajód mindig fenn maradjon. Szü leté snapod alkalmából a kongregáció valamennyi „BÚ CSÚ SA” nevé ben fogadd jókívánságainkat, gratulációinkat. Befejezé sü l Kozma Lá szló: Vá llald c. versé nek 2. versszakában foglaltakkal kö szö ntü nk tiszta szívvel, a Mindenható áldását ké rve: A világot vidd elő re, Ne fé lj, hogy szé gyen é rhet. Ki elő tted járt, vállalta Keresztjé t a megveté snek. Isten é ltessen sokáig erő ben, egé szsé gben é s szeretetben. Tisztelettel é s fejet hajtva: Pannonhalma, 2006. 05. 27-é n Dr. Ková cs Attila (Ph 55) a BDSZ Mária-Kongregáció alapításának kezdemé nyező je é s szervező je

12

└

┘

┌

┐

25 é ve újra együtt A májusi találkozók huszonö t é vvel ezelő tt kezdő dtek. „Világítani kellene!” – mondta valaki a hetvenes é vek legvé gé n, egy komáromi idő s diáktársunk. Jobban ö ssze kellene fognunk! Figyelnü nk kellene egymásra! Mié rt nem alakul újjá a Bencé s Diákszö vetsé g? – Egyszerű: akkoriban nem volt mé g jogi lehető sé g arra, hogy egyesü letek alakuljanak. Sokan nem né zté k jó szemmel, ha azonos gondolkodásúak csoportosultak. De mé gis ö sszejö ttü nk. Kellett hozzá bátorság is: kö szö net Szennay Andrá s fő apát úrnak, akinek a támogatása sosem hiányzott. Mié rt vagyunk együ tt? – Hogy ö rü ljü nk egymásnak. Hogy tudjunk egymásról. Hogy erő sítsü k egymást. S amikor hivatalos szervezetté alakulhattunk, sokak számára nem volt világos, mi vé gre is vagyunk a világon. Nem voltunk é s nem vagyunk „cé lcsoport”, de tö bb vagyunk laza baráti kö zö ssé gné l. Nem voltunk é s nem vagyunk politikai szervezet, de é rté krendü nket egyé rtelműen szeretné nk ké pviselni: ez az é rté krend pedig ö sszefü gg azzal, amit a PAX szó kifejez. Ké t hete, hogy a Balaton új, legnagyobb hajóját megáldhattam. Szent Miklós a neve. Mé g a „keresztelő ” ü nnepsé g elő tt találkoztam a ré gió napilapjában egy olvasói levé llel: mié rt Szent Miklós a neve? Mié rt nem jó az a né v, amit a Dunán viselt – a Balaton –, amíg nem tudták áthozni a Balatonra? – Sokan voltak ott az ü nnepsé gen. Az áldás elő tt elmondtam: a né vvá lasztá s mindig vá llalá st is jelent. Remé lem, nem a „szent” zavarja a levé l íróját. Mert jaj annak a né pnek, országnak, nemzetnek, családnak, jaj annak az embernek, aki számára nem lé tezik szent! Hajózni kell – „navigare necesse est”. Nekü nk is, mindannyiunknak. Együ tt kell hajóznunk. Ostobaság nem figyelni arra, hogy a szé l melyik irányból fúj. Fúj az hol jobbról, hol balról. De nagy baj, ha valaki a cé lját a szé l irányától teszi fü ggő vé . Kell, hogy legyenek biztos pontok az é letü nkben. Fö lö ttü nk mindig ott vannak é s mindig utat mutatnak – fü ggetlenü l, merrő l fúj a szé l – a csillagok. Együ tt vagyunk. Kü lö nbö ző ek vagyunk. De a cé lunk ugyanaz. Leglé nyegesebb kincseink azonosak. Ez az erő nk. Ettő l vagyunk tö bb, mint szervezet, tö bb, mint baráti kö r. A PAX megvalósítása mindannyiunk feladata. Ez az é rtelme annak, amit úgy hívunk: Bencé s Diákszö vetsé g. Dr. Korzenszky Richá rd (Ph 59) 13

└

┘

┌

┐

Ú j elnö künk bemutatkozó beszé de Fő tisztelendő Asztrik atya, kedves Cirill atya! Kedves bencés atyá k, egykori Taná raink! Kedves Diá ktá rsak – kedves Vendégeink (a csalá di tűzhely mellő l)! 1975-ben ezen gimnázium falai kö zö tt é rettsé giztem. Auré l, Endre atyák voltak osztályfő nö kö m, illetve prefektusom, az ő tanítványuk vagyok. Aztán mé rnö kember lett belő lem, veszpré mi polgár – immár 25 é ve. Ide Pannonhalmára egykor mé g távolabbról é rkeztem – a Baja melletti Nemesnádudvarról származom. Bencé s diák mivoltomra mindig bü szke voltam, be kell valljam azonban, hogy Pannonhalma, Tihany, Bakonybé l kö zelé be nem ez a kö rü lmé ny, hanem felesé gem ré vé n kerü ltem, aki ott tanári hivatását gyakorolja. Tavaly májusban mé g kevesen hallottuk, de novemberre már el kellett fogadnunk: Faber Miklósnál – ké pletesen szólva – 75-ö t ü tö tt az óra. Akkor, a kü ldö ttgyűlé sen nem kerü lhetett sor utódjának megválasztására. Januárban tö bbek megkeresé sé re, biztatására, a jelö lő bizottság felké ré sé re vállaltam a jelö ltsé get, é s február 11-é n, az országos kü ldö ttgyűlé s – vé gü l is egy jelö lt kö zü l – megválasztott; elnö ke lettem a BDSZ-nek. Ezé rt most itt, ezen a baráti találkozón, mely kezdettő l fogva a BDSZ leglátogatottabb ü nnepi rendezvé nye, úgymond kö telessé gem megnyilatkozni, – a BDSZ-rő l, a BDSZ kereté ben megvalósítani kívánt tervekrő l, elvé gezni kívánt feladatokról beszé lni. Amikor igent mondtam a felké ré sre, mindenesetre nem az effé le megpróbáltatások lebegtek szemem elő tt… (Arról meg kü lö nö sen nem volt szó, hogy Richárd atya szónokol elő ttem… ) Nagyon jól é reztem magam itt mindig a korábbi é vekben, amikor valahol a hátsó sorok egyiké ben helyet foglalhattam, é lhettem é s é lvezhettem a találkozó ré sztvevő inek nyugodt, feladatok né lkü li, ü nnepi óráit. A megvalósítani kívánt cé lokról viszont ö rö mmel é s bizakodással beszé lek. Ö rö mmel, mert az ország legkü lö nfé lé bb ré szé n é lő bencé s diákok kö zö ssé gé t szolgálni – számomra ö rö m. (A felesé gemnek – nos ezt majd meglátjuk, mindenesetre Faber Miklós felesé ge a felké szíté st már megkezdte… ) 14

└

┘

┌

┐

A bizakodásnak pedig szinté n helye van: é n bízom benne, hogy sikerü l tovább é píteni, erő síteni ezt a szervezetet, ső t remé nyeim szerint nem csak a februári kü ldö ttek, hanem Ti is bíztok bennem – ez egy új elnö knek kijár. Most mé g… Kedves Barátaim! Bencé s diákok voltunk – é s vagyunk ma is lé lekben. Amikor ide visszajö vü nk, né hány órára, egy napra újra diáknak é rezzü k magunkat – mintha a lé pcső ket is kö nnyebben ostromolnánk, mint odahaza… A lelkü nk emel fö l bennü nket. A Rendtő l, tanárainktól kapott ö rö ksé g: hitbé li, szellemi é rté krendü nk nap mint nap velü nk van, mert eggyé váltunk azzal. Szeretné nk arról hitelesen tanúságot tenni – cselekedeteinkkel. (Nemré giben é rkeztü nk haza veszpré mi csapattal Horvátországból, ill. Medjugorjé bő l, ahol alkalmunk volt egy né met zarándokcsoport szentmisé jé n ré szt venni. A homíliában lelkipásztoruk egy né met ö kumenikus szellemű kö zö ssé g jelmondatát említette: „Rede nur, wenn du gefragt wirdst, aber lebe so, das du gefragt werdest. – Csak akkor szólj, ha ké rdeznek – de é lj úgy, hogy ké rdezzenek!”) Fontos nekü nk a BDSZ. Mert erő sít bennü nket… lé lekben. De: találjuk meg annak módját, hogy az idetartozás ne csak belső , lelki ké szteté sü nk legyen – legyen az é rdekü nk is. Cé ljaink: Egy szervezetet akarunk tovább é píteni, amelyhez sokan – é s egyre tö bben tartozunk. Bencé s kö zö ssé geink sokfelé lé teznek. Mostanság egyre nagyobb szerepet kapnak gondolkodásunkban a terü leti szervezeteink. De tudjuk, lé teznek az osztálykö zö ssé gek is. Ső t: azok lé teznek csak igazán… de alig van olyan osztály, ahol ké tszámjegyű lenne a tagság. Ö nmagában persze a nagyobb lé tszám nem lehet cé l – a cé lok megvalósításának lehet ez eszkö ze. Egy szervezetet akarunk é píteni: amely számon tartja tagjait, é s a tagjai is számon tartják egymást. Legyü nk elé rhető ek egymás számára. Porta patet – sed cor magis. Ajtónk nyitva áll – a szívü nk mé ginkább egymás számára. De hol az út, mely hozzánk vezet? A nyitottságot cselekvé sre kell váltani: sok-sok nyitott ajtó é s szív: találjuk meg/jelö ljü k meg az oda vezető 15

└

┘

┌

┐

– a hozzánk vezető – utat! Ne tö rté njen meg a továbbiakban, hogy bencé s vagy akár más rendezvé nyre megyek, é s nem szólok az ismert diáktársamnak: jö ssz? – gyere velem! Menjü nk együ tt! Egy szervezetet é pítü nk, – mely legalább, mint eddig (negyedé vente) kopogtat ajtódon Hírlevelé vel, de most már a nap bármely órájában Te is kopogtathatsz portálján: www.bencesdiak.hu ; – melynek tagjai nem felejtik el a szemé lyessé get. A szemé lyes kitárulkozást nem pótolhatják az effé le eszkö zö k, viszont segíthetik azt: meg kell mutatnod magad, mert akinek segítsé gre van szü ksé ge, az konkré t orvost, mé rnö kö t, ü gyvé det vagy más mesterembert keres. És ne bizonytalanítson el bennü nket ezen a té ren a rosszul é rtelmezett szemé rmessé g: a legtö bbü nknek nincs egyé b vágya, minthogy tisztessé ges díjazásé rt tisztessé ges szolgáltatást nyújtson avagy kapjon: kü lö n ö rö m, ha ezt egymás irányában gyakorolhatjuk; – mely kinyújtott karjaival: a terü leti kö zö ssé gekkel, a szakmai klubokkal, fő iskolai-egyetemi tagozatokkal tájé kozódási ponttá válik a diáktársak számára; – amely az itt tanuló diákok számára ké ső bb is „bencé s” vé dernyő t jelenthet, (egyetemi klubok, albé rlet, ké ső bb munkahely… ); – melyet segítsé gé rt, tanácsé rt, biztatásé rt é s ha kell, szü ksé g eseté n anyagi támogatásé rt meg lehet keresni; – mely idő nké nt párbeszé det is kezdemé nyez tagjaival, ké rdez, é s feleletet vár; – amely a spirituális igé nyeink elé be megy (az egyházkö zsé gek nehezen tudnak megnyerni maguknak programjaikkal, talán tö bben szívesen ré szt venné nk pl. bencé s atyáink rekollekcióin); – amely fontos ké rdé sekben meg akar é s meg tud nyilatkozni – nem csak tagjai, de a társadalom elő tt is (gondoljatok csak dec. 5-re vagy a nagykorúvá serdü lt gyermekeink meddő vé té teli jogosítványa ü gyekre); – mely bö lcsen é s bátran fö lvállalja az új cé lok megvalósítását, de tagjai tudják: csak azok a cé lok valósulnak meg, melyeknek elkö telezett zászlóvivő je akad; – melynek tagjai tudják: nem a szervezet a lé nyeg, hanem a tagjai; – mely élő , egymá st erő sítő kö zö sséggé válik.

16

└

┘

┌

┐

Kö zö ssé get é pítünk tehát, amely a feladatok cé lszerű megvalósítása vé gett szervezeti rendbe tagolja műkö dé sé t. Kö zö ssé get fiatal, meglett é s idő s korú diáktársakkal. Itt Pannonhalmán május vé gé n – mi, meglett vagy idő s korúak – gyakran megemlítjü k: hol vannak a fiatalok? Mert azt tapasztaljuk: a fiataljaink másutt vannak.

Erre ne az legyen a válaszunk, hogy otthon maradunk – merthogy elijesztjü k a fiatalokat. Gyertek csak bátran – de fogadjátok el ő ket: ő k is bencé s diákok, mé g ha tudjuk – bezzeg a mi idő nkben… Legyetek nyitott szívvel irántuk: ne bánkódjatok egymás kö zö tt a fiatalok távolmaradásán, kü lö nbö ző sé gé n – hanem hívjátok ő ket: – tartsátok számon az idő pontokat, alkalmakat é s merjetek szólni – netán segítsé get ké rni: nem mehetné k veled el a találkozóra. És, ha mé gis felbukkanó fiatalokkal találkoztok: merjé tek megszólítani ő ket. Nekik az nehezebb – a tegező dé s számukra – fő leg első alkalommal – nehezebben megy. Itt szeretné k szakítani azzal a hagyománnyal, hogy ü nnepü nkö n csak senior elnö kö t választunk – mostantól legyen junior elnö k is! 17

└

┘

┌

┐

Szent Benedek atyánk a regulájában arra tanít: a fiatalok az idő seket tiszteljé k, az idő sek a fiatalokat szeressé k. Ne zárkózzunk el egymás elő l kü lö nbö ző sé gü nk okán: merjü nk nyitott szívvel viseltetni a másik iránt. Porta patet, sed cor magis. Kedves Barátaim! Tudjuk, látjuk – mondjuk is gyakran egymásnak –: a világ rossz úton halad. A gazdaságkor, a verseny, a mé dia rátelepszik é letü nkre. Családjaink, gyermekeink sé rü lé kennyé válnak, ha ugyan nem szenvedtek már eddig is súlyos károsodást. Segítenü nk kell egymásnak: kisebb kö zö ssé geink vé delme, erő síté se egy nagyobb é rdekszö vetsé g megvalósítását kívánja tő lü nk. Legyen hát számunkra ez a BDSZ. Ú ton vagyunk. Hol tartunk? Rónay Gyö rgy mondja a Szerápion legendákban: – Hol vagyunk tehát? „ A cé lnál? Nem tudom. A cé l, Szerápion, sokszor maga az út, de csak ha nem cé ltalan; s minden cé lból, ha valóban cé l volt, mindig új út vezet tovább.” Barátaim! Ú ton vagyunk tehát – de keressü k az újabb utakat. Menjü nk együ tt tovább. Maradjon fontos, legyen egyre fontosabb számunkra a BDSZ. Erő sítsé tek, erő sítsük, hogy támaszunk lehessen! Kö szö nö m figyelmeteket. A tervek megvalósítását illető en tö bb biztató, kedvező kö rü lmé ny ad erő t, kedvet: az egyik ilyen, hogy ma már a BDSZ-nek nemcsak elnö ke van: hanem van egy tiszteletbeli, ö rö kö s elnö ke, akinek segítsé gé re bizton számíthatok, számíthatunk: ő Faber Mikló s. A novemberi kü ldö ttgyűlé sen – az apátságnak kö szö nhető en – igazán szé p ajándé kkal kö szö ntü k meg munkáját – é n szeretné m most, a 25. ü nnepi találkozónkon, szinté n kö szö nteni, é s ezzel a kehellyel, melynek felirata: alapítóelnö kü nknek – kö szö netü nk jeléü l * a BDSZ *, kifejezni hálánkat é s ragaszkodásunkat. Bischof Péter (Ph 75)

18

└

┘

┌

┐

Mi is az, hogy „bencé s diák”? Fő tisztelendő Perjel Ú r, kedves Bencés Atyá k, kedves Vendégek, kedves Diá ktá rsak, Bará taim! Az elmúlt negyed é vszázad alatt é vente hallottátok a megszólító, kö szö ntő szavakat, amelyekkel újból é s újból Hozzátok fordultam. Tavaly ilyenkor úgy vé ltem, utoljára teszem é s visszavonulok kö zkatonává. Meg is tettem a novemberi kü ldö ttkö zgyűlé sen. Ezé rt meglepett, hogy új elnö kü nk, Bischof Pé ter, húsvé ti telefonhívásakor fö lké rt mé g egy epilógusra. Pé ter nem így mondta, hanem meghívott elő adónak, ún. „díszvendé gnek”. Azonnal tiltakoztam, hiszen a kettő s feladatból csak kettő nek nem tudok megfelelni. Miké nt is lehetne dísz az, aki kö zkatona, é s miké nt lehetne vendé g, aki itt itthon van. Azzal igyekezett kedvet csinálni, hogy é n – úgymond – hitelesen tudom megjeleníteni a bencé sdiák-szellemisé get. Ő a tanúm rá, zavaromban visszaké rdetem: mit is lehet erre válaszolni? Mert valóban mit is lehet? Pár nappal ké ső bb „segítsé gü l” kü ldö tt egy tematikát. Ott már tágabb horizontú bencé s szellemisé grő l volt szó. Ettő l aztán vé gké pp megijedtem. A bencé s szellemisé grő l másfé l é vezred tudós teológusai kö nyvtárnyit é rtekeztek, ami tiszteletremé ltó tárgyánál fogva inkább doktori disszertáció té mája lehetne. Fö lmé rve a tárgyba vágó szeré ny ismereteimet, elhatároztam, hogy arról szólok, amirő l ké pessé geim azt lehető vé teszik. Arról, hogy „mit jelent bencé s diáknak lenni”. Minden tudományoskodás né lkü l, de 66 esztendő tapasztalatairól számot adva. Azé rt csak 66 é vrő l, mert 1940 elő tt nem voltak tapasztalataim, csupán hallomásaim. Édesapám szájából, akinek baráti kö ré hez tartozott Mattyasovszky Kasszián, Bíró Lucián, Kováts Arisztid, Szivós Donát, Havasi Lúciusz (hogy csak né hányat említsek), é s aki a szigorúnak tartott budapesti iskolánkba való beíratásomra vonatkozó aggodalmas mié rtemre tö mö ren így válaszolt, „hogy emberebb ember é s magyarabb magyar lé gy, fiam!”

19

└

┘

┌

┐

Lássuk tehát: mit is jelent bencés diá knak lenni? Azt hiszem, nagyon sokunk szembetalálta magát a ké rdé ssel. Biztos vagyok abban is, hogy a ké rdé sre jó választ adtatok, é s ezt fé nyesen igazolja ittlé tetek, hűsé getek, maga a Bencé s Diákszö vetsé g, a Ti tagságotok, a benne é s é rte vé gzett munkátok, áldozatvállalásotok. A ké rdé s óhatatlanul is magával hozza a fordított megfogalmazást: mit nem jelent bencé s diáknak lenni. Biztosan kimondhatjuk, hogy nem csupán egy rö vidke é letszakasz a gyermeki lé t é s a felnő tt é letkor kö zö tt. Mert annál tö bb, mé rhetetlenü l tö bb. Ú gy vé lem, nem tűnik a szent dolgok profanizálásának az, ha egyházunknak azokhoz a szentsé geihez hasonlítom, amelyek az emberi lelken eltö rö lhetetlen nyomot hagynak. Mé g azt is el lehet mondani, hogy e három szentsé g mindegyiké vel ki lehet mutatni a rokonságot. A keresztség ugyanis beavatás, ami megadja nekü nk a kiváltságot, hogy Isten újszö vetsé gi né pé hez tartozónak tudhatjuk é s vallhatjuk magunkat. Amikor áldott szü leink beírattak bennü nket a bencé s iskolába, mi az áldott – Benedictus – család tagjaivá váltunk. Szü leink mondtak igent, mint egykor a keresztvíz alatt. A bérmá lá sban nagykorúvá váltunk Isten né pé n belü l. Visszavonhatatlanul. Ettő l kezdve – szentpáli szóval – nem úgy kell gondolkodnunk, mint aki gyermek. A bé rmálás az elhivatottság é s a kü ldeté s szentsé ge. A bencé s iskola ezt folyamatosan é s fokozatosan teljesíti ki bennü nk, tanáraink oktató, de fő leg nevelő munkája által. Ide sorolhatjuk harmadikké nt az egyhá zi rend szentsé gé t is, amelyben Isten az ő né pé nek általa kiválasztott tagjaira tö bbletmunkát ró. Pásztorokká teszi ő ket, hogy az ö rö k etalon „Jó Pásztor” pé ldájával, áldásával é s kegyelmé vel a „legelteté s” feladatát el tudják látni. Amikor a ballagást kö vető Te Deumkor útjára bocsát a bencé s iskola, akkor pásztori feladattal indít el bennü nket az é letbe. Ahol nekü nk tennivalónk van é s lesz, é letfogytiglan: a családban, a munkánkban, az egyházi kö zö ssé gekben, a társadalomban, a hazában. Bencé s diáknak lenni tehát é letre szóló vállalás é s elkö telezettsé g. Mit jelent bencé s diáknak lenni? Sok mindent, pl. ismereteket. Mé gpedig aktív ismereteket Szent Benedek atyánk é leté rő l, a Rend elterjedé sé rő l, Európa megszentelé sé rő l. Ha nem is vagyunk ké pesek elsorolni a Fő monostor ebé dlő jé ben freskón megjelenített adatokat, hogy hány 20

└

┘

┌

┐

szentet, pápát, pü spö kö t tudhat a Rend a magáé nak, de igenis tudni kell, hogy szentek é s pápák sokaságát adta a világegyháznak. Bencé s diáknak lenni annyit is jelent, hogy birtokában lenni ismereteknek. Nem kell ré szleteiben taglalni tudni a magyarországi rendtö rté netet. De igenis tudatában kell lennü nk annak, hogy Benedek fiai ezer esztendeje tanítják né pü nket imádkozni é s dolgozni. Illik tudni, hogy a Rend 1010 esztendeje hinti a kereszté ny hit, de vele együ tt az emberi kultúra é s civilizáció magvait is a magyar fö ldbe é s a magyar szívekbe. Bencé s diáknak lenni annyit is jelent, hogy birtokában lenni ismereteknek. Tisztában kell lenni azzal, hogy államiságunk első századaiban már voltak a Kárpát-medencé ben szé p számmal kolostori iskolák. Ezek pedig „pusztán vé letlenü l” bencé s iskolák voltak, hiszen a ciszterciek, domonkosok, premontreiek, ferencesek akkor mé g nem é rtek ide hozzánk. Bencé s diáknak lenni annyit is jelent, hogy birtokában lenni ismereteknek. Illik tudni, hogy a tíz é vszázad alatt voltak virágzó é s voltak szomorú korszakok, hogy milyen pusztítást okozott a másfé l é vszázados tö rö k világ, hogy volt olyan királyunk is, aki eltö rö lte a Rendet, mint haszon né lkü lit. De voltak újjáé ledé sek. Az é n korosztályom é leté ben már 9 bencé s gimnázium lé tezett é s műkö dö tt, a rendi schematizmusban 300 nevet olvashattunk. Bencé s diáknak lenni annyit is jelent, hogy birtokában lenni ismereteknek. Mit jelent bencé s diáknak lenni? Érté kek megbecsü lé sé t! Mert mi é rté keket, szellemi é s lelki é rté keket kaptunk. Az egyiket oktatás, a másikat nevelé s formájában. De nagyon szerencsé sen átjárta mindkettő kö lcsö nö sen egymást: az atyák oktatva is neveltek é s nevelve is oktattak. A nevelé s szó a nö velé sbő l származik. Az általam megismert bencé s iskola nö vel, hogy a kisdiákból kiművelt emberfő , kereszté ny ember, kereszté ny magyar ember váljé k. Olyan, aki tudatában van annak, hogy é rté keket kapott. Érté keket, amelyek megbecsü lé sre alkalmasak é s mé ltók. Mert bencé s diáknak lenni annyit is jelent, mint a kapott é rté keket megbecsü lni. Emellett tudjuk é s tudnunk is kell, hogy ezek az é rté kek nem heterogé n halmazt alkotnak, hanem fö lismerhető bennü k valamilyen egymással csodálatosan ö sszeműkö dő harmónia. Olyan harmónia, ami a szigorú é s a lágyszívű tanárok, a kemé ny é s az elné ző tanárok, a harsány é s a halkszavú tanárok magatartásán é s bennü nket nö velé sé n, mint egysé 21

└

┘

┌

┐

ges textúra sugárzik át: a benedeki regula szellemisé ge, ma is é lő , a mának is szóló korszerűsé ge. Mert bencé s diáknak lenni annyit is jelent, hogy ezt az é rté ket fö lismerjü k, é s megbecsü ljü k. A benedeki regula adott valamit é s nem is keveset az egyháznak, Európának é s azon belü l a mi né pü nknek is. Mindezt pedig milyen vé gtelen egyszerűsé ggel teszi. Az embernek óhatatlanul a tízparancsolattal való analógia jut eszé be. Az ószö vetsé gi szabályzat egyszerűen azt tartalmazza, hogy miké nt é rdemes embernek lenni. Benedek azt tette hozzá, hogy miké nt é rdemes kereszté ny embernek lenni. És ne higgyü k, hogy csak szerzetesi kö zö ssé g eligazítására alkalmas. Tanulhat belő le minden civil ember, aki vezető beosztásban van, aki fö lö tt elö ljárók vannak, akinek vele együ tt é lő családtagjai vannak. Mert bencé s diáknak lenni annyit is jelent, hogy ezeket az é rté keket ismerjü k, fö lismerjü k é s megbecsü ljü k. Mást is jelent mé g bencé s diáknak lenni? Bizony mást is. Jelenti az emlé keinket. Sok emlé kü nk van. Kö ztü k egyé ni emlé kek é s kö zö s emlé kek egyaránt: iskolánk egé szé rő l, tanárainkról, egymásról. Bármelyikrő l is van szó, a lelkü nket átjárja egy kedves é rzé s, a fé szekmeleg é rzé se. Mindezt egy kívü lálló számára é rthető é s áté rezhető módon továbbadni aligha lehet. Amint Arany Jánost idegen nyelvre „ferdíteni” lehet, fordítani nem. Egyszer valaki bö lcsen azt mondta: mi magyarok sanyarú tö rté nelmü nké rt kárpótlásul azt kaptuk, hogy Arany Jánost eredetiben olvashatjuk. Mi bencé s diákok is egy tö bbletet kaptunk: tartozunk valahová, ahová mé g emlé keink alapján is nagyon jó odatartozni. Mert bencé s diáknak lenni annyit is jelent, hogy emlé keket magunké nak tudni, megő rizni é s é rté kelni. Mit is jelent bencé s diáknak lenni: gazdagságot jelent. Gazdagságot az emlé kekben. A saját iskolánkról. Mindenki a magáé ról. Magam a pestirő l ő rzö m az emlé keket, ahol a mié nk volt é s felejthetetlenü l máig a mié nk minden ablakmé lyedé s, folyosószö glet é s lé pcső forduló, a tornaterem bordásfala, mászórúdjai, -kö telei, a szertorna eszkö zei, a rajzterem rozoga facsikói, az onnan kitekinté s a szemkö zti kályhásmester mosolyra ingerlő cé gtáblájára („Pospischill kályhás”). Mié nk az udvar, ahol az órakö zi szü neteket tö ltö ttü k, ahol bepattintott kartonpapír korongocskával lezárt ké tdecis ü vegekbő l ittuk a pedellusfelesé g Juli né niné l beszerezhető jé ghideg pasztö rizált tejet. 22

└

┘

┌

┐

A mi iskolánk, ahol ismertü nk minden zugot, minden szagot, minden ajtónyikorgást, tudtuk melyik osztály mely padjai miké nt vannak ö sszefirkálva, karcolva, faragva, melyik folyosón milyen ké pek vannak, hogy a fordulótól számított negyedik ké pen Homeros nevé t valamelyik korábbi csínytevő társunk ö t vessző vel egé szítette ki, é s azóta „hő mé rő s”-nek lehetett olvasni. A mi iskolánk csupa emlé k. A mi iskolánk, ahol a fö ldszintet é s az első emeletet foglalták el a hatalmas mé retű osztálytermek, ahol mindig 60-on fö lü li volt a lé tszám, ahol é let volt, nyü zsgé s, nemegyszer zsivaj. De volt egy második emelet is, ahol csend volt, bé ke é s nyugalom Az volt a rendház. Ahová a nap minden órájában szabad bejárásunk volt, ahol megtaláltuk osztályfő nö kü nket, tanárainkat, lelkiatyánkat. Ahol tudtuk, melyik szobának van szimpla é s melyiknek dupla ajtaja, ahol a kü lső kinyitása után a belső n kell kopogni. Azok a rendházi szobácskák, amelyek mindegyiké rő l tudtuk, hogyan van berendezve, ahová sokszor nem is ö nké nt zarándokoltunk el, hanem oda voltunk rendelve fegyelmi fejmosásra vagy netán tanulmányi okokból. Ahol már nem szigorú tanárral, hanem egy szerető szívű felnő ttel, bennü nket fontosnak tartó baráttal, segítő ké sz szerzetessel találkoztunk. Ahol el lehetett mondani gondjainkat, ahol le lehetett tenni kamaszlelkü nk terheit, ahol az otthoni testi apát kiegé szítő lelki é desapára találhattunk. Ezeket az ezer irányú beszé lgeté seket, lelki tö ltekezé seket, felejthetetlen emlé keket nem veheti el tő lü nk senki. Bencé s diáknak lenni annyit is jelent, mint emlé kezni. A mi tanáraink ott a Duna partján, a sö té tnek is nevezett Józsefvárosban nem csak vizsgáztattak, vizsgáztak ő k maguk is. Embersé gbő l, felebaráti szeretetbő l, áldozatké szsé gbő l, hő siessé gbő l. Budapest ostroma alatt befogadtak kibombázottakat, mások mellett egy osztálytársamat, szü leit é s három kisebb testvé ré t, de teljesen idegeneket é s betegeket is a kö rnyé krő l. Járták az óvóhelyeket, misé ztek az ott megszorultaknak, vitté k a szent kenetet a sebesü lteknek, haldoklóknak, é s a vé rtanú római gyermek Tarzicius pé ldája nyomán az Oltáriszentsé get. Bombázás ellené re, ágyútűz ellené re, fegyverropogás kö zepette testü kkel vé dve a Legszentebbet. Mi budapesti diákok erre is emlé kezü nk. Mert bencé s diáknak lenni annyit is jelent, mint emlé kezni.

23

└

┘

┌

┐

Mi budapestiek azonban mé g valami mást is ő rzü nk a lelkü nk mé lyé n: Balatonakarattyát. Errő l azé rt is szólok, mert a tö bbi iskolánkban tanult diáktársaink aligha tudnak róla. Mi magunk pedig, akik tanúi é s ré szesei voltunk, egyre kevesebben vagyunk. Mi is volt Balatonakarattya? Egyszerű szóval: bencé s diákü dü lő . De Madách szavával szebben úgy fejezhetné m ki: „az Édenkert egy ké ső sugára”. Megálmodása, megtervezteté se, megé pítteté se, műkö dé sé nek megszervezé se, lebonyolítása é s vezeté se egyetlen né vhez kö tő dik. Egykori igazgatónk, a háború utáni é vekben a budapesti rendház házfő nö ke, Horvá th Kandid volt ez a mindenes. Az Ú r áldja haló porában is azt a hirtelen haragú, de aranyszívű bencé st, aki otthon Budapesten a szegé nysorsú diáktársnak cipő t vagy más szü ksé ges holmit vásárolt, hogy a szü lő ket tehermentesítse, aki Akarattyán nem „igazgató úr” volt, hanem „Kandid bácsi”, vagy „Diri bácsi”, é s aki mindnyájunkat „Kisaranyom” né ven szólított. Akit a hivatalos Magyarország is elismeré sekkel halmozott el, tö bbek kö zö tt az országos megbecsü ltsé get kifejező „tanü gyi fő tanácsos” címmel, ami miatt „mé ltóságos úr” lett belő le. De 1943-ban, 1944-ben, amikor már a háború ellátási nehé zsé gekkel, é lelmiszerjegyekkel járt együ tt, a „mé ltóságos úr” é jszakánké nt teherautóval járta a Dunántúlt, saját vállán cipelte a liszteszsákokat, hogy az ő „kisaranyai” semmiben ne lássanak szü ksé get. Minden nyáron három egymást kö vető turnusban kilenc hé ten át gondtalan ü dü lé ssel, játé kkal, esti tábortü zzel, a Balaton adta sportolási lehető sé gekkel é lvezhettü k a nagyszerű együ ttlé tet. Kü lö nfé le veté lkedő ket is szerveztü nk, amiben a „Diri bácsi” is velü nk játszott. Kedves gondolat volt tő le, hogy a kicsik 5-6-fő s csapatokat alkottak, akik mellé egy-egy nagy fiút beosztott ő ket ö sszefogó, velü k foglalkozó é s é rtü k felelő s családapaké nt. Javukra vált kicsiknek, nagyoknak egyaránt, é s ezekbő l a „családokból” é letre szóló barátságok indultak el. Mi pestiek erre is emlé kezü nk. Mert bencé s diáknak lenni annyit is jelent: emlé kezni. Mit jelent mé g bencé s diáknak lenni? Életminő sé get. Egy nem akármilyen é letminő sé get, amit kaptunk, é s amit tovább is tudunk adni. Mi kaptunk egy feltö lté st. Minket az Ú risten, szentbenedeki kö zvetíté ssel akkumulátorrá alakított. Mindnyájan egy-egy tápegysé g vagyunk, amelyre rácsatlakozik a családunk, tágabb rokonságunk, a munkahelyü nk, az egyházi kö zö ssé geink é s civil szervezetek, amelyekhez kö tő dü nk. Mi 24

└

┘

┌

┐

kaptunk valamit, amit – a Szentírás szavai szerint – „a tolvaj el nem lop é s a rozsda meg nem emé szt”. Ez az é letminő sé g egy ö nké nt vállalt elkö telezettsé g az említett kö zö ssé geké rt. Mert bencé s diáknak lenni é letminő sé get is jelent. Az é letminő sé g maga is sokré tű. Van egy nagyon lé nyeges tudati oldala. Sok egyé b mellett tudom azt, hogy van egy velem azonos világné zetű kö zö ssé g, ahol számítanak rám, a magatartásomra, a hitvalló é letvitelemre, é s ahol é n is számíthatok a kö zö ssé gre, ahol ké pes vagyok segíteni, é s ahol ké pesek rajtam segíteni. Az é letminő sé g tudati oldalának ré szé t ké pezi, hogy tisztában vagyunk: a mi é letakkumulátorunk attól műkö dő ké pes, hogy idő nké nt feltö ltjü k. Feltö ltjü k az egymással való találkozásokkal, a kö zö s programok útján é s nem utolsósorban a Szent Hegyen. A tö ltő dé sre azé rt van szü ksé gü nk, hogy tápenergiával láthassuk el folyamatosan azokat, akik számítanak ránk, akiket a Gondviselé s ránk bíz. Hogy tovább tudjunk sugározni. Mert bencé s diáknak lenni é letminő sé get is jelent: tö ltő dni é s továbbsugározni. De ugyanúgy az é letminő sé g tudati oldalához tartozik a kö zö ssé gé lmé ny folyamatos megé lé se. Az a kö zö ssé gé lmé ny, amelynek múlt, jelen é s jö vő idejű vetü lete egyaránt van. A múlt idejűbe beletartozik az emlé keinken kívü l annak ö rö mteli é rzete, hogy mi a benedeki család ezer é ves magyar ágának tagjai vagyunk, hogy diáktársaink kö zö tt tartjuk számon Csernoch János é s Seré di Jusztinián hercegprímásokat, Prohászka Ottokárt é s számos további pü spö kü nket, a haza bö lcsé t Deák Ferencet, a festő művé sz Feszty Árpádot, a kö ltő Kisfaludy Károlyt é s Czuczor Gergelyt, a csillagász Konkoly-Thege Miklóst, a fizikus Jedlik Ányost, vasúthálózatunk atyját Baross Gábort, a világhírű orvos Selye Jánost, de mindenekelő tt vé rtanú miniszterelnö kü nket Batthyány Lajost. A kö zö ssé gtudat jelenidejű ö sszetevő jé hez kell sorolnunk egymást, de egyúttal annak elismeré sé t is, hogy a kö zö ssé ggel szemben állandóan adósnak é rzem magamat. Hogy ennek a kö zö ssé gnek vannak ma é lő tagjai, akikre fö lné zhetek, é s vannak tagjai, akik betegek, akik egyedü l maradtak vagy bármi más miatt szenvednek. Adósságomat azzal tudom mé rsé kelni, hogy a szenvedő knek elesettsé gü kben vigaszt é s segítsé get nyújtok. Hiszen magam is így remé lhetem, hogy a vé gső elszámoláskor majd a jobboldalra soroltathatom. 25

└

┘

┌

┐

De a kö zö ssé gtudatnak van egy jö vő be mutató ré sze is. Ez pedig nem egyé b, mint az utánunk kö vetkező korosztályokkal való tö rő dé s. Ide tartoznak a ma mé g a gimnáziumi padokban ü lő diáktársak csakúgy, mint a már felső fokú oktatásban lé vő k egyaránt. Mi nem akarjuk a fiatalokat oktatni, fő leg nem kioktatni, ső t mé g tanácsot adni sem, csupán megosztani velü k a magunk tapasztalatait. Azért tehetjü k, mert mi is fiatalok vagyunk, de má r jóval régebben… Mit jelent mé g bencé s diáknak lenni? Kü ldeté st. Kü ldeté st az elő bbiekben fö lsorolt tevé kenysé gek ellátására, hogy ne csupán kö zö ssé gtudatunk legyen, hanem a mindennapokat kereszté ny módon megé lő emberekké váljunk. Mert, szemben egyes mai né zetekkel, a kereszté nysé g nem magánü gy. Olyan vallások is vannak, de ahogy individuálisan nem tudok magyar lenni, csak a nemzetemben, ugyanúgy nem lé tezik „maszek kereszté nysé g”. Kereszté nyek csak Isten né pé nek tagjaké nt lehetü nk. Ez pedig kü ldeté s. Mi bencé s diákok a kereszté nysé gen belü l kü lö n is kiválasztottak vagyunk. Nem csak azé rt, mert felvé teli vizsga alapján jutottunk be iskolánkba. Hanem azé rt, mert bennü nket áldottá formáltak, alakítottak, neveltek-nö veltek é s bocsátottak utunkra. Nekü nk tennivalónk van az é letben é s a világban. Ezé rt szemü nk kell legyen a látásra, fü lü nk kell legyen a hallásra, hogy é szrevegyü k a mindennapok feladatait. Nem privilé giumokra vagyunk kiválasztva, hanem tennivalókra, kö telezettsé gekre é s alázatra. Mert bencé s diáknak lenni kü ldeté s is, a kiválasztottak kü ldeté se. Sok oldalról kö rü ljártuk bencé sdiák mivoltunkat, de számos ké rdé st nem említettü nk. Fö lsorolhattuk volna a helytállást, a felelő ssé gvállalást, a szolidaritást, a pé ldamutatást é s mé g nagyon sok mindent. Mert bencé s diáknak lenni ezeket is jelenti. Csak pé ldaké ppen: a szolidaritás jele é s eszkö ze a mi szűkebb kö zö ssé gü nk, a Bencé s Diákszö vetsé g. Szeretjü k, é s benne szeretjü k az ü gyet, amié rt elő deink azt megálmodták, általa szeretjü k, fé ltjü k é s tesszü k imádságunk tárgyává egymást, a Rendet, egyházunkat é s nemzetü nket. Más megfogalmazással ugyanazok vagyunk é s ugyanazé rt vagyunk, ahogyan é s amié rt 83 é vvel ezelő tt Bárdos Remig fő apát úr megfogalmazta. Mi, ké ső i utódok, szinte é vente módosítgatjuk szabályzatunkat, 26

└

┘

┌

┐

ma már igencsak elté r az eredetitő l. De ez nem baj. A Diákszö vetsé g is „semper reformanda”, csakúgy mint egyházunk 2000 é ve. Folyton változik, hogy mindig ugyanaz maradhasson. Az ö regek – azaz a már hosszú ideje fiatalok – é leté ben óriási változások mentek vé gbe. Arany János gyö nyö rű szavaival „bö lcső nk s koporsónk kö zti űr századoknak szolgál mesgyeü l”. Voltak é vtizedek, amikor mé g gondolni sem lehetett arra, hogy a BDSZ újjáé led. Ha nem volna ké pzavar, azt is mondhatnánk, hogy a hamu alatt izzott a búvópatak. Így-úgy találkozgattunk, kerestü k egymást, megmarkoltuk a baráti jobbot, szeretetszolgálatokkal segítettü k egymást. Nem harsányan é s nem szervezetten, csak amúgy „háztájiban”. Nem lehet vé letlen, hogy tö bbsé gü nkben osztálytársainkat választottuk gyermekeink keresztapjának. Nekü nk azt kell elé é lnü nk a mai é s az ezutáni bencé s diákoknak, hogy van valami ö sszekö tő kapocs, egy megmagyarázhatatlan kohé zió, ami az iskolapad elhagyása után nem gyö ngü l, hanem erő sbö dik. Mi mindig tudunk é s akarunk egymásra számítani. A szeretetszolgálatok ideje nem múlt el, ma is korszerű. Mert a szeretet nem nagy szavak, hanem kis tettek láncolata. Ez a mi hivatásunk é s kü ldeté sü nk. Ezt tudjuk továbbadni é s kell is továbbadnunk az utánunk jö vő knek. Mit is kaptunk? Kereszté nysé get, benedeki szellemisé get, magyarságot. Igaz, hogy a kö zeli vagy távolabbi múltban kaptuk. Ezé rt mi a tudatosan vállalt múltunkból é lü nk. De ne mondja senki, hogy nosztalgiaklub vagyunk! Nekü nk a múlt nem mö gö ttü nk van, hanem alattunk. Azon állunk, é s ez stabil alap. Ezt kaptuk, é s ezt kell kapja ma is minden szerzetes iskola minden diákja. Most é ppen 25 esztendeje, hogy május vé gé n találkozunk. Egy idő ben szokás volt, hogy a dé lelő tti szentmisé re kü lső szónokot hívtunk, é s ez né hányszor az é n feladatom volt. Emlé kezetes kö zü lü k ké t diáktársunk pré dikációja. Az egyik Gyenge Imre (Győ r 44), aki Felső ő rö tt Burgenland református pü spö ke volt, a másik Pregun Pista (Ph 61), aki a hajdúdorogi gö rö gkatolikus egyházmegye vikáriusa é s az ottani teológia rektora. Nem beszé ltek ö ssze, de mindkettő jü k alapgondolata a bibliában oly sokszor elő forduló ké t szó volt: „ne fé ljetek!” Barátaim! Nekü nk feladataink vannak, hivatásunk é s kü ldeté sü nk. Egyé nenké nt é s a Diákszö vetsé g egé szé nek egyaránt. Ú j é s új kihívásokkal 27

└

┘

┌

┐

kell szembené znü nk saját kö zö ssé gü nkben, egyházunkban é s hazánkban. Akkor is, ha víg esztendő kö szö nt ránk é s akkor is, ha „roszz idő ket é lü nk, rossz csillagok járnak”. De ne fé ljü nk, ne fé ljetek! Mi a jó oldalon állunk. A most 90 é ves Placid atya mondogatja mindig: „az Ú ristennek egy számmal nagyobb kalapja van, mint nekü nk”. Igen, mi csak az elő ttü nk lé vő indát látjuk, Ő , az Ú r, áttekinti az egé sz ő serdő t. Az elmúlt té len Diákszö vetsé gü nk új vezető sé get választott. Nekik is a szentírási ké t szót ismé tlem: „ne fé ljetek!” És kívánom rájuk Urunk áldását, kegyelmé t. Tö rté njé k bármi is é letü nkben, mi a jó oldalon állunk. Nem voltunk, nem vagyunk, nem leszü nk soha magunkra hagyatva. És ha már a bibliáról beszé lü nk, minden, ami az ószö vetsé g kö nyveiben írva vagyon é s minden, amit az újszö vetsé g 27 kö nyve tartalmaz, ö sszesűríthető az elő bbi kettő nek is a felé re: egyetlen szóba. Ezt vigyé tek Magatokkal ma, innen Pannonhalmáról, ezt az egy szót: EMMANUEL, velü nk van az Isten. Faber Miklós (Bp 48)

28

└

┘

┌

┐

A 950 é ves tihanyi apátság tizenkilencedik jubileuma

└29. oldal

┌

┐

└30. oldal

┘

┌

┐

Legyen ő rhely! * KRISZTUS, AZ OSZTHATATLAN SZENTHÁROMSÁG NEVÉBEN ANDRÁS ISTEN SEGÍTŐ KEGYELMÉBŐ L A MAGYAROK GYŐ ZHETETLEN KIRÁLYA – András, a legkereszté nyebb jogartviselő királyunk elrendelte, hogy a saját é s felesé ge, fiai, leányai é s valamennyi é lő é s megholt atyafia ü dvé é rt Szűz Máriának é s Szent Ányos pü spö knek é s hitvallónak a BALATIN fö lö tt a TICHON nevű helyen egyházat, monostort é pítsenek, annak javadalmat adjanak é s hogy ezt a királyi akaratot egy ü nnepé lyes hártya tanúbizonyságába foglalják. Itt vagyunk a 950 é ves Tihanyban, ismerjü k a királyi akaratot megő rző hártyát, ezen apátság alapítólevelé t, tö rté nelmü nk pillanatfelvé telé t, amikor e szent hely egyszerre ö lelte magához a magyarságot é s az akkori kereszté ny Európát, fogta ö ssze Keletet é s Nyugatot, lett tö rté nelmi ő rhellyé , hogy itt é s innen az „idő k jeleit figyelve” é ljenek é s é letü kkel tanítsanak a szerzetesek. Itt vagyunk é s emlé kezü nk: Ágoston egyházatya adja meg a kereszté ny emlé kezé s é rtelmé t: emlé kezni akarok, de nem az emlé kezé sé rt, hanem, hogy Té ged, Istenem, mé g jobban szeresselek. Ma é s a most kezdő dő jubileumi é vben mi is Tihanyé rt hálát adva emlé kezü nk, hogy erő t merítsü nk a holnapra. Hála a tö rté nelem Urának, hogy Tihany oly sok pusztítás, megpróbáltatás után ma 950 esztendő re tekinthet vissza. A bencé s monostorok sorsa ez. Montecassino, az anyamonostor sorsa, amely egyúttal jelmondata is, Tihanyon is teljesedett: „succisa virescit”, a levágott (visszanyesett) ág újra hajt. Hála a tö rté nelem Urának, hogy ismé t itt lehetü nk mi, magyar bencé sek é s hogy újrakezdhetü nk. Nemzedé kem már az általános iskola első osztályában találkozott a Római Katekizmus ké rdé sé vel: Mi vé gre vagyunk a világon? Ismerjü k a választ: hogy Istent megismerjü k, szeressü k é s csak neki szolgáljunk. 950 é vné l, de minden jubileumnál jogos a ké rdé s é s jó is feltenni: Mi vé gre van egy bencé s monostor a világon? Ha a Biblia é s a bencé s *

Elhangzott 2004. november 17-é n, Szent Ányos ü nnepé n, a Tihanyi Apátság alapításának 950. jubileumi é ve ü nnepi megnyitásának alkalmából

31

└

┘

┌

┐

Regula meghatározásait keressü k, akkor azt mondhatjuk: hogy paradicsomkert, amelyben az emberek a második Ádám, Jé zus Krisztus arcvonásait viselik; vagy az eljö vendő mennyei Jeruzsálem elő íze, Isten háza, az Ú r szolgálatának iskolája, a kereszté ny lelkié let iskolája. Isten Országának jele, fáklya legyen. Hogy korunk posztmodern sivatagjában oázis, igen, oázis legyen: kereszté nynek é s minden jóakaratú embertársunknak. Mitő l lesz egy bencé s monostor ilyen? Ha a benne é lő k szeretik Krisztust é s az Ő szereteté nek semmit elé be nem tesznek, é s ha szeretik a helyet, melyet monostorké nt ajándé kba kaptak. Tö bbeket lehetne é s kellene itt felsorolni. Csupán csak kettő t említek: Lé cs Ágoston apáturat, e monostor é s templom é píttető jé t é s Vajda Sámuel apáturat, ahogy Tihanyt szeretté k. A Magyar Bencé s Kongregáció szándé ka: Tihany, amely jelenleg fü ggő perjelsé g, mielő bb ö nálló monostorrá váljon. Legyen ő rhely, mely – ahogy ma is teszi – „az idő k jeleinek” é rzé keny figyelő je; az Isten csendjé nek helye, az Istennel való benső sé ges találkozás háza, ahol az Evangé liumot megújult kereszté ny magatartásformába ö ltö ztetik é s hirdetik. Tihany az elmúlt é vekben számos elő remutató kezdemé nyezé s kiindulópontja volt. Tihany ad helyet „a kö nyö rgé s a magyarságé rt” mindannyiunké rt vé gzett imának. Ma a jubileumi é v kezdeté n mindenkit arra hívok meg: imádkozzunk, kö nyö rö gjü nk Tihanyé rt, hogy továbbra is az lehessen, ami a hivatása: Istennek szentelt hely, hitvalló kö zö ssé g, nemzeti szenté ly. Mert ismé t egy nemzet vágyakozik ü dvö ssé gre. Dr. Vá rszegi Asztrik OSB pü spö k, fő apát

32

└

┘

┌

┐

Bé ké nket keressük * Tihany a táj szé psé gé vel, gazdag múltjával é s jelené vel, az itt é lő emberek teremtő erejé vel é s talán legfő ké ppen a messzire látszó Apátsággal kitü ntetett, szent helye hazánknak. Hosszú századok során vált kihagyhatatlan ré szé vé tö rté nelmü nknek, nemzeti kultúránknak, irodalmunknak, művé szetü nknek. Nem túlzás azt mondani, hogy így valamennyiü nk szemé lyisé gé nek is ré sze lett, ott van bennü nk, amikor bé ké nket, harmóniánkat keressü k. Az idáig vezető utat most, alapításának 950-dik é vé ben lé lekben, emlé kezé sü nkben é ljü k újra. Ez az ü nnepsé g errő l szól. A meghívóban ezt olvashatjuk: „Ünnepeljü nk együ tt mindannyian, akik számára fontosak gyö kereink, kereszté nysé gü nk, magyarságunk, európaiságunk." Magam e kö szö ntő ben arról szólné k, hogy tö rté nelmü nk elejé n hogyan is fonódtak ö ssze ezek a gyö kerek, hogyan testesü lt meg, hogyan lett szerves egysé ggé a magyarság, a kereszté nysé g é s az európaiság. A magyarsággal kezdem. Mert hát rólunk van szó, é s messzirő l jö ttek a magyar honfoglalók. Anonymus Gestája szerint a vezé rek mé g messze a Kárpátokon kívü l vé rszerző dé sben dö ntö ttek úgy, hogy választott fejedelmü kkel az é len elindulnak Pannóniába. Ez vándorlásuk sorsdö ntő , alkotmányos jö vő - é s társadalomszervező dö nté se volt. Ha az a hé t tö rzs nem szervező dik ö ssze, nem rendeli alá magát a fejedelemnek é s a kö zö s cé lnak, valószínű, sosem jutottunk volna a Kárpát-medencé be, é s ma nem lenne Magyarország. A tö rté né szek szerint már e korai idő kben is kellet ehhez valamifé le sajátos, az ö sszetartozás é rzé sé t megteremtő , bátran cselekvő magyar ö nazonosság. Megjelent ez az é let újrateremté sé ben, az egyé n é s a kö zö ssé g vé delmé ben, az ellensé ggel é s a termé szeti csapásokkal szembeni ellenállásban, a vándorlás é s a kö zö ssé g szervezé sé ben, a kö zö sen beszé lt nyelvben, é nekben, eszmé kben é s hitvilágban, a harcmodorban, a halászat-vadászat, a ké zművessé g, az állattenyé szté s tudásának állandó gyarapításában. Ott volt ez az ő si é leterő a már odáig megtett 10-15 ezer kilomé teres, *

Elhangzott Tihanyban, 2005. május 21-é n, a 950 é ves jubileumi ü nnepsé gen

33

└

┘

┌

┐

mocsarakon, sivatagokon, jeges folyókon, hegyeken, szü ntelen veszé ly kö zepette megtett útban, é s abban, ahogyan befogadták más né pek tapasztalatait. Ez tette lehető vé , hogy kö zben idegenekkel barátságot, szö vetsé get kö ssenek. A tö rté né szek talán kevesebbet írnak errő l, de ott kellett legyen kö zben a hé tkö znapok emberé nek é leté ben. Gyermeket szü lni é s nevelni, tanulni é s arcuk verejté ké vel dolgozni, kisebb é s nagyobb kö zö ssé gekben együ tt é lni csak így lehetett. Az így kialakult é s megerő sö dö tt magyar identitással tö bb százezren é rkeztek a Kárpátmedencé be, a Duna-Tisza kö zé re é s Pannóniába, hogy aztán itt Európához alkalmazkodó, befogadó nemzetké nt országot é pítsenek. Ez akkor „világra-”, „Európára-”szóló teljesítmé ny volt. Tihany ezt a tö rté netet sugallja számunkra. Ha szabad ezt mondani, Tihany kicsiben errő l szól. Próbáljuk felidé zni alapításának kö rü lmé nyeit! A magyarság már jó száz é ve é l itt. Szent István idejé n fö lgyorsul az állam- é s egyházszervezé s. A Tihanyi Alapítólevé l hitelesen leírja mindazt, ami az átalakult helyzetben rö gzítendő volt, amit a kolostor igazában jelentett, az Ég é s a Fö ld dolgait egyaránt. Így pé ldául a gazdálkodás kö rü lmé nyeit: a fö ld- é s telekhasználatot is. Az Alapítólevé l bizonyítja, hogy az új államban kialakult a fö ldbirtokviszonyok tö rvé nyes rendje. 58 magyar kö zszavával é s ragjával, 33 ké pző jé vel az Alapítólevé l nemcsak első nyelvemlé kü nk, nemcsak a magyarországi írásbelisé g fejlettsé gé rő l szól, hanem arról is, hogy a mindenkori gazdasági forgalomban a magyar nyelv fejlett „kommunikációt", egymás jó megé rté sé t is lehető vé tette. A kolostorok az elmé lkedé s, a hit, a kultúra é s a gazdálkodás szerves egysé gei voltak. Az Alapítólevé l a ké tszer kettő né gy termé szetessé gé vel azt mondja, hogy „Krisztus tiszteleté re s az ott (Tihanyban) é lő k é s nekik szolgálók eltartására" van húsz eke fö ld, hatvan ház né pé vel, húsz sző lő műves sző lő vel, húsz lovasszolga, tíz halász, ö t lovász, három gulyás, három juhász, ké t szakács, ké t tímár, ké t kovács, egy aranyműves, ké t kádár, ké t molnár malmokkal, ké t esztergályos, ezen kívü l lovak, tehenek, juh, serté s, ö tven kas mé h é s mé g sok minden más. Mindez, a Tihanyba gyűjtö tt szerzetesek megé lheté sé t biztosítja, hogy azok „nehogy Isten szolgálatában elernyedjenek". Ez a szö veg már nem az idekö ltö zö tt, nomád, keleti műveltsé gű magyar társadalom ké pé t mutatja. Az akkor é lenjáró nyugati vallási, társadalmi, kulturális rend

34

└

┘

┌

┐

jelenik meg benne. Azt bizonyítja, hogy a magyar gyö kerekbe már be van oltva az európai, kereszté ny kultúra. Vessü nk egy pillantást e változás elő zmé nyeire is! 973-ban a Quedlinburgban valóságos európai csúcstalálkozóra kerü lt sor. Ezen Nagy Ottó császár meghívására Európa majd minden uralkodója jelen volt. Gé za fejedelem tizenké t kü ldö ttel ké pviseltette magát. A találkozó ajánlásai kö zö tt szerepelt, hogy az új európai államok, mint Magyarország is, fogadják be szívesen a hitté rítő ket é s lehető leg a latin liturgiát vezessé k be egyházukban. Ekkor dő lt el, hogy Magyarország nem a bizánci, hanem a római kereszté nysé g országa lett. Az Európába integrálódást szolgálták Szent István é s I. András bé kekö té sei, a nagy kü lfö ldi dinasztiákkal való házasságok, így Gizella é s Anasztázia é rkezé se, az európai típusú állami é s egyházi szervezeti rend kié píté se, a megyé k é s pü spö ksé gek kialakítása, a té ríté s, a templomé píté sek, a kü lfö ldi hitté rítő k é s lovagok behívása, az új hit é s tö rvé nyek szerinti é let terjeszté se é s erő síté se. Mindebben nagy szerepet kapott a bencé s rend is. Sok száz kolostora Európa-szerte a kereszté ny hit é s műveltsé g, valamint a cselekvő é let é s szolidaritás meghatározó forrásai-inté zmé nyei voltak, Szent Benedek „ora et labora" regulája jegyé ben. Mind a Szent Koronát kü ldő II. Szilveszter, az első francia pápa, igazi európai formátumú egyházfő , mind IX. Leo, I. András kortársa, ö sztö nö zté k a kolostorok alapítását. A kereszté ny megújulás ekkor is idő szerű volt Európában. Gé za fejedelem Pannonhalmán alapított monostorát Szent István alapító levele (1001) erő sítette meg. Kö vetkezett Bakonybé l, ahol Szent Gellé rt é lte hosszabban szerzetesé leté t. Magyarországon a XIII. században már tö bb mint 90 bencé s monostor műkö dö tt. A tihanyi alapítás ré sze volt a már említett európai kereszté ny monostoralapítási folyamatoknak. Tihany apátságának szü leté se ké t kü lö nö s okból is a Szent István-i kereszté ny államalapítás folytatásának tekinthető . Szent István halála után pogány lázadás erő sö dö tt fel Magyarországon, Orseolo Pé ter király 1045-ben hűbé ri adományké nt a né met császárnak ajándé kozta Magyarországot. Az e miatt támadt felháborodás a kereszté nysé g inté zmé nyeivel szemben is lázadást váltott ki. I. Andrást, Vazul Kijevbe menekü lt fiát hívták haza. Felesé gé vel, Bö lcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lányával, Anasztáziával – aki hű társa é s mé lyen vallásos volt –, ő 35

└

┘

┌

┐

állította helyre Szent István ö rö ksé gé t, é s IX. Leo pápa kö zvetíté sé vel 1052-ben Pozsonyban bé ké t kö tö tt a né met császárral. Anasztázia é s I. András is szerette Tihanyt. Szeretettel írja róla az Alapítólevé lben, a kereszté ny hit megerő síté se a „saját é s felesé ge, fiai é s lányai é s valamennyi é lő é s meghalt atyafia ü dvé é rt Szent Máriának é s Szent Ányos pü spö knek a Balaton fö lö tt, a Tihany nevű helyen lé vő egyházhoz 1055-ben" monostort alapított „a szent é s oszthatatlan háromság nevé ben András, a pannoniaiak királya". A daliás termetű királyt ezé rt is temetté k ide 1060-ban bekö vetkezett halála után. Itt nyugszik azóta is a Tihanyi Alapítólevé lben alapított Apátság akkor é pü lt altemplomában. Az egykori alapítók ké sei utódaiké nt mindennapjainkban olykor ma is az egykori konfliktusok folytatását láthatjuk magunk kö rü l. A ma oly nemes harmóniát sugalló Tihany neve eredetileg „csendes helyet" jelentett. Ezt a bé ké t, ezt a belső csendet szeretné nk felidé zni magunkban a monostor alapításának 950. é vfordulója alkalmából. Dr. Má dl Ferenc a Magyar Kö ztársaság elnö ke

São Paulo é s Tihany * Fő tisztelendő Perjel Ú r! Kedves Rendtá rsaim! Kedves Tihanyban Ü nneplő Kö zö sség! A braziliai Szent Gellé rt Apátságunkból kü ldö m Mindannyiotoknak jubileumra szóló kö szö nté semet. Tihany e jeles napja é s a São Paulo-i apátság jö vő jé t befolyásoló apátválasztás a Magyar Bencé s Kongregáció egyaránt fontos esemé nyei. Szerettem volna Veletek ü nnepelni Tihanyban, itt viszont most elengedhetetlen a jelenlé tem. A bencé s monostorok az istenkeresé s kiemelkedő helyei – Loci ubi Deus quaeritur –, ahogy a Szent Benedek Atyánk jubileumi é vé ben kiadott kö nyv címe is hirdeti.

*

A levelet felolvasták 2005. május 21-é n a jubileumi ü nnepsé gen

36

└

┘

┌

┐

Tisztelettel gondolok Pászthory Valter né hai rendtársunkra, a rendszerváltás utáni első tihanyi plé bánosra, akivel újra indult a bencé s lelkipásztori szolgálat Tihanyban. Kö szö nö m Neked, Richárd perjel úr é s a tihanyi Rendtársaknak mindazt az áldozatos munkát, amellyel Tihanyt az utóbbi idő ben oly szé ppé tetté tek é s amelynek kö szö nhető en elkezdő dhetett a kö zö ssé gi é let a megszentelt falak kö zö tt. Ö rü lö k, hogy már sikerü lt visszavarázsolnotok lelki-szellemi ö rö ksé gü nk egy ré szé t. Tö rté nelmü nk során sokan é reztek úgy, mint 1626-ban Pázmány Pé ter esztergomi é rsek, aki így fogalmaz: „Reám szeretett hazám egykori virágzó állapotának emlé ke emelő é s vigasztaló hatást gyakorol. Mily szé p é s ö rvendetes látványt nyújthattak ama nagyszámú monostorok, midő n jól rendezett ő rhegyek gyanánt ő rkö dtek az ország ü dve fö lö tt. Lakóik … leesdetté k Isten kegyelmé t, eltávoztatták haragját… ” (Nagyszombati zsinat aktái, 1626) A 950 é ves Tihanyt ü nnepeljü k, az újrakezdé s é s folytatás ajándé kát. Lé tü nket é s tihanyi jelenlé tü nket ü nnepeljü k. Ismerjü k a királyi akaratot megő rző hártyát, ezen apátság alapítólevelé t, tö rté nelmü nk pillanatfelvé telé t, amikor e szent hely egyszerre ö lelte magához a magyarságot é s az akkori kereszté ny Európát, fogta ö ssze Keletet é s Nyugatot, lett tö rté nelmi ő rhellyé , hogy itt é s innen az „idő k jeleit figyelve” é ljenek é s é letü kkel tanítsanak a szerzetesek. Imádkozom é rte é s szívbő l kívánom tihanyi bencé s kö zö ssé gü nknek, hogy „jól rendezett ő rhegy” é s ő rhely legyenek, az Isten irántunk való szereteté nek ő riző i é s munkálói maradhassanak. Testvé ri szeretettel kö szö ntelek Benneteket é s tisztelettel kö szö ntö m Tihany valamennyi Vendé gé t, akik nem sajnálták a fáradságot, hogy a jeles ü nnepen e szent helyre zarándokoljanak. Dr. Vá rszegi Asztrik fő apát

37

└

┘

┌

┐

Ő rizze a fensé ges Tihanyt * Éppen három hé ttel ezelő tt, az Európai Unióhoz csatlakozásunk első é vfordulóján, május 1-jé n avathattuk fel Zircen, a csodálatos tavaszi színekben pompázó arboré tum kis tavacskájának partján I. András királyunk újabb, Raffay Bé la alkotta szobrát, aki a testvé ré vel, Bé lával vívott vesztes csatában azon a vidé ken sebesü lt meg é s hunyt el szálláshelyé n. Vé gakaratához híven ide, az általa alapított tihanyi monostor kriptájába, altemplomába helyezté k ö rö k nyugalomra. Ez ö t esztendő vel azután tö rté nt, hogy 1055-ben az első magyar nyelvemlé keinket tartalmazó alapító oklevé lben Szent István után a szé thullástól fenyegetett Magyarhon egysé gé t, hité t megszilárdító királyunk akké nt rendelkezett, hogy emeltessé k itt, ezen a fensé ges é szak-balatoni magaslaton egyház, monostor, mely egyben az uralkodó é s kö zvetlen hozzátartozóinak temetkező helyé vé is nyilváníttatott. Veszpré m megye bü szkesé ge az is, hogy Csongrád megyé ben, Ó pusztaszeren a Nemzeti Tö rté nelmi Emlé kparkban 2001. jún. 30-án az Árpád-emlé kmű kö rü l lé tesített panteonban a tizenkilenc megye sorában mi I. András Dié nes Attila magyarpolányi szobrászművé sz alkotta szobrát avathattuk fel, akkor is Mádl Ferenc kö ztársasági elnö k úr megtisztelő jelenlé té ben, ü nnepi beszé dé t kö vető en. Most, ezen a szent helyen é s emlé kezetes napon Varga Imre Alapító elnevezé sű művé tő l nem messze, é s Bogdán Korzs I. András királyt é s hitvesé t, Anasztáziát megö rö kítő szoborpárosa mellett megyé nk é kessé ge, a Balaton é szaki partja fö lö tt mé ltán juthat eszü nkbe, hogy hazánk megújulásának másfé l é vtizedes tö rté neté ben a tihanyi bencé s apátság újjászü leté se Veszpré m megye felvirágzásának is jeles ré sze. Mindennek fáradhatatlan szellemi mozgatóját, dr. Korzenszky Richárd perjel urat tavaly december 15-i ü nnepi kö zgyűlé sü nkö n, a Veszpré m Megye Érdemrendje kitü nteté s átadása alkalmából, mint az apátság újjáalapítóját is kö szö nthettü k, aki immár – a kitü nteté sben ré szesü ltek sorában – ö rö kre bejegyeztetett Veszpré m Megye Aranykö nyvé be. *

Elhangzott Tihanyban, 2005. május 21-é n, a 950 é ves jubileumi ü nnepsé gen

38

└

┘

┌

┐

Ő é s mindazok, akik buzgólkodásukkal ismé t mé ltó kultuszhellyé , szellemi, hitbé li, művé szeti, bö lcseleti kö zponttá, zarándokhellyé varázsolták a monostort, velü nk együ tt úgy tekinthetnek vissza államiságunk tö bb mint ezer é ves múltjára, hogy megalapozták európai magyarságunk eljö vendő ezer é vé t, gazdagították Veszpré m megye, a Balaton, Tihany kincsestárát, Illyé s Gyula, Né meth László, Borsos Miklós hagyaté kát. Perjel úr legutóbb a templomban, az é vforduló jubileumi kiállításának megnyitóján említette, hogy emberi számítás szerint ö tven é v múltán ő szemé lyesen már nem celebrálhatja az apátság millenniumát, de a szé p számmal megjelent fiatalokra testálta azt a hitet é s remé nysé get, hogy ő k lehetnek majd mé ltó továbbvivő i, ré szesei az ezeré ves ü nnepsé geknek. Miké nt Szent István é s hitvese, Gizella királyné szobra, Ispánky József alkotása ő rzi a veszpré mi várban a várost é s megyé nket, akké nt ő rizze ö rö kkö n ö rö kké I. András é s Anasztázia királyné a fensé ges Tihanyt, s annak bencé s apátságát Szűz Mária é s Szent Ányos szellemé ben. Kuti Csaba a Veszpré m megyei kö zgyűlé s elnö ke

Maradjon meg ö rö ksé günk * Engedjé k meg, hogy Tihany Kö zsé g Ö nkormányzata é s egyben a magam nevé ben is nagy tisztelettel é s szeretettel kö szö ntsem ö nö ket, s mindazokat, akik elfogadták a meghívást a mai kö zö s ü nneplé sü nkre. Ünnepeljü k, hogy 950 é vvel ezelő tt I. András király Tihanyban a Balaton fö lö tt monostort é píttetett családi sírhelyü l Szűz Mária é s Szent Ányos tiszteleté re. Ünnepe ez a bencé s apátságnak, de úgy é rzem, hogy ü nnepe az egé sz magyarságnak, é s nem utolsó sorban nekü nk, tihanyiaknak is. Az akkor é pített templom nagyré szt elpusztult, de fennmaradt az alapítólevé l, amely egyben az első eredetiben megmaradt magyarországi oklevelü nk, é s fennmaradt az altemplom is I. András sírjával. *

Elhangzott Tihanyban, 2005. május 21-é n, a 950 é ves jubileumi ü nnepsé gen

39

└

┘

┌

┐

A tö rté nelem viharos é vszázadai során vé deni kellett a fé lszigetet, az akkori várat é s templomot tatártól, tö rö ktő l, keleti é s nyugati támadástól, de a templom – igaz, tö bbszö r át kellett é píteni azóta – majd ezer é ve áll. Nehé z volna kiemelni azoknak az apátoknak a nevé t, akiknek sokat kö szö nhetü nk a templom fennmaradásáé rt, de engedjé k meg, hogy három apát nevé t azé rt mindenké ppen megemlítsem. A barokk templom felé píté sé t Lé cs Ágoston é s Vajda Sámuel apát uraknak kö szö nthetjü k, Halbik Ciprián apát úr pedig a nemré giben boldoggá avatott IV. Károly király tihanyi fogsága idejé n volt az apátság vezető je. Jó é rzé s, vé gigné zve az arcokon, látni azoknak a telepü lé seknek ké pviselő it is, akik elfogadva a meghívást, ré szt vesznek kö zö s ü nneplé sü nkö n. Azokról a telepü lé sekrő l van szó, akik 1055-tő l, az alapítástól kezdve az államosításig a tihanyi apátsághoz tartoztak. Megható számomra kü lö n az, hogy látom azokat a tihanyi idő seket, akik mé g halászatból, fö ld- é s sző lő művelé sbő l é ltek, ugyanúgy, mint I. András király idejé ben, az alapításakor, az ő seink. Mindezek az arcok, tekintetek, a kö zö s emlé kek, segítsenek bennü nket. Segítsenek abban, hogy amit I. András királyunk ö rö ksé gé ben ránk hagyott, sikerü ljö n megő riznü nk é s továbbadnunk az utókor számára. … Tudjunk olyan nemzedé keket felnevelni, akik ugyanúgy é rté kelik é s gondozzák ezeket az é rté keket. Maradjon meg a tihanyi bencé s apátság kulturális ö rö ksé gé vel egyik egyházi é s szellemi kö zpontja a magyarságnak é s nekü nk tihanyiaknak is. Kívánok mindehhez Richárd atyának, a bencé s kö zö ssé gnek kitartást, jó egé szsé get, állhatatos munkájukhoz pedig ké rem Isten áldását. VarróJá nos Tihany kö zsé g polgármestere

40

└

┘

┌

┐

Supra firmam petram… Szilárd kő sziklára…

*

Vannak helyek, amelyeket meghatározni a szokásos fogalmakkal nagyon nehé z. Vannak festő i szé psé gű helyek, vannak straté giai fontosságúak, vannak helyek, amelyek biztonságot adnak – é s sorolhatnánk tovább, milyen szempontok szerint lehet osztályozni, besorolni a helyeket. Tihany szent hely. Festő i szé psé gű: vonzotta az é rzé keny szellemű é s igazságkereső embereket. Nyugodt hely, mert bár itt van az átkelő a Balatonon, mé gis egé szen más, mint a parti városok, amelyeket átszel az országút é s a vasút. Van ezen a fé lszigeten domb é s vö lgy, víz ö leli kö rü l, s vannak a szigeten belü l is tavak, pihené sre vágyó embereknek, é lő é s kö ltő helyet kereső madaraknak. Tihany ő si hely. Éltek itt már emberek a magyarság honfoglalása elő tt is: fö lismerté k, hogy harcászati szempontból kiváló adottságai vannak, ezé rt é pítettek fö ldsáncot é s várat. Mié rt é ppen erre a helyre, a Balaton fö lö tt emelkedő fé lszigetre emeltette I. András király a szentegyházat Szűz Mária é s Szent Ányos pü spö k tiszteleté re, csak találgatni tudjuk. Té ny, hogy az ő monogramját viselő alapítólevé l minden magyar anyanyelvű számára jelké pes dokumentum. Latin nyelven írták, – ez az európai kapcsolatoknak é s kultúrának a jele. Megjelennek benne az első magyar szavak, a mogyoróbokor, a kö rtefa, a fehé rvárra menő hadi út: magyarságunk jelen van ebben az oklevé lben. S mindez Krisztus jelé vel, az oszthatatlan Szentháromság nevé ben tö rté nik: elválaszthatatlan az alapítás té nye a kereszté nysé gtő l. Tihany találkozási helye ő sidő k óta kü lö nbö ző kultúráknak. A barátlakásokban, az oroszkő i monostorban az Istent dicsé rő szláv szerzetesek é s a fé lsziget egyik magaslatán latinul zsolozsmázó bencé sek bár kü lö nbö ző kulturális gyö kerekkel, de mé gis ugyanazzal az ö rö k emberi vággyal tekintettek bele a felkelő Napba. Tihany é s a Balaton ö sszetartozik. A Balaton é s a szé p é s gyö nyö rű Magyarország elválaszthatatlan. Magyarország viharos tö rté nelme é s a tihanyi apátság sorsa ugyancsak ö sszefonódik. A tihanyi apátság *

Elhangzott Tihanyban, 2005. május 21-é n, a 950 é ves jubileumi ü nnepsé gen

41

└

┘

┌

┐

szerzeteseinek é s – amint az oklevé l nevezi – az apátság „né peinek” sorsa ugyancsak kö zö s sors. András király azé rt adományozott „né peket” – mé hé szeket, tehené szeket, sző lé szeket, borászokat, kovácsokat, lovászokat az apátságnak, hogy feladatukat teljesíteni tudják. Az apátság szerzetesei pedig azé rt é ltek ezen a helyen, hogy művelt legyen ezen a vidé ken a fö ld, az ember, a szellem, a lé lek. Hogy rendezettebb legyen az apátság kö rü l a világ. Kö szö netet kell mondanunk a tihanyi apátság né peinek, kö zelieknek é s távoliaknak, akiknek munkája tette lehető vé , hogy felé pü ljö n a ma is megcsodált kö zé pkori altemplom é s a barokk korból származó díszes, faragott, muzsikáló angyalokkal né pesített orgonakarzat, a tekintetet é s a szívet magasra emelő fő oltár é s az egé sz kolostor. Né lkü lü k nem tudtak volna elmé lyedni a szent tudományokban a szerzetesek, akik nem bezártan é lté k világukat, hanem szolgálták a kö rnyé kbeli emberek testilelki ü dvö ssé gé t. Viharos volt a tö rté nelem. Pusztított a kö rnyé ken a tö rö k, várkapitányok álltak a várrá lett kolostor é lé n. Majd újra szerzetesek imádkoztak é s dolgoztak, míg az ismé t é s ismé t az e-világ racionalitását túlhangsúlyozó államhatalom megszűntette a szerzetesi é letet: a felvilágosultnak mondott II. József a 18. század vé gé n, Rákosi Mátyás, a kommunistaateista ideológia megtestesítő je 1950-ben. Lehet Tihany tö rté nelmé t a folytonos pusztítások tö rté neté nek tekinteni, de lehet úgy is szemlé lni, hogy újra é s újra megadatott – miké nt a nem túl távoli múltban nekü nk, maiaknak is – az újrakezdé s lehető sé ge é s kegyelme é s felelő ssé ge. Mi vé gre vagyunk a világon? – tesszü k fel a nagyon is emberi ké rdé st. Mi a jelentő sé ge egy ilyen jubileumi ü nnepsé gnek? Ünnepelni csak olyan esemé nyt lehet, amelynek hatása ma is jelenvaló é s é rzé kelhető . Kü lö nben csak emlé kezné nk. Mi azonban ü nnepelni jö ttü nk ö ssze. Ünnepeljü k az alapítást: alapot raktak itt ő seink, az alapító király akaratából. „Supra firmam petram” – szilárd kő sziklára. Bár itt-ott most is csúszik é s mozog a talaj, mé gis remé ljü k, hogy maga a templom, az Isten háza szilárd kő sziklára é pü lt. Arról beszé l ez az alapítás, hogy az é pü letnek kell, hogy konstrukciója legyen: a konstrukció mindig elő tte

42

└

┘

┌

┐

van a megvalósult cselekedeteknek. A terv, a konstrukció nem más, mint a jö vő ké p. Jö vő ké p né lkü l é lni nem lehet. Iránya kell, hogy legyen az é pü letnek. Szé l é s vihar dü hö nghet, hol jobbról, hol balról: ha szilárd alapra é pü l a ház, nem omlik ö ssze. S a felkelő é s lenyugvó nap átragyogja mindig az egé sz é pü letet, ha hozzá igazodik. Kell, hogy elfogadjuk: van rajtunk kívü l, felettü nk álló Rend, amelyhez igazítva az é letü nket bé kessé get találunk. Mert a bé ke – az egyes emberé é s a kö zö ssé geké is – az a nyugalom, ami a rendbő l, a rendezettsé gbő l származik. Szent Benedek szerzetesei ezt a bé ké t kell hogy keressé k. Ez kell, hogy é letcé ljuk legyen: „Keresd a bé ké t é s járj utána!” S a monostorokat látogató vendé gek, zarándokok, turisták ebbő l a bé ké bő l kell, hogy ré szesedjenek, ennek a bé ké nek a forrását kell, hogy megsejtsé k. Ennek a templomnak a falainál ez az ü zenet kell, hogy visszhangozzé k mindenkiben: Keresd a bé ké t – é s járj utána! A bé ke keresé se nem lehet politikai rendszerek fü ggvé nye. A legmé lyebb emberi vágy megfogalmazódása ez, ami né lkü l igazi emberi é let nem lehetsé ges. Ezé rt vagyunk a világon. Hogy egymást hozzásegítsü k a csendhez – Tihany neve erre figyelmeztet. Ezé rt vagyunk a világon: hogy kö zelebb kerü ljü nk a világ rendjé nek Forrásához, é s ré szesedjü nk abból a bé kessé gbő l, amit a teremté s rendjé tő l elforduló világ megadni soha nem lesz ké pes. Ö rü lü nk, hogy templomunkat sokan látogatják. Tihanyi nagyszü lő k, szü lő k é s unokák, generációk ragaszkodnak é s ragaszkodtak a legnehezebb idő kben is hűsé ggel az ő si szentegyházhoz. Ö rü lü nk, hogy messze fö ldrő l is eljö nnek ide, hogy megcsodálják a termé szet szé psé gé t é s a ré gi mesterek műalkotásait. Ö rü lü nk, hogy a templom vasárnaponké nt a lé lek fö lemelé sé nek helye kö zelieknek é s távoliaknak egyaránt. S most engedjé k meg, hogy szemé lyesebbek legyenek a szavaim. A tihanyi egyházkö zsé gnek é s a szerzetesi kö zö ssé gnek kü lö n ö rö m, amikor velü nk együ tt imádkoznak felelő s emberek, akik a kö zhatalom terhé t viselik. Mádl Ferenc kö ztársasági elnö k úr megtiszteli ü nneplé sü nket mai kö szö ntő jé vel. Ö rü lü nk, kö szö njü k. S ugyanennyire szívbő l kö szö njü k, hogy gyakran kö szö nthettü k a templomunk elő tt olyan emberké nt, aki a tö bbi hívő vel együ tt, nem protokoll-vendé gké nt, hanem 43

└

┘

┌

┐

mindannyiunk kö zö s Urának hívását kö vetve lé pett be velü nk együ tt a templomba. Kö szö njü k szelídsé gé t, az é rté kekhez való kö vetkezetes ragaszkodását. Kö szö njü k, hogy pé ldát adott nekü nk a bé kessé g keresé sé ben hűsé ges támaszával, Dalma asszonnyal együ tt, aki sugárzó jóságával, kedvessé gé vel, egyszerűsé gé vel számtalan honfitársunkat megajándé kozta mindenü tt, ahol magyarok szü lő fö ldjü kö n é lnek (é s akit nem ritkán úgy neveznek: „Dalma Mater”). Az államfő i felelő ssé g terhé nek viselé sé hez sokan segítetté k itt, Tihanyban is imájukkal. Kö szö njü k bö lcsessé gé t, kitartását, pé ldaadó hűsé gé t. Isten bő sé ges áldása kísé rje tovább! S remé ljü k, templomunkban a jö vő ben is tö bbszö r együ tt imádkozhatunk. Mi a szerepe a tihanyi apátságnak? Hogy figyelmeztető legyen: nem elé g holt kö vekbő l é píteni templomot. De miké nt az altemplom egyszerű, faragott kö vei egymás terhé t viselik, úgy kell nekü nk is hordoznunk egymás terheit. Kü lö nbö ző kö vekbő l é pü l a szentegyház, kü lö nbö ző emberekbő l formálódnak kö zö ssé gek, családok, né pek, nemzetek. S é pü letes lesz a kö zö ssé g, ha nem a szé thúzás erő sö dik kö zö ttü nk, hanem egymás vállalása – supra firmam petram – szilárd kő sziklára é pítve házat, hazát, kö zö ssé get, családot, szemé lyes é letet. „Szent helye ez a magyarságnak” – mondotta nekem 1994 júniusában az akkori művelő dé si é s kö zoktatási miniszter, aki ma kö ztársasági elnö kké nt van kö zö ttü nk. „Ö rü lj, hogy Tihanyba kerü lsz.” Azóta számtalanszor megtapasztalhattam: Tihany valóban szent hely. S megtapasztaltam, hogy kellenek szent helyek, amelyek fö lö tte vannak a hé tkö znapi viharoknak. Hányszor háborog alattunk a Balaton, hányszor sö pö rnek vé gig viharok a tájon… Ha fö lé emelkedü nk a kisszerűsé gnek, ha fö l tudunk tekinteni az é gre, a sö té tben is é szrevesszü k, hogy csillagok ragyognak fö lö ttü nk. Szilárd kő sziklára… – ezé rt adunk ma hálát. S bár viharos volt a tö rté nelmü nk, megadatott ismé t az újrakezdé s lehető sé ge. S ehhez ö sszefogásra van szü ksé g. Az apátság é s „né pei” együ tt kell hogy é ljenek. Mert ugyanazon a fö ldö n állunk. És ugyanaz az é g borul oltalmazón fö lé nk. Dr. Korzenszky Richá rd OSB (Ph 59) tihanyi perjel 44

└

┘

┌

┐

A Tihanyi Apátság 950 é ves jubileumán * Olvasmány Izajás prófé ta kö nyvé bő l (Iz 2,1-3; 11,6-8) Az utolsó idő kben az Ú r házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetejé n é s magasabb lesz a halmoknál. Oda ö zö nlenek mind a nemzetek, felé tart számos né p é s így szól: „Rajta, menjü nk fö l az Ú r hegyé re, Jákob Istené nek házához, hogy tanítson meg minket útjaira, é s így az ö své nyein járhassunk. Mert Sionból jö n a társadalmi szabály, é s Jeruzsálembő l az Ú r tanítása" … Ő k meg ekevassá kovácsolják kardjukat é s lándzsájukat sző lő metsző ké ssé . Nemzet nem emel kardot nemzet ellen é s nem tanul tö bbé hadviselé st. Akkor majd együ tt lakik a farkas a báránnyal, é s a párduc együ tt tanyázik a gö dö lyé vel. Együ tt legelé szik majd a borjú é s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti ő ket. Barátságban é l a tehé n a medvé vel, a kicsinyeik is együ tt pihennek; é s szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ö kö r. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafé szekné l, az áspiskígyó ü regé be is bedughatja kezé t az anyatejtő l elválasztott kisgyerek. – Ez az Isten igéje! Szentlecke Szt. Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első levelé bő l (1Kor 12,4-14) A lelki adományok ugyan kü lö nfé lé k, a Lé lek azonban ugyanaz. A szolgálatok is kü lö nfé lé k, de az Ú r ugyanaz. Sokfé lé k a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent vé ghezvisz, ugyanaz. A Lé lek megnyilvánulásait mindenki azé rt kapja, hogy használjon vele. Az egyik ugyanis a bö lcsessé g ajándé kát kapja a Lé lektő l, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lé lektő l, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lé lekben vagy pedig a gyógyítás adományát szinté n ugyanabban a Lé lekben. Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófé tálásnak vagy a szellemek elbírálásának ké pessé ge jut osztályré szü l. Más kü lö nfé le nyelveket vagy pedig a nyelvek é rtelmezé sé t nyeri el ajándé kul. Mindezt azonban egy é s ugyanaz a Lé lek műveli, tetszé se szerint osztva kinek-kinek. A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mé gis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lé lekben egy testté lettü nk a keresztsé ggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lé lek itatott át. – Ez az Isten igéje! Evangé lium Szt. Lukács kö nyvé bő l (Lk 10, 29-37) Akkor odalé pett egy tö rvé nytudó é s ezt ké rdezte Jé zustól: „Mester ki az é n felebarátom?" Erre Jé zus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálembő l Jerikóba. Rablók kezé re kerü lt, azok kifosztották, vé resre verté k é s fé lholtan otthagyták. Egy pap jö tt lefelé az úton, é szrevette, de továbbment. Ké ső bb egy levita jö tt arra, meglátta, de ő is elment mellette.

*

Elhangzott Tihanyban 2005. május 21-é n a jubileumi ü nnepsé g alkalmából megtartott dé lutáni szentmisé n.

45

└

┘

┌

┐

Vé gü l egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat é s bort ö ntö tt sebeire é s bekö tö zte azokat. Aztán fö ltette teherhordó állatára, szállására vitte é s gondját viselte. Másnap reggel elő vett ké t dé nárt é s a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel tö bbet kö ltesz rá, megadom neked, amikor visszaté rek. – Mit gondolsz, e három kö zü l melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezé re kerü lt?" „Aki irgalmasságot cselekedett vele" – felelte az. Jé zus így szólt hozzá: „Menj, é s té gy hasonlóké ppen." – Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvé rek! Szent Benedek magyarországi fiai ezeré ves tö rté netü k során sokszor áté lté k a hanyatlás é s felvirágzás, a pusztulás é s újjákezdé s idő szakát. A Magyar Kongregáció sorsában osztozott a Tihanyi Apátság is, ahol ma 950 é ves jubileumot ü nneplü nk. A múltat a jö vő miatt faggatjuk. Nehezen tudtam eldö nteni, hogy a kenyé rszaporítás csodáját vagy az irgalmas szamaritánus tö rté neté t válasszuk erre a napra, mert mindkettő valamit megsejtet az Apátság múltjából, de úgy, hogy a jö vő felé irányítja figyelmü nket. Nemzedé kek tapasztalafa: ha az ember hitbő l fakadóan együ ttműkö dik az Istennel, ráhagyatkozik az Istenre, ugyanaz a csoda tö rté nik, mint a kenyé rszaporításkor. Szinte mé g a lefolyása is az az esemé nyeknek. Ha a jö vő be né zü nk: a feladat, az elő ttü nk álló munka, a megvalósítandók láttán legtö bbszö r az a benyomásunk, hogy kevesek vagyunk; amim van, nem elé g arra, amire vállalkozom! Maguk az apostolok is pragmatikus gondolkodású, realista emberek, voltak: Mi az ennyinek? Ö t kenyér ö tezer férfinak? Ké rdezik Jé zustól a kenyé rszaporítás helyszíné n! De fö lté tlen bizalmú emberek is egyben, Jé zus szavára elindulnak é s elkezdik osztogatni az ö t kenyeret. Amijü k van, azt megosztják másokkal, é s az a kevé s ezáltal sokszorozódik meg. – Ha a tihanyi templomban megállunk é s rácsodálkozunk az oltárokra, ha „Az apá tsá g és népei” című kiállítást vé gigné zzü nk, arra gondolunk, mi más lehet egy Apátság tö rté nete, mint az ember ké szsé gé t, jószándé kú, ö nmagát felajánló kö zeledé sé t megáldó Istennek a csodája!? Olyan emberek tö rté nete, akik nem zárkóznak ö nmagukba, hanem ráhagyatkoznak a mások hasznára karizmákat osztó Isten csodaté vő erejé re! Ennek a csodának kell újra nap mint nap munkásaivá válnunk, amikor Isten országát é pítjü k itt a Fö ldö n. Hiszen vé gü l is Isten arra hív mindannyiunkat, hogy ott, ahová állított, azokkal az emberekkel, azok kö zö tt a kö rü lmé nyek kö zö tt dolgozzunk Isten országa kibontakozásán.

46

└

┘

┌

┐

A hitbő l fakadó, ő szinte, tiszta szeretetnek minden, mé g a legapróbb gesztusa is, magában hordozza a megszaporíttatás csodáját, mert ha rámosolygok a másikra, ha jót teszek a másikkal, bennem nem lesz kevesebb a mosoly, benne viszont megteremtő dik. A szeretet tiszta ö nzetlen gesztusáról szól a felovasott evangé lium is. A tö rté netnek csak az egyik változatát hallottuk. A szamaritánus megpillantott egy rablók kezé re kerü lt embert: „Odament hozzá, olajat é s bort ö ntö tt sebeire é s bekö tö zte azokat. Aztán fö ltette teherhordó állatára, szállására vitte é s gondját viselte." (Lk 10,34). A felebaráti szeretetet gyakorolta. Azon a konkré t emberen segített, aki az útjába kerü lt, akit fé lholtra vertek. Individuális etikai motívum vezé relte, – mondják a morálteológusok. A tö rté net másik változata az lehetne, hogy emberü nk Jeruzsálembe siet s mindent megmozgat, hogy vé get vessenek a rablók garázdálkodásának. Talán mé g tü nteté st is szervezne a fő pap palotája é s a római helytartó erő dje elő tt, hogy ilyesmi tö bbet elő ne forduljon, hogy biztonságban lehessen kö zlekedni akár a legelhagyottabb úton is. Erre a magatartásra az egé sz társadalom elő tt é rzett felelő ssé g, szociáletikai motívumok ké sztetik az embert. A ké tfé le szeretet kö zö tt nem lehet ellenté t, az egyik nem pótolhatja a másikat. Ha csak a kö zállapotokon kívánt volna segíteni a szamaritánus, akkor feltehető en meghal a már úgyis fé lholt ember. Ha pedig megelé gszik a merő ben individuális segítsé ggel, hamarosan nem volna egyetlen biztonságos út sem. A ké tfé le tett ugyanannak az egy, kereszté ny szeretetnek a megnyilvánulása. Minden kor embere, legyen bár szerzetes vagy világban é lő kereszté ny, a társadalomban é l, konkré t helyen, é s amikor Isten országa kibontakozásáé rt dolgozik, a kö zjóé rt is munkálkodik egyben. Ma is, itt é lü nk kortársainkkal együ tt, akiket korunk rablói „vernek fé lholtra”, modern módszerekkel, a fogyasztói társadalom embert pusztító minden taktikájával, minden megté veszté sé vel, esetleg té vedé sé vel. Kedves Testvé rek! Ma, amikor egy apátság jubileumán múltban gyö kerező kü ldeté sü nket keressü k, ma sincs más feladatunk, mint Isten országát é píteni itt a fö ldö n. Talán é pp egy egyházi inté zmé ny tudatosítja 47

└

┘

┌

┐

leginkább, hogy e ké t motívumú egy é s ugyanazon szeretet metszé spontjában kell é lnü nk. Az egyes ember java é s a kö zjó elő mozdítása a feladatunk. Az olvasmány Izajás prófé ta kö nyvé bő l szólt é s arról tanít, hogy milyen is az Isten országa. Ilyen eszmé nyi állapotában persze nem a Fö ldö n valósul meg, de mé gis, itt, kö zö ttü nk kezdő dik. És mié rt tartanánk utópiának a kiengesztelő dé st, a megbé ké lé st, az é rdek né lkü li segítő ké sz jószándé kot Isten né pe, az egyház kö ré ben? Mié rt ne tudnánk mi, hívő emberek, szigeteket alkotni a társadalomban, ahol az evangé lium é rté krendje uralkodik? Ő k meg ekevassá ková csoljá k kardjukat, és lá ndzsá jukat sző lő metsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen és nem tanul tö bbé hadviselést (Iz 2,4). Tudjunk egymás kö zö tt az emberi rivalizálás fö lé kerekedni. Hogy legalább a mi baráti szigeteinkben bé ké t é lvezzü nk. Talán ezé rt ké pzeli el Jé zus olyannak az egyházat, minden hívő kö zö ssé get, mint egy várost, amely a hegy tetejé n magaslik é s amely, mivel vonzó, ma is kiváltja a világ é rdeklő dé sé t, zarándoklatát. Fontos, hogy így váljunk egyházzá! Az egyházat ne a társadalom szolgáltató szfé rája egyik szeleté nek tekintsü k! Ne úgy, hogy a sokfajta igé nyt kielé gítő szolgáltatás kö zö tt, mellett van egy vallási is! A hit é letü nk alapja, minden tettü nk, rezdü lé sü nk erő tere legyen; errő l beszé lt XVI. Benedek pápa is, a felnő tt ember hité rő l, egyik első pápai beszé dé ben. A jubileum óhatatlanul a múlt nagy eredmé nyeire, tetteire irányítja a figyelmü nket. Istennek legyen hála, van mit felmutatni. De a Szent Benedek hagyomá nyá ban élő szerzetesnek leginká bb azt kell tudnia, hogy Isten nem (egyszerűen) a teljesítmény mércéjével nézi az embert. A lé tem megelő zi a tetteimet! A hivatásom: Isten szerető belső vonzására adott válasz az imában, a csö ndben, a magányban termi gyü mö lcsé t! És a kegyelem által é rlelt gyü mö lcs bizony nem látható mindig emberi szemmel. „Teremjé tek a bűnbánat mé ltó gyü mö lcsé t” – hangzik Keresztelő János parancsa. Ahogy é letü nk halad elő re, – jól tudjuk – mennyire fontos gyü mö lcs a belső , szívbé li tisztulás, az Istenre hangolódó, bé ketűrő lelkü let; az embersé gem tiszta, jó irányú formálódása. A gyü mö lcs nem csak tett é s 48

└

┘

┌

┐

teljesítmé ny! Jól tudja ezt Szent Benedek atyánk, amikor azt írja, hogy „van keserű lé lekbő l fakadó rossz buzgalom”. Ez is tud nagy tetteket vé ghezvinni, de ez elszakít Istentő l. A belső é let ápolása, a „nihil Operi Dei praeponatur” lelkü letre, az innen fakadó tettekre is felhívja a figyelmet a jubileum. Testvé rek, nem tudom, jártatok-e már ugyanannak a folyónak a torkolatánál is meg a forrásánál is. Amikor a torkolatnál állunk elcsodálkozunk azon a fantasztikus vízmennyisé gen, amit ott látunk, ahol hö mpö lyö g bele a tengerbe, é s hogyha eszü nkbe jut a forrás, az a né ha kiszáradó, é ppen hogy csak csö rgedező forrás, a csodálatunk mé g nagyobb, alig é rtjü k, hogyan lehetsé ges mindez! Nyár derekán, Nagyboldogasszony napján, itt az apátsági templom búcsúja napján is hasonló az é lmé nyü nk. Szűz Mária é lete beteljesü lé se napján visszagondolunk szü leté se ü nnepé re. A kezdettő l né zü nk Mária egé sz é letművé re é s ő vele valóban áté ljü k, mily nagy dolgokat művelt Isten, a Hatalmas é s a Szent. Most amikor a Tihanyi Apátság 950 é ves é vfordulóját ü nnepeljü k, újra ugyanez az é lmé nyü nk. És ahogy a folyótorkolat nagy vízhozamát a csö rgedező forrás vízmennyisé gé bő l nem lehet megmagyarázni, így az elmúlt é vszázadok esemé nyeibő l I. Andrásé , Lé cs Ágostoné , a ma itt é lő szerzeteseké csak a kezdetek bizonytalan tö redé kessé ge, a tö bbi Isten ajándé ka. Hálát akarunk tehát adni a mai napon. Nem vállveregető , é rdemeinket emlegető ü nnepet akarunk tartani, hanem az evangé lium irgalmas szamaritánusára figyelni. És tő le bátorságot nyerve é píteni Isten országát, az Egyházat, Rendü nket, mind a társadalomban, mind testvé reink kö zö tt helytállva! Mié rt? Mert hiszü nk a jö vő ben, é s a krisztusi alapra – amint a korintusi levé l írja – nem szé nából vagy szalmából, hanem aranyból, ezü stbő l, drágakő bő l akarunk é píteni. – Ámen! Hortobá gyi T. Cirill OSB (Ph 77) pannonhalmi perjel

49

└

┘

┌

┐

Örö k Tihanyi Bencé s Apátság * Magyar Ö rö ksé g-díjjal kitü ntetni egy objektumot annyit jelent, hogy az illető inté zmé ny vagy é pü letegyü ttes kité phetetlenü l beleszervü lt a magyar kö zgondolkodásba. Tehát hiába próbálnám é n itt é s most csak úgy, a kö zvé lekedé s homályos, de erő s té nyeit fé lretolva dicső íteni a tisztem szerint a Tihanyi Bencé s Apátságot, tisztem ellené re járné k el, mert hiszen ö rö ksé g csak az lehet, amit minden ö rö khagyó át is vesz, magáé nak tekint. Ez pedig Tihannyal kapcsolatban kizárólag a visszhang. Minden, Tihannyal kapcsolatos kö nyv ki is emeli, hogy kik voltak azok a nagy kö ltő k, akik Tihanyt arra tanították: termé szetesen Csokonai, azután Pálóczi Horváth Ádám, Garay János majd pedig Remé nyik Sándor é s Kosztolányi. (Ú jabb tapasztalataink alapján hozzátehetjü k termé szetesen Illyé s Gyulát é s né hány é lő kö ltő t is, akikrő l – tö rté neti megmé retteté s híján – jobb egyelő re hallgatni.) A prózaírók talán mé g tö bben vannak: legelső sorban Jókai, aki ké tsé gtelenü l legmé lyebb regé nyé nek, Az aranyembernek kulcsjeleneté t a Tihanyi Apátság árnyé kában játszatja, aztán Krúdy é s megint csak Illyé s, hogy a tö bbieket ne is említsem. Ha a ké t motívum jelenté s-é rté ké t ö sszetesszü k, akkor visszhang é s isteníté let, azaz meghallgatás é s válasz ennek a speciális magyar motívumnak, az immár eltö rö lhetetlen Tihanyi Apátságnak, mint toposznak a megfejthető jelenté se. Ha ezt az irodalmi művek elemzé sé bő l nyerhető megfejté st rávetítjü k topográfiai é s műemlé ki té nyekre, akkor nem kell nagyon eltávolodnunk a megtudható té nyektő l. Az apátság alapítása teljesen jelké pes gesztus: I. András királyunk egyes tö rté né szek szerint azé rt alapított bencé s templomot é s apátságot a Szűzanya é s Szent Ányos tiszteleté re, mert a nemré g megvert é s Magyarországról elkergetett né met császárral szemben haté kony, egé sz Európában hatalmas szö vetsé gesre kívánt szert tenni a bencé s rend lekö telezé sé vel, mások szerint ezt a té nyt mé g úgy árnyalhatjuk, hogy sógora volt a francia király – mindkettő jü knek kijevi fejedelemlány volt a felesé ge –, ezé rt választották vé dő szentü l a *

Elhangzott Budapesten a Magyar Tudományos Akadé mián 2005. június 25-é n, a Magyar Ö rö ksé g-díj átadása alkalmából

50

└

┘

┌

┐

családi temetkező helyhez Szent Ányost, Orlé ans hajdani pü spö ké t, aki imáival sikerrel tartotta vissza városa elpusztításától Attilát, a hun királyt. Szent Ányos pedig nemcsak városa megmentő je volt a legenda szerint, hanem a királyok kö zö tti szö vetsé gkö té s garantálója is: Andrásnak nagyon nagy szü ksé ge volt erre is, mert hiszen ké ső n szü letett fiát, Salamont akarta megtenni utódjául, ö ccse, Bé la herceg helyett. András, aki pogány lázadók segítsé gé vel kerü lt uralomra, hogy utána a pogányokat leverje, felesé ge pedig, a kijevi fejedelemlány, az ortodox kereszté nysé get ké pviselte. Majd 150 é vig virult mint bencé s apátság, hallatlan ritkaságké nt ránk maradt alapítólevelü k a legré gibb magyar nyelvemlé k; elemzé sé bő l nemcsak a Dunántúl é s egé sz Magyarország 11. századi nyelvállapotát tudjuk felidé zni, hanem né ha mé g azt is, hogy – pé ldául annak alapján, hogy hogyan írja az oklevé l a Balaton szót – hajdani nyelvjárási kü lö nbsé gek kezdeteit is. Olyan kincs, ami nincs! – Unikum a maga valódiságában, az apátság tö bbi oklevelé t már hamisították. A tatárjárás után a magyar állam, a királyság lecsap az apátságra. Tűri-tűri – egé szen a Mohácsi csata elő tti é vekig –, hogy szerzetesek is legyenek jelen, de, fé lve az újabb országpusztító támadástól, erő ddé alakítja az egykori apátságot. Mohács után nem sokkal már kizárólagosan vé gvár Tihany. Elő tte mé g, a Mohács é s Buda elfoglalása kö zö tti idő szakban, tud figyelni az irodalomra: az utóbbi 150 é vben elkallódott Tihanyi Kódex a legteljesebb bizonyíté ka annak, hogy milyen mé lysé gben használták pré dikációs anyagké nt Temesvári Pelbárt latin szö vegé t. És most jö n a visszhang! Kiűzik a tö rö kö t, a vé gvárat elő bb kiü ríti a katonaság, majd felrobbantják. (Egyike volt azon vé gvárainknak, amelyet sosem foglalt el a kontyos, ső t amelybő l kiindulva sikeres portyákat hajtottak vé gre a Balaton dé li partján fekvő tö rö k erő dö k ellen. Antall József né hai miniszterelnö kü nk ő sapja is tihanyi vé gvári vité zké nt kapta meg a nemessé get.) Mi a visszhang?! Gyorsan felvásárolja egy né met cé g, azaz egy osztrák apátság. Rájö nnek, hogy nem tudják ü zemeltetni, ezé rt visszavásároltatják Pannonhalmával. A fő apátság nekilát a teljesen rommá vált objektumot helyreállítani. Dolgozik rajta egy apát, rááldozza az é leté t, majd az egé szbe belecsap a mennykő é s leé g. Jö n egy új apát; Lé cs Ágoston, aki mintegy ké t é vtized alatt felé píti a ma is látható templomot é s apátságot. Alkalmazott egy veszpré mi é píté szt é s egy 51

└

┘

┌

┐

Stájerországból származó asztalost, aki már – az ő utódja alatt – átadta a templomnak – az egé sz magyar barokkban egyedü lálló – gyö nyö rű fafaragásos berendezé sé t (Stullhoff Sebestyé n, aki 1779-ben hunyt el, mai napig jámbor legendákat keltve hosszú tihanyi tartózkodásáról). Megjegyzendő , hogy egy né vtelen aradi szobrász – aki szü lő városában szinté n gyö nyö rű szobrot alkotott – faragta az apátság melletti dombon álló Nepomuki Szent János szobrot. Arad é s Tihany. Az aradi tizenhárom é s az utolsó Habsburg, IV. Károly királyunk utolsó, Magyarországon eltö ltö tt é jszakája. Ezáltal nyert az apátság újra tragikus mellé kjelenté st, amióta – tavaly a királyt boldoggá avatta az Egyház – egyúttal újabb zarándoklati lehető sé get. De hát a visszhangról beszé ltü nk. Az az ismeretlen gé niusz, aki szembefordulva a visszhangot teremtő é s visszagö rgető é szaki templomfallal, korábban a Nemzeti Múlt gé niusza lehetett. Olyannyira, hogy – Jókai feljegyzé se szerint – egy angol hö lgy is kipróbálta a visszhangot, de (Jókai szerint talán azé rt, mert fújt az ellenszé l) semmit sem kapott vissza. Vezető je csúfondárosan meg is jegyezte: Hja, nagyságos asszonyom, a mi visszhangunk nem tanult meg az ö n nyelvé n. Ké ső bb, a trianonivá szűkü lt kis Magyarországon Kosztolányi már csak a fiatalságra vonatkozó ké rdé sekre nem kapott választ; Remé nyik Sándor pedig általában kezdi ké tsé gbe vonni, hogy Tihany tud-e segíteni rajtunk, magyarokon. „S mi lenne, ha eltűnne mindenü nnen Tihany tü ndé re, felü l é s alul, – És az utolsó S. O. S. kiáltás Lábunkhoz hullana – visszhangtalanul?… ” Visszhang. Valahonnan egy gé niusz 1989-90-ben azt rivallta, hogy szabadság! Tihany meghallotta é s megyei, kihelyezett múzeum-voltát lerázva magáról visszaalakult bencé s monostorrá. Restiturora, Korzenszky Richárd perjel, a magyarországi kereszté ny é rtelmisé g egyik konzultációs kö zpontjává alakította. A templomot é s apátságot ré gi fé nyé ben nem csupán helyreállította, hanem kiemelte egyedü lálló é rté keit: ö sszefü ggé seit a keleti kereszté nysé ggel, a ré gi Nagy-Magyarországgal é s azzal a kö zé pkori eredetű kö zö ssé g-fogalommal, amely ott lappang a mai európai demokrácia eszmerendszere alatt. Azt is tudta, hogy termé szet nincs ember né lkü l, de ember sincs termé szet né lkü l.

52

└

┘

┌

┐

Amióta kezd újra tóvá változni a fé lsziget egykor lecsapolt kü lső tava, azóta mé g jobban kidomborodik a mikrotáj világszerte elismert kü lö nlegessé ge. Ké rjü k tehát Tihany riadó leányát, hogy továbbra is szálljon ki szent hegye kö zü l, é s szenteljen meg minket, hozzá megerő síté sé rt zarándokoló szegé ny magyarokat. Dr. Szö rényi Lá szló

Ne legyünk olyanok, mint a pogányok! * I. András királyunk sírjának kö zelé ben emlé kezzü nk arra, amit a legújabb tö rté né szek is e nehé z sorsú, sikeres uralkodó legfő bb é rdemé nek tekintenek. Ő volt az, aki Orseolo Pé ter nyugati típusú átalakulást siettető , de né pü nk valóságától elrugaszkodó tö rekvé sei, Aba Sámuel ö nállóságunkat vé dő , de a múltnak nagy engedmé nyeket tevő uralkodása, majd a pogánylázadás é s a káosz pusztítása után visszaállította hazánkat az európai é s kereszté ny fejlő dé s Szent István által megjelö lt útjára. Milyen is volt ez a Szent István-i út? Első királyunk erő s alapra é pítette országunk, de saját é s családja é leté t is: a kereszté nysé g mellett kö telezte el né pé t. Az Efezusi levé l felolvasott ré szlete (Ef 4,17-24) kü lö nö sen megvilágítja István király művé t é s azt, ami belő le a mi számunkra most is nagyon aktuális. Arról olvastunk ugyanis az Efezusi levé lben, hogy ne legyü nk tö bbé olyanok, mint a pogányok. Hát ez volt a nagy problé ma Szent István korában is. Nem elé g formálisan felvenni a kereszté nysé get, nem elé g politikai hasznosságból, szö vetsé gre lé pni a nyugattal, hanem emberileg meg kell változni, gondolkodásmódunkban is kereszté nnyé kell lenni. És minden más, amié rt országunk é vrő l é vre tiszteli Szent István király emlé ké t, benne az államalapítás, az ország-szervezé s, a kö zigazgatásnak, a jognak a megalapozása, – mind tiszteletremé ltó. De számunkra itt a legfontosabb mé gis csak ez az ü zenet, hogy hogyan kell a gondolkodásunknak, hogyan kell a szívü nknek megváltozni, hogy vé gre ne pogány módra *

Elhangzott 2005. szeptember 10-é n, a jubileumi é vi „Imádság a magyarságé rt”-ü nnep alkalmával

53

└

┘

┌

┐

gondolkodjunk é s é ljü nk. Erre kapunk választ az Efezusi levé lbő l. Ott ugyanis felsorolja Szent Pál, hogy mi jellemzi a pogányok magatartását é s világné zeté t, é s mi szerint kell igazodnia a kereszté ny embernek. Azt mondja ö sszefoglalva, hogy ne é ljetek úgy, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon jártatják az eszü ket. Másutt pedig azt olvassuk az Ú jszö vetsé gben: ne é ljetek úgy, mint a pogányok, akiknek nincsen remé nysé gü k. Ez az a ké t alapvető adottság, amiben az ember akkor é l, ha nem jutott el Krisztushoz, – vagy ha tetszik, a ré gi szóval: – ezek a pogány lelkü letű ember é leté nek jellemző i. Nincs remé nysé ge, mert emberi dolgokban bizakodik, a puszta emberi igyekezet alapján próbálja megíté lni, mi lehet a jó, mi lehet a hasznos az é letü nkben. És újra meg újra találkozik a korlátaival, találkozik azzal, hogy nem tudja megvalósítani – egyé n é s kö zö ssé g – azt, amit fontosnak é s jónak tartana. Aztán találkozik azokkal a nehé zsé gekkel, amik a sikertelensé gbő l, a kudarcból adódnak, é s akkor nem tudja, hogyan tovább. És kö nnyen megjelenik az elkeseredé s, a ké tsé gbeesé s, az hogy nincs é rtelme egyé n, család, vagy egy egé sz ország é leté nek. Mié rt? Mert azok a kilátások, amelyeket olyan fontosnak tartott, mintha nem lenné nek nyitva. Talán a fö ldi jólé t, mondjuk az a fajta haladás, amirő l valaki é ppen azt hiszi, hogy a legnagyobb é rté k. Vagy a másik nagyon jellemző tulajdonság, hogy a pogányok „hiábavalóságokon járatják az eszü ket”. Ha nem találkoztunk Krisztussal, akkor mi az, ami rendet teremt bennü nk, ami é rté krendbe helyezi a dolgokat? Máské pp tájé kozódik az az ember, aki számára Krisztus, a Megváltó szemé lye nem sokat jelent, mert ő úgy tájé kozódik, hogy a hé tkö znapi, e világi é let ü gyei szerint igazodik, ahhoz mé ri a dolgok jelentő sé gé t. De ennek az é letnek vé ge van, é s ennek az é letnek a lezárása annak a számára, akinek nincs hite, egyben vé gső határkő . Tehát az é let apróságaihoz mé ri a tö bbi dolgot. Ahhoz mé ri a másik ember iránti szereteté t. Ahhoz mé ri a saját é leté nek a kilátásait. Hányszor halljuk pé ldául, lehet, hogy ez é s ez a munka valamikor mé g é rté kes lenne, de hát mi hasznom lesz már akkor nekem abból? Vagy mé g az unokáink sem fogják meglátni az eredmé nyé t. És így tovább. Hiábavalóságokon jártatja tehát kö nnyen az ember az eszé t, mert az tűnik akkor a legfontosabbnak, ami itt az é n é letemben, az é n számomra mé g elé rhető . Ké nyelemben, anyagi elő nyö kben, az é let 54

└

┘

┌

┐

szebbé té telé ben. De hát ezek a dolgok kicsi súlyúak, ha Jé zushoz é s ha ahhoz a távlathoz hasonlítjuk ő ket, ami a hívő ember számára megnyílik. Tehát megújulni gondolkodásunkban, felhagyni vé gre a pogánysággal, ezt jelenti: elfogadni Jé zus Krisztust valóban Megváltónknak. És ettő l kezdve remé lni Benne. Szent Pé tertő l olvassuk, hogy a kereszté ny embernek mindig ké szen kell állnia, hogy számot adjon remé nysé gé nek az okáról. A kereszté ny embert remé nykedő optimizmus jellemzi. Nem mintha azt gondolná, hogy itt a fö ldö n minden varázsü té sre megoldódik. Hanem mert tudja azt, hogy Isten annyira szeret bennü nket, hogy vé gü l is a legfontosabb dolgokban ez a szeretet minden akadályt legyűr. És ez az a remé ny, amiben egyé n é s kö zö ssé g kapaszkodhat, ez az, amiben vé gü l is nem csalódik. Mert ez a remé ny nemcsak ennek a fö ldi é letnek a keretei kö zö tt é rvé nyes, hanem azon túl is a világmindensé gre é s az ö rö kké valóságra szól. Ez a kereszté ny embernek a remé nye, é s ha furcsán hangzik is, ha alig hihető en hangzik is ma sokszor, mi té nyleg ebben hiszü nk. De ha té nyleg ilyen nagyon furcsa dologban hiszü nk, akkor nagyon kü lö nleges kell legyen a gondolkodásmódunk é s az é letü nk is. Akkor a dolgoknak az é rté ke megváltozik, akkor olyan cselekedetek, olyan helyzetek kell, hogy kísé rjenek bennü nket, amire az emberek felfigyelnek. És azt mondják: hogy lehetsé ges ez? Hogy valaki ad é s segít, pedig nincs belő le haszna, hogy valaki holnapután é ppen olyan kedves, mintha meg sem sé rtettü k volna. Mintha nem lenne semmi leszámolni- vagy elszámolnivalója. Nincs is, mert a kereszté ny ember megtanulta Krisztustól a bocsánatot, megtanulta, hogy hol az é leté nek a súlypontja, megtanulta, hogy a tö bbi embert úgy kell szeretni, mint saját magát. Imádkozzunk magyar né pü nké rt, hogy abban kö vessü k Szent István útját, ami a lé nyege volt az é leté nek é s a tanításának. Hagyjunk fel a pogány gondolkodással. A lé nyegeshez ragaszkodjunk, é s legyü nk a remé nysé g emberei, mert Krisztus a remé nysé gre hívott meg minket, mindnyájunkat kü lö n-kü lö n é s egé sz nemzetü nket. Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, é rsek

55

└

┘

┌

┐

„Az otthonhoz tartozás tudata felmelegít” * A né met kö ltő Rilke egy idő ben Párizsban é lt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnő je kísé reté ben. Ú tja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A keresztező dé sné l állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát ké regetett a járókelő ktő l. Mindig ugyanazon a helyen ü ldö gé lt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezé t elő re nyújtotta, szemé t a fö ldre szegezte. Rilke soha nem adott neki egy fillé rt sem. Barátnő je ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezé be egy-egy pé nzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is ké rdezte a kö ltő t: – Te mié rt nem adsz soha semmit ennek a szegé nynek? – Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezé nek, hanem a szívé nek szánunk, válaszolta a kö ltő . Másnap Rilke egy rózsabimbóval é rkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezé be é s tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog tö rté nt: a koldusasszony felemelte a tekinteté t, ráné zett a kö ltő re, nagy nehezen felkelt a fö ldrő l, megragadta a fé rfi kezé t é s megcsókolta. Majd a rózsát erő sen a szívé re szorítva eltávozott. Egy hé ten át nem látta senki. A másik hé ten ismé t ott ü lt az utcasarkon a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban. – Mibő l é lhetett egé sz hé ten át, mikor semmit se kapott ? – ké rdezte a francia barátnő . – A rózsából – válaszolta a kö ltő . Ezen a csodálatos tihanyi találkozón találó ez a tö rté net é s ü zenete, hogy olyasvalamit kellene adnunk az embereknek, amit nem a kezü knek, hanem a szívü knek szánunk. Az embertö megekben sikolt a szív, hogy figyeljetek rám is, adjatok remé nyt, elesé semben ne íté ljetek, hanem nyújtsátok felé m felemelő kezeteket. Vajon mié rt kell sebet hasogatni, ha egyszer beforr? Mié rt kell más ajtajába seperni a port? Mié rt kell sziszegve felnagyítani egy apró hibát? Mié rt kell ecettel megkeverni a *

Elhangzott 2005. szeptember 10-é n, a jubileumi é vi „Imádság a magyarságé rt”-ü nnep alkalmával

56

└

┘

┌

┐

másik borát? Mié rt kell a kezet fé lrelö kni, ha ké rni akar? Mié rt kell a kezet fé lrelö kni, ha adni akar? Ma ezt ü zeni nektek é s nekü nk ez a tö rté net é s ez a pár sor. Ma ü zenni akar ennek az egyházkö zsé gnek hívei számára, Tihanynak é s Szé kelyudvarhelynek. Hogy kö zelebb kerü ljü nk lelkileg, hogy a családok Istenbő l é ljenek, hogy a szeretet mindenné l tö bb. Egyszer egy ember az utcán egy é hező , hidegtő l didergő kisgyermeket látott é s elkeseredé sé ben felkiáltott: Isten, ha lé tezel é s ha olyan jó vagy, mié rt nem segítesz ezen az ártatlan gyermeken? És Isten így válaszolt: Segítettem! Már elkü ldtelek – té ged! A Quo vadis nagyszerű regé nynek egyik lapján olvashatjuk, hogy Vinitius azt ké rdi Pé ter apostoltól: Gö rö gország teremtette a szé psé get é s a bö lcsessé get, Róma a hatalmat, de a kereszté nyek mit tettek? Mi hoztuk a szeretetet! – válaszolta Pé ter. Igen, a kereszté nysé g a szeretetre é pü lt é s a szeretetet kellene sugározza a társadalom felé , a né pek felé . Azt a szeretetet, amely mentes az elő íté letektő l, é s amely nem fé l sebezhető vé válni. Amely nem ö nző , nemcsak az ö nmaga javát keresi, hanem gondol a másikra is. Hamvas Bé la azt írja az egyik írásában: az é let úgy van megalkotva, hogy bármilyen keserű legyen, bármilyen zaklatott vagy sö té t, nyomorult vagy piszkos é s mé rgezett, van benne egy csepp áldás, egy csepp mé z. E né lkü l az é des csepp né lkü l nem lehetne é lni. Egyetlen egy csepp mé z. Nincs olyan komisz é s zü llö tt, lé ha é s aljas ember, akiben ez ne lenne meg. És az é letet sohasem lehet annyira megalázni, egy né pet sohasem lehet annyira megalázni, hogy ezt a csepp mé zet elveszítse. Legyen szabad ezt a csepp mé zet nekü nk itt most Istennek nevezni. Sohase jutunk a bűn mé lysé gé be oly mé lyre, hogy Isten szeretete ne fogadna be bennü nket, termé szetesen ha mi is akarjuk ezt az isteni szeretetet. Mindig van lehető sé gü nk a megé rté sre. A megé rté s azt jelenti, hogy benső mben, gondolkodásomban, é letvitelemben megváltoztam. Nagyon sokszor elhangzik a hívő ember lelké ben is, hogy hol volt Isten akkor, amikor az emberek szenvedtek, vagy szenvednek, amikor tele van a világ katasztrófákkal. Erre a válasz nem nehé z, Isten ott volt mindenü tt. Kedves testvé reim! A katasztrófákban is jelen volt az Isten, s az emberekben volt é s van szeretet é s ö nfeláldozás, ott is megvolt az é letnek tagadhatatlanul az Isten felé való irányultsága, mert é letü nkbő l 57

└

┘

┌

┐

nem hiányozhat az Isten. Mindig megragad kalkuttai Teré z anya é lete, mert a mi világunkban, a mi jelenü nkben mutat rá egé sz é leté vel az Istenre. A szenvedő emberekben felfedezte Jé zus Krisztus arcát, át tudta é rezni felelő ssé gé t. Tö rté nelmü nk mindig ott é s akkor változott, ahol akartunk – vagy é ppen nem akartunk – ember lenni. Hiszen az egé sz emberi é let szimfóniájának tulajdonké ppen egyetlen fő té mája van: embernek lenni. Novalis mondja, az ember nem tesz egyebet, mint folyton hazaté r. Hazaté r ö nmagához, Istenhez. A hívő embernek megvan a lehető sé ge, hogy ö nmagát, é leté t Isten arcában szemlé lje. Hogy a fé nyt megé rezze, megé lje é s továbbadja. A hit é s a szeretet a mai ember számára erő s kö té l a szakadé k fö lö tt, amelybe mindig é s minden kö rü lmé ny kö zö tt belekapaszkodhatunk. A hit segít, hogy acé lemberek lehessü nk, hogy az ü zenetet továbbadhassuk. A hit é s a szeretet számunkra, erdé lyiek számára az utolsó bástya, amely vé d é s oltalmaz. De a szeretetnek a hiánya nagyon sokszor embert diderget, ahogy Kányádi Sándor írja: „Rá kell jö nnü nk arra, hogy egy az anyanyelvü nk, egy a hitü nk" S a kö ltő szavaival fogalmazva: vajon nem lenne jó jegyet váltani é s elutazni jobbik ö nmagunkhoz? Pilinszky szerint Isten olyan lé ny, aki el tudja viselni, hogy szeretik. Az a furcsa, hogy az ember megé rzi azt, amikor szeretik, de rettenetes nehé z valakit találni, aki ki is bírja, el is viseli, hogy szeressé k. Ettő l úgy fé lnek az emberek, mint egy meré nylő tő l. Fé lnek, mert azt hiszik, hogy ki akarják fosztani ő ket, úgy látszik, van valamijü k, amirő l maguk se tudnak. Nyilván rosszul szeretü nk, de az Isten az, aki a rossz szeretetet is kibírja. Márai Sándor írja az „Igazi” című kö nyvé ben: egy embernek egyfé le rangja van: a jelleme. És az ember jól tudja, hogy a jellem mindenné l magasztosabb. Az é let nem sár, hanem finomításra váró arany. A mi dolgunk a csiszolás. Ezen a fö ldö n akartak a mi nagyjaink otthont teremteni, é s itt a Kárpátmedencé ben nekü nk ehhez jogunk is van, mé g akkor is, ha határokkal megosztottak. Wass Albert írja: „Az otthon az a hely, ahová az ember hazaté r, ahol nem kell dideregni a fé lelem é s a kö zö mbö ssé g hidegé tő l, mert az elfogadás é s az otthonhoz tartozás tudata felmelegít." Tamási Áron hitvallása: „Azé rt vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyü nk benne." Ez nem csupán egy álom, hanem valóság. Nekü nk Isten adta jogunk van otthonainkhoz, amit nem vitathatnak el tő lü nk. A mi 58

└

┘

┌

┐

szívü nkben helye van a hűsé gnek, a jellemnek: nem az számít, hogy kinek hány iskolai é ve van, hanem az, hogy az é let iskolájában meg tudtuk-e tanulni, hogy mit is jelent az embersé g, – é s gyakoroljuk-e. Márton Áron nagy pü spö kü nk így vall: „Az iskola volt az a hely, ahol elő szö r rájö ttem arra, hogy mások is é lnek a világban, s ahol a betűveté s mellett megtanultam becsü lni, é rté kelni az embert. Itt tanultam meg becsü letesen dolgozni, itt é rtette meg velem a falusi tanító, hogy a legszebb munka az, amelyet másoké rt vé gez az ember." Ezt vé ssé tek jól a szívetekbe é s a lelketekbe: nagyobb dolog igent mondani, mint nemet. Remé nyik Sándor írja: bármilyen jó nekü nk itt lenni, hegyen lakni nem lehet. Vissza kell mennü nk a szü rke hé tkö znapok homályába, é s az é letben, mely az igazi kereszté nyi é rté kek felé irányul, harcolni kell tovább. Hiszen „a mi dolgunk csak állni, mi vagyunk a vezeté k várai” (Sík Sándor). Wass Albert soraival fejezem be elmé lkedé semet: „Hogyan vé dekezzé k rontás ellen a fa? Legyen egé szsé ges é s erő s. Gyö keré t eressze be mé lyen a fö ldbe, miné l mé lyebbre. A fö ld jó kincsei mé lyen fekszenek, mint a tiszta víz. Tiszta é s jó erő ket szívnak fö l a mé lybe nyúló gyö kerek. Ne bontson a fa szé les koronát, mely alatt más fák senyvedni ké nyszerü lnek. A nap né lkü l nyomorgó nö vé ny keserű nedveket ereszt, melyeknek maró párája megmé rgezi a levegő t é s viharfelhő ket támaszt. Ne tűrjö n foltot levelein. Legyen lombja tiszta é s makulátlan, napfé nyben csillogó, ü de. Fé nytelen, gyö nge levelek hamar gombásodnak, korán sárgulnak é s lehullnak. Kevesebb napfé nyt szívnak fö l, é s az olyan fa rostjai elvesztik rugalmasságukat. Legyen jó a madarakhoz, akik fé szket é pítenek vagy menedé ket keresnek ágai kö zö tt. Szeresse a harmatot é s tisztelje az eső t. Tudva, hogy minden, ami a magasból jő , é s minden ami a fö ldmé lyé bő l jő , ő é rette van, é s jó. De vé gü l ne fé ljen az é jszakától, a té ltő l é s attól, hogy az idő telik. Telik, akkor is, ha fé l. Így é l a fa. S ha mé gis vihar jö nne rá: hajtsa meg engedelmesen a fejé t, s ha kell, a derekát is. Ne reszkessen é s ne átkozódjé k, mert nem tehet arról, hogy van vihar. A vihar van. Nem csak lé gkö ri elektromosság, nem csak a hideg é s meleg kiegyenlítő dé se okozza. Mé g csak nem is az erdő k rossz párája egyedü l. A vihar van.

59

└

┘

┌

┐

Babonás, sö té t erő k ké pezik a magját, mely ott lebeg mindenkor vé kony pókhálófonálon a világ fö lö tt. Így a fa. És mit tehet az ember mé g ezen felü l? Legyen becsü letes, mert ember. Jóindulatú, tiszta é s igaz. Szeresse a testvé rt fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyeré n mászkál. Ne fé lje a gonoszt, csak kerü lje útjait. Imádkozzé k, ha viharba kerü l, s dolgozzé k, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Gonosz feszü ltsé gek, mé rges kisugárzások, ö rdö gö s szándé kok babonája. De az ember megáll benne, ha ember." Ková cs Sá ndor fő esperes Szé kelyudvarhely

Homilia Szent Á nyos ünnepé n

(2005. november 17.)

A lerakott alapon kívü l, amely Jé zus Krisztus, mást senki nem rakhat. Hogy erre az alapra ki hogyan é s mibő l é pített, kinek-kinek munkája mutatja meg. Az Ú r napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi… Itt, a Balaton fö lö tt emelkedő szentegyházban, amelynek 950 é ves tö rté nelmé re tekintü nk vissza ebben az esztendő ben, nem szabad elfelejtenü nk: az Ú r eljö n. Mindannyiunk számára. S nem tudjuk, melyik órában é rkezik. Eljö n az Ú r, akinek a szemé ben ezer é v miké nt a tegnap, úgy tűnik tova, mondja a zsoltáros. S nekü nk el kell számolnunk ö rö ksé gü nkkel. Nekü nk, tü né keny é letű embereknek erő t ad, hogy van múltunk. Erő t ad, hogy benne é lü nk egy tö rté nelemnek a sodrában, amely ennek az apátságnak a számára immár 950 esztendő . „Supra firmam petram” – szilárd kő sziklára, idé ztü k sokszor a barokk-kori Lé cs Ágoston apátot ábrázoló ké p feliratát. Az alapító király sírjánál tö bbszö r álltunk meg tisztelettel, imádkozva, hálát adva azoké rt, akik elő ttü nk jártak a hit jelé vel é s már a bé ke álmát alusszák. Itt, a Balaton fö lö tt emelkedő szentegyházban sokszor szállt fö l az Istent dicsé rő é nek ebben az esztendő ben. „Ave, Maris Stella… ” hö mpö lygö tt a Szent István orató-

60

└

┘

┌

┐

rium-kórus elő adásában a mai hangszerelé sű ő si himnusz, „Tengernek csillaga, Isten é desanyja, ü dvö zlé gy, boldog Szűz, mennynek szent kapuja… ” És „Szent Ányosnak dicső sé gé t harsogták itt a falak” – ugyancsak ebben az oratóriumban, amely lelket tisztító ü nnepé lyessé ggel állított zenei emlé ket az 1055-ben keletkezett Tihanyi alapítólevé lnek. S az ide látogató idegen tűnő dve áll meg az oszthatatlan Szentháromságot jelké pező ő si jelké p, az egymásba fonódó három hal láttán a templom bejárata elő tt: bakonyi kő művesmesterek míves, szé p munkája ez. S a templom é s az apátság é pü lete kö zö tt húzódó kö vö n fö lsejlenek a legfontosabb motívumok az alapítólevé lbő l, András király monogramja, a kö rtvé lyfa, a fuk, a feheru uaru rea meneh hodu utu rea. Az alapítólevé l ebben az é vben átlé nyegü lt muzsikává, megjelent szilárd kő ben, felö ltö zö tt míves textilkompozícióban. A lerakott alapon kívü l, amely Jé zus Krisztus, mást senki nem rakhat. Figyelmeztetés volt számunkra ez az é v: hogy ő seink alapot raktak. Európai kultúrával, itt, ahol é lt már a magyar nyelv, Krisztusra, a szilárd kő sziklára akartak é píteni. Viharos tö rté nelmü nk megté pázta a helyet, fából é s kő bő l é pü lt templomok pusztultak, majd Isten kegyelmé bő l újra é pü ltek Isten dicső sé gé re, emberek figyelmezteté sé re, hogy nekü nk is újra é s újra szent egyházzá kell é pü lnü nk, szilárd kő sziklára, bármilyen erő s legyen is a vihar. Ü nnepi év volt a mö gö ttü nk álló. Ünnepelni csak olyan esemé nyt lehet, amely nem egyszerűen megtö rté nt, hanem amelynek hatása ma is é rezhető . S az ü nnep kö zö ssé get teremt: kö zö ssé get azokkal, akik most ü nnepelnek, s kö zö ssé get azokkal, akikre visszatekintü nk, akikre fö ltekintü nk, akik elő ttü nk jártak. Az ü nnep mindig találkozás. A talá lkozá sok éve volt a mö gö ttü nk álló esztendő . Zarándok-szívű imádkozók, a tö rté nelmi múlt iránt é rdeklő dő k, kíváncsi emberek tízezrei jö ttek ide. Lelki bé kessé get kereső emberek, a tö rté nelem kihívásaira felké szü lni óhajtó fiatalok é s idő sebbek, az emberi minő sé get maguké nak valló szellem emberei, tudósok, szerzetesek, akik újra é s újra keresik, mit mondhat az ő si szerzetessé g a ma újra alakuló Európa testvé riessé gre, igazságosságra vágyó polgárainak. A kegyelem éve volt az é v, ami mö gö ttü nk áll. Kihívásokkal kellett szembené znü nk, válaszokat kellett megfogalmaznunk, hitü nkrő l kellett számot adnunk. Mert újra é lhet bencé s szerzetesi kö zö ssé g ezen a 61

└

┘

┌

┐

valóban csodálatos fé lszigeten. S megvan a lehető sé g, hogy újra meggyö kerezzü nk. A kegyelem é ve volt ez mindazoknak, akik hivő lé lekkel kísé rtek bennü nket ü nnepeink során. A próbatétel éve is volt ez az esztendő . Vajon tud mondani jó szót, igazat é s szé pet ma is az embereknek? Mert szü ksé gü k van az embereknek biztos útmutatókra, kell, hogy legyenek helyek, ahol igazat mondanak, s ahol a változatlan, ö rö k é rté keket sugározzák ma is, akár alkalmas, akár alkalmatlan. A tanú sá gtétel esztendeje is volt ez az é v. Megvallása annak, hogy a magunk erejé bő l valójában nagyon kevé sre vagyunk ké pesek. De Isten segítsé gé vel emberi gyö ngesé geink, tö ré kenysé gü nk ellené re is ké pesek lehetü nk a szolgálatra. A há laadá s, a kö szö net napja a mai. Evhariszto – kö szö nö m! Kö szö nö m mindenkinek a segítsé get: a bencé s kö zö ssé g helytállását, a munkatársak sokfé le, odaadó, hűsé ges szolgálatát, a kö zeli é s távoli segítő k bátorító jelenlé té t, hiszen ha ö nkormányzatok, inté zmé nyek, szervezetek é s magánemberek nem nyújtanak anyagi segítsé get, sokkal kevé sbé tudtuk volna megjeleníteni azokat az é rté keket, amelyeket ö rö kü l kaptunk. Kö szö nö m az „apátság né peinek” kö zö ssé gé t. Kü lö n kö szö nö m a rólunk hírt adók figyelmessé gé t. Emeljü k fö l szívü nket! S adjunk hálát az Ú rnak, – mert mé ltó é s igazságos. Szent Ányos pü spö k ü nnepé n, 950 é vvel az után, hogy I. András királyunk elrendelte, hogy szentegyház emeltessé k ezen a helyen, fö l kell idé znü nk Ányos pü spö k alakját. Ő nem fé lt, hogy az ostromlott városból kimenjen, s tárgyaljon az oly veszé lyesnek látszó ellensé ggel. Figyelmezteté s ez mindannyiunk számára: nem szabad fé lve é s remegve ostromlott városainkban várni a vé get. Ki kell menni bátran, meg kell szólítani mé g azt is, aki a pusztítás szándé kával kö zeledik. És az emberi tö ré kenysé g az Isten kegyelmé vel kiesdheti ma is a csodát. Isten temploma szent, é s mi vagyunk az. Minden kő bő l é pü lt templomnál szentebb a Krisztus nevé ben, az egy é s oszthatatlan Szentháromság nevé ben egybegyűlő hívő k kö zö ssé ge. Hálát adunk a múltunké rt. Hálát adunk európai kultúránké rt. Kö szö netet mondunk magyar gyö kereinké rt. Itt, a Balaton fö lö tt, ebben a kő bő l é pü lt szentegyházban. És leborulva a tö rté nelem Ura elő tt, aki elő tt ezer é v, akár a tegnap, úgy tűnik tova, kö nyö rgü nk a hűsé g é s helytállás 62

└

┘

┌

┐

kegyelmé é rt. Adja az Ú r a Tengernek Csillaga, Szűz Mária kö zbenjárására é s Szent Ányos pü spö k imádságaira, hogy mi, akik magunké nak é rezzü k ezt a templomot, s akik otthonunknak ezt az apátságot, gyö ngesé geink ellené re biztonságot, bé ké t, hitet sugározhassunk mindenkinek a ránk bízott idő ben, az idő k fö lö tt álló Isten kegyelmé bő l. Dr. Korzenszky Richá rd OSB (Ph 59) perjel

Szemelvé ny „drotpostank”-ból Mé g bencé s atyáink sem ismerik a Lk. 6, 47-48-at.?? Üdv! – Dr. Ilosvai Gábor (Ph 88) 2500 Esztergom, Pető fi S. utca 8. Tel/Fax:+36 33 500 141 Mobil: +36 30 2507257 vagy +36 30 211 3276 e-mail: [email protected] -----Original Message----From: [email protected] [mailto:[email protected]] On Behalf Of [email protected] Sent: Monday, February 27, 2006 6:44 PM To: [email protected] Subject: [bdsz] Veszé lybe kerü lhet a tihanyi apátság é pü lete, ha nem állítják meg a kolostor alatti domb csúszását. http://www.online.rtlklub.hu/hirek/hazank/?id=0602218536 2006.02.27. RTL Klub 18.30. Veszé lybe kerü lhet a tihanyi apátság é pü lete, ha nem állítják meg a kolostor alatti domb csúszását. A szerzetesek vezető je március elejé n a kö rnyezetvé delmi miniszter segítsé gé t ké ri, mert a talajcsúszás megállítására az egyháznak nincs pé nze. Korábban teraszok kialakításával próbálták megfogni a domboldalt, de az elmúlt é vekben a fa szegé lyek mellő l is eltűnt a talaj. Az egyházi tulajdonú é pü letek alatt az államé a terü let. A bencé sek ezé rt tö bbszö r ké rtek segítsé get az é ppen aktuális kormánytól. Ígé retet kaptak, de pé nzt nem. Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencé s Apátság perjele: Ez sokmilliós munka. Mindig azt mondták, hogy van rá elő irányzott keret, de aztán elmaradt. A fö ldcsúszás miatt a Balatonkö rnyé ki házak tö bb helyen is veszé lyben vannak. A tó keleti medencé jé ben é vek óta vizsgálják, hogy miké nt lehet a leszakadó lö szfaltól megóvni a házakat, é s lassan 10 é ve, hogy Balatonakarattyán a lezúdult fö ld tette tö nkre a síneket. A Tihanyi-fé lsziget tö bb ré szé n is csúszik a domboldal. A szerzetesek 10 é ve szaké rtő vel vizsgáltatták meg a terü letet. Az derü lt ki, hogy a terü leten é pítkező k is felelő sek lehetnek az erózióé rt. Hivatalos eljárás azonban eddig mé g nem indult. A tihanyi apátsági templom nincs veszé lyben, mert a falakat a 11. században mé g sziklára é pítetté k, de a 300 é ves kolostor é pü lete alatt csak fö ld van.

63

└

┘

┌

┐

└ 64. oldal

┘

┌

┐

In memoriam…

└

65. oldal ┘

┌

┐

└ 66. oldal

┘

┌

┐

Kelemen Krizosztom pannonhalmi fő apát, az iskolaalapító Sólymos Szilveszter OSB Ezer é v száz bencé se című kö nyvé vel ö regkoromra bizonyos vonatkozásban úgy vagyok, mint diákkoromban a Gárdonyi Gé za írta Egri csillagokkal. Ha szabad ezzel a meghatározással é lni, számomra mindkettő ún. „kísé rő kö nyv”. Mindkettő t tö bbszö r vé gigolvastam, aztán elő veszem, bárhol kinyitom, elolvasok újból egy-egy fejezetet. Mintha elő szö r olvasnám, mindig „mond” számomra valami újat. Így voltam né hány napja olvasva a Kelemen Krizosztom é leté rő l szóló fejezetet. Fő apát urat diákké nt, ha nem is szemé lyesen, de szem- é s hallótávolságból ismertem. Évente legalább egyszer valamilyen ü nnepé lyes alkalomból – é vnyitás Veni Sancte-misé vel, zászlóavatás stb. – felkereste iskolánkat. Templomi pré dikációja útján vagy más módon szólt hozzánk, diákokhoz is. A róla szóló fejezetet olvasva megjelenik elő ttem inkább alacsony, mint kö zé pmagas alakja, szinte tatárvágású szeme. A szemek, amelyek mindig melegsé get, szelídsé get, s mindezekkel – csak látszólagosan ellenté tesen – erő t, szilárdságot is sugároztak. Már hetedikesek voltunk, mikor elkezdte műkö dé sé t a pannonhalmi olasz gimnázium, majd egyetemet vé gzettké nt é rtesü ltem a csepeli gimnázium megnyitásáról. Mindké t iskola a világ é s országunk – mondhatnám – drámai tö rté nelmi idő pontjában jö tt lé tre. A pannonhalmi olasz gimnáziumban 1939 szeptemberé ben, az iskolai é v kezdeté n kezdő dö tt a tanítás – gróf Teleki Pál akkori magyar miniszterelnö k kezdemé nyezé sé re, valamint Galeazzo Ciano olasz kü lü gy-

67

└

┘

┌

┐

miniszter szellemi é s jelentő s anyagi támogatásával. (Olasz barátom szerint Ciano apja nem sokkal korábban halt meg, s hátramaradt vagyonát – mint ö rö ksé get – adta fia a gimnázium lé trehozásához. Té ny, hogy a gimnázium emlé kezetem szerint a ké t Ciano-ról, apáról é s fiáról neveztetett el.) Mindez ugyan talán a lé nyeges, de né hai tö rté nelemtanárom, Szegedi (Szolomájer) Tasziló tanításának egyik fő alapelvé t kö vetem: „Esemé nyek, tö rté né sek csak akkor é rthető k, ha megismerjü k az azokat megelő ző , azokhoz kapcsolódó kö rü lmé nyeket.” 1939 szeptembere. A hónap első napján tartja beszé dé t Hitler Adolf, amelyben beleharsogja a világba: „Ma hajnalban visszalő ttü nk!” 1939. szeptember 1-é n a hitleri hadsereg csapatai átlé pik a lengyel határt. Szeptember 3-án Anglia, Franciaország, a Lengyelországgal kö tö tt viszonossági szerző dé s hatályosságával hadat ü zen Né metországnak. Ehhez a hadü zenethez csatlakozik né hány napon belü l – angol domíniumké nt – Kanada, Ú j-Zé land, Ausztrália. A Szovjetúnió ugyan kinyilvánítja semlegessé gé t, ám szinte a né met hadsereg támadásával egyidejűleg a lengyelországi ukrán é s bjelorusz nemzetisé g vé delmé nek – nemkevé sbé álnok – jogcímé vel szinté n átlé pi csapataival a lengyel határt. Nem sokkal ké ső bb elfoglalja a balti államokat é s Besszarábiát. Mindezekkel megkezdi elő nyomulását Európa kö zepe felé . Csak kö zbenső leg: Lengyelországot a hitleri né met birodalom csapatai tizennyolc nap alatt legyő zté k. Lehet, hogy az olasz iskola megnyitásának idő pontjában már megindult Magyarországra is a lengyelek tízezreinek menekü lé se. Ne feledjü k: Hitler csapatai már bevonultak a Saar-vidé kre, Ausztriát Né metországhoz csatolták, a mü ncheni egyezmé ny alapján elő bb a cseh Szudé tavidé ket, majd e szerző dé st semmibe vé ve né hány hé t múlva egé sz Csehszlovákia ún. Né met protektorátussá válik. S Hitler bukásának kezdeté ig, 1941 karácsonyáig, a moszkvai vesztes csatáig, Hitler mé g győ zelmei kö zé sorolhatja Norvé gia, Hollandia, Dánia, Franciaország legyő zé sé t is. Ám mé g mindig csak 1939 szeptemberé ben vagyunk. De eddig az idő pontig is a Hitler legyő zhetetlensé gé be vetett hit mind szé lesebb kö rben terjed Né metország határain túli szomszé dos vagy nem távoli országokba. (Nem szólva Hitlerrel szimpatizáló távoli egyes arab államokról vagy akár Irán akkori államfő jé rő l.) 68

└

┘

┌

┐

Ugyanúgy, ezzel párhuzamosan s mind mé lyrehatóbban mé telyezi a kö zvé lemé nyt, ezreket, tízezreket a nemzetiszocialista világné zet, a gyűlö lkö dé s a vallással szemben, legyen ez akár a zsidó, avagy más vallás. A pannonhalmi olasz gimnázium megnyitása után ké t é v sem telik el, 1941 Húsvé t vasárnapjára virradóan Teleki Pál ö nkezé vel vet vé get é leté nek, e tetté vel is megvé deni kívánva a magyarság becsü leté t az elkö vetett szerző dé sszegé ssel szemben. Csak „holttesté n keresztü l” vonulhatnak át a né met csapatok Jugoszláviába, újabb háborút kezdve. Ciano grófot apósa, Mussolini, szemé lyes bosszúvágyból, de nem kevé sbé Hitler utasítására, agyonlö veti. A pannonhalmi olasz gimnázium vé gigé li a második világháborút, ső t utána is né hány é vet. Hirdeti, hogy az ország első királyának, Istvánnak a pápától egy olasz szerzetes, Gherardo testvé r, a ké ső bbi Szent Gellé rt hozta az ü zenetet Magyarországnak a katolikusok kö zö ssé gé be való befogadásáról. A pannonhalmi olasz gimnázium lé te é s műkö dé se hirdeti, hogy országunk kultúrájának gazdagságát, színessé gé t, tö rté nelmi múltjában é vszázadokon keresztü l újból é s újból a latin kultúrából is merítette. Az olasz gimnázium szimbólum volt arra, hogy Magyarország nem kíván a hitleri világné zet ré sze lenni, ső t, azzal szembeszáll. Ha szabad lírai kifejezé ssel – de a jelké pen túli valóságtartalommal is – írni: a pannonhalmi olasz gimnázium tö ré keny vitorlás volt országok katonai é s szellemi-világné zeti ö sszecsapásának tengeré n. Mindez nem utolsósorban Kelemen Krizosztom pannonhalmi fő apát úrnak kö szö nhető en. A második világháború befejező dik. Sok-sok millió halott, rombadő lt városok, é hsé g, menekü lé s szerte a világban. A Szovjetúnió hadseregei által elfoglalt Európában pedig – mé g el sem hallgattak a fegyverek – megkezdő dik ismé t a világné zetek csatája. Az egyedü li biztató té ny, hogy Hitler hadseregé t legyő zté k, s az általa elfoglalt országok felszabadultak, megszabadultak a né metektő l. Ezzel 1945-ben Magyarországon megkezdő dnek – Bibó István szavait idé zve – a szabadság, a demokrácia né hány é vé nek boldog pillanatai. Kelemen Krizosztom ebben a helyzetben, „pillanatban”, világosan látja az ország tö rté nelmé ben első tanítórendké nti bencé s rend feladatát. Lé trehozza Csepelen – az ottani munkásszü lő k ké ré sé re, a helyi szociáldemokrata párt kezdemé nyezé sé re – a bencé s „munkásgimnáziumot”. Mint annakidejé n hallottam, a fő apát úr a gimnáziumba vezető ké nt, 69

└

┘

┌

┐

tanárké nt a rend e terü leten legkiválóbbjait kü ldte. Kü lö n – mondhatnám – „bü szkesé gem”, hogy emlé kezetem szerint kö zö ttü k volt Galambos Iré neusz valamikori cserké sz-rajparancsnokom. A csepeli munkásgimnázium számomra abban is jelké p, hogy a bencé sek által vezetett iskolák a társadalom minden osztályának gyermekeit befogadták. Ezt magam is tapasztalhattam magára maradt szegé ny ö zvegyasszony gyermekeké nt a budapesti Baross utcai bencé s gimnáziumban. 1947-ben Kelemen Krizosztom fő apát úr – hazájába már csak holtában visszaté rő en, bár útlevé llel, de menekü l, é sszerűen ké nyszerü l elhagyni az országot. 1948-ban államosítják az egyházi iskolákat. (Pannonhalmán – így hallottam – mé g az iskolatermek felé vezető folyosókat is befalaztatják.) Az iskolák államosításakor – a korabeli tö rté net szerint csak egy „fé rfi” szavazott a tö rvé ny ellen. Schlachta Margit (a Szociális Testvé rek Társaságának alapítója, országgyűlé si ké pviselő ) – „lesik”, ahogyan megszü nteti műkö dé sé t a győ ri, az esztergomi, a kő szegi, a soproni, a pesti bencé s gimnázium is. A szerzetesrendek feloszlatásakor (1950) tanítórendké nt né hány szerzetesrendi iskola műkö dhet, így pl. a pannonhalmi, de már olasz gimnáziumi jelleg né lkü l. A rendszerváltozást kö vető en, bár kisebb arányban, ám nö vekszik az egyházi iskolák száma. Így a győ ri bencé s gimnázium, továbbá a budai iskolánk. Utóbbi viszonylag rö vid ideig tartó műkö dé s után ö nké ntesen „megadja magát”. A jelenlegi helyzet tehát a bencé s rend számára, ha nem is elkeserítő , de legalább is elszomorító. Az okok tö bbé -kevé sbé ismertek elő ttem (első sorban a gimnázium volt igazgatójának a bencé s diákszö vetsé g hírlapjában megjelent írásából). A távolabbi jö vő t illető remé nyeim változatlanok. Elké pzelhetetlennek tartom, hogy a magyarországi bencé s rend ne tegyen eleget é vszázadokon keresztü l – az országban első ké nt – vé gzett feladatának, mondhatnám, kö telezettsé geinek. S nemkevé sbé pé ldamutatónak, mondhatnám kö telezettsé get jelentő nek vé lem Kelemen Krizosztom é letpályáját. Kelemen Krizosztom, az iskolaalapító pé ldamutatását. 2006. május 23. Dr. Ká roly Istvá n (Bp 40) 70

└

┘

┌

┐

„Ha szeretetem nincs, semmi sem vagyok!” (1Kor 13) Cziráki László pannonhalmi bencé s tanárom emlé ké re A Szeretet Himnuszából vett címbeli mondat Czirá ki Lá szlóGéza (19151981) gyászjelenté sé n szerepelt 25 é vvel ezelő tt, 1981 júliusában. A gyászjelenté st rendtársai fogalmazták, de ha a diákjai tetté k volna, valószínűleg ő k is Szent Pál nevezetes levelé bő l választottak volna búcsúszavakat. Emberpróbáló, nehé z tö rté nelmi korszakokban voltam diák: 1948-ban mentem iskolába, 1956-ban lettem gimnazista. Most, hogy így visszaemlé kezem ré gmúlt diákpályafutásomra, szinte magam is megdö bbenek, hogy azokban a megnyomorító esztendő kben milyen sok minő sé gi pedagógussal hozott ö ssze a jó sorsom. Kö zü lü k is László atya a legemlé kezetesebb: ő volt pannonhalmi diáké veimben az osztályfő nö kö m, prefektusom, magyartanárom egyszemé lyben, é s ő volt pályára állítóm, é s vé gü l atyai barátom. Ahhoz, hogy ő é s tanártársai munkájának jelentő sé gé t é rté kelni tudjuk, magunk elé kell idé zni azt a pedagógiai szituációt, amelyben tanárainknak annak idejé n helyt kellett állniuk. Az ö tvenes é vek második felé ben vagyunk, egy levert forradalom után, mondhatni remé nytelen tö rté nelmi helyzetben. A hátté rben a korai Kádár-korszak fenyegető , terrorisztikus világa húzódott meg, amelyet nemcsak a hazulról kapott hírekbő l, a hé be-korba ké zbevett sajtótermé kekbő l, filmhíradókból (TV mé g nem volt) ismertü nk, hanem né ha é lő valóságké nt is bedö rö mbö lt hozzánk. Így tö rté nt a „MUK” idejé n, 1957 márciusában is, amikor tö bb tucat állig felfegyverkezett pufajkás (rossz arcuk máig é lő , nyomasztó emlé kem!) szállta meg a pannonhalmi gimnáziumot é s fő monostort, é s alapos, a testi motozást is magába foglaló házkutatást vé gzett. A sovány eredmé ny nem gátolta meg ő ket abban, hogy súlyos bántalmazások kö zepette elhurcolják igazgatónkat, Sö veges Dá vid atyát, akit mondvacsinált ü rü gygyel azé rt ü ltettek le ké t é vre, hogy figyelmeztető csapást mé rjenek a „klerikális reakció” egyik potenciális ellenállási bázisára. (A fő monostorban é s a papi szociális otthonban tö bb olyan szerzetes é lt, akirő l tudtuk, hogy az egyházü ldö zé s korábbi szakaszában, az ö tvenes é vek első felé -

71

└

┘

┌

┐

ben bö rtö nbü nteté st szenvedett.) Ehhez a tö rté nelmi-társadalmi hátté rhez tartozott mé g a mező gazdaság ö tvenes é vek vé gé n zajló „szocialista átszervezé se”, vagyis a parasztság addig egyé nileg gazdálkodó ré szé nek termelő szö vetkezetekbe való ké nyszeríté se, amely diáktársaim egy ré szé t kö zelrő l é rintette (osztálytársaimnak egyö tö de volt paraszti származású, de kb. 40 %-uk kisebb-nagyobb faluban lakott). Ebben a korántsem kedvező társadalmi lé gkö rben – bátran elmondható – iskolánk (é s a további hé t katolikus é s egy református gimnázium) korántsem tartozott a „támogatott”, sokkal inkább a „tűrt” kategóriába. Amit híven tü krö zö tt az a té ny is, hogy ezekbő l az iskolákból sokkal nehezebb volt az egyetemekre bekerü lni, mint az állami iskolákból. (A mi osztályunkból pé ldául csak három fiúnak sikerü lt első próbálkozásra felvé telt nyernie. Az más ké rdé s, hogy az é vek folyamán – ré szben levelező úton – majdnem mindenki diplomát szerzett.) Ez a hátrányos helyzet nemcsak az iskolára magára, hanem tanulóira is é rvé nyes volt. A diákok kö zö tt kifejezetten magas arányt ké pviseltek az egy vagy tö bb szempontból hátrányos helyzetűek (az é n osztálytársaimnak pé ldául mintegy ké tharmadát tetté k ki). Ilyenek voltak az „osztályidegen” családok gyermekei (ezek egy ré sze nemré g té rt vissza a kitelepíté sbő l, ő ket akkoriban állami gimnáziumba nem is vetté k volna fel), a kis falusi iskolák tanulmányi hátrányaival é rkező k, s az osztály csaknem negyedé t kitevő fé lárva diák. És mindehhez járult mé g a nagyon szeré ny anyagi kö rü lmé nyek kö zö tt é lő k magas aránya, akik persze jelentő sen átfedté k az elő ző csoportokat. A hátrányos helyzetű iskola hátrányos helyzetű tanulóit hátrányos helyzetű tanárok tanították: pedagógusaink az állam ré szé rő l nem kaptak fizeté st é s semmi elismeré st vagy kitűnteté st, csak jelzé seket, hogy a „Nagy Testvé r” kitartóan figyeli ő ket. (Az ö tvenes é vek második felé ben ugyan mé g jól zárt az információs szolidaritás hálója: nem tudódott ki pé ldául, hogy 1957. október 23-án a diákság egy ré sze csendesen megü nnepelte a forradalom egy é ves é vfordulóját, de a hatvanas é vekben – hasonló okból – már tö bb diákot é s tanárt eltávolíttatott a hatalom Pannonhalmáról.) Pedagógiai é s szociológiai szempontból egyaránt behatóbb elemzé s tárgya lehetne, hogy ez a tö bbré tű hátrányos helyzet hogyan változott át vé gü l is elő nnyé , é s hogyan szü letett meg az a nem teljesen fedezet né lkü li imázs, hogy ezekben a felekezeti iskolákban elitké pzé s folyik. A 72

└

┘

┌

┐

hátrányos helyzet pszichózisához – é s ezt már tö bbnyire az általános iskolában is megízleltü k – hozzátartozott az is, hogy nekü nk mindent az átlagnál másfé l-ké tszer jobban kell csinálnunk ahhoz, hogy fennmaradni, esetleg elő bbre jutni tudjunk. Amellett a mi pedagógusaink szerzetestanárok voltak, akik „bé keidő kben” sem kü lső elismeré sé rt vé gezté k munkájukat, hanem Isten szolgálata mellett hivatásuk lehető legtö ké letesebb ellátása tö ltö tte be é letü ket. Hátrányból kovácsolt elő ny volt az is, hogy a bencé s rend kilenc egykori iskolájának legjobb tanerő it koncentrálta a megmaradt ké t gimnáziumába. Egy-egy ilyen iskola a hozzátartozó rendházzal – Pannonhalma eseté ben ehhez mé g hozzáadódtak a papi szociális otthon lakói is – olyan kulturális é s erkö lcsi tő ké t hordozott, amelybő l bő ven lehetett tö ltekezni. Emellett a diákság é lete is – zö mü k bentlakó lé vé n – erre a tö ltekezé sre volt beállítva: naponta tö bb órát tö ltö ttü nk (tanári felü gyelet mellett) kö zö s tanulással. A zárt internátusok pedagógiai specialitása, hogy a nevelő knek a szabadidő termé keny megszervezé sé rő l is gondoskodniuk kell. A választé k kifejezetten gazdag volt: lehetett sportolni, nyelvet, zené t é s kö nyvkö té st tanulni, kö nyvtárba, é nekkarba, irodalmi szakkö rre járni, hetente filmet né zni é s kö zben meglehető sen sok (é s meglehető sen vastag) diáktré fában ré szt venni. Ez utóbbiakat a szerzetes tanárok – tö bbsé gü knek lé vé n humora – egé szen jól tolerálták. Summa summárum: a zord kü lvilág által kö rü lvett iskola é s internátus vé gü l is azilum volt a mintegy 250 gimnazista számára, ahol a diákság jelentő s ré sze – igaz, a család deficitjé vel – jobb minő sé gű é letet é lhetett, mint otthon é lhetett volna. A család persze sokaknak nagyon hiányzott, ezé rt nem volt mellé kes, hogy a nevelő k tudták-e valamelyest pótolni a szü lő ket, vagy a szigorúan vett puszta tanár-modellt ké pviselté k-e. László atya apánk-korú ember volt, s mivel nemcsak osztályfő nö k, hanem a kollé giumi nevelő tanári tisztet is betö ltö tte, a „pótapai” szerepkö r – kü lö nö sen az é desapjukat elvesztett fiúk vonatkozásában – szinte ké nyszerű adottság volt a számára. László atya a fé lárvákra irányuló figyelmet a mindenkinek kijáró figyelmessé gen felü l, titokzatosan szemé rmes plusz-gondoskodáské nt gyakorolta. Saját vacsorájáról kihozott, vagy a szü lő k által a kilincsé re aggatott (mert hivatalosan soha el nem fogadott semmit) almát, sü temé nyt, csokoládé t, kekszet csempé szett hol egyikü nk, hol másikunk takarója alá vagy é jjeliszekré ny-fiókjába olyan73

└

┘

┌

┐

formán, hogy arról soha szó nem eshetett. És ezt a szokását gimnazista korunk után is megtartotta. Már Eö tvö s-kollé gista voltam, amikor egyszer a kollé giumi posta-rekeszemben megjelent egy cipő sdoboz, benne egy pár vadonatúj, lábamra illő cipő vel. Semmi írás nem volt mellette. Hiába ké rdezgettem a családtagokat, rokonokat: senki nem tudott róla. És akkor rájö ttem, hogy a cipő t csak László atyától kaphattam, de tiszteletben tartva adakozási szokását, soha nem mertem ráké rdezni. László atya szisztematikus, racionálisan megszerkesztett, de individuálisan megé lhető , az egyé ni vé lemé nyeket é s é rtelmezé seket nemcsak elfogadó, hanem arra serkentő magyarórákat tartott. Emlé kezetem szerint az irodalmat é s az olvasást csaknem az egé sz osztállyal megszerettette (a nyelvtant már kevé sbé ). Egyes iskolai é s házi dolgozatokat novellaké nt, ső t versben is meg lehetett írni nála, s ha sikeresnek tartotta a próbálkozást, fel is olvastatta. Az arany kö zé pút tanára volt: nem volt túl sok memoriterü nk, de ami volt, azt szigorúan megkö vetelte. Azt tanította, hogy az é let dolgainak, így egy írói é letműnek é s egy irodalmi alkotásnak is megvan a maga jól kielemezhető struktúrája, de a befogadói szubjektum teremtő erejé t é s é rtelmezé si szabadságát is tiszteletben tartotta. Ő volt az ifjúsági kö nyvtáros é s az irodalmi faliújság szerkesztő je is, ráadásul ő vezette az irodalmi ö nké pző kö rt, ső t minden é vben irodalmi veté lkedő t é s idő nké nt szavalóversenyt is rendezett. E funkcióinak cé lkö zö nsé ge a teljes diákság volt, úgyhogy sokan váltak általa irodalomé s kö nyvkedvelő vé olyanok is, akiket nem tanított. Az általa szervezett veté lkedő k nem hasonlítottak a mai televíziós kvízműsorokhoz: a tö bbfordulós feladatsorokat írásban, nemegyszer hosszas kö nyvtári utánané zé s (hogy ne mondjam: kutatás) után kellett megoldani. Té nyismeretre való tö rekvé s, kreatív fantázia, veté lkedé si vágy együ ttesen mozgósult e játé kok során. Nevelé si koncepciójának egyik legattraktívabb é s legemlé kezetesebb pé ldája Fritz Hochwälder svájci drámaíró művé nek, a jezsuiták paraguayi utópisztikus államának 18. századi felszámolásáról szóló, A szent kísérlet c. ö tfelvonásos tragé dia osztályunk általi elő adása volt. Az ö tlet termé szetesen László atyától származott, ő lelt rá a szö vegre a Nagy Világ egyik aktuális számában. A fő bb szerepeket mé g a másodikos tané v vé gé n kiosztotta. Majd harmadikos korunkban, 1958 ő szé n minden 74

└

┘

┌

┐

szabad percü nket a darab betanulására, a kellé kek elő állítására é s beszerzé sé re fordítottuk, de nem László atya, hanem az általa rendező nek kiválasztott egyik osztálytársunk irányítása alatt. Ő elindította a folyamatot, majd hátté rbe vonult é s onnan figyelte a dolgok alakulását – hagyta, hogy megé lhessü k az alkotás é s ö sszefogás zavartalan ö rö mé t. A darabnak csak fé rfi szereplő i voltak, mé gpedig számosan, így csaknem minden osztálytársnak jutott szerep, s akinek nem, az súgó volt, ü gyelő vagy rendező . Hatalmas energiákat mozgósított ez a vállalkozás, é s mellesleg egé sz é letre szólóan kö zö ssé ggé formálta a III/B-t. A decemberi bemutató nagyon nagy siker volt. Kü lö n elő adást tartottunk diáktársainknak, a falunak (az akkori Győ rszentmárton lakosainak) é s a szü lő knek. László atya ö rü lt sikerü nknek é s csendesen mosolyogva hagyta, hogy ü nnepeljenek minket é s ü nnepeljü k magunkat. Ez a pedagógiai szeré nysé g egy tő rő l fakadt nála a szerzetesi szeré nysé ggel, ső t alázattal. Ezek egybefonódása tette lehető vé , hogy vé lt vagy valódi té vedé seivel szembené zzen, azokat belássa é s korrigálja. Emlé kszem, hogy kamaszkorunk legizgágább szakaszában, másodikos (16 é ves) korunkban viszonylag sok konfliktus alakult ki az osztály é s ő kö zö tte. Akkor megké rt minket, hogy állítsunk ö ssze egy delegációt, amely tolmácsolja az osztály kifogásait é s ké ré seit – ő pedig jegyzetelte, hogy tanítványai miket rónak fel hibájául. Egy osztálytársunk mesé lte el tavaly, a 45 é ves é rettsé gi találkozón, hogy ő t már a diáké vek után távoli otthonában kereste fel é s kö vette meg László atya, mert rájö tt, hogy egy korábbi konfliktus során nem volt igazságos hozzá. Egy pedagógus kisebb-nagyobb hibái é s fogyaté kosságai belesimulnak é letfolyamatába é s a róla kialakult ké pbe, de ha ilyenfajta gesztusra ké pes valaki, annak emlé ke é vtizedekig tud fé nyleni. Ki volt hát ez az ember, aki annyi é v után is egybe tudja gyűjteni, ö ssze tudja tartani hajdani fiait? Cziráki László (eredetileg Gé za, a szerzetesneve volt László) 1915-ben szü letett Hegyeshalmon, alsó-kö zé posztálybeli családban. Élete meglehető sen kü zdelmes volt. Már é rettsé gi után szeretett volna szerzetes lenni, de a bencé s rend egé szsé gü gyi okból (szívpanaszai voltak) nem vette fel novíciusnak. Utána munkás volt, majd francia-magyar szakos bö lcsé szhallgató, é s e minő sé gé ben tagja volt az Eö tvö s Collegiumnak. (Ezekrő l az é veirő l, híressé vált egykori diáktársairól sokat mesé lt nekü nk diákkorunkban.) Majd egé szsé gi é s 75

└

┘

┌

┐

anyagi problé mái miatt kimaradt az egyetemrő l, pamutgyári tisztviselő lett, a háború alatt katona é s hadifogoly. Amikor hazaté rt a francia fogságból, ismé t jelentkezett Szent Benedek rendjé be, é s ekkor már felvetté k. Egyetemi tanulmányait is ezután fejezte be. 1952 é s 1966 kö zö tt Pannonhalmán volt nevelő tanár é s magyartanár, é s egy ideig levé ltáros. 1966-tól a győ ri bencé s gimnáziumban tanított é s kö nyvtároskodott 15 é ven át – haláláig. László atyához, vagy ahogy mi hívtuk: Laci bácsihoz engem tö bb szemé lyes szál is fűzö tt. Egyré szt egyike voltam azoknak a fé lárváknak, akikre diákkorunkban kü lö n gondot viselt. Másré szt a humán tárgyakhoz való vonzódásom azzal a titkos remé nnyel tö ltö tte el, hogy tanári hivatásának folytatója leszek. Nagyon ö rü lt, hogy nemkevé s várakozás é s vargabetű után vé gre sikerü lt bekerü lnö m az ELTE bö lcsé szkarára, é s annak mé g inkább, hogy másodé ves koromtól az Eö tvö s Collegiumnak is tagja lehettem. Valamikor a hatvanas é vek derekán meg is látogatott egyszer a kollé giumban, óvatosan é s civilben. Ké ső bb fokozódott az óvatossága, egyre tö bbszö r vé lte azt (az esetek egy ré szé ben nyilván okkal), hogy titkos megfigyelő k kö vetik. Élete vé gső lobbanásáig osztályfő nö kü nk maradt. Segítette lelkileg – ha kellett anyagilag is – a rászorultakat. Ö rö mmel fogadta é s rendre megválaszolta leveleinket, é s felvillanyozta, ha meglátogattuk. Volt fiait ő eskette (engem is), aztán sajnos elkezdte temetni is. Vé gü l a győ ri bencé s templom kriptájában ő t is eltemettü k – negyed é vszázada – 1981 nyarán. Gyorslefolyású betegsé g vitte el. Kórházba kerü lé sé ig tanított, győ ri betegágyához szinte valamennyi volt tanítványa elzarándokolt. Ahogy egy pap barátunknak elmondta: ez volt é lete legnagyobb ajándé ka. Giesswein Sándorról, a magyar kereszté ny-szociális mozgalom jelentő s pap-alakjáról írt monográfiája sajnos befejezetlen maradt, de pedagógusi szemé lyisé ge minden tanítványában halálig é lni fog. Pé ldája – é s egykori tanártársainak pé ldája – azt ü zeni, hogy soha nem lehet annyira rossz é s remé nytelen helyzetben egy ország é s egy társadalom, hogy a hivatáské nt viselt állapotbé li kö telessé g teljesíté se ne hordozná magában annak az ígé reté t, hogy az elvetett mag egyszer kikel, s hogy az é rté k é rté ket, a szeretet szeretetet szü l. Vé gü l szeretné m felidé zni annak a búcsúbeszé dnek zárómondatait, amelyet 25 é vvel ezelő tt a győ ri bencé s templom kriptájában, László atya 76

└

┘

┌

┐

sírjánál mondtam el osztályunk nevé ben. Az akkor mondottakat ugyanis változatlanul, ső t fokozott mé rté kben aktuálisnak é rzem ma is. „Non omnis moriar – nem halhat meg egé szen az, aki oly sokakra volt hatással, aki oly sokakban hagyott meghatározó é lmé nyt maga után. Pilinszky János, aki László Atya elő tt né hány hónappal szállt sírba, Egy sírkő re címmel ezt írta: Tú lhevített virá gcsokor: (Ennyi a vers!) Ez a kö ltő i átlé nyegü lé s-tan a Te sírkö vedné l, László Atya, megdö bbentő realitássá válik: szeretettő l áthatott é leted szelíd virágcsokra egy fehé r márványtáblává jegecesedett, de mi a virágot látjuk benne. A katedra kiü rü lt, egy kripta sírhelyé vé komorult, de mi é leted pé ldájának fé nylő virágcsokrait – mindenki a magáé t – ő rizzü k meg emlé kezetü nkben, s felmutatjuk az utánunk jö vő knek: ezt kaptuk Tő led! Drága Laci Bácsi! Te vé gtelen szeré nysé gedben is nagyra tö rő voltál: az ö rö klé tet cé loztad meg birtokul. Most amikor árván maradt fiaid nevé ben búcsút veszek Tő led, megígé rem, hogy továbbra is megmaradunk a Te családodnak. De ké rlek is: Te, ki hitü nk szerint immár Istenné l vagy, ne vesd meg továbbra sem a mi gyarló társaságunkat! Bátorító pé ldaké nt, szeretetre intő jelké nt segíts minket abban, hogy majd utánunk is maradjon valami szeré ny jel, amely továbbsugároz valamit a Te pé ldádból. Maradj velü nk László Atya, ahogy mi is kö zö ttü nk lé vő nek é rzü nk mindhalálig! Ámen.” Gereben Ferenc PhD (Ph 60)

Cziráki Lászlóra emlé keztünk Halála negyedszázados é vfordulóján az Egé szsé ges Nemzedé ké rt Alapítvány é s a Bencé s Diákok Győ ri Egyesü lete Czirá ki Lá szlóOSB atyára (1915–1981) emlé kezett auguszus 13-án a Győ ri Bencé s Templomban. A megemlé kezé s fő vé dnö ke prof. dr. habil. Schmidt Péter Győ r város alpolgármestere, az orvostudomány kandidátusa, 1970-ben é rettsé gizett győ ri bencé s diák volt. Biró Lá szló (Gy 69) pü spö k mutatta be a szentmisé t 6 koncelebráló atya kö zremü kö dé sé vel. Homiliájában a pü spö k atya a nagyformátumú egykori bencé s tanárról emlé kezett meg, saját – egykori diák- – é lmé nyeit is belesző ve emlé kező gondolataiba. A szentmisé n kö zreműkö dö tt Verebics Ibolya, Győ rbő l elszármazott, jelenleg Stuttgartban é lő operaé nekesnő . A szentmisé n ré szt vett Czirá ki Lajos-

77

└

┘

┌

┐

né, aki a Munkácsy-dijas Czirá ki Lajos festő mü vé sznek – Cziráki László testvé ré nek – ö zvegye. Ugyancsak ré szt vett Nagy Frigyes dunaszerdahelyi alpolgármester a felvidé ki magyarok ké pviseleté ben, aki hittanárké nt tö bbszö r vett ré szt László atya lelkigyakorlatain, s plé bánosát is delegálta a szentmisé re. A szentmisé t kö vető en megkoszorúzták a templom kriptájában Czirá ki Lá szló sírját, megemlé kezé st dr Schmidt Péter győ ri alpolgármester tartott, majd a nagyszámú bencé s diák é s családtagjai a Bencé s Gimnázium ebé dlő jé ben felelevenitetté k a nagyformátumú bencé s atyával kapcsolatos emlé keiket, Galavits József győ ri városplé bános, teológiai tanár vezeté sé vel. Dr. Schmidt Péter alpolgármester hangsúlyozta: mind magán- mind szakmai munkája során sokat kö szö nhet Czirá ki Lá szlóatyának, akinek számára egy szegé ny családból származó, de szorgalmas diák mindig tö bbet jelentett, mint egy jómódú, gazdagabb családból származó kevé sbé szorgalmas tanuló. – Az alpolgármester hivatalosan is bejelentette: „Czirá ki Alap”-ot hoz lé tre, mely é vente 2-2 győ ri, illetve pannonhalmi szegé ny é s nehé z sorsú bencé s diák havi 10-10 ezer forint anyagi támogatását jelenti. Fenti ö sszeg odaité lé sé ben a mindenkori győ ri é s pannonhalmi gimnáziumi igazgató fog dö nteni. Péter Tamá s (Gy 2000) a Bencé s Diákok Győ ri Egyesü leté nek titkára

78

└

┘

┌

┐

Sokak mestere volt * Elhunyt Sólymos Szilveszter (So 37) bencé s szerzetes A szeretett ember halála során támadt űr azonnal é rté kelé sre indít bennü nket. Hasonlítgatunk, párhuzamot keresü nk, szeretné nk, ha mindenki a legnagyobbnak látná a nekü nk nagyon fontos szemé lyt, akit elveszítettü nk. A vesztesé gben rajzolódik ki igazán: ki is volt ő é s ki volt ő számunkra.

A rendtársi é s tanítványi szeretet elfogultságát is vállalom, amikor azt írom: a 20. század számos gazdag bencé s egyé nisé ge kö zü l Sólymos Szilveszter atya kiemelkedő helyet foglal el. Érett é s mé lyen hívő bencé s szerzetes pap volt, aki a benedeki Regula alapeszmé nye szerint „Krisztus szereteté nek semmit elé be nem helyezett”. Ő szinté n é s ö nzetlenü l *

Utánkö zlé s az Ú j Ember 2006. április 6-i számából

79

└

┘

┌

┐

szerette az embereket. Elfogadó-, é s megé rtő ké szsé ge isteni ajándé k volt, amivel fiatalt é s ö reget, műveltet é s egyszerűt, hívő t é s kereső t, de mé g ellensé geit is szerette é s segítette. Karizmatikus, sugárzó szemé lyisé g volt, így ellenfelei is voltak. Ezé rt is volt ő a pártállami idő szakban „ultrareakciós”, akire gyanakvással né ztek. Gazdag é s jólelkű, bö lcs é s művelt, sokoldalú, elmé leti é s gyakorlati szemé lyisé g volt egyszerre. Kiváló né pszerűsítő volt a szó legnemesebb é rtelmé ben, mert lelkesedé sé vel másokat is gyújtani tudott. Bö rtö nt viselt hitvalló volt, aki soha nem legyezte magát saját é rdemei pálmájával. Szeré nyen hallgatott a kiszolgáltatottság, neki ott is a szolgálat é veirő l. Egy falusi tanító nagycsaládjában szü letett 1920-ban. Innen kerü l soproni bencé s gimnáziumunkba, onnan Pannonhalmára. Tanul Rómában, majd betegsé ge é vekre megpecsé teli sorsát: haza kell jö nnie, kö nyö rü letbő l pappá szentelik, hogy így halhasson meg, majd mé g Kő szegre kerü l hitoktatónak. Itt é ri a rendek feloszlatása, ő kő szegi hitoktató marad, 1951-ben é letfogytiglani bö rtö nre íté lik államellenes ö sszeeskü vé s címé n, betegen megy a bö rtö nbe meghalni, é s egé szsé gesen szabadul onnan az 1956. októberi szabadságharc idejé n. Egyháztö rté netbő l doktorál, majd 1959-tő l a fiatal bencé sek elö ljárója Pannonhalmán, ké tszer Budapesten. Soha nem kívánt elö ljáró lenni, mé gis sokak mestere volt. Kilátástalan é s remé nytelen idő kben a remé ny biztos támasza volt nemzedé kü nknek. Tanított a pannonhalmi fő iskolán, a levelező kurzuson, gazdag lelkipásztori munkát vé gzett, a liturgia II. vatikáni zsinat szellemé ben tö rté nő megújulásának é lharcosa volt, negyven é vig dolgozott az Országos Liturgikus Tanácsban. Szeretettel fordult a protestáns testvé rek felé , az egysé g munkása volt imádságban é s tettekben. Érdekelte az egyházművé szet, de leginkább saját rendje, a bencé ssé g tö rté nete. Pannonhalma tö rté neté rő l számos kö nyve jelent meg az elmúlt másfé l é vtizedben. Halála vesztesé g, é lete pé lda tö bbü nknek. Isten embere volt, „vir Dei", ahogy a korai szerzetesek ö nmagukat nevezté k. Isten volt vágya, Isten legyen most pályabé re! Dr. Vá rszegi Asztrik fő apát

80

└

┘

┌

┐

Elhunyt Domonkos László SVD (Kg 43) atya – (1920–2005) ∗

2005 májusában hosszú, fájdalmas betegsé g után elhunyt Domonkos Lá szló verbita atya. Kö zel negyven é ven át az argentin misszióban dolgozott, ahol lelkipásztorké nt é s zené szké nt nagy tekinté lynek ö rvendett. A hazaté ré se után is hamarosan Kő szeg város jellegzetes színfoltjává vált a mindenkivel kedvesen elbeszé lgető fehé rbotos atya. Bár utolsó é veit a szé kesfehé rvári papi otthon visszavonultságában tö ltö tte, itt is gyakran felkeresté k rendtársai, tisztelő i. László atya 1920. március 27-é n szü letett Gyarmat kö zsé gben. Alapiskolái elvé gzé se után a kő szegi missziós szeminárium tagja é s a bencé s gimnázium tanulója lett. 1939-tő l a Bé cs melletti Mö dlingben az Isteni Ige Tá rsasá gá nak pap- é s szerzetesnö vendé ke volt, majd a bé csi Pá zmá neumban folytatta filozófiai é s pedagógiai tanulmányait. A kő szegi Missziós Szeminá riumban lett viceprefektus é s é nektanár. A kö vetkező fontos dátum é leté ben 1946: ekkor szentelté k pappá. 1947-tő l a kiskunfé legyházi Szent Istvá n Missziós Szeminá rium tanára é s gondnoka, az Á llami Tanítóképző ben hittanár, a Ká ntorképző ben pedig tanár volt. Az ÁVH tö bbszö r is zaklatta, é s 1951-ben megvonták tő le a hitoktatási é s papi műkö dé s engedé lyé t. Ekkor már a kő szegi egyházi é nekkar karnagya, majd ké ső bb a kő szegi szimfonikus zenekar vezető je. 1956-ban elhagyta az országot. Ausztriában rö vid ideig magyar menekü ltek lelké sze volt, majd 1957-ben Argentínába ment misszióba. Itt egy ideig Apostolesben dolgozott, de betegsé ge miatt Platanosban, az angolkisasszonyok magyar inté zeté ben folytatta szolgálatát mint az inté zet, az argentínai magyarság é s Platanos telepü lé s lelké sze. Az inté zetnek hatvan magyar nö vendé ke volt abban az idő ben, akiknek szü lei a forradalom leveré se miatt hagyták el országunkat. Domonkos páter kö zben argentin iskolákban is tanított zené t é s é neket, é s – mint Kodálytanítvány – bevezette mestere világhírű módszeré t. Megalapította a Pannonia Sacra Cserkészcsapatot é s tizenö t é ven át vezette. 1972-ben hitbuzgalmi folyóiratot indított, szerkesztett, melyet havonta ö tszáz pé ldányban adott ki. ∗

Utánkö zlé s a Vilá gposta – A verbita missziós szerzetesek lapja 2005. é vi nyári számából

81

└

┘

┌

┐

1979-ben Buenos Airesben felé píttette a Mindszentynumot, a magyar katolikus szé kházat, melynek kápolnáját Buenos Aires é rseke Szent István tiszteleté re szentelt fel. Megalakította az argentínai Liszt Ferenc Tá rsasá got, é s a zeneszerző halálának centenáriumán, 1986-ban László atya számos hangversenyt é s elő adást szervezett országszerte. Kö nyvet írt a Kodály-módszerrő l, é s Argentínában, valamint Észak Amerikában egyetemi kurzusokat vezetett ugyanebben a té mában. 1991-ben hálaadó zarándoklatot vezetett Lujanba, Argentína legnagyobb búcsújáróhelyé re Mindszenty bíboros fö ldi maradványainak hazaszállítása alkalmából, amelyen tö bb mint ezer fő vett ré szt. A bazilikában elhelyezté k a magyar zászlót az akkori magyar kö vet jelenlé té ben. A kilencvenes é vek folyamán rohamosan romlott Domonkos páter látása, ezé rt, miután itthon újjászervező dö tt a verbita rendtartomány, hazaté rt. Levelezé s útján azonban utolsó napjaiig kapcsolatban maradt szeretett argentínai magyarjaival, akik kö zü l az immár szabaddá vált anyaországba sokan visszaté rtek. László atyát a szé kesfehé rvári papi temető ben helyezté k ö rö k nyugalomra. Nyugodjé k bé ké ben! Ujhelyi Balá zs

Dr. Szé pe László sac. (Eg 30) temeté si szentmisé jé n a búcsúztató beszé d – 2006. február 2001. június 28-án a Florida Catholic egyházmegyei lap beszé lgeté st kö zö lt Szé pe atyával. „Egé sz é letemen át vándor voltam” – kezdte az atya. De ez a kis é letrajz, amely húsz soron keresztü l csak adatokat sorolt fö l, alig ké pes fogalmat adni hosszú, változatos, odaadó szolgálatáról. Szeré nysé ge kö zmondásos volt, é s maradandó pé lda mindannyiunk számára. 1912. január 27-é n szü letett Láb kö zsé gben. Szé pe atya vándoré lete hamar megkezdő dö tt. A trianoni bé kediktátum a Felvidé ket elszakította Magyarországtól, mikor a Csehszlovák Kö ztársaságot é letrehívta. Ő t családjával marhavagonba rakták, é s a csonka országba lö kté k át. Ott

82

└

┘

┌

┐

akkor román katonák fosztogatták a vidé ket, majd a kommü n terrorja kö vetkezett.

1928-ban felvetté k az esztergomi papnevelő be. A kisszeminaristák a bencé s gimnáziumban tanultak é s é rettsé giztek. Bé csben a Pázmáneumban folytatta tanulmányait, 1935-ben szentelté k pappá, a teológiai doktorátust is itt szerezte meg 1938-ban. Ezután Magyarországon vé gzett lelkipásztori munkát, plé bániákon. Iskolai hittanárság mellett bö lcsé szeti tanulmányokat vé gzett a budapesti egyetemen. 1944-ben nyelvé s irodalom-diplomát szerzett. De már egy é vvel korábban az ukrán fronton kü zdő honvé dek tábori lelké szeké nt szolgált. A lelkigondozás mellett a sebesü ltek é s tífuszos betegek ápolásától sem idegenkedett. Mindszenty bíboros figyelmeztette, hogy é lete is veszé lyben forog, ha visszaté rne hazájába. Ezé rt mintegy 33 paptársával együ tt a határokon túlra kerü lt 250 000 magyar menekü lt pasztorálásának gondját vállalta. 1948-ban a Vatikán hivatalos delegátusaké nt folytatta ezt a fö ladatát. Ö t é ven át osztotta meg sorsukat, a honvágyat, é hsé get, né lkü lö zé st, bizonytalanságot. Pajtákban, barakkokban, rozzant menedé khelyeken húzta meg magát velü k együ tt. Vé gre 1958-ban az Egyesü lt Államokba, Wisconsinba kerü lt. Itt elő bb Madisonban káplánké nt műkö dö tt, a Szent József magániskolában tanított is. Ezenkö zben munkatársa volt a magyar katolikus hetilapnak. Hosszabb betegeskedé s ellené re szerte az országban hűsé 83

└

┘

┌

┐

gesen tö rő dö tt honfitársaival. Vé gü l Nyugat-Floridában telepedett meg. 1989-ben a Venice-i egyházmegyé ben é lő magyarok lelkipásztorának nevezte ki pü spö ke. „Hálát adok Istennek, hogy erre a bé ké s helyre kü ldö tt” – ezek az ő szavai. Felekezeti kü lö nbsé g né lkü l volt szolgálatára mindenkinek, aki segítsé gé rt, tanácsé rt hozzá fordult. Nagy tisztelettel é s ragaszkodással vetté k is kö rü l mindannyian. Panasz é s zúgolódás né lkü l viselt el minden megpróbáltatást, hontalanságot, né lkü lö zé st, veszedelmet, ü ldö zteté st. Az Ú r Krisztus igaz kö vető je, Szent Ferenc harmadrendjé nek tagja volt. Jellegzetes franciskánus optimizmussal szokta bátorítani híveit: „Ne aggódjatok… , vé gü l Isten lesz a győ ztes. A pokol kapui sem vesznek erő t a kereszté nysé gen.” – Most a zsoltárossal mondhatja: „Uram, te megvizsgálsz é s ismersz engem… Minden utam világos elő tted… Ha felö ltené m a hajnal szárnyait é s a legtávolabbi partokon szállné k le, ott is a te kezed vezetne, é s a te jobbod tartana. Neked maga a sö té tsé g sem homályos.” Valóban, kedves Szé pe Atya, számodra is ö rö k világossággá vált a sö té tsé g. Mi mindnyájan, akiknek nagyon hiányzol, azt ké rjü k: folytasd Isten trónjánál kö zbenjárásodat é rtü nk addig a napig, míg majd ismé t boldogan találkozhatunk. Graff Vilmosné ford. Pá lmay Godofréd OSB (Bp 43) Kedves Diá ktá rsaim! Április Mellé kelten kü ldö m az é rtesíté st drága barátom, lelkipásztorunk haláláról. Mint elemi iskolás gyerek, Dorogon találoztunk elő szö r. Nyolc é vvel ezelő tt, Floridába kö ltö zé sü nkkor találkoztunk itt Sarasotában ismé t! Az utolsó napig tartottuk a barátságot. Tö bbszö r itt volt nálunk, é s minden hé ten é n vittem el vásárolni az ü zletekbe. Baráti ü dvö zlettel Marossy Ottóesztergomi ö regdiá k (1942)

84

└

┘

┌

┐

Jö vő nk remé nye – ifjú diáktársaink –

└

85. oldal ┘

┌

┐

└ 86. oldal

┘

┌

┐

Pályázatok 2006-ban a „Jóté konysági bál”-hoz kapcsolódóan „Sö veges Dávid” irodalmi pályázat Kategóriák

„Jelige”

Cím é s szerző

Díj

– VERS – – – – – – „Sárgaré pa” Meghasonlá s Szokoly János (Ph 12/b) I. díj – PRÓ ZA – – NOVELLASZERŰ – – – allegorikus – – – – egyéni – – – – – felelő ssé g – – – – – – „Sü ltgalamb” A titkos ajtó, melyen milliók já rnak Baranyai Tamás (Ph 12) – – – – – fé lelem – – – – – – „XB” Egy legenda Kö ké ny Zoltán (Ph 10/b) – – – – kö zö sségi – – – – – – „Csillagfé ny” Fénytá nc Sulyovszky Dávid (Ph 12/a) III. díj – – – historikus – – – – iskolá ban – – – – – viselkedé s – – – – – – „Talo” Zavar Ther István (Ph) – – – – – hivatás – – – – – – „Csumi” Isten ú tjá n Márkos Attila Albert (Gy 12/a) – – – – egyetemen – – – – – – „Titkosajtó” Titkos ajtó, melyen milliók já rnak Deák Pé ter (Ph 12/b) II. díj – – ESSZÉ SZERŰ – – – – – – „Titkosajtó” Titkos ajtó, melyen milliók já rnak Horváth Miklós (Ph 10)

87

└

┘

┌

┐

A „Palatin Gergely” fotópályázat ré sztvevő i, a nyertes ké pek címe é s helyezé sük Borián Marcell (Ph) – „Marcus” c. ké pe dicsé retet kapott Deák Pé ter (Ph 12/b) – „Kerengő ” c. ké pe I. helyezé st é rt el Gajdics Máté (Ph 10/b) Hári Pé ter (Ph 12/a) Molnár Titusz Márton (Ph 8) Ring Dávid (Gy) – Dicsé retet kapott Schö nberger Rajmund (Ph 10/b) – „Zará ndok” c. ké pe II. helyezé st é rt el Surányi Márton (Ph 10/b) – „Kö nyvtá rtorony” c. ké pe III. helyezé st é rt el Szabó Tibor (Ph 12) Tö rö k Pé ter (Ph 12) –„G” c. ké pe dicsé retet kapott

I. díj Szokoly Já nos (Ph 12/b): Meghasonlás 1 A tü kö rképem dala Jó volna szűz lenni s papírfehé r, hogy megjelö ljenek a fö ld-nyomok, hogy tintával megjelö ljö n egy konok kö ltő , ki már verset írni se fé l. Jó volna szűz lenni s papírfehé r, vagy é jfeketé n é gő lángolás, ö sztö nö sen ö npusztító vallomás, száz helyett egy szín s nem színkeveré k.

88

└

┘

┌

┐

Ó , hadd legyek papíron tinta, hé t é g é s fö ld kö zö tt járó hinta, kegyelmes-minden é s semmisé g! Vagy maradjak, mi vagyok: minta? kö dö s múltból vágy-ő rző -láng, kit ma veszni hív a szűzi lelkisé g?

2. A requiem utá n Gyenge fák borultak merev tü kré re, hol ellopta Isten a fö ldtő l a vizet gyógyírké nt harcos emberek sebé re, hogy megkapja mind, ki hité vel fizet; s maradt csak ü vegcsendnyi ré s a té rben a ké tezer akónyi megalkuvás, é s tü kö r lett a tó, hol veszteg é ltem, só-magány lett, seb hiján, a gyógyulás. S mint a tóba, most magamba gázolok, vállalom, hogy lámpa né lkü l láthatok, s vagyok, mint ké s, ki húsomba té pni ké l… … s most úgy úszom, ott, a semmittevé sben, hogy fö lö ttem ö sszefoly szelíden, s fü lembe fö l-fö l csobban a semmisé g.

89

└

┘

┌

┐

3. Tü kö rdal Vársz mé g majd rám, mint é jidő n az ő rszem, ha majd újra pusztít ö nnö n háborúd, ha kell majd, ki mint a szűzre rádborúl, é s ki hulltodban rongymagadból fö lszed; nem bánod majd, hogy megúntam a halált, s mint tié dbe, az ő szemé be né ztem, hogy é nekeltem, s ő is dalolt vé lem, s hogy ö rö mé ben eldobta a kaszát; s hogy hó-lepledet é jszínűre mostam, felemelsz majd, mint a szentet, s állni fogsz szé gyenedben, ki elveszejtesz mostan: inté s lesz vé gső szóm, bár korbács járna: vigyázz, ki verset írsz é s csókot lopsz, mert egy ajkad van – múzsára é s lányra.

(Utódal Omlik a hús, szájban felü díti az é ltet a jó bor, s fé rfi a nő i karokban nyugoszik szerető n. Nem kell maszk, nincs már tovatűnő bő r-szinü álarc, látni se látnak a nő k, mind, aki fé rfi, csupasz. Egy Vak Hö lgy levesé ben fő nek a jellemek itt szé t: egyizü sótalan é tek, maradó-szagu bűz. Itt lakom é n is, mint a kaszás pók fenn a falon, kit tűrni muszáj, de ha meglátsz, bizony undorodol.)

90

└

┘

┌

┐

Baranyai Tamá s (Ph 12): A titkos ajtó, melyen milliók járnak Sé tálok. Én sé tálok. A virágok gyö nyö rűen nyílnak, fejem felett aranyos bárányfelhő k, melyek kísé rik utamat. Hamarosan egy laza lombkoronájú cseres-tö lgyes felé baktatok, hol az átáramló napsugár az erdő millió színé vel alkotott kavalkádja ké nyezteti szemem. Hamarosan egy friss vizű forrás mellett telepszek le a selymes, zö ld fűbe. Ekkor vettem é szre, hogy az eddig oly meghitten ható egyedü llé t furcsa módon egy párocska jelenlé té be vezetett át. Ott volt mellettem a fűben kedvesem is. Eddig elmerü ltem a kö rnyezet adta szé psé gben, mit a fö ld adott valaha is az embernek, de most fé lve né ztem felé je, a kíváncsiság hajtott. Talán azé rt fé ltem, mert ré góta szeretem. De legyő zve ö nmagam hirtelen ké t csodálatos szempárba té vedt tekintetem, melyek csak csillogtak, akár a csillagok az é gen. Édesded gyermek szaladt benne, valami fé nyeset, valami szé pet keresve. Űzte ő t a kíváncsiság, mely vé gü l is egy kö vecské hez vezette útját. A kisgyermek hosszan né zte, s mikor már tudatában volt a veszé lytelensé gnek, meré szen megé rintette, tapogatta, majd megragadta. Né zte-né zte vé gtelen é rdeklő dé ssel, s rajta egy világot látott, melyet senki sem é rt. Sok szé pet é s jót látott már, de hát nem csak ez van a világon. Kö vecské krő l nem mesé lt neki senki, bár hideg ez a kő , tetszik neki. Itt egy lyukacska, ott egy barázda, egy kis piszok, egy kis moha, kiálló kis valamik is vannak rajta. Fantáziája ezek mö gé né zett, é s belemerü lt a messzesé gbe. Távoli világ kapujában találta magát, hamar rájö tt, hogy itt mé g nem járt. Borongós é g, zord villámok, hatalmas pusztaság. Elindult elő re, de már é rezte, hogy semmi jó nem vár rá, de mé gis ment, mert már megsejtette, hogy azt valaki elrejtette elő le, s az emberi termé szet a továbblé pé st kö veteli meg tő le. Hirtelen jelennek meg az árnyak: emberek ö lnek embereket, kiknek egyetlen feladatuk ö lni az é letet; gusztustalan, rohadó tetemek; é hezé s mindenfele; hazugság, lopás, ké pmutatás; igazságtalanság mindenü tt… Az ő szintesé g, jószívűsé g foszlányát sem látta. Mivé lett minden, mi minket kö rü lvesz. Minden té ren eluralkodott a pusztulás. Ostromolták ő t a ké pek. Szemé ben feltűnt egy

91

└

┘

┌

┐

kö nnycsepp, tán semmi sem marad már. Mindent elpusztít az emberi kegyetlensé g, s mindenü tt tanyát ver a szenvedé s, a halál. Mindezeket látva, mindezeken túl egy hangot hall sejtelmesen suttogni. Egyre hangosabb. Már tisztán hallja a hangot, mely iszonyú recsegé ssel é s szaftos csö pö gé ssel dúdolja a kedvenc altatódalát. Már lassan tűnnek el az é les ké pek, foltokat lát, szeme becsukódik, é s álom veszi át uralmát… Mikor felé bredt, kies, meddő pusztaságon találta magát. Semmit sem látott, mindenü tt az ü ressé g, míg a szem csak ellát. A korábban feltűnt ké pek már nem a szeme elő tt lebegnek, hanem a fejé ben mint emlé kek é lnek. Lassan-lassan átitatja egy szó, egy fogalom egé sz lé nyé t, s az ordított szavak kö zü l csak annyit é rtettem meg: „Mié rt?” Ö sszeesett, né zte a fö ldet, fejé t fogta fé lelmé ben. Szorongás lett rajta úrrá. Azt é rezte, hogy a lelke szanaszé t szakad, s az ő rü let határára akadt. Hirtelen ugrott fel, rohant, rohant egyenesen. Tán már tíz é ve is rohant, egy szakadé kra bukkant. Erő teljesen elgondolkozott, hogy van-e é rtelme ennek az egé sznek. Lené zett a mé lysé gbe, s furcsa gondolat csillant fel szemé ben: „Mi lenne, ha átö lelne a mé lysé g?” Már elhatározta szö rnyűsé ges tetté t, de mivel szó né lkü l nem akarta elhagyni a világot, dü hé ben így kiáltott: – Te! Ott fent! Utállak Té ged! Mié rt szü lettem meg? Mié rt teremtetted meg a világot? Mindenki csak szenved! Ám hirtelen fordulatké nt a megszólított fé l válaszolt: – Ugorj le! Hisz valóban szö rnyű, mivé a világ lett. Ugorj le! Ha nem né zel szembe az é let árnyoldalával, ha mindig az egyszerűbb utat választod, akkor soha nem leszel boldog, s boldogtalanságban pusztulsz! Ezt a szózatot lehetett hallani az é g felő l, de mé gis a lelke legmé lyé rő l. A fiú magába roskadtan leü lt é s né zte magát, ahogy leü lt. Né zte magát a kö vecské t. Né ztem magát a kö vecské t. Né ztem, hogyan vált felnő tté a fiú. Né ztem a fiút. Né ztem a ké t szé p szemet. Elkomorodtam. Valami megszűnt bennem, de mé gis szü letett valaki bennem.

92

└

┘

┌

┐

Kö ké ny Zoltá n (Ph 10/b): Egy legenda Mindig is fé ltü nk a sö té ttő l. Senki se bántott ezé rt minket, de mi é reztü k belü l a szé gyent. Ezé rt mikor senki se látott, esté nké nt, kimentü nk az erdő be sé tálni. Elő szö r csak a falu vé gé ig. Ott volt egy temető . Halvány fé nyben derengett a gyertyák é s mé csesek lángjától. Sokszor ijesztgettek a falu ö regjei gyermekes mesé ikkel. Mivel hogy gyerekké nt megbíztunk az emberekben, nem mertü nk ebbe a temető be menni. Nappal más volt, akkor barátságosan hívogatott, akkor az emlé kek helye volt, de este a holtaké . Nincs keze a sö té tnek, nem bánt. Mé gis fé ltü nk tő le. Nem is a sö té tsé gtő l, hanem az ismeretlentő l, amit nem láttunk, amit elrejtett elő lü nk. Évekig tartott, mikorra be mertü nk menni a temető be. Remegett a lábunk. Pár lé pé s után hazáig futottunk, bebújtunk az ágy alá, é s reggelig ki se jö ttü nk. Semmit nem láttunk, semmit nem hallottunk, é s semmi se ijesztett meg minket, de megé rte! Bizonyítottunk. Ké ső bb egyre tö bbet jártunk a temető ben, é s egyre mé lyebben. Egy csö ppet se fé ltü nk kevé sbé , esetleg egyre jobban megszoktuk. Már nem is azé rt tettü k, hogy ne fé ljü nk, mert ez lehetetlen volt, de már nem is akartuk elfeledni a fé lelmü nket, hanem azé rt tettü k, hogy uralkodni tudjunk rajta. A fé lelmü nket a testü nk táplálta, é s ezt akartuk legyő zni. Ké ső bb nem elé gedtü nk meg a temető vel. Nem volt elé g a bevilágított sírhalmok kö zö tt botorkálnunk. Egyre jobban megé rtü nk, már nem bíztunk meg se az ö regekben, se a felnő ttekben. Uralmunk alá hajtottuk a temető t, de nem szelídítettü k meg! Elmentü nk a hegy lábánál lé vő erdő be. Elő szö r csak fáklyával, de ké ső bb né lkü le. Elejé n csak teliholdban mertü nk menni, de utáltuk a teliholdat. Holdtö ltekor csak a gyávák sé tálnak, az igazi idő újholdkor volt, mikor csak a csillagok világítottak, amikor Nimród né zett le ránk az é gbő l, é s vad bátorsággal tö ltö tte el a szívü nket, mint hajdanán a harcba ké szü lő hunoknak. Minden egyes zajra é s neszelé sre ö sszerezzentü nk, minden árva fatö nk lesben álló farkas volt, é s minden kö dfolt gonosz kísé rtet, minden vonyítást mellettü nk é reztü nk, é s minden avarzö rrené sre lemerevedtü nk. Ha egy helyet már ismertü nk, akkor nem té rtü nk vissza tö bbé . Nem a fé lelem vonzott min-

93

└

┘

┌

┐

ket, nem is az izgalom, de nem is akartunk másnak bizonyítani. Csupán azt kerestü k, hogy hogyan győ zhetjü k le a fé lelmü nket. Egyre feljebb meré szkedtü nk a hegyen. A vö lgyben é s a lankák alján nem volt valóságos a veszé ly. De a hegyen annál inkább. Ott farkasok gyűltek ö ssze falkákba, é s medvé k tanyáztak a barlangokban. Kezdetben botokkal mentü nk a hegyre, mert fé ltettü k az é letü nket. A hegy derekánál egy magányos farkasra bukkantunk, ami már lerágta a fé l lábát. Valahol a falu kö zelé ben, ahol csapdák voltak kirakva a rókáknak, belelé phetett egybe. A vé res csonkot nyalogatta, de amint abbahagyta, morogni kezdett é s fé l lábbal hátrált. Mi megijedtü nk é s lefutottunk a hegyoldalról, át galagonyán, csipkebogyón, fü vö n é s minden akadályon keresztü l, úgy csö rtettü nk, mint a megsebzett szarvasbika, amely nagy bü szkesé gé nek megtö ré se után lefut a lejtő rő l, halálfé lelmé ben megtö rten, nem tudja, hogy mi bántotta, vagy hogy honnan, csak egy a cé l: menekü lni lefelé az é leté é rt, árkon-bokron keresztü l, hogy eltakarodjon, onnan, ahol megsebezté k. Hazaé rve egy világ omlott ö ssze bennü nk, de nem adtuk fel, újra kezdtü k. Nem tartott sokáig, de már ismé t a hegy derekáig nyúltak esti sé táink. A botot mé g mindig magunkkal vittü k. Mé g mindig ugyanannyira fé ltü nk, mint első nap a temető kapujában. A hegy kö zepe fö lö tt nem sokkal egy farkasfalka támadt ránk a sűrűbő l. Felpillantottunk Nimródra, é s vad dü hvel é s bátorsággal tö ltö tte el szívü nket. Mint az állat, úgy mentü nk neki a falkának. Botunkkal zúztuk be a fejü ket, é s kezü nkkel szé tfeszítettü k az álkapcsukat, haraptunk é s karmoltunk. Nagyon vé res csata volt, de megnyertü k. A maradé k farkas behúzott farokkal futott el. A vé gé n sompolygott a fé llábú is. Egy mozdulattal tö rtü k el a gerincé t. Nagyon bü szké k voltunk magunkra, de nem azé rt, mert elvertü k ő ket, hanem mert nekik mertü nk menni, de megnyertü k? Nem fé lelembő l mentü nk nekik? Telt múlt az idő . Nem kellett benyalogatni a sebeinket, mert a harc nem sebzett meg minket, csak megerő sített. Most már nem sokkal a hegy csúcsa elő tt jártunk, ahol a hegy oldalában egy barlangot találtunk. A barlangból morgást hallottunk, de nem futottunk el, bár nem sokon múlott. A kezü nkben megfeszü lt a bot, elbújtunk a bokrokban, majd vártunk. Kis idő után elő bújt a medve. Lesbő l támadtunk rá, úgy, hogy mit sem sejtett. Kihegyezett botjainkat a hátába é s a nyakába dö ftü k. 94

└

┘

┌

┐

Nem volt nagy csata, hamar leszúrtuk, mé g egy kicsit kapálózott, de vé gre kilehelte a lelké t. Nem vittü k el a fejé t trófeának, ezt se ezé rt tettü k. Vé gü l felmentü nk a hegy tetejé re. Kö rbené ztü nk: gyö nyö rű volt, újhold sö té tje beborította a kristálytiszta eget, é s Nimród né zett le ránk az é gbő l. A falu fé nye derengett messzirő l, ahogy a sok felnő tt mit sem sejtve aludt a meleg, puha ágyában, teljesen átlagosan, ahogy a világ elvárta tő lü k. Valaha mi is falusiak voltunk, de mé g most se nő ttü nk fel. Innen a tető rő l olyan más volt a világ. Most már fentrő l szemlé ltü k. A bé ké s faluból hosszú, fé lelmetes út vezetett fel idáig, de mé g elő ttü nk volt a vé gső próbaté tel. A hegy tetejé n is volt egy medvebarlang. Idáig már nem hoztunk botokat, mert nem volt szü ksé g hozzá a csatához, ső t csak hátráltatott volna. Itt voltunk a nagy csata elő tt, ezen állt, hogy megnyerjü k-e a háborút. Fegyver né lkü l mentü nk be a barlangba, nyugodtan, de mé g mindig fé ltü nk, soha se fé ltü nk ennyire, de mé gis nyugodtak voltunk. A medve állat lé té re ugrott nekü nk. Nem vé dekeztü nk, csak álltunk, é s mindig mikor egyet kö zü lü nk szé tté pett a medve, ö rü lt mindannyiunk szíve. Szeretetbő l boldogított minket egy-egy társunk győ zelme. Vé gü l mindenkit szé tté pett. Bizony nem halál volt ez, se nem veszté s, se nem voltunk ő rü ltek, ső t csak mi nem voltunk ő rü ltek! Mi győ ztü nk. Legyő ztü k a fé lelmü nket, ezáltal a testü nket. Nem csak a fé lelmü nk tart fogságban, hanem az egé sz testü nk bö rtö ne a lelkü nknek, de most vé gre szabadok lettü nk, legyő ztü k a halálfé lelmü nket, é s a testü nk né lkü l é lü nk tovább. Így nő ttü nk fel mi, nem úgy, mint mások gondolják, vagy inkább csak mi nő ttü nk fel. Most már kívü lrő l szemlé ljü k a világot. Az é gbő l Nimród mellő l. Együ tt sírunk a felnő tteken, akik a saját maguk által alakított erkö lcsi rendben é lnek, é s nem engedik egymást kilé pni onnan. Bizonyára, ha megtudnák, hogy mit tettü nk, a tö rté nelem kerü lendő esetké nt hozna fel minket, é s az ö regek mesé lné k tovább ezt a gyerekeknek, mint egy ő rü lt regé t, melyben megbolondult gyerekek sokáig játszottak este, é s nem é lté k meg a hajnalt.

95

└

┘

┌

┐

III. díj Szujovszky Dá vid (Ph 12/a): Fé nytánc Itt vagy velem, kö szö nö m. Elhoztam a Bibliá mat is. Ahogy a kezembe veszem, megnyugszom. Szívembe idéz egy otthon-melegű csalá dot, emlékeztet arra, hogy ki vagyok. Igen, magamra emlékeztet, mert nehéz ebben a zsibongá sban ö nmagam maradni, nem csupá n ü res zaj lenni. A bordó, má rvá ny-foltos kö nyvtá blá ba mélyedő , néhol kissé megkopott aranybetűk pedig az én apró lá bnyomaim: emlékei, szívbéli mosolyai életemnek; ö rö mlépteim nyomai ő k, lépteké, melyek idá ig vezettek engem. Itt mindenki olyan nagyon hangos, alig hallom ö nmagam… Az én szá mmal is beszélnek, kiá ltanak, belő lem zajonganak. És ekö zben mélyen – érzem – valaki sír bennem, és az idegen szavak elnyomjá k kérlelő hangjá t. A lelkem mélyén síró hang én vagyok, az én kö nnyeim folydogá lnak a bordókö nyvtá blá n, és hagynak színében keskeny bá natbará zdá kat. „Há t te meg mit csiná lsz itt egymagad?” – s én csak zavartan nézek a kérdő szempá rra, szavak utá n kapkodva. „Csak olvasok és gondolkodom… ” – de mégsem ezt szeretném vá laszolni. A kö nnyeimet tö rö lgetem, ó, csak legyen végre csend… Első á ldozá somra kaptam a Bibliá mat. Igazi ajá ndék volt: a maga ü nnepies hangjá val mélyen érintett. A kezembe vettem, hogy olvasva utat mutasson ö nmagam felé, és benne téged halljalak. Édes Istenem, ne hagyd, hogy elvesszek kö zö ttü k… Olyan volt ő , mint egy piros, ő szi levé l a fehé r kavicstenger kö zepé n. Az út mellé hullott levelek kíváncsian né zté k ő t – hogy s mint kerü lt ő olyan messze tő lü k –, aztán egyre másfelé fordultak. Sajnálta ezt a sorstól száműzö tt levé l, nem é rtette ő sem, mié rt nem hullt a tö bbiek ö lé be. Így né zté k egymást csodálkozva, kicsit szomorúan, a levé l é s a levelek. Mié rt változott meg minden kö zö ttü k? Zavarta, hogy amikor magába né z – amolyan merengő s, belső sé tába kezdve –, ké rdé se rö gtö n áthatolhatatlan akadályké nt tornyosul elé a maga bosszantó é s mé lyen

96

└

┘

┌

┐

bántó jelenvalóságában. Pedig ő egyáltalán nem akart vele találkozni. Nincs is ezen mit ké rdezni: megváltoztak, é s ezzel mindaz, ami kö zö s volt bennü k, megszűnt ö sszetartó erő lenni kö zö ttü k. Most valahogy mé gsem é rezte ezt a nyugtalan szorongást, é s próbált újra elindulni ö nmaga felé . Igen, valami kö zé jü k állt. Ott volt a szü net-kö szö ntő , jót kívánó ké zfogásban, egy-egy lesü tö tt szempárban, elkapott tekintetben, távolba kiáltó halk sóhajban… Kicsi gyerekké nt kerü lt ide, jó elő re várta már a megé rkezé s pillanatát, é s amikor elé rkezett, hirtelen száz szempár meredt ké rdő n az új jö vevé nyre – kifé le-mifé le vagy te? Meg is ijedt tő lü k, de aztán egyre nagyobbra nyitotta szé t a szeme elé tartott ujjait, vé gü l rájuk pislantott, a száz szempárra, – é s ti kik vagytok? – Fé ltem, hogy kö zé jü k kerü lve elveszítek valamit abból, ami é n vagyok. Egy akartam lenni kö ztü k, mé gis fé lve kö zeledtem az ő világukhoz. Mindenki máshonné t kerü lt ide; kis bolygók voltak kö rü lö ttem, mé gis úgy é reztem, hogy más a csillagunk. És é n nem akartam hűtlen lenni a csillagomhoz. Csillagok… ezek a csillagok nagyon erő sen ragyogtak: ha rájuk né zett, azt hihette: nincs is más csillag rajtuk kívü l, talán az ö vé sem olyan fé nyes: nem is látszik már. Ez a csillagfé ny egyszerre volt ámulatba ejtő , kalandra hívó é s fé lelmet keltő . Visszacsillant nagyra nyílt szemé ben, mé gis fé lt elindulni felé jü k. Lassú lé ptekkel haladt elő re, vissza-visszané zett oda, ahonné t útnak indult. – Maguk kö zé fogadtak engem, é s kö zö sen é ltü k meg az ö sszetartozás ö rö mé t. Nem arról gondolkodtam, hogy ki vagyok é n, hanem az utat kerestem másokhoz, vágytam egy lenni kö zü lü k, aki né lkü l már nem ugyanazok lenné nek, mint mi vagyunk, együ tt. Kö zö ssé get kerestem, amely befogad é s megtart engem. Kinyílt a csillagok fé nye felé . Hónapok, é vek teltek el, é s ő egyre szé lesebbre tárta karjait a mé g olyan ismeretlen világ felé . Egyre csak ki é s kitekintgetett az iskola ablakain, mind távolabb é s távolabb nyújtotta a kezeit, mígnem egy verő fé nyes nap már nem volt a tö bbiekkel, nekiindult é s nem né zett vissza. Hívták, ké rlelté k, de ő nem hallotta ő ket. Ment é s nem állt meg. Szerelmes szíve elvágyódott, nem akart már maradni, menni akart, nagyon messze menni, szabadnak lenni… 97

└

┘

┌

┐

Kincsre lelt é s mindenné l jobban fé ltette, hiszen a Kincs szerette ő t, é s titok voltak ő k másoknak. Fé ltette másoktól, fé lt másoknak megmutatni, nehogy kárt tegyenek benne; ne szűnjé k meg titok lenni tö bbé . És a titok elválasztotta ő t a társaitól, mert sosem mondhatott el maradé ktalanul mindent, amit a szívé ben é rzett: valamit csak ő é rthetett, valamit, ami a legé rté kesebb volt számára. A szíve máshová vágyott, mé gsem hagyhatta el ő ket, é s minden sóhaja é gő sebké nt mart társai szívé ben. „Mié rt nem vagy már szívvel velü nk?” „Hogyan hagyhatnám magára az é n legfé ltettebb Kincsemet, akár egyetlen pillanatra is?” – Olyan vagyok, mint a kisfiú, aki órákig sé tálgatott az ö bö lben, hogy ö sszegyűjtse a legszebb kö veket, é s velü k a nevé t a homokba írva mindenki lássa: ö vé a part, az ő neve hallik a tenger morajában. De ő mindig csak egy kő vel té rt vissza: minden kő szebbnek bizonyult az elő ző né l. Én is ilyen volné k talán? Enyé m a legszebb kő , mé gsem tudtam a homokba írni a nevemet… – A kö vek, amelyeket gyűjtö tté l, nem vesztek el, csak te feledkezté l meg róluk. Elfeledted ő ket, mert a Legszebbet dé delgetted, ő t szorongattad fé ltve. Tö bb kő bő l rakosgasd ki betűidet, ne legyen magányos a Legszebb, legyen ő a neved é ke! Ha ráné z az arra járó vándor, ne egyetlen magányos kö vet lásson, szemei nevedet olvassák, é s rajta koronaké nt csodálják a Legé kesebbet. Akkor szeretheted ő t igazán, ha mindet szereted. Gondosan helyezd el ő ket, adj helyet nekik, é s ő k ré szei lesznek egy kö zö s formának. Az é leted ré szei lesznek ő k, a tieid, é s te az ö vé k. – Kö zö ssé g… nem mentő ö v már, amely megment a magánytól; nem mentsvár, amely menedé ket nyújt ö nmagam gyengesé gé tő l. Mindegyikü nk é lé nk, é lettel teli szín az é let-festő palettáján, é s ha é rintjü k egymást, az é rinté sü nk új színt teremt, a mi kö zö s színü nket. Az új színben megtanulom szeretni az é let-festmé ny ö sszes színfoltját: egy leszek velü k, mé gis megismé telhetetlen egyedisé g. És a színek szeretni fognak, hiszen gazdagodnak valamivel, ami é n vagyok. Kö zö ssé g leszü nk. Lába elő tt a társaitól messzi levé l, kö rü lö tte a fehé r kavicstenger. Pirosabbnak látszott a tö bbi levé lné l. A magány tette volna? Talán nem is volt pirosabb, csak ő hitte magáról. De jö tt is már a szé l, hogy társai98

└

┘

┌

┐

hoz rö pítse, é s legyenek együ tt sokszínű, ő szi takarója a fö ldnek, a levé l é s a levelek. Egy gyertya kö ré ü ltü nk le a fö ldre. Minden olyan csendes. Gyertyafény tá ncol az arcunkon. És mi lá tjuk egymá s arcá n ezt az életrő l tá ncoló, esti sö tétben lelket beragyogó fényjá tékot. Ebben a néhá ny pillanatnyi csendben igazá n ö nmagam vagyok, érzem, te szólítasz ebben a békében: feléd fordítom tekintetemet. A csendben kö zel vagy… Énekeltü nk. Ú jra csend ö lel kö rü l minket, a lá tócsend. Ahogy az ajtón belépve tekintetem megakad az égő gyertya fényén, ú gy pillantom meg ö nmagamat; feléd tá rulkozó benső m fohá szá t imá dkozom. És a lelkem mélyébő l téged szólítalak. „Kö szö nö m, hogy nem maradtam magamra az ö rö mmel, amellyel megajá ndékoztá l, kö szö nö m, hogy elő ttü k mondhatom ki: boldog ember vagyok!” Behunyom a szemem, a fény bennem van má r.

Ther Istvá n (Ph): Zavar Megint reggel volt, ismé t csak egy szerda. A szerdai napban egy vigasztaló volt: úgy tűnt, hogy a hé tvé ge elő tti napok sorában a kö zé pső . Persze Ákos ré g belefáradt már abba, hogy így verje át magát. Három perce csipogott az óra, mé gis inkább befelé fordult az ágyában. Hátha megjelenik az elő ző valóság, amiben nem gondolunk arra, hogy rossz nekü nk itt. Mé g három perc, é s Ákos megunta. A fü rdő szobába ment, belené zett a tü kö rbe, de mé g mindig ugyanaz volt benne. Nem szokott reggelizni. Húsz perc múlva már buszon volt, de így is csak ö t perccel becsengeté s elő tt é rt általában az iskolába. Megpillantott egy lányt: feketé vel rúzsozott száj, fekete kö rmö k, feketé re festett haj é s fekete pulóver. Szívesen megké rdezte volna tő le, hogy mié rt csinálja ezt, de nem tette.

99

└

┘

┌

┐

Leszállt, é s habár már sü tö tt a nap, nem figyelt rá. Teljes kedvtelensé ggel ment az iskola felé . Nem szeretett volna odamenni. Nem akart mosolyogni, tudta, hogy jó lenne, de máshogy szerette volna lekü zdeni belső kuszaságát, nem egy bárgyú vigyorgással, amitő l csak a pillanat tűnik jobbnak. Az osztályban mé gis ez tö rté nt. Nem is lehetett máshogy, mindig ez van. Zavarta, de már nem akart ellene tenni semmit. … Talán holnap...

Má rkos Attila Albert (Gy 12/a): Isten útján A nap elé rkezett. A rettegett nap, amit fé lé nken, de mé gis ö rö mmel várt. Most úgy lé pte át ennek a gimnáziumnak a kü szö bé t, hogy már nem látogatóba jö tt. Bátyja járt ide, é s most Pé ter is bü szké n lé pett be a hatalmasnak vé lt é pü let kapuján. Hiszen ő itt ismerő ské nt jelenhetett meg. Mé g nagyon fiatal diákok voltak, de társaival ellenté tben már hallott az itteni szokásokról, ismerte magát az iskolát é s persze a benne tanuló ö regebb diákok nagy ré szé t is. Mindig bü szke volt arra, hogy bencé s diáknak mondhatta magát. Valóban, akkoriban elé g nehé z feladat volt bekerü lni az inté zmé nybe, ké ső bb sajnos a jelentkező k száma megcsappant. Hiába, új idő k, új emberek. Osztálytársai mindig becsü lté k, szeretté k, mert jámbor volt, állhatatos. Persze a szeretettel – fő leg fiatalok kö zö tt – gyakorta együ tt jár a gúny, é s talán egy csipetnyi cinizmus is. Sokszor piszkálták, talpnyalónak, besúgónak nevezté k. Termé szetesen utána bocsánatot ké rtek tő le, az esetek nagy ré szé ben. Mindig mé lyen hitt az Istenben. Meggyő ző dé sbő l, de az is hozzájárult, hogy hívő családban szü letett. Fő leg ez utóbbi befolyásolta. Hiszen az

100

└

┘

┌

┐

emberek általában szü leik vallását kö vetik, é s nagyban befolyásolja ő ket a család hite. (Ezé rt van nagy felelő ssé g a szü lő kö n.) A kollé giumban – ha elő tte nem is de – a háta mö gö tt mindenki Szentatyának hívta. Ha meghallotta, mé rhetetlenü l felháborodott. Ú gy é rezte, ezzel Krisztus fö ldi helytartóját sé rtegetik. Pedig azzal teljesen tisztában volt, hogy a katolikus iskolákban három szé lső sé g figyelhető meg a hit teré n. Az első : a gyerek vallásosan kerü l oda, é s amikor elhagyja a gimnáziumot, mé g mindig hisz. A második: lagymatag hittel é rkezik, erő s hittel távozik. Sajnos ez a kettő nagyon ritka. A leggyakoribb az utolsó: vallásosan é rkezik a diák, é s valóságos ateistává válik a né gy-hat é v alatt. Az ő esete egé szen más volt. Hittel é rkezett. Gyakorolta is. Hogyan távozott? Elő szö r a második é vben tö rt rá az a furcsa é rzé s, amit kö znapi nyelven papi elhivatottságnak hívnak. Attól a naptól kezdve ez a gondolat sosem hagyta nyugodni. Vívódott ö nmagával, próbálta leplezni mások elő tt. Csak é desanyjának mondta el, számított támogatására. Tisztában volt azzal, hogy a papi pálya hatalmas áldozat, é s mé g nagyobb felelő ssé g. Minden este azé rt imádkozott, Isten kü ldjö n neki valamifé le ü zenetet, aminek segítsé gé vel dö nté st ké pes hozni. Ké t é v telt el lelki vívódások kö zepette, rengeteget rágódott. Várta a jelet, ami megmutatja a helyes utat. Olvasta a Bibliát, majdnem minden nap szentmisé n vett ré szt. – „Jó kereszté nyké nt úgy is lehet é lni, hogy családom lesz” – ez volt a reverenda elleni legfő bb é rve. Valóban nem kö nnyű eldö nteni, mindenestő l legyen-e az Istené , vagy valami hagyjon meg ö nmagából ö nmagának is. Szerzetes semmiké ppen nem akart lenni. Valahogy mindig taszította egy kicsit. Sose tudta magának megmagyarázni. Talán a kö tö ttsé g. A regula. A szerzetesnek az határozza meg é leté t, mindennapjait. Inkább valóságos pásztor akart lenni, egy kis faluban. Egy kö zö ssé g – „nyáj” pásztora szeretett volna lenni. A cö libátussal nem volt gondja. Persze megbámult az utcán egy-egy csinos lányt, de nem foglalkozott velü k. Ez gátlásosságából adódott. Né ha mé g ö nmagának sem ismerte be.

101

└

┘

┌

┐

Mé g ké t é vet kellett várnia a jelre. Már pont ideje volt, hiszen abban az é vben é rettsé gizett, pályát kellett választania. Isten útjai kifü rké szhetetlenek, sosem tudni honnan, hova tartanak. Szokásához híven a kollé giumi é bresztő né l egy kicsit korábban felkelt, hogy misé re menjen. Már hat é ve, mióta ide járt, majdnem minden napot Istennel kezdett é s Vele is fejezte be. Mé gsem vált soha kö zö nyö s megszokássá, mert szeretett imádkozni, szerette a „templomi levegő t”. Azon a reggelen váratlan dolog é rte. Megjelent a diákkápolnában egy osztálytársa. Teljesen meglepő dö tt rajta, mert a gyerek ellensé ges volt minden vallásos dologgal szemben, ső t mé g bü szkesé ggel is tö ltö tte el, hogy egy vallásos kö zö ssé gben is tudott ateista lenni. A hitet bolondságnak tartotta, mondhatni babonának. Persze egy bizonyos szinten mindenki hisz az Istenben. Igazi ateista nem lé tezik, mert ha baj van, vagy imádkoznak, vagy szidják az emberek az Urat. Ahhoz pedig, hogy szapulni tudják, el kell ismerni lé tezé sé t. Az osztályteremben odament hozzá, megké rdezte, mi buzdította az imára. Egé szen furcsán né zett rá társa. Az első gondolata az volt: Mi kö zö d hozzá? Nem jö tt ki a száján. Pé teren látszott, hogy cinizmus né lkü l tiszta jóindulatból ké rdezi. Megmondta az igazat. Nagyapja súlyos beteg. Az ima az utolsó remé ny. Pé ter elő szö r nem tudott válaszolni. Ezer é s egy sablont ismert erre az esetre, hiszen ezeket mé g a pré dikációkban is gyakran megemlítik. Eszé be jutott, hogy nem hagyhatja szó né lkü l, de jókívánság helyett csak ennyit mondott: „Ne aggódj!” Egé sz este azon gondolkozott, mekkora az Isten hatalma a Fö ldö n. Mé g arra is ké pes, hogy egy ilyen káromkodó hitetlen gyereket is elvezessen saját magához. Pé ter úgy gondolta, ez az igazi csoda. Határozott. Ezt az é gi é s mindenható hatalmat fogja szolgálni minden erejé bő l, mely ké pes irányítani mindent, ami jelen van ezen a sárteké n, a tengerek feneké tő l egé szen az egyes ember lelké ig.

102

└

┘

┌

┐

II. díj Deá k Pé ter (Ph 12/b): Titkos ajtó, melyen milliók járnak 1. Vilmos kilé pett a jogi kar é pü leté bő l. Az elő adás vé get é rt, é ppen ebé delni ké szü lt. A belváros felé vette az irányt, egyedü l baktatva vé gig a hosszú utcákon. Általában egyedü l tette meg ezt az utat, mert ez a kevé s idő minden nap elé g volt számára, hogy fontos é s kevé sbé lé nyeges ké rdé seken egyaránt elmé lkedhessen. Már pár hónapja, hogy ide járt, mé gsem tö ltö tte el boldogsággal a tudat, hogy sikerü lt vé gbevinnie, amit akart. Mert igaz, hogy felvetté k, hogy jó lett az é rettsé gije, hogy tetszik az, amit tanul, de mé gsem é rezte azt, amire egyé bké nt ré góta vágyott, hogy minden megvan. Pedig menynyire eltervezte! Mennyit gondolt rá, mennyire átbeszé lté k legalább százszor. Akkor mé g a tö bbieknek is az volt a terve, hogy együ tt maradnak. Együ tt az egyetemen, jóban, rosszban, mint eddig. Ú gy volt, hogy Endre é s Miki is ide jö n, keresnek majd albé rletet, é s jól fogják é rezni magukat. De máshogy alakult. Nem sikerü lt a felvé telijü k, így Endre Veszpré mben tanul tovább, Mikinek viszont sajnos ki kell hagynia egy é vet. Teljesen máshogy alakult, mint ahogy tervezté k. Persze ígé rté k, hogy majd leugranak hozzá bulizni Szegedre, meglátogatják mindenké ppen, de Vilmosnak az volt a határozott é rzé se, hogy az már nem lesz ugyanaz. Kicsit úgy is é rezte, hogy kiszúrtak vele a tö bbiek. Hisz kö zö sen tervezté k el, de úgy tűnik, hogy csak ő volt ké pes megfelelő erő bedobással tanulni, hogy valóra váltsák az álmot, ami kö zö s volt. Valamikor. De ez az idő pont most nagyon messzinek tűnt. „A fene egye meg!” – gondolta. „Fene egye meg, hogy é n mindig ilyeneken rágódom. Ú gy tűnik, nem kellene, mindig lehangol.” Ez igaz is volt. Mióta ott hagyta az Alma Matert a Szent Hegyen, már csak árnyé ka volt ö nmagának. Hiányzott neki minden: a társak, az esti imák, a kö rnyezet, az, hogy né ha a bástyán sé táljon, é s az is, hogy ellógja egy kis továbbalvásé rt a reggeli stúdiumot. Szóval minden. Minden, amit mé g át lehetett volna menteni mé g ö t é vre. Ha nem is mindent, de 103

└

┘

┌

┐

legalább egy szeletet. Egy akkorát, hogy elé g legyen ne csak neki, de a tö bbieknek is. De mié rt nem sikerü lt? Nem azé rt ké rdezte ezt magától, mintha magányos lenne. A világé rt sem. Nagyon jó kapcsolatai lettek. Azok, akik mé g a gimi elő tt ismerté k, most újra rákö szö ntek, megállították az utcán, ké rdezté k: hogy van. Ú jra találkozhatott velü k minden nap, elhívták ide-oda, s ő el is ment. Nem ké nyszerűsé gbő l, hisz jó volt ő ket újra látni, ö rü lt, hogy ö rü lnek neki. De é szrevette, hogy megváltozott, nem olyan, mint volt. Csakúgy, mint a tö bbiek. Hamar rá kellett jö nnie, hogy mindenki kicsit felnő tt. Tele voltak tervekkel, elgondolásokkal, ambícióval. Ő sem volt a ré gi é s ő k sem voltak a ré giek. De mindannyian fiatalak voltak. Né hányukon mé g csodálkozott is. Nem ilyenek voltak, mikor itt hagyta ő ket. Furcsa volt megfigyelni a változást. Né ha egé szen vicces is. De egy idő után már megszokta azt is, hogy nem é rheti váratlanul semmilyen meglepeté s. Hozzá kellett szoknia. Így kevé s izgalmas esemé ny maradt az é leté ben. Az újonnan szerzett ismerő sö kkel sem boldogult kö nnyen. A legtö bbjü knek megvolt a kialakult kö re a városban, akikkel ré góta ismerté k egymást. Nehé z lett volna berobbanni egy ilyen társaságba, de nem is volt benne biztos, hogy akarja egyáltalán. Minden ilyen társaságban volt valami idegen, ami taszította. Persze, jól elvolt velü k, de akár né lkü lü k is. A buli-meghívásokat ké szsé ggel elfogadta, s volt, hogy nagyon jól é rezte magát, de olyan is megesett, hogy negyedóra múlva fogta magát é s egyszerűen hazament. Ilyenkor az volt az é rzé se, hogy zavarta a tö bbieket, pedig errő l igazán nem lehetett szó. Jobb híján a tanulásba temetkezett. Sokan voltak, akik sokat vártak tő le. A szü lei, mint mindig, de mások is. Az egyetemi tanárok azé rt, mert tudták, honnan jö tt, az é vfolyamtársak pedig ugyanezé rt é rdeklő dve figyelté k. Így tanulnia é s teljesíteni kellett. Akárcsak a gimiben, amikor azé rt tanult, hogy ide felvegyé k, azt remé lve, hogy itt majd jó lesz. Itt meg azé rt, hogy megvé dje azt, amit hozott. Mindennek tetejé ben ott voltak a pé ldaké pek: Robi é s András. Robi az unokatestvé re volt, Andrással meg ugyanott é rettsé giztek, csak Vilmos ö t é vvel ké ső bb. Mindketten vé geztek már a jogon, mé gpedig kiváló eredmé nnyel. Ő sem akart lemaradni. Pontosabban: nem volt szabad elmaradnia mö gö ttü k. Ezt nem mondta neki senki, de így é rezte. 104

└

┘

┌

┐

Ilyen fontos é s kevé sbé lé nyeges dolgokon gondolkozott, mikor ebé delni ballagott, s vé gü l annyit tett mé g hozzá, fé lhangosan, motyogva: „A fene egye meg!” 2. Mikor hazaé rt, az anyukája a kö vetkező kkel fogadta: – Andris hívott, é s azt ké ri, hívd vissza, fontos. Már tudta is mié rt olyan sü rgő s az ü gy. Pár hete kö lcsö n ké rt né hány ré gi CD-t Andristól é s megígé rte, hogy mé g a hé ten visszaadja ő ket. Szokása szerint azonban elfelejtette. Most se sietett visszahívni, tett-vett egy darabig otthon, addig, míg é desanyja újra rá nem ké rdezett. Így felhívta: – Halló. Itt András. – Szia. Vilmos. A CD-k miatt, igaz? – Igen. – Bocs, de most hé tvé gé n nem biztos, hogy el tudok menni hozzád. Ráé rne? – Mi lenne, ha a gyertyagyújtásra elhoznád? – Gyertyagyújtásra? – Igen, vasárnap este kilenckor a Dóm altemplomában. Hiszen egyszer már mondtam. A tö bbiek is ott lesznek. Jö ssz? – Hát, azt hiszem… – Remek! Akkor ott találkozunk. Szia. – Várj… – akarta mondani, de Andris már letette. 3. Igen, Andris már té nyleg említette, hogy lesz gyertyagyújtás, de mint mindent, ezt is elfelejtette. A tö bbiek egypár volt diákot takart, akikkel az volt a kö zö s, hogy ugyanott vé geztek. Mindannyian tudták, mi az a gyertyagyújtás, mivel idő ben eltolva, de mindegyikü k ré szt vett Anasztáz atya vezeté sé vel ezen a liturgián tizennegyedik é leté vü ktő l a tizennyolcadikig. Ez volt a kö zö s. Csak pár volt diákot ismert a városban, akiknek kö szö nt ugyan, de nem volt kö zelebbi kapcsolatban velü k, Andrást kivé ve. Pontosan é rkezett. A tö bbiek már mind ott voltak, mintegy tízen. Kö rben ü ltek

105

└

┘

┌

┐

az oltár kö rü l. Egy idő sebb srác intett é s az elő é nekesek rákezdté k: „Té ged, Isten, dicsé rünk!” Minden úgy folyt le, mint ahogy diáké veikben. Minden. Kapott egy fü zetet, amiben az é nekek voltak. Nem volt rá szü ksé ge. Eleget é nekelte ezeket a dallamokat ahhoz, hogy kívü lrő l tudja. Inkább letette maga mellé a fü zetet. Ahogy a tö bbiek is. Jóformán mindenki kívü lrő l é nekelt. Vé gigné zett a társaságon. Fiatalok voltak, úgy harminc é vig bezárólag. Elfoglalt emberek lehettek, látszott a fáradt tekinteteken. Az egé sz napi hajsza é s munka, a megbeszé lé sek leszívták az energiáikat. Biztos voltak kö zö ttü k családapák, akiket otthon már várnak. De mé g ott voltak s é nekeltek. Vilmos is velü k é nekelt. Csodálatos volt, hogy voltak olyanok, akik ö sszejö ttek egy esté re, hogy együ tt legyenek é s együ tt ké szü ljenek a Karácsonyra. De Vilmosnak az volt az é rzé se, hogy van valami fontosabb, mint az adventi várakozás. Mert mié rt nem ü nneplik a családjukkal a vasárnapot ezek az emberek? Mié rt itt é s most? Nem volt válasza. Nem tudta megmondani magának. De tudta, hogy van valami, ami ö sszekö ti ezeket az embereket, amié rt eljö nnek erre a vasárnapi gyertyagyújtásra, hogy együ tt legyenek. Igen, talán errő l beszé ltek annyit az iskolában, amikor arról volt szó, hogy mi lesz, ha kikerü lnek onnan. Eddig a pillanatig nem é rtette, nem is hitte, hogy lé tezik, de most valahogy világossá, ső t termé szetessé vált számára mindez. Azok, akik ott vannak, mind eljö ttek, már nagyon is ré gen a gimnáziumból. Biztos, hogy ré gen elszakadtak a társaiktól, ahogy ő is. És nekik sem lehetett kö nnyű. És ebben a pillanatban é rezte úgy, hogy valami igazán fontosat nem vett é szre. Ezek az emberek nem ismerik mind egymást. Nagyon keveset tudhatnak egymásról. Mé gsem az a lé nyeges számukra, hogy mi az, ami szé tválaszt, hanem az, ami ö sszekö t. Boldog volt, hogy erre rájö tt. Ú gy é rezte, túljutott egy nehé z ké rdé sen, s nem máshol, hanem az Ú r oltára elő tt. Jó volt tudni, hogy odatehette, rábízhatta a problé máját az Ú rra. Szívé ben hála é bredt az erő iránt, aki vezette é leté t eddig, é s tisztán, csengő hangon válaszolt a záró áldásra: „Istennek legyen hála!”

106

└

┘

┌

┐

Horvá th Mikló s (Ph 10): Titkos ajtó, melyen milliók járnak „Ú j világba” csö ppen az ember, s ez módfelett alkalmat ad arra, hogy áté rté kelhesse saját magát, viszonyát társaihoz, hol a helye, milyen cé lt tűzhet ki maga elé . Akarva, akaratlanul változik, mé g maga sem tudja merre, mi tö rté nik vele, talán azt sem tudja változott-e viselkedé se. Termé szetesen nem maradhat ugyanaz, változás tö rté nik benne, viszont é szre kell vennie, hogy ez a változás mennyire termé szetes, vagy inkább csak alkalmazkodó, megfelelő jellegű. Ez az új kö zö ssé g, újfajta é rté krendjé bő l kö vetkezik, ez az ok, hogy úgy mondjam. Más é rté k válik „magasztossá”, más kö rnyezetben tö rté nnek az eddig megszokott napok. Ez a kezdet, az otthonról hozott tudás alkalmazása ismeretlen kö rnyezetben. Pár hónap é s felszínre kerü l minden, s az új kö zö ssé g megmutatja erejé t, é rté krendje kialakul, ö sszekovácsolódik, s aszerint mozog minden. Az otthoni barátokkal való kö zö s mindennapok helyé be a kö zö ssé g, új emberek lé pnek, s az új individuumokból adódóan az otthon alkalmazott technikák nem műkö dnek. A diákkö zö ssé g lé teleme az egysé g, a kö zö s akarat, ez lehető sé get ad az ö sszetartásra. A diákkö zö ssé g fejleszt is, kiváló lehető sé geket nyújt kü lö nbö ző cé lok, feladatok megvalósítására. Termé szetesen az új kö zö ssé g vesztesé ge az is, hogy ebbő l az é rté krendbő l egy cseppet sem leadó szemé ly kö nnyen rabjává válik, ré gi társaival nem találkozik, nem beszé l, mert ő k nem felelnek meg ennek, ugyanakkor sok kö zö s dolog, egymásra figyelé s kö zepette, az emberre tett tudati, ill. tudat alatti hatások a felnő tt korra is rányomják bé lyegü ket. A nagy barátságok jó szívű embereket, a csapatszellem ö sszetartást, a figyelem gondos munkát eredmé nyez. Az ö sszekovácsolódást nagyon meghatározza a diákotthon inté zmé nye, akkor látja meg az ember igazán, kik a jó barátai, egy diákotthonban nem lakó tanuló nem tudja ezt áté lni, nincs annyira lehető sé ge a csoport é leté hez tartozni. A diákkö zö ssé g elnyomása vesztesé get is okozhat. Az ember szemé lyisé gé n kö nnyen változtathat. Megdö nti a határozottságot, a jó akarást. Pozitív hatása is é szlelhető , (az elnyomott) diák é rettebben gondolkodik, egy kicsit máshogy lát mindent, a legfontosabb pedig, meglátja társai valódi é njé t, ami egy kö zö s elnyomás folya-

107

└

┘

┌

┐

mataké nt mutatkozik meg, s rájö n, hogy mié rt teszi ezt, fé l valamitő l, talán vele is ezt tetté k é s most rajta a sor, vagy csak kié li azon vágyait, melyekre ez a kö rü lmé ny kitűnő alkalmat ad (szolgáltat). A gyermek gondolkozása é rettebbé válik, meg tudja kü lö nbö ztetni, mi a jó é s mi nem (Luther Márton). Rájö n, hogy szü lei csak miatta tettek mindent, a szigor ő é rte van/volt. Ez a változás az ember é leté ben a diákkö zö ssé g elő tt kezdő dö tt, a szü lő kné l, akik úgy terelté k fiukat, hogy a megfelelő kö zö ssé gben tovább fejlő djö n. Ez újból felveti az otthoni tudás lehető sé gé t, mellyel mindenki megpróbálkozik a kezdetekben, ami vagy sikerü l, vagy nem. A gyermeklé t a szakaszos nö vekedé sig megmarad, minden dolgunkban lesz valami gyermeki, a gondolkozásunk is hajlik arra, hogy ne vegyü k komolyan, ne vegyü k é szre a dolgokat, problé mákat, amik a folyamatos nö vekvé ssel járnak. Az iskolának nagy szerepet kell vállalnia a nö vekedé s fejleszté sé ben, emberré válásban, a gyermeki szellem fejlő dé sé ben. A tanulás egy olyan alapké pzé snek felel meg, mely megtanítja a diákot a dolgok egé szben való szemlé lé sé re, a tö mé ny lexikális ismeretek bemagolására, de hanyagolja a gyakorlatiasságot, mely szü ksé gszerűen hozzátartozik a gyermek agyának megmozgatásához, a logikai viszonyok felismeré sé hez, a gondolkodáshoz. Ezt iskolánk elő adásokkal, kulturális programokkal, koncertekkel, kirándulásokkal, sportesemé nyekkel segíti elő . Ez kialakítja a gondolkodás mechanizmusát, így nem veszik el az ember a sö té tsé g útvesztő jé ben, rajt marad egy megjelö lt jó úton. Ez a tudás jobban rö gző dik, vizuálisan megjelenik elő ttü nk, mintegy felejthetetlen ismeret. Ez mind sok nehé zsé ggel jár, persze semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik/hallatszik. A sok program mö gö tt mindig ott van a tanulás ké nyszeressé ge (tanuljak vagy elő adásra menjek), sokak számára a szabadidő , az esti „nagy” beszé lgeté sek hiánya. Választás egy elő adás, tanulás vagy szabadidő ké nt felhasznált esti társalgások kö zö tt. Az elő adás műveltté tesz, egy pillanatnyi betekinté s által vé lemé nyt alkothatsz, fogalmad lesz bizonyos dolgokról, tudsz róluk beszé lni, ha valahol szóba esik. Ezek a gondolkodást, a világné zetet, a viselkedé st alakíthatják, hatással vannak mindenre. A koncertek által kiegé szítheted zenei ízlé sed, a zené k lelki világod é píthetik. Ezzel szemben a tanulás lelkileg nem fejleszt, vé lemé nyalkotásod beszűkü l, ez nem ad lehető sé get a felnő tté é ré sre, ha nem fogadod be az ingyen kínált lehető sé geket „ü ressé ” 108

└

┘

┌

┐

válhatsz azon társaidhoz ké pest, akik elmennek, te pedig az leszel, aki semmit sem tud a hallottakról beszé lni. Az állandó tanulás az osztálykö zö ssé gbő l kiesé st jelent. Az ilyen kieső nehezebben változik, hiszen csak tanul, (morgolódik), nem foglalkozik senkivel, csak magával, elrö pü l felette a megismeré s. A gyermeklé lek a kamaszkori szakaszban nagyon sé rtő dé keny, ilyenkor a feleselé s, az „akkor sem é rtek egyet, ha neked van igazad” jellemző . Az, hogy mé g nem tudok semmit, bizonytalan vagyok, ez mé g gyermeki, de a saját igazságé rzet felnő tt é rzé s, változás tö rté nik, a nyugodt lé lek felbomlik, lázad, majd felnő tté válik, már lenyugszik. Ha ez a lánc megfelel a valóságnak, márpedig nagyon racionálisnak tűnik, akkor a felnő tté válás az iskolapadban, az egyetemen, bármely inté zmé nyben pusztán tanulás során nem alakul ki, valamilyen mé lyebb társadalmi é letet felté telez, a mindennapi betevő megkeresé sé t, a boldogulást, a kihívások teljesíté sé t. Az ismeretek „tágítása” mellett a lé lek állandó é píté se, az egé sz ember nevelé se adja meg a felnő tt kori tartást. Ezt tanáraink nem erő szakos módszerekkel teszik, hanem emberké nt fordulnak hozzánk, ugyanakkor kellő szigorral irányítanak minket. A bencé s szellemisé ghez hozzátartozik a tanulás, a kulturális programok, de hozzátartozik a tiszteletteljes magatartás, a lé lek fejleszté se é s egy kü lső tartás kialakítása is. Erre megvan a lehető sé gü nk, hisz é letü k pé ldájával elő ttü nk járnak (kö zö ttü nk é lnek). Mi ezt próbáljuk befogadni, hisz így válhatunk egymást megé rtő kö zö ssé ggé . A kö zö ssé gi lé t szerepe újból felvető dö tt, tehát a (tanár) atya-diák é letben nagyon is fejleszt egy kialakított „emberi” kapcsolat, kö zö s é rté keiket, vé lemé nyeiket megoszthatják, s talán a bizalom, a problé mák megbeszé lé se is kialakulhat. Ehhez már nagy elhatározásra, felnő tt eszű gondolkodásra van szü ksé g, s ha ezt meglé pi, bátrabban nyit kapcsolatokat, bizalmat é pít. Persze egy csalódás az ember kamaszkori idő szakában megdö nti ezt a határozott haladást, s a bizalom elhalványulhat. Ezt egy kis kö zö ssé gben nem biztos, hogy áté ljü k, s ez annyiban problé ma, hogy a „világban” a bizalmad nem mindegy, hogy kinek adod oda, mert lehet, hogy elárul. Ezt mi nem nagyon tapasztaljuk a kö zö ssé gben, s ennek a hiánya persze nem problé ma, de a világ nem csak e té ren tartogat kellemetlen meglepeté seket, s ha kirepü lü nk, nekü nk is szembe kell né zni a problé mákkal. Itt hangsúlyozom, hogy azé rt nem vagyunk ide teljesen bezárva, minden hírkö zlé s, újságok, rádió 109

└

┘

┌

┐

eljutnak hozzánk. Pannonhalma egy lehető sé g. Megtapasztalhatjuk egy kö zö s kiránduláson, mennyire egymásra vagyunk utalva, s ha valami problé ma van, segítü nk egymásnak, mert tudjuk, egymásnak vagyunk itt. Az együ ttlé t, a kö zö s kü zdelem, kü zdeni magamé rt, másoké rt, a kü zdelmekkel szembesü lni. Rendkívü li mé g az egé szben, hogy a csapatmunka bármilyen segítsé gben kiváló. Csodálatos tulajdonsága a lé leknek ez a felté tel né lkü li segítsé g, mé g akkor is, ha azt az embert nem is ismerjü k, s rö gtö n karunkat nyújtjuk felé . Ez a kö zö ssé gi ö sszetartás erő t ad a továbblé pé sre. Tamás atya úgy határozta meg egyik tv-felvé telben az iskola cé lkitűzé sé t, a szellemisé get é s az ember nevelé sé t, hogy az a szív, é rtelem é s a lé lek folytonos fejlő dé se. A kapcsolatok, a programok, az ü nneplé s szellemé ben is együ tt vagyunk, s itt a Szentmisé t, a vallási é letü nket, mint egy kö zö ssé gi é let é pítő jé t é rdemes megemlíteni, mely egy masszív burokkal veszi kö rü l szellemisé gü nket. Hitü nk né lkü l nem lenné nk ezekre ké pesek, hitü nk egy kályha, mely mindig lángol, s a té l (problé mák) hidegé ben sem alszik ki (segítsé gnyújtás). Az ü nneplé s a megemlé kezé s fontos mozzanata, ez a múlt emlé keinek felidé zé se, továbbé lé se, ezek az ü nnepek is tartásunkat, hovatartozásunkat, kö zö s é rté keinket erő sítik. A Szentmise, pedig egy kö zö ssé ggé alakít minket, egy lé lekkel veszü nk ré szt a Szentmisé n, egymásra é s a liturgiára figyelve úgy, hogy nem egyé nké nt, hanem Krisztus csodálatos egyházaké nt tudunk lé tezni. Azé rt azt ne gondoljuk, hogy mindenben a felnő tt é sz gondolkodása felé egyenes úton járunk. A gyermeki viselkedé s, az ö sztö nö k egy-egy esti rendetlenkedé s által egy pillanatnyi szabadságé rzetet (csak é n lé tezem) ad. Akár a kö zö ssé g cé lja egy bizonyos mé rté kű empatikusság kié píté se is lehetne, „de ezt mé g egy felnő tt ember sem tudja megvalósítani”. Kö zeledik számunkra a „pályaválasztás idő szaka” (fakultáció), már most ráké nyszerítenek bennü nket, hogy (felnő tté váljunk) dö ntsü nk, mi a számunkra megfelelő irányzat, tantárgy, amivel szívesen foglalkoznánk tö bbet. Amikor problé máink adódnak, bárkit megkereshetü nk, s ilyenkor tü relemmel fordulnak felé nk, s a számunkra legmegfelelő bb lehető sé get ajánlják (tanáraink). A hely lé gkö re, mely a csendet, a tü relmet é s a megé rté st é ppúgy szimbolizálja, mint a kö zé pkori oszlopfő k, a reneszánsz kapuzatok, a magasba tö rő ívek az é g é s fö ld kapcsolatát. A 110

└

┘

┌

┐

belső kö zö ssé g, egy osztály, a 31 tanuló minden nap együ tt van. Ez egy választás volt számunkra, olyan választás, melyné l tudtuk azt, nem kell kimennü nk az utcára, hogy egymás segítsé gé re lehessü nk, ugyanígy itt is folyik az é let. Benne vagyunk, látjuk azt is, mi tö rté nik odakint, s így szemlé lve talán jobban é lü nk. A kö zö ssé g társadalomformáló ereje, a fejlő dé s szakasza Mindenki kialakít magának valamilyen é letformát. Ez az é let nem egy emberre ö sszpontosul, nem csak é n lé tezem. Nem alakíthatok ki egy álomvilágot, melyben ideaké nt repkedem. Választanom kell, egy kö zö ssé g tagjának kell lennem, valahova kell tartoznom, hisz ebben a kis csoportban tö rté nnek az esemé nyek, így lehetek az é let ré szese. A csoport a mozgalmasság során tapasztalatokat, dö nté si ké szsé get ad, emberré formál. A gyermeknek szabályok szerint kell é lni, ezek a szabályok a felnő ttek é leté ben is megmaradnak. Az ilyenkor kialakított rendszer mé g sokáig kísé rheti utad. A gyermeki fejlő dé s változása az ö nállósodásra való ké nyszer miatt is alakulhat. Saját tapasztalatainkból, a reggeli beágyazás, a pontos megjelené s, é s mé g sorolhatnám, egyfajta é letritmust, rendezettsé get, odafigyelé st adnak. Míg próbálunk felnő ni, mindig visszakerü lnek a gyermeki dolgok, mé g nem tudunk tő lü k megszabadulni, s itt most nem csak a lelki, hanem a tárgyi vonatkozására is gondolok. Ezek megfelelnek a kö zö ssé gteremté sre (hogy egy egé szen egyszerű pé ldával é ljek, nálunk a csocsózás). A diák ilyenkor mé g nehezen é li meg a felelő s gondolkozást, de a szigor, a nevelé s, a tudás birtoklása által nö vekedhet bennü nk egy olyan akarat, ami már más é rté keket felté telez, máshogy viszonyul a dolgokhoz. A gyermeklé lektő l a felnö vekvő emberig, a vesztesé gekrő l Nö vekvé sü nk kö zben sok mindent elvesztü nk, felelő sek vagyunk másoké rt, más problé máink vannak, kö nnyebben megü tkö zü nk minden kis gondon. A sikeré lmé nyek ez idő ben nagyon minimálisak, remé ljü k az aktívan fejlő dő idő szak után kö nnyebben megy majd, persze té ves azt kiolvasni ebbő l a mondatból, hogy a fejlő dé s csak velü nk tö rté nik, hisz egé sz é letü nkben valamit megtanulunk, é letü nk során változunk, mi most egy átmenetben vagyunk, ahol sok problé mával találkozunk. Sokszor nem é rtjü k meg egymást, máshogy gondolkodunk, kü lö nbö ző problé máinkat egymásra hárítjuk, saját gondjainkat egymáson tö ltjü k ki. Sok 111

└

┘

┌

┐

mindenre figyelmesnek kell lenni, nem lehet fé l vállról venni a dolgokat. A konfliktushelyzetekben nem megfelelő en járunk el, rosszul kezeljü k, a higgadt megbeszé lé s ellené re mé g nagyobb problé mát csinálunk, az amúgy is komoly ü gybő l. Nehezen megy a tanulás, hiányzik az odafigyelé s, pedig tudjuk, hogy ennek nem lesz jó vé ge. A világot a valóságnak megfelelő en látjuk, rájö vü nk, hogy nem úgy van az é let, ahogy azt mi elké pzeltü k, sok csalódás é rhet ekkor minket. A szü lő i kapcsolat a távollé t miatt „megszakad”, persze a telefonos kapcsolattartás valamennyire kárpótolja ezt. Ez annyiban jó, hogy „idő ben” megtanulunk elszakadni a családi fé szekbő l é s saját utat é píteni, nem befolyásolt út ez, vé lemé nyü nket is magunk é píthetjü k. Akik nem kollé gisták, azoknak ké ső bb nehé z lesz az elválás. A gyermeklé lektő l a felnö vekvő emberig, a nyeresé gekrő l Általános iskolában, kiskorunkban mé g nagyon fö ldhö z ragadva gondolkodtunk, tanultunk, mert tudtuk, hogy kell, akik tudták, azok már kezdtek é rni, akik nem, azokat, pedig egy fé ltő szü lő i gondoskodás rávezethette volna. A tö rő dé s óhatatlanul elő kerü l, s ezt a szót az infrastruktúrához tudnám hasonlítani; a szolgáltatások csak akkor tudnak rendesen műkö dni, ha megvannak hozzá a megfelelő lé tesítmé nyek, ugyanígy a tö rő dé s is, ha megvan ez az alapté nyező , akkor kezd el műkö dni é s fejlő dni. A tö rő dé s gö rö ngyö s út helyett, biztos, egyenes utat é pít. A logikai viszonyokra rájö vü nk, hogy é pü l fel a kö rü lö ttü nk lé vő „világ”. Az Istenbe helyezett bizalom megjelenik, az Istent jobban megismerjü k, kapcsolatot alakítunk ki vele, nem kö telessé gbő l, hanem szívesen megyü nk istentiszteletre, mert tudjuk, az az Ú r van jelen, aki mindennapjainkat egyengeti, igaz ö své nyen vezet. Az Isten megismeré se, s egy kapcsolat kialakítása, a (Biblia) tö rvé ny olvasása megmutatja a helyes utat, emberré nevel minket. Ez akkora erő t tud adni, hogy tudod, az Isten mindig veled van é s segít a jó dö nté s meghozásában. Minden kaput megkopogtat, megnyit, „csak” választanod kell, melyiken haladsz tovább. Az é let sok meglepeté st tartogat, s ahogy kö zlegü nk a cé l felé , úgy gyarapszik tudásunk, válunk igazán emberré , s megismerjü k a fé ltő ké z gondviselő erejé t, mely utunkat egyengeti.

112

└

┘

┌

┐

Karácsony, karácsony… Ké t lé pé s az Isten * Éjszaka van. Az óra szerint már kö zel a hajnal, de valóban csak az óra szerint van így, mert a nappalból most mé g semmit nem lehet é rzé kelni. A Híd utcán haladok a város felé . Igazából nem haladok, csak kóborgok; mé g nem tudom, hogy mi lesz az úti cé lom. Nem tudtam aludni é s ezé rt dö ntö ttem úgy, hogy sé tálok egy kicsit az é jszakában. Fagyos é jjel van, de a levegő tiszta, friss, ha akarné k, talán bele is haraphatné k. Az utca felő l a sé tány felé veszem az irányt. A fü rdő elő tt haladok el, ahol elmé lázom egy kicsit az ide állított karácsonyfán. Kissé elbillent balra, é s az az é rzé sem, hogy szeretne visszabillenni, de mé g nem tudja, mi módon lehetsé ges ez. Arra gondolok, milyen mókás lenne, ha a karácsonyfa olyan lenne, mint a keljfeljancsi, é s egé sz biztosan mindenki ezzel játszana. Belátom, egy kissé abszurd az ö tlet, de talán kevé sbé tűnik annak, ha e mellé odaállítjuk azt a Mikulást, aki zö ld rö vidnadrágban é s piros Nike pólóban álldogált egy kirakatban a minap. Megunom a karácsonyfát é s továbbindulné k, de már vé gleg nem tudom, hogy merre. Nem látok semmit. Az alatt az egy perc alatt, amíg gondolataimba merü lve álmodoztam a reform-mikulásról é s reform-karácsonyfáról, leszállt a kö d. Pontosabban nem is leszállt, hanem ránk szakadt. Hogy honnan jö hetett, azt nem tudom, de így kell továbbindulnom valamerre, a kö dbe rejtett világ felé . Áthatolhatatlan homály vesz kö rü l. Forgok, teszek né hány lé pé st jobbra, aztán balra, majd megint 180 fokot fordulok, é s egy-ké t pillanat múlva már fogalmam sincs, hogy hol járok. Egy-egy reflektor világít valahol a távolban, de lehet, hogy kö zel van, csak é n látom távolinak. A fé nyek nehé zkesen tö rnek utat maguknak a kö dö n keresztü l, mintha ólmokat cipelné nek magukkal, amelyeket már nehezen bírnak, de nem tehetnek le. Minden egyes centimé teré rt kemé nyen meg kell kü zdeniü k, hogy elő rehaladhassanak az útjukon, holott azt sem tudják, az hova vezet, mit hoz a kö vetkező centimé ter. *

A testvé rem minden é vben megajándé kozza családunkat egy novellával, melyet Szenteste, a karácsonyfa tö vé ben szokott felolvasni. – Petényi Má rk (Ph 2000)

113

└

┘

┌

┐

A folyóparton vagyok. Nem látom, csak hallom a jeget. A víz mé g nem állt be teljesen. Most próbál megfagyni, hogy vé get vessen a hullámok szemtelen mozgásának. Sikít a jé g, ahogy egymásra csúsznak a táblák, majd egy ágyúdö rrené s hallatszik, letö rt a tábla vé ge é s rázuhant az elő tte levő jé gkupacra. De talán nem is így volt. Fák vannak a fejem fö lö tt. Hallom az ágak ropogását, ahogy a korhadtak ö regszenek é s panaszolják a fiataloknak, hogy semmi é rtelme nem volt minden tavasszal kirü gyezni, mert a vé ge mindig ez volt: győ zö tt a Té l. Teljesen megáll a szé l. Tö ké letes csend uralkodik mindenfelé . Üvö ltő csend. Toporzé kol é s zakatol é s harsog é s egy pillanatig sem hagyja, hogy másra figyeljek é s nem is figyelek másra, mert hangosabban szól hozzám, mint ahogy a walkman tud bö mbö lni. A szavát mé gsem é rtem. Vagyis nem akarom é rteni, mert fé lek tő le, ha megé rtem, akkor el is kell fogadnom, amit mond, de é n ö nfejű ember vagyok é s megpróbálok a Csend fö lé kerü lni. Olyan, mintha vak lenné k. Csak nem sö té tsé g, hanem egy viszonylag világos kö zeg vesz kö rü l. Viszont a szememmel így sem é rek semmit. Ennek azonban az az elő nye, hogy minden apró zö rejt hallok. Fö lö ttem é pp egy madár, talán pont egy ö kö rszem mocorog a fán. Fázhat. A tollait borzolja é s kö zben kukacról álmodik. Esetleg egy kö vé r hernyóról, de ilyen meré szet nem biztos, hogy mer gondolni. A betonúton sé tálok. Ezt tö bbé -kevé sbé látom, meg é rzem is. Beleü tkö zö m egy lé pcső be. Majdnem hasra esem, de az utolsó pillanatban mé g sikerü l megfognom a testemet, hogy elkerü ljem a betonba való becsapódását, é s ezzel ugyanolyan erő vel ü sse meg azt, mint ahogy az ü tne meg engem. Valószínűleg ez az ü té s csak engem zavarna, a lé pcső t nem befolyásolná a lé té ben. Felmegyek a lé pcső kö n. Hosszúak é s ké nyelmetlenek. Ahhoz túl nagyok, hogy egy lé pé ssel fel lehessen rajtuk menni, viszont ké t lé pé shez meg túl kicsik. Egy tág terü letre é rek. Ugyan most sem látok semmit a nagy fehé r ismeretlenen kívü l, de sokkal vé dtelenebbnek é rzem magam, mint a fák alatt. Itt nincsenek fák, csak né hány kandelábert látok a kö zelemben. Ezek menté n próbálok meg haladni. Nem mintha így jobban meg tudnám határozni a helyzetemet, de úgy é rzem, itt a fé ny kö zelé ben nagyobb biztonságban vagyok. Attól fé lek, hogyha belevetné m magam a világító kö dbe, nem tudné k kijö nni belő le. A ré szé vé válné k, é s ö rö kre benne bolyongané k. A fé ny megadja a lehető sé gé t annak, hogy lássak. A kö dben erre nem vagyok ké pes. 114

└

┘

┌

┐

Egy ember bukkan fel a kö dben. Ott áll elő ttem. Csak ké nyszerűsé gbő l áll elő ttem, mert ő menne, de nem tud, mert akkor fel ké ne lö knie engem, é s remé lem, ezt nem teszi meg. Látom rajta, hogy meglepő dö tt, ugyanúgy, mint é n. Talán ő is azt hitte, hogy egyedü l van itt, é s rajta kívü l mindenki otthon alszik a meleg paplan alatt, ahogy az ilyenkor elvárható lenne a tisztessé ges polgártól. Habozik, nem akar kikerü lni, mert akkor távolabb kerü lne a kandelábertő l, é s akkor esetleg elveszítené a helyes irányt, amerre indult. Egyé bké nt azt nem tudom, hány é ves lehet, fé rfi-e vagy nő . Annyit látok rajta, hogy ember, é s igyekszem valamilyen kö zö ssé get vállalni vele. Egy pillanatra sorstársak lettü nk, de egyben szembenálló felek is. Ha valamelyikü nk kité r a másik útjából, akkor lehet, hogy nem talál vissza oda, ahol volt. Viszont hiába maradunk azon az úton, amelyen haladtunk, fogalmunk sincs – egyikü nknek sem –, hogy hová megyü nk. Így inkább arré bb lé pek, é s hagyom, hogy folytassa útját az ismeretlen az ismeretlenbe. Lám, igazam volt, a kandeláberek fé nyé t elvesztettem. Másfelé indulok. Mondjuk jobbra. Bár úgy é rzem, teljesen mindegy, merre megyek. Bolyongok csak, é s nem találom a helyes utat. Teljesen elveszítettem az idő é rzé kem. Tudom, hogy telik az idő , de nem é rzem az óra kattogását. Talán csak percek, de akár é vek is eltelhettek. Té rt é s idő t vesztve állok a kö d kö zepé n. Egy harang kondul meg egé szen kö zel hozzám. Felé fordulok, é s a keresé sé re indulok. Ké t lé pé st kell csak tennem, é s egy templomajtóba ü tkö zö m. Benyitok. Bent né hány ember ü l a padokban, megcsendü l a csengő , a pap kijö n a sekrestyé bő l. A hívek felállnak é s elkezdik é nekelni az Ébredj ember mé ly álmodból-t. Én beü lö k az utolsó padba. A pad fűtö tt, a melegsé g szé tárad bennem. Nem figyelek a misé re, egyszerűen csak jóé rzé s tö lt el mindentő l, ami itt tö rté nik. Kö rü lvesz a templom, é s magához ö lel. Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Csak fé lóráig tartott a roráte. Nehezen é s nem szívesen kelek fel a padból, mert jó itt, de tudom, már haza kell mennem. Kijö vö k a kapun é s látom, a kö d felszállt. Kristálytiszta a levegő , az aszfalton a pára megfagyott é s csodás gyö ngyö kké nt csillognak, verik vissza a világító lámpafü zé rek fé nyé t. Az egé sz város fé nyárban fü rdik, de már é rezni a nagyobb fé ny kö zeledté t is: mindjárt felkel a Nap. Siető sre veszem a lé pteimet, mert sok mé g otthon a tennivaló, hiszen ma van Karácsony, é s tudom már, hogy mi a dolgom. 2003. Karácsony Petényi Mirkó(Gy 04)

115

└

┘

┌

┐

A fa

∗

(Karácsonyi tö rté net – forradalommal) 1956 decembere, Pannonhalma. A kollé giumban ké t fivé r. Apjuk a mátraaljai Pásztón, anyjuk Budapesten, nő vé rü k Debrecenben. Karácsonyi ké szü lő dé s. Vé gre, megy egy vonat. Mindenki haza! A fü stö st se a Dé libe, se a Nyugatiba nem engedté k be. Kelenfö ldrő l dö cö gtü nk egy mocskos, ablakhíjas, fázós villamoson a Margit híd irányába. A városi latyakban szé tlő tt tankok, feketé re é gett, tö pö rö dö tt holttestek, nagylukas házak, szakadt vezeté kek. Rombolás. Majd a bé ké sebb budai tájak mutatták magukat: Ó buda, Aquincum. Aztán HÉV-re szálltunk: kalauzunk nem jö tt, é s mé g az ü tkö ző k is foglaltak voltak. Hosszú zö tykö lő dé s után vé gre megé rkeztü nk – Csillaghegy–Árpádfü rdő – nyö szö rö gté k a vé n vicinális fé kpofái. Az egé sz napos utazás nyűge rö gvest elillant; anya megö lelt. Aggódva simogatta gyermeki buksinkat. Hogy utaztatok? Nem esett bajotok? – ké rdezte, s kö zben ö rö m bujkált reszkető hangjában. Tekintetü nk azonnal az ü res zongoratető re meredt. Fa né lkü l nincs karácsony. Laci bátyámmal tudtuk, hogy a kö rnyé ken csak egy helyen található, de ott az oroszok vertek tanyát. Fegyverekkel jól vé dhető tábort rendeztek be a Csillaghegy lejtő in: lokátorral, nehé z gé pjárművekkel, tankokkal. E terü letrő l – a ré gi erő dállítások receptje szerint – ellenő rizté k az egé sz Duna-partot, Római-fü rdő tő l Bé kásmegyerig. A hadi vonalaik alatt fiatal lucfenyő k sorjáztak a hófoltok kö zö tt. Tűlevelü kre már ráü lt a fehé rsé g. Nyílt terep: mező é s havas szántás; bokor é s fa sehol. Bátyámmal fé lve-fü rké szve kerestü k egymás tekinteté t. Vajon a másik fejé ben mi jár? Odakü nn lomhán szálltak a fehé r pamacsok – né ztü k. Szé p karácsonyunk lesz. Mé g az este áramszü net. Statárium. Lő ni mindenre, ami mozog! „Pár napja ké t szovjet kiskatona robbant fel ’bé ké s’ lő szerszállítás kö zben, s ezt most a forradalmárok nyakába varrták” – világosított fel anya. A té li esthajnal korai szü rkü lete nö velte elszántságunkat. A jóté kony alkony szinte kínálta: rajta, most… ! S lódultunk. A keríté sek mellett ∗

Meggyes Gá bor (Ph 60) ké rte, kö zö ljü k osztálytársa írását. Ő k már ré góta fiatalok (lásd Faber Miklós beszé dé ben, 26. lapon), azé rt kerü lt ide ez az írás…

116

└

┘

┌

┐

osontunk mackóban, viharkabátban é s nyűtt kucsmáinkban egé szen a Szé pkilátó utcáig, az egykor ö nfeledt hócsaták, hajdani szerelmes szánkázásaink színhelyé ig. Hirtelen mintha mé g a hold é s a csillagok is elrejtő ztek volna fé lelmü kben. Szívü nk majd kiugrott helyé bő l. Kalapált rendesen. Mé g saját szusszanásunk is zavart a sö té t csendben. Anyánk minderrő l nem tudott. Elkezdő dö tt. A hazai pálya kedvezett; a kutyák megismertek, egy vakkanás nem esett. Ő rü ltek voltunk. A „csakazé rtis!” elszántsága lett rajtunk úrrá. Csak a fa – rá gondoltunk. A jussunkra. Csigákká lettü nk. Kúsztunk. Más választásunk nem volt. Egyórányi oda, rö vid fűré sznesz, egy vissza. Édes terhü nk árulkodó csíkot húzott a szűzi havon. Egy vattafehé r mező terü lt el mé g elő ttü nk. A tisztviselő telep szé lső házai szinte kínálták vé dő falaikat, mikor raké ta dö rrent. Beleremegtü nk. Hosszú fé nyár fü rdetett. Észrevettek! Bátyám a fával utánam nyomakodott. Fö lddé váltunk. Zúzmarás rö gö t ízleltem. Csak most tö rt ránk a halál fé lelme. A mozdulatlanság csontig hatoló hideg hálót dobott ránk. A percnyi vé gtelenben nem bírtuk tovább. Hajlott bukdácsolással tettü k meg az utolsó mé tereket egy oltalmat adó korhadt fakeríté sig. Sikerü lt. Mosolygós zihálással estü nk be az ajtón, a jól vé gzett fé rfimunka ö rö mé vel. Anyánk halottsápadt, bü szke arcát máig nem felejtem. A fáról egé sz este nem esett szó. És azóta sem. Mind a mai napig hármunk titka maradt. Kevé ssel é jfé l elő tt ké szü ltü nk el a tö bb é ve használatos sztaniolok é s a belé csavarodott házi szaloncukrok művé szi párosításával: sodortuk, gö ngyö lgettü k, cé rnáztuk; villany híján mindezt az izzó ö reg salgótarjáni vaskályha fé nyé né l. Karácsonyfánk beterítette majd’ az egé sz zongorát, s gyantás illatával egyetlen szobánkat is. Ültü nk a templomi csö ndben, s é bren álmodva, né mán… beszé lgettü nk. A maradé k gyertyák sercegő lobbanásaival é s pö ttö m kisö csé m é desded gő gicsé lé sé vel é szrevé tlen átkarolt a szenteste. Kimondhatatlan hálával szinte egyszerre tö rt fel mindnyájunkból: Mennybő l az angyal lejö tt hozzátok, pásztorok, pásztorok… L. Kecskés Andrá s (Ph 60)

117

└

┘

┌

┐

Szemelvé nyek a Pannonhalmi Zsemle I. é vfolyama 1. számából Přišci Zastavka Épphogy elé rte a metrót. Most járt elő szö r Prágában, é s nem ismerte igazán a várost, így egy kicsit bizalmatlan volt a menetrenddel, mellesleg csehü l sem tudott. Mindez igazán nem é rdekelte ebben a pillanatban, csak az, hogy lihegve lehuppanhatott az egyik ü resen maradt ü lé sre a sárga metrón. Žlinybe ment, a Metropole plázába, a vé gállomásra. Mé g tegnap kiné zett magának egy gyűrűt, melyet barátnő jé nek szánt ajándé kba – eljegyzé sü l. A metró egyhangúan zakatolt, majd besiklott a vé gállomásra, é s ő kiszállt. Felsietett a lé pcső n, majd át az utcán. Nem várta meg a zö ldet, sosem volt szokása. Bement egyenesen a plázába, nem sokat né zett kö rü l, megcé lozta a boltot. Azonnal leemelte a gyűrűt a polcról, é s vitte a pulthoz, hogy megvegye. – Excuseme – szólította meg az ü gyeletes kisasszonyt. Ezzel egyidő ben ké t feltűnő en csinos lány felfigyelt rá, azaz inkább angoltudására, é s kö zelebb mentek. Szü ksé gü k volt valakire, aki tud angolul, é s vé gre segít rajtuk. Vé gzett a vásárlással, é s indult volna kifelé , amikor a ké t lány módszeresen „letámadta”. Ké rdezgetté k, hogy nem tudja-e, hol van a Hotel Pyramida. Ő ké szsé gesen válaszolt, hogy dehogynem, csak nagyon messze, de nem baj, mert ha vele jö nnek, el tudja ő ket vezetni odáig, hiszen ő is csak pár megállóra szállt meg tő le. A lányok ö rö mmel vele mentek. A metrón egymás kö zé fogták a fiút, aki jobb té mát nem találván elkezdte arról ké rdezgetni ő ket, hogy honnan jö ttek. A lányok angolok voltak, pontosabban welshek. Elé g rámenő s welshek, gondolta a fiú. Valóban, a ké t lány elé ggé úgy viselkedett, mint aki akar valamit. A fiúról látszott, hogy nem szegé ny családból származik, így arra tudott kö vetkeztetni, hogy talán a finom ö ltö zkö dé se miatt buknak rá a lányok. Pró-

118

└

┘

┌

┐

bált vé dekezni, de úgy látszott, nem sok esé lye maradt kikerü lni a hálóból. Egymás után suhantak el a megállók, csak egy pillanatra állt meg a metró. Aztán megé rkeztek Malostranskára, ahol a fiú egy kicsit vé gre fellé legezhetett, é s felmehetett a felszínre. Itt volt ugyanis a villamoscsatlakozás. Felrohantak a metróból, a fiú nagyjából tudta, hogy leké shetik a villamost, ha nem sietnek. Nem akart a kö vetkező vel menni. Ö nmagában kü zdö tt a ké t lány vonzereje ellen, de úgy é rezte, azt már nem bírná ki, ha egy megállóban kellene velü k várakoznia. Mé g é ppen elé rté k a villamost. Szerencsé je volt: ké t ü lő hely volt szabadon, ahova azonnal le is tessé kelte a ké t lányt, amúgy angolos udvariassággal. A lányok három megállón keresztü l vé gig rejtjelezett egymásnak: konkré t cé ljuk volt. Meg akarták szerezni a fiút. Aztán elkezdő dö tt a hadművelet. Ké té rtelmű utalásokkal bombázták, várván, hogy pozitívan reagál. A fiú csak lassú é s megfontolt válaszokat adott, zsebé be nyúlt, é s gö rcsö sen markolni kezdte a gyűrűt. Ez erő t adott neki. Viszonozta a sortü zet, hasonlóan ké té rtelmű megjegyzé sekkel. Egyre durvább lett a játé k, a levegő forrott, ahogy beszé lgettek, az emberek – akik é rtettek angolul – megbotránkozva fordultak el. A megállók sorában a Malovanka kö vetkezett, a Hotel Pyramidát kö rü lvevő egyik utca. A villamos megállt, az ajtók kinyíltak. A ké t lány rohamtempóban viharzott le a lé pcső kö n, várván, hogy a fiú utánuk szalad. Nem akarták elszalasztani a pré dát, akirő l – remé lté k – mé g sok pé nzt húzhatnak le. A fiú utánuk is szaladt, – de megállt a legalsó lé pcső fokon, é s elmondta az egyiket akö zü l a kevé s mondat kö zü l, amit ismert csehü l: „Kö szö nö m, de nem tartok igé nyt a szolgáltatásaikra, hö lgyeim.” A helyzetet mindenki é rtette, általános mosoly szaladt vé gig a villamoson. Az ajtók becsukódtak, é s a ké t lány elkerekedett szemekkel bámult az egyik ü resen maradt szé kbe lehuppanó fiúra, aki elő vette zsebé bő l a gyűrűt, é s arcához emelte. Érezte a hideg fé met kipirult arcán, é s arra gondolt, hogy milyen szé p az é let, aztán arra, hogy milyen ö rö m lesz barátnő je szemé be né zni, amikor az ujjára húzhatja a gyűrűt. Choma Dá vid (12/b)

119

└

┘

┌

┐

Korunk Egy ü res bö gre minden, ami megmaradt. Hiába, papírból voltak a falak. Nem volt ez semmi, míg nem jö ttü nk mi. Tollal é s ké zzel kell ezt vé ghez vinni! A halott óra hármat ü t, de hiába, Kínjában ki vízbe, ki másba Fojtja ezer kínját, mert nincs új Babilon, Nincsen tinta, nincs vé r a papiron. Vicces-modern, kábán ájult hangzó: Elő ttem né ma csö nd, utánam jaj-szó.

Este Indulj dalom, Ré gi malom. Né zz az é gre, Eljö tt vé gre A forradalom. Múlt é s jelen korban, Vé gig a falakon: Repü lj a porban, Által a salakon. Felkelek, ha virrad a hold, A csonka é j, Nem bánt a gyö ngy kín, Se ronda ké j.

Tűnjé l űrnek, Vé gtelennek, Nagy semminek, Én majd tűrlek. Ne lé gy semmi, Látogass hegyeket, Se te, sem mi Nem ké rü nk egyebet. Menj mé ly fő lé , Legyé l minden, Gyűlj láng kö ré , S tü ndö kö ljé l Ezer színben!

120

└

┘

┌

┐

Dal a rózsáról Hagyd a rózsát elhullani! Ú gyis lé pteket sző fé nybő l. Távolról szúr, szinte már sír, De nem é rzé sbő l vagy ké nybő l. Egy ré gi mesé t táncol el, A hervadó szirmok csokra, Mesé t egy alvó Istenrő l, Akit nem tartottak sokra. Kedé lyesen halgatott csak, De egyszer mondá né pé nek: „Imádjál vagy megbü ntetlek!” S azóta száll a né pé nek. Ez az é let mé g nagyon-ré g, Bimbó korában megfagyott. Tö vis-barázdák árnyában Sírdogált é s elhallgatott. Mára már csak sármosott hely, Beteg virág száraz pora, Nincsen színe, nincs illata, Nincsen szirma, s nincsen kora. Vö rö slő -ké k, bíbor-bársony, Fahangú víz, szomorú zö ld, Az volt egykor, ez lett mára: Csodásan szé p, fekete fö ld.

Csö nge Tamá s (12/b)

121

└

┘

┌

┐

└122. oldal

┘

┌

┐

Bú várkodás a mú ltban

└

123. oldal┘

┌

┐

└124. oldal

┘

┌

┐

Szent István-napi beszé lgeté s Andrá sfalvy Bertalan (So 50) professzorral ∗ Az ü nnepek személyes és kö zö sségi ö nvizsgá latra is figyelmeztetnek mindannyiunkat: vessü nk szá mot ö nmagunkkal. Ismerjü k meg a tö rténelem igazsá gá t, hogy a jelenben élve ne hazugsá gokra, kitalá lt tö rténetekre építsü k jö vő nket. Ö rö kségü nkrő l, hagyomá nyainkról, a Szent Istvá nkori magyarsá gról és első szent kirá lyunkról alkotott igaz és hamis képekrő l kérdeztü k Andrásfalvy Bertalan néprajztudóst. – A pillanatnyi kulturá lis miniszter bejelentette a Sziget Fesztivá lon: meg kívá nja vá ltoztatni a Nemzeti Kulturá lis Ö rö kség Minisztériumá nak a nevét, mert az „ö rö kség” szó a mú ltra utal. Marad a „kulturá lis minisztérium” elnevezés. A népi kultú ra ö rö kségével foglalkozó tudósként mi a véleménye az ö rö kség efféle felfogá sá ról? – Egé sz é letü nket csak az ö rö ksé gü nkkel tudjuk folytatni. Ö rö kö ltü k a nyelvet, országot, társadalmat. Ha meghal valaki, jogi, anyagi é rtelemben is az ö rö ksé gé bő l é lnek utódai. Az ö rö ksé g é letet jelent, azé rt ragaszkodnak hozzá az emberek. Az biztosítja a megé lheté sü ket – szellemi é s anyagi é rtelemben egyaránt. Ezé rt nem é rtem az említett felveté st. – A néprajzi kutatá s á ltal feltá rt szellemi és anyagi kultú ra mú ltbéli értékei miképpen hasznosíthatók jelenü nk, jö vő nk érdekében? – Ké rdé s, mit tartunk korszerűnek é s tudományosnak, amit rendszerint aztán elválasztunk az ö rö ksé gtő l, a múlttól. A tudomány bizonyos megállapításai, amelyeket valaha modernnek, korszerűnek tartottak, idő vel elavulnak, újabb tudományos né zetek, kutatások jö nnek, amelyek a ré gieket megcáfolják. Az az é rdekes, hogy az újabb tudományos felfogás sokkal jobban hasonlít ahhoz a hagyományos szemlé lethez, melyet korábban a tudomány nevé ben „kihajítottak a hajóból”. Pé lda erre az árté ri gazdálkodás is, amelyet a folyószabályozás té rnyeré sé vel felszámoltak. A legmodernebb felfogás, az egyre korszerűbb ö kológiai gondolkodás pedig már kö zelít az árté ri gazdálkodás felé . Vagy a gyermeknevelé s terü leté n: a higié nia é s az orvostudomány nem is oly ré g a szü lé s után „kitiltotta” a gyemeket az anya mellő l. Ma már rájö ttek, ∗

Utánkö zlé s az Ú j Ember 2005. augusztus 21-28-i számából

125

└

┘

┌

┐

hogy a gyereknek ilyenkor is az anya mellett van a helye, hiszen ez elő segíti pl. a tejelválasztást, a szoptatás lehető sé gé t. A ré gi hagyományban mé g az is benne volt, hogy a fé rje ö lé ben szü lt az asszony. Ma pedig? A klinikai gyakorlatban egyre terjed az apás szü lé s szokása. A legmodernebb kutatások igazolják azt a hagyományt, azt a rendet, amelyet korábban nagy garral, a tudomány nevé ben szé tvertek. – Ez a néprajz reneszá nszá t hozhatná magá val, hiszen rengeteg – az életet segítő – kincs kerü lt felszínre a kutatá sok nyomá n. – A né prajzot a múlt tapasztalata tudományának tartom, é s a jö vendő t csak e tapasztalat alapján tudjuk megrajzolni, felé píteni. Tanulmánykö tetemnek is ez a címe: Hagyomá ny és jö vendő . – A magyarsá g ü nnepe, Szent Istvá n napja kö zelében nem feledkezhetü nk meg arról, hogy van olyan „rossz hagyomá ny”, amelyrő l tanulmá nyaiban Ö n is megemlékezik. Az első , szent kirá lyunkról kialakult kép má ig élő hamis vagy épp meghamisított voná saira gondolok. – Ezt a szemlé letet, sajnos, írók, kö ltő k is elfogadták. Kö ztü k pé ldául Sík Sá ndor is, aki írt egy drámát Szent Istvánról, amelyben úgy állítja be ő t, mint aki fö lismerte, hogy a magyarság elpusztul, ha nem lesz kereszté ny. És ezé rt a né p é rdeké ben kegyetlenü l elbánt azokkal, akik ezt megakadályozták. A dráma szerint István, szenvedé sek é s vívódások árán, de belátja, hogy a né p é rdeké ben a né pet ké nyszeríteni kell. Majdnem azt mondhatnám, ez igazolása annak, hogy a cé l szentesíti az eszkö zt. Az ok – amelyet Sík Sándor is é reztet –, hogy pogányké nt nem tudunk megmaradni egy kereszté ny Európában. Ez praktikus, é s nem a lelkiismeretet é rintő hitbé li ké rdé s: politikai szempont. Az író azt fö lté telezi, hogy a magyar né p kemé nyen pogány volt ebben az idő ben, é s a nyakas magyarok ellenállását meg kellett tö rni. Csakhogy ez nem így volt. Egyszerűen lehetetlen ké t-három é vtized alatt teljes fordulatra ké nyszeríteni egy né pet. Ezt a tö rté nelem bebizonyította. Tankokkal, gé ppisztolyokkal sem lehetett gyö keresen megfordítani pl. a magyar né p beállítottságát, hité t. Ez ellentmondana az ember szabad akaratának, e lé nyegi vonásának, amellyel Istenhez hasonlítunk. A kereszté nysé g felvé tele nem egyszerűen politikai taktika vagy ké nyszerű alkalmazkodás volt, hiszen ké ső bb a kereszté ny Szent István királyt a kereszté ny Konrád császár megtámadta, é s más kereszté ny országokkal is voltak konfliktusaink. 1030-ban – amikor Konrád nagy 126

└

┘

┌

┐

hadsereggel jö tt a magyar királyság ellen – vele volt tö rté netírója, aki azé rt tartott a császárral, hogy (a győ zelem biztos hité ben) szemtanúké nt megírja István megaláztatását. István azonban kifárasztotta é s a Vé rtesné l bekerítette ő ket, é s Konrád maga is csak nagy ü ggyel-bajjal tudott visszamenekü lni Bé csbe. Serege a magyar király foglya lett. A kié heztetett é s minden utánpótlástól elvágott katonákat István ellátta é lelemmel, lefegyverezte, majd hazaengedte ő ket. S ezt az ellensé gké nt jö tt krónikás írta meg, s azt is, hogy ilyen mé g nem volt a tö rté nelemben. – Ez tá volról sem egy véreskezű uralkodótipikus viselkedése… – Egé sz tö rvé nygyűjtemé nyé t úgy é rté kelik a szakemberek, hogy ugyan sokat átvett a korabeli nyugati tö rvé nykö nyvekbő l, de sokkal humánusabb azoknál. Sokkal inkább a megegyezé sre, a dolgok kideríté sé re tö rekszik. István tö rvé nyeiben szó sincs a pogányok elleni erő szak alkalmazásáról. Pedig ha olyan nagyon pogány lett volna az ő idejé ben a magyarság, akkor foglalkozott volna e ké rdé ssel. Vagy az, ahogyan pé ldául a boszorkányságról beszé l a tö rvé nyeiben, szinté n egy – mondhatni – fö lvilágosult uralkodóra utal. Nem úgy, mint nyugaton, ahol elé getté k, fö lné gyelté k, megkínozták ő ket. Ö azt rendeli el: Ha boszorkányságot tapasztalnak, vigyé k az illető t a papokhoz, ő k beszé ljenek vele. Ha mé g egyszer boszorkányságon kapják, megint vigyé k el a papokhoz. Próbálják kideríteni, igaz-e a vád, s nem csak valami haragos bosszújáról van-e szó. Harmadszorra már adják át a világi bíróságnak, ami mé g mindig nem azt jelenti, hogy kivé gezné k. – Szívósan tartja magá t a Szent Istvá n-korabeli teljes pogá ny magyarsá gról alkotott képzet, pedig a tö rténelmi tények egyértelműen cá foljá k. – Tárgyi bizonyíté kok is vannak: a magyar honfoglalók sírjában is bő ven találtak kereszteket. A 900-as é vek elejé n fö ldbe kerü lt leletekrő l van szó: ereklyetartó- é s mellkeresztekrő l, feszü letekrő l. Vargyas Lajos mutatott rá, hogy a kereszté ny fogalmakat jelö lő legdö ntő bb szavaink nem a Szent István idejé ben behívott bajor, né met vagy szláv hitté rítő k kö zvetíté sé vel jutottak hozzánk. Isten, ü dvö ssé g, ü dvö zítő , kegyelem, boldog (szent é rtelemben) szavunk mind azt bizonyítja, hogy né pü nk ismerte a kereszté nysé get, befogadta eszmé it, ha nem is volt egysé gesen kereszté ny é s mé g nem volt egyházszervezete. Kicsit máské ppen volt kereszté ny ez a keletrő l jö tt magyarság: nem egy pápaság alá rendelt, centralizált, szigorúan dogmatikus vallásosság jellemezte ő ket, 127

└

┘

┌

┐

hanem a keleti kereszté nysé g sokkal nagyobb mozgástere. Ugyanakkor tö rté nelmi té ny, hogy 960-ban egy bizonyos Zakeust a magyarok pü spö ké vé nevezett ki a pápa. Csakhogy a né met-római császár nem engedte be ő t Magyarországra, ahogy ké ső bb más té rtítő ket sem, mert hazánkban, mint vazallus-államban, ő akarta megszervezni a kereszté nysé get. Mindezek té nyek, meg vannak írva. – Mi lehetett az oka e Szent Istvá nról alkotott torzkép kialakulá sá nak? – Nem felté tlenü l kell rosszindulatra gondolnunk. Azzal akarták kiemelni az é rdemeit, hogy milyen vad é s pogány né pet tudott kereszté nnyé tenni. Ugyanakkor ezzel vé gletesen befeketítetté k a magyarokat. Hozzájárul mindehhez, hogy ilyen ké p kialakulása teljesen megfelelt a Habsburg-uralkodók é rdekeinek is. Ez a magyarságról kialakított torzké p napjainkban is visszakö szö n. Amikor II. Já nos Pá l pá pa Kelet-Európa vé dő szentjé vé tette Cirillt é s Metódot, egy bizonyos J. M. Vesely nevű tö rté né szprofesszor kiegé szítő magyarázatokat fűzö tt az errő l szóló – a világ pü spö keinek elkü ldö tt – enciklikához. Azt írja, hogy a magyarok megjelené se a Kárpát-medencé ben a Nagy-Morva-Birodalom é s a szláv té ríté s katasztrofális vé gé t jelentette. A magyarok az apokaliptikus idő k harcos lovasaiké nt kiirtottak minden é lő t, hogy a helyü kbe telepedhessenek – mondja. Szerinte Ázsia kü ldö ttei voltak ő k, akár a hunok vagy ké ső bb a tatárok, a tö rö kö k, egyben Isten bü nteté sei. De hiszen a szlávok, Szvatopluk fejedelem, kiűzté k Szent Metód utódját, Szent Gorazd pannóniai é rseket é s számos tanítványát, akik bolgár fö ldre menekü ltek é s ott fejezté k be a szlávok kö ré ben vé gzett té rítő munkájukat!… Az ilyen torzítás nem nagyon szolgálja a kereszté ny egysé get, kicsit jobban oda kellett volna figyelni erre. Nagyon szé p tanulmányban Somorjai Á dá m (Ph 74) bencé s szerzetes mutatott rá e kijelenté sek igaztalan voltára. – Ha valaha sikerü l megszabadítani a sallangoktól első kirá lyunk képét, anná l fényesebben ragyoghat valósá gos érdeme. – Szent István igazi é rté ke é s nagysága, hogy olyan királyságot hozott lé tre, amelynek irígyelté k a belbiztonságát. Ha itt csupa pogány lázadás lett volna, akkor ilyen vé lemé ny nem alakul ki. Kortársai írják róla: Ő a kereszté ny király pé ldaké pe. Jelző je: kegyes, igazságos é s bé keteremtő . István kijelentette: Magyarország ne vezessen háborút szomszé dai ellen. Ő a királyi jogok gyakorlásával a legkereszté nyibb módon uralkodott. E ké rdé s nehé zsé ge egyé bké nt ké ső bb vissza-visszaté r. Szent Lá szló 128

└

┘

┌

┐

írja az uralkodásról a Monte Cassino-i apátnak, hogy a hatalmat nem lehet bűn né lkü l gyakorolni. Tehát a hatalom bűnö s dolog, mondhatnánk: ké nyszerhelyzet. Ezt egy király kimondhatja. Szent István rendkívü li, kortársai kö zü l kiemelkedő en kereszté ny ember volt. Ezt kellene hangsúlyozni, nem azt a ké ptelensé get, hogy mivel politikai lángé szké nt belátta: a kereszté ny Európa nem fog megtűrni minket, ké nyszerűsé gbő l kegyetlenü l keresztvíz alá hajtotta a magyar né pet. Szent István igaz ké pe az, amely a né phagyományban maradt fenn. A szlovákok, a románok, a vendek saját királyuknak tekintik, e nyelveken tö bb legendát gyűjtö ttek ö ssze róla, mint magyarul. Ennek az lehet az oka, hogy az iskolázás, az oktatás ott kevé sbé hatott, ezé rt maradhatott fenn náluk tö bb né pkö lté szeti alkotás. Ortodox román vagy szlovák falvak oltárké pei bizonyítják, hogy Szent Istvánt saját királyukké nt tisztelik. – Európa – kereszténység ide vagy oda – tö rténelmü nk sorá n nemegyszer viselkedett velü nk szemben, finoman szólva is, bará tsá gtalanul. Ma má r részei vagyunk a kontinensü nk életét meghatá rozó uniónak. Lá t-e esélyt arra, hogy nemzeti sajá tossá gaink ne vesszenek oda egy érdekszö vetség olvasztótégelyében? – Sajnos nem arról van szó, hogy a sajátosságainkat megő rizzü k, hanem hogy egyáltalán megmaradjunk. Elé g megné zni a demográfiai ké pü nket. Vagy azt, amit a terjeszkedő nagybirtok elő fog idé zni Magyarországon. Jelentő s kivándorlás is elindulhat. Az Európai Unió a leggazdagabb multinacionális cé gek szája íze szerint műkö dik. Az unió nemcsak azé rt nem kereszté ny, mert az alkotmányában nem utal a kereszté ny gyö kerekre. Vé lemé nyem szerint ne is hivatkozzon a kereszté nysé gre, ha abszolút kereszté nyellenes, pé ldául a társadalmi, gazdasági megkö zelíté sé ben. Olajozottan műkö dik a multinacionális cé gek blokádja minden kezdemé nyezé s é s tö mö rü lé s, a termelő k szö vetkezé se ellen. Ezé rt illúzió kert-Magyarországról beszé lni. Nincsenek illúzióim. De rajtunk áll, hogy egyszerűen elfogadjuk-e ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Jobb kondícióké rt is harcolhatnánk. Akár pé ldául a birtoknagyság tö rvé nyi szabályozásával. Az akaratgyengesé g legyő zé sé n, az ö sszefogáson is múlik a jö vő nk. Ehhez bátornak kell lennü nk, azaz le kell győ znü nk ö nzé sü nket, mert az ö nzé s legegyszerűbb módja a gyávaság. Szigeti Lá szló 129

└

┘

┌

┐

Szent Imre ké pe a kő szegi gimnáziumban Jurisich Miklós Gimnázium díszterme 2005. október 28. Tisztelettel kö szö ntö m Kedves Vendégeinket a kő szegi gimná zium Szent Imre ü vegablaká nak felú jítá sa alkalmá ból rendezett ü nnepélyü nkö n, és Perlaki József ü vegfestő -művészt kiá llítá sá nak megnyitójá n, aki egyú ttal az ü vegablak restaurá lá sá t elvégezte. Tisztelettel kö szö ntö m a jogelő d gimná zium egykori nö vendékeit, a Bencés Diá kszö vetség Vas megyei és helyi kü ldö tteit, a keresztény egyhá zak vezető it. Kü lö n kö szö ntö m Kő szeg Vá ros Ö nkormá nyzatá nak képviselő it, a Polgá rmesteri Hivatal megjelent dolgozóit, iskolá nk egykori és jelenlegi diá kjait, munkatá rsait és taná rait. Első k kö zö tt kö szö nö m meg Nagy József plé bános úr tegnap esti – tanároknak, felnő tteknek szóló – a fiatalok nevelé sé vel kapcsolatos szentbeszé dé t. Pré dikációjának vezé rfonala a szeretet, a nevelő ktő l, felnő ttektő l elvárható tü relem volt. A gyermekeké rt, egymásé rt minden nap, újra é s újra meg kell harcolni; ezt a harcot nem lehet feladni, ebbe nem lehet belefáradni. Tö bbek kö zö tt ez is Szent István ü zenete számunkra. A gyerekek kö zü l tö bben megké rdezté k tő lem, miért most, mi az idő szerű a ké p feltárásában? A vá lasz: most volt együ tt az erő és az akarat. A tanárok tö bbsé ge tudta, hogy a fü ggö ny mö gö tt mit rejt a vakolat, de sem anyagi, sem emberi erő nem volt eddig a ké p feltárására. A rendszerváltást kö vető en tö rté nt próbálkozás, de nem tudtuk vé gigvinni. 2004-ben a gimnázium volt diákjai é s jelenlegi tanárai: Keszei Balá zs é s Trifusz Péter karolták fö l a gondolatot, é s felsorakozott mö gé jü k a Jurisich Miklós Gimnázium é s Kollé gium Baráti Társaságának vezető sé ge, a tantestü let, a Kő szeg Kultúrájáé rt Kö zalapítvány. Kaptunk anyagi segítsé get szü lő ktő l, osztálykö zö ssé gektő l, tanároktól, volt diákoktól. Megindító volt az ö sszefogás. A miértre vá lasz az is, hogy emléket á llítsunk. Emlé ket állítsunk azoknak, akik elő ttü nk járva megalapozták iskolánk jó hírnevé t, akik a bencé s

130

└

┘

┌

┐

rendi, majd állami gimnázium diákjai, tanárai voltak. Tudjuk: a múlt é s a gyö kerek tisztelete alapja jö vő nknek is.

Az október 23. é s november 5. kö zö tti idő pont kiválasztása sem vé letlen. Az oktatási miniszter által elrendelt ő szi szü net befolyásolta ugyan a mai nap kijelö lé sé t, de egyúttal ö tletet is adott. 1948-ban, az államosítást kö vető en befalazták a díszteremben található, Valter Gedeon által ké szített Szent Imre-ké pet. Dr. Kö nyves Tóth Ká lmá nnak, iskolánk egykori tanárának visszaemlé kezé se alapján mondhatjuk, hogy az 1956-os forradalom híré re dr. Szö vényi Istvá n tanár úr vezeté sé vel, az akkori hivatalsegé dek – Bogná r Imre é s Domonkos Béla – aktív kö zreműkö dé sé vel az ablakot kibontották. Nem tudjuk, hogy újra befalazására mikor kerü lt sor, ki rendelte el; ezt egyelő re titok fedi. Bárki tette, bárkinek kellett megtennie, é rzé sem szerint ü gyelt arra, hogy

131

└

┘

┌

┐

a ké p csak a lehető legkevé sbé sé rü ljö n. Bízott abban, hogy eredeti pompájában mé g a díszterem é kessé ge lesz egykor. A gimnáziumi tankö nyvekben egy-egy lecke a 9. é s a 10. osztályban újra Szent István királyról, Szent Imre hercegrő l szól. Forráské nt elemezni kell Istvánnak fiához szóló intelmeit. Ö rö k igazságot vé lü nk felfedezni a kö zel 1000 é ves sorokban. Szeretné m, ha az e ké pben is rejlő erkö lcsi sugallat megé rintené az inté zmé ny minden – modern szóval é lve – „használóját”: diákot, nevelő t, munkatársat é s szü lő t. Ké rem, fogadják szeretettel a gimnáziumi tanulók rö vid megemlé kezé sé t Szent Imre hercegrő l. A műsort Szeléné Varga Má rta tanárnő állította ö ssze. Az első vers Faludi Ferenc kö ltemé nye, aki a gimnázium egykori tanítványa volt a 18. században. A zenei beté t Á gotha Zoltá n tanár úr segítsé gé vel ké szü lt. A diákok műsorát kö vető en Boká nyi Péter irodalomtö rté né sz, a Kő szeg Kultúrájáé rt Kö zalapítvány elnö ke mé ltatja a művé szeti alkotást, majd ü nnepé lyesen megnyitja Perlaki József ü vegfestő -művé sz kiállítását. Az ü nnepé lyt kö vető en a gimnázium Baráti Társasága nevé ben szeretettel meghívom Ö nö ket állófogadásunkra, egy kö tetlen beszé lgeté sre é s a Szent Imre ké p feltárásának ké pi bemutatására a II. emeletre. Kö zben gyö nyö rkö dhetü nk a kiállítás anyagában. Horvá thné Kutasi Má ria igazgató Kedves Má ria! Há lá san kö szö nö m jósá gá t, hogy drá ga idejét felá ldozva személyesen mutatta meg iskolá já t és oly szép élménnyel gazdagított. Csak legnagyobb elismeréssel gratulá lhatok a lá tottakhoz. Gratulá lok első sorban Kedves Má riá nak, de az egész tantestü letnek is. – A Szent Imre-szobor azonossá gá t nemcsak a missziósok tanú sítjá k, hanem a kö vetkező tö rténet is. Az orosz megszá llá s első évében tö bbszö r zavartá k a tanítá st a koborló katoná k. Példá ul alkoholt keresve megkóstoltattá k a kigyón lévő alkoholt a taná rral, stb. Egy alkalommal Lelkes István rajztaná rral „segítséget kértem” az orosz parancsnoksá gtól, és kaptam is egy kiskatoná t géppisztollyal, akivel visszatérve mentü nk fel a bejá rati lépcső n. A katona a szobrot megpillantva felü lrő l leselkedő embernek nézte és azonnal hasba lő tte. A golyónyoma ott van

132

└

┘

┌

┐

a szobron, tessék megnézni. Jóegészséget és sok sikert kívá nva az idei évhez is, szeretettel kö szö nti Pannonhalma, 2006. szept. 5. Já ki ZénóOSB (Gy 37). „Kedves Mari! Nekem is nagy é lmé ny volt a tegnap! Ebben az irígysé gben, gyűlö lkö dé ssel teli világban ké sz felü dü lé s az ilyen kikapcsolódás, ráadásul rengeteget tanultam! Szinte hihetetlen, hogy rátaláltunk a másik Imré tekre!!! Emlé kszel, Zé nó Atya elmondása után mondtam nagyjából a szobor mé reteit. A missziós házba lé pve egy ekkora, festett fa Szt.Imre áll. Fotózni kezdtem, kerestem az alkotóját (Kelemen M. Győ r), majd Zé nó Atya felkiáltott: „Ott vannak a lö vé snyomok!!!...” Hát ennyit arról, ha jó szándé kú emberek kikapcsolódva gondolatokat cseré lnek.– A hogyan továbbról majd folyt.kö v. Szeretettel Klári” – (Ő

vitte Kő szegre Zé nó atyát. – A szerk.)

Gy. Lovassy Klá ra (Kg 69) 133

└

┘

┌

┐

A budapesti bencé s gimnázium kö nyvtárának tö rté nete 1. „Habent sua fata libelli” A kö nyvekkel együ tt kö nyvtáraknak is megvan a maguk sorsa, mely sors igen kalandos. Folytonos újrakezdé sek, csodálatos kö nyvtárosok, igazgatók emlé ke fáklyaké nt világít iskolánk múltjából elő ttü nk é s mutat új utat a jelenben is. Az alábbi elemzé s a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Budapesti Katolikus Szent Benedek Gimnázium1 kö nyvtárának tö rté nete, egy nagyobbszabású munka első ré sze, amelyben a rend gimnáziumi kö nyvtárainak fejlő dé sé t tervezem bemutatni 1920-tól napjainkig. Eredeti forráské nt a gimnázium 1923–1948. é veket átö lelő é rtesítő jé t vizsgáltam meg kö nyvtártö rté neti szempontból, az újrakezdé s utáni idő szakból pedig fő ké nt szóbeli forrásokra, saját tapasztalataimra é s né hány cikkre támaszkodhattam, mivel é vkö nyv sajnos nem jelent meg.2 Talán ezt a hiányosságot sikerü l most ré szben pótolni. 2. Rö vid áttekinté s a kezdetektő l 1908-ig Az egyház a kora kö zé pkortól Európában az európai műveltsé g alappillé reké nt tanított, é s ehhez a tevé kenysé gé hez iskolákat – bennü k kö nyvtárakkal – műkö dtetett. Az oktatás ü gye é vszázadokon át az egyházak feladata volt.3 Az első századoktól kezdve kolostori, káptalani, plé bániai iskolákban hagyományos módszerekkel folyt a tanítás. Szü ksé g volt a kö nyvekre a kolostori iskolákban, hiszen a szerzetesi é let mindennapjaiban felolvasás volt a kö zö s é tkezé sek alkalmával, ső t a Regula szerint rendszeresen kellett foglalkozni az olvasással.4

1 Munkámban, ahol lehetett, az eredeti helyesíráshoz ragaszkodtam. 2 A források termé szeté bő l adódóan té vedé sek legjobb szándé kom ellené re is elő fordulhatnak, é ppen ezé rt bármilyen é szrevé telt, kiegé szíté st ö rö mmel é s kö szö nettel veszek. 3 Gáborjáni Szabó Botond: A magyarországi egyházi kö nyvtárak helyzete, cé ljai é s jö vő ké pe = Kö nyvtári Figyelő , 2002. 1-2. sz. 4 Bánhegyi Miksa: A Pannonhalmi Bencé s Fő apátság Kö nyvtára. Fotó: Szentgyö rgyvári Tamás. -[Bp.: B+V,] 1991. - [20] p.

134

└

┘

┌

┐

„A negyvennapi bö jtre mindenki kapjon egy kö nyvet a kö nyvtá rból, amelyet elejétő l végig mindenki olvasson el. Ezeket a kö nyveket a negyvennapi bö jt elején adjá k ki. Mindenesetre azonban rendeljenek ki egy vagy két szeniort, hogy a monostorban, abban az idő ben, amikor a testvérek olvasá ssal foglalkoznak, kö rü ljá rjanak és megnézzék, nem talá lnak-e hanyag testvért, aki henyél vagy beszélget és nem tö rő dik az olvasá ssal, és így nemcsak magá nak van ká ra, hanem má sokat is zavar.” (Ré szlet Szent Benedek Regulájának 48. fejezeté bő l.) Az egyházi iskolák kö nyvtárait számtalan veszedelem fenyegette a tö rté nelem során. Né zzü nk né hányat a „nagyok” kö zü l! A Pápai Református Nagykö nyvtárból a Mária Teré zia idejé ben bekö vetkezett száműzeté s során a kö nyvtár állományának egy ré sze az Esterházyak magánkö nyvtárába kerü lt é s a háborúk idejé n is tö bb kö nyv elkallódott, majd az 1948-ban bezáratott gimnázium által vé gké pp megpecsé telő dö tt a kö nyvtár sorsa. A Sárospataki Nagykö nyvtár 1531-tő l műkö dö tt iskolai kö nyvtárké nt, de a zivataros századok ezt is szé tdúlták.1 (Talán remé ny van az elrabolt kö nyvek visszakerü lé sé re napjainkban.) A Pannonhalmi Bencé s Apátság maradt fenn mindvé gig azon a helyen ahol az apátság 996-ban lé trejö tt, bár a rend nem műkö dhetett folyamatosan, hiszen II. József fö loszlatta 1786-ban, majd 1802-ben visszaállíttatta I. Ferenc király, é s felté telü l tíz gimnázium műkö dé sé t szabta.2 Így a bencé s rend tanító renddé vált. A hatosztályos ké pzé s 1806-tól indult meg. Az iskolai kö nyvtárak szempontjából is gyö keres változást a reformáció é s ellenreformáció hozott az iskolák számának nö vekedé sé vel é s a bennü k folyó oktatási módszerek korszerűbbé válásával. Valójában az a fajta kö nyvtár, amit ma iskolai kö nyvtárnak nevezü nk, csírájában a 18-19. század kö zepé n fogalmazódott meg. Eleinte olyan szertárat é rtü nk iskolai kö nyvtáron, amelyik az irodalom oktatását támogatta. Ezé rt ezek a kö nyvtárak a tanárok szertárai voltak, é s csak ké ső bb fokozatosan alakultak ki a tankö nyvellátás feladatát felvállaló tankö nyvtárak, majd pedig a fejlő dé s utolsó fejezeteké nt a diákkö nyvtárak. 1

2

Kovács Mária: Egyházi iskolák, kö nyvtárak: múlt, jelen, jö vő . = Kö nyvtári Figyelő , 1993. 2. sz. Pannonhalma 1000 é ve I-II-III. kö tetei: Pannonhalma 1000 é ve III. Pannonhalma 1000 é ve II. Pannonhalma 1000 é ve I. / Takács Imre szerk. Pannonhalma Kiadó: Pannonhalmi Fő apátság: 1996. 3 db: ill. (Mons Sacer 996-1996)

135

└

┘

┌

┐

Az 1868. é vi né poktatási tö rvé nyben már megfogalmazódott az iskolaszé kek számára egy utasítás: „oda hat é s elkö vet mindent, hogy az iskolában né piskolai kö nyvtár állíttassé k.” 1 1877-ben pedig Trefort Ágoston vallás- é s kö zoktatási miniszter jogszabályban hívta fel a figyelmet arra, hogy a tanfelü gyelő k mellett az egyházi hatóságok is mozdítsák elő az iskolai kö nyvtárak ü gyé t. 1887ben már 6690 iskolai kö nyvtár műkö dö tt országszerte. Az ugrásszerű fejlő dé st az anyagi források biztosítása is magyarázza. Ekkortájt a felekezeti iskolák kö nyvtárai számára az egyházi fő hatóságok elkü lö nített alapot hoztak lé tre.2 A 19. század vé gé ig sorban alakultak a kö zé piskolai kö nyvtárak. 1902ben Wlassics Gyula vallás- é s kö zoktatásü gyi miniszter elrendelte, hogy minden állami iskolában szervezzenek kö nyvtárat, s bár ez a felekezeti iskolákra nem vonatkozott, a miniszté rium remé lte, hogy az egyházi hatóságok is támogatják a kezdemé nyezé st. A rendelet kö nyvtárhasználati szabályzat elké szíté sé t is kö telező vé tette. Ekkor jö tt lé tre a Né piskolai Ifjúsági Kö nyvtárakat Inté ző Bizottság (NIKIB)3 é s 1904-ben megjelent az első kö nyvjegyzé k, amely nem csak a gyűjtő kö rt szabályozta, hanem kité rt a gyűjtemé ny feltárására is.4 A jegyzé k világosan mutatta, hogy mely kö nyvek a kö telező en beszerzendő k é s melyek az ajánlottak, tehát a kö nyvtárak kö ltsé geivel az iskola kö ltsé gveté sé ben is számolni kellett. 1908-ban már utasították az iskolákat, hogy né pszerűsítsé k é s használtassák a kö nyvtáraikat. Ké tsé gtelenü l a fejlő dé s mé rfö ldkö vé nek számít Vaszary Kolos bíboros hercegprímás 581/1905. számú rendelete, amely a pü spö ki kar által elfogadott katolikus né piskolai tervet szabályozta, s amely 1926. szeptember elejé ig volt é rvé nyben, é s amely rendelet az iskolákban használt kö nyvek beszerzé sé re is hatással volt.5 1

Mertus Lászlóné : Az iskolai kö nyvtárü gy helyzete az országos kö nyvtár politikai inté zkedé sek tü kré ben = Kö nyv é s nevelé s 2003/ 3. sz. 99-112.p. 2 Goda Beatrix: Az iskolai kö nyvtárak helyzete a századfordulón = Kö nyv é s nevelé s 2001/4. sz. 78-83. p. 3 Horváth Tibor: Az iskolai kö nyvtárak útjai = Kö nyvtáros, 1992. 42. é vf., No. 2. 77-80. p. 4 Kö nyvjegyzé k a kö zé piskolai tanári kö nyvtárak számára.= OKTK. 40. 1906/07. 23/24. 5 Balogh Margit: Egyházak az újkori Magyarországon I. 1790-1992. Bp.: Kronológia História MTA TTI, 2003. 379-402. p.

136

└

┘

┌

┐

3. A budapesti bencé s gimnázium kö nyvtára Az 1900-as é vek elejé re az 1802-es rendelkezé sek hatásaké nt a bencé s szerzetesrend hat gimnáziumot műkö dtetett (Győ r, Pápa, Sopron, Esztergom, Komárom, Kő szeg). Felmerü lt az igé ny továbbiak lé tesíté sé re. „1923 tavaszá n a néhai Remigius fő apá t ú r Pannónia szent hegyén imigyen szóla Titusz testvérnek: Indulj á ldá somtól kísérve má sik há rom testvérrel együ tt szépséges hazá nknak gyö nyö rűséges bü szke fő vá rosá ba, s ott gyermekszívekbe hintsétek el az imá dkozni akará st és a dolgozni tudá st, hogy lelkü kben kisarjadzzék a benedeki béke” 1 Az iskolák megalapításával egy idő ben megkezdő dö tt az iskolai kö nyvtárak lé trehozása is. Az igé nyt erre ké t oldalról is indukálta a múlt. Egyré szt a rend hagyományai, melyekben a kö nyvnek kö zponti szerepe volt, másré szt pedig az iskolapolitikai kö rnyezet, hiszen javában folyt a nem felekezeti iskolai kö nyvtárak fejleszté se. A budapesti reálgimnázium kö nyvtárainak gyarapodását mindvé gig fő ké nt a nagylelkű adományozók segítetté k. (Ez a szokás napjainkig fennmaradt, s eme szokás né lkü l ma nem lé tezne a korábbi bencé s gimnáziumunk folytatásaké nt a jelenlegi kö nyvtár sem.) Az iskolában három gyűjtemé ny é pü lt mint iskolai kö nyvtári állomány, de fontosnak tartom az egyé b gyűjtemé nyek bemutatását is, hiszen tö bb olyan kö nyvgyűjtemé ny is alakult az iskolában, amely szakosztályhoz, ö nké pző kö rhö z, cserké szcsapathoz kapcsolódott. Ma ezeket az „ö nszervező dő kö nyvgyűjtemé nyeket” leté ti állománynak nevezik az iskolákban. Milyen kö nyvtárakkal rendelkezett tehát a budapesti reálgimnázium? 1. Tanári kö nyvtár 2. Ifjúsági kö nyvtár 3. Segé lyező kö nyvtár 4. Egyé b „kö nyvgyűjtemé nyek” 2 Né zzü k elő szö r a kü lö ngyűjtemé nyeket! 1924. december 8-án megalakult az első egyesü let, a Mária-kongregáció, ahol fontosnak tartották azt, hogy a diákok vallásos irodalmat olvassanak, s mindjárt a kezdetné l 85 kö tetbő l é s 30 fü zetbő l álló kongregációs kö nyvtárat állítottak fö l, ső t a 1

2

Mé száros István: A budapesti é s csepeli bencé s gimnáziumok = [Pannonhalma]: Bencé s K., 1994. 172 p.; Bibliogr. a jegyzetekben Az eredeti terminus szerint kö nyvgyűjtemé ny. Ma a feltárt állományokat nevezzü k kö nyvtárnak, de a továbbiakban is ragaszkodtam az eredeti megnevezé shez.

137

└

┘

┌

┐

hitvé delmi szakosztály az alábbi folyóiratokat is járatta: Élet, Magyar Kultúra, Pannonhalmi Szemle, Mária Kongregáció, Kis Hitterjesztő . A kongregációnak 1925-ben 120 kö nyve é s 40 db té rké pe, 1931-ben pedig már 200 kö tete volt. 1925-ben alakult meg az iskola Jedlik Ányos cserké szcsapata, amely 1926-ban Czuczor Gergely nevé t vette fel, ahol ismé t csak kö nyvtárat alapítottak, amelynek gyarapításáról folyamatosan gondoskodtak. Az 1928-ban Horváth Kandid vezeté sé vel alakuló ö nké pző kö r diákvezető sé gé ben fontos tisztsé gnek számított a diákkö nyvtáros. Az első kö nyvtáros Kemé ny Gyö rgy volt. Ebben az ö nké pző kö rben szervezté k meg az első kö nyvnapot, mely 1931-tő l minden é vben megrendezé sre kerü lt, valamint rendszeresen olvasódé lutánok színesítetté k a programot. 30 fé le magyar, né met, francia, olasz, angol nyelvű folyóirat állt az ifjúság rendelkezé sé re. A kö nyveket három csoportra osztották: irodalmi, katolikus, szórakoztató irodalom. 1934-tő l a Kisfaludy Károly Ö nké pző kö r kö nyvtárosa Tomaschek Pál volt, é s hetente látogatták a tagok a kö nyvtárat, amelynek olyan nagy forgalma lehetett, hogy ké ső bb fő - é s alkö nyvtárost is kellett választani. Az első 200 kö nyvet Szunyogh X. Ferenc ajándé kozta az ö nké pző kö rnek. A tanári kö nyvtárban az oktatáshoz szü ksé ges szakirodalmat, az ifjúsági kö nyvtárban a tanulók számára szé pirodalmat, az ifjúsági segítő kö nyvtárban tankö nyveket gyűjtö ttek. Ez utóbbi használatának mé rté ké t befolyásolta, hogy hány szegé nyebb rászoruló tanuló járt az iskolába. Az első é vben a szü lő k adományozták a segé lyező kö nyvtárnak a tankö nyveket, ké ső bb is sok kö nyv kerü lt adományké nt ide. Ezeket a kö nyveket ingyenesen kö lcsö nö zhetté k, ami alól az 1931–1937-ig terjedő idő szak kivé tel, amikor szeré ny té ríté si díj (50, ké ső bb 30 fillé r) ellené ben kaphattak tankö nyveket. A befolyt ö sszeget kö tteté sre, a tö nkrement tankö nyvek pótlására é s újak vásárlására fordították. A tanári kö nyvtár Pannonhalmán volt 1925-ig, amikor megkapták az ott gyűjtö tt 1847 kö tetet, melyek elhelyezé se az első kö nyvtárhelyisé gben vált lehető vé . Ezzel együ tt a tanulók nagyobb arányú segé lyezé se is megkezdő dhetett 227 kö lcsö nzö tt kö tettel 37 diák számára. Ezzel egy idő ben kisebb mé rté kű selejtezé sre is sor kerü lt. Megjelentek az első folyóiratok is a kö nyvtárban.

138

└

┘

┌

┐

Esemé nydús tané v az iskola kö nyvtárainak é leté ben az 1927-1928-as, amikor a né hai Halbik Cyprián apát 904 kö tetes hagyaté k-kö nyvtárát kapta meg Tihanyból az inté zet, így gyarapodván 3112 kö tetre a tanári, 463 kö tetre az ifjúsági é s 556 kö tetre a segé lyező kö nyvtár állománya. Mindjárt szü ksé gessé is vált az eddigi ké t kö nyvtáros (Dobrovich Ágoston, Koller Pius) mellé egy harmadikat, Kováts Arisztidet kinevezni. Azonnal sor kerü lhetett az első selejtezé sre, tervszerű apasztásra, így a fogházak számára 137, majd az ezt kö vető tané vben 120 kö tet eljuttatására nyílt lehető sé g. Az inté zmé ny hivatalos látogatásakor a szakfelü gyelő (Sebestyé n János, Halász Pál) ellenő rizte a kö nyvtárakat is. Ú j dokumentumtípuské nt a filmgyűjtemé ny alapjait is ekkor rakták le. A korszerű szemlé ltető eszkö zö ket az oktatásban használták. Első k kö zö tt az alábbi té májú filmek szerepeltek: Katekizmus, Szentmise, Oltáriszentsé g, Szent Benedek é lete, Egy bencé s kolostor, Az egyház tö rté nete. Fordulópont volt az 1929-1930-as tané v a kö nyvbeszerzé sre fordítandó ö sszeg mé rté ké nek szabályozása, a továbbiakban „a szaporítás rendeletek é rtelmé ben” folyik. Innentő l kezdve a gyarapodást té telesen nem minden é vben lehetsé ges megállapítani, mivel sok esetben az é rtesítő k csupán a ráfordítás ö sszegé t kö zlik, a beszerzett kö tetszámot nem. 1931-tő l az é vkö nyvekben helyet kap a diákok olvasmányairól szóló é rtekezé s. Elő szö r Kemenes Illé s reálgimnáziumi igazgató hívja fö l a szü lő k figyelmé t arra, hogy ü gyeljenek gyermekeik olvasására. „A szü nidei olvasmá nyokról szólva nem elég azt megá llapítanunk, hogy mit olvasson a tanulópihenése napjaiban. Éppen ilyen nagy jelentő ségű, ső t nevelés szempontjá ból még fontosabb annak megá llapítá sa, hogy mit ne olvasson a vaká ciózódiá k.” Elő szö r tűnik fel az é rtesítő ben a házi olvasmányok ajánlása is, amelyeket a kö nyvtárból kö lcsö nö zhetnek é s ugyanitt „jegyző -fü zet”1 vezeté sé t is ajánlják a diákoknak. A ké ső bbi é rtesítő kben is fel-felbukkan az inté s: „Rossz kö nyvet, ú jsá got senki ne olvasson csalá dunkban. Van elég jókö nyv! Keressétek és vá logassá tok ki!”2 Minden bizonnyal szerepel a továbbiakban a kö nyvtárak gyűjtemé nyé ben a Bencé s Diák című ifjúsági lap is, melyet a VIII. osztályos Horváth László (Bp 31) szerkesztett. 1 2

A mai terminus szerint olvasónapló. Olvasható az 1934/35 é rtesítő 47. oldalán.

139

└

┘

┌

┐

A fejlő dé snek újabb vonulatát ké t kö nyvtáros neve fé mjelzi: Brunner Emő d é s Nagy Amadé megkezdté k a kö lcsö nzé st (1540 kö tet) pé ntekenké nt az ifjúsági kö nyvtárból, a katalógus é píté sé t, 17 folyóiratot rendeltek meg, é s megfogalmazták az igé nyt új kö nyvállványok beszerzé sé re. Az 1935-1936-os tané vben Pados Ottokár nevé hez kö thető en megkezdő dik a kö telező olvasmányok beszerzé se, majd ezt kö vető en a szakozás, katalogizálás folytatása, amit Nagy Amadé a nyári szü netben egyetemisták segítsé gé vel kezdett meg. A kö lcsö nzé s hetente egyszer a dohányraktárban folyt a tanulók számára, itt 192 tanuló 1248 kö tetet kö lcsö nzö tt. Az 1937-1938-as é rtesítő ben ismé t feltűnik a tanári kö nyvtár kö teteinek száma: 2760 é s 13 folyóirat. Az ifjúsági kö nyvtár 1000-né l tö bb kö tettel rendelkezik é s azokat 240 tanuló kö lcsö nö zte. Ebben az é vben kerü l a Rigó u. 3. alá a tanári kö nyvtár is, amely 40x80-as termet kapott. Szunyogh Xavé r Ferenc é s Pé nzes Balduin kö nyvtárossága idejé n ismé t nagyobb mé rvű selejtezé s tö rté nhetett a kö tetek elhasználódása miatt. Az ifjúsági kö nyvtár használata megnö vekedett, valamint a katalógusé píté s (1148 kö tet katalogizálva) is tovább folytatódott, majd az 1934-35-ö s tané vre elké szü lt a szerző i betűrendes é s tárgyszókatalógus. Az 1941-1942-es tané vben ké t új kö nyvtáros, Sarang K. Pé ter é s Kolos Endre új állványokat vetettek a folyóiratok számára. Az ifjúsági kö nyvtár állományát szakkö nyvekkel is gyarapították é s ké thetente kö nyvtárórát tartottak, amiben három VI. osztályos tanuló segé dkö nyvtároské nt tevé kenykedhetett. 1943-ra ké szü ltek el a gé pelt katalógusok, az ifjúsági é s a tanári egyaránt. Már 22 folyóirat járt a kö nyvtárba é s Kemenes Illé s hagyaté kából 547 kö tettel gyarapodott a tanári kö nyvtár. 1946-ra 4920 tanári kö nyvtári kö tet é s 1920 ifjúsági kö nyvtári kö tet volt az iskolában. Ez utóbbi 14 m2 terü leten műkö dhetett. Az utolsó gimnáziumi tané vben mé g kinevezett kö nyvtárosok voltak (Simon Árkád, Csizmadia Gerő ), de a kö nyvtárról egyé b adat nem szerepel az é rtesítő ben. Az akkorra ö sszegyűjtö tt állomány, amely ö sszesen legalább 8000 kö tet lehetett, az iskolával együ tt az állam kezé be kerü lt. A kö nyvtáros ezt olvasva elszomorodik. Ké szen volt a kö nyvtár, műkö dö tt, a diákok olvastak! Micsoda munka ment itt veszendő be! Ö sszessé gé ben elmondható, hogy a budapesti reálgimnázium az ország kö zé piskolái kö zü l nem csak tanulmányi té ren volt kiemelkedő , hanem iskolai kö nyvtári vonatkozásban is az é lvonalba tartozott. A ben140

└

┘

┌

┐

cé s kultúra kö zvetlen kö zvetítő jeké nt szerves ré szé t ké pezte a kö nyvtár a mindenkori bencé s szellemisé gnek, s a kö nyv, az olvasás szeretete mindvé gig termé szetes é s elidegeníthetetlen tartozé ka volt az oktatásnak, nevelé snek. A fejezet vé gé n álljon itt emlé kü l azon kö nyvtáros-tanárok neve, akik ezeket a csodálatos kö nyvtárakat lé trehozták. Műkö dé sü k sorrendjé ben: Holenda Barnabás, Dobrovich Ágoston, Koller Pius, Kováts Arisztid, Esztergálos Tibor, Nagy Amadé , Brunner Emő d, Pados Ottokár, Szunyogh Xavé r Ferenc, Pé nzes Balduin, Sarang K. Pé ter, Kolos Endre, Csizmadia Gerő , Simon Árkád. 4. „Succisa virescit”1 Az iskola újraindulásáról é s „pálya szé lé re kerü lé sé rő l” a BDSZ 2004-es Almanachja 63. oldalán olvashattunk Tóth Gábor igazgató úr tollából. A kö nyvtár é ledé se, pusztulása, majd újraé ledé se sajnos nem egyedi eset az iskolai kö nyvtárak tö rté neté ben, a kö nyvtárak sorsa mindig kissé rö gö sebben alakult, mint a fenntartó inté zmé nyek sorsa, mivel egy kö nyvtári gyűjtemé ny kialakítása tö bb é ves munka, a diákok kö nyvtárhasználatra szoktatása szinté n. Nem tö rté nt nálunk sem máské nt. Az állomány alapjait Pászthory Valter OSB (Bp 50) atya teremtette meg, aki saját kö nyvtárát adományozta az iskolának. Ez 4000 kö tetet jelentett, jobbára szé pirodalmi műveket. A ré gi bencé s hagyományt ma is sokan kö vetik, é s saját kö nyvtárukból nagylelkűen adományoznak kö nyveket az iskola kö nyvtárának, amit e helyü tt is hálásan kö szö nü nk. A kö nyvtárat akkor egy aprócska osztályteremben sikerü lt elhelyezni, é s hamarosan a felszentelé sé re is sor kerü lt. Halála után kinevezett fő állású kö nyvtáros nem lé vé n, az iskola tanárai igyekeztek az állományt karbantartani. A 2002. tané vtő l azonban, Istennek hála, gyarapodott az iskola tanulóinak lé tszáma, ami sajnos azt is jelentette, hogy szü ksé gessé vált a kö nyvtár ideiglenes elhelyezé se a padláson. A kö nyvtárat így száműzeté sre íté lve csupán korlátozottan lehetett használni, mivel a padlásté r hosszabb tartózkodásra nem volt alkalmas. Itt jegyzem meg, hogy 4000 1

A monte-cassinói kolostor jelmondatát Sík Sándor 1929. március 18-án elhangzott beszé dé ben olvastam újra, é s remé nykedé sü nket látom benne é n is.

141

└

┘

┌

┐

kö tet napjainkban is ott várja sorsának jobbra fordulását, a szé pen kialakított tankö nyvtárral együ tt. 2004 februárjától ismé t elhangozhatott a kö nyvtárban az első belé pő olvasótól a „Laudetur Jesus Christus”, é s vé gre 2500 kö tet elhelyezé se egy kisebb, né hány né gyzetmé teres irodában vált lehető vé . Az iskolai kö nyvtár é letre kelté sé t Tóth Gábor igazgató úr é s helyettese, SzilvágyiHordós István kü zdelmé nek, valamint a Szent Benedek Kulturális Alapítványnak, Habsburg-Lotharingiai Mihálynak kö szö nheti az iskola, no meg annak a té nynek, hogy ma már nem műkö dhet iskola kö nyvtár é s szakké pzett kö nyvtáros né lkü l. 2004 márciusában megkezdő dhetett az állomány katalogizálása online rendszerű Kis-té ka integrált kö nyvtári programmal. A programot az MTA-SZTAKI fejleszti é s kompatibilis a hazánkban műkö dő katalógusrendszerekkel, így diákjaink már az iskolában megtanulhatják a kö nyvtári adatbázisok használatát. A jelenleg 2143 rekordot (ez 2443 kö tetet jelent) tartalmaz katalógusunk. (Egyelő re kö nyvtáros segítsé gé vel használhatják olvasóink, mert mé g hiányzik legalább egy kliens-gé p a kö nyvtárból, amely a katalógus lenne, s amelynek megé rkezé sé re minden nap tü relmesen várnak a diákok é s tanárok egyaránt.) A kö nyvek autopszián alapuló katalogizálása, feltárása, kö nyvtári eszkö zö kkel való felszerelé se, leltárba vé tele napjainkban is folyik. Szé pen gyarapodik ké zikö nyvtárunk is, ső t, a ké t tanítási nyelvű oktatást támogatandó, jól felszerelt idegennyelvi állományré sz kialakítása is megtö rté nt. Megkezdtü k a házi olvasmányok gyűjté sé t is, fő ké nt adományokból, de vásárlásokból is igyekszü nk legalább 5 pé ldányt beszerezni a legfontosabbakból. A kö nyvtárban lehető sé g van magyar é s angol nyelvű folyóiratok olvasására, melyek kö zü l szinté n tö bb é vfolyamot nagylelkű adományozóknak kö szö nhetü nk (hálás kö szö netü nk az ö nzetlen adományoké rt!), a tanárok számára pedig a tanári szobában a legfontosabb szakmai lapok hozzáfé rhető ek. Megindult a kö lcsö nzé s (amit ré szben az integrált rendszer kö lcsö nző moduljával oldottunk meg), valamint kihelyezett helyszínnel é s csoportos módszerrel szervezett órákon a tanulók kö nyvtárhasználatra-nevelé se. Kö nyvtárhasználatra é pü lő szakórát tartottunk szaktanárokkal kö zö sen 142

└

┘

┌

┐

is, fizika, magyar irodalom, ké mia, tö rté nelem tárgyakból, valamint kö nyvtárhasználati órát az informatika tantárgy kereté n belü l.

Tanulóink a kö nyvtárban kaphatnak segítsé get versenyekre való felké szü lé sben, amit jelenleg fö ldrajz, tö rté nelem tárgyakból tudnak leginkább használni, mivel az állományré szek a tö bbi tudományágból mé g hiányosak. Remé nykedve tekintü nk hát a jö vő re, é s Gondviselő nk támogatásában bízva hisszü k, hogy az alapítók szándé kai szerint ismé t bencé s szellemben é l majd iskolánk é s annak kö nyvtára. Lá zá rné Szaná di Csilla a Szent Benedek Általános Iskola é s ké t tanítási nyelvű Gimnázium kö nyvtárosa

Irodalom 1. 2. 3.

Balogh Margit: Egyházak az újkori Magyarországon I. 1790-1992. Bp.: Kronológia História MTA TTI, 2003. 379-402. p. Bá nhegyi Miksa: A Pannonhalmi Bencé s Fő apátság Kö nyvtára. Fotó: Szentgyö rgyvári Tamás. – [Bp.: B+V,] 1991. – [20] p. Fedor Tibor: Az egyházi ingatlanrendezé s é s a magyar iskolarendszer = Ú j Ped. Szle. 1995. 45. é vf., No.11. 40-49. p.

143

└

┘

┌

┐

4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

16. 17.

Gá borjá ni Szabó Botond: A magyarországi egyházi kö nyvtárak helyzete, cé ljai é s jö vő ké pe = Kö nyvtári Figyelő , 2002. 1-2. sz. Goda Beatrix: Az iskolai kö nyvtárak helyzete a századfordulón = Kö nyv é s nevelé s 2001/4. sz. 78-83. p. Horvá th Tibor: Az iskolai kö nyvtárak útjai = Kö nyvtáros, 1992. 42. é vf., No. 2. 77-80. p. Iskolai kö nyvtárak a magyar nevelé stö rté netben / Mé száros István, Balogh Mihály. Bp.: Kráter Műhely Egyes.: Bod Pé ter Társ., 1994. 42 p.; Bibliogr. 36-42. p. Korzenszky Richá rd: Egyház é s iskola – 1997 = Vigilia, 62. 6. sz. 1997. 443-449. p. Korzenszky Richá rd: Szü net né lkü l: Egyházról, iskoláról. Tihany Kiadó: Bencé s Apátság: 2000. 227 p. Ková cs Má ria: Egyházi iskolák, kö nyvtárak: múlt, jelen, jö vő . = Kö nyvtári Figyelő , 1993. 2. sz. Kuruczleky Ilona: A Szent Benedek Általános Iskola é s Gimnázium = Szent Kereszt, 2003.1. é vf., No.3. 6-9. p. Magyar iskolatö rté neti kronológia: Alapvető adatok: 996-1948. / ö sszeáll. Mé száros István: Veszpré m: MPI, [1990]:[4], 131 p. Mertus Lá szlóné: Az iskolai kö nyvtárü gy helyzete az országos kö nyvtár politikai inté zkedé sek tü kré ben = Kö nyv é s nevelé s 2003/ 3. sz. 99-112. p. Mészá ros Istvá n: A budapesti é s csepeli bencé s gimnáziumok = [Pannonhalma]: Bencé s K., 1994. 172 p.; Bibliogr. a jegyzetekben Pannonhalma 1000 é ve I-II-III. kö tetei: Pannonhalma 1000 é ve III. Pannonhalma 1000 é ve II. Pannonhalma 1000 é ve I. / Takács Imre szerk. Pannonhalma Kiadó: Pannonhalmi Fő apátság: 1996. 3 db: ill. (Mons Sacer 996-1996) Szennay Andrá s: Visszatekinté s: válogatás az elmúlt negyedszázad interjúiból, elő adásaiból, írásaiból. Pannonhalma: Pannonhalmi Fő apátság, 2001. – 367 p. Az Ú r szolgálatának iskolája = „Schola servitii”: A gimnázium tanárainak tanulmányaiból, 1939-1989 / szerk. Borián Elré d. – Pannonhalma: Pannonhalmi Bencé s Gimn., 1990 [! 1991] ([Kiskunhalas]: Papíripari Váll.). – 210 p.: ill. (Pannonhalmi kö nyvek, ISSN 0866-6725)

144

└

┘

┌

┐

Zettl Gusztáv egyben té vedett ∗ Százö tven é vvel ezelő tt, 1852. október 8-án ebben a házban szü letett Zettl Gusztáv. Emlé kiratait, melyek kivonatát a Soproni Szemle minap megjelent száma tette elő szö r kö zzé , így vezeti be: „Túl gyorsan felejtü nk é s bennü nket is é ppen olyan gyorsan felejtenek el." Igen, az emlé kezé s é s ezen túlmenő en a múlt megbecsü lé se volt a Zettl Gusztávot megö rö kítő jellemvonás. Fé nyes bizonyíté ka ennek az a híres múzeummá é s gyűjtemé nnyé emelkedett kö rnyezet, amelyet ő saját magának teremtett itt, ebben a házban. Amikor gyűjté si munkáját megkezdte, ez csak másodsorban volt anyagi ké rdé s, noha panaszkodik, ha é desapja tö bb pé nzt engedett volna neki erre fordítani, milyen pazar gyűjtemé nnyel rendelkezhetné k. Ez akkor első sorban mentalitás ké rdé se volt, de sokkal specifíkusabb, mint ma. Hiszen korunk nosztalgiával telített, bizonyára bűntudatból a ré gi világ romjain. Akkor pedig egy úttö rő kultúr-tett volt. Zettl Gusztáv gyűjté si tevé kenysé gé nek kezdete idő ben egybeesik a műemlé kvé delem gondolatának felmerü lé sé vel. Hazánkban a neves Rómer Flóris é s Ipolyi Arnold szemlé lete nyomán kialakult a múlt emlé kei iránti tisztelet. De míg ezek a jeles emberek é rté kes múltnak a gö rö g-római emlé keket é s a kö zé pkort é rté kelté k, addig a műgyűjté sbe kezdett Zettl Gusztáv – csakúgy, mint barátja, Storno Ferenc – a tö rté nelmet a kö zelmúltig ∗

Az elő adás a helyszínen, 2002. július 8-án hangzott el. Zettl Gusztá v unokája, a 2001-ben elhunyt dr. Langer Herbert (So 26) é s felesé ge nyitották meg tö bb mint fé l é vszázada a magánygyűjtemé ny kapuit, s ü kunokái, Langer Agnes (Ptl) é s Róbert minden erejü kkel azon munkálkodnak, hogy a bemutatás fennmaradjon é s az é rdeklő dé st kielé gítse. – A szö veget dr. Németh Istvá n (Gy 74) barátunk kü ldte el kö zlé sre. Kö szö njü k! – A szerk.

145

└

┘

┌

┐

tartották szem elő tt, é s gyűjté si tevé kenysé gü ket a festé szet é s szobrászat ismert alkotásai mellett kiterjesztetté k az iparművé szetre é s az é let mindennapi használati tárgyaira. Ez adja meg a lakásban felhalmozott emlé kanyag szé les skálája ré vé n az egyedü lálló miliő t. Zettl Gusztáv keretet is teremtett ennek a sok, akkor talán inkább é rdekes, ma már kimagaslóan é rté kes tárgynak. A ház áté píté sé vel egy, a historizmus stílusjegyeivel jellemezhető 19. századvé gi otthont é pített fel: vállvetve a kő művesekkel é s az ácsokkal maga is ké zbe fogva az ecsetet a kö rnyezet saját kezű dekorálására. Az ilyen kö rnyezetalakításhoz nem volt elé g a szándé k, ehhez műveltsé g kellett, mely ebben a korban, a 19. század vé gé n az erő sö dő polgárságnak mé g csak né hány kimagasló ké pessé gű egyé né t jellemezte. A fiatal Zettl Gusztáv műveltsé gé nek és sokoldalú é rdeklő dé sé nek megíté lé sé re elé g emlé keztetnem, hogy rajzolt, festett, zené lt, színházba járt, olvasott, labdázott, járta a termé szetet, vagyis sportolt, utazott, mé g a Retyezátban is járt medvevadászaton. Megjárta Kö zé p-Európa szé p városait, tanult Bé csben, látta Salzburgot, Regensburgot é s Nü rnberget, megcsodálta ezeknek a városoknak a műemlé keit, noha legtö bbjü k akkor mé g nem is minő sü lt annak, é s nem mindenki ismerte fel a városé píté szet é s a városké p é rté keit. Zettl Gusztáv apjával együ tt ré szt vett Ferenc József budai koronázásán, ami társadalmi é rdeklő dé sé t tanúsítja. És mindezt a gazdasági é let már akkor is nehé z versenyé ben betö ltö tt fő foglalkozásban, az apai műhelyben az ecet- é s szeszfő zé s munkája, annak irányítása mellett. A polgári rendnek megfelelő en elő bb csak segé dkezett, ké ső bb társult az apai vállalkozásba, majd saját maga vette azt át é s é vtizedekig, egé szen 146

└

┘

┌

┐

1917-ben bekö vetkezett haláláig eredmé nyesen vezette. 1882. augusztus 12-é n megnő sü lt, felesé gü l vette Bauer Irmát. Az eskü vő n az egyik tanú Flandorffer Ignác volt, Sopron ugyancsak híres mecé nása. És mivel Flandorffer Ignác annak a Soproni Városszé pítő Egyesü letnek volt alapítója, mely ennek a most elké szü lt emlé ktáblának az állítását kezdemé nyezte, úgy é rzem, itt a kö r bezárul. De bezárul más tekintetben is, hiszen nekem, aki ennek az egyesü letnek nevé ben beszé lek, legjobb barátom a sajnos túl korán elhunyt Ajkay Pé ter volt, Zettl Gusztáv egyik dé dunokája, s szoros baráti kö telé kek fűznek a tö bbi dé dunokához é s ü kunokához is. Bezárul abban a tekintetben is, hogy apai nagyapám fegyvertársa é s szemé lyes ismerő se volt Zettl Gusztáv vejé nek, Langer Hermannak, a kimagasló ké pessé gű vezé rkari tisztnek, akinek nevé t a múzeum ma ugyancsak viseli.

Kö zbe kell vetnem egy szemé lyes emlé ket is, mely a té mához tartozik: tizenegy é ves voltam, amikor egy júniusi heves zivatar elő l barátommal e házba menekü ltü nk, s már ebben a gyermekkorban első pillantásra meg147

└

┘

┌

┐

dö bbentem a lakás szé psé gé tő l, berendezé sé nek gazdagságától. Pedig mé g nem tudhattam, hogy fé l é vszázaddal ké ső bb rendszeresen fogom tanítványaimmal látogatni. Zettl Gusztávnak sokat kö szö nhet a város, az egé sz nemzet. De ma a mi kö szö netü nk nemcsak felé je irányul, hanem Kutas László szobrászművé sz felé is, aki ö nzetlenü l elké szítette ezt a domborművet, s ezzel immár a városké pben is megö rö kítette a jeles műgyűjtő emlé ké t. Kö szö net illeti a Pátria Alapítványt is, mely az ö nté st é s az állítást támogatta. Zettl Gusztáv – szerencsé re – egyben té vedett: Nem felejtettü k el. Sem a család, hiszen unokája, a nemré g elhunyt dr. Langer Herbert (So 26) é s felesé ge nyitották meg tö bb mint fé l é vszázada ennek a magángyűjtemé nynek kapuit a kö zö nsé g elő tt, s ü kunokái, Langer Agnes (Ptl) é s Róbert minden erejü kkel azon munkálkodnak, hogy a bemutatás fennmaradjon é s az é rdeklő dé st kielé gítse. Ú gy gondolom, hogy ezt a megbecsü lé st é s a vele járó sok munkát ennek a minden nemzedé ké ben vallásos családnak a jó Isten áldása fogja kö vetni. Kubinszky Mihá ly (Bp 45) professzor. (Németh Béla, valamint a Soproni KépIndex fotói)

148

└

┘

┌

┐

150 é ve halt meg Bolyai Farkas Bolya, 1775. február 9. – Marosvásárhely, 1856. november 20. Bolyai Já nosnak, az Appendix1 szerző jé nek, az abszolút (a párhuzamossági axiómától fü ggetlen) geometria világhírű megalkotójának az é desapja. Ifjúkorában bá ró Kemény Simon házitanítójaké nt (mai szóval: instruktoraké nt) módjában volt Gö ttingenben az egyetemen K. F. Gauss diáktársaké nt é s barátjaké nt matematikát tanulni (1796–1799). A Gaussszal való meghitt szakmai beszé lgeté sek során jegyezte el magát a párhuzamossági axióma ké rdé skö ré vel. A korszakos problé ma megoldását vé gü l is fiára ké nyszerü lt hagyományozni, de a problé ma teljes hátteré nek feltárása é s fiának továbbadása az apa é rdeme marad. Bizony, a marosvásárhelyi kollé gium matematika-fizika-ké mia professzoraké nt (1804–1856) „nem csak semmivel terhelte a kimívelő dé s szekeré t”2, hiszen „Mikor idejö ttem, alig akadt valaki a kollé giumban, aki tö bbet tudott volna, mint gé piesen a né gy műveletet.”3 Fő műve a „Tentamen… ”4. Figyelemre mé ltó – fő leg a tanítás szempontjából – kis

1

2

3 4

APPENDIX. Scientiam spatii absolute veram exhibens: a veritate aut falsitate Axiomatis XI Euclidei (a priori haud unquam decidenda) independentem: adjecta ad casum falsitatis, quadratura circuli geometrica. Auctore JOHANNE BOLYAI de eadem, Geometrarum in Exercitu Caesareo Regio Austriaco Castrensium Capitaneo [Marosvásárhely, 1831. (Elő zetes kü lö nkiadás a Tentamen-bő l; lásd alább.)] Hasonmás kiadása in: Bolyai János APPENDIX, Kárteszi Ferenc bevezeté sé vel, megjegyzé seivel é s kiegé szíté seivel. Magyar Tudományos Akadé mia, 1952. [Fü ggelé k; A té r abszolút igaz tudománya. A XI. Euklides-fé le axióma (a priori soha el nem dö nthető ) helyes vagy té ves voltától fü ggetlen tárgyalásban: annak té ves volta eseté re, a kö r geometriai né gyszö gesíté sé vel. Írta: Bolyai János, a Cs. K. Osztrák Hadsereg mé rnö kkari kapitánya.] [Bolyai Farkas:] A Marosvásárhelyt 1829-be nyomtatott ARITHMETIKA ELEJÉNEK ré szint rö vidített, ré szint bõvített, általán jobbított, ’s tisztáltabb kiadása. A szerző által. Marosvásárhely, 1843. VII. lap. Stäckel, P.: Bolyai Farkas é s Gauss Frigyes Károly levelezé se. Budapest, Magyar Tudományos Akadé mia, 1899. 151. lap (né metü l). [Bolyai Farkas:] Tentamen iuventutem studiosam in elementa matheseos purae, elementaris ac sublimioris methodo intuitiva, evidentiaque huic propria, introducendi. Cum appendice triplici. Marosvásárhely, 1832. [I. kö tet], 1833. [II. kö tet]. [Kísé rlet a tanulóifjúságnak a tiszta matematika elemi é s felső bb ré szeibe szemlé letes, é s ebbő l kö vetkező en ké zzelfogható módszerrel való bevezeté sé re]

149

└

┘

┌

┐

kö nyvecské je, az „Űrtan… ”1 A kis kö nyvben vé gigtárgyalja szinte az egé sz geometriát, amelyet az é rettsé giig ma is tanítunk (megtanítunk?), s hogy íly kis terjedelemben is mifé le precizitásra tö rekszik, álljon itt idé zetü l: „Ha pé ld. ABC∆ Pálé , ’s ABD∆ Pé teré [vö .: »Péter é s Pá l (tudjuk) nyárban… « – Arany Já nos: A fü lemile]: mindeniknek birtoka oly é gre nyúló pyramis, melynek teteje a’fö ld’kö zepe K; ’s alja a’∆ ja [alapja a triangulumja, háromszö gje]; ’s kö z határuk az é gre nyujtott KA é s KB egyenek kö zti lap; ’s a’ mi ebbö l a’ fö ldszinnel kö zö s, az a’ fö ld-szini határ. – Akármely kicsi a’ fõld’sziné n, egé sz birtokát senki se járhatja meg: bár K ponton túl másé , ’s kö vekkel tö ltve is felfelé az eget, míg más birtokosokra bótlanánk, a’madarak’termé szeti donatiojukba [birtokában] csak lé g-hajók által lehetü nk osztozó atyafiakká. – Azonban a’ fö ld’sziné n belü l is a’temető n kívü l, vesznek-ö szve a’szomszé dok; edjik a’pince falat teszi beljebb, másik a’bányába hatol túl. Mód van akármely belő li pontnak a’ fő ld’sziné n megfelelő t kimutatni, az honnan oda esné k a’ glóbis ha szabadon eshetné k; ’s szintúgy kü li pontnak megfelelő belső t ki lehet mutatni: az első bé -menet’irányának a dé lvonallali szö ge megmé retik, ’s azután minden új iránynak az elé bbiveli szö ge, ’s minden menet víz-szinre vonatván, megmé rtten feljegyeztettnek; ’s kü nn ezen mé ré sek szeré nt kerestetik a’ megfelelő pont. A’ megfordítás kö nnyen látszik; ’s a’hol valamelyfelő li tö bb vas nem zavarja, a’mágnes kö nnyíti az irány’ határozását.”2 – Az idé zetbõl Bolyai Farkas hallatlan elmé leti igé nyessé ge mellett kü lö nleges gyakorlati é rzé ke, a gyakorlati problé mák megoldására való erõs tö rekvé se is kiviláglik. ∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗ Feladat Bizonyítandó: Ha ké t parallelogramma ké t nempárhuzamos oldalának szorzata é s szö ge megegyezik, akkor a ké t parallelogramma egymásba átdarabolható (vagyis páronké nt egybevágó ré szekbő l kirakható).3 A té tel a híres Bolyai-féle á tdarabolá si tétel leglé nyegesebb ré sze. Figyelemre é rdemes, hogy a té telt Bolyai a terü let definíciója elő tt 1 2 3

[Bolyai Farkas:] Ürtan’ elemei kezdő knek. [Marosvásárhely, 1851.] [48 oldal; saját, ill. lelkes diákjai kezé vel rajzoltan mellé kelt 91 ábrával] I. m. 43-44. lap. I. m. 55. §. 22. lap.

150

└

┘

┌

┐

mondja ki é s bizonyítja. A terü let nála vé gü l is az idomoknak az a tulajdonsága, amely az átdaraboláskor is megmarad. A bizonyítás gondolatmeneté t a Tentamen… alapján kö zö ljü k. (Az ábra – mint bizonyításkor illik lennie – „szabadké zi”.) Legyen a parallelogrammák ké t oldala a é s b, ill. c é s d. A té tel felté telei szerint tehát ab=cd, é s a ké t parallelogramma (hegyes-) szö gei megegyeznek. 1. Ekkor az ábra szerinti elrendezé sben elhelyezhető k, a felté telek legalább egyiké nek nem teljesü lte eseté n azonban nem. A ké t parallelogramma: ABCD é s DEFG. 2. A K ponttól B, ill. F felé mé rjü k fel, ahányszor lehet, a KC=c, ill. a KE=b szakaszt, majd mindkettő t mé rjü k egyszer vissza B-bő l, ill. F-bő l, ez utóbbiak vé gpontja S, ill. T (ha B, ill. F vé gpontja lett a visszamé ré s elő tti utolsó szakasznak, akkor az átdarabolhatóság triviális; ábránkon nem ez a helyzet). 3. Húzzuk meg a kapott osztópontokon át a parallelogrammák oldalaival párhuzamos osztóvonalakat, a KDPH átlót, valamint a K-tól számított „utolsó” kis parallelogrammák átlóit (M-bő l, ill O-ból). 4. A triviális egybevágóságokon kívü l bizonyítandó mé g az eredeti parallelogrammákon belü l keletkezett ké t kicsi háromszö gnek é s a ké t ö tszö gnek (ABSUM, TFGOV) az egybevágósága (de ez már kö nnyű, az Olvasóra hagyjuk). ∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗ Illik-illett megemlé keznünk legalább most, halála százö tvenedik é vé ben errő l a szinte teljesen mellő zö tt é s elfeledett, kü lö nlegesen nagy tudású erdé lyi magyar matematikusunkról. Igaz ugyan, hogy beválasztották a Magyar Tudós Társaság tagjai kö zé , de nem matematikai munkássága, hanem Ö t szomorú já ték-a „mián”.

151

└

┘

┌

┐

(Zárójelben: azé rt nem teljesen felejtetté k el, nemré giben jelent meg róla egy cikk az Élet és tudomá ny-ban Bolyai Farkas feladatai címmel a Babes-Bolyai Egyetem munkatársának, Olá h-Gá l Róbertnek a tollából; LXI. é vfolyam 35. sz. 2006. szept. 1. 1110–1111. lapok.) Bolyai Farkasra emlé kezve hadd idé zzem egy-ké t figyelemre mé ltó – nem matematikai! – gondját-gondolatát is, az elő bbiekben (2-es lábjegyzet) említett Arithmetika eleje… 1843. é vi második kiadásának elő szavából (hja, ő is tanárember volt!): „Fizetésü nkkel lehetetlen béérnü nk. Az élet gondja elö li a lelket, ‘s a Hazá ra tér a’mi ká runk. Hogy’vilá goljunk má soknak mutatni az utat a’ sö tétbe’ , ha nints honnét tö lteni az olajat?” – És: „Kisebb vesztés, hatá rig csalódni is, mint senkinek sem hinni. ‘S jók is az emberek tö bbnyire, ha nints hasznuk rosszak lenni, és mindenkor jók, amikor rosszak nem lehetnek.” Kedves Bolyai Farkas, mesterü nk, Te is né zz le ránk onnan fö ntrő l, mi is hasonló bajoktól szenvedü nk… Kö nyves Tóth Ká lmá n (Ph 47) dipl. prof. math.–phys.

152

└

┘

┌

┐

Emlé kezé sek

└

153. oldal ┘

┌

┐

└ 154. oldal

┘

┌

┐

„A visszahozott zászló"-t Mons Sacer Pannoniae hajdani diákja lengeti; avagy vallomás egykori iskolámnak ∗ Tisztelt Perjel Ú r, Cirill atya! IgazgatóÚ r, Tamá s atya! Kedves diá kszö vetségi vezető k! Kedves taná r urak: valahaiak és maiak! Kedves vendégek és diá ktá rsak, bará taim, akikkel egyek vagyunk a Pax et Gaudium szép kö tésében! S egyek vagyunk az ö rö k diá klét emléká ramá ban! És ha jól tudom Faber Miklós elnö k ú rtól, éppen negyedszá zada egyek vagyunk megú jult szö vetségü nkben is. Szalai Béla fő titkár úr szíves ké ré sé nek engedelmeskedve elő re kü ldtem egy verset, melyet most hallhattunk Major Zsolt (Ph 77) színé sz barátunktól é rtő tolmácsolásban. A fé ny megé rkezik Itt vagyunk é s most már ez lesz az otthonunk ez a berendezetten is ideiglenes világ ahol tapintható a fö ld a víz a nád é s a hegy é s a hegy tö vé n a kő kereszt amint tapintja ízleli csókolja a fé ny a valahonnan valahová utazó ö rö k sugár minden megszentelt é vszak vándora mely áthatol nappalon é s é jszakán átü t sziklán é s márvány-palotán ∗

Elhangzott Pannonhalmán, 2005. május 28-án, a BDSZ országos találkozóján

155

└

┘

┌

┐

bársonnyá simult szívburkok falán gyö nyö rű tö rvé nyeivel irdogál bizony mondom: nagy fé nnyel úgy irdogál hogy kimondja csö ndben ö nmagát s mint ahogy a kivetett háló várni tud a lé lek Genezáreti taván a tó é s a tenger az ígé ret szerint tü relmes csitítja magát… é s a fé ny megé rkezik akár az é g komor felhő ibe befűzö tt arany-ezü st fonál mint nagy tűk ö lté se nyomán a kü lö nö s nyári rianás aki hallja már mindent tud ott legbelü l kivált vakon is lé lekbiztosan helyettü nk is szilárdan áll é s mé gis hangtalan zokog a ránk bízott remé ny mert szemkö zt az árulás útja kanyarog az Olajfák hegyé n de itt de itt mé gis boldog voltam ahogy Ágoston mondaná moriebar vitaliter megint megint életre haldokoltam. E vers azon számosak kö zü l való, melyekben e szent hely tö rté nelme, szelleme é s lelkisé ge szinte múzsaké nt lé lekpendü lé st adott, ahol é rezhettem a kegyelmet s mondhattam: Valaki ír a kezeddel! 156

└

┘

┌

┐

Minderrő l a szoros kö té srő l, inspirációról Gö rö mbei Andrá s jeles irodalomtö rté né sz, akadé mikus barátunk, BDSZ-tag – aki Győ rö tt vé gzett Lö vey Félix osztályában, 1966-ban, s akit Bá nhegyi Jób, azaz a legendás Jób bá csi okított magyar irodalomra – kimerítő en ír a rólam szóló monográfiában. De azt is megtudtam, hogy a díszvendé g cím é s megtisztelő státusz ennyivel nem inté zhető el, nem egyenlíthető ki. Szólnom kell máské nt is. Ha megengedik, é n első sorban versekbe kapaszkodok. Elö ljáróban nem is a magamé iba, hanem a helyhez é s alkalomhoz illő en, s remé lem nem illetlenü l, de ő szinte azonosulással a helyettem is szólók soraiba, első nek is József Attiláé ba: Én kö ltő vagyok, de nem kell dicső sé g, ne ü nnepelje bennem senki hő sé t, ily ü nneplé st é n Istenre hagyok. Ő az, hogy nincs nagy, kiné l nincs nagyobb. Versem azé , ki szívem versbe ké rte, s né kem elé g a barátság é rte. Barátaim! Elé g a barátság, hisz é n most is vizsgázó, felelő diák vagyok, aki Adyval szólva azt remé li, vagy mondja ö ntudattal: hogy most, annyi esztendő után visszahozta ama zá szlót diáksága, valahai elballagása színhelyé re, egy 38 é vvel ké ső bbi májusba: Most itt van újból egy Május, E fagyba-botló, lé ha hónap S e most már karolt városkában Megmutatom a lobogómat: Innen vittem é s visszaé rtem, Gazdag volt, furcsa é s buja De itt van, elhoztam fehé ren. Ha így van, akkor hálát kell adnunk é s fohászt mondanunk, amit igazából megtettü nk már a szentmisé ben. De kitűnő kortársi kö ltő nk, pannonhalmi diáktársunk, Tóth Bá lint Reggeli fohá sz-át mindenké pp idé zni szeretné m. Bálint 1940-48-ban volt itt diák, aztán ifjúságát megrabló súlyos bö rtö né vek kö vetkeztek. Talán tö bben is tudják: né hány é ve járáské ptelen. E verset kedves tanárának, osztályfő nö ké nek, Békés Gellértnek ajánlotta pannonhalmi aranymisé je alkalmával. Bálinttól úgy hoztam ezt 157

└

┘

┌

┐

a fohászt, mint ama lobogót, benne azt a kö szö netet is, amit az ö rö k diák ö rö k tanárainak é s a legfő bb Ú rnak mondhat a tiszta kö lté szet nyelvé n. A tiszta kö lté szet pedig imádság. Szent benedeki egyszerűsé ggel. Uram, Te adtad ezt a reggelt, fenn ké k hegy, lenn zö ld tó lobog, hadd áldozzak, hallal, juhsajttal, mint a halászok s pásztorok. Hadd dícsé rjelek egyszerűen, mint a felhő k s a vadkacsák, mint dé li nap a fü rtö n, fűben, mint roskadó almafaág. Darázsdö ngé s dalom elő tted, harmathozó szé l a hegyen. S add meg, egyszer halálom is majd a Te dicsé reted legyen. Látogassuk Bálint barátunkat Budapesten a Krisztina kö rúti otthonban, majdnem szemkö zt Pü skié k kö nyvesházával. Ö rvend minden találkozásnak. De most jö jjü nk kö zelebb emlé keinkhez! – Nem tudom, mikor változtatta a találé kony diáknyelv Pannonhalmát, Kazinczy áhítattal ejtett szé p szavát Kupacra, de bizonyára az ő szö nké nt é rkező megillető dö tt kisdiákoknak akart kedvezni ez a kicsinyítő , argós fordulat is, hogy lám: itt, Szent Márton hegyé n, a komor monostor tö vé ben, azé rt majd valahogy ki lehet bírni az elkö vetkező né gy esztendő t. Veni Sancte Spiritus, reple tuorum corda fidelium et tui amoris in eis ignem accende, tanultam meg talán első memoriterké nt. Bizony már 41 Veni Sancte é s tané vkezdetet jelző csengő szó hangzott el azóta, hogy bü szke kupaci gimnazistá nak szegő dtem Pannonhalmára. S talán azé rt is e bü szkeség említé se, mert sikerrel vettem a drága emlé kű Faggyas Edvin igazgatóhelyettes úr által „kifundált” felvé teli akadályokat; teszteket, villámké rdé seket vagy é ppen logikai fejtö rő ket, amelyek az általános iskola „szelíden betartó” jellemzé sé t voltak hivatva semlegesíteni. Szent Benedek fiainak nyitottságával é s a Regulá ból kö vetkező felté tlen vendé gszereteté vel már első diák-perceimben találkoztam, hogy ké ső bb elmondhassam: az elmúlt század hatvanas é vtizedé nek 158

└

┘

┌

┐

kö zé pső né gy esztendejé ben nagy tudású, már nem é ppen fiatal bencé s atyák, egy tán utolsó nagy generáció vendé ge voltam. Hogy kiknek is? A századik é vé t idé n márciusban elhagyó Vanyó Tihamér ú rnak, akivel mé g né hány é ve a história 20. századi galádságairól beszé lgethettem, de ő megígé rte, betö lti a századik é vé t, be is tartotta szavát, s mai hálaadó szentmisé nkben hallhattuk a szomorú hírt: Tihamé r atya tegnap elkö ltö zö tt e fö ldi lé tbő l, már nem várta meg valahai diákjait, az é gi karzatról megé rtő en figyeli csínytevé seinket… És vendé ge voltam Kelemen Szulpicnak, akinek sokáig ministráltam is az altemplomban, Szigeti Kiliá nnak, Sulyok Efrémnek, aki tán szigorúságával é s tiltásaival csalogatta elő belő lem a ké ső bb lázadó, szertelen kö ltő t, Sá mson Edgá rnak, Esztergá los Tibornak é s sorolhatnám az é rdemes, nagy neveket. S nem kisebbítvé n azoké t sem, akik mé g, hála Istennek, itt lé pkednek kö zö ttü nk (Já ki Zénó, Mayer Farkas, Tarnay Brú nó, Polá n Hildebrand). Sajnos, nagyon megfogyatkoztak az idő ben. De akkor mé g ott álltam egy osztálynyi diákkal együ tt a hatalmas kovácsoltvas kapu elő tt, s nem ismertem a legfontosabb benedeki kérdést, hogy fö ltehettem volna magamnak, a remegő szívű jö vevé nynek: „ Amice, ad quid venisti?” Erre majd valamivel ké ső bb tudok szabatosan válaszolni, amikor prefektusom, osztályfő nö kö m Forrai Botond atya megajándé koz Szunyogh Xavér bencé s szellemisé grő l szóló kö nyvé vel. (Azóta is ezt az 1962-ben Pannonhalmán kiadott kö nyvecské t, elmé lkedé sek gyűjtemé nyé t forgatom, ha Istennek adott válaszaimban elakadok, ha a „Miért jö ttél?” ké rdé sre újabb ké rdé sek – persze sokkal lé nyegtelenebbek! – rakódnak.) Bizony megtapasztalhattam: „… olyan a benedeki szellem, mint az ő skereszté ny bazilikák stílusa: az Istenben való nyugalom, nagystílűsé g, harmónia, » pax« uralkodik benne, é s a jó felé való tö rekvé s é s a rossz ellen való harc sem lesz soha nyugtalan, lázas, az emberi erő ket megfeszítő tö rteté ssé … ” Sok kedves é s fontos bencé s auktoromat, litterátus emberemet sorolhatnám mé g, de hadd legyek most nagyon szubjektív. Megjelené se óta Sö veges Dávid: Fejezetek a lelkisé g tö rté neté bő l é s Sólymos Szilveszter: Ezer é v száz bencé se nagy ö sszegző , hatalmas tudást gö rgető műve legfontosabb ké zikö nyveim polcán sorakozik, úgyszólván napi olvasmányaim. Egy esztendeje pedig Forrai Botond atya, osztályfő nö kü nk A szabadító Jé zus c. művé vel, megé lt hité nek tapasztalatait 159

└

┘

┌

┐

átadó, gyakorlati erkö lcstanával lepett meg. Ú gy olvasom, mintha a valahai lelki stúdiumokat, csendes órákat folytatnánk (s lám, most meg már itt van legújabb kö nyve is!). Mindezeken túl nekem Pannonhalma a kü lső és belső lá tvá nyt é s a Tö rté nelmet, a nagybetűs magyar tö rténelmet jelenti. (A milleniumi esztendő ben, 2000-ben volt módom é s szerencsé m errő l ké t hosszabb versciklusban is szólnom. A Symphonia Ungarorum Szokolay Sá ndor oratorikus szimfóniájának szö vegkö nyvé ü l szolgált, melyet a milleniumi é v nyitányaké nt a Magyar Á llami Operahá zban mutattak be. A Hullá mzó vizeken kereszt Kö nig Róbert grafikusművész linómetszeteihez ké szü lt. A ké tnyelvű mappa egy pé ldánya Bá nhegyi Miksa atya figyelmé bő l megtalálható itt a Fő kö nyvtárban is. A látvány plasztikus szé psé gé t a szé phalmi Mester 1831-ben így jegyezte fel útikö nyvé ben, midő n Guzmics Izidort, „a Kereszté ny egysé g apostolát” látogatta: „Pannonhalma mintegy királyi szé ken lebeg az alatta ellapult sík felett… ” De esti órákban láthatjuk százablakú kivilágított tengeralattjárónak, amint a monostor é s a gimnázium együ ttesen kibukkan a felhő k sö té tlő vizé bő l… é s Felsé gjel(zé s)-ké nt nem zászló leng vagy kü rt harsan, de tovahullámzó bé ké s harangszó ü zen. S mondtam, írtam már bárkának is, amely a magyarság szerencsé jé re – immár 1000 esztendeje! – fennakadt ezen a szilárd lö szhalmon, hogy Kelet é s Nyugat határán kultúrát, lelkisé get menekítsen é s kö zvetítsen. Igen: Iskola a hatá ron / Iskola a hegyen! A legré gibb magyar iskola; ezeré ves fennállását is elhaladta már tíz é vvel. Itt lehettem é n is „puer scholasticus”, ahogy írta volt az első magyarhoni író., Pannonhalmi Boldog Mór (1050-ben), kinek ké zjegye ott szerepel a Tihanyi Alapítólevé len. És sorolhatnám az ora et labora!, valamint a docete! imperativusait maradé ktalanul megvalósító nagy tudósokat, tanárokat é s fő apátokat. Akik, amikor kellett é s lehetett, é pítettek. De harcoltak is, é s bátran szembeszálltak. A mi idő nkben Legá nyi Norbert fő apát úr volt az, aki a tö rté nelem nagy kihívásával hajlíthatatlanul találkozott… Az idő ben csö ppet visszaugorva nem tanulság né lkü l való az első vallás- é s kö zoktatási minisztert, Eö tvö s Józsefet idé zni: „… a világ, a lutheránusok, a kálomisták is a kárhozat alól mindig kiveszik a bencé seket, mert az historikus szerzet é s a nemzettel egybeforrott, mert tanult szerzet, mert a világnak bajt nem szerzett.” Ő szinté n remé lem, ez a jellemzé s ma is helytálló! 160

└

┘

┌

┐

A jó kö zö ssé g é pü lé sé t é s megszilárdulását gimnáziumi osztályom a négy kupaci esztendő alatt talán a megszokottnál é rettebben „teljesítette”. Hiszen a boldog diáké letbő l három társunkat szólította el a Mindenható, hogy kö zelebbi munkatársai legyenek. Mé gha hitü nk szerint ké pesek is voltunk elfogadni Isten titkos ö své nyeit, saját é pü lé sü nkre feldolgozni mindezt csak egy mé g nagyobb kohé ziót mutató kö zö ssé gben tudtuk. Az osztály maradt, bár elfújtuk a felejthetetlen ballagó nótát é s fogyatkoztunk, „halálhírekben gazdagodtunk”, de tudjuk: „Pannonhalma régi vá ra, a szívü nket visszavá rja… ” S valóban, é vente mindig találkozunk, együ tt vagyunk ö regdiá k-bencés-kö zö sségként. Érté kben é s kincsben, Isten kegyelmé bő l, enné l nagyobbat nem ismerek. Befejezé sü l, kedves Barátaim! Éppen ké t hete, Pü nkö sd szombatján Csíksomlyó fé lmilliónyi zarándoka kö zö tt, ott fent a hegy-nyeregben már ide gondoltam, Szent Márton hegyé re. Mert ez is zarándoklat. Versekkel gondoltam ide. Ezzel kö szö nve meg figyelmeteket, kö szö nve a meghívást, abban a remé nyben, hogy jö vő re is itt, ebben a kö zö ssé gben a Pax et Gaudium jegyé ben találkozunk. Ú gy legyen! A három záróvers kö zü l kettő t most ajánlással mondok. Pünkö sd után VanyóTihamér emlékének Hiszem, é s egyre inkább: nem a kimondott s leírt szavak illő elrendezé sé n, hanem a bentrekedtek lélekü ledékén ámulnak s dolgoznak majdan az igazi tolmácsok, fordítóirodák – Hiszem, é s egyre inkább: 161

└

┘

┌

┐

a legbenső sö té t é s mé ly vizek fö lö tt galamb kö rö z, majd leszáll, hogy aztán fö lrö pítse a szé l táplálta láng – Hiszem, é s egyre inkább: a zúgásnak tiszta csö ndje lesz s vigasza minden árvaságnak: fehé rizzású remé ny, legyő zö tt halál.

Pé ldázatok Belecsiszol a kő be egy halvány villámot. A villám egymillió é vig átfúrja magát a kö vö n A kő be befűzhető már a kenderfonál. A kenderfonál tekerhető lesz a kő nyakára. A kő re lené z a madár. A madár lezuhintja a fö lö s magot. A mag a kenderfonál tö vé n a kő mé hé be jut. Megfogan ott é s a kő megszü li a hegyet. A hegy csupa kő csupa kender csupa madár. Az ember a kö vek termé kenysé gé n ámul. Az Isten tudja é s bólint. Vizet kü ld é s elborítja a kö vek házát. A ház úszni fog. És eljut valameddig. Valameddig é lnek a kö vek. De a mag ö rö kké .

162

└

┘

┌

┐

És vé gü l. Ha nem volné k itt, akkor most ott lenné k a Corvin kö zben, a legendás parancsnok, Pongrá tz Gergely búcsúztatásán. Holnap pedig ott leszek Kiskunmajsán a temeté sé n. Nekü nk pannonhalmi diákoknak é s tanárainknak is jó okunk van rá, hogy az itt megesett ö tvenhatos keserű emlé kekre, hajdani diákokra é s tanárokra gondoljunk, s kü lö nö sen azokra, akik kemé ny megtorlást szenvedtek a forradalomé rt. Ö rö mü nkre, né hányukkal ma is találkozhattunk. Fé lelmen túli Pongrá tz Gergely emlékének Hogy fé nyesednek az é jszakák! amint é lesednek a ké sek, de a fé lelmes penge-arzenált kicsorbíthatja az ÉNEK! Aki a fé lelmen túli tartomány dalokra elszánt kö lyke, jól tudja, mié rt e fö ldi ágy s mié rt a csillagok – fö lö tte. Pannonhalmán, 2005. május 28-án Nagy Gá spá r (Ph 67)

163

└

┘

┌

┐

Pannonhalmán, 1944-ben Most dolgozom fel apám é s nagybátyáim verseit. Iván nagybátyám 1944-ben a nyilasok elö l Pannonhalmára menekü lt, s irt ott egy pár verset. (A Lakatos kormány kultuszminisztere volt.) Mint volt bencé s diák (Pannonhalma 1955–6, Downside 1957–60), gondoltam elkü ldö m, hátha kedvetek van lekö zö lni. Üdvö zlettel Rakovszky Istvá n

Lanterna magica Mécs Lá szlónak ajá nlom Kifeszítve fehé r vászon. A ragyogó kanavászon Ké pek mennek, ké pek jö nnek, Csillognak é s tü ndö kö lnek. A hátté rben Emberké z babrál a gé pen. – Az kü ldi a sugárké vé t, Hogy a vásznon Sorba álljon, Varázs ké pet vetve rája… S e vászon mindezt csak állja, Nincs módja rája, Hogy dirigálja… Hószín vászon a mi lelkü nk, Amely, mikor megszü lettü nk Tiszta gyolcs volt. Rajta sem vonal,

Sem színfolt… Ám az é let gé pe kattan, Szakadatlan láncolatban Érkeznek fé nylő sugárké vé k, Hogy lelkü nk vásznán megbotolva Színekre oldva Ké pek varázsát felidé zzé k. Érkeznek tarka sokaságba. Ha gyengé k vagyunk: Lelkü nk csak állja, Nem dirigálja! Tűri, mint a lanterna vászon, Mások igazgassák a gé pet, Az objektívet, a lencsé ket. Más válogassa ki a ké pet, Melynek sugára a lelkü nkhö z Elé r, s amelyet visszatü krö z… Ám a vászon erő s rostja Ellentálló,

164

└

┘

┌

┐

Míg a lé lek kö nnyen málló Finom háló. Amazon a futó ké pek Rontás né lkü l átszaladnak, Lelkü nkö n, ha nem vigyázunk, Nyomot hagynak. Durva ké pek, gonosz szé pek, Kemé ny é lü k belevé sik. Hamis színű pompa, Cifraságuk lomja Fehé rsé gé t megemé sztik. Ké jes bűbáj ragyogása Tisztaságát megté pázza. Érzé ket ámító, Gyö nyö rre csábító Ké pek tarka sora: A lé lek ostora. Ha ilyenek járják Lelkü nk tiszta vásznát, Kárt tehetnek benne, – Rostjait kikezdve. Jaj vé gü l mi marad? Jaj! szennyes rongydarab… De a lé lek é l ám! Nem kell, hogy állja, Ne dirigálja… Isten csodája – Lakozik benne És hitvány lenne, Ha a gé p magától futna, S lelkü nk ujja Belenyúlva,

Nem vigyázná ké pek rendjé t, Nem igazgatná a lencsé t. Válogatva olyan ké pet, Melyet a termé szet Tö rvé nye szentté tett. – Objektívü nk Legyen a szívü nk: Mert van Isten csiszolta, Isten faragta Lencse, mely szívü nkbe rakva A sugárat finommá szűri, Hogy lelkü nk vásznát nem nyűvi: Az objektívnek Van mozgató karja: A hit, Állító csavarja: A remé ny; Benne hajszálmenetek: Isten-, emberszeretet! Kinek a lelke lanternája Ilyen lencsé vel van ellátva, Ha keresé sé t jól ellátja – Annak a lelke fehé rsé ge Sugár erejé t ne fé lje… Abban a nagy pillanatban, Mikor gé pü nk utolsót kattan, Ha felrepü l lelkü nknek vászna, A legutolsó számadásra: Ha ilyen volt az objektíve, – Fehé r maradt a lé lek színe, És rámosolyog Isten szíve! –

165

└

┘

┌

┐

Forrásnál Kelemen Krizosztomnak ajá nlom Hermes forrása fenn van a hegyen, Hol sziklák meredeznek ridegen. Folyik belő le sárga színarany: A kapzsi, mohó mind odarohan. Tö lti kelyhé t, poharát, vederé t, – Tö lti egyre, mert sohasem elé g… Torzult arccal viszik zsákmányukat, Terhe alatt gö rnyedve botlanak. Athé né kútja pusztában csorog. Isznak belõle komor vándorok, Kik a nagy világ titkát keresik, Mit ő nekik mond, nem elé g nekik. Fejtetlen marad mé gis a talány, Szomjat nem olt a fö ldi tudomány: Hiába??? is edé nyü k peremé t, A ké tsé g megzavarja kelyhü knek – vizé t. Apolló kútja ligetben fakad, Hol szellõ ringat lótusz-szirmokat, Dalt zeng a lant, verset dalol a szó, Hol szé psé g mámorában é lni jó. Ott jókedv pocsolyába szórja szé t A forrás tiszta, csillogó vizé t, Korlát ledõl, hamisan jár a mé rté k: Té vútra csábító sziré n a szé psé g. Krisztus forrása bő vizű patak, Partján szeretet virága fakad; Vizé tõl megnyugvást talál a ké tsé g, Zúgó akkorddá tornyosul a szé psé g… Arany helyett dús lelki kincset ad, Kö nnyű teherré lesz az áldozat. E forrásba merítsed Kelyhedet: Mert boldogságot ad a szeretet! Rakovszky Ivá n 166

└

┘

┌

┐

„Nem tettünk tö bbet, mint ami kö telessé günk” * A Holokauszt Nemzetkö zi Emléknapja, amely mindig a zsidó naptá r szerinti niszá n hónap huszonhetedik napjá n van, idén januá r 27-re esett. E mozgóü nnepen emlékezü nk meg arról, hogy 1943-ban ezen a napon lá zadt fel a varsói gettó. Lapunkban ebbő l az alkalomból Pálmai Godofré d (Bp 43) bencés szerzetes élményeit idézzü k, aki 1944-ben nö vendékként élt Pannonhalmá n, ahol rendjének embermentő szolgá lata folyt. – A tankcsapdák ásásából hazajő ve, amelyre kivezé nyeltek minket is, megdö bbenve láttuk, hogy a nö vendé kasztalnál mindig ott állt háromné gy – minden nap más – új nö vendé k beö ltö zve. Ő k mind olyan fiatal fiúk, diákok, leventé k voltak, akiket így mentettü nk meg. Tudomásul vettü k, hogy „szé p a szaporulat” a bencé sekné l. Voltak aztán, akik meg is maradtak a rendné l, letetté k a fogadalmakat, pappá szentelté k ő ket – hiszen nem mind zsidó volt –, é s persze voltak, akik egy idő után, szé pen megkö szö nve a segítsé get elmentek. Egyre tö bb kallódó gyermek volt Pannonhalmán – ez volt tulajdonké ppen a Vö rö skereszt indoka arra, hogy mié rt vegye nemzetkö zi vé delme alá a kolostort. Abban az idő ben nagyon sok gyerek kószált az országúton, é s a kö rnyé kbeliek mind tudták, hogy ezeket fel kell kü ldeni a „várba”, mert ott befogadják ő ket. Kaptak új ruhát, cipő t, megmosdattuk ő ket, elláttuk a betegeket, tanítást szerveztü nk a számukra. Ké ső bb, amikor jö ttek a szovjet katonák, akik é rdeklő dtek Pannonhalma, illetve a menekü ltek iránt, akiknek é rté keik is voltak – é s muszáj volt ő ket kö rü lvezetni –, mindenü tt játszó gyerekekbe botlottak. De azt nem vetté k é szre, hogy mindig ugyanazok a gyerekek játszanak, fogócskáznak, mert ahogy vezetté k kö rbe a katonákat, mindig átcsoportosítottuk a gyerekeket. A szovjet katonák nagyon szeretté k a kisgyerekeket, legalábbis é n sehol nem láttam velü k szemben atrocitást. S vé gü l ez segített a kolostoron. *

Utánkö zlé s az Ú j Ember 2006. január 29-i számából

167

└

┘

┌

┐

Háromezer menekü lt é lt a monostorban, az ö sszes folyosó tele volt szalmazsákkal, amikor a front keresztü lvonult nálunk. Nehé z volt aztán elbúcsúzni tő lü k, é s sokan kö zü lü k nehezen mentek vissza a civil é letbe. De nem voltak olyan lehető sé geink, hogy ennyi menekü ltet hosszabb ideig el tudjunk látni. Napjában egyszer tudtunk csak enni adni nekik. Nagyon kellett vigyázni, hogy olyanokat, akiket kifejezetten keresnek, zsidót vagy katonaszö kevé nyt, illetve olyan fé rfit, akit hadra lehetett fogni, ne találjanak nálunk. A né metek megmondták, akkor nem ismerik el a nemzetkö zi vé dettsé get. Tudunk róla, hogy provokátort is kü ldtek, aki menekü ltké nt jelentkezett. Olyan konspiratív hallgatásra volt szü ksé g, hogy mé g az egy családhoz tartozók se tudják egymásról, hogy nálunk vannak. Veszedelmes lett volna mé g az is, hogy a szü lő tudja, hogy a gyereke ott van nálunk, vagy fordítva. Grósz Gyö rgynek, aki ugyancsak menekü lt volt a transzportból, a fő apát, Kelemen Krizosztom inasa adott ruhát, é s ő rejtegette. Volt, hogy a vastag fal dupla ajtaja kö zö tt bújt meg, é s hallotta, hogy a fő apáti szobában Kelemen Krizosztomot győ zkö dik a nyilasok gé ppisztollyal a nyakukban, hogy mondja meg, vannak-e menekü ltek, é s ha igen, adja ki ő ket. Szegé ny Gyuri halálra váltan hallgatta ő ket. Aztán ő lett az a Geréb Gyö rgy professzor, aki Szegedrő l kö szö nte meg pannonhalmi megmenekü lé sé t. Amikor az egyházak embermentő munkájáról ké rdeznek, ké t idé zetet szoktam említeni. Az egyik a Talmudból ismert: „Aki megment egy é letet, az megmenti az egé sz világot.” A másik Lukács evangé liumából való: „Miután mindent megtettetek, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettü nk tö bbet, mint ami kö telessé gü nk.”

168

└

┘

┌

┐

Legányi Norbert pannonhalmi fő apát születé sé nek centenáriuma (1906-2006) A bencés kö zö sség má jus 24-én a pannonhalmi baziliká ban tartott szentmisében emlékezett meg Legányi Norbert fő apát (1958-1969) szü letésének szá zadik évfordulójá ról. – Norbert fő apá t nehéz idő ben á llt rendje élén, a reá nehezedő politikai nyomá s hatá sá ra ö nként lemondott fő apá ti szolgá latá ról. Tette ezt abban a meggyő ző désben, hogy ezzel menti meg rendjét és az akkori nyolc katolikus szerzetesiskolá t. Norbert fő apá t, keresztnevé n Legá nyi Béla, 1906. május 24-é n Pestszentlő rincen (ma: Budapesten) szü letett, a Budapesti X. (ma: VIII.) kerü leti Tisztviselő telepi Magyar Királyi Állami Gróf Szé chenyi István Fő gimnáziumban é rettsé gizett. Witz Béla hittanárának, ké ső bb újmisé s ké zvezető jé nek tanácsára jelentkezett a bencé s rendbe 1924-ben, a beö ltö zé skor kapja a Norbert nevet. 1930-ban szentelté k pappá, ugyanebben az esztendő ben szerzett matematika–fizikatanári diplomát a Pázmány Pé ter Tudományegyetemen. A ké t világháború kö zti idő szak magyar bencé s szokásainak megfelelő en tö bb rendi gimnáziumban (Győ r, Esztergom, Pápa, Pannonhalma, Kő szeg) tanít, aktiv cserké szvezető . A szerzetesiskolák államosítása Kő szegen találja, innen Szolnokra deportálják 1950 júliusában, ahonnan Sá rkö zy Pá l kormányzóapát táviratilag rendeli haza Pannonhalmára az é ppen visszaveendő pannonhalmi gimnázium é s diákotthon igazgatójának. 1950 é s 1958 kö zö tt iskolaigazgató, fő monostori perjel, az 1956. é vi októberi forradalom igazgatóhelyetteské nt é ri, de Sö veges Dá vid akkori igazgató elhurcolása é s bebö rtö nzé se után ismé t ő az igazgató. 1957. november 11-é n választják meg fő apátnak, 1958. március 21-é n kezdi meg fő apáti szolgálatát. Akkor lett fő apát, amikor az 1956 elő tti politikai rendszer é s inté zmé nyei már ismé t újjászervező dtek. A magyar társadalom három jól kö rü lhatárolható csoportjának (egyházak, é rtelmisé g, parasztság) megnyeré sé re, ill. az egyház eseté ben megtö ré sé re gyűjtö tte a hatalom az információkat é s az erő t. A Kádár-rendszer három társadalmi csoportja

169

└

┘

┌

┐

kö zü l a fő ellensé g továbbiakban is a katolikus egyház volt, „a katolikus papok é s legmeggyő ző dé sesebb híveik, akiknek passzív ellenállása folytatódott”. Akkoron a rend ké t háza, Pannonhalma é s Győ r választotta a fő apátot, az államhatalom elfogadta a választást. Az új fő apáttól kimondatlanul is azt várták, hogy az államhatalommal együ ttműkö dve segítsen rendje politikailag elvárt társadalmi beilleszkedé sé ben. Norbert fő apát, 52 é vesen, nagy idealizmussal é s energiával lát a munkához. Ö sztö nö sen is arra tö rekszik, hogy a keretek kö zé szorított é s azon kívü l szé tszórt rendjé t ö sszefogja, kö zeliek é s távoliak fő apátja legyen. Szolgálatát jellemzi a gazda gondossága, a mindenkivel é s mindennel való tö rő dé s szándé ka, az az elszánt tö rekvé s, hogy a megmaradt kö zö ssé get átmentse a jö vő nek. Gyakorlati ember volt, számára a világ „megcsinálható”. Az adott tö rté neti helyzetben nem elvi megfontolásokon tö prengett, hanem gyakorlati, é letmentő megoldásokat keresett rendi kö zö ssé ge számára. A kö zö ssé g é leté ben első bbsé get é lvezett az istentisztelet mé ltósága é s a bencé s lelkisé g, valamint az é letet ö sszefogó, minden tekintetben megkö vetelt fegyelem. A szűkö ssé g megszabta kereteken belü l takaré kossággal é s pé nzfegyelemmel kiegyensúlyozott anyagi felté teleket teremtett. Rendszeresen látogatta a rendi kereten kívü l é lő rendtársait Magyarországon é s a Felvidé ken, ké ső bb római zsinati ré szvé telekor találkozott nyugaton é s tengerentúlon é lő rendi testvé reivel. Rendezte a kö zö sséget elhagyók ü gyét a Szentszé kkel, majd sajá t maga asszisztá lt a házasságok megkö té sé né l. A szé tszórtságban é lő idő s é s beteg rendtársait Pannonhalmára hozatta, hogy ott gondoskodjé k róluk. A megfogyatkozó bencé s tanári lé tszámot a kereten kívü l rekedt fiatal rendtársakkal pótolta úgy, hogy felajánlotta számukra az egyetem elvé gzé sé nek lehető sé gé t, ezáltal – a kö zben már nyomasztóan mutatkozó emberhiány ellené re is – meg tudta oldani a ké t iskola bencé s nevelő i é s tanári ellátását. Jó kapcsolatot tartott a Magyar Katolikus Pü spö ki Kar tagjaival, tö bb egyházmegyé ben (Eger, Győ r, Szombathely, Veszpré m) vállalt bé rmálást, hogy így segítse azokat a lelkipásztori munkában. A Pü spö ki Karon belü l a katolikus iskolákat ké pviselte, ugyanezt tette a Katolikus Kö zé piskolai Fő hatóságban, a hittankö nyvek kiadásán fáradozott. 1964.ő szé n ré szt vett a II. Vatikáni Zsinat 3. ü lé sszakán. Római magatartása, é szrevé telei, ő szinte é s kemé ny szókimondása vé gké pp kihívta 170

└

┘

┌

┐

a hatalom é s ellenfelei kifejezett gyűlö leté t. Ő hirdette meg a statútumainkat megújító nagykáptalant é s adja ké zbe annak té máit 1967-ben. Egyé nisé ge, kemé nysé ge, kö vetkezetessé ge é s a rendtársakkal, valamint az állami hatóságokkal tö rté nő tárgyalásai során állított kö vetelmé nyei né pszerűtlenné tetté k, rendtársai kö zü l is tö bben szembefordultak vele é s fé ltetté k tő le a kö zö ssé g é leté t. Fő apátsága első é veit (1958-1961) leszámítva állandó kü zdelme volt az Állami Egyházü gyi Hivatallal. Sem a bé kemozgalomnak, sem az államhatalom embereinek nem kö telező dö tt el. Ahol hivatalból ré szt kellett vennie, egyházát é s rendjé t ké pviselte meg nem alkuvó módon. A hatalom arra tö rekedett, hogy elszigetelje rendjé tő l, a pü spö kö ktő l, megakadályozza tö rekvé seit, lehetetlenné tegye műkö dé sé t. Fájdalmas té ny, de elszigetelé sé hez nemcsak kü lső szemé lyeket, hanem belső rendi ellenzé ké t is felhasználták. Számos váddal illetté k: merev, tárgyalóké ptelen, reakciós, ké tszínű, nem tartotta meg az állam é s egyház kö zö tti megállapodást: Beavatkozott az 1951-ben Pannonhalmáról állami utasításra leválasztott ún. Pannonhalmi Egyházmegye é leté be, nem tartotta tiszteletben a nö vendé klé tszámot (1964-ben a megengedett 14 helyett 19 fő volt). Az ellene irányuló látványos támadások első felvonása az 1956-os forradalom 5. é vfordulójának iskolai megü nneplé se volt, ezt kö vette Pá szthory Valter ún. Baradla-, majd Balaton-ü gye, továbbá a „reakciós papok írásainak illegális sokszorosítása”. „Reakciós” rendtársainak, tö bbek kö zö tt Békés Gellértnek vé delmé t is vádké nt használták fel ellene. Kormányzása utolsó é veiben az Állami Egyházü gyi Hivatal emberei vele már nem is tárgyaltak, ezzel juttatták kifejezé sre, hogy már persona non grata. Miklós Imre Norbert fő apát magatartását Mindszenty hercegprímásé hoz hasonlította azzal a megjegyzé ssel, hogy belő le nem csinálnak mártírt, máské nt fogják eltávolítani a rend é lé rő l. A fő apát hosszas belső gyö trő dé s után 1967. februárjában úgy dö ntö tt, hogy lemond é s visszavonul, amennyiben kormányzása, szemé lye akadály: rendjé t é s a katolikus iskolákat veszé lyezteti. VI. Pál pápa 1968. decemberé ben fogadja el lemondását, 1969 januárjában Pannonhalmát is el kellett hagynia. Szombathely pü spö ke nem merte befogadni, Szé kesfehé rváron a Papi Szociális Otthonba kerü lt, ahol 7 é vet tö ltö tt. 1976-ban Szennay Andrá s fő apát ké ré sé re Miklós Imre államtitkár „kegyet gyakorolva” megengedte, hogy a 70 é ves, már 171

└

┘

┌

┐

beteg fő apát visszaté rjen Pannonhalmára. 1987. május 13-án bekö vetkezett haláláig szeretett monostorában, Pannonhalmán é lt. Elmondható róla a prófé tai szó: buzgóság emé sztette az Ú r házáé rt, továbbá, hogy szerette az igazságot, gyűlö lte a hazugságot, ezé rt volt ré sze száműzeté sben é s ü ldö zteté sben. Vá rszegi Asztrik fő apát

Összevont é rettsé gi találkozó Győ rben ∗ Szeretettel kö szö ntö m a találkozón megjelent tanárokat, jubileumukat ü nneplő ö regdiákokat é s hozzátartozóikat. Mint az ö tvenedik é rettsé gi találkozót megé rt egykori bencé s diáknak, nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy kö szö nthetem az ö sszevont találkozó ré sztvevő it. Istennek hála, hogy megé rhettü k ezt a napot, mert az eltelt idő az ország legújabbkori tö rté nelmé nek valamennyi idő szakát átívelte, mint a terror, a puha diktatúra é s a rendszerváltoztatás é veit is. Emlé kezé semet korábbról kell indítanom, mert tanulmányaink nem az é rettsé givel kezdő dtek. 1948 tavaszán lé ptem be a győ ri gimnázium kapuján, akkor negyedik elemista kisdiák, hogy felvé teli vizsga után a nyolcosztályos bencé s gimnázium tanulója lehessek. Szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy a felvé teli vizsga okafogyottá vált, mert elmaradt a szeptemberi tané vnyitó, ké t tané vre megszűnt a tanítás a győ ri gimnáziumban, mint ahogy az ország valamennyi egyházi iskolájában. Ké t é vnek kellett eltelni, míg mindö ssze nyolc katolikus kö zé piskola (2-2 bencé s, piarista, ferences, szegé ny iskolanő vé rek), kö ztü k a pannonhalmi é s a győ ri gimnáziumunk újból megnyithatta kapuit a diákok elő tt. Hat é v eltelté vel 1954 tavaszán, akkor már másodikos gimnazistaké nt, ismé t felkerestem az iskolát, ill. annak igazgatóját, dr. Holenda Barnabá st, hogy ő sztő l már a gimnáziumban folytathassam tanulmányaimat. Rö vid elbeszé lgeté s után megszü letett a dö nté s, hogy átvesz, de erre az akkori kö rü lmé nyek kö zö tt csak a pótbeíratás idő szakában kerü lhetett ∗

Üdvö zlő beszé d a gimnázium dísztermé ben – 2006. május 20.

172

└

┘

┌

┐

sor. Ellátott tanácsokkal, mi módon juthatok el az augusztus vé gi beíratkozásig. Így is tö rté nt, mint ahogy ezen a nyáron sok egyé b dolog is bekö vetkezett. Tö bbek kö zö tt a Győ rt is é rintő nagy árvíz, mely elvonta a figyelmet arról, hogy van egy tanuló, aki nem íratkozott be az állami gimnáziumba. Szeptembertő l már tanulhattam, az új osztály Vincze Amand osztályfő nö kkel együ tt hamar befogadott. Itt kell megemlé keznü nk a szinté n ö tven é vvel ezelő tt é rettsé gizett párhuzamos osztályról é s osztályfő nö ké rő l, Kelemen Ataná z tanár úrról is. Azokban az é vekben a tanárok nagy generációja tanított a győ ri gimnáziumban. Ki kell emelnem a nagy tudós Holenda Barnabá st, aki a tanítás é s nevelé s mellett úgy irányította a gimnáziumot, hogy vé delmet tudott nyújtani a gimnáziumnak az abban az idő ben tö rvé nyszerű támadások ellen. Emlé kezetes számunkra magas alakja, szé les karimájú kalapjában tett napi sé tája a városban. Ezek a sé ták vajon az egé szsé g megő rzé sé t voltak hivatottak szolgálni, vagy bemutatni, hogy a városban tovább é l é s tanít a bencé s rend? Valószínűleg mind a kettő t. Né v szerint is meg kell emlé keznü nk igazgatónkon é s osztályfő nö keinken kívü l az akkori tanárokról is, akiknek vé gső nyughelye a győ ri templom é s a pannonhalmi Boldogasszony-kápolna. Íme a nagy nevek: Dr. Bá nhegyi Jób, Pá pai Ná rcisz, Já nosi Gyula, Mayer Szixtusz, Korá nyi Szevér, Molná r Marciá n, Lehner Ottó, Ná dasi Alfonz, Simon Á rká d, Kemény Dózsa, Pá los Ferenc, Iróffy Huba, Nagy Kelemen, Heckenast Kolos, Kokas Rajmunk, Kiss Ná ndor. Az elő bbiek mellett meg kell mé g emlé keznü nk Pá lfy Aurél é s Csizmadia Gerő tanárokról is, akiket abban az idő ben koncepciós perben elíté ltek, é s bö rtö nbü nteté sü ket tö ltö tté k. Viszont ö rö mmel tudok szólni arról, hogy ö tven é vvel ezelő tt bennü nket tanító Já ki Zénó é s dr. Galambos Iréneusz tanár urak mé g Pannonhalmán é lnek, innen kívánunk nekik további jó egé szsé get. Visszaemlé kezve a bencé s gimnáziumban eltö ltö tt é vekre elmondhatjuk, hogy számunkra, diákoknak, a bé ke szigete volt abban az embertelen világban, amikor a ma oly gyakran hangoztatott emberi jogokról szó sem eshetett. Elé g volt egy rossz helyen tett meggondolatlan kijelenté s, ez máris aránytalanul súlyos szankciót vont maga után. Vé gü l is eljutottunk a tanulmányainkat lezáró é rettsé giig, melyet osztályunk tanulói egy kivé tellel sikeresen letettek. Abban az idő ben gimnáziumunkban az é rettsé gi ké t elnö kkel tö rté nt. Egy egyházi elnö k – Ko173

└

┘

┌

┐

vá cs Mihá ly piarista tanár – é s egy világi elnö k, aki számomra ismeretlen volt. Az utóbbi mondta számunkra az útravaló beszé det. A beszé d szé pen fogalmazott volt, mé ltó volt a sikeres é rettsé gi emelkedett hangulatához. Ö tven é v távlatából is emlé kszem egy mondatára: „Jegyezzé tek meg, itt, ebben az országban kell é lnetek é s megtalálni boldogulásotokat!” Ez a mondat megragadta figyelmemet. Mié rt mondja ezeket az akkor kö zhelynek tekinthető szavakat? Hát tudnánk mást tenni? Az országot hogyan tudnánk elhagyni? Nyugati határokon a vasfü ggyö ny é lesített aknákkal telepített változata volt akkor lé tesítve. De mé g a baráti irányba vezető kö zeli medvei hídon sem lehetett egyszerűen csak átmenni. Vajon látnok volt ez az ember, vagy csak tö bbet tudott nálunk? Rö vid idő nek kellett csak eltelnie, szavainak é rtelmet adott az é let. Az október 23-án kitö rt forradalom, melynek ugyancsak ö tvenedik é vfordulóját fogjuk ü nnepelni mé g az idé n, feltette mindannyiunk számára a ké rdé st: menni vagy maradni. Jelen beszé d nem a forradalomról szól, az egy kü lö n megemlé kezé st é rdemel, de nem lehet szó né lkü l ma sem elmenni mellette. Azok a csodálatos napok megmutatták a nemzet egysé gé t, kezdve a felvonulástól, melyen már mint első é ves egyetemista vehettem ré szt – ezt azóta is é letem legnagyobb é lmé nyé nek tekintem. De ez a forradalom mindannyiunk é leté re – vagy így, vagy úgy – hatást gyakorolt. Tö bben kö zü lü nk elhagyták az országot é s új hazát keresve kezdtek új é letet. Mások itthon maradtak, nehezebb kö rü lmé nyek kö zö tt alapozni meg é letü ket, mely é let szü ntelen kihívásokat tartalmazott. A nemzet tragé diája, hogy a 20. század, de ez é rvé nyes a 21. század elejé re is, nem tudta magából kiemelni azt a magyar államfé rfit, aki – mint a korábbi é vszázadokban – é lé re tudott volna állni a nemzetnek, akiknek vezeté sé vel sikerü lt úrrá lenni a veszé lyeken s így meg tudták vé deni az ország fü ggetlensé gé t, egysé gé t mind terü leti, mind szellemi vonatkozásban. Talán egy ember lehetett volna szemé lyé ben alkalmas, de a kor politikai helyzete nem tette lehető vé . Ő t is a bencé sek nevelté k. Egy megtö rté nt, de soha ismertté nem vált esemé nyre kell emlé keznem. 1956 kora tavaszán valaki magyarórán feltette a ké rdé st szeretett tanárunknak, Bá nhegyi Jóbnak, aki az illető nek is tanára volt a 20-as é vek elejé n, hogy beszé ljen errő l a ré gi tanítványáról. A ké rdé s né vvel hangzott el, é s abban a pillanatban nem volt eldö nthető , hogy ez provo174

└

┘

┌

┐

káció vagy meggondolatlanság volt-e. Mindenki é rezte, hogy olyan dolog tö rté nt, ami, ha a hatalom tudomására jutna, nagy baj származna belő le. Hosszas csend után a tanár úr hozzá mé ltó bö lcsessé ggel csak annyit mondott: „Kö ztetek egyetlen egy sincs, akit é rtelemben é s szorgalomban hozzá lehetne hasonlítani. Kü lö nben is tudhatjátok, hogy tő lem mindig lehet ké rdezni, szü netben, órán kívü l, de senki ne kívánja tő lem, hogy ebben ex katedra nyilatkozzam”. Szerencsé re csak egy meggondolatlan ké rdé s volt, nem volt kö vetkezmé nye. Tö bben voltunk jó tanulók, számomra kicsit rosszul is esett így letenni bennü nket, de jó harminc é vnek kellett ahhoz eltelni, hogy a ma is é lő szemé ly munkásságát megismerve, mennyire igazak voltak tanár úr akkori szavai. Az akkori idő k kihívásai sok esetben az egyé ni szabadságot veszé lyeztetté k, egyes esetekben az é letet is kö vetelté k, nekü nk már emlé k, a fiatalabbak számára kö nyvbő l olvasható tö rté nelem. A ma kihívásai már nem ilyenek, semmi nem veszé lyezteti é letü nket, szemé lyi szabadságunkat. Ma egé sz mások a kihívások. Visszaté rtü nk Európához, tagjai lettü nk egy nagyobb kö zö ssé gnek. Veszé lyt jelent, hogy fogy a magyar, de ha mi é lő magyarok is feladjuk nemzeti identitásunkat, felmorzsolódunk a né pek kohójában. A bencé s oktatás az ismeretek átadásán túlmenő en hazaszeretetre is nevelt, az é let során az itt vé gzettek mindig tudták, mi a tennivalójuk. Mi ö regdiákok ezt várjuk el ré gi iskolánk mai nevelő itő l. A ké t műkö dő bencé s gimnázium – mé g ha hozzászámítjuk a tö bbi egyházi iskolát is – erre kevé s, erre nem elegendő . Korunknak nincs karizmatikus vezető je, ezé rt egyé nenké nt, magunknak kell felismerni nemzeti é rdekeinket, tenni a jö vő é rdeké ben, é s erre másokat is megnyerni. Visszakanyarodva 1956 forradalmához, melynek egyik tanulsága, hogy nagyformátumú vezető né lkü l is ki lehetett robbantani egy forradalmat, csak kellett hozzá elegendő ember, aki ezt akarta, megtett hozzá annyi lé pé st, amennyi elé g volt ahhoz, hogy elé rje, hogy mé g az egyetem terü leté n rálé pjenek arra az útra, amelyre lé pve a felvonulók elindultak, sokasodva olyan erő t tudtak felmutatni, amely ké pes volt egy nap alatt elsö pö rni a hatalmat. Ez győ zelem volt akkor is, ha a túlerő leverte, mert e né lkü l ma nem lenné nk szabadok, de a világ sem tartana ott, ahol most tartunk. Legyü nk tudatában annak, hogy a jö vő t magunknak kell é píteni, é s ehhez kívánok mindenkinek elegendő erő t é s egé szsé get. Fekete Gyula (Gy 56) 175

└

┘

┌

┐

Homiliák Mária-zarándokutunkon, 2006-ban Szombaton: Máriaradna A csodálatos, hatalmas, ké ttornyú bazilika messze kimagaslik a falu házai kö zü l. Az idő járástól é s a számtalan zarándok lábaitól é vszázadokon keresztü l meggyö tö rt é s igé nybe vett lé pcső k bizony nem csak megizzasztják, de pihené sre is ké sztetik a zarándokok zö mé t. A Szent Szűz Nagyboldogasszonyról elnevezett bazilika é píté szetileg (szerkezete, magassága é s tágassága miatt) ma is csodálatos. Igaz, látszik rajta, hogy kívü l-belü l restaurálásra szorulna. A BDSZ Mária-Kongregációjának felké ré sé re zarándokké nt látogattam el ide, hogy az ü nnepi szentmise fő celebránsa é s homília mondója, ill. a keresztút vezető je legyek. Nem tisztem a zarándoklat programja alapján a tapasztalatokról beszámolni, ezé rt csak az elmondott homíliának fő bb gondolatait foglalom ö ssze é s né hány sort írok a keresztútról is. A zarándoklat indulásakor már kiderü lt, hogy számos olyan iskola-, osztálytárssal találkozhattam akikkel tö bb tíz é ve már nem találkoztam. Így volt egy pár olyan szemé ly, akivel csak hosszas egyezteté s után tudtuk „felfedezni” egymást, pedig valamennyien bencé s diákok voltunk. A „Hely” varázsa, a zarándoklat jelentő sé ge é s hangulata határozta meg az elmondott homíliám lé nyegé t. Első gondolatom a magyar né p, Szent István királyunk é s a Szűzanya kapcsolatát mutatta be. Hiszen nem lehet vé letlen, hogy é ppen a magyar né p tudott hazát alapítani a Kárpátok által vé dett terü leten. Árpád vezé r, Gé za fejedelem kemé ny é s bö lcs inté zkedé sei után Szent István király kapta meg a pápától azt a koronát, amelyet ma is a magyarok Szent Koronájának tekintü nk. Szent István ezt a koronát ajánlotta fel a Szent Szűznek, hogy vigyázzon né pé re, a magyarokra. A sok viszály, hányatottság után 1978-ban kaptuk vissza „ö rö kö s jussunkat” az USA-ból. A visszaadás során – talán nem vé letlenü l – az a Tóth Csaná d (Ph 55) volt az átadó kü lü gyminiszter tolmácsa, aki Pannonhalmán é rettsé gizett, 1956 miatt kerü lt ki, majd a Pentagon magyar referense lett. Máriaradna azok kö zé a kegyhelyek kö zé tartozik, amelyek szorosan ö sszefü ggnek a magyarság tö rté nelmé vel. A Maros szűkü lete straté giailag jól vé dhető helyet biztosított. Ezé rt is é pü lt itt az egyik nagy

176

└

┘

┌

┐

magyar vár, amely a Somos nevet viseli ma is. Itt harcoltak, ontották vé rü ket ő seink, barátaink a haza oltárán, a „Máriás lobogók” alatt. Nem első dlegesen a zsold, hanem az egymás iránti szeretet é s a haza iránti felelő ssé g határozta meg é letü k cé lját. Ígen, mi is felelő sek vagyunk egymásé rt, családunké rt, barátainké rt, hitü nké rt é s hazánké rt. Krisztus urunk, aki minden né pé rt vé ré t áldozta, hogy mindenki, akit megkeresztelnek az Ő nevé ben, tiszta lé lekkel folytathassa útját: igen, é rtü nk is meghalt, vé ré t ontotta bűneink eltö rlé sé é rt. Ez kell hogy meghatározza tudatunk lé nyegé t, ennek kell vezé relni mindenkit, de kü lö nö sen bennü nket, a bencé s diákokat é s családtagjaikat, rokonaikat. Máriaradna is, mint kegyhely, ma is mindazok zarándokhelye, akik a Szűzanya oltalmáé rt kö nyö rö gnek. Bíznak segítsé gé ben, hogy Szent Fiánál kijárja mindazt a kegyelmet, amely a kö nyö rgő meghallgatásához, megsegíté sé hez szü ksé ges. Éppen ezé rt kö telezettsé gü nk tö bb szempontból is óriási, hiszen Máriaradna ma nem magyar terü let. Nemcsak terü letü nk egyharmadának elcsatolásával csonkította meg a trianinoni szerző dé s hazánkat, hanem né pü nket, a magyarság nagy családját is szé tszabdalta. Ezé rt napjainkban, az é rdekcentrikus, s é ppen ezé rt rohanó, elidegenedő világban nemcsak szent kö telessé gü nk, hanem felelő ssé gü nk is, hogy a Szent Szűz tiszteleté re, meghallgatásának, oltalmának elnyeré sé hez szü ksé ges imákat megtanuljuk é s megtanítsuk kö rnyezetü nknek, utódainknak, pé ldamutatással é ljü nk é s dolgozzunk. A magyarság fennmaradásának ez olyan adottsága é s lehető sé ge, amit Szent István királyunk alapozott meg tö bb mint ezer é vvel ezelő tt. A Szent Szűz tisztelete é vszázadokon keresztü l a magyarok é letformája volt. Nemcsak egy napon keresztü l, hanem esetenké nt egy-ké t hé tig tartó gyalogos zarándoklatok ké pezté k a párválasztás, a kö nyö rgé sek é s a kö szö netek színhelyé t, hanem az otthonokban elhelyezett Mária-ké pek, hímzé sek is a mindennapi é let elemei voltak. Mit csinál ezzel szemben a mai ember? Nem jár gyalogosan vagy egyáltalán Mária-zarándoklatra, hanem kirándulni, sportolni vagy é ppen bulizni, szórakozni megy. Termé szetesen első sorban nem ezek ellen vagyok, hanem hiányolhatjuk valamennyien, hogy ezekkel szemben mennyi idő t szentelü nk a Szent Szűzzel, az ő Szent Fiával, é s a Mindenhatóval való megfelelő kapcsolatunk lé trehozására, fenntartására. Pedig Isten teremtmé nyei vagyunk: Ő tő le kaptuk é letü nket, Ő tartja fenn a világot, Ő 177

└

┘

┌

┐

irányítja mindennapjainkat. Éppen ezé rt most itt é s miné l tö bb alkalommal kö nyö rö gjü nk a Szent Szűz oltalmáé rt, segítsé gé é rt. Életü nket ha a bencé sek teljesé rté kű jelmondatának szellemé ben é ljü k, akkor mindig szem elő tt tarthatjuk, hogy: Ora et labora, et permitte Deo cetera, vagyis: Imá dkozzá l és dolgozzá l, s a tö bbit bízd az Istenre. A szentmisé t kö vető en keresztutat jártunk a hegyen Krisztussal, Guardini elmé lkedé sei nyomán. Állomásról állomásra tö rté nelmü nk mé lypontjairól, újra é s újra felállva, elő re figyelve, hogy é letü nk legyen, jö vő nk legyen Krisztusban. Ez az a biztos alap, amelyen állunk é s újra elindulhatunk, ha Krisztusra né zü nk, ha keresztáldozatát kö vetjü k, é s a jót cselekedve bízunk a mennyei Atyánkban. Szűz Mária Szíve mindannyiunké rt dobog, é s Fia mindannyiunké rt meghalt: bűnö s, gyarló embereké rt. Égi Anyánk szereteté ben Fiát kö vetve tesszü k a jót, vállaljuk a jö vő nemzedé ket, akiknek mé g nehezebb lesz, akkor áldozataink árán Atyánk segít bennü nket, é s Jé zust kö vetve, a Szentlé lek erejé ben bízva hazaérü nk, mert Ő útkö zben mindent eszü nkbe juttat. Emlé kezzü nk csak a találkozásra, Magdolnának – a bűnbánónak – adatott meg az az é lmé ny, hogy a kerté sznek né zett szemé ly megszólította: Mirjam. Mire megnyílt a szeme é s ráismerve a Mesterre vitte a hírt ö vé inek: tegyetek úgy, amint ő mondta, menjetek Galileába… Az igalmasság testi cselekedeteivel: embersé gü nkkel biztos alapon állva tekintsü nk Atyánkra, é s Mária Szíve együ tté rző segítő Szívé vel járjuk kü lö nbö ző útjainkat. Kö szö nö m, hogy ott lehettem kö ztetek. Máriaradna, 2006. június 17 Léber Mihá ly atya (Ph 66)

178

└

┘

┌

┐

Vasárnap: Gyula Ná di Boldogasszony, Gyula Nagyasszonya, Hozzá d folyamodók Kegyes pá rtfogója. Ná di Boldogasszony, Betegek orvosa, A Kő rő s-vidéknek Szépséges Asszonya. Ná di Boldogasszony, Hazá nk Védasszonya, A bú csú já róknak Vezérlő csillaga. Ú rnapja van – „Az Oltáriszentsé g: ajándé k é s egyesítő erő ” Az utóbbi é vekben általában Ú rnapján is kellett bé rmálnom, ezé rt keresnem kellett azokat a vonásokat, amelyek az Oltáriszentsé gre é s a Szentlé lekre egyaránt jellemző k. Az első ké t ilyen kö zö s vonás, amelyre rátaláltam, a kö vetkező : Mindkettő ajándé k, é s mindkettő nek szíveket egyesítő ereje van. 1. a) Az Oltáriszentsé gben Jé zus ö nmagát ajándé kozza nekü nk. „Ez az é n testem, amelyet é rtetek adok” – mondja az Ú r az utolsó vacsorán (1Kor 11,24). Ha szabad így mondanunk: Az Oltáriszentsé g az Istentő l ajándé kba adott manna, a pusztában Jé zus által megszaporított é s az é hező knek ajándé kozott kenyé r, illetve a Kánában csodásan adott bor „jogutódja”. Ezek mind az isteni bő kezűsé g ajándé kai voltak. Az Oltáriszentsé g ezektő l a szimbólumoktól (elő ké pektő l) abban kü lö nbö zik, hogy már nem valamit kapunk az Ú rtól, hanem valakit, mé ghozzá ő t magát. Hagyhatott volna ránk Jé zus egy emlé ktárgyat is, esetleg egy saját maga által írt kö nyvet vagy egy ö nkezé vel faragott szobrot. De ő enné l tö bbre vágyott: úgy határozott, hogy ö nmagát hagyja itt ajándé kul nekü nk. b) Miké nt az Oltáriszentsé g (Eucharisztia), úgy a Szentlé lek is ajándé k: Jé zus é s a mennyei Atya kö zö s ajándé ka. A Szentírásban tö bbszö r is olvasható a „Szentlé lek ajándé ka” kifejezé s (ApCsel 2,38; 10,45). Maga az Ú r Jé zus is „Isten ajándé kának” mondja a Szentlelket a szamariai asszonnyal folytatott beszé lgeté sben (Jn 4,10), Szent Pál pedig így fogalmaz: „a nekü nk ajándé kozott Szentlé lekkel kiáradt szívü nkbe Isten szeretete” (Róm 5,5). Az a Jé zus, aki nagycsü tö rtö kö n este ö nmagát ajándé kozta tanítványainak, húsvé tvasárnap este – első húsvé ti ajándé -

179

└

┘

┌

┐

kul – a Lelket adja nekik, amikor rájuk lehel é s így szól: „Vegyé tek a Szentlelket!” (Jn 20,22) c) A fentiekbő l logikusan kö vetkezik, hogy nekü nk, akik ilyen drága ajándé kokban ré szesü lü nk, ugyancsak ajándé kká kell válnunk Isten é s kö rnyezetü nk számára. Ehhez le kell kü zdenü nk a velü nk szü letett ö nzé st, amely gö rcsö sen ragaszkodik mindenhez, ami a mié nk. Meg kell tanulnunk Assisi Szent Ferenctő l, hogy „mindent, amihez ragaszkodunk, elveszítü nk, csak amit másoknak odaajándé kozunk, az marad a mié nk”. (Itt zárójelben megjegyzem: ha ezt az egyetlen mondatot hazavisszü k magunkkal, már nem jö ttü nk hiába, é s é n sem beszé ltem hiába… ) De a szeretet nagyon sokszor megkívánja azt, hogy ne csak tárgyakat adjunk testvé reinknek, hanem ö nmagunkat is. Ö nmagunk odaajándé kozása tö rté nik mindannyiszor, amikor idő t áldozunk másokra. A hitveseknek, a szü lő knek é s a gyermekeknek, a mestereknek é s a tanítványoknak, a jó barátoknak kü lö nö sen is fontos, hogy ne sajnálják az idő t egymásra. „Az idő , amelyet a rózsádra fordítottál, az teszi ő t egyetlenné , páratlanná a világon” – mondja a róka a Kis Hercegnek. Az a legnagyobb szegé nysé g, amikor nincs idő nk egymásra. Szomorú, hogy manapság már nemcsak a nevelő knek é s a szü lő knek nincs idejü k tanítványaikra, illetve gyermekeikre, hanem a házastársaknak sem egymásra. Ez a fő oka a sok rosszul vé gző dő házasságnak. Akire nincs idő nk, azt nem szeretjü k. (Ezt a mondást nem Szent Ferenctő l vettem, hanem nekem jutott az eszembe. Ennek ellené re talán ez is olyan igazság, amelyet é rdemes megjegyeznü nk é s magunkkal vinnü nk errő l a szentmisé rő l… ) 2. a) Az Oltáriszentsé g szíveket egyesítő erejé rő l tö bbfé le módon is szól a Szentírás. A szentsé g vé tele elő szö r is egyesít bennünket Jé zussal é s rajta keresztü l a teljes Szentháromsággal. „Aki eszi az é n testemet é s issza az é n vé remet, az bennem marad é s é n ő benne ” – mondja az Ú r Jé zus (Jn 6,56). A jól vé gzett szentáldozás által mindannyian mozgó templomokká, mobil tabernákulumokká válunk, akik elvihetjü k magunkkal Krisztust otthonunkba, munkahelyü nkre, de mé g a futballpályára is. A brazil labdarúgókat tö bbszö r is láttuk már a pálya kö zepé n imádkozni. Ha ő k nem szé gyellik a hitü krő l szóló tanúságté telt, mi mié rt szé gyellené nk? 180

└

┘

┌

┐

Valahogy a hé tkö znapi emberhez is kö zel kellene vinnü nk az ü nnep hangulatát, az utca emberé hez is el kellene juttatnunk a templom ü zeneté t. Ha jól áldozunk, már puszta jelenlé tü nk is elmond valamit Jé zusról: „Aki engem lát, az Atyát is látja” – mondta valaha a mester (Jn 14,9). Mi viszont azt mondhatjuk: Aki minket lát, Jé zust is látja. Legalább is megsejthet valamit Jé zus szereteté bő l. Krisztus teste é s vé re termé szetesen egymással is egyesít minket. Erre utalnak Szent Pál sorai: „Mi ugyanis sokan egy kenyé r, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyé rbő l ré szesü lü nk” (1Kor 10,17). Ne feledjü k: Egy búzaszembő l nem lesz kenyé r, csak akkor, ha lisztje egyesü l sok más búzaszem lisztjé vel. És egy sző lő szembő l sem lesz bor, csak ha mustja egyesü l sok más sző lő szem mustjával. Az ostya é s a bor már ö nmagában a kö zö ssé g fontosságát pé ldázza. Egy kereszté ny sem Isten igazi gyermeke, ha nem alkot kö zö ssé get testvé reivel. Ebben a kö zö ssé g-alkotásban segít minket az a test é s a vé r, amelyhez minden szentmisé ben együ tt járulhatunk. Az Oltáriszentsé get Krisztus eucharisztikus testé nek, az Egyházat pedig az ő misztikus testé nek szoktuk nevezni. Nos, Krisztus eucharisztikus testé nek é ppen az az egyik rendelteté se, hogy táplálja é s erő sítse az ő misztikus testé t, az Egyházat, amelynek mi mindannyian tagjai vagyunk. b) A Szentlé leknek a lelkeket egyesítő erejé rő l most csak rö viden szólok, bár mind a Szentírás, mind az Egyház liturgiája bő ven tanúskodik errő l az erő rő l. A liturgikus formula, amellyelü dvö zö ljü k a híveket a mise elejé n, Szent Pál sorain alapszik é s ezekkel a szavakkal fejező dik be: „a Szentlé lek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13). Mé g egy klasszikus bibliai helyet hadd idé zzek: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lé lekben egy testté lettü nk, mivel mindannyiunkat ugyanaz a Lé lek itatott át” (1Kor 12,13). A szentmise második eucharisztikus imája pedig egyszerre utal Krisztus Szentlelké nek é s szent Testé nek szíveket egyesítő erejé re: „Ké rve ké rü nk, gyűjtsö n egybe a Szentlé lek mindnyájunkat, akik Krisztus testé ben é s vé ré ben ré szesü lü nk.” Aki ismeri a legelső kereszté ny pü nkö sd tö rté neté t, a sokfé le né pbő l szü letett Egyház csodáját, vagy ré szt vett már Rómában, Lourdes-ban, Fatimában vagy valamely más nemzetkö zi búcsújáróhelyen egy-egy

181

└

┘

┌

┐

liturgián, annak meg kell é reznie, hogy a Szentlé lek egyesítő ereje milyen nagy é s mennyire nem szűnt meg ma sem műkö dni! c) Amennyire igaz az, hogy a szentáldozás é s a bé rmálkozás nem tesz bennü nket automatikusan ajándé kká, magunkat odaajándé kozó emberré , ugyanolyan mé rté kben igaz az is, hogy sem Krisztus eucharisztikus teste, sem az ő isteni lelke nem teremti meg automatikusan, a mi kö zreműkö dé sü nk né lkü l a lelki egysé get. Igaz ugyan, hogy ez az egysé g első sorban felü lrő l kapott ajándé k, de az is igaz, hogy ez az egysé g jutalom is, amely mö gö tt ott kell lennie a mi együ ttműkö dé sü nknek. Amikor áldozunk, ne csak megszokott gesztust gyakoroljunk, hanem tö ltse el szívü nket a szándé k, hogy valóban mind szorosabbá váljé k Jé zussal (é s rajta keresztü l az Atyával é s a Szentlé lekkel) való egysé gü nk. Ugyanez az ő szinte szándé k vezessen minket akkor is, amikor bé rmáláson veszü nk ré szt, bé rmáláskor ké szü lt ké pek kerü lnek a kezü nkbe, pü nkö sdö t ü nnepelü nk vagy egyáltalán a Szentlé lekre gondolunk. Amikor ré szt veszü nk a templomban – kö zö s otthonunkban – a szentmisé n vagy bármilyen más liturgián, mé lyítsü k el lelkü nkben a tudatot, hogy a mellettü nk lé vő hívő nem idegen mé g akkor sem, ha most látjuk elő szö r. Ne legyü nk udvariatlanok, hanem legyü nk figyelmesek egymással szemben! Tanuljuk azt a stílust, amelyet majd a templomon kívü l is gyakorolnunk kell! Vegyü k komolyan a felszólítást: „Kö szö ntsé tek egymást a bé ke jelé vel!” .–.–.–. Befejezé sü l hadd idé zzek egy zalaegerszegi első áldozó kislányt, aki így írta le a szentsé gi Jé zussal való első találkozása é lmé nyé t: „Az áldozás után olyan boldogságot é reztem, hogy nincsenek rá szavak. Éreztem, hogy Jé zus igazán a szívembe kö ltö zö tt. Nem tudom, mié rt, de az áldozás után mindent jobbnak találtam. Ilyen é lmé ny volt számomra az első áldozás.” Kívánom a kedves Testvé reknek, hogy minden szentáldozás nö velje bennü k a Jé zussal való első találkozás boldogságát, é s tapasztalják meg, hogy minden jól vé gzett áldozással, szentsé glátogatással – é s é ppen így a Szentlé lekkel való találkozással is – tö bb lesz é s szebb lesz a világ. Ámen. Dr. Má rfi Gyula (Ph 62) veszpré mi é rsek 182

└

┘

┌

┐

Jeles diáktársaink – „ő k é s r ó l u k ” –

└

183. oldal ┘

┌

┐

└ 184. oldal

┘

┌

┐

Szenior diáktársaink a Bencé s Diákszö vetsé gben Érettsé gi é vek: 1924–1933

Salgó László

Ko

24

Gábriel Lajos dr.

Kg

25

Dé nes Andor Furtner Mátyás sac.

Kg So

26 26

Szentkúti Gyula dr.

Eg

27

Ágh Zoltán

Gy

28

Oláh Lászlóné dr.-né Thomschitz Sarolta Palinay Gyula

Ko Ko

30 30

Enzsö l Lajos Varga László

So Ko

31 31

Boromisza Gyula Duday Gedeon dr. Esztergomi Gyö rgy Horváth Kálmán dr.

Eg Bp Gy Gy

32 32 32 32

Horváth Mihály dr. Kós Rudolf dr. Olofsson Károly Placid dr. OSB sac. Palinay László dr. Strnovsky Mária

Gy Bp Bp Ko Ko

33 33 33 33 33

Kedves Bará taink! Isten á ldá sa kísérje tová bbi életutatokat is! Szalai Béla (Ph 58)

185

└

┘

┌

┐

Dr. Adamovich László (So 40) ∗ A Nyugat-Magyarországi Egyetem Szenátusa az Erdő mé rnö ki Kar Tanácsának é s a Faipari Mé rnö ki Kar Tanácsának elő terjeszté sé re é s javaslatára nagyra becsü lve tö bb é vtizedes szakmai, oktatási é s publikációs munkásságát, világszerte elismert erdé szeti szaktekinté lyé t, a hazai erdé szeti műszaki felső oktatás támogatásában kifejtett elé vü lhetetlen é rdemeit, pé ldamutató é s sikeres é letútját, a NYUGAT-MAGYARORSZÁ GI EGYETEM DÍSZPOLGÁ RA kitü nteté st adományozza Dr. ADAMOVICH LÁ SZLÓ professzor úr, a vancouveri University of British Columbia Soproni Diviziójának professzora ré szé re. Dr. Adamovich Lá szló(So 40) 1957-1961 é vekben – mint a Kanadába telepü lt erdé szeti fakultás professzora – magyarul oktatott Vancouverben a University of British Columbia Erdé szeti karán. 1961-tő l kutatást, szakmai tanácsadást é s tervező i munkát vé gzett, meghívták vendé gprofesszornak Malaysiába egy é vre, majd Tanzániába ké t é vre. 1986-ban nyugállományba vonult az UBC-ról é s Professor Emeritus címet kapott. Oktatási szakterü lete az erdő mé rnö ki munkakö rnek fő leg műszaki terü leté re terjed ki. Kanadában a korábban Sopronban oktatott tárgyak mellett az é venké nti geodé ziai terepgyakorlatokat vezette é s az UBC mellett műkö dő Faipari Kutató Inté zetben tanította a mesterfokozat hallgatóit a faanyagvizsgálati laboratóriumban a faszerkezetek mé retezé se című tárgy kereté ben szilárdságtani tesztek kapcsán. Tö bb egyetemi jegyzetet írt elő bb magyarul, majd pedig angol nyelven. Tö bb tudományos, kutató vagy ismeretterjesztő cikket publikált, első sorban az erdei feltáró utak tervezé sé nek é s é píté sé nek kö rnyezetre gyakorolt hatásáról. Számos kö nyv társszerző je. ő írta a VII. Erdé szeti Világkongresszus vitaindító tanulmányát az erdei munkák gé pesíté sé nek szocio-ö konómiai hatásáról.

∗

A soproni egyetem tanácsü lé sé n elhangzott mé ltatást Perlaki Ferenc (So 40) diáktársunk, Adamovich Lá szló barátunk osztálytársa juttatta el hozzánk kö zlé sre. Kö szö njü k – é s – gratulálunk, kit mi illet! – A szerk.

186

└

┘

┌

┐

Számos tudományos é s szakmai egyesü let tagja, a Brit Columbiai Mé rnö k Kamarának, az Erdé szeti Kamarának é s a Kanadai Erdé szeti Egyesü letnek ö rö kö s tagja. 1948-tól 1956-ig az országos Erdé szeti Egyesü let soproni csoportjának elnö ke volt. 1957-tő l a vancouveri egyházi é s kulturális szervezetekben vé gez társadalmi munkát. 1991-ben „Pro Universitate Soproniensi” kitü nteté st kapott. Saját karrierjé nek eredmé nyeiné l fontosabbnak tartja azt a té nyt, hogy Kanada segítsé gé vel, az első é vek nehé zsé gei ellené re, tanártársaival együ tt kiváló eredmé nyeket elé rő erdő mé rnö kö ket ké pezhettek idegen kö rnyezetben. Számtalan egyetemi tanár, dé kán, ipari vállalat vezető je, mé rnö ke, a Magyar Társas Kö r elnö ke kerü ltek ki a soraikból – szorgalmuk é s tehetsé gü k ré vé n.

Levé l Kö lnbő l: Pax et gaudium! Tisztelt Bará taim! Semmi kö rü lmé nyek kö zö tt nem szeretné k zavart kelteni az egyé bké nt is problematikus társadalmi atmoszfé rában. Valahogy azonban mé gis úgy vé lem, hogy szabad kritikával kell é lni, é s hogy a hagyományos valótlanságok ellen a valóságnak tö bbszö r keserű, de másik oldalát is meg kellene ismerni… Konzervativizmus: az nem felté tlenü l a regé k ké pzelt hő sei dicső íté sé nek realitásából kell álljon, hanem a reális valóság tö bboldalú megvilágításából. Ide lehet besorolni azt a megállapítást, hogy az a madárfé szek, amiben é lő madarak az új generációt nevelik, sohasem tiszta. Ez a realitás, é s ezé rt kellene minden – ré gi é s valótlan – vágyálmot a kegyetlen valósággal ö sszevetni. A valótlanság é s a vágyálmok ismerteté se kö zö tt Magyarországon gyakran nem lehet megtalálni a valóságtartalmat. Az alábbi firkálmányt tö bb barátunk már ismeri. Én, miután leírtam a gondolataimat, megijedtem a saját soraimtól!! Ismé telten szeretné m hangsúlyozottan mondani, mé g vé letlenü l sincs feltűné si igé nyem… , de

187

└

┘

┌

┐

úgy é rzem, hogy a Magyar Kereszté ny Intelligentia kö reiben a konzervativizmus é rté kelé se nagy deficittel kü zd. – De té rjü nk a tárgyra! Nagy é rdeklő dé ssel olvastam a Hírlevé l 2005. szeptemberi számában Kö nyves Tóth Kálmán barátunk pár sorát a kereszté ny egyház laikusainak nagykorúsításáról… Ennek bizony már ideje lenne vagy lehetne!!! Milyen jó lenne megtanulni a hit fenntartása mellett szabadon a dolgokról vitatkozni! Sajnos, a Katolikus Egyház é rté kterü lete nem rendelkezik vitakultúrával, mindjárt mindent szemé lyesítü nk; ami ahogy adva van, az úgy van jól… , a felső bbsé gnek mindig igaza van; – mé g az Országházban is minek kell állandóan vitatkozni, mire van tulajdonké ppen az ellenzé k… ??? Ő k csak akadályozzák a dolgokat… , a jó ellenzé k: az meg felesleges!… – Ezeket az é rvelé seket tö bbszö r hallottam – saját kö reinkben. Egy hé tig gondolkoztam, írjak-e ebben a té mában né hány sort a BDSZ nyilvánosságához. Én bizony eddig nem láttam madárfé szket madárpiszok né lkü l… !!! A magyar lé lek egyik sajátossága, szerintem, a múlt legendáiban való hit é rté ke, ilyen pl. a Rege a Csodaszarvasról, Toldi Miklós, a Hári Jánosok megelevenedé se… – Ugyanígy kerü l, sajnos, pl. a fö ldreform, mint kü lonleges szociális cselekmé ny is a kö ztudatba. A ké rdé s, hogy a fö ldreform valójában szociális cselekedet volt-e… ??? Errő l keveset lehet hallani. Meg arról is, hogy már az első Világháború elő tt is egy agrárválság volt, meg hogy a kommunistáknak, akik csak a munkásosztály problé májával foglalkoztak, fő ideológusa, Karl Marx itt é lt Kö lnben, felesé ge Westphalia grófnő je volt, mé gsem foglalkozott az agrárproblé mával… Mié rt… ?? Mert itt volt egy nagyon sikeres Kereszté ny Agrár-szö vetkezeti mozgalom, amit Raiffeisenrő l neveztek el, é s akkoriban ezzel itt nyugaton nem lehetett konkurálni. A 18-19-ik század cári Oroszországában is foglalkoztak a fö ldek szé tosztásával… Lenin é s bandája ezt lovagolta meg az ingyenes fö ldosztás ígé reté vel. Ez nagyon jól bevált, – ezzel a gondolattal jö ttek haza a Lenin-fiúk a háború vé gé n Magyarországra, é s ez lett az a maszlag, amit eladtak a magyar parasztnak: Ha jö nnek a Vö rö sö k, akkor: kaptok fö ldet – ingyen. 188

└

┘

┌

┐

A vö rö s Károlyi-családnak (Károlyi Mihály & Co: Kuhn Bé lának meg Szamuelli Tibornak támogatója) volt módja 1919-tő l fö ldet osztani, de nem tetté k… Mié rt nem? – Én mint gyerek, emlé kszem, voltam egyszerké tszer egy Károlyi-birtokon Gyálon, meg a Jálics-birtokon, Károlyié k szomszé dságában. Jálicsé knál a disznók ólja kü lö nb volt, a lovak istállóiról nem is szólva, mint Károlyié knál a major házai, ahol a bé resek laktak… A Jálics-major, az szinte villanegyednek számított – a Károlyié khoz ké pest. Csak pár kilomé ter távolság volt a ké t uradalom kö zö tt, mindjárt itt, Pest mellett… Akkor elké pzelhető , hogy mi lehetett máshol… Ide tartozik a Lónyai-család által a Bencé s Rendnek adományozott fö ldbirtok (sző lő ) felosztásának ké rdé se is (tudvalevő en ezt a birtokot Krizosztom fő apát úr tagosíttatni, eladni szerette volna). Én ezt a dolgot, az adományozó oldaláról, a Lónyai-család kö rnyezeté bő l, mint kisgyerek, Édesapám nyomdájában – kiadóvállalatában – hallottam, a 40-es é vek elejé n, majd a 70-es é vekben ismé t, amikor a sors ö sszehozott +Dr. Sóskuty Ottó barátommal, aki az adományozó családhoz tartozott. (UN.Ass Sec.Gen. NY.; SecGen. Kurt Waldheim). Az adományozás olyan cé llal tö rté nt, hogy a Bencé s Rend rendezzen be azon a birtokon egy mintagazdaságot é s indítson meg egy agrártársadalmi reformot, ahol az agrártársadalom a termelt tö bbletjö vedelem elosztásában – társké nt – ré szesü ljö n… A birtokot egyé bké nt maguk Lónyaié k is fel tudták volna osztani, vagy eladni, minden segítsé g né lkü l… A Bencé s Rend azonban é vezredes múlttal é s tapasztalattal rendelkezik a fö ldművelé s terü leté n! Szent István idejé ben a nomád né pek háztáji fö lművelé sre tanításával vé gezté k áldásos munkáikat, Isten dicső sé gé re – Magyarországon is, a magyar né p javára! Így tanítottak a né peknek istenhitet é s szeretetet, az imádságos szorgos munka é rtelmé t é s é rté ké t… Majd innen lettek a magyar né p tanítói… Ezt is jó lenne megé rteni, megő rizni é s továbbfejleszteni a modern kor számára is, mint erre tö bb pé lda lé tezik mé g manapság itt Európában é s máshol a világban… Mé g egy gondolatot szeretné k megemlíteni. Nem Lenin é rdeme a mező gazdasági termelő szö vetkezetek lé tesítese é s módszeré nek feltalálása sem. A 17. század agrárválságában (kis jé gkorszak Európában; a zö ld-hitelek problé mája) Nyugat-Né metország terü leté n (Hudskü ck) az elsze189

└

┘

┌

┐

gé nyedett parasztság szociális helyzeté nek megváltoztatására – mint már említettem – Raiffeisen kialakította a mező gazdasági szö vetkezeteket, é rté kesítő szervezeteket, a mai Né pbankok (Volksbank) ennek a szervezetnek jelenlegi formái. A háború elő tt ez volt a Hangya-mozgalom Magyarorszagon. Ezen dolgok mellett meg kell említeni a ké t háború kö zö tti agrárvé delmi inté zkedé seket, – hogy pl. nem volt szabad az aratást gé pekkel vé gezni, mert az agrárné pessé gnek biztosítani kellett a lé tminimumhoz szü ksé ges megé lheté si lehető sé get… , stb. Ezután a kommunista államigazgatás bevezette a kombájnnal való aratást, a mező gazdaság gé pesíté sé t, korábban viszont az államigazgatás így vé dte meg az agrárszegé nysé get a pusztulástól… Vé gü l is egyikü k sem tudta megoldani alapvető en az agrárválságot, melynek valódi súlyát, az elkö vetkező é vtizedek nemzedé ké nek kell majd megoldania, humánusan. A múlt századok munkásmozgalma sem volt kiszolgáltatva a kommunista vagy szocialista ideológia hegemóniának. A kereszté nyszociális munkásmozgalom, a kereszté ny szakszervezetek is lé teztek Európa nyugati államaiban, ez a mozgalom ma is műkö dik Kolping Mozgalom né ven. Magyarországon a Katolikus Legé nyegyletek voltak (vagy vannak?) jelenleg is ennek a ké pviselő i. Né metországban a CDU-CSU-n belü l (CDA) ö nálló é rdekké pviselettel rendelkeznek ezek a társadalmi csoportok, kimodhatatlan politikai súllyal… Ré gen, mé g a múlt té l vé gé n, amikor az elő ző Pápánk mé g é letben volt, írtam le ezeket a gondolataimat… , aztán eldugtam, mert attól tartottam, hogy tartalma é rthetetlen, emé szthetetlen a mi kö reink számára. A társadalmi kiskorúság, folyamatos té ves hangulatkelté s, ré gi é s elmaradott gondolatok árasztása a magyar sajtó é s általában a kö zvé lemé nyt befolyásoló kö rö k ré szé rő l a tipikus jellemző je az esemé nyeknek vagy a múlt magyarázatának a szé gyenteljes jelen elviselé sé hez. Nem szeretné k okoskodó bagolyké nt vagy bárhogy szerepelni. De tudjátok, az európai tö rté nelem innen Kö lnbő l egé szen máshogy né z ki – idő nké nt –, mint innen keletre 1000 km távolságra. Pl. a kö lni é rseksé g 1957-ben itt egy kis városré szt é pített a magyar menekü ltek befogadására, majd 10 é v eltelté vel eladta a lakóknak a házakat… – Tudtok Ti errő l bármit is?? 190

└

┘

┌

┐

Annakidejen, kb. 10 é ve lehetett, Szent Istvánról szóló tö rté net jelent meg a Bencé s kö zlemé nyekben, sajnos tele tö rtenelmi hiányosságokkal. Annakidejé n írtam a tisztelt szerző knek, mire aztán javítottak itt-ott, de evvel a valóság nyilvánossága é s té vhite nem igen változott. Szent István királyunk ugyanis Aachenban tanulta az államigazgatás é s az egyházi igazságszolgáltatás, tö rvé nyhozás mestersé gé t. Akkor, annakidejen, úgy látszik, mintha ez lett volna az elmaradott né pek megsegíté si akciója… Az aacheni dómban van egy magyar kápolna, azoknak a királyoknak felírásaival, akik oda jártak valamikor, valamié rt… , de errő l hallgat a magyar fáma, mié rt??? Isten áldása é s bé ké je legyen Veletek é s Szeretteitekkel! Paulovits Imre dr. (Bp 51)

Az Esz-trombitás álma – Juszt „fater” emlékének ajá nlom – Mindenekelő tt arról, akinek írásomat ajánlom. Juszt „fater” a gimnáziumi fúvószenekar – mai szakkifejezé ssel é lve – „zenei igazgatója”. Aranyos, kedves, jó humorú ember. Cseh származású, s bár magyarul beszé lt, a szavak tárgyeseté t is mindig alanyesetben mondta („elkezdjü k a próba, ujak a bilentyűre”… ). Volt mé g egy, ugyancsak cseh származású oktatónk, ő első sorban a fúvószenekar „sztárjaival”, a szárnykö rtö sö kkel foglalkozott. Mert, mint a nagy zenekarokban, itt is megvolt a hangszerek hierarchiája. Mondhatnám, itt a szárnykü rtö sö k voltak a hangversenyzenekarok első hegedűsei. Zenekarunk pedagógusi felü gyeleté t Boldoghy Má riusz tanár úr látta el, de gyakran belátogatott a próbákra Horvá th Kandid igazgató úr is, akár csak né hány percre, é lvezve „fiacskái” fúvószenekari muzsikálását. Ha nem is zeneé rtő , de igazi zeneé lvező volt. Visszaté rő en ké rte: játsszuk már el kedvenc Wagner-nótáját – így mondta –, s mi tudtuk, hogy Wagner Tannhäuseré bő l a „Dal az esthajnalcsillaghoz” című darabot kell – lehető leg miné l nagyobb hangerő vel – eljátszani. Mert repertoárunkon nemcsak katonaindulók, de keringő k – slágerszám: herkulesfü rdő i emlék –, egyházi é nekek zenekari feldolgozásai, mi

191

└

┘

┌

┐

tö bb, az elő bbiekben pé ldaké nt említett Wagner é s más klasszikusok fúvószenekari feldolgozásai is szerepeltek. Mert voltunk mi – az igé nyeknek s az azokhoz kapcsolódó zenedaraboknak megfelelő en – cserké sz-zenekar, iskolai ü nnepé lyeken, Te Deum-kor, Veni Sancte napján diákzenekar, ilyen alkalmakkor Horváth Kandid igazgató úr – bocsánat, a mellette álló diák – kezé ben lé vő iskolai zászló elő tt vonultunk el, de vonultunk bü szké n a fő város utcáin. Fő ké nt a szűkebb utcákat szerettü k, mert ott aztán megsokszorozódott a szárnykü rtö k, a B-trombiták, a fafúvósok, no meg a nagydob hangja az utcai járókelő k – s kö zö ttü k hány szé p kislány – integeté sé tő l, tapsától kísé rve. Elné zé st az Olvasótól, hogy kissé elté rtem a címbeli té mától. Ám ha nem figyelek fel írásbani elkalandozásomra, mé g oldalakat írné k – é s írhatné k – a fúvószenekari emlé kekrő l. Amelyek pedig csak ré szei voltak a számos más emlé kekkel teli felejthetetlen nyolc gimnáziumi é vnek, ott, a Baross utca é s a Rigó utca sarkán lé vő bencé s gimnáziumban. S bár most már az Esz-trombitás álmáról írok, engedtessé k meg né hány szó az álomról. Mert álmodni mindenki – állítólag mé g az állatok is – é s huzamosabb idejű alvásában mindenki álmodik. Csak – így olvastam – gyakran elfelejti, pontosabban – így Freud é s társai – el akarja felejteni álmait. Abban nem hiszek, hogy az álom jö vő beni esemé nyekre is utalhat, de abban igen, hogy álmainkban – a legmodernebb számítógé p archív tárolóját sokszor mennyisé gben é s idő ben visszahatóan – újból megé lhetjü k a tegnap, a tavaly, a sok-sok é vtized elő tti tö rté né sei emlé keit. Csak ezek – mondom é n tapasztalataim alapján – ö sszekeverednek tö rté né sben, idő ben egyaránt. Valahogy úgy, mint valamikor a búcsúban vásárolható gyermekkori játé kszerü nkben. A tü kö rlap elé helyezett színes lapocskák meg-megrázva más-más ké pet mutattak. Az álommegő rzé s – pontosabban visszaemlé kezé s – legbiztosabb módja azt rö gtö n é bredé s után megtenni. Ezt tesszü k felesé gemmel kö csö nö sen most már é vek óta. Nyugdíjasok lé vé n ez is indok arra, hogy legalább né hány percig az é vtizedeken keresztü l ké nyszerű korai ágyból-kelé st legalább né hány perccel elodázzuk. S hogy a kissé hosszúra nyúlt bevezető ké t gondolatát ö sszekö ssem: nos, az Esz-trombitás, akirő l álmodtam, az é n voltam a zenekarban. De 192

└

┘

┌

┐

hadd tegyem hozzá magyarázatké nt, Kedves Olvasó: Mi, Esz-trombitások sohasem a dallamot fújtuk, csak a ritmust adtuk. Valahogyan így: Esz-tá, esz-tá, esz-táttá, esztáttá… Nem úgy, mint a sztár- – bocsánat – kü rtö sö k, akik első ké nt haladtak a zenekarban, s bü szké n, magasra emelve fújták a dallamát a zené nek. Az álom alapjához mé g kettő hozzátartozik: né hány nappal ezelő tt volt é rettsé gi találkozónk. A 65 é ves. Meg né hány hónapja olvastam Mü ller Pé ter A bohóc című kisregé nyé t. S hogy hatvanö t é vné l is távolabbra menjü nk, immár nyolcvanné gy é vvel ezelő tt, a távoli Olaszországban szü lettem… Álmom nagyré szt egy cirkusz kisvárosi elő adásán játszódik. Bohócké nt vagyok a cirkuszi társulat tagja. Műsorbeli szereplé semhez tartozik, hogy az elő adás finálé jában, amikor a mané zson kö rbejárva elő adja a zárószámot a cirkuszi zenekar, é n vonulok a zenekar után egy trombitával, mé ghozzá Esz-trombitával, s táncos lé ptekkel haladva fújom a trombitám, hogy Esz-táttá, esz-táttá… Dehát mint bohóc is megö regedtem. Búcsúelő adásom lesz a cirkuszban, s az igazgató hozzájárul, hogy a „nagyé rdeműnek” nem az Esztrombitán, hanem a szárnykü rtö n valami szé p dalt játszhassak. Dehát tudásomból nem telik tö bb, mint né hány ü tembő l álló visszaté rő dallam. Reggel a felesé gemnek el is é nekeltem ezt a né hány ü temet. Ha szabad így mondani: teljesen eredeti dalmű volt, bár felesé gem szerint hasonlított az 1953-ban Ausztriában számomra nagy újdonságot jelentő autóbuszra szerelt zenei jelző hang-melódiához (kü rtszerűen)… Nos, é n bü szké n fújtam a primitív dallamot. A né ző té r lassan besö té tedett, s bejö tt a mané zsmester. Juszt fater volt. „Fiuk, csinálni holdkelte.” Mire a cirkuszi aré na tetejé rő l leengedtek egy világító, szomorú arcúra festett kerek hold-fé lé t, s Juszt fater, bocsánat, a mané zsmester inté sé re a hold szemeibő l kö nnyek jö ttek s hullottak a porondra. A kö zö nsé g kacagással teli tapsát leintettem, s elkezdtem játszani a csendben az „Il silenzio”-t… Né ma csend, a mané zs elsö té tü l teljesen, é n – lila fé nysugárral megvilágítva – kivonulok… A mané zsról? Az é let mané zsáról? Chi sa? ~ Vajh ki tudja?, mondja az olasz… Szentendre, 2005. május 22. Dr. Ká roly Istvá n (Bp 40) 193

└

┘

┌

┐

Felejteni tudni kell * Rednik András (Ph 60) az orvosi titoktartá sról és a sú lyos „há tizsá król”, amit naponta cipel. Az orvosok egy életre magukba zá rjá k azt a titkot, informá ciót, amit a betegek rá juk bíznak. Meg kell tanulni felejteniü k, hogy még véletlenü l se mondjá k el azokat senkinek. A betegek szeretnek beszé lni, nemcsak a betegsé gü krő l, de családi tö rté netekrő l, mert úgy é rzik, azoknak kö zü k van betegsé gü khö z. Hagyni kell beszé lni ő ket, vé li dr. Rednik Andrá s, a megyei kórház sü rgő ssé gi betegellátó osztályának vezető fő orvosa. Az orvos okosan hallgat é s memorizál, igyekszik a lé nyeges információkat kiszűrni, megtartani. Fő ké nt háziorvosoknál igé ny, hogy a beteg kibeszé lhesse magát. Lé nyeges, hogy az orvos is mondjon magáról valamit cseré be, ne legyen szemé lytelen magnetofon, amibe a beteg belemondja panaszait, mint pl. az Egyesü lt Á llamokban, ahol a beteg csak akkor találkozik az orvossal, amikor annak már minden adat a kezé ben van. Cé lszerű né ha a saját betegsé geirő l is elárulni valamit, ezzel a beteg együ ttműkö dé sé t ké pes megnyerni. Az orvos é s a beteg kommunikációja nem lehet egyoldalú; az orvos szemé lyisé ge fontos ré sze a gyógyító munkának, é s nemcsak a gyógyító munkának, hanem a baj megállapításának is. A diagnózis fé l gyógyulás é s a jó anamné zis (a beteg kiké rdezé se) fé l diagnózis, tehát é rdemes idő t szánni arra, hogy a betegtő l mindent megké rdezzü nk. A mé ly, szemé lyes, bizalmi kapcsolatot akkor igé nylik a betegek, ha gyógykezelé s dö nté se múlik rajta. – Egyre tö bben vannak, akik azt ké rik, melyik orvoshoz kerü ljenek, – mondja Rednik András. – Ké ré sü ket innen, a sü rgő ssé gi osztályról illik betartani, nemcsak azé rt, mert a betegnek joga van ezt ké rni, hanem azé rt is, mert ha egy olyan orvoshoz, olyan helyre kerü l, amivel szemben ellené rzé se van, rontja a gyógyulás esé lyeit. A szemé lyes kapcsolat kialakításánál az orvos olyan apró dolgokkal kelthet bizalmat, hogy leü l a beteg ágya mellé . A betegsé g kimenetele a betegné l jobban é rdekli a hozzátartozókat; miné l *

Utánkö zlé s a Veszpré m megyei Napló2005. nov. 12-i számából

194

└

┘

┌

┐

távolabbi hozzátartozó, annál inkább tö rekszik arra, hogy mindent megtudjon. A tö rvé ny erre nem ad lehető sé get, egyedü l a beteget szabad é s kö teles az orvos felvilágosítani. Az orvosi titoktartás fogalmába minden, a betegsé ghez szorosan nem tartozó információ – magáné let, szakma – beletartozik. Az embernek erő sen edzenie kell magát, hogy a titkokat megő rizze. – Nem tudom, van-e olyan orvos Magyarországon, aki ne vé tett volna valamilyen szinten a titoktartás ellen, hiszen pl. a mostani tö rvé nyek szerint nem lenne szabad a beteg nevé t é s diagnózisát úgy kiadnunk, hogy a betegen kívü l más is hozzáfé rhet. Nekü nk minden adatot be kell kü ldeni az egé szsé gbiztosítási pé nztárnak, a titoktartás már itt vitatható. A titok tö bbré tű, ezé rt nehé z megtartani. Kö zé leti ü gyeket harminc é vre titkosítanak, az orvos ö rö kre „titkosít”, neki a rábízott titkokkal kell meghalnia. – Vannak kínos, ké nyes esetek, pl. ha az orvos tudomást szerez arról, hogy a beteg AIDS-vírushordozó, é s a városban egyszer az egyik, másszor a másik lánnyal látja, ké telyei támadnak a titoktartást illető en. Ez a problé ma nehezen feldolgozható. Az embernek meg kell tanulnia felejteni. Szerencsé re van termé szetes feledé kenysé g, de vannak dolgok, amiket jobb elfelejteni, hogy az ember vé letlenü l se mondja el. Napi húsz-harminc beteg nyomorúságát magamra szedvé n, mint nehé z „hátizsákot” cipelem haza. Minden reggel fé l órát szánok arra, hogy – tavasztól ő szig a kertben, egyé bké nt benn – teljes csö ndben, magányban kondicionáljam magam a titoktartásra, tü relemre é s arra, hogy lehető sé g szerint ne té vedjek. Psziché sen is fel kell ké szíteni magam, erre megfelelő a reggeli meditálás. Nemcsak a reggeli tisztálkodást kell elvé gezni, lelkileg is ké sznek kell lenni. Kisebb energia egy beteg bizalmát megnyerni, mint konfliktusról konfliktusra haladni. Dé lután, ha hazamegyek, általában eltelik egy óra, míg „kipakolom a hátizsákot”, vé giggondolom, kivel mi tö rté nt, mik az esé lyei. Mé g egyszer kell vele magamban foglalkozni ahhoz, hogy teljesen le tudjam zárni, é s ahhoz, hogy ne „kotyogjak” róla. Mert ha az ember nem zárta le az ü gyet, hajlamos arra, hogy kiszaladjon a száján. Balla Emő ke

195

└

┘

┌

┐

„– add, Istenünk, a csö ndet orvosul… ” Búcsú Gennadij Ajgitól Az egykori óbolgárok é s az egyik legnagyobb hun tö rzs, a szuvarok ivadé kai a nekü nk szegrő l-vé grő l rokon csuvasok. A szuvarokat a perzsa krónikákban fehér vagy ezü st hunokké nt emlegetik. Ennek a sokat szenvedett, maradé kok maradé kaiké nt mé gis megmaradt né pnek fia: Gennadij Ajgi. A most 70 esztendő s kö ltő t egyaránt magáé nak vallja Csuvasfö ld, a soknemzetisé gű „Kö zé p-Volga”-vidé k é s az „orosznyelvűsé g” jogán a kortárs orosz irodalom. Szü lei „Hunnadi”-ra, vagyis a „Hunok fiá ”-ra akarták kereszteltetni, de az akkori hivatalos szervek csak a hangzásban ehhez kö zel álló „Gennadij”-t engedé lyezté k. Apja a háborúban elesett. Verselő tanítóké nt az első k kö zö tt fordította csuvasra Puskint. Ajgi anyai ágon sámánok leszármazottja. Anyjától sok varázsigé t, ráolvasást tanult, kö ltő lett, mé gpedig mé lysé gesen hívő kereszté ny. Ajgi versei 1949-tő l jelennek meg. Kö ltő i nyelvé nek 1960-tól az oroszt választotta. Szü lő fö ldjé tő l távol, Moszkvában is tisztán megő rizte anyanyelvé t, a csuvas szellemisé get, útrabocsátó né pe lelkü leté t. A szellem emberé re, az alkotóra jellemző é rté keket hozni lé tre, egyetemes é s csuvas nemzeti tartalmakat ké pes magas eszté tikai szinten kifejezni az univerzális ember é s az univerzális Isten kö zt folyó párbeszé dben. Hatalmas műveltsé get szerzett. Sosem tartozott a hírverő k kö zé , akik „pálcával kavarják a szelet”. Ismerte korunk Nietzsche-reneszánszát, mert a modernitásban szorosan ö sszekapcsolódik Nietzsche é s a tö rté nelmi emlé kezet. Tudja, hogy Spengler Európa-ké pé nek erő sek a nietzschei gyö kerei. Tagadhatatlan, hogy a 20. század már a „Gott ist tot” é s a „Gottesfinsternis” idő szaka volt. Heidegger istenhiányról beszé l; arról, hogy Isten fé nye kihunyt a tö rté nelemben. Sorjáztak a krízis, a válságfilozófia negációs jelensé gei: Ajgi ismeri a modernitás genealógiáját, Nietzsche „Gott is tot” kijelenté sé tő l, a 1924-es dada kongresszus kö vetkezteté sé n át, „Die Kunst is tot” kiáltástól, a „Vége a filozófiá nak” állításig, a „Vége az ideológiá nak”, egé szen Fukuyama be nem vált jóslatáig: „Vége a tö rténelemnek”. De ő t inkább a „Mit tehet a kö ltő ?” ké rdé s é rdekli. Egy az UNESCO-nak szánt csuvas kö lté szeti antológiát ké szített, amely a csuvasok tö rté nelmé t, sorsát, kultúráját ismerteti meg világnyelveken. Meggyö tö rt né pé nek remé nyhité t erő síti a megmaradásra. Adyé 196

└

┘

┌

┐

hoz hasonlítható, de szelídebb izzású nemzetfé lté s munkál kö lté szeté ben. Léon Robel, a kiváló francia kö ltő é s műfordító így é rtelmezi Ajgi ö rö ksé gé t: „Mert a csuvas nép, amely meg tudta ő rizni identitá sá t és sajá t vilá gképét a tö rténelem legszö rnyűbb szenvedései kö zepette, kivédte a kazá rok, a kipcsá kok, a tatá rok és az oroszok beolvasztá si kísérleteit, megmenekü lt a zsidó, az iszlá m és az ortodox vallá sra való erő szakos á ttérítéstő l, tú lélte a huszadik szá zad nagy pusztítá sait, ez a nép megmaradt sajá t maga… a kö ltő i emlékezet kegyelmébő l egy – az élet minden pillanatá t á tszö vő – rituá lis kö ltő i gyakorlat révén.” Gennadij Ajgi kö lté szeté ben eredeti módon egyesít három forrást: a csuvasok hagyománytisztelő kultúráját, az orosz avantgárd eszté tikáját é s a 20. századi francia kö lté szet eredmé nyeit. A sokáig tiltott, majd nehezen megtűrt, de náluk sosem né pszerű szabadverset műveli iránymutató jelentő sé ggel. Termé szetszereteté ben világfelfogása tü krö ző dik. Poé zisé ben a Mindensé g rejtő zik, a Transzcendencia szé psé ge ragyog. Mé lyen vallásos, termé szetkö zeli lé lek. A kö ltő i szó lé lektiszta művé szeté vel lé tfilozófiai mé lysé gekbe világít. Nem dermed magányba, sorsa ellen sem lázad, nem perlekedik Istené vel. Éltető szellemi é s lelki energiákkal telített kozmosz az ő versvilága. Szemlé leté nek karakteres ismé rve egy vé gtelen bizonyosság: a kegyelem áradó hite a tö rté nelemben, az emberisé g ü dvö ssé g-tö rté neté ben. Né pe é s ö nmaga szenvedé sé t a „mysterium passionis” ré szé nek tudja. Versei „konstruktívan” szerkesztettek, saját ikonográfiájuk van; sosem kihűlt, megmerevedett, é lettelen alkotások. Ikonszerű é pítkezé ssel a művé szetek ő si egysé gé t teremti újjá. Nagy kö ltő elő dö k, ké pző művé szek hatottak rá felszabadítóan. Világokat ké pes átfogni. Művé szete a csuvas sámáné nekek, ráolvasások, mondókák, nyelvben megő rzö tt szellemi-lelki tapasztalatok mé lysé geibő l ível az egyetemes kultúra magaslataira. Modernsé ge, gondolatisága lenyűgö ző . Az orosz é s a francia szimbolizmus é s szü rrealizmus vívmányait, fő leg ké pi látását újítva jutott el a líra csúcsaira. Intellektusa, ké pzelete hallatlan szellemi-lelki koncentrálásra ké pes. Istenáldotta művé szi tehetsé ggel, megfeszített akarattal tudta a maga csuvas „mező i”-t, „erdő i”-t az egyetemes é rvé nyű ké rdé sek színteré vé tenni. Hittel vallja: a Mindensé g szempontjából nincsenek „provinciá k”. Egyé ni módon alkalmazza a szintaxis tö rvé nyeit, sokszorozza meg a szavak, a kö ltő i kifejező eszkö zö k lehetsé ges jelenté seit. Érzé keltetni tudja a jelenkorra olyannyira jellemző kommunikációs nehé zsé -

197

└

┘

┌

┐

geket is. A kö zpontozás egyé ni rendszeré t alakította ki. Az Ajgi-versben meghatározott ritmus, „ritmusos gondolkodá s” é rvé nyesü l, segít jobban megé rteni világlátásának jellegzetessé geit. Ajgi szellemi é s erkö lcsi tekinté ly: nem pozíció, felhatalmazás vagy valamifé le ordináció adja a tekinté lyé t, hanem számos szemé lyes tulajdonsága: jelleme, tudása, magatartása, gondolkodásmódja, szemé lyisé gé nek aurája, ma divatos szóval: a karizmájának ereje. Ez az evangé liumi szegé nysé gben é lő , sokgyermekes kö ltő csodálatosan gyü mö lcsö ző munkát vé gez. Társaival ö sszefogva csuvas nyelven kiadta a francia é s a lengyel líra kincsesházát. Pompás magyar lírai antológiát publikált, amely Bornemiszától Pilinszkyig é s Csoóri Sándorig reprezentálja kö lté szetü nket. Igazi spiritus rektora volt az Egerben kiadott, Az ínség zsoltá rai című Szeszpel-verskö tetnek (1989), amely Cseh Ká roly fordításában látott napvilágot. Magyar vonatkozású versciklus bizonyítja: számára a magyar literatúra áradó ihletforrás. Versírásra ihlette a Cantata profana, a Hét krajcá r, Csontvá ry művé szete é s sorsa, Tö rő csik Mari színé szi talentuma, Radnóti mártíriuma, Pilinszky kö lté szete. Verset szentelt a tragikus sorsú kö ltő elő dnek, Mihail Szeszpelnek, akinek szobra található Egerben. Rab Zsuzsa, Bede Anna é s Veress Miklós fordításában is olvashatjuk az Utolsóutazá s. Wallenberg Budapesten 1988. című remeklé st, amelyben egyetemes ké pző művé szeti é s zenei inspirációk gyújtották fel a kö ltő ké pfantáziáját. Gondos válogatásban, Rab Zsuzsa é s Oravecz Imre fordításában látott napvilágot é s mé ltán aratott kritikai elismeré st Ajgi első magyar nyelvű kö tete: A sá má n fia (1973). Kü lfö ldö n húsznál tö bb verskö tete jelent meg francia, lengyel, olasz, né met, szerb é s horvát nyelven. Gyűjtemé nyes orosz nyelvű kö nyvé t is Franciaországban adták ki. Jellemző , hogy hosszú idő után Moszkvában is verskö tete jelent meg, akkor Jevtusenkó jelentkezett é s írt hozzá elő szót. Ajgi jelentő s kultúrmissziót tö ltö tt be: a csuvas é s orosz irodalom, valamint a világirodalom kö zö tt szellemi hidakat é pített. A Francia Akadé mia Desfeuilles-díjával, hazánkban Artisjus-díjjal é s Ady-emlé ké remmel jutalmazták műfordítói teljesítmé nyé t. Egerhez szoros kapcsolat fűzte, napokat tö ltö tt városunkban, a Bródy Sándor Kö nyvtárban kö ltő i esten vett ré szt. „Búcsúzás: Szeszpel é s Eger” címen, 1988. szeptember 5. dátummal verset írt egri é lmé nyeirő l, a csuvas-magyar barátságról, amelynek jelké pé t látta az általa nagyra é rté kelt csuvas mártírkö ltő , Szeszpel

198

└

┘

┌

┐

szobrában, amely az Északi lakótelepen található, a Tinódi Általános Iskola udvarán Gennadij Ajgi olyasmit vitt vé ghez, mint Ajtmatov, vagy Marquez: saját né pé t, kultúráját remekművekben írta be a világirodalomba. A Nobel-díjra javasoltak kö zö tt tö bbszö r is eljutott a belső kö rö kig. Csak sajnálni lehet, hogy ott aztán rendre elfogyott az ő t támogatók ereje. A kö ltő kö telessé gé nek tudja az olvasók iránt: „… ő rkö dni a vilá g csodá i fö lö tt, nem elengedni a vilá g ajá ndékait érzékszerveink mellett, hanem felfogni és á tadni ő ket a »vers« segítségével az embereknek.” Gennadij Ajgi a tisztaság é s rend kö ltő je, epilógusának fohásza: „– add Istenü nk a csö ndet orvosul – / s ablakon tú l az ú t kitá rja kapuszá rnyá t / csapzottan és bú san szá ll a semmiségbe / »ennyi az egész« ú gymond suttogá snyi »fö ldi ú t«”. Cs. Varga Istvá n (Gy 64)

Búcsúzás: Szeszpel é s Eger Cs. Varga Istvá nnak é s hö mpö lyö gni kezd a Mindensé g minden elfeledett látomása – fé ny szikrázik fel hirtelen az elcsendesü lt erdő kben: távoli síkságok elmosódott visszhangja gyúl ki aranylón mint ő si világosság titokzatos hegyek kö zö tt kö zelebb hozza tekinteté t né zi hosszan a szeretett Kö ltő é s hö mpö lyö gni kezd látomása mint idő tlen idő k mé lyé rő l felszakadó ismeretlen hun-magyar é nek rá kell é brednie: szakadozottan is ö ssze kell é rnie újra ö nnö n kezdeté vel mint a hegyek é s úgy kell számot vetnie mintha Búcsúzás lenne a Találkozás… – s távolodva felragyog Eger. Budapest – Eger, 1988. szeptember 5. Gennadij Ajgi

199

└

┘

┌

┐

Cs. Varga István (Gy 64) ∗ Tanított kö zé piskolában, tanított fő iskolán, ma az ELTE habilitált professzora. De csak Tanár úrnak szólíttatja magát. Egerben lakik, de lakhatna bármely más ré szé ben is az országnak: Sopron, Szombathely, Győ r; Pé cs, Debrecen vagy Szeged… egyetlen hívó szóra vonatra ü l, s megy. Kö nyvet bemutatni, kiállítást megnyitni, irodalmi folyóiratot szerkeszteni. Ö rü l, ha segíthet. Lektorké nt, szerkesztő ké nt, szaké rtő - vagy opponenské nt a szakmájában, é s ő szinte szóval, olykor akár kegyetlennel is, ha az etikum, a ké zzel meg nem fogható é rté k a beszé lgeté s té mája. Kö zel tíz é ve ismerem, de mé g nem sikerü lt nyomára bukkannom, mitő l ilyen fáradhatatlan. Hatvanadik szü leté snapjára a szlavisztika magyarországi kutatói tudományos kiadvánnyal, Jeszenyin-tanulmánykö tettel kedveskedtek neki, s megjelenő ben van egy kifejezetten az ő tiszteleté re ö sszeállított kö tet is: Cum honore lesz a címe – már nyomdában van. Jeszenyinre Pé tervárott, Né meth Lászlóra meg egy egyetemi kollokvium kapcsán talált. Azóta kutatja az é letü ket, kutatja munkásságukat. Egy é letre való program mellett elkö telezve ö nmagát. A „Ne tanulj te tö bbet, fiam, mint amennyit mi idehaza dolgozunk!” útrabocsátó apai intelme a kapuvári vasútállomáson, amely az akkor a győ ri bencé s gimnázium távolába szakadó nagygyereknek szólt, mé rté kadó normává nemesü lt benne. Aminek szellemé hez tartania magát ma már tö bbet jelent neki, mint é des kö telessé g. (Édesapjától a keresztsé gben ö rö kö lt vezeté kneve elé é desanyjától, az azóta kö zü lü nk elment Csiszár Gizellától ké rte ö rö kbe a Cs. kezdő betűt. Tiszteletbő l. Fiúi szeretetbő l.) De ha már kö telessé g… Szemé lyesen ké ri számon rajtad, ha megtehetné d, de nem teszed meg. Morog rád é s ostoroz, ha nem úgy sáfárkodsz az erő ddel – a lehető sé geiddel – ahogyan az Illyé s Gyula szellemé ben elvárható: „A tehetség nem afféle ajá ndék, amellyel sarokba lehet vonulni magá nü dvű szeszkortyingatá sra. Kö lcsö n az, letét, amelyrő l szá madá st az Isten vagy az ö rdö g vá r… ” Kapásból idé zi a klasszikusokat. Magyarul, latinul, oroszul vagy ógö rö gü l. Mé gsem é rzed magad kevesebbnek nála, mert a társaságában vagy. És nem ké rkedik, hanem tanít. Mé g amikor ké rdez is. Ez van a ∗

A Részletes RTV, 2006. 26. számából

200

└

┘

┌

┐

vé ré ben. Tanúja voltam, amikor Egerbe hozta diákjait, hogy Gárdonyi Gé za, Bródy Sándor, Apor Elemé r, Kálnoky László meg a tö bbiek eszmeisé gé t hozza nekik a lehető legkö zelebb. Magnóra vé tette barátjával s kö rö ztette ö vé i kö zt a felké rt tanártársak elő adását, így járt kedvé ben a fiataloknak. Édesapja parasztembert, fö ldművelő t akart belő le nevelni. Kaszál is olyan rendet a sarjúból, mint sokan mások nem. Műveli, mint ahogy azt kell, kertecské jé t a városszé li hobbytelken, s kosárszám’ kínálja neked nyaranké nt az almát, a fö ldiepret – mikor melyiknek van idé nye. E sorok írója mé zpergeté sre „fogta be” már nem egyszer az ELTE professzorát s csodálkozott el mindahányszor, hogy a tudósember abban is derekasan helytáll. Ingázik. Naponta ingázik lakhelye é s a szé kesfő város kö zö tt. Otthonának tekinti a hevesi megyeszé khelyt, mé g ha nem is é rzi magán annak minden figyelmessé gé t. Harminhárom é ve lakik a városban. Csinált már neki irodalmi folyóiratot, állított ö ssze a „Tájhaza” szellemisé gé nek jegyé ben antológiát, s fö ldolgozta az itt é lt – é s é lő – irodalmárok munkásságát. – Egyetlen kö szö nő szó remé nye né lkü l. Hát nem is bő velkedtek vé le, akik pedig megtehetté k volna, vagy megtehetné k… A becsü let, a hűsé g é s a tiszteletadás mintaké pe. Hallatlanul nagy szeretettel beszé l egykori tanárairól. Egyikü kkel, Jáki Sándor Teodóz atyával nem túl ré g Csángóországban járt. Kö nyvet írt az ott áté ltekrő l. Azóta gyakran látni ő ket – tanárt é s diákját – kö zö sen elő adni. „Az Ó magyar Mária Siralomtól a Himnuszig” című elő adásuk során mé g azok is dalra fakadnak a fekete csuhás paptanár karlendíté sé re, akik egyé bké nt a legritkább esetben teszik azt meg. Legutóbb – nincs ké t hete – a Mátra é szaki lejtő jé n, Recsken szerepeltek együ tt, a Bolyai Farkas Erdé lyi Barátok Kö ré nek szervezé sé ben. Elkö telezettsé g? Emberszeretet? Vagy egyszerűen csak é letforma? Nem tudhatjuk. 1946 februárjának 11-dik napján mindenesetre új é let szü letett a kapuvári Varga Istváné k otthonában. Az ő sö ktő l ö rö kö lt szokások szerint pedig – mit is akarhattak volna mást – igaz embert akartak faragni a kis jö vevé nybő l a szü lő k. Ő ket illetné hát tán leginkább a kö szö net, hogy sikerü lt nekik… Hubai Gruber Miklós

201

└

┘

┌

┐

Benchmarking – a jö vő esszenciája ∗ A szó jelenté se alapé rtelmezé sben alappont, szintjel. Már a csalá di tűzhely mellett megtanultam a biztos alap – a sziklára é pített ház – jelentõsé gé t. A bencés nevelés tovább é rlelte bennem az alapkő fontosságát. Teljesítmé nyé rté kelé s – benchmarking – né lkü l soha nem lé tezett, nem is lé tezhetett fejlő dé s. Jelen volt, van é s lesz az é let minden terü leté n, azonban az, hogyan sáfárkodunk a benne rejlő hihetetlen é rté kkel, meghatározza a jö vő nket. Kiinduláské nt idé zem dr. Knoll Imre professzor úr megfogalmazását: „kissé kö dö s, sokfé le é rtelmezé s”, mely tö ké letesen rávilágít arra, hogy bizony van tennivaló az ü gyben, hogy a „módszerrel, mint é rté kteremtő eszkö zzel” számoljunk. Tapasztaltam mikro- é s makroszinten egyaránt a benchmarkinggal szemben kialakult fé lelmet, ellenállást. A fé lelmet attól, hogy valami kiderü l rólunk, vagy valamit ellesnek tő lü nk. A rosszul é rtelmezett knowhow-óvás, a ké nyelmesebb megoldás keresé se eredmé nyezi mindezt. A mai kié lezett versenyhelyzetben nagyon sokszor egyetlen dolog a fontos, ez pedig az ár. A legalacsonyabb elé rhető ár, mely sok esetben negatív hatásokat generál, rö vid távú megoldásokat eredmé nyez. Az árak ilyen módon való ö sszehasonlítása is valamifé le benchmark, de nem az, amire é n a címbeli megfogalmazásban gondoltam. Alátámasztásául az elő ző ekben elmondottaknak legyen szabad egy konkré t esetet említenem. Vé gighallgatva egy logisztikai fórumon tartott, amúgy rendkívü l ∗

Hír József Gyula 55 é ves, egy leány é desapja. Kö zé piskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencé s Gimnáziumban vé gezte, ezt kö vetõen a Debreceni Agrártudományi Egyetemen 1974-ben szerzett ü zemgazdasági szakirányulású agrármé rnö ki diplomát. 1974-1983 kö zö tt ü zemgazdászké nt, majd ágazatvezetõ agronómuské nt dolgozott Hencidán, majd Pilisvö rö sváron. Ezt kö vetõen kontroller, majd fõmunkatárs volt az OÉÁ Dunántúli Műveiné l. 1988-ban a McDonald's beszerzé si ov. helyettese, majd beszerzé si osztályvezetõje, 1990 októberé tõl a Hungarorak Kft. ü gyvezetõ igazgatója, 1993-tól ü gyvezetõ partnere. – (Supply Chain Monitor, FÓ RUM ; 2005. szeptember, 61-62. lap)

202

└

┘

┌

┐

színvonalas é s látványos elő adást, mely a szállítási kö ltsé gek csö kkenté sé nek konkré t eredmé nyeit mutatta be egy átvilágítás eredmé nyeké nt, egyetlen ké rdé st tettem fel az elő adónak: Vizsgálta-e, hogy az adott szállítást bonyolító cé g gé pkocsivezető i minimálbé ren állnak-e alkalmazásban? A válasz rö vid volt: „Mié rt kellett volna vizsgálnom?!” Nem volt tö bb ké rdé sem. Számomra elengedhetetlen kö vetelmé ny – alapkő –, mely a „2T=Tisztessé g-Tö rvé nyessé g” alapelvé t első dlegesnek tekinti. Az a teljesítmé nyé rté kelé s, mely nem errő l az alapról indul, hamis, fé lrevezető ; rö vid távon vagy egyeseknek lehet sikeres, ö sszessé gé ben azonban kárté kony é s té vútra, hosszú távon biztos bukáshoz vezet. Kell-e fé lni, hogy megismerik az eredmé nyeinket? Mirő l lehet é s kell beszé lni, mirő l kell hallgatni? Feleletü l álljon itt egy igen egyszerű pé lda. A nagymama által leírt recept grammra pontos betartásával sem lesz olyan a ré tes, mint az ö vé volt. Mié rt? Egyszerű, ő tiszta szívvel, tudása legjavát, egyé nisé gé t é s fő leg minden szereteté t beleadva ké szítette. Vallom, hogy a másik eredmé nyé nek, módszereinek, tapasztalatainak ismerete egé szsé ges versenyre ké sztet. A tiszta eszkö zö kkel folytatott nemes verseny – amelyben benne van a mások sikeré ben osztozó ö rö m ké pessé ge is – igazi é rté ket teremt, é s a gazdasági é let hosszú távú fejleszté seibe integrálható. Az alapfogalmak, a mé rő számok egyé rtelmű definiálása, a módszertan pontosítása né lkü l nem lehet teljesítmé nyé rté kelé st vé gezni. Pontosan meg kell határozni a „Mit” é s „Hogyan” fogalmát, mellyel kö zé rthető vé tesszü k bárki számára az általunk használt fogalmat. (Pl. szállitási pontosság: adott napon, meghatározott idő ablakon belü l, vagy mint cé gemné l: +/- 30 perc elté ré st engedé lyezve.) Té ny az is, hogy a lehető legré szletesebben meghatározott mé rő számokon alapuló ö sszeveté s sem lehet egzakt egyes helyileg specifikus, befolyásoló kö rü lmé ny ismerete né lkü l. Az általam vezetett cé g kö zel 300 mé rő szám – KPI – meghatározott rendszer szerinti kimutatásával é s folyamatos é rté kelé sé vel támasztja alá pé nzü gyi jelenté seit. Ezek a mé rő számok a tevé kenysé g minden terü leté t átfogják, gyakorlatilag egy vázat alkotnak, é s meghatározók úgy mikro-, mint makroszinteken. Ezek a mé rő számok a cé gcsoporton belü l folyamatos nemzetkö zi ö sszehasonlítást tesznek lehető vé , biztosítják a tö retlen fejlő dé s, az egymástól való tanulás lehető sé gé t. 203

└

┘

┌

┐

A logisztika sokszínűsé ge kö vetkezté ben a fontossági sorrendek egyé nenké nt változóak. Ez termé szetes. Egymás módszereinek, sikereinek ismerete é s é rté kelé se né lkü l azonban felesleges energiák kerü lnek lekö té sre, újra é s újra megpróbáljuk feltalálni a kereket. Ez egyé ni sikereket eredmé nyezhet, akár hosszú távon is. De té nylegesen nyer-e belő le a gazdaság egé sze? Ha egy cé gen belü l az egyik ré szleg elő nyö sebb műkö dé se a másik tö bbletmunkáját vagy nehé zsé geit eredmé nyezi, egé szé ben a cé gre né zve feltehető leg negatív hatású lesz. Ugyanez a vé lemé nyem a gazdaság egé sze vonatkozásában is. Nem tisztem itt íté letet mondani, de elé g a magyar szállítási piac helyzeté re pillantani ahhoz, hogy világos legyen mindaz, amit mondani akarok. Nagy ö rö mmel tö ltö tt el, amikor dr. Knoll Imre professzor úr kiké rte vé lemé nyemet, é s megtisztelt a benchmarking fórumokra szóló meghívással. Megíté lé sem szerint minden cé gnek, legyen az kicsi vagy nagy, ö nálló kultúrával kell rendelkeznie. Az egyé n szintjé ig lebontva meg kell határoznia elvárásait, é s ennek ismereté ben kell meghatároznia ezek mé ré si pontjait. Ezek folyamatos ö sszehasonlító elemzé se, é rté kelé se az állandó fejlő dé s lehető sé gé t teremti meg. Ha mindez csupán egy cé gen vagy cé gcsoporton belü l valósul meg, elő bb vagy utóbb „cé gvaksághoz" vezet. Rendkívü l fontos az idegen szem, a „foreign eye" szerepe. Ez pedig tö ké letesen é rvé nyesü l a benchmarking helyes alkalmazásával. Ö sszegzé sü l: Szeretné m hinni, hogy egy olyan egé szsé ges folyamat indult el, amely elő fogja segíteni egymás jobb é s ő szinté bb megismeré sé n keresztü l a gazdasági é let folyamatos fejlő dé sé t, annak kifehé redé sé t, a 2T elvé nek é rvé nyesü lé sé t. Hír József Gyula (Ph 68)

204

└

┘

┌

┐

Ú tkeresé s

└

205. oldal┘

┌

┐

└206. oldal

┘

┌

┐

É LET → HALÁ L → FELTÁ MADÁ S Virágvasárnap – Nagypé ntek – Húsvé t A világ: a lét drámája. Az é lő világ: az élet drámája. Ennek kis ré sze az emberiség é s az egyes ember drámája. Az emberi sorsnak Isten akarta mintája: Jézus drámája. Anyaszentegyházunk – egyre szűkü lő kö rö kben – szü net né lkü l jeleníti ezt meg: karácsonyi idő szak, nagybö jt, húsvé ti idő szak; virágvasárnap, nagypé ntek, húsvé t; a szentmisé ben: evangé lium, utolsó vacsora, szentáldozás. Elhangzik: „Ez az é n testem”; – íme, Jé zus megszü letett, é lő ember, Istenember az oltáron. Utána halljuk: „Ez az é n vé rem”; – íme, itt az Ő vé re. Misztikusan, titokzatosan beállt Jé zus kereszthalála, a lándzsadö fé s utáni állapotban: kü lö n lá thatóteste a vé ré tő l. Persze, hitü nk szerint mind a ké t szín alatt a teljes Krisztus van jelen, de amit most lá tunk, a halál állapota az… Vé gü l az áldoztatás elő tt a pap kis darabka kenyeret ejt a borba: íme, a misztikus feltámadás, újra együ tt test é s vé r, allelúja. Tudjuk-e, hogy mi az élet? – Valamennyire tudjuk; magunkon nap mint nap megtapasztaljuk. Tudjuk-e, hogy mi a halá l? – Talán tudjuk; lá ttunk ilyesmit, é s minden bizonnyal majd megtapasztaljuk. Tudjuk-e, hogy mi a feltá madá s? – Mé g csak nem is sejtjü k; pedig hallottuk, hogy Urunk, Jé zus, feltámadott. Naponké nti tapasztalat: keletkezik valami, majd megsemmisü l. Épít a gyermek valami csodamasinát; íme, a masina lé trejö tt. Szé tszedi: a masina, ez a masina megsemmisü lt. Mé g egyszer megcsinálja; vitatható, hogy ugyanaz a masina jö tt-e lé tre újra? És ha az egyik alkatré sz helyett egy másik ugyanolyant rakott belé je? És ha tö bb alkatré szt másikkal helyettesített?… A szé tszedett óra ö sszerakva ugyanaz az óra. De ha

207

└

┘

┌

┐

másik tokba rakom? Vagy ha a tokba másik szerkezetet teszek? Vagy ha csak a mutatója, a rúgója stb. más? A vilá g – bár nem tudjuk, ez mit jelent – lé tezik. Keletkezett-e vagy volt? Magunktól nem tudhatjuk. Hitü nk szerint Isten kinyilatkoztatta, hogy Ő teremtette, vagyis keletkezett. Ám ez más keletkezé s, mint a gyermek játé kakor; ennek a lé trejö tte elő tt nem voltak mé g alkatré szei sem. Csak semmi volt, magyarosabban semmi sem volt; csak Isten akarta: legyen, é s lett. Hogy most van, nyilvánvaló. – Lesz-e olyan, hogy má r nincs? Nem tudjuk; de tudjuk, hogy saját tö rvé nyszerűsé geit kö vetve meg nem semmisü lhet. De ha Isten azt akarja, hogy valamikor már ne legyen?… Errő l nincs információnk; a biblia csupán arról tudósít: „Íme, é n mindent újjá alkotok… ” (Jel 21,5). Élő lé ny mainapság fogantatá sakor keletkezik; é s ha emlő s, ezt kö vető en már é lő testé vel megszü letik. Mi emberek is é lő lé nyek, emlő sö k vagyunk. Fogantatunk, megszü letü nk, vagyunk. Az é lő lé ny lé te, a mi lé tü nk is: élet. Élő lé ny nem lehet úgy, hogy nem é l. Az elszáradt fa nem fa; mint é lő lé ny megsemmisü lt, anyaga megmaradt. A sü lt csirke nem csirke; ez a csirke nincs tö bbé , húsát elfogyasztjuk. Amit pusztulása után látunk, eszü nk, az az é lő lé ny alkatré sze csupán. Ugyanígy a holt ember teste sem ember, bár ez az ember – hitü nk szerint – továbbra is van, mert é l. Halott állapotú, de é l. Jézus, aki testben a kereszten fü gg, é lő lé ny, Ő maga van ott. De Jézus teste, amelyet – nem akit – nagypé ntek dé lután eltemettek, nem é lő lé ny, é s termé szetesen nem is Ő . Ú gy szokás mondani: a test az é lő lé ny tulajdona, fontos része. Jé zus szentsé ges teste is a sírban az Ő tartozé ka; az Ö vé , de nem Ő . Elé rkezett azonban húsvé t hajnala: Jé zus, immár újra, testé vel együ tt é l! Így mondjuk: Feltámadott! Fel-, mert a sír mé lyé rő l – az akkor már újra é lő testben – feljö tt, Ő maga, mindenestü l, testestü l-lelkestü l. Fizikailag, anyagában azonos, ugyanaz a teste: hiszen nem látott mé g romlást, bár cudarul megkínozták, ö sszeverté k, átszegezté k, szívé t keresztü lszúrták… – Ő az, valóban? Hiszen a híradások szerint nehezen ismerté k Ő t fel. Rendszerint szóval, vagy másfé le jellel („felismerté k Ő t a kenyé rtö ré srõl… ”; Lk 24,35) bizonyította személyazonossá gá t.

208

└

┘

┌

┐

Mi is tö rté nt Jé zussal? Megszü letett. Menekü lt, már apró gyermekkorában, mert meg akarták ö lni. Nevelő dö tt, „engedelmes volt szü leinek” (Lk 2,51-52). Dolgozott, mint apja, József, az ács. Hivatása ké ső bb kiszólította a bé ké s hé tkö znapokból. Vándorolt, pré dikált, imádkozott. Szerette az embereket: „Szánom a tö meget. Olyanok, mint a pásztor né lkü l való juhok… ” (Mk 6,34), ezé rt tanította, ső t meg is etette ő ket (kenyé rszaporítás; Mk 6,35-44). Isten- é s emberszeretete kö vetkezté ben ö sszeü tkö zésbe kerü lt a fennálló társadalmi renddel, pontosabban annak uraival: letartóztatták, tö rvé ny elé idé zté k, elíté lté k é s kivé gezté k. Mé gpedig a keresztfá n, magyarul felakasztottá k, mint affé le gonosztevő t… , – „de harmadnapon halottaiból fö ltámadott” (Apostoli hitvallás). És a mi é letü nk? Szü letü nk, cseperedü nk, nevelő dü nk, tanulunk. Tö bbé kevé sbé jók vagyunk; haszontalankodunk is é s rosszalkodunk. Dolgozunk, családot alapítunk. Szeretjü k mi is az embereket, de inkább csak bizonyos embereket, másokat viszont nem szeretü nk, ső t talán gyűlö lü nk. És elő fordul, bizony, hogy – lehet nekü nk igazunk, vagy jogtalankodunk – ö sszeü tkö zü nk a fennálló társadalmi renddel, legalább is annak uraival, s akkor a tö rvé ny íté lkezik felettü nk… Ezt mind el kell viselnü nk, ső t a betegsé geket, veszekedé seket, háborúkat é s egyé b ránktö rő borzalmakat – ö sszefoglaló szóval: a szenvedéseket –, vé gü l pedig a halá lt is, mint legfő bb rosszat, amelytő l való menekü lé s egé sz é letü nk, de amelytő l nem lehet elfutnunk. És – hitü nk szerint – nálunk is van „de… ”, mint Urunknál, Jé zusnál. Ámde a mi testü nk elporlad. Beé pü lhet más é lő lé nyekbe, más emberekbe. „Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vité zü l holt testeknek” (Balassi Bálint: Egy katonaé nek), é s a „vadat é s halat s mi jó falat” (Arany János: A walesi bárdok) mi is megesszü k. Így atomjait tekintve a feltámadáskor nem mindenki nyerheti vissza alkatrészeiben is azonosan a testé t, ahogyan Jé zus visszanyerte azt… Mi tehát a halál? Az a valami, amely é ppen akkor kö vetkezik be, amikor az é lő lé ny testé nek é letfelté telei lehetetlenné váltak. A halá l szót a nem-ember é lő lé nyek vonatkozásában csak analóg é rtelemben használjuk; ezek ugyanis é letfelté teleik megszűnté vel mint é lő lé nyek megsemmisü lnek, az ember viszont – hitü nk szerint – továbbra is él. A halotti 209

└

┘

┌

┐

szentmise prefációjának szavaival: A halállal az emberek „é lete megvá ltozik ugyan, de meg nem szűnik”. Jé zusé sem szűnt meg, a mié nk sem szűnik meg. Mié rt kell elviselnü nk a halált, mié rt kell szenvednü nk? Mié rt é lü nk a mé rhetetlen rossz, a mé rhetetlen gonoszság tö mkelegé ben? Ez talán az é let lé nyeges eleme? E né lkü l nem lehetsé ges é let? Nem tehette Isten, hogy – fö ldi é letü nk során is – mindig ö rö mben, gondtalanul é ljü nk? – Tehette, hitü nk szerint mindenesetre tehette volna. De nem tette. Ilyen világot, ilyen é letet akart nekü nk adni. Szeret minket, ezé rt bízhatunk abban, hogy – bár halálunk elő tt lehetetlennek tűnik ezt be is látnunk – így a jobb nekü nk. Hiszen Isten mé g „tulajdon Fiát sem kímé lte, s Ő mindenben hasonlatos lett hozzánk, a bűnt kivé ve… ” (Róm 8,32; Zsid 4,15). Anyaszentegyházunk, jó anyaké nt így tanít errő l (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 309-314. pontok): „Ha Isten … gondját viseli minden teremtmé nyé nek, akkor mié rt lé tezik a rossz? Ez a ké rdé s annyira nyomasztó, mint amennyire kikerü lhetetlen, annyira fájdalmas, mint amennyire titokzatos, semmifé le rö vid válaszadás nem lehet kielé gítő . … Az idő távlatában az ember ké pes felismerni, hogy Isten a maga mindenható gondviselé sé ben jóra tudja fordítani a rossz kö vetkezmé nyeit, mé g az erkö lcsi rosszé t, meg a teremtmé nyei által okozott rosszat is. … A legnagyobb erkö lcsi rossz, amit csak elkö vetni lehetett, az az Isten Fiának visszautasítása é s megö lé se volt, é s ennek okozója minden ember bűne. Isten ezt túláradó kegyelmé ben a legnagyobb jóra fordította: Krisztus megdicső íté sé re é s a mi megváltásunkra. De ezzel a rossz nem változik jóvá. … ” … … Dr. Kö nyves Tóth Ká lmá n (Ph 47)

210

└

┘

┌

┐

Levé l a Családomnak! Kedves Gyermekek, kedves Bará taim! Az é n hitem alapja: az é lő szemé lyes Isten, akinek legszebb tulajdonsága az ö nzetlen jóság é s a jókedvű ajándé kosztó szeretet! Hiszem, hogy minden, ami kezé bő l kikerü l, az jó, mert ő selejtest nem teremt! Hiszem, hogy minden ember a vé gtelen teremtő Jóság csodája, remekműve. Mindannyian, te magad is, egy csoda vagy egy maré k porban, a megtestesü lt szé psé g, igazság é s jóság. Termé szetesen nekem szegezitek a ké rdé st: Akkor mitő l a sok bűn, a szenvedé s ezen a Fö ldö n? Anyánk, az Egyház, Jé zus Krisztus tanítása alapján beszé l a szabad akarattal rendelkező szemé lyes gonoszról, az ö rdö grő l. Sajnos, a ma embere hajlamos megfeledkezni róla. Életem során sokszor megtapasztaltam a gonoszlé lek jelenlé té t. A mindennapokban egy-egy lé pé sé rt, befogadott gyermeké rt, sodródó lé leké rt sokszor szembe kellett mennem a gonosszal. Szomorúan tapasztaltam, hogy igazat mondott a mi Urunk, mikor arra figyelmeztetett: „Az ö rdö g, mint ordító oroszlán jár kö rü l é s keresi, hogy kit nyelhet el.” Egyházunk nem dualista, számunkra nincs egy jó é s egy rossz vé gtelen erő a Fö ldö n. Mi kereszté nyek Szent Pállal valljuk: Krisztus nevé ben meghajlik minden té rd az Égben, a Fö ldö n é s a Fö ld alatt. A gonosz hatalmas, de ő is csak

211

└

┘

┌

┐

szabad akaratú teremtmé nye az Istennek, akárcsak mi emberek. Az ö rdö g szabadon é s ö rö kre dö ntö tt a rossz mellett. Nagyon gonosz, nem ismer irgalmat é s ha gyengé k vagyunk, nem csak a fö ldi lé tü nket nyomorítja meg, de ké pes ö rö k kárhozatra is ragadni minket. A gonosz mindannyiunkat szeretne lesodorni a szeretet útjáról é s arra szeretne rávenni, hogy mi magunk is a bűnben szö vetsé gesei legyü nk. A gonosznak nincs keze, nyelve, ő azt szeretné , hogy mi magunk legyü nk az ő vé gtagjai, gyilkos eszkö zei. Sajnos sokan engednek a gonosznak é s bűnö ket kö vetnek el, fájdalmat okoznak másoknak ö nzé sü kkel, alattomos szavaikkal, tetteikkel. Nagyon nehé z ilyenkor megé rteni, hogy mások bűne nem jogosít fel arra, hogy mi magunk is bűnö ket kö vessü nk el. A Sátán nem csak kísé rté sekkel, hanem mások dü hö s acsarkodásával, gonosz beszé dé vel, rossz pé ldájával is szeretne bennü nket is megfertő zni, magáé vá tenni. Persze, ha nem sikerü l a gonosznak megszállnia, a maga eszkö zé vé tenni bennü nket, akkor legalább azt szeretné elé rni, hogy torpanjunk meg, é s dobjuk be a tö rü lkö ző t, adjuk fel a harcot, hogy rezignáltan magunkba roskadva hagyjuk, hogy sodorjon az ár. Nagycsü tö rtö kö n új parancsot adott az Ú r: a szeretet parancsát. A gonosz sokszor hegyeket mozgat kö rü lö ttü nk, é s ilyenkor kicsinysé gü nkbő l felfakadó fé lelmü nkben, gyámoltalanságunkban mennyei Atyánk kezé be kell kapaszkodnunk, akárcsak a mesterü nk, Krisztus. Az ő emberek iránti, de az Atya iránti bizalma sem ingott meg a kereszten sem: „Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek – mondja a kereszten Jé zus, majd, vé rbefagyva, utolsó leheleté vel – Atyám kezedbe ajánlom a lelkemet”. Jé zus kitartott a szeretet útján, más út nem adatott számunkra sem. Nincs hatalma a gonosznak felettü nk, a bűn legyő zhető . Az igazi szabadság az, hogy szerethetü nk, s e szabadságunkat soha senki nem veheti el, ezt csak mi adhatjuk oda szabad akaratú dö nté sü nkkel. Igen, szabadok vagyunk, ha szívü nket nem rántja gö rcsbe a gyűlö let, a bűnö s indulat. Jé zus kö vető je, Maximiliá n Kolbe a II. világháború poklában, a né met haláltáborban is szabad volt, mert tudatosan dö ntö tt a szeretet mellett. Talán ismerő s az ő tö rté nete. E ferences szerzetespapot, mint oly sok lengyel honfitársát, a né met megszállás alatt munkatáborba viszik. Né hány rab megszö kik. A kegyetlen indulat az ő rö ket arra vette 212

└

┘

┌

┐

rá, hogy minden tizedik rabot é hhalálra íté ljenek. Egy hatgyermekes lengyel fé rfit ragadtak ki a sorból. Ez az ember gyermekei, családja nevé ben kegyelemé rt kö nyö rö g. A háború poklában eltorzult tiszt nem irgalmaz. És ekkor az atya felkínálja a fé rfi é leté é rt cseré be a saját é leté t. Dö bbenetes! A tiszt megengedi, hogy szeretetbő l vállalja az é hhalált a szerzetes. „Nagyobb szeretete senkinek nincs – mondta Jé zus Krisztus –, mint ki é leté t adja az ö vé ié rt.” II. János Pál pápa szentté avatta Maximilián Kolbé t, é s a szentté avatás szentmisé jé n ott volt ez a hatgyermekes lengyel é desapa. Ö rö k pé ldaké p, mé g a fö ldi pokolban is szabadok vagyunk, ha a szeretet mellett dö ntü nk. Bármi is tö rté nik kö rü lö ttü nk, nekü nk nem szabad leté rnü nk a szeretet útjáról. Tudnunk kell: a bűn zsoldja a halál. A gonosz folyamatosan támad, eleven tűz, mely elpusztíthat, de – a szentírás szerint kitartó harcunkban – mint az arany megtisztulhatunk a tűzben. Gyengesé gü nk megtapasztalása alázatra, szeré nysé gre, Isten kezé be kapaszkodásra ké sztethet bennü nket. A bűn: sö té tsé g, a szeretet, a fé ny hiánya. Nekem nem kü zdeni kell a bűnnel, a sö té tet nem lehet felaprítani é s kilapátolni a világból, hanem fé nyt kell gyújtani. Szeretni mindig lehet, a jóság melletti dö nté st nem vehetik el tő led, azt csak te adhatod akarattal oda. Családjainkat vagy né pü nk nagy családját csak az imádságos szeretet, a jóságból fakadó testvé ri cselekedetek menthetik meg. Egy szemé lyes jó tanács. Én mindig, ha nagyon kö zelinek é reztem a gonosz jelenlé té t, mint mentő ö vbe kapaszkodtam a szeretet apró, mindennapi cselekedeteibe. Mindig kell szeretni, de ha a gonosz jelenlé te, ö rvé nylő sodró ereje kö rü lvesz, akkor a szeretet cselekedeteibe kell menekü lni. A jótettek karjai kö zö tt biztonságot találhatunk. Menné l jobban tombol a bűn kö rü lö ttü nk, annál tudatosabban, alázatosabban, ö nzetlenebbü l kell tenni a jót. Ne fé lj, ö sszedő lhet kö rü lö tted a világ, te szeress é s é lni fogsz, a legnagyobb vihar után is kisü t az áldott nap. Tudnod kell: az igazságot, az é letet meg lehet ö lni, de harmadnapon diadalmasan feltámad. Kisebb testvé ri szeretettel Bö jte Csaba t.

213

└

┘

┌

┐

Reflexió egy bencé s ö regdiák gondolataira A 168 óra nem tartozik az elfogulatlan sajtótermé kek kö zé . Az sem mondható, hogy elfogult lenne a vallá s és annak intézményei javá ra. Ezé rt tartották sokan meglepő nek, hogy egy bencé s ö regdiák levelé t kö zli. A meglepeté s a cikk kezdő sorainak olvasása során jelentkezik. A vé gigolvasás után rájö vü nk, hogy a magyar sajtóban nincsen változás. A cikk a bencé s inté zmé nyek (gimnáziumok) dícsé reté vel indul. A cikkíró elmondja, hogy az ö tvenes é vekben pü spö ki ajánlásnak, s ennek alapján tö rté nt bencé s gimnáziumi felvé telnek (Pannonhalma) kö szö nhette a továbbtanulás lehető sé gé t. „Felebará ti szeretet, szociá lis magatartá s, má sok véleményének tisztelete, a munka megbecsü lése, pontossá g, a magá ntulajdon felelő ssége, szociá lis magatartá s stb.” – olvassuk az inté zmé ny nevelé si elvei é s cé lkitűzé sei jellemzé sé re. Megállapítja, hogy az egyházi iskolákban tanulók száma az elmúlt 15 é vben sokszorosára emelkedett (4%-ról 17%-ra), a felvé telikné l állandó a túljelentkezé s, é s az egyházi iskolák tanulmányi eredmé nyei messze felü lmúlják az átlagot: az országos felmé ré s szerint a vezető 3 gimnáziumból kettő egyházi. Aztán váratlan fordulattal az egyházi vezető k – tö bbek kö zö tt a magyar pü spö ki konferencia – által megállapított, az ezen inté zmé nyek sé relmé re tö rté nt hátrányos megkü lö nbö zteté srő l beszé l. Megjegyzi, hogy hazánkban 10–15% a vallását gyakorló megkereszteltek aránya (a volt kommunista országokban ennek ké t-háromszorosa), tehát a pü spö ki karnak – sé relmei hangoztatásakor – ezt figyelembe kellene vennie. Ha nem veszi figyelembe, elidegeníti az egyháztól a maradé k hívek egy ré szé t is. Illő nek látszik, hogy másik bencé s ö regdiák is kifejtse vé lemé nyé t a té mában. Az Egyház kö zé pkori túlhatalma Európában – e túlhatalmat az újkor kezdeté n a katolikus Spanyolországban tovább ő rizve – az ismeretes torzulásokat eredmé nyezte. A francia felvilágosodás egy a világi hatalomban é s a materiális gazdagságban jelentő s helyet elfoglaló egyház ellen irányult (Voltaire: „Écrasez l’infame”). A 19. sz. vé gi szekularizáció

214

└

┘

┌

┐

más országokban nagyobb megrázkódtatással járt, mint hazánkban, ahol a katolikus egyház gazdasági hatalma konzerválódott. A kormányzati liberalizmus a 19. sz. vé gé n, a 20. sz. első é vtizedeiben defenzívába szorította az egyházat. De ugyanez a liberalizmus elné ző en húnyt szemet a materialista világné zetet hirdető mozgalmak akciói felett. Európa, de kivált hazánk é s a kö rnyező országok, igen súlyos árat fizettek mindezé rt. 1989-ben a materialista világné zetre é pü lt diktatúrák – borzalmaikkal együ tt – ö sszeomlottak. A hivatalos kormányzati liberalizmus maradványai a spirituális világné zetek lehető vé vált erő teljes reneszánszának nem kedveztek. Javaré szt a társadalom spontán erő feszíté seinek kö szö nhető , hogy ennek a világné zetnek mé rsé kelt té rfoglalása figyelhető meg. A diktatúrákban a 20. sz. második felé ben erő teljes világné zeti oktatáské pzé s folyt. A receptív szellemek megelé gedtek ezzel a táplálé kkal. A ré gi szé p idő k utáni mai nosztalgiájuk innen ered, nemkü lö nben az ilyen embereknek (is) kö szö nhető k a rapszodikus kormányváltások. E futó áttekinté s azt mutatja, hogy a mai embernek – nevezhetjü k hívő nek, polgárnak, utat kereső nek – milyen súlyos felelő ssé ge van a jö vendő világ kialakításában. A hivatkozott cikknek – váratlan fordulatai ellené re – ké t té makö r kö ré csoportosul az okfejté se: az egyházi iskolák mai szerepe é s az egyházi vezeté s mai magatartása kö ré . ****** Az egyházi iskolák Ne gondolja senki, hogy a háborús é vek egyházi iskolás diákjai valamennyien a bigott vallásgyakorlást valósították meg. A társadalmi gondolkodás, a szabad szellem tö prengé se, megingott hite folytán, inkább a ké telyeket é rezte. Ennek alapját azok az írások ké pezté k, amelyek ré szben a vallási axiómákat (dogmákat), ré szben a vallásalapítók é leté t elemezté k. Aztán kezü kbe kerü lt Immánuel Kant kritikája is, aminek eredmé nye az agnoszticizmus: Isten lé te, az akarat szabadsága, a lé lek halhatatlansága – de akár ezek ellenkező je – é szé rvekkel nem bizonyítható. Az emberi elme tehát mintegy kifosztottan áll, s ekkor siet segítsé gé re a hit. Kant is ide jutott: jelen esetben a mon-

215

└

┘

┌

┐

dottak iránti megadás, a lé lek egyensúlyának emeltebb szinten tö rté nő megtalálása a filozófus vé gső szava. A magyarországi Bencé s Diákszö vetsé gnek (BDSZ) – a diktatúra bukása után újjá alakulva – ma kö zel 3000 tagja van, kö ztü k a „168 óra”cikk szerző je. A szervezet negyedé venké nt Hírlevelet, é vente Almanachot jelentet meg. Támogatást nem kap. Egy-egy, állami pé nzbő l fenntartott hetilap pé ldányszáma nem sokkal tö bb, olvasója pedig esetleg kevesebb. Számosan interneteznek kö zü lü k. Ott olvashatták a hivatkozott cikket. Nem tudni, milyen reakciót váltott ki belő lü k. Egyet azonban tudunk: a bencé s iskolákban nevelkedett szemé lyek kö zö tt aligha található szájté pő bolsevikká átvedlett volt diák. E diákok zö me megtartotta kö tő dé sé t. Ezt é ppen a kö zel fé lszázados elné mítás utáni újjászü leté s é s taglé tszám igazolja. A cikkíró azonban nem az ö regdiákokhoz akar szólni, hanem az ún. szé les tö megekhez. Mondandója igazolását attól az – adatkö zlé se szerinti – 85–90 %-tól várja, amelyik nem a vallását gyakorló hívő . Vizsgáljuk meg tehát ezt a ré teget is. A mai magyar társadalomnak legalább a fele – né gyé venké nt – politikai é s világné zeti hitvallást is tesz azzal, ahogyan szavaz. Ezen túlmenő en a másik oldalon is jelentő s azok száma, akiknek é letelve, gyakorlati cselekvé se emezeké vel rokon. Amiké nt a gö rö gö k teremtetté k meg a jelenlegi spekulatív filozófia alapjait, ugyanúgy az „ö rö ké rvé nyű” jogelveket a rómaiak fogalmazták meg. Évszázados fejlő dé s során kristályosodtak ki ezek az elvek, mindenekelő tt a polgári jog terü leté n. A Kr. u.-i é vszázadok ennek a folyamatnak a betető zé sei. A „remekjogászok” – ahogyan az utókor elnevezte ő ket – nagy felké szü ltsé ggel hántották ki a tisztessé ges magatartásnak, é letvitelnek jogban lecsapódó elveit: „Honeste vivere, alterum non ledere, suum cuique tribuere ~ Becsü letesen é lni, a másikat nem sé rteni, kinek-kinek megadni a magáé t”. A zsidó ószö vetsé gbő l sarjadó kereszté nysé gnek a Názáreti adta – tanítványai ké rdé sé re – a legfő bb parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Ez ma a kvintesszenciája a felvilágosult é s művelt ember magatartásának. Ma a politikai pártokat jobb-, ill. baloldaliké nt sorolják be. A jobboldalon azok a pártok találhatók, amelyek elfogadják ezeket az erkö lcsi elveket, esetenké nt magukat kereszté nynek deklarálják. Mondhatni erre, hogy – 216

└

┘

┌

┐

esetleg – más pártok is a fenti elvek talaján állnak. Az emberek magatartásában azonban nem a deklarált szólamok, hanem a magatartás, az é letvitel, a konkré t cselekvé s határozza meg a szemé lyt. A politikai pártokra vonatkoztatva pedig a tö rvé nyek megalkotása során kifejezett (esetleg ki nem mondott) cé lkitűzé sek, preferenciák vagy elutasítások mutatják meg a karaktert, s a mö gö ttü k álló eszmé k jellegé t. Mé g mindig az erkö lcsi elvekrő l. A „honeste vivere… ” nem jelenti azt, hogy minden é lethelyzetben egyetlen lehetsé ges válasz található, é ppen az etikai indítás okán. Né zzü k – mert a hivatkozott cikkel ez fü gg ö ssze – az oktatás ü gyé t. Az oktatás tartalmi ré sze ké tsé gkívü l tartalmaz világné zeti elemeket. Ha tehát azt látjuk, hogy bizonyos tankö nyvek vagy maga az oktatáspolitika tagadja a kereszté ny (é s hivatkozásunkból kitűnő leg a római jogi, s ennek fé nyé ban mondhatjuk: általános) etikai elveket, akkor már fenntartással é lhetü nk. Rousseau vagy Voltaire idejé ben a kö zismert elvi fejtegeté seknek vagy direkt tiltakozásoknak az alapja, hogy az egyház privilé giumokat birtokolt. A mai kö zé letrő l, társadalomról, hatalmi megoszlásról, viszonyokról ugyanezt nem mondhatjuk el. Éppen ezé rt ma más a hitvé delem is, mint akárcsak 100 é ve is volt. Ma a hitbő l fakadó erkö lcsi elvek vé delme egy fenyegető , nihilista világké ppel áll szemben. Azt senki nem tagadja – a legszabadelvűbb reprezentánsok sem –, hogy az adott társadalmi berendezkedé s nem sok jóval kecsegtet a jö vő t illető en. Jámbor szavak is elhangzanak arról, hogy a morális válságból a kiutat társadalmi, vé gső fokon akár jogszabályi rendezé ssel is kellene keresni. A mondottak fé nyé ben az EU kö zelmúltbeli dö nté se, miszerint az alkotmányba nem lehetett bevenni a 2000 é ves kultúránk kereszté nyi gyö kereit, jól mutatja a válságot. Mindez azonban nem módosít azon az adott helyzeten, hogy nemcsak a gyakorló hívő k, de az európai kultúra emlő in nevelkedett entellektü elek is a magatartásukban hordják a hitvallásukat. És hogy ez a né ma, mindennapi gyakorlatban megnyilvánuló magatartás melyik világné zet lecsapódása, kifejező dé se, aligha kell a továbbiakban igazolni. ******

217

└

┘

┌

┐

Az egyházi vezeté s. Az egypólusú világ A világhatalmi veté lkedé s másfé l é vtizeddel ezelő tt Máltán eldő lt. Ez a politikai, hatalmi, gazdasági szfé rára vonatkozik. Egé szen Máltáig nemcsak ké t szuperhatalom birkózott, de általuk, gyakorlatuk által ké t világné zet is. A hatalmi harc eldő lte egyben az ideológiára is kimondta a megsemmisítő íté letet. E té ren azonban fontos szerepet kapott a negyedik hatalmi ág, a mé dia. Hatalma nem tö rt meg, hangneme azonos maradt. Mondanivalója a mindennapokra vonatkozik: nem teóriákat tálal az olvasó elé , hanem jelensé geket, napi aktualitásokat. Ebben a tálalásban gyakorta nem nehé z felfedezni a ré gi beidegzettsé g árnyalatait, a rutin árulkodó jegyeit. Ennek kö vetkezté ben egy kiü resedett világné zet – mint levágott fej mellett a rángatózó test – tovább é lni látszik. Ez azonban ma már a polgári világ keretei kö zö tt zajlik. Kü lö nbsé get kell tennü nk a hagyományos demokráciák é s a Málta jóvoltából felszabadult társadalmak kö zö tt. Mi az utóbbi szfé rába tartozunk. Míg odaát nem nagyon beszé lnek ideológiákról, nálunk gö rcsö sen ismé telnek elavult jelszókat: a szociáldemokrata é rté kek hangsúlyozásáról tö bbet hallani ma, mint akkor, amikor munkásmozgalom, munkáshatalom próbálta megragadni a gyeplő ket. Éppen ezé rt ennek a másik pólusnak e té ren kevé s a mondanivalója, de megmaradt hatalmával az egyedü l fennmaradt világné zet további elnyomására tö rekszik. Mondani lehetne: a liberalizmus az ellenpólus. A liberalizmus azonban nem világné zet a szó klasszikus é rtelmezé sé ben, ahol dogmák, parancsok é lnek s szabják meg a magatartási normákat, hanem a lé nyege: az egyetemes tagadás, minden dogma elutasítása. Ezé rt lehet inkább magatartási formának, mint világné zetnek nevezni. Ez a magatartásforma lett a bukott világné zet híveinek trójai falova. Ez azonban nem é rinti az elveknek, eszmé knek a gyakorlat felett meglé vő erejé t. Ebben a látszólag monochrom, de gyakorlatilag polárisan elté rő világban tehát nemcsak a fennmaradt világné zet é rvrendszeré t kell alkalmazni, hanem minden más elgondolás derivátumait is. Darwin nem tekinthető a kereszté ny tanítások iránt elfogultnak. Szuveré n gondolkodó. Híres té telé t a Fö ld egé sz szerves világa szinte minden nap igazolja. Az alapul fekvő né zet azt jelenti, hogy minden é lő szervezet a lé té rt folyó harc eszkö zeivel tartja fenn magát, ez biztosítja a túlé lé sé t.

218

└

┘

┌

┐

A „168 óra” cikkírója szemé re veti az egyháznak (egyházaknak), hogy anyagi javak megszerzé se vé gett a helytelen eljárást választotta (választották). Megkapják a maguké t; a bírálat kö zepette olyan ajánlást is kapnak, hogy kinyilvánított álláspontjuk helyett telefonon kellett volna megkeresni az illeté keseket. Jobb lett volna megmaradni a helyes ö nkritika által sugallt mai adottságok elfogadása mellett. Megint csak a lé té rt folyó harc mindennapi kü zdelmeire hivatkozunk. Az emberi társadalom minden szervezete ennek a tö rvé nynek a jegyé ben vindikál magának lé tjogosultságot (politikai pártok, szakszervezetek, de az egyesü letek hasonlóké ppen). Kö vetkezé ské ppen az ö nkorlátozás kívánsága vagy naív, de oktalan jószándé kot takar, vagy tudatos álláspont. Ez utóbbi eseté ben kár volt a hajdani szerzetesi gimnáziumra hivatkozni. – Inkább té telezzü k fel, hogy naivitás szü lte az álláspontot. Amint jeleztü k, az okkult vallási elfogultsággal aligha vádolható Darwin tanítása egy a vallástól távolálló té tel erejé vel legitimálja a hitfelekezetek kö vetelé sé t. Enné l azonban gazdagabb a hitfelekezetek argumentációja. Hivatkozhatnak arra, hogy segé lyezé sekkel, betegek ápolásával, az elesettek felkarolásával kapcsolatban szü ksé gké ppen jelentkeznek kiadások. Hivatkozhatnak arra is – az oktatásra koncentrálva –, hogy a tárgyilagos é rté kelé s a legelő kelő bb helyre teszi a felekezeti gimnáziumokat. Remé ljü k, mihamarabb eljö n az idő , amikor a felekezeti indíttatású felső fokú oktatási inté zmé nyekrő l is fognak adatok rendelkezé sre állni, s ezek az adatok hasonlók lesznek a kö zé piskoláké ihoz. Visszaté rve a cikk óvó sugallataira, azt illogikusnak é rezzü k. A hitfelekezeteknek nem kell visszavonulniuk. Amit kö vetelnek, az egy magasabb műveltsé gű, erkö lcsileg szilárd ifjúság nevelé sé hez kö veteli az egyenlő elbá ná st és elbírá lá st. Az elmondottak nem valamely felekezet vagy felekezetek hatókö ré be tartozó oktatási inté zmé nyek jogosan kö vetelt, teljes é rté kű támogatása mellett kívánnak lándzsát tö rni. A fogyatkozó nemzetet látva, az erkö lcseiben tántorgó fiatalság problé makö ré t szemlé lve, az opportunizmus sziré nhangja mellett, szü ksé g eseté n azzal szembeszegü lve, szü ksé g van az általános emberi é rté kek, az erkö lcs szü ksé gessé gé nek felmutatására. Dr. Harsá nyi Lá szló(Pp 43) 219

└

┘

┌

┐

A bencé s obláció A Zsidókhoz írt levé l Krisztusról azt állítja, hogy Ő Isten dicső sé gé nek kisugárzása é s lé nyegé nek ké pmása (Zsid 1,3). Az oblátusok ezt a titokzatos sugárzást egy bencé s monostor vagy egy bencé s szerzetes tanúságté tele által fogják fel. Mint a ré gi rádióadó-vevő ké szü lé kek, nemcsak az adás passzív hallgatói, hanem a megtapasztalt szeretet továbbadói is. Így rajzolódik ki bennü k Krisztus arca, Isten lé nyegé nek ké pmása. E dinamikus folyamat kö zepé n helyezkedik el az obláció, a felajánlás. Életü nk visszavonhatatlan felajánlása Istennek egy bencé s monostor kö zö ssé gé ben. A szerzetes is hasonlót é l meg, de fogadalmával a monostor falai kö zö tt marad az apát vezeté sé vel, az oblátus pedig visszaté r a világba, hogy most már ne magának é ljen, hanem Annak, aki é rte meghalt é s feltámadt (2Kor 5,15). Így é letü nk kö zé ppontjában a Húsvé t, az Ünnepek ü nnepe áll. Kö zismert, hogy a bencé s szerzetesek szívesen é pítetté k hegyre monostoraikat. A Hegyi beszé dben Krisztus tanítványait a világ világosságának é s hegyre é pü lt városnak nevezi. Nem nehé z é szrevenni e város polgárai kö zö tt a szerzetest. Az oblátusok inkább a tanítványság másik igé jé t é lik meg: „Ti vagytok a Fö ld sója” (Mt 5,15). Amikor visszaté rü nk a világba szívü nkben az Evangé liummal, kezü nkben iránytűké nt a Regula van. A kereszté ny ember, így az oblátus is a világban é l, de nem a világból. Szokatlan kihívás a Regula használata, hiszen első sorban cö nobita szerzetesek számára íródott. Mit kezdü nk vele a világban, amit a szerzetes é ppen elhagyott? A ké rdé sre az oblátus é lete a válasz. Az oblátus lelki é leté ben a monasztikus hagyományból táplálkozik: az egyiptomi, a keleti é s mé g inkább a nyugati szerzetessé g lelki kincsei meghatározóak olvasmányaiban é s imádságában. A monasztikus lelkisé gben az ember egyedü l vállalja a hit harcát, szemé lyes kapcsolatba kerü l Krisztussal. S é ppen Benne találkozik más, hasonló úton járó testvé rekkel, akikkel kö zö ssé get alkot. Már a Szentírás első kö nyvé ben elő fordul az obláció szó (Ter 34,16). Itt megegyezé sre szóló szóbeli ajánlatot jelent. A Kivonulás kö nyve arra szólítja fel Izrael fiait, hogy gyűjtsenek adományokat a szenté ly számára (Kiv 25,1). A Leviták kö nyve számos alkalommal beszé l az áldozat

220

└

┘

┌

┐

felajánlásáról (3,1, 7,11 stb) A hé ber Biblia az obláció tárgyi oldalát hangsúlyozza, az Ú jszö vetsé g viszont a szemé lyes ö nfeláldozást emeli ki (Zsid 10,5-7). Jé zus szava visszhangzik a hívő emberben: a tárgyi áldozatok mit sem használnak a szív tisztaságához, a felté tel né lkü li odaadottsághoz ké pest, amely a testvé rek szolgálatán keresztü l nyilvánul meg. Ezt az igazságot a Római levé l így fogalmazza meg: „Adjátok testeteket é lő , szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen é sszerű hódolatotok” (Róm 12,1). Ez az ige a kereszté ny istentisztelet, a liturgia kiindulópontja, hiszen Krisztus is ö nmagát ajánlotta fel szeplő telen áldozatul Istennek az ö rö k Lé lek által (Zsid 9,14). A liturgia, vagyis Isten é s ember „kö zö s műve” ezé rt olyan fontos minden bencé s lelkü letű kereszté ny számára. Hogy Krisztus szeretete elé semmit ne tegyü nk (RB 72,11), é sszerű hódolatunk leginkább a liturgiában valósítható meg. A bencé s jelmondatké nt rö gzü lt Ora et Labora, Imádkozzál é s Dolgozzál helyes, de nem pontos kifejezé s. Lé nyeges, hogy minden munkát megelő z az imádság, amely első sorban a zsoltárokra é pü l, ső t azonnal abba kell hagyni minden tevé kenysé get, ha megszólal az imádságra hívó harang (RB 43,1). A munka pedig forradalmian új volt Benedek korában, ahogy nemkü lö nben ma is az. Hiszen a pontos, első sorban nem a haszonszerzé sre irányuló fizikai é s szellemi munka a világ é píté sé n túl a szü ntelenü l munkálkodó Atyáról ad híradást (Jn 5,17). Az ima é s munka kö zö tt ott van a bencé s é let harmadik pillé re: az olvasás, a Lectio Divina. A Szentírás é s más lelki kö nyvek olvasása é s felolvasása egyszerre lehet munka é s imádság. A kö nyvtár a liturgia, a teológia é s a profán tudományok kö zö tt a Szentlé lek tanújaké nt kö zvetít. A Szentháromság így felbonthatatlan, egymáshoz rendelő pecsé tet nyom az ima, az olvasmány é s a munka hármasságára. Mint látjuk, az obláció tartalma hasonlít a szerzetesi fogadalomhoz, megvalósítási módja azonban más. De miben áll a fogadalom é s a felajánlás lé nyege? Három pontban ragadható meg. Stabilitá s, vagyis mindhalálig megmaradunk a monostor lelki kö zö ssé gé ben, idő nké nt fizikai valóságában is. Magunkra vállaljuk a monostor sajátos tö rté nelmé nek hozadé kát: ö rö meit, lelki kincseit, de gondjait, fájdalmát is.

221

└

┘

┌

┐

Converso morum, vagyis állandó megté ré s, é letü nk bűnbánatban való eltö lté se, naponké nti odaigazítása az Evangé liumhoz Oboedientia, vagyis engedelmessé g. A lelki elö ljáró az apát, aki a vezeté s egy ré szé t átruházza a kö zö ssé g rektorára. Segítő i a dé kánok. A házasságban é lő k a Regula (RB 72,6) é s az Apostol elő írása szerint (Ef 5,21) egymásnak „versengve” engedelmeskednek. Az oboedientia az ö nfejűsé g halálát jelenti, é s a Krisztusban újjászü lető kö zö ssé g é píté sé t szolgálja. Szent Pál apostol a leveleit úgy é píti fel, hogy a kö szö nté s után Krisztus miszté riumairól ír, s utána fogalmazza meg a Krisztusban elnyert megváltás gyakorlati kö vetkezmé nyeit. Ugyanezt a struktúrát kö veti Szent Benedek atyánk regulájában. Az első 7 fejezet mintegy megalapozza az ő t kö vető k lelki útját, amely a jócselekedetek segítsé gé vel (RB 4), az engedelmessé g lé pcső in vezet fel (RB 5) a mennyei cé lig. A további fejezetek ré szletes, számos meglepeté st tartalmazó gyakorlati elő írások, az ü nnepek é s a hé tkö znapok megé lé sé rő l. Nagy megé rté st tanúsít az ember termé szete iránt. Engedé kenysé grő l nincs szó, de szabadságról é s kiegyensúlyozott magatartásról annál inkább. A családias szellem, amely olyannyira jellemző minden bencé s monostorra é s oblátus kö zö ssé gre, é ppen a gyakorlati lé pé sek megté telé tő l fü gg. Ezek után vessü nk egy pillantást az obláció mai gyakorlatára. Magyarországon az obláció modern formáját lé nyegé ben Szunyogh Xavé r Ferenc atya gondolta el. Számos segé dkö nyvet adott ki, né pszerűsítő elő adásokat tartott. A Kelenvö lgyben lé vő Szent Szabina kápolna az ő szolgálata ré vé n vált lelki kö zponttá. A múlt század harmincas é veiben a kö zö ssé g lé tszáma meghaladta a 300 fő t. A második világháború után a kommunista rendszer engedé lyezte Pannonhalma é s Győ r továbbé lé sé t, de oblációról szó sem lehetett. Mé gis volt né hány testvé r, aki a rendszerváltásig szoros lelki kapcsolatban állt a bencé s atyákkal. 1990 után nagy lelkesedé ssel szervező dö tt újjá a pannonhalmi obláció, majd Bakonybé l é s Tiszaalpár monostorához is kapcsolódtak testvé rek. Testvé ri szeretettel tekintü nk a zirci ciszterci oblátusokra/oblátákra. A harmadrendek is kö zel állnak hozzánk. Ő k Assisi Szent Ferenc, Szent Domonkos nyomán más szervezeti é s lelki úton járnak. A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteleté ben is osztozunk minden skapuláré t viselő kereszté nnyel. Manapság mintegy 130 testvé r vállalta a kereszté ny é let bencé s útját. 222

└

┘

┌

┐

Vannak kö ztü nk – viszonylag kevesen – volt bencé s diákok, egyedü lállóak é s családosok, diakónusok é s papok, fiatalok é s idő sebbek, fizikai dolgozók é s é rtelmisé giek, egyházkö zsé gekben vagy lelkisé gi mozgalmakban tevé kenykedő k az ország minden ré szé bő l, ső t a határokon túlról is. Né hányan pedig már az ö rö k hazában imádkoznak é rtü nk. A havi találkozón a dé kániák tagjai a kö zö s ima mellett megosztják egymással hé tkö znapi tapasztalataikat é s olvasmányé lmé nyeiket. Szent Benedek atyánk nyári ü nnepé n, július 11-é n, Pannonhalmán az é ves nagy találkozón tö rté nik meg a beö ltö zé s – melyet ké t é v jelö ltidő elő z meg – é s az obláció szertartása. A jelö ltidő során egyetlen ké rdé st kell tisztáznia a jelö ltnek é s a kö zö ssé gnek, hogy valóban Istent keresi-e. Beö ltö zé skor kapja ké zbe a jelö lt a Regulát é s Szent Benedek atyánk keresztjé t, amelyet nyakában viselhet. Az obláció az ü nnepi szentmisé n termé szetesen az Evangé lium meghirdeté se é s a homília után tö rté nik. A jelö lt tiszta szándé kát kinyilvánítja, majd írásba foglalva az oltárra helyezi. Életé t így egyesíti Krisztus felajánlott é letáldozatával. Az apát imádsága után háromszor ismé tli meg a 118. zsoltár egyik versé t: „Fogadj el engem Istenem, szent Igé d szerint, hogy Neked é ljek, é s ne szé gyeníts meg engem, mert Tebenned bíztam Uram” (Zsolt 118,116). A lelki elő rehaladást az ö tö dik é vfolyamában járó Oblá ció című negyedé ves folyóirat, a Pannonhalmi Szemle é s a Bencés Lelkiségi Fü zetek sorozata segíti, „hogy mindenben Isten dicső íttessé k” (1Pt 4,11, vö .: RB 57,9). Sá rosi Attila Pá l

223

└

┘

┌

┐

A Szociális Testvé rek Társaságának nyilatkozata 2006. á prilis 28-á n XVI. Benedek pá pa alá írta a Salkahá zi Sá ra szociá lis testvér vértanú sá gá t kihirdető dekrétumot. Ebbő l az alkalomból a Szociá lis Testvérek Tá rsasá ga nyilatkozatot tette kö zzé. A Szociális Testvé rek Társasága az Ú risten hűsé gé nek é s a szociális testvé ri karizmára adott pecsé tjé nek tekinti, hogy Salkahá zi Sá ra é letszentsé gé t é s vé rtanúságát a boldoggá avatási dekré tum aláírásával tegnap a Szentatya, aki a pápai jogú kö zö ssé g legfő bb elö ljárója, kinyilvánította. A dekré tum aláírását a Társaság nagy ö rö mmel é s hálával fogadta. Sára testvé rt Magyarország mellett első sorban Szlová kiá ban, Romá niá ban, Kubá ban é s az Egyesü lt Á llamokban tisztelik majd boldogké nt, azokban a helyi egyházakban, ahol a szociális testvé rek é lnek. Sára testvé rt a boldogok kö zö tt tisztelhetjü k, mert szenvedé lyesen szerette Krisztust é s vé rtanúké nt áldozatul adta é leté t sokaké rt. Sára testvé r eljutott a „szeretet tö ké letessé gé re”. Boldoggá avatása azt az ö rö mhírt is kö zvetíti számunkra, hogy a szociális testvé ri karizma hiteles é s kö vethető utat kínál az é letszentsé gre. Sára testvé r é lete hitelesen pé ldázza, hogy az Isten szeretet, é s a valóban szerető emberek az é lő víz forrásaivá válhatnak a szomjazó világban, ahogy errő l XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikájában ír. Sára testvé r é letszentsé g felé vezető útja is kü zdelmeken át vezetett: az ö nkö zpontú szeretettő l, a rendezetlen szeretetvágyaktól a tiszta szívig, az Istennek való teljes ö nátadásig, az igazi szabadságig, amikor már nem a saját sorsa volt fontos, hanem egyedü l a szeretet. Ez a szabadság tette lehető vé , hogy szembeszálljon a fasizá-

224

└

┘

┌

┐

lódó kö zszellemmel, é s bátran kiálljon az emberi jogok vé delmé ben, vé gü l pedig saját é leté t is odaáldozza kora ü ldö zö tteié rt. Salkaházi Sára pé ldája a Szociális Testvé rek Társaságát, mint kö zö ssé get kö telezi, hogy ma is szembeszálljon a megtapasztalt igazságtalansággal, az ártalmas eszmerendszerek ellen, szót emeljen a mai kor ü ldö zö ttei é rdeké ben, bármilyen csoporthoz tartozzanak, bármilyen okból ü ldö zzé k is ő ket. A boldoggá avatási dekré tum elké szü lé sé t sokak áldozatos munkája segítette. Mindenek elő tt kö szö netet mondunk Paskai Lá szló é s Erdő Péter bíboros uraknak, a Magyar Katolikus Pü spö ki Konferenciá nak azé rt, hogy Sára testvé r boldoggá avatásának ü gyé t támogatták é s segítetté k. Kü lö nö sen is megkö szö njü k Sző ke Já nos szalé zi atyának, hogy az ü gy elindítását szorgalmazta é s vállalta az egyházmegyei posztulátor feladatát, é s nem utolsó sorban kö szö netet mondunk Ruppert József piarista atyának, az ü gy jelenlegi posztulátorának, aki a piarista rend vezeté sé ben jelentkező sokré tű feladata mellett é vekkel ezelő tt vállalta a római posztulátorsággal együ tt járó munkát. 2006. április 29. Berkecz Franciska SSS általános elö ljáró

225

└

┘

┌

┐

└226. oldal

┘

┌

┐

A Bencé s Diákszö vetsé g

└

227. oldal ┘

┌

┐

└228. oldal

┘

┌

┐

A Bencé s Diákszö vetsé g elnö ksé ge Fő vé dnö kü nk Ö rö kö s tiszteletbeli elnö k

Vá rszegi Asztrik dr. OSB pannonhalmi fő apát, pü spö k Faber Miklós (Bp 48)

Elnö k Ügyvezető elnö k

Bischof Péter (Ph 75) Németh Szilá rd dr. (Ph 81)

Fő titkár Németh Lá szló(Ph 84) Rendi alelnö k Hortobá gyi Cirill OSB (Ph 77) Alelnö kö k Adamovich Ká roly dr. (Ph 72) HarangozóBertalan (Gy 73) Sója Szabolcs dr. (Ph 58) Elnö ksé gi tagok Horá nyi Má rton (Ph 83) Korzenszky Richá rd dr. OSB (Ph 59) Magassy Dá niel dr. (Gy 57) Petényi Má rk (Ph 2000) Szikora József (Ph 67) Feladatra kooptált elnö ksé gi tagok Jobbá gy Lajos dr. (Ph 69) Kö nyves Tóth Ká lmá n dr. (Ph 47) Számvizsgáló Bizottság elnö k tagok

Muzsay Géza dr. (Gy 49) Kapiller Péter dr. (Ph 84) Laczus Péter (Gy 89)

A terü leti szervezetek vezető i (* jelö li az „ö nálló jogi szemé ly”-eket) Bácska (Baja) Budapest Debrecen Dé lkelet-Magyarország (Szeged) Eger Északkelet-Magyarország (Miskolc) Fő városkö rnyé k (Csepel)

Vancsura Lá szló(Ph 84) Ember Ká roly (Bp 51) Surá nyi Béla dr. (Ph 61) Atlasz Henrik (Ph 52) Hanis Béla dr. (Gy 75) Sója Szabolcs dr. (Ph 58) Ková cs Dezső (Cs 51)

229

└

┘

┌

┐

*Győ r – BDGYE Keszthely Komárom–Esztergom megye Kő szeg Nyíregyháza Pé cs – BDPK Piliscsaba Somogy megye Sopron Szé kesfehé rvár Szentendre Szombathely Tolna megye Vác *Veszpré m (Tihany) – BDVE

Molná r Zsolt (Gy 85) Benkő Zoltá n (Gy 84) Domnanovich Tamá s (Kg 49) Szerdahelyi Endre dr. (Kg 43) Gondos Lajos (Ph 57) Há bel Já nos (Ph 82) Maróth Miklós dr. (Ph 61) Antal Lá szlódr. (Ph 73) Németh Istvá n dr. (Gy 74) Ková cs Já nos (Ph 86) Ková cs Attila dr. (Ph 55) HarangozóBertalan (Gy 73) Antal Géza sac. (Ph 66) Laczus Géza (Ph 58) Bischof Péter (Ph 75)

A Szent Benedek Kulturális Alapítvány ré szé rő l Soproni Géza (Bp 48) Iskolaszervezeteink vezető i Esztergom Komárom Pannonhalma Pápa

Szoleczky Ferenc (Eg 46) + Halá sz Aurél dr. (Ko 42) Geszler Ö dö n (Ph 57) Harsá nyi Lá szlódr. (Pp 43)

Tiszteletbeli tagságunk (A zárójelben megválasztásuk é ve) Tiszteletbeli elnö ksé gi tag Habsburg Ottódr. (1989) Tiszteletbeli választmányi tagok Galambos Iréneusz dr. OSB (1990) Olofsson Placid dr. OSB (1990) Já ki Szaniszlódr. OSB (1991) Já vor Egon dr. OSB (1991) Kozma Imre sac. (1992) Tiszteletbeli tagok Bajzá th Ferenc sac. (1990) Torda Lajos (2002)

230

└

┘

┌

┐

A BDSZ tagsága A három adat: 1. Né v 2. Bencé s iskolája szé khelye 3. Osztálya é rettsé gi é ve Rö vidíté sek: Budapest Csepel Esztergom Győ r Komárom Kő szeg Kremsmü nster Pannonhalma Pápa Sopron Pártoló tag Tiszteletbeli tag Abé rt János dr. Ábrahám András Ács András dr. Ádám Gyö rgy Adamovich Károly dr. Adamovich László R.P.F., P.Eng. Adorján József Agárdy László Ágh Zoltán Akaró Ferenc Albert Mihály Alex László dr. Alfö ldi László Alké r Miklós Almássy Endre Almásy László Alpár Geyza ev. lelké sz Alpár János dr. Altai József Altvater Paul dr. Ambrus Józsefné dr. Ámon Ottó Andor Ferenc dr. Andor Szabolcs dr. Andrásfalvy András dr. Andrásfalvy Bertalan dr. Andrássy Pé ter André ka Bertalan dr. André ka Tamás Andrónyi Balázs Andrónyi László Andrónyi Miklós Andrónyi Tamás dr. Andrónyi Tibor dr. Angyal Anikó dr. Angyal Ernő dr.

Bp Cs Eg Gy Ko Kg Kü Ph Pp So Ptl Tb Ph Gy Gy Ko Ph So Ph Gy Gy Ph Ptl Ph Ph Bp Bp Ph So So Kg Ph Ph Gy Gy Ph So So Ptl Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ptl Ph

98 06 73 41 72 40 52 06 28 83 55 98 47 51 75 43 44 35 70 55 45 62 92 47 50 51 98 89 58 59 81

Ankerl Gé za dr. Antal Gé za sac. Antal István Antal Károly dr. Antal László dr. Aporfi László Aradi István Aradi László Arató Pé ter Árpásy Endre dr. Artner Pé ter sac. Árvai István sac. Árvay László Atkári Ferenc Atkári Gábor Atlasz Henrik Atlasz Henrikné Lé nárd Ágnes Auer Tibor Ba Milán Baán Lajos SVD sac. Babán József Babics László Babik József László Babik Zoltán Babócsi László Babos János Bachmann Zsolt Bács Auré l Bács Tamás Bácskay Miklós Bagdy Gyö rgy Bagó Attila dr. Bagó Ferenc Bagó Gyö rgy dr. Bagó László Bagó Zoltán Baják István Baján Gyö rgy dr. Baján László Baji Ákos Bajnay László Bajor Rezső Bajzáth Ferenc sac. Bakó Áron Bakó Bálint Bakos Gyö rgy Bakos Károly dr. Bakos László Bakos Pé ter Bakos Pé ter Kené z Bakos Tamás Bakos Tibor Balatoni László Balázs Bé la Balázs József Balázs László

So Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph

51 66 66 75 73 51 88 06

Gy Gy Gy Bp Gy Gy Ph Ptl Ph Ph Kg Cs Ph Cs Cs Kg Bp Gy So So Gy Bp Ph Ph Ph Ph Ph Eg Ph Ph Ph Bp Bp Tb Gy Gy Ptl Kg Ph Ph Ph Ph

56 93 92 47 82 83 52 52 99 06 50

Gy Kg So Pp

57 54 52 48 45 06 51 54 52 48 88 60 63 57 90 48 59 81 06 48 35 06 06 41 65 62 89 60 74 50 47 48

231

└

┘

┌

┐

Balázs Szilárd Bálint Árpád Bálint Bánk Bálint Bé la Balogh Ádám Balogh Bé la dr. Balogh Gergely Balogh Gyula Balogh Gyula Balogh Gyula Balogh Jenő Balogh József Balogh Lajos Balogh László Balogh László Balogh Pál Balogh Zoltán sac. Balogh Zoltán dr. Balthazár Zsolt Bancsó Máté Bandinter Tamás Bankó Károly Bánsági Bé la Bánsági-Amend László dipl. Ing. Bányai Mátyás Baracsi Gábor Baracskai András Baracskay Pé ter Baranyai Rudolf Baranyai Tamás Barassevich Antal Barassevich Pé ter Baráth Zoltán Bárczy Zoltán Bari József Barkó Gábor Ágoston Barok József dr. Baróthy Bé la dr. Baróthy István Barta József dr. Bartal Ferenc Bártfai István Bartha Bé la Bartha Gábor Bartha István dr. Bartos Bé la dr. Bartos László Básthy Bé la Básthy Tamás Básthy Zsolt Bata Nándor Báthory Gábor Batkay László Bátovszky Róbert Baumann Pál Baumann Tibor dr. Bazsinka Mihály Beck József Becsei Lajos Bedő Miklós

Eg Ph Ph Gy Gy Cs Ph Ph Ph Gy Pp Pp Gy Pp Ph Gy Ph Ph Ph Gy

52 52 76 92 54 52 95 54 55 78 42 40 73 43 68 62 65 54 58 04

Gy

45

Bp Eg Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Pp Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Gy Bp Ph Ph Bp Ph Gy Ptl Ptl Gy Ph Ph Ph Gy So So Ph Ph Ph Bp

47 53 77 06 02 60 06 80 82 48 67 80 04 69 67 68 80 45 50 67 70 36 63 38 90 90 99 65 62 46 50 06 57 72 50

Bé kássy Tamás Belák Pé ter Bé li László dr. Bé lik István Bella Gábor Bella Móric Benedek Bellé r Lajos SVD sac. Bé lné Rohonyi Vera Bencze Imre Bencze Lóránt dr. Bencze Pál dr. Bencsics Miklós Bende Gyö rgyné Bardocz Julianna Bendesy Gyula Bene Gábor Bene László dr. Bene Lóránt Benedetti Tibor dr. Benke Kálmán Benkő András dr. Benkő István Zoltán Benkő Károly Benkő Zoltán Beő the Tamás Zsolt dr. Beran Lajos Berczi Ádám Bercsé nyi L. Gyö rgy Berecz Loránd dr. Beregi Attila dr. Beregi István gk. pap Beregi István gk. pap Beregi Pé ter Beregszászy Attila dr. Berend István Bé res Tamás ev. lelké sz Berg Tasziló Berkes László dr. sac. Bernáth Jenő dr. Berta László Bertalan Szilárd Bertalanffy (Bock) Tibor Ervin dr. Bé rtics Lajos Berty Tamás E. Bé ry Gé za Berzsenyi Tamás Besenyei Pál Bicsár László sac. Bindes Ferenc sac. Binzer Károly Birher Nándor Birinyi Lajos Biritz László dr. Birkus Imre Bíró Gáspár dr. Bíró László dr. Bíró László dr. pü spö k Biró Sándor Bíró Vilmos dr. Bíró Zoltán dr. Bischof Pé ter

Ph Ph Ph Gy Gy Ptl Kg Ko Bp Ph Ph Gy Ko Bp Ph Gy Cs Gy Ph Gy Ptl Ph Gy Ph Bp Gy Bp Ph Ph Ptl Ph Ph Bp Ph Ph Gy Gy Ph Ph Ph Bp So Bp Gy Gy Gy Gy So Bp Ph Ph Kg Ph Ph Ph Gy Bp Ph Ph Ph

75 93 71 91 90 49 39 48 58 49 76 39 51 62 84 53 48 83 86 65 84 91 35 06 42 88 81 79 89 49 58 83 50 72 64 74 41 34 49 67 06 78 77 53 44 91 69 45 80 69 58 69 48 55 66 75

232

└

┘

┌

┐

Bitay István Bitskey Gábor Bizse Gábor Bizse László dr. Blaskovics Gyula Boa József Boa László Bobok Gyö rgy dr. Bobok Tivadar Bocsekné Gesztes Zsuzsa Bocsi Sándor Bocskor Ádám Boda Gyö rgy Boda Imre Boda Károly Bodnár Zoltán dr. Bodó János Bodor Csaba Bodor Endre dr. Bodor István Bodroghkö zy László Bodrogkö zy Gyö rgy dr. Bódy István Boé r Miklós dr. Bogár Gáspár dr. Bogár István Bogárdi László Bogáthy Ferenc dr. Bogdán Kálmán Bogdányi István Bognár András Bognár Bé la dr. Bognár Ferenc Bognár Ferenc Bognár Gé za dr. Bognár József Bognár Károly dr. Bogyó Pál Bohon Tibor Bojtos Zsolt Boksay Gyö rgy ö zvegye Bolla Dezső Bolla Ferenc Bolla István dr. Bóna László dr. sac. Bonta Kálmán Bontó Ferdinánd Borbás László Borbáth Gyö rgy Borbé ly Barnabás Borbé ly Imre Borbé ly József Borbé ly Tamás Borián Bálint Gergely Borián Elré d OSB sac. Borián Gyö rgy Borka József Born András dr. Borókai László Boromisza Gyula

Ptl Ph Ph Ph Ph Kg Ph Ph Ph Ko Bp Bp Ph Gy Gy Ph Gy Ph Bp Ph Ph Pp Gy Ph Ph Gy Ph Gy Ptl Gy Ph Pp Bp Cs Kg Cs Ph Bp Ph Ph Ptl Gy Gy Pp Gy … Gy Ph Bp Gy Gy Ph Gy Ph Ph Ph Bp Ph Gy Eg

80 65 66 55 50 64 63 65 38 48 50 47 73 62 94 61 88 39 57 48 43 50 54 66 65 73 35 66 86 40 44 51 45 50 99 45 60 83 47 59 43 46 87 66 43 85 49 71 06 94 80 77 42 64 40 32

Boromisza Tibor dr. Boros János Boros László Boros László Boross János Boross Kálmán Borsa József Borsányi Balák Pál Borsodi János Borsos Ferenc dr. Borsos József Borsos László Borsos Tibor dr. Bosnyák Ede Botló Sándor Bozsaki Gábor Bózsik András Bózsik Bé la Pál dr. Bö de Flórián Bö di Ferenc Bö jtö s Ferenc Bő r Pé ter Bö rö cz Csaba Bö rö cz Ferenc Bö rö cz Gergely Bö rö cz László dr. Bö rtetics Sándor Bő sze Bé la Bő sze István Bő sze Tamás Brayer Gyula dr. Brecherer András SVD sac. Breglovics Tamás Brieber László sac. Budai Imre Budai Miklós Budai Zoltánné Simonyi Katalin Budavári Miklós Budavári Solt Budavári Zoltán Bujda Miklós Bujdos Bé la Bujdosó Gé za Bujtás László dr. Bukits Miklós Bukits Norbert Bukor Ferenc Bundics Antal Burián László sac. Burián Miklós Burkus Bé la Busa János Buschbach László Busics Gyö rgy Buttyán Korné l Búza Kristóf Buzás Antal Bűdi Ferenc Bü kkfalvy János Czakó Károly dr.

Eg Ph Kg Ph Gy So Ph Bp Ph Gy Ph Ptl Ph Bp Ph Gy Ph Bp Ph Gy Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Pp Kg Gy Bp Kg Gy Gy Ph Eg Cs Ph Ph Ph Bp Gy Gy Gy Gy Gy Ph Gy Eg Gy So Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph

45 82 48 64 62 51 71 43 02 38 84 82 51 68 06 89 75 72 82 86 98 61 95 98 50 39 45 56 45 52 67 55 89 42 52 66 04 65 43 86 54 70 88 91 66 76 41 01 39 75 64 94 65 85 64 72 65 70

233

└

┘

┌

┐

Czapáry Miklós Czappán Elemé r Czeglé dy Ferenc dr. Czé mán Miklós Czigány Gyö rgy Czigány István Czigler Ágoston Czigler András Czike Imre dr. Czinger Csaba Czingráber András Cziráky Antal Cziráky József dr. Czö mpö ly Tamás Czvitkovics Gábor Cs. Varga István dr. habil. Csabai László Csákány Antal Csala Benedek Csanády Zsolt Csanaki Vida István Csányi Gyö rgy dr. Csányi Gyula Csányi Zoltán Csapó Tibor Császár Gyö rgy Császár Pé ter Császár Zsolt Csáthy Tamás Csatlós István sac. Csé falvay Gyula Csé falvay Pál sac. Csegezy Miklós Cseh Gellé rt Gyö rgy dr. Csehi Lóránt Csenár Márton dr. Cserháti Balázs István Csé ri Tamás dr. Csermák András Csermely Szabolcs Csernus Zoltán Cserpán Imre Csertán Ferenc Csé ry Viktor dr. Csiba Gábor dr. Csiba László dr. Csiba Tamás Csibi Imre sac. Csíky Balázs Csíky Gábor Csíky Gábor Csíky Lajos Csíky László dr. Csillag Kristóf Csillag László dr. Csillag L. dr.-né Faggyas Janka Csillag Pé ter dr. Csíz András Csizmadia István dr. Csizmazia Antal

Ph Bp Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ph Pp Ph Gy Gy Ph Bp Gy Ph Gy Bp Bp Gy Gy Ph Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ph Gy Ph Kg Ph Ph Ph Ph Cs Ph Ph Ko Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Pp Ph Ph Ph Ph Ph Gy

47 50 69 80 48 76 72 61 61 61 03 65 41 94 87 64 06 51 56 67 79 46 44 74 49 54 06 83 49 80 74 53 60 92 91 77 91 86 98 74 51 75 53 47 74 76 82 88 97 69 94 68 34 78 52 52 79 99 59 35

Csizmazia Bulcsú Csizmazia Imre dr. Csóka Gábor Csollány Jenő dr. Csonka Dé nes dr. Csonka Dé nes Csonka Gábor Csontos Lajos dr. Csontos Zoltán Csordás Gyö rgy Csordás Tamás Csornay László Csö nge Tamás Cső sz János Csúcs László dr. Csudai Sándor sac. Csuka Pál Csukás Hilda Csukás László Csurgay Árpád dr. Csurgay Árpádné Gereben Ildikó Csuti József Csutorás Attila Dakos László Dalanics Zoltán gk. pap Dallos Sándor Damjanovich József gk. pap Damjanovich Pál gk. pap Danielfy Tibor Danner-Stipkovits Gerhard dr. Dányi Dezső Darvas Pé ter Daubner Lóránt Dávid Kiss Ferenc Dax Károly Dax Károlyné Selmeczi Mária De Sommer József Deák András Deák András Deák Ferenc Deák Mihály Deák Sándorné Debrő dy István Decze Tibor Csongor Decs István sac. Dekovics Sándor Deli Ferenc Deli Gergely dr. Dely Dezső Dely Ernő Demeter Gábor Dé nes Andor Dé nes Gyula Dé nes Tamás Dé nesfalvy József ö zvegye Denk Stefan dr. Deré nyi Jenő Eugene Dé ri Tamás Derzsy Tamás Detre Ferenc

Ph Gy Ph Gy Gy Ph Ph Bp Gy Gy Gy Eg Ph Cs Ph Ko Gy Ko Ko Cs Cs Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Bp Ph Bp Gy Ph Ph Cs Cs Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Pp Ph Ph Ph Gy Gy Kg Ph Ph Ptl Gy So Ph Ph Ph

92 50 81 60 95 98 99 40 06 73 90 51 06 53 60 44 83 46 35 54 58 63 65 79 87 79 66 62 49 59 46 93 04 55 50 52 45 82 97 83 85 47 73 89 69 43 72 98 65 50 06 26 81 58 47 50 84 98 59

234

└

┘

┌

┐

Dezse Pé ter Dezső fi (Gottl) Tivadar dr. Dinnyé s Tamás Diós István dr. sac. Disztl Gábor Divós Lajos dr. Dobák Lajos Dobis Ervin SDB sac. Dobó Ferenc Tibor dr. Dobos András gk. pap nö v. Dobos Becsei Apollónia Franciska Dobos Gábor Dobos Imre Dobos Imre gk. pap Dobos István Dobos László Dolinka József Dombi Sándor Domnanovich Tamás Domokos Gyö rgy dr. Domokos Zsolt Domonkos Dezső dr. Domonkos Dezső né dr.-né Donáczi Bé la Doromby Gé za Doroszlay László Dosztál Dezső né Szily Magdolna Dovicsák Tamás Dö bö rhegyi F. dr.-né Monspart Xé nia Dö mö tö r Pál Dragonits Tamás dr.h.c. Draskovits Imre Dreisziger Miklós Drevenka Gusztáv Drevenka József Drevenka Róbert Dsida Ottó Duday Gedeon dr. Dukai Miklós Dukán Gergely Dukavits István Dura Korné l Duschanek András Éder Zoltán dr. Egenhofer Tamás dr. Egri József sac. Egri Pé ter Éhmann Róbert Einbeck József Elischer Zoltán dr. Élő Zoltán Ember Károly Emő di Sándor dr. Emszt Mihály dr. Encsy Balázs Endré dy Csanád dr. OSB sac. Endré dy István dr. Endré dy László Endrő di István Endrő di József

Ph Bp Ph Ph … So Bp Eg Cs Ph Ph Ph Bp Ptl Gy Gy Gy Ph Kg Ph Ph Gy Ko Ph Ph Gy Ko Ph Cs Ph Bp Ph Ph Cs Cs Cs Gy Bp Gy Ph Bp Ph Gy Cs Ptl Gy … Ph Kg Ph Ph Bp Gy Bp Ph Ph Ptl Gy Ph Ph

90 43 98 61 51 46 41 52 00 53 77 38 70 67 74 53 49 58 85 43 40 74 65 95 43 82 49 66 42 55 51 52 53 52 62 32 66 98 53 89 06 50 68 06 52 63 03 51 50 39 59 47 36 63 66

Endrő di Miklós Enzsö l Lajos Eö rdö gh István dr. Epinger Emil Balázs Erb Ottó Valé r Erdei Sándor dr. Erdé lyi Attila dr. Erdé lyi Gé za Erdé lyi Iván Erdé sz Ferenc sac. Erdő dy Imre Erdő dy László gróf Eredics Tamás dr. Érseki Gábor Eszes István dr. Eszter István Esztergomi Gyö rgy Etey Emilia dr. Ézsö l Gyö rgy Faber Miklós Fábián Árpád dr. Fábián István dr. SJ sac. Fábián József dr. Fábián Lóránt Fábiánné Cső sz Lukré cia Faith Mihály dr. Falus Imre (Henri Faltin) Faragó Gábor Farkas Bálint Farkas Gábor Farkas Gergely Farkas Gé za dr. Farkas Gyö rgy Farkas Gyula dr. Farkas János dr. Farkas Jenő dr. Farkas László Farkas László Farkas László G. dr. Farkas László Pál dr. Farkas Ramón dr. Farkas Roland Farkas Tibor Farkas Zoltán Farsang László Fatalin Gyula dr. Fáth Gyula Pé ter Fáthné Szauer Margit Fátyol Tibor Fedina László dr. Fehé r Gyula Fehé r János dr. Fehé r József Fehé rtói-Nagy Attila Kázmé r Fehé rtói-Nagy Iván Pé ter Feiszt Gyö rgy Feiszt Ottó Fejes Antal dr. Fekete András Fekete Gyö rgy dr.

Gy So Ptl Ph Gy Ph So Ph Ph Gy Ph Ph Gy Ph Ph Gy Cs Ph Bp Ph Pp Ph Ph Cs Bp Ph Bp Ph Ph Gy Ph Ph So Eg So Ph Ph Ko Kg Ph Ph Gy Gy Gy Ptl Bp So Ph Cs Gy Gy Gy Gy Ph Gy Gy Ph Ph Eg

74 31 86 66 84 51 62 63 47 57 56 80 70 67 32 51 68 48 76 42 78 01 53 48 51 44 00 81 06 78 50 44 47 42 84 94 34 39 96 93 70 06 74 51 48 98 52 50 52 79 91 89 68 70 63 93 45

235

└

┘

┌

┐

Fekete Gyula Fekete Imre dr. Fekete Imre dr. Fekete László Fekete Miklós gk. papnö v. Felber Gyula Felcser István dr. Fé legyházy Megyesy Ágoston Feller Antal dr. Fend Ferenc Fentő s Attila Fenyő házi Ernő dr. Fenyvesi Imre dr. Ferencz Pál Ferencz Pé ter dr. Ferenczi Gyö rgy dr. Ferenczi Huba Ferenczy Gé za Fertsek Miklós Filep Gyula Filiczky István dr. Finck Antal Findeiszné Bauer Zsuzsa Fischer G. Tamás Fitz Jenő dr. Flasch János Fodor Attila Fodor Attila Fodor Gyö rgy dr. gk. pap Fodor István Fodor László Fodróczy Pé ter Fogarasi Gyula dr. Fonai László Fonai Tibor Fornet Bé la dr. Fornet László Forrai István dr. Fö ldesi Ferenc Fö ldi Márton Fö lsz Attila Fő ző Mihály dr. Frang Dezső dr. Fráter Loránd Friedl Ferenc Frittmann Gyula Frő hlich Károly Fukszberger Imre Funtek Milán Furtner Mátyás sac. Fü leky Tibor dr. Fü lö p Gé za Fü lö p István dr. Fü lö p Kálmán Fü lö p Tibor dr. Fü lö p Viktor Fü redi Mihály Fűri Ferenc Fűvessi József Fü zesi Sándor dr.

Gy Eg Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Bp Gy Ph Ph Bp Gy Ph Bp Ph Gy So Kg Bp Bp Ptl Ph Ph … Ph Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ph Bp Gy So Ph So Cs Kg Gy Gy So Bp Gy So Gy Ph Gy Ph Ko Eg Gy

56 46 97 52 00 84 72 63 76 62 85 36 83 80 75 40 58 62 42 75 83 45 60 49 39 65 91 74 80 06 55 77 75 62 64 77 80 00 52 54 51 66 42 51 50 78 06 26 46 57 48 41 83 00 69 45 40 70

Fü zi Gyula dr. Gaál Gyö rgy dr. Gaál Győ ző Gaál Imre dr. Gaál Jenő P. SVD sac. Gaál László Gábriel Lajos dr. Gacs Jenő Gádory Elemé r dr. Gajda Pé ter Gál László Galambos F. Iré neusz dr. OSB sac. Galambos Imre dr. Galambos János dr. Galántai István Galba Bé la Galgóczy László dr. Galla Endre dr. Galla Ferenc dr. Galla Zsolt Gallyas Ferenc dr. Gallyas László Gálos József sac. Gánitz Endre gk. pap Gara István Gara István dr. Gárdonyi Gyö rgy Gáspár Csaba Gáspár István dr. Gáspár Károly Gasztonyi Károly dr. ö zvegye Gáti László Gauder Tivadar Gayer Ferenc Gebauer Bé la dr. Gebauer István Gedeon Csongor Gedeon József Gedeon Miklós Gedeon Pé ter Gelencsé r Ferenc dr. Gelencsé r Szabolcs Gera Dániel Gera Ferenc Gerber István Gereben Ferenc PhD Gereben István Gereben Zoltán Gerebenics Tamás Gerencsé r Sándor Gergátz Elemé r dr. Gergely Hugó Gergely Kálmán Gergelyi Ferenc Gergye Pé ter Pál Gé rnyi József Gerzson István Gerzson Pál Geszler Ö dö n Ghé czy Iván

So Ph Ph Gy Kg Gy Kg Pp Ph Ph Gy Bp Ph Bp Ph Gy So Eg Eg Ph Gy Gy Gy Ph Gy Gy Gy Ph Eg Gy Ptl Pp Gy Kg Ph Ph Ph Ph Ph Ph Bp Gy Ph Ph Gy Ph So Ph Gy Ph Gy Ph Ph Ph Kg Gy Kg Kg Ph Bp

47 72 66 76 48 70 25 45 57 82 82 38 63 50 62 60 44 45 48 06 55 52 36 91 66 89 80 58 47 79 44 52 48 67 71 90 64 80 68 49 00 02 84 83 60 51 52 77 83 60 57 63 67 44 89 51 49 57 49

236

└

┘

┌

┐

Ghyczy Miklós dr. Giczy József Gigler András Gimesi István Miklós v. Gintl József Ginzer Zoltán Glattfelder Gyö rgy Glóner Csaba Glósz Ferenc Góczán Károly Goda Károly sac. Goda Miklós dr. Godó Ferenc Godó Józsefné Né methy Borbála Godzsa József dr. Goller Attila Gólya László dr. Gondi Ferenc Gondos Lajos Gosztonyi Károlyné dr.-né Gosztonyi Miklós Gotthárd Dezső Gótzy Pál Gő gö s Bé la vité z Gö nczi Bé la Gö nczi Tamás Gö ndics János Gö ndics Márton Gö ndö cs József Gö rhely Sándor Gö rö g Gé záné dr. Gö rö g János Gö rö g Sándor dr. Gö rö mbei András dr. Gő si Zsolt Grátzer Mihály Gré ger Árpád SVD sac. Gregosits Balázs Gregosits Gábor Greguss László Gríniusz Ádám dr. Grunda János gk. pap Gubicza László dr. Gudenus János József Gulácsy Róbert Guld József Gulyás Gábor Gulyás Miklós dr. Gulybán Tibor gk. pap Guzslován Lajos Gü nter Tamás Gyárfás Tamás Gyarmati László Gyenes Szilárd dr. Gyenese Zoltán Gyenge Lajos Gyermek István Gyóni András Gyö ké r András Gyö ngyö si Gábor dr.

Ph Kg Ph Ptl Gy Gy Ph Gy Ph Gy Eg Gy Eg Cs Ph Ph Ph Ptl Ph Ptl Gy Ph Gy Pp Bp Bp Gy Gy Gy Ph Bp Gy Kg Gy Gy Ph Kg Ph Ph Ptl Ph Gy Ph Ph Cs Gy Ph Ph Gy Ph Gy Ph Gy Ph So Gy Bp Gy Ph Ph

56 51 91 70 39 66 58 89 51 45 42 41 51 51 67 89 58 57 74 55 41 43 52 49 92 96 66 60 36 79 52 66 06 67 48 97 95 97 75 69 65 53 77 76 78 68 94 94 64 62 86 52 06 49 73 90 84

Győ rffy Lajos Gyö rgy László Gyö rgyi János Győ ri László dr. Gyö rkö s Imre dr. Gyulai Gyö rgy Imre Gyulai Oszkár sac. Gyuricza József Gyurkovics István dr. sac. Gyurok Ernő Gyü rü László Haász Csaba Hábel János Habsburg von, Otto dr. Hadarits Vilmos dr. Hadnagy János dr. Hadobás Zoltán Hahn Oszkár dr. Haják Gyula Hajdú Andor Hajdú József dr. Hajdú L.-né Szendrő (Schwiegerath) Katalin dr. Hajós Bence Haláchy Lóránd Halász Ernő Halász Lajos SVD sac. Halmi Nándorné Szíjj Margit Halmos Imre Halmos István dr. Halmos Pál dr. Halmosi Róbert dr. Hamrák Sándor Hamság Ernő dr. Hanák József sac. Hancz Dániel Hancz Ferenc Hanis Bé la dr. Hansághy Pé ter Hanusz Zsolt Hanvay Zoltán Hanzsé ros Sándor Harangozó Bertalan Harangozó Ferenc Harczi Dániel Hári Pé ter Harkay János Harkay Máté Harmath Arisztid Sándor dr. Harmath Ede Harmath László Hárs Antal Harsányi László dr. Harsányi Lehel dr. Háry Antal Háry Dezső Pál Lajos Hatos Iván Hatos J. Pé ter Hatos László Hatos Tibor

Ko Ph Ph Gy Ph Ph Eg Ph Ph Ph So Ph Ph Tb Ph Ph Ph Gy So Eg Bp Cs Ph Bp Ph Kg Ko Gy So Gy Ph Bp Bp Gy Gy Ptl Gy Ph Ph Ph Gy Gy Kg Ph Ph Ph Ph Bp Ph Ph So Pp Pp Ph Gy Ph Ph Ph Gy

46 60 75 63 87 84 46 61 61 81 50 98 82 73 62 91 59 42 49 34 51 96 51 76 46 37 50 47 67 91 46 48 70 04 75 69 88 98 74 73 54 02 06 66 62 38 86 72 51 43 49 77 48 74 68

237

└

┘

┌

┐

Hauberl Gergely László Ph Hauser Pé ter dr. Ph Hauzer Gyö rgy Gy Haydu Zsolt dr. Ph Hé cz Lajos Gy Hedry Bé la Ph Hedry Gábor Ph Hedry Zsolt Ph Hegedűs Balázs dr. Ph Hegedűs Odó OSB Ph Hegyi Adorján Bp Hegyi János dr. SJ sac. Gy Heidelsperger István sac. Gy Heil Ádám dr. Ph Heim Gábor Gy Heiner István Gy Heinrich Pál Bp Heintz János Bp Heintz Pál Bp Hé jjas Iván Ph Heller Gyö rgy Gy Heltai Nándor Gy Heltovics Ede dr. Ph Hencz Gyula Ph Henczi László Ph Hé ray József Bp Herbak Antalné Elszäszer Paula Cs Herber Endre Ph Herczku József Ph Herendi János sac. Gy Herkli Ákos Ph Herkli Antal Ph Herman Sándor dr. Ph Herszé nyi Bálint Ph Herszé nyi Imre Ph Hertelendy László Ph Hertelendy László dr. Gy Hess László Gy Heszky Sándor Gy Heté nyi Gábor Ph Hé thársy Frigyes v. Bp Hetyey Gyö rgy Ph Hevé r Zoltán Ph Hidvé gi Imré né dr.-né Angyal Anikó dr. Gy Hikó Lászlóné dr. Himberger István Bp Hinterdorfer János Gy Hír József Gyula Ph Hirka Antal OSB sac. Ph Hirschmann József Gy Hirth Vilmos SVD sac. Ph Hittner Gábor dr. Ph Hittnerné dr.-né Ivándy Ágota Ko Hluchány József Gy Hodász István Ph Hódi Rezső Farkas Ph Hódi Rezső István Bp Hodinka Dé nes dr. Bp Hoffer Lajos dr. Ph Hoffmann Ottó dr. So

98 89 70 65 67 66 00 99 82 78 48 38 77 78 79 95 52 49 45 55 40 45 96 81 73 53 53 59 67 59 90 65 71 66 68 78 88 85 45 91 46 99 81 65 44 67 68 64 70 52 70 41 69 86 89 47 35 58 45

Holl Nándor Holló (Bruckner) Tamás Holló Szabó Lajos Hollósy János dr. Hollósy János dr. Holop Gé za Holtsuk Tibor Holvay Endre dr. Homolya László dr. Honffy Pál dr. Hoós Flórián Hoós Norbert Hopp Viktor dr. Horányi Gyö rgy Horányi Márton Horányi Tamás Hordós Richárd Horn Gábor Hornung Tamás Horogi Ottó Horony Csaba Hortobágyi Attila Hortobágyi Cirill OSB sac. Hortobágyi Károly Horváth Andor Horváth Attila dr. Horváth Balázs Horváth Balázs Horváth Bé la dr. Horváth Bé la dr. Horváth Dezső Horváth Endre Horváth Endre Horváth Endre ifj. Horváth Ferenc Horváth Ferenc Horváth Ferenc Ciprián dr. OSB sac. Horváth Ferenc v. prof. dr. Horváth Gábor Horváth Gábor Horváth Gellé rt Horváth Gyula Horváth Gyula Horváth Gyula Horváth Gyula dr. Horváth Imre sac. Horváth Imre Horváth István Horváth István Horváth István Horváth István Horváth István Sándor sac. Horváth János Horváth János Horváth János dr. Horváth József Horváth József dr. Horváth József dr. Horváth Kálmán dr. Horváth Korné l

Ph Kg Ph Gy Ph Eg Eg Bp Ph Bp Gy Gy So Ph Ph Ph Gy Ph Gy Eg Gy Gy Ph Eg Gy Bp Ph … Gy Ph Gy Ptl Ph Ph Ph Ph Gy Pp Ph Gy Ph So … Ph Gy Ph Ph So Gy Ph Ph Ph Ph Ph So Gy Gy Gy Cs

73 40 83 37 49 47 53 36 55 51 89 92 39 86 83 90 06 80 75 40 06 94 77 41 48 46 90 66 66 42 57 86 69 78 57 42 60 98 35 98 78 68 89 41 42 59 65 88 55 96 58 37 71 76 32 56

238

└

┘

┌

┐

Horváth Lajos dr. sac. Horváth Lajos Csaba Horváth László Horváth László Horváth Lehel Horváth Márton dr. Horváth Mihály dr. Horváth Miklós Horváth Miklós Horváth Miklós Horváth Nándor Horváth Ottó Horváth Pál Horváth Róbert Horváth Sándor Horváth Sándor dr. Horváth Sándor dr. Horváth Szilveszter Horváth Tamás Horváth Tamás Horváth Tibor Horváth Tibor dr. Horváth Tibor dr. Horváth Tihamé r Horváth Tivadar dr. Horváth Vidor Horváth Viktor dr. Horváth Zoárd dr. Horváth Zoltán Horváth Zoltán Horváth Zsolt Horváth Zsolt Horváth-Szalai Zoltán Hosszú István Hö lczl Róbert Hritz István dr. Hrotkó Gé za sac. Hulyák Gé za Hummer Lászlóné Kaubek Edit Hunyadi Gé za Huszti Ádám Hutton-Mills, René Hü lber Lajos Ifi Ferenc dr. Ignácz Pé ter Illé s Ferenc Illé s Ferenc Illé s Pál Attila Illy József Illyé s László Ilniczky József Ilosvai Gábor dr. Ilosvay Tamás dr. Imre Bé la Imrik Sándor Iski István gk. pap Istvánffy Miklós Istvánffy Miklós dr. Isztovics Dé nes Iván László

Kg Ph Gy Ph Gy Eg Gy Ph Ph Ph Gy Gy Gy So Gy Gy Gy Ph Ph Gy Ph Gy Ph Ptl Ph Kg Gy Ko Ph Ph Gy Ph Ph … Bp Ph Ph Ph Ko Gy Ph Ph Gy Ph Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ph Ph Bp Gy Ph Gy Ph Gy Gy Gy

54 81 58 72 66 40 33 68 77 07 71 75 66 45 94 71 77 07 49 92 75 38 51 75 50 75 35 58 80 72 82 06 47 95 53 69 43 80 84 85 64 65 81 63 67 84 55 63 52 88 38 42 53 81 85 47 48 47

Ivancsics János Ivancsó Bazil gk.papnö v. Ivancsó István gk. pap Ivancsó Sándor gk. pap Ivanich Miklós Ivánkay József dr. Iványi Attila Iványi Endre Iványi Gábor Iványi László Iványi Zoltán Iváskó János dr. Jaczkó József dr. Jaczó Győ ző Jagasits András Jager Lajos Jagicza Alajos Jakab László Jakab Zoltán dr. Jáki Szaniszló dr. OSB sac. Jáky Gyö rgy Jalcs Jenő Alfré d Jancsó Alexander Janka Ferenc dr. gk. pap Janka Gábor dr. gk. pap Janka Gyö rgy dr. gk. pap Jankovich László Jankovics Marcell Jankovits Gyula Jankovits Gyula dr. Jankovits Tibor Jánoki Miklós Jánosa Tamás Janovich István Jantsits Gabriella dr. Jantyik Pál Jász Zsigmond Jávor Egon dr. OSB sac. Jávorik Dé nes István Jelfy Lóránt dr. Jeney Iván dr. Jenkei Ede Jeviczki Attila dr. Jeviczki Simon dr. Jevitzki Ferenc gk. pap Jezsó Bé la Jobaházi Jenő dr. Jobbágy Benedek Jobbágy Lajos dr. Jókay László dr. Joó István Jordán László dr. Juba Ferenc dr. Juhász András Juhász Dániel Juhász Egon dr. Juhász Ferenc dr. Juhász Imre Juhász János Juhász József dr. v.

So Ph Ptl Piar Ph Gy Ptl Gy Ph Ptl Ph Bp Ph Ptl Ph Ph Ph Gy Gy Gy Gy Cs Ko Ph Ph Ph Ptl Ph Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ptl Ph Gy Kg Gy Bp Gy Ptl Ph Gy Ph Ph Bp Ph Ph Bp Ph Gy Ko Ph Gy Bp Kg Ph Gy Bp

50 01 81 50 39 49 66 54 00 38 85 58 71 89 55 68 48 42 48 54 47 84 90 86 59 65 38 66 74 07 55 74 50 35 65 50 63 83 68 82 67 46 96 69 51 92 36 34 55 06 44 43 74 01 46

239

└

┘

┌

┐

Juhász Lajos Juhász László dr. Juhász Norbert Jungi Csaba Kádár Sándor Kaizer Jenő Kajfis László dr. Kajtor János Kakas József Kalácska József dr. Kalapos István Kalapos István Kálmán István Kálmán János Kálmán Pál Kalmár Ferenc Kalmár Gáspár Kalmár Imre Kalmár Szabolcs Kámán Attila dr. Kámán Imre Kammermann Csaba Kamocsai Ignác Kampfmü ller Sándor Kanizsai András Kanta Tamás dr. Kántor Auré l dr. Kántor József Kántor Tibor dr. Kapiller Ferenc Kapiller Pé ter dr. Kapin István gk. pap Kapitány Alfré d Káplár Mihály Kaposi András Kapp Pál dr. Kapuváry Gusztáv Karácsonyi Bé la Karászi Gábor dr. Kardos Dezső Karé sztl Dávid Karlovits János Károly István dr. Károlyi Gyö rgy dr. Károlyi Sándor Karosi Gyö rgy Karosi Imre Kárpáti Gyula Kárpáti József Karsai Márton Kása Pé ter Kassai Gábor dr. Kasza László Levente Kátai Antal Kátai Balázs Kátai Gergely Katona Gyuláné ö zv. Kauker József Kavalecz Attila Tamás Kecské s Endre

Ph Gy Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph

72 52 67

Ph Gy Ph Ph Ph Gy Gy Gy Gy Ph Ph Ph Gy Gy Ph Ph Gy So Ph Gy Ph Ph Gy Ph Ph Gy Bp Bp Ph Ph Ph So Bp Ph Gy Ph Ph Bp Eg Ph Gy Ph Ph Eg Ph Gy Ph Ph Ph Eg

64 00 72 06 65 74 62 76 06 82 86 86 53 06 94 78 89 42 54 73 84 88 39 85 78 43 48 48 96 59 07 47 40 68 50 66 69 42 48 69 06 86 55 40 67 72 75 54 98 47

65 73 85 76 69

Kehrling Bé la Kelemen Attila Kelemen Lajos Kelé nyi Gábor dr. Kelé nyi István dr. Keller Pé ter Keller Tamás Kemenes Ottó Kemé ny András Kemé ny Bé la Kemé ny Gábor Kemé ny Gyula dr. Kemé ny István Kende Gyö rgy Kené z Gyö rgy Kené z Károly Kensey Hápka Dániel Keö ves Ferenc Keö ves Gyö rgy Kepler László Keré k Máté Kerekes Ferenc Kerekes József Kerekes László Keré nyi A. Ö dö n Keré nyi Ervin dr. Keré nyi Imre Keré nyi Zoltán Keresztes Gábor gk. pap Keresztes Imre Keresztes József Keresztes Pé ter Keresztúry Imre Ké ri Ferenc Ké ri Gyula Ké ri Vilmos dr. Kerkay Gyula dr. Kern József Kernyáné Peidl Mária Kerper Bé la Kertesy Endre dr. Kerté sz Imre M. Dr. Ké ry László András Keszei Pé ter dr. Keszthelyi Gyula Kiácz Gyö rgy Kiffovics Alajos Kincses Imre dr. Kincses János Király Gé za dr. Király István Király László Király László dr. Király Miklós dr. Kis Horváth János Kis Norbert dr. Kisida István Kiské ry Lóránd dr. Kisnemes János dr. sac. Kiss Balázs

Bp Gy Gy Bp Ph Ph Ph Bp Ph Ph Ph Ph Ph Bp Ptl Gy Ko Ph Ph Bp Ph Pp … Ph Bp Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Kg Ph Pp Bp Bp Gy Ph Gy Bp Gy Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph So Ph Gy Ph Gy Ph

35 90 75 44 64 74 99 39 80 51 98 54 58 52 88 41 59 62 37 02 49 56 37 70 61 91 56 50 77 94 83 75 78 75 52 42 55 50 45 39 53 78 64 50 74 82 06 62 58 77 58 48 94 68 53 57 06

240

└

┘

┌

┐

Kiss Elemé r Vilmos Kiss Éva Kiss Ferenc Kiss G. Barnabás OFM sac. Kiss Gergely Kiss Gyö rgy Kiss Gyö rgy dr. sac. Kiss Gyula Kiss Imre Kiss Imre Kiss Imre Kiss Iván sac. Kiss János Kiss József Ágoston Kiss József dr. Kiss József dr. Kiss Károly Kiss László Kiss László Kiss László sac. Kiss László dr. Kiss László sac. Kiss Miklós Kiss Pé ter dr. Kiss Róbert dr. Kiss Sándor Kiss Zoltán Gé za BSC Kiss Zsolt gk. pap Kiss Zsolt Kiszel Mihály sac. Kizman István Klaibán Sándor Klasz Iván Kleininger József Klemm Emil Knáb János Knáb József Kobia Helmut sac. Kóbor András Kóczán István Kóczán Lajos Koczfán Ferenc Koczka Pé ter Koczor László Kocsi Gyö rgy Kocsis Andor Kocsis András Kocsis András Kocsis István gk. pap Kohányi Balázs Kohányi Gábor dr. Kokas Endré né Jákóy Zsuzsanna Kókay Józsefné dr.-né Bácsi Éva Kolbert Mátyás sac. Kolonics Gyula dr. Koloss István Kolossváry Gábor Koloszár Gábor Koloszár József Koloszár Sándor dr.

Bp Ko

39 46

Gy Ph Ph Eg Ph Pp Gy Eg Gy Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ph Gy Kg Ph Gy Kg Bp Ph Gy Ph Ph Ph Gy Kg … Ph Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Pp Gy Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ko Cs Ph Ph Bp Ph Gy Ph Gy

71 03 67 49 66 44 45 50 67 50 69 77 80 86 54 80 85 60 69 53 75 85 40 41 87 86 63 74 74 44 54 83 88 57 03 73 75 62 02 34 72 37 76 97 87 81 61 43 53 55 61 50 74 05 63 69

Koltai Jenő sac. Komán Bé la Komárik Dé nes dr. Komáromi László Komáromi Zsolt Komlós Ferenc Komlóssy Attila dr. Kommenda Lajos Komonczy Bé la Koncz Ottó dr. Kondás Sándor gk. pap Kondé László Kondor Antal dr. Kondor István Kondor Lajos SVD Konkoly Manriko dr. Kontor Elemé r József dr. Konzili Ignác Koór Sándor dr. Kopeczky Lajos Koppán András Koppány András Kordik László Korentsy Endre Korner Viktor Kornfeld Ákos Korzenszky Emő d dr. Korzenszky Richárd dr. OSB sac. Kós Rudolf dr. Kósa András Kotz László dr. Kovács Albert Kovács Attila dr. Kovács Attila dr. Kovács Balázs Kovács Bence Kovács Dezső Kovács Endre dr. Kovács Ernő dr. Kovács Ferenc Kovács Ferenc Kovács Ferenc dr. Kovács Ferenc László Kovács Gergely Kovács Gé za Kovács Gyö rgy Kovács Gyö rgy Károly Kovács Győ ző Kovács Imre Kovács István dr. Kovács János Kovács János Kovács János Kovács János dr. Kovács József Kovács József sac. Kovács József Ferenc Kovács József László dr. Kovács Korné l Kovács László

Gy Eg Bp Eg Ph Bp Ph Kg Ph Ph Gy Gy Kg Kg Gy Ph So Gy Ph Bp Ph Ptl Ko Ph Kg Gy Ph Ph Bp Ph Pp Ptl Ph Gy Ph Ph Cs Ko Bp Kg Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ptl Ph Ph Gy Gy Ph Gy … So Ph Gy

62 41 47 38 98 51 67 46 56 56 74 46 40 38 48 96 46 78 65 54 91 94 38 61 42 06 66 59 33 49 47 55 83 02 04 51 34 44 38 68 57 60 00 96 60 78 58 77 86 92 83 63 74 51 92 81

241

└

┘

┌

┐

Kovács Lóránt Kovács Pé ter sac. Kovács Pé ter Kovács Pé ter Kovács Tibor Kovács Tibor dr. Kovács Tibor dr. Kovács Tibor István Kovács Zoltán Kováts Attila dr. Kováts Ferenc Kováts Gyö rgy Kováts Sebestyé nné Kovátsits László dr. Kovordányi Krisztián Kozma András Kozma Bognár Tamás Kozma Imre OH sac. Kozma László Kozma Ottó dr. Kozma Rikárd dr. Kozmon László dr. Kő halmi Bálint Kő halmi Korné l Kő halmi László Kő halmi Pál Kö hler János Kö ké ny István Kö lcsé nyi Zoltán Kő míves Pál Kő mü ves János Kö nö zsi Bé la Kö nnyid Krisztián Kö nyves Tóth Kálmán dr. Kö rmendi Dezső Kö rmendy Kálmán Kö rmendy László dr. Kö rmendy Szabolcs dr. Kö rmö czi László Kö rnyei Miklós dr. Kö rnyei Miklós Kö rnyei Tamás Miklós dr. Kő rö si Kálmán Kő rö si Pé ter Kő rö si Tamás dr. Kő váry Gyö rgy dr. Kö vé cs László Kö vé r Ferenc dr. Kö vé r József Kö vessy Pé ter Krajczár Pongrác Krámli Pé ter Kránitz Ferenc Krein Pé ter Krempl Ferenc vité z Kricsfalusy Mihály dr. Kriegler Ferenc Kriván Miklós Kroll Miklós Krúdy Ö dö nné

Pp Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ph Ph Bp Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ptl Ph Bp Ko Bp Ph Eg Gy Bp Ph Bp So Gy Eg Gy Ph Ph Kg Kg Ph Gy Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy So Ph Ph Gy Ph Gy Eg Ph Ph Gy Gy

48 80 04 05 71 50 84 84 82 70 50 50 66 87 91 99 95 58 52 65 40 39 52 95 34 50 55 77 53 49 66 53 04 47 63 49 51 89 87 85 07 69 51 65 73 69 79 72 42 92 65 82 60 90 48 75 66 52 67

Krulik Marcell Benjamin Krupp Miklós Kubinszky Mihály dr. Kubovich István Kubovics Gyula Kukor Gyula dr. Kukorelli István dr. Kulcsár Sándor Kún Józsefné Fü rcht Mária Kuncz Elemé r dr. Kundermann Jenő Kungl Gyö rgy Mátyás Kuntz Zoltán Kurcz Ferenc Kurcz Mihály dr. Kuslits Alajos Kuslits Bé la dr. Kuslits Ferenc Kutas László Kuti István Kuti József Kuti Pál Kuzma Gyö rgy Kü kedi Vilmos Kü nnle Tamás Kvaszinger László Lábady Csaba Lábady Miklós dr. Laborc Gyö rgy Pé ter Laborci Jenő Laborcz Ákos dr. Laborcz Iván dr. Laborczi Gé za ev. lelké sz Laborfalvi László Labricz István Lackovits Emő ke dr. Laczus Gé za Laczus Pé ter Lacska Gé za Ladányi Gergely Ladó László dr. Ladocsy Gáspár dr. pü spö k Lajkó Károly dr. Lajtai Katalin (Catheline Nemeth) Lakatos Lajos Lakatos László dr. Laki Tamás Lakner Domonkos Lambert Zoltán sac. Lámfalussy Sándor dr. Lami Jenő Lánczky László Láng András Láng Bé la Lang Dezső dr. Lang Ferenc Láng István Ágoston Langer Ágnes Langer István dr. Lanki Pé ter

Gy Ph Bp Eg Eg Ph Ph Gy Cs Gy Ph Ph Ph Gy Gy Gy Bp Gy Ph Eg Ph Ph Ph Eg Ph Gy Ph Ph Ph Kg Bp Bp Gy Gy Gy Ptl Ph Gy Ko Ph Bp Gy Ph Cs Kg Ph Gy Ph Ph So Ko Ph Gy Gy Gy Gy Ph Ptl Bp Ph

06 06 45 48 39 75 70 52 51 47 55 06 74 85 50 84 51 69 58 49 73 57 98 40 58 77 81 60 73 45 34 37 75 06 67 58 89 46 98 38 70 66 55 40 80 92 98 60 47 49 64 67 52 47 00 81 43 07

242

└

┘

┌

┐

Larkai Dávid László Ferenc dr. Látits Gyö rgy dr. Laurinyecz Mihály dr. sac. Lay Zsuzsanna Lázár Ádám Lázár János Lé ber Mihály dr. sac. Lé ber Miklós sac. Leé Máté Lé gár Bé la Lé gli Attila Lé gli Gé za Pé ter Lé gli Ottó Lé grády Gábor Lehner László Lei Attila dr. Leitner Jenö Lé kai Róbert Lelkes Pé ter Lé nárd Gyö rgy dr. sac. Lendvai Ernő Lendvai Imre Lé ner Ferenc Lengyel Antal sac. Lengyel Ervin sac. Lengyel Gyula dr. sac. Lenkei Tibor Lepenye Oszkár Lepp Pál Lé vay István Ligeti Angelus OFM Lippai Csaba gk. pap Lippay Gyö rgy dr. Lippay István dr. ö zvegye Lipták Bé la Lipták József dr. L.Kecské s András Locsmándi Alajos Lohr Ferenc ö zvegye Lomnici Lajos dr. Lonkay Gé za dr. Lonsták László dr. Lovas Károly Lovas (Ledergerber) Róbert Lovassy Klára (Gyulaváriné ) Lö kkö s J-né dr.-né Gondzsinszky Zsuzsanna Lő rincz Balázs Bendegúz dr. Lő rincz Gyö rgy dr. Lő rincz József Pál OSB sac. Lö vey Gyö rgy dr. Lö vey József dr. Lö vey József Fé lix OSB sac. Lubics László Lucskai Pé ter Ludvig Rezső Lukács Bé la Lukács Ferenc dr. Lukács Gergő

Gy Ko Ph Gy Ptl Gy Gy Ph Ph Gy Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph Gy Bp Ph Bp Gy Ph Ph Ph Ph Ph Bp Bp Ph Ph Ph Ph Bp Ptl Ph Ptl Ph Gy Ptl Cs Ph Eg Gy Eg Kg

06 41 57 81 97 66 70 66 58 06 57 80 85 77 68 54 84 41 48 63 43 82 61 84 62 98 73 37 50 88 91 73 81 35

Cs Ph Ph Ph Bp Ph Bp Ph Gy Bp Ph Ph Ph

53 92 65 77 53 86 50 81 72 52 53 67 96

53 59 60 83 53 65 52 43 43 69

Lukács Menyhé rt Lukács Tibor Lukácsi Gé za sac. Lukovich Istvánné Sas Piroska dr. Macho István Macskási István Madaras Jenő Madarász Gyö rgy Magassy Dániel dr. Magyar Balázs Magyar Bé la dr. Magyar Endre Lé nárd Magyar Rezső dr. Magyar Sándor Magyaros Ferenc dr. Magyaros Ferenc Magyarosy András PhD. Magyarosy István dr. Májer Ferenc Majer János dr. Major Ferenc dr. Major Zoltán dr. Major Zsolt Majsa József Makay László Makláry Ákos gk. pap Makó László Makó Zsolt Mányoky István Märcz Ferenc dr. Marek József Márfi Gyula dr. é rsek Márk Roland Markó Ákos dr. Markó János Markó Máté Márkos Attila Albert Markovits Ferenc dr. Márkus István Marossy András Marossy József sac. Marossy Ottó Marosvö lgyi László Marosy András Marosy Gyö rgy dr. Marosy J.dr-né Horváth Mária Magdolna dr Marót János Maróth Miklós dr. Maróti Lajosné Kelemen Sára Marton Ferenc Marton István sac. Marton József Marton Tibor Marx Gyula dr. Masát Mihály Mátrai Árpád Mátrai Ferencné Nyerges Olga Matuz Károly Maurer Gyö rgy

Ph Ph Gy Cs Gy Bp Bp Ph Gy Gy Ptl Ph

07 81 76 52 62 46 40 59 57 05 56 99

Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ko Ph Ph Ph Gy Bp Ph Gy Gy Gy So Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Gy Gy Eg Bp Gy Gy

85 74 01 60 58 91 43 65 72 77 45 48 90 83 87 37 52 66 62 00 93 63 02 06 65 72 73 71 42 48 76 73

Ko Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph So Ptl Eg Cs Bp Gy

44 76 61 51 59 63 76 76 49 39 41 52 44 83

243

└

┘

┌

┐

Maurer Konrád May Zsolt dr. McDonnell, Ari (Biczó Aranka) Mecsé ri István sac. Medgyesy Mihály Medveczky Miklós Megyeri Sándorné Megyery Pál Meggyes Bálint dr. Meggyes Gábor Mé hes Elő d dr. Mé hes Gábor dr. Mé hes Károly Mé hes Miklós dr. Mensáros Tamás Mensáros Zoltán Mentsik Győ ző Imre dr. Menyhárt Károly Menyhárt Károly dr. Mercz Ferenc Mercz László Merencsics István Meré nyi András Merkli Ferenc sac. Mersei Gyula Mester András Mester Sándor dr. Mé száros István Mé száros István dr. Mé száros József Mé száros József Mé száros Károly dr. Mé száros László Mé száros Zoltán Dániel Mé száros Zsolt Meszé na Gyö rgy dr. Mezei András dr. sac. Mezei Gyö rgy Mezey Árpád Mező Gyö rgy gk. pap Mező Imré né dr.-né Mezriczky László Michaletzky Vilmos dr. Mihalik Szabolcs Mihálkovics Tivadar Mihályfi Miklós dr. Mihályi Ferenc dr. Mihályi Gé za Mihályi Levente Mihócza Zsolt Mike Gyö rgy Mikes István dr. Miklósfalvi Gusztáv Miklósy Dezső Mikófalvy Bertalan dr. Mikolay József Mikolcsó László Mikulásik Endre Milánkovich Gyö rgy Milanovich László

Gy Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ko Ph Bp Ph Bp Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Pp Cs Ph Ph Eg Cs Ph Gy Eg Ph Ph Ph Ph Gy Eg Ph Bp Ph Bp Ph Bp Pp Eg Ph Ph Ph Gy Bp Ph Bp Eg Eg Bp Ph Ph Gy

52 87 56 58 56 69 72 57 64 60 39 40 74 39 48 57 89 54 58 72 81 46 54 75 63 45 53 70 73 48 06 82 49 64 45 46 88 50 58 37 02 51 42 48 48 94 85 74 52 71 39 47 45 40 83 78 47

Miló Miklós gk. pap Mischinger Ferenc sac. Misefay Tibor dr. Miskei Antal dr. Miskolczi László Miszlai József Mitnyán Tamás Mitterer Ákos Mocsári Miklós Módos Tibor Mogyorós Miklós Mogyorósi Márk Mohácsi Károly dr. Mohácsi Miklós Mohácsi Pé ter Mohácsi Tamás Mohay József dr. Mohilla Rezső Mohi-Mayer Gyö rgy Mohos András Mohos László Moldovai Márton Álmos Molnár A. J. Attila Molnár Antal dr. Molnár Attila Molnár Attila Molnár Dé nes dr. Molnár Ernő Molnár Ferenc Molnár Gábor Molnár Gábor dr. Molnár Gyö rgy dr. Molnár István Molnár János Szabolcs Molnár Jenő Molnár Jenő dr. Molnár Lajos dr. Molnár László Molnár László dr. Molnár Mihály Molnár Miklós Molnár Miklós Molnár Miklós Molnár Richárd Molnár Zsolt Molnár Zsolt Mondovits István Mondovits Lajos Monostori Rezső Monszpart, Adalbert (Bé la) Dipl. Ing. Morandini Tamás Móri János Móricz Bé la Morva László dr. Morvay Imre Pio OH sac. Morvay Pál dr. Mosolygó Bé la gk. pap Mosolygó Dé nes Mosolygó Dé nes gk. pap Mosolygó Marcell dr. gk. pap

Ph Ph Bp Ph Ptl Ph Gy Ph

68

64 06 75

Ph Kg Gy Eg Eg Ph Gy Ph Gy Bp Gy Ph Ph Bp Ph Gy Gy Gy Bp Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph Pp Bp Gy Ph Ph Gy Ph Ph Gy Bp Cs Ph Bp Ph Gy Gy Gy Ptl Ph Ph Ph

66 51 06 43 50 79 06 84 49 44 74 77 02 49 88 71 89 70 34 03 89 67 78 64 62 80 55 82 67 58 44 45 50 71 98 85 93 50 45 48 51 52 36 62 50 58 35 67 72 98 72

53 86

244

└

┘

┌

┐

Mosolygó Pé ter gk. pap Ph Mosolygó Tamás gk. pap nö v. … Mosonyi Pé ter Gy Mosonyi Richárd dr. Ph Mozsolits Imré né So Mugits Károly dr. Gy Murányi Gyula Ph Murányi Pé ter Ph Mustos Pé ter Ph Muzsay Gé za dr. Gy Mü ller Imre Ph Nagy Aladár v. dr. Eg Nagy Álmos István dr. Gy Nagy András Gy Nagy Antal Ko Nagy Bé la dr. Ph Nagy Csaba Attila dr. Ph Nagy Dávid Filipp Gy Nagy Endre dr. Ph Nagy Ferenc Bp Nagy Ferenc Ph Nagy Gáspár Ph Nagy Gyö rgy Ph Nagy Gyö rgy dr. So Nagy Imre dr. sac. Eg Nagy István Bp Nagy János dr. Kg Nagy Jenő dr. Gy Nagy Jenő László Gy Nagy József sac. Ptl Nagy József Miklós dr. Ph Nagy Károly Ph Nagy Károlyné dr-né Kurucz Emma dr. Cs Nagy Kristóf Attila Gy Nagy Lajos Gy Nagy Lajos Ph Nagy László v. Gy Nagy László Gy Nagy László Gy Nagy László dr. Gy Nagy Mihály dr. Cs Nagy Pé ter Ph Nagy Sándor Ph Nagy Szabolcs Ph Nagy Tamás Ph Nagy Tihamé r Gy Nagy Zoltán Gy Nagybaczoni Bé la dr. Ph Nagygyő ry Elemé r Ph Nagygyő ry Szilveszter Ph Nánai László Eg Nardai Gyö rgy Gy Nedeczky Árpád dr. Ph Nedeczky Ferenc Ph Nedeczky (Ferenczi) Attila Gy Né her András Gy Nelhiebel Gyula Eg Nelhiebel József dr. Eg Nemcsics Antal dr. Pp Nemcsik János dr. Ph

92 95 81 51 71 67 06 69 49 60 42 85 89 39 61 79 06 60 40 85 67 70 53 52 52 46 86 68 66 53 04 59 81 37 65 65 38 54 82 57 98 89 70 65 74 60 65 46 06 70 71 84 06 49 46 45 95

Nemes András Nemes Gábor Nemes Zoltán Né met Ádám dr., v. Né meth Andor dr. Né meth András Né meth Attila Né meth Attila sac. Né meth Balázs Né meth Barnabás Né meth Bence Márton Né meth Csaba Né meth Csaba dr. Né meth Csóka Mihály dr. Né meth Ernő Né meth Ferenc Né meth Gábor dr. Né meth Gábor Né meth Gellé rt Né meth Gyö rgy Né meth Gyö rgy dr. Né meth István Né meth István dr. Né meth István dr. Né meth Iván Né meth Iván dr. Né meth János dr. sac. Né meth Jenő Né meth József dr. Né meth Károly Né meth Lajos Né meth László Né meth László Né meth László Né meth László dr. Né meth László dr. Né meth László dr. sac. Né meth Szilárd dr. Né meth Szilveszter Né meth Tamás Né meth Tamás dr. Né meth Tihamé r Né meth Zoltán Né meth Zoltán sac. Né nyei Zoltán Benedek dr. Niederland Vilmos dr. Niszler László Nizsalovszky László dr. Nobilis Márió sac., pü spö ki tanácsos Nógrádi László Nógrádi László Nógrádi Pé ter László Nónay, T. Tamás Nonn Ferenc Novák Antal Novák Árpád Novák Jenő dr. Novák Pé ter István Nyárai Horváth Pé ter Nyirati Csaba dr.

Gy Ph Ph Bp Bp … Eg Gy Gy … Ph Gy Gy Kg Gy Gy So Gy Ph Gy Ph Ph Ptl Gy Gy Ph Ph Pp Ph Ph Ph Pp Ph Ph Pp Gy Ptl Ph Ph Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Eg Gy Ph Cs Ph Ph Bp Bp Gy Ph Ph Gy Ph Ph

78 80 77 44 37 47 62 06 03 84 89 45 82 47 06 06 66 52 61 96 74 66 69 69 48 88 78 79 45 54 84 43 66 75 81 79 87 78 00 73 90 48 48 45 84 53 66 00 44 51 50 80 54 96 85 86

245

└

┘

┌

┐

Nyíri-Szabó Attila Obbágy László gk. pap Oberling Antal Oberling János dr. Odhiambo Raymond Ó dor Tamás Ohetring Pál Oláh András László Oláh Gyö rgy Oláh Gyula Oláh János dr. Oláh L. dr.-né Thomschitz Sarolta Olajos Csongor Olasz Imre Olgyay Gyö rgy prof. PhD Olofsson Károly Placid dr. OSB sac. Olosz Gergely Ó nody Bé láné Mihály Ágnes Orbán Aladár dr. Orbán Balázs Orbán István sac. Ormai Lóránt Oross Imre dr. Orosz Ferenc Orosz Imre Orosz Károly Orosz Lajos gk. pap Orosz Lajos Orosz László Atanáz gk. pap Orosz Pé ter dr. Osvald Árpádné Melcher Edith Osztermayer László Osztie Gyö rgy Osztovics Dé nes Osztrosits László Ott Gyö rgy dr. Ott Gyula dr. Ö lbei László Ő sz István Pacher Pál dr. Pacz Bence Tamás Pácz Gábor Padeczky Józsefné Paiger István Pákh Tibor dr. Pákozdi József Paksa István dr. Pakucs János dr. Palásthy Lajos Palásty István Páldi László Pálffy Balázs Pálffy Kristóf Pálffy Tamás Pálfi Antal Pálfy Aladár dr. Pálhegyi Sándor Pálhidai Rezső Palikó Barna dr. Palinay Gyula

Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ptl Gy Ph

84 67 83 79 94 78

Kg Ko Ph Ph Ph Bp Ph Ph So Ph Gy Ph Gy Ph Gy Ph Ptl Ptl Ph Ph Ko Gy Bp Gy Gy Gy Gy Ph Ph Gy Gy Gy

45 30 59 55 48 33 95 56 50 04 68 64 49 81 88 81 54

Gy Ko Ph Ph Gy Bp Ph Eg Gy Ph Gy Gy So Gy Pp Ph Ko

77 42 81 65 58 51 85 45 06 00 99 52 47 87 42 94 30

91 61

78 71 44 89 51 48 83 52 36 76 63 62 01 78

Palinay László dr. Pálinkás Attila dr. Pálinkás István SVD Pálinkás Pé ter Palka Gergely Sándor Palkovics Sz. dr.-né Legeza Jolán Pálkö vi Gyula Pálla József dr. Pállinger Ottóné dr-né Thierry Éva Pallós Henrik Pálmai Pé ter Godfré d OSB sac. Palócz András Palotai Károlyné Solymár Klára Palotás Árpád Palotás Tibor Pálvö lgyi Attila dr. Panek I. Ö dö n Pap János dr. Pápai János Gyula Papanek Ernő Pápay István Papp András gk. pap Papp Bé la dr. Papp Ferenc Papp Gyö rgy Mag. gk. pap Papp István Papp János dr. Papp Károly Papp László Papp Miklós gk. pap Papp Szabolcs dr. gk. pap Parászka László dr. Pardavi Andor dr. Pári András Páros Zoltán Pásztó Pé ter dr. Pataki András Pataky László Patkó Márton Patonai Attila dr. Pattantyús Ábrahám Ádám dr. Pattantyús Á. Tamás dr. Pátzay József dr. Paulik Dezső Paulovits Imre dr. Pavek László Pé ch Bé la Pé ch Kálmán Pecze Tibor Csongor Pé czely Tibor Pé k Győ ző Pekk Antal Pé ley Iván dr. Pellionis Pé ter Pem László dr. PhD sac. Perczel Bé la Peresztegi Gyula Perger Gyula sac. Pé ringer Miklós Perlaki Ferenc dipl. ing.

Ko Ph Kg Ph Ph Cs Gy Ph Cs Ph Bp … Ph Ph Ph Ph Bp Gy Gy Ph Gy Ph … Ph Ph Gy Ph Ph Gy Ph Ph Eg Gy Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ph Ph Gy Gy So Bp Gy Ph Ph Ph Bp Ph Ph Ko Ph Ph Gy Ph Gy Gy So

33 80 48 98 07 51 40 84 53 89 43 57 65 64 89 39 79 46 83 46 82 70 74 67 60 62 74 79 86 51 43 00 43 48 75 89 58 86 47 51 85 53 51 42 61 57 89 51 73 58 44 63 70 76 76 98 40

246

└

┘

┌

┐

Pesztenlehrer István dr. Petán Imre Pete András Peté nyi Márk Peté nyi Mirkó Pete-Pikó Pál Pé ter Bé la dr. Pé ter Tamás Pé terfi Árpád Pethes Flórián Pethő István Pethő Szilveszter dr. Petik Ferenc dr. Pető Klára Pető László dr. Pető Vilmos Pető Zoltán Pető cz Miklós dr. Pető falvi István Petrits Pé ter Petrits Szilveszter Petro Kálmán Petróczy Gábor Pettkó Szandtner Aladár Pfeffer Imre Ferenc Piatró Antal Piliskó Ferenc Pinezich Ákos Pinté r Gábor Pinté r Máté Pirisi Pé ter Pirisi Tibor Pirót László dr. Pleidell János Pletenyik Zoltán dr. Plochmann Pál Plósz Bé la Pock Vilmos Podlovics Pé ter Podruzsik Szilárd dr. Pogány András Pogátsa Gábor dr. Pogátsa-Murray József dr. Pogátsnik Olivé r Pohárnok Pé ter dr. Pohl Tibor dr. Polán Hildebrand OSB sac. Polgár Károly Polgár Korné l Pólik Sándor Polniczky József Polniczky Zsolt Pompé ry Bé la dr. Pongrácz József dr. Ponory (Klimó) Viktor Pór András Pór Gábor Pór Pé ter Pordán Mihály dr. Pósfai László sac. (szalé zi)

Gy Bp Gy Ph Gy Gy Ph Gy Gy Gy Ph Gy Gy … Bp Bp Ph Gy So Gy Gy Ph Gy Gy Ph Eg Ph So Gy Ph Gy Ph Ph Ko Ph Gy Ph Gy Ph Ph Gy So Gy Ph Gy Ph So Eg Gy Ph Ph Gy Bp Ph Bp Gy Gy Gy Pp Eg

58 48 69 00 04 80 47 00 52 56 65 42 47 46 44 87 38 51 93 92 58 62 61 00 47 67 50 92 07 79 88 78 35 95 58 59 68 84 90 61 50 47 84 49 68 48 47 43 98 55 86 36 69 40 82 84 87 50 42

Posgay Gyö rgy Posgay Gyö rgyné Rády Mária Póta Gyö rgy Pótsa Róbert Emil Pottyondy Ákos Povázsai Károly Pozsgai Jenő dr. Pozsgai József Pozsgai Zoltán dr. Pö lö skei Gergely Prauer János Pregitzer Ernő Pregun István dr. gk. pap Pregun István dr. Pregun Tamás dr. Prohászka János Prokopp László dr. Prokopp Sándor Prónay Aladár Prugberger Emil dr. Puchner Károly Pucz (Putz?) András Puhovics Mihály Puhr Károly Pulsfort Edwárd Pup Vilmos Pusker Imre Puster Ernő né Kaubek Sarolta Putnoki Pé ter dr. Rab Attila Rába László Rábel Kristóf Rabi István Rábl Ferenc Antal Rácz Bé la Rácz Bé la Rácz Gyö rgy dr. Rácz László Rácz Miklós Radán Gyö rgy dr. Radda István Radics János dr. Radnai Imré né Radnai István Radnai Márton Radó András Radziwon András Raffay Tamás Rajczy András Rákász Márton Rákos Gyula Rakovits Zoltán dr. Rakusz Zoltán Rapkay László Raskó Gyö rgy dr. Ratatics Mihály Ráti József Rátkai Imre Rátkai László dr. sac. Rauchmarter Tamás

So Ko Ph Eg Ph Gy Ph … Ph Gy Gy Bp Ph Ph Ph Eg Bp Bp Bp Ph Ph Gy Gy Ph Ph Gy Ph Ko Ph Ph Gy Ph Gy Ph Gy Gy Gy Ph Gy Bp Ph Ph Ptl Ph Gy Gy Gy Gy Cs Gy Ph Ph Ko Gy Ph Gy Ph Gy Gy Gy

46 47 64 43 99 50 67 51 06 57 48 61 89 88 48 49 46 48 57 60 81 50 78 81 66 74 46 75 60 50 00 82 55 50 69 85 96 93 42 57 58 75 01 64 88 06 50 52 54 58 41 50 70 76 69 86 62 66

247

└

┘

┌

┐

Rausz Ágoston Rechnitzer Hubert Ré dly Dé nes Ré dly Dé nes ifj. Ré dly Elemé r dr. sac. Ré dly László Rednik András dr. Ré fy Imre Reichardt Gyula Aba OSB sac. Reichhardt Ákos Reichhardt Tamás Reinthaller Ferdinánd Ré kási Zoltán dr. Ré mai Dániel Remé nyi Ferenc Remé nyi Viktor Rendi László Rendi Tibor dr. Rendi Zsolt Rentenher I. dr. Ré pássy Attila Ré pássy Csaba Ré sz Albert dr. Rettesi István Ré vteleki László Ribiánszky Miklós Richter Vladimir Ricsóy Bé la Riedel René Rieger Tibor Rigler Richárd dr. Rigó Gyula dr. Rimai János Rimfel Ferenc sac. Ringhofer János Ripszám István Ripszám János Ródler Miklós Róka László Róka László ifj. Roll István Romada Pé ter Rónaszé ki Aladár dr. med. habil. Rónaszé ki Áron dr. Rónaszé ki Benedek Rónaszé ki Gábor sac. Rongits Ferenc Ropos Márton Rórh Pé ter (Róth ?) Rosenstingel Antal Rosta László Rosta Máté Rostás Ákos Rovni István Roÿkó Ádám dr. Rozmán Miklós Rozmán Vilmos Rózsa Attiláné ö zv. Rozsonits István Rubovszky Gyö rgy dr.

Bp Gy Ph Ph Ph Bp Ph Bp Pp Ph Ph Gy Ph Ph Ph So Gy Ph Ph … Ph Ph Ko Gy Ph Ph Bp Bp Ph Gy Bp Ph Ph Ph So Gy Gy Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Gy Gy Ph Ph Bp Gy Ph Ph Ph Gy Kg Ph Gy Ptl

50 52 55 86 53 51 60 40 41 73 75 06 80 06 85 46 47 54 75 59 58 43 78 61 03 37 44 84 58 35 70 74 78 51 83 76 71 69 88 60 98 74 97 06 81 54 70 98 62 44 06 57 04 80 68 49 73 71 62

Rucz Károly dr. Rudan Pé ter dr. Rudolf Zoltán Ruff Flórián dr. Ruff János Ruff Viktor dr. Rumanné Bíró Nóra Ruszina László Ruttmayer Imre Ruzicska Bé la dr. Ruzsics Balázs dr. Rybach László Sághegyi Bálint Elemé r Sághi Zoltán Sági László Sági Pé ter dr. Said Dávid Sailer Mihály Salamon Ákos dr. Salamon János Salgó László Sallai Gé za Samu László Sándor Gyö rgy Sándor Márk Sándor Zoltán Sánta Bendegúz Sántha Tamás Sára Attila Sára Botond Sára Mihály Sárai László Ing. Sárdy Csaba Sárdy László Sárdy László dr. Sári Gyula Sárosi Zoltán Sas Rudolf sac. Sasvári Gé za Sasvári László dr. Sasvári Zoltán dr. Schamschula Gyö rgy dr. Schauer József Sché der Ákos dr. Scheffer József Scheiling Antal dr. Schell Tamás Scherer Norbert dr. Schindler József dr. Schindler Mátyás sac. Schlemmer Tamás dr. Schlemmer Tamás ifj. Schmidt Lajos dr. Schmidt László Schmidt Pál dr. Schmidt Pé ter dr. Schmidt Pé ter Schmiedel Ferenc dr. Schmotzer Imre dr. Schneider Ferenc

Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ko Ph Gy Bp … So Gy Pp Ph Ph Gy Kg Bp Ph Ko Gy Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ko Ph Bp Ph Ph Gy … Gy Bp Pp Ph Ph Gy Gy Bp Ph Bp Ph Ph Ph Ph Bp Gy Bp Gy Gy Gy Ph Pp

80 57 98 81 66 87 46 65 50 42 53 39 39 76 87 06 51 49 77 24 85 69 74 90 06 06 94 84 98 69 50 83 48 78 60 52 78 61 39 41 62 84 74 51 02 48 81 77 47 82 38 83 48 70 06 84 54 38

248

└

┘

┌

┐

Schő nweitz Tivadar dr. Schramkó Pé ter Schreindorfer Károly Schrenk Gyula Schubert Miklós dr. Schulz Gyula Schumacher István Schwanner Endre Schwarczenberger Ferenc Scitovszky Tamás Scsaurszki Pé ter Sebesté ny Andor Sebesté ny István Sebestyé n Balázs Sebő Imre Sedlmayr Tamás Seffer József Seith Tamás Seleznik Tibor Sellei Tamás Seré di Bé la Seré nyi Tibor Seszták Oszkár Siegler András Siegler Pé ter Sik Miklós (Nicholas Schick) Sillinger Tamás dr. Simányi Miklós Simay Pál Siminszky Zsolt Simkó Elemé r dr. Simó István Simon Ferenc dr. Simon Gábor dr. Simon Gyö rgy dr. Simon József Simon László Simon Miklós dr. Simon Tamás dr. Simon Tamás dr. Simonsits István Singlovics Bé la Sinka András Sipos András dr. Sipos Arnold Sipos Dé nes Sipos László Siposs Klára Sisa Ferenc Siska Gábor Siska Imre Sivadó János gk. pap Sivadó László Sivadó Miklós gk. pap Smuk János Sodró László Sója Csaba dr. Sója Kené z Sója Miklós Sója Szabolcs dr.

Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Bp Cs Bp Ph Bp Bp Gy Ph So Gy Ph Gy Ph Eg Kg Gy Ph Ph Ph Gy Bp Bp Bp Bp Ph Gy Eg Gy Eg Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph So Ph Bp Ph Ko Eg Ph Ph Ph Ph Ph Gy So Ph Ph Ph Ph

62 82 75 70 85 88 73 46 54 44 65 49 52 92 67 48 50 07 68 88 48 51 83 60 58 48 83 52 51 52 50 92 68 42 48 42 71 80 86 97 64 68 51 98 51 67 46 54 82 97 81 83 80 64 50 56 62 90 58

Sója Szabolcs Pé ter dr. Solté sz János dr. gk. pap Solté sz László Solti Balázs Solti Endre Sólymos Istvánné Solymosi Attila Sólyom Jenő Somfai Gyö rgy Somody Endre Somogyi Csizmazia Zsolt Somogyi Gyö rgy Somogyi Imre sac. Somogyi István dr. Somorjai Ádám dr. OSB Sonnevend Imre dr. Soóky Júlia Soós Balázs Soós Gé za Soós József Soós Pál Zoltán dr. Soproni Gé za Soproni Zoltán Sopronyi János Pál Ső th Ervin Sprincsics Lajos Springer Miklós dr. Staindl László Stánitz Józsefné Stánitz Rudolf dr. Stark Ferenc dr. Stefánich Jánosné Szerdahelyi Éva Steiner Attila Steiner Mátyás Steinwender József Stekovics József Sterl József Sticzay Rezső Stifner Gábor dr. Stift László Stipkovits István Stipsicz István Stipsicz Josef Stockert Dávid Stolcz Tamás Strnovsky Mária Strohmayer János ifj. Stummer László Subert Pé ter Sudár János sac. Sugár Miklósné Suhai Ferenc Imre Sumbszky Gábor Surányi Bé la dr. Surányi Gyula dr. Surányi Tamás Suskó Mihály dr. Sü kö sd József Sü le Lajos sac. Sü megi Mihály

Ph Ph Ptl Ph Cs So Ph Gy Eg Eg Ph Gy Ph Ph Ph Ptl Ko Gy Ph Gy Pp Bp Ptl Ph Pp Ph Bp Bp Ptl Gy Bp Ptl Ph Ph Eg Kg Gy Cs Ph Gy Ptl Ph Ph Ph Gy Ko Gy Ph Gy Ptl Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ptl Gy Kg

98 76 99 54 42 98 54 39 53 69 65 82 77 74 35 06 81 74 48 48 74 48 89 46 45 82 51 01 80 41 46 67 54 73 55 56 57 00 06 33 79 81 72 06 94 61 76 99 81 71 44

249

└

┘

┌

┐

Sü megi Mihály dr. Swegler Pál (M. Parncy) Szabadi János Szabadváry Ferenc dr. Szabadváry László dr. Szabó Ákos Szabó Ambrus Szabó András Szabó Attila Szabó Balázs Szabó Balázs Szabó Barnabás Gyö rgy Szabó Bé la Szabó Csaba Szabó Csanád István Szabó Dezső Szabó Dezső Szabó Endre Szabó Endre Zerind OSB sac. Szabó Ferenc Szabó Gyö rgy Szabó Gyula Szabó István Szabó István dr. Szabó János Szabó János Szabó János dr. Szabó Jenő Szabó József sac. Szabó József Szabó József Szabó József Szabó József Bé la sac. Szabó Kálmán ö zvegye Szabó Korné l sac. Szabó László Szabó László dr. Szabó László dr. Szabó Máté Lajos Szabó Ö rs Szabó Pé ter Szabó Sóki István Szabó Tamás Szabó Tibor Szabó Zoltán Szakács Áron Imre Szakács Lajosné Garancsy Julianna Szakolczai Gyö rgy dr. Szalai Attila sac. Szalai Bé la Szalai Bé la dr. Szalai Lajos Szalay Bé la dr. Szalay Endre dr. Szalay Ferenc Dipl. Ing. Szalay László Szalay Miklós Szalczer Lajos dr. Szalka Bé la gk. pap Szalóky Tibor

Gy Kg Gy Kg Kg Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Kü Ko Gy Gy Bp Ph Eg Gy Gy Ph Ph Ptl Eg Gy Kg Cs Gy Gy Ph Ptl Ph Ph Ph Gy Ph Gy Gy Eg Ph Ph Ph Cs Bp Gy Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy

60 48 67 41 49 98 52 83 98 74 76 00 52 97 96 38 85 49 49 79 52 48 68 86 66 41 43 45 46 51 57 75 64 54 78 59 69 06 90 75 45 98 06 93 99 51 46 92 58 46 50 64 62 53 98 69 75 55 69

Szántay Gyö rgy László dr. Szántó András dr. Szapáry Gyö rgy dr. Szaploncay Miklós gk. pap Szaradits József dr. sac. Szarka István Szarka V. László dr. Szárnyas Tibor Szatmári József dr. Szatmári-Satmer Ferenc Szauer Tibor Szebedy Ö rs Szederké nyi Miklós Szegedy Lujza Szeghalmi Elemé r dr. Szeifert Ferenc dr. sac. Szé kely Bé la Szé kely Gábor Balázs Szé kely István dr. Szé kely Tiborné Szekendy Alajos Szekendy Szaniszló Szeké r Aladár Szeké r Miklós Szekré nyes András Szele Imre Szeleczky Gábor Szeleczky József dr. ö zvegye Szelencsik Gábor Szelestei Gábor dr. Szelestei Tamás dr. Szelestei Tamás Ottó dr. Szelid Zsolt dr. Szé ll Kálmán Szelle Zoltán Szemerjay Tamás Szé nási Tü nde Szendrő Zsolt dr. Szendrő dy Gábor Szendrő i Pál Szendrő i Pé ter Szenes Márk Szenftner József Szenkovits Zoltán Szent Benedek Leányai Szentfü lö pi Antal dr. Szentgáthi Pé ter Szentgyö rgyi Miklós Szentimrey Gábor Szentirmai István dr. Szentirmay Szabolcs Szent-Iványi Kristóf Szentkúti Gyula dr. Szentkuti János Szentmihályi Szabó Pé ter Szé p Ferenc Szepes Bé la Szepes László Szepesi Arthur Szerdahelyi Endre dr.

Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ptl Bp Gy Bp Ph Eg Cs Bp Eg Gy Ph Ph

84 67 57 80 69 56 53

Ph So Ph Gy Gy Ph Gy Ptl Gy Ph Ptl Ph Gy Ph Ph Ph Ptl Ph Gy Kg Kg Ph Gy Eg Ptl Bp Gy Gy Pp Bp Ph Ph Eg Eg Ph Ph Gy Bp Gy Kg

64 48 58 69 69 81 06

40 47 53 75 51 52 47 49 61 01 70

88 88 53 85 58 57 47 64 74 82 51 51 02 50 49 45 58 65 42 50 60 73 27 39 63 60 72 46 37 43

250

└

┘

┌

┐

Szerdahelyi László Szergé nyi István dr. Szeri István dr. Szeyffert Ö dö n SzíVince dr. Szigecsán Pál Tamás Szigecsán Tamás Zsolt dr. Szigeti Bé la Szigeti Miklós Szigony Gyula Szigyártó Gusztáv Szijártó Gábor Szijártó Ottó Szíjártó Zoltán Szíjjártó János Szikla Károly dr. Szikora István dr. Szikora József Szikszay László Sziládi Ferenc sac. Szilágyi Ákos Szilágyi Bé la Szilágyi Csaba Szilveszter Pé ter dr. Szily István dr. Szily Korné l Szirányi János ö zvegye Szirbik Albert Szita András Szita Balázs Szita János Szkalák Attila Szodfridt István Dr. dr. Szokoly János Szoleczky Ferenc Szolnoki Gyula Szombatfalvy Rudolfné dr.-né Szomor Iván Szórád Antal Szovák (Szorák?) Korné l Szö gi András Sző ke Attila dr. Sző ke Gábor Sző ke Gé za Sző ke Tamás Szö kendy Tamás Sző nyi László Sztaics István Sztankay Árpád dr. Sztankó István dr. Sztankovszki Ervin Sztankovszki László Sztrányóczki Dávid Sztrányóczki Imre Szuchentrunk József sac. Szuchentrunk Mihály sac. Szucsányi Károly Szűcs Balázs Szűcs Bertalan Szűcs Imre

Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Bp Kg Ph Bp Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Bp Gy Gy Gy Gy Ph Gy Ph Ptl Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Eg Gy Ptl Eg Ko Ph Ph Ph Ph Ph Gy

64 52 72 66 93 66 89 40 52 74 52 06 79 82 74 60 70 67 48 79 89 58 78 76 43 91

Ph Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Gy Gy Gy Gy Ph

96 36 74 64 73 76 02 94 51 50 45 06 67 82

98 64 98 76 93 49 06 46 66 54 41 81 99 58 84 85 06

Szűcs János Szü cs József dr. Szü cs László Szűcs László dr. ö zvegye Szűcs Miklós dr. Szűts János Tabányi Gyö rgy Tahy Ábel Takács Bé la Takács Ernő dr. Takács Ervin dr. Takács Ervin Takács Imre Takács István dr. Takács Jenő Takács Krisztián Takács Lajos Takács Lajos Takács Lajos dr. sac. Takács László Takács László Takács László sac. Takács Norbert dr. Takács Pál Takács Pé ter Takács Tibor Takács Zoltán ing. dr. Takáts István sac. Takáts János Takáts Lajos Takátsy Pé ter Takátsy Tibor Talián János Tálos János Tamás Ferenc Tamás Gábor Tamás János Tamás László Tamása Róbert Táncsics Jenő Adorján O.Praem. sac. Tanyik János Tarcai Zoltán Tarczay Tibor Tarcsay József Tari Zsolt sac. Tarnóy Egon Taródi István Tarsoly Csaba Tarsolyné Rónaszé ki Erika Tas József Tászler László Tatár József Tauer Oszkár Temesi Balázs Temesi Tamás Temesy Imre Terdik M. Gergely Terdik Sebestyé n gk. papnö v. Ternyák Csaba dr. é rsek Terplán Zé nó dr. ö zvegye

Ph Kg Kg Ptl Bp Bp Ph Ph Gy Eg Bp Gy Ph Eg Gy Ph Gy Ph Pp Kg Ph Gy Ph Ko Gy Ph Ko Ph So Gy Ph Gy Gy Ph Bp Ko Gy Gy Cs Ph Bp Ph Ph Bp Gy Ptl Ptl Ph Ph Eg Ph Ph Ph Gy Ph Ph Gy Ptl

84 46 46 43 44 67 00 66 45 51 83 78 39 61 90 50 94 55 53 87 63 75 43 79 86 45 91 50 49 72 03 89 67 38 41 82 46 54 51 43 55 87 51 00 64 73 50 67 71 01 74 92 88 72

251

└

┘

┌

┐

Ther Antal Thomay László Thuránszky László Tibold Csaba dr. Tibold Ferenc Tihanyi Kálmán Tihanyi Sándor Tilai László Till István Till János dr. Tima László Timár Lajos dr. Tinku Balázs Tiringer Imre Tirnitz József Tirnitz Tamás Tittel Oszkár Tkálics Ferenc Tóbiás Ervin Tok Miklós Tokai Gyö rgy Toldi Gergely Tolnay Lajos dr. Tombátz Lajos Tombor András Tomcsányi Gábor Tomka Barna Tomka Emil Tomka Ferenc dr. sac. Tomka József dr. Tomka Miklós dr. Tomka Pé ter Tomozi Gábor Tompos Imré né Torbágyi Pál Torbágyi Zoltán Torda István dr. Torda Lajos Torma József Torma Pé ter Torma Tamás Tornóczi József dr. Toron János dr. Tóta Tamás Tóth Ádám dr. Tóth Ákos Tóth Ambrus dr. Tóth András gk. pap Tóth András Tóth András dr. Tóth Antal Tóth Árpád Tóth Bálint Tóth Bé la Tóth Bé la Tóth Bence Tóth Csaba Bence Tóth Elek gk. pap Tóth Ernő Tóth Frigyes dr.

Ptl Kg Bp Ph Gy Gy Gy Ph Eg Ph Pp Gy Gy Ph So Gy Bp Gy Bp Ko Bp Ph Gy So Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Tb Ph Gy Ph Gy Bp Ph Ph … Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Gy Gy Ph Ph Kg Ph

43 38 75 50 47 79 99 51 60 47 51 06 73 44 90 47 47 52 40 47 04 51 43 91 88 98 62 60 64 59 64 06 65 75 75 67 67 06 84 40 42 73 84 88 86 89 90 39 87 48 81 90 06 07 84 47 59

Tóth Gábor Tóth Gergely dr. Tóth Gergely Tóth Gyula sac. Tóth Imre Tóth Imre Tóth István Tóth István Tóth János Tóth János Tóth József Tóth József Tóth Józsefné dr.-né Tóth Kálmán Tóth Károly Tóth Károly Tóth Lajos dr. Tóth László Tóth László Tóth László Tóth László Tóth László Tóth László Tóth László Tóth László dr. Tóth László dr. Tóth Márton Tóth Pé ter-Pál Tóth Rudolf Tóth Sándor Tóth Sándor Tóth Sándor dr. Tóth Szabolcs Tóth Szabolcs Tóth Tamás Tóth Tamás Tóth Tamás dr. Tóth Tibor Tóth Tibor Tóth Zoltán Tóth Zsolt dr. Tótmárton Balázs Tótmárton Tamás Tö lgyesi Bé la Tö lgyesi Zoltán Tö mö r László Tö mö rdi Sándor P. Viktor OFM sac. Tö reky Iván Tö rö k József dr. Tö rö k Lajos Sándor Tö rö k Pé ter Tö rö k Pé ter Pál Tö rö k Szabolcs dr. Tö rö k Tamás Tö rö k Vince Trabert Gyö rgy dr. Tremmel János Treuer Sebestyé n Tringer László dr. Troják István Dániel

Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Gy Ph So Ph Ph Ph Ph Gy Bp Gy Ph Gy Ph Ph Ko Ph Ph Ph Ko Gy Kg Ph Ph Gy Ph Ph Pp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Gy Ph Ph Ph Kg Ph Gy

97 98 75 58 64 69 89 71 98 86 98 33 49 56 58 41 47 58 63 67 73 77 39 74 89 91 48 93 47 55 66 90 59 47 60 81 87 86 69 71 62 88 77 75 57 56 57 06 81 89 48 07 63 55 49 57 06

252

└

┘

┌

┐

Trombitás Andorné (Lívia) Tuba Gyula Tuba Jenő Tuboly József Tullner János Tullner Mátyás Győ ző Tulner Gábor Tulok András Turczer Gé za Turi Gyö rgy Turner Ferenc Turner Lajos sac. Tü ske József sac. Udvardi Pál Udvarhelyi Miklós dr. Udvarnoky Lajos (Lewis Royes) Ugron András Ugron Bé la Uher Zita Magyarosy dr.-né Uhereczky Klára Uhlár László dr. Uhlár Tivadar dr. Ú jfalussy Balázs Ujfalussy Balázs Ú jfalussy Bé la Ujfalussy Miklós Ú jj Írisz dr. Ujszászi Ákos Ulbing István dr. Ullrich Miklós Ulrik Ferenc Unger Endre dr. Urbán Tibor Ú rvö lgyi Gyö rgy dr. Üregi Sándor Üsth Ágoston Vácity József dr. Vadász István Vadászi Jenő Vadkerty Gyö rgy Vágvö lgyi Szilárd Vajda Antal Vajta Dé nes Valkony Károly Valler József Vámos László Vámosi Antal Vámossy Bé la Vancsura Gábor Imre Vancsura László Vancsura Miklós Vándor Tamás Vannay-Skody Tamás Vans Aurel Váradi Szabó László Váradi Szilárd Várady Gábor Varga András Varga Attila István Varga Barnabás

Bp Gy Ph Gy Gy Kg Gy Ph Ph Ph Pp Gy Gy Ph Ph Ko Ph Ph Ptl Ko Pp Pp Ph Ph Bp Ph Ptl Ph Cs Kg Gy Pp Ph Eg Ph Gy Ph Ph Pp Pp Ptl Ph Ph Bp Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ptl Ph Gy Ko Ph Gy Ph So Ph Gy

06 65 74 42 47 06 53 68 99 43 69 64 64 91 41 66 64 52 47 47 83 00 45 74 04 52 48 72 47 84 48 78 87 77 66 39 42 54 75 64 47 74 78 52 82 86 84 93 86 49 66 90 98 35 87 81

Varga Bertalanné Varga Dávid Varga Dezső Varga Elő d Varga Endre Varga Gábor sac. Varga Gábor dr. Varga Gyula dr. Varga Gyula István Varga Imre Varga István Varga István Varga István Varga József Varga József dr. Varga József dr. Varga Károly Varga Károly dr. prof. Varga Kende Lő rinc Varga Konstantin dr. Varga Lajos dr. Varga László Varga László Varga László dr. sac. Varga László sac. Varga Márton Varga Miklós dr. Varga Ottó dr. Varga Pé ter Pius Varga Tamás Varga Tibor Várhegyi Viktor Várhelyi Endre dr. Varjú József Várkonyi Balázs Várnai László sac. Városi Lajos Várpalotai Viktor dr. Varró Szilárd Varsányi Tamás Várszegi Asztrik dr. OSB fő apát-pü spö k Varvasovszky János Vas László Vásárhelyi János Vasas András Vass Gábor dr. Vass Gyula Vasvári Gergely Pál Vas-Wanek László Vaszary László Vattay Gyula dr. Vattay László Vedrő di Károly dr. Vé gh László dr. Veidinger Ottó Veiland László Venczel Ferenc Venesz Gyö rgy Venesz Pé ter

Ptl Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ph Bp Ph … Ph Ph Gy Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ko Gy Gy Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph

83 72 75 79 80 48 07 88 54 31 66 70 77 97 85 69 79 98 84 06 81 73 67 73

Ph Gy Bp

93 06 53

Gy

64 59

Gy Gy Ph Bp Ph So Gy Pp Pp Ko Bp Pp Pp Eg Gy Gy

78 79 63 50 98 48 54 39 43 39 49 41 39 39 70 03

06 77 02 83 72 86 77 77 44 64

253

└

┘

┌

┐

Verdes Miklós dr. gk. pap Verdes Sándor dr. Vereskuti Bálint Veress Dávid Veress Gábor dr. Veress Pé ter Verő József dr. Vé rtesaljai Pé ter Vé rtessy Pé ter Veszeley József dr. Vezenyi Pál dr. Vida Imre dr. Vida Sándor dr. Vidos Árpád Vigh Bé la dr. Vigyázó Gyö rgy dr. Világhy András Világi Gyula dr. Világosi Gábor dr. Villányi Árpád dr. Villányi László Villányi László Vincze Imre Vincze Tibor Viola Ernő Virág József Virág Mária Virág Miklós Virágh Andor Virágh Imre Virágh Imre Zsolt Visnyovszky Roland Visontai Kovách Zoltán Vissy László dr. Vité z József Vité z Zoltán Viz István Vizi E. Szilveszter dr. Vizkelety András dr. Vizkelety Gyö rgy Vizkelety Imre Vízúr János dr. Vízvári Endre dr. Volf Kálmán Volf Pé ter Volkai Miklós Voltolina, Mária Amália Votin József Vö lgyi Balázs dr.

Ph Ph Gy Ph Ptl Ph So Gy Ph Gy

63 67 97 89

Ph Bp Gy Bp Bp Ph Ko Ph So Gy Ph Ph Gy Ph Ph Kg Ph Ph Gy Gy Eg Ph Gy Ph Gy Bp Bp Gy Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ptl Bp Ph

74 42 50 36 47 98 44 74 45 60 64 71 84 81 84 56 71 06 54 85 48 63 37 00 71 50 55 44 70 47 73 53 69 04 68

58 51 06 60 65

54 89

Vö lner Pál dr. Vö rö s Balázs Vö rö s János Vö rö s Kálmán Vö rö s Zsolt Vö rö skő i István Wacha Imre Wachsler Gyö rgy Wáczek Frigyes Wágner Tibor Wallis Jánosné Tóth J. Weibl Elemé r Wessely Antal ifj. Wiesner Jenő Wilhelm Gyula Wimmer Károly Wittmann Mihály Wittmann Tibor Wolleszky Tibor sac. Yang Zijian Győ ző Zabó Attila Záborszky Csaba ev. lelké sz Zachár Gyula Zágorhidi Czigány Ákos Zágorhidi Czigány Balázs Zalay Buda Zambó István Zapf István Zárdai Gyula Zatik István dr. Zatik János dr. Zavetz József sac. Zelecsé nyi Bé la Zichy Mihály Zilahy Szabó Tibor Zoltai Gyö rgy Zoltai Mihály Zoltai Zsolt Zoltay Tamás Zotter Alajos Zotter Tibor Zsámboki Sándor Zsávolya Zoltán (Grudl József) Zsedrovits Tamás Zseli Miklós dr. Zsiga János Zsigmond Balassa Zsinkó Gábor Zsoldos Gábor

Ph Ptl Gy Ph Gy Ph Gy Ph Ph Ph Cs Pp

81 00 88 74 06 75 50 85 67 78 53 49

Bp Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Eg So Gy Gy Ph Ph

45 48 55 57 69 75 06 81 45 51 92 84 56 67

Gy Ph Ph Ph … Ph Ph Ph Ph

62 85 80 56 77 54 62 60

Gy Pp Pp Ph Gy Ph Ph Eg Gy Ph Gy

91 45 42 53 86 04 94 45 60 75 06

254

└

┘

┌

┐

A BDSZ halottai, akiknek haláláról 2005. április 16-tól 2006. október 10-ig szereztü nk tudomást.

Kedves Barátaink, nyugodjatok bé ké ben! Almásy László Almay Bé la dr. Amberg József Ambrus József dr. Bábiczky József Bánhegyi Endre Bárdos László Bende András Bócz Boldizsár OSB sac. Bö rö cz László Bulkai Lajos dr. Bulkai Pál Csongor Gyö rgy Csontai Ágoston dr. Dé nesfalvy József Domonkos Lászlő SVD sac. Dormán András dr. Draskovics Tibor dr. Édl Medárd Emő di Pál Eszterhás Endre (Fö lker Endre) Farkas József dr. Farkas Kálmán Fü zy István Gálffy Pálné Gelencsé r Ferenc dr. Grábics Frigyes Halász Auré l dr. Holdampf Róbert Hóman Bálint dr. Horváth Lajos v. Kaszap László dr. Király Árpád Kovács Bé láné Krausz Mária Kurucz István Remig OSB sac. Kuszál Balázs

Bp Bp Ph Ph Bp Bp Bp Ph

51 44 57 55 51 48 48 57

Bp Gy Gy Bp Bp So Kg Bp Bp Pp Gy Gy Gy Ph So Ko Cs Gy Ko Eg Bp Gy Bp Pp Cs Ph Bp

50 39 48 48 51 43 43 40 46 39 49 39 39 35 43 36 53 43 42 41 36 39 47 41 51 47 48

Madaras Auré l dr. Majthé nyi István v. Maurer Gábor Melegh Attila László Molnár Zoltán dr. v. Nagy Károly Nemes József Né meth Antal Papp Zoltán Pasteiner Iván Paulay Dezső Pé ch Szabolcs dr. Perschi Ottó dr. Petrás Antal Sasvári Gyö rgy Simon Gábor Skuta Kálmán dr. Sólymos Szilveszter dr. OSB Somogyi Szilveszter dr. Szabó János dr. Szabó Pál Szakács László Szemes István dr. ö zvegye Szemethy Károly Szentmiklósi Gábor Szé pe László dr. sac. Szoboszlai József László Timár Bé la Tóth Antal Veremund OSB sac. Tóth Ferenc Tóth Sándor Vadkerty Gyula dr. Varga Miklós Veé r András dr. Venesz Ernő Zé kány Antal dr.

Bp Eg Gy Pp So Kg Ph Bp Bp Bp Bp Ph So Gy Bp Ph Eg So Ko Bp Pp Gy Ptl Gy Bp Eg Ko Ph Kg Ph Bp Bp Gy Gy Ph Bp

35 46 60 46 32 50 53 52 47 39 42 59 43 36 42 76 46 37 44 34 43 47 54 52 30 46 57 42 68 48 39 85 57 49 51

Animae eorum et animae omnium defunctorum per misericordiam Dei requiescant in pace!

255

└

┘

┌

┐

Megrendelhető a Pannonhalmi Zsemle ! Kedves Diá ktá rsaink, egykori bencés diá kok! Egy lehető sé get szeretné nk a figyelmü kbe ajánlani. Ha é rdekli Ö nö ket, hogy mi tö rté nik most Pannonhalmán, hogy mit is gondolnak a világról „ezek a mai fiatalok”; ha szeretné nek interjúkat olvasni szeretett bencé s atyáinkkal, é s szeretné k támogatni kezdemé nyezé sü nket, akkor ké rjü k, fontolják meg ajánlatunkat. Mi az iskola 2005-ben alapított iskolaújságjának, a Pannonhalmi Zsemlé nek a (l. elő bbre, 118-121. lapokon) szerkesztő i vagyunk. Ha szeretne tö bbet megtudni lapunkról, akkor látogasson el a phzsemle.fw.hu honlapra, vagy írjon egy e-mailt a [email protected] címre. – Ajánlatunk abban áll, hogy ha fé l é vre elő fizet lapunkra, akkor mi minden számot elkü ldü nk Ö nnek a címé re számonké nt nagyjából 300 Ft ellené ben a postakö ltsé ggel együ tt, ha kü ld egy e-mailt a [email protected] címre, amelyben megadja a címé t. Ebben a fé lé vben ké t vagy három számunk fog megjelenni. A fizeté s becsü letpostával műkö dik. A lap legújabb számával együ tt kü ldü nk megcímezett boríté kot, amelyben csak a pontos ö sszeget kell visszakü ldenie. Ha é rdekli kezdemé nyezé sü nk, szeretne támogatni minket, é s mé g ké rdé sei vannak, e-mail címü nkö n szívesen állunk rendelkezé sedre. 2006. október 4. Németh Má rton fő szerkesztő

Segíts pontosítani címjegyzé künket! Kedves Diá ktá rsaim! Állandó tapasztalatunk, hogy mintegy 100 diáktársunk nálunk feljegyzett címé rő l sokfé le ok miatt visszajö n kü ldemé nyü nk. Pedig folyamatosan kapjuk a helyesbíté seket – ezeket hálásan kö szö njü k –, mé gis. A legutóbbi hírlevé lbő l is vagy 30 visszajö tt, a „rosszcíműek” csapata sajnálatos módon mindig „újratermelő dik”. A hibás címekre hiába kü ldü nk bármit is, é s mé g jó, ha visszahozza a posta. Egyre tö bbet, belfö ldrő l é s kü lfö ldrő l is, talá n jócímekrő l is visszajö n a kü ldemé ny a címzés „nem ottani szoká s szerinti” (vagy talán gé pi feldolgozásra alkalmatlan) formá ja, újabban pedig sokszor a háztö mbö kben a pontosabb megjelö lé s hiánya (lé pcső ház, emelet, ajtó) miatt. Ké rem ezé rt, hogy a címetekkel együ tt a címzés helyes, részletes formá já t is próbá ljá tok jelezni (sorrend, sorokba tagolás stb.), – így legalább azt is megtudhatjuk, hogy konkré tan mié rt lett helytelen az addig helyesnek tűnő , „jól funkcionáló” cím. Szeretettel é s kö szö nettel várom jelzé seiteket, mihelyt tudomást szereztek valaki címváltozásáról (akár levé lben, akár telefonon, akár elektroni-kus postán), mint a nyilvántartás gondozója: Dr. Kö nyves Tóth Ká lmá n (Ph 47) H-1103 Budapest, Salamon u. 11/b. Tel.: 00/36/1/262-5071 – E-mail: [email protected]

256

└

┘