III ÉVFOLYAM.
1939. J U L 1 U S - A U G U S Z T U S H Ó
7-8.
SZÁM.
GÖRÖGKATÖLIKUS ELET HITBUZGALMI Főszerkesztő: Sereghy Felelős szerkesztő
és kiadó:
FOLYÓIRAT László
Papp
György
dr.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Bethlen-utca 5. szám. Előfizetési díj eg-ész évre 1 P 60 f.
DUDÁS ISTEN
Postatakarékpénztári C s e k k s z á m : 17.271.
MIKLÓS
GONDVISELÉSÉBŐL
SZENTSZÉK
KEGYELMÉBŐL
O.S.B.M. ÉS
AZ HA JD
APOSTOLI UDOROGI
PÜSPÖK.
A hajdúdorogi egyházmegye nagyontisztelendö papságának és Krisztusban kedves híveinek áldást, békességet a mi Űrünk Jézus Krisztustól és fó'pásztori áldásomat. N a g y o n t i s z t e l e n d ő T e s t v é r e k és k e d v e s és H i v e i m az Ú r b a n !
Fiaim
A mindnyájunk sorsát intéző legkegyelmesebb isteni gondviselés, amint már értesültek erről, csekélységemet választotta ki arra, hogy elárvult egyházmegyénk püspökévé, hiveinek főpásztorává tegyen. Váratlanul ragadott ki engem az Úr keze a szerzetesi élet megszentelt magányából, amelyben az ő hivó szavát követve 19 éven át igyekeztem szolgálni neki s az ő kegyelméből munkálni a lelkek üdvösségét. Egyetlen vágyam volt, hogy távol a világ tülekedésétől életem végéig Nagy Szent Bazil ősi rendjének áhítatos csöndjében dolgozhassam Isten dicsőségéért és gör. szertartású katolikus Egyházunk fölmagasztalásáért. De szólott az Úr. „Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeteket" (Ján. 20. 21.) Az ő legszentebb akarata nyilvánult meg dicsőségesen uralkodó
XII. Piusz Pápa Őszentégének legfelsőbb elhatározásában, amikor 1939. március 25.-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kelt bullájávál engem a b. e. Miklósy István halálával elárvult hajdúdorogi egyházmegye főpásztori székébe emelt. Mélyen meghatódott lélekkel hajtom meg fejemet az imádandó isteni akarat megmásíthatatlan intézkedése előtt és földig alázkodva ismétlem a Gyümölcsoltó Boldogasszony szavait: íme az Úrnak alázatos szolgája, legyen nekem a te igéd szerint (Lk. 1, 38.) — Igen Uram! „A te szolgád vagyok én és a le szolgálód fia". (115 zs. 16.) Szólj tehát Uram, hallgatja a te szolgád. (39 zs. 8—12). Nagyon is tudatában vagyok a roppant felelősségnek és annak a magasztos, de rendkívül súlyos feladatnak, amely különösen a mi napjainkban a püspök vállaira nehezedik. Főpapnak lenni, azaz közbenjárónak Isten és az ember között, aki imákat és áldozatokat mutat be Istennek a nép gyarlóságáért, Isten áldását és kegyelmét közvetíti a küzdő emberiségnek ; aki kiengeszteli az igazságos Istennek jogos haragját és bűneiből, gyarlóságaiból kiemeli, Istenhez vezeti az elesett emberiséget. Fenségesen magasztos hivatás ez, de oly nagy tökéletességet és életszentséget, testi és lelki felkészültséget kíván, hogy az ember szinte megremeg gyarlósága tudatában. Tanitónak lenni, vagyis messze kiemelkedni a mai világ zür-zavara felé és szellemi világítótoronyként szórni az örök isteni igazságok mennyei világosságát a mai ködös, sőt igen sokszor hamis elméletek homályába ; szembeszállni a tévtanításokkal, csábitó agitációkkal, s a tízparancsolat két kőtáblájával és Krisztus evangéliumával a kézben járni a világot és megalkuvást nem ismerő tántoríthatatlan bátorsággal hirdetni Krisztus üdvözítő tanításait, ez a legszentebb cél, a legnemesebb feladat. Ehhez azonban szt. János evangelista magasztos szárnyalására, szt. Pál fáradhatatlan munkabirására és bátorságára, Aranyszájú szt. János ékesszólására van szüksége a mai tanitónak, ha szt. Péter szavai szerint méltóan és sikeresen akar „Krisztus küldetésében járni" . Hol van az ember, aki ne torpanna meg gyengeségének érzetében ? Fó'pásztornak lenni, azaz „legeltetni Krisztus juhait" . Nem vaskorbáccsal terelni, hanem a jópásztori szív szeretetével és az istenes élet vonzó példaadásával vezetni Krisztus országa felé; nemcsak az evangéliumi igazságok és a szentségek isteni eledelével táplálni a lelkeket, hanem a kenyér106
Dr. DUDÁS
MIKLÓS
AZ UJ HAJDÚDOROGI
O. S. B. M.
MEGYÉSPÜSPÖK
szaporító, betegeket gyógyító Krisztussal együtt szociális téren is hóna alá nyúlni a nyájnak, felemelni, gyógyítani és megsegíteni azt; megvédeni őket a tévtanitók, népámitók, kalandor vezérek mai ragadozó farkasaitól, s ha kell jópásztorként életét áldozni a nyájért. Nem mulja-e felül a gyarló földi ember erejét és képességeit ? Amikor mindezt lélekben megfontolom, megremeg a szívem és mély aggódással sóhajtok fel az apostollal: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy meglátogatod öt ?... dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg öt és kezeid müvei fölé állítottad öt". (8 zs. 5—8, Zsidók 2. 6—7.) Azonban megerősítő vigaszként hatnak lelkemre az apostol szavai : „azt, ami a világ szerint gyönge, választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket"... (I. Kor. 1. 27.) „mert az erő az erőtlenségben lesz teljessé. Örömest dicsekszem tehát erőtlenségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem" . (II Kor. 12. 9.) Amiért is mindenkor bizalommal fordulok a könyörületes Istenhez és a királyi zsoltáros szavaival kérem ő t : „ Világítson orcád a te szolgádra" (30 zs. 17.) és én tudom Uram, hogy te kegyestn meghallgatsz engem és „adsz szolgádnak értelmes szívet, hogy népedet megítélhesse,, . (III. Kir. k. 3. 9.) tanítani, kormányozni, üdvözíteni tudja . . . Gyarlóságom tudatában ugyan, de Isten kegyelmének minden ható erejében bízva indulok a magasztos hivatás teljesítésére, melyre az Ur akaratom ellenére kiválasztani kegyeskedett. — Nem magamtól jövök, hanem „Atyáitok Istene küldött engem hozzátok". (Kim. 3. 13.) Igen, ő küldött engem, hogy átvegyem az ő nyáját, azt a fiatal egyházmegyét, amely annyi nehéz harc és küzdelem árán jött létre és első éveitől annyi veszéllyel nézett szembe. Már bölcsőjénél gyilkos bomba robbant. Legelső éveiben a négyéves világháború szörnyű vérzívatara tombol felette. Majd pedig a gyászos októberi forradalom duló orkánja tépi, szaggatja ifjú hajtásait. Megcsonkítják, parochiáinak felét elszakítják tőle, de megdönteni nem képes semmi, hisz Péter sziklájára van építve „és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta" . (Máté 16. 18.) Jóságos szeretettel őrködött felette a gondviselő Isten mindenható kegyelme, óvta és védelmezte a könnyező pócsi Szűzanya csodatevő oltalom - palástja. De őrt állott mellette ifjúsága első 25 esztendejében Istenben megboldogult aggastyán főpásztorunk pátriárchai alakja is. Törhetetlen hitével mélységes életbölcsességével, sziklaszilárd elvhűségével biztos támasza volt a fiatal, zsenge egyház108
megyei szervezetnek. Mint megdönthetetlen hatalmas tölgy állott papsága és hívei között, s bátorítás és erő sugárzott markáns egyéniségéből. Jelszavához: „Kitartásban a siker" mindenkor hű maradt és állhatatos kitartással őrködött egyházmegyénk fennmaradása és megerősödése fölött és a mostoha idők minden viszontagsága dacára is átmentette számunkra a kedves örökséget, zsenge egyházmegyénket. Emlékét hálás kegyelettel őrizzük nemcsak mi, volt papjai és híveinek sokasága, hanem helyet kap, fennmarad az egyházmegyénk történetének legdicsőbb lapjain is. Halálával lezárult egyházmegyénk életének első 25 esztendeje, a megalakulás és megerősödés küzdelmes, viharos korszaka. En legalább lelkem mélyén úgy érzem, hogy a jóságos Isten mostan már megnyitja számunkra a lehetőséget, hogy sokat szenvedett, minden intézmény nélküli ifjú egyházmegyénk a fejlődés és belső kiépülés korszakába lépjen. En hiszem, hogy ránk tekint az Úr s jóakaratú megértéssel fordulnak felénk az illetékes tényezők és bennünk is meglesz mindnyájunkban a készség az előhaladásra, a közös épitőmunkára az összefogás szelleme. Talán épen azért állított engem az Ur életem fiatalságában egyházmegyénk élére, hogy ifjúságom minden energiáját és a tőle nyert adományokat arra használjam ki, hogy egyházmegyénk belső kiépítésének, a szükséges intézmények megalkotásának legyek épitőmunkása. Minden igyekezetem arra fog tehát irányulni és annak szentelem minden erőmet és időmet, hogy Nagyontisztelendő Testvéreimmel együtt népünk hitéletét elmélyítve, öntudatossá téve és a szükséges intézményeket kiépítve egyházmegyénket úgy papságában, mint híveiben és intézményeiben Isten dicsőségére tökéletessé tegyük. Azért választottam püspöki kormányzásom jelmondatául az evangelium ama szavait: „Parare Domino plebem perfectam..." „Tökéletes népet készíteni az Urnák..." (Lk. 1, 17.) *
Krisztusban
*
*
Kedves Testvéreim
és
Fiaim!
Krisztus Egyháza isteni intézmény, a Megváltó Krisztusnak legtökéletesebb alkotása, de tagjai, gyermekei mégis csak gyarló földi emberek. Az Anyaszentegyháznak a célja és rendeltetése az, hogy ezeket a gyarló embereket fölemelje a földről, megtisztítsa őket a földi salaktól, tökéletesekké tegye őket. Istenhez, örök boldogságukoz vezérelje. Püspöki kormányzásom legelső és legszen109
tebb célja és feladata tehát az, hogy egyházmegyénk is hiven teljesítse ezt a hivatását. Mindenegyes tagja, a papok épugy mint a hívek tökéletesek és feddhetetlenek legyenek Isten színe előtt. „Legyetek tehát tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5, 48). „Az Isten akarata tudniillik az, a ti megszentelőde'stek" (I. — Thesz. 43.) „hogy mint szenteket, szeplőteleneket és feddhetetleneket állítson titeket maga elé" (Kolos. 1, 22.) Különösen napjainkben van arra nagy szükség, hogy tökéletesek legyünk és „megmaradjunk megalapozva hitben, állhatatosan s rendithetetlenül az evangelium reménységében, melyet hallottatok, mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt,, (Kolos. 1, 23.) Hiszen ha ma nyitott szemmel járjuk a világot, érezzük, mintha napjainkról szólana a népek apostola: „Lesz ugyanis idő, mikor majd az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat... elfordítják fülüket az igazsagtól, de odaadják magukat a meséknek". (II. Tim. 4, 34.) Nincs-e ma tele a világ megváltást, boldogságot hirdető agitátorokkal, kóbor apostolokkal, akik szines ábrándokkal és csalfa Ígéretekkel igyekeznek megtéveszteni a népet és elvonni Istentől és Krisztus Egyházától ? — Egyesek nemzetközi alapon dolgoznak, hangzatos, de üres jelszavakat használva, mások pedig túlfűtött nemzeti érzés tultengésében vetik el az Egyházat és evangéliumot, s a faj és vér mithoszát állítják az Istengyermekség, a Krisztusban"való test vériség helyébe. Vissza akarnák vezetni a népeket valami ősi nemzeti vallásra, faji pogány bálványimádásra... Emlékezzünk arra, hogy évezredek előtt voltak már nemzeti, sőt faji vallások, de nagyság és boldogság helyett még hatalmas nemzeteket és^birodalmakat is romlásba döntöttek, sőt el is tüntettek a föld színéről. Csak a keresztény nemzetek és országok élték tul a vén Európa borzalmas megrázkódtatásait. Sok kinálkozó vezér van, de csak Krisztus a népek és nemzetek Istentől küldött vezetője: „Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik; öt hallgassátok (Mt. 17, 5." Egyedül Krisztus mondhatta magáról : En vagyok az út, az igazság és az élet". (Ján. 14. 6.) Krisztus tanítása és evangéliuma, az ő Egyháza emelte ki a nemzeteket a pogányság sötétségéből és barbárságából, ő adott a népeknek boldogító hitet, emberhez méltó életet. Krisztus hitének és Egyházának köszönheti az emberiség a kulturát és civilizációt, és mindent ami ebben a mai forrongó világban még jó és nemes, szent és boldogító. 110
Ma „sincs üdvösség senki másban" (Ap. csel. 44, 12.) csak Jézus Krisztusban. „Mert más név nem adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene" (Ap. csel. 4, 12.) Egyének és családok szakadnak el Krisztustól, de mi szt. Péter apostollal mondjuk: „Uram! kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak" (Ján. 6, 69.) „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldöttéi, Jézus Krisztust" (Ján. 17, 3.) Amig tehát a világ visszhangzik : a „Los von Kirche". „El az Egyháztól" jelszótól az én legelső és legszentebb törekvésem lesz: „tökéletes népet készíteni az Urnák". Krisztushoz híven ragaszkodó, hit — és egyházhű népet, akinek hite és Egyháza a legszentebb örök-érték, melyet senkiért el nem hagy, semmi csábító igéretért oda nem vet. Ez a hit-és egyházhűség azonban napjainkban már nem lehet csak amolyan félig öntudatos és nem támaszkodhatik csak holmi közömbös családi tradiciókra „aki miben született, abban haljon meg". Manapság jól megalapozott, meggyőződéses, öntudatos hitre van szükség. Ma úgy kell nevelni híveinket, hogy alaposan ismerjék Krisztus tanítását, szent hitünk igazságait és azt ne csak nyíltan megvallják, hanem bátran meg is védjék bármilyen támadással szemben. A mi hitünk szilárd alapon nyugszik, az isteni kinyilatkoztatás megdönthetetlen tényén. Mi bátran elmondhatjuk az apostollal : „tudom kinek hittem s bizonyos vagyok abban, hogy O meg tudja őrizni reábízott kincsemet" (Tim. 1, 12.) Hiszen ugyancsak az apostol szavai szerint: „Hűséges az Isten, ki által meghívást nyertetek az ö Fiának Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségében" (I. Kor. 1, 9.) Ennek a mélyen megalapozott hitnek és meggyőződéses katolikus, gör. katolikus öntudatnak kiépítésében bizton számítok a Nagyságos és Főtisztelendő székeskáptalan, valamint az én ntdő oltártestvéreim: a világi és szerzetes papság tevékeny, buzgó közreműködésére. — Biztos vagyok abban, híven teljesítik az Üdvözítő panancsát: „Ne féljetek tehát... Amit nektek a sötétben mondok, mondjátok azt fényes nappal, és amit fülbe: súgva hallott ok, hirdessétek a háztetőkről' (Mt. 10, 26—27.) és megszívlelik a nemzetek apostolának komoly figyelmeztetését: „Kérve kérlek az Isten előtt s Jézus Krisztus előtt... hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, ints, kérj, feddj minden türelemmel s tudománnyal" (II. Tim. 4, 1—2.) De ennek az erős hitnek és katolikus öntudatnak kialakításában a papság mellett számitok tanítóim és világi híveim közre111
működésére is. Napjainkban a lelkipásztorkodás és főképpen az igehirdetés nem szrítkozhatik többé csak templomra, s a templom 1 szószékre. Emlékezzünk szt. Pál apostol szavaira: „Isten igéje nincs megbilincselve" (II. Tim. 2, 9.) nincsen csak a templomhoz kötve. Ellenkezőleg ! A templom misztikus homályából és áhítatos csöndjéből ki kell azt vinni a mindennapi életbe. Isten igéjének, a mi szt. igazságainknak, Isten törvényeinek s az evangeliumi elveknek el kell jutni ki a mezőre, híveink dolgozó tömegeihez» be kell hatolnia a gyárak és műhelyek munkás seregéhez, utat kell találnia nemcsak minden családi szentélybe, hanem a társadalmi életbe, hivatalokba, közigazgatásba és törvényhozásba is egyaránt, hogy mindenütt és mindenben Krisztus legyen a király, az ő törvénye és evangeliuma legyen alapja a társadalom és közélet minden megnyilvánulásának. Emlékezzünk halhatatlan emlékű Prohászka püspökünk utolsó szavaira : „Nincs más kódex, nincs más törvénykönyv, csak Krisztus evangeliuma". Fontos tehát, hogy mindenegyes hitközségben minél tökéletesebben működjék b. e. XI. Pius Pápánk nagyszerű alkotása az „Actio Catholica". A buzgó világi hívek a lelkipásztor vezetése alatt, vele együt álljanak be a világi apostolkodás magasztos munkájába, mert az Ur Jézus szavai szerint: „Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ö aratásához" (Lk. 10, 2.) Ebbe a nagyfontosságú, lélekmentő munkába be kell állítani a már meglevő hitbuzgalmi egyesületeket. Vigyázni kell azonban arra, hogy az ájtatos társulatok ne legyenek csak amolyan csöndesen pislákoló mécsek, hanem legyen azokban eleven, lüktető élet, mozgékony tevékenység. Az imádság hathatós eszköze mellett buzgón vegyenek részt a tevékeny apostolkodás lélekmentő munkájában is. Különös gondot kell fordítani a mindkét nembeli ifjúság egészséges megszervezésére. Régi elcsépelt mondás : „akié az ifjúság, azé a jövő". Mi egyházmegyénk jövőjét óhajtjuk megalapozni, tökéletessé tenni az Ur számára, minden igyekezettel meg kell tehát nyernünk az ifjúságot Krisztusnak, s az ő Egyházának. Nekünk,az apostol nyomdokaiba kell lépnünk, hogy vele együtt elmondhassuk: „Mindenkinek szolgájává lettem, hogy többeket nyerjek meg... mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek" (I. Kor. 19—22.) Féltő gonddal és lángoló apostoli buzgalommal kell felkarolni mindenekfölött a gyermekek lelki g-ondozását, a hit és evangelium szellemében való nevelését. Ha igazi öntudatos, hit és egyházhű ifjúságot nevelünk, akkor 112
feddhetetlen és tökéletes lesz a család, a község, a társadalom, az egész nemzet és ország. „Tökéletes népet készíteni az Úrnak", mint kormányzati program a tökéletes hitélet és egyházhííség mellett magába foglalja az egyházmegyei szervezet és intézmények tökéletes kiépítését is. Ma a szervezkedés korát éljük. Életerős, sikerekben gazdag és áldásos működésre ugyanis csak olyan alakulat képes, amelynek tökéletesen megalkotott szervezete, s jól kiépített intézményei vannak. A katolikus Anyaszentegyház is azért tudott népeket, nemzeteket, világrészeket gyökerestül átalakítani, s egy bomladozó pogány világ romjai fölött boldogabb újvilágot építeni, új, ragyogó keresztény kulturát, s civilizációt teremteni, mert mint isteni intézmény Krisztusnak legszentebb, legtökéletesebb alkotása. Ami hajdúdorogi egyházmegyénknek, mint a katolikus Egyház egyik kicsiny, de szerves részének szintén nagy és magasztos feladatai vannak. Közzel kétszázezer gör. kat. hivő' örök üdvössége felett ó'rködni, s azt munkálni, ó'ket szent hitünkben itt is és a túlvilágon is boldoggá tenni. Itt Kelet és Nyugat mesgyéjén hidat kell képeznünk, amelyen át a nyugati keresztény kultúra, a Krisztusi hit igazságainak teljessége eljut a vörös méreggel megmételyezett Keletre, Kelet sóvárgó szemlélődő miszticizmusa pedig Nyugat fegyelmezett, szervezett hitéletében megtalálja a Krisztusi alapot és a biztos irányt. Összekötő kapocsnak szánt bennünket az isteni gondviselés, hogy rajtunk keresztül Kelet egykor virágzó egyháztartományai közös hitben és szeretetben egyesüljenek, ölelkezzenek Nyugattal, hogy újra egy akol legyen és egy pásztor. Ezt azonban csak akkor lesz képes maradéktalanul és tökéletesen megvalósítani, ha életerős, jól kiépített intézményei lesznek. Hitünk mellett drága kincsünk nem csak nekünk, hanem az egész egyetemes Egyháznak is a mi fenségesen szép, ősi szertartásunk. A szertartás, mint az istenimádás, a belső hit- és áhitatélet külső formája, magából a hitből és lélekből virágzott ki. A Szentlélek Úr Isten hárfája, amelyen a lélek benső hite, a szív mélységes áhítata fenségesen szép harmóniává magasztosul. Osi szertartásunk Nagy Szent Bazil, Aranyszájú és Damaszkuszi szent Jánosok és a többi nagy szent atyáink legdrágább öröksége. Nekünk ebben is tökéletes népnek kell lennünk. Mindnyájunk legdrágább feladatai közzé tartozik, hogy hűségesen megőrizzük magasztos formáit, régi fényükben domborítsuk ki ragyogó szépségeit és mindenekfölött avatott hozzáértéssel aknázzuk ki szivbemarkoló hit-és áhitatbeli mélységeit. — Ehhez azonban mulhatat113
lanul szükséges, hogy meglegyenek a megfelelő saját intézményeink. Bármennyire is örvendetes dolog az, hogy papnövendékeink, leendő lelkipásztoraink oly dicső múltú és úgy szellemi, mint lelki kiképzés tekintetében kiváló intézetben nevelkednek, mégis sürgős intézkedésre van szükség, hogy szent szertartásunkban is megfelelő jártasságra tehessenek szert. Az ő nevelésüknél elengedhetetlen feltétel, hogy lekialkatuk, papijellemük kialakítása, az isteni kinyilatkoztatás örök igazságainak, a hit-és erkölcstan tételeinek, törvényeinek alapos megismerése mellett már ifjúságukban magukba szivják ősi szertartásunk ragyogó szépségeit, töltekezzenek annak magasztos szellemével és belemélyedjenek mélységes, gazdag lelki tartalmába. Múlhatatlanul szükséges, hogy tanítóink és kántoraink, akik templomi ájtatosságaink népénekeit vezetik, gyermekeinket nevelik, a tudományos kiképzés és vallás-erkölcsös nevelés mellett, szertartásunkat is tökéletesen megismerjék, annak szellemében nevelkedjenek. Ami szertartásainkban oly aktiv és széleskörű a nép részétele a szent misében és a többi liturgikus ájtatosságokban, hogy jól iskolázott és fejlett énekkultura nélkül lehetetlen megőrizni annak magasztos fönségét, kidomborítani mélységes áhítatát. Mindez pedig feltétlenül megkívánja, hogy minél előbb gondoskodjunk kántortanitóink megfelelő kiképzéséről. De nem kevésbbé szükséges továbbá az is, hogy gyermekeink és ifjúságunk ne szóródjanak oldott kéveként szerte az országban, hanem legyenek saját iskoláink fiúinternátusaink és a Bazilissza Nővérek vezetése alá állítandó leányinternátusaink, amelyekben a magunk körében, saját szellemünkben nevelhetjük őket öntudatos, krisztus és egyházhű katolikusokká, akik hitök mellett görög szertartásunkhoz is szeretettel ragaszkodnak. Igaz ugyan, hogy mi szegények vagyunk és anyagiakban erőtlenek. De erre is vonatkoznak az apostol szavai: „azt ami a világ szerint gyönge, választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket" (I. Kor. 1, 27.) Úgyszintén az Isten örök Ígérete: „Elég neked az én kegyelmem... mert az erő az erőtlenségben lesz teljessé. En bizton remélem, hogy szent és nemes elhatározásainkban mi mindenkor számíthatunk Isten mindenható kegyelmének segitségére. Minden reményünk meg van arra, hogy célkitűzéseink megvalósításában bizhatunk az illetékes tényezők jóakaratú és messzemenő támogatásában is. Azonban mi magunk sem maradhatunk hátra. Nekünk félretéve mindent a legnagyobb egyetértésben kell összefognunk a közös, vállvetett munkára. Ki 114
kell kapcsolni minden önérdeket, elfelejteni az egyéni célokat és ködös ábrándképek és tervezgetések üres szalmacséplése helyett az ekeszarvára kell tennünk a kezünket és reális, buzgó építőmunkához fogni. Ha erejéhez és állásához mérten — mindenki kiveszi részét a munkából, és üres szavak helyett készségesen hordja öszsze a maga tégláit, akkor Isten segitségével, az illetékes tényezó'k megértő támogatásaval megvethetjük alapját egyházmegyénk egészséges fejlődésének, intézményeink mielőbbi megvalósulásának, hogy mint jól megszervezett egyházmegye is tökéletes népe legyünk az Úrnak". Ilyen értelemben lebeg előttem a szent vágy és az erős elhatátozás: „ Tökéletes népet készíteni az Úrnak". Most pedig ebben a magasztos szent pillanatban lélekben mély alázattal borulok le a te legszentebb felséged előtt Uram és a szent szertartásunkban gyakran előforduló zsoltár szavaival kérlek: „Ne fordítsd el orcádat a te szolgádtól... gyorsan hollgass meg engem, legyen gondod lelkemre és szabadítsd meg azt". (68. zsoltár). A te orcádat derítsd föl szolgád fölött (118. zs. 135.) „Légy segítőm, ne hagyj el engem... én üdvözítő Istenem... Törvényt adj nekem Úram a te utaidra és igazíts engem igaz ösvényre". (26. zs. 9—11.) Állj mellém a te szent kegyelmeddel magasztos, de súlyos hivatásomban. Segíts megvalósítani mindannyiunk szivének legforróbb vágyát a te nagy dicsőségedre, Anyaszentegyházunk felmagasztalására és mindnyájunk örök üdvösségére. Te is ó könynyező Szűzanya, akinek szárnyai alatt születtem és nevelkedtem légy velem életem minden napjaiban, magasztos hivatásom minden ténykedésében. A te könnyező, csodatevő kegyképed előtt tettem le 14 évvel ezelőtt az örök szerzetesi fogadalmat, ebben a kegytemplomban szállott reám 12 évvel ezelőtt a Szentlélek kegyelme, hogy Krisztus áldozópapjává avasson és most a te édesanyai szemeid előtt pihent meg rajtam ismét az Ur Lelke, hogy híveidnek főpapjává, főpásztorává kenjen. Örökre a te oltalmad alá helyezem magamat és egyházmegyémet, a te oltalmad alatt kezdem meg és akarom folytatni híveim kormányzását. Edesanyaikönnyeiddel, melyeket ismétetlen ontottál a te ősi máriapócsi kegytemplomodban öntözd meg mindnyájunk szívét, hogy ennek a nagy napnak emlékére legyen azokban örök május, nyíljanak bennük Isten dicsőségére és a te tiszteletedre a hit és az áhítat megszentelt virágai. Termékenyítsd meg csodálatos könnyeiddel elárvult egyházmegyénk kopár ugarát, hogy egymásután sarjadjanak ki belőle az ájtatos intézmények nemes és életerős hajtásai, hogy tökéletes népévé legyünk az Ürnak. 115
*
*
*
Hálatelt szívvel hódolok szent Péter apostol trónján dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápának, Jézus Krisztus földi helytartójának, a katolikus Anyaszentegyház látható fejének, legfőbb pásztorának, legfelsőbb törvényhozójának. Úgy magam, mint egész egyházmegyém nevében alázattal helyezem lábai elé mindnyájunk hódolatát azzal az őszinte ígérettel, hogy mint közös atyánkat rajongó szeretettel vesszük körül őt és mindenkor hűséges és engedelmes gyermekei leszünk, hisz mi nagyon jól tudjuk, hogy ő Istentől küldött atyánk és pásztorunk, üdvösségre vezérlő kalauzunk. Szívem mélyéből köszöntöm szeretettel oltártestvéreimet, egyházmegyém ntdő papságát, valamint Krisztusban kedves testvéreimet Nagy Szent Bazil Atyánk magyar fiait, s a Bazilissza Nővéreket, az ő lelkes leányait, álljanak mindenkor hivatásuk magaslatán és Istentől nyert kegyelmeket és adományaikat állítsák maradéktalanul az Egyház és halhatatlan lelkek szolgálatában. Nagy szeretettel üdvözöllek benneteket kedves híveim, Krisztusban szeretett Gyermekeim. Ti Krisztus lelki nyája, kiket az Ur gondjaimra bízott. Én mindig igyekezni fogok, hogy Krisztus Szíve szerinti jó pásztorotok legyek és mindnyájatokat az édes Jézushoz vezesselek. Legyetek ti is mindenkor hűséges és szerető hívei az Ur Jézusnak. Őrizzétek mindenekfelett a szent hitet, éljetek Isten törvénye és az evangelium tanítása szerint. Ragaszkodjatok a katolikus Anyaszentegyházhoz, Krisztus szeplőtelen jegyeséhez, s legyetek ennek a legjobb édesanyának mindenkor odaadó engedelmes gyermekei, mert az Egyház Krisztus hajója, amely szent Péter és utóda a római pápa kormányzása mellett biztosan átvisz minket az örök élet boldogító révébe. Miután mindenkinek szívből megköszönöm az érettem felajánlott ájtatos imákat és azokat továbbra is kérem, szívem egész szeretetével adom mindnyájukra első főpásztori áldásomat: *
T
Áldjon meg titeket az Ur Sionból, hogy lássátok Jeruzsálem javait éltetek minden napjaiban — most és mindenkor és őrökön örökké ! Kelt a könnyező Szűz Anya kegyhelyén 1939. május 14.
f
Miklós, püspök.
116
Klérosz. A külső szentély két végét illetik e névvel. Az énekvezetök helye. Ezek számára rendszerint pad és könyvállvány van ott éspedig úgy, hogy a két csoport egymással szembenéz. Eredete a legrégibb egyházi életbe nyúlik vissza, arra az időre, amikor a hivek vallási buzgósága a közös imában szürkének, egyhangúnak, elégtelennek találta a prózai szövegek hangos felmondását s az ének szárnyaló, lelket emelő hangját is beállította Isten dicsőségének hirdetésébe. Ekkor az Isten szolgálatára egybegyűlt hivek két csoportra oszlottak. Mindegyik élére egyházi renden levő férfiak (klerikus, innen a klérosz név) állottak, kik a nép énekét irányították. S a két csoport felváltva felelt a pap áldására, a két klérosz között középen (az ambonon) álló diákonus imadiktálására,-vagy egymással felváltva énekelték a zsoltárverseket, a zsoltárokhoz fűzött rövid verses énekeket (sztihosz, sztihira). Majd meg, mikor a buzgóság a tetőpontra hágott, mindkét csoport együtt zeng te a közös éneket („Istennek egyszülött Fia .. .", „Kik a kerubokat . .." stb.J. Az énekvezetök,-hogy az ének az oltár cselekményével összhangban legyen, az oltárhoz közel állottak. Mert a kisebb egyházi rendeket is felkapták, egészen a külső szentélyben. így a klérosz ma is az egyházi ének gondolatát képviseli s fontosságát hangsúlyozza. A klérosz a külső szentélyben van s ezzel kifejezésre juttatja, hogy az ének irányítás a szentélyhez tartozik. A templomi ének nem a hivek egyéni buzgóságának esetleges gyümölcse, hanem a szentély szent cselekményének szerves része. így van ? Nézzük csak ! A klérosz embere olvassa a vecsernyék olvasmányait, sokszor még a szent áldozat apostoli szakaszát is. Tehát alapot nyújt az igehirdetéshez. A liturgikus énekek szabatosan összefoglalják és kifejezik a hit alaptételeit. S az ének, lélektani hatásaival, szinte belevési azokat az ember értelmébe, szivébe• s élő hitté formálja a lelkekben. Tehát kiegészíti és gyümölcsözővé teszi az isteni ige predikálását. De egyúttal az éneken keresztül a nép a papság oltári tevékenységéhez is hozzásimul s ezzel kapcsolódik bele a szent ténykedésekbe, ezzel olvad bele a szentek közösségébe. 117
Imádságra hangolja a hivek lelkületét. Növeli a lélek áhítatát. A hit mellett felgerjeszti a behódolást, imádást, bánatot. Mintegy kézen fogva vezeti a híveket s — azokat egymás buzgóságán okulva — nagy lendülettel segíti előre. A szent ténykedésbe, a legszentebb áldozatba is tökéletesen kapcsolja bele. Állandóan hozzá alkalmazkodik az oltárnál történtekhez. A figyelmet odairányitja, a történteket magyarázza, a a lelkületet a cselekményhez idomítja. Hozzáköti a feleletekkel a híveket a papság tevékenységéhez, az egész istentisztelet szinte párbeszédekben folyik le s a nép méltóan jelenik meg az Ur színe előtt. Ami lelki kincset magában hord a szent liturgia, azt mind az ének állítja oda a hivek elé, a feltámadás titkának ismételt ünneplésével, Krisztus életeseményeinek felújításával, szentek tiszteletével kapcsolatban. Ugye milyen szép dolog a templomi ének ? A szent dolgot szentül végezzük ! Mikor énekbe kezdünk, gondoljunk mindig egy pillanatra a kerubének tartalmára. Az égben a Jelenések könyve s a próféták látomása szerint az angyali karok leborulnak Isten színe előtt s karokban zengik: „Szent, szent, szent a Seregek Ura !„ Itt a földön, a templomi énekben mi helyettesitjük az angyalokat. De úgyis énekeljük ám ! „kik a kerubokat titokzatosan képviseljük s az életadó Szentháromságnak a háromszorszentet zengjük, tegyünk félre mostan minden földi gondot,—hogy majd a mindenség Királyát fogadjuk, kit diadalmenetben kisérnek az angyali karok !" Tegyünk félre minden földi gondot, hogy az életadó Szentháromsgának a háromszorszentet méltóan zengjük ! Rohály Ferenc dr.
FŰSZERT, CSEMEGÉT olcsón — jó minősóget
vitéz TORNAY ISTVÁN üzletében — Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2.
118
A penészleki templomszentelés. A szatmári végeken a román határ félkaréjába ékelt Penészlek gör. kat. népe négyéves megfeszített munka után felépítette a magyar görögkatolikusság egyik legnagyobb templomát s azt impozáns és bensőséges ünnepség keretében szentelte meg dr. D u d á s Miklós hajdúdorogi püspök. A főpásztor M e l l e s Géza és B i h o n István kanonokok kíséretében a reggeli órákban érkezett meg az örömünnepet ülő községbe, melynek határánál — hatalmas lovasbandérium élén — dr. S t r e i c h e r Andor alispán és dr. O s v á t h Ferenc főszolgabíró üdvözölte a püspököt. A község és az egyházközség köszöntésére válaszolva kifejezte D u d á s püspök főpásztori lelkének igaz örömét afölött, hogy a penészlekiek ilyen monumentális templom építésével bizonyították be hitük erősségét, majd felszólította a község népét, hogy ne csak a kövek hirdessék az ö buzgóságukat, hanem lelkükben is épitsék fel a hit és szeretet templomát. A megyéspüspök ezután megszentelte az égbeszökő torony érc-szivét, az uj tizmázsás harangot, melynek mély zengésű hangját a trianoni határokon messze tul élő falvak népe is imádságos lelkülettel fogja hallgatni. A templomszentelés páratlanul szép szimbolikáju szertartása következett, melyet 40 papja asszisztálásával végzett D u d á s püspök, elhelyezvén az oltárkőbe Szent Faustus és Fortunatus vértanuk ereklyéit. Az újonnan konszekrált templomban végzett első főpapi mise után D u d á s püspök főpapi szózatot intézett a néphez: — Szent ez a hely — mondotta —, melyet az Ur Isten kegyelme ma betöltött. Szent azért, mert minden köve a hivők áldozatkész hitéről s egyházukhoz való ragaszkodásukról tanúskodik ; ennek a templomnak sima falaira az van felirva ragyogó szinekkel, hogy a penészleki hivek megőrizték atyáik hitét, — azt a hitet, mely csodákat művel, hegyeket helyez át s templomokat épit. Mert csoda volt ennek a templomnak, ennek a görnyedt hátú viskók, omladozó kunyhók fölé emelkedő büszke templomnak felépítése: az Ur kegyelmének csodája, melynek művelésében eszközül választotta a penészleki népet. Szent ez a hely azért is> mert tornya az ég felé mutat s oltára Isten felé vezet. A kegyelem áramlásának helye, mely megtisztít és felemel. S végül szent 119
ez a hely, mert lakóházul választotta a mennyek királya, hogy mint édesápa gyermekeivel együtt lakozzék az ó' kedvelt hiveivel, — hiszen ezt mondotta: „Gyönyörűségem az emberek fiaival lennem". — Ezt a mai napot ne a környékbeli falvakból idezarándokolt hivek óriási tömege, ne is a papság fényes felvonulása, ne is a főpásztor megjelenése tegye számunkra ünneppé, hanem Krisztus Urunk beköltözése az O újonnan épült hajlékába. S az O érkezésén örvendező lélekkel énekeljük: Velünk az Isten. Könnyektől csillogó tekintetek kisérték a főpásztor szavait, mikor áz Eucharistia trónja felé fordult az emmauszi tanítványok szavaival: Maradj velünk Urunk, mert esteledik; a gondok, az aggódás, a szegénység sötét felhői gyülekeznek fejünk felett, — maradj velünk Urunk s óvd meg a Te népedet. A lélekemelő szertartás után 150 teritékes banketten vettek részt a vendégek. A pohárköszöntők során D u d á s püspök igen meleg hangon emlékezett meg B o d n á r Sándor penészleki lelkész lelkes és önzetlen munkájáról s kitüntető elismerésképpen tb. esperessé nevezte ki.
BITTNER LAJOS
a
ÖTVÖSMŰVES A R A N Y K O S Z O R U S - MESTER
BUDAPEST, IV., PROHÁSZKA OTOKÁR-U. 8. Készít és raktáron tart: szentségtartókat, kelyheket, cibóriumokat stb. egyházi ötvösmunkákat.
120
n r
PROFUNDIS. Irta Dr. Popoff
Mihály.
Sokszor kerül az ember olyan lelkiállapotba, hogy a magányosság fáj, éget és arra ösztönöz, hogy ezt a nagy magányosságot valakivel megosszuk. Különösen akkor, ha ez nem volt mindig így... Egy férfi, aki valaha másokért élt, családért, egyházért, közért, kétszeresen érzi az egyedüllét fájdalmát, az ilyen emberben elolthatatlan a nostalgia, amit csak az enyhíthet, ha életét kitárja mások előtt, így próbálja pótolni azt az ürt, melyet egy régi világ elmúlása hagyott hátra. Azt hiszem az írók mind magányos emberek, még akkor is, ha látszólag tartoznak is valakihez. Ez a magány kényszeríti őket arra, hogy írjanak s írásaik utján vegyék fel a kapcsolatot az emberi közösséggel, ha már máskép nem lehet. A magány benépesiti a fantáziájukat s az elveszett családot képzeletbeli lények helyettesítik. Regények születnek, melyek a közönség szemében egy nagyképességü írót tükröznek, valójában azonban e regények nem egyebek, mint a magányos puszta délibábja, amely várost, embereket, életet varázsol a holt sivatag fölé... De a vérbeli íróknak legalább megadatott az a vigasztalás, hogy csak a fantaziájuk hívja életre az általuk teremtett alakokat. Am a száműzött, akit csak a kényszer választ el szeretteitől, aki tudja, hogy a balsors véglegesen és jóvátehetetlenül tépett szét olyan kapcsolatokat, melyek örökösnek és kívánatosnak tűntek fel valaha, kihez meneküljön ? Nincs képzelet, csak nehéz emlékezet... Nincs délibáb, csak a visszahozhatatlan mult fájó tükörképe... Ezért bocsánatot kérek türelmes olvasóimtól, ha írásaimban csak a valóságot tárom fel, vagyis emlékeket, melyek valóban megtörténtek, embereket idézek, akik nemrég közelemben éltek, de akiktől most szemfedőnél is sötétebb függöny választ el... Ha már sebekben turkálunk, hadd fájjon minél jobban...' Ha már a mult ködbevesző alakjai közt keresgélek, hadd lépjenek elő azok, akik a szívem véréből fakadtak : a gyermekeim. Peregjen á film visszafelé egy kicsit... töröljünk ki vagy tizenhét évet az életünkből, vájjon mit látunk ?... Rebben a szem, szinte káprázik... lehetséges volna ? Egy fiatal apa játszadozik két gyermekével... Egy kislányka futkározik vidáman s vad csatakiáltással robog felé apró legényke öccse. Hopp !... rögtön összeütköznek. A 121
karambol nem vitás, de ki volt az, aki hibásan állította a váltót ? A kislány meghorzsolta a térdét, súlyos testi sértés ! Am az ifjúnak kiszakadt a nadrágocskája: idegen ingr-ongálása!... A pereskedés elkerülhetetlen. Hol a biró, ki a biró ? A fiatal apa megcsókolja azt a vérzó' térdecskét, nincs az az orvos, aki gyorsabban be tudna gyógyítani egy sebet... Am nadrágot varrni nem tud, mit tehet mást ? hamar egy uj nadrágot hé te lusta szabó !... ifjú barátom maszatos arca máris felderül s nekirugaszkodik, hátha sikerül még egy ilyen szerencsés karambolt, merthiszen nincs nagyszerűbb dolog mint egy ilyen gyönyörű új kozáknadrág, lampasszal és sarkantyús csizmával... Tamara volt a kislány... a fiút Georgijnak hívták... Ki tud elképzelni olyan meseszerű ajándékot az élettől, mint két fürge, rakoncátlan gyermek ? Bár forrongott a világ, az apa mély hálával és alázatos szívvel köszönte meg teremtőjének, hogy ezt a két gyönge emberpalántát az ő gondjaira bízta. És bízott abban, hogy ennek a világnak a forrongása csak ideig-óráig tart, mert semmi sem örök, csak az Isten dicsősége múlhatatlan... ..És Georgij játszadozott tovább... és Tamara is gyermek maradt még sokáig... De milyen gyermek ? Kislány volt, nő, elbájoló, édes, makrancos és vakmerő, egyben félénk és gyámoltalan. Nő. Egyszer ott sírdogált a balkonon. Sírt, sírt keservesen. — Ej, ej kis nagysád mi a baj ? — Nem tudok kimenni az udvarra! — jajveszékelt Tamara. — Rettenetes 1 És miért nem ? — Ott... ott... — mutat a gyermek az udvar közepére — ott egy tyúk sétál!... — S rémüldözve bámult a vésztjóslón káráló tyúkra. — Ejnye Tamara, hiszen az egy ártatlan jószág ! Nem bánt az téged. Gyere csak bátran utánam 1 — De Tamarát nehéz meggyőzni. Csak akkor nyugszik meg, mikor látja, hogy Georgij vakmerően, mint egy hadvezér odaáll a félelmetes tyúkok elé és harsányan dirigálja őket... Georgij persze ez más. O férfi. Mesélem neki, hogy mikor én kicsi fiu voltam, milyen haszontalanságokat követtem el. Minden apa szívesen eleveníti fel gyermekkora kisebb nagyobb csinytevéseit, nem gondolva azzal, hogy esetleg nagyon is hálás hallgatósága akad saját gyermekeiben. Én is modom hát, hogy egyszer valahonnan gyufát szereztem s egy nagy csűrbe lopakodtam és azt minden lelkiismeretfurdalás nélkül felgyújtottam. Szinte büszke voltam erre a tettemre s méginkább arra, hogy ezt a gonosz tet122
tet sohasem tudták kinyomozni, ki követte el, hiszen ki gyanakodott volna egy öt éves kis gézengúzra, amilyen én voltam abban az időben. Georgij csillogó szemmel fülelt, el nem vesztett volna egyetlen szót sem, ami erre a tárgyra vonatkozott. De társaságban voltunk persze hamarosan másról kezdtünk beszélgetni. Fel sem tünt tehát, hogy Georgij pislogni kezd s ugy tesz, mint aki nagyon álmos. Az anyja ezek után fogta a kisfiút és lefektette. Egyszer csak kevés idő múlva valami fojtó, égett szag csapja meg az orrunkat. Mi a csoda lehet ? Tűz volna valahol ? Ösztönszerűen a gyerekszobába siettem, attól tartva, hogy valami szerencsétlenség éri őket, hát kérem, tessék elképzelni: Georgij barátunk áll a szobában, nagy gyönyörrel szemlélve művét. Hirtelen összehevenyészett ugyanis egy csűrt papirskatulyákból, miegymásból s azután saját receptem szerint felgyújtotta. Ráripakodtam : — Hogy mersz ilyeneket csinálni. Most rögtön kikapsz! > — Miért, kérdezte a kölyök tágranyilt szemmel. — Te mondtad, hogy te is így csináltál. Én csak téged utánoztalak s most megversz ? Igazat adtam kis barátomnak, mit is tehettem volna mást. Hisz a fiam volt... Hanem megmagyaráztam szépen neki, hogy én nem azért meséltem el ezt neki, hogy ő most utánam csinálja, ellenkezőleg azt akarom, hogy az én fiam ne legyen olyan meggondolatlan, mint az apja volt kicsikorában. — Mire a fiu így oktatott ki: — Ezzel kellett volna kezdened, papa. Akkor nem gyújtottam volna fel a csűrömet... Ki tudja azt most már, mivel kellett volna kezdeni az ő nevelését, hogy örök időre megtarthassam a magaménak, necsak egy tünő pillanatra, az emlékezés rövid villanására. De ki tudhatta azt előre, hogy az egész világ arra fog törekedni, hogy a fiakat elválassza az apáktól ?... Ki ad erre választ ?... *
*
*
Valentina nővérem írta két évvel ezelőtt, hogy Oroszországban találkozott Tamarával, akinek keresztanyja és nagynénje egy-
^Megbízható — —
C I P Ó T OLCSÓ
ÁRON
Q T I R I f^l ^ ( J 1 !JLIl"tOl I
Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. szám. ^ R ó m . 1kat. parochia épület.
TELEFON 5 7 9 . ^ 123
személyben. Tamara most már felnőtt, nagykorú lány. Valentina örömmel sietett feléje. Tamara megállott hidegen nem adott kezet. — Mi történt veled, édes Tamarám? Drága gyermekem ! — Nem ismerem Ont, asszonyom ! — válaszolt Tamara. Valentina sóhajtott: — Apádról is elfelejtkeztél ? — Nem tudom kiről beszél ön asszonyom 1 Nekem nincs apám! Nővérem reménytelennek tartotta az ügyet, de azért megkockáztatta : — Nem tudod, hogy apád száműzetésben él messzi idegenben. Nem vágyódsz utána ? Az, aki száműzetésben él, az csak fehér kutya lehet. Fel kell akasztani. Az nekem nem apám... A
-
...Minek beszéljek, minek tépjem a sebeket tovább ?... Elmondjam, hogy a kis Georgij is hasonlóan gondolkozik, miután az anyjuk így nevelte fel Tamarával együtt ? Vagy talán nem az anyjuk a hibás ? Mit mondjak, mit gondoljak ?.,. Néha úgy érzem, az egész csak egy rossz álom. Azt képzelem, hogy a kedves gyermekek még most is oly kicsinyek, mint akkor, mikor utoljára láttam őket s engem várnak, az apjukat, aki kézenfogja őket és vezeti, vezeti valahová, ahol nincs más, csak szeretet, nincs gyűlölet és nincsenek hazug eszmék, nincsenek féktelen indulatok, csak a könyörületes Isten... Oh, Istenünk, mikor jön el ez a Te országod ?...
'•"T*.; Sige. Duli Antal tanító-
Petneházától keletre, a Nyirmadára vivő út kétoldalan vizenyős rész terül el nagy helyen kb. 200—300 holdon. Kívül van a kozseg határán. Nyirmadához és Rohodhoz tartozik. Némely évtizedekben kiszárad, eltűnik a víz és legeltetni, szántani lehet majdnem az egészet, csak a közepén marad itt-ott egy kis kenderáztató. Máskor meg visszajön a víz-és tengerré változik az egész terűiét, elég mély vízzel, ezernyi vízi madárral, sőt akad egy-egy halászcsónak is. A belső vízeket ilyenkor nem látni, csak legfeljebb valami távoli dombról,- mert a széleken erdőnyi a nád. 124
A mult században Fuló, Vitéz, Szűcs, Balog családok birtokaihoz tartozott. Ma kisgazdáké nagyrészt. Mai neve Sigepuszta, vagy röviden csak Sige. Erről mondja a szájhagyomány : Sige valamikor falu volt, de elsülyedt és elboritotta a víz. Egyszer, mikor kiszáradt, a helyén szántottak és az eke megakadt valamiben. Hát egy harang koronája (felső része) volt. Emberi erővei nsm birták kimozdítani, így hát kötelet kötött rk rá és ökröket fogtak bele, azzal húzatták ki. Ez a harang a petneházai gör. kat. templom kisharangja ma. Megtalálták a nagyharangot is. Arra is kötelet kötöttek, ökröket fogtak bele, de nem birták kihúzni. Még több ökröt fogtak bele. A harang meg is mozdult, de ekkor valaki a föld mélyén fájdalmasan elkiáltotta magát: „Jaj a kisujjam !" (t. i. elszakadt). Abban a pillanatban elszakadt a kötél, az ökrök orrabuktak, a harang pedig lesülyedt kétszerte mélyebbre, mint volt. Azóta nem találja senki, csak éjfélkor lehet hallani néha a szavát. A legtöbben restellik, ezt így elmondani „úr" előtt mert „az csak olyan beszéd" hanem röviden annyit mondanak legfeljebb, hagy a kisharangot szántás közben találták a Sigén. A mondát azonban beszélik nemcsak Petneházán, hanem a szomszédos községekben is. szóról-szóra egyformán. Csoba János, nyírmadai lakc s, 70 éven felüü öreg, a községben tekintélyes ember állítja pl. hogy suhanclegény korában, legeltetés közben hall< tta Szt. György nap éjfélkor a. Sige harangszavát Helmeczy Béni nevü pajtásával. Vannak tamások, akik az „effélékben" már nem hisznek és azt mondják, hogy a kisharangot a Fuló család adta a templomnak. Megjegyzendő, hogy a Fuló család református és hogy helyben van ref. templom is. Mégis ezt látszik igazolni az a körülmény is, hegy a gör. k. templom harangjait emberemlékezet óta ingyen meghúzzák a Fuló család halottainak. Talán elpusztult családi kápolna hányódó harangja volt, talán a cselédek hajnali hivogatója, vagy egymásután mindkettő és hogy elpusztult a kápolna, elfogytak a cselédek — talán a rajta levő szent miatt — nem adta gazdája a ref. egyháznak, hanem mint egyébre vagyis haszontalan, hányódó jószágot, adta a gk. templomnak. Ha pedig azt vélem a harangtalálás ellenébe, hogy a rohodi határban találták, hogyan került a petneházi templomba ? az a válasz, hogy Rohodon nincs gk. templom, az ottani hívek is Petne125
házához tartoznak, no meg a birtokos Fuló család is petneházai lakos, csak ide kellett hozni a harangot. Komolyabb érv, hogy a Sige melletti dombok egyikét (amelyikre az út felhág a nyirmadai oldalon) hatvan-hetven évvel ezelőtt a környék még általánosan Cverkóhegynek nevezte. így állítja a nyolcvanas agg Tulipán György petneházai lakos, évtizedeken át községi biró és a határ legalaposabb ismerője. Többször talált ezen a dombon ásás közben csontokat is. Sőt az oda házat épitő — és ma is ott lakó ember szintén csontokat talál, ha kutat, vermet miegymást ás. Cverkó pedig gk. templomot jelent. Ez ugyanis ószláv eredetű szó. Ezt a nyelvet gör. katolikusok használták a Nyirben még néhány évtizeddel ezelőtt is templomaikban és ezen a nyelven templomukat is gyakran cverkónak mondták. Sőt a másvallásuak is nem egy helyen eltanulták és így hívták a gk. templomot ők is. A talált csontok a templom körüli temető maradványai lehetnek. Régen ugyanis a templom körül temetkeztek a hívek. Ott hát templom volt. Akkor pedig falu is volt. Tehát mégis volna valami igaz a mondából ? Valami feltétlen. De ki tudja, mennyi és hogyan ? Ki bogozza ki ? Nem fontos. Az anyaföld szól ilyenkor az bűbájos nyelvén, szülöttéinél', a föld földnépének száján keresztül. Te pedig csak hallgasd a m mesét és ha sokszor hallod és fia vagy ennek a földnek, végül megérted. Akkor gyönyörködni fogsz.
Divatárúban
tí /[ *
legolcsóbb MayerÁgoston Bevásárlási forrás
Telefon 537.
Uri és női
Nyíregyháza,
divatárúháza
Zrinyi Ilona-utca 2.
NEMZETI HITELINTÉZET R.-T. NYÍREGYHÁZI FIÓKJA
Tüzelőanyag!
Bank!
Biztosítási osztály!
Nyíregyháza, Széchenyi út 1. szám. Telefon 208. szám. 126
EGYHÁZI — Papp János tb. kanonok, hajdúdorogi paróchust dr. Dudás Miklós megyéspüspök székesegyházi főesperessé nevezte ki. — Véghseö Dániel sz. sz. ülnök, érd. esperest a hajdúdorogi kerület esperesévé nevezte ki. — Bodnár Sándor penészleki lelkészt a templomépités körül szerzett érdemei elismeréséül püspök urunk Önagyméltósága tb. esperessé nevezte ki. — Szuvák József bökönyi lelkész ezüstmiséje alkalmából a megyés-fó'pásztor elismerését fejezte ki a jubiláns iránt érdemekben gazdag papi működéséért. —- Igazgatói kinevezés. Mincsik János bökönyi és Lengyel Péter nyírcsászári tanitók elemi iskolai igazgatóvá kineveztettek. — Tornyospálcán a virágzó egyesületi életet élő Legényegylet mellett megalakult a Leánykör is. Az új egyesület lelkes tagjai meg akarják mutatni, ki is hát a legény a gáton... — Révleányváron a két szert, hívek közös harangját ünnepélyesen áldotta meg Csopey Jenő esp. lelkész és Várfalvi Mihály s-lelkész, Dodek Jenő pápai káplán lelkes szentbeszéde mellett. A munkácsi egyházmegyéből: Őszentsége XII. Pius pápa az ősi egyházmegye Sztankay nagyprépost halálával megüresedett nagypréposti székét Ilniczky Sándor
ÉLET
kanonokkal töltötte be, akit idő közben magyarország Kormányzójának bizalma a felsőház tagjává tett. — Az egyházmegye kanonokai u. m. Jankovics Sándor, Chira Sándor, Kossey Tivadar, Kohutics Tivadar, Homa Viktor egy fokkal előléptek, a megüresedett hetedik stallum pedig Dr. Marina Gyula teol. tanár, vicerector, Kárpátalja v. kormánybiztosával lett betöltve, akit a Kormányzó Úr miniszteri tanácsossá nevezett ki és Kárpátalja kultusz ügyeinek vezetésével bízott meg. Júl. 4-én volt a felvétel a munkácsi egyházmegyében 33 jelentkezőből 12-t vett fel a püspök Úr.
ÚJSÁG BOLT »•i
KöNYVPAPIRKERESKEDES
NYÍREGYHÁZA, BETHLEN-UTCA 2.
RÓM. KAT. BÉRPALOTA. Nasyraktár imakönyvekben é s " f g | . ; 5 3 vallásos iratokban.
Gárdaparancs : Imádságainkat, szentmisehallgatásunkat és áldozatainkat az Egyháztól még elszakadtak visszatéréséért ajánljuk föl, a firenzei uniós zsinat 500 éves évfordulóján ! Kedves Jó Gárdisták ! A háború alatt történt, hogy Galicia katonai helytartója, Potoczky gróf ellen egy egyetemi hallgató merényletet követett el és a gróf sebesülésébe bele is halt. Körülbelül két hónappal a merénylet után Potöczky gróf özvegye sokáig írt egy levelet íróasztalánál. Újra és újra elolvasta a már leírt sorokat, miközben keze remegve tartotta a papírt és az írást minduntalan megszakította feltörő' sírása, mely nem egyszer zokogássá vált. Az özvegy kicsiny fia egyideig nézte anyja munkáját és vergődését, de aztán megszólította": Mit írsz mama, hogy annyira sírsz miatta ? Anyja így válaszolt neki: Levelet írok fiam a császárnak, egy szegény nagyon szegény bűnös emberért. Azután folytatta az irást a fia pedig, aki jól nevelt gyermek volt és tudta, hogy nem szabad zavarni anyját ha az dolgozik, csendesen nézte tovább. Amikor azután kész volt a levele, mégegyszer elolvasta, de mielőtt aláirta volna, adalépett a falon függő Jézus Szíve-kép elé letérdelt és sokáig imádkozott. Mikor fölkelt halotthalvány volt az arca és remegett a keze, mellyel aláirta a levelet. Ebben a levélben Potoczky özvegye kegyelmet kért az elvetemült egyetemi hallgató számára, aki férjét meggyilkolta és akit Lembergben halálra Ítéltek. Érdemes megemlíteni kedves gárdisták, hogy ez a sokat
Takarékosság-.
Szabott ár.
HARTOS LAJOS F é r f i - é s női gyapjúszövet különlegességek, selymek, mosóáruk, szőnyegek, ágygarniturák, sezlonteritó'k, ruha- és kelengyevásznak nagy r a k t á r a .
Nyíregyháza, Vay Ádám-utca. 128
(Takarékpalota)
szenvedett úriasszony honnét merítette azt a nagy lelki nemességet, amellyel az ellenségszeretetnek ilyen gyönyörű példájára képes volt. Bécsben nevelkedett ő, a Jézus Szívéről nevezett szerzetesnők intézetben, ahol az Üdvözítő nagy szeretetének szívetnemesítő erényét ültették fogékony szívébe. Kedves Gárdisták ! Nekünk is van egy ilyen jóságos Anyánk a katolikus Anyaszentegyházunk, amely megbocsátja tőle elszakadt, hálátlan gyermekei hálátlanságait és szent imádságával állandóan kegyelmet kér Jézus Szentséges Szívétől még a kárhozat örvényei felé rohanó hűtlen gyermekei számára is. Kedves jó Gárdisták 1 Mindnyájan megígérjük, hogy e nyáron különösen vigyázni fogunk a lelkünk tisztaságára és hűségesen fogunk szolgálni Jézus Szentséges Szívének. Áldozatainkkal buzgó imádságainkkal és szentmisehallgatásunkkal ki fogjuk esdeni a firenzei uniós egyetemes Zsinat 500 éves évfordulóján a még tévedésben és szakadárságban lévők mielőbbi visszatérését a legjobb édesanyánkhoz, katolikus Anyasentegyházunkhoz, hogy Üdvözítőnk Szentséges Szíve vágya e földön mielőbb teljesüljön : Jézus Szentséges Szíve jöjjön el a Te országod. Pali bácsi.
Legjobhkalapot, sapkát
KERTÉSZ ISTVÁN
VERESS-nél
látszerész Nyíregyháza, Bethlen-u. 3. sz.
vásárolhat. • = = ===== Minőségben és árban vezet. Nyíregyháza, Kossuth-tér 11. U n g á r ház.
R. kat. templom mellett.
Róm. kat. iskola épület.
Zeiss-Punktal ÜVEGEK lerakata. Kész szemüvegek és minden optikai cikkek raktára.
|m órás Máyer István 1 és ékszerész — aranyérmes mester m i l l l M ^
§ ü Alapítva 1890. Postát, pénztári számla-szám 40.723. Telefon 298. === § g NYÍREGYHÁZA. ZRÍNYI 35
ILONA-U. 1.
Nagy r a k t á r Legolcsóbb szabott árak. Készpénz-áron hitelbe is vásárolhat.
¡g
=§5
