július augusztus III. évfolyam 7 8. szám Ára: 945 Ft VILÁG Konzuli védőszárnyak Az AGROBANK-per más megvilágításban Teniszdiadal Rómában

2009. július–augusztus III. évfolyam 7–8. szám Ára: 945 Ft

Ü

VILÁG

Konzuli védőszárnyak Az AGROBANK-per – más megvilágításban Teniszdiadal Rómában

TARTALOM

SZAKMA

4

A profilalkotásról I. rész

6

Nemzetközi adózás, és a szindikátusi szerződések Beszélgetés dr. Jalsovszky Pál ügyvéddel

PORTRÉ „Ezt a szakmát is csak kiművelt emberfők tudják magas színvonalon művelni” Dr. Trinn Gábor

24

SZABADIDŐ

28

Köszöntő

Örömfoci sok csillogó éremmel

Kisebb kihagyás után augusztus végén összevont számmal jelentkezünk. Befejezzük bankárperekről szóló sorozatunkat, az utolsó két írásban az ügyvéd és az ügyész véleményét ismerhetik meg. Megtudhatják, hogy külföldi utazás során felmerülő jogi probléma esetén milyen állami segítséget vehetnek igénybe. Szó esik a profilalkotásról, utazás rovatunk hasábjain ezúttal New York-ba repülünk. Beszámolunk még a nemzetközi ügyvédi tornákon (futball, tenisz) elért sikerekről, tudomány rovatunkban a Bermuda-háromszög rejtélyével foglalkozunk.

Üdvözlettel: dr. Szilvási Miklós felelős szerkesztő

8

Az orvosnak mindent dokumentálnia kell Interjú dr. Martini Jenő orvos-ügyvéddel a műhibaperekről

29

10

KARRIER Kincs a mélyben: adrenalin a föld alatt

Díjnyertes adótanácsadó – egy magyar jogász nemzetközi sikere Beszélgetés dr. Antal Gáborral, az Andrékó Kinstellar Ügyvédi Iroda adócsoportjának vezetőjével

Európa-bajnok a magyar ügyvédválogatott Teniszdiadal Rómában

32

ÜGYVÉDHOBBIK

34

Páros evezés

12

Konzuli védőszárnyak

14

Damoklész kardja IV. A Princz-dosszié

16

Az AGROBANK-per – más megvilágításban Dr. Bócz Endre, nyugállományú fővárosi főügyész

20

Itt az akta, hol az akta, ad acta... Ügyfélkezelés aktahegyek árnyékában

UTAZÁS Hamisított DVD-k a Wall streeten

35

ÉLETMÓD AKineziológiával és jógával a testi-lelki gyógyulásért

36

HAJÓZÁS Időtlen elegancia PEurope Classic 21 A Yacht Life magazin rovata

37

KULTÚRA

39

Bűnbe esett festmények

21

CompLex Reggeli – Az ügyvéd e-archiválási kötelezettsége Dr. Homoki Péter ügyvéd

Tájékoztató Az ÜgyvédVilág magazin egy példányban továbbra is ingyenes valamennyi magyar ügyvéd számára. Nem ügyvédek, valamint ügyvédek számára az ingyenes példányon felül további példányok 900 Ft + áfa összegért rendelhetők meg a Kiadónál.

TUDOMÁNY

41

A Bermuda máig élő rejtélye

Felelős vezető: CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Igazgatója Felelős szerkesztők: dr. Bende Máté, dr. Szilvási Miklós Elérhetőségünk: [email protected] Nyomdai előkészítés: László Ágnes, Filei Nikoletta Nyomdai munkálatok: BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Fekete Attila ügyvezető igazgató Hirdetésfelvétel: (40) 464-565; [email protected] ISSN 1789-2430

ÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

3

SZAKMA

I. rész

A profilalkotásról

A sorozatos romák elleni merényletek elkövetői ismeretlenek, ezért az Országos Rendőrfőkapitányság elhatározta, hogy a tettesek elfogásához igénybe veszi a profilalkotás módszerét. Az elmúlt években, számos esetben használták már ezt, de most az FBI-tól is segítséget kértek. Sokan azt hiszik, hogy a profilt elkészítő szakember olyan bűvész, aki a cilinderéből nyúl helyett a tettest varázsolja elő. Pedig nem bűvészkedésről van itt szó, hanem egy komoly munkát igénylő bűnügyi alkalmazott magatartástudományról. A profilakotás az ismeretlen elkövetők felderítése érdekében alkalmazott olyan bűnügyi elemző-értékelő tevékenység, amely a nyomozás folyamán feltárt, valamint a korábbi és hasonló bűnügyekből nyert, de kifejezetten erre a célra gyűjtött és rendszerezett adatok és az egyéb úton megszerezhető tudományos – főként pszichológiai természetű – tapasztalatok együttes értékelése azért, hogy a tettesek külső és

4 ÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

belső tulajdonságait a felderítők megismerhessék. Az előzetesen felállított profil tipológiai képet ad a tettesről, így ennek segítségével szűkíthető a számításba vehető elkövetők köre. Mostani cikkünkben arra keresünk választ, hogy a profil felállítása a nyomozás folyamán mennyiben jelent új kriminalisztikai módszert, hiszen a hagyományos büntetőeljárásokban feltárt tényeknek a fenti meghatározás szerinti elemzése mindig és mindenhol a nyomozás alapvető feladata közé tartozott. Az ismeretlen elkövető felderítése érdekében az eljáró nyomozó profilalkotás nélkül is, ugyanúgy körvonalazza a tettes habitusát, mint a profiling esetében. Sőt, a tradicionális kriminalisztika az ún. egyéb úton beszerezhető tudományos ismereteket sem mellőzi, mert a büntetőeljárások jelentős részében éppen a tudományok képviselői produkálják és véleményezik a nyomozóhatóság által értékelendő adatokat. Gondolunk itt az emberöléseknél folyó

halottak vizsgálatára, illetve a boncolásokra, a boncjegyzőkönyvek megállapításaira. De a büntetőeljárásban a szakértőnek, szaktanácsadónak feltett kérdésekre adott válaszok is gyakran nyújtanak olyan hasznos információt az elkövető profiljára vonatkozóan, amely nemcsak keretet ad, hanem tartalommal is megtölti a további felderítést a tettes megtalálása érdekében. Mennyiben tekinthető tehát más kriminalisztikai módszernek a profilalkotás? Egyáltalán módszerről van-e itt szó, vagy inkább csak egy sajátos rendszerről? A profilalkotás hívei szerint nagyon fontos, hogy az elkövetők megkülönböztetésére ne merev kategóriákat használjanak – mint például pszichopata –, hanem ismerjék meg az elkövető gondolkodásmódját, mert így válik érthetővé a látszólag ok nélküli cselekedet valódi oka. A profil megalkotásánál pszichológiai szempontból a bűncselekmények elkövetőit különböző viselkedéstípusokba sorolják. A külföldi szakirodalom különbséget tesz organized és disorganized elkövetők között. (M. Edelbacher: Die Erstellung von Täterprofilen. Kriminalistik, 1993. 295–296. s.) A rendezett elkövetői csoportba tartozó személy a bűncselekményt átgondoltan, szervezettebben követi el, mint a másik csoportban lévő. A „rendezett” elkövető mindent megtesz azért, hogy jó tervet eszeljen ki a bűncselekmény elkövetésére, de a sértett kiválasztása véletlenszerűen történik. A tettes általában valamilyen csellel elhívja áldozatát, ezt megelőzően viszont igyekszik a bizalmába férkőzni. Ezt könnyen megteheti, mert az ilyen elkövető sokszor szimpatikus, modora megnyerő. Személyiségfejlődésére, társadalmi beilleszkedésére jellemző, hogy átlagon felüli intelligenciával és megfelelő családi kapcsolattal rendelkezik. A bűncselekmény elkövetése előtt nem alkalmaz erőszakot az áldozattal szemben. Az elkövetés folyamán viszont gyakran brutálisan viselkedik: engedelmességre kényszeríti, majd megkötözi áldozatát. A holttestet nem hagyja szem előtt, hanem vagy eltünteti a helyszínen, vagy elszállítja onnan. Jellemzően gépkocsit használ. A nyomozást élénk figyelemmel kíséri, nagy érdeklődéssel szemléli a médiában róla megjelenteket. A nem rendezett elkövetői csoportba tartozó személy a bűncselekményt általában nem tervezi meg, hanem azt spontánul követi el. Sokszor az első útjába kerülő személyből lesz az áldozata. Általában meglepetésszerűen támadja meg őt. Gyorsan cselekszik. Gyakran előfordul, hogy az áldozat testét megcsonkítja, és a halál beállta után a holttesttel szexuális cselekményt is végez, ezért a pszichológusok szerint ez a típusú

SZAKMA

elkövető általában szexuális szempontból éretlen személy. Általában számos bizonyítékot hagy maga után, ezzel megkönnyítve a nyomozást. A bűncselekmény elkövetése után nem kíséri figyelemmel a történteket. Az elkövetői profil elkészítésénél a szakemberek abból indulnak ki, hogy az ember gondolatain keresztül irányítja a magatartását. A nyomozás kezdetén a szakemberek kritikus tényeket, ún. kulcsingereket keresnek, s ezek alapján próbálnak az elkövető személyiségstruktúrájára következtetni. A felállított profilban sohasem a konkrét tettest nevezik meg, hanem bizonyos magatartásformákra és személyiségjegyekre utalnak. Az USA-ban a nyomozók segítségére találták ki az ún. VICAP-ot. Ez olyan programot jelent, amely az egész országot átfogja, és meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban összegyűjtött adatok elemzését tartalmazza. A profilt nemcsak az elkövetők vonatkozásában állítják fel, hanem az áldozatok esetében is alkalmazzák. Az áldozatokat életkoruk, foglalkozásuk, életstílusuk,

lakóhelyük, fizikai állapotuk stb. alapján különböző rizikófaktorba sorolják. Így háromféle áldozati csoport profilját tudják felállítani a szakemberek: alacsony, átlagos és magas rizikófaktorú személyeket különböztetnek meg. A profil elkészítésekor figyelembe veszik azt az időt is, amelyre a tettesnek szüksége volt a bűncselekmény elkövetéséhez: az áldozat megöléséhez és a holttest eltüntetéséhez. Fontos információt jelent, hogy nappal vagy éjszaka történt-e az elkövetés. Ugyanis ezekből a tényekből következtetni lehet az elkövető életvitelére, foglalkozására. Következtetni lehet a tettesre abból is, hogy hol szemelte ki az áldozatát, hol követte el a bűncselekményt, továbbá, hogy a tett elkövetési, illetve a holttest megtalálási helye azonos-e. A pszichológiai elkövetői profil mellett ma már ismerjük az empirikus elkövetői profilt is. Stephan Harbort kifejlesztett egy olyan ún. „nyomozási rács”-ot, amely a szexuálisan motivált elkövetők esetén segíti a felderítést. A nyomozási rács alapja az objektív sajátosságok gyakorisága. Az empirikus profil előnye a pszichológiaival szemben, hogy itt számszerűen kifejezhető a profillal való egyezés, illetve a gyanúsítottak személyisége egymással is összehasonlítható. Ennél a módszernél nem szükséges, hogy a profilt felállító pszichológus legyen, hanem elég az is, hogy megfelelő „emberismerettel” rendelkezzen, amely lényegében minden kriminalista számára kötelező. Az optimális megoldást egyébként a kétféle modell, a pszichológiai és az empirikus együttes alkalmazása jelenti. Ez azt jelenti, hogy először felállítják az

empirikus profilt, majd ennek indikátorait egy pszichológus szakember kiegészíti. A következő részben érdekes eseteknél mutatjuk be, hogyan alkalmazták a szakemberek a profilalkotást. Addig is, amíg az érdekes bűnesetek ismertetésére sor kerül a lap következő számában, az Ügyvédvilág olvasói figyelmébe ajánljuk Brian Innes könyvét a bűnös elmékről (Bűnös elmék – Pszichológiai profilalkotás a bűntények felderítésében). A szerző könyvében számos híres és hírhedt bűncselekmény elemzése megtalálható: például olvashatunk Hasfelmetsző Jackről, a bostoni fojtogatóról, a bolond bombagyárosról, Ted Bundyról, Andrei Chikatilo-ról, a Yorkshire-i Hasfelmetszőről stb. Nemcsak a háttérben lévő történeteket ismerhetjük meg, hanem a felderítés módszereit, illetve ezen keresztül számos más kriminalisztikai kérdésre is választ kapunk. Az író nem véletlenül választotta műve címének a bűnös elméket, hiszen a könyv tényleg az elkövetők gondolkodásmódját igyekszik megismertetni. A profilalkotáson kívül foglalkozik még a kézíráselemzéssel és a CGT számítógépes rendszerbe is betekintést nyerhetünk. Kiss Anna

INTERNATIONAL LEGAL SERVICES

OFFSHORE CÉGEK alapításának közvetítése ingyenes tájékoztatók, konzultációk (elzetes bejelentkezés alapján) 1088 Budapest, Rákóczi út 27/A. III. em. 1. Tel.: +36 (1) 266-0054, Fax.: +36 (1) 266-5351 E-mail: [email protected] www.ilshungary.hu


5

SZAKMA

Beszélgetés dr. Jalsovszky Pál ügyvéddel

Nemzetközi adózás, és a szindikátusi szerződések Miként került kapcsolatba a nemzetközi adójog területével?

?

igazán, ezért némi vívódás után átnyergeltem a jogi pályára, ahol mindent újra nulláról kellett elkezdenem.

Eredetileg Közgazdaságtudományi Egyetemet végeztem, és pénzügyi pályán kezdtem el dolgozni, ezzel párhuzamosan végeztem el a jogot. Mivel érzékeltem, hogy a jogi szakma csak gyakorló jogászokat fogad be

A közgazdász-jogász kombináció és a jogászoknál általában hiányzó matematikai gondolkodásmód terelt a nemzetközi adójog felé, amely jelenleg is az ügyvédi irodánk egyik fő szakterülete, Az adótervezésen túl-

menően foglalkozunk gazdasági tranzakciók során történő jogi képviselettel, különösen erős oldalunk a vállalatfelvásárlási tranzakciók során nyújtott tanácsadás. Peres képviseletet viszont ritkán látunk el, akkor is inkább csak adóügyekben. Véleményem szerint mára az ügyvédi tevékenység kettévált. Az egyik kategória a klasszikus ügyvéd, aki elsősorban vitás eljárások során képviseli az ügyfelét. A másik csoportot inkább jogi tanácsadónak nevezném, aki nagyobb ügyletek jogi dokumentálását végzi és ilyen ügyekben nyújt tanácsot ügyfeleinek – akárcsak egy pénzügyi tanácsadó. A nemzetközi ügyvédi irodák ez utóbbi területre szakosodtak és mi is ez utóbbi körbe tartozunk. Nemzetközi ügyvédi irodai sztenderdek szerint működünk flexibilisebb módon, ez megmutatkozik mind a nemzetközi irodák bürokratikus működésének elkerülésben, mind az árainkban. 2005-ig én is nagy nemzetközi irodákban dolgoztam, ezt követően indultam egyedül neki a független ügyvédkedésnek. Mindent, ami a nemzetközi irodákban jól működött – ideértve különösen az ügyfélkezelésre, a professzionalizmus érzésének a kialakítására vonatkozó módszert – átvettem, de számos dolgon változtattam is. Mára nyolcan dolgozunk együtt és elismert szereplői vagyunk a piacnak.

?

Mennyivel másabb egy nemzetközi iroda egy hagyományos ügyvédi irodánál?

A nemzetközi irodáknál, ahol dolgoztam, rengeteg pozitív élmény ért. Izgalmas volt megélni, hogyan szerveződik meg az élet egy ilyen nagy irodában, megtanulni a nemzetközi sztenderdeket, a munkaszervezés folyamatát, az ügyfélkezeléstől a konkrét feladat, vagy részfeladat elvégzéséig. És be kell látni, hogy – mind szakmai, mind pedig nem szakmai képességek szempontjából – kiemelkedő jelentőségű volt az a know-how, amit a nemzetközi ügyvédi irodák a ’90-es években behoztak Magyarországra. Ami viszont negatívum a nemzetközi irodáknál, az az áttörhetetlen hierarchia – az egyik helyen például a partner csak partnerrel jár ebédelni, ügyvédjelölt az ügyvédjelölttel, véletlenül sem volt keveredés – és az, hogy nagyon sokat adnak a formalitásra. Az sem


SZAKMA

mindegy persze, hogy az iroda vezetője miként befolyásolja a légkört. Másrészt pedig egy nemzetközi ügyvédi irodának jó iparosokra van szüksége és nem kiemelkedő kvalitású emberekre. Ez mind elnyomja a kreativitást, aki ki akar törni, annak egy idő után szűkké válnak ezek a keretek. De ezek az irodák így működnek jól.

?

Milyen körből választja munkatársait?

A kollegák kiválasztása szempontjából az a meglátásom, hogy mindenki azt a munkastílust követi, amit a munkája első öt évében megtapasztalt. Nem mindegy, hogy egy jogász mondjuk az államigazgatásban szocializálódik, egy kis irodánál jelöltködik, vagy egy nemzetközi irodánál szerzi meg első munkatapasztalatait. Mivel mi nemzetközi ügyfelek felé végzünk nemzetközi stílusú munkát, ezért elengedhetetlen volt olyan kollegák felvétele, akik ilyen környezetben nevelkedtek vagy képesek ilyen munkakörülményekhez alkalmazkodni. Irodánk működésének első éveiben nehéz volt jó szakembereket találnunk. Mára viszont a helyzet sok szempontból megváltozott. Egyrészt a válság hatására túlkínálat keletkezett a munkaerőpiacon és egyre több, jó képességű jogász nem talál magának megfelelő munkahelyet. Ennek mi szerencsére haszonélvezői vagyunk. Másrészt az utóbbi években irodánk is ismertté vált és vonzó jövőképet tudunk biztosítani új kollegáink számára.

?

Miből áll pontosan a nemzetközi adójogi tanácsadás?

A nemzetközi adójog területtel kevesen foglalkoznak. Főleg a négy nagy könyvvizsgáló cég specializálódott erre, és többnyire ők szolgálják ki a multinacionális vállalatokat. Ennek történeti okai vannak. Az adójog a számvitelből alakult ki, ezért az ügyvédi irodák eleinte nem foglalkoztak behatóbban ezzel a területtel, később meg lépéshátrányba kerültek. A kisvállalatok többnyire csak a könyvelőikre hagyatkoznak, akik adótanácsadónak is vallják magukat, de általában limitált az adójogi ismeretük Így kialakult egy köztes űr, a középvállalati szegmens, akiknek a négy nagy cég túl drága, viszont szükségük van pontos, hiteles szakmai tanácsokra. Az irodánk többnyire ezzel az ügyfélkörrel dolgozik. A nemzetközi adózás rendkívül szerteágazó. A hazai adórendszert kell összehangolni az adott külföldi ország adórendszerével, figyelembe véve a nemzetközi egyezményeket

is, mindezt úgy, hogy a nap végén adózás szempontjából az ügyfél a lehető legkedvezőbben kerüljön ki az ügyletből. A nemzetközi adótanácsadás a külföldi adószabályok ismeretét is igényli. Mivel egy komoly, megfontolt tanácsadó csak a saját adórendszeréért tud felelősséget vállalni, ezért nemzetközi jellegű ügyletekben mindig elengedhetetlen egy külső tanácsadó bevonása. Külön kihívás volt azon, megbízható külföldi tanácsadói kör kiválasztása, akikkel nemzetközi ügyekben együtt tudunk dolgozni. Meg kell vallanom, ezen kör kialakítása során voltak olyanok, akikkel megégettük a kezünket.

?

Hogy lehet kikerülni mondjuk a pénzmosási tanácsra vágyó ügyfeleket?

Az ügyvéd–ügyfél viszony alapvetően bizalmi jellegű mindkét irányból. Hozzánk általában meglevő kapcsolatokon keresztül kerülnek új ügyfelek, ami már önmagában biztosítja az ügyfélkör „egészségességét”.

tervezet számos olyan, például külföldi holdingtársaságok bevonásával létrejött ügylethez is negatív adókövetkezményeket fűz, amelyek üldözése mögött nem látom a logikát. Továbbá a jelenlegi tervezettel szemben, sok szempontból alkotmányossági aggályaim is vannak. Ha például egy magyar magánszemély tulajdonában levő cég tulajdonos egy adóparadicsomi társaságban, akkor ezen adóparadicsomi társaság ki nem osztott jövedelme mind a magyar magánszemélynél, mind a magyar cégnél adóköteles lesz. Szerintem jogpolitikailag indokolhatatlan ugyanazon jövedelem egyszerre két személynél való adóztatása. Másrészt szintén kétséges számomra, hogy megadóztatható-e egy adóparadicsomi társaság olyan jövedelme Magyarországon, amely a törvény hatálybalépése előtt – tehát pl. 2008-ban, 2007-ben – keletkezett. Márpedig a jelen tervezet erre készül. Szóval, véleményem szerint, lenne még csiszolnivaló a jelenlegi változatokon. dr. Bodolai László

Másrészt az ügyfelek szándéka és céljai sokszor már a kezdetek kezdetén könnyen azonosíthatóak. Szigorúan meg kell például különböztetni a jogszabályok adta lehetőségek kihasználását az adócsalástól. Például, ha valaki egy adóparadicsomi cégbe menekíti ki üzleti tranzakcióin megkeresett jövedelmét és ezt a pénzét a társaság bankszámlájáról magánszemélyként használja, ez szimpla adócsalás. A teljesen legális adótervezés azonban – például az Európai Unión belüli társaságok igénybevételével – már nem ez a kategória. A sajtóban annyit ostorozott ciprusi cégeken keresztüli tranzakciók teljesen jogszerűek, számos bevált modell létezik erre. Ezeket alapvetően politikai megfontolásokból támadják, valós szakmai alapok nélkül.

?

Ha már itt tartunk… Mi a véleménye a jelenleg elfogadásra váró, offshore társaságokra vonatkozó új adójogszabályokról? Egyik oldalról a szabályok hasznosak és üdvözlendőek, hiszen megpróbálják megakadályozni az adóparadicsomi országokba való jövedelemkimenekítés egyes nyilvánvaló esetköreit. Ennek egyetlen problémája csupán az, hogy egy magyar adóhatóság jópár évig még nem fog tudni sehonnan hitelt érdemlő adatot szerezni arról, hogy például kik egy Seychelles-szigeteki társaság mögött meghúzódó valós tulajdonosok, ami nélkül az adószabályok kikényszeríthetősége elég kétségesnek látszik. Másrészt azonban a törvénytervezetet olvasva az embernek a „fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik” érzése van. A törvény-

Dr. Jalsovszky Pál 1994-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem számvitel-sportmenedzsment szakirányán, majd 1997-ben elvégezte az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát. Tanulmányait 2002– 2003-ban egészítette ki a hollandiai Leiden Egyetemének LL.M. képzésén, ahol nemzetközi adózásból szerzett diplomát. Szakmai pályafutását biztosítótársaságok pénzügyi területén kezdte el, majd a jogi államvizsga letétele után a Clifford Chance ügyvédi irodánál helyezkedett el. Azon ügyvédek közé tartozott, akik 2000-ben megalapították egy másik nemzetközi ügyvédi iroda, a Linklaters budapesti irodáját, ahol az adózási csoportot vezette. 2005 szeptemberében önállósult és azóta a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezetője. Anyanyelvén kívül angolul és olaszul beszél. Szabadidejét elsősorban sportolással és utazással tölti. Egy 9 éves kislány édesapja.


7

SZAKMA

Interjú dr. Martini Jenő orvos-ügyvéddel a műhibaperekről

Az orvosnak mindent dokumentálnia kell leti eltéréssel járhat. Elgondolkodtató e körben viszont az, hogy az egészségügyi szolgáltatók jogi képviselete körében nem sikerült közös platformot kialakítani.

?

Melyik fél van kedvezőbb pozícióban az ilyen perek során? Nekem olyan érzésem van, hogy leginkább a személyhez fűződő jog megsértése miatti eljárásokra hasonlítanak ezek a perek. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának tanácselnöke, dr. Havasi Péter „Összefoglaló jelentés az orvosi műhibaperek gyakorlatáról” címmel tanulmányt tett közzé (Jogorvoslap IV, 2009.), mely szerint az országban jogerősen befejezett ügyek (2007ben 120 db) fele került hozzájuk felülvizsgálatra. Azok eredménye nagyobb részben a felpereseknek lett kedvező. Szerepel benne, hogy országosan – a vagyoni kár és járadék mellett – a nem vagyoni kárként megítélt összegek felperesenként 200 ezer és 14 millió forint közé estek, melyet a kamatok növelhettek. (Más, meg nem erősített adatok szerint évente hozzávetőlegesen 200 új ügy indul, összesen egymilliárd forint körüli pertárgyértékre.) A perek átlagos időtartama általánosan 1–3 év, kivételesen az 5 évet is meghaladhatja.

?

Mi alapján állapítja meg a bíróság a kártérítési összegeket?

?

lizálódást is. E két oldal viszonyát akkoriban, és sokáig elkülönülés, sőt éles szembenállás jellemezte.

Első körben elmondanám, hogy az ún. „orvosi műhibás” kártérítési ügyek száma, és különösen összegszerűsége 1990 előtt elhanyagolható volt. Csak a vonatkozó jogi szakirodalom utalt rájuk. 1991-től egy budapesti ügyvédi iroda szakosodott felperesi oldalon ezen kárigényekre, emellett saját orvosszakértői céget is alapított. Ez szükségszerűen létrehozta az alperesi, és felelősségbiztosítói jogi képviseletre történő specia-

?

Mit tudna mondani a műhibaperek számának alakulásáról? Egyre több ilyen perről lehet hallani a sajtóban.


Az ilyen perekre szakosodott ügyvédi irodák általában csak az egyik oldalt szokták képviselni?

Mára már szinte mindegyik e területre szakosodott ügyvédi iroda ellát mind felperesi, mind alperesi képviseletet, de ezek arányaiban ma is jelentős különbségek vannak közöttük, ami értelmezésbeli azonosságok mellett egyes kérdésekben bizonyos szemlé-

A nem vagyoni kártérítést a személyhez fűződő jog (élet, testi épség, egészség, házasságban-családban élés joga, tehát a testi vagy lelki életminőség hátrányos változása) megsértése alapozza meg. Sőt, már a gyógyulás, illetve az életben maradás reális esélyének csökkenése is kárként értékelendő! A felperesnek általában elegendő azt bizonyítania, hogy a károsodása az alperesi egészségügyi ellátással okozati összefüggésben következett be, mely utóbbi körben elegendő a valószínűség magas fokának igazolása is. Leegyszerűsítve: orvosi ellátás kapcsán keletkezett kár = kártérítési felelősség vélelme, ami alól alperes csak akkor mentesül, ha azt bizonyítja, hogy tevésben vagy mulasztásban megnyilvánuló felróható magatartása (hiba, késedelem) nélkül sem lett volna reális esély a fentiekben vázolt felperesi károk elkerülésére.

?

Milyen okok játszanak még közre az ilyen arányú alperesi pervesztésben?

A tájékoztatás és a dokumentáció, valamint a beteg tájékozott beleegyezésének hiányos-

SZAKMA

Dr. Martini Jenő Szülész-nőgyógyász és egészségügyi szervezési szakorvos. 1991-től egyéni ügyvéd, majd 1996-tól a Martini Ügyvédi Iroda tagja és irodavezetője. Emellett eredeti szakképesítéseiben folyamatosan tovább képezve magát, a vonatkozó jogszabályi keretek között szülész-nőgyógyász szakvéleményeket ad, és a Konszenzus Egészségügyi-Jogi Interdiszciplináris Társaság elnökeként egészségügyi szervezési, jogalkotási és jogalkalmazási témákkal foglalkozik. Megbízói között megtalálhatók szakmai kamarák, országos hatáskörű szervek, biztosító társaság, egészségügyi intézmények, multinacionális gyógyszergyár. Rendszeresen publikál, 1995-től folyamatosan és rendszeresen különböző kongresszusokon és rendezvényeken, egyetemeken meghívott előadó.

Az orvosi-nővéri dokumentáció hiányosságai, de az ellentmondásai is, mindig, minden esetben az alperes terhére esnek, ugyanis ez esetben a rajta nyugvó bizonyítási tehernek, felróhatósága hiányának nem tud eleget tenni, és ez számára pervesztességgel jár. (Több tízmilliós forint teher, és adott esetekben életjáradék.) Vonatkozik ez a tájékoztatás és a tájékozott beleegyezés, valamint a műtét előtti hozzájárulás megfelelő dokumentációjára. Következnek ezek abból, hogy ugyan az okirati bizonyíték hiányát elvileg más bizonyítékkal (pl. tanú) pótolni lehet, azonban a bizonyítási teher itt az általános szabályhoz képest megfordul, az alperesre hárul, aki azt, hogy a beteget tájékoztatta, illetve azt, hogy egy műtétbe beleegyezett még csak tudja bizonyítani, de azt, hogy miről tájékoztatta, vagy tájékozottan az elvégzett műtétbe egyezett bele már nem, vagy csak igen nehezen. Ezért azt, hogy mit miért, vagy mit miért nem tett, mindig dokumentálni kell! Még azt is célszerű a beteggel aláiratni, ha megtagadja, hogy egy adott szűrő- vagy diagnosztikus vizsgálatra elmenjen. Nagy anyagi tehertől mentesülhetnek a kórházak ezzel!

?

Mi jellemző az egészségügyi ellátással kapcsolatos büntetőügyekre?

Ezek a büntetőügyek döntően a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés [Btk. 171. § (1) bek.], valamint annak minősített esetei (maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás vagy halál következett be) miatt indulnak. Ezen eljárások körében sértetti képviseletet nem vállalok, csak védőügyvédként járok el. Statisztikai adatok nem állnak rendelkezésemre, de személyes tapasztalatom szerint a megindult eljárások nagyobb része nyomozati szakban bizonyíték, vagy bűncselekmény hiányában megszűnik. A bírói ítéletek többsége pedig „csak” veszélyeztetésben történő marasztalásról szól, ami pénzbüntetést, vagy maximum egy évig terjedő szabadságvesztést jelent. Az előbb említett súlyos következmények már 1 évtől 3 évig, ill. 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetnek. Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását nem tapasztaltam. Mellékbüntetésként foglalkozástól történő eltiltás is lehetséges. A büntetőügyben hozott ítélet nem köti a polgári bíróságot. Felmentő ítélet esetén a kártérítési felelősség még megállhat, viszont marasztalásnál a kártérítési felelősség jogalapja mindig meg is áll. Vannak olyan esetek, melyben a kárigényt peren kívüli egyezséggel rendezik, a sértett mégis büntetőfeljelentést tesz, és évekig személyesen vesz részt az eljárásban. Az is előfordul, hogy a sértett a büntetőeljárással csak ingyen kíván szakvéleményhez jutni. dr. Bodolai László

Fotók: Bakcsy Árpád

ságai miatt is jó eséllyel pert veszthetnek az alperesek. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint „a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra”. Könnyen belátható, hogy az itt felsoroltak, köztük a kockázatok teljes köréről történő tájékoztatás objektíve lehetetlen, csak a részletes lehetséges, mégpedig az orvostól elvárható ismeretek és legjobb tudása szerint a törvény 134. §-ában foglalt kikötések figyelembevételével. A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető előre elkészített általános ismertető segédanyag átadásával, még akkor sem, ha az megfelel az Egészségügyi Tudományos Tanács TUKEB állásfoglalása (Népjóléti Közlöny 1994. évi 18. szám) ajánlásainak. Az csak segítséget jelenthet a tájékoztatásban.

Az állandó és egységes bírói gyakorlatot a tájékoztatás körében a Legfelsőbb Bíróság határozatai adják, melyekben kimondják a következőket: Az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősséggel tartozik, ha a tárgyilagos, részletes, körültekintő és a valóságnak megfelelő tájékoztatást a betegnek nem adják meg. Annak a véletlenszerűen előforduló kockázatokra a bíróságok szerint sem kell kiterjednie, azonban azt, hogy mit kell annak tekinteni, mi a megfelelő tájékoztatás, a bíró ítéli meg. Általános az is, hogy a súlyos kockázatokra ki kell terjedni, még akkor is, ha annak százalékos gyakorisága kevés. Egységes a gyakorlat abban is, hogy betegnek a kórházba való felvétele során adott, a kivizsgálásba, kezelésbe és műtétbe beleegyező nyilatkozata önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a beteg a műtét előtti megfelelő tájékoztatást megkapta. Eleve pervesztességet jelent: „Aranyoskám, ez egy piti műtét, a jövő héten már a Balatonban lubickolhat!” Életmentő beavatkozásnál viszont a tájékoztatást a bíróság nem vizsgálja. Tényként állapítható meg, hogy amennyiben egy kereset jogalapja az orvos szakmai eljárása, gondossági kötelme megszegése a szakértői vélemények alapján nem áll meg, hanem a kockázat körébe eső szövődményként értékeli, úgy felperes rögtön arra hivatkozik, hogy ha arról tájékoztatták volna, úgy a beavatkozáshoz hozzájárulását nem adta volna. Az úgynevezett tájékozott beleegyezésre nézve a bizonyítás terhe azonban az alperesen van. Csak annak igazolásával mentesülhet ez alól, ha műtét nélkül is ugyanolyan, vagy súlyosabb lett volna a következmény.


9

SZAKMA

Beszélgetés dr. Antal Gáborral, az Andrékó Kinstellar Ügyvédi Iroda adócsoportjának vezetőjével

Díjnyertes adótanácsadó – egy magyar jogász nemzetközi sikere Míg a vezető pénzügyi központokban (például Londonban) több száz jelentős, és több tucat kifejezetten nagy iroda működik egy jól strukturált piacon, addig nálunk húsz alatti a nagynak mondható ügyvédi irodák száma. Az ügyvédi irodai keretek között adókérdésekkel foglalkozó jogász-adótanácsadók pedig mindössze hatan-nyolcan lehetnek. A nagy könyvvizsgáló cégek és az ügyvédi irodák adópraxisai közötti különbségekről Antal Gábor határozott és megalapozott véleménnyel bír: A „Big 4” (a négy legnagyobb könyvvizsgáló: Deloitte, Ernst & Young, KPMG, PricewaterhouseCoopers) elsősorban multinacionális hátterű nagyvállalatoknak nyújt nagyrészt napi szintű, teljes körű (azaz valamennyi adónemre kiterjedő) adótanácsadást. Ezzel szemben a Kinstellar (és a hozzá hasonló néhány, adókapacitással rendelkező nemzetközi ügyvédi iroda) szinte kizárólag tranzakciós tanácsadást végez egyegy akvizíció, privatizációs ügylet, cégátalakulás kapcsán, gyakran az ügyletet szervező befektetési bank vagy egyéb üzleti tanácsadó oldalán eljárva. Természetesen jelentős átfedések vannak e két tanácsadótípus jellemző ügyei és ügyfelei között, és az sem ritka, hogy bizonyos ügyfelek több adótanácsadóval (pl. egy Big 4 céggel és egy ügyvédi irodával) párhuzamosan is kapcsolatban állnak.

A Euromoney „International Tax Review” című kiadványának „Hungarian Tax Firm of the Year” díját idén az Andrékó Kinstellar Ügyvédi Iroda adócsoportja nyerte el, amelyet dr. Antal Gábor vezet. A 32 éves jogász-adótanácsadó nemcsak maga és csoportja, hanem az egész ügyvédi iroda és az ügyvédi irodai keretben működő adótanácsadói szakma sikerének tartja az elismerést. – A díjat a versenytársak és az ügyfelek véleménye alapján ítélik oda minden évben. Már tavaly is a jelöltek között szerepeltünk – magyarázza Antal Gábor.

– Ügyvédi irodaként kapcsolatunk ügyfeleinkkel jellemzően átfogóbb és állandóbb az átlagos tanácsadói kapcsolatnál. Nagyobb figyelemmel lehetünk a speciális igényeikre, hiszen kisebb szervezetünkben a tanácsadók személye a munka során nem változik. A nagy tanácsadó cégeknél a szervezet mérete és a munkaszervezési rendszerek következtében elkerülhetetlen, hogy esetenként hosszabb legyen a reakcióidő, és az ügyfélkapcsolatok kezelése is összetettebb. Egy másik fontos különbség: a Big 4-nál többségében közgazdászok adnak adótanácsokat, nem pedig jogászok, és ez a tanácsadás szemléletére is rányomja a bélyegét. Természetesen a kétféle szemlélet nagyon jól ki is tudja egészíteni egymást, akár egy cég keretein belül, akár egymástól függetlenül, de azonos ügyfélnek dolgozva. Jellemző, hogy az utóbbi években a Big 4 tanácsadó cégek is felismerték, hogy előnyük származhat adójogászok foglalkoztatásából. Mindezt tapasztalatból is tudom: dolgoztam ilyen cégnél. Kevés jogász nevezhető „adójogásznak”, pedig jelentős a kereslet erre a specializációra.


SZAKMA

Dr. Antal Gábor

Jelenleg is csak kb. 20–30 jogász (beleértve az ügyvédi irodákban és a különböző tanácsadó cégeknél dolgozókat) foglalkozik magas szinten adókérdésekkel, ami ahhoz képest jelentős előrelépés, hogy tíz éve még alig volt ilyen specializációra példa. A jó adójogásznak alapos társasági jogi, polgári jogi és bankjogi ismeretekre, és széles látókörre van szüksége, nemcsak a szorosan vett jogi, hanem az általános gazdasági jelenségek értelmezésében is. Ilyen jellegű ismereteknek – különösen 2008 második felétől – Antal Gábor is hasznát veszi, hiszen az utóbbi időben idejének jelentős részét tölti a gazdasági válság okozta helyzetek (pl. csődközeli állapot) és ügyletek (pl. kényszereladások, szervezeti és pénzügyi átszervezések) megoldásával. Egy leendő adójogász számára az alapos elméleti háttér elengedhetetlen, de mivel sok az adójogon belül a nehéz, száraz terület, autodidakta módon gyakorlatilag lehetetlen adójogásszá válni. Elméleti adózási ismereteket manapság már nemcsak adótanácsadói vagy adószakértői tanfolyamokon, hanem egyetemi szakjogászi továbbképzéseken is lehet szerezni. Egy elhivatott pályakezdőnek érdemes a gyakorlati munkát egy Big 4 adótanácsadónál kezdenie, hiszen egy kisebb cégnél (akár ügyvédi iroda, akár nem) ritkán találkozhat számszerűen annyi üggyel, amely kapcsán alapos gyakorlati ismeretekre tehetne szert. A nagy szervezeti környezet segíti az ügyfél-orientáció kialakulását, és könnyen megtanulhatók a nagy szervezetek (akár a saját munkáltató, akár az ügyfél) belső munkaszervezési módszerei. Antal Gábor magyarországi jogi, üzleti, adótanácsadói és adószakértői tanulmányai után New Yorkban tanult adójogot. Eredeti

célja az volt, hogy a lehetőségekhez képest mindent megtanuljon, ami az adózásról (elsősorban annak nemzetközi vonatkozásairól) elméleti síkon megtanulható. E mellett a kalandvágy is vezette: olyasmivel akart foglalkozni, amihez kevesen értenek. Magyar ügyvédi praxisjoga mellett jelenleg New York államban is bejegyzett ügyvéd, de nem tervezi, hogy az USA-ba költözzön. Szakmája elismerésének tekinti, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter szintén adójogász. Sokáig a könyvviteli, könyvelési szakma egyik alfajának tekintették ezt a területet, s egyetemi szinten is csak nemrég vált önálló diszciplinává. Ám ez a német mintából érkező felfogás lassan átalakulóban van. – Adóperekkel nem foglalkozom, hiszen ott fontosabb a széles körű peres gyakorlat, mint az adózási tudás. Persze, ha egy fontos ügyfelem mindenképpen engem szeretne megbízni egy ilyen feladattal, alaposan felkészülnék és egy gyakorlott peres csapatot állítanék a magam adótudása mellé. Az offshore cégek sem tartoznak a szorosan vett szakterületeim közé, de természetesen figyelemmel követem az eseményeket. Irodánk nem foglalkozik offshore cégek bejegyzésével vagy működtetésével, de előfordul, hogy tanácsot adunk olyan struktúrákról, amelynek vannak offshore cég tagjai. Fontos kiemelni, hogy az általános hiedelemmel ellentétben az offshore formában működő vállalatcsoportoknak csak egy kisebb része végez ténylegesen illegális tevékenységet, bár az a néhány szereplő rossz fényt vet minden offshore-nak nevezhető társaságra vagy ügyletre. Ennek látjuk jelenleg is az európai és világszintű következményeit. Természetesen illegális tevékenységről van szó, ha az offshore cég segítségével a jövedelem

Fotók: Hudák László

2003–2004: New York University School of Law, New York, LL.M (nemzetközi adózás szakirányon); 2002–2003: Buckinghamshire Chilterns University College, High Wycombe, Buckinghamshire, United Kingdom együttműködésben a budapesti Open Business School-lal), „Diploma in Management Studies” nevű képesítés, 2000–2003: Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, adótanácsadó (2002), okleveles adószakértő (2003); 1995–2000: Szegedi Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, jogi diploma (summa cum laude minősítéssel). Az Ernst & Youngnál és a Linklaters-nél töltött évek után (mely utóbbinál töltött idejéből 5 hónapot a cég londoni irodájában volt kiküldetésben) jelenleg a Linklaters átalakulásával 2008. nov. 1-jén létrejött Kinstellar adócsoportjának vezetője. Az International Bureau of Fiscal Documentation (IBFD) nevű nemzetközi szervezet magyarországi tudósítója (a szervezet a világ adórendszereinek összehasonlító elemzését végzi).

megtermelésének országából (pl. Magyarországról) kijuttatott cégvagyont egy magánszemély valamely offshore helyszínen magánvagyonná teszi, anélkül, hogy e jövedelmét bevallaná. Ez törvénybe ütközik, hiszen az esetek nagy többségében a jövedelem Magyarországon adóköteles. Az adóhatóságnak egyébként az információcseréről szóló megállapodások alapján van lehetősége arra, hogy „utánanézzen” bizonyos személyeknek vagy vállalkozásoknak, kérdéses viszont, hogy ezek a rendszerek milyen hatásfokkal működnek a gyakorlatban. Antal Gábor szerint az adórendszer kiszámíthatósága és igazságossága legalább olyan fontos, mint a behajtás hatékonysága. – El kellene érni, hogy ne aludjon nyugodtan, aki adót csal. Olyan jogszabály nincs, amivel a visszaélések teljesen kizárhatóak, de egy igazságos adórendszer és egy hatékony adóhatóság lényegesen tudna javítani a jelenlegi helyzeten. Mindig is lesz, aki illegális módszerekkel próbál pénzhez jutni, de össztársadalmi méretekben jelentéktelen szintre lehetne visszaszorítani az ilyen jellegű haszonszerzést. Az új adótörvényekkel kapcsolatban Antal Gábor a kiszámíthatatlanságot véli a legnagyobb problémának. Szerinte még a magasabb, de stabil adókkal is jobban együtt lehet élni, mint az állandó bizonytalansággal és az ebből adódó tervezhetetlenséggel. – Nem hogy 2–3 évre, de még hat hónapra előre sem tudják a piaci szereplők felmérni a várható változásokat, de még azok általános irányát sem. Ez a kiszámíthatatlanság pedig nem csak a magyar adófizetők életét keseríti meg, de a külföldi érdeklődőket is taszítja. Krausz Viktória


11

SZAKMA

Konzuli védőszárnyak Főleg a nyári utazások előtt fontos tisztában lenni azzal, milyen védelemre számíthatunk, ha valami probléma történik velünk külföldön. És ezek lehetnek jogi természetű problémák is.

A konzuli védelem nem marginális kérdés, hiszen ez az állam és állampolgár kapcsolatának központi kérdése, amikor az állampolgár hazájának határain kívül tartózkodik. Az Alkotmány 69. § (3) bekezdése szerint a konzuli védelem mindenkit megillet, minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodása alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezhesse. Alapesetben a külföldön tartózkodó állampolgárok nem szorulnak rá köztársaságunk védő szárnyaira, de ha mégis, akkor nagyon gyakran szorongatott helyzetben vannak, és távolról sem közömbös számukra hogy pontosan miben is áll ez a védelem, amit az állam nyújt. A konzuli védelem egy szolgáltatás, amit a magyar állam közigazgatásának egy speciális ága, a külügyi igazgatás nyújt az állampolgároknak. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a jog alapesetben a magyar állampolgárokat illeti meg, de van kivétel, bizonyos esetekben az EU államok egymás állampolgárainak is nyújtanak konzuli védelmet. A határon túli magyarok is részesülhetnek magyar konzuli védelemben, de csak ha magyar állampolgárságuk is van, illetve írásban lemondanak a másik ország konzuli védelméről. Ez történt például a közelmúltban nagy port felvert bolíviai eset kapcsán, mikor a Santa Cruzban letartóztatott kettős állampolgár lemondott Románia konzuli védelméről, hogy Magyarország biztosíthassa neki azt. A konzuli munkát a magyar Külügyminisztérium alkalmazásában álló diplomaták végzik (van kivétel, de erről majd később) a magyar külképviseleteken. Tekintsük át először, milyen magyar külképviseletek vannak és kik is pontosan ezek a konzulok, akikkel kapcsolatba kerülünk ilyen esetekben.

Külképviseletek és konzulok Idegen országokban, legtöbb esetben nagykövetséget tart fenn a magyar állam, amely a „fogadó ország” fővárosában található és egy nagykövet áll az élén. A nagykövetségen beosztott diplomaták dolgoznak, ezek egyike a konzul. Mivel gyakran találkoztam ilyen jellegű félreértésekkel, szeretném leszögezni, hogy a konzul nem diplomáciai rang, ez egy beosztás a nagykövetségen, és semmilyen


privilegizált helyzettel nem jár a diplomáciai testületben. A konzul nem is feltétlenül a legtapasztaltabb diplomata, lehet, hogy éppen a legfiatalabb, ezért senki ne csodálkozzon, ha egy harmincon még inneni fiatal hölgy jelenik meg ebben a pozícióban. A magyar állam külön külképviseleteket tart fenn a nagy nemzetközi szervezetek (ENSZ, NATO, EU) mellett is, de itt konzult ne keressen senki. Ezek az intézmények az ún. multilaterális diplomácia részét alkotják, konzul azonban csak az országok bilaterális, azaz kétoldalú kapcsolataiban létezik. New York, Brüsszel, Párizs, Genf és Bécs esetében van lehetőségünk olyan hibába esnünk, hogy nagykövetségnek nézünk egy ilyen magyar külképviseletet, de semmilyen tragédia nem történik, végső soron útbaigazítást a legközelebbi magyar konzul elérhetőségéről itt is kaphatunk. Túl szívélyes fogadtatást, meleg teát és internet-hozzáférési lehetőséget azonban ne várjunk, mert az ilyen missziókon dolgozó diplomaták általában agyonhajszoltak, irodájuk bizalmas dokumentumokkal van tele, amelyeknek közelébe nem szívesen engednek idegeneket, még akkor sem, ha történetesen magyarul beszélnek. Bizonyos esetekben a nagykövetség mellett főkonzulátusokat is fenntartunk egy adott országban. Ennek három, sokszor egyszerre jelen lévő oka lehet. Az egyik, hogy az ország mérete olyan nagy, hogy egy fővárosban székelő konzul csak komoly időveszteséggel tudna a helyszínre érkezni. Ezért van az Egyesült Államokban főkonzulátusunk Los Angelesben, vagy Németország esetében München és Düsseldorf városokban. A másik, ha a magyar állampolgárok valamilyen okból (pl. turizmus, munkavállalás, tanulás) nagy számban áramlanak egy olyan részébe az országnak, amely távol van a fővárostól, és számos olyan esetet produkálnak, amely konzuli beavatkozást igényel. Így főkonzulátusunk van Krakkóban, Szentpéterváron, Barcelonában, Isztambulban. Végül az adott országban élő magyarok koncentrálódása is indokolhatja főkonzulátus nyitását, így kapott Kassa, Ungvár, Kolozsvár, Csíkszereda, Szabadka, vagy Chicago és Toronto magyar külképviseletet. Ezeken a helyeken a főkonzul személyében már egész biztos tapasztalt diplomatával találkozunk, akinek ráadásul

saját konzul beosztottjai is lehetnek, persze ők általában vízumügyekkel foglalkoznak. Vannak olyan esetek, amikor a szezonális turizmus csak ideiglenes konzuli képviseletet igényel. A horvát tengerpart nagyvárosában Splitben csak június 15. és szeptember 15. között működik egy magyar konzuli ügynökség, hiszen az év többi részében legfeljebb elvétve tévednek a környékre magyarok. Ha európai országról van szó, akkor egészen biztosan van nagykövetségünk, esetleg még főkonzulátusunk is, de kontinensünkön kívül ez a hálózat foghíjasabb. Afrikai és latinamerikai országok esetében bizony gyakran előfordulhat, hogy nincs magyar külképviselet az adott államban, és a magyar állampolgárok védelmét tiszteletbeli konzulok látják el. Ők minden esetben rendelkeznek valamilyen szállal Magyarországhoz, de ez néha elég távoli, sokszor csak üzleti, ezért nem minden esetben beszélnek magyarul. Sőt, esetleg angolul sem, hanem csak oroszul vagy franciául, esetleg spanyolul. Ha a nyelvi keresztmetszetünk szűk, akkor bizony ezekben az esetekben nehézségünk támadhat. A tiszteletbeli konzul igen befolyásos tagja a helyi elitnek, komoly politikai kapcsolatokkal rendelkezhet, konkrét esetről tudok, amikor egyikük néhány órán belül személyes találkozót volt képes elintézni odalátogató magyar politikusoknak egy helyi magas közjogi méltóságnál. Ezek az emberek igen hatékony segítséget tudnak nyújtani bajba jutott magyaroknak. Hallottam olyan példát, amikor egy konfliktus által sújtott országban a puskacsövek torkából menekítette ki kalandvágyó honfitársainkat a nyelvünket nem is beszélő tiszteletbeli konzul. Azt is tudnunk kell, hogy a tiszteletbeli konzulok munkájukért nem kapnak térítést a magyar államtól. Nyelvileg szintén kihívás, de mégiscsak mentsvár lehet, amikor egy másik EU állam ellátja a magyar állampolgárok konzuli ér-

SZAKMA

dekvédelmét. Az alapszabály, hogy ahol nincs magyar képviselet, az ott jelen lévő EU országok konzuljai kötelesek ellátni a rászoruló magyar állampolgárok védelmét. Ebben az esetben választásunk szerint akár egy brit vagy német konzul láthatja el érdekvédelmünket, egy középhatalom védőszárnyait élvezni pedig nem előnytelen, főleg ha a nyelvi korlátot le tudjuk küzdeni.

Konzuli ügyek Az egyik konzuli alapeset, hogy balesetet szenved valaki, és orvosi ellátásra szorul. Ennek külföldön mindenképpen anyagi vonzatai vannak, ezért itt a konzul abban tud segítséget nyújtani, hogy elmagyarázza, miként működik a biztosítási rendszer. Ha egy magyar állampolgár külföldön elhunyt, a magyar konzul gondoskodik a hozzátartozók értesítéséről és a holttest hazaszállításáról. Előforduló eset az útlevél elvesztése vagy ellopása, ebben az esetben a konzulok hazatérési igazolványt állítanak ki. A hazatérés anyagi gondjainak megoldására áthidaló kölcsönt manapság már csak legritkább esetben adhatnak a konzulok, ezt mindenki tartsa szem előtt. A megfelelő infrastruktúrával rendelkező országokban inkább csak tájékoztatnak arról, hogy miként lehet leggyorsabban és leghatékonyabban pénzt küldeni és pénzt fogadni. Rendkívüli esetekben előfordulhat kölcsön, de akkor se készpénzt várjon valaki, hanem inkább egy megvásárolt repülőjegyet, aminek az árát hazaérkezés után ki kell fizetni, ez ugyanis köztartozásnak minősül. Aki másoknak fizikai sérülést okozó közlekedési baleset okozójává, netalán bűnügy részesévé, elkövetőjévé válik, vagy a külföldi hatóságokkal bármilyen összetűzésbe kerül, annak komoly szüksége van a konzuli segítségre. A konzuli védelem kijár annak a magyar állampolgárnak is, akit nyilvánvalóan alapos okkal vett őrizetbe egy külföldi ország rendőrsége, ezért ha valakinek külföldön a rendőrséggel akad dolga, annak célszerű felhívnia az adott országban tevékenykedő magyar konzult. Ehhez joga van, de ne várja senki, hogy erre minden országban emlékeztetni fogja a rendőr, sőt legtöbb esetben a sarkunkra kell állni ennek a jognak az érvényesítéséhez.

Mit és mit ne várjunk el egy konzultól? A konzul ismeri a helyi viszonyokat, kapcsolatokkal rendelkezik, legtöbb esetben valamilyen szinten beszéli az ország nyelvét. Az esetek többségében igen hasznos tud lenni, mert gyorsan megbízható tolmácsot vagy helyi ügyvédet tud szerezni, meglátogatja a letartóztatott magyar állampolgárt, legalább valamilyen szinten ellenőrzi, hogy

az illető korrekt eljárásban részesüljön, illetve bizonyos üzenetek közvetítését is elvállalhatja. A magyar konzuloknak viszont nincs felhatalmazásuk arra, hogy a helyi bíróságok előtt folyó eljárásban az érintett magyar állampolgár képviseletében eljárjanak. Felmerül a kérdés, hogy magyar konzulok által ajánlott ügyvédeket mi alapján választják ki. A válasz igen prózai, ezek az ügyvédek a kint dolgozó diplomatáink ismerősei vagy a helyi hatóságok által ajánlott jogászok. Elfogadásuk azonban csak lehetőség és még véletlenül sem kell kötelezőnek tekinteni igénybevételüket. Egy letartóztatás esetén az is fontos kérdés, hogy miként lehet információt közvetíteni a konzulon keresztül a hozzátartozók vagy esetleg egy magyarországi védőügyvéd felé. Tudni kell, hogy a konzul csak akkor ad ki információt, ha erre a letartóztatott megkérte, illetve ha az információt kérő igazolja, hogy valóban közeli rokona. Ezért, ha egy hozzátartozó felhívja a konzult, jól teszi, ha a bajba került rokon személyes adatainak közlésével minél gyorsabban igazolja a rokoni kapcsolatot, de tudni kell, hogy a konzul ekkor is ragaszkodhat ahhoz, hogy bármilyen közléshez kikéri az érintett felhatalmazását. A konzullal szemben támasztott várakozásoknak józan és mértéktartó szinteken kell mozogniuk. Egy-egy ország mostoha börtönkörülményein ők sem tudnak változtatni. Az szinte kizárt, hogy egy konzul olyan kapcsolatokkal rendelkezzen, hogy egy jobb cellát el tudjon intézni. A magyar külügyi befolyás latba vetésére is csak módjával számítsanak az ügyvédek, azért azt látni kell, hogy még egy Bolívia nagyságú ország sem esik nagy pánikba a magyar diplomácia kardcsörtetésétől. Ez része a realitásnak, amiben élünk, de legalább tekintsük pozitívnak, hogy a magyar külügyi vezetők egyre gyakrabban hajlandók felvállalni a konfliktusokat értünk, érdekeink védelmében, szakítva a korábbi szürke öltönyös, távolságtartó és kimért hozzáállással. A jogszabályi kereteket meghaladó, különösen a helyi vagy a magyar előírásokat tételesen sértő szívességeket elvárni a konzultól nem túl bölcs dolog. A közelmúltban egy szerb konzul azzal került a figyelem középpontjába, hogy egy igen súlyos bűncselekményt elkövető fiatal honfitársának hazatérési igazolványt állított ki és ezzel kimenekítette az Egyesült Államokból. Ehhez hasonló romantikus huszárvágásokra ne számítsunk a magyar konzulok részéről, ez a viselkedés egész egyszerűen nem része a szakmai etosznak. Azt is meg kell értenünk, hogy a beosztott diplomata konzulok szoros budapesti ellenőrzés alatt látják el munkájukat, kezük meg van kötve. A külföldi munkavégzést jól megfizetik és egyetlen konzul sem szeretné munkáját elveszíteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy komoly

pillanatokban távol állna tőlük az önfeláldozó szellem, hiszen volt arra is példa, hogy egy magyar konzul cseretúszként ajánlotta fel magát honfitársai kiszabadítása érdekében.

A konzul, mint „közjegyző” A hosszabb ideig külföldön tartózkodóknak jó tudni, hogy számos hivatalos ügyet a konzulon keresztül kell intézni, kezdve mondjuk a lejárt útlevél cseréjével. A születés, haláleset és házasság anyakönyvezése minden esetben Magyarország területén történik, viszont a konzul az, aki eljuttatja diplomáciai postán a hazai szervekhez a szükséges papírokat, illetve fogadja az otthonról kiküldött anyakönyveket. Aláírások hitelesítésével, hiteles fordítások készítésével vagy fordítások hitelességének tanúsításával is foglalkozik a konzul. Ezek azonban fizetésköteles szolgáltatások, amelyekért minden esetben fizetni kell, mert ez a magyar költségvetési bevétel részét képezi. Az árak azonban nem vágnak földhöz. Egy magánszemély vagy cég aláírásának hitelesítése 30 euróba, egy pecsét hitelesítése 20 euróba, egy általunk készített fordítás hitelesítése oldalanként 15 euróba kerül. Fontos tudni, hogy a 10–20 évvel ezelőtti gyakorlattal szemben, a fizetés elengedése ma már fehér holló számba megy. dr. Márkusz László

Ajánlott irodalom Általános megközelítésre: Hargitai József: Nemzetközi jog a gyakorlatban (Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó 2008.) IV. fejezet 1. pont (195–262. old.) Belső jogi vonatkozások: Alkotmány 69. § (3) bek. Konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. tv. Illetve az ennek végrehajtásáról szóló 17/2001. (XI. 15.) külügyminiszteri rendelet Nemzetközi jogalapok: Konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi Bécsi Egyezmény (1987. évi 13. tvr.) A Magyar Köztársaság kétoldalú konzuli egyezményei (mintegy 40 – CompLex Jogtárból)


13

SZAKMA

A Princz-dosszié

Damoklész kardja IV. Az Ügyvédvilág korábbi számaiban a bankárperekről írtunk. Utoljára a Postabank vezetői ellen indult büntetőeljárás lényeges pontjait emeltük ki.

?

A bíróság eljáró tanácsa a Princz Gábor és társai ellen indult büntetőeljárásban meghozott felmentő ítélet indokolásában is hangsúlyozta, hogy még a bizonyítási eljárás előtt felhívták az ügyészség figyelmét a vádpontosítás szükségességére, és a bíróság utalt arra is, hogy a vád határai meglehetősen bizonytalanok. A vád ennek ellenére eredeti változatában maradt. Ennek természetes következménye volt a vádlottak felmentése. Bánáti János ügyvéd is azt nyilatkozta a felmentő ítélet kihirdetése után, hogy nem történt más, mint ami az igazságszolgáltatásban már többször is előfordult, hogy a vád nem állta meg a helyét a bíróság előtt. dr. Bárándy Péter: A vádiratot tényleg roszszul fogalmazta meg az ügyészség, ezért nagyon nehéz volt a tartalmát feltárni. Amikor ez részben mégis sikerült, akkor meg kiderült, hogy a vádhatóság a bank üzletpolitikáját kifogásolta, és ezzel hozta összefüggésbe a vagyoni hátrány kezelését. Egy pénzintézet gazdaságpolitikája viszont nem tartozik a büntetőjogra. Legalábbis nem a rendszerváltás után. Egyébként is kiderült a bizonyítási eljárás folyamán, hogy a Postabank által felemelt kamatok valójában nem is voltak magasak.

?

A vádirat szerint „a pénzintézet viszonylag magas, fix kamatozású konstrukciókkal – ebből követke-


zően – drágán szerzett forrásokat elsősorban lakossági betétekből; az így szerzett forrásokat pedig gazdálkodó szervezetekhez helyezte ki hitel formájában. A lakossági betétek rövid lejáratúak voltak, míg a kihelyezett hitelek közép-, illetve hosszú lejáratúak. A bank működése során tudatosan alacsonyabb szintű céltartalék-képzési politikát folytatott, mint más pénzintézetek. Ebben a helyzetben a bank vezetésének továbbra is a mérlegfőösszeg növekedését visszafogó üzletpolitikát kellett volna érvényesíteni. A management ezzel szemben expanzív betétgyűjtési politikát hirdetett meg. A növekedésnek, illetve az ezzel járó kockázatvállalásnak azonban az alapvető törvényi előfeltételei, gazdasági környezete hiányzott.” dr. Bárándy Péter: A betéti állomány azért növekedett, mert a lakosság kedvelte ezt a pénzintézetet. Valóban, az ügyészség azt is sérelmezte, hogy a Postabank „agresszív” üzletpolitikát folytatott ahelyett, hogy alkalmazkodott volna a piaci bajokhoz. Nem visszafogták a beruházásokat, hanem inkább terjeszkedni kezdtek. Ez a „vád” szintén nem büntetőjogi megítélés kérdése, ezért a büntetőbíróságnak nincs erre döntési kompetenciája. Egyébként is az ilyen üzletpolitikára nem az „agresszív” a megfelelő jelző, hanem sokkal inkább a „dinamikus”.

?

A vádirat negyedik pontja a céltartalékképzést hiányolja. „Az Állami Bankfelügyelet 1996 augusztusában megbízta az Arthur Andersen könyvvizsgáló céget a Bank átvilágításával. A vizsgálat során megállapították, hogy a Bank céltartalékképzése nem megfelelő. (…) A kifogásolt céltartalékhiány kiküszöbölésére létrejött egy megállapodás a Postabank és a Dunaholding között, mely szerint a Holding vagyonkezelési tevékenysége során igényelt bankári szolgáltatásokat a Postabankkal végezteti, a pénzintézet pedig vagyonkezelési és befektetési tevékenysége során igénybe veszi a Dunaholding segítségét. (…) Az együttműködés (…) konkrét ügyletekben realizálódott.” dr. Bárándy Péter: Valóban, az akkoriban megkívánt vagy szokásos mértékű tartalékképzés a Postabank esetében nem volt szabályos, de ahhoz, hogy ez büntetőjogilag ér-

Fotók: Hudák László

Most dr. Bárándy Péter ügyvédet arról kérdezzük, vajon védőként mi a véleménye erről a perről. Milyen jogi tanulságokat vonhatunk le a jogerős döntés meghozatala után? A Fővárosi Bíróság felmentő ítélete után a másod- és harmadfokú bíróság megállapította, hogy a vádlottak elkövették a hanyag kezelést. A közvélemény szerint, a büntetéskiszabást tekintve nagyon enyhe ítélet született. A több bankárperben eljáró elsőfokú bíró nyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a társadalom, s ezen belül is a közvélemény lelkiismerete nem attól nyugszik meg, hogy a bíró jól lesújt a vádlottakra. A probléma nem attól oldódik meg, hogy a bíró kemény ököllel odacsap. Egyrészről a bíró egy folyamat végén áll, ahol csak konstatálni tudja a bekövetkezett eseményeket, másrészről pedig kötve van a vádhoz, annak történeti tényállásán nem terjeszkedhet túl: a büntetőeljárás szabályai, ezen belül is a vádhoz kötöttség elve ugyanis ezt kívánja.

Dr. Bárándy Péter ügyvéd A Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda alapítója. Főtevékenységük a büntetőjog. 2002 májusától 2004 októberéig igazságügyi miniszter volt, majd visszatért az ügyvédi pályára. A rendszerváltástól kezdve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán büntető anyagi jogot tanított. Jelenleg a Károli Gáspár Egyetem, valamint az ELTE ÁJK-n tanít. A Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának tagja, és a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar nemzeti csoportjának elnöke. Szabadidejében szívesen teniszezik.

tékelhető legyen, ki kell mutatni az okozati összefüggést a vagyoni hátrány bekövetkezése vonatkozásában. Ez pedig nem történt meg, így bár a bíróság megállapíthatja, hogy hiányosságok voltak a tartalékképzésben, de nem vonhatja ezért felelősségre a vádlottakat. Erről egyébként az a vicc jut eszembe, amikor két ember beszélget az utcán. – Hallottad, hogy a Postabank elmulasztotta a céltartalékképzést? – Ne mondd?! Akkor fussunk, és vegyük ki a pénzünket!

?

Mire épült a védelem?

dr. Bárándy Péter: A védelem kiindulópontja természetesen a vádirat mint vitairat volt. Ennek egyes pontjait vettük alapul a védekezés kialakításakor. A már említett agresszív üzlet- és expanzív betétgyűjtési politika, valamint a céltartalékképzés elmaradása – mint vádpontok – hamar összeomlottak, mert mint mondtam, egyrészt a

SZAKMA

pénzintézet gazdaságpolitikáját nem a büntető tárgyalóteremben kell megvitatni, másrészt pedig bizonyíthatóan nem volt összefüggés a tartalékképzés szabálytalanságai és a vagyoni hátrány okozása között.

?

Mi a véleménye erről a büntetőeljárásról Bárándy Péternek mint ügyvédnek, illetve Bárándy Péternek mint elméleti büntetőjogásznak? dr. Bárándy Péter: Mint az első rendű vádlott védője, természetesen sikerként éltem át a védencem felmentését. Az első fokú tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás végén már látható volt, hogy a vádpontok elolvadnak, és úgy érzem, hogy ebben a védelemnek is nagy szerepe volt. Bár a másod-, illetve a harmadfokú bíróság megállapította a vádlottak bűnösségét, de mégis kedvező ítélettel zárult az eljárás. Egyetemen is tanító büntetőjogászként viszont azt gondolom, hogy szégyen egy ilyen eljárás. Részben azért, mert mintegy 10 évig húzódott, részben azért, mert a vádirat nem volt megfelelő. Bár a rosszul megírt vádirat kedvez a védelemnek, hiszen sokkal könnyebb azt vitatni. Ugyanakkor nem jó, hogy a másik oldalon lévő kolléga ilyet ad be a bíróságra.

?

Volt-e politikai nyomás az ügy tárgyalása folyamán?

dr. Bárándy Péter: Igen, ez érezhető volt, de a büntetőeljárást, annak menetét nem érintette, ezért nagy baj nem történt. Probléma akkor van ebből, ha ez befolyásolja a szakszerűséget. Én ennek nyomait ennél a pernél nem láttam.

?

Az ebben az ügyben döntést hozó bíró korábban azt nyilatkozta, hogy őt soha senki sem próbálta még befolyásolni a tárgyalt üggyel kapcsolatban. Se miniszterelnökök, se miniszterek nem telefonáltak neki nagyobb horderejű ügyeknél, és ha ez megtörténne, akkor ő elhagyná ezt a pályát. Térjünk át a média szerepére. A Postabank vezetője ellen folytatott eljárást a média

nagy figyelemmel kísérte, és nem mindig megfelelően kommentálta a tárgyalóteremben történteket. Többen kétségbe vonták az ítélet jogszerűségét. Ezekkel a közléseivel a média nem rombolja az igazságszolgáltatásba vetett hitet? dr. Bárándy Péter: Az igazságszolgáltatásba vetett hitet az rombolná, ha megalapozatlan vádra büntetőjogi felelősséget állapítanának meg. A média szerepéről pedig csak annyit mondok, hogy nagyon gyakran úgy lép fel, mintha a népet képviselné, de valójában a lap tulajdonosának érdekeit képviseli. Nagy hatalma van ma a tömegkommunikációnak, de sajnos minden felelősség nélkül.

?

Az Ön véleménye szerint milyen jogi tanulságokat vonhatunk le a bankárperekből?

dr. Bárándy Péter: Az Agrobank esetében, véleményem szerint az első fokú (felmentő) ítélet volt a helyes döntés. Ugyanis minden pénzintézet az Agrobankéhoz hasonló gazdasági tevékenységet folytatott. Ez persze büntetőjogilag megítélhető, de nem bűncselekmény, mivel nem veszélyes a társadalomra. Amennyiben a bankok által folytatott üzleti tevékenységet a társadalomra veszélyesnek nyilvánítjuk, akkor visszatérünk a szocialista rendszerhez. 1990 után megengedhetetlen, hogy üzletpolitikát tegyenek a büntetőjog tárgyává. A büntetőjog – sem a jogalkotásnál, sem a jogalkalmazásnál – nem alkalmas arra, hogy mindenféle állami akarat érvényesítő eszköze legyen. Éppen a politika beszivárgása rombolja az igazságszolgáltatás tekintélyét. A politikai akarat érvényesülése esetén egyrészt idegen technikák épül(het)nek be a jogrendszerbe, másrészt pedig nem jogtalan üzleti magatartásokat terel(het)nek a büntetőjog világába. Ekkor valóban megjelenik Damoklész kardja. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy lehetetlenné válik az üzleti élet, és visszakerülünk a szocializmusba. Akarhatunk ilyet, de akkor ezt ki kell mondanunk. Természetesen lehetnek olyan magatartások, amelyek büntetőjogi szempontból is értékelhetőek. Ez történt az Ybl bank eseté-

ben. Itt valóban bűncselekményről volt szó, és ezért marasztaló ítélet született. Az Ügyvédvilág olvasói biztosan emlékeznek még arra, hogy az Ybl Bank volt Magyarországon a rendszerváltás után az első magánbank. A pénzintézet 1992 júniusában fizetésképtelenné vált, és vezetői ellen hűtlen kezelés bűntette miatt indult meg a büntetőeljárás. A vádlottak a bank tőkéjéből nagy összegű kölcsönöket utaltak át saját cégeiknek.

Befejezés helyett Riport- és cikksorozatunk végéhez érve kicsit egyoldalúnak tűnhet a kilencvenes években indult bankárperek bemutatása, hiszen itt főleg a védelemmel kapcsolatos kérdéseket igyekeztünk bemutatni. Ezért is nagyon jó, hogy Bócz Endre a vád szempontjait elemzi (lásd a következő cikket: dr. Bócz Endre: Az AGROBANK-per – más megvilágításban), és olyan érveket hoz fel a másik oldalon, amelyek lehetővé teszik, hogy az Ügyvédvilág olvasói teljesebb képet kapjanak erről a területről. Az ügyészi álláspont ismerete után én még mindig úgy érzem, hogy a korábban feltett kérdések válasz nélkül maradnak: egyrészről vajon a nyugati államokban miért nem a büntetőjog eszközeivel irányítják a gazdasági, üzleti életet? És ha ezek a cselekmények mégsem jogszerűek itt a XXI. század elején, akkor Magyarországon miért csak egyes bankintézetek vezetőivel szemben indult büntetőeljárás, hiszen nálunk a főszabály a legalitás elve. Ez pedig azt jelenti, hogy ha bűncselekmény történt, akkor a nyomozóhatóságnak nyomoznia kell, az ügyésznek vádat kell emelni, a bíróságnak pedig büntetőjogi felelősséget megállapító döntést kell hoznia, amennyiben a vád megalapozott volt, és a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás is ezt támasztja alá. Másrészről továbbra is nyitva marad az a kérdés, hogy a megindult büntetőeljárások egy részében az első fokú felmentő ítélet után hogyan születhet ugyanarra a történeti tényállásra másodfokon bűnösséget megállapító döntés. Nem (csak) a jogszabályok kritikájára gondolok. Ha most újra felidézzük Damoklész esetét, aki „nem nézte már tovább a gyönyörű szolgákat, nem nyújtotta ki kezét az asztal felé a finomságokért, még a virágfüzér is lecsúszott a fejéről, s végül könyörgött, hadd mehessen el, mert már nem akar többé boldog lenni. Na látod – szólt a zsarnok – semmiben sem lehet boldog az, akit mindig valami félelem fenyeget!” Ez a történet is jól példázza, hogy miért nem szeretnek hazánkban pénzt befektetni a külföldi üzletemberek. Kiss Anna


15

SZAKMA

Dr. Bócz Endre, nyugállományú fővárosi főügyész

Az AGROBANK-per – más megvilágításban A folyóirat két folytatásban is foglalkozott az 1994–’98 közötti időben lezajlott büntetőüggyel. Minthogy abban az időben én voltam a fővárosi főügyész, s ezt az ügyet – szakmai érdeklődésből is, jelentősége miatt is – szinte kezdettől fogva személyesen és közvetlenül figyelemmel kísértem, sőt, a büntetőjogi megítélését az Ügyvédvilágban megjelent cikkek elolvasása után is helyesnek tartom, úgy gondolom, talán nem felesleges néhány más szempontot is szóba hozni. A történet – rövidre fogva – a következő volt: az Antall-kormány a privatizáció elősegítése érdekében létrehozott egy sajátos hitelkonstrukciót, az ún. E(gzisztencia)-hitelt, tudva, hogy a potenciális magyar vállalkozóknak, akik a volt állami vállalatokat megvásárolnák, nincs pénze. Így bizonyos saját tőke felmutatása útján igényelhettek hosszú (emlékezetem szerint 15 éves) futamidőre alacsony, 4%-os kamatozású hitelt, amit a Magyar Nemzeti Bank refinanszírozott. A hitel nyújtása a (kereskedelmi) bank részéről, persze, kockázatos volt, részint a hosszú futamidő miatt, részben azért, mert fedezetet csupán a volt állami tulajdon jelentett volna. Ez azonban rendszerint valamilyen vállalkozás volt, s arra, hogy a vásárló tudja-e majd azt szakszerűen és jövedelmezően működtetni, többnyire nem volt semmi garancia, a kamat-marge viszont – ami a kihelyező bank nyereségének lett volna a forrása – igen alacsony volt. Ám az egész konstrukció egy politikai indíttatású gazdasági akció volt, s ebből a kormány nem is csinált titkot: nem a bankoknak akart jó üzleti lehetőséget teremteni, hanem tőkésosztályt próbált létrehozni. A kereskedelmi bankok nem is tolongtak, hogy ebben az akcióban részt vehessenek. Az AGROBANK azonban – amely egy vegyes tulajdonú, részben a magyar állam, részben a K. M. magyar származású ausztrál–magyar állampolgár által képviselt magántársaságok tulajdonában lévő bank volt – bekapcsolódott. 1994-ben bejelentések érkeztek arról, hogy a vezérigazgató, aki 80 millió forint feletti hitelkérelmek – s így az E-hiteligények nagy hányada – felől kizárólagosan volt jogosult dönteni, sajátos gyakorlatot alakított ki. A hitel folyósítását attól tette függővé, vállalta-e a kérelmező, hogy a majd megvásárlandó volt állami tulajdon bizonyos hányadát ingyenesen, vagy szimbolikus vételárért átengedi egy másik, az AGROBANK (vagyis a vezérigazgató) által kijelölt gazdasági társaság tulajdonába. Ezzel a bank által nyújtott kölcsön fedezete – az adós által megvá-


sárolt volt állami tulajdon mennyisége, s így értéke – értelemszerűen csökkent. A tulajdonrész átengedésére vonatkozó kötelezettségvállalásról szóló okmányok aláírása előfeltétele volt a hitelígérvény kiállításának, ezt pedig a privatizációs tárgyaláson fel kellett mutatni; a kérelmezőt így szorította a határidő és fenyegette a bánatpénz elveszítésének réme. A Központi Bűnüldözési Igazgatóság nagy garral indított nyomozást, a feltételezett bűncselekmény jogi minősítését illetően is eltérő kijelentések hangzottak el. Szokás szerint óriási vagyoni károkozást is emlegettek: számos kijelentés jogi szemszögből abszurd volt. Néhány nap múlva – úgy emlékszem, jogorvoslatok okán – a Fővárosi Főügyészség Gazdasági Ügyek Osztályára került az ügy, s akkor részletesen áttekintettük. A felügyeletet ellátó ügyész referált, aztán elhívtuk a rendőröket is, és megtárgyaltuk a teendőket. Az volt a véleményem, hogy ez nem vagyon elleni bűncselekmény, hanem gazdasági vesztegetés. A vezérigazgató, akinek egyszemélyes és kizárólagos joga volt a hitel nyújtása felől dönteni, a banknak, mint „gazdasági társaság”-nak „önálló intézkedésre jogosult alkalmazottja”. A vásárlandó volt állami tulajdon egy részének átruházása a vesztegetés szemszögéből „előny”. A kérdés csupán az, hogy ki kapja az előnyt. Az biztos volt, hogy nem a vezérigazgató – tehát nem a maga részére kérte. Ha a bank részére kérte, akkor valójában a hitel árát – vagyis a kamatot – növelte, tehát szabályt szegett ugyan, de ez nem bűncselekmény. Azt kell tehát tisztázni, hogy a leendő tulajdonosként kijelölt gazdasági társaságok – amelyek jogi személyek voltak, tehát a vesztegetés szemszögéből a vezérigazgatóhoz viszonyítva „más”-ok – kik? Ez aprólékos munka volt, de elvégezték. Kiderült, hogy a bank társtulajdonosainak, egy külföldi cégcsoportnak – I. B. B.,

egy, a Csatorna-szigeteken bejegyzett gazdasági társaságnak – a képviseletében és pénzén K. M. alapított egy sor korlátolt felelősségű – tehát önálló jogi személyiséggel rendelkező – gazdasági társaságot. Ezek ügyvezető igazgatói a cégcsoport (valamint, ahogy tájékoztattak, saját háztartása) alkalmazottai, bizalmi emberei közül kerültek ki. Amikor került átruházandó tulajdonrész, K. M. hívatta a jogtanácsosát, adott a kötelező törzstőkére pénzt – ekkoriban, úgy emlékszem, egymillió forint kellett – s utasította a jogtanácsost, hogy készítse el az alapító okiratot. Ezek a társaságok lettek tehát az E-hitel felhasználásával megvásárolt volt állami tulajdon egy részének az új tulajdonosai. A vezérigazgató tehát nem a saját, és nem is a bank, hanem a Csatorna-szigeteken bejegyzett kereskedelmi társaság fačade-ját képező fantom-társaságok – vagyis kétségtelenül „más” – részére kérte a hiteligénylőktől a kedvező döntésért az előnyt. Ezzel a képlet teljessé vált; a gazdasági vesztegetés vétségének egyik alakzata1 tökéletesen megvaló1

Btk. 252. § (1) bekezdés. Akkoriban még súlyosabb minősítést eredményezett a kötelességszegés, továbbá bűnszövetségben vagy az üzletszerűen történő elkövetés – (2) bekezdés I., II. és III. fordulata. E minősítő körülmények közül a bűnszövetség és az üzletszerűség a vád tárgyává tett mind a tíz esetben fennállt, kötelességszegés azonban csak egy esetben volt megállapítható; ahol abban a tudatban engedélyezett hitelnyújtást, hogy a kérelmező az önrészt is a kölcsönből fedezi majd. A kötelességszegésre azonban nem az ügyfél vette rá, hanem maga ajánlkozott, s ezért az aktív vesztegetők cselekménye nem ütközött büntetőjogi tilalomba.

SZAKMA

sult. A nyomozás során összesen 39 esetre derült fény. Igazolódott az is, hogy K. M. a vezérigazgató szóban lévő ténykedésének minden részletét ismerte, s mindennel egyetértett. Az ügyben 10 rendbeli vesztegetés címén emeltünk vádat; további 29 rendbeli vesztegetés és két egyéb gazdasági bűncselekmény (vétség) miatt a vádemelést mellőztük. A Fővárosi Bíróság a vádlottakat felmentette. Az ítélet büntetőjog-dogmatikai szemszögből nem követett egységes logikát. A fellebbezés indokolását személyesen szövegeztem meg, a Legfelsőbb Bíróság pedig elfogadta az érvelésemet, mindkét vádlottat bűnösnek találta és szabadságvesztésre ítélte. K. M. büntetésének végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, a vezérigazgatóét azonban nem.

Maga a vezérigazgató sem szorítkozott arra, hogy az eljárás keretei között védekezzen; különböző dolgozatokat terjesztett ismeretségi körében. Egyik ilyen írása – amely a kezembe is eljutott – meglehetősen fölényeskedő, kioktató hangnemben hosszan fejtegette, hogy milyen közgazdasági képtelenség az ellene indított eljárás, s azt ígérte: a kártérítésként várt közel 40 millió forintot arra fogja szánni, hogy a gazdasági ügyekben nyomozó rendőröket képezzék. Baráti kör alakult a vezérigazgató mellett (úgy emlékszem, a Pilvax kávéházban), egy közismert, neves közíró több írásában is szót emelt

2

Ez a munkaszerződésében rendkívüli felmondási okként szerepelt.

kezdődött csak meg, s a tanácskozás is jócskán elhúzódott.

Egy további ok a letartóztatás körüli eseményekből eredet. Ebben – meg kell vallanom – magam is hibás vagyok.

A két megbilincselt bankár gyakorlatilag a nap nagy részét a bírósági folyosó padján ülve, várakozással töltötte. Értesülésem szerint jelentős számú érdeklődő is volt a folyosón – köztük rendőrtábornok, számos főtiszt is – továbbá TV-stáb, hírlapírók és szimpatizánsok. Aztán megszületett a bírói döntés: az előzetes letartóztatás elrendelésére nincsen ok, konszolidált emberek, nem szöknének, a(z okmányszerű) bizonyítékok pedig már a hatóság birtokában vannak. Ekkorra az őrizetbe vétel 72 órájából már csak néhány volt hátra; nyilvánvaló volt, hogy szabadon kell őket engedni – de ehhez vissza kellett szállítani a két (jog szerint még őrizetben lévő) gyanúsítottat a Vizsgálati Főosztály budai fogdájába. A kísérő osztag parancsnoka – egy idős, fegyelmezett és jól képzett lovasrendőr zászlós, személyes jó ismerősöm – tudta a dolgát: megbilincseltette és elvezettette őket, ahogyan a szabályzat előírta. A TV-stábok élvezettel rögzítették a látványt, s máig mutogatják a szabadon bo-

A vesztegetési ügyek nyomozási módszertanában korábban evidenciának számított, hogy az érdekeltek, ha erre lehetőségük nyílik, összeegyeztetett vallomásokkal a bizonyítást nagyon megnehezíthetik, sőt, akár meg is hiúsíthatják, tehát lehetőleg le kell őket a nyomozás idejére tartóztatni. Ebben az ügyben azonban a hitelnyújtás feltételeként igényelt tulajdon-átruházásról szóló okmányok már a hatóság birtokában voltak, ezt én is tudtam, hiszen ezek ismeretében állapítottam meg a minősítést. A nyomozó hatóság a rutinnak megfelelően mégis őrizetbe vette a vezérigazgatót és a 66 éves K. M.-et, kezdeményezték előzetes letartóztatásukat és ezt a felügyeletet gyakorló ügyész is támogatta, én pedig – bár megtehettem volna – nem tiltottam meg. Ez hiba volt.


A bűnügy körül hosszú ideig kavarogtak a szenvedélyek. Ennek számos oka volt. Az egyik ok kétségtelenül a nyomozás megindításakor a nyomozó hatóság nyilatkozataiból kiolvasható jogi bizonytalanság volt. Egy másik ok az volt, hogy a nyomozás elrendelése körüli időben a Bankfelügyelet is vizsgálódott az AGROBANK-nál, s 1995. május 5-én, egy pénteki napon a vezérigazgatónak megtiltotta hivatali tevékenysége további ellátását arra hivatkozva, hogy „üzleti jó hírnevét elvesztette.”2 A bankhoz május 8-i hatállyal felügyeleti biztost neveztek ki. Szombaton és vasárnap azonban a döntés még nem volt hatályos, és az ebből adódó lehetőséggel élve hét végi napokon a vezérigazgató – mint az újságok írták – kinyittatta a bankot, s onnan azok, akiket értesített, sok pénzt kivettek, lett is nagy botrány. Ezt csak tetézte, hogy az AGROBANK – bár május 9-én értesült a Bankfelügyelet döntéséről – a törvényben előírt 3 nap helyett csak közel egy hónap múlva, június 2-án közölte a rendkívüli felmondást, amely így, természetesen, jogellenes volt. Emiatt a vezérigazgató munkaügyi pert indított, 39,4 millió forintot követelt és 1996 elején nyerésre állt. A sajtó, értelemszerűen, mindezt figyelemmel kísérte.

mellette – nem egyszer kirívó büntetőjogi tájékozatlanságot árulva el.3

A két gyanúsítottat megbilincselve – állítólag hátrabilincselt kezekkel – 5 rendőr kísérte a Pesti Központi Kerületi Bíróságra,4 ahol a bírói meghallgatás hosszú várakoztatás után

3

4

Egyik írásában pl. értetlenségét fejezte ki, hogyan lehetséges a megvesztegető elleni vádemelés nélkül emelni vádat a megvesztegett ellen? Nyilvánvalóan nem ismerte fel a Btk. 232. és 254. §-ai közötti aszimmetriát. Ennek oka az volt, hogy a KBI Vizsgálati Főosztálya a Gyorskocsi utcában működött, s a gyanúsítottakat onnan kellett a reggeli órákban rendszerint zsúfolt Margit-hídon át, gépkocsikon, a pesti oldalon lévő bíróságra szállítani. Két őrizetes mellé legalább két rendőr kellett – a gépkocsivezetőn felül. Arra, hogy az őrizetest meg kell bilincselni, általános előírás van; ez alól, persze, a fogda parancsnoka, vagy annak elöljárója kivételt tehet(ett volna). A kezek hátrabilincselése a rendszerváltozás után, amerikai példa nyomán vált általánossá.

csátásra kísérendők megbilincselését. A zászlós elöljárói (tábornok, ezredesek) közül – akik a felvételeken, talán a háttérben állva, láthatók is – senkinek nem jutott eszébe, hogy engedélyezze a bilincselés mellőzését. Őket ma már az esetleges nézők talán nem is ismerik, csak a zászlós szigorán szörnyülködnek, vagy mulatnak… Tovább borzolta a kedélyeket az, hogy miközben a vesztegetési ügyben készült a vádirat, K. M.-et – aki az I.B.B. kft. megbízottjaként éveken keresztül foglalkozott azzal, hogy rúd-aranyat és ezüstöt vitt ki feldolgozásra az országból, majd ékszer („fazonarany”) formájában vámmentesen hozta vissza – 1995. május 8-án ismét őrizetbe vette a rendőrség. Azzal gyanúsították, hogy a bérmunkában történő feldolgozás ürügyén jóval több olasz gyártmányú „fazonaranyat” hozott be az országba vámmenteÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

17

SZAKMA

Ezzel azonban még nem volt vége. „A bankvezér az ítélet felülvizsgálatát kérte” – adták hírül az újságok, majd: a vezérigazgatót behívták a büntetés megkezdésére – halasztást kért – kapott – ismét kért – nem kapott – kegyelmet kapott a köztársasági elnöktől – az igazságügyi miniszter (ekkor már 1998-as választás után voltunk, új kormány volt) nem értett egyet a döntéssel, megtagadta az ellenjegyzést – a vezérigazgató bevonult megkezdeni a büntetését.

Dr. Bócz Endre 1960-ban szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1961. február 28-ától 2000. április 30-áig a Fővárosi Főügyészségen fogalmazó, ügyész, csoport- majd osztályvezető, 1978. február 1-jétől a főügyész általános felügyeleti és polgári jogi, majd 1979. február 1-jétől büntetőügyekben illetékes helyettese, 1990. január 5-étől fővárosi főügyész. A jogi tudomány kandidátusa (1976), egyetemi docens (1984), a Rendőrtiszti Főiskolán 1998-tól főiskolai tanár, 2002-ig tanszékvezető. 1997-től a Károli Gáspár Református Egyetem Államés Jogtudományi Karán a Bűnügyi Tudományok Intézetének igazgatója. Számos szakcikk, tanulmány és szakkönyv szerzője, illetve szerkesztője.

sen, mint amennyi nyers nemesfémet kivitt, vagyis csempészkedett és megsértette a devizagazdálkodási szabályokat is. Ezt az ügyet a Gazdasági Bűnügyek Osztálya intézte, én nem kísértem különösebb figyelemmel, mert semmilyen szakmai érdekességet nem láttam benne. Bizonyára háromesélyes volt a K. M. letartóztatására tett indítványuk, de ez az osztály vezetőjének a hatáskörébe tartozott. Én nem avatkoztam az ügybe. A bíróság az indítványt ismét elutasította, s K. M. most már szinte mártírként szerepelt a sajtóban. Következett ezután az első fokú felmentés (a rajongók ünnepeltek), majd a Legfelsőbb Bíróság ellentétes döntése (felháborodás és értetlenkedés: hogy tévedhetett volna egy Fővárosi Bírósági tanácsvezető bíró ekkorát? Az fel sem merült, hogy hogyan tévedhetett volna a három legfelsőbb bírósági bíró oly nagyot, hogy egy helyes ítéletet ellenkezőjére változtasson!). Az érzelmi hullámok ismét magasra csaptak.


A vezérigazgató védekezése érdemben az volt, hogy ő a gazdasági élet hasonló szituációiban közismert és széles körben alkalmazott „bizalmi kéz” („trauhand”) technikáját kívánta alkalmazni; a banknak akart a szakszerű üzletvitel biztosítása érdekében beleszólási lehetőséget szerezni a privatizált vállalkozás irányításába. A „biztosítékrendszert” – a K. M. pénzén és alkalmazottainak közreműködésével alapított cégek és az AGROBANK közötti jogviszony-rendszert – dr. Orosz Balázs a védőbeszédben szépen ecsetelte ugyan, de végül is tény volt, hogy ennek megítélését illetően pénzügyi körökben is megoszlottak a vélemények. „Add nekem a céged résztulajdonjogát, s becsület szavamra, később neked ajándékozom majd, addig pedig a cég jó működését szolgálom akár Veled szemben is, mert a Te érdekeidet védem” – ez lett volna a védőbeszéd szerint az alapgondolat.5 Ez a pénzügyi logika szerint akár igaz is lehet. Akkor is voltak, akik azt mondták: jogi alapon nem kifogásolható, s lényegében ezeknek a véleményét idézi fel a szóban lévő cikksorozat. Azon viszont – nézetem szerint – aligha lehet vitatkozni, hogy a tulajdonrész-juttatás kikötése a bank és a hitelt igénylő ügyfél közötti harmadik személy (a K. M. által alapított társaságok valamelyike) javára szóló olyan szerződés, amely a bank ügyfele terhére a hitelnyújtás részbeni ellentételét jelentő vagyoni szolgáltatási kötelezettséget alapoz meg. Az e körül kialakított egész jogviszony-szövevény nyilvánvaló célja az azóta hatályon kívül helyezett Pit. 51. § (4) bekezdésében szereplő tilalomnak a pénzügyi logika szerint bizonyára indokolt megkerülése, s mint ilyen, akár „ügyes üzleti módszer”-nek is nevezhető, de legalább enynyire védhető az az álláspont, hogy – mint „in fraudem legis” ügyletek – a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmisek. Azzal, hogy a hatályos joggal ez a gyakorlat alkalmazása idején nem volt összhangban, maga a vezérigazgató is kétségtelenül tisztában volt. A védőbeszédben ugyan a „rendszer fi5

Arra azonban az iratok ugyanúgy nem tartalmaztak garanciát, hogy a bank adósa valaha visszakapja a tulajdon-hányadot, mint arra sem, hogy a jogi értelemben önálló kedvezményezett cégek az AGROBANK – és nem saját, vagy kizárólag tulajdonosuk, az I. B. B. – érdekeit tartják szem előtt, az üzletviteli befolyásuk érvényesítésénél.

nomítására” tett ismételt kísérletekről történt említés, de ez valójában azt jelentette, hogy többször kísérelték meg a jogszabály olyan módosíttatását, amelynek eredményeként az összhangba jött volna a gyakorlatukkal – de ezek a törekvések ismételten eredménytelenek maradtak. Dr. Orosz Balázzsal jó viszonyban, mondhatnám, szakmai barátságban voltunk. Megtisztelt azzal is, hogy védőbeszédének, később pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett beadványának másolatát nekem is elküldte. Én a Korridor-kötetbe6 szánt tanulmányomat – amelynek megírása, sőt, megjelenése idején is az ügyben még csak első fokú ítélet volt – odaadtam neki, és felkértem, hogy a szerkesztőségi vitán legyen korreferens. A tanulmány eredeti verziójában szerepelt ez az ügy is; ő, mint korreferens, helytelenítette a jogerősen még le nem zárt büntetőügy pertraktálását. Ezt el is fogadtam. A „meghurcolt bankárok” videofelvételekkel illusztrált legendája azonban tovább él, és természetesen ma már a tények is leginkább a védelem (hézagos és kérdőjeles) verziójában jelennek meg.7 dr. Bócz Endre 6

7

A kriminális korrupció a magyar büntetőjogban – az „Írások a korrupcióról” c. kötetben – szerk: Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Lengyel László, Volosin Hédi – Korridor kötetek, HelikonKorridor, Bp., 1998. Legutóbb dr. Kiss Anna Damoklész kardja – Bankárperek Magyarországon címen írt az esetről, s „sajátos”-nak jellemezte a biztosítéki rendszert és a hitelkonstrukcióra, valamint a pénzintézetekre vonatkozó jogszabályok prioritásának az elismerését az „érdekek”-kel szemben viszont „egy ún. élettől elrugaszkodott jogászi logika megnyilvánulásának” nevezi – ld. Ügyvédvilág, III. évfolyam 4. szám, 2009. április, 20. oldal, és 5. szám, 2009. május, 11. oldal.

2009. őszén ismét szakjogász képzések indulnak a Pécsi Tudományegyetem Állami- és Jogtudományi karán. A piaci kihívásokhoz igazodva a tradicionális témák (családjog, Európa jog, társasági és cégjog) mellett a leginkább aktuális napi kérdésekre választ adó képzések is meghirdetésre kerülnek. Ilyen például a fizetésképtelenségi (csődjogi) szakjogász, valamint a gazdasági büntetőjogi szakjogász képzések.

További információ és előjelentkezés a képzésekre: www.rodin.hu/szakjogasz

2009-ben immár 6. alkalommal kerül megrendezésre Visegrádon a Magyar Munkajogi Konferencia, ahonnan úgy gondoljuk Ön sem hiányozhat! A 3 napos rendezvényen 40 előadó jóvoltából megismerkedhet: a kollektív megállapodások jogi oldalával, munkaügyi ellenőrzésekkel, a sztrájk szabályozásával és gyakorlatával, a csoportos leépítés, valamint rendes és rendkívüli felmondással kapcsolatos tudnivalókkal. Részt vehet pódiumvitánkon, amelyen a munkaügyi bíróság több ítéletét hallhatja a megfelelő értelmezésekkel. Nézze meg a részletes programot a www.munkajogikonferencia.hu/2009 oldalon és jelentkezzen! Önre is számítunk, le ne maradjon!

SZAKMA

Ügyfélkezelés aktahegyek árnyékában

Itt az akta, hol az akta, ad acta... A jogászi munka – legyen az az ügyvédség, bíróság, ügyészség vagy a közigazgatás bármely területén – nélkülözhetetlen velejárója az adminisztráció, melynek minősége hatással van az ügyfelek közérzetére, más kifejezéssel élve az ügyfélkezelésre is. Ahogyan a vállalatok és egyéb organikusan növekvő szervezetek fejlődése során is megfigyelhető, úgy a jogászi munka e kötelező velejárója is hosszú fejlődéstörténeti korszakokon keresztül magával hozta az adatkezelés, ügyfélkezelés korszerűsödésének egyes fázisait. A múlt század elejétől napjainkig a hagyományos írásbeliség irodai letéteményese a gyors- és gépírni jól tudó titkárnő, akinek nélkülözhetetlen munkaeszköze az írógép volt. Talán kevesen tudják, hogy az írógép ötlete Kempelen Farkas fejéből pattant ki – bár nem őt tartja számon a világ az írógép feltalálójaként –, tudniillik ő volt az első, aki egy vak zongoratanárnő, Paradis Teréz részére megszerkesztett egy olyan fa klaviatúrából álló masinát, amelynek segítségével papírra tudta vetni gondolatait. Az írógép elterjedése és népszerűvé válása után a gépírás oktatását vállaló szakembereknek nem volt nehéz rádöbbenniük, hogy a masina használatának leggyorsabb, leghatékonyabb módja, ha mind a tíz ujjat használják a gép kezelésére. Tudjuk, hogy magánjogunk a jogi aktusok érvényességéhez nem túl sok esetben kíván írásbeliséget. Ugyanakkor a nem kötelezően írásba foglalandó jognyilatkozatokat is sokszor írásban rögzítik, hiszen vita esetén lényegesen egyszerűbb az aktus megtörténtének bizonyítása, pl. kölcsön vagy ingóságok adásvétele, illetve egyéb ügyletek esetében is. Az adminisztráció során keletkezett dokumentummennyiség megbízható, naprakész, precíz kezelése az irodai munka fontos fázisa. Hagyományosan az aktarendszer, illetve annak kezelése kapcsolódik ehhez a képhez, mely minden, a napi jogi munkában tevékenykedő szakembernek sok értékes percét, óráját emészti fel, legyen az önállóan vagy irodában tevékenykedő jogász vagy titkárnő. Ugyanakkor a munka során nem csupán az általunk szerkesztett okiratok mennyisége növeli az adathalmazt, ezáltal a tárolandó anyagok mennyiségét, hanem az irodákba kívülről, a bíróságoktól, kollégáktól, ügyfelektől, illetve egyéb helyekről érkező iratanyag is. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezek között találhatunk néhány soros, ugyanakkor rendkívül fontos, pl. egy végzés fellebbezésével kapcsolatosan megállapított határidőt tartalmazó, illetve sok-sok oldalas dokumentumokat is. A naponta kezelt és egyre gyarapodó iratmennyiség tehát folyamatosan több irányból érkezik, illetve távozik az irodákból. Külön kiemelném a határidőkkel kapcsolatos, fent példaként felhívott felleb-


bezési határidők kérdését, illetve gyakorlatát. Hiszen egy véletlenül – mondjuk a túlterhelt és ideges titkárnő által – félrecsúsztatott egy oldalas levél „eltűnése”, vagy olykor a beérkező levelek postakönyvben való téves dátummal, akár csak egy nappal elcsúszva történő bejegyzése, vagy a már elkészített fellebbezés rossz helyre történő címzése is súlyos ügyvédi felelősséget vonhat maga után, hiszen pl. ebben a helyzetben a megbízó, akár az összes jogorvoslati lehetőségétől eleshet. A napi munka természetes velejárója, hogy olykor egy már korábban lezárt – letett – ügy aktáit, iratait kell valamilyen okból kifolyólag előkeresni. Lehet, hogy több száz oldalnyi iratból, mindössze csak egy oldalra lenne szükségünk, de ehhez át kell nézni, adott esetben órákig is eltartó sziszifuszi munkával irathalmazokat. Egyedül dolgozó egyéni ügyvéd esetében rengeteg hasznos óra veszhet így el, de az irodáknak sem mindegy, hogy az egyébként csúcsra járatott és méregdrága óradíjjal fizetett titkárnő – akinek talán éppen a földhivatalba, a postára kellene mennie – mivel tölti munkaidejét. Az irodákban keletkezett aktahalmaznak a lezárt ügyekhez tartozó tömege ugyanakkor felvet egy további, a költséghatékonyság szempontjából egyáltalán nem mellékes kérdést, amely az akták tárolásával kapcsolatos. Ez egyben az elvégzendő adminisztráció következő, lényeges fázisa. Kisebb egységeknél talán könnyebb a helyzet, hiszen itt valószínűleg kevesebb iratanyag halmozódik fel, de különösen a nagyobb irodáknál komoly probléma lehet az évek hosszú sora alatt felgyülemlett hatalmas mennyiségű dokumentum naprakész, precíz és biztonságos tárolása. Ezen adminisztrációs termékek helyigénye méreteiben olykor meghaladja az irodáét és gyakorlatilag azzal azonos minőségű helyszínt igényel, hiszen nem lehet vizes, dohos, salétromos a tárolásra szolgáló helyiség, illetve az ideális tárolási hőmérséklet is megköveteli a legalább minimális komfortfokozatot. A napi munka egyéb apró részletei is – mint pl. valamely megbízó ügyével kapcsolatos telefonos egyeztetés, érdeklődés, amely adott esetben nem kapcsolódik feltétlenül írásbeliséghez, de az ügy elintézése szempontjából jelentőséggel bírhat – igényelnek legalább egy-egy figyelmeztető feljegyzést, pl. egy sárga négyzet

alakú papírkára, vagy határidő naplóba, amely felett az ügyek sűrű halmazában olykor átsiklik a még megannyira figyelmes tekintet is. A fent leírtak az irodák munkájában általánosnak mondhatók, persze azért azok eltérhetnek a precizitás, az esetlegesen már létező minőségbiztosított ügymenet, illetve a jól vagy kevésbé jól megoldott irattárolás szempontjából egymástól. Úgy tűnik azonban, hogy e széles körű adminisztrációs tevékenység máig tartó fejlődéstörténetének a CompLex Kiadó jóvoltából egy újabb állomásához érkeztünk. Az innovatív szellemi team egy olyan új irodai szoftvert fejlesztett ki, amely a jövő, illetve már a jelen ügyvédi irodájának is nélkülözhetetlen kelléke lesz. Az új fejlesztésű irodai csodafegyver az előzetes ismertetés és bemutató alapján, vélhetően rengeteg hasznos időt, ezáltal pénzt fog megtakarítani azon irodáknak, illetve szervezeteknek, amelyek élnek majd a CompLex kínálta lehetőséggel. Az eszköz természetesen nem önmagától működik. A meglévő ügyfél-, ügy-, illetve adatállományt az ügy kezdetétől fogva a papír alapú aktákból be kell táplálni az operációs rendszer segítségével a szoftver által megadott rendszerbe. Az adathordozóra történő felvitel munkaigényes folyamat, de jócskán meghálálja a befektetett időt, hiszen a felhasználó által megadott módon képes rendszerezni az aktív és passzív adatbázist. Így az eddig aktákban tárolt dokumentumok tartalma azonnal a számítógépes adatbázisban jelenik meg oly módon, hogy minden adat egy CD-nyi helyen koncentrálódik és bárhol, bármikor könnyedén hozzáférhető. Nem igényel raktárnyi területet az akták tárolása, valamint többórás keresgélést sem a külső irattárban. A rendszer számon tartja és figyelmeztet a bejegyzett határidőkre, felhívja a figyelmet az ügyfelekkel történő közelgő megbeszélésre. A CompLex tehát egy igazi új „komplex” szolgáltatást nyújt a várhatóan idén ősszel piacra kerülő új irodai segéderő által, amely vélhetően sok felesleges munkától kíméli meg a szerencsés felhasználót és elősegíti a hatékonyabb és megbízhatóbb ügyfélkezelést is. Az új szoftver használatának következtében remélhetőleg eltűnik a címben is megfogalmazott és sokunk által jól ismert kérdés: Itt az akta, hol az akta? Ad acta! Galyas László

SZAKMA

CompLex Reggeli Az ügyvéd e-archiválási kötelezettsége Egyre nagyobb szerepe lesz az elektronikus archiválásnak az ügyvédi tevékenységben az elektronikus ügyintézés körének bővülésével. Az e-iratkezelésben a nem fájlalapú dokumentumtárolás lehet a megoldás, olyan program segítségével, amely az ügyvédi munkához a legjobban illeszkedik. Az iratok tárolása, megőrzése, hosszú távon is visszakereshetősége papír alapon sem egyszerű, és nincs ez másként az elektronikus iratokkal sem – hangzott el a CompLex Ügyvédreggeli keretében dr. Homoki Péter előadásában.

Az ügyvéd e-archiválási kötelezettsége szervesen kapcsolódik az elektronikus iratkezeléshez. Informatikai szóhasználat szempontjából meg kell különböztetni az elektronikus dokumentumkezelést és az iratkezelést. Utóbbinál a megőrzés célja a bizonyítás, megőrizni a hitelességet biztosító adatokat, fontos a változatlanság, és kifelé kell azokat megmutatni. A dokumentumkezelés az iratkezeléssel szemben nem alkalmas a bizonyításra, célja a dokumentum keresése, újbóli felhasználása, minél több ember általi elérése. Befelé irányul, ügyvédi munkát igyekszik segíteni. Jelenleg dokumentumkezelő rendszereket főként nagyvállalatok használnak, a piacon most meglévő rendszerek nem kisvállalkozásoknak készülnek, pedig az ügyvédek elsősorban ilyenek. (Legfeljebb néhány nagy magyar ügyvédi iroda használ csak dokumentumkezelő rendszert.) Jelenleg az az általános gyakorlat, hogy az ügyvéd Wordben elkészíti az iratot, majd elmenti. Mivel az ilyen iratok száma egyre nő, megfelelő könyvtárstruktúrát is ki kell alakítani. Ez a szempontrendszer nem mindig működik jól, és megvannak a maga korlátai, hátrányai. Dr. Homoki Péter a saját példáját hozva említette: tíz év alatt 4 gigabájtnyi irata keletkezett, amelyeket 14 ezer fájlban, és csak egy nehezen követhető és átlátható, ezres könyvtárstruktúrában tudott elhelyezni. Ebben a szisztémában nem elég pusztán a kimenő, papír alapú iratokat tárolni, ez ugyanis hamar eléri a kezelhetetlen nagyságrendet. Ráadásul nem is mindenki fogja a könyvtárstruktúrát egységes elvek alapján használni (például más fájlnéven menti el egy másik kolléga az iratot, illetve magában a fájl nevében nem tárolható minden szükséges és fontos információ). Elterjedt az a gyakorlat, hogy a könyvtárstruktúrát ügyfelekre bontják. Bizonyos esetekben ügytípusokra is lehet bontani (például külön a cégeljárásra vagy ingatlan adásvételre), így azonban egyre mélyebb lesz a könyvtár faszerkezete, ráadásul a kereszthivatkozásokat is karban kell tartani. Dr. Homoki Péter szerint a megoldás a nem fájlalapú dokumentumtárolás, azaz, hogy egy adott dokumentum több szempont szerint is kereshető legyen. Ha jó az alkalmazás, nem jelent többletmunkát a tárolás, de könnyebben megtalálható a keresett dokumentum. A programmal szembeni elvárás, hogy igazodjon az ügyvédi munka folyamataihoz, és ne fordítva. A dokumentumhoz megadandó plusz

adatokat a program rögzíti automatikusan, amit csak lehet, a szöveg tartalmából kinyerve. Jelenleg egyetlen hasonló alkalmazás található meg a piacon, de az is még úttörő jellegű informatikai megoldásnak számít. Fontos megemlíteni, hogy az ügyvédet fegyelmi felelősség terheli az elektronikus adat elvesztéséért is! Az e-iratkezelésnél a bizonyításon van a hangsúly, elvárás, hogy az irat utólag ne legyen módosítható, az iratkezelési elvárásoknak feleljen meg, és tudjon kimutatást, nyilvántartás adni a tárolt iratokról. Részletes szabályait a levéltári törvény határozza meg, amely a közfeladatokat ellátó szervekre vonatkozik elsősorban. Az ügyvédi kamarai szabályzat – az 1994. (VI. 1.) MÜK szabályzat az ügyvédi szervek iratai és az ügyvédi iratok irattári kezeléséről és selejtezéséről – rögzíti a selejtezési szempontokat, azt, hogy az iratokat irattári tételekbe kell sorolni, az iktatás nem elég. Az ügyvédi iratokat öt évig kell megőrizni, de van, amit korlátlan ideig (így bármilyen okiratot). Az e-archiválás lényege, bármilyen irat hosszú távú megőrzése, jogszabály vagy szakmai elvárás miatt kötelezően, vagy célszerűségből, saját magunk védelme érdekében. Papír alapon sem egyszerű az iratok hosszú távú megőrzése, sok az előírás, rendszerezve kell lenniük, hogy a keresett iratokat meg lehessen találni. Nincs ez másként az elektronikus iratok esetében sem, a cél az, hogy az irat hosszú távon legyen olvasható maradjon, ne fogjon ki rajta az idő. Előfordulhat, hogy magának az adatnak a megőrzése nem volna különösebben nehéz feladat, csakhogy az ügyvédek által őrzött iratok többségénél az irat hitelességét is meg kell őrizni. Megjegyzendő, hogy a hitelességet biztosító adat független a tartalomtól. Az e-archiválás annyiban több, mint az iratkezelés, hogy más jellegű problémákkal nézünk szembe. Az elektronikus iratnak olvashatónak kell maradnia, még ha korábbi technológia szerint rögzítették is. Az elektronikus aláírással szembeni követelmény, hogy az hosszú távon működjön és hiteles is legyen, ezzel kapcsolatban gondok vetődhetnek fel a hitelesség megőrzése miatt; az idővel együtt jár egy úgynevezett kompromittálódási kockázat, amely egyrészt az emberi tényezőhöz (például egy egykori munkavállaló visszaélései), valamint a technikai fejlődéshez, a korábbi technológiai elavulásához kapcsolódik. Jövőre már nem csak cégeljárást kell elektronikusan végezni, 2010-től a fizetési meghagyást, valamint a vállalkozások egymás közti pereit is ÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

21

SZAKMA

így kell intézni. Egyre nagyobb jelentőségük lesz az elektronikusan kiállított számláknak is, amely leginkább a közműcégeknél, a légitársaságoknál és a nagyobb lízingcégeknél használatos. Az ügyvédekkel kapcsolatban felmerülő kérdés, hogy mit és miért kell megőrizniük. Hivatalosan meg kellene őrizni a beadványt, a bírói végzést és a tértivevényt (cégeljárásban). Dr. Homoki Péter elmondása szerint sok kolléga teszi fel a kérdés, ha ezen iratokat a cégbíróságnak is meg kell őrizni, akkor az ügyvédeknek miért kell? Vidéken volt olyan eset, hogy elvesztettek, véletlenül töröltek néhány e-iratot, az ügyvédet azonban ez esetben is terheli a megőrzési kötelezettség, nem hivatkozhat arra, hogy cégbíróság elvesztette az iratot. Az e-archiválás nem csak a cégbírósági adatok archiválását jelenti, a bankoknál például az ügyvédnek magának kell elektronikus iratot elküldenie, nem fogják cégbíróság irattárából lekérni. Az e-archiválás részletes szabályaival kapcsolatban dr. Homoki Péter azt mondta, hogy a magyarországi, szigorú szabályozás sajátosság, igazi hungarikum, külföldön az ennyire átfogó szabályozás nem jellemző. A szabályozás jogi alapjaival is vannak gondok. 2004-ben fogadták el az e-archiválási törvényt, a jogalkotónak az volt az eredeti szándéka, hogy papír alapú iratot ne kelljen megőrizni, ha elektronikusan megfelelő módon megőrzik azt. A Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó szerveknél vetődött fel, hogy a mai adózási fegyelem mellett ez aligha bölcs ötlet. A törvényben ennek ellenére továbbra is az áll: elektronikusan is meg kell őrizni azt, amit papíron is. A végrehajtási rendelet ehhez képest azt írja elő, hogy amit elektronikusan meg kell őrizni, annak milyen plusz feltételei vannak. A jogi előírások alapján a megőrzés történhet saját magunk által. Minden iratra, dokumentumra vonatkozó kötelezettség, hogy kizárható legyen az utólagos módosítás, védve legyen a jogosulatlan hozzáférések, a törlés, a (véletlen) megsemmisülés és a sérülés ellen. A gyakorlatban jelenleg az a legáltalánosabb, hogy az ügyvéd a szükséges iratokat egyszerűen kiírja egy CD-re vagy DVD-re. Ezek azonban legfeljebb négy-öt évig őrzik meg az adatokat, utána már adatvesztés lép fel. A legoptimálisabbak a szalagos egységek, ezek azonban túl drágák – maga az egység nagyjából százezer forint, egy-egy kazetta pedig néhány ezer forint –, az egyéni ügyvédeknek egyáltalán nem


biztos, hogy megéri beszerezni. Igénybe vehetünk erre is szakosodott szolgáltató céget, de itt is vannak kockázatok; ha külföldi szolgáltatót választunk, nem biztos, hogy a cég örökké működni fog, vagy ha esetleg megszűnik, előtte bizonyosan értesíti az ügyvédet. Fontos tudni, hogy az ügyvéd felelőssége még akkor is fennáll, ha a szolgáltató az iratot esetleg elvesztette, vagy a felelősségét korlátozta. Az elektronikusan aláírt iratok saját magunk általi megőrzésével kapcsolatban többletkötelezettségek állnak fenn; az aláírt iratokat együtt kell kezelni, átadás előtt az aláírást ellenőrizni kell, valamint minősített időbélyegzővel kell ellátni. Ez esetben az időbélyegzővel kapcsolatban lehet probléma, ezért érdemes azt egy-kétévente újabb alkalommal elhelyezni az iraton. Külön kockázatot jelenthetnek a 11 évet meghaladó megőrzési idejű iratok, a hitelesítésszolgáltató ugyanis tíz évig köteles őrizni adatainkat. Közjegyzőknél hatvan napon belül kell az iratot archiválni, az ügyvédekre nincs ilyen előírás, az előadó szerint „minél előbb, annál jobb”. A pluszköltség miatt a túl gyakori archiválás sem ajánlott. Mindez archiválási szolgáltató igénybe vételével is megoldható, amelyet a Nemzeti Hírközlési Hatóság felügyel (jelenleg egyetlen ilyen cég van, a Microsec Kft.) Ennek az a nagy előnye, hogy ha az ügyvéd megbízza a szolgáltatót (3 megabájtnyi adat ötven éven keresztüli megőrzése jelenleg 1400 forintba kerül), nem ő fog felelni, hanem a szolgáltató. Nincs törvényi megoldás arra, hogy a szolgáltatónak tárolás előtt az e-iratot elvileg ellenőrizhesse (vagyis az eredetit is láthassa), de valójában ne férhessen hozzá, érdemben ne olvashassa el, hogy az ügyvédi titok ne sérüljön. Legtöbben az e-szignó programot használják az archiválásra, van már olyan iratkezelő program is, amely az ügyvéd e-elektronikus iratkezelő programján belül összeállítja az aktát, ellátja e-aláírással, és fel is veszi a kapcsolatot a szolgáltatóval. Ezzel kapcsolatban dr. Homoki Péter az e-akta metaadatainak a megfelelő kitöltésére hívta fel a figyelmet, hiszen csak ettől lesz majd kereshető a tárolt akta. dr. Schmidt Gábor

PORTRÉ

Dr. Trinn Gábor

„Ezt a szakmát is csak kiművelt emberfők tudják magas színvonalon művelni” A gazdasági jog, a versenyjog elismert szakembere. Multinacionális cégek hazai vállalatainak képviselője. Ha körbenéz az országban, jó érzéssel állapíthatja meg: „ezt a vegyesvállalatot is én alapítottam, az is az én közreműködésemmel jött létre”. 1989-ben a magyarországi privatizációs jogi lehetőségekről Toulonban és Frankfurtban befektetési konferenciákon tartott előadást az érdeklődő külföldi befektetőknek. Ifjú korában teniszezett és több mint két évtizeden át versenyszerűen kosárlabdázott, s a sportot ma sem hagyta abba: 2009 júniusában, Rómában, a magyar tenisz ügyvéd-válogatott tagjaként aranyérmes lett az ügyvédek Európa-bajnokságán! (Az Európa-bajnok csapatról készült írásunk a 29–30. oldalon olvasható.)

?

Mi az, amit vonzónak talált jogász édesapja munkájában, és inkább őt akarta követni, mint magyar–történelem szakos pedagógus édesanyját?

Édesapám ugyan jogot végzett, majd a második világháború idején jegyző volt, de én már úgy ismertem, hogy a Mecseki Szénbányáknak volt mérlegképes főkönyvelője, pénzügyi-jogi területen dolgozott. Apám azért ízig-végig jogász volt, annak ellenére, hogy nem volt gyakorló jogász: jogi fogalmazásában, gondolkodásában, a számszaki dolgok precizitásában. A tiszta beszéd, a jogi logika szeretete minden mozzanatában tet-

ten érhető volt. Édesapám és édesanyám is rendkívül művelt, olvasott emberek voltak. Szinte csak olvasni láttam őket, televízió nem is létezett még abban az időben. Nálunk a családban természetes volt, hogy mindenki olvasott, zenélt, sportolt, természetes volt a művészetek iránti vonzalom, mindannyian humán beállítottságúak voltunk. Eszembe se jutott más, mint hogy a jogi egyetemre jelentkezzem. Tudtam magamról, hogy nem vagyok pedagógus alkat, már amennyiben egy tizennyolc éves kölyök tudhatja magáról. Apám jogi indíttatása mellett sokat tanultam gimnáziumi történelemtanáromtól, Rajczi Pétertől, aki jogot is végzett, az ő oktatásában a jogi szemlélet tükröződött, tőle hallottam először nemzetközi jogászokról.

?

Pécsett, szülővárosában végezte el a jogi egyetemet. Nem irigykedtek kollégista diáktársai, hogy ön naponta hazamegy a családi otthonba? Vagy épp ön volt irigy rájuk, hogy együtt tanulhattak, bulizhattak a kollégiumban? Mindkettő. Kicsit irigyeltük a koleszosokat, mert szabadabbak, lazábbak, nincsenek szülői kontroll alatt. Meglehetősen konzervatív családban nőttem fel, szigorú nevelést kaptam, ezért ez az irigykedés is kissé „fű alatti” volt, mert nálunk a bulizás is csak mértékkel volt elfogadható. Ha nem csal az emlékezetem, azért kicsit kettévált az évfolyam, ami százhúsz–százharminc tagú volt, javarészt kollégistákkal. A barátságok is főleg kollégisták és kollégisták között szövődtek, aki nem kollégista volt, az gimnáziumból vagy sport-


ból ismerte korábbról a másikat, mi így tartottunk össze. A hat–nyolc fős szűk baráti társaságomból talán kettő volt kollégista.

?

Könnyen találta meg élete első munkahelyét?

Érdekes szakmailag és emberileg is a történet. Amikor 1978-ban végeztem, Pécsett nem volt ügyvédjelölti állás. Akkoriban még nem létezett szabad pályaválasztás, pályázati úton lehetett elhelyezkedni. Gyakorlatilag Pécsett nem volt álláslehetőségem. A gimnáziumi évek alatt párhuzamosan kosárlabdáztam és teniszeztem, az egyetemi évek alatt tovább folytattam a kosárlabdát NB II-es, NB I-es kerettag is voltam. A MÁV Pécsi Igazgatóságán dolgozott a dombóvári kosárlabdacsapat szakosztályvezetője, aki szemet vetett rám – akkor éppen, mint NB II-es kosárlabdázóra –, és a dombóvári csapatnak szeretett volna megszerezni. Ezért aztán Dombóváron, egy nagy vasútépítő vállalatnál kreáltak nekem egy jogi előadói állást egy nyugdíjas jogtanácsos mellé.

?

Ez amolyan sportállás volt, vagy nemcsak sportolni, hanem valóban dolgozni is kellett a fizetésért?

Ténylegesen munkát is végeztem. Kettő helyett csak napi egy edzésen vettem részt délután, ennyi volt az engedmény, vagyis nem a munkában, hanem a sportban. Annyiban lehetett sportállásnak nevezni, hogy jelentősen több pénzt vehettem fel, mint amennyit azok az egykori évfolyamtársaim kaptak, akik mondjuk állami vállalatnál helyezkedtek el. Egy vasúti szervezetben működő építőipari vállalatnál végezhettem a munkát, speciális helyzetben voltam. Principálisom egy nagy tudású úriember volt,

PORTRÉ

minden rejtélyébe beavatott az akkor általa ismert jognak. Idővel a kétezer főt foglalkoztató cég működésével kapcsolatos összes jogi feladat rám hárult a szerződésektől a fegyelmi vizsgálatokon át a peres képviseletig. Rengeteget tanultam. Az élet adta, hogy itt, az első munkahelyemen megszerettem a jog szerteágazó jellegét, így ma sincs hiányérzetem. Egyedül dolgoztam, fiatal voltam, az igazgató értelmes mérnökember volt, tudta, hogy jogászra szükség van, hagyott szabadon dolgozni, tekintélyem is volt. Mellette a dombóvári csapatban kosárlabdáztam két és fél évig, amíg fel nem kerültem Budapestre.

?

Mi volt a költözés oka, ha jól érezte magát? Netán egy csábító állásajánlat?

?

Nem volt kezdetben szokatlan a fővárosi élet? Nem érezte úgy, hogy ebben a közegben valahogy dörzsöltebbnek kell lenni?

Nem! Valójában Pécsről jártam Dombóvárra nap, mint nap, így megmaradtam pécsinek. Pécsnek akkor is lüktető volt a diák- és értelmiségi élete. Nem éreztem, hogy a „hatalmas” fővárosba kerültem volna, és elég gyorsan sikerült akklimatizálódnom. Sose lettem abban az értelemben dörzsölt, ahogy ezt a szót pejoratív értelemben használják. Viszont a pozitív értelmű dörzsöltség a sok munka révén jött létre bennem. Minél többféle üggyel találkozik idővel az ember, annál nagyobb tapasztalatra tesz szert. Márpedig nagyon sok üggyel kellett foglalkoznom.


Mivel volt feleségemnek, aki az orvosegyetemet végezte el, szintén nem volt Pécsett álláslehetősége, de Budapesten talált állást, a fővárosba költöztünk, nekem pedig pesti állás után kellett néznem. Teniszrajongó lévén megvettem azt a HVG-t, amelynek a címlapján Björn Borg fényképe volt, aki akkor nyerte meg utolsó Roland Garros-versenyét. Érdekelt a cikk, de találtam a lapban egy hirdetést is: a Budapesti Építőipari és Szolgáltató Szövetkezetek Jogi Irodája hirdetett jogtanácsosi állást. A huszonhat fős jogtanácsosi iroda gyakorlatilag az összes építőipari és szolgáltató szövetkezetet képviselte. Párhuzamosan a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium jogi főosztályára is javasoltak dombóvári feletteseim. Beszéltem is a vezetőjével – dr. Gyurkovics Sándorral, aki ma már, mint nagy tudású kolléga, szintén ügyvéd –, de úgy érzékeltem, ez nekem túlzottan kötött pálya lenne. Megszoktam korábban, hogy szabadon dolgozom, nem irányít senki. Az államigazgatási, kicsit katonás fegyelem nekem soknak tűnt. Nem is bántam meg, mert helyette az akkor virágzásnak indult kisvállalkozások megannyi fajtájával kellett foglalkoznom.

Ugyanis sok építőipari céget képviseltünk. Akkoriban épültek a főváros budai körzeteiben a kisebb lakóparkok, a jómódú budai „polgárok” új társasházi lakásai, ezek kapcsán pedig rengeteg építőipari per is volt. A nyolcvanas évek első felében akadtak olyan időszakok, amikor száz-százötven új perem volt egy évben. Minden napra legalább egy–két–három bírósági tárgyalás jutott. Ez óriási perjogi tapasztalatot adott. Nyilván az elején borzasztó sokat kellett tanulni ahhoz, hogy az ember ennek megfeleljen. Másfelől meg kellett tanulni nagyon jól beosztani az időt, hisz egy építőipari szavatossági per esetében jelentős méretűek tudnak lenni az akták. Nem ritka, hogy több száz oldalas szakértői vélemények tornyo-

sulnak a periratokon kívül. Meg kellett tanulnom gyorsan olvasni és szintetizálni egy ügyben.

?

Volt egyáltalán ideje aludni?

Persze, mert azért nyolc–tíz óránál többet nem kellett dolgoznom, bár azt nagyon intenzíven kellett tennem. Igaz, ebbe nem számolom bele, hogy otthon is kellett készülnöm a másnapi bírósági tárgyalásokra. Később, a kilencvenes években, a privatizációs időszakban, éveken át rendszeresen tizenhárom–tizennégy órás munka és nagy leterheltség volt a jellemző. Akkortájt sokkal ÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

25

PORTRÉ

?

Hogyan osztotta, osztja be élet- és egyben ügyvédtársával a munkát, sőt kollégáival, hiszen ma már többen dolgoznak az irodában?

több gazdálkodó szervezet volt a piacon, melyek közül azóta rengeteg eltűnt. Akkoriban zajlottak a privatizációs ügyek, új gazdasági formák jöhettek létre, számos iparágban alakultak vegyesvállalatok, a cipőipartól az élelmiszerfeldolgozó-iparig. És még sokkal kevesebben voltunk, akik értettünk a gazdasági joghoz.

Párommal a munkamegosztás egyszerű volt, mert olasz nyelvtudása kapcsán szinte kizárólag olasz ügyfelei voltak és vannak, illetve az ő magyarországi vállalkozásaik. Nekem meg vegyes, skandináv, angol, német nagyvállalatok, multik, és hazai vállalatok széles tevékenységi spektrummal (informatikától gyógyszergyártáson, csomagolóanyag-gyártáson és gépgyártáson keresztül a dohánygyártásig). Állandó ügyfélkörünkbe ma talán húsz vállalkozás tartozik. Tudatosan nem akartunk bizonyos méret fölé növekedni, és nem kívántunk sem külföldi, sem belföldi irodákkal társulni. Mert ugyan csábító nagy irodának lenni, de annak is megvan a nyűge. Fontosnak tartom, hogy mindenről tudjak, ami az iroda ügyfélkörében történik, és azt nyomon is tudjam követni. Másrészt, bár hivatásszerűen nagyon szeretem a munkám, sosem szeretnék teljesen a rabjává válni. Hogy tizenhat órákat dolgozzam, mert mondjuk a New York-i társirodából este tizenegykor még jön egy e-mail, hogy másnap még valamit csináljuk meg – ez nem az én világom.

1986-tól már egy jogtanácsosi munkaközösségben társ, 1991-től pedig ügyvédi iroda alapítója. Mi volt az oka a fokozatos önállósodásnak?

?

?

Egy év után álltam kötélnek, addig többször is hívott partnernek dr. Köteles György, akivel egy perben még ellenfelekként ismerkedtünk meg, majd összebarátkoztunk. Meggyőzött, hogy a munkaközösség lehet a továbbfejlődés útja. Remek társaság volt szakmailag, emberileg. Akkoriban kezdett virágzani a kisvállalkozás. Az átalány-elszámolás, a szakcsoportok, kisszövetkezetek, később a bt.-k, kft.-k alakulásának korszaka volt ez. Megjelent a társasági törvény, és sok minden akkor lépett be a magyar jogrendbe. Addig nem volt versenyjog, társasági jog, befektetési jog, nem volt többszintű a bankrendszer, a jognak a gazdasági élettel összefüggő számos új ága érkezett be Magyarországra Nyugat-Európából. Mi, akik jogtanácsosokból lettünk ügyvédek, mindig is a gazdasági élettel foglalkoztunk, nem társasházakkal, nem a magánszemélyekkel összefüggő jogi ügyletekkel, válóperekkel, örökösödéssel foglalkoztunk, hanem mindig is cégekkel, vállalatokkal kapcsolatos ügyekkel, ami nagyon nekilendült. 1991-ben pedig már akkora létszámú lett az iroda, hogy fizikailag nem fértünk el. Majd úgy döntöttünk, hogy kettesével szétválunk. A frissen szakvizsgázott dr. Zettwitz Gabriellával hoztuk létre ügyvédi irodánkat.

Talán a 2002-ben zajlott versenyhivatali, diákhitelezés-ügyre, melyben a Diákhitel Központot képviseltem. Még a Fidesz-kormányzat alatt vezették be a diákhitelezést, az Oktatási Minisztérium dolgozta ki a rendszerét. A lebonyolításra két állami tulajdonban lévő vállalatot jelölt ki. Az egyik a Postabank, a másik a Diákhitel Központ, melyet erre a célra hoztak létre. A pénzpiacon akkor már működő kereskedelmi bankok óriási erővel támadták ezt a konstrukciót, mondván, a versenyt sérti, hogy az állam egyetlen banknak teszi lehetővé a diákhitelesek számlavezetését. Nyilván átlátták, hogy lesz vagy félmillió számla, és a számlákat vezető kuncsaftok majdan jobban kereső része később a befektetéseit is bizonyára majd ennél a banknál intézi. Végül a Versenytanács osztotta azt az álláspontomat, hogy semmiféle versenyjogi jogsértés nem történt. Egyrészt, mert ez nem volt egy valódi piac, illetve a diákhitel, mint olyan, nem volt valódi piaci termék. Másrészt, miért ne lenne joga az államnak saját szervezetén keresztül bonyolítani az ügyeket, ha saját termékéről van szó, amikor az állam vállal garanciát a vissza nem fizetendő támogatásra, egyébként pedig van egy olyan bankja, amely ennek a bonyolítására tökéletesen alkalmas. A Versenytanács elutasította a


Mely ügyére a legbüszkébb?

Bankszövetség és egy magánszemély által kezdeményezett eljárást. Ennek az ügynek azért volt komoly jelentősége, mert gyakorlatilag még azok sem nagyon hittek benne, hogy meg lehet nyerni, akikkel szemben az eljárás folyt. Politikailag is érdekes volt, mert heves sajtótámadások érték a kormányzatot és a két szervezetet is. A versenyhivatali vizsgálat ráadásul még azzal zárult, hogy durva jogsértés történt, és a Versenytanács határozata előtt olyan cikkek jelentek meg a sajtóban, hogy csakis elmarasztaló határozat születhet.

?

Lehet olyan ügyre is büszkének lenni, amelyben vesztett?

Hogyne! Az egyik legemlékezetesebb vesztes ügyem a Budapest Közért privatizációjával függött össze. Ott sikerült olyan áttörést hozni a privatizációs szerződések megtámadása esetében, ami addig nem volt lehetséges. Ezzel kapcsolatban jogegységi határozat is született a felülvizsgálat során, ami attól kezdve lehetővé tette, hogy a privatizációs pályázaton indult pályázók egyáltalán megtámadhassák a nyertes és az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) között megkötött szerződéseket. Addig erre minden esetben azt mondta a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság is, hogy nincs perbeli legitimációja a pályázaton résztvevőknek. Mondván, hogy a pályázat kiírójának nincs szerződéskötési kötelezettsége, tehát ha nyer is valaki, azzal még nem köteles szerződni. Ugyan sikerült elérnem, hogy a Legfelsőbb Bíróság az indítványomra jogegységi határozatot hozott, mely kimondta: lehet ilyen pert indítani, de az eset mégis azért volt vesztes, mert a konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa úgy látta: van jogom megtámadni az adott szerződést, csak ahhoz a szerződés egyes rendelkezéseinek kell jogszabályba ütköznie, hogy az eredményes is legyen. Tizennégy év távlatából is azt mondom, hogy ez nonszensz abban a konkrét ügyben, mert hiszen önmagában a vevő kiválasztása volt jogellenes. Ennél fogva ab ovo jogellenes az egész szerződés. Amiatt, hogy az ÁVÜ azzal szerződött, akivel a jog szerint nem szerződhetett volna, mert érvényteleníteni kellett volna a pályázatot.

?

A gazdasági jog és megannyi ága mellett a sportjog egyfajta hobbinak tekinthető? Hiszen egy időben elnöke volt a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége rendkívüli fellebviteli és fegyelmi bizottságának. Igen, felkértek rá 2006–2007 táján, szívességből csináltam. Mivel magam is versenyszerűen kosárlabdáztam húszegynéhány évig, azt gondoltam, ha úgy látják a szövet-

PORTRÉ

Dr. Trinn Gábor

ségben, hogy szakmailag segíthetek, elvállalom a feladatot. Komoly csapatkizárásokról, bajnokságra esélyes együttesek új igazolású éljátékosainak igazolásból való kizárásáról kellett dönteni. Jó kis bizottságot alkottunk két kollégával, de valahogy az volt az érzésem, hogy még sincs rá igény. Nem volt igény arra, hogy egy szakmailag elfogadhatatlan határozatból próbáljunk egy szakmailag korrekt és minőségi határozatot készíteni. Nem akarom megbántani a kosárlabda-szövetség határozatokat hozó munkatársait (hiszen ők nyilvánvaló jó szándékkal jártak el), de nem voltak jogi szakemberek – így nem is lehetett elvárni, hogy jogilag tökéletes és jól megalapozott határozatokat hozzanak –, csak azt gondolom, hogy egy ilyen szervezetnek, ha már vannak bizonyos funkciókat betöltő szervezeti egységei, akkor azokat komolyan is kell működtetni, és ügyelni kell arra, hogy minden körülmények között megalapozott határozatokat hozzanak, hiszen olyan profi sportolókról is szó volt, akiknek a határozatok az egzisztenciáját is érinthették. És ez elég komoly dolog ahhoz, hogy komolyan is vegyék. Így határozathozatal esetén a minimális elvárás a tényállás tisztázása és a megfelelően alátámasztott jogi következtetés. Feltehetően emiatt sem tartottak igényt rá, hogy tovább végezzük a munkánkat. Azért jó kis kitérő volt az életemben, mert legalább betekintést kaptam, miként működik egy nagyon magas szervezettségűnek látszó sportszakmai vezető szervezet. Eléggé kétségbeejtően.

?

Hobbi a gasztronómia is? Tagja például Az év étterme díjat odaítélő Dining Guide társadalmi zsűrijének is.

Bárándy Péter már tagja volt ennek és engem is javasolt. Szívesen vállaltam, mert külföldön is, itthon is viszonylag gyakran járok étterembe – néha szükségből is. Érdekes hobbi. Végiglátogatjuk inkognitóban az éttermeket, értékelünk, pontozunk.

Egy tősgyökeres pécsi famíliába született bele 1953-ban, három lány és két fiú után hatodik, legfiatalabb gyermekként. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatán érettségizett 1972-ben, majd sikerrel felvételizett a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol Cum Laude eredménnyel végzett. Tizenegy hónapos előfelvételis katonai szolgálat után 1973-ban kezdte meg tanulmányait. A kilenc féléves tanulmányi időszakot követően 1978 februárjában szerezte meg a jogi diplomát. 1978. április elsején állt munkába Dombóváron, a MÁV építőipari vállalatánál, jogi előadóként. 1980-ban megnősült, és orvos feleségével Budapestre költözött. A Budapesti Építőipari és Szolgáltató Szövetkezeteknél dolgozott jogtanácsosként, majd helyettes vezetőként. 1986-ban „csábította” át dr. Köteles György az általa alapított 2. számú Jogtanácsosi Munkaközösség és Szabadalmi Irodába, partnernek. 1991-ben dr. Zettwitz Gabriellával alapítottak közös irodát. Ugyanebben az évben elvált, és alapítótársa a mai napig egyben élettársa is. Előbb az Astoriánál lévő East-West Business Centerben béreltek helyiséget, majd néhány év múlva költöztek mai, belvárosi, Váci utcai irodájukba. Legfőbb szakterülete a gazdasági jog, beleértve a munkajogot, a versenyjogot, az adójogot. A magyarországi privatizációs időszakban több magánosítással kapcsolatos perben védte a növényolajipar, a cukoripar szereplőit, a mezőgazdasági kombinátokat. Két privatizációs konferencián tartott előadást a magyarországi privatizációs lehetőségről Frankfurtban, Toulonban. Volt az APEH elnökhelyettesének jogi tanácsadója, képviselte az adóhivatal számítástechnikai cégét, vegyesvállalatok alapításában vett részt, s versenyhivatali perekben vált neve ismertté a szakma előtt. Számos multinacionális cég magyarországi vállalatának jogi képviselője. A 90-es évek közepétől öt éven át volt az Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, valamint az etikai bizottsági tagja, s a szakvizsga-bizottsági cenzor tisztét a mai napig betölti. Angolul tárgyalási, németül társalgási szinten beszél. Hobbija a tenisz, tagja a magyar ügyvéd-válogatottnak, amely az ügyvédek Európa-bajnokságán képviseli kétévente Magyarországot. Két bátyja közül az egyik szintén ügyvéd, a másik mérnök-közgazdász, egyik nővére orvos, a másik gyógyszer-vegyész, a harmadik könyvtáros. Első házasságából született lánya 25 éves, ügyvédjelöltként dolgozik, míg párjának, Zettwitz Gabriellának 21 és 23 éves leányai bölcsészhallgatók.

niusi római versenyre. Komoly színvonalú versenyek, a külföldi csapatokban egykori Davis Kupa-játékosok is szerepelnek. A magyar csapat kiváló eredményeket ért el – ezüst- és bronzérmeket nyertünk társaimmal ezeken a csapatversenyeken. A magyar együttesben én vagyok a leggyengébb teniszező a volt első osztályú játékosok, Birkás Miklós, Pörzse Tamás, Magda László és Szentes Tóth István között.

?

Végleg felhagyott a sportolással vagy amatőr szinten még kosarazik, teniszezik?

Az irodájában körbenézve számos szép, és értékesnek tűnő festmény lóg a falon, hatalmas faliórák jelezték hangjátékukkal az idő múlását beszélgetésünk során. A festmények, egyéb műalkotások gyűjtése is hobbinak tekinthető?

A kosarazást 1992-ben hagytam abba, egy csúnya kartörés után döntöttem így. De visszatértem a gyerekkori szerelemhez, a teniszhez. Mai napig rendszeresen játszom, elsősorban az egyest szeretem, mert jobban igénybe vesz, mint a páros. Évente két–három versenyen indulok, mint amilyen például az Országos Jogász Kupa vagy a Budapesti Ügyvéd Kupa. Több bronzérmet is szereztem már. Az elmúlt időszakban harmadszor veszek részt az ügyvéd tenisz Európa-bajnokságon, most készülök a jú-

Nem nevezném hobbinak, mert annyi pénzem nincs, hogy festményeket gyűjtsek, de szeretem a műalkotásokat. Azt gondolom, ezt a szakmát is csak kiművelt emberfők tudják magas színvonalon művelni. Jó ügyvéd, jó jogász csak az lehet, aki – túl azon, hogy a szakmai területekből többhöz ért, és nemcsak egyre fókuszál – irodalomban, történelemben, művészetekben is jártas valamennyire. A megfelelő gondolkodáshoz, világlátáshoz, a világ megértéséhez a tudásnak ma már ilyen komplexnek kell lennie.

?

Ha nem ügyvéd lennék, akkor lehet, hogy valamilyen művészettörténettel foglalkoznék. Szinte nincs olyan külföldi utam, hogy ne keressünk művészeti élményt.

?

Kiszámolta már, hogy mikor vonulhat nyugdíjba és hogy önre már vonatkozik-e az emelkedő nyugdíjkorhatár? Foglalkoztatja egyáltalán ez a kérdés? Nem számoltam ki! Nem éreztem indíttatást arra, hogy ezzel foglalkozzam. Egyrészt, mert azt gondolom, hogy a mai magyar jogalkotás olyan, hogy hosszú távra nem lehet tervezni, bármennyire is szomorú ezt kimondani. Másrészt, mert azt gondolom, egy ügyvéd szinte soha nem megy nyugdíjba. Bárándy Gyuri bácsi már közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz, és még mindig praktizál. Ez egyébként is olyan fajta munka, amiből nem lehet soha teljesen kilépni. Ez nem az a szakma, amit hatvan–hatvanöt évesen abbahagy az ember. Ha megadatik, hogy az ember hosszú ideig szellemi képességeinek birtokában tud lenni, akkor sokáig szeretné hivatását végezni. Sok szempontból úgy látom, minél tovább dolgozik az ember, annál tovább marad frissebb. Falus Tamás


27

SZABADIDŐ

Örömfoci sok csillogó éremmel pata lett az első, a második a Róma, a negyedik helyen pedig a Valencia végzett. Jellemző, hogy a jó futballjukról híres országok ügyvédválogatottjai is sikeresen szerepelnek. Az argentinok, az angolok, az olaszok és a spanyolok ügyvédcsapatai mindig kiemelkedően szerepelnek, éppen ezért értékesek a magyarok által elért helyezések. A VB-n – amin legutóbb hetven csapat indult – 1992 óta vesz részt Magyarország. – Egyszer megnyertük és már háromszor voltunk másodikak – büszkélkedik Horváth Gábor. Ezt is kétévente rendezik, a párosakban, míg az EB a páratlan években zajlik. Ez utóbbin egyszer nyertünk aranyérmet, egyszer pedig bronzot.

– Az ilyen alkalmak ismerkedésre, kapcsolatépítésre és szakmai konzultációkra is remekül alkalmasak és közben még sportolunk is, jól érezzük magunkat – foglalja össze a lényeget dr. Horváth Gábor, a Budapest néven szereplő magyar ügyvédválogatott csapatkapitánya. A népligeti pályán zajlottak a meccsek, naponta egy, 14 csapat részvételével, akik 8–9 különböző országból érkeztek. Kamaránként lehet nevezni, megyei és tartományi kamarák vannak a résztvevő országokban. – Nálunk debreceni és pécsi ügyvédek is futballoznak. A londoni kamara csa-


Krausz Viktória

Az ügyvéd válogatott a ’70-es évek elején alakult, alapítói között vannak azóta híressé vált ügyvédek, mint például Bánáti János, Bérczes Róbert, Farkas Béla, Török Ferenc és Gábor László. Hamar kialakult a sportkapcsolat a környező országokkal. A foci és az utazás minden résztvevőnek tetszett, jól érezték magukat a csapatok. Mondhatni baráti társaságok alkalomszerűen fociztak és utaztak, majd amikor rájuk került sor, hasonló lelkesedéssel látták vendégül a külföldi, de már jól ismert csapatokat. – A mai csapatban több volt NB1-es labdarúgó is játszik, például Birinyi István, Kőszegi Géza, de volt válogatott játékosok is megtiszteltek minket játékukkal: Füzi Ákost és Izsó Ignácot nem kell bemutatni a sportszerető ügyvédtársadalomnak. Ebből is látszik, hogy ha valamelyik profi futballista tanulásra adja a fejét, akár még az ügyvédválogatottba is bekerülhet. Ugyanakkor már az „Alapító Atyák” gyermekei is szerepet vállalnak, így játszik a csapatban évek óta például ifj. Gábor László. 1992 tavaszán kerültem a csapatba, akkor először vettünk részt Tunéziában a Mundiavocat elnevezésre hallgató Világbajnokságon. Bár néha nehéz a szervezőmunka, azért megéri a fáradságot, ha az ember látja a csapattársa örömét, sikerét – bújik elő a kapitányból a játékos. – Május–június táján vannak a nagy versenyek, azokra szoktunk külön készülni. Amúgy az edzések időpontjait nehéz összehozni, mert mindenki elfoglalt, de a kondíció garantált, ugyanis a többség gyakran focizik valamelyik öregfiúk csapatban vagy kispályás bajnokságban. 2000-ben elindultunk a Budapest Bajnokság másodosztályában az egyszerűbben megjegyezhető Vis Maior néven, mert klubunk hivatalos elnevezésének – Budapesti Ügyvédek Sport- és Kulturális Egyesülete – feltüntetéséhez nem elég a mérkőzésjegy-

Fotó: Bakcsy Árpád

A European Lawyers Football Cup 2009 (ELF CUP) idén Budapesten zajlott, május 27. és június 2. között. A már Világ- és Európabajnok magyar ügyvéd válogatott ezúttal bronzérmes lett, s bár szerették volna megnyerni a kupát, még sincsenek elkeseredve. 2003-ban övék volt az ELF CUP aranyérme. Az EB-t kétévente rendezik, a mostani volt az ötödik. Minden esetben a szervezők, a német cégek döntik el, melyik országban legyen a több napos megmérettetés, ami azért nem csak a sportról szól.

zőkönyvek rubrikája. A bajnoki meccseket egyébként pénteken vagy szombaton játszszuk. Három-négy fordulóval ezelőtt még úgy nézett ki, hogy akár meg is nyerhetjük a bajnokságot, de elsősorban a sok sérülés miatt az idén lecsúsztunk a dobogóról. A vérfrissítés sosem árt, ezért minden fiatal, focizni szerető ügyvédet örömmel várunk a csapatba – teszi hozzá mosolyogva dr. Horváth Gábor.

Az ügyvéd futballválogatott tagjai: Bérczes Róbert, Farkas Béla, Balogh Ákos, Hergenrőder Tamás (Pécs), Fekete Sándor, Rácsai Lajos (Debrecen), Füzi Ákos, Gábor László, Gyalog Balázs, Horváth Gábor, Kovács Ferenc, Kőrösi Tibor, Lóránth József, Miháldi Ferenc, Mucsányi Márton, Nagy Tamás, Nagy Zsolt, Pfeifer Tamás, Polgár Károly, Birinyi István, D. Horváth László, Néder Zoltán, Bajáky Tamás, Várady Gábor (Pécs), Balázs Péter, Túri Attila (Pécs), Erdős Dániel, Nemes Iván, Fehér Zsolt, Jancsik Zoltán (Pécs), Fonnyadt Benedek (Sopron), Kiss Attila, Kecskés Krisztián.

SZABADIDŐ

Teniszdiadal Rómában

Európa-bajnok a magyar ügyvédválogatott Három győzelmet aratva, aranyérmet szerzett 2009 júniusában, Rómában, az ügyvédek tenisz Európa-bajnokságán a magyar ügyvédválogatott! A dr. Birkás Miklós, dr. Trinn Gábor, dr. Pörzse Tamás, dr. Magda László, dr. Patay Géza és dr. Patay Gábor alkotta csapat első alkalommal végzett az élen a kétévente zajló tornán.

Boldog mosollyal emeli magasba a csillogó ezüst vándorserleget dr. Birkás Miklós csapatkapitány a Budapesti Ügyvédi Kamara klubjában, ahol az Ügyvédvilág kedvéért a római győzelem után először gyűlik egybe teljes létszámban a teniszcsapat. Körbejár a kezekben az ezüst salátástál is, amely már örökre a csapattal marad, szemben a kupával, amelyet Magyarország nevével az oldalába vésve két évig őrizhet a magyar együttes. „Valójában az első meccsünk volt a döntő az olaszok ellen – emlékezik vissza a csapatkapitány. – A szingliknél talán lebecsült minket az ellenfél. A páros előtt már 3–1 volt a javunkra. Az egyik páros meccset elvesztet-

tük, és bár könnyen lehetett volna 3–3, de a másikat végül sikerült megnyernünk, így 4–2-re nyertünk.” A britek és az írek ellen már könnyebb volt a győzelem. A bajnokságban különben nyolc csapat vett részt – a német, a svájci, a spanyol és a portugál együttes is indult –, ám hogy a torna ne húzódjon el hetekig, a csoportmeccsek és a kieséses rendszer sajátos keverékével szervezték meg a küzdelmeket. A csapatok minden másnap léptek pályára. Egy találkozó négy egyéni és két páros mérkőzésből állt, egy mérkőzés két nyert szettig tartott, rövidített játszma (tie break) esetén tíz nyert pontig csatáztak a felek. Érdekesség, hogy az ezredforduló táján dr. Birkás Miklós, még az ügyvéd futballválogatott tagjaként, a foci-világbajnokság mintájára tenisz vb-t akart szervezni. Vagy háromszáz levelet küldött szét a világ ügyvédkamaráihoz, kevés eredménnyel. Ellenben egy német kollégatárs arról értesítette, hogy ők Európa-bajnokságot szerveznek, és csatlakozásra buzdította a magyar ügyvédeket. Ezt követően nevezett be a magyar csapat 2001-ben a regensburgi kontinensviadalra. Arra a kérdésre, miként választja ki a csapatkapitány a kerettagokat, dr. Birkás Miklós kapásból sorolja a szempontokat: tenisztudás, kommunikációs képesség, hozzájárulás a csapategységhez, viselkedés a pályán. A pályán mérhető igazán, mit jelent az a szó, hogy „kartárs”, és fontos elem egymás játékának tiszteletben tartása is – teszi hozzá

Dr. Patay Gábor fonákja

Az Európa-bajnokságot nyert tenisz ügyvédválogatott (balról jobbra): dr. Trinn Gábor, dr. Birkás Miklós (csapatkapitány, a vándorserleggel), dr. Magda László (a salátástállal), dr. Patay Gábor, dr. Patay Géza és dr. Pörzse Tamás

dr. Pörzse Tamás. Tisztességes játék, ez a kulcsa a versengésnek, folytatja dr. Trinn Gábor, hangsúlyozva: az Eb-n a meccseken nincs bíró, a játékosok egymás között döntik el a vitás szituációkat is. A vonalak nem mozognak – említi mosolyogva dr. Patay Géza, vagyis minden szempontból fair csata zajlik az ügyvédek között. Rómában például dr. Pörzse Tamás egyik mérkőzésén fordult elő, hogy egy vitatott esetet követően inkább újra szerváltak a pontért, mintsem vitatkoztak. És mindannyian egyetértenek abban, hogy a tisztességes játék számukra egyben életfelfogás is. Ráadásul, vallják, a sport tanít is: hisz gyors döntésre, észjátékra egyaránt szükség van pályán és pályán kívül. Ahhoz pedig, hogy győzz, a vereség érzését is el kell tudni viselned – a bírósági perek során is. A nyelvtudás, a kommunikációs készség már csak azért sem árt a csapattagoknak, mert a mérkőzések előtt és után, utazáskor a pálya és a szálloda között vagy az esti fogadásokon, a közös vacsorák vagy kirándulások alkalmával megannyi lehetőség nyílik a beszélgetésre, a tapasztalatcserére, kapcsolatok kialakítására az ellenfelekkel, akik ilyenkor természetesen nem ellenfelek, hanem ügyvédtársak, sőt: barátok. Dr. Pörzse Tamást például az Eb egyik szervezője, egy büntető bíró meghívta a római városi bíróságra, nézze meg, hogy zajlik egy munkanapja. „Igencsak túlterheltek a bírók Rómában – fogalmazza Tamás. – Az ügyvédek is sokat dolgoznak, mégis számomra valahogy kiegyensúlyozottabbnak tűnnek.” Dr. Birkás Miklós a 2001-es regensburgi tenisz Eb-n ismerkedett meg német kollégájával, akivel aztán közös irodát nyitott Münchenben és Budapesten. Már több tucat ügyben sikeres volt az együttműködésük. Dr. Patay Géza is tanulságos példát említ ÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

29

SZABADIDŐ

Az Európa-bajnok teniszcsapat

Dr. Magda László szervál

Dr. Pörzse Tamás tenyerese

Út az aranyig 2009. június 8–12. Róma, La Molette Club Magyarország – Olaszország: 4-2 Magyarország – Nagy-Britannia: 6–0 Magyarország – Írország: 5–1

Út Rómáig

Dr. Birkás Miklós (55 éves), csapatkapitány: Tenisz múlt: első osztályú teniszező, ifjúsági válogatott. 12 évesen párosban korosztályelső volt Taróczy Balázzsal az oldalán. A Bp. Honvéd és a BEAC egykori versenyzője, a kilencvenes években kétszeres magyar jogászbajnok. Szakterület: gazdasági büntetőügyek. A Tribuszerné-ügyben és a Tocsik-perben a másodrendű vádlottat védte. A Sport Állandó Választottbíróságának alelnöke. Dr. Trinn Gábor (55 éves): Tenisz múlt: a Pécsi Spartacus másodosztályú játékosa 1963 és 1973 között. Szakterület: gazdasági jog. Híres pere a 2002-es versenyhivatali, diákhitelezés-ügy. (Bővebben lásd Portré-rovatunkban) Dr. Patay Géza (54 éves): Tenisz múlt: Amatőr játékos a Budapest másodosztályban, a KOGÉPTERV csapatában. Szakterület: gazdasági ügyek, közbeszerzés, restrikciós ügyek. A nyolc éve tartó Sigrayügyben képviseli az örökösöket a magyar állammal szemben a családi műkincsek visszaszerzése érdekében. Dr. Patay Gábor (27 éves): Tenisz múlt: az első osztályban Match-Point teniszklub, 14 évesen a Vasas SC színeiben csapatban Budapest-bajnoki cím. Első hely a jogász teniszbajnokságon vegyes párosban, 2008-ban. Szakterület: gazdasági ügyek, közbeszerzés. Az egymilliárd forintot meghaladó közbeszerzési ügyekben (útépítés, környezetvédelem) való részvétel. Dr. Magda László (35 éves): Tenisz múlt: Budapesti Honvéd, első osztály. Szakterület: kereskedelmi és gazdasági jog, szentpétervári orosz és magyar gazdasági kapcsolatok. Többek között a LIT szentpétervári, az Apomedica osztrák, a Dronánia GMBH német és a Cheminova spanyol gyógyszergyártók jogi képviseletét látja el. Kiemelt fontosságú a magyar Volmix Kft. ügyeinek képviselete, mely az egyik legnagyobb hazai tradicionális gyógynövény alapú gyógyszer-, illetve gyógyhatású készítmény-forgalmazó. Dr. Pörzse Tamás (35 éves): Tenisz múlt: ifjúsági válogatott, első osztály, német bajnokság, MTK-VM. Szakterület: kártérítési és biztosítási specialista, közlekedési és gazdasági büntetőjog.

arról, milyen sokat érnek a vörös salak után a fehér asztalnál folytatott beszélgetések. Az Európa-bajnokság programját lezáró bankett vacsorán az angol csapat egyik tagja, aki egy igen jó nevű, több mint száz ügyvédnek munkát adó iroda partnere, felajánlotta számára, hogy egy fiatal magyar ügyvédjelöltet gyakornokként szívesen fogadna három-négy hónapra. Dr. Trinn Gábort külföldi kollégái pedig a versenyek idején már több alkalommal keresték meg biztosítási, cégalapítási kérdésekkel. A játékosok együtt kirándultak Rómából Tivoliba, ekkor is volt lehetőség beszélgetni a szakmáról. Négyféle jogrend képviselői oszthatták meg tapasztalataikat. A brit precedensjog, illetve a méltányosságon alapuló bíráskodás (equity), a Magyarországira hasonlító német és a „keverék” olasz – amelynek igazságszolgáltatása mind felépítésében, mind működésében igencsak eltér a magyarétól – mindig sok-sok kérdést vet fel a szakmabeliek között. A tenisztornákon rend-

szeresen kiválóan szereplő olasz ügyvédeket értelemszerűen mindig sokan faggatják a maffia-jogesetekkel kapcsolatban. Még nem jelölték ki a 2011-es Eb helyszínét, várhatóan Spanyolország, Portugália vagy Németország lesz a rendező. A verseny iránt már érdeklődnek osztrák, svéd, dán és francia teniszkedvelő ügyvédek is, így várhatóan bővül majd a mezőny. Magyarországon pedig talán hat év múlva lesz ismét ügyvéd kontinensviadal, de a játékosok Rómában is büszkén emlegették a 2005-ös magyar rendezvényt, amikor is a Budapesti Ügyvédi Kamarában rendezett fogadáson egy igazi wimbledoni bajnok, Taróczy Balázs gratulált a játékhoz a résztvevőknek. A magyar ügyvédválogatott aranyérmes, büszke tagjai nyáron külön-külön ütik a labdát a salakon, de augusztus végén újra találkoznak. Talán épp ellenfelekként Budapesten, a Népligetben, a jogászbajnokság küzdelmein.

Dr. Patay Géza és dr. Trinn Gábor párosa

Dr. Birkás Miklós hárít

Falus Tamás

A magyar ügyvédválogatott eredményei az ügyvéd tenisz Európa-bajnokságokon: 2001, Regensburg: 3. hely (bajnok: Írország) 2003, Dublin: 2. hely (bajnok: Olaszország) 2005, Budapest: 2. hely (bajnok: Olaszország) 2007, London: 3. hely (bajnok: Olaszország)


Versenykiírás

Helyszín: IDOM Tenisz- és Sportközpont (1101 Budapest, Népliget, Kismartoni út 1-3.) Idôpont: 2009. augusztus 28-30. Kezdés: 2009. augusztus 28. péntek 13 óra. (A pályákon van világítás, a versenyigazgató a hivatalos napnyugta után is indíthat mérkôzést, ha a nevezôk száma indokolja.) Versenyigazgató: Dr. Sándor Rita Versenybíró: Droppa Erika Versenyszámok: • nyílt férfi egyéni • amatôr férfi egyéni • nyílt férfi páros • férfi páros 85+ • nyílt férfi 45+ • nyílt nôi egyéni • amatôr nôi egyéni • nyílt vegyes páros (amatôr vegyes páros megfelelô számú jelentkezô esetén!) A nyílt versenyszámokban megkötés nélkül bárki indulhat. Az amatôr férfi számban nem indulhat, aki az MTSZ hivatalos ranglistáján szerepel vagy 2000 után országos csapatbajnokságban játékosként versenyzett. Az amatôr nôi számban nem indulhat, aki az MTSZ hivatalos ranglistáján szerepel vagy 2000 után csapatbajnokságban játékosként versenyzett. Férfi páros 85+ versenyszámban azon párok indulhatnak, ahol a játékosok betöltött életkorának összege meghaladja a 85 évet. Az életkor számításánál a 2009. évben betöltött életkor számít. Nyílt vegyes párosban olyan párok indulhatnak, amelyekben legalább az egyik versenyzô jogász végzettségû. Minimum 8 olyan pár jelentkezése esetén, amelyben mindkét versenyzô – a fenti szabályok szerint – amatôrnek minôsül, amatôr vegyes páros számot is indítunk! Az amatôr férfi egyéni, nyílt férfi 45+, amatôr nôi, nyílt nôi és vegyes páros versenyszámokban körmérkôzéses rendszerben kerül a verseny lebonyolításra, minden induló minimum 3 mérkôzést játszik, azzal, hogy a mérkôzések az indulók számának függvényében rövidítettek is lehetnek.

Részvételi feltételek: A versenyre nevezhet minden jogász végzettségû személy. Egy játékos maximum 3 versenyszámban indulhat. Ezt a szabályt a versenyigazgató a nevezések függvényében módosíthatja. Elônevezési határidô: 2009. július 31. Nevezés:

2009. augusztus 24. 16 óráig faxon a 395-5055 számon, vagy emailen az [email protected] címen, valamint a www.jogaszopen.hu weboldalon.

Nevezési díj: Egyéni versenyszám nevezési díja 4000 Ft Páros versenyszám nevezési díja 3000 Ft/fô. Elônevezés esetén a nevezési díjakból 500 Ft kedvezményt adunk. Az elônevezést a versenybíróság akkor fogadja el, ha a nevezés írásban a fenti címekre megérkezik és a nevezési díj 2009. július 31-ig jóváírásra kerül az alábbi számlaszámon. A befizetett nevezési díjat a nevezett versenyszám elmaradása esetén visszautaljuk. A nevezési díjat átutalással az Erste Bank Zrt. 11600006-00000000-23889149 számlaszámra, illetve a helyszínen készpénzben lehet megfizetni. A nevezési díj tartalmazza a pénteki gulyásparty és a szombat délutáni barbecue party költségét is a versenyzô és 1 fô kísérô számára. Díjazás: Az elsô helyezett serleg+tárgyjutalom, a második-harmadik helyezettek érem+tárgyjutalom díjazásban részesülnek.

Információ: [email protected] Weboldal: www.jogaszopen.hu

www.jogaszopen.hu

KARRIER

Kincs a mélyben: adrenalin a föld alatt Új generációs tréningek hódításának lehetünk tanúi a munkatársaik fejlesztésére válság idején is áldozó szervezetek, irodák körében. Ott, ahol a teremben zajló, erőltetetten mesterséges helyzetekkel operáló fejlesztés eleve szóba sem jöhet(ett), egy olyan mellbevágó, hatékony, izgalmas és emlékezetes tréninggel, mint egy barlangi túra, két nap alatt is látványos eredményeket lehet elérni a fásult vagy túlterhelt kollégák motivációjának felélesztésében.

Indoor vs. outdoor Kutatások bizonyítják, hogy az egyén mérhető eredményeinek csupán 15%-a írható a szakmai tudás javára, ezzel szemben 85% az emberi érintkezés technikájában mutatott ügyességének köszönhető. Különösen igaz ez a megállapítás az ügyvédi hivatás esetén, hiszen az ügyvéd kifejezetten az egyén, illetve az általa működtetett gazdasági szervezet problémáinak, az ún. emberi tényező által generált konlfiktusainak megoldásával foglalkozik. Minthogy azonban az ügyvédi tevékenység sajátosságai közé tartozik az is, hogy általában az iroda szervezeti felépítése nem hasonlít egy multinacionális vállalatban uralkodó, hierarchikus modellre, a különböző, széles szakmai spektrumban dolgozó tanácsadó cégek másutt bevált tréningjeinek többsége nem képes a jogi szektor speciális igényeinek megfelelni. Csupán néhány tanácsadó cég létezik, amely rendelkezik azzal a szakmai ismeretanyaggal, amely „konzervek” kudarcra ítélt erőltetése helyett valós eredményt képes elérni. Még egy szakmailag tökéletesen megalapozott, az adott szervezetre, irodára, egyé-


nekre adaptált tréning is hatástalan lehet azonban, ha a résztvevőkben áthatolhatatlan az ellenállás a néha méltatlannak érzett, mesterségesen előállított helyzetekkel szemben. A résztvevők ellenállásának legyőzése pedig egy, a verbális kommunikációs csatákban edzett, profi ügyvédekből álló csoporttal szemben a lehetetlennel határos feladat a tréner számára. Minden bizonnyal ez is oka annak, hogy az ún. indoor (beltéri, „tantermi”) tréningek csekély elterjedtségével szemben a vállalati felsővezetők, ügyvédi irodák, tanácsadók munkatársaik feljesztésének eszközéül inkább az outdoor, kültéri tréningekre szavaznak. Sőt, a legújabb trend szerint ezek közül a legkevésbé mesterséges szituációkat alkalmazó, komoly kihívást jelentő extrém sportokat, túrákat választják. Az outdoor tréningek célja, hogy a tantermi környezetből kilépve a résztvevők a szabadban, természetes környezetben, ahol ez lehetséges, bizonyos fokig előkészített terepen, biztonságos körülmények között, közösen hajtsanak végre (majd értekeljenek) előre előkészített feladatokat. A tréning-

programok középpontjában az egyéni és a csapat teljesítményének, a belső kommunikáció hatékonyságának növelése, az együttműködési készség áll. Bizonyos szakmák képviselői számára még ennyi előkészítés is sok lehet. Akik napi munkájuk során kimagasló hatékonysággal kerülik ki a mások által előkészített vagy váratlan csapdahelyzeteket, akiknek szakmai sikere, személyes presztízse múlik azon, hogy idejekorán észleljék és átlássák, egy szituációt ki mozgat és mi a célja vele, akiknek épp a feszült, konfliktusos helyzetekben való cselekvés a mindennapi kenyerük, azaz az ügyvédek, tökéletesen érdektelennek találhatják, ha művi úton előállított konfliktusokkal szembesítik őket – történjék mindez akár teremben, akár a szabad ég alatt. Az ügyvédeknek az a dolguk ugyanis, hogy átlássanak a szitán – nem csoda, ha a tréningek többsége untatja őket. Számukra a valódi nehézségeket, igazán embert próbáló, kiszámíthatatlan helyzeteket produkáló, extrém outdoor tréningek hozhatnak átütő élményt – olyat, amely képes áttörni a többéves szakmai rutinból épített falat s így még a maguk számára is váratlanul mélyre ható eredményt, életre szóló élményt adva nekik.

A sötét oldal szépsége Az outdoor tréningeket kínáló cégek kínálatában számtalan lehetőség szerepel. Már megszokott elem a kötélpályákon való feladatmegoldás, a paintball-csata, a katonai vezetők irányítása alatt, képzeletbeli ellenséggel vívott gerillaharc, a forgatókönyvírás és forgatás, vitorlázás, az off-road terepjárózás, quadozás, az erdei túra gps-szel, merészebbeknek a vad hegyi folyókon a rafting vagy patakokban, vízesésekben, csónak nélküli ereszkedés, a kanyoning is. Ez utóbbi kettő amellett, hogy a mindennapokhoz képest bátorságot kíván meg a résztvevőktől, a természet szépségét is kínálja, emiatt az elmúlt években meglehetősen divatos szabadidős tevékenységgé vált. A hatékony tréninghez azonban ennél több kell. Az outdoor fejlesztésnek az a célja, hogy kilépve a megszokott munkahelyi környezetből erősödjön a résztvevők egymás iránti bizalma, növekedjen stressztűrő készségük, kommunikációjuk legyen hatékonyabb, fejlesszék problémamegoldó készségüket, egyéni és csapatszintű kockázatkezelési készségüket. Ennek érdekében kellően nehéz helyzetbe kell hozni őket, olyanba, amely egyértelművé teszi mindenki számára, hogy társait támogatva cselekednie kell, illetve, ha nem teszi, annak nem csupán kitalált, hanem valós, veszélyes következménye van.

KARRIER

Erre mi lehetne alkalmasabb helyszín, mint a föld mélye: egy szépségét bölcsen sötétbe rejtő, hatalmas és titokzatos barlang. Néhány tréningcég felvett már kínálatába egy-egy rövidke, az élményből ízelítőt kínáló, kisebb túrát, de Magyarország legszebb és legváltozatosabb, a nagyközönség elől okkal elzárt, szigorúan védett barlangjaiba, az aggteleki karsztvidékre még csak egy társaság viszi el a máshoz nem hasonlítható élményre vágyó ügyfeleket. A barlangban az extrém körülmények öszszessége, mint a sötétség, a szokatlan körülmények, a magas páratartalom, az állandóan, télen-nyáron ugyanolyan alacsony

(10 °C) hőmérséklet, a kötött visszatérési lehetőség, a szűkületek, szakadékok, terepakadályok, és a néhol akár derékig érő víz valódi stresszhelyzetbe hozzák a résztvevőket, akik csak önmagukban, az egymással való hatékony együttműködésben és végső soron a trénerekben, barlangi vezetőkben bízhatnak. Szakadékokon és szűkületeken kell átjutni, ahol a továbbhaladás sokszor egyszerre csak egy embernek lehetséges. A fejlámpa korlátozott fénye és a biztonságot jelentő kötél egymáshoz fűzi a résztvevőket, kiszállni menet közben nem lehet, feladni nem lehet, segítségre mindenkinek egyformán szüksége van. A tréning kínálta helyzet csöppet sem mesterséges, nagyon is valós, ahogyan a barlangi sötéttől való egyetemes, ősi félelem is. Itt kivétel nélkül mindenkiről lehámlanak a társadalmi érintkezésben használt maszkok, a járatokban a tréning résztvevője már csak arra koncentrál, hová lépjen, mit fogjon meg, ami segít az előrejutásban, hogyan győzze le a következő akadályt és a saját félelmeit. A túra során a társakkal együtt, egymásért átélt élmények maradandóan rögzülnek, és a cselekvési mintákat később, a hétköznapokban is felhasználhatják. A résztvevők a barlangban megtapasztalják saját határaikat, legyőzik a mindenkiben benne élő, atavisztikus félelmet, a sötétségtől való rettegést is. S mikor eljutnak idáig, az aggteleki barlangok termei, a „Titánok csarnoka” fantasztikus látvánnyal, az átlagemberek, a félelemmel élők számára soha el nem érhető szépséggel ajándékozzák meg őket.

ják mindazt, amit elképzelhetetlennek tartottak, olyan feladatot csinálnak végig, ami elől egyedül bizonyosan kitértek volna. Ráadásul a résztvevők veszélyben is érzik magukat, bár valójában teljesen biztonságban vannak. Így ráébredhetnek, hogy le tudják küzdeni a félelmeiket, szembe tudnak nézni a lehetetlennel, és el tudják érni a céljaikat. Szembesülnek az extrém körülmények adta kihívásokkal, amelyek legyőzése megerősíti, és sokkal magabiztosabbá teszi őket. dr. Bakó Krisztina és dr. Blaski Judit

Biztonságos veszélyben tanulni A barlangi túra során, amely barlangtól illetve a csoport fizikai és lelki erőnlététől függően akár 5 órás is lehet, a túravezető trénerek feladata a megfelelő fizikai és pszichikai biztonság megteremtése, valamint utólag segítséget is nyújtanak az élmények kiértékelésénél. Bár tudható, hogy a csoportoknak a túravezető trénereken kívül még állandó barlangi mentő kísérője is van, a helyszín sajátosságai miatt a résztvevők sokszor mégsem érzik magukat teljes biztonságban. Ez természetes, ennek az érzésnek köszönhető, hogy az élmény és az azon keresztül megélt tapasztalat valóban beépül, és később, más élethelyzetekben is használható lesz. Mivel a túrán résztvevők olyan szituációkat élnek át együtt, amelyek a hétköznapokban egyáltalán nem fordulnak elő, folyamatosan szükség van az improvizatív döntésekre. Nincs idő szerepeket felvenni, vagy a régieket tovább játszani: a föld mélyébe tett utazás során mindenki megtapasztalhatja önmagát, s ezáltal gazdagabbá válik. A barlangi outdoor tréning eredményessége ezért megkérdőjelezhetetlen: még azok a résztvevők is, akik félnek a sötét, zárt tértől, az ismeretlentől, a többiek és a trénerek támogatásával, biztatásával megvalósíthat-

A képek illusztrációk


33

ÜGYVÉDHOBBIK

Páros evezés Természetesen evezés alatt nem az utazási irodák által kínált vadvízi evezésre kell gondolni, hanem az itthon valamikor nagy hagyományokkal rendelkező, de azóta sajnos eltűnőfélben lévő csónakház-kultúrára. Ennek még tíz évvel ezelőtt is komoly nyomai voltak láthatók a Római-parton, mára sajnos a műemléki védettségű csónaktárolók, és a hozzá tartozó kabinrendszer nagy részét ledózerolták, a lakóparképítés nyilvánvalóan nagyobb üzlet, mint a hagyományőrzés és az egészséges életmód klaszszikus szigeteinek fenntartása. Szerencsére akadnak még olyan helyek a Duna-parton, amelyeket még nem fedeztek fel az ingatlanfejlesztők, így kis utánajárással, pl. Csepelen, a Népszigeten, és az újpesti rakparton még találhatunk klasszikus, működő csónakházat. A vidéki, vízparti városokban kicsit jobb a helyzet, azokban talán erősebb a helyi közösség érdekérvényesítő ereje, és akár a városközpontok közelében is megőrizték a vízi sportok eme nosztalgikus emlékműveit.

Az angliai nagy egyetemi városok evezősversenyei mintájára néha itthon is szerveznek egy-egy regattát, és a legklasszikusabb sporthajó ezeken a versenyeken a vörösfenyőből készült, rézszegecselt, többpárevezős, csúszópados killboat. Na, nézzük akkor, mit kell tenni, ha evezésre adjuk a fejünket. Hajót bérelni könnyen lehet bárhol, de ez nem kihívás. Killboat-ot nem nagyon adnak kölcsön, ahhoz túl kényes jószág. Vásárolni meg nagyon nehéz, mert kevés megfelelően karbantartott hajót lehet találni, és egyre kevesebb mester foglalkozik a felújításukkal. Jelen sorok írója majd fél évig járta a csónakházakat, amíg egy téli napon az újpesti vízmű mögött hajófényképezés közben rá nem lelt a világ egyik legfurcsább kocsmájára. Jégkrém kapható, invitált a felirat a mínusz hat fokos fagyban. Ezt meg kell nézni, gondoltuk, és beléptünk a kívülről hangárnak tűnő helyiségbe. Először egy papagáj köszönt ránk, majd egy macska ugrott le a perzsa szőnyeggel letakart billiárdasztalról, ami fölött egy plüss oroszlánnal felturbózott baldachinos lámpa függött. Rövidesen kiderült, hogy ez egy csónakházhoz tartozó vendéglátó egység,


ahol nem volt nehéz megismerkedni a csónakmester úrral. Rövid puhatolózás után már akadt is egy eladó killboat, frissen felújítva, jutányos tárolási lehetőséggel. Néhány nap múlva meg is kötöttük az üzletet, hárman összefogva, mert az evezéshez minimum két személy szükséges. Persze tavasszal az első vízreszállás igencsak mókásra sikeredett. Megfelelő előképzettség nélkül rendkívül ingatagnak tűnt a vékony hajótest, és a csúszópad sem igazán akart úgy mozogni, ahogy szerettük volna. A kormányosi ülésen ülni a legrémisztőbb, ott még bele sem lehet szólni a dolgok folyásába, csak minduntalan azt érzi az ember, hogy bármelyik pillanatban beborulhat a hajó a vízbe. Persze ez esetben is meg kell küzdeni a csónakház befogadó közönségével, nagyon ragaszkodnak a láthatatlan etiketthez. A csónakmester az csónakmester úr, de az igazi úr persze a felesége. Nem mindegy, hogy milyen útvonalon közelítjük meg a helyszínt, a csónakház udvarán keresztül nem lehet, mert ott nyáron magánstrand üzemel. A hajót induláskor egy naplóba fel kell jegyezni, hogy tudják, éppen vízen van. Ha ezeken az akadályokon túljutottunk, és a majd 90 kilós hajótestet is megfelelően

tudjuk már mozgatni a sérülés veszélye nélkül, akkor neki lehet vágni megkerülni a Szentendrei szigetet. Első évben persze az is sikerélménynek számított, hogy az épülő M0-ás híd egyik pillérét sikerült megközelíteni, és nem hagytuk el az evezőket, de a következő évben már a közeledő uszályoktól sem illik megijednie egy bátor evezőspárosnak. Az evezés egyébként inkább hétvégi sportág, ugyanis a csónakházak általában este hat körül bezárnak. Végezetül a költségek: egy jó állapotban lévő killboat ára nyolcvanezer forint körül mozog, a tárolást akár évi húszezer forintból megoldhatjuk. Evezés utáni sörözéskor illik a csónakmestert meghívni egy ICE teára, ugyanis a jó csónakmester nem iszik alkoholt. dr. Bodolai László

UTAZÁS

Hamisított DVD-k a Wall streeten Valószínű nem mond igazat, aki azt állítja, nem kíváncsi az Amerikai Egyesült Államokra, és nem szeretné látni a filmekből már oly sokszor bemutatott helyszíneket a valóságban legalább egyszer az életében, vagy ne szeretne legalább néhány mérföldet vezetni az oly jellegzetes sárga csíkos autóutakon, és betérni pihenni egy klasszikus dinerbe.

Bár még lehet vízumot is kérni, a Nagykövetség ezt a klasszikus módon adja ki, tehát sokkal kényelmesebb és olcsóbb biometrikus útlevelet igényelni, és kitölteni az ostobának tűnő kérdéseket a megadott honlapom, ami gyakorlatilag a válaszok leokézásának pillanatában megadja a beutazási engedélyt. Persze fennáll a veszélye, hogy nem enged be az idegenrendészeti hivatal tisztje, de ez a követség által kiadott vízum birtokában is megtörténhet. A Kennedy reptéren mindenesetre semmi vérfagyasztó kérdezősködést nem lehet tapasztalni, viszont aki metróval akar bemenni New Yorkba, készüljön fel, hogy akár órákra is leállhat a szerelvény, mint ahogy ezen sorok írójával is megtörtént Brooklyn alatt. Ha valaki saját szervezésű utat akar megtenni, interneten foglaljon előre szállást, meglepően könnyen megy. Ugyanez vonatkozik az autóbérlésre, itthonról el lehet intézni, csak hitelkártyát kell hozzá előtte kiváltani. A rendes bankkártyával nehezebb fizetni, de egyes helyeken nem fogadnak el hitelkártyát, hanem inkább egy bankautomatát helyeznek el – ez akár lehet egy kis söröző is – és ott vetetik fel a vendéggel a pénzt, nyilván nem véletlenül. Visszatérve az autóbérléshez, az ezzel foglalkozó cégek akár a reptérre kiviszik a gépjárművet, ettől kezdve csak GPS és útiterv kérdése a további utazás. Ha előbb New Yorkra vagyunk kíváncsiak, valami jó környéken található, metróközeli

külvárosi motelt érdemes keresni, Manhattan nagyon drága, viszont könnyen elérhető mindenhonnan. New Yorkban nyoma sincs a régi hírhedten rossz közbiztonságnak, egyedül Harlem spanyol részébe nem tanácsos egyedül bemerészkedni, mondjuk én onnan vettem észre, hogy oda tévedtem, amikor megjelent néhány golyóálló busz japán turistákkal, és csak engem fényképeztek, amúgy a kutyának sem tűntem fel. New York egyébként az egyik legdrágább város, ez érződik a vendéglők, bárok árain, viszont műszaki cikkeket, ajándékokat, csecsebecséket itt lehet legolcsóbban beszerezni, néha az utcák a New-delhii Main Bazár hangulatát hozzák a rengeteg keleti utcai árussal. A kötelező látnivalók letudása után – Central Park, Empire State Building, Soho stb. – érdemes kiülni a művész negyed (Greenwich Village) melletti mólók egyikére, vagy lesétálni a Brooklyni híd lába melletti kikötőbe, ahol meglepően olcsón lehet csapolt sört kapni. A híres Wall streeten fekete árusok hamis CD-ket árulnak a megmaradt brókereknek, és a rendőrök is minden további nélkül beállnak válogatni. A Kis Kínaként emlegetett kínai negyed szinte semmiben sem különbözik Peking lepattantabb részeitől, csak a pekingi kacsa olcsóbb, mint az ottani vendéglőkben. Egy idő után egyre hétköznapibbá válik a város, az ember rádöbben, hogy csak a filmek teszik igazán naggyá, az egyes helyszíneket a világ koordinátarendszerének origójaként ábrázolva. A vidéki Amerikát igazából csak azok tudják megszeretni, akik valamilyen szinten megbarátkoztak a külvárosi bevásárló központok melletti motelek világával. A klasszikus, filmekből ismert motelhálózatok – ahol a dramaturgia szerint majdnem mindig lövöldözés tör ki – könnyen megtalálhatók, vi-

szont nagy hátrányuk, hogy a közelükben általában gyalogszernyi távolságon belül szinte lehetetlen normális éttermet találni, sörözőről ne is nagyon álmodjunk. A New York államban megtett egy hétnyi autózgatás alatt talán egy gyártelep melletti motel környékén fedeztünk fel véletlenül egy klaszszikus munkáskocsmát, billiárdasztallal, és a bárpultnál merengő öreg helybéliekkel. Mintha a közösségi élet terei áttolódtak volna a virtuális világra és a televíziózásra. Persze, ha valaki olyan klasszikus sportoknak hódol, mint a horgászat, könnyű jó ismerősökre lelni. Glens Falls városka, ami az Utolsó mohikán helyszíneiről híres George tó mellett fekszik, egyedülálló régiségbolttal rendelkezik, amelyben a világ talán egyik legnagyobb műcsali gyűjteménye található egy Lincoln elnöknek ajándékozott, kitömött oroszlán mellett. A horgészengedély meglepően olcsó, mintegy 20 dollárnyi összegért egy hétig horgászhatunk az állam összes természetes vizében, ez vonatkozik a horgászeszközökre is, kevesebb, mint fél áron kaphatók a nagy bevásárlóközpontokban – közvetlenül a fegyverespult mellett – mint itthon. Bizarr amerikai horgászjelenség az élő csali automata, amelyből gilisztát vásárolhatunk. És persze egyedülálló élmény egyszerre horgászni egy navaho indiánnal, egy néger szakáccsal és egy koreai boltossal az Ontario tó mólóján a Niagara vízeséstől nem messze. Ha megfelelő telefonunk van, 40 USD összegért kaphatunk olyan feltöltőkártyát, amivel internetezni is lehet. Amúgy, ha ingyenes WIFI-t találunk, elég bonyolult rácsatlakozni, legalább kétszer el kell fogadni az adott állam törvényeit, mielőtt felenged a netre. dr. Bodolai László

Árak: Autóbérlés 7 napra: kb. 350 USD Szállás motelban 2 személyre: 1 éjszaka/75–80 USD Üzemanyag, egy tank: kb. 25 USD Reggeli, ebéd egy dinerben: 10–12 USD Egy pohár sör: 4–7 USD Az árakkal kapcsolatban nagyon fontos tudni, hogy sok helyen nem a valós, hanem a nettó árat írják ki, ami akár adóval együtt 10%-kal is több lehet. És mindig illik adni a vendéglátóhelyeken 10–20%-nyi borravalót, nagyon nagy tiszteletlenség, ha ezt nem tesszük meg.


35

ÉLETMÓD

Kineziológiával és jógával a testi-lelki gyógyulásért Gál Éva, az Agama Jóga Iskola igazgatója, tanára évek óta hivatásszerűen foglalkozik kineziológiával, jógával, valamint egyéb, természetes gyógymódokkal és az egészséges életmóddal. Az ügyvédi szakmával járó stressz, a rengeteg ülés számos pszichoszomatikus betegséghez vezethet, amiket, ha nem ismerünk fel időben, akár nagyobb bajt is okozhatnak. A következőkben az ilyen jellegű betegségek megelőzéséről és lehetséges gyógymódjairól lesz szó. – A sok ülés, a mozdulatlan póz eleve nem jó, mert blokkolt helyzet, görcsösség áll be, ami érzéketlenséget okoz – véli Gál Éva. – Ezt sokáig észre sem veszik az érintettek, pláne ha fiatalról van szó, majd csak évekkel, vagy akár évtizedekkel később alakul mindez át testi tünetté, betegséggé. Depressziószerű tünetek jelentkeznek, az ember rosszul érzi magát a bőrében, utálja az életet, eltűnik a lelkesedés, kiégés lesz a jellemző. Pang a nyirokrendszer is. Ilyenkor szoktak sokan átesni a ló túloldalára és meggondolatlanul sportolni. Pedig a tudatosság és a fokozatosság a sportban is elengedhetetlen. Ezzel szemben, ha az ülés tudatos és a testre figyelünk, közben ellazul a test. Ez történik például jógázás közben. A jóga a tudatosságot a testre irányítja, közben befelé, magára figyel az ember. A gerincünk fizikailag és energetikailag is a legfontosabb tartóoszlopunk. A mozdulatlan, esetleg görnyedt ülés elmerevíti a gerincünket, aminek az egészsége, rugalmassága fiatalságunk záloga. A szakember a sima székek és fotelek helyett az óriás gumilabdát ajánlja ülőalkalmatosságnak vagy a székre (kocsiülésre) helyezhető gumipárnát. Ezek hasznosak, mert mozgásban tartanak, nem hagyják elmerevedni a gerincünket. A sok ülés és a kevés folyadékfogyasztás fejfájást is okozhat. Gál Éva szerint forrásvizet, tisztított vizet, vagy pí vizet igyunk. Ha mégis ásványvizet választunk, jó, ha cserélgetjük, és nem ragaszkodunk egy fajtához. – Stressz mindenki életében van, nem lehet kiiktatni, viszont megtanulható a kezelése. Stresszkezelésre egyik kiváló technika a kineziológia. Alapja, hogy a gyermekkorban rosszul kezelt sérelmeket és a stressz okozta blokkokat feloldja, azok helyükre kerülnek az oldás közben. Ennek segítségével meg lehet szabadulni néhány olyan rutintól, ami gátolja a stresszkezelést. A kineziológus izomtesztelést végez, amire legtöbbször a váll alatti izmot használja. A kérdésekre a test válaszol, ezekből a terapeuta érzi, hol keletkezett az energiablokk. Ugyanis, ha van stressz az adott kérdésben, elernyed az izom, ha nincs, akkor kemény marad, tehát van izomtartás. Így a kineziológia segítségével oda megyünk vissza, ahol a stressz keletke-


A kineziológiai oldás kb. egy órát vesz igénybe, és teljesen fájdalommentes, szelíd gyógymód. A kineziológus izomteszteléssel fedi fel a jelenlegi probléma gyökerét, és különféle egyszerűen elvégezhető korrekciókat alkalmaz. Az oldás következményeként az oldást követő napokban, hetekben az esetek túlnyomó többségében fokozatosan elmúlik az a tünet, amivel a kineziológust felkerestük. Ha ez nem történik meg, érdemes az oldást megismételni. A kineziológia holisztikus terápia: nem a tüneteket kezeli, hanem az egész személyt. Nem csak a testtel dolgozik, hanem az elmével, az érzelmekkel és a lélekkel is foglalkozik. ■

zett, és az azóta felgyülemlett élettapasztalatunkkal megoldjuk a régi helyzeteket. A blokkok oldása történhet a régi stresszhelyzet tudatossá tételével, vagy korrekciókkal. Ezek lehetnek kisebb fizikai gyakorlatok vagy masszázs.– Intuíció, szakértelem, empátiakészség (ami jógával fejleszthető) és emberismeret szükséges a szakember részéről. Bárkiből lehet kineziológus, egy 12 szintből álló tanfolyamot kell elvégezni hozzá – magyarázza a szakember. Nem könnyű, Éva négy év alatt abszolválta. – Felkavarja körülöttünk az állóvizet, az biztos – mondja nevetve. – Az öngyógyító képesség mindenkiben ott van, a kineziológus segítségével az útjában lévő gátakat feloldjuk, és a bennünk lévő életenergiának szabad áramlást biztosítsunk. – A jóga „mellékterméke” csupán az, hogy csinosabbak, hajlékonyabbak, vékonyabbak leszünk, elsődleges hatása, hogy megvilágosodunk, megértjük, mi dolgunk van a földön. Ráébredünk, mit kell elvégeznünk, ami a saját lelkünk fejlődését és boldogulását szolgálja, és egyúttal az egész világnak jót tudunk tenni. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, aki szisztematikusan végigcsinálja, az el tud idáig jutni. A jógapózok és egyéb jógatechnikák segítenek ebben. Megtanítanak koncentrálni és fókuszálni, magam tudom irányítani az elmémet, nem pedig az elmém engem. Ha rugalmasak vagyunk a tudatunkban, akkor a testünk is azzá válik. A jógát bármikor bárki elkezdheti. A lényeg a rendszeresség. A hetente egyszeri jógaóra csak segítség, nem igazi jógázás. Ha naponta 10 percet gyakorolunk, az már kezdetnek jó. Fontos, hogy találjunk egy hozzáértő oktatót és magunk is gyakoroljunk. A jóga a saját tapasztalatok által vezet az önismeret felé. A Hatha jóga, az egész jógarendszer része, helyesen értelmezve a jóga minden elemét tartalmazza. A fitnesztermekben jógának nevezett nyújtó, erősítő, melegítő gyakorlatok a koncentráció és a háttértudás nélkül inkább a torna kategóriájába tartoznak. A jóga útja nehéz út, mert a spiritualitásnak nem kedvez a mai, anyagias természetű világ, de megéri – mondja Gál Éva, aki a 25 szintes „spirituális egyetem” hatodikjánál tart. S állítja, aki a harmadikon túl van, sokat megtud és megért az egész jógarendszerből.

Sokan állítják: betegség esetén arról van szó, hogy az ember valamit nem fogad el lelki szinten és a tudattalanjába száműzi. Test és lélek elválaszthatatlanul össze van kötve, a test a forma, a lélek és a szellem pedig a tartalom. Amikor a lélek nem vesz tudomást valamiről, energiát igyekszik megtakarítani. Azonban később meg kell ezért fizetnie, mert a betegség rákényszeríti, hogy foglalkozzon a tünet okával. Ha nem kezeli az okot, akkor a tünet máshol, más alakban fog újra előbukkanni. A homeopátiás gyógyítás lényege, hogy addig hígítjuk a tünetet kiváltó (méreg) anyagot, amíg azt szinte nyomokban sem tartalmazza már az oldat, csak az információ marad benne. Azaz a gyógyító a tünettel szövetkezik az egészség érdekében, nem pedig a beteggel a tünet ellen. Dahlke azt állítja: minden betegség a lélekből ered, de a testben fejeződik ki, ezért pszichoszomatikus. (A görög psziché lelket jelent, a szóma pedig testet.) Ha egy betegség pihenésre kényszerít, vegyük komolyan, és élvezzük ki. A kínaiak szerint az önmegvalósítás azt jelenti, hogy az ember különböző utakon (pl. betegségek, archetípusok) megismeri saját lehetőségeit, saját korlátait, tehát saját magát, integrálja személyiségébe az árnyékba süllyedt részeket és tudatosan megéli, kiéli őket. ■

Abban bízik, hogy egyre többen felismerik, hogy a saját belső világunk megértése segít a világ megértésében, és harmonikusabb élethez vezet. Krausz Viktória

HAJÓZÁS

PEurope Classic 21

Időtlen elegancia Ideje, hogy helyére kerüljön a tárgykultúránk: a silány bútorok, percnyi divatok jönnek és mennek, de az igazi klasszikus, legyen egy kis fekete ruha, egy Harris’ tweed zakó, egy borjúbőr kézzel varrott karlsbadi kaplis félcipő vagy éppen egy remek fa hajó, még az unokánknak is tetszik majd. Pláne, ha technikailag naprakész, és nem kell főállású szerelőt alkalmaznunk ahhoz, hogy élvezzük. Hajóban ehhez nem kell messzire mennünk: itt az orrunk előtt egy korszerű klasszikus magyar gyártású: a PEurope Classic 21.

Bár hajózni igenis szükséges, egyáltalán nem mindegy, milyen hajóval. Nem csak az a különbség, hogy a hajó vitorlás vagy motoros, mekkora és milyen felszereltségű, az is számít, milyen anyagból épül. A praktikus világban a műanyag szép és jó, talán még tartós is, de mint a nevében is benne van „mű”, azaz mégsem az igazi. Hány ember van, aki több száz éves fából készült bútordarabot, almáriumot, szekretert, széket vagy éppen tulipános ládát őrizget lakásában, restauráltatja és dédelgeti. Mert a fa él: nem csoda, hogy egyre gyakrabban életünk része – születik, növekszik, változatosságával élménygazdaggá teszi a tájat, de ha kell, az ember hasznosítja. Éppen ezért az sem meglepő, hogy egyre több új építésű házra kerülnek fa motívumok, díszítések. Egy könyvben, ami a fa különböző felhasználási területeit taglalja, a hajózásról a következőket olvasni: „A fát az ember ie. 8000-ben kezdte hajóépítő anyagként használni.” Elgondolkodtató. A fa azt teszi, amit a hozzáértő ember kér tőle. A fától kérni kell, érteni kell hozzá és engedelmeskedik, szolgál, ha szeretjük és vigyázunk rá. A fából készült hajó harmóniában van a természettel, a környezettel, ezáltal a tulajdonosa is részévé válik az őt körülvevő természetnek. Csak akkor érezhetjük meg a fából készült hajó egyedi élményét és életérzését, amikor benne utazunk és körbevesz minket. Az egyedileg, fából kézzel készített hajó tulajdonosa biztosan számíthat arra, hogy akár tengeren, folyón, tavon hajózik, elismerő tekintetek kísérik útján, kitűnik ÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

37

HAJÓZÁS

a többi, nagy tömegben gyártott vízi jármű közül. A Classic Hajógyárnál értik és érzik a fa szépségét, értenek hozzá, szeretik és tudják, hogy milyen örömet tud okozni gondos gazdájának. Elég rápillantani egy hajójukra, végigsimítani a dekken, hogy megérezzük, milyen érzés lehet a tulajdonosának lenni. A PEurope Classic 21 klasszikusan ívelt, célszerűen kialakított, örökzöld szabású teste akár a lagúnák városában is teljesíthetne exkluzív vízitaxi szolgálatot, fényesre lakkozott gyönyörű dekkjével, hófehér bőr ülőfelületeivel, faburkolatú műszerfalával a visszafogott szélvédő mögött, bármelyik veterántalálkozón körbecsodált darab lehetne. A folyókon és tengereken a benzinmotoros változatok elegendő erőt és teljesítményt biztosítanak ahhoz, hogy a vízi sportokat kedvelők is megtalálják örömüket.

Ha azonban az állóvizekről esik szó, – ráadásul a fa és a természetesség szükségességét már említettük –, ne álljunk meg félúton az anyaghasználatnál: terjesszük ki figyelmünket a meghajtás környezetbarát mivoltára is! Ráadásul, mivel az európai tavakon ma már csak az elektromos meghajtású hajók közlekedhetnek, így a Classic hajói is választhatóak minden igényt kielégítő megoldásokkal. Nagyon fontos, hogy a jelenlegi modellek szinte kivétel nélkül trélerrel szállíthatóak, így a hajó tulajdonosa nincs kötve egy konkrét helyhez, bejárhatja egész Európa összes vizeit, megismerhet újabb tájakat és embereket, más országok hajózási kultúráját. Az igazi szabadság valahol itt kezdődik. Yacht Life

Yacht Life magazin Magyar és angol nyelven negyedévenként megjelenő luxus jacht- és életmódmagazin. Kapható a nagyobb újságárusoknál vagy előfizethető. 2009. nyári számunk tartalmából: Tofinou 12, Riva 92 Duchessa, Baia Italia 70, Frauscher Hybrid, Corum Admiral’s Cup Competition, Hannibál a havon, Hölgyborászok, Szivartipológia, A nagy whiskycsaládok.

Műszaki adatok Hossz: 6,4 m Szélesség: 2,3 m Kabin magasság: 0,76 m Benzintank: 80 l Súly (motorral): 1250 kg Szállítható személyek: 8 Motor: – Volvo-Penta 3.0 GL / SX 135 LE – Volvo-Penta 4.3 GL / SX 190 LE

Fotók: Classic Boat

– Volvo-Penta D3 160 LE


KULTÚRA

Bűnbe esett festmények „Egy kép értéke (sőt, általánosságban egy műalkotás értéke) nem annyira esztétikai minőségében rejlik, mint inkább a márkában, amelyet hordoz, a címkében, amelyet ráragasztanak, a hírnévben, amely körüllengi. (…) Az úgynevezett nagy tudósok (...) nem is konyítanak a művészethez (...), és teljesen alkalmatlanok arra, hogy bármiféle használható szakvéleményt adjanak. És ami a leghihetetlenebb: ezek a kontárok bitorolják a döntés végtelen hatalmát, ők nyilvánítják ki, van-e egy műnek esztétikai értéke. Ezeknek az arrogáns, hazug képmutatóknak a nevetséges véleményétől függ a művészek sorsa. (…) Hitvány bűntársaikkal, a galériatulajdonosokkal együtt a kritikusok építik fel és rombolják le egy művész karrierjét: egy-egy festőt felemelnek, és divatossá tesznek, miközben másik százat – akiknek a munkája semmivel sem rosszabb, mint a védenceiké – könyörtelenül megsemmisítenek.” (Luigi Guarnieri: Vermeer kettős élete)

Ralph W. Emerson szerint tökéletes hamisítványokat lehet készíteni, és azokat „eredeti módon idézni”, mert „a találékony elme tudja, hogyan is kell kölcsönvenni.” Ugyanakkor Proust szerint ez nem így van, mert csak az eredeti mű képes arra, hogy tökéletességet árasszon, mert a „művészetnek köszönhetően ahelyett, hogy egyetlen világot látnánk, a magunkét, látjuk, amint az megsokszorozódik, s ahány eredeti művész létezik, annyi világunk van, melyek jobban különböznek egymástól, mint az univerzumban keringő világok; e világok még ma is eljuttatják hozzánk összetéveszthetetlen fénysugarukat, évszázadokkal azután, hogy a tűz – hívják akár Rembrandtnak vagy Vermeernek –, amelyből a fény táplálkozott, kihunyt. Ha a XX. század legnagyobb képhamisítása miatt indult per rendhagyó bizonyítási eljárására gondolunk, akkor úgy tűnik, hogy Emersonnak van igaza, hiszen még napjainkban sem lehetünk minden esetben teljesen biztosak abban, hogy az eredetinek vélt festmények valódiak-e. Amikor 1945-ben a Vermeernek tulajdonított Krisztus és a házasságtörő asszony című festmény előkerült Göring képtárából, mindenki azt hitte, hogy Hollandia egyik igen értékes nemzeti kincsére bukkantak rá. A képhez tartozó adásvételi szerződés alapján tartóztatták le Han van Meegeren festőt és műkincskereskedőt, akit azzal vádoltak, hogy a második világháború idején együttműködött a náci Németországgal, és kiárusította Hollandia nemzeti kincseit. A vádlott élve hallgatási jogával, 6 hétig egy szót sem szólt, majd váratlanul összeomlott, és hihetetlennek tűnő beismerő vallomást tett. Az eredeti vádat tagadva elmondta, hogy egyáltalán nem adta el a németeknek hazája műkincseit, mert a megtalált Krisztus és a házasságtörő asszonyt ő maga festette. Ugyanakkor azt elismerte, hogy a híres festő kézjegyével látta el a fest-

Han van Meegeren a tárgyalóteremben

ményt, így azt a látszatot keltette, hogy a kép Vermeertől származik. Természetesen ezt először senki sem hitte el, a tárgyaláson elrendelt bizonyítás viszont alátámasztotta a vádlott igazát. A bíró vásznat, ecsetet, festéket hozatott, és a tárgyalóteremben Meegeren egy újabb Vermeer képpel lepte meg „közönségét”. Ha nem a tulajdon két szemükkel látták volna az alkotás folyamatát, azt gondolták volna, hogy egy elveszettnek hitt nemzeti műkincs került elő. A tehetséges képhamisító nem csak anyagi haszonszerzés végett festett tökéletesen eredetinek tűnő képeket. Az avantgárd korában, klasszikus stílusban alkotó festő a műkritikusokon bosszút állva egyrészt azt akarta bebizonyítani, hogy a kép értéke annak esztétikai minőségében rejlik, másrészt pedig, hogy a műértők teljesen alkalmatlanok arra, hogy megfelelő szakvéleményt adjanak. Meegeren mellett számos más híressé vált hamisítóról tudunk. Daniele Donde és Elmyr de Hory például a legismertebbek közül valók. Utóbbi hazánk szülötte, Hofmann Elemérként látott napvilágot, és emigrálása után azáltal vált hírhedtté, hogy tökéletesen hamisította Matisse-t, Chagallt, Modiglianit és Picassót. Picasso maga is úgy nyilatkozott Hory másolatairól, hogy tökéletesek, és gondolkodás nélkül ellátná őket a saját szignójával.

Meegeren pere után gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon az aukciókon eladásra kerülő képek nem tökéletes hamisítványok-e? A XX. század végén nagy fejtörést okozott a szakértőknek Vermeer Ifjú hölgy a virginál mellett című képe az eredetiségét illetően, de mintegy 10 évi művészettörténeti, fizikai és kémiai vizsgálat után 2004 júliusában valódi Vermeer műként került az aukcióra. Kriston László fizikust, a Képzőművészeti Egyetem tanárát most arról faggatjuk, hogy a XXI. század hajnalán meg tudjuk-e a művekről állapítani, hogy azok eredetiek-e, és ha igen, akkor milyen vizsgálatokra van szükség. Kriston László: Ahhoz, hogy egy műtárgyat azonosítsunk, ismernünk kell azokat a jellemző tulajdonságait, amelyek az egyediség jegyeit hordozzák magukon.

?

Az azonosítási folyamatnak milyen szintjei ismertek?

Az első lépés megtétele mindenképpen a művészettörténész és a restaurátor feladata. Ők azok, aki az adott területet ismerik, ezért szaktudásuk és tapasztalatuk alapján szemrevételezik a műtárgyat, adott esetben a festményt. Ekkor a kép anyagának roncsolása nélküli módszerekkel meghatározzák a műalkotás általános ismertetőjegyeit. Később fizikusok, kémikusok és biológusok is a segítségükre lehetnek.

?

Milyen módszerekre gondol itt?

Ez általában szemrevételezéssel kezdődik, majd különböző fotótechnikai és radiográfiás vizsgálatokkal folytatódik. ÜgyvédVilág ■ 2009. július–augusztus

39

KULTÚRA

akkor igen nagy a valószínűsége annak, hogy hamisítványról van szó.

Ezen a szinten a festmény méretének, témájának leírását végzik el, megállapítják a festőre, esetleg az iskolára, valamint a korra vonatkozó stíluskritikai és festéstechnikai jellegzetességeit, vizsgálják – ha van – a szignót, a repedéshálót, az ecsetkezelést, alárajzot stb., megvizsgálják az esetleges javításokat, átfestéseket. Ezt követően kerül sor további műszeres vizsgálatokra, amelyekkel többek között a szerkezetet, a felhasznált anyagok összetételét, egyes festéstechnikai jellegzetességeket határoznak meg.

?

A beszélgetés folyamán említett műszeres vizsgálatokat csak akkor alkalmazzák, ha felmerül, hogy hamisítványról van szó, vagy minden értékes festmény katalogizálásakor is elvégzik ezeket?

?

Ez utóbbiak esetében már roncsolásos vizsgálat történik?

Igen. Szükséges hozzá kisebb-nagyobb méretű mintákat kivenni a tárgyból, majd azokat először fénymikroszkóppal vizsgálni, azt követően pedig ún. nagyműszeres vizsgálatoknak alávetni. Pl. röntgendiffrakciós, elektronsugaras mikroanalízis, GC-MS stb. A mintavétellel járó tárgyroncsolás miatt ezeket csak indokolt esetben végzik, és mindenképpen kell hozzá a tulajdonos beleegyezése. A vizsgálatok festmények esetén természetesen kiterjednek a festőalapra is, milyen fára, vászonra, fémre, kőre stb. készültek, milyen morfológiai, összetételbeli, készítéstechnikai stb. jellegzetességeik vannak, vizsgálják az alapozás és a festékrétegek szerkezetét, összetételét, elváltozásait stb.

?

Ez utóbbi mit jelent?

Az alkotó felvihette a festéket vékony vagy vastag rétegben, lehet a festékréteg fedő, vagy lazúros, a színréteg egy- vagy többrétegű, készülhetett egyféle pigmenttel vagy pigment keverékkel, kémiai vagy fizikai folyamatok következményeként, a pigmentek színe megváltozhatott stb. Természetesen nagyon fontos, hogy a különböző vizsgálatokkal meghatározott tulajdonságokat együttesen értékeljük. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vizsgálatok meghatározott sorrendben, egymásra épülve következnek.

?

A kötőanyag kimutatására lehet-e vizsgálatot végezni?

Lehet, de a kötőanyag pontos meghatározása bonyolult, ezért csak ritkán kerül rá sor.

?

Miért jelent ez problémát?

A kötőanyag már újkorában is bonyolult összetételű, és az öregedés következtében


rendkívül változatos képet mutat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a változás nemcsak az időtől függ, hanem attól is, hogy milyen pigmenteket használtak, de befolyásolhatja ezt a festmény tárolása is.

?

A beszélgetés folyamán szóba került az ólomfehér kimutatása. Úgy tudom, hogy a Vermeernek hitt Krisztus Emmausban című kép esetében éppen az ólomfehér igazolta azt, hogy hamisítványról van szó. Bár a XX. század legnagyobb hamisítója XVII. századi festéket használt, a képet mégsem festhette Vermeer, mert nem háromszáz évvel ezelőtt vitték fel a vászonra a festéket. Ez pontosan mit jelent? Mivel az ólomfehér a XIX. századig egyeduralkodó volt a fehér pigmentek között, ezért csaknem minden képen megtalálható. Az említett kép esetében a pigmentben lévő ólom izotópjainak és a jelenlévő nyomelemeknek a vizsgálata alapján lehetett egyértelműen kizárni az eredetiséget.

?

Az ólom-ónsárga pigment meglétéből is bizonyos festmények esetében lehet arra következtetni, hogy hamisítványokról van szó. Milyen képekről van itt szó? Az ólom-ónsárgát jelenlegi ismereteink szerint 1300–1750 között használták, és ezen belül is a XV–XVII. században volt elterjedt. 1940-ben újra felfedezték, és ettől kezdve gyártották is. A XVIII. század második felétől 1940-ig nem használták, ezért, ha az erre az időszakra datált festményeken találnak ilyet,

Sajnos ezeknek a műszeres vizsgálatoknak az alkalmazása meglehetősen ritka, pedig legalább a kiemelkedő értékű, nyilvántartott festmények esetében kellene ezeket elvégezni, hiszen az egyedi azonosításukhoz ez feltétlenül szükséges. Az ellopott műtárgy megtalálásakor az eredményes összehasonlító vizsgálat (Vajon az eredetit hozták-e vissza?) feltétele, hogy a katalogizált tárgyról megfelelő tárgyleírás, fényképek, radiográfiás felvételek, restaurálással kapcsolatos feljegyzések, valamint különböző anyagvizsgálati eredmények álljanak rendelkezésre. A vizsgálat eredményessége ugyanis annál valószínűbb, megbízhatósága annál nagyobb, minél pontosabb a tárgyleírás. További szempont lehet, hogy a nyilvántartásba vételnél, illetve a múzeumba történő bekerülés esetében, ezzel a módszerrel ki lehetne szűrni a hamisítványokat. De az sem mellékes szempont, hogy ezek az ismeretek nemcsak a műtárgyakkal kapcsolatos bűncselekmények esetében lennének hasznosíthatók, hanem a művészettörténeti kutatásokhoz is fontos kiindulási alapot adhatnak. A beszélgetés végén arra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, hogy a műkincshamisítás problémája nemcsak azonosítási kérdéseket vet fel, hanem azt is, hogy egyáltalán mi nevezhető eredetinek. Michelangelo Alvó Cupido szobra esetében például a hamisítvány lett az egyedi, hatalmas értékkel rendelkező műalkotás. Az történt ugyanis, hogy amikor elkészült a márványból megmintázott szoborral, akkor állítólag Michelangelo „úgy igazította a szobrot, hogy antiknak tetszett. (…) Az Alvó Cupidó hamisítástörténete az antikvitáson aratott michelangelói győzelem első jele. Nem Michelaangelo eredetisége győz a klasszikus ókoron, hanem az a mimetikus képessége, amely felismerhetetlenné teszi a különbséget. Ifjúkorában mintegy bebizonyítja, hogy ő is tudja, amit a régiek, s egyben arról is tanúságot tesz, hogy a hatás és az utánzás normáihoz igazodik.” (Radnóti Sándor: Hamisítás. Bp. 1995.) Vajon nem ez történt Meegeren esetében is? Vagyis nem arról van itt szó, hogy a modern korban keletkező műalkotás éppúgy tökéleteset hozhat létre, mint az ősi? dr. Kiss Anna

TUDOMÁNY

A Bermuda máig élő rejtélye A Brazíliából Franciaországba tartó utasszállító repülőgép júniusi lezuhanása, az esemény azóta is tulajdonképpen megmagyarázatlan volta kísértetiesen emlékeztet a XX. század második felének egyik legnagyobb rejtélyére. A Bermuda-háromszögben az utóbbi évtizedekben több száz hajónak és repülőgépnek veszett nyoma, mindmáig homályos körülmények között. Az ördög elveszett tornácaként, titokzatos félhomályként, varázslatos tengeri zónaként is emlegették, de legközkeletűbb nevén Bermuda-háromszögként ismerjük azt a térséget, mely az utóbbi fél évszázad egyik legnagyobb rejtélyeként vonult be a történelembe. Arról, a Florida keleti partjai, a Bermuda-szigetek és Puerto Rico által határolt területről van szó, melyen az utóbbi évtizedekben több száz hajó és repülőgép nyolcezernél is több utasa és személyzete tűnt el megmagyarázatlan körülmények között. Persze korábban is lehettek titokzatos esetek – egyesek szerint a Kolombusz útinaplójában szereplő iránytű-megzavarodás is ide sorolható –, de csak alig több mint fél évszázada figyeltek fel az események esetleges jelenség-voltára. A témával foglalkozó egyik első újságcikk 1950-ben jelent meg Amerikában, majd hamarosan egyre szélesebb körben kezdték

találgatni az okokat. Nagy vihart keltett a sokszor és sokféle módon – például Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjében – megénekelt legendás 19-es járat korábbi esete. A kötelékben szálló öt katonai bombázó-repülőgépnek ugyanis 1945 decemberében az óceán felett hirtelen nyoma veszett, s azokat, a földönkívüliekkel kapcsolatos magyarázatokat, melyek az amerikai rendezőnél csupán science-fiction elemként jelentek meg, sokan készpénznek vették. „Valami baj van, nem tudjuk, hol vagyunk, a víz nem fehér, hanem zöld” – állítólag ez volt az egyik pilóta utolsó üzenete, mely aztán bejárta az egész világot. A Bermuda-háromszög kifejezés aztán a hatvanas évek közepén terjedt el, amikor világszerte egyre többen kapcsolták össze a térségben tapasztalt titokzatos eltűnéseket. A csupán a Loch Ness-i szörny legendájához mérhető hisztéria hamarosan oda vezetett,

A fekete doboz szerepe A fekete doboz nem is fekete, hanem – a minél jobb észlelhetőség érdekében – általában narancssárga vagy piros. Ilyen néven nevezik azt, az először 1957-ben használt, rendkívül erős anyagba (általában titánvázba) rejtett szerkezetet, mely a repülőgépeken, illetve újabban már hajókon és vonatokon is rögzíti az út során keletkező legfontosabb adatokat. Erre azért van szükség, hogy katasztrófa esetén a benne tárolt adatok alapján meg lehessen vizsgálni a baleset körülményeit és lehetséges okait. A repülőszakmában repülési-adatrögzítőnek (Flight Data Recorder) nevezett eszköz képes rögzíteni a pilótafülkében elhangzottakat, a repülés magasságát, sebességét, a hajtóművek és egyéb rendszerek állapotát, illetve több tucat más tényezőt. Az első prototípust az Ausztrál Repüléstani Kutató Intézet munkatársa, David Warren tervezte és építette. A szerkezet alkalmazását az tette indokolttá, hogy 1953ban és 1954-ben számos katasztrófa érte a De Havilland DH106 Comet típusú repülőgépet, és mivel több esetben sem szemtanú, sem túlélő nem volt, aki beszámolhatott volna a történtekről, kézenfekvőnek bizonyult az igény egy adatrögzítő szerkezetre. A műszert – alakja és színe nyomán – kezdetben vörös tojásként emlegették, s a fekete doboz kifejezést állítólag egy újságírónak köszönheti a világ, aki egy összejövetelen úgy nyilatkozott Warren-nek, hogy: „Ez egy csodálatos fekete doboz.” A készülék általában negyedmásodperces rendszerességgel rögzíti az adatokat, de akár gyorsabb mintavételre is alkalmas. A legtöbb ma használatos fekete doboz 25 órányi adatot tud rögzíteni – így az adatok elemzésével gazdaságosabbá lehet tenni egy gép üzemeltetését, sőt fény derülhet a személyzet hibáira is, melyek esetleg katasztrófához vezethettek volna. A fekete dobozt jellemzően a gép farkában helyezik el, mert zuhanás esetén így az egész géptest tompítja az ütközést. A modern fekete dobozok általában a rendkívül erős titánból készülnek, ám még így is előfordulhat, hogy összetörnek, vagy éppen – mint a minap eltűnt francia repülőgép esete mutatja – nem találják meg az óceán fenekén. Ezért a legújabb típusok rádiójelekkel vagy víz alatti úgynevezett szonárjelek segítségével hívják fel magukra a keresőcsapatok figyelmét.

Mexikó visszakerülhet a térképre Mexikó megállapodást kötött a Google-lel, hogy segítsen a sertésinfluenza-járvány után a turizmust feléleszteni a történelmi weboldalaik által. Alfonso de Maria y Campos, az Antropológiai és Történelmi Nemzeti Intézet igazgatója azt mondta, hogy a terv tartalmazza a régészeti és egyéb történelmi weboldalak elhelyezését a Google Earthön. Mexikó híres gazdag kulturális örökségéről, történelmi emlékműveiről és az ősi azték civilizációjáról. A nemzet harmadik legnagyobb gazdasági bevétele pedig a külföldi turizmusból tevődik össze. Az ipar az influenza kitörésekor rákényszerített több száz régészeti weboldalt és múzeumot, hogy ideiglenesen zárjon be. Az együttműködéssel viszont Mexikó azt reméli, hogy történelmi gazdagsága által vissza fog kerülni a térképre. Duna Televízió


41

TUDOMÁNY

hogy mind többen kezdték megkérdőjelezni, hogy egyáltalán jelenségről van-e szó, mondván: a titokzatosság emlegetése nem más, mint jó üzlet a témával foglalkozó könyvszerzőknek, újságíróknak. „Az egész ügyben az az egyetlen rejtély, hogy az úgynevezett Bermuda-háromszögből hogyan válhatott rejtély” – fogalmazott egy „Bermudaszkeptikus” kutató, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyébként hajózási útvonalakkal keresztül-kasul behálózott térségben arányaiban egyáltalán nem több a titokzatos eltűnés, mint más helyeken. A Bermuda-háromszög rejtély: megoldva címet viselte például Lawrence David Kusche 1975-ös könyve, melyben az amerikai kutató tételesen igyekszik cáfolni a korábbi rejtélyes esetekkel kapcsolatos spekulációkat, mások pedig kimutatták: korábban több olyan eltűnést is a háromszögnek tulajdonítottak, ami nem is az adott térségben történt. A cáfolatok azonban nem bizonyultak perdöntőnek, így a mai napig nincs elfogadott magyarázat a kétségtelenül nagyszámú eltűnésre. Az egyik legelfogadottabb, s még bőven a tudományosság határain belül maradó érvelés szerint ebben a térségben a tengerfenéken olyan vulkanikus folyamatok, illetve mélytengeri hátságokhoz kötődő magmatikus tevékenységek jelentkeznek, melyek során szokatlanul nagy mennyiségű metángáz képződik. A felfelé áramló gáz hatására pedig a víz sűrűsége hirtelen csökkenni kezd, amitől az arra tévedő hajók elsüllyednek. Az elmélet másik vonulata a metán-feláramlást a tengerfenékre lerakó-

dott szilárd, metántartalmú üledékek gáztermelésével hozza összefüggésbe; ilyenkor a vízfelszínre törő gázbuborékok megemelik a hajót, hogy kisvártatva hatalmas erővel a mélybe szippantsák. Ez persze nem magyarázat a repülőgépekkel kapcsolatos homályos esetekre. A témával foglalkozóknak erre is van válaszuk: a gázbuborék egyúttal mágneses hatást is kiválthat, ettől pedig a felettük szálló légi járművek műszerei megzavarodnak, és a pilóták ennek következtében veszítik el uralmukat a gép felett. Ugyanezen magyarázat másik változata szerint a térségben időről időre komoly elektrosztatikus töltés keletkezik, mely úgy megzavarhatja a pilóták agyát és központi idegrendszerét, hogy könnyen eszméletüket veszítik, és gépük ezért zuhan a tengerbe. Az utóbbi évtizedekben többen kétségtelenül az iránytűk megbolondulásáról beszéltek – miközben azonban a tájolószerkezet egyik úgymond rendellenessége éppen a normális működés jele. Nevezetesen: a mágneses és a földrajzi északpont a világon csak kevés helyen esik egybe. Ezek közé tartozik a Bermuda-háromszög, s itt – szól az érvelés – ez a körülmény megnehezíti az iránytű helyes értelmezését, és növeli a hajótörés esélyét. Sokan abban látják a megoldást, hogy itt húzódik a világ egyik legmélyebb (átlagosan öt kilométer mélyen húzódó) tengeri árka, a térség a szárazföld közelében tele van alattomos zátonyokkal, és az erős tengeri áramlatok gyakran navigációs problémák elé állítják a hajósokat. Különösen a Golf-áramlattal kell számolni, mely voltaképpen egy 64–80 kilométer széles folyó az óceán közepén, a környezeténél jóval melegebb levegővel, minek következtében itt a hullámok akár háromszor magasabbra is felcsaphatnak, mint egyéb helyeken. Mindent egybevetve azonban felettébb valószínű, hogy az eddig megmagyarázatlan jelenség nem egyetlen oknak tudható be, hanem akár több körülmény együttes hatásának, vagy egymástól függetlenül létező körülményeknek. Szőnyi Szilárd

Ő a halak zsenije: tanul mások hibáiból Az egyszerű tüskés pikó képes rá, hogy tanuljon mások hibájából – derítették ki kutatók. Ezt a képességet idáig csak a nagyobb aggyal rendelkező állatok esetében sikerült azonosítani. A kilenctüskés pikó fel tudja térképezni a legjobb táplálékforrásokat annak révén, hogy csupán megfigyeli a többi halat. A kutatók úgy vélik, hogy a hét centiméteres halacskának azért kellett megokosodnia az evolúció során, mert a ragadozók első számú célpontja, ami veszélyessé teszi számukra a táplálék felkutatását. A vizsgálatból az is kiderül, hogy nemcsak utánozza a többi halat, hanem az alkalmazott taktikával bőséges táplálékhoz is sikerül jutnia. A kísérletben több száz tüskés pikót vizsgáltak meg. A halakat egy tartályba helyezték, melynek mindkét végén volt egy etető – az egyikbe sok férget raktak, a másikba keveset. Ezután a tüskés pikóknak kívülről végig kellett nézniük, amint más halakat tesznek a tartályba, és azok elkezdenek enni – ám előzőleg a két etetőt felcserélték. Majd amikor az eredeti tüskés pikókat visszaengedték a tartályba, háromnegyedük elég „okos” volt ahhoz, hogy tudja, a tartály melyik végében talál több táplálékot. MTI


Stonehenge-nél idősebb temető Angliában Légifelderítés során észlelt gabonaköröknek köszönhetően akadtak rá brit régészek egy történelem előtti szertartáshelyre a Stonehenge közelében fekvő Damerhamben. A Stonehenge romjainál ezer évvel idősebb területen nem csupán fatemplomok maradványait találták, hanem többek között két masszív, hatezer éves síremléket. A gabonakörök nem „hagyományosak”, mintájuk a növényzet és a növekedésüket gátló építmények miatt alakult ki. A leletek arról árulkodnak, hogy a területet már az időszámításunk szerinti első században is művelték – a kezdeti régészeti vizsgálatok szerint a terület fontos pontja a bronzkori mezőgazdasági közösségeknek. A kérdésre, hogy a damerhami sírleletek miért maradtak meg érintetlenül, a válasz egyszerű. Az 1890-es években egy megyehatár-változtatásnak köszönhetően Damerham nem a Stonehenge-hez tartozó Wiltshire megyében maradt, hanem hozzákötötték Hampshire megyéhez, az ottani lakosok viszont vélhetően úgy gondolták, hogy a damerhami leletekkel Wiltshire-nek kell foglalkoznia. National Geographic News

Csuklószámítógéppel indul bevetésre a jövő katonája A HP Labs és az amerikai hadsereg egyik új közös fejlesztése az a csuklóra hajtható képernyő, amely felválthatja a mai harctéri felszerelés jó részét. Az új készülék egyszerre válthatja fel a csapattársakat érzékelő GPS-t, az alaprajzok vagy infravörös érzékelők küldte jelek megfigyelésére használt laptopot, illetve a harctéri rádiót. A napelemes, csuklóra felhajtható képernyő nemcsak adat-, hanem rádiókommunikációra is jó, és nem nehezebb fél kilónál. A képernyő vékony tranzisztorrétege a beérkező jeleket egy olyan e-ink képernyőre küldi, ami a jeleket szürkeárnyalatos képekké alakítja. A képernyő ráhajtható a csukló felületére – a működéshez szükséges optikai komponensek és az elektronika hajlékony műanyagra lettek nyomtatva. Emiatt akár kalapáccsal is rá lehet csapni többször, a képernyő ettől függetlenül is működni fog. hvg.hu

július augusztus III. évfolyam 7 8. szám Ára: 945 Ft VILÁG Konzuli védőszárnyak Az AGROBANK-per más megvilágításban Teniszdiadal Rómában

Recommend Documents