IRTA:
KAR6
GÉZA
a
,
!ji III ill ilIIlilIIIll' l! ! 1111111\ ii I! I11II il'1I11 \ 11111'\"11111111 o 1 2 3 4 5
1111,11111 111111 !1111II
ilII \l11!! 111IIII illllllli
I
I
6
7
I
I
8
I
9
I
10
\
'
RéFORMAclÓ ÉS OéMOKRACIf\.
IRTA:
TAKARÓ
GÉZA
o
13UDAPEST-KÖBÁNYA. 1917.
~eformáció és demokrácia A forgó pénzdarab kopásnak van kitéve. Elmosódik rajta az irás, elhomályosodik az or-szág jelképe, a 'birodalom koronája, az uralkodó .arcképe. Magától a rendes, mindennapi használattói is. Hát még ha a szándékosság, a rosszakarat is hozzájárul 1 Ha csintalan gyerköcök a sinekre teszik és végig gördülnek rajta .a vonat, vagy a villamos kerekei. Ha nyegle suhancok kalapáccsal szétlapitják, vagy szeggel átíúrják. Így járnak legtöbbször a nagy gondolatok, nagy eszmék is. Koptatja őket már a forgalom is. Oe mit árthat nekik a rosszakarat 1 Úgy eltorzithatók, hogy az eredeti vonásokra gyakran rá sem ismerhetünk.
\
2 Így Járt az a két sza IS, mely cimül varn írva e sorok fölé. ~z idők folyamán úgy elkoptatták, hogy QJa, amikor egyiket a négyszázados. ünneplés, másikat a keserves hétköznapok a figyelem központjába állitották, a nagyközönség: alig lát bennük valamit is az eredetiből. Két egyformán elmosódott kép áll előtte, annyira egyform ára kopva, hogy egyiket a másikkal fel is cseréli. Még református lelkész is. "Demokrácia! ... Átalakitja a világot bennünk és körülöttünk. Mit hoz, mit .hozhat e nagy állami, politikai, végeredményében társadalmi, sőt egyéni belső átalakulás. nekünk magyaroknak, .közelebbről magyar reformátusoknak? Olyan kérdés. amelynek - megoldásától létünk, életünk, jövőnk függenek. Egyházunk egyenesen elvei diadalát üdvözölheti ezen eszmék előretörésében. Őszinte örömmel üdvözölheti az őt szülö szabad. gondolkozás térfoglalását és diadalát! ... "*)A megkopott, értékéből vesztett pénz csak a pénzverőben nyerheti vissza ujra az eredeti, tiszta, éles vonásokat. A megkopott fogalmakat, eszméket, gondolatokat is ViSSZ1 kell vinni oda, "') "Lelkészegyesület" 1917 ju!. 14.' sz. 342 lap,
3 ahonll~n kikerültek. Legfőbb ideje, hogy ne dobálózzunk olyan szavakkal, amelyeknek igazi tartaimát . alaposan meg nem vizsgáltuk. Leg-főbb ideje, hogy tisztán lássuk: 1. mi a reformáció, amelynek zászlaja alatt manapság annyiféle- harcra hivnak ; II. mi a demokrácia, amelynek szép rajzolatú és hangzatos, sokat igérő feliratú függönye mögé tanácsos volna jól bepillantani : végül, Ill. milyen viszonyban állanak . egymással. 1. A reformáció. Mi a lényege? Mit tett? Röviden: az egyház lámpáját, abibliát, egy határozott mozdulattal kivette a véka alól és ujra az őt megillető helyet biztositotta számára úgy az egyéni, mint a társadalmi és egyházi életben,. Pozitív oldaláról tekintve ennyit jelent a reformáció. Oe nem felesleges körvonalozni negatív oldaláról sem. A reformátorok egyszerre két fő fronton harcoltak: egyfelől a római katolicizmus, másfelől a humanizmus ellen. Eleinte mindkettövel szemben jól megállták helyüket, idővel azonban az . utánpótlásokkal nagyon sok "untauglich"
I
4 került ki a frontra és az eredmény az lett, hogy bár a római katolicizmussal szemben továbbra is tartani tudta magát a protestántizmus (noha itt is már puszta defenzívára kényszerült), a .rnásik fronton fraternizálni kezdett az ellerlféllel mindig több és több ponton, aminek az lett a.következrnénye, hogy az igy támadt réseken átszivárgott ez a nem kevésbbé "ős-ellenség" és elözönlötte a reformáció első dicső harcosainak sok verejtéke és vére árán szerzett hódításait. Ne tévesszen meg az elegánsan hangzó. szó - humanizmus, vagy a másik név - reneszansz (ujjászületés). Ezekkel szekták jelölni azt a szellemi, társadalmi, majd politikaivá is vált irányzatot, amelynek bölcsője Itália, s atyja a görög-római klasszikus kultura volt, amely feltámadt és ujra kezdett élni ebben a mozgalomban. Elismerjük, hogy sokat köszönhet neki a modern Európa (de inkább csak formailag és nem tartalmilag is); és ha megmaradt volna azon az uton, amelyen elindult, t. i. az antik művészet felelevenitésénél, utánzásánál, talán soha nem is került volna szembe refor-
a
5 mációval. De később ezzel nem élégedett meg. Az egész ó-világot mindenestől fel akarta támasztani. A rég letünt, avult pogánysággal befolyásolni igyekezett az egész tudományos, irodalmi, társadalmi életet és az egyéni szabadság fejlödését szemben a középkor rendiségéveI Elismerjük, hogy méltán büszkélkedhetik ez irányzat olyan előharcosokkal, mint Dante, és olyan képviselőivel, mint Erasmus, Reuchlin, Melanchton, mint komolyabb, sulyosabb kivételekkel, akik azonban a reformáció törekvéseit más szemekkel is nézték, mint törpe társaik s féktelenkedő utódaik. Elismerjük, hogya klaszszikus tanulmányok képesitették az igazi reformációt óhajtókat arra a gazdag nyelvészeti, filozófiai és tudományos műveltségre, amely nélkül a reformáció nagy munkáját alig lehetett volna általánosan és teljesen kielégitő módon elvégezni. Elismerjük, hogy a reneszansz, illetőleg humanizmus befolyása alatt létesült intézetek a legtöbb esetben az egyházjavitásnak sürgetői voltak; hogy a kor babonaságát és az egyház skolaszticizmusát együtt támadták a humanisták a reformátorokkal, - de kezdettől
6 fogva különböző alapon és különböző fegyverekkel. Mert mig a reformátorok az lsten igéje segitségével az emberi lélek üdvéért küzdöttek, a humanisták az ész, elmésség, sőt maró gúny felhasználásával az ember múló földi jólétére törekedtek. Úgy, hogy az egyház reformációja pusztán a humanizmus által meztelen pogányságba való visszatérés lett volna. *) A humanisták ugyanis a keresztyénséggel szemben legtöbbször íölényeskedö közönnyel viselkedtek, sőt gyakran teljesen elveszítették magukat a pogány ó-kor hiába való imádásában. A ker. hitet éppen úgy gunyolták, mint a babonát. A szent történelem és a görög mitológia egyforma bánásmódban részesültek. És Európa ifjusága az itáliai akadémiákról mindenfelé széjjelvitte ezeket az új eszméket s módositott formában minden országba átültette az új pogányság libertinizmusát. Annyira úrrá lett ez az áramlat még a legfelsőbb helyeken is, hogy pl. X. Leó magántitkára, Bembo kardinális Krísztust "Jupiter fejéből kipattant Minervának" stilizálta, a Szentlelket "az égi zefir lehelleté, *) Prof. Kurtz: Church history. Vol. 11.
,
7 nek," a bűnbánat, megtérés pedig nem volt előtte más, mint "Deos superosque manesque placare." A földi élet utáni üdv Bessarion szerint a tiszta égi szférákba való menetel, egyesülés az olimpi istenekkel misztikus Bachustáncokban. Hát még a nem egyházi embereknél mire vezetett a humanizmus! Machiavelli (t 1527) rnunkájában már teljesen ellenkezőjét tanitotta Dante eszményi Monarchiá-jának ; olyan realisztikus politikát hirdetett, amely teljesen emanci pálta magát a keresztyénségtől és minden erkölcsi rendszertől. Laza erkölcsiség- az életmódban, orcátlanságjK.költeményekben és képekben és hencegés, követelözés a szociális és politikai életben - lettek a végső eredményei a humanisztikus törekvéseknek. Még a legkiválóbb humanista, rotterdami Erasmus is, akit valóságos királyként tiszteltek az irodalom terén: az emberi kultura utján és nem az evangélium isteni ereje által akarta elérni az általános megujulást, mert az egyházi és társadalmi romlottságról való ismerete nagyon felületes volt, aztán meg hiányzott belőle az igazi reformátor vallásos emóciójának mélysége,
8 világmeggyőző hite, önmegtagadó szeretete és hősies készsége - ha kell a vértanuságra is. Érthető hát, hogy eleinte miért küzd magával Luther, hogy valamikép elkerülje az egyházzal való kenyértörést; miért ragaszkodik' inkább az egyházhoz még romlott állapotában is; és rnikor ez öt kiátkozza, miért nem veti oda magát a humanisták kitárt karjaiba. Érthető, hogy miért nem csatlakoznak a reformátorok semmiféle irányzathoz, ha még olyan tudományos, irodalmi, vagy társadalmi mozgalorn hivja is őket, melynek kiinduló pontja nem a biblia. Előre látták, hogy az a változás, amely a humanizmus nyomában várható, nem hozhatja meg nemzetük számára a jobb jövendőt. A reneszarisz a régi pogány világ ujra születését óhajtotta, a reformátorok pedig ujjászületést, a réginek halálát és egy egészen uj életnek kezdetét akarták az egyéni és 'nemzeti életben. Teljesen tisztán látjuk Luther álláspontját minden társadalmi és politikai kérdéssel szemben, ha elolvassuk az 1524--25-iki parasztháború történetet.
9 Régóta nyögtek sulyos terhek alatt. Már kétszer (1502 és 1514) fel is lázadtak, de kevés eredménnyel. Mikor Luther eszrnéi a keresztyén ember szabadságáról eljutottak hozzájuk is, sietve vontak le következtetéseket saját vágyaik szerint. Münzer fanatikus prédikálásaira 'pedig még határozottabban kornrnunisztikus elméletekhez tévedtek. 1524 augusztusában kitört a lá.zadás, de elnyomták. Hamarosan ismét kiujultak a zavarok. A parasztok 12 cikkben adták követeléseiket a fejedelmek, nemesek és prelátusok elé. Röviden nagy hatalomra tettek szert. Sok város is csatlakozott hozzájuk. Münzer azonban tulmérsékeltnek tartotta a mozgalom célját, s Thüringiából uj, vehemensebb mozgalmat kezdett. Irgalmatlanul öleltek meg ezrek, s pusztíttattak el klastromok, várak, paloták] És Luther, amilyen merészen megtámadta az egyházi zsarnokságot, éppen olyan eltökélten lépett most közbe a polgári zsarnokság ellen. Hirdette, hogy az evangélium a lelket teszi szabaddá, de nem a testet és vagyont. Mélyen együtt érzett az elnyomott néptömegekkel; és amig mérsékeltebbek voltak, remélte,
10 hogy képes lesz a mozgalmat az ige ereje álfa1 szabályozni. A forradalmárok ugyanis megigérték, hogy félreteszik az olyan igényeket, amelyek az Isten igéje által nem igazolhatók. A Münzer-féle felforgatás kezdetekor Luther meglátogatta a fenyegetett városokat és nyugalomra és engedelmességre intette őket; aztán pedig kiadta békére buzditó "Exhortációit," amelyekben egyfelől a nemesség, másfelől a pa- . rasztság lelkiismeretéhez szól. De mikor egyik szertelenség a másikat kezdte érni, s vétket vétek követett, szabad utat engedett felháborodásának "a rabló és gyilkoló paarsztok ellen" irott művében, égő haraggal szólitván föl a fejedelmeket a fanatikus mozgalom elnyomására, ami meg is történt százezer ember élete árán. Ha most már a hatalmas, de emellett kiváltképen költői és gyermekesen mély lelkű Luthertől a nagy szervezőhöz, Kálvinhoz fordulunk, akiben méltóság és vakitó világosság egyesültek, ait látjuk, hogy általa a reformáció jóval közvetlenebb érintkezésbe jutott ugyan a társadalmi és politikai állapotokkal, de egy ut-
II 'tal még kérlelhetlenebbül ellenszegült minden ujításnak, amelynek alapja és eszköze nem kizárólag lsten igéje. Jól mondja Troeltsch *) heidelbergi professzor, hogya kálvinizmus ~,der Religion der Aktivitatund des Heroisrmfs", mert Kálvin és igazi hivei valósággal belevetették magukat a nagy társadalmat foglalkoztató küzdelrnekbe ; de nem azért, hogy politikát űzzenek, hanem abban a szent meggyöződésben, hogy kezükben van az egyetlen kulcs min.d~n nagy társadalmi ~s ?oli.ti~ai k?'dés ~egoldásához, s az evangéhum birása altal náluk van a gyógyszer minden bajra és betegségre, amennyiben ez Isten hatalmát jelenti ki minden hivő üdvösségére. A kálvinizmus egyszóval kifejezve a te 0krácia vallása, a szó eredeti és tiszta értelmében. Van u. i. e szónak eltorzitott jelentése is, amely aztán gyakran diszkredikálta a világ előtt igazi jelentését is. A középkori pápaság elvei szerint a te 0'krácia nem más, mint az államnak az egyház----
*) Die Gruppen.
Soziallehren
der
christl.
Kirchen
und
rI I
12 ba való abszorbeáltatása. vagy legalább is ar egyház: szupremcíct'aja az ál am felett, a klerikális osztály uralomra jutása a társadalomban. Ez: azonban helyes forditásban igy hangzik: hierokrlcia, vagyis papuralom és nem teokrácia. Kijelentjük, hogy senki nem gyűlölte jobban a hierokráciát, mint a mi atyáink, éppen mert a teokrácia nagy ellenségének tartották. A teokrácia szót Josephus képezte és vezette be az irodalomba, a már akkor ismeretes többi szavak míntájára (demokrácia, arisztokrácia monarchia), amelyek a különbözö politikai alkotmányokat fejezik ki, hogy megmagyarázza a pogány olvasóknak Izráel nemzeti életének megkülönböztető jellernvonásait. Miután hivatkozik az államok között lévő különbségekre a szerint, hogy kinek a kezében van a hatalom (egy - kevesek - sokaság), igy folytatja: A mi törvényadónk ezek egyikére se' gondolt, hanem - hogy egy erőltetett, csinált kifejezéssel éljek, a nemzeti alkotmányt, mint teokráciát állitotta oda a nép elé, Istenre utaIván a korrnányzást és hatalmat. Mózes elvezette a népet Isten megismerésére, mint aki. forrása
13 mgy az egész emberiségre árasztott jóknak,' rnint meghallgatója az ő imádságaiknak és törvényadó nemzeti jellemük formálására és nevelésére. E mellett bizonyos arisztokratizmust ajánl a nagy népvezér élete vége felé: "Birákat és felügyelőket állíts, amelyeket az Úr, a te Istened ád néked, hogy itéljék a népet igaz :ítélettel" ... *), vagyis itt nagyobb szerepet .ád a bíráknak és felügyelőknek, mint a papoknak . . .. Így irt Josephus. A Jehova királyságában való hit tényleges iörténelméhez ford ulva látjuk, hogy mily féltékenyek voltak a, nép legjobbjai az Isten abszolút uralmát illetőleg! Megkapó jeleneteket tár elénk az Írás (Birák 8: 22-23 ; 1. Sám. 8, 12: 12.). Jehova iránti hűtlenséget láttak eleinte .a földi királyság felállitásában is. Oe szerencsésen " átesett nemzeti életük ezen a nagyjelentőségű változáson is. Van földi király, de Isten uralma ugyanaz marad, igazi királya Izráelnek továbbra is az Úr. Nem szólva a történelmi és prófétai könyvekben előforduló helyekről, legszebben és [egvilágosabban a zsoltárokban nyilatkozik meg *) V. Mózes
1618•
14 ez a szent meggyöződés és élettapasztalat. **}\ Az elmuló királyoknak mindazonáltal fennmaradó földi trónja állandóan rámutatott arra a nagy tényre, hogy Izráel népének nemzeti élete és. alkotmányos kormányzása nem emberi szeszéIyek szerint változó, de a rend és igazságmegállapitott, örök s kijelentett elvei által van biztosítva. És a nagy gondolat átmegy az ujtestamentumba, ahol a teokrácia teljes dicsőséggel bontakozik ki az Istenországában ; és átmegy a reforrnációba, ahol főként a kálvinizmusban jutott határozott kifejezésre. Kálvin sasszemei is látták a nagy fehér trónt, amely előtt Esaiás . próféta és János, a. patmoszi látnok, leborultak. Kálvin is ebben. látta az egyetlen garanciáját az egyéni és nemzeti szabadságnak, rendnek és boldogulásnak. Azt hirdeti a kálvinizmus, hogy lsten a szerzője és kormányzója minden társaságnak, akár családi, akár politikai, akár egyházi az. Egy teokratikus: nemzet sem több, sem kevesebb, mint olyan, amely elismeri Istent legfőbb kormányzójának, az Ö akaratát tekinti a nemzeti lelkiismeret **) Zsolt. 52, 44", 6825, 953, stb.
15 legfelső fórumának és Benne éppen olyan reális királyt lát, mint akármelyik földi dinasztában. l\linden állami tekintélyt, mint Ö általa delegáltat ismer el. Törvényét, amely az irott Ígében és az emberi lelkiismeretben van kijelentve, a legmagasabb törvénynek tartja, és követeli, hogy minden emberi törvény ehhez igazodjék. A nemzetet nem bizonyos múló célokból kieszelt földi közösségnek tekinti, hanem olyannak, amely elé célul az Isten igazságának e földön való érvényesítése tüzetett ki. Az itéJethozásban Ö kéri számon az Ö akaratának s törvényeinek megsértését. Úgy tekinti Istent az igazságszolgáltatás földi gépezetében is, mint a törvény forrását, aki jelen van a bírósági üléseken is és a legmélyebben érdeklődik az egész aktus minden részlete iránt. (A megesketésben, mint amelyet nem az egyház, de az állam ir elő, még ma is halvány, ösztön szerű elismerését látjuk az állam Istenhez való teokratikus viszonyának.) A kálvinizmus egészen a velejéig a teokráciában való hit volt eredetének hősi napjaiban. Nem puszta abstrakció, nem csupán tes-
J' 7
16 lógiai megállapitás volt ez akkor. Azok az emberek valósággal hittek Isten közvetlen uralmában at: emberi lelkek felett és mindennemű társadalmi viszony felett. Ez volt szerintük az " alapja minden más uralomnak és tekintélynek, minden igazságnak, rendnek és szabadságnak. Küszöböld ki a kálvinista teológiából a teokratikus elemet és kivetted a lelkét, amely összetartja; elvetted nagyszerű kilátásait, elhomályosítottad . annak a láthatatlan, egyedüli királynak dicsőségét, akiben ők habozás nélkül hittek és akire egész életüket örömmel rábizták. A teokrácia tehát - mondja Prof. R. E . . ) .Thornpson egyfelől a szekulárizmussal, másfelől az ekkleziaszticizrnussal áll szemben. Az előbbi irányzat semmi isteni alapot nem . keres az emberi társadalom és állam élet számára, mert szerinte semmi ilyen alap soha nem vettetett; ekkleziaszticizrnus pedig ezt egye) dül az egyházban látja, amelyet Istenországával teljesen azonos határunak nyilvánít. Nem ishinnénk, hogy ekét ellenkező irányzat mennyire egy úton viszi az embereket '" lefelé. Verd az emberek fejébe, lopd a szivük-
17 be, hogy az egyházon kivül nincsen isteni rend, és tekintély ~s ..átadtad őket összekötözött kezekkel és lábakkal a papuralomnak, Mikor -.aztán a -pap mindent meg:te.t:t-.a--tre11lZéti élet lealacsonyitására, jönni fog a nagy reakció, amely a hitetlenség, ateizmus felé hajtja a társadalmat. Nem ezt mutatja-e a latin Európa történelme, amint hányódik-vetődik a lorettói és lourdesi "asszonyunk"-tól Voltairhoz és Renanhoz, forradalomhoz és korrupcióhoz ? *) E szélsőségek hazugságaitóI egyedül .a bibliában gyökerező, s a reformáció általi hangosan hirdetett teokráciához való ragaszkodás mentheti meg a nemzeti életet. Ez az egyetlen igazi őre minden nép szabadságának, tisztaságának és jólétének. Alkotmányosságban és társadalmi erők egyensulyozásában, vezetők felelősségében, vezetettek kötelességeiben és jogaiban, és minden egyébbtényezőben való hitünk előbb utóbb nem bizonyul másnak, mint törött nádszálra való támaszkodásnak, ha nincsen hitünk mindenek előtt egy élő, ----
Prof. R. E. Thompson: "Oe divi ne order of human society."
civitate
Dei.
The
r \
) \
)
18
)
uralkodó és szabaditó Istenben. Az emberi jogokért és szabadságért mindig olyanok vivtak önzetlenül harcot, akik hittek az Isten országlásában a nemzetek felett. II. Lássuk már most a kérdés másik oldalát. Mi is az a demokrácia? Valami, ami nélkül éppen úgy nem élhet és nem haladhat a modern emberiség, mint a gőzgép és elektromosság, távcső és mikroszkóp nélkül. Oe amint ezekhez nem mindenki ért és roppant katasztrófát okozhat az, aki hozzáértes nélkül mozdonyvezetésre, vagy villanygép kezelésére vállalkozik: úgy a dernokráciával sem szabad játszani. Pedig sajnos.amint egyik szakirója mondja - "millió meg millió ember hangoztatja, sokan csak sejtik, még többen félreértik, legtöbben visszaélnek vele; egész jelentőségében nem is értheti meg senki magasabb müveltség nélkül, s helyesen lelkesedni érte csak az tudhat, aki nemcsak kellő fokán áll a politikai képzettségnek, de I~lke mélyéböl szereti az emberiséget s áldozatot is bir hozni
19 annak jövöjéért." Ma sem ritka még az olyan kényes úr és finom úrnő, aki :a dernokracia szó hallatára valami olyan neveletlen és esetlen magatartású emberre gondol, aki nem szalonképes és ritkán vesz tiszta inget. Másfelől meg óriási tömegek úgy tekintenek egy-egy demokrata szónokra, mint apostolra, sőt nem régen utcáinkon úgy éljenezték a demokráciát, mint "világmegváltást, " amelynek nyomában' - ha nem is rózsák nyilnak, de bizonyára egyszerre - kapható lesz krumpli s olcsóbb lesz a zsir. Viszont mások a demokráciában a keresztyén vallás esküdt ellenségét látják,
,
Mind ezek a nézetek az igazi demokrácia lényegének nem ismeréséből s abból erednek, hogy manapság e szép jelszó alatt hihetetlen üzelmek folynak.
..
Mit jelent a demokrácia? Betűszerinti értelme: a demosz uralma, vagyis a népuralom. (Volksherrschaft). Mint államforma azt jelenti, hogy az államhatalom az állampolgárok összeségének kezében van; mint politikai pártirányzat annak a törekvésnek jelölésére szolgál
20 amely a népakaratnak a törvényhozásban és az állam hatalom ban döntő befolyást akar juttatni: anélkül esetleg, hogy a demokráciát, mint államformát igyekezne megvalósítani szemben a, monarchikus keretek kel. Úgy, hogya demokrácia nem annyira a monarchiával, mint az arísztokráciával, oligarchiával, plutokráciaval szokott összeütközni. Eszményileg a demokrácia nem a népakaratnak mindenáron való fölülkerekedésére törekszik, hanem azt akarja lehetővé tenni, hogy értelmi, erkölcsi és ( az összes állampolgárok anyagi értékei vagyoni és rangkülönbségre való tekintet nélkül a legjobban kamatoztassanak a közügy, a haza javára. Értéke attól függ. hogya magasabb értelmiség mennyire képes uralma alatt tartani a népet. "Ott, ahol hiányzik a müvelt szellem uralma, beáll a nyerstömeg uralma, vagy a papoké. vagy a szeldasteszkáé, vagy az aranyparasztoké." S a végeredmény: ideális társadalom helyett általános felfordulás, forradalom, anarchia. Es éppen ez a veszedelmes lehetőség roppant felelősséget ró azokra, akik a demokrácia zászlója alatt
21 harcra indulnak, vagy vezetőivé lesznek.
épen
ilyen
mozgalmak
A saját eszményeitől is. gyakran azonnal messze esik a demokrácia, mihelyt, mint társadalmi vagy politikai törekvés megindul. Ma például nemcsak nálunk, de egyebütt is valami olyanforma jelenséget látunk, mint mikor nyáron, a ~Ietlib-aon este kigyúl a villanykörte,) amelynek fénye mellett - igaz - szépen meg "lehet a napi munka végeztével vacsorázni, de amely egyúttal egész raját csábítja oda a kellemetlen éjjeli bogaraknak. A demokrácia modern lámpája körül csak úgy hemzsegnek a legkü-!önbözőbb pártárnyalatú szociálistak, szociáldemokraták, kommunisták, kollektivisták, anarchisták és egyéb hasonló szerzetek, amelyek olykor már nemcsak a hagyományos társadalmi rend és tőkepénz, de a magasabb szellemi képzettség és erkölcsi kiválóságok uralma ellen is hajlandók egymással és akárki vel szövetkezni, holott a demokráciának mindezekhez a veszedelmessé válható csodabogarakhoz semmi köze Egyébként a demokrácia szó tartalma az idők folyamán állandóan változott. Sőt egyugyan-
/
I
22 azon korban is a különböző politikai müveltség helyesebben müveletlenség _. következtében a legellentétesebb törekvéseknek volt a jelszava. Az antik demokrácia Athénben érte el fénykorát Perikles idejében. És mit látunk? Bizonyos népréteg magához ragadja az uralmat" de nálánál alsóbb rétegekkel szemben éppen olyan arisztokrata maradt, rniut a leggőgösebb született mágnás. / Tizszer annyian éltek alattuk zsellér és szolga sorsban, akiket nemcsak lenéztek az athéni demokraták, de még szinpadon is kigúnyoltak; maga a ...!.!..b~ráli.LE~il
r-
23 iiszteletet is iditványoztak tiszteletére. Phalereus rabszolgaf.iúból a demokratikus Athénben kitünö .állarníérf lehetett, aki tíz évig kormányozta az államot, behozta a gondolatszabadságot, felvirágoztatta az ipart és kereskedelmet. Oe ugya!lez a demokrácia, amely nevelte, egyszerre cserben is hagyta, sőt a hálából csak imént Ielálli360 szobrát is [edöntötte, amikor Athén falai 21á érkezik Poliorketes hajóhaddal és tömérdek pénzzel. Porba omol nak előtte és a legközönségesebb hizelgésekben igyekeznek egymást fölülmuIni, csak hogy minél nagyobb .borravaJót kapjanak tőle. Sőt atyjával együtt felveszik az Istenek közé is a királyfit, aki aztán viccet csinál mindabból, ami egy ezred óta szent volt Athénben; és aki keserves adót vet rájuk, hogy legyen .rniböl szappant vásárolni szeretöjének Bizony az athéni -- vagyis antik - demokrácia szélsőségek között hánykódó élete azt mutatja, hogy hiányzott belőle a gerinc, nem voltak abszolut tekintéllyel biró elvei. Csupa kapkodás, a nép szeszélyes önkénykedése vagy gyáva meghunyászkodása jellemzi
24 egész történelmet, amely lépten-nyomon a; jogegyenlőségnek, gondolat- és politikai szabadságnak csúfos arculverését tátja elénk. Mennyi rabszolga! - dacára a demokráciának. Aztán csak próbálta volna valaki az égitesteket vizsgálni, a mitoszokkal, az államvallással vagy az állam formával ellenkező tanokat hirdetni! dacára a dernokrácinak. Aztán, mily kevés humanizmus, mennyi hajmeresztő kegyetlenség a bűnvádi eljárásban, gyakran teljesen ártatlan rabszolgákkal szemben! - dacára a demokráciának. Mennyi szabad tér a a szájaskodó, kalandor demagógiának, mert a tudatlan nép fölült a hizelgő, nagyhangu Irázisoknak, s a politikai Iöhatalmat jótorkú izgatókra bizta, akik aztán veszedelembe döntölték az alkotmányt. S végre is odajutott a demokratikus Athén, hogy könyöradornányokat koldult uralkodóktói, és dúsgazdag idegeneknek athéni polgárjogot adott el jó pénzen, hogy éhen ne vesszen. 'A kegyelemdöfést igy könnyű - volt neki megadni. Sulla légiói Athén önállóságának utolsó maradványát is legázolták. Az antik demokrácia
közvetlen, autokrati-
kus népuralmával szemben áll a modern, közvetett, reprezentativ demokrácia, amelyben a nép választott képviselői által uralkodik, Sokkal kevesebb veszéllyel jár, mert a sokfejű és köny-' nyen változó, tömeg helyett a kiválasztott leg-jobb erők gyakorolják befolyásukat, - ha ugyan. tényleg a legjobbakat választja és bízza meg a, nép a maga képviseletéveI. Oe itt a bökkenő, Hol van a garancia arra, _ 'hogya nép mindenestől fogva érdeklődik az áIIamélet irányítása iránt és hogy ért is hozzá;. másfelől, hogy szívén is hordozza a közjót és tiszta öntudattal és lelkiismerettel cselekszik abban' az ünnepélyes pilanatban, rnikor szavazatát lead-ja, Templomi ünnepélyesség helyett legtöbbször kortesvacsorák göze veszi körül az urnákat. Pártirodák ravasz mesterkedései, vesztegetései, erőszakoskodásai döntik el a választásokat és nem a szinpadiasan felvonultatott járnbor népség. Elismerjük, hogy bizonyos szempontból történelmi jelentőségű az a hóditás, amit 1789· óta tett a modern demokrácia, rnindjobban kiszoritván a születési előjogokon és kiváltságokon alapuló hagyományos államrendet ; de vajjon-
1 \
sokkal boldogabb idők nyiltak-é meg Európa népei számára azok demokratizálása által? Még a sokat emlegetett s ideálként feltüntetett francia és amerikai demokrácia is nem okozott-é ·óriási csalódást a demokrácia legőszintébb hiveinek is - a világháborúban, ha másicor nem? · ... Iskolai példája a világmegváltás jelszavát hangoztató modern demokratikus mozgalmak csődjének a mai Oroszország. Az orosz demokrácia vezére, a korrnányelnök csak mint drákói diktátor tud maga is uralmon maradni, cárabb · a cárnál, és kozák csapatok védik életét saját polgártársaitóI. A rivális demokratától ... lll. Az a kérdés már most, hogy ezek után micsoda viszonyban állanak egymással retor.máciá és demokrácia. Végső céljaikban általában egymáshoz közel járni látszanak, mert mindketten változást, javulást akarnak, a célhoz vezető utakban és eszközökben, azonban teljesen eltérnek egymástól. Ahhoz, hogy egymáshoz közeledhessenek, -esetleg együtt is dolgozhassanak, mindenekelőtt .kölcsönösen engec ményeket kell tenniök.
sokkal boldogabb idők nyiltak-é meg Európa népei számára azok demokratizálása által? Még a sokat emlegetett s ideálként feltüntetett francia és amerikai demokrácia is nem okozott-é óriási csalódást a demokrácia legőszintébb hiveinek is - a világháborúban, ha máskor nem? . . .. Iskolai példája a világmegváltás jel szavát hangoztató modern demokratikus mozgalmak csődjének a mai Oroszország. Az orosz demokrácia vezére, a korrnányelnök csak mint drákói diktátor tud maga is uralmon maradni, cárabb a cárnál, és kozák csapatok védik életét saját polgártársaitóI. A rivális demokratától ...
lll. Az a kérdés már most, hogy ezek után micsoda viszonyban állanak egymással refor. mácio és demokrácia. Végső céljaikban általában egymáshoz közel járni látszanak, mert mindketten változást, javulást akarnak, a célhoz vezető utakban és eszközökben, azonban teljesen eltérnek egymástól. Ahhoz, hogy egymáshoz közeledhessenek, esetleg együtt is dolgozhassanak, mindenekelőtt .kölcsönösen engedményeket kell tenniök.
29 az amerikai egyesült államokban kiíejlödött dernokráciához, innen pedig a nagy Franklin hozta át francia földre. De e hosszú vándorlása alatt úgy megkopott, lerongyolódott, sőt végre lezüllött a demokrácia eszméje, hogy Franciaországban már alig isme: ünk rá az egykori puritának 'cözül kikerült reményteljes, egészséges ifjúra. Épen ezért nagyon nehéz helyzetben vannak ma a reformáció hívei, ha ezzel a demokráciaval akarnak együtt dolgozni. Kezet foghat-e gondolkozás nélkül a teokrata Kálvin a -dérnokrata Venizelosszal, aki a minap egy munkásszövetségi küldöttség előtt így nyilatkozott: ~,Mi olyan királyt akarunk, aki cselekedeteiért a földi halandók előtt felel. Ha azt hiszik, hogy istennel való számadásuk fontosabb, hát rendezzék haláluk után, ha ugyan bemenetelük lesz .a paradicsomba ... " É~ ezeket az erős gunyba mártok szavakat saját királya koronázásának ünnepnapján mondotta a görög miniszterelnök. Annyi bizonyos, hogy, a demokráciával fölvetődött nagy szociális és politikai kérdések-
I
•
\
28 ben az áhitat tüzét felgerjesztik, ápolják, táplálják, mert egyedül ez képes erőt fejleszteni; gőzt, az altruizmus gQ..zét, amely egyedül képes 1 mozgásba hozni és mozgásban tartani a legtökéletesebben megkonstruá It demokratikus, vagy bármilyen más államgépezetet is. Ismerjék el, hogya modern demokrácia gyökerei a reíor. máció talajából indultak ki, amennyiben a protes ta II tiztn us vaskövetkezetességgel érvényesítette a demokrácia egyik legfontosabb elernét : a lelkiismereti szabadságot; másik elemét, az egyenlőséget a puritánek hangsulyozták legelőször a lángelméjű Cromwell idejében, aki a tisz.( ~cLemo~atikusJkotl11~ megtervezésében épen olyan kerszakos jelentőségű, mint a csatatéren. Cromwell istenfélő, bibliát olvasó kato- nái hitelveikből merítették demokratikus elveiket és azok szerint alakították meg az első mudern demokratikus államíormát. amelyben eltöröltetetett a rendi megkülönböztetés és minden polgárt "gentleman"-nek tartottak és becsültek meg, de csak, ha erre érdemesítette magát jelleménél és műveltségénél fogva. Ezek .a puritának adták aztán a terrnékényitö eszmét
29 az amerikai egyesült államokban kifejlődött rnokráciához, innen pedig a nagy Franklin la át francia földre.
dehoz-
De e hosszú vándorlása alatt ügy meg-kopott, lerongyolódott, sőt végre lezüllött a demokrácia eszméje, hogy Franciaországban már alig iSI11eIünk rá az egykori puritának 'cöz ü! kiketült reményteljes, egészséges ifjúra. Épen ezért nagyon nehéz helyzetben vannak ma a reformáció hívei, ha ezzel a demokráciaval akarnak együtt dolgozni. Kezet foghat-e gondolkozás nélkül a teokrata Kálvin a -démokrata Venizelosszal, aki a rninap egy munkásszövetségi küldöttség előtt így nyilatkozott: ."Mi olyan királyt akarunk, aki cselekedeteiért .a földi halandók előtt felel. Ha azt hiszik, hogy istennel való számadásuk fontosabb, hát rendezzék haláluk után, ha ugyan bemenetelük lesz .a paradicsomba ... " É:; ezeket az erős gunyba mártok szavakat saját királya koronázásának ünnepnapján mondotta a görög miniszterelnök. Annyi bizonyos, hogy, a demokráciával :fölvetődött nagy szociális és politikai kérdések-
/
30
---~ ~
től elnem zárkózhatunk. Elég gyakran vágta' már a társadalom eddig is az egyház arcába, hogy úgy rnunkálkodik, mintha az embereknek csak lelkük volna (bár az igaz, hogya demokraták meg úgy dolgoznak, rnintha az embernek csak teste volna.) A protestantizmusnak is gyakran kellett hallania a vádat: Jó a te vallásod, ha az ember halni készül, de amig él, enni és jogot akar. Hűtlenséggel vádolják az egész keresztyén egyházat, hogy nem érvényesíti alapítójának elveit, amelyek pedig elítélik a jelen társadalom nagy igazságtalanságait. Neru mindig őszinte a vád, de nem alap1alan. Tény, hogy még a legkomolyabb keresztyének is gyakran estek abba a rövidlátásba. hogy csupán a saját. vagy más egyesek hitét s üdvét tekintették fontosnak, és nem vették 'észre, hogy már az ó-kor hithőse, Ábrahám is, midön elindul s nekivág a járatlan utnak, egyszerű sátorából is szüntelen "a várost látja és várja, rnelynek építője és alkotója az lsten"; s hogy mikor Jézus leül a vidéki kút peremére beszélgetni a bűnös samaritánus növel, vagy Jeruzsálemben folytat interjut az előkelő Ni-
31' kodérnussal, szemei előtt akkor is az "új ég és, új föld" lebeg. ' A társadalmi és politikai élet kérdései legmélyükön nem kevésbbé vallásos kérdések is. Oe meg vannak a maguk kisértései, veszedelmei az egyházra nézve, amelynek sulyára pályázni szoktak a különböző pártok. Melyikhez csatlakozzék? Melyiknek oldalán érvényesítse szellemi és erkölcsi értékeit? Egyikén se. A krisztusi egyház csak párton kívüli, helyesebben felüli lehet. Mióta "a farizeusok a Heródes pártiakkal (félre téve e célból egymás közötti ci-. vódásaikat koalicióba léptek) tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék öt, '(1) Krisztus nem, bizhatja magát semmiféle pártra. Hanerri igy szól tanítványaihoz: "Minden irástudó, aki a mennyeknek ' országa felől megtaníttatott, ha-' sonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő az ő éléstárából". 2) Ó és új, - ez a két tényező játsza' a fő-~ szerepet minden fejlődésben, haladásban. Ezek-· . nek súrlódásaiból, összetűzéseiből tevődik ösz-' --1) 2)
Márk 36. Máté 2215-18• Máté 1352•
:32 'sze a történelem. Ezek az elvek állnak egymással szemben a mai' nagy társadalmi és politikai változásokban -is. Egy új elv, amely ér. vényesülni akar egy meglévő régi mellett, lehet helyett. Innét ered a küzdelem. Vi-szont minden egészséges fejlődés helyes és időszerű összeegyeztetésén alapszik az újnak, amely kikerülhetlen, a régivel, amelyik már ki van' .próbálva. Mindig volt egy párt, amely a régit hangsúlyozta, s az újat elvetette. Mikor ez az irányzat ai uralkodó, a jelszó: konzervativizmus . .Ez előbb utóbb rendesen mozdulatlanságba, pangásba, esetleg elposványosodásba megy át, amikor aztán érezni kezdi az újnak folyton nö·vekvő nyomását, sőt szembetalálja magát annak hadüzenetévei és nyers támadásaival. Minden revoluciónak a forrása egy erőszakosan visszanyomott, vagy rosszul irányított evolúció. 3) Ez a tény természetesen semmi jogot nem ap' forradalmi fellépésre. Itt is érvényesül jézűs szava: "Szükség, hogy botránkozások essenek; . de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik !'14)
~ha
o
o
,Politík.
3) Dr. F.. Fabri : Die Stellung der Christen 4) Máté F.
,
zur.
33 Mind a két elvben van igazság. Oe egyik sem igaz, ha kizárólag akar érvényesülni, rnert annak, ami lesz, szüksége van arra, ami már megvan; viszont annak, ami megvan, szüksége van a friss növekedés állandóságára. Ezért Hegei szavai szerint - haladás itt is az ellentétek kiengesztelése 'által biztosítható. Szükség van a pártokra, mert ezek tartják vissza a nem-· zeti életet a stagnálástói s az ezzel járó korrupciótól; de az új felé törő aspirációk és a régi iránti lojalitás között soha nem volna sza-bad bekövetkezni kenyértörésnek. Az evangyéliomi keresztyén ség álláspontját azért politikai nyelven a liberalis- konzervativizmus kifejezéssel határozhatnánk meg. Krisztus tanítványa távoltartja ugyan magát a politikai arénán folyó párttülekedésektől, de hirdeti minden pártnak az evangyéliom fundameutá-lis igazságait, szüntelenül emlékeztetvén a pártokat arra, hogy' sokkal nagyobbak, szentebbek azok, amikben megegyeznek, - ha őszinték, mint azok, amik elválasztják őket. rális
A protestáns keresztyénség egyfelől libeés demokrata, amennyiben az emberek
34 teljes egyenlöségét hirdeti lsten előtt és a törvény előtt, és vallja a nép szuverénitását, -de .nern akármilyen neveletlen, zabolátlan, erkölcstelen népét, hanem azét, amelvik lsten ---' ...-törvényeit szenteknek és sérthetetleneknek is___________ meri el s azokat érvényre juttatja. saját életében.
/
A reformáció nem a nyers tömeguralomért, de lsten népének dernokráciájáért szállott sikra. Másfelől pedig konzervatív és . arisztokratikus .elerneket tartalmaz, különösen a kálvinizmus. Nem születési arisztokráciát, nem hercegek, grófok, bárók, vagy Fürst-öls, grandok,. márkik kiváltságait, sem pedig a pénz-fejedelmek, "The . upper Tenthousend" előjogait, hanem a szellemi és erkölcsi arisztokráciát vallja. "Isten minden Ö dolgát a kiválasztottak által végzi el s az Ö világkormányzásához fogható arisztokratikus intézmény nincsen ezen a világon. Ul) Viszont megint Iiberális és demokratikus elvek szerint jár el itt is, mert e kiválasztást nem a születés, vagyon, vagy egyéb.földi előnyök alapján végzi, hanem szabad, isteni tetszése és böl.csesége szerint - még a kövekből is támaszt1) Dr. Kenessey Béla beszédéból
Br. Bánffy D. felett.
35 'hat olyanokat, akikre rábizza 'vének a megvalósítását.
egy-egy
nagy ter-
Troeltsch szerint") a protestantizmus két· főiránya nem egyforma mértékben és módon befolyásolta az államformák és alkotrnányok fej'lődését. A lutheránizmus szinte teljesen konzervativ magatartást tanusított és az Isten gor.dviselésében való abszolut bizalmában úgy tekintettea földi hatalmasságokat, mint amelyek Istenrét állíttattak föl a "justitia civilis" védelmezésére; lsten a "causa remotá"-juk, azért nékik mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik. Ennyiben (1r (. politikailag kedvező volt az abszolutizmusra, de C egészében véve a lutheránizmus konzervativ ·és polW!<élilag neutrális. -- Máskl~nt áll a do-log a kálvinizmussal. amely- általában szintén konzervativ, de a róm. katholikus korrnányokkal való nagy küzdelmeiben,") amelyek proskribálták Isten tiszta igéjét, a kálvinizmus jóval radikálisabb álláspontot foglalt. el. Megál2) Prof. E. Troeltsch: Protestantísm Tess. (Angol fordítása anémet eredetinek.) 3) A hugenotta, küzdelmekben,
and
Prog-
németalföld í, skót és angol vallási
i
36 lapította az ellerrállás jogelvét, melyet Istell igéje nevében gyakorolni kell-az istentelen tekintélyekkel szemben. Ennek alapján a kálvini \ irányzat tendenciát mutat a kormányzási állapot reorganizálására, ha ez "istentelen" jellemű. A \ saját egyházkorrnányzási kísérletei ben pedig, melyeknek magva mindíg a presbiteri és zsinati rendszer voü.:« maga reprezenta tiv alapelvével, valósággal egy specifikus református eszmét adott az államnak, a tiszta rnodern demokratikus államnak, amely azoknak gyülese által kormányoztatík, akik mint legjobbak, ezzel megbizatnak a választok által. (Nem' jogtalanuL i nevezik azért a reprezentativ demokráciát választott arisztokrácianak is.)
ir
Oe akármilyen irányzatokból legyenek is; a reformáció által meg tisztított keresztyénségben, egy elem soha nincsen benne, t. i'. forradalmi, a szó modern értelmében. Ésaiásnak fel kell emelnie szavát a megkárosítottak érdekében azok ellen, "akik házhoz házat és mezőt mezőhöz foglalnak" (hej! mit szólna rninálunk, itt a magyar földön, ahol némely urak napokig lovagolhatnak birtokuknak olyan részén, elemek
.arnelyet csupán vadászterületnek használnak-egyszer egy esztendőben, míg ezreknek már régen az éhenhalás elől kellett kivándorolniok földhiány miatt); a túldolgoztató munkaadók hoz érces hangon kiáltja: "Robotosaitokat szorongatjátok !". .. A papnak prófétának kell lennie (nem feltétlenül országgyülési képviselőnek is), hogya nemzet lelkiismerete lehessen. Fejszét is kell ragadnia gyakran, mint Keresztelő Jánosnak, hogy irtast végezhessen a butaság és .erkölcstelenség buja vadonában; az ekevassal lS bele kell hasogatnia a talajba, hogy Istenországa új rendjének magvait elhinthesse a siker reményében. De aztán várnia kell! Türelmesen, mint a Mester, az első Mag~etö, és mint : -tanítványai vártak az elvetett magban rejlő élet kibontakozására. Volt-e elvileg kérlelhetlenebb ellensége arabszolgaságnak és nagyobb barátjaa szabadságnak; rnint a keresztyénség? És mégis, Pál apostol visszaküldi a megjavult, keresztyénné lett rabszolgát, Onézimust gazdájához, Filemon házába, a régi szolgálatba és nem követeli felszabadíttatását, mint általában az egész újtestamentumban sehol nincs nyoma an-
~~-~~~
~-~~~~.u~~ ~
nak, ~az apostolok megtiltották volna 31 rabszolgatartást. Ennek dacára az evangyéliom, valahol csak tért nyert, nemcsak végét vetette a rabszolgaságnak, de ez nyujtotta az egyetlen vallásos rendszert, amely bármit is tett ebben az irányban. S hogy az apostolok látszólag mégis tűrték a rabszolgaság embertelen gonosz intézményét, annak oka könnyen megtalálható. Az Istennek, mint Atyának hirdetésében benne van az emberi testvériség hirdetése; de ha Krisztus és tanítványai, apostolai kifejezetten fölléptek volna a, rabszolgaság ellen, az evangyéliom terjedése eÍé szükségtelenül a legkomolyabb akadályokat emelték volna azok részéről, akik , a létező társadalmi rend fenntartásában érdekelve voltak. És ami még rosszabb, lázadást ébresztve egy szociális igazságtalanság ellen, maguk körül sokaságokat támasztottak volna fel amelyek csupán ettől a szociális bajtói igyekeztek volna megszabadulni. Ilyen osztályokra való apellálás által teljesen diszkreditálták volna, ezeknek a segítsége pedig végképen megrontotta volna a' keresztyénséget. Krisztus tehát csupán lelkiszabadságot nyujtott az embereknek, de ez
· 39 magával vitte az élő magvát minden más szabadságnak. Ezért az apostolok tolerálták a meglévő társadalmi rendet és a rabszolgák számára nem igényelték a szabadságot, amelyre azok még nem voltak elkészítve és amely az előkészítő nevelés nélkül csak veszedelmesen meglazította volna a társadalom egész szerkezetét. Tehát - mondották - Pállal "kiki, amely hivatásban hivatott el, abban maradjon; szolgai állapotban hivattál el? Ne gondolj véle, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal". Oe így 'folytatja Pál: "Az Urban elhívott szolga az Úrnak szabadosa _.' U*) Ebben azemelkedett szellemi állapotban aztán nincs szolga, sem szabad, - mindnyájan egyek vagyfok a Krisztus Jézusban." **) :S az ilyen elvek, tanítások egyszerre javítottak .a szolgák sorsán és fokozatosan készítették az 'utat az általános emancipálás felé. Megértjük most már s igazolva látjuk a reformáció hősének Luthernek magatartasát pl. a parasztlázadással szemben. A szabadságnak -egyenlöségnek és testvériségnek erőszakkal le*) 1 Kor. **) Gal.
20-22. 328,
40
\
I I
szakított éretlen gyümölcse még minden népnek megártott, aminek legujabb és szernünk előtt álló szomorú bizonysága az orosz demokrácia sorsa. Az evangyéliom hívei azért rnindig belülről kezdik a munkát, belső. rendet teremtenek, amit természetszerűleg fog követni a kül-sö rend. "A szívből - és nem az arisztokratikus, vagy oligarchikus, vagy monarchikus vagy bármilyen államformából származnaka gonosz ... " dolgok. "Szükség néktek újonnan, születnetek". Nem a választójog, nem az osztálykülönbségek, nem a szociális bajok kérdése a legnagyobb és legsürgősebb, hanem - 3' te szíved problemája. Minden társadalmi és politikai javítás lelke - a lélek javitása. A tengersok égető kérdés mögött ott feketedik a legnagyobb, a kérdések kérdése: az egyéni élet. Ezen fordul meg minden reformáció. Legyerr bár célod a legszélesebb kiterjedésű társadalmi kérdés megoldása, feltétlenül az egyéni életen kell kezdened a rnunkát. Tedd jóvá a fát, és a kert gyömölcse jó lesz. Akármilyen primitív is egyelőre a ,kerítése. Ha annyi erőt, vagyont,
buzgóságot,
éle-
41 iet áldoztak volna az egyéni' életek átformálá'Sára, mint amennyit a kormányzási formák megváltoztatására pazaroltak Európa népei, akkor .most nem elvérzett és legázolt országok iszonyú képe tárulna 'elénk, Akkor nem lehetne -megnyergeini a népeket a demokrácia hangoztatásával. Akkor nem nyilnék alkalma tüntető cső-cseléknek arra, hogy üzletek kirakatának egész sorát fényes 'nappal kifosztogasson, villanyos ko-csik forgaimát megállítsa, ezer ablakot betörjön 'S mint fékezhetlen fenevad-csorda száguldjon végig egy ország fővárosának főútjain - a XX .: -században. Nem régen - Budapesten is, , A világ boldogulásának, a nemzetek jólétének kulcsát nem az arisztokraták, de nem is a demokraták, nem a grófok, de nem is a demagógok fogják előrántani zsebükból. Jézus Krisztus evangyélioma őrzi azt gondosan. Jézus látta, hogy az állami és társadalmi élet olyan, arnilyenné az egyes emberek te-szik, tehát az egyéni életen kezdette a legtöké-letesebb állami életnek, lstenországának meg.alapítását. A nagy bölcsész és szociologus .: Herbert Spencer csak ismétli ezt a régi igaz-
42
\
ságot. A sokaság jellemet - úgymond azegyedek jelleme határozza meg; durva, faragatlan kövekből semmi- biztos, állandó alkotmányt nem építhetsz, hanem igenis gondosan faragott kövekből és szabályosan megformált s jól kiégetett téglákból. Új társadalmat akarsz?' Teremts új ernbereket 1 Ez a legfőbb kérdés. Az egyéni éleI. A saját szívem. Ezért nem nélkülözheti, még kevésbbé helyettesítheti Jézus evangyéliomát semmiféle szociális vagy politikai mozgalom. Örülsz a világ demokratizálásán? Inkább kellene örülnöd a világ evangélizálásán, amelynek ez a jelszava: "Újjá kell születnetek 1" Nem ásatag dog-ma ez, amely már csak a molyos teológiai rnűvek ősrégi rétegei között kutatókat érdekel heti. .A legéletbevágóbb dologról van itt szó. Nemszáraz tant, hitcikket akar itt adni Jézus, hanem. új életet. Tisztább lelkiismeretet, nemesebb életfelfogást, bőségesebb erőt. Nem tudjuk, hogy a közel jövőben rnísors vár szegény magyar népünkre, amelyet . most hirtelen a "demokráciával" akarnak bol-dogítani. Akit a rendes légköréből kirántva.
43 hirtelen háromezer méterrel magasabb légkörbe visznek, bizony kapkod a levegőhöz, s akit vízbe dobnak, az még inkább, ha t. i. nem tudúszni. Nem tudjuk, hogy a magyar társadalomnak hány percentje szoktatta hozzá magát előzetesen a magas hegyi levegőhöz. Nem tudjuk, . hány percentje érzi magát egészen otthonosan a demokrácia tengerében. Annyi bizonyos, hogy jóval többen vannak a "nem úszók ". Mi lesz ezekkel? Ki fog segítségükre sietni?" A rendőrség? A törvényszéki birák? A felelősség itt azokon van elsősorban, akik maguk biztos sziklán állanak, tisztában. vannak a dolgokkal, ismerik az evangyéliomot. Emeljék magasra a nagy intellektuális és rnorális sötétségben, zürzavarban is az Ige fáklyáját, hallassák meg a felkavart és megnyugvást hasztalan kereső elemek háborgása felett Annak ünnepélyes, mély szavát, aki parancsolni tud a .szeleknek és haboknak. Mindenekfelett pedig saját életükben valósítsák meg Jézus szociális törvényét, a szolgálatnak isteni parancsát: "Tud-játok, hogy azok, akik a pogányok között feje-delmeknek tartatnak, uralkodnak, - és az ó
4
44 nagyjaik
hatalmaskodnak rajtok; de nem így Iesz közöttetek, hanem aki nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok, és aki - rendkívüli ambiciótól sarkalva - első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen ... "*) Nehéznek, néha lehetetlennek Játszó feladat. Körülöttünk mindenkit az önzés, a kapzsiság . démona szállott meg, rnindenki fölül akar kerülni, mindenki uralkodni, hatalmaskodni akar. 'Hogy álljunk meg e forgatagban? . Tekintsünk arra az Egyetlenre, aki nem azért" jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon és adja az ő életét váltságúl sokakért." Arra, aki Istennel egyenlő és mégis .,,,megüresite magát, szolgai formát vevén föl, -ernberekhez hasonlóvá lévén, és -megalázta .magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a .keresztíának haláláig ... "
•
ő
UGYANEZEN
SZERZÖ
LEGÚJABB
MŰVEI:
EMLÉKKÖNYV a reformáció négyszázados évford ulójára. Megjelent a Bethánia-Egyesület kiadásában. "Az emlékünnep alkalmából kiadott könyvek között ezé apá/ma ... " - írja róla a Prot. E. 1. Lap. Irtak bele az erdélyi ref. és a dunántúli ágo h. ev. püspök, Vargha Gyula a Kisfaludi Társ. titkára és sok más kiváló szellemi munkás. Á~a a 144 oldalas könyvnek, antik borítékkal 4'-, aranynyomással 5'- kor. Igen alkalmas olvasmányokat és költernényeket tartalmaz estélyeken való felolvasásra, vagy elszavalásra is.
NINC·S HELY? Tartalma:
.
.'
Mikor még volt • Mikor már nem volt Fotográfia Istállótói sirboltig Modern festmény Modern valóság - üzlet - katonaság polit. és társad. - tudomány ~ egyház. Befogadod vagy kizárod.
" . .. Minél több ilyen könyvet a magyar irodalomnak f". .. - írja egyik bírálója.
Ara a 60 oldalas -könyvecskének kiállitás szerint -'SO, 1'- kor., két szép képpel, csinos boritékkal 1'50 .kor. .. Tárgyártál fogva igen alkalmas karácsonyi ajándéknak Nyomatott
is! a Stktős-c
r-évavötgy!
Könyvnyomdában.
7091.
