BENCÉ S DIÁ KSZÖVETSÉ G. (Kiadatlan, nyomdaké sz á llapotban) (A né vsorok i állapotban) BDSZ ALMANACH 2007 PANNONHALMA

B E N C É S D I Á K S Z ÖV E T S É G (Kiadatlan, nyomdaké sz á llapotban)

BDSZ ALMANACH 2007

(A né vsorok 07.04.30-i állapotban)

ALMANACH 2007

PANNONHALMA

BENCÉ S DIÁ KSZÖVETSÉ G

ALMANACH 2007

B E N C É S D I Á K S Z ÖV E T S É G

ALMANACH 2007

PANNONHALMA 2007

Fő szerkesztő Dr. Scherer Norbert (Bp 48)

Olvasó - é s technikai szerkesztő Dr. Kö nyves Tóth Kálmán (Ph 47)

Kiadja a Bencé s Diákszövetsé g Felelő s kiadó Bischof Pé ter (Ph 75), a BDSZ elnöke ISSN: 1218-8646 Nyomta a Bé da Books-nyomda, Budapest, X.; tel.: 433-5152

Tartalom Az első hatvané ves é rettsé gi talá lkozó Pannonhalmá n Élő kre é s megholtakra emlé kezü nk................................ ................................ ..................... 9 Sajó Sándor: Pannonhalmán ................................ ................................ ............................ 10 Olasz gimnázium Pannonhalmán ................................ ................................ ..................... 11 Mit tanultunk az ú j iskolában? – 1. zsoltár ................................ ................................ ......... 19 Mé cs László: Ö rök ballagás ................................ ................................ .............................. 20 S mi lett velü nk az é rettsé gi után? – Ré szlet Dante Isteni Színjáté kából ........................... 22 Első igazgató nk levele a legelső tízé ves é rettsé gi találkozó ra – Kováts J. Arisztid ............ 23 Hat é vig volt osztályfő nökü nk Dr. Danczi Villebald ................................ ............................ 25 A Pannonhalmi Gimnázium első negyvené ves é rettsé gi találkozó ján A szentmise változó ré szei ................................ ................................ ............................ 27 Szeretné nk-e, hogy Ti is így találkozzatok? – Egy arab bölcs mondása ............................ 32 Búvá rkodá s a múltban Pannonhalmi Szent Mó r – Dejcsics Konrád ................................ ................................ ...... 35 A lé bé nyi templom 800 é ves – Dr Magassy Dániel................................ ............................ 36 Balassi Bálint: Könyörög Istennek ................................ ................................ ................... 38 Bencé s gimnáziumi könyvtárak – 2. ré sz – Lázárné Szanádi Csilla Az esztergomi Bencé s Gimnázium................................ ................................ ................. 39 Az esztergomi Bencé s Gimnázium könyvtárai 1920-tó l az államosításig ....................... 40 A kő szegi bencé s rendház titka – Stekovics József................................ ........................... 48 Az utolsó győ ri zászló bontó k – Fábián Gyö rgy................................ ................................ .. 49 Virág Benedek: Bé kessé g-ó hajtás ................................ ................................ .................... 53 Felejthetetlen taná raink – é lő k é s holtak – Tíz mondat a győ ri bencé sekrő l – Czigány Gyö rgy ................................ ........................... 57 Horváth Dezső (So 24) festő művé sz, rajztanár – Jáky Gyö rgy................................ .......... 58 Csoda Amerikában – Ö tvené ves a Portola Valley-i magyar bencé sek által alapított perjelsé g é s a Woodside Priory School................................ ................................ .......... 61 „Tetté k, ami kell” – Wacha Imre ................................ ................................ ........................ 62 Katona Gábor: In aeternum ................................ ................................ .............................. 67 Jövő nk remé nye – ifjú diá ktá rsaink – Pályázatok 2007-ben a Jóté konysági bencé s bálhoz kapcsoló dó an „Söveges Dávid” irodalmi pályázat ................................ ................................ ................. 71 A „Palatin Gergely” fotó pályázat ré sztvevő i, a nyertes ké pek címe é s helyezé sü k......... 71 Erdőssy Gellé rt (Ph 9.): Szonett a hazáró l................................ ................................ ...... 72 Vonaton – Horváth Dániel (Gy 12.)................................ ................................ ................. 73 Görög katolikusok Pannonhalmán – Szemán András (Ph 12.) ................................ ....... 75 A gé pterem – Tö rö k Vince Csaba (Ph 12/b) ................................ ................................ ... 77 Hazaté ré s minden tekintetben – Deák Bálint (Ph 11.)................................ ..................... 79 A ké rdező – Wágner Á dám (Ph)................................ ................................ ..................... 86 Takács Márton (Ph 11/b): Lé t-termü nk ................................ ................................ ........... 88 A pillangó – Martinecz Zoltán (Ph 12.)................................ ................................ ............ 89 Tarnay Gergely: Söté t vers ................................ ................................ ............................ 91 Sántít – Ther István (Ph 12.) ................................ ................................ .......................... 92 A „V sereg” – Katona Gábor (Ph 11.) ................................ ................................ ............. 94 Tamás utazása – Horváth Szilárd (Ph 12.) ................................ ................................ ..... 96

5

Má ssá gok – Kisebbsé gek – etnikai – vallá si – tá rsadalmi – Az ő störté net – A bibliából................................ ................................ .............................. 105 Ö röksé gü nk termé szetrajza – Dr. Mö lcs Tivadar ................................ ............................ 109 Kecskemé ti Vé g Mihály: Az LV. zsoltár................................ ................................ ......... 111 Pozitív é s negatív jelensé gek – (Tö bben)… ................................ ................................ .... 114 Korunk Gellé rtje – Nádor István................................ ................................ ...................... 118 Ady Endre: Én nem vagyok magyar?................................ ................................ .............. 124 Nevek é s sorsok a Szent István-i állameszme mé rlegé n – Dr. Till János........................ 125 Imádkozni sem szabad magyarul – Nyisztor Tinka ................................ ......................... 127 Moldvai csángómagyar né pdal: Csík-Madé falvi veszedelem ................................ .......... 129 Varga Bé la kaleidoszkó pja I. Az emberi szabadság nem körü lmé ny, hanem feladat – Szilágyi Á kos ..................... 130 II. Az é let olyan, mint egy kaleidoszkó p – Dr. Till János (Ph 60)................................ ... 131 Zsidó ság é s kereszté nysé g – Domonkos atya................................ ................................ 135 A cionista zsidó k erő szakossága felelő s a világ megosztottságáé rt – M. A. Friedman.... 138 117. zsoltár – Farkasfalvy Dé nes fordítása ................................ ................................ .. 142 Együ tt állunk az Isten elő tt… – Szigeti László................................ ................................ . 143 A Teremtő dicsé rete – 8. zsoltár................................ ................................ ..................... 144 A zsidó sággal való megbé ké lé s é s a magyar jövő – Lipták Bé la................................ ..... 145 József Attila: Jó zsef Attila................................ ................................ ............................... 149 Nyílt levé l – Prof. Roberto Ruspanti................................ ................................ ................ 150 József Attila: Mondd, mit é rlel… ................................ ................................ ..................... 153 „Káin ismé t megölte Á belt” – Levé l Futásfalváró l, Erdé lybő l – Finta Etelka .................... 154 Moldvai csángómagyar né pdal: Anyám letté l lenne… ................................ ..................... 156 Megaláztatás – Dr. Kerekes József ................................ ................................ ................ 158 Visszaemlé kezé s – Szelle Zoltán ................................ ................................ ................... 159 Summázat: Évszakok – korszakok – Dr. Szatmári Tibor................................ ................. 167 Jeles diá ktá rsaink – „ő k é s ró luk” – Szenior diáktársaink a Bencé s Diákszövetsé gben – Szalai Bé la ................................ ... 171 250 é ve szü letett a termé szettudó s, az egykori soproni-győ ri bencé s diák, Kitaibel Pál.. 172 Csapodi István (So 1874) szemé sz-professzor, a soproni bencé s diák........................... 177 Dr. Etter Jenő (Eg 15), Esztergom hő s pé ldaké pe – Etter Jenő ................................ ...... 179 Győ ri bencé s diák voltam – Dr. Hegedű s Gyula................................ .............................. 182 Mé száros István (Eg 45) 80 é ves – Kovács Gergely................................ ....................... 187 Egy kő szegi bencé s diák – Stekovics József ................................ ................................ .. 191 Maurer Gábor (1941 – 2006) szakgyó gyszeré sz – Dr. Lipták József .............................. 193 Kovász a kenyé rben – Sz. Koncz István................................ ................................ ......... 195 Ú tkeresé s A Magyar Bencé s Kongregáció cé lja é s kü ldeté se – Hortobágyi T. Cirill........................ 209 Monostori é let – megé lheté s – munka – Dr. Kö nyves Tóth Kálmán ................................ 213 A ké tkezi munka becsü lete – Guba András ................................ ................................ .... 216 Kedves diáktársaim! – Dr. Horváth Ciprián Kosztolányi Dezső: Halotti beszé d – Élő beszé d é s szentbeszé d a gyászmisé n.......... 218 Sylvester János: Az magyar nípnek................................ ................................ .............. 223 Könyv a lelke mindennek – Jánosi Vali................................ ................................ ........... 224 A Bencé s Diá kszövetsé g A Bencé s Diákszövetsé g elnöksé ge................................ ................................ ............... 229 Tiszteletbeli tagságunk ................................ ................................ ................................ ... 230 A BDSZ tagsága ................................ ................................ ................................ ............ 231 A BDSZ halottai................................ ................................ ................................ .............. 255

6

Az első hatvané ves é rettsé gi talá lkozó Pannonhalmá n – 2007. má jus 26. –

Az első hú sz gyermek Pannonhalmán a három „szü lő vel”: Kelemen Krizosztom fő apát ú rral, Kováts Arisztid igazgató ú rral é s Lé bé nyi Szilárd osztályfő nök ú rral 1939 ő szé n egy nem ü nnepi alkalommal a fő apáti szárny elő tt [Akkoriban a mostani atya megszó lítás helyé n az úr volt a szokásos.]

Iskolánk eredeti neve: Gró f Ciano Galeazzo é s Constanzo Gimná zium Alapították: Boldog emlé kű Kelemen Krizosztom fő apát é s gró f Teleki Pá l miniszterelnök Alapításának é ve: 1939. Első igazgató nk: Ková ts Arisztid Ké t é vig osztályfő nökü nk: Lé bé nyi Szilá rd Érettsé giztető osztályfő nökü nk: Dr. Danczi Villebald

Élő kre é s megholtakra emlé kezü nk, FÖ LNEVELŐ INKRE ÉS OSZTÁ LYTÁ RSAINKRA, a Pannonhalmi Bencé s Gimnázium első é rettsé gi vizsgájának hatvanadik é vforduló ja alkalmábó l

mi, akik mé g e földi é letben eddig megmaradtunk. 1947. jú nius 7. – 2007. május 26. Ut in omnibus glorificetur Deus!

Valete! Akkor Pü nkösd utáni szombat volt, elteltü nk már a Lé lekkel, most viszont Pü nkösd elő tti szombat, továbbra is várjuk a Lelket! Iskolánk ké t é v mú lva lesz hetvené ves, hatvannyolc é ve, hogy tízé vesen első gimnazisták lettü nk az ezeré ves Szent Hegyen. Kísé rje iskolánkat, fenntartó it, tanárait, tanuló it áldás, ad multos annos! De addigra, az örök szombatra, inkább már csak föntrő l… Az osztály é lő tagjai (Ph 47) 9

Pannonhalmá n Mint drága é kszer aranykoszorúban, Zajló habok kö zt szirtes nyugalom: A táj ö lé ből é gre tornyosultan Ú gy áll e vár, ez ősmagyar halom. Ez itt a szenthegy: árnyas templomában – Ó , hallod e: – egy ezredé v piheg; A múlt kárpitját, sejtelmes homályban, Egy láthatatlan ké z lebbenti meg. Mint csillagfé ny a hangtalan nagy é jben, Itt lé lek jár az íves bolt alatt, S tán porszem ring a fátylas fé ny ö lé ben, Mely mé g Szent István saruján tapadt. Ez itt a szenthegy: búsak menedé ke, Csüggedt magyarnak biztató remé ny, – E falak kö zt a munka é s a bé ke, Hit é s magyarság lengedez felé m. Magyarság ré tjé n párás szé naboglya, – Ő slelked é rzem, ősmagyar halom! S nekem oly jó így: csendben andalogva Bús fejemet ö ledbe hajtanom… Sajó Sándor *

*

Sajó Sándor, költő , a Budapest-Kő bányai Szent László Gimnázium igazgató ja volt az I. Világháború idejé ben. – (A szerk.)

10

Olasz gimná zium Pannonhalmá n * A magyar művelő dé störté net egyik legé rdekesebb szakasza a világháború t követő é vtizedek. A lé t vagy nem-lé t szörnyű ké rdé sé vel viaskodtunk. Nem csak tengernyi vé rt, országunk ké tharmadát vesztettü k el, hanem a kultú ré let számtalan segé dforrását, felmé rhetetlen szellemi erő ket is. Hogy tragikumunk teljes legyen, a kommunizmus barbársága is vé gig tombolt rajtunk: öt hó napon át halott a magyar művelő dé s. A magyar é Ieterő letörhetetlensé gé nek alig van beszé desebb tanú ja, mint a nagy pusztulást követő ké t é vtized művelő dé störté nete. A nagy vé rvesztesé gtő l lázasan, nemzeti öné rzetü nkben megalázva, minden segítsé gtő l megfosztva kezdtü nk bele ú jra a magyar kultú ra továbbé píté sé be. A ké t é vtized teljesítmé nyeinek é rté kelé sé re nem mi vagyunk a hivatottak. Egynek megállapításához azonban jogunk van: a viIágháború s a kommunizmus romjai közt nem álltunk ölbetett kezekkel. A ké t é vtized lázas, emberfeletti munkában telt el. Jó l tudjuk, hogy a megfeszített lelkes munkának nem minden alkotása a magyar művelő dé s maradandó é rté ke, de jogos öné rzettel állapíthatjuk meg azt is, hogy kultú rhagyaté kunk miatt nem kell szé gyenkeznü nk az örökösök elő tt. A háború t követő ké t é vtized kultú rpolitikája talán egyetlen ponton sem mutatkozott olyan nagyvonalú nak, mint a művelő dé s legfontosabb szervé nek, az iskolaü gynek továbbfejleszté sé ben. A háború utáni magyar iskolapolitika több ponton bírálható , nagy é rdemei azonban elé vü lhetetlenek. A mú lt öröksé gé bő l semmit föl nem adott, ső t emberfeletti áldozatossággal a hagyaté kot nagy mé rté kben továbbfejlesztette. Csonkaságunkban nemcsak megtartottuk, hanem gazdagítottuk is az egyetemeket. A közé pfokú é s elemi iskolák száma ó riásit nő tt. Vé lemé nyü nk szerint a közelmú lt kultú rpolitikájának enné l is nagyobb é rdeme, hogy a szó teljes é rtelmé ben euró pai cé lkitűzé seket hozott. Amikor Euró pa-szerte nemzeti, faji kultú rautarchiás törekvé sek é szlelhető k, a magyar kultú rpolitika nemcsak mentes maradt a kultú r-gettó s szellemtő l, hanem nemes liberalizmussal, nemzeti kultú ránk veszé lyezteté se né lkü l keresett szerves, állandó kapcsolatokat Euró pa legkü lönböző bb nemzeti kultú ráival. Kü lönböző államokkal kulturális egyezmé nyeket kötü nk, több világvárosban nagy áldozatokkal kollé giumokat állítunk fel, hogy a magyar é rtelmisé g miné l nagyobb számban juthasson közvetlen é rintkezé sbe az *

Szerkesztő sé gi cikk a Pannonhalmi Szemle 1939. é vi IV. számábó l (pp. 311–317)

11

egyes nemzeti kultú rákkal. Ennek a fáradhatatlan tevé kenysé gnek egyik legszebb, legé rté kesebb vonása, hogy politika-mentes, kizáró lag nemzeti kultú ránk gazdagítását tartja szem elő tt. Ennek a kultú rpolitikának fölé nyes igazolását kell látnunk abban a té nyben, hogy Euró pa kü lönböző nemzeti kultú ráival teremtett sűrű é s szoros kapcsolataink nemcsak nem veszé lyeztetik, hanem egyre jobban emelik a magyar kultú r-öntudatot – a magyar művelő dé s ma mentesebb a kultú rsznobizmustó l, mint valaha. A kü lföldi kultú rákkal való kapcsolataink elmé lyíté sé nek szolgálatában állnak az utó bbi é vek folyamán felállított kü lönleges közé piskolák is. Mint ismeretes, Sárospatakon angol, Gödöllő n francia gimnázium lé tesü lt. A megkezdett iskolaé vvel ez az ú j iskolatípus eggyel gazdagodott: Pannonhalmán olasz gimnázium nyílt meg. Olvasó ink megé rtik, hogy a magyar iskolaü gy s Pannonhalma törté neté nek szempontjábó l egyaránt fontos esemé nyrő l ré szletesen beszámolunk. Mé g a tavasszal indultak meg tárgyalások egy olasz gimnázium fölállítása ü gyé ben a magyar kormány s a Szent Benedek-rend vezető sé ge között. Az ismé telt megbeszé lé sek eredmé nyeké ppen f. é . jú lius vé gé n bizonyossá vált, hogy az ú j inté zet szeptemberben megkezdheti működé sé t. A tárgyalások 1939. augusztus 18-án jutottak befejezé shez a Hó man Bálint vallás- é s közoktatásü gyi miniszterné l megtartott záró é rtekezleten, amelyen a miniszteren kívü l Kelemen Krizosztom m. kir. titkos tanácsos, pannonhalmi fő apát, Kocsis Lé nárd pannonhalmi fő iskolai igazgató , Kováts Arisztid, az ú j gimnázium é s nevelő inté zet kiszemelt igazgató ja, továbbá Stolpa Jó zsef államtitkár, Kó sa Kálmán miniszteri osztályfő nök é s Paikert Gé za miniszteri osztálytanácsos, a kü lföldi kultú rkapcsolatok elő adó ja vettek ré szt. Az é rtekezlet megállapodásainak lé nyege, hogy a Szent Benedekrend vállalja a magyar kormány támogatásával egy nevelő inté zettel kapcsolatos gimnázium fölállítását é s vezeté sé t. Az ú j inté zet szé khelye Pannonhalma, nevé t a magyarok nagy barátairó l, az olasz kü lü gyminisztertő l é s né hai atyjátó l, Gró f Ciano Galeazzotó l é s Constanzotó l veszi. Mind az iskola, mind a nevelő inté zet egyelő re magában a fő monostorban kap megfelelő elhelyezé st, de mé g a jövő é v tavaszán megindul az é pítkezé s, s minden remé ny megvan arra, hogy az 1940–41. tané v munkája már a rend 46 kat. holdnyi díszkertjé ben megé pítendő , teljesen modern felszerelé sű é pü letben indulhat meg. A magyar iskolaé let ú j, fontos szerve megfelelő bb keretet aligha kaphatott volna, mint az a Pannonhalma, amelynek talaján a magyar művelő dé s bölcső je ringott, amelynek 12

rendjé t nagy alapító játó l, a nursiai Szent Benedektő l kezdve egé sz napjainkig ezer szál fűzi a ró mai-olasz kultú rához. A gimnázium s a nevelő inté zet munkáját egyaránt a Szent Benedek-rend tagjai vé gzik. Hogy azonban az olasz nyelv é s szellem a társas é rintkezé sben is miné l töké letesebben é rvé nyesü ljön, mind a gimnáziumban, mind a nevelő inté zetben olasz oktató k é s felü gyelő k is fognak működni. Ami az ú j inté zet cé lkitűzé sé t illeti, arra vonatkozó lag ideiktatjuk a legilleté kesebb té nyező nek, Hó man Bálint vallás- é s közoktatásü gyi miniszternek a pannonhalmi olasz gimnázium é s nevelő inté zet felállításával kapcsolatban a nyilvánosság számára tett nyilatkozatát. „Az olasz gimnázium é s nevelő inté zet alapítását igen nagy örömmel ü dvözlöm. Benne az 1935. é v februárjában kötött olasz-magyar kulturális egyezmé ny cé lkitűzé sé nek egyik legfontosabb té nyező jé t látom. Ennek az inté zetnek olasz viszonylatban olyan jelentő sé ge lesz, mint a sárospataki angol é s a gödöllő i francia gimnáziumoknak, valamint a közeli jövő ben megszervezni kívánt né met nevelő inté zetnek. Meggyő ző dé sem, hogy a pannonhalmi Szent Benedek-rend Gró f Ciano Galeazzo é s Constanzo gimnáziuma ú jabb é rté kes eszköze é s műhelye lesz az olasz-magyar szellemi é rintkezé snek é s kulturális kapcsolatoknak. Az ott nevelt ifjú ság a szokásos közé piskolai műveltsé g, ké pesíté s é s a kü lönleges nyelvi é s szellemi kiké pzé s birtokában kiváló an alkalmas lesz a szellemi é s gazdasági é let teré n oly fontos állások é s hivatások betölté sé re, amelyek az olasz-magyar törté neti barátság elmé lyíté sé re é s a ké t nemzet között fennálló százados barátság gyakorlati szolgálatára hivatottak.” A magyar iskolapolitika ú jszü löttje tehát annak a nagyvonalú , szé leslátó körű kultú rpolitikának szolgálatában áll, amelyet föntebb vázoltunk. Az említetteken kívü l a messzetekintő cé lkitűzé snek van mé g egy fontos pontja. Á kultuszkormány s a rend vezető sé gé nek megállapodása é rtelmé ben a kitűzött cé l miné l töké letesebb megvaló sítása é rdeké ben az ú j iskola egy-egy osztályába csak kevé s, legfeljebb 25 tanuló t vesznek fel. Ö römmel sarkítjuk ki a cé lkitűzé s e ré szé t. Iskolaé letü nknek egyik nagy hátránya a tömegiskola-típus. Nem kell szakismeret annak megállapítására, mennyi, sokszor lekü zdhetetlen akadályba ü tközik a mammut-osztályokbó l felé pített iskola nevelő i é s tanító i munkája. Ezer é s ezer megoldatlan problé ma közt hánykoló dó korunk egyre jobban felismeri, hogy sok sú lyos korfeladat megoldásának egyik leglé nyegesebb felté tele egy é lgárda, elit kiké pzé se. Nemcsak politikai é s társadalmi, hanem egyetemes művelő dé si igé nyek is sü rgetik ezt abban a korban, amelynek egyik 13

legjellemző bb é s legveszedelmesebb tü nete a társadalmi eltömegesedé s. Csak aki a maga egé sz nagyságában látja a társadalmi é let eme tü neté ben fenyegető veszedelmet, az tudja helyesen é rté kelni az é lgárda cé ltudatos ké pzé sé nek fontosságát, idő szerűsé gé t. Ezé rt is lelkes örömmel köszöntjü k Pannonhalma é vezredes törzsé nek legfrissebb hajtását. Mint már említettü k, csak a szü nidő derekán vált bizonyossá az ú j inté zet megnyitása, amikor már minden szü lő gondoskodott gyermeké nek elhelyezé sé rő l. Ennek ellené re is, alig hogy az igazgató ság meghirdette az olasz gimnázium megnyitását, hamarosan hú sz növendé k jelentkezett. Pannonhalma felké szü lten, igaz szeretettel várta szeptember 11-é re legkisebb jövevé nyeit. Az ő s monostor lakó i – é lü kön a rend fő apátjával –, szü lő k é s kisgimnazisták megható dott lé lekkel álltak szeptember 12é n a legré gibb magyar szé kesegyház oltára elő tt, hogy az egyelő re szeré ny keretek közt, de nagy cé lkitűzé ssel meginduló munkához kiesdjé k a Szentlé lek segítő kegyelmé t. Az első Veni Sancte napján a pannonhalmi fő iskola rendi növendé kei szeré ny, de lé lekkel átsző tt ü nnepé lyt rendeztek az ú j fé szeklakó k é s szü leik ü dvözlé sé re a fő monostor hatalmas, gyönyörű könyvtárában. A kis ü nnepsé gen é nek- é s zeneszámok közé é kelve elő ször Kelemen Krizosztom m. kir. titkos tanácsos, pannonhalmi fő apát fordult meleghangú , közvetlen beszé ddel az „ő smonostor Benjaminjaihoz”, az olasz gimnázium első növendé keihez. „Igaz szeretettel köszöntü nk benneteket. Ú gy vártunk titeket, mint akiket már ré gen ismertü nk é s mielő tt láttunk volna, szívü nkbe zártunk, megszerettü nk benneteket.” A továbbiakban szemlé ltető en, a gyermek é rtelmi színvonalához alkalmazkodva fejtegette az ú j inté zmé ny cé lját. „Művelt emberekké szeretné nk formálni titeket, de valami kü lönös fokban. Nektek majdan vezető knek kell lennetek, akik azt a kincset, amit e szent falak közt összegyűjtenek, gazdagon árasztják a világra.” Műveltté kettő tesz bennü nket: é rtelmi világunk gazdagsága, szívü nk melegsé ge, jó sága. „Fontos, é des fiaim, hogy míg elmé teket tudással töltitek, szívetek jó sággal é s szeretettel teljé k el, mert az embereket csak az tudja boldogabbá tenni, aki jobbá is teszi.” Megható , közvetlen pé ldákkal igazolja, milyen nagy é rté ket jelent embertársai számára a jó ember. Nemcsak a nagy szellemi erő krő l tanú skodó alkotások gazdagítják az emberisé get, hanem a jó ságos, meleg szívek is. „Legyenek közü letek boldogok azok, akik majdan nagyokat tudnak alkotni. De akinek ezt nem adja meg a jó Isten, az is tud igaz boldogságot terjeszteni maga körü l azáltal, ha jó ember lesz. Egy ilyen jó emberrő l mondták 14

temeté sekor: Nihil. reliquit, nisi desiderium sui – mit sem hagyott hátra, csak azt a vágyat, bárcsak mé g tovább maradt volna közöttü nk … A Szentlé lek Isten, akit ma segítsé gü l hívtatok, áldjon meg benneteket – fejezte be közvetlen, meleg beszé djé t az ú j inté zet kegyura –, „hogy segítsé gé vel é s irányításával Isten akarata szerint é ljé tek le az é letet.” Kováts Arisztid, az olasz gimnázium é s nevelő inté zet igazgató ja a szü lő khöz fordulva vázolta a meginduló munka cé lját, feladatait. Az igazgató gondolatokban gazdag megnyitó ját egé sz terjedelmé ben közöljü k. „A jó Isten kegyelmé bő l boldog, szé p napja van ma Pannonhalmának. Való ra vált egy ré gi vágy. A mai Veni Sancte tehát nemcsak a megindulás é neke volt, hanem mé g inkább a Magasságbelinek hálát mondó lé lek buzgó Te Deuma. Sokan ré gó ta ó hajtottuk, hogy bár volna rendü nknek, mely mint tanító é s nevelő rend ismeretes, legalább egy igazi nevelő inté zete, melyben neveltjeink teljesen ránk volnának bízva. Iskola é s nevelő inté zet között ugyanis nagy a kü lönbsé g. Hogy mi ez a kü lönbsé g, azt egyszer egy angol egyetemi hallgató fejezte ki elő ttem nagyon szellemesen, aki lelkesedé ssel magasztalta az angol nevelő inté zeteknek jelentő sé gé t. „Mi az ország diákjait ké t nagy csoportba osztjuk: vannak igazi diákok é s nem igazi diákok. A nem egé szen igazi diákok azok, akik a napnak né gy-öt ó rájára mennek csak iskolába, azután kiszakadnak a diákközössé gbő l, míg az igazi diákok diákállamban, egy nagy diákcsaládban é lnek. Éjjel-nappal együ tt vannak. Megosztják egymás között ennek a diáktársadalomnak minden örömé t-bánatát. Ö sszefűzi ő ket nyolc é v sok diákhuncutsága é s sok, komoly diáké lmé ny szé p emlé ke.” A mai napon indul meg nálunk is ilyen diáktársadalomnak é lete, é ppen azon a helyen, ahol az első magyar iskola volt, ahol Szent Imre is ihlető dött, ahol az első magyar író , Boldog Mó r, mint diákgyerek: puer scholasticus nevelő dött. Ezen a szent é s magyar emlé kű helyen állunk itt a meginduló k é s kezdő k lendü leté vel é s boldogságával, a magvető k tavaszias örömé vel é s remé nyé vel. Ma itt minden friss, minden ú j, minden első . Első volt a Veni Sancte, első ez az iskolai ü nnepé ly, első az igazgató , első a tanári kar é s itt vannak a legelső diákok, hogy meginduljon az emberalakítás munkája, melyet Aranyszájú Szent János a legszebb művé szetnek nevezett. Ebben az ü nnepé lyes ó rában átvesszü k a szülők legdrágább kincsé t. Á tadják ő ket a jó szü lő k nyolc é vre, é ppen arra a nyolc é vre, amely a legjelentő sebb szakasz az ember é leté ben. Sohasem változik akkorát az ember, mint é ppen ebben az é letszakaszban, amelybe mint ártatlan kis15

gyermek lé p be é s amelyet mint fiatal fé rfi hagy el. Ebben az é Ietszakaszban váltják fel az ártatlan gyermekkor boldogságát a kamaszkor vajú dásai, ebben az é letszakaszban tudatosul az é letnek kimondhatatlanul nagy jelentő sé ge, ebben a korban vető dik fel a legtöbb é letproblé ma, a nagydiáknak gyötrő ké rdé sei, amelyek mind megoldást, rendező dé st várnak. Egé sz é lete a szerint alakul, hogyan felel meg ezekre a ké rdé sekre, hogyan kap megnyugtató feleleteket ezekre a nehé zsé gekre. Értjü k tehát a jó szü lő k aggodalmát, mikor kiadják kezü kbő l drága gyermekeiket. Szinte halljuk az ő ajkukró l is a Gracchusok é desanyjának mondását: „Haec sunt ornamenta mea. Ezek a mi legdrágább kincseink, vé r a vé rü nkbő l, remé nyü nk, örömü nk, mindenü nk.” Ennek a szü lő i é rté kelé snek ismereté ben, a most meginduló nyolc esztendő fontosságának tudatában a legnagyobb szeretettel vesszü k át ezeket a gyermekeket abban a meggyő ző dé sben, hogy azzá lesz a gyermek, amivé ebben a nyolc esztendő ben nevelik. Megígé rü nk minden gondot, minden fáradságot, hogy mindez lehető leg pó tolja a szü lő i gondosságot. A napokban olvastam egy megható híradást az egyik olasz lapban. Egy olasz ember a legutó bbi nyolc esztendő alatt hetvenöt liter vé ré t ajánlotta fel vé rátömleszté s cé ljaira, hogy ezen nemes cselekedete ré vé n é leteket mentsen meg é s é letek viruljanak… Ha fizikailag nem is egé szen így, de mi is vé rü nket, minden erő nket szeretné nk a szé p munkára fordítani, egé sz lelkü nket ó hajtjuk beleadni ebbe a felelő ssé ggel teljes munkába, hogy a jó szü lő k abban a megnyugtató tudatban é lhessenek otthonukban, hogy Pannonhalmán jó helyü k van gyermekeiknek. A gyermek azonban mé g több is, mint a szü lő k kincse. Magának az Ú r Jé zusnak kezé ből átvett drága talentum. Ma az isteni Mesternek is van itt szava. Ma is hangzik az ajkáró l a kemé ny kijelenté s: „Ha egyet is megbotránkoztattok e kisdedek közü l, jobb lett volna, ha malomkövet kötöttek volna nyakatokba é s a tenger feneké re zú dítottak volna benneteket.” Ezekbő l a krisztusi szavakbó l következik, hogy a gyermek lelke valami rendkívü li nagy é rté k. Ugyanezt a felfogást erő síti meg egy másik krisztusi mondás is: „Ha nem lesztek olyanok, mint e gyermekek, nem mentek be Isten országába.” A gyermek lelke ő riz valamit a paradicsomi é letszentsé gbő l. Szentsé gház tehát minden gyermeklé lek, melyhez avatatlan vagy durva ké zzel é s lé lekkel nem lehet közeledni, mert a nevelő a számonké rő Istennek fog felelni munkájáé rt, ahogy azt Szent Benedek atyánk is tanítja: a nevelő „a szigorú an íté lő Bíró nak fog egykor számot adni”. 16

Harmadszor nagy titok is a gyermek. Lehető sé geknek, ké pessé geknek gazdag, csodálatos tárháza. Ezek csíráit é szrevennü nk, fejlesztgetnü nk, kibontakoztatnunk lesz egyik legszebb, legszentebb kötelessé gü nk. Ezzel aztán el is é rtü nk ahhoz a ponthoz, amire a szü lő k a legkíváncsiabbak: Mit akarunk elé rni gyermekeikkel, mit akarunk belő lü k nevelni? Erre a ké rdé sre is három pontban szeretné k felelni. Előszö r is valljuk a ré gi kipró bált elvet, amelyet a modern olasz pedagó gia is alapjává tett: Mente sana in corpore sano. Az é p lé lek hordozó ja általában csak az egé szsé ges test lehet. Szabad levegő n való sok mozgással, rendszeres tornával, egé szsé ges, a gyermek igé nyeinek megfelelő é trenddel, állandó é s gondos orvosi felü gyelettel azt szeretné nk elé rni, hogy mindig pirospozsgás arcokat, erő s izmokat, jó kedvet, derűt lássunk magunk körü l é s egé szsé ges diákneveté st halljunk, hogy így a testi é let megfelelő lé lekfoglalat legyen. Teljes emberré azonban csak a miné l gazdagabb jellem alkothatja az embert. Jellem né lkü l a testi erő , az egé szsé g, az ü gyessé g é s mé g a nagy é rtelem sem é rté kek többé , ső t egyenesen veszedelmet jelenthetnek. Gyenge jellem egyenlő gyarló vagy hajó törött é lettel, nagy jellem pedig forrása a nemes, szé p, gazdag é letnek. Mivel tehát az ember sorsa egyenlő az ember jellemé vel, legfő bb törekvé sü nk lesz a szé p, fé rfias lelkü letnek a kialakítása. S mivel mint kereszté nyeknek nemcsak a termé szetes é lettel, hanem a termé szetfeletti világrenddel is kell számolnunk, vallásos jellemet akarunk. A jó szü lő k azonban ne fé ljenek: nem akarunk mi itt a kolostorban gyermekeikbő l szerzeteseket nevelni. Azonban az is igaz, hogy a jellem teljesebb lesz, ha a vallás é rté kei gazdagítják azt. Jó l mondja egy kereszté ny bölcselő , hogy ne fé ltse a modern világ az embert a kereszté nysé gtő l, attó l a kereszté nysé gtő l, amelynek isteni Alkotó ja egyetlen egy emberi lelket is többre becsü l, mint a világnak minden kincsé t, é rté ké t. A szü lő k járhatnak csak jó l, ha a termé szetfeletti való ságokkal gazdagított jellemet láthatnak gyermekeikben. Másodszor a jó magyar ember eszmé nyké pe áll a szemü nk elő tt, aki szereti ennek a drága hazának minden rögé t, mú ltját, törté nelmé t, muzsikáját, né pi eredetisé geit. Itt azonban mindjárt felvető dik egy ké rdé s. Hogyan fognak itt jó magyarokat nevelni, amikor oly tág teret nyitnak ebben az iskolában egy idegen nyelv tanulásának é s egy idegen kultú rával való foglalkozásnak? Erre az ellenveté sre egy szé p regé nyre való hivatkozással szeretné k felelni, melynek címe: Idegen Tü körben. A re17

gé ny fő hő se idegen országban, idegen föld né pé nek tanulmányozása közben ismeri meg igazán saját országát. Mi is, ha csak a magunk országát ismerjü k, szűk marad a horizontunk, de ha a nagy Szé chenyink pé ldájára alaposan megismerü nk egy más kultú rát is, jobban é szrevesszü k saját né pü nk hibáit é s következé ské ppen jobban tudjuk azokat orvosolni, másré szt jobban tudjuk megbecsü lni fajunkat, né pü nknek é rté keit. Egy idegen kultú rával való foglalkozás nemcsak hogy nem árt, de egyenesen jobb magyarságunk ü gyé t szolgálja. Harmadszor é s vé gü l a mű velt ember eszmé nyké pé t akarjuk megközelíteni. Azt a tanultságot, azt a ké pzettsé get akarjuk növendé keinkkel megszereztetni, amelyre minden jó magyar közé piskola törekszik, de mé g egy többletet is akar adni ez az iskola: a már említett olasz műveltsé get. Ebbő l a szempontbó l is hivatkozhatnánk igen sok pé ldára törté nelmü nk gazdag mú ltjábó l. Az olasz-magyar kapcsolat nem szó rványos jelensé g. Törté nelmü nk minden századában megtaláljuk azt. Egé sz mú ltunk azt igazolja, hogy állandó rokonszenvhullámok indultak meg Magyarországró l Olaszország felé s onnan hazánk felé . Igen, voltak hó dító hadjáratok, de azok nem annyira anyagi javak, terü letek szerzé sé re irányultak, hanem sokkal inkább erkölcsi, szellemi javak szerzé sé re. A ké tfé le jó ra való törekvé s között pedig ó riási a kü lönbsé g. Az anyagi javakra való törekvé s szembeállítja a né peket, ellensé gekké teszi ő ket é s gyűlölet jár a hó dító fegyver nyomában, az erkölcsi é s szellemi é rté kek hó dítása viszont közelebb hozza a szíveket. A megosztott javak megké tszerező dnek, ső t megsokszokszorozó dnak é s baráti kapcsolatot teremtenek azok között, akik ilyeneket adnak é s kapnak. – Itt is áll egy kis hó dító sereg. Hú szan vannak csak, é s gyermekek. Hó dító ú tra indulnak. Nem anyagi javakra törnek, hanem szellemi, erkölcsi é rté keket akarnak gyűjteni, legfő ké ppen pedig baráti szíveket akarnak szerezni. Ma, amikor ú jra bellum omnium contra omnes állapota van, amikor minden nemzet ellensé get gyanít a másikban, ritka é s annál örvendetesebb az ilyen, bé ké t é s barátságot kereső emberek jelensé ge. Mivel tehát szándé kunk tiszta é s nemes, mivel terveink Isten szándé kai szerint való k, nyugodtan, vidáman, lendü lettel indulunk az ú tra é s hisszü k, hogy rajtunk lesz a Jó Istennek szé p fejlő dé st é s eredmé nyes aratást biztosító áldása.” Megható dott, lelkes hangulatban fejező dött be a kis ü nnepé ly. A következő napon már meg is indult a rendszeres munka. Vajha a magyar közé piskolák é s nevelő inté zetek Benjaminja való raváltaná elindító inak hozzá fűzött remé nyeit. 18

Mit tanultunk az új iskolá ban? Az igazságot… – ezt a zsoltáros szavával foglalhatjuk össze: Ex Psalterio Davidico

Dá vid kirá ly zsoltá roskönyvé bő l

Psalmus I.

1. zsoltár

Beatus vir qui non abiit in consilio impiorum, et in via peccatorum non stetit, et in cathedra pestilentiae non sedit: Sed in lege Domini voluntas eius, et in lege eius meditabitur die ac nocte. Et erit tamquam lignum, quod plantatum est secus decursus aquarum, quod fructum suum dabit in tempore suo, et folium eius non defluet: et omnia, quaecumque faciet, prosperabuntur.

Boldog fé rfiú aki el nem csábul gonosz emberek álságos beszé dé n, el nem indul a bűnösöknek ú tján, s le nem ü l a hetvenkedő k gyűlé sé n. Hanem öröme az Ú r törvé nyé ben, é j-nap a törvé nyt forgatja fejé ben. Olyan az, mint a fa, melyet ü ltettek folyó vizek partján, mely meghozza gyü mölcsé t idejé ben, amelyen el nem fonnyad a levé l, sikerü l minden, mihez keze é r.

Non sic impii, non sic: sed tamquam pulvis, quem proiicit ventus a facie terrae. ldeo non resurgent impii in iudicio: neque peccatores in concilio iustorum. Quoniam novit Dominus viam iustorum: et iter impiorum peribit.

Nem így a gonoszok, nem így, de mint a polyva, a szé l tovasodorja. Azé rt a bűnösök az íté letkor meg nem állanak, sem az igazak gyűlé sé ben a gonoszak. Mert az igaz ú tjára az Ú r szeme vigyáz, é s a gonosznak ú tja pusztulás. (Sík Sándor fordítása)

Majd jött a II. Világháború , az Ostrom ideje, … (ezekrő l most nem), vé gü l 1947-ben az é rettsé gi vizsga.

19

Mé cs Lá szló : Örök ballagá s * A pannonhalmi gimnázium első ballagóinak

Elindultam szé p hazámbó l, csó k-kulcsos Csodaországbó l. Mosolyomat Meseország pillangó i hímporozták. *

Tudomásunk szerint eddig csak a BDSZ Almanach 1992 kötetben jelent meg (42-43. l.) – Mé cs László ezt a ballagó nótát ké ré sü nkre, né hányunk jelenlé té ben, a ké szü lő szöveget a halhatatlan né pdal dallamára folyvást dú dolva, Pannonhalmán írta. Érettsé gink befejeztekor, 1947. jú nius 7-é n este ezt é nekelve ballagtunk előszö r a bástya alatti kis ü nnepsé gre, utána a Bazilikába – ahol a nyolc é vé rt hálát adó Te Deumot akkori igazgató nk, Jámbor Mike intonálta –, majd a diákotthon ebé dlő jé be, az é rettsé gi bankettre. Danczi Villebald osztályfő nökü nk, mint egy kö zülünk, mindenben ré szt vett. – (KTK)

20

Ki rám né zett, mosolyos lett, ki hozzám é rt, hímporos lett. De ballagni ké nyszerü ltem: szűk lett Liliput körü ltem.

Mindenki a maga posztján hőssé válhat hősö k kosztján! Hősö k é tke: honfi virtus, szentek é tke: Jé zus Krisztus.

Elindultam kis hazámbó l, gyönyörű gyerekországbó l. Megé rkeztem diákhonba, könny-harmat hullt hímporomba.

Az a magyar, az a fé rfi, sorsa elől ki nem té r ki: állj be te is hősnek, szentnek!” Hő sök, szentek így ü zennek.

Ahogy nő tt az embersé gem, szü rkü lt lepke-színessé gem. Míg a tudományt habzsoltam, elfogyott nagy mese-Holdam.

Földrengé stő l földú lt honban vándorlok majd fé rfi-gondban. Ré gi bűnök rejtett gennye felfakadt, mint mocsár szennye.

Most indulok kis hazámbó l, holdas, szé p diákországbó l. Mesé t, álmot leporlok majd, fé rfi-Napnál vándorlok majd.

Én is hő s akarok lenni, hő sök dalát é nekelni: hitet, Krisztust, é gi villanyt, míg mocsarak gő ze illan.

Ismerek tájt, fát, madarat, – a lé t mé gis titok marad. Titok-erdő n bú s mié rtek s hő sök, szentek is kísé rnek.

Napom egyszer lemenő ben, fogyni fog a fé ny mellő lem. Hajh, mi é l, mind tovább-ballag, viszik vágyak, sorshatalmak.

Hő sök, szentek így ü zennek: „Á llj be hősnek, állj be szentnek, kis ország úgy lesz jelentős, ha sok benne a nagy szent, hős!

Elindulok majd hazámbó l, mártíros Magyarországbó l. Ballagdálok este, reggel, patakokkal, csermelyekkel,

A ré gi kis gö rö g né pet hősö k tetté k világszé pnek, s Izrael szent prófé tái által tudott naggyáválni.

kis vizekkel, nagy vizekkel, kis né pekkel, nagy né pekkel, ballagok az ó ceánba, az örökké való ságba.

21

Emlé kezzü nk itt meg diáké letü nk egyik legfontosabb é letformájáró l, a cserké szetrő l, kü lönös hangsú llyal is cserké szparancsnokunkró l, több é vig hittanárunkró l, Bé ké s Gellé rt atyáró l. De sokat é nekeltü k: Cserké szinduló Fiú k, fel a fejjel, a harsona zeng, Jó fegyverü nk: izmos karunk, álljunk csatasorba vidáman! é gő szemü nk s vidám dalunk. Ránk vár a világ, ez a harc a mienk, Amerre járunk, megterem katonái vagyunk valahányan. a győ zelem, a győ zelem!

S mi lett velü nk az é rettsé gi utá n? Hát nem é rdekes, hogy ezt már hé tszáz é vvel ezelő tt csodálatos szé pen megfogalmazta nagy látnokunk (ilyesmire cé loz Arisztid atya is): Dalla Divina Commedia di Dante Alighieri

Dante Alighieri Isteni szinjá té ká bó l

Paradiso, Canto Xl, 1–12.

Paradicsom, Xl. é nek, 1–12.

O insensata cura dei mortali, Ó jaj, halandó k ezer balga gondja, quanto son difettivi sillogismi okoskodástok garmadára öntvé n, quei che ti fanno in basso batter l’ali! mely szárnyatok csapását földre vonja! Chi dietro a iura, e chi ad aforismi Egyiknek a vé ny, másiknak a döntvé ny sen giva, e chi seguendo sacerdozio, kell, más hatalmat bírni cselre, karra e chi regnar per forza o per sofismi, vágy, más pap lenni, a talárt felöltvé n, e chi rubare, e chi civil negozio; chi nel diletto de la carne involto, s’affaticava, e chi si dava a l’ozio,

rabolni más, más polgári iparra; van, aki hú sba kötve é s gyönyörbe vesző dik, más csak pihené st akarna:

quando, da tutte queste cose sciolto, s é n minde dolgok nyűgé t összetörve, con Beatrice m’era suso in cielo Beatricé vel a magasba szálltam, cotanto gloriosamente accolto. s dicső n fogadtak ott az é gi körbe. (Babits Mihály fordítása) 22

Első igazgató nk levele a legelső tízé ves é rettsé gi talá lkozó ra Budapest, 1957. május 25-é n Kedves Ö regdiákjaink! Amikor ezeket a sorokat olvassátok, é n a Mátra egyik kedves bú csú járó helyé n lappangok. Onnan leszek Veletek é s imádkozom Értetek. Első gondolatra mé ltán íté lhettek el, hogy ezen a rendkívü li kedves pannonhalmi ü nnepen: az első osztálytalálkozó n é n nem ü nnepelek Veletek. Ha azonban átgondoljátok helyzetemet, bizonyára amnesztiát kapok Tő letek. Ü gyem mé g nincs rendezve, nincs lezárva. Csak bü nteté smegszakítást kaptam. Már tapasztalatbó l tudom, hogy ilyen állapotban egyesek ferde szemmel né znek az emberre, ső t kellemetlensé get hozhatok környezetemre é s vendé glátó imra is. Majd ha igazságot szolgáltattak, amire most é ppen törekszem, akkor jelenek meg csak nyugodt lé lekkel az emberek elő tt. Én ugyanis nem amnesztiát, nem kegyelmet akarok, hanem igazságot, igazságszolgáltatást, teljes rehabilitáció t, hogy felemelt fejjel jelenhessek meg azok elő tt is, akik azzal a bizonyos ferde szemmel né znek rám. Ha a kedves pannonhalmi ü nnepen nem is lehetek ott, szeretné k legalább egy emlé kgondolatot adni, amely nehé z é veimben engem irányított é s amely tartotta bennem a lelket. 23

Éppen VII. Gergely napján írom ezeket a sorokat. Mé ltán nevezte ezt a nagy bencé s pápát egyik, engem látogató pannonhalmi öregdiák karakán katolikusnak, ső t vagány katolikusnak. Ennek a nagy pápának szentmisé jé bő l egy gyönyörű gondolat é s egyú ttal fohász is é ltetett é veken keresztü l: Da nobis omnia adversantia fortiter superare. Ott való ban minden adversantia volt, minden az ember ellen volt, é s minden az ízlé se ellen irányult. Három dologgal sikerü lt fölé be kerekedni az embernek gyönge maga fölé é s a mostoha körü lmé nyek fölé . Első volt a rendü letlen bizalom Istenben. Hogy é ltette az embert ez a kis olasz fohász: Assoluta confidenza / Nella tua providenza! A második lelki erő : a lelki nyugalom – már ebbő l a bizalombó l folyt. Ebbő l az Istenben való bizalombó l é s lelki nyugalombó l pedig valami hallatlan derű áradt az ember lelké re, egé sz é leté re. Ezt talán csak az tudja megé rteni, aki a legnehezebb körü lmé nyekben is a legnagyobb bizalommal adja át magát a jó Istennek. Morus Szent Tamás adott ebben a pontban szinte klasszikus pé ldát, aki mé g a börtönben is humoré rzé ké rt imádkozott. Ezzel a három lelki tulajdonsággal hányan é ltek ott világiak is olyan szé p é letet, hogy mi papok is megcsodáltuk ő ket, é s a szé pnek ú j meghatározását adtuk: Erkölcsileg az szé p, ami nehé z. Csak a hő si lé lek, az a bizonyos fortiter való viselkedé s, meg az önmaga é s a mostoha körü lmé nyek fölé való kerekedé s teszi szé ppé , naggyá az é letet. Sajnos, az esetek nagyobb ré szé ben ez a szé p é let csak lehető sé g marad. Éppen közü letek egyeseknek ő szinte vallomásábó l tudom, hogy abbó l a katolikumbó l, amit Pannonhalma igyekezett adni, többeknek a lelké ben csak chaoticum lett. Az az ő szinte kívánságom a mai napon, hogy a kedves találkozó n revideáljátok é leteteket, hogy a jövő ben ne engedmé nyek é s megalkuvások vezessé k hát é letvonalatokat, hanem hogy a chaoticum ú jra katolikum legyen é s ez irányítsa egyé ni é s családi é leteteket. Bár megé rtené tek, hogy csak a termé szetfölötti elvektő l irányított é letnek van igazán é rtelme, a többi csak ámítás é s önámítás. Azon a bizonyos tizennyolc é v elő tti felvé telen ott a szé psé ges cseresznyefa alatt mennyi virág, mennyi tavasz, mennyi ígé ret pompázott. A lé lek gyü mölcsei lassan é rlelő dnek. Adja a jó Isten, hogy amit eddig elmulasztottatok, azt tudjátok pó tolni az elkövetkezendő esztendő kben, hogy a következő találkozó szebb, teljesebb é s boldogabb legyen. Értetek é s kedves családotoké rt imádkozik: Kováts J. Arisztid 24

Hat é vig volt osztá lyfő nökü nk Dr. Danczi Villebald 1910. okt. 16. – 1977. dec. 21. Villebald atya egykori pannonhalmi osztályának diákjai, akik akkor az ötvenedik é leté vü nket tapostuk, ott álltunk ravatala körü l, hogy tiszteletü nket é s hálánkat leró juk elő tte é s utolsó ú tjára elkísé rjü k. Diáknyelven rögtönzött bú csú ztató nkat Gyapay Dé nes osztálytársunk mondotta el: «Osztályfő nök Ú r, jelenteni szeretné k. Jelenteni ú gy, mint tettü k Pannonhalmán, az Alma Mater falai között nap mint nap. Jelentem, hogy rendtársai, é desapja é s fivé re, szerettei é s tisztelő i karé jábam itt állunk ravatala mellett megrendü lve mi, egykori tanítványai, első osztályának tanuló i, akik osztályfő nökü nket gyászoljuk. Jelentem, hogy kiváló pedagó gusnak tartottuk, igazi atyánknak, aki szigorral é s szeretettel nevelt. Ezt é leté ben soha nem mondhattuk el, mert szeré nysé ge közismert volt, s rossz né ven vette volna, ha ezt tudomására hozzuk. Nemcsak a latin nyelvre, a deklináció szabályaira, a magyar klasszikusokra oktatott minket, hanem arra is, miké nt kell egy bonyolult korban embernek é s magyarnak lenni. Jelentem, az Ö n által elhintett mag jó talajba hullott. Jó l sáfárkodtunk öröksé gé vel, a tanultakat okosan, bölcsen gyü mölcsöztetjü k. Ö ntő l tanultuk: „Non omnis moriar!” Nem halunk meg teljesen, s biztosíthatjuk, é letműve tovább é l é s hat bennü nk, nem megy, nem mehet feledé sbe. Alig né hány hó napja így bú csú zott tő lü nk a harmincadik é rettsé gi találkozó n: „Nem bú csú zunk, mert találkozunk!” Magam is így bú csú zom osztálytársaim nevé ben: „Találkozunk, nem bú csú zunk!”» 25

Iskolaalap Reflektálva a BDSZ „iskolaalap”-felhívására, az alábbi té ma jelenleg is aktuális. Ö rü lü nk, hogy ma ezt szövetsé gü nk hivatalosan is felvetette. Akkor nem akartuk tudni, ki a kijelölt diák, mert nem akartuk, hogy nekü nk bárki is „hálálkodjé k”. De ezen kívü l is, van olyan osztálytársunk, aki egymaga fizette egy pannonhalmi (té nylegesen görög katolikus) diák több é vi tartásdíját. Hasonló akció kra biztatjuk utó dainkat… NOS, alumni quondam classis primordialis scholae huius, LECTURIS PACEM ET GAUDIUM ! MI, ennek a gimnáziumnak első növendé kei, BÉKÉVEL ÉS Ö RÖ MMEL KÖ SZÖ NTJÜK AZ OLVASÓ T ! Érettsé gi vizsgánk harmincadik é vforduló jára Pannonhalmán 1977. jú lius 1-jé n összegyűlvé n elhatároztuk, hogy szeretett iskolánk iránti hűsé gü nket akkor mé g é letben lé vő osztályfő nökü nkkel, DR. DANCZI VILLEBALD OSB atyai barátunkkal egyeté rté sben MAGYAR JELLEMÉBEN EGY AZ Ő BOLDOG EMLÉKŰ NEVÉHEZ MÉLTÓ DIÁ K né gy é vi teljes tartásdíjának összeadásával ké zzelfogható an is ki fogjuk fejezni. Arra ké rjü k tehát az Iskola é s a Diákotthon vezető it, valamint a Pannonhalmi Bencé s Rend elöljáró it, hogy a felajánlott összeget tő lü nk átvenni, az adományunkat é lvező ifjat kijelölni, ennek hitelé ü l ezt az okmányt az Iskola pecsé tjé vel megerő síteni é s hosszú idő kig híven megő rizni szíveskedjenek. Kelt Pannonhalmán, 1978. jú nius 26-án. PRO MEMORIA

AD MULTOS ANNOS

[Az Iskola körbé lyegző je] (KTK)

26

A Pannonhalmi Gimná zium első negyvené ves é rettsé gi talá lkozó já n

A szentmise vá ltozó ré szei * INTROITUS Dán 3, 32–33a Jó nak látom, hogy hirdessem a jeleket é s a csodákat, amelyeket a fölsé ges Isten vé gbevitt rajtam. Az Ő jelei milyen nagyok! Az Ő csodái milyen hatalmasok! ORATIO Missale Romanum Kö nyö rö gjünk! Istenü nk, ki az elté vedteket helyreigazítod, a szé tszó rtakat összegyűjtöd é s az összegyűjtötteket megő rzöd, ké rü nk, áraszd reánk kegyelmedet, hogy mindnyájan egyké nt, mé ltóké ppen szolgálhassunk Neked. A mi Urunk, Jé zus Krisztus által, aki a Szentlé lekkel egysé gben é l é s uralkodik Veled, Isten, mindörökkön örökké . Amen. *

Azó ta is ezeket a szövegeket használjuk jubileumi találkozó ink hálaadó szentmisé in, hiszen a NEGYVEN a teljessé g jele a bibliában. – (KTK)

27

OLVASMÁ NY Mó zes ötödik könyvé bő l Mtörv 8, 2–6 Gondolj az egé sz útra, amelyen az Ú r, a te Istened negyven é ven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, pró bára tegyen é s megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e parancsait vagy sem. Megalázott, é s hagyta, hogy é hezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismerté l é s atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nem csak kenyé rrel é l az ember, hanem sokkal inkább azzal, ami az Ú r szájábó l jön. Negyven esztendeig nem kopott le ró lad a ruha, é s nem dagadt meg a lábad. Ismerd el szívedben, hogy az Ú r, a te Istened, úgy nevelt, ahogyan az ember a fiát neveli. Tartsd meg tehát az Ú rnak, a te Istenednek parancsait, fé ld Ő t, é s járj az Ő ú tjain! Ez az Isten igé je. – Istennek legyen hála! GRADUALE Zsolt 127, 1–5 Akit az Ú r szeret, annak álmában is ad eleget. Ha az Ú r nem é píti a házat, hiába fáradoznak az é pítő k. Ha az Ú r nem ő rzi a várost, hiába vigyáznak az ő rök. Akit az Ú r szeret, annak álmában is ad eleget. Hiába keltek korán é s fekü sztök ké ső n, fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Ú r szeret, annak álmában is ad eleget. Akit az Ú r szeret, annak álmában is ad eleget. Bizony, az Ú r ajándé ka a gyermek, az anyamé h gyü mölcse jutalom. Mint a hő s kezé ben a nyilak, olyanok a serdü lő ifjak. Akit az Ú r szeret, annak álmában is ad eleget. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzé t: ellensé geivel ha vitába keveredik is, meg nem szé gyenü lhet. Akit az Ú r szeret, annak álmában is ad eleget. SZENTLECKE a Jelené sek könyvé bő l Jel 3, 1–6 Így szó l, Akié az Isten hé t lelke é s a hé t csillag: – Ismerem tetteidet. Tudom, hogy é lő a neved, de halott vagy. Ébredj föl, erő sítsd meg a többit, aki a halálán van. 28

Tetteidet nem találom töké letesnek Istenem elő tt. Jusson eszedbe tehát, hogyan kaptad é s hallottad! Tarts ki mellette, é s té rj meg! – Ha nem virrasztasz, mint a tolvaj jövök hozzád, é s nem fogod tudni, mely ó ráben é rkezem. De vannak né hányan köztetek, akik nem szennyezté k be ruháikat. Velem fognak járni fehé r ruhában, mert megé rdemlik, A győ ztest fehé r ruhába öltöztetik. Nevé t nem törlöm ki többé az é let könyvé bő l, hanem megvallom Atyám é s angyalai elő tt. Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lé lek az egyházaknak. Ez az Isten igé je. – Istennek legyen hála! ALLELUJA Mk 1, 13b Alleluja. Vadállatok közt é lt, de angyalok szolgáltak Neki. Alleluja. EVANGÉLIUM szent Lukács könyvé bő l Lk 4, 1–13 Jé zus a Szentlé lekkel eltelve té rt vissza a Jordántó l. A Lé lek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísé rtette az ö rdö g. – Azokban a napokban semmit sem evett, de vé gü l megé hezett. Az ördög akkor így szó lt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kő nek, hogy váljé k kenyé rré !” Jé zus azt felelte: „Írva van, Nem csak kenyé rrel é l az ember.” – Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, é s egy szempillantás alatt fölvonultatta szeme elő tt a földkereksé g minden országát. „Minden hatalmat é s dicső sé get neked adok – mondta –, mert hiszen é n kaptam meg, é s annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hó dolsz elő ttem, az mind a tié d lesz.” Jé zus elutasította: „Uradat, Istenedet imádd, é s csak neki szolgálj.! – Vé gü l Jeruzsálembe vitte ő t a sátán, a templom párkányára állította é s így szó lt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen! Hiszen írva van: Angyalainak parancsolt felő led, hogy oltalmazzanak; é s tenyerü kön hordoznak majd, hogy kő be ne ü thesd lábadat.” De Jé zus így válaszolt: „Az is írva van: Ne kísé rtsd Uradat, Istenedet!” Mikor ezek a kísé rté sek mind vé get é rtek, egy időre elhagyta ő t az ördög. Ezek az evangé lium igé i. – Á ldunk Té ged, Krisztus! 29

ORATIONES FIDELIUM Testvé rek! A mi Istenü nk az Ö rökké való , Elő tte negyven [ötven, hatvan stb.] é v ugyanannyi, mint ezer, egé sz é letü nk, mint egy pillanat –, mutassuk be Né ki az emlé kezé s, az engesztelé s é s a hála áldozatát, é s ké rjü k, hallgassa meg könyörgé sü nket. 1. Istenü nk, Te Ö rökké való , engedd, hogy Fiad örök áldozatához társulva fölajánlhassuk Neked idő bezárt é letü nket, mindenkié rt é s mindeneké rt. Ké rünk Té ged, hallgass meg minket. 2. Atyánk, fölajánljuk Neked földi atyaságunkat; ké rü nk, fogadd Tieiddé gyermekeinket, unokáinkat, – tanítványainkat. Ké rünk Té ged, hallgass meg minket. 3. Jé zus, Urunk, Egyszü lött Fiú , add, hogy Rajtad, az egyetlen Ú ton járva eljuthassunk Atyádhoz, Veled, az Élő Kenyé rrel táplálkozva az Ú ton erő nket ne veszítsü k. Ké rünk Té ged, hallgass meg minket. 4. Szentlé lek, Te Vigasztaló , fogadd szívü nk összes bánatát, fájdalmát é s örömeinket is; áraszd a világra, utánunk jövő kre é ltető szent szeretetedet, é rtelmü nkre vigyázó hé tszeres kegyelmedet. Ké rünk Té ged, hallgass meg minket. 5. Szentháromság, Istenü nk, vé gy lakást köztü nk, kis é s nagy családainknál: a megváltott egé sz emberisé gben, magyar hazánkban, a minket gyermekeiké nt fölnevelő Bencé s Rendben, a pannonhalmi [budapesti, csepeli, győ ri stb.[ gimnáziumban, kis családunkban: szü leinkben, gyermekeinkben, unokáinkban, tanítványainkban – munkatársainkban. Ké rünk Té ged, hallgass meg minket. Kö nyö rö gjünk! Mindenható , kicsinysé gü nk tudatában terjesztettü k Elé d nekü nk nagy, de Neked semmisé gnyi ké ré seinket; esedezü nk, add meg, amit ké rü nk, hogy mi, akiket szeretsz, az örök é letben is Tieid lehessü nk. Ezt ké rjü k Tő led a mi Urunk, Jé zus Krisztus által. Amen. 30

SECRETA Missale Romanum Kö nyö rö gjünk! Urunk, Te egykor bűneinket megbocsátván megváltottál minket. Té pd most szé t, ké rü nk, bűneink kötelé keit, é s – hogy ezt a dicsé rő adományt teljesen szabadon, tiszta lé lekkel áldozhassuk fel Neked – add vissza, amit már egyszer megadtál, kegyelmedet. Aki é lsz é s uralkodol mindörökkön örökké . Amen. COMMUNIO Lk 19, 5–6 Jé zus föltekintett é s így szó lt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Ő sietve leszállt é s boldogan fogadta. POSTCOMMUNIO Missale Romanum Kö nyö rö gjünk! Isten, Te megvilágosítasz minden e világra jövő embert, ké rü nk, világosítsd fel a mi szívü nket is, hogy mindenkor mé ltó é s Fö lsé gedhez illő módon gondolkozzunk, é s így Té ged ő szinté n szerethessü nk. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. (KTK) A kriptában, de mé g é lü nk!

31

Szeretné nk-e, hogy Ti is így talá lkozzatok? Talán szeretné nk, de eszünkbe vé ssük, igyekszünk megszívlelni a tanítást:

Egy arab bölcs mondá sa A gyermekeid nem a te gyermekeid. Á ltalad lettek, de nem tő led, s bár nálad vannak, mé gsem a tieid. Odaadhatod nekik a szeretetedet, de nem a gondolataid, mert nekik saját gondolataik vannak. Otthont adhatsz a testü knek, de nem a lelkü knek, mert lelkü k a holnap házában lakik, amelyet te nem látogathatsz, mé g álmaidban sem. Megpró bálhatsz hozzájuk hasonló lenni, de ne pró báld meg ő ket magadhoz hasonló vá tenni, mert az é let nem visszafordítható , é s nem áll meg a tegnapnál. Te vagy az íj, amelyrő l gyermekeid, mint eleven nyílvessző k, kikü ldetnek. Engedd, hogy íjad íve öröm legyen az íjász kezé ben.

A fejezetet összeállította Dr. Kö nyves Tóth Kálmán (Ph 47)

32

Búvá rkodá s a múltban

Pannonhalmi Szent Mó r Pannonhalmi Szent Mó r kanonizáció ját illető en a következő megfontolásokat lehet tenni (forrásom Antal atya): A „boldog” é s a „szent” szó a közé pkorban nem jelentette azt, amit ma megkü lönbözteté ské nt (a szentté avatás hivatalos rendje szerint) tulajdonítunk neki. Egyé bké nt: Emberemlé kezetet meghaladó , folyamatos tiszteleté t a Szentszé k 1848. jú lius 22-é n hivatalosan is megállapította. A jó váhagyó bullában IX. Pius pápa a következő ket írta: „Életé nek nyilvánvaló szentsé ge halálátó l fogva mé ltán ré szesü lt a hívek ré szé rő l nyilvános egyházi tiszteletben: bár a ré gi kort sok homály fedi, bár az országot é rt sok csapás folytán a ré gi magyar egyház emlé kei csaknem mind hiányoznak, a törté nelembő l é s a hagyományokbó l ennyi világos. Azt pedig, hogy a tisztelete mindmáig fennállt, bizonyítja mindazoknak az író knak egybehangzó tanú ságté tele, akik Mó rró l ú gy emlé keznek meg, mint boldogró l é s szentrő l. Hozzájárul ehhez, hogy ké pé t nem egyszer festetté k meg szent fölirattal. Vannak 1499-bő l való misekönyvek, melyek Mó r dicsé reté t zengik, a martiroló giumokban is szerepel a neve. Vannak tetteirő l é s rendkívü li é letszentsé gé rő l tanú skodó kommentárok. Mindezeket mé rlegelve é s igazolva látván Boldog Mó r emberi emlé kezetet meghaladó nyilvános é s egyházi tiszteleté t, Pé cs pü spöke (akkor Scitovszky János volt) alázattal ké rte, hogy ez a tisztelet annak rendje é s mó dja szerint jó váhagyást nyerjen.” Ez a pápai jó váhagyás vetette meg Boldog Mó r ú jkori tiszteleté nek alapját. Egy é v mú lva a pü spök körlevé lben jelentette be: „IX. Pius pápa Mó rnak, a 11. századi pé csi pü spöknek nyilvános tiszteleté t elrendelte é s é letbe lé ptette. Szent Mó r hitvalló é s pü spök egyházi ü nnepé t é vente az egé sz pé csi egyházmegyé ben a szerzetes templomokban is szentmisé vel é s zsolozsmával októ ber negyedik vasárnapján kell megü lni.” Az ü nnepet ké ső bb, 1913-ban októ ber 25-re rögzítetté k. (A ké t idé zet Ró nay György fordítása). A legú jabb ró mai kiadású Martirologium Romanum is szentké nt említi. Lásd mé g: http://www.pecsihet.hu/cikkek.php?id=211 http://www.bencesdiak.hu/content/view/60/1/ http://www.pecs.egyhazmegye.hu/arckepcsarnok.php# Talán ennyi elé g lesz. Dejcsics Konrád tv. OSB (Gy 98)

35

A lé bé nyi templom 800 é ves Templomaink sorában kiemelkedő hely illeti Lé bé ny Szent Jakabró l elnevezett csodás szentegyházát. Való igaz, amit egykori plé bánosa, Kreskay Antal 1871-ben írt: „E ké ttornyú ő stemplom nem más, mint a lé bé nyi katholikus plebánia-egyház, Mosonvármegyé nek közlelkesedé ssel ő rzött fő kincse, a győ ri terjedelmes egyházmegyé nek legré gibb é s legszebb é kessé ge, ső t egé sz magyar hazánknak egyik legő sibb s a maga nemé ben legtöké letesebb é píté szeti műemlé ke.” A fé nyké pek, leírások csak sejtetni engedik szé psé gé t. Igazában látni kell, a maga termé szetes környezeté ben, való ságában! Mé gpedig kívü lrő l, belü lrő l, elölrő l, hátulró l, közelrő l é s messzebbrő l. Hallgatni kell benne a csendet é s ámulni, míly csodásan szó l benne az orgona, é s míly szé pen zeng az é nek! Az ember ú gy é rzi, hogy megszabadul terheitő l a teste é s szárnyal a lelke. A falak, az oszlopok nemcsak a tekinteté t viszik az é g felé , hanem benső leg is átszellemü lten emelkedik. Szerencsé mre ó vári gazdász koromban gyakorta voltam vendé g Lé bé nyben, az ott gyó gyszeré szké nt áldásos munkát vé gző Keresztanyámé knál. Ső t, egy egé sz hó napot is a faluban tölthettem mint diplo materves hallgató . Ez idő folyamán a templomot naponta megcsodálhattam. Többször ré sztvettem szentmisé n, litánián. Ezeken a hívek között a padban ü lve, velü k együ tt é nekelve kaptam a fentebb leírt, közel 50 é ve bennem lé vő é rzé seket. A templom a valamikori lé bé nyi bencé s monostor ré sze volt. Az apátság alapításának é s a templom é píté sé nek kezdete pontosan nem ismert. Annyit tudunk, hogy II. András 1208-ban hagyta jó vá a Győ r nemzetsé gbeli Poth mosonyi é s Chepan bácsi ispán adományait, mellyel birtokukon bencé s apátságot alapítottak. Másutt a templomot 1199-ben már említik, de szerepel 1206-os é vszám is. Nemzedé kü nk ez utó bbit választotta megü nneplé sü l. A Bencé s Diákok Győ ri Egyesü lete kü lön rendezvé nnyel kapcsoló dott az emlé kező k sorába. 2006. októ ber 14-é n Csóka Gáspár OSB celebrált ü nnepi szentmisé t é s szó lt a rnegjelentekhez, Né meth Gergely diáktársunk pedig orgona-koncertet adott.

36

A nemzetsé gi monostoralapítás az akkori idő „divatja”-ké nt is felfogható . Elé g, ha a Dunántú lon Ják, Dombiföld (Mó richida é s Á rpás között, a Rába partján), Tü rje, Zsámbé k é letrehívására gondolunk. Egy-egy nemzetsé g első sorban vallási elhivatottságbó l, de a maga dicső sé gé re, birtokai szellemi, kulturális gyarapítására, meg temetkezé si helyü l „alapítványt tett”. Így volt ez Lé bé ny eseté ben is. A lé bé nyi bencé s monostort azonban a századok viharai (tatárok, Ottó cseh király, né metek, törökök) nem kímé lté k. Hovatartozása is változott (Pannonhalma, magánké z, jezsuiták). Vé gü l a kolostor az enyé szeté lett. A templomi ré sz azonban a tűzvé szek, az emberi rombolások ellené re, a csodával határos törté né sek ré vé n maradt meg. A hajdani győ ri várkapitány pé ldául már kiadta a parancsot, hogy a Szentmargitbányáró l származó kváderköveit a győ ri vár megerő síté sé re szállítsák el. Csak a munkával megbízottak – látván a templom gyönyörűsé gé t – „sztrájkja” mentette meg. A 19. sz. közepé n, a lé bé nyi plé bános – a neve is említé sre mé ltó , Dingroff Gáspár – kezdemé nyezé sé re a birodalmi műemlé kek fenntartására kinevezett központi bizottság jó váhagyásával é s sokak adományábó l kezdő dött el a templom megú jítása. Az ú jraszentelé s ké t ré szben zajlott: elő bb a belső , majd 15 é vvel ké ső bb, 1879-ben a kü lső . Az é pü let megjelené se ezen esemé nyeket megelő ző en nyerte el a ma látható t. A kü lső é s a belső falak, az ablakok, a nyugatra né ző fő homlokzat díszkapuja, a dé li kapu, az oszlopok é s a tornyok alatti román boltozat ő rzi az eredeti formát. Elté r attó l a tornyok sisakja. A fő oltár é s a szó szé k 1653-bó l való k, ké ső bbiek az ü vegablakok é s a fő hajó ú j oltára. Ez utó bbi anyagában, megjelené sé ben nagyszerűen illeszkedik az é vszázadokkal korábbi környezetbe. A templom é píté szeti jelentő sé gé vel kapcsolatosan meg kell említeni mé g, hogy mintául is szolgált. Pé ldául a – sokak számára ismertebb – jáki templom é píté sé né l felhasználták a lé bé nyihez ké szített terveket é s a kivitelezé sné l az ott szerzett tapasztalatokat. E rövid írás nem té rhetett ki a templomban található sok művé szeti é rté ket jelentő ré szletre. Közöttü k a bejárati kapuk, az oszlopfő k kő farag-

37

ványaira, a fő oltár ké peire é s szobraira, a szó szé k é s az ü vegablakok szé psé gé re stb. Az é rdeklő dő knek gazdag szakirodalom áll rendelkezé sé re. A legú jabb ezek sorában a „Lé bé ny, Szent Jakab templom” című, mely a Honismereti Kiskönyvtár 282. száma (Tájak–Korok–Mú zeumok 785. sz.). A templom naponta, 9-17 ó ra között látogatható . Elő zetes bejelentkezé s: Né methné 06/30/978-5340 telefonján. Győ r, 2007. február 24. Dr Magassy Dániel (Gy 57)

Balassi Bá lint (1554–1594) Könyörög Istennek Adj már csendessé get, Lelki bé kessé get, Menybé li Ú r! Bújdosó elmé met Ó dd bútúl szívemet, Kit sok kín fúr!

Jó voltod változást, Gazdagságot fogyást Érezhet-é ? Engen te szolgádot, Mint ré gen sokakot, Ébreszthet-é ?

Sok ideje immár, Hogy lelkem szomjan vár Mentsé gé re, Ő rizd, ne hadd, é breszd, Haragod ne gerjeszd, Vesztsé gé re.

Nem kell ké telkednem, Sőt jót remé nlenem Igé d szeré nt, Megadod kedvesen, Mit ígé rsz kegyesen Hitem szeré nt.

Nem kicsiny munkával, Fiad halálával Váltottál meg, Kinek é rdemé é rt Most is szüksé gemet Teljesíts meg.

Nyisd fel hát karodnak, Szentsé ges markodnak Á ldott zárját, Add meg é letemnek, Nyomorult fejemnek Letö rt szárnyát.

Irgalmad nagysága Nem vé tkem rútsága Feljebb való, Irgalmad vé gtelen, De bű nö m é ktelen S romlást valló.

Repülvé n áldjalak, Élvé n imádjalak, Vé tek né lkül, Kit jól gyakorolván Haljak megnyugodván Bú s kín né lkül. (Más, 1591)

38

Bencé s gimná ziumi könyvtá rak – 2. ré sz A 2006-os Almanachban (134–144. lapok) bemutatott Budapesti Bencé s Gimnázium könyvtárának törté neté t most egy hasonló an nagymú ltú könyvtár bemutatásával folytatom. Munkám során fő ké nt Mé száros 1 István (Eg 45) műveire illetve a korszak é rtesítő ire támaszkodtam.

Az esztergomi Bencé s Gimná zium A gimnázium ő se az 1000-ben lé trehozott káptalani iskola volt, amely 1534-ig a török hó doltság idejé ig működött. 1543–1696-ig szü netelt az oktatás, majd 1687-ben Szé chenyi Gyö rgy esztergomi é rsek alapította ú jra, é s 1696-ban megkezdte működé sé t a jezsuiták vezeté se alatt az 1773-as feloszlatásig. Ezt követő en sem szűnt meg az iskola, elő ször 1

Bárminemű kiegé szíté st, helyesbíté st köszönettel fogadok (elé rhető sé gem a szerkesztő sé gben).

39

Szent Ferenc-rendiek, piaristák é s világi tanárok közreműködé sé vel működött, 1808-tó l pedig a Szent Benedek-rend vezeté sé vel folyt az 2 oktatás, eleinte 6, majd 1852-tő l 8 osztályos fő gimnáziummá alakulva. 3 Az iskola „díszes é pülete másodízben 1900-ban é pült” Az inté zet jellege az 1924. jú lius 30-án kelt 65. 903-1924. V. ü . O. sz. rendelet alapján megváltozott é s humanisztikus gimnázium lett. Az 1944-45-ös tané vben a háború s esemé nyek az iskola é leté t is befolyásolták. 1945. augusztus 17-é n orosz csapatok foglalták le az inté zetet, ezé rt mindössze három nap alatt, amit csak lehetett, a tanári kar átmentett a rendházba, a többit befalazták a fizikaszertárba, vé lhető en a könyveket is. Az 1946-47-es tané vet már viszonylag rendezett keretek között tarthatták meg. Az iskolát 1948-ban államosították, é s I. István Gimnáziumké nt működött tovább.

Az esztergomi Bencé s Gimná zium könyvtá rai 1920-tó l az á llamosítá sig Esztergomban a következő könyvtárak működtek a fenti idő szakban: tanári könyvtár; ifjú sági alsó é s felső szakaszú könyvtár; segé lyező könyvtár; önké pző köri könyvtár (az ifjú sági körök munkáját támogatta); ezen belü l a gyorsíró köri könyvtár (a kör munkáját segítő műveket szerezte be) é s a kötelező olvasmányok tára. Az esztergomi Bencé s Gimnázium könyvtárai 1902-ben 8277 tanári é s 4 5456 ifjú sági kötettel rendelkeztek , majd 1910-tő l az ifjú sági könyvtár alsó é s felső szakaszokra oszlott. 1917-re a tanári könyvtár állománya 9244 kötetre gyarapodott. A zavaros é veket megelő ző en tehát jelentő s könyvállománnyal rendelkeztek a könyvtárak. Az 1918-19-es tané v é rtesítő jé ben a könyvtárra vonatkozó nyomok az adományok című fejezetben található ak, ahol olvsható , hogy Brühl József prelátus-kanonok 400 koronát adományozott könyvekre. A Szlávy 2 Mé száros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak é vszázadai, 11-30.p. 3 Az Esztergomi Szentbenedekrendi Szent István Kath. gimnázium é rtesítő je az 1924-25. iskolai é vrő l. Közzé teszi: Dr. Mattyasovszky Kasszián igazgató Esztergom, 1925. 44. p. 4 Értesítő a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Esztergomi Kath. Fő gymnasiumáró l. Az 1901–1902 iskolai é v vé gé n. Közzé teszi: Holló si Rupert igazgató Esztergom 1902. Nyomatott Leiszky János Könyvnyomdájában, 607 pé ldányban

40

Éva-fé le segé lyező könyvtárbó l 1108 kötetet adtak kölcsön a diákoknak. A következő tané vben három könyvtár működött, három könyvtárő rrel. 1922-ben a három é vig szü netelő gyorsíró kört ú jra megalapítva a választott tisztsé gek között könyvtárost, ső t helyettes könyvtárost is találunk. A tanári könyvtár é rté kes művekkel gyarapodott a VKM segítsé gé vel. Né hány pé lda az ajándé kkönyvek listájáró l: Gerevich: A krakkói Czartosky-ké ptár olasz mesterei, Szendrei–Szentiványi: Magyar ké pzőmű vé szek lexikona, Divald: Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai, Kármán: Ungarisches Bildungswesen, Vé gh: A ké prombolók, Zrínyi: Ne bántsd a magyart, Hillebrand–Bella: Az ősember é s kultúrája. A három működő könyvtár mellé felsorakozott az é rtesítő k tára is, melynek ő re Holenda Barnabás lett, valamint ötödikké nt a segé lyező könyvtár, amit Sommer Timót kezelt. A könyv központi szerepet töltött be az oktatás-nevelé s során, ennek szé p pé ldája található az 1923-as é vkönyvben, ahol az Adatok az inté zet é vi tö rté neté hez c. fejezetben olvasható , hogy az áprilisi szü lő i é rtekezlet té mája az alábbi volt: „… az ifjúság moziba járásának szüksé ges korlátozásáról é s a ponyvairodalmi termé kek vásárlásának megakadályozásáról.” „Kimondta továbbáaz é rtekezlet, hogy a szülők é s helyetteseik szigorúan ellenőrzik tanítványaink olvasmányait, az esetlegesen náluk található ponyvairodalmi termé keket beszolgáltatják s a rossz kö nyveket terjesztő kereskedőket 5, 6 bojkottálják.” 1924-ben a nagyfokú infláció é s a nehé z sorsú gyermekek magas száma arra inspirálta az iskola pártoló it, hogy támogassák a könyvellátottságot is. A Szlávy-fé le könyvsegé lyező alapítvány rendszeres bevé tellel rendelkezett adományokbó l, hangversenybő l származó bevé telekbő l, a könyvek használati díjábó l, a javító vizsgák díjábó l, a tandíj egy bizonyos 7 hányadábó l. A könyvek köté sé t a Laiszky-fé le könyvkötő cé g jutányos áron vállalta. A pé nzbeli segítsé gen kívü l többen iskolai könyvek megvásárlásával támogatták a gyerekek tanulmányait. Így vált lehető vé , hogy né hány kivé teltő l eltekintve minden gyereket támogatni tudtak. Mé g egy 5

Az Esztergomi Szentbenedekrendi Szent István Kath. Fő gimnázium é rtesítő je az 192223. iskolai é vrő l. Közzé teszi: Dr. Molnár Szulpic igazgató Esztergomban, 1923. 28. p. 6 Az általam áttekintett é vkönyvek között az egyik legszigorú bb utasítás olvasható itt, amely a szü lő kön tú l a szállásadó kra is kiterjedt. 7 Ez a cé g nyomtatta az iskola é rtesítő it is.

41

alapítvány lé tesü lt ebben az é vben, a Roszivál Rezső-fé le könyvsegé lyező -alapítvány, amely kb. 150 kötet tankönyvvel való gyarapodást jelentett. A tanári könyvtár is olyan é rté kes ké zikönyvekkel gyarapodott ajándé kozás ú tján, mint a Ré vai lexikon é s a Magyar Encyclopedia 10 kötete, de né hány é rté kes mű vásárlás ú tján kerü lt az állományba, pl. a Tudományos Gyű jtemé ny kilenc kötete. Az ifjú sági körök munkáját bemutató fejezetben a Czuczor-önké pző körné l olvasható , hogy a tagdíjak egy ré szé t folyó iratok vásárlására fordították: Katholikus Szemle, Magyar Kultúra, Napkelet, Mathematikai Lapok, Pannonhalmi Szemle. A tanári könyvtár vé tel ú tján jobbára folyó iratokkal gyarapodott. 1928ban a tanári könyvtár 240 pengő átalányábó l egy könyvet vehetett, 1929ben már egyet sem é s csupán né hány folyó iratot tudtak megrendelni. Többen ajándé koztak könyveket a könyvtárnak, melyek közü l a legé rté kesebb egy 15. századi ő snyomtatvány volt: Augustini de Ancona Summa de potestate ecclesiastica. 1930-tó l az ifjú sági körök aktív munkájában fontos szerepe volt a szavaló körnek, amelyet havonta tartottak. Ebben az é vben vásárolni csak folyó iratokat tudtak, viszont több ajándé kot kaptak: Lukács Gyö rgy: Magyarok a kultúráé rt, Paulovics: Szenté vi zarándoklatok, Ipolyi: Magyar mythologia I/II., Hangay: Ké k kö nyv I/II., Kö vessy: Számolás é s mé ré s a mindennapi é letben, Né meti: Hun tö rté nelmi ö rö ksé günk, A restaurációs kísé rletek külpolitikája, Somogyi: Vígság szekeré n, Tass: A magyar csillagászat tö rté nete, Hauber: Don Bosco nevelesi rendszere, Lemoyne: Boldog Bosco János é lete, W. Sells-Siklóssy: A bé ke útja. 1932-ben az ifjú sági körökön belü l több szakosztály is működött, Olvasó kör is, ennek tagdíjábó l é s tanárok adományozása ré vé n 26 folyó irat járt. „Az ö nké pzőkö r ezen kívül, tudván, hogy manapság a betű , az írnitudás Nagyhatalom – saját erejé ből, Akarat címen havi folyóiratot lé te8 sített” (Esztergom, 1932. p. 33.) A könyvsegé lyező é vkönyvben tapasz9 talható nagymé rté kű növekedé sé t a magas lé tszámú osztályok okozták. A tanári könyvtár ismé t ajándé kozás ú tján gyarapodott, Mattyassovszky Kasszián 80 kötettel, Kemenes Illé s 25 kötettel gazdagította a könyvtá8 9

Az esztergomi szentbenedekrendi katolikus Szent István-gimnázium é rtesítő je az 193132. iskolai é vrő l. Közzé teszi: Dr. Kemenes Illé s igazgató Esztergom, 1932. 75. p. A magas tanuló i lé tszámró l több helyü tt is panaszkodtak, joggal fé ltve a tanítás színvonalát.

42

rat. Felbukkant a ké t ifjú sági könyvtár is, a felső , amely szé pirodalmi munkákkal gyarapodott, pl. a Magyar Klasszikusok ú jabb sorozatával, é s az alsó fok, amely 97 munkát szerzett be. Kötteté sre 76 pengő t költöttek. Szü ksé g is volt ké t ifjú sági könyvtárra, hiszen ekkor már 548 beiratkozott tanuló ja volt a gimnáziumnak. 1935-ben lendü lt fel ismé t a könyvtárak ü gye. Az átalány nagyobb ré szé t a könyvtár átköltözteté sé re kellett költeni, de mé g így is jutott kötteté sre. Az ifjú sági könyvtárban szorgalmasan olvastak a tanuló k. A felső söknek tudományos, törté nelmi, irodalomtörté neti, technikai tárgyú könyveket vettek, az alsó sok számára ismeretterjesztő , földrajzi művek beszerzé se törté nt. A kötelező olvasmányok tára 63 kötettel gyarapodott é s ú j folyó iratokat is kaptak. 60 kötetet köttettek. A következő tané vben vé tel ú tján é rté kes könyvekkel gyarapodott a könyvtár, melyen erő sen látszik az oktatást támogató jelleg: Bartoniek Emma: Sz. István tö rvé nyeinek XII. századi ké zirata, Genthon István: A Magyar Tö rté nelem Ké peskö nyve, Kendoff Károly: Mit rajzoljunk fö ldrajz órán, Divald Korné l: Magyarország mű vé szeti emlé kei, Farkas Gyula: A magyar irodalom tö rté nete, Jeges Sándor: Vázlatok a termé szetrajz tanításához, Fejé r Lipót: A differenciál é s integrálszámítás elemei, Zemplé n Győző: Az elektromosság é s gyakorlati alkalmazásai. Az ifjú sági könyvtár é vi átalányának kis hányadát könyvtári felszerelé sre költötté k é s igyekeztek olyan alapműveket beszerezni, amelyek a 10 „tudományos foglalkozás első lé pé seihez nyújtanak segítsé get” . A felső s könyvtár tehát klasszika-filoló gia, törté nelem, matematika, termé szettudományi munkákon felü l a kötelező olvasmányok számával is gyarapodott. Arany János Toldi szerelmé -vel é s Vö rö smarty Zalán futásá-val 20-20 pé ldányban. Az ifjú sági könyvtárba a következő folyó iratok jártak: Zászlónk, Magyar cserké sz, Missziós ifjúság, Ifjúság, Élet, Búvár. Ezeknek a lapoknak sok olvasó ja akadt. A könyveket is forgatták a diákok, hiszen 120 könyvet kellett ú jra kötni. 1937-ben a tanári könyvtár fő ké nt ké zikönyveket vásárolt, kötteté sre is az átalány közel egyharmadát költötté k. Az ifjú sági könyvtár 90 kötettel gyarapodott, ahol az ú tleírások é s az elbeszé lé sek voltak a legolvasottabbak. A kötelező olvasmányokat, pl. Az új fö ldesúr, Egri csillagok, Az é let kapuja, több pé ldányban szerezté k be. 1938-ban a tanári könyvtárba ismé t könyvállványokat vet10

Az esztergomi szentbenedekrendi katolikus Szent István gimnázium é rtesítő je az 193536. iskolai é vrő l. Közzé teszi: Dr. Balogh Albin igazgató Esztergom, 1936. 80. p.

43

tek, de kötteté sre is költöttek, az é vi átalány a tavalyinál 50 pengő vel több volt. Az ifjú sági könyvtár fejleszté sé né l alapvető en a könyvjegyzé kbe felvett ú jabb író k munkáinak beszerzé sé t, a kötelező olvasmányok pé ldányszámának emelé sé t é s a legtöbbet olvasott könyvek számának növelé sé t tűzté k ki cé lul. Né gy folyó iratot járattak. 400 pengő t költöttek az ifjú sági könyvtárra, többet, mint a tanárira. A következő tané vben a Szent István-é vi tanü gyi kiállításon a könyvtárak is fontosnak tartották a megjelené st. A második csoportban a tanári könyvtár köté szeti szempontbó l é rté kes könyveit, iratait, okleveleit, valamint a diákok é s tanárok munkáit állították ki. 660 pengő t költöttek a kiállításra. Az ifjú sági könyvtárban a kötelező olvasmányok beszerzé se kerü lt elő té rbe. Több címmel gyarapodtak: Isten rabjai, Bizánc, Láthatatlan ember, Pogányok. A könyvtár ré gebbi nyomtatott kataló gusa mellé az ú j beszerzé sekrő l sokszorosított könyvjegyzé ket is kiadtak. Az I. osztály számára könyvszekré nyt vettek, amelyet ott is helyeztek el, hogy a „kö lcsö nzé s gö rdülé kenyebben menjen”. A Szlávy-fé le segé lyező könyvtár a bevezetett ú j tankönyvek miatt kevesebb könyvvel rendelkezett, ezé rt 325 ú j könyvet vettek. 1940-ben a tanári könyvtár költsé geiné l a kötteté sen kívü l vaspánt é s munkaköpeny is feltűnik té telké nt. A kötelező olvasmányok gyűjté sé t folytatták, ké t szekré nyt vettek az I. é s a II. osztályba. 1941-ben a Gondolatok az új magyar irodalom tanításához c. tanulmány Scheidl Venánt tollábó l az ifjú sági könyvtár feladataké nt jelölte meg a megfelelő irodalom beszerzé sé t. A kötelező irodalom köré ben a legú jabb irodalom klasszikus alkotásainak megjelené sé t is fontosnak tartotta. Az irodalom oktatásával foglalkozó tanulmány pedig kiemelte: „Rá kell nevelni a tanulót már gyermekkorában, hogy é letszüksé glete legyen a szé p irodalmi olvasmány.” Ugyanitt panaszkodott Simon Á rkád könyvtáros arró l is, „hogy az ifjúsági kö nyvtárakat alig látogatják vagy selejtes termé keit válogatják. Akár a kisvárosok kö lcsö nkö nyvtárainak látogatói”. A tanári könyvtár igen sok ajándé kot kapott, de mé g vásárlásra is futotta 28 kötet erejé ig, köttetni is tudtak, ső t az é vi átalány sem csökkent az elő ző tané vhez ké pest. A szerzemé nyezé sné l ú j beszerzé si mó d is felbukkant: a csere. Így tettek szert a következő könyvekre: Tuzson J.: Rendszeres nö vé nytan II. kö tet, Erdey-Grúz T. é s Gróh Gy.: A ké mia é s vívmányai III. kö tet, Plautus vígjáté kai Csiky Gergely fordításában.

44

Az ifjú sági könyvtár 121 művel gyarapodott é s 118 kötetet köttettek. A megrendelt folyó iratok száma kettő re csökkent. Az állománygyarapításnál a kötelező olvasmányok gyűjtemé nyé t igyekeztek teljessé tenni é s az ifjú sági irodalom é rté kes alkotásait beszerezni. Erre az idő szakra minden osztályban11 saját könyvtár kerü lt kialakításra. A segé lyező könyvtár állománya a papír fokozatosan romló minő sé ge miatt folyamatosan cseré lő dött, sok könyvet kellett köttetni. A tankönyvek felsorolásánál kü lön kategó riaké nt jelent meg a segé dkönyvek fogalma, ahol görög, latin, né met, francia szó tárak é s a helyesírás szabályai kerü ltek felsorolásra. 1942-ben a tanári könyvtár gyarapodását az inté zet fenntartó ja által megemelt átalánydíj tette lehető vé , így könyveket vásárolhattak, ú j könyvállványokat ké szíttettek é s kötteté sre is költhettek. Az ifjú sági 12 könyvtárat a katolikus iskolák számára a bíboros hercegprímás által kiadott ifjú sági könyvtárjegyzé k alapján gyarapították. A IV. osztály könyvtárát fejlesztetté k több művel, a felső sök könyvtára pedig egy klasszikusokbó l álló sorozattal gyarapodott. Az inté zet é pü leté re vonatkozó adatok között található a könyvtár mé reté re vonatkozó adat: az emeleten vannak a szertárak é s a díszterem, é s itt van az ifjú sági könyvtár is 28.69 né gyzetmé teres alapterü lettel. Mindezt 401 tanuló használhatta. 1943-ban a tanári könyvtár 13 Ferenczy Gyö rgytől 63 kötetet kapott ajándé kba, Pannonhalmáró l, a Fő könyvtártó l pedig 410 kötetet. A tanári könyvtár tagja lett a Könyvbará14 tok Szövetsé gé nek. 34 kötetet vásároltak. Az ifjú sági könyvtárba regé nyeket, elbeszé lé seket vettek, de ezen kívü l „tekintetbe vé ve diákjaink nagyfokú é rdeklődé sé t a technika é s a repülé s ké rdé sei iránt, tö bb ilyen 15 tárgyú munkát is vásároltunk.” A segé lyező könyvtárban olyan gyenge minő sé gűek lettek a könyvek, hogy megvásárlásuk után azonnal kötteté sre kerü ltek. 1944-ben a tanári könyvtár ajándé kok ú tján gyarapodott, 11

Az alsó bb osztályokban. Aki ebben az idő szakban Seré di Jusztinián Gyö rgy OSB (1927. november 30. – 1945. március 29.) volt. 13 Szemé lyé nek pontos azonosítása az átvizsgált források alapján nem volt lehetsé ges. 14 1926 é s 1948 között működő , pártoló tagságon alapuló , könyvkiadással é s terjeszté ssel foglalkozó társaság, ké ső bbi nevé n Magyar Könyvbarátok. 15 Az Esztergomi Szentbenedekrendi Kat. Szent István- Gimnázium é vkönyve az 1942-43. iskolai tané vrő l. Mint közé piskola 943 é v. Mint gimnázium 247 (256) é v. A Szent Benedek Rend ú jabb vezeté se alatt 135 é v. Szerkesztette: Dr. Jámbor Mike mb. igazgató Esztergom, 1943. 72. p. 12

45

de vásároltak is 27 kötetet, kötteté sre is költöttek. Ú j bevé teli forráské nt a duplumok eladása jelent meg. Az ifjú sági könyvtárban 42 könyvet köttettek. A könyvtár szeptember é s októ ber hó napban is a tanuló k rendelkezé sé re állt. A ké t folyó irat továbbra is járt. A kötelező tankönyveken kívü l té rké pek, szó tárak szerepeltek a tankönyvjegyzé kben. A háború komoly károkat okozott a könyvtárakban is. Az ifjú sági könyvtár szekré nyei é s a falai mé g 1945 februárjában tönkrementek, a könyvtárszoba elpusztult, a könyveket sikerü lt kimenteni, így azok ideiglenes állványokra kerü ltek. A kötelező könyvtárselejtezé sek alkalmával 78 könyvet é s folyó iratot szolgáltattak be, 50 könyv pedig a háború alatt elveszett. A tanuló k ké thetente kölcsönözhettek könyvet é s „é lé nken é ltek is a lehető16 sé ggel” . A Zászló nk c. folyó irat járt a könyvtárba, a falakat rendbehozták, az ú j szekré nyek ké szíté sé t megrendelté k. A tanári könyvtár a tiltott könyveket beszolgáltatta a Magyar Miniszterelnöksé g Sajtó osztályátó l kiadott IV. sz. könyvjegyzé k utasításainak megfelelő en. A gyarapítás vé tel é s ajándé k ú tján törté nt. Az utolsó bencé s é vben az ifjú sági könyvtár egyik szekré nye elké szü lt, 30 kötetet vásároltak, sokat köttettek, de folyó irat nem járhatott. A tanuló k havonta váltottak könyvet é s látogatták a könyvtáró rákat. A segé lyező könyvtárban inkább kötteté sre költöttek. A tanári könyvtár 15 kötetet vásárolhatott é s megkezdté k a könyvállványok javíttatását. Az utolsó é vkönyv szerint az ifjú sági könyvtár helyisé ge mé g romos állapotban volt. Az esztergomi bencé sek é vkönyvei iskolai könyvtártörté neti szempontbó l az egyik leggazdagabb forrást jelentetté k munkám során. Megállapítható , hogy a tanári könyvtár állományát egyenletes növekedé s jellemezte, bár 1935-tő l a gyarapodás megugrása látható , ami a könyvtár költözteté sé nek volt köszönhető , hiszen a megnövekedett alapterü let állománynövekedé st is jelentett. Érdekessé gké nt említem meg, hogy az 1928-1929-es tané vben hivatalosan csupán egy könyvet vásároltak, ám ez nem jelentett megtorpanást a fejlő dé sben, ső t az ajándé kozások ré vé n mindvé gig töretlen fejlő dé s látható , amely – ha lehet – az 1930-as 16

A Szent Benedek Rend Esztergomi Szent István Gimnáziumának é s általános iskolájának é vkönyve az 1944-45, 1945-46 é s 1946-47 iskolai é vekrő l. Mint közé piskola 947 é v. Mint gimnázium 251 (257) é v. A Szent Benedek Rend ú jabb vezeté se alatt 139 é v. Szerkesztette: Dr. Monsberger Ulrik gimnáziumi igazgató é s Legányi Norbert ált. iskolai igazgató . Esztergom, 1947. 48. p.

46

é vekben mé g erő teljesebb. Kiemelné m, hogy mindez nem vásárlásokbó l, hanem ajándé kozás ú tján volt lehetsé ges. A háború s é vek pedig ismé t erő teljes gyarapodás tanú i, az okokat az átalánydíj megemelé sé ben é s a jelentő s mennyisé gű ajándé kozott könyvekben találhatjuk. Az ifjú ságot szolgáló könyvtárak közü l a legkü lönlegesebbnek a gyorsíró kör könyvtára mondható , hasonló ró l egyetlen más bencé s é rtesítő sem számol be. A könyvtárakban gyűjtött szé pirodalmi olvasmányok mellett nagymé rté kű volt az ismeretterjesztő irodalom beszerzé se. Vizsgálataim nyomán körvonalazó dik az a törekvé s, amely azt bizonyítja, hogy az ajándé kozásokbó l adó dó állományfejleszté si egyenetlensé geket igyekeztek vásárlással tudatosan kompenzálni. Az é vkönyvek megmutatták azt is, hogy a könyvtári tisztsé g megbecsü lt tevé kenysé g volt a diákok köré ben, hiszen több egyesü letben helyettest is választottak, amit való színűleg nem az azokban gyűjtött könyvmennyisé g nagysága indokolt. A könyvsegé lyező könyvtár beszerzé si forrásainak szé les skáláját vonultatják fel az é rtesítő k, tehát az iskolázással járó anyagi terheket lehető sé gü khöz ké pest, szü lő k, tanárok, fenntartó k megosztották. Az állományvé delem szerepe fő ké nt az ifjú sági könyvtárakban volt jelentő s, ez azt is mutatja, hogy való jában használták a diákok a könyveket. Törekedtek arra, hogy tartalmában é s kü llemé ben is színvonalas legyen az állomány. Pé ldaé rté kűen ó vták a háború s é vek alatt a könyvtárakat, ezé rt lehetsé ges, hogy a könyvek elenyé sző hányada pusztult csupán el. A Gimnázium könyvtárainak törté neté t könyvtárosok né vsorával zárom, működé sü k sorrendjé ben: Bárdos Remig, Agatsin Gyula, Balogh Albin, Blaskovics Placid, Püvár Máté , Sommer Timót, Holenda Barnabás, Dobrovich Á goston, Heckenast Kolos, Sarang K. Pé ter, Novák Ö dö n, Diósi Á kos, Karle Sándor, Horváth Anzelm, Horváth Detre, Pállya Hubert, Vé rtes Zoárd, Monsberger Ulrik, Scheidl Venánt, Simon Á rkád, László Dániel, Kö vé r Alajos. Lázárné Szanádi Csilla könyvtáros Szent Benedek Á ltalános Iskola é s Ké t tanítási nyelvű Gimnázium Budapest, Fő utca 30.

47

A kő szegi bencé s rendhá z titka A nyolcvanas é vekben egyik é rettsé gi találkozó nk alkalmával Szilveszter atya a bencé s rendház udvarán meglepő esemé nyt mondott el. A rendház ezen ré szé n volt – rámutatott a helyisé gre – a Magyar Nemzeti Bank 85 t ezü st kincse elrejtve. 1944 telé n megkeresté k az MNB ré szé rő l dr. Saly Arnulf igazgató nkat, hogy adjon otthont a Magyar Nemzeti Bank ezü st kincseinek. Elhárította a ké ré st, fé lve, hogy majd nála keresik. Vé gü l is a kincseket a bencé s rendházban falazták el. A harcté ri esemé nyek átvonultak Kő szegen. Á mde egy kellő en el nem íté lhető alak elárulta az ezü st rejtekhelyé t a megszálló csapatoknak. Ezek a rejtekhely felderíté sé re rögtön Arnulf igazgató urat keresté k. Ő – termé szetesen – elhárította az é rdeklő dő ket, hiszen ő nem tudta a rejtekhelyet. A parancsnok kijelentette: valamennyi bencé s papot kivé gezteti, felkoncolja. ha nem mondják meg a rejtekhelyet. A fenyegeté s hihető volt. Hisz a parancsnok – ismeretesen – kemé nykezű katona volt. A harcok során egy megszálló kapitány egy csodás sző ke, 20 é ves nő t akart megerő szakolni. Mivel az nem engedelmeskedett, a kapitány egy sorozat gé ppisztoly-lövedé kkel kivé gezte. Ezt a parancsnok megtudta. A renitens kapitányt fő be lő tte. Ezt az 1946. é vi exhumáláskor az egyik futó ároknál mondta el nekü nk Lovassy Andor gimnáziumi tanár ú r a tetemek kiásása során. Tudva a parancsnok kímé letlensé gé t, a bencé s szerzetesek közü l dr. Gacs Emilián tanár ú r – aki hosszabb idő t töltött az orosz fronton, így tudott oroszul – közölte, hogy ő megmutatja a rejtekhelyet. Ú gy is törté nt. Az ezü st kincseket megtalálták. Csak egy kis szé psé ghibával: a kincsek mellett 2 db 300 literes boros hordó is ott volt elfalazva. A hordó k termé szetesen telve. Erre a parancsnok ismé t haragra gerjedt. Közölte: Minden bencé s papot kivé geztet! Dr. Gacs Emilián tanár ú r ú jra közbelé pett. Ké rte a parancsnokot, hogy ugyan már kó stolják meg a nedűt! Legalább jó kedvvel jussanak a tú lvilágra! A parancsnok elfogadta a ké relmet. A fáma szerint a pompás italtó l valamennyiü knek jó kedve kerekedett! Ettő l azonban nem té rtek el eredeti szándé kuktó l! Vé gü l az ezü st kincseket teherautó kra rakták é s zsákmányul elvitté k. A mondába illő esemé nynek egyetlen – mé g most is é lő – bencé s pap szemtanú ja é l Pannonhalmán (Zé nó atya). Budapest, 2007. 03. 01. Stekovics József (Kg 46) 48

Az utolsó győ ri zá szló bontó k * Kedves Diáktársak, Íme a Kisalföld c. napilap cikke emlé kezé s gyanánt 1989 márciusára. Nos, nem mondom, hogy nem fé ltem nagyon a rendő rsé gi fogdában, bár azé rt valahogy sejtettem, hogy nemigen tud már mit kezdeni velü nk a hatalom… Egyé bké nt már akkor is megjelent errő l egy híradás, no persze nem a Kisalföldben, hanem valamelyik akkor indult fü ggetlen lapban „Sej, a mi lobogó nkat… elfú jták” címmel. Glóner Csaba (Gy 89) 1989-et írtunk. A Kisalföld szerint Győ rbe is jön a McDonald's, már van hordozható videomagnó , a közé letben pedig arró l vitáztak, hogy március 15-é n vajon van-e helye a vörös zászló nak a piros-fehé r-zöld lobogó k mellett. Megoszlottak a vé lemé nyek. Bár é rezhető , ső t, talán tudható is volt, hamarosan ó riási változás veszi kezdeté t, a bü rokrácia, a megcsontosodott rendszer mé g egyszer utoljára megpró bálta elhelyezni a szocialista rendszert megtestesítő vörös zászló t az ü nnep elő tti napon a megyeszé khely fő utcáján. Törté netü nk ekkor, 1989. március 14-é n indul. Varga Bé la vé gző s bencé s diák barátjával é ppen a postára indult, hogy levelet kü ldjön szü leinek: jó l van, minden rendben, a kollé giumban semmi kü lönös nem törté nt. A levé lné l azonban hamarabb é rkezett meg zalai otthonukba egy telefonos ü zenet tő le: „Fogdába kerü ltem, lehet, hogy kirú gnak, de ne aggó djatok, minden rendben van!” A szü lő k termé szetesen, amint meghallották, azonnal a szívü khöz kaptak. Pedig akkor, 1989. március 15-é n dé lután már té nyleg nem volt semmi baj. De addig… Varga Bé la egy kávé mellett mesé l. Látom a szemé n, ú jra áté li az akkori zászló szedé st. „Nem, nem gondolom, hogy hő sök voltunk vagy vagyunk. Nem is politikai indíttatásbó l cselekedtü nk. Van né ha olyan pillanat, amikor az ember ú gy é rzi, hogy valamit meg kell tennie, ha már mások nem teszik. Akkor is, ahogy most is, a politikában sokan csak beszé lnek” – kezd bele a törté netbe ma már inkább mosolyogva azon, ami akkor mé g komoly veszé llyel, akár börtönnel is fenyegethetett volna. *

Utánközlé s a Kisalföld (Győ r) 2007. március 14-iki számábó l

49

Minden má sodik kandelá beren A rendszerváltást megelő ző en a politikai alternatívát jelentő szervezetek, többek között az MDF é s a Fidesz is követelte, hogy a vörös zászló t, a kommunista rendszer jelké pé t ne helyezzé k ki a nemzeti ü nnepen. Varga Bé la ú gy emlé kszik, az akkori győ ri városvezeté s nem igazán foglalkozott ezzel. „Mintha ma lenne, ú gy emlé kszem. A bencé s kollé giumbó l az egyik barátommal a postára indultunk, feladni a leveleket otthonra. A mai Szent István ú ton, amit akkor mé g, azt hiszem, Tanácsköztársaság ú tjának hívtak, azonnal é szrevettü k, hogy minden második kandeláberen vörös zászló kat helyeztek el. Egymásra né ztü nk, szinte meg sem kellett beszé lni. Pető fi jutott az eszembe: »Megint beszé lü nk s csak beszé lü nk, / A nyelv mozog s a ké z pihen; / Azt akarják, hogy Magyarország / Inkább kofa, mint hő s legyen.« Amint visszaé rtü nk a kollé giumba, elmondtuk a többieknek, mit láttunk, é s azt is, mik a szándé kaink.” Alig telt el egy ó ra, már együ tt volt a csapat. Nyolcan szövetkeztek arra, amire mé g nem volt pé lda Győ rben 1956 ó ta. „Megbeszé ltü k, hogy leszedjü k a vörös zászló kat. Éjjel kettő re terveztü k az indulást, amikor már mindenki alszik a kollé giumban. Vé gü l csak heten vágtunk neki az ú tnak, mert nyolcadik társunk tú lsú lyos volt, é s nem fé rt ki a kollé gium ablakának a rácsán.” Az é j leple alatt A vé gző s, é rettsé gi elő tt álló bencé s diákok csapata az é j leple alatt a mai Kisalföld-szé kházhoz ment. A Hild-iskolánál kezdté k el leszedni a zászló kat. „Engem elő ő rsbe kü ldtek, é n voltam a megfigyelő . A csapatbó l háromhárom ember az ú t jobb é s bal oldalán ment. Egyesé vel szedtü k le a zászló kat egy hosszú alumíniumrú d segítsé gé vel. Mondanom sem kell, minden kis neszre megriadtunk, de elé g szé pen haladtunk. A zászló kat nem té ptü k szé t, hanem összecsavartuk é s elhelyeztü k ő ket a városháza lé pcső jé né l.” A zászló szedő diákkommandó bó l csak egyvalaki szeretett volna legalább egyet szé tté pni a vörös vásznak közü l, ám társai leállították. Kisebb vita alakult ki a Kazinczy-gimnázium sarkánál, hogy van-e joga 50

más é rté keit rongálni egy szabad ü nnepet vágyó csapatnak. Vé gü l azok győ ztek, akik szerint ő k csak demonstrálnak, nem rongálnak. „Mentü nk lámpaoszloptó l lámpaoszlopig. Mindegyikre kiragasztottunk egy ké zzel ké szített magyar zászló t azzal a felirattal: »Mi köze a vörös zászló nak március 15-é hez?« Az utolsó elő tt a ré gi Kisalföld-szerkesztő sé gné l a többiek lemaradtak, é n elő bbre jártam. Észrevettem, hogy a felü ljáró ró l egy rendő rautó jön ezerrel. Mire é szbe kaptam, már vágó dott is ki az ajtaja. Hármunkat azonnal elkaptak, társainknak sikerü lt elszaladniuk. Másnap a többiek azt mondták, elő tte taxisok álltak meg, é s ké rdezté k, mit randalírozunk. Ő k é rtesíthetté k a rendő rsé get?” Hamis vallomá s helyett Mindenki kü lön fogdába kerü lt. „Belé m é gett a dolog. Fé ltem, hátha megvernek, de nem bántottak, bár az is té ny, nem ő k voltak a szellem arisztokratái… Elvetté k a cipő fűző met, szíjamat, volt né mi erő fitogtatás is. Á m mé gsem ez volt a legmegdöbbentő bb, hanem egy találkozás azzal az elhárító s tiszttel, akit elő ző szombaton a bencé s gimnáziumban ismertem meg.” Varga Bé la é s osztálytársai szombaton is iskolába jártak. Minden vé gző s osztályban volt egy kötelező államvé delmi ó ra, ahol az elhárítás kijelölt tisztje ú gynevezett felvilágosítást tartott arró l, hogyan lehet megvé deni a ké mektő l a szocializmust. „Törté netesen ez a tiszt ma az egyik győ ri szakközé piskolában tanár. Hogy mik vannak, nem igaz?! Kihallgatásra hozzá vittek. Rámné zett é s azt mondta, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan találkozunk. Mit tehettem volna hozzá: é n sem. Nem akarom ő t sem bántani, de az gonosz dolog volt ré szé rő l, hogy megpró bált rávezetni bennü nket, valljuk azt, az atyák közü l az egyik bujtott fel bennü nket. Az é jszakai kihallgatások után dé lelő tt már tanáraink is ré szt vehettek, bizonyos fokig vé dve diákjaikat.” Forró dró ton az atyá k A diákok utó lag tudták csak meg, hogy a városi rendő rkapitány é s a bencé s kollé gium vezető sé ge között forró dró ton ment az egyezkedé s. A rendő rök azt szeretté k volna, ha bent a kollé giumban kapnak bü nteté st az ifjak, az atyák viszont ú gy találták, nincs oka a bü nteté snek, hacsak a kiszöké sé rt nem. 51

„Mindké t oldalon találkoztunk korrekt é s nem igazán korrekt magatartással. Voltak olyan rendő rök, akik cigarettát adtak nekü nk, é s olyan bencé s tanár, aki ki akart rú gatni ezé rt minket. Vé gü l a bencé sek bü ntettek meg, az é rettsé gik között otthon kellett lennü nk. Az ü gyé szsé g pedig rongálásé rt megrovásban ré szesített.” A törté net ezzel vé gző dött. A szü lő knek ki kellett fizetniü k a zászló k árát, amiket a rebellis csoport szé pen összehajtva helyezett el a városházánál. Kifizetté k azokat a zászló kat, melyeket aztán soha többé nem helyeztek ki, ső t, amikor a rendő rsé grő l a bencé s gimnázium felé mentek Varga Bé láé k, látták, hogy é jszakai akció juk után már nemzetiszínben pompázott az összes zászló a megyeszé khely fő utcáján. „Másnap persze az ellenzé ki, akkor ú gynevezett alternatív szervezetek egymásnak adták nálunk a kilincset. A Fidesztő l pé ldául ké t fő iskolás lelkendezett, hogy ilyen emberek kellenek a szervezetbe, é s hogy ő k is gondolkodtak hasonló ban, de hát. Nos, egyikü nk sem lett azó ta egyetlen párt tagja sem.” „Megé rte? A mai eszemmel azt mondom: igen! A legfontosabb, amit megtanultam, mindegy, ki melyik oldalon áll, a fontos az, hogy becsü letes, korrekt ember legyen. A másik pedig, hogy szövegelni mindenki tud. Tenni kell, mert a dolgainkat csak ez viszi elő bbre. Apám szerint, ha csinálsz valamit, csináld rendesen, mert dumábó l van elé g a világban.” A zászló szedő kemé nymag azó ta is összejár. Nincs köztü k olyan, aki megbánta volna vagy valaha is politikai tő ké t kovácsolt a zászló szedő akció bó l. A rendő rök ü gyet akartak Csóka Gáspár atya volt az akkori diákok igazgató ja. Mintha tegnap törté nt volna, olyan frissen emlé kszik a csínytevé sre. Mert ami a fiú knak hecc volt, az iskola tanárainak megpró báltatások sora. A kamasz csínytevé st a felnő tt visszaemlé kezé se teszi teljesen hitelesen a helyé re. – Első ké nt tudtam meg, hogy merre jártak é s mit műveltek a diákok. Reggel öt ó rakor mentem a folyosó n, ahol egyre szaporább lé ptekre lettem figyelmes. Akkor osontak haza a kollé giumba a rendő rök elő l meglé pett fiú k. Nem tudom, melyikü nk lepő dött meg jobban. Nem is azt ké rdeztem, hova, hova?, hanem azt: honnan, honnan? 52

– A fiú k közölté k, hogy „zászló t egyeltü nk” é s né hányukat bevitté k a rendő rsé gre. Mentem az igazgató iba, ahol negyedó ra mú lva meg is csörrent a rendő rök telefonja. A rendő rök tisztessé ges megoldása az lett volna, ha elengedik a fiú kat, de ő k ü gyet akartak. Reggel nyolckor megjelent egy mosolygó s ké pű, aki hangnemet változtatott. Felnő ttké nt kezelte ő ket, igyekezett a bizalmunkba fé rkő zni. – Egy fordulattal az lett a fontos, hogy mit csinálnak az iskolában, kik a tanárok, mik törté nnek az ó rákon… Semmi másró l nem szó lt az egé sz dé lelő tt, mint hogy információ kat gyűjtöttek, mit lehetne a továbbiakban az iskola ellen felhozni. Dé lutánra hazakerü ltek a diákok, esté re megjelentek a pártok ké pviselő i is, hogy majd ő k igazságot szolgáltatnak. A kollé gium szabályzata szerint el is tanácsolhattuk volna a diákokat, de nem tettü k. Semmifé le következmé nye nem lett az é jszakai kimenő nek. Fábián Gyö rgy

Bé kessé g-ó hajtá s Szállj le felsé ges palotád egé ből, Bé ke! mennyeknek koronás leánya! Szállj le, s Európánk mezejé n jelenj meg Már valahára! A vadon Marsnak dühö dö tt kezé ből Üsd ki dárdáját; raboló vité zit Puszta honnyoknak teleké re visszaMenni parancsold. Íly sokátartó viadal piaccán A szelé d lelkek fene tigrisekké Válnak, elszokván az igaz s az é rző Emberi szívtől. A dühö ssé ggel keresett dicsősé g Vesszen el, Múzsám szabadon kiáltja; A borostyánág, ha vereslik, undok Címer előttem. Szállj le! S vigasztald meg az árvaságot, Bé ke, mennyeknek koronás leánya! Haj! sok országok szava ké r, jelenj meg Már valahára. Virág Benedek (1754–1830) 53

Felejthetetlen taná raink – é lő k é s holtak –

Tíz mondat a győ ri bencé sekrő l Tízé vesen lé ptem be az iskolába, oszályfő nökömnek ministráltam 1940 té li hájnalain: Né meth Bódognak, aki magyart é s latint tanított. Egyszer kisé tált hozzánk Ré vfaluba. Akivel karonfogva é rkezett, talán Vergilius volt, talán Pammer Odiló, a hittanár. Nem voltam kiváló tanuló náluk, de megtanultam csodálkozni, ábrándozrii a világ jelensé gein: megé rtettem az áhítatot, a hála boldogságát. A Szé chenyi té r piacára láttam a gimnázium ablakábó l, – kofákra, dolgos parasztemberekre, lovas kocsikra. Az autó busz ó ránké nt jött, mé ltó ságos nyugalommal, mint valami orrszarvú . Ki emlegette a csalló közi Szimő rő l Czuczor Gergely né vadó nkat, aki Vö rö smartyt megelő zve írt lázas hexametereket a honfoglaló magyarságró l, meg Jedlik Á nyost, a villanydelejes forgony, az optikai rácsok é s a szó davízgyártó gé p feltaláló ját, a mi bencé seinket. Szimő rő l jöttek, Győ rben é ltek, börtönt szenvedtek é s intenálást, megaláztatásokat: korunk emberei ő k! Látom ő ket a piacté r sarkán, ott beszé lgetnek: talán leviszem ú j versemet Czuczornak, hátha megölel é rte, mint ő t egykor Kisfaludy Károly – s talán ki is pró bálhatnám Jedlik pianinó ját is… Czigány Gyö rgy (Gy 48)

57

Horvá th Dezső (So 24) festő mű vé sz, rajztaná r Kedves Bencé s Diáktársaim! Ö römmel töltött el, hogy kieszközölhettem a győ ri Xantus János Múzeum rendezé sé ben Horváth Dezső festő művé sz tanárunk jubileumi kiállítását, mellyel az é n bencé sdiák-generáció m hálája is kifejezé st nyerhetett. Szinte jelenlevő nek é reztem a közü lü nk már elhunyt Patay László freskó művé szt is (aki a Vatikán legmagasabb elismeré sé t kapta é letművé é rt), é s boldoggá tett az Alma Mater mostani diákjainak é rdeklő dő jelenlé te is. A köztes nemzedé k fiaim szűk baráti köré n kivü l alig ismeri Horváth Dezső munkásságát, hiszen a közbenső é vtizedek szellemisé ge feledé sre íté lte ő t. Sajnos ké pet nem mellé kelek, mert feketefehé rben nem is é rvé nyesü lne igazán. Győ r, 2007.03.05. Menyitó beszé d Horváth Dezső (So 24) festő művé sz szü leté sé nek 100-ik é vforduló jára rendezett kiállítás alkalmábó l Ö römmel köszöntöm Horváth Dezső festő művé sz, rajztanár szü leté sé nek 100 é ves jubileuma alkalmábó l rendezett kiállításon a tisztelt megjelenteket, mint volt tanítványa. Horváth Dezső é leté bő l közel ötven esztendő t é lt é s dolgozott városunkban. Rövid é letrajzi áttekinté ské nt ismertetné m, hogy 1906-ban szü letett Sopronban, ahol közé piskolai tanulmányait is vé gezte a bencé s gimnáziumban. Művé szi hajlama é s rajzké szsé ge folytán a 20-as é vek nehé z lehető sé geiben a Mechle Bé la kő faragó telepé n rajzoló ké nt dolgozott é s a soproni ké pző művé szeti körben nyert elő ké pzé st. Sopront elhagyva a Kecskemé ti Mű vé sztelepen ké t é vig Ré vé sz Imre festő művé sz műtermé ben folytatta tanulmányát. 1929 é s 35 között volt a Ké pzőmű vé szeti Főiskola növendé ke. Mesterei: Ré ti István, Glatz Oszkár, Edvi Illé s Aladár, é s tanára volt Lyka Károly is. Utolsó é veské nt megnyerte a soproni Szentlé lek-templom passió -sorozatának 1000 pengő s egyházmegyei pályázatát. A fő iskola után az esztergomi Szent István gimnázium rajztanára lett 1943-ig, amikor a soproni helyett a győ ri bencé s gimnáziumban nyerte el a rajz- é s művé szettörté neti oktatás tanári állását. Ez é vtő l ré szesü lhettü nk Horváth Dezső tanár ú r sajátos

58

rajz-, művé szettörté neti é s elmé leti oktatásában. Az é n osztályomat vé gigkísé rte az 1948. é vi é rettsé giig. Az ezt követő államosítás után a Tanító ké pző ben, majd a Ré vai Gjmnáziumban tanított. 1967-ben vonult nyugdíjba. Tagja volt a Győri Ké pző- é s Iparmű vé szeti Társulatnak, é s nyaranta dolgozott művé sztelepeken. Kiállított Kecskemé ten, Pé csett, Sopronban é s Győ rben, általában a megye közös tárlatain. Emlé kezetes volt az 1978. é vi ÉPFU Klubban rendezett gyü jtemé nyes kiállítása. Egyé bké nt a kor szellemisé ge visszavonultságra ké sztette. Saját művé szi feladatának é s megé rtő családi környezeté nek é lt. Szívesen idő zött városmenti kiskertjé ben. 1992-ben hunyt el Győ rött. 1943-tó l az akkori bencé s diákok – így korosztályom – számára is elhozta a 30-as é vek magyar festé szeté nek rendkívü li kvalitását, amely az euró pai hagyományos művé szeti é rté kek tekinteté ben kiemelkedő volt. Ennek eredmé nyeit kívánta továbbfejleszteni, egyé ni szemlé lettel é s formai megoldással, kompozicionális megjeleníté ssel, s fő leg színvilágával. Gazdag té maköre általános, nem helyhezkötött, mé gis átsugárzik Pannó nia, talán városunk valő rje is. Rendkívü li általános é s művé szi műveltsé gé nek megfelelő keretet adott é s támaszt nyú jtott az akkori bencé s gimnázium tanári testü lete é s első sorban Bánhegyi Jób irodalomtudó s barátsága, akivel azonos pedagó giai felfogásban tanított. A felső sök szakmai továbbké pzé se az ú n. mintázási kü lönó rákon törté nt, ahol a rajztudást igé nylő hivatásra ké szü lő ket magas színvonalú gyakorlati oktatásban is ré szesítette. Itt volt tantársam Konok Tamás é s Patay László is. A kiállított művek termé szetesen önmaguké rt beszé lnek é s sugallják művé szi hitvallását is, melyre közvetlen tanítványainak fokozatosan felhívta figyelmé t. Pé ldául: hogy a motívum rangjának é s é rzelmi tartalmának egyeznie kell a stílus rangjával, mert a festé szetben ú gy van a „mondanivaló val”, – legalábbis a való dival –‚hogy szinte é szrevé tlenü l szeret behatolni a ké pbe. A legrealistább ké pbe ugyanú gy, mint az elvont felfogású ba. Az euró pai festé szet nagy alkotásainak harmó niáját vizsgálva – Pompejitő l a reneszánszon át egé szen századunkig – azok kompozicionális szerkeszté si vázában mindig megtaláljuk ezt a sajátos szemlé letű kultú rát. Ma már né ha csak a váz architektonikus megjelení-

59

té se maga a ké p, való színűleg ezé rt é rtjü k meg é s fogadjuk el lé nyegileg az ilyen irányultságot is. Horváth Dezső azonban csak a látványfesté szetben találta megvaló sítható nak az intuíció közvetlen é rzelmi tartalmának átadását. Tanította, hogy a folyamat a következő : a festő i látvány lelki é lmé nye, abbó l a művé szi lé nyeg-kiemelé s olymó don, hogy a befogadó né ző a látvány é s é rzelmi tartalom ú jraé lé sé ben rászesü lhessen. Mindezt műveire vonatkoztatva, nem kis dolog könnyednek é s áttetsző nek lenni, ugyanakkor ilyen mé lysé ges igazságot megjeleníteni. Pedig látszó lag egyszerű ké plet a munkája: egy áhítat é rzé se az é let iránt, mely a magányos é s hívő lé lek művé szi megnyilvánulása. Ezé rt volt nagy hatással rám szemé lyisé ge é s munkássága, a kiállított ké pek né melyiké re fiatalságombó l is emlé kszem. Kartonra közvetlenü l alkotta általában porfesté kbő l kevert temperával festő i impresszió it vagy belső látomásait. Így szü lettek kozmikus ihleté sű tájai, sé tányokon, utcákon elvegyü lő alakjai, finom figurális kompozíció i é s lírai csendé letei tájban vagy miliő ben, ahol már szeretett kislányait is megjeleníthette. Ö nálló portré i közü l most lepett meg a pasztellal ké szü lt nő i arcké p, é s egyedi megjeleníté sű biblikus té máibó l a tus-rajz sorozata, melyeket Bánhegyi Jó b inspirálására Harsányi Lajos papköltő köteté nek illusztráció jaké nt ké szített, de a kötet kiadására sajnos nem kerü lt sor. Horváth Dezső kiállítását annyira kifejező nek, é lmé nyt nyú jtó nak é rzem, hogy ré gvárt örömmel tölt el ez a megtisztelé s, melynek során tanítványi megnyilvánulásommal hozzájárulhattam művé szi é s tanári munkássága felidé zé sé hez. Azt hiszem, mindannyian köszönettel tartozunk a művé sz Családjának, hogy a bemutatásra kerü lő anyagot a Xantus Mú zeum számára hozzáfé rhető vé tette, valamint a mú zeum művé szettörté né szé nek, Almási Tibor ú rnak, aki a kiállítást szaké rtelmé vel megrendezte. A kiállítás jelentő sé ge rendkívü li, mert korunk művé szeti é leté nek ismert sodrásában hosszú idő re vagy teljesen feledé sbe merü lhetett volna Horváth Dezső igaz művé szi é rté ke, így azonban továbbra is hatni fog egyre szé lesebb körben, első sorban most az Ö nök műé lvezeté ben. Győ r, 2006. március 30. Jáky Gyö rgy (Gy 48)

60

Csoda Ameriká ban * Ötvené ves a Portola Valley-i magyar bencé sek á ltal alapított perjelsé g é s a Woodside Priory School Ora et labora: Imádság é s munka. A Woodside Priory School hé t alapító szerzetese e szerint a benedeki mottó szerint é lt. A hé t bencé s: Brunner Emőd dr., Hites Kristóf (Ko 34), Barát Benignusz (Ko 34), Jávor Egon dr. (Kg 34), Hoffer Lipót, Jáki Szaniszló dr. (Gy 42), Horváth Achilles (Pp 43). Hetü k „vé re é s izzadsága árán” alakulhatott meg a perjelsé g é s az iskola. – (A ké pek: Egon atya 1960-ban é s 2006 ő szé n.) A kilencvené ves Egon atya mondta, hogy „amerikai csoda” az iskola lé trejötte Portola Valley-ban, pontosabban az „erdő mellett ~ woodside”. A helybeliek a városon kívü li terü letet tú lságosan távolinak tartották a leendő növendé kek számára, de Egon atya ragaszkodott a kiválasztott helyhez. Az egyik ok anyagi volt: ez a legolcsó bb ingatlan a környé ken, „csak” 80 000 $, s nekik csupán 18 000 dollárjuk volt. Mé gis sikerü lt összehozni a pé nzt, s az iskola a következő é v (1957) ő szé n, 14 tanuló val megkezdhette a tanítást. „Szerencsé sek voltunk a kezdé sné l. Sokat imádkoztunk!” – emlé kezik Egon atya. Idé zü nk Molnár Mikló s barátunk levelé bő l: „A kü ldött cikk nem egé szen pontos, mert az igazi spiritus rector dr. Brunner Emő d (becenevé n Döme) volt, aki ö sszedarizta a pé nzt gazdag amerikaiaktó l. Ő lett az első iskolafőnö k (igazgató ?) is.” – Makay László barátunk pedig ezt írta: „Magam is voltam náluk, már a kezdeten, é s láttam az ora et labora csodálatos eredmé nyé t. Egon atya [2006] októ ber 18-án töltötte be 90dik é vé t. Isten é ltesse Egon atyát!” (KTK) *

Ké t Kaliforniában é lő barátunk kü ldött errő l a jubileumró l tudó sítást számunkra: Molnár Miklós (Bp 45) é s Makay László (Bp 48).

61

„Tetté k, ami kell” Bará taim! A nyáron a PPKE egyik folyó irata, a Mester é s tanítvány számára cikket ké rtek tő lem: írjak azokró l a tanáraimró l, akik hatással voltak (pedagó gusi) pályámra, azokró l, akiket pé ldaké peimnek tekintek. Ebbő l a cikkbő l kiemeltem a bencé s tanáraimró l szó ló ré szt, hátha é rdekes lehet a számotokra is, hátha titeket is arra buzdít, hogy jeles é vforduló tó l fü ggetlenü l is megemlé kezzetek egy-egy jeles tanárotokró l, pedagó giai munkásságáró l, pé ldamutatásáró l, é letre szó ló hatásáró l. Erre persze fel is lehetne ké rni egy-egy bencé s gimnáziumnak olyan növendé keit, akik valamilyen szempontbó l jeles szemé lyisé gek lettek (pl. Konok Tamás a győ ri diákok közü l). És meg lehetne emlé kezni né hány jelesebb növendé krő l is. Akár olyanokró l, akik már ré gen nem é lnek, legfeljebb lexikon-szó cikkek, de nem nagyon közismertek. Akár olyan formában, hogy ő k írjanak az ő számukra jeles tanáraikró l. Közismertek pl. Jedlik Á nyos, Czuczor Gergely (ró la nemré gen könyvek jelentek meg, rádió elő adás-sorozatok hangzottak el), kevé sbé ismertek, de lexikonokban szerepelnek pl. Harsányi Lajos, Tű z Tamás, Bánhegyi Jób. A győ ri bencé s diákok közü l meghalt, de nem esett szó a Ké pző művé szeti Fő iskola jeles tanáráró l, a jeles festő rő l Patay Lászlóró l, Halmos László karnagy-zeneszerző rő l, a nemré g elhunyt Grábits Frigyes helytörté né szrő l. Az é lő k közü l szó lni kellene Konok Tamásró l, Hámori Jenőrő l (olimpikon, Amerikában egyetemi tanár, nemré g volt ró la portré film a té vé ben, cikk a Magyar Nemzetben), Á brahám Imre né prajzosró l, Baksa Pé terrő l, Czigány Gö rgyrő l, Bánfy Gyö rgy győ ri festő rő l, hogy csak né hányat kapjak ki a Győri é letrajzi lexikonbó l, a Ki kicsoda a GyőrSopron megyei helytö rté neti kutatásban kötetbő l é s emlé kezetembő l. „Mester é s tanítvá ny” Sok jó tanárom, mesterem volt. Kiket hagyjak ki? Mint Jó zsef Attila „sok kedves nő bő l” a „mama” ké pé t, é n az ő munkásságukbó l, pedagó gusi magatartásukbó l, tárgyszeretetü kbő l pró báltam meg kialakítani magam számára a pedagó gusi, kutató i ideált. Tudó s tanáraim munkásságát nyomon lehet követni közreadott műveik, ró luk közölt lexikoncikkecské k, pályájuk egy-egy jelentő s állomásán 62

megjelent „laudáció k” é s a haláluk után közölt nekroló gok segítsé gé vel. „Köztanáraim” többsé gé nek nincsen „sikeres”, „bemutatható ” pályaké pe, hiszen ő k csak „tetté k, ami kell”: tanítottak é s neveltek. Pé ldájukkal, magatartásukkal, azzal, amit elmondtak é s azzal, amirő l hallgattak az 1940 é s 1954 közötti, majd a ké ső bbi nehé z törté nelmi idő kben. Ezé rt csak egy-egy apró mozzanatot említek meg ró luk. Az é rtő k számára ezek többet mondhatnak a ré szletező kifejté sné l. Az első , igazi ösztönző hatást, amely a pedagó gusi pálya felé irányított, gimnáziumi tanáraimtó l kaptam. 14–15 é ves korom ó ta tudatosan ké szü ltem a tanári pályára. Igaz, „pedagó gusi hajlamaim” már korábban is jelentkezhettek, mert 10–12 é ves kisdiákké nt visszajártam az elemi iskolába, ahol Varga Bé la tanító bácsi megengedte, hogy nehezebbfejű volt osztálytársaimat segítsem a tanulásban. A kü lső körü lmé nyek hozták, hogy „hivatásos” pedagó guské nt csak 1990-tő l taníthattam, elő bb az ELTE Bölcsé szettudományi Kara fonetikai tanszé ké n, majd a szé kesfehé rvári Kodolányi János Fő iskolán é s a Pázmány Pé ter Tudományegyetemen. De elő tte is mindig oktattam, tanítottam „második műszak”-ban. A rádió ban, a TIT-ben, vendé gtanárké nt a szegedi, a pé csi egyetemen. A győ ri bencé s fő gimnáziumban kezdtem a közé piskolát 1941-ben, é s ugyanott, az állami Czuczor Gergely gimnáziumban é rettsé giztem 1950ben. (A háború alatt veszítettem egy é vet.) A bencé s gimnázium erő s, igé nyes tanári karával kemé ny iskolának számított. Szabadegyetemé vel 45 után is egyik központja volt a város kulturális é leté nek. Tanáraink közü l a magas, mé ltó ságos megjelené sű Holenda Barnabás elmé leti atomkutató nak é s az apró termetű Borossay Jusztinnak a könyvé bő l tanultuk a matematikát. Holenda Barnabás a gimnázium nyilvános szabadegyetemé n az atomelmé letrő l tartott elő adást már 1947-ben. Né meth Bódog magyartanárunk – haláláig a Magyar Nyelv egyik cikkíró ja – adta kezembe az első tudományos könyvet, Bálint Sándor Karácsony, húsvé t, pünkö sd-jé t. Így az irodalom mellett a né prajzra is ráirányította figyelmemet. Ezé rt lettem irodalomszakos tanár. 1944–45 tankönyv né lkü li világában lediktálta a leíró nyelvtan é s a verstan anyagát. Magasi Artúr minden é vben diákszereplő kkel rendezett egy-egy színielő adást. 45 elő ttrő l egy Juliánusz barátró l szó ló színielő adására elmlé kszem. 45 után a gimnázium dísztermé ben Hoffmannsthal Jedermann-ját é s a Császár é s komé diást vitte színre diákszereplő kkel. Ez

63

utó bbiban a komé diás szerepé t a ké ső bbi neves festő Konok Tamás játszotta. Az elő adásokat megné zté k a győ ri színház művé szei is. Mint mondták, ő k maguk sem tudták volna jobban eljátszani. Magasi Artú rró l a Magyar Irodalmi Lexikon szűkszavú an emlé kezik meg. Tanári hivatása mellett a Győri é letrajzi lexikon is csak költő ké nt é s irodalomtörté né szké nt tartja számon, rendezé seirő l nem szó l. Pedig valamelyik színházi lexikon jeles rendező ké nt emlegeti. Civil művé szettörté né sz-tanárunk, Horváth Dezső (maga is kiváló festő *) vitt el bennü nket elő ször ké pző művé szeti kiállításra. A tanó rákon é s a szabadegyetemen olyan elő adásokat tartott, amelyek a látható szé psé gre nyitották szemü nket. Tanáraink kü lső megjelené sü kkel, mé g mozgásukkal is a tudás mé ltó ságát sugallták. Ké t tanáromró l azonban kü lön is, hosszabban kell szó lnom. Pá lfy Auré l (1920–1995) adta az első igazi ösztönzé st a pedagó gusi pálya felé . Csak egy é vig tanított a „felső ben”. Nekü nk – bár matematikus volt – zenetörté netet. Az ó rákra mindig hozta lemezeit, lemezjátszó ját. A becsengeté skor megállt az ajtó ban, megvárta, míg elcsendesedü nk. Halkan beszé lt a zeneirodalom klasszikusairó l, műveikrő l. Soha nem kellett bennü nket fegyelmeznie. Horváth Dezső tanár ú rral együ tt a művé szeteket hozta be é letü nkbe. Pálfy Auré llal cserké szké nt kerü ltem közelebbi kapcsolatba 1944-ben: az államosításig volt az iskola cserké szcsapatának parancsnoka. Magas, nyú lánk alak, halk szavú , nyugodt mozgású . Szeme mindig belső derűt sugárzott. 1946-ban az ő vezeté sé vel é pítettü k fel a gimnázium csó nakházát é s alakítottuk át cserké szotthonná. Színdarabokat, miszté riumjáté kokat rendezett. Ezek közü l emlé kezetes számomra egy miszté riumjáté ka, amelyet talán 47 adventjé ben adtunk elő a győ ri bencé s templomban. Az első „színrevitelkor” a szentírásbó l vett idé zetekhez kötött jelenetek közé az összekötő szöveget maga írta. A következő é vben az összekötő -átvezető szövegek már Harsányi Lajos győ ri papköltő verses megfogalmazásában hangzottak el. (Nem tudom, ezek a szövegek é s más irodalmi jellegű munkái nem vesztek-e el az 1953-as házkutatáskor). Cseké szparancsnokké nt táborokat vezetett (pl. Ö rdögré ten, Sopronbánfalván), ahol kemé ny *

Lásd a ró la szó ló írást kötetü nk 80-82. lapján.

64

fizikai pró bára tettek bennü nket az olykor nehé z terepet bejáró é jjeli sé ták. 1945 után is megpró bált bekapcsoló dni a város kulturális é leté be. Szabadegyetemi, irodalmi, zenei elő adásokat szervezett munkásfiatalok számára is, kó rust vezetett – amíg, mint szerzetest, politikai meggondolások alapján vissza nem szorították. Az iskola, a gimnázium maradt számára mozgásterü letké nt. Többü nkkel kü lön is foglalkozott: vezető kké pró bált ké pezni minket. Már 15–16 é ves korunkban fiatalabb iskolatársaink gondozását bízta ránk, bennü nket pedig idő sebb társaink gondjaira. A fiatalabbak iránti figyelmet é s felelő ssé get oltotta belé nk. Nevelő i mó dszereket adott, világné zeti ké rdé sekrő l beszé lgettü nk. Megvitatta velü nk Bognár Cecil OSB pedagó giai szakíró Jellemkutatás című könyvé t. Szemé lyes gondjainkkal bármikor felkereshettü k a rendházban. Ha már kinyílt az idő , nyitva lehetett tartani az ablakokat, közös fü ttyjellel hívtuk le, olykor ké ső é jszakába is nyú ló beszé lgeté sekre. Karácsonykor mindig összegyűjtött bennü nket a szobájába. Gyertyát gyú jtott fenyő ágakbó l ké szített kicsi karácsonyfája elő tt, felolvasta a Megváltó szü leté sé rő l szó ló evangé liumi ré szletet, jelké pes ajándé kot adott mindegyikü nknek, é s beszé lgettü nk. A fé lé v utolsó ó ráján szemináriumi hallgató immal é n is mindig megajándé koztatom egymást: mindü knek egy-egy maguk választotta szöveget kell felolvasnia vagy elmondania. Egyszer a szeminárium egyik tagja mindenkinek, nekem is, ré gi ké ziratnak megformálva egy-egy szemé lyre é s szemé lynek szó ló idé zetet adott át. Egy másik csoporttó l egy Dűreralbumot kaptam, mert – mondták – a tananyagon kívü l szemé lyes gondjaikró l is beszé lgettü nk. Ez pedig a felső fokú oktatásban nem szokás. Pálfy Auré lt több szerzetestársával é s tanítványával együ tt 1953-ban „államellenes szervezkedé sé rt” börtönbü nteté sre íté lté k. 1959 után szabadult é s Pannonhalmán tanított. Haláláig baráti kapcsolatban voltunk. Kelemen Ataná z (1907–1987) 1946–1948 között (az államosításig) volt osztályfő nökü nk. Törté nelmet tanított, de nem csak esemé nytörté netet. A nagyobb törté nelmi összefü ggé sekre is rányitotta szemü nket. Mé g közgazdasági ismereteket is adott. Osztályfő nöki ó ráin, osztálykirándulásokon, folyosó i beszé lgeté seken egymás sorsára figyeltetett, arra, hogy egymásé rt is felelő sek vagyunk. A futballmeccsek eredmé nyeinek megvitatásakor is az volt a fő szempont, mennyire segítettü k egymást. Mindig megszidta azt, aki „önző sködött”. Olyan közössé ggé

65

kovácsolt bennü nket, hogy az é rettsé gi találkozó kra mé g a kü lföldön é lő osztálytársak is hazajöttek. Ma már egyre fogyatkozva é venké nt is találkozunk. Ki-ki mindig beszámol saját é leté nek alakulásáró l, s azé ró l is, aki valamié rt „hiányzik”. Sokat mé ltatlankodtunk „faksznija” miatt: fü zeteinket, tankönyveinket mindig kirakatta a pad szé lé re, mé gpedig „elvágó lag”. Ké ső bb jöttü nk rá, hogy ezzel is rendre, fegyelemre nevelt bennü nket. Haláláig figyelemmel kísé rte sorsunkat. Mikor meglátogattuk, elő vette ré gi tanári noteszát, é s mindenkirő l elmondta legú jabb híreit. A halála elő tti utolsó é rettsé gi találkozó n agyé r-elmeszesedé se miatt már nem ismert meg bennü nket. A győ ri bencé s rendház kápolnájában mondott misé t. Pré dikáció ja már nem volt logikus beszé d, de visszavisszaté rt benne a „kötelessé g” szó : ’kötelessé getek van’, ’teljesítsé tek a kötelessé geteket’, ’é n is igyekeztem teljesíteni’, ’a kötelessé g a legfontosabb’. Az, ami irányította egé sz é leté t, mozgatta pedagó gusi magatartását, amire pé ldájával, szavaival bennü nket is nevelt. Bemutatott tanáraim voltak igazi pé ldáim. Kü lönböző szemé lyisé gek, mé gis sok a közös tulajdonságuk. Hatalmas, pontos tudásuk, szé les látó körü k segítsé gé vel nemcsak a tágabb é s szűkebb szakterü letü knek, tudományáguknak számos ré szterü leté t vizsgálták, mutatták be maradandó eredmé nnyel. Szinte mindig az egé sz magyar kultú rára figyeltek. Közös tulajdonságuk, hogy mindig szerves egysé get alkotott munkáikban, munkásságukban a tartalom é s a forma: a mondanivaló é s annak nemcsak nyelvi formája, hanem kü lső megjelenteté se: hanghordozásuk, gesztusaik, mozgásuk é s mindig igé nyes öltözködé sü k is. Legfontosabb közös tulajdonságukat hagytam utoljára: tanítványaikat nemcsak tanították, nemcsak a tudományokba vezetté k be. Mindig nevelté k is ő ket. Sorsukat, pályájukat segítetté k, figyelemmel kísé rté k. Bizonyították, hogy nemcsak magáé rt é s magának é l az ember. Harmó niában é ltek é s cselekedtek elveikkel. A tő lü k tanult „Embersé gbő l pé ldát, [pedagó gusi] vité zsé grő l formát" talán sikerü lt továbbadnom tanítványaim egy ré szé nek. Többen közü lü k – tanárok, tudományos kutató k, közé leti szereplő k – fel-felkeresnek é s állítják, felhasználják azokat a mó dszereket, melyeket mestereimtő l közvetítettem nekik. Budapest, 2006. nov. 3. Wacha Imre (Gy 50)

66

In aeternum * Kö dö s té li esté n kint jártam A Boldogasszony kápolnánál. Merengve a murvát rugdostam, S megálltam egy é gő fáklyánál.

Midőn a kilincset lenyomtam, A kapu nyikkant, s már nyitva állt: Odabent sö té tsé g, minden halk, De füst keringett a kriptáknál.

Háttal dőltem egy ö reg fának, A kis dombtetőn, a kapunál. Éj volt, csak né hány fáklyalángnak Halvány, pislák fé nye dominált.

Tapogatózva kö rbejártam, Helyenké nt mé g füstö lgő gyertyák Fé lig leé gett viaszcsonkja Meredt, s kö rülvette a homály.

Csend volt, mé g baglyot sem hallottam, Nem né ztem vissza, kisé táltam, Csupán a leszálló kö dö n át, Mö gö ttem durván kattant a zár, Hallatszott, amint ajtó csattan, De amint a lé pcsőn megálltam, Vagy né hány halk kutyaugatás. Ú jból felhangzott az é nekár. Á m a beálló né maságban FeIzendülő é nek s imádság Visszhangzott a zárt kápolnában, S engem vonzott a kíváncsiság.

Ezúttal óvatosabb voltam, Vigyázva, csak a kulcslyukon át Né ztem be, s nem hittem, mit láttam: Egy ké sőre nyúló vesperást.

Kis kö nyvvel kezükben ott álltak, Ú gy, mintha egymást átkarolnák, A gyertyafé nyben imádkoztak Együtt a ré gi bencé s atyák. Katona Gábor (Ph 11.)

*

Utánközlé s a Pannonhalmi Zsemle 2007. márciusi számábó l

67

Jövő nk remé nye – ifjú diá ktá rsaink –

Pá lyá zatok 2007-ben a Jó té konysá gi bencé s bá lhoz kapcsoló dó an „Söveges Dá vid” irodalmi pá lyá zat 1. díj: Martinecz Zoltán (Ph 12.) – A pillangó c. novellájával 2. díj: Takács Márton (Ph 11/b) – Lé t-termü nk c. versé vel 3. díj: Wágner Á dám (Ph) – A ké rdező c. novellájával 4. díj: Tö rö k Vince Csaba (Ph 12/b) – A gé pterem c. novellájával A többiek: Deák Bálint (Ph 11.) – Hazaté ré s minden tekintetben Erdőssy Gellé rt (Ph 9.) – Szonett a hazáró l Horváth Dániel (Gy 12.) – Vonaton Horváth Szilveszter (Ph 12.) – Tamás utazása Katona Gábor (Ph 11.) – A „V sereg” Szemán András (Ph 12.) – Görög katolikusok Pannonhalmán Tarnai Gergely – Söté t vers Ther István (Ph 12.) – Sántít

A „Palatin Gergely” fotó pá lyá zat ré sztvevő i, a nyertes ké pek címe é s helyezé sü k Díjazottak (pé nz- é s é rmejutalom, báli meghívás): 1. díj: Né meth Viktor (Ph 11/a) – Nr 1. Orate, Nr. 2. Docete!, Nr. 4. Malum-bonum é s Nr. 5. Eltakar c. ké peié rt 2. díj: Schö nberger Rajmund (Ph 11/b) – Nr. 2. Talány, Nr. 4. El, Nr. 6. Ré v c. ké peié rt 3. díj: Bö jti Pé ter Pál (Ph 12.) – Nr. 3. Arc 3., Nr. 4. Szakralitás 1., Nr. 5. Szakralitás 2. c. ké peié rt Kiemelt dicsé retben (kü löndíjban) ré szesü ltek (könyv- é s é rmejutalom): Horváth Asztrik Á goston (Gy 9.) – Nr. 4. Roli itt is megtalálta kedvencé t c. ké pé é rt (nagy tihanyi könyv) Tóth Róbert (Ph 11/b) – Nr. 1. Porfelhő é s Nr. 6. A Ying é s a Yang c. ké peié rt Ribiánszki Pé ter (Ph 11/a) – Nr. 1. Ablaktü kör é s Nr. 6. Kenyé rablak c. ké peié rt (kis tihanyi könyv) 71

Dicsé retben ré szesü ltek (é rmejutalom): Honti Tamás Zsolt (Ph) Ké ri Zsombor (Ph 12.) Kovács András (Ph 11/b) A többiek Gajda Cecilián (Ph 11.) Horváth Miklós (Ph 11.) Kovács Lóránt (Ph 10.) Lanszki Pé ter (Ph 12.) Siska Márk (Ph 9.) Ther István (Ph 12.) Tóth Márton (Ph 9.) Varga Kende Lőrinc (Ph 12.)

Erdő ssy Gellé rt (Ph 9.): Szonett a hazá ró l Né gy gyermekded é v távolodik már Arcok s színek kú sznak ré g tova Lé lek szunnyadó fodros tava Kristálytiszta tü kör, mely engem vár Az idő egyre halad – jár é s jár Mint októ ber váratlan hava Hirtelen felcsendü l a szava: Lé pj bátran oroszlánok közé már! Messze már a sző lő a vidé k A családom az é letem Fáradságos munka, veríté k Egyedü l egy magas hegyen Fullasztó magány a teríté k Ké rlek, segíts meg Istenem!

72

Horvá th Dá niel (Gy 12.): Jelige: „Egy csípő puha vonalát Mesé li el egy rózsa ajka”

Vonaton Dü h, dac é s elé gedetlensé g é rzé sei járták ő rjítő táncukat lelkemben, mikor vad mozdulattal „felté ptem” az egyik kabin nyikorgó toló ajtaját. A fü lke ü res volt, a világítás mint haldokló pillangó , pislákolt. Csomagomat ledobtam a kopott, összefirkált műbő r ü lé sre, majd magam is mellé zuhantam. Bekapcsoltam az mp3 lejátszó mat, é s lábamat a szemben lé vő ké pzeletbeli utastárs ölé be rakva, ké nyelmesen elhelyezkedtem. Kiné zve az ablakon a vasú tállomás ü res söté tsé ge magányt, elhagyatottságot ü völtött szívembe. Szü leim már ké t é ve nem kísé rtek ki az állomásra, elszakadtam „anyuci szoknyájátó l”, s ezt ő k tiszteletben tartották. Most mé gis fájt ez az egyedü llé t, s a ké tsé g elhaló fé nyekkel folyt körbe s fojtogatott kímé letlenü l. Itthon már ré g nem vagyok otthon, s a kollé gium is távol áll tő lem. Lázadó tiné dzser vagyok, szü leim nem kötnek haza. Talán a barátok, a bulik… – A bulik… – tekintetem elveszett az é j söté t rejté lyé ben, s visszaemlé keztem a tegnap esté re. Kedvenc szó rakozó helyem, retro-party, sör, tánc, haverok… Havonta találkozom velü k, é s szívé lyesen fogadnak, mé gis hatalmas szakadé k tátong közöttü nk. Kimaradva nem é rtem a törté neteket, a poé nokat. Gyakran csak ü lök, s mint távoli idegeneket né zem ő ket, akik bár közvetlenek, mé gis akaratlanul is kizárnak beszé lgeté seikbő l. A tánc más. A ritmus, az é neklé s segítenek lebontani az idő é s a távolság emelte falakat. Nem csak barátaimhoz, de helyes lányok ringó csípő jé hez is közelebb állok… Rengeteg ismeretsé get kötöttem már forró latin zene diktálta szenvedé lyes táncok közben. Tegnap is… Hogy is hívták?! Eszter?! Igen, azt hiszem… Igazábó l mindegy. Bár gyönyörű volt – a terem erotikátó l nehé z levegő jé ben testemhez simulva, s akkor is, mikor a tó parton sé táltunk a tavaszi é jszaka vakító an ragyogó lámpásai alatt –, nem találkozom vele ismé t, megmarad egy szé p emlé knek, „tró feának”. Megcsó koltam. Mié rt tettem? Szü ksé gem volt a nő i ajkak semmihez sem hasonlítható ízé re, elmeszaggató közelsé gé re, pillanatnyi szerelmé re. Pillanatnyi… é s nem több, ez a kapcsolat is meghalt már szü leté sé nek gyönyörteli pillanatában. 73

A győ ri lányokkal is ez a helyzet. Hiába minden ismeretsé g, sármos mosoly, jó duma, a ké tó rás szabadidő minden szerető karbó l kité p. Magány… , ismé t a magány hangjával sírtak a fé mek… A jelen megcsalt, é n megcsaltam a mú ltat... Csak a jövő maradt nekem. A ké tsé gekkel teli, mé gis a remé ny apró gyertyalángjával megvilágított jövő . Fé lálomba zuhanva mé g görcsösen megmegkapaszkodtam a vé lt való ság tárgyainak elmosó dó körvonalaiban. Aztán feladtam. Szemem behunyva átadtam magam a rajta táncoló könnyed talánypillangó nak, az álomnak… Hatalmas bálteremben táncoltunk, mely nyomokban iskolánk dísztermé re hasonlított, bár a mennyezetrő l egy hatalmas csillár ló gott le, s szó rta ránk kristályok által szűrt fé nyé t. Én frakkban voltam, a partnernő m hosszú , testhez simuló bordó esté lyiben, s mintha könnyed tollpihé k lenné nk, suhantunk a bé csi keringő sodró szelé ben. Az egé sz termet elmú lt é vek izzadságának, harcainak, sikereinek é s kudarcainak szaga töltötte be. Azon az esté n minden fé ny é rtü nk lobogott az ü nneplő be öltözött díszteremben, mert vé gre itt voltunk, s szü leim is közelebb álltak hozzám, mint é rtelmetlennek látszó lázadásom csú csán. Hát ezt is megé ltem?! „Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” eljutottam a szalagavató ig! Már az oly ismert é s oly sokszor megátkozott folyosó kon sé táltam, karomon a bordó ruhás lánnyal, s most, hogy vé gre megláthattam az arcát – vé gü l engem is elé rhet a hűsé g é s a szerelem áldása –, Eszter volt az. Szorosan, tomboló szenvedé llyel öleltem át é s csó koltam meg, de immár nem a test, a szerelem vágyátó l vezé relve. Szemem megakadt egy tabló n. Ismerő s arcok, az osztálytársaim, é n is ott vagyok. Bü szkesé g töltött el, s eszembe jutottak az elmú lt é vek, az arcok, amelyeket könnyek é s mosolyok egyaránt edzettek. Boldog voltam, s nem azé rt, mert vé geztem, hanem mert itt vé gezhettem… A vonat nagy zökkené ssel futott be az állomásra. Megé rkeztü nk, de é n már mosolyogni tudtam a Győ r táblára. Hátamra dobtam táskámat, rágyú jtottam é s egé sz más szemmel tekintettem az eddigi é s mé g elkövetkező é vekre az ó don falak között. Vidám, felszabadult lé ptekkel, szinte lebegve közeledtem a kollé gium felé , mely bár elszakít eddigi otthonomtó l, ú jat nyú jtva feltárja elő ttem egy másik gondolkodásmó d, testvé risé g, világ kapuját…

74

Szemá n Andrá s (Ph 12.): Görög katolikusok Pannonhalmá n Az egyházszakadás után számos kezdemé nyezé s indult, hogy a ketté szakadt Anyaszentegyház ú jra egysé ges legyen. A közeledé s egyik fontos állomása a breszt-litovszki ú nió volt 1596-ban, majd több nemzetegyházbó l is elfogadták a pápa jogható ságát. Görög katolikusok nagyré szt Magyarország keleti ré szé n, Ukrajnában, Romániában, Szlovákiában é s a Balkánon é lnek. A kommunizmus é vei alatt nyolc egyházi közé piskola működhetett szigorú állami ellenő rzé s mellett. A nem államosított iskolák egyiké t Pannonhalmán a bencé sek működtetté k. A gimnázium tanuló inak egy ré sze görög katolikus volt, s azó ta járnak görögök a szent hegyre tanulni. Több mint negyven görög katolikus áldozó pap é rettsé gizett bencé s gimnáziumban, többsé gü k Pannonhalmán. A görög diákok jelenlé te egy kü lönös lé gkört teremtett az iskola é leté ben. Egykori diákok beszámoló ja szerint minden hé ten együ tt imádkozták a vecsernyé t, idő nké nt elé nekelté k az Akathisztosz-himnuszt, né ha több szó lamban. A diákkápolnában mé g most is megtalálható k a zöld köté sű fü zetek, melyekbő l a sztichirákat é nekelté k. Vecsernye után együ tt mentek el vacsorázni, s egy csoportban ü ltek le az ebé dlő ben. Rendszeresen látogatta meg a qpaci görögöket Keresztes Szilárd pü spök ú r. Pannonhalmán görögnek lenni egy é lmé ny, mely egy egé sz é leten át megmarad. 2003-ban, amikor ide kerü ltem, egy nagyon kellemes gesztusra emlé kszem a „már nagy görögöktő l”. A legidő sebb odajött hozzám az ebé dlő ben, bemutatkozott, é s bemutatta az iskola görög tanuló it. Az elő versek megtanulásában ké szsé gesen segítettek, bár a máriapó csi é vek alatt bizonyos dallamokat már megtanultam. A legidő sebbnek mindig feladata volt a kisebbeknek a tanítása, ha már ő elballag, a vecsernye é nekei a jövő ben is elhangozzanak a diákkápolna falai között. A görög katolikusok nemcsak a saját liturgikus hagyományaikkal kü lönböztek a többi diáktó l, hanem a böjti fegyelemmel is. A nagyböjti bűnbánó idő szak ké t nappal korábban kezdő dik, mint a ró mai katolikusoknál. Az első napon szigorú böjt van. Ilyenkor hú st, tojást, tejet, vajat tartalmazó é teleket nem fogyasztanak, emellett fontos az ember lelké ben lejátszó dó bűnbánat. 75

Az a görög diák, aki Pannonhalmán tanul, megismer egy másik, hagyományokban gazdag vallási kultú rát: a ró mai katolikus szokásokat, s ezen belü l a bencé seket. Diáktársaim ké rdé seket tettek fel: „Kik a görög katolikusok? Hányan vannak?”, tanáraim egykori diákjaik felő l é rdeklő dtek. Így egy kicsit közé ppontba kerü ltem, nem é reztem magam kü lső szemé lynek. Ö römmel tapasztaltam meg a ké t látszó lag kü lönböző „irányzat” közötti hasonló ságokat. Elő ször a szentmise é s Aranyszájú Szent János liturgiája közötti szerkezeti felé píté sé ben vettem é szre a közös pontokat. Egy másik é rdekes jelensé get is találtam. Egyik é vfolyamtársam – aki szinté n görög katolikus – hívta fel erre a figyelmemet, hogy önálló bbnak, tudatosabbnak é rzi magát a vecsernyé k, liturgiák alatt. Mé g a felvé teli elő tt többen „sajnálni” kezdtek, hogy el fogom felejteni a görögös gondolkodásomat, vallási identitásomat. Az elő bb említett jelensé g é ppen az ellenkező jé t igazolta. Onnan lehet megtudni, hogy ki mennyire járatos a liturgikus szokásokban é s hagyományokban, ha egy kisebb közössé ggel együ tt kell imádkozni vagy vezetni a liturgikus é nekeket. Sokkal másabb „száz emberrel együ tt” ré szt venni egy szertaráson, mint „tizenkettő vel”. Egy másik vallási kultú rában é lni annyit is jelent, hogy látjuk a saját vonásainkat kívü lrő l. Édesapám szokta mondani: „fontos, hogy egy dolgot miné l többfé leké ppen lássunk”. Egy belső ké p egé szen más, mint egy kü lső . A pannonhalmi bencé s gimnáziumban jelenleg közel tizenöt görög katolikus diák tanul. Közü lü k tizenkettő minden szombaton ré szt vesz a vecsernyé n. Minden hó nap harmadik vasárnapján Tóth András győ ri paró chus szent liturgiát vé gez az iskola diákkápolnájában. Nemcsak görög diákok vesznek ré szt a görög szertartásokon, hanem é rdeklő dő ró mai katolikus diáktársak is. Ahhoz, hogy a törté nelem folyamán szerzett sebeket a kereszté ny közössé gek közösen begyó gyítsák, fontos a kíváncsiság é s a tü relem. Sajnos é vrő l é vre kevesebben vannak görögök Pannonhalmán. Okokat lehet keresni, de ez nem jelent megoldást. Máté Pé ter egyik jó l ismert slágeré nek ré szleté vel zárnám gondolataimat: „Ezé rt ne fé ljü nk az ú jtó l, mert az jó t hozhat nekü nk”.

76

4. díj Török Vince Csaba (Ph 12/b): A gé pterem A szobában meleg van, a fü lledt é s elhasznált levegő rátelepedik a közé rzetü nkre. Csend van, mé ly é s nyomasztó csend. Kinn a nap már fé lig lenyugodott, az é g aljának vöröses árnyalata é s tetejé nek söté tké kje közé pü tt é szrevé tlenü l, határtalan pontossággal olvad egybe. Az ablakon a redő ny fé lig leeresztve. A maradé k kis alagú ton behatoló fé lhomály, az asztalon szé tszó rva heverő könyvek, a kislámpa halovány fé nye sajátos é rzé sekkel tölti meg szívü nket. Minden mozdulatlan. Az egyhangú ságot csak fokozza a hűtő szekré ny monoton zú gása. A nesztelen környezetet csak né ha töri meg é lesen a papírlapok é s a tollak sercegé se. Az egé sz olyan erő ltetett… Rejté lyes szomorú ság uralkodik el rajtunk. Legszívesebben sírné k, de a szemem száraz marad. Egy fogságba esett vadállat szerepé ben játszunk, aki hiába szalad az alagú t vé gé n levő fé ny felé , sohasem é rheti el azt. Pattanásig feszü lt a helyzet. A stú diumnak mindjárt vé ge. Az egé sz 3 ó rás idő szakbó l ez az utolsó 5 perc a legnehezebb. Az egé sz szoba egyszerűen szü rke, unalmas. Senki se szó l, mindenki a könyvei fölé görnyed é s látszó lag elmerü l a tudás vé gtelen ó ceánjában. Nem tudhatom, hogy való jában mi zajlik a fejü kben, egyet tudok, hogy é n, amint ugyanú gy a könyvem felé bambulva lesem az ü res, semmitmondó lapokat, a ké pzeletem egé szen másfelé jár… A ké pzeletemben meglátogatom az otthoni tájakat, találkozom az otthoni barátokkal, a családommal, é s jobb nem lé vé n, áté lem a ré gi szé p emlé keket ré gi jó ismerő sökkel. Stú dium vé ge elő tt kis idő vel az elmé m ösztönösen leáll az ú j ismeretek befogadásában, é s minden erejé vel az egyetlen hely felé fordul, amely Pannó nia Szent Sárdombján csak egy kicsit is közelebb hoz az otthonhoz: a gé pteremhez. Ahogy így elmé lkedem, hirtelen megszó lal a csengő , amely a stú dium, azaz a szenvedé s vé gé t jelenti. Az elektromos berregé s szé p lassan, de ugyanakkor szú ró n é s é lesen hatol be a fü lembe, é s onnan meg se áll a fejem közepé ig, ahol cseng mé g egy darabig, hogy aztán ugyanolyan komó tosan é s mé ltó ságteljesen semmivé váljon a nyomott levegő ben. Ekkor, mintegy varázsü té sre, megszűnik a mindent felemé sztő csend, é s

77

a helyisé g ugyanazt a barátságos lé gkört árasztja magábó l, amelyet pár ó rával korábban. Már belő lü nk is kitör a beszé d, é s ú jra neveté s hangja tölti be az é pü letet. Felpattanunk a deré ktörő szé kekrő l, é s ki-ki a maga cé lja felé kezd szé lsebesen rohanni. Van, aki elő bb megeszi a robbantott disznó t vagy a Gumi-Mari kedvencé t, é s utána kü szködő gyomorral visszaté r tanulmányaihoz, esetleg sportol valamit a kivilágítatlan várkörön, amely é píté si terü letnek minő sü l, netán sé tál ugyanitt. A hozzám hasonló k azonban egybő l a gé pterem felé csörtetnek, hogy ott számító gé pet kapva megné zzé k e-mail-jeiket, MSN-eljenek egy jó t vagy csak egyszerűen szörfözzenek a világháló n, a legnagyobb információ forráson. Ahogy belé pek ebbe a kicsi terembe, ebbe a nyomorgó emberhalomba, máris a szemembe ötlik az a sok diák, akik nem e-mail-eznek, nem MSN-elnek, hanem csak ú gy hú zzák az idő t. Ezeket meglátva elönt a dü h é s a mé reg, mert itt várnak öten-hatan arra, hogy haza repü ljenek, é s ezek a „fiatalkorú bűnöző k” pedig csak ü lnek é s gé piesen nyomogatják a gombokat. A tekintetü k ü res, egy kicsit csaló dott, a testtartásuk merev. Arcuk rezdü letlen. Ha megké rdezed ő ket valamirő l, csak jó pár másodperc eltelté vel reagálnak… A nyitott ablakok ellené re fü lledt levegő azonnal fejfájást okoz, unalmas gé p né lkü l várakozni, a gyerek elő tted meg csak játszik, é s van mé g tizenhé t perce az idejé bő l, átkozod a gé pidő t, ú gy é rzed igazságtalanság az egé sz. Hirtelen belé d hasít egy szó . A te nevedet kiáltja valaki, oldalra fordulsz, é s egy srác é ppen most tolja ki maga fölü l a billentyűzetet, hogy aztán távozzon. Tü rtő ztethetetlen izgalom lesz ú rrá rajtad, ré gó ta most é rzed elő ször, hogy van igazság a földön, mert vé gre neked kedvez a helyzet. Leü lsz, bejelentkezel, é s hirtelen megfeledkezel a melletted ü lő emberbábró l, aki mé g mindig egy jellemtelen é s haszontalan oldal rabja: vicceket olvas vagy é ppen szerepjátszik. Bármennyire idegesít, most jobban örü lsz, hogy gé pet kaptál, é s ezé rt beé red annyival, hogy ő nyomoré k, te pedig sikeres vagy. Belé psz MSN-re, megné zed a postaládád. Termé szetesen ú j leveled nincsen, így ezt a böngé sző ablakot csaló dottan csukod be, majd egy másik ikonra kattintva vé gigpásztázod az elé rhető partnereidet. Sokan gé pné l vannak, de akivel te akartál beszé lni, az nincs fent. Nem baj, nemsokára jön. Jönnie kell! Csevegsz egy kicsit a számodra kevé sbé fontos ismerő sökkel, hogy elü sd az idő t, de ez sem tart sokáig. Aztán megint rálé psz a postaládádra, é s megné -

78

zed a leveleid, amik között mé g mindig nincs ú j. Egyre szomorú bb vagy, írsz egy mé lt egy olyan barátodnak, aki mindig válaszolni szokott, abban a remé nyben, hogy neked is fog. Amint ezzel vé gezté l, visszané zel a csevegő programra, nincs-e itt Ő . Mé g nincs. De jönnie kell. Itt lesz. Csak meg kell várni. Vársz egy kicsit, de az unalom fojtogat. Nem bírod tovább, valamivel el kell tölteni az esté d, hát fellé psz egy vicclapra vagy a megszokott szerepjáté kodat játszod, miközben a várakozás egy sajátos pozíció ba rángatja mind a tested, mind a lelked. Utolsó emberi mozdulatoddal oldalra pillantasz, é s megé rtő en né zel a mé g mindig melletted ü lő bábra. Aztán é rzed, ahogy a „nagy bábjáté kos” kiengedi a szálait, melyek láthatatlanul a csukló dra é s a lábadra tekeredve foglyul ejtenek. Továbbra is a gé pistened elő tt ü lsz é s várod azt, aki sohase jön, keresed a ké rdé sekre a választ, melyekre sohase kapsz… Körü lbelü l egy ó ra eltelté vel é szbe kapsz, oldalra né zel, é s a társad helyé n egy másik ü l. Minden erő det összeszedve kijelentkezel, é s elszakítva láncaidat kirohansz az átok szobábó l, hogy aztán másnap stú dium után visszaté rhess, é s ú jra bábbá válhass…

Deá k Bá lint (Ph 11.): Hazaté ré s minden tekintetben Gergő bácsi hat ó ra körü l é rt haza. Karácsony volt, s mint ilyenkor mindig, lányáé knál, Évié kné l töltötte az ü nnepet. Szerette ezeket a meghitt, családias összejöveteleket. Ilyenkor felszabadultan tudott beszé lgetni vejé vel, de első sorban ké t unokájának társasága vonzotta. Pé ter tíz, István nyolc é ves volt, s koruknál fogva szívesen hallgatták nagyapjuk törté neteit, mesé it. Ő pedig olyan hihetetlen áté lé ssel adta elő mondó káját, hogy nemcsak kis unokái, de az egé sz család figyelmé t egy pillanat alatt magára fordította. Legszívesebben gyermekkori csínytevé seirő l é s diákkori é lmé nyeirő l beszé lt. Ilyenkor átszellemü lt arccal ü lt ő sré gi fotelé ben, s egy-egy pillantásával jelezte hallgató ságának, hogy mennyire fontos jelenet következik. Boldog volt, hogy szó rakoztathatta a családot, leginkább azonban saját kedvé re mesé lt, hiszen a törté netek hú sbavágó an való diak é s igazak voltak… 79

Mikor estefele hazaé rt, kellemes nyugodtság vett rajta erő t. Leü lt megszokott kis meleg zugába s – mivel a televízió t mindig is utálattal tartotta távol házátó l – elgondolkozott a nap fő bb esemé nyein. Dé l körü l megé rkezett lányáé khoz, majd, az ajándé kosztás után, ebé deltek. A leves nem igazán ízlett, de a hú sokat fensé gesen csinálta Évi. (Nem hiába, ezt mé g az anyjátó l – Gizitő l – tanulta, jutott eszé be.) Azután következett a mesemondás. Látta maga elő tt Peti é s István ragyogó arcát é s csillogó szemé t. Mit is mesé lt? A pázmándi kutyás törté netet mú ltkor elmondta; a bakonyi kirándulás ré msé geirő l is mesé lt már; jé megvan! Hiszen a pannonhalmi é vekrő l é s ott megkötött barátságairó l beszé lt. Már tisztán emlé kezett, de feje lassan megbicsaklott é s a ké t szempilla csendesen, nehogy felé bresszé k az öregurat, lecsukó dtak. Gergő 14 é vesen kerü lt gimnáziumba. Tanulni mindig is szeretett, igaz, csak mó djával, de valahogy sose tudott való di sikereket elé rni. Á ltalános iskolában szinte vé gig csak jelesek szerepeltek bizonyítványába, de soha nem mondta rá senki, hogy sokra fogja vinni. Első , való ban sikerké nt elkönyvelhető esete 14 é ves korában törté nt, mikor felvé telt nyert a Pannonhalmi Bencé s Gimnáziumba. Szü leivel é s ké t öccsé vel egy Győ r mellett meghú zó dó kis faluban é ltek, é s sokszor vágyakozva né zett a „Szent Hegyre”. Igaz, hogy a felvé telit jó l megírta é s a szó beli is zökkenő mentes volt, mé gse gondolta volna, hogy ő egyszer való ban ennek az iskolának a diákja lesz. De szé p lassan megszokta mind a gondolatot, mind pedig a való ságot, merthogy szeptember elsejé n elkezdő dött a tané v… Kezdetben nagyon nehé z volt megszoknia az ú j é letkörü lmé nyeket. Fé lő volt, hogy nehezen fog kijönni osztálytársaival, lé vé n hogy világé leté ben visszahú zó dó típus volt. Az első hó napokban mé g hajtotta a lelkesedé s, de a né hány hazautazás utáni elválás szü leitő l nagyon megviselte, é s é rezni kezdte családja é s az otthon é rzé sé nek hiányát. Nem találta önmagát; a tanulásra is csak komoly erő feszíté sek árán tudott koncentrálni, é s mindeközben é rezte, hogy nem csak a maga által kitűzött cé lokat ké ptelen teljesítni, de tanárai é s szü lei minimális elvárásainak sem tudott megfelelni. Ez az é rzé s egyre jobban hatalmába kerítette é s mé ly lelki válságba sodorta. Ezekrő l, „é rthető ” mó don, nem tudott senkivel sem beszé lni, mivel ré gi kapcsolatai, a távolság miatt, szinte teljesen elsorvadtak, ú jakat pedig ké ptelen volt – a benne rejlő feszü ltsé gé rzet

80

miatt – megkötni. Szü lei maximálisan támogatták, bár ő inkább ú gy é rezte, hogy kissé elvesztek a mindennapok forgatagában é s a hé tköznapi problé mák megoldásában. Sajnos, ezt ké nytelen volt megé rteni, hiszen é desanyjának ké t kisöccse körü l kellett naphosszat fáradoznia, míg apját teljesen lekötötte a reggeltő l estig tartó hivatali munka. Tanácstalan volt. Eddigi é lete mé lypontján é rezte magát, é s az állandó csaló dások önmagában é s a világban, valamint ebbő l táplálkozó lelki instabilitása minden energiáját kimerítette. Az első fé lé v környé ké n megtudta, hogy a felső bb osztályosok között vannak, akik né ha-né ha átjárnak a gimnáziummal egybekötött monostorban lakó bencé sekhez. Teljesen vé letlenü l hallotta meg mindezt, amikor lefele caplatott a kihalt lé pcső házban, é s é ppen elcsípett egy-ké t szó t az ott álldogáló XII-dikesek beszé lgeté sé bő l. Furcsa, de mé gis remé nysugarat mutató hatással volt reá mindez. Hiszen akkor ő is kereshetne egy ilyen szerzetest, akivel talán megoszthatná gondjait. Mire mindez vé gigfutott fejé ben, már látta is hó bortos törté nelemtanárját – Simon atyát – amint a folyosó vé gé n a vé gzett diákok tabló it né zegette. Ö sszeszedte minden bátorságát é s csak hallotta, hogy megszó lítja a közé pkorú szerzetest: „Atya ké rem, szeretné k átmenni Ö nhöz ma este beszé lgetni egy kicsit, ha lehetsé ges!” A válasz nyugodtan é s jó leső en csengett: „8 ó ra megfelel?” „Termé szetesen, é s köszönöm!” Volt valami egé szen egyszerű é s felemelő kedvessé g az atya hangjában. Ezt Gergő akkor mé g nem é rtette, de mindenesetre este kissé feszé lyezve é rezte magát, mikor belé pett Simon atya szobájába. A beszé lgeté s majd’ ké t ó rán keresztü l tartott, é s Gergő alig tudta elhinni, hogy ü gyefogyott tanárjával, akit eddig csak az ó rákró l ismert, ilyen egyszerűen el lehet beszé lgetni. Nagyjábó l minden, a fiú számára fontos té máró l szó t ejtettek, é s Gergő kezdeti fé lelmei szé p lassan feloldó dtak. Könnyedé n é s nyitottan mondta el fé lelmeit, é rzé seit önmagával é s a világgal kapcsolatban. A válaszok nem voltak ké zzel fogható k számára, é s katartikus é lmé nye sem volt ez idő alatt, mé gis felszabadultabban é s optimistábban lé pett ki a szerzetesi szobábó l. Ekkor mé g hosszabb távú barátságra nem gondolt az atyával, annyi azonban bizonyos, hogy tíz é vvel ké ső bb Simon atya adta ki a házasság szentsé gé t felesé gé re – Gizire – é s reá. Mintha egy könnycsepp gördü lt volna vé gig a ráncos arcon…

81

Pannonhalmi é vei gyorsan, ám mé gis tartalmasan teltek. Érezte, hogy tú ljutott egy holtponton, aminek megoldása önbizalommal é s önbecsü lé ssel töltötte el. Továbbra sem lett belő le kiváló tanuló , de ő elé gedett é s bü szke volt magára é s teljesítmé nyé re. Kezdte keresni osztálytársai é s a diáké let meghatározó szereplő inek társaságát. Rá sem lehetett ismerni, olyan változáson ment keresztü l. Innentő l kezdve, ha bármifé le gondja adó dott, egyszerűen megbeszé lte az illető szemé llyel, ha pedig ú gy hozta a sors, átment Simon atyához, aki, ú gy tűnt, szívesen fogadta. A napok, hó napok megállíthatatlanul repü ltek. Barátságot is kötött ké t osztálytársával: Mihállyal é s Lázárral. Szinte minden idejü ket együ tt töltötté k, é s már egy-egy hazautazás alakalmával is összejártak, bár ezt Gergő szü lei nem né zté k tú l jó szemmel. A legizgalmasabb kalandok, az első cigarettaszálak a Milleneumi mögött, é s az aktuális szerelmi ü gyek megtárgyalása is egyre mé lyítetté k barátságukat. Jó volt é reznie é s tudnia, hogy vannak mellette olyan társak, akikre az é let bármely pillanatában számíthat, é s jó volt áté reznie azt is, hogy ő is tartozik valakikhez, akik kiké rik vé lemé nyé t é s ugyanú gy elvárják segítsé gé t is. A XI-es é vnek nagy lelkesedé ssel vágott neki. Persze nemcsak ő , hanem az egé sz osztály is. Vé gre kü lön szoba várt rájuk, ahol é lhetté k saját, kü lön kis é letü ket, olyanokkal körü lvé ve magukat, akiket való ban szeretnek vagy legalábbis barátké nt tartanak számon. Ez az é letforma a nagyobb önálló ság é s könnyebb tanulási lehető sé gek mellett szabadabbá tette a szemé lyenké nti idő beosztást is. Ez sokaknál azonban kisebb nagyobb gubancokhoz vezetett, amit ki-ki kisebb nagyobb szerencsé vel tudott orvosolni. Mihály é s Lázár társasága megfelelő nek mutatkozott, de negyedikké nt Andrást is beszervezté k maguk mellé , aki – első sorban Gergő számára – nagyon szimpatikusnak tetszett. Habár való ban barátai vetté k szorosan körbe, mé gis nehé z volt megtanulnia az alkalmazkodást. Furcsa volt, hogy mekkora veszekedé seket lehetett egymás közt gerjeszteniü k, csak a „ki mosogat”, vagy é ppen a „mié rt nem lehet letörölni az asztalt” szintagmák bedobásával. Ilyenkor nem é rtette, hová tűnt a tavaly mé g oly nagyszerűen é s kiegyensú lyozottan működő té nyleges baráti viszony. Ezek pedig való ban nem tartoztak a legmagasztosabb té mákhoz. Né ha ellentmondásba kerü lt magával egy-egy vita alkalmával, de ő általában becsü letesen bevallotta, ha valamiben nem volt igaza. Ez

82

viszont – Gergő meglátása szerint – fordítva már nem működött ilyen egyszerűen. Lassan már ké ptelen volt normális, emberi hangon megszó lítani társait, amire, termé szetesen, ő k is hasonló ké ppen reagáltak. Aztán megszokták egymást. Az indulatok lecsendesedtek é s igyekeztek visszatalálni a ré gi keré kvágásba. Ez jó volt. Mindenki é rezte. Ugyanazok voltak, mint ré gen. Minden kü lső vagy é szrevehető változás né lkü l. Valahol belü l kezdtek el felnő tté válni… Mié rt is szereti valaki a pannonhalmi é veket? Erre talán neki volt a legnehezebb válaszolnia. A nehé zsé gek, veszekedé sek, tanulmányi kudarcok ellené re is ú gy é rezte, nem volt hiábavaló vagy é ppen ü resnek mondható idő szak. Élete meghatározó é lmé nyé vé vált, amit sem az egyetemi é vek oly sokszor hangoztatott szé psé gei, sem pedig a közé piskola után kialakuló mé g több szé ppel kecsegtető szerelmek sem tudtak feledtetni. Szerette a társaságokban, szobákban kialakuló atmoszfé rát, a tanárok nagy ré szé t, a barátait, a szerdai vagy szombati mozikat, ső t mé g a pé ntek esti elő adások felejthetetlen hangulatait is sokszor felidé zte. Szívesen gondolt vissza a Szent Márton-napok pezsgő é s é rzelmektő l duzzadó esemé nyeire, a királyválasztással egybekötött farsangi mulatságok színtereire, vagy elé g volt csak a karácsonyi szü net elő tti állapotokat felidé znie. Ezeket soha nem fogja é s nem is akarja elfelejteni. Hiszen ezek azok az alkalmak, amikor kiderü l, hogy ki minek tekinti a gimnáziumi é veit. Bár a tanulás é s az iskola szerepelt mindig is első dlegesen é lete közé ppontjában, é s ezt önmaga is így látta helyesnek, valahogy mé gsem ezek az é lmé nyek maradtak meg igazán benne. Ezt pedig, amikor visszagondolt rájuk, nagy örömmel konstatálta. A ballagás, az é rettsé gi, majd a bankett befejezté vel maga után hagyta Pannonhalmát. Persze sokszor té rtek vissza osztálytársaival vagy csak ú gy egyedü l is. Az egyetem elvé gzé se után munkát kapott, ekkor ismerkedetett meg Gizivel is, aki szinté n tanár volt a Szé chenyi Gimnáziumban, Szegeden. Szeretté k egymást, bár hosszú idő kellett, míg erre maguk is rájöttek. Aztán ment minden a maga ú tján. Szé p házat vettek, é s nemsokára megszü letett első gyermekü k is. Érdekes volt látnia, hogy munkatársainak, tanártársainak é lete mennyivel másabb, mennyivel nehezebben találják meg egymással vagy a diákokkal is a kapcsolatot. Egyáltalán nem voltak rossz emberek, nem volt szembetűnő rajtuk, hogy mit gondolnak a világró l, egymásró l. Mé gis, ha jobban szemü gyre vette

83

ő ket, látta rajtuk, hogy nem az az ő szinte hó dolat vagy elhivatottság vezette mozdulataikat, beszé dstílusukat, amelyeket ő való ban helyesnek gondolt. A sorsukba beletörő dő é s a világ megváltozhatatlan lé té be belenyugvó embereket látott maga körü l, akiket semmifé le ambíció nem vezet, szakmájukat pedig csak affé le kenyé rkereseti lehető sé gké nt látták. Hol voltak ezek az ő bencé s tanáraihoz ké pest! Benne mé g é ltek Bonifác testvé r ragyogó an é s lendü letesen megtartott bioló gia-ó rái, vagy Miksa atya hittanó rái, amikrő l mindig feltöltő dve jött ki é s amiket el nem cseré lt volna semmié rt sem. De hiába. Mé g pályája kezdeté n pró bált valamifé le közössé gteremtő ötlettel elő állni, de kollé gái, ha nem is undorral, de ellenszenvvel né zté k tevé kenysé gé t. Ezek után a diákjaihoz fordult é s ott való ban talált is bizonyos fokú é rdeklő dé st, hogy kimozdítsa ő ket a mindennapok egyhangú menetelé sé bő l, ám a szü lő k fé ltő karjai gyorsan kitárultak csemeté ik felé , ha arró l volt szó , hogy elvigye ő ket kirándulni vagy csak szimplán együ tt töltsön velü k egy dé lutánt. Kezdett belefáradni, de sohase adta fel a remé nyt, hogy el lehet rángatni a gyermeket a számító gé p vagy TV elő l. Ha feladta volna, nem is lett volna igazi tanár, aki felelő ssé ggel tartozik diákjai iránt. Ő nem ahhoz szokott, hogy a tanítási ó rák után minden kapcsolata megszakadjon az osztályával. Idő vel azonban bele kellett törő dnie, hogy nem minden az ő elké pzelé sei szerint működik. Éjjel 11 ó ra fele é bredt csak fel szendergé sé bő l. Nem volt ez számára kü lönös alkalom, máskor is aludta már át a dé lutánt. Ilyenkor, ezen napokon, esté nké nt már nem tudott visszaaludni. Sokszor visszaté rtek álmaiban a ré gmú lt esemé nyei. Viszont ennyire tisztán, ennyire egysé gben mé g sohasem látta ő ket. A ráköszönő é rzé sek azonban nem voltak tú lságosan nyugodtak. Valami erő s fé lelemé rzet szállta meg. Ilyet utoljára akkor é rzett, mikor Gizit szívbetegsé ge ellené re elhagyta egy napra, hogy Pestre utazhasson. Mikor visszaé rt, akkor Gizi már nem é lt. Testvé re volt vele utolsó ó ráiban, de – elmondása szerint – nem látszottak rajta a halál elő jelei. Iszonyatos fájdalmat é rzett é s soha sem tudta megbocsátani magának, hogy aznap elment. Hűsé ges társa volt egé sz é leté ben. Soha senkihez nem fűzte hasonló erejű szeretet. Vagy mé gis? „El kell utaznom Simon atyához” – gondolta. „Mé gpedig azonnal!”

84

Hajnalban már ú ton volt, é s 9 ó ra fele meg is látta az autó pálya kegyetlen ü ressé gé bő l a bazilika tornyát. Behajtott a kapun, é s mikor leparkolt a Fő monostor elő tt, egy ismerő s autó t látott a sok között, de nem igazán é rt rá ezzel foglalkozni. Minden gondolata az atya szobájában járt é s pró bált felidé zni egy tárgyat, egy asztalt, egy arcot… És ahogy, erejé hez mé rten, futott a folyosó n, alig hitte el, hogy kit lát. Mihály egy ablak elő tt állt é s ő t né zte. Akkor é rtette meg, hogy elké sett. Mihály elmondta, hogy Simon atya 3 nappal ezelő tt halt meg 92 é vesen. Olyan vidám é s energikus volt, hogy senki sem hitte el a halálhírt. Utolsó napjaiban az Iliászt tanulgatta, mivelhogy mindig is szerette é rtelmesen mú latni az idő t. Betegsé gnek nyoma sem látszott rajta. És mé gis, mé gis elé rte ő t is az a megfoghatatlan valami, amit ú gy hívnak, hogy halál. Utána már a test mozdulatlan. A lé lek, ő legalábbis így tanulta, a mennybe száll. Egy fiatal szerzetes kísé rte le ő ket a Boldogasszony kápolna alatti temetkezé si helyre. Megné zté k a feliratot é s egy szál fehé r szegfűt helyeztek el alatta. Miközben sírva mormolta a Miatyánkot, több ké rdé s is feltó dult benne, olyanok, melyekre eddig nem találta a választ. Vajon mi lehet az, ami é ltet bennü nket? Mitő l válik valaki fontossá egy másik ember számára? És mi az, ami maradandó vá teheti lé tü nket a földön, halálunk után is? A válaszokat azonban már a szívé bő l kezdte é rezni. Való színűleg Simon atya volt, aki té nylegesen ezen ké rdé sekre adott feleletek szerint é lte le é leté t.

85

3. díj Wá gner Á dá m (Ph): A ké rdező Söté t é s hideg volt. A szobának a számító gé p vibráló fé nye sajátos fé lhomályt kölcsönzött. Épp egy novellát írtam, a betűk egyre gyorsabban pörögtek a szemem elő tt. Ezek a betűk, ezek az apró kis bogarak, melyek sorsokat döntenek el, törté nelmet írnak elő ször szavakká, majd mondatokká, vé gü l pedig egé sz szövegekké állva össze. Az egé sz olyan álmosító volt. Kint szakadt az eső , minden csendes volt, é s mozdulatlan. Szempilláim egyre nehezebbek lettek. A levegő egyre csak nyomta a mellkasom, fokró l fokra lelassult a lé legzetvé telem, az izmaim ellazultak. A betűk egyre lassabban kezdtek peregni, míg vé gü l teljesen megálltak, fejem az asztalra ereszkedett, az asztalra, mellyel oly sok bajt átvé szeltü nk már. Elaludtam. Minden megszűnt lé tezni. Édes pihené sembő l egy hatalmas robaj rázott föl é s hozott vissza az evilágra. Felkeltem, a zaj ismé tlő dött egyre hangosabban. Dobszó ra emlé keztetett ü temes lü kteté se. Egy söté t, mé ly hang volt, fé lelmet é bresztett bennem. Az ágyam aló l jött. Mintha valami ki akarna törni onnan. Mintha ezer ré msé get zártak volna be e picike fatákolmányba. Nem lesz semmi baj, ez csak egy ágyneműtartó . Lassan, remegő ké zzel felemeltem a matracot. Nem a megszokott alig fé l mé ter mé ly zug tárult elé m, hanem egy hatalmas, söté t verem ké pe jelent meg. Lé pcső vezetett az aljára. Ez csak egy rossz álom, gondoltam magamban, é s megpró báltam felpofozni magam. Nem é bredtem föl. A tátongó ü ressé g egyre határozottabban hívogatott. Fé lelmemet legyő zte ez a mindent felemé sztő szörnyeteg, a kíváncsiság. Ó vatosan kezdtem lefelé sompolyogni a rozoga, elhagyatott falé pcső n, mely elő vigyázatosságom ellené re minden lé pé semné l hatalmasat reccsent, mintha figyelmeztetni akarná gazdáját a váratlan betolakodó ra. Hosszú volt a lefelé vezető ú t, é s egyre fáradtabb lettem. Már-már megfordultam volna, amikor megpillantottam az ú tvesztő vé gé t. Egy nagy é s öreg ház volt az, mindenhol ó cska könyvek, é s fa, minden csak fábó l. Fábó l voltak a bú torok, de mé g a falak is, az ablakok hiányoztak, helyette fáklyákkal világítottak. Az egé sz teret benő tte az é vez-

86

redes pó kháló . Jó l látszott, rajtam kívü l senki nem járt itt nagyon ré gó ta. Besé táltam a tölgy parkettán a következő szobába, vé gig egy hosszú folyosó n, be egy sarokterembe, ahonnan a zaj jött. Kicsiny helyisé g volt, a fáklyám fé nyé t a szokatlanul sűrű, é s poshadt levegő eloltotta. Semmi világosság nem hatolt be kívü lrő l. És ő ott lü ktetett bent a szobában, mint egy szívdobogás. Éreztem a leheleté t, de nem tudtam ki vagy mi lehet ez. Vé gigfutott a hátamon a hideg, könnybe lábadt a szemem. – Mit akarsz tő lem? – ü völtöttem torkomszakadtábó l, mely mé gis halkan, é s csendesen elhalt tő lem pár mé terre. – Te mit akarsz tő lem? – ké rdezte suttogva. – Elfelejteni, el szeretné m felejteni az é letet, mindent el akarok felejteni! – Mindent felejteni? – Igen, elfelejteni a mú ltat, é s tudni a jövő t! – Tudni akarod a jövő t? – Tudni akarom a halálom percé t, hogyan halok meg, hogyan é lek majd! – A halálod percé t? – A halálom percé t. – Hogyan é lsz majd? – Hogyan halok meg? – Söté tben, elfeledve? – Honnan tudhatnám. – Ha te nem tudod, hát é n honnan tudhatnám? – Tudni akarom a percet. – A perc nálad van? És csak ké rdezett, é s sohasem válaszolt, é s a levegő csak lü ktetett. És az a fekete fü st teljesen elkábított… Fölemeltem a fejemet az asztalomró l, né ztem a betűket. Amíg aludtam, nem haladtak tovább egy centit sem. Volt egy pillanat, az é brenlé t é s álom között, amikor mé g láttam, de aztán eltűnt. Csak ü ltem sokáig, é s örü ltem, hogy csak álom volt ez az egé sz. Aztán nekiláttam befejezni a szöveget. A ré msé g már nem borzaszt, de é jszakánké nt, ha minden csendbe burkoló zik, hallom a lü kteté st, é s hallom a rekedt, mé ly hangot, amint suttogva ké rdezi: – A perc nálad van?

87

2. díj Taká cs Má rton (Ph 11/b): Lé t-termü nk Sor. Arcom ü veghez tapad. Ködben derengő Asztrik. Kezek között tananyag. Taps é s pohártöré s. Tálca. Vé ges helybiztosítása gazdálkodtat. Ü gyessé g, sú lypontok, bé relt helyek. Pohár. Kiemelem rácsos börtöné bő l. Vonalig víz. Vigyázom ajkam törött ajkátó l. Ké s. Élé t vesztettsé gé ben várja a vé gé t. Vé gváró elveszettsé g e lé t. Favicc. Konyháskisasszony. Felelő ssé gtudatban áll magaslatán. Ké rő k ezreinek ostromát veri vissza. Szé k. Ü ltömben rámnehezedik a gond. Rám, de Rá is. Szilárdan áll. Ü lök. Asztal. Könyökölök. Várok, vagy már ettem. Vajon szabad mosogatnom nekem is?

88

1. díj Martinecz Zoltá n (Ph 12.): A pillangó Eleredt az eső . Á ron az ablaknál állt, é s né zte a söté t felhő ket az ü vegen át. A kollé giumra gondolt. Arra az ormó tlan söté t é pü letre, melybe holnap vissza kell mennie. Nem kapcsolt villanyt, csak állt az ablaknál, s meredt a szü rkesé gbe. Olyan é rzé se támadt, hogy a kollé gium folyosó in mindig ilyenek a fé nyviszonyok. Bezzeg itthon mindig milyen világos van. Egyedü l volt otthon. Az uzsonna romjai az asztalon hevertek. Odané zett. Itthon mindig finom az é tel is. Odament az asztalhoz, kihú zott egy szé ket, s az ablakhoz vitte. Leü lt, rákönyökölt a párkányra, é s ú gy bámult kifelé . Közben odakint elkezdett fú jni a szé l, egyre több vizes csík jelent meg az ablakü vegen. A szé kek is ké nyelmesebbek itthon. Egyre jobban söté tedett. Arra gondolt, hogy villanyt ké ne kapcsolni, de nem kapcsolt. Csak ü lt a fé lhomályban. Pedig utálta a söté tet. Egyszer csak megpillantott egy pillangó t. A homály miatt elő ször nem is tudta mi az. Aztán arcát az ablakü vegre nyomta, ú gy né zte a jelensé get. Elő ször nem is hitt a szemé nek, de csakhamar rá kellett döbbennie, hogy az csakugyan egy pillangó . A kis állat a kü lső ablakpárkányon dacolt az elemekkel. Kis töré keny szárnyai teljesen átáztak, a szé l ide-oda fú jta, meg-megingott, de azé rt csak ott maradt a párkányon. Á ron megszánta a kis pillangó t s egyben bámulta is makacsságát. Kinyitotta hát az ablakot, s a pillangó , mintha erre várt volna, betornázta magát a belső párkányra a szé l segítsé gé vel. A hűvös szé l Á ron arcába csapta az eső t. A kollé giumban is állandó an fú j a szé l… Undorodva csapta be az ablakot. Érdeklő dve né zte a pillangó sziluettjé t. A kollé giumban is a legtöbb embernek csak a körvonalai látszanak. Odament a villanykapcsoló hoz, é s felkapcsolta azt. Visszament é s leü lt a szé ké re. A pillangó kinyitotta ké t szárnyát, é s nyugodtan szárogatni kezdte azokat. Cseppet sem zavarta ő t a fiú jelenlé te. Á ron ezen is meglepő dött kissé , de meglepettsé ge hamarosan ismé t é rdeklő dé sbe csapott át. Most, hogy a pillangó kinyitotta szárnyait, nyomban felismerte, hogy ez egy kisebb atalanta

89

lepke. Gyönyörű volt. Söté tbarna é s piros színei olyan é lé nkek voltak, é s olyan é lesen elváltak egymástó l, hogy az már szinte bántotta az ember szemé t. Szabálytalan alakú fehé r foltjai pedig csak fokozták ezt a zavartságot. Nagyon szé p kis állat volt, de mé gsem lehetett harmonikusnak mondani színeit. Á ron mé g soha nem látott é lő ben ilyen pillangó t, de nagyon tetszett neki. Pedig ismerte, mert bioló gia-ó rán említette a tanár. Mennyi vicces bioló giaó ra volt eddig, amikor mindenki dő lt a neveté stő l – gondolta. A szárnyak alakja sem volt szabályos. Ennek a kis pé ldánynak csipké zettek voltak a szárnyszé lei. Á ront hullámokra emlé keztetté k a csipké k. Hol fent, hol lent. Mú ltkor pé ldául milyen kellemesen csaló dtam a tanárban, aztán a következő ó rán kiosztott egy egyest. Elpanaszoltam anyunak, aki azt mondta, hogy igaza van. Másnap meg felhívott, hogy kü ldött pé nzt. Ez a kis pillangó , amelyrő l már hallott bioló gián, teljesen magával ragadta. Egyre jobban né zte elü tő színeit, szabálytalan foltjait. A kis állat egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, meg sem mozdult azó ta. Bioló gia után egé sz tűrhető volt az ebé d. Mennyit nevettü nk egy konyháson, amint ordibált a többiekkel, meg azon, pár kisebb megpró bálta kiszó rni a vé gző söket a sorbó l. Itthon nem kell sorba állni, ha enni akarok. Aztán mikor tanulni ké ne, milyen jó kat lehet beszé lgetni, kibeszé lni a tanárokat. Itthon, ha tanulok, zené t hallgathatok, olyan hangosan, ahogy akarom. Milyen jó kat szoktunk focizni, meg ó rákig ü lü nk a gé pteremben. Esté nké nt mennyit szoktunk egymáson nevetni, ha valamelyikü nket beugrattuk. A gondolatok nagyon gyorsan váltották egymást a fejé ben. Hol a pillangó t né zte, hol a kollé giumra gondolt, hol a szü leit látta maga elő tt. A ké pek egyre gyorsabban pörögtek elő tte, mígnem az egé sz egy nagy káoszba tömörü lt. Együ tt volt a kollé gium az otthonával s a pillangó val. Nem tudott eligazodni gondolataiban, nem tudta eldönteni, hogy melyik a kollé gium, é s melyik az otthon. Nem is akarta. A kollé giumban is otthoni é telek voltak sorbanállás né lkü l, s otthon is né gyes szobák a szobatársaival együ tt. Nem akarta megkü lönböztetni, csak azt tudta, hogy a pillangó ott van, é s nagyon hálás volt neki. Meg akarta é rinteni, de ekkor felé bredt. A fé ny pár pillanatig bántotta a szemé t. Hunyorogva né zett körü l. A szobájában volt az ágyában, de sehol egy pillangó vagy kollé gium-

90

otthon. Odakint verő fé nyes napsü té s volt, a madarak csicseregtek. Egyetlen felhő t sem látott az é gen, amikor kiné zett az ablakon. Szellő rezegtette né ha a fák leveleit. Jó kedve volt. Az álmára gondolt. Milyen világos van! Felöltözött é s odament az ablakhoz. Kinyitotta, hogy jöjjön be egy kis friss levegő az é jszaka után. Rákönyökölt az ablakpárkányra, másik kezé t a párkányon nyugtatta é s hagyta, hogy a nap gyengé den ciró gassa sugaraival. Gyönyörködött az idő ben. Egyszer csak megpillantott egy pillangó t. A kis állat egyenesen felé repü lt s leszállt a kezé re. Ott ki-be nyitogatta szárnyait. Á ron felemelte a karját, hogy jobban lássa a pillangó t. Az a tenyeré be mászott, é s ott folytatta játé kát. A fiú ekkor látta csak, hogy ez egy kisebb atalanta lepke, nagyon elü tő söté tbarna piros színekkel, szabálytalan fehé r foltokkal, s csipké zett szárnyszé lekkel.

Tarnay Gergely: Söté t vers Egy sö té t márciusi este Hideg volt, szemerké lt az eső. Az é gbolt feketé re festve, Kinn az utcán üres minden.

Egy sö té t márciusi este Csak csillagok az é gen. A kezem a kezé be tette, Megfogott teljesen.

Egy sö té t márciusi este Szívem kiszáradt. S a szeretet é gi teste Szé tfolyt a nedves aszfalton.

Egy sö té t márciusi este A gonosz elé rt, S é n fé lelemtől reszketve Szaladtam hazafelé .

Egy sö té t márciusi este Sírt az é g, sírtam é n, S a gonosz a pillanatot leste, Mikor foghat meg vé gre.

Egy sö té t márciusi este Nem é rtem haza, S kaszáját szívembe merte A gonosz teljesen.

Egy sö té t márciusi este Hazafelé az utcán Míg szívem a bé ké t kereste A gonosz kö zelebb é rt.

Egy sö té t márciusi este Sírom szótlan csö ndjé n Egy fekete halál-lepke Diadalt aratott. 91

Ther Istvá n (Ph 12.): Sá ntít – Nehogy felkapcsold – suttogta Sanyi fé lhangosan –, a mú ltkor is így vettek é szre. Kü lönben is… , inkább azt mondd meg, minek jöttü nk le. De gyorsan, mert fáradt vagyok. Este fé l tizenkettő körü l lehetett. A ké t fiú csak most mert kikelni az ágybó l, hogy lesurranjanak az első emeleti mosó konyhába. Kellemes, enyhe mosó porillat töltötte be a teret, a szárító gé pbő l, pedig a kihűlő ruhák árasztottak valami jellegzetes melegsé get. Olyat, amilyet csak itt lehetett é rezni. Á kos nem felelt. Nem volt jó kedve. Komor volt, kamasz volt. Sanyi pedig… Sanyi volt egyfelő l a vidámság, a gyakorlatiasság, az ember, aki bármikor fel tudott vidítani bárkit. Másfelő l viszont a komolytalanság, a felszínessé g. Á kos többször szeretett volna már beszé lgetni vele, de sosem sikerü lt. Mindig csak beszé ltek: egyik a másikhoz, másik az egyikhez. Á kos most sem igazán é rtette, mié rt pont neki szó lt. Ahogy ez átfutott rajta, csak megvonta a vállát, – így alakult, – gondolta. Amíg Ákos hallgatott, Sanyi is elcsendesedett, kifú jta magát. Lassan megszokta szemü k a söté tsé get. Már látták a kis szoba falait, a mosó gé peket, é s alakjuk is kirajzoló dott a söté tben. – Hogy vagy, Sanyi? – hangzott kissé furcsán a gyakori ké rdé s. – Vé gü l is… jó l. De mié rt ké rdezed? – Ja, csak ú gy. Én már kevé sbé . – Mié rt, mi bajod? – Semmi, csak… valami egé szen megfoghatatlan. Tulajdonké ppen nem tudom, jó -e itt nekem. – Hát ké rlek, azt é n sem tudom, de… – Várj, lé gy szíves, most az egyszer pró bálj meg vé gighallgatni, é s nem fé lvállró l venni azt, amit mondok. Nekem ez fontos. – Jó . Igazad van. – Nehé z nekem ez az egé sz. Itt vagyok, együ tt é lek emberekkel. Egy házban olyanokkal, akiket nem is ismerek. Mé gis valamié rt megbízom bennü k, ké nytelen vagyok megbízni bennü k. Itt alszom, itt töltöm a hé tvé gé imet, itt vagyok az é v nyolc hó napjában, mé gis mindig költözü nk, sosem vagyunk itt igazán. Mindenkinek megvannak az itteni é s az ottho-

92

ni barátai. Ha itt vagyok, szinte csak ti lé teztek, ha haza megyü nk, mindenki eltűnik. Hogy van ez Sanyi, té ged ez nem zavar? – Nem szokott, csak né ha. Amikor pé ldául vissza kell jönni, vagy ha már nagyon ré gó ta vagyunk itt. Én nagyjábó l szeretek itt lenni, de vannak pillanatok, amikor legszívesebben hazamenné k, hogy minden olyan lehessen, mint ré gen. Á kos é s Sanyi tizedik osztályosok voltak, ez volt a második é vü k a kollé giumban. Á kos magátó l jött, Sanyit szü lei kü ldté k. Á kos hanyag volt, de tanult a maga mó dján. Sanyi szorgalmasabb volt, mé gis neki voltak a rosszabb jegyei. – Nem tudom, é n is így vagyok né ha, de most biztos nem ez a bajom. Én szívesen vagyok itt, gyakran mé g maradné k akár szü netekre is, de otthon valami egé szen más. Mió ta eljöttem otthonró l, már nem szeretek annyira ott lenni. Valahogy olyan közömbös lett az egé sz, de egyszerre mé gis egy sokkal megnyugtató bb, biztonságosabb hely. – Hát az biztos: normális kaja, nem kell sorban állni… – Jó persze ez is, de nem ez a lé nyeg. – Saját szoba, saját ágy, saját tányé r, saját pohár, saját szü lő k… , saját idő , kevesebb kötöttsé g. – Igen, valami ilyesmi… De az egé sz mé gsem jobb egyé rtelműen. Az itteni szabályok egy formát adnak a napnak, míg otthon nem csinálok semmi é rtelmeset, szé tfolyik az egé sz. – Ebben van valami. Bár a szü net arra való , hogy pihenjü nk. – Igen, de pihené s nem azt jelenti, hogy ne tegyü nk semmi hasznosat. – Engem azé rt ez nem szokott zavarni – mondta Sanyi mosolyogva. – Engem nagyon… Körü lbelü l fé l ó rája ü ltek ott lenn. Á kos megint azt é rezte egy kicsit, hogy zsákutcába é rt. Pró bálta elmagyarázni, é s egy ideig ú gy is tűnt, megé rti Sanyi, amit mond. És talán meg is é rtette, való színűleg felfogta, de valahogy az ilyen bajokon nem tudott segíteni. Mintha minden empátia kiveszett volna belő le ilyenkor. Sanyi egyszerű ember volt, az egyszerű dolgokhoz é rtett. Lehet, hogy ez az egé sz sem olyan nagyon bonyolult. Mé g az is lehet, hogy Sanyi csinálja jó l. Igaz, otthon szeret inkább lenni, de mé gis. Á kos nem tudta eldönteni, mi a jó megoldás. Lehet-e az embernek ké t egyenrangú otthona, vagy mindig csak az egyik az igazi. Ahogy ráné zett

93

Sanyira a söté tben, csak egy dolgot vett é szre: azt, hogy Sanyi itt van, mé ghozzá vele… – Azé rt jó l vagy? – ké rdezte, mikor látta, hogy Á kos felé fordul. – Aha, jobban… , menjü nk aludni. – Jó . Sanyi elindult csendben kifelé az ajtó n, Á kos utána. Folyosó , lé pcső ház. Mé g mindig nem tudta, melyik lenne a jobb megoldás, vagy van-e mé g más lehető sé g. De valahogy mé gis, mintha egyik percrő l a másikra jelenté ktelenné vált volna a ké rdé s. Elkezdte é rezni a tagjaiban a fáradtságot, a fontos pedig az maradt, hogy igazán itt legyen. Másnap reggel Á kos fáradtan é bredt.

Katona Gá bor (Ph 11.): A „V sereg” Érzé ketlenü l csap legszebb álmaim közé a reggeli é bresztő . Megszokásbó l nyitom ki a szemem, ú gy teszek, mintha már é bren lenné k, de mé g fé lig alszom. Lassan kristályozó dik ki elő ttem a jelen csupasz való sága. Egy ú jabb nap, ú jabb feladatok, lehető sé gek. Hm, szé pen hangzik, de azé rt mé g aludné k… Mé g söté t van, é s a bioló giai ó rám egyre inkább nyom vissza az álom rejtett, veszé lyes világába. Hirtelen felü lök, mé g mielő tt visszaaludné k. Kicsit megszé dü lök, de egyre inkább kezd kitisztulni a fejem. Felöltözök, magamra kapom a cipő m é s a kabátom. Kimegyek, mert a legjobb é bresztő a reggeli csípő s té li hideg. Szemeimmel lassan járom körbe az elő ttem elterü lő földeket, a távoli, csak halványan látszó dó dombokat, a fü stölgő ké mé nyeket é s a közeli, lágyan ringató zó fenyő k ágai közt é bredező madarakat. Velem szemben már megjelent „A nagy korong”, é s lágy, vöröses árnyalatot kölcsönöz a világnak. Arcomat gyengé den simítja vé gig a meleg szellő . A jó öreg fagyos té l minden bizonnyal elté vedt fé l ú ton felé nk, mert helyette mé g a kevé sbé hideg ő sz uralkodik. Ső t! Ez bizony nem ő sz, csak nyugtattam magam, hogy a té l ké sik é s mé g mindig elő futárja van jelen, de egyre inkább é rzem minden porcikámban a tavasz é lé nkítő , langyos fuvallatát. Aggó dok. Mi lesz, ha a fák kirü gyeznek, az alvó állatok elő bú jnak, é s akkor é rkezik majd meg a fagy, hogy helyrehozván a ké sé st letörje a

94

friss hajtásokat é s megdermessze az é bredező testeket? Nem! Gyorsan elhessegetem a gondolatot, igyekszem a látható dolgokra figyelni. A távolban kamionok mennek egymás után a kemé ny betonú ton, a tájon vé gig kígyó zó sínen pedig vonat zakatol. „Ami lesz, az ú gyis bekövetkezik majd, é s ráé rek majd akkor bú sulni, ha egyáltalán lesz rá okom!” – gondolom magamban, é s vé gleg megszabadulok ré mké peimtő l. Tovább merengek. Valaki orgonázik a bazilikában. Egé szen halkan hallom csak a zené t, de jó l esik. Hirtelen megü ti fü lem egy másik, távolabbi, számomra sokkal inkább kedveltebb muzsika. Fü rké szve tekintek a völgyben lé vő halastavak felé , é s igen, a komó tosan vonuló felhő k elő tt megjelenik a keresett „V” alakzat. Egyre tisztábban hallom a gágogást, ahogy közelednek a libák. Felé bredtek, é s most kiszállnak é jszakázó helyü krő l, az egyik tó ró l a szántásokra, é lelemé rt. Minden nap megteszik ezt az utat oda-vissza, é vente ké tszer pedig hosszabb repü lé sre adják fejü ket. Né ha é rtetlenkedve gondolok vándorlásaikra. Mié rt teszik? Hiszen számos más állat kibírja a telet. Az evolú ció során ezek a madarak is alkalmazkodhattak volna a váltakozó é vszakokhoz. Csak az ehhez hasonló reggeleken é rtem meg, hogy eme teremtmé nyek kiváltságban ré szesü lnek: ké t otthon adatott nekik. Ha beszé lni tudnának, bizonyára soha nem mondanák egy-egy elő ttü k álló ú t elő tt, hogy „Elszállunk itthonró l.” Nem, minden bizonnyal kü lönös remegé s futna vé gig testü kön é s nagy lé legzetet vé ve, szemü kben azzal a sokat mondó fé nnyel így szó lnának: „Haza repü lü nk!” Vágyakozva né zem a lassan távolodó „V sereget”, versek jutnak eszembe, é s magával ragad a megannyi szárnypár suhogása. Én is repü lné k velü k, ott, fenn a hajnali é gen, s egy szé p té l vé gi reggelen hazafelé venné m az irányt. Nem várt é rzé s kerít hatalmába. Való ban honvágyam lenne? Lehet, de talán csak az emberre oly jellemző é rzé s uralkodik most rajtam. A másik dolgot kívánom, mert a mostanit tehernek é rzem, ugyanakkor biztos vagyok benne, ha cseré lné k, ú jbó l emezt hiányolnám. Nem marad idő m, hogy sokáig töprengjek, hangosan megkondul a harang, é s mire a legutolsó visszhangot is meghallom, már frissen nyú jtó zom egyet. Mé g egyszer a távolban eltűnő libák után né zek, aztán elindulok befelé . Az egyre erő södő hangokbó l megtudom: reggel van, felé bredtem.

95

Horvá th Szilá rd (Ph 12.): Tamá s utazá sa Törté netü nk december hó napban játszó dik Pannonhalmán, az ezeré ves szent hegy gimnáziumában. A cselekmé ny mindössze ké t nap törté né seit mutatja be, é s fő hő sü nk hazafelé tartó ú tja során feltörő é rzé seit kívánja leírni. Fő szereplő nk Tamás, a Pannonhalmi Bencé s Gimnázium 12. osztályának tanuló ja, aki sokoldalú szemé lyisé g, é s a vé gző s é vfolyamon már sok mindent megé rt é s látott. Ugyanis immár hatodik é vé t tölti a kollé giumban. Legjobb barátjával, Sándorral mindig számíthatnak egymásra, bármilyen helyzetben fordulhatnak egymáshoz, é s nem találnak sü ket fü lekre. Beszé lgeté seik ugyan sokszor csak a felszínen é lnek, de mindig közös hullámhosszra tudnak jutni annak ellené re, hogy sokszor veszekszenek, hiszen barátságuk hosszú idő t tú lé lt már. Egymást kölcsönösen terelik valamilyen irányba, é s megannyiszor figyelmeztetik, csendessé gre intik egymást felindult, ké tsé gbeesett pillanatokban. A fő hő s é leté ben meghatározó té nyező k a Sándorral folytatott beszé lgeté sek, amelyek napi rendszeressé ggel visszaté rő é s megbízható elemei mindennapjaiknak. A közös teázások során egymás mellett eltöltött idő vé gké pp összhangba hozta ő ket. A többiekkel is pró bál Tamás jó viszonyt fenntartani, jobb esetekben bizalmasan beszé lgetni é s megé rtetni magát velü k, hiszen így pró bál meg é rvé nyesü lni. Tanáraival is jó kapcsolatban van a kökcsönös megbecsü lé s é s tisztelet jegyé ben. Elbeszé lé sü nk pedig a hazautazás elő tti napon kezdő dik, amikor már mindenki lázban é g é s tü relmetlen. Holnap hazautazás a té li szü netre! – harsogtak a hetedikesek, akiktő l Sándor é s barátja haja már az é gnek állt szobájukban. Ebbő l a fé ktelen örömbő l már a hosszú é vek alatt ő k is kijó zanodtak. Már elegü k volt mindenbő l, már ü resek lettek, a tanárok már kimerítetté k tudásukat. Tamás ú gy é rezte, nem ké pes már semmire, csak az ágyában fekü dni é s heveré szni. – Már nincs kedvem semmihez, már olvasni is ké ptelen vagyok! – panaszkodott Sanyinak, aki hasonló an fáradt volt, de barátját így biztatta: 96

– Már csak ezt a napot kell kihú zni, gondolj a lazításra é s a tervezett szilveszteri bulira, az nem lesz semmi! De igazad van, ennek az ittlé tnek már nem sok é rtelme van. Ezzel a párbeszé ddel indultak neki napi sé tájuknak, amely hosszú , tartalmas beszé lgeté sbe vezetett. Té mája sok mindent é rintett, kezdve a diákotthoni rendszer hibáin é s a szü netre tervezett programjukkal. Azon morfondíroztak, mi lesz velü k jövő re, tervezgetté k egyetemi é letü ket. Közben gyönyörködtek a domboldalon elsimuló csodálatos mező n, amely már teli volt sárgás-barnás falevelekkel, azonban az első hó mé g váratott magára. De ő ket ez nem zavarta, mé g tele voltak é lmé nyekkel, hisz elő ző nap ü nnepelté k a szalagavató jukat. A vacsora é s az utána következő buli miatt kicsit mé g fájt is a fejü k. Befelé indultak, mert mé g nagyon sok dolguk volt, Tamás eddig semmit sem pakolt össze, Sándornak pedig mé g egy dé lutáni ó rája volt. Amikor megé rkeztek szobáikhoz, ki-ki a sajátjába ment be é s ü dvözölte szobatársait. Tamás gyorsan bepakolt a másnapi ú tra é s elkezdett lé lekben ké szü lni az esti gyertyagyú jtásra, amelyen ő is é nekelt. Ezt az ü nnepé lyt nagyon kedvelte, nagyon fellelkesü lt a ré szvé telben, ezé rt is vállalta az é neklé st. Az adventi szertartás mindössze egy vesperás volt, megtoldva né hány é nekkel. Elé rkezett hát a kezdé s. Tamás szíve hevesen vert, lámpaláza volt csakú gy, mint mikor az egé sz iskola elő tt olvasott fel. Most azonban feleslegesen izgult, hiszen vele együ tt öten é nekeltek. Sándor tekinteté t kereste a tömegben, azonban nem találta. Sándor – bár ezt Tamás is tudta – nem buzgó lkodott annyira a misé ken, egyé b szertartásokon. Ő mé g keresett, Tomi pedig ú gy é rezte, rálelt az ú tra. Minden bonyodalom, hiba né lkü l zajlott le a vesperás. Tamás arcára a megkönnyebbü lé s é s a tiszta öröm ü lt ki. Nagyon boldognak é rezte magát, azonban hamar é szhez té rt, é s ú jra a szilárd talajon állt. – Gratulálok! Jó voltál! – kapta meg Sanyitó l a dicsé retet. A karácsonyváró é neklé sre kellett sietniü k. Tamás ettő l az ü nnepsé gtő l nem várt semmit, de azé rt lelkesen vetette bele magát a „Csordapásztotok” é neklé sé be. Közben fé l szemmel Sándort figyelte, akinek kedvetlensé gé t továbbra sem é rtette. Azt gondolta, hogy nincs oka panaszra, hiszen mostanában jó k a jegyei, minden jó l ment neki. Tomi mé ly hangon zendített rá az é nekekre, hogy é rvé nesíthesse hangját a

97

nagy tömegben. Lelké be mé g nem tudott betörni a karácsony, de azé rt jó diákhoz illő en lelkesen tapsolta meg az elő adott darabokat. Hiányzott valami: valami, amit nem lehetett megfogni. Kereste, gondolataiban fü rké szte. Nem é rtette, hiszen tavaly meg ré gebben is mindig olyan jó l ráé rzett az ü nnepre. Aztán egyre csak belelkesü lt é s é lvezni zudta a dalokat, amelyek ú gy a szívé hez nő ttek. Az est vé gé re már tombolt a közönsé g, egy szívvel harsogták a „Kirje-kirjé t”. Nem számított rá, de ez az öröm az ő szívé ig is elé rt, é s melegsé g töltötte el, amelyet – ú gy é rezte – tovább kell adni. Megké rdezte hát Sándort, hogy tetszett neki, mire barátja csak egy buta, elé gedetlen arcot vágott. Mondani sem kell, Tomi nem é rdeklő dött többet. Nem akarta, hogy örömé t elvegyé k. Bé ké ben, ké szü lő dé ssel teli szívvel fekü dt le. Szorított Sanyié rt. Arra gondolt, hogy mennyi szé psé gbő l maradt ki a barátja. Eljött a várva várt nap. Az iskolát nemsokára ü resen hagyják a diákok. Mindenki lázban é gett, sietett, boldog ü nnepeket kívánt, é s persze ké sett a rövidített ó rákró l. Né gy rövid ó rát ugyanis megtartottak az ó raszám miatt. Senki sem tanult már. Az ó rák a közös ü nneplé s jegyé ben teltek, é s a tervekrő l, családró l beszé lgettek tanárok é s diákok. Tamás már csak az utazásra gondolt. Mit hogyan fog csinálni, kiszámolta elő re a perceket, hogy mire lesz ideje. Több gondja volt, mint Sanyinak, aki a közelben lakott, é s kocsival vitté k haza. Tominak ugyanis mé g Budapestrő l is ké t ó rát kellett utaznia hazáig. Ö ccsé vel is mé g egy-ké t dolgot egyeztetnie kellett. Lassan mozdult a percmutató az osztályteremben, mindenki lé legzetvisszafojtva számolta a hátralé vő másodperceket. Akkor pedig elé rkezett! – A folyosó ró l lábdobogás, ordítozás hallatszott: – Kitört a szü net! Mindenki sietett az ebé dlő be meg a háló termekbe. Hú sz percü k volt arra, hogy szedelő zködjenek, elbú csú zzanak, átadják jó kívánságaikat egymásnak. Aztán pedig indult a busz. – Boldog karácsonyt é s jó szü netet! – hallatszott mindegyik emeletrő l. Tamás már a fejé ben is hallotta, annyiszor mondta már. Elege is volt belő le. Hiszen mi é rtelme van, csak illendő sé gbő l mié rt kell a szánkat járatni. Nem szerette a feleslegesnek látszó dolgokat. De közben mé gis pró bálta szívbő l, odaadással kimondani e bűvös szavakat. Felkapaszkodott a buszra, szinte már gé piesen tette a dolgát. A buszon ú jfent ismerő s arcok fogadták, é s ez az ü nneplő tömeg már csak

98

az indulásra várt. Ü lő helye azonban már nem akadt Tominak, de nem sajnálta, hiszen állni jobban szeretett, ú gy jobban el tudott merü lni gondolataiban. Sajnálta, hogy Sándortó l már el kellett bú csú znia, é s hogy a buszon már nem tudtak beszé lni. Pedig sok mondanivaló ja volt. Furcsa é rzé se van ilyenkor az embernek, egyszerre fáradt é s elcsigázott, viszont eltöké lt é s tettre ké sz. Mé gis, hogyan tud az ember ilyen kimerü lten szellemileg olyan aktív lenni, hogy é pké zláb ké pes beszé lgetni? Tamás pró bálta magát fü ggetleníteni a többiektő l, mert mé g nem teljesen tudta feldolgozni ezt a sorsfordító napot, hogy megint kiragadják megszokott világábó l, é s hazamegy. Nehé z volt ezt a panaszát kifejeznie, errő l bárkivel is beszé lnie, hisz csak belső ké rdé snek vé lte. Felhozta magának azt pé ldaké nt, hogy egy egyetemistának mié rt nem nehé z ez az átmenet. De egy bencé s kollé gista mé giscsak több idő t tölt a diákotthonban é s jobban is é rzi a bezártságot, no meg é rzelmileg, é rettsé g dolgában sem rendelkezik olyan adottságokkal, mint egyetemre járó társa. Folyton az járt Tamás fejé ben, hogy ha ilyen nehezen viseli a szíve mé lyé n ezeket a változásokat, hogy fog jövő re boldogulni. Hogyan fog ráállni a tanulásra, erre a robotra, ha benső je nem talál rá az egyensú lyra, ha a lelke nem nyugszik meg. Folyton benne volt ez a stressz, ami cselekedeteiben, kü lső kontrollján is megnyilvánult. Otthon, egy hevesi kis faluban, ahol mindössze kilenc é ve lakott családja, sem ment minden rendben. Mivel ú jak voltak a faluban, nem sikerü lt – mé g Pannonhalmára kerü lé se elő tt – barátokra lelnie. nem sikerü lt megfelelő társaságot találnia, habár ez önhibáján kívü l törté nt. Apjával elhidegü lt ré gi pajtáskodó viszonyuk, első sorban megfelelő jegyei miatt azonban elé gedett volt vele. Édesanyja buzgó n vallotta hité t, é s az emberek felé is nagyon nyitott é s megé rtő volt. Sokszor hosszan é s ő szinté n tudtak otthon beszé lgetni. Tamás csak állt a busz közepé n é s bámult kifelé . A busz már ré gen elindult é s az ismerő s táj suhant szeme elő tt. Gondolatai is repü ltek, már-már nem tudta követni ő ket é s ú gy é rezte, nehé z a feje. Körü ltekintett, a buszon mindenki tombolt. Tamást feletté bb zavarta a lárma, csendre vágyott, mert így vé gké pp nem tudott gondolatainak é lni. Lassan erő t vett rajta a testi fáradtság. Azonban nem volt ké pes álomba szenderü lni, mivel állt. Leü lt hát egy táskára, é s átadta magát a fáradtságnak…

99

Lassan é bredt fel, csak fokozatosan nyitotta ki a szemé t. Mé g kísé rtett a szalagavató . Zú gott a feje. A gondolatok egyszerre csak szárnyra kaptak. Visszaemlé kezett, mi minden é rte az elmú lt hetekben, é s mi é rtelme volt a tetteinek. Egyáltalán, hogy tett-e valami hasznosat, volt-e é rtelme az é leté nek? Mert a maga elé kitűzött cé lokat mindig nagyon fontosnak tartotta. Hogyan ápolta mostanában kapcsolatait? Nyitott-e ú j irányba társai felé ? Szinte teljes lelkiismereti vizsgálatot tartott. Gondolta, máské pp nem lehet. „Ha é letemet tudatosan é pítem fel, nem é rhet meglepeté s, é s mindig tudom magamat jobbítani!” – jött elő benne ú jra é letfilozó fiája. „Várnak otthon, biztosan nagyon várnak!” – bizakodott, miké nt a kisebbek. De ez neki akkor is sokat jelentett, hogy gondoljanak rá é s hiányolják. „Hogyan találok é n magamnak egy é letre párt?” – tört ki belő le a panasz, hisz nem tudta belátni, hogy mások hogyan tudnak olyan magabiztosak lenni. Nehé z volt párt találnia, hiszen a távkapcsolat sosem volt é letké pes dolog. Sokszor szembesü lt a felismeré ssel, hogy való ban mennyire fé lé nk. Á llandó krízist eredmé nyezett, ha erre gondolt. Szeretett volna már igazán szeretni. Szerette volna mindezeket a gondolatokat megosztani valakivel. „Mit fogok é n otthon csinálni egé sz nap?” – ké rdezte, mert szerette volna megtervezni ezt a ké t heté t. Hisz ha nincs kivel összefutnia, megosztania az é lmé nyeit: „Megint minden olyan ü res é s unalmas lesz!” Ilyen gondolatok gyakran foglalkoztatták a bencé s diákokat, hiszen leszakították ő ket otthonró l, é s az é v ké tharmadát a kollé giumban töltötté k. Viszont Pannonhalma sem vallhatja magának diákját, mivel folyton hazamegy a hé tvé gekre, nyáron nincs is ott. Így hát a pannonhalmi diák mindké t helyrő l száműzetve van, sohasem vallhatja mindkettő t sajátjának. Ez a ké rdé s, problé ma pedig minden itteni diákot nagyon zavart. Az alapvető fenntartásai Tominak is innen származtak. Csakhogy ő már annyira beleszokott ebbe a helyzetbe, hogy már nem is beszé lt ró la. Ha beszé lt, akkor sem szívesen. Ebben a kettő ssé gben kellett ú gy boldogulnia, mint egy felnő ttnek. Mondogatták is mások, hogy milyen felnő ttesen viselkedik, ő mé gis azt é rezte szívé ben, nehé z ez a feladat. A problé ma feldolgozásában pedig sokszor egyedü l marad. Már Budapesten gurult a busz. Mindjárt le is szállt öccsé vel. Testvé re azonban nem volt jó beszé lgető társ, legalábbis ő így é rezte. Sokszor kellett maga elé beszé lnie. Ö ccse sü ketnek mutatta magát, nem nagyon

100

é rdekelte bátyja. Álltak né mán a buszmegálló ban. Mind a ketten nagyon várták már ezt a percet; mé gis, ahogy elé rkezett, nem tudtak szívü k mé lyé n örü lni neki. Felszálltak egy pesti buszra, é s az állomásig utaztak vele. Tamás szerette a nyü zsgő , lü ktető várost, mé gis riasztotta. Ráné zett az emberekre a buszon, azok pedig olyan siralmas ké pet vágtak, hogy rossz volt rájuk né zni. Sugárzott arcukró l az unalom, a gő g s az ellené rzé sek. „Hogy lehet így é ni?” – ké rdezte a folyton mosolygó Tomi. „Így é lné nek itt az emebrek?” Ő maga igyekezett elhatárolni magát a pestiektő l. Remé lte, hogy ő más szemé lyisé ggé fog válni. Megé rkeztek a vasú thoz, rohanniuk kellett. Így is é pp hogy elé rté k a vonatot. A többiek – akik szinté n Heves felé laktak, már várták ő ket a kocsiban. És akkor következett az é lmé nyek mesé lé se, a tanárokró l való vé lemé nyalkotás. Jaj, de utálta ezt Tomi! De azé rt ő sem vonta ki magát a beszé lgeté sbő l, bár té nyleg untatta. Ö ccse már nagyon nem bírt magával, csak unatkozott a fü lké ben. Tamás, ha csak rutinbó l is, de könnyen vette az utazást. Ismert minden fát a sínek melett. Ez pedig megnyugtatta. Magabiztossá tette, erő t adott neki. Közben szé pen lassan besöté tedett. Ez rendkívü l zavarta. Ilyenkor mindig elő jöttek benne a rossz emlé kek… Amikor már egy ó rája utazott, eszé be jutottak az otthoniak. „Vajon mi a helyzet otthon, ugye minden rendben?” De tudta, nem mennek mostanában olyan jó l a dolgok. Szü lei folyton veszekedtek, amit ő k ugyan nem vallottak be Tominak, azonban hú gátó l mindent megtudott. Aggó dott. Tudta, sok feladata lesz, é s hogy minden nehezen fog menni. A sok gond, idegeskedé s karácsony elő tt mindig is jellemző volt. Meg aztán a kollé gistákra, annak ellené re, hogy ő ket is szeretik, ferde szemmel, máshogy né ztek. Ha egy problé mát talpraesettsé gü kné l fogva ő k szerettek volna megoldani, arra azt mondták a többiek, hogy ő k ezt nem é rthetik, hiszen egé sz é vben nincsenek otthon. Tamás utálta ezt, mindig segíteni pró bált, s mé gse engedté k. Na meg ha hazaé rkezett, szellemileg é s fizikailag is nagyon fáradt volt, é s felü dü lé sre, pihené sre vágyott. Otthonra azonban ú gy várták ő t, hogy vé gre é rkezik valaki, aki segé dkezhet, dolgozhat a ház körü l. Sokszor ebbő l adó dtak a problé mák. Tomi minden alkalommal megkísé relte a fizikai felü dü lé st, valamint a földi javakkal való feltöltő dé st. Sajnos, sok esetben csak ezzel foglalatoskodott. Megpró bált szenvedé lyeinek é lni: olvasni, filmet né zni. Teljesen megragadni a napot. Bepó tolni azt, amit a diákott-

101

honban nem sikerü lt vé ghezvinnie. Olyan dolgokat pró bált ki, amelyeket Pannonhalmán nem lehetett. Ezáltal nagyon szé lső sé gesen viselkedett. Nem tudta megő rizni jó zanságát, amire tanárai é s nevelő i tanították. Így pró bálta magát felké szíteni, é rté krendjé t kicsit átformálni, hogy jó l tudjon alkalmazkodni a „nagyvilághoz”. Szíve mé lyé n azt é rezte, egyre jobban elfogadják mindké t helyen. Ami azé rt mé giscsak jó jel. Kirohant a toalettre. Ott mé lyen belené zett a tü körbe, é s mé g egyszer feltette a ké rdé st: „Ki is vagyok é n? Biztos minden rendben lesz?” Szemé be né zett mé g egyszer, hogy aztán magabiztosan tudjon elindulni. Leszállt a vonatró l egy ú j nap remé nyé ben, é s így már örömmel tudta megpuszilni é desanyját. És már kezdte é rteni, mi is a világban a dolgok é rtelme.

102

Má ssá gok – Kisebbsé gek – etnikai – vallá si – tá rsadalmi – (Vá logatott körké p a tá má bó l)

Az ő störté net 1 A) Az Istent jelölő szavak haszná la Isten. Hé berü l „Elóhim”. Az egé sz Szentírás felté telezi az Istensé g lé tezé sé t: ez tehát nem is lehet bizonyítás vagy ké telkedé s tárgya. „Eló him”: a Bibliában az Isten-fogalmat általánosságban fejezi ki, mint a mindensé gnek eredeté t é s forrását. „Eló him” többesszámban van, ami a hé berben gyakran fejezi ki a hatalom teljessé gé t. Itt azt jelenti, hogy az Istenfogalomban benne van az örökké való ság é s a vé gtelensé g fogalma. Ö rö kké való Isten. „Á dónáj Elóhim”. Itt a ké t legfontosabb Isten-né v együ tt fordul elő . Hé berben „Á donáj”-nak olvassák a né gybetű s Istennevet, de ez nem felel meg az eredeti kiejté snek. Ezt az Isten-nevet tetragrammá-nak nevezik; ez görög szó é s azt jelenti: né gy betű. A né gybetűs Isten-nevet csak a fő pap ejtette ki betű szerint, az engesztelő nap istentisztelete közben a szenté lyben, ennek hallatára az egé sz né p arcraborult é s mondta: „Á ldott legyen az Ő Neve, akinek dicső sé ges királysága örökkön örökké fennáll.” Ez az Isten-né v összefü gg a hé bernek a „haja~lé tezé s” igé jé vel. Az „Á dó náj” szó tehát annak az örök lé tezé sé t fejezi ki, aki minden lé tnek az okozó ja. Tehát ez a fordítás: „örökké való ”, meglehető sen megközelíti a hé ber szó é rtelmé t. A másik általánosan használt Isten-né v: „Elóhim”. Míg „Á dó náj” akkor használatos, amikor az Istensé gnek az emberekhez vagy a nemzetekhez fűző dő szoros kapcsolatáró l van szó , „Eló him” rendesen a világegyetem teremtő jé re é s erkölcsi kormányzó jára vonatkozik. A rabbinikus hagyomány világosan megkü lönbözteti a ké t kifejezé st: az „Á dó náj” kifejezé s hangsú lyozza Isten jó ságát, irgalmasságát é s leereszkedé sé t az emberisé ghez‚míg „Eló him” bíráskodását é s uralkodását jelzi. A Midrás szerint „Így szó lott a Szent, áldott legyen Ő : ha é n a világot csak irgalmassággal teremtem, elterjed a bűn, ha pedig csak igazsággal, miké ppen állhatna a világ fenn? Mindkettő vel fogom megteremteni” (Ber. Rabba). A Genezis első fejezeté ben, amely a világegyetem egé szé t tárgyalja, Eló him van, 1

A szöveg forrása: Mózes ö t kö nyve é s a haftárák – I. Genezis – Hé ber szöveg, magyar fordítás é s kommentár. Szerk. Dr. Hertz J. H. a brit birodalom fő rabbija. A magyar kiadást szerk. Dr. Hevesi Simon, Dr. Balassa Jó zsef, Dr. Guttmann Mihály, Dr. Lő winger Sámuel, Dr. Quittmann Henrik. Második kiadás, (… ), Budapest, 1984 – A 2., 16-17. é s 34-39. lapokró l. – A kiválasztás, a (közbeszú rt) címek é s a jegyzetek tő lem: KTK.

105

de a második fejezetben, ahol az ember törté nete kezdő dik, mindké t Isten-né v elő fordul. Ekkor mindjárt szü ksé g volt az isteni irgalom meg2 nyilvánulására. B) Ká in é s Á bel – Teremté s kö nyve 4.1–16 1. Az ember megismerte felesé gé t, Évát; s viselő s lett Éva é s szü lte Káint, mondva: fé rfit kaptam az Ö rökké való segítsé gé vel. 2. Ezután szü lte testvé ré t, Á belt. Á bel juhpásztor lett, Káin pedig földmíves. 3. És idő mú ltával törté nt, hogy Káin áldozatot mutatott be a föld gyü mölcsé bő l az Ö rökké való nak. 4. Á bel szinté n hozott juhai első szü löttei közü l, mé g pedig a kövé rjé bő l. És kedvesen tekintett az Ö rökké való Á belre é s áldozatára, 5. de Káinra é s áldozatára nem tekintett. Ez igen bosszantotta Káint é s arca elborult. 6. És szó lott az Ö rökké való Káinhoz: „Mié rt bosszant ez té ged é s mié rt borult el arcod?” 7. „Hiszen ha helyesen cselekszel, felemelkedel; ha pedig nem helyesen cselekszel, az ajtó nál hever a bűn, felé d vágyakozik, de te uralkodjál rajta.” 8. És Káin szó lt testvé ré nek Á belnek. És törté nt, hogy mikor a mező n voltak, Káin rátámadt testvé ré re Á belre é s megölte ő t. 9. És szó lott az Ö rökké való Káinhoz: „Hol van testvé red Á bel?” Ő pedig felelt: „Nem tudom; testvé rem ő rző je vagyok-e é n?” 10. És szó lott Ő : „Mit tetté l? testvé red kiontott vé re hozzám kiált a földrő l. 11. És most átkozott legyé l a földrő l, amely kinyitotta száját, hogy felvegye kezedbő l testvé red kiontott vé ré t. 12. Ha míveled a földet, ne adja neked többé erejé t. Kó bor é s bujdosó lé gy a földön.” 13. És felelt Káin az Ö rökké való nak: „Nagyobb az é n bü nteté sem, semhogy elviselhetné m. 14. Íme elűzté l ma a föld színé rő l é s színed elő l el kell rejtő znöm; kó bor é s bujdosó leszek a földön, megeshetik, hogy megöl majd, aki rám talál.” 15. És mondta neki az Ö rökké való : „Azé rt bárki öli meg Káint, hé tszeresen bűnhödjé k miatta!” És jelt tett az Ö rökké való Káinra, hogy ne ü sse agyon senki, aki rátalál. 16. Ezután elment Káin az Ö rökké való színe elő l é s letelepedett Nó d országában, Édentő l keletre. 2

Megjegyzé s – A kereszté ny hagyományban a tetragramma helyé n az ’Ú r’szó a használatos, ez a tetragramma betű szerinti olvasatát helyettesítő ’Á dó náj’szó szerinti fordítása. A magyar protestáns bibliafordítások a Károli biblia (1590) szé p szokását követve ’Ú R’ (ké t nagybetűvel!) olvasható , ahol az eredetiben a tetragramma van, s az ’Ú r, ú r’alakok akkor használatosak, ha csak emberi é rtelemben vett ’ú r’-ró l van szó . – (KTK)

106

C) A kommentá r Ez az elbeszé lé s leírja a bűn té rhó dítását, ami erő szakhoz é s gyilkossághoz vezetett. 1. kaptam. Vagy: szereztem. A levezeté s a „Káin” szó s a hé ber „kana~szerezni” gyök hasonlatosságán alapszik. Ö rö kké való. A né gy hé ber szó , melyet Éva mondott, homályos. A hagyományos felfogás a „fé rfi” szó t Káinra vonatkoztatja, é s Éva szavait a hála szavainak tartja gyermeke szü leté sé é rt. Mások a „fé rfi” szó t Á dámra vonatkoztatják (vö. 29.32). Eszerint az engedetlensé g a kertben viszályt okozott a házastársak közt; é s Éva ujjongott gyermeke szü leté sé n, mert ezáltal visszanyerte fé rjé t. 2. Á belt. Asszír nyelven („Aplu”) fiat jelent: a hé ber szó „lehellet”-et jelent, é s ez tragikus rövid é leté re emlé keztet. Mint fiatalabb testvé r, Á bel a könnyebb munkát kapja, a nyájak ő rzé sé t, míg Káin apjának segít a föld megművelé sé ben. 3. áldozatot. Ez az Istentisztelet első említé se a Szentírásban. A vallási é rzé s az emberi termé szet egyik alapvető eleme é s az istentisztelet legő sibb kifejezé se az áldozás. Cé lja: közölni Istennel, aki mindent adott, bő kezűsé gé nek elismeré sé t. 4. elsőszülö ttjei. A legé rté kesebbeket a nyájakbó l. a kö vé rjé ből. Az állatok legé rté kesebb ré szé t. tekintett. Elfogadta. 5. Káinra. Á belé vel ellenté tben az ő áldozata visszautasításban ré szesü lt, mert más é rzé ssel adta, Isten a szívet né zi. arca elborult. Csaló dás é s levertsé g miatt. 7. felemelkedel. Cé lzás beesett arcára. Isten kegyesen közbelé p, hogy megakadályozza a gonosz gondolatok fokozó dását. az ajtónál hever a bű n. A bűnt az Írás mohó vadállathoz hasonlítja, amely zsákmányra leselkedik. Heveré sz a ház bejáratánál, hogy rávesse magát a lakó jára, mihelyt kinyílik az ajtó . Midő n Káin szállást adott rossz kedvé nek, utat nyitott a szívé ben az irígysé g, a harag s az erő szak gonosz szenvedé lyé nek, é s ez gyilkossággal vé gző dő tt. felé d. Szenvedé ly é s gonosz ké pzelő dé s mindig megtámadják az ember szívé t; de ő legyő zheti ő ket, ha határozottan ellenáll nekik. 8. És Káin szólt testvé ré nek, Á belnak. Az Írás nem mondja, hogy mit beszé lt. A szamaritánus Pentateuchus é s a ré gi fordítások betoldják:

107

„Menjü nk a mező re”. De ez felesleges, mert a Biblia gyakran elhagy egyes szavakat (pl. II. Kró n 1.2), amelyeket az összefü ggé sbő l világosan meg lehet é rteni (Ehrlich). a mezőn. Távol a szü lő k otthonátó l, ahol Á bel Káin hatalmában volt (v. ö. Deut. 22.25). 9. Hol van testvé red? Mint 3.9-ben, a ké rdé s nem igazi tudakozást jelent, hanem alkalmat akar adni a bűn bevallására (Rási). testvé rem őrzője vagyok-e é n? Káin válasza szemtelen é s hamis: csak a gyilkos tagadja meg teljesen a testvé risé g kötelezettsé gé t. 10. Mit tetté l? Ide nem annyira ké rdő jel, mint inkább felkiáltó jel kell. Azt jelenti: Milyen rettenetes dolgot cselekedté l! Ezt a gondolatot az is kifejezi, hogy a 8–11 versekben a „testvé r” szó hatszor is elő fordul. vé re. A hé ber szó többesszámban áll: Káin azáltal, hogy megölte Á belt, megölte az ő szü letendő utó dait is. „Aki elpusztít egyetlen egy emberi é letet, az olyan, mintha egy egé sz világot pusztítana el” (Szanh. 37 a). hozzám kiált. Bosszú é rt. (Lásd Jó b 16.18.) „Ó föld, ne fedd be vé remet é s kiáltásomnak ne legyen pihenő helye.” 11. a fö ldről. A föld is átkozottá lett (3.17). 12. Ha míveled. Akárhol é l, követi ő t az átok é s a talaj termé ketlen lesz számára. Lé té nek hátralé vő ideje emiatt állandó bolyongás lesz. 13. bünteté sem. Vagy: bűnöm. A hé ber szó a bűnt is é s a bűn következmé nyé t is jelenti, azaz a bü nteté st. A Tárgum így fordítja: „Nagyon nagy az é n bűnöm, semhogy megbocsáttassé k”. Tehát a hé ber „hogy elviselhetné m” helyett az is állhat, hogy „megbocsáttassé k”. A Midrás ké rdé snek fogja fel: „Nagyon nagy az é n vé tkem ahhoz, hogy megbocsáttassé k?” (Ber. Rabba). 14. fö ld. Panaszkodik, hogy kietlensé gbe száműzetik é s a kiközösített sorsában ré szesü l. é s színed elől. „Elrejtve lenni Isten színe elő l (Deut. 31.18) annyit jelent, mint elveszíteni az isteni vé delmet. Káinnak ez az aggó dó kiáltása mutatja, hogy nem teljesen zü llött, olyan ember ő , akiné l a száműzeté s Isten színe elő l nyomorú sága körü lmé nyeihez határozottan hozzátartozik” (Skinner). aki rám talál. Káin fé lt a jövő beli „vé rbosszú tó l” (v. ö. Num. 35.10 kk.).

108

15. hé tszeresen. A hetes szám többször elő fordul a Bibliában valamilyen határozatlan nagyobb szám kifejezé sé re (v. ö. Lev. 26.28; Pé ld. 24.16). Káin gyilkosának sokkal nagyobb bü nteté s jár, mint Káinnak Á bel megölé se miatt. Ezzel Isten világosan kifejezé sre juttatja utálatát a vé rontással szemben. jelt tett az Ö rö kké való Káinra. Bölcseink szerint Káin megté rt bűnös volt (Ber. Rabba). Ezé rt Isten ő t ú jra megnyugtatta, hogy ő t nem fogják közönsé ges, szándé kos gyilkosnak tekinteni. Isten kegyelme a megté rt bűnössel szemben vé gtelenü l nagyobb, mint az emberé . A né pszerű „Káin”-jel kifejezé s a gyilkos megjelölé se é rtelmé ben – ennek a helynek teljes fé lreé rté sé bő l ered. 16. az. Ö rö kké való színe elől. Miután Káin elveszítette Isten kegyé t, eltávozott Éden közelé bő l, ami az isteni jelenlé t kiválasztott helye volt.

Öröksé gü nk termé szetrajza 3 a) Az ó kori Palesztínábó l származó , az egé sz világon diaszpó rákba szé tszó ró dott, ma ré szben Izraelben é lő , sé mi eredetű zsidó né p, a tö rté neté től kezdődően, embertelen megalázásoknak, ü ldözteté seknek, meghurcolásoknak volt a ré szese. Az Ó testamentumbó l ismert ókori egyiptomi fogság, az ugyancsak mé g a Kr. előtti babiló niai fogság után következtek az újkori pogromok, a zsidó sággal szembeni szervezett terrorcselekmé nyek, a 19. században a cári Oroszországban, majd a 20. század emberisé gé nek legnagyobb szé gyeneké nt, a hitleri Né metországban. Az I. világháború után Né metországban kialakult egy szé lső sé ges, nacionalista ideoló gián alapuló uralmi rendszer. Ennek a rasszizmusnak, fajelmé letnek az volt a lé nyege, hogy az emberfajták é rté kü kben egyenlő tlenek é s csakis a felső bbrendűnek, a vezeté sre hivatottnak kikiáltott, é szaki germán fajhoz tartozó árja jogosult az é letre. E tudománytalan elmé let azután felhatalmazást adott az akkori né met uralkodó rendnek a zsidó k mó dszeres ü ldözé sé re, társadalmi é s gazdasági jogfosztásukra, gettó kba zsú folásukra, s legvé gü l 1944-tő l koncentráció s haláltáborokban tömeges megsemmisíté sü kre. Ez volt a holocaust. 3

Utánközlé s a Szombathelyi Premontrei Diákszövetsé g Hírlevele 2005. novemberi számábó l.

109

b) Megemlé kezé st tartottunk 2005. április 20-án a gimrázium dísztermé ben, amit az iskola diákjai zsú folásig megtöltöttek. A vendé g dr. Weiss András volt, aki az elő adásában visszaemlé kezett arra, amikor 1944-ben – csak azé rt, mert nagyszü lei hívő zsidó k voltak – V. gimnazistaké nt a premontrei gimnáziumbó l elhurcolták, gettó ba, majd vasú ti vagonba, s vé gü l az auschwitzi haláltáborba ké nyszerítetté k. Ott 15 é vesen 19-nek vallotta magát, így tudott megmenekü lni. Most a bé csi műegyetem pszicholó gia professzora. Felmentette magát az emlé kírás kötelezettsé ge aló l, mert szerinte Kerté sz Imre a Sorstalanságban, az ugyancsak 15 é ves fő szereplő ben töké letesen kifejezte azt, amit maga is áté lt, s amit most elmondhatna, Ieírhatna. Emlé keztetett más genocidiumokra, az emberisé g által elkövetett egyé b né pirtásokra: a Jerikó elfoglalása után kardé lre hányt lakosságra, az indiánok legyilkolására, az ö rmé nyek 1915–1921 közötti tragé diájára, aztán 1944-ben a fé lmillió tatár pusztulására, a szovjet gulág áldozataira, a kambodzsai Pol Pot ’94-ben ké tmillió s emberirtására. Vé lemé nye szerint Auschwitzot nem a né pirtás té nye, nem a 6 millió áldozat teszi egyedü lálló vá, sokkal inkább az emberirtás nagyipari módszere, technikája, az áldozatok megté veszté se, megalázása. A jé ghideg, embert megvető cinizmus miatt egyedü lálló az auschwitzi jelensé g, amely elrabolta az emberi mé ltó ság utolsó darabkáját is. A vé lemé nye szerint ez volt számára a legnagyobb trauma, mert az embertő l mindent el lehet venni, de a mé ltó ságát soha. Aztán beszé lt az áldozat é s a tettes törté nelmi szerepé rő l. A törté nelem azt bizonyítja, hogy minden szörnyűsé gre ké pesek vagyunk, ké pessé lehetü nk, tisztelet a kivé telnek. Heller Á gnest idé zte: A holocaust első sorban arró l szó l, hogy mindannyian ké pesek vagyunk rá. Ez egy univerzális emberi problé ma. Auschwitzot meg nem törté ntté nem tehetjü k. De kötelessé gü nk tudatosítani, hogy felelünk a tetteinké rt, a tetteinkkel ré szt veszü nk az emberi mivolt – áldozat, tettes, né ma szereplő – meghatározásában. A 60 é vvel ezelő tti tragé dia után többet kell felismernü nk a lé nyegbő l, hogy hasonló többé meg ne ismé tlő dhessé k – mondta vé gezetü l Weiss András professzor.

110

c) Elgondolkodtató a törté né szek, a holokauszt-kutató k vé lemé nye: Az ókorban a vallások egy adott né phez kötő dtek; az egyiptomi, a görög, a ró mai né pek a vallásukkal együ tt tűntek el, a zsidó né p é s a vallása azonban fennmaradt. A ké sőbbi egyistenhívő (buddhista, kereszté ny, mohamedán s más) vallások már univerzálisak, nemzetek felettiek. A zsidó vallás azonban megmaradt egy né p vallása, emellett nem té rítő jelleggel. Szerkesztette dr. Mö lcs Tivadar

Az LV. zsoltá r Mikoron Dávid nagy búsultában Baráti miatt volna bánatban, Panaszolkodván nagy haragjában, Ilyen kö nyö rgé st kezde ő magában: Istenem-Uram! ké rlek té gedet, Fordítsad reám szent szemeidet, Nagy szü ksé gemben ne hagyj engemet, Mert megemé szti nagy bánat szívemet. Csak rívok-sívok nagy nyavalyámban, Elfogyatkoztam gondolatimban, Megkeseredtem nagy bú sultomban, Ellensé gemre való haragomban. Hogyha é nné kem szárnyam lett volna, Mint az galamb elröpü ltem volna, Hogyha az Isten engedte volna, Inné t é n ré gen elfutottam volna. Akarok inkább pusztában laknom, Vadon erdő ben szé llel bú jdosnom: Hogynemmint azok között lakoznom, Kik igazságot nem hagynak szó llanom. Éjjel é s nappal azon forgó dnak, Engem mi mó don megfoghassanak, Beszé dem miatt vádolhassanak, Hogy fogságomon ő k vigadhassanak.

111

Látod jó Uram álnok szíveket, Csak szemben való szé p beszé deket, De zabolázd meg az ő nyelvöket, Ne tapodják le híremet-nevemet. Ugyan szememmel jó l látom ő ket, Énreám való gyűlölsé geket, Fü lemmel hallom káromlásokat, Igazság ellen feltámadásokat. Egé sz ez város rakva haraggal, Egymásra való nagy bosszú sággal, Elhíresedett az gazdagsággal, Hozzá fogható nincsen álnoksággal. Gyakorta köztü k gyűlé sek vannak, Ö zvegyek, árvák nagy bosszú t vallnak, Isten szavával ő k nem gondolnak, Mert jó szágokban felfuvalkodtanak. Keserűsé gem ennyi nem volna, Ha ellensé gtő l nyavalyám volna, Bizony könnyebben szenvedtem volna, Magamat attul megó hattam volna. Én barátomnak azkit vé lek volt, Nagy nyájasságom kivel együ tt volt, Jó hírem-nevem, tisztessé gem volt, Fő ellensé gem, most látom, hogy az volt. Csuda szerelmé t é nhozzám láttam, Kivel sokáig mind együ tt laktam, Az Istent vé le együ tt szolgáltam, Ily álnokságát soha nem gondoltam. Keserű halál szálljon fejé re, Ellensé gemnek íté leté re, Á lnokságának bü nteté sé re, Hitetlensé gé nek kijelenté sé re.

112

Én pedig, Uram, hozzád kiáltok, Reggel é s dé lbe, estve könyörgök, Megszabadulást tető led várok, Az ellensé gtő l mert igen fé lek. Megszegté k ezek eskü vé seket, Ré gen elhagyták az ő hü töket, Nem hiszem immár egy beszé deket, Mert megpró báltam hitetlensé geket. Ezeknek szájok zsírosb az vajnál, Síkosb ajakok az faolajnál, Élesb az nyelvek az é les kardnál, Szájokban nincsen egyé b álnokságnál. Te azé rt lelkem, gondolatodat – Istenben vessed bizodalmodat, Ró lad elvé szi minden terhedet, És meghallgatja te könyörgé sedet. Igaz vagy, Uram, íté letedben, Az vé rszopó kat ő idejekben Te meg nem áldod szerencsé jekben, Hosszú é letek nem lé szen ez földön. Az igazakat te mind megtartod, Az kegyeseket megoltalmazod, Az szegé nyeket felmagasztalod, Az kevé lyeket aláhajigálod. Ha egy kevé ssé megkeserítő d, Az é gő tűzben el-bé taszítod, Nagy hamarsággal onné t kivonszod, Nagy tisztessé gre ismé g felemeled. Szent Dávid írta az zsoltárkö nyvben, Ö tvenö tö dik dícsé retiben, Melyből az hívek keserű sé gben Vigasztalásé rt szö rzé k így versekben. 1561 Kecskemé ti Vé g Mihály

113

Pozitív é s negatív jelensé gek… 1. Jedlik Á nyos egy papíron felsorol 15-20 egyesü letet, amelyeknek kisebb-nagyobb összegeket adott. Köztü k: „Győ ri Izraelita Nő egylet”. Mayer Farkas OSB (Bp 48) közlé se 2. Szabó Etele (Bp 50) barátom Brunner Emőd osztályába járt, majd az 1944-es kitelepíté sek kapcsá n Né metországba, majd Argentínába menekü ltek. Etele az é rettsé gi után visszajött Né metországba, itt vé gzett Dipl.-Ing., majd a Harward Buseniss Shool-t Párizs-mellett. Etele így aztán multilingvál egyé nisé g lett. Magyarul, né metü l, a felesé ge francia, angolul, meg é ppen mé g spanyolul ír, olvas, beszé l, gondolkodik. Egyike a nagytehetsé gű embereknek, akikkel é n az é letemben találakoztam. Kb. 35 é vet töltöttü nk el itt Kölnben, megrakodva bú val é s örömmel. … Etelé é k lementek Strassburg mellé Bruchsal-ba, mert a felesé ge Elsas-bó l való . Paulovits Imre (Bp 51) 3. Mariazellben 12 é s fé l é vig voltam odakinn. Szé p volt a magyaroké rt valamit nyú jtani. Szeretettel Ede bácsi [Kühár Ede] OSB (Ph 47) 4. Sose kutattam magamban: mié rt csodá lom hatá rainkon túl é lő magyar testvé reimet. Teszem ezt szinte elfogultan – az irányukban é s é rtü k. Eddig ú gy gondoltam, hogy a törté nelmi Magyarország té rké pé nek szé psé ge vonzza tekintetemet a határainkon tú l é lő k felé . Kü lönösen akkor, ha né pessé gi té rké p az, melyen szé p piros szín jelzi a magyarokat. – Nem is tekintem igazi egyetemnek azt, ahol a hallgató k nem találkozhatnak minden egyes nap a Té rké ppel. Nevezzé k akkor azt csak alegyetemnek. Ha gimnázium, akkor csak al-gimnázium legyen a neve. (Á m az ó vodát csak ezé rt nem nevezné m al-óvodának.) Hogyan legyen é lmé ny a törté nelem é s a földrajz, ha nem találkoznak a Té rké p elő tt – mert a ré giektő l mi mé g így tanultuk é s most is valljuk –: „a fö ldrajz: té rbeli tö rté nelem, é s a tö rté nelem: időbeli fö ldrajz”. Sajátosan emlé kezem Kogutowicz Károly Iskolai Atlaszának a 9. oldalára: a magyar né pessé gi té rké pre. 1939-ben láttam elő ször – 10 é ves koromban –, é s mé g most is ő rzöm magamban – a 78. é vemben. Az 114

egé sz Té rké pet ő rzöm, ha már kissé megkopott is a kü lseje, ezé rt az egyetlenegy oldaláé rt. Egy é letre „bé vé stem a szüvembe”, – ahogyan azt csángó magyar testvé reim mondanák. – Mostanában a Magyar Életté r té rké pe ragad meg hasonló ké ppen é s tartozik legkedvesebb „olvasmányaim” közé . Biztosan hozzájárult csodálatomhoz az is, hogy é ppen azokban az é vekben té rt vissza hozzánk a Felvidé k magyarlakta ré sze: 1938-ban. Nem telt el öt hó nap, é s Kárpátalja magyar vidé ke is ú jra a mié nk lett 1939-ben. És alig másfé l é v mú lva Erdé lynek é s a Szé kelyföldnek örvendhettü nk 1940-ben. Az meg szinte hihetetlennek tűnt, hogy 1941ben a visszaszerzett Dé lvidé k miatt ujjonghatott az egé sz Ország. Mé g valami „hozzákötött” engem a Té rké phez: a magyar né pzene tanításának ú j lendü lete Kodály é s Bartó k meglátása szerint. Ehhez a lendü lethez csatlakoztak a magyar iskolák. Nem kis ré sz jutott ebben az ú jjászü leté sben a cserké szetnek is. Így az igazi magyar né pdal (majd az egyházi né pé nek is) mindennapossá é s nagyra becsü ltté vált az é letü nkben. A dalokat é s az é nekeket a Té rké phez köthettü k, mivel minden közlé sné l ott szerepelt a né pdal gyűjté sé nek a helye is(!), é s mi csodálkozva vettü k é szre, hogy az iskolai é nek-zenei „tananyag” mennyire tágította bennü nk magyar földrajzi, de magyar törté nelmi szemlé letü nket is. Né pzenei é rté kíté letü nkben gyorsan kialakult, hogy a legszebben mi, dunántú liak tudunk magyarul é nekelni. Mé gpedig a Somogy (ma már Zala) megyei Surdon gyűjtött Röpü jj, páva… miatt. Ha most osztályoznánk: a dunántú liak ötösre tudnak é nekelni! Ám ha átmegyü nk a Felvidé kre: ő k ott szé p hatost é rdemelné nek! Az alföldiek sem jobbak a dunántú liaknál: ötös jár nekik is né pzene tantárgybó l! De akkor mit é rdemel Erdé ly (a Mező sé ggel é s a Szé kelyfölddel)? – Tizenötöst! – mé gpedig minden elfogultság é s ré szrehajlás né lkü l! Eddig mé g csak 108 alkalommal mentem ki hozzájuk, azé rt íté lek ilyen bátran az é nekü krő l. Moldvába csak 1978-ban juthattam ki é s a következő 28 é v meggyő zött arró l, hogy a moldvai csángó magyarok gyönyörű huszonné gyest é rdemelnek! Most 2006 augusztusában már a 85. alkalommal jöttem meg tő lü k. – Ké rdezhetné valaki: És a dé lvidé kiek? Amennyiben a Dunántú l szomszé dságában vagy az Alföld közelsé gé ben é lnek, akkor nekik is jár az ötös, ám ha Bukovinábó l származnak (mint a sándoregyháziak vagy a szé kelykeviek), akkor nem tagadhatjuk meg tő lü k az elő kelő tizenötöst!

115

Magyarságtudatomat gyönyörűen gazdagította a Té rké p, a II. világháború elő tti é vek ország-nagyobbodása é s mé g a magyar né pzene gazdagsága é s szé psé ge is. Való ban áté lhettü k zeneakadé miai profeszszoromnak, Bárdos Lajosnak szavait: … a magyar né pdal: „Valami nagyon új, nagyon tiszta, friss levegő. Szívmelegítő, vé rpezsdítő é lmé ny!” Mindezekhez hozzájárult bennem egy Látvány! Zoborvidé ken (a felvidé ki Nyitra mellett) hívta fel rá figyelmemet egyik barátom. Egé sz é letemre hálás leszek neki. – Kertjé ben a gyü mölcsfák közt volt egy almafa. Hirtelen támadt viharban egy villám sú jtotta azt az almafát olyannyira, hogy a fa fő ága tönkrement, többé nem is termett. De az egyik ága megmaradt, szinte lemetszve a fő ágró l, vízszintesre görnyedve, csak egy tenyé rnyi helyen tartva a kapcsolatot a fő ággal. Csodák csodája! A mellé kág tavasszal kihajtott, termé st hozott: szé p piros almákat, miké nt a zoborvidé ki né pdal is dalolja: Piros alma mosolyog a dombtetőn… (Kodály Zoltán feldolgozta ezt a remek né pdalt.) – Csak most té len jutottam hozzá, hogy lefé nyké pezzem azt a Fát, de pó tolom Olvasó imat olyan fotó val, amikor termé s is van rajta, ső t olyannal is, amelyen jövő re é ppen kó stolgatom a piros almát. De azé rt el kellett rajta gondolkoznom. A tönkrement fő ág biztosan örvend, hogy mellé kágán is az ő termé se é l. Á m az is az eszü nkbe jut: nem szimbolizálja-e ez a tragikus almafa a magyarság egé szé nek helyzeté t? Akiket a törté nelem kegyetlen villáma (Trianonban 1920. jú nius 4-é n dé lután fé l ötkor) csaknem halálra íté lt (legalábbis a halálra szánt!), azok a határon tú l é lő magyar testvé reink é lnek, virágozni tudnak é s szé p termé st hoznak. – Tudom, hogy ré szletesebben is elmé lkedhetné nk errő l a Látványró l. Meg mé g arró l is: megtesszü k-e é rtü k mindazt, amit ő k megé rdemelnek? Vagy nem? (2004. dec. 5-e?) Nekem azonban itt é s most legyen elé g(?) ez is: valahányszor hazajövök a határainkon tú l é lő é s ránk mé g mindig szé pen fölné ző magyar testvé reim közü l Győ rré , mindig megerő södöm magyarságtudatomban é s a hozzájuk való szeretetemben! Bú csú záskor ké rdé semre: „Mit hozzak a legközelebb?”, meghatottan válaszolják: „Te ne hozzál semmit! Te csak gyere!” Győ rött, 2006. dec. 31-é n Jáki Sándor Teodóz (Ph 47)

116

5. Az Imré dy Bé la magyar miniszterelnök halálos íté leté t kimondó perben a közvádló szerepé t betöltő Sulyok Dezső , akit abszolú t választási győ zelmé nek birtokában pártja, a Kisgazda Párt, miniszterelnökké jelölt, 1946. február 8-án beszé det mondott a Nemzetgyűlé sben. A jobboldali elhajlással nem vádolható politikus követelte, hogy a párizsi bé ketárgyalásokra utazó magyar kü ldöttsé g ké rje a trianoni bé ke né prajzi té vedé seinek helyreigazítását é s a magyar határok menté n idegen impé riumok alatt egy tömbben é lő magyaroknak az általuk lakott terü letekkel együ tt Magyarországhoz való visszacsatolását. Beszé dé nek ez a ré sze viharos erejű, vad ellenkezé st váltott ki a kommunistákbó l. Sulyok így ír errő l: „Mint kígyó sziszegett felé m az egé sz mező ny, melyben kommunisták ü ltek. Elneveztek sovinisztának, háború s izgató nak, revizionistának.” Ezek után a kisgazda többsé gű, de mé gis kommunisták uralta „magyar” kormányt olyan delegáció ké pviselte a párizsi bé ketárgyalásokon, amelynek tagjai, igen kevé s kivé tellel, nem é rtetté k a dolgukat, vagy nem akarták Magyarország é rdekeit vé deni. Budapest, 2007. február 17. A Magyarok Világszö vetsé ge 4 6. Cigá nymise Ká rpá taljá n Tavaly ilyenkor a dunakeszi szervita kó russal Kárpátalján, Nagydobronyban voltam. Ez egy teljesen magyarlakta telepü lé s. Ott nagyon sok cigány család é l, de nem bent a telepü lé sen, hanem a telepü lé s szé lé n kialakított cigánytelepen. Maguk é pítetté k fel házaikat, dolgoznak, művelik a földet, állatokat tartanak (mé g struccot is láttam). A telepen van iskola, é s ké ré sü kre templomot is kaptak. Ebben a templomban egy fiatal pap (ő nem cigány) tartja a szentmisé ket, vé gzi a hitoktatást. Egy szentmisé n mi is ré szt vettü nk. A kis templom megtelt az ott é lő kkel, a kó rusukkal, a telep összes gyereké vel. A roma kántor vezeté sé vel felcsendü lt a gyermekek é neke – az egé sz szentmise alatt é nekeltek. A cigány felnő ttek é s gyerekek olyan lelkesen imádkozták é s é nekelté k vé gig a szentmisé t, hogy hallatán szemeink nem maradtak szárazon. Itt, Nagydobronyban, távol az anyaországtó l így é lnek, dolgoznak é s járnak ternplomba a cigányok. Tompa Tiborné Dunakeszi 4

Utánközlé s az Ú j Ember 2007. március 25-i számábó l

117

Korunk Gellé rtje 5 „Az é n testembe’foly magyar vé r” Meghívó , Alsó ő r, 1998. szeptember 18-ra: A burgenlandi magyarok ö rö mmel kö zlik, hogy tö bb é ves felújítási munkálattal sikerült a mű emlé kvé delem alatt álló ún. „ö reg iskolát” olyan állapotba hoznunk, hogy hivatalosan is megnyithassuk. Rendelteté se nem csak az, hogy az egyházkö zsé g otthona legyen é s a kö zsé g egyesületeinek rendelkezé sé re álljon, hanem mint a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület magyar inté zeté nek dokumentációs kö zpontja, a burgenlandi magyarok első „magyar háza” szolgálja e maroknyi őslakos magyarság jelené t é s jö vőjé t. Az avató ünnepsé gen dr. Paul Iby kismartoni megyé spüspö k é s dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát megáldják az é pületet. Burgenlandi vonatkozású festmé nyekből kiállítás nyílik. Ének, zene é s né ptánc számokkal rö vid kulturális mű sorra is sor kerül. Minderre tisztelettel meghívjuk é s szeretettel várjuk. –Dr. Galambos Iré neusz OSB Lehet-e ilyen szíves invitálásra nemet mondani? Kü lönösen, ha lelkiismeretfurdalása van az ú jságíró nak amiatt, hogy meglátogatta már a San Franciscó -i, atlantai, algíri, frankfurti, jeruzsálemi magyarokat, de mé g soha nem járt Alsó ő rön, ahonnan a legeredmé nyesebb magyar kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó származik. Hiszen é desanyja ezen a tájon szü letett é s nő tt fel, a ké ső bbi trianoni határtó l alig 25, Bé cstő l 125 kilomé terre fekvő 700 lelkes telepü lé sen. Az alsó ő ri plé bánián hosszú é vek ó ta az „Ora et labora” jelszavával munkálkodó , a trianoni diktátum é vé ben szü letett bencé s szerzetes, Szent Gellé rt rendjé nek egyik legeredmé nyesebb kulturális attasé ja, dr. Galambos Iré neusz é l é s dolgozik. Hogy milyen erő sen é s mekkora ívet átölelő en fogja össze a magyarságot korunk Gellé rtje, arra bizonyíté k a program. A magyar ruhába öltözött alsó ő ri gyermektánccsoport ó vodáskorú tagjait megtapsoló pü spökök é s a közel ötszáz fő nyi ü nneplő közönsé g elő tt szívszorongató an szó lalt meg a határok miatt kissé megké sett nagyenyedi Bethlen Gábor Kollé gium leánykórusa, melynek tagjai a híres győ ri né pzenegyűjtő , Barsi Ernő „Daloló őrvidé k” c. gyűjté sé bő l adtak elő – az erdé lyi é s 5

Ezen írással emlé kezü nk a 2007. április 2-án este elhunyt Iré neusz (Bp 38) atyára. Nyugodjé k bé ké ben! – (A szerk.) – Másodközlé s a BDSZ Almanach 1999-bő l (177-183. p.).

118

burgenlandi nó tákhoz igen hasonlatos – magyar dalokat. Hallgattuk a helybeli Seper família legtanultabb é s talán legszebb hölgytagjának, a bé csi jogi karon tanuló Seper Simoné nak kevé s akcentussal színesített konferanszát, ezután az ü nnepi avató szó noklatokat magyarul, né metü l. Közben elő ttü k é s utánuk megszó lalt a szomszé dos kisváros, a 7000 lé lekszámú Felsőőr fuvószenekara, a helybeli vegyes kórus é s Szeberé nyi Lajos citerazenekara, a sárvári Regősö k, stb. Jozef Horváth polgármester sajnos nem é rkezett meg idő ben falujába egy klagenfurti tanácskozásró l. Mindenki sajnálta. Viszont komoly megtisztelteté st jelentett a kis közsé gnek, hogy megjelent é s beszé det mondott a burgenlandi parlament elnöke, dr. Erwin Schrantz. Mindez egy munkanapon, pé nteken, dé lután 5 ó rakor törté nt, annak okán, hogy a ké t tantermes, tanító lakásos, 300 é ves magyar iskolában ettő l a naptó l kezdve a kisebbsé g hagyományait ápolhatja szabadon, a helybeli – a ré gió – é s az ország politikai-kulturális kormányzatának örömé re é s támogatásával. Valaki meg is jegyezte mögöttem: „Nem lehetne az osztrák határokat kitolni legalább az Uralig?” Hogy mié rt emlegetem azt a bizonyos versaillesi oldalé pü letet annyiszor? Mert Alsó ő r-Felső ő r teljesen magyarlakta telepü lé sek voltak a század elejé n. Bizonyítja ezt, hogy a felső ő ri emlé kműné l – melynek felirata: A Hazáé rt – alig akad első világháború s hő si halott, akinek neve idegenajkú ságra utal. Arnold Lajostól, Adorján Sámuel, Benedek Sándor, Benkő Mihály, Bocskor János, Erdé lyi Ernő, egé szen Wágner Rudolfig, Zámbó Gyuláig é s Zámbó Sándorig poraikban is azt tanú sítják, hogy a magyarság határai rajtuk tú l voltak. A második világé gé s e terü letrő l is lé nyegesen több családapát, fiatal fé rfit szó lított el a frontra é s a halálba, mint az első . Mintegy negyvennel több a hő si halott is. Nevü k már jelzi a negyed századdal korábban megvont ú j határ következmé nyeit: Adorján Alexander, Adorján Ludwig, Benkő Alexander, Benkő Michael, … , Láng Fridrich, Wé ber Franz, Wágner Josef é s Wágner Ludwig. Első ké nt a keresztnevek változtak meg. Bizonnyal nem a papság é s a szü lő k, inkább a törvé ny elő írásai szerint. A családnevek 80-85%-a mé g 1945-ben is magyar hangzású . A városka központjában van ez az emlé kművet körü lölelő park – körü lbelü l né gy hektár, szemet gyönyörködtető en fü vesített, tíz lé pé senké nt papírtartó kosarak, az emlé kmű fölött valaha né gy, most három kiáltó nyárfa magasodik az é gre.

119

Az 1690-tő l 1990-ig működő alsó ő ri magyar iskola elő tt Wilhelm Farkassal találkoztam, aki a ró mai katolikus egyházközsé g világi elnöke. Fiatal ember. Rendkívü l tevé keny é s – mint látszik az alábbiakbó l – kitűnő szervező . A szocioló giai alapismereteknek is birtokában van. – Az egyházközsé g né gy é ve visszakapta a politikai közsé gtő l a korábbi iskolánkat. Ebbő l egyházi otthont akartunk csinálni. Ma, amikor felszentelik a pü spök urak magyar kultú rházké nt, nagyon örvendü nk, mert mi magyar kisebbsé g vagyunk é s köztü nk a kultú rát az egyházon át a papok terjesztik. Ő k a mi legszebb hagyományaink ismerő i, ápoló i, kulturális tevé kenysé gü nk irányító i, szervező i. – A katolikus templom é s a paró kia közti iskola azt jelzi, hogy a telepü lé s egykor szín katolikus lehetett, é vszázadokon keresztü l. Ma már több evangé likus, református család is é l a közsé gben. A jugoszláviai krízis ó ta mohamedánok is é lnek velü nk. Nyitottak vagyunk mindenre é s mindenkire. De így is – mint látja – biztos, hogy a közsé g 80 procent katolikusokbó l tevő dik ki. Arra a ké rdé sre, hogy mi ösztönzi mé g ma is a negyvenhez közeledő családapát a hagyományok ápolására, magyarságának, kisebbsé gi öntudatának é brentartására, röviden így válaszol: – A falu fiatalságának nagyobb ré sze ingázó . Bé csben dolgoznak, tanulnak. Többsé gü k csak hé tvé geken jár haza. Ilyenkorra esik a kulturális tevé kenysé g, az összejövetelek, rendezvé nyek ideje. Tánccsoportunknak magyar ruházatja van. Az é n testembe’foly magyar vé r, ha bárhol magyar hangot, magyar zené t hallom, egé sz más hangulatba kerü lök. – Ké tnyelvű, né gyosztályos elemi iskolánk ma is működik, de sokkal ú jabb é pü letben. A negyedik osztály befejezé se után kerü lnek gyerekeink magasabb iskolákba, van lehető sé gü k magyart is tanulni. Ennek itt a határszé len ké ső bb nagy hasznát vehetik. Persze tudjuk, hogy a vegyes házasságok árát mindenü tt a kisebbsé g fizeti meg. Egyre kevesebben vagyunk, akik mé g otthon magyarul beszé lü nk. De jó l hallható a Kossuth Rádió , ső t a té vé adó k nagy ré sze is átsugároz Magyarországró l. Arró l is gondoskodott Iré neusz atya, hogy a szemnek is jusson gyönyörűsé g. Dr. Resznek Gottfried akvarelljein, grafikáiban a környé k megjeleníté se a cé l. Erő s folthatásaival emlé kezetes marad minden ké pe. A 26 é ves Bartek Pé ter öt nagymé retű alkotása kissé már az ikonokhoz hasonlítható , olajfestmé nyei elismeré st arattak nemcsak a helybeli

120

közönsé g, hanem a té vé s é s fotó riporterek köré ben is. A három alkalmi teremben é s az iskola folyosó ján Borsos Prihoda Anikó, Bernd-Feldmann é s Krizsán Gyö rgy munkáibó l találtunk igé nyes összeállítást. Az alkotásokat a kiállításon tíz napig látogathatta az é rdeklő dő közönsé g. Az epizó d A műsor rendező je é s levezé nylő je hol karmesterké nt, hol sú gó ké nt, máskor a sorrend kijelölé sé ben irányító ké nt termé szetesen a plé bános ú r. A program közben egy közismert bé csi magyar tudó s té vedé sbő l elvitte a forgató könyvet é s elvegyü lt a sokadalomban. A 78 é ves plé bános tűvé tette é rte a teret é s akkorát ugrott örömé ben, amikor fellelte a keresett arcot, hogy egy feleannyi idő snek is dicsé reté re vált volna. A gerontoló gusok szerint az idő södé s 66. é vü nk után kezdő dik, az öregedé s pedig a 8. é vtized közepé n. Persze a szakemberek nem látták mé g az alsó ő ri bencé st munka közben. Csoda, hogy ezen a napon le is ü lhettü nk vele eszmé t cseré lni a világ é s benne a magyarság dolgairó l. – Idestova harminc é ve dolgozom itt, korábban egy né metországi magyar gimnázium igazgató ja voltam, de dolgoztam a San Francisco-környé ki magyar bencé s iskolában é s templomban is. 1956 elő tt tanítottam a hazai bencé s gimnáziumokban, Budapesten, Csepelen, meg Győ rött. Mint paptanárnak nemcsak a papi munka a szívesen vé gzett kötelessé g, hanem a közművelé snek nevezett tanári szervező é s rendező tevé kenysé g is. Kulturális feladataim sora é vtizedek ó ta nem é r vé get. Ö römü nk oka a mai ü nnepsé g, annak a vállalásnak a megkoronázása, hogy egy fiatal gárda hajlandó volt ezt az öreg iskolát megmenteni. Ö nálló kulturális központja lesz, lehessen a környező falvak é s talán egé sz Burgenland magyarságának is. Feladatunk a rendalapító Szent Benedek ú tmutatása szerint: „Ora et labora!” Napjaimat ma is ez tölti ki. Elé g korán szoktam kelni. Háromnegyed hatkor már a Vatikáni rádió t meghallgatja az ember, hogy milyen ú jabb esemé nyek várható k, ill. törté ntek. Az imádságok elvé gzé se után azelő tt korán reggel misé ztü nk, de mió ta sokkal többen tudnak jönni este, ezé rt a hé tköznapi misé ket áttettü k ké ső dé lutánra, esté re. Tegnap járt a magyar miniszterelnök a családjával a Szentatyánál. Tudok ró la. Jó hallani. Napközben harminc é vig tanítottam három országban is: magyart, né metet, de törté nelembő l doktoráltam é s igazgató ké nt azt tanítottam, amire é ppen szü ksé g volt: latint, földrajzot stb., a reál szakokra nem mertem vállalkozni. Negyed százada szerveztem itt 121

egy magyar könyvtárat, amelyben 30 000 magyar nyelvű kötet található . Ebben a ré gi iskolában gyermekkönyvtár is lesz, számtalan né pmesé vel, ké peskönyvvel, hogy tanulhassanak a fiatalok magyarul is olvasni é rdeklő dé sü knek megfelelő en. Plé bániánknak elé g nagy gyűjtemé nye van magyarországi lapokbó l is. Rendszeresen jár a „Jobb Magyar Jövő t”, a „Tollal a Hazáé rt”, az „Euró pai Utas”, a „Falufigyelő ”, a mesterszállási önkormányzat havilapja. A „Színvilág”, a Nemzeti Színház kiadásában. A „Szent Gellé rt Híradó ”, a Magyar Kulturális é s Sportegyesü let é rtesítő je, a „Bé csi Napló ”, az „Életü nk”, az euró pai magyar katolikusok lapja, a „Jel” spirituális é s kulturális folyó irat. Minden hé tfő n megé rkezik az „Ú j Ember”, a „Pax Romana” katolikus folyó irat é s a Vatikán lapja, az „Osservatore Romano”, valamint az „Érted vagyok” közössé gi é s családi folyó irat. Ezen kívü l számtalan a kiadvány, csak győ zzü k olvasni. Az Ú j Embert é s a KAPU szerkesztő sé gé tő l kapott é vfolyamokat hálásan köszönöm olvasó ink nevé ben is. Három lapot mi is szerkesztü nk a plé bánián. Az „Ő rsé g” nevezetű folyó irat, az „Ő rvidé ki Hírek” a nevé ben is hordja tartalmát. Bü szkesé gü nk jó idő ó ta, hogy havonta megjelenik szakadatlanul a „Hírhozó ” gyermek- é s ifjú sági ú jság, sok ké ppel, fotó val az ő é letü krő l, játé kaikró l, feladataikró l, vállalásaikró l. Micsoda öröm nekü nk is hírt adni, hogy gyerekeink a felső ő ri gimnáziumban elő adták az ő sszel Vörösmarty örökszé p mesé jé t, a Csongor é s Tü ndé t. De írunk, beszé lü nk a divatró l, az állatokró l é s bemutatjuk az ó vodások, kisiskolások rajzait, festmé nyeit. Mekkora öröm egy gyermeknek, ha meglátja saját munkáit egy ú jságban! Kedvelt rovat a szívposta, melyben minden falubeli kicsinyt köszöntü nk a szü leté snapja alkalmábó l. Itt olvashatja elő ször a nevé t. Jó verseket is válogatunk a lapokba, így a ké pek é s fotó k lassan é rdeklő dő vé teszik a kicsinyeket, hogy el akarják olvasni, mi van a ké pek alá írva… És lassan megtanulnak magyarul olvasni Lé vay Erzsé bet fő szerkesztő é s Krizsán Attila své d állampolgárságú , Ausztriában é lő magyar grafikus festő művé sz találé konyságának köszönhető en. Nagyon egyszerű nyelven lehet csak írni, mert csak az elemi iskolában tanulnak gyerekeink magyarul. Tíz é ves kortó l már né metü l megy a tanítás. 1992 szeptembere ó ta működik a ké tnyelvű gimnáziumunk, amelynek van horvát é s magyar tagozata. Itt ó rarendben tanulják a fiatalok a magyar irodalmat, törté nelmet, földrajzot. Noha a magyarországihoz hasonló an csökken a gyerekek száma Alsó - é s Felső -

122

ő rön is, de falunkbó l soha nem volt ennyi gimnazista az iskolában, mint mostanság. Tanul a magyar. Bízom benne, hogy ez a ragály átterjed a határokon, kü lönösen akkorra, ha egytestű Euró pa leszü nk mindannyian. Clemanceau nem é rtett Euró pá hoz Ezt igazolja a temető . Az alsó ő ri sírkert nincs messze a plé bániátó l, az ú t másik oldalán a legszebb kilátású domboldalon van. A kaputó l kezdő dő en az első sort olvasom: Seper János, Seper Mária, Kelemen István, Szabó Ernő , Görög Anna, leányuk Teré z, aki 1945-ben hunyt el. Varga Mihály fő tanító 1888-tó l 1946-ig. Szabó Anna 1998-ban távozott az é lő k sorábó l. Másutt Familie Seper. Robert Angela é s Elizabeth mé g csak a márványlapos sírt ké szíttette el, de a záró é vszám hiányzik. Való színűleg é lnek. A „Nyugodjé k bé ké ben” lassan egyes síroknál már így olvasható , Ruhe in Frieden. Elő ször csak a határt mó dosították, utó bb a kő faragó sem tud már helyesen írni. Horvath Sandornál már hiányzik az é kezet. Van ahol már a né metbő l fordítják vissza a feliratot: „Itt nyugosznak: Erzebet Szabo, szü letett Toth. é lt 76 é vet. Gyula Szabó é lt 82 é vet.” Majd minden sír márvány fedlapú , az ápoltságra jellemző , hogy minden síron virág, ső t né hol az itthagyott kedves emlé ktárgyai. Sehol nincs egy szál gaz. Az utolsó é vtizedben már egyre több a né met hangzású né v a sírfeliratokon, Johann Zuchmann, Georg Fride. A temető minden sírjához száraz lábbal el lehet jutni. Központi helyen hatalmas ciszterna víztü kre, fölötte fé mcső re akasztva ké t-három 8-literes locsoló kanna. Évek ó ta itt vannak. A sírok legalább annyira ápoltak, mint az é lő k lelkei. Dr. Várszegi Asztrik, a gyakran tré fás kedvű pannonhalmi fő apát, most is meglepeté st keltett megszentelő imájával, mert egy eredeti, 1832-bő l származó alsó ő ri magyar házszentelő t mondott az áldás elő tt: „Názáreti Jé zus! Könyörü lj e házon, mely té ged mindenkor buzgó n tisztelt! Fordítsd áldott szemeidet e házra é s né pé re! Az Atyaisten áldása szálljon rá! A Szentlé lek malasztja világosítsa meg lakó it! Szentháromság, ő rizd meg e házat é s mindazokat, akik ide belé pnek vagy innen távoznak. Oltalmazd meg, hogy semmi szerencsé tlensé g ne é rje ő ket, a gonosz emberek távol maradjanak tő lü k! Tűz, víz é s egyé b veszedelem ne ártson! A vé tek távozzon! Isten tartsa é s ő rizze meg e házat! Maradjon rajta szent bé kessé ge é s a benne lé vő né pnek az ő szent neve legyen minden munkájuknak é s szó rakozásuknak is kezdete é s vé ge. Krisztus, a mi urunk által: Á MEN.” 123

A bencé sek pü spök elöljáró ja röviden mé ltatta is az esemé ny jelentő sé gé t: „Az egykori iskola felú jítása egyú ttal azt is jelenti, hogy a ré gi iskolának ú j tartalmat biztosít ez a közössé g. Azt gondolom, ez nem az iskolajellege, hanem a ‘ magyar ház’– ahol a találkozások lehető sé ge é s a hagyományő rzé s-ápolás a kü lönfé le rendezvé nyeken keresztü l erő síti é s egyú ttal sokoldalú vá, gazdagabbá teszi az itteni magyarságsziget kulturális lehető sé geit. A tanulás, a megismeré s helye lesz ez az ú j magyar kulturális centrum, ahol az alsó ő riek é s a környé k magyar lakossága Istent, lelket é s a hazát jobban megismerhetik. Ez lesz az a hely, amely több esé lyt ad arra, hogy a környé kbeli magyarságsziget lakó i ne feledjé k el magyar gyökereiket, magyar nyelvü ket. Az együ vé tartozás erő t is ad é s az ó hazához való kötő dé st erő sítheti.” Hazafelé tartva bennem is megfogalmazó dik a sokat hallott ké rdé s: Vajon s mikor lé szen (Ausztria) Euró pa határa az Uralnál? Nádor István

É n nem vagyok magyar? Ő s Napkelet olyannak álmodta, Amilyen é n vagyok: Hő snek, ború snak, bü szke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvé rzik Egy gondolaton. Ő s Napkelet ilyennek álmodta: Meré sznek, ú jnak, Nemes, örök-nagy gyermeknek, Nap-lelkü nek, szomjasnak, bú sító nak. Nyugtalan vité znek, Egy szerencsé tlen, igaz isten Fájdalmas, megpró bált remeké nek, Nap fiának, magyarnak. (S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak é s cifrálkodó knak, Fé lig-é lő knek, habzó szájuaknak, Magyarkodó knak, köd-evő knek, Svábokbó l jött magyaroknak Én nem vagyok magyar?) Ady Endre 124

Nevek é s sorsok a Szent Istvá n-i á llameszme mé rlegé n 6 1998 szeptemberé ben a burgenlandi magyarok közös erő vel felú jították a műemlé kvé delem alatt álló alsó ő ri „öreg iskolát”. Köszönet az 1999-es Almanachnak, mert megragadta az alkalmat é s ré szletesen beszámol é s tájé koztat a burgenlandi ő slakos magyarság jelené rő l é s jövő jé rő l. „Az é n testembe foly’magyar vé r”, olvasom a címfeliratot é s elgondolkozom. A tájé koztató ban a burgenlandi Alsó ő r katolikus egyházközsé gé nek elnöke bü szké n beszámol ú j, ké tnyelvű elemi iskolájukró l. A felú jított „öreg iskola”, mely 1690-tő l 1990-ig működött, most a magyarság kulturális központja lesz. Az iskola é s az anyanyelvi oktatás kisebbsé gi sorsban é lő nemzetisé gek számára lé tfontosságú , fennmaradásuk záloga. E szavak sú lyát nagyon is é rzem, hiszen magam is nemzetisé gi vagyok, kirekesztett é s megalázott né met (sváb) kisebbsé gi sorsban nő ttem fel Magyarországon é s sosem ré szesü lhettem anyanyelvi oktatásban. Alsó ő r-Felső ő r teljesen magyarlakta terü letek voltak a század elejé n, írja Nádor István cikké ben. Igazolja ezt, hogy az első világháború s felső ő ri emlé kmű felirata – „A hazáé rt” – alatt nemcsak a vezeté k-, hanem a keresztnevek is magyarok. Elgondolkoztam ezen é s feltettem a ké rdé st, hová lettek e határ magyarországi oldalán az ugyancsak ő slakos határmenti magyarországi né metek (akiknek ő sei való jában bajuvárok é s Nagy Károly keleti expanzió jával kerü ltek a Pannon medence nyugati ré szé be)? Közsé geiket mé g a század elejé n Zaneggnek, Sankt Peternek, Sankt Johannnak nevezté k. Mai nevü k: Mosonszolnok, Mosonszentpé ter, Mosonszentjános. Hova lettek a hazájukhoz hű nyugatmagyarországi né metek, a burgenlandi alsó ő ri é s felső ő ri magyarok szomszé djai? Akik 1920-ban többsé gü kben nem Ausztriára, hanem Magyarországra tettek é s nagy ré szü k volt abban, hogy Sopron é s környé ke Magyarországnál maradt a sorsdöntő né pszavazás ré vé n. Aki nem tudná, 1945 után – miután a győ ztes hatalmak a magyar kormány 1945. május 25-i kitelepíté si ké rvé nyé t Potsdamban 1945. aug. 2-án 6

Olvasó i reflexió az Almanach 1999-ben közölt Korunk Gellé rtje – „Az é n testembe’foly magyar vé r” c. íráshoz (lásd itt elő bb). Másodközlé s a BDSZ Almanach 2000. é vi köteté bő l (180-181. lapok)

125

jó váhagyták – csú fosan ki lettek toloncolva ő shazájukbó l. Errő l pannonhalmi gimnáziumi é veim törté nelemó ráin egy szó t sem hallottam, de – szomorú való ság – annál több csú fos megjegyzé st a csehekre, szeretett törté nelemtanárunktó l, amit akkor csak nehezen é rtettem, é s mint kisgyermekkorátó l a pejoráció kü lönböző formáit tapasztalt kisebbsé gi, hallgatag megrökönyödé ssel é s elzárkó zással viseltem. A második világháború emlé kművé n Felső ő rön már né met hangzású keresztnevek látható k, „Bizonnyal nem a papság é s a szülők, inkább a tö rvé ny előírásai szerint”, vé li Nádor István. Nem tudom, mennyiben tiltotta az osztrák állam a magyar keresztneveket Trianon után. De azt tudom, hogy magyar hazámban az itt é lő né metsé gnek már a mú lt század vé gé n tilos volt a né met keresztnevek hivatalos használata. Ahogy a magyarországi né met falvak né met helysé gnevei is ki lettek tiltva. Elő ttem fekszik szü lő falum komplett egyházi anyakönyvé nek most kiadott 750 oldalas kötete („Ó falu im Komitat Baranya/Ungarn Quellenpublikation der katholischen Matrichelbűcher 1751–1951” in: Schriftenreihe zur donauschwäbischen Herkunftsforschung. Band 3. Pé cs/Fü nfkirchen 1998.). Ebbő l a dokumentáció bó l egyé rtelműen kitűnik, hogy a politikai fejlemé nyekkel teljesen párhuzamosan 1895. január 1-tő l, máró l holnapra senki sem viselhette többé Magyarországon keresztnevé t né met ő sei nyelvé n. Így nem olvasható már – hogy a határ menté n maradjunk – a soproni protestáns templom első világháború s emlé kművé n a szinte kizáró lag né met családné v mögött egyetlen né met, hanem kizáró lag magyar, keresztné v. Ez, sajnos, csak az etnikai beolvasztás kezdete volt. Követte ezt a családnevek pé ldané lkü li elmagyarosításának a kampányja, mely igazában 1920 után jött lendü letbe hazánkban. Sajnos, az egyház itt is é lenjáró szerepet játszott, é s már a szemináriumokban a kispapokat megdolgozták: Aki ké ső bb feljebb akar kerü lni a ranglé trán, annak magyar nevet kell viselnie! Ezt né metszármazású Pé csett vé gzett pap barátaimtó l tudom. Á llami é rdemek („vité z”) é s állások a né vmagyarosítás felté telé hez köttettek. Anyai nagyapám így lett Heilmannbó l Harsányivá. Míg az elhibázott osztrák nemzeti politika legké ső bb 1919 után messzemenő en feladta homogenizáció s törekvé seit, addig nálunk ekkor csú folták meg legsú lyosabban Szent István egyedü lálló állameszmé jé t é s toleráns nemzetisé gi intelmeit (a Lex Apponyi 1907-ben felszámolja a

126

né met tannyelvű iskolákat, ezt követik a Bethlen- é s a Gö mbö s-kormány né metsé gellenes iskolarendeletei). Ú gy gondolom, ahhoz ké pest, hogy nálunk hogyan bántak el a kisebbsé gekkel (ké nyszermagyarosítás, elűzé s, szé ttelepíté s, elhurcolás, teljes jogfosztás 1950-ig) az elmú lt 100 é v alatt, ahhoz ké pest Ausztria aránylag jó l megállta a helyé t. Nálunk viszont ma intenzívosztályon pró báljuk felé leszteni a kihalás elő tt álló nemzetisé geket. Csonka-Magyarországon szinte minden nemzetisé gü nk – a cigányságot kivé ve – elvesztette anyanyelvé t! Ezt nem lehet már leplezni, mé gannyi irreális é s bombasztikus ígé retekkel kecsegtető nemzetisé gi törvé nnyel sem. Márpedig anyanyelv né lkü l, állapította meg 1999. májusi ü lé sé n a MTA kisebbsé gi szekció ja, a nemzetisé gek nem é letké pesek. A MTA persze az utó dállamok magyar kisebbsé gé vel foglalkozott. Ó falu, 1999. augusztus 18. Dr. Till János (Ph 60)

Imá dkozni sem szabad magyarul Má rtírhalá lt halt egy csá ngó asszony a magyar imá dsá gé rt [2007.01.10.] Fotó val: http://erdely.ma/hatranyban.php?id=21655 Korainak bizonyult a pusztinai csángók ö rö me, hogy vé gre – misé n kívül! – imádkozhatnak magyarul a templomban. Abban a moldvai csángó faluban, ahol az ö regek számára a fohász ma is csak magyarul számít imádságnak. Abban a vallási hajlé kban, amelynek Szent István a vé dőszentje… Az Erdé ly Ma fórumának Nyisztor Tinka számolt be a legújabb fejlemé nyekről: Talán nagy híre volt októ berben a vatikáni látogatásunknak. Ezé rt most arró l szeretné k szó lni, ami törté nt utána, é s törté nik most is. Csodának számított az a sok jó ígé ret, amivel az ú j papjaink a faluba é rkeztek. – Lehet imádkozni magyarul a templomban, programon kívü l – Lehet é nekelni magyarul a román nyelvű misé n – Nem lesz senkinek bántó dása, ha magyarul ké ri a misé t – Bármikor mehetü nk a plé bániára, é s meghallgatják panaszainkat… A csoda az csoda, é s mint minden csoda, három napig tart! Így törté nt ez Pusztinában is. Egy pár alkalom után máris jelentkeztek az ú j straté gia elemeinek beveté sei. A templomban semmi nem hangzott el a

127

magyar imádságró l, mindig né gyszemközt vagy szűk körben lett megbeszé lve. Már a Halottak Napi imádságnál kiderü ltek a turpisságok! Egyik nap a pü spök megígé rte, hogy imádkozhatunk magyarul. Másnap reggel már szó lt a pusztinai pap, hogy Ő szentsé ge nem engedé lyezi sem a misé t, sem az imádságot. Mi misé rő l nem is beszé ltü nk a helyi papokkal, mert azt a pü spök nem engedé lyezte. Azt mondta, várjunk tü relmesen, mert azon dolgoznak. Ezé rt választottuk az imát a templomban, é s elhagytuk a szabadé g alatti misé t. (10 é ven át kint, a szabad é g alatt hallgattunk magyar misé t, ez alkalommal ez elmaradt.) Halottak Napján csak a bukaresti Nuncius közbelé pé sé vel imádkozhattunk magyarul a templomban. Amikor pró báltunk egyeztetni a plé bánián, hogy pontosan mikor é s hányszor lesznek magyar imaó rák, akkor „nagylelkűen" a plé bános ajánlotta: havonta egyszer, minden hó nap elejé n. (Legszívesebben megké rdeztem volna a papot, hogy nem lesz-e ez tú l sok? Nem tettem.) A következő este, már arra biztatott, hogy nem é ri meg a fáradságot, mert szerinte 2 é ven át ü res lesz a templom, nem fog senki magyarul imádkozni. Erre a kijelenté sé re nem tudtam semmiké ppen reagálni, azt hittem, hogy rosszul hallottam. Amikor azt is elmondta, hogy ezzel a problé mával – az anyanyelv használatának követelé sé vel – mé g nem találkozott a moldvai csángó knál, csak itt Pusztinában, akkor megké rdeztem, hol vé gezte a teoló giát? Azt mondta, hogy Iasi-ban. Ekkor már tudtam, hogy nincs mit járogatni a plé bániára é s tárgyalni, ezek a papok nem azé rt jöttek, hogy kultú rát mentsenek, hanem szé p szó val, mosolyogva meggyő zzenek, hogy legyü nk már románok, mert az egyszerűbb számukra. A faluban é rezni lehetett egyfajta nyugtalanságot: minden információ csak partizán mó don terjedt, ezé rt a papok szívesen informálták fé lre az embereket, persze mindig csak né gyszemközt. Aztán a játé k kezdett eldurvulni. Októ ber 20-án a magyar ima után az egyik asszonyt kitámadta a pap egyik hűsé ges híve, hogy mié rt imádkozott magyarul a templomba. Ilona né ni elment megpanaszkodni a papnak. A pap azt mondta, nem volt szabad imádkozni a templomban, magyarul csak otthon lehet imádkozni. Ilona né nit másodszor is kitámadta a szomszé dasszony, é s ő akkor összeesett az utcán. Ez nagyon elgondolkoztatott é s ú gy döntöttü nk, hogy többé nem lé pü nk a templomba magyarul imádkozni, amíg ki nem írják a programot, hogy azt mindenki láthassa. Utoljára azt mondta a plé bános, hogy várjunk, mert a pü spök maga jön ki, é s megoldja a 128

problé mát. Ő szentsé ge nem jött Pusztinába, Ilona né nit pedig eltemettü k. Belehalt a szívinfarktusba, ami az utcán é rte. A legú jabb fejlemé ny: Pusztinában az iskola igazgató nő je összehívta a szü lő ket, hogy írjanak ké ré st, amelyben ké rik az olasz nyelv tanítását, mint anyanyelvet. Nem nehé z kitalálni, ki tanítaná az olaszt: az ú j káplán, aki semmit nem tud magyarul, é s arró l győ zködi az embereket, hogy nem lehet magyar nyelvű misé nk, mert mi pusztinaiak nem vagyunk magyarok. Ez elő tt egy hó nappal mé g nyöszörgött, hogy megtanul magyarul. Én azt gondolom, hogy egy ilyen siránkozó , magát sajnáltató ember, aki azt magyarázza, hogy a magyar a legrondább nyelv a világon, ne tanulja azt meg! Mé g akkor sem, ha Sabau Mariusnak hívják (sok, a Szabó né v elrománosításával nyert Sabau é l Moldvában – szerk.). Egyé bké nt, ró la ú gy tudták, hogy tud magyarul, ezé rt helyezté k Pusztinába. Jó lenne, ha a Moldvába helyezett katolikus papok vé gre nem azé rt kapnának piros pontokat, mert gyorsan é s haté konyon gyártják a „román katolikusokat", a moldvai csángó magyarokbó l! Mi csak imádkozni akarunk, magyarul! Nyisztor Tinka

Csík-Madé falvi veszedelem Né künk a legszebbik esté t Ott se legyen megállásunk, Fekete gyászra festetté k, Csipkebokoron szállásunk, Fekete gyászra festetté k. Csipkebokoron szállásunk. Minket anyánk elátkozott Bú ebé dünk, bú vacsoránk, Mikor a világra hozott, Szerencsé tlen minden óránk, Mikor a világra hozott. Szerencsé tlen minden óránk. Azt az átkot tette reánk, Rajtunk a bú hármat hajtott, Ország.világ legyen hazánk, De bezeg hogy elhervasztott, Ország.világ legyen hazánk. De bezeg hogy elhervasztott. Né künk a legszebbik esté t Fekete gyászra festetté k… Fekete gyászra festetté k… Moldvai csángómagyar né pdal A Mária Teré zia tábornoka által vé grehajtott „szé kely-ölé s”, azaz SICVLICIDIVM é vszáma a betűibő l: M+D+C+C+L+V+V+I+I+I+I = 1764

129

Varga Bé la kaleidoszkó pja: Lengyelek mentő je – zsidó k é s svá bok kiszorító ja

I. Az emberi szabadsá g nem körü lmé ny, hanem feladat 7 (Emlé kezé s Varga Bé la [Gy 22] pap politikusra) A kezdemé nyezé st siker koronázta: msg. Varga Bé la, a BDSZ né hai tiszteletbeli választmányi tagja emlé ké re lengyel adományból szobrot állítottak szülőfalujában, Bö rcsö n. A szobor szentelé sé re é s avatására 2006. szeptember 16-án került sor. A Győrtől cca 8 km-re lé vő települé sen a mellszobrot Maslow testvé rváros küldö ttsé ge é s magyar kö zé leti szemé lyisé gek jelenlé té ben Márfi Gyula (Ph 62) é rsek szentelte fel. Hazánkban a második é s a harmadik köztársaság kimondásánál fontos szerepe volt a börcsi szü leté sű, embermentő akció iró l több kontinensen ismert politikusunknak, msg. Varga Bé lának. A katolikus egyház vezeté sé tő l engedé lyt, ső t, biztatást nyert pap politikusunk a 20. században Kossuth Lajoshoz hasonló politikai szerepet vállalt é s több földré szen ké pviselte hazáját é s a köztes-Euró pa diktatú ra-sú jtotta né peit. A paraszti családbó l származó é s erre mindig bü szke fiatal a bencé s gimnáziumi tanulmányai során kereszté ny ember- é s munkaszeretetet kapott a tudás mellé , amit megismerhettek a lengyelek, de az amerikaiak is. Amikor ú jmisé jé t mondta Börcsön 1926-ban, nyolcvan é ve, akkor a falusi né p lelkivezető je akart lenni. Helyette a törté nelem ké nyszere é s rendkívü li adottsága nemzete politikai vezető jé vé tetté k. Háromnegyed é vszázaddal ezelő tt megé pítette hazánk első modern templomát Balatonbogláron. Ez egy é vtizeddel ké ső bb iránytűké nt szolgált a haború miatt hazájábó l elü ldözött lengyel menekü lteknek: civileknek é s katonáknak. Itt működött 1941-tő l az Euró pában egyetlen lengyel közé piskola. Ez mind a közben országgyűlé sbe kerü lt plé bános é s kisgazda vezető é rdeme volt. Vállalta embermentő tevé kenysé gé é rt a barna diktatú rában az é letveszé lyt, amit ké ső bb a kommunista hatalom is „adott” ré szé re. A lengyelek napjainkban is jobban ismerik 1939 é s ‘ 45 közötti munkáját, mint honfitársaink. Ennek többször adják bizonyságát, így most a szü lő falunak ajándé kozott mellszobrával é s a testvé rkapcsolat lé tesíté sé vel. Több lengyel ismeri Börcs é s Balatonboglár földrajzi helyé t, mint honfitársunk. 7

Másodközlé s a BDSZ Hírlevé l 2007. december eleji számábó l

130

A sikeres munkája é s politikai szervezé se alapján 1946-ban a nemzetgyűlé s elnöké vé választották. A közé letre termettsé gé t itt bizonyította a koalíció s idő szak nehé zsé gei közepette. Ma is pé ldaké p lehetne. Szemé lye akadálya volt a diktatú ra gyors té rnyeré sé nek, ezé rt emigráció ba ké nyszerü lt 43 é vre. Tekinté lyé nek köszönhető en csak a magyar emigráció nem esett szé t, é s az USA vezető i ő t ismerté k el az euró pai emigráció vezető jé nek. Közé leti munkájának mé ltó befejezé se volt a Parlamentben 1990. május 2-án tartott beszé de. Három közvetlen munkatársa: a paraszti származású Horváth János közgazdász ogy. ké pviselő , a polgári eredetű John Lukács törté né sz é s az arisztokrata Thassy Jenő író műveikben mé ltó emlé ket állítottak az 1995-ben elhunyt pé ldaké pnek. Szilágyi Á kos (Győ r)

II. Az é let olyan, mint egy kaleidoszkó p: derű s é s borús színek, változó minták váltják egymást. Így jellemezhető Varga Bé la (Gy 22) pap é s politikus é lete is, akinek emlé kmű vet állitottak szülőfalujában, a Győr melletti Bö rcsö n. a) Egykori bencé s diáktársunkró l, a börcsi szegé nyparaszti családbó l származó Varga Bé láró l rajzolt ké p, aki a 40-es é vekben balatonboglári plé bánosbó l a Kisgazapárt vezető politikusa lett, ső t a háború utáni parlament elnöki tisztsé gé ig vitte, ez a derűs színekkel festett ké p oly egyoldalú ra sikeredett, hogy az igazság kedvé é rt helyreigazításra szorul. A felebaráti é s kereszté ny szeretet meleg színeiben ecsetelt Varga Bé la (a BDSZ né hai tiszteletbeli választmányi tagja) csak fenntartással övezhető gloriolával. Az „embermentő “ Varga Bé la ugyanis csak a lengyel menekü ltek ü gyé ben tevé kenykedett pé ldamutató an, másokkal szemben sú lyosan vé tett. Jelleme é s szelleme nem csak fé nyt sugároz az utó korra. Varga Bé lának ké tsé gtelenü l becsü leté re válik, hogy a háború idejé n a lengyel menekü lteket oltalmába vette é s mé g közé piskolát is szervezett számukra. Ez azonban nem feledteti azt, amit ugyanakkor a zsidó kkal é s svábokkal szemben vé tett. Varga Bé la a háború után az emberi jogok lábbaltiprásával követelte a svábok kollektív bü nteté sé t é s elűzé sé t. De hadd szó laltassuk meg ő t magát! A „zsidó ké rdé ssel“ kapcsolatban így szó lt a parlamentben: „ A faji elkü löníté s ü gyé ben nem is tudné k elé ggé szigorú törvé nyt elké pzelni“ (Ké pviselő házi Napló 204. ü lé s 370. o. ff.). Hangsú lyozta az antiszemitizmus szü ksé gessé gé t, é s a vé gső megoldást a zsidó k kitelepíté sé ben 131

látta (Ké pviselő házi Napló . 204.). Kü lönb sorsot a sváboknak sem szánt, mert – mint pártja budapesti nagygyűlé sé n mondotta –: „Tönkretett bennü nket az aljas hazaáruló svábság“ (Kis Ú jság. 1945. május 23.). Más alkalommal meg ú gy vé lte: „Batyú val jöttek, batyú val menjenek!“ (a svábok). A kultuszminiszté rium költsé gveté si vitáján a nemzetisé gi ké rdé st így vé lte megoldani: „Aki nem tartja magát magyarnak, az ne akarjon itt é lni!“ (Nation u. Staat, 1942/43 é vf., 134.o.). Mikor tehát Varga Bé la szorongatott lengyel menekü lteknek segített, zsidó é s sváb földijeivel szemben sutba vágta a kereszté ny felebaráti szeretet panancsolatát é s a faji nacionalizmus álláspontjára helyezkedett. A magyarországi zsidó kkal é s né metekkel szembeni magatartását a tengerentú li magyar emigráció is szemé re vetette é s felró tta neki, hogy Nyugatra menekü lé se után letagadta korábbi elűzé si tervezgeté seit: „Meri Varga Bé la katolikus pap lé té re tagadni, hogy első ké nt követelte a svábok elűzé sé t, é spedig ugyanazzal a könyörtelensé ggel, amellyel egykor a zsidó k deportálását követelte?“ – írja a Pittsburgh-ban megjelenő emigráns ú jság, a „Magyarság“ 1953. január 30-án. Ú gy vé lem, Varga Bé lát nem é ri igazságtalanság, ha szemé lyé re visszatekintve a fé nyszó ró t nemcsak fé lig, hanem egé szen felvillantjuk é s é leté nek söté t oldalait is kellő megvilágitásba helyezzü k. b) Sajnálom, hogy zavart okozok írásommal, de igazság- é s jogé rzetemné l fogva nem tudok máské pp reagálni. Varga Bé la eseté ben sem szabadna kívé telt tenni, mint ahogyan sok más törté nelmi szemé ly eseté ben sem tettek. A javasolt „de mortuis nil, nisi bene" helyett a „primum veritas et solum veritas" elvé t tartom jobbnak a törté nelmi visszatekinté sben. Az egé sz embert kell látnunk, ezt követeli az intellektuális tisztessé g is. Ú gy, ahogy é lt, amilyen volt, szé pítgeté s né lkü l. Dicsé retes tettei mellett meg kell nevezni elszomorító tevé kenysé gé t is, kü lönösen, ha az ilyen horderejű. Ez eddig Varga Bé la eseté ben hazánkban nem törté nt meg, ezt csak a nyugati törté netírás közli. Ú gy vé lem, helyes, ha a törté nelmi esemé nyeket hűen vetítjü k, kü lönösen azon diáktestvé reink é letrajzánál, akik a politikai közé let ismert szemé lyisé geivé váltak é s korukban mé rté kadó vé lemé nyalkotó k voltak. Ez ké tsé gtelenü l é rvé nyes Varga Bé lára. Hogy ez mennyire szü ksé ges, é ppen napjainkban láthatjuk a lengyel egyházi vezető k dilemmájával az elhallgatott (korrumpált) mú lttal kapcsolatban. 132

Tudom, hogy megdöbbené st, ső t ké tkedé st vált ki írásom. Nem így lenne, ha hazánkban az elmú lt é vtizedekben bizonyos té mákat é s az involvált szemé lyeket nem tabuizáltuk volna. Az é rintett áldozatok – a zsidó k é s ez esetben az elűzött né metek – mindig is jó l tudták é s tudják, hogy Varga Bé la ellenü k foglalt demagó g populista mó don állást, é s lázító beszé deivel elő ké szítő je volt annak a mé rgezett lé gkörnek, melyben az ellenü nk(!) foganatosított kegyetlensé gek, ü ldözé sek é s jogfosztások törté ntek. Varga Bé la nem volt ugyan 1945. dec. 22-é n a Minisztertanács számunkra, svábokra sorsdöntő ü lé sé n jelen, mivel nem volt tagja a kormánynak, de jelenlevő – é s domináló ! – kisgazda miniszter-barátai megszavazták az ugyancsak kisgazdapárti miniszterelnök, Tildy Zoltán-vezette kormány é s Varga Bé la szellemé ben szü letett kollektív jogfosztó törvé nyt, mely vesztü nket jelentette. Mindehhez tudni kell, hogy a magyarországi né metsé g többsé gé ben hű kisgazdapárti választó volt! Ti is sokan, kedves Diáktársaim, nem tudtok ezekrő l a té nyekrő l é s hitetlenkedve hallgatjátok, mint egyé bké nt szinte minden osztálytársam, ha találkozó inkon né ha megközelítem a té mát, hogy mit é ltü nk át mi magyarországi né metek a háború után. Ezt – é s ez kü lönösen fájó – nem a kommunisták kezdemé nyezté k, amint ezt ú jabban hallani. Mert az egé sz svábellenes hajtó vadászat már akkor indult el, mikor a kommunisták mé g illegalitásban vagy szovjet emigráció ban voltak. Egyeduralomra csak 1948 után jutottak, amikor minket a nemzeti oldal már elinté zett. Ezt maga Varga Bé la azzal erő sítette meg, hogy, mint mondotta, az ő Nyugatra menekü lé sé ig, vagyis 1947. május 30-ig, a szovjetek nem avatkoztak be Magyarország belü gyeibe (vö. Hídverő k, 1950. márc. 10., 24. o.). A kiűzé st, az elhucolást, a tervszerű szé ttelepíté st, nyelvü nk megtiltását 1945 é s 1948 között a koalició s (polgári) kormány idejé n hajtották vé gre a legkímé letlenebbü l. Igaz, nekü nk mé g ké ső bb is az általános iskolában sok százszor le kellett írnunk bü nteté ské nt a következő mondatot, ha elkaptak az iskolaudvaron vagy hazafelelé menet, amint né met anyanyelvü nkön beszé ltü nk egymással: „Az iskolában magyarul kell beszé lni!” Miné l gyakrabban törté nt meg ez, annál magasabbra ugrott – százasával! – a bü nteté s. E lé gkörben, amikor az akkori közvé lemé nykutatás szerint a többsé gi nemzet a hazai né metsé g kollektív bü nteté sé t helyeselte (Bellé r Bé la: Egy gyönge vé tó . ÉS, 1987. okt. 16.), szinte megszállottság vagy nagyfokú megrögzöttsé g kellett ahhoz, hogy valaki

133

megtartsa nemzetisé gi öntudatát. Nekem szinte az egé sz rokonságomat máró l holnapra összeterelté k é s marhavagonokban egy batyuval kitoloncolták szeretett hazánkbó l. Sokan közü lü k már nem is tudtak né metü l é s magyarnak vallották magukat. Ső t sokan tagjai voltak a Teleki-Mindszenty által szervezett beolvasztó „Hűsé ggel a Hazához" mozgalomnak is. De ha nagyobb portájuk volt, akkor ő ket is ugyanaz a sors é rte, mint a Volksbund tagjait. Akkor is, ha kimondottan a magyarosítás programját hirdetté k. Így jártunk majdnem mi is. Szü leim az 1941-es né pszámlálásnál né met anyanyelvűnek é s magyar nemzetisé gűnek vallották magukat. Apánk mint magyar honvé d é s nem mint né met katona volt 1948-ig orosz fogságban, mikor anyánkat 1946-ban a rendő rök már beterelté k a pé csi gyűjtő táborba, ahonnan sikerü lt kiszöknie é s így maradhattunk. Alapjában vé ve a vagyon, a gazdaság, a föld volt az, amire mind a Nemzeti Parasztpárt, mind a Kisgazdapárt rávetette szemé t. Ké ső bb persze a kommunisták is, de ő k nem etnikai alapon é rveltek, mint a nemzetiek. A kommunisták ideoló giai rendszeré ben a jó mó dú svábok osztályidegenek voltak, é s vé gü l persze – választási megfontolásbó l – ő k sem akartak rosszabb magyarok lenni, mint a nemzeti oldal. Köztudott, hogy a kommunisták é s szociáldemokraták soraiban nem kevé s „idegen vé r" (zsidó é s né met) volt. Mikor az 1945-ös kiűzé si rendeletben a né met anyanyelvet elűzé si ismé rvnek nyilvánították, ezé rt tiltakozott ellene (a zsidó ) Gerő Ernő , mert bizonyára az ő családjában is né metü l beszé ltek mé g. Konkluzió m: A szentté avatásnál az illeté kes ró mai kongregáció az egé sz embert világítja át. A kevé sbé né pszerű advocatus diaboli szerepé t monsignore Varga Bé la eseté ben nyugodt lelkiismerettel vállalom. A csángó k sorsa é s törté nete nagyon közel áll hozzánk, svábokhoz. Sok szinten teljesen hasonló a sorsuk a mié nkhez, kü lönösen ami az anyanyelvi oktatást, az iskolapolitikát, a klé rus hozzáállását illeti. Szinte egy az egyben ugyanazon minta szerint törté nt é s törté nik a moldvai magyar csángó k beolvasztása é s lassú „eltü nteté se", mint ami velü nk törté nt. A kü lönbsé g talán csak az, hogy hazánkban sokkal effektívebben törté nt minden. Amíg Beke György mé g é lt é s a MN-ben írt a csángó kró l, mindig örömmel olvastam cikkeit, melyekben a csángó k helyzeté rő l írt, é s ha a „csángó " szó helyett a „svábok"-at helyettesítettem volna be, teljes hűsé ggel ránk illettek volna a helyzetjelenté sei. Sine ira et studio, é s baráti bencé s ü dvözlettel Dr. Till János (Ph 60) 134

Zsidó sá g é s kereszté nysé g 8 Napjainkban ismé telten hallani é s olvasni nagyon elté rő , kü lönböző indíttatású vé lemé nyeket a zsidó sággal kapcsolatosan. Rövid tanulmányunk arra tesz szeré ny kísé rletet, hogy azt mutassa meg, hogyan kell kereszté nyké nt Izrael né pé re tekintenü nk. Termé szetesen, válaszunk a vallásos hit keretein belü l é rtő dik é s é rthető . Az ú jszövetsé gi kanonikus írások egyé rtelmű tanú sága szerint Jé zus zsidó származású fé rfi. Zsidó asszonytó l (Máriátó l) szü letett (Mt 1,24-25) (egy szemé ly zsidó származását az anya hovatartozása dönti el), nevelő apja a Dávid házábó l származó Jó zsef (Mt 1,16). Szü lei a zsidó hagyományban nevelik, nyolcnapos korában ré szesítik az ábrahámi szövetsé g jelé ben, a körü lmeté lé sben (Lk 2,21; egyházi ü nnep január 1-jé n egé szen 1965-ig), bemutatják é rte a mó zesi Törvé ny elő írta helyettesítő áldozatot (Lk 2,22-24). Tizenké t é ves korában – bar micva ~ Törvé ny fia – magára veszi a Törvé ny teljes kötelezettsé gé t (Id. zarándoklati kötelezettsé g a hú své t megü nneplé sé re Jeruzsálembe, Lk 2,40-52). Felnő ttké nt tudatosan vállalja Izrael né pé hez való tartozását, működé sé t kizáró lag a zsidó né pre korlátozza – „Kü ldeté sem Izrael házának elveszett juhaihoz szó l” (Mt 15,24, a szír-föníciai asszony esete). Kü ldeté sé t, működé sé t az ó testamentumi Írások – Tó ra (Mó zes öt könyve), pró fé ták, zsoltárok stb. – alapján é rtelmezte. Megtartotta a Tó ra elő írásait (Mt 17,27), eljárt szombatonké nt a zsinagó gába (Lk 4,16 köv.), megü lte az ü nnepeket (Jn 7,10). Ugyanakkor szé t is feszítette a hagyományos zsidó vallásosság kereteit (kereszté ny é rtelmezé s szerint beteljesítette): meghirdeti az Isten Országát ~ „baszileia tou Theou”, minden cselekedeté t ez vezé rli, bátran lé p a nyilvános bűnösök közé (Lk 7,34;15,1), magához engedi a leprást (Mk 1,40), nagy belső fü ggetlensé ggel kezeli a szombatot (Mt 12,8 párh.) stb. Ennek a zsidó vezető k (írástudó k, fő papok, vé nek) számára fölfoghatatlan belső szabadságnak a következmé nye a ré szü krő l törté nő elutasítás, elveté s é s az ezt követő elíté lteté s – álpró fé ta, álmessiás (Mt 26,63). Ugyanez a belső szabadság – amelynek mé lyé n az Istennel mint szemé lyes Atyjával való kapcsolata hú zó dik meg (Jn 10,30) – teszi lehető vé számára, hogy tudatosan, ártatlanul, áldozatké nt fogadja el a halált (Mk 10,45). Szenvedé sé nek é s halálának a pé ldája a kiinduló pontja a benne való hitnek: „ez az ember való ban az 8

Utánközlé s a Pannonhalmi Szemle XXXXXXXXXXX számábó l.

135

Isten fia volt” (Mt 27,54). Követő i – tanítványai, akik a hú své ti é s pü nkösdi tapasztalataik ré vé n felismerté k ő t Messiásnak, a Felkentnek ~ Messiah ~ Khrisztosz, Ú rnak ~ Kü riosz, Isten Fiának ~ Hü iosz tou Theou –‚ mindnyájan az ó szövetsé gi „Isten né pe” ~ Qahal Jahve közössé gé ben é ltek (ApCsel 2,46). A Ró mai Birodalomban az izraeliták közössé gei bizonyos autonó miát é lveztek, vallásukat szabadon gyakorolhatták, mé g a templom lerombolása (Kr. u. 70-ben) után is. Fokozatosan felismerté k, hogy Jé zus követő i lé nyeges pontokon elté rnek a hagyományos ~ orthodox zsidó vallási felfogástó l (István diakó nus [ApCsel 7,58] é s Jakab apostol vé rtanú halála [ApCsel 12,2]). Gyakran a ró mai ható ságoknál jártak el velü k szemben (Id. Szent Pál [ApCsel 18,12]), vé gü l kiközösítetté k ő ket a zsinagó gábó l é s a tizennyolc áldás imádságba átokformulát vezettek be a zsidó -kereszté nyek ellen. Az első három században tehát a zsidó ságon belü l – az identitásuk é s az önazonosságuk vé delme miatt – utasították el é s rekesztetté k ki az egyé bké nt származásilag zsidó kereszté nyeket. 313-maI, a Milánó i Bé ké vel azonban megváltozott a helyzet, Nagy Konstantin császár szabadságot adott a kereszté nyeknek, ettő l fogva ő k is szabadon gyakorolhatták vallásukat, ső t ő k kerü ltek a Birodalomban kedvezmé nyezett helyzetbe. A kedvezmé nyezettsé g mé g inkább é rvé nyesü lt az után, hogy 380-ban I. Teodó ziosz császár a kereszté nysé get kizáró lagosan államvallássá tette a Birodalomban, minden pogány vallást betiltottak, az izraelita vallás gyakorlását azonban továbbra is engedé lyezté k. A Birodalmon belü l vé gbement társadalmi, politikai, gazdasági, vallási átalakulások, változások fordított helyzetet teremtettek a zsidó k é s kereszté nyek közötti viszonyban, most a kereszté nyek é rvé nyesítettek a zsidó kkal szemben – elő nyös, kedvezmé nyezett helyzetü kbő l adó dó an – korlátozó , megkü lönböztető inté zkedé seket. Erő sen é s – mondhatni – durva hangnemben támadták a zsidó kat pl. Nü sszai Szent Gergely é s Aranyszájú Szent János. A kereszté ny é vszázadok során ez az öröksé g mindvé gig jelen volt, é s hol heves gyűlöletbe csapva, hol iré nikusabb ~ bé ké sebb, megé rtő bb viszonyban fejező dött ki, erő sen a körü lmé nyektő l fü ggő en. A Soá ~ holokauszt, zsidó né pirtás drámai figyelmezteté s volt a kereszté ny világ, egyházak számára. A Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinaton szembesítette magát a felelő ssé ggel é s azzal, hogy mit is jelent számára az ó testamentumi öröksé g, é s mi a kapcsolata az azt mindmáig

136

hordozó zsidó né ppel. A ké rdé ssel a Nostra Aetate ~ Korunkban... kezdetű zsinati dokumentum foglalkozik. A dokumentum fő mondanivaló ja: 1. Krisztus Egyháza Á brahám tö rzsé vel lelki kapcsolatban van, a hit é s a kiválasztottság ré vé n. Az Egyház ennek a „nemes olajfának a gyö ké rzeté ből táplálkozik, melybe beoltattak a nemzetek vadolajfa ágai (Róm 11,17-24). 2. Test szerint a zsidó né pből származik Krisztus, Szű z Mária Fia. 3. A zsidók az atyák miatt nagyon kedvesek Istennek, aki nem bánja meg ajándé kait é s hívását, é s nem vonja vissza szö vetsé gé t. 4. Az Egyház várja azt az egyedül Isten által ismert napot, amelyben az ö sszes né p egy hangon fogja segítsé gül hívni az Urat, é s együtt fog szolgálni Istennek. A kereszté nyeknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy ma is é lnek a Tó rához, a Szövetsé ghez hű zsidó k. Jé zus haláláé rt általánosságban nem tehető k felelő ssé sem az akkor é lt zsidó k, sem a maiak. A zsidó k tehát az ü dvössé gre – hitü nk szerint Jé zusra való tekintettel ugyan, de – az ábrahámi, illetve a mó zesi Szövetsé ghez való hűsé gü k alapján jutnak. Vé gü l a Zsinat arra figyelmeztet, hogy nem szó líthatjuk Istent Atyánknak – vö. Mi Atyánk… – akkor, ha az Ő ké pmását viselő bármely embercsoportot nem tekintjü k testvé rü nknek. Domonkos atya Mennyei Atyánk, Te! Add, szenteljü k meg neved! Jöjjön el országod! Minden akaratod szerint legyen, mind a mennyben, mind a földön! Naponta add meg kenyerü nket! És engedd el tartozásunkat, hiszen mi is elengedjü k, amivel nekü nk tartoznak! És, ha lehet, ne té gy pró bára (ne vigyé l rossz társaságba), a gonosztó l azonban mindenké ppen ments meg minket! Amen. (Mt 6.9–13. – ford. Kö nyves Tóth Kálmán [Ph 47]) 137

A cionista zsidó k erő szakossá ga felelő s a vilá g megosztottsá gá é rt 9 Igen tisztelt hö lgyeim é s uraim! Mé lyen tisztelt díszvendé gek, kedves barátaim! Mindannyiukat szívé lyesen ü dvözlöm é s örü lök, hogy ilyen sok jelentő s szemé lyisé g, magas rangú politikus, egyetemi tanár, ü gyvé d, orvos, nagykövet, fő rabbi é s rabbi jött el. Ezé rt hálás köszönetet mondok. Nincs gyakorlatom né met nyelven beszé det tartani, ezé rt szíves elné zé sü ket ké rem. Beszé dem rövidre é s té nyszerűre fogom, hogy a szó t mielő bb nagybecsű kollé gáimnak adhassam át. Az a helyzet, amiben a tó rahű, hívő zsidó ság már é vtizedek ó ta van, igen nehé z, majdnem elviselhetetlen. A világpolitikai fejlő dé s, kü lönöské pp a Közel-Keleten, fé lelmet gerjeszt bennü nk jövő nket, s fő leg gyermekeink jövő jé t illető en. Ennek oka a sú lyos té vedé sekben é s hazugságokban rejlik, amit világszerte a zsidó ságró l hirdetnek. Fő leg Né metországban é s Ausztriában tiltják a való s té nyek ismerteté sé t, é s aki meré szkedne ró luk beszé lni, komoly veszé lyeknek veti magát alá. Ezen a nemzetközi összejövetelen mé gis szeretné nk a té nyeket föltárni, s azokbó l következteté seket levonni, mert csak így javulhat a helyzet. Ehhez pedig mindnyájunknak é rdeke fűző dik. Épp most, a Herzl Tivadar ü nnepsé g alkalmábó l kötelessé gü nk olyan alapvető té nyekrő l szó lni, amelyek a zsidó vallás lé nyegé t é rintik. Az Ausztriában é s más országokban zajló állami ü nneplé sek azt a benyomást keltik, mintha a cionizmus a zsidó sággal azonos, vagy legalábbis a zsidó ság jogos politikai irányzata lenne. Ennek é pp az ellenkező je igaz! Mielő tt tovább magyaráznánk ezeket a té nyeket, le kell szögezzü k, hogy kritikánk eredete nem politikai, hanem kizáró lag vallásunkbó l, hitü nkbő l ered. Nem politikai, hanem vallási okokra alapozzuk, hiszen a politizálástó l vallási é s erkölcsi meggondolásbó l távol tartjuk magunkat. A legfontosabb té ny, amiben minden hívő zsidó s így valamennyi itt lé vő fő rabbi é s rabbi is megegyezik, hogy tü relemmel kell viselnü nk az 9

M. A. Friedman bé csi fő rabbi teljesen elhallgatott megnyitó beszé de a bé csi cionistaellenes rabbikonferencián 2004. jú lius 1-jé n. A né met eredeti megjelent a Phoenix folyó irat 2004/3. számában, fordította Hejj

138

Isten által ránk ró tt szé tszó rtság sorsát. Ezen alapvető hitté telü nket sok nem zsidó gyakran nem é rti meg. Ezé rt hangsú lyozom: amió ta mi, zsidó k, a szó rványé let Isten által ránk kivetett sorsát hittel viseljü k, igyekszü nk problé mák é s konfliktusok né lkü l mindenkori befogadó államunk hűsé ges polgáraiké nt é lni. Amikor csak nehé zsé gek é s összeü tközé sek merü ltek fel az é vszázadok során, fő rabbijaink arra törekedtek, hogy alázatukkal, meggyő ző erejü kkel é s kegyelmi ké rlelé sü kkel megoldást eszközöljenek ki országuk fennható ságánál. Így tudtak a legtöbb esetben bé ké s megoldást elé rni minden provokáció é s hatalmi cselveté s né lkü l. A bajok csak az ú gynevezett „emancipáció ” után nő ttek é s sokasodtak, amikor a liberalizmus betört a zsidó ság gondolatvilágába, é s bizonyos zsidó körök ebbő l fakadó elő nyöket remé ltek maguknak. Évezreden tartó an é lt hitközsé gü nk Né metországban a né met né ppel bé ké sen egvü tt, melynek vendé gszereteté t é s magas fokú vallásszabadságát é lvezte. Mé g akkor is mellé nk állt a né met né p, amikor a cionista, reformált közössé g a hitü khöz hű zsidó kat ü ldözni kezdte. Így adták meg a né met ható ságok elő dömnek, Samson Raffael Hirsch fő rabbinak az engedé lyt, hogy zsidó kultuszközössé get alapíthasson, melyet aztán a ható ságok minden elő joggal fölruháztak. Abban az idő ben Herzl Tivadar gyakran ment Né metországba, hogy ahol csak lehet, ső t mé g a császárnál is, uszítson a hité hez hű zsidó ság ellen. Gyakran ü tközött ellenállásba. Tevé kenysé gé vel az antiszemitizmust ké szakarva fűtötte, mert így akarta az euró pai zsidó kat rábírni, hogy a zsidó állam megalapítására törekedjenek. Így járult hozzá a zsidó ság katasztró fájához. Mivel a cionisták ki akarták ké nyszeríteni Izrael államát é s a zsidó k kivándorlását Palesztinába, mé g attó l sem riadtak vissza, hogy pogromokat rendezzenek é s provokáljanak Oroszországban. Bármilyen szörnyen hangzik ez, hölgyeim é s uraim, van rá bizonyíté kunk! Ugyanígy provokálták a cionisták a né met né pet é s Hitlert bojkottfölhívásaikkal é s a többi politikai agitáció kkal; az ő é rdekü kben szü lettek a nü rnbergi törvé nyek, é s minden egyebet elkövettek, hogy szítsák az antiszemitizmust. Ezé rt bűnösök a cionisták a holokauszt ü gyé ben. Nekü nk, hithű zsidó knak, semmi közü nk sincs ezekhez a galádságokhoz. Nem vettü nk ré szt a Hitler é s a Harmadik Birodalom elleni provokáció kban. Nem vettü nk ré szt a bojkottfölhívásokban é s a nemzetközi propagandában. Mé gis mi lettü nk a holokauszt igazi áldozatai.

139

Hitü nk tanítása szerint a holokauszt Istennek az egé sz zsidó né pre szabott bü nteté se, amié rt az a cionizmusban hité tő l elfordult, bár ennek a holokausztnak a legtöbb áldozata az ortodox zsidó k közü l kerü lt ki. Bármily hihetetlennek is hangzik, megcáfolhatatlan té ny: fő rabbijaink mé g Auschwitzban is hirdetté k, hogy bár a cionizmust elutasítottuk é s harcoltunk ellene, de nem elé g odaadó an é s következetesen, s így Isten mé ltó bü nteté se bennü nket sem sú jt ok né lkü l. Tudom, hogy az ilyen mondatokat nem szívesen hallják ma Euró pában. Tudom, hogy ezek a mondatok sok euró painál é rtetIensé get é s fejcsó válást váltanak ki, mert a legtöbb euró pai a saját kereszté ny hité t sem veszi már komolyan. De akkor is ez következik hitü nkbő l. A cionistáknak a háború után az is sikerü lt, hogy olyan színben tü ntessé k fel magukat, mintha ő k lenné nek a zsidó ság kizáró lagos jogos ké pviselő i. Fő leg Né metország é s Ausztria megszállása nyú jtott erre lehető sé get. Ennek kihatásai borzasztó k! A zsidó ság nevé ben – é s nekü nk, hívő zsidó knak ehhez igazán semmi közü nk sincs – é vtizedek ó ta fojtó nyomást gyakorolnak Né metország politikai é s gazdasági fejlő dé sé re. Né metország továbbra is megszállott terü let, továbbra is é rvé nyben van Né metországgal szemben az Egyesü lt Nemzetek ellensé ges államokra vonatkozó besorolása, Né metország messze van attó l, hogy egyenrangú tagja lehetne az ENSZ-nek. Egy pé ldája annak a felfoghatatlan megalázásnak Né metországgal szemben, ha Michel Friedman ú r, akinek sajnos velem azonos a vezeté kneve, aki egy ké tes erkölcsű kokainista é s kiskorú prostituáltakhoz jár, lehető sé get kap arra, hogy a né met né pet erkölcseirő l lecké ztesse é s erkölcsi felté teleket szabjon neki – é s mindezt a zsidó ság nevé ben! Ausztriában sem sokkal jobb a helyzet. Itt is a nagy embereknek kijáró tisztelettel hó dolnak Herzl Tivadarnak, noha az az egé sz zsidó ságnak felbecsü lhetetlen kárt okozott, mert Isten akaratával dacolva a tisztán szellemi, tisztán eszmei vallást egy politikai hatalmi rendszerrel cseré lte föl. Egy olyan hatalmi rendszerrel, amelynek, mint minden hatalmi rendszernek, ellenző i é s ellensé gei vannak, akik a rendszer ellen harcra kelnek. Termé szetes, hogy a palesztinok, Palesztina lakossága, egy ilyen cionista hatalmi rendszert elleneznek. Mindnyájan ismerjü k a következmé nyeket, a háború t, az intifádát, a zsidó ellenes terrorcselekmé nyeket é s az izraeli hadsereg terrorcsapásainak palesztin polgári áldozatait.

140

Mint hívő zsidó k, sohasem fogadhatjuk el Herzl Tivadar tanait. Mint hívő zsidó k, teljes mé rté kben elutasítjuk a cionizmust. Mint hívő zsidó k látjuk, hogy a cionizmus árulás Isten é s a zsidó vallás ellen. Mi tó rahű zsidó k a jövő ben is bé ké ben szeretné nk a né pek között é lni, a né met né ppel é ppú gy, mint az arabokkal. Egyetlen né pet sem fogunk zsarolni, egyetlen né pre sem gyakorolunk politikai nyomást, csak arra ké rü nk lehető sé get, hogy ahol é lü nk, Istenhez bé ké sen imádkozhassunk. Ezé rt állunk é les ellenté tben a cionista hatalmi politikával. Ezé rt állunk é les ellenté tben minden ú gynevezett nemzetközi zsidó szervezet kísé rleté vel, amelyek olyan országokat zsarolnak politikailag é s pé nzü gyileg, mint Né metország é s Ausztria. Ezé rt nem avatkozunk azon né pek belü gyeibe, akik közt é lü nk. Amikor dr. Martin Hohmann CDU szövetsé gi ké pviselő a huszadik század igazi tetteseit a hitü ktő l elrugaszkodottakban jelölte meg, csak támogatni tudtuk ezt az é leslátást. Amikor Ausztria ellen fekete-ké k kormánya miatt kü lönböző államok bojkotthatározatot hoztak, nyilvánosan kihirdettü k, hogy egy né p belü gyeibe való ilyen beavatkozást elfogadhatatlannak tartunk, s hogy szerintü nk az osztrákoknak minden joguk megvan arra, hogy maguknak olyan kormányt válasszanak, amilyet csak akarnak. Mé g saját pé nzü nkbő l egy nagyformátumú hirdeté st is betettü nk a New York Timesba, amiben az egé sz világ hívő zsidó fő rabbijai ezen meggyő ző dé sü ket kifejezté k. Remé lem, igen tisztelt hölgyeim é s uraim, hogy sikerü lt önöknek é rthető vé tennem, hogy a hívő zsidó ság meggyő ző dé sé nek semmi köze sincs Herzl Tivadar cionizmusához. Legfő bb ideje már, hogy az Osztrák Köztársaság hivatalos ké pviselő i is felismerjé k, hogy a tó rához hű zsidó ságot mi ké pviseljü k, é s hogy az ú gynevezett izraelita hitközsé gen kívü l más tárgyaló partnerü k is van. Igen tisztelt hölgyeim é s uraim! Bevezető mben már körvonalaztam a legfontosabb ké nyes pontokat, amikrő l ezen a nemzetközi rabbikonferencián é rtekezni szeretné nk. Kü lönös örömmel ü dvözlöm 1. legelő ször is dr. Martin Hohmannt, Né metország szövetsé gi parlamenti ké pviselő jé t; 2. Univ. Prof. Dr. Hans Klesatzky alkotmányjogászt; 3. Prof. Dr. Erwin Lanc szövetsé gi miniszter urat; 4. Stadler ü gyé sz urat;

141

5. Prof. Dr. Matschner urat; 6. dr. John Guderus szövetsé gi tanácsos urat; 7. dr. Johannes Hü bner ü gyvé d urat. Vé gezetü l szeretné m mé g nemzetközi konferenciánk következő alapvető ké relmé t elő terjeszteni: Azzal a szívbő l jövő ké ré ssel fordulunk a Né met Szövetsé gi Köztársasághoz, kiváltké pp a CDU/CSU-frakció hoz, hogy tegyé k jó vá azt a szörnyű igazságtalanságot, amit dr. Martin Hohmannal szemben elkövettek; állítsák helyre kiváló nevé t é s rehabilitálják mint politikust é s választó kerü leté nek ké pviselő jé t. Nem hagyhatjuk ellenveté s né lkü l, hogy jogtalanul s vallásunk valamennyi parancsával ellenté tben olyan embereket megzsaroljanak, akik elé g bátrak ahhoz, hogy kimondják a törté nelmi igazságot, hogy egy ilyen embert antiszemitizmussal rágalmazzanak é s hamisan zsidó ellenes gondolkodással vádoljanak. Tűrhetetlen, hogy ma bizonyos politikai cé lok kierő szakolása é rdeké ben a zsidó né p törté nelmé t é s a zsidó ság Hitler idejebeli sorsát fegyverké nt használják föl. Sajnos ez manapság igen gyakran elő fordul. Sajnos, gyakran kovácsolnak politikai tő ké t elő deink halálábó l. Ellenté tben ezekkel a mé diában untig meglovagolt gondolatokkal, mi, tó rahű zsidó k egy teljesen tehermentes, bé ké s é s barátságos jövő re törekszü nk a né met né ppel. Ezé rt követeljü k, hogy vessenek vé get Né metország megszállt státusának, s hogy szü ntessé k meg, hogy Né metországot az Egyesü lt Nemzetek az „ellensé ges állam”-ok közé sorolja. Csak így lehet Né metországgal, s íly mó don Ausztriával is, a mú ltat vé gé rvé nyesen lezárni. Mielő tt az ember az iraki vagy a palesztin megszállás megszü nteté sé t követeli, elő bb Né metország megszállásának megszü nteté sé t kell követelnü nk: egy javaré szt nem hivatalos megszállás beszü nteté sé t, amit szellemileg é s a mé diákban tartanak fent, s amit csak a nevü nkkel é s hitü nkkel való visszaé lé s által tudtak így elterjeszteni. M. A. Friedman

117. zsoltá r Dicsé rjé tek az Urat, minden né pek, hatalmasságok, áldását zengjé tek! Szilárddá tette szerelmé t irántunk, az Ú r hűsé ge soha nem é r vé get. – Allelú ja! Farkasfalvy Dé nes O. Cist. (Ph 53) fordítása 142

Együ tt á llunk az Isten elő tt…

10

Felekezetközi zsoltá rolvasá s a Pá rbeszé d Há zá ban Három fé rfi: é letkoruk együ ttesen több, mint negyed é vezred. A törté nelem viharos századának tanú i, s ugyanakkor mé g jelentő sebb lé lekmé lysé gbe vezető korok hordozó i: Isten emberei, a kinyilatkoztatott szó é ltető lelké nek továbbadásával megbízottak. Hafenscher Károly evangé likus é s Nemeshegyi Pé ter jezsuita teoló giai tanár, illetve Schweitzer József fő rabbi hó napró l hó napra arró l adnak pé ldát hallgató iknak, mit jelent é s hogyan nyilvánul meg a másikra é rtő n figyelő , tiszteletteljes jelenlé t közössé gteremtő , gazdagító ereje. Tavaly februárban indult a felekezetközi dialó gust é letre váltó sorozat Budapesten, a magyar jezsuiták Párbeszé d Házában. Ahogyan az elő ző é vben, most is a hé ber Biblia, vagyis az Ó szövetsé g könyvei nyomán osztják meg a hallgató kkal saját vallásuk eleven hagyományának egyegy ré szleté t az elő adó k. Az idei né gy alkalom té mája három-három zsoltár. Annak az imádsággyűjtemé nynek az általuk kiválasztott darabjai, amely zsidó k é s kereszté nyek közös kincse, Istennek válaszoló é letü k alapja é s ma is é ltető forrása. Vé rtesaljai László jezsuita, a sorozat elindító ja é s moderátora megvallja: napjainkban kü lönösen nagy jelentő sé gű, hogy kü lönböző hitvallások é s hagyományok szerint é lő emberek ú gy beszé lnek – ő szinté n, szabadon, fé lelem né lkü l – saját meggyő ző dé sü krő l s szent szövegek vallásuk örökítette é rtelmezé sé rő l, hogy első sorban nem a másikkal szemben nyilatkoznak, hanem arró l tanú skodnak: közössé gi é s szemé lyes lelki-szellemi é letü k mibő l táplálkozik. E zsoltárolvasó esteken mindenki ú gy szó lhat, hogy é rzi: sé rtő dé sre nem fog sor kerü lni, a hallgató k is szabadon ké rdezhetnek a tő lü k talán távol álló né zetekkel, hitvallásokkal kap10

A sorozat helyszíne: Párbeszé d Háza (1085 Budapest, Horánszky u. 20.). – Utánközlé s az Ú j Ember 2007. március 4-iki számábó l.

143

csolatban. Való jában ez a párbeszé d lé nyege, s a másság nem pusztán emlegetett, de csakugyan megé lt tisztelete. A három idő s, bölcs fé rfiú nak nemcsak a szavai, hanem viselkedé se, gesztusai is gazdagítanak: szívü kön é s szavukon keresztü l tanítják a figyelmeseket. Egy-egy bó lintás a másik gondolatmenete hallatán az egyeté rté s é s a megé rté s jele egyaránt lehet. A Párbeszé d Házának nagytermé ben, a három fé rfi hátteré ben egy menó ra é s egy kereszt. E szimbó lumok is jelzik: valamennyien együ tt állunk Isten elő tt. Megnyugtató é s a napjainkban egyre veszé lyesebb sorsú remé nyt é lteti, hogy járnak mé g emberek az ő szándé kai é s a mi jövő nk ú tján. – A legközelebbi alkalommal a következő zsoltárokró l lesz szó : 22.: Az igaz szenvedé se é s remé nye; 51.: Miserere mei – Dávid bűnbánati zsoltára; 73.: Isten igazságossága. Szigeti László

A Teremtő dicsé rete Uram, mi Urunk, milyen csodálatos szé les e világon a te neved! Dicső sé ged az egekig magasztalja a gyermekek é s a kicsinyek ajka. Vé dő bástyát emelté l elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegü lő t é s a lázadó t. Bámulom az eget, kezed művé t, a holdat é s a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlé kezel ró la, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lé nnyé tetted, dicső sé ggel é s fönsé ggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetetté l: minden juhot é s barmot, a mező k vadjait, az é g madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvé nyé n kering. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos szé les e világon a te neved! (8. zsoltár) 144

A zsidó sá ggal való megbé ké lé s é s a magyar jövő 11 Mú lt októ berben, az 50. é vforduló n, ké t alkalommal tapasztaltam az antiszemitizmust Budapesten. Egy alkalommal, a Corvin-mozibó l kilé pve egy borotvált fejű fiatalembernek zsidó zó mondata ü tötte meg a fü lem, é s egy másik alkalommal pedig a Bartó k Bé la ú ton egy plakátra firkálva láttam egy nő i nevet é s a né v elő tt azt a jelző t, hogy zsidó . Ké t hé t alatt ennyit tapasztaltam! Ennek alapján az az é rzé sem, hogy ez a felháborító jelensé g nem kü lönbözik kü lönösebben a New Yorkban tapasztalható zsidó zástó l. Azt is meg kell jegyeznem, hogy Budapest házfalai tele voltak graffitival (sajnos), é s e feliratok között nem láttam egyetlen zsidó ellenes feliratot sem! Ezé rt ú gy gondolom, hogy öncé lú propaganda volt a posztkommunista kormánynak az az állítása, hogy az antiszemitizmus megfé kezé sé re voltak szü ksé gesek a rendő rsé g tettei. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a mindennapi é letben nem lé pü nk fel elé g határozottan a fajgyűlölő k ellen. Szerintem az írástudó k felelő ssé ge é s kötelessé ge lenne, hogy egyré szt tájé koztassanak az igazságró l, másré szt ne csak kó dszavakkal cé lozgassanak, hanem kimondják a teljes igazságot, mert csak így lehet feloldani a mestersé gesen gerjesztett feszü ltsé get. Csak így szü lethet meg a társadalmi bé ke, csak így lesz ké pes a társadalom összefogni é s szembené zni a való di gondokkal. Nekem általában könnyen megy az írás, de most mé gis nehezen szántam rá magam. Azé rt indul nehezen ez az írás, mert „tabu”-té máró l szeretné k ő szinté n írni é s é rzem, hogy egyik tábornak sem fog tetszeni, amit írok. Ugyanakkor vannak dolgok, melyeket ki kell mondani. Biztos jövő t csak a megemé sztett é s egysé gesen elfogadott mú ltra é píthetü nk, é s a megbé ké lé shez szü ksé ges mind a té nyek elfogadása, mind a bocsánatké ré sre é s a megbocsátásra való ké szsé g is. Persze, ami a legfontosabb, az a kölcsönössé gnek é s annak az elfogadása, hogy sokkal fontosabb az, ami összeköti a kereszté ny é s a zsidó hátterű magyart, mint ami elválasztja.

11

A Magyar Lobbi heti akció levelé bő l – http://hungaria.org/hal/lobby [2007-03-02]

145

Patrió ta é s nacionalista A hazaszeretet nem más, mint honfitársaink szeretete. Nem csak a zsidó vagy kereszté ny, jobb- vagy baloldali, szabadelvű vagy konzervatív magyaroké , de minden magyaré . A mai Magyarországon sokan nem é rtik ezt! Sokan a másik magyart kirekesztő lé lekkel lengetik zászló ikat, é neklik a Himnuszt, é s közben mé lyen meg vannak győ ző dve arró l, hogy ő ket a hazaszeretet vezeti. Pedig más a nacionalizmus vagy sovinizmus, é s más a hazaszeretet. A hazaszeretet olyan, mint amit a nagypapa é rez az unokái iránt, kiterjed az minden unokára, nincs annak elő felté tele. A nacionalista vagy soviniszta más! A soviniszta olyan ember, aki fajtáját a másiké nál jobbnak, magasabbrendűnek, kiválasztottabbnak tartja (mint az árja vagy a cionista). A nacionalista ú gy gondolja, hogy a másik faj, vallás vagy kultú ra alacsonyabb rendű mint az övé , s ezé rt annak tagjaival nem kötelessé ge ugyanú gy bánni, mint ahogy elvárja, hogy vele bánjanak. Az ilyen, fajban gondolkozó embernek mindegy, hogy ki milyen ember, neki csak az számít, hogy kinek kik voltak az ő sei. Az ilyen ember az egyé nt nem a tettei vagy é letú tja alapján, hanem a származása alapján íté li meg. Tehát valami olyannak alapján, amirő l az illető nem tehet, ami felett befolyással nem rendelkezik. A nacionalistát nem a szeretet, mé g csak nem is a saját fajtájának a szeretete vezeti, hanem a másik ember lené zé se, né ha már gyűlölete. Persze vannak, akiknek é rdeke, hogy az átlagemberek agyában összekeveredjenek ezek a fogalmak, é s ezé rt nacionalistának nevezik a patrió tát. Ezzel remé lik saját tetteikrő l elterelni a figyelmet é s az „oszd meg é s uralkodj” eszközé vel megő rizni hatalmukat. Így tettek a mú ltban a kommunisták, így igyekeztek bemocskolni é s összekeverni a hazaszerető , egy nemzetet, egy kultú rát vé dő ket a fajgyűlölő nacionalistákkal. A patrió ta alapvető en kü lönbözik a nacionalistátó l. Számára tiszteletre mé ltó , ha valaki ragaszkodik apái tradíció ihoz, vallásához, nyelvé hez, kultú rájához. A patrió ta megé rti, hogy az egé szsé ges lelkű ember nem cseré lgeti, hanem gyűjti lojalitásait. A patrió ta megé rti, hogy mindenki ragaszkodik nyelvé hez, kultú rájához, a magafajta emberek között é rzi jó l magát, a saját né pdalait szereti hallani, né pviseleté t látni. A patrió ta tudja, hogy ú gy ahogy az ember egyszerre tudja szeretni az anyját is,

146

meg a felesé gé t is, ú gy pé ldául a zsidó származású magyar is vállalhatja mindké t lojalitását, s ettő l csak gazdagabb ember lesz belő le is é s a társadalombó l is, mely az amerikai vagy a szentistváni mintára nyeresé gnek tartja, ha tagjai ragaszkodnak ő seik tradíció ihoz is. A kereszté ny magyarok dolga William O. Mc Cagg neves törté né sznek (nem volt sem magyar, sem zsidó ) kutatási terü lete a magyar zsidó ság volt. Szerinte mé g sohasem volt olyan etnikum, amely olyan hatható san járult volna hozzá hazája felvirágoztatásához é s olyan kegyetlen elbánásban ré szesü lt volna, mint a magyar zsidó ság. Nekü nk kereszté nyeknek ő szinté n, a családtagnak kijáró együ tté rzé ssel kell emlé kezni azokra, akik szenvedő alanyai voltak annak, hogy voltak közöttü nk, akik eltűrté k vagy ré szt is vettek zsidó honfitársaink elleni embertelensé gben. Arra is szü ksé g lenne, hogy ő szinte hálával gondoljunk azokra a zsidó származású honfitársainkra, akik rendkívü li mó don járultak hozzá hazánk felvirágoztatásához. Itt az ideje, hogy mi kereszté nyek kevesebbet emlegessü k a Kun, Szamuelli, Rákosi, Gerő , Farkas, Ré vai vagy Pé ter Gáborok neveit, é s többet az Angyal Pistákat. Amikor ezt mondom, akkor sokak szemé n látom, hogy azt sem tudják kirő l beszé lek, nem tudják, ki is volt Angyal Pista?! Pedig bizony tudni illene! Tudni illene, hogy volt egy Auschwitzbó l hazatántorgott zsidó munkásgyerek, akibő l 1956-ban a Tűzoltó utcai szabadságharcosok parancsnoka lett. Bizony tudni illene azt is, hogy amikor Angyal Pistát utolsó ú tjára vonszolták Kádár pufajkásai, akkor ennek a magyar hazafinak azok voltak az utolsó szavai, hogy „é ljen a szabad Magyarország!” Tudni kellene, hogy sok ilyen magyar volt, 1956ban az é n parancsnokom is… Az ő szinte szó kimondáshoz az is hozzátartozik, hogy nem csak a kommunista vezeté sben voltak sokan a zsidó k, de a vidé kre deportáltak, az Á VH börtöneiben, ső t a kü lönböző kirakatperek kivé gzettei között is jó cskán akadtak zsidó származású magyarok. Hogy a magyar zsidó ság hogyan é rzett, mit gondolt a Rákosi diktatú ráró l, mutatja az is, hogy 1949 é s 1956 között 85 000 magyar zsidó (az akkori összzsidó ság mintegy 40 %-a) hagyta el az országot.

147

A zsidó szá rmazá sú magyarok dolga Persze a zsidó származású magyarokra is vonatkozik, hogy kettő n áll a vásár. Az lenne a szé p, ha ő k hangsú lyoznák, hogy a magyar felső háznak é s tábornoki karnak voltak zsidó tagjai, hogy Kossuthnak zsidó ezrede volt, szé p lenne, ha ő k vé dené k meg né pü ket a „Hitler utolsó csatló sa”-szerű vádaktó l. Az szolgálná igazán a megbé ké lé st, ha a zsidó származású magyarok a Szálasiak é s Bakyak emlegeté se helyett a Koszorú s Ferenceket, é s Baránszky Tiborokat emlegetné k többet. Ő k emlé keztethetné nek arra, hogy Magyarország volt az egyetlen (megszállott) né met szövetsé ges, mely fegyverrel vé dte meg fő városa zsidó polgárait. Szé p lenne, ha emlé kezné nek, hogy a páncé los ezredest, aki 1944. jú lius 6-án kiparancsolta a nácibarát csendő röket Budapestrő l, ú gy hívták, hogy Koszorú s Ferenc. Arthur Schneidernek, a mai new-yorki rabbinak, 1941-ben nagyapjával menekü lnie kellett Ausztriábó l, é s mivel Amerika (kvó ta okokbó l) nem fogadta be ő ket, Magyarorzágra menekü ltek, ott é ltek. A rabbi így tanult meg magyarul é s így szerette meg né pü nket. Ő minden beszé dé ben hangsú lyozza, hogy a magyar zsidó ságot é rt tragé dia egy katonailag megszállott országban törté nt, hogy a né met megszállás elő tt egyetlen magyar zsidó t nem vittek Auschwitzba. Azt is kimondta, hogy a nemzsidó magyarság között akadtak, akik veszé lyt vállaltak zsidó honfitársaik vé delmé ben. Szé p lenne, ha errő l a magyar zsidó ság is többet szó lna. Mondjuk ki egymá sró l a jó t is, mondjuk ki a teljes igazsá got Itt az ideje, hogy ugyanú gy megemlé kezzü nk azokó l is, akiket 1944-ben zsidó ságuk miatt hurcoltak el, é s azokró l is, akiket „kollektív bűnössé gü k” miatt 1946-ban kitelepítettek a Felvidé krő l, vagy azokró l, akiket 1951-ben származásuk miatt deportáltak, bebörtönöztek, kivé geztek. Itt az ideje, hogy elíté ljü k a törvé nytelensé g, igazságtalanság é s emberi szenvedé s minden okozó ját. Itt az ideje, hogy az erkölcsi kárpó tlást megadjuk minden ártatlanul megalázott honfitársunknak. Itt az ideje, hogy törté nelmü nk szereplő it oda soroljuk, ahová való ak: a Szálasiakat é s Rákosiakat együ tt a hazaáruló k közé , a Koszorú s Ferenceket é s Angyal Pistákat pedig nemzetü nk hő sei közé . Itt az ideje annak is, hogy megtisztítsuk szó kincsü nket a kó dszavaktó l. Ha azt akarjuk mondani, hogy zsidó , mondjuk azt, ne azt, hogy „libe-

148

rális”. Ha azt akarjuk mondani, hogy liberális vagy szabadelvű (mint volt Eötvös, Deák, Kossuth é s Szé chenyi), mondjuk azt. A világos beszé d, a szó kimondás nem udvariatlanság, hanem az az ő szintesé g jele, míg a kó dszavak használata az sunyi é s gyáva cé lozgatás. És vé gü l itt az ideje annak is, hogy megnyugtassuk a zsidó származású magyar anyákat, hogy nincs fé lnivaló juk a magyar hazaszeretet, a magyar nemzeti öntudat ú jraé bredé sé tő l. Itt az ideje, hogy kiközösítsü k sorainkbó l a gyűlölködé st é s testvé rharcot szító kat, hogy visszahozzuk a kulturális pluralizmus lé gköré t, mely Magyarországot Szent István ó ta jellemezte é s a szabadelvű Deák Ferenc idejé n fellendítette. Itt az ideje, hogy visszahozzuk azt a befogadó é s toleráns lé gkört, mely lehető vé tette, hogy a világon első nek nálunk mondasson ki a vallások szabadsága. Igen, itt az ideje, hogy a magyarság ú jra való di arcával mutatkozzon be a világnak. Itt az ideje, hogy a „betört ablakú kirakatok é s az ő rizetlen író szövetsé gi gyűjtő ládák né pe” a ma már szabad hazájában átvegye a szó t é s az „aki magyar velü nk tart!” lelkü leté vel megkezdjen é píteni egy szé p magyar jövő t, minden magyar szabad Magyarországát. Lipták Bé la (Ph 53)

Jó zsef Attila Vidám é s jó volt s tán konok, ha bántották vé lt igazában. Szeretett enni s egyben-másban Istenhez is hasonlított. Egy zsidó orvostó l kapott kabátot é s a rokonok ú gy hívták: Többé -itt-ne-lássam. A görög-keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot – no de hát ne bú suljatok. József Attila

149

Nyílt levé l a magyar é rtelmisé gi dolgozó k jogainak tiszteletben tartá sá é rt 12 A Magyar Kö ztársaság Elnö ké hez: dr. Sólyom László Az Oktatási é s Kulturális Miniszterhez: dr. Hiller István A Magyar Kö zvé lemé nyhez Kilenc é vvel ezelő tt jelent meg a magyar sajtó ban egy nyilvános felhívásom arra vonatkozó an, hogy a Művelő dé si Miniszté rium állítsa vissza a Pető fi Irodalmi Múzeum elnevezé sé ben az onnan korábban kivett „Pető fi” nevet. A felhívást petíció követte, amelyet számos magyar é rtelmisé gi is aláírt. Most a politikai vezeté shez é s a közvé lemé nyhez fordulok a magyar é rtelmisé gi dolgozó k napjainkban sú lyosan megsé rtett jogainak a tiszteletben tartásáé rt. A magyar kultú ra szerelmeseké nt – é s egyben a magyar irodalom elismert kutató jaké nt, illetve fordító jaké nt – megismertettem é s megszerettettem Olaszországban számos magyar író t é s költő t, így pé ldául Pető fi Sándort (egyik fordításom a „János Vité z” volt), Ady Endré t, Kosztolányit, Kaffka Margitot, Kassák Lajost stb. Feladatomnak tekintettem ápolni a Magyarországró l alkotott ké pet, a magyar né pnek é s kultú rának imázsát. És pontosan azé rt, mert mindezt mindig vé dtem, most ú gy é rzem, hogy kötelessé gem szó t emelni az ó kori görögök által „polis”-nak hívott politika, illetve „politikai gondolkodás” né hány magyarországi aspektusa ellen. Ez a demokratikus, euró pai orszá g, amelyet a nagy olasz politikus é s író , Giuseppe Mazzini (nagy Euró pa-párti é s Kossuth Lajos barátja) a „Duna királynő je”-ké nt emlegetett, való jában nem demokratikusan é s nem euró pai mó don já r el a dolgozó kkal, az alkalmazottakkal, az é rtelmisé ggel szemben. Kezdve a sort a dolgozó k csaknem állandó jelleggel minimálbé ren törté nő foglalkoztatásával, ami való jában nem más, mint a dolgozó k jogainak megsé rté se é s egyben a munkáltató kibú vó ja az államnak fizetendő adó k é s járulé kok aló l, folytatva a dolgozó k szerzett jogainak a megsé rté sé vel (a fizeté sek megdöbbentő havi csök12

Prof Roberto Ruspanti egyetemi tanár, költő , műfordító , a magyar irodalom é s kultú ra olaszországi né pszerűsítő je hozzájárul ahhoz, hogy bármely lap szó szerint, teljes terjedelmé ben vagy ré szletekben lehozza levelé t.– (antall-press hungary)

150

kenté se), egé szen az é rtelmisé gi közalkalmazottaknak a né hány ó ra alatt lezajló azonnali elbocsátásáig. Közalkalmazottak, köztisztviselő k, miniszté riumok, kulturá lis inté zmé nyek, múzeumok, iskolá k é s egyetemek dolgozó it azonnali hatállyal elbocsátják, egyik napró l a másikra kerü lnek utcára. Mindez, a közvé lemé ny hallgatása mellett zajlik, a szakszervezetek ké ptelenek megvé deni a munkavállaló kat attó l, hogy megfosszák ő ket az egyik legalapvető bb emberi joguktó l: a munkához való jogtó l. Demokratikus euró pai emberké nt, Magyarország barátjaké nt, valamint a magyar irodalom é s kultú ra kü lföldi terjesztő jeké nt emelek hangot a liberális, a demokratikus é s euró pai szellemmel ellenté tes eljárásmó d ellen, melynek bemutatására pé ldaké nt hozom fel azt, ami ezekben az ó rákban számos magyarországi kulturális inté zmé nyben zajlik. Jellemző pé ldaké nt említhetem a budapesti Pető fi Irodalmi Múzeumban törté nteket, ahol az azonnali, mintegy 36 ó ra leforgása alatt vé ghezvitt hirtelen elbocsátás hú sz-, harminc- vagy é ppen negyvené veseket é rintett, köztü k diplomás (fő iskolai, egyetemi vé gzettsé gűeket), munkaké pessé gü k teljé ben lé vő embereket. Ezeket a dolgozó kat 36 ó ra alatt ú gy kidobták, mintha nem is állampolgárokró l, nem is emberekrő l lenne szó , hanem elnyűtt tárgyakró l. Ez a tömeges, minden krité riumot né lkü löző felmondási hullám leginkább egy lottó sorsolásra emlé keztet. Az alkalmazottak ú gymond vakon törté nő elkü ldé sé nek cé lja az, hogy eleget tegyenek az eldöntött munkaerő -leé píté snek. Mindez bármilyen áron törté nhet, akár kihasználva a szimpátia-antipátia, vagy é ppen a szemé lyi preferenciák lehető sé gé t is. Mi olaszok gyakran bíráljuk politikusainkat, de egyetlen olasz vezető nek sem jutna eszé be, hogy a közszfé ra alkalmazottait ily mó don kü ldje el. Ráadásul mindenfajta mé rlegelé s é s indok né lkü l. És sajnos minderre a törvé ny lehető sé get nyú jt. Az elbocsátások híré t megelő ző napokban az alkalmazottak rettegnek a munkahelyü kön é s ké tsé gbeesetten né znek körbe, várva, hogy mikor „sú jt le” rájuk az azonnali felmondás, é ppú gy mintha a hó hé r bárdjára várnának. A fé lelmü k ó riási, olyannyira, hogy a kollé gák közü l senki nem mer hangot emelni, mert mindegyikü k abban remé nykedik, hogy a bárd talán a másikra sú jt le. És amikor a vezető sé ghez közel álló , leginkább szektához hasonlító , a dolgozó kkal macska-egé r játé kot űző , szűk körű bizottság ké tsé gbe nem vonható dönté se alapján elé rkezik a felmondás pillanata, mindezt a kollé gák magas fokú közönye kísé ri: mert a megmaradó k, mintegy láncreakció ké nt, fé lnek saját helyü k elveszíté sé tő l. Nem 151

tehetnek mást, mint fellé legezve hálát adnak az Égnek, hogy mindez nem velü k törté nt. Manapság ú gy tűnik, mintha a magyar politikai vezeté st egyfajta erkölcsi é s kulturális é rzé ketlensé g irányítaná. Tú llé pve tehát a budapesti Pető fi Irodalmi Múzeum elő bbi, konkré t pé ldáján (amelyhez őszinté n szólva családi é rzelmeim is kö tnek, hisz mié rt tagadjam, nem bű n, hogy a felesé gem pont ebben a Múzeumban dolgozik, minthogy az sem bű n, hogy egy olasz Magyarországon kíván é lni; továbbákulturális kö tődé seim is ide húznak, hiszen é veket felö lelő Petőfi-kutatásaim é s fordításaim jól ismertek mind Magyarországon mind Olaszországban), talán ugyanez az eljárásmó d vonatkozik az ország számos kulturális é s közigazgatási inté zmé nyé re. Hangot akarok adni bírálatomnak é s tiltakozásomnak egy olyan törvé nnyel szemben, mely mindezt lehető vé teszi, é s amely elvont fogalomké nt – lé t é s család né lkü l – kezeli a dolgozó kat. Ezé rt elhatároztam, hogy a magyar é rtelmisé gi dolgozó kkal szemben alkalmazott jogtiprás elleni tiltakozásom, é s a dolgozó kkal – köztü k kollé gáimmal – való szolidaritásom jeleké nt, ké szen állok visszaadni Magyarországnak a „Szabadsá g Hő se” (2006) emlé ké rmet é s a Magyar Köztársaság Elnöke Só lyom László ké zjegyé vel ellátott oklevelet, valamint azt a Pro Cultura Hungarica kitünteté st, amelyet a magyar kultú ra olaszországi terjeszté se é rdeké ben eltöltött harmincé ves munkásságom elismeré seké nt kaptam Magyarországtó l. Nem csupán mint demokrata é s euró pai állampolgár, de mé g inkább mint a magyar kultú ra kü lföldi terjesztő je ú gy é rzem, most csaló dtam Magyarországban. Ennek euró pai törté nete é s kultú rája nem é rdemli meg azt, hogy ekkora csorbát szenvedjen az a jogi kultúra, amelyen egé sz Euró pa é s az euró pai né pek egymás mellett é lé se alapul. Prof. Roberto Ruspanti, az Udinei Tudományegyetem Magyar Nyelv é s Irodalom Tanszé ké nek egyetemi tanára; a „Pro Cultura Hungarica (1993)” kitüntetettje; a „Szabadság Hőse” (2006) emlé ké rem tulajdonosa, mert kulturális tevé kenysé gé vel hozzájárult az 1956-os forradalom emlé ké nek é brentartásához; a magyar PEN Club Ady Endre díjának kitüntetettje (1992); a Magyar Kö zoktatási Miniszté rium é s a Magyar Kulturális Miniszté rium első díjának nyertese Petőfi Sándor remekmű vé nek, a János Vité znek a fordításáé rt é s olaszországi terjeszté sé é rt (1997). 152

Bizony, ú jra aktuális:

Mondd, mit é rlel…

Mondd, mit é rlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyé l; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki seté t gondok kö zt henyé l; ültetne krumplit harmadába s nincs szabad fö ld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi é szre maga se?

Mondd, mit é rlel annak a sorsa, ki családjáé rt dolgozik; veszekszenek, kié a torzsa, é s csak a nagy lány né z mozit, a nő mindig mos – lucsok holtja – szájíze mint a főzelé k, s a szigor a lámpát ha eloltja, csend fülel, motoz a seté t?

Mondd, mit é rlel annak a sorsa, akinek ö t holdja terem; lompos tyúkja kárál a torsra s gondjai fé szke a verem; s igája nem zö rö g, sem ö kre nem bőg elnyújtva – nincs neki – s mé lyé ről párolog a bö gre, ha kis családját eteti?

Mondd, mit é rlel annak a sorsa, ki a gyár kö rül őgyeleg; helyé n a kapszlit nő kapdossa s elfakult fejű kisgyerek; s a palánkon hiába né z át, hiába cipel kosarat, szatyrot, – ha elalszik, fö lrázzák s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit é rlel annak a sorsa, ki maga é l, maga keres; levesé nek nincs sava-borsa, hitelt nem ád a fű szeres; egy tö rt szé ke van, hogy begyújtson, repedt kályháján macska ül, ritmust lóbál az ajtókulcson, né z, né z, s lefekszik egyedül?

Mondd, mit é rlel annak a sorsa, ki sót mé r, krumplit, kenyeret, hozomra, ujságpapirosba s nem sö pri le a mé rleget; s ritkás fé ny kö zt morogva rámol – az adó hosszú, nagy a bé r – s mi haszna sincs, hiába számol tö bbet a petróleumé rt?

S mondd, mit é rlel annak a sorsa, ki kö ltő s fé l é s így dalol; felesé ge a padlót mossa s ő másolás után lohol; neve, ha van, csak áruvé djegy, mint akármely mosóporé , s é lete, ha van é lte mé g egy, a proletár utókoré ?! József Attila 153

„Ká in ismé t megölte Á belt” – Levé l Futá sfalvá ró l, Erdé lybő l 13 Gondolom, minden határon kívü l é lő magyar é rtesü lt a 2004. dec. 5-é n Magyarországon tartott né pszavazásró l a kettő s állampolgárság megadásával kapcsolatosan. Ismerik a szavazás eredmé nyé t is, a NEM-et. Ezzel kapcsolatosan szeretné k írni, mert akármint alakuljanak a ké ső bbiekben a dolgok, akármilyen kedvezmé nyek, megoldások szü lessenek, idő vel a sebek is begyó gyulhatnak, de a tü ske bennü nk marad örökre. Ilyet mé g nem jegyzett fel a törté nelem, hogy egy nemzet megtagadta volna testvé reit A magyar állampolgárság megadása fő leg lelkileg lett volna fontos, több erő t adhatna a megmaradásé rt folytatott kü zdelemben, é s azt, amit Trianonban idegenek elrontottak, azt az anyaország, a TESTVÉR (aki nem kellett szü lő földjé n idegenké nt, megalázottké nt, lené zett megnyomorítottké nt é ljen) jó vá teheti, ha megfogja azok kezé t, akik vállalva akármilyen nehé zsé get a helyü kön maradtak é s megmaradtak magyarnak. Ké tmillió hatezer segítő ké zre lett volna szü ksé g, de csak egymillió né gyszáz anyaországi magyar nyú jtotta felé nk a kezé t. Csak ennyi igazi magyar volna Magyarországon? A többit elvitte 1956, vagy a butító törté nelemhamisítás, a közömbössé nevelő kommunista nevelé s? Azt gondolom, leginkább azok okolható k, akik a NEM-re buzdították a lakosságot, akik szó ró lapokon hirdetté k, hogy a beáramló határonkívü liek elözönlik az országot é s romba döntik azt. Akik rosszindulatú an szítottak ellensé ges é rzü leteket, akiknek nem volt szent a nemzet egysé ge, akik csak magyarul beszé lnek, de keblü kben nincs magyar szív é s a magyarság sorsáé rt aggó dó magyar lé lek. Akik a testvé rek megtagadására buzdítottak, azok megrontották az 1989 után olyan szé pen kialakult kapcsolatokat, szé tverté k az egymásra találó rokonlelkeket, testvé reket. Káin ismé t megö lte Á belt! A közné pbő l ké nyszerítetté k ki azt a dönté st, amit az Országgyűlé s kellett volna meghozzon. Gondolom, nemcsak az erdé lyi magyarság, a szé kelysé g ragaszkodik a szü lő földjé hez, ahol ő sei é ltek, s ahol nehé z kü zdelem árán teremtettek otthont é s megé lheté st, hanem a többi elszakított országré szben is, s csak a legrosszabb szándé kú , legellensé gesebb indulatú ember állíthat13

Ezt az írást Mondovits Lajos (Gy 45) barátunk kü ldte meg – Franciaországbó l.

154

ja, hogy mindezt otthagyja a né p egy bizonytalan jövő é rt. Akik ezt akarták, akik egy jobb jövő ben remé nykedtek, azok már elmentek – é s azokkal sem veszített, hanem nyert Magyarország, hiszen nagyré szt orvosok, tanárok, jó szakmájú dolgos emberek indultak ú tnak, s akiknek nagyré sze ott is mega!áztatásban, mellő zé sben, lené zé sben ré szesü l. Ezé rt fontos nekü nk az itthon maradás, itt alakítani egy jobb é letet, szebb jövő t. 86 é vig „bozgorok”, hontalanok ezer é ves szü lő földü nkön, é s most azt kell elviselnü nk, hogy röhögnek rajtunk, mert az anyaországban é lő testvé reinknek sem kellü nk. (Románia megadta a Moldáviában é lő testvé reinek a román állampolgárságot.) Nagy é s megalázó volt ez az arculcsapás. Advent volt, vártuk a Megváltó t, a megváltást, vártuk a Mikulási ajándé kot. Papjaink sokasága ment ki magyarországi templomokban nemzeti egysé gü nké rt könyörögni, pü spökeink megalázkodva könyörögtek a Szentcsaláddal pé ldáló zva: „Engedjetek be a fogadó ba, ne kelljen városszé li istálló ban hozni világra a gyermekeinket! Krisztus azt mondta: Zörgessetek é s megnyíttatik né ktek!” „NEM” – sú jtott le a válasz, é s ez a NEM összetörte bennü nk azt a szent szó t: ANYAORSZÁ G. 1918 ó ta most vagyunk a legárvábbak, mert eddig mindig remé nykedtü nk abban, hogy egyszer csak magához ölel az anyanemzet, egyszer majd ú jra testvé rek é s egyenlő ek leszü nk, é s most azt tapasztaljuk, hogy Magyarországnak Euró pában sincs szü ksé ge a szegé ny rokonra. Krisztussal mondjuk: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!“ Olyan lelki megrázkó dtatás volt ez a szé kelyeknek, amelyet meg lehet talán bocsájtani, de elfeledni soha nem tudja. Azó ta fekete gyászsza!ag van tűzve a templomokban a magyar zászló ra, a dé vai árvák otthonának ferences barátja megrendü lt szívvel utasította vissza az árvák ré szé re kü ldendő magyar segé lyt, többen visszaadták a koronás magyar igazolványt, mert minek az, ha nem é reznek testvé rnek minket. Számomra az volt a legmegrendítő bb, amikor a templomban a szertartás vé gé n az orgonán felzú gott a nemzeti imánk, a Himnusz hangja, de senki sem é nekelte, a pap sem. Csak álltunk né mán, lehajtott fejjel é s hullt a könnyü nk. De ez a könny nem olyan volt, mint 1989 után az első március 15-é n, amikor olyan szenvedé llyel, áté lé ssel, megható dva é nekeltü k: „Isten, áldd meg a magyart”. Ez a mostani, a fájdalom keserű könnyei

155

voltak, mert mé rget kevertek a himnuszunkba, s a „nyú jts felé je vé dő kart” hallatán mindig 2004. dec. 5. jut az eszü nkbe. Aggó dva gondolunk a Csíksomlyó i bú csú ra, a nemzeti ü nnepeink megtartására, amelyeken egyre több magyarországi testvé rü nk vett ré szt, é s amelyek olyan szé pek é s megható ak voltak. A nemzetrombolás eredmé nye meglátszott a té li tú ristaforgalom teré n is – pedig milyen szé pen kezdett fellendü lni, fejlő dni a közszolgálati turista tevé kenysé g! Tú lé ljü k ezt a második Trianont is, mert jönnie kell egy jobb kornak, addig is megmaradunk hamu alatt izzó parázsnak, olyan magnak, melybő l pé ldamutató hazafiak, testvé rszerető . embersé ges magyarok kelnek ki, – é s megmaradunk, ha árván is, de felemelt fejjel! Finta Etelka 2005 január

Anyá m letté l lenne… Ú gy megyen, úgy megyen Szegé ny árva asszony Egy nagy ré gi úton S egy nagy hosszú úton.

Járnak meleg esők, Kik megferesszenek, Járnak meleg szelek, Kik elrengessenek.

Jobb oldalán viszi vala Síró lányocskáját Bal oldalán viszi vala Síró fiacskáját.

Ú gy megyen, úgy megyen Szegé ny árva asszony, S elö l megtalála Egy barom állatot.

Istenem, Istenem! Szerelmes Istenem! Melyiket tegyem le S melyiket vegyem fel?

Jobb oldalán viszi vala Egy esztendős bornyát… Bal oldalán viszi vala Ké t esztendős bornyát,

Ülj le, lányom, ülj le! E rózsamezőbe, Rózsavirág szedni, Koszorúba kö tni.

Szarva kö zö tt viszi vala Kicsiny bornyúcskáját, – Istenem, Istenem! Szerelmes Istenem!

156

Ez egy baromállat S é n egy lelkes állat, Hát é n hogy tevé m le Síró lányocskámat!

– Anyám, é desanyám! Édes farkasanyám! Eresszen el engem Erdőbe sé tálni.

Ő is megsirüle S ő is visszamene. Hát kö rülbe vette Három fene farkas.

Erdőbe sé tálni S mezőbe nyugodni. – Ne menj, lányom, ne menj! Sok vadászok járnak.

A legnagyob fene farkas Szavát felfelelé : Szakasszuk háromba, szakasszuk háromba!

Apám, é desapám! Édes farkasapám! Eresszen el engem Erdőbe sé tálni,

A kö zé pső fene farkas Szavát felfelelé : – Bizony nem bánom é n, bizony nem bánom é n.

Erdőbe sé tálni, S mezőbe nyugodni.

A legkisebb fene farkas Szavát felfelelé : – Vagy ne szegé nyt, vagy ne! Vagy ne szegé nyt, vagy ne! Mi csak vigyük el A mi barlanginkhoz! Mi is nö veljük fel Gyenge malachússal, Gyenge bárányhússal.

Ú gy megyen, úgy megyen Az ő é desanyja. Hol jársz, lányom, hol jársz? Hol jársz, lányom, hol jársz? Hallgass anyám, hallgass! Hallgass anyám, hallgass! Anyám letté l lenne, El sem hagytál lenne! Anyám letté l lenne, El sem hagytál lenne! Moldvai csángómagyar né pdal

157

Megalá ztatá s Rúzsa Magdi ké pviselheti Magyarországot az eurovízió s dalfesztiválon Helsinkiben. Több jelölt közü l ő t választotta a közönsé g a Fonogram díjátadó n. Az é nekes az Év Felfedezettje díj átvé tele után zokogva rohant ki, egé szen az öltöző ig. Talán meghallotta a közönsé g soraibó l Tó th Tibi szavait? „Mié rt nem magyar kapja a díjat? Jugoszláv!” – kiabálta a Hooligans gitárosa. Ennyi a hír. Mit lehet erre mondani? Talán ezt: S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak é s cifrálkodó knak, Fé lig-é lő knek, habzó szájú aknak, Magyarkodó knak, köd-evő knek, Svábokbó l jött magyaroknak Én nem vagyok magyar? (Ady Endre) Tegyü k mellé ezt is: a Magyar Tudó slexikon é rtelmezé se szerint 13 (azó ta 2004-ben Hudetz Zoltán a 14. – a szerk.) magyar származású Nobel-díjassal bü szké lkedhet Magyarország. De ha beleolvasunk a lexikonba kitűnik, közü lü k csak 3 (azaz három) Nobel-díjas vette át magyar állampolgárké nt a kitü nteté st: Szent-Gyö rgyi Albert, Hevesi Gyö rgy é s Kerté sz Imre. Gábor Dé nes angol, Bé ké sy Gyö rgy, Harsányi János, Oláh Gyö rgy, Wigner Jenő, Milton Friedman, John Polányi amerikai, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd osztrák, Lé nárt Filip né met állampolgárké nt vette át a díjat. Magyar állampolgárságuk nem volt, tehát ú tlevelü k sem, de a világ (é s benne a Kárpátok magyarsága is) mé gis magyarké nt tartja számon ő ket. Akkor hogy is van ez? Egyszer igen, máskor nem? Érdeke válogatja? Ide kívánkozik mé g ez is: szomszé dom, a kisnyugdíjas né nike (12 300 Din/hó ) mintegy 5000 dinárt költött SMS-szavazatra, Magdi jelölé sé t támogatva az euró vízió s dalfesztiválra. Neki sincs magyar állampolgársága, semmije sincs az effé lé kbő l. De fü le é s szíve van. Hát amíg lé tezik ilyen kivé telesen hiteles kincs, az emberi szeretet ilyen megnyilvánulása irántad, hú zd ki magad, é s hordd magasan a fejed, Kishegyes Nagy Lánya! S ahol a ti kincsetek, ott legyen szívetek is – ez nem akármilyen könyv, ez a Biblia ajánlata. Magyar Szó , 2007. március 1., csü törtök, Közös író asztal Dr. Kerekes József (Szabadka)

158

Visszaemlé kezé s „Nessun maggior dolore che ricordarsi del tempo felice ne la miseria”

„Nincs semmi szomorító bb, mint emlé kezni ré gi szé p idő re nyomorban”

Dante: Divina Commedia, Pokol, 5. é nek 121–123. Babits Mihály fordítása

Immár 60 é ve annak, hogy Felvidé krő l a magyarok egy ré szé t kitelepítetté k. Az é rintetteken kívü l ezt már kevesen ismerik, vagy alig tudnak valamit a lakosságcsere kialakulásáró l é s a törté ntekrő l. Én ott szü lettem, ott nő ttem fel, é s a törté nelem fejü nk felett csapkodó változásait fiatal szívvel é s lé lekkel láttuk é s é ltü k át. Minket katolikus hitre é s hazaszeretetre neveltek, é s ez utó bbi nem vonatkozott az akkori állampolgárságunkra, bár azt tiszteletben tartottuk. A kis falu, Nagypaka – mintegy 400 lé lek – színtiszta magyar lakó i örömmel várták 1938-ban az ő seik nemzeté hez való visszaté ré st. (Láttam egy családi fé nyké pet, amelyre az volt írva: „… mé g CsSzK-ban, 1938. augusztus 1.”) Ő sszel aztán ő szinte örömmel é s nemzeti bü szkesé ggel, a korábban elrejtett é s fé ltve ő rzött zászló nkat lobogtatva fogadtuk a bevonuló honvé deket. Akkor negyedikes elemista voltam, é s az ú j körü lmé nyek között felvető dött a továbbtanulás lehető sé gé nek kialakítása. A környé ken a közé piskolák lé tesíté se, átszervezé se miatt bizonytalanság uralkodott. Szü leim az ú jságban olvasták, hogy Pannonhalmán ú j gimnázium lé tesü l, é s Édesanyám nagybátyjánál, Niszler Teodóznál, az akkori perjel ú rnál é rdeklő dött a lehető sé grő l. Ő válaszában biztatatta jelentkezé sü nket, é s így kerü ltem 1939 szeptemberé ben Pannonhalmára. Mi voltunk az első osztály, ahol hú szan kerü ltü nk össze az ország kü lönböző tájairó l. Felejthetetlen idő k következtek, olyan változásokkal, amelyek emberformáló hatásokkal voltak tele. Az első é vekben bent é ltü nk a kolostorban, é s a szerzetesi közössé g lelkü leté t é reztü k. Sok figyelemmel, szeretettel, gondoskodó „családfő kkel” a nagy család é rzé se vett körü l bennü nket. Majd felé pü lt a gimnázium ú j é pü lete, ahova átköltözve kiváló körü lmé nyek közé kerü ltü nk. Közben kitört a háború , aminek egyre fokozó dó 159

borzalmaival találkoztunk. Lé giriadó k, Győ r bombázását a Várkert sé tányáró l elrettenve figyeltü k. Egyik legfájó bb hírké nt é rt bennü nket, hogy 1944. é v Karácsonyán Budapest bombázása közben osztálytársunk, Ré dly Pál, otthonában é leté t vesztette (15 é ves volt). 1944-ben az ország né met megszállása után a gimnázium alsó szintjé re né met katonai parancsnokság szállásolt be. Az 1944-es tané v szeptemberben megkezdő dhetett, de a front közeledé sé re való tekintettel októ ber közepé n a tanítás megszűnt é s a diákokat haza tanácsolták. Ekkor é reztü k, hogy Pannonhalma vé dő ölelé se milyen biztonsággal tartotta távol tő lü nk a világban dú ló é rtelmetlensé geket. A karácsonyt így a családi körben töltöttem, de aggó dva é s fájó szívvel gondoltunk Bátyánkra, aki az orosz fronton harcolt. A következő é v elejé n a leventekorú fiú kat összeszedté k é s elindítottak bennü nket nyugatra. Utaztunk gé pkocsin, marhavagonban, vagy mentü nk gyalog egyik táborbó l egy másik helysé g hideg iskolájába vagy szé napajtába. Viszontagságainkat nem írom le, azt rábízom a kedves olvasó fantáziájára. A háború vé ge 1945. május 9-é n Ausztriában, egy Mariazell-közeli faluban é rt bennü nket. Honvágyunk, aggodalmunk fokozó dott, mert az otthoniakró l az elmú lt hó napok alatt semmit nem hallottunk. Idő közben azt is megtudtuk, hogy Felvidé ket visszacsatolták Csehszlovákiához, ami nekem azt jelentette, hogy otthonunk, Nagypaka Csehszlovákiában lesz, az iskolánk, Pannonhalma pedig Magyarországon. Nagy, söté t ké rdő jel volt ez bennem. A visszavonuló né met hadsereg emberei között a né metek mellett olaszok is voltak, ő velü k tudtam beszé lni. Biztattak, hogy ne menjek haza, hanem menjek velü k, mert semmi jó nem vár ránk otthon. De semmi nem tudott visszatartani, é s többedmagammal gyalog elindultunk. Rövid idő n belü l, mé g Ausztriában, találkoztunk az oroszokkal, akik összegyűjtöttek bennü nket é s betereltek Badenfischauban egy iskola kertjé be. Ott arró l győ zködtek, hogy az odaszállított anyagokbó l ké szítsü k el a tábor keríté sé t, mert háború s bűnösöket fognak oda bezárni, minket pedig utána hazaengednek. Kissé gyanakodva, de ké t hé t alatt elké szü lt a keríté s, ám hazamenetelrő l nem esett szó . Idő közben ú j barakkok is ké szü ltek, é s több ezer hadifogoly gyűlt össze a legkü lönböző bb nemzetisé gű összeté telben. Jú lius elejé n egy csehszlovák katonai kü ldöttsé g jött, keresve a csehszlovák állampolgárokat. Megmaradt irataimmal igazolni tudtam illető sé -

160

gemet, így mintegy ké tszáz szemé lyt az orosz ő rsé g átadott a kü ldöttsé gnek, é s gyalog elindultunk Pozsony felé . Tíz nap alatt é rtü nk Pozsonyba, ahol a csoportot egy té ren megállították azzal, hogy ott mindenki kap elbocsátó igazolást. Várakozás közben falubeli ismerő sökkel, barátokkal találkoztunk, akik a körü lmé nyek ismereté ben azt tanácsolták, hogy az ígé ret bizonytalan, menjü nk velü k haza. Hárman lelé ptü nk a csoporttó l, é s ké ső bb kiderü lt, hogy az ott maradtak né hány é v mú lva kerü ltek csak haza a szovjet fogságbó l. Az egé sz utat Mariazelltő l hazáig lelkileg zarándoklatnak é reztem, é s hálát adtam a Szűzanyának, hogy hazasegített. Otthon nagy örömmel fogadott a család, de az aggodalom tovább é lt bennü nk Bátyánk miatt, aki csak ő sszel jött meg a francia fogságbó l. Ő Magyarországra ment, é s Győ rben helyezkedett el. Nő vé rem a háború alatt vé gzett a győ ri orsolyiták tanító ké pző jé ben, majd Nyalkán, a ró mai katolikus elemi iskolában tanított é s Magyarországon maradt. A továbbtanulásom ú jra ké rdé sessé vált. Csehszlovákiában megszűnt a magyar nyelvű oktatás, a magyar iskolákat bezárták, é s a szlovák oktatás a magyarlakta terü leteken lassan indult. Ké t é vig a magyar gyermekek semmilyen oktatásban nem vehettek ré szt. A család ú gy döntött, hogy Pannonhalmán folytassam a gimnáziumot, ám a visszaállított országhatár a kapcsolat felvé telé t megnehezítette. Nő vé remen keresztü l a bizonytalan postai összekötteté ssel é s ü zenetváltásokkal dr. Danczi Villebald osztályfő nök ú r javaslatára 1945 szeptemberé ben megkezdtem a gimnázium VII. osztályát ú gy, hogy közben a megszakított VI. osztály anyagábó l párhuzamosan októ ber vé gé n vizsgát kellett tennem. Az é rettsé giig tartó ké t é vben sok minden törté nt. A változó viszonyokhoz a gimnázium vezető i nagy megé rté ssel, segítő ké szsé ggel igyekeztek alkalmazkodni. Hol az internátusban bentlakó ké nt, hol Nyalkáró l bejáró ké nt adtak lehető sé get a gimnázium folytatására. A té ríté si díj fejé ben – mé rlegelve az infláció é s egyé b körü lmé nyeket – , a legkü lönböző bb anyagi eszközöket elfogadták. Csehszlovákiában lakó szü leimhez az országhatárt jelentő Dunán többször kellett átszöknöm oda-vissza. Ismerő sök által ajánlott halászok csó nakkal vittek 2 kg zsíré rt fejenké nt ú gy, hogy mi eveztü nk. 1947 telé n a befagyott Dunán csempé szekkel gyalog keltü nk át é jjel, holdvilág

161

mellett, Somorjátó l Dunakilitiig egy 15 km-es szakaszon. Hó nunk alá kaptunk egy ké tmé teres fa rudat az esetleges beszakadás kivé dé sé re. Az átkelé s ellené rté keké nt egy köteg vas fűré szlapot (kb. 10 kg) kellett átvinnü nk a saját pú pozott hátizsákunkkal együ tt. A vállalkozó kra kellett bízni magunkat, mert ő k ismerté k a határ mindké t oldalán a határő rök é s a fináncok mozgását. Érettsé gi után visszamentem Csehszlovákiába, ahol a magyar kisebbsé g idő közben igen hátrányos helyzetbe kerü lt. 1945-tő l kü lönböző rendelkezé sekkel megkezdő dött a magyar nemzetisé gű szemé lyek elleni inté zkedé sek sorozata. Egy köztársasági elnöki rendelettel megfosztottak állampolgárságunktó l. Csaknem né gy é vig a teljes jogfosztottság állapotába kerü ltü nk. Az é szak-csehországi Szudé ta-vidé krő l a né met nemzetisé gűek nagy lé tszámú kitelepíté sé vel a terü leten munkaerő hiány keletkezett. Ennek megoldására a Benes-dekré tumra alapozva a Szlovák Telepíté si Hivatal kiadott egy irányelvet arró l, hogy minden magyar nemzetisé gű szemé ly, akit megfosztottak csehszlovák állampolgárságátó l, átcsoportosítható a cseh tartományokba. Kü lönböző források szerint Dé l-Szlovákiábó l 41-44 000 szemé lyt – sok esetben egé sz családokat – é rintett a ké nyszerdeportálás 1946 második felé ben é s 1947 elejé n. A szemé lyek összegyűjté se ú gy zajlott le, hogy a katonaság rajtaü té sszerűen 1-1 közsé get körü lzárt, é s az elő re összeállított listák alapján a karhatalom segítsé gé vel a kijelölt családokat, szemé lyeket a legszü ksé gesebb ké zi csomagokkal tehergé pkocsira rakták. Az összeszedett embereket tehervagonokban szállították a nyugati országré szbe, a hátramaradt ingó ságaik é s ingatlanjaik elkobzásra kerü ltek. Az é vek során sokan szöktek haza, majd többen 1949-ben hivatalos transzportokkal visszaté rhettek lakó helyü kre. A deportáltak jelentő s ré szé nek azonban megváltoztak a családi körü lmé nyei, vagy családi házukat az é szaki járásokbó l odatelepített szlovákoknak juttatták, ezé rt szü lő földjü ktő l távol, többen vé gleg Csehországban maradtak. Édesapám, aki 1918-tó l a nagypakai elemi iskola igazgató tanító ja volt, a magyar nyelvű iskolák bezárásával állás né lkü l maradt.1946-ban ő t is elvitté k a falubó l a kitelepítettekkel együ tt, de hála Istennek rövid idő n belü l hazaengedté k.

162

Idő közben a csehszlovák é s a magyar kormány megegyezett az ú gynevezett „lakosságcseré ben”. A lakosságcsere egyik hátrányos alapelve az volt, hogy a csehszlovákiai magyar családokat, szemé lyeket a pozsonyi ható ságok jelölté k ki, é s írásban é rtesítetté k ő ket kitelepíté sü k té nyé rő l, míg Magyarországró l önké nt jelentkezhettek szlovák é s cseh nemzetisé gű családok vagy szemé lyek Csehországba való áttelepü lé sre. Ez utó bbiak közü l sokan visszavonták áttelepü lé si szándé kukat, mert a már áté rkezett rokonaik arró l é rtesítetté k ő ket, hogy nem kapták meg azokat a felté teleket, amelyeket a toborzáskor ígé rtek. Csehországbó l a telepíté s lebonyolítását a magyar áttelepíté si kormánybizottság vé gezte magyarországi fuvarosokkal, rakodó szemé lyzettel. Édesapám az egyik helyi kirendeltsé gen kapott alkalmazást, é s áttelepü lé sü nkig, 1948 ő szé ig ott dolgozott. A kis falu mintegy 85 családi házbó l állt, é s a családok zöme földművelé ssel foglalkozott. A csehországi deportálás 1946-ban 10-12 családot é rintett ré szben vagy teljesen, 1947 ő szé n pedig közel 30 családot telepítettek át Magyarországra. Az áttelepü lő k magukkal vihetté k ké szpé nzké szleteiket, ingó ságaikat, állataikat, takarmányukat, mező gazdasági gé peiket stb. Az ott maradt ház, földterü let é s egyé b ingatlanjaik é rté ké rő l vagyonösszeíró bizottság által hitelesített okmányokat kaptak. Jú niusban kapták meg a családok az első felszó lítást, hogy áttelepü lé sü kre szeptemberben kerü l sor. Így nyáron, a betakarítás mellett ké szü lő dniü k kellett a nagy ú tra. Ládákat, kutricákat szögeltek, amelyeket szemé lyes tárgyaik, kisebb állataik szállítására ké szítettek elő . Az utolsó é rtesíté s után szé p, kora ő szi napon megjöttek a nagy teherautó k, felbolygatva a falu amú gy is feszü lt csendjé t. Az emberek nehezen tudták felfogni, hogy el kell hagyniuk szü lő földjü ket. Egy idő s ember beállt a kitárt kapuba, hogy ú tját állja az udvarra igyekvő gé pjárműnek, de a csendő rök fé lrelökdösté k. Ké t nap alatt a kijelölt családok minden ingó ságát teherautó ra rakták é s a közeli nagyobb állomáson marhavagonokbó l álló vasú ti szerelvé nyekbe átpakolták. A családoknak fel kellett ké szü lniü k a több napos viszontagságos utazásra é s olyan bizonytalanságra, hogy az eredetileg meghatározott cé lállomás helyett az anyaországban másfelé irányították a szerelvé nyt é s ú j helyet jelöltek ki számukra.

163

Mi, akik ott maradtunk, fájó szívvel vettü nk bú csú t barátainktó l, ismerő seinktő l. Másnap, vé gigmenve a korábban rendezett utcán, egy-egy ház tárva maradt kapuján át láttuk a sivárságot, a kiü resedett é letet. A látvány é s az é rzé s felkavaró volt… A korábban az é szaki járásokbó l betelepített szlovákok mellé né hány nap mú lva megé rkeztek Magyarországró l az önké ntes jelentkező k é s elfoglalták a számukra kijelölt házakat. Egyik csoport sem rendelkezett a mező gazdasági környezetbő l adó dó lehető sé gek kiaknázásához elegendő eszközzel é s szakmai hozzáé rté ssel. Az államtó l sok anyagi segítsé get – hiteleket, mező gazdasági felszerelé seket, állatokat stb. – kaptak, hogy a gazdasági é let meginduljon. Az otthon maradt magyarok é s a betelepü ltek között első idő ben fennálló elfogultság igen nehezen oldó dott. A belső telepesek nem tudtak magyarul, de a Magyarországró l é rkezettek jó l beszé lté k a nyelvet. Ha egymással beszé ltek, magyar szavakat is használtak. Pé ldául: „Idies tam, karolj bele”, ami egyenlő azzal, hogy „Menj oda é s karolj bele ”. vagy „Teraz vettem é szre nienie háztető ”, ami azt jelenti „Most vettem é szre, nincs háztető ”. A falu vezető sé gé t termé szetesen a betelepü ltek közü l választották. Egy komiszárbó l é s három tagbó l állt az elöljáró ság. Inté zkedé seik során a saját honfitársaikat ré szesítetté k elő nyben, de kü lönösebb kapcsolatot nem tartottunk velü k. Egy alkalommal volt né mi né zetelté ré sü nk. Idő s barátomé knak volt egy fiatal lova, é s a té l vé gé n megké rtek, hogy járassam meg a lovat. A lovat felnyergeltem, é s a határba kilovagoltam. Amikor visszaé rtem a faluba, a komiszár mellett mentem el az utcán. Ő rámszó lt: „Mit gondol maga? A Horthy-rendszert akarja vissza, hogy itt fehé r lovon lovagol?” Annyit válaszoltam: „Ennek semmi köze a Horthy-rendszerhez, csupán é n szeretek lovagolni. Ez a ló pedig szü rke.” (Jó ezer é vvel ezelő tt volt egy „fehé r ló ” – gondoltam.) 1948 ké ső ő szé n kerü lt sorra a mi áttelepíté sü nk. Sok fájdalmas é s né ha derűs emlé k kerü lt elő a csomagolás közben, ami harminc é v alatt összegyűlik egy otthonban. Többször felvető dött, hogy mi az, amit magunkkal kell vinni é s mi az, amit hely hiányában hagyjunk ott. De elé rkezett az a nap, amikor a holminkkal megpakolt utolsó teherautó kigör-

164

dü lt az udvarró l – é s visszapillantva elszorult szívvel bú csú ztunk szü lő házunktó l. Barátaink, ismerő seink a szerelvé ny indulásáig velü nk voltak. Az utazás az osztályon aluli marhavagonokban lé vő körü lmé nyeken felü l további izgalommal járt. A kitelepíté shez kapott „fehé r lapon” ugyanis a szü lő k é s a né gy testvé r adatai voltak felsorolva. Édesapám a Magyar Á ttelepíté si Kormánybiztosságtó l igazolást kapott, hogy ké ső bb követheti a családot. Bátyám é s egyik nő vé rem már Magyarországon volt, így nem utaztak velü nk. Egy unokatestvé rem é s fé rje, akiknek Magyarországon rokonaik voltak é s szeretté k volna meglátogatni ő ket, vállalták, hogy „megszemé lyesítik” testvé reimet. A szemé lyi adatokat nagyré szt ismerté k, a többit megjegyezté k, é s a határon törté nt szemé lyi ellenő rzé sné l – mivel fé nyké pes igazolvány nem volt akkor – a jegyzé kben szereplő k nevé re megadták az áttelepü lé s igazolását. Volt mé g egy „potyautasunk”, akit a határállomás elő tt egy ruhásszekré nyben szé kre ü ltettü nk é s egy másik bú tort toltunk elé be. Szerencsé sen áté rve a határon, ő k Budapesten kiszálltak, mi pedig folytattuk az utazást Csátaljára. Csátaljára é rkezve a megpró báltatások közben jó é rzé s volt, hogy a falunkbó l az elő ző é vekben odatelepített családok nagy szeretettel fogadtak bennü nket. Csátalja lakosságának tú lnyomó többsé ge né met nemzetisé gű volt. Egy kormányrendelet szerint bizonyos felté telek eseté ben a né met nemzetisé gű szemé lyek, családok kitelepíté sre kerü ltek. A felszabadult portákat ré szben belső telepesek é s a Dé lvidé krő l menekü lt szé kelyek foglalták el vagy kapták meg, 1947-tő l pedig a Felvidé krő l áttelepü ltek ré szé re adták ki. A lakosságcsere-egyezmé ny é rtelmé ben a Csehszlovákiában hagyott vagyon összeírási-igazolásban felvett családi ház é s 16 kh szántó föld kiutalása illetett meg bennü nket. Megé rkezé sü nkkor jelentkeztü nk a közsé gi elöljáró ságon, ahol közölté k, hogy nincs ü res ház, a svábok összeköltözé se mé g folyik, így csak ké ső bb tudnak kijelölni ré szü nkre házat. A ké tsé gbeejtő helyzetben jött a segítsé gü nkre egyik odatelepített felvidé ki barátunk, – aki olyan nagy házat kapott, hogy annak egyik önálló szárnya ü res volt – mondta, hogy amíg meg nem oldó dik a helyzetü nk, költözzü nk oda. A telet ott töltöttü k. Karácsony után az elöljáró ságtó l é rtesíté st kaptunk, hogy kijelöltek ré szü nkre egy házat, de a sváb család mé g benne lakik.

165

A kijelölt ház az ideiglenes lakásunkkal szemben volt, é s eközben a családdal már összeismerkedtü nk. Elmondták, hogy el kell hagyni a házukat, de megé rtik a felvidé kiek helyzeté t is. Utána ké ső bb is meglátogattak minket, é s nem volt harag köztü nk. A felvidé kiek kitelepíté se befejező dött é s Édesapánk is megé rkezett. A helyi általános iskolánál igazgató helyettesi állást kapott. A té l folyamán a 16 hold szántó fejé ben kiutaltak nekü nk 11 kat. h. szántó terü letet é s ¼ kat. h. sző lő terü letet. Mivel a szántó aranykorona-é rté ke alacsonyabb volt a felvidé ken hagyottnál, kiutaltak mé g egy lovat, egy tehenet é s egy szekeret is. Így, mivel más munkalehető sé g nem volt a környé ken, nekifogtam gazdálkodni. Tapasztalatom é s gyakorlatom a gazdálkodást illető en annyi volt, amit a falun töltött é veimben láttam, hallottam az emberektő l. Alapvető mező gazdasági eszközeim nem voltak. Azonban ó riási volt az összefogás, egymás segíté se. Ha valakinek volt egy fölösleges eké je, odaadta, ha fogas kellett, kölcsönkaptam stb. A lovakat összefogva együ tt vetettü nk, szántottunk. Aratást, csé plé st kalákában csináltunk. Három é ven keresztü l gazdálkodtam. A kezdő gazdálkodáshoz az idő járás sem volt kedvező , a beszolgáltatási é s adó kötelezettsé gek is é vrő l é vre növekedtek. Megkezdő dött a termelő szövetkezetek szervezé se é s Édesapámat „jó indulatú an” figyelmeztetté k, hogy a „kettő s jövedelemforrás” fenntartása nem tanácsos. Akkor az állam lehető sé get adott, hogy a „mező gazdasági ingatlanró l” az állampolgár lemondjon, é s ezt té ríté s né lkü l elfogadta. Ezt követő en 1951-ben a helyben megalakult Csátaljai Á llami Gazdaságban admi14 nisztráció s munkakörben elhelyezkedtem. Hadd té rjek vissza né hány mondat erejé ig Csátalja közsé g háború utáni társadalmi körü lmé nyeinek változására. Amint korábban említettem, a lakosok nagy ré sze, kb. 88 %-a né met anyanyelvűnek vallotta magát, é s többsé gü k a nemzetisé gi hovatartozását is né metnek jelölte. A háború t követő en megkezdő dött ü ldözé sü k é s kitelepíté sü k.

14

A felvidé ki lakosságcsere gondolatköré ben lásd mé g Horváth István (Gy 67) diáktársunk visszaemlé kezé sé t (195. laptó l).

166

A Bácskába hozott bukovinai szé kelyek a háború s esemé nyek forduló ján ú jabb honfoglalásra ké nyszerü ltek, é s ennek egy ré sze, mintegy 150 család Csátalján hú zó dott meg. Ő ket követte 1945 nyarán 80 kiutasított é s menekü lő dé lvidé ki magyar család. Földhiány miatt mintegy 76 gyomai család pró bált letelepedni a sváb nemzetisé gű közsé gben. Ezt követte a már említett felvidé kiek megé rkezé se. A terü let teherbírását, anyagi lehető sé gé t figyelembe vé ve ez szinte megoldhatatlan feladat elé állította a közsé g közigazgatását é s nehezítette a kü lönböző terü letekrő l é rkező , kü lönböző kultú rával rendelkező csoportok segíté sé t beilleszkedé sü kben. De a sok ellenté tet okozó feszü ltsé gek szé p lassan oldó dtak. 2007. március 9. Szelle Zoltán (Ph 47)

Summá zat: É vszakok – korszakok 15 Világunkban számtalan jelensé g van, ezek azonban, kivé tel né lkü l, nem nagyszámú törvé nynek engedelmeskednek, é s nincs törvé ny, amely az igen kevé s elvnek ellentmondhatna. A jelensé gek kü lönböző sé geinek világában hasonló ságok vehető k é szre, melyek a közös törvé nyek okán azonosságokra mutatnak rá. Né gy é vszak: tavasz, nyár, ő sz é s té l. Né gy korszak: aranykor, ezü stkor, bronzkor é s vaskor. Né gy kaszt: brahmana, ksatria, vaisja, sudra. Né gy tudati állapot. A aranykorról nem tudhatunk sokat é s é rteni sem igen é rthetjü k meg, ahogy a tavaszi é ledé s is rejté ly. Az egyetlen stabil állapot – a kö zö ssé g – a látható n tú lihoz rögzített. A legmagasabb fokon beavatott vezető (brahmana) a szakrális é lmé nyt a rítus eszközé vel adja át, az é let egyszerű, tiszta é s boldog. Ezüstkor, a forró nyár. Cé l: a dicső sé g, eszmé ny: a hő siessé g. Megjelenik az idő é s a törté nelem. Hatalmas teljesítmé nyek, bátorság, önfeláldozás, a közössé g vállalása é letre-halálra. Lovagkor. Dicső ssé g minden15

Elhangzott a Magyar Szív Egyesü let X-XVII. kerü leti szervezeté nek 2006. é vi karácsonyi ü nnepsé gé n

167

áron, hő siessé g é s ravaszság, majd csak ravaszság. Az idő telik, é s a vezető közössé g (ksatria) lé te lé nyegé t veszti el, saját paró diájává válik, buknia kell, eggyel alacsonyabb kaszt veszi át a hatalmat. Bronzkor: ő sszel beé rik a termé s, adjuk-vesszü k a termé keket. Cé l: a gyarapodás; eszme: az igazság (való ság) tisztelete; vezető je: a gazda, a polgár (vaisja). Egyre nagyobb az anyagi jólé t, de semmi nem elé g,– gazdagodni, gazdagodni! Az anyagi gyarapodás fontosabb az igazság tiszteleté né l, az adott szó veszít sú lyábó l, a megté veszté s elfogadott eszközzé válik. A közössé gek meggyengü lnek, a bizalmatlanság általánossá válik, a rendből rendszer lesz. A gazda egyre kevé sbé tudja akaratát é rvé nyre juttatni. Az igazság (való ság) fontosságát, ső t lé tezé sé t is megké rdő jelezik. Vaskor, a sudra hatalom kora, kali juga, söté t kor, a té l. Beavatatlanok kezé be kerü l a hatalom, hiszen az igazság tisztelete é s a hősiessé g hátránnyá, majd üldö zendővé válik. A gazdag befolyásos, é s a szegé ny nagy tömeget alkotó sudrák közösen bekerítik é s ellehetetlenítik a magasabb tudati állapotú embereket. A szavak elvesztik jelenté sü ket, teljessé válik a kiszámíthatatlanság, a közössé gek szé tesnek, visszafordíthatatlanul elszennyező dik a tudat é s a környezet. Bekövetkezik az elkerü lhetetlen. Noha a törté nelemben a fentiek számtalan esemé ny formájában jelennek meg, a lé nyeg az ezeket lé trehozó né gy tudati állapot. Mindig mind jelen van, ké rdé s, melyik a meghatározó. Decemberben azonban, amikor a legteljesebb a sö té tsé g, megszületik a Fé ny, megszületik a Megváltó. A szemé lyes megváltó . Elhozza az Ö römhírt: bármilyen korban is é lü nk, választhatunk. Válasszunk: a Fé nyt! Dr. Szatmári Tibor fő orvos „A szeretet az a fő tevé kenysé g, amely által az akarat cé lja felé tör é s vele egyesü l.” (Marmion: Krisztus, a lé lek é lete, 23-24. lap, 2. jegyzetbő l)

168

Jeles diá ktá rsaink – „ő k é s ró luk” –

Szenior diá ktá rsaink a Bencé s Diá kszövetsé gben É rettsé gi é vek: 1924–1934

Salgó Lá szló

Ko

24

Gábriel Lajos dr.

Kg

25

Furtner Mátyás sac.

So

26

Á gh Zoltán

Gy

28

Oláh László né dr.-né Thomschitz Sarolta

Ko

30

Enzsöl Lajos Varga László

So Ko

31 31

Boromisza Gyula Duday Gedeon dr. Esztergomi György Horváth Kálmán dr.

Eg Bp Gy Gy

32 32 32 32

Horváth Mihály dr. Kó s Rudolf dr. Olofsson Károly Placid dr. OSB sac. Palinay László dr. Strnovsky Mária

Gy Bp Bp Ko Ko

33 33 33 33 33

Bé rtics Lajos Csíky László dr. Farkas László G. dr. Hajdú Jó zsef dr. Juba Ferenc dr. Koczor László Kovács Endre dr. Kő halmi László Laborcz Á kos dr.

So Pp Ko Bp Ko Pp Ko Eg Bp

34 34 34 34 34 34 34 34 34

Kedves Barátaink! Isten áldása kísé rje további é letutatokat is! Szalai Bé la (Ph 58)

171

250 é ve szü letett a termé szettudó s, az egykori soproni-győ ri bencé s diá k, Kitaibel Pá l * 1757. február 3-án szü letett, az akkori Sopron vármegye Nagymarton (ma a burgenlandi Mattersburg) közsé gé ben, jó mó dú paraszti családbó l. Iskoláit Sopronban a bencé s gimnáziumban (falán ezt emlé ktábla hirdeti), majd a győ ri bencé s gimnázium filozó fiai osztályában vé gezte. Budán 1780-tó l rövid ideig jogi tanulmányokat folytat az egyetemen, nemsokára pedig az orvosi karra iratkozik át. Érdeklő dé se é s hajlama ugyanis már ekkor a termé szettudományok, kü lönösen a növé nytan felé vonzották, s mivel ez idő ben a botanikát önálló tudományszakké nt mé g nem tanították, kedvenc tárgyának elsajátítását az orvosi oklevé l megszerzé sé vel ké nyszerü lt összekapcsolni. Orvosi gyakorlatot sohasem folytatott, mert mint orvostanhallgató t Winterl Jakab Jó zsef mellé kinevezté k adjunktusnak a pesti egyetemen. Nagy lelkesedé ssel lát az egyetemi botanikus kert növé nyanyagának gyarapításához. Élő anyagot é s magokat gyűjt, havi, majd é vi jelenté seket kü ld a helytartó tanácsnak, rendezi é s bő víti a herbáriumot. Egyetemi elő adásokat sem ekkor, sem ké ső bb nem tartott. Kitaibel fontosabbnak íté lte a kutatást é s az irodalmi tevé kenysé get: felismerte a magyar föld addig ismeretlen növé nyi gazdagságát é s a kutatás vágyának nem tudott ellenállni. A Kárpátokkal övezett törté nelmi Magyarország jelentő s ré sze akkoriban növé nytani (kü lönösen pedig növé nyföldrajzi) tekintetben „terra incognita”, ismeretlen föld volt, bárhova utazott, a tudomány számára leíratlan, fel nem fedezett fajokat talált. Kitaibel nagy felfedező ú tjai közel 20 000 kilomé tert tettek ki. Ezeket a kor viszonyainak megfelelő en kocsival é s ló háton, a hegyekben gyalog tette meg. A terepen eltöltött napok száma – napló inak tanú sága szerint – 1247 volt, utazásairó l pontos napló t vezetett. Ezeknek nagyobb ré sze ké t kötetben, 1945-ben 1082 oldalon Gombocz Endre botanikus gondozásában, a Termé szettudományi Mú zeum akkori fő igazgató ja, TasnádiKubacska András szerkeszté sé ben jelent meg. Az 1804 utáni napló i sajnos mé g ma is kiadatlanok. *

A cikket dr. Né meth István (Gy 74), soproni szervezetü nk elnöke kü ldte közlé s cé ljábó l.

172

Idő rendi sorrendben Kitaibel Pál a következő jelentő sebb utakat tette: •1784-tő l: Dunántú li-közé phegysé g (Budai-hegyek, Pomáz, Nagyszál, Piliscsaba, Tata) é s a Gödöllő i-dombvidé k (Aszó d, Fó t, Gödöllő , Ercsi, Érd, Csepel stb.); •1792: Horvátország (első horvátországi ú t) é s a Bánság (feljegyzé sek ezekrő l nem maradtak); •1794: Észak-Olaszország (Somogy é rinté sé vel Trieszten át Velencé ig é s Páduáig); Gombocz arra következtet, hogy ezen ú t során járhatott Kitaibel Szlavó niában); •1795: Bártfa – Tátra; •1796: Máramaros (Debrecenen, Nyíregyházán, Nagykárolyon, Nagybányán át a Rozsály-alhavasra – Máramarosszigetrő l a Nagy-Pietroszra é s Rahó n át a Popivánra – visszaú tban Tokaj); •1797: Mátra (a parádi ásványvíz vizsgálata); •1798: A nagyváradi ú t (Pü spök- é s Fé lixfü rdő – Nagybánya); mé g ebben az é vben kü lföldi tanulmányú t: Bé cs, Prága, Lipcse, Berlin; •1799: Baranya (a Balaton környé ke, Keszthely, Csáktornya, a Dráva menté n Pé csre, vissza a Duna menté n); •1800: Bánság (az Alföldön át egé szen az Al-Duna környé ké ig); •1802: Horvátország (Bicske, Tata, Pápa, Zalaegerszeg, Csáktornya, Zágráb, Plitvicei-tavak, Velebit-hegysé g); •1803: Mátra – Hegyalja – Szatmár – Zemplé n – Bereg (visszaú tban Gömör é s Nó grád); •1804: Á rva megye (Börzsöny – Selmecbánya, a Tátra egé szen a Krivánig, vissza a Garam völgyé n); •1805: Bánság (Mehádia é s Arad környé ke); •1806: Hanság – Fertő (Mosonmagyaró vár, Nagymarton, betegsé ge miatt jelentő sen lerövidítve); •1807: Parád – Ceglé d (Bugac) – Eperjes; •1808: Szlavó nia (Fejé r, Tolna é s Somogy megyé ken keresztü l a Dráváig, vissza a Balaton mellett). •1809-ben é s 1810-ben a botanikus kert költözködé se miatt csak kisebb utakra telik erejé bő l: Bánság (1810); Mátra-Miskolc (1812); Bártfa (1813); Máramaros (1815); Balaton-felvidé k (1816). Az 1806-ra tervezett utat nem tudta való ra váltani, mert sú lyos betegsé ge megakadályozta. György testvé ré né l betegeskedve, legyen-

173

gü lve, hó napok mú lva a Rábaköz é rinté sé vel é rkezett vissza Pestre. Egyre többet betegeskedett, ízü leti bántalmaira Parádon é s Balatonfü reden keresett enyhü lé st. Elő szeretettel kereste fel a gyó gyfü rdő ket, s közben a gyó gy- é s ásványvizek elemzé sé vel foglalkozott, 1816-ban nyugalomba vonul. A megé rdemelt pihené st azonban sokáig nem é lvezhette, mert a betegsé ge sú lyosbodik, hatvanegy é ves korában, 1817. december 13-án hal meg. A sírnál hivatali utó da, Schuster János bú csú ztatta. Ő vé sette sírkövé re ezeket a sorokat: „Magyarország flórájának ritkaságait felkutatta, a hazai fö ld termé szeté t ismertette, forrásainak titkait felfedte. Nem kevé sbé derekassága, szeré nysé ge, erkö lcsö ssé ge lelki díszé vé váltak. Ö rülj Magyarország, aki ilyen fiút adtál a világnak!” Tragikus magyar sors, hogy sírja é s földi maradványai a városrendezé s áldozatává váltak, emlé ké t csak művei ő rzik. Kitaibel tudomá nyos munká ssá ga A botanika – a „szeretetremé ltó tudomány” – munkásságában legjelentő sebb helyet foglalta el, de mellette ásvány- é s földtani megfigyelé sek, ké miai, hidroló giai, balneoló giai é s geofizikai eredmé nyek, valamint állattani felfedezé sek is maradandó an ő rzik nevé t, bizonyítva polihisztorságát. A napló iban található erdé szeti, mező gazdasági, növé nyföldrajzi, talajtani, ipari, né prajzi é s kultú rtörté neti adalé kok a minden iránt fogé kony kutató zsenialitását tü krözik. Növé nytan – A pesti egyetem botanikus kertje, növé nyanyaga eleinte 800-1000 virágos növé nyfajbó l állt, a folyamatos bő víté s eredmé nyeké nt 1816-ra – az átköltözé s ellené re – 6755-re emelkedett. Ez a gyors gyarapodás egyenes következmé nye Kitaibel rendszeres é s tudatos törekvé sé nek, amely a sajátos növé nyföldrajzi egysé get ké pező Kárpátmedence florisztikai-rendszertani megismeré sé t volt hivatva szolgálni. Az é lő növé nygyűjté s mellett termé szetesen herbáriumot is ké szített. Ez a gyűjtemé ny ma egyik nemzeti kincsü nk, amelyet a Termé szettudományi Mú zeum Növé nytára (Budapest, VIII. kerü let, Könyves Kálmán körú t 40.) ereklyeké nt ő riz szekré nyekben. A herbárium 13 243 lapbó l áll. Közü lü k több olyan pé ldány, amelynek alapján az ú j faj (vagy alfaj) első leírása törté nt. Az é lő é s a szárított növé nyek gyűjté se azt szolgálta, hogy alapja legyen a „Flora Hungarica” megírásának, hogy megteremtse az addig 174

ismeretlen fajok tudományos igé nyű leírásának lehető sé gé t. Ké ső bb a kimagasló eredmé nyeket é s a legjelentő sebb fajokat önálló kötetben jelentette meg Kitaibel, gró f Waldstein Ferenc Á dám anyagi támogatásával. A mű a „Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae” címet viseli. (Magyar fordításban: Magyarország ritkább növé nyeinek leírása é s ké pei.) Kitaibel é s Waldstein közös műve 1802 é s 1812 között 3 fó lió kötetben (28 fü zetben), 200 pé ldányban jelent meg. Az első kötet táblái az Alföld, a Magyar Közé phegysé g, a máramarosi é s az első bánsági ú t növé nyú jdonságait (100 faj) ábrázolják, illetve írják le, latin nyelven. A második kötet jó ré szt majdnem az összes horvátországi (velebiti) növé nyé rdekessé geket (100 faj) közli. A harmadik kötet a visszamaradt é s idő közben tisztázott kritikus növé nyekrő l (80 faj) számol be. A munka jelentő sé gé t a ré zbemetszett növé nyi ábrázolások é lethű é s művé szi megjeleníté se mellett az jelenti, hogy összesen 148 olyan növé nyfajt (alfajt é s változatot) ír le, amelyek ma is a W. et K. (ill. Kit.) né vjelet, vagyis Waldstein é s Kitaibel nevé nek kezdő betűit, szerző sé gü ket (auktornevek) viseli. Á llattan – Kitaibel állattani munkássága nem olyan kiemelkedő , mint a növé nytani, de né hány é rdekesebb emlő sü nk, gyíkunk é s csigánk felfedezé se mutatja, hogy az é lő világ másik nagy birodalma iránt sem volt é rzé ketlen. Á llattani felfedezé sei közü l kiemelendő , hogy a ma fokozottan vé dett fö ldikutyát (ma Spalax leucodon), már 1803-ban leírta Mus typhlus né ven. A mogyoró s pelé t (ma Muscardinus a. avellanarius) a Mátrábó l írta le Mus arboreus Kit. né ven. Legjelentő sebb állattani felfedezé se azonban a vé dett magyar gyík (ma Ablepharus kataibelii fitzingeri) leírása, Lacerta nitida né ven. Kitaibel ezt a nevezetes pannongyíkfajt már 1797-ben megfigyelte a Vé rtesben é s a Bakonyban. Á svá ny- é s kő zettan – Az é lettelen termé szet, az ásvány- é s kő zetvilág terü leté n legjelentő sebb eredmé nye a tellur nevű elem felfedezé se a Börzsönyben é s Erdé lyben gyűjtött é rcekben. Hogy mé gsem Kitaibel nevé hez fűző dik ez a felfedezé s, annak kalandos törté nete van. Kitaibel ugyanis a tellurt tartalmazó é rcrő l é s elemzé sé rő l kis é rtekezé st írt, amelyet a Berlini Tudományos Akadé mia híres analitikusának, Klaprothnak kü ldött el. Ké ső bb 1795-ben. Klaproth Kitaibel nevé nek említé se né lkü l ír errő l, mint saját felfedezé sé rő l. 175

Földtudomá nyok – A földtudomány egyé b ké rdé sei is foglalkoztatták. Az egyetem é s a helytartó tanács Tomcsányi Á dámmal együ tt ő t kü ldte ki az 1810. január 14-i mó ri földrengé s tanulmányozására. A munka 1814ben 118 oldalon, latin nyelven jelent meg. Ebben a tudó s szerző k számot adnak a földrengé s mibenlé té rő l, okairó l é s ú j mó dszerü krő l, a földrengé s erejé nek é s terjedé sé nek grafikus ábrázolásáró l. Ké mia – A ké mikus Kitaibel nevé hez fűző dik a ferrociánsav első elő állítása, amelyet ő berlini-ké ksavnak nevezett el. E felfedezé ssel együ tt merü ltek feledé sbe a kló rmé sszel kapcsolatos munkái is. Saját feljegyzé sei ké tsé gkívü l bizonyítják, hogy kló rmeszet már 1795-ben, tehát három é vvel Tennant elő tt elő állította é s sajátságait is leírta. Az akkori kontinentális zárlat miatt a cukornádat nem lehetett Euró pába hozni. A helytartó tanács megbízásábó l Kitaibel is hozzálátott a ré pa levé nek kilú gozás ú tján cukorlé elő állításához. Nagy lelemé nyessé ggel számos használható é s ré szben ma is alkalmazott fogásra jött rá, a diffú zió s cukornyeré s alkalmazása teré n pedig ú ttörő nek tekinthetjü k. Technikai eszközöket, így só -lepárló t, desztilláló ké szü lé ket é s vákuumszűrő t is tervezett. Foglalkoztatta az alföldi salé trom- é s szó dagyűjté s, a szó daké szíté s is. Á svá nyvizek elemzé se – Ké miai ismereteit mé gis inkább az ásványvíz-elemzé s teszi számottevő vé . Vizsgálatai során elő ször a vízben oldott gázok mennyisé gé t határozta meg, ezt követte a vízben oldott szárazanyagok bepárlása é s mé ré se. A víz alkotó ré szeit eredeti mó dszerekkel mutatta ki. Utó bb rendszeresen bejárta a törté nelmi Magyarország terü leté t, mintegy 150 ásványvizet elemzett. Elemzé sei csak halála után, 1829-ben jelentek meg 2 kötetben, 723-oldalon, „Hygrographia Hungarica” címmel. A tudományos világ elismeré sé nek jeleké nt tudományos társaságok, illetve akadé miák tisztelté k meg tagsággal. Felhaszná lt irodalom 1. Dr. Csapody István: Kitaibel Pál kora, é lete é s munkássága (In Andrássy P. – Dr. Csapody I. – Hortobágyi T.C.: Kitaibel Pál é s a Kitaibel Pál Közé piskolai Bioló giai Tanulmányi Verseny, 6–17.old ; ECHO Pr Kft. Veszpré m, 1994). – 2. Andrássy Pé ter – Hoczek László : Kitaibel Pál é s a soproni tudományos közé let – Sopron Szemle 52. é vf. 2. szám

176

Csapodi Istvá n (So 1874) szemé sz-professzor, a soproni bencé s diá k * Csapody István 1856.december 25-é n szü letett Sopronhorpácson. Itt nő tt fel a 14 gyermekes egyszerű falusi iparos kilencedik gyeremekeké nt. Az elemi iskolát szü lő falujában é s Kő szegen vé gezte. Tehetsé gé t hamar felismerté k é s továbbtanították. 1867-ben íratták be a soproni bencé s gimnáziumba. Az eminens tanuló egyetemre ké szü lt, miután 1874-ben befejezte soproni iskoláját é s é rettsé gé rő l tett bizonyságot. Így az é rettsé gi vizsga után a budapesti egyetem orvostudományi karára kerü lt. Orvostanhallgató ké nt é lettandolgozatával állami ösztöndíjhoz jutott. Eközben nevelő i állást vállalt, mivel szűkös anyagi helyzetü ket tekintve nem várhatott otthonró l pé nzt. Ezé rt ké nyszerü lt a nevelő i állásra, így fenn tudta önmagát tartani. 1880-ban avatták orvosdoktorrá. Orvosi működé sé t Schulek szemé szprofesszor klinikáján kezdte. 1890-ben magántanár lett. Neve már ekkor országosan ismert. 1891-ben Kossuth Lajosnak ad orvosi tanácsot Torinó ba írt levelé ben. Levelé t így zárja: „Szemorvosi mű kö dé semnek legnagyobb jutalmául tekintené m, ha orvosi tanácsom lehetővé tenné , hogy Kormányzó úr tevé kenysé gé t mé g számos é vig folytathatná.” 1895-ben kapta meg a nyilvános rk. tanári címet. Ezt megelő ző en kapott egy levelet Schulek professzortó l. A levé lben a következő állt: „Kedves barátom! Három ember vágyik professzor lenni a szemé szetből. Á m legyen, de előbb egy negyediknek kell azzálenni, é s ez ö n, mert ez az igazság. Tiszteli é s áll mellette ré gi híve. Schulek.” A budapesti poliklinika, majd a Kereskedelmi Kó rház fő orvosa. Csapody István a megteremtő je a szemé szetben nagy jelentő sé gű, ma is alkalmazott „látáspró bák”-nak. Ez a könyv a közeli látás vizsgálatát tanulmányozza. Kü lönböző betűnagyságú nyomtatott szöveg található benne. Az elolvasott pró ba ró mai számával (Csapody 1-2. stb.) jelöljü k az eredmé nyt. Az egyes betűnagyság elolvasása egyben a látásé lessé get is kifejezi (Csapody 1. = 5/5). A távoli látás vizsgálatára fali táblák ké szü ltek. Ezek katoptriás rendszerben vannak elhelyezve. Csapody István a fali táblákat maga számította ki. Az 1886-ban kiadott „Látáspró *

A cikket dr. Né meth István (Gy 74), soproni szervezetü nk elnöke kü ldte közlé s cé ljábó l.

177

bák” ötödik kiadása 1943-ban jelent meg. Ezt fia, ifj. Csapody István é s Cs. Mó csy Márta kiegé szítette é s felú jította. Ő írta 1890-ben az első szemé szeti tankönyvet Ú tmutató a szemé szetben címmel. A könyv 1902-tő l „A szemé szet ké zikönyve” címen több kiadást é rt meg. A né piskolák számára írt egé szsé gtankönyvé t ötször jelentetté k meg. A felső bb lányiskolák ré szé re Gerló czyval közösen írt könyve már tíz alkalommal kerü lt forgalomba. Számos ú jszerű, ké ső bb beigazoló dó meglátást tartalmaz. Ilyen a retinaszakadás jelentő sé ge, szivárványhártya sorvadása glaucománál. A látás é lettana é s a szemé szeti műtő eszközök fejleszté se teré n is eredmé nyeket é rt el. Emellett a szemé szet tárgyköré be vágó 90 szakdolgozatát tette közzé . Idegen nyelveken is megjelentek. A legelterjedtebb a né met é s a francia nyelvű könyv volt. Nemcsak mint orvos, de nyelvé szké nt is maradandó t alkotott. Megteremtő je a szemé szet magyar szakkifejezé seinek. Munkatársa volt a Nyelvtörté neti Szó tárnak é s az Akadé miai Nagyszó tárnak. Az ő közreműködé sé vel ké szü lt Jendrassik Nyelvé szeti Tanácsadó ja. Nyelvé szeti közlemé nyeinek a száma meghaladja a ké tszázat. A Budapesti Hírlapnak 30 é vig volt belső munkatársa. Cikkeivel első sorban a magyar egé szsé gü gyet kívánta szolgálni, de írt politikai vezé rcikkeket is. Írásaiban bátor szavú . Ilyen pé ldául „A beteg Budapest” c. cikke, ez 1883-ban ké szü lt, é s benne a következő ket írja: ahol a tőke „felhalmozódik”, ott gyű lnek ö ssze szegé nyek ezrei is. Ő k testüket bocsátják rendelkezé sre ké t kezük munkájában vagy egyé bké nt is. A tőke kímé letlenül kiveszi hasznát szolgáiból. Ezek pedig dolgoznak a mindennapi kenyé ré rt. Gé pszö rnyetegek mellett kockáztatják é letüket vagy legalább testi é psé güket, ártalmas anyagok miatt egé szsé güket. Mindezek mellett kitűnő rajzoló é s botanikus. Otthon volt a csillagászatban é s a matematikában is. 1909-ben Sopron vármegye tiszteletbeli tisztifő orvossá választotta. Jelentő s eredmé nyeket é rt el a szakterü leté n, több tankönyv é s cikk szerző je. Az Egé szsé g című ú jság szerkesztő je. Az MKE Budapesti osztály é s az MTE alapító ja. Az MTE Budapesti osztály választmányi tagja (1892-1898). 1912-ben 56 é vesen hal meg. Fm.: Látáspró bák (Bp. 1886); Egé szsé gtan polgári é s felső bb iskolák számára (Gerló czy Zsig.-dal, Bp. 1889); Ú tmutató a szemé szetben (Bp. 1890); A kisdedek szembajai (Bp. 1890); Egé szsé gtan né piskolák számára (Gerló czy Zsig.-dal, Bp. 1890); Mentő eljárások szembajokban (Bp. 1891); A szemé szet ké zikönyve (Bp., 1902) – Irod.: Csapody I.: Cs. I. (Orvostört. Közl., 1953, 5. sz.); Kapronczay K.: Cs. I. (Orv. Hetil., 1976).

178

Dr. Etter Jenő (Eg 15), Esztergom hő s pé ldaké pe 2005. októ ber 25-é n avatták fel emlé ktábláját Esztergomban, a Pázmány Pé ter ú t 10-es számú ház, egykori lakó helye falán. Az avatáskor fia (is) mondott emlé kező beszé det.

Tisztelt Ünneplő Kö zö nsé g! Dr. Etter Jenő é desapám volt. Én mint fia, a né pes Etter család legidő sebb tagja, most, hogy né hány szemé lyes emlé kemmel visszaidé zhetem ő t, kissé megillető dve állok e szé p emlé ktábla elő tt. Számomra nagy ü nnep ez. Édesapám ugyanis nem tartozott a kedvelt közé leti emberek közé , – mert mint a város vezető tisztviselő je emberi é s politikai meggyő ző dé se folytán szemben állt a kor kü lönböző irányzataival. Ké rdé s, mi formálta ilyenné szemé lyisé gé t é s felfogását? Életé nek né hány meghatározó mozzanatát szeretné m felvillantani a teljessé g igé nye né lkü l. Etter Ö dön fiatal takaré kpé nztári könyvelő 5 gyermeke közü l é desapám 1897-ben első ké nt szü letett. Már az ó vodában felfigyeltek é les eszé re. Ezt az isteni ajándé kot é desapja is felismerte: az elemi iskola után az akkori egyik legnehezebb közé piskolába, a Kalocsai Jezsuita Gimnáziumba íratta. A kisjövedelmű, egyre nagyobb családos könyvelő nem tudta itt vé gig vállalni apám taníttatását, ezé rt tanulmányait az Esztergomi Bencé s Gimnáziumban fejezte be, ahol hadi-é rettsé git tett 1915-ben. Ezek azonban már az Első Világháború é vei voltak, amikor – mint a többi fiatalember is a hadi-é rettsé gi után – önké nt jelentkezett a 26-os gyalogezredbe. Rövid kiké pzé s é s a tiszti iskola elvé gzé se után né hány hó nap eltelté vel mint kadé t (tisztjelölt) az orosz fronton az első vonalban, szakaszparancsnokké nt teljesített szolgálatot. Itt tapasztalta meg a felelő ssé get azoké rt a bajtársaié rt, akik a beosztottjai voltak, é s ez a felelő ssé gé rzet egé sz é leté ben elkísé rte. A harcté ri szolgálat következő é vé ben lengyel földön megsebesü lt, gyó gyulását lengyel parasztoknak köszönhette. Talán már itt kezdő dött a szimpátiája a lengyel né ppel, amely az é vek során az önzetlen segítsé gnyú jtás sokfé le formájában teljesedett ki. Ké ső bb Kassára kerü lt a honvé d kó rházba, ahol mé g lábadozása alatt a Kassai Gazdasági Akadé mia hallgató ja lett, majd Magyaró váron mező gazdászké nt diplomázott. Ezzel egyidejűleg a Kereskedelmi Akadé mián is oklevelet szerzett. Leszerelé se után beíratkozott a Budapesti Jogi Egyetemre, amelynek elvé gzé se után ü gyvé di vizsgát tett é s az Esztergomi Bíró ságon né hány 179

é vig mint fogalmazó dolgozott. 1925-ben fiatalon Esztergom város fő ü gyé szé vé választották. Ugyancsak ebben az é vben alapít családot, felesé ge é desanyám, Mattyasovszky Mária. Házasságukbó l ketten szü lettü nk Nándor öcsé mmel. 1931-ben pályázta meg elő ször a polgármesteri szé ket – sikertelenü l, majd tíz é v mú lva 1941-ben nagy szavazati többsé ggel Esztergom város polgármesteré vé választották. Az esztergomi sajtó által közölt szé kfoglaló beszé dé bő l né hány gondolatot emelné k ki, amelyeket – mint polgármester – mindig szem elő tt tartott, é s ezek határozták meg ké ső bbi cselekedeteit. Apám egé sz é leté nek ars poeticája volt: – Fé lni az Istent – Szeretni a Hazát – Teljesíteni a kötelessé get Polgármesteri munkáját kü lönösen nehezítette a háború okozta közellátási gondok megoldása, valamint a városba menekített lengyelek ellátása. Ugyanis mé g 1939-ben – városi fő ü gyé szké nt – tudomására jutott, hogy a né metek é s az oroszok szövetsé gben Lengyelország leigázását kezdté k meg. Ekkor lé pé seket tett a honvé delmi miniszterné l, ré gi katona bajtársánál, hogy az esztergomi Tiszti ü dü lő t a város menekü lt lengyel tisztek ré szé re rendelkezé sre bocsáthassa. Apám – már polgármesterké nt – a város terü leté n tartó zkodó menekü lteknek nemcsak szociális termé szetű ü gyeit inté zte, hanem elő segítette azt a hatalmas akció t is, amellyel lehető vé vált, hogy Magyarországró l hozzávető leg 50 000 lengyel menekü lt szökhetett át kü lföldre, akik a kü lföldön alakult lengyel hadsereg divízió it ké pezté k. A gondozásába vett lengyel menekü ltek közü l számosan ré szt vettek a lengyel földalatti mozgalmakban é s ott nyugodtan dolgozhattak, mert apám szemé lyé n keresztü l tulajdonké ppen ható sági vé delmet kaptak. Ugyancsak polgármestersé gé nek idejé ben másik nagyon fontos é s veszé lyes té nykedé se volt az esztergomi zsidó ság ké rdé sé nek inté zé se. Kevé s város volt az országban, ahol nem lé tesü lt gettó , ezek között volt Esztergom, apám polgármestersé ge alatt. 1944-ben a belü gyminiszté riumi államtitkár körrendeletet adott ki a polgármestereknek, hogy írják össze é s jelentsé k mindazokat a kereszté ny embereket, akik a zsidó k é rdeké ben eljárnak. Ilyen fenyegeté sek ellené re Esztergomban nemcsak a gettó k gyötrelmeitő l mentesü ltek az

180

ü ldözött zsidó k, hanem mindegyikü k megkapta az é lelmiszerjegyé t, mint a többi városi polgár, é s ellátásuk a városi ható ság ré szé rő l biztosított é s ellenő rzött volt a polgármester utolsó munkanapjáig. 1944 májusában azonban a vármegye alispánja már sü rgeti a polgármestert, hogy azonnal kezdje meg a zsidó k elkü löníté sé t. Ez a rendelkezé s – 69 család 39 házba törté nő összeköltözteté sé nek a terve – 398 esztergomi é s 138 Esztergom környé ki zsidó lakost é rint. Ezen rendelkezé s vé grehajtását a polgármester feIté telekhez kötötte: lé tesítsenek a csa!ádoknak orvosi rendelő ket, betegszobákat é s egyé b megfelelő ellátó helyisé geket. Ez termé szetesen ebben az idő ben nem való sulhatott meg, de a felté tel mó dot adott a polgármesternek a halogató idő hú zásra, ami az ü ldözötteknek a megmenekü lé s esé lyé t jelentette. És való ban: csak a polgármester leváltása utáni idő ben – így nem az első hullámban – törté nt meg az Esztergomban é s környé ké n összegyűjtött mintegy 1500 é s Párkánybó l 600 zsidó deportálása. Ezen té nykedé sei hozzájárultak ahhoz, hogy feljelentetté k a belü gyminiszté riumnál é s a gestapó nál is. Ebben az idő ben a né metbarát kormányok fő cé lja nemcsak a lengyel menekü ltek é s a zsidó ság teljes fölszámolása volt, hanem a velü k szimpatizáló emberek, köztisztviselő k likvidálása is. Apám is sorrakerü lt, polgármesteri hivatalában felkereste von Booze alezredes é s beszé lgeté s (kihallgatás) formájában felvetette, hogy apám számára – né met neve ellené re – mié rt idegenek a né met birodalmi eszmé k? Amire ő feleletké nt kijelentette: Mert é n magyar vagyok! Második kihallgatására azé rt nem kerü lt sor, mert a HM-ben lé vő . barátai azonnali katonai behívását kezdemé nyezté k. Közben – a BM vé gü l is eredmé nytelen vizsgáló dásai ellené re – polgármesteri pozíció jábó l elmozdították é s ké nyszernyugdíjazták. 1945 ő szé n orosz hadifogságbó l hazaté rve ké rte visszahelyezé sé t az esztergomi polgármesteri szé kbe, de ké ré sé t elutasították. Ezután egy ideig ü gyvé di tevé kenysé get folytatott, de az 50-es é vekben kizárták az ü gyvé di kamarábó l. Egyé b lehető sé ge nem lé vé n, az esztergomi kenyé rgyár jó indulatú igazgató jának köszönhető en portási állást töltött be. 1956 után, az októ ber 23. környé ki napok idejé tő l a rendő rsé g é vekig, mint „veszé lyes embert” ő rizetbe vette. Életé nek további é veit visszavonultan töltötte. Így jött el az utolsó nyár augusztusa, amikor kaptam a

181

hírt, hogy rosszul lett. Kó rházi látogatásaimkor mé g hittem, hogy tovább is é lhet, de az ő sz első havában örökre lehunyta szemé t. A megemlé kezé s táblájára né zve eszembe jut hitvallása, mely bennem é l, de a tábla mindenkinek hirdeti: Isten – Haza – Család – é s Kötelessé g. Kedves ünneplő kö zö nsé g! Kötelessé gemnek tartom családunk nevé ben köszönetet mondani a város vezeté sé nek é s az Esztergom Barátai Egyesü lete elnöksé gé nek, valamint a Lengyel é s Zsidó szervezetek ké pviselő inek é s az egyé ni adományozó knak, akik mind-mind hozzájárultak e mé ltó emlé ktábla állításához é s ezen ü nnepsé g megtartásához. Etter Jenő

Győ ri bencé s diá k voltam * Öné letrajz Az öné letrajz – megírásához az UniversitasGyő r Alapítvány adott biztatást – a 83. é leté vé ben levő szerző tájé koztató ja. Az első ké t é vtizedrő l viszonylag ré szletesebb a beszámoló , hiszen ez az idő szak minden ember é leté ben meghatározó jelentő sé gű. Édesapám vasú tállomásokon volt tisztviselő . Én ötödik gyermekké nt láttam meg a napvilágot Dejtáron (Nó grád megye) 1920ban. Apám első felesé ge 1912-ben, a harmadik kisfia szü leté sekor meghalt, s ké t hé t mú lva követte ő t a kisfiú is. 1917-ben apám ú jra nő sü lt, Erdé lybő l menekü lt tisztviselő nő t vett el felesé gü l, aki é desanyja lett 1919-ben szü letett nő vé remnek, gondos nevelő anyja ké t bátyámnak é s nekem. Az első világháború okozta é vekig tartó nyomort (fűté s, világítás, é lelem stb.) é s az ezt követő nagy szegé nysé get fő ké nt a család felnő tt tagjai szenvedté k meg. A családi otthon lé gköre mé gis meleg, vonzó é s vallásos volt. *

Az itt közölteket Láng Bé la (Gy 52) barátunk kü ldte el az Almanach számára. Az írások pedig dr. Hegedű s Gyula (Gy 38) diáktársunknak „A Győ ri Közlekedé si é s Távközlé si Műszaki Fő iskola megalakulása é s első é vei” c. könyvé bő l való k.

182

A család né gy gyermeke Balassagyarmaton kezdte meg iskolai tanulmányait. A ké t idő sebb testvé r é rettsé gi után továbbtanult, pályát választott (ró mai katolikus hittanár é s jegyző ) é s elköltöztek a munkahelyü kre. Édesapám nemcsak a vasú ti közlekedé s, hanem a matematika, a földrajz, a zene é s az irodalom iránt is nyitott é s é rdeklő dő volt. Ez hatással volt a családra. Szü leink figyelté k é letü nket, segítettek a tanulásban, beosztották a játé kra é s a tanulásra, valamint a házimunkában való ré szvé telre az idő nket. Engem é rdekelt a vasú t, ezé rt sokat segé dkeztem apám kollé gái mellett: né hány é v alatt a vasú tállomáson elő forduló munkákat gyakorlatilag megtanultam. A testvé rem tanító nő i pályára ké szü lt, ezé rt apámat ké ré sé re áthelyezté k Győ rbe. A győ ri Bencé s Gimnáziumban tanulhattam tovább, é s szívtam magamba egy é letre szó ló tudást é s erkölcsi tartást. Jelesen é rettsé giztem. Apám 1936-tó l betegeskedett, 1937-ben nyugdíjba ment. Emiatt azonnal munkába kellett mennem. Első munkahelyem Szob vasú tállomás volt, onnan Érsekú jvárra kerü ltem. 1939-ben bekerü ltem a Vasú ti Tisztké pző Tanfolyamra. 1940-ben jelesen vé geztem. Ekkor kirendeltek egy vasutas századdal Ukrajnába, a front mögött polgári vasú ti szemé lyforgalom megszervezé sé re. 1941-ben té nyleges katonai szolgálatra hívtak be Szolyvára. Ugyanakkor beosztottak tiszti (hadapró d) tanfolyamra é s felvettek a pé csi „Erzsé bet” Tudományegyetem Jogi é s Á llamtudományi Kar jogász szakára. Szolyván síelé s közben 1942-ben balesetet szenvedtem, gyó gyulásom utáni 3 hó napos szabadság idejé re a vasú tnál jelentkeztem munkára. Budapest-Angyalföld állomáson fő nő khelyettesi beosztást kaptam. Nő vé rem fé rje 1942 vé gé n az orosz fronton hő si halált halt, egy egy árva is maradt. A családi helyzet miatt Budapestre helyeztek. Amikor megtudták alakulatomnál, hogy közben Szolyván é s Rahó n a tiszti iskolát is elvé geztem, a tiszti iskolára oktató nak osztottak be, majd berendeltek a Magyar Honvé dsé g 1. Hadtesté nek Mozgó sítási Osztályára. Munkaköröm volt a fronton lé vő legé nysé gi állomány szabadságolása é s pó tlása. Az ostrom idejé n Budán voltam, majd orosz hadifogságba kerü ltem. Azonnal jelentkeztem az ú j magyar hadseregbe, így a Jászberé nyi Fogolytáborban átadtak az ú j magyar 1. Hadosztálynak. Innen mint vasutast azonnal leszereltek, s visszakü ldtek a MÁ V-hoz. 1945 ő szé n megnő sü ltem, családot alapítottunk. Ké t gyermekü nk szü letett. Családi é letü nk rendezett volt, szé les körű kapcsolatot tartottunk.

183

1949-ben befejeztem egyetemi tanulmányaimat. 1950-ben a MÁ V Vezé rigazgató ságába helyeztek a Szakoktatási Tanács titkárságára. Kidolgoztuk a Vasú ti Tudományos Kutatási Inté zet lé tesíté sé nek tervé t. 1951-tő l az inté zet Gazdaságtudományi Osztályán olyan tudó s szakemberek társaságában dolgoztam, akiktő l sokat tanulhattam. 1950-tő l mellé kállásban olvasó szerkesztő , 1953-tó l felelő s szerkesztő voltam a Közlekedé si Közlöny c. lapnál. Bekapcsoló dtam a Közlekedé studományi Egyesü let é leté be, é s a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál megszerveztem, majd é vekig irányítottam a vasú ti munkástanfolyami továbbké pzé st. Megtisztelő meghívást kaptam 1953-ban az MTA Vasú ti Közlekedé si, majd Közlekedé studományi munkabizottságába. Ez a meghívás 1980-ban lejárt. 1959-ben 10 é ven át a MÁ V hivatalos megbízásábó l tagja lettem az OSZZSD nemzetközi vasú ti önköltsé g-elmé leti bizottságnak. Dr. Csanádi György miniszter 1963-ban (ekkor lettem a közlekedé studományok kandidátusa) meghívott a miniszté riumba az oktatási osztály vezeté sé re. A felké ré st né gy hó napig visszautasítottam. Vé gü l igent kellett mondanom, mert megállapodtunk, hogy 3 é v mú ltán, amint befejezem a közlekedé si szakoktatás korszerűsíté sé t, visszahelyez a kutató inté zetbe. 1967-ben emlé keztettem erre. A miniszter közölte, hogy szolgálati é rdekbő l maradnom kell. Az okot 1968 vé gé n tudtam meg: dr. Polinszky Károly é s dr. Csanádi György megállapodtak, hogy rám bízzák a Közlekedé si é s Távközlé si Műszaki Fő iskola megszervezé sé t. Ezt sem kívántam elfogadni, de vé gü l győ ztek az „erő sebbek”. A továbbiak ezen öné letrajzzal befejező dő könyvembő l megismerhető k. Vezető beosztásba kerü lő kné l szinte törvé nyszerű, hogy kapcsolatrendszerü k hasznosítása cé ljábó l, de szemé lyes megbecsü lé s kifejezé seké nt is, további vezető i feladatok ellátására kapnak megbízást. Így ké rtek fel, illetve választottak meg 1973-ban a Közlekedé studományi Egyesü let Közlekedé sgazdasági Szakosztáiyának elnöki tiszté re. Ezt a funkció t 1984-ig töltöttem be. 1974-ben a Közlekedé studományi Egyesü let elnöksé ge ké pviseleté ben elnöksé gi tagja lettem, majd ké ső bb alelnöke a Bé csben szé kelő Tarifő rök Nemzetközi Szövetsé gé nek. A Veszpré mi Akadé miai Bizottság elnöksé gé nek kezdemé nyezé sé re 1978-ban megszerveztem a Műszaki Szakosztályon belü l a Közlekedé studományí Munkabizottságot. Ennek vezeté sé t 1988-ban adtam át igen tisztelt kollé gámnak, dr. Koren Csaba professzornak.

184

Ezeket a tisztsé geket szívesen láttam el, s mindez lehető sé get nyú jtott a fő iskola bel- é s kü lföldi tudományos kapcsolatainak bő víté sé re, a fő iskola fejlő dé sé nek szé lesebb körben való ismertté té telé re. További fontos feladat volt a közlekedé studomány legú jabb elmé leté nek, a közlekedé s-politika ú j cé lkitűzé seinek szé lesebbkörű ismerteté se é s művelé se. Fájdalom, hogy az eltelt é vtizedek során nemcsak szü leinket, testvé reinket, hanem szeretett leányunkat is elveszítettü k. Ez idegileg megroppantott. 1999-ben, mivel a 80. é leté vet felesé gemmel együ tt elé rtü k, illetve átlé ptem, lakásunkat az egyik unokának adtuk át, mi pedig az Idő sek Otthonába költöztü nk Solymárra. Mindig szívesen é s örömmel dolgoztam, vagyonra törekvé s né lkü l é s örömmel, ha sikerü lt embertársaimnak segíteni. Erre sok lehető sé gem adó dott. Vé gü l is elfáradtam, é s elfáradt é letem nagyon szeretett párja, felesé gem is. További sorsunk az emberi sorsok örök törvé nyei szerint alakul. (Solymár, 2003.) A könyv elejé rő l Tisztelt Olvasóim, Tisztelt Kollé gák! Életem é s munkásságom második felé nek legnagyobb, nem kívánt, de megtisztelő kihívása a fő iskola lé tesíté se volt. Érdekes, egyben sokszor keserű idő szaka volt ez é letemnek. Rengeteg, sokszor kimerítő , „emberemé sztő ” volt a számtalan dönté st, tárgyalást, vitát, elő adást kívánó elmé leti, szakmai, humán, gazdasági problé mával való foglalkozás. A hitelessé gre törekvő visszaemlé kezé s megírása is nehé z volt, ezt az írás közben é s után szervezett viták is bizonyítottak. Az ezzel kapcsolatos kutatásra, majd a visszaemlé kezé s megírására az Universitas-Győ r Alapítványtó l é s a Szé chenyi István Egyetemtő l kaptam a felké ré st. A kezdetektő l velem együ ttműködő kollé gák egy ré sze, sajnos, nem é l. A té mára vonatkozó iratok nagy ré szé t az inté zmé nyek selejtezté k. Ezekbő l é s a nálam lé vő iratokbó l, feljegyzé sekbő l, fé nyké pekbő l az idő mú lásával (többszöri költözködé sem miatt) egyre kevesebb maradt meg. A visszatekinté s megírásához szé les körű kutatásra é s a mé g é lő kollé gák segítsé gé re volt szü ksé gem. Kö szö netet mondok a segítő támogatásé rt. A törté nemi jellegű írásművek mindig tartalmazhatnak vitatható ré szeket, de a szerző erkölcsi feleIő ssé ge, hogy az általa leírtak igazak é s ne sé rtő ek legyenek. Erre törekedtem, elné zé st ké rve azoktó l, akiket egyes ré szletek keIlemetlenü I é rintenek. 185

A Közlekedé si é s Távközlé si Műszaki Fő iskola lé tesíté se a közé pfokú iskolákbó l indított termé szetes fejlő dé si folyamat eredmé nye. Meggyő ző dé sem, hogy szé p jövő re hivatott inté zmé nyké nt kezdte rneg működé sé t. Hitelessé gre törekedtem a visszaemlé kezé s leírásában, ezé rt nyugodt lelkiismerettel adom a könyvet az olvasó k, az é rdeklő dő k kezé be. (Győr, 2003. május) A könyv zá rszava Ugyanazon esemé nyrő l vagy folyamatró l annyifé le é rté kelé s ké szíthető , ahányan azt elké szítik. Az ismerteté seknek lehetnek közös, azonos é s elté rő , esetleg egymással ü tköző ré szei. Ez termé szetes, mert mindenki a saját feje szerint, saját író asztalán dolgozik. Emiatt a „rálátás” a té mára kü lönböző . Innen adó dhatnak a kü lönbsé gek. Ez oka lehet annak, hogy az ismerteté seket egyes olvasó k hiányosnak, mások bő sé gesnek, é rdeklő dé si igé nyeiket ré szben vagy teljesen kielé gítő nek találják. Ilyen ké rdé sek ezzel a visszaemlé kezé ssel, kordokumentummal kapcsolatban is bizonyára felvető dnek majd, s ezzel a szerző nek is számolnia kell. A szerző elő ismeretei, korábbi munkakörei következté ben a Közlekedé si é s Távközlé si Műszaki Fő iskola lé tesíté sé nek elő ké szítő szakaszában tevő legesen ré szt vett. Így megismerte a folyamatok szabályozható ságát, é rezte a szabályozás belső határait mint fő igazgató é s tanszé kvezető . Így „ké t lábon állva” felü lrő l é s belü lrő l tájé kozó dva – gondosan é rté kelve minden tanácsot é s kritikát – nagyjábó l biztonsággal lé phetett fel a kü lső irányító szervekné l é s a fő iskolai belső ré szegysé gek irányító i köré ben is a fejleszté s é s a működé s felté teleinek biztosítása é rdeké ben. A munka egé szé nek sikere az inté zmé ny, valamint a kü lső irányító - é s a társszervek kedvező kapcsolata mellett első sorban a fő iskola oktató inak, munkatársainak, hallgató inak a felké szü ltsé gé tő l, igyekezeté tő l fü ggött. Ezek elő segíté se, szorgalmazása a vezető k feladata volt, s eredmé nyes vagy kevé sbé eredmé nyes megvaló sítása is az ő közös felelő ssé gü k. A fő iskola lé tesíté sé vel kapcsolatos munka é rté kelé sé t a szerző az idő re bízza. Remé nyei szerint a Közlekedé si é s Távközlé si Műszaki Fő iskola működé sé ben a szakmai, tudományos közvé lemé ny nagyobb ré sze az 1980-as esztendő t megelő ző idő szakot sikeres idő szaknak íté li. Dr. Hegedű s Gyula (Gy 38) 186

Mé szá ros Istvá n (Eg 45) 80 é ves * A Szent Erzsé bet jubileumi é vben ünnepli 80. születé snapját az ELTE nyugalmazott professzora. 1927. január 26-án született. Elsőké nt arról é rdeklődtem tőle: szívesen gondol-e erre a kerek é vfordulóra?

– Comenius híres 17. századi tankönyvé ben „az emberek hé t é letszakaszáró l” írt. A hatodik é letszakaszban lé vő ember a „koros ember", a hetedikben lé vő a „vé n ember". Én most ebben az utolsó korszakban, a hetedikben vagyok. Gyorsan elfutottak az é vek. Miké nt emlé kezik hosszú pályájára, amihez ilyen fiatalos lé lek párosul? – A Ki kicsodában ez áll a nevem mellett: pedagó gus, művelő dé störté né sz. Ami az első t illeti, 1950-tő l 1988-ig tanítottam kü lönfé le iskolatípusokban. Tudjuk, ez volt a napjainkban sokat emlegetett materialistaateista diktatú ra idő szaka. *

Utánközlé s az Ú j Ember 2007. február 11-iki számábó l

187

Erre visszatekintve jut eszembe, hogy mé g nem írták meg e kor állami iskoláiban működő , hitü khöz hűsé ges katolikus pedagó gusok igaz törté neté t. Mert ilyenek is voltak, nagyon sokan, akiknek oktató -nevelő munkáját mé lyen átjárta vallásos hitü k é s kereszté ny meggyő ző dé sü k ereje, amely ezekben a vallás- é s egyházellenes é vekben szé tsugárzott tanuló kra, szü lő kre, pedagó gustársakra egyaránt. Csendben, a krisztusi szeretet jegyé ben. Lassan mindez elfelejtő dik, ezé rt szeretné k né hány szó t szó lni ró luk. Annak idejé n a hívő pedagó gusok megkü lönböztetett figyelem alatt álltak az iskolai felső bbsé g ré szé rő l. Szakmailag kiváló knak kellett lenniü k, a legkisebb hiba is sú lyos felelő ssé gre vonással járt. Nem ké shettek el, nem hiányozhattak, legtöbbször ő k voltak ü gyeletesek a szü netekben, mé gis utolsó k a fizeté semelé sekné l; kevé s remé nyü k lehetett, hogy igazgató k legyenek, a kitü nteté seket sem nekik osztották. A hívő pedagó gusok nem lé ptek be a kommunista pártba, tudtak nemet mondani, ellenállni a karrier é s a magasabb fizeté s kísé rté sé nek. Mert – hitelesen tanú síthatom – sohasem volt „muszáj" párttagnak lenni, lehetett nemet mondani, csak hát ez következmé nyekkel járt. Sokan voltunk, akiket katolikus hitü nkhöz való hűsé gü nk miatt nem sikerü lt beszervezni a pártba. Tegyü k hozzá, ne szé pítsü k a dolgot: belé pé s ebbe a materialista-ateista pártba azonos volt az egyházhoz való tartozás feladásával, megtagadásával. Hála Istennek, sokan voltak a pedagó gusok köré ben is a hűsé gesek. Hogy a magyar katolikus közössé g nem forgácsoló dott szé t e negyven é v alatt, az fő ké pp – Isten kegyelmé n kívü l – az egyházhoz hűsé ges szü lő knek, állami iskolai pedagó gusoknak é s a híveket szolgáló lelkipásztor hitoktató knak köszönhető , nem politikai ü gyeskedé seknek, a „modus vivendi” körü li diplomáciai köté lhú zásoknak – é n legalább is így látom. 1968-ban hogyan lett egyetemi oktató? – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem illeté kesei – bár ismerté k világné zetemet é s vallási felfogásomat – meghívtak a pedagó giatörté net oktatására. A vallásos hitü ket ő rző tanároknak termé szetesen itt is ugyanaz volt a helyzetü k, mint amit korábban az általános é s közé pszintű iskolákban tapasztaltam, ahol magyar irodalmat, nyelvtant é s é neket tanítottam. Az ELTE-rő l mentem nyugdíjba 1988-ban. Szívesen gondolok viszsza az itt töltött idő re is. Szerettem az elő adásokat, szemi-

188

náriumokat, helyzetembő l következő en igen sok ó rát kellett tartanom. Azé rt is szerettem ezt a munkát, mert a művelő dé s – a „cultura animi" – mú ltját tanítottam, olyan té mákró l is beszé lve, amelyekrő l növendé keim itt, az egyetem zömmel marxista közegé ben aligha hallhattak. Pé ldául a kereszté ny művelő dé s eszmé irő l, a kereszté ny oktatás-nevelé s nagy szemé lyisé geirő l, tanulságairó l. Ezekrő l is saját felfogásom szerint beszé ltem. Emiatt aztán többször az egyetemi ható ság elé idé ztek. Nagy öröm é s elismeré s volt számomra tanítványaim é rdeklő dé se, szeretete, valamint az a remé ny, hogy az általam helyesnek tartott gondolatok tovább é lnek az ő pedagó gusmunkájukban é s más művelő dé si terü leteken. De másfelé is tevé kenykedett ezekben az é vekben. – Igen, 1948-tó l 1968-ig az iskolai tanítás mellett kántor voltam – persze titokban – a városligeti Regnum Marianum-, majd a kelenföldi Szent Gellé rt-templomban. Tagja voltam a fő egyházmegyei liturgikus bizottságnak. Az 1970-es, ’80-as é vekben tevé kenyen ré szt vettem az Országos Katolikus Hitoktatási Bizottság munkájában, rendszeres elő adó ja voltam az ekkor folyó hitoktató ké pző tanfolyamoknak. Gyakran meghívtak elő adni – az állami ható ságok elő l gondosan titkolt – katolikus ifjú sági kisközössé gek összejöveteleire. Kü lönösen a regnumi közössé ggel volt szoros kapcsolatom. Életemben a legális é s az illegális munka szé p egysé gbe fonó dott, számomra a teljessé get jelentette – egy furcsa korszak sajátos lenyomataké nt. És mivel foglalkozik Mé száros István mint mű velődé stö rté né sz? – Tudományos fokozataim alapján a mú lt kutatására van „jogosítványom". Ezen belü l a kultú ra elmú lt századaiban igyekeztem bú várkodni, első sorban a ciceró i é rtelemben vett „cultura animi", vagyis a lé lek kiművelé sé nek mú ltja é rdekelt. Minden ember lelké be a Teremtő sok jó tulajdonság, ké pessé g, tehetsé g magvait vetette el. De az egyé n é s a környezete ré szé rő l emberi erő feszíté s szü ksé ges ahhoz, hogy ezek kibontakozhassanak. „Művelni" kell tehát a lelket, a szívet, az é rtelmet, ahogy a földműves műveli a földjé t a jó termé s é rdeké ben. E lé lekművelé s ő si „kertje" a család, azután a vallási közössé g, valamint az iskola. Ezé rt foglalkoztam a pedagó giai é s egyháztörté neti kutatásokkal. Ezek egymásba fonó dó művelő dé störté neti diszciplínák. Kezdetben fő kutatási

189

terü letem a magyar pedagó giatörté net volt a 10. század vé gi kezdetektő l az 1948-ban bekövetkezett iskolaállamosításig. E kutatások nagy ré sze egyben egyháztörté neti kutatás volt, hiszen a 19. század második felé ig minden ilyen inté zmé nyt az egyházak működtettek, más nem vállalkozott erre. Kutatásaim eredmé nyeké nt sok publikáció m jelent meg. Erre elő ször csak az 1960-as é vekben kerü lhetett sor. Kezdetben nagyon nehezen fogadták el közlé sre dolgozataimat. Ké ső bb ez valamivel könnyebben ment, de akkor sem volt egyszerű. Azt nem kevé s bü szkesé ggel jegyzem meg: mindegyik publikáció m teljes tartalmát ma is vállalni tudom. Milyen új lehetősé geket hozott a rendszerváltozás? – Lehető vé tette, hogy ezután kutatásaimat a 20. század második felé nek szenteljem, a magyar katolikus egyház 1945–1990 közötti törté neté nek. A Kimaradt tananyag köteteiben megírtam e negyvenöt esztendő első , nem marxista törté neté t. 1989 ó ta sok más ré szproblé mát is feldolgoztam e té makörben. E korszakkal foglalkozva nagy figyelmet fordítottam Mindszenty József bíboros szemé lyé re, tevé kenysé gé re, törté nelmi szerepé re. Határozott cé lom volt, hogy a törté nettudomány eszközeivel a való s Mindszentyké pet, az „igaz ember" ké pé t állítsam a közvé lemé ny elé . Erre vonatkozó kutatásaim eredmé nyei sok publikáció ban kerü ltek a szakemberek é s az é rdeklő dő nagyközönsé g elé . Mennyire é rzi sikeresnek az eddig vé gzett munkát? – Sok visszajelzé sem van arró l, hogy gondolataim bekerü ltek a „tudomány vé rkeringé sé be", é s az e té mák iránt é rdeklő dő k olvasmányé lmé nyei lettek. Szeretné m remé lni, hogy ezáltal a magyar művelő dé störté net né hány fehé r foltja eltűnt, számos homályos pontja jobb megvilágításba kerü lt, több vitatott problé mája megoldó dott. Ezáltal a magyar pedagó giatörté net é s egyháztörté net egé sze is áttekinthető bbé , é rthető bbé vált. A comeniusi „vé n ember" vé gü l ezt mondja: talán nem é ltem hiába ilyen hosszú ideig… Deo gratias! Á ldja meg az Ú r Mé száros István é leté t, jelenlegi terveit é s munkáját! Mindnyájunk ö rö mé re Isten é ltesse számos é ven át! Kovács Gergely

190

Egy kő szegi bencé s diá k 1938 jú niusában, azon a napon, amikor a Szent Jobb országjárása során Sopronba é rkezett, ment é desapjával Kő szegre, hogy beírassák a gimnáziumba. Elő ször az ú tjuk a Kelcz-Adelffy fiú nevelő -inté zetbe vezetett. Itt Né meth Károly tb. kanonok, az inté zet igazgató ja nagy szeretettel fogadta ő ket. Az igazgató ú r egyú ttal a gimnáziumi beíratást is elinté zte. Ké ső bb tudta meg, hogy 72-n jelentkeztek, de csak 60-at volt szabad felvenni. Szabó József (Kg 46) 1926. május 10-é n első szü lött fiú ké nt szü letett Felső ságon, akkor mé g Sopron megyé ben. Ké t öccse volt. Közös háztartásban é ltek az apai nagyszü lő kkel. 27 holdas kisgazda családban nevelkedett. Amikor a továbbtanulás szó bajött, a szü lei elhatározták. hogy közé piskolába adják. Anyai nagyanyja ó vva intette é desanyját: „Ne add ki lányom a háztó l a gyereket. Tanítsd meg dolgozni, é s akkor lesz kenyere.” „Három fiam van – mondta az é desanyja. – Mind a háromnak házat é píteni nem tudunk. Ha tanul majd, akkor lesz könnyebben kenyere. Ne legyen más cselé dje.” A hat elemit Simaságon – Sopron megye – vé gezte. Az első kő szegi ú ton lovas kocsival mentek Csepregig. A lovat kifogva ott hagyták egy kocsma udvarán. Csepregtő l autó busszal mentek Kő szegre. A gimnázium nyolc osztályát a Kő szegi Szent Benedek-rendi Ferenc Jó zsef gimriáziumban vé gezte. Ott is é rettsé gizett 1946 jú niusában. A háború ban é desapja fogságba kerü lt. Ezalatt – Dezső öccsé vel – ketten vé gezté k a mező gazdasági munkát, a család fenntartását. A teoló gia öt é vfolyamát a Győ ri Ró m. Kat. Hittudományi Fő iskolán vé gezte 1946 é s 1951 között. A papok é s a szerzetesek nagy számú elhurcolása é s letartó ztatása miatt Papp Kálmán pü spök ú r már április 15-é n, vé gzé sü k elő tt ké t hó nappal szentelte pappá. Gondolván arra, hogy ha valamelyikü ket letartó ztatnák, akkor a börtönben mint papok működhessenek. Első diszpozíció ja Halásziba – Moson megye – szó lt. Ott mint káplán működött 1951. szeptember 1-tő l 1952. októ ber 9-ig. 1952. októ ber 9-é n letartó ztatták. 1953. január 12-é n a Katonai Bíró ság „ké mkedé sre való szervezkedé s” miatt 15 é v börtönbü nteté sre íté lte.

191

1953. jú nius 4-é n a Fő -utcábó l Vácra szállították. Magánzárka után mint csillám- – villamos é s hő szigetelő ásvány – hasogató dolgozott a börtönben. 1954. január é s februárban, 2 hó napig, Tatabányán a XIV-es aknában földalatti szé nbányász munkát vé gzett. Március elejé n visszaszállították Vácra. Ott megkísé rtetté k: „szabadon engedik, hogyha meghálálja”. Nem fogadta el. 1956. jú lius 7-é n szabadult. 1956. szeptember 1-jé vel Papp Kálmán pü spök ú r kinevezte csé pi lelké sznek. 1958. április 20-án indokolás né lkü l letartó ztatták. Bárkihez fordult, nem kapott választ letartó ztatásának okáró l. Vácra vitté k vissza. Majd Vácró l átszállították a Gyűjtő be. A Gyűjtő bő l Márianosztrára szállították. Márianosztrán elkü lönítve voltak a papok. 1959 tavaszán ú jabb kísé rté s: „szabadulhat, ha besú gó lesz”. Nem vállalta. Ezután perzsasző nyeg-szövő ü zemben dolgozott. 1963 telé n visszaszállították a Gyűjtő be. A cipé szü zemben mint talpaló , tűző , felső ré sz-összeállító , vé gü l mint szabász betanított munkáské nt dolgozott. 1963. jú lius 6-án szabadult. Szabadulása után hivatalos papi munkát nem vé gezhetett. Szeptember elsejé tő l a Győ rmegyei Á llami Építő ipari Vállalatnál, mint segé dmunkás dolgozott. 1974 áprilisátó l a Győ ri Magas- é s Mé lyé pítő Vállalatnál az Épszer- é s Villszerraktár vezető je 1986. szeptember 1-ig, nvugdíjazásáig. Ez idő alatt háromszor kapott „kiváló dolgozó ” kitü nteté st. Munkája megbecsü lé seké nt Moszkvába kü ldté k jutalomü dü lé sre. Az Ifjú sági KISZ 115 lakásos Lakó Szövetkezet elnöké nek választották. Nvugdíjazása után a győ ri Szentlé lek-templom é pítkezé sé n dolgozott. A templom felszentelé se után mint kisegítő lelké sz működött a Szentlé lek-plé bánián. 1990 nyarán dr. Pápai Lajos győ ri megyé spü spök Fertő dre, a Sü ttöri Szent András Plé bánia plé bánosává nevezte ki. Egy é v mú lva Nyárliget a sü ttöri plé bánia filiálé ja lett. Megbízatása után azonnal kezdte Nyárligeten ú j templom é píté sé t. A templom felszentelé sekor a megyé spü spök ú r szentheszé dé ben kiemelte: „Mások ifjú korukban alkotnak maradandó t. A plé bános ú r nyugdíjas korában tette ezt!” Érdemei elismeré seké nt egyú ttal kanonokká nevezte ki a plé bános urat. A nyárligeti templom é píté sé vel párhuzamosan é pítetté k Fertő d-Sü ttörön az Idő sek Otthonát. Né gy é v alatt ké szü lt el. Ü zemelteté sre átadták a 192

Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak. A sü ttöri templom kü lső tatarozása, mellé ké pü letek é píté se törté nt ezután. A temető kápolna tatarozása, a temető fő ú tjának a járó lapozása következett. Jelenleg a 350 m hosszú temető keríté sé nek a felú jítása ké szü l. A mú lt kísé rté se mé g most is tart. A kilencvenes é vek elejé n a választások elő tt kü ldöttsé g kereste fel: „Legyen országgyűlé si ké pviselő ! Vállalja el a párt vallási tagozatának vezeté sé t!” Nem vállalta. Záró sorokké nt idé zzü k hivatásának nyilatkozatát: „Életemet ké t szeretet é s szolgálat vezé relte: egyházamé é s hazámé . Ami mindig egyet jelentett: a né pemé rt való é lé st. Nem csökkent ezen é letcé lom akkor sem, amikor vertek vagy hat hé ten át söté t zárkában tartottak egyfolytában. Nem tettem nagy dolgokat. Egy ország, egy nemzet nem a kevé s kiemelkedő szemé lyisé gtő l, hanem a né p hité tő l, becsü letes munkájátó l, jó ban való állhatatosságátó l lesz boldog. Ezt az idő t viszont szeretné m mé g megé lni!” SÜ /BP, 2007. 01. 16. Stekovics Jó zsef (Kg 46) volt kő szegi bencé s diák, diáktársa

Maurer Gá bor (1941 – 2006) szakgyó gyszeré sz Kedves Barátaim! Mellé kelem kő szegi gyó gyszeré sz barátom nekroló gját. Kb. egybeesik megelené se é s egyé ves halálé vforduló ja. Mint a soproni Berzsenyi Evangé likus Gimnázium ké pviselő je a Pax Hungarica-ban, feladatomnak tartom a soproni bencé s öregdiákok ké pviseleté t is, mivel é n pápista vagyok é s nem luteránus. Sajnos, mé g nem ismerem az ú j soproni elnököt, de ha majd megkapom az elé rhető sé gé t, akkor felveszem vele a kapcsolatot, mert minden hé ten Sopronban tanítok az egyetemen. BUÉK é s ü dvözlet! * Lipták József („So 59”) Fájdalommal é s megdöbbenve vettü k a hírt, hogy Maurer Gábor (Gy 59) gyó gyszeré sz kollé gánk é leté nek 65. é vé ben, 2006. március 6-án váratlanul elhunyt. *

Dr. Lipták József egyetemi tanár, gyó gyszeré sz igazságü gyi szaké rtő ; Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyó gyszertár, Gyó gyszerü gyi Szervezé si Inté zet

193

A Sopron-megyei Nagyló zs közsé ghő l származott é s Győ rben a Bencé s Gimnáziumban é rettsé gizett. Majd 1961-ben beíratkozott Budapesten az Orvostudományi Egyetem Gyó gyszeré sztudományi Karára, ahol 1966-ban szerzett gyó gyszeré szi oklevelet. A bencé s gimnáziumbó l hozta magával az „Ora et labora” é letelvet, amelyet korán elvesztett é desapjátó l öröklött szolgálatké szsé ggel, szorgalommal é s becsü letessé ggel gyakorolt egé sz é lete során. Gyó gyszeré szi gyakorlatát Sopronban, a Nikolics Károly vezette Than Károly gyó gyszertárban kezdte meg, é s működött a soproni Erzsé bet Kó rház gyó gyszertárában is. A gyó gyszertári gyó gyszeré szetet hivatásának tekintette, amelynek fő feladata számára mindenkor a beteg ember szolgálatát jelentette. Kő szegen 39 é ven keresztü l a város elismert első számú gyó gyszeré sze volt, é s gyó gyszeré szi szolgálata kiterjedt a közeli telepü lé sekre, ső t határon tú lra is. A gyó gyszeré szet társadalmi megbecsü lé sé t szorgalmas napi munkájával vívta ki, é s ezt azzal is szolgálta, hogy gyó gyszertárát a hírneves Vas-megyei gyó gyszeré sz családró l nevezte el. A „Kü ttel”-gyó gyszertár szemé lyi jogát é s a gyó gyszeré szi szolgálatot szakgyó gyszeré sz leánya veszi át, aki é desapja ú tmutatása alapján vezeti tovább a gyó gyszertár tevé kenysé gé t a kő szegi lakosság egé szsé gé nek vé delmé ben, a betegek gyó gyítása é rdeké ben. Szakmai tudását rendszeresen gyarapította, szakgyó gyszeré szi ké pesíté seket szerzett. A betegek gyó gyulását nemcsak gyó gyszerekkel segítette, hanem mint az Országos Gyó gyszeré szeti Inté zet aktív hivatalos gyó gyszerismertető je terápiás tanácsokkal látta el a hozzá forduló kat é s a környé ken dolgozó orvoskollé gákat is. Ré szt vett a ré gió szakmai közé leté nek formálásában, jó kapcsolatot ápolt osztrák é s szlové n kollé gákkal is, hozzájárult – kollé gáival együ tt – a kő szegi Patikamú zeum fenntartási költsé geihez, é s egyé b városi civil kezdemé nyezé sekben is aktív szerepet játszott, ezzel betöltve a vidé ki é rtelmisé g, a gyó gyszeré sz, társadalmat formáló feladatát. Életé vel pé ldát mutatott a vidé ki gyó gyszeré sz kollé gáknak a gyó gyszeré szi hivatás modern gyakorlatára. Emlé ké t megő rizzü k é s pé ldamutatását követjü k. Dr. Lipták József

194

Ková sz a kenyé rben * Beszé lgeté s Horváth Istvánnal (Gy 67) A pellé rdi plé bánia könyvekkel bé lelt, apró cska hivatali szobája majdhogynem dísztelen. Azonban az ajtó fölötti kereszt nagyon megejtő . Korpusz nincs rajta, csak töviskoszorú . Talán azé rt is van nagy hatással rám, mert jó pár é vvel ezelő tt ugyanilyet láttam a neuengammei koncentráció s tábor bejáratánál. Nem is é rtettem. Más szimbó lumot sokkal inkább odaillő nek gondoltam volna. Hisz a deportáltak döntő többsé ge Neuengammé ban sem kereszté ny, hanem zsidó volt. – A né met katolikusok állították ide – magyarázta é rtetlenkedé semet látva az idegenvezető . – Ahogy Krisztus sincs már a kereszten, ú gy a táborban sincsenek deportáltak. A feltámadás vé gbement, de a szenvedé srő l, a maga mó dján, minden felekezetnek meg kell emlé keznie. Azt hiszem, a pellé rdi plé bános, Horváth István maga is emlé kező alkat. Mé gsem ez jut ró la eszembe elő ször, ha rá gondolok, hanem az: nagyon egyenes ember. A falubeliek azt mesé lik, ha valahová hívják, nemigen köti ki, kihez megy el é s kihez nem. Nem válogat a helyek, emberek között. Akire viszont nemet mond, az számára erkölcsileg nem lé tezik. Nincs. Ahhoz kár is mennie. Azt is mesé lik, hogy sosem a pillanatnyi körü lmé nyek szerint beszé l, ölt színeket, választ stílust. Már ré gen választott: szeret. Pontosan ugyanazt kapja tő le mindenki: a polgármester, a pincé r a helvbé li é tteremben, az ajtaján kopogtató munkané lkü li, az itt vendé geskedő Budapest-esztergomi é rsek, vagy é ppen az, aki a vasárnapi pré dikáció ját hallgatja. Amennyire a találkozásaink során sikerü lt megtapasztalnom, emberismerete teszi ennyire odaadó vá. És né ha indulatossá. Horváth István 1949. máius 14-é n szü letett a ToIna megyei Kalaznó n. A hő gyé szi általános iskolába járt, majd a győ ri bencé s gimnáziumban tanult. 1975-ben diplomázott a Központi Hittudományi Akadé mián, Budapesten. Pappá 1974-ben szentelté k. 1982-ben vé dte meg teoló giai doktori disszertáció ját Isten perszonális lé te é s kreatív tevé kenysé ge Teilhard de Chardin világké pé ben címmel. 1975 é s 1984 között elő bb Sikló son, ké ső bb Pakson teljesített lelkipásztori szolgálatot. Paks után a Somogy megyei Lakó csára helyezté k, plé bánosnak. 1985-ben Freiburg*

Utánközlé s a Jelenkor-bó l (Pé cs, 2007. január)

195

ban járt ké thó napos ösztöndíjjal, majd ’85 é s ’87 között a ró mai Gergely Egyetem hallgató ja volt. Posztgraduális ké pzé sé t a René Latourelle-rő l írott, nagy visszhangot kiváltó disszertáció ja zárta. Hazaté rve a győ ri Hittudományi Fő iskola Szisztematikus Teoló gia Tanszé ké n Iett fő iskolai tanár, egyben kinevezté k a Papnevelő lnté zet prefektusának. 1991 ó ta a pé csi Hittudományi Fő iskola tanára, illetve másodállásban Pellé rd é s Keszü plé bánosa. A fő iskola fő igazgató ja é s a Papnevelő Inté zet rektora volt 1994-tő l 1999-ig, majd 2000-ig megbízott fő igazgató , 2006-ig általános é s kommunikáció s fő igazgató -helyettes. A pé csi ké pzé st az ő fő igazgató i tevé kenysé ge idejé n akkreditálták. Idő közben, mé g 1995-ben a Pé csi Szé kesegyház kanonokjává avatták. Kerü leti esperes, Pro Communitate-díjas (1997), a Kereszté ny Értelmisé gi Fó rum alapító ja é s társelnöke (2002-ig), a Jövő t a Gyermekeknek Alapítvány kurató riumának elnöke, a Szent Gellé rt Lovagrend nagvkancellárja, priorja, ez é vtő l pü spöki helynöke is. Beszé lgeté s közben ú gy tűnik, mintha Horváth István folyton mosolyogna. Nem is az ajkán, sokkal inkább az egé sz magatartásában van valami megé rtő derű. Olyan sakkozó ra emlé keztet, aki fejben ré g lejátszotta már a partit, tudja is pontosan a vé gkimenetelt, de nem akarja elvenni a másik örömé t Hagyja, hogy a partnere lassanké nt megvilágosodjon, s közben maga is é lvezi a játé kot. Szinte mé g ké rdezem, mikor a válaszon már tú llé p é s a következő lehetsé ges fölveté semre is reagál. Így jutva el ahhoz a ponthoz, ami számára a ké rdé skörön belü l igazán lé nyeges. Horváth lstván: – A gyerekkoromat ké t dolog határozta meg. Az egyik, hogy hívő , katolikus családba szü lettem. Ez az é letfelfogás stabilitást, tartást adott. Ami a kü lső jegyeket illeti: a családban közösen imádkoztunk. Vagy pé ldául apámé k nem azt mondták, hogy eredjetek el a templomba, hanem együ tt mentü nk. És mindezek mögött komoly tartalmat találtam. Tudniillik szü leimen sosem é reztem bizalmatlanságot, ké tsé gbeesé st vagy remé nyvesztettsé get. A maguk egyszerű mó dján tudták, hogy akármi nem következhet be, mert Isten fölöttü nk áll, odafigvel ránk, é s nem enged olyan megpró báltatást, amely meghaladná a ké pessé geinket, erő nket. Nyilván mindezt utó lag látom csak így, akkor magátó l é rtető dő nek tűntek a dolgok. A növé ny sem tudja, hogy milyen fontos az é leté ben a víz, a gyökereiné l föllelhető nedvessé g, mé gis abbó l é l. 196

A másik, a gyermekkort meghatározó ré szlet* az volt, hogy a szü leim azelő tt a Pozsony melletti Szencen laktak. Ott is kötöttek házasságot. De a Benes-dekré tum é rtelmé ben kitelepítetté k ő ket a Felvidekrő l. Ú gy alakult, hogy a Kalaznó ró l kiakolbó lított svábok helyé t szé kelyek foglalták el, a megmaradt házakat pedig a Felvidé krő l elűzötteknek adták oda. A ké nyszerű, modern né pvándorlás során sodró dtunk tehát Tolna megyé be. Sz. Koncz István: Professzor úr már itt született. Akkor mé gis mié rt vo!t jelentősé ge a felvidé ki gyö kereknek? – Mert a szü leim soha nem é rezté k itt jó l magukat. Mindig visszavágyó dtak. Á llandó an olyanokat hallottam tő lü k, hogy nem ez az igazi otthonunk, hogy Szencen van a hazánk. Mert ez milyen dimbes-dombos, amaz pedig milyen szé p, sík vidé k. Meg aztán, hogy nem akkora Magyarország, amekkorának az iskolában tanuljuk. De ahol az otthonunk van, az most már Csehszlovákia. Ezt egy gyerek nagyon nehezen é rtette, persze. Elé ggé benne jártam már a serdü lő korban, amikorra szegé ny szü leim kezdtek megbarátkozni a gondolattal, hogy nem megyü nk mi már haza. Hogy itt kell é lnü nk. Az azonban mé g sokáig foglalkoztatta ő ket, hogy legalább haló poraikban juthassanak vissza. De ké ső bb belátták, hogv minket, gyerekeket már nem ú gy kötnek szálak a Felvidé khez, mint ő ket. Tehát belenyugodtak, hogy itt maradnak vé gü l is, vé gké pp. – Á ltalános iskolába már nem Kalaznón járt. – Eszemet sem tudtam mé g, amikor szü leim beköltöztek a pár kilomé terre levő Hő gyé szre. Apám ugyanis ott kapott munkát, az Á llami Gazdaságban. Konyhakerté szké nt dolgozott. Ké ső bb, a nagyobb fizeté s kedvé é rt Hidason vállalt segé dvájári állást, majd ú jra kerté sz lett. Aktív é vei vé gé n pedig, három-né gy esztendő vel a nyugdíjazása elő tt, átment a Hő technikához, segé dmunkásnak. Miután ott sokkal jobban keresett, valami kicsivel nagyobb nyugdíjat kapott így. – Édesanyja mivel foglalkozott? – Háztartásbeli volt, ugyanis öt gyermeket nevelt. Nagyon szegé nyek voltunk, de nem nagyon é reztü k. Egyáltalán nem volt problé ma, ha pé ldául a zöldborsó fő zelé khez nem kaptunk felté tet, csak egy kis paprikás zsírban sü lt hagymát. Meg a magam korabeliek közü l nem mi voltunk *

A felvidé ki lakosságcseré rő l lásd mé g Szelle Zoltán (Ph 47) írását a 159-167. lapokon

197

egyedü l, akik így é ltü nk. Ha valakinek törté netesen akadt pé nze, akkor sem tudott hú shoz jutni, mert egé sz egyszerűen ü resen ásított a bolt. A kis házhoz, amiben laktunk, volt ké tezer öl földü nk. De nem tudtuk az egé szet művelni, mert valamikor té glagvár állt azon a terü leten. Bármivel pró bálkoztunk, nagyon jó l kirajzoló dott pé ldául a kemencé k alaprajza – ott sokkal satnyábbra fejlő dött a vetemé ny. Apám aktív é vei vé ge felé átté rt a fó liás termeszté sre. Egy darabig sikeres volt, de ahogy megfogyatkozott az ereje, abbahagyta. Ú gy gondolta, nem minden a pé nz, é s inkább maradjon valami az egé szsé gé bő l, semmint hogy a szó szoros é rtelmé ben halálra dolgozza magát. Apámhoz hasonló an anyámat is hő ské nt látom. Első sorban abban kerekedett mindenki fölé , ahogy be tudta osztani azt a keveset, ami jutott. Nő vé rem tanárnő lett, öcsé m leé rettsé gizett, kitanulta az autó szerelő szakmát, most kamionos, egyik hú gom csecsemő gondozó , Szekszárdon, egy ó vodában dolgozik, legkisebb hú gom pedig gyó gyszertári asszisztens. Egyedü l é n vagyok ilyen elfajzott a családban… – Az ám, hogy lett pappá? – Belenő ttem a hivatásba. – Ez mit jelent? – Hosszabb folyamat eredmé nye volt. A hő gyé szi plé bános javasolta, hogy írassanak valami komolyabb gimnáziumba. Így kerü ltem a bencé sekhez, Győ rbe. Nagyon nem tetszett nekem az az egé sz, ami ott zajlott. Nem idomítottak minket pappá, ám igyekeztek tisztessé ges, rendes embert nevelni belő lü nk. De hát milyen a gyerek? Lázad. Egy idő után, hogy ú gy mondjam, mé gis megnyugodtam. – Hogy zajlott a folyamat? – Megfogott, hogy a feljebbvaló ink a nap huszonné gy ó rájában velü nk foglalkoztak. A tornatanárt leszámítva mindenki pap volt. Egyik reggel bejött pé ldául a bioló giatanár, borzasztó an bedagadt szemekkel. Egé sz é jszaka a mikroszkó p fölött gubbasztott ugyanis, hogy megtaláljon egy amő bát egy rothadt almában. Hogy nekü nk bemutathassa. Kivetítette, é s ott mászkált az az egysejtű. Azután valahogyan odarakott egy egé szen kicsi só kristályt. Az amő ba megközelítette, é s visszahú zó dott. Tette az atya mindezt azé rt, mert mi voltunk a családja, é s az egé sz é leté t a bioló gia oktatására tette föl. Egyré szt ez tetszett meg. Másré szt kíváncsi lettem, mi is ez az egé sz kereszté nysé g, a maga teljessé gé ben. Bár az

198

é letemben nem volt semmifé le nagy megté ré s vagy isteni megvilágosodás, harmadikos gimnazista koromban már tudtam, hogy pap leszek. És é rdekes, harmadikos gimnazista korára az öcsé m is tudta, hogy nem lesz pap. Inkább a családi é letet választotta. Bevallom, a papságra ké szü lve nekem is sokszor megfordult a fejemben, hogy nem lenne-e jobb, ha mé gis ú gynevezett normális é letet é lné k, felesé ggel, családdal. Nehezen hoztam meg a dönté st, de vé gü l is sikerü lt. Ahogy a pohár víz befagy, amikor té len kirakjuk a nagy hidegbe, ú gy erő södtem, ú gy nő ttem bele é n is a hitembe. Elő ször a víz tetejé n is kis, megszilárdult erő vonalak, apró kristályok látszanak, mígnem az egé sz jé ggé válik. És nem tudjuk meghatározni a pillanatot, amikor mé g jeges víz, illetve már jé g. – A kö rnyezete hogyan fogadta az elhatározást? – Nem volt kü lönösebb problé mám. Abban az idő ben az ilyesmit jobban elfogadták, mint mainapság. – Vajon mié rt? – Talán mert akkor a rendszerrel szembeni ellenállást is szimbolizálta, ha valaki szimpatizált a vallással vagy szorosabb kapcsolatot tartott az egyházzal, valamelyik felekezettel. Gondoljon arra, hogy harminc é vvel ezelő tt, karácsonykor, az é jfé li misé n rengetegen voltunk a katolikus templomokban. Ma alig valamivel több ember jön el, mint egy átlagos vasárnapon. – Az elmondottakkal együtt ö n ké tszer kezdte eI a teológiát. – Látszatra igen, mert az első alkalommal, ké t hó nap után fé lbeszakíttatták velem: megkaptam a behívó parancsot, ké t é vre elvittek katonának. Ré szt vettem a Mátyás király ó ta számítható első győ zedelmes hadjáratunkban, nevezetesen 1968-ban, a csehszlovák forradalom leveré sé vel megvé dtem a szocializmust. Csinálni ugyan nem csináltam semmit, de azt ké t hó napig. A vé gé n honvé delmi miniszteri dicsé retet kaptam, é s né gyszáz forint jutalmat. Igaz, ezt mindenki megkapta, akit nem kellett odakinn megfenyíteni. – Egy percre fé lbeszakítom. Hogyhogy ké t é vre hívták be? Az egyetemisták a té nyIeges katonaidőből kedvezmé nyeket kaptak. – A kedvezmé nyek a teoló giára nem vonatkoztak. Viszont ha valakit egyszer pappá szenteltek, többé nem zaklatták. A katonaság alatt egyé bké nt sok növendé ktársam kilé pett é s világi pályát választott. Magam inkább ott erő södtem meg a hivatásomban. Hiszen annyi

199

megaláztatást, olyan szellemi söté tsé get, lelki sivárságot, ső t, nyugodtan mondhatom, bunkó ságot, mint ott, mé g nem láttam együ tt. Hallottam pé ldául, hogy a tartalé kosok, akik a falujukban elismert emberek voltak, tanító k, tanárok, orvosok, jogászok, milyen trágár é s alávaló mó don beszé ltek. Láttam tehát, hogy komoly erkölcsi bajok vannak. Nem lehet kettő s é letet é lni! Hogy egy kis közössé gben egyfé leké ppen viselkedem, de egy más közegben, elismerem, borzalmas közegben, máské nt. Kiderü lt számomra, hogy lelki segítsé gre van szü ksé g. Ezzel erő södtem meg a hivatásomban. – Leszerelt, visszaté rt a teológiára. Ott folytatta, ahol abbahagyta? – Elvileg ott kellett volna folytatnom, de semmire sem emlé keztem. Amikor elvittek, bizonyos görög szavak ragozását már szé pen tudtam, mire visszaté rtem, azt is elfelejtettem, mit jelentenek azok a szavak. De ké ső bb ismé t belejöttem, mé g ha kezdetben nehezen ment is. Hanem aztán, nem tagadom, mint a legtöbb embert, harmadé vben engem is elé rt a hivatás-válság, egy nagyon csinos, fiatal hölgy szemé lyé ben. Nem szé gyellnivaló ez, nagyon szerelmes lettem. Ráadásul é ppen vizsgaidő szak volt. Egyáltalán nem tudtam aludni. Elmentem tehát az orvoshoz, írna föl valamifé le altató t. Azonban, miután alaposan kiké rdezett, nem írt föl semmit, hanem azt javasolta, halasszak vizsgát. Hazamentem é s ú gy döntöttem, nem halasztok. Letettem a kollokviumaimat, nem is a legrosszabb eredmé nnyel, sokat imádkoztam, beszé lgettem az említett hölggyel, a lelki vezető mmel, é s szé pen folytattam az iskolát. – És hamarosan elutazott külfö ldre, ha jól tudom. – Az ú gv törté nt, hogy a nyári szü netben, egyik reggel kiálltam Hő gyé szen a házunk elé , é s elkezdtem stoppolni. Tudtam, hogy a szü leimnek nincsen pé nzü k ahhoz, hogy vonatjegyet finanszírozzanak Né metországig. Szegé ny anyám meglátott, kijött utánam, gyere vissza, ké rlelt, inkább adunk pé nzt, csak ne szé gyenítsd meg magadat! De nem, majd é n megpró bálom! Eljutottam Sió fokig, el Szé kesfehé rvárig, Győ rig, estefelé pedig Bruckbó l írtam egy ké peslapot, hogy tú ljutottam a határon. – A né met nyeIvet beszé lte akkor már? – Á , dehogy! Ú gy pró báltam tanulni valamicské t, hogy az elutazás elő tt vásároltam egy nvelvkönyvet, é s átvettem belő le hú sz lecké t. De ez, mint kiderü lt, nem sokat é rt. Vé gü l ré szben ott ragadt rám a nyelv, ré szben pedig, miután visszaté rtem, folytattam a tanulását.

200

– A gö rö gö t említette, hé berül, latinul, ugye, a teológián kö telező tanulni, tudom, hogy ragyogóan beszé l olaszul, a né metet most tisztáztuk… De hogy jö tt a francia nyelv? – Ké t é vvel a né met ú t után ismé t kiálltam a házunk elé , stoppolni. Hozzáteszem, a franciát akkor már elé g jó szinten bírtam. Amikor kié rtem, mindenkinek bemutatkoztam, elmesé ltem, hogy ú jmisé s vagyok. Több helyen fogadtak. Emlé kszem, az egyik városban kihirdetté k, hogy magyar pap mond ú jmisé t. Megtörté nt, é s amikor vé ge volt, a plé bános elé m tett egy halom boríté kot. Hú sz-, ötven- é s százfrankosok kerü ltek elő belő lü k. Mikor Párizsba é rtem, minden összegyűjtött pé nzemet könyvekbe fektettem. A Samaritain-könyvesbolt tulajdonosa annyira megörü lt a nagy vásárlásnak, hogy az áruház költsé gé n elkü ldte az egé szet nekem, Magyarországra. A doktori disszertáció mhoz ezek a kötetek jelentetté k az alapot. Akkoriban Teilhard de Chardinnel foglalkoztam. A könyvei nagy né pszerűsé gnek örvendtek. Mennyire ismeri ő t? – Vajmi kevé ssé . Egyedül Az emberi jelensé g című kö teté t olvastam. – Nem az ön hibája. Mára egy kicsit eljárt a munkái fölött az idő . Mé gis nagyon hálás vagyok neki, mert segítsé gé vel alakult ki az egysé ges világlátásom. Jezsuita szerzetes volt, 1955-ben halt meg, ez csak azé rt fontos, mert a kora vé gké pp nem é rtette meg. Egyé bké nt a foglalkozását tekintve paleontoló gus volt. Elismert szaktekinté ly. A pekingi elő ember fölfedezé sekor pé ldául ő volt a kormeghatározó . Magabiztos filozó fiai tudással is rendelkezett. A teoló giát pedig beleverté k már kispap korában. Speciális világlátását hiperfizikának nevezte el. – Ez mit takar? – Azt a határterü letet, azt a közös felü letet, ahol a termé szettudományok, a teoló gia é s a filozó fia tudománya é rintkezik egymással. Teilhard de Chardin akkor kezdett igazán é rdekelni, amikor ezt a mondatát olvastam: megfogom a lámpásomat é s leszállok önmagam mé lyé be, hogy megismerjem önmagamat. Ez hallatlanul tetszett. Ez volt a kiinduló pont. Egy szé p, költő i ké p. Záró jelben jegyzem meg, hogy a költé szetet világé letemben nagyon szerettem. Ké ső bb azután olvastam Roger Garaudy köteté t ró la, az volt az első , ilyen vonatkozású könyv, amelyet itthon adtak ki. – Garaudy volt az a francia marxista, aki utóbb kö zel került a kereszté nysé ghez, ugye?

201

– Marxista volt, de kereszté nnyé vált, majd pedig muzulmánná. Csapongott, igen, de az említett kötetet nagyon jó l megírta. – Rezek Román hogy került a ké pbe? Hallottam, hogy jelentősen segítette az ö n munkáját. – A tanulmány írása közben vettem föl vele a kapcsolatot. Bencé s lé té re a jezsuiták São Paulo-i egyetemé n tanított. Ó riási segítsé get kaptam tő le é s Szabó Ferenctő l is, akit a Vatikáni Rádió magyar nyelvű műsorainak szerkesztő jeké nt ismerhetett meg a közönsé g é rdeklő dő fele. Szabó ugyancsak alaposan elmé lyedt a hittudó s megismeré sé ben. – Mi lehet az oka, hogy Teilhard de Chardin nevé t mára té nyleg alig hallani, munkásságáról jószeré vel alig beszé lnek? – Nem tagadom, a ró la írott disszertáció mat a fő iskolán é n is csak halkan, mellé kesen említem ma már. Nem látom ugyanis, hogy a gondolatai menté n miké ppen lehetne továbbhaladni, miké ppen lehetne fejleszteni az elmé leteit. – Megvilágítanáezt egy kicsit jobban? – Minden ké rdé sre olyan választ ad, ami azon a helyen, abban az összefü ggé sben, ahol a ké rdé st fölteszi, é l. De van, ami a változó , átalakuló világban nem állja meg a helyé t, é s nehé z vagy lehetetlen kapaszkodó t találni, hogy az aktuális választ meglelhesse az ember. A Hittudományi Fő iskolán a dogmatikát tanítom. Az emberek általában ú gy gondolják, hogy a dogma határkő . Mert összekeverik a politikai vagy törté nelmi dogmatizmussal. Pedig egy-egy hitigazság nem olyan, mint a határkő , hanem olyan, mint a világító torony. Mindkettő jelzi a helyes irányt, de míg a határkő megálljt parancsol, a világító torony mellett nyugodtan haladhatunk tovább. Teilhard de Chardin is e világító tornyok menté n kereste kora ké rdé seire a választ. Ma ú gy látom, rendszere mé gis annyira egyé ni é s annyira korhoz kötött, hogy nehé z továbbfejleszteni. Vagy egy másik pé lda: Karl Rahnernek a transzcendentális mó dszerre é pü lő teoló giája is annyira é p é s egé sz, hogy olyan nagyon továbbfejleszteni ugyancsak nehé z. Nem ú gy, mint pé ldául Hans Urs Balthasarnak, avagy Joseph Ratzingernek, a jelenlegi XVI. Benedek pápának a teoló giai rendszeré t. De biztos, hogy é n látom jó l? – Volt korábban egy elejtett megjegyzé se, hogy tudniillik a kö lté szetet szerette, szereti. Valamitől úgy é reztem, erről beszé lne mé g, csak ott nem akartam kö zbeké rdezni.

202

– Jaj, igen, eszembe jutott egy kis anekdota! Valamikor verseket is írtam. Paksi pap koromban jó né hány költő vel, Csoó ri Sándorral, Hervai Gizellával pé ldául nagyon jó kapcsolatot ápoltunk. A Kortárs versrovatának akkori vezető je, Zalán Tibor egyszer rávett, hogy mutassam meg a verseimet. Ha megü tik a minimális mé rté ket, közlöm ő ket – ígé rte. Tizenöt-hú sz darabot adtam át neki, elolvasta ő ket, majd annyit mondott, hogy ritka hitványak. Azzal a költő i pályafutásom vé get is é rt. – Nem sokkal ké sőbb azonban elindult a római Gergely Akadé mia felé . Arra hogy került sor? – A nyolcvanas é vek elejé n, egy hungaroló giai konferenciára hazalátogatott a már említett Szabó Ferenc. Kivé teles alkalom volt: a Magyar Tudományos Akadé mia rendezvé nyé rő l lé vé n szó , vízumot kaphatott. Egy magánlakásban találkoztunk, é s ott elmondtam neki a terveimet. Hogy tudniillik nagyon szeretné k Strassburgban vagy Párizsban tanulni. Ekkor ké rdezte, hogy mit szó lné k Ró mához? Persze, nagyon szívesen, mondtam. De ú gyis remé nytelen, gondoltam. Ugyanis akkoriban már elé g rossz hírem volt. Senkinek nem tetszett, hogy a paksi ifjú sággal intenzíven foglalkoztam. A káplánszobám gyakorlatilag egy klubszoba volt. Ha mást nem csináltunk, összejöttü nk, beszé lgettü nk, megittunk pár ü veg sört, é s ment mindenki a dolgára. De többnyire nagyon tartalmas esté ket tartottunk, kirándultunk, vagy é ppen Istenrő l, a hitrő l, a Bibliáró l beszé lgettü nk. Az irodalomró l nemegyszer. Ahogy utaltam már rá, író kat, költő ket hívtunk meg. Ebbő l azután adó dtak kisebb-nagyobb botrányok is, ú gyhogy hamarosan Lakó csára kü ldtek falusi levegő t szívni. Ez volt a szerencsé m. Cserháti pü spök ú r ugyanis szeretett volna elkü ldeni, hogy tanuljak, de ilyen cé lbó l soha nem kaptam kiutazási engedé lyt. Lakó csa azonban furcsa helyen van. Közigazgatásilag Somogy megyé hez tartozik, amú gy viszont a Pé csi Egyházmegye ré sze. A pé csi egyházü gyi titkár nem foglalkozott velem, mert nem hozzá tartozott a falu. A kaposvári sem, mert Lakó csa, amió ta világ a világ, bü ntető terü let volt. Egy é v eltelté vel tehát, amikor Cserháti Jó zsef ú jra beadta a kikü ldeté si javaslatomat, mint mesé lte, a pü spöki kar ú gy szavazta meg, hogy a dönté shozó k nem tudták: ez a Horváth István ugyanaz a Horváth István. Á llító lag volt egy megmosolyogtató ré szlet is. Kiké rté k a lakó csai tanácselnök vé lemé nyé t, aki azt mondta, ó , az jó gverek, remek halászlé t fő z, menjen! – Rómában írott disszertációjának mi volt a té mája?

203

– A zsinat utáni fundamentálteoló gia feladatai René Latourelle műveiben. Olasz nyelvű dolgozat volt. Hozzáteszem: amikor kié rtem Ró mába, mé g azt sem tudtam, mit jelent: bon giorno. Nekiálltam tehát az intenzív olasztanulásnak. Bár a dolgozatomat franciául kezdtem írni, mire vé gső formájába kellett önteni, erő sebb voltam olaszbó l. Itthon termé szetesen csak a rendszerváltás után ismerté k el, viszont akkor, az ugyancsak olasz nyelvű vé dé st akceptálva, elfogadták felső fokú nvelvvizsgának is. Amikor visszajöttem, Szalay János tanár ú r é ppen nyugdíjba ment Győ rbő l, így kerü ltem a helyé re. Ké pzelje, az ott töltött né gv é vbő l háromig nem is volt kü lönös lelkipásztori beosztásom. Csak tanítottam. Nagyon jó világ volt, nagyon könnyű é let! Azután, amikor ú jra indult a Pé csi Hittudománvi Fő iskola, visszahívtak. – A pé csi ké pzé st professzor úr főigazgatósága idejé n akkreditálták. Erre alapvető fontosságú, óriási lé pé ské nt emlé keznek kollé gái. – A törvé ny biztosította a lehető sé get, é s ké tsé gtelenü l nagy lé pé s volt. Annyit dolgoztam rajta, mint amennyit papké nt hú své tkor szoktunk. Vagyis rengeteget. Nem volt könnyű, a legfő bb gondot az oktató k tudományos fokozata jelentette. Kevé s tanárunk rendelkezett ugyanis PhDvel, kezdetben talán hárman voltunk ilyenek. De lassan kialakult ez is. Egyé bké nt nagyon é lvezem az oktatást. Leginkább ez köt le, bevallom, jobban szeretem, mint a lelkipásztori munkát. – A hallgatói azt mondják, né ha egé szen kinyílik. – Ké tsé gkívü l vannak napjaim, pé ldául ha front van, vagy valamitő l nyomott vagyok, amikor leü lök a katedrára, é s csak beszé lek, ismertetem az anyagot, de az nekem, magamnak is szenvedé s. Aztán valahogy fölfrissü lök, fölállok, é s olyan dolgokat pró bálok mondani, amik nincsenek benne a jegyzetben vagy a tankönyvben, hanem amiket a kutatásaimmal sikerü lt kiderítenem. Né ha a hallgató k is elő jönnek a ké rdé seikkel, megpró bálnak provokálni, é s ez nagyon tetszik nekem. – Mondja, professzor úr, hogy adja valaki a fejé t arra, hogy a hittudománnyal foglalkozzon? Azt hiszem, az illető nek hívő embernek kell lennie. Nem szü ksé ges, hogy pap legyen, de azt a hitet kell átadnia, amely a sajátja, é s amely egybevág az egyház hité vel. – Tudom, Iaikus megkö zelíté s, mé gis minden ilyen beszé lgeté sné l foglalkoztat, mi a kö zvetlen, napi haszna annak, ha valaki tudósnak szegő-

204

dik? Talán kö nnyebben megválaszolható ké rdé s ez egy orvos eseté ben. Nyilván nem kell magyarázni professzor úr hallgatóinak szemszö gé ből sem. De mié rt jobb annak a hívőnek, aki beté r egy-egy misé jé re, hogy ö n hittudós? Nem tudom, jobb-e neki. Mé gis remé lem, igen. Gyerek- é s fő leg tiné dzserkoromban rettentő en bosszantottak egyes pré dikáció k. Tudniillik az ott kimondott szavak gyakran ostorozták a misé re járó kat. Épp azokat, akik a legkevé sbé tehettek pé ldául a távollé vő k passzivitásáró l. Szeretné k ú gy pré dikálni, hogy abban ne bántás, hanem tanítás legyen. Tudom, hiba is lehet, de nem annyira a praktikum oldaláró l közelítek meg ké rdé seket, hanem megpró bálom a tiszta teoló giai tanítást nyú jtani. Persze, té nyleg más a megfogalmazás a fő iskolán é s más a szó szé ken. A legnagyobb problé ma, ha az ember Isten szavai helyett a sajátját akarja továbbadni. Igyekszem elkerü lni ezt a csapdát. – A beszé lgeté st megelőző tájé kozódás során ré szt vettem tö bb misé jé n. Pellé rden. Az egyik alkalommal beszámolt egy felsőbb ajánlásról vagy inkább utasításról, már meg nem mondom, honnan jö tt. Arról volt benne szó, hogy a hívek csak a kö zvetlenül mellettük állókkal fogjanak kezet, nem kell forgolódni. De aztán úgy tapasztaltam, hogy nem tö rté nt semmi változás. Való igaz. Az utasítást kihirdettem, de bevallom, tú l sokat nem törtem magam azon, hogy be is tartsák. A kü lönböző kereszté ny közössé gek a kezdetektő l fogva a ké zfogással, illetve a bé kecsó kkal fejezté k ki ú gy a barátságot, mint a másik elfogadását. Hogy mainapság is keresik az emberek egymás baráti ké zfogását, intenek a távolabbiak felé , az nekem nagyon szimpatikus. Minden közössé g kitermel magábó l szokásokat. Ez pedig nem is olyan dolog, ami akár a legkisebb mé rté kben is sé rtené az egyház egysé gé t. – Mostanában mivel foglalkozik? – Tavaly elvé geztem egy angol kurzust. Ugyanis az összes fő iskolás angol forrásokra hivatkozik. Legalább annyira el kellett sajátítanom a nyelvet, hogy utána tudjak né zni a forrásaiknak. A jövő ben egyé bké nt a katolikus dogmatikáró l szeretné k egy olyan könyvecské t megjelentetni, amely leginkább a katekizmusra hasonlít. Ké rdé seket é s válaszokat tartalmaz. A II. Vatikáni Zsinat é s a Katolikus egyház katekizmusa alapján szerkesztem meg. Való színűleg ez köt majd le hosszabb idő re.

205

Emellett az áteredő bűn problematikája foglalkoztat. Tudniillik meggyő ző dé sem, hogy az ember valamennyi gonoszságára nem adhat felmenté st az áteredő bűn vagy a gonosz lé lek kísé rté se. Igenis, mindenki felelő s a saját tetteié rt! Persze, ne hallgassuk el, hogy Jé zus programjának megvaló sítását a világ ma nem segíti. Megbocsátás, szeretet? Sokan azt mondják, a megbocsátás a gyöngesé g jele. Törleszteni kell, az ember akkor lesz erő s. Tehát ez a divatos irány homlokegyenest ellenkezik a jé zusi tanítással. De az ember é leté t lehetetlenné teszi. Ugyanakkor szembe kell né znü nk a té nnyel, hogy nem kereszté ny társadalomban, világban é lü nk, hanem egy kereszté nysé g utáni világban. Tehát a kereszté nysé g nem meghatározó , nem társadalmat formáló erő többé . – Mit jelent ez a szembesülé s a hittudós, a gyakorló pap számára? – Számomra talán azé rt kevé ssé fájdalmas, mert belenő ttem. Lé pé srő l lé pé sre ismertem föl a helyzetet. És azé rt is nem ü tközöm meg rajta, mert Jé zus Krisztus azt mondta, hogy kovásznak é s só nak kell lennü nk. Pé kektő l tudom, hogy a kenyé rben körü lbelü l ké tszázalé knyi a kovász. De hitem szerint azé rt mé gsincs né lkü le jó ízű kenyé r… Sz. Koncz István

206

Ú tkeresé s

A Magyar Bencé s Kongregá ció cé lja é s kü ldeté se * A most ü lé sező általános káptalanunk jövő tervezé ssel foglalkozik. A káptalan egé sz közössé gü nk helyé t é s egyes házaink szerepé t szeretné körvonalazni a Magyar Bencé s Kongregáció ban, a magyarországi Katolikus Egyházban, illetve a mai magyar társadalomban. A jövő tervezé s identitásunk átgondolásábó l é s konkré tumok számbavé telé bő l áll. Korábban inkább a konkré tumokra koncentráltunk, mint pl. a házak lé tszámának várható alakulása, é s szolgálatunk lehetsé ges terü letei. Ebben az írásban közössé gü nk identitására, hivatásunkra szeretné nk figyelni. A káptalan is a monasztikus szerzeteseszmé ny megvaló sításának ú tján, a II. Vatikáni Zsinat szellemé ben törté nő megú julásban látja a jövő t. Egykor é s ma Tanulságos nyomon követni a Regula utáni legfontosabb szabályzatunk (a Statú tum, illetve az ú j megnevezé s: Konstitú ció ) szemlé letváltását az identitás ké rdé sé ben. Életü nket 1921 é s 1972 között az alkotó járó l elne(1) vezett Seré di Statútum , majd azt követő en 1996-ig az 1972-es (2) Statútum szabályozta. Napjainkban a már ú j nevet viselő , 1996-ban, a (3) millennium é vé ben é rvé nybe lé ptetett Konstitúció az iránymutató . A három szabályzatot egymás után olvasva paradigmaváltást é rzé kelü nk. Kongregáció nk jogalkotása során áté rtelmezte identitását é s kü ldeté sé t! 1. A Seré di Statútum szerint a magyar Szent Benedek Rendnek kettő s (4) cé lja van: a fő cé l a kereszté ny töké letessé gre való törekvé s , amint az mindenfajta szerzetesinté zmé nynek közös cé lja. A másik cé l a rendü nk (5) specifikumát adja: az igehirdeté s é s a tanítás . A fő cé l tehát az általános szerzetesi, papi töké letessé gre való törekvé s, de annak monasztikus sajátosságai né lkü l. Ez nem csak a szó használatban jelenik meg, hanem az é let gyakorlati szabályozásában is. A latinul megfogalmazott szövegben nem találjuk a vita monastica é s a monachus kifejezé seket, hanem a sodales é s a religiosi szerepel. Ez a *

Utánközlé s a pannonhalmi Bencé s Hírlevé l 2006. té li számábó l. – Jegyzetek a vé gé n!

209

lelkisé gi ú t az é rtelmes é s hasznos szolgálatban találja meg a kiteljesedé st. A szerzetesé let összes adottsága é s kerete fontos felté tel é s lehető sé g, hogy a szerzetes zavartalanul a hasznos feladatának szentelje az é leté t, hogy így, a szolgálat által ő maga is megszentelő djön. Ez a lelkisé g a közös é letet inkább cé lszerűsé gi oldalró l közelíti meg, konföderatív kormányzati struktú ra helyett centralizált provincia struktú rát é pít ki, a stabilitás fogadalmát a monostorró l kiterjeszti az egé sz kongregáció ra stb. Ezt a szemlé letet vé giggondolva é rtjü k meg, hogy a Rend kü ldeté sé t nem a Monostorban, hanem a Rendházban é s a Plé bánián tudta teljesíteni, hiszen oda kapcsoló dott a specifikum, az aktív szolgálat, a tanítás, illetve a lelkipásztori munka. Amíg a 19. század é s a 20. szá(6) zad eleje a bencé s rendben sok helyü tt a „monasztikus tavaszt” jelentette, addig nálunk – az ismert törté nelmi körü lmé nyek miatt – ellenté tes folyamat játszó dott le, monasztikus kongregáció bó l tanító renddé szervező dtü nk, annak szervezeti é s lelkisé gi változásával együ tt. Szilveszter (7) atya 19. századi olvasó könyvé ben szinte lé pé srő l lé pé sre é rzé keljü k a folyamatot, annak belső vívó dásaival. 19. századi törté nelmü nkre visszatekintve ú gy látjuk, hogy első sorban nem az ú j munkakör, nem a tanítás okozta a változást, hanem az é letformaváltás. Másutt az iskolák a monostor mellett szervező dtek, gazdagítva ezáltal a monostor szolgálatát. Nálunk viszont városi iskolák vezeté sé re rajzottak ki a szerzetesek a monostorbó l, iskola melletti rendházakban telepedtek meg, ahol aztán már nem lehetett a monostori é letet folytatni, hanem a városokban é lő reguláris klerikusok é leté t kezd(8) té k é lni. Az idő közben fellángoló reformok nem maradtak ugyan eredmé ny né lkü l, de nem a monasztikus é let visszaállítása volt a cé lja sem a Ró ma szorgalmazta vizitáció knak, sem Kruesz Krizosztom, sem Kelemen Krizosztom fő apátnak. A korszerű tanító -nevelő i munkát, az elmé lyü ltebb (9) papi, szerzetesi é lettel akarták ötvözni. (10)

2. Az 1972-es Statútum a II. Vatikáni Zsinat felszó lítására kíván válaszolni, amikor az első , az ú n. lelkisé gi ré szben szerzetesé letü nk lé nyegé t már nem általános sajátosságokkal, hanem tiszta monasztikus specifikumokkal határozza meg. Megváltozik a szó használat. Lé tü nket nem a tetteink legalizálják, identitásunk nem írható le a konkré t szolgálatainkkal. 210

A következő né hány idé zet jó l é rzé kelteti mindezt: •„Kü lső é s belső szolgálatunk harmó niájában csendü l ki Magyar Bencé s Kongregáció nk monasztikus jellege… ” •„A monasztikus szerzetesrend egyik legjellemző bb vonása, hogy nem tartozik lé nyegé hez a kü lső cé lkitűzé s, mint pl. az ú jabb aktív rendekné l a körü lírt munkaterü let (nevelé s, misszió , szociális munka stb.)… ” •„A monasztikus szerzetesrend nem kívánja meg az egé sz világra kiterjedő centralizmust, inkább a konföderatív kormányzati forma felel meg neki. Lé nyegé bő l következik, hogy az egyes közössé gek irányítását apát lássa el, aki első sorban lelki vezető , é s nem inté zkedő hivatalnok… ” •„A mi monasztikus bencé s é letü nknek is elengedhetetlen vonása a közössé g, a közös é let (vita communis). Más szerzeteseszmé ny a közössé get esetleg cé lszerűsé gi okokkal magyarázza, nálunk azonban a (11) közössé g lé nyeghez tartozó é s termé szetfeletti.” Bár a lelkisé gi ré sz világosan fogalmaz, ám 1972-ben – az ismert kü lső körü lmé nyek miatt – ú j munkakörrő l, ú j alapitásokró l, önálló monostorokbó l álló szervezeti átalakításró l nem lehetett szó . Azaz a jogi ré szben té nylegesen mé gis, továbbra is, tanító rendnek tekintettü k magunkat. 3. Az 1996-os Konstitúció a Magyar Bencé s Kongregáció jogi termé szeté t é s kormányzását leíró ötödik ré szben a Kongregáció cé lját é s feladatát a bencé s karizma szerinti szerzetesé letben nevezi meg, annak imádság é s munka oldalával, ám ané lkü l, hogy a munka leszűkü lne az igehirdeté sre é s tanításra. Ezáltal kerül ö sszhangba konstitúciónk lelkisé gi é s jogi ré sze. Konstitú ció nk nem ismer első dleges é s másodlagos cé lt. Lé tü nket nem az é rtelmes é s hasznos szolgálat legalizálja. Amíg a Seré di Statú tum a szerzetest az egyház kü ldeté sé é rt elkötelezetten té nykedő embernek tekinti, akinek az a cé lja, hogy apostoli é s jóté konykodó é lete az (12) é vek múlásával termé szeté vé váljon , addig mai konstitú ció nk szerzeteské pé t inkább a „vir Dei” fogalommal tudnánk leírni. Az ő elkötelező dé se első sorban az istenkeresé sre é s az Isten színe előtt folytatott imádságos, munkás kö zö ssé gi é letre irányul, ha valami, akkor ez válik „termé szeté vé ”. A cé l a folytonos megté ré s, a szív „halló vá” alakulása, a jó cselekedetek, az engedelmessé g, a csend é s az alázat ú tján.

211

A jövő A káptalan is azt kutatja: mi a következmé nye számunkra, hogy cé lunk é s feladatunk a bencé s karizma szerinti szerzetesé let miné l töké letesebb megvaló sítása!? A II. Vatikáni Zsinat kívánta megú julás ú tján az aktív rendbő l a monasztikus kongregáció vá válás ú tján szeretné nk elő re lé pni, leginkább a lelkisé g é s az é letmó d teré n, de a szervezetü nkben is. Meggyő ző dé sü nk, hogy a monasztikus é let lé nyegi elemeinek tiszta megvaló sítására nagy vágy é l az egyházban, é s é pp a mai társadalmi folyamatok között kü lönösen nagy szü ksé g van rá. Sok tekintetben a monasztikus é let mutat kiutat. Szent Benedek Regulája harmadik fejezeté ben foglalja össze a monasztikus é let ismé rveit: monostor, regula é s apát! Káptalanunk ezé rt fogalmazta meg a jövő tervezé s alapjait az alábbi ké rdé sek vé giggondolásával: •Isten akaratát közössé gben keressü k •Életalakítás apát vezeté sé vel közössé gben (azaz egyre inkább imaközössé ggé , vagyonközössé ggé , munkaközössé ggé váljunk) •Lectio divina, lelkivezeté s, csend az é letü nkben •A közössé gé rt vé gzett belső szolgálatok vállalása é s é rté kelé se (a közössé g nevé ben vé gzett kü lső szolgálat mellett) Regulánk nem teó riagyűjtemé ny, hanem a szerzetesé let konkré t gyakorlatát munkálja ki. A jövő tervezé s sem lehet más, mint hogy a fenti ké rdé sek tü kré ben olvassuk ú jra a Regulát, é s keressü k a konkré t megvaló sítási mó dokat egyes közössé geink é leté ben. A jövő tervezé s az egé sz közössé g feladata. A káptalan csupán indíttatásokat tud adni a Házikonferenciák é s a Konvent munkájához. Jegyzetek 1 STATUTA Congregationis Hungaricae Ordinis S. Benedicti alias S. Martini de S. Monte Pannoniae auctoritate Visitatoris Apostolici condita anno 1855, secundum Codicem luris Canonici emendata et aucta anno 1921 (Seré di Statutum) 2 A Bencé s Rend Magyar Kongregáció jának megú jított Statutumai, 1972 (1972-es Statutum) 3 A Magyar Bencé s Kongregáció Konstitú ció ja, 1996 (Konstitú ció ) 4 „perfectionis christianae studium … finem omnibus religionibus communem atque primarium” – (Seré di Stat. 4.) 5 „Finem secundarium: praedicare et docere.” – (Seré di Stat. 4.) 6 Söveges Dávid (1996): Isten ú tja a bencé seken át. (p. 136.)

212

7 Só lymos László Szilveszter (1999): Pannonhalma é lete a XIX. században. 8 Csó ka Lajos atya így foglalja össze a folyamat kifejleté t: „A hanyatlás elé rkezett a mé lypontjára, amikor 1848-ban megszű nt a konventmise, a kö zö s elmé lkedé s, s a század második felé ben már a kö zö s esti imát Is hiába sürgetté k. Így rendházainkban is a ‘ vallás magánügy’ lett – az individualizmus ebben a tekintetben is elé rte vé gső kifejlé sé t”. Csó ka J. Lajos (1969): Szent Benedek fiainak világtörté nete I-II. (p. 882.) 9 Só lymos László Szilveszter (1959): Kruesz Krizosztom pannonhalmi fő apát (1865-1885) egyé nisé ge, szerzetesi é s lelkipásztori működé se. – Laurea dolgozat. (p. 13.) 10 A Perfectae caritatis egyik alapelve, hogy minden közössé g az alapító szellemé t é s sajátos cé ljait fedezze fel ú jra. 11 Konst. II. fejezet. 12 A Perfectae caritatis 8. pontjában a „tevé kenykedő szerzetesek” jellemzé seké nt fogalmaz így.

Hortobágyi T. Cirill OSB (Ph 77)

Monostori é let – megé lheté s – munka Ö römmel olvastam az elő ző írásban Cirill atya szavait: „Az 1996-os Konstitú ció a Magyar Bencé s Kongregáció (… ) cé lját é s feladatát a bencé s karizma szerinti szerzetesé letben nevezi meg, annak imádság é s munka oldalával, ám ané lkü l, hogy a munka leszűkü lne az igehirdeté sre é s tanításra.” „Ora et labora ~ imádság é s munka”. Kicsit né zzü nk mögé , hogyan is gondolta ezt el Szent Benedek Atyánk! A Regula bő sé gesen eligazít. Az imádság első sorban az „Opus Dei ~ a liturgia (zsolozsma é s szentmise)”, amelynek „nihil praeponatur ~ semmi sem helyezhető elé be”. De inté zkedik Benedek a magánimádságró l is: ha valakinek arra akarati ké szteté se van, „simpliciter intret et oret ~ egyszerűen lé pjen be (az orató riumba) é s imádkozzé k”. A közössé gben vé gzett nem-liturgikus imádság viszont „omnino brevietur ~ a lehető legrövidebb legyen”. Vessü nk egy pillantást a napi keretekre! Mennyi ideig tart a „monachus ~ szerzetes” napja (amikor nem alszik)? – Szent Benedek Itáliában é lt, az ottani szokásokhoz alkalmazkodott. Nappal 3–4 ó ra a „szieszta”, é jszakára pedig naplemente után nem sokkal lefekü dtek aludni, s az é vszaktó l fü ggő napkelte elő tt, hogy elegendő idő jusson az é jszakai zsolozsmára, keltek fel. Vagyis naponta nyáron mintegy 6–7 ó ra, té len viszont 8–9 ó ra is jutott a pihené sre, alvásra. Az é brenlé t ideje tehát nyáron kb. 16–18, té len 12–14 ó ra volt. – A továbbiakban az átlagos napi 15 ó rás napban gondolkodjunk. 213

Hogyan illeszkednek a monachus teendő i ebbe a 15 ó rába? Lássuk elő ször az el nem mulasztható elemeket! 1. Ami az Opus Dei-t illeti (tapasztalatom szerint): a szentmise ½ –1 ó ra, a zsolozsma é jszakai ré sze 1–1½ ó ra, nappali ré sze a zsinati reform elő tt (7 imaó ra) összesen szinté n 1–1½ ó ra (manapság legeljebb a fele). Ö sszesen max. 3–3½ ó ra (vasár- é s ü nnepnapokon több, hé tköznapokon kevesebb: elő is írja Szent Benedek: vasárnap korábban keljenek!). 2. A napi é letszü ksé gletek, é tkezé s stb. idő igé nye (ha nem lazsálunk) mintegy napi 1–1½ ó ra. Felü dü lé sre (sé ta, közössé gi é let, beszé lgeté sek) 2–3 ó ra „szü ksé geltetik”. 3. „Munkára” marad tehát átlagosan napi 7–8 ó ra. Mifé le munkát vár el a monachustó l Szent Benedek? Szent Atyánk családnak ké pzeli el monostorát, né zzü k meg ezé rt ebbő l a szempontbó l egy család é leté t! Hadd hivatkozzam gyermekkori családomra! Mi vé gü l hatan voltunk testvé rek, szü leink ú gy dolgoztak, hogy tisztessé gesen megé lt az egé sz család. Édesanyám tanító nő ké nt, é desapám (szakmája: szociálpolitikus) könyvtároské nt dolgozott. Munkájukbó l é ltü nk. A család munkája tehát ez volt: Gyerekek, tanulni! Felnő ttek: kenyé rkereső munkát vé gezni, gyerekeket nevelni! – Hasonló volt a helyzet saját családomban is: felesé gemmel együ tt tanárok voltunk, s nekü nk is hat gyermekü nk nő tt fel. Ugyanígy, a monostorban is vannak „gyerekek ~ a jövő szerzetesei”, idő sek, magukkal tehetetlenek, é s persze vannak, akik a szoros é rtelemben vett munkát, amibő l a család, azaz a monostor „megé l”, azt vé gzik. Igen, mert Szent Benedek ezt írja elő : „labore manuum suarum vivant ~ saját munkájukbó l é ljenek meg!” Mit jelent közelebbrő l a „labor manuum suarum”? Szó szerinti szoros fordításban: „saját kezü k munkája”, magyarosabban: „ké tkezi munka”. Azt hiszem azonban, hogy Atyánk nem ebben a szoros é rtelemben gondolta, hanem inkább így: „saját kenyé rkereső munka”! Mert mitő l is akarta elhatárolni szerzeteseit? És: mibő l is lehetett akkoriban megé lni? A kenyé rkereső munka akkoriban té nylegesen inkább csak a ké tkezi munka volt (földművelé s, ké ziipar), de pé ldául a „gazdagok” (fő nemessé g, burzsoázia stb.) vagyonukbó l, a „koldusok” (Ró mában: a plebejusok nagy ré sze klienské nt, ké ső bb pl. a kolduló rendek, Assziszi Szent Ferenc, Szent Domonkos) alamizsnábó l é lhettek meg. – Azt gondolom, Szent Benedek fő leg e ké t utó bbitó l

214

akarta elhatárolni szerzetesközössé geit, é s ami a vé gzendő munkát illeti, termé szetsen a saját kenyé rkereső (vagyis társadalmilag hasznos) munkára gondolt, beleé rtve a fizikai munkát is. A monachus tehát saját maga vé gezzen kenyé rkereső munkát. Mi minden lehet manapság kenyé rkereső munka? Mint említettem, termé szetesen fizikai munka is, de nem csak az. Azé rt említettem családunkat: kenyé rkereső munka a szellemi munka is! De vé gü l, mifé le munkát vé gezzen a monachus??? Itt eszü nkbe kell jutnia az írásnak: „Cui plus committitur, plus ab eo exigitur (Regula, II; vö. Lk. 12.48) ~ aki többet kapott, attó l többet várnak el”. Mé gis, melyik munka a „több”? – Itt eszembe jut egy utcai beszé lgeté sem egy emberrel, aki engem következetesen „tanár ú r”-nak szó lít. Egyszer ezt mondta: Azé rt vagyok ilyen rozoga állapotban, mert é n nem olyan könnyű munkát vé geztem, mint ön. Csak ennyit ké rdeztem vissza: Ha olyan könnyű, mié rt nem azt tette maga is?… Nem volt válasz. Ez tehát a vé lemé nyem: A szerzetesek is, mint a családban a gyerekek, tehetsé gü k szerint ké szü ljenek (ké szítsé k fel ő ket) leendő kenyé rkereső munkájukra, s munkabíró „felnő ttké nt” azt vé gezzé k. Ilyen munkák pé ldául a tanítás (sok-sok tanárunk), a tudományos munka (pl. Jedlik Á nyos fizikus feltaláló ), a lelkipásztorkodás (pl. a most elhunyt dr. Galambos Iré neusz atya; de ő korábban tanított is), a sekrestyei munka (pl. a Csehszlovákiábó l Pannonhalmára kerü lt Márton testvé r), a mezei munka (1945-ben a háború t követő aratáskor a mező n dolgozott szinte az egé sz fő monostor; pl. asztagokat is raktunk… ), a ké ziipar (pl. könyvköté szet, Hortobágyi Arnold testvé r); stb. stb. – A munka ré szeké nt kell felfognunk az olvasást is. Szent Benedek ezt annyira fontosnak tartja, hogy a monostor könyvtáráró l is beszé l, s hogy pl. nagyböjtben minden szerzetes olvasson el teljes egé szé ben egy könyvet (Regula, XLVIII). Az eddigiek alapján ké tsé geim vannak a felő l, helyesen jár-e el – akár civil ember, akár szerzetes az illető –, aki komoly szellemi alkotásokra is ké pes (pl. diplomája ezt igazolja) é s mé gis a fizikai munkát választja. Mé g egyszer a Regula szavai: „Cui plus committitur, plus ab eo exigitur”. És: a konkré t, kenyé rkereső , társadalmilag hasznos munkát az elöljáró „rendeli el”, de legalábbis sugalmazza, „az alárendelt pedig (… ) Isten segítsé gé ben bízva szeretetbő l engedelmeskedjé k” (Regula, LXVIII). Dr. Kö nyves Tóth Kálmán (Ph 47)

215

A ké tkezi munka becsü lete * Fennállásának tizenö tö dik é vé t ünnepli idé n a gö di Piarista Szakmunkáské pző Iskola. A rend – szakítva a ré gi hagyományokkal – tizenö t é ve úgy dö ntö tt, hogy ré szt vállal a szakmunkásvilág fiataljainak nevelé sé ből. Akkor ez a lé pé s forradalminak számított nemcsak a hazai rendtartomány, hanem a magyar egyház é leté ben is. Az iskolát alapító Jelenits István piarista tartományfő nökké nt világosan látta, hogy Magyarországon az egyház szinte alig foglalkozik a munkásvilág fiataljainak nevelé sé vel. Ezé rt, a rend akkori vezető jeké nt, ú gy döntött, hogy alapít egy olyan iskolát, ahonnan nem a ké ső bbi orvosok, jogászok, mé rnökök é s közgazdászok kerü lnek ki, hanem ké tkezi munkát vé gző emberek. Ez a dönté s sajátos kihívás elé állította az egé sz magyar piarista provinciát. Meg kellett barátkozni azzal a té nnyel, hogy iskoláink között immár van egy, ahova olyan fiú k járnak, akiknek a tanítása é s nevelé se több tü relmet é s tanári alázatot igé nyel. Ú jszerű volt az is, hogy a rend többi iskolájával ellenté tben ide sok olyan fiú is jár, aki nem tartja magát vallásos, hívő kereszté nynek. Az indulás nehé zsé gei után tiszta szívvel állíthatjuk, hogy fontos helyet foglalunk el a magyar egyház é s a piarista rend é leté ben. Társadalmunk szomorú jelensé geit szemlé lve biztosak vagyunk abban, hogy fontos kü ldeté sü nk van. Olyan iskola vagyunk, amely azzal bü szké lkedhet, hogy minden tanár ismer minden diákot. Olyan iskola vagyunk, amelynek vannak ugyan korszerű gé pei, mé gsem a technoló giával dicsekszü nk. Azt valljuk, hogy fontosak a korszerű gé pek, fontos a szakké pzé s, de sokkal fontosabb, hogy ki áll a gé p mögött, vagyis a legfontosabb az ember ké pzé se. Pedagó giánk cé lja, hogy diákjaink sikeresen elsajátítsák szakmájuk alapjait, hogy pályakezdő ké nt becsü lettel megállják helyü ket. Ezen felü l azt szeretné nk, hogy minden diákunk fejlő djé k önismereté ben: *

Utánközlé s az Ú j Ember 2007. április 1-i számábó l

216

legyen tisztában adottságaival é s ké pessé geivel, tudjon örü lni sikereinek, é s el tudja fogadni kudarcait. És az iskolában töltött né gy-öt é v alatt halljon sokat arró l is, hogy nincs egyedü l a világban, nincs magára hagyva olykor nehé z sorsával, hanem mó djában áll kapcsolatot lé tesíteni az Istennel.

Ú gy gondoljuk mi, gö di piaristák, hogy a szerzetessé gnek talán é ppen az a jö vőbeli küldeté se, hogy elkö telezett világiakkal együtt egy olyan világ peremé n ajánlja fel szolgálatait, amely a legelhagyatottabb, legmagányosabb é s emiatt legremé nytelenebb. Szakmunkásiskolában tanítani é s nevelni misszió s feladat. Erre a misszió ra vállalkozott tizenöt é ve a piarista rend, é s ezt a misszió t vállaljuk napró l napra mi, az iskola tanárai. Mert hisszü k, hogy az ember alapvető en jó , é s jó k a mi diákjaink is – akiknek esetleg nyolc é ven keresztü l azt mondták az általános iskolában, hogy „kevé s vagy”. Valljuk, hogy ez nem igaz: legfeljebb segítsé gre szorulnak, hogy a bennü k lé vő jó t meg tudják látni é s meg tudják mutatni. És bizony megható látni, amikor a kilencedikes asztalostanuló karácsony elő tt kihozza a műhelybő l a kis ládikát vagy első intarziás ké pé t – gyakran é lete első saját kezű alkotását –, é s bü szké n mutogatja, hogy ezt é desanyjának ké szítette karácsonyra. Hogy tanítványaink jó kereszté nyek lesznek-e, nem tudjuk – legfeljebb remé ljü k. De talán olyan asztalosok, ácsok, kő művesek, kő faragó k, lakatosok é s karosszé rialakatosok lesznek, akiknek fontosak ezek a szavak, hogy család, hitves, é desanya, barátság, lelkiismeretes munka, becsü let é s hazaszeretet. Ezen fáradozunk mi, piaristák, Gödön. Guba András igazgató 217

Kedves diá ktá rsaim! A Magyar Bencé s Rend é s a Bencé s Diákszövetsé g tagjaké nt, szeretné k nektek bemutatni egy diáktársunk temeté sé vel kapcsolatos remé nyt, amelyet mint felké rt celebráns temeté si beszé demben kifejezhettem. Diákom, Tafferner Károly (Gy ??) 2005. november 13-án infarktusban elhunyt. Egyetlen lánya volt, a 30 é ves Évike, aki egy é ves korában a budaté té nyi iskola gázrobbanásában vesztette el é desanyját, mikor szü lei ké t é ves házasok voltak. Tafferner Károly 13 é ves korában vesztette el szü leit motorkeré kpáros balesetben, ú gy, hogy Károlyt a ké t nő vé re taníttatta ki a győ ri bencé sekné l: Márta é s Éva. Károly az ő áldozatos hő siessé gü k pé ldáján nevelte egyetlen leányát, Éviké t (ahogy becé zté k: a Vicát): szeme fé nyé t. Most a ké t testvé r é s a leánygyermek, aki becsü letes BRFK fő hadnagy Budapesten, gyászolják Károlyt. Gyászjelenté sü kön a szívü khöz legközelebb álló verssel bú csú ztak: Kosztolányi Dezső Halotti beszé d című versé vel. Én Az é lő beszé d című versemmel vigasztaltam ő ket é s a gyászoló kat, amelyet csatolok remé nysé gü l azoknak a bencé s diákoknak é s hozzátartozó knak, akik mé ly gyászban é lnek. Föltámadt Krisztushoz emelem mindegyikü k lelké t.

Kosztolá nyi Dezső : Halotti beszé d Látjátok feleim, egyszerre meghalt é s itthagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertü k ő t. Nem volt nagy é s kiváló , csak szív, a mi szívü nkhöz közel álló . De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedő lt a kincstár. Okuljatok mindannyian e pé ldán. Ilyen az ember. Egyedü li pé ldány. Nem é lt belő le több é s most sem é l, s mint fán se nő egyforma ké t levé l, a nagy idő n se lesz hozzá hasonló . 218

Né zzé tek e fő t, ez összeomló , kedves szemet. Né zzé tek, itt e ké z, mely a kimondhatatlan ködbe vé sz kő vé meredve, mint egy ereklye, s rá é kirással van karcolva ritka, egyetlen é leté nek ő si titka. Akárki is volt ő , de fé ny, de hő volt. Mindenki tudta é s hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az é telt, s szó lt ajka, melyet mostan lepecsé telt a csönd, s ahogy zengett fü lü nkbe hangja mint vízbe sü llyedt templomok harangja a mé lybe lenn, s ahogy azt mondta nemré g: „Édes fiacskám, egy kis sajtot enné k”, vagy bort ivott é s boldogan meredt a kezé ben é gő , olcsó cigaretta fü stjé re é s futott, telefonált, é s sző tte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltü ndökölt a jegy, hogy millió k közt az egyetlenegy. Keresheted ő t, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Á zsiába, a mú ltba sem é s a gazdag jövő ben akárki megszü lethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyú l ki halvány-furcsa mosolya. Szegé ny a forgandó , tü ndé r szerencse, hogy e csodát ú jó lag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez é ppen, mint az az ember ottan a mesé ben. Az é let egyszer csak ő rája gondolt, mi meg mesé lni kezdtü nk ró la: „Hol volt… ”, majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt mesé ljü k ró la sírva: „Nem volt… ” Ú gy fekszik ő , ki kü zdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-né ma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó , se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. 219

Horvá th Cipriá n OSB: É lő beszé d Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. Felkelti ő t víz, szó é s gyó gyszer. Mert állni fog ő , mint föltámadt é let, Amint a halott a sírbó l felé bred! Ha rázuhan a szé les könnyű mennybolt, Mi azt remé ljü k, hogy mindig, mindig így volt! Az é let mindig csak ő rája gondolt, Nem mesé ltü nk ró la, mert ez mindig így volt! Édes barátim, olyan ez é ppen, Mint a bibliai sok ragyogó ké pben! Gazdag a vonzó , tü ndé r szerencse, Hogy e csodát ú jó lag teremtse! Most már mindig Ragyog mosolya. Megtalálod ő t, keresheted várva, Akár itt, akár Fokföldön, akár Á zsiába, Mú ltban is é s a gazdag jövő ben, Akárki meghalhat, csak ő nem! „Édes fiacskám, é n nem ké rek enni, Feltámadt testemnek nem kell innen semmi. Homlokomon ragyog a krisztusi né vjegy, Hogy millió k között Boldog vagyok, mint egyetlenegy. Akárki is voltam, de fé ny vagyok é s nagy hő , Nagyobb boldogság nekem soha nem jő . Mindig szó l az ajkam, dicsé ri az Istent, Kinek köszönhetek a világon mindent.” Okuljatok mindannyian e pé ldán: Ilyen az ember. Egyedü li pé ldány. Nem é lt belő le több é s most sem é l, S mint fán se nő egyforma ké t levé l, A nagy idő ben se lesz hozzá hasonló , Ragyog a szeme, szorít a ké z, Hívó tekintettel csak titeket né z. 220

Látjátok feleim, egyszerre feltámadt, Tárt karral szó lít, mint elűzött bánat. Ismerjü k ő t, oly nagy é s kiváló , Hatalmas szív, szívü nkhöz közelálló . Ö rökre van már, akár az Isten, Benne szerethető é g é s föld é s minden. Szé dítő remé ny, melyet nekü nk föltár, Mint apa é s testvé r: mé rhetetlen kincstár! Amen.

Szentbeszé d a temeté si gyá szmisé n Szentlecke: Zsid 7,26–28. 9,24.28. – Evangé lium: Jn 6,37–40. Szeretteim! Ti a gyászjelenté setekben Kosztolányi Dezső „Halotti beszé d”-é t idé zté tek, hogy vele Károly testvé retek é s Vica é desapja halálának egyszeri é s megdöbbentő voltát jelezzé tek, szívetek jajkiáltását é gre é s földre szé tharsogjátok, ezzel bennü nket a temeté sre Károly hamvai köré , a gyászmisé re mint Jé zus egyetlen keresztáldozatának megjeleníté sé re összehívjatok. A versben jelezté tek Károly szemé lyé nek é s halálának egyetlensé gé t é s megismé telhetetlensé gé t. Ráárasztottátok szeretetetek melegé t, mé lysé gé t é s magasságát. Sokat tűnő dtem, hogy szívetek e szeretethiányt kiáltó ő srobbanását mivel válaszoljam meg a szentmise pré dikáció jában, hiszen az iránta való szeretetetek egé szen tiszteletre mé ltó é s megható . Ekkor juttatta a Szentlé lek eszembe, hogy Krisztus keresztáldozatának egyetlensé gé vel válaszolok. Ez minden bűnt eltörölt a keresztfán, így Károlyé t is, é s ez vigasztal a mulasztás miatt, hogy halála elő tt nem tudott gyó nni. Megkerestem e gondolathoz a Zsidó khoz írt levé l ké t ré szleté t. Ez Jé zus egyetlen fő papságáró l szó l, amelyet é n itt megjelenítek, é s egyetlen bűntörlő áldozatáró l, a keresztáldozatró l, amelyet a szentmiseáldozatban megismé tlek mint folytonos utolsó vacsorát. Ső t, arra a kínzó gyötrelemre is megadom a pozitív választ, amelyet a költő által fejeztetek ki, hogy tudniillik: „Ú gy fekszik ő , ki kü zdve tört a jobbra mint önmagának dermedt-né ma szobra. Nem kelti fel se könny, se szó , se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer!” Erre a költő i é s emberi ké pre é s ké telyre azt válaszolom a fölolvasott bibliai szövegek alapján, hogy az emberi halál é s szemé ly egyetlensé gé t 221

nem kell a mesé kbe utalni, s ha emberi könny, szó é s vegyszer nem is kelti é letre Károly testé t poraibó l, a keresztsé g vize, amelyben Jé zus istenfiú ságát kapta a föltámadásra, az Ú r Jé zus kö nnyei, melyeket Lázár barátjának a sírjánál hullatott, majd szavai, amelyekkel Lázár sírjába kiáltott é s isteni szeretete, amelyet megmutatott Márta é s Mária testvé reknek é s fő leg magának Lázárnak, felkeltette ő t a halálbó l, az embereknek csak a kötő ket kellett feloldaniuk, hogy járni tudjon Lázár. Hát: ez Jé zus vegyszere, amelyet pipettával öntök fájó szívetekbe, akik ugyanú gy egyszeri halálra vagytok íté lve, mint Károly volt, vagy Kosztolányi bármely embere, mert egyszeri lesz a feltámadástok is, de az vé gleges. Viszontlátó találkozástok pedig é ppen ebbő l fog következni. Ezé rt bátran be merem helyettesíteni Kosztolányi Halotti beszé dé nek emberé be Jé zust, az Istenembert. Ő egyszer meghalt mindannyiunké rt é s föltámadt mindannyiunk remé nyé re. Ró la mondhatjuk el leginkább a vers szavait: „Akárki is volt ő , de fé ny, de hő volt. Mindenki tudta é s hirdette: ő volt.” Szent Pál, aki a damaszkuszi ú ton találkozott a feltámadt Krisztussál, azt mondta: „Isten volt Jé zus Krisztusban!” A gyászoló testvé rek é s Károly kislánya vagy inkább a sok megpró báltatással naggyá é rett leánya, akinek é desanyja is hirtelen halt meg, mint é desapja, a Halotti beszé ddel tudták szívü k szereteté t a legjobban kifejezni, ahol az egyetlensé g é s felcseré lhetetlensé g volt ábrázolva szeretettel. Én a pré dikáció Élő beszé dé vel akartam kifejezni egyik legjobb barátom é s tanítványom iránti szeretetemet, rámutatva, hogy é n nem a mesé be utalom ő t, mint Kosztolányi tette az emberrel, hanem a mennyország örök é leté be é s a föltámadás dicső sé gé be. Errő l is állítom, hogy egyetlen, de azt is, hogy egyetemes lesz, azaz mindannyiunkra kiterjed, akik Károly mellett mé g az Ú r Jé zust is nagyon, de nagyon szeretjü k. Mié rt szeretjü k Jé zust? Mert Kosztolányi szerint az egyetlen Károlyt é s egyetlen halálát, vagyis ő t magát „nem kelti fel se könny, se szó , se vegyszer”, de a föltámadt Jé zus teste, az Oltáriszentsé g, mint „farmakon athanazias ~ a halhatatlanság orvossága” – amelyet é leté ben többször vett magához a mi Károlyunk – halhatatlanságra kelti fel ő t, mint ragyogó gyöngy, mint Isteni Ige, mint halálunkat orvosló gyó gyszer!!!” Amen. Dr. Horváth Ciprián OSB (Gy 57)

222

Az magyar nípnek Prófé ták által szólt rígen né ked az Isten, Azkit igírt, ímé , vígre megadta fiát. Buzgó lílekvel szól most es né ked ezáltal, Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kö vess. Né ked azírt ez lű n prófé tád, doktorod ez lű n. Mestered ez most es, melyet az Isten ada. Ez prófé ta szavát hallgasd, mert tíged az Isten Elveszt, é s nyomos itt nem lehet a te neved. Itt ez irásban szól mostann es né ked ezáltal, Hütre hiú mind, hogy senki se mentse magát. Azki zsidóul é s gö rö gül, é s vígre deákul Szól vala rígen, szól né ked az itt magyarul: Minden nípnek az ű nyelvín, hogy minden az Isten Tö rvínyinn íljen, minden imádja nevít. Itt vagyon az rejtekkincs, itt vagyon az kifolyó víz, Itt vagyon az tudomány, mely ö rö k íletet ad. Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel, ö rö kké Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene. Azki teremt tíged s megvált, ö rö k íletet ess ad Ez szent által: nincs tö bb bizodalmad azírt. Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel, Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot. Tígedet ez hozzáviszen é s nem hágy, mikor ígymond: Bódogok, eljö vetek, vesszetek el, gonoszok. 1541 Sylvester János (kb. 1504 – kb. 1555)

223

Könyv a lelke mindennek * Beszé lgeté s Gereben Ferenccel (PhD, Ph 60) Manapság szokás azon siránkozni, hogy a té vé é s az internet megjelené sé vel rohamosan fogy a könyvolvasó k tábora. Hogy ez való ban így van-e, arró l Gereben Ferencet, a Pázmány Pé ter Katolikus Egyetem Szocioló giai Inté zeté nek docensé t ké rdeztem, aki több é vtizede foglalkozik a hazai olvasási szokások kutatásával. Kíváncsian né zek szé t a lakásában: dugig van könyvekkel. Tematikusan csoportosítva kü lön polcon sorakoznak a művé szettörté neti, a szé pirodalmi é s a törté neti művek. Az író asztala mellett a munkához szü ksé ges szocioló giai kötetek. Bü szké n mutat né hány 18. századi bő rköté ses csodát. Családi öröksé g. Lelkesen simogatom a fedelé t, é s automatikusan megszagolom, mint minden könyvet, amelyet a kezembe veszek. Merthogy a könyv lelke ott rejtő zik a lapok simaságában, ké peinek színé ben – é s termé szetesen az illatában. Manapság ezt sokan elfelejtik. – Hányan számítanak ma rendszeres olvasónak Magyarországon, é s mit olvasnak ezek az emberek? – A 2000-ben vé gzett vizsgálatok adatai szerint kisebbsé gi tevé kenysé g lett az olvasás. A lakosság 48%-a számított olvasó nak, szemben a ’80-as, ’90-es é vekben mé rt 60–65%-os aránnyal. Nagy Attila kollé gám által 2005-ben vé gzett vizsgálat szerint azó ta tovább romlott ez az arány, é s a társadalomnak már csak 42%-a olvas. Könyvolvasó nak számít az, aki egy é v alatt legalább egy könyvet elolvas. A felmé ré sek kimutatták azt is, hogy erő sen visszaszorult a klasszikusok iránti é rdeklő dé s, ám igen né pszerűek lettek az ismeretterjesztő é s áltudományos művek, mint pé ldául a Dan Brown által írt, A da Vinci-kód című regé ny. Az embereknek szü ksé gü k van patikamé rlegen adagolt misztikumra, borzongásra, valláspó tlé kra. – Mivel magyarázhatóak a változások? – A klasszikus irodalom visszaszorulásának hátteré ben az é rté krendszer változása áll. Az ’56-os forradalom leveré se után az emberek a klasszikusokhoz menekü ltek. A ’60-as é vekben az olvasott könyvek hatoda Jó kai-mű volt, kü lönösen A kőszívű ember fiai volt né pszerű. *

Utánközlé s az Evangé likus Élet-bő l.

224

Jó kai a saját korában ezzel a regé nyé vel segítette a ’48-as szabadságharc leveré sé nek traumáját feldolgozni. Azt bizonyította, hogy csak a tú lerő taposta el a szabadságharcot, a lé lektani győ zelem a mié nk volt. 1956 után nem akadt olyan író nk, aki hasonló művet írt volna, így megint csak a Jó kai-regé ny töltötte be ezt a szerepet. Termé szetesen nem volt tudatos a vigaszkeresé s. A hatvanas é vek derekán a kádári engedmé nyek hatására elkezdett változni a társadalom é rté krendje. Megjelent a második gazdaság, ahol az emberek jelentő s tú lmunkával többletjövedelemhez juthattak. Már nem volt olyan fontos a kultú ra, a klasszikus é rté kek helyé be a gyakorlati materializmus, a hedonizmus é s a haszonelvűsé g lé pett. Mindez az olvasási kultú ra változásában is megnyilvánult. Az emberek kevé ske szabadidejü kben kikapcsoló dni szerettek volna a könyvek által, ezé rt é rdeklő dé sü k a lektűr, illetve a gyakorlati haszonnal járó művek felé fordult. Pé ldául könyvbő l tanultak meg tapé tázni. És bár inkább csak közvetett bizonyíté kom van rá, de ú gy látom, hogy a ’90-es é vekben sokat ártott a társadalom ízlé sé nek a kereskedelmi té vé k megjelené se. Egyré szt tovább csökkent az olvasó k száma, másré szt adásaikkal a legalantasabb igé nyeket elé gítik ki. Leszállítják az emberek kulturális é s politikai igé nyszintjé t a giccs szfé rájába. Ha egy társadalom ízlé sé t tönkreteszik, akkor az emberek fogyasztó i é s politikai magatartását tudatosan lehet manipulálni a mé dián keresztü l. Né pszerűvé válnak azok a politikusok, akik kiszolgálják a giccsfogyasztó elvárásainkat. Pé ldául a hollywoodi filmek hő fokán tesznek álságos gesztusokat. Sajnos a szabadság nem teremt automatikusan kulturált szemé lyisé geket. A diktatú ra jobban felerő sítette a kultú ra iránti vágyat, mert az egyé n ezzel kompenzálta az önmegvaló sítási lehető sé gek hiányát; gyakran az irodalomban talált menedé ket. – Mit tehetünk azé rt, hogy megállítsuk ezt a folyamatot? – Azt gondolom, hogy az iskoláknak é s az egyházaknak ó riási a felelő ssé gü k a ké rdé sben. A protestáns egyházak szü leté sü ktő l kezdve sokat tettek az anyanyelvi kultú ra fejlő dé sé é rt é s terjeszté sé é rt, é s most is sokat tehetnek azé rt, hogy az emberek ne szellemi moslé kon é ljenek. Az iskolai kötelező olvasmánylistát illik szapulni. Való igaz, hogy ezeket a műveket lehet nagyon né pszerűtlenné tenni. Á m té ny az is, hogy „A Nagy Könyv” mozgalom tanulsága az volt, hogy az első helyekre az

225

iskolai kötelező olvasmányok kerü ltek. A magyartanárok feladata az lenne, hogy örömszerző olvasmánnyá tegyé k ezeket a műveket. Sokan fanyalognak, hogy a kötelező k elavult problé mákkal foglalkoznak, nem é rintik meg a mai gyerekeket. Akkor olvastassunk velü k mást is, de ne dobjuk ki a magyarság kincseinek számító klasszikusokat sem! Ha ezeket kiiktatjuk az olvasmánylistákbó l, akkor a kultú ra é pü leté nek keresztboltozatábó l a záró követ ü tjü k ki. Nemzeti klasszikusaink olyan szegletkövek, amelyek né lkü l összeborul az é pü let. Amit az iskolában nem tudunk elolvastatni a gyerekekkel, az elveszett számukra. A magyar kultú ra szemszögé bő l lé tké rdé s, hogy a diákok é lmé nyszerűen kapják meg az alapműveket az iskolában. – Mit é s mennyit olvas a mai é rtelmisé g? – Lehangoló ak az adatok. Az é rtelmisé g hatoda egy könyvet sem olvas el é vente. Többsé gü k szaké rtelmisé gi, aki ané lkü l is el tudja látni a feladatát, hogy elmé lyedne valamiben. Azé rt olvasnak ő k is: napilapokat, szakfolyó iratokat, cikkeket böngé sznek az interneten, de semmiben nem merü lnek el igazán. – Lát esé lyt a javulásra? – Bízom abban, hogy javul majd a helyzet. Az ilyen fokú szellemi lezü llé st egy idő után nehezen viseli a társadalom, é s rendszerint akad egy-egy csoport, amelybő l a változások elindulnak. Ennek jelei fiatal gondolkodó ré tegekben már megvannak, é s ebbő l megindulhat a társadalom kulturális megú julása. Mé rsé kelten bizakodó vagyok. Jánosi Vali

226

A Bencé s Diá kszövetsé g

A Bencé s Diá kszövetsé g elnöksé ge Fő vé dnökü nk Ö rökös tiszteletbeli elnök Elnök Ü gyvezető elnök Fő titkár Rendi alelnök Alelnökök

Elnöksé gi tagok

Feladatra kooptált elnöksé gi tagok

Számvizsgáló Bizottság elnök tagok

Várszegi Asztrik dr. OSB pannonhalmi fő apát, pü spök Faber Miklós (Bp 48) Bischof Pé ter (Ph 75) Né meth Szilárd dr. (Ph 81) Né meth László (Ph 84) Hortobágyi Cirill OSB (Ph 77) Adamovich Károly dr. (Ph 72) Harangozó Bertalan (Gy 73) Sója Szabolcs dr. (Ph 58) Horányi Márton (Ph 83) Korzenszky Richárd dr. OSB (Ph 59) Magassy Dániel dr. (Gy 57) Peté nyi Márk (Ph 2000) Szikora József (Ph 67) Jobbágy Lajos dr. (Ph 69) Kö nyves Tóth Kálmán dr. (Ph 47) Muzsay Gé za dr. (Gy 49) Kapiller Pé ter dr. (Ph 84) Laczus Pé ter (Gy 89)

A terü leti szervezetek vezető i (* jelöli az „önálló jogi szemé ly”-eket) Bácska (Baja) Budapest Debrecen Dé lkelet-Magyarország (Szeged) Eger Északkelet-Magyarország (Miskolc) Fő városkörnyé k (Csepel) *Győ r – BDGYE

Vancsura László (Ph 84) Ember Károly (Bp 51) Surányi Bé la dr. (Ph 61) Atlasz Henrik (Ph 52) Hanis Bé la dr. (Gy 75) Sója Szabolcs dr. (Ph 58) Kovács Dezső (Cs 51) Molnár Zsolt (Gy 85)

229

Kecskemé t Keszthely Komárom–Esztergom megye Kő szeg Nyíregyháza Pé cs – BDPK Piliscsaba Somogy megye Sopron Szé kesfehé rvár Szentendre Szombathely Tolna megye Vác *Veszpré m (Tihany) – BDVE

Tóth Á rpád (Ph 85) Benkő Zoltán (Gy 84) Domnanovich Tamás (Kg 49) Szerdahelyi Endre dr. (Kg 43) Gondos Lajos (Ph 57) Hábel János (Ph 82) Maróth Miklós dr. (Ph 61) Antal László dr. (Ph 73) Né meth István dr. (Gy 74) Kovács János (Ph 86) Kovács Attila dr. (Ph 55) Andor Ferenc dr. (Gy 62) Antal Gé za sac. (Ph 66) Laczus Gé za (Ph 58) Bischof Pé ter (Ph 75)

A Szent Benedek Kulturális Alapítvány ré szé rő l Soproni Gé za (Bp 48) Iskolaszervezeteink vezető i Esztergom Komárom Pannonhalma Pápa

Szoleczky Ferenc (Eg 46) + Halász Auré l dr. (Ko 42) Geszler Ö dö n (Ph 57) Harsányi László dr. (Pp 43)

Tiszteletbeli tagsá gunk (A záró jelben megválasztásuk é ve) Tiszteletbeli elnöksé gi tag Habsburg Ottó dr. (1989) Tiszteletbeli választmányi tagok Galambos Iré neusz dr. OSB (1990) Olofsson Placid dr. OSB (1990) Jáki Szaniszló dr. OSB (1991) Jávor Egon dr. OSB (1991) Kozma Imre sac. (1992) Tiszteletbeli tagok Bajzáth Ferenc sac. (1990) Torda Lajos (2002) Szokolay Sándor (2007)

230

A BDSZ tagsá ga A há rom adat: 1. Né v 2. Bencé s iskolája szé khelye 3. Osztálya é rettsé gi é ve Rövidíté sek: Budapest Csepel Esztergom Győ r Komárom Kő szeg Kremsmü nster Pannonhalma Pápa Sopron Pártoló tag Tiszteletbeli tag

Abé rt János dr. Á brahám András Á cs András dr. Á dám György Adamovich Károly dr. Adamovich László Adorján Jó zsef Agárdy László Á gh Zoltán Akaró Ferenc Albert Mihály Alex László dr. Alföldi László Alké r Mikló s Almássy Endre Almásy László Alpár Geyza ev. lelké sz Alpár János dr. Altvater Paul dr. Ambrus Jó zsefné dr. Á mon Ottó Andor Ferenc dr. Andor Szabolcs dr. Andrásfalvy András dr. Andrásfalvy Bertalan dr. Andrássy Pé ter André ka Bertalan dr. André ka Tamás Andró nyi Balázs Andró nyi László Andró nyi Mikló s Andró nyi Tamás dr. Andró nyi Tibor dr. Angyal Anikó dr. (Hidvé gi Imré né ) Angyal Ernő dr. Ankerl Gé za dr.

Bp Cs Eg Gy Ko Kg Kü Ph Pp So Ptl Tb

Ph Gy Gy Ko Ph So Ph Gy Gy Ph Ptl Ph Ph Bp Bp Ph So So Ph Ph Gy Gy Ph So So Ptl Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ptl Ph So

98 06 73 41 72 40 52 06 28 83 55 98 47 51 75 43 44 70 55 45 62 92 47 50 51 98 89 58 59 81 51

Antal Gé za sac. Antal István Antal Károly dr. Antal László dr. Aporfi László Aradi István Aradi László Arató Pé ter Á rpásy Endre dr. Artner Pé ter sac. Á rvai István sac. Atkári Ferenc Atkári Gábor Atlasz Henrik Atlasz Henrikné Lé nárd Á gnes Auer Tibor Ba Milán Babán Jó zsef Babics László Babik Jó zsef László Babik Zoltán Babó csi László Babos János Bachmann Zsolt Bács Auré l Bács Tamás Bácskay Mikló s Bagdy György Bagó Attila dr. Bagó Ferenc Bagó György dr. Bagó László Bagó Zoltán Baják István Baján György dr. Baján László dr. Baji Á kos Bajnay László Bajor Rezső Bajzáth Ferenc sac. Bakó Á ron Bakó Bálint Bakos György Bakos Károly dr. Bakos László Bakos Pé ter Bakos Pé ter Kené z Bakos Tamás Bakos Tibor Balatoni László Balázs Bé la Balázs Jó zsef Balázs László Balázs Szilárd Bálint Á rpád Bálint Bánk Bálint Bé la

Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph

66 66 75 73 51 88 06

Gy Gy Gy Gy Gy Ph Ptl Ph Ph Cs Ph Cs Cs Kg Bp Gy So So Gy Bp Ph Ph Ph Ph Ph Eg Ph Ph Ph Bp Bp Tb Gy Gy Ptl Kg Ph Ph Ph Ph

56 93 92 82 83 52 52 99 06

Gy Kg So Pp Eg Ph Ph Gy

57 54 52 48 45 06 51 54 52 48 88 60 63 57 90 48 59 81 06 48 35 06 06 41 65 62 89 60 74 50 47 48 52 52 76 92

231

Balogh Á dám Balogh Bálint Balogh Bé la dr. Balogh Gergely Balogh Gyula Balogh Gyula Balogh Gyula Balogh Jenő Balogh Jó zsef Balogh Lajos Balogh László Balogh László Balogh Pál Balogh Zoltán sac. Balogh Zoltán dr. Balthazár Zsolt Bancsó Máté Bandinter Tamás Bankó Károly Bánsági Bé la Bánsági-Amend László Bányai Mátyás Baracsi Gábor Baracskai András Baracskay Pé ter Baranyai Rudolf Baranyai Tamás Barassevich Antal Barassevich Pé ter Baráth Zoltán Bárczy Zoltán Bari Jó zsef Barkó Gábor Á goston OSB Barok Jó zsef dr. Baró thy Bé la dr. Baró thy István Barta Jó zsef dr. Bartal Ferenc Bártfai István Bartha Bé la Bartha Gábor Bartha István dr. Bartos Bé la dr. Básthy Bé la Básthy Tamás Básthy Zsolt Bata Nándor Báthory Gábor Batkay László Bátovszky Ró bert Baumann Pál Baumann Tibor dr. Bazsinka Mihály Becherer András SVD sac. Beck Jó zsef Becsei Lajos Bedő András Bedő Mikló s Bé kássy Tamás Belák Pé ter Bé li László dr.

232

Gy Ph Cs Ph Ph Ph Gy Pp Pp Gy Pp Ph Gy Ph Ph Ph Gy

54 01 52 95 54 55 78 42 40 73 43 68 62 65 54 58 04

Gy

45

Bp Eg Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Pp Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Gy Bp Ph Ph Bp Ph Ptl Ptl Gy Ph Ph Ph Gy So So Ph Kg Ph Ph Ph Bp Ph Ph Ph

47 53 77 06 02 60 06 80 82 48 67 80 04 69 67 68 80 45 50 67 70 36 63 90 90 99 65 62 46 50 06 52 57 72 99 50 75 93 71

Bé lik István Bella Gábor Bella Mó ric Benedek Bellé r Lajos SVD sac. Bencze Imre Bencze Ló ránt dr. Bencze Pál dr. Bencsics Mikló s Bende Györgyné Bardocz Julianna Bendesy Gyula Bene Gábor Bene László dr. Bene Ló ránt Benedetti Tibor dr. Benke Kálmán Benkő András dr. Benkő István Zoltán Benkő Károly Benkő Zoltán Beő the Tamás Zsolt dr. Beran Lajos Berczi Á dám Bercsé nyi L. György Berecz Loránd dr. Beregi Attila dr. Beregi István gk. pap Beregi István gk. pap Beregi Pé ter Beregszászy Attila dr. Berend István Bé res Tamás ev. lelké sz Berkes László dr. sac. Bernáth Jenő dr. Berta László Bertalan Szilárd Bertalanffy (Bock) Tibor Ervin dr. Bé rtics Lajos Bertó k Szabolcs Berty Tamás E. Bé ry Gé za Berzsenyi Gyula Berzsenyi Tamás Besenyei Pál Bicsár László sac. Bindes Ferenc sac. Binzer Károly Birher Nándor Birinyi Lajos Biritz László dr. Birkus Imre Bíró Gáspár dr. Bíró László dr. Bíró László dr. pü spök Biró Sándor Bíró Vilmos dr. Bíró Zoltán dr. Bischof Pé ter Bitay István Bitskey Gábor Bizse Gábor Bizse László dr.

Gy Gy Ptl Kg Bp Ph Ph Gy Ko Bp Ph Gy Cs Gy Ph Gy Ptl Ph Gy Ph Bp Gy Bp Ph Ph Ptl Ph Ph Bp Ph Ph Gy Ph Ph Ph Bp So Ph Bp Gy Ph Gy Gy Gy So Bp Ph Ph Kg Ph Ph Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ptl Ph Ph Ph

91 90 49 48 58 49 76 39 51 62 84 53 48 83 86 65 84 91 35 06 42 88 81 79 89 49 58 83 72 64 74 41 34 00 49 67 78 06 78 77 53 44 91 69 45 80 69 58 69 48 55 66 75 80 65 66

Blaskovics Gyula Boa Jó zsef Boa László Bobok György dr. Bobok Tivadar Bocsekné Gesztes Zsuzsa Bocsi Sándor Bocskor Á dám Boda Gábor Boda György Boda Imre Boda Károly Bodnár Zoltán dr. Bodó János Bodor Csaba Bodor Endre dr. Bodor István Bodroghközy László Bodrogközy György dr. Bó dy István Boé r Mikló s dr. Bogár Gáspár dr. Bogár István Bogárdi László Bogáthy Ferenc dr. Bogdán Kálmán Bogdányi István Bognár András Bognár Bé la dr. Bognár Ferenc Bognár Ferenc Bognár Gé za dr. Bognár Jó zsef Bognár Károly dr. Bogyó Pál Bohon Tibor Bojtos Zsolt Boksay György özvegye Bolla Dezső Bolla Ferenc Bolla István dr. Bó na László dr. sac. Bonta Kálmán Bontó Ferdinánd Borbás László Borbás László Borbáth György Borbé ly Barnabás Borbé ly Imre Borbé ly Jó zsef Borbé ly Tamás Borián Bálint Gergely Borián Elré d OSB sac. Borián György Borián Marcell Born András dr. Boró kai László Boromisza Gyula Boromisza Tibor dr. Boronkay László Boros János

Ph Kg Ph Ph Ph Ko Bp Bp Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ph Bp Ph Ph Pp Gy Ph Ph Gy Ph Gy Ptl Gy Ph Pp Bp Cs Kg Cs Ph Bp Ph Ph Ptl Gy Gy Pp Gy

55 50 64 63 65 38 48 50 49 47 73 62 94 61 88 39 57 48 43 50 54 66 65 73 35

Gy Ph Ph Bp Gy Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Eg Eg Ph Ph

87 66 79 43 85 49 71 06 94 80 77 07 64 40 32 45 67 82

66 86 40 44 51 45 50 99 45 60 83 47 59 43 46

Boros László Boros László Boross János Boross Kálmán Bors András Bors Pé ter dr. Borsa Jó zsef Borsányi Balák Pál Borsodi János Borsos Ferenc dr. Borsos Jó zsef Borsos László Borsos Tibor dr. Bosnyák Ede Botló Sándor Bozó Tamás Bozsaki Gábor Bó zsik András Bó zsik Bé la Pál dr. Böde Fló rián Bödi Ferenc Böjtös Ferenc Bő r Pé ter Böröcz Csaba Böröcz Ferenc Böröcz Gergely Böröcz László dr. Börtetics Sándor Bő sze Bé la Bő sze István Bő sze Tamás Brayer Gyula dr. Breglovics Bence Breglovics Tamás Brieber László sac. Budai Imre Budai Mikló s Budai Zoltánné Simonyi Katalin Budavári Mikló s Budavári Solt Budavári Zoltán Bujda Mikló s Bujdos Bé la Bujdosó Gé za Bujtás László dr. Bukits Mikló s Bukits Norbert Bukor Ferenc Bundics Antal Burián László sac. Burián Mikló s Burkus Bé la Busa János Buschbach László Busics György Buttyán Korné l Bú za Kristó f Buzás Antal Bűdi Ferenc Bü kkfalvy János Czakó Károly dr.

Kg Ph Gy So Gy Gy Ph Bp Ph Gy Ph Ptl Ph Bp Ph Ph Gy Ph Bp Ph Gy Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Pp Kg Gy Bp Gy Gy Gy Ph Eg Cs Ph Ph Ph Bp Gy Gy Gy Gy Gy Ph Gy Eg Gy So Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph

48 64 62 51 95 00 71 43 02 38 84 82 51 68 02 06 89 75 72 82 86 98 61 95 98 50 39 45 56 45 05 67 55 89 42 52 66 04 65 43 86 54 70 88 91 66 76 41 01 39 75 64 94 65 85 64 72 65 70

233

Czapáry Mikló s Czappán Elemé r Czeglé dy Ferenc dr. Czé mán Mikló s Czigány György Czigány István Czigler Á goston Czigler András Czike Imre dr. Czinger Csaba Czingráber András Cziráky Antal Cziráky Jó zsef dr. Czömpöly Tamás Czvitkovics Gábor Cs. Varga István dr. habil. Csabai László Csákány Antal Csala Benedek Csanády Zsolt Csanaki Vida István Csányi György dr. Csányi Gyula Csányi Zoltán Csapó Tibor Császár György Császár Pé ter Császár Zsolt Csáthy Tamás Csatló s István sac. Csé falvay Gyula Csé falvay Pál sac. Csegezy Mikló s Cseh Gellé rt György dr. Csehi Ló ránt Csenár Márton dr. Cserháti Balázs István Csé ri Tamás dr. Csermák András Csermely Szabolcs Csernus Zoltán Cserpán Imre Csertán Ferenc Csé ry Viktor dr. Csiba Gábor dr. Csiba László dr. Csiba Tamás Csibi Imre sac. Csíky Balázs Csíky Gábor Csíky Gábor Csíky Lajos Csíky László dr. Csillag Kristó f Csillag László dr. Csillag L.-né dr.-né Faggyas Janka Csillag Pé ter dr. Csíz András Csizmadia István dr. Csizmazia Antal Csizmazia Bulcsú

234

Ph Bp Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ph Pp Ph Gy Gy Ph Bp Gy Ph Gy Bp Bp Gy Gy Ph Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ph Gy Ph Kg Ph Ph Ph Ph Cs Ph Ph Ko Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Pp Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph

47 50 69 80 48 76 72 61 61 61 03 65 41 94 87 64 06 51 56 67 79 46 44 74 49 54 06 83 49 80 74 53 60 92 91 77 91 86 98 74 51 75 53 47 74 70 82 88 97 69 94 68 34 78 52 52 79 99 59 35 92

Csizmazia Imre dr. Csó ka Gábor Csollány Jenő dr. Csonka Dé nes dr. Csonka Dé nes Csonka Gábor Csontos Lajos dr. Csontos Zoltán Csordás Á dám Csordás György Csordás Tamás Csornay László Csönge Tamás Cső sz János Csú cs László dr. Csudai Sándor sac. Csuka Pál Csukás Hilda Csukás László Csurgay Á rpád dr. Csurgay Á rpádné Gereben Ildikó Csuti Jó zsef Csutorás Attila Dakos László Dalanics Zoltán gk. pap Dallos Sándor Damjanovich Jó zsef gk. pap Damjanovich Pál gk. pap Danielfy Tibor Danner-Stipkovits Gerhard dr. Dányi Dezső Darvas Pé ter Daubner Ló ránt Dávid Kiss Ferenc Dax Károly Dax Károlyné Selmeczi Mária De Sommer Jó zsef Deák András Deák András Deák Ferenc Deák Mihály Deák Pé ter Deák Sándorné Debrő dy István Decze Tibor Csongor Decs István sac. Dekovics Sándor Deli Ferenc Deli Gergely dr. Dely Dezső Dely Ernő Demeter Gábor Dé nes Gyula Dé nes Tamás Dé nesfalvy Jó zsef özvegye Denk Stefan dr. Deré nyi Jenő Eugene Dé ri Tamás Derzsy Tamás Detre Ferenc Dezse Pé ter

Gy Ph Gy Gy Ph Ph Bp Gy Gy Gy Gy Eg Ph Cs Ph Ko Gy Ko Ko Cs Cs Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Bp Ph Bp Gy Ph Ph Cs Cs Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Pp Ph Ph Ph Gy Gy Ph Ph So Gy So Ph Ph Ph Ph

50 81 60 95 98 99 40 06 03 73 90 51 06 53 60 44 83 46 35 54 58 63 65 79 87 79 66 62 49 59 46 93 04 55 50 52 45 82 97 83 85 06 47 73 89 69 43 72 98 65 50 06 81 58 43 47 50 84 98 59 90

Dezső fi (Gottl) Tivadar dr. Dinnyé s Tamás Dió s István dr. sac. Disztl Gábor Divó s Lajos dr. Dobák Lajos Dobis Ervin SDB sac. (szalé zi) Dobó Ferenc Tibor dr. Dobos András gk. pap növ. Dobos Becsei Apolló nia Franciska Dobos Gábor Dobos Imre Dobos István Dobos László Dolinka Jó zsef Dolowschiák Tamás Dombi Sándor Domnanovich Tamás Domokos György dr. Domokos Zsolt Domonkos Dezső dr. Domonkos Dezső né dr.-né Donáczi Bé la Doromby Gé za Doroszlay László Dosztál Dezső né Szily Magdolna Dovicsák Tamás Döbörhegyi Ferencné dr-né Monspart Xé nia Dömötör Pál Dragonits Tamás dr.h.c. Draskovits Imre Dreisziger Mikló s Drevenka Gusztáv Drevenka Ró bert Dsida Ottó Duday Gedeon dr. Dukai Mikló s Dukán Gergely Dukavits István Dura Korné l Duschanek András Éder Zoltán dr. Egenhofer Tamás dr. Egervári Ferenc dr. Egri Jó zsef sac. Egri Pé ter Éhmann Ró bert Einbeck Jó zsef Elischer Á dám dr. Elischer Zoltán dr. Élő Zoltán Ember Károly Emő di Sándor dr. Emszt Mihály dr. Encsy Balázs Endré dy Csanád dr. OSB sac. Endré dy István dr. Endrő di István Endrő di Jó zsef Endrő di Mikló s

Bp Ph Ph

43 98 61

So Bp Eg Cs Ph Ph Ph Bp Gy Gy Gy Ph Ph Kg Ph Ph Gy Ko Ph Ph Gy Ko Ph

51 46 41 52 00 53 77 38 70 67 74 02 53 49 58 85 43 40 74 65 95 43 82

Cs

49

Ph Bp Ph Ph Cs Cs Gy Bp Gy Ph Bp Ph Gy Cs Ptl Ph Gy

66 42 55 51 52 52 62 32 66 98 53 89 06 50

Ph Kg Ph Ph Ph Bp Gy Bp Ph Ph Ptl Ph Ph Gy

06 52 98 63 03 51 50 39 59 47

73 68

63 66 74

Enzsöl Lajos Eördögh István dr. Epinger Emil Balázs Erb Ottó Valé r Erdei Sándor dr. Erdé lyi Attila dr. Erdé lyi Gé za Erdé lyi Iván Erdé sz Ferenc sac. Erdő dy Imre Erdő dy László gró f Eredics Tamás dr. Érseki Gábor Eszes István dr. Eszter István Esztergomi György Etey Emilia dr. Ézsöl György Faber Mikló s Fábián Á rpád dr. Fábián Bertalan Fábián István dr. SJ sac. Fábián Jó zsef dr. Fábián Ló ránt Fábián Pé ter Fábiánné Cső sz Lukré cia Faith Mihály dr. Falus Imre (Henri Faltin) Faragó Gábor Farkas Bálint Farkas Gábor Farkas Gergely Farkas Gé za dr. Farkas György Farkas Gyula dr. Farkas János dr. Farkas Jenő dr. Farkas László Farkas László Farkas László G. dr. Farkas László Pál dr. Farkas Ramó n dr. Farkas Roland Farkas Tibor Farkas Zoltán Farsang László Fatalin Gyula dr. Fáth Gyula Pé ter Fáthné Szauer Margit Fátyol Tibor Fedina László dr. Fehé r Gyula Fehé r János dr. Fehé r Jó zsef Fehé rtó i-Nagy Attila Kázmé r Fehé rtó i-Nagy Iván Pé ter Feiszt György Feiszt Ottó Fejes Antal dr. Fekete András Fekete György dr.

So Ptl Ph Gy Ph So Ph Ph Gy Ph Ph Gy Ph Ph Gy Cs Ph Bp Ph Ph Pp Ph Ph Ph Cs Bp Ph Bp Ph Ph Gy Ph Ph So Eg So Ph Ph Ko Kg Ph Ph Gy Gy Gy Ptl Bp So Ph Cs Gy Gy Gy Gy Ph Gy Gy Ph Ph Eg

31 86 66 84 51 62 63 47 57 56 80 70 67 32 51 68 48 76 03 42 78 01 07 53 48 51 44 00 81 06 78 50 44 47 42 84 94 34 39 96 93 70 06 74 51 48 98 52 50 52 79 91 89 68 70 63 93 45

235

Fekete Gyula Fekete Imre dr. Fekete Imre dr. Fekete László Fekete Mikló s gk. papnöv. Felber Gyula Felcser István dr. Fé legyházy Megyesy Á goston Feller Antal dr. Fend Ferenc Fentő s Attila Fenyő házi Ernő dr. Fenyvesi Imre dr. Ferencz Pál Ferencz Pé ter dr. Ferenczi György dr. Ferenczi Huba Ferenczy Gé za Fertsek Mikló s Filep Gyula Filiczky István dr. Finck Antal Findeiszné Bauer Zsuzsa Fischer G. Tamás Fitz Jenő dr. Flasch János Fodor Attila Fodor Attila Fodor György dr. gk. pap Fodor István Fodor László Fodró czy Pé ter Fogarasi Gyula dr. Fonai László Fonai Tibor Fornet Bé la dr. Fornet László Forrai István dr. Földesi Ferenc Földi Márton Fölsz Attila Fő ző Mihály dr. Frang Dezső dr. Fráter Loránd Friedl Ferenc Frő hlich Károly Fukszberger Imre Funtek Milán Furtner Mátyás sac. Fü leky Tibor dr. Fü löp Gé za Fü löp István dr. Fü löp Kálmán Fü löp Tibor dr. Fü löp Viktor Fü redi Mihály Fűri Ferenc Fűvessi Jó zsef Fü zesi Sándor dr. Fü zi Gyula dr. Gaál György dr.

236

Gy Eg Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Bp Gy Ph Ph Bp Gy Ph Bp Ph Gy So Kg Bp Bp Ptl Ph Ph

56 46 97 52 00 84 72 63 76 62 85 36 83 80 75 40 58 62 42 75 83 45 60 49 39

Ph Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ph Bp Gy So Ph So Kg Gy Gy So Bp Gy So Gy Ph Gy Ph Ko Eg Gy So Ph

74 80 06 55 77 75 62 64 77 80 00 52 54 51 66 42 50 78 06 26 46 57 48 41 83 00 69 45 40 70 47 72

65 91

Gaál Győ ző Gaál Imre dr. Gaál Jenő P. SVD sac. Gaál László Gábriel Lajos dr. Gacs Jenő Gádory Elemé r dr. Gádory Kira Gajda Pé ter Gál László Galambos Imre dr. Galambos János dr. Galántai István Galba Bé la Galgó czy László dr. Galla Endre dr. Galla Ferenc dr. Galla Zsolt Gallyas Ferenc dr. Gallyas László Gálos Jó zsef sac. Gánitz Endre gk. pap Gara István Gara István dr. Gárdonyi György Gáspár Csaba Gáspár István dr. Gáspár Károly Gasztonyi Károly dr. özvegye Gáti László Gauder Tivadar Gayer Ferenc Gebauer Bé la dr. Gebauer István Gedeon Csongor Gedeon Jó zsef Gedeon Mikló s Gedeon Pé ter Gelencsé r Ferenc dr. Gelencsé r Szabolcs dr. Genersich Sándor Gera Dániel Gera Ferenc Gerber István Gereben Ferenc PhD Gereben István Gereben Zoltán Gerebenics Tamás Gerencsé r Sándor Gerendás Gyula Gergátz Elemé r dr. Gergely Hugó Gergely Kálmán Gergelyi Ferenc Gé rnyi Jó zsef Gerzson István Gerzson Pál Geszler Ö dön Ghé czy Iván Ghyczy Mikló s dr. Giczy Jó zsef

Ph Gy Kg Gy Kg Pp Ph Ptl Ph Gy Ph Bp Ph Gy So Eg Eg Ph Gy Gy Gy Ph Gy Gy Gy Ph Eg Gy Pp Pp Gy Kg Ph Ph Ph Ph Ph Ph Bp Gy Eg Ph Ph Gy Ph So Ph Gy Ph Eg Gy Ph Ph Ph Gy Kg Kg Ph Bp Ph Kg

66 76 48 70 25 45 57 82 82 63 50 62 60 44 45 48 06 55 52 36 91 66 89 80 58 47 79 44 52 48 67 71 90 64 80 68 49 00 02 84 83 60 51 52 77 83 53 60 57 63 67 89 51 49 57 49 56 51

Gigler András Gimesi István Mikló s v. Gintl Jó zsef Ginzer Zoltán Glattfelder György Gló ner Csaba Gló sz Ferenc Gó czán Károly Goda Károly sac. Godó Ferenc Godó Jó zsefné Né methy Borbála Godzsa Jó zsef dr. Goller Attila Gó lya László dr. Gondi Ferenc Gondos Lajos Gosztonyi Károlyné dr.-né Gosztonyi Mikló s Gotthárd Dezső Gó tzy Pál Gő gös Bé la vité z Gönczi Bé la Gönczi Tamás Göndics János Göndics Márton Göndöcs Jó zsef Görhely Sándor Görög Gé záné dr. Görög János Görög Sándor dr. Görömbei András dr. Gő si Zsolt Grátzer Mihály Gré ger Á rpád SVD sac. Gregosits Balázs Gregosits Gábor Greguss László Gríniusz Á dám dr. Grunda János gk. pap Gubicza László dr. Gudenus János Jó zsef Gulácsy Ró bert Guld Jó zsef Gulyás Gábor Gulyás Mikló s dr. Gulybán Tibor gk. pap Guzslován Lajos Gü nter Tamás Gyárfás Tamás Gyarmati László Gyenes Szilárd dr. Gyenese Zoltán Gyenge Lajos Gyermek István Gyó ni András Gyöké r András Gyöngyösi Gábor dr. György László Györgyi János Győ ri László dr. Györkös Imre dr.

Ph Ptl Gy Gy Ph Gy Ph Gy Eg Eg Cs Ph Ph Ph Ptl Ph Ptl Gy Ph Gy Pp Bp Bp Gy Gy Gy Ph Bp Gy Kg Gy Gy Ph Kg Ph Ph Ptl Ph Gy Ph Ph Cs Gy Ph Ph Gy Ph Gy Ph Gy Ph So Gy Bp Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph

91 70 39 66 58 89 51 45 42 51 51 67 89 58 57 74 55 41 43 52 49 92 96 66 60 36 79 52 66 06 67 48 97 95 97 75 69 65 53 77 76 78 68 94 94 64 62 86 52 06 49 73 90 84 60 75 63 87

Gyulai György Imre Gyulai Oszkár sac. Gyuricza Jó zsef Gyurkovics István dr. sac. Gyurok Ernő Gyü rü László Haász Csaba Hábel János Habsburg von, Otto dr. Hack Jó zsef Hadarits Vilmos dr. Hadnagy János dr. Hadobás Zoltán Hahn Oszkár dr. Haják Gyula Hajdú Andor Hajdú János dr. Hajdú Jó zsef dr. Hajdú Lajosné Szendrő (Schwiegerath) Katalin dr. Hajó s Bence Haláchy Ló ránd Halász Ernő Halász Lajos SVD sac. Halmi Nándorné Szíjj Margit Halmos Imre Halmos István dr. Halmos Pál dr. Halmosi Ró bert dr. Hamrák Sándor Hamság Ernő dr. Hanák Jó zsef sac. Hanák Sándor Hancz Dániel Hancz Ferenc Hanis Bé la dr. Hansághy Pé ter Hanusz Zsolt Hanvay Zoltán Hanzsé ros Sándor Harangozó Bertalan Harangozó Ferenc Harczi Dániel Hári Pé ter Harkányi Zoltán Harkay János Harkay Máté Harmath Arisztid Sándor dr. Harmath Ede Harmath László Hárs Antal Harsányi László dr. Harsányi Lehel dr. Háry Antal Háry Dezső Pál Lajos Hatos Iván Hatos J. Pé ter Hatos László Hatos Tibor Hauberl Gergely László Hauser Pé ter dr.

Ph Eg Ph Ph Ph So Ph Ph Tb Ph Ph Ph Ph Gy So Eg Ph Bp

84 46 61 61 81 50 98 82

Cs

51

Ph Bp Ph Kg Ko Gy So Gy Ph Bp Bp Gy Ph Gy Ptl Gy Ph Ph Ph Gy Gy Kg Ph Ph Ph Ph Ph Bp Ph Ph So Pp Pp Ph Gy Ph Ph Ph Gy Ph Ph

96 51 76 46 37 50 47 67 91 46 48 70 75 04

93 73 62 91 59 42 49 96 34

75 69 88 98 74 73 54 02 06 78 66 62 38 86 72 51 43 49 77 48 74 68 98 89

237

Hauzer György Haydu Zsolt dr. Hé cz Lajos Hedry Bé la Hedry Gábor Hedry Zsolt Hegedűs Balázs dr. Hegedűs Odó OSB Hegyi Adorján Hegyi János dr. SJ sac. Heidelsperger István sac. Heil Á dám dr. Heim Gábor Heiner István Heinrich Pál Heintz János Heintz Pál Heller György Heltai Nándor Heltovics Ede dr. Hencz Gyula Henczi László Hé ray Jó zsef Herbak Antalné Elszäszer Paula Herber Endre Herczku Jó zsef Herendi János sac. Herkli Á kos Herkli Antal Herman Sándor dr. Herszé nyi Bálint Herszé nyi Imre Hertelendy László Hertelendy László dr. Hess László Heszky Sándor Heté nyi Gábor Hé thársy Frigyes v. Hetyey György Hé vei Jenő Hevé r Zoltán Hikó László né dr. Himberger István Hinterdorfer János Hír Jó zsef Gyula Hirka Antal OSB sac. Hirschmann Jó zsef Hirth Vilmos SVD sac. Hittner Gábor dr. Hittnerné dr.-né Ivándy Á gota Hluchány Jó zsef Hodász István Hó di Rezső Farkas Hó di Rezső István Hodinka Dé nes dr. Hoffer Lajos dr. Hoffmann Ottó dr. Holl Nándor Holló (Bruckner) Tamás Holló Szabó Lajos Holló sy János dr.

238

Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Bp Gy Gy Ph Gy Gy Bp Bp Bp Gy Gy Ph Ph Ph Bp Cs Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Gy Gy Ph Bp Ph Gy Ph

70 65 67 66 00 99 82 78 48 38 77 78 79 95 52 49 45 40 45 96 81 73 53 53 59 67 59 90 65 71 66 68 78 88 85 45 91 46 99 92 81

Bp Gy Ph Ph Gy Ph Ph Ko Gy Ph Ph Bp Bp Ph So Ph Kg Ph Gy

44 67 68 64 70 52 70 41 69 86 89 47 35 58 45 73 40 83 37

Holló sy János dr. Holop Gé za Holtsuk Tibor Holvay Endre dr. Homolya László dr. Honffy Pál dr. Honti Tamás Hoó s Fló rián Hoó s Norbert Hopp Viktor dr. Horányi György Horányi Márton Horányi Tamás Hordó s Richárd Horn Gábor Hornung Tamás Horogi Ottó Horony Csaba Hortobágyi Antal Hortobágyi Attila Hortobágyi Cirill OSB sac. Hortobágyi Károly Horváth Andor Horváth Attila dr. Horváth Balázs Horváth Balázs Horváth Bé la dr. Horváth Bé la dr. Horváth Dezső Horváth Endre Horváth Endre Horváth Endre ifj. Horváth Ferenc Horváth Ferenc Horváth F. Ciprián dr. OSB sac. Horváth Ferenc v. prof. dr. Horváth Gábor Horváth Gábor Horváth Gellé rt Horváth Gyula Horváth Gyula Horváth Gyula Horváth Gyula dr. Horváth Imre sac. Horváth Imre Horváth István Horváth István Horváth István Horváth István Horváth István Sándor sac. Horváth János Horváth János Horváth János dr. Horváth Jó zsef Horváth Jó zsef dr. Horváth Jó zsef dr. Horváth Kálmán dr. Horváth Korné l Horváth Lajos dr. sac. Horváth Lajos Csaba Horváth László

Ph Eg Eg Bp Ph Bp Ph Gy Gy So Ph Ph Ph Gy Ph Gy Eg Gy Eg Gy Ph Eg Gy Bp Ph

49 47 53 36 55 51 07 89 92 39 86 83 90 06 80 75 40 06 51 94 77 41 48 46 90

Gy Ph Gy Ptl Ph Ph Ph Ph Gy Pp Ph Gy Ph So

66 66 42

Ph Gy Ph Ph So

98 78 68 89 41 42 59 65 88 55 96 58 37 71 76 32 56 54 81 58

Gy Ph Ph Ph Ph Ph So Gy Gy Gy Cs Kg Ph Gy

57 86 69 78 57 42 60 98 35

Horváth László Horváth Lehel Horváth Márton dr. Horváth Máté Horváth Mihály dr. Horváth Mikló s Horváth Mikló s Horváth Mikló s Horváth Nándor Horváth Ottó Horváth Pál Horváth Ró bert Horváth Sándor Horváth Sándor dr. Horváth Sándor dr. Horváth Szilveszter Horváth Tamás Horváth Tamás Horváth Tibor Horváth Tibor dr. Horváth Tibor dr. Horváth Tihamé r Horváth Tivadar dr. Horváth Vidor Horváth Viktor dr. Horváth Zoárd dr. Horváth Zoltán Horváth Zoltán Horváth Zoltán Horváth Zsolt Horváth Zsolt Horváth-Szalai Zoltán Hosszú István Hölczl Ró bert Hritz István dr. Hrotkó Gé za sac. Hujber Jó zsef Hujber Lajos Hulyák Gé za Hummer László né Kaubek Edit Hunka Rezső dr. Hunyadi Gé za Husvé th Sándor dr. Huszti Á dám Hutton-Mills, René Hü lber Lajos Ifi Ferenc dr. Ignácz Pé ter Illé s Ferenc Illé s Ferenc Illé s Pál Attila Illy Jó zsef Illyé s László Ilniczky Jó zsef Ilosvai Gábor dr. Ilosvay Tamás dr. Imre Bé la Imrik Sándor Iski István gk. pap Istvánffy Mikló s Istvánffy Mikló s dr.

Ph Gy Eg Ph Gy Ph Ph Ph Gy Gy Gy So Gy Gy Gy Ph Ph Gy Ph Gy Ph Ptl Ph Kg Gy Ko Ph Ph Ph Gy Ph Ph

72 66 40 02 33 68 77 07 71 75 66 45 94 71 77 07 49 92 75 38 51

Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ko Eg Gy Eg Ph Ph Gy Ph Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ph Ph Bp Gy Ph Gy Ph Gy

47 95 53 55 56 69 43 43 80 50 84 85 64 65 81 63 67 84 55 63 52 88 38 42 53 81 85 47

75 50 75 35 58 67 80 72 82 06

Isztovics Dé nes Iván László Ivancsics János Ivancsó Bazil gk.pap Ivancsó István gk. pap Ivancsó Sándor gk. pap Ivanich Mikló s Ivánkay Jó zsef dr. Iványi Attila Iványi Endre Iványi Gábor Iványi László Iványi Zoltán Iváskó János dr. Jaczkó Jó zsef dr. Jaczó Győ ző Jagasits András Jager Lajos Jagicza Alajos Jakab László Jakab Zoltán dr. Jáki Szaniszló dr. OSB sac. Jáky György Jáky György Jalcs Jenő Alfré d Jancsó Alexander Janka Ferenc dr. gk. pap Janka Gábor dr. gk. pap Janka György dr. gk. pap Jankovich László Jankovics Marcell Jankovits Gyula Jankovits Gyula dr. Jankovits Tibor Jánoki Mikló s Jánosa Tamás Janovich István Jantsits Gabriella dr. Jantyik Pál Jász Zsigmond Jávor Egon dr. OSB sac. Jávorik Dé nes István Jelfy Ló ránt dr. Jeney Iván dr. Jenkei Ede Jenvay Ló ránt Jeviczki Attila dr. Jeviczki Simon dr. Jevitzki Ferenc gk. pap Jezsó Bé la Jobaházi Jenő dr. Jobbágy Benedek Jobbágy Lajos dr. Jó kay László dr. Joó István Jordán László dr. Juba Ferenc dr. Judák László Juhász András Juhász Dániel Juhász Egon dr.

Gy Gy So Ph Ptl Piar Ph Gy Ptl Gy Ph Ptl Ph Bp Ph Ptl Ph Ph Ph Gy Gy Gy Gy Gy Cs Ko Ph Ph Ph Ptl Ph Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ptl Ph Gy Kg Gy Bp Gy Ptl Cs Ph Gy Ph Ph Bp Ph Ph Bp Ph Gy Ko Gy Ph Gy Bp

48 47 50 01 81 50 39 49 66 54 00 38 85 58 71 89 55 68 48 42 48 81 54 47 84 90 86 59 65 38 66 74 07 55 74 50 35 65 50 63 51 83 68 82 67 46 96 69 51 92 36 34 04 55 06 44

239

Juhász Ferenc dr. Juhász Imre Juhász János Juhász Jó zsef dr. v. Juhász Lajos Juhász László dr. Juhász Norbert Jungi Csaba Kádár Sándor Kaizer Jenő Kajfis László dr. Kajtor János Kakas Jó zsef Kalácska Jó zsef dr. Kalapos István Kalapos István Kálmán István Kálmán János Kálmán Pál Kalmár Ferenc Kalmár Gáspár Kalmár Imre Kalmár Szabolcs Kámán Attila dr. Kámán Imre Kammermann Csaba Kamocsai Ignác Kampfmü ller Sándor Kanizsai András Kanta Tamás dr. Kantha Mária dr. Kántor Auré l dr. Kántor Jó zsef Kántor Tibor dr. Kapiller Ferenc Kapiller Pé ter dr. Kapin István gk. pap Kapitány Alfré d Káplár Mihály Káplár Mikló s dr. Káplár Pé ter Kaposi András Kapp Pál dr. Kapuváry Gusztáv Karácsonyi Bé la Karászi Gábor dr. Kardos Dezső Karé sztl Dávid Karlovits János Károly István dr. Károlyi György dr. Károlyi Sándor Karosi György Karosi Imre Kárpáti Gyula Kárpáti Jó zsef Karsai Márton Kása Pé ter Kassai Gábor dr. Kasza László Levente Kátai Antal

240

Kg Ph Gy Bp Ph Gy Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Gy Gy Gy Gy Ph Ph Ph Gy Gy Ph Ph Ptl Gy So Ph Gy Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Gy Bp Bp Ph Ph Ph So Bp Ph Gy Ph Ph Bp Eg Ph Gy Ph Ph Eg

43 74 01 46 72 52 67 65 73 85 76 69 64 00 72 06 65 74 62 76 06 82 86 86 53 06 94 78 89 42 54 73 84 88 39 85 83 07 78 43 48 48 96 59 07 47 40 68 50 66 69 42 48 69 06 86 55 40

Kátai Balázs Kátai Gergely Katona Gyuláné özv. Kauker Jó zsef Kavalecz Attila Tamás Kecské s Endre Kelemen Attila Kelemen Lajos Kelé nyi István dr. Keller Pé ter Keller Tamás Kemenes Ottó Kemé ny András Kemé ny Bé la Kemé ny Gábor Kemé ny Gyula dr. Kemé ny István Kemé ny Krisztián Kende György Kené z György Kené z Károly Kensey Hápka Dániel Keöves Ferenc Keöves György Kepler László Keré k Máté Kerekes Ferenc Kerekes Jó zsef Kerekes László Keré nyi A. Ö dön Keré nyi Ervin dr. Keré nyi Imre Keré nyi Zoltán Keresztes Gábor gk. pap Keresztes Imre Keresztes Jó zsef Keresztes Pé ter Keresztú ry Imre Ké ri Ferenc Ké ri Gyula Ké ri Vilmos dr. Ké ri Zsombor Csaba Kerkay Gyula dr. Kern Jó zsef Kernyáné Peidl Mária Kerper Bé la Kertesy Endre dr. Kerté sz Imre M. Dr. Ké ry László András Keszei Pé ter dr. Keszthelyi Gyula Kiácz György Kiffovics Alajos Kincses Imre dr. Kincses János Király Gé za dr. Király István Király László Király László dr. Király Mikló s dr. Kis Horváth János

Ph Gy Ph Ph Ph Eg Gy Gy Ph Ph Ph Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ptl Bp Ptl Gy Ko Ph Ph Bp Ph Pp

67 72 75 54 98 47 90 75 64 74 99 39 80 51 98 54 58

Ph Bp Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Kg Ph Pp Bp Bp Gy Ph Gy Bp Gy Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph So

56 37 70 61 91 56 50 77 94 83 75 78 75 07 52 42 55 50 45 39 53 78 64 50 74 82 06 62 58 77

52 88 41 59 62 37 02 49

58 48

Kis Norbert dr. Kisida István Kiské ry Ló ránd dr. Kisnemes János dr. sac. Kiss Balázs Kiss Elemé r Vilmos Kiss Éva Kiss Ferenc Kiss G. Barnabás OFM sac. Kiss Gergely Kiss György Kiss György dr. sac. Kiss Gyula Kiss Imre Kiss Imre Kiss Imre Kiss Iván sac. Kiss János Kiss Jó zsef Á goston Kiss Jó zsef dr. Kiss Jó zsef dr. Kiss Károly Kiss László Kiss László Kiss László sac. Kiss László dr. Kiss László sac. Kiss Pé ter dr. Kiss Ró bert dr. Kiss Sándor Kiss Zoltán Gé za BSC Kiss Zsolt gk. pap Kiss Zsolt Kiszel Mihály sac. Kizman István Klaibán Sándor Klasz Iván Klemm Emil Knáb János Knáb Jó zsef Kobia Helmut sac. Kó bor András Kó czán István Kó czán Lajos Koczfán Ferenc Koczka Pé ter Koczor László Kocsi György Kocsis Andor Kocsis András Kocsis András Kocsis István gk. pap Kohányi Balázs Kohányi Gábor dr. Kokas Endré né Jákó y Zsuzsanna Kó kay Jó zsefné dr.-né Bácsi Éva Kolbert Mátyás sac. Kolonics Gyula dr. Koloss István Kolossváry Gábor Koloszár Gábor

Ph Gy Ph Gy Ph Bp Ko

94 68 53 57 06 39 46

Gy Ph Ph Eg Ph Pp Gy Eg Gy Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ph Gy Kg Bp Ph Gy Ph Ph Ph Gy

71 03 67 49 66 44 45 50 67 50 69 77 80 86 54 80 85 60 69 75 85 40 41 87 86 63 74 74 44

Ph Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Pp Gy Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ko Cs Ph Ph Bp Ph Gy

83 88 57 03 73 75 62 02 34 72 37 76 97 87 81 61 43 53 55 61 50 74 05

Koloszár Jó zsef Koloszár Sándor dr. Koltai Jenő sac. Komán Bé la Komárik Dé nes dr. Komáromi László Komáromi Zsolt dr. Komló s Ferenc Komló ssy Attila dr. Kommenda Lajos Komonczy Bé la Koncz Ottó dr. Kondás Sándor gk. pap Kondor Antal dr. Kondor István Kondor Lajos SVD Kondora Zoltán Konkoly Manriko dr. Kontor Elemé r Jó zsef dr. Konzili Ignác Koó r Sándor dr. Kopeczky Lajos Koppán András Koppány András Kordik László Korentsy Endre Korner Viktor Kornfeld Á kos Korzenszky Emő d dr. Korzenszky Richárd dr. OSB sac. Kó s Rudolf dr. Kó sa András Kotz László dr. Kovács Albert Kovács Attila dr. Kovács Attila dr. Kovács Balázs Kovács Bence Kovács Dezső Kovács Endre dr. Kovács Ernő dr. Kovács Ferenc Kovács Ferenc Kovács Ferenc dr. Kovács Ferenc László Kovács Gergely Kovács Gé za Kovács György Kovács György Károly Kovács Győ ző Kovács Imre Kovács István dr. Kovács János Kovács János Ferenc Kovács János Kovács János Kovács János dr. Kovács Jó zsef Kovács Jó zsef Kovács Jó zsef sac. Kovács Jó zsef Ferenc

Ph Gy Gy Eg Bp Eg Ph Bp Ph Kg Ph Ph Gy Kg Kg Gy Ph Ph So Gy Ph Bp Ph Ptl Ko Ph Kg Gy Ph Ph Bp Ph Pp Ptl Ph Gy Ph Ph Cs Ko Bp Kg Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ptl Ph Ph Ph

63 69 62 41 47 38 98 51 67 46 56 56 74 40 38 48 07 96 46 78 65 54 91 94 38 61 42 06 66 59 33 49 47

Gy Gy Ph Ph Gy

92 83 63 71 74

55 83 02 04 51 34 44 38 68 57 60 00 96 60 78 58 77 86 86

241

Kovács Jó zsef László dr. Kovács Korné l Kovács László Kovács Ló ránt Kovács Pé ter sac. Kovács Pé ter Kovács Pé ter Kovács Tibor Kovács Tibor dr. Kovács Tibor dr. Kovács Tibor István Kovács Zoltán Kováts Attila dr. Kováts Ferenc Kováts György Kováts Sebestyé nné Kovátsits László dr. Kovordányi Krisztián Kozma András Kozma Bognár Tamás Kozma Imre OH sac. Kozma László Kozma Ottó dr. Kozma Rikárd dr. Kozmon László dr. Kő halmi Bálint Kő halmi Korné l Kő halmi László Kő halmi Pál Köhler János Köké ny István Kölcsé nyi Zoltán Kő míves Pál Kő mü ves János Könözsi Bé la Könnyid Krisztián Könyves Tó th Kálmán dr. Körmendi Dezső Körmendy Kálmán Körmendy László dr. Körmendy Szabolcs dr. Körmöczi László Környei Mikló s dr. Környei Mikló s Környei Tamás Mikló s dr. Kő rösi Kálmán Kő rösi Pé ter Kő rösi Tamás dr. Kő váry György dr. Kövé cs László Kövé r Ferenc dr. Kövé r Jó zsef Kövessy Pé ter Krajczár Pongrác Krámli Pé ter Kránitz Ferenc Krein Pé ter Krempl Ferenc vité z Kricsfalusy Mihály dr. Kriegler Ferenc Kriván Mikló s

242

So Ph Gy Pp Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ph Ph Bp Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ptl Ph Bp Ko Bp Ph Eg Gy Bp Ph Bp So Gy Eg Gy Ph Ph Kg Kg Ph Gy Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy So Ph Ph Gy Ph Gy Eg Ph Ph Gy

51 92 81 48 80 04 05 71 50 84 84 82 70 50 50 66 87 91 99 95 58 52 65 40 39 52 95 34 50 55 77 53 49 66 53 04 47 63 49 51 89 87 85 07 69 51 65 73 69 79 72 42 92 65 82 60 90 48 75 66 52

Kroll Mikló s Krú dy Ö dönné Krulik Marcell Benjamin Krupp Mikló s Kubinszky Mihály dr. Kubovich István Kubovics Gyula Kugler Zsolt Kukor Gyula dr. Kukorelli István dr. Kulcsár Sándor Kú n Jó zsefné Fü rcht Mária Kuncz Elemé r dr. Kundermann Jenő Kungl György Mátyás Kuntz Zoltán Kurcz Ferenc Kurcz Mihály dr. Kuslits Alajos Kuslits Bé la dr. Kuslits Ferenc Kutas László Kuti István Kuti Jó zsef Kuti Pál Kuzma György Kü kedi Vilmos Kü nnle Tamás Kvaszinger László Lábady Csaba Lábady Mikló s dr. Laborc György Pé ter Laborci Jenő Laborcz Á kos dr. Laborcz Iván dr. Laborczi Gé za ev. lelké sz Laborfalvi László Labricz István Lackovits Emő ke dr. Laczus Gé za Laczus Pé ter Lacska Gé za Ladányi Gergely Ladó László dr. Ladocsy Gáspár dr. pü spök Lajkó Károly dr. Lajtai Katalin (Catheline Nemeth) Lakatos Lajos Lakatos László dr. Laki Tamás Lakner Domonkos Lambert Zoltán sac. Lámfalussy Sándor dr. Lami Jenő Lánczky László Láng András Láng Bé la Lang Dezső dr. Lang Ferenc Láng István Á goston Langer Á gnes

Gy

67

Gy Ph Bp Eg Eg Ph Ph Ph Gy Cs Gy Ph Ph Ph Gy Gy Gy Bp Gy Ph Eg Ph Ph Ph Eg Ph Gy Ph Ph Ph Kg Bp Bp Gy Gy Gy Ptl Ph Gy Ko Ph Bp Gy Ph Cs Kg Ph Gy Ph Ph So Ko Ph Gy Gy Gy Gy Ph Ptl

06 06 45 48 39 86 75 70 52 51 47 55 06 74 85 50 84 51 69 58 49 73 57 98 40 58 77 81 60 73 45 34 37 75 06 67 58 89 46 98 38 70 66 55 40 80 92 98 60 47 49 64 67 52 47 00 81

Langer István dr. Lanki Pé ter Larkai Dávid László Ferenc dr. Látits György dr. Lator Zsolt Laurinyecz Mihály dr. sac. Lay Zsuzsanna Lázár Á dám Lázár János Lé ber Mihály dr. sac. Lé ber Mikló s sac. Leé Máté Lé gár Bé la Lé gli Attila Lé gli Gé za Pé ter Lé gli Ottó Lé grády Gábor Lehner László Lei Attila dr. Leitner Jenö Lé kai Ró bert Lelkes Pé ter Lé nárd György dr. sac. Lendvai Ernő Lendvai Imre Lé ner Ferenc Lengyel Antal sac. Lengyel Bálint Vince Lengyel Ervin sac. Lengyel Gyula dr. sac. Lenkei Tibor Lepenye Oszkár Lepp Pál Lé vay István Ligeti Angelus OFM Lippai Csaba gk. pap Lippay György dr. Lippay István dr. özvegye Lipták Bé la Lipták Jó zsef dr. L.Kecské s András Locsmándi Alajos Lohr Ferenc özvegye Lomnici Lajos dr. Lonkay Gé za dr. Lonsták László dr. Lovas Károly Lovas (Ledergerber) Ró bert Lovassy Klára (Gyulaváriné ) Lökkös J-né dr.-né Gondzsinszky Zsuzsanna Lő rincz Balázs Bendegú z dr. Lő rincz György dr. Lő rincz Jó zsef Pál OSB sac. Lövey György dr. Lövey Jó zsef dr. Lövey Jó zsef Fé lix OSB sac. Lubics László Lucskai Pé ter Ludvig Rezső

Bp Ph Gy Ko Ph Ph Gy Ptl Gy Gy Ph Ph Gy Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph Gy Bp Ph Bp Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Bp Bp Ph Ph Ph Ph Bp Bp Ph Ptl Ph Gy Ph Cs Ph Eg Gy Eg Kg

43 07 06 41 57 06 81 97 66 70 66 58 06 57 80 85 77 68 54 84 41 48 63 43 82 61 84 62 97 98 73 37 50 88 91 73 81 35 33 53 59 60 83 61 53 65 52 43 43 69

Cs

53

Ph Ph Ph Bp Ph Bp Ph Gy Bp

92 65 77 53 86 50 81 72 52

Lukács Bé la Lukács Ferenc dr. Lukács Gergő Lukács Menyhé rt Lukács Tibor Lukácsi Gé za sac. Lukovich Istvánné Sas Piroska dr. Macho István Macskási István Madarász György Magassy Dániel dr. Magyar Balázs Magyar Bé la dr. Magyar Endre Lé nárd Magyar Rezső dr. Magyar Sándor Magyaros Ferenc dr. Magyaros Ferenc Magyarosy András PhD. Magyarosy István dr. Májer Ferenc Majer János dr. Major Ferenc dr. Major Zoltán dr. Major Zsolt Majsa Jó zsef Makay László Makláry Á kos gk. pap Makó László Makó Zsolt Makovi Gyula Mányoky István Märcz Ferenc dr. Marek Jó zsef Márfi Gyula dr. é rsek Márk Roland Markó Á kos dr. Markó János Markó Máté Márkos Attila Albert Markovics Ró bert dr. theol. Markovits Ferenc dr. Márkus Gergely Márkus István Marossy András Marossy Jó zsef sac. Marossy Ottó Marosvölgyi László Marosy András Marosy György dr. Marosy J. dr.-né Horváth Mária Magdolna dr Maró t János Maró th Mikló s dr. Maró ti Lajosné Kelemen Sára Marton Ferenc Marton István sac. Marton Jó zsef Marton Tibor Marx Gyula dr. Masát Mihály

Ph Ph Ph Ph Ph Gy Cs Gy Bp Ph Gy Gy Ptl Ph

53 67 96 07 81 76 52 62 46 59 57 05 56 99

Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ko Ph Ph Ph Gy Bp Ph Gy Gy Ph Gy So Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Eg Ph Ph Ph Gy Gy Eg Bp Gy Gy

85 74 01 60 58 91 43 65 72 77 45 48 90 83 87 61 37 52 66 62 00 93 63 02 06 46 65 07 72 73 71 42 48 76 73

Ko

44

Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph So Ptl

76 61 51 59 63 76 76 49 39

243

Mátrai Á rpád Mátrai Ferencné Nyerges Olga Matuz Károly Maurer György Maurer Konrád May Zsolt dr. McDonnell, Ari (Biczó Aranka) Mecsé ri István sac. Medgyesy Mihály Medveczky Mikló s Megyeri Sándorné Megyery Pál Meggyes Bálint dr. Meggyes Gábor Meggyesi Ró bert dr. Mé hes Elő d dr. Mé hes Gábor dr. Mé hes Károly Mé hes Mikló s dr. Mensáros Tamás Mensáros Zoltán Mentsik Győ ző Imre dr. Menyhárt Károly Menyhárt Károly dr. Mercz Ferenc Mercz László Merencsics István Meré nyi András Merkli Ferenc sac. Mersei Gyula Mester András Mester Sándor dr. Mé száros István Mé száros István dr. Mé száros Jó zsef Mé száros Jó zsef Mé száros Károly dr. Mé száros László Mé száros Zoltán Dániel Mé száros Zsolt Meszé na György dr. Mezei András dr. sac. Mezei György Mezey Á rpád Mező György gk. pap Mező Imré né dr.-né Mezriczky László Michaletzky Vilmos dr. Mihalik Szabolcs Mihálkovics Tivadar Mihályfi Mikló s dr. Mihályi Ferenc dr. Mihályi Gé za Mihályi Levente Mihó cza Zsolt Mike György Mikes István dr. Mikló sfalvi Gusztáv Mikló sy Dezső Mikó falvy Bertalan dr. Mikolay Jó zsef

244

Eg Cs Bp Gy Gy Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ko Ph Bp Ph Bp Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Pp Cs Ph Ph Eg Cs Ph Gy Eg Ph Ph Ph Ph Gy Eg Ph Bp Ph Bp Ph Bp Pp Eg Ph Ph Ph Gy Bp Ph Bp Eg Eg

41 52 44 83 52 87 56 58 56 69 72 57 64 60 97 39 40 74 39 48 57 89 54 58 72 81 46 54 75 63 45 53 70 73 48 06 82 49 64 45 46 88 50 58 37 02 51 42 48 48 94 85 74 52 71 39 47 45

Mikolcsó László Mikulásik Endre Milánkovich György Milanovich László Miló Mikló s gk. pap Mischinger Ferenc sac. Misefay Tibor dr. Miskei Antal dr. Miskolczi László Miszlai Jó zsef Mitnyán Tamás Mitterer Á kos Mocsári Mikló s Mó dos Tibor Mogyoró s Mikló s Mogyoró si Márk Mohácsi Károly dr. Mohácsi Mikló s Mohácsi Pé ter Mohácsi Tamás Mohay Jó zsef dr. Mohilla Rezső Mohi-Mayer György Mohos András Mohos János Károly Mohos László Moldovai Márton Á lmos Molnár A. J. Attila Molnár Antal dr. Molnár Attila Molnár Attila Molnár Bence Molnár Dé nes dr. Molnár Ferenc Molnár Gábor Molnár Gábor dr. Molnár György dr. Molnár István Molnár János Szabolcs Molnár Jenő Molnár Jenő dr. Molnár Lajos dr. Molnár László Molnár László dr. Molnár Mihály Molnár Mikló s Molnár Mikló s Molnár Mikló s Molnár Richárd Molnár Tamás dr. Molnár Zsolt Molnár Zsolt Mondovits István Mondovits Lajos Monostori Rezső Monszpart, Adalbert (Bé la) Morandini Tamás Mó ri János Mó ricz Bé la Morva László dr. Morvay Imre Pio OH sac.

Bp Ph Ph Gy Ph Ph Bp Ph Ptl Ph Gy Ph

40 83 78 47 68

Ph Kg Gy Eg Eg Ph Gy Ph Gy Bp Gy Bp Ph Ph Bp Ph Gy Gy Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph Pp Bp Gy Ph Ph Ph Gy Ph Ph Gy Bp Cs Ph Bp Ph Gy Gy

66 51 06 43 50 79 06 84 49 44 74 54 77 02 49 88 71 89 04 70 03 89 67 78 64 62 80 55 82 67 58 44 45 50 71 98 80 85 93 50 45 48 51 52 36 62 50 58

53 86 64 06 75

Morvay Pál dr. Mosolygó Bé la gk. pap Mosolygó Dé nes Mosolygó Dé nes gk. pap Mosolygó Marcell dr. gk. pap Mosolygó Pé ter gk. pap Mosolygó Tamás gk. pap növ. Mosonyi Pé ter Mosonyi Richárd dr. Mozsolits Imré né Mugits Károly dr. Murányi Gyula Murányi Pé ter Mustos Pé ter Muzsay Gé za dr. Mü ller Imre Nagy Aladár v. dr. Nagy Á lmos István dr. Nagy András Nagy András Nagy Antal Nagy Bé la dr. Nagy Csaba Attila dr. Nagy Dávid Filipp Nagy Endre dr. Nagy Ferenc Nagy Ferenc Nagy György Nagy György dr. Nagy Imre dr. sac. Nagy István Nagy János dr. Nagy Jenő dr. Nagy Jenő László Nagy Jó zsef sac. Nagy Jó zsef Mikló s dr. Nagy Károly Nagy Károlyné Kurucz Emma dr. Nagy Kristó f Attila Nagy Lajos Nagy Lajos Nagy László v. Nagy László Nagy László Nagy László dr. Nagy Mihály dr. Nagy Pé ter Nagy Sándor Nagy Szabolcs Nagy Tamás Nagy Tihamé r Nagy Zoltán Nagybaczoni Bé la dr. Nagygyő ry Elemé r Nagygyő ry Szilveszter Nánai László Nardai György Nedeczky Á rpád dr. Nedeczky Ferenc Nedeczky (Ferenczi) Attila Né her András

Gy Ptl Ph Ph Ph Ph

35 67 72 98 72 92

Gy Ph So Gy Ph Ph Ph Gy Ph Eg Gy Gy Gy Ko Ph Ph Gy Ph Bp Ph Ph So Eg Bp Kg Gy Gy Ptl Ph Ph Cs Gy Gy Ph Gy Gy Gy Gy Cs Ph Ph Ph Ph Gy Gy Ph Ph Ph Eg Gy Ph Ph Gy Gy

95 81 51 71 67 06 69 49 60 42 85 89 01 39 61 79 06 60 40 85 70 53 52 52 46 86 68 66 53 04 59 81 37 65 65 38 54 82 57 98 89 70 65 74 60 65 46 06 70 71 84 06

Nelhiebel Gyula Nelhiebel Jó zsef dr. Nemcsics Antal dr. Nemcsik János dr. Nemes András Nemes Gábor Nemes Zoltán Né meth Andor dr. Né meth András Né meth Attila Né meth Attila sac. Né meth Balázs Né meth Barnabás Né meth Bence Márton Né meth Csaba Né meth Csaba dr. Né meth Csó ka Mihály dr. Né meth Ernő Né meth Ferenc Né meth Gábor dr. Né meth Gábor Né meth Gellé rt Né meth Gergely Né meth György Né meth György dr. Né meth István Né meth István dr. Né meth István dr. Né meth Iván Né meth Iván dr. Né meth János dr. sac. Né meth Jenő Né meth Jó zsef dr. Né meth Károly Né meth Lajos Né meth László Né meth László Né meth László Né meth László dr. Né meth László dr. Né meth László dr. sac. Né meth Szilárd dr. Né meth Szilveszter Né meth Tamás Né meth Tamás dr. Né meth Tihamé r Né meth Zoltán Né meth Zoltán sac. Né nyei Zoltán Benedek dr. Niederland Vilmos dr. Niszler László Nizsalovszky László dr. Nobilis Márió sac., pü spöki tanácsos Nó grádi László Nó grádi László Nó grádi Pé ter László Nó nay, T. Tamás Nonn Ferenc Novák Antal Novák Á rpád Novák Jenő dr.

Eg Eg Pp Ph Gy Ph Ph Bp

49 46 45 95 78 80 77 37

Eg Gy Gy

47 62 06

Ph Gy Gy Kg Gy Gy So Gy Ph Gy Gy Ph Ph Ptl Gy Gy Ph Ph Pp Ph Ph Ph Pp Ph Ph Pp Gy Ptl Ph Ph Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Eg Gy Ph Cs Ph Ph Bp Bp Gy Ph Ph

03 84 89 45 82 47 06 06 93 66 52 61 96 74 66 69 69 48 88 78 79 45 54 84 43 66 75 81 79 87 78 00 73 90 48 48 45 84 53 66 00 44 51 50 80 54

245

Novák Pé ter István Nyárai Horváth Pé ter Nyirati Csaba dr. Nyíri-Szabó Attila Obbágy László gk. pap Oberling Antal Oberling János dr. Ó csai Antal dr. Odhiambo Raymond Ó dor Tamás Ohetring Pál Oláh András Oláh András László Oláh György Oláh Gyula Oláh János dr. Oláh László né Thomschitz Sarolta Oláh Zoltán Pé ter Olajos Csongor Olasz Imre Olgyay György prof. PhD Olofsson Károly Placid dr. OSB sac. Olosz Gergely Ó nody Bé láné Mihály Á gnes Orbán Aladár dr. Orbán Balázs Orbán István sac. Ormai Ló ránt Oross Imre dr. Orosz Ferenc Orosz Imre Orosz Károly Orosz Lajos gk. pap Orosz Lajos Orosz László Atanáz gk. pap Orosz Pé ter dr. Osvald Á rpádné Melcher Edith Osztermayer László Osztie György Osztovics Dé nes Osztrosits László Ott György dr. Ott Gyula dr. Ö lbei László Ő sz István Pacher Pál dr. Pacz Bence Tamás Pácz Gábor Padeczky Jó zsefné Paiger István Pákh Tibor dr. Pákozdi Jó zsef Paksa István dr. Pakucs János dr. Palásthy Lajos Palásty István Páldi László Pálffy Balázs Pálffy Kristó f Pálffy Tamás Pálfi Antal

246

Gy Ph Ph Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ph Ptl Ph Gy Ph

96 85 86 84 67 83 79 70 94 78

Kg Ko Ph Ph Ph Ph Bp Ph Ph So Ph Gy Ph Gy Ph Gy Ph Ptl Ptl Ph Ph Ko Gy Bp Gy Gy Gy Gy Ph Ph Gy Gy Gy

45 30 03 59 55 48 33 95 56 50 04 68 64 49 81 88 81 54

Gy Ko Ph Ph Gy Bp Ph Eg Gy Ph Gy Gy

77 42 81 65 58 51 85 45 06 00 99 52

82 91 61

78 71 44 89 51 48 83 52 36 76 63 62 01 78

Pálfy Aladár dr. Pálhegyi Sándor Pálhidai Rezső Palikó Barna dr. Palinay László dr. Pálinkás Attila dr. Pálinkás Pé ter Palka Gergely Sándor Palkovics Szilárdné Legeza Jolán Pálkövi Gyula Pálla Jó zsef dr. Pállinger Ottó né dr-né Thierry Éva Palló s Henrik Pálmai Pé ter Godfré d OSB sac. Paló cz András Palotai Károlyné Solymár Klára Palotás Á rpád Palotás Tibor Pálvölgyi Attila dr. Panek I. Ö dön Pap János dr. Pápai János Gyula Papanek Ernő Pápay István Papp András gk. pap Papp Bé la dr. Papp Ferenc Papp György Mag. gk. pap Papp István Papp János dr. Papp Károly Papp László Papp Mikló s gk. pap Papp Szabolcs dr. gk. pap Parászka László dr. Pardavi Andor dr. Pári András Páros Zoltán Pásztó Pé ter dr. Pataki András Pataky László Patkó Márton Patonai Attila dr. Pattantyú s Á brahám Á dám dr. Pattantyú s Á . Tamás dr. Pátzay Jó zsef dr. Paulik Dezső Paulovits Imre dr. Pavek László Pé ch Bé la Pé ch Kálmán Pecze Tibor Csongor Pé czely Tibor Pé k Győ ző Pekk Antal Pé ley Iván dr. Pellionis Pé ter Pem László dr. PhD sac. Perczel Bé la Peré nyi Á dám Peresztegi Gyula

So Gy Pp Ph Ko Ph Ph Ph Cs Gy Ph Cs Ph Bp

47 87 42 94 33 80 98 07 51 40 84 53 89 43

Ph Ph Ph Ph Bp Gy Gy Ph Gy Ph

57 65 64 89 39 79 46 83 46 82

Ph Ph Gy Ph Ph Gy Ph Ph Eg Gy Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ph Ph Gy Gy So Bp Gy Ph Ph Ph Bp Ph Ph Ko Ph Ph Gy Ph Ph

70 74 67 60 62 74 79 86 51 43 00 43 48 75 89 58 86 47 51 85 53 51 42 61 57 89 51 73 58 44 63 70 76 00 76

Perger Gyula sac. Pé ringer Mikló s Perlaki Ferenc dipl. ing. Perlaky Pé ter Pesztenlehrer István dr. Petán Imre Pete András Peté nyi Márk Peté nyi Mirkó Pete-Pikó Pál Pé ter Bé la dr. Pé ter Tamás Pé terfi Á rpád Pethes Fló rián Pethő István Pethő Szilveszter dr. Petik Ferenc dr. Pető Klára Pető László dr. Pető Vilmos Pető Zoltán Pető cz Mikló s dr. Pető falvi István Petrits Pé ter Petrits Szilveszter Petro Kálmán Petró czy Gábor Pettkó Szandtner Aladár Pfeffer Imre Ferenc Piatró Antal Piliskó Ferenc Pinezich Á kos Pinté r Gábor Pinté r Máté Pirisi Pé ter Pirisi Tibor Piró t László dr. Plander László Pletenyik Zoltán dr. Plochmann Pál Pló sz Bé la Pock Vilmos Podlovics Pé ter Podruzsik Szilárd dr. Pogány András Pogátsa Gábor dr. Pogátsa-Murray Jó zsef dr. Pogátsnik Olivé r Pohárnok Pé ter dr. Pohl Tibor dr. Polán Hildebrand OSB sac. Polgár Károly Polgár Korné l Pó lik Sándor Polniczky Jó zsef Polniczky Zsolt Pompé ry Bé la dr. Pongrácz Jó zsef dr. Ponory (Klimó ) Viktor Pó r András Pó r Gábor

Gy Gy So Gy Gy Bp Gy Ph Gy Gy Ph Gy Gy Gy Ph Gy Gy

98

Bp Bp Ph Gy So Gy Gy Ph Gy Gy Ph Eg Ph So Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Gy Ph Ph Gy So Gy Ph Gy Ph So Eg Gy Ph Ph Gy Bp Ph Bp Gy Gy

46 44 87 38 51 93 92 58 62 61 00 47 67 50 92 07 79 88 78 84 95 58 59 68 84 90 61 50 47 84 49 68 48 47 43 98 55 86 36 69 40 82 84

40 84 58 48 69 00 04 80 47 00 52 56 65 42 47

Pó r Pé ter Pordán Mihály dr. Pó sfai László sac. (szalé zi) Posgay György Posgay Györgyné Rády Mária Pó ta György Pó tsa Ró bert Emil Pottyondy Á kos Povázsai Károly Pozsgai Jenő dr. Pozsgai Jó zsef Pozsgai Zoltán dr. Pölöskei Gergely Pré dl Tamás dr. Pregitzer Ernő Pregun István dr. gk. pap Pregun István dr. Pregun Tamás dr. Prohászka János Prokopp László dr. Prokopp Sándor Pró nay Aladár Prugberger Emil dr. Puchner Károly Pucz (Putz?) András Puhovics Mihály Puhr Károly Pulsfort Edwárd Pup Vilmos Pusker Imre Puster Ernő né Kaubek Sarolta Putnoki Pé ter dr. Rab Attila Rába László Rábel Kristó f Rabi István Rábl Ferenc Antal Rácz Bé la Rácz Bé la Rácz György dr. Rácz László Rácz Mikló s Radán György dr. Radda István Radics János dr. Rádics Tamás Radnai Imré né Radnai István Radnai Márton Radó András Radziwon András Raffay Tamás Rajczy András Rákász Márton Rákos Gyula Rakovits Zoltán dr. Rakusz Zoltán Rapkay László Raskó György dr. Ratatics Mihály Ráti Jó zsef

Gy Pp Eg So Ko Ph Eg Ph Gy Ph

87 50 42 46 47 64 43 99 50 67

Ph Gy Gy Bp Ph Ph Ph Eg Bp Bp Bp Ph Ph Gy Gy Ph Ph Gy Ph Ko Ph Ph Gy Ph Gy Ph Gy Gy Gy Ph Gy Bp Ph Ph Ph Ptl Ph Gy Gy Gy Gy Cs Gy Ph Ph Ko Gy Ph Gy Ph

51 06 98 48 61 89 88 48 49 46 48 57 60 81 50 78 81 66 74 46 75 60 50 00 82 55 50 69 85 96 93 42 57 58 97 75 01 64 88 06 50 52 54 58 41 50 70 76 69

247

Rátkai Imre Rátkai László dr. sac. Rauchmarter Tamás Rausz Á goston Rechnitzer Hubert Ré dly Dé nes Ré dly Dé nes ifj. Ré dly Elemé r dr. sac. Ré dly László Rednik András dr. Ré fy Imre Reichardt Gyula Aba OSB sac. Reichhardt Á kos Reichhardt Tamás Reinthaller Ferdinánd Ré kási Zoltán dr. Ré mai Dániel Remé nyi Ferenc Remé nyi Viktor Rendi László Rendi Tibor dr. Rendi Zsolt Rentenher I. dr. Ré pási Erik Zoltán Ré pássy Attila Ré pássy Csaba Ré sz Albert dr. Rettesi István Ré vé sz Bence dr. Ré vfalvi Gergely dr. Ré vteleki László Ribiánszky Mikló s Richter Vladimir Ricsó y Bé la Riedel René Rieger Tibor Rigler Richárd dr. Rigó Gyula dr. Rimai János Rimfel Ferenc sac. Ringhofer János Ripszám István Ripszám János Ró dler Mikló s Ró ka László Ró ka László ifj. Roll István Romada Pé ter Ró naszé ki Aladár dr. med. habil. Ró naszé ki Á ron dr. Ró naszé ki Benedek Ró naszé ki Gábor sac. Rongits Ferenc Ropos Márton Ró rh Pé ter (Ró th ?) Rosenstingel Antal Rosta László Rosta Máté Rostás Á kos Rovni István Roÿkó Á dám dr.

248

Gy Gy Gy Bp Gy Ph Ph Ph Bp Ph Bp Pp Ph Ph Gy Ph Ph Ph So Gy Ph Ph

86 62 66 50 52 55 86 53 51 60 40 41 73 75 06 80 06 85 46 47 54 75

Ph Ph Ph Ko Gy Ph Ph Ph Ph Bp Bp Ph Gy Bp Ph Ph Ph So Gy Gy Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Gy Gy Ph Ph Bp Gy Ph Ph Ph

07 59 58 43 78 00 99 61 03 37 44 84 58 35 70 74 78 51 83 76 71 69 88 60 98 74 97 06 81 54 70 98 62 44 06 57 04 80

Rozmán Mikló s Rozmán Vilmos Ró zsa Attiláné özv. Rozsonits István Rubovszky György dr. Rucz Károly dr. Rudan Pé ter dr. Rudolf Zoltán Ruff Fló rián dr. Ruff János Ruff Viktor dr. Rumanné Bíró Nó ra Ruszina László Ruttmayer Imre Ruzicska Bé la dr. Ruzsics Balázs dr. Rybach László Sághegyi Bálint Elemé r Sághi Zoltán Sági László Sági Pé ter dr. Said Dávid Sailer Mihály Salamon Á kos dr. Salamon János Salgó László Sallai Gé za Samu László Sándor György Sándor Márk Sándor Zoltán Sánta Bendegú z Sánta Szabolcs Sántha Tamás Sára Attila Sára Botond Sára Mihály Sárai László Ing. Sárdy Attila Sárdy Csaba Sárdy László Sárdy László dr. Sárfi Pé ter Sári Gyula Sárosi Zoltán Sas Rudolf sac. Sasvári Gé za Sasvári László dr. Sasvári Zoltán dr. Schamschula György dr. Schauer Jó zsef Sché der Á kos dr. Scheffer Jó zsef Scheiling Antal dr. Schell Tamás Scherer Norbert dr. Schindler Jó zsef dr. Schindler Mátyás sac. Schlemmer Tamás dr. Schlemmer Tamás ifj. Schmidt Lajos dr.

Gy Kg Ph Gy Ptl Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ko Ph Gy Bp

68 49 73 71 62 80 57 98 81 66 87 46 65 50 42

So Gy Pp Ph Ph Gy Kg Bp Ph Ko Gy Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ko Cs Ph Bp Ph Ph Ph Gy

53 39 39 76 87 06 51 49 77 24 85 69 74 90 06 06 03 94 84 98 69 50 52 83 48 78 03 60 52 78 61 39 41 62 84 74

Gy Bp Pp Ph Ph Gy Gy Bp Ph Bp Ph Ph Ph Ph Bp

51 02 48 81 77 47 82 38

Schmidt László Schmidt Pál dr. Schmidt Pé ter dr. Schmidt Pé ter Schmiedel Ferenc dr. Schmotzer Imre dr. Schő nweitz Tivadar dr. Schramkó Pé ter Schreindorfer István Schreindorfer Károly Schrenk Gyula Schubert Mikló s dr. Schulz Gyula Schumacher István Schwanner Endre Schwarczenberger Ferenc Scitovszky Tamás Scsaurszki Pé ter Sebesté ny Andor Sebesté ny István Sebestyé n Balázs Sebő Imre Sedlmayr Tamás Seffer Jó zsef Seith Tamás Seleznik Tibor Sellyey Tamás Seré di Bé la Seré nyi Tibor Seszták Oszkár Siegler András Siegler Pé ter Sik Mikló s (Nicholas Schick) Sillinger Tamás dr. Simányi Mikló s Simay Pál Siminszky Zsolt Simkó Elemé r dr. Simó István Simon Ferenc dr. Simon Gábor dr. Simon György dr. Simon Jó zsef Simon László Simon Mikló s dr. Simon Tamás dr. Simon Tamás dr. Simonsits István Singlovics Bé la Sinka András Sipos András dr. Sipos Arnold Sipos Dé nes Sipos László Siposs Klára Sisa Ferenc Siska Gábor Siska Imre Sivadó János gk. pap Sivadó László Sivadó Mikló s gk. pap

Gy Bp Gy Gy Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Bp Cs Bp Ph Bp Bp Gy Ph So Gy Ph Gy Ph Eg Kg Gy Ph Ph Ph Gy Bp Bp Bp Bp Ph Gy Eg Gy Eg Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph So Ph Bp Ph Ko Eg Ph Ph Ph Ph Ph

83 48 70 06 84 54 62 82 73 75 70 85 88 73 46 54 44 65 49 52 92 67 48 50 07 68 88 48 51 83 60 58 48 83 52 51 52 50 92 68 42 48 42 71 80 86 97 64 68 51 98 51 67 46 54 82 97 81 83 80

Smuk János Sodró László Só ja Kené z Só ja Mikló s Só ja Szabolcs dr. Só ja Szabolcs Pé ter dr. Solté sz János dr. gk. pap Solté sz László Solti Balázs Solti Endre Só lymos Istvánné Solymosi Attila Só lyom Jenő Somfai György Somody Endre Somogyi Csizmazia Zsolt Somogyi György Somogyi Imre sac. Somogyi István dr. Somorjai Á dám dr. OSB Sonnevend Imre dr. Soó ky Jú lia Soó s Balázs Soó s Gé za Soó s Jó zsef Soó s Pál Zoltán dr. Soproni Gé za Soproni Zoltán Sopronyi János Pál Ső th Ervin Sprincsics Lajos Springer Mikló s dr. Staindl László Stánitz Jó zsefné Stánitz Rudolf dr. Stark Ferenc dr. Stefán Á dám Stefánich Jánosné Szerdahelyi Éva Steiner Attila Steiner Mátyás Steinwender Jó zsef Stekovics Jó zsef Sterl Jó zsef Sticzay Rezső Stifner Gábor dr. Stift László Stipkovits István Stipsicz István Stipsicz Josef Stockert Dávid Stolcz Tamás Strnovsky Mária Strohmayer János ifj. Stummer László Subert Pé ter Sudár János sac. Suhai Ferenc Imre Sumbszky Gábor Surányi Bé la dr. Surányi Gyula dr. Surányi Tamás

Gy So Ph Ph Ph Ph Ph Ptl Ph Cs So Ph Gy Eg Eg Ph Gy Ph Ph Ph Ptl Ko Gy Ph Gy Pp Bp Ptl Ph Pp Ph Bp Bp Ptl Gy Bp Gy Ptl Ph Ph Eg Kg Gy Cs Ph Gy Ptl Ph Ph Ph Gy Ko Gy Ph Gy Gy Ph Ph Ph Ph

64 50 62 90 58 98 76 99 54 42 98 54 39 53 69 65 82 77 74 35 06 81 74 48 48 74 48 89 46 45 82 51 91 01 80 41 46 67 54 73 55 56 57 00 06 33 79 81 72 06 94 61 76 99

249

Suskó Mihály dr. Sü kösd Jó zsef Sü le Lajos sac. Sü megi Mihály Sü megi Mihály dr. Swegler Pál (M. Parncy) Szabadi János Szabadváry Ferenc dr. Szabadváry László dr. Szabó Á kos Szabó Ambrus Szabó András Szabó Attila Szabó Balázs Szabó Balázs Szabó Barnabás György Szabó Bé la Szabó Csaba Szabó Csanád István Szabó Dezső Szabó Dezső Szabó Endre Szabó Endre Zerind OSB sac. Szabó Etele Dipl. Ing. Szabó Ferenc Szabó György Szabó Gyula Szabó István Szabó István dr. Szabó János Szabó János Szabó Jenő Szabó Jó zsef sac. Szabó Jó zsef Szabó Jó zsef Szabó Jó zsef Szabó Jó zsef Bé la sac. Szabó Kálmán özvegye Szabó Korné l sac. Szabó László Szabó László dr. Szabó László dr. Szabó Máté Lajos Szabó Ö rs Szabó Pé ter Szabó Sándor dr. Szabó Só ki István Szabó Tamás Szabó Tibor Szabó Zoltán Szabó Zoltán Szakács Á ron Imre Szakács Lajosné Garancsy Julianna Szakolczai György dr. Szalai Attila sac. Szalai Bé la Szalai Lajos Szalay Bé la dr. Szalay Endre dr. Szalay Ferenc Dipl. Ing. Szalay László

250

Ph Ptl Gy Kg Gy Kg Gy Kg Kg Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Kü Ko Gy Gy Bp Bp Ph Eg Gy Gy Ph Ph Ptl Gy Kg Cs Gy Gy Ph Ptl Ph Ph Ph Gy Ph Gy Gy Ph Eg Ph Ph Ph Ph Cs Bp Gy Ph Gy Ph Ph Ph Ph

81 71 44 60 48 67 41 49 98 52 83 98 74 76 00 52 97 96 38 85 49 49 50 79 52 48 68 86 66 41 45 46 51 57 75 64 63 54 78 59 69 06 90 75 59 45 98 06 93 03 99 51 46 92 58 50 64 62 53 98

Szalay Mikló s Szalczer Lajos dr. Szalka Bé la gk. pap Szaló ky Tibor Szántay Ferenc Szántay György László dr. Szántó András dr. Szapáry György dr. Szaploncay Mikló s gk. pap Szaradits Jó zsef dr. sac. Szarka István Szarka V. László dr. Szárnyas Tibor Szatmári Jó zsef dr. Szatmári-Satmer Ferenc Szauer Tibor Szebedy Ö rs Szederké nyi Mikló s Szegedy Lujza Szeghalmi Elemé r dr. Szeifert Ferenc dr. sac. Szé kely Bé la Szé kely Gábor Balázs Szé kely István dr. Szé kely Tiborné Szekendy Alajos Szekendy Szaniszló Szeké r Aladár Szeké r Mikló s Szekré nyes András Szele Imre Szele Zsolt Szeleczky Gábor Szeleczky Jó zsef dr. özvegye Szelencsik Gábor Szelestei Gábor dr. Szelestei Tamás dr. Szelestei Tamás Ottó dr. Szelid Zsolt dr. Szé ll Kálmán Szelle Zoltán Szemerjay Tamás Szé nási Tü nde Szende Bé la dr. Szendrő Zsolt dr. Szendrő dy Gábor Szendrő i Pál Szendrő i Pé ter Szenes Márk Szenftner Jó zsef Szenkovits Zoltán Szent Benedek Leányai Szentfü löpi Antal dr. Szentgáthi Pé ter Szentgyörgyi Mikló s Szentimrey Gábor Szentirmai István dr. Szentirmay Szabolcs Szent-Iványi Kristó f Szentkuti János Szentmihályi Szabó Pé ter

Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ptl Bp Gy Bp Ph Eg Cs Bp Eg Gy Ph Ph

69 75 55 69 01 84 67 57 80 69 56 53

Ph So Ph Gy Gy Ph Ph Gy Pp Gy Ph Ptl Ph Gy Ph Ph Ph Ptl Bp Ph Gy Kg Kg Ph Gy Eg Ptl Bp Gy Gy Pp Bp Ph Ph Eg Ph

64 48 58 69 69 81 87 06 29 88 88 53 85 58 57 47 64

40 47 53 75 51 52 47 49 61 01 70

54 74 82 51 51 02 50 49 45 58 65 42 50 60 73 39 63

Szé p Ferenc Szepes Bé la Szepes László Szepesi Arthur Szerdahelyi Endre dr. Szerdahelyi László Szergé nyi István dr. Szeri István dr. Szeyffert Ö dön SzíVince dr. Szidonyi László dr. Szigecsán Pál Tamás Szigecsán Tamás Zsolt dr. Szigeti Bé la Szigeti Mikló s Szigony Gyula Szigyártó Gusztáv Szijártó Gábor Szijártó Ottó Szíjártó Zoltán Szíjjártó János Szikla Károly dr. Szikora István dr. Szikora Jó zsef Szikszay László Sziládi Ferenc sac. Szilágyi Á kos Szilágyi Bé la Szilágyi Csaba Szilveszter Pé ter dr. Szily István dr. Szily Korné l Szirányi János özvegye Szirbik Albert Szita András Szita Balázs Szita János Szkalák Attila Szodfridt István Dr. dr. Szokolai Sándor Szokoly János Szoleczky Ferenc Szolnoki Gyula Szombatfalvy Rudolfné dr.-né Szomor Iván Szó rád Antal Szovák Korné l dr. Szögi András Sző ke Attila dr. Sző ke Gábor Sző ke Gé za Sző ke Tamás Szökendy Tamás Sző nyi László Sztaics István Sztankay Á rpád dr. Sztankó István dr. Sztankovszki Ervin Sztankovszki László Sztrányó czki Dávid Sztrányó czki Imre

Ph Gy Bp Gy Kg Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Bp Kg Ph Bp Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Bp Gy Gy Gy Gy Ph Gy Ph So Ph Ph Ph Ph Ph Gy Tb Ph Eg Gy Ptl Eg Ko Ph Ph Ph Ph Ph Gy

60 72 46 37 43 64 52 72 66 93 95 66 89 40 52 74 52 06 79 82 74 60 70 67 48 79 89 58 78 76 43 91 35 98 64 98 76 93 49

Ph Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph

96 36 74 64 73 76 02 94

06 46 66 54 41 81 99 58 84 85 06

Szuchentrunk Jó zsef sac. Szuchentrunk Mihály sac. Szucsányi Károly Szűcs Balázs Szűcs Bertalan Szűcs Csaba Szűcs Imre Szűcs János Szü cs Jó zsef dr. Szü cs László Szűcs László dr. özvegye Szűcs Mikló s dr. Szűts János Tabányi György Tahy Á bel Takács Bé la Takács Ernő dr. Takács Ervin dr. Takács Ervin Takács Imre Takács István dr. Takács Jenő Takács Krisztián Takács Lajos Takács Lajos Takács Lajos dr. sac. Takács László Takács László Takács László sac. Takács Norbert dr. Takács Pál Takács Pé ter Takács Tibor Takács Zoltán ing. dr. Takáts István sac. Takáts János Takáts Lajos Takátsy Pé ter Takátsy Tibor Talián János Tálos János Tamás Ferenc Tamás Gábor Tamás János Tamás László Tamása Ró bert Táncsics J. Adorján O.Praem. sac. Tanyik János Tarcai Zoltán Tarczay Tibor Tarcsay Jó zsef Tari Zsolt sac. Tarnó y Egon Taró di István Tarsoly Csaba Tarsolyné Ró naszé ki Erika Tas Jó zsef Tászler László Tatár Jó zsef Tauer Oszkár Tavaszi András

Gy Gy Gy Gy Gy Ph Ph Ph Kg Kg Ph Bp Bp Ph Ph Gy Eg Bp Gy Ph Eg Gy Ph Gy Ph Pp Kg Ph Gy Ph Ko Gy Ph Ko Ph So Gy

51 50 45 06 67 86 82 84 46 46 74 43 44 67 00 66 45 51 83 78 39 61 90 50 94 55 53 87 63 75 43 79 86 45 91 50 49

Ph Gy Gy Ph Bp Ko Gy Gy Cs Ph Bp Ph Ph Bp Gy Ptl Ptl Ph Ph Eg Ph Ph

72 03 89 67 38 41 82 46 54 51 43 55 87 51 00 64 73 50 67 09

251

Temesi Balázs Temesi Tamás Temesy Imre Terdik M. Gergely Terdik Sebestyé n gk. papnöv. Ternyák Csaba dr. é rsek Terplán Zé nó dr. özvegye Tersztyánszky Andor Ther Antal Thomay László Thuránszky László Tibold Csaba dr. Tibold Ferenc Tihanyi Kálmán Tihanyi Sándor Tilai László Till István Till János dr. Tima László Timár Lajos dr. Tinku Balázs Tiringer Imre Tirnitz Jó zsef Tirnitz Tamás Tittel Oszkár Tkálics Ferenc Tó biás Ervin Tok Mikló s Tokai György Toldi Gergely Tolnay Lajos dr. Tombátz Lajos Tombor András Tomcsányi Gábor Tomka Barna Tomka Emil Tomka Ferenc dr. sac. Tomka Jó zsef dr. Tomka Mikló s dr. Tomka Pé ter Tomozi Gábor Tompos Imré né Torbágyi Pál Torbágyi Zoltán Torda István dr. Torda Lajos Torma Jó zsef Torma Pé ter Torma Tamás Tornó czi Jó zsef dr. Toron János dr. Tó ta Tamás Tó th Á dám dr. Tó th Á kos Tó th Ambrus dr. Tó th András gk. pap Tó th András Tó th András dr. Tó th Antal Tó th Á rpád Tó th Bálint

252

Ph Ph Gy Ph Ph Gy Gy Ph Ptl Kg Bp Ph Gy Gy Gy Ph Eg Ph Pp Gy Gy Ph So Gy Bp Gy Bp Ko Bp Ph Gy So Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Tb Ph Gy Ph Gy Bp Ph Ph

71 01 74 92 88 72

Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph

88 86 89 90 39 85 48

68 43 38 75 50 47 79 99 51 60 47 51 06 73 44 90 47 47 52 40 47 04 51 43 91 88 98 62 60 64 59 64 06 65 75 75 67 67 06 84 40 42 73 84

Tó th Bé la Tó th Bé la Tó th Bence Tó th Csaba Bence Tó th Elek gk. pap Tó th Ernő Tó th Frigyes dr. Tó th Gábor Tó th Gergely dr. Tó th Gergely Tó th Gyula sac. Tó th Imre Tó th Imre Tó th István Tó th István Tó th János Tó th János Tó th Jó zsef Tó th Jó zsef Tó th Jó zsefné dr.-né Tó th Károly Tó th Károly Tó th Lajos dr. Tó th László Tó th László Tó th László Tó th László Tó th László Tó th László Tó th László Tó th László dr. Tó th László dr. Tó th Márton Tó th Pé ter-Pál Tó th Rudolf Tó th Sándor Tó th Sándor Tó th Sándor dr. Tó th Szabolcs Tó th Szabolcs Tó th Tamás Tó th Tamás Tó th Tamás dr. Tó th Tibor Tó th Tibor Tó th Viktor id. Tó th Zoltán Tó th Zsolt dr. Tó tmárton Balázs Tó tmárton Tamás Tölgyesi Bé la Tölgyesi Zoltán Tömör László Tömördi Sándor P. Viktor OFM sac. Töreky Iván Török Jó zsef dr. Török Lajos Sándor Török Pé ter Török Pé ter Pál Török Szabolcs dr. Török Tamás

Ph Gy Gy Ph Ph Kg Ph Gy Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Gy Ph So Ph Ph Ph Gy Bp Gy Ph Gy Ph Ph Ko Ph Ph Ph Ko Gy Kg Ph Ph Gy Ph Ph Pp Ph Ph Eg Ph Ph Ph Ph Ph Ph Ph Gy Ph Ph Ph Ph Gy Ph Gy

81 90 06 07 84 47 59 97 98 75 58 64 69 89 71 98 86 98 33 56 58 41 47 58 63 67 73 77 39 74 89 91 48 93 47 55 66 90 59 47 60 81 53 87 86 69 71 62 88 77 75 57 56 57 06 81 89 48

Török Vince Trabert György dr. Tremmel János Treuer Sebestyé n Tringer László dr. Troják István Dániel Trombitás Andorné (Lívia) Tuba Gyula Tuba Jenő Tuboly Jó zsef Tullner János Tullner Mátyás Győ ző Tulner Gábor Tulok András Turczer Gé za Turi György Turner Ferenc Turner Lajos sac. Tü ske Jó zsef sac. Udvardi Pál Udvarhelyi Mikló s dr. Udvarnoky Lajos (Lewis Royes) Ugron András Ugron Bé la Uher Zita Magyarosy dr.-né Uhereczky Klára Uhlár László dr. Uhlár Tivadar dr. Ú jfalussy Balázs Ujfalussy Balázs Ú jfalussy Bé la Ú jfalussy Kristó f Ujfalussy Mikló s Ú jj Írisz dr. Ujszászi Á kos Ulbing István dr. Ullrich Mikló s Ulrik Ferenc Unger Endre dr. Urbán Tibor Ú rvölgyi György dr. Ü regi Sándor Ü sth Á goston Vácity Jó zsef dr. Vadász István Vadászi Jenő Vágvölgyi Szilárd Vajda Á dám Vajda Antal Vajta Dé nes Valkony Károly Valler Jó zsef Vámos László Vámosi Antal Vámossy Bé la Vancsura Gábor Imre Vancsura László Vancsura Mikló s Vándor Tamás Vannay-Skody Tamás dr. Vans Aurel

Ph Ph Ph Kg Ph Gy Bp Gy Ph Gy Gy Kg Gy Ph Ph Ph Pp Gy Gy Ph Ph Ko Ph Ph Ptl Ko Pp Pp Ph Ph Bp Ph Ph Ptl Ph Cs Kg Gy Pp Ph Eg Ph Gy Ph Ph Pp Ptl Ph Ph Ph Bp Ph Gy Gy Gy Ph Ph Ptl Ph Gy Ko

07 63 55 49 57 06 06 65 74 42 47 06 53 68 99 43 69 64 64 91 41 66 64 52 47 47 83 00 45 05 74 04 52 48 72 47 84 48 78 87 77 66 39 54 02 75 64 47 74 78 52 82 86 84 93 86 49

Váradi Szabó László Ph Váradi Szilárd Gy Várady Gábor Ph Varga András So Varga Attila István Ph Varga Barnabás Gy Varga Bertalanné dr. Ptl Varga Dávid Gy Varga Dezső Ph Varga Elő d Ph Varga Endre Gy Varga Gábor sac. Gy Varga Gábor dr. Ph Varga Gyula dr. Gy Varga Gyula István Ph Varga Imre Bp Varga István Ph Varga István Varga István Ph Varga Jó zsef Ph Varga Jó zsef dr. Gy Varga Jó zsef dr. Ph Varga Károly Ph Varga Károly dr. prof. Gy Varga Kende Lő rinc Ph Varga Konstantin dr. Ph Varga Lajos dr. Ph Varga László Ko Varga László Gy Varga László dr. sac. Gy Varga László sac. Gy Varga Márton Ph Varga Ottó dr. Ph Varga Pé ter Pius Ph Varga Tamás Ph Varga Tibor Ph Várhegyi Viktor Ph Várhelyi Endre dr. Ph Varjú Jó zsef Ph Várkonyi Balázs Gy Várnai László sac. Ph Városi Lajos Várpalotai Viktor dr. Ph Varró Szilárd Gy Varsányi Tamás Bp Várszegi Asztrik dr. OSB fő apát-pü spök Varvasovszky János Gy Vas László Vásárhelyi János Gy Vasas András Gy Vass Gábor dr. Ph Vass Gyula Bp Vasvári Gergely Pál Ph Vas-Wanek László So Vaszary László Gy Vattay Gyula dr. Pp Vattay László Pp Vedrő di Károly dr. Ko Vé gh László dr. Bp Veidinger Ottó Pp Veiland László Pp

66 90 98 35 87 81 06 77 02 83 72 86 77 77 44 64 83 72 75 79 80 48 07 88 54 31 66 70 77 97 69 79 98 84 06 81 73 67 73 93 06 53 64 59 78 79 63 50 98 48 54 39 43 39 49 41 39

253

Venczel Ferenc Venesz György Venesz Pé ter Verdes Mikló s dr. gk. pap Verdes Sándor dr. Vereskuti Bálint Veress Dávid Veress Gábor dr. Veress Pé ter Verő Jó zsef dr. Vé rtesaljai Pé ter Vé rtessy Pé ter Veszeley Jó zsef dr. Vezenyi Pál dr. Vida Imre dr. Vida Sándor dr. Vidos Á rpád Vigh Bé la dr. Vigyázó György dr. Világhy András Világi Gyula dr. Világosi Gábor dr. Villányi Á rpád dr. Villányi László Villányi László Vincze Imre Vincze Tibor Viola Ernő Virág Jó zsef Virág Mária Virág Mikló s Virágh Andor Virágh Imre Virágh Imre Zsolt Visnyovszky Roland Viski Jó zsef Visontai Kovách Zoltán Vissy László dr. Vité z Zoltán Viz István Vizi E. Szilveszter dr. Vizkelety András dr. Vizkelety György Vizkelety Imre Vízú r János dr. Vízvári Endre dr. Volf Kálmán Volf Pé ter Volkai Mikló s Voltolina, Mária Amália Votin Jó zsef Völgyi Balázs dr.

254

Eg Gy Gy Ph Ph Gy Ph Ptl Ph So Gy Ph Gy

39 70 03 63 67 97 89

Ph Bp Gy Bp Bp Ph Ko Ph So Gy Ph Ph Gy Ph Ph Kg Ph Ph Gy Gy Eg Ph Ph Gy Gy Bp Bp Gy Gy Ph Ph Gy Gy Ph Gy Ptl Bp Ph

74 42 50 36 47 98 44 74 45 60 64 71 84 81 84 56 71 06 54 85 48 00 63 37 71 50 55 44 70 47 73 53 69 04 68

58 51 06 60 65

54 89

Völner Pál dr. Vörös Balázs Vörös János Vörös Kálmán Vörös Zsolt Vöröskő i István Wacha Imre Wachsler György Wáczek Frigyes Wágner Tibor Wallis Jánosné Tó th J. Weibl Elemé r Werner Pé ter Wessely Antal ifj. Wiesner Jenő Wilhelm Gyula Wimmer Károly Wittmann Mihály Wittmann Tibor Wolleszky Tibor sac. Yang Zijian Győ ző Zabó Attila Záborszky Csaba ev. lelké sz Zachár Gyula Zagorácz Márk Zágorhidi Czigány Á kos Zágorhidi Czigány Balázs Zalay Buda Zambó István Zapf István Zárdai Gyula Zatik István dr. Zatik János dr. Zavetz Jó zsef sac. Zelecsé nyi Bé la Zichy Mihály Zilahy Szabó Tibor Zoltai György Zoltai Mihály Zoltai Zsolt Zoltay Tamás Zotter Alajos Zotter Tibor Zsámboki Sándor Zsávolya Zoltán (Grudl Jó zsef) Zsedrovits Tamás Zseli Mikló s dr. Zsiga János Zsigmond Balassa Zsinkó Gábor Zsoldos Gábor

Ph Ptl Gy Ph Gy Ph Gy Ph Ph Ph Cs Pp Ph

81 00 88 74 06 75 50 85 67 78 53 49 86

Bp Bp Ph Ph Ph Ph Ph Ph Eg So Ph Gy Gy Ph Ph

45 48 55 57 69 75 06 81 45 51 03 92 84 56 67

Gy Ph Ph Ph

62 85 80 56

Ph Ph Ph Ph

77 54 62 60

Gy Pp Pp Ph Gy Ph Ph Eg Gy Ph Gy

91 45 42 53 86 04 94 45 60 75 06

A BDSZ halottai, akiknek haláláró l 2006. októ ber 11-tő l 2007. április 30-ig szereztü nk tudomást.

Kedves Bará taink, nyugodjatok bé ké ben! Altai Jó zsef Á rvay László Baán Lajos SVD sac. Bartos László Brayer Gyula Bé lné Rohonyi Vera Berg Tasziló Borka Jó zsef Dé nes Andor Dobos Imre gk. pap Drevenka Jó zsef Endré dy László Frittmann Gyula Galambos Iré neusz dr. OSB sac. Gergye Pé ter Pál Goda Mikló s dr. Győ rffy Lajos Hamrák Sándor Hanauer Zoltán Hé jjas Iván Kehrling Bé la

Kg Bp Kg Gy Bp Ko Gy Bp Kg Ptl Cs Gy Cs Bp Kg Gy Ko Bp Pp Ph Bp

35 47 50 38 45 39 50 42 26 53 36 51 38 44 41 46 46 49 55 35

Kelé nyi Gábor dr. Keresztes Gábor gk. pap Kiss Mikló s Kleininger Jó zsef Koller Keve OSB sac. Kondé László Madaras Jenő Molnár Ernő Nagy Gáspár Né met Á dám dr., v. Palinay Gyula Pálinkás István SVD sac. Pleidell János Prauer János Schneider Ferenc Só ja Csaba dr. Szabó János dr. Szalai Bé la dr. Szentkú ti Gyula dr. Tó th Kálmán Vadkerty György

Bp Ph Kg Kg

44 56 53 54

Gy Bp Bp Ph Bp Ko Kg Ko Gy Pp Ph Eg Gy Eg Ph Pp

46 40 34 67 44 30 48 35 57 38 56 43 46 27 49 42

Animae eorum et animae omnium defunctorum per misericordiam Dei requiescant in pace!

255

Megrendelhető a Pannonhalmi Zsemle ! Kedves Diáktársaink, egykori bencé s diákok! Egy lehető sé get szeretné nk a figyelmü kbe ajánlani. Ha é rdekli Ö nöket, hogy mi törté nik most Pannonhalmán, hogy mit is gondolnak a világró l „ezek a mai fiatalok”; ha szeretné nek interjú kat olvasni szeretett bencé s atyáinkkal, é s szeretné k támogatni kezdemé nyezé sü nket, akkor ké rjü k, fontolják meg ajánlatunkat. Mi az iskola 2005-ben alapított iskolaú jságjának, a Pannonhalmi Zsemlé nek a (l. elő bbre, 118-121. lapokon) szerkesztő i vagyunk. Ha szeretne többet megtudni lapunkró l, akkor látogasson el a phzsemle.fw.hu honlapra, vagy írjon egy e-mailt a [email protected] címre. – Ajánlatunk abban áll, hogy ha fé l é vre elő fizet lapunkra, akkor mi minden számot elkü ldü nk Ö nnek a címé re számonké nt nagyjábó l 300 Ft ellené ben a postaköltsé ggel együ tt, ha kü ld egy emailt a [email protected] címre, amelyben megadja a címé t. Ebben a fé lé vben ké t vagy három számunk fog megjelenni. A fizeté s becsü letpostával működik. A lap legú jabb számával együ tt kü ldü nk megcímezett boríté kot, amelyben csak a pontos összeget kell visszakü ldenie. Ha é rdekli kezdemé nyezé sü nk, szeretne támogatni minket, é s mé g ké rdé sei vannak, e-mail címü nkön szívesen állunk rendelkezé sedre. 2006. októ ber 4. Né meth Márton fő szerkesztő

Segíts pontosítani címjegyzé kü nket!

Kedves Diáktársaim!

Á llandó tapasztalatunk, hogy mintegy 100 diáktársunk nálunk feljegyzett címé rő l sokfé le ok miatt visszajön kü ldemé nyü nk. Pedig folyamatosan kapjuk a helyesbíté seket – ezeket hálásan köszönjü k –, mé gis. A legutó bbi hírlevé lbő l is vagy 30 visszajött, a „rosszcímű ek” csapata sajnálatos mó don mindig „ú jratermelő dik”. A hibás címekre hiába kü ldü nk bármit is, é s mé g jó , ha visszahozza a posta. Egyre többet, belfö ldről é s külfö ldről is, talán jó címekről is visszajön a kü ldemé ny a címzé s „nem ottani szokás szerinti” (vagy talán gé pi feldolgozásra alkalmatlan) formája, ú jabban pedig sokszor a háztömbökben a pontosabb megjelölé s hiánya (lé pcső ház, emelet, ajtó ) miatt. Ké rem ezé rt, hogy a címetekkel együtt a címzé s helyes, ré szletes formáját is próbáljátok jelezni (sorrend, sorokba tagolás stb.), – így legalább azt is megtudhatjuk, hogy konkré tan mié rt lett helytelen az addig helyesnek tűnő , „jó l funkcionáló ” cím. Szeretettel é s köszönettel várom jelzé seiteket, mihelyt tudomást szereztek valaki címváltozásáró l (akár levé lben, akár telefonon, akár elektronikus postán), mint a nyilvántartás gondozó ja: Dr. Kö nyves Tóth Kálmán (Ph 47) H-1103 Budapest, Salamon u. 11/b. Tel.: 00/36/1/262-5071 – E-mail: [email protected]

256