5>
ÍO>
BATORI MIKLÓS
1^
//
tt
^^K HALÁL A SZLSKERTBEN Regény
Amerikai Magyar Kiadó
Köln
-
Detroit
-
Wien
Purchased for the LilDraxy of the
University of Toronto from the S ze chenyi-C anadian Trust Fund
A HALÁL A SZLSKERTBEN
VÖRÖSMARTY KÖRI13< MAG YAR
S
ZÉ PIRÓK
BATORI MIKLÓS
//
//
A HALÁL A SZLSKERTBEN Regény
Amerikai Magyar Kiadó
Köln
-
Detroit
-
"Wien
Wa
Amikor kiszálltam a vonatból, bátyám, Gábor ott állt a mellett. Mosolygott, ahogy szokott, errl ismertem
bakterház
kis rá,
különben idegennek néztem volna, annyira megváltozott. - Hé! - meredt rám. - Micsoda párizsias formád van Toporogtam a hóban, kapkodtam le ócska bröndjeimét és G sínek mellé raktam ket. Valami dohánybarna felölt és keménykarimájú kalap volt rajtam. Ezeket a holmikat még Párizsban kaptam, és egy héttel elbb a Champs-£lysées-en sétálgattam bennük. Itt kissé furcsán festhettem velük. Bátyám megfogta bröndjeimét és a bakterház mellé sorjázta .
.
.
ket. -
Majd visszajövünk a
A
értük
kocsival
„kocsi" szó megütötte a fülemet, de
Különben
is
-
mondta.
nem érdekldtem
utána.
furcsa testvérek voltunk. Irtóztunk az érzékenykedés-
egymást, ha ilyesmin kaptuk rajta valamelyibakterház eltt is csak forgolódtunk, de végül is elkerülhetetlenné vált az üdvözlés. - Nahát, megérkeztél? - mondta bátyám és pislogott. Meghízott, bajuszt növesztett, de szemei ugyanazzal a bánatos barnasággal néztek, mint régen. Kucsma volt rajta, prémes bekecs, lábain csizma. Ers, testes paraszt benyomását keltette. Furcsa elés
töl
kicsúfoltuk
künket. Ott, a
lentét azután, hogy amikor találkoztunk. Végre ügyetlenül és a bakter rongyos rá, de megismert. -
No
még egyetemi magántanár
legutoljára
Sovány
volt,
és városias.
megöleltük egymást.
egyenruhájában
A
vonat már elpöfögött Nem emlékeztem
jött vissza.
lám- vigyorgott rám.- Mégiscsak hazajött?
és
-
kezét
nyújtotta. -
neki
Majd kiugrok a holmiért bátyám és útnak eredtünk. .
A sorompó Itt
.
mellett a falu felé
-
mondta
vezet gesztenyés-sorba
léptünk-
.
Vigyázzon rá addig
elször eszembe, hogy körülnézzek. Megdöbbentett, amit Mindent másnak képzeltem. Most sivárnak, elhagyatottnak a vidék. A lapályt övez dombokon megrekedt a hó,
jutott
láttam. tetszett
köröskörül elhanyagolt földek húzódtak, itt-ott kórócsomókkal, félredlt szalmakazlakkal, kopasz bozótokkal, facsoportokkal. A távolban a síkságból kiemelked tzhányóhegy kúpja úgy tartotta havas sipkáját, mintha restelkedne, hogy erre a tájra került. Lenn, a lapályon a faluból csak kopott, kormos tetket, most már furcsáknak tetsz magas kéményeket láttam. Mmtha
alattuk
minden mélyre, a hideg földbe fúródott volna, amíg távol voltam, akár a vakondtúrás. Jobboldalt, a száraz ágak pókhálója mögött a vár beszakadt tetzetét pillantottam meg. Az is laposnak, ormótlannak tetszett most. . És Anyi? - jutott eszembe hirtelen. - Mi van vele? Mért nem beszélsz róla?
Gábor tíz
Láttam, hogy zavarba jött. éppen nála az orvos. Azt mondta, legfeljebb ha
fujtatott.
Tegnap
-
volt
napja van hátra
.
.
.
Mi? - torpantam meg. Erre nem számítottam. Almomban volna feltételezni, hogy anyám valaha is meghalhat. mertem se Ügy élt mindig az emlékeimben, mint az örök élet, aki van, aki soha sem sznhet meg, mert nélküle a világ elképzelhetetlen. eltnik, akkor talán minden megáll a földön. Ha -
Azt
-
írtátok,
hogy beteg
.
.
.
Semmi többet
-
motyogtam.
- Nem engedte, hogy megírjuk az igazat. Azt mondta egyre, nehogy felródd valaha is neki, hogy miatta jöttél haza.
Még és
mindig nem hittem
hamarosan
kiderül,
hogy
Arra gondoltam, hogy túloznak,
el.
nincs
is
olyan nagy baj.
próbálkoztam, de bátyám kérlelhePersze a orvosok tetlenül eloszlatott bennem minden reményt. Ilyen volt a természete. Nem bírta az ábrándozást, szerette megdöbbenteni az embert falusi
-
-
a valóság kérlelhetetlenségével. Karácsony eltt benn volt a pécsi kórházban. Az epéjével Amikor kinyitották, akkor látták, hogy a akarták operálni. mája már egészen szétesett.
összeszorult a torkom és csak nagysokára tudtam megkérdezni:
-
-
Rák? Menthetetlen
-
válaszolta rá.
Szótlanul mentünk tovább.
A
-
Majd meglátod mindjárt
.
.
.
fasor végén hirtelen elémtárult
a falu futcája. Sose voltak nagy elképzeléseim róla, de most úgy éreztem, hogy mindig is becsaptam magam vele. A házak egyszerrre nyomroruságosan kicsiknek, félresikerülteknek tetszettek.
A
széles utca
nul,
ügyetlenül
összezsugorodott, a magas, cserepes tetk ormótla-
kétoldalt. Mintha az elmúlt évek alatt minden megsilányult, tönkrement volna, ócskák, kicsinyek voltak az ablakok. A füst szaga, amit levert a hideg a házak közé, csípte az orromat. Tehén- és lótrágya az út festettek
iszonyatos gyorsasággal
lógó kapuk. Foszladozó vakolatok. A kapuk megfagyott szennyvíz csíkjai. Mindezt piszkos, kéreggé keményedett hó borította, ameddig a szemem ellátott.
közepén.
alól
Kopott,
kifolyt és
Apómnak üvegajtóval,
a futcában volt az üzlete. Kis, földszintes házban, keskeny kirakattal, balról pedig red-
kétoldalón
nyös ablakkal.
Amikor most újra megláttam, hirtelen elttünk egy koporsókészit lakott benne, sokszor megálltunk eltte, hogy borzongó az ott felsorjázott koszorúkat, szemfedket,
hogy gyerekkorunkban szemekel megnézzük eszembejutott,
és
meg
beljebb a
ko-
porsókat.
Apómnak
szenvedélye volt a házcsere. Alig állapodtunk
meg
mór a következ utón nézett. Akkoriban inkább mulattunk ezen, csak anyám volt állandóan kétségbeesett.
valahol,
Tönkretesz bennünket ezzel a mániájával
-
nem nyugszik addig 1942-ben
.
sánta
a
házcsere gondolatával.
babonás
Kissé
Nem
-
lesz
is
.
.
.
.
Meglátjátok,
.
koporsós
Anyám
elször állitott be hozzánk a egész erejével tiltakozott ellene.
volt.
ennek
jó
vége
mondogatta.
-
valakinek meg kell halnia abban a házban. A koporsós toporgott nyomorék lábával
Ha odamegyünk,
-
kényszeredetten
és
vigyorgott. -
De nagyságos asszonyom
,
.
.
eszembe, amikor beléptem é$ megütött a brüzlet cserfaszaga, amit öt éve nem éreztem már. Apóm a pult mögött állt és valami skatulyában babrált. O is összetöpörödött közben. Szemüveg volt rajta, meg a régi, zsiroskarimájú vadászkalap. A köpenye is ugyanaz volt, jobboldalán a hasításokkal, amiket a bröskés hagyott munka közben. Ahogy szokta, féloldalt tartotta a fejét, és mikor meglátott, egy Ez
a
jelenet
jutott
pillanatig megállt a keze és szélesen elmosolyodott. az, hát mégis megjöttél - motyogta és eljve megölelt. Azt hittem mór, hogy lekésted a vonatot Általában tréfás természet ember volt. Menekült az élet komoly oldalaitól és ha mégis odasodródott, akkor tréfás módszerekkel igyekezett szabadulni bellük. Nekünk is inkább pajkos barátunk volt, mint apánk. Tegeztük egymást és neki is volt min-
-
Mi
.
.
.
kivételével. dig valami csúfneve, mint valamennyiünknek, anyánk - Na, Mikes, hát hazataláltál? Egy pillanat alatt leomlott a távollét köztünk. Az úton haza-
gondolkoztam ezeken a dolgokon és kissé lelkiismeretnem voltunk elég éreztem, hogy gyerekkorunkban döbbentem rá, percben a ebben tiszteletteljesek apánkkal. Most, Sziveseblegyünk. ilyenek hogy akarta, nem éppen hogy talán ben vette, ha barátok maradunk, s nem szerette a hvösséget maga körül. Szeméremérzetbl tette volna? Ki tudja? Most is zavarban volt, hogy az élet ilyen komoly eset elé
felé sokát
furdalást
állította.
hogy anyám betegsége kizárta szokott egyennem tudja, hogyan viselkedjen hirtelenében.
Láttam,
súlyából és - Benn fekszik
.
.
már meg. - Gábor mondta - Igen, meg fog
Már
.
.
.
Az elbb
vár.
kérdezte,
nem
jöttél-e
.
halni
.
.
.
Mikor ezt a szót kimondta, mintha olyat követett volna el, amit soha se lett volna szabad kiengednie a száján, gyorsan lehajtotta fejét és belebabrált a dobozba. Akkor láttam, hogy a doboz szegekkel, kapcsokkal meg szeméttel van tele. Köröskörül kisebb skatulyák voltak, azokba válogatta szét ket. -
vette. -
élünk most - mondta, amint a pillantásomat észreAmit meghagytak a davajosok Hátha nem is olyan súlyos - próbálkoztam újra. - Az orvosr
Ebbl -
.
tudomány olyan
Apám nem
fejlett
felelt,
már
.
.
.
.
.
csak felnézett rám. Elhallgattam.
Amikor a házat megszereztük, szokása hogy átalakítsa.
szerint
apám
hozzá-
látott,
Ebbe megyünk tönkre - morgott anyánk hetekig. - Másoknak rendbe a házakat: Mihelyt az egyik készen van, akkor jön a következ. De ez az utolsó lesz. Innen nem megyek tovább. -
hozatja
-
Ezzel
Mit beszélsz, ha is
nem
értesz
hozzá
!-
dühösködött
apám.
csak az értéke emelkedik.
Igy történt a
koporsós házával
is
Az
utcai
ablakot kiszéle-
sárgarednyös, modern keret került bele. Apám nappali szobának szánta, de mint mindig, most se hajtotta végre akaratát. Mire a szoba készen lett, eszébe jutott, hogy brraktárnak jobban használhatja. Az is lett belle. sítették,
8
szép
Az udvar hosszában még két másik szoba volt a házban. Alacsonyak és sötétek, apró ablakokkai. Ezekbe kerültek a sok vándorlás folyamán összeverdött bútoraink. De apám ép akkor vett alkalmilag egy piros elöszobaberendezést, és a házban nem volt elszoba. Mi sem volt egyszerbb, mint építeni az üzlet és a szobák közti sarokba, a ház hónaaljába. Ezeken a helyiségeken kivül csak egy kis konyha, meg valami sötét fészerféle volt az udvar végében, amelyet a koporsós koporsóraktárnak használt. Az egészet keskeny udvar választotta el a szomszédos, emeletes ház tzfalától. A kerekeskúton kivül itt csak egy csenevész orgonabokor volt a kút mellett, amely sosem virágzott az örökös árnyék miatt. Ezen a piroscsbútoros elszobán mentünk át. Apám megállt és az asztalra mutatott: - Nem iszol elbb egy stampedlivel? Az asztal közepén gömböly pálinkásüveg állott, körülötte poharakkal. Amikor fejemet ráztam, egy pillanatig habozott, aztán töltött magának. Akkor láttam, hogy reszket a keze.
Anyám a bels szobában lyiség,
és
ide
került
vörösesbarna fából
feküdt.
nagyobbik he-
Ez volt a
szüleim hálószobabútora, szecessziós stilusú készült
ágyak, szekrények és
kinyitható tü-
amelynek háta mögött annyit kerestem kiskoromban sajátmagamat. Az ágyak eltt állt az asztal, körülötte székekkel, az ablak melletti sarokban pedig a csempézett kályha. A meleg fojtó volt, anyám mégis a nagydunyhával betakör,
karva feküdt az ágyon. Mikor az ajtó nyilasát meghallotta, totta -
a fejét és rámnézett. Kis
franciska
-
Kis franciám, végre,
Nem
ismert
erlködve
meg
kiáltotta, de rögtön hogy megjöttél.
ki
oldalt
fordí-
rögtön. is
javította
magát:
Mire az ágyhoz értem, már könnyezett. Sokszor láttam sírni anyámat, de így még soha. A betegség úgy lesová nyitotta az arcát, bre úgy elszáradt, hogy a zokogástól felhúzódott fels ajkára, és ijeszten látszottak fogai. Mindig egé-^zséges, fehér fogai voltak, de most talán a homály miatt, vagy mert megváltozkísértetiesen tak, sárgáknak tetszettek. Elhúzta karjait, hogy megöleljen, amikor föléje hajoltam. Belekapaszkodott nyakamba, és ujjai reszkettek, nyirkosak voltak.
-
iolt,
Tudtam, hogy megjössz - suttogta és ügyetlenül hátrébb Sovány vagy. hogy megnézzen. - Megváltoztál .
.
.
Életemnek talán ezek voltak legmegdöbbentbb pillanatai. Soha nem mutattam nyiltan, de anyám Emlékszem, érezte és tudta, hogy mindennél jobban szeretem. hogy a háború utolsó hónapjaiban, amikor a front egyre nyugatabbra sodort és falunkat az oroszok már megszállták, sokszor ébredtem éjszaka azzal a szorongó érzéssel, hogy hátha baja egymást.
néztük
Percekig
anyámnak. Senki sem jutott úgy eszembe soha, senkire gondoltam annyi aggodalommal. Csak egy év múlva, amikor Párizsban az els levelet megkaptam, nyugodtam meg igazán. Végtelen könnyebbség fogott el, és úgy éreztem, hogy anyám végleg megmenekült. Ép ezért irtózatosnak tetszett, hogy annyi veszély után, épen most, amikor talán nyugodtan élhetne, most
eshetett se
veszítem
végleg.
el
Nehezen
vította
már
tudná
összetévesztette ki
Kereste
beszélt.
nem
mintha
szavakat
a
pontosan,
még
fogalmakat, de
a
és
hogyan
pöszézett
kell
észrevette
kiejteni
és
kissé,
ket.
maga
ja-
ket.
de senki se tudott rólad pontosat. Valaki hogy Németországban vesztél el egy bombázás Mikor aztán a levél megjött Nagyon aggódtunk érted
Irtunk mindenfelé,
-
azt válaszolta, után.
.
nem akartuk
Párizsból,
Anyám
szép
n
.
.
elhinni elször.
volt.
Ovális arcú, dús, gesztenyebarna hajiol
Gyerekkorunkban nem sokat tördtünk ezzel. Ügy éreztük, hogy ennek így kell lennie, és nem is lehet máskép. Most megdöbbenve néztem, mi maradt belle. A beesett szemeket, amelyek nem ragyogtak már a régi fénnyel, a magas, fehér
és sötét szemekkel.
homlokot, amelyre ráncok vájódak, a most a pofacsont. - Nézel? Látod, beteg vagyok .
ki
tudja
.
.
.
telt
.
arcokat, alóluk kiütött
Majd ha meggyógyulok,
.
Megállt és kutatva nézett rám, hogy mit szólok hozzá. Megfogtam a kezét és megveregettem. Valami biztatót akartam mondani, valami nagyot. Biztosan meggyógyulsz - buggyant ki bellem.- Meglátod, elmegyünk még együtt Párizsba .
-
Párizsba?
elmereng.
-
néhány napra
10
nézett sokáig
-
Mindig .
.
.
szerettem
megnézni.
.
.
a mennyezetre és látszott, hogy volna odautazni egyszer. Csak
ajándékot - mosolyogtam rá. - Nem tudtam hozni Elkerestem kabátom zsebébl a kis dobozt, amely ott tette meg a háromnapi utat, és amelyet egy finánc se fedezett fel. Parfmös doboz volt, alig nagyobb a gyufásskatulyánál. Sötétkék fedlapján az Eiffel-torony ezüstmetszetével és csillagokkal. Amikor meglátta, újra könnyezni kezdett. Nyisd ki te - suttogta. - Nekem ertlenek az ujjaim. Kivettem belle o kis kerek üvegecskét és letekertem aranyoHoztam neked egy valami rendkivüiit, amit
kis el
.
zott kupakját, ügyetlenül tartotta ujjai
Szagold meg
-
.
.
között.
bíztattam.
-
Nagynehezen az orrához emelte. Láttam, hogy erlködik, de az illatot már nem nagyon érzi. Kivettem kezébl és ujja hegyére locsoltam belle pár cseppet. - Soha nem volt ilyenem - motyogta és elfelhsdött az arca. Késbb hozzátette - Tedd ide az éjjeliszekrényemre, hadd :
lássam mindig.
Az éjjeliszekrényen és a tükör márványán orvosságos üvegek, kanalak hevertek, mellettük dobozokkal. Az ágy mellett, a széken, lábos állt húslevessel. Anyámból akkor már csak az nem jött vissza.
percek. Visszahanyatlott a
Kimerítették ezek a
még
ez suttogta:
XXX
Mért nem veted melegben.
Mikor a
a kabátodat?
le
kabátomat
tettem
le,
Még
akkor
párnára, de
megfázol ebben a
vettem
észre,
bátyám idközben eltnt és apám egyedül matat az - Elment feleségéért ... Az Ilonkáért - felelte. Azt hittem
hogy
asztalnál.
hallom.
rosszul
Márta talán Apám szeme megrebbent a szemüveg mögött, - A, az csak volt -
.
.
.
.
.
Nem -
.
értettem.
Hisz megírtuk
-
Nem
-
De miért?
.
.
.
emlékszem. Most hallom elször. Apránként derült ki minden. Bátyám a háború után elvált az els feleségétl és újra nsült.
Apám
legyintett.
11
Már akkor mondtam, hogy nem való hozzá az p
ti
n
.
.
.
De
soha se hallgattok rám.
nem
Általában
volt
megelégedve házassági szándékainkkal.
hozomány
Nála elssorban a
velünk
és
számított
ellentétben
ház és szl nélkül a házasság meg csak rosszul végzdhet. Soha se tudtam meg biztosan, hogyan jutott erre a meggyzdésre. Talán mert maga mindig az elveszszinte tett házát és a szlt akarta visszaszerezni, és apránként
gyzdve, hogy
volt arról
hogy mindent a házon és a szln keresztül Engem egy idben a bádogos lányával akart összehozni, aki az új elszoba tetejét bódogozta. Csupán azért, mert véletlenül kiderült, hogy a bádogosnak három hold szleje van. Mindezt komolyan vette, és a háború alatt sokáig sógorának a bádogost. Szerencsére a háború aztán szlstl is szólította rögeszméjévé
vált,
tudott csak értékelni.
elfújta -
a mennyasszonyt. neki, minek vacakolna. Igy legalább megvan minakár a hal a vízben.
Mondtam
dene.
Él,
Anyámra néztem. Lehunyt szemmel feküdt az ágyon, mintho nem hallaná, mit beszélünk, és ujja végét szaglászta, amit az
elbb beparfmöztem. De
-
ki
ez az Ilonka?
özvegyasszony volt. Épen Gáborhoz való. Férjének hentesüzeme volt. Annyi pénzt keresett, amennyit csak akart. A háború -
meg a jólléttl. Gutaütést kapott ... a jóléttl. Apám, ha valamit lényegesnek tartott, akkor azt sokat han-
alatt halt
A „jólét" szó szeget ütött a fejembe. Körülnéztem, és csak ekkor döbbentem rá, hogy szüleim szegények. Apám ugyanabban a ruhában volt, amiben háború eltt láttam. Nadrágja goztatta.
kabátjának
foszladozott,
alu!
karimáját
lukas
könyöke,
a
volt
kalapja
belepte a por, hogy a pettyes szalonkatollat alig
úgy
lehetett látni rajta.
öt hold szleje van
-
hintója, lova
Hirtelen
.
.
eszembe
bakterháznál,
és
a
bröndöket, hogy a -
hold
.
.
.
Gépesített üzeme,
jutott,
hogy bátyám
bakter tiszteletteljesen kis
is
kocsit emlegetett o
kapta
ki
kezébl a
váróterembe vigye ket.
Nehogy bepiszkolódjanak - szólt utánunk. Bátyám már akkor hogy érdekldjem, és megmagyarázhassa a dolgot.
várta,
12
... öt
.
-
Háza
.
.
.
háza a ftéren. Keresve se találhatott volna jobbat. és ránknézett. Ennyit mondott csak:
Anyám megmozdult -
Ilonka jólelk teremtés.
apám az utolsó mveleteket végezte a halászamikor bóiyám megérkezett. Apám legkedvesebb eledele a halászlé volt, és mirl se volt jobban meggyzdve, mint hogy mások is szeretik. Meglepetésül szánta megérkezésemre. Nehéz volt találni halat, mert a ruszkik kézigránáttal fogták ket, és a folyó egészen elnéptelenedett, - magyarázta épen, amikor bátyám kopogott. Üj sógornm megállt az ajtóban, kitárta karjait és rámmosolygott. Terebélyes volt, talán kissé nagyobb is bátyámnál. Kerek, pirosló arcában mintha minden kissé túl lett volna méretezve: a szemei, fogai és az orra, amely alatt szke pihék csillámlottak. Gábor zavartan állt mögötte és kényszeredetten mosolygott. Láttam, hogy roppant feszélyezve érzi magát. Kendvel letakart tálat tartott a kezében. - Nicsak, semmit se változtál - harsogta sógornm és hozzámjöve cuppogós csókokat nyomott arcomra. Magam is rendkívül Terítettünk és
lével,
n
zavarbajöttem. -
Sovány ... én úgy találom,
hogy sovány
-
szólt
közbe
csendesen anyám. Majd meghizlaljuk, Anyika - harsogta tovább sógornm. Emlékszem rád fiatalúr emlékszem. Mikor még hadapród egyenruhában sétáltál. Ugye fiatalúr? Megveregette arcomat. Közvetlen, egyszer természete volt. Épen ellentéte annak, ami a családunkban uralkodott. Mi elrejtettük érzelmeinket, .
nem
szerettünk
hivalkodni
.
.
velük,
nyiltan
anyámhoz, megsimogatta fejét, mint valami Hogy van, Anyika? Jobban van már?
nem
ezt
tette.
Odament
kislányét.
Nem
fájt
semmi?
magamhoz a meglepetéstl.
Ismertem Gábort, tisztában voltam természetével, és úgy sejtettem, hogy a csalód elhamarkodta a választást. Nem mintha elitélettel lettem volna Ilonka iránt attól a perctl kezdve, hogy az ajtóban Percekig
tértem
jól
megláttam. Ot épúgy sajnáltam, mint bátyámat, mert meg voltam gyzdve, hogy csak tragédiával végzdhet a kapcsolatuk. Biztos voltam benne, hogy Gábor számára az egész nem egyéb, mint hangulatváltozás, a megbántott ember önmaga ellen való
róla
13
fordulása. Mit fog , oki egész életét városban és szinte az egyetemen töltötte, csinálni itt falun? Nem szorul-e majd mindjobban sajátmagába, nem kerül-e majd zsákutcába, amibl csak újabb tragédiák révén menekülhet? Elképzelhetetlennek tartottam, hogy
egész életére falusi ember legyen. olvasott volna gondolataimban, egyre Gábor, mintha csak feszéyezettebben mocorgott a csomaggal a kezében. Végül leIlonka rakta az asztalra és kibontotta. Sütemény volt benne. készítette elre számomra, hogy az érkezésemet megünnepelhessük.
Nézd!
-
enni
.
.
kiáltotta
-
erltetett
vidámsággal.
-
Van
mit
itt,
.
Apám
közelebb jött, és figyelmesen nézett bennünket fémkeszemüvege mögül. Megsejtette, mi lehet köztnk, vagy talán benne is felvetdött ugyanez a gondolat?
retes
XX
X
Az alacsony szobában
lassan besötétedett. Január elején jár-
A mennyezet elszürkült, meghoszszabbodtak az árnyak. Anyám egy ideig figyelt bennünket, aztán becsukta szemét. Az ablak eltt, a kút tetzetén úgy világított a hósapka, akár valami lámpa, amely fokozatosan ersödik fel. Halkabban beszéljünk - suttogta apám. - Anyi elaludt hadd pihenjen Ilonka rég leszedte az asztalt, elmosogatott, rendberakta a konyhát és elment haza, hogy megetesse az állatokat. Mi, hárman, az asztal körül ültünk. Én már rég túl voltam a beszámolón, amivel a családnak tartoztam az elmúlt évekrl. Apám volt soron az otthon történtekkel. Ilyenkor komoly szokott lenni. Az elmúlt dolgok szentek voltak szemében. Lassan beszélt, idnként megrezdült a hangja. - Amikor Harsányt elfoglalták és a német utóvédek is kiürítették a falut, akkor kezdtem félni, hogy nem jó vége lesz. Csak jártam az utcákat, mint aki nem találja a helyét. Délfelé találkoztam Jancsics bádogossal és kérdem tle AvAost mi lesz? Csak tunk,
rövidek voltak a napok.
.
.
.
.
.
.
:
vakarta a fejét, nem tudta, mit csináljon. Akkor mondtam neki: Mit vársz? Van egy jól eldugott présházad, menj oda ki. Ebben a sárban sose kerülnek oda fel az oroszok .
-
Mi van a lányával?
Apám tréfálok-e.
14
.
.
kérdeztem meg akaratlanul. rámnézett, mintha meg akarna gyzdni, hogy nem -
- Az Pesten volt ... - rövid gondolkodás után még Ha van eszed, még meggondolhatod a dolgot. Lakást ten, ha kell, hozományba, meg itt a szl is .
Ügy
tettem, mintha
Apám
egysze-
ságra emlékezett.
en
nem
nem
kap Pes-
.
hallottam volna.
szokott mesélni, de pontosan.
Még
azt
melyik sziöbarázdában
ket,
.
hozzátette: is
tudta,
is
jött
Minden apróhogy az els orosz katona
a présház
felé.
Világosan értékelte
Számára emberek
voltak.
Különálló
ember valamennyi, akiket valami embertelen gépezet
elvadított,
és
általánosított.
de akik alapjában véve gyerekek maradtak. Beszámíthatatlanságukat
is
ezzel magyarázta.
Mondom,
mint a gyerek. Soha se lehetett tudni, mihez tartmagát az ember velük. Egyik pillanatban jó is lehetett, de ugyanúgy gonosz és elvetemült is. és úgy eligazodtak, mintha mindig itt jártak volna. Jobban ismerték a szldombot, mint én. Én már sokszor eltévedtem, de ezek soha. Akár a kutya, ha o szimat után megy. Ügy jöttek egyenest, fel se nézve, mintha álmukban is ismernék az utakat -
sa
.
.
.
Mert végül apámék is kiköltöztek a bádogos szlejébe. Hogy a bádogos a közeli rokoni kapcsolatok reményében ajánlotta-e fel ezt a menedéket, vagy mert úgy gondolta, hogy biztonságosabb ha többen vannak, ezt apám sose sejttette. A kiköltözés napján még menteni igyekezett, ami menthet volt. A maradék brt elrejtette a pincében, az ágynemt, a ruhákat, meg a nem romlandó élelmiszert bröndbe zárva elásta az udvaron. Még így is korán költöztek ki a pincébe. Három napig kellett várni az úgynevezett „felszabadulásra". A falu ugy feküdt alattuk, mintha a tenyerükben látnák. A földeken még hófoltok húzódtak, pedig április eleje volt. Éjszakánként fagyott, nappal meg, ha kisütött a nap, sártengerré vált a vidék. Ebben a sárban reménykedtek, mint a legbiztosabb menedékben. A falut négy német katona tartotta az utolsó estéig. Amíg volt mit lniök a golyószóróból, az oroszok nem is közeledtek. Aznap estére hirtelen elcsendesedett minden. Apám tudta, mit jelent ez. A németek menekülni próbáltak, de már elkéstek. Az út mellett ltték agyon ket sorjában. Ott is vannak eltemetve az árokban. A csend vagy este kilenc óráig tartott. Mondtam is az Anyinak: Most lesz valami. Füleltünk a présház eltt, és egyszerhuri, aztán mintha az egész világ esek halljuk, hogy huri .
.
.
15
volna
megbolondult
.
.
lövödözést
és
Olyan ordítozást
.
sose
hallottam.
Aznap reggel
éjjel
o
kinézett,
szlkben nem csend
ülte
meg
mozdult semmi. Amikor
apóm
Már
hogy
a
tájat.
azt
hitte,
amikor lenn, a dombok lábánál húzódó orészak szágúton meglátta ket. Az orosz csapatok vonultak tovább nyomában. felé a németek - Olyat még sose láttam. Nem ám mint valami rendes hadserosszul
hallott este,
Gondoltam is, reg, hanem össze-vissza, egymás hegyén-hátán. hogy nem szeretnék a parancsnokuk lenni. Mindegyiken más ruha sapkája. volt. Alig láttam kettt, akinek egyforma lett volna a Voltak kendkben, kalapokban, kucsmákban. Az egyiknek sznyeg, a másiknak paplan, bundáskabát volt a hátán. Aztán mezítláb, csizmában, ni hócipben. Ilyesmit még soha életemben nem Alig láttam olyat, akinek ne lett volna láttam. De a fegyverük vadonatúj géppisztoly az oldalán. És a hátuk tele tárral. Mintha hurkákat vittek volna. .
.
.
így, és már megnyugodva akart hogy az oroszok elmennek, mikor a szomszédos présház eltt, épen a víztartó ciszterna mellett, ágyút pillantott meg oroszokkal. Sose tudta megmagyarázni, hogyan kerültek oda fel a felázott szurdokúton és olyan csendben, hogy észre se vette ket. Egy pillanatig nem tudta, mit csináljon. Legszívesebben visszabújt volna a pincébe, de az oroszok alighanem már rég észrevehették és figyelték. Végül megindult feléjük a barázdában és integetni kezdett. Mikor feleútra ért, az egyik orosz
Apám
hosszasan nézeldött
visszafordulni a présházba,
felugrott és ráfogta a géppisztolyt. pájtyi, bátyuska. Csak kiabálta: Nye haraso, bátyuska Gondoltam magamban, ez mindjárt belém l. A szerencsétlen Gergelyt is így ltték agyon. Ment hozzájuk, hogy bebizonyítsa, hogy várta ket. Megfordultam hát, és mentem vissza a présházba. Na, gondoltam magomban, ha most nem ereszt egy sorozatot a hátamba, akkor soha. De nem ltt. .
.
.
Délfelé egyszercsak valaki zörgetni kezdte a présházajtót.
A
ruszki volt az.
Khleb
mondogatta
és szájára mutatott. - Kusáty. ijedelemben csak nehezen értették meg, hogy enni kér. Akkor apám elvette a kenyeret és kihúzta zsebébl o kést, hogy vágjon neki. Abban a pillanatban kitört a vihar. Apám-
Az
-
általános
nak szép, szarvasaggancsnyel bicskája
16
volt,
mint minden valamire
szarvast, való vadászembernek. Amolyan komolyabb darab, amivel
zet
lehetett nyúzni.
A
hátraugrott és pisztolyt rántott apámra.
ruszKi
Nyemci ordította - Nyemci Az asszonyok sikítozni kezdtek, de -
-
veszítette
.
a
el
nyugalmát.
.
.
apám
Bekattintotta a
kést
szerencsére és
nem
az orosznak
nyújtotta:
Nesze, a
-
tied.
gondolkodás után elfogadta, óvatosan kömajd megveregette apám vállát: Megnézte, zelítve apám - Haraso, bátyuska, haraso Apámnak közben felébredt a humorérzéke. Nye haraso - rázta a fejét és mutatta, hogy most nincs
Az egy
pillanatnyi felé.
.
.
.
mivel ennie.
hogy megértette. Hirtelen csomó ezüstkanalat húzott el, és cpám kezébe nyomta. Hiába magyarázta az már, hogy kanállal nem tud kenyeret vágni. A ruszki végül elvette tle az egész kenyeret, ezzel végleg megoldva a problémát. Pillanatnyi csend támadt a szobában. anyám. - De azért meg voltál ijedve - szólalt meg váratlanul
A
ruszki
elkomorodott.
Látszott,
kutatni kezdett zsebeiben, egy
Nevettünk.
Apám
XXX legjobban.
haza és elkísértem. Apámmal együtt nem nyugodtak, hogy nézzem meg a házat. Az utcán a téli est szürküllött. Valamikor szerettem ezeket benne az estéket, amikor az ég még áttetsz szürke, a felhk pedig utcákon az lenn színesednek, feketék, csak a peremükön kéményekbl túlftött A világít. jobban lámpánál minden a hó tetk felett, mint a úgy hullanak le a szikrák, porlanak szét a jólesett sétálni estéken régi a Ezeken karácsonyfa csillagszórói. fülledtsége után. és a hideg levegn lehlni kissé a szoba körül. Most fáztam csak. Szemét és csontrepeszt hideg vett voltak. sötétek ablakok az és szélén járda a álltak A fák csonkán Mintha valami kihalt lakótelepen Alig találkoztunk valakivel. világította mentünk volna át. A fteret is csak egy árva lámpa
Gábor
meg
indult
a városháza téglatornya eltt.
Bátyám új háza a toronnyal szemben volt. Hatalmas, zajra tásos kapun át jutottunk be az udvarba. Ilonka a a konyhaajtón.
bolthajkihajolt
17
Csak gyertek! - kiáltotta. - Kész már a vacsora. De Gábor nem nyugodott addig, míg végig nem néztem az milyen jó egész házat. A lovat meg kellett tapogatnom, hogy milyen hogy megtolni, alatt szér a bricskát húsban van, a könny. Aztán az üzemet vettük sorra. Kinyitotta a mhelyeket, -
beindította a gépeket. Tíz perc alatt
-
volna
egy ökör úgy eltnik
itt,
mintha sose létezett
mondta büszkén.
-
fészerben voltunk, észrevettem, hogy
Már mikor a
elöl,
egy
használkis külünálló házból, amit valaha talán nyári konyhának tak, férfi lépett el és figyelt bennünket. Amikor közeledtünk, elénk jött. Idsebb, fehérbajszos ember
valami vasutassapkával a fején, és házilag kötött kabátban
volt,
a felstestén. Jóestét, doktor úr
-
fordult:
meg
Szóval
-
Mit szól hozzá,
-
-
bátyám
kiáltotta
fnök
úr?
felé, és
mondta Gábor.
-
mindjárt
hozzám
Párizsból.
tetszett jönni
-
Nézze, milyen
sovány.
Az bizalmasan Mi újság
-
zavarják
ki
Nem
-
konyhába.
.
meg? - nevetett Az állomásfnök az.
Ilonka,
ismerted -
.
.
ket?
De hogy
-
hozzám és hangját lehalkította. Mikor Mármint a ruszkikat illetleg
hajolt közelebb
ott kinn?
kerül
amikor visszaértünk a
ide?
hogy ennyivel megúszta. A munkások haragszanak rá, mert szigorú volt mindig velük. Megszántuk, amikor jött lakást keresni. Mért ne legyen itt. ünnepkor egy-egy
Még
Kidobták.
-
örülhet,
is szoktunk neki adni. bor kis hordóban állt a konyha sarkában, körülötte szódásüvegek. Gábor egymás után hajtotta fel a fröccsöket. Igyál - mondta nekem is. - Ez az, ami ér a világon valamit.
bort
liter
A
XX
Szüleim -
Na
még
ugye?
-
fogadott apám.
Váratlanul kifakadtam. tartani érzelmeimet. -
és te -
vége.
18
Apám
Nem
lett
.
.
lett. .
Jobb
lesz,
ha megkomolyodsz
asszony után nézel. Majd megtudod, mi az élet volna szabad - makacskodtam. - Nem lesz ennek jó
ilyesféle
Nem
Láttad milyen háza van? tudtam volna semmiképen vissza-
-
ingerült
Elég legyen a hülyeségekbl is
X
beszélgettek, mire hazaértem.
.
.
.
-
Anyám, -
Ne
aki eddig
némán
veszekedjetek
.
.
.
Egymás szemét vájják majd
ezekkel.
Hangja olyan panaszos ban kijózanodtam. -
figyelt bennünket, hirtelen közbeszólt:
Istenem, mi lesz, ha én
Ne haragudj
-
és
már nem vagyok
ki.
szomorú
hogy abban a
volt,
motyogtam apámnak
pillanat-
restelkedve.
Hosszú ideig csend támadt a szobában. bennünket, aztán sóhajtott:
Anyám egy
ideig nézett
- Ezek a férfiak. Menjetek aludni Szó nélkül felálltunk és készüldtünk. A haló- és elszoba közti kis szobába. Vakációm ideje alatt mindig itt aludtam. Magas, faragott ágy állt az egyik sarokban, vele szemben kopott dívány. Apám, mióta anyámat a kórházból hazahozták, ugyancsak itt tanyázott, hogy a beteget ne zavarja reggeli felkelésével, csak a két szoba közti ajtót hagyta nyitva. A fekvhelyen kívül néhány rossz, gurulólábú kis karszék, apró faragott íróasztal, esztergályozott könyvespolc és vadászállvány volt a bútorzat. Mind nagyapámé volt valaha, amikor tzoltóparancsnok volt. .
-
.
.
Sanyi az ágyban aludjon és a piroscsíkos dunyhát add neki apámat, ahogy a fekvhelyeket kéanyám belülrl
dirigálta szítettük.
próbáltam, de apám nem eng'edett. Feküdj csak a helyedre, én úgyis jobban szeretem a díványt és egy pillanatra megállva a rakodásban, rámnézett. - Persze, .Majd azt hiszitek, hogy az ember rosszat akar nektek ti Ellenkezni
-
.
.
meglátod, hogy mindig a javatokért harcoltam. -
Ne Na
haragudj, Api jól
van, na
.
.
-
.
motyogtam
Nem
kell
újra.
mindjárt olyan komolyan venni
mindent.
A sötétség fájó eloltotta a villanyt. lefeküdt, is Aztán durvasággal hullott rám. Kívülrl semmi zaj se hallatszott, a kutyák se kezdtek el még ugatni. A Párizsban töltött két év után már ez a csönd magában is kétségbeejtnek tetszett. És ekkor hirtelen, mintha csak erre az alkalomra várt volna, kibuggyant bellem a gondolat: Hisz anyád halálán van .
.
.
és akkor jöttem rá, hogy hiába próbáltam egész napon ót megemészteni ezt a hírt, képtelen voltam rá. Egész valóm, minden
a befogadása ellen. Nem tudott, Most a sötétben egyszerre bebelémhatolni. mint tény és valóság
sejtem
külön-külön
tiltakozott
19
lémfúródott, nyílegyenesen a szivem
közepébe, hogy belerándul-
tam.
Anyám akkor éve szinte egyetemista vettem csak töredékeket
a huszonkettedik éve volt mellettem. Huszonkét
napról-napra, óráról-órára, mikor kisgyerek, diák, voltam, és most, hogy a válás eltt álltunk, most észre, hogy ebbl a huszonkét évbl csak elenyész szenteltem neki.
Pillantások,
mondatok, apró, mindennapi események, ennyi az
Végeredményben semmi. Ha tudtam volna, hogy ilyen Eszembe rövid lesz ... ha mégegyszer elölrl lehetne kezdeni jutott-e valaha is, hociy úgy nézzek anyámra, mint akit másnap az iskola, a nem látok már? Mindig elszakított tle valami Rohantam az életben ide-oda kapkodva, délutáni szórakozások rohantam anyám mellett is. Mintha zött volna valaki egész.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Lázasan kezdtem kutatni emlékeimben, amik hozzáfztek, és amiket magammal vihetek majd, ha egyszer nem lesz már. és akkor eszembe jutott a búcsúzás az állomáson. Tizennyolc éves voltam akkor. Augusztusban történt, az érettségi után. kisért
Egy
teljes
az állomásra.
esztendre távoztam
Nem nagyon
el
hazulról és
anyám
ki-
az ilyesmi szokásban nálunk, meglepdtem, amikor bejelentette. lgaz,hogy volt
emlékszem, magam is egyedül voltunk otthon. Testvéreim el voltak foglalva, apám már két éve vidéken alapozta az új üzletet, magányosan töltöttük o nyarat anyámmal. Villamoson mentünk az állomásig és útközben közömbös dolgokról beszélgettünk. Rajta valami virágos,könny ruha
sr
haja kontyba fésülve tarkóján. Kánikula volt. Mikor az állomás eltt leszálltunk, már csurom víz voltam, mert a csomag-csökkentés kedvéért magamon vittem
volt,
vastagszövet öltönyömet, karomon pedig télikabátomat. A nap teljes erejével sütötte a széles utcát, amely az állomás felé vezetett a városból. Kétoldalt, a napfényben akácok kókadoztak, a házak eltt virágágyak. Anyám nem jött már be velem az állomásra és nem tudom miért, ott búcsúztunk az utca végében. Hátam mögött az állomás cifra épülettömbje, elttem a ragyogó utca a sárga villamossal és mindennek közepén anyám, amint az utolsó pár szót váltja velem: Csomagoltam be körtéket ... Jó levesesek. Ha szomjas vagy, csak egyél bellük. És abban a pillanatban sírvafakadt és átölelt. Meglepdtem.
-
SO
Ne
sírj,
Anyi. Hazajövök
jöv
nyárra.
.
.
.
De csak zokogott tovább. Visszanéztem az állomás bóL még akkor is ott állt és nézett utánam. Mélyen megrendített ez a
Az ágyban, a csendre tem, mindig más és más olyan való volt, hogy éreztem az ujjaimon.
éles, is
beióratá-
jelenet.
figyelve, újra részletre
meg
újra
lepergett elt-
figyelmemet.
terelve
Olyan
még a brönd fogantyújának nyomását
újra el, de még álmomban is ezt a képet láttam, észre mavettem azon egyszeresek míg kezdve, elölrl meg újra gam, hogy én állok anyám helyén és ö az, aki megy az állomás
Igy aludtam
felé. Ne menj el, Anyi - kiáltottam könnyes mosollyal csak ezt suttogta:
De
XXX
sírj. Jöv nyárra majd hazajövök. ment vissza-vissza integetve, míg el nem nyelte az állomás
Ne
-
kétségbeesve.
utána
És
díszes bejárata.
Mikor reggel felébredtem, már ropogott a tz a kályhában, apám pedig kinn, a kút káváján nyulat nyúzott. Gyors-ügyes mozdulatokkal fejtette a brt és idnként párafelhket lehelt
gémbered
ujjaiba.
akar fzni neked mondta anyám és furcsán, kutatva nézett rám az ágyból. benn, mert kinn a Jól aludtál? - kérdezte. - Mosakodj itt -
Meglepetésnek szánja.
konyhában hideg van
Nyúlpörköltet
és megfázol.
Apád
rakott
oda
vizet mele-
gedni. felemelte Szemével kisérte minden mozdulatomat és idnként majd visszaejtette a dunyhára, mintha próbálgatná. vadászni en- Múlt héten ltte ezt a nyulat. Soha nem akartam nyulakat bennünket.A meg emlékszel?Mégis ez mentett
karját,
gedni,
megettük,
brüket pedig
eladtuk...
a családban. Anyám ellevadászat vasárnap vadászni minden majd apám mert gylölte, nezte, st otthon. maradt pedig egyedül menta társasággal, mulatoznak- szokta mon- A hülyeségeken jár csak az eszük és ha a vadásztársaság tagja, is, azt nézte szemmel
A
sokszor volt vita tárgya
dogatni. Rossz
hogy töltényeket szombat délutánonként összejöttek az üzletben, Csak meg. úgy harsogott töltsenek, a másnapi terveket beszéljék oda. keveredett akkor ha vev, a várhatott ilyenkor a bolt és 21
Sose nöl be a fejük lágya
-
-
morgolódott anyám, aki a külön-
féle vadászcsínyeket semmiképen se tudta értékelni. Mosakodás közben mindez eszembejutott. Anyám magányos vasárnapjainak hosszú sora, és utólag magam is gylölni kezdtem
a
vadászatot.
törülköz ott van a széken - mondta anyám és folytatta: Sokat szidtam szegény embert, pedig most a vadászat mentett Meg aztán jót is tett neki néha a séta. Nem láttad, homeg gyan összement?Sokszor már azt hittem, hogy beteg. Hadd menjen hát, szegény...Mikor este hazajön, mégis mintha valamivel jobban
A
-
.
nézne
.
.
ki
.
.
.
Reggeli közben
apám
az este megszakadt történetet:
folytatta
mikor a ruszki elvitte a kést? Semmi. Két napot vártunk még a présházban, de mikor nem volt már mozgás oz országúton, és a faluban is megsznt a lövöldözés, nyugtalankodni kezdtem. Hiába tartóztattak, nem birtam magammal. Kíváncsi voltam, mi lett a házzal. -
Hogy aztán mi
lett,
szölbarázdák és az útszéli árkok széls házaknál találkozott a kövér Sárival.
Este szökött le a faluba a között. -
A
Baj van.
Dobos
és két napja hordják
benne Ez
meg
.
.
bácsi
-
mondta az
belle a
holmit.
neki.
Nem
-
Feltörték a
házát
hinném, hogy sokat
talál
.
kellett
csak apámnak.
ahogy
sem tördve
Sémivel
A
nyíltan
tette
ház ajtaja csakugyan fel volt törve, a kirakatablakok bezúzva, a bútorok felborítva, minden szétszórva, összetaposva. - Volt ott minden. Térdig lehetett benne járni. Toll, lekvár, szegek, papírok, szalma. A képek leszaggatva a falról, a fiókok darabokra törve, a kilincsek letépve Apám egyenesen a pincébe rohant. A br, amit oda rejtett el, az utolsó darabig eltnt. Hozzá volt már szokva ilyesmihez, életében többször tönkrement, de valamennyi közül ezt a csapást érezte a legsúlyosabbnak. Hat évi keserves, semmibl kezdett munka gyümölcse ment órák alatt semmibe. Alig tudott felvánszorogní a szobába. Ott leült a szemétre és ott kuporgott egész éjjel a sötétben. Hajnal felé nesz riasztotta fel. Valaki az elszoba kacatjai közt befelé botorkált. Egy orosz volt. a hátralev utat,
lábai csak bírták.
.
22
.
.
- Amolyan alacsony, tatárforma alak, hátán géppisztollyal, két kezében pedig lábosokkal. Ma sem tudom, mit is akarhatott velük, mert mikor megláttam, elfutott a méreg. - Mit akarsz itt? - ordítottam rá. - Nem elég, amit csináltatok? - Az orosz meglepdött, talán meg is ijedt kissé a sötétben hadonászó alaktól. Dadogni kezdett
németül: Nur gucken, bátyuska, nur gucken. - Ez kellett csak nekem. Végkép kijötfem a sodromból. - Szóval még meg is akarod nézni, hogy mit csináltatok? Takarodsz ki mindjárt, mész innen.
Az megfordult nyúl.
A
legítjük
és húzott kifelé.
lábosokat itthagyta. Ez .
.
is
Az utcán már úgy futott, akár o abból való, amiben a vizet me-
.
Apámat
ez az eset valamelyest felélesztette és nekilátott, hogy a kaput eltorlaszolja. Reggel üzent anyámért, és megkezdték a munkát. Elször az egyik, aztán a másik szobát, majd sorba a többit, összeszögelték a bútorokat, anyám egyenként szedte fel a szétszórt tollakat, megmosta, megszárogatta ket, kiválogatta az iratokat, papírokat, fényképeket. Mikor aztán a lakással úgyahogy
végeztek, az üzlet került sorra. - Még ma, két év után se végeztem vele. Még most is válogatom a szegeket, kapcsokat, amiket akkor lapátoltunk össze a
sárból.
Apám beszéd közben valami szegényes, fanyel bicskával vágta a szalonnát és minden falat után odakoccintotta a tányér széléhez, mintha ezzel akarná kihangsúlyozni a szavakat. De ez csak az eleje volt, mi meg már ozt hittük, hogy vége a nehéz napoknak. Alig telt egy hét el, egyszercsak megérkeztek a megszálló csapatok. Mert addig csak rség volt a faluban, a többiek meg mentek elre. Akkor kezddött csak el az igazi fosztogatás. Senki se volt többé biztonságban, senki se tudhatta
az utcán. Harmadnapra küldöttség ment a Koloméregbe jött: Mit? - ordította. - Még ti vádaskodtok, disznó fasiszták? - Mert mindenki fasiszta volt neki. Felpofozta a küldöttséget. Még örülhettek, hogy ennyivel megúszhattak, és nem vitette el ket hadifoglyoknak. Akkor aztán valaki-
nem
lövik-e
le
nelhez, de az igen
nek eszébe
jutott,
hogy Zomborné, annak a kocsmárosnak a feElször nem akarta vállalni, de végül annyit hogy kötélnek állt
lesége, tud oroszul.
könyörögtek
neki,
Apám nem
folytatta
.
tovább.
.
.
Nekem
kellett
kérnem
rá.
Za-
vartan nézett rám.
23
Akkor aztán rendbejött minden. Nincs baj azóta. Épen a múltkor próbált betörni egy ruszki a Gerberék házába. Elszaladtak a Kolonelhez segítségért. Azt elfutotta a méreg, felkötötte az övét és moga ment oda. Ügy felpofozta a rus2kit,hogy orrán-
száján
a vér. Még meg is taposta pálinkát töltött poharába, és
jött
.
Apám
.
.
lassan,
rágcsálva
szür-
csölte. -
Derék asszony ez a Zomborné
Az egész
amit eszembe jutott a
falu hálás lehet érte
,
Ekkor hirtelen mindent megértettem.
X
apámnak
Reggeli után segítettem
Nem
-
kell
erltetni
mondta,
-
-
-
még hozzá anyám.
tette
tett.
Eszter
bibliai
története,
XX felhúzni
és
a bolt-rednyöket.
Az orvos már nem
is
azt tanácsolta.
Csak fájdalmat okoz neki, használni használ. - És mióta van ez így? - A napokban evett még egy kis húslevest. Mieltt megjöttél, este, cseresznyelekvárt kért. Megkívánta. Egy kanállal vett a szájába, de kifordult belle azonnal. Nem bírta már. - Dehisz így éhen fog halni .
Apám nem
.
.
válaszolt.
Valamit mégis tenni kellene. Rámnézett egy pillanatra, aztán ezt kérdezte: - Mondd meg, mit tegyünk? Találj ki okosabbat Nem tudtam mit mondani. -
XX
anyám ágya
Leültem
meg a
szobát.
megnéztem
arcát,
ölte
mellé. Kinn
Nem
.
.
.
X
felhs
volt
az ég, félhomály ahogy apróra magamban, mert
vette észre pillantásaimat,
amint éjjpl megfogadtam én meg árnyékban voltam. És Monte-Carlo-ban jártál? - kérdezte. - Egyszer mintha olyasvalamirl álmodtam volna. Pálmafák voltak a tengerparton, két sorban, és fenn a sziklákon villák, szebbnél-szebbek. Biztos
az ablak
felé fordult,
láttad már. Mesélj róla
Soha
se
.
.
.
jártam
Monte-Carlóban, de mesélni kezdtem róla. Nem tudtam volna akkor nemet mondani. O pedig mindent pontosan megérdekldött. - Biztosan van ott valami széles út, ami a partra vezet le Pontosan úgy, Anyi, platánok vannak két oldalán, és azok árnyékában özönlenek a nyaralók a tenger felé. ,
24
.
.
A
-
tengert se láttam soha. Milyen lehet?
Szeme
Mélyen a szemregében. Láttam bennük a Nem az az arc volt ez már, amit megszoktam gyerekkoromban. Szegletessé vált, bre alól kiütöttek a koponya formái. Mintha egészen áttetszvé vált volna. csillogott.
szemközti ablak képét.
Mikor már jó ideje meséltem megfogta a karomat.
neki,
egyszercsak
megállított,
és ügyetlenül
Várj csak
-
.
,
Api hol von?
.
az üzletben.
Kinn,
-
Mert akarok valamit mondani neked és nem szeretném,ha meghallaná. Erlködve oldalt fordította fejét és hosszasan rámnézett. Láttam, hogy a szavakat keresi és még nem szánta el egészen magát arra, amit mondani akart. Azt akarom mondani, - bugyant ki hirtelen belle - hogy megfogok halni... Ne, ne vágj bele. Tudom jól, hogy nem sok idm van már hátra. Neked megmondom, mert jó voltál mindig és nem akarom, hogy megijedjél. - De Anyi - Vigyázz, hogy a többiek meg ne sejtsék. Hadd higyjék, hogy meggyógyulok. Apádnak úgyis annyi sok baja van mostanában. Mindig szidtam szegényt, pedig alapjában nem volt rossz ember. Sajnálom is, hogy most kell itthagynom a bajban. Meg aztán a .
.
temetési költség
is
a
Észrevette
.
.
.
.
megdöbbenést arcomon,
mosolyogni
próbált
biztatóan és ertlenül ráveregetett karomra.
Ne
-
félj,
nem nehéz meghalni, majd meglátod. Sokszor úgy
érzem, hogy csak
úgy el kell libbenni ... de néha azért fáj még. mégis nehéz a válás. Oh, ha csak egy mód is lesz rá, úgyis veletek maradok akkor is majd De mért halnál meg? - szakadt ki bellem.- Ne halj meg, Anyi Mindig jó kisfiú voltál. Nehezen születtél, és emlékszel, .Talán azért is voltál mindig majdnem meghaltál kiskorodban jó. Biztos boldog leszel életedben.
id
Annyi
után
.
.
.
.
.
.
.
-
.
Soha
.
.
.
Kár is, hogy nincs még feleséged. Szerettem volna látni, meg Olyan sokat szeretne ilyena gyerekeket is, ha lehetett volna kor az ember. De mindig csak a kezdetnél vagyunk. Sokszor úgy érzem, hogy nem is éltem még. Mintha álmodtam volna mindezt. -
.
.
.
25
Ügy összezsugorodik a mintha csak tegnap kezddött volna minden
múlt,
Igaz volt egyáltalán?
egésznek
.
Szájam
.
semmivé
lesz,
ma már vége az
és
.
reszketett, szólni se tudtam.
hogy hazajöttél - folytatta. - Most legalább nem félek idnként elkap a félelem. Egyszer olyan könnynek, egyszernek tetszik minden, aztán meg elviselhetetlennek. Ez a -
Jó,
annyira. Mert
legnehezebb, a várás.
vergdtem, ö meg figyelmesen méregetett. ijedtél meg? Sajnálom már, hogy megmondtam. Nem akarom, hogy meghalhalhatsz meg, Anyi
Tehetetlenül -
jál ..
Csak nem
Nem
.
.
.
.
Visszafordította fejét és újra megjelent szemében a szemközablak keresztje. .hadd higgyék .Meg A többieknek meg( ne mondd aztán itt van ez a fazék. Szegény Ilonka fzi a sok jó ételt. Ha tudná, hogy semmit sem bírok már el. ígérd meg, hogy mindennap kiveszel belle. Érted? Tudom, hogy nincs fájóbb, mint mikor valakinek a fztjét nem eszik meg. Emlékszel, ti sem szerettétek a kelkáposztát. Fájt ez akkor. Üjra meg újra megcsináltam, mindig máskép, hátha ízleni fog, de ti sehogyse ettétek. Mondd, olyan ti
.
.
.
.
rosszul csináltam? -
Nem,
Anyi, szívesen
enném életem végéig anyám
Ez volt az egyetlen alkalom, hogy
.
.
.
így beszélt velem.
A
hátralev idben nem említette többé a halált. Talán mert nem fájdalmat okozni vele, vagy mert feleslegesnek tartotta, hogy újra elhozza. Ügy viselkedett az utolsó pillanatig, mint aki hiszi, hogy meggyógyul. akart
XX
X
Mikor o beszélgetéstl elfáradva elaludt, kibotorkáltam apámhoz az üzletbe. A pult mögött állt és a dobozok körül babrált. Vele szemben kövérkés, kopasz ember ült lovaglóülésben a széken és beszélgettek.
Ugyan Dobos bácsi - mondta a kopasz. - Kár itt minden mondom, hogy a fene megette az egészet. Emlékeztem még rá régebbrl. A falu legmódosabb cipésze volt, aki minden újdonságot meghozatott és irányította a cipdivatot az egész környéken. Udvarias, mvelt ember benyomását akarta kelteni mindég^. Most is felállt és mosolyogva rázogatta -
fáradságért. Azt
kezemet.
Só
Hazajött ebbe a koldusmaga világlátott ember Épen azt jöttem megkérdezni apukájától, nem hozott-e véletlenül divatlapot. Mit nem adnánk érte .... De engedje meg, hogy megmondjam: én a maga helyén sosem jöttem volnj haza. Hja,
-
,
.
.
világba.
Az anyja
-
ge
miatt tette
-
szólt
közbe apám és ránézett szemve-
felett.
nagyságos asszony. De aztán majd
Persze, persze, szegény
-
visszamegy, ugye?
Minek menne vissza?
-
Apám
szerette
sunkra hozni
így,
maradhat velem az üzletben.
Itt
másokhoz
intézett
szavak útján tudomá-
terveit.
-
Majd meglátjuk
-
Ugyan, csak nem lennél világcsavargó
-
De Dobos
-
feleltem
kitérleg.
bácsi, mit csinálna
itt?
-
támadt rám apám.
Kinek van
itt
jövje?
Kell a segítség az üzletben. üzletben? - nevetett a cipész és rázkódott barna tokája. Mit
-
segítene?
Úgy
nem
sincs árú, és
lesz
is
egyhamar, ahogy
Már rég elment, de még sokáig' szótlanul apám rendszertelenül babrált a dobozokban. A
kinéz.
álldogáltunk kirakaton
túl
és
az
utca üres, havas csíkja látszott.
eszembe jutott, hogy amióta itthon vagyok, nem hogy apám eladott volna valamit. Mit adnék? - felelte. - Bör nincs. Illetve van, de nem lehet kapni. Illetve lehet kapni, de csak aranyért vagy valutáért. Azt meg honnan vennék? A háború alatt még a falu egyik legmódosabb emberének számított. Most értettem meg csak hogy apám újra tönkrement, szegény ember lett megintcsak. - Érted? Annyi pénzünk sincs, hogy Anyit rendesen eltemessük. Hirtelen
láttam,
,
Ez fejbevágott. Hirtelen eszembejutott valami. Mit mondtál az elbb? Arany vagy valuta? Van százötven dollárom, ha tudsz valamit kezdeni vele.
lepdött meg.
-
Mi?
-
A kabátom
-
-
Dollár? Hol?
bélésében.
Két év alatt gyjtöttem, magam se tudom miért. Amikor hazautaztam, sok kellemetlenséget okozott, mert nem tudtam vele mit
vámhatóságoknál. Végülis bevarrtam ket kabátom Csak az osztrák határon jutott eszébe egy vámosnak megtapogatni. Szerencsére nem találta meg. kezdeni
a
bélésébe.
27
az üzletajtót, kiterítettük kabátomat a pultra és görbe brvágókéss^el fejteni kezdte bélését. Reszketett
Bezártuk
apám
a
közben a keze.
A többi már úgy ment, Apám jókedv volt és szobában egy hátsó zsebébe
kis
akár a karikacsapás.
készüldött az esti vonatra. Az ellapos üveget megtöltött pálinkával és nadrágja
rejtette.
Csak vigyázz magadra ahányszor elment eltte.
-
szor,
Nem
volt
-
neki anyám mindannyiNehogy bajod legyen.
mondta
könny akkoriban az
közlekedtek,
telenül
-
A
utazás.
idnként váratlanul
vonatok rendszer-
megállították
ket
és
végigkutatták az utasokat. - Ugyan Anyika nevetett Ilonka, aki minden délben átjött, hogy anyámat megmosdassa, tisztába öltöztesse. Az hagyta magát. Ertlenül forgolódott ágyában. Némán nyújtotta karjait, próbált odébbcsúszni a lepedn, hogy kicserélhessék alatta.
Megdöbbent volt mindig ez a jelenet. Megismétldött nap mint nap és mindig keservesebben ment. Anyám idnként felsziszszent. -
Fáj,
ha megrándul
Nsm
-
baj,
Anyika
motyogta szabadkozóan.
-
-
harsogta
rá
Ilonka.
-
Ha
fáj,
akkor
gyógyul.
Anyám
is
mosolyogni próbált, de csak fájdalmas grimasz
lett
belle.
Apám
kihozta a konyhából a nagykést és bekecse
belszsebébe
rejtette. -
Már megint marhaságokon
se fog
töri
a
fejét
megkomolyodni ez az ember, sose
szólt rá
-
.
.
anyám. So-
.
Délután az udvar egészen elsötétedett. A felhk majdnem o háztetig ereszkedtek, hogy ki lehetett venni surranásukat.
Egyedül voltam anyámmal. lámpát az ágy mellett.
28
Felgyújtottam
a
kis
rózsaszín
Add csak ide a fényképes dobozt Motoszkálva, hosszasan nyitotta ki
-
-
suttogta.
képek a dunyhára
a
és
csúsztak.
Mind megvan. Ez nem tapostak. Nézd csak -
.
.
kellett
csak leszórták és rá-
nekik,
.
sárfoltok látszottak. Valóban, a képek hátán lábnyomok,
Próbáltam lemosni ket, de hiába
-
Kezébe
.
.
.
vett egyet.
igaz volt. Ha így nézem, nem is akarom elhinni, hogy idegen másik, valami hanem Mintha nem is mi lettünk volna, csináltatnak többet is nem kezdhetném, mégegyszer család. Ha -
elszomorit|a< Ezek csak visszarántják az embert és Egyik hagyni. egyszer kell el hogy mindent Figyelmeztetik, mindig ebben a akkor ket, megörökítjük ha és utón, órát a másik nem is szabadna múlttemetésben élünk és fáj a szivünk. Talán
fényképet.
nak
lenni.
Mennyivel boldogabbak lennénk. amit a nagy
Elrehajoltam és belenéztem a képbe. Az volt, szomszédos fenygazdasági összeomlás küszöbén készíttettünk a apám kétemeletes képésznvel. Akkoriban a városban laktunk, sárgállott a vállabérházában, amelynek földszintjén hivalkodva lat nagy cégtáblája.
Két-három évenként egy-egy Ez volt a szokás a családban. akart volna lezárni. Vakorszakot egy-egy mintha családi kép, lóságos
rítus volt
ez
már
nálunk.
emlékszem a körülményeire. Ebéd lakás öltözködésnek. Hangos volt az egész ruhákkal. kivett szoladgált a szekrénybl
Most
-
után
láttunk
az
is
Hülyeség az egész, mi a fenének
-
és
a
cselédlány
morgott Gábor és ránmár az egyetemen
Tanársegéd volt gatta ingje keménygallérját. nem szerette a régimódi dolgokat. és
korban volt, titokban fiatalabbik bátyám, aki a nagydiák ersnek látszani, vállasnak, Szeretett kabátja 'vállát tömködte. próbálgatta. kicsinyeken rajtunk, gyakran és erejét Pista
Mi
ketten,
Nekem már
öcsémmel,
Jancsival,
térd alatt csatolós,
új
ruhánkat
buggyos nadrágom
húztuk
volt,
fel.
öcsémnek
29
még
Mi
rövid.
izgultunk,
nagy dolognak éreztük o fényképezést, Az utókor számára álltunk o lencse
mert növelte öntudatunkat. elé, nem akárkik voltunk.
elegáns, dohánybarna öltönyét húzta fel, anyám pedig egyiptomi mintás selyemruháját. Híres ruha volt ez a családban, anyám minden nevezetes alkalommal felhúzta és mindenki dicsérte.
Apám
Különféle egyiptomi hieroglifákkal volt díszítve.
A lépcsházban úgy ereszkedtünk le, akár a hadsereg. Anyám már ideges volt, ránk-ránk kiabált, de apám nem sokat tördött akkoriban velünk. Általában meg volt velünk elégedve úgy, ahogy voltunk, és nem kívánt életünkbe avatkozni. A
fényképész két házzal odébb
házunkban
asszony, aki
és
lakott
volt. Hosszú, kontyos vénkisaz egész mveletet ajándék-
képen végezte. Elrendezte a díszleteket, ide-odatologatta a fényverö táblákat,
közben magas fejhangon -
dirigált
bennünket:
Ide tessék nagyságos asszony, maga
düllessze
annyira a mellét
ki
.
.
álljon.
Ne
bátyáim mögénk
áll-
fiatalúr
oda
.
Leültünk a különféle székekre.
Apám
és
tak. Harapdálják meg az jobban fog látszani a képen
ajkukat -
és
csípjtenek
az
arcukba,
vezényelte tovább a fényképészn.
Gábor megveten morgott, de
mi, kicsinyek, engedelmesen Alaposakat haraptam a számon, benyálaztam és restelked mozdulattal megcsípkedtem arcomat.
megcsináltuk.
-
Most
asszony
.
.
,
.
.
ne mozduljanak. Ide az ujjamra nézzen, nagyságos Vigyázat .
És elcsettent
.
.
.
a nagy pillanat.
Anyám kezében megrezdült a kép. Akkor, ezeltt tizenöt évvel, mosolygott. Szelíden, a lencsébe nézve, és mosolya örökké vált. Mereven ült ugyan kissé, vállát ahogy akkoriban divatos volt, talán büszkeségbl rémlik is, hogy anyánk büszke volt ránk. Sokszor hallottam, amint mondták neki:
hátraszoríva, is
30
tette.
Igen,
asszony Milyen szép négy fia van, nagyságos és majdnem arcomon az foltokkal Én o jobbján ültem, sötét néz komolyan voltam, kisfiú nyírt kopaszra fekete ajakkal. Pufók, .
.
.
.
szemekkel.
.
.
öcsém, Jancsi még
tátotta
száját és
csodálkozott.
,
volt,
Kicsi
bátyáimmal, mert akkor kezdte az elemiket. Szerettük bosszantani selypítettük: kis kövérke volt. Felfújtuk arcunkat, úgy -
Virslit,
Anyi,
...
virslit
r
.•
•
i
-
*
annak is kereszteltük el. Én Stigiickent keresztelt, ami igen fájt. kezdtem, de késbb Pista Vakarcsnak Mert imádta a
O
Bürke
volt,
virslit,
hiába mert nyaranta iszonyatosan kiszeplsödött,
titokban az kenegette nagyobbkorában valami kenccsel
arcát.
apám Gábor Hubi volt, ami talán a hóbortosból származhatott, Egy-egy állandóak. voltak nem csúfnevek pedig Paponek. Ezek a
Igy lett bellem fontosabb esemény gyökeresen átalakította ket. belle, beszedtem iskolában az egyszercsak Mikes Kelemen, mert se tudom magam Dániel, meg Apámból és sírva értem haza.
már
miért.
Apám
baloldalt
zsebébe akasztva. fontos szerephez
meg
kellett
Pista
látszott
jutott,
menteni.
középen
karokkal.
zakóban, hüvelykunát a mellény vastag aranyóralánca, ami olyan amikor a tönkremenés után a családot
nyitott
állt,
Jól
Jól
Hubi, a tanársegéd
úr,
szke hajjal, csípre tett hogy vállasabbnak tnjön.
kibodorított
feszített,
felhúzta
kabátja
ujját,
jobboldalt, felemelt
XX
fejjel,
kissé
megvet
mosollyal nézett az utókorba.
Anyám
lesoványodott
ujja
a
X
képen
öcsém
orca felé
koto-
rászott:
I. A, lesz elször Szegény Jancsi - mondta. - Tudtam, hogy vele Észre el. mennek könnyen is baj Akik könnyen születnek, azok Veletek, hármatokkal, sokat veszdse vettem, úgy jött a világra. -
^"^Anyám soha
se
beszélt
ezekrl a dolgokról. Most meglepett
azért mondta ei s.etve, közvetlensége. Talán, mert távozni készült, várt, hogy elmondhassa arra életén egész hogy Lehet, tudjuk.
hogy
valakinek ezeket a titkokat. agyhártyagyulladásban feTe mindig beteg voltál. Amikor apád, mert az orvosok megrendelte is koporsót a már küdtél, maradtál. Akik nehezen életben végleg lemondtak rólad. Mégis
31
vergdnek
ki
az életbe, azok ragaszkodnak hozzá. Akik könnyen el is hagyják. Amikor eltüntetek a háborúban,
kapják, könnyen
tudtam biztosan, hogy nem veszhetsz Gáborért legjobban.
el.
Bátyáidért aggódtam.
megtapogatta a fényképet, mintha o régi kisgyerekeket akarta volna megsimogatni, öcsém fejénél megállt az ujja. Üjra
Szegény Jancsi. Csakúgy tengett-lengett. Nem szerette az életet. Már akkor unatkozott, amikor leérettségizett nagynehezen. Maga se tudta, mihez kezdjen. Emlékszel? -
Pontosan emlékeztem. Bátyáim már elszakadtak a családi házJancsival elválhatatlan jóbarátok lettünk. Együtt jártunk mindenhova. Üszni, futbalozni. Már akkoriban bosszantott az életuntsága. Ki akartam szabadítani ebbl a zsákutcából. Magam után
tól,
tanulmányaimat. hívtam Pestre, amikor megkezdtem egyetemi Azt szerettem volna, ha jogot tanul, de nem volt hozzá kedve. Valami könyvkereskedésben helyezkedett el, és bútorozott szobában lakott. Hetenként kétszer-háromszor meglátogattam, mert
még mindig Egy
rá
akartam
beszélni
szándéka
megváltoztatására.
este betegen találtam. Lázas volt, égtek a szemei.
Napok
óta
hányt már. Azonnal hazaküldtem. Egy hét múlva levelet kaptam anyámtól, hogy tífusszal kórházba szállították, de nincs, ok aggo-
dalomra. December hatodikán, hajnalban, amikor a kollégiumi ünnepély végén jártunk és javában daloltunk, hozta a postás a táviratot: -
„Azonnal gyere. Jancsi az este meghalt. Gábor." volt még hó és a temet telve volt száraz levelekkel. Ez
Nem
volt a család
els temetkezése.
Anyám beletúrt a fényképhalomba és megtalálta, amit kereöcsém volt a ravatalon, lehunyt szemmel, összeszorított szájjal. Gábor titokban fényképezte le a hullaházban, mert nem engedték a temetéskor kinyitni a koporsót. Másnap a kórházból sett,
hazahozták a holmijait. Zsebóráját, lányok fényképeit és egy befejezetlen levelezlapot, amelyet anyámnak akart elküldeni az utolsó reggelen. A 42 fokos lázban már nem látta tisztán a betamit háromszor is megismételt, másokról megfeledkezett. Két-három mondat volt az egész. Az utolsó akkoriban az egész
ket, volt
családot megdöbbentette: „
32
.
.
.
sokszor csókol,
túlról,
Jancsi
..."
mondta Gábor. - Ilyenkor az ember arról ír, arra gondolt, hogy az ablakon keresztül, Talán amit utoljára mert csak azon át beszélhetett velünk
Marhaság
-
-
lát.
.
.
.
De anyám nem engedett. Mindigi megmaradt a hite, hogy öcsém világosan tudta abban a pillanatban, mit akar.
XXX
- Talán találkozom majd vele - ejtette le a képet. - Lesz alább valaki velem és megkezdhetjük a család új életét
.
leg.
.
Aludni mentem. Elölrl kezddött minden. Meglepdve vettem észre, hogy a nap folyamán megint nem tudtam elhinni, hogy anyám halála eltt áll. Ügy lökték ki sejtjeim ezt a beléjük erltetett gondolatot, mint valami mérget, valami idegen, elfogadhatatlan testet. Ügy kellett szinte ráébresztenem magam: Hisz
-
nem
anyád haldoklik
biztos
A
.
.
felhk
.
.
.
Ma még
láthattad,
de holnap már
.
kissé
felszakadtak kinn, idnként holdvilág volt és
amint roppannak a jégcsapok az eresz szélén. A szobában ilyenkor félhomály lett. Tisztán láttam szemközt a kis íróasztalt, felette a tussal rajzolt, többszörös életnagyságú önarcképemet. A legutolsó nyáron, 1944-ben festettem, amikor otthon voltam. Akkoriban a lakás minden képét átfestettem, mert hallani
lehetett,
szüleimnek olajlenyomatai voltak csak: szarvas a havas, holdfényes erdn, szi táj flamand házzal és tóparttal, meg Munkácsy Krisztusa összekötözött kezekkel az ágyak felett. Megfordítottam a képeket és a kartonok hátára modernebbeket festettem. Apám szörnyülködött, de hagyta.
önarcképemet azon a a többinél.
Apám ebbl
Anyám egy
szót se szólt.
rettenetes éjszakán jobban
azt a következtetést vonta
megtaposták hogy meg-
le,
ijedhettek tle, amint beléptek a szobába. Ezzel akart csípni raj-
tam
utólag.
az önarcképet néztem hatalmas tushajával és pipájával. Mintha vigyorgott volna a homályban.
Most ási
ezt
Gyerekkoromban gyártottam, vízzel dicsérte -
meg ket,
sokáig lefestettem
óri-
festnek készültem. Pasztelképeket kedvenc tájaimat. Egyedül anyám
a többiek csúfolódtak.
És mi ez? Miért csinál ez a
pofa így?
-
röhögött Pista és
grimaszokat vágott.
már rendszeresen a csipkeldés központjába kerültem, szakítottam a festészettel és elhatároztam, hogy inkább író leMivel
33
kevésbbé volt nyilvános, st jófornnán békén zhettem. Szorgalmason senki írogattam az ebeszéléseket, ahogy minden érzékenyebblelkO kamasz szokta. Elszántan hittem magamban és bíztam a jövben. Amikor a gazdasági válság máról-holnapra nyomorba juttatott szék. Ez a foglalkozás sokkal
tudott
se
úgyhogy
róla,
bennünket, ezzel akartam megmenteni a családot. Magom sem tudom, miként jött rám a bizalmasság, talán mert sírt, - egy este lázasan ezt súgtam anyámnak: - Ne félj, Anyi, nem sokáig fog tartani. rosan és nem leszel többé szegény.
Nagy
író leszek
hama-
Anyám úgy tett, mintha elhitte volna, és mosolygott könnyei közül. Ez mégjobbon megnövelte eltökéltségemet.
rám
homályban, eszembe tudtam valóraváltani. Irataim ott hevertek az íróasztal fiókjaiban megtaposva, besározva, ahogy anyám gyjtötte össze ket a rettenetes éjszaka után. Most,
ahogy önarcképemet néztem o
ez a
jutott
régi
Ígéret,
amibl semmit
se
hogy most már sose fogom tudni beSose fogok tudni egy könyvecskét dugni bizalmasan anyám kezébe: Nézd, Anyi. Kicsi még, de mégis elkezdtem. Ez a tehetetlenség, hogy még ennyit se tudtam valóraváltani, fájt egész és nem is fogok tudni soha, belémnyilolt és fájt Hirtelen
váltani
éjszaka.
belém
nyilait,
igéretemet.
XX
.
.
.
X
Déleltt kenyérért mentem. Most voltam kinn az utcán elször, amióta megérkeztem és idegenebbnek éreztem mindent magam körül, mint mikor az állomásnál körülnéztem. A házsorok párás, téli fényben fürödtek. Sütött ugyan a nap, de semmi ereje se volt és vágott a hideg, akár a borotva. A megkérgesedett hó ropogott a lábam alatt. A nagyszálló eltt, ahol a gömbakácok sora kis teret vág ki vendégl számára és ahol nyaranta zene szól és táncolnak, összefutottam Kolos Magdival. Nicsak - adta a meglepettet. - Maga itthon von? ,
A
háború alatt kezdtem neki udvarolni, vakációim ideje Akkoriban a falu egyik legszebb lányának számított, de nemcsak szép volt, hanem izgató, titokzatos is számunkra. Apja valami szabó volt, oki hosszas franciaországi tartózkodás után ért haza és furcsa szocialista elvei miatt mindenki lenézte a falualatt.
ban.
34
Az
ifjúság annál
hevesebben ostromolta a lányát. Magdiban
o francia filmekben Karcsú
ni
nideál megtestesítjét véltük megtalál-
látott
hosszúlábú, nem rejtette szemére engedve hordta. 'egyik az test,
volt,
ba|a.t
ha|at
es
Nevetés közben bolondítan szemet a ha,hogy idnként, könnyed mozdulattal rántott rajta ettl a mozakkoriban Megvadultunk kiszabadítsa.
tömeg
al6l
dulattól.
felkeressen Persze eszébe se jutott, hogy - Párizsból se írt, pedig vártam. száját.
biggyesztette
-
-
Drávaparton ismerkedtem meg Hosszas próbálkozás után o volra,ta Világoskék, kétrészes fürdruha vele fürdés közben. benne, ^'"^^^^ ;^*° °'-;Í.7'9 mozgott természetesen és mégis olyan Ott a Akkoriban ez észvesztnek tetszett. fel lenne öltözködve. de mikor vallomást. Elször csak nevetett,
fzfák alatt tettem neki meghívtam egy pohár
sörre a töltés melletti
csárdába, habozás
nélkül elfogadta.
agyagpadlós söntésben üln.. Magd. Kánikula volt és kellemes az szemeivel bágyadtan, .ngerkearca hamvassá vált és hosszúpillájú az a,tofelfanak dlve kocsmáros hasas öreg, nézett rám. Az lehetett, kacsintott felem. figyelt bennünket és ha
dn
Másnap apám már mindent
tudott.
szóbaállsz vele. ElronLeverem a lobodat, ha mégegyszer lány se fog szobarendes eltt. Egy tod a híredet az egész város mar szmte vártam. ... kikezdened kellett állni veled Pont ezzel legalább van Annak lánynak? M^rt nem udvarolsz a Jancsics
varrógépe valamije, nemcsak egy ócska
...
„
.
,
elavult íelfogasnak Magamban nevettem ezen és roppant es kukor.cadaraszle,e Jancsicsék számított nekem
tetszett
Mit
ha lányuk kacsalábú
lója,
Attól
volt és arca tele pattanással.
Magdival. Alkonyatkor a kezdve titokban találkoztam
várkertben, a nagy drávaparti füzesek
szentjánoskenyérfák Apám biztosan
alatt.
^^^^^
^'^^j' se, tette
ezt,
f nem
de
i;^^
elítéleteit.
a falu mert nyíltan nem sértettem kibukkanva a r'^^^omalyaboK elttem állt itt Magdi most újra Megsoványodott, sot mmtha jól láthattam.
szólt,
A
nap épen
rásütött,
ogy belle, habár látszott brtáskából. cipje pedig reg. kabátja pokrócból van varrva, menekül, maga meg hazamindenki Innen - Minek jött haza?
LlZ nn volna.
Elegáns hölgy
lett
jön. -
Az anyám
miatt
.
.
.
35
Én miattam persze nem jött volna - torzult el az arca. Valami megváltozott benne. Ügy emlékeztem, hogy puhahúsú volt mindig. Azóta mintha megkeményedett volna. Szeme se nézett olyan könnyedén, hanem mintha valami türelmetlenség ria-
dozott volna benne.
Azt hittem, rég férjhez ment már
-
Férjhez?
-
ez.
-
nevetett ingerülten.
.
.
.
Kihez? Ócska szemétdomb
-
legszívesebben elmenekülnék innen.
hogy épen ezek alatt az akácfák olott egy meleg júliusi éjszakán. Bál volt, ég^ek o lampionok az ágakon és csakúgy dlt a bor meg a sörszag a Hirtelen
eszembe
jutott,
történt köztünk valami
vendégl
nyitott,
felé Bagec,
éjfél
kivilágított ajtajából. Egész este táncoltunk, és a vendégls csípficamos, nyomorék fia odajött
hozzám:
Mondd,
-
te hülye
vagy? Ha most nem csókolod meg^ kiábrán-
belled.
dul -
-
Megrültél? Be van
Itt?
állítva
az egész társaság. Senki se
figyel rád.
Húzd
félre kissé.
Talán, hogy gyávának ne lássak, meg is tettem. Nagy meglepetésemre Magdi szó nélkül engedett. Az els csók volt életemben, és beleszédültem. -
Milyen volt az élet Párizsban?
Megyek magával, ha akarja
.
.
Nincs
kedve visszamenni?
.
Meglepett vele. Nevetett. Ilyenkor gödröcskék rezegtek arcában. Ovális, szépen mintázott arca volt, hosszúkás, finommetszés orral.
Ajánlata zavarba hozott. Sokszor gondoltam az elmúlt évek folyamán erre a találkozóra és mindent máskép képzeltem. Most már tudtam, hogy nem lesz folytatása a történetnek. Az ifjúkori
szerelmeknek nem is szokott önmagunkban, emlékeinkben
folytatásuk
lenni.
Az a
szépségük,
tökéletesek, és kiábrándulást okoz*
nak, ha valaki újra akarja kezdeni ket. -
Csak nem fog az anyja miatt örökre ittragadni? tudtam erre mit válaszolni. Mi van Bageccel? - kérdeztem hirtelen.
Nem -
Miért kérdi? Elégették.
Hamu
lett
belle.
úgy mondta, mintha valami közömbös dologról lenne szó. Bagecet elégették. Bagecet, aki a nyáron bottal, panamakalapban Ezt
3ó
szokott átbillegni a ftéren és aki azon az éjszakán megkérdezte: -
Milyen volt? Csudajó lehetett Itt
.
.
.
lakunk most a szállóban, mutatott hátra Magdi.
hozzánk? jön Nem tudom - motyogtam. mellett vagyok egész nap.
-
Mikor
fel
X
-
XX
Nem
ígérhetem
.
.
.
anyám
Hazafelé az állomásfnök kapott el, akit bátyám házában ismertem meg. Na mi az, öcsém? - harsog'ía jókedv közvetlenséggel. - Bevásárlás, mi? Ez biztos nem olyan kenyér, mint amit kinn evett, Minden tönkrement ebben az országban, minden. Pirospozsgás, húsos
megrzi egy hosszú
is
volt, az a típus, aki öreg korára nyomait. Jól konzerválja magát, a-
ember jólét
hogy mondani szokták. Most is úgy mozgott, ahogy negyven éven át, amíg fnök volt és idnként lassan, peckesen végigment a perronon. Csak a szemei mélyén látszott valami megkövesült meglepetés. -
öcsém,
Irigyellek
összeköttetéseket
Túloz
szisszentette kinn.
és
rámmeredt.
Mondta Gábor,
-
Biztos
jó
hogy valami
dolgoztál.
követfélénél -
-
szereztél
kissé.
Vállamra veregetett.
megvan o megelégednék. Ép most tudtam meg, hogy nyugdíjamat is elvették. Tudod, mit jelent ez, öcsém? Most már éhendögölhetek. Félévszázadon át rendet tartottam az állomáson, és most ez a hála. Felfordulhatok. Mehetek a fenébe. Csak azt mondom: nem lesz ennek jó vége, ha így bánnak oz -
Nem
határa. Én
kell
annyira szerénynek lenni. Mindennek
még kevesebbel
is
emberekkel. -
Majd rendbejön minden
-
motyogtam kitérleg.
Amíg ezek a davajosok itt vannak, nevetett fel. közelebb hajolt és suttogóra változtatta a hangját. -Mit mondanak kinn? Mármint mikor zavarják el innen a ruszkikat? Csak nem fogják hagyni ket itt garázdálkodni? -
-
Rendbe?
-
-
hirtelen
Késbb még bizalmasabb lett: Mondd öcsém, nem tudsz valami
címet, ahová írni lehetne? Egy kis pénzsegélyért vagy csomagért. Mégse fordulhatok fel. Szüksége lesz még rám a világnak. -
37
Amikor búcsúztunk, hunyorítva - Majd még beszélünk róla ,mi?
XX
hozzá.
tette
X
Amint hazaértem, sírva találtam anyámat. El akarta venni a fényképes dobozt az éjjeliszekényröl, de kicsúszott a kezébl
Onnan már
és leesett a földre.
Próbáltam- szipogta.
-
se való
-
képtelen volt felvenni.
De olyan ertlenek az
ujjaim.
Semmire
vagyok már.
Sokáig
tartott
,
mire megnyugodott. Riadtan nézegetett rám.
Az éjszaka folyamán megint soványodott, "úgyhogy
tisztán
kive-
hettem, amint halántéka mögött lassan, fáradtan vert az ütér.
szlre?
Emlékszel a
-
id
szép
A
volt az, pedig
szakított egyszercsak félbe. mennyit sírtam akkoriban.
gazdasági válság idején, amikor szlbe menekültünk.
-
Milyen
apám minden vagyonát
elárverezték, a
A Mecsek és
mutatott
egy homályos, dió-
déli lejtjén volt,
árnyalt völgy végében.
nagy,
Apám
szerint
még
és fenyfáktól
a törökök telepítették,
vastagkérg, göcsörtös tkéket, amelyek az
vesszkbl maradtak. szosan emelked pasztákkal akkori
Kis
és
lávadomb volt ez a szl, teraterméskövekbl rakott lépcskön
egészen a tetejéig, ahol már az erdk kezddaz emeletes présház lenn volt o völgyben, ott,ahol a dombocska eltt az út ketté vált. Hetek alatt alakították át úgyahogy ezt a présházat és kiköltözködtünk.
lehetett felmászni
Maga
tek.
-
Nézd csak
ezt a képet
Megismertem. Az
-
motyogta anyám.
nyugodt augusztuson készítették a alacsony ágai alatt. Már esteledett és eléggé sötétre sikerült, de azért még mindent látni lehetett. A hosszú asztalt, a kancsókat, poharakar, süteményes tálakat, felfordított puttonyokat, amelyek széknek szolgáltak, meg a fejtökádakat. Vagy húszan ültek az asztal körül, vegyesen férfiak, nk, öregek és fiatalok. Ma már a legtöbbrl azt se tudom, ki lehetett. Pedig akkor szervesen az életemhez tartoztak. Rokonok, jóismerösök, nagybácsik, férfiak, nagylányok. Mintha elfújta volna ket valami vihar. Én az asztal sarkánál álltam, szélesre húzott szájjal, amely, ha nevettem, úgy vágta ketté az arcomat, akár a félhold.
szl
kertjében,
a
utolsó,
diófa
Rajongtam ezekért a kirándulásokért. Hol mi mentünk máshova, hol mások jöttek hozzánk, ö azok a találkozások, üdvözlések, a nagylányok incselked mosolya. A bséges vacsorák,
38
uzsonnák, amikor nekünk is kijárt egy-egy pohár bor. Délután oz izgalmas bújócskázások az ismeretlen présházban, este az út hazafelé a csillagos ég alatt, amikor el-elkoptunk egy-egy repül szentjánosbogárkát, és vittük a tenyerünkön, akár valami kis lámpást. A mély csend, a hülö láva illata, a diófák keser szaga, itt-ott távoli kacagás. A tücskök fülsiketít ciripelése úgy megtöltötte a kis völgyeket, hogy csakúgy szédült belé az ember. Milyen jó volt ilyenkor kiülni még egy kicsit a pince eltti padra, nézni fel
és
a holdra, amely zománcos fénnyel, mereven lebegett felettünk, mesélni, mesélni éjfélig vagy még tovább. Hallgatni apám
kisértet-históriáját,
Az egyiknél malteroskanál volt, harmadiknál a mérón. Végigszaladtak ház falán, beugrottak az alapzat gödrébe és végleg
a másiknál
épül
az
amikor megjelenik neki a három törpe. Fehér-
zöld
szakállasan,
a
kötényben.
kalapács,
eltntek. -
Tudtam már okkor, hogy valamit
apám hangja. Anyám nem
meg
Két évre rá látott
soha
is
jelezni
akartak
reszketett
-
vettem azt a házat.
kísértetet,
nem
is
hitt
apámnak.
Csak nevess - mondogatta. - Majd meglátod. Csupán egyszer, nagyanyám halálakor történt vele valami rendkívüli. Éjszaka volt és aludt nyugodtan, . de valamire felriadt. Nem tudta miért. A holdvilág épen az ingaórára sütött. Néz-
te,
mint himbál a rézkorong, aztán egyszercsok
Másnap a ban
halt
-
katt
-
megállt.
meg, hogy anyja éppen abban az órá-
meg. Mellrákban.
Nem
-
táviratból tudta
húztad
fel
az órát
-
incselkedett vele
apám
sokáig, de a-
XXX
nyámat nem tudta megrendíteni
hitében.
Ezek a szölöbeli kirándulások jelentették akkoriban a társadalmi életet és rendszerint vasárnap zajlottak le.Mi már reggel elindultunk kosarakai megrakodva és megpihentünk útközben a hegy lábánál lev kápolnában. Szegényes kis kápolna volt, majdnem elfért a nagy diófa alatt, amely mellette ntt, és alig volt benne több hely harminc ember számára. A környékbeli vincellérek jártak ide misére, öreg, szuette padok voltak benne, régi, megfakult oltárkép, és olyan szagot engedett, mint az öregasszonyok szobája: alma, dió és cserfa vegyülékét. volt fel
kirakva és lábunkra.
A
padló csorba téglákkal
mise közben szarvasbogarak, futrinkák másztak
öreg, reszkets pap szokott misézni benne. Hangja csikorgott, akár a rég zsírozott fakerék.
39
nagy tabló lógott, amely sok elmélkedésre ábrázolta az els szltkék szedése közben. Noét adott alkalmat. Ezért is került alighanem éppen ide. Maga Noé kopaszodó, fehérszakállas öregember volt, csodálatosan atléta termettel, akár valami rezeg, rózsaszín hústömeg, és balkarjára dlve feküdt a tkék eltt. Jobbkezében különleges formájú kacorkést tartott és épen vágott le egy fürtöt, amelynek dús, sárga szemei úgy függtek ujjain, akár a gyöngysor. Ruha nem volt rojta, csak mintha a szél fújt volna rá valami fátyolt vagy törölközfélét,hogy illetlenséget ne mutasson. Mögötte látszott a szldomb, ép olyan, Baloldalt a faion
amilyet bármerre látni lehetett a környéken pasztákkal, cseresznyefákkal, présházakkal. Itt-ott szalmakalapos emberkék foglalatoskodtak kötözéssel, kacsolással vagy permetezéssel. Középen
kacskaringós út vezetett a dombtet felé és azon ugyancsak rózsaszínhúsú és ugyanúgy gyéren öltözött két ifjabb alak jött lefelé. Egyikük Noé felé mutatott, másikuk pedig mintha nevetett volna. Baloldalt a dombhojlásban látszott a sötétkék tenger, rajta a barna bárkával, fehér tarajos hullámokkal, és o sárgás felhk-
égen egy madárcsoport csigavonalban ereszkedett a cseresznyefára. kel tarkított
le
Mindig találtam valami újat ezen a képen. Egy elfelejtett madaa szllevelek alatt, amint épen a szemeket csipkedi, egy hernyót, vagy egyszeren egy élesen kirajzolt kacsot, levelet. Gyerekszemeimnek minden különlegesnek, furcsának tetszett. rat
Amint
újra
kikerültünk a
napsütésbe,
anyám
rendszerint meg-
dorgált bennünket. -Utoljára voltam itt veletek. Mindenhol botrányt csináltok... -Nézcl,Anyi,-mutatta öcsém a zsebébe gyjtött bogarakat. -
Jesszus, egészen összepiszkította a blúzát.
Rajtunk,
kicsinyeken
matrózblúz
volt,
nagy,
kékcsíkos
fehér
gallérral.
-Micsoda bugylibicskája van az öregnek!, röhögött Pista Noén az egész úton. Csak ilyesfélék érdekelték akkoriban. Trök, boxerek, gumibotok. Akkor még nem volt „hsszerelmes", ahogy ké-
sbb Gábor
jellemezte.
Kacskaringózott elttem az
út, épúgy, mint a kápolna tablóján. Mélyedésekbe vezetett, szaglott a hüs páfránytól, aztán emelkedett egyet, hogy az egész környéket beláthattuk.
öcsémmel
elöl
és szuszogtunk.
40
mentünk, jobbról-balról fogva a nagykosár fülét
Bátyáim önálló csomagjaikkal szabadon csatangoltak. Elre mentek, lemaradtak, de semmikép se tartottak velünk, mintha is kicsinyeknek szégyenlenék társaságunkat, nehogy látszód-
k
janak.
Ahogy felfelé mentünk, úgy lett minden kövesebb, tele borotvaéles iávaszilánkkal. Szlnk eltt forrás fakadt, és pár méternyi csorgás után újra eltnt a föld alatt egy mohával bentt lukon keresztül. Itt szoktunk utoljára megállni, inni egyet, megtölteni a demizsonokot forrásvízzel. Mögötte, nyersköfalon, kis mélyedésben Szent János szobra állt. Azt is befonta a nedvességtl gyöngyöz moha, csak fejét és püspöksüvegjét láthottuk, amelyre öreg vincellérnek bogyóból font gyöngysort szoktak aggatni.
Balodalt a nagy diófán kakuk lakott. Apám, ha jó kedve volt, szokta, öszeszorított öklével kakukkolt és mi nevettünk, mikor a becsapott madár rendületlenül válaszolgatott. hivni
Igen, szép volt a kép a kezében.
-
mondta anyám mégegyszer
és
megremegett
Ujja épen az asztal szélén lev gramofonon volt. Apám vette meglepetésszeren. Mindig így szokta csinálni. Ha valami megtetszett neki, nem sokat habozott, megvette. így történt a gramo-
fonnal
is,
egyszeresek beállított vele. Fekete doboz
volt,
tetején
lemeztartóval, amelyben öt lemez volt. Mindig ezeket játszották,
nem
soha
bolyák,
többet. „Harminckettes baka vagyok én", ,1ibolyák", „Az én babám egy fekete n', „Teve van
vettek
lila
egy pupú",
de csúszik ez a banánhéj".
„Jaj,
Anyámnak o második
tetszett
legjobban.
Énekelni
is
szokta.
Könnyed szoprán hangja úgy lebegett a völgyecskék felett, mint a rezg, reggeli pára. Akkor hallottam utoljára szívbl nevetni. A válság irgalmatlan bárdja úgy vágta el mindezt, hogy soha többé
nem
lehetett
megtalálni
az elveszett fonalat.
Rendszerint vacsora után tek az
els kancsó borok
és
kezddött a danolás, amikor kiürüléjjeli bogárkák döngicsélni kezdtek
az
az orgonák homályában.
Röppentek az
ül
élcek, csattantak a nevetések.
megismertem ezt az embert, aki mindörökre itt Ers, barna ember, nagy az asztal balsarkán. Feri bácsi az Igen,
most
.
.
.
és kissé dagadt, mindig pirosló orcákkal. Szép férfi - hallottuk mondogatni háta mögött. Valahol az adóhivatalban dolgozott és hosszú ezüstszipkából szívta illatos cigarettáit. Volt benne valami különös méltó-
feketeárnyalású
szemekkel,
stuccolt
bajusszal
41
íágteljesség
még akkor
járta és harákolvc,
kelen
Kisujját
ivott.
is,
amikor köténnyel a derekán a pincét
lassan szívta a eltartva
és
a héberrel. Inni
sillert
finoman
el-
is
csettintgetve.
Egyszercsak kihajolt az asztal sarkától és
apám
vállára pas-
kolt:
... Az asszonyokat el kell cserélni. Mit Hehozzá? Viszem Rózsikát és itt hagyom az enyémet
Hallod-e, te Józsi
-
szólsz
.
.
.
lyes? nyújtotta
És
az
is
tenyerét, mintha
mindjárt
meg
is
akarná kötni
alkut.
Apánk felénk kacsintott és már majdnem belecsapott a másikéba,
Mi, gyerekek, elképedve füleltünk. felemelte
kezét.
Mikor
kirobbantunk: -
Nem
engedjük... Hallod, Anyi, mit akar?
ámultunk, de semmit se értettünk az egészbl, amikor az általános szörnyülködés helyett mindenki kipukkadt és csak úgy dülöngélt a nevetéstl. Anyám kacagott legjobban és a következ lemeznél még könnyebben, élesebben szállt a hangja A lávadombokra leszállt az est, rózsásra pirítva a lombkoronák élét és a nyitott pincébl dlni kezdett az évtizedek alatt bortól És
csak
hordók nehéz, kábító
átitatott
illata
A
kerítés
bokrai
közül
fel-
röppent az els szentjános-bogárka, akár valami ide-oda cikázó szikra.
Apám
eltntek a pincebejáratban. kacagás volt. Valamelyik nagylány odacsúszott hozzám, nedves, süteményszagú csókot nyomott az arcomra. Ügy rugdalóztam, ahogy csak bírtam. és Feri bácsi gyertyát gyújtva
Az egész
világ csupa nevetés,
Amikor tönkrementünk, ezek az ünnepélyek váratlanul megszntek. Senki se jött többé hozzánk, senki se hívott meg. A szomszédos félszem lámpaoltogató lett az ismersünk, aki állandóan présháza eltt ült és rendszerint lassan rágcsálva evett. Itt töltötte utolsó, nyugdíjas éveit. Hosszú késével lassan, komótosan szelte a paradicsomcikkelyeket, besózta, csettintett, és sorjában eltüntette ket sötét, fogatlan szájában. Közben ép szemébl könny csordult az evés gyönyörétl. Kásáson, különös tájszólással -
beszélt:
A boszorkám ...
itt
volt
az iccoka. Kopogott az ablakon,
hallottam.
Rég meghalt feleségét hívta boszorkának. Borsózott a hátunk tle, de azért hallgattuk és futottunk haza anyánkhoz a hirrel.
42
A
-
Simon bácsi boszorkát
Anyám nem
A
-
látott
az éjszaka
.
.
.
szerette ezt.
vén szamár.
.
.
Többet át ne merjetek menni hozzá.
.
.
De kapcsolatunk csak akkor sznt meg véglegesen, amikor egy €Ste Pista a bokrok mögül majdnem az öreg ép szemét találta el Simon bácsi a sötétség ellenére is pontosan tudta, ki napokig ordított bátyám után a sövénykerítés mö-
csúzlival.
volt a tettes, és gül.
Apám
mindent elkövetett, hogy a „gödörbl", ahogy akkori hamarább kikapaszkodhasson. Esténként a petróleum-lámpa fénye mellett tervet tervre halmozott, miközben anyám egyre jobban kétségbeesett. Elször tyúkfarmmal próbálkozott. Eladta anyám ékszereit, saját óraláncát, mindent, amibl pénzt lehetett teremteni Dróttal bekerítette a szl egy részét, tyúkokat vett, veszdött velük. Egy év múlva minden elúszott. A gazdasági válság a tyúkfarmokat épúgy leterítette és nem kímél-
helyzetünket hívta, minél
mint a többieket.
te,
télen
eltüzeltük.
A
Az
utolsó tyúkokat megettük, a
dróttal
nem
kellett
ketreceket
tördnünk, azt lassan
el-
lopkodták a szomszédok. Ekkor már rokonaink,
nem
ket
-
akik javarészt hivatalnokok voltak, és
kezdtek bennünket. Kényanyámat, és ha nem volt okvetlenül elkerülhetetlen, nem ismertek meg bennünket az utcán. Ezek az évek dönt hatással voltak anyámra. Nem mondhatnám, hogy könnyen adta meg magát. Görcscsen, minden erejével kapaszkodott régi hitébe és a kiábrándulások csak egyenként tudták ujjait lefeszíteni róla. Egyre jobban magára maradt, és amikor tíz év múlva apámnak újra jobban ment,anyám nem kívánkozott többé vissza az emberek közé. Ha apámnak mégis sikerült elcsalnia egy-egy vasárnap délután valamelyik ismers szlejébe, türelmesen üldögélt az asztal mellett, csendesen nézeldött, de soha többé nem szállt fel a nevetése, mint régen a lávaérintette
szeredetten
dombok
a válság,
motyogtak,
-
kerülni
vigasztalták
között.
Leejtette
kezébl a képet
és a
semmibe meredt.
- Azt hiszem - mondta - nem szabad túlságosan bízni az emberekben. Mindig csak annyira, amennyire okvetlenül szükséges. Tudtam, mire gondol. Felvettem tehát a képet és néztem az alakokat. A legtöbbjük nevét nem tudtam már, még azét a nagylányét se, aki gödrös, kövéred arccal, hamisan nézett a lencsébe.
43
Könny
selyemruha volt
anyám
másik, aki
rajta,
melle fölött virággal. Aztán ez o tartja. Feri bácsi felesége lett
átölelve
vállát
válság volna? Cserbenhagyták valamennyien anyámat. Mintha a meggyhirtelenében Most ket. volna sodorta világba egy más löltem miatta valamennyit. Szerettem volna megelevenedni még egyszer azon az estén. Felborogatni a puttonyokat, vagy felkapni egy karót és kizni ket a szlskertbl.
Anyám
pihegett.Kimerítette az emlékezés.
Ha bajban van az ember, magára marad.
-
a barát-
Hiszel
ságban? -
Nem
tudom, van-e barátom. A bajban egy se marad. Hallgattunk. Anyám kitapogatta újra a fényképet a dunyhán
-Nem
is
számít.
és felvette.
Vagy az is lehet, hogy túlszigorú voltam hozzájuk -suttogAz is lehet. Talán nem is tehettek mást. Vannak az életben törvények, amik ellen semmi se lehetséges. Nem szabad túlszigorúnok lenni az emberekkel. Ügy kell venni ket amilyenek. Talán túl -
ta.
-
igényes voltam, azért vesztettem el mindenkit. - Jó voltál, Anyi. Mindig jó voltál - vágtam közbe.
Gondolod?
-
Én tudom A jósággal
-
jónak
-
.
nézett
.
rám kutatóan.
.
lehet szigorúnak lenni. Talán
is
nem
kellett
volna
lenni.
ki. Odébb tolta a dobozt. Vidd el, nyom összeszedtem a képeket és a tükörre tettem. Mire visszafordultam, anyám már aludt. Szeme nem volt egészen lecsukva. Alul látszott a
Sovány arcán verítékcseppek ütöttek -
.
.
.
XX
fehérje.
Este felé
X
Ilonka eljött felváltani, és levegzni
küldött.
Ide-oda csatangoltam. Egy-egy háznál, ha emlékeztetett valamire,
megálltam és kábán nézeldtem.
Agyam
tele volt zajjal,
pe-
dig csend vett körül. Csend, amilyen faluhelyt van télen. Mintha a
környez dombokról minden némaság ide ömlött volna. Soha nem éreztem ennyire kézzelfoghatónak az egyedüllétet, kietlenséget. Több volt ez, mint amit el tud viselni az ember. Megálltam
A
tetszett,
44
és füleltem.
görögkeleti templom
akár valami
zömök tömbje eltt
elhagyatott
kripta.
A
álltam.
zár
Olyannak
berozsdásodva.
az ajtóban. Valamikor vörösre festett hagymatornya de most hiába kerestem. Bomba szakíthatta le. Az utolsó nyáron még nyitva volt az ajtó és vasárnap esténként hallhattam c pópa éneklését. Kártyáztunk az utca túlsó oldalán a nyitott ablak törmelék
volt,
mögött.
Megfordultam. Ott volt a kis ház s a zsaluk mögül fény szkapu ki. Szinte gépiesen megindultam arra, benyúltam a leakasztottam az elrejtett kulcsot és bementem. Három felett, lépcs vezetett a verandáról a konyhába és onnan üvegajtó az
rdött
szobába.
utcai
A
konyha üres
volt,
de a szobából
ricsaj hallatszott.
-Mondom, hogy nyikorgott a kapu. Hallottam. Menj meg ... - mondta egy ni hang.
Tibi,
nézd
Hogyne, hogy megnézzétek közben a lapomat. Aztán majd elhajtják a lovat, mint múlt héten Kovácséknál. Kopogtam, és rájuknyitottam. Semmi se változott négy év óta. A függöny ugyanúgy csempén lógott az ablakon, a piros plüsdívány alatta, oldalt az ágy, a tükrösasztal. Középen is ott volt a kártyaasztal, a hamutartó a nyújtózkodó szirénnel. Mintha csak tegnap este láttam volna -
-
ket
utoljára.
Jülnek
körülötte
és
kövéred
a
Judit,
mint örök életében, -
vagy tarokkoznak. Szemben nagy orrával és pullóverben, a lapokat és közben rikkant.
briddzselnek
vénkisasszony, "üti
csak tessék belerakni, nem lehet csalni. Van köröd Mellette Tibi, az öccse, csendes, komoly fiú, szemébe
Na
.
.
.
lógó
hajjal.
Nem tudnám megmondani, hogyan honnan
jöttek,
ismerkedtem össze velük, hova tartoznak, vannak-e szüleik egyáltalán. Egy-
szercsak voltak és a falu valamire való ifjúsága náluk unatkozott és szórakozni akart.
járt össze.
Talán mert Judit -
Mi? Tetszik? Gyere
el
holnap
este,
nálam
lesz
.
.
.
Félig-meddig találkahely lett a kis ház. Szabadosságot, merészséget szimatoltunk benne, és közben megszoktuk.
XXX
Már
itt
ülök én
is
az asztal mellett és Tibi berregve keveri o
kártyákat.
Jobbról tlem Judit, balról Magdi. Valami régi ruhában van, évekkel ezeltt láttam rajta utoljára. Egyik lába átvetve a másikon, térde fenn az asztal szélén. Nem lány-térd már. Hosszúkás, izmos és
idnként megrándul.
A
lábát himbálja, mintha unatkoznék.
45
Cigaretta az asztalon. Amerikai.
volna hoznom
neki Párizsból.
Juciit
ers dohányos.
Mennyi mindent
kellett
Kellett
volna
.
.
.
Magdi. Mintha találkozni kellett volna vele akaratom ellenéMintha valami nálunk ersebb hatalom akart volna egymás felé
És re.
sodorni bennünket. el Judit.-Fenéket...nem égették el.Nem tunyomorék lábával. Útközben ltték le és belelökték az árokba. Szegény kis. hájas...Hova osztasz?Figyelem,fiatalúr, figye-
-Bagec?-komorodott
dott menni lem.
Bagec a plüssdíványon szokott ülni. Nyáron b, lenvászon ruhát hordott és korcs lába úgy lógott ki a nadrágból, mint valami furcsa bunkó. - Mit akar mindig- azzal a Bageccel? - nézett rám Magdi. Szemében bosszankodó kis fény villant, de rögtön újra
le-
hunyta és lába himbálni kezdett. -
Mi van veled? Harapsz drágám?
-
nézett rá Judit.
Inkább a lapotokra figyeljetek - morogta Tibi. Igen, Bagec mindig vidám volt. Vidámabb az egészségeseknél. Róla se hittük el, hogy egyszercsak nem lesz. Talán ha mindezt elre tudtuk volna, máskép bánunk vele. Hányszor bosszantottuk az uszodában sánta járásának utánzásával. -
Nem
sokáig kártyáztunk.
állt. -
Kés
Mennem
kellett
XXX
haza.
Magdi
van már és mégse leszek egyedül az utcán
Hazakísértem. Szorosan egymás mellett mentünk a Idnként belémkapaszkodott. - Gondolkozott azon, amit déleltt mondtam.
-
is
fel-
mondta. keskeny,
síkos járdán.
-
Min?
Hogy
együtt megyünk-e. mehetek. Idegesen nevetett. - Biztosan akadt Párizsban más. - Ne haragudjon, de most, amikor tudok ilyesmire. -
Nem
anyám
így van, gondolni se
Nem baj - nevetett újra erltetetlcn. - Majd találok valakit. Szótlanul váltunk el a nagyszálló alatti akácfánál. Mikor pár lépést már tovább mentem, valami arra ösztönzött, hogy vissza-
nézzek.
Ügy rémlett, mintha Bagecet láttam volna a söntés Vászonnadrágban volt és korcs lábát himbálta.
rata eltt.
46
XXX
bejá-
Apám
hazaérkezett. Két napja nem aludt, de szokatRögtön kocsit keresett és hazahozta az árút az szekér kinn állt meg a ház eltt, gondosan letakarva kocsist apám betessékelte ez elszobába.
éjfél felé
lanul friss volt.
állomásról.
ponyvával -
.
A A
az üveg és igyon, míg lerakódunk
Itt
öreged
paraszt volt,
Ügy raktuk
le
nem
-
mondta
neki.
kérette -na^-t, harákolt és töltött.
a kocsit, miniha tolvajok lennénk. Kitámasztot-
tuk oz üzletajtót és egy gyertya fényénél a lehet leggyorsabban
dobáltuk be az árúkat. Percek alatt kiürült a kocsi.
Apám
fujtatott és
dühösen kivágta a nagykést bekecse zsebé-
bl. - Nem tudtam, mi bök ... De most gyorsan le a rednyt, mert ha valaki meglátja, nem lesz nyugtunk. Hozz pokrócokat az ablak-
ra.
A
paraszt alig akarta megérteni, hogy üres már a kocsi. Lehetetlen
-
-
motyogta és bajszát húzogatta.
egyébként. Máskorra
is
Vigye magával az üveget
-
-
Jó ez o törköly
jó lenne. -
mondta
neki
apám
és tessékelte
kifelé. - És a br, amit igért - mondogatta minduntalan. Apámat elfutotta a méreg. Mit akar? Nem látja, hogy még ki se pakoltam.
Jöjjön
el
holnap.
érte
Nagynehezen elment. Felakasztottuk az ablakra a pokrócokat és nekiláttunk a munkának.
Mit szólsz ehhez?- mutogatott ragyogó arccal.- Fogd meg.
-
Még
régi árú. Pincében volt eldugva. Tudtam, hol kell keresni. Kisebb rakásokba osztotta az egészet, aztán megkezddött a dugdosás. A hátsó raktárba, padlásra, pincébe, a kisszoba ágya alá. -
Minek ez a dugdosás?
Nem
áru
-
kérdeztem tle.
nem is hinnék el, hogy jó az még azt gondolnák, hogy könnyen szereztem. Anyám a zörgésre végülis felébredt. Apám oda vitt hozzá
-
.
.
értesz te ehhez. Enélkül
.
.
.
egy darab cseresznyepiros brt. -
Nézd
csak.
Gondoltad volna valaha ,hogy még
ilyesmi
is
lesz?
Tétován simogatta tenyerével, de szeme másfelé - Valamit csináltok. Hallottam.
járt.
47
-
A brt
-
Csak baj ne legyen belle. -
-
dugtuk
el.
Miért lenne?
.Mondom, hogy a börtönben végzed még beszélj Képzeldsz megint- felelte apám és kiment a szobából. Anyám nézeldött egy ideig, mintha nem ismerné ki magát,
Ne
.
.
.
.
.
-
aztán odébbtolta a brt.
Vidd
-
mert nyom. Megint fájni kezdett tle.
el,
Arca elviaszosodott a kínlódástól és ajka széle felhúzódott. Mióta csak emlékszem magamra, mindig ez a küzdelem volt szüleim között.
és vakon
Apám
játékos volt, igazi játékos. Szeretett kockáztatni
Anyám ép
bízott a szerencsében.
se félt jobban, mint a bizonytalanságtól. leteket
pontosan betartotta, egy
Meg
molni apámnak.
fillérrel
ellenkezleg: semmitl szabályokat és rendese engedett többet szá-
A
gyzdve, hogy
volt arról
aki így jár
an-
el,
az üzlet szegletében, télen takaróval térdein, vállán kendvel és mindent
nak sose
lesz baja,
az sose veszíthet
el
semmit. Ott
ült
ellenrzött. Azt hiszi, csületbl meg -
lehet
Mindenesetre
sokszor szarkasztikusan- hogy be-
apám
nevetett
-
élni.
nem
jut
az
ember börtönbe- válaszolta
i-
lyenkor anyám.
Apám nem gazdasági
oktalanul volt szkeptikus ezekben a dolgokban.
krízis
idején gyakran láttam este az
A
üzletben, amint
zárás után anyámmal vitatkoztak. Sötét volt, csak a kis állólámpa Apám idegesen járt le fel, jólszabott öltövilágított a kasszán. nyében, anyám meg a pénztárban ült és számolt. A csd már ott lógott az
ajtó
felett
és
anyám egyre gyakrabban emlegette o
börtönt.
Akkor még nem nagyon figyeltem ezekre a dogokra, st örültem nekik, mert könnyebben megkaparinthattam a
vagy a nagyollót, hogy a
brvágó
kissé
kést
fedezéke mögött nekiláthassak kartonból a repülgépgyártásnak. Akkoriban valóságos repüllázam volt. Terveket gyártottam, okoskodtam, esténként figyeltem a tiszta égbolton repül kis, kétfedel gépet, valami cippasztagyár reklámját, az els repülgépet életemben, az els nagy technikai élményt, véletlenül
pokkal
48
amibe
beleszédültem.
megjegyzett,
késbb
pult
fojtott,
Csak az elkapott szavakból, a kitörésekbl tudtam hóna-
ideges
rekonstruálni, mi történhetett.
Apámat a város második borkereskedje és riválisa terítette le. Megvesztegette a könyvelt, oki az összes üzleti titkokat elárulta. Behálózta a vevket. Hitelezket küldött apám nyakára, akik kölcsönt adtak, mindent Ígértek, de a váltó lejártakor irgalmatlanoknak bizonyultak. Valóságos remekm volt ez a háló apám körül. Mire észrevette, már nem tudott menekülni belle.
A
fantáziám, amely eddig eléggé rózsásnak látta a világot, egy-
szerre megtelt a kegyetlenebbnél kegyetlenebb alakokkal.
A
köny-
vel, a Júdás, a bank, a kegyetlenség kbemerevedett megtestedörzsöli síti, az ördögi, rivális keresked, amint elégedetten
apámat leterítette. szlben, hónapok multán, számzetésünk
kezét, miután
Kinn, a
és rejtzkö-
désünk idején, a téli napokon, amikor a völgyet betemette o hó és csigavonalban kavargott a ködombok tetején; amikor pattogott a rzse a kályhában, és lenn a présházban Pista nagy rikkantások közepette akrobatának készült egy vincellér beszervezett fiával; amikor apám permetlés kabátban, mintha kiütött volna rajta valami zöld penész, a csirkeólakat járta ezeken a téli napokon gyakran gubbasztottam egy megmaradt, ócska bambusznád-karszékben, füleltem a kémény vijjogását és arra gondoltam, hogy mindezért bosszút kellene állni valahogy. Ha találkoznék a könyvelvel, vagy a kereskedvel Igen, valahol mérges nyilat kellene szerezni, egészen aprót, hogy ne is lehessen látni, és csók úgy véletlenül beléjük ereszteni. Vagy ha épen orra jönnének o szlbe, meglesni ket egy orgonabokor mögül. Széthúzni az ágakat és csak nézni rájuk mereven és mikor megrettenve futni kezdenek, akkor beléjük a nyilat .
.
.
.
.
.
.
.
.
Mész innét te dög - harsogott a havas csöndben Simon huuuuu hangja, majd hujjogatni kezdett: Hu Fenn állt az öreg a túlsó dombon, rongyos kabátjában,
bácsi
-
.
.
.
szinte
egészen behavazva, és karjaival hadonászva zavarta a kutyákat. Rókacsapdákat helyezett el mindenfelé, mert fájt a foga egy bundára, de minduntalan kutyák keveredtek a hurokba. Alig volt akkor már a völgyben, amelyik ne sántított volna. Lenn csapódott a présház ajtaja. Pista a barátjával lóhalálában futni kezdett -
Három -
a csapásban.
Huj ... huj évig
-
ordították
ténfergett
k
is
apám
és hadonásztak.
a
permetlés
Csak még egyszer legyen üzletem
jában.
-
Tudom már,
mit kell
-
kabátban.
mondta többször
js
nap-
csinálnom.
49
Ahogy a tyúkfarmmal megbukott, csemegeszlvel próbálkoprésház elrekesztett részében ezrével lógtak a fürtök a kellett kénezni ket, csipkedni a
A
zott.
mennyezettl a padlóig. Naponta
rothadó szemeket. Karácsonykor, amikor értékesíteni akarta, kihogy az egész völgy erre számított: szlvel volt tele az egész város, az egész ország és talán az egész világ is. Olcsóbb lett, mint sszel, amikor mindenki rakta el a jó üzlet reményé-
derült,
ben.
Azon a karácsonyon szlvel volt teleaggatva a karácsonyfa, amit Pista bonyolult kalandok közepette szerzett az erdbl. Ott állt a kis bambuszfa-asztalkán és sárgán, borostyántompán, rózsaszínén, bíborpirosan, vörösen ragyogtak rajta a fürtök egészen a sötétibolyáig. Szlt ettünk ebédre, reggelire, vacsorára, vagy kaláccsal. Mindig mondtam, hogy lesz még szl lágy kenyérrel - mondta apám tréfásan. Harmadévre már semmivel se próbálkozott. Beköltöztünk a városba, régi házunk egy kétszobás kis lakásába. Apám reggelente felhúzta megmaradt banánzöld öltönyét és ment sétálni egész kenyérrel
Na
-
látjátok?
napra.
Aztán egyszerre nem volt többé szl, és apám is eltnt. Vidékre ment szerencsét próbálni. Talán eladta a szlt, anyám örökrészét és annak az árából próbált titokban új üzletet kezdeni. Távol a hitelezk szemétl.
Négy éven akkor
vasárnaponként
át csak
XX
se.
jött
haza, de sokszor
még
X
Nem feküdt le mindjárt aludni. Kinn találtam az üzletben, amint ott gubbasztott a pult szélén és gyertyavilágnál egy újság szélére számadást csinált. kozott, is
nem
is
Könnyen ment ez
nála.
Nem
hozzá. Nagyjából csinált mindent.
értett
százalé-
Az árakat
kikerekítette. -
Nem
lesz ez kissé
sok?
-
jegyeztem
meg óvatosan.
Megbotránkozva nézett rám szemüvege mögül. -
És
kockázat? Ellophatták volna útközben az egészet.
És a
beszélj
marhaságokat
még
feljebb
hozzátette: -
50
Kell
a pénz
.
.
kerekítette
az árakat.
XXX
.
.
.
Ne
.
Késbb engesztelén
rendes temetést akarok Anyinak.
Másnap déleltt amit azon
opám
az
taktikai
meg elttem igazán minden,
világosodott
éjszakán
csináltunk
egyre
és
Olyan pontosan
érzékét.
ki
jobban csodáltam itt minden elre
volt
számítva, akár a legtökéletesebb színdarabban.
Reggel
fejébe
bekecsét,
felhúzta
és mint mindig szokta, sétálni
kinek semmi
célja
nyomta
a
vadászkalapot,
ment. Lassan, komótosan, mint a-
útközben megállt, elbeszélgetett ezzel-
sincs,
azzal.
Hja
-
.
.
elege van szegénynek.
.
lyen betegség
.
.
Tudja, sokszor azt
-
maga
Sejti
-
olyan
mondom magamban,
marad a rosszabb
és nekünk
Nem
könny egy
i-
.
.
.
hátha jobb
is
neki,
.
egyáltalán, hogy mi az? Egyedül maradni
má-
holnapra ...
ról-
Mi már mind
-
Az
-
Ha
vagyunk intézve ...
Ki elbb, ki utóbb az utat számomra Megállt a vevknél is, elbeszélgetett és amikor már távozott, csakúgy mellékesen megjegyezte. .
.
.
el
.
.
- Br? Apám
nézzen át ebéd után, de úgy hogy senki hogy nehéz valamit is kapni a mai világban.
-
.
.
.
érdekli,
so. Tudja,
se lás-
csillantak fel a szemek.
cinkosán hunyorított.
meg
Alig ért haza,
Bevezette
.
lesz, aki készíti
is
kezddött a jövés-menés. Suttogtak az elszobába és apám elhozott .
.
.
ket körülményesen
valamit.
A
másik mohón kapott utána és csillogott a szeme, miközben kiteregetett az asztalra.
apám mindent -
lül
-
.
Hova gondol? - nézett Másnak is kell valami
rájuk botránkozva a .
.
De legalább ezt a darabot még. Mindig Dobos úr. Emlékezzen csak, mikor kezdte .
Apám még
kérette
szemüvege
fö-
.
magát egy
.
jó
vevje voltam.
.
ideig, fejét vakarta, sóhajtozott,
mint aki igen bajban van, de végül engedett. Ilyenkor került sor
a pálinkásüvegre -
fogok mondani? -
is.
Maga most
aztán
jól
bajban hagy o többiekkel. Most mit
.
Ne tördjön vele csillogott a másik szeme. maga könnyen legyint. Kifosztja az embert -
Persze,
egészen,
és fütyül a többire.
51
ilyenkor szisszent
Mi az?
-
megkezddött a számolás.
egy újságpapír szélén
Aztán
vev
-
A
elször.
fel
meredt rá apám szemrehányóan, mint okit meg-
bántottak.
De mégis sok egy Mondja, maga hol
-
-
kissé
.
.
Lehetetlen
.
.
.
.
a helyzet? Tudja egyálta-
él? Tudja, mi
mi ez?
lán, -
Középminség
-
Téved ... Ez arany
másodrend krupon
box, és .
.
.
azért ennyibe mégse kerülhet Nézze, mondtam magának, hogy ne vigye
De
-
.
.
arany, halija? Arany.
.
.
Minek magának ennyi? Csak
.
.
az egészet.
el
annyit mondhatok, csak magának,
mert régi kuncsaft, csak annyit, hogy legközelebb ennyi se Érti? Régi anyag. Aranynál is többet ér. Ez még régi .
.
lesz.
.
ment ez egymás után és gyltek a csomagok a pult amert az árút senki se vitte el napvilágban. Majd alkonyat után. Mit kell tudni az egész falunak? Igy
loft,
Délután már olyanok is jöttek, akiknek apám nem is szólt. Rendszerint fenyegeten kezdték. Le-fel jártak az üzletben, nézeaztán
ldtek, -Azt -
hiszi
br?
Miféle
Ne
-
egyszercsok
kirobbantak:
nem tudom ?Hol a br? nézett
-
Dobos
vicceljen.
apám úr.
ártatlanul.
Azért nekem
is
szólhatott volna.
Hát honnan tudtam volna, hogy magát is érdekelné De elbb-utóbb elkövetkezett a színvallás pillanata.
-
Látja,
.
Apám
a brvágókést és szélesen elmosolyodott:
bekattintotta -
.
.
én gondoltam magára
.
.
.
velem, de én azért gondoltam magára.
Maga nem Na jöjjön
sokat tördött .
.
.
mentek hátra a pincelejáratba, vagy a padlás^ra. Ezekkel már könnyebben ment a számolás is.
És
egy sovány, nagyszem ember,-aki o háború eltt elveket vallott és nem is nagyon titkolta,-amikor tette a ceruzavéggel firkált számadást, dühösen le-
Estefelé
kommunista
apám vágta
eléje
a
pálinkáspoharat
és
-Rablóbanda Apám egy pillanatig se .
fát
ezt
szisszentette:
.
jött
zavarba.
Nevetett,
hallana.
-Nézze,
52
.
nem
kell elvinnie.
Én
nem erszakolom.
mintha
tré-
most azt
-Persze
hogy
hiszi,
lehet
szabadon rabolni-döhös-
ködött oz tovább. -Mivel a komcsik az urak.
nem sok idt adok
Apám
Nagyon
téved.
.
.
nekik.
nevetett.
-Hogyne, a maga kedvéért majd hagyom kirabolni magam. A másik megállt és értetlenül meredt rá:
-Ne mókázzon - Mondja, van magának aranya? Mert én azzal fizettem? Maga meg papirost akar érte adni. Nem rablás ez? .
.
Az dühösen
.
fujtatott,
-
Nem
-
Rendben van
kell!
de végül mégse engedett.
ordította
-
-
felelte
-
.
Érti?
apám
Nem
kell.
szelíden és kezdte összerámolni
a piros asztalra kirakott holmit.
Az
ránézett, sarkonfordult és
kinn bevágta
maga mögött az
üzletajtót.
Nem
normális - mondta apám. - A háború eltt kommunista most meg ellenük van, mert nem lett mindjárt miniszter belle. Akkoriban kizsákmányoló kapitalista voltam neki, most meg én vagyok a kommunista. Ez a mániája. Mindig marni akar valakin, anélkül nem élhet. Ezt külön szokta megfizetni. Holnap, ha majd jön vissza, már többet fizet érte. -
volt,
De tévedett. Félóra múlva rombán csak ennyit mondott.
- Adja ide Mikor a csomag már a hóna .
.
nevetett.
A vevk
és
gp-
alatt volt,
az üzletajtóból
visz-
XXX
Rablóbanda.
-
jött
.
szamorgott:
Apóm
Morcosan
újra ott volt.
anyámat is látni akarták. Bementek apám nyomában a hálószobába, odaálltak az ágy végéhez, szélesen rendszerint
de képtelenek voltak mondtak zavarukban:
mosolyogtak, Ilyeneket -
Naiám, nem
De
is
leplezni
olyan beteg, mint mondják
nagyságos asszony Gyógyuljon meg mihamarabb. jól
Anyám
néz
ki,
kutatva nézett rájuk.
A
.
.
megdöbbenésüket.
.
.
.
.
legtöbbjét
már meg
se ismerte.
Mosolyogni próbált rájuk, de legtöbbször csak fájdalmas vigyor lett belle. Utána kérdezte meg:
53
Hát ez meg
-
ki
volt?
Rá se ismertem. Meghízott egészen.
XXX
Az elszobában közben a vevk Szegény
-
Anyámat
.
ilyeneket
.Milyen rettenetesen néz
mondtak apámnak: Csont és br.
ki.
úgy elfogták a fájdalmak, hogy nem tudta
délfelé
tovább.
titkolni
Bagó
.
Gábor elment az
orvosért.
meg
Ekkor ismertem
doktort.
Magas, kövérkés ember volt, kopott, zöld teveszrkabátban mégjobban elnytt orvosi táskával. Az injekciós tket egy régi bádog dohányosdobozban tartotta. örvendek - mondotta nekem, amikor bemutatkoztunk, és
és
szke
hajába. - Kellemes lehetett Párizsban. a meggyzdése, hogy a beteget úgy kell kezelni, mintha tökéletesen egészséges lenne, és úgy beszélni vele, ho^ önbizalmát visszanyerje. Harsogó nevetgéléssel járt le-fel beletúrt
ritkás,
Alighanem az
volt
o szobában. Hát vagyunk, nagyságos asszonyom? Na csak nem kell szerénykedni, tudom, hogy fáj. Ha nem fájna, nagy baj lenne. Ami Na azért nem fáj annyira, mi? Majd mindgyógyul, az fáj járt elintézzük. Kap egy bökést és rögtön abbahagyja .
.
.
.
Leráncigálta vastag brkesztyit és
apámhoz
.
.
fordult, aki
za-
vartan álldogált az asztal sarkánál.
Ugye, Dobos bácsi, fogwnk még a szlbe menni feleségesBevágunk egy jó érett túrót zöldpaprikával és rá a karcost, - Ah, hol van az még, doktor úr, - nevetett apám kényszeredetten. - Messze van az még. Csak a télben tartunk. -
tül.
Nana, tavasz, nyár és kész. Hamar elszalad. Addigra a nagyságos aszony is gyönyören felersödik. Semmi sincs mesze,
ki kell várni. Na lássuk csak Odament az ágyhoz, lehúzta anyámról
csak
.
.
.
a takarót és a háló-
ingen át kitapogatta gyomrát. -
Érez valamit
Anyám -
-
-
Hát erre? Ott És
-
itt?
feljajdult.
nem
annyira.
itt?
Ott se Várjunk csak
.
.
.
Megint nyomott egy bizonyos ponton és anyám
54
újra
feljaj-
dúlt
.
Egy
-
kis
Pontosan tudtam
-
harsogta.
Egy pillanat és
-
eligazítiuk.
türelem még.
Odament az asztalhoz és matatni kezdett a táskában. Anyám foga vacogni kezdett, mire apóm odament és betakarta. - Két éve egy ugyanilyen esetem volt- állt meg a doktor a matatásban. Gydön volt és épen vadásztunk. Azám, Dobos bácsi, majdnem elfeledtem. Milyen a terület idén? Van nyúl elég? .
Nem
-
.
valami sok- motyogta apám.
A
vadorzás, mi? Soha se volt ennyi, mint manapság. Boldog és boldogtalan írtja a vadállományt. -
Az ablak felé tartotta a pravazt, felszívta a fiola tartalmát, aztán megfordította és nyomott rajta. A rózsaszín folyadék a t végérl az orvos kezefejére
fröccsent. Kabátja szélébe törölte éa
megfordult.
Na
-
Egy
csak egy
kis szúrás,
asszonyom
és mindjárt
bökés az egész... Anyámnak vacogott a foga és összerezzent,
ni.
nem fog
fáj-
kis
amikor az orvos
a tt belevágta.
Csak egy
-
kicsit szúrt
ugye? Majd ha vége
nevetünk az
lesz,
egészen.
Apám
gyorsan betakarta anyámat, az orvos pedig visszapakol-
a dohányos dobozt.
ta
-Csak pihenjen nagyságos asszony- harsogta búcsúzóul. Megmajd nevetünk rajta.
látja,
Anyám nem
válaszolt.
XXX Ügy
Az elszobában apám Mi ez
-
?
-
nézett rá, minta irtózna tle.
töltött
a pohárkákba.
kérdezte az orvos.
Törköly. Kóstolja meg, doktor
-
úr. Ilyet
még nem
ivott.
Egy pillanatnyi csend támadt. Mindnyájan néztünk leengedte a poharat és -
Ki
-
Mennyi
ideje
tudja?
Nehéz
hogy idáig
birta.
A szövdmények -
van még
?
-
kezdte végül
azt ilyen esetben
Lehet,
rá,
meg
közt forgatta.
hogy holnap,
apám
fojtottan.
megmondani elre. Csoda, lehet,
hogy egy hét múlva.
kiszámíthatatlanok.
Ugye morfiumot adott megint neki?
Nem tott
ujjai
-
nyugodott addig, míg részletesen
szólt el
közbe Gábor.
nem magyarázta-
mindent.
55
-Morfinista
?
-
kezdte a doktor újra forgatni poharát, mire
neki a gömbalakú üvegbl, amiben úgy olaj lenne. - így is lehet mondani. Ez mintha mozgott a pálinka, az adag, amit ma adtam neki, eg,y ökröt is leterített volna. De szervezete már megszokta a mérget és mindig rövidebb az idközökben kell adni és mindig nagyobb adagokat. Persze ezzel párhuzamosan az öntudata is csökken. Egyre kevésbbé lesz végig az utolsó idket. beszámítható és szinte úgy álmodja képet lát, mint egész több és ember az ilyenkor álmodik Többet
apám megint
töltött
élete folyamán. Persze ezt csak
mert
magam
tudományos alapon mondhatom,
sose próbáltam.
- Hogy ez az adag ? Talán három napig lesz elég, mert az idközök fokozatosan csökkennek, és nem hinném, hogy még egy adagnál többet bírna a szervezete. Az az utolsó lesz és utána már
aligha beszámítható.
Apám
újra közelítette a palackot.
Az orvos hagyta, hogy
tölt-
sön, majd apró kortyokban iszogatta.
-Valóban nem rossz- mondta. -De nem akar enni, doktor úr. Három napja egy falatot se vett - jajdult közbe Ilonka.
-Nem
kell
is
már.
és siettetné a véget.
.
.
Ne
Ha is
e-
enne, az csak a fádolmakat növelné A rákos daganat ilyenkor
erltessék.
átterjed a többi szervre is fokozatosan. Éreztem a daganaSokat ntt a legutóbbi vizit óta. Hová menne a táplálék? Nincs már jóformán gyomra. Egy seb az egész belseje.
már tot.
Ilonka elsápadt.
-Ugye ilyenkor már nem is látja csak képzeli - makacskodott Gábor.
-Már megint miket beszélsz
Apám
a valóságot, inkább
szólt rá Ilonka.
a doktor cipjét nézegette, majd lehajolt és megtapo-
gatta. Repedezett, elhasznált
-Mit néz. -
-
tisztán
Dobos
Azért ilyen
ur ?
-
félcipk voltak.
nézett az
cipben már nem
le.
lehetne járni- emelkedett fel
apám.
Az orvos -Még
nevetett.
hogy ez megmaradt. bizalmasan hunyorított rá. -Na, majd utánanézek. Kell még lenni egy kis brnek. -És a pupillák, doktor úr- szólt közbe újra Gábor.
Apám
55
jó,
Nem tudtam tovább hallgatni. Visszamentem anyámhoz. Csendesen feküdt a helyén, de arca szokatlanul piros volt, mintha láza lenne. -Hallottad?
gyógyulni.
nekem. - Ez azt hiszi, hogy meg fogok hogy elbutulnak ezek a falusi orvosok.
suttogta
-
Látod,
.
Egy pillanatig nem értettem. - Hátha neki van igaza - kaptam aztán éfzbe. mégiscsak többet kell, hogy tudjon.
Anyám szemrehányóan nézett vissza. - Add ide a fényképes dobozt - mondta emlékalbumot
-
is
tette
-
O
.
az orvos és
válasz helyett.
-
Az
hozzá.
Pirosbársonyba köfött, rézcsattos emlékkönyve volt. Még kislánykorában kapta ajándékba, és barátni, kedves ismersei írtak bele egy-egy oldalt. Gyerekkoromban, ha meg tudtam kaparintani, sokat néztem ezt az albumot. A vízfestékkel festett rózsákat, az apró kis dekorációkat. Az els lap tetején kék tenger volt mázolva fehér vitorlásokkal és alatta négy sor szép, kerek betkkel írva:
„Az élet egy nagy óceán. Mi kis hajók vagyunk rajta. Evezz lányom szépen, boldogan. Ne érjen baj és csalódás" - Anyád. Ezek a sorok jutottak eszembe, amikor leraktam a dunyhára. észre, hogy már elaludt. Arca még jobban ki-
Akkor vettem csak színesedett,
st
mintha
Belelapoztam
az
szibarackok voltak
meg
is
telt
emlékkönyvbe.
volna
A
kissé.
másik
oldalon
hamvas
festve zöld cseréptányéron.
„Erre repült egy kis légy, Kivonom, hogy boldog légy"
-
Bátyád.
Ekkor döbbent belém, hogy akik írták ezt az emlékkönyvet, jav.-7-ószt meghaltok már.. Mintha anyám halottas könyve lett volna. Eltemette egész családját: szüleit, testvéreit. Alig voltam tíz éves, temetésén már résztamikor Zoltán bácsi befejezte a sort. Az vettünk, de nagyszüleinket akkor tették sírba, amikor még azt se tudtam, mi a halál. Csak fényképen láttam ket. Anyám csak Piroska
nvérérl
szokott mesélni. Azt
is
azért, mert olyan
emléke
kapcsolatban, amit szegyeit egész életében. Pedig kislány volt még akkor, azt se tudja jóformán, mit csinál. Csak meg-
volt vele
maradt benne e
jelenet képe, és
késbb döbbent
rá,
hogy szégyel-
57
magát érte. Sokszor elmesélte csendes, téli estéken, amikor már nem bírtunk magunkkal a szobában. -Csak gonoszkodjatok. Majd egyszer visszagondoltok rá és fájni fog, mint nekem Piroska esete. nie
kell
Alig volt öt éves akkor, és anyja diófalevéllel
copfos
mosta a ho-
Amolyan dundi,
volt, nevets szájjal. Amikor nvére haldoklott, nagy csomag bonbont kapott, amit párnája alatt
lányka
kis
belle.
elmúljon
árnyalat
vöröses
a
ját,hogy
vigasztalásul egy tartott.
akkor, amikor kilehelte lelkét szegény, és az egés-z ház
-És
kezdett
jajveszékelni
vált
-
anyám hangja reszketvé,
akkor
-
odalopóztam az ágyhoz, kikoptam a bonbont a párna alól Nagyon boldog volfam. bújtam vele az udvar végébe. .
anyám szemében
Kisgyerekcsíny volt, de
mollyá
Lelkiismeretfurdalást
vált.
és talán azért
mesélte
is
Megnyikkant az
A
család
utólag halálosan ko-
miatta
érzett
egész
életében,
olyan sokszor, hogy vezekeljen
komoran,
lábujjhegyen.
Bátyám megállt
az ágy lábánál és elrehajolva anyám arcát nézte. Most eufóriában van - suttogta. - Szépeket álmodik, magát.
.
érte.
ajtó.
vissza
jött
el
és el-
.
jól
érzi
.
A dunyhán fekv ujjakat néztem, amelyek valaha kikapták a bonbonos csomagot Piroska fejpárnája alól. Az ujjak alig észreveheten
A
reszkettek, kaparásztak a dunyhán.
délután szokatlanul mozgalmas
Elször az állomásfnök vasutasbekecsben. iglenesnek
Apám meg
tartott és
volt.
be vászonsatyakkal a fején és akkoriban még minden változást ideállított
gyzdve,
volt
hogy a fnök inkább
csak szabadságon van, mint véglegesen elbocsátva. hát, mint
-Mi újság -Ah,
Apám -Rég lom.
.
.
kezelte
-
kérdezte az.
jóformán.
.
-
Brt
kapott ?
fnök
.
úr.
Hogy van?
tehetetlenül tárogatta karját.
nem
-Ép most
láttam
már,
ha
lehetne.
kapott injekciót és
alszik
.
.
szegény.
Nagyon
sajná-
.
-Tudja,
58
?
semmit
És a felesége?
-
Ogy
az igazi állomásfnököt.
Dobos
bácsi, ez rettenetes,
hogy csak úgy elmúlik az
Nem is tudják elképzelni mi ez, meg kell élni. Én tudom, mert mikor kirúgtak állásomból, megholtam kissé Ügy ahogy mondom Nem találom a helyem, mintha nem is tartoznék már ebbe a világba. élet.
.
.
.
.
-Ugyan. Csak szabadság ez. vegye úgy fnök úr. -Gondolja ? - nézett az rá kutatóan és le-fel kezdett járni az üzletben. Ócska, foltozott vasutas-bakancs volt rajta és idnként lehajolt, megigazította fzjét, mintha fel akarná rá hívni a fi.
.
gyelmet.
-Tegnap beszéltem a rencséje van
nekem
Hajaj, ha
fiával, a párizsival. Tudja milyen szeszó ez a mai világban. Külföldi kapcsolatok. lennének.
Nagy
?
Végül bekerültek az elszobába, tött a poharakba.
-Már a
és
két hete
egy cseppet se ittam
gyakorlottak
mozdulatával
apám -
beszólt értem és töl-
csillant fel
ürítette
ki
az
a
fnök szeme
els pohárkát.
-Hogy vagy, édes öcsém tott.
derült fel a képe, amikor meglábenézek, hátha lesz valami abból a dologból és tudunk egyezni
-
meg
Mondom
.
.
.
-Mibl ? - kérdeztem akaratlanul. Szemrehányóan meredt rám, apám pedig gyorsan
újra
töl-
Mikor a negyedik pohár után kissé bizonytalan egyensúllyal elment, az volt az érzésem, hogy mást akarhatott, mint amirl tött.
beszélt.
apám. - Benéz olykor-olykor szegény feje egy egész nap a falut már majd egy éve. Maga se tudja igazán, mit is akar. Halott ember ez már. Persze
-
-
nevetett
pohárkára. Igy
járja
Ezen a délután történt elször, hogy apámat igazán méregbe gurulni
láttam.
szomszédos faluban egy csizmadia. Magas, felfújt embelentt az arcába ócska, bádogkeretes szemüvege úgy hogy húsa már kezdte körülérni és eltakarni a fémkeretet az orranyergén. Mosdatlan, torzonborz agglegény volt. Rongyos esköpenyben járt, hátán zsákkal lábán kopott lábszrárvédkkel. Lassan beszélt, lassan mozgott. Örákig eltapogatott egy darab brt szó nélkül, aztán elhúzott valami illetlen képet a zsebébl és vigyorogva mutogatta. Volt a
ber, akinek szinte
-Kéne, mi
?
59
Amint
anyám
beállított,
Dörmögnek
ma
hívtuk,
rendszerint ott
tudom a rendes
se
is
hagyta az
üzletet.
nevét.
állított be, lábszárvédöre faAznap, mindjárt ebéd után gyott hóval, ami olvadni kezdett az üzletben és egy-egy mozdu-
Rongyosabb és piszkosabb sörte, szeme egészen elmerev volt a szemüveg mögött.
hagyott a padlón
lata
után tócsát
volt,
mint valaha. Arcát kiütötte az
vizenysödött
kifejezéstelenül
és
.
sz
Megállt a bejáratnál és körülnézett. -Hol a
Apám
br
kérdezte lassan.
-
?
nevetett.
-Már maga
Dörmög
tudja
is
beljebb
Nem
?
jött
és
árulná el honnan a fenébl? egy mozdulattal leeresztette a zsá-
kot.
-Hol a -
br
?
ismételte
-
meg
lassan.
Volt.
-Van, érzem a szagát. -
ki
Na,
magát
hallja,
apám egy darab
se lehet könnyen a falhoz állítani
talpat o pult
alól.
Dörmög
-
húzott
elvigyorodott,
odament, rákönyökölt a pultra és tapogatni kezdte a brt. Nem akárhogyan. Centiméterrl centiméterre, és helyenként vastag, karomszer körmével megfirkálta. -Ez az egész
?
Apám
karját.
kitárta
-Mit akar
?
kérdezte.
-
Talán a napot hozzam
-Na azt azért
ne, mert
le ?
drágába fog
kerülni
-
vigyorgott o
csizmadia saját ékén.
Vagy -
A
jó öt perc muIva felegyenesedett és körülnézett. nagyságos asszony?
-Beteg.
-Csak nem ? -Pár napja van csak hátra. Dörmög morgott valamit, aztán megfordította a talpat és úgy kezdte elölrl. Egyszercsak felnézett. -örül, mi
?
mondta szótagoltan.
-
Most aztán cicázhat a
lá-
nyokkal.
Apám
ÖO
elfordult és
nem
válaszolt.
-Tizenhat éves kéne, mi ?
-
Apám
kést
felvette
a
brvágó
folytatta a és
másik egy
kikattintotta
.
id
múlva.
Borotvaéles,
.
karvalycsrre formált pengéje akár a vajat.
Dörmög -Reped
volt,
úgy vágta a vastag talpakat,
a fény felé tartotta a talpat, úgy hajlítgatta. kezdte majd hozzátette:
-
-
örül, mi
-Lehet újra kez-
?
deni a fiatalokkal ... és valamit mutatott az ujjával.
Ekkor robbant
megve
apám. Odavágta a
ki
hogy
re-
egy ideig nem válaszolt, csak késbb
je-
meg a fában
állt
-Ha még egyet
Dörmög
szól,
felnézett,
kést a pulthoz,
és búgni kezdett.
a torkába vágom, hallja
?
gyezte meg.
-Már
viccelni se
Apám egy
lehet
?
mozdulattal
-Még egy szó
-
kirántotta
a
Dörmögi hátrább
és
kést
kezdett piroslani a füle hegye.
-
térdére fektette a talpat
lépett,
XXX
gatni kezdte.
ment.
feléje
Még egy és
szó.
.
nyomo-
bátyám bricskája megállt az üzlet eltt. Nem ember ült mellette. Kolos elvtárs volt az, Magdi apja, a Párizsból hazajött szabó. Látásbó ismertem csak, soha nem voltam náluk. Azt hiszem Magdi is szégyelte az apját kissé izgága elvei miatt és nem is nagyon akarta, hogy összeismerkedjem vele. Szép lányoknak mindig kellemetlen, ha semmitmondó apjuk van, hátha még nevetséges is.
Három óra
felé
volt egyedül. Sovány, bajuszos, fekete kalapos
Akkor már tudtam, hogy Kolos a kommunista párt
helyi titkára,
amit Magdi ellhoilgatott els találkozónkkor. Ezért kapták
meg
a
lakás a nagyszállóban.
Gábor
leugrott
szlbe
ment elszobába. Ezt
-
a
borért,
bakról
apámnak
és is
minek viszed magaddal?
-Rámakaszkodott.
Apámnak nem
Nem
tetszett
bejött
a demizsonokért. Ha a Az utánament az
szokott hozni.
-
tudtam
mondta. lerázni.
Alighanem
inni
akar.
a dolog.
-Kiröhög majd az egész falu. Bátyám zavartan rázta a demizsont. mit számít - motyogta. -Ugyan. Ekkor támadt apámnak a gondolata, hogy menjek vele. Talán azért, hogy ne legyen egyedül Kolossal. .
.
61
Igy kerültem a
Mellettem a kis hordó Magam eltt Kolos és
bricska hátsó ülésére.
lábam eltt a demizsonok.
volt felállítva,
báyám hátát láttam és kettejük közt o ló izzadó, párolgó farát. Gáboron látszott, hogy nem sokat vezetett kocsit életében.
-
gyetlenül tartotta a
gyeplt
meg-megcsúszott a sikos
és a bricska
úton.
már az
-Tudja ez
kár aludni
utat
is
mindenütt, ahol
-
legyintette.
Majd
lehet tle.
-
Magától
is
elmegy, a-
csak meg, hogy befordul
figyeld
kell.
Trappban mentünk végig a faluban. Valóban a ló, amikor átmentünk a bakterház mellett a sineken, magától lépésbe lassított. Alighanem mindig így szokta. Kolos elvtárs hátrafordult a bakról és kötörtkeztys kezét nyújtotta.
-Hallottam Magditól, hogy hazajött. Örülök, hogy végre meg-
ismerhetem.
Soha nem láttam lyen cigányos a
közelrl. Most vettem csak észre, miSzemeit idnként összecsípte, ami sunyi
ilyen
külseje.
adott arcának.
kifejezést
Egyszerre eszembe jutott, ahogy apám jellemezte t elbb, mikor Magdival való kapcsolatomat megneszelte.
-Mégha
szabó lenne. De dolgozni nem
tisztességes
öt évvel
tud,
nem
is
akar, csak élni könnyen másokéból.
Ahogy fedeztem
társalgás közben hátra-hátrafordult egyre több vonást fel
benne, amit Magdi
örökölt.
is
Hogy ö
is
így szokta
összehúzni a szemét, és épen így féloldalt mosolyog, és hirtelen csodálkozni kezdtem, miért is tartotta szépnek Magdit akkoriban
az egész -Hol
falu. is
lakott Párizsban
polgárok és tkések tette hozzá nevetve.
?
Á, az egy
laknak arra.
elkel
-Hát azért ezek a davajosok nehezen jutnak
közbe bátyám
negyed. Nagy-
nem
Remélhetleg
el
odáig
sokáig-
-
szólt
is.
Ezek nem is - hagyta helyben a szabómester. - Én csak a franciákban bízom. A ruszkik ? Közelükbe se jöhetnek. Ezeknek lassan forog az eszük. A fél ország éhen fog halni, mire észreve-
szik,
62
hogy marhaságot
csináltak.
De a
franciák.
Ha valamit
a-
zok akarnak, annak van értelme. Mondja, sokat járt a Montparnasse környékén ? Ügy áll elttem még ma is, hogy csak le kellene lépnem Innen, és máris fel a lépcsn a hídra. Ha legalább a
magyar munkás
is
Meg
olyan értelmes lenne.
Csak körül kell bzlik tle minden.
zek.
nézni a tájon.
a paraszt
Ez o marcdiság.
.
is.
.
De
e-
csakúgy
Amint elhagytuk a falut, a hideg észrevehetbb lett. Csakúgy minden a fagytól. Az eget szürke fátyol borította, a nap mint valami szederjes korong úszott alig egy arasznyival a látharezgett
A
tár felett.
nyílegyenesen
nyárfáktól szegélyezett út
lyon a pár kilométerre
lev dombok
vitt
a lapá-
szlk
húzódtak egészen fel a gyér akácosig. Itt a síkon nem párolgott el olyan gyorsan a hó, csak megfakult, megszemcsésedett. Jól látszottak a nyulak csapásai és egy-egy szekér nyoma, ahogy behajtott a szalmakazalhoz. Élet nyoma, ameddjg a szem eiiótott, sehol se volt. Egy-egy facsoport, körülrágott törzs fz vagy eperfa, mesgyék, árkok, baloldalt a messzeségben félig eldlt, csipkésre öntött vaskereszt. Valami paraszt adománya vagy emléke. Talán ott halt meg aratás közben hgutában, vagy a ló rúgta agyon szántás közben. Házat csak a domb alján lehetett látni néhányat. Azok is a hideget lehelték még gyér szalmafüstjükkel is, omely csavarosán emelkedett a széles kéményekbl.
Nem
-
együtt
mködni. Olyanok akár a gyere-
Meg vannak gyzdve, hogy
kek.
k
ki
ahol
hinném, hogy igazán dolgozni tudnánk, amig az ofolytatta elmélkedéseit Kolos elvtárs.-
nem mentek Az oroszokkal nem lehet roszok
felé,
csak nekik lehet igazuk és csak
marhaságot a
találták fel a szocializmust. Meglátja, az egyik
másik után fogják
Az
-
ilyen forradalmi
ostobák,
korszakok mindig ilyenek.
Csak utólag
ket
a történelem-könyvekben, de amíg léteznek, kegyetlenek, embertelenek - tette hozzá bátyám.
széppé
teszik
csinálni.
Elértük a
domb
lábát és az út balra fordult a
szlskertek
a-
Oldalt meredek volt a part és pirosra fagyott szederindák
latt.
lógtak róla.
A
pincékbe szurdokutak vittek
Az -
egyiknél
Gábor
felfele.
figyelmeztetett:
Most nézd, hogy be fog
fordulni,
-
és elengedte a gyeplöt.
63
ló csakugyan tudta az utat, és kaptatni kezdett felfelé. A mélyebb volt, alig taposták le, nehezen haladtunk elre. Az egyik fordulónál bátyám megállította a kocsit és párafelhket bocsátva magyarázni kezdett:
A
hó
itt
kezddik, és
fel e-
parcellákra osztva.
Fels
- Ott, ahol az az akácabokros van ... gészen az erdig.
Nagy
tábla volt, szabályos utakkal
diófa
részén
állt,
félig
alatta
ott
betemetett présházzal. Varjúsereg
keringett felette. Talán a kémény gyér füstjében melegítették gukat. Kutya csaholt fenn és valaki kijött a présházból.
ma-
mondta bátyám. - Már meglátott benOlyan a szeme, akár a sasnak. Már nyáron pontosan melyik tökén hány fürt van és észreveszi, ha egy is hiány-
Az öreg Mókus az
-
nünket. tudja, zik.
Visszaereszkedett -
Tetszik?
-
az ülésre és folytattuk az hozzám.
utat.
fordult büszkén vissza
szintén szólva nem
tetszett. Hiába, gyerekkoromban megmindig az lesz számomra az igazi. A melávadomb, ahol palából épített terraszok futottak körbe-körbe, egészen fel a dombtetig. Nyáron olyan tüzes volt minden, hogy mezítláb mozdulni se lehetett. Aztán a hs, keskeny
szoktam a redek kis
régi
szlt
és
meg a zömökfej
völgyek, ahol dúsan ntt a kecskerágó, farkasalma teszeder.
A
különleges bogarak, a vastag fekete,
kök, amelyek augusztusban, amikor pattogva hlt a kelt a
domb
feketücs-
és fel-
hold a karók közül, olyan eszeveszett ciripelésbe kezdtek,
hogy harsogott tlük a
világ. Volt
különösen
koncertben.
hangszerelt
valami
megdöbbent ebben o
Gyerekfejemet
meg'kapta
o
végtelenség, az öröklét szédít örvénye.
Hol volt ez a
szl
attól.
Lapos, agyagos oldal, nincs
is
igazi
Az ember nem láthat úgy mindent, mintha a tenyerében lenne. Nincsenek magasságok és mélységek. Ha abban meredek
a
sehol.
szlben
felmentem a legfels sombokorig, úgy láttam a ledobott gyufásdobozt. A fák koronáira, orgonabokrokra egyszeren ráléphettem volna. Itt biztosan
régi
présházat, akár valami
az
nincsenek olyan tücskök, szikék. Hova bújnának el?- az agyag, akár a tömörgumi, szívós és kemény. Hol melegednének át itt o nap folyamán, hogy estére megrészegüljenek. Hol visszhangozna itt a hangjuk, ahol se kfal, se szakadék.
Ó4
Lapos és rendezett volt
A
-
itt
Nem mandulák
resznyefák.
mindenit, ez
aztán
minden. A sorok közt kajszi és csemint a régiben. és szibarackok, döntheti
a
bort
-
csettintett
Kolos
elvtárs.
Ott, a régiben aszaltak voltak a fürtök. Akár a borostyángyöngyök. Átlátszóak és kemények. Levk srített cukor és illat. szüret az egész évi est gyjti hófItt vízzel fúiódnak fel, és a dókba. A régiben alig termett huszonötnél több. A tkék görcsösek, vedlettek voltak, de olyan bort adtak, akár a konyak.
A
vincellér elrejött a
ajtóból
diófáig. Felesége és
lánya a présház-
bámészkodtak.
Na mi az Mókus ? ugrott le bátyám nehézkesen a bakról. Nincs újság, doktor úr. Csak két tke fagyott ki eddig. Elkapta a kocsirudat. Kistermet, sovány öregember volt, inas és göcsörtös, akár a régi tkék, és tarkója még most is kék volt a permettl. Hunyorított, és ritkás, napszítta bajszát, amely olyan -
-
akár a
volt,
kukoricahaj,
mozgatta beszéd
te
közben.
van készítve minden Hát hiszen jöhetnek, doktor a kisbalta az ágyam mellé. Ha azt odavágom valahova úr.
-
Ki
.
Hallotta?
-
A
túlsó
dombon
két pincét törtek fel
.
.
es.
.
.
is. Hallom, ahogy éjjel mászkálnak lenn az agácásban. Ahogy belépnek az els sorba, ez ugat egyet. A másodiknál ersebben. De mikor ideérnek a diófa alá, akkor elhallgat. Ezért félnek tle. Nem tudják, hol van és mikor ugrik a nyakunkba.
Meg
-
aztán félnek a kutyától
-Hoztam csontot neki -húzott ki Gábor egy csomagot az öa kutyának dobta. Az röptében kapta el és morogva a húzódott vele. Kolos elvtárs, aki idáig gémberedett mögé présház lés alól és
lábát topogatta a hóban, odafordult a vincellérhez: -
Hát magán meg mi van, elvtárs?
vigyorgott. Most vettem csak észre, hogy az az amerikai egyenruha van rajta, amit még Párizsban kaptam és amit, nem tudva mire használni, hazaküldtem. Az öreg állt most benne elttem, még az US jelzés fényes rézgombokat se cserélte ki rajta. Lábán a harcsaorrú fzscsizma. Akár egy amerikai katona,
Az büszkén
csak a fején
Gábor
is
üt ki
a vedlett kucsma.
nevetett.
65
Itt
Mikor elször ment a faluba, kiáltozni kezdtek a népek: vannak az amerikaiak. Mi Mókus bácsi? Csak aztán ismer-
ték meg.
A -
szabónak ez nem
tetszett.
Ne nagyon mutassa magát benne
,mert
még
baja lehet be-
lle- morogta.
A
présház eltt
kis
térség volt.
Épen annyi, hogy egy kocsi
havat ellapátolták róla. Maga a présház anádtetvel, középen vasalt vályogépület volt, vastag
megfordulhatott.
lacsony
A
kétoldalt apró ablakkal. Egyikben a vincellér lakott, a másik a vendégszoba volt. Középen nagyobb, gerendás terem, cserfaszagú, mustillatú préssel, kádakkal. Ennek a végébl egy pirosra festett vasajtó vezetett a pincébe. Ide mentünk egyenest. Mondtam, .hogy ezek a parasztok butábbak a földnél jegyezte meg Kolos elvtárs, mikor a vincellér elment a lámpáért. - Fogadok, halvány fogalma sincs arról, ami az országban történt. Még gyanakodna is rám, ha azt mondanám neki, hogy most már szabad ember. ajtóval,
-
Azt elhiszem
-
nevetett bátyám.
neki? Tudja, mit csinált vele az
Mikor
visszajött,
A
?
-
ruszki
-
-
Mert nálánál csak kevesen
Mindene megvan. Maguk mit tudnak adni
élnek szabadabban.
els
ruszki?
bátyám elmondatta vele a
vigyorgott az öreg.
-
történetet.
Hát az elkezdi verni az
Mit akarsz? mondom nekj. De csak jön be, körülnéz és mondja nekem: Burzsuj Na mondom, ha még én is az vagyok ezeknek, akkor jól nézünk ki.
ajtót.
azt
.
-
Ezek mindent elrontottak
.
-
.
dühöngött Kolos
elvtárs.
-
és
még
hogy ezek után csináljunk valamit. Megverik a prolikat, burzsujnak hívják a rongyos parasztot és meghívják vacsorára a plébánost. Mit csinálhat ezek után az ember? azt akarják,
A
pince az
XXX
agyagba
o nyárból ragadt volna sebbek, nagyobbak. -
Hát ez meg mit
Gábor
66
jelent ?
-
nézte a szabó a feliratokat.
nevetett.
A borok nevei. Görögül voltak sorba mutatta ket. -
vágva és meieg volt benne. Mintha egy darab. Kétoldalt hordók álltok: ki-
volt
itt
.
.
felírva
krétával
a
hordók oldalára. Bátyám,
szlbl való szlbl
Mindenikben más
-
golyszemü, nagyszem, kék
bor van. Ez glaukokopis, bavan és akár este a bagoly-
szem, ragyog a pohárban. Ez itt rododaktülosz, rózsaujjú, rózsaszín Illata akár az orgona. Megkóstoljuk mindjárt ket. Mókus
szlbl.
hozza ide a hébert meg a kalapácsot.
bácsi,
Szakért mozdulattal
verte ki o dugót és felágaskodva szippana héberbe. - Nem szabad sokat, mert a hordó olyan, akár az ember. Ha csak a fölit vágják le elviseli, de ha egy nagyobb darabot, már megsínyli, ha nem lesz nyomorék bele. tott
Hirtelen eszembejutott a régi
segéd
úr.
szl
és
benne bátyám, a tanár-
Milyen furcsa, hogy a sors épen neki
juttatta
osztály-
hogy szlsgazda legyen. Nem szerette soha a bort és rosszul érezte magát a szlben. Ha a nyári kirándulásokon neki beteg lett. Megette az uzsonis részt kellett vennie, valósággal nát vagy a vacsorát és eltnt. Mikor a nagylányok órák mulvo
részül,
hiányolni kezdték és kutatására indultak, rendszerint valami eldu-
gott helyen akadtak rá és nevetve jöttek vissza. - Görögöt tanul Minket is be akart fogni. -Komoly fiú - védte anyám. - Tudós lesz egyszer még belle - mondta látszólag komolyan Feri bácsi, de közben szemét mókásan jártatta körbe. .
.
.
-Jobb ha tanul, mintha rosszaságon jár a feje - folytatta anyám. Egy pillanatig csend volt a asztal körül, aztán újra indult az élet. Anyám ilyenkor szokott észrevétlenül elmenni Gáborért. -
mikor
Hova bújtál megint ? Nem itt vannak a vendégek.
lehet ilyen neveletlenül viselkedni,
bátyámmal, aki mogorván ült helyére az aszMindenki úgy tett, mintha nem vette volna észre.
És jöttek vissza talnál.
A vendégszobában
ülve vártuk meg, míg a vincellér megtölhordócskákat meg a demizsonokat. Az öregasszony éretttúrót hozott hagymával. tötte a
Kolos elvtárs már az tólag
nem
és gyorsan
ötödik pohárnál
tartott, és
szemellátho-
a bort. Arca kivörösödött, szemét félig lehunyta beszélt. Megdöbbenve vettem észre, hogy pillantása
bírta
mennyire hasonlít most Magdiéra. Arra az álmos, titokzatos nézésre,
amiben annyi
igéretet,olyan
különlegességet
találtunk ifjúko-
runkban.
67
Hogy
-
tud ez nézni-
-
forgatta a szemét Bagec és szusszan-
tott.
-Esküszönn,
hogy olvadok tle.
hogy a titokzatos, sokat sejtet pillantás Lám most mögött nincs semmi, örökölte, egyszeren örökölte. Bátyám elégedetten mosolyogva, sima mozdulatokkal töltött a kiderül,
poharakba.
smonca
Ez
-
-
nyitotta
ki
leplezve ezzel piszkos ingét.
-
Kolos elvtárs kabátja gallérját, leegész. Mindig voltak és
Smonca az
mindig lesznek akik dolgoznak és akik dogoztatnak. smonca.
A
többi oz
Láttam, hogy bátyám mulat rajta.
De az eszme, Kolos
-
úr
-
mondta
neki
-
az eszme
-Fütyülök az eszmékre. Mit ér az eszme, ha az
.
.
.
ember nyomo-
Egész életemben az eszmétl vártam a javulást. Ez hazugNincs eszme, csak er. Aki ers, dolgoztatja a többieket és fütyül az eszmékre. Aki ers, az beloníttatjo az eszméket o töbrog.
ság.
biekkel és dolgoztatja ket. -
De a
testvériség
.
.
.
-Ne nevettessen doktor úr. A testvériség csak addig számít, amíg nyomorult az ember, amíg nem lesz ers. Akkor dobja a fenébe. Kinek voltam én testvére, amíg gyenge voltam ? Senkinek. Most mindenkinek testvére lehetnék, de én azt mondom ilyet, ni. És hirtelen elre dugva öklét, fügét mutatott a boroskancsó mellett.
Bátyám hümmögött.
Nem
válaszolt, érezte,
hogy
kissé
túlltt
G célon. ha Kari Marx idejönne - foytatta a másik - és elkezdene prédikálni a szocializmusról, fenéken rúgnám, hogy csak úgy kalimpálna. Itt csak én taníthatom a szocializmust, mert én vagyok az úr. Eleget voltam szolga, most már én is dolgoztatha-És
nekem
tom a
többieket.
pár elröl kezdte. Evett
falást
a
túróból,
kenyérkockákra kanalazva, aztán
van ez rendjén. Eddig a Jancsicsék és a Vajdáék (a háboa másik malomtulajdonos) köptek rám, ha találkoztak velem az uccán. A csendr azt mondta: Jó lesz, ha befogod a pofádat, koszos. - Most én -Igy
rú eltt a falu hatalmasságai, egyik földbirtokos,
68
mondom
és az öreg Jancsics elre köszön az Eddig én féltem, most k. Eddig tlük félmost tlem. Eddig, ha bementem a községházárc, ezt mond-
tek,
ták: rik
Pofa
nekik:
De én köpök
utcán.
be,
rá.
Mi a baja megint ? - Most én vagyok az úr. A jegyz elttem és azt mondja: Parancsoljon titkár elvtárs.
felug-
Bátyám nem válaszolt. Zavartan töltött. - Akkor vitethetem el ket pereputtyostól, amikor akarom. De nem teszem. Hadd féljenek, hadd lássanak mindennap. .
Felálltam és az ablakhoz mentem.
A
.
présház eltt dobogott a
rázta a fejét az abrakos tarisznyában.
ló,
-Hói - kiáltott rá a vincellér és feleségével a kis hordót emelte a bricskába. Mögöttük a diófa kopasz ágain sorjában ültek a varjak. Figyelmesen nézték a jelenetet és idnként fázósan borzolták tollúkat.
A
macska emelgette a
sorban
jobboldali
talpait
és
verébre
vadászott. hajolt Kolos elre az asztalon, beAzt mondom, vállalja el az elnökséget. Szkségünk van tanult emberre. Aztán ketten kesztybe dudáljuk az egész falut.
-
Ide figyeljen, doktor úr
túrózva kabátja
-
-
nál -
ujját.
-
De én osztályidegen vagyok - védekezett bátyám. nem osztályidegen. Aki velünk nem adunk ilyen kicsiségre. Vállalja el és kész. Aki fenn van, az már
Nem nekem
való az vagy nem? Kár errl beszélni
ilyesmi.
.
tart,
an-
.
Vállalja
-
-
.
Kár
is,
.
.
mert úgyis elvállalja
-
nevetett Kolos.
-
Fogadok, hogy
elvállalja. -
Én
nem fog^adnék. meg fogadok. Mi vagyunk az ersek,
és az lesz, amit aSzükségünk van magára és kész. Kár rugdalódzni. Ha valaki nagyon értetlen, csak szólok a kolonelnek és Szibériában ébred fel. Érti ? Csend hullott a szobára. Hó! - hallaiszott kívülrl. - Nem férsz a brödbe. Nyughass már - és reccsent a bricska, amint belezökkent a hordó. -
Én
karunk.
- Ez a szl is valami - folytatta a ha akarjuk. Kár okoskodni.
Bátyám nem
párttitkár.
-
Kiigényelhetjük,
felelt.
69
Az ablakon ál" láttam a lapályt, amint fehéren és a távolban kékesszürkén szaladt egész a Dráváig. Keskeny, vörhenyes csík jelezte csak a vízparti füzeseket. Valamikor ott fürödtünk Magdival. fürdruha
Kétrészes
hívtam, rögtön
volt rajta és nevetett.
De mikor pohár
sörre
jött.
- csattant fel mögöttem Kolos hangja. Majd még beszélünk róla - felelte bátyám. A nap már nyugodni készült. Egészen alacsonyan
Na?
-
-
volt és el-
korong lett volna a fátyolos, szürke ég mögött. Érezni lehetett, amint a hideg rátelepedett a világra. A falu felett, túl a jegenye- és gesztenyesoron, az eperés diófák száraz ágainak hálója mögött, megülepedett a füst. Rezgett, mintha nem is lett volna valóság, nem is lett volna ott a színtelenedett.
Mintha
csak végtelen
falu,
alumínium
üresség,
hó
hideg
és
mindenfelé.
Lenn a szurdokút alján ember baktatott. Alig látszott nagyobbnak ujjamnál. Fakad volt a hátán, mintha óriási púpot cipelt volna.
A
szederbokornál megállt és botjával integetett -
Nincs
-
kiabálta vissza vincellérünk.
-
felfelé.
Nincs semmi.
ahogy a sötétség közeledett a világra. Fokozatosan olvadt minden egybe a síkságon és a távoli tzhányó kúpja egyszercsak semmivé vált, mintha soha nem létezett volna. id ''"^''t. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy kár volt Érezhet
volt,
.ii
Kár volt a
csókokért,
fürdésekért,
Nem én
is
?
-Azért sajnálom, hogy eljöttem
mögöttem.
-
.
mö-
recsegett Kolos hangja
nem ebbe a sárfészekbe Clichy, a Concorde és az O-
Ott kellett volna maradni,
-
Tudja, mi az a Place pera? Hallja-e, mi van a Bois de Boulogne-al? fákat a háború alatt ? Zavartan fordultam vissza az ablakból. telepedni.
Éjjel
szerelemért.
hogy lehettem én az a múltban. Vagy talán nem
értettem,
voltam
folyóparti
.
nem aludtam. anyám egyenletes,
Nem
vágták
ki
a
sokáig
Figyeltem
lassú lélegzését.
Nem
ébredt
fel
az injekció óta. Még a kezét se mozdította el. Ügy volt, ahogy ebéd után hagytam, amikor az emlékkönyvét kérte. Mintha az c pillonot megmerevedett- és azóta az id megállt volna. Majd egyszercsak reccsen valahol valami és hirtelen, lüktetve, szélsebesen, hogy a késést behozza, megindul és váratlanul vége lesz min-
70
el ezektl o percektl. Mintha egész életemben ezek felé haladtam volna. Látom ket tisztán. Világosan ki van jelölve a perc, anyám halálának perce, és hiába erlködöm hiába próbálom késleltetni, közeledik kegyetlenül, irgalmatlan
dennek. Irtózat fogott
Nem
pontossággal. lépni, bele kell
meg
lehet kikerülni, bele
kell
nincs mentség.
élni,
kell
Ott oz ágyban fizikailag éreztem ezt a közelg percet. Mintha lett volna valóságosan a sötét szoba mélyén. Mit fogok ve-
ott le
nem
lehet átugrani,
merülni,
meg
kezdeni, hogyan küzdök
A
vele
Elkerülni, el kell kerülni!
?
világ olyan volt, akár valami összeszorított kör.
A
falu kö-
rülvéve a kutyaugatások drótsövényével, és azon belül csend. Lük-
tet
Több
figyeltem erre a csendre.
fejjel
A semmiség
volt ez ,mint a zajnél-
az r. Babonázta, szívta az embert, elkábította érzékeit. Mintha elformátlonodtam volna tle. Megnyúlt, kitágult a testem tle. küliség.
volt,
Éjfél után o közelben ugatott fel egy kutya. Hevesen, acsarkodva. Ügy lökött vissza a jelenbe, hogy szinte belezökkent a gerincem. Üjra a szobában voltam, újra hallottam anyám lélekzetvéteiét.
Most már három kutya
ugatott, az egyik közvetlenül az udva-
runk hátsó kerítése mögött.
Apám
hallottam, amint
deig, aztán
alszom,
nem
felült
a díványon,
kabátja után
fülelt
egy
i-
tapogat, felhúzza. Azt
A
vadászpuskát is nesztehúzta fel az elszobában. Hallottam, amint tompán kattant. Aztán nyikordult az ajtó. Sokáig csend volt. Vártam minden pillanatban o dörrenést, de hitte
akart felébreszteni.
lenül vette le a falról.
nem
A
már
kakast
kinn
jött.
Vacsora eltt apám megjegyezte, amikor a pénzt számolta az ütött-kopott kasszában: -
Ezért
érdemes lenne betörni
Talán ez
jutott
.
.
.
eszébe, azért vitte magával a puskát.
Aztán hallottam, amint a
hátsó udvarkerítéshez támasztanak
valamit és hirtelen újra felharsant a kutyaugatás.
Nem
mentek Innen - harsog'ott apám hangja és koppantak o amelyeket közéjük dobott. A kutyák vinnyogtak és pár pillanat múlva messzebbrl kezddött az ugatás. -
kövek,
Apám még egy nesztelenül
jött
ideig
vissza.
várt
kinn,
aztán ahogy kiment, époly
A elszobában
kattant
a
kakas,
ahogy
leeresztette.
71
Nem gya
feküdt mindjárt
felé fülelt.
Vagy
öt
Odalopózoít az ajtóhoz és anyám ápercig tartott ez. Aztán sóhajtott, visszale.
fordult és nyikkant a dívány rugó|a.
Egy pillanat múlva megint az ürességben voltam, a kutyaugobelémdöbbent, tással körülvett néma ürességben és egyszerre hogy milyen iszonyatos dolog az élet. Voltaképen a megsemmisülésre való elkészület. Az ember gyjti az emlékeket, helyet fogMegsemmisül lal a világban, és aztán egy nap minden megsznik. oz öntudat, semmivé válik a család, megsznnek a kapcsolatok. Az emlékkönyv egy darabig hányódik a szekrényfiókban, padláson, aztán egyszeresek eltüzeli valaki. Még emlék se marad. Hol van már a szl, a palakböl, lávából és szlbl formált domb. Még élek, de már megsemmisült számomra. Nem a szl, nem a domb, hanem én. Tudja- e az, aki most benne lakik, hogy
borozgattak a présház eltt kirakott asztalon.? Nem szl számára Pár nap múlva anyám sem létezik, aztán megsemmisül apám és az egész család. Még az emlékek is megsemmisülnek. Lesz-e emléke pár száz év múlva, hogy lé-
valaha
kik
létezünk
már a
.
más lábak másszák meg hová lettek? Ki tud róluk? Tudjuk-e egyáltalán, mi az a megsemmisülés ? Nem látni ezzel a szemmel, amely most lát, nem létezni ezzel a testtel, amely most él. Megsznni hirtelen és semmivé válni ? Kilépni véglegesen a teztem
?
Más szem
fogja nézni a tájat,
és akik
elttem
voltak,
kapcsolatokból, amiket
magam
körül alakítottam.
a lávadombot,
És ott a szoba sötétjében egyszerre megéreztem az elmúlás minden iszonyatosságát, amit emberi nyelv kifejezni nem tud, de amivel mindenki találkozik elbb-utóbb és mindenki megérzi
iszonyatosságát legutolsó
sejtjéig.
Menekülni akartam ebbl a borzalomból. Utat keresni ,amin szökhetek elle, és egyszercsak belémdöbbent, hogy nincs más kiút, mint o hit. Hinni kell, mégha öntudatunk tiltakozik is ellene. Hinni kell. Istenbe kapaszkodni görcsösen. Foggal, körömmel, mégha agyunk mélyén, elnyomhatatlanul, makacsul ott gubbaszt is o kétely. Hinni kell, hogy anyám nem hal meg. Hogy csak ellibben a földrl, de továbbra is köztünk marad, örökké válik, mint a szl, a présház. Megy fiatalon a tkék közt egyiptomi selyemruhájában és mi örökké gyerekek maradunk mellette. És ebben a percben irigyeltem a középkori embert, aki olyan öntudatlanul tudott hinni, akinek a túlvilág ott volt a feje felett lé-
72
v6 felhn. Akire angyalok integettek és aki biztos volt, halálosan bizos, hogy anyja is ott ül közöttük, és úgy néz rá mindö-
XXX
rökké, mint a
kisgyerekre.
régi
Reggeliztünk, amikor anyám felébredt. Csodálkozva nézeldött, mint aki nem ismeri ki magát.
Vasárnap
volt.
Hogy aludtál ? - intett neki apám mosolyogva, amint szokmintha nem venne tudomást a helyzetrl.
-
ta,
Nem
Mindent apróra
válaszolt.
A
megnézett.
bútorokat,
a
falakat, az egész szobát.
Apám -
rámpillantott
Furcsa
.
.
Alig hallhatóan
jönne
Nem
-
anyám késbb.
kérdezte
-
beszélt és fejét
mintha csak úgy
feltartotta,
torkából a hang.
ki
modtál
és elkomorodott.
Hát visszajöttünk?
.
-
Mindig
jöttünk vissza sehonnan.
mondta
itt
voltunk.
Csak
ál-
apám.
neki
Ügy meredt rá is, mintha nem ismerné meg. Mikor az ágyhoz mentem, engem is figyelmesen megnézett. -
Hogy megnttél - suttogta aztán. Honnan jöttünk volna meg ? - kérdeztem tle. Neked tudnod kell. Te ismered a vidéket. Pálmafák vannak a
tengerparton és banánt rakodtak
van
a hajókból
ki
.
.
.
Jancsi hol
?
Nyugodj meg. már élet.
-
Itthon
vagyunk
dörzsöltem kezét, amelyben
-
alig volt
Nem
-
emlékszel
?
Lecsúszott
a
Vérzett az orra.
neki, felmászott rá.
szikláról.
Még
Hiába kiabáltam
te kiabáltál:
Anyi gyere
gyorsan, Jancsi elesett! Idekészítettem a zsebkendt, hogy vidd
ki
neki.
Erlködve
oldalt fordította
dálkozott, amikor asztaltól, -
nem
találta.
fejét,
Apám,
hogy megkeresse. Üjra aki idáig
némán
cso-
figyelt
az
megfordult és kiment.
Pedig olyan szép
volt. Kis
domboldalon
állt
a ház sziklák és
olajfák között. Fehér és lapostetej. Alatta a kertben fügefák és
olyan virágok, amilyeneket sose láttam. Lenn, egészen lenn pedig a tenger. Csak néztelek benneteket az ablabkól, amint ott hancúroztatok a parton. Finom, meleg homok volt mindenütt. Még mondtam is magamban: Milyen jó, hogy ide eljöttünk. Itt nem kell
sose füieni.
.
.
.
Hallottad
?
73
Semmi
Füleltem.
se mozdult.
Megint Jancsi kiabált. Vidd neki a kendt. Menj, nézd meg. - Nincs itt, Anyi, biztosan nincs itt ... -Menj csak. Olyan könyörögve nézett rám, hogy nem tudtam tovább ellenkezni. Odamentem az ablakhoz és úgy tettem, mintha kinéztem volna. -
.
.
Látod
-
?
Egy pillanatig haboztam. Igen, Anyi.
-
Mit csinál ? ül a parton, de nincs semmi baja. Hála Istennek. Milyen a tenger ? Szép kék. Csak a parton vannak fehér fodrok.
Akkor
A
van
jól
XXX
megérkezett
vonattal
déli
.
.
felelte sóhajtva és lehunyta szemét.
-
Pista
bátyám,
feleségével
és
kisfiával.
Szikár,
kopaszodó
és olyan
kel
férfi lett
belle,
ers
állal,
szke szemöldök-
határozott arcvonásokkal, ráncokkal, mintha valami
Drer-metszetbl
lépett
volna el.
Megrizte
erélyét és
fiatalos
mozgását. Röviden, pattogóan beszélt.
Anyámnak megcsókolta, megcirógatta az -Megy az
üzlet,
Dániel
arcát.
?
Anyámnak megcsókolta megcirógatta az arcát. Hogy vagy. Mama ? O szólította egyedül mamának anyánkat. Az zavartan mo-
-
solygott.
-Most nem
fáj
lének számított
semmi
-
és nézte Pistát.
brkabátban
Feleségestül s
voltak, ami akkoriban a jólét jecsakúgy ragyogtak az egészségtl. Úgy látszik:
otthon, hogy úgy viselkednek, mintha rendben lenne. Nevettek, vidáman beszélgettek.
összebeszéltek
Ebéd után lésébe.
Pista
minden
belekezdett hadifogsága történetének elmesé-
Az én kedvemért, mert az egész család
voltunk ezzel a pár évvel, amikor
ismerte már.
Ügy
szétszóródtunk és egyikünk se tudott a többirl, mintha elszakadtak volna a fonalak közöttünk
74
és
ezeket csak az események elmondásával
lehetett
volna újra
összekötni.
43-ban láttam utoljára. Akkor már tüzérfhadnagy volt, katonaságnál folytatta diákkori hagyományait. A vakmerség maradt számára tovább is a legfbb erény. Ahogy valamikor a présházban különféle vállalkozásokon törte a fejét, ugyanúgy Pistát
és a
viselkedett a
katonamundérban
is.
A
háború utolsó heteiben esett hadifogságba és az oroszok Foksániba szállították. Ez a név iszonyatot bezárt vagonban váltott ki akkoriban mindenkibl, mert a Szibériába való szállítás els állomása volt és az onnan induló hadifoglyok javarészt örökre eltntek. Bátyám, amint megtudta, hova került, elhatározta, hogy megszökik.
Maga lyeket
a tábor nem még a németek
néhány sor barak, ameKetts drótkerítés vette körül,
volt egyéb, mint építettek.
egyik a másiktól vagy öt méterre, és közöttük a föld mészporral volt felhintve. Az rtornyokról az rök azonnal tüzeltek min-
den
sötét
ami ebben o fehér cs'kban megjelent.
foltra,
Mikor este a borokban bátyám elhozta glyilkosságnak
minsítették
és
kinevették,
a többiek ön-
tervét,
de
nem adta
fel.
a akkor is tüzeltek, ha csak sejtettek valamit, st talán anélkül is a maguk megnyugtatására és a tábor megfélemlítésére. Reggel szokott kiderülni, hogy senkinek se jutott eszébe a menekülést megpróbálni. Pedig
lehetetlennek
látszott
a
géppisztolysorozatokat, mert az
Pistának egy
hete
volt
a
menekülés.
hallhatták
Éjszaka
rök
cselekvésre.
Elször
is
pontosan
megfigyelt mindent: az rváltások idejét, a terepet. Legalkalma-
sabbnak a tábor nyugati
kerítése kínálkozott, mert a túlsó oldalán
nyárfaerd húzódott. Ha odáig eljut, okkor megmenekült. De addig eljutni. Ez volt o legnehezebb. Mikor a megfigyeléssel megvolt, nekilátott az elkészületnek. Kitoldotta fehér ingét, vászonból maszkot készített és hosszú fehér nadrágot. Amint ezeket varrogatta, társai már bolondnak tartották és elveszettnek hitték. Mikor ezekkel készen volt, csak a kedvez idt várta. Mert homályos idre volt szüksége, de es nélkül. alig
kétszáz
Végre
méterre
eljött
kis
a nap.
Éjjel
két órakor indult útnak.
Kimászott a barak ablakán. Senki se vette észre.
A
drótkerítésig
Az oroszok annyira bíztak a fehér csíkban, hogy magával a kerítéssel nem sokat tördtek, és bátyám ho-
is
akadálytalanul
eljutott.
75
marosan talált olyan helyet, ahol átmászhatott alatta. Holdnélköü, homályos éjszaka volt, de a mészcsík úgy világított, mintha villanylámpákkal lett volna kirakva. A homályban jobbra, balra jól látta a legközelebbi tornyokat, de az örök mozgását már
nem
tudta kivenni.
Mikor az igazi munkának látott, túloldalt sorozat ropogott, amit egymás után a többi tornyok is átvettek, bele-bele engedve egy-egy sorozatot a fehér csíkba. Pista ennek külön örült, mert tudta, hogy a katona, aki úgy érzi, hogy tejesítette kötelességét, nem annyira éber, mint aki fél, hogy mulasztáson kapják. tartott, mire a tábor területérl a mészporba csúElször a fejét dugta át, belebujtatva a fehér álarcba, aztán a nyaka és felsteste került sorra. Ahogy bújt át, úgy húzta le magáról a zubbonyt, nadrágot, és ingben, fehér alsóban feküdt a csíkban. Olyan laposan, ahogy csak bírta, nehogy teste a
Húsz percig
szott.
legkisebb árnyat is vesse. Sojnos nem hagyhatta el ruháit se, mert akkor a túlsó oldalon került volna bajba. Az rök minden bizonnyal észrevették volna a nyirfaerd felé tartó fehér alakot. Ezért fels ruháját fehér szatyorba gyömöszölte és madzagon húzta
lábával.
Minden azon múlott, mennyire pontosan tud feketébl fehérre és fehérbl feketére vedleni, úgyhogy egészen éles legyen a kett közt a határ, de közben mégis mozogjon.
Az ötméteres mozogni, mert
tudhatta,
azt a. pontot, ahol csúszik.
A
Nem
gyorsabban épen legkisebb mozgás gyanút kelthetett
utat félóráig tette
nem
nem
meg.
figyeli-e
lehetett
valamelyik
r
volna.
Amikor középen tartott, a szomszédos torony kezdett tüzelni, de a másik irányba. Két sorozatot adott le és a átkiáltott a
r
másiknak. Vagy öt percig folytatódott a lövöldözés, aztán hirtelen csend lett. Bátyám ekkor mászott át a második kerítés alatt. Nehezebb volt, mint az elsnél, mert a ruháit fel kellett húznia. Tovább is tartott, végül pedig a fehér zacskó beleakadt a drótba, ami megpendült.
Akár a
-
nagybg
ben. Azt hittem,
A
húrja ... .A
nagybgé
az éjszaka csedjé-
végem van.
toronyban kiáltozni kezdtek, aztán jött a soronem moccant. Valami kóró hajolt a drótnak árnyékot vetve a fehérségre. Azt ltték az oro-
zat.
szok.
76
baloldali
Vagy
tizenöt méterre Pistától, aki
Bátyám .
nyugodtan
folytatta
Vagy
munkáját.
métert
húsz
kúszott még, aztán neki, és egyetlen futammal elérte az erdt. Mi-
kor onnan visszatekintett, okkor jött el az rjárat lámpákkal szerelve és vizsgálni kezdte a kerítést. A fehér zacskót, ami
maradt a dróton, percek múlva meg
Másnap
is
fel-
ott
találták.
már vonaton ült, és két nap múlva csenMi sem volt már könnyebb abban a
reggel Pista
getett otthon, lakása ajtaján.
zrzavarban, cmi akkor
Európában.
volt egész
...
Ismerni kell ket. Bolondok okkor utánam jönni, és egész éjjel az erdt kutatni. Ügyse találtak volna. Sokkal egyszerbb és könnyebb volt másnap elkapni valakit a szomszédos községben és beállítani helyettem a
-Hogy a
ruszkik
nevetett.
-
lettek volna,
sorba.
Aranka sógornm, szony
Épen ellentéte Ilonkának, akinek
jal.
n
volt,
gömbölyded, formás asz-
felesége,
Pista
nagy, barna szemekkel és nyakába hulló, göndör haj-
volt,
alig ért a válláig.
mindig kész a nevetésre. Alig nézett meg, már
Jókedély ki
is
puk-
kadt.
Dobosok
Ezek
-
Anyám, ezt a
.
.
.Mind másformák. Hogy lehet ez.
Mama
?
aki mindig büszke volt ránk és aki ezerszer hallhatta
Megkínzott
mosolyogni próbált.
kérdést,
arcán mintha a
régi elégedettség fénye suhant volna át.
Aranka odahúzott az ablakhoz mint
vett,
és
apróra megnézett.
Birtokba
rokont.
új
Ni, az orra egészen kiüt a családból - nevetett. Mindig zavarba hozott az ilyesmi. Már a szlbeli uzsonnákon kezddött, mikor a nagylányok térdükre ültettek, tenyerükkel niegdörgölték az orromat és jókat mulattak, amikor kétségbeesetten fickándoztam, hogy menekülhessek.
A
Várj. Mit ugrálsz ?
-
hátrafésülni.
.
.
.Igy ni
.
.
.
hajadat itt baloldalt nem kell ennyire Mindjárt jobban fog tetszeni a lányok-
nak. Ki tudja,
nyám
mikor szabadulhattam volna tle, ha a
egyetlen unokája, közbe
Vöröshajú,
Az
új
szepls
környezetbe
mindenfelé.
kisfiú
került
Megpróbálta
nem volt,
kis
Miki, a-
avatkozik.
bátyám
kisgyerekek leakasztani
kicsinyített
elevenségével
apám
képmása. szaladgált
vadászpuskáját,
de
szerencsére észrevettük az utolsó pillanatban. Aztán az íróasztal fiókjait rámolta ki, végül pedig észrevette a tükrön álló kis
77
zsírkmajmot. Apám még az els világháború alatt vette Fiumében, és csodálatosképen épen maradt a sok hurcolkodás közben. Nagy ricsajt csapott, hogy megkaphassa. Adjátok hát oda neki - suttogta anyám. tudta, mindig szemmel követte unokáját, mintha sejtette volna, hogy akkor látja utoljára. Az nem sokat tördött vele. Amint megérkeztek, odavitték az ágyhoz, hogy köszönjön. Csak félig sikerült, mert a sovány, sárga arc megrémítette. Száját tátva meredt anyámra, hátrább húzódott, és mikor lehetett, már elmenekült. Ha idközönként anyám szólt hozzá, megállt egy -
Ahogy
gyanakodva nézett
pillanatra,
rá,
aztán futott tovább.
Késbb egy alkalommal, amikor már megszokta a helyzetet, odaállt egy percre az ágy elé és közelrl nézte anyámat kék, kerek szemecskéivel.
Anyám megpróbálta, nem
göndör
hogíy kezét c
kis fejre
tegye, de
sikerült neki.
...
-Mikiké
Az -
-De Miki
Néma
-
lett
vett volna -
-
suttogta.
megkérdezte. Igaz, hogy te meg fogsz halni hirtelen
kiáltott rá
a szoba,
észre.
Intett
sógornm
?
és futott oda.
anyám pedig úgy
tett
,
mintha
semmit se
nekem.
Ott a szekrény alsó fiókjában van datolya
meg
füge.
Majd
elfeledtem. Adj a kicsinek.
Kihúztam a fiókot, - ott volt elttem mindaz, amit távollétem szüleimnek küldtem apró csomagokben. Datolya, befttesdobozok, szárított banán, fügekoszorúk, csokoládétáblák.
alatt
Kivettem egy doboz datolyát és megkínáltam vele unokaöcsémet. Kiköpte. -
-
Te kis mafla - kiáltozták sógornim. Mit erltetitek - mondta Gábor. - Sose
Késbb,
kissé
látott
ilyet.
szemrehányóan megkérdeztem anyámtól:
Nektek küldtem mindezt. Miért nem ettétek meg ? Nem kellett - felelte. Arra gondoltunk, hogy legalább ho, hazajössz. Ott kinn úgyis megszoktad .... -
-
Az ebédet sógornim fzték tettek.
78
Anyám szemmel
tartotta
és
a betegágy eltti asztalra
ket
és
idnként
intézkedett.
lesz,
terí-
I
A
-
-A
A
terítt
rózsaszín kis
tegyétek
fel
.
.
.
ezüst sótartót ne feledjétek el
.
.
.
damaszt- térítre gyerekkoromból emlékeztem. Nagy ünnepekkor, karácsonykor és húsvétkor mindig ezzel volt terítve. A sok ünnepi lakomának meg is látszott mór rajta a nyoma. Vörösbor kifakult pettyei, gyümölcsfoltok és egyik sarkán apró lukak sora, mintha söréttel ltték volna ót. Unalmamban csináltam
ket
rózsaszín
villámmal, mikor a tortára vártunk. Ki
is
kaptam
érte alapo-
san.
ta
Az asztal o terít alatt nem volt a régi. Ebédlbútorunkat elfúja válság' szele. Csak homályosan emlékszem a nagy, faragott
tölgyfatálalóra, az asztal vaskos lábaira, melyek oroszlánkörmökre emlékeztettek.
brhuzattal.
A
székek magastómlájúak voltak, aranymetszés
Apám, hogy az árveréstl megmentse, egy
resked raktárába még írást is adott
bútorke-
az utolsó napokban. Biztonság kedvéért róla, hogy az szabályszeren megvette. Ezzel vesztette el végkép a bútort, mert mikor évek multán visszakövetelte, a keresked ezt az írást használta fel ellene. rejtette
Apám
eléggé naiv lehetett abban az idben. Általában jóinduaz emberekrl, és az ebédiöbútor az els tandíjak közé tartozott a kijózanodás iskolájábaa!
latot tételezett fel
Akkoriban kedvenc mondásává lett és gyakran mondogatta, amikor a szl felé ballagtunkban a kerítésen kihajló ágak felé kapkodtunk: - Milyen igaz, hogy a szegény embert az ág is húzza. Nevettünk rajta. Fütyültünk az ebédiöbútorra. Mit tudtuk, milyen sokat jelent az asztal, amely körül nap mint nap összeül a család.
-Ábrándozik a Poponek - vágott Pista nagy grimaszokat és úgy nekiiramodott az útnak, hogy csak úgy piroslottak a szepli. Apám megsértdött. Na várj csak! - kiáltotta utána. Pista nevetett. Tudta, hogy apám öt perc múlva elfeledi az egészet.
XXX
Leültünk. Régen,
nagyon régen
ült
így együtt a csalód ennél
az
abrosznál. Talán, amikor kiütött a gazdasági válság. Aztán szétszóródtunk. Gábor külföldre ment. Pista házasodott, apám szerencsét próbált, végül én
is
útnak eredtem egy forró, augusztusi na-
pon.
79
valamennyien együtt voltunk körülötte, rajtam még rövid nadrág volt, öcsém nyakán nagy szalvéta, bátyáim pedig kamaszodtak. Furcsa volt most végignézni rajtunk. Apámon, akinek rég el-
Amikor
utoljára
tnt a banánzöld zakója a mellénnyel, aranylánccal; Gáboron, aPistán, akinek ki még gimnazista egyenruhában ült itt legutóbb; hihetetlen étmert meg, kaparinthatna is mit járt a szeme, hogy vágya volt és evés közben különleges fénnyel kezdtek tüzelni szepli; és öcsém, Jancsi, aki fínyás volt egész életében, és akinek egyedül nem adatott meg, hogy ezen a kési találkozón résztvegyen. Mintha mindegyikünkben benne lett volna a régi gyevolna el tle az új alakot. rek, és csak egy lépés választotta
Mintha csak tegnap történt volna.
Odakerütem a terít kiluggatott részéhez. Néztem, pillanatban vártam, hogy egyszercsak megelevenedik a Pista
belémcsíp a
terít
alatt,
felfújja
orcát
és
és
minden
régi asztal.
selypítve
kezdi
szavalni:
„Egyedül -
.* hallgatom tenger mormolását megszólaltam régi gyerekhangomon. is .
.
magom
Szinte
Anyi, Pista csúfol.
a tálakat hordta be. Megállt az ajtóban. Arca kerek,
Anyám telt volt és
a konty ragyogott a tarkóján.
-Mit rosszalkodtok megint
?
Gábor Homéroszt olvasta a tányér mellett és -Nem lehet itt semmit se csinálni ezektl a
felhorkant.
taknyosoktól.
Apám
nyugodtan ült az asztal végén és kis cinkos fénnyel a szemében figyelt bennünket. Szerette, ha csipkeldtünk, és ho kedve volt hozzá, maga is beleavatkozott. -
Nézd a vén szamárt
hogy rendet tartana
-
mordult rá ilyenkor anyám.
-
Ahelyett
...
O ritkán evett velünk. Mikor az utolsó cselédet is elbocsátotta, mintha valami megmagyarázhatatlan okból ezentúl is úgy kellene mennie mindennek, mint régen, maga végzett minden munkát. Reggel ötkor vésben. szolgált.
a
kelt,
mosott, fzött, vasalt, este utolsó volt a lefek-
Az asztalhoz
is csak akkor ölt le, amikor minket már kiSokszor szomorúan, - mert nem voltunk megelégedve
hirtelen
leegyszersödött ételekkel.
Félszemmel a betegágyra figyeltem. Az volt az érzésem, hogy neki is eszébe juthattak ezek a régi emlékek. Fejét erltetve fel-
80
emelte,
hogy az asztalra láthasson
szeme
és
nyugtalanul
járt
ide-oda.
friss
Ilonka behozta a leveses tálat és az alacsony szoba megtelt o húsleves illatával. Apám épen megmerítette a kanalat, a-
mikor anyám váratlanul megszólalt. Hangja izgatott volt és
tele
szemrehányással. -Mi az
Apám
nem
is
terítettetek
?
meredtünk egymásra.
szótlanul
Anyám -
Jancsinak
?
leengedte a kanalat és a pillanatnyi megdöbbenésben csak percek múlva
Persze
.
.
.
meg.
értette
egészen elfeledtem
-
suttogta és
lehanyatlott feje
o párnára. Szótlanul láttunk az evésnek. Csak jóval
meg
késbb
Ilonka szólalt
elször.
nem
-Anyika,
Anyám
kér egy
kis
levest ? Igazán jól sikerölt
.
.
.
szemét.
kinyitotta
-Köszönöm, majd késbb. Most nem vagyok éhes.
Ebéd után bátyáim és sógornim kimentek az elszobába. Pár perc muIva Ilonka visszajött és az ajtóból intett, hogy menjek utánuk.
A -
piros
álltak
és vitatkoztak.
Hadd
Csak megijedne feleslegesen. ismételgette Gábor.
értelme.
meg nyugodtan. Pista
körül
asztal
Semmi
-
lehajtott fejjel a túlsó
oldalon
állt és
haljon
pálinkás poharát
babrálta. -
Hallod
-
nézett
rám Ilonka
kor botránkozni szokott. -
-
Rettenetesek ezek a
Pogányság
?
-
és hangját nekieresztette, mint mi-
Hallod ezt a pogány beszédet
Dobosok
nézett
fel
-
?
nevetett Aranka.
Gábor.
Az lenne pogányság, ha
-
nem hagynánk nyugton meghalni. -
nem
Ilyen szégyent
fogjátok
így
az egész falu eltt
meghalni
Akkor értettem meg ban, leg
meg
talán ,mert
meghal, egészen
csak,
nem
is
támadt ?
Mit
- Csak hozzá ?
rá Ilonka.
szóitok
is van szó. A nagy izgalommertük elhinni, hogy anyánk tény-
mirl
elfeledkeztünk
ott a piros asztal eltt, rettenetesnek
tunk, és
-
engedni
errl. Abban is
tetszett,
a
pillanatban,
hogy már
itt
tar-
mindez valóság.
81
-Holnap reggel felmész Jácint atyáért hangon. mondást nem
-
folytatta Ilonka ellent-
tr
Gábor a nyakát húzogatta még ráérünk ezzel. Kár erltetni - Hogy érnétek rá ? Megmondta tegnap az .
-
.
.
.
hogy ezek
orvos,
az utolsó világos napjai. Láthattad, hogy most is már összekeveri a dolgokat. Ez az utolsó alkalom. Lehet, hogy holnap már kés lesz. Csak egyáltalán megéljük a holnapot.
meg
Miért ijedne
-
megnyugtatná
?
közbe
szólt
hirtelen
Pista.
Hátha épen
?
-Sokkal jobb, ha úgy hal meg, hogy észre se veszi. Könnyen, anélkül hogy gondolna -
ne.
rá.
Hátha úgy jönne csak Mintegy véletlenül.
a pébános, mintha látogatóba jön-
el
- mordult rá Pistára Gábor. - Te nem nyomtak és most egy ürüggyel több lesz nekik, ha meglátják, hogy pap jár a házhoz. Másnap jönnek majd és kö-
Te könnyen beszélsz
-
laksz
itt.
Idáigi
is
vetelznek. -Kár a beszédért! - harsogta Ilonka. - Anyikát nem engedem meghalni pap nélkül. - -Miért szólnának érte ? ráncolta homlokát Pista. - Nem hoz.
zád
.
jön. -
Tegnap a szlben megkaptam már a figyelmeztetést. Alig hogy valamivel újra rámcsaphassanak.
várják,
-Ahhoz semmi közük, hogy keresztények vagyunk tovább Ilonka, de Gábor nem akart engedni. -Felesleges
-
hajtogatta.
nyánk pap nélkül
is
Ha
-
Isten és
Hallod ezt az istentelen beszédet
-
Ilyet
Hogy -
lehet
láttam
ilyesmin
harsogta
paradicsom van, úgy a-
egyenest fog belerepülni.
-
még nem
-
-
felelte
egyáltalán
?
Aranka.
vitatkozni
-
Ezek a Dobosok
.
.
.
?
Mert azt akarom, hogy szenvedés nélkül haljon meg. Úgyis
eleget szenvedett életében
.
.
.
-Micsoda elvetemült ember. Ha ezt tudom, sose megyek hozzá. Pista hirtelen -
Elég legyen.
82
El
kell hívni
a plébánost és kész. Én vállalom a
Ha ezt nem tennénk, biztosan ejönne az ideje, amikor Egyszer már komolyan kell venni ezeket a dolgokat is.
felelsséget. fájna.
lerakta a poharat.
Ránéztem
és
akkor vettem észre
elször, hogy a
régi
Pista
nincs többé. Az, aki, amikor kiszaladtunk a kis kápolnából neki o
kacskaringós -
útnak,
harsogva
kiáltozta:
XXX
Micsoda bugylibicskája van az öregnek
bicskája.
.
.
.
micsoda bugyli-
Szüleim vallásos élete nem volt zökkennök és kisebb-nagyobb zavarok nélkül. Az els nehézségek épen akkor jöttek, amikor a gazdasági krízis is ránksujtott, és furcsa módon épen apai nagyapám volt a szerzjük, aki a legvallásosabb volt a családban. Akkor már egyedül élt nagyszüleim közül és valóságos legenda környékezte számunkra alakját. Tzoltófparancsnok volt. Amíg élek, úgy fogom látni alakját, amint a testület sorfala eltt lépked, fején a ragyogóra sikált sisakkal, amin úgy sugárzott a májusi napfény, akár a glória. A többieknek egyszer, fekete brsisakja volt csak, nagyapámé pedig tiszta réz, mintás ezüsttaréjjal. Mellén kitüntetések sora, oldalán a parancsnoki ezüstbalta.
Nagytermet, ers ember
húsos arccal, orrcimpákkal,
volt,
-
szül, rövidrenyírt hajjal és hatalmas, deresed bajusszal. Cúgos cipben járt és a nadrág ráncot vetett a bokája felett.
Roppant vallásos ember volt. Kétszer zarándokolt Mária-Cellbelépett a harmadrendbe és nem volt olyan megmozdulás a parókián, amiben tevékenyen részt ne vett volna. be,
Kiskoromban gyakran elvitt a litániákra, vecsernyékre. Ügy mozgott a templomban, mintha otthon lenne, és öblös, hatalmas hangja betöltötte az egész szenthelyet. Talán így is fejezte volna be életét tisztelettl, szeretettl övezha nem lesz szerelmes hatvanöt éves korára. Mert az lett, és újra akart nsülni. Mindez még nem lett volna baj, ha egy napon nem jut eszébe vagyonrészét követelni épen akkor, amikor a gaz-
ve,
dasági helyzet miatt
apám
vállalata
már
ingadozott.
Mindig emlékezni fogok azokra a heves beszédekre, vitákra, amik esténként, vacsorakor asztalunknál folytak. Elment az esze Megbolondult vén fejére anyánk és mi borzongva hallgattuk. .
.
.
-
mondogatta
O az anyai ösztön minden erejével védelmezte a családot a közelg veszedelem ellen. Egy délután saját fülemmel hallottam, amint a folyosón ezeket mondta nagyapámnak. 83
-Maga gazember
.
,
Nem
egyszeren gazember.
.
tekinti
a
gyerekeket.
Nekem
-
jogom van
is
élni
-
válaszolta büszkén és bezárkó-
szobájába.
zott
Külön, lépcsházról nyíló szobája volt és csak étkezni járt hozzánk az ebédlbe. Attól kezdve a cseléd a szobájába vitte az ennivalót, mindaddig, míg végleg meg nem sznt köztük a kapcsoGyerekkorom els, legmegrendítbb élménye volt, amikor lat. nagyapám, akinek annyit játszottunk a szobájában, csodáltuk pornódéit, bajuszkötit, nem akart többé megismerni bennünket. Elment mellettünk a lépcsházban, mintha soha semmi közünk se
volna egymáshoz.
lett
Mindezen
szül
aki
volt,
apóm
az utcán
az oka
változásnak
asszony
egy
gömbölyded,
alacsony,
fekete fejkötben
járt
és
akit
egyszer
megmutatott..
- Ott megy a baptistóné, az öreg mennyasszonya Mert a mennyasszony, mindenki nagy meglepetésére, baptista .
.
.
volt. -
A
vén farizeus - mondta anyám vacsorakor. ül és mégis baptista kell neki.
-
Egész nap a
templomban
Ezt a baptistónét,
tük
el,
körül
-
csak
és
azt
lesi,
Mikor az ügyvédi relte szüleimet, -
zom
mert így hívtuk valamennyien,
-
úgy képzel-
mint valami ördögi lényt, aki állandóan ott járkál házunk
Ezt
is
-
az a
anyám
n
hogyan árthasson a családnak.
felszólítás megjött,
-
mert nagyapám bepe-
így kiáltott fel:
eszelte
ki,
de várjon csak, majd még találko-
rosszabb ezeknél. Egész nap a templomot bújják, de közben azon jár az eszük, hogyan árthatnak a másiknak. Anyám szeretett általánosítani. Megvoltak az ideáljai és kérvele. Nincs
fogyatékosságokkal szemben. Ha valakit gonoszgonosznak érezte egész környezetét is. Nagyapám rossz lett a szemében, és mivel egész nap a templomot bújta, hajlamos volt az összes templomlátogatót elitélni miatta. Számára
lelhetetlen volt a
nak
talált,
a fogyatékosság nem szigeteldött egyedekre. Fogyatékossá tette környezetét, családját vagy az egész társaságot is, amelynek tagja volt. Egy ember miatt kész volt elitélni az egész emberiséget.
Soha nem változtatta meg kacssága,
embertelen
84
amivel volt.
csak
az
ezt
ideált
az álláspontját. Kitartása, matekintette,
szinte
emberfeletti,
re,
Mindez talán mégse lett volna kihatással anyám vallásos életéMint ha egy nap a parókia káplánja be nem állít hozzánk.
késbb
nagyapám
kiderült,
színtelen
Sovány,
kérte
ember
volt.
meg a közvetít Langaléta
szerepre.
papnak
hívták
hívk. Fiatalabb volt anyámnál, akit mégis „lányomnak"
a
szólított.
közben lassan Ott ült az ebédlasztalnál és tenyerét beszéd mozgatta: Szeretni De lányom, ilyen nem történhet katolikus családban. öregebbek az tartozunk Tisztelettel megérteni. kell egymást és
A
iránt.
tízparancsolatban
benne van.
is
Anyámat ekkor már elfutotta az indulat, de türtztette magát. pörösködik - mondta.- Mit csinálok a négy gyerekkel, ha lennie. Mi koldusbotra juttat bennünket. Neki is megértéssel kell
O
ö is mondjon le. Minek megis le tudunk mondani sokmindenrl, ennek ensülni ilyen vén fejjel ? Mondja, ftisztelend úr, van gyáltalán értelme
A pap ja.
hogy
Persze,
-
Meg
?
a fejét ingatta. érteni
keíl
De megértknek kell lenni, ahogy mondaz öregeket is Minek beárnyékolni életük vé-
nincs.
gét, ^
Ez a kifejezés sehogyse tetszett anyámnak - Beárnyékolni ? Ki akarja beárnyékolni neki ahogy eddig tette. családjával, tan a
nyugod-
? Éljen
jól, milyen is vannak, kedves lányom. Tudja szóval elkerült az ez hogy ügy most, és öregúr az vallásos léveszend egy hogy valamelyest isteni küldetésnek érzi szerepét,
Más szempontok
-
.
lek
megmentését -
kus,
Talán
.
vállalja.
veszend
-Miféle
.
lepdött meg anyám. hogy a jövendbeli jelenleg nem
lelket ?
tetszik tudni,
katoli-
de házasság esetén Erre már kirobbant anyám: .
.
.
a sok zöldséget neki ? Nem látja, hogy ana foga ? nak a szélhámosnnek csak a család vagyonára fáj kedcsaládját egy ilyen Istentl való dolog hátbatámadni saját aztán .de volt minden jó nem ismerte ezt nt , -
Maga
elhiszi ezt
n
véért
?
Amíg
egyszerre
A -
.
.
.
.
Farizeus
.
.
.
.gonosz, vén farizeus.
anyámat. káplán kétségbeesetten próbálta türelemre inteni áll távolabb tlem, sem Mi lányom. édes félre, értsen ne De
mint olajat önteni a tzre
.
.
.
85
De anyámat már nem lehetett megállítani. -Egész nap a templomban ül, közben meg azon töri a fejét, egészen megbohogyan húzzon ki mindent a lábunk alól. Ez a
n
londította
A
.
.
káplán zavartan távozott.
nyám
Az ajtóban még megragadta
a-
kezét:
Ne
-
.
haragudjon. Vegye úgy, mintha
t
itt
sem lettem volna.
Sokáig úgy érezte, hogy a plébánia szövetkezett nagyapámmal megrontásunkra.
De
No
-
már nem
lehetett megállítani.
plébános is neki hisz. Hogy egy lelket kell megnégy gyerek az semmi nekik, csak a baptistáné lelke
lám, a
A
menteni. fontos.
Nagyapám talán tényleg feleségül is vette volna jelöltjét, ha a örökrészét is el nem söpri. Máról-holnapra gazdasági válság az nem lett semmink, nem volt miért pörösködni. Pár hétre rá a bapakarta nagyapám tistáné is véleményt változtatott. Most már lelkét a baptista vallás alapján megmenteni, és az - mindenki megdöbbenésére - hajlandónak is mutatkozott erre. Valóságos botrány lett belle.
Na most ehhez
-
a
hittek
.
mit szólnak?
fogják megmenteni?
lelkét .
De
-
fakadt
ki
anyám.
-
Most kinek
azért ennek a vén farizeusnak
.
Az egész parókia összefogott nagyapám megmentésére. Szerencsére a baptistáné, amikor rájött arra, hogy örökségre semmi remény se lehet már, htlen lett nagyapámhoz.
Az öregurat ez a csapás végkép megtörte. Napok alatt megAkadozó léptekkel, kábán ténfergett az utcákon és egyegy nap zörgetett ajtónkon. Ott álltam az elszoba sarkában,
rokkant.
mindent láttam.
Anyám
kinyitotta
-Mit akar
az
ajtót.
mordult rá mérgesen. -Ne haragudjatok - motyogta az, olyan kínzott arccal, hogy alig ismertem rá. - Bocsássatok meg. -
Mindenünnen
-
tért
?
.
.
kirúgták,
most persze hozzánk jön bocsána-
.
-De Rózsika .Rózsika drága. -Nem vagyok magának drága. .
.
Menjen csak szépen a szo-
bájába.
Nagyapám 8ó
megfordult és szó nélkül elbicegett.
Pár nap múlva anyám ugyan megbocsátott benne többé. -
Ki tudja,
Maga
mikor bolondul
vitte
meg
neki,
de nem
újra és lesz ártalmas
neki az ételeket, tiszta ruhát,
.
.
de a családi
bízott
.
asztal-
hoz nem engedte többé.
A
feszültség nem is oldódott fel többé egészen. Mi, gyerekek, tudtunk már úgy nézni nagyapánkra, mint régen. Még akkor tartott ez az állapot, amikor néhány hónap múlva váratlanul
nem is
Anyám
meghalt. kor a
reggelit
látszott
találta vitte
élettelenül
neki.
Álmában
egy reggel az ágyban, amihalt meg, egy rezdülés se
az arcán, hogy szenvedett volna.
-
Még
-
Ne ezekrl az
a halálával is bajt csinált - hallottam mondogatni, amikor a költségeket kellett elteremteni a temetésre. A longaléta káplán temette és a szertartás végén odajött szüleimhez részvétet kívánni.
egész életét -
Egy egész
utolsó dolgokról
ítéljék
meg
-
mondta. Az
tekinteni.
kell
életet tönkre lehet tenni
egy nagy gonoszsággal.
St még többet is felelte anyám. A káplán zavarba jött. -
-
Ha
arra a találkozóra gondol, lányom, higgye
gam sajnálom legjobban emberek vagyunk
Anyánk ránk
és
restelkedem miatta.
és tévedhetünk
ahogy
.
.
el,
hogy ma-
De mindnyájan
.
mind a négyen már eléggé kopott ruháinkban, és nem válaszolt. Mereven, egyenesen állt a kés szeptemberi napfényben. Akkor jelentek meg elször cpró ráncok az arcán. nézett,
ott álltunk
Nem
hinném, hogy anyám hitét, vallásos meggyzdését ez az komolyabban befolyásolta volna. Pár hét múlva, nagyapám temetése után helyrejött minden, csak a külsségekben lett tar-
eset
tózkodóbb. ilyesmin
Nem
kapott,
szerette a látványos buzgólkodást és ha valakit
mindjárt gyanút fogott.
Egyszer
s
mindenkorra
ahhoz ragaszkodott az élet többi területén is. Ez volt élete legnagyobb erénye: ezzel tudta a családot a viharok közepette összetartani. Ugyanekkor ez volt legnagyobb hibája is: emiatt lett élete második fele magános. megalkotta
ítéletét és
Sokszor hallottam, amint mondogatta valakirl:
87
Ez nagyon ájtatos, sokat hajlong. Jó lesz vele vigyázni. Ezek a farizeusok a legveszedelmesebbek. Azért mutatják a jót, hogy annál biztosabban lehessenek gonoszok.
Sokszor volt emiatt igazságtalan az emberekkel. Csak élete alkonyán, amikor újra falun volt, változott meg valamelyest álláspontja. De ezt is titokban tartotta. Véletlenül jöttem
rá.
Egyetemista koromban egyszer karácsonyi vakáción voltam
ott-
Az íróasztalom alatt papírba göngyölt csomagot találtam. Anyám megfeledkezett róla. Hat pár kis cip volt benne. Vadonathon.
újak.
Ezek mire vannak
-
itt?
-
kérdeztem apámtól, de az
kitért
a vá-
lasz ell.
Apránként tudtam meg, hogy anyám beszervezte a falusi ciA brt adta, azok a munkát, és évrl-évre ott voltak a cipk a plébániai szegények karácsonyfája alatt. pészeket.
-Senkinek se
kell
tle kérdeztem.
-
kik egész télen át
káihatnak.
Ti
- felelte anyám, amikor egyenest tudtam nézni, hogy vannak gyerekek, anélkül vannak. Hadd örüljenek, hogy csusz-
tudni róla
Nem
XXX
cip
szerettetek, emlékszel
is.
Beesteledett.
Pista
bátyámék
-Csomagoljatok be egy ja
indultak.
datolyát Mikinek, majd megszok-
anyám.
suttogta
-
kis
?
unokaöcsém ott somfordált az ágy körül. Rendkívül meg szeppenve. A nagy játékban leejtette és összetörte a zsírk-
Kis
volt
majmot. Kár érte
-
morogta apám. - Egy intette anyám.
-
Ugyan hagyd
-
Már elbb
kínaitól vettem. -
Kínai volt.
ronda
Úgyis olyan
volt.
összetörhetett volna.
is
Erlködött, fejét fenntartva, Pistát és unokáját nézte egész
hogy
délután. Tudta,
utoljára látja
ket. Mégis, amikor búcsúzott
tlük, hangja se rezdült.
Mama
-
legközelebb
?
-
bátyám az arca fölé. Csak légy türelmes és ersödj
Ne hozzak
hajolt
.
.
Megcsókolta,
karját nyakáig akarta emelni, de motyogta. - Mit is akartam mondani tok Mikire. Ebben a hidegben könnyen megfázhat
-
Várj csak
valamit
.
-
.
nem ? .
bírta.
Vigyázza.
Csak amikor báyámék kimentek már és hallatszott a küls sírni. Szó nélkül, mozdulalanul, csak a könnyek peregtek nyitott szemébl.
XXX
ajtó csapódása, ekkor kezdett
Reggel
Gábor hozta
a
hogy az állomásfnököt meggyilküls épülete mellett,
hírt,
kolták az éjszaka. Ott találták az állomás
cseréptets
az árokban. Vasutaskalapácsa kerekeket szokták kongatni a szerelvények összeállítása közben. Több ütést is kapott hátulról a fejére és vére a hóra ömlött. Ogy odafagyott, hogy reggel alig tudták elválasztani a földtl, amikor megtalálták. a
hosszú,
verték agyon.
csal
-Nem neki,
brébe
-
mondta Gábor.
jár
-Valamit
Szombaton, amikor itt volt, mondta is: Halott ember. Megérezte el-
sejthetett.
ember vagyok én már
Halott
Sokszor mondtam
-
mindig az állomás felé, de nem tudta megállni. o poros vadászkalap alatt elkomorodott.
minek
Apóm
re ..
a
fért
raktárnál,
Azzal, amivel
.
.
.
.
Arra, hogy
ki
és miért gyilkolta
meg, senki se tudott válaszol-
ni.
vonogatta vállát Gábor. kezdett velük, omikor egy lenne a fnök. vagont rosszul raktak meg. Mintha még mindig Ott ténfergett állandóan, ellenrizte az épületeket, megnézte o kocsikat. Felmászott rájuk a mellékvágányon és mint valamikor, végigjárta ket. Nem bírt nyugodni -
Haragudtak
Mesélik, hogy a
a
rá
vasutasok
héten
múlt
-
kiabálni
.
-Anyit
még meg
akarta nézni
is
-
.
.
mélázott tovább apám.
elre tudom, akkor beengedem. De
ezt
meg
hal
nála
ki
hitte
volna, hogy
- Ha elbb
.
Valamelyik vasutas tehette el láb alól, aki haragudott rá. Valamikor nagyon szigorú volt a munkásokkal. A legkisebbl is fegyelmit csinált. Sok ellensége volt. Ahogy agyonverték, azon is -
látszik,
hogy bosszúból
Apám szemébe -
Szombaton még
utoljára
inni.
tették.
húzta kalapját.
XXX ivott.
Jó ez a pálinka
-
mondta.
Eljött
ide
nem volt az els. Apránként tudtam meg úgy feküdt a falun, mintha kisajátította volna magának, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy Az állomásfnök
mindent.
A
esete
halál
89
ennek vagy annak meg kell halnia. Ahogy bizonyos állatfajták tudomásul veszik, hogy soraikat kérlelhetetlen törvényszerséggel ritkítja valami felsbb hatalom, úgy vette tudomásul a falu is, hogy halnia keli. Senki se tiltakozott ellene. Elfogadták, meghajoltak eltte. Megszokták volna talán már, vagy féltek tiltakozni ? Elkábított, megborzasztott ez a ri
felfedezés.
képe végleg darabokra
falunak a
A
régi
kedélyes, nyá-
rongyolódott bennem.
Még megrázóbb volt, ahogy az emberek tudomásul vették ennek vagy annak váratlan halálát. Valamikor ilyesféle esetek évekre megrendítették az emberek képzeletét. Márványtáblák, útszéli keresztek örök emléket akartak állítani nekik. Most senki se tördött ilyesmivel.
vább a maga
Megrázkódtak egy pillanatra
És senki se kereste
ment minden
to-
az okot. Senki se akarta tudni pontosan,
meg az állomásfönököt. Mintha
gyilkolta
és
útján.
gyilkolni
ölni
és
ki
ter-
mészetes lenne, és azért inkább az áldozat a felels, mert alkalmat szolgáltatott rá. Bátyám is az állomásfönököt magát okolta,
hogy miért
nem
lán
járt
az állomás körül ... Ha nem
volna, ta-
járt
verték volna agyon. Ez a gondolatmenet akkor
háborított.
TarmésCetellenesnek
hogy megváltozott valami
.
.
találtam.
Lassan
még
fel-
meg,
szoktam
.
Az öreg Kokas? - tndött apám, mikor érdekldtem utána. - Meghalt. Agyonltte nem, felakasztotta magát. Aznap déleltt még itt járt. Felvette ünnepl ruháját, abban járta végig a falut. Éreztem, hogy valamiben töri fejét. Látszott a szemén. Este aztán a mhelyében akadtak rá. Ügy ahogy volt, fekete ruhában, kalapban a dikicsszíjra akasztotta magát -
.
.
.
.
-
De
.
.
miért ?
- Azt honnan tudná az ember ? Talán nem bírta tovább Sokszor azt se tudták pontosan, hogyan halt meg ez vagy az. Mintha mellékes lenne. Ahogy a gazelláknak mindegy, hogy az oroszlán a torkukat, vagy a szgyket harapja át. Bagecrl is számtalan változatot hallottam. Hogy az útszélen halt meg, .
.
.
hogy belökték egy pöcegödörbe, hogy elégették Buchenvaldban, de azt is hallottam, hogy kísérleti nyúlnak használták Dachauban. Látták, amint csípficamos testébe ültetett új lábakon botorkált.
A nyáról
Vajda is
lányról,
számtalan
Gizikérl, a malomtulajdonos kisebbik változat
ablakon, mások szerint a
90
járta.
Hogy kidobták az
„felszabadulás"
éjszakáján
lá-
emeleti
erszakol-
utcákon.
szendén, fehér ruhában
Gizikét, oki
halálra.
tálc
kövérkésen
Kissé
legírígyeltebb
lányát,
és
akiért
félénken
megyék
járt nyáron az fürdruhájában. A falu
ifjúsága
versenyzett,
hogy
feleségül vehesse.
Az öreg Vajdát? A malom eltt ltték agyon, amikor államo-
-
Futni próbált, de a rzsetoronynál elérte egy golyó. Ott, annak a tövében ásták el. Állítólag élt még. Azóta is ott van.
sították.
Senki se merte exhumálni
Apám vevi nem az
közt
egyedüli
is
.
.
volt.
Gereben? Az o marha
-
.
többen akadtak ilyenek. Az öreg Kokas
kiállt
az ajtóba, amikor a hadifoglyo-
kat terelték át a falun. Azt mondta, mi baja lehet, mert sose voft
katona a tüdbaja miatt. Azt nézte: nincs-e ismers a foglyok kö.Az egyik ruszki meglátta és ráordított:Davaj fasiszta Be kellett állnia o sorba, úgy papucsban és ingujjban, ahogy volt. Mikor a papírját mutatta, a ruszki összetépte és kapott tle egy rugóst is ráadásul. Két nap múlva az eszéki út mellett akadtak rá. Az els éjszaka megfázott mór és a tüdgyulladás órák alatt
zött.
.
.
elvitte
.
A
-
.
.
Kalapost, azt kivégezték.
mert nem
Erre az
Nem
adott egy ruszkinak brt,
dühében
bevitte a parancsnokság végeztek ki. O is köztk összetévesztették valakivel. Ott van elásva a várkertben
pincéjébe. volt.
volt neki.
is
Hajnalban
hadifoglyokat
.
Ez
így
.
.
XXX
ment sorban, egyszeren és megfellebbezhetetlenül. felelte apám, amikor felháborodtam.
Majd megszokod
-
Alig tíz óra múlt, és épen segítettem apámnak a számadásban, amikor hirtelen dörrenés rázta meg az utcát, hogy a kirakat ablakai csakúgy csörömpöltek.
A ködös, hideg utca végében, ahol fordult az utca, a .Zöldkoszorú" nagy kapualjából úgy dlt a por meg o fst, mint mikor valaki pipára gyújt és az elsket pöffenti. Emberek
visszatartani.
tett ki
futottak össze.
Ne menj oda
- kiáltotta utánam apám, de engem nem leheBenn a kocsma udvarán a fáskamra els fala volt dlve és még egyre ömlött belle a füst. -
-
lépéseket
-
ordított
egy asszony torkaszakadtából
és futott
kifelé.
91
A
kamra eltt félkörben moccanni se tudtak.
már az emberek, de az
álltak
iszo-
nyattól
Benn, a földön, a kocsmáros kamaszfia
Ügy
ltt.
látszott,
hogy semmi
baja.
Maga
ült
a favágó töke e-
se volt
még
tudatáborv
történt vele. Ujjatlan kezét nézte, mintha csodál-
annak, hogy mi kozna, hogy ujjai helyén vér bugyog el, és a rajtakapott gyerek bntudatával egyre ezt hajtogatta: is
Csak a tzkövet akartam kivenni belle ... Ne bántsanak. Nadrágját és ruhája alsó részét elvitte a robbanás ereje. Hasán, lágyékán és combjain száz meg száz repeszdarab nyílásá-
ból csurgott a vér.
-Kössék be már, kössék be
ordította
-
egy ember.
-Fussanak az orvosért...
A sebesültnek furcsa módon nyugodt volt az arca. Ép kezével o port törölgette szemébl. -Ne bántsanak - motyogta. Valaki lehajolt hozzá és fel próbálta emelni. Mikor a törzs alsó része a földön maradt, mintha csak a br kötötte volna össze mellével, iszonyodva engedte vissza. -Tegyenek már valamit Mit bámulnak ? - fakadt ki valaki. Jó öt percbe telt, mire Bagó odaért. Fujtatott, ledobta táskáját. Mikor a kör megnyílt eltte és a sebesültet meglátta, mintha megmerevedett volna. Végül mégis lehajolt hozzá. Aztán újra .
.
kiegyenesedett, arca fehér volt, akár a -
fal.
Mit csinált ez a szerencsétlen ? - kérdezte. Tzkövet akart kivenni egy aknából.
mentse meg! - jajveszékelt egy asszony. rögtön a kórházba. A kamasz, aki idáig csak figyelt, ekkor értette meg elször Igazán, mi is történt vele. Körülnézett és. ordítani kezdett. -
Doktor
-
Hozzák
-
Ne hagyjanak meghalni
úr,
fel
.
.
.
Anyámat
felébresztette a robbanás. Valami leesett a konyhában. Hallottam a csattanást amikor hazaértem. -
Az éjszaka könnyebben -Pista
elmegy.
92
kissé
magát. Arca
kipihente
-
mondta,
nyugodtabb
volt,
beszélt.
hol
van
?
-
kérdezte.
-
Beszélni akarok vele, mielötf
-
-
-
-
Még tegnap
este elmentek.
Azt hittem, még itt van. Beszélni szerettem volna vele. Hiszen beszéltél vele. Tényleg?
Még tegnap
este.
Azóta
aludtál.
Mi van ma? Hétf. Milyen furcsa. Az volt az érzésem, hogy csak egy pillanatig Nem is emlékszem már pontosan.
aludtam.
Elgondolkozott. -
Szomjas vagyok. Adj egy
kis vizet.
Szájához tartottam a poharat. Pár csöppöt tudott csak lenyelni, a többi kipergett szája két oldalán. Ekkor ivott anyám utoljára. Eztán a vízrl is végleg megfeledkezett. Nem érzett többé szomjúságot. -
-
id van kinn? Hideg és ködös. Esett a hó?
Milyen
Nem. Szeretnék
látni
nagy pelyhekben
mégegyszer egy szép havazást. Mikor lassan,
esik a
hó.
Csendesen. Az olyan szép. Errefelé
régen voltak. Amikor születtél, Mentünk az éjféli karácsony eltt, akkor volt gyönyör tél misére és mindent mintha csillogó, fehér vatta borított volna Ilyenkor a csillagok is jobban szikráznak. nincsenek
olyan
hóesések,
mint
.
.
.
.
.
.
ideig a semmibe, majd váratlanul a fényképes Odatettem eléje a dunyhára. Már nem tudta megfogni. Mosolyogni próbált.
Elnézett egy
dobozt
-
kérte.
Elzsibbadt a karom. Keresd
hol az udvarban Jól
sárgult
ki
azt a fényképet
.
.
.Tudod, a-
vagyunk lefényképezve.
ismertem ezt a képet. Levelezlap nagyságú, régi, megfénykép volt. A helybeli fényképész készítette apám
kívánságára. Mert voltak ilyen
ötletei.
Kikerestem és eléje tartottam. Tedd le a dunyhára.
-
raKis mélyedést csináltam, abba állítottam. Szeme mintha gyogni kezdett volna, ahogy meglátta.
93
Fiatal asszony volt, Életének legszebb évei ezek voltak. szép és egészséges. A nagyszülk, cselédek minden fáradtságtól kímélték. Ezután a korszak után márcsak gondok, szenvedé-
sek jöttek élete végéig.
A felvételt házunk kertjében készítették a puszpángbokrok és a citromfk fell az épület utcai szárnya irányában, ahol kis, betonozott térségen varrógépek sora állt és négy lány meg egy soványarcú, kopaszodó férfi dolgozott rajtuk. Apám munkásai voltak. Cipfelsrészeket készíttetek, a legjobbakat a környéken. Apám gazdag volt, „úriember". Ott állt egyik varrógépnek támaszkodva, nyitott kabátban, hogy óralánca látszódjon, kamasFiatalos, nis, gombos cipben és. magas, keményített gallérral. gyerekes
szinte
arca
volt,
elválasztott,
gondosan
kefélt
hajjal,
elégedett pillantással.
Nagyapám mögötte rágban
és
állt.
Zsebrerakott kézzel, harmonikás nad-
dús bajuszát pödörte.
látszó bajusza volt.
Apámnak
csak vékonyka, alig
Csak késbb tüskésedett meg.
nap a képen, látszott az izzadtság nagyvaskos orra mellett és lábánál komondor lefetyelt a meleg-
Sütött a délutáni
apám
Csak nagyanyám
árnyékban, a lépcsfeljárat mellett, sárkányszájra mintázott vízköpje. Ezen a lépcsn ülve vágtam el egyszer térdemet az üzletbl elcsent nagy brvágókéssel fakard faragása közben. Nagyanyámra csak a képrl emlékszem. Kerekarcú, barnaszem öregasszony volt, kövérkés, a dereka befzve. Ügy állt a képen is, amilyen egész életében volt. Csak egy pillanatig, mert hívta a munka a konyhába. Elrehajolva, figyelmesen, gondolkozva. tl.
volt
ahol látszott a kút karja
meg
Anyám a varrógépek eltt széken ült. Fehér csipkeruhában, aminek ujjait vállán felfodrozta. Kissé kövérkés volt abban az idben. Arca kerek, kontya dús, hogy derekáig ért a haja, amikor este kibontotta.
Én az ölében ültem hosszú, göndör hajjal és kis szoknyácskában. Akkoriban a kisfiúk is szoknyát hordtak. Alig voltam több kétévesnél és bambán, nyitott szájjal meredtem a fényképészre, aki a puszpángbokrok közti, cementezett úton állt és mindenféle figurát csinált,
hogy figyelmemet
Akkor még történik
94
velem,
fogalmam öntudatlan
se
lekösse.
volt,
kis
kik
vannak
lényként
éltem
körülöttem,
mi
világomat,
de
Talán
most mégis mindenre emlékszem.
már
szor láttam ezt a képet, hogy
Pista, fejetetejére bodorított hajjal,
anyám térdének támaszkodott
rül,
azért
mert sok-
csak,
élményemnek tetszik ? nagy szeplökkel az orra kö-
saját
durcásan meredt a lencsé-
és
Gyanakvó, mindig valamiben sántikáló kisfiú volt, nem több négy évesnél. A hüvelykujját harciason matrózblúzocskája övébe akasztotta. Gábor bátyám csak félig látszott. O akkor már hatéves kisfiú, abban a pillanatban, amikor a fényképész a fekete kend alá bújt, elreszaladt és a puszpángbokor melll kihajolva figyelt a lencsére. Talán a beigért madarat akarta közelebbrl látni. Meglesni épen akkor, amikor elbújik. A képen csak felsteste lászott, kis matrózsapkája, meg elre les, élénk szemei. be.
XXX
Anyám -
újra
meg
újra végigfuttatta
Jancsit sehol se találom
va bújhatott
Nem
is
-
szemét a képen.
mondta aztán csalódottan.
Ho-
-
?
találhatta,
de már nem
emlékezett
rá.
Akkor
volt
terhes öcsémtl. -Szeretett bújócskázni - nyugodott végre bele Szép volt. Milyen kár, hogy elmúlt. Ha meg lehetne állítani bizonyos ponton az életet, és örökké ott fog maradni .
.
A
.
.
kép baloldalán a kapuboltozat és a homokfutó látszott. Mindig a kapu alatt állt. Könny voH, akár sokazor hintáztunk a hátsó tengelyre akaszkodva. szlejébe jártunk vasárnaponként vele, vagy apám ahol langyos, rózsaszín bel dinnyék teremtek a
els kereke a
pille,
és
Nagyapám pusztájára,
homokban.
eszébe juthatott. A boldogság korBéke és nyugalom. Milyen rövid volt. Kamaszkoromban sokszor eszembe jutott, amikor a kis szobába összezsúfoltan nyomorogtunk, hogy milyen jó lenne
Mindez talán anyámnak
szaka, amikor minden
visszahozni.
bven
Nagy akartam
is
volt.
hamarabb, sok pénzt keebbe o régi világba. Elkéstem végleg vele. Soha nem
lenni minél
anyámat egyszercsak Most már semmi se lesz belle. resni és
visszavinni
jönnek többé vissza.
Maga a ház tágas volt, az ebédl ablakai az utcára nyíltak. Csipkefüggönyök lógtak rajtuk és elttük az utcán májusban akácok virágoztak. Sok az emlékem ezekrl az ablakokról. Apám ide bujt el, mert szélesek voltak, és ha valaki a párkányon meg95
lapult, azt se kívülrl, se belülrl nem láthatták: ide bujt hát éjszakánként a kommün idején, élesretöltött pisztollyal a kezében, hogy a ház kapuját védemezze. Innen búcsúztatták nagyapámat, amikor a városba költöztünk. Ott szónokolt csákányosan, sisakoson az ablakból, a csapot pedig trombitaszóval, fáklyákkal vonult tova. Itt állt a karácsonyfa is. o tálaló mellett és az ebédl-
hülésre a friss sütemények.
asztalra voltak kirakva
A hálószoba ajtaja nyílt rá. A nagy és magas hálószobáé, ahol a két udvari ablak közt állt bádogógyacskám a csipkemennyezettel. Ha kissé felemelkedtem, láttam szüleim ágyát, felettük Krisztust Pilátus eltt, az udvar felé pedig az ablak alatt az orgonabokrot, a kút sárkányköpjét. Itt voltam halálosan beteg,
hajoltak ágyam fölé orvosok, idegen, hidegtapintású emberek, innen néztem heteken át a láz hevében hullámzó függönyöket, a mennyezet repedéseit, melyek valami furcsa emberfejbe egye-
itt
sültek.
figyeltem éjszakánként az apró neszeket, amik a pad-
Itt
az égbolt mélységébl szüremlettek lefele. akácvirágot, amit Gábor hozott be, miután kirázta a bogarakat belle. Lassan és csámcsogva ettem, mert a többiek is így tették, és szüleim végnélkül boldogok voltak, mert gyógyulásom jelét látták benne.
lásról Itt
vagy azon
ettem
-Szegény rákja
túl
meg az els
volt.
nagymama
Mellrákja.
-
rezdült
Emlékszel,
meg anyám szeme. - Neki Is mikor temették ? Fel akartad
kelteni.
Nagyanyámat az udvaron ravatalozták fel a kút és a puszpángbokrok közt. Valami állványon vagy asztalon állt a koporsó, hogy nem láthattam bele. Nagyapám tartott föléje. Csókold meg - motyogta a fülembe. Megdöbbenve néztem a sápadt, mozdulatlan arcot, majd egy hirtelen mozdulattal megragadtam nagyanyám kezét és ráztam,
hogy felébredjen. -
Kelj fel
nagymama,
kelj
fel
.
Az elszobában csapódott az tyával.
O
ment
Óvatoson
el
.
ajtó.
Gábor
volt az, Jácint a-
érte mégis.
ránknyitott, és mintha
mondta anyámnak:
96
.
maga
is
meg
lenne lepve, ezt
Nézd
-
csak,
ki
meglátogatni.
jöti
beengedte maga eltt a plébánost.
És
atya
Jácint
ferences
vaskos
Alacsony,
volt.
ember,
kerek,
amelyrl nem lehetett megállapítani a korát. Ugyanaz a kámzsa volt rajta, amiben jó tíz évvel elbb elször láttam, és ami már akkor is kopott, foltozott volt. Haja azóta lekopott. Ami megmaradt a tarkóján, az kifehéredett. Pontosan olyan volt, ahogy a ferenceseket ábrázolni szokták általában. Sokszor tndtem is rajta, vájjon ezért lépett-e ebbe a szerzetbe, vagy belépése után alakult-e át ilyenné. rózsás
arccal,
mosolyogva jött beljebb. Hangja lágy, idnként ahogy a szónokok szoktak beszélni. Hát kedves lányom. Most hallom, hogy beteg. Ha véletlenül meg nem tudom, nem jövök el, és a végén azt mondhatta volna rólam: Nahát micsoda egy pap ez. Még a betegeire se kiSzélesen
ersöd
volt,
váncsi. Nem beteg, ftisztelend úr - settenkedett mögötte apám, szaporán pislogva szemüvege mögött és szemmelláthatólag nagy zavarban. - Most már gyógyulóban van. Megoperálták. Annál jobb, akkor legalább nyugodtan elbeszélgethetünk. Ilyenkor mindig sok mondanivalója van az embernek. Ugye lá-
nyom ? Anyám megmozdult
és mosolyogni próbált. A fénykép eltte eldlt a helyén, majd lecsúszott a dunyháról a padlóra. -Na csak ne mozogjon nem kell erltetnie magát. Majd inkább én ülök ide az ágy mellé, lányom. Látszott a szemén, hogy is megrendítette anyám állapota, de nem mutatta. Arca tovább mosolygott. Gábor még az utolsó pillanatban odament hozzá és a fülébe .
.
.
t
súgta:
A/eg ne ijessze
-
.
.
.
ment tovább az ágy felé. Hát igazán örülök - motyogó anyám és mintha arca kissé kipirult volna. Tudom, hogy nagy zavarban volt ebben a pillanatban. Évek óta nem tételezte már fel, hogy a családon kívül valaki is érdekldne utána. Megszokta, hogy a külvilággal csak a megélhetés szükségszersége miatt kell érintkeznie. Jácint
atya szelíden félretolta és
-
-
Látja,
Persze én
csak lenni.
ha
elbb
szól,
elbb
manapság már amolyan .
jövök
-
nevetett Jácint
kellemetlen
vendég
atya.
szoktam
.
91
ta
Szüleim egyszerre kezdtek magát.
tiltakozni,
el
de a pap nem hagy-
van ez így. Nincs véletlen Isten terveiben. csak most fog rájönni, hogy mit veszített el -Jól
.
Akkor láttam, hogy
Levetette barna kabátját.
Zsebébl
A
rajta
van a
stóla.
kenetes lehetett. Közben
hangon, meg-megnyomva itt-ott a hangharisnyájáról, mert csak saru volt olvadni kezdett a kérges hó, és lábnyomai megmaradtak
egyre
csendes
beszélt
Ahogy
súlyt.
ezüst szelencét vett el.
kis
Sok ember
.
.
rajta,
lépkedett, vastag
a padlón. -
Rég beszélgettünk már, mi, lányom
ágyhoz a
széket.
-
Ha
jól
meggondolom,
?
húzta közelebb az
-
lassan egy éve
már
.
.
.
kámzsát, és nehézkesen leereszkedett a lábát épen a lecsúszott képre rakta. Egy
Felhúzta a térdén a
hogy oda is akartam menni, hogy kiszabadítsam, de aztán eszembe jutott, hátha ez se véletlen. Talán nincs is véletlen az életben. Talán azt akarja jelenteni, hogy kár a múlton rágódni. Az épúgy eloson o semmibe, akár az emberek maguk is. Más a fontos, egészen más Láttam,
székre.
pillanatig
.
,
.
Nahát, nincs itt semmi baj ... - ersödött fel Jácint atya hangja, és közben szemével intett felénk, hogy kimehetünk. -
XXX
Majdnem meg. Gábor -
Az elszobában vártuk már türelmetlenkedni kezdett.
félóráig volt benn anyámnál. tíz
perc multán
Mit csinálhat
És fülelt befelé,
Apám egy
szót
ennyi
nem
ideig?
hallja-e
Még
a végén
megijeszti
.
.
..
anyám zokogását.
se szólt egész
id
bolt a piros asztal körül és reszketett
ügyetlenül téb-ló-
alatt,
kezében a
pálinkás üveg
gömbje.
Amikor Jácint atya végre kijött, bátyám nekirontott: - Mi van ? Nem ijedt meg ? - Miért ijedt volna meg ? - nézett rá a pap egy kis nehezteléssel
a
haláltól.
hangjában. - Egy jó kereszténynek nincs mit félnie a Legalábbis kétezer év óta majdnem
Láttam,
.
hogy apám
haragosan
is
pillant
.
.
Gáborra szemüve-
ge mögül. -
Nem
úgV gondoltam
-
morogta az szabadkozva.
Jácint atya orcán valami meghatódottság látszott.
98
Tudják,
-
ember
mondta
-
-
nincs
megdöbbentbb,
mint mikor az
így leül a halállal beszélgetni. Sokszor tettem már,
de min-
Van valami mélységes titok ebben. Mi csak azt gondoljuk, hogy mi készítjük el a halálra a híveket, de valójában semmit se tudnánk tenni. Sokkal nagyobb hatalom végzi és készíti el ezt helyettünk. Mi csak asszisztálunk hozzá. Valahányszor leülök így a halottas ágy mellé, mindig rá kell erre döbbennem. Vagy elkészítették már ket, vagy nem mi már édeskeveset tehetünk. Olyan nekik a halál már, mint valami jóbarát, akitl nincs mit tartani vagy még nálunknál i» rettenetesebbnek találják. Olyannak, hogy mi el se tudjuk képzelni. Kicsi a mi ernk, hogy ezeknek a szerencsétleneknek az utolsó perceket megenyhítsük. Ilyenkor értem meg mindig, miért imáddig
mélyéig
lelkem .
felkavar.
.
.
.
.
.
.
.
kozik az Egyház nap mint nap a jó halál kegyelméért. Isten bizonyos ponton túl külön ert ad az egyre gyengül testnek, hogy a csapást elviselhesse. Mélységes titok ez .
.
.
Arcában csak most kezdtek a megfeszült Bátyám zavartan nézett rá. -
Lehetetlen,
Még az elbb
morogta
-
is
.
.
-
mindig azt
izmok felengedni.
hogy meggyógyul.
hitte,
.
-Ebben az állapotban a gyógyulás és a halál fogalma összeA halál ilyenkor már inkább gyógyulás. Édesanyjuk így van vele.
mosódik. is
Apám pohárkát -Egy
úgy meg volt rendülve, hogy mukkanni se tudott. Tiszta el az ablakpárkányról és töltött bele.
vett kis
A pap
törköly,
ftisztelend
úr.
Ne
utasítsa
vissza
.
.
.
ránézett és egy pillanatnyi gondolkozás után elfogad-
ta.
Köszönöm
-
-
mondta.
-
Biztosan
jót
fog tenni ebben a
hi-
degben. -
Szóval azt mondja: tudja, hogy is bátyám.
meg
fog halni
?
-
makacsko-
dott továbbra
Jácint atya
hozzáfordult.
Édesanyja tökéletesen el van készütve valaki így el lett volna készülve -
.
.
.
.
.
Rég láttam, hogy
.
Apám dühösen meredt Gáborra, majd lehajolt, mintha a figyelmet akarná elterelni vele, és megtapintotta a pap saruját. Az zavarba jött és odébbhúzta lábát. 99
Ezt még sem lehet, hogy így tetszik járni Jácint atya elvörösödött, és ügyetlenül lerakta az asztalra
-
.
.
.
a
XXX
pálinkáspoharat.
Anyám, amikor bementünk hozzá, nyugodtan feküdt az ágyban. Félig lehunyt szemmel az ablakba nézett, redt volna fel, mikor Gábor szólt hozzá. Igen
-
-
mintha úgy éb-
motyogta.
-
De mégis mirl Sokmindenrl -
-
és.
beszéltetek ? felelte
rövid
tndés
után.
Kedves volt legalább ? Nem ijesztett meg ? Apám ekkor rászólt bátyámra: - Mit zavarod most ilyesmivel? Nem látod, hogy fáradt. -
-
Igen
-
mondta anyám késbb.
-
Nem
is
hittem volna,
hogy
i-
lyen kedvesen tud beszélni.
Én ezalatt az ágyhoz mentem, hogy a fényképet felvegyem.
Nem
találtam.
A
tükör párkányán akadtam
Kés
rá.
XXX
rölgetve.
Le volt
már
tö-
délután meglátogatott bennünket a rendrség nyomozó-
Apám hamarabbra
várta és többször figyelmeztetett elre. Aztán nehogy eljárjon a szád. Csak ne mondj inkább semmit. Nem értesz az itteni dolgokhoz.
ja.
-
Mi baja lehetne velem? - feleltem. - Semmit se csináltam. Ne beszélj marhaságokat. Ha ez elvitet, akkor véged van Fiatalember volt, alig több húszévesnél. Kopott, kitömött vállú kabátban és vasalatlan, vastag nadrágban. Amikor sapkáját levette, inkább gyereknek látszott. Ügy is nevetett, vigyorgott, ahogy a kamaszok szoktak. Sután, ügyetlenül, de a szeme hideg maradt. Pár évvel elbb még valahol valami téglagyárban volt munkás, ami/ nem is titkolt; azt se, hogy nem sokat ért új mesterségé-
-
.
.
.
hez.
-Nyomozni ? - legyintett bátyámnak. - Mi a fenének ? Nem ezen van a lényeg. Sokkal nagyobb dolgokra kell most vigyázni. -
A
Dehát nem akarják detektív ránézett.
Minek ? Jól Meglepdtünk.
-
-
100
Ki volt hát ?
tudjuk.
tudni, ki ölte
meg
?
A
-
vasúti melósok. Valamelyik közülük.
Minek hát bolygatni
?
Ha a nép agyonver
Meg
az okuk. akkor az biz-
volt rá
valakit,
nem ? Tiszta ügy. Osztályellenség volt. Mi irgalmaztunk neki, hagytuk futni, pedig valamikor úgy bánt a me* fósokkol, akár a kutyákkal. Ismerem ezt a fajtát. A téglagyárban is akadt belle. A melósok nem irgalmaztak neki, tehát bnösebb tosan megérdemli,
mint gondoltuk.
volt,
Gábor nem
volt
Nem
világos
?
megelégedve ezzel a
válasszal.
És ha tévedtek?
-
A nyomozó
nevetett.
Ha osztályügyröl van szó, akkor nincs tévedés. De így bárkit agyonverhet a haragosa. Annak ez nem tetszett. Nem boss-zúállás volt ez, hanem népitélet. Különbség von
-
-
o kett
közt.
Apám
jelentségteljesen
belebújt volna az ördög,
meredt bátyámra, de abba mintha
nem hagyta annyiban.
ha lesznek, akik kihasználják az osztályügy leplét? titkosrendr megint csak nevetett. Mindig nevetett, mintha így kellene tennie. Közben az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Apám anyám felé pislogott, aztán kiment és kinyitotta a: És
-
A
elszobaajtót, majd az onnan nyíló ablakot.
Egyszer
-
helyzetet kell
ma
volna
ez.
Nem
tekinteni.
tévedhet az ember. Mindig az osztály-
Ha
például
egy vasúti melóst találtunk
reggel az árokban, akkor mindjárt
más lenne a
Azt csak osztályellenség gyilkolhatta volna gos. Ki másnak lett volna útjában ? zet.
aztán már bátyám
Erre zátette
-Ez
is.
elhallgatott.
meg.
hely-
Ez vilá-
A kamasz még
hoz-
:
az
Apám
igazság. füstölt
Az
igazi,
mert
most a
nép oldalán van.
hurkát és savanyúpaprikát hozott el.
Oda
te-
az asztalra és a rendr nem kérette magát. Az egyik pohár bort a másik után itta. rítette
-
az üzlet? Hogy megy, Dobos bácsi? - kérdezte hirtelen. okkor mór napok óta mondogatta: Meglátjátok, mindjönni fog, ha megszagolja, hogy van br. És
Apám járt
Nehezen
-
-
nevetett óvatosan.
-
Nincs anyag.
Hallom, hogy szerzett. 0, mi az? Csepp a tengerben. Valamikor tízszerannyit ad-
101
tam
el
hetenként. Nincs most anyag, amennyit az
ember
szeret
ne.
Majd
-
lesz.
Sose !esz belle igazán valami. jobban nyakon csíphetjük a feketézket, akik emelik az árakat. Majd ha azokat elintéztük, lesz megint majd minden.
megy Megvan az
Lassan
-
-
ez
.
.
.
Igy
oka.
Apám orca elkomorodott. Kissé, mintha meg is ijedt volna. Pontosan tudta, hova irányulnak a másik szavai. De azért uralta az
idegeit.
-Egyen elvtárs
-
nevetett fel
hirtelen.
Ilyen
-
hurkát
nem
e-
het akárhol.
Bátyám köhécselt és anyám
felé
Az mintha egy
intett.
pilla-
natra felnézett volna ránk.
Hogy van Dobos néni?
-
Anyám nem
válaszolt.
- intett feléje a titkosrendr. Nézett rá egy pillanatig értelmetlenül,
aztán megint lehunyta a szemét. -Nincs
végsket -
már egészen magánál
járja
-
szabadkozva apám.-A
suttogta
szegény.
Mi a baja? Rák - lehelte apám hang nélkül. Az én muterom is abban halt meg
a kamasz és egy darab hurkát, rátette egy falat kenyérre, tört hozzá egy darab paprikát és szájához emelte. Egyik mozdulata közben hirtelen megállt, tapogatott zsebében és egy nagy forgópisztolyt húzott el. Lerakta az asztalra maga elé. Szemmelláthatólag büszke volt rá. -
újra nekilátott a hurkának.
-
Nem
Kézbl
-
felelte
evett. Szelt
tudtam, mi fene nyomja az oldalamat. Hát ez a va-
cak volt az.
Apám -
A
szakért mozdulattal megnézte.
felvette és
Tényleg vacak
-
tette
kamasz szája megállt
Nem merném
le
aztán.
és
úgy nevetett apámra, mintha
-
elsütni.
csik-
landoznák. Én se. De van itt más tartalékban. Ezt nézze meg. Azzal hóna alá nyúlva egy modernebb browningot húzott el. Míg apám a fegyvert forgatta, szemmel kísérte. -
-
Egy
tiszttl vettem
el.
Kapott
is
érte
néhány nyaklevest.
dugta, de a harmadikra eladta. Beleeresztettem az Nem szólt egy kukkot se.
102
els
El-
golyót.
Apám
lassan
XXX
o fegyvert és pár percre csend
letette
szobában.
A
lett
a
járt o hurkának, amikor váaz én ügyemre. Ugy kezdte, mintha véletlenül jutott
kamasz már alaposan végére
ratlanul rátért
volna az eszébe. Hallottam, hogy most
-
Apám
hátrébb
jött
a
tolta
haza
széket
?
és
jelentségteljesen
nézett
rám.
Franciaországból ?
-
-Igen. -
Milyen
-
Nem
ott
a helyzet?
a legkönnyebb.
Nevetett.
Azt el is hiszem. Ott még mindig a burzsujok az urak. Rothadt egy ország. Mindig másoknak kell megnyerni számukra o háborúkat. Ha a Szovjetunió nincs, okkor most sehol sincsenek. - Segítettek az amerikaiak meg az angolok is nekik. Meg maguk is csináltak valamit - feleltem. -
Apám
köhintett,
hátrább húzta székét és lehajolva a kamasz
sáros bakancsát kezdte szemlélni. Akkor
már
tudtam, mit
jól
je-
a mozdulat. -Persze - komolyodott az el. - Maguk is csináltak valamit. Mármint az ifjúmunkások, akik ellentálltak, mert a burzsujok, azok behódolnak a fasisztáknak. Ha az amerikaiak nem foglalják lent ez
el
ket, akkor most
Apám
ott
is
mi vagyunk az urak.
felhúzta kissé a
rendr
nadrágját.
Mondja, elvtárs - nézett fel rá, - magának nincs csizmája ? Az zavarba jött. Apám megbolygatta gondolatmenetét, é$
-
nem
tudta
Nincs
-
Apám
-
kinek válaszoljon.
felelte végül
egyszeren.
felháborodottan egyenesedett
fel.
Hát ez meg hogy lehetséges? Magának, aki egész nap a
-
déket
vi-
járja, nincs csizmája.
Nincs raktáron most. ezt nem lehet hagyni ...
-
Na majd én másik egy pillanatig ránézett, majd szárazon ennyit mondott:
De
-
A -
hirtelenében,
Engem nem
Apám
kajánul
lehet
.
.
.
megvesztegetni.
nevetni
kezdett.
103
Azt hiszi, hogy bolond ? majd a raktáron. A lesz hogy mondani, vagyok? Azt akartam -
akarja magát megvesztegetni
Ki
többit bízza csak rám.
A
másik meglepdött. Dehát hogyan? - Az magát ne érdekelje. A kamasznak felderült a képe. Az más - mondta és a pohár után -
-
nézett
:
-
Nem
nyúlt.
Amikor
letette,
rám-
sokáig lesznek ott se urak a burzsujok. Errl ke.
zeskedem. Fogta pisztolyait és elrakva ket indulni készült. Az ajtóban hirtelen oldalba bökött. - És jó nk vannak arra, mi? Hallottam róluk Röhögött, mintha csiklandoznák. Jöjjön be a jöv héten, hogy kiállítsam az igazoló iratot. Különben sok baja lesz, mint nyugatosnak, érti? .
.
.
XXX
Apám
este
összeszámolta
a
pénzt,
göngyölte,
újságpapírba
majd mellénye alá kötözte. A nyomozó látogatása után határozta el, hogy megint elmegy áruért. Mintha engedélyt kapott volna
rá.
Nem
fognak
egy ideig. próbáltam visszatartani. Hallgass. Kell a pénz. Rendes temetést akarok neki. Nem értettem. Vagy az is lehet, hogy apám okkor már vég-
-
-
leg
piszkálni. Legalábbis
De hátha Anyi
elbúcsúzott
maradéktalanul
-
kötelességét akarta már csak Talán egész életére lelkiismeretfurda-
anyámtól.
Utolsó
biztosítani.
lást érzett volna,
ha nem tud anyánknak rendes temetést bizto-
sítani.
Amikor
anyám már
Megállt úgy bekecsesen, vodászkalaposan az ágy végénél, egy pillanatig anyámra nézett, majd megfordult és szó indult,
csizmásan, sállal körültekert nélkül elment.
Egyedül maradtam.
Anyám
aludt.
füllel és
XXX
nyugodtan aludt. Akkor felébresztették o fájdalmak. Ersebbek és kínzóbbak voltak minden eddiginél. Egyegy roham után csuromvizesen, viaszfehéren dadogta - Nem birom tovább .Istenem, hogy fájhat ennyire. reggelig
:
.
104
.
Alig
amikor bátyám végre megérkezett az orrosszkedv, de azért épúgy harsogott,
reggeledett,
Az álmos volt és az els alkalommal.
vossal. Tiint
Nem
-
nagyságos asszony. Az a Egy bökés és kész.
baj,
mindjárt elintézzük
.
Az elszobában
.
ha
jó,
fáj
kissé.
Majd
.
egy pohár pálinkát és ennyit mondott: nincs is hova beadni neki. Még ha akarnék, se tudnék újat adni. Csont és br csak. Ez már agónia. Csoda lesz, ha mégegyszer magához tér és világosan eszénél lesz. Nem bírhatja már soká. Nincs, ami birná. Elfogyott, szó szerint Ez az utolsó
-
A
elfogyott.
Az -
ivott
Már
volt.
szervezet teljesen felemésztette
magát
.
.
.
ajtóból mégegyszer visszaszólt:
Nem
hinném,
XXX
hogy mégegyszer szükség
lenne
rám.
Alig tértem magiamhoz.
Agónia
-
egyre ez a szó dörömbölt agyamban. - Agónia. kelt fel, mint mindig. Az ablak eltt kibuk-
A nap ugyanúgy
kant a homályból a kút tezzete az egyre kormosabb hósapkával. Aztán a nyeszlett orgonabokor .Most mindez kegyetlennek tetszett. Anyám haldoklik és a világ úgy megy tovább, mintha sem.
mi sem történne. Lehetséges ez
.
?
AJItam az ágynál és csak egyre néztem. Arca újra kipirult kissé, de szemét már nem csukta kilátszott a
szen. Alul
morfium. Álmodott. Talán újra a tengerparton
házban hancúroztunk a homokban. kis
lütti
lapostetej
Délben Ilonka riadtan súgta -
jött
be egé-
Látszólag megnyugodott. Hatott a
fehérje.
nézett
és
volt,
négyünket,
a pálmák a-
amint
lenn
az ebéddel. Megállt az ágy végénél és
:
Miért gyújtottál gyertyát neki
magam
?
hogy az
éjjeli szekrényen az ég a gyertya. Magam se tudom, hogyan és mikor gyújtottam meg. Ilonka odament és elfújta.
Akkor vettem észre
is,
ezüst gyertyatartóban
Nem
-
még. Zavarja a füst levegzni - mondta aztán. Gábor hol van? - kérdeztem.
-
Beteg
-
Hogyan?
-
lehet
Menj
kissé
.
.
.
.
.
-
Itt
maradok
vele.
.
105
Gyomrára ment
-
Csakúgy
reggel, amit az orvos mondott.
resz-
mire hazaért.
ketett,
Ekkor fogott el igazán elször a pánik. Az tudja csak ml már meghalt közeli hozzátartozója, és napról- napra,
ez, akinek
várnia a rettenetes pillanatra. A ember menekülni szeretne, és lehetleg minél messzebb, minél távolabb a valóságtól. Ugyanakkor fáj is neki ez a megfutamodás, mert
óráról-órára
kellett
szeretne a beteg mellett maradni. Fut az iszonyat ell, de valami ott tartja mindennél ersebben. Kettészakadt testestl-lelkestl. Ez
az
igazi pánik.
Az id vigasztalan volt. Mozdulatlan, szennyes felhk ülték meg a világot. A nap sehol se látszott, csak valami szürke derengés szrdött át a felhkön. tudtam merre megyek. Ügy vittek lábaim, mint bátyám
Nem
lova a szokott úton, amerre otthonlétem alatt sétálni szoktam. Akkor döbbentem rá erre, amikor már a várkertben voltam, a nagy
fák tövében, ahol nyáron nyalábszámra hevert a vad-szentjánoskenyér. Bozótos, elhanyagolt volt. Bentte négy év óta a bodza,
oz omladozó falakra indák futottak
fel.
A
ködös hidegben csak
sejtettem a vár körvonalait.
párkánynál megálltam és áthjoltam. Lenn, az árokban apró házak sora húzódott. A falu szegényei laktak erre. Beláttam a udvarokba, ahol piroslottak a kukoricafüzérek, az e-
Az
reszek
útmelletti
alatt
böffent
füst
hüvelyespaprika. Itt-ott malac a csámpás kéménybl.
lógó
el
visított,
fekete
mélyedésen a uszoda fabódéktól körülvett üres medenA forrás vize ilyenkor szabadon csorgott és hacsüngtek a vízköp körül. Gyerekek futkároztak jégfürtök talmas körülötte és csúszkáltak a kilocsolt víz jegén. A víz gzölgött, Túl a
céje feketéllett.
ahogy az árokban végigfolyt. Nem volt meleg, de ahogy fagyott, dermedt, az utolsó csepp kalóriát is kiadta magából. Nyáron, kánikulában pompás volt a hs víz. Bagec nyomorék lábával ott futott
a medence szélén. Kövér,
rezeg
vállán ragyogtak a víz-
cseppek, aztán befogta orrát és nagyot kiáltva
akár a fóka, tompán beleloccsant a vízbe. kori fürdések.
A
A
.
régi
.
.
huuu
.
.
.
szép gyerek-
copfos lányok, akiket üldöztünk, bosszantottunk,
lelocsoltunk a vízben. Szinte láttam, éreztem ezeket a régi képeket,
den.
106
aztán egyszerre megdermedt, hideggé, elmosódottá vált min-
az uszodán, az árok partján a
Túl
épülete
Odébb,
gzmalom
emeletes tégla-
mellette, a lepárló
rzsetornya gzölgött. Ez mutatott csak életre, egyébként kihalt volt a malom. Hirtelen eszembejutott az öreg Vajda. Sokáig tapogatóztam szememmel o rzsetorony lábánál, ahol szemét, ócskaságok hevertek a lecsapódó gz jegétl bevonva. Semmi jelet se tudtam felfedezni, még egy földbevert cöveket se, ami sírját jelölte volna. Magas, öszül, fényesre kefélt bajszú ember volt. Nyaranta sárga vászonruhában járt és zbrcipben. Hogy kerülhetett egyáltalán a gzlepárló alá ? Ezerszer meg ezerszer eljárt mellette életében, de eszébe jutott-e valaha, hogy itt fog végleg megállapodni? Megtalálják-e egyáltalán, ha valaki egyszer keresni fogja? állt.
kis löszdombon, csenevész fenyfák sötét kúpjaitól a malom és a disznóhizlalda közt, a téli ködben csak körvonalait láttam a temetnek meg a kopott kis ravatalozókápolnának. Fehérek voltak most a sírok, csak itt-ott ütött ki egy-
Balra,
kerítve,
egy fekete márványlap a hóból, mellette fekete ciprussal, bukszusA girbe- gurba akácok meg kopasz hársfák úgy markolásztak fel ebbl a kis dombból, mintha o halottak karjai kutattak
sol.
volna valami
után a ködben. Valamikor, egy csillagos, forró ,augusztusi éjszakán
itt
csókol-
tam meg Magdit másodszor. Mertem volna- e akkor arra gondolni, hogy anyám valaha itt fog pihenni ezek közt az idegen sírok közt
Hogy
?
Nem
is
ide kerülök,
halottunk ebben a
volt
raktuk
és
talán én
ket
le
kis
vándorlásaink
ki
tudja
?
temetben. Ügy hagytuk el közben, ahogy a nomádok
hagynak egy-egy sírhalmot a sivatagban. Én még tudok róluk. Még megtalálnám nagyszüleim, Jancsi öcsém sírját, de az én fiaim,
ki
fognak-e rájuk
tudja, emlékezni
?
Lesz-e
idm
részlete-
sen elmagyarázni nekik mindet ? -
Félek
Ne, ne itt
,
.
-
nevetett
Ha anyám ide Rokonom lesz-e a Túl a
be
Magdi
többi
aki
is,
temetn kis akácerd Ameddig elláttam,
terült,
körülvéve
Az akácerd kucsmában.
Kutya
számomra ezt a dombot anyámat befogadja ?
kerül, megszelidíti-e
veszett.
világ
és csillagok futkároztak szemében.
.Olyan kísérteties minden.
a
mellett
sötétlett,
szürke,
srsöd vadász
lihegett
köd
azontúl minden a hidegfehérfoltos,
ropogós
áthatolhatatlan
közeledett
gzölögve
?
ócska
mellette,
téli
falával.
csizmában,
övére
akasztva
107
pedig súlyos nyúl himbálf. Csak árny volt a homályban. Jobban kontúrozott sötétebb árnyék. Egy pillanatig azt hittem: apám az, csak aztán ébredtem a
XXX
valóságra.
A
templom a várkertbl levezet út kiszögel lésében feküdt. A középkorban külön fal kötötte a várhoz, hogy ostrom esetén zömök tornyát bástyának használhassák. Amikor a törökök eltakarodtak, a gróf, aki Itáliából jött haza és az akkori viszonyoknak megfelelen modern ember volt, valami furcsa gót stílusban a templomot.
restauráltatta
magával. Azoknak épült a va. Mellette parányi kertet
Néhány ferences
szerzetest
is
hozott
kolostor a várárok fölé tapaszt-
kis
amely az évszázadok hogy falain keresztül is mellbevágta az embert a zsíros humusz fojtó szaga. Kábán, öntudatlan léptekkel befordultam a templomba. Majdnem sötét volt benn, csak elöl a mennyezetrl lógó hatalmas
alatt
is
hasítottak
úgy feltöltdött avarral, a
ki,
televényével,
sírok
kandelláberben égett a piros lángocska. Kopott, szegényes kis templom volt és minden darabján szott, hogy ajándékokból rakódott össze. A padok, a képek,
lát-
te-
rítk, ell az oltár két oldalán a régi kegyúri padok, felettük a
nemesi pajzsokkal. Soha se láttam
ülni
itt
valakit.
A
gróf leszár.
mazottai. Isten tudja, hova kerültek.
A
padozat téglából
nagyobb
volt a
toporgott, mendegélt rács
felé,
mintha
itt
végig,
valami
ramlat mosta volna
A
volt,
amerre a
századok alatt Mennyi ember a padokból elre az áldoztató
itt-ott,
forgalom, vályúszerüen kikopva.
ki
ki
láthatatlan,
útjukat a
titkos
ertl
vezetett
á-
téglában.
szószéket valamelyik barokk kor idején
élt
gróf ajándékoz-
hatta. Súlyos, agyonfaragott, aranyozott, életnagyságú szobrokkal
alkotmány
körülvett
prédikáló
pop
feje
volt.
fölé.
ezüstgalamb csüngött a innen szokta vasárnapi elveszve a meztelen, ara-
Baidahinjáról Jácint
atya
elmondani, majdnem szobrok közt, amelyek a szentatyákat
szentbeszédeit
nyozott
jelképezhették.
Diákkorunkban sokat kritizáltuk Jácint atyát, oki valami szentbeszédgyüjteménybl vette vasárnapi szónoklatait s azok kísérteties egyformasággal hasonlítottak egymásra. Egy példa, egy oku-
mégegy
lás, -
példa,
Képzeljétek
partján
álltok
el,
...
mégegy okulás
.
.
.
kedves keresztény testvéreim, hogy a tenger a végtelen, mindent betölt óceán partján.
108
i
ahol minden víz és hullám, ameddig a szem ellát ... A parton tengeri állatkák, amiket a víz vetett parta homokban kagylók ra ... és akkor odajön egy kisfiú és egy kagylóval merni kezdi a tenger vizét. Ki a tengerbl, be a parton egy parányi mélyedésbe. És mikor már századszor teszi ezt, a Szent nem állhatja tovább. Odamegy és megkérdi tle: Mondd, fiacskám, te itt mit csi,
nálsz
?
És
-
mit gondoltok, kedves hívek, mit felelt a kisded
Kimerem a tengert. többet: Kimerem a tengert. Ugye
Ezt felelte:
Ezt ti
?
mondta a Szentnek, semmi is elcsodálkoztok ezen. Még-
jobban elcsodálkozott a Szent, aki látta mindezt. Mert, gondolkozzatok csak, nem megdöbbent annak a kicsi lénynek a hite, a végtelen, biztos hite, amit semmi sem tud megingatni. Se a tenger végtensége, se az, hogy hiába meri éjjel-nappal, a víz sose lesz kevesebb benne Gondoltatok-e rá, hogy összehasonlítsátok a ti hiteteket ennek a kisdednek a hitével? .
.
.
.
.
.
Lassan beszélt, alig-alig gesztikulált. Olyan volt, mint a lábnyomok, amik makacs kitartással mindig ugyanazt a téglát koptatják és párszáz év múlva elttünk van a csoda, a láthatatlan áramlásnak anyaggá vált képe, megfogható valósága. Mi ekkor ezt a módszert nem értettük és nem is értékeltük. Hevességet,
kirobbanásokat, szónoki lobogást és megdöbbent, váratlan ered-
ményeket vártunk volna. Egyszer fogta csak és
már
el
Óh,
az
ifjúság
örök türelmetlensége.
valami váratlan hév. Felemelte tenyerét
akart csapni a szószék bársony könyökljére, amikor
le
valamit észrevett és megállt.
galambhoz
Ujja
véletlenül
hozzáért az ezüst-
és az fénycsóvákat vetve himbálni kezdett feje felett.
Ránézett egy pillanatig, majd felnyúlt, megállította, és folytatta szónoklatát szelíden, csendes .hangon, mintha elfeledle volna e-
ibbi szándékát.
A
kórust két testes téglaoszlop tartotta a templom végében. Az amelynek oldalát fényesre koptatták a nekidülleszkedö
egyikre,
hívek, márványtábla volt ersítve. Most, latta,
eszembe
hogy
újra
ott álltam
a-
jutott, felpillantottam rá, és mint annyiszor, újra el-
olvastam.
Emez helyen adá
Tz
vissza lelkét
Teremtjének
Jeremiás, bognármester
az Ür 1895-ik esztendejében. Szent Szilveszter
estéjén.
109
a Monstrancia felmutatása közben. Hova lett, óh halál, a te gyzedelmed !" Ez az utolsó mondat, mint annyiszor, meglepett. Valamikor megmagyarázni, hogyan rajta és próbáltam sokat tndtem kerülhetett a szöveg végére.
A kfaragó
akarta kitölteni valami,
A
derék bognármesternek ez lett volna a kedvei az üres helyet venc szólása ? Vagy maga az akkori plébános ajánlotta és szoros kapcsolatba hozta az oszlop tövében történt eseménnyel ? De hisz ?
gyzedelmeskedett azon a Szilveszteren. templom homályában is, és a legváratlanabb pillanatban sújt le: „Itt vagyok, itt az én gyzedelmem". Mégis azt kérdik tle: hova lett a gyzelme. Mindez illogikusnak, ügyetlenül falusinak tetszett valamikor.
épen a halál
volt az, aki
Bebizonyította,
hogy
ott
settenkedik a
már csak a maga szárazságában, elaz eseményt. Egy ember, biztosan öreg már, ott áll a gyertyafénytl lobogó és tömjéntl, égett viasztól szagos homályban, aztán egyszercsak szivéhez kap és összerogy. Akkor suttogta volna, az utolsó pillanatban, vagy talán az e-
Számomra
ez a tábla
vontságában adta
el
gész templom zengte a zsoltárt: „Hova lett, oh halál, a te gyzedelmed!" És a halál kereken rácáfolt ugyanabban a pillanatban. felelt a maga módján, röviden és velsen. ami sohase jutott eszembe, belémdöbbent. Mintha csak úgy elugrott volna a semmibl: Hova lett, halál, a te gyzedelmed ? Mi már nevetünk rajtad, ingerkedünk veled. Hova lett a végleges gyzedelmed ? Hová ? -mikor van már feltámadás, és téged gyznek le!
Megkérdezték tle, hót És
ekkor
hirtelen,
Egyszer volt mindez, egyszer és sokat hallott dolog, csak épen ez nem jutott eszembe idáig. Most megnyugtatott, megvigasztalt. Mintha fordult volna valahol a tükör, és a halál egészen más képet mutatott volna, mint elbb. Mintha elvesztette volna azt a rettenetes, megsemmisít alakját, ahogy anyám ágya mellett már egy hete öntudatlanul,
világosan
sose
XXX
kirajzolódva,
éreztem.
Bátyám a bels szobában feküdt, a bársonyhuzatos díványon. és kabátban, ahogy reggel elment tlünk. Mellette a kis gurulós asztalkán borosüvegek és poharak álltak. Felkönyökölt és lerakta a kezében lev könyvet, amikor beléptem. Hunyorgott. Láttam, hogy sokat ivott már. Szeme fátyolos
Ogy csizmásan
volt,
110
nem
is
ismert
meg
rögtön.
Te vagy az?
-
-
motyogta.
Gyere
-
igyál
.
.
.
Körülötte szótárak, nyitott könyvek hevertek, vele szemben pedig az üveges szekrényben rendetlenül feltornyozott könyvek, fé-
Mindaz, amit az egyetemrl kitiltása napján lig kirántott ívek. megmentett. Akkoriban, szabad óráiban azzal foglalkozott, hogy angol könyvek fordításait visszafordította angolra és közben az redeti kiadásban ellenrizte a nyelvben való jártasságát. Keze reszketett, amikor töltött.
Agyon
-
kellett
volna
ütni
-
e-
motyogta egyre, hogy végül
is
megkérdeztem: Kit?
-
Az els embert,
-
beriség
aki öntudatra ébredt. Mert az öntudat az emlegnagyobb ellensége, halálos csapása. A pestisnél is
rosszabb.
Ha
nincs öntudat,
nincs
halál
.
.
.
Érted
Dehogyis
?
érted.
Üjra ivott és szeme bágyadtan járt ide-oda.
Azt hiszed, nem tudom ? Azt gondoljátok magatokban, hogy ? Láttam rajtad is, hogy meglepdtél. Ez is az öntudattól van. Ha nem lenne, akkor észre se vetted volna. Legjobb hát, ha az ember elmenekül elle. Ügy csinál mindent, mintha semmi értelme se lenne. Minek van igazán értelme ? An-
jól
bevásároltam, mi
nak, amit te gondolsz, épannyira nincs, mint amit én teszek
Hazafelé
az
utcafordulónál,
Judittal futottam össze.
A
a
központi
régi háborúelötti
ami most, mióta meghízott, hogy ideges.
kissé
szken
festett
.
.
szemben
szállóval
rókabunda
.
volt rajta, Látszott,
rajta.
Visszahozták ket - hadarta egyvégtében. - Nem érek rá. Futok a rendrségre. Mit szól hozzá egyébként ? Kitekerem annak a kis cafkánok a nyakát, ha a kezem közé kerül .
Fogalmam
se volt,
mirl
.
.
beszél.
- Mi az ? - meresztette szemét akaratlanul gyakorolta és amirl meg volt gyzdve, hogy ga nem is tudja? Hol él maga? Megszöktette
maga Magdikája Három nappal elbb kezddött. Magdi
is
úgy,
jól
Tibit
ahogy neki.
áll .
.
.
-
be-
Ma-
Igen, a
.
zakísérte.
Aznap
éjjel
nem
náluk volt és Tibi ha-
jött vissza.
- Elször arra gondoltam, hogy szórakoznak valahol. Mondom, hadd tegyék, nem vagyok irigy természet, mi? De mikor reggel
111
hazQ, valamit gyanítani kezdtem, és milyen alottomoson .Suttogtak, motyogtak egymás közt. kis szajha Mondom, nem zavarom ket, rájuk jöít ... Ez meg megszédítette
se
jött
csinálta ez a
.
.
nem
volt kedve egyedül útnak inismerem az ilyen nket. Üg|y bepalizta azt a szegény gyereket, hogy meghülyült. Egy szót se szólt nekem, pedig minden titkát meg szokta vallani. Ezt nem is
szegény
azért, mert
Csak
fiút.
higy|e
Semmi egyébért,
dulni.
fogom
elfelejteni,
Még azon
amíg
éjjel
el.
élek.
ket
elfogták
határon.
a
Két napi vallatás
után vissza lettek toloncolva a helyi hatóságokhoz.
Reggel hozták ket.
-
kapitányt, és talán
Még
segíthetek
szerencse,
még
hogy ismerem a rendrKülönben egész életé-
rajta.
re tönkre lenne téve.
Akkoriban még könnyen vettem az ilyesféle dolgokat. Kár idegeskedni, - mondtam - elintézi maga tíz perc alatt, hogy kiengedjék ket. Okét ? - meredt rám dühösen. - Még Tibit talán, de hogy Csak szórakozzanak vele egy ideig a rendrök. ezt a cafkát Ogyis ez hiányzott csak neki, semmi más. Nem fért a kisasszony a brébe. De ezt még megkeserüli, hogy az én Tibimet polizto be .
.
.
épen.
Még hozzátette: Maga jól megmenekült
-
ettl
.
.
.
Mert magát szemelte
ki
e-
lször, tudja. Álltam még egy ideig a meglepetéstl, amikor már elment. A/intha valami sértödöttséget is éreztem voIna.Mintha hirtelen cserbenhagyott volna egy emlékem, amit sokáig rizgettem. Most vettem csak észre, hogy lelkem mélyén még mindig rizgettem Magdit. Most hirtelen, mintha összezsugorodott volna. Mintha elfutott volna végleg a drávaparti fzfák alatt és elfelejtettem volna meghívni a pohár sörre, amivel az egész kezddött.
Ilonka
még mindig
ott ült
anyám ágya
mellett,
amikor haza-
értem. -
Egyszer se ébredt
mozdította
.
.
.
fel
Talán nem
szegény is
-
suttogta.
-
Még
a szemét se
fogja többé.
sr
Alig volt három óra, de már alkonyodott. A szobában homály volt, csak a kályha körül világított a parázs, meg anyám nagy dunyhája fénylett. O maga alig látszott benne, annyira sá-
112
padt volt az arca, csak haja sötét foltjából
lehetett sejteni,
hol
fekszik.
Ilonka, amikor távozott, a szekrény melletti székre mutatott. Akkor vettem csak észre, hogy kikészítette rá anyám fekete selyemruháját. Azt, amiben rokonságát szokta temetni, és amit gondosan rizgetett. - Minden el van készítve, ami kell. Ne nyúlj hozzá. Akkor értettem csak meg, mirl is van szó. Ott volt a két ezüst gyertyatartó, amik gyerekkorunkban szüleim ágya mellett álltak, anyám rózsafüzére, meg egy kis rézfeszület, melynek fekete fá-
ból volt a keresztje. -
Nem
akarod, hogy este átjöjjünk
?
-kérdezte
még az
ajtó-
ban. -
Nem, nem kell .... De ha észreveszed, hogy
XXX
-
közel az id, csak fuss át
.
.
.Éried?
Rámzuhant a csend Leültem az ágy mellé
s néztem anyámat. Valamivel nyugodCsak bágyadtságot, szomorúságot éreztem, a pánik elmúlt bellem.
tabb voltam a séta
óta.
Szemem megszokta a félhomályt és talán jobban láttam anyám arcát, mintha világos lett volna. Igy jobban emlékeztetett a régire, a meghittre. Szilárd, változatlan volt ez az arc, talán nem belle az élet igazi, hanem az, amit magom alakítottam is az folyamán. A fehér magos homlok a hátrasimított gesztenyeszín hajjal, a szemek kissé mélyebben feküdtek a határozotton ívelt szemöldökök alatt és félig beárnyékolva mindig melegen, meghit-
ten néztek rám.
a szeme. Szemhéja olyan vékony már, hogy néz velük álmában, mozgatja ket. hanem befelé, az emlékeibe, ahová a nehéz álom Mit nézhetett, mit figyelhetett, mirl álmodott ?
Most csukva a félhomályban
Nem
kifelé,
süllyesztette.
Talán egy
új
volt is
életet,
láttam:
boldogabbat, virágosabbat ? Talán valahol illatos kis szikladombok közt, vagy
a tengerparton, a levendulától o pálmafák alatt, a lapostetej
kis
házban, ahol hihetetlen szívós-
sággal újra alapozta a családját, ahol kiapadhatatlan szeretettel újra kisgyerekekké tett bennünket, hogy a halál küszöbén átmentse mindazt, amit szeretett, egy új valóságba, hogy elölrl kezdhessen
mindent.
113
Orra egyenes volt, arányosan metszett, profilban szép is szinKét oldalt harmatos a verítéktl. Mint valamikor régen egyegy vendégl kerthelyiségében, vasárnap délután, a nyári melegben. Apró kis cseppek gyöngyöztek két oldalán, meghamvasodtak, amikor az els pohár hs sört megitta, és arca, szeme elho-
te.
mályosult tle, akár a söröspohár fala.
Szája pontosan formált, szép
Arca
négyszegletes
állal.
ha
Divatos
nevetett.
szépség
rizskása fogak villantak
ki
volt, alatta
telt száj
kis
gödrös,
színesen árnyalt kis gödrökkel,
telt volt,
Ha nevetett, ahogy akkoriban mondani
lánykorában.
volt
ajkai közül,
szokták.
Vonaton ismerkedett meg apámmal tizenkilenc éves korában, márciusban. Vendégségbe utazott, apám meg valami üzleti ügyben. Keménygalléros, girardikalapos fiatalember volt akkoriban, huszonkét éves. Kis bajuszkával az orra bolós cipkkel lábain.
alatt,
Anyámmal szemben
ült
és
divatos,
gom.
a kupéban és ud-
varolni kezdett neki.
Onnan tudom az egész ta
hogy anyám idnként
esetet,
fel
szok-
emlegetni. -
Bezzeg
ott
volt apátok. És
a vonatban! Fogalmatok milyen figyelmes
.
.
sincs,
milyen udvarias
.
Anyám sose felejtette el azokat a perceket. A nk életében mindig ezek az els percek a legfontosabbak és egy életre kihatnak. Ez a lényeg, az alap, amihez a férfinak egy életen át igazodnia kell, amihez mindig hozzámérik, akár egy kánonhoz, aranyszabályhoz.
Apám -
nem
nevetett az ilyen alkalmakkor.
Hogyne,
-
mondogatta - persze, hogy udvarias voltam. Ha nem áll szóba velem
lettem volna,
.
.
.
És a söröspohár mögül. Cinkoson, egy kis hátsó gondolattal, mintha azt mondaná: mit lehet mást tenni, ilyenek a nk. De látszott az arcán, hogy alapjában véve büszke ezekre az emlékeire. Mint ahogy a hadvezér büszke egy régi-régi hódításra, amit társaságban felemlítenek.
ránkhunyorított
Ahogy múlt az id, úgy vált a csend és a némaság mind idegfeszítbbé a szobában. Szólni, beszélni akartam volna. Kiáltani, hogy felébredjen, de nem mertem. 114
Egy bizonyos id multán az o gondolat vett ert rajtom, háthátha hall mindent, csak a gyengeségha anyám nem is alszik tl nem tudja felemeni szempilláit, nem tud hangot adni, hogy ;
kérjen valamit.
A
sötét
szobában úgy rohant meg a félelem, hogy felugrottam,
mintha belém csíptek volna. Anyi, mit akarsz
-
Nem
válaszolt,
valamit
? Szólj
meg
.
.
.
se moccant.
lámpát az éjjeli szekrényen. Az erny az orcára sugárzott, de szeme meg se rebbent. A szemhéj a fénytl még áttetszbb lett, úgyhogy az ideoda mozgó szembogarak átsötétlettek alóla. Akkor vettem csak észre elször, hogy szája sarka idnként megrezdül, mintha mosoFelgyújtottam
a
kis
alól a narancsszín fény
lyogna, és
meglepdne
lélegzése
gyorsul
kissé.
Mintha valami szépet látna,
valamin.
Nem akarod Nem válaszolt.
-
Vártam egy
a fényképes dobozt
kissé,
aztán fogtam és odatettem a dunyhára. Keze
élettelenül feküdt kétoldalt,
Találomra
?
kivettem
nem
egy
nyúlt utána.
képet,
és
a
doboznak
támasztva
odaállítottam szeme elé.
Nézd Anyi. Emlékszel, milyen szép volt ? Szembogara másfelé mozgott, nem nézte a képet. Elrehajoltam, hogy megnézzem, mit tettem oda. -
-
Emlékszel, amikor felvették
?
Szolodtól
fehúzzad az indián-mintás ruhádat. így nézzük ketten ezt a képet?
Hitted
fel
az emeletre, hogy hogy valaha
volna,
Hangom elször süketen csengett a szobában, aztán lassan megszoktam. Beszéltem mindig többet, mindig gyorsabban, és ez megnyugtatott. Valami határozott bizonyosságot éreztem, hogy mindent hall, mindenre emlékszik, st mintha ép akkor mosolyodna is el, omikor o visszaemlékezés mulatságos pontjaihoz értem.
A fényképet az utolsó nyáron vették fel, közvetlenül a szl végleges elvesztése eltt. Anyám a présház melletti virággrupp eltt állt, kezeit zavarton dugta háta mögé és egyik lábát elbbre, indiánmintás mint a másikat. Kis, régimódi cip volt rajta, oz Hátul kiment mór o divatból, de anyám nagyon szerette. szlöpászták o lépcszetesen amögött terméskbl rakott lol volt,
ruha
is
115
fekete
aszalódó,
napfényen
teraszai,
szltkékkel
görcsös
és
nagy fürt. Kecskeritkás, apró levelekkel. A szélsn látszott a próbáltuk mindig Azon tkénk. Kedvenc volt. szl csöcs, szagos egy-egy szemet lecsípve, érik-e már a szl. És attól felfelé áttüzesedett forró lávadomb, néhány aszalódó mandulafa, hogy a hség csak úgy vibrált rajta és legfelül az erd sávja a csenevész vrösfenykkel a szélén.
Anyámat szembevágta a dárdázó
nap.
Nem
tudott a lencsébe
nézni. Hunyorított, szája szélét felhúzta, orra mellett ráncok képzdtek, arca tele volt sötét árnyfoltokkal és egy elszabadult haj-
árnya
éles
szál
húztak volna át
homlokán
a
Emlékszel a Bájgunárra
-
Unokanvérem nagy idsödni
kezd
nevezte így
Hogy
is
.
.Azt
.
el,
mintha ceruzavonással
?
lány volt
akkoriban és
egy kövérkés,
udvarolt neki. Azt hívtuk Bájgunárnak.
férfi
Anyám
mert nem teszett neki.
Erzsike ehhez a
Bajgunárhoz menjen? Mégha ügyvéd
már nem.
Mi gyerekek
könnyez
látszott,
is
rajta.
undorodtunk tle.
is
szemei, kopaszodó haja és a
dudorodtak hájasodó formái.
Ha
Nedves, puha keze volt, szk vászonruha alól ki-
karját
felemelte,
félholdalakú
izzadságfoltok váltak láthatóvá. Erzsike nevetett szörnyülködéseinken. Lehet, hogy ö mást látott akkoriban lányszemeivel. Az egye-
Bájgunáron, a fényképezgép volt. A barna hanyagul a vállára vetve és ha kinyitotfekete, lapos doboz került el. Csak egy kis fényes gombot
ami
düli,
tetszett
brtok brszíjon ta,
kellett
lógott,
megnyomni
és a
doboz harmonikaszeren
kinyílt,
elretart-
va fényes lencseszemét.
O
kirakott grupp eltt, ade nyárra már csak az árvácsák bírták a küzdelmet a hséggel. Ott lábatlankodtunk körülötte, amikor ide-oda toporgott, hogy a képet beállítsa. -H, micsoda skatulya - rikkantott Pista párperces bámészkodás után és eliramodott a teraszok felé. Kékcsikos trikója itt- ott
hol
fényképezte
tavasszal
villant fel a
le
anyámat a lávakvel
jácintok,
tkék
liliomok
nyíltak,
között.
Bájgunár egy hét múlva hozta a képet, amikor Erzsikével újro Anyám megnézte, elsötétült az arca, de csak akkor nyilatkozott, amikor az ifjú pár már elvonult.
kirándultunk.
116
Nahát ez nem normális. Ilyen képet csinálni. Ügy nézek alakhoz menjen mint valami rablóvezér. Hogy Erzsike iyen hiszem, ehhez azt de házasságból, a semmi lett is Nem -
.
nyámnak édeskevés köze
volt.
Inkább unokanvérem
ki, .
.
a-
volt az, aki
megváltoztatta a véleményét.
akarta semmisíteni a képet, de mi megmentettök. kollekcióban egy Amikor évek multán újra felfedezte a családi de nem rakta kezében, a megremegett estén, téli csendes, üres Emlékkülsségeken. régen túl volt az ilyesféle
Anyám meg
Akkor már
félre.
beállítás miatt elkeskeké vált a kép. Nem az árnyékokat, a rossz kort: a szlt, a melerégi egy hanem rajta, nyedö lábakat látta vakítottak o kékségében sötét aminek felett, erd az eget get, az teraszokat; a végigfutották felhk, és a gyerekeket, akik ezerszer eltti virággrupp a ültünk ott amikor a csendes nyári estéket, idnként fülelve beszélgettünk, csendesen és körül, kertiasztal nyugalmára, ami minden o lávadombokra hulló végtelen világr egy idtlen, boldog, minket ellibbentett gondot, bajt feloldott és végtelenségbe. gondnélküli
XXX
képet. Szinte megelevenedett Sokáig, nagyon sokáig néztem a napszítta fotámláját, szimatola számomra. Éreztem a kertiszék lávaillatot, amibe belekeveremeleg tam a kövek közül párolgó, érleld fürtok szaga. szllevelek, pörköld dett a kacsok, elsuhantak arcáAnyám megmozdult a képen, a torz árnyak
velem szemben a másik székre, amely mvolt feltámasztva. gadozott és egyik lába fekete paladarabbal húzott el valahonnan és hátranyúlt, szölöfürtöt ról
odébb
lépett és leült
Mosolygott, lassan szemezgetni kezdett.
A kecskecsöcs fürt volt az. Az, arnit az érés pillanatában vághassuk le. hogy egész nyáron át lestünk, szép - -mondta - felséges a zamata. Milyen szl, a . Jó ez is
az -
élet
Mindig
Nem
Nem
kívánok soha
mondtam, hogy
meg apóm
szólalt
arra.
így.
is
lesz
többet-.
még
szl
lágy
kenyérrel
-
tréfálkozva.
nem néztem odanéznem. Ott
tudtam, de láttam. Ott ült valahol mellettem,
Biztos
voltam, hogy ott van,
nem
kellett
trikoiaban
matrózruhájában, Pista csíkos volt Gábor, sötétkék mgben. Csak iskolai masnis blúzóban és én címeres Jancsi biztosan, hogy az van nem néztem magamra, de tudtam
tudtam, rajtam.
117
-Milyen jó lenne, így maradni mindörökre - folytatta anyám, és szemével melegen kacsintva újabb szlszemet csípett le o fürtrl.
Akkor vettem
észre,
hogy a nap nem
módon úgy
dik már, de furcsa
süt,
is
inkább alkonyo-
látok mindent, mintha nappal len-
ne. Csak a színek halványodtak el; de a tárgyak, kövek körvonalai époly élesek voltak, akár a napfényben. Akkor hallottam azt is, hogy köröskörül, lábunktól kezdve egészen fel a lávadombocs-
kák csúcsáig, köröskörül a völgyecskékben millió meg millió tücsök A kövek, a teraszok falai tízszeresen visszhangozták ezt . o koncertet. Mindig ersebben, mindig fülsiketítbben. Pri ciripel.
.
Pri
Priiiii
.
.
Halljátok az szikéket?
-
kor mindig az
Ne
-
fürtöt.
-
jut
beszélj
mondta mögöttem apám.
-
eszembe, hogy egyszer meg a
.
.
halálról
-
válaszolta
Olyan boldog voltam, kár
kell
anyám
halni és
Ilyen-
.
.
.
lerakta
a
volt elrontani.
A tücskök zenéje most már olyan ers volt, hogy csengett a fülem tle. Láttam, hogy anyám mond még valamit, de nem hallottam tle. Az útmenti bokrokból szentjánosbogárka röppent Fényes vonalakat rajzolt a levegbe és újra eltnt a sötét-
fel.
ben. Hirtelen mintha valaki oldalba bökött volna. -
Nézz oda.
Megfordultam. Akkor láttam, hogy apám és testvéreim nincsenek mögöttem, de az úton, amely a völgyecskékbl a présház felé vezet, közeledik valaki. alatt felismertem.
Noé
Rózsaszín volt
Egy pillanat megcsodáltam gyér.
volt és mezítelen.
az, akit annyit
mekkoromban a Szent Donát kápolnában, a szlhegy alján. volt az, pontosan úgy, ahogy a képbl kilépett. Szakállason,
Noé
ráncos,
kövér,
rózsaszín
kendövei, amelyen
nem
húsoson, dereka
volt se
gomb,
körül
se öv,
o
széltl
zilált
de furcsamódra nem
Kezében a kacorkést tartotta, azt a furcsa karvalyorkékpengés kést, amelynek hátán éles, görbe szarv volt, olyasféle, mint az alobárdokon.
esett le róla. rú,
Lihegve jött felfelé az úton, amelyet kétoldalt, magas port meg bokrok szegélyeztek. Az öreg lámpaoltogató lenézett rá a présház erkélyérl, aztán félrelökve a paradicsomokat, befutott a préshzba. Minthc megije H volna.
118
Noé szaporán lábait,
de furcsa
mindig visszafujta a képrl
szedte
az éles
köveken vastag,
nagycombú
módon alig közeledett, mintha valami szél volna. Az arca merev volt, nem mozdult, ahogy
mintha az olajfesték megkövesedett volna rajta, A bozontos, fehér szemöldökök alól mereven és hidegen néztek a félig csukott szemek. lejött,
csak a teste mozg'ott.
Az volt az érzésem, hogy órákig tartott neki az út, az a kis darab ösvény, amely tlünk elválasztotta, amikor elször megláttam. Mikor aztán elénk ért, ahol az út kétfelé ágazik, azt a felét választotta, amelyet tlünk pár lépésre embermagasságú orgonabokrok takartak el. Nem is láttam tovább. Egyszerre eltnt. Végtelen nyugodtság fogott el, magam se tudtam miért. Mintha Noé valami veszélyt jelentett volna. Valami ismeretlen, meghatározhatatlan veszélyt, amit érez az ember, de megmagyarázni nem tudja. Visszafordultam anyámhoz.
Épen egy új szlszemet csípett le, mert közben alighanem megint felvette a lerakott fürtöt, amikor váratlanul ágreccsenés hívta
magára
MegforduHam. Az orgonabokor Noét pillantottam meg. Most ahogy a templomban volt a képen, egyik könyökére figyelmemet.
reccsent az út mellett, és ágai közt
úgy feküdt, támaszkodva, másik kezével meg felemelve a kacorkést.
mikor valami megvilágosodik hirtelen, tudtam, hanem a halál. A halál, amint anyámra leKezében a kés lassan emelkedett és egyszerre
És akkor, mint
hogy nem Noé csapni
készül.
irtózatosan
az,
nagynak
tetszett.
az egész lávadombot világmindenségbl. sal
le
Olyannak, hogy azzal egy suhintáso
lehetett volna vágni, kikanyarítani
megérezte volna a veszélyt, a tücskök mély csend bukott a világra. Olyan, hogy tisztán hallottam az apró kis pattanást, amikor anyám egy újabb szemet csípett le a fürtrl. Nem vett észre semmit. Se Noét, se a veszélyt. Jókedven, vidáman csipegette a szemeket. Vigyázz, Anyi - akartam kiáltani, de mukkanni se tudtam.
Mintha a természet
hirtelen
elhallgattak,
Nagyon
is
és
sokáig, órákig tartott.
A
kés milliméterekként emelke-
mintha be akarna csapni, mintha azt a látszatot akarr»á kelteni, hogy nem is mozdul. Noé szeme se mozdult. Mereven, orra szögletében egy ragyogó fehér cséppel, amit a fest az élethség kedvéért ejtett oda, anyámat nézte .Nem volt kegyetlen ez a dett,
festett
arc.
St
mintha egy
kis
bánatot, szomorúságot
is
fedez-
119
tem volna
benne. Mintha olyasmit kellene tennie, amit
fel
maga
is
sajnál.
Halálosan
már merülve az erlködéstl,
voltam
ki
amikor
váratlanul felharsant Pista kamaszhangja mögöttem. Egészen élesen, egészen tisztán.
nézzétek, micsoda békanyúzója van az öregnek.
-H,
már
Felugrottam és akkor vettem észre, hogy
reggel von,
vi-
lágosak az ablakok.
Ott aludtam el a haldokló ágya mellett, fejemet az ágyvégi támlához támasztva. Percekig tartott, mire magamhoz tértem. Bátyám hangját olyan tisztán hallottam, hogy akaratlanul is 6t kerestem elször és csak utána döbbentem rá, hogy álmodtam. Ugyanakkor megrohant a sejtelem, hátha anyám meghalt az éj
folyamán, azért álmodtam mindezt.
Magamon kívül támolyogtam hozzá, és végtelenül megkönynyebbültem, amikor láttam, hogy alig észreveheten, de lélegzik.
Ilonka
és
nem
Két napja
Gábor nálunk voltak, amikor apám megérkezett. aludt már akkor, át volt fázva, tönkretéve az uta-
zástól. -
Még
mindig nem
tért
magához
?
-
-motyogta az ágy végé-
nél.
ez
Mereven nézett anyám arcába. Szemmelláthatólag megrokkant alatt a két nap alatt.
Nem
-
Gábor
.-
is biztos, hogy magához tér még egyszer - mondta Most álmodik és hála a morfiumnak, szép álmai vannak:
Ez az utolsó életfunkciója.
Apám nem Az
ból.
Gyere, segíts lerakodni
-
Ugyanúgy napvilágnál
A
válaszolt.
kocsis -
Megfordult és
kitámolygott a
és
nyíltan.
megint
Dobos
.
.
.
mint egy héttel elbb, csak most Az utcán bámészkodók verdtek össze.
történt minden,
úr,
itta
pálinkáját
a
piros
ne feledje a csizmáravalót
asztalnál. -
szor
csak
tette
már, apámat elfutotta a türelmetlenség.
120
szobá-
ajtóból visszaszólt értem.
elmentünk
mellette
az
áruval.
mondogatta, ahánynegyedszer
Amikor
-
Talán segítene lerakodni? Nem Jó, jó, az nem volt az alkuban azért
kell
mindjárt
hogy mit csinálunk. morogta a kosis. - Nem
látja, -
megharagudni.
vevk járás-kelése is megkezddött. egy percre se tudott még leölni se. Ügy holtfáradtan, há. romnapos szakállal az arcán látott munkához. A szobaablakban múlva a
Alig egy óra
Apám
láttam, amint el-elmennek a kis udvari járdán, hátukon a tekercs-
be szorított brökkel, talpakkal. Némelyik megállt, belesett az obiakon és látszott, ahogy szomorúságot erltetve arcára, mond valamit apámnak.
XXX
Anyám egész nap nem tért magához. Ügy feküdt, ahogy momban láttam, amikor Noé az orgonabokor mögül felemelte
ál-
ró
o kacorkést. Beszélni akartam hozzá, hátha felélesztem vele apránként, de a mozgolódás a házban állandóan megzavart. Csengetett a cseng, csapódtak a ajtók, léptek döngtek a hátsó raktárban, pincelejáratban. Hallatszott, amint kotorászva csomagokat húznak el a küls ágy alól. -
Az Api az
-
mondogattam
ilyenkor
anyámnak.
-
Megjött
reggel, és most osztja az árút.
Nem
felelt.
Lélegzése olyan
könny
volt már, mintha csak mel-
lékesen szedte volna a levegt, mint valami felesleges, lényegtelen dolgot. Estefelé Ilonka megint elzavart levegzni.
Újra a várhoz mentem.
Az estében
alig
láttam
négyszegletes tömbjét, félig lebontott
a megfagyott hó, akár a gyerekkori karácsonyfákon a vatta. Amikor utoljára láttam a hatalmas szerecsendió és szentjánoskenyérfák lombjai közt, még megvolt minden cserepe és naplementekor messzire csillogott ablakairól a bukni készül nap fénye. Most csak lukak ásítottak a helyükön. A feljárat keskeny útja, amelyet otromba koroszlánok riztek, tele volt tetzetét, amelyen
úgy
szeméttel,
széttört
bútorok földbetaposott darabjaival, brokátok,
sznyegek
rongyaival.
ült
A háború végéig rendben volt tartva a vár és számtalan szobája bebútorozva. Lengyel hadifoglyokat riztek itt. Pár népfelkel, egy hadnagy vezénylése alatt. Apám is köztük volt. Nem volt 121
nehéz a szolgáldt. Esténként, ha nem volt rségben, lejárt a faluba aludni és rendszeresen otthon is étkezett. Különös szerencsének tartotta, hogy ide kerülhetett katonának. Sose akarta eIhinni,hogy öreg már és igazi katonai szolgálatra alkalmatlan. Rendkívüli kegynek tartotta hát, hogy ide kerülhetett, és mintha hálás akart volna lenni valami meghatározhatatlan hatalomnak, akinek ezt köszönhette, jobbra-balra ajándékozta a csizmákat, cipket meg a vadászbakancsokat. Kapott a jegyz, a százados, a hadnagy, kapott az rmester meg a tisztiszolga és apám nyugodtnak érezte magát; ezek a lábbelik olyasfélék voltak, mint valamikor az állatáldozatok a bálvány számára. Megnyugtatásul, valami irtózatos,ismeretlen és beszámíthatatlan hatalom
kegyének megnyeréséül. Emlékszem, egyszer láttam katonai szolgálat közben. Egy lengyel rnagyot kisért le a faluba. A lengyel civilben volt. Csak sapkájáról lehetett következtetni nemzetiségére. Magas, gondosan borotvált úriember. Apám tiszteletteljesen és kissé büszkén is lépkedett mögötte. Akkoriban már kezdett összemenni, pocakosodni. Túlnagy egyenruha lógott rajta, a kutyalábú nadrág vádli\a közepéig lottyant, derekán pedig a bajonett lehúzta az veh Az ócska,zsírosszél sapka leesett a füléig és mindezen felül egy hatalmas Lebel puskát tartott a vállán. A nehéz, divatjamúlt fegybokáját verte. Mi, gyerekek, akkoriban sokat mulattunk apám katonadolgain,
ver agya szinte a
de
rendkívül
komolyan
vette
ket. Szabályosan jelenkezett reg-
gelenként a hadnagy eltt, tisztelgett az rmesternek, csapta bokáját, ha valami felettes érkezett a várba.
és.
össze-
A háború vége aztán mindezt elsodorta. Egy reggelre eltntek a hadifoglyok. Mi se volt könnyebb, mint megszökni az ócska várból. Valahonnan létrát szereztek és kimásztak éjszaka az ablakon, le a bástyán. Reggelre már a határon túl voltak, ahonnan szeles idben hozzánk hallatszott már a front morajlása. Apám roppant meg volt ijedve. A százados bosszújától tartott. De hol volt már akkor a százados. Eltnt épúgy, mint a hadnagy. Apámról mindenki megfeledkezett. Riadtan járkált egy ideig, próbálta helyét keresni,
Akkor aztán átöltözött civilbe, de még magát, mert leszerelését szabálytalannak tartotta. A vár üresen n áradt. Az im^sier, ak' utoljóra hagyto el, szabályszeren kulcsra zárta és a kulcsot a városházára bizta, mivel nem volt már kire másra. Ott senki se kereste többé. de senkinek se sokáig
122
nem
kellell.
érezte
jól
Azt se tudja senki, hogy ki nyitotta ki mégis a várat az oroszok bevonulásának éjszakáján. Az egyszercsak nyitva volt, és elször a várfal alatti kunyhók lakói kezdték hordani belle a holmikat, majd, mint mikor az els hangya felfedezi a prédát és valami törvényszerség alapján egyszerre az összes környez hangyaboly tudomást szerez róla, úgy kezdett özönleni a környék szegény népe a várra. Ott tülekedtek,verekedtek éjszakánként a
szk
várfalfeljáratban.
Egymás kezébl tépték
ték össze a vázákat, szaggatták
függönyöket. és
darabokra
A
várárokban még ma
tört
ki
a holmikat,tr-
ronggyá a brokáthuzatokaí, csipkeis
ott
fekszenek a lehullott
bútorok roncsai.
Lenn a várfal alatti házakban nem meglep, ha az ócska kemellett selyemhuzatú Louis XIV karosszék füstöldik és a nedves agyagpadlón valódi pezsasznyeg penészedik. Van, aki
mence
edényben keveri a moslékot, másvalaki pedig középfegyvergyjteménybl való csákánnyal vágja az aprófát.
Sevres-i kori
A
várban az évszázadok folyamán összegyjtött holmi váratlanul kikerült újra az élet folyásába
Ítélt
a
létezés keservességét, a
pihen
és
tespedésre
és
megismerte
után.
A
berendezés után az ablakokra, ajtókra, parkettekre került a Két télen át melegítette a drága, faragott tölgy, cseresznye, akác, körtefa az alsó házakat.
sor.
Aztán, mikor a faholmi végleg elfogyott, a téglára, cserepekre került o sor. Szekerekkel, taligákkal jártak rá éjszakánként az emberek és a büszke vár kezdett lassan disznóólakká, istálókká
Akkor ébredt aztán végre rá a hatalom, hogy maga is hasznát láthatja a prédának, és sietve államosította a várat. Azóta is úgy áll. Bejáratát eltorlaszolták, és most már magában omladozik, mint a félig már úgyis leterített óriás. Az es bever
alakulni.
nyílásain, rothadnak a gerendái, egyik emelet a másik után omlik be.
Egy darab múlt a gyerekkoromból, ami itthagyni készül. A vár, amit anyám is tisztelettel emlegetett azokban az években, amikor apám otthonmaradhatott miatta, és a család megmenekült egy újabb zivatartól, tönkremenéstl. okkor ott a sötétben megértettem, ahogy távol a világtól a hóban toporogtam, dideregtem, hogy a vár épúgy haldoklik, mint anyám; süllyed fokozatosan a megsemmisülésbe; fekszik a vidék És
123
nagy halottoságyában, amibl csak rozzant tetzete látszik amiben mégis talán egy új világról, új ifjúságról álmodik.
ki
és
XXX
A
sötét utcában,
tartottam, valaki
ahogy hazafelé
megragadta
könyökömet. - Hát megjött? Sovány, lógóbajszos, facsart arcú ember állt elttem és foghíja* szájával zavartan mosolygott rám. Kalap volt rajta és vedlett nyúlprémes bekecs, hóna alatt pedig sásból font szatyrot tartott. - Nem is ismer meg? - suhant át felh a szemén. - Lám, meg se ismer már
.
.
.
errl a mozdulatáról azonnal ráismertem. haragudjon, olyan rég nem láttam már Persze, megöregszik az ember
Legyintett, és
Ne
-
.
.
.
Puttonyos volt az,
mert
lán
ölt és
egyetlen
magam
se
.
.
.
.
tudom miért neveztem
beszélgetésünk
alkalmával
végig
el
így, ta-
puttonyon
az egyre jobban ingadozott alatta. Mert életem egyik leg-
marandandóbb emléke fzött ehhez az azóta csak
ritkán és futó-
lag látott emberhez. Akkor, egyszer találkoztam vele igazán,
meleg augusztusi délutánon. Valami iparosféle volt. Mveltnek egy-két könyvet.
Abba
tartotta
egy
magát, olvasott
a típusba tartozott, aki mindenáron
el
is
a-
kar igazodni a saját feje után az élet kérdéseiben. Töpreng, tudálékos, falusi ember, akin én, a frissen érettségizett fiatalember, diadalittasan kipróbálhattam életemben elször szellemi fölényemet.
Mert az érettségi után pár
héttel
akadtam össze
vele,
amikor
leutaztam apámhoz, hogy életbeindulásom eltt búcsúzzam tle. Délután az üzletben beszélgettünk, amikor a Puttonyos is bekeveredett.
Na akkor maga
okos ember lehet - mondta, amikor megismert. ami csak létezik a világon. Akkor is lassúmozgású, gondolkodó ember volt, hosszúkat hallgatott, de végül egyszercsak ezt mondta: . Megyek ki a szlbe. Nincs kedve velem tartani? Épen érik oz szibarack. - Menj hát - mondta apám. - Viszel legalább Anyinak is haza -
Biztos mindent tud,
barackot.
Kés
délutánra értünk
mohától elburjánzott
124
ki
falusi
szlbe. Amolyan falusi, nagylevel, szlbe, aminek a végén kis vályog
a
présház
eltt a szokásos
ajtaia
állt,
földbesüllyesztett tönkasztallal,
A
dokkal.
amolyan
barackfák
diófával, az
meg a
alatt pedig a bizonytalan egyensúlyul pa-
szegényeseknek bizonyultak. Gyümölcsük Nem is szedtem sokat be-
is
félvad, kesernyés barack volt.
lle. - mondta Puttonyos, amikor már kihozom a puttonyt és pihenünk egyet.
Várjon,
-
za
-
Ügy
is
Nem
-
majd lement a pincébe egy
tett,
fél
indulni
akartam ha-
pintért.
a bortól? kacsintott rám ingerkeden.
Nevettem.
Nekem nem
-
árt a bor.
Hogy én berúgjak?
Na, ne gondolja ám, hogy olyan vinkó ez, hogy mire lenyeli az ember, az orra likán kijön az ereje. Nem hinném, hogy olyan könnyen bírná. -
Nincs olyan bor, ami leteperne
-
-
feleltem magabiztosan. Ami-
kor leérettségizik az ember, erteljesnek és számos ponton legyzhetetlennek érzi magát. alapján, az a
kem, bármennyit járult
Nekem az
érettségi
bankett tapasztalata
rögeszmém támadt, hogy bor nem árthat meg is
iszom. Talán az a tudatalatti gondolat
is
ne-
hozá-
ehhez, hogy mindig szoros kapcsolatban voltam és szerettem és nem tudtam elképzelni, hogy bármi szlbl ered
szlt
a
dolog
is
árthatna nekem.
Puttonyos kajánul nevetett. -
Fogadok, hogy két
liternél
többet
nem
bír
el
belle
-
vá-
laszolta.
Megpróbálhatjuk - feleltem lassan. Savanykás, könny bor volt, akár a savanyú víz. Nem ízlett, de azért elszántan ittam, pedig a harmadik pohártól már egyenesen undorodtam. Mikorra a második pint végére értünk, már sötét volt, csendes falusi est, egyenként feltünedez csillagokkal és a lapályon a hazatér konda által felvert porral. Puttonyos egyre bizalmasabb lett, szeme kifényesedett, és mintha csak most -
Ittunk.
merte volna elhozni legtitkosabb gondolatait. Felnézett az
égbe
és ezt
mondta elmélázva.
ha ezeket nézem, mindig azt kérdem magamtól, hogy honnan van mindez. Mert megmondom szintén, itt a szemébe, -
Látja,
hogy nem hiszek
Istenben.
bor akkor már dolgozni kezdett bennem is, és könny zsibbadságot éreztem lobomban. Puttonyos hangját hol közelebb, hol
A
125
távolabb hallottam, mintha a puttony, akár valami inga, ide-oda járna.
Ostobaság -nevettem rajta. - Mi sem könnyebb, mint bebizohogy van Isten. Csak a hülye nem látja.
-
nyítani,
megsértdött és egy idre elhallgatott. harmadik pinthez lekísértem a pincébe, mert nem
Kissé
A
tétben és
nekem
Bebizonyítani
-
kellett -
látott
a sö-
a gyertyát tartani.
morogta, amikor felértünk.
-
Mindent be lehet
bizonyítani.
Azzal a hévvel, ami egy frissen érettséembert ilyenkor elfog, hogy tanulmányainak elször hasznát láthassa, és végre egy emberen kipróbálhassa, megittasodva a boron túl szellemi fölényemtl is, magyarázni kezdtem neki.
Nem hagytam magam.
gjizett
- Nézze, elször a logikai érvvel fogok bizonyítani, de van még néhány ezen kívül is, ha akarja - Milyennel? - himbált a puttony közelebb hozzám. - A logikaival, azazhogy okozatival. - Hát az meg mi? .
.
.
Mindjárt megtudja, csak figyeljen.
-
Mikor a logikai után a többit is sorra vettem, mintha a hittan vizsgán lettem volna, és mikor már azt hittem, hogy végleg és viszszavonhatatlanul
meggyztem,
-
Szép, szép, de onnan
-
Honnan?
-
A
még
váratlanul
sem
senki
ezt
jött
hümmögte:
vissza
.
.
.
túlvilágról.
De mi köze ehhez az istenbizonyításnak. - Mert ha én nem tudom biztosan, hogy van túlvilág, akkor azt se hiszem, hogy van Isten. Addig' nem is hiszem, amíg valaki, akit ismertem életében, vissza nem jön onnan és azt nem mondja: Ide figyeltj, sógor, most már hiheted, ha én mondom. -
-
Nincs erre semmi szükség. Ez méltánytalan értelmes emberhez,
mondtam
ellen neki,
de nem engedett.
Márpedig, én csak akkor hiszek. Pár pohár után a puttony majdnem nekem dlt és ezt motyogta. - Tudom, hogy kellene csinálni.
-
-
Hogyan?
mármint megfogadni egyMeg kellene beszélni valakivel másnak, hogy amelyik elbb hal meg, az visszajön és beszámol a látottakról, azazhogy, ha nem jön, semmirl. -
126
,
.
.
-
Méltánytalan
.
.
.
értelmes emberhez méltánytalan.
Majdnem összevesztünk bornak semmi
ezen. Akkor
már a harmadik
pint
végén
éreztem, úgy ment le a torkomon, akár vizet ittam volna, és a zsibbadás már a fejemben járta. jártunk, a
ízét se
le, még magamnál voltam, csak a minduntalan kisiklani kezembl és eltévesztettem o lépcsfokokat. Hogyan kerültünk fel a pincébl, orra már nem emlékszem. Egy éjszaka kezddött életemben, amikor semmit se tudtam magamról. Mintha nem is léteztem volna. Apám, aki okkor már rendkívül nyugtalan volt, kora hdjnalbon a domb lábánál, az útszéli árok gazában heverve akadt rám, majd pár méterrel odébb Puttonyosra. Békésen aludtunk, én új vászonkobátom alatt az szibarackokkal. Lekvár lett belle, a kabát
Mikor a negyedikért mentünk akart
gyertya
pedig használhatatlan. Fogalmam se
Apám
megharagudott
rendkívül
volt,
hogyan
jutottunk le oda.
mert
Puttonyosra,
t
okolta
mindenért, és azóta csak az utcán találkoztunk, pár pillanatra és zavartan, mert én
még
-
Emlékszik
-
Mire?
-
Amin akkor
dok
többet,
is
XXX
roppant restelkedtem az eset
orra?
-
hajolt
hozzám közelebb
vitatkoztunk, hogfy von-e túlvilág.
pedig
mindent megpróbáltam. Az
miatt.
Puttonyos.
Még ma
se tu-
öreg tüdbajos
Baloggal két éve meg is fogadtattam, hogy v-sszojön, de o füle botját se billentette. Pedig a szlben, éjjel, o legnagyobb csendben vártam, ahogy megbeszéltük. Még toll se libbent, amit a diófa
abban egyeztünk meg, hogy hatszor nem tud tenni. már nem mondtam neki, hogy „méltánytalan". Hallgattam.
akasztottam, mert
ágára
meglibegteti, ha mást AÁost
Még közelebb hajolt, hogy éreztem a kénes bor fojtott szagát, ami bajuszából áradt. - Látja, magának jó alkalma lenne most rá - Mire? - lepdtem meg. - Nem érti? Hiszen az édesanyja halálán van. Mi sem könnyebb. Ma sem tudom, miért, de ez a gondolat akkor irtózatosnak tet.
szett. -
.
.
Felfortyantam.
Hogyan
képzeli? Csak
nem
gondolja, hogy ilyen ostobasággal?
Csalódottan húzódott hátrább. - Ne haragudjon - motyogta. - Azt hittem, hogy érdekli
.
.
.
127
Anyám éjfél után felébredt. Apámmal este sokáig virrasztottunk ágya
mellett,
de
óra u-
tíz
már csak küzködtönk a kimerültségtl. Apám végül hallgatott rám, lefeküdt, én meg az ajtóba húztam ágyamat és arra dltem, mert hátamban már fájdalmat éreztem. Jól láthattam onnan anyám megvilágított orcát. tán
Apám, ahogy ledlt, azonnal elaludt, és hangos hortyogásba még sokáig küzködtem magammal.
kezdett. Én
pont, amin túl az ember elfásul a kinlódástól, megmerevednek, hogy már nem tud uralkodni magán rendesen. Én is azt hittem, hogy ébren vagyok, küzködöm az álmossággal, pedig észrevétlenül már elaludtam, és álmomban gondoltam mindezt. Annyira tudtam ezt, hogy mikor anyám kiáltozására felriadtam, meg voltam gyzdve, hogy csak egy pillanatig szundítottam, pedig közben órák teltek el. Nem is hittem elször, hogy anyám kiáltott, azt gondoltam, hogy álmodtam.
Van egy bizonyos
Idegei
-
Ne
engedjetek ... ne engedjetek
Felugrottam és
-
hörögte irtózatos hangon.
ránéztem. Megdermesztett az
elém
táruló lát-
vány. ölt az ágyon, talán utolsó életerejét szedve össze, és eltorzult arccal, kimeredt szemekkel meredt rám.
Egy
pillanatig azt hittem,
aztán
csak
jutott
eszembe,
hogy tényleg lát valami borzalmasat, hogy lázálma lehet. Odafutottam,
hogy felébresszem. -
AnyiI
Nem
-
kiáltottam rá.
vett észre.
-
Itt
Akárhogy
vagyok melletted, ne félj. hadonásztam eltte, nem
is
látott
meg. -
El
akar temetni ... Az
elbb belenyomott
Rálépett a melllemre, úgy nyomott
Megragadtam az
-
tok.
Átvitt
Nem
.
a koporsóba
De
láttam,
hogy nem néz velük
a temetkeritésen és beledobott a gödörbe. akarom, hogy eltemessen.
meg tovább hörgött, hogy valóságosan végigéli az egészet.
Percekig küzködtem vele, szott rajta,
.
.
.
.
felém fordítottam, hogy szemei kény-
arcát,
szerüljenek mást látni.
.
kifelé.
Ne
hagyja-
kiáltozott, lát-
Kétségbeestem. -
Anyi, ide
modsz.
128
nézz.
Rám
nézz.
Itt
vagyok melletted
.
.
.
Csak
ál-
.
Amikor semmi sikerrel se jártam, az az ötletem támadt, hogy a lózálomból csak valami ersebb inger ébresztheti fel. Megragadtam vállait és megráztam. Szegénynek úgy ingott a feje, hogy majd a szívem hasadt meg tle. Egy villanásnyit megrezdült a szeme, mintha összezilálódott volna benne a rettenetes kép. De csak egy pillanatig tartott. Kirántotta kezembl az arcát és újra az ajtóra meredt.
Ott van megint - sikoltotta. is odanéztem.
-
-
Ott hozza a koporsót
.
.
.
Akaratlanul
Apám
ott
hálóingben, kalappal
állt
felébredt már, csak a
a
megdöbbenéstl nem
fején.
régebben
Talán
tudott mozdulni.
az, nézd csak Anyi ... Az Api az Benyomott a koporsóba az elbb, a gazember. Most
Az Api
-
.
.
.
is
ezt
akarja.
De nézd meg jobban, hisz Api áll ott Altdobott. Átdobott a temetöfalon Apám ijedten toporgott az ajtóban. Mélyen -
.
-
.
nem
és
tudta, mit
Miért
-
is
.
.
Nincs Sokáig
nem mész onnan? Nem
ott
meg
volt rendülve
tegyen. Végülis rákiáltottam. érted? Menj, mert rosszat
Hunyorgott és eltnt az ajtóból. - Látod? - ráztam meg anyámat. - Nincs már - De visszajön. A koporsóért ment csak. .
.
.
lát.
ott.
semmi. Itthon vagy, Anyi. mire apránként visszanyerte öntudatát. Sóhajtott,
tartott,
párnára. Akkor ismert meg csak igazán. Te vagy az? Azt hittem, az a gazember fojtogat. Én voltam itt melletted, Anyi. Itt vagyok mindig, ne félj.
kimerülten visszahult a -
az elbb az ajtóban az Api Nem akarta elhinni. Behívtam apámat. Riadtan, bntudattal jött lett volna az oka mindennek. Közben felhúzbe, mintha tényleg Mintha futni akart volna valamerre. bekecsét. meg nadrágját ta
De
-
volt valaki volt
-
-
.
.
.
.
.
De Rózsika ... De Rózsika - motyogta egyre. pór percig még gyanakodva méregette, mintha várná,
Anyám
hogy átalakul megint minden a borzalomba. Végül
újra sóhajtott
és alig hallhatóan suttogta: -
Akkor csak ámodtam
.
.
-
Igen, rosszat álmodtál
.
-
Pedig szinte éreztem, ahogy a mellemre lépett
.
.
.
.
.
.
129
Szeme
Nem
-
újra fátyolosodni kezdett.
Megráztam.
szabad erre gondolni
Nem
.
.
.
szabad.
Felriadt. - nagyon fáradt. maradunk melletted. Fogom a kezedet. Mosolyogni próbált, majd lehunyta a szemét. Egy pillanat mulvo már aludt is. Mi apámmal, reggelig gubbasztottunk mellette.
-
Fáradt vagyok
-
Pihenj szépen.
Apám nem
-
motyogta
Itt
soha többé nem
voltak véletlenek,
arról,
az esetet. Az ö számára a lázálmokban. Meg volt gyzdve
felejtette el ezt
nem
hitt
hogy valóban valami súlyos mulasztást követhetett el és anélkül vádolta meg azzal, hogy a temetbe akarja
nyám nem ok vinni.
Mindezt nem mondta ki nyiltan, csak járkált összegörnyedten, mintha beteg lenne, és idnként el-elejtett egy szót, amibl sejthettük, mi bántja.
O
-
jen -
nem
akart menni
.
.
.
Már októberben mondtam, hogy men-
a kórházba, de félt, meg drágállotta Mit kínlódsz ezen? Az orvos se küldte.
Apám
mérgesen
.
.
.
legyintett.
Ah, ezek ... De én sejtettem, hogy nincs rendben valami. Sose hallgatott rám. rám hallgat -
.
És
.
Ha
.
ment tovább, nyakát behúzva a rongyos kabátgallérba, és az
XXX
ügyetlenül behorpasztott vadászkalappal a fején.
Mikor bátyám az esetet megtudta, hosszas magyarázkodásba hogy ivott. Szemét alig tudta nyitva tartani. - Ügy van, hogy ilyenkor az agyat megüli már egy rögeszme, és arra siklanak a gondolatok meg az álmok, amik ilyenkor már anynyira élesek, hogfy azok tetszenek valóságnak, a valóság pedig irrealitásnak. Mert Anyi voltaképpen nincs is már. Nem a saját élete folytatódik most. Épolyan ez, mint mikor egy patak új mederbe kerül hirtelen. Az már nem a régi, csak a vize azonos az ekezdettt. Látszott rajta,
löbbivel. - Ne beszélj marhaságokat - förmedt rá apám, szeme reszket a szemüveg alatt a felháborodástól.
és láttam,
hogy
Egyszeren nem akarta tudomásul venni, hogy ilyesmi is létezne. Számára anyám az utolsó pillanatig az a lény volt, akit egész 6-
130
létén át ismert, és
tséget
Gábor nem -
minden szavának, mozdulatának komoly az utolsó pillanatig.
vette észre és rendületlenül folytatta.
Anyi voltakép meghalt
pilla
jelen-
tulajdonított
nem reagál már a
testben von
.
.
.
.
.
Már
az, aki
fényre, akkor
nem
nekünk az
igazi
Ha
a pu-
élet se,
ami a
volt.
.
Ekkor Ilonka lépett közbe - Mondtam, hogy ne igyon
-
szabadkozott elttünk.
XX
X
meg azt a hírt is, hogy Kolos elvtárs megbulánya miatt. Hiába védekezett, hogy fogalma se volt róla,
Bátyámtól tudtuk kott.
A
amit
tett.
Délutánra már úgy emlegették, mint osztályárulót.
- Most derült csak ki mennyi haragosa volt. Meg aztán sokan pályáznak a helyére - mondta Gábor. - Mindig akad, aki többet akar és igér. Ha valaki egyszer aztán így a hatalomra kerül, az mindig várhatja, hogy a többi nekiront a legels kínálkozó alkalommal. Ezt úgy mondják, hogy a forradalom felfalja saját köly-
keit.
Estére kizárták a pártból
négy órán
Gábor
belül
hagyja
el
is
és felszólítást kapott,
hogy huszon-
o nagyszállót.
nevetett.
volt az üldöz. A Vajda naMost az üldözött vad, eddig gyobb biztonságban van, mint , pillanatnyilag. Az osztályárulás -
vádja mindennél súlyosabb. Még a rablógyilkosságnál is. Kiderítették, hogy a pártba befurakodott kém lehetett. Nem kell más, mint hogy a központban is elkezdie valaki ezt mondogatni. Amit ott kitalálnak, azt a rendrségnek órák alatt be kell bizonyítania. Mi se könnyebb ennél. Még örülhet, ha egyszer börtönnel megússza az egészet. -
És
-
A
hová mennek most lakni? várfal alatt jelöltek
fogadják -
ket
valahol
is
ki
-
kérdeztem.
neki helyet valami vityilóban, ha be-
egyáltalán.
És a lányával mi lesz?
Bátyám úgy meredt rám, mintha nem értené, hogyan
lehet,
hogy
valaki ennyit se tud. - Az? Az a rendrségen van már, tehát nem is fogják elengedni egyhamar. Ha az apja osztályáruló, akkor minden egyszerre más lesz beállítást nyer, még az egyszer határátlépés is. Ha kell,
131
vitte a híreket majd a koronatanú a kémkedés vádjában. Hogy oz imperialistáknak. Mert a kommunizmus nem ismer véletlent. Mindent acélnál keményebb láncok kötnek össze, mint ok és oko-
zat, és
szerintük a családtagok
okozati
is
kapcsolatban vannak.
Bátyám egy pillanatig gondolkozott, majd hozzátette: hogy igazuk is van.
-
és lehet,
Amikor llonkáék elmentek, csend bukott a szobára. Alig ültem az ágya mellé, amikor anyám váratlanul kinyitotta a szemét és csodálkozva nézett körül. Szokatlanul eleven volt. Csodálatosképpen ezekben az utolsó életrekapásaiban élénkebb volt, hollhatóbban beszélt, mint egy héttel elbb, amikor megérkeztem. Mintha megszabadult volna már a test gyengeségeitl, és valami új er hatotta volna át.
Nézegetett pár percig, majd váratlanul ezt kérdezte: -
A Csre
-
Csre
néni elment
már?
néni?
Egy pillanatig nem értettem, csak aztán kezdett valami derengea névvel kapcsolatban gyerekkori em'ékeimben. Ismers volt és valami feketekends, lassújárású öreg>asszony képe derengett fel, aki almát húz el kendje alól. Az arcát már nem láttam tisztán. Rémlik valami, hogy egyszer, valamikor régen, veszekedés is volt körülötte. Családi perpatvar. Mintha anyám kedvenc rokona lett volna, aki eljárt hozzánk, segített anyámnak ünnepekkor, de akit apám rokonsága nem jó szemmel nézett. ni
volt
elbb az ágy
-
Itt
-
Ilonka volt az
.
.
mellett és
megsimogatta a fejemet
is.
.
Homlokát ráncolva tndött. -
Ilonka? Ki az?
-
Gábor
felesége.
Egy villanásig mintha
volna a szeme, de aztán elölrl
kitisztult
kezdte. Bizalmasan súgta oda.
vannak a ház eltt. Tudom kik azok? Szemrehányóan felelte:
- Itt -
.
.
.
Engedd be ket, ha zörgetnek.
De
- A Csre néni meg a többiek. Látogatóba akarják beengedni ket.
132
jöttek,
de ezek
není>
De
Anyl, lehetetlen
Nem
akarta elhinni,
-
rom -
ölt,
vezetni.
hogy nincsenek itten. hogy én is félre akaVégül, hogy megnyugtassam, engedtem neki. .
.
st
Biztos,
.
láttam, azt hiszi,
Ne
félj, amint kopognak, kinyitom nekik az ajtót Köszönöm. Tudod, jól esik elbeszélgetni velük. Az elbb mesélt és a fejemet simogatta ... De mikor az apód .
.
.
is
ide-
bejött,
Megijedt szegény.
kiszaladt.
Azonnal be fogom engedni. - Jól van Sanyika. Várj csak, kapsz valamit tlem Erlködve felemelte fejét, a tükör felé nézett, majd ezt suttog-
.
.
.
ta halkan: -
Nézd,
Az a
tied.
ott
a párkányon van húsz fillér. Az és vegyél citromot magadnak.
elbb
tettem oda.
Menj
Ez úgy szíven ütött, hogy nem tudtam válaszolni. Mikor négy-öt éves voltam, magam se tudom miért, a citrom volt legkedvesebb gyümölcsöm. Anyám tudta ezt és sokszor dugott pár fillért a markomba, amivel én lelkendezve futottam a szomszédos fszereshez, aztán az udvari bokrok mögé bújtam kincsemmel, mert testvéreim, akik nem szerették a citromot, már Citromnak csúfoltak miatta. Ott szopogattam hát az orgonabokrok oltalmában.
Anyám
utolsó óráit
ebben a korszakban
töltötte.
Megelevene-
dett eltte a régi világ. Rámnéztt az ágyból, és helyettem az ötkisfiút látta. Ránézett Ilonkára, és Csre néni alakja lett bela rég elporladt, mindenkitl elfeledett rokonasszony. Mintha csak valami rnultbanézö lencse hullott volna a szemére, amin át
éves le,
minden tárgy és személy egy
régi kor képét öltötte
magára.
Amikor megnyugodva újra behunyta szemét, sokáig azon tndtem, miért épen ehhez a korhoz jutott el utolsó óráira. Talán ez volt a legkedvsebb a számára? Ehhez fzték azok az emlékek, amiket se a
test
elgyengülése, se a morfium
Én talán, ha haldoklóm, a
dombok között fogok jebb, nyomomban a
nem tudtak elmosni?
szlnél fogok
kikötni.
A
kis
láva-
futkározni utolsó óráimban. Fel, mindig fel-
rózsaszín, rezghúsú Noéval, aki feltartja kékre festett kocorkését. Fel egészen a legfels terraszig ,ahonnan annyiszor néztem elmélázva a présház mohos cserepeire. Fel a
girbe-gurba mandulafáig, ahol a törzs mellé támasztott palakövön mandulát feltörtem gyerekujjaimmal. Es talán a félszem lámpaoltogató, aki örökre ott oson a túlsó lávadomb gerincén,
annyi
lopva, jobbra-balra pislogva, karján a hurokra került nyulat
ló-
133
bálva, átkiált majd hozzám üdvözlén. De hátha mojd hozzám engedni, mint Csre nénit anyámhoz.
t
se fogják
tényleg ott lettek volna a ház eltt? Valóságosan, de látCsre nénivel élükön és bebocsájtósra várva. Anyám egészen biztos volt benne. Ilonka kevésbé létezett o
Vagy
hatatlanul ott sorjázva,
néni. Talán egy bizonyos ponton túl a valóság átlépi a formák, testek határait és az ember egy új valóság számára lesz érzékeny.
számára akkor, mint Csre
egy
Hirtelen,
pillanatra, én
is
éreztem egészen
tisztán,
élesen,
az ajtó eltt. Felnéztem. Senki se volt ott. Az a\függöny se rebbent. Mégis mintha valaki állt akasztott tóablakra volna mögötte. Szemem, tapasztalatom mást mondott, de valahol belül, élesen elszakadva magamtól, tudtam, hogy áll ott valaki.
hogy valaki
áll
Délután a szokottnál jobban elsötétedett kinn a világ. Valahonnan melegebb szél fujt, megdagasztotta, megsrítette a felhket, a világ zajai elhalkultak a falu felett. Vagy egy óráig tartott ez, aztán hirtelen elállt a szél és lassú keringél pelyhekben hullani kezdett a hó. Elször táncoltak a pihék az ablak eltt, aztán megsrsödött o hóesés és bolondító, fehér kavargás lett belle. A világ kivilágosodott. A hóesés fénye beverdött a szobába és
árnyak rebegtek végig a falon. Már vagy tíz perce tartott ez, amikor anyám kinyitotta o szemét és az ablakra nézett. Benne kavargott szemében a hóesés visszfénye, de nem mozdult, egy szót se szólt. Vártam egy ideig, de nyugodtnak, csendesnek lenni ebben a pillanatban irtózatosnak tetszett. Éreztem, hogyha tovább is csend marad, kinyílik az ajtó, és bejönnek mindnyájan, akik ott sorakoznak Csre nénivel élükön. Félrelöknek, mint valami felesleges holmit, aki idegenné váltam már anyám számára.
akartam gyújtani a kis lámpát, de képtelen voltam odáig Tudtam biztosan, hogy valami meg fogja ragadútközben. Beszélnem kellett hát, nem volt más megoldás.
Fel
nyújtani karomat. ni -
Esik a
hó
-
hadartam.
-
Emlékszel, Anyi, a hóesésekre?
Meg
a
karácsonyokra?
Gyerekkoromban a kett szorosan össze volt kapcsolva. Talán hó nélkül karácsony se lett volna soha. Ügy vártuk a havat, mint a karácsony nélkülözhetetlen alapfeltételét. Valósággal megköny-
134
nyebbültünk, amikor december elején az els, bátortalan pelyhek szállingózni kezdtek.
Gyerekkorom els karácsonyfái óriásoknak
ebédlben
nyezetig értek az
tetszettek.
A
meny-
és napokig kutathattunk ágai között
meglepetések után. Egy-egy új dísz, aranydió, csillagszóró, a nagy havas üveggömb, aminek mélyedésében, csillogó vattán kis jászol volt, benne a Gyerekkel; aztán az üvegharang, aminek a csilingelésére berohanhattunk az ebédlbe és megdöbbenve láthattuk, hogy az ágak még rezegnek, ahogy az angyal az elbb lerakta. Apám ilyenkor csukta be az ablakot, amin át az angyal berepült, anyám pedig ünnepl ruhájában ott állt a fa mellett és ragyogó szemmel figyelt bennünket, amint nekirontottunk a játékoknak. Aztán, ahogy nttünk, fokozatosan csökkent a fák nagysága. A díszek koptak, töredeztek, és mikor a gazdasági válság leterített
bennünket, már alig maradt egy
kis
dobozra való bellük. 1935
telén értünk el a válságos ponthoz.
Emlékszel? Azt mondtad, minek karácsonyfa? Ennivalóra is avan pénz, minek kellene karácsonyfa? Nagyok vagyunk már, megértjük, hogy nem lehet. -
lig
Mélységesen elszomorodtam. - De kell, hogy legyen karácsonyfa.
Nem
lehetünk nélküle.
Ne
szomorkodj. Majd lesz egyszer, talán Napokig csak gubbasztottam az iskolapadban. És egyszercsak, mint a megszállott, elhatároztam, hogy mégis lesz karácsonyfa. -
Jól van.
.
.
.
Emlékszel? Ott állt abban az évben is. Nem volt nagy. Az aszközepére raktuk, és ragyogtak rajta a letörölgetett, megjavított díszek, a vakult aranypénzláncok meg a színes papírforgók. Ott volt a nagy fehérgömb a jászollal, csak a vatta szürkült meg alatta. Az üvegharang repedten szólt már csak. Az évek során egéiszen beasztmásodott. Apám is távol volt, senki se nyitott ablakot az angyalnak, te pedig, Anyi, kopott kendddel takarózva bána-
tal
tosan nézted, majd hirtelen sírva fakadtál. -
Emlékszel?
A
piacon szedtem össze esténként az ágakat. Hogy
örültem, ha egy-egy nagyobbat sikerült találnom.
össze a fát egy
ócska
seprünyél köré.
nem is hitte volna, hogy nem Honnan vetted? - kérdezted,
Ha
valaki
Ügy nem
állítottam
nézi
meg
Szaloncukrok is voltak rajta. és nevettél, amikor kiderült, hogy száraz kenyérkockák vannak a színes papír alatt. Igen, nejobban,
igazi.
135
vettél és sírtál egyszerre, emlékszel?
Akkor
is
esett
a hó. Kavargott
kinn az ablak eltt és ha lenéztünk a második emeleti ablakból,
lenn a kirakatok fényében olyan volt minden, akár valami mesevilág.
Sokáig beszéltem így anyámnak. Nem felelt, meg se mozdult, de ott láttam a régi karácsonyfák díszeinek ragyogását. - Kivel beszélsz? - kérdezte hirtelen apám. Ott állt az ajtóban, kezében az átkötözött pénzescsomaggal. Bezárta már az üzletet,
szemében
számadást
már.
csinált, este volt
Miért vagy sötétben?
-
-
meg a hangja
remegett
éreztem,
és
azt hiszi, történt valami.
az ágyhoz.
Felkattintotta a villanyt és odasietett
meg
A
se rebbent.
Anyám szeme
hóesést és a karácsonyfákat látta továbbra
is.
Mi von vele? - suttogta apám. - Miért néz így? - Álmodik .Aiimodik a karácsonyról. És mikor közelebb hajoltam, egész világosan láttam szemében a kavargó hópelyheket, pedig az ablak sötét volt már. -
.
.
Apám
a vacsorát hozta be, amikor anyám utoljára szólalt meg. - suttogta. - Nézd, hogyan mennek És becsukta a szemét. Szemhéja mór nem engedelmeskedett e-
Nézd a hajókat
.
.
.
gészen, és alul kilátszott szemefehérje. -
Mit mondott?
-
A
-
Szegény
hajókat .
-
látja .
merevedett .
.
meg apám, kezében
Soha életében nem
látott hajókat.
Este sokáig virrasztottunk mellette.
hoz, csak ültünk. sóhöjtott,
Nem
anyám
a tányérokkal.
.
Apám idnként
Egy szót se szóltunk egymáshogy fát rakjon a tzre,
felkelt,
fölé hajolt, aztán újra leült.
- kérdezte aggódva. Csak annyit vettem észre, hogy lélegzése nehezebbé válik. Mintha valami akadály lett volna a torkában, amit mindannyi-
-
lélegzik lassabban?
szor félre kellett volna tolnia.
Akkor már tudtam, milyen hajókat vitorláznak az emlékkönyv
Az
ügyetlen
és fenn az
kis
hajócskákat, a
fehér,
Azokat, amelyek
ott
tintával festett tengeren.
háromszögletes vitorlákat
égben a madarakat, ahogy a gyerekek szokták ket
rajzolni két ceruzavonással.
136
látott.
els oldalán a
hogy ezeket a hajókat látja. Ügy, ahogy tizenhat amikor anyjától az emlékkönyvet ajándékba kapta, amikor elször belelapozott. Talán ezért is képzelte minBiztos voltam,
éves korában
látta,
dig a tengerparton az igazi
boldogságot, ezért vágyott erre a
tájra.
„Evezz lányom szépen, boldogan, érjen bánat, csalódás.*
Ne -
Mit
mondasz?
fogvacogva -
Semmi
ült
rezzent
-
fel
apám,
aki
mintha
láza
lenne,
székében.
motyogtam.
-
Istenem, mikor lesz
XXX
már ennek vége? Meddig
vednie?
kell
még
szen-
Mikor már jól benn'jártunk az éjszakában, apám felütötte fejét. Nem mehet így tovább. Mindnyájan kimerülünk akkorra, mikor majd legjobban szükség lesz ránk. -
Feküdj
le
-
mondtam
neki.
-
Én majd virrasztok.
Ha
elfárad-
tam, felkeltelek.
Ügy is történt. Áthoztuk az egyik kis karosszéket, mert már fájt a hátam, és úgy ültem benne, hogy anyám arcát lássam. Magam is ki voltam merülve, erm végén jártam. Szemem vibrált, fülem pedig sípolt valami kellemetlen bugással, ami talán az id nyúlását jelezte.
Még lett
hallottam, amint
apám
alatt reccsent a dívány, aztán csend
a házban.
Minden csendnek van valami zaja. Nincs üres csend, csak akkor, ha az ember nem figyel rá. Ha figyel, akkor rájön, hogy a csend maga is két-három egyszer alapzajból van összetéve. Hallottam és sokáig én
anyám is
lélegzését ütemesen, torkában a
kis
zörejjel,
abban az ütemben vettem a levegt. Magam
se tu-
Ezekben a túlfeszített órákban sokmindent csináltam, amit sose fogok tudni megmagyarázni. Aztán ehhez a zajhoz kapcsolódott az ingaóra ketyegése. Szüleim hálószobabútorához tartozott ez atz óra. Ugyanolyan vöröses fából készült doboz volt, mint a szekrények, elöl üvegajtóval, hogy látni lehetett a rézkorong ide-odajárását. Egész életemen végigkísért ez az óra. Vala-
dom,
miért.
mikor az órákat is ütötte, de elromlott a szerkezete és szüleim nem javíttatták meg.
137
Legalább nyugodtan alszik az ember - mondolta anyám. Fémes, ércesen zeng kis kattanásai voltak. Egyenletesen, másodpercrl másodpercre ütötte az id múlását. Mióta hazakerültem, soha nem hallottam ilyen tisztán a ketyegését. Talán nem -
.vagy már úgy megszoktam, hogy észre se vettem. karosszékbl jól Iáiíam. Ott lógott a kisszobában, az íróasztal felett, de csak a korong csillanását tudtam kivenni, a mutatók állását már nem. figyeltem rá
.
.
A
Örák teltek el hogy nem alszom
Küzködtem a fáradsággal, megfogadtam,
így.
Nem
el.
is
aludtam.
Idnként anyámat néztem, amint feküdt nyugodtan, aztán lehunytam szememet, mert már reszketett az erfeszítéstl. Ilyenkor az óra ketyegése hangosabb lett és meggyorsult, mintha anyám tartana versenyt. Szinte
lélekzésével
betöltötte az egész
de mikor felnéztem, rögtön zódott a szomszéd szobába. trhetetlenné
vált,
házat,
elhalkult, visszahú-
Nem
tudom, min gondolkoztam ezekben az órákban. Mintha voltam akár egy mondatot is képezni. Képek rohantak szédületes sebességgel szemem eltt, de amikor meg akartam nézni ket, hirtelen semmivé váltak. Talán még mindig a valóság ellen védekeztem. Nem akartam még mindig elhinni, hogy anyám haldoklik, ezért üldözött ki minden gondolatot az agyam a fejembl.
agyam
kiürült volna, képtelen
dörömböl óraketyegések
Igy himbálóztam a
sokáig.
és felriadások közt
Már-már azon voltam, hogy megadom magam, elernye-
dek, mint a tarkónütött állat, mikor valami felriasztott.
Az óra
volt az. Megállt, csak
anyám
alig
észrevehet, iszonya-
tosan hosszú szünetektl szaggatott lélegzését hallottam.
Abban a -
Api
.
.
Magam
eszembe
pillanatban
történet, amit .
anyám
Api
.
.
.
jutott
az órával
kapcsolatos
szokott mesélni, és felordítottam.
Anyi meghalt.
megrémültem hangomtól, annyira idegenül és olyan irtózatos ervel harsogott a házban. Apám felugrott a díványról és futott befelé. Csak okkor tudtam magam is megmozdulni. Az ágyhoz már együtt értünk.
Anyám
veg
138
ajka akkor mozdult
meg
utoljára.
Mintha mégegyszer
le-
után akart volna kopni, de közben meggondolta volna. Félig
lehunyt -
is
Sírt
szemébl .
.
.
két
Látod,
nagy könnycsepp gördült
sírt
.
.
.
le
oz orra
mellett.
Akkor láttam csak, hogy apám is sír, és ez lelkem mélyéig megSoha se láttam még apámat sírni. Most csak néztem, ahogy furcsa módon eltorzult az arca, és egy mukkanás nélkül rendített.
gördülni kezdtek -
Miért
-
Hallgass
sírt? -
szemébl a könnyek.
Miért sírhatott? felelte.
anyám szemét, aztán hangosan imádkozni kezNagyon régen hallottam apámat hangosan imádkozni. Daraboson, nehezen képzdtek szájában a Miatyánk szavai. Lenyúlt, befogta
dett.
Amikor elhallgatott és hirtelen újra csend lett a házban, akkor rohant csak meg igazán a kétségbeesés. Futni szerettem volna, és az volt az érzésem, hogy valamit gyorsan tenni kellene, amit nem szabad elmulasztani. De mit? Szaladtam a székhez a gyertyákért, de a gyufák eltörtek sorjában ujjaim között. Kitártam az ablakot, hogy a füstöt eloszlassam, és a
hó bevert a szobába. - szólt rám hirtelen apám. hogy a szobaajtóban áll kalapban
Mit csinálsz ott?
-
Akkor
láttam,
Átszaladok Ilonkáért
-
tetted?
Az óra
mondtam
-
XXX
mondta. De addig ne
és bekecsben.
csinálj
semmit, ér-
Az óra pont akkor
meg. Mutatói mozdulatlanul jelezték anyám halálának a percét. Gábor az íróasztalnál ült. A halálhír szövegét fogalmazta és az elküldend táviratokat vette sorra. Felnézett ránk, aztán felállt, odament az órához, kinyitotta ajtaját és meglökte a réztányért. A szerkezet -
A
kis
-
Ilonkának.
szobában voltunk, az óra
-
állt
ott lógott a fajunk felett.
újra ketyegni kezdett.
Véletlen
-
rék elé
.
.
.
mondotta. - Valami porszem kerülhetett a fogaskeInkább azt mondjátok meg, kinek kell még értesítést
-
küldeni.
Hallgattunk.
Apám
a szoba tuIsó sarkában
ült,
hátat fordítva
felénk és arcát tenyerébe takarva.
Szegény Anyika - sóhajtotta Ilonka. - Ki hitte volna a túlsó szobában feküdt az ágyon, lepedvel letakarva. másik ágyat félrehúztuk, mindkét éjjeliszekrény ott volt mellette
-
.
.
.
Anyám
A
és égtek rajta a gyertyák.
Még akkor se akartam elhinni, hogy nincs többé. Képtelen voltam beletördni. Vártam, hogy felkel, lerázza magáról o lepedt 139
ahogy akkor szokott, amikor este nem gyerekszobában. Megállt ilyenkor az ajtóban és
és átjön a kisszobába. Ügy,
nyughattunk o ránkszólt: -
.Mindenki alszik már. Nem hallgattok mindjárt A ház csendje megint megtelt ketyegéssel. Nem, nem .
.
lehet va-
lóság, ami történt.
Bognároknak küldjek? - nézett fel Gábor az íróasztaltól. válaszolt. Bátyám visszafordult és tovább matatott
-
Apám nem
o papírok között. Reggel elször a koporsósnak
-
gyünk
.
Nem Ilonka
.
Egyenesen oda me-
kell szólni.
.
tudtam
utánam
tovább.
hallgatni jött
Altmentem
és imádkozni kezdett.
Nem
a
lepedn
sejtettem arca és keze körvonalait a
halottasszobába.
láttam anyámat, csak át.
Ügy
összekulcsolva a
hogy
letettük, lábait kinyújtva, kezeit
leten,
amelynek csúcsa felemelte a lepedt.
feküdt, a-
kis
rézfesz-
XXX
Mert mi adtuk meg neki a végtisztességet.
Amikor llonkáék lélekszakadva apámmal megérkeztek, egy ideig csend volt a szobában. Senki se moccant. Láttam, hogy Gábor is, aki félrehúzódva a homályban állt, összekulcsolja kezeit.
O
szólalt
meg elször. Odament anyámhoz,
föléje hajolt és
fi-
gyelni kezdte arcát. is
.
Most kezd merevedni .
-
suttogta.
-
Kezdenek
elhalni o sejtek
.
Ilonka
is
közelebb
lépett.
Addig kellene felöltöztetni, amíg nem merevedett meg egészen - mondotta halkan. - Elmegyek Gábriel néniért. Az szokta -
ellátni
a halottakat.
Ekkor tértem csak magamhoz. - Kiért akarsz menni? -
A
halottöltöztetért.
rám ez a szó. Halottöltöztet. Hogy anyámat egy vadidegen asszony fogdossa. Nem tudtam elviselni még a Irtózatosan hatott
gondolatát se. Hogy , aki egész életében öltöztetett bennünket, gondoskodott rólunk, egy idegenre legyen bízva, amikor elször szorul ránk igazán. Ki tudja, milyen durván és közömbösen csinál-
ná az az
140
asszony.
Nem
tudtam
elhinni,
hogy anyám
mindebbl
semmit se
vett volna észre.
gyobb mértékben
már az ajtóban
Ilonka
Megbántjuk, amikor utoljára és legna-
szorul ránk. volt,
amikor utánaszólfam.
-
Ne menj
-
Sietni kell vele.
-
Nem, nem engedem, hogy valami idegennek legyen
.
.
.
kiszolgál-
tatva.
De mit akarsz? Mindenhol ezt csinálják. Egy pillanatig nem válaszoltam. - Ne bolondozz most - nézett rám apám neheztelen. - Nem tudom elviselni - motyogtam. - Inkább magam öltöztetem -
fel.
Rámnéztek, de egyik se szólt egy szót se. Mentem egyenesen o székhez és felvettem az odakészített selyemruhát. Mikor már a dunyhát kezdtem lehúzni anyámról, Ilonka megállított. -
Várj,
elbb meg
kell
mosdatni.
Mikor anyám csontrasoványodott testét megpillantottam, megszédültem és azt hittem, nem birom tovább. Most újra erörekaptam. Apám, amikor látta, hogy mire készüldünk, kifordult a szobából. Hallottam, amint egy pohár törik el az elszobában. Ügy reszketett a keze, hogy nem tudta tartani. Jókor
szólt.
Gábor velünk maradt
és egy szót se szólt egész id alatt. Anyám míg Ilonka a melegvizes kendövei lemosta róla a halálverítéket. Aztán ráhúztuk az inget, a fekete ruhát, a régi selyemharisnyákat meg a lakkcipket. Könny dolgunk volt, mert olyan volt, akár a pille. Most láttam csak mennyire igaza volt az orvosnak, amikor azt mondta azon a reggelen: sajátmagát fejét,
éli
vállát tartotta,
fel.
Amikor a észrevette a -
Le
kell
kezeit
kulcsoltuk
össze a
kis
feszület
körül,
Gábor
jegygyrt.
venni róla.
Nem -
túl
akartam engedni, de Ilonka meggyzött. Azt nem szabad koporsóba vinni. Apinak kell
viselnie ezen-
a sajátja mellett.
Akkor jutottak bátyám eszébe a fülbevalók. Anyámnak egyetlen pár fülbevalója volt csak. Ovális, aranyból tört kis pajzsok, apró kirakva. Ha a nap rájuk sütött, szikráztak, fénycsóvák röppentek bellük. Ahogy sorjában koronülök voltupk, úgy kapkodtunk utána mindnyájan. Elször Gábor, végül Jancsk sötétpiros rubintokkal
141
Anyám ajándékba kapta lánykorában.
Sokszor
valakitl, talán keresztanyjától,
elmesélte,
hogyan
lukasztották
még ki
kis-
tüzes
tvel fülcimpáit, hogy berakhassák a fülbevalókat, és mi hsként csodáltuk anyánkat. Soha nem vette le ezt az ékszert. Egyszer próbálta csak. Akkor, amikor az utolsó nyarat töltöttük a szlben
apám
és
végleg tönkrement. Leült a tükör elé és sírva nekilátott, találtuk meg a tükör márványlapjóra
hogy kivegye ket. Ügy
borultan. Bal fülcimpáján vércsepp rezegett. - zokogta. - Nem megy. Belentt o fülembe, maradt meg a fülbevaló. Gábor megfogta anyám fejét és a gyertya fényében a rubintok
-
Mit csináljak
így
megcsillantak. -
Ne
bántsd!
kiáltottam rá.
-
Csodálkozva meredt rám. - Nem engedem, hogy elvegyétek tle. Az egész életében az övé volt, vigye magával a sírba.
Bátyám szó
nélkül
visszaengedte
anyámat a párnára. Ilonka
megfésülte, megigazította a kontyot. jóval késbb hozta el újra a dolgot. Azt hiszed a fülében maradnak? Meglátod, mire sírbakerül, nem lesz fülbevalója. Értsd meg, hogy a hullaházban mindenkit kifosztanak. Még a ruhát is lelopják halottról. A temetr egész
Gábor csak
-
családjával lopott ruhákban -
-n
jár.
Mibl
élnének különben?
Nahát .Már megint kezded - szólt rá Ilonka. Majd meglátjátok - felelte bátyám. - Külön meg fogom nézni .
.
sírbarakás eltt.
Amint llonkáék elmentek, mégegyszer visszalopóztam anyám-
Az egyik gyertya már
másik meg utolsó perceinél már a hajnal. A hó alig szállingózott és vastag takaró ült a kút tetzetén. Mellette az orgona ágait földig húzta a rátapadt hó terhe. hoz.
tartott.
A
Sokáig
ablakon
nyitott
tartott,
elaludt, a
túl
derengett
mire a tükör párkányára átrámolt holmi közt meg-
A kis parfömös üveg volt az, amit utolhoztam anyámnak, és amirl az els nap utón mindnyájan megfeledkeztünk. Sokáig tartott az is, mire reszket kezekkel az aranykupakot letekertem róla.
találtam, amit kerestem.
jára ajándékba
Félrehúztam anyámról a lepedt. Arca már enyhülni kezdett a halálos óra merevségébl. Mintha mosolygott volna a gyertya im-
bolygó fényében.
142
- Neked hoztam magaddal ezt is .
ezt a kis üveget, Anyi .
-
fakadt
És rálocsoltam hajóra, kezeire a tortalmót.
tok
ki
bellem. Vidd
.
A
kis
szoba pillana-
tömény rózsaillattal. Kiömlött az ablakon, tle az udvar, majd mikor az is megtelt vele, az utca,
megtelt a
alatt
illatos lett
az egész falu köröskörül,
Anyóm úgy
fel
a
szldombokig
és talán a felhkig.
ebben oz illatórban, mint fiatalasszony koróban, amikor csak a csiszolt üvegdugót érintette gallérjához, és ment vidáman, mosolyogva. Megnyugodtam. lebegett
A koporsós meg bótyóm sokáig zörgettek, mire észrevettük ket. Ragyogó, világos reggel volt. Éjjel elhúzódtak a felhk és a nap szikróztatta a havat o házak fedelein. Apóm kóvályogva nyitott ajtót. A hullaszállító kocsi ott állt a ház eltt, a friss hóban. A koporsós, ugyanaz a sánta, sovány emberke, akivel
hosszú évekkel
Gábor
elbb
a házat elcserélték,
szüleim
Furcsamódon megöregedett közben. Talán mestersége tette. Mindig szomorúságot kellett mutatnia. Levette fejérl a sapkát és megragadta apóm kezét, aki úgy tántorgott az belépett
eltt.
ajtóban, mintha részeg lenne. Dobos úr, fogadja szinte részvétemet. Én, aki ismertem a nagyságos asszonyt, tudom, mit jelent az elvesztése. Magam is mélységesen megrendültem, amikor fiától ma reggel a szomorú hírt megtudtam.
Apóm
motyogott valamit. higgye el, hogy mindent el fogok követni, hogy kedves felesége temetése igazán olyan legyen, amilyent hozzá hasonló jó hitves megérdemel és bocsásson meg, ha ebben az órában kötelességemmel járó dolgokkal alkalmatlankodom. -
Azt
Szavai
is
könnyen,
simán
jöttek,
miközben
arcát
elszomorodva
féloldalt tartotta. Talán ezerszer és ezerszer elismételte
ket
már
eze-
mondatokat.
A koporsót az üzleten át egy másik sovány ember segítségével behozták az elszobába és a piros asztalra tették. -
Ezt tessék
megnézni
nem mindenhol
lehet
-
mutatott ró a sánta.
kapni.
ers, hogy harminc év múlva
Színtiszta se
-
tölgyfából
Ilyet
van
manapság és
olyan
roppan össze.
143
A
koporsó valóban nehéznek
büszke, hogy
anyámnak
bizonyult.
is
Apóm
hogy mindent
gott körülöííük, és láttam rajta,
a sántának és
koporsót szerezhetett.
ilyen jó
Odament az ablakpárkányhoz
zavartan topor-
elhitt
és
reszket ujjakkal pálinkát kez-
dett tölteni a pohárkákba.
Én undorítónak tartottam a koporsót, mint olyan tárgyat, ami
onyánkat örökre elveszi tlünk. Világosbarna, fényesre pácolt alkotmány volt, peremein aranyozott bádogból ráersített díszekkel, fodrokkal. Gábor a bronzutánzatú csavarokat nézte rajta. be lehet ezt zárni valamivel? - kérdezte. Kérem, ezek a csavarok mindennél ersebbek - Ügy értem, hogy ki ne tudják nyitni. A koporsós megdöbbent arcot vágott és áthelyezte nyomorék lábáról az egyensúlyt. -
És
-
.
.
Ki nyitaná ki, kérem? Bátyám hümmögött, de nem
.
-
folytatta.
be a koporsót anyámhoz. A sánta, amikor anyámat meglátta, keresztet vetett és ezt suttogta:
A
kis
szobán keresztül
vitték
-
Szegény nagyságos asszony
-
Emlékszik?- kiáltott
kor
a
házat
tiltakozott
talán
ma
él
.
.
,
apám reszket hangon.
-
Emlékszik, mi-
akkor megérezte szegény elre. Azért erejébl. Ha akkor hallgatok rá, akkor
cseréltük,
ellene is
fel
teljes
még.
A
koporsós erre nem tudott hirtelenében mit válaszolni. De kérem. Dobos úr - csosszantotta meg lábát épúgy, mint mikor anyámnak mondta ugyanezt. -
megfogták anyámat és a koporsóba emelték. A sánta el zsebébl. A szemfed volt benne. Ezt tessék megnézni - mondta most már bizonytalanabbul. Valódi selyem. Olyan, hogy elrepül. •ögyetlenül
cellofánoBomagot húzott
Apám nem ahogy akkor kolt karjára.
válaszolt.
Anyámat
nézte,
majd
hirtelen
lehajott, és
gyengéden rápaskibuggyantak könnyei. Gábor meg-
szokta, amikor nyugtatni akarta,
Ugyanakkor
újra
XXX
fogta és kihúzta a másik szobába.
Anyámat másnap, vasárnap
A
rokonság és
temettük.
bátyámék a tizenegyórás vonattal érkeztek és llonkáéknál gyülekeztek. Ebéd után eredtünk útnak.
144
Pista
A temethöz a futcán át kellett menni, lefordulni a fürdnél, ahol elágazik az országút. Kis mélyedés volt itt, egyik oldalán alacsony parasztházakkal, a másikon pedig a temet homokdombjával, amelynek tetejét most vakító fehér hó borította. önkéntelenül halottak
gyerekek, hátul Mosit
is
úgy mentünk, ahogy mindig. Mindszentekkor,
napja elestéjén, a
meg
én voltam
temetbe szoktunk járni. anyám
szüleim karonfogva. Csak
ell Gáborral, mögöttünk
brkabátban mindketten, amire
apám
Pista
a
Ell,
mi,
hiányzott.
feleségével,
fekete szalagot ersítettek, aztán
Ilonka karján, régi bársonygalléros kabátjában és kemény-
ünnepl kalapjában. Utánunk a rokonság kisebb-nagyobb csoportokban. Épen így jártunk hosszú éveken át minden év november elsején a temetbe nagyszüleim, Jancsi és rokonaink karimájú,
sírjához.
De az a temet nagy, kis
domb, amely
úton,
a
felé
járdaszélen
városi
temet
volt,
nem olyan egyszer
most tartottunk. Autóbuszok robogtak az gyertyákat,
árultak, és megcsodálhattuk a
mécseseket,
kfaragók
ünnepi
kiállított
kalácsokat
remekeit.
Apám-
ék megálltak egy-egy eltt, és míg Pista elrefutott, hogy a pillananyi felügyelethiányt kihasználva árokba bújhasson, sorravették a síremlékeket, márványlapokat.
Apám
mindig családi sírboltról álmodozott. Piramis félérl, ale a sírba. Anyám szebbnek tartotta az egyszer, sima márványlapot virágcseréppel a közepén, és minden alkalommal elvitatkoztak ezen. Mire a temetbe értünk, mi gyerekek, rendszerint már elfáradtunk a sok élménytl. Mellbevágott a nehéz ciprusszag, az égö gyertyák fojtó viaszillata, és> borzongva dugtuk zsebünkbe a hol
lépcs vezet
maradék ünnepi
kalácsot, amit útközben kaptunk.
Nem
volt
többé
étvágyunk. -
Nézzétek a házat - súgta Gábor a fülünkbe és egy kis kamramutatott az oszlopos ravatalozó mellett. - Az a hullaház.
félére
Ott fektetik
ki
és boncolják fel a halottakat.
Rémülten meredtünk arra, Gábor pedig a nagydiák fölényével nézett
le
ránk.
Ezeknek a temetlátogatásoknak megvolt a pontos rendje. Sírról-sírra mentünk, és szüleim mindegyiknél beszámoltak arról, amit tudnunk kellett. - Itt fekszik nagymama. Az Isten nyugosztalja, jó asszony volt. - Itt van Zoltán bácsi Sokat szivarozott, az vitte el. .
.
.
145
Ez itt Mariska néni sírja. Ti már nem ismertétek szegényt. Pedig milyen híres asszony volt valamikor a családban.
a magyarázatokat és gyerekeszünkbácsi vagy Mariska néni ott fekszenek a koporsóban régidivatú ruhában, magas gallérban, gombos cipben, ahogy a megsárgult fényképeken láttuk ket, és Atitatosan hallgattuk ezeket
próbáltuk elképzelni, amint Zoltán
kel
talán fülel felfelé, néz bennünket.
Valamelyik nagybácsimnak sírjára átlátszó zománcréteg alatt fénykép is volt kirakva. Borzongva meredtünk a hegyesbajszú, kövér arcba, amint fejét kissé féloldalt tartva, gyanakodva nézett le ránk a sírkrl. Mindenkinél megfelel számú gyertyát égettünk, leraktuk a velünk hozott koszorút
vagy virágcsokrot.
a gyertyák körül és a lecsepegett viaszt golyókba gyjtötte. Már dagadt tle matrózblúzának bögye. Ha tehette, idnkint a szomszédos sírok gyertyáit is megdézsmálta. Végül anyám felháborodása vetett véget az ügynek. Pista
ott settenkedett
Dobod
-
Nem
.Mit szólnak majd hozzá a halottak? mindjárt Micsoda rettenetes dolgokat tud ez a gyerek kieszel-
el
félsz?
.
.
ni.
Pista riadtan pislogott és rázta ki
múlva elfeledte az egészet, és mikor ajtaján át, ahol
mohos
régi,
ruhájából a golyókat. Tíz perc kifelé mentünk a temet hátsó
meg
sírok voltak,
elhagyott családi
el
megint eltnt. Percek múlva került újra komoly képpel ezt suttogta a fülembe. Láttam a halált. Benézett egy repedésen. Ott feküdt a koporsóban. Haja volt még és így csinált ... kripták, egyszeresek
és
nyitott
Megijedtem. Anyi, Pista rémeseket mond.
-
A temetbl meghalt
is
voltak
rendszerint a
szlbe
az évre, és
kissé arra
mentünk. Talán mert a
illett
t
is
szl
búcsúztatni, öresek
már a tkék, a fákról lehullottak rég a járt els forrásának végére.
levelek,
az újbor
pedig akkor
Apám egy-egy kis pohár murcit adott, ellenrizte a hordókat, aztán felmentünk terraszról terraszra, egészen a domb csúcsáig, asombokrok eltt
hol a
már ezer -
meg egy
düledez pad
állt.
azon
Ilyenkor rendesen túl
pedig a
temet
gyertyája.
Milyen szép
Haligattunk.
146
régi,
este volt. Alattunk ragyogott a város,
-
suttogta
Néma
anyám. domb, nem énekeltek a tücskök
volt a
se.
Talán
téli
álomra a kövek alá bújtak, vagy elvándoroltak melegebb
vidékre. - A törpék Há, a törpék - kezdte apám, mert ez a történet minden évben hozzátartozott a Mindszentek befejezéséhez, és mi elrehajolva, borzongva figyeltünk. .
.
.
XXX
felh, és a nap féloldalt sütötte a dombot. volna a temet. Vastag hó borított mindent, Mintha vadonatúj sapkát hortis.ztán csillantak a fekete márványok és makulátlan
Az égen
alig volt
lett
dott valamennyi. Kerítés
Nyitva
övezte a
állt
nes út vezetett.
benne a
temett, a bejárat két oldalán ezüstfenyk. már bennünket. A kápolnáig egye-
a vaskapu, vártak
kocsi
A mély hóban csak ösvényt lapátoltak, jól látszott nyoma, amelyik elz nap anyámat a kápolnába
kihozta.
Amikor a kapun beléptünk, a
temetr
és családja ott
bámész-
odanézett, kodott o bejárat mellett épült ház kapujában. Gábor eszembe, és megérintette könyökömet. Csak pár perc múlva jutott
Odanéztem. Mind feketében voltak. Az rön régimódi fekete posztóruha, arajta. Mintha mit már csak öregek hordanak. Látszott, hogy nagy bekecs volt, ugyan asszonyon Az valahonnan. úgy szerezte volna mit akar.
de az alól fekete bársonyruha lógott ki és magasszárú lakkcip. gyerekek is különösen voltak öltözködve. A legkisebb a küszöbön ült és sülttököt majszolt.
A
Gábor jelentsen
XXX
hunyorított rám.
Anyámat a kápolnában ravatalozták
fel.
gótikus ablakokkal, Az egészet hideg pókhálóval. melyek teljesen be voltak borítva volt, ón gyertyaoltár keskeny Ell ülte meg. pince- és tömjénszag Feltómadást ábrátartókkal, felette barokk oltárképpel, mely a
Csupasz,
zolta.
Jobb
szk
kis
épület
és baloldalt
volt,
három
kétoldalt
sor öreg
pad
sorjázott. Recsegtek,
düledeztek, amikor helyet foglaltunk bennük. Anyám koporsója az oltár és a padok közt tóval
bevont szentmihálylovon.
állt
a fekete posz-
Négy sarkán kandeláberek
dísz-
lettek.
koporsós elöingadozott valahonnan, meghajolt felénk, majd zsebébl gyufásdobozt húzva el, meggyújtotta a gyertyákat.
A
147
Gábor odament hozzá, és kérte, hogy nyittasa ki a koporsót, mert Pista bátyám mégegyszer látni akarja anyámat.
A sánta eltnt. Pár perc muIva a sovány emberrel jött vissza. Kicsavarozták a fedelet és a kápolna falához támasztották. A nap besütött. Jól lehetett látni anyámat a szemfedél alatt. Ügy feküdt, mintha még mindig az ágyban lenne. Ahogy az utolsó hetekben. ment hozzá elször. Félrehúzta a szemfedelet és megsimoarcát. Apámat Ilonka támogatta ki. A koporsó eltt összegörnyedt és láttam hátulról, ahogy a válla reszket. Aztán rám Pista
gatta
rám
anyám
került a sor.
nyugodtan - suttogtam neki. Arca épolyan maradt, mint mikor az ágyban meséltem neki. Balfülében a naptól megcsillant a fülbevaló rubintja. Mintha az a vércsepp lett volna, ami akkor azon a szlbeli délutánon bugyAludj, Anyi,
-
gyant
belle.
ki
Utánunk a rokonok és ismersök jöttek sorra. Valaki hangosan imádkozni kezdett. Akkor vettem csak hogy közben megtelt a kápolna.
észre,
XXX
A
Pontosan háromkor szólalt meg a lélekharang a templomban. lélekharang, amelyet annyiszor hallottam, de amelyrl sose
sejtettem volna,
hogy anyámat
is
búcsúztatni fogja valaha.
Alig szólt néhányat, amikor Jácint atya belépett a kápolnába, mögötte a kántorral meg a ministránsokkal. Intett
felénk és
megkezddött
Még szombaton úgy
a szertartás.
hogy anyámat ideiglenesen tavasszal megkezdi a Gáborral szombat délután már a helyét
döntöttünk,
llonkáék kriptájába helyeztetjük, és családi kripta építtetését.
apám
kinézték.
is -
motyogta apám. .Mindnyájan együtt leszünk.
Azt akarom, hogy együtt legyen a család
Jancsit
is
elhozatom
.
.
Kikanyarodott a menet a kápolnából. Anyámat elöl négy ember A havat ellapátolták az útból, nem volt a kripta messze. A kömívesek ott álltak a félretóit márványlap mellett és a vödörben
vitte.
el 148
volt készítve
a cementhabarcs.
Könnyedén, simán engedték anyámat a köteleken a helyére. Amikor a sír fölé hajoltam, hogy hantot dobjak be, láttam, hogy lenn, nyi
anyámé
mellett,
egy másik, megfeketedett koporsó
arasz-
áll,
penésszel körülvéve. Megszédültem.
Nyikordult a
ktömb
a vasgörgkön, és a
kmvesek
lapátja
sebesen, meg-megreccsenve rakta a habarcsot a helyére.
Apám lanul
féloldalt állt a behavazott ciprusok eltt és kábán, szót-
fogadta
hosszú
a
sorban
jöv ismersök
és
ismeretlenek
részvétkivánságait.
Hallottam, amikor valaki ezt mondta neki: -
Igazán,
Dobos
úr,
nagyon szépen temették
lán,
már hetek
szegény,
ebben az idben
tett.
óta.
Erre,
feleségét.
el
Láttam, hogy szemén megkönnyebbülés ragyog
fel.
hogy valaki
Erre várt ta-
elismerje,
amit
Most megkönnyebbült.
k
Amikor a már a helyén volt, mintha árnyék nap elhalványodott.
borult volna a
világra, a
Felnéztem, és akkor ütött belém, mit
Az ég kék
volt.
fehér, szakadozott
Tiszta,
is
Iátok.
makulátlan kék, mint a tenger vize, és
felhk úgy
futottak benne, akár a
jól
vezetett
vitorláshajók. És
abban a pillanatban biztosan tudtam, hogy anyám fenn van ahogy nagyanyám o lelkére kötötte:
köztük. Vezeti tovább hajóját, vezeti boldogan, békésen.
149
^y
