12. fejezet
Ramona mosollyal az arcán ébredt fel. Nem is gondolkodott azon, hogy vajon mi csalhatta elő ezt a vigyort, egyszerűen boldog volt. Az órájára pillantott és látta, hogy még a hat órát sem ütötte meg. A fáradtság legkisebb jele nélkül kikelt az ágyából, megmosakodott, majd köntösében leosont a konyhába, ahol Marta készítette a reggelit.
Jó reggelt asszonyom! –állt a szolgáló az Úrnője elé. –A reggelije perceken belül elkészül, nem vártam ilyen koránra. Nem tudtam tovább aludni. –Ramona leült az asztalhoz, amire Marta egy csésze kávét tett. –Felipe és Ramoncita ezen a hétvégén mennek Spurtownba, igaz? Igen, Ruy Coronadoék hívták meg a hétvégi mulatságra őket. Ön nem megy senora? Tudod, hogy nem vagyok a mulatozás híve. Ráadásul kitaláltam aznapra valamit. –Ramona sejtető mosollyal nézett a szolgálóra és belekortyolt a kávéjába. Micsodát asszonyom? Szombaton egy éve lesz, hogy Jack elrabolt, és gondoltam ezt megünnepelhetnénk. Hát –húzta el a száját Marta –nem sok exfogoly van, aki ezt ünnepelné. De én másfajta fogoly voltam, ezt ne felejtsd el! Ha akarnám, sem tudnám. –nevetett Marta. –És mivel szeretne készülni? Arra gondoltam, hogy meghívhatnám egy vacsorára, amit én főzők neki. Ezenkívül vettem neki egy ajándékot is, amit aznap este adok majd oda. Akkor kapóra jött a fiatalok kiruccanása, igaz? Így van. –mosolyodott el Ramona. –Marta. Tessék asszonyom? Ez a tej savanyú. –szagolt bele az Úrnő a kávéja mellé kikészített tejbe. Valóban? Én nem éreztem rajta. –Marta elvette a tejet és öntött magának egy kisebb pohárba, hogy megkóstolja. -Igaza van, senora. Tényleg savanykás, pedig az illatáról nem tűnik ki először. Az én érzékeim sosem csalnak. –kacsintott az asszony és felállt a helyéről. –Megyek felöltözöm és meglátogatom Jacket. Reggelinél találkozunk. –mielőtt Ramona kiment volna a konyhából magához vett egy szelet tortillát és a szobája felé haladva elcsipegette.
Ramona szépen kicsinosította magát és a hátsó ajtón keresztül kiosont a földekre, ahol Jack a babot kapálta be.
Szép jó reggelt Jack! –köszönt a férfire Ramona. Téged látván még szebb! –köszönt vissza Jack és Ramona elé lépett, hogy megcsókolhassa. –Hogy- hogy ilyen korán fent vagy? Nem tudtam aludni. –húzta el a száját a nő. És ezért inkább kijöttél hozzám, hogy elűzzem unalmad? –karolta derekánál kedvesét a serif. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, vagy tévedek? Te sosem tévedsz. Tetszik, hogy így hízelegsz. –nevetett Ramona. Csak jó vagyok valamire. –kuncogott Jack is. A kapálás mellett? –az asszony kinézett a férfi válla fölött. –Sok van még hátra? Egy órája kezdtem hozzá. És a többi munkás? –nézett körül a nő. Még reggeliznek, de hamarosan itt lesznek, tehát jobb lenne, ha elengednélek. De én azt akarom, hogy ölelj! –Ramona hozzábújt Jackhez. Ha befejeztem, találkozhatunk és addig ölellek, amíg meg nem unod. Ezt lehetetlenség megunni. –az asszony lassan eltolta magát a férfitől. –Viszont segítek neked kapálni, hogy minél előbb végezz. Te? Kapálni? –röhögött fel Jack. –Fogtál már valaha kapát a kezedben? Majd te megtanítasz. Én? Horgászni is megtanítottál, akkor ez se jelenthet nagy ördöngösséget. Lassan ott tartok, hogy meg sem lepődöm az ötleteiden. – Jack elengedte Ramonát és a kezébe vette a kapát. –Gyere, életem, megmutatom, de csak megmutatom, nem csinálhatod! Szép kis kezecskéd nem erre teremtetett. Majd én eldöntöm, jó? –lépett mellé a nő. –Hagy lám!
Jack felvette a kapálási pozíciót, és serényen mutatta Ramonának a kapálás műveletét.
Ez nem is olyan nehéz. –jegyezte meg az asszony. –De most én jövök! –túrta ki Jacket a helyéről. Mindkét kezeddel fogd, így! –a férfi elhelyezte Ramona kezeit a kapanyélen. –Egy kicsit meghajlasz és megemeled a kapát a földtől körülbelül 15 centire. Ennyi precizitás kell hozzá? –nézett Ramona a szorosan mellette bedűlt Jackre, aki szinte átkarolta az asszonyt. Hát mérőszalagot azért nem kell hozni. –nevetett a férfi, amikor Ramona elveszítve egyensúlyát a bab felé esett. Jack azonban idejében visszakapta. –Nagy szerencse, hogy megfogtalak, különben a fél babállományt tönkre tetted volna. Most te komolyan a bab miatt aggódsz? És, ha például úgy elesek, hogy megsérülök? Életem, ez csak föld, mellesleg puha, tehát semmi bajod nem esett volna. Ez kedves a részedről. És még én akartalak meghívni téged vacsorára. –mondta Ramona mogorván. Vacsora? Mikor? –csillant fel Jack szeme. Szombaton. –felelte a nő keresztbe tett kezekkel. Ne légy már ilyen! –Jack átölelte kedvesét és egy csókot adott az arcára. De neked fontosabbak a babok. Nem fontosabbak, csak fontosak, mert mi lett volna, ha letaposod őket? Mit ettél volna? Ez igaz. –nézett Jackre Ramona. –De nem akarom, hogy tovább kapálj! Akkor mégis mit csináljak senora Moreno? –engedte el szerelmét a férfi. Nem reggelizünk együtt? Kilovagolhatnánk a folyópartra, beszélgethetnénk, megmártózhatnánk a vízben… -vetette fel sorjában az ötleteket a nő félszegen csábos mozdulatokkal. Ez tényleg jobban hangzik, mint a kapálás. Akkor jelzem is senora Martanak a reggeli ötletét, te addig öltözz át kényelmesebb ruhába. –kacsintott Jack Ramonára, aki boldogan vette az irányt a ház felé.
Martanak egyre csak fogytak az ötletei a tarsalyából, amik az Úrnőjének alibijeiként használt fel. Nem mondhatta folyton, hogy nem érzi magát jól, mert az aggodalmat kelthet a gyermekeiben, viszont a dolgozószobába sem zárathatta be állandóan. E reggelen is a félhazugsághoz kellett
nyúlnia, és azt mondania Felipének, hogy az édesanyja korán reggelizett és kilovagolt. Ennek lassan véget kell érnie, és szint vallani, vagy örökre szakítani. Annyi biztos, hogy ezt a kapcsolatot valamelyik fél megsínyli.
Ramona, nem jössz be? –kérdezte a parton ülő nőt a vízben lubickáló Jack. Jó itt nekem kint! –kiáltott be Ramona. –Vigyázok a reggelinkre. Ugyan ki enné meg? A hangyák példának okáért. Meg te életem. De én nem vagyok hangya. Hát az nem. És mivel nem vagy az, bejöhetnél. És, ha megint belemegy valami a talpamba? Akkor majd kiszedem. –Jack látta Ramonán a meggyőzhetetlenséget, ezért kénytelen volt cselhez folyamodni. –Segíts Ramona! –bukott a víz alá, majd ismét feljött. –Egy hínár…elkapta...-bukott le véglegesen a férfi, amikor Ramona ijedt arcot vágva felállt a helyéről és Jack felé mozdult. Jack! –kiabálta, de a férfi nem jött elő. –Jack! –Ramona egyre idegesebb lett és ruhájának legalsó rétegét magán hagyva rontott a vízbe miközben folyamatosan a férfit szólítgatta egyre sírósabb hangnemben. Már a derekáig ért a víz, amikor Jack kiemelkedett a vízből. Ramona megkönnyebbülten átkarolta a férfi nyakát. –Azt hittem már odavesztél.- a nő szinte remegett. Én meg azt hittem már sose jössz. –lihegte a férfi, amire Ramona elengedte és mérgesen nézett rá. Te becsaptál. Fogjuk rá. Tudod, mennyire megijedtem! –kiabálta a nő. Szeretem, amikor ilyen vagy. –nevette el magát Jack és ölébe kapta Ramonát, hogy megcsókolja. Az asszony egyáltalán nem ellenkezett és örömest folytatta a víz alatt is, mint valamily szerelmi légyottot.
A már egy hónapja lezajlott közös kalandjuk Kalifornia messzi városában szorosabbra fűzte kapcsolatukat. Jack eddig is bátran vállalta szerelmét, viszont Ramona még csak most kezdte kibontani a szárnyait és egyre nyíltabban, kevesebb félszegséggel közeledett a férfi felé, akit tagadhatatlanul bántott, hogy az asszony még mindig nem képes bevallani neki valódi érzéseit.
Hiába szereti őt ennyire, ha cserébe sose kapja meg azt, amire igazán vágyik. Vegye bizonyításnak azt, hogy vele van, állandóan keresi a társaságát? Lehet a magányosság vagy megszokottság miatt nem képes tőle elszakadni. Elhatározásra kell jutnia, még pedig ezen a szombaton. A vacsora alatt kicsalja Ramonából a szerelmi vallomást, legyen az bármi is az.
Ramona titkon, de annál nagyobb lelkesedéssel készült a szombat esti meghitt percekre. Dolgozószobájában szorgosan állította össze a menüt, miközben mindenki azt gondolta, hogy a birtok ügyei foglalják le őt ennyire. Felipe sem sejtette, ugyan miből is gondolhatta volna, hogy édesanyja egy kellemese hétvégére készül ennyire. Ezért is kérte meg, hogy Alejandrito, Ramoncita kisfia itthon maradjon, mert a spurtwoni mulatozás alatt úgysem tudnának elegendő figyelmet rászánni. Ramonának sosem okozott gondot az unokájára való figyelés, hiszen imádott vele lenni, így a legkisebb vonakodás nélkül elvállalta az őrizetet. Este különben is alszik, nem sok vizet zavarhat.
Felipe és Ramoncita még péntek délután elhagyták a birtokot, így Ramona nyugodtan hozzáláthatott az előkészületekhez. Marta szíves örömest segített neki a vacsora fogásainak elkészítésében, így remek társaságban el tudták mulatni az időt. Amíg Ramonának nem tellett sokba kicsinosítania magát az estéhez, addig Jack számára annál nagyobb akadályt jelentett mindez. Még sosem készült sehova, még sose várták el tőle, hogy fess úriemberként jelenjen meg bárhol is. Nem mintha Ramona elvárná tőle, hiszen eddig sem tett megjegyzést a külsejére. Na, jó. Egyszer, amikor megszólta a kócos hajviselete miatt, de abban igaza volt. Mégis mit vegyen most fel? Nincs is semmi ruhája. Jack kinyitotta a szekrénye ajtaját, ahol csak egy ütött kopott nadrágja, és szürke felsője volt. Oldalra nézett, ahol egy lavórban áztatta a másik két nadrágját, ami volt és az ingjét. Elfelejtette őket reggel kiteríteni. Ez nagy hanyagságra utal. Biztos, hogy Ramona a legszebb ruháját veszi majd fel, ő pedig a szokásos üldözött cuccban jelenik majd meg.
A fene, hogy nem gondolkodtam időben. – csapott a szekrényre a férfi. Ekkor viszont kopogtattak az ajtaján. Odasomfordált bárgyú arccal és kinyitotta. Jack! –lépett be Norteno a kezében egy dobozzal. –Ezt egy úr hozta neked. Azt mondja a városi szabó küldi és elnézésedet kéri, amiért ilyen késedelmesen tudta csak leszállítani. A ruhám! –mosolyodott el örömében Jack. –Tudod, Norteno. A hét elején beugrottam a városba, hogy valami ajándékot vegyek Ramonának, és gondoltam az alkalomhoz illően veszek magamnak ruhát is. Tegnapra volt beígérve, de nem jött. Azt hittem elfeledkezett rólam, de látod, csak közbe jött valami neki! –a férfi boldogan mesélte a dolgait miközben bontotta ki a szép ruháját. Aha. –felelte Norteno a szemöldökét felhúzva az ajtónak dűlve. - Segítsek elkészülni? Én is tudok öltözködni. –fordult hátra Jack. Hát, tizenöt perced van összesen és még a hajad is kusza. Kusza? –kapott a fejéhez Jack. –Igyekezzünk Norteno, mert az Úrnődet nem illik megvárakoztatni.
Úgyis te kapnál. –nevette el magát a Norteno és barátja segítségére sietett.
Ramona az utolsó simításokat végezte az étkezőben. Mindennek harmonizálnia kellett és kellemes hangulatot varázsolnia.
Tiszta bolond vagyok, igaz? –kérdezte Martát a nő. Ne mondjon ilyet, senora! Nagyon is aranyos, ahogy így lelkesedik. De ez mégsem olyan nagy dolog, és én meg akarom ünnepelni. –húzta el a száját Ramona. Ha nem tartaná annak, akkor most nem itt lenne. És szerintem ezt Mr. Green is a fejében tartja. Azt gondolod, hogy ő sem feledkezett meg erről? Biztosra tudom. De akkor hol késik ennyit? –nézett idegesen az órára Ramona. Már itt is vagyok. –lépett be Jack az ajtón. Ramona szíve is hevesebben kezdett verni, amint meghallotta a férfi hangját
Mosolyogva felé fordult és csillogó tekintettel nézett végig az előtte álló vonzó férfin. Jack fekete színű frakkot és vörös nyakkendőt viselt, amik kiemelték igéző kék szemeit és szőke hajzatát.
Nagyon csinos vagy ma este Jack. –sóhajtotta Ramona. Te pedig gyönyörű, mint mindig, de valahogy most még sugárzóbb. –bókolt viszont a férfi végignézve a törtfehér, mintázott ruhát viselő asszonyon, aki szokásos zártságát mellőzve engedte, hogy a mellkasa kis ívben, ahogy a ruha záródott, megmutatkozzon. A haja két oldalt fel volt tűzve, kontya pedig könnyedén ereszkedett a vállára, nyakát elfedve.
Jack egy lépést tett előrébb és átnyújtott egy szál rózsát kedvesének.
Ezt neked hoztam.
Köszönöm. –vörösödött el az asszony és finoman a szirmokhoz dörzsölte az orrát. Jack és ő is forróságot és nyughatatlan szívverést éreztek egymás közelében. Ramona a vázához sétált és beletette a virágot. Jack megállt előtte és gyengéd mozdulattal átkarolta a nőt és kezébe vette a kezeit, hogy csókot lehelhessen rájuk.
Marta az ajtóból mosolyogva figyelte a párocskát és ő már most ismerte azt az érzést, ami az Úrnőjében e percekben lezajlik, és azt, aminek vallomására még nem áll készen, önmaga felé sem.
Nagyon finom ez a vacsora. Dicséret érte a szakácsnőnek. –villázta ízletesen az ételt Jack. Köszönöm. –hajtotta meg köszönetképpen a fejét Ramona. Nem mondod, hogy te készítetted! –döbbent le Jack. – A világ legjobb szakácsnőjébe szerettem bele. –mosolygott a férfi miközben megfogta Ramona kezét és lehajtva a fejét csókot adott arra, majd felnézett a nő zöldesbarna szemeibe. Nagyon szentimentális vagy Jack. –jegyezte meg csípősen Ramona. A helyzet hozza magával. –nevette el magát a férfi, majd hirtelen fuldoklani kezdett. A nő rémülten állt fel és ugrott Jack mellé. Jack! Rosszul vagy? –ütögette a hátát, annak ellenére, hogy a férfi integetett neki, hogy nem szükséges. Meg akartál mérgezni? –Jack lepődötten nézett Ramonára, aki ugyanígy meghátrált. Tessék? Csak vicceltem! –pattant fel Jack és magához rántotta a megszeppent asszonyt. –Amúgy erős ütlegeléseddel majdnem a másvilágra küldtél, de komolyan. Mindjárt megint olyat kapsz, ha még egyszer becsapsz. A minap azt hittem a vízbe fulladtál, most azt, hogy az ételbe, én meg itt ijedten szenvedek. Tudod milyen rossz érzés ez? Sajnos, vagy nem sajnos, tudom. Ne haragudj! –Jack megsimogatta Ramona arcát és csókot adott oda, majd még egyet, és szorosan magához ölelve tovább csókolta. Az asszony átkarolta Jack nyakát és élvezte a férfi ajkainak gyengéd érintését. Miért gyengül el ilyen hirtelen, ha a karjaiban van, ha simogatja, ha csók éri? Miért ver hevesen a szíve akárhányszor csak látja, miért hiányzik neki, ha nincs vele? Miért akarja, hogy ez a pillanat se érjen véget? Miért akarja ennyire Jacket, miért? Küzd az érzései ellen, próbál, de egyre nehezebb. Szeretlek Ramona. –suttogta a férfi és csókot lehelt a nő ajkaira. Jack… Szeretlek. –csókolta tovább Jack Ramonát.
Jack… Szeretlek, imádlak. –Jack erőteljesebben magához szorította az asszonyt, aki beleremegett a férfi minden csókjába. Ramona elveszve érezte magát, Jack pedig tudta, hogy itt az idő, szint fog vallani, nem bírja tovább. Jack… Szeretlek… Jack, sze… Asszonyom! –lépett be Marta megzavarva a pillanatot. Mi történt, mi az? –lépett elő Ramona. A kis Alejandrito nagyon rosszul van. Lázas, kicsapja a verejték és most hányt is. Hogyan? –ijedt meg Ramona és Marta után sietett, akiket Jack követett.
Alejandro sírva tekergett az ágyában, amikor Ramona felért hozzá.
Édesem, mi a baj? Hol fáj? –ült le mellé. Mama. –pityeregte a kisfiú és a hasát fogta. Mit evett ma? -nézett Martara a nő. Ugyanazt, amit mindig. Eddig nem volt semmi probléma. –aggódott a szolgáló is. Azonnal adnunk kell neki valami teát. Hozz egy csészével, kérlek! Életem. –fordult vissza Ramona a gyerekhez. –Meglátod, hamar meggyógyulsz. –Ramona felállt és Jack felé indult, aki az ajtóban toporgott. –Ne haragudj, de nem folytathatjuk a vacsorát. Én azt akartam, hogy minden szépen teljen és annyi mindent akartam még mondani, de… Csss! –lépett Jack az asszonyhoz. –Megértem, ne aggódj! Segíts, kérlek! Szólj Nortenonak, hogy hozzon egy orvost. Elmegyek én .-indult Jack, ám Ramona visszarántotta. Ne! Kérlek, te maradj! Maradj itt velem! Rendben. –bólintott a férfi, majd tényleg elment, hogy Nortenonak kiadja az utasítást. Visszafele felhozta a lázcsillapításhoz előkészített vizet és a szobában összekeverte a hideggel, hogy langyost kapjon. Elérzékenyülve figyelte, ahogyan Ramona a karjaiban ringatja az alig másfél éves unokáját, mintha az édesanyja lenne. –Segítek, várj! –Jack átvette a kisgyereket,
amíg Ramona leöltöztette azt. Marta eközben áthúzta az átnedvesedett ágyat.
Együtt fürdették a kisfiút, majd helyezték vissza az ágyba, miután ivott a teájából is. Ramona egész éjjel ápolta az unokáját, majd amikor fáradni kezdett Jack vette át a szerepét. Ramona lement a konyhába még egy adag teáért. Amikor visszatért látta csak, hogy Jack elszenderedetten fekszik Alejandro mellett, kezét a kisfiú hasán tartva. Valószínűleg simogatta neki, hogy enyhítse fájdalmát. Ebben már van gyakorlata. Ramona elmosolyodottan nézte őket, olyan aranyosnak találta ezt a pillanatot.
Asszonyom! –lépett be az ajtón Marta. –A doktor megérkezett. Oh, akkor küld fel! –utasította izgatottan Ramona a szolgálót, majd Jackhez ment. –Jack, ébredj! Itt van az orvos. Miféle orvos? –ült fel a férfi és az ajtó felé nézett, amin az a doktor lépett be, aki egykor meggyógyította Ramonát. Jó estét kívánok! –emelte meg a kalapját a jóképű férfi, majd Ramonához fordult. –A Úr ismét az útjába sodort. –csókolt kezet a nőnek. Annak sem akadt jobb dolga. –jegyezte meg nem túl boldogan Jack. Ahogy látom magát is. –nyújtott kezet a serifnek az orvos, ám a férfi nem szívesen fogadta a jobbot. Jack, viselkedj! –pirított rá Ramona, akinek szó nélkül engedelmeskedett. Mi is a maga neve? Mert csak úgy ismerem, hogy doktor úr. –szólt közbe Jack. Oh, bocsássanak meg! Úgy emlékszem legutóbb sem mutatkoztam be. Hát nem. –csóválta a fejét Jack. A nevem George. George Clooney. És mi járatban errefele Mr. Clooney? –faggatta tovább derékra tett kezekkel a serif. Jack! Elég legyen! Alejandritot jött megvizsgálni, majd később társalogtok tovább. Persze. –Jack hunyorítva Ramonára, majd a doktorra nézett és kiment a szobából. Ahogy látom a férje még mindig az a féltékeny típus. Ne is foglalkozzon vele! –legyintett Ramona.
Alejandro aludt, így a doktor könnyebben alá tudta venni az anamnézisnek.
Mi a baja? –kérdezte Ramona. Vírusos fertőzés állhat a betegsége mögött. Felírok néhány gyógyszert, azokat kellene beszerezni. Rendben. –bólintott a nő, majd lekísérte a férfit a szalonba, ahol Marta, Norteno és Jack türelmetlenül álltak. Norteno! Ezt szerezzétek be mihamarabb! –nyújtotta át a receptet a férfinek Ramona. Marta, légy szíves készíts elő egy szobát Mr. Clooneynak. Itt marad? –lepődött meg Jack. Igen, hiszen mégsem engedhetem addig haza, amíg Alejandrito fel nem épül teljesen. Erre semmi szükség. Biztos van más páciense is a doktor úrnak, nem igaz? –ütögette meg szórakozottan George hátát Jack. Ha a senora arra kér, hogy maradjak, akkor nem tehetek mást. –vonta meg vállát a férfi. Hát azért ez…azért…izé…- habogott Jack. A helyzet súlyosságát tekintve erre szükség van, Jack. –váltott gyengébb hangnemre Ramona. Persze, persze. –bólogatott Jack. Marta, kísérd el Dr. Clooneyt a szobájába.
Marta az irányt mutatva elment a férfival, amíg Jack a szalonban toporgott.
Ne légy ilyen Jack! De…de…de látom rajta, hogy tetszel neki! Ezt csak azért mondod, mert féltékeny vagy! Amúgy is csak most találkoztam vele másodszorra! Harmadszorra! –mutatta neki Jack. –Először, amikor megvizsgált, majd amikor lecserélte a sínt, és most! Akkor háromszor! Lényegtelen! Ő orvos és az a feladata, hogy ellássa a betegeket.
Tudom! Akkor meg ne hisztizz nekem! Nem hisztizem! –feleselt vissza Jack, de Ramona haragos tekintetére egyből lehajtotta a fejét. –Bocsánat! Jobb, ha te is lepihensz, mert látszólag ki vagy merülve. –lépett oda Ramona és megsimogatta a férfi arcát. Hallod, életem. Tessék? Dr. Clooneynak azért majd adj felvilágosítást a kapcsolatunkról. Persze nem azért, hogy tudja hogy mihez tartsa magát, vagyis nemcsak azért, hanem azért is, hogy a gyerekeid ne tudják meg. Ne aggódj, Jack! –mosolyodott el Ramona és tovább simogatta féltékeny kedvesének az arcát. –Mindent elmagyarázok neki. Jól van. –mosolygott a férfi is és egy csókot adott Ramonának. Jack. Igen életem? Várj itt! –a nő elrohant és mire a férfi azt mondta volna, hogy jó, már vissza is tért. – Nem tudom ez minek számít, végül is elgondolva most a helyzetet, ünneplésnek, de akkoriban nem annak volt betudható, mindegy is. Én azért hívtalak meg vacsorára, hogy egyrészt veled lehessek, másrészt, hogy boldog egy éves évfordulót kívánhassak. –Ramona egy kis dobozkát nyújtott át a férfinek. Te sem felejtetted el? Mert én sem. Várj itt! –Jack is ugyanabban az iramban futott el, majd tért vissza. –Én is valami hasonlót terveztem volna e napra, viszont nem utasíthattam vissza az ajánlatodat, így amivel készültem a jelenlegi helyzet miatt nem tarthatjuk meg. Így eltolom, viszont én is kedveskednék neked valamivel. –Jack is átnyújtott egy dobozkát Ramonának. Előbb nyisd ki te! –vigyorgott idegesen a nő, ahogy a férfi neki áll bontogatni. Egy kendő? –emelte a kezébe kék szájkendőjét Jack. Szerettem volna neked valami olyat adni, amiről én jutok majd az eszedbe. Egy férfinek meg lássuk be, elég nehéz olyat adni, amit mindig magánál tarthat. Ez nagyon szép, de nincs szükségem tárgyakra, hogy eszembe juss, mert mindig ott vagy minden gondolatomban. –felelte Jack, majd kitépte a nyakából a nyakkendőt, levette a zakóját és feltette a kék kendőjét. – Na, hogy nézek ki? Mint egy bandita. –nevetett Ramona Jackkel együtt. Most te jössz! –mutogatott Jack és izgatottan figyelte, ahogy Ramona az ő ajándékát
csomagolja kifele. Egy harisnya? –vette ki a dobozból a fehérneműt. Emlékszel, pár hónapja elszakadt a kedvenced, amikor eláztunk. És komolyan egy harisnyát vettél nekem? –nevetett Ramona. Nem tetszik? –csüggedt le Jack szeme. A figyelmességed az, amit a legjobban tetszik benned. –Ramona átölelte Jacket és megcsókolta. –Köszönöm. Én köszönöm. –csókolt vissza a férfi.
Reggel Dr. Clooney ismét megvizsgálta a kisfiút, akinek az állapota nem javult, de nem is rosszabbodott. Ramona egész éjjel virrasztott az unokája mellett, egy percre sem hagyta magára. Kimerültsége látszott az arcán, de nem tudott volna aludni, amíg biztosabbat nem tud.
Rosszul érzi magát senora Moreno? –kérdezte a doktor, miután az asszony megkérte Margaritát, hogy maradjon bent Alejandritoval, amíg ő konzultál George-al és lemosdik. Igen, nem vagyok valami jól. –ült le a kanapéra. Megengedi, hogy megvizsgáljam? Lehetséges, hogy a vírus önt is megtámadta és jobb az ilyet előbb kikúrálni. Persze. –Ramona felment a szobájába, ahova Marta és a doktor is elkísérték. Fáj valahol? A fejem, és hányingerem van. Valószínű, hogy a fáradtság miatt érzi mindezt. A betegség egyéb tünetei nem mutatkoznak. Jobb lenne, ha most lepihenne, mert később rosszabbul lehet. –állt fel az orvos. –Ezek mind a kimerültség jelei. Kérem, senora Moreno! Majd mi felügyelünk a kis Alejandritora, ráadásul a szülei nemsokára hazaérnek. Majd ők vigyáznak rá. –szólt közbe Marta is, akinek a szavára rábólintott Ramona is.
Ramona nem aludt sokáig, dél körül már fel is ébredt és benézett a békésen szundikáló unokájára, majd kiment a házból, hogy meglátogassa Jacket, ám a hátsó kertben a doktor beszélgetett Nortenoval.
Kellemesen hűsítő hely ez, nem gondolja Mr. Clooney? -lépett hozzájuk Ramona. Igen senora Moreno. De nyugodtan szólítson csak Georgenak, hiszen szinte a család orvosa lettem. –mosolyodott el a férfi. Rendben, George. –bólintott kedvesen Ramona, majd Nortenora lesett. –Te meg mit csinálsz itt? Nem a dolgodat kellene végezned? De igen senora, engedelmükkel. –hajtott fejet a férfi és elment. Jobban érzi már magát? –fordult a doktor Ramona felé. Igen, sokkal. Tényleg jót tett az alvás. –a nő a padhoz sétált és leült. A lába hogy van? Semmi gond sincs vele. Igaz, néha megfájdul, de biztosan csak a frontok miatt. –nézett le a lábára Ramona. Megengedi, hogy megvizsgáljam? Szükségességét látja? Nem kötelező megengedni, viszont szívesen megnézném, hogy mennyit javult a hónapok alatt. Nincs ellenvetésem. –Ramona kinyújtotta a lábát és bontani kezdte a cipőjét, amibe a doktor is betársult.
Eközben Norteno Jackhez igyekezett.
Jössz ebédelni? –kérdezte a hűvösben üldögélő Jacket, aki kis köveket dobált egy befőttes üvegbe. Nem vagyok éhes. Mi bajod van? Semmi. Azt látom. De ahelyett, hogy itt gubbasztasz gyere igyál meg velem egy tequilát. Már ittam. –felelte egyhangúan Jack. Nélkülem? –bökte vállon nevetve Norteno, de a férfire ez nem hatott. –Áh, veled most nem lehet beszélgetni.
Ne haragudj, de nincs kedvem mulatozni. Te tudod. –legyintett Norteno és a ház fele indult. Norteno! –állt fel Jack utána szólva. –Nem találkoztál ma Ramonával. Dehogynem. Épp az imént futottam össze vele a hátsó kertben. Akkor még ott van? Biztosan. A doktorral beszélget. A doktorral? –Jack fejét átfutotta az ideg. –Mi beszélgetni valója van azzal az emberrel? Gondolom a kis Alejandrito a téma. –felelte Norteno. –Jaj, Jack ne légy már megint féltékeny! -a férfi látta a barátján, hogy ideges. – Az asszonyom sosem adott rá okot, vagy tévedek? Nem benne nem bízom, hanem abban a doktorban. Na, igen. Vonzó egy asszony, az biztos. És milyen selymes a bőre. –merengett el Norteno, amire Jack felfigyelt. Te honnét veszed ezt? -lépett oda Jack. Ööö…én csak úgy gondolom. –nyelt nagyot Norteno. Ám ekkor a serif elkapta az ingjénél fogva. Mesélj! Nem nagy dolog volt Jack! Csak úgy csináltam mintha csókolnám, de nem értem hozzá, de tényleg! Komolyan! Na jó, egyszer a nyakához, de tényleg csak színjáték volt ez az egész! –védekezett Norteno félve. Mikor és hol? –szorította egyre idegesebben Jack. A vonaton, amikor kiszabadítani igyekeztünk téged. Hogy ne fogjanak gyanút a banditák, úgy állított be, mint a szeretőjét, de nem történt semmi! Ha nem ismernélek téged és a körülményeket, akkor mostanra a halál fia lennél, úgy felfogtad? –Jack elengedte Nortenot, és elrohant. Egész szépen begyógyult. –nézegette George Ramona lábszárát. –Bár a hegek nem múlnak el, de amilyen állapotban volt, kész csoda, hogy ilyen jól néz ki. Mert volt, aki ápolja. –jelent meg Jack is. Ramona hirtelen kikapta a lábát a doktor kezei közül, aki magához vette a nő cipőjét, hogy felsegítse az asszonyra. Ekkor Jack odaugrott és elvette a lábbelit. –Majd én felsegítem. –Jack arcára mosolyt csalt az, hogy látta Ramona a tőle kapott harisnyát viseli. Előbb így azt segítette fel, de egy pillanatra hátra fordult az orvoshoz. –Nem fordulna el? De, máris. –forgatta a szemeit a doktor és hátat fordított Jack megkönnyebbülésére.
Miután végeztek Ramona Georgehoz lépett.
George. Oh, még George! –vágott pofákat Jack. Most mi bajod van, így hívják. –nézett mérgesen Ramona. Nekem semmi. –vonta meg a vállát a férfi. –Csak cseppet zavar ez a bensőséges viszony. Ha gondolja maga is szólíthat engem Georgenak. –szólt közbe a doki. Remek, akkor én meg Jack vagyok! Amúgy megkérdezhetem mit keresel itt? –kérdezte Ramona Jacket. Csak jöttelek megnézni. Láttál, mehetsz is! Most haragszol? –kérdezett vissza idegesen Jack. Van rá okom vagy nincs? Nincs. Szerintem én most elmegyek. –mondta a doktor, amire Jack elvigyorodott, de a következő percben azonnal lelankadt a szája. Nem szükséges George. –állította meg Ramona. –Nincs kedve megnézni a birtokot? Örömmel. –nyújtotta a karját a férfi. Akkor én is megyek! –lépett oda Jack és a másik oldalról karolta Ramonát, aki szemét forgatva tűrte kedvese ostoba viselkedését.
Lassan egy órája sétáltak. Ramona továbbra is a doktort karolta, Jack pedig mögöttük kullogott féltékenyen. De addig se történhet semmi, amíg ő ott van. Gondolta magában.
Lovarda? –lépett közelebb az egyik épülethez George. Igen. Szépséges lovaink vannak. Megnézni?
Persze, szeretem ezeket a jószágokat. –lépett előre mosolyogva George, Ramonát viszont visszatartotta Jack. Mit akarsz ettől az alaktól? Jack, ne légy ilyen bárdolatlan! –tépte ki a karját a férfi kezeiből az asszony. –Ő a vendégem és kötelességem foglalkoznom vele. De nem ennyit! Vártalak! Én mentem is, de összefutottam vele és megvizsgált. Minek? Hogy mennyire gyógyult meg a lábam. Azt nem mondtad, hogy tudsz futni, úszni, vonaton ugrálni? –mérgelődött tovább a serif. –Mellesleg megemlítetted már neki a kapcsolatunkat? Még nem. Majd megmondom. Ne légy türelmetlen és várj. Várjak, mindig csak várjak! Várom, hogy el gyere, várom, hogy találkozzunk, hogy lássalak, várom, hogy megöleljelek várom, hogy azt mond nekem sze… Elhallgass! –fogta be a nő Jack száját. –Ezt ne most vitassuk meg! Vannak előrébbvaló dolgok is. Eddig sosem hanyagoltalak, de most az unokám egészsége fontosabb. Akkor miért nem vele vagy? Helyette ezzel a fickóval mászkálsz, ami igen szúrja a szemem. Ne légy féltékeny! De igen az vagyok! –mondta idegesen a férfi. -Nem akarom, hogy vele töltsd az idődet. Azt szeretném, hogy velem légy. Én is sok mindent szeretnék, de nem lehet. De én nem vagyok közöttük igaz? –vágott csalódott arcot a serif. –Néha úgy érzem fontos vagyok neked, néha meg, például most, azt, hogy közömbös. Ez nagyon fáj nekem, fáj, hogy csak szórakozol az érzéseimmel. Ez nem igaz. –védekezett Ramona bűnbánó arccal. Jobb lesz, ha most elmegyek és magatokra hagylak. –intett a fejével a visszatérő George felé és elment. Jack! –szólt utána Ramona, de a férfi meg sem hallotta. Összevesztek? –jelent meg a doktor. Beszélnek kell magával George, négyszemközt. Kérem, jöjjön velem a dolgozószobába. –Ramona rá sem nézett a férfire, hanem elindult egyenesen a ház felé, hogy nyugodt körülmények között elmondhassa neki mi a helyzet közte és Jack között.
Már napok teltek el azóta, hogy utoljára látták egymást. Mindketten arra vártak, hogy az egyik keresse a másik társaságát, de semelyikük sem tett lépéseket. Ramona tudta, hogy ő a hibás a történtekért, de nem hátrálhat meg. Akkor bebizonyosodna, hogy valóban nem tud elszakadni a férfitól, és ez csak tetőzné a bajokat.
Jack jól ismerte Ramonát és tudta mennyire büszke asszony. Ha kényszerítenék se menne el hozzá. Viszont ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez. Egy idő után Mohamed is be fogja adni a derekát, de még mindig a hegynek kell lépéseket tennie. Jack el is határozta, hogy az este felkeresi szíve hölgyét, mert borzalmas ez az állapot. Megvárta, amíg minden fény kigyullad, majd felkerekedett. A régi jó bevált módszert, az ablakon keresztül bemászást, nem alkalmazhatta, hiszen az éjjeli őrök épp azon a téren járőröztek. Így kénytelen lesz beszökni a házba, de hogyan jusson el a szobáig? Még a konyhán átvergődik, de tovább? Nem ismerheti a Moreno Gonzaga és O’phail, ettől a névtől a hideg is kirázta, család alvási szokásait. Ráadásul Alejandrito még beteg, az anyja a közelében lehet. Felipe sem az a nyugodt fajta, de még előtte kimentheti magát. Ezenkívül itt tartózkodik az idióta doktor is, aki bír akkorra ellenséges megjelenéssel, mint Angus. Bár, ha jobban belegondol neki minden férfi, aki Ramonához közelít az ellenség, de mindegy is! A lényeg, hogy most bejusson. A konyha felől akart bejutni, így az ottani ajtóban tanyázott le. Marta eloltotta az utolsó gyertyát is és nyugovóra igyekezett térni. Miután az asszony elment Jack óvatosan kinyitott az ajtót és halk lépésekkel halad előre. A nagy sötétségben szinte semmit sem látott, így tapogatóznia kellett. Nagy vigyázatossággal kellett cselekednie, mert nem csaphat zajt. Jól ismerte a konyhát is, ezért azon hamarabb átverekedte magát, de onnan már csak az ösztöneire hallgathat. Ösztöneire? Miféle ösztönökre? Hogyan lopózzunk be egy idegen házba, egy asszony szobájába? Csodálatos! Jack egy folyosóra jutott, ami valószínűleg a szalonba vezet, onnan pedig egyenesen a szobákhoz juthat, de vajon merre van most? Ebben a nagy forgolódásban a célirányt is elveszítette. Úgy döntött letérdel a földre és kutyamódban halad tovább, így biztos nem dönt fel semmit tapogatózás közben. A fene ezt a nagy sötétséget. Egy küszöbhöz ért, de nem tudta ez melyik helyiség küszöbje lehet. Alapos tapogatás és környezetfelmérés alapján gondolta, hogy az a szaloné lehet, így balra fordult. Ekkor egy rúgást érzett az oldalában, majd azt, hogy valaki átesik rajta egyéb káromkodást levágva. A hangjából egyből felismerte ki lehet ez az alak.
Norteno! –suttogta neki oda Jack. Jack? Te vagy az? –kérdezett vissza a férfi. Ugyan melyik másik hülye lehetne, aki éjnek évadján gyertya nélkül lopózkodik a nagy házban. Ez igaz. –nevetett halkan Norteno. –De nekem van gyertyám. És miért nem gyújtottad meg? Mert gyufám az nincs. Gratulálok! És te miért nem hoztál semmit?
Mert kiment a fejemből. Akkor én is gratulálhatnék, pajtás. –Norteno Jack mellé telepedett. –És mit keresel a földön? Tűt. Tűt? –csodálkozott el Norteno. Dehogyis idióta! Így lopakodom befele, anélkül, hogy levernék valamit és nagy zajt csapnék. Nem rossz ötlet. Amúgy miért lopakodsz? Ramonához akarok bejutni. És te mit akarsz? Én pedig Margaritához. Pár napja az egyik szobában kapott szállást, mert rosszul érezte magát. Tudod, a terhessége miatt és a doktor elrendelte, hogy pihenésre van szüksége, nyugodt környezetben. Senorita Ramoncita pedig idetessékelte. Az a doktor a te asszonyodat se hagyja békén, mi? Igazi gazfickó! Ha tehetném, ellátnám a baját. –bosszankodott Norteno. –De kikapnék az biztos. Én is. –húzta el a száját a serif. –Ha baja esne tuti én lennék az elsőszámú gyanúsított Ramona szemében. Bár…ha este csinálnánk vele valamit. Mire gondoltál Jack? Menjünk be a szobájába és tegyünk kárt benne. Mégis hogyan? Vágjuk le a haját? Firkáljuk össze vagy öntsünk az ágyába egy kancsó vizet? Nem is rossz ötlet! Melyik? A hajvágás? A vizes. Mi lenne, ha az ágya mellé öntenénk a vizet és amikor reggel felébred, beletapos és elcsúszik. És megüti magát! –nevetett Norteno. Pontosan! –röhögött a serif is. –Akkor előbb keressük fel a doktorkát, majd mehetünk a kedveseinkhez.
Jack és Norteno kitervelt ötletük végrehajtásához előbb az orvos szobáját kellett felkeresniük. A ház hátulsó részén, ahol a szobák helyezkednek el valamivel világosabb lehet, hiszen a holdsugár könnyebben bevilágít oda. A ház lakóinak a szobáit ismerték, így valószínűleg a fennmaradt kettő közül az egyikben alszik Margarita, a másikban pedig a doktor.
Bezzeg, anno engem kiküldtek az ólba aludni. –morgott Jack. Nincs idő a nosztalgiára barátom, haladnunk kell. De vajon melyik lehet az én imádottam szobája? Szerintem ez lesz az. –mutatott Jack Ramoncita szobája melletti helyiségre. –Közel van a kis Ramonához és a doktorhoz. Na, és most? Hogy jussunk be? Egyszerű, kinyitjuk az ajtót. Bemegyünk. A mosdóból hozunk vizet, kiöntjük és elrohanunk. Jól van. –bólogatott Norteno és Jack után ő is belépett a szobába.
Halk léptekkel haladtak a mosdó felé, ahol a kádból kimerítettek egy kis tálba vizet, ám ekkor hangos visítás hallatszódott, ami következtében a két férfi megijedt és eldobták az edényt, ami széttört a padlón.
Ki van itt? –ült fel az ágyából a doktor, de Jack és Norteno időben elrejtőztek az ágy mögé, így nem láthatta meg őket. Doktor úr! –zörgött az ajtón Ramoncita. –Dr. Clooney jöjjön gyorsan! Alejandrito rosszul van! Máris megyek! –George felkapta maga mellől az orvosi táskáját és sebesen elhagyta a szobáját. Norteno és Jack megkönnyebbülten álltak fel. Ez meleg volt. –fújta ki magát Jack. Hát majdnem lebuktunk, de most inkább menjünk az asszonyokhoz. Menjünk! –bólintott Jack és iramosan előre lépett, amikor megcsúszott a lába a tócsa vízben és hanyatt vágódott. Nortenonak sem kellett több, mert követte Jacket és mellett kötött ki a földön. Nem tudom te hogy vagy vele Jack, de én megmozdulni sem bírok. –nyögte fájdalmában Norteno. Mintha én ugrálnék. –felelte Jack. –De ki kell jutnunk, mert a doki mindjárt visszatér és nem találhat itt minket.
A két fickó hasra gurulva, négykézláb tápászkodva mászott ki az ajtón.
Akkor Jack, jó éjt! –nyújtotta a kezét Norteno köszönésképpen. Neked is jó éjt! Reggel találkozunk. –kacsintott a serif. Ebben a percben viszont kinyílt Alejandrito szobájának az ajtaja és kilépett rajta a doktor és Ramoncita. A két férfinak még idejében sikerült beugraniuk a szemközti szobába. –A franc essen belé! Ki van itt? –szólt egy ismerős hang. Felipe! –suttogták rémülten mindketten és gyorsan kilestek a résnyire nyitott ajtón, hogy tiszta –e a levegő. –Most már tényleg pucoljunk innét! –ugrottak ki az ajtón, de a kinti levegő sem volt tiszta, mert Ramoncita hangja hallatszódott ki a doktor szobájából, és egyre csak közeledett. –Jó éjt! Jó éjt! –fogtak gyorsan kezet a férfiak és ki-ki a maga kedvese szobájába futott. Jack olyan hangosan becsapta az ajtót, hogy Ramona azonnal felébredt rá. Ki van itt? –kérdezte rémülten. Ma már harmadjára teszik fel nekem ezt a kérdést. –lihegte Jack. Ramona meggyújtotta a gyertyáját és kikelt az ágyából. Az ajtóhoz sétált, ahol a kínosan vigyorgó Jack állt. Te mit keresel itt ilyenkor? Jöttelek meglátogatni. Este? Most volt időm. Értem. Mi ez a fény odakint? –nézett az ajtóra Ramona. A kis Alejandrito felébredt és Ramoncita, meg George –nyomta meg erősen a férfi nevét Jack –körülötte ugrálnak. És megláttak? –lépett közelebb rémülten a nő. Dehogy! Ügyes vagyok én! –mosolygott Jack és ő is sziszegve előrébb lépett. Mi bajod? Semmi. –nyögte a férfi. Jack, neked vizes a nadrágod. –nézett furcsállóan Jackre Ramona. Magamra öntöttem a vizet. A fenekedre? –húzta fel a szemöldökét a nő. Igen. –vigyorgott tovább Jack. –De mi lenne, ha nem erről beszélnénk? Akkor miről szeretnél? –Ramona lassan elfordult a férfi felől és beljebb haladt.
Rég találkoztunk. –tördelte a kezét Jack. Hát, igen. –bólogatott Ramona. Tudom, hogy a múltkor egy kicsit vagyis egy kicsinél azért jobban túl lőttem a célon, de nehezen viselem el, ha más férfiak vannak a közeledben. Most akkor zárkózzam el előlük, ne is találkozzam eggyel sem? –fordult vissza mérgesen Ramona. Nem, nem, dehogyis! Csak ilyenkor úgy érzem elveszíthetlek. Minek nézel te engem? Tudom, tudom, csak… Figyelj Jack! –vágott közbe Ramona. –Én független nő vagyok, aki a családjának él. Az, hogy veled vagyok nem jelent semmit. Szeretek veled lenni, élvezem a társaságod, de nem tartozom hozzád. És nem is szeretnél? Ezt hogy érted? Ramona, én szeretnélek feleségül venni. Feleségül? –képedt el Ramona a férfi ajánlatán. Mi ezen olyan meglepő? –mosolyodott el Jack az asszony arckifejezésén. Jaj, Jack. Ez annyira képtelen ötlet. Semmi sem az, csak vállaljuk fel a kapcsolatunkat. –lépett közelebb Jack és megfogta Ramona kezét. –Én szeretlek, te meg majd megszeretsz. A gyerekeid szeretnek téged, ezért elfogadnák a kapcsolatunkat. Olyan jó, hogy ezt így végig gondoltad, de nem. –húzta el a kezeit a nő. –Nem akarlak megbántani, de nem akarok hozzád menni. Azért, mert nem szeretsz? Részben. Alonsohoz is szerelem nélkül mentél. Az más volt. Meg kellett tennem. –védekezett Ramona. Akkor is inkább a magányt választottad a szerelem helyett. –mondta Jack csalódottan. Nem akarok erről beszélni. Még kevésbé veled nem. Menj el, kérlek! –fordított hátat Ramona. Könnyebb tört döfni a szívembe, igaz? –hajolt mögé Jack. –De forgasd csak nyugodtan, bírom a
fájdalmat. –Jack ezzel be is fejezte a mondandóját és kiviharzott a szobából. Nem érdekelte az sem, ha most meglátják. Dühös volt, nagyon haragudott Ramonára. És ez egyre csak gyülemlett benne.
Ramona szomorú tekintettel nézett Jack után. El se köszönt tőle. Megint megbántotta, de ő csak őszinte szeretne vele lenni. Másnap reggel éhes sem volt. Odafent gubbasztott a szobájában és végig az esti beszélgetésre gondolt. Jack mindent megtesz érte. Belopózik a házba, banditákat kerget azért, hogy szabadon engedjék, dolgozik, hogy neki megfelelően öltözködhessen, mindig számíthat rá, mindent megad neki, amire csak vágyik. Ő pedig semmit sem nyújt cserébe, csak bánatot.
Ki kellene engesztelnie Mr. Greent. –tanácsolta Marta. Szerintem látni sem akar. Nem hiszem. Kora reggel már ön iránt érdeklődött. Valóban? –ült fel mosolyogva a nő. Kérdezte, hogy fent van-e már és ezt küldte. –Marta egy papírba csomagolt tárgyat nyújtott át, amit Ramona azonnal kibontott. Egy babszem volt az. Mellette pedig a következő üzenet állt.
„A bab, ha elültetjük és gondosan ápoljuk is elfagyhat. Viszont a legnehezebb időszakban is képes tovább fejlődni és a végén bőséges termést adni, azzal örömet okozva az embernek. A te szíved is majdnem megfagyott, de az időről időre meglágyult jégréteg olyan érzéseket engedett át, amikkel boldoggá tettél.”
Hol van most Jack? –zárta össze a levelet Ramona. A lovardában. -felelte Marta. Beszélnem kell vele.
Ramona gyorsan felöltözött és a lovardába sietett, hogy ott találja a férfit. Az ajtóban megállt és percekig csak mosolyogva figyelte a szénát pakoló Jacket. A serif nem vette észre, hogy szerelme a közelben van, csak arra lett figyelmes, hogy az istálló besötétedik. Háta mögé nézett és látta, hogy Ramona zárja be a helyiség ajtaját.
Jack. –szólította meg Ramona a férfit. –Szeretném, ha megbocsátanál nekem a tegnap estiért. –lépett közelebb. El van felejtve. –fordult el Jack miközben a vasvillára szúrt szénát feldobta a többi kupacra. Akkor már nem is haragszol? –Ramona mosolyogva harapta az alsó ajkát miközben közeledő léptekkel el kezdte kigombolni a felsőjét. Nem. –dobálta tovább Jack a szénákat, anélkül, hogy Ramonára nézett volna. Ez azt jelenti, hogy szeretsz még? –bazsalygott tovább az asszony és ledobta magáról a ruhát, amíg csak az alsó ruházata és a fűzője maradt rajta. Nagyon. Gondolsz néha rám? –Ramona levette a fűzőjét. Állandóan. Kívánsz még? – szabadult meg az utolsó réteg ruhájától is. Minden porcikámmal. Akkor szeress! -a nő hátulról átölelte a férfi meztelen felső testét, aki lepődöttségben azonnal megállt a munkafolyamatban. Vággyal töltődött meg, amint megérezte, ahogyan a nő finom bőre az övéhez tapad.
Ramona Jack izmos vállára hajtotta a fejét, miközben a kezeivel a mellkasát simogatta. Jack határozott mozdulattal megfordult és karjaiba zárta az asszonyt, miközben forrón megcsókolta. Ramona átkarolta Jak nyakát, aki izgatóan csókolta a nő bőrét. A férfi Ramona combját kezdet simogatni, amint az asszony egész testével hozzáért, majd óvatosan, lassú mozdulatokkal lefektette őt a földre, hogy ott szeretkezhessenek tovább. A bennük felszabadult forróság és kéj miatt megszűnt körülöttük létezni a tér és az idő, és egymásután élték át, ahogy a folytonos gyönyörök között újra ás újra egymáséi lesznek.
Jack az ölébe ültette Ramonát és a hátát simogatva szerették egymást tovább. Mindkettejükből patakokban folyt a víz, de egy percre sem tudtak elszakadni egymástól. Ramona két kézre fogta Jack arcát és úgy csókolta a férfi duzzadt ajkait. Jack szorosabbra fűzte a karját az asszony dereka körül, szinte szuszogva léteztek tovább.
Mit jelentek neked Ramona? –kérdezte Jack váratlanul. Ezt hogy érted? –nézett rá a nő.
Mondd el nekem, de őszintén mi vagyok én neked? –Jack látta, hogy Ramona nem tud mit felelni a feltett kérdésére, hiszen ő maga sem tudja vagy nem meri neki elmondani. Akkor viszont neki kell feltenni a válaszlehetőségeket. Engedte, hogy az asszony teste egy kicsit eltávolodjon tőle, hogy szembe nézhessen vele. –Az a férfi, akit szeretsz és aki nélkül nem tudsz élni, vagy egy bolond a sok közül. A sok közül? –értetlenkedett Ramona. Jack erőteljesen magához rántotta az asszonyt. Az orruk hegye érintette egymást, annyira közel voltak. Nálam jobban szeretett valaki? –kérdezte idegesen a férfi. –Nálam többet küzdött valaki érted? És most ne beszélj, arról az idióta Angusról! Ne nevezd őt annak! -felelte idegesen Ramona. Nem szerette, ha a szerelmét szidják. Akkor minek nevezzem? –a serif egy mozdulattal a földre teperte az asszonyt és felé tápászkodott. –Vagy téged minek nevezzelek? –Jack megcsókolta Ramonát, aki nem tudta állni a férfi érintését. –Vajon más csókját is így fogadod? Élvezted, amikor Norteno csókolgatott, mi? –röhögött cinikusan a férfi, amire Ramona egyre rémültebb arcot vágott. –Vagy netán Old érintése még jobb volt? Te bolond vagy Jack! Fogalmam sincs miről beszélsz! –Ramona tápászkodott volna fel, de a férfi visszanyomta. Hány szeretőd van még rajtam kívül? Eressz el Jack és ne sértegess! –kiabálta a nő és lelökte magáról a férfit és felállt, hogy magára vegye a ruháit. –Mi ütött beléd? Jobb velem szórakozni igaz? –rántotta vissza magához Jack Ramonát. –Szegény ügyefogyott Jack Green vakon beleszeret a Gonzaga birtok Úrnőjébe, akit Kalifornia legszebb virágának tartanak. Amit minden bizonnyal gyakran le is szakítottak. Mondd csak, hány férfit engedtél az ágyadba az elmúlt húsz év során? Mit ártottam neked, hogy ilyen megalázóan beszélj velem? –vett vissza a hangjából Ramona és könnyes szemmel csóválta a fejét. Hogy mit? –szorított egyet a nő karján Jack, majd ellökte magától. –Hónapok óta futok utánad, a csillagokat lehozom neked az égről, de te csak játszol velem és kihasználsz! –ordította a férfi. –Felkeresel és szeretkezel velem, aztán elmész! Találkozunk, bájologsz, ellepsz csókokkal, majd megint elmész! És amikor azt kérdem szeretsz-e, azt feleled nem! Akkor mi ez Ramona, eh? Micsoda, ha nem kihasználás? Megjelenik a doktor, egyből vele flörtölgetsz! Nem flörtölök vele! Elhallgass! Láttam, amit láttam! Amióta itt van felém sem nézel! Elővigyázatosnak kell lennünk! Miféle elővigyázatosságról beszélsz?! –kiabált tovább Jack. –Az, hogy vele töltöd a szabadidőd? Szerinted nincs okom gyanakodni? Nincs okom arra, hogy azt higgyem vele vagy, hogy a szeretőd? Ahogy én is! És ki tudja még hányan mások elégítik ki a szükségleteidet! Ki tudja kinek vagy a szeretője, a rib… -Ramona egy hatalmas pofonnal hallgattatta el Jacket.
Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a sértegetéseidet. –az asszony szemei nem tudták tovább tartani a könnyeit. –Mélyen megbántottál és fájnak a szavaid. –mondta remegő hanggal. –Azt mondod szeretsz, de nem vagy képes elfogadni és nem bízol bennem. Milyen szerelem ez, eh? Te vagy az, aki kettőnk közül nem játszik tisztességesen! Én mindig őszinte voltam veled! Sosem mondtam, hogy szeretlek, hogy ne kergesselek illúziókba, de azt se tagadtam, hogy szeretek veled lenni, mert ha nem is szerelem az, amit érzek, de valami hozzád köt és nem enged. –folytatta erőteljesebb hangon Ramona. - Te viszont nap mint nap szerelmet vallasz és úgy szeretsz, ahogy senki sem szeretett még, de most már látom, hogy hazugság az egész. Nem hazugság, hogy szeretlek, de fáj tudnom, hogy nem vagy teljesen az enyém. –váltott lágyabb hangra Jack. És már többé nem is leszek az. –Ramona felkapta a földről a felsőjét és magára öltötte. –Végeztem Jack. Mindig tudtam, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, és fájdalmas lesz az elválás, de nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között történik meg. Én nem akarok elválni tőled. –csóválta a fejét Jack. –Nem akartalak megbántani sem, de a napokban felhalmozódott dühömet és kétségemet le kellett vezetnem. Rajtam keresztül? Pontosan tudod mekkora áldozatot hoztam a titkos viszonyunkkal is. Tudom… Ismered az érzéseim, a tetteim előzményeit, mégis ocsmányul megvádoltál. Ramona, bocsáss meg kérlek! –lépett közelebb Jack és átölelte a síró asszonyt. Mit? Azt, hogy leszajháztál, vagy hogy csalárdnak véltél? Esetleg azt, hogy hazudtál? Szerelmet vallottál és árulást véltél egyszerre. Ostoba vagyok, tudom! Engedj el Jack! Nem, nem engedlek, amíg meg nem bocsátasz ostoba viselkedésem miatt! –szorította magához a férfi Ramonát és megcsókolta, de az asszony nem viszonozta, helyette kitépte magát Jack karjaiból. Olyan fájdalmat okoztál, amire nincs bocsánat. Ramona, kérlek! –nyúlt utána Jack, de Ramona elhúzta a kezét. Soha többé nem akarlak látni! Köztünk mindennek vége. Csalódtam benned. Ramona! –kapott ismét a nő után a férfi. Hagyj békén! –kiabálta Ramona és zihált külsővel kiviharzott az istállóból.
A könnyei egyre jobban csak eleredtek és a zokogását is alig bírta visszafojtani. Gyötrelmében majd összeesett, de az arra igyekvő George idejében elkapta.
Rosszul érzi magát Dona Ramona? Maga is hagyjon! -szólt rá sírós mogorva hangon az asszony. Mi történt? Nem hallotta, hogy hagyjon? –kiabálta Ramona és kitépte magát a doktor fogásából és elrohant. George először a nő után nézett, majd az istálló ajtajában meglátta Jacket, aki szomorú tekintettel nézett Ramona felé.
Ramona lábai már alig bírták az iramot, végül zokogva esett össze Angus fája alatt. Az igazi fájdalom itt tudott kibújni belőle, itt sírhatott szabadon. Percekig markolta sírva a földet, arcát beletemetve, ami a portól és a könnytől egyre piszkosabb lett.
Bocsáss meg Angus! –fogta meg a fa gyökerét. –Nem kellett volna viszonyt kezdenem vele. –sírta. –Igaza volt mindenben! Nem vagyok tisztességes, csak játszok vele, csak téged pótollak. Nem hinném, hogy valóban így gondolja, senora. –jelent meg Marta és leült az asszony mellé. Elhagytam őt. –zokogott tovább Ramona. –Úgy fájtak a szavai. Magánál jobban senki sem ismeri a szerelem okozta fájdalmat. Fáj mindenem. A szívem, a lelkem. –ült fel Ramona. Biztos abban, hogy nem szereti? –Marta magához ölelte az elesett asszonyt, akit mindig is a lányaként szeretett. Nem tudom Marta, már nem tudom. Segíts kérlek, segíts túlélnem! –Ramona is szorosan ölelte a szolgálót. Sosem hagynám magára, senora, sohase.
