ELTE FÖLDTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA
FÖLDRAJZ-METEOROLÓGIA DOKTORI PROGRAM
Vezetıje: Dr. Monostori Miklós
Vezetıje: Dr. Gábris Gyula
JUHÁSZ KRISZTINA
A NÉMET TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK TÉRBELI SZERVEZİDÉSE
A DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
TÉMAVEZETİ: Dr. Bernek Ágnes Tanszékvezetı fıiskolai tanár A földrajztudomány kandidátusa
Készült az ELTE Regionális Földrajzi Tanszékén, 2006
I. Bevezetés A technológia korábban nem látott gyors fejlıdése a XX. században megalapozta a világgazdasági globalizáció korszakát. Ennek lényege, hogy meghatározóvá válnak az egész világra kiterjedı gazdasági folyamatok. Mindebben kiemelt szerep jut a transznacionális vállalatoknak, a gyors ütemben bıvülı határokat átlépı tıke-áramlásnak. A transznacionális vállalatok, ill. üzletpolitikájuk válik a nemzetközi szakosodás új alapelvévé. A több nemzetgazdaságban, ill. világszerte tevékeny transznacionális vállalatok beruházásaik révén kiterjesztik az egyes gazdaságok „hatósugarát“. Egy-egy ország világgazdasági szerepének, teljesítményének megítéléséhez immár szervesen hozzátartozik a mőködıtıke-beruházások figyelembe vétele, vagyis az adott ország vállalatainak egyre bıvülı külföldi aktivitása. Kutatásaimban
egy
„hagyományos“
gazdaságföldrajzi
kérdést,
nevezetesen
Németország világgazdasági szerepét elemzem. A megközelítés módja azonban új irányt képvisel, az elemzés központjában a fent leírt folyamatok állnak. Vizsgálataimban arra keresem a választ, hogy a világgazdaság átalakulása mit jelent az Európai Unió legnagyobb gazdasága, Németország számára? Elemzéseim központi kérdése, hogy a globalizáció megváltoztatja-e a német gazdaság exportorientációját? A „hagyományos német“ iparágak (vegyipar, jármőgyártás) vezetı nagyvállalatai hogyan alkalmazkodtak a globalizáció teremtette új lehetıségekhez, ill. kihívásokhoz? Ezzel összefüggésben hogyan alakult át e vállalatok tevékenységének térbeli szervezıdése és feladatköre? Vitathatatlan, hogy a német gazdaság külgazdasági kapcsolataiban a külföldre irányuló mőködıtıke-befektetések súlya az 1980-as évektıl növekszik. Míg 1980-ban Németország GDP-hez viszonyított külföldi mőködıtıke-állománya nem érte el az 5%-ot, addig 2002-ben már meghaladta a 31%-ot. Az utóbbi két évtizedben egy-egy évet leszámítva az ország külföldi mőködıtıke-állományának bıvülése felülmúlta az export növekedési ütemét, különösen érvényes ez a ’90-es évek második felétıl. Ezek az értékek arra utalnak, hogy a globalizáció hatására a német vállalatok export-orientációja is átalakul, egyre növekvı szerephez juttatva a vállalati nemzetköziesedés újabb formáit, ill. magasabb fokozatait. A ’90es évek közepén a vállalati vezetık nyilatkozatai mögött hasonló folyamatok érzékelhetık. Bernd Pischet, a BMW igazgatótanácsának elnökének szavait idézve: „A kizárólagos exporttevékenység ideje lejárt1”. A témakör kutatását számos tényezı indokolja. A német gazdaság jelenlegi lassú növekedése, ill. a magas munkanélküliség Németország szempontjából teszi indokolttá a vállalati terjeszkedés vizsgálatát. Térségünkben, így hazánkban is, a német vállalatok vizsgálatát az teszi szükségessé, hogy Németország immár egy évtizede a térség vezetı 1
Der Spiegel 1996/39, 99. oldal
2
külföldi
mőködıtıke-befektetıje.
A vállalatok
térbeli szervezıdésének, ill. ennek
átalakulásának, valamint az ezzel szoros összefüggésben álló beruházási motívumoknak az ismerete meghatározó lehet a beruházások megtartásában, és továbbiak vonzásában egyaránt.
II. Kutatási célok, alkalmazott módszerek Kutatásaim kiindulópontját azok az eredmények (elsısorban Henzler 1992; Hinterhuber 1993; valamint Nunnenkamp 1998) jelentették, melyek szerint a ’90-es évek elején a német nagyvállalatok az amerikai versenytársaikhoz képest tevékenységüket kevésbé szervezték
nemzetközi
szinten,
az
döntıen
Európára
koncentrálódott.
Ekkor
a
nemzetköziesedésben vezetı szerepet töltöttek be a vegyipari vállalatok. Ezzel szemben fıként a jármőgyártás vállalatainál meghatározó volt a hazai piac túlzott dominanciája, a külföldi telephelyek szerepe néhány kivételtıl eltekintve az értékesítésre terjedt ki. Célom a német vállalati terjeszkedés földrajzi és iparági konzekvenciáinak bemutatása. Kutatásaim alapvetıen négy kérdéskört ölelnek fel: A.) Idıben és térben hogyan változtak a német vállalati terjeszkedés kiemelkedı célterületei? B.) A vállalati terjeszkedés mögött milyen beruházási motívumok állnak? C.) A folyamatban mely iparágak vállalatai állnak élen? D.) A terjeszkedés hatása miként mutatható ki a német vállalatok nemzetköziesedésében, a vállalati rendszer és az irányítás átalakulásában? A disszertáció a kérdéskört két szinten, országos és vállalati adatok alapján vizsgálja. Az országos szinten összegzett mutatók a német vállalati terjeszkedés horizontális jellemzıinek, regionális irányultságának, ill. iparági sajátosságainak feltérképezéséhez nyújtanak segítséget, míg a vállalati szint a nemzetköziesedés vertikális dimenzióját világítja meg. A német vállalatok terjeszkedését a Bundesbank által közzétett vállalati adatok (FDI, forgalom, foglalkoztatottak és leányvállalatok száma) alapján, 1979 és 2002 között2 vizsgáltam. A statisztika a német vállalatok külföldi tevékenységét nagytérségi, ill. országos valamint iparági bontásban ismerteti. Az elemzés során különbözı statisztikai módszerekre támaszkodom (például területi egyenlıtlenségi mutatók, Pearson-féle korreláció, súlypont elemzés, stb.), míg a terjeszkedés mértékének nemzetközi vizsgálata (ez esetben az adatok elsıdleges forrása az UNCTAD által közzétett mőködıtıke-befektetési statisztika) az összehasonlítás elvén alapul. A beruházásokat befolyásoló tényezık feltárása a vonatkozó szakirodalom (Dicken 2003; Dunning 2002, 2000, 1996; Jost és Nunnenkamp 2003, 2002; Krugman 2003; Markausen és Venables 1995; Nunnenkamp 2002, Wezel 2003, Wortmann 2
A kutatást a 2004 májusában megjelent kiadvány adataival zártam.
3
2002) megállapításaira, valamint – a hazánkra jellemzı tendenciák kimutatására - a NémetMagyar Kereskedelmi és Iparkamara által a Magyarországon tevékeny német vállalatok körében végzett kérdıíves felmérésre (DUIHK 2004) épít. Ezeket saját számítások egészítik ki, melyek a német tıke-állomány és az azt vélhetıen befolyásoló tényezık között keresnek kapcsolatot (Person-féle korreláció), kiegészítve azt a tıke-befektetések komponensek szerinti vizsgálatával. A terjeszkedés regionális és iparági jellemzıit vállalati esettanulmányokon (BASF, BMW és SAP) keresztül is bemutatom. A nemzetköziesedés vertikális elemzése a nemzetközi és német vállalati statisztikák (az UNCTAD által kiadott TOP 100, a Fortune Magazin Global 500-as listája, ill. a Welt Magazin által összeállított Németország 500 legnagyobb vállalatát feltüntetı statisztika), valamint vállalati üzleti jelentések alapján összeállított adatbázis segítségével történik. A nemzetköziesedés mértékét a különbözı, a nemzetközi szakirodalomban elterjedt mutatókra, ill. módszerekre építve (az UNCTAD által közzétett TNI, NSI, II, vagy a Max Planck Intézet által kidolgozott komplex mutató) vizsgálom.
III. Kutatási eredmények Kutatásaim eredményét (az értekezés felépítésének és a vizsgálati kérdéseknek megfelelıen) négy nagyobb tematikai egységre bontva foglalom össze: A.). A német vállalati terjeszkedés regionális jellemzıi az alábbiakban összegezhetık: Világszinten 1979 és 2002 között a német leányvállalatok száma megkétszerezıdött, az általuk foglalkoztatottak száma 2,5-szeresére, míg a forgalmuk tízszeresére nıtt. Legnagyobb mértékben azonban a mőködıtıke-állomány gyarapodott: a vizsgált idıszak alatt több mint 18-szorosára nıtt, 2002-re megközelítve a 600 milliárd eurót. A legdinamikusabb növekedés az 1990-es évek második felétıl tapasztalható. Az idıszak alatt a német vállalatok terjeszkedésére leginkább két tényezı volt hatással. Egyrészt az európai integráció horizontális bıvítése és vertikális elmélyítése, másrészt különösen az 1990-es évektıl a világszintő gazdasági folyamatok, vagyis a globalizáció erısödése. A német vállalati terjeszkedés korszakai3 e két, koronként változó erısségő folyamat kölcsönhatásának eredményeként határolhatók le: (Juhász 2004) 1.) 1980-1985: A tıke- és technológia-intenzív világgazdasági korszak kezdetén a német vállalatok elsıdleges célja a fejlett országok piacainak „biztosítása” volt. Ennek megfelelıen kiemelkedı célterületnek számítottak az Amerikai Egyesült Államok, Japán,, Ausztrália valamint az európai (nem csak uniós) országok. 3
Az egyes korszakok lehatárolása a fent említett négy vállalati mutató ország szintő növekedési rátáiból
számított komplex mutató alapján történt.
4
2.) Az 1985-1990-ig terjedı idıszakban egyértelmően az integrációs folyamatok kerültek elıtérbe. A német vállalatok terjeszkedése döntıen a közeli európai piacokra irányult. A korszak a nagy európai országokban (Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország) való terjeszkedés jegyében telt. 3.) 1990–2000 a keleti terjeszkedés elsı szakasza: Az évtized fordulatot hozott a német vállalati terjeszkedés dinamikájában és földrajzi jellemzıiben egyaránt. Ennek szembetőnı jellemzıje, hogy a német vállalati hálózat korábbi európai orientációja csökkent, ezzel párhuzamosan a globális folyamatok erısödése új célterületek felértékelıdéséhez vezetett. Kiemelkedı a német vállalatok jelenlétének gyors bıvülése néhány volt szocialista ország piacán (fıként a visegrádi országok, ill. Oroszország területén). Mindennek eredményeként Németország Kelet-Közép-Európában a vezetı befektetı országok közé tartozik. 4.) 2000 után: Az ezredfordulót követı éveket vitathatatlanul a további keleti terjeszkedés határozta meg (a keleti terjeszkedés II. korszaka). Európában egyre fontosabb célterületté váltak a kelet-európai és a balti államok, míg mindez Ázsiában az újonnan iparosodó országok elsı és második csoportjában, valamint Kínában eredményezett gyors expanziót. Összességében a német vállalati terjeszkedés egyes korszakaiban az európai integráció vertikális elmélyülésének hatása kevésbé érezhetı. A vállalati hálózat átalakulásában az Európai Unió földrajzi bıvítése fontosabb szerepet játszott. Ez kimutatható kezdetben az európai (EU 14) dominancia erısödésében, majd a ’90-es években a csatlakozó, ill. a csatlakozásra váró keleti országok felértékelıdésében. Ezzel egyidejőleg meghatározóvá válnak a globális folyamatok, ami az USA és Ázsia piacain eredményez dinamikus német kapacitásbıvítést. Mindennek eredményeként a német vállalati hálózat (a forgalom, a foglalkoztatottak vagy a vállalatok száma alapján mérve) ma egyenletesebben oszlik meg, mint két évtizede. Ezzel szemben a német külföldi mőködıtıke-állomány, az „új területek” felértékelıdése ellenére is egyre koncentráltabban van jelen a világ országaiban. Ennek oka, hogy a német tıke-állománynak már több mint 40%-a az USA-ban koncentrálódik, ami elsısorban a nagy értékő vállalati felvásárlásokkal, valamint a tıke-igényes befektetésekkel magyarázható. Németországnak, mint befektetınek a relatív pozíciója részben megfelel a gazdasági erıterek hagyományos képének: A fejlıdı térségek közül Közép-Kelet-Európa egyértelmően az újonnan felértékelıdı célterületet jelenti, ezzel szemben Latin-Amerika - mint az USA erıterébe tartozó térség - jelentısége német szempontból csökken (1. ábra). Ugyanakkor az ázsiai fejlıdı országok piacain (NIC országok, Kína) a német terjeszkedés inkább a világszintő (globális) folyamatok hatását tükrözi.
5
B.) A német beruházásokat befolyásoló tényezık A befektetések motívuma térben és idıben is változik: a nagytérségek kompetitív elınyeinek megfelelıen eltérı beruházási típusok jellemzık, melyek fontossága idıben is változik. Ezek közül is, szinte valamennyi régió esetében a piacnak, mint befektetési tényezınek kiemelkedı jelentısége van. Mindennek területi jellemzıi az alábbiakban foglalhatók össze: A széleskörő vállalati jelenlétnek megfelelıen az Unió országaiban a legkomplexebb a német vállalatok beruházásainak motívuma. Továbbra is a piac nagysága az egyik döntı tényezı, ám ennek tıkevonzó hatása az integráció mélyülésével párhuzamosan csökkent. A versenytársak megjelenésére adott válaszként erısödik ugyanakkor az agglomerációs hatás. Megjelenik továbbá a hatékonyság-növelı és erıforrás-orientált befektetési típus is, amit egyre inkább a K+F-hez való hozzáférés igénye motivál. A fejlett országokban (ide értve az USA-t is) mind a korrelációs eredmények, mind pedig a komponensenkénti kutatás a stratégiai és hatékonyságnövelı befektetések jelenlétét támasztották alá. A hagyományos tıke-vonzó tényezık közül továbbra is a piac nagysága jut vezetı szerephez. A latin-amerikai országokban két évtizede változatlan a befektetések motivációja: továbbra is egyértelmő a német beruházások piac-orientációja. A régióban, mint ahogyan korábban, az évezred végén is egyértelmően horizontális befektetésekrıl beszélhetünk. Ezzel szemben Ázsiában a beruházások nemcsak piaci, hanem hatékonyság-növelési okokkal is magyarázhatók. A képzettségi mutató és a befektetések közötti (más régióval összehasonlított) szoros összefüggés nemcsak az export-ösztönzı politika egy lényeges elemére világít rá, hanem arra is, hogy vélhetıen a régió leányvállalatai az értéktermelésben magasabb hozzáadott értéket képviselı tevékenységek ellátására is hivatottak. Afrikában a német befektetések motivációja gyakorlatilag változatlan. Mint ahogyan a primer szektort kivéve - a nemzetközi tıke-befektetési tendenciákra is jellemzı, leányvállalatokat a viszonylag fejlett gazdasággal, infrastruktúrával jellemezhetı, iparosodott országokban hoznak létre. A
kelet-közép-európai
országokba
a
rendszerváltás
után
meginduló
tıke-
befektetésekbıl a stabil, nyitott, viszonylag fejlett gazdasággal, infrastruktúrával és képzett munkaerıvel rendelkezı országok részesedtek. Az évtized végére, ahogyan az országok többségében stabilizálódott a politikai helyzet, a kockázati tényezı szerepét egyre inkább a gazdasági növekedés tıkevonzó hatása váltotta fel. A fejlıdı térségre általában érvényes, hogy a foglalkoztatásban betöltött szerepük nagyobb, mint az egyéb vállalati indikátorokból következne. E tendencia legszembetőnıbben Kelet-Közép-Európa országaira érvényes, és 6
jelzi, hogy a befektetések túlnyomórészt a régió erıforrásainak megszerzésére irányulnak, elsısorban az olcsó munkaerıre alapoznak. A súlypont-elemzés hasonló eredményekre vezetett: a keleti terjeszkedés legerısebben a foglalkoztatás súlypontjának nyugat-keleti irányú eltolódásában mutatkozott meg, ami ugyancsak a munkaerı tıkevonzó szerepét támasztja alá (2. ábra). A beruházásokat meghatározó másik tényezı térségünkben továbbra is a piacszerzés. A német vállalatok beruházásaikkal Kelet-Közép-Európában mindenekelıtt piacot vásároltak, ahol egy-egy telephely nemcsak a célországot, hanem az egész térséget (vagy a teljes kontinenst) látja el. Számításaim alapján a hatékonyság-növelı német beruházások jelenléte a térségben statisztikailag még nem kimutatható. Megítélésem szerint a beruházásoknak e típusa azonban már jelen van a régióban, amelyet a vállalati szintő vizsgálatok igazolnak. Hosszútávon, fıként a régió fejlettebb országai, így Magyarország számára is a kapacitások bıvítése, a hatékonyság-növelı, ill. nem az olcsó munkaerıre alapozó erıforrás-orientált beruházások megszerzése jelenthet perspektívát. Mindemellett az Unió bıvítésének hatására a jövıben várható a kis- és középvállalatok beruházásainak növekvı aránya, amelyeket egyelıre elsısorban a költség-csökkentés, ill. a piac-orientáció motivál. A Magyarországra érkezı német beruházásokban a gazdasági stabilitás mellett a megfelelı szintő képzettség, ill. az új (kelet- ill. délkelet-európai) értékesítési piacok feltárásának lehetısége játszott legnagyobb szerepet. A bérköltségek tıkevonzó hatása bár fontos, de jelentısége egyre csökken, ami arra világít rá, hogy hosszútávon hazánk tıkevonzását nem építheti az alacsony bérszínvonalra!
C.) A terjeszkedés iparági jellemzıi A német beruházók között egyre nı a holdingok befektetéseinek aránya, 2002-ben a külföldi német mőködıtıke-állomány több mint 40%-át a holdingok tıkeállománya tette ki. Fokozatosan nı az ágazatok közötti befektetések aránya is, ami megnehezíti a vállalati terjeszkedés iparági jellegzetességeinek vizsgálatát. Egyértelmően kimutatható ugyanakkor a tıke-befektetésekre jellemzı nemzetközi tendencia, miszerint a ’90-es években a szolgáltató szektor, kiemelten a pénzügyi beruházások (bankok, biztosítók) szerepe egyre jelentısebbé válik. E beruházások növekedése várható a térségünkben is, ahol jelenleg arányuk a világszintő beruházásokhoz képest csekély. A német vállalatok terjeszkedési módjának változására utal a kereskedelmi beruházások arányának meredek csökkenése az 1990-es évek közepétıl, ami az export-orientációs stratégia visszaszorulását jelzi. 7
Összességében a nemzetközi terjeszkedésben máig meghatározóak a „hagyományos” német iparágak vállalatai. A befektetık és a beruházások iparági megoszlása a kilencvenes évek közepéig még egyaránt a vegyipari vállalatoknak a nemzetköziesedésben betöltött vezetı szerepét tükrözte, ám ez napjainkra egyre inkább megkérdıjelezhetı. A jármőgyártó vállalatok 1995 után nagyfokú külföldi terjeszkedésbe kezdtek, aminek következtében több mutatóval (foglalkoztatottak száma, forgalom) mérve is külföldi tevékenységük nagysága immár meghaladja a vegyipari vállalatokét. A feldolgozóipar további ágazatainak, valamint a mezıgazdaság és a bányászat nemzetközi tevékenysége kevésbé kiterjedt. A befektetések komponensenkénti összetétele ágazatilag és regionálisan is eltérı. Általában azokban a régiókban, ahol a tıke-befektetések hosszabb múltra tekintenek vissza, a gazdasági környezet hosszú távú, biztos befektetéseket tesz lehetıvé, ott a beruházások egy „érettebb“ szakaszba léptek, ahol a profitreinvesztáció, a vállalaton belüli hitelezések jutnak növekvı szerephez. E folyamat rajzolódik ki a fejlett országokban, míg a fejlıdı térségben a „hagyományos“ összetevı, a tulajdonosi részesedést szerzı beruházások aránya fokozódik. Mindezt a kis- és középvállalati terjeszkedés, valamint a határokat átlépı vállalati felvásárlások fúziók módosítják, melyek a beruházásokban a tıke-részesedés növekvı arányához vezetnek.
D.) A vállalati terjeszkedés vertikális jellemzıi A legjelentısebb német vállalatok tevékenységüket egyre inkább nemzetközi szinten szervezik, a nemzetköziesedés folyamatába a vállalatok mind szélesebb köre kapcsolódik be. A vállalati globalizációs fokozatokon elırehaladva a leányvállalatok egyre magasabb szintő vállalati tevékenységeket látnak el, a termelésen túl immár a külföldi kutató-fejlesztı tevékenység
is
egyre
nagyobb
méreteket
ölt.
E
reálgazdasági
értelemben
vett
nemzetköziesedésben vezetı szerepet töltenek be a vegyipari vállalatok, melyeket a feldolgozóipar egyéb ágazatainak legnagyobb vállalatai követnek. Külön figyelmet érdemel az autóipari vállalatok növekvı nemzetközi terjeszkedése. Ugyanakkor a vegyipar korábban élen járó, legnagyobb vállalatainak nemzetköziesedési indexe az utóbbi években csökkent. E meglepı tendencia magyarázata megítélésem szerint abban rejlik, hogy ezek a nagyvállalatok tevékenységük földrajzi kiterjesztését már évtizedekkel ezelıtt megkezdték, így a vállalati hálózat alapjai már az 1990-es évekre kiépültek. Vélhetıen e vállalatoknál már a nemzetköziesedés újabb, elsısorban tıkepiaci dimenziója jelenik meg. (Juhász 2006) A folyamat hatással van a német vállalati vezetés átalakulására is. Ennek lényege, hogy elıtérbe kerül a részvényesek, befektetık pénzügyi érdekeinek teljesítése, elsıdlegessé válik a minél magasabb osztalék kifizetése. Mindez az átláthatóságot követeli meg, ennek 8
megfelelıen csökken a kereszttulajdonlások aránya, visszaszorul a bankok szerepe, és a vállalatok egyre inkább a fı tevékenységi területekre koncentrálnak, az azon kívülieket pedig fokozatosan leépítik. Összességben tehát a több, mint száz éve kialakult sajátos német vállalati rendszer a globalizáció következtében olyan mélyreható változásokon megy keresztül, amelyek következtében a nemzeti jellemzık elhalványodni látszanak, és egyre inkább a vállalatvezetés angolszász modelljéhez kezd hasonlítani.
IV. Következtetések és további kutatási irányok A vizsgálat eredményeibıl levont következtetések egyben újabb kérdéseket vetnek föl, melyek megválaszolása további kutatásokat igényel. 1.) A német beruházások motívumainak vizsgálata alátámasztotta, hogy korszakunkban a befektetések
lokalizációjában
a
hagyományos
tényezık
szerepe
átértékelıdik.
Meghatározóvá válik a tıkevonzó tényezık komplexitása, melyek közül megítélésem szerint a K+F-források és az agglomerációs hatás kulcsfontosságú. Mindez a helyi adottságokat értékeli fel, vagyis igazolja azt, hogy a globalizáció nem jelent homogenizációt, a lokális szintek egyre növekvı szerephez jutnak. Így a vállalati lokalizációban a helyi befektetési környezet, ill. adottságok vizsgálata további kutatásokat igényel. Ezzel összefüggésben a piac, mint hagyományos tıkevonzó tényezı szerepét is át kell értékelni. Kérdés ugyanis, hogy a regionális integrációk korában hogyan, milyen szinten értelmezhetı a piac fogalma? 2.) A német vállalatok elemzése igazolta a szakirodalomnak azt az állítását, miszerint a vállalatok földrajzi terjeszkedésével párhuzamosan változik a nemzetköziesedés formája és annak módja is. A terjeszkedésben nı a vállalati felvásárlások és fúziók jelentısége. Ezzel részben összefüggésben a nemzetköziesedés újabb, nem reálgazdasági dimenziói kerülnek elıtérbe. E folyamatok megértéséhez és nyomon követéséhez a vállalati nemzetköziesedés mérésének új lehetıségeit kell kidolgozni. 3.) Ezzel összekapcsolva a jövıbeli kutatás egyik lényegi kérdésének tartom a német vállalati vezetés átalakulásának elemzését. Hangsúlyos lehet ebben az említett kereszttulajdonlások ill. a banki szerep csökkenése, hiszen e két elem meghatározó az angolszász vállalati rendszertıl leginkább eltérı felépítéssel jellemezhetı japán „keiretsu”-k esetében is. A globalizáció a nagyvállalatok számára a valamennyi nagytérségben való személyes jelenlétet követeli meg, így az egyes nemzetgazdaságok vállalatai véleményem szerint végsı soron a „külsı térben” egymáshoz egyre inkább hasonlóvá válnak. Kérdés, hogy mindez szükségszerően a „belsı térben” is hasonló vállalati felépítést eredményez-e? Vagyis a globalizáció vállalati szinten feltétlenül a homogenizációt, az angolszász minta 9
átvételét
jelenti-e,
vagy
a
nemzeti
sajátosságok
meghatározók
maradnak
a
transznacionális vállalatok szervezıdésében. Lehet-e a globalizáció korában sikeres egy, az amerikai rendszertıl eltérı alapon szervezıdı vállalat? E kérdések megválaszolásához a különbözı nemzetgazdaságok vállalati rendszerének összehasonlítása szükséges, ami további átfogó kutatásokat tesz szükségessé.
V. A hivatkozott irodalmak jegyzéke
Deutsche Bundesbank (2004) Kapitalverflechtung mit dem Ausland. Deutsche Bundesbank Statistische Sonderveröffentlichung 10, Mai 2004, Frankfurt am Main. Deutsche Bundesbank (2002) Kapitalverflechtung mit dem Ausland. Deutsche Bundesbank Statistische Sonderveröffentlichung 10, Mai 2002, Frankfurt am Main. Deutsche Bundesbank (2000) Kapitalverflechtung mit dem Ausland. Deutsche Bundesbank Statistische Sonderveröffentlichung 10, Mai 2000, Frankfurt am Main. Deutsche Bundesbank (1998) Kapitalverflechtung mit dem Ausland. Deutsche Bundesbank Statistische Sonderveröffentlichung 10, Mai 1998, Frankfurt am Main. Deutsche Bundesbank (1996) Kapitalverflechtung mit dem Ausland. Deutsche Bundesbank Statistische Sonderveröffentlichung 10, Mai 1996, Frankfurt am Main. Deutsche Bundesbank (1993) Kapitalverflechtung mit dem Ausland. Beilage zur Zahlungsbilanzstatistik, Deutsche Bundesbank , Frankfurt am Main. Deutsche Bundesbank (1992) Die Kapitalverflechtung mit dem Ausland nach Ländern und Wirtschaftszweigen 1984 bis 1990. Beilage zu „Statistische Beihefte zu den Monatsberichten der Deutschen Bundebank”, Reihe 3, Zahlungsbilanzstatistik, Nr. 4, April 1992 Deutsche Bundesbank (1987) Die Kapitalverflechtung mit dem Ausland nach Ländern und Wirtschaftszweigen 1979 bis 1985. Beilage zu „Statistische Beihefte zu den Monatsberichten der Deutschen Bundebank”, Reihe 3, Zahlungsbilanzstatistik, Nr. 3, März 1987 Dicken, P. (2003) Global Shift Reshaping the global economic map in the 21st century Sage Publications, London Die Welt Die 500 größten Unternehmen in Deutschland http://www.welt.de/extra/service/112713.html?jahr=2004 DUIHK (2004) Konjunkúrajelentés 2004. A német és francia részesedéső magyarországi vállalatok helyzetérıl és kilátásairól. Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, Budapest Dunning, J.H. (2002) Determinants of foreign direct investment: Globalization induced changes and the role of FDI policies. In: World Invetment Prospects, London Dunning, J.H (2000) A rose by any another name....? FDI theory in retrospect and prospect. University of Reading and Rutgers University Dunning, J. H. (1996) The geographical sources of the competotoveness of firms: some results of a new survey. In: Transnational Corporatins, vol. 5. No. 3, 1.-29. od.. Fortune (2004) Global 500, augusztus 2. Fortune (2001) Global 500, július 23. Fortune (2000) Global 500, július 24. Fortune (1999 )Global 500, augusztus 2. Fortune (1998) Global 500,augusztus 3 Hassel, Höpner, Kurdelbusch, Rehder és Zugehör (2002) Arbeitsbeziehungen in Deutschland: Wandel durch Internationalisierung. Bericht über Forschung www.mpi-fg-koeln.mpg.de/berichte/ ArbeitsbeziehungenInDeutschland.pdf Hassel, Höpner, Kurdelbusch, Rehder és Zugehör, (2000 a) Produkt- vesrus Kapitalmarkt: Zwei Dimensionen der Internationalisierung von Unternehmen. In: Kölner Zeitschrift für Sozialpsychologie, Jg. 52, Heft 3, S. 500-519. Hassel A., Höpner M, Kurdelbusch A., Rehder B. Und Zugehör R. (2000 b) Dimensionen der Internationalisierung: Ergebnisse der Unternehmensdatenbank „Internationalisierung der 100 größten Unternehmen in Deutschland. In: MPIfG Working Paper 00/1, Januar 2000, 1.- 41.old. . www.mpifg.de/pu/workpap/wp00-1/wp00-1.html Henzler, H. A. (1992a) Europeneures – Europas Unternehmen melden sich zurück. Gabler, Wiesbaden. Henzler, H.A. (1992b) Die Globalisierung von Unternehmen im internationalen Vergleich. In: Zeitschrift für Betriebswirtschaft – Ergänzungsheft 2/92 Gloablisierung und Wettbewerb, Wiesbaden.
10
Hinterhuber, H. (1993) Globalisierung der Märkte und Internationalisierungsprozesse. In: Hammer (Hrg.) Startegisches Managment Global Gable, Wiesbaden. Jost, T. – Nunnenkamp, P. (2003) Deutsche Direktinvestitionen in Entwicklungs- und Reformländern: Haben sich die Motive gewandelt? In: Die Weltwirtschaft 2003, Heft 1. 107-129. oldal Jost, T. – Nunnenkamp, P (2002) Bestimmungsgründe deutscher Direktinvestitionen in Entwicklungs- und Reformländern – Hat sich wirklich etwas verändert? In: Kieler Arbeitspapiere 1124, Institut für Weltwirtschaft, Kiel. Juhász, K. (2004) Eltérı korszakok, változó régiók – Korszakhatárok a német vállalati terjeszkedésben 1979 – 2002. In: Fiatal regionalisták IV. országos konferenciája, Gyır, 2004. November 13- 14., CD-ROM Juhász, K (2006) A német vállalatok földrajzi terjeszkedése és átalakulása. III. Magyar Földrajzi Konferencia, MTA Budapest, 2006. szeptember 6-7. Krugman, P. – Obstfeld, M. (2003) Nemzetközi tényezımozgások. In: Nemzetközi gazdaságtan. Elmélet és gazdaságpolitika. Panem, Budapest. 179.- 209. oldal Markausen, J.R. and Venables, A.J. (1995) Multinational firnms and the new trade theory. In: NBER Working Papers No. 5036. National Bureau of Economic Research, Camridge, February 1995 Nunnenkamp, P. (2002) Determinants of FDI in Developing Countries: Has Globalization changed the Rules of the Game? In: Kieler Arbeitspapiere 1122. Institut für Weltwirtschaft, Kiel. Nunnenkamp, P. (1998) Autoindustrie im Prozeß der Globalisierung. In: Die Weltwirstchaft, Heft 3, 1998. Konrad Tiltsch, Würzburg UNCTAD 2004 World Investment Report 2004 The shift toward services. United Nations, New York and Geneva UNCTAD (2002) World Investment Report 2002 Transnational Corporations and Export Competitiveness. United Nations, New York and Geneva Wezel, T. (2003) Determinants of German Foreign Direct Investment in Latin-American and Asian Emerging Markets in the 1990s. In: Discussion paper 11/03. Economic Research Centre of the Deutsche Bundesbank, April 2003 Wortmann (2002) Ausländische Direktinvestitionen und Arbeitsplatzexport? Eine Untersuchung des externen und internen Auslandswachstums deutscher Unternehmen. FAST-Studie, Nr. 32. Forschungsgemeinschaft für Aussenwirtschaft, Struktur- und Technologiepolitik e.V., Berlin
A témában megjelent további publikációim • • • •
Juhász, K. (2003a): Die Rolle des deutschen Kapitals in Ungarn. In: Frontiers of geography, BudapestHeidelberg, 2003. pp. 121-131. Juhász, K. (2003b): Die Rolle des deutschen Kapitals in der Weltwirtschaft. In: The Eleventh CroatoHungarian Geographical Colloqium, Split, May 22-26. 2003., pp. 15.-16. Juhász, K. (2003c) Németország és az Amerikai Egyesült Államok mőködıtıke-befektetései Magyarországon /1993 – 2000/ In: Tér és Társadalom 2003. 4. 85. - 100. old. (Társszerzı: Schottner Krisztina) Juhász, K. (2002) A német nagyvállalatok nemzetközi terjeszkedése és világpiaci szerepük. In: Geográfus Doktoranduszok VII. Országos Konferenciája, Budapest 2002. október 25-26., megjelenés alatt
11
V. Melléklet 1. ábra: A német befektetések relatív pozíciójának változása Induló arány* Magas
Alacsony
Nı / stagnál
„Hagyományos célterületek” Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Kajmán-szk., Luxemburg, Olaszország, Svájc, USA
„Csökkenı jelentıségő célterületek” Csökken
Változás iránya
„Újonnan felértékelıdı célterületek”
Algéria, Argentína, Brazília, Dánia, Elefántcsontpart, Irán, Írország, Libanon, Marokkó, Mexikó, Nicaragua, Nigéria, Salvador, Spanyolország, Svédország, Tanzánia, Venezuela
Ausztrália, Csehország, Ciprus, Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Korea, Fülöp-szk., Görögország, Hongkong, Horvátország, Indonézia, Kanada, Lengyelország, Magyarország, Malajzia, Nagy-Britannia, Norvégia, Oroszország, Portugália, Szlovákia, Tájföld, Tajvan
„Periférikus területek” Bolívia, Chile, Ecuador, Egyiptom, Ghána, Guatemala, Honduras, Izrael, Kamerun, Kenya, Kolumbia, Kongó, Libéria, Paraguay, Peru, Szingapúr, Zimbabwe
* A/B ,ahol A= német FDI outward stock „a” országban / német FDI outward stock a világban összesen ; B= FDI inward stock „a” országban / FDI inward stock világban összesen Forrás: Deutsche Bundesbank és UNCTAD adatai alapján saját szerkesztés
2. ábra: A német vállalati tevékenység súlypontja Európában
12
