Juhász László Az engedményezés és a felszámolás kapcsolata
Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy vitássá válik a felszámolás alá került adós által kötött engedményezési szerződések megítélése, s a felszámoló vitába kerül az engedményesekkel. Erre figyelemmel nagyon röviden áttekintjük az engedményezésre vonatkozó alapvető előírásokat, a vonatkozó bírói gyakorlatot, majd a felszámolási ügyekben előforduló vitás kérdéseket tekintjük át. Az áttekintés során a szokásosnál többször idézem szó szerint a felhívott határozatok indokolását annak érdekében, hogy a kifejtett álláspontok csorbítatlanul jussanak el az olvasóhoz.
1. Az engedményezésre vonatkozó alapvető előírások A Ptk. 328.§ (1) bekezdése kimondja, hogy a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés). Az engedményezés eredményeképpen alanyváltozás következik be a kötelem hitelezői (jogosulti) oldalán: az eredeti jogosult (engedményező) helyére belép az engedményes. A kötelem az alanycsere ellenére egyebekben változatlan formában fennmarad. Az engedményezés az engedményező és az engedményes között fennálló jogviszony, a kötelezett pozícióját nem érinti, ezért a hozzájárulására nincs szükség. Ugyanezen okból fakad, hogy az engedményezési szerződés érvényességének nem feltétele a kötelezett értesítése. A Legfelsőbb Bíróság a BH2004. 410 szám alatt közzétett eseti döntésében a még le nem járt vállalkozói díj engedményezése kapcsán az alábbi álláspontot fejtette ki: “A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az engedményes a régi jogosult helyébe lép, a (3) bekezdése szerint pedig a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor még fennállott jogalapon keletkeztek. E szabályok helyes értelme szerint tehát az engedményezés az eredeti jogviszony tartalmát nem változtatja meg, a kötelezett helyzetét nem teheti terhesebbé, de az engedményes számára sem biztosít többlet-jogokat. A még esedékessé nem vált vállalkozói díj engedményezése esetén az engedményes díjkövetelést csak olyan összegben érvényesíthet, amilyen összegben az az esedékessé váláskor (a teljesítéskor) a vállalkozót megilletné. A megrendelő (a díjkövetelés kötelezettje) pedig az engedményesnek is csak olyan összegben köteles teljesíteni, amely a szerződés teljesítéskor a vállalkozót megilletné. Az engedményezés folytán létrejött jogviszonyból az is következik, hogy vállalkozói díj elszámolása tekintetében az engedményezőnek és a kötelezettnek már nincs rendelkezési joga. Az általuk kötött megállapodás, a díj összegének leszállítása tehát a felperessel szemben hatálytalan.”
A törvény az engedményezési szerződésre meghatározott alakot nem ír elő, ezért az akár írásban, akár szóban érvényesen megköthető akkor is, ha arra a szerződésre, amelyből a követelés ered, a jogszabály a kötelező írásba foglalást rendeli. Az engedményezés 1
elfogadása ráutaló magatartással is történhet. A felek megállapodásából egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az engedményezés mely követelésre és milyen terjedelemben vonatkozik, a követelés ugyanis részlegesen (pl: csak tőkekövetelés engedményezése történik meg) is engedményezhető. Az engedményezés az adós irányában absztrakt, az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége csak az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség a kötelezett helyzetét nem befolyásolja (EBH2003. 868.). Az engedményezés perfekt jogügylet, ezért magával az engedményezési szerződés megkötésével átszáll a követelés az engedményesre. Ez kizárja az engedményezési szerződés felmondását (EBH1999. 124.) Ezek a szabályok a felszámolási eljárások kapcsán sokszor okoznak gondot. A felszámolási ügyekhez köthető gyakorlatban a jövőbeli és a biztosítékú célú követelések engedményezése okoz problémát. 2. A jövőbeli követelések engedményezése A Ptk. kifejezetten nem rendelkezik a jövőbeli követelések engedményezéséről, a bírói gyakorlat elismeri ennek lehetőségét. A jövőbeli követelések engedményezhetőségét támasztja alá a jövőbeli követelésen alapított zálogjog, valamint az a tény, hogy a bírói gyakorlat érvényesnek ismeri el a nem az eladó tulajdonában lévő (vagy a szerződéskötéskor még nem is létező) dolog adásvételére kötött szerződést. Jövőbeli követelések engedményezése esetén a követelés annak létrejöttekor minden további jogi aktus nélkül átszáll az engedményesre- olvasható a Complex Jogtár magyarázatában. A jövőbeli követelések engedményezése a gyakorlatban számos problémát vet fel, ezért célszerű áttekinteni a bírói gyakorlat alakulását.
BH. 1996. 380. sz. döntésében a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az engedményezési szerződés lényeges tartalma annak a követelésnek a határozott és pontos megjelölése, amelyre az engedményezés vonatkozik, azaz az engedményezett követelés kötelezettjének és a követelés összegének pontos meghatározása. Olyan esetben, amikor egy követelés még létre sem jött, a követelés kötelezettje és összege nem határozható meg. Ebből következik, hogy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában még létre sem jött követelés a lényeges tartalmi elemek meghatározhatatlansága miatt - nem engedményezhető. Láthatóan ez a döntés a jövőben létrejövő követelés esetében nem látott lehetőséget az engedményezésre. A BH. 1996. 379. szám alatt közzétett határozatában a Legfelsőbb Bíróság ugyanezt az elvet követve hozott döntést, amikor kifejtette, hogy az adott jogvitában az alperes által beszámítani kért ellenkövetelés nem vitásan olyan módon keletkezett, hogy a felperesn az adásvételi szerződés megkötésekor már fenn nem álló követeléseket ruházott át. A felek között a Ptk. 328. §-ában szabályozott visszterhes engedményezés történt. Engedményezni csak létező követelést lehet, enélkül a felperes kötelezettségvállalása lehetetlen szolgáltatásra irányult. A Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése szerint a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis, és mert a szerződés érvénytelensége nem is orvosolható, a Ptk. 237. §ának (1) bekezdése értelmében az érvénytelenség jogkövetkezményeit akként kell levonni, hogy a felek között a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. 2
Lényegi különbség van a már megszűnt és a jövőben keletkező követelések engedményezése között, ezért az utóbbi döntés több okból figyelemre méltó és ma is időtálló. Már a fenti határozatokból is az olvasható ki, hogy a jövőbeli követelés fogalmának megítélése nem is olyan egyszerű. Tovább árnyalja a képet az ítélőtáblák gyakorlata. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Szegedi Ítélőtábla több döntése. A BDT 2012.2666. sz. alatt közzétett eseti döntésből kiemelem a tényállási rész legfontosabb elemeit, a felszámolási eljárás során ugyanis tipikusan ilyen esetek fordulnak elő: „Időközben - a konkrét megrendelések ismeretében - 2007. május 21-én az alvállalkozó hitelszerződést kötött a felperessel 300 000 000 Ft keretösszegre a 2006. november 14-ei vállalkozási keretszerződés előfinanszírozására. A felperes a várható bevétel 80%-áig vállalta hitel folyósítását az alvállalkozó részére. A hitel igénybevételének feltételéül szabta, hogy az alvállalkozó a 2006. november 14-ei vállalkozási keretszerződésből eredő, alperessel (fővállalkozó) szembeni követeléseit a felperesre engedményezze háromoldalú megállapodás formájában, melyben az alperes (fővállalkozó) kötelezettséget vállal, hogy a felperes által meghatározott zárolt számlára teljesít. A felek úgy rendelkeztek, hogy az ideérkező összegből a hitel előtörlesztésre kerül. A hitelszerződést egyéb mellékkötelezettségekkel is biztosították. A biztosítékokat a szerződés 10. pontjában sorolták fel, köztük az „árbevétel-engedményezési” megállapodást. Az alvállalkozó 2007. május 21. napján a felperesre engedményezte az „1. számú mellékletben felsorolt és specifikált”, alperessel szemben fennálló követelését. Az engedményező meghatalmazta a bankot, hogy az alperesi kötelezettet a szerződés 2. számú melléklete szerinti formátumban és tartalommal - melyet az engedményező cégszerűen aláírt - értesítse az engedményezésről. Az engedményező készfizető kezességet vállalt a felperessel szemben az engedményezett követelések vonatkozásában. Vállalta továbbá, hogy a kötelezett felé szerződésszerűen teljesít és tájékoztatja a felperest minden olyan tényről, körülményről, amely a követelés fennállását, érvényesíthetőségét befolyásolja. Felhatalmazta a bankot, hogy az engedményezés létrejöttét a kötelezett felé az engedményezési szerződés bemutatásával igazolja. A szerződés 1. számú mellékletében a követelés alapjául szolgáló szerződésként a 2006. november 14-ei vállalkozási keretszerződést és az ahhoz kapcsolódó 2006. november 20-ai megrendelést és visszaigazolást nevezték meg. A követelés kötelezettje az alperes. Részletezték a teljes követelés egyes részösszegeit és azok esedékességét, így szerepeltették a 32 000 000 Ft-os, az 52 000 000 Ft-os és a 75 000 000 Ft-os nettó vállalkozói díjakat. Az engedményező a szerződés általa cégszerűen aláírt 2. számú mellékletével értesítette a kötelezettet az alperest - arról, hogy a 2006. november 14-ei vállalkozási keretszerződés alapján „fennálló, hátralékos” követeléseit a felperesre engedményezte.”
A fenti tényállás alapján kialakult vitában a másodfokú bíróság –egyetértve az elsőfokú bíróság álláspontjával – kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint érvényesen engedményezhető a jövőben lejáró követelés, ha az engedményezéskor már létezik a jogviszony, amelyből a követelés fakad és a fizetési kötelezettség módja, az elszámolás rendje körülhatárolt (BH 2004/10/410., BDT 2008/11/186. számú eseti döntések).” Más ügyben a bíróság hasonló okfejtést alkalmazva döntött, amikor az ítélet indokolásában hangsúlyozta, hogy „a kialakult bírói gyakorlat szerint érvényesen engedményezhető a jövőben lejáró és a feltételhez kötött követelés is. Csak olyan „jövőbeni követelést” nem lehet engedményezni, melynek keletkezése, létrejötte is eleve bizonytalan. Így például nem engedményezhető egy árukészlet potenciális ellenértékeként járó vételár összege, amikor még el sem adták, vagy hasonlóan nem ruházható át egy még meg sem kötött (jövőbeli, potenciális) vállalkozási szerződésből eredő vállalkozói díjkövetelés. Más a helyzet azonban, ha az adásvételi vagy vállalkozási szerződést már megkötötték, az ezekből eredő jövőbeli, meghatározott ellenértékre vonatkozó követelés engedményezhető. Ezt fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság két eltérő tényállás alapján hozott döntéseiben (BH1986. 380., BH2004. 410.).” (BDT 2008.1905.Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 150/2007.) Ugyanezen bíróság a Gf. I. 30.048/ 2011. sz határozatában azt emelte ki, hogy érvényesen engedményezhető a jövőben lejáró és feltételhez kötött követelés, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad. (BDT. 2013/2.) 3
Ezekből az eseti döntésekből megállapítható, hogy a bírói gyakorlat értelmében a jövőben keletkező követelés akkor engedményezhető, ha az a jogviszony, amelyből a követelés fakad, az engedményezéskor már létezik, s minimális feltétel, hogy a követelés keletkezése, létrejötte nem lehet bizonytalan. Amennyiben a követelést megalapozó jogviszony sem jött létre – a BH 1996. évi 379. számú döntésben kifejtett álláspontot figyelembe véve – a kötelezettségvállalás lehetetlen szolgáltatásra irányul, s mint lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. ( Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése) Az ismertetett döntésekből az is leszűrhető, hogy amennyiben az engedményező adós felszámolás alá kerül, s a kezdő időpont előtt történt az engedményezés, azt a felszámoló már nem teheti vitássá. (Ide nem értve a szerződés megtámadását.)
3. A biztosítéki célú engedményezés A Ptk. nem rendelkezik a biztosítéki célú engedményezésről sem, amely esetében az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Az engedményezés tehát akkor tekinthető biztosítéki célúnak, ha a követelés átruházása, a követelés feletti rendelkezési jog átszállása, tulajdonképpen a szerződés hatálya feltételhez (a biztosított követelés nem teljesítéséhez) kötött. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az átruházott követelés már nem illeti meg, azt vissza kell szolgáltatnia. Ebből adódik, hogy egymás közti viszonyukban az engedményes az engedménnyel nem rendelkezhet korlátlanul, a kapott jogosultsága korlátozott, célhoz kötött. Ezt az elvet mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla a BH. 2005. 16. szám alatt közzétett döntésében, kifejtve, hogy az engedményezés abban az esetben tekinthető biztosítéki jellegűnek, amennyiben az engedményezés hatályának beálltát a szerződő felek az adós teljesítésének elmaradásához kötik. A Legfelsőbb Bíróság egyik friss döntésében ( Gfv.X.30.025/2012/15.) részletes elemzést ad a biztosítéki célú engedményezés fogalmáról az alábbiak szerint: “A Kúria …figyelembe vette, hogy a biztosítéki célú engedményezés a gyakorlatban kialakult fiduciárius szerződések egy formája, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze: „Fiduciárius biztosíték alatt az olyan jogügyleteket értjük, amelyekben a tulajdonjog, tulajdonjog megszerzésére vonatkozó jog (opció), illetve követelés vagy jog jogosulti pozíciója biztosítéki szerepet tölt be. A biztosítéki pozíció létesítése úgy történik, hogy a hitelező dologi (vagy ahhoz hasonló jellegű) jog formájában többet (tulajdonjogot, opciós jogot, engedményesi státuszt stb.) kap, mint amennyit a biztosítéki cél kívánna, és ebből a többől az adós és a hitelező közötti belső viszonyban, kötelmi korlátok, kötelezettségek beépítésével vesznek vissza.” (Gárdos IstvánGárdos Péter: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? Polgári jogi kodifikáció 6. évf. (2004), 1-2. sz. 33-47. oldal.) A biztosítéki célú engedményezésnek a gyakorlatban különböző változatai alakultak ki, melyek megfogalmazásakor a hitelezők arra törekedtek, hogy megtartsák a biztosítéki célú engedményezés hitelező számára pozitív tulajdonságait, ugyanakkor azonban elkerüljék a hátrányos megítélést. Ebből következően ún. vegyes engedményezési szerződések jöttek létre, amelyekben a hitelt nyújtó társaságok a szerződés szövegében meghatározzák az engedményezés jellegét (teljesítési engedmény), ugyanakkor annak tartalmi elemeiként a biztosítéki engedményt jellemző megoldásokban állapodnak meg a szerződő féllel.”
4
E konstrukció - mint általában a fiduciárius jogintézmények - megítélése vitatott a jogirodalomban, és a gyakorlatban is. Különösen élesen vetődik fel a kérdés abban az esetben, amikor az engedményező felszámolás alá kerül, s el kell dönteni, hogy az engedményezett követelése a felszámolási vagyon része vagy sem. Azokban az esetekben, amikor nem biztosítéki céllal történik meg az engedményezés, a Legfelsőbb Bíróság több döntésben orientálta a gyakorlatot. A BH.1993. 114. szám alatt közzétett döntésben például kimondta, hogy ha az adós a követelését - még a felszámolási eljárás megindítása előtt - joghatályosan engedményezi, a felszámoló az engedményezésre vonatkozó, teljesedésbe ment megállapodást nem mondhatja fel. A BH. 1993. 446. számú döntés indokolása kicsit részletesebben, de ugyanerre a megállapításra jutva fejti ki a Legfelsőbb Bíróság álláspontját: „A felek egyező előadása alapján megállapítható volt, hogy közöttük tartozáselismerési és engedményezési szerződés jött létre. Ennek a megegyezésnek az értelmében az adós elismerte a hitelezővel szemben fennálló tartozását, majd a saját tartozásának a kiegyenlítésére - annak fejében - a C. Kft.-vel szemben fennálló követelését átruházta. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, a jogutódlás folytán átszállnak rá az ezzel járó jogokon kívül a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. Megalapozottan hivatkozik tehát arra a hitelező a fellebbezésében, hogy az engedményezéssel, vagyis a szerződés megkötésével az engedményezésre vonatkozó megállapodás teljesedésbe is megy. A Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez, érvényességéhez a kötelezett hozzájárulása nem szükséges, a nevezettet csak értesíteni kell annak megkötéséről. Mivel a jelen esetben olyan szerződéstípusról van szó, amely a megkötésével egyidejűleg teljesítésre is kerül, sem a felmondásnak, sem pedig az attól történő elállásnak a jogszabályban előírt feltételei nem állnak fenn. Erre tekintettel a hitelezői kifogás alapos, mivel a felszámoló a szerződés felmondására nem volt jogosult.”
A Szegedi Ítélőtábla már idézett, a BDT2008. 1905. szám alatt publikált határozatában kiemelte, hogy érvényes a biztosítéki célú engedményezés is; ilyenkor az engedményes szabadon választhat, hogy a követelést az eredeti kötelezett engedményezővel, vagy - az engedményezésben foglaltak szerint - a követelés kötelezettjével szemben érvényesíti. Ugyanazon követelés többszöri engedményezése is érvényes; a biztosítéki céllal engedményezett követelés így fedezetet jelenthet más, további követelésre. Az indokolás ezt a megállapítást részletezi: „Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a biztosítéki célú engedményezés esetén az engedményes szabadon választhat, hogy a követelést az eredeti kötelezett engedményezővel vagy az engedményezésben foglaltak szerint az adott követelés kötelezettjével szemben érvényesíti. Amennyiben az engedményezésről a kötelezettet megfelelően értesítik és a kötelezett a fizetési kötelezettségét keletkeztető számlát megkapja, minden további feltétel nélkül az engedményes részére köteles teljesíteni, az engedményes irányában fennálló fizetési kötelezettsége ugyanis nem „másodlagos”, nem „mögöttes”. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy ugyanazon követelés többszöri engedményezése érvényesen megtörténhet. A biztosítéki engedményezés alapjául szolgáló követelés egyfelől az alapjogviszonyból eredő (ugyancsak jövőbeli) követelés összegét jelentősen meghaladhatja, a különbözeti követelésrész alkalmas lehet más, egyéb követelés fedezetére (hasonlóan ahhoz, mint amikor ugyanazon dologra egymást követő sorrendben több jelzálogjogot alapítanak). Másfelől az engedményező az alapjogviszonyból eredő elsődleges tartozást saját pénzeszközéből is kiegyenlítheti, emiatt is a biztosítéki céllal engedményezett követelés fedezetet jelenthet még más, további követelésre. Az előbbi indokok alapján a követelés többszöri biztosítéki célú engedményezése nem lehetetlen célra irányuló megállapodás, ez okból nem érvénytelen.”
A biztosítéki célú engedményezés kérdésére rátérve, miután a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatot is hozott, célszerű a kérdés megítélésénél ennek megállapításaiból kiindulni. Az 5
EBH2001. 439. szám alatt közzétett döntésben a bíróság elvi éllel mondta ki, hogy a felszámolási eljárásban a biztosíték célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már nem rendelkezhet. Az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon része lesz. Az indokolás hangsúlyozza – s ez az okfejtés több döntésben felbukkan - , hogy “nincs jogi akadálya annak, hogy a faktoring hitelező a követelését kifelé, harmadik személyek irányában korlátlanul engedményezze, ugyanakkor az engedményessel abban állapodjon meg, az az engedménnyel csak meghatározott célból, meghatározott feltétel mellett élhet. Ez a cél lehet többek között az engedményező engedményessel szemben fennálló tartozásának a biztosítása. A jelen esetben is ez történt; a felek a közöttük létrejött kölcsönszerződések (finanszírozási szerződések) és folyószámlahitel szerződés - egyik - biztosítékaként engedményezési keretszerződéseket kötöttek, amelyek - jogszabályi tilalom hiányában érvényesen létrejöttek. Az engedményezőnek a faktoring adósokkal szembeni követelése nem a szerződések alapján fennálló tartozása teljesítéseként (mintegy felváltó szolgáltatásként) került engedményezésre, hanem a teljesítés elérése végett, tehát az eredeti tartozása mellé biztosítékként lépett az engedmény. Biztosítéki célú engedmény esetén az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg, azt vissza kell szolgáltatnia. Ebből adódik, hogy egymás közötti viszonyukban az engedményes az engedménnyel nem rendelkezhet korlátlanul, a kapott jogosultsága korlátozott, célhoz kötött. A hitelező - engedményes - az engedményezési szerződés folytán a faktoring kötelezettel szemben korlátozás nélkül, mint a követelés jogosultja léphet fel, azonban az adós - engedményező - tekintetében köti az a korlátozás, hogy az engedményezett követelést a kötelezettől csak az adóssal szembeni követelése kielégítése végett szedheti be. Mindebből pedig az következik, hogy a biztosítéki célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már nem rendelkezhet; az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon részét képezi.” A Legfelsőbb Bíróság a BH. 2002.364. sz. alatt közzétett, illetve a www.lb.hu honlapon publikált Gfv. X.30.409/2010/5. és már említett Gfv. X. 30.025/2012/5.számú döntésében megerősítette ezt a gyakorlatot. Az előbbi döntés hangsúlyozza: „A másodfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt (mely szerint fizetési célú az engedmény) – arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felszámolást megelőzően engedményezett követelések nem részei az adós vagyonának. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban - mivel az engedmény, a felszámolás kezdő időpontjában, a fentiek szerint biztosítéki célú volt helytállóan hivatkozott a felszámoló a BH2002.364. számú eseti döntésre, melyben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy „az engedményest az engedményező ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontjáig illeti meg a biztosítéki célú engedményezési szerződés alapján az a jog, hogy az engedményezett követelésből az engedményezővel szemben követelését közvetlenül kielégítse, az adóstól a tartozást beszedje”. A biztosítéki célú engedmény esetén az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem fizetése esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg, vagyis 6
az engedményes az engedményezett követelést csak az adóssal szembeni követelése kielégítése végett szedheti be. Ebből pedig az következik, hogy a biztosítéki célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában. Így, ha a hitelező az engedményen alapuló követelését a felszámolás kezdő időpontjáig a kötelezettől nem szedte be, azzal ő már nem rendelkezhet, mivel az adós által biztosítékként engedményezett követelések az érvényesen létrejött engedményezési szerződés ellenére sem kerültek ki az engedményező felszámolás alá vonható vagyonából.” A Gfv. X. 30.025/2012/5. sz. döntésben a Kúria kifejtette, hogy a megkötött szerződés pontjait értelmezve lehet eldönteni, hogy a felek között biztosítéki vagy fizetési engedményezés jött létre, s ennek megfelelően kell a döntést meghozni. Más álláspont szerint, ha a biztosítéki engedményezés a felfüggesztő feltétel bekövetkezése folytán a felszámolás kezdő időpontjában már hatályba lépett, akkor az engedményezett követelés nem része a felszámolási vagyonnak, ellenkező esetben igen. Ennek oka, hogy a Cstv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely mintegy automatikusan annullálná az engedményezési szerződést, a perfektuálódott engedményezés joghatása, a jogosultság átszállása nem válik semmissé. (Vuleta Csaba: A biztosítéki célú vételi jog és a biztosítéki engedményezés a felszámolási eljárásban. Kollégiumi szakmai anyag, Fővárosi Ítélőtábla; Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.309/2007/5. sz. döntés) “Ha ugyanis a követelés átruházására elszámolási kötelezettség kikötésével kerülhet sor, az adós (engedményező) erre alapíthat igényt az engedményessel szemben, vagy a követelés átruházására vonatkozó szerződést megtámadhatja, illetve semmisségének jogkövetkezményeként követelheti a kötelezettől behajtott követelés megfizetését, vagy az érvénytelenség megállapítását, ha erre nem került sor. Annak a ténynek, hogy az engedményes a kötelezettől a követelést behajtotta-e, a követelés felszámolási vagyonba tartozása szempontjából nincs jelentősége, hiszen az a jogosultság átszállásától függ. A Cstv. az e célból engedményezett követelést (akárcsak a biztosítéki célból engedett vételi jogot) nem tekinti biztosítéknak, nem nyújt az ily módon biztosított követelés számára – a zálogjoggal biztosított követeléshez hasonlóan – előnyös besorolást a kielégítési rangsorban.” Az utóbbi álláspont elfogadása esetén felmerülő probléma, hogy a felszámolás kezdő időpontjában még a felszámolási vagyonba tartozó, biztosítéki céllal engedményezett követelés az ezt követően bekövetkezett feltétel folytán, illetve ha a jogosult vételi jogát gyakorolva a felszámolás kezdő időpontját követően hozza létre az adásvételi szerződést, az érintett követelés vagy dolog kiválhat-e a felszámolási vagyonból. Mivel a felszámolás kezdő időpontjával az adós valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik (Cstv. 35. § (1) bek.), gyakorlatilag minden esetben – legkésőbb ekkor – bekövetkezik a vételi jog gyakorlásának, illetve az engedményezési szerződés hatályosulásának feltétele. “
A szerző ezért azt az álláspontot foglalja el, hogy a Cstv. tiltó szabályának hiányában nincs akadálya az engedményezés perfektuálódásának. Biztosítéki célú engedményezés esetén a felek erre vonatkozó megegyezésével a követelés átruházásának tényállása megvalósult, csupán ennek hatálya kötött felfüggesztő feltételhez. A feltétel bekövetkezésével – minden további jogcselekmény nélkül – beáll a szerződés joghatása, az engedményes a régi jogosult helyébe lép. Az erre jogosultak a szerződést megtámadhatják, az érvénytelenségre hivatkozva kérhetik a jogkövetkezmények levonását (Cstv. 40. §, Ptk. érvénytelenségi tényállások stb.). Látható, hogy ez az álláspont teljesen ellentétes a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatában, majd ezt követően publikált határozataiban megfogalmazott jogi állásponttal.
7
A jogeset értelmezéséhez vizsgáljuk meg, hogy mi tartozik az adós (engedményező) vagyonába. A Cstv 4. § (1) bek. kimondja, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd- vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A kivételektől eltekintve, a mi szempontunkból az a lényeges kérdés, hogy az engedméyezett követelés a kezdő időpontban a csődvagyonba tartozik vagy sem. Itt alapvetően különbséget kell tenni a „sima” engedményezés és a biztosítéki célú engedményezés között. A közölt döntésekből láthatóan a fennálló követelések engedményezése esetén a szerződés azonnal teljesedésbe megy, vitán felül áll, hogy az adós által engedményezett követelés már nem tartozik a csődvagyonba. (EBH 1999.124, BH 1993. 114 és BH. 1993.446.) A biztosítéki célú engedményezés esetén viszont – a bírói gyakorlatból kiolvashatóan – már más helyzet áll fenn, az EBH szóhasználata szerint a követelés osztozik az egyéb biztosítékok sorsában. A Cstv.-ben említett többi biztosítékra nézve az alábbi rendelkezések találhatók a törvényben: 38.§ (4) Az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában, a visszavásárlási és vételi jog, valamint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik. Ha a visszavásárlási vagy a vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontja után a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja, az adóssal szemben beszámítással nem élhet. A szükségessé vált törlést az ingatlan-nyilvántartásban - a felszámoló megkeresésére az értékesítési jegyzőkönyv vagy adásvételi szerződés alapján - az ingatlanügyi hatóság, illetve a jelzálogjogot nyilvántartó más szervezet végzi. (5) Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadékból a Ptk. 271. §-a szerint kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem él a Ptk. 271. § szerinti jogaival, követelésének kielégítésére zálogjogosultként tarthat igényt. Ha a jogosult az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt áll, az óvadék tárgyát a felszámolás közzétételekor köteles haladéktalanul kiadni a felszámolónak - mint az adós képviselőjének -, aki a továbbiakban az óvadéki szerződésnek megfelelően jár el, és a jogosultnak járó összeget csak akkor adja ki, ha a 40. § szerinti megtámadási határidő anélkül telt el, hogy a jogosult és az adós között létrejött szerződést megtámadták volna.
A felszámolás kezdő időpontját követően a biztosítéki engedményezés jogosultja sem kerülhet kedvezőbb helyzetbe, mint a zálogjogosult vagy a vételi jog jogosultja, az ellenkező megoldás megnyitná az utat a felszámolási vagyon ilyen módon történő csorbítása előtt. Minderre figyelemmel –mindaddig, amíg a Kúria más álláspontot nem foglal el, biztosítéki célú engedményezés esetén az EBH 2001. évi 439. elvi határozatában kifejtett álláspont alapján kell ezeket a helyzeteket megítélni.
8
6
9
