J
ó pár napig törtem a fejem, hogy mit is írhatnék a húsvétról. Az internetes keresőbe beütve ezt a néhány betűt, millió-millió információt kapunk, mindenféle egyházak leírását, szakdolgozatokat, iskolai összefoglalókat, tanulmányokat. Elolvashatjuk húsvét evangéliumi történetét, megtudhatjuk, hogy miképpen vonnak párhuzamot közé és az ősi pogány szokások közé, a tavaszvárás, a megújulás rituáléja és a feltámadás közé. Ami feltűnt, hogy a sokféle leírás szinte mindegyike azzal a mondattal kezdődik: hogy a húsvét a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe. Ez a megállapítás elgondolkodtatott. Vajon nekünk, magukat hívőknek vallóknak is ez az egyik legfontosabb ünnepünk? Egyáltalán fontos ez az ünnep nekünk? Megértjük üzenetét, átérezzük mondanivalóját, megéljük a húsvét csodájának pillanatát, vagy csak gépiesen tesszük, amit elvárnak tőlünk, örülünk, mert lesz néhány „ingyen szabadnapunk”, örülünk, mert befizethetjük a családot egy wellness hétvégére, vagy örülünk, mert az állandó rohanás mellett végre lesz egy kis időnk elvégezni az elmaradt dolgokat. Vajon megállunk-e húsvétkor és a negyven napos böjt egyetlen napján is rendbe tenni a lelkünket? Vajon leülünk-e egy pillanatra is számot vetni az életünkkel, hálát adni az Úrnak, hogy egyszülött fiát feláldozván értünk az élet lehetőségét adta nekünk? Vajon értékeljük-e, hogy mekkora ajándékot kaptunk a Teremtőtől? Vajon ki tudunk-e lépni egyetlen napra is trendi világunkból, tudunk-e egyetlen pillanatra is lecsupaszított szívvel, őszintén imádkozni. Vajon mi lélekben tudunk-e feltámadni? Ha körbenézek a világban, akár a tágabb, akár a szűkebb környezetemben, nem látom azt, hogy az emberek készülnek a húsvétra. Eszeveszett rohangálást látok, idegeskedést, zsörtölődést, hogy ez meg az a rokon minek jön, vagy xyz-hez minek kell menni, a többségnek elege van az ünnep körülötti „hajcihőből”. Fáradt és megtört embereket látok, akik alig várják, hogy egy székbe rogyva végre békén hagyják őket, és akik lényegtelen dolgokon marcangolják önmagukat. Legalább mi, hívők, ne engedjük eszement sonkavásárlási akcióba fulladni az ünnepet, legalább mi próbáljuk megérteni és megélni a Húsvétot, és ha van lehetőségünk, adjuk át csodáját másoknak is. Budavári Andrea
Nagypénteki karácsony Most bocsátod el Uram szolgádat békével, mert látták szemeim Üdvösséged. (Lk 2.) Érdekes, hogy az életünk első két-három évtizedében olyan lassan telik az idő, szinte cammog. Néha még siettetnénk is, ezen is, azon is szeretnénk már túl lenni. Majd az ember életútjának felén túl, egyszerre mintha meglódulna az idő. Vágtat, rohan, mint a lejtőre került szénásszekér, és rohantában itt is, ott is, lemarad valami: a biztos járásunk, a tiszta, jó hallásunk, éles látásunk, az egészségünk, a fiatalságunk. Aki most ötven-hatvan esztendős, általában abban reménykedik, hogy van még 15-20 esztendő. De vajon van-e igazán? Ki tudná azt megmondani? Nem az hal meg, aki öreg vagy beteg, hanem aki soron van. A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt. Mindig látták az alápergő homokszemeket. Nekünk már olyan óránk van, amelynek a mutatója körben jár, és ezzel egy kicsit becsap. Úgy tünteti fel az időt, mintha mindig újra kezdődne, mintha soha nem lenne vége. Micsoda hallatlan ígéretet kapott Simeon? Nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Félelmetes dolog előbb meglátni a halált, és csak azután Krisztust. Jézus nélkül borzalmas a halál. „Látták az én szemeim a te üdvösségedet” - így ujjong Simeon. Mennyivel többet láthattak már a mi szemeink, testvéreim? Hiszen Simeon csak a gyermek Jézust látta, mi pedig láthattuk az Ő golgotai halálát és húsvéti feltámadását. Mert aki látta Jézust, aki a szívével, a lelkével, a hitével látta Jézust, az tudja, ha meghal is, él. Aki úgy látta meg Jézust, mint Simeon, tehát meglátta a Názáreti Jézusban a Krisztust, az Isten Fiát, annak a számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Ha az idő múlik, azt jelenti, hogy fogy, minden nappal, órával és elmúló esztendővel rövidebb lesz, egyre kevesebb van belőle hátra, és egyszer egészen elfogy. De ha az idő telik, akkor nő, minden nappal közelebb visz a kiteljesedéshez. Telik, telítődik, mint ahogyan egy pohár is telítődik, mígnem megtelik. Kiteljesedik benne az élet. A múló idő viszi az életet egyre messzebb, a telő idő hozza az életet egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz. Aki számára telik az idő, az előrefelé néz. A múló idő öregít, a telő idő megérlel. A múló időben a halál kapuzárás, a telő időben pedig kapunyílás, csak a mulandóság vége, és az örök élet kiteljesedése. Nagyon szeretném, ha a szívetekbe vésnétek ezt a két szót: múlik vagy telik. Hová megy, merre? Egyre jobban kifelé az életből? Vagy egyre jobban befelé az életbe? Ha a halállal minden elmúlik, azoknak van igazuk, akik a mában élnek felelőtlenül. Akik azt mondják, együnk, igyunk, vigadjunk, mert úgyis meghalunk. De ha a halállal az élet kiteljesedik, akkor érdemes jót tenni, szeretni, szolgálni, tűrni, szenvedni, mert akkor értelme van. Örökkévaló értelme van minden jótettnek, igaz szónak, tűrésnek és szenvedésnek. 2
Kedves Testvérem!
A
megszokottnál kicsit hosszabb és hidegebb volt az idei telünk. Alig várjuk, hogy végre kisüssön a nap és véget érjen a zord tél. De talán ennél is fontosabb, hogy vajon mit hoz ez a tavasz az életünkben. Mert lehet, hogy a naptár szerint január 1. az év kezdete, de igazából a lelkünkben ezt a fordulatot a tavasz hozza el. Nem véletlen, hogy húsvétot is ekkor ünnepeljük. Ezért kellene tudatosítani magunkban, hogy a nagy változás idén nem április 11én, hanem egy héttel korábban, Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésével megy végbe, mert minden új élet a nyitott sírnál kezdődik. Lehet tamáskodni, hogy hiszem, ha látom, vagy lehet elindulni más utakon, mint az emmausi tanítványok, de Jézus megkerülni, előle elmenni lehetetlen. Mi is, mint gyülekezet, ezért szeretnénk újat kezdeni, szeretnénk, ha a régi alkalmaink új tartalommal töltődnének fel, és ha tudnánk olyan új dolgokat indítani, amelyek sokak érdeklődésére tarthatnak számot. De ehhez nem csak a mi nyitottságunk, hanem a Testvérek partnersége is kell. Mert hiába akarunk, pl. akár Babamama kört vagy Bibliaiskolát, vagy magányos testvéreinknek alkalmat szervezni, ha a meghívottak egy része nem akar eljönni. Istennek hála templomunkba egyre többen járnak, köztük fiatalabbak, családosok is. Egyházközségünk elöljárósága, de jó magam is szívesen hallanám véleményüket, gondolataikat arról, hogy milyen gyülekezetben éreznék jól magukat. Jó lenne, ha megkeresnének személyesen, telefonon vagy akár emailben. Ezért van ez az újság is, hogy teret adjon a véleményeknek, híreknek, kérdéseknek. Kezdjünk újat, mint angyalföldi reformátusok az életünkkel, közösségünkkel, Krisztussal. Áldott ünnepet kívánva a találkozás reményében: 2010 böjtjében
Szloboda József lelkipásztor
Folytatás az előző oldalról
Simeonról azt olvassuk, hogy a Lélek indításából ment a templomba, és találkozott össze a kis Jézussal, akit szülei akkor vittek el bemutatni. És ahogy Simeon tette a kis Jézussal, ugyanazt teheted meg te is az Úr Jézussal. Hited karjaival átölelheted, magadhoz szoríthatod, és a szívedbe zárhatod. Ha egyszer minden és mindenki elhagy, Jézus, akit most magadhoz ölelsz, megy veled akkor is tovább. A halál sötétségén át az örökkévalóságba. Ámen. Joó Sándor 3
Isten útjai kifürkészhetetlenek Riport Nagy Gáborral Gáborral egy csütörtök délután találkoztunk, hogy presbiteri jelölése kapcsán elbeszélgessünk. Így, e rövid bemutatkozó riport után, a gyülekezett jobban megismerheti. Andrea (A): Már számos gyülekezeti kiránduláson vettünk részt együtt, ezt az újságot is közösen szerkesztjük, viszonylag sokat beszélgetünk, még sem tudom, hogy pontosan mivel foglalkozol. Gábor (G): Vendéglátó-ipari szakközépiskolát végeztem és ebből kifolyólag szakácsként dolgozom 1983 óta. Jelenleg elég közel, a kerületben található IBIS hotel mögötti irodaház éttermében, ami azért nagyon jó, mert a munkaidőm hétköznap 8-tól 16 óráig szól. Ez a vendéglátó-iparban elég ritka, nekem viszont a családom, a nyolcéves kisfiam miatt fontos, hogy legyenek estéim és hétvégéim. Andrea (A): Talán a gyakori beszélgetéseink miatt tűnik, úgyhogy már ezer éve a gyülekezetünk be jársz, de valójában nem olyan régóta csatlakoztatok hozzánk a feleségeddel. Körülbelül két éve. Jól számolom? Gábor (G): Igen, nagyjából két éve, hogy rendszeresen ide járunk. Korábban is hallottunk már a Frangepán utcai gyülekezetről, néha el is látogattunk egy – egy istentiszteletre. Tíz éve lakunk a kerületben, és mivel feleségemmel együtt római katolikusnak kereszteltek bennünket, először a Béke téri gyülekezethez csatlakoztunk. Amit rólunk tudni kell, hogy annak idején, rajtunk kívülálló okokból nem tarthattunk templomi esküvőt. Ezt szerettük volna pótolni. A katolikus atya ennek nem is látta akadályát, azt az egyet kivéve, hogy én nem voltam első áldozó. Ennek oka, pedig az volt, hogy míg Marcsival, a hitvesemmel nem találkoztunk, nem igazán gyakoroltam a vallásom. Persze teljes mértékben soha nem zárkóztam el tőle, de önmagamtól nem váltam rendszeres templomjáróvá. Amikor feleségemmel összekerültünk beültünk egy éjféli misére, bennem megmozdult valami és fontossá vált a gyülekezethez tartozás. De visszakanyarodnék a meghiúsult katolikus esküvőnkhöz. Végül is én ugyan fehér ruhába öltöztem és első áldozó lettem, de amikor ezen túl jutottunk elfeledkeztek rólunk, elfeledkeztek arról, hogy mi az esküvő miatt jártuk végig ezt a procedúrát. Ez is rosszul érintett minket, de ezen még túl léptünk volna, azonban valahogy nem találtuk a helyünket abban a templomban. Lelkileg nem kaptuk meg azt a valamit, amire szükségünk volt, ami miatt az ember ilyen helyre jár. A prédikációba belekevert rejtett politikai utalások, hogy kire kell szavazni, melyik párt mellé kell állni nem igazán nyerték meg a tetszésünket. Úgy gondoljuk ez nem a szószékre való. Ezen felül is voltak még egyéb dolgok, amikkel nem értettünk egyet és inkább nem is jártunk a misére. 4
Aztán történt valami, amit isteni beavatkozásnak is nevezhetnénk. Egy délután az „Ez az a nap” rendezvényről utaztunk hazafelé a villamoson, amikor is arról beszélgettünk, hogy ez a mostani rendezvény nem sikerült olyan jól, nem érintett meg minket annyira, mint a korábbiak. Egyszer csak egy mellettünk ülő néni megszólal, hogy Isten szeret bennünket, és ha úgy gondoljuk, látogassunk el ebbe és ebbe a gyülekezetbe, majd mondta a címet. Mi megköszöntük, aztán elfeledkeztünk az egészről. A villamoson történt jelenet után pár hónapra Marcsinak jutott eszébe, hogy mit ajánlott az idős néni, és próba szerencse felkiáltással ellátogatott egy istentiszteletre, a Frangepán utcába. Teljesen kivirulva jött haza, mondta, hogy ezt nekem is feltétlenül hallanom kell, ide el kell jönnöm, ezt a helyet kerestük, itt megszólalt az Ige, megszólalt az Isten, mintha a szószékről csak hozzá beszéltek volna. Ez volt a Frangepán utca. Ettől kezdve ide járunk. A: Elég hamar bevontad magad a közösségi életbe, különböző feladatokat vállaltál és most presbiternek is jelölnek majd. Milyen előzménye van ennek, és hogy érinti személyedet ez a jelölés? G: Annak idején a Béke téri gyülekezetnél is vállaltam kisebb feladatokat, például lekció olvasást. De el kell mondanom, hogy mielőtt a Frangepán utcára rátaláltunk, huzamosabb ideig az Éjféli Kiáltás Misszióhoz tartoztunk, ami szintén egy felekezetközi szerveződés, célja az Evangélium hirdetése és terjesztése. Bár felekezetközi, tanításaiban a baptistákhoz áll a legközelebb. Iratterjesztéssel, könyvterjesztéssel foglalkozik. Van két saját újsága a hírek Izraelban és az Éjféli Kiáltás. Igaz, itt a szónak szó szoros értelmébe vett gyülekezett nincs, kisebb csoportokban gyakorolják a lelki életet, én azért itt is vállaltam különböző feladatokat, töltöttem be tisztséget, ami megfelelhet az itteni presbiteri tisztségnek. Jelentek meg kisebb írásaim is a misszió újságjában, az Éjféli Kiáltásban. Amikor a tavaszi mátraházi gyülekezeti kiránduláson felmerült a gyülekezeti újságunk megújítása, örömmel jelentkeztem, szerzőnek-szerkesztőnek, ezzel is segítve a gyülekezet épülését, építését. A: Igen, erre jól emlékszem. Azóta is szívvel-lélekkel gondozod ezt a lapocskát. G: Ha a gyülekezetben bármire megkértek, mindig szívesen segítettem, gondolom emiatt került szóba egy esetleges presbiteri jelölésem. Ennek én nagyon örülök, megtiszteltetésnek érzem. A: Neked van egy nyolc éves kisfiad, Matyi, akit ugyancsak sokat látunk a gyülekezeti rendezvényeken, mindig hozzátok magatokkal. Ő, hogy érzi magát nálunk? Jár gyermek-istentiszteletre? G: Matyi nagyon szereti ezt a helyet, nem csak a vasárnaponkénti gyermek istentiszteletet látogatja, hanem a hétfőnkénti hittanórákat is. Korábban az iskolai hittanra járt, maradhatott volna ott is, de Ő inkább ezt választotta. Jól érzi itt 5
magát, vannak kis barátai, mindig örömmel megy hittanórára. Azt nem is meséltem, hogy végül az elmaradt templomi esküvőnket itt tartottuk meg, Szloboda nagytiszteletű úr adott össze minket. A: Tényleg? G: Igen, nem tudtad? A: Nem. G: Tavaly októberben a házassági évfordulónkon áldott meg minket a Nagytiszteletű úr. Matyihoz ez úgy kötődik, hogy Őt meg akkor kereszteltük. A: A gyermek akkor már reformátusnak lett keresztelve. G: Igen, de nem mi akartuk, ez az ő kérése volt. Ezért nagyon jó, hogy a gyerekek mindig végig nézik a keresztelőket, mert az egyik ilyen alkalom után sétáltunk haza a templomból, mikor szomorúan kijelentette, hogy ő nem is igazi keresztény. Először nem értettük, mire gondol, aztán elmondta, hogy bántja, hogy nincs megkeresztelve. Megkérdeztük szeretné –e, ha meglenne, és ő azt felelte igen. Így az esküvőnk napján, a fiam felvette a keresztség sákramentumát. A: Ez egy remek végszó, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. G: Ez csak természetes, én is köszönöm. Budavári Andrea
Virágvasárnap A név eredete Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért pont virágvasárnapnak nevezzük ezt a jelentős keresztény ünnepet. A válasz a néphagyományokban rejlik. Az eredeti név „pálmavasárnap” vagy „pálmaünnep” lenne. Erre utal a latin „Dominica palmarum”, a német „Palmsonntag”, az olasz „Domenica delle Palme” és még számos más nyelv elnevezése is. Virágvasárnap tradíciója a régmúltba, még a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. A történeti háttér sok mindenre magyarázatot ad. Már Krisztus életében szokás volt a Közel-Keleten, hogy az arra érdemesnek tartott személyek útvonalát tiszteletük jeléül különböző növényekkel, leginkább pálmaágakkal fedjék be. Az evangéliumok szerint a nép Jézusnak megadta ezt a tiszteletet, és a Megváltó útját pálmaágakkal és felsőruházatukkal terítették le. A legtöbb európai országban azonban nem él pálma, ezért azt más növénnyel, tiszafaággal, fűzfaággal vagy barkával helyettesítették. Magyarul ezért nevezzük virágvasárnapnak. Míg keleten a pálma az élet és a reménység 6
jelképe, úgy hazánkban a barkának a néphiedelem gyógyító, rontáselűző, óvó erőt tulajdonít. Ez a hagyomány mai napig él a katolikus körmenetekben1, és a barkaszentelésben2 is.
Virágvasárnap története A keresztény világ ekkor ünnepli azt, hogy Jézus a halála előtt néhány nappal bevonult Jeruzsálembe. A zsidók ezen a napon ülik a peszáh3 ünnepét , azaz megemlékeznek az egyiptomi fogságból való szabadulásra. Valószínűleg Jézus is a peszáhra érkezett a zarándokokkal és ünneplőkkel zsúfolt Jeruzsálembe. A zsidók körében ekkor már jelentős ismertségre tett szert, ezért is sereglett köré tömeg, ezért éljenezték, ezért fedték útját pálmaágakkal. Úgy gondolták, bevonulásával elérkezett a várva várt messiási korszak, amellyel végre megszűnik a gyűlölt római elnyomás, és eljön a nemzeti dicsőség, a jólét és a boldogság időszaka. Jézus szamárháton érkezett a városba. Ez is, mint sok minden más is a témakörben, szimbolikus jelentéssel bír. A szamár a nyáját összefogó pásztor állata volt, míg a ló az elnyomó és erőszakos katonáké. Jézus személye is kettős jelképpel bír, egyszerre király és egyszerre szolga. Király, mert az Aranykapun vonul be az Örökvárosba, és mert Megváltóként éltetik, de szolga is egyben, mert Isten engedelmes fiaként, annak akaratát teljesíti. A virágvasárnap maga is kettőségben tobzódik, hiszen az élet és az öröm ünnepe, de már rávetíti árnyát a passió borzalma és a halál. Ugyanaz a tömeg éljenzi a bevonuló Krisztust, amely pár nappal később üvöltve gyalázza, és a keresztre küldi. A virágvasárnap számunkra, keresztények számára jelentős üzenetet hordoz. Erőt ad, hogy számot vessünk magunkkal és felkészítsük lelkünket a nagyböjtre és a feltámadásra. Erőt ad, hogy acsarkodó tömegből jó kereszténnyé váljunk. Budavári Andrea A körmenet vallásos jellegű ünnepi vonulást jelent. A katolikus egyházban több alkalommal, különböző ünnepeken, vagy ünnepek előtt tartanak körmenetet. A virágvasárnapi körmeneten Jézus Jeruzsálembe történő bevonulását elevenítik fel a hívek. Négy fő állomása van. Az első az ágak kiosztása és megáldása, a második az ágak leterítése, a harmadik a ruhák leterítése, és a negyedik hódolat Krisztus előtt. 2 A barkaszentelés keretén belül a hívők a katolikus templomban megszenteltetik a barkát, vagy más zöldnövényt, abban a hitben, hogy a szentelt barka áldást hoz rájuk, elűzi a rossz szellemeket, gyógyító és óvó erővel bír. 3 A peszáh héber szó, elkerülést jelent. A tizedik egyiptomi csapásra utal, (elsőszülöttek halála) amely az elnyomó Egyiptom népét sújtotta, de a zsidók bárányvérrel megjelölt házait elkerülte. Ez a nap, amikor a zsidók megszabadulnak a „szolgaság házából”, azaz Egyiptomból. 1
7
Húsvét rövid fogalmi és történeti áttekintése Hiába vagyunk templomba járó, hívő keresztények, bizony-bizony sokunk számára van néhány fehér folt a húsvéti ünnepkör fogalmai között. Ezért készítettem róla egy rövid összefoglalást, magyarázatot.
A név eredete Húsvét magyar elnevezésében Jézus negyvennapos nagyböjtjének lezárása elevenedik meg. A hosszú éhezés után ezen a napon szabad először húst enni. De más nyelvekben, például az angolban (Easter) és a németben (Ostern) a névadás inkább a pogány germán istennő, Ostara, a tavasz úrnőjének nevét őrzi, akinek tiszteletére a tavaszi napéjegyenlőség idején ültek ünnepet. Ez az időpont hozzávetőlegesen egybeesik a keresztény húsvét ünnepével. Ebből is látszik, hogy az ősi pogány tavaszváró ünnepek az évszázadok során hogyan fonódtak egybe a húsvéti szokásokkal.
Húsvét időpontja A húsvét úgynevezett mozgó ünnep, ami annyit jelent, hogy időpontja évről évre más napra esik. Századokon keresztül vita tárgyát képezte, hogy mely napot jelöljék meg húsvétnak. Végül 1581-ben kánonban rögzítették kiszámításának módját. Eszerint húsvét a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni holdtöltét követő első vasárnap, amely minden esetben március 22. és április 25. közé esik. Ettől a számítási módtól egyedül az ortodox egyház tér el, ők a gregorián naptárreform előtti Julián naptár szerinti számítási módot alkalmazzák.
Nagyböjt A nagyböjt a húsvét előtti negyvennapos előkészületi időszak, ami hamvazó szerdával kezdődik. Jézus negyvennapi böjtölésére, szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet. Utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét. A nagyböjt lényege a lelki megtisztulás és a húsvétra való felkészülés.
Nagyhét Nagyhétnek nevezzük a virágvasárnaptól nagyszombatig tartó időszakot. Egyes tájainkon sanyarúhétnek vagy videshétnek (vizeshét) is nevezik. Ez a negyvennapos böjt utolsó hete. A néphagyományban a tavaszi megújulás időszakának tartották. Vidéken ekkor meszelték ki a házakat, tették rendbe a pajtákat, istállókat, a házak környékét. De nem csak a portájukat újították fel az emberek, hanem elhunyt hozzátartozójuk sírját is, sőt, maguk is megújultak mind testben, mind lélekben. Ha jobban belegondolunk, ezt a hagyományt a mai napig őrizzük mi, városi emberek is, csak nagytakarítás néven tartjuk nyilván. 8
A nagyhét a reformátusoknál nem más, mint valamennyi úrvacsora előtti felkészülés ideje, egybekapcsolva a mindennapi istentisztelettel.
Nagycsütörtök A népi nyelvek helyenként zöldcsütörtöknek is emlegetik. Ezen a napon veszi kezdetét Jézus szenvedése. Ekkor tartja az utolsó vacsorát, ahol Ő, a Megváltó, megmossa tanítványai lábát, majd elmondja nekik, hogy hamarosan meghal, és megjelöli árulóját, Júdást is. Ekkor jósolja meg azt is, hogy Péter a kakas megszólalása előtt háromszor tagadja meg őt. Ez a nap gyásznap. A katolikusoknál a harangok nagyszombatig elhallgatnak, úgy mondják: „a harangok Rómába mentek”. A népszokások szerint a néma harangokat a gyermekek kerepelői helyettesítik, akik végigjárva a falut elűzik a gonosz szellemeket. Szolgálatukért tojással jutalmazzák őket. Ugyancsak ehhez a naphoz kötődik a szintén katolikus szokás, a rituális lábmosás hagyománya, amely hosszú időn keresztül az egyházi szertartásoknak is részét képezte. Valamely magas rangú egyházi méltóság vagy király megmosta tizenkét szegénysorsú ember, nem ritkán koldus lábát, de jellemző volt a közös rituális fürdés a falu patakjában, tavában.
Nagypéntek Nagypéntek a húsvét előtti péntek, az a nap, amikor Jézus Krisztust a Golgota hegyén (Koponyák hegyén) keresztre feszítették. A katolikusoknál ezen a napon egyáltalán nem esznek húst, nálunk, reformátusoknál ez nem kötelező, de sok protestáns egyház követi ezt a hagyományt. Nagypéntek története: Jézust nagypénteken fogták el a római katonák a Gecsemáné kertben, Júdás árulásának segítségével. Kajafás főpap és a nagytanács elhatározása alapján Jézusnak meg kellett halnia. Mivel önállóan ilyen döntést nem hozhattak, ezért a római helytartó, Pilátus elé vitték a kérdést. Eredetileg Jézust istenkáromlással vádolták, mert Isten fiának vallotta magát, de ez egy római előtt nem lett volna elég indok a kivégzésre. Áthidalván ezt a problémát a főpapok Jézust, mint politikai bűnöst állították be, aki királyi hatalomra tör. Ez felségárulás, a büntetése: halál. Pilátus a személyes kihallgatás során ártatlannak találta a Megváltót, de a zsidók mindenképpen el akarták veszejteni. Más eszközük nem lévén feltüzelték a tömeget, hogy követeljék Jézus halálát. Pilátus egy esetleges zendüléstől tartva, személyes meggyőződése ellenére, engedett a többség akaratának. Az ítélet mindannyiunk előtt ismert: Jézust, Isten fiát, nagypénteken délután három óra környékén megfeszítették.
Nagyszombat Nagyszombat a húsvétot megelőző nap. A húsvéti örömünnep kezdete. Ezen a napon ér véget a negyvennapos nagyböjt, és az istentisztelet vagy mise után a hazatérő családok közösen fogyasztják el a húsvéti vacsorát, amely főképpen tojásból és sonkából állt. 9
Ehhez a naphoz számos népszokás is kapcsolódik, az egyik legismertebb a tűzszentelés, illetve az új tűz kultusza. A szentelésre szánt tüzet a templom előtt égették, a pap megszentelte, majd ezzel a tűzzel gyújtották meg a templom hatalmas húsvéti szentelt gyertyáit. Ebből a tűzből – a júdástűzből – a hívők is vihettek haza, hogy begyújtsák vele az otthoni kemencét vagy tűzhelyet. Másik fontos nagyszombati szertartás a vízszentelés, a templom keresztelő vízének megszentelése. A néphiedelem szerint, akit ezen a napon az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz. Az újvizet egészségmegőrzésre és gyógyításra is használták.
Húsvétvasárnap Húsvét a feltámadás örömünnepe. „Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből és odament, elhengerítette a követ és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mit a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt.”1 Jézus üres sírja a bizonyság számunkra, hogy van feltámadás. Ezt hirdetik a prédikátorok a húsvét vasárnapi prédikációban is. Ez a tény ad erőt számunkra, keresztények számára a testi - lelki megújuláshoz.
Húsvéthétfő Húsvét másnapja, vagy egyes tájnyelveken a vízbevető hétfő, a profán (világi, nem vallási) örömöknek a napja, már nem kötődik szorosan Jézus feltámadásához. A húsvéthétfői locsolkodás ősi szokás. A pogányok hagyományozták ránk, mint egy termékenységi, megtisztulási rituálét. Létezik egy másik elmélet is a locsolkodás eredetéről. Amikor a Jézus sírját felkereső asszonyok meglátták az üres sírt, és tudomást szereztek a feltámadásról, örömükben sikítozni, ujjongani kezdtek. Hogy a katonák elhallgattassák a nagy ricsajt, egy vödör vízzel leöntötték a visítozó asszonyokat. A víz mind a keresztény, mind a pogány hagyományokban a tisztaság, a megtisztulás jelképe. Budavári Andrea Máté evangéliuma: 28. 1-7.
1
10
BABA-MAMA KÖR
T
alán sokan nem is tudják az édesanyák közül, hogy a gyülekezetünkben kéthetente péntekenként Baba-mamakört tartunk. Ez remek alkalom és egyben lehetőség is a kismamáknak, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseiket, aggályaikat megosszák másokkal, tanácsokat kérjenek és adjanak, ötleteket cseréljenek. Korunkban a gyermekvállalás talán nagyobb kihívás, mint valaha volt az emberiség történetében. Rengeteg impulzus éri mind a szülőket, mind a piciket. Sokszor nem tudni, hogyan kell jó édesanyjának vagy jó édesapának lenni. Mikor, mit engedhetünk meg gyermekünknek, hogyan óvjuk meg, úgy hogy, ne korlátozzuk a személyiségüket, hogyan szeressük úgy, hogy ne kényeztessük el, de ne is alkalmazzunk spártai szigort. A gyermekek felnőnek, és a maguk útját járják. Ez az időszak, úgy tűnik rohanó világunkban egyre korábban elkövetkezik. A gyerekek már nagyon hamar önállósodnak, hiszik azt, hogy megérettek az életre, meg tudnak küzdeni a mindennapi problémákkal. A televízió, a különböző divatirányzatok, a közösségi befolyás, mind - mind elősegítik ezt a folyamatot, alakítják, formálják lelkivilágát, gondolkodásmódját. Mikor a gyermek elkezdi bontogatni a szárnyait a szülő komoly dilemma elé kerül. Hagyja, vagy fogja vissza? Mivel tesz jobbat. Sokszor a válasz csak évek múlva derül ki. Ezért is nagyon fontos, hogy gyermekeinknek, már egész kicsi korban olyan értékrendet tanítsunk, amely kamaszként és felnőttként is elkíséri őket, és a mindennapok viszontagságaimban megmutatja a helyes irányt. A gyermeknek mindig bíznia kell a szüleiben és a szülőnek mindig támaszt kell nyújtania a gyermekének, de közben az életre és az önállóságra is meg kell tanítani. Ezt sokkal egyszerűbb kimondani, mint alkalmazni. Rengeteg esetben hallani, hogy a gyermekek szófogadatlanok, agresszívak, hisztisek és a szülők nem tudnak mit kezdeni a problémával. Többnyire a gyermek, – már az egészen kicsi is – ilyenkor a nem-tetszését, problémáját, szeretet- vagy figyelemhiányát próbálja a környezete, elsősorban a szülők tudomására hozni. A gyermek ilyen viselkedését nehéz kezelni, ha a szülő sem tudja mi lehet a gond, és főképp fogalma sincs, hogyan kezdjen a probléma megoldásához. Ez csak egy példa, de számos más dolog, kérdés is felmerül, mindenkinél más és más. A gyermeknevelés egyedi, személyre szabott és recept sincs, de egy jó közösség, ahol hasonló cipőben járó emberek gyűlnek időről - időre össze mindig segítőkezet nyújthat, talán még megoldást is adhat. De a problémákon kívül örömök is léteznek bőven. Ezeket is jó megosztani, akárcsak a praktikus kis tanácsokat. Pl.: mit adjunk hasfájós babánknak, hova 11
vigyük baba-mama tornára, úszásra, milyen bölcsödébe írassuk, vagy a mamák hol szerezhetnek be terhességi csík elleni készítményt stb. A paletta széles, és mindig más és más. A gyülekezet baba-mama körében, a Biblia mellett más, a gyermeknevelésről szóló könyvek is feldolgozásra, megbeszélésre kerülnek. Jelenleg a Harmat kiadó gondozásában megjelent Dr. Ross Cambell: Életre szóló ajándék című kiadványát hívta diakónusunk Bartal Zsuzsa segítségül. A szerző praktizáló pszichológus, aki munkája során rengeteg lelkileg sérült gyermekkel találkozik. A velük való foglalkozások közben, és saját gyermekeinek nevelése során szerzett tapasztalataira alapozva írta meg ezt a könyvet. Pár szóban összefoglalható lényege az, hogy minden gyermeknek a szülő feltétel nélküli szeretetére van szüksége. Természetes, hogy minden szülő szereti a csemetéjét, de ezt sokszor képtelen kifejezni. A gyerekek ezért bizonytalanok, ezért van probléma a magatartásukkal, ezért romlik a teljesítményük. Nem tudják, hogy szüleik, hogyan éreznek irántuk, pedig ez a legfontosabb és legbiztosabb pont az életükben. A doktor megmondja nekünk, hogyan tudjuk szeretetünket úgy egyértelműen a gyermek tudomásra, hozni, hogy az ne majomszeretet legyen, de a gyermeknek szemernyi kétsége se támadjon afelől, hogy szeretjük és ő legdrágább kincs számunkra. Három tanácsot kell megfogadnunk: tartsunk szemkapcsolatot, testi közelséget, és részesítsük gyermekünket kitüntetett figyelemben. A baba-mama körök alkalmával részletesen kivesézésre kerül ez a téma. Gyermeket nevelni nehéz, de nem olyan nagy katasztrófa, főleg ha van egy közösség, amely segítséget nyújt a hétköznapi problémákban. A téma örök, így soha nem lehet befejezni és soha nem lehet elég korán elkezdeni. Bármikor, bárki csatlakozhat a babák és mamák köréhez, attól függetlenül, hogy az adott könyv feldolgozásában éppen hol tart a közösség. Szabadon be le lehet kapcsolódni. A közösség olyan, amilyenné tesszük. Minél többen járnak, annál színesebb és annál hasznosabb időtöltés. Zsuzsa az érdeklődőket mindig előzetesen, postán vagy e-mailen, – kinek hogyan kényelmesebb – értesíti a soron következő alkalomról és az éppen terítékre kerülő témáról is. Szeretettel hívunk és várunk minden kismamát (és kispapát), aki szeretné a gyermeknevelésről szerzett tapasztalatait vagy kérdéseit keresztényi környezetben, de oldott hangulatban megosztani másokkal. Budavári Andrea 12
Invitálás Monoszlóra Ismét egy gyülekezeti hétvégére szeretnénk hívni a testvéreket, április második felében Monoszlóra. A hegyektől kerített gyönyörű völgyben, a Káli-medence keleti kismedencéjében fekvő Monoszló már a honfoglalás korától lakott volt, első írásos említés 1252. A török harcban kétszer is elnéptelenedett a település, a XVII. század közepétől magyar kisnemesi családok, hozzátartozóik népesítik be újra. A XIX. sz. első fele-közepe a település fénykora. Monoszló lakossága ekkor 600 lélek, akiknek túlnyomó többsége református hitű. Erre a korra nyúlik vissza a község mindennapjait gazdagon dokumentáló iratgyűjtemény, a monoszlói bíróláda is, amelyet jelenleg a zalaegerszegi megyei levéltárban őriznek A település otthonául szolgál az újonnan átadott Monoszlói Erdei Iskola és Információs Központnak. Az épület a műemléki helyreállítás egyik kiemelkedő példája. Régi szárnya - mellyel az új épületrész tökéletes összhangban áll – mintegy kétszáz éves, és jól megfigyelhetők rajta a kor jellegzetes népi építészeti sajátosságai. Csodálatos sétákat, kisebb túrákat tehetünk a környéken. A település határában fekszik a félig elbányászott Hegyestű, mely a vulkáni tevékenység során keletkezett. A bazaltbányászat következtében a hegy északi felét elbányázták. Így a visszamaradó kőfalakon egy vulkáni hegy belső szerkezetét lehet megszemlélni. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park a felhagyott bányában geológiai bemutatóhelyet alakított ki. A hegy csúcsáról gyönyörű körpanoráma nyílik az oda felkapaszkodó látogató elé. Révfülöp természeti látnivalói közül a Fülöp-hegyről kibontakozó balatoni panorámát emelném ki elsősorban, melynek szemkápráztató hatásáról a világot járt neves földrajztudós, Cholnoky Jenő szavait idézzük: „ A révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, ilyen legfeljebb a Brazil partoknál, Rio de Janeiro partjainál van.” A Révfülöpre látogató vendégek maguk is megtapasztalhatják a lenyűgöző panorámát a Fülöp-hegyi Kilátóból, amely 2001-ben Pelényi Gyula tervei alapján, a magyar államalapítás ezeréves évfordulójának emlékére épült. Szeretettel várjuk a testvéreket, ha szeretnének egy kicsit elcsendesedni, pihenni, kikapcsolódni. 13
Filmklub Január 17-én volt az újévben először filmklub. Az élet szép ( La vita é bella, 1997) című olasz filmet nézhettük meg, Roberro Benigni és Nicoletta Braschi főszereplésével. A második világháborúra készülődik a világ. A kis olasz városkában még vidám az élet. A film, mint egy vígjáték indul, és mutatja be Guidonak, a mindig életvidám, jó kedélyű felszolgálónak és Dorának, a tanítónőnek találkozását, megismerkedését. Jókat kacagtunk a komikus helyzeteken és Guido poénjain. Néha kesernyés poénok voltak ezek, mert áthatotta őket a kor nem keresztény emberhez méltó szelleme. A film drámaiságát nem elsősorban a háború adja, hanem a zsidóellenesség, zsidóüldözés és a haláltáborok rémálma. Mint említettem, a film kezdetben kön�nyed, és fantasztikus humorral oldja ezeket a nehéz, komor helyzeteket. A szerelmes párnak, akik később összeházasodnak, születik egy kis fiúk, ám a felhőtlen boldogságba kegyetlenül szól bele az élet. Mindhárman koncentrációs táborba kerülnek, az anya önként, neki nem is kellene mennie, de képtelen elveszíteni szeretett férjét és egyetlen gyermekét. A táborban természetesen elválasztják a családot. Az apa marad a kisfiúval, akit bújtatni is kell, de nem ez Guido legnagyobb gondja. A kisfiú nem érti az egészet. Ki kell tehát találni valami hihető mesét, amivel mindez egy gyermek számára is elfogadható, feldolgozható. És megkezdődik a túlélésért folytatott küzdelem, ami a kisfiú számára csak egy pontszerző játék, aminek a végén, ha ügyes lesz, és ő győz, akkor egy igazi tankot nyerhet az elvesztett kis tankocska helyett. A néző pedig már nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a poénokon. Ezt a földi poklot átjárja a szeretet, a derű, az összetartozás csodája. A drámaiság és a poénok horizontja között csodálatos ívként feszül a film. Így, elviccelve ezt a rengeteg szörnyűséget, derültünk rajta, azt viszont nem tudom megérteni, hogyan lehet ez a mai napig gúny tárgya egyes emberek között. Beleborzongtam abba a gondolatba, én vajon mit tennék, ha csak hasonló helyzetbe kerülnék. Férfi létemre nekem is törölgetnem kellett a szememet egy-egy mosoly után. Sajnos a film nem záródik teljes happy enddel. Nem is lehetne egy ilyen filmet így befejezni, bár mi, nézők, természetesen ezt szerettük volna. Az édesapa meghal, az utolsó éjszaka lövi le egy német katona. Megmenti viszont gyermekét, aki egy kis szekrénykében rejtőzködve tölti ezt az éjszakát. Másnap aztán bevonulnak az amerikaiak, és felszabadítják a tábort. Kiderül, hogy a mama túlélte a borzalmakat, és feltűnik a színen a tank is. Anya és gyermeke vidáman kacagnak, hogy győztek, és ez a győzelem az életet jelenti számukra. Mindenkinek szeretettel ajánlom a filmet, ha van mód a megtekintésre, és természetesen invitálom a testvéreket a filmklub következő alkalmára. N.G. 14
„Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét;” A kórus szokásos vasárnapi próbája véget ért az Istentisztelet után, már mindenkit nagyon vár otthon a család, a vasárnapi ebéd, de még sikerült Eszterrel egy rövid interjút készítenem. Egy kedves fóti családot szeretnék bemutatni először. Természetesen sokan ismerjük őket, hiszen a gyülekezet régi tagjai. Lelleiné Kovács Eszter, gyülekezetünk kórusának vezetője, egyáltalán nem zenei pályán dolgozik. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetében kutató ökológus. Férje, Lellei László (Laca) a Magyar Postánál térinformatikus. Mint már említettem, Fóton laknak, és a gyerekek, Luca és Benedek is ide járnak iskolába. Mindketten a fóti Ökomenikus Általános Iskola felső tagozatos tanulói. Eszter és Laca is mondhatni családi ágon tagjai a gyülekezetnek. Szüleik is már az angyalföldi református közösséget tartották lelki családjuknak. Laca keresztszülei itt voltak lelkészek, biztosan többen emlékeznek még Zsuzsa nénire és Gábor bácsira. Így természetes, hogy mindketten ebben a gyülekezetben szolgálják Istent és embertársaikat, és gondolom így lesz ez a gyerekekkel is, akik szüleikkel együtt a gyülekezet kórusának oszlopos tagjai. Egy kórus megalapításának gondolata már régebben felvetődött, több próbálkozás is volt. 2005 őszén kezdett szerveződni a kórus. Kezdetben csak Eszterék összegyűjtötték az énekelni szeretőket, istentisztelet után együtt énekeltek, próbáltak. Eleinte csak egyszerűbb énekeket tanultak, ami a kezdeti létszámnak megfelelt, figyelembe véve a szólamokat is. Volt, hogy csak négyen-öten gyűltek össze. Akadtak lelkes csatlakozók, akik azután elmaradtak lelkesedés hiányában. Jelenleg tizennégy tagot számlál a Huszár Gál kórus. A kórus névadója az az evangélikus (korábban katolikus) lelkész, aki az első protestáns énekeskönyvet szerkesztette. Neki köszönhetjük gyakorlatilag az énekeskönyvünket. Eddig egy önálló fellépése volt a kórusnak 2008. Adventjében, ahol elhangzott akkor tíz dalból álló repertoárjuk. A koncerten Luca orgonált, vendégfellépőként Lindner Gyula (orgona) és Nyerges Anita (hegedű) működött közre. Tavaly a Pozsonyi úti Református Egyházközösség Hálaadás templomában volt egy kórustalálkozó, ahol a Huszár Gál kórus is szerepelt egy rövid repertoárral. A kórus új kezdeményezése az istentisztelet előtt együtt éneklés a gyülekezettel, a kevésbé ismert énekek megismerése, gyakorlása céljából. A legújabb tervek pedig egy virágvasárnapi zenés istentisztelet templomunkban, egy későbbi goszpel-spirituálé koncert és egy CD készítése, a jelenlegi szépen kibővült repertoárból. Hiszem, hogy az Úr áldásával még sokáig, sokaknak szerez örömet az egyre gyarapodó Huszár Gál kórus. Aki a kórusról többet szeretne tudni, forduljon bi15
zalommal Eszterhez, aki pedig kedvet kapott az énekléshez, szeretettel várjuk. A kórus tagjai: Lelleiné Kovács Eszter, Lellei László, Lellei Luca, Lellei Benedek, Kun Árpád, Harsányi Eszter, Vassányi Miklós, Nemes Botond, Dr. Szabó Eleonóra, Orosz Katalin, Pércsiné Németh Ilona, Vojtkó Eszter (a kórus legkitartóbb tagja) Nagyné Marcsi és Nagy Gábor. N.G.
A lap készítésében közreműködött: Budavári Andrea, Lindner Klára, Bartal Zsuzsa, Lellei Eszter, Szloboda József, Nagy Gábor, Goldbach Ferenc A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-Mail:
[email protected] Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség
[email protected] –16www.frangepan.hu
