A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉG NEM NYELI EL

VII. évfolyam

A Szent Mihály Plébánia Hírlevele

2010 Karácsony

A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉG NEM NYELI EL „A Világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be” – olvassuk János evangéliumának előszavában. Az Isten Szentlelkétől ihletett, költői megfogalmazású evangéliumi mondata valójában azt a drámát ragadja meg, amit mi Isten Fiának születéseként ismerünk. Ha érző szívvel olvassuk Jézus születésének történetet, újra és újra megdöbbenünk azon a helyzeten, hogy az emberi szűkkeblűség miatt Isten Felkentje egy lakatlan barlangistállóban jött napvilágra, ahogy írva van: „nem találtak helyet a szálláson”. A botrányos történésekhez tartozik még, hogy az aktuális uralkodó féltékenysége miatt hamarosan távoli idegenbe kellett menekülnie a Józsefnek és Máriának a kisdeddel. Mennyi sötét cselekedet, mennyi elzárkózás, mennyi félelem! Ugyanakkor vegyük észre, hogy „Isten a görbe vonalon is tud egyenesen írni”! Lám, az angyalok dicsőítik Istent, a pásztorok nyitott szívvel leborulnak az „égi s földi király előtt”, az igaz bölcsek hosszú útra indulnak, hogy hódoljanak. Igen, a világosságot a sötétség képtelen elnyelni. Amikor felidézzük az ősi történetet, s azt hisszük, hogy ez csak akkor és ott történhetett meg, a lényeget veszítjük szem elől. Ha csupán ezt tesszük, emlékezetünk megemlékezéssé silányul; az Istengyermek születése emlékművé merevedik. Ha viszont rádöbbenünk, hogy pont ez az a történet, amit nap mint nap mi is megtapasztalunk, amikor választunk az Élet melletti bábáskodás vagy az Élet elöli elzárkózás között. Bizony megtörténik, hogy amikor tesszük becsülettel a dolgunkat, és egyszercsak a meg-nem-értettség, a kicsinyesség, sőt olykor a rosszindulat közepében találjuk magunkat, akkor mi is kiszolgáltatott-

nak, üldözöttnek érezzük magunkat. Különösen emberi kapcsolatainkban fáj ez, szülőként, társként, főnökként, beosztottként stb. Ilyenkor erőtlenek vagyunk helytállni, de továbblépni is. S akkor egyetlen, talán értelmetlennek látszó, apró, világos cselekedet, egyetlen hittel teli lépés új utakat világít meg. Megtapasztaljuk, hogy a világosságot a sötétség nem nyeli el. Minden emberben meglevő vágy és képesség, hogy a Fény felé forduljon. Mint a vadludak valami láthatatlan iránytűt követve célirányosan repülnek, úgy – koroktól és vallási hagyományoktól, életkortól és nemtől függetlenül – mindegyikünkben ott van ez az iránytű, követni a megnyilvánuló szeretetet, – hitünk szerint – magát a megtestesülő Istent. Ha merünk hinni abban, hogy Isten Fia megtestesülése által testvérek lettünk, s ezáltal mindannyiunkban jelen van az isteni jóság, az a bizalom forrását nyitja meg számunkra A karácsonyi történet tehát nem pusztán múlt, nem nosztalgia, hanem az Isten emberkereső és az ember istenkereső találkozása, annak örök jelenidejű megnyilvánulása. Mindez itt és most velünk történik. Amikor a bűnök áldatlan hatásaival szembesülünk magunkban és környezetünkben, és megijedünk, hogy mindennek vége, minden értelmetlen és elveszett, akkor fontos erőre kapni, a bennünk és köztünk meglévő isteni világosságot latba vetni. Bizton hiszem, hogy a világosságot a sötétség soha nem nyeli el. Ezzel az örömteli meggyőződéssel kívánok a Búzaszöm minden olvasójának Istentől megáldott karácsonyi ünnepeket, és békés új esztendőt. Dr. Thorday Attila, plébános

2

NEM AZ A DÖNTŐ, AMIT MI TESZÜNK, HANEM AMIT ISTEN TESZ ÉRTÜNK Plébánosként hálásan tekintek vissza az egész elmúlt 2010-es esztendőre, mindarra, amit itt Szentmihályon megélhettem. Tekintve, hogy a Búzaszöm korábbi számaiban már megoszthattam sok-sok örömöt, az alábbiakban inkább csak a templombúcsú óta eltelt 3 hónap eseményeit vesszük számba.

20 éves a templomunk

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a templombúcsúra való előkészületekben szorgoskodtak: Papdi Istvánné és Mayer Istvánné vezetésével a templomot, ifj. Mayer István és Gombos Antalné a templom előtti kiskeretet, Ambrus Gyula és Fejes Ferenc a templomkert takarítását végezték. A templomépítést megörökítő fényképek kiállítását a pénteki ifjúsági csoport készítette.

Szent Mihály-napi búcsúnk előestéjén rendkívüli szentmise keretében adtunk hálát a 20 évvel ezelőtti hőskorszakra, amikor a templomépítés megvalósult. A szentmise kegyelmeit felajánlottuk a templomépítésben serénykedőkért, akik közül sokan immár elhunytak. E szombat esti hálaáldozatot Laczkó István, egykori plébánosunk tartotta, valamint a szatymazi egyházközségi énekkara tette feledhetetlenné. Ezt követően a régi emlékek felidézésére a plébániai Közösségi Házunk nagytermébe gyűltünk össze a képviselőtestület tagjaival és az énekkarok tagjaival együtt. A búcsúi szentmisét és azt követő terménymegáldást a templomépítő Kisházi-Kovács László atya tartotta.

Hitoktatás a plébánián Szeptember közepén elkezdődött az iskolás gyerekek korosztályuknak megfelelő katekézise a plébánián. A katekézis a hitéletre való nevelést jelent. Hagyományosan ugyan hitoktatásnak nevezzük, ám a Szentírásban is szereplő görög katekézis szó a hitben való járást, fejlődést jelent. Jézus tanítványi iskolájába járunk mindannyian, akik növekedni akarunk a hit szerinti látásmódban és cselekedetekben: kicsik és nagyok, gyermekek és felnőttek egyaránt. A hittankönyvek árát a szeptemberi perselyadományokból fedezte a hívő közösség, hogy ezzel is támogassuk a családok igyekezetét gyermekük vallásos nevelésére. Szalai István, Szakál Zsolt és Fejes Ferenc az óvodai és általános iskolai csoportokat vezetik, míg a bérmálkozásra készülő középiskolásokat és az idősebbeket a plébános tartja össze. A plébániánkon működő 16-26 év közötti fiatalok Antiochia elnevezésű lelkiségi csoportja október közepén immár 4. alkalommal szervezett olyan hétvégét, amely nyitott a korosztályba tartozó társaik számára. E katolikus mozgalom érdekessége,

3 hogy a Hétvége során elhangzó előadásokat maguk a fiatalok tartják társaik számára az őket foglalkoztató témákról, majd a sok vidámság közepette mégis elmélyült csoportbeszélgetésekre kerül sor, hogy ott dolgozzák fel az elhangzottakat. A jelenlévő szülőpár és a plébános feladata arra szorítkozik, hogy a háttérből támogassa a lelkes fiatalok értékes kezdeményezéseit. Köszönet illeti a Bauer, a Lukács és a Vér családokat, akik otthonukba fogadtak néhány fiatalt éjszakai szállásra. A közösségi élet a kéthetente összejövő imatalálkozók alkalmával tovább bontakozik. A fiatalok olyannyira szeretnek a plébánia Közösségi Házában elidőzni, hogy este 11 óra fele a plébános kötelességének érzi – jó pásztorként – hazaterelni őket… Őszintén megvallva: örömmel látjuk, hogy vannak jóra fogékony fiataljaink, akik az igaz értékek alapján igyekeznek tájékozódni. A felnőttek számára tavaly a plébános által tartott Bibliaóra illetve a vele alternáló Filmklub adott lelki elmélyülési és egymással való találkozási lehetőséget. A szerda esti szentmise után összeülő csoport idén lelkes tagokkal gyarapodott, és így a közösségben végzett bibliaolvasás új lendületet vett. Csatlakoztak hozzánk olyan felnőttek, akik keresztelkedni vagy/és bérmálkozni szeretnének, illetve elmélyíteni eddig is gyakorolt hitüket. A plébánián működő Családi Napközink gyermekek számára ideálisan berendezet szobájában még a gyerekvigyázásról is gondoskodunk, hogy a kisgyereküket nevelő szülők is nyugodt lélekkel részt vehessenek a szerda esti felnőtt-katekézisen.

A stafétaátadás zökkenőmentesen zajlott, hiszen családjával a Hasító utcában élő Pálinkóné Császár Szilvia már korábban is járt a Napköziben, ezután pedig annak vezetője lett. Segítője a másfél évtizedes pedagógiai gyakorlattal rendelkező Gyukity Krisztina. A másféltől öt éves korosztályú csoport jelenleg 7 fős, de mivel újabb jelentkezők sorukra várnak, áprilistól szeretnénk 2×5 fős csoportokat kialakítani. December 12-én szép ünnepben volt részünk, amikor a vasárnapi szentmisét követően megnyitottuk a plébánia épületében eddig kihasználatlan, de az elmúlt év során igényesen felújított új helyiségeket a Családi Napközi számára . A Nyár közben lakó Ács Sánta Imre asztalosmester a gyere-

Gyerekek

kekre való tekintettel fáradhatatlanul serénykedett a játszószoba és a sószoba igényes kialakításán. Az Erdélyországban található híres parajdi sóbányából hozatott 2,5 tonna sótégla képezi az ún. „száraz sószoba” falait. A megnyitó során Dr. Szili Barnabás háziorvos ajánlotta az érdeklődők figyelmébe azt a lehetőséget, amit a plébánia kínál: a testi és lelki gyógyulást egyaránt. A doktor úr viccesen mondta: ha a plébános úr nem is tud mindenkit kéthetes nyaralásra vinni a tengerpartra – melynek sós levegője a légutakat tisztítja –, akkor dicséretes, hogy legalább azt biztosítja, hogy ki-ki néha egy félórát a sószobában töltsön, melynek jótékony hatása felér egy drága tengerparti nyaralással.

A Palánta Családi Napközi októbertől új vezetőket kapott. A váltásra azért volt szükség, mert a gyerekek foglalkoztatását végző mindkét pedagógus, Szakál Adél és Tourené Nóra 8 órás munkalehetőséget kaptak máshelyt, míg itt csak 6 órában tudtuk őket foglalkoztatni. Bár a gyerekek az elmúlt másfél évben nagyon megkedvelték őket, a szülők maximálisan megbíztak bennük, a plébánia részéről pedig hálásak lehetünk az intézmény légkörének kialakításáért, megértjük, hogy anyagi megfontolásból új munkahelyre távoztak.

4 Immár harmadik éve a tanítási napok délutánján nyitva áll a plébániai Közösségi Ház nagyterme azon iskolások számára, akik rendezett körülmények között tanulni szeretnének, és tanári segítséget is szívesen fogadnak. A tanulószoba általában 2-től 6-ig várja a diákokat. Ennek vezetője Szalai István hittanár-magyar szakos pedagógus. Segítője Szakál Zsolt kántor-tanító, aki kitartó türelemmel hozta létre a Palánta Zenesulit azokból a gyerekekből és szüleikből, akik furulyázni, gitározni akartak tanulni, de olyan is akadt, akit magánénekre oktat, mások meg szintetizátoron tanultak meg játszani.

Az ifjú művész-palánták felemelő hangulatú koncertet adtak a magányosok december 11-én tartott adventi összejövetelén, majd másnap, a sószoba megnyitása alkalmával. A karácsony éjféli szentmisét megelőzően szintén ők adnak koncertet a templomban, tehát amit tanulnak, azt mások szolgálatára kamatoztatják. Köszönet illeti kitartó szorgalmukért, szüleiknek a bíztató támogatásukért, és nem utolsó sorban Szakál Zsolt kántor-tanítónknak.

Templomkert A Búzaszöm előző számában láthattuk a templomkert felújításának tervrajzát. A megvalósítás első lépéseként kénytelenek voltunk kivágni azt az óriási diófát, ami már a templom- és plébániaépítés idején tekintélyes méretű volt,

de azóta veszélyessé vált. A fakivágás embert próbáló feladat. Ám Both Vilmos székelyföldi neveltetése nem ismer lehetetlent: az ifjabb Vili és Mayer Pisti segítségével szakszerű módon megtisztította a templomudvart. Szintén a plébániai hírmondónk előző számában már fényképen láthattuk a régóta meglévő, használaton kívül levő ásott kútra épülő kerekes-kút munkálatait. A Kökörcsin utcában élő Kakuszi József mesteri munkáját már a templombúcsú idején megcsodálhattuk és önzetlen munkáját megköszöntük.

Október elején a plébános felkérésére Csíkszeredából érkezett hozzánk Szabó Zoltán fafaragó mester, aki a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség tagja. Bámulatos volt, ahogy három hét szorgos munkája gyümölcseként a kivágott vén diófa törzséből a plébános elképzelése szerinti alakokat elővarázsolta. Akkor még nem is sejtettük, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése szerint a 2011-es esztendő a Család éve lesz. Most azonban reménnyel tekinthetünk fel e négyalakos család-szoborra, mint ami a halálból újjászülető életre emlékeztet (lám, a kivágott diófa törzséből család született!). A plébánia hátsó kertjében levő angyalszobrok a végleges helyére kerültek. A szemerkélő eső ellenére 8 férfi se-

5

rénykedett, akiknek kemény fizikai munkáját ezúton is megköszönjük. A talapzat betonozásáért köszönetet mondunk Ambrus Gyulának és Kiss Józsefnek. Október végén a templomkert megújulása nagy lépésekben haladt tovább. Köszönet illeti azokat a fiúkat, akik az iskolai szünidejük idején egy-két délelőttjüket, délutánjukat szorgalmas munkával töltötték. Név szerint a felnőtt segítők: Ambrus Gyula, Börcsök József, id. Both Vilmos, Bodó Jenő, valamint az ifjak Bauer Dávid, Bauer József, Both Szilveszter, ifj. Both Vilmos, Tóth Benjamin, Varga Imre. Ezt követően a talaj elegyengetésével és bokrok ültetésével folytatódtak a munkálatok, melyekhez asszonykezekre is volt. A következő hetekben folytatódott a templomkert szépítése, parkosítása, bár az esős időjárás miatt néha napokig nem sikerült haladni. Köszönet illeti önzetlen munkájáért Nagypál Zoltánt, aki traktoros rotátorával fellazította a földet, és ifj. Papdi Istvánt, aki a föld egyengetését és a fűrács elhelyezését irányította. Segítségükre volt Ambrus Gyula, Bauer Dávid, Bauer József, Fejes Ferenc és Kis

Máté, valamint Thorday Brúnó. Külön köszönet illeti Lukács Lászlót és munkatársait, akik az ereszcsatornákat hozták rendbe, és vízelvezető rendszert építettek ki a templom- és plébániakertben. A bokrok ültetését Hellné Marika és Papné Rózsika kezdte, azt követő héten Gombos Antalné és Hellné Marika a sövények ültetésében jeleskedtek, máskor pedig Papdi Istvánné, Börcsökné Varga Etelka valamint Pap Ferencné Rózsika árvácskákat ültettek, hogy széppé tegyék templomkertünket. Míg az asszonyok vidám szívvel kertészkedtek, – érthető módon – a földmunkákban inkább a fiúk vették ki részüket: legfiatalabbként, a 11 éves Kispéter Bence lapátolt, Tóth Benjamin gyakorlott mozdulatokkal hordta a földet, a Bauer-fiúk (Józsi, Dávid, Iván) pedig több alkalommal, a tanítás után jöttek segíteni Ambrus Gyulának, aki a munkák oroszlánrészét végezte. A sokrétű munkálatokat a plébános koordinálta, hogy a fagy beállta előtt minden a helyére kerüljön. Így remélhetjük, hogy tavaszra kizöldül és virágba borul a templomkert.

Hálásan köszönjük Both Vilmos egyházközségi képviselőtestületi tagunk munkáját, aki a templomkerti kerékpár-tároló kapacitását növelte. Várhatóan januárban a folyosó kovácsoltvas kapuja is elkészül, hogy a templomkert meghittségét és biztonságát ezáltal is elősegítsük. Kérjük, hogy ezután a kerékpárokat ne toljuk végig a folyosón a plébániai Közösségi Ház bejáratához, hanem a kerékpár-tárolóban lakatoljuk le. Szintén köszönet illeti Takács Ferenc és fia, Máté önkéntes munkáját, akik szakszerű ácsmunkájukkal kiváltot-

6

ták az elkorhadt és így a beomlás veszélyével fenyegető templombejárati faoszlopot. A jubiláns házasokat a plébániánkon kialakult hagyomány szerint november közepén, a vasárnap szentmise keretében köszöntöttük.

Karácsonyi előkészületek Korábbi évekhez hasonlóan a családok adventi koszorújának elkészítésére advent első vasárnapja előtti szombat délután került sor. A gyerekek jó hangulatú közös munkálkodása alkalmat adott a barátkozásra is. Isten Fia megtestesülésének, az Úr eljövetelének ünnepére készülve az adventi időszak során néhány alkalommal hajnali 6 órakor énekes szentmisére gyűltünk össze, majd a Közösségi Házban közösen reggeliztünk, mielőtt az iskolába vagy munkahelyre elindultunk. A december 5-i, vasárnapi szentmise után a gyerekek nem hiába várakoztak: templomunkba is ellátogatott Szent Miklós püspök követe, hogy a gyerekeket megörvendeztesse és megajándékozza. A hagyományos betlehemezést idén a bérmálkozásra készülő fiatalok vállalták. Műsorukkal ellátogattak a Kálvária úti Idősek Szociális Otthonába, a halmozottan fogyatékos fiatalok számára egyházi fenntartásban működő Kálvária Védőotthonba, az Indóház téri Hajléktalan Szállóra, a petőfitelepi Idősek Klubjába, Dóm téri Gál Ferenc Hittudományi Főiskolára, Szentmihályi Óvodába és a Családok Átmeneti Otthonába, valamint a Móricz Zsigmond Művelődési Házba. A kará-

csony előtti napokban készek voltak menni azon házakhoz, ahol szívesen fogadják őket. A templomot díszítő óriási fenyőfát idén Tóthné Papdi Juci néni ajánlotta fel kertjéből; szakszerű kivágásában, embert próbáló elszállításban és fáradságos felállításban Ambrus Gyula, Both Vilmos, Fejes Ferenc és ifj. Mayer István serénykedett; feldíszítését a pénteki ifjúsági csoport tagjai végezték. Az oltár virágdíszeit Lovászi Antalék adták; a ministránsruhák rendbetétele Kispéter Tibornénak köszönhető. Szalai István hitoktató nagy-nagy türelemmel készítette fel a gyerekeket a pásztorjáték előadására, melyet karácsony napjának ünnepi szentmiséje előtt mutattak be A fentieket áttekintve jogosan vagyunk büszkék az elvégzett munka miatt, ám jó azt tudatosítanunk magunkban, hogy döntően nem az a döntő, amit mi teszünk az életben, hanem amit Isten tesz értünk. Karácsony ünnepének lényege sem a mi ajándékainkban áll, hanem maga az isteni Ajándék lép közel hozzánk.

7

BEMUTATKOZIK A KARITÁSZ-CSOPORT ÚJ VEZETŐJE Karitászos „hajlamaim” jó harminc évnyire vezethetők vissza. Francia nyelvet tanultam, és más lehetőség nem lévén, újvidéki plébánosom ajánlására önkéntesnek jelentkeztem Lourdes-ba azzal a céllal, hogy gyakoroljam a nyelvet. Mély nyomot hagyott bennem az, hogy a többi önkéntes milyen derűvel tudja végezni a nehezebb munkákat is. Napi nyolc órányi serénykedés után bőven maradt idő az egymással való ismerkedésre is. Volt alkalmam látni, hogyan tud beszélgetni egy önkéntes olyan idős emberrel, aki a családjáról mesélt, és aki most tapasztalhatta meg igazán, hogy érdeklődően meghallgatják. Itt láttam először, mekkora türelem kell egy fogyatékos ápolásához, és itt tanultam meg, hogy miként lehet ezt sok szeretettel végezni. Addig is csodáltam Kalkuttai Teréz anyát, de csak itt értettem meg, mekkora örömet érezhet, amikor egy haldokló embernek a szeretet légkörét biztosítja annak utolsó óráiban. Lourdes-i tapasztalataimat az újvidéki ifjúsági hittancsoport néhány lelkesebb tagjával tovább kamatoztattuk, amikor plébánosunk segítségével időseket látogattunk, akik anyagilag ugyan nem voltak rászorulók, de szeretetre annál inkább. Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiunk nevében Mayer Istvánné Kati közel egy évtizedig tartó áldozatos munkáját, amivel elindította és megszervezte a plébániai karitász-csoportot. Miután elfoglaltságai miatt lemondott a vezetésről, elfogadtam a képviselőtestület kérését, hogy októbertől tartsam össze a csoportot, melynek oszlopos tagjai: Kószó Józsefné, Kószó Vincéné, Papdi Istvánné, Postáné Prágai Tünde, Nyári Istvánné, Szőke Józsefné, valamint Mayer Kati és Zsuzsi. Vallom, hogy mi karitász-tagok nemcsak segítünk másokon, de magunk is sokat tanulhatunk az idősebbektől, szegényektől, és a közös munka is öröm. Ezt tapasztaltam, amikor a magányosok adventi ünnepségére készítettük a meghívókat. Délután négy órától fél nyolcig Bauer Annamária vezetésével vágtuk a kartonokat, és színes papírokból a házakat, fenyőt és templomot ragasztottuk rá. Ebben a csoport tagjain kívül néhány hittanos – Bóka Zoli, Papdi Peti, és a Simon-lányok – is segített.

Ezután következett a meghívók szétküldése: 40 meghívót vittünk házhoz, olyanokhoz, akikről tudtuk vagy feltételeztük, hogy egyedül élnek, és el tudnak jönni kis ünnepségünkre. Ez nem azt jelenti, hogy a betegekről megfeledkeztünk volna – őket egy későbbi időpontban fogjuk megkeresni. A december 11-i műsorra végül húszan jöttek el. Az óvodások pásztorjátékkal, a Palánta Napközi „művészei” pedig zeneszámokkal készültek, majd egy kis süteményes-teás szeretetvendégségre hívtuk a jelenlévőket. Itt köszönöm meg Papdi Istvánnénak és Nyári Istvánnénak a segítséget, valamint Kószó Marika néninek a süteményeket, amit betegen is elkészített. Milyennek képzelem el a karitász-csoport további szolgálatát? Továbbra is szeretnénk megtartani a ruhabörzét, habár valószínűleg ritkábban. Ezzel kapcsolatban az a kérésünk, hogy a ruhabörzére csak elfogadható minőségű ruhaneműt hozzanak. Nagyon sok időt vesz igénybe a ruhák szétválogatása. Szeretném személyesen is meglátogatni, megismerni a rászorultakat. Ezért kérem, hogy ha szomszédunkban van olyan, akinek szüksége van bármire – anyagi segítség, bevásárolni, fát vágni, vagy csak egyszerűen beszélgetni szeretne –, keressen meg telefonon, és erőnkhöz képest igyekszünk segíteni. A Karitászhoz kapcsolódik a fiatalok számára évente visszatérő program: a Tesz-vesz Tavasz és a 72 óra kompromisszumok nélkül. Legutóbb idén ősszel országszerte kb. 5000 keresztény fiatal vette ki részét a „világ kicsit jobbá, szebbé tételében”: köztereket, temetőket takarítottak, játszótereket festettek, idősek házát, udvarát takarították, meszelték, időseket, fogyatékosokat látogattak... És mindezt a közös munka örömével.

A szentmihályi fiatalok is többször bekapcsolódtak falutakarítással, a plébániaudvar rendbetételével stb. Ezt szeretném szorgalmazni a övőben is. Bauer Ferenc (tel. 06-30-32 22 967)

8

Gondolatok az Istennel való végső találkozásról Isten az embert örök életre hívja. Az ember élete, ha hosszúra nyúlik, ha rövidre szabott, egyszer véget ér. Szeretetből teremtett minket Isten, és azt akarja, hogy örök szeretetében éljünk testi halálunk után. A halál valamennyiünk számára megfoghatatlan, saját halálunk ténye, bekövetkezte talán hihetetlen is. Szeretteink halála sokszor nem hirtelenül következik be, hanem hosszabb, rövidebb betegség következménye. Keresztény kötelességünk, hogy hozzátartozóinkat segítsük az Istennel való találkozásban, hogy megtisztult lélekkel jelenhessenek meg az Ő színe előtt. A nagybeteg sokszor jobban tisztában van a halála közeledtével, mint hozzátartozói, akik sokszor palástolni akarják, titkolni szeretnék azt. A halotti anyakönyv kitöltésekor mindig megkérdezzük a hozzátartozókat: szentségekben részesült-e az elhunyt? A válasz legtöbbször így hangzik: nem gondoltuk, hogy bekövetkezik a vég. Ez érthetetlen, hiszen a beteg már hosszabb ideje szenved, tudják azt, hogy orvosilag menthe-

tetlen. A betegek kenetét akkor kell feladni a számára, amikor még eszméleténél van. A tapasztalat az, hogy a nagybetegek megnyugvással fogadják a papot, aki feloldozza őket bűneiktől (szentgyónás), és a szentségi Jézust elviszi hozzájuk (szentáldozás). Két példa jut eszembe: Még Boldvai atya hívott magával az I-es kórházba, mert valaki arra kérte: siessen és adja fel haldokló öccsének (aki nem volt templomjáró) a betegek kenetét. Kért, hogy menjek vele, mert ő nem ismeri a nagybeteget. A szertartás végén a haldokló ember utolsó erejével keresztet vetett, vagyis együttműködött a betegek kenetét feladó pappal. Két nap múlva meghalt. A másik eset: szintén nagybeteg férfihez akart bemenni a plébános, de a feleség tiltotta, mondván: férje nem vallásos, stb. Ám utolsó erejét is latba vetve a beteg hálásan köszönte, hogy a pap nem tágított, hanem elhozta neki Jézust. Ne késlekedjünk tehát betegjeinkhez papot hívni! Fejes Ferenc

PLÉBÁNOSI LEVÉL A HÁZSZENTELÉSEK KAPCSÁN Áldásos, szép hagyomány folytatódik, amikor a helyi lelkipásztor a tél derekán nekiindul, hogy mindenkit fölkeressen otthonában. A hideg téli napokban, amikor a ház körüli munkák is alábbhagynak, jó alkalom adódik, hogy a plébános sokakat otthon találjon. Immár negyedik éve, Vízkereszt ünnepétől kezdve nap mint nap útnak indulok, hogy a minden szentmihályi otthonba bekopogtassak. Kérek minden jóakaratú embert, hogy ajándékozzon meg néhány percnyi figyelemmel. Azért tervezem a házszenteléseket késő délutáni illetve hétvégi időpontokba, hogy minél többüket odahaza találjak. Lelkipásztorként fontosnak találom, hogy leüljünk beszélgetni, ismerkedni egymással. Higgyék el: őszintén érdeklődök életük alakulása iránt! – kik élnek boldogító házasságban, s mások hogyan élik meg magányukat? – melyik iskolában és hogyan tanulnak a gyerekek? – milyen emlékeikből élnek az idősek? – milyen remények éltetik a családanyákat? – örömüket lelik-e munkájukban a férfiak? És sorolhatnám azokat a kérdéseket, amik mostanában engem foglalkoztatnak. Érdeklődöm tehát sorsuk iránt, mert senkinek nem mindegy hogyan élünk. Csak a kötelességek hálójában, megkeseredve vergődünk a mindennapokban? Vagy szabadon, örömteli szívvel vállaljuk az élet megpróbáltatásait, és eközben egyre értékesebb személyekké csiszolódunk, egymásnak pedig segítségére lehetünk? Mindenestre meggyőződésem, hogy legjobban tesszük, ha egyéni és közös aggodalmainkat rábízzuk a gondunkat

viselő Istenre! Ha ezt az alapvető lépést meghoztuk, akkor utána könnyebb lesz megtennünk mindazt, amire ténylegesen képesek vagyunk. A házszentelés, vagy ősi, népies nevén „koleda”, mindig egyúttal adománygyűjtés is volt. Így maradt a szokás Szentmihályon is. Lehetőség adódik ilyenkor a plébánosnak átadni a plébánia fenntartására szánt úgynevezett „egyházközségi hozzájárulást”. Hívják ezt helytelenül „egyházadónak” is, bár itt szó sincs könyörtelen pénzbehajtásról, mint inkább önkéntes adományok gyűjtéséről. Tudnunk kell azonban, hogy a hitéleti programok csakis a szentmihályiak adakozásából folyhat. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a hatályos Egyházi Törvénykönyv mellékletében ajánlásként azt írja, hogy ki-ki kézhez kapott (nettó) jövedelmének 1%-át ajánlja fel a plébániáján folyó hitélet fenntartására. Eszerint aki minimálbérből él (bruttó 70.000 Ft/hó), az évente 6000 Ft-tal (havonta 500 Ft) támogassa egyházközségét. Ez tehát a központi irányelv: szűkös anyagi helyzetben levőktől kevesebbet is szívesen fogadunk, aki viszont nagylelkűen segíteni szeretné a sokszínű plébániai hitéleti programok fejlődését, az adjon többet. Csekken vagy átutalással is rendezhető a befizetés: OTP 11 73 50 05 – 20 49 80 92 Érdemes tudni, hogy a kéthavonta ülésező Plébániai Képviselőtestület tagjai döntenek az adományok felhasználásáról, évenkénti pontos elszámolással pedig a Szeged-csanádi Püspökség felé tartozunk.

9

A 2011-es házszentelések útvonala A korábbi évek tapasztalatai alapján idén még körültekintőbben kívánom megtervezni a látogatások idejét. Immár nagyjából feltérképeztem kik hol laknak, és ki kivel áll rokonságban. Elbeszélgetésünk során idén azt is fel szeretném mérni, hogy a családtagok közül ki milyen kapcsolatban áll az egyházzal. Szeretném mindenkinek felkínálni a Krisztusba vetett hitet, pontosabban azokat a forrásokat, amik ahhoz elvezetnek: a Szentírás értő magyarázatát és a különböző élethelyzeteknek megfelelő szentségek felvételét.

Január 11–17 Nagybercsényi 1-28 2, Nagybercsényi 29-46 3, hétfő 14-17 Márvány 1-13 4, kedd 14–17 Márvány 16-32 5, szerda 14–16.30 Egyenlőség 4-15 6, csütörtök 14–17 Egyenlőség 16-21 7, péntek 14–16.30 Orvos 3-24 8, szombat 9-17 11–17 Rosta 9, Petőfi 11, kedd 14–17 Külüs, Tisza 12, szerda 14–16.30 Füzér 13, csütörtök 14–17 Vasvári Pál 14, péntek 14–16.30 Erdei Ferenc 1-20 15, 9–15 11–17 Erdei Ferenc 21-40 16, Erdei Ferenc 33-40 17, hétfő 14-17 Erdei Ferenc 41-55 18, kedd 14–17 Erdei Ferenc 56-66 19, szerda 14–16.30 Erdei Ferenc 67-80 20, csütörtök 14–17 Erdei Ferenc 83-94 21, péntek 14–16.30 9–17 Ponty 1-31 22, 11–15 ismét keresem, akiket nem találtam 23, Brigád, Könyves Kálmán 27, csütörtök 14–17 Palánta 28, péntek 14–16.30 9–17 Gorkij 29, Február 14–17 Gárdonyi, Tinódi, Nyár 5, Muskó, Új élet 6, 11–15 Mikes Kelemen 1-10 8, kedd 14–17 Mikes Kelemen 11-18 9, szerda 14–16.30 Mikes Kelemen 19-26 10, csütörtök 14–17 Mikes Kelemen 27-36 11, péntek 14–16.30 9-13 Mikes Kelemen 37-46 12, Rezeda, Verbéna 13, 11–15 Mikes Kelemen 47-54 14, hétfő 14-17 Mikes Kelemen 55-70 15, kedd 14–17 Mikes Kelemen 71-76 16, szerda 14–16.30 Terehalmi, Kapisztrán 1-10 17, csütörtök 14–17

Kapisztrán 11-18 18, péntek 14–16.30 9–17 Kapisztrán 19-39 19, 11–15 Kapisztrán 40-55 20, Kapisztrán 56-64 22, kedd 14–17 Kapisztrán 65-75 23, szerda 14–16.30 Kapisztrán 76-89 24, csütörtök 14–17 Kapisztrán 90-100 25, péntek 14–16.30 14–18 ismét keresem, akiket nem találtam 26, ismét keresem, akiket nem találtam 27, 11–15 ismét keresem, akiket nem találtam 28, hétfő 14-17 Március Hasító 1, kedd 14–18 Tenkes, Limány 2, szerda 14–16.30 Gádor 3, csütörtök 14–18 Hűvös 4, péntek 14–16.30 14–18 Kökörcsin 1-22 5, 11–15 Kökörcsin 23-46 6, Fehérpart 1-14 8, kedd 14–18 9, Fehérpart 15-26 14–16.30 Fehérpart 27-38 10, csütörtök 14–18 Fehérpart 39-50 11, péntek 14–16.30 Fehérpart 51-72 12, 10–18 11–18 Fehérpart 73-94 13, Fehérpart 95-102 14, hétfő 10-18 ismét keresem, akiket nem találtam 15, kedd 10–18 Holt-Tisza sor 1-10 16, szerda 14–16.30 Holt-Tisza sor 11-18 17, csütörtök 14–18 Holt-Tisza sor 19-24 18, péntek 14–16.30 Raktár, Rövid 22, kedd 14–18 Szarvas 23, szerda 14–16.30 Móricz Zsigmond 24, csütörtök 14–18 ismét keresem, akiket nem találtam 25, péntek 14–16.30 9–18 Bazsalikom 1-36 26, 11–18 Bazsalikom 37-67 27, Mátra, Álmos, Csuma, Zsoldos 28, hétfő 14-18 Testvériség, Munkás, Ajtony 29, kedd 14–18 Koppány 30, szerda 14–16.30 Bodom, Zsák 31, csütörtök 14–18 Április Harcos 1, péntek 14–16.30 14–18 Szérűskert 2, 11–15 ismét keresem, akiket nem találtam 3, Azt kérem a szentmihályiaktól, hogy amennyiben nem megoldható, hogy a megadott napon és időpontban odahaza legyenek, a megadott napokban hívjanak fel telefonon (30/5306201 vagy 20/7700670), hogy látogatásomra egy másik, megfelelő időpontot tudjunk megbeszélni.

10

A JÁNOS-SZOBOR SORSA Szeged-Szentmihály Röszke felöli határában, a Maty-ér feletti hídon látható Nepomuki Szent János szobra. A Plébánia háztörténetében (Historia Domus) a következőket olvashatjuk: „…A 18. században – hosszas pereskedés után – 1726-ban Szentmihálytelek végleg Szeged birtokába került. Rögtön ezután szőlőskertnek osztották szét, alsóvárosi és palánki (belvárosi) polgárok között kb. 400 parcellában. Az eredeti szőlőskerti úthálózat, a keskeny közök, ennek az emlékei. A szőlőskert az országút és a Tisza között ovális alakban húzódott a Matyig, ahol töltés és híd ívelte át a széles medret. Itt a falu déli részén a szőlőskertben csatlakozott egy kis dohánykertészség. Itt épültek – 1751-ben még csak egy, 1760-ban már 6 dohánykertésszel – az első házak. A matyi híd a 18. század végén már téglával volt kirakva és ekkor kerülhetett rá Nepomuki Szent János szobra, a falu egyetlen műemléke. Bálint Sándor, aki Nepomuki Szent János hazai tiszteletével kapcsolatban számos hagyományt gyűjtött össze, Szentmihálytelekkel kapcsolatban, csak annyit említ, hogy jókedvű legények a szobornál szoktak muzsikáltatni. A szobor a város költségén készült. Szegeden ezen kívül még három Szent János szobor volt. Készítőjük valószínűleg Aisenhut József volt; ő készítette az alsóvárosi templom szobrait is. A szobor valamivel kisebb az emberméretnél, a gazdagon redőzött ruha, a finoman kidolgozott csipkegallérral a késő barokk, rokokó jegyét viseli magán. (…) Szentmihálytelket egy nyúlgát megmentette az 1879 évi nagy árvíztől, úgy, hogy olyan terv is felmerült, hogy Szegedet telepítsék át ide. Amikor Szeged felett az első vízbetörés megtörtént, megpróbálták a Matyon át lehömpölygő árt visszaszorítani a Tiszá-

ba, de évtizedek során a matyi medencét áthidaló feltöltést olyan jól összedöngölték, hogy felrobbantani sem sikerült. A robbantás elől a szentmihálytelkiek mentették meg a Szent János szobrot, s tették vissza régi helyére…” A Szentmihályon élő Bánvölgyi László szobrászművész a következő hivatalos leírást adta a szobor jelenlegi állapotáról:

„A szobor anyaga: laza szerkezetű, durva mészkő. Mérete: talapzat nélkül 168 cm, alkotója: ismeretlen (kis valószínűséggel: Aisenhut József). A szobor testtartása, kontraposzt jellegű mozdulata, kéz tartása, a drapéria vonalvezetése jellegzetesen barokk stílusra utal. A közel életnagyságú szobor, szokásos mozdulatban mutatja be a hidak szentjét, a gyónási titok vértanúját. Későbbi beavatkozások nyomát mutatja a fej, nyak és jobb kéz. Ezek jól láthatóan későbbi műkő kiegészítések, melyek mára már szintén töredékes állapotba kerültek. Ezen kívül restaurálásra utaló nyomokat nem találtunk, azonban a féltő jó szándék és az állagmegóvásra való törekvés nyomai szembetűnőek. A felületet teljes egészében számtalan festékréteg borítja, ezek alatt – a kutatóárkok vizsgálata alapján – egyelőre eredeti festékréteget nem találtunk. A formák már csak homályos plasztikaként maradtak meg, ahol nem csak a meszes kérgek, hanem maga a kőanyag is omlik, válik le a felületről. Több helyt hosszú repedések, törések, hiányok figyelhetők meg. A szobor jobb keze és álla (műkő pótlás) hiányzik. Mára a kőanyag erősen erodált, mállott, töredékes állapotba került. A valaha mívesen megfaragott felületek nyoma alig látható. A teljes felület kb. 85%-ban formavesztett, kopott, konkrét formák, élek nélküli. A drapériák csak fő vonalakban mutatják hajdan gazdag formavilágukat. A kőfelületeken nem csak a fizikai és kémiai korrózió jellemző, hanem a biológiai is megtalálható mohák, algák formájában. A szobrot teljes felületi károsodás érte. A vastag festékrétegek hosszú időn keresztül a levegőben lévő párát a kőben tartották így a kő „lélegzése”, páradiffúziója nem volt biztosítva. Ez már helyenként nyilvánvalóvá vált, a kőanyag, közvetlen festék alatt elhelyezkedő porózus, fellazult, kötőanyagát vesztett rétege láttán. A helyszíni felmérés alapján megállapítottuk, hogy a szobor anyagának pusztulása, esztétikai értékének nagymérvű csökkenése, indokolttá teszik a restaurátori beavatkozást. A méltatlanul magára hagyott szobor, még töredékes állapotában is történeti, műemléki és eszmei értéket képvisel.

11 A szobor jelenlegi helye (Szentmihály periférikus, országúti része) indokolttá teszi azt a megrendelői szándékot, mely a restaurált, eredeti alkotást a templomkertbe, védett helyen állítaná ki, és ezzel egyidejűleg a szobor műkő másolatát helyezné el, régi, megszokott helyére. Megjegyzem: ez sokszor alkalmazott eljárás mely megóvja az eredeti alkotást, de annak helyén a másolat tovább funkcionál. Pl. Jáki templom homlokzati szobrai, vagy a szegedi Rókusi templom külső szobrai, melyről restaurálás után másolatot készítettem. Az eredeti plasztika alapján, egy szilikon negatív forma elkészítése után, speciális szemszerkezetű műkő öntvénnyel helyettesíthető az alkotás. Belső fémmerevítések szerkezetileg erősítik, a felülete festhető, impregnálható.” Az idei templombúcsú alkalmával megjelent Búzaszömben egész oldalas megemlékezést olvashattunk Nepomuki Szent János életéről. Cikkünk utolsó soraiban felvetettük, hogy reményeink szerint, mindannyiunk örömére a szavakat tettek követik… Lássuk hát a fejleményeket! A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jóváhagyásával a Maty-éri hídról a szobrot ezév december 7-én Bánvölgyi László Kökörcsin utcában levő restaurátor-műhelyébe szállították, hogy a téli hónapok során a szakszerű felújítást a művész elvégezze. A munkálatok költségét várhatóan Nógrádi Tibor képviselő úr felterjesztése alapján Szeged MJV

Önkormányzata állja. Terveink szerint május közepén, a bérmálás alkalmával Szentmihályra látogató Kiss-Rigó László püspök úr áldja meg a megújult templomkert védett helyére szánt felújított Nepomuki Szent János-szobrot, míg annak hiteles másolata a Maty-éri hídon emlékeztet minden arra utazót az igazmondás erényére illetve a gyónási titok vértanújára. Összeállította: Thorday Attila

BÖJTE CSABA KARÁCSONYI GONDOLATAI Ülök az egykedvű őszi borongásban az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év! Vagy egy egész világ? Nem tudom! Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy tanácstalanul néznek maguk elé értetlenül. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek és az olcsó termékeket reklámozó médiák. És sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap. Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz…. Testemben hatalmas félelem remeg,… csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk. Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Eszemmel tudom, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk, naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük egymást: most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait? Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar, jót magának, minél több jót. Mint a gyermekek veszekszünk ócska baba rongyokon, és észre sem vesszük, lassan elszabadul körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ, csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok? Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket mint kotló a csibéit? Jó szóval bíztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól felta-

risznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége, szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. És van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. És jut, könyv, jó film, tiszta bor, és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem, lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak válasz az évezredek alatt, lassan biztosan hajtsuk uralmunk alá a földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a rész igazságoknál fontosabb az élet. A gonosz kacag, ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj, ha kell, ha nem, legyen. És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárló központot, repülőt, jachtot, de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük: Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát? Fogyasztás, birtoklás, hatalom, habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat, azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy, rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója. Itt állsz, Uram a XXI századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim, és mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk, ajándékozd meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.

12 A Szűz Mária Lourdes-i megjelenéséhez kötődően, a betegek világnapja alkalmából templomunkban február 13-án, a vasárnapi szentmise keretében szolgáltatjuk ki a betegek kenetét mindazoknak, akik idős koruk vagy súlyos betegségük miatt kérik Isten kegyelmét. Az előtte levő nap délutánján a templomban lehetőség nyílik a bűnbocsánat szentségében részesülni; a szentgyónás méltó módon felkészít a szentkenet vételére.

Miserend Vasárnap 9 óra Hétköznap általában szerda, péntek 17 óra Az aktuális hirdetések a templomtorony aljában levő hirdetőtáblán olvashatók.

Anyakönyvi hírek 2010. szeptember–december KERESZTSÉGBEN RÉSZESÜLTEK Szept.: Berta Attila és Nyári Ágota fia, Alex Reseterics Péter és Sarkadi Krisztina lánya, Sarolta Okt. Takács Ferenc és Kurucz Éva fia, Szabolcs Ferenc Nov. Varga Zsolt és Redenczki Éva fia, Richárd Dec. Tari László és Tóth Emese Szilvia fia, Benedek

HÁZASSÁGUKAT EGYHÁZILAG RENDEZTÉK: Okt.

Takács Ferenc és Kurucz Éva

ELHUNYTAK: Az óesztendő utolsó napján hálát adunk az elmúlt esztendő kegyelmeiért; a 17 órakor kezdődő szentmise végén elénekeljük a Téged Isten dicsérünk (Te Deum laudamus) kezdetű éneket. Az Újév első napján a katolikus hívek Szűz Máriát, mint Isten Fiát evilágra szülő asszonyt köszöntik. E parancsolt ünnepen – a szilveszterezésre való tekintettel – 10 órakor kezdjük az ünnepi szentmisét. Másnap, vasárnap 9 órakor kezdődik az Úr Jézus testi megjelenését (epifániáját) ünneplő vízkereszti szentmise. E naptól fogva a plébános elindul, hogy felkeresse a szentmihályiakat és megáldja otthonaikat.

Szentségi házasságra készülő fiatal párok számára április 8–10 között intenzív felkészülést tartunk plébániánkon. Két házaspár és a plébános témafelvetései segítik az esküvőre készülőket.

A temetéssel, harangozással kapcsolatban bizalommal keressék Fejes Ferencet a Hasító u. 6 szám alatt vagy telefonon: 20/562 8557, aki a megyéspüspöktől engedéllyel rendelkezik temetés végzésére és áldoztatásra.

Dr. Thorday Attila plébános elérhető a szentmisék előtt és után a templomban, és a 30/530-6201 vagy 20/770-0670 telefonszámon.

Okt.

Nov.

Dec.

Harkai Mihály Bálint Imre János Kéri Gyula Batancs Julianna Ördög Deák István Borbás Istvánné Tanács Etelka Szécsi József Gárgyán Istvánné Tóth Pintér Mária Krabót András, Borsi Ferencné Ács Sánta Julianna.

A Szeged-Csanád Egyházmegye Pasztorális Helynöksége jelszóval hároméves folyamatra hívja meg a plébániákat, a híveket. A mai nappal kezdődő egyházi évben a megtérésre, lelki életünk megújítására, hitünk újra-felfedezésére, újra-alapozására kapunk meghívást és a meghívás mellé sok segítséget. Ebben az évben nyitott lelkigyakorlatok, plébániák együttműködésében megvalósuló lelki programok, közösségi segédanyagok készültek, amelyek megtalálhatók a www.megujulva.hu honlapon. Ezen a lelki élet témájában cikkek, programbeszámolók, könyvajánlók, letölthető anyagok és online lelkigyakorlat segíti az érdeklődőket. Személyes és közösségi megújulásunk érdekében kapcsolódjunk e kezdeményezésbe!

A szeged-szentmihályi Szent Mihály Plébánia Értesítője. l 6710 Szeged, Palánta u. 2. Tel.: 62/427-466 l http://szeged-szentmihaly.plebania.hu és [email protected] l Felelős kiadó: Dr. Thorday Attila plébános l Nyomtatás: SIGILLUM 2000 Bt., Kökörcsin u. 17.