Juhász Gyula: BETLEHEMI ÜZENET A VAKOKNAK. József Attila: A SZÁMOKRÓL

²1

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XI. évf. 2. sz., 2009 december

Juhász Gyula: BETLEHEMI ÜZENET A VAKOKNAK Testvéreim, itt mind vak, aki balgán Tűnő örömben üdvöket kutat, Ki istent vár a múló gyönyör arcán: Mind vak szegény, ki nem talál utat. És nem vak az és ő meg fogja látni Istent magát mind, kinek lelke fény, Minden világi pompák csillogási Kialszanak, ha Isten fénye kél. Szeressetek: ezt mondja az Apostol S ennél különbet nem mond senkise. A betlehemi békés csillagokból Üzeni ezt ma a Szívek szíve!

József Attila: A SZÁMOKRÓL Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfölött az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a végtelenségig, Az 1 ilyformán mindig 1 marad És nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erőt magatokon És legelőször is A legegyszerűbb dologhoz lássatok – Adódjatok össze, Hogy roppant módon felnövekedvén, Az Istent is, aki végtelenség, Valahogyan megközelítsétek.

Ki lehet boldog? Lassan lejár életünkből még egy esztendő, és ezt jelzi az a tény is, hogy kezünkben tartjuk a Kőlap karácsonyi számát. Az első Zsoltár néhány során gondolkozzunk el együtt. "*Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára és nem ül a csúfolódók székére*". XI. évf. 2. sz., Az elkövetkező napokban egyre gyakrabban fogjuk 2009 december mondani ezt a szót, hogy boldog. Hol a közelgő Karácsonyra A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református való tekintettel fogunk egymásnak boldog ünnepet kivánni, Gyülekezet lapja hol pedig az Új esztendőre nézve köszöntjük így egymást. Kiadja: Szeretnénk mindannyian, hogy az ünnepünk és az új A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református esztendőnk is boldog legyen. Gyülekezet Sőt, ha visszatekintünk mindarra ami mögöttünk van, arra A szerkesztőség címe: is igaz, hogy kerestük a boldogságot, kerestük a boldogulást, 540366 Tîrgu Mureş kerestük ennek a forrását. Belekezdtünk ebbe is, meg abba str. Suceava nr. 41 is, reméltük ettől is, meg attól is a boldogságot. De kicsit mi Tel: felnőttek is hasonlítunk a gyerkekhez, akiknek minden nap 0265-251848 új játék kell. A gyerekekkel gyakran megesik, hogy miután 0365-410692 kikövetelték és megkapják az új játékszert, két nap múlva E-mail: már el is hajítják a sarokba és kérik a következőt. Sokan azt [email protected] gondolják, hogy attól lesznek boldogok, ha megszereznek A szerkesztőség: valamit, amit nagyon akarnak és amikor megvan kiderül, Főszerkesztő hogy ez sem garantálja a boldogságot. A boldogság, ha azt Grosz Imola [email protected] nem Isten szerint keressük, hasonlít a délibábhoz: amikor úgy tűnik, hogy közeledsz hozzá, máris eltünt. Mivel sok Szerkesztő ember nem találja a boldogságot az élet teherré, nyüggé Lőrincz János [email protected] válik és olyan keserű minden. Mások úgy gondolják, hogy A képekről gondoskodott az élet élvezete adja a boldogságot, ez a "bűnösök tanácsa", Orbán Tibor [email protected] megenni, meginni amit csak lehet, megszerezni férfit és nőt ahányat lehet. Élvezni az életet, minden áron elérni a Tördelés szakmai és anyagi sikert, mert az boldoggá tesz. Szilágyi András [email protected] A boldogságot sokféleképpen és sok helyen lehet keresni, de Isten nélkül megtalálni lehetetlen. Az igazi boldogság az független a külső körülményeinktől, az a szív, a megelégedettség boldogsága. Ezt pedig csak Jézus Krisztus tudja nekünk megadni. Ezzel a boldogsággal csak az találkozik, aki Vele találkozik. Ő tud a békétlenség helyébe békét adni, ő tudja a szomorúságunkat örömre változtatni.

Kőlap

2

Kőlap – 2009 december

Boldog emberek akkor lehetünk, ha Isten törvénye szerint élünk, ha nem ülünk be a csúfolódók székébe. A boldogság elválaszthatatlan a hittől, az élő Istennel való kapcsolattól. Az első Zsoltárból tanuljuk meg, hogy azt tegyük, ami Isten előtt kedves és akkor boldog emberekké válunk. Ne járjunk a hitetlenek, a bűnösök tanácsa szerint. Ki tanácsol, ki befolyásol bennünket? Aki nem Istentől kér tanácsot, az csak veszíthet. Az Ő tanácsaira volt valójában szükségünk a múltban és a mi Urunk szavaira lesz igazán szükségünk a jövendőben is. Hadd kapcsolódjon tehát össze az életünk egyre jobban Jézus Krisztussal és keressük a gyülekezet közösségével is a kapcsolatot. Szeressük a mi Teremtő és Megváltó Istenünket, igyekezzünk Őt megismerni, mert akkor találkozunk egymással is mint testvérekkel és így válhatunk boldog emberekké. Ezt a boldogságot kívánom a Kövesdombi gyülekezet minden tagjának, sok szeretettel: Lőrincz János lelkipásztor

A kálvinista ember A „kálvinista” kifejezés ellen talán maga Kálvin János tiltakozna a leghevesebben, mégis annyira meghonosodott népünk között, hogy mind a mai napig használatos. Azért van létjogosultsága, mert a református hitünk, úgy ahogy azt valljuk és megéljük, elszakíthatatlan a nagy reformátor, Kálvin János munkájától. Köztudott, hogy Kálvin prédikációival hatni akart az emberekre, formálni akarta a hallgatókat. És ez sikerült is neki, sőt az Ő tanítása egy embertípust formált ki, a kálvinista emberét. Mivel pedig az idén ünnepeltük reformátorunk születésének 500-ik évfordulóját, hadd emlékezzünk Rá úgy, hogy megvizsgáljuk mi is jellemzi a kálvinista embert. 1. puritán egyszerűség Ez az élet minden területén megmutatkozik: az istentiszteletben, az étkezésben, a ruházkodásban, de a beszédben is. De ez mégsem egy primitív, hanem egy méltóságteljes egyszerűség, ami tartást ad. A kálvinista ember ugyanakkor elutasít minden felesleges költekezést, luxust, túlzott szórakozást. 2. elhívás és küldetéstudat. A kálvinista ember tudja, hogy ő csak teremtmény, önmagában semmi, de mégis óriási méltósága van azáltal, hogy Isten elhívta és küldetéssel ajándékozta meg. Hitében óriási szerepet játszik az is, hogy ő Isten szövetségéhez tartozik, részt vesz Isten teremtő és szabadító munkájában. A kálvinista ember nem értékeli túl önmagát, sohasem kerül a középpontba, sőt épp ennek az ellenkezője lesz az igaz: Isten van mindennek a középpontjában. Életében semmi helye sincs a gőgnek és elbizakodottságnak. Tudatában van kicsinységének és méltatlanságának, de azt is tudja, hogy őt a hatalmas Isten méltatlan volta ellenére Krisztusért elfogadja, szövetségesévé teszi és küldetéssel bízza meg. 3. szakember egy területen, mert Kálvin sajátos tanítása az is, hogy minden ember egyetlen területen kell nagyot alkosson. A reformátor elutasította a humanizmusnak azt a gondolatát, hogy az ember mindenhez kell értsen, mindent 3


kell tudjon. Meggyőződése, hogy minden embernek csak egy mestersége legyen, de azt csinálja tökéletesen. 4. idegen e világban azaz a kálvinista ember nem tud tökéletesen beilleszkedni azok közé, akik között él, mindig érzi kisebbségi sorsát és életének átmeneti állapotát. Ő mindig egy kicsit idegen és vándor ebben a világban. Ebben az is benne van, hogy szent vágy hajtja, hogy megváltoztassa, formálja azt a világot, környezetet, amiben él és dolgozik. 5. nem fél a haláltól, mivel tudja, hogy az üdvösség nem az ő teljesítményétől függ, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Így megszabadul a halálfélelemtől, sőt üdvbizonyossága teljes tudatában teljes erővel tudja belevetni magát a földi élet alakításába. Számára ez a világ nem csak a siralom völgye, hanem az eljövendő mennyei világnak a földi, idői része. Felelősséggel tartozik e világ iránt, építi, gyarapítja, gazdagítja azt, amit rábíztak sőt igyekszik, hogy amennyiben lehet, jobb állapotban adhassa azt tovább a következő nemzedéknek, mint ahogy ő azt kapta. Neki pontosan meghatározott feladata, küldetése van a földi életben is, egyfajta optimizmussal tekint a jövendőbe, szentül hisz a haladásban, fejlődésben. Nem az egyéni boldogság és boldogulás a célja, hanem arra törekszik, hogy azt a világot, amiben él, amit hite szerint Istentől ajándékba kapott, egyre tökéletesebbé tegye kemény munkával, ha kell áldozatot is vállalva. 6. harcol a szenvedélyek ellen, amelyek állati sorba taszítják az embert. Kálvin nem volt ellene a mértékletes alkoholfogyasztásnak, de a részegséget a legkeményebb szavakkal ostorozza, mondván hogy az letörli az emberről az Isten képét és az embert a disznóhoz teszi hasonlóvá. 7. a munkát szereti, mert az embert nemesíti, jobbítja, emberibb emberré teszi. Hiszi azt, hogy Isten mindenkinek adott egy tálentumot és kijelölt egy munkahelyet. A hivatások között nem tesz különbséget, hanem vallja, hogy egyformán Isten dicsőségére lehet végezni az utcaseprést és a prédikálást vagy bármilyen más munkát is. Minden munka hivatás valamint küldetés és Isten az embereket, éppúgy mint az angyalokat, szolgálatuk alapján értékeli. Ha valaki kedves akar lenni az Isten előtt, annak dolgoznia kell, legyen király vagy egyszerű ember. Munkája gyümölcsében, eredményességében a kálvinista ember Isten jótetszését, áldását látja. 8. a szegényekről gondoskodik, tervszerűen próbál törődni a kisemberek sorsával. Tudja, hogy a szegénység problémáját nem lehet egy csapásra megoldani, de mégis tesz a szegényekért. (A kálvinisták annak idején felszólították a gazdagokat, hogy a feleslegüket ne a mértéktelenségre vagy a fényűzésre használják, hanem igyekezzenek a szegények szükségeit enyhíteni.) 9. Isten előtti és Isten dicsőségére való életet igyekszik élni, ugyanakkor hisz Isten szuveranitásában és az eleve elrendelésben, sőt ezt meg is vallja. Ebből következik az, hogy tudja: mindig Istennel van dolga és neki Isten színe előtt kell élnie. Vallja és hiszi, amit reformátorunk is hitt, vallott és élt, hogy ez az egész világ az Isten dicsőségének színterévé kell váljon. 4


10. harcol a bálványimádás ellen, mert a kálvinizmust az Isten dicsőségének hangsúlyozása mellett a pogányság minden fajtája elleni harc jellemzi. Ellenáll és tiltakozik minden kísérlet ellen, amely Istent az ember ellenőrzése alá akarja vonni. Istent nem lehet a saját elképzeléseinkhez idomítani, nem lehet Őt a saját képünkre és hasonlatosságunkra formálni. A kálvinista ember nem hajlandó mástól függni, hanem csak egyedül Istentől, mi több irtózik az embernek és teljesítményeinek dicsőítésétől. 11. hiszi, hogy Isten a történelem Ura, azaz a világot Isten teremtette, az Ő gondviselése tartja azt fenn és Isten a maga terveit valósítja meg a történelemben. Népeket és embereket egyaránt arra hív el, hogy eszközei legyenek a történelem alakításában, az Ő tervei véghezvitelében. Ezért a mindenkori kálvinista ember hihetetlen felelősséget vállal a világért, a társadalom és a kultúra alakításáért. 12. szent életre törekszik, hiszen Kálvin nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy a keresztyének az ő igaz hitüket szent életben járással kell megbizonyítsák. Ezért nagyon fontos számára a Tízparancsolat ismerete és annak megtartása. A szent élet ugyanis nem más, mint az Isten akaratával egyező élet, és így a keresztyén ember erkölcsileg és etikailag elkötelezett személy. 13. értelmes hitben szolgálja az Urat. Kálvin nagyra értékelte az értelmet. Nagyon ritkán próbált hatni az érzelmekre, annál gyakrabban az értelemre. Ezért rendkívüli módon hangsúlyozta az iskolák, a tanítás szükségességét. Ahol a reformáció nyomában gyülekezet szerveződött, ott mindenütt iskolát is alapítottak. A tanulást, az ismeretben való előhaladást a kálvinista ember alapvető feladatának tekinti. A kálvinista igehirdetésben együtt van jelen az értelem gyakorlása, a lelki fegyelmezés és az élet különböző kérdéseiben való eligazítás. 14. az igehirdetést megbecsüli és óriási jelentőséget tulajdonít neki. Kálvin maga is az igehirdetés embere volt, az igehirdetést az igaz egyház egyik ismertető jegyévé tette. A kálvinista ember nem tudja elképzelni az életét igehirdetés és ezért nyilván templom nélkül. Amikor valaki Kálvinnak azt mondta, hogy otthon is tud imádkozni, vagy igét olvasni azt mondta: ne kísértsük Istent és ne akarjunk szárnyak nélkül repülni. A templomkerülést Kálvin „ördögi arroganciának” tartja. Nem szabad az otthoni bibliatanulmányozást se elhanyagolni, de Kálvin az igehirdetést ennek fölébe helyezi. Az ige nem pottyan le az égből, hanem emberi közvetítéssel érkezik hozzánk. Aki a gyülekezet összejövetelét megveti, az eretnekségbe és gyalázatos tévelygésekbe esik, tanítja. Aki nem jön a templomba, az elveti Istent és az Ő Fiát. Aki kerüli a templomot, az halálos ellensége az Isten népének, felforgatja az Isten rendjét, kiírtja az igazságot, megoltja a Lelket, levágja magát a Krisztus testéről. Egyház és igehirdetés nélkül az emberek olyanok lesznek, mint a vadállatok, kóborolnak a hegyeken és erdőkön. Az igehirdetés által az Úr biztos karámjába visz, kiterjeszti szárnyait reánk, az Ő királyi oltalma alatt élhetünk. Az igehirdetésen kívül nincs más, mint romlás. Aki megveti az igehirdetést, azt teljességgel az ördög uralja, ezzel szemben azt, aki templomba jár még az Isten angyalai is Isten gyermekének ismerik el. Az igehirdetés az egyház lelke, az Isten által rendelt út az üdvösség elnyerésére. Kálvin odáig megy, hogy azt mondja, hogy mi boldogabbak vagyunk a halottaknál, akik már nem mehetnek 5


templomba és nem hallgathatnak igehirdetést. Az igehirdetésnek nem az a célja, hogy érdekes, lebilincselő legyen, hanem hogy a bűnös embert megszólítsa, és annak életét átformálva az alkalmas legyen az Istent dicsőítő, szolgáló életre. 15. fegyelmezett életet él. A kálvinista ember fegyelmezett élete a következő elemeket tartalmazza: a pénz okos beosztása, ésszerű gazdálkodás, mértékletesség, takarékosság, erkölcsi tisztaság. Vallja: az emberi erőket, képességeket, anyagi javakat okosan, ésszerűen kell beosztani, meg kell tanulni a pillanatnyi vágyak kielégítéséről a későbbi és értékesebb jókért lemondani. A mennyeiek a földiekkel szemben mindig elsőbbséget élveznek. Ez a gyakorlatban soha nem jelent zsarnokoskodást, hanem azt, hogy a gyülekezetben a tagok vigyáznak egymás üdvösségére, a szent életben való járásra, hogy Isten dicsősége semmiben ne szenvedjen csorbát. A kálvinista ember a fegyelmet soha nem érzi tehernek, sokkal inkább örömmel és önként veszi azt magára, tudván hogy ezzel is az Isten dicsőségét és országa előmenetelét szolgálhatja. 16. rendszeres, állhatatos imaélete van, a megváltás teljességgel Isten munkája, de hogy ez megvalósuljon bennünk, állhatatosan segítségért kell kiáltanunk Hozzá. A kálvinista ember megvallja teljes tehetetlenségét, de ugyanakkor kéri, hogy Isten végezze el benne azt, amire ő teljességgel képtelen. Nem csak azt kéri, hogy juthasson hitre, hanem azt is, hogy állhatatosan maradjon meg abban. 17. a kálvinista ember bibliás ember, minden nap olvassa a Szentírást, mert ez a hívő élet zsinórmértéke. A Biblia körül ülő család, a Bibliát olvasó édesapa valóságos szimbóluma lett a kálvinista közösségeknek. 18. A zsoltárok szerelmese, ezek éneklése elengedhetetlen része kegyességének. Az éneklésben a bibliaolvasással szemben mindig a feleségek, édesanyák a fő letéteményesek. A kálvinista ember szereti a zsoltárokat, a mezőn, munka közben is énekli azokat. 19. Családi áhítatot szervez, ez a Szentírás olvasásából, zsoltáréneklésből és egy olvasott, vagy szabadon elmondott imádságból áll. Így minden család egy kis gyülekezet is lehet. (Régen a mi népünknél is így volt ez, minden családban ott volt a Biblia, a zsoltároskönyv és az öreg Szikszai imádságos könyv és olvasták is azt naponta. Ne engedjük elveszni ezt a drága örökségünket sem.) 20. Küzd a káromkodás ellen. A kálvinista ember a Tízparancsolat minden rendelkezését komolyan veszi, de különösen erős küzdelmet folytat az Úr nevének hiába való felvétele ellen. Mindezeket olvasva az a gondolatunk: de hát ki ütheti meg ezt a mértéket, ki az akiben ezek a jellemvonások mind megtalálhatóak lennének? Nyilván, hogy ilyen ember nem született erre a világra Kálvin óta, vagy még az is lehet, hogy benne se volt mindez így teljesen meg. De nem is ez a döntő kérdés. A fontos az, hogy lássuk azt, hogy milyen gazdag örökségnek a birtokában vagyunk, és milyen embert akar Isten Lelke bennünk kimunkálni. Egész életünk programját pedig így fogalmazhatnánk meg: légy egy igazi kálvinista ember!

Lőrincz István református lp. 6


Eseménynaptár • • • • • • • • • • • • • • •

Április 14-én megtartottuk tíz évvel ezelőtt konfirmáltak találkozóját; Április 19-26 Pro Christ műholdas evangélizáció; Május 9-én Kiskonfirmáció; Május 21-én Áldozócsütörtökön szeretetvendégséget szerveztünk az idős testvéreink számára; Május 23-24 Kóruscsendesnap a Bucsinon; Julius 6-12 Vallásórás gyerekek tábora a Bucsinon; Julis 18 és 19-én Presbiteri csendesnap a Bucsinon; Augusztus 16-án Szabó Attila és Csilla ünnepélyes kibocsátója Nepálba külmissziói szolgálatra; Augusztus 16-22 Családos Tábor Vármezőn 12 család részvételével, előadónk Dr. Tolnai Lajos főorvos Budapestről; Szeptember 7-11 Vakációs Bibliahét vallásórás gyerekeknek amelyen több mint 120 gyerek fordult meg; Szeptember 25-26 Nőszövetség kirándulása a Csángóföldre; Október 25-31 Reformációi nagyhéten Kálvin János reformátorunk 500 éves évfordulójáról emlékeztünk; Október 20-án Esperesi vizitáció volt gyülekezetünkben; November 5-11 között meglátogattuk a Seelbach-i testvérgyülekezetünktet egy presbiteri csoporttal ahol résztvettünk a nyugdíjba vonuló lelkész kibúcsúzóján; November 29-én családos istentiszteletet tartottunk, amelyen különleges vendégeink az 5 évet töltött gyerekek és családjaik voltak;

„Krisztus a jövő, együtt követjük Őt!”

Egységessé válik a Magyar Református Egyház Május 22-én Debrecenben a Kárpát-medencei magyar református egyházak közös alkotmány elfogadásával fejezték ki egységüket, és adták hírül a világnak az egységes Magyar Református Egyház megalakulását. Az egész napos eseményre, melynek „Krisztus a jövő, együtt követjük Őt!” volt a jelszava, a világ minden tájáról érkeztek a református gyülekezetek képviselői, hívek és lelkészek, hogy együtt adjanak hálát és részesüljenek az úrvacsorai közösségben. Becslések szerint 150-200 évente kerül sor ilyen horderejű eseményre valamely egyház életében. Ahhoz, hogy megértsük a Magyar Református Egyház Alkotmánya létrejöttének jelentőségét, fel kell elevenítenünk kissé a történelmet. 1882-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött az egységes Magyar Református Egyház, öt egyházkerülettel: Dunántúl, Dunamellék, Tiszáninnen, Tiszántúl és Erdély. Az1918 utáni változások következtében bizonyos részek más államokhoz 7


kerültek, így jött létre a felvidéki részen a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, Ukrajnában a Kárpátaljai Református Egyház. Erdélyben megmaradt az Erdélyi Református Egyházkerület, majd a Romániához csatolt határmenti rész, amely azelőtt a Tiszántúlhoz tartozott, önállósult, később megkapta a Szilágyságot is, így jött létre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. 1990 után fogalmazódott meg annak az igénye, hogy létre kell hozni a világ református magyarságának valamilyen szintű közösségét. Akkor két ilyen jellegű szervezet jött létre: a Magyar Református Világszövetség és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, mindkettőt bejegyezték jogi személyként, Budapesten. A Tanácskozó Zsinat valamikor azzal a céllal indult, hogy ebben a szervezetben a magyar református egyházak széles e világon egy közösségben találkozzanak, megbeszéljék közös dolgaikat egy-egy zsinat, nagygyűlés formájában, és bizottságokban is dolgozzanak. Egységesítési törekvései ennek ellenére kevéssé voltak sikeresek: sem az általa kiadott nagyon jó minőségű énekeskönyvet nem sikerült bevezetni a Kárpát-medencei és az azon kívüli református egyházban, csak az Erdélyi Református Egyházkerületben, sem az új rendtartást nem vezették be Magyarországon és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben, csak az Erdélyi Református Egyházkerületben. Ezek tehát, bármennyire jó szándékú próbálkozások voltak is, nem oldották meg azt a kérdést, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egyháztestek, függetlenül attól, hogy a Kárpát-medence mely részén élnek. Az igény azonban újra és újra megfogalmazódott: meg kellene találni azt a formát, amely lehetővé teszi az egyházak közötti együttműködést. A Kárpátmedencében hivatalban lévő egyházi vezetők és esperesek létrehozták a Generális Konventet. Ezt a testületet azzal bízták meg, hogy készítse elő azt az alapdokumentumot, amit alkotmánynak nevezünk (bár jogi értelemben nem tekinthető annak), amely kijelöli az együttműködés hosszú távú útját a különböző országokban élő magyar református egyháztestek között. Mintegy öt évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a Generális Konvent és három bizottsága: a Közös Képviselet (ezt a püspökök és főgondnokok alkotják), az Egyházalkotmányi Bizottság, amely összehasonlította az egyháztestek jogszabályait és megkereste a közös pontokat, valamint a Liturgiai Bizottság, amely az egységre törekvő liturgiai kérdések megoldását tűzte ki célul. A munkafolyamat során évente egyszer találkoztak a 64 református egyházmegye hivatalban lévő esperesei, püspökei és főgondnokai. A Kárpát-medencében élő magyar református egyházak tehát (a négy magyarországi és a két romániai egyházkerület, valamint a szlovákiai, az ukrajnai és a szerbiai egyházak) létrehozták, megfogalmazták ezt az alkotmányt. A dokumentumot azonban a Generális Konvent nem hagyhatja jóvá, hanem minden egyháztestnek ratifikálnia kell azt, és be kell építenie az ebben szereplő alapelveket a maga állam által is elismert - jogrendszerébe. Május 22-én minden egyház zsinata elküldte a maga képviselőit egy úgynevezett közös Alkotmányozó Zsinatra 8


Debrecenbe, ahol mindenki ünnepélyesen elfogadta az alkotmányt. A történelmi jelentőségű első lépés tehát megtörtént. Ám a nagyobb, jogi egyeztető munka ezután kezdődik. Ennek folyamán mindenki úgy próbálja majd alakítani a belső jogrendjét és a működési szabályzatát, hogy valamilyen formában közeledjünk egymáshoz. És akkor közelebb kerül majd egymáshoz az istentiszteleti rendtartás, vagyis Marosvásárhelyen is ugyanolyan formában fogják tartani az istentiszteletet, mint a Dunántúlon, Kassán, Beregszászon vagy Temesváron. Reménység szerint egységessé válik a lelkészképzés is. Jelenleg a Kárpát-medencében hat teológián képezik a magyar református lelkipásztorokat, ezeknek az intézményeknek a tanrendje azonban nem ugyanaz. Ezt is harmonizálni lehetne és a képzést egy általános lelkészképesítői vizsga zárná, amely feljogosítja majd a végzetteket arra, hogy a Kárpát-medence bármely egyházkerületében szolgálatot vállaljanak, ha arra az illető egyházi vezetés lehetőséget biztosít. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy különféle nemzetközi konferenciákon, szövetségekben, testületekben sokkal hatékonyabban képviseltethetjük majd magunkat. Ebben a folyamatban mi, egyháztagok is aktívan részt vehetünk. Imádkozzunk a saját elöljáróinkért és a Kárpát medencei református egyházainak vezetőiért, hogy a Szentlélek által vezettetve valósítsák meg ezt a nemes feladatot. Deé Lukács Éva gyülekezeti tag

A TITOK NYOMÁBAN -Az első Kövesdombi Családos Tábor margójára„…Ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, Szép mint a fény és oly szép, mint az árnyék, Kihez vakon, némán is eltalálnék.” (Radnóti: Levél a hitveshez) A házasság, a “férfi útja az asszonnyal” bölcs Salamon számára érthetetlen, Pál apostol szerint “felette nagy titok”. Ha nem is megfejteni, de megsejteni valamit ebből a titokból, erre vágytunk ebben a táborban aug. 17-23. között Vármezőn. Meghívott előadónk Tolnay Lajos, szülész- nőgyógyász, a budapesti Fasori gyülekezetből, valamint felesége, Márta. Két nagyobb gyerekük már a fészekelhagyás korában, de a kapcsolatukat átható szeretet, gyöngédség és felelősségvállalás - az “első szerelem” ízét, illatát árasztva ma is - dacol az idő vasfogával. Ahogy ezt Tolnay Lajos fogalmazta szépen: “szerelmünk nem kopik meg, csak fájdalmak közepette átalakul”. Gyöngyszemmé, amelyért a bibliai kereskedő mindenét odaadta, beérhetjük-e mi ennél kevesebbel? És a kapcsolat, amit előadónk és felesége elénk éltek, amiképpen Lajos nemcsak feje, de “látása” tudott lennie szembeteg feleségének a szó fizikai értelmében is, az pecsételte meg a szavak hitelességét. Lehetne-e különben ezt az isteni titkot boncolgatni? 9


Előadónk szerint a mai világban a házastársi szerepek összemosódtak, túl sok a férfiatlan férfi és a férfias nő (még hívő körökben is), holott az Ige szerint a nő másodrendű szerepe nem megalázott helyzetet jelöl, hanem a segítőtárs szerepét, aki bátorít, aki vigasztal, aki által válhat a férfi azzá, akivé Isten hívta el: vezetővé, védelmezővé, a felelősség hordozójává. Felül kell bírálnunk nemi szerepeinket, mert akkor lesz boldog a család, ha a férj feje Krisztus, a feleségé a férj, vallotta a Tolnay házaspár. És ez ellen berzenkedhet az emancipáció, vagy akár mi is, hívő asszonyok, ahogy azt meg is tettük az előadások kiscsoportos átbeszélései alkalmával (a kiscsoportok vezetésében Literáti Zoltán és Tünde segítették az előadót, ők is a Fasori gyülekezetből), a Tolnay Mártából sugárzó teljesség rácáfolt arra, hogy ez bármilyen értékvesztéssel járna, sőt… Párjával való szellemi egysége lépten- nyomon megnyilvánult, nemcsak ahogy egymás gondolatait kiegészítették, de Márta folyton jelen volt a férje által felhozott példákban, sőt a szavak mögött is, mint Istentől kapott minden a mindenben… Ez a fajta házastársi egység csak akkor tapasztalható meg, ha fontos nekünk, ha teszünk érte. Az egymás elfogadása nemcsak a másik hibáinak, de az intéseinek az elfogadását is jelenti. A kommunikációra időt kell elkülöníteni, merni kell kimondani az érzelmeinket, de beszélni kell egymással a szexualitásról, mert az is közös tanulási folyamat, és csak így válhat igazi ajándékká. Egymás testéért is felelősek vagyunk, fejtette ki az előadó a fogamzásgátlás kapcsán, a gyerekvállalás határainak felismerése a pár közös feladata. A gyereknevelésben legfontosabbnak tartotta előadónk: megértetni gyermekeinkkel, hogy Istennek célja van az életükkel, valamint igyekezni helyes önismeretre nevelni őket. A szülőpár kapcsolata a legértékesebb támpont a gyermek számára: szeretni, megbocsájtani, bocsánatot kérni, sőt a tekintélyt tisztelni is elsősorban a családban tanulja meg. A gyermek nem a mi tulajdonunk, se nem a folytatásunk, mi csak mintát nyújthatunk számára, hogy egyszer majd képes legyen saját maga jó döntéseket hozni. A gyereknevelés szépségeit, buktatóit, valamint a konfliktuskezelés módozatait is a saját családi életükből felhozott számtalan színes példával illusztrálta az előadó. Párkapcsolati gyakorlatok révén segített házastársunk jobb megismerésében, megértésében, konfliktusaink hatékonyabb kezelésében, a humor fejlesztésében. Előadónk nemcsak a fegyelemben, de ebben is példát mutatott. A humor pedig kellett is nagyon, lévén szó sebtében összeütött, félig szervezett táborról, meg ami 11 párral, 15 kisgyerekkel jár: hiba, félreértés, bosszankodás, stb. De ahogy a párokat is a nehézségek csiszolják egyre jobban össze, úgy erősítettek a próbák meg közösségileg is. Nem váltunk titkok tudóivá, de alkalmat teremtett az Úr igazi találkozásokra. A tanultakat ha el is felejtjük, ez megmarad.

Dr. Kovács Ágnes gyülekezeti tag 10


TESTVÉRLÁTOGATÓBAN 2009. november 6-9 között gyülekezetünk egy kis csapata a németországi Seelbach testvérgyülekezet vendége lehetett, ahol együtt ünnepelhettük Martin Schaal lelkész nyugdíjbavonulását. A seelbachi gyülekezetben Martin Schaal 32 évig szolgált és hírdette Isten igéjét. Ők támogatták jelentős mértékben annak idején a templomunk építését. Nagy szeretettel és odafigyeléssel vettek körül az ott levő gyülekezeti tagok, érkezésünk utáni nap kirándulást szerveztek a közeli Strassburgba, ahol gyönyörködhettünk Európa 3. legnagyobb katedrálisában. Betekintést nyerhettünk egy elzászi kisváros (Obernai) sajátos hangulatába majd a Vogesen hegyekben csodálhattuk a kilátást a Rajna völgyére. Vasárnap délelőtt a közeli kisvárosba Lahrba utaztunk, ahol a híres, minden évben megrendezett krizantém virágkiállítás színpompás kompozícióit láthattuk. Délután az ünnepi istentiszteleten vettünk részt, ahol az egyházi vezetők mellett a helyi közösség világi tisztségviselői is képviseltették magukat. A gyülekezet kórusa és a helyi fúvószenekar szolgálata tették széppé, ünnepélyessé a hangulatot. A kiköszönő lelkészt felmentették adminisztrációs kötelezettségei alól, de megáldották élete hátralevő éveire, melyekben, mint Isten szolgája és elhívottja, tovább szolgálhat az Ő Úrának, nyugalomban levő lelkészként is. Martin Schaal életére mi is Isten áldását és további vezetését kívánjuk. A német gyülekezettel együtt vehettünk úrvacsorát és az egy kenyérből és italból való részesedés eltörölte a nyelvi korlátokat és határokat. Ezen a nyelven mind értettük egymást és örülhettünk Isten jelenvaló kegyelmének. Mint marosvásárhelyi gyülekezet imádkozzunk a seelbachi testvérgyülekezetért, hogy Isten munkálkodjon az ottani barátaink, testvéreink életében, áldja meg a gyülekezetet és a majd megválasztandó lelkész munkáját, hogy minél többen ragaszkodjanak Istenhez és az Ő gyülekezetéhez. Jövőre, templomunk fennállásának 10. évfordulóján szívesen látjuk vendégül testvérgyülekezetünk képviselőit. Péterfi Enikő gyülekezeti tag

MI A CURSILLO? Mutasd meg nekem a Te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem Nevedet. Zsolt 86:11 Szeptember első napjaiban 26-od magammal részt vettem a IX. Erdélyi Református Cursillon, melynek célja a hit alapigazságainak megismerése, valamint a Biblia alapján tanít arra, hogy mit jelent közösségben élni Istennel a mai világban. 11


A Cursillo szó spanyol eredetű szó, magyar megfelelője a kereszténységről szóló rövid tanfolyamot jelenti, melynek megszervezésére először Spanyolországban került sor még a Franco diktatúra idején. Akkor, a társadalom megosztottságát látva, a katolikus emberek úgy gondolták, hogy csak a hit tudja egyesíteni a spanyol népet és egy nagy nemzeti zarándoklat szervezésébe kezdtek. Erre a zarándoklatra egy tanfolyam (Cursillo) keretében készítették fel az embereket azért, hogy tanítsák a tömegeket a hitigazságokra. A '40-es években azt tapasztalták, hogy nagyon sok embernek lelki megújulást hozott ez a tanfolyam,és így elkezdték rendszeresen szervezni ezeket. Az 1990-es években kanadai katolikusok által került át Magyarországra is a Cursillo. Ezeken a tanfolyamokon elég sok protestáns (evangélikus, református) is részt vett. 2000 elején a résztvevő reformátusok, tapasztalva, hogy életükre milyen mély hatást gyakorolnak ezek az alkalmak, kidolgozták a tanfolyam református változatát. 2005-ben volt az első református Cursillo Magyarországon. Az egyiken részt vett Kelemen János szovátai családapa és mivel úgy érezte, hogy olyan sok lelki jót kapott a tanfolyamon Istentől, 2007ben hazahozta Erdélybe a megtapasztaltakat. Még ebben az évben barátjával együtt megkereste Lőrincz János lelkipásztort, majd más lelkészekkel is felvették a kapcsolatot. 2008 február-márciusában Szovátán megszervezték az I. Erdélyi Cursillot, itt még magyarországi atyafiak vezették az alkalmakat. Azóta több helyszín is volt, így Szászrégen, Mákófalva, Gyalu és 2009 november végén volt immár a tizedik alkalom Szovátán. Ferenci István fizióterápiás asszisztens szerint, aki már majdnem két éve szolgál az erdélyi református Cursilloban, az emberek amikor meghallják ezt az idegen szót, azt hiszik, hogy valami új vallási irányzatról beszélünk, de erről szó sincs. A Cursillo nem valami újat akar, csupán szeretne rávilagítani arra, hogy mi is az igazi keresztény élet, segít megélni azt, amit az őskeresztények is megéltek. Nem kiszakítani akarja a híveket az egyházból, hanem ébreszteni próbál. Demeter J. régeni lp. szerint nagy feladatot tölt be a tanfolyam, ugyanis igyekszik segíteni abban, hogy a gyülekezeti tagok (azaz nem hivatásos lelkészek) olyan munkát végezzenek, mint bibliamagyarázat, előadások tartása, diakóniai szolgálat, gyermekekkel való foglalkozás, egyházi rendezvények szervezése. A három nap alatt a résztvevők útmutatást kapnak, hogy mi az, amiben segíthetnek és cselekvően résztvehetnek a gyülekezet életében, kortól, nemtől, és társadalmi hovatartozástól függetlenül. Aktiválja az embereket, hogy mindenki megtalálhassa a maga helyét és tevékenységi területét az egyházban. A három napos együttlét idején, elvonulva a hétköznapi munka és gondok elől, alkalom van sokkal inkább odafigyelni a lelki dolgokra - ahogy Lőrincz János lp. is mondja. Ugyanakkor szinte mindenki él a lehetőséggel, hogy az őszinte beszélgetések során, bár kezdetben kissé vonakodva, feltárja legbelsőbb problémáit, sebeit. Így kiderül, hogy kapcsolatainkban a legtöbb seb, fájdalom a szülőkkel, házastársakkal, gyermekekkel, vagy a tágabb családi körhöz 12


tartozókkal való viszonyok megromlásából fakad, és sajnos sok helyen tapasztalható a szeretet hiánya és a közömbösség. Köszönöm Lőrincz János lp.-nak az ösztönzést, hogy részt vegyek a Cursillo-n, hálás szívvel gondolok a munkatársakra, akiken keresztül olyan dolgokat érthettem meg, amik eddig homályosak voltak, köszönöm, hogy a közös és csoportos beszélgetések alatt tudatossá vált bennem, hogy Isten rám is számít és nem hagy a bűn hatalmában, hanem megajándékoz az ő ingyen kegyelmével. Kozma Ildikó gyülekezeti tag

Nepáli misszionáriusaink Gyülekezetünk számos tagja volt jelen nepáli misszionáriusaink, Szabó Attila és Szabó Csilla, kibocsátó istentiszteletén augusztus 16-án, a 11 órás istentiszteleten. Büszkén vehettük tudomásul, hogy e pillanatban ők Erdély reformátusságának egyetlen külmissziós házaspára és őket pont a Kövesdombi Gyülekezet bocsátotta ki. Különleges liturgiájú istentiszteleten vehettünk részt, amiből nem hiányzott a házaspár hűség-fogadalma, úrvacsora vétele, megáldása, köszöntése és megajándékozása. Augusztus utolsó két hetét Hollandiában töltötték egy világszintű külmissziós konferencián. Innen kapták az utolsó fontosabb eligazításokat, figyelmeztetéseket missziós munkájukkal, levelek küldésével kapcsolatban. Aug. 31-én indultak el a frankfurti repülőtérről és 13 órás repülés, 18 órás utazás után érkeztek meg Kathmanduba, Nepál fővárosába. Megkapták a vizumot és egy amerikai házaspár fogadta őket. Azóta is Kathmandu a fő tartózkodási helyük. Albérletben laknak és egy több nemzetiségű missziós csapatban dolgoznak. Hétköznapi, mindennapos tevékenységük a nepáli nyelv tanulása, tanárral. Attila Kórházakban látogat betegeket, Csilla egy tibeti-menekültekből álló gyülekezet gyerekeivel vallásórát tart. Egy iskolában is voltak novemberben, ahol bemutatták a magyar kultúrát és az írásossal varrt könyvjelző segítségével megosztották a gyerekkel és felnőttekkel a Ján. 3,16-ot. Meglátogatták Kathmandu nyomornegyedét, ahol az emberek az utcán alszanak, drogot szívnak, mindenfajta betegséggel küszködnek, éheznek, nehezen beszélnek. Íme egy részlet Attila megfigyeléseiből: „ Szemükben látható volt a kiégett életük, reménytelen a helyzetük. Mégis elszántság van bennük, minden nap a hindu templomba járnak. Ők a legalacsonyabb kaszthoz tartoznak, rajtuk nem segít senki. A szemetet vagy a hindu templomokban megmaradt 13


ételmaradékot a földről összeszedik és ezt eszik. Őket emberi módon nem érínti meg senki, de ha szükséges beléjük rúgnak, mint a kóbor kutyába. Ételt vittünk a számukra és nepáli teát, „cchia”-t. Reméljük a jövőben majd, hogy annyira fogjuk tudni beszélni a nepáli nyelvet, hogy beszélhetünk majd arról a Valakiről, aki megérinti őket, aki megérínti a szívüket is.” Különleges alkalmak és nepáli életük leglényegesebb része a „tracking”, azaz a Kathmandun kívül történő misszionálás. Két-három fős csoportban indulnak a több száz kilométeres útra, férfiak a férfiakkal, nők a nőkkel. Hátukon több kiló evangéliumos iratot visznek és azokat minimális áron adják el a falvakban. Az ország kultúrája nem engedi meg, hogy valaki ajándékba fogadjon el valamit. Közben az evangéliumról beszélnek. Attila is, Csilla is részt vett egy-egy ilyen úton, mindketten szerencsésen visszaérkeztek Kathmanduba. Attila így ír az egyik napról: „Miközben lassan haladtunk előre a hegyi erdőben a bambuszok és magas növényzet között, a vállaim égtek és a lábizmaim néha görcsbe rándultak az fáradságtól. Egy emberrel beszéltem és tea mellett megkérdezte, hogy miért halt meg az Isten Fia. Elég nehéz volt elmagyarázni neki, az én nepáli nyelvtudásom kevés volt ehhez. Ma 25 km-t tettünk meg reggel 7:30-tól este 17:30-ig, nagyon nehéz terepen - de az emberek szíve sokkal nehezebb terep. Nem tudom eldönteni, hogy lefele vagy fölfele könnyebb menni a meredek hegyen. Láttam a Makkau 5500 m magas hegycsúcsait, rásütött a nap és gyönyörűek voltak. Ma az utcán a szüleimért, otthoniakért és a gyülekezetekért imádkoztam. „Bárcsak eljönne a Te országod.” Nepálba is, a nepáli hegyek közé. Fáradt a kezem és remegve írom e sorokat, de értem... Értem, hogy a misszionárius térdei erősek kell legyenek amikor gyalogol vagy amikor imádkozik, de a szíve puha és nyitott mások szenvedéseinek enyhítésére. A misszionárius hordozható gyógyszeres láda kell legyen Isten kezében.” Az apró megpróbáltatások sem kerülik el őket. Így például sokszor volt már erős hasmenésük a fertőzött víz és a szokatlan ételek miatt. Biciklibalesetük is volt, mivel Kathmanduban elkerülhetetlenek a balesetek, mert nincsenek következetesen betartott közlekedési szabályok. A bicikli tönkrement fényképezőgépükkel együtt, de Attila megúszta néhány zúzódással. Nehezebb volt elviselni viszont, amikor 10 napra elszakadtak egymástól, Csilla missziós útra ment és a fővárosban kitört egy kisebb polgárháború. A várost lezárták és Csilla Attilától távol rekedt. Később megoldódott a helyzet, ma együtt vannak és készülnek a következő útra. Minden hónap első szerdáján, délután 6 órától, a Kövesdombi Gyülekezet ifjúsági termében tartjuk külmissziós imaóráinkat, ahol mindig beszámolunk a Szabó házaspárról, hónapról hónapra. Képeket lehet megtekinteni róluk és támogatni őket aktuális imakéréseikben. 2010-ben leghamarabb január 6-án, majd feb. 3-án, márc. 3-án, ápr. 7-én, május 5-én, június 2-án várjuk mindazokat, akik részt szeretnének venni ezeken az alkalmakon. Póra Annamária, kapcsolattartó személy 14


KERESZTELÉS 2009. IV. 13. – 2009. XI. 7. között: Nagy Adrien Ercse Tamás Szövérfi Ákos Szövérfi Áron Nagy Brigitta Ferencz Mohai Szilárd Tamás Klára Anderka Farkas Kamilla Magyar Dávid Botond Deák Zalán Kún Szilveszter Zsombor Deé Csenge Kanyaró Norbert Szabó Máté Gál Előd György Dániel Balázs Jázmin Babota Roland Angyal Nimród Dániel Kelp Alfréd Codoi Zoltán József Kelemen Nándor Takács Erik Márk Mátyás Dávid Krisztián Hatházi Nikoletta Laura TEMETÉS 2009. III. 31. – 2009. XI. 12. között: Szatmári Józsefné sz. Turcu Ilona 71 éves Nemes Istvánné sz. Lukács Ilona 87 éves Sándor Lászlóné sz. Antal Edit 54 éves Böjthe Ferenc 63 éves Szász Róza 92 éves Gombos Róbert 43 éves Vajda Ferenc 49 éves Sebesi Mihály 60 éves Pataki András 60 éves Kerestély Attila 38 éves Magyar János 77 éves Fogarasi Elekné sz. Veress Ilona 86 éves Palacean Endréné sz. Fülöp Olga 59 éves Kolumban Lajos 77 éves Paniti Árpád 72 éves Szakácsné sz. Szabó Irén 64 éves Egyed Miklós 46 éves Barabási István 64 éves Galamb Mihályné sz. Bakos Zsuzsanna 81 éves Deé György 87 éves ESKETÉS 2009. I. 28. – 2009. IX. 27. között: Ungureanu Gheorghe és Szász Éva Takács István és Fazakas Erika Renáta Szász László és Pálosi Tünde Erika Szász Sándor és Molnár Edit Emese Kovács József Zsolt és Dósa Erzsébet Smits Martin Leo és Bândean Gizella Tünde István András és Máthé Emese Bokos Loránt és Nyulas Tünde Halmen Mezei Zsolt Tamás és Moldovan Gyöngyi Bardóczi István és Boldi Andrea

Antal Dániel Antal Roland Bakk Noémi Bartha Richárd Demeter Botond Demeter Eszter Dósa Ildikó Harangus Dániel Horváth Noémi Henrietta 15

KONFIRMANDUSOK 2009: Henter Győző Zorán Orbán Arnold Horváth Boglárka Páll Orsolya Keszegh Noémi Simon Lóránd Lőrincz János Jonatán Szász Bernadett Brigitta Magyari Zsolt Levente Szekeres Ugron Zétény Márton Beáta Vass Izabella Leilla Máté Péter Zelkó Attila Moldován Norbert Csaba Moldovan Katalin – felnőtt Nagy Izabella Magyar Klára – felnőtt Kőlap – 2009 december

Sík Sándor: TEDD A JÓT! Tekintet nélkül arra, hogy Másoknak tetszik Vagy nem, Tekintet nélkül arra, hogy Látják-e vagy nem, Tedd a jót!

Tégy minden jót, amit Megtehetsz, Ott, ahol vagy, Úgy, ahogy teheted, Akkorát, amekkorát tehetsz, De mindig, szüntelen ez legyen A programod!

„Ma a legnagyobb bűn az emberek elvont szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak… Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van!” Lev Tolsztoj Köszonjük az eddigi egyházfenntartói járulékokat valamint az adójuk 2%-nak átutalását a Kövesdombi Református Egyház javára. A Kőlap továbbra is adományokból tartja fenn magát 16


Juhász Gyula: BETLEHEMI ÜZENET A VAKOKNAK. József Attila: A SZÁMOKRÓL

Recommend Documents