Joachim Bauer
A testünk nem felejt Kapcsolataink és életmódunk hatásai idegrendszerünk és génjeink működésére
Ursus Libris
2011
Tartalomjegyzék
Előszó .......................................................................................... 11 1. fejezet A gének és a környezet kölcsönhatása: hogyan szólal meg a zongorából a zene? ................................... 13 Ami megváltoztathatatlan és ami megváltoztatható. A génműködés szabályozása és az epigenetika ..................................................................... 15
2. fejezet A hétköznapi helyzetek és a test biológiája: az emberek közötti kapcsolatok jelentősége ............................... 19 Az emberek közötti kapcsolatok és az egészség .......................... 20 Hogyan alakulhatnak ki nehézségek a kapcsolatokban? ................................................................... 24
3. fejezet A gének világa .............................................................................. 27 Gregor Mendel génelméletétől a modern genetikáig.......................27 Genetika, Charles Darwin és a „darwinizmus” ............................ 28
A génszabályozás elve: a gének irányítanak, de őket is irányítja valami ........................................................ 30 Epigenetika. Amikor a környezeti hatások tartósan megváltoztatják a gének leolvashatóságát………………….33
4. fejezet A stresszgének aktiválása ............................................................... 39 A stresszgének működésének hatása az egészségre ...................... 43 A stressz alatt megtapasztalt szélsőséges élmények biológiai következményei ......................................................... 47
5 . fejezet A saját stresszreakció kialakulása. Az egyéni élet során szerzett tapasztalatok biológiai következményei ........................ 49 A stresszreakció. A külvilág ingereinek útja az agy belsejébe ...................................................................... 50 A kora gyermekkori törődés és a későbbi stressz biológiája ............................................................................... 58
6 . fejezet Szinapszisok, idegsejthálózatok, életmódok és emberi kapcsolatok ............................................................ 64 Hogyan tárolja és dolgozza fel az agyunk az élményeket? ....................................................................... 64 Hogyan hat a működés a hálózatok szerkezetére? A használat stabilizálja a szinapszisokat .................................... 70 A csecsemő környezete és idegsejthálózatai ............................... 73
7 . fejezet A szubjektív élmény- és tapasztalati mintázatok a pszichében. Mindennapi személyiségtípusok ........................... 83 Az idegsejthálózatok nem képesek érezni. A psziché saját világa .............................................................. 83
A színházi székből nézve. Egy kis bemutató a „ mindennapi típusokból” ...............................84
8. fejezet Környezet és neurobiológia egy betegség példáján keresztül: a depresszió .............................................. 92 Depresszió: széles körben elterjedt „emberi” betegség ....................................................................92 Ki fogékony a depresszióra? ......................................................98 A többször átélt depresszió biológiai „ pályái”. Megelőzés pszichoterápiával ................................................... 104 A depresszió több, mint stresszélmény ...................................... 106
9 . fejezet Milyen veszélyeket jelent a stressz és a depresszió a szívre? ....................................................... 110 A testi diagnosztika az első ..................................................... 110 A központi idegrendszer és a szív összeköttetései ...................... 111
10. fejezet A stressz és a depresszió testi kockázatai. Az immunrendszer védelme és a rák kockázata ........................ 1 2 1 A depresszió és a láz (hiánya) .................................................. 121 Az immunrendszer fegyverei: az immunsejtek és az immunjelzőanyagok ............................................................ 123 A stressz és a depresszió a daganatos sejtek elleni immunvédekezést is gyengíti ................................................... 129
11. fejezet Orvos és beteg vakrepülése? A pszichológiai problémák gyógyszeres kezelésének kritikája .......................... 136 Anyagok, amelyek nyomokat hagynak hátra az agyban .............................................................................. 136
7
Pszichofarmakonok. Amikor van értelmük ................................ 138 A gyógyszerek egyéni toleranciája. Honnan tudjuk, mennyi a „ megfelelő adag"? ............................. 143 Gyógyszerfelírási szokások a figyelemzavaros (ADS) gyerekek esetében ............................. 149
12. fejezet A fájdalmas élmények és a fájdalom emlékei. A „minden alapot nélkülöző" krónikus fájdalmak ....................... 153 A fájdalomjelzések „leképezése" az agyban .............................. 154 Amikor megfigyeljük vagy átérezzük mások fájdalmát. A fájdalmas élmények érzelmi oldala .......................................163
13. fejezet A traumák hatásai a génekre és az agyi struktúrákra: a trauma utáni stresszzavar ........................................................ 171 William James és a „heg az agy szövetében” ............................. 171 A szorongá s- és félelemélmények tárolása az amygdalában ..................................................................... 176 Hogyan változtatja meg a trauma a gének aktivitását? ................................................................180 A traumák pszichoterápiás kezelése ........................................ 181
14. fejezet Az erőszak és abúzus neurobiológiai következményei gyermekeknél ............................................................................ 184 Ami különösen súlyos a gyerekeknél: az emberi kapcsolatokban tapasztaltak neurobiológiai következményei ............................................... 184 Disszociáció. Amikor a lélek kilép az itt és mostból……………....186 A fájdalomcsillapítás saját rendszere. Hogyan szabályozza a lelki élmény az opioidok génjeit?....…………………………………………….....189
A traumától a disszociatív betegségig ...................................... 192 Milyen
élmények
betegségekhez?
vezetnek Erőszak
a
disszociatív
és
visszaélés
a gyermekekkel szemben ........................................................ 197
15. fejezet A munkahelyi problémák testi nyomai. A kiégési szindróma ............................................................ 205 Kiégés: az új munkahelyi betegség .......................................... 206 A kiégés éllovasai: az iskolai tanárok ...................................... 209 A kiégési szindróma megelőzése és terápiája ............................ 213
16. fejezet A pszichoterápia hatásai a pszichére és a neurobiológiai struktúrákra ............................................ 215 Mi a pszichoterápiás kezelés tárgya? ........................................ .215 A pszichoterápia munkamódszere ............................................ 2 2 1 Hogyan mutatták ki a pszichoterápia hatásait? .......................... 222
Függelék A gének működése ....................................................................... 228 A fehérjék a gének irányítása alatt állnak ................................. .228 Hogyan épül fel egy gén? ....................................................... .235 Hogyan történik a gének szabályozása? A génreguláció………………………………………………………...239 A kívülről érkező jelek. Kommunikáció a gének és a környezet között………………………………………………….241
9
Előszó Amikor
A testünk
nem felejt
2002-ben
először
megjelent,
szinte
eretnekségszámba ment az a nézet, hogy a gének nemcsak irányítanak, hanem őket is irányítják. Csak most, jó néhány esztendővel később kezd általánosan elfogadottabbá válni az a felismerés, hogy az élettapasztalatok és az életmód szabályozó hatást gyakorolnak a
génjeink
sorban
tevékenységére.
ennek
a
Ε
könyvnek
felismerés volt
elterjedése
köszönhető,
nem
utolsó-
amelynek
legfőbb
üzenetét úgy foglalhatnánk össze, hogy amit az emberek a környezetükben átélnek - és ahogyan az életüket alakítják -, az óriási hatást gyakorol a testükre és a génjeikre. A
gének
sem
nem
„önzőek",
sem
nem
„autisztikusak",
hanem
folyamatos párbeszédben állnak a környezettel. A testünkre hatással lévő környezeti jelzések jelzésláncolatokat hoznak létre, amelyek továbbítódnak a testünk belsejébe - egészen a sejtmagokba, vagyis
oda,
ahol
„génkapcsolója", amelyek
-
génkapcsoló
a
a
gének találhatóak.
amely gének
mellett
fogadóállomás szempontjából
található
gén
a
Minden génnek
van
olyan
számára,
-
jelzések
„kívülről"
jelzések
érkeznek.
fajtájától
egy A
függően
aktiválódik vagy nyugalmi helyzetbe kerül. A környezet tanítottak
és
nekünk
a -
gének - szemben
azzal,
nem
hanem
ellentétben,
amit
évtizedekig
kölcsönhatásban
állnak egymással. De vajon mi jelenti, a gén szempontjából, egy ember „környezetét"? Ez a könyv igyekszik tisztázni, hogy a jó „környezet"
nemcsak
a
tisztább
levegőből,
vízből
és
vitamindús
táplálékból áll, hanem a modern ember életében legalább ugyanil yen fontos „környe zeti ténye zők" az e gymás közötti kapcsolata-
11
ink is. Amit ezen a téren átélünk, azt az agyunk észleli és biológiai jelzésekké alakítja át. Agyunk
a
pszichológiát
biológiává
változtatja.
Amit
gyer-
mekként átélünk az emberek között, az hatással van a génjeinkre, így a testi egészségünkre is. Ennek fényében ma már a pszichés megbetegedésekre a
traumák
is
új
felfogásban
következményeképpen
tekinthetünk.
fellépő
A
betegségek,
depressziók, a
szorongá-
sos zavarok, de még a fiatalok körében egyre nagyobb arányban előforduló
határeseti
(borderline)
zavarok
is
új
megvilágításban
tűnnek fel és érthetőbbé válnak. Ezekről fog szólni a könyvem. Egy
olyan
szerző,
aki
a
legújabb
tudományos
eredményeket
igyekszik bemutatni, aligha kerülheti el a régi, megszokott gondolkodásbeli
minták
és
hiedelmek
megkérdőjelezését.
Ez
termé-
szetesen kritikát vált ki másokból. Ebben az élményben legalább annyira volt részem A testünk nem felejt megjelenése után, mint néhány másik könyvem esetében. A fontos felismerések azonban - ahogyan azt ma már tapasztalom - előbb-utóbb mégiscsak tért hódítanak.
12
1. fejezet A gének és a környezet kölcsönhatása: hogyan szólal meg a zongorából a zene?
A mi.
gének
nemcsak
Helytelen
módon
az
irányítanak, a
működnek,
felfogás, és
őket
hanem hogy
ennek
a
is
gének
alapján
irányítja
mereven
programozzák
vala-
rögzített az
egész
életünket. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a génekre számtalan tényező
hat,
amelyek
tevékenységüket,
ami
megfigyelésekből
és
rendkívül a
nagy
mértékben
neurobiológia
felfedezésekből
kutatási
derül
ki
befolyásolják területén
a
végzett
legvilágosabban.
Ε
könyv lapjain ezekkel szeretnék foglalkozni. A pszichés tevékenység, akárcsak az emberek közötti kapcsolataink
során
átélt
érzések
és
élmények,
biológiai
változásokkal
járnak az agyunkban, amelyekről időközben egyik-másik területen meglehetősen részletes ismeretekre tettünk szert. Ha lehetőségünk adódna
évente
egyszer
kirándulni
elektronmikroszkóppal
körülnézni,
lommal
fogadna
az
más
„tájkép"
események,
az
a génműködésre,
élmények
egyet akkor
minket. és
az
és megváltoztatják 13
az
agyunkban,
minden
Ennek
az
életmódunk
egyes az
oka,
hatással
és
ott alkahogy
vannak
az agyi struktúrákat. Hogy
mindez
miként
történik,
azzal
az
elkövetkezendő
fejezetekben
fogunk foglalkozni. Minden, emberek
amit
közötti
megtanulunk, kapcsolatok
idegsejthálózatok
tárolják
megtapasztalunk
összefüggéseiben
az
emberek
és
átélünk,
történik.
közötti
Az
az agyi
kapcsolatainkban
átélt tapasztalatainkat és mindazt, ami ezekkel érzelmi és tapasztalati téren együtt jár. Könyvünk azzal a fantasztikus jelenséggel foglalkozik,
hogy
az
idegsejthálózatok
egyúttal
a
saját
finom-
struktúrájukat is megváltoztatják, amikor észlelik és tárolják az új benyomásokat és tapasztalatokat. Ezek re
az
nézve.
érhetnek
összefüggések
Mivel
az
minket
tudományosan
például is
testi
azok
hogy
a
a szívbetegségek
szívbeteg
kockázata,
emberek
számos
meglepetésként
egyébként Az
fontosak
agyunk
igazolják,
megemelik lálozás
nagyon
ha
közötti
pácienseknél a
testi
a
egészségünk-
funkciót
irányít,
vizsgálatok,
depressziós
nem
amelyek
megbetegedések
kockázatát,
és hogy a
jelentősen
megnő
betegséghez
kapcsolatokban
az
átélt
depresszió
az
már elha-
is
társul.
az
egész
tapasztalatok
testünkre hatással vannak, amit a könyvünk számos részlet kifejtésével fog szemléltetni. Az
Egyesült
Államok
olyan
neurobiológiai
sztárkutatói,
mint
a Nobel-díjas Eric Kandel, arra hívják fel a figyelmet, hogy az elme/lélek (mind) és az agy (brain) közötti kapcsolatról szóló legújabb tásra
felfedezések lenne
fényében
szüksége.
Minden,
az
orvostudománynak amit
a
fejünkkel
szemléletválvégzünk,
amit
a lelkünkkel érzünk, és ami a kapcsolataink terén alakul, hatást gyakorol a testi struktúrákra. Ahogyan Thure von Uexküll szokta volt mondani: éppen olyan kevés értelme van „lélek nélküli testet"
gyógyítani
orvostudománnyal,
gyógyítani pszichológiával.
14
mint
„lelket
test
nélkül"
Ami
megváltoztathatatlan
és
ami
megváltoztatható.
A génműködés szabályozása és az epigenetika Milyen
szerepet
játszanak
a
gének?
Az
orvostudományban
sok-
szor minden baj okozójának kiáltják ki őket. Jens Reich génkutató
és
molekuláris
amelyek
biológus
köztudomásúan
zongorához
az
hasonlította
örökítőanyagunk
részei.
a
géneket,
A
zongora
önmagában nem tud megszólalni, a hangszer egyedül még kevés, kell valaki, aki játszik rajta. No de ki „játszik" a géneken? Ezzel a kérdéssel foglalkozik ez a könyv. A Humán Genom Projekt keretében a 2000. év elején befejezték a teljes emberi génállomány (genom) feltérképezését. A projekt lezárulta után egyre nagyobb horderejű és egyre merészebb következtetéseket vontak le, azonban az is kiderült, hogy az átlagemberek is
-
genetikai
Gregor
ismeretei
Johann
-
de sokszor
még a
Mendel
(1822-1884)
Ágoston-rendi
műveltebbekéi szerze-
tesnek, az öröklődéstan ősatyjának és alapítójának szintjén állnak. Eszerint a génekről szóló ismereteink gyakran csupán arra korlátozódnak,
hogy úgy
véljük: a
szervezet
biológiai
alapfelszere-
lését a gének szigorú szabályok által irányított módon átadják az utódoknak. A
gének
vennünk: amelyet s
működésénél
a
génfunkciók
azonban egyik
DNS-szekvenciának
mindenkorra
„kőbe
van
is
két
oldala
dolgot az
neveznek.
vésve"
adott
Ez a
minden
kell
figyelembe
gén
„szövege",
„szöveg" egyszer
egyes
élőlény számá-
ra, és ezt adja tovább az utódainak is. Ha azonban eltekintünk a nagyon
ritka,
hogy az
valóban
örökletes
egészség szempontjából
betegségektől,
akkor
jelentős
működések
testi
azt
tetében sokkal fontosabb a gének működésének másik génműködés aktiválódik
szabályozása. egy
gén,
és
Hogy
mi
hogyan
a
keletkeznek
az
15
tekin-
oldala, a
DNS-szekvencia, öröklött
ségek, azzal a későbbiekben egy egész fejezet foglalkozik majd.
látjuk,
hogyan beteg-
A génműködés szabályozása nagymértékben a szituatív hatásoktól függ, és javarészt nem öröklött. Az éppen aktuális környezeti feltételekhez igazodik, amelyek egyrészt az adott sejt környezetét, másrészt
az
egész
élőlény
környezetét
jelentik.
Csupán
a
leg-
utóbbi időkben fedezték fel ezenkívül még azt is, hogy az egyéni
tapasztalatok
reakciómintákat
hozhatnak
létre
az
élőlényben,
amelyek hosszú távon hatással vannak a gének leolvashatóságára, vagyis zajló
szabályozó
hatást
génműködésre.
tapasztalatok
révén
gyakorolnak
Kísérletileg bizonyos
a
jövőbeli
igazolták,
genetikai
helyzetekben
hogy
élmények
reakciómintákat
és
hosszú
távon állandósítani lehet. Az efféle jelenségek összefoglaló neve az epigenetika. Nemcsak
az
elkövetkezendő fejezetekben fogjuk
eze-
ket megvizsgálni, hanem a Das kooperative Gen (Az együttműködő gén) című könyvemben is részletesen foglalkoztam velük. A
mindenkori
külső
környezetből
származó
észlelések
az
öt
érzékszerv idegsejtrendszerének útján jelzéseket küldenek a nagyagykéregbe (az egyik kat
és
„érzelmi
a
vele
legérdekesebb biológiai
vizsgálatokból
összeköttetésben
intelligencia
vonatkozása,
jelzésekké kiderült
tudja -
álló
központjába"). hogy
alakítani.
könyvünkben
Az az A
limbikus az
rendszerbe
agytevékenység
élménybenyomásokomoly
részletesen
tudományos foglalkozunk
majd velük -, hogy az emberek közötti kapcsolatok óriási hatással lehetnek számtalan gén szabályozására,
és nemcsak lelki,
hanem
messzemenő biológiai következményekkel is járnak. Időközben nagyszámú vizsgálat célozta meg a támogató vagy tehertételt jelentő emberi kapcsolatokból származó pozitív és negatív biológiai hatások feltérképezését. A társas kapcsolatok biológiai jelzésekké alakítása révén az agy nemcsak számtalan testi funkcióra gyakorol hatást, hanem az általa előállított biológiai jelzőanyagok révén a saját mikrostruktúráját is megváltoztatja. Leon Eisenberg, nagy amerikai
tudós,
a
Harvard
Orvosi
Egyetem
kutatója
ezért
egyik cikkében a z „emberi agy s zociál is konstrukció jár ól" beszélt .
16
Ha
felismertük,
hogy
milyen
mértékben
alakulhatnak
biológiai
jelzésekké az agyunkban az emberek között szerzett élményeink, akkor képesek leszünk megérteni egészen sok súlyos, a legutóbbi időben tek
sajnos
arról
sziót,
egyre
szólnak,
a
jobban
terjedő
hogyan
poszttraumás
betegséget.
foghatjuk
stresszzavart
fel
A
8-14.
másképpen
(PTSD),
de
a
akár
fejezedepresz-
a
fiatalok
körében egyre terjedő határeseti (borderline) zavart is a modern neurobiológia is,
milyen
ismereteinek katasztrofális
fényében. biológiai
Részletezni
nyomokat
fogjuk
hagyhatnak
azt hátra
mindenekelőtt az erőszakos cselekedetek és a szexuális visszaélések - akár a génműködést is megváltoztathatják. Annak is biológiai hatásai vannak, amit a pszichés egészségzavarok
megszüntetése
fejezetben
azokkal
a
érdekében rendkívül
teszünk súlyos
a
terápiában.
gondokkal
fogunk
A
11.
foglal-
kozni, amelyek még mindig rányomják a bélyegüket a gyógyszeres kezelésekre. A 16. fejezetben a pszichoterápia hatásairól szóló fantasztikus új felismerésekről lesz szó.
Összefoglalás A
gének
nem
önmagukra
korlátozódó,
„autisztikus",
önálló
életet élnek. Az élőlény és a külvilág, a gének és a környezet
„túlélési
biológus, értelmetlen
egységet"
alkotnak,
viselkedéskutató szembeállítani
és a
ahogyan
filozófus géneket
a
Gregory
Bateson
megfogalmazta. környezeti
Ezért
hatásokkal.
Ez a könyv azzal a fantasztikus jelenséggel foglalkozik, hogy a géneket irányító és az egészségünkre hatást gyakorló tényezők nagyrészt az emberek közötti kapcsolatokból származnak. Összefoglalásképpen
azt
mondhatjuk,
hogy
a
más
embe-
rekhez fűződő kapcsolataink alakítása révén magunk is nagymértékben
irányítani
tudjuk,
hogy
mi
játszódik
le
bennünk
b i ol ó gi ai s zi nte n. A felel őss é g új di men zi ója sej li k föl mi nd ab 17
ból, amit a társas kapcsolatok biológiai jelentőségéről ma már tudunk. Ennek a könyvnek az a célja, hogy megismertesse az olvasókkal, melyek a legújabb izgalmas tudományos eredmények és felismerések ezeken a területeken.
18
2. fejezet A hétköznapi helyzetek és a test biológiája: az emberek közötti kapcsolatok jelentősége
Érdekes
tények
megállapításakor
gyelések
ismertetésekor
(a
és
következő
új
tudományos
fejezetekben
megfi-
bőven
lesz
majd részünk ilyenben) a közönséget leginkább az érdekli, amit „objektív"
mérésekkel,
lehetőleg
jó
nagy
berendezésekkel
végez-
nek (e tekintetben nem fogunk csalódást okozni az olvasóknak). Messziről nem
jött
ember
hazudnak.
milyen
szerepet
azt
mond,
Ragadjuk
meg
játszanak
amit
az
az
akar,
alkalmat
emberek
de és
közötti
a
berendezések
határozzuk
meg,
kapcsolatok
egy
„objektív" világban. Az egyik érdekes kísérlet, amelyet egy olasz kutatócsoport
végzett,
meglehetősen
mellbevágó
bizonyítékot
szolgáltatott rá, hogy az agy nem osztozik velünk a berendezésekbe vetett hitünkben. Giacomo munkacsoportja
Rizzolatti fedezte
és fel
az
időközben
az
híressé
úgynevezett
vált
parmai
„tükörneuronokat"
( t ü k r ö ző i d e g s e jt e k , an gol u l : mi r r o r n eu r o ns ), a me l ye k n e k e g y
19
egész
könyvet
tudják
vésni
lünk,
hogy
jobban
szenteltem. 1 az
mi
tudjuk
viselkedése anya
6.
is is.
fejezetben.)
a A
akkor egy
és
érzik
kenységet
azt,
(A
hogy magukat,
végezné,
az ha
„tükrözni" lásd
tudósok
rokonainkkal) a
végzi.
segítségükkel kommunikatív
bővebben
dolgozó
megfigyelt
egy csak
cselekvést
ugyanezt
semmilyen
a
vég-
tükörneuronjai
Ha
be
megfigye -
igyekeznek
agy
akkor
a
első
csengését; együtt
személyesen
eszköz
sőt
csecsemők amellyel
olyannyira
másoknál
neurobiológiai
felfedezték,
fajtársuk
egy
átérezzük
Rizzolattival
„megszólítva"
eleven
idegsejtek amit
hangja
(legközelebbi
kísérletben
az
mindazt,
próbálkozás,
arckifejezéseit
majmokkal zett
magunk utánozni
az
az
Ezek
agyunkba
a
tevé-
reakciót
nem
mutatnának.
Az emberek közötti kapcsolatok és az egészség Giacomo
Rizzolatti
felismerésnek hoz, van
akárcsak szükség,
a
úttörő
kísérletekben
neurobiológiai az
és
emberi hogy
alapját,
mely
élményekhez,
a
tanulás
fedezte
fel
szerint
személyes
végső
soron
annak a
a
tanulás-
kapcsolatokra
eredménytelenebb
lesz, amint egyre kevesebb lesz a közvetlen kapcsolat az emberek
között a nevelés, a
gyermekjáték, az iskolai tanítás során,
a családi életben és a munkahelyen. A stresszkutatás egyik legfontosabb
felismerése
-
a
könyvben
még
sokat
fogunk
vele
foglalkozni -, hogy az emberek közötti jó kapcsolatok nemcsak „leképeződnek" és „tárolódnak" az agyban, hanem egyben a leghatásosabb
és
mindenféle
mellékhatást
nélkülöző
„gyógyszerek"
is a lelki és testi stressz ellen. Az interperszonális kapcsolatok jelentik azt a közeget, amelyben nemcsak a lelki életünk zajlik, h an em a me l yb en a t e st i e gé s zs é gü n k et i s me g t u dj u k őr i z n i .
1
Mi é rt é r z em a z t , ami t t e ? Ursus Libris, Budapest, 2010. 20
Ahol csökken az emberi kapcsolatok mennyisége és romlik a minőségük, ott mindig megnövekszik a betegségek kockázata. Egy női páciens példája Egyik betegem arról számolt az
utóbbi
időben
vasárnap
be az első találkozásunkkor, délutánonként
rendszeresen
hogy
pánikál-
lapot uralkodott el rajta, ő pedig egyáltalán nem tudta irányítani az
eseményeket.
A
szíve
vadul
vert,
már-már
attól
félt,
hogy
infarktust kapott, nyugtalanságot és szorongást érzett, a bőrén főleg a nyakán és az arcán - vörös foltok jelentek meg, és úgy érezte, szervi
nem
kap
elváltozást
levegőt. vagy
A
háziorvosa
rendellenességet
vizsgálatai
nem
semmilyen
mutattak.
A
szív-,
a pajzsmirigy- és a veseműködése, illetve a vérképe átlagos volt, mégsem
lehetett
kérdés,
hogy
a
panaszait
nemcsak
„beképzel-
te", hanem azok tényleges testi folyamatokon alapultak. Ezek a folyamatok azonban nem ott játszódnak le, ahol az egyetemeken oktatott
orvostudomány
őket.
keresi
Megkértem
hogy meséljen egy kicsit arról, hogyan
a
betegemet,
zajlanak a hétvégéi, és
miket szokott gondolni és érezni ezeken a nyilvánvalóan kritikus vasárnap
délutánokon.
Elmesélte,
hogy
tulajdonképpen
nagyon
örül a hétvégéknek, amelyeket többnyire a párjával szokott tölteni, és általában ki tudja pihenni magát. A
negyvennyolc
éves,
életerős
110
esetében
valami
nagyon
érdekes dolog derült ki: az általa leírt tünetek - számára addig teljesen
váratlanul
-
akkor
jelentek
meg,
amikor
az
ellazult
vasárnap délutáni hangulatban egyszer csak eszébe jutott a hétfő reggel. A hosszú idő óta végzett munkáját szívesen látta el, mégis megváltozott valami az emberi kapcsolataiban. A korábbi főnökét egy fiatal főnökasszony váltotta fel, és néhány új, fiatal kollégája is lett. A munkatársakkal és az új főnökével való viszonyában egyaránt féltékeny és ellenséges hangulat uralkodott el, pedig számára mindig nagyon fontos volt, hogy jó légkör legyen. Amikor közölte, hogy szeretné tisztázni a helyzetet, azzal a tanáccsal hárították
21
el a kérését, hogy menjen korkedvezményes nyugdíjba. Ő azonban ezt megalázónak tartotta, mivel büszke volt a foglalkozására (nehéz családi körülmények között nőtt fel, és a munkájában nagy szorgalommal
küzdötte
egyre
feljebb
magát).
A
férjének
még
nem beszélt ezekről a fejleményekről, mivel az ki nem állhatja a „panaszkodást" meg a „problémázást". A biológiai vészreakciók és azok kiváltó okai A vészhelyzetek kívülről nézve nem feltétlenül hatnak drámainak. Így voltam ezzel én is, amikor a betegemet hallgattam. Az orvos csak
akkor
tartja
a
veszi
komolyan
beszélgetésen
ezeket
alapuló
a
helyzeteket,
kapcsolatát
a
ha
fontosnak
betegével.
Az érin-
tetteknek viszont jó okuk van rá, hogy erős fenyegetésnek éljék meg
őket.
még
önmaguk
A
vészhelyzet előtt
is
tényleges
tagadják,
fennállását
vagy
azonban
legalábbis
sokáig
tudatosan
nem
észlelik mindaddig, amíg aztán a testük, amely tudattalanul már nyilvánvalóan
fölfogta
a
veszélyt,
intenzív
vészreakciókat
nem
kezd el küldeni. Az emberi szervezetnek megvan az a képessége, hogy tudattalanul észleljen, és nem tudatosuló lelki és biológiai reakciókat mutasson. Ezzel később még foglalkozni fogunk. A tipikus
vészreakciók,
mint
helyzetekben
a
lépnek
föntebb fel,
említett
például
betegem
amikor
az
esetében, embernek
többet kell teljesítenie, mint amennyire az erejéből futja; a párkapcsolati,
családi
vagy
munkahelyi
konfliktusokban;
amikor
a
gyerekek félnek az iskolától, amikor a tanárok félnek a diákoktól vagy a szülőktől, és úgy érzik, a kollégáik vagy a főnökeik cserbenhagyják
őket;
amikor
valaki
akarata
ellenére
munkanélkülivé
válik; amikor a fiatalok elvesztik a szüleikbe vetett bizalmukat; amikor valakinek az önfeláldozásig gondoskodnia kell egy ápolásra szorulóról (pl. egy fogyatékos gyerekről vagy egy Alzheimerkóros idős emberről); vagy amikor váratlanul elhagyják az embert, illetve
egy hozzá
közel
A stresszbete gséggel
álló
sújtott
személy halála csoport ok
22
meglepetésként
különleges
esetei
éri. közé
tartoznak
azok
az
emberek,
akik
a
velük
szembeni
erőszak,
a
háború vagy az otthonuk lerombolása miatt élnek át szenvedést. A
szervezet
nemcsak
akkor
ad
biológiai
vészreakciót,
amikor
egy kő az ember fejére esik, tehát amikor „kemény" fenyegetés éri a testi épségét vagy az életét. Az újabb munkapszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az egészségünkre manapság sokkal inkább az ún. „puha tényezők" (soft facts) veszélyesek, például az emberek
közötti
konfliktusok,
a
hiányzó
társas
támogatás
vagy
az egyik
társas
egyéb stresszfaktorok. A
fentebb
említett
páciens testi
állapotában
helyzet kiéleződése alapvető változásokat okozott. Az ő esetében szoros időbeli és helyzeti összefüggés látszott a testi tünetek és a külső, általa veszélyesnek ítélt helyzet között. Az efféle összefüggéseket azonban az érintettek gyakran alig veszik észre. Ha a lelki eredetű azok
testi
hosszú
panaszokat ideig
nem
kezelik
fennmaradnak,
pszichoterápiával,
akkor
egyre
jobban
hanem
elveszhet
az időbeli összefüggés a tehertételt jelentő külső szituáció és a megterhelésre adott testi reakció között. Azok a testi panaszok, amelyek egy
a
betegség
emberek
lóbbakká"
elején
közötti
válhatnak,
hétköznapjain.
A
még
szoros
problémás és
könyv
egyre egy
„összeköttetésben"
helyzettel, jobban
későbbi
idővel
eluralkodhatnak részében,
a
álltak
egyre
„önál-
a
beteg
depressziónál
fogunk foglalkozni ennek okaival. A stressz okai és a kiutak Nemcsak a lelkiállapotunk, hanem - s ez talán sokakat meglep az agyunk neurobiológiai felépítése is a jó emberi kapcsolatokon múlik,
amint
a
következő
fejezetekben
látni
fogjuk.
Amikor
egy ember életében felbukkan a szorongás, a tartós szomorúság, a ez
stresszérzések rendszerint
csolatában
vagy azzal
jelentős
valamilyen
más
függ össze,
hogy
érzelmi
igények
tek veszélybe. Előfordul, hogy il yen 23
érzelmi egy vagy
nehézség,
fontos
emberi
szükségletek
hel yzetben a z ember
akkor kapkerülsem
azt
nem
tudja,
azt,
hogy
melyik
Vannak,
akik
hogy
mely
kapcsolat
bűnbakot
érzelmek okozza
keresnek,
jelentenek
gondot,
tulajdonképpen bár
ilyen
a
sem
problémát.
legtöbbször
nincs,
még ha látszólag éppen ellenkező is a hel yzet. Sokan, akik egy ilyen
helyzetben
„coachingból",
rengeteget
profitálhatnának
visszarettennek,
mert
a
egy
pszichoterápiás
büszkeségük,
a
félelmeik
emberi
kapcsola-
párkapcsolatok
futhatnak
vagy az előítéleteik nem engedik, hogy részt vegyenek rajta.
Hogyan alakulhatnak ki nehézségek a kapcsolatokban? Sokféle
érzéshez
társulhatnak
tokban.
Különböző
okokból
problémák főként
a
az
zátonyra. A legtöbb esetben ezek a kapcsolatok akkor nem folytatódhatnak a
megfelelően
megbántások
vagy
külső
segítségnyújtás
megaláztatások
miatt
nélkül,
megszakad
amikor
a
beszélő
viszony két ember között. Ha a páciens érdekelt a kapcsolat folytatásában, vagy rászorul a kapcsolatra, akkor az lesz a pszichoterápia első lépése, hogy helyreállítsa az érintettek közötti kommunikációt, hogy kiderüljön, miről is van szó valójában. Legtöbbször az derül ki a beszélgetések során, hogy a kapcsolatban a ki nem mondott kívánságok (vagy ki nem élt vágyak) miatt éltek át csalódást vagy szenvedtek sérülést az érintettek. Számos
oka
lehet
annak,
hogy
miért
nem
elégülnek
ki
a
kívánságok vagy vágyak egy kapcsolatban: vannak emberek, akik (mélyen bizonyos észlelni
gyökerező előzetes
félelmeik
vagy
tapasztalataik
bizonyos
érzéseket.
szégyenérzetük
hatására)
Előfordul,
miatt,
egyáltalán nem
hogy az érzelmi
máskor mernek kívánsá-
gokat más érzések - pl. büszkeség, harag vagy szorongás - akadályozzák, és „nem tűnnek fel jó fényben" mások vagy saját magunk előtt.
Általában
a
korábbi
miatt
alakulnak
ki
olyan
kapcsolatokból álláspontok,
származó
amelyekben
tapasztalatok az
ember
-
g ya k r an t udt a nél kül - a saj át útjá ba n (il let ve : saj át é r ze lmi s zük 24
ségleteinek útjában) áll. Az eredeti helyzetben kénytelen volt az adott álláspontot kialakítani, de most már saját magát akadályozza vele. Öt jó tanács a (kapcsolati) stressz kezelésére Mihez kezdhet az ember, ha szorong, stresszes, és kapcsolati problémái vannak, de még várni akar azzal, hogy pszichoterapeutához forduljon?
Egy
nyugodt
percében
gondolkodjon
el
azon,
hogy
(1) melyik kapcsolatában szokott jelentkezni a probléma. Gyakran előfordul,
hogy
az
egyik
kapcsolatból
származó
problémát
egy
másikba „helyezzük át", például ha a főnökünkkel gyűlik meg a bajunk,
akkor
a
párkapcsolatunkban
jelentkezik
valami
probléma,
vagy fordítva. Természetesen az is lehet, hogy egyszerre több kapcsolatunkban
vannak
gondok.
Utána
(2)
próbálja
meg
nyugodt
körülmények között kitalálni, milyen fontos, de egyúttal elérhető részcélt tudna kitűzni maga elé, amelyet kívánságként fogalmazna meg a kapcsolatban részt vevő másik fél számára. Minél inkább érzelmi töltetű a kívánság tárgya (pl. kritika, düh, illetve vágy az
elismerésre,
kedvességre
vagy
gyengédségre),
annál
jobb.
Ez
azonban nem azt jelenti, hogy érzelmileg felfokozott módon kellene közölni az adott vágyat. (3) Hozza a partnere tudomására egy minden
feszültségtől
mentes
pillanatban,
hogy
„nyugodtan
akar
vele beszélni", és erre olyan időpontban kerüljön sor, amikor nem szorít az idő. Próbálják meg barátságos mederben tartani a beszélgetést,
és
gondoljon
bele,
hogy
a
beszélgetőpartnere
vélhetően
ugyanolyan félelmeket és stresszt él át, mint ön. Kezdje azzal a beszélgetést, hogy először is röviden elmondja neki, hogy miért becsüli őt nagyra (érdemes ezt előbb átgondolni). Utána térjen rá közvetlenül a tulajdonképpeni témára, és mondja el neki az óhajait. (4) Beszélje meg a gondjait a hozzátartozóival vagy a barátaival. Azok
a
barátok,
véleményüket,
akik
többet
megfontoltan
segítenek,
mint
és
nyugodtan
azok,
akik
akarnak vonulni ön mellett. (5) Tegyen valamit
25
elmondják
azonnal saját
a
harcba
magáért:
sportoljon
(pl.
hetente
egyszer-kétszer
menjen
el
futni,
kerékpá-
rozni vagy úszni), vagy tanuljon meg egy lazítási technikát (pl. a Jacobson-féle izomrelaxációt, az autogén tréninget vagy a jógát), és ezt rendszeresen gyakorolja is. Ha nem jut messzire ezzel az öt lépéssel, akkor még mindig vannak lehetőségei. Valószínűleg nem önön múlik, ha a kapcsolat kívánt tisztázása és javulása nem történik meg. Lehet, hogy itt az idő elmerészkedni egy pszichoterapeutához és kikérni a tanácsát. A
könyv
utolsó
fejezetében
fogunk
azzal
foglalkozni,
hogyan
működik a pszichoterápia, és milyen hatásokat ér el.
Összefoglalás Az emberi kapcsolatok többek a kulturált életmódnál, amelyről szükséghelyzetben
le
is
tudnánk
mondani.
A
kapcsolatok
nemcsak a lelki életünk közegei, hanem a biológiai egészség meghatározó rendszerről az tak,
agyi
tényezői szerzett
is.
Az
agyban
ismereteink
struktúráinkban
hogy kapcsolatokat
bizonyos
felfedezett
alapján
kijelenthetjük,
rendszerek
létesítsenek,
és
tükörneuron-
arra
azokat
hogy
szakosod-
alakítsák.
Az
újabb munkalélektani vizsgálatok azt mutatják, hogy a „puha tényezők" időközben
a
betegségek
vezető okaivá
váltak, ami
azt jelenti, hogy ahol az emberi kapcsolatok intenzitása csökken és minőségük romlik, ott egészségproblémák alakulnak ki.
26
3. fejezet A gének világa
Gregor Mendel génelméletétől a modern genetikáig Johann
Gregor
köszönhetjük
Mendel
azt
az
örökítőanyag
kat
követ,
a
felismerést,
hordozza,
amelyeket fogalmát
lógus,
a
szót
nikus
alkotta
és
Maclyn
egy
Néhány
1909-ben
ismerte
később,
fel,
fedezte
tulajdonságait szabályo-
el.
A
Bateson
az
genetika
angol
bio-
dán
bota-
Johannsen
Avery,
hogy nevű
szerzetesnek
szigorú
neveztek
Wilhelm
Oswald
1953-ban
élőlények
William
(dezoxiribonukleinsav)
évvel
az
átörökítés
Mendelről
1944-ben
McCart y
DNS
az
1906-ban
pedig
meg.
Ágoston-rendi
hogy
és
azóta
(öröklődéstan) gén
(1822-1884)
Colin
MacLeod
öröklés
információi
molekulában
tárolódnak.
fel
James
D.
Watson
és
Francis Crick, hogy milyen elv alapján kódolta bele a természet az öröklődési molekula alapján a
„szövegét", „ki
benne
ba
információkat kell tárolt
ültethetők
a
DNS-be.
vagyis
olvasni"
a
öröklődési
legyenek
az
ők
Ők
fejtették
DNS
meg
meg
a
molekulájának
információk adott
fejtették
kódot,
örökítő amelynek
információit,
ténylegesen
élőlényben.
az
(Ennek
a
hogy
gyakorlatrészleteit
a
Függelékben olvashatják el.) Az inek
örökítőanyag,
illetve
az
öröklődés
kutat ása páratlan sikertörténet. Éppen 27
szabályainak enn yire
és
törvénye-
vitathatat lan az
is, hogy a génekről szóló tudásunk sok-sok évtizeden át - egészen mostanáig - annyira korlátolt volt, hogy számtalan olyan tévképzetnek
nyújtott
búcsút
venni. A génekről egészen a közelmúltig azt gondoltuk,
táptalajt,
amelyektől
csak
mostanában
kezdünk
hogy ugyanazt a szerepet játsszák a szervezetben, mint a karmester a
zenekarban:
irányítják
és
meghatározzák
az
élőlényben,
hogy
mi, hogyan és mikor játszódjon le. Évtizedekig szigorúan kizárták annak lehetőségét, hogy a környezeti tényezők is hatással lehetnek a gének működésére. Aki ilyesmit állított, azt fantasztának kiáltották ki. A gének merev, megváltoztathatatlan egységnek számítottak, amelyek a külvilág eseményeitől teljesen függetlenül végzik a dolgukat. Hogy egy gyermek tehetségesnek bizonyult-e az iskolában, hogy sportos volt-e, hogy az apa alkoholista lett-e, és az anya depresszióban szenvedett-e, az mind „örökletes'' volt - és ez a hit évtizedekig tartotta
magát.
Csupán
a
legutóbbi
években
kezdjük
felismerni, hogy a gének nem a szervezet főparancsnokai, hanem inkább olyanok, mint egy billentyűzet, amelyen a szervezet játszik.
Genetika, Charles Darwin és a „darwinizmus" „Jó
géneket", „rossz géneket"
kal
rengeteg
Különösen tását Sok
sületlenséget
fatális
volt
összekapcsolni kortársunk
-
a
örökölt
hordanak
az
öröklődés
azzal,
amit
legtöbb
valaki: ezekkel össze
mind
a
a
szavak-
mai
napig.
törvényszerűségeinek „darwinizmusnak"
biológussal
kuta-
nevezünk.
egyetemben -
nem
tud
arról, hogy Darwin evolúcióelmélete és a darwinizmus két teljesen
különböző
hogy révén ménye.
az
élet
jött
dolog. nem
létre
ezen
Semmilyen
Vitathatatlan
egy
hat-
a
érdemi
Darwinnak
vagy
bolygón,
hétnapos hanem
kételyünk
nem
az
a
felismerése,
teremtési
hosszú lehet
folyamat
fejlődés azzal
ered-
kapcso-
latban, hogy bolygónkon az élet kb. 3,5 milliárd éves, és hogy minden kialakult élőlény
családfája
28
közös.
Darwin azon a véle-
ményen
volt,
hogy
az
örökítőanyag
új
élőlények
kialakulásához
vezető változásai csupán a véletlen művei lehetnek. A természetes kiválasztódás (más néven szelekció) dönti el, hogy a számos véletlenszerűen fennmaradni. egyfelől
keletkezett A
új
kiválasztódás
az élőlények
egymás
háborúkról [wars of nature]
képződmény
közül
Darwin
eredeti
közötti
harca
melyik
véleménye (Darwin
tud
szerint
természetes
beszélt). Szerinte működik még egy
szelekciós elv - legalábbis a kétnemű fajoknál: minden párzásnál több választási lehetőség adódik (rendszerint a nőstény számára). Amiről
eddig
írtam,
az
Darwin
evolúcióelmélete,
nem
pedig
a
darwinizmus. Darwinizmusnak ki
igyekszik
azt
Darwin
a
próbálkozást
felismeréseit
nevezzük,
világnézetté
amikor
alakítani,
valavagyis
amolyan valláspótlékká tenni. A darwinizmus atyja Ernst Haeckel (1834-1919) német orvos és biológus volt, aki úgy vélte, hogy a
humanizmus
eszménye nép
(zsidó-keresztény
ellentmond
genetikai
dalmakban,
a
természetes
degenerációjához
amelyekben
előzményekkel
a
-
kiválasztódás
fog
vezetni.
szociális
rendelkező)
elvének,
Azokban
intézkedések
és
és
a
a
társa-
az
orvosi
ellátás révén - segítenek a gyengéknek, a fogyatékosoknak és a betegeknek, a gyengék éppen olyan jól tudnak szaporodni, mint az erősek. Ennek az a következménye, hogy a faj egyre inkább degenerálódik. A darwinizmus ezért az ún. eugenika mellett tört lándzsát, és azt követelte, hogy csak a genetikailag „jó" emberek
hozhassanak
Fajtisztasági
világra
Társaság
utódokat.
(Deutsche
Az
1905-ben
Gesellschaft
für
alapított
Német
Rassenhygiene),
amelynek Ernst Haeckel tiszteletbeli tagja volt, és amely - már jóval
Hitler
németországi
színre
lépése
tudományos
előtt
-
elitet,
soraiban
megkövetelte
tudhatta a
az
tagjaitól,
akkori hogy
csak egy önkéntes orvosi vizsgálat után adják tovább utódaiknak faji-genetikai „minőségüket". A
darwinizmus
történetét
részletesen
M en sc hl i ch kei t ( Az e mb e r i e s s é g e l ve ) 29
kifejtem
a
Prinzip
cí mű k ö nyv e mb e n , e zé r t
itt
nem
bonyolódom
bele.
A
Haeckellel
szövetkezett
darwiniz-
mus 1880 és 1933 között tért hódított a németországi akadémiai körökben, és - fontos további egyik
szellemi
előkészítése
történelmi tényezők
volt
az
1933-tól
mellett - az
uralkodó
nemzeti-
szocialista rendszernek. A darwinizmus nagy trükkje az volt, és maradt mind a mai napig, hogy elsőként ültette át a korai kapitalizmus elveit a biológiába, és tette meg a „túlélésért folytatott harcot" a legfelsőbb biológiai axiómának. Második lépésként ezt az állítólagos biológiai alapelvet arra használják, hogy visszamenőleg igazolják vele a szociális rendszerek nélküli társadalmi berendezkedést és a megzabolázatlan gazdasági rendszert.
A génszabályozás elve: a gének irányítanak, de őket is irányítja valami Génnek
a
DNS
hosszú,
fonálszerű
örökítő
molekulájának
egy
kicsiny szakaszát nevezzük, amely egy bizonyos testi fehérje (ún. protein)
felépítésének
terveit
tartalmazza.
A
szervezet
fehérjéi,
vagyis proteinjei szabályozzák az anyagcserét minden élőlényben, így az emberekben is. Mivel az örökítőanyagban lévő gének tartalmazzák
a
fehérjék
felépítésének
terveit
minden
élőlényben,
a
gének valóban nagyon fontos szerepet játszanak. Évtizedekig tartotta magát az a vélemény, hogy a génekben nincs is más, mint a „saját" fehérjéjük tervrajza. Az élőlény szempontjából az a fontos, hogy „jó" géneket örököljön, mert akkor lesz rátermett és marad fenn a túlélésért (illetve a legjobb párzópartnerért) folytatott harcban. Bár ez nagyszerűen beleillett a fentebb említett darwinizmus elméleti
kereteibe,
mégis
csak
féligazságot
tartalmazott
a
gének
valódi működéséről. A gének nem csak egy DNS-szeletből állnak, amelyből le kell olvasni egy protein tervrajzát, mielőtt elkészülne az adott fehérj e . ( E g yé b i r á n t a D NS -n e k e zt a r és zé t a gé n k ó d ol ó r é g ió j á n a k
30
nevezik.)
A
gének
ennél
bonyolultabb
felépítésűek:
minden
gén
előtt található egy „génkapcsoló"; a szakemberek regulátorszekvenciáknak nevezik ezeket a kapcsolókat. A génkapcsolók is a DNS építőköveiből
(nukleotidokból)
jelzőanyagok
(az
tényezők) olyan hoz,
ún.
transzkripciós
„leszállópályái"
jelzőanyagok, akkor
épülnek
vagy
amelyek
„landolnak"
a
fel,
és
a
faktorok,
kívülről
átírást
„fogadóállomásai".
illeszkednek kapcsolón,
egy vagyis
gén
érkező
szabályozó Ha
vannak
kapcsolójá-
hozzákapcsolód-
nak, aminek az lesz a következménye, hogy az utána következő gén
„bekapcsolódik"
(kevésbé
fejeződik
(jobban ki).
Hogy
kifejeződik) vannak-e
vagy
„kikapcsolódik"
megfelelő
jelzőanyagok,
az már a környezeti feltételektől függ.
1. áb ra
Magyarázat az ábrához Minden gén előtt található egy génkapcsoló. A környezeti hatások döntik el, hogy a jelzőanyagok hozzákapcsolódnak-e a kapcsolóhoz, és be- vagy kikapcsolják-e az utána következő gént. Minden
élőlény
örökítőanyaga
testének
összes
sejtjében
megta-
l á l hat ó . A s e jt ma gb a b ek er ü l ő é s ot t a gé nt b e- va gy k i ka pcs ol ó
31
jelzések csaknem mindegyike a környezetből érkezik. Az egysejtű lények
(pl.
baktériumok
vagy
amőbák)
esetében
a
környezet
rögtön a sejtfalon kívül kezdődik. A többsejtű élőlényeknél egyegy sejt környezetét egyfelől a többi testi sejt, másfelől a testen kívüli világ jelenti. A többsejtű élőlényeknél a - több közbülső lépés után - végül a gének génkapcsolóin landoló jelzések éppúgy kiindulhatnak a test többi sejtjéből, mint a külvilágból. A külvilágból
érkező
jelzések
egyébként
nem
hathatnak
kényük-kedvük
szerint bármelyik génre, hanem az egész szervezet megszűrésükben
és
irányításukban.
Saját
részt vesz a
génműködésének
fel-
ügyeletét tehát az egész szervezet látja el. A
gének
környezeti
nem
autisztikus
hatásoktól
kommunikálnak.
A
„magányos
mentesen
többsejtű
róják
a
élőlények
farkasok", maguk
sejtjei
amelyek
útjait. állandó
A
a
gének
„párbeszé-
det" folytatnak mind a szervezet többi részével, mind pedig a környezettel.
Egy gén
önmagában
semmire
sem képes. Csak
akkor
lehet aktív, ha az egész szervezet ezt megengedi, s a megfelelő jelzőanyagot az események színhelyére szállítja. De utána is csak akkor lehet leolvasni a gént, ha számtalan segítő molekula működik közre, illetve együtt (a génnel és egymással). A gének ezért nemcsak azt
kommunikálnak, jelenti,
hanem
hogy lenne
kooperálnak
valamilyen
is.
Ez
„szellemük",
azonban
vagy
nem
valamilyen
ismeretlen „szellem" irányítaná őket - ennek nincs semmi értelme. Teljesen biológiai történésekről van szó. A gének tehát „biológiai
kommunikátorok"
és
„biológiai
kooperátorok".
Abszurd
az a némelyek által vallott nézet, mely szerint a gének „önzőek" lennének (ezt a Das kooperative Gen [Az együttműködő gén] című könyvemben egyébként
bővebben
egy
olyan
kifejtem). biológus
Az állított
„önző fel,
gén" aki
tézise maga
(amelyet soha
nem
kutatta a géneket), a fent említett darwinizmus mai kifejeződése. A gének tehát nemcsak irányítanak, hanem őket is irányítja valami. Ám még e z s em min de n. A gén eke t u gya n i s nemcs ak a fi zi ka i va gy 32
kémiai környezeti tényezők (pl. környezeti mérgek, sugárzás, táplálkozás) szabályozhatják, hanem a lelki élmények és az emberek közötti tapasztalatok is. Mindazt, amit az emberek közötti térben átélünk, az agyunk észleli, és - akár akarjuk, akár nem - biológiai jelzésekké alakítja át. Az agy folyamatosan „biológiává" alakítja át a „pszichológiát". Az agyunk idegsejtjei - mindenekelőtt a limbikus rendszer
sejtjei
-
által
kiválasztott
jelzőanyag-keverék
összetétele
attól függően változik, hogy mit élünk át. Az
agyban
kiválasztott
jelzőanyagok
(neurotranszmitterek)
nemcsak az agyra hatnak vissza, hanem a testi sejtekre is: mindenütt,
ahol
a
neurotranszmitterek
kifejtik
a
hatásukat,
géneket
aktiválnak, és megváltoztatják az anyagcserét. Számos vizsgálat áll rendelkezésünkre,
amelyek
egyértelműen
mutatják
és
bizonyítják,
hogy a lelki élmények (pl. a pszichés feszültségek) számos fontos gén és
szabályozására
hatnak.
Angelika
Bierhaus
német
munkatársai
egyik
különlegesen
szép
bebizonyosodott,
hogy
azoknál
embereknél,
az
biológusnő
vizsgálatában akik
például pszichés
stresszt élnek át, a legrövidebb időn belül aktiválódik egy olyan jelzőanyag, csolóját
amelyről
köztudott,
aktiválja. Más szerzők
hogy
számos
vizsgálatai azt
stresszgén
kap-
mutatják, hogy a
fenyegetettség és a félelem aktiválja a stresszgéneket az embernél (és minden más emlősállatnál). Ezzel szemben az inspiráló szellemi élmények, az érdekes tevékenységek, a társas támogatás és az
emberek
aktiválnak,
közötti amelyek
pozitív serkentik
kapcsolati a
tényezők
neurális
olyan
növekedési
géneket faktorok
képződését és az idegsejtek szaporodását.
Epigenetika. Amikor a környezeti hatások tartósan megváltoztatják a gének leolvashatóságát A környezeti tényezők és a pszichés élmények hatásai nem korlát ozó d nak cs up án a z akt uá li s, ad ott p il la nat ba n za jl ó gé nm űk öd és
33
szabályozására. A gének tevékenységét nemcsak az „itt és most" kapcsolja be és ki, hiszen a környezeti hatások tartósan - így jóval
alapvetőbb
megvan
rá
a
csoportokat DNS-hez.
módon
-
lehetősége,
(pl. Ha
az
egy
hogy,
ún. gén
megváltoztathatják. úgyszólván
szervezetnek
mellékesen,
metilcsoportokat) kapcsolójához
A
funkciós
kapcsoljon
több
ilyen
hozzá
funkciós
a
cso-
port tapad, és mintegy „lepecsételi", akkor ezek elzárják az utat a
jelzőmolekulák
előtt,
amelyek
a
génkapcsolóhoz
kötődhetnek,
és a gén működését aktiválhatják. A gén ilyenkor mintegy „leválasztódik" és bezárul. Így olyan helyzet állhat elő az egész szervezet számára, mintha ez a gén egyáltalán nem is létezne. A környezeti tényezők egyébként fel
is
nemcsak
oldhatják
ilyen
hosszan
a
gén
zárat.
tartó
epigenetikának csoportot
a
lepecsételéséhez A
géntevékenység
lepecsételést
nevezik.
Az
epigenetikus
vezethetnek,
(vagy
szabályozásában
a
örökítőanyaghoz
„változásoknak"
hanem
pecsét
kapcsolódó
hívják.
Ezek
az
eltávolítását) funkciós
a
funkciós
csoportok egy mintázatot alkotnak, az ún. epigenetikus mintát. Sok
biológiai
lehetőség
a
forgalomból egy az
jelenség gének
való
bizonyos élőlény
petesejtből
epigenetikus hosszan
időpontban növekedése.
embrió,
felnőtt
ember,
először
be-,
Nagyon
elképzelhetetlen
a
majd
kikapcsolni
szemléletes
példa
a
a
egy
majd
nem
lenne
vagy
arra,
Ilyen
a
hogy
jelenség
megtermékenyített
kisgyermek
és
lenne lehetősége
növekedést
hernyó,
nem
tehát
vagy
legyenek.
válna
csecsemő,
szervezetnek
ha
szabályozására, kivonásukra,
bevethetők Hogyan
később
ha
tartó
lenne,
szabályozó
amelyből
végül
végül például
géneket? pillangó
lesz. Hiába olyan, mintha a világoszöld hernyó és a tarkabarka lepke az mert
az
két
teljesen
különböző
örökítőanyaguk! különleges
A
táplálékot
élőlény
méhkirálynő kap
egy
lenne, azért adott
valójában válik
ugyan-
királynővé,
időpontban.
Ez
a
k ül önl e ges t ápl álé k ( és ne m más !) k ap cs ol ja be a gé náll omá n y 34
2 . ábra
Magyarázat az ábrához A környezeti hatások és a pszichés élmények befolyásolni tudják, hogy milyen mértékben kapcsolódjanak a DNS-hez bizonyos funkciós csoportok (az ábrán csillagocskák jelzik őket). Ha a génkapcsolót sűrűn befedik a funkciós csoportok, akkor a gén sokáig leohashatatlan marad, így nem működik. megfelelő génjeit és tereli a méhkirálynővé válás irányába a növekedést azoknál a ritka egyedeknél, amelyeket fiatal korukban ezzel etetnek.
Embereknél
történésekre
-
és
is
ezáltal
bebizonyosodott, az
hogy
egészségünkre
-
az
epigenetikus
hatást
gyakorol
a
táplálkozás. Az utóbbi évek vizsgálatai azt támasztják alá, hogy korántsem egyedül
a
táplálkozás
az
emberek
egészségére
ható epigenetikus
hatás. A tudományos vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a lelkileg átélt
események
zatokat
az
meg
tudják
változtatni
örökítőanyagunkban,
gyakorolhatnak
a
fontos
és
gének
tartós,
az
epigenetikus
hosszú
leolvashatóságára.
távú
mintá-
hatásokat
Mindenekel őtt
a zok at a hat ás oka t si ker ült i ga zolni, a mel ye k et a sze re t ő - va gy
35
éppen hiányos - kora gyermekkori gondoskodás fejt ki az agyi génekre.
Az
e
kanadai
Michael
cikksorozatot
területen Meaney
közölt
folyóirataiban.
tevékenykedő
ebben
Michael
egyik
vezető
neurobiológus
nagy
a
világ
témában
Meaney
a
kicsi
kutató,
feltűnést legjobb
emlősállatokkal
a
keltő szakmai
bizonyítot-
ta, hogy a szerető, gyengéd anyai gondoskodás fel tudja oldani kora
gyermekkorban
lódott,
fontos
egy
születéskor
antistresszgén
agyi
epigenetikus
blokkolását.
módon
Azoknál
záro-
a
gyere-
keknél, akik az élet korai szakaszaiban nem részesültek szeret ő gondoskodásban, nevén:
blokkolva
marad
glukokortikoid-receptorgén).
az
antistresszgén
Ez
azt
jelenti,
(hivatalos
hogy
azok
a
gyerekek, akiknek az életük korai szakaszában nem volt részük szerető,
biztos
sokkal
nagyobb
eseményekre,
gondoskodásban,
az
életük
stresszgénaktivitással
mint
mások.
Ennek
a
későbbi
reagálnak
a
szakaszaiban
nehezebb
depressziós
és
élet-
pszichoszo-
matikus megbetegedések nagyobb kockázata lesz az eredménye. Abból
kell
kiindulni,
hogy
nemcsak
a
kora
gyermekkori,
hanem a későbbi tapasztalatok is epigenetikus hatásokkal járnak. Nem
lehet
matikus
kétséges,
hogy
élményeknek
a
fájdalmas,
tartós
erőszakos,
következmények
illetve
vannak,
trau-
aminek
epigenetikus változások állnak a hátterében (lásd a 12-14. fejezeteket). Másfelől fel kell tételeznünk, hogy az új, gyógyító kapcsolatok
élménye
kedvező
hatást
gyakorol
genetikai
állományunk
epigenetikus mintázatára.
Összefoglalás A
fehérjék
vegyületcsoportja
folyamatában hormonként és
meghatározó
a
szervezet
végrehajtó
összes
szerv.
anyagcsere-
Jelzőanyagként,
biokémiai „munkásként" a test minden bioló-
giai folyamatában lényeges szerepet játszik. A géneknek jutott az a szerep, hogy a fehérjék előállításának terveit hord ozzák. 36
Minden gént részben az azt tartalmazó sejt környezete, részben a kívülről (a környezetből) érkező jelzések szabályoznak. A gén
szabályozása
meghatározza,
hogy a
génnek
megfelelő
„saját" fehérje elkészüljön-e, s ha igen, milyen mennyiségben. Egy fehérje előállítása a neki megfelelő gén be- vagy kikapcsolásán múlik. A géntevékenység szabályozása és vele együtt a fehérjék előállításának mértéke a döntő fontosságú változó a betegségekre hajlamos testi rendszereknél: a szívszernél, ponti
a
és
hormonrendszernél, környéki
az
és érrend-
immunrendszernél,
idegrendszernél.
A
génműködés
a
köz-
szabályo-
zása nem autonóm módon történik, vagyis nem maga a gén határozza meg (a gének nem „autisztikusak"), hanem minden egyes
génnél
vetíti
a
az
„elé
„parancsot".
kapcsolt" Hogy
ún.
a
regulátorszekvencia
regulátorszekvenciák
köz-
milyen
parancsokat adnak az utánuk kapcsolt géneknek, az azoktól a jelzőanyagoktól amelyek
a
(az
ún.
szabályozó
S
hogy aztán
a
regulációs
az
átírást
szabályozó
szekvenciákhoz
átírást
szabályozó
szekvenciákhoz,
és
tényezőktől)
tudnak
tényezők
aktiválják-e
függ,
kapcsolódni. kapcsolódnak-e
a
géneket,
az
azoktól a jelzésektől függ, amelyek magából a sejtből, az egész szervezetből vagy a környezetből érkeznek. Az agyban számos gén szabályozása a pszichésen releváns jelzések állandó hatásának van alárendelve. Ezek a jelzések a külvilágból származnak, az öt érzékszerv közvetíti őket, és az agy bizonyos struktúráiba jutnak, majd a nagyagykéreg és a limbikus
rendszer
idegsejt-hálózatai
kiértékelik
és
biológiai
jelzésekké alakítják át őket - beleértve azokat a jelzéseket is, amelyek
átírást
szabályozó
tényezőket
aktiválnak.
A veszély-
helyzeteket és az emberek közötti konfliktusokat az agy biológiai jelzésekké alakítja át, amelyek aktiválják a géneket az agy riasztó- és stresszrendszereiben (a mandulamagban [az ún. amygdalában],
az
agytörzsben
és
hipotalamuszban).
A
pozi-
tí v hel yze t ek , külö nö se n a jó e mber i ka p cs ola t ok, bi ol ó giai 37
jelzésekké
alakulnak
jelzőanyagaiért
és
át, az
amelyek idegi
többek
között
a
boldogság
növekedési
tényezőkért
az
most"
felelős
gének aktiválásához vezetnek. A
génműködést
nemcsak
„itt
és
szabályozza
(génreguláció), hanem a szervezetnek arra is lehetősége nyílik, hogy vel
funkciós kivonja
a
csoportok géneket
(metilcsoportok) a
forgalomból.
DNS-hez Ugyanígy
kötésélehetőség
adódik az ilyen hosszú időre elnémított gének aktiválására is (a funkciós csoportok eltávolítása révén). A gének hosszú távú elnémítása vagy aktiválása az epigenetika. Az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a lelki élmények és az emberek közötti tapasztalatok
szempontjából
fontos
úton módosítani lehet.
38
agyi
géneket
epigenetikus
4. fejezet A stresszgének aktiválása
Néhány évvel ezelőtt egészséges emberek önkéntesen részt vehettek a
trieri
ahol
Egyetemi
a
Laboratórium egyik
jelentkezőket
Clemens
érdekes
Kirschbaum,
stresszkísérletében, Dirk
Hellhammer
és munkatársaik fogadták, akik egytől egyig kiváló tudósok, és már
évek
óta
Hellhammer
a
olyan
stresszreakció vizsgálati
titkait
helyzetet
kutatják.
Kirschbaum
teremtettek,
amely
és
kevés-
bé szórakoztatónak bizonyult a fiatalok számára, mint várták. Tíz percet kaptak arra, hogy egy szobában felkészüljenek egy másik szobában való fellépésre, ahol egy háromfős bizottság előtt kell öt
percen keresztül szabadon beszélniük
magukról, mintha állás-
hirdetésre jelentkeztek volna. Azt is megtudták, hogy az ötperces előadást állva, bekapcsolt mikrofon és kamera előtt kell megtartaniuk, és a háromfős bizottság nemcsak az előadásra, hanem a közben megnyilvánuló testbeszédre
is figyelni
fog. Miután meg-
tartották az előadást, még nem ért véget a feladat, mert a bizottság arra kérte őket, hogy további öt percen át a lehető leggyorsabban számoljanak
visszafelé
vonjanak
13-at
ki
az
tizenhármasával előző
számból).
1022-től kellett újrakezdeniük.
39
1022-től Amikor
(tehát hibáztak,
mindig mindig
A stresszgének „atyja", a CRH-t (kortikotróp homont) kódoló gén Mint
az
várható
volt,
és
ahogyan
a
trieri
stresszvizsgálat
kísérletvezetőinek szándékában is állt, a legtöbb jelentkezőt sikerült
alaposan
annyira lak"
a
megizzasztani.
szorongatott
félelmei
A kortizol
érdekelték,
olyan
mennyiségben
a
Kirschbaumot
helyzetben mint
lévő,
inkább
anyag,
amelyet
csak
testünk,
amikor
az
Hellhammert
nem
önkéntes „kísérleti
és
nyu-
a
kortizol
akkor agyban
nevű
hormon.
elő
nagyobb
állít
bekapcsolódik
egy
CRH-t (corticotropin releasing hormone) kódoló gén. A jelentkezők nyálából volt
már
a
a
tízperces
kortizol
felkészülési
koncentrációjának
időszakban
emelkedése,
is
ami
kimutatható az
előadás
alatt jelentősen tovább fokozódott. A a
pusztán
CRH-t
pszichés
kódoló
gént.
feszültséghelyzet Az
egyik
tehát
mélyebb
működésbe
agyterületen,
hozta az
ún.
hipotalamuszban találhatóak azok az idegsejtek, amelyek a CRH-t kódoló
gént
bekapcsolják,
így
képesek
CRH-hormont
előállítani.
A CRH nemcsak az emberben termelődik, hanem minden gerincesben, mivel minden gerincesnek van agya és hipotalamusza. Az állatok megfigyeléséből tudjuk, hogy náluk is rövid időn (perceken) belül működésbe lép a CRH-t kódoló gén, amikor veszélyben érzik magukat. A CRH-t kódoló gén aktiválása után láncreakció indul be: a megtermelt CRH a hipotalamusz egyik szomszédos agy területére, az ún. agyalapi mirigybe (hipofízis) kerül, ahol a CRH bekapcsol
egy
másik
melanocortin)
gént,
nevezünk.
amelyet A
POMC-kódoló
POMC-kódoló
gén
génnek egyik
(proopio-
terméke
az
ACTH (adrenocorticotrop hormon), amely bekerül a véráramba, mindenhová eljut a szervezetben, és beindítja a kortizol termelését a mellékvesében. A CRH-t kódoló gén aktiválása tehát dominószerű láncreakciót indít be. A külső stresszhelyzet érzékelésétől a CRH-t kódoló
gén
bekapcsolásán
át
a
kortizol
termelődéséig
folyamat mindössze néhány percet vesz igénybe. 40
az egész
Stresszgének, párkapcsolat és szexualitás
A
CRH-t
kódoló
gyakorolnak génjeinkre.
gén
konkrét A
aktiválása
hatást
az
CRH-hormon
kitűnően
emberek
működése
szemlélteti,
közötti azonban
hogyan
kapcsolataink nem
a
korlátozó-
dik csupán a POMC-kódoló gén bekapcsolására és az így termelt kortizolhormon
koncentrációjának
fokozására.
A
CRH-nak
szá-
mos egyéb hatása is van, különösen az idegrendszerben, a vérkeringésben és az anyagcserében. Az önkéntes kísérleti személyeknek
adott,
mesterségesen
előállított
CRH
belső
nyugtalanságot
és szorongást vált ki. Emellett megszünteti az étvágyat, megemeli a vérnyomást, és előidézi a stresszhelyzetben az emberek nyakán és
arcán
gyakran
megfigyelhető
bőrpírt.
Ugyanerről
a
bőrpírról
beszélt a 2. fejezetben emlegetett betegem, aki vasárnap délutánonként hétfő
pánikállapotba munkahelyi
került,
amint
feszültsége.
(A
eszébe
jutott
szaknyelvben
a
következő
egyébként
az
angol flush [elpirulás] szót használják erre a jelenségre.) Ha ez a beteg nem vett volna igénybe pszichoterápiás segítséget, a hosszú időn át fennálló stresszterhelés a CRH közreműködésével további tüneteket okozott volna. Ha a CRH-t kódoló gén hosszú ideig van bekapcsolva, megbetegíti az embert, de ezenkívül kihat a párkapcsolatra és a szexualitásra is. A CRH-ACTH kortizol „tengely" stressz általi aktiválása a férfiaknál és a nőknél egyaránt a nemi hormonok termelésének csökkenését vonja maga után. A svédországi Lund Egyetem tudósa, Peter Nilsson mutatta ki, hogy a pszichés stresszterhelés a férfiaknál együtt jár a tesztoszteron, a férfi nemi hormon csökkent
koncentrációjával.
A
férfiaknál
ez
a
nemi
késztetés
és
a
nemzőképesség csökkenésével járhat, a nőknél pedig kimaradhat a havi
ciklus,
Neugebauer
és
gondok
lehetnek
munkacsoportja
a
megtermékenyüléssel.
(Columbia
Egyetem,
New
Richard York)
ezenkívül azt is igazolta, hogy a terhes nőknél a stressz megemeli a koraszülés kockázatát.
41
Az
„atya"
(CRH)
és
„családja":
további
stresszgének
Az biztos, hogy a CRH az egyik legfontosabb stresszgén, azonban távolról sem ez az egyetlen, amely a stressz esetén működésbe lép. Ha egy külső helyzetet veszélyesnek ítél meg a nagyagy és vele együtt a limbikus rendszer, akkor nemcsak a hipotalamusznak (ott kapcsolódik be a CRH-t kódoló gén) küldi el a jelzéseit mindkét agyterület, hanem az agy legalsó területének, az ún. agytörzsnek is. Ott többek között olyan idegsejtek találhatóak, amelyek a légzés- és pulzusszámot, valamint a vérnyomást szabályozzák. A bolygóideg, a szív, a gyomor és a belek szabályozásának egyik legfontosabb idege is innen, az agytörzsből indul. Az agytörzsbe érkező vészjelzések az adrenalin és noradrenalin nevű idegi jelzőanyagok kiválasztásához vezetnek, amelyek megemelik a légzés- és pulzusszámot, továbbá fokozzák a vérkeringést. Kiválasztásukkal együtt jár olyan
gének
aktiválása, amelyek e jelzőanyagok termeléséről gondoskodnak. A stressz esetén az agytörzsben aktiválódó gének közé tartozik például a c-Fos és a tirozin-hidroxiláz enzimet kódoló gén is. Ejtőernyős ugrás a stresszkutatás érdekében A
stresszkutatók
bizonyságot, ben
mindig
amikor
tudományosan
hatalmas
kreativitásról
olyan
helyzeteket
kutatható,
hogyan
kell hat
tesznek
találniuk,
a
stressz
tanúmelyek-
az
embe-
rekre. Az esseni Manfred Schedlowski, aki szintén a legkiválóbb stresszkutatók közé tartozik, azt találta ki, hogy ejtőernyős tanoncokat fog vizsgálni. Az első ugrásuk előtt mérőműszerekre kötötte őket, és kielemezte az első ugrás előtti, közbeni és utáni vérképüket. Már az ugrás előtt néhány perccel, tehát az elkövetkezendő eseményeknek
a
puszta
pszichés
észlelésétől
is
meredeken
kedett az adrenalin, a noradrenalin és a kortizol
emel-
koncentrációja.
Ennek megfelelően az ugrás előtt megemelkedett a légzésszám, a pulzus és a vérnyomás, amit az adrenalin és a noradrenalin véráramba kerülése okoz.
42
A stresszgének működésének hatása az egészségre Tehát a tehertételt jelentő interperszonális helyzetek (mint a trieri kísérleti személyeknél) vagy a pusztán lelki eredetű feszültségek (mint
az
számos
ejtőernyősöknél) biológiai
hatást
aktiválják
a
váltanak
géneket,
ki.
és velük
Megint
együtt
bebizonyosodott,
hogy az agy biológiává változtatja a pszichológiát. Ha összefoglaljuk az egyedül a CRH, a kortizol, az adrenalin és a noradrenalin okozta hatásokat, akkor újra megtaláljuk az összes olyan gondot, amelyre
a
korábban
említett
betegem
panaszkodott,
akinek
a
munkahelyi problémáira majdnem ráment az egészsége. Ha
gyorsan
enyhül
a
helyzet
okozta
megterhelés,
akkor
többnyire visszafordulnak a genetikai és más testi változások (az olyan
rövid
ideig
részletezendő
tartó
traumás
események
élmények).
kivételével,
Ha
azonban
mint a
a
később
terhelések
tar-
tóssá válnak vagy újra fellépnek, és az érintett nem tudja őket megoldani, vagy
akkor
pedig
tudományosan noradrenalin
az
komoly
betegségek igazolt
példát
magas
következményekkel ki
sorolhatnánk
vészjelzőanyagai
déshez vezethetnek. A magas megemelt
testi
alakulhatnak például
járhat,
belőlük.
Erre
fel.
adrenalin
tartós
Az
számos és
vérnyomás-emelke-
vérnyomás, a stressz által szintén
koleszterinértékkel
párosulva,
érelmeszesedésre
visszavezethető szív- és érrendszeri betegségeket okozhat. Annika
Rosengren
(Göteborgi
Egyetem,
Svédország)
kutató-
csoportjának vizsgálatai azt mutatták, hogy a rövid stresszélmények jelentősen
csökkentik a
várható
élettartamot.
Nagyon
érdekes
és
jelentős a svéd kutatócsoport azon megfigyelése, miszerint a jó emberi a
kapcsolatok
várható
megvédhetik
élettartamra
az
gyakorolt
embert negatív
a
stresszélményeknek
hatásaitól.
Összecseng
ezzel az, amit Selye János, a stresszkutatás egyik ősatyja mondott válaszként
arra
a
kérdésre,
hogy
„Érdemeld ki embertársaid szeretetét!" 43
mit
tehetünk
a stressz
ellen:
A stresszgének és a test saját védelmi rendszere (az immunrendszer) A
kortizol
nevű
stresszhormonnak
tartós
hatásai
vannak
a
test
saját védelmi rendszerére, amelyet immunrendszernek nevezünk. A kortizol
termelése
-
mint
már
említettük
-
annak
következmé-
nye, hogy aktiválódik a CRH (a központi stressztényező), utána a
POMC-kódoló
gén,
az
pedig
többek
között
ACTH-t
termel.
Maga a kortizol nagyszámú más génre gyakorol hatást, amelyek működését jeiben
vagy
fokozza,
mindenekelőtt
immunjelzőanyag nekrózis-faktor)
vagy
gátolja.
rengeteg
(pl.
egyes
nem
gén
ún.
koncentrációjú
kortizol
fontos
immunjelzőanyagok
immunrendszer
működését
interleukinok
termelődhet
magas
Az
a
kívánt
blokkolja
(mindenekelőtt
a
gátolja. és
Számos
az ún.
tumor-
mértékben,
megfelelő az
sejt-
amikor
géneket.
interleukin-1
és
A az
interleukin-8) géntevékenységének visszafogása miatt a pszichés terhelés alatt álló embereknél nehézségekbe ütközik például a sebgyógyulás. Olyannyira nagy horderejű a pszichés terheléseknek, illetve a stressznek az immunrendszer génjeire gyakorolt hatása, hogy kb. huszonöt esztendővel ezelőtt különálló, pszichoneuroimmunológiának nevezett kutatási ág kezdett foglalkozni ezzel a területtel. A stressz és a fertőzésekre való fogékonyság Az
immunrendszernek
gyengülése
a
magyarázza
figyelést,
hogy
a
megfázást
okozó
kortizol azt
stressz
a
okozott
tudományosan
kedvez
fertőzéseknek,
által a
általános
meg-
alátámasztott
meg-
fertőzéseknek,
valamint
a
különösen
herpesznek
és
a
egyéb
vírusoknak. A megfázást okozó vírusok nagyobb eséllyel „landolnak"
olyan
Cohen
angol
embereknél,
akik
kutatócsoportja
lelki
feszültségben
megállapította,
hogy
élnek. a
Sheldon náthavíru-
sok (az ún. rhinovírusok és a respiratory syncytial vírus [RSV]) jelentősen gyakrabban vezetnek megfázásokhoz a lelki teher alatt élő
emberek
k özö t t . Eg y
között, má s i k
mint
a
lelkileg
mu nk acs op or t ,
44
kiegyensúlyozott
a me l ye t
emberek
Ron al d Gla s e r és
Janice
Kiecolt-Glaser
állapította,
hogy
fogékonysága
a
(Ohiói nagy
jelentősen
Állami
vizsgadrukk
Egyetem) miatt
megemelkedett
az
vezetett,
meg-
szenvedő
hallgatók
EBV-re
(Epstein-
Barr vírus). Sokan hordozzák magukban ezt a kórokozót, amely a legtöbb embernél szunnyadó állapotban van, de ha aktiválódik, megfertőzheti a nyirokcsomókat. A stressz azonban nemcsak az egyes kórokozókra való fogékonyságot növeli meg, hanem abban is akadályozza a testet, hogy hatékonyan felvegye a harcot ezekkel a kórokozókkal. Ha fellép egy fertőzés, a stressz hatása alatt álló emberek nem lesznek „igazából" betegek, mert a kortizol nemcsak az immunjelzőanyagokat nyomja el, hanem a lázreakciót és egyéb fontos és a gyógyulás érdekében szükséges immunreakciókat is. A stressz és a testi betegségek A vizsgálatok azt mutatják, hogy ha a betegeket stressz éri, akkor azoknak a testi betegségeknek a lefolyása is kedvezőtlen lesz, amelyeket nem közvetlenül a stressz okoz. Ez mindenekelőtt a szív- és érrendszeri, amelyeknél
valamint vagy
az
olyan
gyulladásos
krónikus
folyamatok
betegségekre
jellemző,
játszódnak le,
vagy az
immunrendszer is érintett. A
tudományos
vizsgálatok
eredményei
alapján
megállapíthat-
juk, hogy a lelki terhek, illetve a stressz negatívan befolyásolhatja az
ilyen
multiplex;
betegségek reumás
lefolyását
(közéjük
ízületgyulladás;
tartozik
bőrbetegségek,
pl.:
szklerózis
például
a
pik-
kelysömör [psoriasis]; szívbetegségek, beleértve a szívinfarktust is; cukorbetegség [diabétesz]; asztma; de bizonyos daganatos megbetegedések is, pl. a mellrák). Fontos kiemelni, hogy ezeket a megbetegedéseket - legalábbis a tudomány mai állása szerint - nem a stressz okozza! Azonban a stressznek hatása van ezek lefolyására, tehát a test azon képességére, amellyel felveszi a harcot a kórokozókkal szemben. A szív- és daganatos betegségekre gyakorolt hatást később még részletesen tárgyalni fogjuk. 45
Amikor α stressz az agyat károsítja A géneknek a tehertételt jelentő társas élmények vagy stressz általi aktiválása nem marad hatástalan az agyra sem. Ennek több oka is van. Az első megint csak a már említett kortizol. A lelki teher alatt
élőkre
komoly
jellemző
mértékben
meghatározó
huzamosan
károsíthatja
helyein.
az
megemelkedett idegsejteket,
Mindenekelőtt
ség idegsejtpusztuláshoz,
amikor
a
kortizolszint
mégpedig
akkor
vezethet
kortizol
magas
ez
a a
test jelen-
koncentrációja
együtt lép fel egy glutamát nevű ingerületátvivő anyaggal. A
Stanford
éven
át
Egyetem
tanulmányozta
stresszkutatója,
Afrikában,
Robert
milyen
Sapolsky
több
következményekkel
jár
a kapcsolati stressz az emberszabású majmokra. Egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a majomhordán belüli konfliktusok és
terhelt
nál
agyi
kapcsolatok károsodást
egy
idő
okoztak,
után
a
mégpedig
legstresszesebb éppen
a
állatok-
hippokampusz
nevű agyi struktúrában, amely különösen az emlékezetben játszik nagyon fontos szerepet. Időközben kiderült, hogy ez nemcsak az emberszabású majmokra, hanem az emberekre is igaz. A kanadai Michael Meaney kutatócsoportja ismerte fel, hogy a magas koncentrációjú van
kortizol
közvetlen
letnek
nemcsak
kapcsolatban,
(hippokampusz)
a
a
későbbi
hanem
emlékezeti
éppen
csökkenésével
annak
is,
zavarokkal
az
amely
agy
terü-
meghatározó
jelentőségű az emlékezés szempontjából. A tehertételt azonban
nemcsak
jelentő a
élmények
CRH-t
kódoló
által gén
okozott
agyi
aktiválása
és
károsodást az
általa
megemelt kortizolszint okozza. Míg a stressz egyrészről sok gént „bekapcsol" a
(az
eddigi
tirozin-hidroxilázzal
„kikapcsol",
példákban találkoztunk),
a
CRH-val, sok
más
a gént
c-Fosszal
és
ugyanakkor
illetve leszabályozza ezek működését. Az agykutatás
legújabb felfedezései közé tartozik, hogy az idegsejtek ún. idegrendszeri
növekedési
faktorokat
termelnek,
amelyek
segítségével
k öl csö nö se n „ me gfelel ő han gu lat ban ", h el ye s eb ben : é let ben ta rt -
46
ják magukat. Ezek az idegi növekedési faktorok más fehérjékhez hasonlóan
akkor
termelődnek,
amikor
a
nekik
megfelelő
gének
aktiválódnak a megfelelő idegsejtekben - vagyis genetikai információik alapján részt vesznek a fehérjék előállításában. A
lelki
stressz
eredményeként
kikapcsolódik
egy
BDNF
(brain-derived neurotrophic factor - agyból származó idegi növekedési faktor) nevű fontos idegi növekedési faktor. Ε gén stressz általi ben
szabályozása játszott
mindenekelőtt
szerepe
hippokampuszban
miatt
a
már
említett,
különösen
okozhatja
a
az
jelentős
legnagyobb
emlékezés-
agyterületen,
károkat.
Hogy
a
aztán
a lelki tehertételek mekkora szerepet játszanak az agy öregedésében, az abban is megmutatkozik, hogy a mentális stressz egy bizonyos
fehérjét
(az
ún.
tau-proteint)
az
Alzheimer-kórra
jellemző
módon tud megváltoztatni.
A stressz alatt megtapasztalt szélsőséges élmények biológiai következményei Ezeknek az egészen új, csupán a legutóbbi években megszerzett tudományos néhány
ismereteknek
régi
lenségbe
beszámoló,
és
a
fényében
amelyek
hitetlenségbe
viharos
világháború tengeren,
csökkenése tak
be
a
figyelhető vietnami
rokban
fogva
orvosok
is.
(war
sailor
idején
súlyos
tartott A
meg. és
syndrome),
sokáig
1976-ban
Hasonló
lelkileg
és
az
a
megkínzott
értet-
be
róla
akik a
veszélyben
a
agyállomány
megfigyelésekről és
szakirodalomban illetve
számolt
halálos
zavarok
válik
még
tengerésznél,
voltak
veteránjait
érthetővé
idejében
hogy számos
emlékezeti
háború
régebbi
egyszerre maguk
ütköztek.
Finn Askevold norvég orvos, második
a
számol-
koncentrációs embereket
tábo-
vizsgáló
„haditengerész-tünetnek"
„koncentrációstábor-szindrómának"
(concentration camp syndrome) nevezték el a két csoportnál orvos il a g me gfi gye l t j ele nsé gk ört. S zá mos t ová bb i vi zsgá la t al apj án
47
időközben orvosi bizonyítást nyert, hogy a hosszan tartó stressz negatív hatással
van
az agy megfelelő működésére,
szerkezetére
és öregedésére. Ennek az áll a hátterében, hogy az interperszonális terhek, küzdelmek és stressz bekapcsolják a stresszhormonok génjeit,
ugyanakkor
gátolják
azon
gének
működését, amelyek
az
idegrendszeri növekedési faktorokat állítják elő.
Összefoglalás A félelem, a veszélyhelyzetek és a velük összefüggő lelki stressz aktiválják az agyban a stresszgének „családját". Ε stresszgének produktumai testi reakciókat váltanak ki. A tudományos vizsgálatok
alapján
ennek
következményei
többek
között
a
szív-
és érrendszert, valamint az immunrendszert érintik, és a már meglévő testi betegségek lefolyását számos esetben rossz irányba terelik. Ezenkívül az aktivált stresszgének termékei tartósan képesek befolyásolni azt a szervet, amely aktiválja az adott stresszgénláncot: az agyat. Számos e tárgyban végzett vizsgálat mutatja, hogy a stressz és a lelki tehertételek tartósan káros hatást gyakorolhatnak az idegsejtstruktúrákra.
48
5. fejezet A saját stresszreakció kialakulása. Az egyéni élet során szerzett tapasztalatok biológiai következményei
Az emberek nem szabványos sémák alapján dolgozzák fel a tehertételt jelentő helyzeteket, hanem nagyon eltérő reakciókat mutatnak. Ezek a különbségek az újabb vizsgálatok tükrében nem a véletlen művei. Két szinten figyelték meg, hogy az ember valamilyen aktuális új helyzetben egyedi stresszreakciót mutat: az egyik a szituáció elején mutatkozó helyzetértékelés, a másik az általa kiváltott
biológiai
stresszválasz.
A korábbi
élmények
kétszeresen
esnek itt latba, amit egy friss és nagyon izgalmas vizsgálat igazol : először - viszonyítási alapként - abban játszanak szerepet a régi élmények, ahogyan az ember a helyzetet megítéli. Ezenkívül közvetlen
„lenyomatot"
tázatban.
A
két
is
tényező
alkotnak
a
biológiai
kombinációja
stresszreakció-min-
eredményezi
a
tehertételt
jelentő helyzetekre adott nagymértékben egyéni reakcióformákat.
49
A stresszreakció. A külvilág ingereinek útja az agy belsejébe Amikor az ember új helyzetben találja magát, a jelzések felfogásával veszik kezdetüket az események. Az öt érzékszerv az emberek közötti tapasztalatok „belépési kapuja". Az öt „csatornán" keresztül
érkező
„bevitel"
(input)
a
másodperc
törtrésze
alatt
„belső
képpé" áll össze és kiértékelődik. A képalkotást és a kiértékelést a nagyagykéreg és az egyik, vele szoros kapcsolatban álló agyi rendszer végzi, amelyet limbikus rendszernek neveznek, és amelyet az „érzelmi intelligencia központjának" tartunk. Különböző
tudományos
módszerekkel
lehet
követni,
hogyan
találják meg az utat az agyba a környezeti ingerek. Az egyik módszer,
amely a
benyomások
agyban
lejátszódó
feldolgozási
folya-
matának hihetetlen gyorsaságába is bepillantást enged, az agy által kibocsátott
elektromos
(elektroenkefalográf)
jelek
vagy
kiértékeléséből
MEG
(mágneses
áll,
amelyeket
enkefalográf)
EEG
segítsé-
gével érzékelnek és szűrnek ki. Ha valaki pontosan meghatározott időben kap egy bizonyos ingert (pl. egy hangot, fényjelet, tapintási ingert, egy számára jelentős szót, illetve egy képet egy képernyőn), akkor az agy hullámgörbéből olyan jelek számolhatók és mutathatók ki, amelyeket a szaknyelv kiváltott potenciálnak (KP; AΡ - akciós
potenciál)
vagy
eseményfüggően
kiváltott
potenciálnak
(EKP;
angolul ERP - event related potential) nevez. Az akciós potenciálok, illetve az eseményfüggően kiváltott potenciálok tehát olyan jelek, amelyek az agy intellektuális vagy emocionális észlelési és feldolgozási folyamatát tükrözik. Ezek az inger megjelenése után néhány ezredmásodperccel
(milliszekundum)
kezdődnek.
Kb.
400,
max.
600 ezredmásodperc alatt befejeződik egy jel ideiglenes kiértékelése. Egy külső helyzet értékelésének folyamata A jelek, az új helyzetek és az emberek között történő események kiértékelése,
amelyet
az agy
megállás nélkül végez, a hétköz-
50
napokban
összefüggő
folyamat.
Az
értékelés
rengeteg
nagyon
különböző mérce szerint megy végbe, és nagyrészt az egyén eleve meglévő motivációitól és szándékaitól függ. Az új jelek agyunk által
végzett
feldolgozási
folyamata
többnyire
észrevétlenül
zaj-
lik, vagyis rendszerint nem vezet erős testi reakciókhoz. Akár az egészségünkre is kiható reakciót csak akkor ad a szervezet, amikor, szélsőséges esetben, egy új helyzetet azzal az eredménnyel értékel ki a nagyagykéreg és a limbikus rendszer, hogy valamilyen veszély vagy vészhelyzet áll fönn. Abban, hogy mi jelent valós veszélyt, és mi nem, csak akkor egyezik
meg
különösen szó.
A
a
különböző
veszélyes, korai
szemben
a
emberek
vagy
akár
stresszkutatások hétköznapokban
helyzetértékelése,
életveszélyes idején
helyzetekről
felmerült
nagyon
amikor van
feltételezésekkel
különbözőképpen
ítéljük
meg, hogy egy helyzet fenyegetést hordoz-e. Az óriási különbségeket az okozza, hogy az új helyzet kiértékelése az egyén korábbi
tapasztalataitól
függ,
amelyek
éppen
ott
tárolódnak,
ahol
az
aktuális, új helyzet kiértékelése zajlik: a nagyagyban és a limbikus rendszerben. Az értékelés mércéje: az idegsejthálózatokban tárolt kapcsolati élmények Az agy az aktuális új helyzeteket az értékelés során a másodperc törtrésze vel.
alatt
Egy
veti
értékelés
össze akkor
a
hasonló
jelentkezik
helyzetek
tárolt
veszélyként,
ha
emlékeiaz
aktuá-
lis helyzet egy olyan régi emléket hív elő, amikor egy hasonló helyzetből minősülnek
nem
jó
élmények
veszélyesnek,
maradtak
amelyek
meg.
olyan
Azok korábbi
a
helyzetek helyzetekre
hasonlítanak, melyeken az ember vagy a vele fontos kapcsolatban állók nem tudtak uralkodni, vagy amelyekben nem kapott másoktól segítséget; illetve amelyekben a vele szoros kapcsolatban állók egyértelművé tették: nem bíznak abban, hogy az érintett le fogja küzdeni az akadályokat.
51
Az egyéni korábbi élményei - mint már említettük - a nagyagy idegsejthálózataiban az
emléknyomok
állnak, ben
és
amelyek pedig
a
olyan
limbikus korábbi
részben
rendszerben
személyes
sikeres
kudarcokból,
tárolódnak.
élmények
Ezek
keverékéből
problémamegoldásokból,
tehetetlenségélményekből,
rész-
magányból
és fájdalomból tevődnek össze. A kellemetlen és félelemmel teli, ún. averzív élmények különös erővel vésődnek be, és a limbikus rendszer itt
egyik
tárolt
sajátos
élmények
részében,
különösen
az
amygdalában
tárolódnak.
nagy
mértékben
befolyásolják
Az a
tárolt élményeket. A
pozitív
köddé",
vagy
hanem
fájdalmas
hozzáadódnak
idegsejthálózatokban,
s
korábbi a
például
élmények
tárolt
nem
„válnak
emléktartalmakhoz
magabiztossá
és
megértővé
az
tehet-
nek, vagy éppen szorongásra és lemondásra hajlamosíthatnak bennünket. Az így keletkezett értelmezési és cselekvési minta fontos tényező, amikor új helyzetet kell értékelnünk. A kísérleti adatok nem
igazolják
gének
azokat
„szövegében"
kódban)
előre
a
spekulációkat,
(vagyis
meghatározott,
a
melyek
szerint
DNS-szekvenciában,
öröklött
módon
„kőbe
a van
bizonyos genetikai vésve",
hogy az ember túlzott vészreakciót adjon bizonyos helyzetekre. Az anticipáció: egy helyzet „elővételezett" értékelése Vélhetően
már
régen
eltűnt
volna
az
emberiség
az
evolúció
térképéről, ha az agy csak akkor kezdene az új, éppen aktuális helyzetek maga
felmérésével
következményeivel
foglalkozni, együtt,
amikor
már
az adott
előállt.
szituáció,
Sok helyzetet
a
csak
annak a képességünknek köszönhetően élünk túl, hogy a meglévő jelzésekből felismerjük a még csak fenyegető veszélyeket, hogy a várható dolgokat képzeletben előre vetítjük, és a korábbi tapasztalataink fényében felmérjük a kockázatok és a siker valószínűségét - s mindezt mielőtt még maga a helyzet előállna. Ezt, az anticipációnak nevezett
képességet
konkrét területének
a homloklebeny (frontális kortex) egyik
köszönhetjük. Az anticipáció képessége azzal
52
a következménnyel jár, hogy a stresszreakció meg is előzheti a helyzetet, mint az ejtőernyősöknél láttuk, akik már az ugrás előtt „bevetették"
a
stresszgénjeiket.
A
homloklebeny-sérülést
elszen-
vedett embereknek nem sikerül megbirkózniuk azzal a feladattal, hogy felismerjék azokat a szabályokat, melyek alapján előre láthatnák és felmérhetnék a kockázatos lépéseket. Azokban a helyzetekben, amelyekben egy veszélynek csak az előjelei ismerhetők fel, ők nem félnek, és nem éreznek stresszt. Ha viszont megtörténik
velük,
ami
addig
csak
veszélyként
fenyegetett,
akkor
az
rendkívül káros (adott esetben halálos) kimenetelű lehet. Amikor megáll az ész. Helyzetértékelés tudattalan emléknyomok alapján Valamikor
-
evolúciós
felismerés,
elegendő
még jóval Sigmund
ahhoz,
hogy
hogy
a
Freud előtt
tudatos
megvédje
az
- kialakult
észlelés embereket
önmagában a
az az nem
nehézségektől.
Így fejlődött ki egy zseniális neurobiológiai adottságunk, amelynek segítségével az új helyzeteket akkor is össze tudjuk vetni a korábbi
tapasztalatokkal
-
s
így
azokkal
megtámogatva
tudjuk
felmérni őket -, amikor ezek a mértékadó tapasztalatok már nem állnak a rendelkezésünkre tudatosan. Ezt az „intuíció" vagy „sejtés" néven ismert jelenséget Antonio Damasio amerikai orvos és agykutató vizsgálta. Damasio többek között egy olyan fiatal férfi esetében mutatta ki tében
teljesen
az intuíciót, akinek egy betegség következ-
elpusztult
a
hippokampusznak
nevezett
agyterüle-
te. Akármilyen tragikusak legyenek is az ilyen betegségek, néha éppen ezek adnak alkalmat arra, hogy megértsünk valami nagyon fontosat. A hippokampusz kétoldali károsodása miatt a beteg képtelen volt tudatosan emlékezni bármire, amit éppen átélt (emlékezetkiesése alól csak a hippokampuszpusztulás előtti életének eseményei képeztek kivételt). Elhatározták, hogy a Damasio klinikájára frissen felvett kolléganő, akit a beteg még nem ismert, egy ideig barátságtalanul fog vele bánni. A hölgy igyekezett a lehető legjobban
53
megfelelni ennek a feladatának. Bár a beteg még néhány hetes „ismeretség" után sem emlékezett a hölgyre, nem ismerte fel, és nem tudta megmondani, ki ő, egyre inkább kezdte elkerülni vele a kapcsolatot, és a kérdésekre azt felelte, hogy nem kedveli ezt az embert (pedig, mint többször megerősítette, egyáltalán nem is ismerte őt!). A hippokampuszpusztulás miatt a férfi egyáltalán nem emlékezett tudatosan a valódi és kellemetlen élményekre, amelyeket a vele szándékosan rosszul bánó hölggyel átélt. Ennek ellenére egy idő után képessé vált arra, hogy a hölggyel szerzett tapasztalatai alapján intuitív módon helyesen mérje fel a helyzetet. Ezeket a tapasztalatokat a beteg amygdalája tárolta, amely nem áll tudatos ellenőrzésünk
alatt,
azonban
szívesen
„feljegyez"
mindent,
ami
kellemetlen és veszélyes. A beteg ennek alapján tudatos emlékezet nélkül is képes volt a „veszélyhelyzetet" (jelen esetben a hölggyel való találkozást) intuitív módon helyesen megítélni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen intuíciók a hétköznapokban
is
fontos
szerepet
játszanak.
Ezzel
a
jelenséggel
találkoztunk a 2. fejezetben is, amikor a hölgybetegem nem volt azzal tudatosan tisztában a vizsgálat előtt, hogy a vasárnap délutánonként fellépő panaszai intuitív reakciót jelentenek a rá váró hétfői megpróbáltatásokra. Mi történik egy helyzet felmérése után? Az amygdala szerepe Ha
a
nagyagykéreg
és
a
limbikus
rendszer
idegsejtrendszerei
a
korábbi hasonló élményekkel való összevetés után azt a következtetést vonják le, hogy veszélyes a helyzet, akkor a nagyagykéreg és a limbikus rendszer vészhelyzetet hirdet ki. A „vezető szerepet" itt az amygdala játssza (mindkét agyféltekében, mélyen a homloklebenyben található egy-egy mandulamag, azaz corpus amygdaleum). Ezek
tárolják
idegsejtjei
a
veszély
korábbi
érzelmi
észlelésekor
tapasztalatokat.
nagy
Az
mennyiségben
amygdala választanak
ki egy glutamát nevű idegi ingerületátvivő anyagot, és lefut az a reakció, amelyet a 4. fejezetben részleteztünk: az amygdala
54
3. ábra: Az agy, annak „kiértékelő-rendszere" és „vészjelző központjai" A jobb agyfélteke hosszanti szeletének ábrázolása, az elülső rész bal-, a hátulsó rész jobboldalt látható
Magyarázat az ábrához Az öt érzékszerven keresztül belépő jeleket a nagyagykéreg „alkotja meg" a világ „belső képévé". Az aktuális helyzeteket az „érzelmi intelligencia központja" (az ábrán pontozással jelölt limbikus rendszer) méri fel és hasonlítja össze a korábbról származó és eltárolt élményekkel. Az amygdala és a hippokampusz az agy jobb és bal halántékterületén található (az ábrán csak a jobb oldali látszik). A gyrus cinguli jobb és bal fele a középponti metszésvonal közelében található (a képen csak a jobb oldali látható). 55
Stressz és szorongás esetén aktiválódik a hipotalamusz, tehát bekapcsolódik a CRH-t kódoló gén, amit az agyalapi mirigy (hipofízis) aktiválódása követ, amely az ACTH nevű jelzőanyagot kiválasztja. Amint az ACTH a véráramban eléri a mellékveséket (ez nem látszik az ábrán), ott kortizolt (stresszhormont) szabadít fel. A második figyelmeztető rendszer az agytörzsben található, ahol különösen a locus coeruleus aktivál géneket és szabadít fel noradrenalint, ami vészüzemmódba kapcsolja át a szívet és a vérkeringést. a
glutamát
lódik
a
figyelmezteti
CRH nevű
agytörzsi erre
révén
stresszfaktor)
vészközpontokat.
noradrenalint
a
(és
Az
egyéb
hipotalamuszt
és
a
mélyen
agytörzsben
(ahol
az
agyban
található
jelzőanyagokat)
aktiválévő
idegsejtek
szabadítanak
fel,
és aktiválják a tiroxin-hidroxilázt kódoló gént (az erről a génről kifejeződő
fehérje
besegít
a
noradrenalin
nevű
hormon
létreho-
zásába). A noradrenalin hatással van a pulzusra, a vérkeringésre, a vérnyomásra és a légzésre. A noradrenalin ilyen helyzetekben kifejtett
hatásait
gátolni
lehet
az
ún.
bétablokkoló
gyógyszerek-
kel, ezért az előadók, az ejtőernyősök, sőt alkalmanként még a vizsgázók is szedik ezt a készítményt (azonban mindenkit lebeszélek
arról,
hogy
orvosi
rendelvény
nélkül
ilyesmivel
kísérle-
tezzen). A stresszreakció bevésődése. A jövőbeli szorongásra való hajlamot befolyásoló tapasztalatok és a gének A
veszélyhelyzetek
azonban
nem
nagyagyban sének
és
kialakulása
korlátozódik a
limbikus
után
csupán
következő glutamát
rendszerben.
idegsejt-aktiváció felszabadítására
A vészhelyzet
a
kihirdeté-
pillanatában tömegesen lépnek működésbe a gének ezeken
a területeken. Az először aktivált gének az azonnal reagáló gének (immediate early genes; közvetlen korai gének) csoportjába tartoznak,
amelyek
géntermékei
a
lavinaelv
alapján
további
géneket
aktiválnak a sejteken belül. A limbikus rendszer „közvetlen korai
56
génjei" között van néhány furcsa nevű is, amelyeket a pszichés stressz hoz működésbe, például a c-Fos, a zif268, a c-jun stb. A veszélyhelyzetekben aktivált és magukban bizonyos géneket bekapcsoló
idegsejtek
valamit.
gének
A
növekedési és
faktorként
megerősítik
amelyek
a
saját
fennmaradásuk
érdekében
tesznek
következtében
előállított
fehérjék
aktiválásának működnek
azokat
segítségével
a
az
közre
kapcsolódási idegsejtek
az
idegsejtek
pontokat
hálózatba
életében,
(szinapszisokat),
szervezik
magukat.
A nagyagykéreg és a limbikus rendszer idegsejtrendszerei, amelyek együttműködtek saját
a
vészhelyzet
tevékenységük
hosszú
távon
veszélyes
révén
jelentős
felismerésében
stabilizálódnak.
hatásokkal
tapasztalatok
vagy
járhat:
kudarcok,
és
Ez ha
akkor
kihirdetésében,
az
önmegerősítés
megszaporodnak az
a
(amygdalában)
erre szakosodott idegsejthálózatok átveszik az irányítást az olyan idegsejthálózatok fölött, amelyeknek az a dolguk, hogy felismerjék a helyzetekben rejlő cselekvési és leküzdési lehetőségeket. az
utóbb
említett
idegsejtek
az
övtekervényben
(gyrus
Ezek
cinguli)
találhatóak (lásd az 51. oldalon lévő ábrát), és fölülről lefelé irányuló hatást gyakorolnak az amygdala félelem-idegsejtrendszereire. A meghatározó vagy gyakran ismétlődő korábbi veszély-, kudarc-, félelemtokat,
és
hogy
menekülésélmények meggyengüljön
tehát
vagy
úgy
módosítják
megszűnjön
a
a
hálóza-
fölülről
lefelé
tartó kontroll, így a jövőbeli új helyzetek értelmezésében azok a félelmen alapuló értelmezések uralkodnak el, amelyek mindig egy irányba
mutatnak.
A
pszichoterápia
legfontosabb
feladatai
közé
tartozik az ilyen fejlemények feltartóztatása vagy visszafordítása. A CRH-t kódoló gén „egyéni" reakciója A korábbi tapasztalatok hatalmas változatossága azt hogy
a
óriási
mértékben
talatainak
neurobiológiai ezért
stresszrendszerek
különbözik. egyéni
nyei. A müncheni
reakciója
Az egyes
emberek
stresszreakciók
lesznek
Max Planck
57
eredményezi, egyénenként
korábbi a
tapasz-
következmé-
Pszichiátriai Intézetben
néhány
évvel ezelőtt végzett vizsgálataiban Mathias Berger azt az eredményt
kapta,
hogy
nagymértékben
különböznek
a
későbbi
testi
stresszreakciók, ha az emberek különböző intenzitású stresszt éltek át.
Mindenekelőtt
POMC-kódoló
a
gén
felszabadításában
CRH-t
kódoló
aktiválásában, látszanak
nagy
gén
és
a
az ACTH
és
különbségek
hozzá
kapcsolódó
végül
a
azok
kortizol
között,
akik
összehasonlítható mértékű stressz átéléséről számolnak be. A már említett,
időközben
Clemens
Kirschbaum
a
Düsseldorfi ikrekkel
Egyetem
végzett
állományába
vizsgálatai
nem
kerülő igazol-
ták azt a feltevést, mely szerint az egyéni stresszválasz öröklött tényezőkön hogy
a
múlik.
stresszre
Kirschbaum adott
egyéni
eredményei
alapján
CRH-válasz
nem
úgy
tűnik,
öröklődik,
ami
szintén azt támasztja alá, hogy az ember élményei egyedileg alakítják a stresszrendszert.
A kora gyermekkori törődés és a későbbi stressz biológiája Mivel
a
gyerekeknél
stresszvizsgálatokat kenységének
természetszerűleg
végezni,
mértékéről
a
szóló
megfigyeléseiből
nyertük.
egy
kísérletsorozatot
szenzációs
miatt
bekerülhetett
Meaney utáni kal
abban,
később
a
folytatott,
sikerült törődés
fog
kifejlett
kanadai amely
nemzetközi
kimutatnia, mértéke
reagálni állatban.
a
megterhelő
különböző
felismeréseinket
Meaney
legrangosabb
anyai
hogyan már
fontos
Michael
munkacsoportjának
(posztnatális)
játszik
a
tilos
stresszreakció
állatok
stresszkutató a
jelentősége
folyóiratokba. a
születés
meghatározó
szerepet
CRH-t (Ezért
érzé-
hogy kódoló
az
gén
sok-
ún. epigenetikus
változások a felelősek - lásd a 3. fejezetben.) A vizsgálat során objektív módon mérték az anyai törődés intenzitását, amely például
bizonyos
gondozási
rítusokban
mutatkozik
meg
(mint
a
kölyök nyalogatása). A posztnatális anyai törődés mértéke tartósan bevésődött, és befolyásolta az utód biológiai stresszrendszerét.
58
Kiderült, tal
hogy
állatoknál
stresszfeltételek a
CRH-t
az
intenzív
később, mellett
kódoló
anyai
kifejlett határozottan
stresszgén,
törődésben
részesült
állapotukban
mint
kevesebbszer azoknál,
fia-
szabványosított aktiválódott
amelyeknek
újszü-
löttként kevesebb anyai törődésben volt részük. Legalább ekkora jelentőségű volt az a megfigyelésük is, hogy a nagymértékű anyai törődés
szignifikánsan
erősebb
géntevékenységhez
vezetett
a
kis
állatok azon génjének esetében, amely a BDNF nevű idegi növekedési faktort termeli. Azok az állatok, amelyekkel többet foglalkozott az anyjuk a születésük után, sokkal kevésbé voltak félősek, és jóval könnyebben megoldották a tanulási feladatokat, kontrollcsoport
tagjai.
Az
agyi
idegsejtek
közötti
mint a
kapcsolatok
(szinapszisok) száma is több volt a nagyobb anyai gondoskodásban részesült csoportnál, mint a velük összehasonlított állatoknál. A gyerek biztos kötődése: a hosszú távú stresszcsökkentő Számos megfigyelés mutatja, hogy az anya jelenléte és törődése a
legjobb
mára és
„nyugtatószer"
a
csecsemő
(„stressztengelynek"
a
hipotalamusz,
a
két
mellékvesekéreg
rendszerét
CRH-stressztengelye az
szá-
agyalapi
mirigy
amely
bekap-
nevezzük,
csolja a CRH-t, és kiváltja a kortizol stresszhormon termelését). A születés után az anya tartós nélkülözése olyan erős biológiai stresszt jelent az állatkölyköknek, amely hosszú távon érzékennyé teszi
a stresszrendszerüket.
nem
sokkal
a
születésük
A Stanford Egyetem stresszkutatói a után
elszigetelten
nevelt
emberszabású
majmoknál azt találták, hogy egy három évvel későbbi utóvizsgálatban által
-
a
normálisan
szabályozott
felnevelt
stressztengelyük
utódokhoz sokkal
képest
-
intenzívebben
a
CRH
reagált,
amikor stressz érte őket. Ezeknek az állatoknak nemcsak a biológiai
stresszmutatóik
emelkedtek
meg,
hanem
általánosságban
is
félősebbek voltak. A
gyermek
korai
élményei
-
különösen
az
kötődése - hosszú távú biológiai következményekkel
59
anyjához
való
járnak: ezek
az élmények szabályozzák, illetve hangolják be a neurobiológiai stresszrendszer érzékenységét még nagyobb korukban is. Többek
között
a
Minneapolisi
és
Madisoni
Egyetemek
stresszkutatóinak gyerekvizsgálatai is azt mutatták, hogy a
gyer-
mek anyjához való kötődése döntő módon befolyásolja a gyermek stresszgénjeit. tan
A
nagyobb
bizonytalanul
volt
a
kortizol
kötődő
kisgyerekeknél
stresszhormon
határozot-
koncentrációja,
mint
a biztosan kötődőknél. (A bizonytalan és biztos kötődés objektív megítélésére
nemzetközileg
elismert
teszteket
alkalmaztak,
vagyis
szabványos tesztfeltételek között vizsgálták meg a gyerekek viselkedését.) Születés közbeni stressz A neurobiológiai rendszer korai bevésődései a jelek szerint már a születés közben megkezdődnek. Douglas Ramsay és Michael Lewis amerikai
gyermekorvosok
olyan
gyermekek
stresszrendszerét
vizsgálták négy és hat hónappal a világra jövetelük után, akik nagyon
nehéz
születésen
mentek
át,
és
eredményeiket
könnyen
született gyerekek értékeivel vetették össze. Ε célból a csecsemők ACTH- és amelyeket
kortizolkoncentrációját vizsgálták négy
és
hat
hónapos
meg két
korukban
oltás után,
mindenképpen
meg
kellett kapniuk. Azoknak a csecsemőknek a stressztengelye, akik nagyon nehéz születésen mentek keresztül, és így feltételezhetően nagyobb
stresszt
éltek
(egyébként
szükséges)
a
után,
születés
mint
át,
jelentősen
oltásokra a
négy
különösebb
erősebb vagy
választ
akár
problémák
hat nélkül
adott
az
hónappal született
csecsemők szervezete (a születés nehézségi fokát az egész világon elterjedt Apgar-pontrendszer alapján határozták meg). Stressz a terhesség alatt Az anyának védelemre és támogatásra van szüksége a terhesség alatt. Ezt azok a kutatások is megerősítik, amelyek azt vizsgálták, milyen hatással van az anyai stressz a gyerek neurobiológiai rend-
60
szerére. Több különböző tudományos munkacsoport
is
megfigyelt
vemhes állatokat, többek között rhesusmajom anyákat. A Wisconsini Egyetem főemlőskutató központjában fizikai stressznek tették ki a majomanyákat a vemhesség alatt. (Jogosnak tartom azt a kritikus kérdést,
hogy
denképpen üzenetet tették
vállalhatóak-e
ismertetni tartogatnak
ki
stressznek,
vizsgálatok,
azonban
szeretném
az ilyen az
eredményeket,
mert
számunkra.)
A
vemhes
hogy
többször
rövid
minfontos
majomanyákat időre
úgy
elválasztották
őket a fajtársaiktól, és sötét szobába vitték őket, ahol többször megijesztették
őket
hangszórókon
át
hallatott
zajokkal.
Bár
az
ilyen vizsgálatokat problémásnak kell tartanunk, a terhes nők és a
gyermekeik
egészségének
megőrzése
szempontjából
rendkí-
vül fontos felismeréssel zárultak: a terhesség alatti anyai stressz tartósan
megnövekedett
utódoknál
későbbi,
CRH-stresszreakciót
tehertételt
jelentő
eredményezett
helyzetekben.
az
Vajon
mi
ennek a magyarázata? Lehet, hogy a magzatok azért kapták meg az anya által átélt stresszkeltő ingerek egy részét, mert már méhen belül is hallanak (egyébként nemcsak hallanak, hanem a tapintási és ízlelési képességük is kifejlődik). Ugyanakkor az is lehetséges magyarázat,
hogy az
anyai
stresszhormonok
közvetlenül
befolyá-
solják a gyermek szervezetét a terhesség alatt. Egészen hasonló eredményt kapott Jeremy Copland és Charles Nemeroff szintén
is, a
akik
egy
gyermeki
New
York-i
stresszrendszerre
főemlőskutató gyakorolt
központban
hatásokat
vizs-
gálták. Ők ugyancsak azt az eredményt kapták, hogy a stresszes anyák
utódai
mutattak,
később
amikor
magasabb
(a
korábbi
biológiai
stresszreakció-értékeket
kölyökállatok)
kifejlett
állapotuk-
ban stressz hatása alá kerültek. Az anyai stressz és a gyermeki stresszrendszer
közötti
ellés
után
képp
viselkednek
stressznek a
összefüggésről kitett
anyák
kicsinyeikkel.
a
azt
feltételezik,
stresszélményük
A lényeg
viszont
hogy miatt
az más-
továbbra
is
az, hogy az anya által átélt stressz befolyásolja az utódok biológiai stresszrendszerét. 61
Az oltalmazó emberi kapcsolatok. Vajon a nők nagyobb oltalmat nyújtanak? Nemcsak a gyermek számára érvényes, hanem később is az életben, giai
hogy
az
emberek
közötti
kapcsolatok
megóvják
a
bioló-
stresszrendszert. Az emberek közötti kötődések és a társas
támogatás
számos
védőhatásnak
a
vizsgálatban biológiai
bizonyult
az
stresszreakciók
egyik
legfontosabb
szélsőséges
kilengései
ellen. Ha igaz az, hogy a társas támogatás segít, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy a „megfelelő" embertől kell érkeznie. A már említett trieri stresszkutatók érdekes kísérlete valóban ezt erősítette
meg.
A
kísérlet
eredményein
érdemes
elgondolkodni-
uk a férfiaknak: felnőtt férfiak és nők csinálták végig a fentebb már részletezett trieri stressztesztet (tíz perc felkészülés után öt perc szabad előadás egy bizottság előtt, majd öt perc fejszámolás). Minden tokon
résztvevőnek (két
kétszer
különböző
kellett
napon): először
végigmennie egyedül,
a
tesztfelada-
másodszor
pedig
a (házas)társukkal, aki jelen lehetett a felkészülési idő alatt, és támogatást
nyújthatott.
Amikor
az
egyetemi
előadásaimon
ennek
a vizsgálatnak az eredményeit kivetítettem, mindig nagy derültség tört ki a hallgatólányok soraiban (de ha van humorérzékük, akkor a fiúk is derülnek). A férfi résztvevőknél jól mérhetően csökkent a
kortizolnövekedés
szintje
a
felkészülési
a
időt
kortizolértékekre amikor
a
nők
gyakorolt férfi
a
próba
párjukkal.
alatt,
A női
stresszcsökkentő
partnerei
ha
együtt
résztvevőknél hatás
jelen
lehettek,
adott
biológiai
hogy
tölthették viszont
zéró
maradt,
„támogatást"
nyújtsanak a felkészülési idő alatt.
Összefoglalás A
megterhelésre
(stresszre)
reakciók
egyé-
nenként eltérnek. A külső helyzetre adott lelki és testi reak-
62
a
ció
- eltekintve
a szélsőséges
helyzetektől
- nem „objektív"
tény, hanem a psziché és az agy szubjektív értékelésén alapul. Az aktuális, új helyzetek felmérését a nagyagykéreg és a
vele
összeköttetésben
utóbbi
az
tékelés
kimenetele
amelyekre
„érzelmi
álló
limbikus
intelligencia azoktól
az egyén
a
hasonló
az idegsejthálózatokban
rendszer
végzi
központja").
korábbi
A
és
helyzetér-
tapasztalatoktól
helyzetekben tett
tárolódnak,
(amely
szert,
amelyekkel
függ,
amelyek
az agy az
aktuális helyzetet az értékelés során összeveti. Az egyéni élettörténet különbségei miatt ez az összehasonlítás akkor is eltérő eredményt hoz az egyes emberek esetében, ha az adott helyzet „objektíve" azonos. Ha egy külső helyzetet a korábbi hasonló élmények miatt a
nagyagykéreg
meg,
amygdaleum) (a
és
a
limbikus
rendszer
fenyegetőnek
akkor a limbikus rendszerhez tartozó amygdala vezetésével
hipotalamusz
hatalmas külső
testi
és
nagyon
mennyire
aktiválódnak agytörzs),
változásokat
helyzeteket
keljük,
az -
mint
indítanak már
különbözni
aktiválja
az
az
fog,
amygdala
agy
amelyek el.
a
hogy a
vészközpontjai maguk
Mivel
említettük az
-
ítél
(corpus részéről
azonban
egyénileg
egyes
a
érté-
embereknél
vészközpontokat.
A
tudo-
mányos vizsgálatok azt mutatták, hogy az élet korai fázisában (csecsemő-
és
kisgyermekkorban)
a
gondozókkal
átélt
biztos
kötődés megvédi az ember biológiai stresszrendszerét, mert ez esetben az élet későbbi szakaszában fellépő, tehertételt jelentő eseményekre között"
adott
marad.
kezménye
a
És
fordítva:
biológiai
(szenzibilizálódása). gyermekkorban
biológiai
A
védenek
stresszreakció a
korai
stresszrendszer biztos
kötődések
meg a
„normális
stresszélmények fokozott azonban
stressztől: a
keretek követ-
érzékenysége nemcsak
a
társas támogatás
és az emberi kapcsolatok az egész életünk során fontos védelmet
nyújtanak
a
felfokozott
és
stresszreakcióktól. 63
az
egészségre
esetleg
káros
6. fejezet Szinapszisok, idegsejthálózatok, életmódok és emberi kapcsolatok
Hogyan tárolja és dolgozza fel az agyunk az élményeket? Az emberi agy a születéskor a legújabb becslések szerint húszmilliárdnál is több (vagyis több mint 20 x 10 9 ) idegsejtből áll. Ebből több
mint
tízmilliárd
idegsejt
az
agykéregben
(kortex)
található
tekervényekben és a vele szoros kapcsolatban álló limbikus rendszerben
helyezkedik
el.
Az agykéregben
székelnek
a
„magasabb
rendű" észlelési és irányítási funkciók, itt tárolódnak a külvilágról szerzett tényszerű adatok, és itt honol az intellektuális intelligenciánk. Az agykéreg közvetlen szomszédságában található az ún. limbikus rendszer, amely közvetlen idegi hálózatokon keresztül szoros működési egységet alkot az agykéreggel. A limbikus rendszer az
érzelmi
intelligencia
központjaként
érzelmileg
jelentős
jel-
zéseket regisztrál és küld ki. A limbikus rendszer intenzív kapcsolatban áll a mélyebben fekvő agyterületekkel (különösen az agytörzzsel
és
a
hipotalamusszal),
amelyektől
„online"
információ-
kat kap a test belső állapotáról. A limbikus rendszer a test belső állapotairól szóló hírek és az agykéreg által a külvilágról adott 64
tudósítások összekapcsolásával alakítja ki a hangulati
állapotokat,
az érzelmeket, a motivációkat és késztetéseket. A limbikus rendszer része a jobb és bal oldali halántéklebenyben
található
arról
tárol
egy-egy
mandulamag
emléknyomokat,
kellemesek, illetve
hogy
(corpus az
amygdaleum),
események
vagy
kellemetlenek (averzívek) voltak-e
amely
helyzetek
az élőlény/
szervezet 2 számára. A „tudása" és azon képessége révén, hogy a mélyebb
agyterületeket
riasztani
tudja,
az
amygdala
zó szerepet játszik az új helyzetek és események Szintén
a
amelyről talán
limbikus
csak
a
rendszerhez
legutóbbi
legfontosabb
agyi
tartozik
időkben
felelőse.
egy
derült
Ez a
ki,
meghatáro-
felmérésében.
olyan
agyterület,
hogy emberlétünk
magyarul
övtekervénynek
nevezett gyrus cinguli, amely szintén egy párból áll, és a központi barázda két oldalának jobb és bal oldalán fut elölről hátra. Az újabb vizsgálatok során derült ki, hogy a gyrus cingulinak köszönhetjük az énérzésünket, a másokkal való együttérzést, s az felel alapvető életérzésünkért is. Az agy tevékenység első alapszabálya: képzetalkotás az idegsejtek összekötése révén Az agy egy koherens alapszabály alapján végzi el a gondolkodás és az érzés, az észlelés és a megítélés, a tervezés és a cselekvés
folyamatait.
Minden
elmebeli
műveletet
az
idegsejtek (vagy
idegsejtcsoportok) összeköttetései tesznek lehetővé. Ezek az összeköttetések
azáltal
bocsátanak végén
ki
végződnek, szisok
2
a
található
közeli
és
apró
idegen
nyelvű
van:
az
meg;
„szervezet"
hogy az
távoli
kicsi
nevezünk;
felületéhez
kapcsolódnak
szakirodalom
organizmusról
inkább inkább
mint a
belső
utal. (A ford.) 65
a
nyúlványokat melyeknek
érintkező
szinapszisoknak
„élőlény" pedig
idegsejtek
környezetükbe,
elágazódások
idegsejtek
jelentése a
létre,
amelyeket
más
Az
jönnek
beszél,
külvilág
ezek
folyamatokra
és
a
szinap-
hozzá. Minden
amelynek
része,
a
felületekben
magyarul
két
mint
egyén
jelenik
azok
szerveződéseire
4. ábra: Idegsejtek (neuronok), szinapszisok és hálózatok
Magyarázat az ábrához Az ábra a nagy agykéreg két idegsejtjét mutatja. Jól látható a sejttest és benne a sejtmag (a sejtmagban található a DNS a genetikai örökséggel). Mindkét idegsejten számos nyúlványt láthatunk, amelyek faágszerű elágazódásokat mutatnak. Az apró nyúlványok (dendritek) más, szomszédos idegsejtekkel létesítenek kapcsolatokat (az ábra csak néhány ilyen kapcsolatot jelöl a két sejt között). Az idegsejt fő hosszanti nyúlványa (az ábrán lefelé nyúlik) az axon nevet viseli. Az idegsejtek nyúlványai és más idegsejtek közötti kapcsolódás helyét szinapszisnak nevezzük. Az idegsejtek közötti szinoptikus kapcsolatok idegsejthálózatok kiépüléséhez vezetnek, amelyekben információk tárolódnak (pl. az emberi kapcsolatokból származó tapasztalatok emléknyomai). 66
Az idegsejtek a szinapszisokban váltanak egymással jelzőanyagokat (neurotranszmittereket). Az egymás között sok információt cserélő szinapszisok bekapcsolnak bizonyos géneket a két érintkező idegsejtben. A sokat használt szinapszisok szerkezete megszilárdul, a nem használt szinapszisok viszont megszűnnek működni. Ekképpen a gyakran vagy intenzíven átélt tapasztalatok azoknak az idegsejthálózatoknak a megerősödéséhez vezethetnek, amelyekben ezek a tapasztalatok tárolódnak. Az izgalmi állapotokból származó tapasztalatok az idegi növekedési tényező génjeinek (pl. BDNF, CNTF, NGF) megelevenedéséhez vezetnek. A vészhelyzetekben átélt tapasztalatokat rögzítő szinaptikus tevékenység az ingerületátvivő anyagok (pl. glutamát) túlzott felszabadulásához vezethet, ami idegkárosító hatású. idegsejt akár 10 ezer ilyen érintkező felületet is kialakíthat más idegsejtekkel,
ekképpen
„érintkezésbe
lép"
„összekapcsolódik", velük.
A
„összeköttetésbe
szinapszisokban
történik
kerül", az
idegi
jelzőanyagok (neurotranszmitterek) cseréje az idegsejtek között. A kívülről, az öt érzékszerv közvetítésével érkező jelek közösen aktiválódnak az agyban, így a szorosan egymás mellett lévő idegsejtek
összekapcsolódnak.
Ily
módon
apró
idegsejtcsoportok
alakulnak ki, amelyek révén képesek vagyunk egyszerű észleletek kialakítására. mozog
(pl.
Amíg az a
hallás
észlelés révén
egyetlen
észlelünk
érzékszervi modalitásban
valamit),
addig
unimodális
észlelésről beszélünk. Az agy azáltal tud egy tárgyról elképzelést alkotni, rejött
hogy
a
különböző
idegsejtcsoportokat
érzékszervi
modalitások
idegsejthálózatokká
kapcsolja
nyomán
lét-
össze.
Ha
több, egy-egy tárgyat leképező idegsejthálózat szinaptikus kapcsolatba kerül egymással, akkor több tárgy észlelése, azaz egy helyzet elképzelése is kialakulhat. Ha most ezeket a helyzeteket leképező idegsejthálózatok
is
összekapcsolódnak
egymással,
akkor
folya-
matok szubjektív elképzelése is lehetővé válik, magasabb síkokon pedig végül elvont elképzelések, például az ok-okozati viszonyok és más absztrakt mentális műveletek is megtörténhetnek.
67
Hogyan vezetnek észlelésekhez és elképzelésekhez az idegsejtek közötti kapcsolatok? Az észlelések és az elképzelések tehát az idegsejtek közötti, hálózatokat nyos
létrehozó
szubjektív
szinaptikus észlelet
kapcsolatokon
vagy
elképzelés
alapulnak. megfelel
Egy bizo-
az
idegsejtek
között speciálisan kialakult kapcsolódási mintának, aminek az az alapfeltétele,
hogy
összefüggést
(asszociációt)
a
különböző
észlelések
tudjunk
kiépíteni
között a
gondolatban
hozzájuk
tartozó
idegsejthálózatok között. Az
összefüggésekről
(asszociációkról)
alkotott
elképzeléseket
az emberi agy három dimenzióban állítja elő: egyrészt a külvilág
elemei
nak)
gondolati
egymással.
síkon
Ezeket
összefüggésbe
az
asszociációkat
kerülnek olyan
(asszociálód-
idegsejthálózatok
közötti kapcsolatok alapozzák meg, amelyek belső képet tárolnak a külvilágról, és azt szubjektív elképzeléssé tudják tenni. Az ilyen „belső képet" reprezentáció (leképeződés)
néven is szokták emlí-
teni. Az észlelések második dimenziójában az észlelések egy „testsémához" mára
kapcsolódnak
első
hallásra
(asszociálódnak),
talán
meglepő
így
módon
-
-
a
laikusok
a
saját
szá-
testünk
is
„leképeződik" az agyunkban „belső képként". Különös lódásai,
jelentőségűek
amelyek
révén
a
a
harmadik
testi
dimenzió
állapotainkról
szóló
idegi
kapcso-
észleletek
a
külvilág tárgyaival és helyzeteivel kerülnek kapcsolatba (asszociálódnak). A testi életünk és a külvilág tárgyai közötti kapcsolatok Antonio
Damasio
szerint
nagyon
fontosak
pszichoszomatikus
szempontból. A test belső szférájából származó jelzések és a külvilág helyzeteinek összekapcsolása a limbikus rendszerhez tartozó gyrus cinguliban zajlik, amelyről már szó esett az „énérzés" és az érzelmi alaphangulat székhelyeként.
68
Az agy tevékenység második alapszabálya: elképzelések előállítása egyidejűség révén Akármilyen
zseniális
és
egyúttal
egyszerű
is
az
az
elképzelés,
hogy az észleletek és az elképzelések egymással összekapcsolódó idegsejthálózatok
révén
jönnek
létre,
ez
mégsem
lenne
elegendő
ahhoz, hogy rendezett kapcsolatba kerüljünk a világgal. Mivel az idegsejtek szintjén végtelen számú idegsejthálózat kerül kapcsolatba végtelen számú más idegsejthálózattal, amikor közösen kerülnek
„áram
alá",
csak
eredményeznének az öt
a
érzékszervi
káoszt,
illetve
szubjektív csatornán
meghatározhatatlan
észlelésekben
keresztül,
ami
„zajt"
(ráadásul
vélhetően
mindezt
nem lenne
valami kellemes élmény). Az egész csak akkor működhet, ha sikerül szelektíven aktiválni az elhatárolt elképzelési és észlelési tartalmakat. Ez a megfelelő idegsejthálózatok lyek
korlátozott,
működését
tartósan
szelektív
ki
kell
aktiválását
emelni
a
jelenti,
végtelenül
ame-
sok
más
hálózat háttérben futó működése közül. És ez így is történik: az adott pillanatban zajló észlelésben vagy elképzelésben részt vevő idegsejthálózatok (szimultán), séget
-
folytatnak,
működésbe.
a
azonos Ε
közös
fázisú amelyet
az
bioelektromos
(másodpercenként
40
tevékenység
(szinkron),
váltás)
pillanatában
ritmikus
összekapcsoltságuk tevékenység körül
van.
-
egyidejű
elektromos révén
frekvenciája A
tevékenyhoznak
40
Hertz
szinkronizáció
tehát
a tevékenység időbeli és fázisbeli összehangolása, így az agytevékenység
„kötőanyaga
és
rendjének
jele"
-
jelentette
ki
Wolf
Singer frankfurti agykutató, aki vezető szerepet játszott ennek a mechanizmusnak
a
felfedezésében.
„kilengés"
rövid
az
csoportot,
aktív
pillanata
után
miközben
Az
egy időben
egyik-másik újabb
történő
részhálózat
részhálózatok
közös
elhagyja
érkeznek
és
kapcsolódnak bele a csoport bioelektromos ritmusába. Így alakul ki egy folyamatos, önmagát működés közben megváltoztató gondolat-, illetve észlelésfolyam.
69
Hogyan hat a működés a hálózatok szerkezetére? A használat stabilizálja a szinapszisokat Az egymással szinapszisok révén összekötött és az érkező jeltől együtt a
és
egyszerre
szinaptikus
azok
a
ket.
kapcsolatot.
hálózatok,
megerősítik Az
aktiválódó
Ugyanez
amelyek
egymással
amerikai
idegsejtek
a
megerősítik
történik
a
bioelektromosan
belső
szinaptikus
neurobiológusok
így
egymással
hálózatokkal együtt
is:
„tüzelnek",
kapcsolatrendszerü-
mondják
ezt
frappánsan:
„Cells that fire together wire together" („Az együtt tüzelő sejtek hálózatot
alkotnak").
Minden
olyan
szinapszis,
amelyben
jelzések
cserélődnek, szerkezetileg megerősödik, mert a szinapszis bioelektromos aktiválásának az lesz a következménye, hogy a „szinaptikus rés"
két
oldalán
lévő
idegsejtek
egyike
idegi
jelzőanyagot
(neurotranszmittert) választ ki. Ez a két részt vevő idegsejt biokémiai ingerlését vonja maga után, aminek az lesz az eredménye, hogy a két idegsejtben aktiválódik néhány gén (hogy mely gének lépnek
ekkor
működésbe,
arról
kicsit
később
lesz
majd
szó).
Ezek a gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek megerősítik a szinapszisok szerkezetét. A tüzelő szinapszisoknak nemcsak a szerkezete erősödik meg, hanem később, az erősebb struktúra révén, erősebb jelzéseket is közvetítenek egymásnak (ez utóbbi jelenséget long term potentiation [LTP] néven említik a szakirodalomban). Az
észlelések
napszisok nált
tehát
szinapszisok
neurobiológusok
vagy
tevékenységek
stabilizálódnak, viszont a
„Use
egészen it
or
keretében
megerősödnek. lose
A
elenyészhetnek. it"
használt kevésbé Az
szabályaként
szihasz-
amerikai határozzák
meg ezt a jelenséget (ami azt jelenti, hogy amit nem használunk, az megszűnik). észleléseket,
Ez azt
eredményezi,
gondolatokat
vagy
hogy a
gyakran
tevékenységeket
előforduló leképező
idegsejthálózatok szerkezete megszilárdul, míg a kevésbé „edzett" gondolati műveletek vagy tevékenységek saját hálózatai meggyen70
gülnek, sőt teljesen meg is szűnhetnek. Hogy a többször használt szinapszisok stabilizálódnak és megerősödnek, míg a nem használt szinapszisok agykutató
megszűnnek,
már
az
azt
1940-es
Donald
években
O.
Hebb
gyanította.
pszichológus ő
Az
és
feltevéseit
csak a legutóbbi években sikerült megerősíteni. Szinaptikus plaszticitásnak nevezzük az agynak azt az alapvető tulajdonságát, hogy a működése során képes megváltoztatni a szinaptikus kapcsolatait és ezzel együtt átépíteni a saját finomstruktúráját. A változatos és ingergazdag környezet neurobiológiai következményei Az emberi kapcsolatok területéről származó észlelési és viselkedési mintázatokat
is
idegsejthálózatok
tárolják.
A
gondolkodásmó-
dot, az értelmezési stílust és a különböző helyzetekkel szembeni hozzáállást Az
addigi
alakítanak
idegsejtek
kódolják
élmények
és
ki,
amelyek
és
úgynevezett
tapasztalatok
egyúttal
a
olyan
jövőbeli
sémák
tárolják.
idegsejthálózatokat
helyzetek
felmérésé-
nek és leküzdésének mintái is lesznek. Az idegsejthálózatok tehát kódolják az emberi kapcsolatok mintáit is. Már nek
a
során
születéssel a
kezdetét
kapcsolatok
idegsejthálózatok.
veszi
hatásának
Szenzációs
az
a
folyamat,
megfelelően
vizsgálatokkal
mely-
kialakulnak
bizonyították,
az
hogy
az ingerek és a tapasztalatok befolyásolni tudják a gyerekek agyi struktúráit. az
Számos
kutató
életkörülményeknek
tikailag
azonos
az
állatokat
többek agyra két
között
gyakorolt
csoportba
azzal
tanulmányozta
hatásait,
osztottak
hogy az
gene-
anyjukról
való leválasztás után, és életük hátralévő részében külön nevelték
őket.
fényből tak.
Az
tották,
is
Mindkét
csoportot
ugyanannyit egyik
csoport
amelyekben
ugyanúgy
kaptak,
és
tagjait
rengeteg
táplálták,
ugyanakkora
azonban
izgalmas
olyan és
melegből
és
ketrecekben
lak-
ketrecekben
tar-
változatos
„játékszer"
és foglalkozási lehetőség kínálta magát (a szaknyelvben enriched environmentnek, ingergazdag környezetnek nevezik ezt a vizsgálati feltételt). A másik csoport tagjainak ketrecében viszont egyáltalán
71
nem
voltak
ilyen
szerkezetek
zetnek
[impoverished
állatok
agyát,
környezetben
és
(ezt
environment] ).
markáns
tartott
nevezik
Haláluk után
különbségeket
állatok
ingerszegény környe-
vastagabb,
felboncolták
találtak.
nehezebb
A
az
változatos
agykérget
fej-
lesztettek ki, több idegsejtjük volt, több elágazódást mutattak az idegsejtnyúlványaik,
és
sűrűbbek
az ingergazdag környezetben
voltak
nevelt
a
szinapszisaik,
állatok
sokkal
ráadásul
jobb
eredmé-
nyeket értek el az intelligenciájukat próbára tevő teszteken, ahol pl. ki kellett találniuk egy útvesztőből, stb. Az ingergazdag és izgalmas környezet kedvező hatásait nemcsak a fiatal állatoknál, hanem a kifejlett példányoknál is ki lehetett mutatni. Constance nemrég
Scharff
végzett
(Rockefeller
tudományos
Egyetem)
kutatássorozatot,
összefoglalt amelyből
egy
még
egy
további fontos újdonság derült ki: az edzés, a szellemi tevékenység és a tanulási feladatok az embereknél és az állatoknál egyaránt az idegsejtek szaporodásához vezetnek az agykéregben, ami a sejtosztódás eredménye. Ezzel megdől egy réges-régi tankönyvi vélemény, amely tévesen abból indult ki, hogy az idegsejtek a testi sejtekkel
ellentétben
egyértelműen
képtelenek
képesek
rá,
szaporodni. mindenekelőtt
Korlátozott akkor,
mértékben
ha
ingergazdag
környezetben vannak, és az agy elvégzi a tanulási folyamatokat. Mindezek a megfigyelések megerősítik a „Use it or lose it" (használd, vagy elveszíted) elvét. Az izgalmas környezeti feltételek és tevékenységek szaporítják az idegsejteket és a szinapszisokat. Az izgalmas környezeti feltételek aktiválják az idegi növekedési tényezőkért felelős géneket A változatos (ingergazdag) és egyhangú (ingerszegény) környezeti feltételekkel sikerült
azonosítani
nyezetben tója, egy
végzett
olyan
bekapcsolódnak.
Claire állatot
vizsgálatok
Rampon
és
ingerszegény
segítségével
géneket, A
amelyek
Princetoni
munkatársai környezetből
72
az a
utóbbi
időben
változatos
Egyetem
egyik
megállapították, ingergazdag
körkuta-
hogy
ha
környezet-
be
helyeznek
át,
tucatnyi olyan
az
agyában
már néhány
óra
elmúltával
gén aktiválódik, amelyek aktiválódása a kutatások
tanúbizonyságai (és
akkor
szerint
semmiképpen
csupán
sem
más
a
környezetváltásnak
tényezőknek).
Olyan
tudható génekről
be van
szó, amelyek termékei jelentősen hatnak az idegek növekedésére, a szinapszisképződésre és a jelzőanyagok előállítására. Felsorolok néhány
gént
szeretnék
azoknak
tudni,
az
mely
olvasóknak
gének
a
kedvéért,
aktiválódnak:
akik
nerve
pontosan
growth
factor
(NGF), brain-derived neurotrophic factor (BDNF), ciliary neurotrophic factor (CTNF), nerve growth factor induced gene (NGFI), zif268, rafli, C/EBPß (a felsorolás korántsem teljes).
A csecsemő környezete és idegsejthálózatai Vajon
milyen
szegény kal
szerepet
környezet
fontosabb,
és
játszik az ingergazdag,
az a
emberi
csecsemőnél?
különböző
zavarok
illetve
az inger-
Esetében
lehetősége
ez
miatt
soksokkal
érzékenyebb a környezeti hatásokra, mint az állatok. Az emberi csecsemő miatt
életrevalósága
egyértelműen
a
alulmúlja
születéskori az
viszonylagos
újszülött
állatokét.
éretlensége A
környe-
zethez való sikeres kapcsolódáshoz ezért sokkal inkább szüksége van egy olyan egyénre, aki „közvetít" a környezet és a csecsemő között (általában az anya tölti be ezt a szerepet). Ezt az egyént a továbbiakban anyának fogjuk nevezni, holott ezt a feladatot sokszor más látja el. Az anya fontos része a csecsemő környezetének. Az ingergazdag környezetet ezért elsősorban az a kapcsolat jelenti, amelyet az anya a gyermekének nyújt. Hogyan sek
a
kicsi
találnak agyába,
utat és
a
környezetből
milyen
hatást
származó
gyakorolnak
a
jelzé-
csecsemő
idegsejthálózataira? Melyek azok a neurobiológiai feltételek, amelyekkel a csecsemő a születése után belép a „környezetbe", vagyis az anyjával való kapcsolatba? Az idegsejtekből álló neurobiológiai 73
„alapfelszerelés" csaknem teljesen rendelkezésre áll a születéskor. A szinaptikus kapcsolatok kialakítása már az anyaméhben töltött második és harmadik hónap környékén elkezdődik. A terhesség utolsó hónapjaiban végzett vizsgálatok azt mutatják,
hogy ilyenkor
a
magzat
agyában
robbanásszerűen
szaporod-
nak a szinapszisok, ami a születés után tovább folytatódik, és csak az első életév végén zárul le. Ez az ún. természetes genetikai előny, amelyet egyébként el lehet veszíteni, ha nem sikerül stabilizálni
a
megfelelően
gazdag
ingerek
biztosításával.
Az,
hogy
később mennyi szinapszis épül még ki, a környezeti feltételektől és az egyéni fejlődéstől függ. A születéskor aktív idegsejthálózatok A csecsemő már az anyaméhben hallani kezdi az anyja hangját, bár még másképpen, mint a születése után. Ilyen és más észlelések számára már az anyaméhben megvannak a magzat idegi hálózatai, ami érthetővé teszi, hogy miért ismeri fel az akár néhány órás újszülött is az anyja hangját. A szinapszisok révén megnyilvánuló agytevékenység vizsgálatai azt mutatják, hogy a nem
„tabula
rasa".
Ezeket
a
vizsgálatokat
csecsemők agya
modern
képalkotó
eljárásokkal végezték, amelyek megkímélik a gyerekek testi épségét, és nem avatkoznak be a testük működésébe (a vizsgálatokat pozitronemissziós tomográffal újszülött
agyában
már
olyan
[PET]
végezték). Kiderült,
idegsejthálózatok
aktívak,
hogy az amelyek-
ben számtalan szinapszis „tüzel". Az aktív idegsejtek azonban a születéskor még leginkább azokra a nagyagyi területekre korlátozódnak, amelyek a tapintás és testérzékelés észleleteit, valamint az izomzat mozgási mintázatait reprezentálják. A „megfelelő " mennyiségű inger biztosítása a csecsemő számára Milyenek is azok a jelzések, amelyek olyan ingergazdag környezetet
biztosítanak
neurobiológiailag
a
csecsemőnek,
hasznosnak
melyek
bizonyultak?
74
az
állatkísérletekben
Milyenek
lennének
azok az ingerek, amelyek elősegítik a csecsemők lelki, szellemi és
neurobiológiai
növekedését?
Milyen
a
megfelelő,
tehát
nem
túl
gyenge és nem is túl intenzív „ingerellátás"? Ha a neurobiológiai rendszer az ingerelárasztás vagy a túlzott igénybevétel miatt stressz alá kerül, akkor olyan negatív stresszreakciók jelenhetnek meg a csecsemőnél, amelyeket a korábbi fejezetekben már részleteztünk, és amelyekben a kortizol és a glutamát túl magas szintje elpusztítja az idegsejteket és a szinapszisokat. Csak a megfelelő ingerek biztosításától várhatjuk, hogy az érintett idegsejtek és szinapszisok működése megszilárdul. A csecsemő és a környezet közötti kapcsolatfelvétel ezért olyan ingerek biztosítása mellett lesz sikeres, amelyeknek a fajtája és mennyisége megfelel annak, amit az adott csecsemő képes befogadni. Jelek a gyermek „tükörneuronjainak". Az anya-csecsemő kommunikáció Az anya általában intuitív módon „érzi", hogy milyen jelekre és kommunikációs
interakciókra
van
szüksége
a
gyermekének.
Ez
azonban nem vette el a kutatók kedvét attól, hogy pontosabban is
tanulmányozzák
a
csecsemő
és
az
anya
közötti
kommuniká-
ciót. Számos kiváló tudós, többek között a német Mechthild és Hanus Papousek, valamint az amerikai Daniel N. Stern, fedezett fel
olyan
„rejtett"
törvényszerűségeket,
amelyek
az
anya
és
a
csecsemő közötti jelcserét irányítják. Az anya és a csecsemő közötti kapcsolat egy ide-oda áramló, tehát körkörösen zajló jelzéscseréből áll (szaknyelven ezeket interakciós ciklusoknak nevezzük). A jelek cseréje olyan ritmust követ, amelyet
a
csecsemő
befogadási
képessége
megkíván,
és
amelyet
az anya ösztönösen érez, ha figyel a gyermekére. A csecsemő és az anya felváltva küldenek egymás felé hangokat, érintéseket és mimikai jeleket. A
kölcsönös
interakció
sikere
megértésből érdekében
és
egymásra
kulcsszerepet
75
hangolódásból
játszik
álló
egy nemrégi-
ben
felfedezett
agyi
idegsejthálózatok, reknél
észlelt
magunk
is
Rizzolatti
idegsejtrendszer.
amelyek
jeleket
képesek által
arra
tárolják,
legyünk
felfedezett
Az
agyban
szakosodtak, mégpedig
átélni
és
vannak
hogy a
úgy,
hogy
reprodukálni.
idegsejtrendszereket
olyan
más
embe-
azokat
mi
A Giacomo
tükörneuronoknak
nevezzük, és egy egész könyvet szenteltem nekik (lásd a második fejezetét).
A
megfigyeléseken
alapuló
csecsemővizsgálatokban
már régóta ismert, hogy a csecsemő „tükrözi" a jeleket, például megpróbál
utánozni
Rizzolatti
felfedezései
bizonyos
arckifejezéseket
neurobiológiai
vagy
hangokat.
magyarázatot
nyújtanak
arra a megfigyelésre, hogy a csecsemő döbbenetes módon már a születése után is képes felfogni és visszatükrözni a jelzéseket. A utáni
tükörneuronok tanulás"
tükörneuronjai ket re
teszik
visszatükrözze. vonatkozik
egyszerűbb dezései
a
a
már
alapját.
lehetővé,
hogy
Különösen
mindez,
hangok
szerint
biztosítják
neurobiológiai
az
például
képzésére.
A
legegyszerűbb
A az
régóta anyjától
arckifejezések a
mosolygásra modern
jelzések
ismert
csecsemő
„modell
számára
kapott
jelzése-
mimikai vagy
jelei-
bizonyos
csecsemőkutatás (tekintet,
a
felfe-
arckifejezések,
hangok, érintések) ide-oda tükrözése a nyitja a korai anya-gyermek kapcsolat „titkának". Az anyai megérzések. A saját csecsemőkori élmények későbbi haszna A legújabb vizsgálatok tanúsága szerint semmiképpen nem „anyai ösztönként" öröklődik az anyának az a képessége, hogy érzelmi kapcsolatba tud lépni a csecsemővel, és a jelzések cseréjét, valamint a kommunikációt a csecsemőhöz tudja igazítani. Az anya intuíciója olyan emléknyomokból származik, amelyekre saját csecsemőkorában tett szert, és amelyek az idegsejthálózataiban tárolódtak. Darlene Francis (McGill Egyetem, Kanada) nemrégiben számolt be a rangos Science folyóiratban egy vizsgálatról, amely szerint azok az anyák, akikkel nem sokat törődött az anyjuk annak idején, maguk is kevésbé voltak intuitívak, amikor a saját utódaikat gondozták. 76
Eddig nem világos, hogy ezek az összefüggések kapcsolatban vannak-e egy szerencsére csak nagyon ritkán fellépő betegséggel, amely a szülés után teljesen váratlanul csaphat le a vétlen anyákra: a szülés utáni (gyermekágyi) depresszió. Az érintett gyermekágyas anyák
hirtelen
önmagukkal
tehetetlennek
szemben,
és
érzik
magukat
érzelmi
a
ürességet
gyermekükkel
éreznek.
A
és
pácien-
sek egyáltalán nem tehetnek erről a betegségről, amely a nőnek nagy lelki és
tehertételt
önostorozó
depresszióban
jelent,
mivel
rendszerint
szemrehányásokkal szenvedő
anyáknak
jár
kínzó
együtt.
erőteljes
A
bűntudattal gyermekágyi
támogatásra,
segítség-
re és tehermentesítésre van szükségük. Mivel a betegség nagyon komoly lehet,
feltétlenül
érdemes
pszichoterapeutához
vagy
pszi-
chiáterhez fordulni. Egy gén, amely biztosítja a csecsemő és a család közötti kötődést Ha egy felnőtt foglalkozik a csecsemővel, akkor ezzel fantasztikus
biológiai
mechanizmusokat
indít
el,
amelyek
gondoskodnak
róla, hogy még jobban megerősödjön a csecsemő és a gondozója közötti
kötődés:
felnőtt
személyes
csak
nemrégiben
kapcsolatba
fedezték
kerül
egy
fel,
hogy
amikor
a
akkor
az
csecsemővel,
agyalapi mirigye (hipofízis) aktivál egy gént, amely az oxitocin nevű
hormont
szülés
termeli.
Mivel
az
orvostudomány
közben vizsgálta az oxitocint
sokáig
csak
a
az anyáknál, egészen mos-
tanáig csak azt tudtuk róla, hogy meggyorsítja a szülés után a nőnél a tejelválasztást, és összehúzza a kitágult méhet (e célból még mesterségesen is előállították ezt a hormont, és a szülés után orvosságként használták). Időközben
azonban
általános
meglepetésre
kiderült,
hogy
az oxitocin az apákban (!) is termelődik a gyermek születése után. Ezt
követően
nagyszabású
az
oxitocintermelésért
be,
amikor
tokba
az
felelős
emberek
bonyolódnak
kutatásokban gén
erősen
egymással,
mindig
érzelmi például
77
megállapították, akkor
hogy
kapcsolódik
„színezetű"
kapcsola-
beleszeretnek
valakibe.
(Állatoknál
mindez
megszilárdulnak biztosítják
ugyanígy
azok
(lásd
magyarázatait).
a a
Az
viselkedésminták,
Prinzip
Ennek
„működik".)
Menschlichkeit zseniális
oxitocin
amelyek
című
hatására
a
kötődést
könyvem
neurobiológiai
további
mechanizmusnak
az az „értelme", hogy megerősíti a kötődésre való készséget, a törődést, valamint az anya, az apa és a csecsemő közötti szükséges interakciókat. Hogyan tanulja meg a csecsemő agya „megérteni" a jelzéseket? Hogyan „érti meg" a csecsemő azokat a jelzéseket és ingereket, amelyek
az
anyával
való
lelési
ingergazdag
környezetéből
interakcióiban?
mintázatokat
alakít
A
ki,
származnak,
csecsemő
amit
a
különösen
először
megfelelő
egyszerű
az ész-
idegsejthálózatok
kiépülése kísér; ezekkel regisztrálja és reprezentálja azt, ami az akusztikus, optikai, tapintási és mozgási jelzésekből eljut hozzá. Ez a külvilág azonban, amelyet a csecsemő (saját idegi hálózatainak kialakítása „öncélú"
révén)
egyre
külvilág
jobban
maradna,
képes
ha
a
észlelni,
csecsemő
egy
nem
leválasztott, vonatkoztatná
valami olyasmire, amihez neki valamilyen módon köze van (ezt szintén
a
megfelelő
idegsejthálózatok
kialakítása
kíséri).
Milyen
azonban önmagában a csecsemő észlelése? A saját testéből érkező jelzések és észlelések először egészen homályosak számára - teljesen mindegy, hogy averzív vagy kellemes ingerekről van-e szó. Nem „tudja",
hogy éhes,
tusra
az
vágyik
bepisilt
anyjával,
hanem
vagy
valamilyen
mindhárom
testi
esetben
kontakerőteljes
kellemetlenséget él át (a testből származó jelzések „gyűjtőhelye", a
hipotalamusz ezt
riasztórendszere,
és
a
jelentést
kiabálni
küldi),
kezd.
mire aztán aktiválódik a
Azok
az
idegsejtrendszerek,
amelyek majd a „megértést" lehetővé teszik, a születés pillanatában még nem léteznek. A csecsemőnek az a „feladata", hogy a belső (a testből származó) és a külső (a külvilágból származó) jelzéseket megtanulja lassanként
megérteni, de korántsem
78
egyedül kell
ezt
megolda-
nia. Hogy az agy hogyan oldja meg ezt a problémát, az csupán néhány évvel mányos egyik
ezelőtt
kutatást
derült ki,
amikor
egyesítettek. Számba
legelismertebb
neurológus,
számos vették
Antonio
elszigetelt tudo-
többek
között az
Damasio
vizsgálatait,
de a csecsemőkutatókat sem hagyták ki, így például Daniel Stern vizsgálatait is figyelembe vették, aki ragyogó felismerésekkel gazdagította
a
csecsemőkről
szóló
tudásunkat.
Az
említett
felada-
tot a csecsemő agya azáltal tudja megoldani, hogy a saját testi közegéből érkező jelzéseket összekapcsolja az anyától (és a többi gondozótól) cióik
érkező
jelzésekkel
kölcsönöznek
-
és
úgyszólván
tevékenységekkel. -
ő
Az
visszamenőlegesen
is
reak„jelen-
tést" 3 a csecsemő homályos érzékeléseinek, ha ezek a reakciók a csecsemő számára testre szabottak és megoldják a problémáit. Az éppen aktuális helyzethez illeszkedő anyai reakciók hozzájárulnak ahhoz,
hogy a csecsemő az érzékeléseit érthető összefüggésekbe
szervezze. Ezeket az összefüggéseket a csecsemő idegsejthálózatai képezik le, amelyek a hol „belülről" (a testből), hol „kívülről" (az anyától) érkező jelzéseket összekötik egymással. Ez az összekötés Antonio Damasio szerint a gyrus cinguliban (övtekervény) kus
zajlik.
Korábban
elhelyezkedésű
már
agytekervényt,
említettük
amely
ezt
mélyen
a az
szimmetriagyat
ket-
téosztó árok alatt húzódik előre- és hátrafelé. A gyrus cinguli a legújabb
kutatások
szerint
a
központi
érzelmi
„kapcsolóállomás"
a külvilág (beleértve az emberek közötti kapcsolatokat is) és a saját
test
rozatban „tüzelnek"
belső
világa
kiderült, (vagyis
hogy
között.
Egy
az
található
itt
aktiválódnak),
újabb,
amikor
impozáns
kísérletso-
idegsejthálózatok együtt
érzünk
akkor valaki-
vel, például mi is átéljük egy másik ember érzéseit. Itt találhatóak a
„tiszta
kötődés",
illetve
a
„tiszta
kapcsolat"
idegsejthálózatai.
Úgy tűnik, hogy a gyrus cinguli az énérzésünk és az önértékelésünk székhelye. 3
És jelentőséget. (A ford.)
79
Érdekes, hogy a képalkotó eljárásokkal (pl. a pozitronemissziós tomográfiával gyrus kor
[PET])
cinguliban
végzett
vizsgálatok
megváltozik
drasztikusan
az
megváltozik
az
azt
idegsejtek ember
mutatják,
hogy
tevékenysége,
hangulata
és
az
a
amiáltalá-
nos életérzése, például súlyos depressziónál (ezek az elváltozások megszűnnek, amint az ember a pszichoterápia révén kigyógyul a depressziójából). Amikor hiányzik a csecsemő életéből a változatos környezet Azokon a gyerekeken láthatjuk, hogy az emberek közötti kapcsolatok milyen meghatározó jelentőségűek a gyermek és a gyermeki agy fejlődése szempontjából, és hogy ezek mennyire nem csupán „mendemondák", gondozókat,
akik
akik
hosszabb
időn
ingergazdag
át
nélkülözték
környezetet
tudtak
az
volna
olyan biztosí-
tani számukra. Előfordul például - mint már említettük -, hogy az anya önhibáján kívül gyermekágyi depresszióba esik. Ilyenkor alapvetően
megváltozik
az anya
és
a
gyermeke
közötti
helyzet,
mivel a pszichés betegségeket sajnos még ma is sok helyütt negatívnak anya
tartják. és
Emiatt
gyermeke
sok
nem
gyermekágyi
kap
azonnali
depresszióban támogatást
és
szenvedő segítséget,
holott ezekre sürgősen szükségük lenne. Ha az anya és gyermeke nem kap segítséget, akkor a gyermek számára nem lesz pótmama, aki az anya ideiglenes kiesését helyettesíteni tudná. Voltak
olyan
vizsgálatok,
gyermekekkel
foglalkoztak,
depresszióban
szenvedett,
Ezek
a
gyerekek
rendellenességeket
amelyekben
akiknek de
egyrészt
nem
az
orvosok
édesanyja
állt
többszörös
mutattak,
az
gyermekágyi
rendelkezésre
pótmama.
neuropszichológiai
különösen
a
olyan
fejlődési
mozgásfejlődés
terén,
másrészt pszichésen, illetve érzelmileg is károsodtak: főleg annak a
kockázata
nőtt
meg,
hogy
lesznek.
Még az idegsejtek
hatások:
az
jaiban
anyaian
tartósan
törődő
nélkülöző
később
szintjén is gondozókat gyerekek
80
maguk
is
depressziósak
kimutatathatóak az
életük
agyhullámai
voltak a
első
hónap-
(EEG-görbéi)
furcsaságokat
mutattak,
„koherencia"), és
amelyből
tások
mégpedig egy olyan
amely az
tanúságai
a
szinaptikus
változó
esetén (ún.
kapcsolatokra
vonatkozik,
idegsejthálózatokra lehet szerint
az
ezeknél
a
következtetni.
gyerekeknél
A kuta-
fellépő
pszi-
chés és neuropszichológiai problémákat nagyon jól lehet kezelni különböző terápiás
formákkal
(zene-
és
mozgásterápia,
gyermek-
pszichoterápia). Miért nem szabad a gyerekeknek nyomorban élniük? A
gyermekágyi
súlyosabb
depresszióban
zavarok
alakulnak
szenvedő anyák ki,
mint
gyerekeinél sokkal
azoknál
a
gyermekeknél,
akiknek a társadalmi nyomor vagy a családi körülményeik miatt súlyos mellőzésben, rossz bánásmódban, sőt
akár bántalmazásban
van részük. Az újabb vizsgálatok szerint gyakran súlyosan károsul a tanulási képesség és a szociális viselkedés, sőt még az agyhullámok
(EEG-görbék)
is
megváltoznak.
Az
állandó,
törődő
és
szerető gondoskodás ezért nemcsak emberi és társadalmi követelmény,
hanem
a
gyermek
zavartalan
neurobiológiai
fejlődésének
is a záloga.
Összefoglalás Az érzés, a gondolkodás és a cselekvés fejlődése párhuzamosan fut az agy idegsejthálózatainak kialakulásával, melyek a több mint
20 milliárd agyi
nek.
Az
apró
érintkezési
soknak
nevezünk.
egymással
idegsejt kapcsolódásai révén keletkez-
összekapcsolódás
az
felületeken Az
idegsejtek történik,
idegsejtek
jelzőanyagokat
a
felszínén amelyeket
szinapszi-
szinapszisokban
(neurotranszmittereket),
létrejövő cserélnek
amikor
az
egyik olyan hálózat aktiválódik, amelynek részét képezik. Az érzés, a gondolkodás és a cselekvés, illetve az idegsejthálózatok kölcsönösen
függnek
egymástól:
81
az egyén és
a
környezet
közti interakció által életre hívott lelki és szellemi tevékenység azokat
az idegsejthálózatokat
tevékenységhez
tartozó
észlelési
aktiválja, vagy
amelyekben
cselekvési
az e
mintázatok
tárolódnak. Az idegsejthálózatok aktív használata a részt vevő idegsejtekben olyan géneket aktivál, amelyek a használt hálózatok az
megszilárdításáért
idegi
növekedést
és
kiépülésért
felelnek
(különösen
géneket),
valamint
szaporítják
serkentő
ezek szinaptikus kapcsolódásait. Fordítva pedig: a világról hálózatokban
tárolt
„belső
kép"
minden
aspektusa
a
lehetővé
teszi, hogy az aktivált hálózatok szubjektív észlelésekké alakítsák át az emlékeket, az elképzeléseket, a gondolatokat és az érzéseket. Az agy „tapasztalattól függő plaszticitása" alatt azt értjük, hogy az agyi idegsejtek kapcsolódásai folyamatosan keletkeznek és átalakulnak. A tapasztalattól függő plaszticitás mechanizmusai
már
az
anyaméhben
működésbe
lépnek,
a
születés
után pedig óriási szerepet játszanak - nemcsak az érzelmi és intellektuális, csolódó előre az hogy
hanem
neurobiológiai „telepített"
oxitocin
az
azzal
elválaszthatatlanul
fejlődésben
rendszer,
„kötődési
például
hormon"
nemcsak
a
pszichés
neurobiológiája
is
az
is.
Sok a
kötődésektől függő rendszer.
82
tükörneuronok
aktiválódása
érzékelésünk,
emberi
összekap-
neurobiológiailag azt
hanem
kapcsolatokon
az
alapuló
vagy
mutatja, agyunk és
a
7 .fejezet A szubjektív élmény- és tapasztalati mintázatok a pszichében. Mindennapi személyiségtípusok
Az idegsejthálózatok nem képesek érezni. A psziché saját világa Bár a gondolataink és az érzéseink nem tudnának megjelenni szubjektív
élményeink
lehetővé
az
között,
átélésüket,
ha
idegsejtjeink
érzéseinknek
hálózatai
és
nem
tennék
gondolatainknak
mégis
megvan a maguk sajátos világa. Annak a drámának a valósága, amelyet során
a
nézőközönség és
együtt
mértékben színpadi
átélnek,
függ
a
olyan
színház
dolgozóknak,
a
a
színészek
világot
egy Shakespeare-előadás
teremt,
vezetőségének,
világosítóknak,
a
amely a a
legnagyobb
technikusoknak,
maszkmestereknek
a és
a takarítószemélyzetnek a világától, akiknek a tökéletesen összehangolt
háttérmunkája
lehetővé
teszi
a
színészeknek
a
színpadi
megjelenést, mégsem hasonlít semmiben az ő világukhoz. Bár az érzéseink és a gondolataink sokkal szorosabb viszonyban állnak az agyunk hálózataival, mint a színdarabot játszó színészek a színfalak mögötti személyzettel, ez a példa jól szemlélteti, hogy a psziché (a lélek) teljesen más világba tekint, mint neurobiológiai háttere.
83
Mivel az adott ember pszichéjében keletkező átélési és viselkedési
mintázatok
írhatóak
le
neurológiai
junk:
a
egyik
darabját,
Bertolt
egészen
színpadi
más
fogalmakkal.
munkások
hogy
világba
Hogy
azzal
nyolc
Brecht-darabhoz
kell
a
kell
csak
marad-
Samuel
bekészíteniük,
készíteni
részben
példánknál
„jellemzik"
széket
elő
tartoznak,
egy
Beckett míg
egy
cápatámadást
és
egy kést. Ezzel persze „valami" lényegbevágót fogalmaznak meg (amit a törzsasztalnál a barátaik még izgalmasnak és érdekesnek is találhatnak). Ami azonban a két darabban a nézőkkel történik, az egy másik világhoz tartozik, jóllehet a nézők és a színpadi dolgozók által közösen átélt élmény ugyanaz. A neurológiai kutatásokkal is így van ez. Amit az egyik ember érez, az soha nem írható le pusztán (a
neurobiológia
„eszközök"
csak
megléte
azt
tudja
szükséges
neurobiológiai eszközökkel
feltárni,
ahhoz,
hogy milyen
hogy egy
biológiai
gondolatot
vagy
egy érzést a szubjektív átélés színpadára tudjunk állítani). Amit valaki érez, az - rajta kívül - csak egy másik ember beleérzése révén
írható le.
A neurobiológia
a
tükörneuronokkal
az
együtt-
érzéshez is biztosítja az „eszközöket". Az idegsejtek és az idegi jelátvivők
(neurotranszmitterek)
azonban
önmagukban
képtele-
nek érzésre, ezért a pszichés „típusokat" - bár azok kétségkívül a neurobiológiai
struktúrákkal
állnak
összefüggésben
-
nem
írhat-
juk le pusztán az idegsejthálózat mintázataival, hanem csakis saját szubjektív
észlelésünkkel,
még
ha
persze
eközben
törekszünk
is
az objektivitásra.
A színházi székből nézve. Egy kis bemutató a „mindennapi típusokból" Egyik-másik
olvasóm
számára
talán
lesz, ha pár percre helyet foglal
érdekes,
sőt
fenti színházi hasonlatnál maradjunk), és szemügyre
84
szórakoztató
egy színházi széken (hogy a vesz néhány
mindannyiunkban
meglévő
„típust".
Mindazt,
amit
az
ember
másoknál megfigyel - még ha más „dózisokban" is -, önmagában a
is
megfigyelheti
kiváló
lyozta, sét
egy
is
nem az
másik
ember
szélsőséges egy kis
ezekhez
illetve
amelyekre
alábbiakban már
a
törekszünk
(1856-1939)
rá.
az
mások egy
érzéseit
kis
és
fogunk
válogatást
azonban
„típusokból",
azokból
kapcsolatban
többé-kevésbé
viselkedé-
jellemzően
valamint
amint hangsú-
foglalkozni,
hétköznapi
általuk
velük
hogy,
A továbbiakban
rögtönzünk a
problémáikból,
csupán
jelenti,
Bleuler
bemutatásával
énképekből,
mondottam,
Ez azt
legszokatlanabb
bemutatót
tartozó
talatokból, Mint
ha
Eugen
kóresetek
dolgokból, Az
valamennyire.
pszichiáter,
megérthetjük, a
hanem
svájci
a
szert
adunk
a
kedvelt tapasztesznek.
típusokból.
mindannyiunkban
megvan
mindegyikük. „A különleges" Amikor N. (mindegy, hogy férfinak vagy nőnek képzeljük) reggelente belépett az osztályra, a munkatársai úgy hegyezték a fülüket, mint egy kutyafalka, amikor megjelenik az idomár. A munkatársakkal kollégákkal való megbeszélések olyannyira az ő fellépéseit jelentették - hiszen senki sem tudta olyan jól előadni a lényeget, mint ő -, hogy a kollégák már nem is tudták elkülöníteni az osztály feladatait és a főnök hangulatait. Érdekes módon a családjában ugyanígy volt ezzel mindenki. Szilárd elképzeléssel rendelkezett arról, hogy ki
ő,
és kegy
volt a fényében sütkérezni (ezt már az iskolatársai is így érezték). A
végzete
osztál yáról
egy szóló
vállalati
könyvvizsgáló
jelentésében
megjelenése
megemlített
egy
-
lett,
aki
egyébként
N. nem
különösen súlyos - hiányosságot. N. azonban határtalanul bosszús lett, a könyvvizsgáló személyes támadására gyanakodott, és igyekezett
őt a cégen belül ellehetetleníteni. Legnagyobb meglepeté-
sére azonban a cégvezetés arra használta fel a könyvvizsgáló ellen folytatott hadjáratát, hogy elmozdítsa a pozíciójából. 85
Ν. mély személyes válságba került, és átmenetileg az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. A hozzá hasonló embereknek még a legnagyobb szerencsétlenségek közepette sem jutna eszébe,
hogy
pszichoterápiába
kellene
menni,
mert
úgy
vélik,
arra semmi szükség. A feleségének volt köszönhető, hogy végül mégiscsak
rászánta
magát.
Miután
már
hetek
óta
elviselhetet-
lennek érezte a helyzetét, a felesége válással fenyegette meg, ha nem
kér
ki,
segítséget.
hogy
sérelmektől, meg.
Érdekes
gyerekkorában hogy
apja
ő a
amilyeneket
Felfedezte,
módon
az
a
pszichoterápiában
rendszeresen
munkahelye
felnőttkori
derült
szenvedett
elvesztése
fellépésével
olyan
hatására
azt
a
élt
tudattalan
célt igyekezett elérni, hogy megvédje magát az ilyen megaláztatásoktól. Az „N. típus" a nárcisztikus oldalunkat képviseli, amely többé-kevésbé mindannyiunkban jelen van. „A bűbájos" Amikor H. (szintén lehetne akár férfi is) eleget tett egy meghívásnak, az olyan volt, mintha felkelt volna a nap. H. rendkívül kifejező
személyiségének
lett
mintha
volt,
gyakran
gyakran
odavetett
ajánlatokat „Kedves" módon
a
hiú
pillantásától.
tettek társait
azonban
kapcsolataiban,
kisugárzása
más
mulattatta
együgyűbbek egy
a
mindenki
neki,
a
testbeszéde
volna.
többieket
tréfálkozással,
reményekre
ragadtatták
Amikor
az ő
az
nyelve
olykor
„háztartási
érzelmileg
mindig
amelyekből
és
elhomályosult
ilyen
éles
mint
használatba" „hoppon
rendszerint
miközben magukat
„unalmas
lett,
a
az egy-
fráterek" beretva.
vette.
maradt"
összetört
mel-
Szórakoztató
Furcsa
ezekben
szívvel
a
kecmer-
gett ki. A „valami
különöset"
felmutató
partnereinek
egyszerűen
kép-
telen volt nemet mondani, még akkor is, ha - mint a barátnőinek gyakran mesélte - nem érezte mellettük boldognak magát. A H.-t már voltak
régóta
és
némileg
bensőségesen
vele (habár nyíltan
ismerő
nem merték
86
barátnői
tisztában
ezt megmondani neki),
hogy
„a
ő
olyanná
is
gyenge
pillanataiban"
váljon,
amit
végtelenül
másoknál
retteg
annyira
attól,
nehogy
gyűlöl: unalmassá.
Valahogy úgy fogta fel saját magát, mint egy mindennap újra létrehozandó műalkotást, ami nem kevés fáradságába került. Élete krízisét akkor élte át, amikor beleszeretett egy férfiba, aki
rendkívüli
együtt fel
bűverőt
töltött
szerette
mesés volna
nak,
akit
„házi
hatta
el,
milyen
sugárzott,
azonban
óra
után,
és
venni
vele
a
használatra" gondok
hetekre
visszautasította kapcsolatot.
tartott,
gyötrik.
eltűnt
néhány
H.-t,
amikor
Aktuális
természetesen
Végül
barátjá-
nem
mond-
és
eljutott
lebetegedett,
a pszichoterapeutához. Itt került szóba az apja, egy fantáziadús, csupa szellem ember, akit imádott, és aki otthagyta a családot, amikor
ő
tizennégy
éves
volt.
Apja
elvesztése,
aki
hébe-hóba
még mindig eszébe jutott, soha nem csillapodó vágyakozást keltett
benne,
ugyanakkor
állandó
bizonytalanságra
is
kárhoztatta
azzal kapcsolatban, hogyan alakul majd a férfiakkal a kapcsolata. A pszichoterápia segítségével meg tudta oldani a férfiakkal való kapcsolati
problémáit.
lálható
és
-
kisebb
A „H.
típus"
vagy nagyobb
a
psziché
mértékben
sokakban
megta-
kifejezésre
jutó
-
hisztrionikus oldalára utal. „A jótét lélek " Egy D.-hez akiket
hasonló
igazából
soha
ember
(nő is
lehetne)
azok
nem
tudnak
felidegesíteni.
közé
tartozik,
Legalábbis
ezt
mondja D. mostani barátnője, de vélhetően így tartja a családja is. A legkellemesebb tulajdonságai: a gondoskodása és a megbízhatósága. D. nagyon fontosnak tartja a párkapcsolatát és a barátságot - akiket szeret, azok kedvéért szinte mindent megtesz. Bár gyakran
kicsit
sértődötten
vagy
féltékenyen
reagál,
nagyon
könnyen
kiengesztelhető. Senki sem látta még igazán dühösnek vagy haragosnak. A barátnője megbízhat a hűségében, de a ragaszkodása és az
alkalmankénti
hétvégén,
féltékenysége
az
idegeire
amikor nincs semmi tennivaló,
87
megy.
Sajátos,
hogy
süt a nap, és mások
pihennek, D. gyakran tanácstalan, és fogalma sincs, mihez kezdjen magával. Feladatokra van szüksége, mindig szeretne tenni valamit (lehetőleg másokért). D. megbízhatósága idővel azt az érzést keltette a partnernőjében, hogy „társa úgysem fog elszaladni", ami miatt néha - de csak titokban - megfordult a fejében, hogy nyugodtan megtehet vele mindent (ezt a nő soha nem vallotta volna be!). A barátai
számára
nyilvánvaló
volt,
hogy
nem
mondhatnak
rosszat
a
barátnőjére: amikor beszámoltak neki arról, hogy a lány - mások előtt is - újra meg újra bántóan, sértően beszélt róla, D. nem hagyta, hogy befeketítsék előtte. Bár D. már a kapcsolat elején érezte azt a félelmetes érzést, hogy a barátnője esetleg nem szereti őt, soha meg sem fordult volna a fejében, hogy a lány elhagyhatja. Amikor egy napon rájött, hogy a barátnője megcsalta, fel sem tudta fogni, mi történt. Egy világ omlott össze benne. Oda
lett
az
életöröme,
pszichoterapeutához
fordult
alvási
zavarai
segítségért.
Az
alakultak
ülések
során
ki, a
és tera-
peuta megtudta, hogy D.-nek súlyosan terhelt volt az anyja, aki mellett
ő
évekig
azért
aggódott
gyerekként,
nehogy
meghal-
jon. Mivel minden tekintetben az anyjára kellett figyelnie, soha nem tudott többi
igazi
gyerek
fiúként
vadságát).
élni
(sőt
Megértette,
gyerekként áhítozva hogy
ezek
a
nézte
a
tapasztalatok
adták a hátterét a későbbi kapcsolatainak. A kezelés során megtanulta, hogyan tudja határozottabban képviselni a saját érdekeit. Elhatározta, hogy szakít a lánnyal, és újabb kapcsolatba kezdett. A „D. típus" a lelki élet depressziós oldalára utal - csaknem minden
ember
hordozza
ennek
lehetőségét,
bár
különböző
mérték-
ben. „A kételkedő amazon" B. fiatal nő (férfi is lehetne), aki mindig hamar szimpatikussá válik a vele kapcsolatba kerülőknek, mivel csodálatos tehetséggel tud
lelkesedni
az
új dolgokért (emberekért is). Nagyon 88
kevesen
tudnak annyira elfogadni egy újdonságot
vagy síkra szállni egy
jó ügyért, mint ő. Az új ismerősök meglepően gyorsan érezték meg
mellette,
hogy
„közös
hullámhosszon"
mozognak.
Időnként
azonban derült égből villámcsapásként rátört egy elviselhetetlenül feszült lelkiállapot: az az érzés, hogy már nem bírja tovább, és távolságra van szüksége. Ő sem tudta mivel magyarázni ezeket a hirtelen
hangulatváltozásokat
(mások
számára
pedig
még
érthe-
tetlenebbek voltak). B.
közelségre
irányuló
furcsa
vágyott.
hajlama
A
fennálló
azonban
oda
dolgok
vezetett,
szétrombolására hogy
egyszerűen
nem voltak tartós barátságai. Az egyetlen, akit már régóta ismert, de
vele
sem
állt
párkapcsolatban,
egy
drogproblémákkal
küzdő
fiatalember volt, aki - hozzá hasonlóan - szintén korán kiszakadt a családjából. Ő volt az egyetlen, aki belelátott B. életének abba az oldalába is, amely rejtve maradt a családja, a munkatársai és a többi
ismerőse
előtt: B.
egyedül
lakott,
és
otthon
rendszeresen
olyan furcsa belső állapotokat élt át, amelyekben összevagdosta a karján a bőrt. Éppen ilyen furcsa volt, hogy - főleg falásrohamok után - a vécében kihányta, amit megevett. A klinikára nem a bőre felvagdosása miatt vették fel (ezek „csak" felszínes vágások voltak), hanem egy tablettákkal elkövetett valódi öngyilkossági kísérlet miatt, amelyet a kábítószerfüggő ismerősének halála váltott ki belőle, aki túladagolásban halt meg. Miután az orvos, aki felvette a klinikára, kimosta a gyomrából a
tablettákat,
a
vizsgálat
során
feltűntek
neki
a
vágásnyomok
a nő karján, amelyek között voltak frissek is. B. élt a felkínált lehetőséggel, hogy egy pszichoterápiás klinikán kezeltesse magát, és
többéves
mazták
a
pszichoterápiába
családtagjai.
A „B.
kezdett. típus"
Gyerekkorában
az úgynevezett
bántal-
borderline-
zavar (határeseti zavar) rövidítése. A férfipáciensek többnyire nem önmagukat sebzik meg, hanem impulzívan megszegik a szabályokat, vagy erőszakos cselekményeket követnek el.
89
„La dominante" A. (ebben a példában legyen férfi) szerencsés ember: olyan feleséget talált, aki megtanulta szeretettel és humorral elviselni a férjének azokat a tulajdonságait, amelyek az egész világot kétségbe ejtik. Az utóbbi években olyan könyörtelenül üldözte a hanyagságot és a házirend megsértését, hogy teljesen megfagyott a levegő közte és a ház másik négy bérlője között. Amit a bérlőtársakkal nap mint nap átélt, az - az ő szempontjából - maga volt a pokol. Amikor
a
főbérlő
már
megint
kint
hagyta
a
gyerekkocsiját
a
folyosón („Ez volt az utolsó csepp a pohárban!"), akkor az estéje hátralévő része és a következő napja el volt rontva. Egyszerűen könnyelműek, Élete
képtelen amikor
legnehezebb
ő
fölfogni,
hogyan
minden
döntést
döntéseivel,
lehetnek annyira
nevezetesen
mások
olyan
komolyan
vesz.
hogy
megházasod-
jon-e, olyan sokáig kínlódott, hogy a felesége akkoriban majdnem egy másik férfihoz menekült, ha ő - szó szerint a legutolsó pillanatban - „rá nem szánja magát". A munkatársai is megtanulták, hogy az a legjobb, ha távolságot tartanak tőle, és nem avatkoznak bele az „élükre hajtogatott" elképzeléseibe. A végzet úgy hozta, hogy a helyszűke miatt olyan kolléganővel került egy szobába, aki sajnos nem volt hajlandó a férfi túlságosan precíz
elképzelései
szerint
végezni
a
munkáját.
Belebetegedett,
hogy ez a nő telefonálgatott, és olyan szemtelen volt, hogy munkaidőben! háború,
-
amibe
viccelődött A.
szó
meg
szerint
kacarászott. belebetegedett.
Kitört Olyan
közöttük
a
szerencséje
volt, hogy egy női pszichoterapeutánál „kötött ki", akinek - a feleségéhez hasonlóan - megvolt az a képessége, hogy szimpátiával és
melegséggel
fogadja
el
azokat
a
nehézségeket,
amelyekkel
pokollá tette a saját életét. Néha A. számára is egészen ijesztő volt, hogy a hölgy hatására szinte más ember lett, és - ez már évek óta nem „esett meg" vele - olyan csintalan életörömet fedezett fel magában, amelyet
gyerekkorában a rendkívül szigorú és
90
büntető
nevelés hatására elvesztett. Az „A. típus" a személyiség sokakban meglévő kényszeres, anankasztikus oldalát jeleníti meg.
Összefoglalás A
kapcsolati
tanak
ki,
élmények
hanem
belső
nemcsak
idegsejthálózatokat
beállítottságokat,
ún.
alakí-
„sémákat"
is
létrehoznak az ember gondolkodásában és érzéseiben. Bár az idegsejthálózatok és a lelki érzések a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással, mégis két teljesen külön világról van szó, és - divatos kifejezéssel - ez így is van jól. A psziché (a lélek) tere.
teljesen A
két
más
világot
lát,
mint
a
világ
közötti
összefüggések
neurobiológiai megértése
hát-
fantasz-
tikusan izgalmas. Egyre jobban elemezni tudjuk a lelki élet neurobiológiai
előfeltételeit
és
korrelátumait,
ám
a
psziché
élményvilága csak két ember találkozása által válik érthetővé. A belső beállítottságok, az ún. sémák minden embernek bizonyos a
pszichés
sémáink
struktúrákat
segítenek
kölcsönöznek.
abban,
hogy
a
A
legjobb
másokkal
való
esetben együtt-
élést optimálisan alakítsuk, és leküzdjük azokat a kihívásokat, amelyek elé az élet állít minket. Sok esetben az látszik, hogy a
gyermek-
életet
és
biztosítanak
ifjúkorban később,
megszerzett a
belső
felnőttkorban.
sémák
Amikor
boldog azonban
ezek a sémák fokozott szenvedést okoznak valakinek (vagy az embertársainak), a pszichoterápia segíthet megtalálni a kiutat.
91
8. fejezet Környezet és neurobiológia egy betegség példáján keresztül: a depresszió
Depresszió: széles körben elterjedt „emberi" betegség Nem
mindig
beszélhetünk
depresszióról,
amikor
valaki
rosszul
érzi magát lelkileg, de a depressziós érzések, tehát az életerő csökkenése
vagy
elvesztése
mindenkinek
ismerős
valamennyire.
Még
az olyan művészek is átéltek olykor depressziós időszakokat, mint a festőművész és szobrász Michelangelo, a zeneszerző Schumann, Rahmanyinov és Horowitz, vagy az író Balzac. Mivel olyan széles körben elterjedtek a depresszió különböző formái, a legtöbb ember
könnyen
gondoljuk,
hogy
ráérez, elvileg
mit
nevezünk
mindenkivel
depressziónak.
megeshet,
hogy
Jogosan
depressziós
állapotba zuhan, ha úgy alakulnak a dolgok. Ahol egy terület teljes népességét megvizsgálták, azt találták, hogy
a
népességnek
több
mint
15%-a,
tehát
nagyjából
minden
hetedik ember legalább egyszer átélt már depressziót az életében. Ha
ehhez
hozzávesszük
még
az
enyhébb
depressziós
állapoto-
kat is, akkor már ott tartunk, hogy a népesség 30%-a élt át már legalább
egyszer
depressziót.
Jules
Angstot,
a
Zürichi
Egyetem
kutatóját a világ „nagy" depressziókutatói között tartják számon. 92
Az ő vizsgálatából az derül ki, hogy a depresszió a huszadik és harmincadik, valamint az ötvenedik életév táján a leggyakoribb. A depresszió ékes példája az olyan egészségzavarnak, amelyben az élettapasztalatok nemcsak a lelkiállapotot, hanem a gének aktivitását is alaposan meg tudják változtatni, a testi folyamatokkal együtt. Ulrich Hegerl (Lipcsei Egyetem, de korábban sokáig Münchenben
dolgozott),
a
téma
egyik
német
szakértője
jogosan
mondja a csak Németországban évi 11 ezer öngyilkosság alapján, hogy
a
depresszió
az
„első
számú
népbetegség".
Hozzáadódnak
még ehhez a számhoz a depresszió miatti elhalálozások, amelyek szív- és rákbeteg embereknél következnek be (ezzel később még foglalkozni fogunk). Nem tudunk eleget a depressziós megbetegedésről Bár
valamikor
kénytelen
az
életünk
megismerkedni
a
során
nagyon
depresszió
sokunk
közelebbről
is
valamilyen
formájával,
a
legtöbb ember mégis korán eljut megértésének korlátaiig, amikor a
másik
depresszióban
szenved.
Hamar
eljutunk
a többé-kevésbé
bosszús türelmetlenségig, ha valakinek állandósul a rosszkedve, a levert hangulata, vagy folyton kétségek között hánykódik. Ε türelmetlenségnek az az egyik oka, hogy jogosan érezzük: embertársunkkal valami olyan történt, ami megváltoztatta és elzárta őt az élet apró örömeitől,
amelyekkel
nap mint
nap jókedvre
derítjük
magunkat és egymást. Egy depresszióban szenvedő emberrel gyakran két olyan dolog történik, amitől még rosszabb lesz a helyzet. Az első, hogy kijelentik neki: „nincs is semmi bajod". A hozzátartozók vagy munkatársak ekkor gyakran tehetséges hobbipszichológussá válnak, és azt diagnosztizálják, hogy a páciens „csak beképzeli magának", és esetleg
azzal
az
„értékes"
tanáccsal
egészítik
ki
mondandójukat,
hogy „ne hagyja el annyira magát". A második esetben - amikor így szólnak: „ha ez így megy tovább, el kell menned a pszichiáterhez" -, egyértelműen
kiderül az érintett 93
számára,
hogy
kire-
kesztés, stigmatizálás és lenézés fenyegeti, ha valóban problémák vannak az egészségével. Igaz kérni kell
ugyan,
hogy
a
depressziónál
egy pszichoterapeuta venni
a
minden
vagy pszichiáter
segítségét,
de
esetben
tanácsát,
semmiképpen
sem
ki
és
kell
igénybe
büntetésképpen.
A fent említett két hibás megközelítés nem megoldás, sőt mivel alulértékelik
az
érintettet,
még
rontanak
is
szorult
helyzetén.
A depresszió kiindulópontja és lényegi összetevője a saját értéktelenségünk érzése. Amint még látni fogjuk, a depresszió kezdetekor az önértékelés elvesztésének többnyire rejtett okai vannak, amelyek részben a sokkal korábbi emberi kapcsolatokból származnak. A lehető legnagyobb stressz az az érzés, hogy fabatkát sem érünk többé. A depresszió hatásai
erőteljesen
megjelennek
a
test
és
a
gének
szintjén.
A
továbbiakban megvizsgáljuk, miben is állnak ezek a testi reakciók, és milyen gének aktiválódnak a depresszió következményeként. A depresszív megbetegedés különböző formái A depresszió a legkülönbözőbb formákban léphet fel. A legtöbb esetben
azt
nevezzük vagyis hónapok
a
mélyreható
depressziónak,
egy
adott
múltával
hangulatváltozást amely
időszakban -
magától
ún.
lép
fel,
eltűnik.
és
életerő-csökkenést
„epizódként" majd
-
Vannak
jelentkezik,
többnyire olyan
hetek,
emberek,
akiknél a depresszió nem jön és megy, hanem tartósan befolyásolja az életérzést - ezt disztimiának nevezik. A szakaszokban fellépő depresszió egy lassan fokozódó belső nyugtalansággal és azzal az érzéssel kezdődik, hogy az élet által elénk
állított
kihívásoknak
már
nem
tudunk
megfelelni.
Az
életerő, a vállalkozó kedv s többnyire az étvágy is drasztikusan lecsökken, és átadja a helyét egy kínzó életérzésnek, amely a meg nem felelés, a bűntudat vagy a belső üresség érzéseiből fakad. A
koncentrációs
képesség
csökkenhet a depresszió
olyan
számottevően
fellépésekor, hogy egyesek
és
az
attól félnek,
94
emlékezet
hogy
Alzheimer-kór
nagyon
támadta
jellegzetesek
ébredésben gyakran
jelentkezik.
szorongva
őket.
meg
az alvászavarok, Az
és
A
érintettek
visszatérő
depresszió
ami
kezdetekor
csaknem mindig korai aggodalmak
gondolatokkal
közepette,
forgolódnak
az
ágyban. Jelentősen alábbhagy a teljesítőképességük. Az alvászavarok a krónikus fáradtság ellenére megmaradnak. A „könnyű" és „közepes" depressziónál a szenvedés - eltérő mértékben - nagyjából az imént leírt tartományban marad. A „súlyos" depressziónál a gondolkodás teljesen a bűntudat és értéktelenség szubjektív
meggyőződése
körül
forog,
az
érintetteket
többnyi-
re teljesen eltölti a szűnni nem akaró nyugtalanság, az érzelmi merevség és a benső üresség érzése. A beteg az egyszerű, mindennapi tevékenységeket is alig tudja elvégezni. Ε kínok közepette sokan
-
néhányan
alig
kontrollálható
módon
-
küzdenek
azzal
a folyton felmerülő gondolattal, hogy meg kell ölniük magukat, gyakran
abbéli
meggyőződésükben,
hogy
nem
terhelhetik
már
tovább a környezetüket. A depresszió szokatlan, furcsa formákat is ölthet: a ritka, ún. atipikus
formája
nem kevesebb, hanem szokatlanul több alvással
jár; ezekben az esetekben nem elvész az étvágy, hanem megnövekszik. A világtól való elfordulás atipikus formájú depressziója amolyan
„téli
további,
csupán
álmot"
jelent.
Az
orvosok
néhány napig tartó
okkal
tartanak
depresszióformától
is,
egy amely
rendszerint hirtelen csap le az áldozatára, és rettenetesen elrontja az ember hangulatát (a szakemberek recurrent brief depression [visszatérő rövid depresszió] néven említik ezt a betegséget, amelyet
először
a
korábban
már
idézett
zürichi
depresszió-szakértő,
Jules Angst ismert fel). A különösen magas öngyilkossági mutatók miatt ezt a betegséget rendkívül komolyan kell venni. Bánkódás és depresszió Vajon van-e különbség a „normális" szomorúság és a depresszió között? A válasz egyértelműen
igen. A depressziót a
95
s zomorú-
ságtól elválasztó egyik meghatározó érzés az értéktelenség, tehát az
önértékelés
elvesztése.
Ettől
eltekintve
sok
a
hasonlóság
a
depresszió és a bánat között. Közös például, hogy a depresszió legelső fellépését mindig egy fontos
megterhelő élmény előzi meg
- ugyanúgy, mint
Amikor az orvostudomány a
a szomorúságnál.
megbetegedést megelőző eseményekről jelent ki valamit, ma már - a korábbiakkal ellentétben - igen helyesen nem az „egészséges emberi
értelemre"
zavarait
hagyatkozik.
túlságosan
gyakran
Egykoron
ugyanis
összefüggésbe
hozták
az
egészség
mindenfélével,
az akkor uralkodó „egészséges" emberi értelmet hívva segítségül. Nem is volt olyan régen, hogy a betegségeket még „Isten büntetéseinek" tartották. (Egyes szektákban még mindig így gondolják!) Mi váltja ki a depressziót? Az utóbbi dozása a
években, sok szorgalmas orvos és
révén,
depresszió
alapos
vizsgálatokkal
legelső jelentkezése
sikerült
előtt
pszichológus fárabebizonyítani,
hogy
eseményeket
lehet
tipikus
megállapítani: házassági vagy párkapcsolati problémákat; fenyegető vagy lát;
valóban és
túlzott
nem
megtörtént
megterhelést
ismertetőjegye,
elválást;
utolsósorban vagy
hogy
kapcsolattal
függ
kötelékeket
veszély fenyegeti,
is
Ezen
mindegyik
másrészt
azt
vagy
hozzátartozó
kapcsolatos
sérelmeket.
először
össze,
egy közeli
munkával
események valamilyen
jelentik,
már
kárt
hogy is
halá-
konfliktusokat,
az
közös emberi emberi
szenvedtek.
Az
emberek közötti kötelékek - mint már láttuk - védelmet nyújtanak a stresszgének feléledésével szemben. Úgy tűnik, hogy ennek a védelemnek a hiánya alkalmas a depresszió kiváltására. A
depresszió
tulajdonképpeni
„titkát"
egyáltalán
nem
fedtük
fel azzal, hogy utaltunk azokra a bizonyítottan tehertételt jelentő eseményekre,
amelyek
kiválthatták.
Mindenekelőtt
két
okból
vetődnek fel fontos kérdések. Az első az, hogy bár a depresszió legelső
jelentkezése
előtt
történnek
súlyosan
megterhelő
esemé-
nyek, azonban egyáltalán nincs arról szó, hogy az átlagnépességben 96
mindenki depresszióssá válna, akivel ilyesmi történik. Sőt, mivel a kapcsolati krízisekben, a válásban és a közeli hozzátartozók halálában csaknem mindenkinek része van valamikor az életben, majdhogynem
azt
mondhatnánk,
hogy az
egész
népesség
depressziós
lehetne legalább egyszer. Az egész népességre kiterjedő vizsgálatok azonban
azt
mutatják,
hogy 20%-nál
is
kevesebb
ember
reagál
depresszióval a súlyos tehertételt jelentő eseményekre. Hogyan „önállósul" a depresszió? Van még egy oka annak, hogy a depressziót alaposabban szemügyre
kell
vennünk,
mégpedig
egy
igazán
meglepő
jelenség,
amely már régóta rejtély, és eddig teljesen téves orvosi feltételezésekhez vezetett: az egyszer már depresszióssá vált embereknek kb. a fele bizonyos időn - többnyire kettő-öt éven - belül újabb depressziót él át. Egy részüknek a későbbi életük során, gyakran újabb
kettő-négy
év
múlva,
újabb
depressziós
„fázisok",
illetve
„depressziós epizódok" köszöntenek be (ezek orvosi kifejezések). Ebben
az
a
meglepő,
hogy
depresszióknál
nagymértékben
súlyossága.
harmadik
A
a
kiváltó
csökken
depressziós
a
eseményeket kiváltó
epizódnál
követő
események
vagy
szakasznál
már egyáltalán nem is jellemző a jelentős „külső" megterhelés. Ez a furcsa jelenség oda vezetett, hogy a pszichiátriában néhány évtizedig az a nézet tartotta magát, hogy a depressziónak két teljesen különböző fajtája létezik: az egyiket terhelés váltja ki (ezt reaktív depressziónak nevezték el), a másik pedig valamilyen rejtélyes módon „belülről származik" (ezért endogén), és úgyszólván velünk születik. Amikor az első depresszió „kikövezi" az utat a többinek A reaktív és endogén depresszió közötti különbségtétel már teljesen
idejétmúlt,
miután
a
kutatások
során
egyértelműen
kiderült,
hogy minden depresszió legelső megjelenését megelőzi egy súlyos esemény.
Az érintettek egy részénél 97
azonban szemmel láthatóan
„önállósul" a depresszió, vagyis akkor is felléphetnek náluk további
depressziós „szakaszok",
tényezők
nem is
léteznek.
Ε
annyira
ritka
illetve
„epizódok",
megterhelőek,
jelenségnek
csak
amikor
a
kiváltó
vagy egyáltalán
akkor
sikerült
nem is
kideríteni
az
okát, amikor felfedezték, hogy nemcsak az emberek közötti kapcsolati élmények, hanem a betegség élménye (ebben az esetben a depresszió átélése) is nyomokat hagy hátra a testben, mégpedig az agyi idegsejthálózatokban. Felismerték, hogy az először fellépő depresszió - mindenekelőtt akkor, ha nem kezelték pszichoterápiásán - „kikövezi" az utat az utána következőknek. A szakemberek biológiai
„kondicionálásról"
beszélnek;
az
amerikai
agykutatásban
a kindling (gyújtós) nevet kapta ez a jelenség.
Ki fogékony a depresszióra? Először vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy a fent említett típusba tartozó, nyos li
tehertételt emberek
stresszreakcióval.
külső
eseményeknek
hatásai
attól
jelentő
eseményekre
depresszióval,
mások
A
stresszreakció
a
testre
függnek,
és
a
miért pedig
példájánál megfelelő
hogy ezeket
reagálnak
az
bizo-
depresszió láttuk, génekre
eseményeket
nélkühogy
a
gyakorolt
hogyan
ítéli
meg az ember. A megítélést az agykéreg és a limbikus rendszer (az érzelmi intelligencia már említett központja) végzi. Ezek az idegsejthálózatok tek
közötti
olyan
szinaptikus
összeköttetéseket)
mintázatokat
tartalmaznak,
(vagyis
idegsej-
amelyekben
minden
alapvető egyéni tapasztalat tárolódik, amelyekre az ember a kapcsolataiban
és
az
egyéb
külső
eseményekkel
kapcsolatban
szert
tett. Ezek a mintázatok folyamatos „készenlétben" vannak, nagyrészt
tudattalanok,
és
mindig
akkor
aktiválódnak
automatikusan,
amikor új és aktuális eseményeket kell fölmérni. Az
aktuális
események
egy
szempillantás
alatt
automatikusan
lezajló és nagyrészt tudattalan felmérését tehát az agy összeveti az
98
ember saját korábbi élményeivel, amelyeket az agykéreg és a limbikus rendszer idegsejthálózataiban tárol. Ezzel az agy az élőlény belső
„bölcsességét"
lésénél
követi,
az élőlény saját
vagyis
korábbi
az
újabb
tapasztalatait
helyzetek
megíté-
tartja az egyetlen
értelmes mércének. Hogyan „méri fel" a psziché a helyzeteket? Mint már a stresszreakciónál is láttuk, az agykéreg és a limbikus rendszer
idegsejthálózatainak
belső
felmérő
rendszere
dönti
el,
hogy egy aktuális, új helyzet megköveteli-e a testi vészreakciót, vagy nem. Ha az újabb helyzeteket a korábbi tapasztalatok alapján úgy ítéljük meg, hogy nem jelentenek veszélyt számunkra, és sikerülni fog ellenőrzésünk alatt tartani őket, akkor csak egészséges ingerlést jelentenek az agynak. Az efféle helyzetek az agy számára az ingergazdag környezet (enriched environment) kategóriájába tartoznak.
Mint
korábban
már
láttuk,
az
ilyen
helyzetek
olyan
géneket aktiválnak az agyban, amelyek többek között növekedési faktorokat termelnek (pl. neuronal growth factor: NGF, brain-derived neurotrophic factor: BDNF, ciliary neurotrophic factor: CNTF). Egészen másképp fest azonban a helyzet, ha az agykéreg és a limbikus rendszer által végzett értékelés azzal az eredménnyel zárul, hogy a korábbi tapasztalatok alapján az új helyzet veszélyt jelent, és az ember vélhetően nem fogja tudni ellenőrzése alatt tartani.
Ekkor
a
limbikus
rendszer
erőteljes
vészjelzéseket
küld
az idegpályákon keresztül az agy két mélyebben fekvő központjába:
a
CRH-t
hipotalamuszba, kódoló
stresszgén
amelynek
idegsejtjeiben
(mint
stresszről
a
aktiválódik
szóló
a
fejezetekben
már említettük, a CRH a corticotropin releasing hormone rövidítése). A hipotalamusszal is,
ahol
egy időben
megy a
„sürgöny"
az idegsejtek veszélyjelző anyagokat
olyan
géneket
gént),
amelyek
kapcsolnak ezeknek
be a
(többek
vészjelző
gondoskodnak. 99
között
az agytörzsbe
választanak a
anyagoknak
ki,
és
tirozin-hidroxiláz a
termeléséről
Mely gének aktiválódnak a depresszió átélésekor? Mivel
a
jellegzetesen
depressziót
kiváltó
események
természet-
szerűleg stresszélmények, felvetődik a kérdés, hogy a depresszió esetében
tényleg
bekapcsolódnak-e
a
biológiai
stresszrendszerek
is. Ha így van, akkor a psziché (illetve az agykéreg és a limbikus rendszer) milyen megítélése esetén következik be ez az aktiválás? Csak
ha
ezt
megértjük,
akkor
lesz
nyilvánvaló,
hogy
meghatá-
rozó lépés volt a depresszió megértése felé vezető úton, amikor Florian
Holsboer
pszichiáter
egy
úttörő
kísérletsorozatban
felfe-
dezte a 80-as években, hogy a depresszió során valóban a CRH-t kódoló
stresszgén
ményeként
a
aktivációja
depressziós
következik
emberek
be,
aminek
következ-
kortizolkoncentrációja
meg-
emelkedik. Florian Holsboer,
akit
a
világ legelismertebb
neurobiológusai
között tartanak számon, és aki az egyik müncheni Max Planck Intézetet vezeti, korábban még csak közvetett bizonyítékot tudott szolgáltatni
a
zseniálisan
összerakott
dexamethazon-CRH-teszttel).
A
lenül
a
sikerült
kimutatnia
funkciótesztjévcl
későbbi
vizsgálatokban
CRH-koncentráció
(az
ún.
közvet-
megemelkedését
az agyi-gerincvelői
folyadékból (liquor). Más munkacsoportok azt
mutatták
az
ki,
hogy
agytörzs
vészközpontjai
szintén
aktiválód-
nak, és a depresszió során a már említett idegsejti noradrenalin mellett kiválasztódik egy második anyag, az acetilkolin is. Ε megfigyelések
alapján
világossá
vált,
hogy a
depresszió
esetében
a
stresszbetegség különleges fajtájáról van szó. Mikor vezet a stressz depresszióhoz, és mikor nem? Mivel
a
legelső
depressziót
rendszerint
bizonyítottan
megelőzik
a már említett típusba tartozó megterhelő tényezők, azt a következtetést is levonhatjuk, hogy ezek a külső tényezők indítják be a
stresszreakciót.
Ezzel
azonban
elérkezünk
ahhoz
a
kérdéshez,
hogy miért tudnak sokan depresszió nélkül is úrrá lenni a konf-
100
liktusokon,
a
válásokon
és
a
közeli
hozzátartozóik
elvesztésén,
miközben másoknak ez nem sikerül. Az új külső helyzetek, az emberi kapcsolatokban bekövetkező változások és egyéb események csak bizonyos
feltételek megléte
esetén vezetnek a stresszrendszer vészreakciójához: ha a psziché belső
értékelő
rendszere
úgy
ítéli
meg,
hogy az
adott
helyzet
veszélyt jelent az emberre nézve. A megítélés mércéje az egyén korábbi tapasztalatain alapul, amelyek az agykéreg és a limbikus rendszer idegsejthálózataiban tárolódnak. Tételezzük fel, hogy egy ember idegsejthálózataiban a válások, a veszteségek és a kétségbeesett reménytelenség korábbi tapasztalatai tárolódnak egy korábbi életszakaszból, amelyben az illetőnek még
nem
voltak
még
különösen
meg nagy
az
eszközei
mértékben
önmaga
függött
megsegítésére,
az
emberi
tehát
kapcsolatai-
tól. Ebben az esetben a psziché, illetve az agy értékelő rendszere vészreakcióval veszély
reagál
fenyegeti
az
minden emberek
későbbi
új
közötti
helyzetre,
kapcsolatokat
amelyben
(még
akkor
is, ha csak úgy tűnik); ha azonban valóban elvesznek ezek a kapcsolatok, akkor teljes erővel bekapcsol.
A depresszióra hajlamos
embereknél vajon ez lenne a helyzet? Érdemes-e embereket
a
azzal
megkülönböztetni
többiektől,
hogy
ők
-
a
depresszióra
másokhoz
képest
hajlamos -
olyan
élményeket tárolnak, amelyek érzékennyé teszik a pszichés, illetve
neurobiológiai
értékelő
rendszereiket,
ezért
a
kritikus
élmé-
nyeket könnyebben ítélik meg oly módon, hogy a stresszgénjeik „vészriadót fújnak"? A korábbi évtizedekben ezeket a kérdéseket sajnálatos módon lényegében csupán az egyes páciensek esetében tudtuk eldönteni, egyébként azonban csak találgattunk. Bár a spekulációk rendkívül okosak és szellemesek lehetnek, mégis megvan az
az
árnyoldaluk,
hogy
bizonytalanságot
azonban már nem csak rájuk hagyatkozhatunk.
101
szülnek.
Napjainkban
Az idegsejthálózatokban tárolt korábbi tapasztalatok és ezek összefüggése a depresszió kockázatával Annak
a
kérdésnek
a
tisztázásához,
jellemezhető
emberek
másképp
tikus
eseményeket
a
korábbi
külső
érdemes
bepillantani
emléknyomokat.
abba
Nem
tárolt a
memóriába,
egyszerű
a
hogy
kockázatával
csak
úgy
depresszió
ítélik-e
tapasztalataik amely
magas
meg
a
kri-
alapján,
„megőrzi"
bepillantást
az
nyerni
a
psziché, illetve az agykéreg és a limbikus rendszer hálózatainak működésébe. Először is az okoz gondot, hogy a nyeket
attól
függetlenül
tároljuk,
korábbi élmé-
hogy hozzáférhetőek-e
a
tudat
vagy a tudatos emlékezés számára, vagy sem (mint korábban már említettük,
többek
között
az amerikai
Antonio Damasio bizonyí -
totta be ezt egy elegáns vizsgálatsorozattal). Ez azt jelenti, hogy a memória egy része anélkül működik, hogy az ember tudatosan emlékezne. A másik gond az, hogy a belső értékelő rendszer a működés pillanatában, tehát az aktuális új helyzetben is nagyrészt automatikusan
és
az
ember
irányítása
nélkül
végzi
a
munkáját.
Mindezek ellenére kétféleképpen is sikerült felfedezni valami újat a depressziós emberek korábbi élményeiről. Az
élettörténet
megbízhatóbb
objektív
kijelentéseket
vizsgálatai
alapján
azokról
korábbi
a
tehetjük
a
leg-
tapasztalatokról,
melyeket a depresszió nagyobb kockázatának kitett egyének tárolnak az idegsejthálózataikban. Valóban az derült ki, hogy a később depresszióban
megbetegedett
emberek
az
első
életéveikben
az
átlagosnál több válási élményen estek át, vagy komoly veszélybe kerültek az alapvető, védő kapcsolataik. Ezek az objektív vizsgálatok hiszen
tehát a
megerősítik
a
pszichoterapeuták
rendelőkben már
régen
végzett
megfigyeléseket,
egybehangzóan
nyilatkoz-
nak a depressziós páciensekről. Vitán felül áll, hogy az agykéreg és a limbikus rendszer szinaptikus kapcsolati mintái kódolják és tárolják az ilyen élményeket.
102
Bepillantás az élettörténeti tapasztalatokat tároló idegsejthálózatokba A
depressziós
páciensek
Samuel
Slipp
és
Orvosi
Központjának
korábbi
Steven
élettörténetének
Nissenfeld,
kutatói
egy
a
New
egészen
kutatásában
York-i
Egyetem
zseniális
trükköt
vetettek be annak vizsgálatában, hogy miként reagál a depreszsziós és nem depressziós emberek belső értékelő rendszere (ezt a módszert
Lloyd
Silverman
dolgozta
ki
néhány
évvel
korábban).
Egy képernyőn elválásról és veszteségről szóló képeket és szavakat
mutattak
a
vizsgálati
személyeknek,
ideig (80 ezredmásodpercnél is résztvevői
„láttak
megmondani, küszöb
hogy
alatti
ugyan mit.
ingerlésnek
azonban
olyan
rövidebb ideig), hogy
valamit", Ezt
a
mégsem
a
tudták
kutatás pontosan
módszert
szubliminális,
mivel
kínált
nevezik,
a
rövid
jelek
azaz elérik
ugyan az agyat, és befolyásolják is a neurobiológiai rendszereket, de nem történik tudatos észlelés és kontroll (mivel a módszer nagyszerűen
működik,
megtiltották
a
használatát
a
reklámok-
ban). Samuel Slipp és Steven Nissenfeld azzal a szellemes ötlettel állt
elő,
hogy
az
emberek
belső
értékelő
rendszerét
vizsgálják
meg ezzel a módszerrel. A küszöb alatti, tehát a tudati kontroll megkerülésével felkínált, az elválás és a veszteség témáiról szóló szavak és képek a depressziót már átélt (de időközben tökéletesen
meggyógyult)
embereknél
jelentősen
nagyobb
arányban
váltottak ki depressziós érzéseket, mint a nem depressziós embereknél.
Más
összefüggésekben
(pl.
a
poszttraumás
stresszzavar
témájában) végzett számtalan vizsgálatból tudjuk, hogy a küszöb alatt
(szubliminálisan)
nek"
a
limbikus
amygdalába, ahol a ban
szenvedő
levonhatjuk kockázatának
kapott
rendszer korábbi
embereknél
azt
a
kitett
ingerek
értékelő
„sürgönyözkülönösen
az
élmények tárolódnak. A depressziótett
megfigyelésekből
következtetést, emberek
ténylegesen
központjába,
olyan
103
hogy
a
korábbi
ezért
valóban
depresszió
nagyobb
kapcsolati
tapasz-
talatokat tárolnak, amelyek az újabb kritikus történések másoknál gyorsabban riasztják az értékelő rendszerüket.
esetén
Hogyan befolyásolja a kapcsolat elvesztése miatt érzett félelem a személyiséget? A
korábbi
tartós
kapcsolatok
hatás
érdekes
elvesztésének
módon
a
tapasztalatai
depresszió
által
nagyobb
kiváltott
kockázatának
kitett emberek „normális" életvitelében is megmutatkozik. A vizsgálatokból
kiderült,
pillanatnyilag olyan a
nem
hogy
a
emberek
átlagon
emberénél
a
irányulnak
(lásd
lélek"
alfejezetet).
Itt
elszenvedett, felül
mindennapjaikban,
hangsúlyosabban
megerősítésére című
már
depressziós
viselkedésmintázatokat
többi
depressziót
ehhez
a
mutatnak
amelyek
az
emberi
7.
fejezetben
semmiféleképpen
de -
kapcsolatok
nem
a
„Jótét
problémás
vagy ellenszenves tulajdonságokról van szó: az átlagon felüli lelkiismeretességet, Hubert
értékorientációt,
Tellenbach,
pszichiátere emberek
a
ismerte
70-es
fel
a
mindennapjaiban.
szorgalmat
évek
heidelbergi
depresszió A
magas
statisztikailag
és
segítőkészséget
iskolájának
kitűnő
kockázatának rendkívül
kitett
megala-
pozott - főként a müncheni Detlev von Zerssen által végzett követővizsgálatok alátámasztották a megfigyeléseit.
A többször átélt depresszió biológiai „pályái". Megelőzés pszichoterápiával A depresszió egyik sajátos vonása, hogy (többnyire kettő-öt éven belül)
másodszor
is
jelentkezik
azoknak
az
embereknek
nagyjá-
ból a felénél, akik egyszer már átélték. Ebben az a már említett megfigyelés a furcsa, hogy az első depressziót követő depressziós „epizódoknál"
kimondottan
kevésbé
jelentős
kiváltó
tényezőre
van szükség, hogy újabb és nagy depresszió alakuljon ki. Mivel ezt a megfigyelést objektív vizsgálatokkal támasztották alá, joggal
104
feltételezzük,
hogy
ez
a
jelenség
valamilyen
törvényszerűségen
alapul. A
viselkedéskutatásból
jól
tudjuk,
hogy
egy
kiváltó
ingerre
nemcsak úgy lehet kondicionálni a reakciókat, hogy a kiváltott biológiai reakció is,
hogy
a
gyorsabban és „jobban" fusson le, hanem úgy
megfelelő
kondicionálás
esetén
a
biológiai
reakció
akkor is ugyanolyan erősen lefusson, ha a kiváltó jelzések közben egyre gyengébbek. Ezt a jelenséget részletesen vizsgálták és neurobiológiailag
alátámasztották
állatok
esetében.
Kiderült,
hogy
testi láncreakciókat lehet „kiépíteni". A központi idegrendszerben azáltal történik meg ez, hogy az ilyen testi-lelki láncreakciókban működő
idegsejtek
összeköttetései
(a
szinapszisok)
strukturálisan
megszilárdulnak, és a használat révén növelik a hatékonyságukat. Egy
egyszer
„könnyebben" ugyanazt hogy an
van
a
(Minnesotai Tracie
Shea
jelenti
depresszió a
alapján
teljesen
depresszió
érintettek
számára
újra).
Érdekes
pszichoterápiás
második
úgy
„végigjátszott" (az
másodszor
szenvedést első
csökkenti
Ezek sal
a
az
már
lefut
depresszió
tűnik,
depressziót Egyetem), (Chicagói
hogy okozó
a
az
a
kezelése
idegsejthálózatokra.
Annie
Simons
Egyetem)
megfigyelés, bizonyítható-
kialakulásának
pszichoterápia (Pittsburghi
körültekintő
sajnos azonban
kockázatát.
pozitív
hatás-
Mark
Evans
Egyetem)
vizsgálatai
és
szerint
az első depresszió gyógyszeres kezelése viszont megnöveli annak kockázatát, hogy a későbbiekben újabb depresszió fog kialakulni. Ezt
a
hátrányt
néhány pszichiáter
azzal
a
korántsem
probléma-
mentes javaslattal szeretné ellensúlyozni, hogy hosszú, akár évekig tartó gyógyszeres kezelést ír elő (vagy antidepresszánsokkal, vagy ún.
fázisprofilaktikumokkal).
A
nagyon
hosszú
vagy
korlátlan
ideig tartó gyógyszeres kezelés azonban rengeteg vizsgálat szerint súlyos
problémákat
vet
fel,
méghozzá
különböző
okokból.
Ε
helyütt azonban az a tanács a fontos, hogy a depresszió ellen használt gyógyszerek szedését soha nem szabad hirtelen abbahagyni, hanem csak rendkívül lassan (tehát több héten vagy hónapon át 105
húzódó őket,
folyamat különben
során,
szinte
nagyon
komoly
„észrevétlenül")
szabad
és
veszélyes
alkalmasint
elhagyni követ-
kezmények lehetnek.
A depresszió több, mint stresszélmény A
depresszió
közelebb
átfogó
jutunk,
depresszió
a
megismerésében,
nem
szabad
amelyhez
átsiklanunk
„stresszbetegség"
minden
lassanként
afölött,
elemét
hogy
egyre bár
tartalmazza,
a
azon-
ban mégis „csak" a stresszre adott reakció. Emellett két nagyon fontos eleme van: az önértékelés összeomlása miatt, ami a depreszsziós
szenvedés
középpontjában
áll,
az
ember
központi
magja
sérül meg, és megváltozik az ember önmagához való viszonya. A depressziós ember saját magának e mély megkérdőjelezése következtében elviselhetetlenül gyötrelmes állapotba kerülhet. Az se
énérzés
révén
kialakulása
következik
be
énérzéseket
„tároló"
-
cinguliban,
a
gyrus
rájában
találhatók.
énérzés
súlyos
az
szintén
élettörténeti
hálózatok a
Ezért
idegsejthálózatok
-
mint
limbikus nem
fejlődésünk
korábban
rendszer
megváltozásai,
amelyek
a
során.
már
egyik
csodálkozhatunk
kiépülé-
agyi
azon,
depresszióban
Az
említettük struktúhogy
az
bekövet-
keznek, megváltoztatják ezeket az idegsejthálózatokat. Ez kiderült a modern képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatokból (az egyik ilyen vizsgálat a már említett pozitronemissziós tomográfia, vagyis PET). A depresszió során a gyrus cinguliban történő változások érdekes
módon
egy
pszichoterápiás
kezelés
keretében
visszafor-
díthatok. A depresszió kommunikatív „üzenete" A depresszió azonban nemcsak az önmagunkhoz való viszonyunkat
(énérzet)
átalakítja a
változtatja
meg,
környezetünkhöz
hanem
való
106
ugyanennyire
alapvetően
viszonyunkat is: ennek
kom-
munikatív funkciója van, amit az érintettek sokszor nem is vesznek
észre.
A
legfrissebb
felvetések,
amelyeket
például
Rudolph
Nesse, a michigani Ann Arbor Egyetem kutatója publikált a neves Archives of General Psychiatry című folyóiratban, odáig merészkednek,
hogy
kijelentik:
a
depressziónak
nemcsak
„rejtett
üzenete"
van, hanem „titkos értelme és célja" is. Nesse szerint a rejtett üzenet
abban
a
segítségkérésben
rejlik,
amelyet
a
depresszióban
szenvedő ember a társai felé küld. A depresszió „titkos értelmét és célját" pedig abban látja a kutató, hogy az érintettek kénytelenek visszavonulni a hétköznapokból, és ezzel megkapják a lehetőséget, hogy
elbúcsúzzanak
mukra
kellemetlen
az
addigi
túlzott
körülményektől,
követelményektől
majd
új
irányok
és
szá-
felé
moz-
duljanak el. A depresszió kezelése Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a kezelés fontosságát a depresszió esetében. -
Ami
nemcsak
objektív
a
az
kezelés orvosok
vizsgálatokra
hasznosságát illeti, intuícióira
kell
támaszkodhatunk.
-
jogosan
hagyatkoznunk,
ma
hanem
Több
már
vizsgálat
egybe-
hangzóan azt mutatja, hogy az enyhe depresszió esetében a legjobb
a
pszichoterápiás
gyógyszeres depresszióknál
kezeléseknek a
kezelés.
Az
semmilyen
antidepresszánsokkal előnyük
placebokezelésekkel
nincsen
szemben,
végzett
az
enyhe
ugyanakkor
sok-
kal nagyobb a mellékhatások veszélye (mint minden más gyógyszernél).
A
súlyos
depresszióknál
azonban,
amelyekről
már
az
elején szó esett, a mai tudásunk szerint - legalábbis sok esetben csaknem a felelőtlenség határát súroló kockázatot jelent elhagyni az
antidepresszáns
gyógyszereket.
Ε
téren
minden
vizsgálat
azt
mutatja, hogy a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés kombinációja vezet a legnagyobb mértékű gyógyuláshoz. Ami a depresszió pszichoterápiáját illeti, több kiváló, részben a híres amerikai NIH (National Institute of Health) által támogatott vizsgálat a következőket mutatja: a különféle megfelelő pszichote107
rápiás formák egyike a pszichodinamikus pszichoterápiából kifejlesztett
verbális terápia,
az interperszonális
pszichoterápia
(IPT).
Ez a legalább huszonöt ülésből álló kezelési forma két amerikai terapeuta, Gerald Klerman és Myrna Weissman nevéhez fűződik. Más kezelési eljárások (sémákra fókuszált terápia [SFT], pszichoanalízis, viselkedésterápia vagy családterápia) mindazonáltal szintén megfelelő kezelési formái a depressziónak.
Összefoglalás A
depresszió
lenését
összetett,
rendszerint
testi-lelki
az
emberi
betegség.
Az
első
kapcsolatokban
megje-
bekövetkezett
változások idézik elő, amelyek az érintettből a félelem, a meg nem felelés és a reménytelenség érzéseit váltják ki, és gyakran
összefüggésben
veszteségekkel.
állnak vélt
Az
testi reakciót
emberi
váltanak
ki
vagy valós
elválásokkal
kapcsolatokban a
depressziós
beállt
vagy
változások
betegből, és
egyben
aktiválják a stresszgénjeket is. Az első életévek során a kapcsolatokat
ért
fenyegetések
vagy
veszteségek
azt
eredménye-
zik, hogy a depressziós ember érzékenyebb lesz a kapcsolatait veszélyeztető történésekre. A korai veszteségélmények, magány és az oltalmat nyújtó kapcsolatok veszélyeztetése az agykéreg és a limbikus rendszer idegsejthálózataiban az
első
tárolódik.
életévekben
Mivel
abszolút
az
ilyen
veszélyhelyzetet
tapasztalatok
jelentenek
-
a
felnőtteknél ez már nincs így, de a gyerekeknél testi vészreakciót a Az
váltanak
depresszióra érintett
depresszióba
ki
-,
a
hajlamos
ilyenkor
később ember
testi-lelki
torkollhat.
Ha
a
fellépő kritikus különösen
veszélyesnek
vészreakcióval korábbi
eseményeket
reagál,
ítéli. amely
veszteségélmények
-
különböző okokból - már nem tudatosíthatók is, az élmények és a viselkedés szintjén mégis nagymértékben meghatározóak.
108
A vizsgálatok tanúsága szerint az először fellépő depreszsziós
megbetegedést
előzik
meg.
A
mindig
betegek
egy
súlyosan részénél
megterhelő az
első
élmények
depresszió
a
később kialakuló további depressziók számára „kövezi ki" az utat. Az ilyen ún. következményes depressziókat már nagyon enyhe sikerül
megterhelések ilyet
is
kiválthatják
azonosítani).
Enyhe
(előfordul,
hogy nem
depressziónál
az
is
optimális
kezelés a kutatások szerint a pszichoterápia. A súlyos depressziónál kombinálni kell a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést. A kutatások azt mutatják, hogy az először fellépő depresszió pszichoterápiás
kezelése
csökkenti
annak
kockázatát,
később újabb depressziós „epizódok" következzenek be.
109
hogy
9. fejezet Milyen veszélyeket jelent a stressz és a depresszió a szívre?
A testi diagnosztika az első Mielőtt még elkezdenénk azzal foglalkozni, mit jelent a szív- és érrendszer számára a pszichés terhelés, először szögezzük le, hogy akinek először
meghatározatlan ne
eredetű
pszichoterapeutához
vizsgáltassa
meg magát
akut
mellkasi
forduljon,
fájdalmai
hanem
egy szívspecialistával,
vannak,
haladéktalanul
hogy
ki
lehessen
zárni a koronaér-megbetegedések, a szívinfarktus vagy más zavarok
meglétét.
pácienseket latlan
Azokat
is),
mellkasi
akik
a
betegeket
nálam
fájdalmakra
(beleértve
a
pszichoterápiás
jelentkeznek
kezelésre,
panaszkodnak,
azonnal
és
kivizsgá-
elküldöm
egy
kardiológiai kivizsgálásra. Szó sincs arról, hogy minden mellkasi fájdalom szívkoszorúér-megbetegedésre
utalna.
Ezt
azonban
először
egy
testi
kivizs-
gálással, tehát legalább egy EKG-vizsgálattal és laboratóriumi vérvizsgálattal van
kell
szükség.
Ha
tisztázni.
Előfordul
azonban,
egy fájdalomhullámot
hogy
valóban
a
ennél
többre
szívkoszorúér-
megbetegedés vagy akár egy szívinfarktus okoz, akkor az azonnali kezelés nemcsak
szükséges, hanem 110
gyakran életmentő is. Ha a
szívkoszorúér-betegség,
illetve
az infarktus
már
ki
van
zárva
a
lehetséges betegségek köréből, akkor viszont nincs értelme újabb kardiológiai
kivizsgálásokat
végeztetni,
ha
rövid
időn
belül
újra
felbukkannak ugyanazok a tünetek.
A központi idegrendszer és a szív összeköttetései A pszichének a szívbetegségekre gyakorolt hatását vizsgáló tudományos
kutatások
(ezekről
később
lesz
még
szó)
csak
akkor
érthetőek, ha megnézzük a szív működését. A szív létfontosságú vérpumpálási nél
a
teljesítménye
pszichés-idegi
két
hatások
olyan -
mint
tényezőtől
függ,
majd
fogjuk
látni
amelyek -
nagy
jelentőségűek. Az első tényező a zavartalan vérellátással és vele együtt a szívizom korlátlan energiaellátásával kapcsolatos. A szívizom
vérellátását
az
ún.
szívkoszorúerek
(koronaerek)
végzik,
vagyis olyan erek, amelyek közvetlenül a szív fölött ágaznak le a
legnagyobb
verőérről,
az aortáról,
és
érhálózatukkal
az egész
szívizmot átszövik, oxigént és energiát szállítva neki. A koronaerek falát - a test többi eréhez hasonlóan - izomrostok és finom idegvégződések hálózzák be. Az idegi alapú, tehát az idegrendszer által okozott feszültségek (az ún. spazmusok, görcsök)
ideiglenesen
hogy
lecsökkenhet
erei,
akkor
ezek
oly a az
mértékben vérellátás. idegi
összeszűkíthetik Ha
eredetű,
egészségesek rövid
idejű
az a
artériákat, szívkoszorú
összeszűkülések
rendszerint semmilyen negatív hatással nem járnak (bár ez ritka kivételnek számít). Ezek az idegi eredetű görcsök akkor válnak veszélyessé, amikor a szívkoszorúerek keresztmetszetét már eleve mészlerakódások vagyis
ha
(ún.
arterioszklerotikus
szívkoszorúér-betegség
áll
plakkok) fenn.
A
szűkítik
le,
koronaér-beteg-
séget a tartósan magas vérnyomás, a zsír anyagcseréjének zavarai,
az
ismétlődő
gyulladásos
folyamatok,
a
mozgáshiány
és
-
mindenekelőtt - a dohányzás okozhatja (ezen okok mögött szintén
111
komoly
szerepet
játszanak
a
lelki
tényezők,
amelyeket
azonban
jelen esetben figyelmen kívül kell hagynunk). A
szív
vérpumpálási
teljesítményét
meghatározó
második
tényező éppen ilyen fontos: ez pedig a ritmus vagy ütem, amelylyel
a
szív
percenként
60-80-szor
összehúzódik.
A
szívritmus
irányítását a szív saját idegrendszere végzi (az ún. ingerlőközpont), amely viszont az agy és a psziché ellenőrzése alatt áll. Az agy egyidejűleg két gyeplővel irányítja a szív idegrendszerét: az egyik az ún. szimpatikus idegrendszer idegeiből áll,
amelyek a nyak-
csigolyák között lépnek ki a gerincvelőből, és onnan vezetnek a szívhez. A szimpatikus idegrendszer meg tudja emelni a pulzusszámot,
ha
az
agytörzsben
lévő
riasztóközpontok 4
A második gyeplő az ún. bolygóideg , szívbe
vezet.
A
szívdobogást
amely az
csökkenteni
tudó
aktiválódnak. agytörzsből
bolygóideg
-
a a
szimpatikus idegrendszer idegeihez hasonlóan - szintén az agytörzsi
riasztórendszereknek
engedelmeskedik,
amelyekről
részletesen
beszéltünk a korábbi fejezetekben. Tudásunk megalapozása. A nagy tudományos vizsgálatok Az újabb vizsgálatok előre nem várt módon szoros összefüggést mutatnak a pszichés tényezők, különösen a depressziós megbetegedések és a szívbetegségek között. A korábbi ezzel kapcsolatos becslések
kevéssé
ellenőrzött,
részben
ellentmondásos
adatokon
alapultak. Az utóbbi időből származó, több ezer ember bevonásával végzett és bizonyos esetekben éveken át tartó körültekintő kutatások
viszont
Államokban
és
világos
képet
festettek.
Németországban
is
Sajnos
meglehetősen
az
Egyesült
visszafogottan
támogatják azokat a kutatásokat, amelyek a lelki tényezőknek a testi betegségekre gyakorolt hatásait vizsgálják (ennek meg kellene változnia). A
4
legtöbb vizsgálat
Kanadából és
Nagy-Britanniából
Nervus vagus, vagyis 10-es agyideg, amely a p araszimpatikus id egrendszerhez
tartozik. (A szerk.) 112
származik.
A
legfontosabb
kutatásokat
azzal
kapcsolatban,
hogy
milyen hatással van a depresszió a szívbetegségekre és a szívbetegség
következtében
Frasure-Smith,
beállt
az
új
halálra,
egy
törékeny
pszichoszomatikus
hölgy,
Nancy
szívkutatás
úttörője
végezte, aki új utakat megnyitó kutatásaival még a hagyományosan „keményvonalas" orvosok között is nagy tiszteletet vívott ki magának.
Munkacsoportjával
Egyetemének
Kardiológiai
a
kanadai
Intézetében
Montreal
dolgozik.
város
Már
McGill
az
1990-es
évek közepén, majd 1999-ben és 2000-ben közölte a kutatásait az iránymutató, legnevesebb tudományos folyóiratokban. A depressziós szívbetegeknél többszörösen megemelkedik szívhalál kockázata Nancy
Frasure-Smith
több
száz
beteget
vizsgált
meg,
akiket
szívinfarktussal vettek fel a klinikára, és legalább egy esztendőn át követte az egészségi állapotuk alakulását. Megállapította, hogy a
szívinfarktust
léka Smith sági
elszenvedett
kétségkívül ezután
a
kockázatát
elszenvedett, egyértelmű
is
ráadásul
illetve
százaFrasure-
betegek
halandó-
súlyos
infarktust
depressziós
jutott,
30
Nancy
ugyanolyan
1999/2000-es)
megállapításra
mint
infarktusos
össze
még
több
szenvedett.
depressziómentes hasonlította
de
(1995/1996-os,
betegeknek
depresszióban
betegekével.
vizsgálatsorozatban
hogy
a
depressziós
A
két
arra
az
szívbetegek
esetében háromszor (!) akkora a kockázata annak, hogy az infarktus
utáni
első egy-másfél
Frasure-Smithtől tökéletesen val,
teljesen
megerősítette
mégpedig
mind
depresszió
arányait,
kockázatot
illetően.
ket
kaptak
amikor
a
a
a
belül
meg
függetlenül ezeket
a
pedig
vizsgálatok
számokat
depressziós
depressziómentes
a
fognak
dolgozó
szívinfarktusos
mind Ε
éven
a
betegek
Több,
saját
vizsgálatai-
között
előforduló
megnövekedett
némelyikében
halni.
munkacsoport
halandósági
négyszeres
érté-
szívbetegek
halandósági
kockázatára,
infarktusos
betegekkel
hasonlították
össze őket.
113
Mind a
többi
Nancy
Frasure-Smith
kutatócsoport
gálatokhoz,
akik
rizikótényezőket
olyan
a
és
munkacsoportja,
szívbetegeket
szívbetegségük
a
korukat,
mind
választott
súlyosságát,
nemüket
tekintve
pedig
ki
a
a
meglévő
hasonlók
vizsvol-
tak, csupán a depresszió megléte vagy hiánya különböztette meg őket.
Ennek ellenére eleinte mégis
kétségeik voltak: vajon nem
arról van-e szó, hogy a legrosszabb életben maradási prognózissal bíró depressziós szívbetegek éppen azok az emberek, akik a legsúlyosabb infarktust szenvedték el? Vajon a nagyobb halandóságra mégsem a depresszió, hanem a súlyosabb szívbetegség a magyarázat? További vizsgálatokat kellett végezni annak a kérdésnek a tisztázásához,
hogy
a
depresszió
valóban
okozhat-e
szívbetegsé-
get. Rengeteg kutató vette a fáradságot, és néhány esetben több ezer egészséges szívű - ráadásul depressziós és depressziómentes emberekből álló csoportot vizsgált sok éven át „követve" és újra meg újra megvizsgálva, hogy milyen mértékben lépnek fel náluk szívbetegségek.
Néhány
döbbenetes
felfedezést
köszönhetünk
nekik. A depresszió az egyébként egészséges embereknél is megnöveli a szívbetegségek kockázatát Az
egyesült
Egyetemének te
1190
államokbeli Klinikáján
ember
sorsát,
Baltimore néhány
város
orvos
akik
híres
John
negyven
éven
orvostanhallgató
Hopkins át
követ-
korukban
alapos
egészségi ellenőrzésen estek át, és akkor makkegészségesnek számítottak.
Ennek
a
csoportnak
a
12
százalékánál
a
negyvenéves
követés során valamikor depresszió alakult ki. A depressziós alcsoport
mind
a
szívkoszorúér-betegségek,
tus
tekintetében
több
mint
kétszer
mind olyan
pedig
a
szívinfark-
nagy
megbetegedési
veszélynek volt kitéve, holott csupán a depresszió fellépése utáni szívbetegségeket vették figyelembe. Még azok az
egyértelműbbek
voltak
ugyanennek
a
eredményei, amelyeket
1500 ember
megfigyelése
114
kutatócsoportnak alap-
ján
kaptak.
Ezek
az emberek
a
vizsgálat
kezdetén szintén
nem
voltak szívbetegek, és tizenhárom éven át figyelték őket a kutatók.
Azoknál
(ún.
major)
időszakban farktus,
a
vizsgálatban
depresszió négy
mint
a
és
szereplő egyéneknél,
lépett félszer
fel,
a
depresszió
gyakrabban
depressziómentes
akiknél után
következett
alcsoportban.
súlyos
következő be
Hasonló
szívineredmé-
nyeket mutatott több más vizsgálat is: a depresszió hosszú távon legalább
a
kétszeresére
növeli
mind
a
szívkoszorúér-betegség,
mind pedig a szívinfarktus kockázatát. A férfiaknál nagyobb a kockázat Érdekes, hogy a férfiaknál valamivel nagyobb kockázat mutatkozik, mint a nőknél. Mint már régóta ismeretes, a depresszió kialakulása esetén a férfiak sokkal kevésbé osztják meg gyötrődésüket a hozzátartozóikkal vagy az orvosokkal, ezért kevesebb emberi és társas támogatásban részesülnek,
ami
jukat
a
(vagy hatására
eljutnának
csökkenthetné a depresszió-
terápiába).
Orvosi
tevékenysé-
gem hosszú évei alatt mindig feltűnt, hogy a férfiak mennyire hibának vagy szégyennek tartják a depressziót. Főleg azok hallgatnak inkább a depresszióról, akár az öngyilkosságba - vagy a szívhalálba - kergetve végül magukat, mintsem hogy nyíltan beszéljenek róla az orvosnak, és igénybe vegyék egy pszichoterapeuta segítségét, legyenek
akiknek
gyerekkorukban
„anyámasszony
katonái",
azt
mondogatták,
hogy
hogy
„katonadolog",
ne meg
hogy „egy fiú nem sír, csak a lányok". Az érzelmi problémák és a szívbetegségek kockázata Azok a helyzetek is a közvetlenül a szívroham vagy szívinfarktus kialakulásához
vezető
lelki
tényezőkhöz
tartoznak,
amelyekben
erős dühöt érez valaki, vagy hiábavaló küzdelmet folytat (reménytelenség), illetve hasztalanul tesz erőfeszítéseket, úgyis akadályba ütközik (frusztráció).
A
gozó orvosok 1300-nál
Harvard
Egyetemen
is több olyan ember
115
(Boston,
USA)
pszichés
dol-
helyzetét
vizsgálták meg, akiknek a vizsgálat kezdetén még nem volt koronaér-betegségük.
Azok,
akiknél
objektív
vizsgálati
eljárással
tar-
tósan fennálló haragérzést („a high level of anger") találtak, hétéves időtartamon belül 2,6-szor
gyakrabban szenvedtek el szívrohamot
és háromszor olyan gyakran szívinfarktust. Az
ismert
stockholmi
egyik kutatócsoport
Karolinska
Egyetemi
Klinikán
dolgozó
700 szívinfarktusos betegnél vette szemügyre
az infarktust megelőző egy óra eseményeit. Az adatok kiértékelésekor azt kapták, hogy az infarktust közvetlenül megelőző egy órában ezeknél a betegeknél rendkívül gyakran lépett fel hirtelen és erőteljes düh. Statisztikai szempontból az átélt düh több mint kilencszeresére növelte a szívinfarktus kockázatát. Az
egyesült
államokbeli
Észak-Karolina
állam
Duke
Egyetemének klinikáján arra kértek több mint 130 diagnosztizált szívkoszorúér-beteg készülékre nap
embert,
kapcsoltak,
alatt
arról,
akit
hogy
mikor
48
órára
vezessenek
jelennek
meg
hordozható
jegyzőkönyvet
bennük
erőteljes
EKGa
két
negatív
érzelmek, belső feszültségek vagy mélységes harag és frusztráció. A
betegek
jegyzőkönyveinek
az
EKG-görbékkel
való
össze-
hasonlításakor (a görbén az ún. isémiás jelek révén látszanak a vérhiányos érzelmek hogy
a
állapotok) nagyjából következő
azt
az
eredményt
háromszorosára órában
vérhiány
kapták,
hogy a
növelték
annak
(isémia)
következzen
negatív
kockázatát, be
a
szívizomban. Miközben si
a
eredmények
depresszió alapján
a
rendelkezésünkre
egyértelműen
a
álló
kutatá-
szívkoszorúér-betegség
előfutárának látszik, a düh, a kilátástalanság és a frusztráció pillanatnyi érzései a jelek szerint azok az „utolsó cseppek, amelyek után túlcsordul a pohár", vagyis beáll az infarktus, sőt akár leáll a szív, és meghal a beteg. Az agy - itt is, mint korábban - biológiává változtatja a pszichológiát. A düh és a harag érzéseit az agy a noradrenalin kiválasztásának és a stresszgének aktiválásának testi
folyamataivá
alakítja át. A noradrenalin összeszűkíti a 116
test
bizonyos szerveinek ereit, ami által megemeli a vérnyomást, ezzel együtt a vérkeringés ellenállását, amelyet a szívnek le kell győznie. Ha a koronaerek már régóta összeszűkültek, akkor a noradrenalin által
pillanatnyilag
kiváltott
nagyobb
vérpumpálási
vezethet, hogy a szívizom megnövekedett
munka
oda
vérellátási igénye nem
fedezhető, ezért bekövetkezik a szívinfarktus. Miért növekszik meg a szívbetegségek kockázata depresszió esetén? Régóta közismert a depresszió, az érzelmi problémák és a szívbetegségek közötti statisztikai összefüggés. Mégis felmerül a kérdés, hogy a depresszió mely biológiai hatásai teszik tönkre a szívet. Az újabb kutatások itt is érdekes eredményre jutottak: a depresszió „megmerevíti" és
enyhén
a
szívritmust,
magasabb,
de
leszűkíti
a
rugalmatlanabb
pulzusszám
tartományát,
pumpálási
frekvenciára
kényszeríti a szívet. Ez azt jelenti, hogy a szív sem a megnövekedett terheléshez, sem pedig a nyugalmi időszakokhoz nem tud megfelelően alkalmazkodni. A depresszió által kiváltott szűkebb pulzustartománynak az az oka, hogy a depresszió állapotában az agy erősen meghúzza mindkét fentebb említett „gyeplőt" (a szimpatikus idegrendszer idegeit és a bolygóideget), amelyek a szívritmust irányítják. Már régóta közismert, hogy a pulzustartomány (angolul : heart rate variability, HRV) szűkülése szívbetegeknél a szívinfarktus és a szívhalál legsúlyosabb kockázati tényezője és előfutára. Ε jelenség oka azonban mostanáig tisztázatlan maradt. Csupán az utóbbi években ismertük fel, hogy általánosságban a lelki stressz és különösen a depresszió vezet a pulzustartománynak a szív számára olyannyira veszélyes szűküléséhez. A leszűkült pulzustartomány
és
a
depresszió
közötti
kapcsolatot
egyébként Wolfgang Kaschka német pszichiáter ismerte fel.
117
legelőször
Vajon elér-e a szívig a pszichoterápia a depressziós szívbetegek esetében? Ha - ahogyan ma már tudjuk - az emberi kapcsolatok élményeit az agy messze ható testi változásokká tudja átalakítani, és ha ez depresszió
esetén
egészen
a
szívbetegségig
fokozódhat,
akkor
abban kellene reménykednünk, hogy ez fordítva is igaz: az emberi kapcsolatok javulása éppen annyira messze ható pozitív hatással jár majd. Pontosan így is áll a helyzet. Több mint ségben
húsz vizsgálatban,
szenvedő
betegek
amelyek a szívkoszorúér-beteg-
pszichoterápiás
kezelésének
hatásait
vizsgálták, azt az eredményt kapták, hogy az emberi kapcsolatok javulásához
vezető
pszichoterápiás
kezelések
nemcsak
szubjektív
szinten csökkentették az átélt stresszt, hanem - és ez sokkal fontosabb
-
a
pszichoterápiás
kezelésen
átesett
betegeknél
csökkent
az angina pectoris rohamok gyakorisága, ezenkívül a felére csökkent a szívbetegség következtében beállt halál. (Az ezzel kapcsolatos
vizsgálatokat
Wolfgang
Linden
[Brit
Columbiai
Egyetem,
Vancouver, Kanada] foglalta össze a tekintélyes Archives of Internal Medicine című folyóiratban.) Ebben az összefüggésben különösen érdekes, hogy a pszichoterápia biológiai
hatásai
- fordított irányban
- nyilván ugyanazt
az utat követik, mint a depresszió: a St. Louis Egyetem klinikáján (USA) gyelte,
a
Robert
hogy
a
Carney
által
vezetett
szívkoszorúér-betegekkel
újra kitágította a korábban a depresszió zustartományt.
Mivel
a
lecsökkent
terapeutacsoport végzett
megfi-
pszichoterápia
hatására beszűkült
pulzustartomány
pul-
nyilvánva-
lóan az egyik olyan tényező, amely miatt a depresszió megemeli a szívbetegségek kockázatát, ez az eredmény azt jelenti, hogy a pszichoterápia biológiai értelemben is hatékony. Ami részben gondot jelent a szívnek: az antidepresszánsok A depresszióban és szívkoszorúér-betegségekben egyszerre szenvedő embereknél pozitív hatást elért pszichoterápiával szem-
118
ben
számos
antidepresszáns
gyógyszer
időnként
egyértelműen
súlyosbítja a problémát. A depresszió ellen használt gyógyszerek olykor
nagy
megkönnyebbülést
okozhatnak
a
súlyosan
depresszi-
ós és egészséges szívű embereknek, de csupán nagy körültekintéssel
adhatóak
vagy teljesen
elkerülendőek
azok
esetében,
akik
egyúttal szívbetegek is. A
szívbetegek
eljárni
az
esetében
azért
antidepresszánsok
depresszánsok
egyrészt
kell
rendkívül
használatánál,
közvetlenül
mert
negatív
körültekintően bizonyos
hatást
anti-
gyakorolnak
a szívre és a szívritmusra, másrészt pedig rendkívül kedvezőtlen kölcsönhatásba
léphetnek
gyógyszerekkel.
(A
egyes
szívbetegségek
szívbetegek
által
kezelésére
szedett
elviselt
antidep-
legjobban
resszáns a jelek szerint a Paroxetin nevű - csak orvosi rendelvényre
adható
-
anyag;
mindazonáltal
a
legtanácsosabb
lenne
pszichoterápiával együtt alkalmazni.) Fordítva pedig bizonyos szívgyógyszerek, például a bétablokkolók
vagy
a
gyakorolhatnak
kalciumantagonisták a
depresszióra.
A
kimondottan
negatív
hatást
szívkoszorúér-betegségben
és
depresszióban egyszerre szenvedő embereknél ezért mindig szoros és jó együttműködésre van szükség a kardiológus és a pszichiátriai, illetve nunk
pszichoterápiás kell,
szenvedő
hogy
páciensek
szakértők
a
között.
Végezetül
szívkoszorúér-betegségben optimális
kezelése
mindig
és a
hangsúlyozdepresszióban
kardiológiai
pszichoterápiás megközelítés összehangolásából áll.
Összefoglalás A depresszív betegségek zatát.
Egészséges
távon
kétszeresére
ségük
alakul
ki.
megnövelik
embereknél emeli A
már
a
annak
a
szívbetegségek
kezeletlen kockázatát,
depresszió hogy
szívkoszorúér-betegségben
kockáhosszú
szívbetegszenvedő
vagy szívinfarktust átélt embereknél az emellett jelentkező és 119
és
kezeletlen
depresszió
nagyjából
háromszorosára
emeli
annak
kockázatát, hogy a beteg a szíve miatt fog meghalni. Ennek az összefüggésnek az az alapja, hogy a depresszió megváltoztatja azoknak az idegeknek (bolygó- és szimpatikus idegek) a működését, amelyek az agyból indulnak és a szívet irányítják. A
depresszió
között
a
által
pulzusszám
okozott
működésbeli
tartományának
változások
leszűküléséhez
többek vezetnek,
amiről már régóta köztudott, hogy növeli a szívhalál kockázatát. Ha a szívbetegeknél depresszióra vagy más érzelmi terhelésre utaló jeleket fedeznek fel, a kardiológiai kezelés mellett pszichoterápiás kezelést is igénybe kell venni.
120
1 0 . fejezet A stressz és a depresszió testi kockázatai. Az immunrendszer védelme és a rák kockázata
A depresszió és a láz (hiánya) A
legtöbb
si
hatásaik
latoknak
ember vannak
vagy
nap az
mint
nap
érzéseknek,
életmódoknak
védekezőrendszerére)
és
tapasztalja,
az
annak
a
hogy
különféle
immunrendszerre
génjeire:
a
milyen
emberi (a
munkahelyi
óriá-
kapcso-
test
saját
feladatok
és célok nyomása alatt összeszedett fertőzés nem ritkán egy hétig is lappang, de aztán hétvégén lázzal, gyengeséggel és levertséggel ágynak dönti az embert, pedig akkor végre kirándulni akart, és alaposan kipihenhetné magát. A szabadság kezdete is kedvelt célpontja az ilyen meglepetéseknek. Az anyák gyakran nem értik, hogy a gyermekük születése utáni első években miért nem voltak betegek, de aztán rájönnek, hogy akkor egyáltalán nem volt „szabad" nekik lebetegedniük, mivel pótolhatatlanok voltak a családban. Olyan
emberekkel,
akik
éveken
át
nem
„lehetnek"
betegek,
illetve nem „tudnak" betegek lenni, én többnyire a depresszióklinikán szoktam találkozni. A súlyosan
121
depressziós betegek csaknem
kivétel
nélkül
arról
számolnak
be,
hogy - bár
gyakran
számos
egészségi problémájuk is van - több éve nem volt lázuk, vagyis már régóta nem tudtak úgy „igazából" megbetegedni. Mivel korábban több éven át dolgoztam az immun- és lázrendszer génjeinek alapkutatásaival, érdekelni kezdett, miért van az, hogy bizonyos emberek évekig nem lesznek lázasak. Amikor annak idején utánaolvastam a szakirodalomban, rájöttem, hogy nem én vagyok az első, akinek feltűnt a láz (hiánya) és a depresszió közötti összefüggés. A bécsi Julius Wagner von Jauregg volt az első olyan pszichiáter,
aki
annak
idején
orvosi
Nobel-díjat
kapott.
A
kitüntetést
1927-ben azért a felfedezéséért ítélték oda neki, mert a depreszsziót láz aktív kiváltásával szorította vissza. (Eric Kandellel, aki 2000-ben kapta meg a Nobel-díjat, csak ők ketten pszichiáterek a kitüntettek között.) Wagner von Jauregg így írt erről később: „A figyelmem már pszichiátriai pályám elején is a láz hatásainak kérdésére
irányult.
Történt,
hogy
1883.
január
l-jén
assziszten-
si állást vállaltam el a pszichiátriai klinikán, és január 28-án M. K., egy vidéki napszámos 46 éves felesége, aki már hónapok óta depresszióban
szenvedett,
erysipel-fertőzést
(bakteriális
eredetű
bőrfertőzést) kapott, amely meglehetősen magas lázzal járt, és teljesen kigyógyította a lelki betegségéből. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ezt a természetes kísérletet a pszichiátriai zavarok gyógyításában is utánoznunk kellene." A Bécsi Egyetemen tevékenykedő Julius Wagner von Jauregggel nagyjából egy időben (1893 táján) fedezte fel a New York-i William
Coley
belgyógyász,
hogy
bizonyos
daganatos
megbete-
gedések meggyógyulnak, ha a beteg szervezetébe kis mennyiségű megölt baktériumot („Coley mérgét") adnak, és ezzel lázat váltanak ki. Az eleai Parmenidész (i. e. 540-480), az ókori Görögország egyik „ősi" orvosának kijelentése talán nem is jár nagyon meszsze az igazságtól: „Adjátok meg nekem a hatalmat, hogy lázat válthassak ki a betegből, és kigyógyítom minden betegségből!" 122
Az immunrendszer fegyverei: az immunsejtek és az immunjelzőanyagok A láz csak az egyik a számos olyan fegyver közül, amely a test saját védekezőrendszere,
az
megóvja
a
testünket
immunrendszer behatoló
rendelkezésére
kórokozóktól
áll,
hogy
(baktériumoktól
és
vírusoktól), valamint a daganatos megbetegedésektől. A test saját immunrendszerének - pontosan úgy, mint a pszichének - megvan az a kulcsfontosságú képessége, hogy megkülönböztesse az „ént" és a „nem ént". A falósejtek, továbbá az antigéneket vagy idegen anyagokat bemutató sejtek jelentik az első frontvonalat, amellyel a kórokozók találkoznak, miután behatoltak a testbe. Ezek a sejtek nemcsak a véráramban találhatók meg, hanem több szervben és testi szövetben is „leparkolnak" (a vérben monocitáknak hívják őket, a szervekben és a szövetekben pedig makrofágoknak). Amint kapcsolatba őket
kerülnek
megkötni,
jelzőanyagokat
a
felfalni (ún.
kórokozókkal, és
citokineket)
nemcsak
megemészteni, előállítani
megpróbálják
hanem
és
a
elkezdenek
környezetükben
leadni, amelyekkel riasztják az immunrendszer összes többi részét. A jelzőmolekulák előállítása olyan gének működésén alapul, amelyek akkor kapcsolódtak be, amikor a faló- és antigént bemutató sejtek kapcsolatba kerültek a kórokozókkal. (Ez is jó példa arra, hogy a „környezeti tényezők" - ebben az esetben a vírusok és baktériumok - hogyan irányítják a test saját génjeit.) A jelzőmolekulák (citokinek) felszabadulása először is azoknak a sejteknek (B-sejtek) az aktiválásához és szaporodásához vezet, amelyek
a
aktiválódnak vezetni
a
betolakodók az
ún.
elleni T-sejtek,
kórokozókkal
antitesteket amelyek
szembeni
állítják
elő.
Másrészt
kamikazeszerűen
közelharcot,
mégpedig
tudják főleg
azok ellen, amelyeket korábban az antitestek „megjelöltek". A citokinek azonban az agyat is aktiválják (különösen a hipotalamusz idegsejtjeit), ami után a hipotalamusz felviszi a szervezet lázát (a láz 123
megakadályozza a kórokozók szaporodását, és megöli a daganatos sejteket). A citokinek a májat és a csontvelőt is aktiválják. Végezetül az
olyan
az
immunrendszer
egyedi
falósejtek
egészen
(az
ún.
különleges
természetes
fegyverei
ölősejtek
vagy
ΝK-sejtek), amelyek külső segítség nélkül is képesek elpusztítani a
vírusok
A
különböző
által
megfertőzött
fehérvérsejtek
vagy
elfajzott
(monociták
és
daganatos
sejteket.
makrofágok,
T-sejtek,
B-sejtek és NK-sejtek) és az általuk kilőtt rakéták (citokinek és antitestek) sítik
a
általában
testbe
rendszer
rendkívül
bekerült
azonban
a
kellemetlen
vírusokat
fent
és
meglepetésben
baktériumokat.
ecsetelt
fegyvereivel,
Az
részeimmun-
különösen
az
NK-sejtekkel, akkor is akcióba tud lendülni, ha daganatos sejtek keletkeznek a szervezetben. Hogyan tartja ellenőrzése alatt a test az immunrendszert? A mindig és mindenütt jelen lévő kórokozók kisebb általában hogy
olyannyira
alig
vesszük
önállóan észre.
védi
A
ki
a
nagyobb
test
támadásait
immunrendszere,
támadások
esetén
azon-
ban az immunválasz olyan agresszívre sikerülhet, hogy a dolgot nemcsak
a
veszélybe a
kórokozók kerül.
érzik
Az
jelzőmolekulák
meg,
hanem
immunrendszer
aktiválásainak
maga
a
különböző
kölcsönhatásai
szervezet
is
összetevői
-
révén
-
annyira
„kilenghetnek", hogy nemcsak a láz lőhet túl a célon, hanem az immunrendszer
széteső
sejtjei
révén
túlságosan
sok
fehérjebontó
enzim (ún. proteáz) szabadulhat fel. Az nek
elszabadult,
széteséséhez,
sokkos a
halálhoz
mentőorvosok
lemben tudnia
féktelen a
vezethet
(ezt
szótárából
használjuk). kell
immunválasz
szervműködés
Ebből
csökkenteni
az
a
a
vér
sejtes
összeomlásához szakkifejezést
kölcsönöztük,
és
egyértelművé
válik,
immunrendszer
és
itt
nem
elemei-
végül
ún.
természetesen pszichés
hogy
„kilengési
a
érte-
testnek
fokát".
Ez
a hatékony immunfék egy olyan hormon, amelyet az olvasók már alaposan
megismertek a korábbi
fejezetekben. Ez a hormon 124
képes
az
immunrendszer
összes
jelzőmolekulájának
génjeit
(citokinjét)
kikapcsolni (amelyeket - mint korábban láttuk - a vírusok és a baktériumok
kapcsoltak
be).
A
kortizol
nevű
stresszhormonról
van szó, amely le tudja kapcsolni a behatoló kórokozókra adott immun- és gyulladási választ. A kortizol tehát egy olyan anyag révén fejti ki a legfontosabb ellenőrző
hatását
az
immunrendszerre,
amelynek
a
termelődését
az agy irányítja. Ezt úgy éri el, hogy, amint a könyv más fejezeteiben már kimerítően ecseteltem, a hipotalamusz idegsejtjei bekapcsolják a CRH-t kódoló központi stresszgént (CRH: corticotropin releasing hormone), s vele együtt a szervezet „stressztengelyét": a CRH
révén
fízis)
az
aktiválódik ACTH
a
szomszédos
(adrenocorticotrop
agyalapi hormon)
mirigyben termelése,
(hipoaminek
következtében a mellékvesékben kortizol választódik ki. A stressz- és az immunrendszer egyensúlya. A cirkadián bioritmus Az
immunrendszer
„sakkban
tartják"
és
a
egymást
stresszrendszer az
nemcsak
egészséges
kölcsönösen
szervezetben,
hanem
24 órás ritmusban váltják is egymást. Ezzel „bioritmust" hoznak létre: a kortizoltermelés minden reggel 4 és 6 óra között éri el a tetőpontját a stressztengely működése révén, amely 14 és 15 óra között („szieszta") éri el a köztes mélypontját, majd 16 óra után eléri a második csúcsát, és éjjel jut nyugvópontra. Az egészséges
szervezetben
az
immunrendszer
alaptevékenysége
éppen
ennek ellenkezője: nemcsak a vérben jelen lévő védősejtek száma, hanem
az
immunrendszer
jelzőmolekuláinak
(a
citokineknek)
a
nyugalmi termelése és a test hőmérséklete is megemelkedik a nap második felében, és éjfélkor éri el a mélypontját. A citokineknek az agy idegsejtjeire gyakorolt hatása „találóan" abból áll, hogy fáradtságot okoznak, és mély alváshoz vezetnek. Ezzel
szemben
a
kortizol
nevű
stresszhormon,
amelynek
ter-
melése kora reggel éri el a csúcspontját, nagyszerű ébresztő, és kitűnően
aktiválja az összes
teljesítményfunkciót. Az ún. cirkadián 125
ritmus azt jelenti, hogy az egészséges ember pszichéje, illetve agya által irányított stressztengely mindig kora reggel és a nap első felében aktív, míg az immunrendszer génjei (különösen a faló- és antigénbemutató rendszer
sejtekben
jelzőmolekuláit
található állítják
gének,
elő)
a
amelyek
második
az
immun-
napszakban
és
éjjel aktívabbak. A cirkadián ritmusnak az immunrendszer és a kortizol között ingázó
rendszerét
két
külső
tényező
tartja
megfelelő
„ütemben":
egyfelől a Nap, illetve a nappali fény 24 órás ritmusa, másfelől a
szociális
tok).
impulzusok
Érdekes,
kortizolrendszere
hogy
a
már
(mindenekelőtt stressztengelynek
pirkadatkor
az az
emberi agy
aktiválódik,
kapcsola-
által
vezényelt
vagyis
az
agy
képes a napkeltét (csakúgy, mint számos más előre látható vagy „fenyegető" eseményt) elővételezni - anticipálni - a reakcióiban. Amikor a stressz akadályozza az immunrendszert Ha
a
stressztengely
(a
kortizol
stresszhormonnal
együtt)
és
az
immunrendszer egyensúlya megbomlik, annak káros hatásai lehetnek az egészségre. Az emberi kapcsolatokban érzékelt megoldhatatlan problémák, a krónikus stressz és a depressziós megbetegedések aktiválják az agyban a CRH-t kódoló központi stresszgént, s vele együtt felszökik a kortizoltermelés is. Ez azzal a következménnyel
járhat,
hogy az
immunrendszer
nem
képes
megfelelően
működni, amikor egy fertőzést kellene elhárítania vagy egy sérülést kellene meggyógyítania. A stressztengely tartós aktiválódása ahhoz vezethet, hogy az immunrendszer
akadályokba
ütközik,
amikor
pedig
a
normális
nyugalmi állapotában „rendben" végezné a feladatait. Ide tartozik például az a feladata is, hogy a szervezetben lappangó vírusokat ellenőrzése alatt tartsa. Jó példa az ilyen „téli álmot alvó" vírusokra a herpeszvírus (amely fájdalmas kiütést okozhat az ajkakon és más testrészeken), de egyéb vírusok is (pl. a cytomegalovírus [CMV] vagy az Epstein-Barr vírus [EBV]). 126
Az
immunrendszer
között
felborult
és
a
egyensúly
stresszreakciót
tehát
már
koordináló
akkor
rendszer
észlelhető,
amikor
nincs akut betegség. Nagy bajt csak akkor okoznak az immunrendszer
előtt
tornyosuló
akadályok,
amikor
kórokozók
(víru-
sok vagy baktériumok) okozta akut fertőzések állnak fenn, vagy ha
egy sebesülést
kortizolnak
kell
ilyenkor
meggyógyítani.
biztosítania
kell
A stressztengelynek a
megfelelő
és
játékteret
a az
immunrendszer számára, hogy az jóval a cirkadián ritmuson túlmutató gyulladásos vagy immunválaszt tudjon mozgósítani. A
stressztengely
túlzott
aktivitása
és
a
szervezet
saját
kortizolja azt a hatást válthatja ki, hogy az immunválasz bizonyos
részei
egyszerűen
elmaradnak
(különösen
az
immunrendszer
jelzőmolekuláiért felelős gének aktiválása és a láz többek között ezeknek és
köszönhető
immunválaszok
felszökése). számos
Az
krónikus
ilyen
„fékezett"
egészségi
gyulladásos
zavarhoz
vezetnek,
és vélhetően ezek okozzák a krónikus kimerültség tünetegyüttesét (chronic fatigue syndrome, CFS, korábban disztimia). A stresszt fokozó és az immunrendszert gátló terhelések Számos
lelki
tudományos
stresszel
munkacsoport
és
depressziós
felismerte,
betegségekkel
hogy
a
foglalkozó
pszichés
terhelések
nagymértékben befolyásolni tudják az immunrendszer és a gének működését.
A
többek
között
Janice
és
pszichoneuroimmunológia az
Ronald
amerikai
Ohiói
Kiecolt-Glaser
úttörői
Állami kutatópár,
közé
tartozik
Egyetemen
dolgozó
valamint
Michael
Irwin és Chris Gillin a kaliforniai San Diegóból. Janice és Ronald Kiecolt-Glaser nemcsak a fontos védősejtek (különösen
a
T-sejtek
és
az
ΝK-sejtek)
számának
csökkené-
sét és működésének gátlását találta olyan nőknél, akik éppen a szétköltözés vagy a válás állapotában voltak, hanem a lappangó vírusok
aktiválódását
is
kimutatta
(herpeszvírusokat
és
EBV-t).
A lelki terhelésnek kitett nőknél a kisebb sérülések sebgyógyulása is rendellenes volt. A San Diegó-i Michael Irwin olyan nők
127
immunrendszerét
tanulmányozta,
akiknek
a
férje
rákbetegség-
ben szenvedett. Amikor a párjuk betegsége a végső stádium felé közeledett, de főleg a férj halála után, az érintett asszonyokban nemcsak
a
természetes
ölősejtek
(NK-sejtek)
száma
csökkent
le
drasztikusan, hanem ezek működésének hatékonysága is. Ezek az ölősejtek
az immunrendszer
legfontosabb
katonái
közé
tartoznak,
mivel képesek elpusztítani a fertőző és rosszindulatú sejteket. Több vizsgálat is tanúskodik arról, hogy milyen hatást gyakorolhatnak Ronald
az
emberi
egyértelműen séges
kapcsolatok
Kiecolt-Glaser csökkent
embereknél,
mentesek
voltak,
az
immunrendszerre:
megemelkedett funkciójú
akik
mind
viszont
védősejteket
testi,
akaratuk
Janice
kortizolkoncentrációt
mind
talált
olyan
pszichés
ellenére
és és
egész-
betegségektől
magányosan
éltek.
Ugyanezt lehetett megfigyelni olyan embereknél, akik számára egy Alzheimer-kórban
szenvedő
hozzátartozójuk
ápolása
jelentett
ter-
het. A segítség és a támogatás visszafordíthatja ezeket a hatásokat: azoknál az embereknél, akik magánytól vagy családi terhektől szenvedtek, egy lazító gyakorlatokat is alkalmazó beszélgetős csoportban való részvétel a védősejtek (T- és NK-sejtek) jobb működéséhez vezetett, és javult a lappangó vírusokkal szembeni védekezésük is. A depresszió hatása az immunrendszerre Úgy tűnik, az immunrendszer saját génjeire a depresszió gyakorolja a legnagyobb hatást, mégpedig a lelki terhek és az emberi kapcsolatok tozik az
által.
Ε
terület
legmeghatározóbb
kutatói
közé
tar-
Antwerpenben dolgozó Michael Maes belga pszichiáter,
aki számos más munkacsoporttal egybehangzóan azt találta, hogy a depresszió a védősejtek (T- és NK-sejtek) számának csökkenéséhez és alulműködéséhez vezet. A lappangó (herpesz- és CMV) vírusok elleni védekezés is csökken a depressziós időszakban. Ahogyan
a
megállapította, szer több
tel-avivi a
olyan
Ronit
depresszió
Weizman
okozta
lelki
a
vizsgálatai
stressz
génjét is lekapcsolja, amely a
128
az
alapján
immunrend-
jelzőmolekulák
termeléséért
felelős.
A
depresszió
által
lekapcsolt
gének
között
van az interleukin-1 nevű jelzőanyag is, amely többek között az agyban fejti ki tevékenységét, és meghatározó szerepet játszik a láz kiváltásában. Ez megmagyarázza a fejezet elején már említett megfigyelést,
mely
szerint
a
súlyosan
depressziós
emberek
alig
számolnak be lázas állapotról. Ronit tett
Weizman
bécsi
által
kidolgozott,
depressziósoknál lés
megfigyelései
Nobel-díjas
egyik
korábban
teszik
Julius
Wagner
már
alkalmazott.
hatása
érthetővé
pszichiáter,
abból
A
áll,
említett
szándékosan
hogy
a
a
már
Jauregg
lázterápiát,
amelyet
lázat
depresszió
kiváltó által
Ulrich
évvel
ezelőtt
Frommbergerrel
Fritz és
Hohagennel,
Mathias
keze-
elnyomott
interleukin-1 újra működésbe lép. Ezt találtuk akkor is, néhány
emlí-
von
amikor
Dieter
Riemann-nal,
újra
megvizsgáltuk
Bergerrel
Wagner von Jauregg lázterápiáját. A lázterápia valóban javít a depresszión. Az eljárás egyszeri alkalmazása esetén azonban a hatása csak rövid ideig tart. A módszer körülményes, nagyon kell figyelni a betegre, és a depresszió leküzdése érdekében többször is alkalmazni kell; ezért a szokványos klinikák nem megfelelőek erre a kezelésre. Néhány természetes
gyógymódokkal
foglalkozó
és
antropozófiai
irányultságú 5
klinikán azonban még ma is használják a lázterápiát, mégpedig egyértelműen jó eredményekkel.
A stressz és a depresszió a daganatos sejtek elleni immunvédekezést is gyengíti Milyen
egészségre
kortizolhoz
5
Julius
hasonló
Wagner
von
gyakorolt
hatásai
stresszhormonok
Jauregg
az
Osztrák
volt. (A ford.) 129
lehetnek hosszabb
Antropozófiai
annak, ideig
Társaság
ha
a
nincsenek
prominens
tagja
összhangban
a
akadályozzák
annak
szervezet
védekező-
működését?
és
Úgy
immunrendszerével,
tűnik,
ez
a
és
szervezetnek
azt a képességét érinti leghátrányosabban, amely megöli a daganatos a
sejteket,
tudományos
vagyis
elhárítja
kutatások
a
alapján
rákos
megbetegedéseket.
kiderült
(lásd
alább),
Mint
bizonyos
daganatok kockázatát azért növeli meg a depresszió, mert a krónikus fő
stressz
oka
a
és
depresszió
alatti
csökkent
tumorelhárítás
természetes
ölősejtek számának akár
csökkenése
lehet
NK-sejtek
különleges
egységet
(az
képeznek,
az
50%-ot
immunrendszeren
amely
a
daganatos
egyik
is
elérő
belül sejtek
egy ellen
veszi fel a harcot). A
helsinki
vezetett
Országos
orvoscsoportja
Egészségügyi 1978
és
Intézet
Paul
Knekt
által
között
több
mint
7000
1980
testileg egészséges férfit és nőt vizsgált meg, és további tizennégy éven keresztül követte nyomon az egészségük alakulását. A kezdeti
kivizsgálás
dohányoznak-e, dott
tesztet
keretében de
is,
többek
kitöltettek
hogy
között
velük
megállapítsák,
egy
megkérdezték, nemzetközileg
szenvednek-e
hogy elfoga-
depressziótól.
A tizennégy éves megfigyelési időszak végén azt találták, hogy a kezeletlen depresszió 3,3-szorosára
emelte annak a kockázatát,
hogy valaki a tizennégy év során tüdőrákot kapjon. A
depresszió
tüdőrákkockázata
ezzel
pontosan
ugyanabba
a
tartományba kerül, mint a szintén ebben a vizsgálatban szereplő dohányzásé,
amely hasonlóképpen
kockázatát.
Azoknál
a
vizsgálati
3,3-szorosára
emelte
személyeknél,
akik
a
tüdőrák
kezeletlen
depresszióban szenvedtek, és egyúttal dohányoztak is, a rák kockázata csaknem hússzorosára nőtt. Ez azt jelenti, hogy a krónikus feszültség
és
depresszió
elleni védekezést
nemcsak
önmagában
a
daganatos
sejtek
csökkenti, hanem különösen akkor bénítja meg
a szervezet védekezőrendszerét, amikor a rákot kiváltó tényezők, például
a
dohányzás,
megterhelik
a
szervezetet
(vagyis
már egyébként is nagyon igénybe van véve az immunrendszer).
130
amikor
A kezeletlen depresszió és a mellrák kockázata közötti összefüggés A mellrák kockázatait is megvizsgálták. A Paul Knekt által vezetett helsinki
munkacsoportéhoz
Ronald
egészen
Grossarth-Maticek,
Hans
hasonló
Eysenck
eredményt
kapott
néhány
munka-
és
társuk, akik egy tizenöt esztendőt felölelő folyamatos vizsgálatot végeztek hozták
8000-nél
is
nyilvánosságra:
több a
nővel.
kutatók
Az
eredményeiket
elsősorban
akkor
2000-ben
mutatták
ki
a pszichoszociális terhelések és a depresszió erőteljes, a szervezet védekezését gyengítő hatásait, amikor a nők ráadásul általánosan
ismert
túlsúly, Ilyen
karcinogén
bizonyos rákkeltő
hatásoknak
voltak
hormonkészítmények
kockázatok
megléte
kitéve
szedése,
mellett
a
(dohányzás,
alkohol
lelki
stb.).
terhek
akár
ötszörösére növelték a rák - már egyébként is magas - kockázatát. A Grossarth-Maticek által vezetett vizsgálatok eredményeit később kétségbe vonták (hogy jogosan-e, vagy sem, azt máig vitatják). Vitán felül állnak viszont egy másik kutatás adatai: egy szintén 2000-ben
publikált
alakulását
követte
amerikai Jacobs
vizsgálatban
1200
Gregory
Bovasso
és
nő
egészségének
tizennégy
éven
keresztül. Azok a nők, akik már a vizsgálat elején is kezeletlen depresszióval gyakrabban
küszködtek, lettek
rákosak,
tizenöt mint
évvel a
később
depressziótól
tizennégyszer nem
szenvedő
nők. Jacobs és Bovasso kutatásai ezenkívül még egy dologra felhívták a figyelmet. Már a depresszióról szóló fejezetben is említettük,
hogy
elvesztése
a
a
fontos
depresszió
emberi
kapcsolatok
legfontosabb
kiváltó
veszélyeztetése okai
közé
vagy
tartozik.
A megfigyelt 1200 nőnél azt találták, hogy az egyik szülő elvesztése az első életévekben a depressziótól függetlenül is kockázati tényezőt
jelentett
a
rákbetegség
kialakulásában
(a
későbbi
mell-
rák kialakulásának kockázatát az egyik szülő elvesztése csaknem megduplázta).
131
A „rákos személyiség" - aki nem létezik Ε helyütt szeretnék utalni arra, hogy nem létezik „rákos személyiség", tehát nincsenek olyan jellemvonások, amelyek megnövelik a rák kialakulásának kockázatát. Reinhold kutató
orvosnak
személyiségről"
köszönhetjük szóló
annak
korábbi
Schwarz heidelbergi rák-
felismerését,
feltételezések
hogy a
nem
„rákos
állják
meg
a
helyüket. A megbetegedésre való hajlam szempontjából nem egy bizonyos karakter vagy bizonyos személyiség a fontos, hanem a szubjektíve -
átélt
néhány
terhelés,
modern
ezért
vizsgálatra
a Frankfurter Allgemeine Zeitung hivatkozva
-
helyesen
írta
2001.
január 10-i számában, hogy „a pszichés terhelés kedvez a mellrák kialakulásának - amit pszichoterápiával meg lehet előzni". Vajon az antidepresszánsok megnövelik a daganat kockázatát? A
pszichoterápiás
arról
kezelések
tanúskodnak,
hogy
pozitív
fontos
hatásáról
lenne
szóló
levonni
a
vizsgálatok
következtetése-
ket a depresszió, az immunrendszer gyöngítése és a rák kockázata közötti összefüggésekből. Ezzel szemben néhány új vizsgálat eredménye
alapján
gyógyszerek
megnövelik
Adamantios mi
gyanítható,
Serafeim
a
és
során
rák
John
immunológuscsoport
kísérletek
hogy
a
depresszió
kialakulásának
Gordon
rákos
által
sejtekkel
megfigyelte,
hogy
ellen
kockázatát.
vezetett
folytatott
bizonyos
használt Az
birmingha-
laboratóriumi
antidepresszánsok
megvédik a rákos sejteket, így a szervezetben termelődő szerotonin A
nevű
fluoxetin
jelzőmolekula (többek
révén
között
nem
olyan
sikerül
elpusztítani
gyógyszerekben
őket.
használják,
mint a Fluctin ® vagy a Prozac ® ) és a citalopram (Cipramil ® vagy Sepram ® )
esetében
gálatukban,
tehát
még
szabad
nem
Brandis
kanadai
mutatták nem túl
ki
élő
ezt
korai
hatást
laboratóriumi
Serafeimék
következtetéseket
gyógyszerkutató
rá a figyelmet, hogy bizonyos
a
betegeknél. azonban
tanulmányok
132
már
vizs-
kísérleteiből
levonni. 1992-ben
Lorne felhívta
arra utalnak, hogy az
antidepresszánsok
-
beleértve
az
Amitryptilin
nevű
„klasszikus"
gyógyszert is - hosszú távon rákkeltő hatásúak lehetnek. A pszichoterápia pozitív hatást gyakorol az immunrendszerre és a betegség lefolyására, valamint csökkenti a rák kockázatát A pszichoterápia számos vizsgálat szerint pozitív hatást gyakorol az immunrendszerre, és csökkenti a rák kockázatát. A pszichoterápia haszna az olyan, már kialakult rákbetegségeknél is beigazolódott, amelyeknél vizsgálat
a
beteg
ráadásul
egybehangzóan
depresszióban
állítja,
hogy
a
is
szenvedett.
rákbetegeknek
Több
nagyjából
35%-a egyben depressziós is. A pszichoterápia csökkentheti azokat a terheket és hatásokat, amelyeket
a
rákbetegeknél
a
párhuzamosan
fennálló
depresszió
okoz. Ez azért fontos, mert a depresszióval súlyosbított rákbetegek tovább maradnak a klinikán, nagyobb fájdalmakat élnek át, és a
jelentősen híres
rövidebb
londoni
ideig
Royal
maradnak
Marsden
életben.
Rákkutató
Maggie
Központ
Watson,
kutatója
a
Lancet című vezető folyóiratban publikálta nemrég azt a megfigyelését,
hogy
a
pszichoterápia
meghosszabbította
a
rákbetegek életét. A kontrollcsoportot az ugyanolyan
depressziós súlyos rák-
ban szenvedő, de nem depressziós betegek alkották. Ezen adatok alapján döntő fontosságú orvosi segítséget jelent az a pszichológiai támogatás,
amelyet
számos
modern
rákklinikán
már
alkalmaznak
is az ún. pszichoonkológiai szolgálat keretében - kiegészítésképpen a szó szoros értelmében vett tumorterápia mellett. A mellrák génje, a BRCA. Vajon milyen szerepet játszanak az örökölt génmutációk? A
nőknél
előforduló
leggyakoribb
rákos
megbetegedés,
a
mell-
rák példáján már néhány évvel ezelőtt megfigyelhető volt, hogy rendszeres időközönként szárnyra
kapnak azok a
a
elkerülhetetlen,
rákos
tozás
megbetegedéseket
előre
egy
meghatározza. 1994-ben néhány
133
rémhírek, sorsszerű
mellrákos
hogy elvál-
betegnél
elváltozásokat
mutattak
ki
az
egyik
gén
„szövegében"
(DNS-
szekvenciájában). (Ezt a gént már 1990-ben felfedezte az amerikai Marie Claire King.) Igaz, hogy az il yen elváltozások (mutációk) öröklődnek
a
gének
„DNS-szövegében",
ami
általában
50%-os
kockázattal jár. Ennyiben megalapozott volt az a feltételezés, hogy a vizsgált betegeknél a mellrákos megbetegedés öröklött fajtájáról volt szó. Bár 1994-ben még fogalmunk sem volt arról, hogy az összes mellrákos
megbetegedésben
mekkora
szerepet
játszanak
az
örök-
lött genetikai elváltozások, akkoriban már attól harsogott a világsajtó, hogy „megtalálták a mellrák genetikai okát". Ezáltal azt a látszatot keltették, mintha a mellrák alapvetően öröklött betegség volna.
Több milliónyi fiatal nő, akiknek az édesanyja mellrákot
kapott, az ilyen hírek hallatán nyugtalankodni kezdett, sőt pánikba esett, számos nő pedig azonnal műtétileg el akarta távolíttatni a mellét, mintegy „profilaktikusan" (tehát megelőzésképpen). Időközben
egyértelműen,
tudományosan
is
bebizonyosodott,
és ma már senki sem vitatja, hogy 5%-nál is kevesebb (!) azoknak a mellrákos betegeknek az aránya az összes mellrákos beteg között, akiknél
olyan
mellrák
örökletes
genetikai
elváltozások
formájának
mutathatóak
kialakulásához
ki,
melyek
vezethetnek.
a
BRCA1 ,
BRCA 2 , és BRCA 3 a neve annak a három génnek, amelyek kedveznek a mellrák öröklött formájának (a BRCA a breast cancer, a mellrák
angol
megfelelőjének
rövidítése).
A
mellrákban
megbete-
gedett nők több mint 95%-a nem örökletes betegségben szenved. A
betegségért
felelős
gének
jelentőségének
groteszkül
eltúlzott
bemutatása mára már sajnos általánossá vált. Ezekből állnak össze azok a téves ismeretek, amelyekről a könyv elején beszéltünk.
134
Összefoglalás A het
lelki
terhek
a
szervezet
és
a
depresszió
következményeképpen
immunvédekezése.
Az
sérül-
immunrendszernél
is
igazolódott, hogy az emberi kapcsolatok hatást gyakorolnak a génműködésre és a biológiai folyamatokra. A stressz és a depreszszió
nemcsak
az
(citokinjének) az
immunrendszer
génműködését
immunrendszer
ölősejteket)
számos
is,
sejtjeit így
jelzőmolekulájának
változtatja
(a
meg,
T-sejteket
rendkívüli
és
a
mértékben
hanem természetes
csökkenti
azok
védekezőképességét a kórokozókkal szemben. Ha a stressz és a
depresszió
például
által
okozott
pszichoterápiával
terheket
nem
akkor
megnő
-,
sikerül leküzdeni a
betegségek
-
koc-
kázata, ráadásul a halálos betegségeké is. Míg egyes utalások arra engednek következtetni, hogy a depresszió ellen használt gyógyszerek
tovább
gyengítik
védekezését,
számos
vizsgálat
pia
nemcsak
már
rákban
az
a
immunrendszer
megbetegedett
szervezet
kimutatta,
működését
emberek
is pozitív irányban befolyásolja.
135
rákkal
hogy
szembeni
a
pszichoterá-
erősíti,
hanem
betegségének
a
lefolyását
11. fejezet Orvos és beteg vakrepülése? A pszichológiai problémák gyógyszeres kezelésének kritikája
Anyagok, amelyek nyomokat hagynak hátra az agyban Nemcsak tudják
bevésődő
élmények,
a
képesek
hátrahagyni
mokat vagy
a
aktiválni
központi
gyógyszerekről
küszködő képest
emberek -
óriási
-
van-e életét
hanem
bizonyos
idegrendszer függetlenül
szó. -
a
mértékben
génjeit,
A súlyos hatvan
attól,
vegyületek és
hogy
pszichés
évvel
megkönnyítő
tartós
is
nyo-
drogokról
problémákkal
ezelőtti
helyzethez
pszichofarmakonokról
folytatott korábbi vita ma felelőtlenség lenne. El kell utasítanunk egyes
csoportok
általánosító,
könnyelmű
hangulatkeltését,
mely
a pszichés betegeken segítő gyógyszerekre irányul. Az ilyen
gyógyszerek alkalmazásával szembeni kritika annyi-
ban mégis jogos, hogy e
gyógyszerek felírói egyszerűen figyel-
men kívül hagyják azt a tényt, hogy a medicinák nagy részénél a népesség akár 40%-a képtelen elviselni az ajánlott adagot (lásd a 147. oldaltól). Meggondolandó az is, hogy a pszichofarmakonokat nemcsak
azokban az esetekben szokták felírni, amikor a pszichés
136
megbetegedés
súlyossága
okán
elkerülhetetlenek,
hanem
akkor
is,
amikor jobb lenne kizárólag pszichoterápiát alkalmazni. Ami a droghasználatot illeti, az újabb tudományos vizsgálatok semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy a kábítószerek tartósan káros hatást gyakorolnak az agyra. Ez nemcsak a „kemény" drogokra
(opiátok
és
kokain)
vonatkozik,
hanem
olyan
anyagokra
is, mint az ecstasy (melynek kémiai neve MDMA) és a hasis (a kémiai neve THC). Drogok: „nyomok az agyban" Elsősorban
a
kábítószerek
agyra
hatni
jelen
könyvünkben
Anna
Gamma
végzett
tudó
esetében
anyagok csak
(Zürichi
agyvizsgálatai
sikerült
nyomokat
két
anyag
Egyetem) azzal
az
kimutatni,
hagynak esetével
modern
maguk
hogy után.
az Ezt
fogom
szemléltetni.
képalkotó
eljárásokkal
eredménnyel
zárultak,
hogy
az
ecstasy komoly elváltozásokat okoz és hagy hátra az agy érzelmi központjaiban Morgan
(az
(Walesi
amygdalában Egyetem)
és
azt
a
gyrus
találta,
cinguliban).
Michael
hogy az ecstasyfogyasztók
még hónapokkal később is alvás- és emlékezetzavarban szenvednek. Különös nyomot hagy az agyban a kokain: az újabb vizsgálatok
- többek
között
Janet
Neisewanderé
(Arizonai
Egyetem)
és
Mark Unglessé (Stanford Egyetem) - azt mutatják, hogy a kokain nemcsak a fent említett érzelmi központokban változtatja meg a génaktivitást, amelyet
az
hanem utóbbi
még
egy
években
olyan
amolyan
agykéreg
alatti
részben is,
„függőségkialakító
központ-
(tetrahidrokannabinol)
esetében
ként" kezdtek számon tartani. A több
hasisban vizsgálat
fréniára
meglévő is
hajlamos
THC
egyértelműen embereknél
bebizonyította, drasztikusan
hogy
a
megnövekszik
szkizoannak
kockázata, hogy valóban ki is tör rajtuk a betegség. Heinz Häfner (a
mannheimi
Központi
Mentálhigiénés
Intézet
korábbi
igazga-
tója) vizsgálatainak adatai alapján is megerősítést nyert, hogy a hasisfogyasztás minden, csak nem problémamentes. 137
Pszichofarmakonok és más gyógyszerek. Az elkerülhetetlen és az elkerülhető mellékhatások Néha
elkerülhetetlen,
mellékhatásai téke
azonban
hogy
is legyenek. a
a
hatásos
gyógyszereknek
A komoly mellékhatások
vizsgálatok
nyugati
valóban szerint
országokban
nemcsak
is
túlzott
mér-
Németországban,
hanem
más
dokumentáltan
elkerülhető
okokra
vezethető vissza. Neves gyógyszerszakértők becslései sze-
rint Németországban évente 15-25 ezer ember hal bele a gyógyszerek mellékhatásaiba. Ehhez még hozzáadódik a fel és el nem ismert esetek egyre növekvő sötét tömege, amelyre olyan farmakológusok
figyelmeztetnek
professzor
(Hannoveri
újra
Orvosi
meg
újra,
Főiskola)
mint és
Jürgen
Peter
Frölich
Schönhöfer
professzor (Brémai Egyetem). Ezt a helyzetet nem a gyógyszerek elkerülhetetlen mellékhatásai okozzák, hanem az egyes emberek eltérő gyógyszer-toleranciája, amely genetikailag meghatározott (örökletes). Bár egy beteg egyéni
gyógyszer-toleranciája
meghatározható
lenne,
és
a
egyszerű
diagnosztikai
vércsoport-igazolást
ki
vizsgálattal lehetne
egé-
szíteni ezzel az információval (amit az Európai Unió már évek óta szorgalmaz), akár 40%-ra is rúghat azok aránya a népességben, akik
sok gyógyszerből
téves, többnyire túlságosan magas
adagot
kapnak. Ezt nemsokára még bővebben is ki fogjuk fejteni.
Pszichofarmakonok. Amikor van értelmük Először is szögezzünk le valamit: a pszichofarmakonok vészhelyzetben és súlyos pszichés betegségek esetén nemcsak fontos segítséget jelentenek,
hanem
életmentőek
lehetnek.
Vészhelyzetben
(pl.
ext-
rém szorongásos állapotokban vagy akut öngyilkossági veszély esetén) gyakran nem mondhatunk le róluk, elsősorban azért, mert egy darabig elviselhetővé
teszik az elviselhetetlen helyzetet a páciens
138
számára, és áthidalják azt az időszakot, amikor a - többnyire pszicho- - terápiának még nem sikerül a probléma gyökeréig hatolnia. A gyógyszerek a súlyos pszichés betegségek esetén is hasznosak és sokat segítenek, például a depresszió súlyos formáinál, de mindenekelőtt
a
pszichotikus
szkizofrén
és
egyenesen
felelőtlenség
mániás
megbetegedéseknél
pszichózisoknál). lenne
(különösen
Ezekben
lemondani
a
az
a
esetekben
pszichofarmakonok
segítségéről (ami természetesen addig lesz igaz, amíg az orvostudomány állása szerint lehetőségek).
Még
nem állnak rendelkezésünkre jobb terápiás
valamit
figyelembe
kell
vennünk:
aki
hosszú
időn át (vagyis több mint két vagy három hétig) pszichogyógyszert szed, az nagy veszélybe sodorhatja magát, ha hirtelen abbahagyja a szedését. Sok
pszichofarmakon
veszélyes (ez
az
megvonási ún.
szedésének
tüneteket
rebound-jelenség),
vagy
hirtelen
abbahagyása
visszacsapási
következésképpen
hatást a
néha
okozhat
gyógyszerada-
got lassan, vagyis napokon vagy heteken át kell lépésről lépésre csökkenteni (szinte észrevétlenül). Ha egyáltalán abba kell/szabad hagyni. Ezért van szükség orvosi ellenőrzésre és javaslatokra nemcsak a pszichofarmakonok felírásakor, hanem a róluk való leszokás időszakában is. A pszichoterápia és a pszichofarmakoterápia eltérő stratégiái Vajon miben különbözik a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés stratégiája a pszichés zavarok gyógyításában? A jó pszichoterápia először támogató kapcsolatot alakít ki a terapeuta és a páciense között, majd azon fáradozik, hogy javítsa a páciens egyéni problémamegoldó
képességeit,
mégpedig
célzottan
és
specifikusan
azo-
kon a területeken, amelyekben a beteg - az emberi kapcsolatokban korábban szerzett tapasztalatai alapján - hiányosságokat érez. Ezek
a
hiányosságok
mutatkoznak
meg
egészen
például
konkrét,
szorongásban,
specifikus
szükségleteihez való túlzott alkalmazkodásban stb. 139
helyzetekben
elkerülésben,
a
mások
Ha
a
páciens
a
terapeuta
támogatásával
megtanulja,
hogyan
kell új, eddig nem ismert módon megoldani az emberi kapcsolataiban felmerülő gondokat, akkor olyan új helyzetekkel is sikerrel megbirkózhat,
amelyekben
korábban
szorongani
kezdett,
és
ame-
lyek aktiválták a neurobiológiai vész- és riasztórendszereit. Ezzel nemcsak dó
az
agykérgi
képességei
idegsejthálózataiban
változnak
anyagcseréjének
rossz
meg,
hanem
szabályozási
tárolt
egyúttal
problémamegola
jelzőmolekulák
mechanizmusai
is
normalizá-
lódnak (lásd ehhez a 1 6 . fejezetet a pszichoterápiáról). A
pszichofarmakonok
hatása
abban
áll,
hogy
helyreállítják
az idegi jelzőmolekulák szélsőségesen rossz szabályozását, valamilyen
pszichés
esetekben,
zavar
amelyekben
következtében
ez
a
hibás
állt
elő.
szabályozás
amely
Azokban
túlzott
az
méreteket
öltött, ez a hatás fontos segítséget nyújthat (pl. alkalmassá teszi a
pácienst
a
pszichoterápiára).
pszichofarmakonok változtatják
meg,
magát hanem
a
A pszichoterápiával ellentétben problémamegoldó
továbbra
is
képességet
érintetlenül
hagyják
a
nem azokat
a hiányosságokat, amelyek az ember korábbi tapasztalatai nyomán jelentek meg és az idegsejthálózatokban tárolódtak. A benzodiazepin függőséget okozó hatásai A gyógyszeres terápia kritikus pontja az a kérdés, hogy a szorongást
és
hatást sos
depressziót
gyakorolnak vagy
rövid közép-
depressziós
Valium ® -hoz
hasonló
távon és
csökkentő
hosszú
távon
megbetegedésre. anyagok,
az
ún.
A
gyógyszerek magára
a
milyen
szorongá-
legegyértelműbbek benzodiazepinek.
a
Ezek
a szorongáscsökkentő és altató hatású anyagok rövid távú csillapító hatással bírnak. Leszokás után azonban rendszerint visszatér az a probléma, amelyet elvileg le kellett volna győzniük. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek, mert ha valaki három hétnél tovább
rendszeresen
alakítanak
ki
az
szedi
agyi
őket,
akkor
neurotranszmitterek
új
egyensúlyi
körében,
ami
állapotot azzal
a
hatással jár, hogy leszokás után még erősebbek lesznek a tünetek
140
(szorongás,
belső feszültség,
időszakban.
Leszokás
amelyek
miatt
az
után
álmatlanság), ún.
érintettek
mint
megvonási
nemcsak
a kezelés
tünetek
arra
előtti
jelentkeznek,
kényszerülnek,
hogy
tovább szedjék a gyógyszert, hanem még az adagot is meg kell emelniük.
A
benzodiazepinek
nagymértékben
képesek
függőség
illetve
sóvárgást
kialakítására. Leszokás néhány pszichofarmakonról A
benzodiazepin
előidéző hatása depresszió
alapú
gyógyszer
annak,
szánsoknál
a
aki
Ezeket
figyelembe,
esetén
sokáig
leszokás
„megvonási
syndrome).
függőséget,
nem jellemző az antidepresszánsokra,
elleni
leszokással amelyet
gyógyszerek
őket.
szedi
következtében
tüneteknek"
a
szintén
tüneteket
amit például
gondjai Bizonyos
olyan
tünettan
neveznek gyakran
Steven
nem
Disalver
és
de számos lehetnek
a
antidepreszléphet
fel,
(angolul:
withdrawal
veszik
kellőképpen
John Greden (Ann
Arbor Egyetem, USA) vizsgálatai is igazolnak. Emiatt a szorongás és depresszió ellen alkalmazott gyógyszerek adagját lassan és fokozatosan kell csökkenteni, szinte „észrevétlenül" kell elhagyni őket, ha három hétnél tovább szedte őket valaki. Az antidepresszánsok nem kívánt mellékhatásai A
tudományos
hogy a száns tát,
szakirodalomban
depressziós
betegek
gyógyszerekkel hogy
a
egyik
végzett
depresszióval
nagyon komoly,
kóros,
egyértelműen alcsoportjánál
kezelés
ellentétes
megnöveli
dokumentálták, az
antidepresz-
annak
„felpörgetettség,
kockáza-
izgatottság"
mániának nevezett állapotába kerül át a
beteg. Lori Altshuler és Robert Post (National Institute of Health [NIH], USA) depressziókutatók vizsgálatai szerint az antidepreszszánsok
megduplázzák
a
mániás
fázis
kialakulásának
kockázatát.
A kutatók megállapítják, hogy a mániás betegek nagyjából egyharmadánál vezethető vissza a mániás szakasz a depresszió elleni gyógyszeres
kezelésre.
Több
más szerző
141
(pl. Thomas Wehr és
Frederick adatokat.
Goodwin, Susan
NIΗ,
Jick
USA)
(Bostoni
kutatásai
Egyetem)
igazolták
egyik
ezeket
kutatása
az
alapján
ezenkívül arra is találunk utalásokat, hogy bizonyos antidepreszszánsok
paradox
módon
megnövelik
az öngyilkosság veszélyét
a
depressziós betegeknél. Vajon növelik-e az antidepresszánsok a későbbi megbetegedés kockázatát? Komolyan veendő jelek mutatnak arra, hogy a depresszió gyógyszeres kezelése megnöveli annak a kockázatát, hogy a beteg újra depressziós epizódokat fog átélni. Nemzetközileg ismert pszichiáterek, például Giovanni Fava és mások felhívják a figyelmet arra, hogy ezt a problémát szintén ritkán veszik komolyan. Anne Simons és munkatársai (Pittsburghi Egyetem) nagy terápiás vizsgálatukban azt találták, hogy a gyógyszerekkel kezelt depressziós pácienseknél - a pszichoterápiával kezeltekhez képest - többszörösére nőtt azoknak tőlük
az
aránya,
függetlenül
akik
végzett
újból
megbetegedtek.
vizsgálatokkal
Eredményeiket
bizonyította
be
Mark
Evans (Minnesotai Egyetem) és Tracie Shea (Chicagói Egyetem). Ha
összehasonlítjuk
a
kimagasló
német
pszichiáter,
Emil
Kraepelin XX. század elejéről származó megfigyeléseit a depreszszió
elleni
gyógyszerek
bevezetése
(60-as
évek)
utáni
időszak
adataival, akkor azt látjuk, hogy a pszichofarmakonok bevezetése után
megduplázódott
azoknak
a
visszaeséseknek
a
száma,
ame-
lyet a betegek egy része az első depressziós epizód után tapasztal. Ez a
rendkívül
Egyetem,
USA)
fontos egyik
összehasonlítás tanulmányában
John
Greden (Ann
olvasható.
Néhány
Arbor füg-
getlen tudós - többek között a korábban már idézett Jules Angst (Zürichi
Egyetem),
szaktekintélye
- ezt
a
betegséglefolyás
rendkívül
komoly,
zatlan kérdésnek tartja.
142
kutatásának végső soron
európai
hírű
még tisztá-
A gyógyszerek egyéni toleranciája. Honnan tudjuk, mennyi a „megfelelő adag"? Térjünk most vissza az ebben a fejezetben korábban már érintett
kérdéshez:
gyelt,
mivel
különösen
pszichofarmakonokra, Azzal, hogy nem tékben
változó
magyarázhatóak
heves
az
mellékhatások,
hanem
az
ismételten
amelyek
összes
megfi-
nemcsak
gyógyszerre
a
jellemzőek?
veszik figyelembe az egyénenként óriási mérgyógyszer-toleranciát.
A
genetikai
különbségek
alapján néhány kutatócsoport arra a megállapításra jutott, hogy a népesség
egy
része
sokkal
érzékenyebb
bizonyos
gyógyszerekre.
Ez nemcsak számos széles körben felírt orvosságot érint, hanem mindenekelőtt az erős hatást kiváltó pszichofarmakonok nagy részét. Paracelsus orvos ság,
óta
szer
ismert
nagy
gyakorlata
(1493/4-1541), az
a
mértékben abból
az
„megfelelő"
az
mondás,
méreg." adagolási
egyéni
egyik
leghíresebb
hogy
Az
„Kis
mértékben
orvostudomány
elvből
adagjának
indul
kora
ki,
újkori orvos-
mai
felírási
hogy a
gyógy-
meghatározásához
csupán
a
beteg testtömegét és vesefunkcióit kell figyelembe venni, és hogy egyébként mindenkinél
a
naponta
beszedhető
hatóanyag
egyforma.
Hamarosan
látni
mértéke
fogjuk,
hogy
nagyjából egyáltalán
nem így áll a helyzet. A kiválasztás és a gyógyszerek „méregtelenítése" Az optimális gyógyszeres kezelésnek az a célja, hogy meghatározott,
pontosan
szervezetébe
a
mérhető
koncentrációban
hatóanyagokat.
Ezért
a
juttassuk
naponta
be
bevehető
a
beteg gyógy-
szeradagot elsősorban az határozza meg, hogy mekkora testtérfogatban oszlik majd el a hatóanyag, és naponta milyen mértékben fog lebomlani, majd a testből kiürülni. A napi adagot úgy kell megállapítani, hogy a naponta lebontott és kiválasztott hatóanyagmennyiséget pótolni tudja.
143
A gyógyszerek lebontásáért és kiválasztásáért néhány fontos, a májban termelődő enzim a felelős (az enzimek fehérjék, tehát az anyagcserét
szabályozó
proteinek).
Az
enzimek
révén
a
gyógy-
szerek kémiája úgy változik meg (elsősorban a májban), hogy a vizelettel vagy a széklettel távozni tudjanak a szervezetből. A gyógyszerkiválasztást miatt
végző
„méregtelenítő
enzimeket
a
enzimeknek"
is
„méregtelenítő" szokták
funkciójuk
nevezni
(szaknyel-
ven Cytochrome P450 enzimcsalád - CYP450). Az orvos „vakrepülése Gyógyszeradagolás az egyéni gyógyszer-tolerancia ismerete nélkül A méregtelenítő enzimek teljesítőképessége nagyon eltér a népesség
egészséges
tagjai
között,
aminek
genetikai
(tehát
öröklött)
alapja van. A népesség több mint 30%-ánál a CYP45 0 -enzimeknek közepesen csökkent
csökkent, a
további
10%-ánál
teljesítőképességük.
megfelelően
csökkent
A
pedig
népesség
e
gyógyszer-toleranciát
szélsőségesen
40%-ánál
ennek
figyelhetünk
meg.
Mivel a gyógyszerek orvosok által javasolt adagjai a teljes gyógyszer-toleranciával méregtelenítő
rendelkező
enzimek
többségre
működésétől
vonatkoznak,
függő
a
megfelelő
gyógyszerek
esetében
szisztematikusan túladagolják a népesség 40%-át; a népesség 10%át
pedig
egyszerűen
megmérgezik
ezeknek
a
gyógyszereknek
a
„normális" adagolásával. A gyógyszerek adagolására vonatkozó javaslatok alapját képező méregtelenítő
hatás
60%-a
tartozik.
gyártó
cégek
mélyek
között
(Az
„normális" új
gyógyszerek
gondoskodni csak
és
emberek
legyenek!)
gyenge
méregtelenítők"
szoktak kizárólag
Azok
az
adagokra
van
képesek. szükség
A
akik
csoportjába
népesség
144
hogy
normális
tartoznak,
bizonyos
tehát
csak
tesztelésénél
róla,
emberek,
30%-os
ban: intermediate metabolizers) méregtelenítésre
típusába
e
a a
a
gyógyszer-
vizsgálati
módon az
népesség
méregtelenítő
ún.
(a
négyszer 30%-ának
sze-
„közepesen
szakirodalomkisebb jóval
gyógyszerekből. Azok,
arányú kisebb akik a
népesség
10%-ára
rúgó
ún.
„gyengén
méregtelenítők"
csoportjá-
ba (a szakirodalomban: poor metabolizers) tartoznak, századannyi (!), tehát
szélsőségesen
lecsökkent
méregtelenítő
képességgel
bírnak.
Ezek az emberek bizonyos gyógyszerekből csak drasztikusan csökkentett kent
adagokat
kaphatnak,
gyógyszer-kiválasztási
nehogy
megmérgeződjenek
képességük
miatt.
A mai
a
csök-
gyógyszerek
többsége, s közöttük a felírt pszichofarmakonok nagyobbik része, azon gyógyszerek körébe tartozik, amelyeknél ezek a kiválasztási különbségek komoly szerepet játszanak. A népesség egy másik kisebb csoportja az ellenkező irányban tér el az átlagtól, és az ő eltéréseiknek is genetikai (öröklött) alapjuk
van: a
népesség
kb.
2%-a
tartozik
a
„nagyon
erősen"
méregtelenítők (szaknyelven: rapid metabolizers) közé. Az ő esetükben magasabb napi adagokra van szükség, de ők is egységes adagolásban
részesülnek,
ami
oda
vezet,
hogy
bizonyos
gyógy-
szereknél az orvos és a beteg által remélt hatás teljes mértékben elmarad. Emiatt gyakran azzal gyanúsítja meg az orvos a beteget, hogy be sem vette a felírt gyógyszereket. Azoknál az embereknél, akik a gyengén vagy közepesen gyengén
méregtelenítők
közé
tartoznak,
azok
a
pszichofarmakonok,
amelyek kiválasztása a „méregtelenítő enzimektől" függ (az erős hatású gyógyszerek nagy része ide tartozik), már néhány napon belül ja,
olyannyira
megemelkedhet
hogy jelentkezni
bonyolítja
a
kezdenek
helyzetet,
hogy
a
a
gyógyszer
mellékhatások.
több
gyógyszer
koncentrációRáadásul
szedése
az
is
esetén
az
egyik orvosság méregtelenítése és kiválasztása gátolhatja vagy akár fokozhatja valamelyik másikét. Mely pszichofarmakonokról van szó? A
CYP 450 -méregtelenítőrendszer
pszichofarmakonok
összes
kölcsönhatásait
hatóanyagánál
a
figyelembe
ma kell
használt venni.
Mind a klasszikus, mind az újabb, ún. atípusos neuroleptikumokat (a neuroleptikumok a pszichózisok kezelésére szolgáló eszközök)
145
ilyen CYP 450 -enzimek bontják le, amiben a népesség egyes tagjai eltérő toleranciát mutatnak. Megint
másfajta
-
genetikai
típusnak
megfelelő
-
lebon-
tás zajlik a klasszikus (ún. triciklikus és tetraciklikus) depresszió elleni
gyógyszereknél
(pl.
az
amitryptilinnél,
Saroten ® -
illetve
®
nél, a trimipraminnél, illetve a Stangyl -nél és másoknál), de ez a helyzet néhány modern depresszió elleni szernél is, például a nefazodonnál
(ill.
Nefadar ®)
és
a
mirtazapinnél
(ill.
Remergil ® ).
A nefazodonnál, a mirtazapinnél és egy másik új antidepresszánsnál, a reboxetinnél (ill. Edronax ® ) a méregtelenítésben részt vesz még
egy
CYP 450 -es
enzim,
amelyet
3A4-nek
hívnak.
Ennek
az
enzimnek nincsenek genetikai alapú eltérései, viszont ennek ellenére szélsőségesen és sajnos előre nem látható módon ingadozva végezheti a munkáját. A
méregtelenítő-rendszer
depresszánsoknál
is
ninvisszavétel-gátlóknak Ebbe
a
néven
csoportba
ebbe
a
(a
csoportba
az
részben
tartozó
[Fevarin ® ])
azoknál
venni,
anyagok
neveznek. Prozac ®
Államokban
néven
vált
dobtak
(elsősorban különböző
a
anti-
szeroto-
SSRI-nek)
divatgyógyszerré
gátolják
az
amelyeket
Egyesült
Fluctin ®
Németországban
fluvoxamin
kell
szaknyelvben
tartozik
forgalmazott,
amelyet
kölcsönhatásait
figyelembe
fluoxetin, piacra.
Fluctin
®
méregtelenítő
Az és
a
enzi-
mek működését, és ezáltal erőteljesen akadályozhatják más bevett gyógyszerek
lebontását
is,
ami
veszélyes
mértékben
megnöveli
azok hatását. Miben jelennek meg a gyógyszer-tolerancia genetikai különbségei? Elsősorban a
népesség
a
genetikai egyes
gyógyszereket:
a
tagjai bevett
felépítés milyen
(örökség)
határozza
mértékben
gyógyszerek
kémiai
képesek
meg,
hogy
elviselni
átalakítása
a
(méreg-
telenítése), mint már említettük, nagyrészt a májban történik az ún.
méregtelenítő
az enzimek az ún.
enzimek
(CYP 450 -enzimek)
CYP 450 -gének
146
segítségével.
termékei. Az embernél
Ezek eddig
csaknem
40
különböző
CYP 450 -enzimet
ismertünk
fel,
amelyek
minden egyes ember szervezetében megtalálhatók. A
CYP 450 -es
méregtelenítő
enzimek
az
evolúció
során
ala-
kultak ki, hogy a táplálékunkkal felvett számos mérgező anyagot le tudjuk bontani és ki tudjuk választani. Egy részük a ma használatos gyógyszerek lebontásában játszik fontos szerepet. Minden CYP 450 -enzim lebontására legtöbb
bizonyos
idegen
„szakosodik".
gyógyszer
elnevezései: 2B6, pontosan
Az
anyagok,
orvosok
méregtelenítését 2C9,
tisztázni,
2C19,
hogy
öt
gyógyszerek
napjainkban
CYP 450 -enzim
2D6 és
melyik
illetve
által
3A4).
használt
végzi
(ezek
Időközben
sikerült
melyik
CYP 45 0 -
gyógyszert
enzim semlegesíti. Az öt fontos méregtelenítő enzim génjét is azonosította már a tudomány,
a
„szövegüket"
megfejteni
(másképp
(nukleotidsorrendjüket)
kifejezve: a
DNS-üket
régen
sikerült
sikerült szekvenálni).
Ε gének DNS-szekvenciájának tisztázásakor derült ki, hogy a legfontosabb
CYP 450 -enzimek
(nevezetesen
a
2C9,
a
2C19,
a
2D6
és vélhetően a 2B6) eltérő változatokban találhatók meg a népességben. Némelyikük eltérő számban van meg az örökítőanyagban, amit
a
szaknyelvben
neveznek.
(Ezzel
copy
number
részletesebben
variation
foglalkozom
(CNV-)
jelenségnek
a
kooperative
Das
Gen című könyvemben.) Ezek a variációk az okai a népesség említett
négy
típusnak,
gyógyszertolerancia-típusának: a
méregtelenítő
közepesen típusnak,
gyenge
a
normál
méregtelenítő
valamint
a
méregtelenítő
típusnak,
túlságosan
erős
a
gyenge
méregtelenítő
típusnak. A gyógyszertolerancia-diagnosztika szükségessége A
betegek
nagyon
pszichofarmakonokat
nagy és
számának
más
írnak
gyógyszereket
fel
napi
anélkül,
használatra hogy
meg-
határoznák, melyik típusba tartoznak. Emiatt nem lehet meglepő, hogy egyes szakértők szerint a gyógyszer-intolerancia a klinikán történt
halálesetek
leggyakoribb oka
147
(pl. Davis Bates [Torontói
Egyetemi Klinika] egy nagy tiszteletnek örvendő amerikai folyóiratban utalt erre). Aligha lehet kisebb a gond az ambuláns ellátásban, de e téren nem folytak vizsgálatok. Egyértelműen szükség van rá, hogy meghatározzuk a páciensek egyéni gyógyszer-toleranciáját, mielőtt olyan szert írnánk fel neki
terápiaként,
amelynek
lebontása
és
kiválasztása
valamelyik
fentebb említett enzim működésétől függ. Bár a mai diagnosztikus
eljárásokkal
betegek
éppen
méregtelenítési
ellátásból
mégis
olyan
könnyen
típusát,
mint
hiányzik
ehhez
az
meg lehetne a
határozni
vércsoportját,
infrastruktúra.
az
a
orvosi
Ráadásul
sok
orvos maga sem igazodik el az egyéni méregtelenítési képességek szakterületén. vérvételt zálása,
A
betegek
jelentene amely
a
számára
saját
éppen
csak
egy
méregtelenítési
olyan,
mint
egyszeri,
képességük
bármelyik
másik
aprócska diagnoszti-
laboratóriumi
vizsgálat. Az egyéni gyógyszerérzékenység diagnosztikai meghatározásának lehetőségei A
gyógyszer-tolerancia
kellene
elvégezni
lehetne
tüntetni
óta
olyan
Michel
az a
szakértők, lehet
ember
meghatározását
életében,
vércsoport-igazoláson
Eichelbaum.
segítségével
típusának
mint
Matthias
Napjainkban meghatározni
az
egyszer
az
eredményt
pedig
-
javasolják
már
Schwab,
már
csak
Ulrich
olyan
egyéni
modern
fel évek
Zanger
és
technikák
gyógyszer-toleranciát,
amelyek ötvözik a géntechnológiai és a lézeroptikai módszereket (pl. a Roche cég AmpliChip 450 nevű eljárása). Az életben egyszer szükséges vizsgálat költségei sokszorosan megtérülnének, mivel az információ
birtokában
sokkal
hatékonyabban
lehetne
végezni
a
kezeléseket, és el lehetne kerülni a mellékhatásokat. Jelenleg csak néhány
laboratórium
kínál
ilyen
vizsgálatokat
(többek
között
a
kölni Awenydd). A gyógyszeripar ellenállása talán még érthető is lenne az első gyógyszeradag bevétele előtti kötelező diagnosztikával szem-
148
ben
(az
anyagi
veszteségtől
való
félelem
miatt),
azon
viszont
csak csodálkozhatunk, hogy a költségviselők, a politikusok és az orvostársadalom, milyen
tehát
hozzáállást
elégszer
génmutációk közönybe
népesség
tanúsítanak.
hangsúlyozni,
öröklött teljes
a
hogy (és
óriási
Miközben mennyire
többnyire
ütközünk
kivételesen tényleg
egészségéért
ott,
sok
felelős orvos
fontosak
túlbecsülik
ahol
jelentőségű
a
nem
a
győzi
genetikailag
ezek
genetikai
lenne a
szereplői
szerepét),
meghatározás
betegek
egészsége
szempontjából.
Gyógyszerfelírási szokások a figyelemzavaros (ADS) gyerekek esetében Külön érdemes megemlíteni a pszichogyógyszerek felírási gyakorlatát abból a szempontból, ahogyan az utóbbi években a gyerekek és
fiatalok
esetében,
főként
a
figyelemhiány-zavarral
kapcsolat-
ban alakult (a betegség amerikai és nemzetközi szakirodalomban elterjedt neve: attention deficit [hyperactivity] syndrome - AD[H]S). Ennek a zavarnak az a lényege, hogy az érintett gyermekek képtelenek egyetlen tárgyra összpontosítani és egy ideig ezzel az egy dologgal
foglalkozni.
járulékosan nyugtalanság
A
megtalálható és
figyelemhiányos még
egy
izgés-mozgás,
tartós
amit
gyerekek
egy
és
befolyásolható
alig
túlmozgásos
részénél
(hipermotoros)
viselkedésnek (hiperaktivitásnak) neveznek. Olyan (Országos
neves
gyermekpszichiáterek,
Elmeegészségügyi
Intézet
mint
Peter
[NIMH],
Jensen
USA),
abból
indulnak ki, hogy az ADS, illetve az ADHS azért alakul ki, mert a
gyerekeknek
kodniuk,
túlságosan
amelyben
egyrészt
nyugtalan sok
környezethez
ingerhez
kell
kell
alkalmaz-
egyszerre
igazod-
niuk, másrészt ezek az ingerek túl gyorsan váltakoznak. Az amerikai
gyermekorvosok
a kora
gyermekkori
vizsgálatai
egyértelmű
képernyő-„fogyasztás" 149
összefüggést
találtak
(főleg tévénézés)
és
a
későbbi
ADS/ADHS-tünetek
között.
Az
ingerek
túláradása
és
a túl gyakori ingerváltás a többi környezeti váltáshoz hasonlóan szintén a
változásokat
gyerekek,
ben
akik
nőnek
fel,
idéz
elő
ingerekkel nem
az agy idegsejthálózataiban. elárasztott
tudják
és
nyugtalan
megtanulni,
hogyan
Azok
környezet-
kell
egyetlen
dologra koncentrálni, így nincs is erről szóló tudásuk, amit az idegsejthálózataikban tárolni tudnának. Az
ADS-tünetegyüttes
kezelési pia,
eljárások
integratív
terápiájára
állnak
hatékony
rendelkezésre
mozgásterápia
vagy
(pl.
gyógyszermentes
gyermekpszichoterá-
családterápiás
intervenciók),
ezeket például a téma Heidelbergben dolgozó szakértője, Helmut Bonney foglalta össze. Néhány éve egy kutatássorozatból tudjuk, hogy az ADS-es
gyerekeknél
és
sos
nyugtalanság
csillapítható
a
gal,
illetve a
Atomoxetin ® kereskedelmi
nyosodott, hogy a Ritalin ®
methylphenidat
nevű
hatóanyag-
a Ritalin ® nevű gyógyszerrel. A methylphenidatot a
Medikinet ®, árulják
fiataloknál észlelhető túlmozgá-
képes
és
Concerta ®
forgalomban.
nevű
A
kémiailag az amfetaminok
csökkenteni
a
gyógyszerekben
vizsgálatokban
túlmozgásos
bebizo-
csoportjába tartozó
nyugtalanságot
és
a
figyelemhiányt - viszont csak a gyerekek egy részénél és csak egy bizonyos
mértékben.
kapcsolati
zavarokat
Az és
e a
gyerekeknél
társas
rendszeresen
viselkedés
feltűnő
meglévő
furcsaságait
azonban a gyógyszer nem orvosolja, legalábbis ezt állapította meg a Shaywitz kutatópáros (Yale Egyetem) az eddigi adatok összegzésével.
A
methylphenidatnak
mellékhatásai
lehetnek,
(Ritalin ® )
például
ezenkívül
alvászavarok
és
nagyon
komoly
gyomorpanaszok.
A Ritalin ® különösen erős mellékhatása az akaratlan rángó mozgások, tikkek fellépése. A csak
methylphenidatot pszichoterápiával
(Ritalin ® ) együtt
-
ha
szabadna
elengedhetetlen
javasolni.
Egy
-
híres
gyógyszerszakértő, Ernst Mutschler jogosan írja Arzneimittelwirkungen (Gyógyszerhatások)
című
könyvében
a
Ritalin ® -terápiáról:
,,A
gyerekek kedvezőtlen pszichés fejlődésének veszélye miatt párhu150
zamosan
történő
jegyeznünk
intenzív
továbbá,
pszichoterápia
hogy
az
utóbbi
is
szükséges."
években
Meg
egészen
kell
felelőtlen
felírási gyakorlat alakult ki. Ez a fejlemény olyan súlyos, bogy a Deutsches Ärzteblattban többször is rámutattak mostanában. A tarthatatlan
helyzet
gattatni,
hogy azzal
kritikusait
szemérmetlenül őket,
vádolják
úgy
hogy a
próbálják
elhall-
szcientológia
szekta
hívei. (Ezért szeretném itt nyomatékosan leszögezni, hogy e könyv szerzője soha nem volt tagja ennek a szektának, és jelenleg sem az.) A
pszichofarmakonokat
németországi a
Ritalin
A
2000.
fogyasztása évben ®
tonna dott
®
intézmény
Ritalin -t a
a
és
13-szorosára
németországi
írtak
fogyasztása.
narkotikumokat
(Bundesopiumstelle)
fel,
2001-re
Számos
nőtt
1993
gyerekek
és
között.
összesen
csaknem
normális
szerint
2000
számára
pedig
izgő-mozgó,
engedélyező
információi
fél
megduplázó-
módon
eleven
gyereknek is gyakran felírják, előzetes átfogó diagnosztika nélkül, még akkor is, ha nem szenvednek figyelemzavarban. Igaz ugyanakkor,
hogy
a
figyelemhiányos
gyerekeknek
nem
gyermekorvo-
sok és gyermekpszichiáterek írják fel a gyógyszert, hanem tömegesen kapnak nem szakemberektől (pl. háziorvosoktól) recepteket, és felelőtlen módon semmilyen kiegészítő nem gyógyszeres (tehát pszichoterápiás) kezelésben nem részesülnek. Mindenekelőtt
azért
elképesztő,
hogy
micsoda
gyógyszerfel-
írási gyakorlatot alakítottak ki egyes orvosok, mert még teljesen tisztázatlan, hosszú
távú
következtetni, vezetbe
hogy milyen
adatok
(mellék)hatásokat. hogy a
bevitt
Ritalin
®
támasztják Az
alá
az alig kutatott
állatkísérletek
hosszan
methylphenidatmennyiség
tartó miatt
arra
szedésével a
megnövekszik a Parkinson-kór kialakulásának kockázata. Ennyit a figyelemhiány-zavarról és a methylphenidatról.
151
engednek a
szer-
későbbiekben
Összefoglalás A
felelősségteljes
és
alapos
orvosi
szaktudással
alkalmazott
gyógyszeres terápia pótolhatatlan segítség lehet a pszichés vészhelyzetekben (pl. szélsőséges szorongásos esetekben vagy akut öngyilkossági veszély esetén) és a pszichés megbetegedéseknél (elsősorban a súlyos depressziónál, a súlyos szorongásos megbetegedéseknél és az akut vagy krónikus pszichotikus megbetegedéseknél).
A
pszichogyógyszerek
gondot,
az
orvostudományban
hogy
veszik
kellőképpen
határozott
figyelembe
mind
az
gyógyszerérzékenységet,
használatában a
az
mai
jelent
napig
egyéni,
genetikailag
aminek
következtében
nem megaz
összes gyógyszer tekintetében az emberek 40%-át az a veszély fenyegeti, hogy helytelenül állapítják meg a gyógyszeradagját. A
terápia
egyszer
„vakrepülésének"
szükséges
lenne
elkerülése
meghatározni
az
végett
az
egyéni
életben
gyógyszerér-
zékenységet (és a vércsoport-igazolás mellett hordani a vizsgálat eredményét), mielőtt valakinek pszichogyógyszert írnak fel, de eddig még nem történt előrelépés ezen a téren. További problémát okoz az, hogy ezek a gyógyszerek nem fejtenek ki célzott hatást: a pszichoterápiával szemben a pszichogyógyszerek nem
befolyásolják
amelyek
minden
az
egyéni
emberben
problémamegoldó
tanulási
képességeket,
folyamatok
és
korábbi
a
pácien-
emberi tapasztalatok alapján alakultak ki. A
pszichoterápiával
ellentétben,
amely
javítja
sek egyéni képességeit az emberi problémák megoldására és a saját hatáskörük tágítására, a pszichofarmakonok azáltal fejtik ki
a
hatásukat
tatják az
és
agyban
szempontból
azt
pszichofarmakonok
csökkentik
a
tüneteket,
az ingerületátvivő anyagok a
végkövetkeztetést használatát
csak
kell
hogy
megváltoz-
kiválasztását.
levonnunk,
vészhelyzetekre
hogy és
súlyos pszichiátriai megbetegedések esetére szabadna korlátozni.
152
Ε a
csak
12. fejezet A fájdalmas élmények és a fájdalom emlékei. A „minden alapot nélkülöző" krónikus fájdalmak
Milyen nyomokat hagynak hátra a testi vagy lelki fájdalmak az agy struktúrájában? Vajon a fájdalmak átélése - a többi élményhez
hasonlóan
-
megváltoztatja
a
neurológiai
struktúrákat
is?
Szokványos esetben a laikusok és az orvosok a sérülés (bőrsérülések, vérzések,
zúzódások,
csonttörések
vagy
ízületi
sérülések,
nyílt
sebek vagy a belső szervek sérülése) arányában szokták megítélni a fájdalmat. Ha egyáltalán nincsenek ilyenfajta sebesülések, vagy pedig
már
„nyomtalanul"
meggyógyultak,
de
a
beteg
később
mégis panaszkodik, akkor a beteg és az orvos egyaránt gondban van. Nem ritka, hogy még veszekedésre is sor kerül közöttük. A
genfi
egyetemi
klinikán
dolgozó
Anne
Françoise
Allaz
doktornő megállapította, hogy a - hagyományos kifejezéssel szólva - „negatív leletet
produkáló",
de
fájdalomra
panaszkodó
betegek
30 százaléka azt a diagnózist kapta az orvosától, hogy „kveruláns", „szimuláns" vagy egyszerűen csak nyavalyog.
Az orvos il yenkor
tanácstalanságában gyakran nyúl a receptkönyvéért és ír fel valami fájdalomcsillapítót vagy nyugtatót, aminek nemcsak 153
komoly mel-
lékhatásai
lesznek,
hanem
alkalmanként
még
gyógyszerfüggősé-
get is okozhatnak. A tapasztalt orvos bizonyos kritériumok alapján gyorsan felismeri azokat az embereket, akik csak színlelik a panaszokat. Az ilyen
esetek
emberek nem
azonban
gondolják.
megoldás,
szenved an
egy
olyan
tapasztalataim
Az,
amikor
év
hogy azt
leforgása
testi
valakit kellene
alatt
panaszoktól,
szerint
a
szimulánsnak megértenünk,
népesség
amelyek
viszont „minden lelet negatív".
ritkábbak,
átélt
mint
az
bélyegzünk, hogy
miért
15%-a
bizonyítható-
tünetei
valóságosak,
Valójában ezeknek a betegeknek
is objektív a leletük, amelyet semmilyen tekintetben sem kellene jobban lenézni, mint a többi leletet.
A fájdalomjelzések „leképezése" az agyban Hogyan szok
jutottunk
nyomára?
Birbaumer,
az
a
A
„negatív 90-es
egyik
lelet"
években
vezető
mellett
a
német
megnyilvánuló
Tübingeni agykutató
Egyetemen Herta
panaNiels
Florral
(ő
ma Mannheimban professzor) a fájdalomingerre adott agyi elektromos
változások
(EEG) 6
detektálásával
foglalkozott.
Azok
az
ingerek, amelyeket az öt érzékszervünk egyike vesz föl a külvilágból, először az öt olyan agykérgi (kortex) terület valamelyikére kerülnek, amelyek az egyes érzékszervek számára tartva".
A
megfelelő
helyen
mindegyik
inger
vannak „fenn-
„leképeződik"
az
apró idegsejthálózatokban. Amikor a testből egy bizonyos inger eléri az agykérget, akkor egy A
meghatározott, „tüzelés"
kapcsolódási
során pontjai
hozzá
tartozó
aktiválódnak
idegsejthálózat a
(szinapszisai).
hálózat Az
újabb,
„tüzelni"
idegsejtjei az
adott
és
kezd. azok
személy
által korábban még nem érzett ingerek hatására a már meglévő
6
EEG: elektroenkefalográfia. (A ford.) 154
idegsejthálózatok
átalakulnak
vagy
kibővülnek.
Ha
egy
ingert
sokszor érez az ember, s emiatt a neki megfelelő idegsejthálózat sokszor belső
„tüzel",
akkor
kapcsolódási
nemcsak
pontjai
ennek
az
(szinapszisai)
idegsejthálózatnak
erősödnek
meg,
a
hanem
ki is bővül a hálózat (a szinaptikusan kapcsolódó újonnan „toborzott"
idegsejtek
pályákkal
révén).
összekötött
Azáltal,
hogy
idegsejthálózat
számos, együtt,
egymással
illetve
ideg-
egyidejűleg
„tüzel", „hálózatok hálózatai" jönnek létre. Mint alapján
korábban működik:
már 1.
ecseteltem, A
az
agytevékenység
szinapszisokon
keresztül
két
elv
kommunikáló
idegsejtek hálózatokat építenek ki, az egymással idegpályák révén összekapcsolt hálózatok pedig „hálózatok hálózatait" hozzák létre. 2.
A teljes
aktiválódnak.
hálózat Az
meghatározott
egyes
hálózatok
részei az
egyidejűleg (szimultán)
észlelés
bizonyos
részeit
tárolják. A több hálózat egyidejű aktiválása révén az agy összetett tárgyakat vagy folyamatokat is „belső képpé", például gondolattá vagy elképzeléssé tud alakítani. „Kiváltott potenciálok." Hogyan mérhetők a fájdalom jelei az EEG-görbén? Niels Birbaumer és Herta Flor úgy jutottak a „negatív lelettel" rendelkező
panaszok
nyomára,
hogy
közelebbről
megvizsgálták
azokat a jelzéseket, amelyeket a testi fájdalom a pszichének, illetve az agynak küld. A kívülről érkező tapintási és fájdalomérzékelési ingereket először olyan idegsejtek fogják fel, amelyek a bőrben vagy az izmokban találhatóak. A belülről - például a gyomorból vagy a belekből - érkező fájdalmak ingerei az ottani idegsejtek révén kerülnek be az agyba. A bőrben és az izomzatban lévő idegsejtek a gerincvelőn át juttatják el a jeleket az agykéregnek arra a részére, amely a tapintási- és fájdalomérzékelés számára van fenntartva. Ezt az agyterületet
szomatoszenzoros
agykéregnek
nevezik,
és
a
középvonal
két oldalán a fejtető alatt helyezkedik el (anatómiai szaknyelven:
155
az elülső parietális kortexben). Amikor a tapintási és fájdalomingerek
az
agyba
jutnak,
szomatoszenzoros
tüzelni
agykéregben
kezdenek
lévő
az
itteni,
tehát
idegsejthálózatok.
a
Tüzelés
közben megváltozik többek között az idegsejtek felszínének elektromos töltése. Ezek az elektromos töltések (ún. mezőpotenciálok) elvezethetőek az
érintett
a
fej
felületéről,
agyterületről,
mégpedig
egy
agyi
lehetőleg
közvetlenül
elektromospotenciál-változást
mérő (EEG) készülékkel. A célzott ingerlés révén a testből az agyba érkező ingerek megváltoztatják
az
elektromosságban (KP)
nevezik.
agykéreg rejlő
mezőpotenciáljait.
változásokat
Többek
között
így
Ezeket
„kiváltott lehet
az
agyi
potenciáloknak"
elvezetni
a
fájdalmas
ingerek révén kiváltott potenciálokat is az EEG-vel, és egy oszcilloszkópon megtekinteni. A fájdalmas esemény és a fájdalominger révén
kiváltott
milliszekundum
potenciál (tehát
megjelenése
kevesebb,
között
mint
a
kevesebb,
mint
másodperc
300
egyharmad
része) telik el. Hogyan szabályozza a fájdalom a géneket, és hogyan változtatja meg a központi idegrendszer működését? A test tetszőleges pontján alkalmazott fájdalmas ingerek a másodperc törtrésze alatt aktiválják az agykéregben az idegsejthálózatokat, aminek
következtében
elektromos
agyhullám
keletkezik
(ez
a
kiváltott potenciál), amelyet egy EEG-készülékkel el lehet vezetni
a
szomatoszenzoros
oszcilloszkópon
nemcsak bizonyos ennél
sokkal
különösen
agykéreg
láthatóvá
tenni.
fölötti Az
idegsejthálózatok
fontosabb,
erőteljes
hogy
jeleket
jutott
jelek
„tüzelését" váltják
géneket kapó
koponyarészről,
agyba
aktiválnak
a
és
egy
azonban
ki,
hanem
külvilágból
idegsejthálózatokban
-
ami-
nek többek között az lesz a következménye, hogy az idegsejtek közötti kapcsolódási pontok (szinapszisok) sokasodni kezdenek és megerősödnek.
Ennek
következményeképpen
idegsejthálózatok egyre erőteljesebben tüzelnek.
156
a
gyakran
használt
Birbaumer és Flor régóta testi fájdalmakban szenvedő embereknél figyelte meg, hogy milyen hullámgörbét (kiváltott potenciált) rajzol ki az agykérgükben a kutatók által adott plusz fájdalominger. Miután a résztvevőktől megkapták az önkéntes beleegyező nyilatkozatot,
a
krónikus
hátfájdalmaktól szenvedő emberek hátá-
ba plusz szabványfájdalmat vezettek, és a készülékkel kirajzoltatták a fájdalom által kiváltott agyhullámokat. Ugyanilyen korú és nemű egészséges emberekkel is elvégezték ugyanezt a kísérletet, akiknek
semmilyen
hátfájdalmaik
nem
voltak
(ők
voltak
az ún.
kontrollcsoport). Birbaumer és Flor döntő fontosságú felismerésre jutottak: bár séges
a
emberek
krónikus
hátfájdalmaktól
tökéletesen
azonos
szenvedő,
szabványos
illetve
egész-
fájdalomingereket
kaptak, a mesterségesen adott fájdalomingerre az EEG-vel felvett agyhullámok
jóval
erőteljesebbek
voltak
a
krónikus
betegek-
nél. Ez a neurobiológiai kísérlet bebizonyította, hogy a hosszan tartó fájdalom megváltoztatta az agyi idegsejthálózatokat, s ezáltal fölerősödött
az
következtetést
újonnan
beérkező
képalkotó
fájdalmas
eljárásokkal
ingerek
végzett
észlelése
kiegészítő
(a
vizsgála-
tokkal támasztották alá). A „fájdalomemlékezet" mellett szóló bizonyíték Niels Birbaumer és Herta Flor vizsgálatai jelentősen hozzájárultak az
ún.
fájdalomemlékezet
bizonyításához:
az
intenzív,
ismételt
vagy hosszan tartó fájdalmak - a többi élményhez hasonlóan megváltoztatják az agyi idegsejtek génjeinek tevékenységét, így a kapcsolódási
pontok
(szinapszisok)
és
az
idegsejthálózatok
átala-
kulnak. A fájdalmas élményeket a psziché, illetve az agy tárolja: testbe
„vésett"
jeleket
hagynak
hátra
(amelyeket
a
neurológiai
szakzsargonban engramnak neveznek). Az átélt
fájdalmak
a
következményük,
az
ismételt
során
amit
fájdalmak
kialakult
Birbaumer
által
kiváltott
engramoknak és
Flor
nemcsak
megfigyelt
erőteljesebb
(tehát
fájdalomjelzés),
hanem az is, hogy hosszabb időn át „szunnyadhatnak"
157
az
amolyan
„téli álomban", és közben semmilyen panaszt nem okoznak. Ha azonban az ember évekkel vagy évtizedekkel később súlyos lelki stresszt
él
át
vagy
tehertételt
jelentő
helyzetbe
kerül,
hirtelen
újra aktiválódik a fájdalom emléke, és újra fölbukkan a „tárolt" fájdalomtünet. Amikor a „fájdalmas emlék" fájdalmakat okoz. Egy nőbeteg példája Egy
negyvenkét
éves,
kétgyermekes
tanárnő
jelentkezett
nálam
kezelésre súlyos hátfájdalmai miatt, amelyek két évvel korábban, röviddel a nyári szünet előtt léptek fel. Az intenzív ortopédiai, belgyógyász-reumatológiai,
nőgyógyászati
és
neurológiai
vizs-
gálatok semmilyen lelettel nem tudták alátámasztani a panaszait. Nem hoztak javulást a különböző kezelési kísérletek sem, hiába végzett végül
gyógytornát, hiába
ment
szedett el
gyógyszert,
akupunktúrára
is.
kapott A
injekciókat,
fájdalmak
és
olyannyira
intenzívek voltak, hogy a beteg - fél esztendővel az előtt, hogy nálam tehát magát,
jelentkezett hirtelen
a
volna
-
próbanyugállományba
korkedvezményes
fokozódtak
a
fájdalmai.
nyugdíjasok (A
saját
vonult.
Miután
táborában
találta
tapasztalataim
szerint
súlyos tévedés az a széles körben elterjedt nézet, hogy mindig jót teszünk azzal, ha a beteget kiemeljük a munka világából.) A beteg jó testi állapotnak örvendett, céltudatos és talpraesett volt, és egyáltalán nem volt nyafogós. Elmesélte, hogy mindent megtett
a
fájdalmak
leküzdése
érdekében.
Kemény asszony
volt,
aki nem szenvedhette a nyavalygást. Az anyja képe lebegett a szeme előtt,
aki
„hihetetlenül
erős
nőként" élt
az emlékeiben.
Először
szükség volt néhány terápiás ülésre, amíg felépült a szükséges bizalom, és egy komoly szenvedéséről is beszélni tudott előttem anélkül, hogy attól félt volna, hogy „rossz fényt vet rá", amit mond. Közvetlenül a fájdalmak fellépése előtt - tehát két évvel korábban - egy számára rendkívül megalázó és szégyenteljes esemény történt az iskolában, ahol őt mindenki szorgalmas tanárnőként ismeri. Amikor elbeszélte nekem a történteket, sírt (évek óta először). 158
A terápia egyik későbbi szakaszában derült ki, hogy szülei a kamaszkoráig
éveken
át
a
legkülönbözőbb
„eszközökkel"
gyak-
ran és erősen verték a hátát. Feltételezem, hogy az iskolában átélt sértés
a
gyermekkorában a
hátára
két" hívta elő benne. Amikor a
gyermekkorában
megbántás
átélt
élményéről,
mért
ütések „fájdalmas emlé-
sikerült a terápiában beszámolnia
megaláztatásokról és
életében
és
először
a
későbbi,
őszinte
iskolai
szomorúságot
tudott érezni ezek miatt, a fájdalmak el is múltak. A beteg ezek után fájdalmak nélkül folytatta a hivatását, és ugyanolyan sikeres tanárnő maradt, mint korábban volt. A pszichoterápia tehát visszaküldte „téli álmot aludni" a fájdalmas emléket. Na de hogyan? Azáltal, hogy az asszony - a pszichoterápiában kialakult,
egy másik
viszonyban,
a
emberhez (a
segítségnyújtás
terapeutához)
emberi
fűződő bizalmas
élményében
-
"kienged-
hette" a lelki fájdalmat, és megélhette, hogy szabad úgy éreznie, ahogy érez. Tehát a gyógyulás azért következett be, mert sikerült mélyrehatóan megvizsgálni, majd leküzdeni a lelki feszültségeket. A pszichoterápia során egy éven át folytatott „munka" hatására
a
fiatalkorában
alszik"
ugyan,
minden jel
kialakult
azonban
erre
„fájdalomemlék"
semmiképpen
sincs
újra
föloldva
mutat. Fennáll a lehetősége,
„téli
álmot
- legalábbis
hogy ha a beteg
valamikor újra tehertételt jelentő vagy bántó helyzetbe kerül, újra jelentkezni fog nála a fájdalomemlékezet. Kínzás során keletkezett fájdalmak Bernd férfit és éve
Bonorden küldött
egy
üldözött
fogadta
belgyógyász
hozzám, be
aki
kollégám egy
kisebbség
egy
közel-keleti
népcsoportjának
menekültként
Németország,
nap
egy
ország tagja ahová
középkorú
állampolgára volt.
Nyolc
akkor
szö-
kött, amikor a hazájában kiengedték a börtönből. A szakmájában helyezkedett született.
el,
Néhány
német
nőt
hónappal
vett
feleségül,
korábban
még
majd
két
gyermekük
semmilyen
panasza
nem volt, de ekkor olyan fájdalmak léptek fel nála, amelyek rejté-
159
lyét egyik kezelőorvosa sem tudta megfejteni. Hirtelen megjelenő fájdalmakat élt át a teste két oldalán a hónaljától a csípőjéig. Alapos vizsgálatokkal sem sikerült szervi elváltozást kimutatni. A
beteg
hallgatag,
magának
való,
büszke
és
kemény
férfi
benyomását keltette, aki nem szívesen bocsátkozott beszélgetésbe. Mégis sikerült kihúzni belőle, hogy egy ideje nagy nyomás alatt tartja őt egy Németországban élő honfitársaiból szerveződött radikális politikai csoport, és sürgetik, hogy kötelezze el magát mellettük. Neki esze ágában sincs csatlakozni, de nem látja a kiutat, mert
nem
tudja,
hogyan
háríthatná el
honfitársai
kitartó
sürge-
tését és fenyegetéseit. A felesége megfenyegette: elválik tőle, ha csatlakozik ehhez a politikai csoportosuláshoz.
Ebben a számára
megoldhatatlannak tűnő helyzetben léptek fel először a fájdalmak, amelyeknek semmilyen szervi alapját nem találták. Igen ám, de miért éppen ezek a fájdalmak jelentkeztek ebben a
számára
kilátástalan
helyzetben?
A
további
beszélgetésből
a
következők derültek ki: az apja pásztor volt, az anyja pedig örökölt egy szerény kis földet, amelyen tyúkokat és kecskéket tartott, illetve a háztartást vezette otthon. A családot gyakran zaklatta a rendőrség és a katonaság a hovatartozásuk miatt. Ezek a razziák váratlanok és gyakran megalázóak voltak. A szülők mindent megtettek, hogy a gyerekeiket taníttassák. A zaklatások miatt a fiatalemberben felébredt a politikai öntudat. Nem sokkal az után, hogy a fivérével csatlakozott egy ellenzéki mozgalomhoz, letartóztatták (a továbbiakban többször is letartóztatták rövid időszakokra). A idején és
legutolsó,
több
megkínozták,
villanykábellel
hónapos
például
a
kegyetlenkedtek
katonabörtönbeli
fogva
bokájánál
felakasztották,
vele,
fogva
amellyel
a
törzse
tartása mind-
két oldalát feltépték. Az embertelen kínzások külső nyomai már réges-régen a
begyógyultak,
fájdalomemlékezetbe
de
(vagyis
az
átélt
gyötrelmek
engramot
hoztak
„bevésődtek" létre).
Miután
ez a fájdalomemlékezet éveken át „téli álmot aludt", a mostani akut és számára
megoldhatatlannak 160
tűnő teher alatt „felébredt",
és pontosan ott váltotta ki a fájdalmas panaszokat, ahol évekkel korábban fájdalmakat okoztak neki. (A kiváltó ok az itt élő honfitársainak
zsarolással
felérő
politikai
nyomása
volt,
valamint
a
felesége fenyegetőzése, hogy ha enged ennek a nyomásnak, akkor elválik tőle.) A fájdalomemlékezet és az annak megfelelő betegségek Azok
az
éltek
át
krónikus
emberek,
akik
intenzív
korábban,
sokkal
és
nagyobb
fájdalombetegségben
életük
hosszan
tartó
fájdalmakat
valószínűséggel
szenvednek
későbbi
részében.
Csak
az
utóbbi években végzett vizsgálatokból derült ki, hogy a fájdalmas, erőszakos
élmények
játszanak
a
vizsgálat
bizonyítja,
különösen
azon
alhasi
eddig
krónikus
el
ismert,
fájdalombetegségek hogy
betegek
fájdalmakra
nem valódi
(fibromyalgia-szindróma),
szerepet
kialakulásában. akik
akiknek az
valamint
óriási
Számos
fájdalomélményeket
előtörténetében,
panaszkodnak,
ámde
krónikus
találunk
krónikus egész
arc-,
hát-
és
izomzata
fáj
illetve
állka-
(Ann
Arbor
pocsfájdalmaik vannak (orofaciális fájdalomszindróma). Steven
Linton
Egyetem, USA),
USA),
valamint
Egyetem,
(Svédország), Timothy
Roger
USA)
Carmen
Toomey
Fillingim
nagyszabású
és
Green
(Észak-karolinai Robin
tanulmányai
Egyetem,
Alexander -
de
(Alabamai
vannak
német
vizsgálatok is, például Ulrich Egle (Mainz) vagy Christine Heim, Ulrike Ehlert és Dirk Hellhammer (Trier) kutatásai - azt mutatják, 50
hogy az százaléka
lekményeket
összes
krónikus
korábban élt
át.
fájdalomtól
súlyos
szenvedő
fájdalmakat
Freiburgban
a
vagy
beteg
erőszakos
Pszichoszomatikus
közel cse-
Orvoslás
Tanszéken, ahol dolgozom, a saját vizsgálatunkkal erősítettük meg a fenti eredményt. Mivel
a
betegségeknek,
fájdalmas
élmények
nemcsak
korlátozni
a
fájdalmakkal
lenne az
egészségpolitikai
kedveznek
humanitárius járó
okokból
eseményeket,
gondoskodás 161
a
későbbi
fájdalom-
lenne
érdemes
hanem
szempontjából
nagy
lépés
is. Annak
fényében, nagyon
amit is
a
fájdalombetegek
támogatandóak
az
azok
előtörténetükről
a
mesélnek,
kezdeményezések,
amelyek
igyekeznek elejét venni a testi fenyítés és rossz bánásmód alkalmazásának a gyermeknevelésben. Az Alsó-szászországi Kriminológiai Kutatóintézet egyik vizsgálata szerint abból kell kiindulni, hogy Németországban fenyítésben,
a
gyermekek
5%-uk
pedig
30%-a
objektív
még
mindig
mércével
részesül
mérve
is
testi
abúzus,
vagyis szexuális visszaélés áldozata lesz, ami jól mutatja, hogy milyen óriási problémák, illetve visszásságok vannak ezen a területen.
A
gyermekek
felmérésénél
elleni
(beleértve
testi
ebbe
a
erőszaknak
hátrányos
kedvező
szociális
tényezők
helyzetet
is)
számításba kell vennünk azok későbbi egészségre gyakorolt hatásait és orvosi költségeit is. Fájdalmas orvosi beavatkozások és azok következményei A sebészeti vagy fogorvosi beavatkozások során érzett fájdalmak is
gyakran
fogorvosi)
okoznak
későbbi
beavatkozásokat
fájdalombetegségeket. Az
csak
lett lenne szabad elvégezni.
erőteljes
orvosi
fájdalomcsillapítás
(és mel-
A heidelbergi Manfred Zimmermann
és a müncheni Walter Zieglgänsberger (Max Planck Intézet) felfedezte, a
hogy nemcsak
gerincvelő
az agyban
idegsejtjei
is
működését és az idegsejtek
van
meg
fájdalomemlékezet, hanem
tudják
változtatni
számos
gén
közötti kapcsolatokat (a szinapsziso-
kat). A
fájdalmak
a
a
felfedezés
rengeteg
Ez
gerincvelőbe beteg
is
„bevésődnek"
számára
óriási
(engramként).
jelentőségű
volt
(és az mind a mai napig): csak így vált érthetővé, hogy a teljes altatás
(tehát
szeti
beavatkozások
amelyek
az
hatalmas
agy
érzéstelenítése) esetében
fájdalommal
nem
(különösen járnak.
Ha
elegendő
azon
sebé-
végtag-amputációnál), az érzéstelenítés
ilyen
műtéteknél csak a teljes altatásra korlátozódik, akkor az altatásban a
-
olyan
nem
érzéstelenített
fájdalomemlékeket
-
gerincvelőbe
vésnek
162
be,
érkező
amelyek
fájdalomjelzések később krónikus
fájdalomszindrómához Walter lás
vezethetnek.
Zieglgänsberger
tudományágában
érdeme,
levonták
Manfred
hogy
a
Zimmermann
időközben
az
következtetéseket,
és
altatóorvos-
ami
az
összes
beteg érdekeit szolgálja.
Amikor megfigyeljük vagy átérezzük mások fájdalmát. A fájdalmas élmények érzelmi oldala Emlékeznek
olyan
helyzetre,
amikor
kénytelenek
voltak végignéz-
ni, hogy valaki véletlenül mélyen megvágja magát egy késsel? Mit érez az ember, magát? egy
Mit
éreznek
közeli
meghal,
amikor szemtanúja annak, azok,
családtagjuk
például
akik
véletlenül
váratlanul
szívinfarktust
hogy valaki
és
kap?
jelen
nagy
megsebzi
vannak,
fájdalmak
(Egyeseket
nem
amikor
közepette
kímél
meg
ettől az élet.) A legtöbb embernek az a tapasztalata, hogy (rendszerint
akaratlan)
éreznek,
megfigyelőként
mégpedig
olyan
ők
fájdalmat,
is
„valamiféle
amely
fájdalmat"
szokatlanul
mélyen
„érinti" és benyomásként többnyire hosszan és intenzíven a hatása alatt tartja őket. Egyes balesetekről szóló képek vagy elbeszélések - sokszor még hosszú idő elteltével is - ugyanazt az erős, fájdalmas (együtt)érzést váltják ki belőlünk. Ennek
a
„fájdalomnak",
amelyről
beszélünk,
van
egy
erős
érzelmi összetevője. Érzelmi fájdalom (közel van az ijedség és a félelem érzéséhez), s egyúttal szoros kapcsolatban áll egy olyan érzéssel, nénk.
amelyet
Ennek
magától fájdalmat,
a
a
„együttérzésnek" fájdalomérzésnek
fájdalomingertől, hogy ő maga
mivel
vagy
„empátiának"
természetesen a
nevezhet-
különböznie
megfigyelő
testi sérülést szenvedne
anélkül el.
kell
érezhet
Nem lehet
azonban, hogy ez a fájdalomérzés olyasvalakinél is bekövetkezik, aki maga él át egy testi fájdalmat? Aki vágta már meg mélyen a kezét egy kenyérszeletelő késsel, és utána ránézett a tátongó és vérző sebre, az nem tud úgy tenni, mintha ez a kérdés nem 163
létezne. Ilyen helyzetben a fájdalom gyakorlatilag kettős természetű (fizikai
és
csodálatos,
érzelmi hogy
fájdalom).
az
olyan
A modern
bonyolult
neurobiológiában
kérdéseknél
sem
az
a
vagyunk
már kénytelenek beérni az okoskodással, mint amilyet az imént megfogalmaztunk.
Ezzel
nemsokára részletesebben is fogunk fog-
lalkozni. Az érzelmi fájdalom észlelésének megfigyelésére szolgáló módszerek Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy pontosan mi történik az agyban a fájdalomérzés során (és a fájdalom megfigyelésekor), egy kicsit „bele kell kukkantanunk" ebbe a szervbe. Az orvostudomány
a
Harvard
Egyetem
és
az
ottani
Massachusettsi
Általános Kórház néhány biofizikusának köszönheti azt, hogy ma már nemcsak ábrázolni tudjuk a test belső szerveit (mint a röntgenfelvétellel),
hanem
a
tevékenységüket
is
le
tudjuk
képezni.
Gordon Brownell a 70-es évek végén fejlesztett ki egy módszert, amelynek segítségével képet alkothatunk arról, hol használódik fel a testben az „üzemanyag" (vagyis a vércukor, illetve a glükóz). Mivel az agy kizárólag a vércukorból meríti a saját energiáját, Brownell e módszere azt jelenti, hogy most már „vágás" nélkül is pontos képet tudunk alkotni arról, hogy az agyunk mely részei dolgoznak Brownell
fokozottan módszere
(mert a
ott
PET
nagyobb
a
vércukor-felhasználás).
(pozitronemissziós
tomográfia)
nevet
kapta. A 90-es évek elején egy másik képalkotó eljárást is kidolgoztak, amely arról ad képet, hogy egy adott pillanatban milyen az agy vérellátása és oxigénfelhasználása. A testben mindenütt, ahol aktiválódnak a sejtek, fokozódik a vérellátás és az oxigénfelvétel. Ezért nagyon értékes lehetőséget nyújtanak az agy működés közbeni
megfigyelésére
azok
a
képek,
amelyek
metszés
nélkül
„hatolnak be" és tudják megmutatni, hol fokozódik az adott pillanatban a vérellátás és az oxigénfelhasználás. A módszert, amellyel ezt
láthatóvá
lehet tenni,
f-NMR-nek 164
(funkcionális
mágnesesre-
zonancia-vizsgálatnak) nevezték el (a rövidítés az angol functional nuclear magnetic resonance kifejezésből származik). Ezt a módszert is
a
Harvard
Belliveau-nak
Egyetem -
orvosainak
sikerült
először
-
az
Ken
Kwongnak
agyműködés
és
Jack
megfigyelésére
használniuk. A fájdalom érzelmi oldalának „leképezése" A fenti módszerekkel előállított agyi képek tehát lehetővé teszik annak
ábrázolását,
hogy
egy
élmény
(pl.
valamilyen
fájdalom),
egy bizonyos gondolat vagy érzés pillanatában mely agyi részek fokozottan aktívak. A PET vagy az f-NMR technikájával végzett vizsgálatok révén bepillantást nyerünk abba, hogy egy adott pillanatban (vagy egy adott szellemi tevékenység közben) mely agyi régiók aktiválódnak. A kiváltott testi fájdalom esetében Niels Birbaumer és Herta Flor,
a
agynak
már
említett
azon
részéről,
két
tübingeni
amely
az
kutató
érintési
jeleket
és
rögzített
fájdalmas
az
ingereket
regisztrálja, tehát a szomatoszenzoros agykéregről. Mivel az agykéregnek ezt
a részét
tapintási
és
zésének"
helyeként
a
és ennek idegsejthálózatait már régóta
fájdalmas ingerek
PET-felvételek
tartják fokozott
regisztrálásának
nyilván, aktivitást
az
sem
és
volt
mutatnak
a
„belső leképemeglepő,
ezen
a
hogy
területen,
amikor a vizsgálati személyek testi fájdalmakat élnek át. Jelek az „érzelmi intelligencia központjában" Az viszont már érdekes volt, amit 1991-ben a londoni Anthony Jones és a montreali Jean-Denis Talbot fedezett fel: a kiváltott testi fájdalom a szomatoszenzoros agykéreg aktiválása mellett egy ettől teljesen eltérő agy terület aktiválásához is vezetett. Ez az agyterület
a
cinguláris
kortex, 7
amely mindig fokozott
mutat, amikor a psziché egy olyan
7
A gyrus cinguli kérgi területe. (A ford.) 165
aktivitást
alapvető életérzést (pl. élet-
örömet), érzést vagy érzelmet él át, amely saját magunkra vagy a másokhoz
fűződő
viszonyunkra
vonatkozik.
A
cinguláris
kortex
a már említett limbikus rendszer egyik része, amelyet az érzelmi intelligencia Denis
központjának
Talbot
nevezhetünk.
időközben
Anthony
többszörösen
Jones
és
megerősített
Jean-
vizsgálatai
azt bizonyítják, hogy a cinguláris kortex az az agyterület, amely lehetővé teszi a „fájdalom érzelmi átélését", tehát a „kínzó oldalát" (amelyről fentebb már szóltunk). Egy
ötletes
Egyetem
vizsgálatban
klinikáján
William
dolgozó
Hutchinsonnak,
agykutatónak
a
sikerült
Torontói
kimutatnia,
hogy valóban a cinguláris kortex idegsejtjei aktiválódnak a fájdalom érzelmi oldalának érzékelésekor. Ő olyan betegeket vizsgált, akiken a betegségük miatt agyműtétet kellett végrehajtani. Mivel maga az agy nem érez fájdalmat (!), a műtéteket helyi érzéstelenítés mellett lehet elvégezni az éber betegeken. A beteg tehát az agysebészeti
beavatkozás
szóba
vele
lehet
közben
elegyedni,
éberen
és
fekszik
egyáltalán
nem
a
műtőasztalon,
érez
semmiféle
fájdalmat. William Hutchinson némelyik betegétől (no meg a klinika etikai bizottságától) engedélyt kapott arra, hogy az operáció közben rövid kísérletet végezzen az egyik szünetben: először a betegnek okozott fájdalmat, majd - a beteg szeme láttára - saját magának is, mégpedig úgy, hogy tűvel szúrta meg az ujjbegyét. Ily módon ki
tudta
mutatni,
hogy
a
már
említett
cinguláris
kortex
bizo-
nyos idegsejtjei akkor is tüzeltek, amikor magát a beteget szúrta meg, és akkor is, amikor a beteg csak nézte, hogy Hutchinson a saját ujjbegyét böki meg a tűvel. Később Tania Singer német neurobiológus
f-NMR-vizsgálatokkal
igazolta,
hogy
az
agyunk
fájdalom központjai nemcsak akkor aktiválódnak, amikor a saját testünkben
élünk
át
fájdalmat,
hanem
akkor
is,
amikor
mások
fájdalmának vagyunk tanúi. Ezek a megfigyelések egyértelművé teszik, hogy a másoknál megfigyelt
fájdalmak a megfigyelő agyában is aktiválnak idegsej166
teket. A megfigyelt fájdalmak tehát „objektív" testi reakciót váltanak ki a megfigyelőből. A fájdalmas élmények megfigyelése által aktivált idegsejtek a gyrus rezentálja
az
cinguliban találhatóak; ez az agyterület rep-
érzelmi
alaphangulatokat
és
az
önmagunkkal
kap-
csolatos érzések különböző aspektusait. Az a tény, hogy a gyrus cinguliban olyan idegsejtek vannak, amelyek akkor nak, azt
amikor mutatja,
mások
éreznek
valamit
hogy a
gyrus
cingulinak
(a
is aktiválód-
példánkban:
is
vannak
fájdalmat),
tükörneuronjai,
amelyek révén megérezhetjük, amit mások éreznek. Amikor az „érzelmi fájdalomemlékezet" okoz fájdalmat. Egy páciensem esete Az
egyik
régóta
betegem,
jelentkező
amelyeknek
egy
negyvennégy
szívtáji
semmilyen
fájdalmak
szervi
éves
mérnök
miatt
alapjuk
ismételt
jelentkezett
nem
volt
és
nálam,
kimutatható.
Sem a szívspecialista, sem az ortopéd orvos nem talált semmilyen testi
problémát,
amely indokolhatta
volna a
fájdalmait.
A páci-
ens tüdején sem látszott kóros elváltozás, és ki lehetett zárni az immunbetegséget és a daganatos problémákat is. A
fájdalmak
öt
hónappal
korábban
kezdődtek.
Nem
sokkal
azelőtt halt meg hetvenkét éves korában a huszonhét évet özvegyen leélt édesanyja, hosszan tartó daganatos betegség következtében. Ő éveken át gondozta, de amikor a halál bekövetkezett, a cége ügyei miatt éppen külföldön tartózkodott. Anyja nem sokkal a halála előtt mondta neki, hogy érzi, közeledik a vég. A férfi intézkedett,
hogy
gyorsan
hazarepülhessen,
de
a
munkája
miatt
erre csak néhány nappal később kerülhetett sor. Édesanyja az ő hazaérkezése
előtt
halt
meg.
Azt
mondja,
azóta
bűntudata
van
(azzal kínozza magát, hogy előbb hazajöhetett volna, ha időben hangsúlyozza a cégvezetésnek, hogy mennyire sürgős a helyzet). Az még érthető, hogy depressziós, de vajon mitől fáj a szíve? A kezelés során kiderült, hogy nagyon jó és szerető kapcsolata volt az apjával. Mivel az apja
rendkívül körültekintően gondoskodott 167
az anyjáról, betegem határozottan úgy érezte az apja halála után, hogy az ő kötelessége törődni az édesanyjával. Csak a kérésemre beszélt arról, hogy milyen körülmények között halt meg az apja: az akkoriban tizenhét éves páciensem futni ment az ötvenkét éves apjával, aki szívinfarktust kapott az erdőben, és meghalt. Szeretett édesapja a szeme előtt hunyt el. Ez az élmény mélyen bevésődött ott
az
érzelmi
tárolódott,
és
a
fájdalomemlékezetébe mostani
gyötrelmei
tehertételt
közepette
(a
gyrus
jelentő
-
újra
cinguliba),
helyzetben aktiválódott.
-
a
mély
bűntudat
Egy
rövid
pszichoterápia keretén belül teljesen megszűntek a páciens
tünetei. Már ben,
régóta
hogy
az
panaszok, fikációnak) a
a
emberek
testében
amelyeket
szemtanúként hatnak
köztudott egy
átéltek. nevezett
pszichoterápiát hozzájuk
A
közel
pszichológiában
folyamat
tükörneuronok.
során
A
végző
orvosok
megjelenhetnek álló
azok
köré-
a
testi
ember
mellett
azonosulásnak
(identi-
meghatározó
pszichoszomatikus
szerepet
és
játsz-
neurobiológiai
ismeretek együttesen azt támasztják alá, hogy számos olyan beteg panasza, akik végeláthatatlan orvosi vizsgálatok után azt hallják, hogy
biztosan
csak
„beképzelik"
olyan komoly szervi
alapokon
a
betegséget
fejlődik ki,
maguknak,
mint
a
többi
éppen orvosi
tünet. A krónikus fájdalomszindrómák és a „fájdalomtól való rettegés" Nemcsak egy másik
ember testi
fájdalmának a látványa,
hanem
a fájdalomhoz kötődő más érzelmek is a cinguláris kortex idegsejtjeiben (tehát az érzelmi A
krónikus
beszámolnak tisztában
fájdalmakra egy
vannak
olyan a
intelligencia panaszkodó
jelenségről,
fájdalommal
központjában) betegek
amellyel
foglalkozó
székelnek.
nagyon már
orvosok: a
gyakran
réges-régen hétközna-
pokban előfordul, hogy a beteg fájdalmai anélkül szűnnek meg, hogy
ez
egyáltalán
váratlanul
tudatosul
feltűnne
neki.
Hirtelen
benne, hogy szinte nem
168
azonban
észreveszi,
is érez fájdalmat.
Azon nyomban belehasít a félelem, hogy újra fel fog bukkanni a fájdalom, és alighogy megjelenik a félelem, máris visszatért a fájdalom!
Van
még
egy
ehhez
hasonló
jelenség,
amely
nagyon
jellemző a fájdalombetegekre: rettegve és figyelmesen „végigpásztázzák" az egész testüket, hogy megtudják, hol fáj (a szaknyelvben ezt „ellenőrző viselkedésnek" [checking behavior] nevezik), aminek következtében a fájdalmaik általában fokozódni szoktak. Arthur
Craig
(Phoenix,
Arizona,
USA),
Nobukacu
Szavamoto
(Kiotó, Japán) vizsgálatai - és a már említett William Hutchinson kísérletei
-
azt
fájdalomtól
mutatják,
való
hogy
félelemben
a
vesz
cinguláris részt,
kortex
hanem
nemcsak
a
a
küszöbönálló
fájdalom anticipációjában is, mégpedig akkor is, amikor az ember csak elképzeli a fájdalmat.
Összefoglalás Az
intenzív
(engramként)
vagy
lomemlékezetnek". fájdalmak
hosszan
„bevésődnek"
a
Nemcsak
hagynak
nyomot
tartó
fájdalmas
testünkbe; a
a
saját
ezt
élmények
nevezzük
testünkben
„fájda-
elszenvedett
fájdalomemlékezetben,
hanem a
látott, illetve közvetlenül mások mellett átélt fájdalmas élmények is. A
korábban
átélt
fájdalmas
élmények
lelki
megterhelések
hatására évekkel később újra aktiválódhatnak, és „szervi alapot
nélkülöző"
krónikus
fájdalmakat
hívhatnak
elő.
A
testi
megbetegedés által okozott krónikus fájdalmakat a testi alapbetegség
(pl.
betegedések,
reumás
ízületgyulladás
daganatos
betegségek,
vagy más
reumás
idegbetegségek
és
megegyéb
betegségek) kezelésével kell gyógyítani. Ezekben az esetekben többnyire A
„szervi
érdemes alapot
és
jogos
a
nélkülöző"
fájdalomcsillapító krónikus
a fibromyalgia-szindrómát is) azonban
169
fájdalmak az
esetek
alkalmazása. (beleértve zömében a
fájdalomemlékezettel
állnak
kapcsolatban.
A
fájdalombeteg-
ség e formájánál a javasolt gyógymód a pszichoterápia. Ezt rendszerint
kórházi
pszichoszomatikus
kezeléssel
kell
kezdeni,
mivel a lelki gyógymód mellett szükség lehet testi eljárásokra is,
amelyek
nösen
a
krónikus
hatékonynak
fájdalmak
bizonyulnak.
A
esetében kórházi
egészíteni ambuláns pszichoterápiás kezeléssel.
170
rendszerint kezelést
ki
külökell
13. fejezet A traumák hatásai a génekre és az agyi struktúrákra: a trauma utáni stresszzavar
William James és a „heg az agy szövetében" Néha
évtizedek
is
eltelnek,
mire
az
új
vizsgálati
technikákkal
sikerül egy-egy olyan régi feltevést igazolni, amely az első megfogalmazásakor ésszerű volt ugyan, de bizonyíthatatlan. A néhán y éve
lehetségessé
vált
olyan
dolgot,
amelyet
James
(1842-1910),
a
neurobiológiai már
vizsgálatok
évtizedek
tudományos
óta
tisztáztak néhány
gyanítottunk.
pszichológia
egyik
William
ősatyja,
a
Harvard és a Stanford Egyetem professzora már 1890-ben megfogalmazta: „Egy benyomás olyan izgalmas lehet érzelmileg, mintha heget hagyna hátra az agy szövetében" (,,Αn impression may be so exciting emotionally as almost to leave a scar upon cerebral tissue"). Csak néhány éve jelenthetjük ki, hogy ez a mondat megállja a helyét. A psziché életébe és az agy működésébe tett lebilincselően izgalmas bepillantásaink csak az utóbbi időben váltak lehetségessé, és úgyszólván másodszor kell most felfedeznünk azt, amit olyan pszichológus kutatók, mint Ivan Pavlov,
171
William James, Sigmund
Freud, Eugen Bleuler, Emil Krapelin, Franz Alexander és mások a klinikai tapasztalataik alapján már sejtettek, illetve felismertek. Amit az elmúlt néhány évben a traumatikus élmények egészségre gyakorolt
hatásairól
megtudtunk
-
most
ezekkel
fogunk
foglal-
kozni -, az mindenesetre nem más, mint William James fentebb idézett kijelentésének izgalmas megerősítése. Érzelmi panaszok és rémálmok. Egy páciensem példája Egy napon felkeresett egy gyógyszerész: negyvenes évei közepén járó, karcsú, sportos alkatú férfi, aki - mint megtudtam tőle vidéken
él,
jól
menő gyógyszertárat
vezet,
és
gondoskodó
apja
három gyermekének. A családjával semmi gond, és jó barátai is vannak.
A
„pszichodolgokról"
egyébként
nincs
nagy
vélemény-
nyel, mégis az én segítségemet kéri most, mert már régóta különösen ingerlékennyé vált, és néha szinte a semmiből hirtelen rátör egy szörnyű érzés. Figyelmeztető volt számára az alábbi eset: egy rövid franciaországi kiruccanáson volt a feleségével, amikor a szálloda
erkélyén
állva
meglepetésszerűen,
alig
leküzdhetően
jelent-
kezett az a késztetés, hogy ugorjon le, és zúzza halálra magát. Ugyanolyan
gyorsan
el
is
múlnak
ezek
az
állapotok,
amilyen
gyorsan jönnek. Az alaphangulata egyébként jó és magabiztos. Semmi olyan
nem
jutott
helyzeteket,
eszébe
arra
amelyekben
a
a
kérdésre,
hogy
megszokottnál
felismer-e
gyakrabban
lép-
nek fel az említett tünetek, kivéve a következőt. A hosszú vidéki autóutakon
hirtelen
mindig
rájön
egy
szorongó
és
pánikszerű
állapot, zakatol a szíve, és erősen remeg, ezért muszáj félreállnia és megszakítania az utazást. Ezt sem érti, mert nemcsak szívesen, de sportosan is vezeti a nagy teljesítményű autóját - tette hozzá mosolyogva. Csak
akkor
történethez, kétszer
kerültünk
amikor
rémálom
teljesen kivan",
egy kicsit
rákérdeztem
gyötri,
amelyből
olyannyira,
az
ehhez
álmaira:
átlagosan
izzadtan
hogy a 172
közelebb
ébred,
feleségének
a rejtélyes és
hetente „idegileg
kell megnyug-
tatnia.
Ehhez azonban
el
kell
mesélnie
egy történetet,
amelyet
„már régen befejezett és elrendezett" - tette hozzá mintegy félvállról. (A pszichoterápiás gyógyításban az ilyen kijelentések után kezdődnek az igazán izgalmas dolgok.) A rémálom mindig ugyanaz, és egy autóbaleset utolsó röpke pillanatát idézi fel, amely hét évvel korábban történt vele önhibáján
kívül: egy hosszan
elnyúló
balkanyarban
viszonylag
gyor-
san, de szabályosan haladt a saját sávjában, amikor egyszer csak felbukkant egy szemből jövő teherautó, amely kisodródott a saját sávjából. A frontális ütközésből borzalmas baleset lett. A súlyos sebesülésekkel
és
csonttörésekkel
járó
következményeket
egy
több hónapos kórházi kezelés és az utána következő, vasfegyelmet
követelő
rehabilitációs
tréning
segítségével
sikerült
teljesen
leküzdenie. A büntetőeljárás azt állapította meg, hogy száz százalékban a szembejövő fél a hibás. Azok a panaszai, amelyek miatt engem felkeresett
(beleértve
kezdődtek.
Csak
tünetei
nagyjából
a
ekkor
rémálmokat jutott
két-három
eszébe,
évvel
is),
csak
hogy
korábban
az
évekkel
később
aktuális
érzelmi
jelentek
meg,
még-
pedig akkor, amikor a baleset által keletkezett anyagi kár miatt bírósághoz
fordultak,
mert
a
felek
nem
tudtak
egymás
között
megegyezni. Ez a polgári peres eljárás a beszélgetésünkkor még mindig zajlott. Három évvel korábban nagyon nehezére esett (és ez mind a mai napig így van), hogy az eljárás aktáiban kénytelen volt szembesülni a baleset számos részletével. A poszttraumás stresszzavar (PTSD) A rémálmokkal a
szorongás
tarkított
vagy a
alvászavarok,
pánikállapotok,
az
érzelmi
amelyek
ingerlékenység,
felbukkantak
ennek
a férfinak a tünettanában, egy sokszor fel nem ismert egészségi probléma,
a
poszttraumás
stresszzavar
(angol
rövidítéssel:
PTSD
[post traumatic stress disorder]) részei. Nemrégiben ismerték fel, hogy a PTSD egyik gyakori tünete - és nagy rizikófaktora - a
173
hirtelen ötlettől vezérelt öngyilkosság gondolata. Csak a legutóbbi időben figyeltek fel azokra a tünetekre, amelyek a fentebb említett páciensem esetében okot adtak a jelentkezésre (többek között Marcello Ferrada-Noli
[Harvard
Egyetem] és
Moshe Kotler
trau-
makutató [Olaszország] vizsgálatainak köszönhetően). A PTSD további tünetei, amelyek azonban az én betegemnél nem
voltak
rémképek
az
előtérben,
(úgynevezett
pontosítási
nehézségek,
alapuló
elkerülő
további,
nagyon
a
következők:
flashbackek
vagy
ijedősség,
viselkedés jelentős
napközben intrúziók),
emlékezetkiesés,
vagy
az
érdeklődés
tünetet,
az
ún.
felbukkanó
figyelemösszszorongáson
elvesztése.
disszociációt
Egy
hamarosan
külön fogjuk tárgyalni. A balesetek áldozatai - mint a betegem - a PTSD-betegeknek csak
egy
részét
képezik
(az
autóbalesetek
áldozatainak
szenved benne), azonban a megerőszakoltak vagy a bántalmazást tünetek. azt akik
átélt
Többek
emberek
vizsgálatai
lévő
egy súlyos
és
ilyen
PTSD-ben,
szemtanúi
Kessler
súlyos testi vissza
mások
katasztrófabevetésen
Ronald
maradnak
mutatják, hogy azoknak a 7%-a is megbetegszik „csak"
között
45-65%-ánál
6-8%-a
erőszakos
mentőszolgálatosok).
cselekménynek Mivel
a
(pl.
népesség
25%-a átesik életében valamilyen súlyos traumán vagy erőszakos eseményen, egyáltalán nem ritkák az ilyen problémák. Nem mindenkinél alakul ki a PTSD, aki átél egy traumát. A teljes népesség csaknem 8%-a szenved életében valamikor poszttraumás rendőrök,
stresszzavarban. a
Különösen
mozdonyvezetők
(ha
érintettek valaki
a
mentőorvosok,
öngyilkossági
a
szándékkal
a vonat elé veti magát) és mostanában - amióta a német hadsereg egyre nagyobb szerepet vállal a háborús területeken - a katonák. A katonaság adatai szerint a balkáni bevetés első évei alatt, amíg nyugodtabbá nem vált a helyzet, 300-nál is több bevetett katonánál
jelentkeztek
PTSD-s
tünetek.
Időközben
egyre
nő
sek száma az afganisztáni hadszíntéren bevetett katonák között.
174
a
PTSD-
Mintha elkülönülne az ember a saját testétől. Trauma következtében fellépő disszociáció A
fentebb
PTSD-ben nagyon
említett,
autóbalesetet
megbetegedett
jelentőségteljes
szenvedett
páciens élményt:
a
terápia
miután
az
és
évekkel
során
később
elmesélt
ütközés
egy
pillanatában
megszűnt az észlelése, és egy idő után magához tért, olyan volt, mintha elvált volna önmagától és a saját testétől. Kívülről látta saját magát. Lebegett,
odament
a körülötte lévő emberekhez,
és meg-
kérdezte, mi történt. Ez a jelenség egy tipikus lelki reakció azokban a helyzetekben, amelyeket az ember már képtelen elviselni, illetve lelkileg nem bír
feldolgozni.
való
eltávolodást,
Disszociációnak amikor
nevezzük
igyekszünk
ezt
kikerülni
az az
önmagunktól elviselhetetlen
helyzetből. A disszociációval néhány éve átfogó és népszerű irodalom foglalkozik, az állítólagos „túlvilági élményeket" és hasonlókat helyezve figyelme homlokterébe. Pszichológiai
és
neurobiológiai
szempontból
a
disszociáció
a
psziché önvédelme az elviselhetetlen lelki vagy testi fájdalommal szemben.
Ε
jelenség
neurobiológiai
aspektusaival
részletesebben
fogunk foglalkozni a 14. fejezetben, amikor a gyerekek traumaélményeit taglaljuk. (A psziché itt ugyanis olyan géneket aktivál, amelyek a test saját fájdalomcsillapítóinak, az ún. endorfinoknak a termelését szabályozzák.) Pszichológiai szempontból a disszociáció egy „elhárító mechanizmus", illetve „leküzdési kísérlet" arra, hogy az ember kikerüljön egy érzelmileg elviselhetetlen helyzetből. Mi jelent „traumát" a pszichének és az agynak? Térjünk vissza William James állítására és ezzel ahhoz a kérdéshez, hogy milyen következményei vannak a lelki traumáknak az agy neurobiológiai struktúráira nézve. Vagyis hogyan szabályozza ebben az esetben a psziché a géneket? Az agykéreg idegsejthálózatai jelenítik meg és tárolják a külvilágból az öt érzékszerv segítségé-
175
vel
felvett
ingereket,
idegsejthálózatok
élményeket
bonyolult
és
tapasztalatokat.
összeköttetésben
Mivel
állnak
az
egymással
az idegpályák révén, az agy belső képpé tudja alakítani a külső helyzeteket (ez a „leképeződés" vagy belső kép nem grafikus kép, hanem
csupán
olyan
idegsejthálózatokhoz
kapcsolódik,
amelyek
bizonyos pillanatokban egyszerre aktiválódnak). Az agy által a külső helyzetnek megfelelően folyamatosan frissített belső kép „online" (értsd: pillanatról pillanatra) kiértékelődik, attól függően, hogy az aktuális külső helyzet összhangban van-e a
saját
vésre,
szükségletekkel, vagy hogy
Az „online" matos nak.
értékelés
összevetése
tárolt
hogy alapja
a
az
aktuális szintén
amelyek
akkor
van-e
valamilyen
leküzdhetetlen,
korábbi,
tapasztalatokkal, „Traumáról"
szükség
teljességgel
belső az
hasonló
beszélünk,
illetve
leképezés
folya -
idegsejthálózatokban
helyzetekből
amikor
cselek-
veszélyes-e.
olyan
származ-
aktuális
külső
helyzetet észlelünk, amellyel borzalmas (testi vagy lelki) fájdalmak járnak együtt, vagy életveszélyt jelentenek, és amelyekből egyáltalán nincs menekvés.
A szorongás- és félelemélmények tárolása az amygdalában A korábbi nyek
az
limbikus
helyzetekből
származó
„érzelmi
intelligencia
rendszernek
nevezzük,
kellemes és
kellemetlen élmé-
központjában" amely
rendkívül
tárolódnak. szoros
Ezt össze-
köttetésben áll az agykéreggel. A limbikus rendszerben az érzelmi emlékek
egyik
legfontosabb
tárolóeszköze
a
mindkét
agyfélteké-
ben helyet foglaló amygdala. Szakterülete a kellemetlen és veszélyes korábbi tapasztalatok tárolása. Az amygdala vigyáz rá, nehogy bajunk essék: amikor úgy „véli", hogy vészhelyzet állt elő, riasztja az agy vészközpontjait (a hipotalamuszt és az agytörzset), és ily módon
képes
az egész
testet
a
együtt „megbolondítani".
176
vérkeringéssel,
szívveréssel
stb.
Hogyan reagálnak a gének és az agyi struktúrák
a veszélyekre?
A
interperszonális
pozitív
kihívást
jelentő
ingerek
és
azok
az
élmények, amelyek leküzdhető feladatokat állítanak elénk, és így kellemes
élményekhez
idegsejthálózatokat,
vezethetnek,
valamint
stabilizálják
strukturálisan
és
kibővítik
megerősítik
a
az
kapcso-
lódási pontokat (szinapszisokat), amelyek révén az egyes idegsejtek más idegsejtekkel összeköttetésben állnak. Az élmények agyra gyakorolt
pozitív hatása azon alapul,
hogy az idegi növekedési
tényezők génjei a leküzdhető ingerek és élmények révén aktiválódnak, amint korábban már részletesen ismertettük. Azok a külső helyzetek és emberek közötti élmények, amelyek agyi kiértékelése azzal az eredménnyel zárul, hogy leküzdhetetlen tik
a
akadályt
gördítenek
szervezetünket,
a
lehetőségeink
cselekvésre
serkentik
elé,
az
és
fenyege-
amygdala
érzelmi
emlékezetért felelős központját: az amygdala idegsejtjei a veszély észlelésekor (különösen
azonnal
aktiválódnak:
glutamátot)
választanak
aktiváló
ki,
és
jelzőmolekulákat
veszélygéneket
hoznak
működésbe (pl. a c-Fos gént). Az idegpályák révén az agy vészközpontjai (a hipotalamusz és az agytörzs) a másodperc törtrésze alatt aktiválódnak. A neurobiológiai „pánikzenekar" A hipotalamuszban az amygdala két magja - mint korábban már taglaltuk együtt ki a
a
-
a
aktiválja
a
központi
stresszgént
test
teljes
hormonális
kortizol
nevű
stresszhormon
trauma
betegek
átélése a
közben;
további
a
(a
CRH-t),
stressztengelyét. (egyébként
később
emelkedett
vele
választódik
valószínűleg
kialakuló
CRH-értékek
Így
s
PTSD ellenére
csak
esetén
a
csökkent
kortizolértékeket mutatnak - lásd alább). Az agytörzsi idegsejtek, amelyeket olyan
az
izgató
amygdala
szintén
jelzőanyagokat
riasztott
választanak
már, ki,
ezzel
mint
a
egy időben noradrenalin
és az acetilkolin, és működésbe hozzák a saját vészgénjeiket (pl.
177
a tirozin-hidroxiláz gént, amely a noradrenalin termelését szabályozza). Ε
A noradrenalin
„pánikzenekar"
a szívverést
összehangolt
és
működése
a
vérkeringést
lehetővé
teszi
serkenti. a
szer-
vezet számára, hogy vagy különleges erőfeszítéssel fordulhasson a fenyegető helyzet
felé,
és
reakcióképpen
megküzdjön
vele,
vagy
pedig a lehető legrövidebb úton elmeneküljön előle. A gond csak az, hogy a traumahelyzetben nincs kiút. Amikor a trauma beállítja az „alapértéket". A neurobiológiai struktúrák fokozódó érzékenysége A
fentebb
említett
betegnek
az
jelentett
problémát
a
balesete
előtti utolsó pillanatban, hogy abban a szempillantásban világossá vált előtte: semmiféleképpen, sem erőfeszítéssel, sem harccal, sem pedig meneküléssel nem tudja elkerülni azt az eseményt, amely a halálát
jelentheti.
Ugyanilyen
traumahelyzetben
találják
magukat
a megerőszakolás vagy a komoly testi fenyítés áldozatai, a fronton lévő katonák, valamint a kínzás vagy túszejtés áldozatai. Ezek az emberek a teljes kontrollvesztés tudatosan átélt állapotát szenvedik el a kívülről fenyegető veszély közepette. A külső veszélyhelyzetet (a traumát) az agykéreg és a limbikus
rendszer
alakítják
át,
idegsejthálózatai amely
beleég
a
az
szuper-GAU 8
érzelmi
riasztási
intelligencia
képévé
központba,
vagyis az amygdala emlékezetébe. Ezáltal egyrészt tartósan fokozódik a vészjelző idegsejtek válaszkészsége („érzékenyülnek", azaz szenzibilizálódnak), tek
közötti
másrészt
kapcsolatok
(a
tartósan
megerősödnek
szinapszisok),
mégpedig
az
idegsej-
főleg
azok,
amelyek az agyi riasztóközpontok (a hipotalamusz és az agytörzs) irányába tartó jelzőmolekulák kiválasztásáért felelnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az amygdala a traumás élmény után fenntartja a fokozott
8
érzékenységet. Feljebb kerül az
G A U : gröβter anzunehmender Unfall, azaz a feltételezhető legnagyobb baleset.
(A szerk.) 178
„alapérték": ettől kezdve az amygdala, mely mind a psziché, mind pedig az érzelmi emlékezet tárolója, érzékenyebben reagál,
mint
korábban. Előfordul, hogy már akkor is akcióba lép, ha látszólag semmi veszélyes nincsen a külső helyzetben. A tudat kontrollja alól kikerülő szorongáskiváltók A
modern
neurobiológiai
kutatási
módszerek
segítségével
felismerhető, hogy mekkora testi változásokat okozhatnak a lelki traumaélmények. korán
(Már
alkalmazott
változásokat,
és
meg kell
pszichoterápia mindenekelőtt
következmények (PTSD)
itt
alakuljanak
szenvedő
betegek
jegyeznünk,
nagyrészt
hogy
eltüntetheti
megakadályozhatja,
ki.)
A
poszttraumás
PET-felvételén
az
az
ideje-
ezeket
hogy
a
további
stresszzavarban
látszik,
hogy
az
amygdala aktivitása tartósan megemelkedik. Paul egy
Whalen,
roppant
emlékeztető
a
érdekes képeket
Wisconsini
Egyetem
jelenségre: mutatott
a
kutatója
figyelt
PTSD-betegeknek képernyőn,
fel
traumára
mégpedig
olyan
rövid ideig (kevesebb mint 50 ezredmásodpercig), hogy a páciens nem tudta megmondani, mit is látott. A neurobiológiában küszöb alatti
ingerlésnek
(szubliminális
stimulációnak)
nevezik
az
olyan
ingerlést, amely bár eléri az agyat (és részben a pszichét), mégsem vezet tudatos észleléshez. Noha
a
Paul
Whalen
által
megvizsgált
PTSD-betegek
nem
„tudták", mit látnak, a „küszöb alatt" bevitt ingerek nemcsak teljes szorongás- és pánikreakciót váltottak ki belőlük, hanem jelentős, a PET-képen látható amygdalaaktivációt is (ezzel szemben a nem a traumára emlékeztető képek
semmilyen
hatást
nem váltottak
ki).
Ez az izgalmas megfigyelés azt mutatja, hogy a lelkünk elképzelései és képei akkor is roppant erővel bírhatnak, amikor a tudatunk mit sem sejt (zárójelben jegyzem meg, hogy ez a felismerés volt Sigmund Freud legfontosabb felfedezése). Térjünk most vissza a betegemhez: ő sem tudta, hogy - évekkel a baleset után - miért tör rá autóvezetés közben hirtelen a 179
szorongásutat.
és
pánikroham,
a
pszichoterápia
Csak
mindig ban
akkor
autózik
lépnek (mint
amely során
fel,
a
miatt
fedezte
amikor
balesete
meg
kell
fel,
hosszan
előtt).
A
szakítania
hogy a
elnyújtott
gyorsan
az
rohamok kanyarok-
maga
mögött
hagyott, hosszan elnyújtott kanyarok a tudatos észlelését kikerülve, küszöb a
alatti
ingerként
neurobiológiai
PTSD-betegek
hatottak
az
riasztóközpontjait
PET-vizsgálatán
amygdalájára
-
pontosan
látszik,
és
úgy,
miután
aktiválták ahogyan
megkapták
a
a tra-
umára emlékeztető küszöb alatti képeiket.
Hogyan változtatja meg a trauma a gének aktivitását? Az
amygdala
sége a
érzelmi
emlékezeti
(szenzibilizálódása)
traumának,
amely
nem
tárolójának
az
sokáig
egyetlen
fennmarad
fokozott
olyan
a
érzékeny-
következménye
PTSD-betegeknél.
A
lelki élmények a génjeinkre is hatnak a trauma közben: a PTSDbetegeknél -
tartósan
állapítja
meg
aktiválódik Dewleen
a
központi
Baker
stresszgén
traumakutató
a
(a
CRH)
Cincinnati
Egyetemről. A
CRH-termelés
emelkedése
tehát
„normális
esetben"
szok-
ványos stressz és depresszió esetén is nagyobb kortizoltermeléssel jár. A poszttraumás stresszzavarnál viszont - a depresszióval szemben - hiába magas a CRH-szint, a kortizol nevű stresszhormon koncentrációja keztethetünk, hatására
nagyon hogy
gyakran
a
összeomlanak
alacsonyabb.
rendkívül a
súlyos
stressztengely
Ebből
arra
traumatikus megszokott
követ-
élmények szabályozó-
körei. Rachel a
Yehuda
PTSD-betegeknél
tartósan
New a
megemelkedik
York-i CRH-t
a
traumaszakértő kódoló
gén
noradrenalinszint
kimutatta,
aktivációja is,
amit
az
hogy mellett okoz,
hogy az amygdala riasztja az agytörzset. A noradrenalinkiválasztás változásai
megmagyarázzák a némelyik 180
traumás betegnél
fellépő
testi
panaszokat,
amelyek
különösen
a
szívet,
a
vérkeringést,
a
figyelemösszpontosítást és az alvást érintik. A kezeletlen PTSD esetén bekövetkező agyi károsodások Ha nem kerül sor idejében a pszichoterápiára (sajnos sok betegnél nem sikerül rögtön felállítani a diagnózist), akkor a PTSD mellett
kialakulhatnak
járulékos
neurobiológiai
következmények
is: az emberek egy részénél egy éven belül csökkenni kezd az idegsejtek száma és tömege (degeneráció) azokban az agyi struktúrákban,
amelyek
funkcióban is
ként
(Yale
a
másutt hatású
szerepet
játszanak
hippokampuszban).
főleg
Murray
Egyetem).
megfigyelt
már tó
(főleg
megerősítette,
Bremner
meghatározó
A
Stein
Ezt (San
trauma
idegsejt-károsodásokban
részletezett glutamát
idegsejtpusztító
fokozott
kiválasztása
az
több
munkacsoport
Diego)
későbbi
és
okoz
Douglas
következménye-
szerepet hatás,
emlékezeti
játszik
amelyet (a
egy
az
izga-
kortizol
nevű
stresszhormonnal együtt).
A traumák pszichoterápiás kezelése Azonnali segítségnyújtás katasztrófáknál Közvetlenül a trauma (pl. túszul ejtés, megerőszakolás vagy katasztrófa)
megtörténte után az érintetteknek
pszichológiai
támogatásra
is szükségük van az orvosi ellátás és az általános elsősegély után. Ennek
a
pszichológiai
végbemennie,
és
minden
támogatásnak
nyugodt
környezetben
kell
felesleges
formaságot
nélkülöznie
kell.
A támogatás abból áll, hogy minden sürgetés nélkül felajánlunk egy beszélgetést. Az elsősorban az Egyesült Államokban propagált és gyakran nem megfelelőképpen képesített segítők által nyújtott debriefinget
az
lennek érzik,
érintettek ezért
legtöbbször
tolakodónak
vagy kellemet-
végeredményben inkább káros, mintsem hogy
használna.
181
Α poszttraumás stresszzavar pszichoterápiás kezelése A poszttraumás stresszzavar hónapokkal, sőt akár évekkel a trauma után is felléphet. Ilyenkor, ha egy mód van rá, haladéktalanul kezelni
kell
választani,
pszichoterápiával. amelyek
Több kezelési
mindegyike
gondosan
eljárás
közül
előkészített
lehet
érzelmi
újraéléssel (expozícióval) jár: a beteget újra kitesszük a trauma élményének.
Edna
Foa
traumaszakértő
nagyon
hatékony
kezelést
dolgozott ki (az ő eljárásával tudtam én is sikeresen kezelni a fent említett pácienst). A traumaesemény részletes feldolgozásával várni kell mindaddig, amíg jó, stabil és bizalmas viszony nem alakul ki a páciens és a terapeuta között, s amíg a páciens el nem jut oda, hogy képes újraélni a megrázkódtatást, és elviselni a közben fellépő szélsőséges érzéseket.
A
traumaáldozatok
terápiájának
művészete
abban
áll,
hogy jól elő kell készíteni a trauma tematizálásának kezdetét, és szakmailag úgy kell alakítani a sérüléssel való újratalálkozást, hogy a
betegnek
túlságosan kódtatás
sikerüljön korán
ennek
és/vagy
élményével,
akkor
révén
kontár
leküzdenie
módon
a
tüneteket.
szembesítik
újratraumatizálásra
kerülhet
a
Ha
megrázsor,
ami
súlyos járulékos károkat okozhat. Nem
minden
szakértő
üdvözli
azt
a
módszert,
amelyben
egy rituálé keretében a páciens a terapeuta vezetésével bizonyos módon ide-oda mozgatja a szemét. Az eljárás EMDR (eye movement desensitization reprocessing) névre hallgat. A szakértői ajánlásokat (Expert
Consensus
Guidelines)
egy
nemzetközi
szakemberekből
álló szakértői bizottság állította össze 1999-ben, amelyet Edna Foa vezetett - ők mindenesetre nem ajánlják.
182
Összefoglalás Traumának kiváltott
azt
a
szélsőséges,
veszélyhelyzetben
erőszak
fellépő
vagy
élményt
életveszély nevezzük,
által
amely-
ben nem tehetünk semmit a helyzet befolyásolása érdekében. A poszttraumás stresszzavar következők: (ún.
érzelmi
flashbackek
gásállapotok,
(PTSD)
labilitás,
vagy
tünetei
hirtelen
betolakodó
képek),
figyelemösszpontosítási
többek
között
felbukkanó rémálmok,
és
a
rémképek szoron-
emlékezeti
problé-
mák, visszahúzódás és elkerülő viselkedés, sok esetben hirtelen fellépő öngyilkossági (szuicid) késztetések. A súlyos balesetet (ide tartoznak az autóbalesetek is) átélt emberek kb. 8 százaléka szenved poszttraumás stresszzavarban. Az
erőszakos
cselekmények,
például
a
megerőszakolás
vagy
a testi bántalmazás esetén az érintettek 45-65 százaléka lesz a PTSD áldozata. A balesetek vagy látványos katasztrófák sokszor nagy nyilvánosság előtt zajlanak. A traumák leggyakoribb okai
azonban
az
emberi
kapcsolatokban
megjelenő
erőszakos
helyzetek. A traumás élmények az agyi riasztórendszerek (amygdala, hipotalamusz, nek.
A
lelki
agytörzs)
szélsőséges
traumaélmény
agyterületeken
a
neurobiológiai
struktúrákat.
vedés
gének
nyomására
a
betegek
nagyon
függővé
(alkoholtól
choterápiás -
kezelés
bizonyíthatóan
megváltoztatja
tevékenységét, A
tüneteik
poszttraumás
gyakran
lesznek
-
főleg
ha a
183
a
fent
által
nevezett
okozott vagy
gyógyszerektől).
idejekorán
vezet-
megváltoztatja
depressziósak
traumák
teljesen meg is szüntetheti azokat.
és
stresszzavarban
vagy különböző javíthat
aktiválódásához
sort
a
szen-
szenvedő válnak A pszi-
kerítenek
következményein,
rá sőt
14. fejezet Az erőszak és abúzus neurobiológiai következményei gyermekeknél
Ami különösen súlyos a gyerekeknél: az emberi kapcsolatokban tapasztaltak neurobiológiai következményei Ennek a könyvnek az az egyik fő mondanivalója, hogy az emberek
közötti
kapcsolatok
milyen
nagy
mértékben
képesek
befo-
lyásolni a testi folyamatokat, egészen a gének működéséig. A gyerekeknél különösen nagy a - rendszerint a szülőkhöz vagy más fontos
emberekhez
fűződő
-
kapcsolatok
jelentősége.
Biztos
tudományos ismeretek alapján tudjuk, hogy a korai gyermekévek tapasztalatai szállást csinálnak a későbbi testi és lelki folyamatoknak,
vagyis
„kikövezik
előttük
az
utat".
Erre
a
legjobb
példa
- amit nemrégiben tudományosan is igazoltak -, hogy a szerető anyai törődés hogyan hat a felnőttkori stresszreakciókra. A totta,
kanadai hogy
stresszgénjeit
Michael
az
aktív
attól,
Meaney anyai
hogy
zseniális
gondoskodás felnőttkorban
kísérletekkel megvédi túl
bizonyí-
a
csecsemő
élénken
reagálja-
nak. Gyermek- és fiatalkorban alakulnak ki az agyban azok az idegsejthálózatok, amelyek később eldöntik, hogy milyennek ítéli meg és hogyan értelmezi az ember a környezetét, hogyan alakítja 184
a kapcsolatait, és mihez kezd az élet által elé állított kihívásokkal. Az idegsejthálózatok „kiépítése" és a velük együtt járó pszichés sémák kialakulása olyan tapasztalatoktól függ, amelyeket a gyermek az első életéveiben szerez az emberi kapcsolataiban. Sajnos a gyerekek egy részét - még nálunk, Németországban is - rendkívüli módon elhanyagolják, de sokuk súlyos erőszakos cselekményekkel
is
kénytelen
szembesülni.
A
gyermekekkel
való
rossz bánásmód és a szexuális visszaélések mértékét csak az utóbbi években sikerült teljesen feltárni szisztematikus vizsgálatokkal. Ez a fejezet ennek a tarthatatlan állapotnak a lelki és neurobiológiai következményeivel
foglalkozik;
különösen
a
gyermek
azon
reak-
cióját fogjuk részletesen taglalni, amellyel az erőszakos élményekkel
szemben védekezik: a
korábban már említett disszociációval
és néhány abból következő betegséggel. Hadd hibázhassanak a szülők! A legtöbb gyerek szerencsére jól fejlődik. Nincs tökéletes nevelés. És kell is, hogy a szülők hibázhassanak, hiszen az is hozzátartozik az emberséghez, amelynek meg kell határoznia a gyermekeinkhez fűződő
viszonyunkat.
A
kitéve:
aggódnak
munkahelyi
mények,
a
szülők
a
családok
egészségi
többfajta gondok,
problémái,
a
terhelésnek a
nehéz
balesetek,
vannak
lakáskörülaz
iskolai
nehézségek miatt, de testi betegségek is hátráltathatják a gyerek fejlődését. A gyerekeknek fantasztikus képességeik vannak a nehézségek leküzdésére.
Rendkívül
fontos
számukra
a
komoly
problémákkal
való szembesülés, valamint az, hogy megtapasztalják: összefogással, összetartással és szeretettel le lehet küzdeni ezeket. Nagyon fontos tapasztalat számukra emellett az is, hogy a szülő húzza meg az anyagi kényeztetés határait, és ezt lehetőleg barátságos légkörben beszélje meg a gyerekkel.
185
Amikor szükségállapot van a családban Ha a családi problémák súlyossága meghalad egy bizonyos mértéket,
akkor
veszélyt
a
gyermekek
jelenthet: a
gyerekek
rendkívüli készek
alkalmazkodóképessége
bármikor
bármit
megtenni
és mindenről lemondani (arról is, ami a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen lenne), hogy részesülhessenek abban, ami számukra a legfontosabb: a szülőkhöz való kötődésben. Amikor a gyerekek nagy bajban lévő családban élnek, kénytelenek tartósan „segítővé" vagy „lelki szemetesládává" válni a szüleik mellett, ami lelkileg igen káros hatással van rájuk. Ilyen esetekben elengedhetetlen, hogy a szülők pszichoterápiás segítséget kérjenek. Előfordul azonban, hogy a sanyarú családi helyzet még annál is rosszabb, mint amiről eddig beszéltünk: amikor a gyerekek súlyos erőszak vagy szexuális visszaélés áldozataivá válnak. Ezekből az élményekből bi
évek
súlyos
testi-lelki
vizsgálatai
azt
problémák
mutatják,
adódhatnak.
hogy a
A
traumatikus
legutóbélmények
egészen sok betegségre hatást gyakorolnak. Ide tartoznak többek között a határeseti (borderline) zavarok is. Mivel az utóbbi években egyre szaporodnak azok a betegségek, amelyek nagymértékben a
gyermekkori
áttekintenünk, nak
traumaélményekből milyen
birtokunkban
a
pszichés
és
gyermekekkel
származnak,
fontos
neurobiológiai szemben
részletesen
ismeretek
elkövetett
van-
erőszak
következményeiről.
Disszociáció. Amikor a lélek kilép az itt és mostból Idézzük fel először, mit mesélt az előző fejezetben említett beteg, aki frontális ütközést élt át, és súlyos sérüléssel tért magához, még mindig a saját autójában. Azt mondta, elvált magától és a saját testétől, kívülről látta magát, és lebegett. Ez a leírás segíthet annak megértésében,
186
mi történik a gye-
rekekkel
a
szélsőséges
helyzetekben:
„eltávolodnak
saját
maguk-
tól", aminek az a célja, hogy kikerüljenek egy lelkileg és testileg elviselhetetlenné
vált
helyzetből.
Mivel
itt
a
psziché
egy
része
távolodik el önmagától, és mivel az elválás latinul dissociatio, nem véletlen, hogy orvosi szakkifejezésként is a disszociáció terjedt el erre a jelenségre. Ezzel a szemlélettel talán jobban meg tudjuk érteni a traumahelyzetet átélő betegek disszociatív reakcióit. A
disszociáció
pszichés
és
neurobiológiai
védőmechanizmus,
amelynek célja a testi és lelki fájdalom elkerülése, illetve kikapcsolása.
A
disszociáció
pszichobiológiai
keletkezéséről
szerzett
ismereteink nagy része egészen friss. A disszociáció a mintapéldája annak, hogy a külső helyzetek nemcsak lelki és testi élményeinket befolyásolhatják, hanem a testi funkciókat is, egészen a génműködés
szabályozásáig.
megértésének Fonagy,
olyan
úttörői
A
disszociáció
vannak,
mint
mai
pszichobiológiai
Fónagy
Péter
(Peter
London) vagy Bessel van der Kolk (Harvard Egyetem).
Ma már jóval többet tudunk a korábbi nézeteknél, amelyet például a híres párizsi pszichiáter, Pierre Janet (1859-1947) is képviselt, aki bevezette a disszociáció fogalmát a pszichiátriába. A disszociáció mint hétköznapi jelenség és mint egészségi probléma Ha meg akarjuk érteni, milyen hatásuk van a gyerekekre a súlyos traumatikus élményeknek, akkor alaposabban szemügyre kell vennünk, hogy mi is történik a disszociáció alatt. Az enyhe disszociatív jelenségekkel hozzá
a
hétköznapokban
traumaélményre.
volodást
jelent
az
Pszichés
éppen
is
találkozhatunk,
szempontból
aktuális
helyzetből,
a
nincs
szükség
disszociáció amikor
az
eltáember
„mintha nem lenne jelen", vagyis eltávolodik a saját érzékelésétől. A disszociáció legenyhébb, egészségeseknél is megfigyelhető formája az éber állapotban jelentkező rövid ábrándozás (álmodozás): ilyenkor „nem vagyunk jelen", és nem halljuk például, ha szólnak hozzánk. Vagy csinálunk valamit, és utólag fogalmunk sincs, mi játszódhatott le.
187
A
disszociáció
erősebb
formáinál
idegennek
vagy
„zsibbadt-
unk" érzi magát az ember, nincs megfelelő kapcsolata a helyzettel vagy a saját testével - ez az ún. derealizációs vagy deperszonalizációs élmény. Az egészséges emberek olykor akkor is átélnek ilyet, ha nagyon
elfáradtak
vagy
kimerültek.
A
disszociáció
erőteljesebb
formáinál a tudat és az érzés teljesen eltávolodik a pillanatnyi valós helyzettől. Egyfajta zsibbadtságérzés is felléphet az egész testben vagy csak bizonyos testrészekben (pl. csak az alsó testfélen vagy csak
az
nyek
között
ban
a
alkarokban). nem
traumák
Ilyen
súlyos
történnek
meg
áldozatainál
disszociációk egészséges
gyakran
rendes
körülmé-
emberekkel,
megfigyelhetőek.
azon-
A tartósan
súlyos disszociációs állapotok messzire eltávolítják az érintetteket a másokkal való érzelmi kapcsolatoktól, és a magány kibírhatatlan érzéséhez ról
-
vezethetnek.
például
leginkább
A
határeseti
azt
nehezen
érthető
személyiségzavarban
feltételezzük,
hogy
viselkedésmódok-
szenvedőknél
kétségbeesett
-
ma
próbálkozások
a
disszociációtól való megszabadulásra. A disszociációkat többnyire olyan jelek váltják ki, amelyek a félelemhez
kapcsolódnak.
Ezek
a
jelek
gyakran
fel
sem
tűnnek
egy harmadik félnek, többek között azért, mert a traumák áldozatainak már egy gondolat, egy belső kép vagy egy hirtelen felbukkanó emlékkép is kiváltó erejű lehet. A súlyos disszociációknak két formája figyelhető meg: az első változatban hirtelen egy olyan reflex váltódik ki, amellyel az ember holtnak tetteti magát, és egyáltalán nem reagál (angolul ezt freezingnek, lefagyásnak nevezik), miközben - mint a disszociáció összes fajtájánál - az éber tudat megmarad. A másik változatnál az ember közvetlenül „átvált" egy némileg len,
megváltozott,
impulzív
léphet
fel
távoli
tevékenységekre
(pl.
transzban
tudatállapotba, kerülhet
elkövetett
falásrohamok).
188
sor,
amelyben illetve
önsebzések
érthetet-
számos vagy
tünet
impulzív
Λ disszociációk hajlamosak „tartós jelenséggé" válni A valós helyzetből való disszociatív eltávolodás csak akkor „hasznos" vagy „értelmes" az élőlény számára, ha olyan külső helyzetbe
kerül,
amely
kibírhatatlan,
amelyből
nincs
valóban: jelenleg minden tudományos adatunk
menekvés.
És
támasztja
alá,
azt
hogy az ember életében a legelső súlyos disszociáció mindig egy szélsőséges, traumatikus helyzetben következik be. Egyébként ként
már
nem
az
első
traumatikus
szükségesek
további
esemény
utáni
traumaélmények
következményahhoz,
hogy
disszociatív, eltávolodott állapotok lépjenek fel. Ha az első súlyos traumaélmény
gyermek-
vagy
fiatalkorban
történik,
akkor
köny-
nyebben „önállósodik" a disszociáció, azaz könnyebben válik betegséggé. Ha ugyanannál az embernél megismétlődnek a súlyos traumás élmények, az kedvez a felnőttkori disszociatív betegségeknek. A disszociáció ilyen „önállósodása", tehát betegséggé fejlődése egyebek mellett azzal függ össze, hogy a rendkívül szélsőséges trauma- és fájdalomélmények többek között a géneket is aktiválják. Egy, a rendkívül rangos Science folyóirat 2001. júliusi számában közölt
szenzációs
cikk
(szerzője
Jon-Kar
Zubieta,
Ann
Arbor
Egyetem, USA) szerint bebizonyosodott, hogy az átélt fájdalmak hatására az agy olyan géneket aktivál, amelyek nagyon hatékony fájdalomcsillapítókat (ún. endogén opiátokat vagy endorfinokat) állítanak elő. Időközben az is kiderült, hogy a test saját endorfinjai a legszorosabb kapcsolatban állnak a disszociációval és annak kísérő tüneteivel.
A fájdalomcsillapítás saját rendszere. Hogyan szabályozza a lelki élmény az opioidok génjeit? A
test
saját
opioid-jelzőanyagai
nagyon
hasonlóan
hatnak,
az opiátok, amelyeket az orvosok fájdalomcsillapításra,
189
mint
a drogo-
sok
pedig
kábítószerként
stresszállapotok test
saját
és
használnak.
szélsőséges
fájdalomcsillapítóit
Az
átélt
fájdalmak
traumák,
aktiválják az
előállító géneket
-
pszichés agyban
ezt
már
a
tudjuk
néhány éve az állatkísérletekből. Mértékadó ezen a téren például Ella
Nikulina
vagy
Guy
(Boston),
Drolet
Schedlowski
Fred
(Québec)
már
korábban
Helmstetter
(Wisconsini
munkássága. kimutatta,
A
hogy
Egyetem)
hannoveri fokozódik
Manfred a
vérben
az endorfinkoncentráció, ha az embert stressz éri, azonban csak Jon-Kar
Zubieta
kísérletei
derítették
ki
egyértelműen,
hogy
a
fájdalom és a stressz megnöveli az endorfinszintet az agyban. Két
munkacsoportnak
Anthony
Roth
szolgáltatnia szoros
[Yale
arra,
a
hogy
tudtak egy
Sonne
sikerült
disszociáció
mutatnak
fokozódásával: azzal állapotainak,
Egyetem])
hogy
kapcsolatot
(Susanne
a
test
véget
olyan
[Charleston]
elegáns
lelki
és
bizonyítékot
élményei
valóban
endorfinkoncentrációjának
vetni
a
gyógyszert
betegeik disszociációs (Naltrexone-t)
adtak
nekik, amely blokkolja az opiátok és velük együtt a test saját opioidjainak (endorfinok) a hatását. Ezt az 1996-ban tett megfigyelésüket
Martin
Bohus
német
munkacsoportja
is
Sajnos az opiátblokkolók
csak
rövid
ideig hatnak.
nem
mert
magát
a
alkalmas
kezelésre,
disszociatív
megerősítette. A
gyógyszer
zavart
nem
győzi le. Az endorfinok és a megváltozott testérzékelés A test saját fájdalomcsillapítóinak (endorfinok) a génjeit a fájdalmas és feszültséggel járó élmények kapcsolják be, hatásuk pedig nagyon eltér a szokványos fájdalomcsillapítók hatásától. Éppen ez az eltérő hatás teszi érthetővé azokat a problémákat, amelyek a disszociatív zavarokból keletkeznek. Amint
már
a
12.
fejezetben
a
fájdalommal
kapcsolatban
elmondtam, az agy kétféleképpen regisztrálja a fájdalmat: először is felfogja a beérkező ingereket, amelyeket a tapintó-, érintő- és fájdalomérző
idegek
rendszeréből a
190
gerincvelőn
át
a
központi
idegrendszerbe juttat. Ezeket az ingereket regisztrálja és leképezi a szomatoszenzoros agykéreg. Ez a fájdalomnak mintegy objektív, diszkriminatív oldala. Emellett
azonban
a
fájdalomnak
van
egy
szubjektív,
érzelmi
oldala is: ami az általános hogylétünkre vonatkozik, ami a fájdalomnál érzelmileg „az idegeinkre megy", azt az agy az érzelmi fájdalomközpontjában
jegyzi
fel,
amely
az
„érzelmi
intelligencia
központjának" (a limbikus rendszernek) a része. Az érzelmi fájdalomközpont az amygdalából és a gyrus cinguliból áll. Mint másutt már említettem, ezek a lelkileg és testileg kellemetlen élmények emlékezeti tárolói (ezek a hálózatok „tudják", hogy mely emberek
vagy mely külső helyzetek
okoznak
szenvedést
és
ártanak).
A gyrus cinguli idegsejthálózatai bizonyos értelemben a „legfőbb lelki
hatóságok":
ember
számos
élményeinek
új
keletű
összességét
kísérletből
ezek
tudjuk,
integrálják,
és
hogy
az
ugyancsak
ezek reprezentálják a központi énérzést, az önértékelés élményét és az érzelmi alaphangulatot. Jon-Kar
Zubieta
vizsgálatának
egyik
meghatározó
megfigyelé-
se a következő volt: az agy különösen az agy érzelmi fajdalomközpontjában aktiválja nagyon erősen a test saját fájdalomcsillapítóit (az
endogén
opioidokat,
illetve
endorfinokat),
konkrétan
kétol-
dalt az amygdalában és a gyrus cinguliban. Ennek megfelelően az itt kifejtett érzéstelenítő hatás nem annyira terjed ki az objektív fájdalomingerekre: sokkal inkább a test fájdalmas történéseinek érzelmi részére hat. Most már látjuk, hogy az erőszakos traumánál és a
szélsőséges
fájdalomélményeknél
nemcsak
pszichésen,
hanem
neurobiológiailag is elválásra vagy disszociációra kerül sor, nevezetesen az énérzet elválik a testben jelen lévő fájdalmaktól. A „normál" fájdalmak rendszerint nem aktiválják olyan nagy mértékben az endorfinrendszert, hogy disszociációra Az
ismétlődő
zetben,
és
fájdalmak
többek
között
azonban idült
eltárolódnak
a
fájdalombetegséget
kerüljön sor.
fajdalomemlékeokozhatnak
-
mint korábban már láttuk. Disszociációra viszont csak akkor kerül 191
sor, amikor a psziché egészen szélsőséges, és testileg-lelkileg elviselhetetlen külső helyzetet él át, amelyből ráadásul nem lát kiutat. A szinte elviselhetetlen fájdalom és a teljes kiúttalanság kombinációját a felnőttek - ha nem olyan országban élnek, ahol megszokott
a
kínzás
-
rendszerint
balesetek,
bűncselekmények
és
katasztrófák során élik át. Egészen másképp van ez gyermekeknél: nagyjából
a
gyerekek
7-15
százaléka
számára
a
traumahelyzet
olyan élmény, amelyet a hétköznapokban élnek át. Ezzel hamarosan részletesen is foglalkozunk.
A traumától a disszociatív betegségig Mint
láttuk,
tompítják
le
az
endorfinok
az
agyban,
átélését. Az érzelmi valós
helyzettől
nem
hanem
az a
„objektív"
fájdalom
átélés tompítása és a
azoknál
az
embereknél
tudat
is
fájdalomjelzést
személyes,
érzelmi
eltávolodása
megfigyelhető,
a
akik
disszociatív betegségben szenvednek. A betegeknek az az érzésük, hogy elváltak a testüktől. A traumahelyzetben ez volt az „utolsó
mentsváruk".
A disszociáció
tehát
„segített" túlélni egy alig
túlélhető helyzetet. Az
egyszer
már
„bejáratott"
biológiai
disszociációs
reakció
hajlamos a trauma utáni időszakban is megismétlődni, és akkor is
fellépni,
először
amikor
szó
gyerekkorban
disszociatív zavarnak, élmények nek.
Ez
jobbára derül
ki
sincs
traumahelyzetről.
megtörtént míg a
traumák
felnőttkorban
„csupán"
poszttraumás
Marylene
Cloitre
és
Mindenekelőtt
kedveznek
az
a
későbbi
bekövetkezett
trauma-
stresszzavarhoz Karen
Heffernan
vezet(New
York) újabb tanulmányaiból. Amikor
egy
gyermekkorban
átélt
traumahelyzet
következté-
ben tartós disszociatív zavar alakul ki, akkor az elkövetkezendő időszakban nem drámainak tűnő szituációk is disszociációt okozhatnak. Már akkor is disszociációhoz vezethet egy helyzet, ha csak 192
távoli az
hasonlóságot
erőszakot
mutat
átélt
az
eredeti
traumatizált
traumával.
embereknél
Előfordul,
elegendő
egy
hogy másik
ember puszta jelenléte, hogy teljesen aktiválni tudja a disszociáció teljes lelki és testi folyamatát. A depresszióhoz hasonlóan azt látjuk itt, hogy az egyszer már megszerzett tapasztalat „kikövezi az utat"
egy testi-lelki
folyamatnak,
és
megkönnyíti
annak
ismételt
jelentkezését. Ez mind szép és jó, mondhatják, na de miért fontos ez, és mi köze ennek az orvostudományhoz? Disszociációs betegségek. A határeseti személyiségzavar Nagyjából évre
harminc
egyre
korábbi
több
éve
minden
olyan
diagnosztikus
ember sémák
nyugati
ország
jelentkezik, alapján
klinikáin
akiket
besorolni:
évről
képtelenség főként
a
tizenöt
és huszonöt év közötti fiatal nőkről van szó, akik azért kerülnek kórházba,
mert
szörnyű
vágott
sebeket
okoztak
saját
maguknak,
jobbára az alkarjukon, de gyakran az egész testükön. Mások azért kerülnek kórházba, mert veszélyes mennyiséget vettek be valamilyen szerből: gyógyszerből, alkoholból vagy a kettőből egyszerre. Legtöbbször nem igazolódik náluk az a gyanú, hogy depresszió vagy szenvedélybetegség miatti öngyilkossági kísérletről van szó. Más diagnózisok is felmerültek, például a hisztéria és a szkizofrénia, de azok sem bizonyultak helytállónak. Csaknem
húszévnyi
intenzív
orvosi
kutatásra
volt
szükség,
mire rájöttünk, hogy olyan fiatal betegcsoportról van szó, akik egy nagyon súlyos pszichés zavarban szenvednek, és akiknél a kórházba kerülés kiváltó motívuma (tehát az önsebzés, az önmérgezés stb.) csak a jéghegy csúcsát jelenti. A betegek arról számolnak be, hogy
valamikor
a
pubertáskoruk
körül
rendszeres,
de
hirtelen
kialakuló belső állapotok léptek fel náluk, amelyeket csak nagy nehézségek
árán
tudnak
jellemezni:
hol
alig
elviselhető,
belső
feszültséggel járó agresszív érzelmi állapotok, hol a szorongással és magánnyal telített leírhatatlan belső üresség állapotai uralkodnak el rajtuk. Ha valaki más is jelen volt, akkor az ilyen hirtelen 193
fellépő
állapotok
gyakran
heves,
többnyire
rendkívül
turbulens
veszekedéshez vezettek, máskor viszont a kapcsolat megszakítását eredményezték. A betegek arról számolnak be, hogy nem érezték saját magukat, mintha elzsibbadt volna a testük. Van, amikor a legsúlyosabb disszociatív állapotokat írják le. Ezek a nőbetegek bevallják, hogy paradox módon úgy tudnak megszabadulni a rendkívüli belső feszültségeiktől, hogy megsebzik magukat, például a fejüket a falba verik, vagy késsel hasítják fel a bőrüket. A testi zsibbadtság miatt szinte nem is éreznek fájdalmat. A férfi betegek viszont a nőktől eltérően inkább kockázatos vagy erőszakos utcai el).
viselkedéssel reagálnak (pl. veszélyesen viselkednek az
forgalomban,
verekednek
és
A határeseti férfi betegek
bűncselekményeket
ezért
többnyire
követnek
nem a
klinikákon
kötnek ki, hanem a börtönben. Vannak olyan határeseti betegek, akik
arról
számolnak
kábítószerekhez,
hogy
be,
hogy
azért
nyúltak
megszabaduljanak
alkoholhoz
ezektől
az
vagy
elviselhetet-
len belső állapotoktól. Kiderült
a
határeseti
betegek
egyik
tipikus
jellegzetessége:
nem tudnak stabil kapcsolatokat fenntartani másokkal. Bár sóvárognak a szeretet után, és végtelenül szoronganak a magánytól és az elhagyatottságtól, mégis rövid idő után azt élik meg a kapcsolataikban, hogy nem tudnak uralkodni az elidegenedés, a leértékelés, sőt a gyűlölet érzésein. Ennek amikor
a
nem
kórképnek sikerült
több
az
mint
egyik
harminc
akkori
éve
adtak
diagnosztikus
nevet,
kategóriába
sem beilleszteni. Mivel e zavar tünetei a pszichózisnak és neurózisnak
nevezett
kategóriák
határmezsgyéjén
helyezkednek
el,
a
határeseti személyiségzavar (angolul borderline disorder) nevet adták neki. Manapság az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a világ minden
más
orvosi
egyesülete
sajátos,
súlyos
pszichés
zavarnak
tartja a határeseti személyiségzavart. A keresnek
borderline-betegek orvosi vagy
sajnos
pszichoterápiás 194
többnyire segítséget,
egyáltalán ami a
nem beteg-
ség
keletkezéstörténetéből
Rendszerint a
mások
sürgősségi
méregtelenítés
adódik
viszik
ambulanciákon és
(erre
őket
el
az
„kötnek
néhány órás
hamarosan orvoshoz,
ki",
kitérünk).
és
többnyire
ahonnan
megfigyelés
után
sebellátás,
kiengedik
őket,
többnyire valódi terápia nélkül. Az orvosnál, illetve a klinikán csaknem kizárólag a női határeseti
betegek
bukkannak
fel.
Mint
már
említettük,
ez
annak
köszönhető, hogy a férfi páciensek többnyire nem önmaguk megsebzése révén csökkentik a kibírhatatlan, beteges belső feszültséget, hanem
impulzív
viselkedéssel
börtönbe kerülnek.
reagálnak,
ezért
általában
inkább
A vizsgálatok tanúsága szerint a börtönökben
a fiatal elkövetők többsége határeseti személyiségzavaros férfi. A
bonyolult
helyzet
miatt
rendkívül
költséges
vizsgálatokra
volt szükség annak tisztázására, hogy mennyire gyakori ez a nyilvánvalóan
évről
évre
egyre
több
fiatal
embert
érintő
betegség.
Henri Chabrol (Toulouse) és Raz Gross (New York) nagyszabású, nemrégiben végzett
európai
vizsgálatai
fiataloknak
iskolákban azt
legalább
és
mutatják, 7
amerikai
hogy a
százaléka
orvosi
nyugati
határeseti
praxisokban
országokban
a
személyiségzavarban
szenved (bizonyos becslések egészen 18%-ig elmennek). A disszociáció a borderline-zavar egyik központi tünete, amit Mary
Zanarini
(Belmont,
borderline-szakértők
USA)
vizsgálatai
és is
Beth
Brodsky
mutatnak.
Az
(New a
York)
disszociatív
érzés, hogy az ember nem azonos saját magával, hogy belső ürességet és idegenséget érez a saját teste iránt, a legszorosabb kapcsolatban
van
azokkal
a
kibírhatatlan
állapotokkal,
amelyektől
a
határeseti betegek szenvednek. A disszociációval függ össze az is, hogy
a
betegek
mintha
transzállapotban
követnének
el
magukon
impulzív önkárosítást. Fennáll a gyanú, hogy az önsebzés valójában kísérlet arra, hogy az elkövetője kikerüljön a kibírhatatlan, érzelemmentes disszociatív állapotból. Vajon milyen szubjektív szenvedést élnek át a határeseti vagy más disszociatív
zavarban szenvedő emberek? Az 195
teszi kínszen-
védéssé az életüket, hogy érzelmileg instabilak, hogy kiszámíthatatlanul váltakoznak a saját érzéseik, hogy képtelenek stabil baráti kapcsolatok ápolására, hogy a végtelen magány borzalmas érzései kínozzák őket, hogy belül üresnek érzik magukat, és szüntelenül rettegnek attól, hogy elhagyják őket. A disszociáció egyéb egészségi problémái. A „falásroham" Néhány éve tudjuk, hogy a határeseti zavar nem az egyetlen olyan fiatalkori betegség, amely összefüggésben áll a disszociációval. Az evészavarok disszociatív
is
a
legszorosabb
állapotokkal
kapcsolatot
ebben
a
mutatják a
korcsoportban.
transszerű
A
hirtelen
fellépő „falásrohamokról" van szó, amelyek csak akkor jelentkeznek, amikor a zavarban szenvedő ember egyedül van. Ezt a zavart binge eating disorder (BED) néven említi a szakirodalom, ami falásrohamot jelent. A betegség ugyanúgy érintheti a normális testsúlyú nőket,
mint a kövéreket vagy az anorexiáso-
kat. A falásrohamok hirtelen, rohamszerűen lépnek fel, és szinte lehetetlen befolyásolni őket. Együtt járnak egy zsibbadt érzéssel, és mindenfajta valódi élvezettől mentesek. Jeffrey Johnson (New York) és Jennifer Jones (Toronto) nemrégiben a vizsgálataik alapján megállapították, hogy a nagyvárosokban legalább 3 százalékra (egyes
becslések
15%-ig
is
elmennek)
tehető
azoknak
a
fiatal
lányoknak és nőknek a száma, akik a falásrohamokban szenvednek. Csupán a legutóbbi időben ismerték fel, hogy azok a nők, akik
a
élnek
falásrohamok
át,
mennek
áldozatai,
nagyon
keresztül,
rohamokban áció
ami
miközben
szenvedő
elviselhetetlen
hasonlít
transszerű arra,
kárt
betegeknél érzésétől
amin
tesznek nem
disszociatív a
önmagukban.
világos,
szeretnének-e
állapotot
határeseti hogy
menekülni
a
betegek A
falás-
disszocia
roham
révén (amit rövid időre el is érhetnek ezzel), vagy maga a diszszociáció okozza-e a történéseket, és a falásrohamban valójában a disszociáció talál utat magának. 196
Milyen élmények vezetnek a disszociatív betegségekhez? Erőszak és visszaélés a gyermekekkel szemben Németországban rekek
10
a
komoly
százaléka
vizsgálatok
szenved
szerint
disszociatív
csaknem
tünetekkel
a
gye-
jellemezhető
pszichés egészségzavarban. Mivel az orvosi és pszichológiai ismereteink olyan
világosan
mutatják,
helyzetekből
hogy
alakulnak
a
ki,
disszociatív
amelyekben
megbetegedések szélsőséges
lelki
vagy testi fájdalmat élt át az ember, és közben nem volt lehetőség a
menekülésre,
Ε helyütt
ellentmondásos
csak a
kérdésekkel
kell
szembenéznünk.
gyerekekkel történt, komoly tudományos
vizs-
gálatok által igazolt visszaélésekkel fogunk foglalkozni. Bár ezeket az eseteket igazoltnak kell tekintenünk, a téma kapcsán rendelkezésünkre
álló
adatokat
mégis
sokan
tagadják,
mivel
az
ilyen
tények - bármilyen okból is - nyilvánvalóan nehezen elviselhetők bizonyos emberek számára. Karin Schoetensack és Gerhardt Nissen (a Würzburgi Egyetem pszichiáterei) több mint 2000 fiatalra kiterjedő vizsgálata azzal az eredménnyel
zárult,
hogy
Németországban
-
területenként
vál-
tozó mértékben - a lányok 10-15 százaléka és a fiúk csaknem 6 százaléka szexuális visszaélés áldozatául esett, illetve fog esni. Ezek
az
Halperin
adatok (Genfi
tökéletesen Egyetem)
egyeznek
Paul
vizsgálataival,
Bouvier
akik
több
és mint
Daniel 1100
helyi fiatalt kérdeztek meg: a lányok 14, a fiúk 7 százaléka volt szexuális visszaélés áldozata, pedig csak az olyan súlyos abúzusokat értékelték, mint a genitális behatolást. (A genfi számok jóval magasabb értéket adtak, ha tágabban határozták meg a szexuális visszaélés fogalmát.) A legtöbb visszaélési eset a családban, illetve a rokonságban vagy az ismeretségi körben történik meg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy
az
alsó-szászországi
kriminológiai
intézet
egyik
vizsgálata
szerint a gyerekek csaknem 5 százaléka él át súlyos testi (nem 197
szexuális)
bántalmazást,
németországi
gyerekek
akkor
abból
rémisztően
kell
nagy
kiindulnunk,
arányban
bogy
a
vannak
kitéve
erőszak
és
traumás élményeknek. Összefüggések a határeseti zavar, a disszociáció és a traumaélmények között Valóban imént
van
összefüggés
tárgyalt,
Ahhoz,
a
fiataloknál
hogy
ezt
kiegészítenünk
az
gyermekkorban megfigyelhető
biztosabban
meg
adatokat,
átélt lelki
tudjuk
amelyeket
zavarok
ítélni,
a
között?
azzal
normál
az
kellett
összetételű
népesség körébe tartozó fiataloktól kaptunk a traumatizáló hatású erőszakos élményekről és visszaélésekről, hogy a határeseti zavarban vagy más disszociatív betegségben szenvedő fiatalok milyen mértékben sem
kell
voltak a
traumatikus
spekulációkra
élmények
szenvedő
hagyatkoznunk,
mivel
alanyai.
Itt
rendelkezésünkre
állnak tudományos adatok. Különböző nagyszabású vizsgálatok alapján 70 és 90 százalék közé becsülik azoknak a borderline-betegeknek az arányát, akikkel szemben súlyos abúzust, vagyis szexuális visszaélést követtek el.
Ezen
(Belmont, (Boston)
a
téren
USA), és
a John
Carl
legfontosabb Oldham
Salzman
vizsgálatokat
(New
York),
(Harvard
Mary
Richard
Egyetem)
Zanarini Famularo
traumaszakértők
végezték. Ugyanilyen magas az aránya azoknak a határeseti betegeknek, akiket súlyosan elhanyagoltak a szüleik. Figyelemre egyik
méltó
megfigyelése,
harmadik
féllel
cselekménynek fejezetben
már
Randy
mely
szemben volt
Sansone
szerint
(Oklahomai
Egyetem)
a
határeseti
betegek
elkövetett,
rendkívül
súlyos
szemtanúja.
megtárgyaltuk,
Mint egy
a
fele
fájdalomérzésekről
drámai
helyzet
egy
erőszakos szóló
megfigyelése
szintén eltárolódik az idegsejthálózatokban (többek között a gyrus cinguliban, amely az érzelmi intelligencia központjának része), és ezek az eltárolt tartalmak nyilvánvalóan képesek a későbbiekben betegségtüneteket előidézni.
198
Nem
csak
akkor
mutatkozott
meg,
hogy
mennyire
meg-
terhelőek az erőszakos cselekmények és abúzusok korábbi megtapasztalásai, amikor azokat a határeseti zavarral diagnosztizált betegeket
vizsgálták,
tünettan
akik
általános
általánosságban
kritériumának
megfeleltek
(függetlenül
a
attól,
disszociatív hogy
határ-
eseti zavarról, evészavarról vagy más disszociatív megbetegedésről volt-e
szó
tünetektől kanadai
náluk). szenvedő
pszichiáter
Több beteg és
mint
száz,
gondos
a
legsúlyosabb
vizsgálata
traumaszakértő
alapján
(Manitobai
disszociatív Colin
Ross
Egyetem)
arra
jutott, hogy a betegek 95 (!) százalékával szemben szexuális viszszaélést
vagy súlyos testi abúzust követtek el gyermekkorukban.
A vizsgált esetek pontosan felében az ötödik életév előtt történtek ezek az esetek. A
német
Franz
Resch
Martin
munkacsoportok
-
például
gyermekpszichiáterek
Schäfer
vezette
müncheni
a
Romould
vezette
Brunner
heidelbergi
munkacsoport
-
vagy
és a
eredményei
ugyanebbe az irányba mutatnak. A rendelkezésünkre álló vizsgálatok tehát nemcsak konkrétan a határeseti zavar, hanem általánosságban a disszociatív betegségek esetében is szoros ok-okozati összefüggést mutatnak a gyermekkori abúzusélményekkel. A gyermekkori traumák neurobiológiai és későbbi következményei Mostanra rek
már
közötti
mély
minden
bizonnyal
traumatikus
nyomokat
világossá
kapcsolati
hagynak
a
vált,
élmények
gyerekekben,
hogy az
nemcsak
hanem
embe-
rendkívül
megváltoztatják
a neurobiológiai struktúrákat és a génregulációt (elsősorban a test saját endorfinrendszerében). A már említett súlyos traumaélmények által előidézett változások
rendszerint
ségtünetek
mellett,
megtárgyaltunk. ményt ráadásul
átélt a
Ez
kiegészítésképpen amelyeket azt
betegek
a
jelenti, nemcsak
poszttraumás
jelennek
poszttraumás hogy
a
199
azon
gyermekkori
disszociatív
stresszzavar
meg
lelki
beteg-
stresszzavarnál
traumaél-
zavarokban, és
már
hanem
neurobiológiai
következményeitől
is
ben
Lelki
már
láttuk.
tünetek, nása,
(az
átélt
rémálmok,
Neurobiológiai lyozása
szenvedni
fognak,
értelemben
traumával
valamint
megváltozik
a
ezek
az
a
korábbi
elsősorban
kapcsolatos)
hangulati
szempontból
mint
és
fejezet-
szorongásos
rémképek
felbukka-
összpontosítási
zavarok.
abúzust
átélt
emberek
génszabá-
stressztengelyen,
amit
Christine
Heim
és
Charles Nemeroff (Emory Egyetem) is igazolt. A gyermekkori traumatizálás későbbi következményei az agy makrostruktúráiban A
gyermekkori
traumatizáltság
mérhető
funkciózavarokat
okoz
a
limbikus rendszerben - állapította meg Martin Teichert a Harvard Egyetemen.
Douglas
Bremner
(Yale
Egyetem)
ezenkívül
emlé-
kezetzavarokat is talált az érintett betegeknél. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon akár az agy makrostruktúráiban is fellelhetőek egy abúzusélmény (Manitobai agyi
neurobiológiai
Egyetem)
MR-felvételeit
annyi
a
hasonlította
idősek voltak, és
keztek). lékkal
A gyermekkori csökkent
(érdekes
az
módon
következményei.
gyermekkori össze
más
Stein
átesett
nők
nőkével (akik
ugyan-
ugyanolyan iskolai végzettséggel
rendel-
abúzusélményen
emlékezetért
a
Murray
abúzusélményen
átesett
felelős
volumencsökkenés
és
nőknél
5
ágystruktúrák a
száza-
térfogata
disszociatív
tünetek
mértéke együtt járt náluk). Ennyit az objektív vizsgálati adatokról. Vajon fel lehet-e ismerni a traumatizált gyerekeket és fiatalokat? A pubertáskor fa:
az
előtti
abúzusnak
folytatnak.
Sok
években
áldozatul
ilyen
csendben esett
gyermek
zajlik
gyerekek
nyílt
vagy
a
lelki
katasztró-
védekező
életmódot
rejtett
fenyegetések
árnyékában éli az életét („megöllek, ha eljár a szád!"). Ám még a
ténylegesen
minden
tőlük
elhangzó
fenyegetések
telhetőt,
hogy
az
árnyékában
elszenvedett
is
megtesznek
traumák
ellenére
megtartsák a szüleikhez fűződő kapcsolatuk maradványait, nehogy szétessen a család.
200
A
traumatizált
gyerekek
hallgatnak.
Diann
Ackard
amerikai
gyermekorvos egyik vizsgálata azt mutatja, hogy a súlyos szexuális visszaélést átélt lányoknak csak a 38 százaléka osztotta meg az anyjával
az
elszenvedett
bűncselekmény tényét.
Pubertás
előtt
ezért
nagyon ritkán kerül napvilágra az elszenvedett abúzus. Nem léteznek biztos jelei rosszul
bánnak.
depresszív
jeleket,
értelmezhető dóak,
Vannak
testi
félénkek
annak,
olyanok
súlyos tüneteket
társaságban,
hogy egy gyerekkel az
érintettek
viselkedészavarokat mutatnak. és
nem
A
nagyon
között, vagy
legtöbben
akik
nehezen
visszahúzó-
megszólíthatóak,
nincsenek
barátaik, és rosszul teljesítenek az iskolában. Azonban az összes imént felsorolt ismertetőjegy előfordulhat olyan gyerekeknél is, akikkel nem bántak rosszul, és akikkel szemben nem követtek el szexuális visszaélést. Csak pubertáskor alatt és közben, a 12. és 25. életév között kezdenek
el
megjelenni
a
belső
gyötrelmek
jelei.
Csak
ekkor
lépnek fel a külsőleg is felismerhető, egyértelmű tünetek: súlyos zavarok a társas kapcsolatokban, függőségi problémák, önkárosító viselkedés, súlyos evészavarok (főleg a lányoknál) vagy erőszakos, illetve
szélsőségesen
kockázatvállaló
viselkedésmódok
(főleg
a
fiúknál és fiatalembereknél). Mit (ne) tegyenek a nem szakemberek? Vajon mi segíthet a traumák fiatalkorú áldozatainak? Először is: sok kárt okoztak az utóbbi években a túlságosan lelkes laikusok, akik a legcsekélyebb feltűnő jeleket is detektívekhez méltó nyomozómunka tárgyává tették, a gyerekeket hozzá nem értő módon faggatták, és a bíróságot megszégyenítő vallatással számos esetben szenvedést
okoztak
az
állítólagos
áldozatoknak
és
családjaiknak.
Az elvakult, lázas vadászat hevében sok ilyen hozzá nem értő segítő maga is traumát okozott. Ahhoz azonban, hogy valóban segíteni tudjunk a traumatizált családoknak, de főleg a trauma áldozatainak - a gyanú felmerülé-
201
sekor és a már bizonyítottnak vehető abúzusnál egyaránt -, megfontolt és professzionális eljárásra van szükség, amit csak szakemberek képesek
lefolytatni.
Először
főleg
a
háziorvosokkal,
gyermekor-
vosokkal és nőgyógyászokkal érdemes beszélni, de jó, ha a lehető legkorábban
bevonjuk
a
gyermek-
és
serdülőpszichológusokat,
illetve felnőttekkel foglalkozó pszichoterapeutákat is. A nem szakemberek abban tudnak segíteni, hogy igyekeznek felvenni
a
ménnyel
(anyaotthon,
kapcsolatot
serdülőpszichiátria,
a
családdal
gyámhivatal),
nőgyógyászati
és
valamelyik
segítő
egy
klinikával
(gyermek-
klinikák
intéz-
traumarendelése)
és
vagy
egy működési engedéllyel rendelkező terapeutával. Az, hogy rossz bánásmód vagy szexuális visszaélés gyanúja esetén megfontoltan és mindenképpen nem
szakértők
jelenti
azt,
bevonásával
hogy
az
kell
egyértelmű
és
eljárni,
természetesen
világosan
bizonyítható
határeseti
zavarok
esetekben tétlenül nézzük az eseményeket! A kezelésről: első a pszichoterápia! A
traumák
következményeképpen
fellépő
és
a vele rokon betegségek kezelésének az az alapszabálya, amit az Edna
Foa
vezette nemzetközi
poszttraumás first", hogy
stresszzavar
vagyis a
első
a
pszichoterápia
szakértői
kezelésével
a
kapcsolatban: „Psychotherapy
pszichoterápia. hathatós
bizottság megállapított Tudományosan
segítséget
tud
bizonyított,
nyújtani
a
határ-
eseti zavarok, az evészavarok és más disszociatív zavarok esetén. Tehát
mindenképpen
speciális
pszichoterápiás
eljárásokat
kell
alkalmazni. Több dolgozott Zlotnik mint (USA)
szakértő ki, (USA),
Helen
is
hatékony
többek
között
Kaveh
Zamanian
Martha
Kennerley (Anglia).
kimondottan
abúzust
pszichoterápiás és
Linehan
Caren
Cheryl
szenvedett
eljárásmódokat (USA),
Adams
Lanktree gyerekek
(USA), és
Caron vala-
John
Biere
esetében
alkal-
mazott terápiás eljárást ismertet. Még az evészavaros betegek számára is kidolgoztak egy speciális terápiás eljárást, német oldalról
202
többek
között
Frankfurtban
Thomas
Herzog.
dolgozta
ki,
Martin
Martha
Bohus
Linehans
90-es
években
módszere
a
alapján,
az egyik első olyan kezelési projektet, amely a határeseti zavarban
szenvedő
2009-ben
-
betegek
igényeihez
Mannheimban
vezeti
igazodik.
(Bohus
a
Egészség
Lelki
jelenleg
-
Központi
Intézetének Pszichoszomatikus Osztályát.) A
konkrét
traumaélmény
módszertől áll
a
függetlenül
határeseti
semmiféleképpen
betegek
terápiájának
nem
a
középpont-
jában - pedig a nem szakember ezt gondolná -, hanem az indulatkezelés.
Ha
a
határeseti
betegnek
már
sikerült
megtanulnia
viszonylag stabil kapcsolatot kiépíteni a terapeutával, és be tudja tartani a terápiás szabályokat, akkor a terápiás munka oroszlánrészét sikerült elvégezni. A határeseti zavaroknál a munka meghatározó része az, hogy fenntarthatóvá tegyük a terápiás kapcsolatot (páciens és terapeuta között), és olyan segítséget nyújtsunk számára,
amellyel
visszanyerheti
elveszett
uralmát
az
önkárosító
viselkedésmódjai fölött.
Összefoglalás A
gyermekekkel
szemben
elkövetett
rossz bánásmód
és
sze-
xuális zaklatás következményei súlyosabbak, mint amit a traumák
a
súlyos
traumák
felnőttekből
változások amelyet
a
mellett
kiválthatnak.
poszttraumás olyan
disszociációnak
A
gyermekkorban
stresszzavarnál
pszichés nevezünk.
vészreakciót A
átélt
megfigyelhető is
kiváltanak,
disszociáció
során
a
szubjektív tapasztalás eltávolodik az itt és mosttól, hogy megvédje az egyént az elviselhetetlen lelki vagy testi stressztől. Azok a jelek, amelyek az agykéregben és a vele összeköttetésben test
álló
saját
(saját)
idegsejthálózatokban
érzéstelenítő-rendszerét.
opioidjaiból
(endorfinok)
203
kiváltódnak, Ez a és
rendszer a
aktiválják az
a
endogén
fogadómolekulákból
(opioidreceptorok) áll, amelyek az idegsejtek felületén helyezkednek
el.
A
disszociáció
ezért
nemcsak
pszichés
folyamat,
amelyben a lélek eltávolodik önmagától és a testi érzékeléstől, hanem egyúttal neurobiológiai aktus is, amellyel az agy „érzésteleníti saját magát". A
traumaélmények
mosak szó
a
sincs
későbbiekben külső
miatt
kialakult
megismétlődni
traumahelyzetről.
disszociációk -
akkor
Súlyos,
is,
hajlaamikor
disszociatív
tüne-
tekkel együtt járó pszichés zavarok (főleg határeseti zavarok és bizonyos evészavarok) alakulhatnak ki azokból a pszichés és
neurobiológiai
umák
élményei
nyomokból, hagynak
amelyeket
hátra.
pszichoterápia alkalmas.
204
Ezek
a
gyermekkori
kezelésére
kizárólag
traa
15. fejezet A munkahelyi problémák testi nyomai. A kiégési szindróma
A
munkahelyi
emberi
kapcsolatok
ugyancsak
nyomot
hagynak
a testünkben és a lelkünkben. Nagyon sok időt töltünk a munkahelyünkön, a nyilvánosságban mégis alig kap figyelmet a testi és lelki munkahelyi egészség. Csupán az utóbbi időben lett újra aktuális a munkahelyi egészség témája, amikor egyértelművé vált, hogy
bizonyos
szakmákban
az emberek egészsége.
milyen
aggasztó
mértékben
Néhány átfogó vizsgálat
leromlott
- többek között
a 2000-ben végzett nagyszabású AOK-vizsgálat 9 - során kiderült, hogy napjainkra a betegségek első számú okaivá „léptek elő" a munkahelyi kiváltó
kapcsolatok,
tényezők
miközben
(egészségkárosító
a
korábban
anyagok,
vezető
eszközök,
betegségzaj
stb.)
szerepe jelentéktelenebbé vált. Sajnos az orvostudomány még nem tart lépést ezzel a változással.
9
Az AOK (Allgemeine Ortskrankenkasse) egy helyi egészségbiztosítási intézet
Németországban. (A ford.) 205
Kiégés: az új munkahelyi betegség A kiégési szindrómánál (burn-out syndrome) egy időközben nemzetközileg elismert betegségképről van szó, amely mind az okait, mind Három
pedig
a
fő
ismérve
exhaustion),
hatásait van:
negatív
tekintve érzelmi
vagy
és
végzett
értelmének
(low personal
munkahelyhez
kimerültség
cinikus
munkatársakhoz munka
a
ügyfelekhez
(angolul:
viszonyulás
a
minőségének A
kiégési
emotional
felettesekhez,
(deperszonalizáció),
és
accomplishment).
kapcsolódik.
valamint
negatív
szindróma
a
megítélése meglétét
és
mértékét objektív teszttel (pl. kérdőívvel) lehet mérni. A
kiégési
szindróma
az
orvostudományra
tartozó
egészségi
probléma. Ennek ellenére az orvos, ha foglalkozik vele egyáltalán, többnyire
különböző
szindróma,
egyéb
depresszió,
krónikusfáradtság-szindróma a
kiégési
ségekkel,
diagnózisokat
alvászavar és
tünetegyüttesnél mindenekelőtt
vagy
hasonlók).
mindig a
állít
fel
(kimerültségi
pszichoszomatikus Tény
vannak
depressziós,
zavar,
azonban,
átfedések
hogy
más
szorongásos
beteg-
zavarokkal
vagy alvászavarokkal, valamint a fájdalombetegségekkel és egyéb pszichoszomatikus zavarokkal. A kiégési tünetegyüttes testi következményei Bár az
a
kiégési
emberek
tünetegyüttes
közötti
okai
tartományban
az
esetek
döntő
keresendőek,
a
többségében
hatásai
nagy-
részt testi panaszokban mutatkoznak meg. Az új vizsgálatok azt bizonyítják,
hogy
az
ebben
a
betegségben
szenvedőknek
nagy
arányban vannak testi és pszichoszomatikus panaszaik. A vizsgálatok
szerint
stresszhormon
a
kiégési tünetegyüttesben megváltoznak
értékei,
rendszer működésében.
valamint
zavarok
A nőknél
jelentkeznek
ráadásul
zavarok
a
kortizol
az
immun-
léphetnek
fel
a menstruációs ciklusban. Egyes jelek szerint a kiégés-kimerülés kedvez a szívkoszorúér-megbetegedéseknek is.
206
A terhelés új formái a munkahelyen A munkahelyen - a korábbiakkal ellentétben - a lelki terhelések kezdik utolérni, sőt időnként meg is előzni a testi-fizikai terheléseket. a
Egy
tizenötezer
munkavállalók
emberre
30-35
kiterjedő
százaléka
AOK-vizsgálat
panaszkodott
erős,
szerint
objektíven
mérhető pszichés terhekre. Ennél jóval magasabb azoknak az aránya, akik pszichoszomatikus testi tünetektől szenvednek: 60 és 80 százalék
között
zavarokról,
vannak azok,
idegességről,
akik
depresszív hangulatról,
nyugtalanságról
és
alvás-
ingerlékenységről
számoltak be. Azok
a
ségekre,
munkavállalók,
hátfájdalmakra
akik
vagy
az
AOK-vizsgálatban
kimerültségre
feszült-
panaszkodtak
(az
összes munkavállalónak több mint 70%-a számolt be legalább az egyikről!), zeti
többek
légkör,
között
azt
igazságtalanul
emlegették,
bánnak
velük
hogy a
rossz
feletteseik,
a
szerveegyhangú
a munka, folyamatos rohanás az életük, és ezért szívük mélyén elutasítják a munkát. Az
„emberi
tényező"
kahelyeken: az
időközben
AOK-vizsgálatban
főszerephez
a
jutott
megkérdezettek
52
a
mun-
százaléka
mondta azt, hogy „különösen fontos", hogy jó viszonyban legyenek a munkatársaikkal; az összes megkérdezett 30 százaléka vélte úgy,
hogy
fontos
jóban
lenni
a
felettesekkel.
Ennek
fényében
még fatálisabb, hogy a 15 ezer megkérdezett 12 százaléka nagyon rossznak tartja a munkahelyi légkört, és 11 százalékuk úgy érzi, hogy a főnöke igazságtalanul bánik vele. Azonban a munkahelyre vonatkozó ellenére
panaszok mégis
csak
magas a
objektív
panaszkodók
és
szubjektív
egyharmada
panaszaránya
szenved
kiégési
szindrómában. Milyen további tényezőkről van még szó tehát? 1. számú megterhelő tényező: munka nehéz ügyfelekkel A
kiégésnek
negatív-cinikus
az
érzelmi
kimerülésből,
hozzáállásból
és
207
a
a
saját
más
emberekhez
munkájukkal
való
szembe-
ni
kételkedésből
elsősorban
álló
azokban
veszélyes
a
"elegyétől"
szakmákban
szenvedő
dolgoznak,
emberek
amelyekben
érzel-
mileg nagyon rá kell hangolódni más emberekre. Ha elmaradnak a látható sikerek azok részéről, akikkel az ember a munkája során foglalkozik, és ezt nem kompenzálja a másik oldal (munkatársak, elöljárók) elismerése, akkor bekövetkezik az ún. gratifikációs krízis. Egy ilyen helyzet - egyébként többnyire tudattalanul - ahhoz a
végkövetkeztetéshez
vezethet,
hogy az ember
nem
elég ráter-
mett erre a munkára, vagy hogy a munka egyszerűen értelmetlen. Ráadásul
rendszerint
negatív
érzések
kezdenek
kialakulni
azok
iránt, akikkel dolgozik. A
viselkedéskutatás
területéről
származó
megfigyelések
(külö-
nösen a tanult tehetetlenség modelljei) azt mutatják, hogy semmi sem olyan romboló hatású a motivációra és a munkakedvre, mint az elmaradt pozitív visszajelzések (pl. a saját munka látható sikerei, a dicséret vagy az elismerés). Ezért elsősorban azok a szakmák
járnak együtt
emberekről
kell
magas
kiégési
gondoskodni,
kockázattal,
akik
kevés
amelyekben
pozitív
olyan
visszajelzést
adnak, sőt gyakran nem is tudnak adni: például a gyógyíthatatlan
betegségekben
osztál yokon, kórosok) valamelyik gozók
a
vagy
szenvedő
betegek
demenciában a
fogyatékos,
ápolóintézményben.
komoly
fáradozása
az
onkológiai
szenvedő
betegek
illetve
krónikusan
Van
még
ellenére
vagy
(pl.
olykor
mégis
Alzheimer-
beteg
egy hely,
AIDS-
gyerekek
ahol
a
dol-
elmaradnak
a
sikerélmények: ez pedig az iskola (erre hamarosan visszatérünk). 2. számú megterhelő tényező: a rossz munkafeltételek és a munkatársak támogatásának hiánya Ahol kevés a munkából származó pozitív érzelmi visszajelzés, ott meghatározó a
magas
jelentőségre
kiégési
veszélyt
tesznek
szert
elsősorban
a ott
külső
munkafeltételek:
állapították
meg,
ahol
nagy nyomás alatt történik a munkavégzés, és az egyén csak kis mértékben tudja alakítani a saját munkáját. A szakirodalomban a
208
„magas követelményszint - alacsony befolyás" (high demand - low influence) kifejezéssel utalnak erre, ami magas kiégési rizikóval jár. Legalább hiányzó
ugyanennyire
támogatása.
A
fontos
kollégák
a
munkatársak
támogatása
vagy
egyébként
felettesek csak
ott
védhet meg a kiégéstől, ahol a munkavállalók készek ezt igénybe is venni. Nem ritka azonban, hogy éppen ez okoz gondot a kiégésben érintettek számára: sokan közöttük korábban éveken át magas teljesítményigénnyel dolgoztak, nagyra törő szakmai céljaikat
azonban
„magányos
harcosként"
akarták
elérni,
így
csekély
értéket tulajdonítottak a munkatársi kapcsolatoknak. 3. számú megterhelő tényező: a személyes hozzáállás Több
év
alatt
munkafelfogás,
kiégési
szindrómához
amellyel
a
dolgozó
vezethet
önmagára
a
perfekcionista
gyakorol
nyomást
és önmagát teszi tönkre (gyakran anélkül, hogy tudatosan átélné ezt a túlzott igénybevételt). Éppen az olyan rendes és (túlzottan) lelkes munkatársak esetén kellene a feletteseknek szem előtt tartaniuk a későbbi kiégés veszélyét, akik készek a saját érdekeiket is alárendelni a vállalati céloknak, és akiknek érthető módon először nagyon örülnek a felettesek és a munkatársak.
A kiégés éllovasai: az iskolai tanárok A munkára való alkalmatlanság és a korai nyugállományba helyezések miatt a tanárok gyakran a lapok címoldalára kerülnek. Mivel magyarázható alkalmazott nek
vajon, tanárok
korkedvezménnyel
miatt,
mint
hogy akár
például
10
százalékkal
nyugdíjba
ugyanannak
a
a
a
Baden-Württembergben nagyobb
munkára
szövetségi
való
államnak
a
arányban
men-
alkalmatlanság többi
alkalma-
zottja? Ez óriási költségeket jelent az államháztartás számára. Úgy tűnik, a kiégés a tanárok első számú közellensége. A nürnbergi
Munkaügyi,
Társadalmi
és 209
Környezeti
Orvostudományi
Intézet
egyik
munkatársa,
Andreas
Weber
5500-nál
is
több
olyan tanár orvosi kartonját nézte át, akiket 1996 és 1999 között korábban
nyugdíjaztak
Bajorországban.
A
a
munkára
korábban
való
alkalmatlanságuk
nyugállományba
vonult
miatt
tanárok
52
százalékánál a vezető diagnózis pszichés probléma volt, ennek az 52 százaléknak a kétharmada pedig depresszióban, túlzott terheltségi vagy kimerültségi szindrómában szenvedett. A
pályájuk
megerősítik, egészen
a
delén
hogy
lévő
kritikus
közelmúltig
a
a
tanárokkal helyzet:
Potsdami
végzett
Uwe
vizsgálatok
Schaarschmidt
Egyetemen
dolgozott),
(aki vala-
mint a saját freiburgi munkacsoportom is kimutatta, hogy nagyjából 30 százalékra tehető azoknak a tanároknak az aránya, akiknél fennáll a kiégés tünetegyüttese. A tanárok rendkívül nehéz és nagy tehertételt jelentő helyzetébe
objektív bepillantást
kiváló
vizsgálatok,
professzor
és
nyújtottak
melyeket
munkacsoportja
Uwe
az utóbbi
időben
Schaarschmidt
végzett.
A
kiégési
azok
a
pszichológiaszindrómában
szenvedő aktív tanárok állnak az élen a pszichés és a testi panaszok terén egyaránt, és ugyancsak ők töltik a legtöbb napot betegszabadságon. Jelentősen csökkent az a képességük, amellyel igénybe tudják venni munkatársaik segítségét - itt köszön vissza a korábban már említett személyiségtényező -, és általában a magánéletükben
sincsenek
(már)
abban
a
helyzetben,
hogy
fel
tudjanak
töltődni vagy ki tudjanak kapcsolódni. Különösen jellemző, csak
tragikus,
a
kiégési
szindrómára
hogy a kiégésben szenvedő,
kimerültek
és
motiválatlanok,
azonban
nagyon
de dolgozó tanárok nem-
hanem
nagyon
nagy
mérték-
ben el is utasítják a diákjaikat. Olyan jelenség ez, amilyet a kiégett orvosok éreznek a betegeikkel szemben (lásd alább). Tanárok: rendkívül nehéz munka az osztályteremben A tanároknál kialakuló kiégési szindróma egyik legfontosabb oka a jelek szerint magában az általuk végzett rendkívül nehéz fel-
210
adatban rejlik. Nemcsak a szubjektív terhelésbecslés támasztja alá ezt, amelyeken a tanárok a nehezen nevelhető tanulók viselkedését, az osztálylétszámot és az óraszámot jelölték meg a három legnagyobb alig
stressztényezőként. kezelhető
Hogy
„ügyfeleket"
a
diákok
jelentenek,
nagyon
az
nehéz,
kiderül
az
olykor objektív
vizsgálatokból is. Ez elsősorban a szülői törődéssel függ össze, amit
szintén
meghatároz
a
családok
egyre
nehezebb
helyzete.
A saját munkacsoportom azt találta a (Szövetségi Munkavédelmi és Munkaorvostani Intézet által képviselt) berlini szövetségi kormányzat
megrendelésére
végzett
vizsgálatokban,
hogy
a
pedagó-
gusok nagymértékben szembesülnek a diákok agresszivitásával, és az iskolai agresszivitás az a tényező, amely a legerősebben befolyásolja a pedagógusok egészségét. Bajban a diákok Nemcsak
a
a
iskolákban.
német
pedagógusok, A
hanem diákok
a nagy
diákok
helyzete
számban
is
kritikus
szenvednek
testi
és pszichoszomatikus tünetektől, amit az a stuttgarti felmérés is igazolt,
amelyet
körében.
Mivel
2001-ben a
szülők
gyermekorvosok egyre
kevesebbet
végeztek
a
foglalkoznak
fiatalok a
gye-
rekekkel, a környezet pedig egyre nyugtalanabbá válik, és nő a video-
és
tévéfogyasztás,
ijesztő mértékben
megnőtt
a
figyelem-
zavaros gyerekek száma (ráadásul a gyerekek a szükséges pszichoterápia
helyett
gyakran
metilfenidátot
[Ritalin ® -t]
kapnak,
hogy
„lenyugodjanak"). Egy újabb vizsgálat szerint a diákok több mint 15
százaléka
szenved
valamilyen
pszichiátriai
zavarban.
Emellett
- nem utolsósorban annak következményeiként, amit a diákok a családjukban és a képernyőn látnak - aggasztó mértékben hajlamosak erőszakra. További rizikócsoportok: ápolók és orvosok Sajnos az orvosokat és az ápolókat sem kíméli a kiégési szindróma triásza (érzelmi kimerültség, a rájuk bízott betegekhez való nega-
211
tív hozzáállás és kételkedés
a
munkájuk
értelmében).
Különösen
az onkológiai és intenzív osztályokon dolgozó orvosokra leselkedik a kiégés nagy veszélye. A teljes kiégés gyakorisága különösen az erősen megterhelt orvoscsoportoknál magas, amit - vizsgálattól függően - 15 és 30 százalék közé tesznek, de ha ehhez hozzáveszszük azokat is, akiknél a kiégésnek még csak a veszélye áll fenn, akkor eléri az 50 százalékot. Az AIDS-, onkológiai és intenzív osztál yokon dolgozó és kiégésben szenvedő ápolók aránya 30 és 40 százalék közé tehető. Az lés
orvosok
tűnik
a
lehetőségük tartozik
kiégésének
legfontosabb
arra,
az
hátterében
a
oknak,
a
megfigyelés,
eljárások,
egyértelműen
amelyeket
megnöveli
az
az
az
alig
Amerikában be
stressz-
van
történéseket.
betegbiztosítók
orvosoknak
orvosok
munkaterhe-
gyakran
terápiás
hogy
körben bevezetett case management (a kezelési
túlzott
miközben
hogy befolyásolják
fontos
a
és
széles
által
kell
Ide előírt
tartaniuk)
kiégési
szintjét.
Németországban is hasonló fejlemények zajlanak mostanában. Egy
orvosok
körében
végzett
vizsgálatban
a
megkérdezet-
tek 36 százaléka válaszolta azt, hogy súlyos hibákat követett el a munkateher
okozta
stressz
következtében
-
amelyekbe
akár
bele
is haltak a betegeik. Különösen a fiatal, főleg egyetemi klinikákon dolgozó orvosokat sújtja (nem mindenütt, de sok helyen) az óriási teljesítménykényszer végezniük: a
és
munkaszerződésük,
kell
az,
munkanapjaik
folytatniuk
a
hogy
valóságos
rendszeresen
ráadásul
„publikálj
még vagy
12
rabszolgamunkát
órásak,
tudományos pusztulj!"
Kimondottan nyugtalanító az orvosok kiégése
rendkívül
kell rövid
tevékenységet
mottó
is
szellemében.
a betegekre
nézve:
a vizsgálatok tanúsága szerint a pszichiáterek a kiégés miatt kevésbé
hajlandóak
pszichoterápia
végzésére.
Éppen
ennyire
félelmetes
az a megfigyelés is, melyre egy vizsgálat jutott: az orvosoknál megfigyelhető
kiégési
szindrómával
iránti szimpátia is.
212
együtt
megnő
az
eutanázia
A kiégési szindróma megelőzése és terápiája Az elkövetkezendő kiégés az
elleni
iskolákban,
ményekben.
években
rendszeressé
folyamatos a
A
végtelenségig
prevenciós
kórházakban
és
munkaterhelést fokozni.
az
kell
ápolással
alapvetően
Ahol
csak
válniuk
a
programoknak,
szakmai különösen
foglalkozó
nem
lenne
lehetséges,
(az
intéz-
szabad
a
egyhangúság
helyett) sokszínűvé kell tenni a feladatokat, és gondoskodni kell arról
a
álljon
egyénileg
túllépő ne
lehetőségről,
a
munkavégzőknek
alakítaniuk
a
munkájukat.
farkasok
és
túlzottan
magányos
legyenek
hogy
példaképek,
sokkal
inkább
A
szabadságukban határokat
messze
becsvágyó
munkatársak
úgy
befolyásolni
kell
őket, hogy megerősítsék a kollégáikkal való együttműködést és a kommunikációt. A az
kiégés-kimerülés
ún.
szupervíziós
munkatársak
közötti
(tehát
az
nem
megelőzésének csoportok
számú
kialakítása.
beszélgetőkörök,
adott
első
kollektívában
Ezek
amelyeket dolgozó)
lehetősége voltaképpen
azonban
külső
beszélgetésvezető
moderál (moderátor lehet pl. szociális munkás, pszichológus vagy pszichoterapeuta). ápolóknál,
Az
valamint
il yen
szupervíziós
tanároknál
is
csoportok
nagyon
jó
orvosoknál
hatásfokkal
és
akadá-
lyozzák meg a kiégési szindróma kialakulását. A személyi edzők és „motivációs
guruk"
kimondottan
ellenjavallottak,
mivel
többnyi-
re legfeljebb rövid ideig tartó lelkesedést és a munkahatékonyság rövid távú fokozását érik el. A kiégés-kimerülés veszélye középtávon ezért inkább megnövekszik. Ha
azonban
szenved,
a
munkavállaló
pszichoterápiás
vagy
már
klinikai
pszichoszomatikus
szintű
kiégéstől
kezelésre
van
szükség. A bizonytalan kúrák nem segítenek, sokkal hatékonyabb a célzott pszichoszomatikus kezelés, amelynek során az érintettek megtanulhatják károsodjon
úgy
alakítani
az
emberi
kapcsolataikat,
hogy
ne
a munkahelyükön a testi és lelki egészségük. A pszi213
choszomatikus
kezelés
alkalmazásával
kellene
szembeszállni
azzal
a széles körben elterjedt felfogással, mely szerint a kiégési szindrómából
egyetlen
kivezető
út
van:
a
korkedvezményes
nyugdíj
vagy a leszázalékolás.
Összefoglalás A
munkahelyi
kapcsolatok
élményei
is
nyomot
hagynak
az
emberben. Az újabb németországi vizsgálatok szerint az összesen
36
millió
egészségi
foglalkoztatottnak
állapotban
Freudenberger
van,
1974-ben
akár
amelyet
a
a
„kiégési
25
százaléka
New
York-i
tünetegyüttesnek"
olyan Herbert
nevezett
el. A tünetek: kimerültség, alvászavarok, fejfájás vagy szédülés, szorongás vagy depresszív hangulat - szervi okok nélkül. A nagy
kiégési
szindróma
megterhelés,
kockázati
monoton
tényezői
munka,
a
kevés
következők : elismerés
és
hiányzó összetartás a kollégák között, valamint hiányzó pozitív
visszajelzések
azok
részéről,
tevékenykedik.
A
megelőzést
szupervíziós
a
kiégési
akik
szindróma csoportok
érdekében elleni
az
ember
leghatékonyabb
(munkatársak
közötti
beszélgetőcsoportok) nyújtják a kollégák és feletteseik számára,
amelyeket
lehetőleg
munkahelyen
kívülről
érkező
mode-
rátorok vezessenek. A már fellépett kiégési szindróma esetén az
ambuláns
pszichoterápiás
vagy
terápia javallott.
214
osztál yos
pszichoszomatikus
16. fejezet A pszichoterápia hatásai a pszichére és a neurobiológiai struktúrákra
Ha
valaki
nagy
biztonsággal
veszekedésbe
akar
fullasztani
egy
asztal melletti beszélgetést vagy egy bulit, akkor elég, ha felveti a „pszichoterápia"
kérdését.
Úgy tűnik,
ennek
a
témának
páratlan,
titkos, eleddig azonban nem vizsgált ereje van, amely izzásig hevíti a kedélyeket. Vajon miért van az, hogy a többi izgalmas orvosi dilemma
(javaslat:
műtét
vagy
konzervatív
terápia
a
gerincsérv
esetén?) olyan kevéssé kavarja fel az értelmes embereket? De félre a tréfával: a pszichoterápia érdekfeszítő téma lesz a jövőben is, és ennek így is kell lennie. Megérett az idő azonban arra, hogy ezt a
-
pszichológusok
tulajdonságaival
és
által
is
hatásaival
művelhető együtt,
-
orvosi
gyógymódot,
megszabadítsuk
a
a
kávéházi
hangulattól, és szemügyre vegyük a tudományos adatok, valamint a neurobiológiai ismeretek fényében.
Mi a pszichoterápiás kezelés tárgya? A pszichoterápiának nélkül az emberi
olyan
jelenségek
kapcsolatokhoz 215
a
tárgyai,
amelyek
kivétel
kötődnek: nehézség az érzések
feldolgozásában,
szorongás,
lelki
kimerültség
vagy
az
életöröm
elvesztése, párkapcsolati vagy családi gondok, kényszeres gondolatok vagy cselekvések, szexuális problémák, testi megbetegedések okozta lelki feszültségek vagy testileg kiváltott lelki zavarok. Ε tünetek
kétféleképpen
kapcsolatokkal: fűződő
egyfelől
kapcsolatokat,
is
összefüggnek
közvetlenül
másfelől
az emberek
befolyásolják
pedig
az
emberi
a
közötti
másokhoz
kapcsolatokból
származó tapasztalatok részt vesznek a lelki tünetek előidézésében. Az emberi kapcsolatok - és valójában róluk szól ez a könyv -
mély
nyomot
hagynak
bennünk:
nemcsak
a
lelkivilágunkat
befolyásolják, hanem - az agy révén - a génjeinket, a biológiai funkcióinkat
és
a
testi
struktúráinkat
is.
Ezért
nem
meglepő,
hogy az emberi kapcsolatok nemcsak a tünetek kialakulásában és fenntartásában vesznek részt, hanem a tünetek és az emberi kapcsolatok közötti összefüggés egyben a pszichoterápia meghatározó beavatkozási felülete is (és itt mindegy, melyik terápiás iskoláról van szó). A psziché keletkezéstörténetéhez A
modern
neurobiológiai
módszerekkel
végzett
vizsgálatok
azt
mutatják, hogy az ember korábbi kapcsolatainak tapasztalatait és kapcsolatai jelenlegi alakulásának mintáit az agy idegsejthálózatai megőrzik.
Röviddel
a
születés
után
működésbe
lépnek
azok
a
hatások, amelyek a psziché, az agy és a test fejlődését az emberi kapcsolatok
révén
befolyásolják.
A
pontos
megfigyelések
és
a
kísérleti vizsgálatok tanúsága szerint a csecsemőnek elég néhányszor találkoznia az anyja arcával, hangjával és illatával, hogy ezek a benyomások eltárolódjanak az idegsejthálózataiban, s így fel tudja ismerni az anyját más emberek között. A kölcsönös mimikai és hangjelzések, valamint a felkínált mell hatására kialakul az érzelmi kötődés. A kötődés kialakulásához szükséges tanulási folyamatok révén idegsejtek
közötti
kapcsolódási
216
pontok
(szinapszisok)
épülnek
ki
a
csecsemőben,
agykéregben
és
és
a
megfelelő hálózatok
limbikus
rendszerben,
formálódnak a
az
érzelmi
nagy-
intelligencia
központjában. Az
anyai
jelzések
neurobiológus csak
és
a
nemrégiben
tárolásában
kanadai
az
olasz
William
felfedezett
Giacomo
Hutchinson
Rizzolatti
agykutató
tükörneuron-rendszer
segít:
által
az
ún.
tükörneuronok (tükröző idegsejtek) segítségével az agy úgy tárolja
a
külvilágból
tudja egy
azokat
re
(a
mimikai
derített
felvett csecsemő
jelzés
fényt,
beállított
folyamatokat, esetében
lehet).
hogy
a
ez
William
limbikus
tükörneuronok
is,
hogy
maga
például
egy
Hutchinson rendszerben
amelyek
is
utánozni
hang
vagy
felfedezése vannak
lehetővé
arra
érzések-
teszik,
hogy
az érzelmi beleélés és együttérzés tapasztalatait is eltároljuk az idegsejthálózatokban
-
ez
az
előfeltétele
annak,
hogy az
ember
empátiát tudjon érezni. Ha a csecsemő nem kap kapcsolati ajánlatokat, akkor nincs is mit tárolnia, ami komoly lelki és agyi károsodásokhoz vezethet. Az
anya
részéről
a
megfelelő
ingerkínálat
nemcsak
a
gyermek
lelki érését segíti elő, hanem számos növekedési gént kapcsol be és sűrű szinaptikus kapcsolatrendszert épít ki az idegsejtek között a csecsemő agyában. A hiányzó kapcsolatok, az anyától való elválás (ha nincs senki, aki
helyettesítse)
tanúsága részt nak
szerint
erőteljes
és
egyrészt
között (Japán)
és
tudományos
Gerd
Elizabeth
Poeggel
Gould újabb
a
legsúlyosabb
idegsejtpusztuláshoz,
degenerációjához
egyértelmű
az ingerszegény környezet
a
szinapszisok
megfigyelések és
Katharina
(Princeton, vizsgálatai,
lelki
az
(Lipcse,
ezenkívül
Robert
más-
nyúlványai-
leépüléséhez támasztják
valamint
vizsgálat
tünetekhez,
idegsejtek
Braun
USA),
számos
vezet. alá,
Ezt
többek
Magdeburg),
Maszumi
Icsikava
Struble
amerikai
neurobiológus „klasszikus" vizsgálata is. Hiába fantasztikus a csecsemő genetikai felszereltsége, ha nincs megfelelő
környezet, és
nincsenek 217
emberi
kapcsolatai,
amelyek
működésbe hoznák. Az anyával (és másokkal) közösen fenntartott kapcsolat által kialakított hálózatok lépésről lépésre építik fel azt a programot, amellyel a gyermek a saját kapcsolati aktivitását alakítani fogja (miáltal tovább változnak az idegsejthálózatai). Mitől lesz szükség a pszichoterápiára? A különböző életkörülmények
és
hányattatások
(a
szülők
beteg-
ségei vagy lelki problémái, a gyerekek testi megbetegedései, balesetek,
szociális
befolyása
az
körülmények
embernek,
és
és
hasonlók),
amelyek
amelyekre
esetében
épp
alig
emiatt
van
aligha
lehet „vétkest" találni, a lelki fejlődés károsodásához vezethetnek, bár többnyire csak részterületeken. A
pszichés
problémák
elbizonytalanító bízhatóságával,
a
mekkel
tényleges
vagy
(vagy
kialakulásának
tapasztalatok,
parancsaira
kapcsolati
személyek
elvesztésével),
vonatkozó
gyakori
amelyeket
magas
a
okai
elvesztésétől a
azok
kapcsolatok mások
alkalmazkodási
való
az
megfélel-
szükségleteire nyomással,
a
saját szükségletek túlságos háttérbe szorításával és nem utolsósorban
az
erőszakkal
Katharina
Braun
való
találkozásokkal
neurobiológus
és
kapcsolatban
Bernhard
Bogerts
szereztünk. pszichiáter
(Magdeburgi Egyetem) egyfelől a különféle kapcsolati tapasztalatok, másfelől a génaktivitás, valamint a neurobiológiai struktúrák között bizonyítottan fennálló szoros összefüggések alapján arra a következtetésre
jutott
egy
2001-ben
publikált
ragyogó
tanulmá-
nyában, hogy a pszichés zavarok alapja „a funkcionális kapcsolókörök rossz és csökkent működése, különösen a kognitív, illetve az
érzelmi
teljesítményekért
felelős
limbikus
rendszerben",
s
e
zavarok „a korai társas érzelmi események hatására vésődnek be". Ennél szebb összefoglalást jelenleg nem adhatunk. Ez a fejezet azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a pszichoterápia
képes-e
cionális
kedvezően
kapcsolókörök
kapcsolati tapasztalatok
befolyásolni
vagy
rossz
csökkent
vagy
megszüntetni
a
működését".
„funkHa
a
bevésődnek a pszichés és neurobiológiai
218
struktúrákba, ne
tudnia
akkor
a
pszichoterápiának
segíteni
a
pszichés
enyhüljenek is
el
a
lelki
kellene
érnie.
adatokra
tettünk
szemügyre
problémáik, Ε
szert
fogunk
de
kérdéskörben az
utóbbi
venni.
nemcsak
zavarokban
neurobiológiai fantasztikus
időkben,
Előtte
abban
azonban
kelle-
szenvedőknek,
változásokat
új
tudományos
amelyeket nézzük
hogy
hamarosan
meg,
hogyan
működik a pszichoterápia. Az „implicit tudás" érzelmi „sémává" válik Az emberi kapcsolatok hálójában élt élet, annak megtapasztalása és alakítása alkotja azt az „anyagot", amelyekből megjelennek azok a problémák, panaszok és egészségzavarok, amelyek miatt a beteg felkeresi a pszichoterapeutát. Ez az élet, annak megtapasztalásával és alakításával együtt, az összes addigi kapcsolati élmény hatására alakult ki. A társas hálóban szerzett számtalan élményből és tanulási tapasztalatból belső „tudás", illetve érzelmi „séma" alakult ki, amely meghatározza azt a belső alapot, ahogyan a kapcsolatainkban mozgunk és viselkedünk. Nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a belső sémát. Ez egy bevésődött,
ún.
folyamatokat
„implicit"
irányítunk
tudás,
amelynek
anélkül,
hogy
segítségével
tudatosítanánk
összetett
magunkban
az egyes lépéseket, és azokba bele kellene gondolnunk (utóbbi azt jelentené, kellene nem
hogy
„explicit",
támaszkodnunk).
tudnánk
galomban. „tudás"
A
gondolkodás
A
révén
azaz
bevésődött, nélkül
beidegződött, képesek
tudatosan
megfontolt
implicit
irányítani
messzemenően
vagyunk
tudás
az
hiányában
autónkat
automatizált
biztonságosan
tudásunkra
vezetni
a
for-
vezetési és
ezzel
egy időben az utasainkkal csevegni. Hasonló a helyzet a pszichés dolgok terén is. Némelyik - de nem az összes - tanult képességünket először explicitté néha
nagy
kell
tennünk,
fáradságok
vagyis árán
gyakran
újra
meg
tudatos újra
gondolkodással,
gyakorolnunk
kell,
mielőtt - idővel és megfelelő gyakorlással - implicit tudássá nem 219
válik (pl. amikor megszerezzük a jogosítványunkat). Vannak olyan tudástartalmak - ez főként a személyes kapcsolatokra és a társas együttlét tudás
mikéntjére
vonatkozik
megkerülésével
amelyek
észrevétlenül
és
viszont
közvetlenül
az
explicit
belopóznak
a
burkolt tudás memóriájába, és érzelmi sémává válnak. Neurobiológiailag az implicit tudás - mint minden tudás - a nagyagykéreg
és
a
limbikus
rendszer
idegsejthálózataiban
táro-
lódik, az implicit tudásnál, illetve az érzelmi sémáknál azonban a mélyebben fekvő agyi központok is szerephez jutnak. Számos olyan dolgot, amelyet implicit módon tudunk és gondolkodás nélkül alkalmazunk nap mint nap, alig vagy csak nagy nehézségek árán tudunk explicit módon elmagyarázni (kivéve, ha azok közé tartozunk, akik mindig tudják, mely szabályok alapján alkotják meg a kimondott vagy leírt mondataikat). És végül, de nem
utolsósorban:
számos
olyan
implicit
tudástartalom
létezik,
amely befolyásolja a cselekvéseinket, ám explicite nem is tudjuk, hogy tudás
tudjuk.
Tény,
nagyrészt
amelyek
alapján
hogy az
tudattalan
-
implicit,
automatikusan
akárcsak
azok
az élményeink
és
az
viselkedéseink
alkalmazott
érzelmi
sémák,
strukturálódnak
-, vagyis nem vagy csak nagy nehézségek árán hozzáférhető az explicit gondolkodásunk számára. Egyes valamint
neurobiológusok, pszichoanalitikus
mint orvosok,
a
Nobel-díjas mint
Glen
Eric Gabbard
Kandel, (Karl
Menninger Pszichiátriai Egyetem, Kansas, USA), számos új tanulmányukban
egyértelműen
arra
utalnak,
hogy az
emberek
közötti
kapcsolatok átélése, megtapasztalása és alakítása implicit, intuitív, tehát
automatikusan
alkalmazott
tudás.
Ennek
megfelelően
az is
elsősorban implicit tudás, amivel a pszichoterápiás munka foglalkozik. A pszichoterápiás munkának tehát mindenekelőtt az érzelmi sémáinkkal, a legbenső beállítottságainkkal kell foglalkoznia.
220
A pszichoterápia munkamódszere Miért
változtatja
meg
az
implicit
tudást
az
emberi
kapcsolatok
alakulása? És továbbmenve: hogyan lehet azt megváltoztatni? Az érzelmi kerül
sémánk
szóba,
megváltoztatásának
ha
az
alapját
alapja
képező
rendszerint
eljárások
már
csak nem
akkor
képesek
ellátni azokat a feladatokat, amelyek elé az élet állít bennünket. A pszichoterápia szempontjából ez azt jelenti, hogy az embernek akkor
kell
pszichoterapeutához
fordulnia,
ha
a
korábbi
implicit
megélési és viselkedési mintái nem felelnek meg annak a célnak, hogy
kielégítően,
boldogan
és
egészségi
panaszoktól
mentesen
tudja átélni és alakítani az emberi kapcsolatait. Vegyünk
egy
Németországban,
hasonlatot:
azonban
ennek
valaki
évekig
ellenére
is
vezet
autót
bizonytalan
sofőr,
majd egy új párkapcsolata miatt Londonba költözik. Aligha lesz elegendő
a
sikeres
londoni
vezetéshez,
ha
valaki
figyelmezteti,
hogy Angliában a másik oldalon kell vezetni (bár a legelső angliai vezetése során nyilván még nagyobb gondban lenne, ha egyáltalán nem kapta volna meg ezt az explicit figyelmeztetést). Ez a sofőr ugyanolyan
helyzetben
van,
mint
néhány páciens
a
pszichoterá-
piával: bár senki nem kötelezi vagy kényszeríti rá, mégis érdemes lenne néhány leckét vennie autóvezetésből. Egy jó oktató sok mindent meglehetősen hasonlóan tesz, mint egy pszichoterapeuta. Eleinte felvilágosításokkal szolgál, és megállapodásokat köt önnel. Utána elengedi. (A pszichoterápiában ez azt jelenti, hogy a terapeuta terápiás emberi kapcsolatba bocsátkozik önnel.) Önnek fontos azt éreznie, hogy az oktató ön mellett áll, és segíteni akar. Minél nagyobb az összhang a két ember között, annál gyorsabban haladnak majd. (A pszichoterápia sem működik a jó és támogató kapcsolat nélkül.) Ha elindult, lesz majd néhány kérdés, amelyekről úgy akar beszélni, hogy közben nem kell attól tartania, hogy nevetségessé teszi vagy szégyenbe hozza magát. 221
Mindazonáltal
a
jó
oktató
alaposan
megfigyeli
önt
vezetés
közben, és szóvá tesz néhány apróságot a vezetési stílusában, amelyek önnek talán még fel sem tűntek. Jót tesz azonban, ha nem „beszél lyukat a hasába", vagy „engedi szóhoz jutni önt", mert végső soron önnek kell megtanulnia vezetni. Hasonlóan viselkedik a jó pszichoterapeuta is az üléseken. Az
ön
vezessen
számára
az
eleinte
azonban -
az
logikus
a
legfontosabb,
módon
-
hogy
szokatlan
valóban
környezetben
és némileg más szabályok között. A „szokatlan környezet" és a „némileg
más
szabályok"
a
pszichoterápiában
azt
jelentik,
hogy
a beteg más reakciókkal viszonyul a pszichoterapeutájához fűződ ő kapcsolathoz,
szokatlan
latokra
szert.
tesz
lehetősége
az a
kérdéseket
Az
új
meghatározó
kap,
érzelmi dolog,
és
új
érzelmi
tapasztalatok amellyel
a
tapaszta-
megszerzésének terápia
megvál-
toztatja az intuitív, implicit tudást - és vele együtt a páciens belső sémáját. szorongási
Néhány
különösen
tüneteknél
gyakorlatokat
-
és
az
szaknyelven:
nehéz ún.
probléma
esetén
kényszerzavaroknál)
expozíciós
(bizonyos a
terapeuta
gyakorlatokat
-
ír
elő,
hogy valamilyen új élményben részesítse a beteget. Mivel azonban az oktató mellett is azt kell megtanulni, hogyan vezessen egyedül az ember, ezért az oktató arra biztatja önt, hogy a segítsége nélkül vezessen. A pszichoterápiában az a cél, hogy a páciens a terápia során szerzett új élményekre támaszkodva új szemlélet-
és
viselkedésmódokat
merjen
alkalmazni
a
hétköznap-
jaiban, főleg olyan területeken, amelyeken addig a szorongás, a szégyen vagy mások túlzott tekintetbe vétele dominált korábban.
Hogyan mutatták ki a pszichoterápia hatásait? Neurobiológiai
szempontból
a
pszichoterápia
fentebb
ecsetelt
változási folyamatai nem a légüres térben zajlanak. A modern vizsgálati eljárásokkal már néhány éve képet tudunk alkot-
222
ni
arról,
hogy
az
agy
mely
részei
milyen
mértékben
aktívak
egy bizonyos időpontban. Az egyik ilyen diagnosztikus eljárás a pozitronemissziós tomográfia
(PET),
amely egyáltalán
nem jelent
megterhelést a betegek számára. Hasonló eljárás a single photon emission computer tomography (SPECT). Manapság a legtöbb vizsgálatot
az
f-NMR-készülékkel
végzik
(f-NMR: functional
nuclear
magnetic resonance). A súlyos depresszió állapotában lévő betegek agya változásokat mutat azokon az agyterületeken, amelyekben a depresszió kialakulásáért felelős idegsejthálózatok találhatóak. Az egyik ilyen agyterület a gyrus cinguli, a limbikus rendszer egyik részét képező agyi struktúra (a limbikus rendszer pedig, mint már tudjuk, az érzelmi intelligencia központja). A súlyosan depressziós betegeknél a PET és a SPECT segítségével láthatóvá vált agytevékenység-változás a gyrus cinguli környékén csak az egyik jele volt annak, hogy ez az agyterület
reprezentálja,
illetve
tárolja
az
idegsejthálózataiban
az
élőlény pszichés, illetve érzelmi alapállapotát. Arthur Angeles)
Brody a
állapotából (és
és
PET látható
néhány másik
sikeres Martin
IPT
(Kaliforniai
megfigyelte,
visszarendeződések agyterület)
nevű
hasonló
Baxter
segítségével
pszichoterápián
fejlesztett
Lewis
vesz
eljárást
megfigyelést
hogy
zajlanak
(ők
a
a
depresszió
gyrus
amikor
Los
cinguli
a
páciens
mélylélektanból
tovább-
alkalmazták). tett
a
a
tevékenységében, részt
Egyetem,
Az
angol
Stephen
SPECT-módszerrel.
A
pszi-
choterápia által kiváltott, a PET és a SPECT segítségével láthatóvá
tett
gyan
a
agyi
anyagcsere-normalizálódás
csupán
rendeződtek
gyógyszeres
az
terápiával
anyagcsere-folyamatok.
megfelelt
kezelt A
annak,
páciensek
aho-
agyában
pszichoterápia
pozitív
hatásai látszanak abban az f-NMR-vizsgálatban is, amelyet Anna Buchheim, ulmi,
az
Innsbrucki
heidelbergi
(ebben az
esetben
és
Egyetem
brémai
professzora
kollégájával
pszichoanalízis
rápiás módszer). 223
volt
az
végzett
néhány
depressziós
embereken
alkalmazott
pszichote-
Hasonlóan
sokatmondónak
bizonyultak
a
pszichoterápia
bio-
lógiába „átváltó" hatásairól a kényszeres betegekkel végzett vizsgálatok.
A
kényszeres
zavarok
olyan
pszichés
betegségek,
ame-
lyekben a betegek mély és kontrollálhatatlan szorongást élnek át a világ kiszámíthatatlanságával kapcsolatban. A betegek csak azzal tudnak nyos
szubjektív újra
meg
biztonságérzést újra
teremteni
elvégzendő
maguknak,
ha
(kényszer)cselekvéseket
bizo-
hajtanak
végre, vagy ha egy bizonyos séma szerint ismételten végighaladnak
a
nem
(kényszeres)
sikerül
ezeken
a
gondolataik
kizárólag
a
kényszeres
során.
saját
A
erejükre
folyamatokon,
betegeknek
rendszerint
támaszkodva
amelyekről
a
úrrá
lenni
szégyenérzet
miatt többnyire nem beszélnek. A
nagymértékű
kontrollhoz,
amelyet
a
kényszerbetegek
moz-
gósítani kénytelenek a rejtett szorongásuk ellen, be kell kapcsolniuk az ún. nucleus caudatus (az egyik agykéreg alatti struktúra)
idegsejthálózatait
betegeknél
a
is:
a
kezeletlen
PET-vizsgálat
a
nucleus
kényszerzavarban caudatus
szenvedő
megnövekedett
aktivitását mutatja. A már említett Lewis Baxter 1992-ben tette azt a megfigyelést, miszerint a sikeres viselkedésterápiás kezelésen átesett páciensek PET-vizsgálata során azt találták, hogy helyreállt a nucleus caudatus anyagcseréje. Ez volt a legelső utalás arra, hogy a pszichoterápia „eléri" az agy biológiai struktúráit is. Úgy tűnik, a sikeres pszichoterápia a pszichés zavar fajtájától függetlenül hat a neurobiológiai folyamatokra: egy páciensnél, aki borderline-zavarban
szenvedett,
(pszichodinamikus,
illetve
piával azt
kezelték,
figyelte
Heimo
meg a
és
egy év leforgása
mélylélektani Viinamäli
módszerrel
(Kuopio
SPECT-módszerrel,
alatt végzett)
Egyetem,
hogy helyreállt
sikeres terá-
Finnország) az egyik
idegi jelzőanyag (a szerotonin) szintje. Nem csak a modern képalkotó eljárások mutatták meg, hogy a pszichoterápia - mint minden fontos emberek közötti kapcsolati élmény - a psziché mellett a testet is képes befolyásolni. Az alvás az a másik „biológiai marker",
amely 224
számos
pszichés zavarnál
mérhetően
megváltozik.
Az
egészséges
emberek
normális
alvási
profiljával szemben (az éjszaka első felében mély alvás, utána, az éjszaka második felében egyre több álomfázis, illetve REM-alvás) a pszichés zavarokban szenvedő betegek olyan változásokat tapasztalnak,
amelyeket
közben
EEG-vel
aki
az
gyelte, de
mérni
amerikai hogy
a
tudunk
leképezik
az
Minneapolis korábban
pszichoterápiával
az
alváslaborokban
agyhullámgörbét). egyik
klinikáján
poszttraumás
sikeresen
kezelt
(ahol
Brad dolgozik,
stresszzavarban
betegeknél
alvás
Engdahl, megfi-
szenvedő,
mérhetően
javult
az alvásprofil. Az
orvostudomány
többi
ágához
hasonlóan
a
pszichoterá-
pia szakmai közösségének is újra meg újra tisztáznia kell, hogy nem
mérési
gyógyászatban
eredményeket, pl.
hanem
néhány év
embereket
kellett
annak
kezelünk.
(A
szív-
felismeréséhez,
hogy
bizonyos gyógyszerek javítják ugyan a szívritmust, de a betegek korábbi
elhalálozását
okozzák).
A
meghatározó
mérce
semelyik
terápia esetében sem valamiféle mért érték, hanem a beteg szubjektív állapota, és még meghatározóbb a rá váró évek száma. Ez a pszichoterápiára is vonatkozik. A vizsgálatok tanúsága szerint bizonyos daganatos megbetegedéseknél lerövidül a betegek túlélési ideje, ha a daganatos betegséghez pszichés zavar, különösen depresszió társul. Ε tekintetben fontos, hogy két statisztikailag kifogástalanul végzett vizsgálat is kimutatta,
hogy a
pszichésen
terhelt
rákbetegekkel
végzett
pszi-
choterápia meghosszabbította a túlélési időt: a tekintélyes Lancet orvosi folyóiratban David Spiegel (Stanford Egyetem) által közölt cikk arra mutatott rá, hogy a pszichoterápiával kezelt mellrákos betegek átlagosan 18 hónappal élték túl a kontrollcsoport tagjait. Fawzy Fawzy és munkacsoportja (Los Angeles-i Egyetem) szintén fontos,
a
rosszindulatú
bőrrákban
szenvedő
hosszabbító hatást ért el a pszichoterápiával.
225
betegek
életét
meg-
Összefoglalás Egy
német
szövetségi
kormány
által
1991-ben
készíttetett
felmérés során a hamburgi Adolf Ernst Meyer pszichoszomatikus
orvos
(1925-1995)
(1943-2005) és
arra
vezetésével
az
A
száz
pszichoterápia
viselkedésterápiás, technikák
Grawe
és
hogy a
egyaránt
a
ún.
értékeltek
viselkedésterápia
sémákra
ki,
pszichodinamikus/
bizonyítottnak
pszichodinamikus
az
pszichoterápia-kutató
tanulmányt
jutottak,
tudományosan
származó
Klaus
több
eredményre
mélylélektani konysága
és
és
haté-
tekinthető.
Gestalt-terápiából
fókuszáló
terápia
(SFT)
kidolgozásához vezettek, amely viszonylag új, de sokat ígérő terápiás eljárás. Nemrégiben valamint a
a
frankfurti
stockholmi
Marianne
Leuzinger-Bohleber,
Rolf Sandell által vezetett munkacso-
port gondos és nagyszabású vizsgálatai egyértelműen igazolták a pszichoanalitikus kezelés hatékonyságát is, amely pedig heves ideológiai Gerhard
viták Roth,
kereszttüzében Anna
áll
Bucchein
és
már
egy
ideje.
(Jelenleg
Manfred Cierpka vezetésé-
vel további vizsgálatokat végeznek a pszichoanalitikus kezelés hatékonyságával egy
kapcsolatban.)
pszichodinamikus,
illetve
A
legtöbb
betegnek
mélylélektani
ajánlható
orientációjú
vagy
viselkedésterápiás kezelés, mivel ezek időtartama behatárolt. Korábban a pszichoterápia területe éveken át olyan piacként
működött,
képzésben dett.
nem
A 90-es
amelyen
számos
részesült
sarlatán
évek
végén
képesítés és
elfogadott
nélküli,
szektatag
komol y
tevékenyke-
pszichoterápiás
törvény
azonban mára olyan helyzethez vezetett, amelyben a betegek nyugodtak után és
lehetnek
vizsgázott orvos
és
afelől,
hogy
működési
terapeuták
megfelelő
a munkájuk végzéséhez.
226
a
törvény
engedélyt
hatályba
lépése
szerzett
pszichológus
előképzettséggel
rendelkeznek
Mint az imént részletesen taglalt új vizsgálati eredmények is mutatják, a pszichoterápia nemcsak a lélekre, illetve a bennünk
működő
érzelmi
sémákra
hat,
hanem
a
neurobiológiai
struktúrákra is. A pszichoterápia során visszafejlődnek az olyan neurobiológiai ségzavar
változások,
amelyek
kísérőjelenségeként
valamilyen
alakultak ki.
pszichés
egész-
Kijelenthetjük tehát,
hogy a pszichoterápia olyan gyógyító eljárás, amely nemcsak a lélekre, hanem a testre is hat.
227
Függelék A gének működése
A fehérjék a gének irányítása alatt állnak A gének jelentőségét az adja, hogy azokat a terveket hordozzák, amelyek séhez
a
végrehajtó
szükségesek.
funkciót
betöltő
Foglalkozzunk
ezért
vegyületcsoport először
röviden
termeléezzel
a
vegyületcsoporttal, mivel ez viszi át a testbe a gének „utasítását". Minden
egyes
élőlény
élete
a
sejtek
együttműködésén
alapul,
és közismert, hogy a szervezet sejtekből „épül fel". Az agyunk, amelyben a gondolkodás, az érzések és a tapasztalások zajlanak, szintén sejtekből épül fel (ezeket a sejteket idegsejteknek nevezzük). Az élő szervezet - és így a sejtek - egyik építőanyaga egy olyan
vegyületcsoportból
áll,
amelyet
fehérjéknek
(proteineknek)
nevezünk. A fehérjék szabályozzák a szervezet sejtjeiben a legtöbb meghatározó biokémiai folyamatot, és irányítják az egész szervezetben
az
pontján
találunk
a
anyagcsere-folyamatokat.
proteinek
irányítják idegi
a
példát
nemcsak
a
biokémiai
ingerületátvivő
a
fehérjék
véráramban, „termelés"
anyagként
A
test
minden
működésére: hanem
a
folyamatait.
ún.
szabályozóenzimekként
sejteken
belül
Hormonként
(neurotranszmitterként)
jeleket
is és és
üzeneteket közvetítenek a sejtekben és a sejtek között, valamint a véráram segítségével a távoli testrészek között is. A célállomásnál a 228
jelzőanyagokat
aprócska fogadóállomások várják, amelyek a befo-
gadó sejt külső felszínén találhatók. Ezek a receptoroknak nevezett
fogadóállomások
ezernyi
is
feladatának
fehérje
szükséges.
alapvetően
fehérjék.
Az
mindegyikéhez
egy-egy
sajátos,
Nemrégiben
határozták
anyagcsere
meg,
sok
specializált
hogy
az
ember
esetében 30 ezernél is több különböző fehérje lép működésbe a fogantatás és a halál között, amelyek segítségével a szervezet ellátja sokrétű biokémiai tevékenységét. Azé a hatalom, aki a fehérjéket irányítja Mivel
a
fehérjék
matot,
magától
szervezetben, jék
bonyolítják
adódik,
ahol
előállításának
szekvenciában)
hogy
a
le a
proteineket
az
összes
„távirányító"
ott
szabályozni
lehet.
A
fehér-
(az
ún.
DNS-
terve
a
gének
található.
A
szervezet
szinte
fehérjéket.
Ha
talmaz
géneket
hogyan
irányítják
és
előállít
a
gének
a
anyagcsere-folya-
„szövegében"
fehérjéket,
található
minden meg
akkor
sejtje
akarjuk először
a
tar-
érteni,
tekintsük
át röviden, hogyan keletkeznek. A fehérjéket a szervezet sejtjei az
aminosavaknak
fehérjék
nevezett
aminosavláncok.
különböző
építőelem
„építőelemekből"
Húsz
áll
különböző
építik
fel,
aminosav,
rendelkezésre
(minden
tehát
tehát
a
húsz
aminosavnak
saját neve van, és a biokémiában egy- vagy hárombetűs rövidítéssel
jelölik).
mint
egy
kövessék amihez
Egy konkrét
arra
vonatkozó
egymást
az
természetesen
melyiknek
kell
fehérje „tervrajza" nem áll
az
aminosavláncát
nevezik.
A
fehérje
és
hogy
milyen
aminosavakból
az
kezdenie
fehérje
utasításból,
egyes
információ melyiknek
álló
is
az
fehérje állandó tulajdonságai
sorrendben építőelemek,
hozzátartozik,
kell
zárnia a
aminosav-szekvenciának
hossza
sort.
hogy Egy
(aminosavsorrend)
aminosav-szekvenciájával
közé tartozik.
másból,
együtt
a
A testben előforduló
fehérjék hossza a néhány aminosavból álló lánctól a több száz aminosavból
álló
láncokig
váltakozik.
Miután
egy
fehérje
létre-
jött egy sejtben, a feladatától függően vagy ott marad a sejtben,
229
vagy
kikerül
állomások
onnan.
Vannak
(receptorok)
olyan
lesznek,
fehérjék,
és
más
amelyek
anyagok
fogadó-
befogadására
rendezkednek be a sejtben. Az örökítőanyag A fehérje fölötti „ellenőrzés" (a fehérje irányítása) nemcsak azt jelenti,
hogy
rendelkezésre
hanem
annak
meghatározását
áll
a
is,
tervrajz hogy
(az
aminosavsorrend),
kell-e
termelni
az
adott
fehérjét, s ha igen, akkor milyen mennyiségben. Az emberi test örökítőanyagában 20-25 ezer tervrajz (gén) létezik. Mivel számos tervrajzot
különbözőképpen
lehet
„leolvasni"
(szaknyelven:
átír-
ni), a fehérjék száma meghaladja a génekét (30 ezer fölött jár). Az örökítőanyag, amely - mintegy miniatűr formában - minden sejt magjában
megtalálható,
tartalmazza.
Minden
a
szervezet
sejt
összes
magjában
fehérjéjének
megtalálható
tervrajzát
tehát
mind
a
20-25 ezer tervrajz. Egy adott sejt azonban csak azokat a fehérjéket állítja elő, amelyek előállításáért a saját különleges feladata révén és az adott helyen felelős. A sejtmagban tárolt örökítőanyag az
embernél
insav)
és
nevezett,
található.
az
állatvilágban
spirálszerűen
Pontosabb
a
DNS-nek
tekeredő,
megfogalmazásban
a
(dezoxiribonukle-
fonalszerű DNS
kettős
molekulában spirál,
ezt
a tulajdonságát azonban - bár nagyon fontos tényről van szó - a saját céljainkat tekintve a továbbiakban figyelmen kívül hagyhatjuk. A DNS (kettős) spirálja olyan pici, hogy csak elektronmikroszkóppal látható. A sejtek magjában található és feltekert, illetve gombolyag
formában
előforduló
DNS
különálló
részekből
(ún.
kromoszómákból) áll össze. Ha teljesen kihúznánk, akkor a minden
egyes
sejtünkben
megtalálható
emberi
DNS-fonal
mintegy
két métert tenne ki a maga húszezernél is több fehérjetervrajzával. A gének „szövege" De
hogyan
hogy - a
kell benne
úgy
leolvasni
található
az
örökítőanyagunkat,
tervrajznak
230
a
DNS-t,
megfelelően - fehérjéket
sikerüljön felépíteni? Az elv zseniálisan egyszerű. A DNS-nek van egy „szövege". A DNS-szál négy különböző biokémiai építőelem változatos
sorrendjéből
áll,
amelyeket
nukleotidoknak
nevezünk,
és kezdőbetűikkel rövidítünk. A szöveg tehát elvileg négy „betű" felhasználásával nukleotid mögé.
a
A
készül.
Ez
nyaklánc
fehérje
nukleotidlánca
a
négy
gyöngyeihez
korlátozott
sokkal
alapvető
hasonlóan
hosszához
hosszabb:
építőelem,
viszonyítva
sokmilliónyi
illetve
rendeződik
egymás
a
DNS-szál
nukleotid
láncolata
alkotja. A DNS-t alkotó négy nukleotidot az A, T, C és G biokémiai rövidítésekkel jelölik. 1961-ben fedezte fel az amerikai James Watson
és
Francis
elhelyezkedő genetikai stb.).
Crick,
nukleotid,
információegységet
Mivel
64
hogy
amelyeket
különböző
három-három együtt
képez
(pl.
tripletet
lehet
egymás
tripletnek
is
mellett
neveznek,
AAG-ATT-TCT-GGAlétrehozni
a
meglévő
A, T, C és G nukleotidból, a tripletek legfeljebb 64 különböző genetikai információt
tudnak
kódolni.
Hogy mit
kódolnak,
azzal
kicsit később fogunk foglalkozni. Azt azonban már itt megjegyezzük, hogy a tripletet azért nevezzük kodonnak, mert információkat kódol. A nukleotidok egymás utáni sorrendje és az általuk felépített tripletek (más néven kodonok) alkotják a DNS-szálban a nukleotidszekvenciát vagy DNS-szekvenciát. A „gének szintjétől" a „fehérjekifejeződés szintjéig". A genetikai kód Az imént ábrázoltak alapján tehát a sejtben van egy „génszint" és egy „fehérjeszint": a gének szintjét a nukleotidsorrend, illetve DNS-szekvencia nukleotid
létezik
szinten
olyan
-
van
húsz
fejezi -
ki,
egy
fehérjék belőlük
amelynek „szöveg"
épülnek -
a
elemei
„betűit"
fel,
génszint
-
alkotják.
amelyeknek által
négy az
különböző A
fehérje-
építőelemei
meghatározott
sorrend-
be rendeződnek. Már csak az a kérdés, hogy a génben tartalmazott
információt
hogyan
használja
fel
a
szervezet
a
fehérje
előállításához. Már Mendel is gyanította, hogy a gének bizonyos részei adott fehérjéket határoznak meg. Az tehát a kérdés, hogy a
231
5. ábra: Hogyan íródnak át a gének, és hogyan kell „lefordítani" a bennük tartalmazott információkat a fehérjék előállításához?
Magyarázat az ábrához A fehérjék (proteinek) az anyagcsere főszereplői. A gének tartalmazzák a fehérjék felépítéséhez szükséges terveket. Az emberi szervezet örökítőanyaga nagyjából 23 ezer tervet tartalmaz 30 ezernél is több fehérje felépítéséhez (mivel több tervet különbözőképpen is „le lehet olvasni", a tervek - gének - száma kevesebb, mint a fehérjéké; a test egyes sejtjeiben csak azokat a fehérjéket állítják elő, amelyekre az egyes sejtek specializálódtak). Egy-egy fehérje terve megváltoztathatatlanul bele van írva a megfelelő gén által tartalmazott örökítő információ „szövegébe". Ez a terv öröklődik. Hogy azonban egy gén be- vagy kikapcsolódik-e, az a legtöbb gén esetében nagymértékben függ az adott környezeti feltételektől. Az ábra azt mutatja, hogyan fest a gén „szövege": az örökítőanyag DNS-szála négy építőelemből (nukleotidból) áll, amelyeket az A, C, Τ 232
és G rövidítéssel jelöljük. A gén „szövege" a nnkleotidok meghatározott sorrendjéből áll össze. Ez a „szöveg" nem más, mint a DNS-szekvencia vagy másképpen nukleotidsorrend. A nnkleotidok hármasával tripletet alkotnak, amelyet kodonnak nevezünk. Az A, C, Τ és G nukleotidból 64 különböző triplet vagy kodon épül fel. Minden triplet (kodon) egyegy aminosavat határoz meg a fehérjék felépítéséhez. A szaknyelvben rövidítésekkel jelölik a fehérjéket felépítő aminosavakat, például a Met a methionint, az Asn az asparagint, a Ser a serint jelenti, és még folytathatnánk a sort. Húsz aminosav áll rendelkezésre a fehérjék felépítéséhez. Mivel több triplet (kodon) van, mint aminosav, több adott triplet kódolhat egy adott aminosavat. Miközben a tripletek egymás után kerülnek sorra a gén „leolvasása" folyamán (ez a sejtmagban történik), a sejt (a sejtmagon kívül, de a sejten belül) ezzel párhuzamosan felépíti a megfelelő fehérjét. Az aminosavak sorrendjét aminosav-szekvenciának nevezzük. DNS-szekvencia meghatározott
„szövegét"
hogyan
lehet
aminosavsorrenddel
„lefordítani"
jellemezhető
az
fehérjék
egyes felépí-
téséhez. Az volt James Watson és Francis Crick döntő felfedezése az 1960-as évek végén, hogy a DNS már említett tripletjei (melyek három
egymást
követő
nukleotidból
téséhez,
vagyis
maznak.
Így
a
nukleotidsorrendjét.
DNS
tehát
bizonyos
lehet
aminosavakhoz
„lefordítani"
elvileg úgy történik,
állnak)
A
egy
sejt
fehérje
tartozó
fehérje
fehérjék
hogy a
egy
„kódot"
elkészítartal-
aminosavsorrendjére
sejten
belüli
előállítása
a megfelelő sorrendben
„leolvassa" (átírja) a tripleteket, egyiket a másik után, és ez alapján egy
aminosavláncból
aminosavról
aminosavra
felépít
egy
fehér-
jét, mégpedig annak megfelelően, hogy az adott tripletek milyen információt kódoltak az egyes aminosavak előállításához. Mielőtt még a géntevékenység szabályozása felé fordulnánk, már most világosan láthatjuk, milyen alapelv szerint történik a génekben tartalmazott információk lehívása: egy fehérje előállítása attól
233
függ, hogy a sejt mit olvas le a DNS-szekvencia „szövegének" adott részéről, és hogyan alkalmazza ezt a fehérje lépésről lépésre történő
felépítéséhez.
A
fehérje
aminosavsorrendjét
tehát
szövege, vagyis a DNS nukleotidsorrendje határozza a
munkának
a
„szerszámos
lebonyolításához
ládája",
amelyet
a
sejtnek
mára
számos
van
a
gén
meg. Ennek
egy
biokémiai
részletében
ismerünk,
jóllehet ebben a könyvben nem szükséges foglalkoznunk vele. Talán néhány olvasónak feltűnt, hogy 64 különböző triplet áll rendelkezésre
a
gének
szintjén
ahhoz,
hogy
a
DNS-szekvenciát
lefordítsuk egy fehérje aminosavsorrendjére, és ezzel 64 különböző lehetőség fehérje
adódik szintjén
egy csak
információ húszféle
kódolására.
aminosav
Ezzel
létezik,
szemben
amelyek
a
közül
mindig csak egyet kell kódolni, hogy soron következőként hozzá lehessen fűzni az épülő fehérje láncához. Tripletekből tehát „többlet" van (pontosabban: kódolási lehetőségekből van többlet). A
természet
tripletekkel
arra
kódolja
használta
egy-egy
ezt
a
többletet,
fehérje kezdetét
és
hogy
bizonyos
végét.
Mivel
a
tripleteket kodonoknak is nevezik, a megfelelő tripleteket „startkodonnak"
és
„stop-kodonnak"
hívják
(ez
utóbbiból
három
is
van - a szaklektor). A még így is megmaradó felesleges tripletekre azt hagyta a természet, hogy egy bizonyos aminosavat több triplet is kódolhat, amit másképpen úgy is kifejezhetünk, hogy ugyanazt az
aminosavat
több
DNS-triplet
kódolhatja.
Természetesen
nem
véletlenszerűen, hanem pontosan meghatározott módon. Craig Venter „holdraszállási projektje" James Watson és Francis Crick azzal a felfedezésével törte fel a „DNS-kódot", a
sejt
egy
felépítéséhez.
hogy
a
bizonyos Ezért
DNS-szekvencia aminosavsorrendre
a
felfedezésükért
olyan „fordít kapták
„szöveg", le" meg
amelyet
egy
fehérje
az
1962-es
Nobel-díjat. Azonban csak a 2000. év elején sikerült az amerikai Craig Venter cégének és egy nemzetközi konzorciumnak (amelynek többek között német kutatók is a tagjai voltak), a két első
234
munkacsoportnak hosszúságú (genom) tudós
humán
munkássága Az
az
összesen
DNS-szekvenciát.
nagy részeit
térképezték. nagy
tisztáznia
Az
milliárd
emberi
nukleotid
génállomány
már korábban sikerült tisztázni. Számtalan
révén emberi
hasonlatosságot
3,9
a
legfontosabb
génállomány
mutatott
a
funkciógéneket teljes
holdra
már
szekvenálása
szálláshoz,
feltehát
mivel
óriási
génen kívüli DNS-szakaszok is beletartoztak.
Hogyan épül fel egy gén? Eddig nem beszéltünk arról,
hogyan épül
fel
egy-egy különálló
gén. A gén a DNS-szekvencia egyik szakasza, amelynek genetikai szövege egy bizonyos fehérje tervét hordozza. Egy különálló emberi gén átlagosan 3000 nukleotidból áll, tehát nagyjából 1000 tripletből; de nem az összes
triplet
hasznosul,
vagyis
az adott
fehérje sokkal kisebb számú aminosavból épül fel. A teljes emberi DNS-szekvencia
felfedezésével
kiderült,
hogy
kb.
23
ezer
gén
van a humán genomban. Az első becslések még 30 ezer génről szóltak, de ezt később jelentősen módosították. Egy-egy gén eddig tárgyalt DNS-szekvenciája először csak a hozzá
tartozó
fehérje
szekvenciáját
és
alapstruktúráját
határozza
meg, azt azonban már nem, hogy ez a fehérje valóban el fog-e készülni. Hogy milyen fehérjék készülnek el, és melyik szervben (illetve ezeknek a szerveknek a sejtjeiben), az pontosan szabályozott. A test különböző szerveiben, illetve azok sejtjeiben mindig csak bizonyos
gének
„fejeződnek
ki",
és
még
egy-egy
sejt
„kifeje-
zett" génjeiben is szabályozott a fehérjeszintézis mértéke. Vannak olyan gének, amelyek az élőlénynek a fogantatástól a halálig tartó fejlődése során csak bizonyos időszakokban aktiválódnak. A sejtben „kifejeződő" géneknek csak egy része aktív tartósan és ingadozások nélkül. A tartósan 235
magas
szinten
tevékenykedő
gének a sejt alapfelszereléséhez tartoznak (pl. a sejt szerkezetének fenntartását
látják
el
vagy minimális
energiaellátását
biztosítják),
ezért „háztartási géneknek" (house-keeping genes) nevezik őket. Minden egyes sejt génjeinek nagy, meghatározó része azonban szabályozottan működik: ez azt jelenti, hogy a gén aktivitása olyan jelektől függ, amelyek a sejtből, a sejten kívülről vagy a szervezeten
kívülről
(vagyis
a
külvilágból)
érkezhetnek.
Ezzel
később
még foglalkozunk. Ember és ember - hasonlóságok és különbségek a gének között Nem egy kortársunk nagy meglepetésére az derült ki az emberi genom teljes megfejtése után 2001-ben, hogy a DNS-szekvencia, tehát húszezernél is több emberi gén „szövege" minden embernél 99,9%-ban (!) azonos. Bár mi emberek - szerencsére - sok mindenben kívül
eltérünk nagy
egymástól,
mértékben
különbségek
tehát
„szövegén".
genetikai
hasonlóak
csupán
A valódi
csekély
genetikai
értelemben
vagyunk.
Az
mégis
emberek
rendközötti
mértékben
alapulnak
a
betegségektől
eltekintve
az hatá-
gének
rozza meg a különbséget, hogy melyik gén kapcsolódik be és ki, és hogy a bekapcsolt gének mennyire lesznek aktívak. Abban a kérdésben, hogy a gének be- vagy kikapcsolódnak-e, óriási (bár nem
kizárólagos)
epigenetikának
szerepe
nevezzük
van
a
azokat
a
környezetnek, tényezőket,
összefoglalóan
amelyek
a
gének
hosszú távú be- és kikapcsolásával függnek össze. Abban a kérdésben,
hogy
a
bekapcsolt
(„génszabályozás"), felelősek.
A
gének
csaknem
génreguláció
ténylegesen
kizárólag aspektusa
a
aktiválódni
környezeti
nagyrészt
nem
fognak-e
tényezők
a
örökölhető
genetikailag. Mindenekelőtt
két
területen
találkozunk
a
DNS-szekvencia
0,1 százaléknál is kevesebbre tehető, örökölhető részével,
amely
megkülönbözteti az embereket egymástól: először is vannak a teljes egészséges népességre jellemző genetikai eltérések; ezek felelősek azért, hogy bizonyos
fehérjék a normál népesség egyes alcsoport236
jaiban
apró
eltéréseket
mutatnak
a
saját
aminosavsorrendjükben,
tehát ugyanannak a „típusmodellnek" a „különleges kiadásai". Az ilyen eltéréseket a szakemberek - a DNS szintjén - polimorfizmusnak
nevezik,
amelyek
akkor
lehetnek
fontosak
a
hétközna-
pokban, amikor egy-egy ilyen egyedi kiadás kisebb (vagy éppen nagyobb) szerephez jut az anyagcserében az adott fehérje átlagos változatához képest. Fontos változatai vannak például a májfehérjék egyik csoportjának, amelyek az idegen anyagok és a gyógyszerek kiválasztásában segítenek. A második olyan terület, ahol a 0,1
százaléknyi
genetikai
eltérés
érzékelhető az emberek
között,
nem más, mint a valódi örökletes betegségek, amelyeknél a gén „szövege"
úgy
módosul
egy
nélkülözhetetlen
génben,
hogy
egy
fehérje nem tudja ellátni a saját feladatát a megfelelő módon (pl. a különböző vérbetegségek, a cisztás fibrózis vagy a Huntingtonkór esetében). Az emberek
közötti
etnikai
és alkati különbségek túlnyomó-
részt a gének hosszú távú leolvashatóságán (epigenetika) múlnak -
amelyet
a
környezet
is
epigenetikában
előforduló
harmadik,
utóbbi
az
befolyásol.
években
megkülönbözteti
az
gének
(de
génszakaszok
a
nagyobb
egyes
is
embereknek
emberek
létrejöhetnek. mennyi
DNS-szövegben
mellett
felfedezett
amely
többféleképpen
A
különbségek
létezik
befolyásoló
génállományát: is)
Nagyon
„példányuk"
nemcsak eltérő
van
az egy
tényező, az
egyes
egy-,
hanem
lehet,
egy-egy
és
még
hogy
az
génből
(ez
a jelenség az ún. copy number variation [CNV]). Ez éreztetheti a hatását a betegségekre való fogékonyságban, de akár az élelmiszerek és a gyógyszerek feldolgozásában is. Egy gén „példányszáma" a stabilan öröklött tulajdonságok közé tartozik. Örökletesek vagy nem örökletesek a betegségek? A
valódi
Csupán
a
szekvencia
örökletes valódi vagy
betegségek
genetikai bizonyos
szerencsére
betegségeknél génszakaszok
237
rendkívül
beszélhetünk örökölhető,
ritkák. a
DNS-
betegséghez
vezető
módosulásairól.
Gyakran
csak
arról
van
szó,
hogy
egy
meghatározó helyen az egyik nukleotid helyett egy másik áll (A, T,
G
vagy C).
Az
ilyen
eltéréseket
pontmutációknak
nevezzük.
A mutációk következmények nélkül maradhatnak, ha nem a génen belül következnek be, vagy ha nem döntő módon befolyásolják a fehérje tervét. Az örökletes betegségeknél azonban a mutáció olyan
fehérjét
változtat
meg,
amelyből
anyagcserezavar,
abból
pedig betegség alakul ki. Az za
összes
emberi
genetikai mutáció
betegségnek
csupán
1-2
vagy CNV.
A 98
a
gének
jelentősége
nem
változtatásában
rejlik,
hanem
abban,
hogy
(indukálják),
illetve
hogyan
betegségnél vagy
aktiválják
százalékát
okoz-
százalékra tehető többi a
DNS-szekvencia miként
meg-
kapcsolják
kapcsolják
le
be
vagy
deaktiválják (reprimálják) őket a különböző tényezők. Néhány
viszonylag
elterjedt
betegségnél
(pl.
a
mellráknál
vagy az Alzheimer-kórnál), amelyek a sajtó minden híresztelésével
ellentétben
jórészt
semmilyen
öröklött
tényezővel
nincsenek
kapcsolatban, van a betegeknek egy kicsi, 1 és 5 százalék közötti alcsoportja,
akiknél
Ezért
az,
rek
van 1
amely
hogy
százalékánál három
presenilin-1
és
szerephez
gén
az
egy
jutnak
az
öröklött
Alzheimer-kórban genetikai
egyikénél
mutáció
léphet
presenilin-2).
A
fel
mellrák
(e
tényezők
megbetegedett okozza
a
gének
embe-
betegséget,
nevei:
betegségénél
is.
5
APP,
százalék
alatt marad a genetikai hátterű változat (ezekben az esetekben a három (és
ún.
BRCA-gén
egyikét
érinti
a
mutáció).
Tény azonban
a hozzátartozók számára ennek van legnagyobb
jelentősége),
hogy a mellrákban szenvedő nők 95%-a és az Alzheimer-kórban szenvedők 99%-a nem örökletes betegségben szenved. Az egészség titka a betegségek nagy többségénél nem a gének szövegében, hanem
a
tevékenységük
szabályozásában
érkeztünk a következő kérdéshez.
238
keresendő.
Ezzel
el
is
Hogyan történik a gének szabályozása? A génreguláció Hogyan aktiválódik vagy deaktiválódik egy bizonyos gén? Ki dönt a géntevékenység szabályozásáról? Ehhez vetnünk kell egy pillantást a „környezetre", amelybe egy-egy gén „beágyazódik" a „végtelen"
DNS-szálon.
Minden
génnek
van
egy
kezdete,
amely
a
start-kodonnak nevezett tripletet is tartalmazza, és ahol elkezdődik az adott DNS-szakaszról a fehérje kódolása, valamint a szekvencia alapján az adott fehérje aminosavláncának felépítése. S van egy vége is, amelyet egy stop-kodonnak nevezett triplet jelöl, amely a gén leolvasása során a fehérje előállításának végét jelenti. Ne
feledjük,
hogy
a
DNS-szál
látszólag
„végtelenül"
hosz-
szú, vagyis a DNS nukleotidlánca egy-egy gén mindkét végénél tovább halad. Egy gén DNS-szekvenciáját csak egy irányba lehet leolvasni, ezért a gén kezdete előtti szakaszt „felső szakasznak" (angolul: upstream), a gén vége utáni szakaszt pedig „alsó szakasznak" (downstream) nevezik a génkutatók. Egy-egy gén előtt és után tehát tovább folytatódik a DNS-szál, amelyben nagyok ra
a
szomszédos
lehetnek.
becsülhetők
Az a
gén
emberi
kezdetéig
terjedő
DNS-szálnak
„génpöttyök"
szakaszok
összesen
(génlokuszok)!
A
2
nagyon
százaléká-
gének
közötti
szakaszokon a DNS-szál szintén az A, C, Τ és G nukleotidokból áll,
de
ezek
nem
a
fehérjék
terveit
hordozzák,
hanem
egyéb
információkat. A génszabályozás helye. A „regulátorszekvenciák" A gén leolvasásának kezdetét jelző hely előtt a DNS-szálon, az úgynevezett
nem
kódoló
területen
többnyire
rövid
szekvenciák
találhatók, amelyek rendkívüli jelentőségűek. Ezek a rövid és az adott
gén
„előtt"
elhelyezkedő
DNS-szakaszok
azt
szabályozzák,
hogy kifejeződjön-e az utánuk következő gén, s ha igen, akkor milyen
mértékben. Ezért kapták
239
a
„regulátorszekvencia"
(ango-
lul:
regulatory
sequences)
nevet.
Két
formájukat
különböztetjük
meg: az adott gén elejétől nem messze találhatóakat promoternek nevezzük
(az
angol
fogalom
a
aktiválják
az
utánuk
következő
funkciójukra gént).
Az
vonatkozik:
adott
géntől
ezek
távolabb
esőeket enhancernek nevezzük (melynek fordítása hasonló, mint a promoternek).
A
promoter-
és
enhancerszekvenciáknak
ugyanaz
a dolguk: „be" és „ki" tudják kapcsolni a szabályozásuk alatt lévő gént,
s
bár
működési
mechanizmusaik
némileg
eltérőek,
ezekkel
e helyütt nem kell részletesen foglalkoznunk. Az a tény sem érdekes most számunkra, hogy az enhancerszekvenciák olykor a gén „utáni" vagy „előtti szakaszon", sőt néha a génen belül találhatóak. A gének irányítói. Az „átírást szabályozó faktorok" Az
a
promoterszekvenciák
különlegessége,
gok kapcsolódási, illetve kötési helyei.
hogy
bizonyos
anya -
Ezek az anyagok érkez-
hetnek a sejtből, a sejten kívül a szervezet többi részéből vagy a
környezetből
anyagok
nagyon
kapcsolódnak kenységet, gyengébben átírásnak csolódó
(a
környezetből
gyakran
a
és
a
ki.
(transzkripció) anyagokat
promoterszekvencia
ami
továbbiakban
fejeződik
saját
összetalálkoznak).
promoteren,
vagyis
a
Mivel hívják, és
Ezen
a
gén
vagy
érkező
anyagok
megváltoztatja
a
összegéntevé-
erősebben,
a
gén
leolvasását
a
promoterszekvenciákhoz
transzkripciófaktoroknak létezik,
szervezetből
éppen
nevezik.
ilyen
sok
vagy
szaknyelven kap-
Sok
különféle
átírást
szabályo-
zó faktor is. A lerakódás csak ott történhet meg, ahol „illeszkedik"
egymáshoz
géntevékenység,
a
két
amikor
anyag.
egy
Csupán
megfelelő
akkor
változik
átírást
meg
szabályozó
a
faktor
hozzákötődik a DNS neki megfelelő promoterszekvenciájához. Egy
bizonyos
szabályozó
promoterszekvenciához
az
vagy
vezethet.
kikapcsolásához
utána
faktor következő
Ha
a
kapcsolódása gén
a
bekapcsolásához
promoterszekvencia
eldobja
a transzkripciós faktort, vagy az magától válik le róla (sok transzkripciós faktornak
korlátozott az életideje), akkor a génműködés 240
visszaáll az alapállapotába. Amennyiben a gén több elé kapcsolt promoterszekvencia „parancsnoksága" alatt áll (gyakran ez a helyzet), akkor ezek a szakaszok kölcsönhatásba léphetnek egymással, például
felerősíthetik
egymás
hatásait.
Ekképpen
a
legtöbb
gén
esetében több hatás is befolyásolhatja a génműködést, ami nagyon finom szabályozást tesz lehetővé.
A kívülről érkező jelek. Kommunikáció a gének és a környezet között Mint már említettük, azok a jelek, amelyeket az átírást szabályozó
faktorok
küldenek
a
szabályozó
szekvenciáknak,
s
így egy-
egy gén be- vagy kikapcsolásához vezetnek, érkezhetnek a saját szervezetből vagy a külvilágból. Némelyik kívülről érkező transzkripciós faktor például a táplálkozás során kerül be a szervezetbe (nem mindegyikük jó a test számára: például bizonyos rákkeltő mérgek szabályozóként működnek). Nagyon
gyakori,
a környezetből
hogy
egy
transzkripciós
és a szervezetből
faktor
bekötődése
érkező jelek együttműködésétől
függ. A transzkripciós faktorok nem anyagszerű jelek (pl. az UV fény)
hatására
is
a
regulációs
promoterszekvenciákhoz
kapcso-
lódhatnak. A gének szabályozására azonban az agyban hatnak leginkább a nem anyagszerű hatások: az öt érzékszerv által észlelt társas helyzeteket
az
idegsejthálózatok
folyamatosan
biológiai
jelekre
fordítják le, amelyek a maguk részéről óriási hatást gyakorolnak a transzkripciós az
agyunk
faktorok kötődésére.
biológiává
alakítja
át
a
Úgy is
mondhatnánk, hogy
pszichológiát.
Ez
magyaráz-
za meg, hogy a lelki élmények miért tudnak nagyon rövid idő alatt számos gént aktiválni vagy deaktiválni. Előfordul, hogy egy gén bekapcsolása és a megfelelő fehérje előállítása között csupán néhány perc telik el.
241
6. ábra: Gének aktiválása kívülről érkező jelek révén, a pszichés tényezőket is ideértve
Magyarázat az ábrához A
példánkban
szereplő
interleukin-6
nevű
immunjelzőanyag
génjét
egyaránt aktiválhatják szabályozó faktorok és a pszichés stressz. A 242
gének pszichés stressz általi aktiválása nemcsak az interleukin-6, hanem számos további gén (pl. a CRH-t kódoló stresszgén) esetében is megtörténhet. A pszichés stresszt az agy biológiai jelzésekké alakítja át, például azáltal, hogy idegi ingerületátvivő anyagok (pl. noradrenalin vagy glutamát) választódik ki. A stressz számos gént aktiválhat vagy kapcsolhat ki. Az ábra az interleukin-6 példáján mutatja meg a gének aktiválásának alapvető mechanizmusát. Az örökítőanyag „végtelen" DNS-szálát az ábrán egy balról jobbra kanyargó szalaggal szemléltettük. A DNS-szálat az A, T, G és C kémiai jelzésű négy lehetséges építőelemből (nukleotidból) álló sorozat (szekvencia) alkotja. A DNS-szálon található géneket az aktiválja a sejt magjában, hogy transzkripciós faktorok kapcsolódnak a DNS „kapcsolóihoz", amelyek egy gén előtt találhatóak. Promoterszekvenciának nevezzük
az
ilyen
DNS-kapcsolókat,
amelyek
közvetlenül
szabályoz-
zák az utánuk következő gén aktivitását. Ha a transzkripciós faktor egy megfelelő promoterszekvenciához kapcsolódik, akkor ez oda vezet, hogy az „utánakapcsolt" gén átíródik. A számos promoterszekvencia egyike, amely példánkban az interleukin-6 génjét
szabályozza,
meg tudja kötni az
NFkB nevű
transzkripciós
faktort. Az NFkB transzkripciós faktor aktiválását, vagyis promoterhez való kötődését olyan jelzőanyagok is kiválthatják, amelyeket a lelki stressz szabadít fel. A fontos, sok gén esetében szerepet játszó NFkB transzkripciós faktor aktiválását több kutatócsoport is igazolta.
243
