J -1-
Alapító Okirat Ennek az írásnak az elkészültével, az Úr 2010. évében, Magyarországon egy új vallás születik meg és ennek híre bejárja a földkerekét. A nemzetek részéről hatalmas szövegfordítói munka veszi a kezdetét, amelyet ennek az új szervezetnek nem is kell elvégeznie, mert olyan fokú érdeklődés övezi hitünket és tanításunkat, hogy a számunkra kötelező feladatot a hitetlen világ felkérés nélkül teljesíti nekünk. Hála az Úrnak, az internet lehetőséget biztosít a prédikálásra, a tanításra, az örömhír, vagyis az örömüzenet megosztására másokkal. Nem szükséges médiabirodalmat kiépíteni, s milliókat vagy milliárdokat áldozni a hit terjesztésére, gondozására, szerencsére az emberek elérhetővé váltak számítógépeiken keresztül. Amíg az új vallás szerkezetileg nem alkalmas egyébre, az interneten keresztül továbbított Biblia-magyarázatok formájában élő vallásról beszélhetek csak Önöknek. Eljön az ideje, hogy továbbléphetünk a szervezet kiépítésével, előtte azonban meg kell tudniuk, milyen tanítás köré épüljön fel a Mindenható Istennek az utolsó időkben jóváhagyott, sőt helyeselt egyháza. E kicsiny nyáj hatalmas, csodálatos vállalkozásba fog. Nem szeretnék kontár módra belekapni különböző felsorolásokba, amiket a zsidók Istene, aki az egész világ Uralkodó Istene is, szándékozik véghezvinni a következő években, évtizedekben. Jelenleg a legfontosabb feladat, hogy a Jézus Krisztusról szóló örömüzenet hatására az írásom megtalálja azokat az egyéneket, akiket személyesen nincs lehetőségem felkeresni, de a Krisztusról szóló igazság megérinti őket. Világossá válik számukra, hogy az Úr kiválasztotta őket az emberek közül, miként a múltban a 12-t is, akik követték őt mindenhová. Ennek az új vallásnak nem áll tanítása középpontjában a vallástétel valamiről, valakiről, valaminek, valakinek. A vallomás még ettől is távolabb álló hittétel. A vallás nem a HIT megnyilvánulása, Isten elképzelésében biztosan nem. Azért említettem a vallás szót, hogy mindenki arra gondoljon amire én, amikor azt a szót olvassa, hogy vallás, pedig eddig nem is alkottam róla fogalmat és eztán sem fogok. A helyzet ahhoz hasonlít, amikor egy nemzetről gondolkozunk, nem kezdünk el okoskodni, hogy országról, népről, azonos nyelvű emberekről beszélünk, legalábbis nem akkor, ha a nemzet számunkra azért kerül említésre, mert például a néphagyományairól gondolkozunk. A nemzet fogalom, ahogyan a vallásé is, elsősorban önmagáért való. Az ember legutoljára gondol a meghatározásukra, mert ha az elején szeretné tisztázni, hogy mi lenne az, akkor tömegével hagyja ki az adott fogalomra (vallásra) jellemző nélkülözhetetlenül fontos cselekvéseket és hitbeli szűkítéseket is el kell végezni a fogalom meghatározása érdekében. A Mindenhatónak tetsző, kedvére való vallás még nem alakult meg. Ettől függetlenül a Teremtőnk megjegyezte magának az igazságos, parancsolatait örömmel cselekedő embereket. Tehát a mások iránti szeretetből tevékenykedő ember volt értékes mindig is Isten szemében. A hamis vallások különböző mértékben és módon vonzották Isten embereit, lehet egy életen át, anélkül hogy az imádat alapjait el tudták volna utasítani. Nem számolva azzal, hogy eddig nem is volt olyan közösség, gyülekezet, amelyik csakis az igaz imádókat foglalta magában. A mai naptól az igazság tovább fényesedik, mert Isten gyülekezetében nem a gyülekezeten van a hangsúly, hanem minden egyes hívő ember tisztaságáról, igazságosságáról. Az indulási feltétel az értékes ember, akit Isten imádóul keres magának, de az ilyen ember is vágyik a tiszta imádatra. Mindezt az igazi szőlőtőkéről szóló példázatában Jézus igen szépen szemléltette. Az értékes emberek nem maradnak meg abban a vallásos gyülekezetben, ahol nem méltatják őket, vagy érdeklődést sem mutatnak felé, vagy nem tud még értékesebb emberré válni, esetleg még szembenállást vagy ellenségeskedést is megtapasztal. Ezzel képes arra, hogy elkerülje, kiválogassa, megszűrje a közösséget, amely számára előnyt nem jelent. A Bibliában olyan történet olvasható Jézusról és a tanítványairól, amely olyan közösséget jellemez, amelyben összetartás, bizalom, valódi kapcsolat, szeretet és még sorolni is képtelenség, mi minden volt. Persze, hiszen minden tanítvány egyénenként értékes emberi tulajdonságokkal rendelkezett és Jézus képes volt kiválasztani őket a néptömegből, sokszor anélkül hogy előtte még csak nem is látta későbbi tanítványait, szót sem váltott velük! -2-
Jézus Krisztus Tanítványainak a következőket mondta: 8.Ebben dicsőül meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és így lesztek nekem tanítványaim. 9.Amint szeret engem az Atya, én is úgy szeretlek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. 10. Ha az én parancs(olat)aimat megtartjátok (megőrzitek), megmaradtok az én szeretetemben, mint én az Atyám parancs(olat)ait megtartottam és megmaradok az Ő szeretetében. 11. Ezeket szóltam nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen és a ti örömötök teljes legyen. 12. Ez az én parancs(olat)om, hogy (úgy) szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket... ...16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármire kéritek az Atyát az én nevemben, megadja nektek. 17. Ez(eke)t parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. János evangéliuma 15. fejezet Vida Sándor fordításában. Jézus Tanítványának lenni nagyszerű kiváltság és az ember életében, e nélkül, más egyébnek nem sok értelme van. Hiszen az élet és a személyiség alapjának a tanítványi létmódot kijelölve, majd erre felépítve van értelme mindenféle és bármely emberi tevékenységnek. Mert különben a hasznos, értelmes dolgaink is semmivé válnak, egyrészt az idő enyészetében, másrészt a mindent elárasztó pusztulás következtében, úgy lelki színtéren, mint bármely tettünkben, amit életünkben megcselekszünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy amit teszünk, azt valaki értékeli vagy nem, mert mindegy neki mit csinál az ember. Utóbbi esetben már az a legjobb megoldás, ha semmit sem csinál az ember. Isten értékelésére szüksége van az embernek... Már csak találni volna jó ilyen értékes embereket! Jézus Krisztus Tanítványai mindenkit várnak, aki úgy érzi, hozzá is szól a könyvem. Két e-mail címet nyitok meg a számukra, amin várom a kérdéseket, válaszokat, egyéb reakciókat; legfőképpen a társas együttlétre valló óhajnak, az építő kapcsolati szándéknak és minden ehhez hasonló akaráshoz rendkívüli örömmel viszonyulnék, hát még a mi Urunk, Istenünk! Egyelőre nagyobb vállalkozásba nem is fogok, amelyben minden áron az a cél vezérelne, hogy a tantételekről elmélkedjek. Az igazság az, hogy nem tudom, mik ennek a vallásnak az alapvető tanai! Nagy bajba kerülnék, ha előre meg tudnám határozni, miben fogok hinni, mit fogok figyelni, milyen gondolatokat részesítsek előnyben, mikor a Szentírást a kezembe veszem. Isten igéje majd vezetem engem, s idővel a Szentlélek vezetésében is bízhatok, amint Jézus Krisztus ezt megígérte. Mostani könyvem, mely tehát elektronikus, röviden e-könyv, feladata a mozgósítás, Jézus igazi tanítványainak sikeres megtalálása Magyarországon. Amelyet a későbbiekben a megismerkedés, kapcsolatépítés, gyakori Istentisztelet jellemez. Az első lépés természetéből adódóan nehéz, mert sok múlik rajta. Sajnos, a második is legalább ennyire nehéz lesz! A jelen tanulmány témáját tekintve Jézus Krisztus földi szolgálatának egy részét dolgozza fel, amely ismert bibliai nevén a János evangéliumában olvasható. Jézus életéről, küldetéséről, tanításáról, emberekhez való viszonyáról valójában 4 evangélium is készült. Ezeken a jó hírnek, vagy örömüzenetnek is nevezett 1. században íródott tekercseken Jézus Krisztus példázatai, tanítása, jelenése vagy találkozásai, csodái, rövidebb beszédei olvashatók. Összesen több mint 140 kisebb történetet jegyeztek le a 4 evangéliumban. Ennek feldolgozása gigászi vállalkozás, de számos egyéb oka is van, amiért nem szeretném az egész Jézus életművet végiggondolni, mert azt hiszem, a Tanítványoknak lesz ideje, hogy együtt megtegyék ezt. A János által írt evangéliumról sokkal kevesebb magyarázatot írtak meg eddig, mint a másik 3 evangélista írásaival kapcsolatban. Mivel első könyvem mindenféleképpen az utat töri, elhatároztam, hogy első munkámban olyan bibliai könyvet vizsgálok meg az igazság szempontjából amely alapvetően periférikus helyzetben lévő. Nem teszek sokkal többet, minthogy idézek a Bibliából, mert sokan nem olvasták még ezt a könyvet, noha ingyenesen körülbelül 6-7 magyar nyelvű fordítás érhető el és tölthető le az internetről. Olyan internetes weblapot is működtetnek már, ahol 16 változatban olvashatjuk Isten igéjét magyarul. Könyv alakjában is -3-
megtalálható a Biblia a legtöbb családban. A tanulmányomban én a Vida Sándor által, 1971-ban készített fordítást használom, amely a VikArt Bt. gondozásában, 1993-ban került kiadásra. Akik még nem olvasták Isten igéjét, sajnos, a hamis tanítások számára könnyű prédának bizonyulnak. Ebben a könyvben apróbb részenként a teljes János evangélium, mindenféle kihagyás, csúsztatás nélkül olvasható, ennélfogva többet érő, mint jó néhány bibliai irodalom, amivel napjainkban találkozhatnak. A változtatás nélkül közölt információ önmagában sokat ér, de nem elegendő! Mert az emberek nem egyformán szeretnek gondolkozni, ezért segítségére lehet egyik a másiknak. A tanítás ezért a segítségnyújtás egyik megnyilvánulása. Napjainkban a félrevezetés lépett a tanítás helyébe, amellyel ebben a könyvben sehol nem találkozni. A tévedés jogát viszont fenntartom. E könyv magyarázataiban az emberi tapasztalat a kiindulási pont. Ha adott bibliai szakasz mégsem tartalmaz könnyen belátható és bárki számára ellenőrizhető hétköznapi tapasztalatot, akkor a magyarázatban célszerű a tapasztalati oldalt hangsúlyozni. Az igazságra jellemző, hogy alapvető állításai tapasztalatiak, emellett logikus, ellenőrizhető következtetések találhatók benne. Minden következtetésnek kapcsolódnia kell másokhoz, amely következtetés önmagában tapasztalatként igazság. Egyik igazságot kapcsolva a másikhoz előállítható egy ismeretlen, ezért feltétlenül új gondolat, aminek tapasztalatként továbbra is igaznak kell bizonyulnia, mert odaveszne az értéke. Például: • A léggömbbe zárt levegő mozgási energiával bír. (Csak ha akarjuk, vagy biztosan, mindenféleképpen? Biztosan, legfeljebb nem a mozgását szeretnénk elérni, ezért átalakítjuk a mozgási energiát pl. hőenergiává, mikor visszafogjuk a lufit és a szájából magunkra zúdítjuk a hidegnek érzett levegőt. De nem mindenféleképpen, mert ha tűvel kiszúrjuk a léggömböt, szinte csak hangenergiát kapunk. Vagy a szájánál átkötött lufik 2-3 nap múlva úgy eresztenek le, hogy végig egy helyben maradnak, tehát tapasztalható mozgási energia nélkül csökken a léggömb általános energia-többlete. A fenti állítás filozófiai probléma elé állítja az embert, mert biztosat nem lehet állítani a levegővel telt léggömb energiájának formájáról. Azonban, ha ezt a problémát nem dönti el az ember, úgy, hogy szubjektíve állást foglalna, abból származik a több probléma.) • A lufiból hirtelen kiengedett levegővel nem mindig felfelé halad maga a léggömb, mert van hogy össze-vissza cikázik, és még a talaj irányába is repülhet. A két tapasztalati tényt összekapcsolva többféle igazságot tartalmazó tényt, következtetést, megközelítést, cselekvési irányt lehet megfogalmazni. A levegővel telt lufi azért képes felfelé repülni, mert benne a levegőt munkára fogom. Itt egy új, ismeretlen állítás. De egy másik állítás is megfogalmazható: A lufi rakétaként képes viselkedni, ha pontosan felfelé irányozzuk a mozgása útját. Egy harmadik igazság: lufiban lévő levegő távozásával általában helyet változtat, de a folyamat végére a talajon fog tartózkodni. Negyedik következtetés: A lufiból találomra kiengedett levegő, annak kaotikus mozgását idézi elő. Tehát számos következtetést tudunk előállítani, amelyek tapasztalati igazságot jelentenek az embernek. Ha ugyanis nem jelentene ilyet, akkor az ember felesleges kombinálást végez. Még a jövendölésekkel kapcsolatban is mindig keresni kell a megtapasztalható előzményeket. Ha nincs problémás élethelyzet, vagy emberi tapasztalat, akkor nincs szükség prófétára, aki megjövendöli az embereknek és megmondja nekik, hogyan oldódik és szűnik meg a jelenben átélt dolog vagy esemény. De arról mindig szólnia kell Isten emberének, mivel jár, mit hoz, mit jelent a jövő, mert a jövőben is emberek fognak élni és meg fogják tapasztalni az eljövendő dolgokat, eseményeket. Leegyszerűsítve azt lehetne megfogalmazni; a Bibliával életszerűség szempontjából foglalkozó ismeret és tudás tartalmazza a legtöbb igazságot. A könyv elejétől végéig feldolgozza János evangéliumát. Ennek a könyvnek a címe nem egyszerűen csak annyi, hogy János evangéliuma magyarázatokban. Már a könyv címében egyértelművé tettem, hogy kiknek szól ez a tanulmány. Ők Jézus Krisztus Tanítványai. Ezt az elnevezést tulajdonképpen a Szentírást összeválogató vagy a kanonizációt végző apostoli atyák már a 2-4. században adhatták volna a János evangéliuma név helyett. Miként az apostoli levelekben is megnevezték annak írói, melyik gyülekezetnek, gyülekezethez írják az Isten és a Szentlélek ihletése -4-
alapján megírt műveket. Igaz, a helyzet nem ugyanaz a levelek és az örömhír tekintetében. Ennek ellenére többféle elnevezése létezik az általam vizsgálat alá vont bibliai könyvnek is! Vida Sándor fordításában így hangzik: Az Örömüzenet János szerint. Ebből a címből arra gondolhatnánk, mintha a szövegfordító nem hívő ember lett volna, ugyanis ezt az örömüzenetet János egyfajta nézőpontjaként tárgyalná. Valószínű, hogy ez így is van, és ez a beállítódás a leggyakoribb a bibliafordítók körében! Ha a bibliai könyv Csak Jézus Krisztus tanítványaihoz íródott volna, erről lenne is benne szó, vagy máshol utalna erre a Szentírás. Ehelyett azt olvassuk az evangéliumban: „Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni és mondani: változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat (térjetek észre), mert elközeledett az Egek (Istenének) Királysága (királyi uralma). Mt. 4,17” „és ezt mondta nekik: menjünk máshová, a közeli városokba, hogy ott is hirdessem az evangéliumot (örömhírt), mert azért jöttem, és kiment, hirdette az Igét a zsinagógákban az egész Galileában és a démonokat kihaj(í)totta, Márk. 1,38-39” Ezen bibliai versek bizonyítják, hogy Jézus maga is prédikált, tehát hirdette Isten Országát, amelyet minden embernek meg kellett hallania, ha nem személyesen Jézustól, akkor a tanítványok igehirdető munkája eredményeként. Amikor Jézus 70 tanítványt választott ki az igehirdető munkára, többek között ezt mondta nekik: „Ha pedig valamely városba bementek, és (netán) nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, ezt mondjátok: még a port is, amely városotokból lábainkra tapadt, lerázzuk rátok, de azért tudjátok meg, hogy közel van (jött) az Isten Királysága. Lk.10,10-11” Hol lehetne az egész városnak prédikálni? A templomban, vagy nagy, nyílt tereken, piacokon. Ezt ma már lehet helyettesíteni, az internet adta lehetőségekkel, amíg az Úr szervezete nem alakul meg és fejlődik. Aztán szükséges lehet az ilyen igehirdetés is, afféle bátorság-próbának szánta ezt Jézus Krisztus, illetőleg előzetes állapot-felmérésre kiválóan alkalmas! A 70 tanítványt az Úr mindig maga előtt küldte igehirdető útja során. Persze egészen másféle kiküldetésről is olvasunk az evangéliumokban, hiszen annak többféle célja is volt. „hanem menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Ha pedig mentek, (hírnökként) hirdessétek, hogy elközelgett az Egek (Istenének) királyi uralma. A gyengélkedőket (gyógy)kezeljétek, a halottakat keltsétek életre, a leprásokat tisztítsátok meg, a démonokat űzzétek ki. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Mt. 10,6-8” Az igehirdetés mellett ezt a feladatot is a tanítványokra bízta Jézus Krisztus. Itt az is olvasható, hogy a kiküldött tanítványok tulajdonképpen azért hirdették az igét, valamint gyógyítottak, hogy társaikra leljenek. Jézus azért küldte ki a tanítványokat, és parancsolta meg nekik a fentebb írottakat, hogy másokat is tanítvánnyá tegyenek. „És hozzájuk ment Jézus, szólt nekik, ezt mondta: én kaptam meg minden hatalmat az égben és a földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá (tanítsatok) minden nemzetet, merítsétek be őket az Atya és a Fiú és a Szent Szellem nevében Mt. 28,18-19” A tanítványok megkeresése és kiképzése (hogy Isten parancsolatait megtartsák) meglehetősen fárasztó munka volt, de ez ma sem egyszerű feladat. Ezért a prédikáló tanítvány fizetséget kapott. Evett, ivott, amivel a munkáját meghálálták. „maradjatok pedig abban a házban, azt egyétek és igyátok, ami van náluk, mert a munkás megérdemli a maga bérét. Nehogy házról-házra járjatok Lk.10,7” Az eddigieket összesítve, azt lehet állítani Jézus és az 1. századi keresztény tanítványok munkájáról; hogy amikor útra keltek és gyógyítottak, hirdették Isten Országának eljövetelét, azzal senkinek az ártalmára nem akartak lenni. Minden munkájuk azt szolgálta, hogy tanítványokat képezzenek Isten szolgálatára és dicsőségére. A prédikáló munka során minden ember ugyanazt -5-
tapasztalta meg a Jézus Krisztus tanítványaitól, tehát, hogy ők gyógyítanak, démont űznek, hirdetik Isten közelgő uralkodását, a templomban tanítanak. De ez a tapasztalat másként hatott az emberekre. A konok, hitetlen nép és a zsidók írástudó, farizeus csoportja ellenséges tevékenységnek értelmezte és ítélte a tanítványképző és az Istent dicsőítő munkát. Az ellenséges magatartást elkerülni nem lehetett, mert Jézuson kívül senki nem tudhatta biztosan kiben mi lakik. Krisztus példát hagyott tanítványainak az igehirdetésről, ezért nem kereste fel rögtön a biztosan hívővé váló embereket, akikről azt is tudta hol laknak. Ezt a feladatot a Mennyországból is el lehetett volna végezni, de Jézus és Isten nem úgy látta jónak, hogy onnan szóljon az „elveszett juhokhoz.” Akkor senki nem hitt volna embertársainak, hogy Isten rajta keresztül is megnyilvánulhat, emberre sem lett volna szükség, mert megbízni úgysem lehetne bennük. Az Újszövetség 4. könyve a János evangéliuma, amely egészében csak a tanítványokhoz szól, amennyi minden emberhez el kell hogy jusson belőle az csupán annyi, hogy tudják meg, az Egek Istenének Királyi Uralma elközeledett, a királyságba bemenni csak úgy lehet, ha az ember megváltoztatja gondolkozását. A gondolkozását senki nem tudja megváltoztatni egészében, csak a cselekvéseit. A „Térjetek észre” fordítás helyesebb, jobban visszaadja, mit kíván meg Isten azoktól, akik az ő uralkodása alatt élni szeretnének. Az ember nem képes hitében másmilyen lenni, teljesen megváltozni, hiszen az a pusztulásával járna, ezért azt hirdetni, hogy változzon meg az ember, csak ellenséges viszonyulás lehet. Igen, ha nem számolunk azzal, hogy ez figyelmeztetés akarna lenni! Mert ha Isten nem szólna előre, mit szeretne, mit tervez megtenni, felróható hiányosság lenne az ember részéről Isten felé. Ez az igazság, mert ha nem így lenne, joggal lehetne Jézus követőit ellenségesnek mondani. Még a puszta tény közlése is megtörténhet rossz szándékkal, ezt mindenki tudja, tehát Jehova Isten úgy rendelkezett, úgy hagyott mintát Jézusnak, hogy ilyen jellegű vád ne érhesse őt. Mégsem fogalmazott senki sem úgy János evangéliumáról, vagy a többiről, hogy az csak a tanítványokhoz szól és ezt jól is tették. Csak a nyitottság lehet vonzó az embereknek, a zárkózott közösség, és titkos tanok veszélyeit ismeri az olvasó, ezért nem filozofálok feleslegesen ezekről. Az én könyvem viszont tényleg Krisztus tanítványait hivatott megtalálni. Amíg a tanulmány célba ér, vagyis megtalálja az azt „befogadó” egyéneket, addig mások is megismerik az itt írottakat. Ez tehát elkerülhetetlen, a tanítványképző munka velejáró, kellemetlen kísérőjelensége. De többször nem szeretném hangsúlyozni, hogy az igazság nem lehet ellenséges azokkal, akiknek az nem kedvére való, vagy mást tekintenek igazságnak. Jézus Krisztus volt az az ember, aki bizonyíthatóan, először hirdette tanítványainak a szeretet parancsolatát, amit pedig nemcsak a tanítványainak hagyott meg, hogy egymással szeretetből cselekedjenek, mert másoknak is beszélt erről: „Tanítómester, melyik a nagy (fő) parancsolat a törvényben? Jézus pedig ezt mondta neki: szeresd Uradat Istenedet egész szívedben és egész lelkedben és egész elmédben (gondolkozásmódodban): ez a nagy és első parancsolat. a második hasonló hozzá: szeresd (legközelebbi) embertársadat, mint önmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Mt. 22,36-40” Egyértelmű, hogy a felebaráti, az embertársak iránti szeretetről beszélt Jézus ebben a szituációban az őt kérdező egyik törvénytudó embernek. Sőt, az Istennek járó szeretethez hasonlította az embertársaknak is kijáró pozitív érzelmi viszonyulást. De azt sehol sem mondja a Szentírás, hogy a tanítványoknak keresni kellene bárkivel, az embertársaikkal a szeretetteli kapcsolatot. Arról csupán a tanítványok egymás közötti viszonylataiban lehet beszélni. Krisztus tanítványai együttlétükkor szeretettel közelednek egymáshoz, míg felebarátaikhoz, embertársukhoz is tudnak szeretettel viszonyulni, de nem azon próbálkoznak, hogy velük kölcsönös függésben éljenek. Ezt jelenti egy kapcsolat, amit csakis Jézus Krisztus közösségében tudnak megvalósítani. Szeretik az embereket, de nem kezdeményeznek és nem is ápolnak kapcsolatot nem hívő embertársakkal. Ennélfogva megkülönböztethető a szeretet, a kapcsolat és a szeretetkapcsolat. A szeretet lényege, hogy -6-
érzelmileg csak pozitívan viszonyul az egyik ember a másikhoz. A kapcsolat tulajdonképpen összetartozást jelent mással, míg a szeretetkapcsolatban az emberek összetartozása érzelmi síkon történik. Kapcsolatra minden embernek szüksége van, mert enélkül elpusztul, tehát ez tekinthető a legalapvetőbb emberi szükségletnek. A szeretet nélkül lehetséges az élet, mert gondolati, cselekedeti síkon is megfogalmazhat az ember elvárásokat és ezt az elvárást teljesíteni is fogják neki. Valószínűleg sok olyan emberrel kerül kapcsolatba, akik ezt megteszik a másik fél javára. Kapcsolatot azzal alakít ki az ember, akivel hasonló hullámhosszon van, amit érzelmi vagy pedig gondolati síkon élhet. Az egy újabb meggondolandó kérdés, mi történik abban az esetben, ha olyan ember keresi a kapcsolatot a másikkal, akivel nem egy hullámhosszon mozognak. Az biztos, aki bármiféle kapcsolatot felbontani igyekszik, ellensége a másik embernek. Aki kapcsolatot kezdeményez más beállítottságú emberrel, valamilyen szükségletből „vetemedik” rá, de bármily szükséglet vezessen ehhez, természetesen nem etikus magatartás áll a háttérben, amely sokszor nagyon negatív és alantas. Kivéve, ha az életben maradás vezeti őt ebben a szándékában. Gondoljunk egy börtönlakóra, aki hosszú ideig beszélgetni sem tud senkivel. Krisztus tanítványai számára ez a képlet úgy néz ki, bárkivel, még ellenséges emberrel is kapcsolatba kerülnek, ha az élet úgy hozza. Sőt, a szeretet kinyilvánításában úgy járnak el velük, mint saját maguk ezt szívesen látnák az ő vagy teljesen más ember részéről. Tudatosan azonban azt keresik, ahol viszonozva van az általuk felmutatott szeretet, mert a hitetlen világban azt tapasztalhatják meg, hogy a jóért rosszal fizetnek nekik.
-7-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 1. fejezet 1. Kezdetben volt az Ige (a Szó) és az Ige Isten felé irányít(ó volt) és Isten volt az Ige. 2. Ez kezdetben az Isten felé mutatott. 3. A Mindenség általa (Rajta keresztül) lett és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett, ami lett. 4. Őbenne élet volt és az élet volt az emberek fénye 5. és a fény a sötétben ragyog (világít) és a sötétség azt nem tartóztatta fel. János evangéliumának 1. fejezetének kezdői szavai filozofikusak, mert az Ige, vagyis Jézus Krisztus és Isten viszonyát tárgyalja. Méghozzá a teremtéstől fogva beszél az Ige szerepéről. Az első 3 vers igen sokféleképpen értelmezett a keresztény vallásokban. A szentháromság tantélét éppúgy bizonyítja, mint annak ellenkezőjét, mármint az egyes magyarázatokban sokszor hivatkoznak erre a nehezen érthető szakaszra. Ez annak az eredménye, hogy a lesz ige különféle alakjai egymást követik szinte az összes létező formában, úgy hogy az egyéb igék pedig nehezen lefordíthatóak (mint például a rajta keresztül, vagy a felé mutatott), nem érteni, milyen cselekvést szeretne János velük kifejezni. Az érdekesség kedvéért olvassanak el egy másik fordítást: „Az isteni Ige Kezdetben volt az Ige, És az Ige Istennél volt, És Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden Ő általa lett, És nélküle semmi sem lett, Ami lett.” Békés-Dalos fordítás Ha egy ember részéről zavaros, nehezen érthető, vagy kivehető beszédet hallok, akkor abból nem próbálok meg valamilyen alapvető tantételt megmagyarázni. Ennek a bibliai résznek ennyi köze van a tapasztalathoz. Ám a keresztény egyházak perdöntő bibliaversnek tekintik ezt a szakaszt. A 4-5. verset azért nem érteni, mit akarna közölni az olvasóval, mert az első 3 sorhoz jelentéstartalomban nem kapcsolódik. Mert már nem Isten és az Ige viszonyáról szól, hanem az Ige vagy Istennek az emberek világában betöltött szerepe kerül előtérbe. 6. Megjelent (támadt) egy ember, akit Isten küldött, akinek János volt a neve. 7. Ez tanú(bizony)ságtételre jött, hogy tanúskodjék a fényről, hogy mindenki higgyen általa. 8. Nem ő volt a fény, hanem (jött), hogy tanú(bizony)ságot tegyen a fényről. 9. Az igazi fény már eljött a világba és fénybe borított minden embert. 10. A világban volt és a világ általa (Rajta keresztül) lett, de a világ Őt nem ismerte (fel). 11. A sajátjába jött, de az övéi nem fogadták be Őt, 12. de akik befogadták Őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azok, akik az Ő nevében hisznek, 13. akik nem vérből, sem a (hús)test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istenből (szü)lettek 14. és az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal. Keresztelő vagy Alámerítő János megjelenése és tanúskodása kerül megemlítésre, mert Őt, vagyis Krisztust (az Ige) nem ismerték föl és főként nem fogadták be az emberek. De ez itt egy bevezető, felvezető résznek szánt szöveg, ezért általános, summás megállapításokat olvasni az Ige szerepéről. 18. Istent senki sem látta soha, az egy(szülött) Isten, aki az Atya ölé(be)n van, Ő nyilatkoztatta ki 19. és ez a János tanú(bizony)ságtétele, amikor a zsidók Jeruzsálemből papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék őt: te ki vagy? 20. és megvallotta és nem tagadta és megvallotta, hogy: én nem vagyok a Krisztus 21. és megkérdezték őt: mi (vagy) tehát? te Illés vagy? és (ezt) mondta: nem vagyok. A próféta vagy te? És válaszolt: nem! 22. tehát (ezt) mondták neki: ki vagy? hogy választ adjunk azoknak, akik küldtek minket, mit mondasz magad felől? -8-
23. Én egy (segély)kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját, amint Ézsaiás, a próféta megmondotta 24. és a küldöttek a farizeusok közül valók voltak 25. és megkérdezték Őt és (ezt) mondták neki: miért merítesz vízbe hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? 26. Válaszolt nekik János, (ezt) mondta: én vízbe merítek be, de köztetek áll, akit ti nem ismertek, 27. Ő utánam jön, akinek nem vagyok én méltó, hogy megoldozzam a saruszíját. 28. Ezek Betániában történtek a Jordánon túl, ahol János a (víz)bemerítést végezte. Ebben a részben Alámerítő János és a farizeusok párbeszéde olvasható. János tehát nem a Krisztus, nem Illés és nem a várt valamelyik próféta, ez kiderül a beszélgetésből. A Keresztelő utalt Jézusra, akit a küldött papok nem ismertek, de összességében nem válaszolt a küldött farizeusok kérdésére, hiszen pusztán ebből a válaszból nem tudni, mit jelent, hogy Jézus utána jön. Később választ kap a Bibliát olvasó ember arra, hogy Alámerítő János miért ilyesmi választ adott! 29. Másnap látta János Jézust maga felé közeledni és (ezt) mondta: lám, (nézd) az Isten báránya, aki magára veszi a világ bűnét! 30. Ő az, akiről én (azt) mondtam, utánam jön egy férfiú, aki megelőzött engem, mert elsőbb volt nálam 31. és én nem ismertem Őt, de hogy kijelentessék Izraelnek, azért jöttem én a vízbe(n be)meríteni 32. és így tanúskodott János, (ezt) mondta: láttam, hogy a Szellem, mint egy galamb leszállott az égből és rajta maradt, 33. én nem ismertem Őt, hanem aki elküldött engem vízbe(n be)meríteni, az mondta nekem: akire látod a Szellemet leszállni és rajta marad, Ő az, aki Szent Szellembe merít be 34. és én láttam és tanú(bizony)ságot tettem, hogy ez az Isten Fia. A választ meg is kapja az olvasó arra a kérdésre amit a farizeusok tettek fel. Az érdekesség itt az, hogy nem tudni, hol vannak azok a papok, léviták akik ezt kérdezték Jánostól. Valószínűleg nem voltak ott, tehát János nem nekik válaszolt! Akkor viszont meg kell állapítani, hogy szándékában állott Jánosnak, hogy ne válaszoljon az őket faggató farizeusoknak azon a napon. A miértre nem adható csak egyféle válasz. 35. Másnap ismét ott állt János és tanítványaiból kettő 36. és rátekintett az arra sétáló Jézusra, (ezt) mondta: lám, (nézzétek): az Isten Báránya! 37. és amikor meghallotta két tanítványa e szólást, nyomába szegődött Jézusnak. 38. Hátrafordult pedig Jézus és meglátta, hogy követik, (ezt) mondta nekik: mit kerestek? ők pedig mondták neki: Rabbi ( ami azt jelenti: Tanítómester), hol van az (állandó) lakhelyed (maradandó szállásod)? 39. Ő (ezt) mondta nekik: jöjjetek és meglátjátok. Elmentek tehát és megtudták, hol lakik, nála is maradtak aznap, volt pedig mintegy tíz óra. 40. András, a Simon Péter testvére volt az egyik, a kettő közül, aki hallotta (ezt) Jánostól és követte Őt, 41. Ő először a saját testvérével, Simonnal találkozott és megmondta neki: megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: Krisztus azaz Fölkent) 42. és Jézushoz vezette őt, amikor rátekintett Jézus (ezt) mondta: te vagy Simon, a János fia, téged Kéfásnak hívnak majd (ami megmagyarázva: Petrosz azaz Kőszikla) 43. Másnap Jézus Galileába akart menni és találkozott Fülöppel és (ezt) mondta neki Jézus: kövess engem! 44. Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából, 45. Fülöp találkozott Natánáellel és (ezt) mondta neki: akiről írt Mózes a törvényben és a próféták, megtaláltuk Jézust: a József fiát, a Názáretből valót 46. és (ezt) mondta Natánáel: Názáretből jöhet-e (lehet-e) valami jó? (ezt) mondta neki Fülöp: jöjj és lásd meg! 47. Amikor Jézus a hozzá közeledő Natánáelt meglátta (ezt) mondta róla: lám (nézd) egy -9-
igazán izraelita, akiben nincs csalárdság! 48. (Ezt) mondta neki Natánáel: honnan ismersz engem? válaszul Jézus (ezt) mondta: mielőtt Fülöp hívott, a fügefa alatt láttalak téged. 49. Ezt válaszolta neki Natánáel: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya! 50. válaszolt Jézus és ezt mondta neki: mivelhogy ezt mondtam neked, láttalak téged a fügefa alatt, hiszel? ezeknél nagyobbakat fogsz látni 51. és ezt mondta neki: Ámen, Ámen, mondom néktek, látni fogjátok a felnyílt eget és Isten angyalait (hírvivő követeit), amint fölszállnak és leszállnak az Emberfiára. A fenti szakaszban Jézus első tanítványairól olvashatunk. A legelső, név szerint ismert tanítvány András volt, aki maga kereste föl a Rabbit, majd Péternek is elmondta, hogy megtalálta a Messiást. Másnap Fülöp és Nátánáel is tanítványa lesz Jézusnak. Minden fejezet végén szeretnék írni olyan vonatkozásokról, amelyekre azért figyel föl az olvasó, mert más bibliai könyvekben, más szentírási helyen egészen más kijelentést olvasni némely tanításról. Önmagában egy-egy gondolat vagy tény hibás következtetésre vezetheti a Biblia tanulmányozóját. Mindig a teljes Biblia alapján felállított gondolattal kell helyettesítenünk az így olvasottakat, mert a szövegösszefüggés miatt nem lehetséges visszaadni a teljes tudást egy adott kérdésről. Mire gondolok? Például a 18. versben azt olvashatják, hogy Istent soha senki nem látta. Ez így nem teljesen igaz, mert Istent látta például Mózes, de Ezékiel próféta is. „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek. Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.” 2Mózes 33,19-23 Károli ford. „És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte, Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.” Ezékiel 1,26-28 A fejezet végén érdemes elgondolkodni, elmélkedni néhány olyan eseményről, cselekményről, amelynek az egész Írás szempontjából nagy jelentősége van. Tehát alkalmasint János evangélistánál fordul elő valamely tantételt jól igazoló esemény. A Szentlélek eljöveteléről itt nagyon fontos tényt olvasni, tudniillik az látható formában (galamb) szállt Krisztusra. Az eseményt sokan megfigyelhették, így a csalás kizárható tényező. Ennek napjainkban sem kell másképp történnie. Mert a Szentlélek kitöltése mindig látható volt az egyén számára, aki megkapta, illetve ezt mások is látták az egyénen kívül. „És amikor elérkezett (betelt) pünkösd napja, mindnyájan ugyanazon a helyen együtt voltak, és hirtelen az égből zúgás támadt, mintha heves szélvész közeledett volna és egészen betöltötte a házat ahol ültek, és nyelvek jelentek meg nekik, megoszolva mintha tűzből volnának és leszálltak, mindegyikükre egy. És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek szólni másféle nyelveken amint a Szellem adta nekik, hogy kimondják. „ Cselekedetek 2,1-4 „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?”1 Kor 6,19 „Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.” 2 Tim 1,14 -10-
Szentlélekkel betöltekezni, eltelni, teljesnek lenni egészen más dolog, az már akkor történhet meg, mikor a Szentlélek az ember testében lakozik. Az apostolok a Szentlelket a bölcsességhez hasonlították az alábbi bibliai helyen: „Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. „ Cselekedetek 6,3 A Szentlélek természetesen több mint éltető erő, de nem mindenkiben, mindenkor egyforma erősen volt jelen. Személynek sohasem tarthatjuk, mert az test+lélek együtt. De mindig több annál, mint bármely természeti törvényre visszavezetett dolog. Ezért tárgyi tényezőként való felfogása helytelen. A fejezetek végére kívánkozik az ellentmondások feloldásának, tisztázásának feladata. Az egész könyvírás kapcsán talán ez a legizgalmasabb munka! Jézus szinte minden beszédét, tanítását, csodatételét el lehet olvasni kissé másképp a másik 3 evangéliumban. Ezek gondos összehasonlításával merész következtetéseket kell levonni, ami első olvasásra gúnyos és mély hitetlenségről árulkodhat. Nem erről van szó, de az igazság nem mindig tetszetős formában nyilvánul meg. Az 1. fejezetben összehasonlításra csupán Jézus megkeresztelkedésével kapcsolatban nyílik mód, de a 4 evangélium szűkszavúan, viszont nagyon egyezően mesél nekünk. Az Alámerítő Jánossal kapcsolatban lévő sok kétely már az 1. fejezetben elkezdődik. Érthetetlen, hogyan lehetséges az, hogy János az 1. fejezet 34. versében kijelenti, hogy Jézus az Isten Fia, majd a későbbiekben tanítványokat küld Jézushoz, hogy tudják meg, őt kell-e várniuk! „elküldte az Úrhoz ezt kérdezve: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Amikor a férfiak hozzá érkeztek, ezt mondták: Bemerítő János küldött minket hozzád, ezt kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? „ Lk.7,19-20 Ezt a kérdést az ellentmondásossága miatt említettem meg, már az 1. fejezet tárgyalásakor. Mivel magyarázhatjuk ezt az érdekességet? ✗ János hitetlenségével ✗ Azzal, hogy Isten Fiáról mást gondoltak, mint amit tapasztaltak, vagyis mást vártak tőle ✗ Isten Fia és az Eljövendő két különböző kategóriaként élt Jánosban ✗ János megbotránkozott (megütközött) Jézusban valamiért, kiábrándult, ezért nem tudta, hogy őt várják-e, vagy másmilyen Messiásra várjanak. Szerintem ha erre a kérdésre sosem lesz megnyugtató válasz, az sem akkora baj, mintha kételyt hagyunk másokban a magyarázatunkkal, vagy esetleg később megoldódik a rejtély, és a tévedést is meg kell tudni emészteni majd. Az Alámerítő Jánost övező rejtély folytatható. Az őt faggató farizeusoknak azt mondta, ő nem Illés. Máté evangéliumában Jézus ezt mondja Jánosról: „Amikor pedig ezek elmentek, Jézus beszélni kezdett a tömegnek Jánosról: Mit mentetek ki megnézni a pusztába? széltől rázott nádat? De mit látni mentetek ki? Puha (finom) ruhába öltözött embert? Lám! akik puha (finom) ruhát viselnek, a királyok palotáiban vannak, de mi(ér)t mentetek ki? prófétát látni? Igen, mondom nektek, prófétánál is többet. Ez az, akiről meg van írva: nézd, én elküldöm (hírvivő) követemet (angyalomat) előtted, aki előkészíti utadat. Ámen, mondom nektek, nem támadt nagyobb az asszonyok szülöttei között Bemerítő (baptista) Jánosnál, de aki kisebb is az Egek (Istenének) Királyságában, nagyobb nála, És) Bemerítő János napjaitól fogva mostanáig az Egek (Istenének) királyi uralma erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el (azt), mert minden próféta és a törvény Jánosig ezt jövendölte, és ha el akarjátok fogadni: Ő maga Illés, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg. „ Mt. 11,7-15 Az ellentmondás hogyan oldható fel? ✗ János hazudott a törvénytudóknak ✗ Illés próféta nemcsak egyetlen egy van, ezért nem tudni, hogy a Malakiás próféta által említett Illés és Alámerítő János ugyanaz a személy lenne-e. -11-
Ezen kívül Jánosról itt olvashatják, hogy nem kerül be a Mennybe. Talán azt is mondja Jézus Krisztus, hogy ő egy angyal, nem is közönséges ember. Azon nem csodálkozhatunk, ha Alámerítő János nem kerül a Mennyországba, mert legvalószínűbben hitetlenséggel és hazugsággal magyarázhatók a fenti rejtélyek. De teljesen biztosan nem állítom ezt. Amennyiben eredetileg angyal lett volna a Keresztelő, akkor vissza kellett kerülnie Isten mellé (környezetébe) akárcsak Jézus Krisztusnak a feltámadása után.
-12-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 2. fejezet 1. És a harmadik napon menyegző lett a galileai Kánában, ott volt Jézus anyja is. 2. Meghívták pedig Jézust és tanítványait is a menyegzőbe, 3. és amikor fogytán volt a bor így szólt Jézus anyja Hozzá: nincs boruk! 4. Jézus ezt mondta neki: mi ez nekem és neked, asszony? Még nem jött el az én órám. 5. Ezt mondta az anyja a felszolgálóknak: bármit mond néktek, tegyétek meg! 6. Volt pedig ott hat vizes kőkorsó, a zsidók tisztálkodására odatéve, belefért mindegyikbe kéthárom mérő (víz). 7. Jézus ezt mondta nekik: töltsétek meg a vizeskorsókat vízzel. Meg is töltötték őket színig (felső karimájáig) 8. és mondta nekik: merítsetek most, és vigyetek a násznagynak, ők meg vittek, 9. amint pedig megízlelte a násznagy a borrá lett vizet és nem tudta, honnan van, de a felszolgálók tudták, akik a vizet merítették, előszólította a vőlegényt a násznagy, 10. és mondta neki: minden ember először a kitűnő (az eszményi jó) bort adja fel, és miután megittasodtak (megrészegedtek), akkor a silányabbat, te a kitűnő (az eszményi jó) bort mostanáig (a jelenre) tartogattad. 11. Ezt tette Jézus a jelek kezdetéül a galileai Kánában és ezzel kinyilvánította (láthatóvá tette) dicsőségét és hittek benne a tanítványai. A fenti történet Jézus Krisztus első csodatételéről szól, amelyet a Kánai menyegzőn hajtott végre. János a víz borrá változtatását meséli el röviden. A 3. versben Jézus anyjának különös viszonyulására figyelhetnek fel. Mária ezt mondta Jézusnak: nincs boruk! Minimum felhívta a figyelmét erre. De miért kellett a vendégségben lévő Jézusnak a figyelmét felhívni? A kérdés költői. Ám az sem zárható ki, hogy parancsot adott Jézusnak, hogy tegyen valamit azért, hogy legyen boruk a lakodalmat ülőknek. Mária elvárta, hogy Jézus megoldja ezt a problémát és ezt nyomatékosan kifejezésre juttatta. Jézus nagyívűen, sértődötten válaszolta anyjának, hogy könnyedén képes megtenni a lehetetlen kéréseket, de így is partnere az anyjának. Ezt olvasni a 4. versben. Nos, a tanulmányom elején szeretném leszögezni és kihangsúlyozni, hogy a bibliafordítók Jézus jellemét, tulajdonságait hamisan adták vissza, amiben rendkívül következetesen, egyöntetűen jártak el, nemcsak hazánkban, hanem az egész világon, a múltban éppúgy, akár napjainkban. A szövegfordítói munka során megengedett a stílus megválasztása. Ez azonban nem lehet azonos azzal, hogy a fordított szövegben stílusokat szabjanak rá a történetben, szövegben szereplő személyekre. Ezért az elhangzott mondatok a megszabott személyiségnek megfelelő stílusban köszönnek vissza. Csak megemlítem, de mindenhol utalok rá, ahol szükséges, hogy a stilisztikával mekkora tekintélyrombolást végeztek a Bibliai ismerői, tudói, fordítói. Mert ha történetesen Jézus találóan válaszolt egy párbeszédben, a fordítással olyan személyiség-jellemzővel ruházzák fel Őt, hogy negatív tulajdonságával tűnjön ki. Ezért a legkevesebb, hogy hiteltelen figurának gondolhatják őt az emberek. Például nemcsak sértődősnek, de kötekedőnek, okoskodónak, szembehelyezkedőnek, antiszociálisnak állítják be véges végig az evangélium fordítói! Sajnos ahhoz egyedül nagyon kevés vagyok, hogy a szövegfordítást is elvégezzem, csak tudatosítani szeretném, hogy itt nagyon nagy átverést csempésztek a szövegbe. Mert sokkal alázatosabb, szerényebb, kedvesebb stb. személyiségrajzzal is készülhetett volna a fordítás. Jézus ezen csodáját nem kísérte mindenki részéről kirobbanó öröm. Éppen a násznagy gyűlölte meg s ezért a vőlegénynek a szemére vetette, hogy későbbre tartogatta a jó bort, amikor a vendégek már megittasodtak. Ezzel a vádjával a násznagy kisebb zűrzavart kelthetett, s így a vőlegénynek is jobb lett volna, ha ez a csoda meg sem történik. Mert az senkit nem érdekelt, kinek volt köszönhető a 6 -13-
korsó jó minőségű bor, ezért a felszolgálókat senki nem kérdezte meg erről. A hagyományokhoz való ragaszkodás annyira megvakította a násznagyot, hogy nem volt képes örülni annak, hogy a lakodalomban jó minőségű bort is fel tudtak szolgálni, nem kellett végig rossz minőségű bort itatni a vendégekkel. Ezért a kánai menyegzőn történtek csak a tanítványokat lelkesítették és általa Jézus dicsőséget szerzett. 12. Ezután lement Kapernaumba Ő és anyja, testvérei és tanítványai és ott maradtak néhány napig 13. és közel volt a zsidók húsvétja (pászkája) és Jézus felment Jeruzsálembe 14. ott találta a templomépületben azokat, akik ökröket, juhokat és galambokat árultak és a pénzváltókat ott ülve, 15. és korbácsot csinált kötelekből és kihaj(í)totta mindnyájukat a templomépületből a juhokat és az ökröket, a nyerészkedők pénzét kiöntötte (szétszórta) és asztalaikat feldöntötte (felforgatta) 16. és a galambárusoknak ezt mondta: vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká! 17. akkor eszébe jutott a tanítványainak, hogy meg van írva: a házadért való buzgóság emészt engem, 18. válaszoltak tehát a zsidók, ezt mondták neki: micsoda jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19. válaszolt Jézus és ezt mondta nekik: bontsátok le ezt a templomot és három nap alatt felállítom azt 20. ezt mondták erre a zsidók: negyvenhat esztendeig épült ez a templom és te három nap alatt felállítod azt? 21. de Ő a saját testének templomáról mondta ezt 22. amikor tehát életre kelt a halottak közül, visszaemlékeztek a tanítványai, hogy ezt megmondta. Hittek is az Írásnak és az Igének, amelyet Jézus mondott. 23. Amint pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hittek nevében, figyelve a jeleket, amelyeket tett, 24. de maga Jézus nem bízta magát rájuk, mivel ismerte mindnyájukat 25. és mivelhogy nem volt szüksége arra (nem szorult rá), hogy valaki tanú(bizony)ságot tegyen az emberről, mert Ő (maga) tudta, mi volt az emberben. Az itt idézett történetben Jézus szolgálatának különös, nehezen magyarázható megnyilvánulását lehet olvasni. Azért, mert nekirontott a templomban lévő árusoknak, s az állatokat kihajtotta onnan amihez egy rögtönzött korbácsot font. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy Jézus az állatok kihajtására fonta meg a korbácsot, vagy az árusok kiűzésére is használta. Mert akkor igazáért tettlegesen, erőszakkal harcolt! Sokszor elolvastam ezt a részt, de nem tudok dönteni ebben a kérdésben. Az biztos, hogy az asztalokat feldöntötte, a pénzt szétszórta, amely tettéért napjainkban akut pszichés betegnek számítana, s intézeti kezelésben részesülne! Mert az elmebeli probléma, ha egy ember nem tolerálja mások cselekvését és kárt tesz az ő dolgaiban. Jézus Krisztus tettére a magyarázat, hogy buzgón imádta Istent. Mindössze ennyi alapja volt rá, hogy ezt tegye az árusokkal s azok dolgaival. Ha ezt nem tennék meg az emberek, ma már templom sem létezne, a Bibliákat gyújtósnak használnák, vagy netán WC-papírnak, mint napjainkban a Koránt az amerikai kontinensen. Ma a buzgósággal, vagy az Istenben való hittel nem lehet védekezni semmilyen hatósággal szemben sem, tehát csodálkozva olvashatják, hogy ezért senki sem akarta őt megverni, vagy őt magát kiűzni a templomból. Azért a zsidók feltették neki gunyoros kérdésüket: micsoda jelet mutatsz nekünk? Majd Jézus sértődötten és agresszívan válaszol és úgy, hogy csak ő maga érti, mi a beszédének értelme, ezért nem csodálkozhat senki azon, ha ellenségesek voltak vele a zsidók, illetve beteges gondolkozásúnak vélték. Csakhogy! Meg van írva, hogy Jézus tudatosan, szándékosan példabeszédekben szólt az írástudókhoz, farizeusokhoz, bármilyen zsidóhoz, aki nem a tanítványa, más nemzetségbelikkel -14-
pedig nem is kereste a társaságot. Ennek oka megtalálható a Szentírásban. „Ő pedig így válaszolt: Ti megkaptátok, hogy megismerjétek az Egek Királyságának titkait, (ÉN:a tanítványok ) de ők nem, mert akinek van, annak még adnak, és bőségben lesz (bővelkedni fog), akinek pedig nincs, azt is elveszik, amije van, azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, hallanak, de nem fogják fel és nem értik,” Mt. 13,11-13 Azt korábban idéztem, hogy Jézus Izrael elveszett juhaihoz küldte a tanítványokat. Vajon, ha Jézus szeretettel, kedvesen beszélt volna velük, mire jutott volna? Ez a probléma a mai neveléssel, bűnözéssel kapcsolatban is felmerült már, de a megoldás általában a büntetéssel, megtorlással kezelhető. Merthogy ezek az emberek, az ottani kufárok és pénzváltók bűnösen cselekedtek. Egyébként ez lehet az oka annak is, hogy nem bántották Jézust, hiszen jót tett velük amikor büntette őket. Másrészt a példázatok nemigen idegesítették jobban a farizeusokat, mintha normális beszédet hallanának, mert ha nem példázatban beszél hozzájuk az ember, akkor meg minden mögött rejtett üzeneteket feltételeznek és kifejezik haragjukat az ember irányában. Akkor már ésszerűbb, ha a bűnért bűnös módjára bánik velük az ember. A 23-25. verseken a Vida fordítást olvasva könnyen átsiklik az olvasó, pedig itt arról van szó, hogy a jeleket látva (más fordítás csodákat ír, pedig csodáról szó sem volt, hacsak nem egyébről, amiről nem tettek említést) sokan hittek Jézusnak és az Írásnak. Ez persze önmagában semmit nem jelent, mert az ember szereti megtudni kinek van igaza, majd miután a televízióban véget érnek a szappanoperák, kiderül ki a jó, ki a gonosz, az emberek kikapcsolják tv-készülékeiket és aludni térnek. Jézus az átlag zsidó emberrel bizalmatlan volt. Ezt azt hiszem nem kell ecsetelni, volt rá alapja. A Jeruzsálemben élő embereket mind ismerte, de általában véve is elmondható, hogy az emberismerete kimagasló volt, ezért nem naivitásból beszélt velük és cselekedett úgy, ahogy az meg van írva. Fontos kitérő ez pár sor a Bibliában, mert Isten Fiához gyerekkorától sem úgy viszonyultak, mint a közemberek gyerekéhez. Valószínű idegenkedtek tőle, próbálták állandóan becsapni, ingerelték, hátha gonoszan viselkedik...De Isten nem hagyta, hogy Fia bután viselkedjen az ellenségei között, sőt példázatokkal tanítsa az embereket, amelyek komoly agytornát jelentenek még a legműveltebb ember számára is. Attól, hogy ő is ember volt, hozzá fogható ember véletlenül sem található, senki ne keressen analógiákat. Olyan, aki ha emberrel sem beszélt soha, mégis ismeri őket! A kufárok kiűzése a másik 3 evangéliumban is említésre került, tehát Máté, Márk, Lukács szintén írt a templom épületének megtisztításáról. Ezért össze lehet hasonlítani a négyféle beszámolót. Ezekből éppen ez a történet emelkedik ki részletgazdagságával és azzal, hogy János evangélista a történetet Jézus földi tevékenységének kezdetére helyezi. „és bement Jézus a templomépületbe, és kidobta /kihaj(í)totta/ az árusokat és a vevőket mind a templomépületből, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és ezt mondta nekik: meg van írva: a házamat imádság házának fogják hívni, ti pedig a rablók barlangjává teszitek,” Mt. 21,12 Ezt a bibliai beszámolót olvasva most már nem olyan elképzelhetetlen, hogy Jézus tettleg lépett fel a templomi árusokkal szemben. Kidobta őket. A galambárusoknak viszont nem azt mondta, hogy vegyétek a dolgaitokat és távozzatok, mint a János evangéliumban. A másik eltérés, hogy a galambárusok székeit is felforgatta, tehát nemcsak abban van különbség, hogy egy dolog megtörtént-e, hanem abban is, hogy a megtörtént dolog pontosan hogyan és miként zajlott. Így ami Jánosnál tanácsként, Máténál letolásként hangzik el a galambárusok felé. Egy biztos, a Biblia írói nem beszéltek össze, mert nem pontosan ugyanazt írták. Az sem jelenthető ki, hogy a részletek azért különböznek, mert nincsenek időben egymásutáni sorrendbe állítva! Ezt nem lehet megtenni, hiszen ellentmondások mindig fennmaradnak. Csak úgy lehetne ezt megtenni, ha mindent alaposan elemezve, a kirakós játék mintájára illesztené össze az ember a -15-
történetek részleteit, mindezt az ellentmondások tudatos eltüntetése végett. Én azt mondom, a Bibliában éppen az evangéliumokban találni a legtöbb ellentmondást, mert másként találhatóak a leírások egy-egy történetről. Mint a templomi árusok kiűzésénél olvasható, míg az 3 esetben Jézus halála előtti történetként lett lejegyezve, addig Jánosnál időben jóval előbb megtörtént cselekményt jelenít meg, ami Jézus működésének elejére tehető. Ezért én azt az okot keresném meg, mitől van az, hogyan lehetséges, hogy a 4 evangélium az eltérések ellenére szent szövegnek minősül. Ezért minden mondat, szó, írásjel nem hiába van a helyén. Avagy nem így kellene gondolkozni a szent szövegről? Hanem úgy, hogy Isten felkérte és jóváhagyta 4 embernek, hogy írják meg Jézus történetét, amelyet mindenki a saját módján tehetett meg. Ezért stílusban feltétlenül vannak eltérések. A történetek mennyiségében is nagy különbségeket találni, mert Lukács kétszer, háromszor több példabeszédről ír, amennyit János megírt. Persze olyan is van, hogy két beszámoló nagyon különbözik, éppen azért mert más részeket ragadott meg az írók pszichéje. Még gyakoribb, hogy a valóság minden mozzanatából nem az egészet írták meg, ezért sorrendbe lehet rakni az eseményeket, s így sok ellentmondás eltüntethető, de ezt oknak nem tekinthetjük, amelyet kizárólagos érvényűnek tartunk. Az igazság az, hogy akár emberi tévedések is lehetnek a Bibliában, nem kell attól félni, hogy hitetlennek tűnünk, ha erre gondolunk. De akkor illendő, ha a tévedést idézzük, hogy más is láthassa, és bizonyítva legyen előtte, nem rossz szándékból állítjuk a Szentírás íróinak tévedését. A dologgal számolni kell, egyáltalán nem tabu, hogy bármely, a Bibliában szereplő ember sokkal különb lenne a közembertől! (Korábban Alámerítő Jánossal kapcsolatban arra a következtetésre világítottam rá, meglehet, hogy emberi gyarlósága miatt nem kerül a Mennybe, hiába volt ismert hatalmas tetteiről.) Isten sokszor használt fel gonosz embereket szándékai megcselekvésére. Olyan is előfordul, hogy kijelentéseket tettek magukról, másokról a gonosz emberek, hogy a Bibliát tanulmányozva ismerete lehessen az embernek a gonoszságról, gonoszokról. Ezeket figyelembe véve nem zárható ki, hogy az evangélium írói rosszul emlékeztek, olyanokat kérdeztek meg, akik tévedtek, talán még be is csapták őket. Elhatároztam, a fejezetek végén megemlítem azokat a történeteket, és összehasonlítom őket, amelyek többféle változatban is olvashatóak. Ha egy fejezetben túl sok a máshol is olvasható párhuzam, akkor csak a legfontosabbra koncentrálok, de a lényeg, hogy rámutattam a módszerre. Ha egy esemény 2-nél több mozzanatból áll, az összebeszélést mindig kudarc kíséri. Az összebeszélés a cselekmények pontos lemásolásaként is felfogható, de mindenki aki a cselekményt megjegyzi, hogy majd valamikor beszéljen arról, a cselekvések számát próbálja megjegyezni, hogy milyen mozzanatok történtek meg. Így előfordulhat, hogy emberek ugyanolyan részletekről beszélnek, a történet egészének lényege mégis különbözik. Nem szükséges senkit vallatni, faggatni, mert ha az tapasztalható, hogy más célból, más szándékból, más okból, más akaratból történik meg valami pontosan ugyanúgy, vagyis azonos mozzanatokból állóan, akkor lehet átverésre, összebeszélésre gondolni. Az evangéliumokban előfordul, hogy kevesebb mozzanatból épül fel egy adott történet, mint ugyanaz a történet egy másik beszámolónál, van úgy, hogy a részletekben másmilyen történet bontakozik ki, mégis tudható miért történik meg. A 4 evangéliumnak ugyanaz a mondanivalója, Jézus életének, tanításainak bemutatása. Már csak a hazudozást kell kizárni, ami úgy lehetséges, ha a beszámolók részleteiben is megegyezőek. Szerencsére, ez kb. 90%-ban így van. A többi értelmezést nehezítő körülményről és az ellentmondások feloldásáról, az azokat előidéző okokról fentebb szóltam. Mert az előző fejezetben az első tanítványokról egészen mást olvashatnak Máté evangéliumában, s mivel meg vagyok győződve arról, hogy Máté alapvetően igaz ember volt, kerülte a hazudozást, ezért azzal magyarázom az első tanítványokról készített feljegyzését, hogy Máté valamiféle emberi hiányosság okából írt mást, mint János, vagy János beszámolója nem a tiszta valóság . Máté így ír:
-16-
„Amikor pedig Jézus a Galileai-tenger mellett járt-kelt, két testvért látott: a Péternek mondott Simont, és testvérét Andrást, amint kerítőhálót dobtak (vetettek) a tengerbe, mert halászok voltak, és mondta nekik: jertek utánam és emberhalászokká teszlek titeket. Azok pedig mindjárt (azonnal) otthagyták a hálókat és csatlakoztak Hozzá (követték Őt).” Mt. 4,18-20 Jánosnál egészen más, ahogy arról az előző fejezetben szó volt: „Másnap ismét ott állt János és tanítványaiból kettő és rátekintett az arra sétáló Jézusra, (ezt) mondta: lám, (nézzétek): az Isten Báránya! és amikor meghallotta két tanítványa e szólást, nyomába szegődött Jézusnak. Hátrafordult pedig Jézus és meglátta, hogy követik, (ezt) mondta nekik: mit kerestek? ők pedig mondták neki: Rabbi ( ami azt jelenti: Tanítómester), hol van az (állandó) lakhelyed (maradandó szállásod)? Ő (ezt) mondta nekik: jöjjetek és meglátjátok. Elmentek tehát és megtudták, hol lakik, nála is maradtak aznap, volt pedig mintegy tíz óra. András, a Simon Péter testvére volt az egyik, a kettő közül, aki hallotta (ezt) Jánostól és követte Őt, Ő először a saját testvérével, Simonnal találkozott és megmondta neki: megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: Krisztus azaz Fölkent) és Jézushoz vezette őt, amikor rátekintett Jézus (ezt) mondta: te vagy Simon, a János fia, téged Kéfásnak hívnak majd (ami megmagyarázva: Petrosz azaz Kőszikla)” János 1,35-42 Az emberi hiányosság kategóriájába szinte minden beletartozik, rossz emlékezet, összekevert dolgok, nagyítás, túlzás, kishitűség, fogyatékosság, szinte bármi, ami nem a bűnnel kapcsolatos.
-17-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 3. fejezet 1. Volt pedig egy Nikodémus nevű ember a farizeusok közt, a zsidók főembere (vezetője), 2. ez eljött Jézushoz éjjel és ezt mondta neki: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítómesterül, mert senki sem tehet (nem képes, nincs hatalmában, hogy tegye) ilyen jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele, 3. válaszolt Jézus és ezt mondta neki: Ámen, Ámen mondom neked, ha valaki nem lesz újjá (nem származik fentről), nem láthatja meg (nem képes felfogni) az Isten Királyságát (királyi uralmát), 4. így szólt hozzá Nikodémus: hogyan képes egy ember világra jönni, aki öreg? netán képes az anyja méhébe (hasüregébe) még egyszer (ismét, másodszor) bemenni és világra jönni? 5. Jézus válaszolt: Ámen, Ámen mondom neked, ha valaki nem származik (lesz) netán vízből és Szellemből, nem képes bemenni Isten Királyságába, 6. ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az, ami Szellemből jön létre, szellem az. 7. Nehogy csodálkozz azon, hogy ezt mondtam: újjá kell lennetek (nektek fentről kell származnotok). 8. A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod, de nem tudod, honnan jön és hová tart, így van mindenki, aki Szellemből származott (lett), 9. Nikodémus válaszolt és ezt mondta neki: hogyan képesek ezek létrejönni (hogy lehet meg ez)? 10. Jézus válaszolt és ezt mondta neki: te Izrael tanítómestere vagy és ezeket nem tudod? 11. Ámen, Ámen mondom neked, hogy amit tudunk, azt szóljuk, és amit látunk, arról teszünk tanú(bizony)ságot és a mi tanú(bizony)ságtételünket nem fogadjátok el. 12. Ha a földi dolgokat mondtam néktek, és nem hiszitek, hogyan hiszitek, ha majd ez égben levőket mondom? 13. és senki sem jutott az égbe, csak az, aki az égből szállt le, az Emberfia, 14. és ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie, 15. hogy mindenki, aki hívő (hithű) lesz Benne, világkorszakra szóló élet birtokosa legyen, 16. mert úgy (olymódon) szereti az Isten a világot /a világrend(sz)e(r)t/, hogy az egyetlen világra jött Fiát adta, hogy mindenki, aki hívő (hithű) lesz Benne, nehogy elvesszen (elpusztuljon), hanem birtokosa legyen a világkorszakra szóló (aioni) életnek, 17. mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözítse (megmentse, megtartsa) a világot Általa (Rajta keresztül). 18. Aki hívő lesz (hithűségbe jut) nem kerül ítéletre, aki (netán) nem hisz, (nem lesz hű) már ítélet alá esett, mivelhogy nem hitt (hűn) a világra jött Isten egyetlen Fiának nevében. 19. Ez pedig az ítélet, hogy a fény eljött a világba, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a fényt, mert a műve(lete)ik gonoszak voltak. 20. Mert mindenki, aki romlott dolgokat cselekszik, gyűlöli a fényt és nem jön ki a fényre, hogy napfényre ne kerüljenek tettei /műve(lete)i, dolgai/, 21. aki azonban a való(igaz)ságot teszi, kimegy a fényre, hogy nyilvánvalókká legyenek a tettei /műve(lete)i/, hogy Istenben tette őket, Ez a történet egy olyan párbeszédet örökített meg, amely egy farizeus, akinek Nikodémus a neve és Jézus között zajlott. Nikodémus már a 2. versben elismeri Jézus képességeit, és azt is mondja, amit Jézus másoktól is hallani szeretett volna, hiszen ebből megtudhatta, kiben milyen hit „lakik”. Nikodémus olyan szerepben jelenik meg a továbbiakban is, amely alázatos, kíváncsi embert jellemez. Mit kap cserébe? Kioktatást, amely a végtelenül magas pozíciót szívesen beveti a kérdező emberrel szemben, és nemcsak ebben a diskurzusban. Természetesen stilisztikai szempontból az egész párbeszéd koholmány! Ez sajnos nemcsak jelen fordításnál van így, hanem minden magyar -18-
(és gyanítom bármely nyelven íródott) fordítást legalább annyira jellemez. Ezért nem a fordítóé a kizárólagos felelősség. (Az nem magyarázat, hogy Jézus próbára teszi az embert, s ezért beszél velük ellenségesen.) A párbeszéd első versei a megújulás témája körül forognak. Jézus válaszának értelme, hogy szellemileg-lelkileg kell megújulnia az embernek, ehhez pedig szükség van a keresztelkedésre vízben és Szentlélekben. A Szentlélek hatására az ember testileg megszűnik embernek lenni. A 8. vers mondanivalója igen érdekes. A Szentlélek szülötte, olyan, mint a szél. Nem tudja honnan jön és hova tart. Azért nem tudja hogy honnan jön, mert földi halandó a Mennyországot nem ismeri, a Szentlélek onnan érkezik az ember belsejébe. Hogy mi lesz vele, az is nagy kérdés, mert végső soron visszakerül a Mennybe, de az embertől újra elszakad, ha az testileg halottá lesz (de ha eljátssza a bizalmat, akkor is visszaszáll az Istenhez). A szél zúgását hallani, ott fúj, ahol akar. A Szentlélek tevékenysége látható, hallható, még talán más ember számára is. A Szentlélek azt teheti az emberrel, amit Isten akar. A 13. vers arra utal, amiben nem vagyok teljesen biztos, hogy Jézus idejéig emberek egyáltalán nem kerültek az égbe, Mennybe. Vagy talán azt jelentheti, hogy az kerül a Mennybe, aki onnan való, tehát a Lélek, mint ami a mennyből száll alá, hasonlóan mint az Emberfia. Mindenesetre a Biblia ószövetségi részében, amely a zsidókhoz íródott, mert Istennel először ők kerültek „szerződéses viszonyba”, a Szentlelket csak a próféták ismerték, ők is valamilyen üzenetet kaptak meg általa az Istentől, de tartósan nem birtokolták az Igazság Szellemét, a Segítőt. „A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, s monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítőidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért őket Dávid, és főemberekké tevé a seregben.” 1 Krón. 12,18 A Szentlélek után a Fiú szerepéről elmélkedik Jézus. Kiemelkedő lelki vonatkozása van a 19-21. verseknek. A romlott dolgok cselekvése miatt nem megy az ember a fényre, azért nehogy kiderüljenek dolgai. Amennyiben az olvasónak ilyen gondjai lennének, hogy mindenféleképpen kiderülnek ezek a dolgok, tényleg magára vessen, mert akkor annak az oka ő maga, aki szépen elmondja azt másnak. Ezen rendkívül könnyen változtathatna, nem muszáj rögtön arról beszélni ami a legjellemzőbb tulajdonsága az illetőnek, vagy a legrosszabb tettekről rögtönzött beszámolót készíteni az ember számára még ismeretlen embereknek. Ha meg a társak erre kíváncsiak, azok a társak ne kelljenek. Ez a mentalitás a félelem elkerülésére emlékeztet, ami a szabadság ellentéte. Egyáltalán, a jelenben miért kerüljön szóhoz a múlt?! A múltat úgy ahogy van, mindig le kell zárni. Ha rosszul végződik, akkor is lezárom, mert akkor a jelenben nem tudnék élni, hiszen állandóan zavarna. Így még ha jóvá akarja az ember tenni a gonoszságot, akkor sem tudja, hiszen még nem zárt le egy korábbi dolgot magában. A többi bibliai vers önmagáért beszél, nem jelenthet nehézséget a megértésben. Szó van az örök életről, Jézus Krisztusban való hitről, aki által üdvösség van és az ember nem kerül ítéletre ha hisz az Isten Fiában. 22. ezek után Jézus és a tanítványai Júdea földjére mentek és ott tartózkodott velük és (víz)bemerített, 23. de János is (víz)bemerített Ainonban, Szálem közelében, mivelhogy ott sok víz volt és odamentek és bemerítkeztek, 24. mert János még nem volt börtönbe vetve, 25. vita(tkozás) támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől 26. és Jánoshoz mentek és ezt mondták neki: Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te tanú(bizony)ságot tettél, lám! ez bemerít és mindenki tódul hozzá, 27. válaszul János ezt mondta: semmit sem kaphat az ember, ha csak nem az égből adták neki, 28. ti magatok vagytok a tanúim (tanúságtevőim), hogy megmondtam: nem én vagyok a Krisztus, hanem hogy előfutár (küldött) vagyok Őelőtte. -19-
29. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hall(gat)ja őt, örömmel örül a vőlegény hangjának, ez az örömöm tehát betel(jesedet)t. 30. Neki növekedni kell, nekem pedig kisebbednem. 31. Aki felülről jön, mindeneknek fölötte van, aki a földből való, az földi (földhözragadt) és a földiekről szól: aki az égből jön, mindeneknek fölötte van, 32. amit látott és hallott, arról tesz tanú(bizony)ságot és az ő tanú(bizony)ságtételét senki sem fogadja el, 33. aki elfogadja a tanú(bizony)ságtételét, megpecsételte, hogy az Isten való igaz. 34. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert Isten nem mértékkel adja a Szellemet. 35. Az Atya szereti a Fiút és mindent a kezébe adott. 36. Aki hisz a Fiúban, korszakra szóló élet birtokosa, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. A 22-24. versek ilyen lefordítása egyáltalán nem a hozzáértő profizmusról tanúskodik. Sőt a 22. versből az is nehezen vehető ki, hogy Jézusról van szó, aki ugyanúgy mint Alámerítő János, bemerítette az embereket valahol Júdeában. Ennek a szakasznak a címe lehetne: A Fiú és Alámerítő János földi tevékenységének tisztázása. Jánosnak ez időre háttérbe kell szorulnia Jézushoz viszonyítva. A 34. versben Alámerítő János mondja Istenről, hogy nem mérték szerint adja a Szentlelket. Vagyis vagy kapja az ember, vagy nem kap Szentlelket. Ez is azt bizonyítja, hogy a Szentlélek személy, nem pedig egy meghatározatlan dologi létező. A 32. vers megemlíti, hogy senki sem fogadja el a Fiú bizonyságtételét! Amit nyilván nem a Földön valaha élt összes emberre érti az Úr.
-20-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 4. fejezet 1. Amint tehát megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János, 2. bár Jézus maga nem merített (víz)be, hanem csak a tanítványai, 3. elhagyta Júdeát és elment ismét Galileába. E néhány sor a korábban írottakat hivatott tisztázni, egész pontosan megmagyarázni. Ugyanis most azt olvashatják, hogy Jézus nem keresztelt, hanem csak a tanítványok. Az teljességgel áthidalhatatlan, hogy néhány mondattal korábban azt írja a Biblia, hogy Jézus is keresztelt. Ezt ugyanis nem lehet azzal pontosítani, hogy mégsem keresztelt. A hiba ezúttal János evangélistában van. Már nem emlékezett mit hazudott nemsokkal előbb? Ez hit kérdése. Én úgy gondolom, nem erről van szó, hanem személyiségében rejlő negatívumok okozták ezt a gubancot, ami miatt a szent szöveg hitelességét csökkentette. 4. Keresztül kellett pedig mennie Szamarián, 5. megérkezett tehát egy szamariai városba, amelyet Szikárnak mondanak, közel ahhoz a térséghez, melyet Jákób fiának, Józsefnek adott, 6. ott pedig volt egy forrás, a Jákóbé. Jézus tehát, elfáradva az utazástól, leült úgy, ahogy(an) volt a forrásnál: mintegy hat óra volt. 7. Jött Szamariából egy asszony vizet meríteni, ezt mondta neki Jézus: adj nekem innom! 8. a tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak, 9.ezt mondta neki a szamariai asszony: hogyan van az, hogy te zsidó létedre tőlem, aki szamariai asszony vagyok, inni kérsz? mert a zsidók nem érintkeztek (társalogtak) a szamariaiakkal, (nem használtak egy edényt). 10. Válaszolt Jézus és (ezt) mondta neki: ha ismernéd Istennek az ajándékát, és azt, hogy ki az, aki mondja neked: adj nekem innom, te kérted volna Őt és élő vizet adott volna neked, 11. (ezt) mondta neki: Uram, még merítővödröd sincs, és a kút mély, honnan vennéd hát az élő vizet? 12. talán te nagyobb vagy a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk e kutat adta és Ő maga is ebből ivott, fiai is, nevelt jószágai is? 13. Válaszolt Jézus és ezt mondta neki: mindenki, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik, 14. de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, többé nem szomjazik meg a világkorszakokon át, hanem az a víz, amelyet én adok neki, benne oly víznek forrásává válik, amely világkorszakra szóló életbe szökellik, 15. így szólt hozzá az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam és ne jöjjek ide meríteni. 16. Mondta neki Jézus: menj, hívd (szólítsd) a férjedet és jöjj ide! 17. válaszolt az asszony és (ezt) mondta: nincs férjem: (ezt) mondta neki Jézus: (eszményi) szépen mondtad, hogy: nincs férjem, 18. mert öt férjed volt, de akid most van, az nem a férjed, ezt való(igazá)ban megmondtad. 19. Mondta neki az asszony: Uram, ahogy látom próféta vagy te. 20. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent és ti (azt) mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell. 21. Ezt mondta neki Jézus: higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. 22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek (tudtok), mi azt imádjuk, amit ismerünk (tudunk), mivelhogy az üdvösség (megmentés) a zsidók közül ered (származik), 23. de eljön az óra, és az (már) most van, amikor az igazi (valódi) imádók szellemben és való(igaz)ságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres magának imádóiul. -21-
24. Szellem az Isten, és azoknak, akik Őt imádják, szellemben és való(igaz)ságban kell imádniok. 25. Mondta neki az asszony: tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak (Felkentnek) mondanak és amikor az eljön, hírül ad nékünk minden(eke)t, 26. (ezt) mondta neki Jézus: én vagyok az, aki veled beszélek 27. és éppen ekkor jöttek vissza a tanítványai és csodálkoztak, hogy asszonnyal szó(ba ál)lt, mindazáltal egyik sem mondta: mit keresel? vagy: mit állsz szóba (szólsz) vele? 28. Otthagyta tehát a vizeskorsaját az asszony és elment a városba és mondta az embereknek: 29. Jertek ide, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem, (vajon) nem ezé a Krisztus? 30. Kimentek tehát a városból és odamentek hozzá. A 7. verstől kezdődik el egy hosszú beszélgetés, amelynek résztvevői Jézus és egy szamáriai asszony. Sajnálatos, hogy megint Isten Fia a negatív szereplője a történetnek. Néhány sorban a megalomániás Jézus képe rajzolódik ki, akinek személyisége alapján úgy tűnik, mivel a Biblia viselkedészavaros módján szólaltatja meg Őt, hogy neki lenne szüksége megmentésre. Jézus szokásához híven rejtélyesen beszél, bár ennek okát korábban igyekeztem tisztázni, hogy csakis a tanítványoknak válaszolt érthető módon. A 14. sorban az Úr elárulja, hogy ő képes örök élet vizét adni a szomjazónak. Jézus mihelyst tisztázta ki ő és mi a szándéka, a szamáriai asszony máris gúnyolódásba fordulva beszélt hozzá. Mert Jézus művészi leírásban szól, az asszony pedig úgy válaszol, mintha nem értené. Persze akkor is hasonlóan válaszol az ember, ha nem hiszi, amit mondanak, csak akkor iróniáról beszélhetünk. A későbbiekben, mivel a nő bizonyítékát látta, hogy Jézus olyan tényt tud róla, amit csak próféta képes mondani, inkább a hitről kezdett vele beszélgetni. Az asszony kérdésére profetikus választ adott, ha már őt prófétának gondolta a nő. Ez egyébként alkalmazkodást jelent. Jézus megjövendölte, hogy eljön az idő, mikor nem imádják majd Istent, az Atyát, úgyhogy felesleges a hit miatt nagyon ellenségeskedni. A 21. vers fordítása okos gondolat volt Vida S. részéről. Amíg eljött a 20. század második fele, amikorra nagyjából befejeződtek a hitviták és vallásháborúk, igen sokaknak kellett meghalnia másoktól különböző hite miatt. Bár még mindig ketyeg néhány időzített bomba. A 22. versben azért rámutat Jézus, hogy mi a különbség az objektív és a szubjektív istenhit között. Majd Jézus elmondja, mostantól az számít Istennek. hogy szellemben és igazságban imádják őt. Aki ezt megteszi, az Atya igazi imádója. A 24. versben az indoklást is olvashatják. Szellem az Isten, ezért szellemben célszerű imádni őt. Ezek után Jézus felfedi kilétét, amit eddig sem titkolt, csak arra nagyon kevesen gondoltak, hogy éppen az Úr beszél velük. Bár egy zsidónak született embernél ezzel komolyan lehetett számolni, ám a zsidók nem hitték hogy Istennek van fia és eljön ember alakban igét hirdetni. Ezt követően megérkeztek a tanítványok az élelemmel, majd a szamáriai nő elsietett a városba és szenzációs hírét mindenkinek újságolni kezdte, amivel szervezte a különítményt, akik Jézust közelebbről is szemügyre veszik majd, de szerencsére az Úr javára szereztek tudomást isteni mivoltáról. 31. Közben kér(lel)ték Őt a tanítványok, (ezt) mondták: Rabbi, egyél! 32. Ő pedig (ezt) mondta nekik: van nekem eledelem, amiről ti nem tudtok. 33. Mondták tehát a tanítványok egymásnak: netán valaki hozott neki enni? 34. Jézus ezt mondta nekik: az én eledelem az, hogy tegyem annak akaratát, aki elküldött engem és bevégezzem az Ő munkáját (művét). 35. Nem ti mondjátok-é, hogy még négy hónap és jön az aratás? Lám, (azt) mondom nektek, emeljétek fel szemeiteket és szemléljétek meg a földterületeket (térségeket), hogy már fehérek az aratásra, 36. az arató már most megkapja a bérét, és összegyűjti termését a világkorszakra szóló életre, hogy a magvetővel együtt örüljön az arató is, 37. mert ebben igaza van a közmondásnak (az a szó igaz), hogy más a magvető, és más az arató. 38. Én aratni küldtelek titeket, azt, amit nem ti műveltetek meg (fáradtatok) mások fárad(oz)tak és ti azok fáradozásába jöttetek (léptetek be). -22-
Amíg a szamáriai nő embereket csődített annak kikutatására, hogy valóban Krisztussal találkozotte, addig egy rövidebb párbeszéd folyik a tanítványokkal. Jézus az élelemmel kapcsolatban elvonatkoztatva tanította a tanítványait, akik ebből nemcsak most, hanem később sem értenek semmit. Ez nem példabeszédnek minősül, hanem elvonatkoztatásnak, de a tanítványok számára az efféle beszéd megértése problematikus, vagy néha egyáltalán nem is értik azt. (Ebből persze lehet tudni, hogy a nyílt beszédet szerették, mert ők is így szóltak másokkal.) Nekik ez volt nehéz, a farizeusoknak, írástudóknak meg a nyílt beszéd okozott gondot. Jézus alkalmazkodván ezekhez, mindenkinek egyéniségéhez szabta a mondanivalót. A jó hír prédikálását az ételhez hasonlítja Jézus, hiszen az étel életben tart, ahogy a jó hír hirdetése örök életet jelent a munkát végzőnek. Az aratásról szóló levezetést szemléltetésnek nevezhetnénk, ami abban különbözik a példabeszédtől, hogy nincs szenvedő, vagy cselekvő alany megnevezve. A magvető az Isten, az arató Krisztus és még azok is, akiket elküld az aratásba, bár Jézus már akkor megkapta a bérét, amit kihangsúlyozott. A termés azok az emberek, akik örökké élnek. A földművesek megint mások voltak. Valószínűleg korábban élt próféták, királyok, bírák, amennyiben működésük Istennel összhangban volt. 39. Abból a városból pedig sokan hittek Őbenne a szamaritánusok közül a tanú(bizony)ságtevő asszony szavára, hogy: „mindent megmondott nekem, amit tettem”. 40. Amint tehát odaér(kez)tek hozzá a szamaritánusok, kér(lel)ték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig 41. és sokkal többen hittek az Ő szavának, 42. az asszonynak meg (azt) mondták, hogy: most már nem a te szólásodra hiszünk, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez való(igazá)ban a világ Megmentője (Üdvözítője). A szamaritánusok odamentek Jézushoz, a maguk városába fogadták, majd hittek a szavának miután alaposan utánajártak egy-két dolognak. Ezt nyugodtan hozzá lehet gondolni a történethez. Az előítélettel szemben sikeresnek bizonyult Jézus fellépése a szamaritánusokkal, akik kérlelték őt, hogy maradjon náluk. 43. Két nap múlva pedig kiment onnan Galileába, 44. mert maga Jézus tett tanú(bizony)ságot, hogy a prófétának a saját hazájában nincs becsülete. 45. Amikor tehát Galileába érkezett, szívesen fogadták őt a galileabeliek, akik mindent láttak, amit tett Jeruzsálemben az ünnepen, mert ők maguk is feljöttek az ünnepre, 46. tehát elment ismét a galileai Kánába, ahol a vizet borrá tette és Kapernaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek fia beteg volt, 47. ez, amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá és kér(lel)te Őt, hogy jöjjön el és orvosolja meg a fiát, mert halálán van. 48. Így szólt tehát hozzá Jézus: ha csak jeleket és csodákat nem láttok, egyáltalán nem hisztek, 49. így szólt hozzá a királyi tisztviselő: Uram, jöjj el, mielőtt meghal(na) a fiacskám! 50. (ezt) mondta neki Jézus: menj el, a fiad él! az ember hitt a szónak, amelyet mondott neki Jézus és elment. 51. Amikor pedig elment az úton a rabszolgák szembe jöttek vele, mondták, hogy a gyermeke él. 52. Megtudakolta azért az órát tőlük, melyben jobban (rendben) lett, mondták hát neki, hogy tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. 53. Megtudta tehát az apa, hogy abban az órában történt amelyben (ezt) mondta neki Jézus: a fiad él. Hithű is lett ő, és az egész háza(népe). 54. Ezt pedig újra második jelként tette Jézus, amikor megérkezett Júdeából Galileába. Az előzőek folytatásaként az evangélium megjegyezi, hogy a prófétának saját hazájában nincs becsülete, utalva arra, hogy a zsidóval békétlenségben élő nép inkább befogadta Jézus, aki maga zsidó származású, mint a saját népe, nemzete.(44. Vers) Ezt követően az Úr ismét Galileába érkezik, ahol már nemrégen megismerhették Őt. Kapernaumban egy királyi tisztviselő kéri a segítségét, amelytől Jézus természetesen nem zárkózik el. Ezt fontos kiemelni, hiszen Jézusról már az Ő -23-
idejében az a sztereotípia alakult ki, hogy csak a közemberrel, vagy netán csakis a szegény, de bűnös emberekkel lép kapcsolatba, az állam emberével pedig dolga sem lehet! Ha segíteni kell, Jézus nem mutatkozott személyválogatónak. Mindössze nem értett egyet az állam berendezkedésével, s azokkal nem akart együvé tartozni, akik az államot szolgálták. A 48. versben két dologra érdemes odafigyelni. Az első, hogy Jézus általánosságban beszél, mintha nem is az ember személye érdekelné. Gyanítom, ez a jellemző egy Jézus személye ellen irányuló támadás, amelyben az embereket látatlanul is gyarlónak ítélte (el). A második, hogy Jézus tudta azt, hogy a tisztviselő hitetlen ember, aki csak kísérletet tett vele, a hátha sikerül elven nála is próbálkozott. Jézus nem is mondta neki, a hited segített, vagy hasonló megjegyzést, amivel az evangéliumokban gyakran találkozni. Az 50. vers azt írja az emberről, hogy hitt Jézusnak, de mégis kishitű volt a tisztviselő, mert azt tudni akarta, hogy magától vagy Jézus hatására gyógyult meg a fia. Miután le tudta ellenőrizni, hogy Jézus okozta a gyógyulást, hithű lett, egész családjával. De Jézus megmondta, hogy általában jeleket és csodát kell látnia az embernek ahhoz, hogy hinni tudjon.
-24-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 5. fejezet 1. Ezek után ünnepük volt a zsidóknak és fölment Jézus Jeruzsálembe, 2. van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdőmedence, amelyet héberül Beteszdának neveznek, öt (oszlop)csarnoka volt, 3.ezekben feküdt a gyengélkedők, vakok, sánták, sorvadtak sokasága, akik várták a víz megmozdulását, 4.mert egy angyal időszakonként leszállott a fürdőmedencére és fölkavarta a vizet, aki tehát elsőnek lépett be a víz felkavarása után, egészséges lett, akármilyen baja (nyavalyája) volt 5. volt pedig egy ember ott, harmincnyolc esztendeje volt beteg, 6. ezt látta (észrevette) Jézus, amint ott feküdt és tudta (ismerte), hogy már sok ideje ott van, mondta neki: akarsz-e egészséges(sé) lenni (éppé válni)? 7. válaszolt neki a beteg: Uram, egy emberem sincs, hogy amikor felkavarodik a víz, beledobjon engem a fürdőmedencébe, mire pedig én odaérek, más lép be előttem, 8. (ezt) mondta neki Jézus: kelj fel, vedd fel a hordágyadat és jár(kál)j körül! 9. és mindjárt egészséges lett az ember és felvette (felemelte) hordágyát és körüljár(kál)t . Szombat volt pedig azon a napon. Az 1. sorban olvasható, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezett, valamilyen zsidó ünnepre, ahogy Dr. Budai Gergely vagy Ravasz László fordítja. „Ezek után volt a zsidóknak valamilyen ünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.” Azért idéztem szó szerint János 5,1-et mert nagyon úgy tűnik, az evangélium írója nem az alaposságával, illetve a pontos információval tűnik ki a többi evangélista közül. Lukács evangéliuma éppen Lukács pontosságát említi, amivel az eseményeket sorrendbe állította. „Mivel sokan hozzáfogtak, hogy a nálunk (köztünk) végbement események elbeszélését leírják (írásba foglalják) (úgy), amint ránkhagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és végrehajtói voltak az Igének, tetszett nekem is, aki mindennek pontosan utána jártam, hogy neked sorjában leírjam, nagyratartott Teofil, hogy megtudd azoknak a szavaknak a megbízhatóságát, amelyekre téged oktattak.” Lk.1,1-4 Az 5. fejezet idézett része a 38 éve beteg ember gyógyulását meséli el. Ebből a történetből a 4. versről lehet tudni, hogy az eredeti görög szövegben nem szerepelt, hanem későbbi évszázadokban toldotta be valaki a fordítók közül. Megjegyzem, kevés fordításban utalnak erre a tényre, bár hivatalosan minden fordító közvetlenül a görög szöveget vette alapul. Ebből a kis kitérőből megtudható, ki nem mondott igazat. Egyébiránt ez túlságosan mesés elem ahhoz, hogy bárkiben ne ébresztene kétkedést, s ha tudna görögül, meg is nézhetné, ellenőrizhetné, hogy a vers eredetileg hiányzott a történetből. A beteg gyógyítása Szombaton volt, ezt természetesen a zsidók nem hagyhatták szó nélkül. 10. (ezt) mondták tehát a zsidók a gyógykezeltnek: szombat van, nem szabad (nincs megengedve) neked a hordágyat vinned. 11. Ő pedig válaszolt nekik: aki egészségessé tett engem, az mondta nekem: vedd fel a hordágyadat és jár(kál)j körül. 12. Megkérdezték őt: ki az az ember, aki mondta neked: vedd (ágyadat) és járj? 13. a megorvosolt pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus elkerült tőle, mivel (nép)tömeg volt azon a helyen. 14. Ezek után megtalálta őt Jézus a templomépületben (ezt) mondta neki: látod, egészséges lettél, ne vétkezzél többé, nehogy rosszabbul járj! -25-
15. elment az ember és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt egészségessé tette, 16. és emiatt üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezeket A történtekből kiderül, hogy a zsidók mennyire szabályozott életet éltek, ebben egymást erősítették, s ha kellett büntették, így biztosan mindenki betartja az Írásokat. Akár rögtön ítélő bizottságként meg is ölhették a törvény ellen vétkező embert. Ám Jézus a Szombatra vonatkozóan új nézettel állt elő, amely a zsidó Törvény apró módosításának tűnhet, de a történet példázza, hogy akár emberi élet is múlhatott egy apróságon. Ezért az apróságért a zsidók üldözőbe vették Jézust, sőt egyes fordítások szerint meg is akarták ölni őt. (16. vers) A 14. versben olvashatják, hogy Jézus újra beszélt a meggyógyulttal és elmondta neki, hogy ha vétkezik, még rosszabb lehet az állapota, vagy rosszabb dolog történhet vele. Ehhez képest a gyógyult igen hamar súlyos bűnt követett el, mert elárulta Jézust, vajon hogy járt a későbbiekben? A 10. versről azt lehet elmondani, hogy a zsidók a munka hamis értelmezése alapján ítélték el az egykori beteg embert. Az apróság nem is kicsiny eltérés a Törvényben, mert a hordágy vitele munkának számított Szombaton. Mi lett volna ha otthagyja az ágyat, talán később megkeresik, s büntetést kell fizetnie? A Szombatra vonatkozó mózesi rendelkezést a zsidók úgy megmásították, hogy azzal az emberi életet nehézzé tették. Jézus nem véletlenül szerette volna megmutatni, hogy ő a szabadság oldalán áll, és az emberi életet megnyomorító szokások alól feloldozást kínál. 17. Ő pedig (ezt) mondta nekik: az én Atyám mind ez ideig (mostanáig) munkálkodik, én is munkálkodom. 18. Ezért tehát a zsidók méginkább meg akarták ölni (életére törtek), mivelhogy nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is saját Atyjának mondta, egyenlővé tette magát az Istennel. 19. Válaszolt pedig Jézus és (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, a Fiú semmit sem képes magától tenni, csak azt, amit lát az Atyától, mert amiket Ő tesz, azokat teszi ugyanúgy (hasonlóképpen) a Fiú is, 20. mert az Atya kedveli a Fiút és mindent megmutat neki, amit (önmaga) tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd, hogy (ti) csodálkozzatok, 21. mert amiképpen az Atya életre kelti a halottakat és megeleveníti (élővé teszi) úgy a Fiú is, megeleveníti azokat, akiket akar, 22. mert az Atya nem is ítél senkit sem, hanem az ítéletet mind a Fiúnak adta, 23. hogy mindenki úgy tisztelje (becsülje meg) a Fiút, ahogy(an) tisztelik (megbecsülik) az Atyát. Aki netán nem tiszteli (becsüli) a Fiút, nem tiszteli (becsüli) az Atyát (sem), aki küldte Őt. 24. Ámen, Ámen mondom néktek: hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, (világ)korszakra szóló élete van és nem megy ítéletbe, hanem átment a halálból az életbe. 25. Ámen, Ámen mondom néktek, hogy (el)jön az óra és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját és akik (meg)hallják, élni fognak, 26. mert miképpen az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, 27. és (telj)hatalmat (felhatalmazást) adott neki, hogy ítéletet tegyen, mivelhogy Ő az Emberfia. 28. Nehogy csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírboltokban vannak, meghallják az Ő hangját 29. és előjönnek: azok, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik rosszat cselekedtek, az ítélet föltámadására. 30. Nem tehetek én magamtól semmit sem, ahogyan hallom, úgy ítélek és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött. 31. Ha én önmagamról teszek tanú(bizony)ságot, az én tanú(bizony)ságtételem nem való(igaz)ságos, 32. más az, aki tanú(bizony)ságot tesz énrólam, és tudom, hogy valóigaz az a tanú(bizony)ság, amit tesz felőlem. -26-
33. Ti elküldtetek Jánoshoz és tanú(bizony)ságot tett a való(igaz)ságról, 34. de én nem embertől kapom, a tanú(bizony)ságot, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megmeneküljetek (üdvözüljetek). 35. Ő volt a mécs, mely égett és ragyogott (világított), de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni (ujjongani) az Ő fényében, 36. de nekem nagyobb tanú(bizony)ságtételem van Jánosénál, mert azok a munkák (tettek), amelyeket adott nekem az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a tettek (munkák), amelyeket teszek, tanú(bizony)ságot tesznek énrólam, hogy az Atya küldött engem, 37. és aki elküldött engem, az Atya, maga tett rólam tanú(bizony)ságot, sem hangját nem hallottátok, sem alakját (ábrázatát) nem láttátok, 38. és az ő szava nem marad bennetek, mivelhogy akit Ő küldött, annak ti nem hisztek. 39. Kutatjátok (fürkészitek) az Írásokat, mivelhogy nektek úgy tetszik, hogy azokban van a (világ)korszakra szóló életetek;pedig azok rólam tesznek tanú(bizony)ságot 40. és ti nem akartok hozzám jönni, hogy életet kapjatok (nyerjetek). 41. Dicsőséget emberektől nem veszek, 42. de megismertelek benneteket, hogy Isten szeretete nincs meg bennetek. 43. Én az Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, majd ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. 44. Hogyan hihetnétek ti, (mimódon volnátok képesek hinni), kik egymástól vesztek dicsőséget és azt a dicsőséget, amely az egy(etlen) Istentől van, nem keresitek? 45. Nehogy azt gondoljátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál, megvan nektek a vádolótok, Mózes, akiben ti reménykedtek (reménységeteket vetettétek), 46. mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is, mert én rólam írt ő, 47. ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok az én beszédeimnek hinni? A zsidókkal folytatott vitájában Jézust igen hamar egy hamis váddal is rágalmazták, hogy ő egyenlővé teszi magát az Atyával, mert Isten csak az ő Atyja. Ebben a vádban egyáltalán nincs logika, mindamellett ez a vád később is sokszor megfogalmazódik ellene. Sőt a szentháromság keresztény, de inkább teológiai tantétele, ennek a vádnak a folytatása! Napjainkban még mindig ezzel rágalmazzák az Urat. A 19. versben Jézus a parázs vita ellenére is képes arra, hogy józanul megmagyarázza az őt vádló zsidóknak, hogy ő Isten Fia, nem valami egészen más. A 21. versben azt is tudomásukra juttatja, hogy ahogyan Isten, úgy Jézus Krisztus is képes megeleveníteni az embert, de csak akit akar. Mivel minden ember feltámad az utolsó napon, ezért itt Jézus nem a testi feltámadásról beszél. A Szellemi-lelki életre kelésről beszél a zsidóknak. A 24. versben igen fontos kijelentés hangzik el: Aki Istenben hisz örök élete van. A 25. versben ismét a szellemi halottak megelevenedését hangsúlyozza, és ebből következik, hogy a szellemi feltámadás vezet valóságos örök élethez. A 28-29. vers a valódi feltámadást magyarázza, a jót és rosszat cselekvők különböző ítéletre támadnak fel. A továbbiakban Jézus a logikát választja ahhoz, hogy az írástudók tévútját felvázolja számukra. Hiszen végeredményben nem buta emberekhez szólt. Azért mondja, hogy megmeneküljenek (34. vers). A 44. versben még az egyetlen (egy) Istenre is hivatkozik Jézus, mert a korábbi vádat fogalmazás szintjén is gyengíteni, nem erősíteni akarja. Felmerül Mózes neve, aki tulajdonképpen Jézusról írt. Az ő írásainak betartásától remélték a vezetők az örök életet, Jézus azonban elmondja, hogy Mózes is őróla írt, ezért neki kell hinniük. Mózes vádja száll a zsidó írástudókra, de nem Jézus beszéde idején vádolta Mózes őket, hiszen Sátán a vádló, majd az ítéletkor számíthatnak erre. Jézus megpróbálta a lehetetlent, hogy megmentse őket, de a beszédében benne van, hogy sajnos ez nem lehetséges. (40. vers) Egy érdekesség kiolvasható a 46. versből, tudniillik Mózes valamely prófétai könyvet írt. Mert a Mózes I-V-ig könyvei biztosan nem Jézus Krisztusról szólnak, maximum részletekben utalhat Jézusra, ám valószínűleg prófétai írásában Krisztus kerülhetett a középpontba. Tehát még egyszer szeretném azt kiemelni, hogy ebben a 30 versben Jézus biztosan nem úgy vitatkozik a zsidó vezetőkkel, hogy minden eszközt bevet a saját maga igazolására. Vagyis nem úgy -27-
kell elképzelni ezt, hogy kiabált, szavukba vágott, veszekedett, agresszív mozdulatokkal kísérve érvelt, dühös kirohanással válaszolt. A kérdő mondatok, a kijelentések nem erről tanúskodnak. Összességében itt egy elméleti levezetést alkalmazott az Úr, amelynek során ésszel próbálta megnyerni a zsidó vezetőket, ami sajnos lehetetlen vállalkozás volt. Már csak azért is így lehetett, mert az élete veszélyben forgott, és ilyen alaphelyzetben ki próbálkozna meg az indulatok felszításával?
-28-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 6. fejezet 1. Ezek után elment Jézus Galilea tengerének, a Tibériás tavának túlsó partjára, 2. nagy (nép)tömeg követte Őt, mivelhogy látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken tett. 3. Fölment pedig Jézus a hegyre és ott leült tanítványaival együtt, 4. közel volt pedig a húsvét (pászka), a zsidók ünnepe. 5. Amikor tehát felemelte Jézus a szemeit, és meglátta, hogy nagy (nép)tömeg jön hozzá, így szólt Fülöphöz: honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek egyenek? 6. (ezt) azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő (maga) tudta, mit szándékozott tenni, 7. válaszolt neki Fülöp: kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek jusson egy-két falat, 8. tanítványai közül egy, András, a Simon Péter testvére, ezt mondta neki: 9. van itt egy kisfiú akinek öt árpakenyere és két halacskája van, de mi az ennyinek? 10. de Jézus (ezt) mondta: ültessétek le az embereket! sok fű volt azon a helyen, letelepedtek tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. 11. Kezébe vette hát Jézus a kenyereket és hálát adott, szétosztotta a letelepülteknek, hasonlóképpen osztott a halakból is, amennyit akartak. 12. Amint pedig jóllaktak (beteltek) (ezt) mondta tanítványainak: gyűjtsétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszen. 13. Összegyűjtötték tehát és megtöltöttek tizenkét (málhás) kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek fölöslegben maradtak az étkezők után. 14. Amikor tehát az emberek látták a csodajelet, amit Jézus tett, (ezt) mondták, hogy ez valóban az a próféta, aki eljövendő a világba. 15. Jézus miután észrevette (megtudta), hogy készülnek jönni és megragadni, hogy királlyá tegyék, újra viszszatért a hegyre egy(edül) magában. A 6. fejezet ismét Galileában történik. A Tibériás vagy Genezáret-tónál Jézus áthajózott Trachonitisz tartományba, amely tehát sem nem Galilea, sem nem Júdea. Itt játszódik az ún. kenyérszaporítás, amikor Jézus mintegy 5000 embert megvendégel a hegyoldalban. Ez a történet mind a 4 evangéliumban meg van említve. Itt az 5-6. versben Jézus Fülöpöt kérdezi meg, hogy ő mit tenne, hogyan oldaná meg az ötezer ember ellátását. Az 5. verset így is lefordíthatták volna, amivel sehol sem találkozni: 'Fülöp, szerinted honnan lesz annyi kenyerünk, hogy mindenki enni tudjon?' Így már nem a kísérletezés, próbára tevés miatt teszi fel a kérdést Jézus. Ha Jézus tudta, mit akart tenni, akkor valóban valamire kíváncsi volt Fülöppel kapcsolatban! Például a problémamegoldására, hitére, a csodában való reménységére. A 7. versben szó esik az ennivaló áráról, de ebből nem következik feltétlenül, hogy Jézus azt kérdezte Fülöptől, honnan vásároljanak kenyeret, mert akkor szórakozott volna a tanítvánnyal. A 7. versben Fülöp nem is áll elő semmilyen ötlettel, mert tudja, hogy lehetetlen volna ennyi kenyeret akár venniük, akár egy közeli településről kéregetni. Jézust azonban hiba lenne olyan embernek beállítani, aki azzal szórakozik, hogy teljesíthetetlen feladatok elő állítja az embereket. A 8-9. vers többféleképpen is értelmezhető. András tanítvány tudja, hogy egy kisfiúnál van kenyér és hal is. Most vagy azt hitte András, hogy Jézus lehetetlen kérdést tett fel és azért válaszolt így, hiszen egy kisgyermeknél látott egy kevés ennivalót, de tudta az semmire nem elég, tehát a lehetetlensége miatt hozta fel Jézusnak. Vagy arról van szó, hogy András valamiféle perverziónál fogva szerette volna egy kisgyermeknél lévő ételt is osztogatni. Fordítási hibával szintén számolni kell annyiban, hogy mások ifjúról és nem gyermekről beszélnek ezen az igehelyen. (Raffay S.) Egy ifjúról el lehet képzelni, hogy odaadta Jézusnak a kenyeret szaporításra. Jézus végül hálát adott Istennek, hogy mindenki hozzájuthatott a „porcióhoz”, amely elegendő a számára. Az emberek, akik szemtanúi és átélői voltak a csodának az eljövendő prófétának gondolták Jézust. Vagyis tévedtek, mert a próféták sosem foglalkoztak -29-
kenyérszaporítással, általában csodatevéssel sem, csak ha a bizonyosság miatt kérték tőlük, amely ez esetben, a történetben egyáltalán nem jellemző. A tömeg ezt követően Jézust királlyá akarta tenni. Jézus ezt nem szerette volna, ebből is egyértelmű, hogy a későbbiekben csakis hamisan vádolhatták őt azzal, hogy királya akart lenni a zsidóknak. Bár ez az esemény Trachonitiszben történt meg, nem a zsidók akarták ezt tenni vele. Akkor viszont ebben is valami negatívumot kell látnunk. Negatívumra utal, hogy erőszakkal akarta ezt a néptömeg (Ravasz L. ford.) Ezért Jézus újra visszatért (menekült!) a hegyre. 16. Amint pedig beesteledett, lementek a tanítványok a tengerhez, 17. és beszálltak egy hajóba, elindultak a túlsó partra Kapernaumba, már sötét volt és Jézus még mindig nem ment hozzájuk, 18. a tenger pedig, mivel nagy szél fújt (kerekedett), háborgott: 19. hát amikor mintegy huszonöt vagy harminc futamnyit (stádiumot) eveztek, megpillantották (látták) Jézust, hogy a tengeren jár(kál)t és közeledett a hajóhoz és megijedtek 20. Ő pedig (ezt) mondta nekik: én vagyok, ne(hogy) féljetek! 21. be akarták tehát Ő venni a hajóba, de a hajó mindjárt ott lett a szárazföldnél, ahova tartottak (mentek). 22. Másnap a (nép)tömeg, amely a tenger túlsó partján állt, látta (észrevette), hogy más csónak nem volt ott, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt a hajóba, hanem csak a tanítványai mentek el, 23. de más csónakok jöttek Tibériásból, mely közel volt ahhoz a helyhez, ahol az Úrtól megáldott kenyereket ették, 24. amikor tehát látta a (nép)tömeg, hogy Jézus nincs ott, sem a tanítványai, beszálltak ők is a csónakokba és elmentek Kapernaumba, keresve Jézust A 16. vers fordítása következetlenséget mutat. Mert az események a Tibériás-tónál játszódnak. Sok fordításban elkövették ezt a hibát! A 17-21. versek Jézus vízen járását mesélik el. Erről Máté és Márk is valamivel részletesebben ír. (Máté 14, 22-36 és Márk 6, 45-56) Máténál úgy fogalmazódik meg a történet, hogy Jézus azért maradt magában, hogy a népet hazaküldje (Márknál is) Máténál és Márknál Jézus be is száll a bárkába. Ez az evangélium tehát téved néhány apróságban. Itt nem arról van szó, hogy másképp, az egyénisége szempontjából készítette János az írást, ez nem magyarázza meg az eltéréseket! A Márk 6, 52 írja, hogy a tavon járást még nem tudták felfogni a tanítványok, mert a szívük érzéktelen volt. Csak azért említem, nehogy a tanítványokról túlságosan pozitív képük legyen, még ez sem 100 %-os biztosíték. „és belépett hozzájuk a hajóba és elült a szél és szerfölött elálmélkodtak magukban (az ámulattól nem tudtak hová lenni), mert nem okultak a kenyerekből, mert meg volt keményedve a szívük” Márk 6, 51-52 A 22-24. vers még mindig a vízen járásról elmélkedik, csak a néptömeg szempontjából, akik felfigyeltek arra, hogy Jézus csak csoda segítségével kelhetett át a tavon. A nép a Tibériás felől érkező csónakokba ült és visszafordulva követték a korábban kihajózott tanítványokat, mert Jézussal társaságában akartak lenni. 25. és amikor megtalálták (Őt) a tenger túlsó partján (ezt) mondták neki: Rabbi, mikor kerültél ide? 26. Válaszolt Jézus, (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27. Ne(hogy) az elvesző eledelért fáradozzatok (munkálkodjatok), hanem a maradandó eledelért (táplálékért) a világkorszakra szóló életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt az Atya pecsételte el, az Isten, 28. így szóltak tehát hozzá: mit tegyünk, hogy az Isten(nek tetsző) dolgait műveljük? 29. válaszul Jézus (ezt) mondta nekik: ez az Isten dolga (munkája), hogy higgyetek abban, akit Ő küldött, 30. (ezt) mondták tehát neki: milyen csodajelt teszel tehát te, hogy lássunk és higgyünk neked? -30-
mit munkálsz (művelsz)? 31. a mi atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: az égből kenyeret adott nekik enni. 32. Jézus (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, nem Mózes adta nektek a kenyeret az égből, hanem az én Atyám adja nektek a kenyeret az égből, az igazit (valódit), 33. mert az az Isten kenyere, amely alászáll az égből és életet ad a világnak, 34. így szóltak tehát hozzá: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret. 35. Jézus (ezt) mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik többé és aki hisz bennem, (hithű lesz hozzám), nem szomjazik meg soha, 36. de mondtam nektek, hogy lát(ta)tok is engem, mégsem hisztek. 37. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, semmiképpen nem taszítom el, 38. mert nem azért szálltam le az égből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 39. Ez pedig az engem küldőnek az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon, 40. mert ez az Atyám akarata, hogy mindenki aki a Fiút nézi és aki hisz benne, világkorszakra szóló (aioni) élete legyen és föltámasszam őt az utolsó napon. 41. Zúg(olód)tak azért a zsidók ellene, mivelhogy (ezt) mondta: Én vagyok az a kenyér, amely az égből szállt alá, 42. és ezt mondták: nem ez-e Jézus, József fia, akinek mi is ismerjük az apját és az anyját? hogyan mondhatja hát ez, hogy: az égből szállottam alá? 43. válaszolt Jézus és (ezt) mondta nekik: ne(hogy) zúg(olód)jatok egymás között, 44. senki sem jöhet (én)hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt, én pedig föltámasztom azt az utolsó napon. 45. Meg van írva a prófétákban: és lesznek mind(nyájan) Isten tanítottjai: mindenki, aki hallgatott az Atyára és nála tanult, hozzám jön, 46. nem mintha az Atyát látta volna valaki ha csak az nem (azon kívül), aki az Istentől való, az látta az Atyát. 47. Ámen, Ámen mondom nektek, aki hisz bennem, (világ)korszakra szóló élete van, Jézus az élet kenyere. Az Úr hosszasan szövi ezt a gondolatot és sokféle, ebből következő igazságot fogalmaz meg. Ennek az a következménye, hogy sokan többé nem követik őt. A 26. versben Jézus megmondja az őt kérdezőknek, hogy nincs szüksége rájuk, csak azért követik, mert a hasukra gondolnak. Majd az eledelnél maradva, a maradandó ételről kezd el beszélni, amely az örök életet jelenti. Jézus megmondja a népnek, hogy maguk nem képesek hitüket kifejleszteni, csak Isten tudja elérni, hogy higgyenek a Fiában. Az igazság hatására rögtön anomália (eltérés) áll be a kommunikációban, mert a kérdezősködők már támadólag fogalmazzák meg kérdésüket. Milyen jelt teszel? Pedig ott voltak a „nagy lakomán”. A 34. versben gúnyolódnak Jézuson. Majd Jézus szavain zúgolódás támadt. Nem hiszik, hogy az égből szállt alá, hiszen ő embereknek a fia. Végül is nehéz ebben hinni, mert a próféták sem ezt mondták magukról. Az Atya vonzása döntő tényező az emberek hitében, újra megfogalmazza ezt Jézus. (De hiába ez hangzik el, mégsem csak Istenre van szükség, az embernek is akarnia kell Istent. A Biblia többször az ember szempontját is leírja.) Az Atyát csak Jézus látta, nála mégis lehet tanulni, még ha láthatatlan is. 48. Én vagyok az élet kenyere. 49. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak, 50. ez az égből leszállt kenyér, hogy az ember egyék belőle, (ne)hogy meghaljon. 51. Én vagyok az élő kenyér, amely az égből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, él a (világ)korszakokba (nyúlóan) és az a kenyér pedig amelyet én adok majd a világ életéért az az én (hús)testem. -31-
52. Tusakodtak egymás közt a zsidók, (ezt) mondták: hogyan adhatja ez nekünk a (hús)testét eledelül? 53. Jézus tehát (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom nektek: ha (netán) nem eszitek az Emberfia (hús)testét és nem isszátok a vérét, nincsen életetek önmagatokban. 54. Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, annak (világ)korszakra szóló élete van és én föltámasztom őt az utolsó napon, 55. mert az én (hús)testem (való)igazi (valóságos) táplálék és az én vérem (való)igazi (valóságos) ital. 56. Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne, (én is abban). 57. Amint elküldött engem az élő Atya és én élek az Atya által és aki engem eszik az is él majd énáltalam. 58. Ez az a kenyér, mely az égből szállott alá, nem olyan, mint amilyet apáitok ettek és meghaltak, aki ezt a kenyeret eszi, élni fog (a világkorszakba nyúlóan), 59. ezeket mondta, amikor a zsinagógában tanított Kapernaumban, 60. tanítványai közül sokan, akik hallották (ezt) mondták: kemény ez a szó (kifejezés), ki képes (ezt) hallgatni? 61. észrevette pedig Jézus magában, hogy zúgolódnak emiatt tanítványai, (ezt) mondta nekik: ez titeket megbotránkoztat (tőrbeejt, megütközést kelt)? 62. hátha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol előzőleg volt? 63. A Szellem az, ami megelevenít, a (hús)test nem használ, azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek, Szellem és élet, 64. de vannak közöttetek némelyek akik nem hisznek, mert tudta kezdettől fogva Jézus, kik azok, akik nem hisznek és ki az, aki ki fogja szolgáltatni őt 65. és ezt mondta: ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet énhozzám, hacsak meg nem adja neki az Atya. 66. Ettől fogva sokan visszavonultak (visszahúzódtak) a tanítványai közül és többé nem jár(kál)tak vele. 67. (Ezt) mondta tehát Jézus a tizenkettőnek: talán ti is el akartok menni? 68. Simon Péter válaszolt neki: Uram, kihez mennénk el? Nálad (birtokodban) vannak a (világ)korszakra szóló élet beszédei 69. és mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy az Isten(nek a) Szentje. 70. Jézus válaszolt nekik: nemde én titeket, a tizenkettőt választottalak ki és egy közületek ördög (diabolos, azaz szétdobáló), 71. Ezt pedig Júdásról mondta, a karióti Simon fiáról, mert ez lett kiszolgáltatója, pedig egy volt a tizenkettő közül, Folytatódik a kenyérrel szimbolizált elmélkedés. Jézus teste a kenyér, amely az örök életért adatik. Az 53-56. vers a hústest és a vér szerepét emeli ki. Jézus teste a táplálék, míg vére az ital. Azt tényleg nem érthették meg az Őt követők, hogy az Úr ezt szimbolikusan vagy szó szerint értette. A Biblia máshol beszél arról, hogy ezt Jézus szimbólumként használja, mert ez az új szövetség jelképe Istennel. „És kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és nekik adta ezt mondva: ez a testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre, és ugyanígy az estebéd után fogta a poharat és ezt mondta: ez a pohár az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontok!” Lk.22,19-20 A 60. versben a tanítványok jelezték Jézusnak, hogy keményen beszél az őt követő emberekkel. Jézust nem kellett tanítani, meg volt az oka, miért beszélt hosszasan a néphez (és nem a tanítványokhoz) a kapernaumi templomban. Itt megint csúsztatták a fordítók, hogy kihez beszélt Jézus. (A 22. versben néptömegről van szó, amely kereste őt, a 25. versben ez a tömeg kezd Jézussal beszélni.) Jézus a 61. versben észrevette a zúgolódást és mondta, hogy ez nagyon kis dolog -32-
ahhoz képest, amit majd láthatnak, mikor majd az Atyjához felmegy az égbe. Ám a nép már Jézus szavain megütközött. Pedig e beszédek, szavak, amiket Jézus mond Szellem és Élet. E hosszasan elnyúló beszéd hatására sokan visszahúzódtak és nem jártak vele. Az őt követők között biztosan voltak olyan tanítványok is, akik kezdettől kísérték mindenhová, ezeket esetleg lehetett tanítványoknak hívni, meg persze olyanok is (a néptömeg) akik rövid ideig a nyomába szegődtek. Időben ekkora már megtörtént a 12 kiválasztása (Márk 3, 13-19), Jézus nem nekik beszélt. A 70. versben Jézus ördögként utal Júdásra, aki később elárulja őt. Nyilvánvaló, hogy a Mester ezt nem szó szerint érti. Ebben a fejezetben lett összefoglalva Jézus azon beszédei, amivel megtisztította, megrostálta az őt követő sokféle nemzetiségű, lakóhelyű, különböző kötődésű embereket, amelyeket a zsidóktól és Júdeától távol, Galileában cselekedett.
-33-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 7. fejezet 1. és ezek után Jézus Galileában járt-kelt, mert nem akart Júdeában járni, mivelhogy meg akarták ölni (halálra keresték) a zsidók. 2. Közel volt pedig a zsidók ünnepe, a (lomb)sátorverés ünnepe, 3. így szóltak hozzá testvérei: menj el innen és eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet (dolgaidat), amelyeket teszel, 4. mert senki sem működik (tesz) titokban (elrejtve), ha azt keresi (arra törekszik), hogy közismert legyen (mindenki beszéljen róla). Ha ilyeneket teszel, mutasd meg magadat (tűnj fel) a világnak, 5. mert még a testvérei sem hittek benne, 6. (ezt) mondta tehát nekik Jézus: az én idő(szako)m még nincs itt, a ti időszakotok pedig mindig készen van (megfelelő). 7. Titeket nem gyűlölhet a világ, engem pedig gyűlöl, mivelhogy én tanú(bizony)ságot teszek ellene, mivelhogy az ő munkái (művei) gonoszok (romlást árasztók). 8. Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mivelhogy az én idő(szako)m még nem telt be, 9. ezeket mondta pedig nekik és Galileában maradt. Fontos információval kezdődik a 7. fejezet. Jézust a zsidók meg akarták ölni. Mindezt a Betesdafürdőnél Szombaton véghezvitt gyógyításával vívta ki. Az 5. sor szerint a vér szerinti testvérei nem hittek Jézusban. Sőt, a 2-4. sorok szerint Júdeába küldték volna Őt, holott a zsidók gyűlölték Jézust. Az indoklás logikus, józan, ha az ember nem tudná, hogyan viszonyultak a zsidók Jézushoz. Az ilyen érvelés az Ördögéhez hasonlítható! „és (ezt) mondta neki (ÉN: Sátán): ha fia vagy az Istennek, vesd le magad, mert meg van írva, hogy hírvivőinek (angyalainak) parancsolt felőled, hogy tenyerükön (kézen fogva) hordozzanak téged, nehogy kőbe üsd lábadat.” Mt. 4,6 Itt is logikus, ésszerű érvelés olvasható, csakhogy Isten az igét hirdetni küldte a Földre Jézust, nem csodajeleket akart vele megtetetni, ezért mondja Jézus: „Erre kijelentette neki Jézus: az is meg van írva: ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Mt. 4,7 Jézus végül is a testvéreit küldte a sátoros ünnepre, nem azért, hogy ők haljanak meg, ezért mondja a 6-7 versekben, hogy őket nem gyűlöli a világ, s ők bármikor mehetnek Jeruzsálembe, nekik az idő megfelelő. Jézusnak ki kellett azt várnia, mikor lesz alkalmas erre az idő. 10. Amint azonban testvérei felmentek (elzarándokoltak) az ünnepre, akkor Ő is felment az ünnepre, de nem nyilvánosan, hanem titokban (rejtve), 11. a zsidók viszont keresték Őt az ünnepen és mondták: hol van Ő? 12. és sok(féle) súgás-búgás volt róla (felőle) a (nép)tömegekben egyesek ugyan (ezt) mondták: jó (ember), mások pedig ezt mondták: nem az, sőt félrevezeti a (nép)tömeget, 13. de nyíltan (mindent kibeszélve) senki nem szólt felőle a zsidóktól való félelem miatt. 14. Amikor pedig már az ünnep közepe volt, fölment Jézus a templomépületbe és tanított, 15. csodálkoztak hát a zsidók és (ezt) mond(ogat)ták: hogyan ismeri ez az Írásokat, mikor nem is tanulta? 16. válaszolt tehát nekik Jézus és (ezt) mondta: az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem, 17. ha valaki az ő akaratát akarja tenni, az fölismeri a tanításról, vajon Istenből van-e vagy én magamtól szólok, 18. aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak a dicsőségét keresi, aki küldte őt, az igaz és nincs benne igaz(ság)talanság. 19. Nem(de) Mózes adta nektek a törvényt és senki közületek nem tartja meg a törvényt. Mit -34-
kerestek engem halálra (miért törtök életemre)? 20. a (nép)tömeg válaszolt: démon szállt meg (vett birtokába), ki keres téged, hogy megöljön? 21. Jézus válaszul (ezt) mondta nekik: egy(etlen) dolgot tettem és mind csodálkoztok rajta. 22. Ezért adta Mózes nektek a körülmetélést - ugyan nem Mózestől van, hanem az atyáktól van az -, és szombaton körülmetélitek az embert. 23. Ha körülmetélik az embert szombaton, hogy csorba ne essék a Mózes törvényén (érvényét ne veszítse), rám haragusztok, mert egy embert egészen egészségessé tettem szombaton? 24. Ne(hogy) látszat szerint ítéljetek, hanem igaz(ságos) ítélettel ítéljetek. 25. (Ezt) mondták hát egyesek a jeruzsálemiek közül: nem ez az, akit keresnek, hogy megöljék (akinek életére törnek)? 26. nézzétek! nyíltan szól és nem szólnak neki semmit. Talán csak nem ismerték meg való(igazá)ban a vezetők, hogy ez a Krisztus? 27. de (ezt) tudjuk: honnan való, a Krisztus pedig, amikor jön, senki sem tudja, honnan való. 28. Kiáltott tehát a templomépületben tanítva Jézus és (ezt) mondta: ismertek ugyan engem és tudjátok, honnan való vagyok, de én nem magamtól jöttem, hanem az, aki küldött engem való(igaz), akit ti nem ismertek, 29. én ismerem őt, mivelhogy mellőle való vagyok, ő küldött engem. 30. Igyekeztek elfogni őt, de senki nem emelte rá a kezét, mivelhogy még nem jött el az ő órája. 31. A (nép)tömeg közül pedig sokan hittek benne és (ezt) mondták: a Krisztus, amikor eljön, tesz-e majd több csodajelet mint ez tett? 32. Hallották pedig a farizeusok, amint a (nép)tömeg ezeket súgta-búgta Őróla és a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy fogják el Őt. 33. Jézus tehát (ezt) mondta: még egy kis ideig veletek vagyok, de azután elmegyek ahhoz, aki küldött engem, 34. kerestek majd engem és nem találtok meg és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek. 35. Így szóltak egymáshoz a zsidók: hová készül ez menni, hogy mi nem találjuk meg őt? talán a görögök szórványába készül menni és a görögöket tanítani? 36. mi az értelme annak az Igének, amelyet mondott: kerestek majd engem és nem találtok meg és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek? Miután testvérei elutaztak, titokban Jézus is elment a sátoros ünnepre. A zsidók, valószínűleg a vezetők természetesen már keresték Őt. A nép nem egységesen ítélte meg Jézus tevékenységét, ezért nem ők lehettek, akik halálra keresték Krisztust. Aki pozitívan szemlélte Jézus munkáját az sem merészelt szólani, mert a zsidó farizeusoktól félt. A több napos ünnep közepén Jézus a templomban is megjelent, sőt tanított. Ez igen bátor jellemre utal, nem olyanra, aki puszta félelemből rejtőzködő életet kénytelen élni. Jézus a templomban ismét összeszólalkozik a zsidókkal, méghozzá nem a vezetőkkel. Itt olvasható, hogy nem az ÚR a provokátor. A szombati gyógyítást más megközelítésben mutatja be nekik, hogy azt az igazságosság alapján ítéljék meg. Egy beteget bármikor meggyógyítanak, az nem ütközik Mózes törvényébe. A 28. vers Jézust kiáltva tanítónak írja le, ami megint csak hallatlan rágalom lehet. Ha kiabált akkor nem akart ő tanítani, ez biztos. A zsidó vezetők igyekeztek elfogni Jézust, mivel a nép közül még sokan hittek neki, nem lehetett Őt könnyűszerrel lefogni. Amit Jézus mondott, azon nagyon elgondolkoztak egyesek a zsidók közül, méghozzá azok, akik szerették volna azokat a jutalmakat elnyerni, amiről Jézus beszélt, csak mindent nélküle. Tehát a rejtélyek utáni megszállott kutatás mindig azt bizonyítja, hogy az ember rabló módjára szeretne érdemeket szerezni! A farizeusoknak ezt a mentalitását sokszor olvasni, mikor is Jézus szavainak értelme nagyon is fontos nekik, most már tudhatják, miért. 37. Az ünnep utolsó, nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, (ezt) mondta: ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék: 38. aki hisz bennem, mint az Írás mondja, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek (folynak), 39. ezt pedig a Szellemről mondta, amelyet kapnak majd a Benne hívők, mert még nem -35-
volt Szellem ott, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg. 40. A (nép)tömegből tehát, amikor hallották e szavakat (ezt) mondták: ez valóban a próféta: 41. mások (ezt) mondták: ez a Krisztus, megint mások pedig (ezt) mondták: talán Galileából jön el a Krisztus? 42. nem (azt) mondja-e az Írás, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid volt, jön (el) a Krisztus? 43. szakadás támadt tehát a (nép)tömegben miatta, 44. némelyek pedig el akarták őt fogni, de senki sem emelte (vetette) rá a kezeit. 45. Elmentek hát a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz és azok (ezt) mondták nekik: miért nem vezettétek ide Őt? 46. Válaszoltak pedig a szolgák: ember még sohasem beszélt úgy, amint ez az ember szól, 47. válaszoltak tehát nekik a farizeusok: talán titeket is félrevezetett? 48. Vajon a vezetők közül, vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? 49. de ez a (nép)tömeg, amely nem ismeri a törvényt, átkozott. 50. Nikodémus, aki előzőleg elment Hozzá és egyik volt közülük, így szólt hozzájuk: 51. vajon a mi törvényünk elítéli az embert, míg előbb ki nem hallgatja és meg nem tudja, mit tett? 52. Válaszoltak és (ezt) mondták neki: talán te is Galileából vagy? Kutass és lásd meg, hogy Galileából próféta nem származott (eredt), 53. és elment mindenikük a maga házába (hazatért a maga otthonába). Jézus kiabált de akkor nem tanított, mert az már erőszak lenne. A 37. vers valószínű, hogy közterület lehetett, ahol a hallhatóság miatt kellett kiabálnia, ő nem vetett be minden módszert a saját igaza győzködésére. Itt is olvashatják, mennyire megosztó személyiség volt Jézus, de valójában nem ő volt a megosztó, hanem a nép oszlott meg abban, mit is higgyen a Krisztusról. A farizeusok a néppel ellentétben már döntöttek, hogy elpusztítják Őt. A 45-49. versekben egy jókora ellentétet fedezhetünk fel az egyszerű emberek és a farizeus réteg között. Még el is átkozzák a népet azért, mert nem ismerik a Törvényt. Nikodémus, farizeus létére Jézus védelmére kelt, de még őt is megfélemlítette a farizeus többség! Az 53. vers szintén egy nem az 1. században keletkezett mondat, hanem a fordítói munka során a szöveghez való toldásnak minősül. A következő fejezetben leírt történethez, a parázna asszonyról írtakhoz kapcsolva született meg valaki fejében ez a sor.
-36-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 8. fejezet 1. Jézus pedig elment az Olajfák hegyére. 2. Korán reggel pedig ismét megjelent a templomépületben, és a nép mind odajött Hozzá és leült és tanította őket, 3. az írástudók és farizeusok pedig Hozzá vezettek egy házasságtörésen ért asszonyt, középre állították, 4. (ezt) mondták neki: Tanítómester, ezt az asszonyt rajtafogták a házasságtörésen. 5. A törvényben pedig Mózes meghagyta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni, hát te mit mondasz? 6. (ezt) pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, hogy legyen mivel vádolni Őt. Jézus pedig lehajolt, az ujjával írt a földre, 7. amint pedig megmaradtak kérdésük mellett, fölegyenesedett, így szólt hozzájuk: aki nem vétkezett közületek, az dobjon rá először követ 8. és újra lehajolt és írt a földre, 9. azok pedig hallva ezt a lelkiismeret vádolta őket, elódalogtak (elsomfordáltak) egyik a másik után, az öregebbektől kezdve mind az utolsókig és egyedül Jézus meg az asszony maradt ott középen állva, 10. fölegyenesedett pedig Jézus és senkit sem látott az asszonyon kívül, (ezt) mondta neki: asszony, hol vannak azok, akik téged vádoltak? senki sem ítélt el téged? 11. Ő pedig (ezt) mondta: senki, Uram, (ezt) mondta pedig neki Jézus: én sem ítéllek el: menj és nehogy még vétkezz. Az itt leírtakon gyorsan tovább lehet lépni, mert ez a 11 vers a fordítói munka mellékterméke, a történet egésze kitaláció, későbbi évszázadokban keletkezett betoldás. Maga a történet a házasságtörő asszonyról beszél, éppen ezért volt szükséges a betoldás, mert Jézus a paráznaságot halálos bűnnek tartotta. Éppen úgy, ahogy a zsidók törvénye rendelkezett erről. Sőt, Jézus még szigorúbban, a gondolatban elkövetett paráznaságot is bűnnek tartja. „Hallottátok, hogy megmondták: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy mindenki, aki asszonyra (nőre) tekint és megkívánja, a szívében már házasságot tört vele (házasságtörést követett el).” Mt. 5,27-28 A továbbiakban hosszú-hosszú vita bontakozik ki a zsidók és Jézus között. Hol a nép emberei, hol a farizeusok vitatkoznak éppen vele. 12. Ismét szólt nekik Jézus (ezt) mondta: én a világ fénye vagyok, aki követ engem, semmiképpen sem jár-kel a sötét(ség)ben, hanem az övé lesz az élet fénye, 13. mondták tehát neki a farizeusok: te önmagadról teszel tanú(bizony)ságot, a te tanú(bizony)ságtételed nem igaz (nem valódi), 14. válaszolt Jézus és (ezt) mondta nekik: ha én magamról teszek is tanú(bizony)ságot, valóigaz az én tanú(bizony)ságtételem, mivelhogy tudom, honnan jöttem és hová megyek, 15. ti a (hús)test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit, 16. de ha ítélek is én, az én ítéletem valóigaz, mivelhogy nem egyedül vagyok, hanem én és aki küldött engem. 17. Pedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanú(bizony)ságtétele valóigaz, 18. én vagyok, aki tanú(bizony)ságot teszek magamról és tanú(bizony)ságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem, 19. (ezt) mondták tehát neki: hol van a te Atyád? Jézus válaszolt: sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek, -37-
20. ezeket a beszédeket a kincstárban szólta, amikor tanított a templomépületben és senki sem fogta el Őt, mert még nem jött el az Ő órája, 21. mondta tehát ismét nekik: én elmegyek és kerestek majd engem és bűnötökben haltok meg: ahová én megyek (oda) ti nem jöhettek, 22. mondták tehát a zsidók: talán megöli magát, hogy (ezt) mondja: ahová én megyek, ti nem jöhettek? 23. és (ezt) mondta nekik: ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok, ti ebből a világból vagytok, én nem e világból vagyok, 24. (ezt) mondtam tehát nektek, hogy meghaltok bűnötökben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben, 25. (ezt) mondták neki: ki vagy te? (ezt) mondta nekik Jézus: az, amit kezdet óta szólok is nektek. 26. Sok szólni és ítélni valóm van felőletek, de aki engem küldött valóigaz, és én, amiket hallottam tőle azokat szólom a világnak, 27. nem értették meg, hogy az Atyáról szólt nekik, 28. (ezt) mondta Jézus: amikor felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy az én vagyok és magamtól semmit sem teszek, hanem amint tanított engem az Atya, ezeket úgy szólom 29. és aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mivelhogy én, amik neki kedvesek azokat teszem mindenkor. 30. Amikor ezeket szólta, sokan hittek benne (hithűek lettek). A 13. versben azt róják fel Jézusnak, hogy nincs tanúja, ezért nem hihetnek neki az emberek. Egyébként Jézus tudta, hogy ezzel majd fogják őt támadni, már korábban is hangsúlyozta, hogy neki személyesen az Atya a tanúja. „és aki elküldött engem, az Atya, maga tett rólam tanú(bizony)ságot, sem hangját nem hallottátok, sem alakját (ábrázatát) nem láttátok,” Ján.5, 37 A 16. versben a fordító némi gúnnyal adja vissza, amit Jézusról titkon gondolt, 'mivelhogy nem egyedül vagyok'. Hiszen még ma is sokan lehetnek, akik a kettős személyiség tipikus példájának tartják Jézus Urunkat. A szentháromság sajnos tovább mélyíti ezt a hazugságot. Mindenesetre az ilyen elszólásokban megtalálhatja a bizonyítékát, aki azt keresi, hogy Jézus elmebeteg volt, csak ilyenkor gondoljon arra, mennyiben múlik a fordítón a szöveg stílusának visszaadása. A 18. versben újra elhangzik, hogy az Atya tanúskodik arról amit Jézus mondott. A 19. versben kérdezik Jézust, hol van a te Atyád, ez tipikus olyan kérdés, mikor az embert bolondnak nézik, mert mindent amit mond, szavanként ellenőrzésre szorul, hiszen nem tartják valóságos, objektív igazságnak az elhangzott mondatot. Jézus nem is ereszkedett le erre a szintre, hisz ő sem nem volt fogyatékos, sem pedig bolond! Ezért közvetlenül nem válaszolt a molesztáló kérdésekre. A 22. vers humoros, csak kár, hogy Jézusról szól a történet. A 27. vers alátámasztja azt, amit állítok, hogy a zsidók nem értették, hogy az Atyáról beszél. Ez leginkább ezért volt így, mert arra koncentráltak, hogy Jézus őrültségét bizonyítva lássák. Tehát azért voltak hitetlenek, mert mást hittek, mint amiről Jézus beszélt. A hitetlenség másik válfaja, ami a népet jellemzi, hogy hazugságnak véli az igazságot is, ezért nem képes a hitre. A 30. versből megtudható, hogy Jézus védekező és bizonyító beszédének a körülmények ellenére is sokan hittek. Ennek egyik oka, hogy a bátorsága valószínűtlenné tette, hogy ennyire őrült legyen egy ember. A másik oka ennek, hogy a nép mindig képes a hitre, ha bizonyítanak neki (persze abból sem mindenki, ez általánosság), de egy törvénytudó a megtérését csak a kétféle hit keveredése, párhuzamos jelenléte árán valósíthatja meg. Ez pedig tényleg legalább két embert kíván, aki azt hiszi, hogy Jézus egy bolond, és aki azt hiszi, hogy ő a Krisztus! 31. Így szólt tehát Jézus a benne hívő zsidóknak: ha ti megmaradtok az én szavaimban, valóban a tanítványaim lesztek, 32. és megismeritek a való(igaz)ságot és a való(igaz)ság megszabadít titeket. 33. Így válaszoltak neki: Ábrahám magva (ivadéka) vagyunk, és senkinek rabszolgái nem voltunk soha, hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek? 34. Jézus pedig így válaszolt nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, hogy mindenki, aki bűnt tesz, -38-
rabszolgája a bűnnek, 35. a rabszolga pedig nem marad a házban a (világ)korszakra, a fiú marad ott a (világ)korszakra. 36. Ha tehát a fiú titeket szabaddá tesz, valóban szabadok lesztek. 37. Tudom, hogy Ábrahám magva (ivadéka) vagytok, de arra készültök, hogy engem megöljetek, mert az én szavamnak nincs helye (tere) bennetek, 38. én azt szólom, amiket az Atyámnál láttam és ti is azokat teszitek tehát, amiket atyátoktól hallottatok, 39. válaszul (ezt) mondták neki: a mi atyánk Ábrahám! Jézus (ezt) mondta nekik: ha Ábrahám gyermekei vagytok, az Ábrahám munkáit tegyétek, 40. most pedig megölni törekesztek engem (életemre törtök), egy (olyan) embert, aki a való(igaz)ságot szóltam nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette, 41. ti a ti atyátok munkáit teszitek. Ezt mondták neki: mi nem cédaságból (szü)lettünk, egy(etlen) atyánk van, az Isten. 42. Jézus így szólt hozzájuk: ha Isten volna nektek atyátok, szeretnétek engem, mert én Istenből jöttem ki és érkeztem meg, mert nem is magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. 43. miért nem értitek (ismeritek fel) az én szólásomat? Mert képtelenek vagytok (meg)hallgatni az én szómat, 44. ti az ördög atyából vagytok, és az atyátok kívánságait akarjátok tenni (megvalósítani). Ő embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg a való(igaz)ságban, mivelhogy nincsen való(igaz)ság (ő)benne. Amikor a hazugságot szólja, a sajátjából szól, mivelhogy hazug ő és atyja annak, 45. nekem pedig, mivelhogy a való(igaz)ságot mondom, nem hisztek. 46. Ki vádol közületek engem bűnnel (vétekkel)? ha való(igaz)ságot mondok, miért nem hisztek nekem? 47. Aki Istentől származik, az Isten beszédeit hallgatja, ti azért nem hallgatjátok, mert nem származtok az Istentől, 48. válaszoltak a zsidók és (ezt) mondták neki: nem eszményi(szép)en mondjuk-e, hogy szamaritánus vagy és valami démon van benned? 49. Jézus így válaszolt: bennem démon nincs, hanem én tisztelem az Atyámat és ti nem tiszteltek engem, 50. de én nem keresem az én dicsőségemet, van aki keresi és megítéli. 51. Ámen, Ámen mondom nektek, ha valaki az én szavamat megtartja, nem lát halált semmikor (a világkorszakra) 52. ezt mondták neki a zsidók: most értettük meg, hogy démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is és te (ezt) mondod: ha valaki az én szavamat megtartja, nem kóstol (ízleli meg a) halált semmikor (világkorszakra). 53. Tán te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? a próféták is meghaltak, mivé teszed magadat? 54. (ezt) válaszolta Jézus: ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, aki engem dicsőít, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek 55. és nem ismeritek Őt, én pedig ismerem Őt és ha (azt) mondanám, hogy nem ismerem Őt, hozzátok hasonló hazug lennék, de ismerem Őt s az Ő szavát megtartom. 56. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy látni fogja az én napomat, látta is és örült, 57. így szóltak tehát a zsidók hozzá: még ötven éves sem vagy és láttad Ábrahámot? 58. (ezt) mondta nekik Jézus: Ámen, Ámen mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett: én vagyok. 59. Köveket ragadtak tehát, hogy rádobálják (hajigálják), de Jézus elrejtőzött és kiment a templomépületből, Ebben a szakaszban a zsidók tovább vitatkoznak, egészen addig, míg a végén már megköveznék Jézust, akinek el kellett rejtőznie előlük. A 31-32. versben Jézus pozitív jövőt fest a benne hívő embereknek, mintegy előre dicsérettel van -39-
irántuk. A zsidók ahelyett, hogy rábólintanának erre az ajánlatra, magukat nagyra tartván, a bűntől megszabadító segítséget visszautasítják. A 35-36. versben Jézus megindokolja, miért mondta az előzőeket, amit szándékosan félreértettek a benne hívő zsidók. A 37. versben Jézus megmondja nekik, hiába a hitük, ha meg akarják őt ölni. Azért, mert hitük nem igazi, vagy pedig ezt hazudták az Úrnak. Jézus levezetésében odáig jut, hogy a zsidók azért nem hisznek benne, mert nem hallgatják a szavait. Ezt nem szó szerint kell érteni, hiszen a zsidók értelmes válaszokat is mindig tudtak adni Jézus szavaira. Ők még mindig a „bolond Jézus” szavait hallják. A 44. versben az Úr megmondja az ellenséges zsidóknak, hogy ők az Ördög mellől valók, azt szólják és teszik, amit az Ördög. Ez nem azt jelenti, hogy az Ördög teremtette őket, hiszen ő csak pusztítani képes, a meglevőt szétdobálni, tönkretenni. A 48. versben a zsidók úgy válaszolnak Jézusnak, mintha a Mester túlzásokba esett volna. Azonban, ha már egyszer egy vitába csöppen az ember, akkor védje magát és vonja is le a következtetéseket, mert ha nem ezt teszi illetve nem fontos neki, akkor ő csak egy vitatkozó, ellenségeskedő ember és nem az igazság miatt vitatkozik. Az 53. versben a zsidók azzal próbálkoznak, hogy megalomániásnak könyvelik el Jézust, előtte pedig démon-szállottnak gondolják, de feltevésüket tényként adják vissza. Az 56-58. vers nem a vita szempontjából figyelemre méltó. Ábrahámról úgy beszél Jézus, mint aki halála ellenére élne. Ez lehetne egy fordítási malőr, vagy hasonlat, de másról van szó! Egy példabeszédben a meghalt Ábrahám gyanúsan élőként viselkedik: „Volt pedig egy gazdag ember, bíborba és patyolatba öltözött, és minden nap pompásan lakomázott, és volt a kapuja előtt egy Lázár nevű koldusszegény is, aki ott feküdt kivetve tele fekéllyel, és arra vágyakozott, hogy jóllakjék abból, ami a gazdag asztaláról hulladékként lekerült, de csak a kutyák jöttek és nyalták a fekélyeit, történt pedig, hogy meghalt a koldusszegény, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére: meghalt pedig a gazdag is és eltemették, és az alvilágban felemelte szemeit, kínokban volt, látta Ábrahámot távol, és annak kebelén Lázárt, és hangos szóval ezt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujjának hegyét, és hűsítse le nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. Ábrahám pedig ezt mondta: gyermekem, emlékezz rá, megkaptad a jókat életedben, és Lázár hasonlóképpen a rosszakat, most itt vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz, és mindezekben köztünk és köztetek nagy szakadék (űr) is tátong, úgyhogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne tudjanak, sem onnan hozzánk át ne keljen senki, ekkor így szólt: kérlek hát téged Atyám, hogy küldd el őt az apám házába, mert van öt testvérem, hogy így tanú(bizony)ságot tegyen nekik, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelem helyére, de ezt mondta Ábrahám: ott van Mózesük és a prófétáik, hallgassanak rájuk, az pedig így szólt: nem úgy atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, megváltoztatják gondolkozásmódjukat, de Ábrahám ezt mondta neki: ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül feltámad valaki, annak sem hisznek.” Lk.16,19-31 Jézusnak Ábrahámról elmélkedő szavaival zárul a 8. fejezet, amely rámutat arra, hogy már Jézus ideje előtt is nyitva állott a Mennyország a hithű személyek számára. Egy korábbi fejezetben (1. fejezet) hiába írtam Alámerítő Jánosról, hogy ő nem kerül a Mennybe, mert Jézus szavai arra engedtek következtetni, hogy a Mennyország jutalma csak Jézus halála után lép életbe. A Mennyország bizony befogadta Ábrahámot és valószínűleg minden igaz, hithű zsidó embert. A Keresztelő hitetlensége és hazugságai vezettek ahhoz, hogy Jézus kijelentse az embereknek, aki a Mennyországban a legkisebb, az is nagyobb Jánosnál, mert ő kimaradt ebből a jutalomból.
-40-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 9. fejezet 1. és elmentében látott (észrevett) egy embert, aki vak volt születésétől fogva, 2. és megkérdezték Őt a tanítványai, (ezt) mondták: Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon (szü)le(te)tt? 3. (ezt) válaszolta Jézus: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülői, hanem, hogy nyilvánvalóvá (láthatóvá) legyenek az Isten tettei (munkái) (ő)benne, 4. amíg nappal van, nekünk munkálni kell annak a munkáit, aki elküldött engem: jön egy éj, amikor senki sem képes munkálkodni, 5. amíg a világban vagyok, fénye vagyok a világnak, 6. ezeket mondta, a földre (talajra) köpött és sarat csinált a köpésből (a nyállal) és rátette (kente) a sarat a vak szemeire, 7. és ezt mondta neki: eredj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (fürdőben) (ami azt jelenti: küldött) elment tehát és megmosakodott és megjött látva. 8. A szomszédok pedig és akik őt azelőtt látták, hogy kéregető vak volt, (ezt) mondták: nem ez az, aki itt szokott ülni és kéregetni? 9. egyesek (ezt) mondták: ez az, mások (ezt) mondták: nem, hanem hasonló hozzá. Ő meg mondta, hogy én vagyok az, 10. (ezt) mondták hát neki: hogyan nyíltak meg hát a szemeid? 11. az így válaszolt: az az ember, akit Jézusnak mondanak, sarat csinált és megkente a szemeimet és (ezt) mondta nekem: eredj el a Siloámba, és mosakodjál meg: elmentem hát és megmosdottam és visszajött a látásom (a szemem világa) 12. és (ezt) mondták neki: hol van Ő? (ezt) felelte: nem tudom. A történet a vakon született ember meggyógyítását beszéli el. Jézus elhagyván a sátoros ünnepet még Jeruzsálemben észrevett egy születésétől vak embert. A tanítványai kaptak az alkalmon és megkérdezték tőle, miért született vakon ez az ember, mert Jézus válaszából a betegségek és a bűn kapcsolata megérthető lett volna. Jézus csak annyit mondott, a született betegségek oka nem az emberben van, sem önnön maga, sem a szülők nem okolhatók azokért. Ezzel a válasszal, amelyik nem kimerítő, de elegendő, Jézus le is zárta az utat a további gondokozás elől. Tette ezt azért, mert az embernek fontosabb dolgai vannak, mintsem oknyomozó életet éljen, van úgy, hogy tudás nélkül kell tevékenykedni, de ez egy fokkal sem jelent hiányosabb életet. A szituációban az volt a legfontosabb, hogy Jézus meggyógyítsa a beteget, és Istené legyen a dicsőség. A 4. versben Jézus elmondja, hogy a keresztények munkálkodjanak, amíg lehet, mert eljön egy éj amikor cselekvőképtelenek lesznek. Ez Jézus elárulásának éjszakáján meg is történt. A Biblia egyértelműen a bűn következményének tartja a betegséget, de nem minden betegség előzménye a bűn, ez is megérthető a történetből. „gyengélkedik (ÉN:beteg) valaki köztetek? hívassa el magához a (kihívott) gyülekezet (eklézsia) véneit és imádkozzanak fölötte, kenjék meg olajjal az Úr nevében, és a hit imádságba megmenti (megtartja) a beteget (ingatagot, tántorgót) és életre kelti az Úr és ha vétkezett, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak a vétkeket és imádkozzatok egymásért, hogy így meggyógyuljatok, sok erőt ad az igaz ember buzgó könyörgése.” Jak. 5,14-16 Mint olvasható, Vida Sándor a beteget ingatagnak, tántorgónak is fordította! Ami a betegség hitbeli, tetteket megelőző, kiváltó okának tekinthető. A gyógyítás folyamata is kiolvasható a fenti idézetből: A bűn megvallása a véneknek, a beteg olajjal megkenése, majd Istenhez intézett ima a gyógyulásért és a bűn elengedéséért. Csak megjegyzem, efféle gyógyítással sehol nem találkozhatnak, míg például a Tv-n keresztüli gyógyítás a virágkorát éli. -41-
A csodatételt követően a szomszédok és a településen élő járókelő emberek kutakodtak a történtek után. Jézus csodatételei mindig valódi események voltak, mert nem csupán arra gondolt, hogy Isten gyógyítsa meg a betegeket, vagy nem is csak egy mozdulatot tett szavak nélkül. Jóllehet ez is elegendő lehetett volna a gyógyuláshoz, de azt nem tudta volna senki elmondani, ki gyógyította meg és mit tett Jézus a beteg emberekkel. Az eseményeket utánozva senki nem képes gyógyítani hit nélkül, mert a sárnak nincs gyógyereje. Ennek azért van jelentősége, mert a gyógyítást elbeszélve kizárható, hogy Jézus okkult tevékenységet végzett. A történtek után a jeruzsálemi szomszédok Jézust keresni kezdték, hogy kiszolgáltassák őt. 13. elvezették őt az egykori vakot a farizeusokhoz. 14. Szombat volt pedig aznap, amikor a sarat csinálta Jézus és felnyitotta annak szemeit. 15. Újra megkérdezték őt a farizeusok is: hogyan nyerte vissza látását (szeme világát): ő pedig elmondta nekik: sarat tett a szemeimre és megmosakodtam és látok. 16. (Ezt) mondták hát a farizeusok közül egyesek: nem Istentől van ez az ember, mivelhogy a szombatot nem tartja meg: mások ezt mondták: hogyan képes egy bűnös ember ilyen csodajeleket tenni? és meghasonlás (szakadás) lett közöttük. 17. (Ezt) mondták tehát a vaknak újra: te mit mondasz felőle, hogy felnyitotta a szemeidet? ő pedig azt mondta, hogy próféta. 18. Nem hitték el tehát a zsidók róla, hogy vak volt és visszanyerte látását, mígnem előszólították a szüleit annak, aki újra látóvá lett, (akinek megjött a látása), 19. és megkérdezték őket, (ezt) mondták: ez a ti fiatok, róla mondjátok, hogy vakon (szü)le(te)tt? Hogyan van hát, hogy jelenleg lát? 20. Válaszoltak tehát annak szülei és (ezt) mondták: tudjuk, hogy ez a mi fiunk és hogy vakon (szü)le(te)tt, 21. de hogy most hogyan lát, nem tudjuk, vagy ki nyitotta fel neki a szemeit, mi nem tudjuk, őt magát kérdezzétek meg, már felnőtt (megvan a kora), maga szóljon magáról, 22. ezeket mondták a szülei, mivelhogy féltek a zsidóktól, mert már megállapodtak a zsidók, hogyha valaki Krisztusnak vallja Őt, kizárják a zsinagógából. 23. Ezért mondták annak a szülei, hogy felnőtt korú már (megvan a kora), őt magát kérdezzék. 24. Előszólították tehát azt az embert másodszor, aki vak volt és (ezt) mondták neki: adj dicsőséget Istennek, mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös, 25. az így válaszolt: hogy bűnös-e, nem tudom, egyet tudok: vak voltam és jelenleg látok. 26. (Ezt) mondták tehát neki: mit csinált veled? Hogyan nyitotta fel a szemeidet? 27. (Ezt) válaszolta nekik: megmondtam már nektek és nem hallottátok, miért akarjátok újra hallani? tán ti is tanítványai(vá) akartok lenni? 28. És összeszidták őt és (ezt) mondták: te vagy tanítványa neki, mi pedig Mózesnek vagyunk tanítványai. 29. Mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van, 30. válaszul az ember (ezt) mondta nekik: mert ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan van, és felnyitotta a szemeimet. 31. Tudjuk, hogy Isten bűnösöket nem hallgat meg, hanem ha valaki Istenfélő (tisztelő) és az ő akaratát teszi, azt meghallgatja. 32. A világkorszaktól kezdve nem hallatszott, hogy egy vakon (szü)le(te)tt ember szemeit valaki felnyitotta volna. 33. Ha ez netán nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit. 34. Válaszoltak és (ezt) mondták neki: te egészen bűnben (szü)le(te)tt vagy és te tanítasz minket? és kidobták (kihajították) őt. 35. Meghallotta Jézus, hogy kidobták őt és megtalálta őt, (ezt) mondta: te hiszel az Emberfiában? 36. Az így válaszolt: és ki az Uram, hogy higgyek benne? 37. Jézus (ezt) mondta neki: láttad is Őt magát és aki beszél veled, Ő az. 38. Ő pedig (ezt) felelte: hiszek Uram. És imádta Őt (hódolt Neki) -42-
39. és (ezt) mondta Jézus: ítélet végett jöttem én e világba, hogy akik nem látnak, lássanak és akik látnak, vakok(ká) legyenek. 40. A farizeusok közül, akik vele voltak meghallották ezeket és (ezt) mondták neki: talán mi is vakok vagyunk? 41. (ezt) mondta nekik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, de mivel most azt mondjátok, hogy látunk: a ti bűnötök megmarad. A Jeruzsálemben élő szomszédok, járókelők, akik a születésétől fogva vak embert ismerték, Jézus csodatétele után a farizeusok elé vitték az egykori beteget. Ennek az oka lehetett egyfelől, hogy a farizeusok kémei voltak, vagy pedig megszállott gondolatoktól övezve nyomozói feladatokat szívesen végeztek. A vak ember gyógyítása Szombatra esett, ezért elkerülhetetlen volt az összetűzés a törvénnyel és sajnos a zsidókkal. Miután meghallgatták az egykoron vak embert, meghasonlás támadt a farizeusok között. Mivel nem tudtak dönteni a csodálatos gyógyulás eredete felől, magát a gyógyultat kérdezték, hogy ő mit gondol Jézusról. Az ember szerint próféta volt, aki őt meggyógyította, mert hazudni nem akart, de a teljes igazságot sem merészelte elmondani. További kihallgatás után sem ismerték el az igazat a farizeusok, ezért kínos helyzetbe hozták magukat. Mert a koldus ember képes volt megérteni az igazságot, míg a farizeusok ostobán viselkedtek, így a korábban vak ember tanította az írástudókat, amire utóbbiak erőszakos választ adtak. A tanúság az, hogy az igazság nélkül tanítani lehetetlenség. A 28. versben az embert tanítványnak gondolták vagy vádolták meg vele a farizeusok. A 41. versben Jézus is észt oszt a farizeusoknak. Stilisztikai érdekesség, hogy Jézus már másodszor utal úgy magára (37. vers), mint aki kívülálló magával szemben. Először a szamaritánus nőnek jellemezte magát kívülről. Ebből is belátható, az egyáltalán nem rosszabb válasz, ha Jézust úgy szólaltatják meg a 37. versben: 'én vagyok az, most már láttál is engem!' Persze minden válaszban és akár kérdésben is, eltorzítható az igazság. Arra szeretnék rámutatni, egészen más stílusban is meg lehetne fogalmazni az evangéliumi üzenetet, anélkül, hogy tartalmilag elvennénk, vagy hozzá kellene tenni a szent szöveghez.
-43-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 10. fejezet 1. Ámen, Ámen mondom nektek, aki (netán) nem az ajtón megy be a juhok aklába (karámjába), hanem másunnét lép be, az tolvaj és rabló. 2. Aki pedig az ajtón át megy be, az a pásztora a juhoknak. 3. Ennek az ajtónálló (az) ajtót (fel)nyit(ja) és a juhok az ő hangjára hallgatnak és a saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. 4. Amikor a sajátját mind kivezette, előttük megy és a juhok követik őt, mivelhogy ismerik az ő hangját, 5. idegent (más embert) pedig nem követnek, hanem elfutnak (elmenekülnek) tőle, mivelhogy nem ismerik annak a hangját. 6. Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus: de ők nem értették, mi volt az, amit szólt nekik. 7. Mondta tehát ismét nékik Jézus: Ámen, Ámen mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja. 8. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók voltak, de nem hallgattak rájuk a juhok. 9. Én vagyok az ajtó, aki rajtam át (keresztül) megy be, megmentetik (megtartatik) és bejár és kijár és legelőt talál. 10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük és bőségük legyen. 11. Én vagyok az eszményi (kitűnő) pásztor, az eszményi pásztor a lelkét adja oda a juhokért. 12. A béres és aki nem pásztor, akinek a juhok sem sajátjai, látja a farkast jönni és otthagyja a juhokat és elmenekül és a farkas elragadja és szétszórja őket, 13. mivelhogy béres és nem törődik a juhokkal. 14. Én vagyok az eszményi (kitűnő) pásztor, és ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15. mint ahogy ismer engem az Atya és én is ismerem az Atyát, és én lelkemet adom oda a juhokért. 16. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból (karámból) valók, azokat is nekem kell vezetnem, hallgatni is fognak az én hangomra és lesz egy nyáj, egy pásztor. 17. Ezért szeret engem az Atya, mivelhogy én leteszem (odaadom) a lelkemet, hogy ismét felvegyem azt. 18. Senki sem veheti el tőlem, hanem én teszem (azt) le magamtól, hatalmam van letenni és van hatalmam ismét (újra) felvenni (azt), ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól. A jó pásztor története olvasható itt. Nem szokványos példabeszéd, inkább hasonlat, szemléltetés. Jézus azonosítja is a történetben szereplő személyeket. Akik Jézus előtt jöttek és a juhok nem hallgattak rájuk, a tolvajok voltak, de itt nem a prófétákra kell gondolni. Hanem mindenféle istentelen emberre, aki bármilyen pozícióban lehetett. Akár királyról legyen szó, de akár egy családtag is felkínálhat az embernek megmentést. A más juhok a nem zsidó származású hithű emberek, tanítványok. Jézus vezetése alatt békében élnek együtt a zsidók és nem zsidó származású emberek, akik hisznek Isten Fiának közvetítő és üdvözítő erejében. Az ószövetségben szintén található említés egy pásztorról és egy nyájról. „És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.” Ezék.34, 23-24 „És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. -44-
És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.” Ezék.37,24-25 Csupán az a kérdés, hogy az idézetben kicsoda ez a Dávid? Mert Dávid király nem lehet, Ezékiel idejében ő már halott volt. Jézus Krisztus? Ez már valószínűbb, de az is lehetséges, hogy létrejön egy királyság Izrael földjén, amelyiknek a királyát nevezik Dávidnak. A Dávid szó jelentése: szeretett, kedvelt, egyesítő. Dávid királyságában zsidó és nem zsidó emberek élnek egy országban, amelynek alapja a Jézus Krisztusban való hit. 19. Szakadás támadt ismét (újra) a zsidók között e szavak miatt. 20. Sokan pedig (ezt) mondták közülük: démon van benne és őrjöng, mit hallgattok rá? 21. Mások (ezt) mondták: ezek a beszédek nem démoni megszállottéi. Vajon egy démon képes-e egy vaknak a szemeit felnyitni? 22. Ekkor következett a templom újraszentelés ünnepe Jeruzsálemben, tél volt, 23. Jézus a templomépületben, a Salamon oszlopcsarnokában körüljár(kál)t. 24. A zsidók pedig körülvették Őt és (ezt) mondták neki: meddig tartod a lelkünket feszültségben? ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan. 25. Jézus így válaszolt nekik: megmondtam (már) nektek, de nem hiszitek, a munkák (dolgok) amelyeket én teszek az Atyám nevében, azok tanúbizonyságot tesznek rólam, 26. de ti nem hiszitek, mivelhogy nem vagytok az én juhaim közül valók: 27. az én juhaim hallgatnak az én hangomra és én ismerem őket és követnek engem. 28. Én (világ)korszakra szóló életet adok nekik és nem vesznek el a (világ)korszakra és senki ki nem ragadja őket az én kezemből, 29. az én Atyám, aki azokat nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket az én Atyám kezéből. 30. Én és az Atya egy vagyunk. 31. A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. 32. Jézus így szólt hozzájuk: sok eszményi dolgot mutattam nektek (tártam elétek), melyek az Atyából valók, azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 33. A zsidók ezt válaszolták neki: eszményi dologért (munkálkodásért) nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivelhogy te ember létedre Istenné teszed magad. 34. Jézus ezt válaszolta nekik: nincsen megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 35. ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólt és az Írás nem bontható fel, 36. nekem, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, ti ezt mondjátok, hogy káromlást szólsz, mivelhogy ezt mondtam, az Isten Fia vagyok? 37. Ha nem az én Atyám dolgait (munkáit) teszem, ne higgyetek nekem, 38. ha pedig megteszem, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a munkáknak, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy bennem van az Atya és én az Atyában. 39. Keresték tehát ismét Őt, hogy elfogják, de kiment a kezük közül 40. és elment újra a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először bemerített és ott maradt. 41. Sokan jöttek hozzá és ezt mondták, hogy János ugyan semmi csodajelt nem tett, de amit mondott János Őróla, mind valóigaz volt 42. és sokan hittek ott Őbenne. A 19-21. versek a farizeusok vívódásairól szólnak, amint képtelenek voltak eldönteni a Jézus felől való igazságot. A következő szakasz már a templom újraszentelésének ünnepén játszódik, Jeruzsálemben. Salamon csarnokában Jézust ismét körülvették a farizeusok. Azt mondták Jézusnak, hogy ő tehet arról, hogy feszültségben élnek. (24. vers) Kérték, nyíltan vallja meg, hogy ő a Krisztus. Jézus azt mondta nekik, mivel az írástudók nem hittek neki, legyenek figyelemmel a cselekedeteire. Jézus már sokadszor emlegeti az örök életet, amivel megjutalmazza „a juhait”. A 30. versben elhangzott szavak hatására ismét meg akarták kövezni az Urat. Ahogy Jézus ezután is tud -45-
tárgyalni a zsidókkal, az maga is csoda, mert meg tudta őrizni a hidegvérét ebben a gyilkos környezetben. Természetesen a vád hamis, mert Jézus nem tette magát Istennel egyenlővé, sem a megtestesült Istennek nem mondta magát. Az írástudóknak biblikus kérdést tett fel, a gondolataikra próbált hatni, hogy azzal képesek legyenek úrrá lenni vad indulataikon. Ezzel időt nyert, de hamarosan újra el akarták Őt fogni. A történtek után Jézus visszatért oda, ahol János megkeresztelte őt. Sokan felkeresték őt, mert János tanúságtételét igaznak vélték és hittek Őbenne.
-46-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 11. fejezet 1. Volt pedig egy gyengélkedő, Lázár, Betániából, Máriának és a nővérének falujából. 2. Ez a Mária pedig az volt, aki megkente az Urat kenettel és hajával törölte meg a lábait, akinek a testvére, Lázár gyengélkedett. 3. Üzenetet küldtek tehát a nővérek hozzá, ezt mondták: Uram, látod, akit kedvelsz, gyengélkedik. 4. Mikor meghallotta ezt Jézus, ezt mondta: ez a gyengélkedés nem halált okozó, hanem az Isten dicsőségéért van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 5. Szerette pedig Jézus Mártát, annak nővérét és Lázárt. 6. Amint tehát meghallotta, hogy gyengélkedik, akkor még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 7. de azután ezt mondta tanítványainak: menjünk el Júdeába ismét. 8. A tanítványok ezt mondták neki: Rabbi, most szándékoztak téged megkövezni a zsidók és ismét odamégy? 9. Ezt válaszolta Jézus: nem tizenkét órája van a nap(pal)nak, ha valaki nappal járkál nem botlik meg (ütközik meg ), mivelhogy e világnak fényét látja, 10. ha pedig valaki éjszaka jár, megbotlik (megütközik), mivelhogy nincs benne a fény. 11. Ezeket mondta és azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk, elszunnyadt, de elmegyek, hogy az álomból fölköltsem őt. 12. A tanítványok ezt mondták neki: Uram, ha elszunnyadt, meggyógyul (megmenekül majd), 13. pedig Jézus ezt annak haláláról mondta, de ők azt vélték, hogy az alvásról (szunnyadásáról) mondja. 14. Akkor megmondta nekik Jézus nyíltan: Lázár meghalt, 15. és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek, de menjünk el hozzá. 16. Ekkor így szólt Tamás, akit Ikernek (kettősnek) mondanak, a tanítványtársaihoz: menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele! Az első két versben az író azonosítja Lázárt, mert eddig nem olvashattunk róla ebben az evangéliumban. A történet Lázár feltámasztását beszéli el. Az 5. vers egy érdekes kitérőt tesz, de nem az én értelmezésemben. Azért tértem ki én is erre a versre, mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ilyen kis kitérők, akárcsak a fejezet felvezető két verse pontosítás, tisztázás, azonosítás céljából íródott, nem pedig afféle kóros elmeállapotban jelentkező elszólás, felszínre törés, titkos tudás akarna lenni. Mert az 1. századtól napjainkig szép számmal voltak, akik titkos tanokhoz használták fel a Bibliát, hogy személyes titkaikat mindenkinek szétkürtöljék, de szigorúan azt állítván, hogy azok a Biblia elrejtett üzenetei. E szakaszban olvasható történet érdekessége a feltámasztás csodáján kívül, hogy Jézus mintha ésszerűtlenül alkalmazkodna az eseményekhez. Azonban az itt leírt történetben a tanítványai is irreálisan viselkednek. Gondolok itt Tamásra, aki a 16. versben tudattalanságból, de az sem kizárható, hogy gonoszságból mondja Jézusnak, hogy kész vele együtt meghalni, ha Jeruzsálembe mennek. A probléma Tamás mondatával, hogy az nem helyénvaló. Akkor mondja ezt Jézusnak, mikor a mester tisztázza, hogy Lázárhoz mennek. Ha Tamás annyit mondott volna csak, hogy 'vigyázat, mert ha elkapnak, megölhetnek a zsidók', nem kellene gúnyolódásnak tartani a tanítvány megnyilvánulását. A 6. versből megtudható, Jézus megvárta, hogy Lázár meghaljon! Majd a 11. versben megmondja a tanítványainak, hogy Lázár meghalt, igaz hasonlatban beszél nekik, amely tudvalevő, a tanítványainak rejtélyes beszéd. A tanítványok mindenesetre alvásra gondoltak Jézus beszédéből. Pedig ha az álomból akarunk valakit felébreszteni, akkor gonoszságot követünk el, ezért erre gondolni iszonyú nagy butaság. A tanítványok mégis ezt hitték, ezért Jézus hasonlatai, szemléltetései, példabeszédeiből gyakorlatilag annyit értettek, mintha óvodás korú gyerekeket -47-
tanítanak tengeralattjárót vezetni! A 15. vers értelmében Lázár halálának időpontja és Jézus reakciója Mária és Márta üzenetére azért történt úgy ahogy, hogy a tanítványok higgyenek. A történet van olyan érdekes, hogy kár lenne külön megmagyarázni mit hogyan értsen az ember. 17. Megérkezett (eljött) tehát Jézus (és) úgy találta őt, hogy már négy napja volt a sírboltban. 18. Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19. Sokan jöttek a zsidók közül Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. 20. Márta amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment. Mária pedig a házban maradt (otthon ült). 21. Így szólt Márta Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem, 22. de most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23. Jézus ezt mondta neki: feltámad a testvéred. 24. Márta ezt mondta neki: tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor, az utolsó napon. 25. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog, 26. és mindenki, aki él és hisz énbennem, semmiképpen nem hal meg a (világ)korszakban: hiszed-e ezt? 27. Igen, Uram - mondta neki - én elhiszem (hívő lettem), hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, Aki a világba jöttél. 28. Ezt mondván elment és szólította Máriát, a nővérét és titkon ezt mondta: a Tanítómester itt van, és hív (szólít) téged. 29. Az pedig, amint meghallotta, felkelt gyorsan és odajött Hozzá. 30. Jézus pedig még nem ment be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahová elébe ment Márta. 31. A zsidók pedig akik vele voltak a házban és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan felállt és kiment, követték (utána mentek), azt vélték, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 32. Mária tehát amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta Őt, a lábaihoz borult (esett), ezt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 33. Jézus pedig amint látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült szellemében és megindultan (felkavarodva) 34. ezt mondta: hova helyeztétek őt? Azt mondták neki: Uram, jöjj és lásd. 35. Jézus könnyezett. Lázár feltámasztásának csodája azért is érdekes, mert már 4 napja halott volt, a teste ennyi idő után már oszlásnak indul, de Isten képes a testet is újra felépíteni. A világegyetemet és az embert nehezebb volt megteremteni, mint csupán feltámasztani az embereket! Érdemes a teremtés kérdésével foglalkozni, ha az ember azt elfogadja, a feltámadást már csak nyugtáznia kell, meg sem fordul a fejében, hogy az a csodák közé tartozna. A tudomány ma sem képes a teremtéstől eltérő, különböző elmélet bizonyítására. Az evolúció vagy törzsfejlődés az egyetlen komoly vetélytársa a teremtésnek, de ezt az elképzelést napjainkban annyi támadás érte, hogy a biológusok egy része sem hisz benne. Megemlítem, mikor én középiskolába jártam, a mi tanárunk sem válogatta be a tananyagba a törzsfejlődést. Jézus és Márta párbeszéde után a 25-26. versben Jézus megfogalmazza, hogy Ő képes az embert feltámasztani, ezért a feltámadás csodáját nem kell magyarázni, éppen Lázár az egyik jó példa, amely Jézust igazolja. A 26. vers értelmében olyanok is élnek majd a Földön, akik sosem halnak meg! Ez nagyon érdekes, hogyan lehetséges az, hogy aki hisz Jézus Krisztusban az nem hal meg? Tapasztalat szerint eddig még minden ember meghalt, de ezt biztosan tudjuk? Az igazság, hogy ez nem tapasztalat, csak az ismerőseikről tudják biztosan az emberek, hogy meghaltak. De mindenkivel kapcsolatban még ezt sem lehet kijelenteni, na nem azért, mert távol élnek tőlünk és mind a 7 milliárd embert nem lehet ismerni, hanem mert a Bibliában Jézus ezt mondja a tanítványainak:
-48-
„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.” Márk. 9,1 „Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.” Mát. 16,28 Logikus, hogy éppen a tanítványok között találni olyanokat, akik valóban hithű emberek, ennek következtében közülük még mindig élnek valamennyien! De kik lehetnek, akik még mindig élnek? Jézus imájában ezt mondja Istennek: „Kijelentettem (kinyilatkoztattam) a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál e világból, Tiéid voltak és nekem adtad őket és a Te szavadat megőrizték (megtartották),” Jn.17,6 „amikor velük voltam, én őriztem meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál és vigyáztam (őrködtem) és senki azokból nem veszett el csak a veszedelem (romlás) fia, hogy az Írás beteljesedjék,” Jn.17,12 Vajon a tanítványok Jézus halála után elpártoltak a hittől és szétszéledtek? Egyáltalán nem! Már Jézus megmondja nekik, hogy mire számíthatnak a jövőben? „Jézus pedig ezt mondta nekik: Ámen, mondom nektek, hogy ti akik követtetek engem, az újjáalakuláskor (újjászületéskor), amikor az Emberfia dicsősége trónjára ül, ti is tizenkét trónra ültök oda és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse felett, ” Mát. 19,28 Ezek alapján biztos, hogy mind a 11 tanítvány él. De egy trónszék még üres. Még nem tudom, hogy ki ül le arra trónra. De lehetséges, hogy Jézus ebben az igéjében nem akarta hangsúlyozni, hogy csak 11-en lesznek, mert 1 elárulja őt tanítványai közül. Már így is tucatszor utal Júdás árulására a 4 evangélium. Ilyenkor ezt az információt hozzá kell gondolni ahhoz, amit egyébként már biztosan tudni, mert ellenkező esetben túlságosan vontatott, bonyolult fogalmazás és beszéd születne meg. Ezért az utóbbi elképzelés valószínűsége jóval nagyobb. Vagyis, a 11 apostol + Jézus trónja = 12 trón. A 11 tanítvány most is él. Hol élnek, mit csinálnak, erről semmit nem tudni. Mert nem tudni, hogy az öregedés folyamata hogyan hat rájuk. Rajtuk kívül is élnek még olyanok, akiket a halál nem győzött le! Sajnos azt sem tudom mennyien lehetnek ők és hol vannak most. „De nemcsak egyedül értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő szavukon keresztül hisznek bennem.” Jn.17,20 A történetben felfigyelhetünk arra, hogy Márta és Mária ugyan hittek Jézusnak, hogy feltámasztja Lázárt a halálból, mégis fájdalmat éreztek testvérükért és nem örültek annak, hogy Jézus nem volt ott, mielőtt betegségében meghalt Lázár. Azt nem lehet kijelenteni, hogy őt okolták volna a történtekért. (21 és 32. vers) A hitük nem volt tökéletes tehát. Jézus nem kezdett magyarázkodásba, hiszen szándékosan várta meg Lázár halálát. Sőt, mélyen megrendült és sírt is. Ez csak úgy lehetséges, hogy a lelkét nem terheli bűn! Jézus megmondta a tanítványoknak, miért várt erre az időpontra Lázárral kapcsolatban. 36. A zsidók pedig ezt mondták: lám, hogyan kedvelte őt. 37. Egyesek közülük ezt mondták: Ő, aki a vaknak szemeit felnyitotta nem lett volna képes megtenni azt is, hogy ez (esetleg) ne haljon meg? 38. Jézus azonban újra megrendült belsejében, odament a sírbolthoz: barlangsír volt és egy kő volt rátéve. 39. Jézus így szólt: vegyétek el (emeljétek fel és vigyétek el) a követ. Így szólt hozzá az elhunytnak nővére, Márta: Uram, már szaga van, mert már negyednapos. 40. Jézus ezt mondta: nem mondtam neked, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 41. Elvették (felemelték és elvitték) a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, 42. én pedig tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, de a körülálló tömegért -49-
mondtam, azért, hogy elhiggyék, hogy Te küldtél engem. 43. És miután ezeket mondta nagy hangon kiáltott: Lázár, jöjj ide ki! 44. Kijött a halott, kezei és lábai pólyával megkötözve és az arca kendővel volt körülkötve: ezt mondta nekik Jézus: oldjátok fel és engedjétek őt elmenni (hadd járjon )! Ebben a szakaszban maga a feltámasztás kerül középpontba. A 42. versben tudatja Jézus, hogy a feltámadás csodájának legfőbb célja, a néptömegnek való bizonyítás. Aki ott volt és szemtanúja volt az eseményeknek biztosan tudta, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt, ezért nem kérdéses, hogy hitt, avagy nem hitt Jézusnak! Az már nem következik a csodából, hogy azt is elhiggyék az emberek, a szemtanúk, hogy Isten küldte Őt az emberekhez. De ki lett volna képes ezt megtenni Lázárral, ha nem egy olyan személy, akinek isteni hatalma van? Megnyugtató válasz nincs más, csak az, hogy Isten vagy akit Isten ezért küldött. 45. A zsidók közül pedig sokan akik eljöttek Máriához és látták mit tett Jézus, hittek benne. 46. Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz és elmondták nekik, amiket Jézus tett. 47. A főpapok pedig és a farizeusok összehívták a tanácsülést és ezt mondták: mit tegyünk? mivelhogy ez az ember sok csodajelt tesz, 48. ha (tovább) így hagyjuk Őt, mindenki hinni fog benne és eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is. 49. Egy pedig közülük Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: ti nem tudtok semmit, 50. ne gondoljátok, hogy előnyösebb nekünk, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nemzet elvesszen. 51. Ezt azonban nem magától mondta, hanem mint annak az esztendőnek főpapja, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért 52. és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Istennek szétszórt gyermekeit összegyűjtse (egybegyűjtse). 53. Attól a naptól kezdve tehát elhatározták, hogy megölik Őt. 54. Jézus tehát többé nem jár(kál)t nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre (térségbe), egy Efraim nevű városba és ott maradt tanítványaival. 55. Közel volt pedig a zsidók húsvétja (pászkája) és sokan felmentek Jeruzsálembe a vidékről, a húsvét (pászka) előtt, hogy megszentelődjenek. 56. Keresték Jézust és mondogatták egymásnak a templomépületben állók: mit gondoltok, hogy nem jön-e el az ünnepre? 57. A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy így elfogják Őt. Ennek a csodának a híre természetesen eljutott a farizeusokhoz. Minden helyszínen megtalálható volt olyan zsidó közember, akinek jobban tetszett a farizeusoknak kémkedni. A nép vezetői tudták, hogy Jézus tevékenysége károkat okozhat nekik is meg az országnak is. A főpap ezért megjövendölte, hogy az egynek kell meghalnia a nemzetért. Az író kiegészíti, hogy Krisztus halála nem csupán a zsidó népért történt. (52. vers) Jézus élete komoly veszélyben forgott Júdeában, főleg Jeruzsálemben. Már a zsidó közemberek is a vesztét okozhatták, amit szeretett volna elkerülni, ezért Efraimban tartózkodott a tanítványaival. A pászka-ünnep előtt szinte már várták a mestert, csakhogy végre lefoghassák Őt. Azért így is voltak, akik megszentelődni mentek Jeruzsálembe, ezért Jézust szívesen látták és fogadták volna maguk között.
-50-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 12. fejezet 1. Jézus tehát húsvét (pászka) előtt hat nappal Betániába ment, ahol az a Lázár volt, akit Jézus életre keltett a halottak közül. 2. Készítettek tehát neki estebédet ott és Márta felszolgált, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Vele együtt asztalhoz telepedtek. 3. Mária pedig vett egy font valódi drága nárduszolajat, megkente (vele) Jézus lábait és megtörölte a saját hajával annak lábait: a ház pedig megtelt a (fűszer)olaj illatával. 4. A karióti Júdás pedig, a tanítványai közül egy, aki azon volt, hogy kiszolgáltassa (átadja) Őt, ezt mondta: 5. miért nem adták el ezt az olajat háromszáz dénárért és adták oda a koldusszegényeknek? 6. Ezt pedig nem azért mondta, mivelhogy a koldusszegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt és őnála volt a pénztár és amit abba adtak (dobtak) azt hord(oz)ta, 7. ezt mondta tehát Jézus: hagyd őt, az én temetésem napjára tartotta azt, 8. mert koldusszegényeitek mindenkor lesznek, de én nem vagyok mindenkor veletek (nálatok). 9.Megtudta pedig a nagy tömeg a zsidók közül, hogy ott van, és odajöttek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, aki életre keltett a halottak közül. 10. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11. mivelhogy sokan miatta mentek oda a zsidók közül és hittek is Jézusban. Ez a bibliai szakasz a lábmosásról szól. Jézus Betániában tartózkodik a leprás Simonnál, ahol jelen van Lázár és testvérei, Márta valamint Mária. Bár ezt az információt Máté evangéliumból tudjuk, amely eléggé másként meséli el az Úr lábmosását. Jánosnál maga Mária kente meg drága nárduszolajjal Jézus lábát, majd a hajával törölte le azt. Iskarióti Júdás volt az a tanítványok közül, aki hangot adott elégedetlenségének, mivel szerinte pazarlás ilyen drága olajjal megkenni egy ember lábát. De tudjuk, ezt azért mondotta, mert tolvajszellem munkálkodott benne! „Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt s az erszény nála állott és amit abba raktak, ellopkodta.” Jn.12,6 Czeglédy S. fordítása Jézus azonban tudta, hogy nem mostanában vette Mária a drága kenetet, s ráadásul a temetésre tartogatta, aminek közelségét érezhette Mária is. Egyébként Júdás érvelése nagyon gyenge lábakon áll, miszerint fő cél a szegények megsegítése. Mert az utóbbi kétezer évben semmilyen ideológia nem tűzte zászlajára, legfeljebb átmeneti ideig, hogy a szegényekért szeretne kiállni, ezért egy ilyen nagyszerű kijelentés mindig gyanús lehet. A zsidó néptömeg megtudta, hogy Jézus Betániában van, kíváncsiságtól hajtva követték őt oda is. A farizeusoknak a szándéka egészen más volt. Megszállottan gyilkolni szerettek volna már, ha lehet még Lázárt is el kellett pusztítani, aki példás bizonyítéka volt Jézus emberbaráti csodatételeire. A lábmosás történetét érdemes megvizsgálni a többi evangéliumban is, mennyi apró eltérést találni, aminek magyarázata biztosan nem az, hogy Isten szó szerint ezt akarta írásban foglalni, de az sem, hogy a Biblia csalók csalásainak szépen összeszedett gyűjteménye. A két végpont között, amelyiknek egyike sem igazság, sokféle magyarázatnak helye van. „Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom edényben drága illatos olaj (kenet) volt, és rátöltötte a fejére ott amint (az asztalnál) feküdt. A tanítványok pedig látva ezt, neheztelve rá, ezt mondták: mire való ez a pazarlás (tékozlás)? Mert drágán el lehetett volna adni és a koldusszegényeknek adni (szétosztani). Észrevette pedig (ezt) Jézus és ezt mondta nekik: mit bántjátok ezt az asszonyt? hiszen szép dolgot művelt velem, -51-
mert koldusszegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek veletek mindig, amikor ezt az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre (nézve) tette. Ámen, mondom nektek, bárhol az egész világon ahol csak hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.” Máté 26,6-13 A következő néhány sorban Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulásáról ír János evangéliuma, mely történet mind a 4 evangéliumban lejegyzésre került: 12. Másnap a nagy tömeg, amely eljött az ünnepre, meghallotta, hogy jön Jézus Jeruzsálembe, 13. pálmaágakat fogtak és kijöttek elébe és ezt kiáltották: Hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében, az Izrael királya. 14. Jézus pedig talált egy fiatal szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva: 15. ne(hogy) félj, Sion leánya, lám! a királyod jön, szamárcsikón ülve. 16. Ezeket azonban nem értették eleinte a tanítványok, hanem amikor megdicsőült Jézus, akkor jutott eszükbe (emlékeztek), hogy ezek meg voltak írva Róla, és ezeket meg is tették Vele. 17. A tömeg pedig, amely Vele volt, amikor Lázárt kihívta (előszólította) a sírboltból és életre keltette őt a halottak közül, tanúbizonyságot tett (mellette). 18. Ezért is ment elébe a tömeg, mert hallotta, hogy Ő tette a csodajelt. 19. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: nézzétek, hogy nem értek semmit (semmi hasznotok sincs), lám! A világ Őt követi (Ő utána megy)! A következő igerész arról beszél, hogy zarándok görögök szeretnének Jézussal találkozni, de Jézus megmondja tanítványainak, hogy gyakorlatilag már nincs ideje (semmire) a velük való beszélgetésre, mert elérkezett az Ő ideje, az utolsó órái. 20. Néhány görög is volt azok között, akik feljöttek, hogy imádkozzanak (imádjanak) az ünnepen, 21. ezek tehát odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték őt, ezt mondták: Uram, Jézust akarjuk látni! 22. Fülöp ment és megmondta Andrásnak, András és Fülöp mentek és megmondták Jézusnak. 23. Jézus pedig válaszolva nekik ezt mondta: eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. 24. Ámen, Ámen mondom néktek: ha a gabonamag a földbe nem hull és meg nem hal, egyedül maga marad, ha pedig meghal, sok termést hoz. 25. Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, aki gyűlöli a lelkét ebben a világban, a (világ)korszakos életre őrzi meg azt, 26. ha valaki nekem szolgál, engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgá(ló)m is, és ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. 27. Most az én lelkem megrendült, mit is mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától! De hát azért jöttem ebbe az órába, 28. Atyám, dicsőítsd meg a nevedet! És jött egy hang az égből: meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni. Jézus a tanítványoknak elmondja, mi fog történni vele hamarosan. Ha Ő nem halna meg, senki nem követné őt, egyedül maradna a hitben. Ez nagyon szomorú igazság! De Jézus halálával az igaz hit sok termést hoz. Az örök élethez vezető úton az ember meggyűlöli saját életét. A 26. versben olvasható, hogy aki Jézusnak szolgál, vagyis követi őt, együtt lesz majd az Úrral. Ez a hely pedig az Isten országa. Jehova Isten az égből szólt az emberekhez, megdicsőítette saját nevét. Ezúttal nem Jézus Krisztussal kapcsolatban szólt az emberekhez, mint korábban: „és lám! egy hang az egekből (ezt) mondta: Ez az én kedves (szeretett) Fiam, akiben kedvem telik (jótetszésem lelem)!” Mt. 3,17 „Míg ő beszélt, lám! fényes felhő borult rájuk és a felhőből lám! egy hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben jótetszésem lelem (kedvem telik), Őt hallgassátok (hallgassatok reá),” Mt. 17,5 A Jehova névről szükségesnek látszik néhány gondolatban szólni. Az ismertebb magyar nyelvű bibliafordítások közül a Károli Gáspár-féle megemlékezik Isten egyik nevéről. Míg a Jahve név több fordításban is megjelenik: Kecskeméthy István, Szent István Társulat, Csia Lajos -52-
A Jehova vagy Jahve ugyanannak a héber igének a különböző olvasata, amelyet a JHVH mássalhangzókból képez a beszélő ember, kiegészítve magánhangzókkal. A JHVH egy jelen-jövő idejű (talán múlt idejű is! „Én vagyok az Alfa és az Omega (a kezdet és a vég), mondja az Úr, az Isten, aki van és aki volt és aki eljön, a Mindenható.” Jel. 1,8 ) befejezetlen igealak. (Wikipedia) Mindig dinamikus történést fejez ki. A lesz ige dinamikus alakja, amely a létezésről mond valamit. Például válni valamivé, vagy megtörténni, lenni. Nem érdemes azon vitatkozni, hogy Jehova vagy Jahve névvel adjuk vissza Isten egyik nevét, amelyben mint létező Istent ismerhetjük meg. Mindkét névváltozat létezhet, hasonlóan a tájnyelvi kifejezésekhez. Még a héber nyelvet kutatók sem tudnak egyértelműen állást foglalni a JHVH helyes alakjáról, de az is lehet, hogy még 3 helyes alakja van! Istennek van egy másik, legalább olyan fontos és ismert neve is, mint a Jehova. „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.” 2 Móz.33,19 Jóllehet ezt a nevet, amely két tulajdonságot is takar, a könyörületet, és a kegyelmet, egyetlen héber szóval nem adják vissza a Bibliában, amint a Jahve vagy Jehova névnél ez következetesen megtalálható az Írásokban. Azonban ez a név fontosabb lehet, mint annak kifejezése, hogy Isten létezik, vagy élő Istenként utalni rá, hiszen a könyörületéről ismerni valakit mélyebb, bensőséges viszonyt is jelent. Maga Isten volt az, aki megmondta Mózesnek, hogyan hívják őt: „Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről” 2 Móz.3,13-15 „Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat: És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.” 2 Móz.34,5-7 Az első idézetben Isten a létezőként mutatkozik be Mózesnek és a népnek. Később a kegyelmező Istenként azonosítja magát és kiáltja saját nevét Mózesnek. Isten azt is megmondja, nem egyféle, ugyanazon néven ismerték őt a múltban: „Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.” 2 Móz.6,3 29. A tömeg amely ott állt és hallotta, ezt mondta: dörgés lett, mások ezt mondták: angyal szólt neki. 30. Jézus válaszolt és ezt mondta: nem értem lett ez a hang, hanem értetek. 31. most van ítélete e világnak, most vetik ki e világ vezetőjét 32. és én, ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok. 33. Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, hogy milyen halállal fog meghalni. 34. A tömeg így válaszolt neki: mi hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus megmarad a (világ)korszakra és hogyan mondod te, hogy az Emberfiát fel kell emelni? Ki ez az Emberfia? 35. Jézus ezt mondta nekik: még egy kis ideig a fény köztetek (bennetek) van. Jár(kál)jatok, míg a fény nálatok van, nehogy a sötétség titeket elborítson, mert aki a sötétségben jár(kál), nem -53-
tudja hová megy, 36. amíg a fény nálatok van, higgyetek a fényben, hogy a fény fiai(vá) legyetek. Ezeket szólta Jézus és elment, elrejtőzött tőlük. 37. Jóllehet annyi csodajelt tett előttük, nem hittek benne, 38. hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amelyet mondott: Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? és az Úr karja kinek lett kijelentve (leleplezve)? 39. Azért nem voltak képesek hinni, mivelhogy ismét megmondta Ézsaiás: 40. megvakította a szemeiket és megkeményítette (kérgessé tette) a szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel és ne értsenek szívükkel és meg ne térjenek (meg ne forduljanak) és meg ne gyógyítsa őket. 41. Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az Ő dicsőségét és szólt Őfelőle. 42. Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. 43. Mert inkább szerették az emberek dicsőségét (dicséretét), mint az Isten dicsőségét (dicséretét). 44. Jézus pedig kiáltott és ezt mondta: aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött 45. és aki engem szemlél, szemléli azt, aki engem küldött, 46. én fényként jöttem a világba, hogy mindenki, aki hisz bennem, nehogy a sötétségben maradjon. 47. És ha valaki hall(gat)ja a beszédeimet és nem tartja (őrzi) meg, én nem ítélem el azt, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem (üdvözítsem) a világot. 48. Aki félretesz engem és (netán) nem fogadja el az én beszédeimet, van annak, aki elítéli azt, az Ige, amit szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. 49. Mivel én magamból nem szóltam, hanem aki küldött engem, maga az Atya adott nekem parancso(lato)t, mit mondjak és mit szóljak 50. és tudom, hogy az Ő parancs(olat)a a (világ)korszakra szóló élet. Amiket tehát én szólok, azt úgy szólom, amint az Atya beszélte nekem. A 29. versből megtudható, még Isten hangját sem mindenki észlelte annak ami volt. Aki dörgésnek vélte, az az ember biztosan beteg volt, mert rosszul hallotta Isten hangját. Persze leggyakrabban a más értelmezések oka abból származik, ha az emberek tagadják az adott xy létezését, valami külső dologra hivatkozva azt állítják, ők másként értették azt. A veszélyesebb beállítottság az igazság szempontjából éppen az, ha az ember az alapokat kérdőjelezi. Akik angyal hangját hallották Jézushoz szólni azok alkotják a hitetlenek csoportját. Mert amíg nem látják Istent, nem lehet egyértelműen állítani, hogy ő szólt, gondolják ők. Mások akik ugyanígy vélekednek, azért teszik, mert azelőtt Isten csak Mózeshez beszélt, általában nem lehetett hallani a hangját, ezért gondolják angyali beszédnek, amit hallottak. Utóbbi kifogás a racionális, de még mindig hiányzik belőle az, hogy arra is figyelni tudnának az így vélekedők, hogy miről beszélt a hang. Kimondta, hogy megdicsőíti a Jehova vagy a Kegyelmező Isten nevét! Ezt csak Isten tehette meg átverés nélkül. A 31. versben a világ vezetője (Pl. Kecskeméthy ford.: fejedelme) vettetik ki. A világ fejedelme kifejezés még 3 bibliai versszakban fordul elő az Újszövetségben. „nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme, és bennem nincs semmije” Jn.14,30 „az ítéletről pedig, hogy e világ fejedelme el van ítélve.” Jn.16,11 „amelyekben egykor jártatok a (világ)korszak (aion) folyása szerint, a levegőbeli hatalomnak az engedetlenség fiaiban most működő szellemnek fejedelme szerint,” Efézus 2,2 Az idézetekből következtethető, hogy Sátánról, az Ördögről, a Gonoszról beszél Jézus, mikor azt mondja, hogy a világ fejedelme most vettetik ki (a Mennyből). Amikor Jézust megfeszítik, mindenek felett uralkodik, vagyis magához vonzza a világot (32. vers). Ismét vitába szállnak a zsidók a Mesterrel. Ki az Emberfia és mivel tudná alátámasztani, hogy Krisztusnak a világban meg kell halnia? Jellemző a vitatkozókra, hogy nem akarják feladni -54-
korábban megszerzett hitüket. Valójában sohasem akarják feladni hitüket! A kérdés, miszerint a Törvény azt mondja Krisztusról, hogy sosem hal meg, csak kifogás lehetett a részükről. Mert a több mint 3 év alatti földi szolgálatában Jézus annyi csodát tett, hogy nem volt már olyan ember, aki még nem hallott róla, elgondolkozhatott felőle. De a vitatkozó embert csak a jelen érdekli, milyen kérdésre milyen választ kap. A valóságnak nincs súlya a vitatkozó ember szavaiban. Jézus ezen okból nem válaszol úgy az őt kérdezőknek, hogy egyenrangú partnerként tekintse őket, hiszen rosszakarókkal nincs értelme gondolatokról beszélni, mert ők nem gondolat szerint beszélnek ellenfelükkel. A 36. versben írottak szerint Jézus még el is rejtőzött a kérdezősködő tömegtől. Bizony, ha másokat nem a gondolataink érdekelnek, főleg ha egy csoportról van szó, halálos ellenségnek számítunk! Említésre méltó, hogy ami Jeruzsálemben a tömegben történt az Úrral, az Ézsaiás jövendölésének megfelelően történt, de nemcsak arra a szituációra vonatkozóan teljesedett be, mert Jézus sokszor megtapasztalta a mélységes hitetlenséget, úgy ahogy Ézsaiás prófétálta. A 42. versben az író ismét megemlíti, hogy még a vezetők közül is hittek Jézusnak, de a farizeusok miatt és a kilátásba helyezett kitagadástól való félelem erősebb személyiség-formáló erő volt, mint Jézus beszédei. Ennek végső oka, hogy Isten dicsősége kevésbé volt fontos, mint az embereké, csak a magyarázatot olvasva nem megérthető, mi játszódik le az ember lelkében efféle döntési helyzetekben. De rövid gondolat-túrával a lelki oldalon zajló események is feltárhatók. A 44. verstől Jézus tanítása olvasható, amit mégis csak megtett úgy, hogy kiabált. Ez már az utolsó óráiban történt, amikor még volt annak esélye, hogy némelyeket maga mellé állít, vagy legalább nem lesznek ellene, mert az is nagy áldás rájuk nézve. A kiabálva tanítás csak azért nem bűn, hiszen rengeteg ember figyelmét szerette volna vele felkelteni, és nem sokkolni akarta a zsidó járókelőket, hogy érzelmi nyomástól hajtva engedelmeskedjenek neki, vagy csupán meggyőzze őket az igazáról. Nagy, nyílt tereken a tanítás szerves része a nagy hangerő, amivel érdeklődést lehet felkelteni. Ma ezt helyettesítheti például egy hangosbeszélő, hangtechnikai erősítő berendezés és sok egyéb újkori technológia.
-55-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 13. fejezet 1. A húsvét (pászka) ünnep előtt tudta Jézus, hogy eljött az Ő órája, hogy átmenjen ebből a világból az Atyához, mivel szerette az övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. 2. És egy vacsora alkalmával, az ördög (átdobó) már beledobta a karióti Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy kiszolgáltassa (átadja) Őt. 3. Jézus, tudatában annak, hogy az Atya mindent a kezébe adott neki, és hogy Ő az Istentől jött és az Istenhez megy, 4. felkelt a vacsorától és levette a felsőruháját, fogott egy lenvászon kendőt (törlőt) körülkötötte magát, 5. azután vizet töltött egy mosdótálba és elkezdte mosni a tanítványok lábait és megtörölni azzal a lenvászon kendővel (törlővel), amellyel körül volt kötve. 6. Elérkezett így Simon Péterhez, aki ezt mondta neki: Uram, te mosod meg az én lábaimat? 7. Jézus válaszolt és ezt mondta neki: amit én teszek, te nem érted jelenleg, de ezután majd megérted. 8. Péter ezt mondta neki: (egyáltalán) nem mosod meg az én lábaimat a (világ)korszakban. Ezt válaszolta neki Jézus: ha nem moslak meg téged, nincs részed velem, 9. (ekkor) így szólt hozzá Simon Péter: Uram, ne csak a lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is! 10. ezt mondta neki Jézus: aki megfürdött, annak csak a lábait kell (szükséges) megmosni, különben egész tiszta, ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11. Mert tudta, ki az, aki kiszolgáltatja (átadja) Őt, ezért mondta, hogy: nem vagytok mindnyájan tiszták. 12. Amikor tehát megmosta a lábaikat és felvette a felsőruháját, újra leült (letelepedett) és ezt mondta nekik: tudjátok mit tettem veletek? 13. Ti így hívtok engem: Tanítómester és Úr, és (eszményi) szépen mondjátok, mert az vagyok. 14. Ha tehát én, az Úr és a Tanítómester, megmostam a ti lábaitokat, ti is tartoztok egymásnak megmosni a lábait. 15. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyétek. 16. Ámen, Ámen mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb uránál, sem a küldött (követ) nem nagyobb annál, aki küldte őt. 17. Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek, ha megteszitek. Jézus földi ittlétének a végéhez közeledik János evangéliuma. Jézus megünnepli tanítványaival az utolsó pászkát vagy húsvétot. A keresztény hitben ezt az aktust nevezik utolsó vacsorának. A 13. fejezet az utolsó vacsora estéjén történt egyéb eseményeket örökíti meg. Jézus a vacsora elfogyasztása után megmossa a tanítványok lábait. Pétert foglalkoztatja, miért teszi ezt Jézus velük, mi a jelentősége, de Jézus megmondja, hogy azt Péter jelenleg nem érti. Jézus a válasszal nem váratja meg tanítványait, megmondja, hogy miért mosta meg a lábaikat. Példát hagyott a tanítványoknak, hogy ezt tegyék meg egymással. Nem egy nehezen teljesíthető dolgot kért Jézus a későbbi hívektől, de az is biztos, hogy nem csak szimbolikus cselekvést mutatott be nekik az Úr. Önmagától Jézus nem magyarázza meg, miért cselekedjék ezt, csak annyit mond, hogy a rabszolga nem nagyobb az uránál, s ha megmossák egymás lábait boldogok lesznek. Tehát ő nem akart mindenképp a tanítványok értelmére hatni, hogy bonyolult levezetéssel keressék az ószövetségi előképeket, úgy is boldogok lehetnek, ha megteszi azt, amire kérik őket, még ha annak a jelentése ismeretlen vagy nincs is, vagy esetleg titok! Péter mégsem érte be azzal, hogy ne tudná meg, miért teszi ezt Jézus, mivel indokolja a tettét. A 8-11. versekben Jézus a tisztaságot nevezi meg oknak, amiért meg kell mosnia tanítványai lábát. Mert ha nem mossa meg, akkor tisztátalanok maradnak és -56-
nem kerülhetnek Isten országába. De már csak a lábait kell megmosni a megkeresztelt embernek, mert az alámerítéssel (fürdés) újjászületik az ember, ezért nem kérdés, hogy tiszta-e, vagy nem. Alámerítéskor a lábak is megtisztulnak, éppen ezért nem volna rá szükség, hogy az ember lábát külön is megmossák. A lábmosásnak ezért az a szimbolikus értelme, hogy a tanítványok alázatos magatartás mutassanak egymás iránt. A lábmosás tehát szimbolikus jelentéssel bíró, Jézus példát hagyó szándékának tulajdonítható. A cselekvés végrehajtásának oka a teljes tisztaság megszerzése. 18. Nem mindnyájatokról mondom, én tudom (ismerem), kiket választottam ki, hanem hogy beteljesedjék az Írás: aki a kenyeremet eszi, felemelte ellenem a sarkát. 19. Már jelenleg megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy higgyétek, hogy én vagyok. 20. Ámen, Ámen mondom nektek: aki befogadja, ha valakit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 21. Amikor ezeket mondta Jézus, megrendült lett szellemében és tanú(bizony)ságot tett és ezt mondta: Ámen, Ámen mondom nektek: hogy egy közületek kiszolgáltat (átad) engem. 22. Egymásra tekintettek ekkor a tanítványok, bizonytalanok lévén, kiről mondja. 23. A tanítványok közül pedig egy a Jézus kebelén nyugodott, aki Jézus szeretett, 24. (fejével) intett ennek Simon Péter és mondta neki: mondd, ki az, kiről mondja? 25. Ő pedig Jézus kebelére hajolva ezt mondta neki: Uram ki az? 26. Jézus válaszolt, ezt mondta neki: az, akinek a bemártott falatot adom majd. Bemártván a falatot, fogta és odaadta iskarióti Júdásnak, a Simon fiának 27. és a falat után bement abba a sátán, ezt mondta azért neki Jézus: amit teszel, tedd gyorsabban. 28. De ezt az asztalnál fekvők közül senki sem értette, miért mondta neki. 29. Mert egyesek azt gondolták, hogy mivel a pénzes táska Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: vásárold meg amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy valamit adjon a koldusszegényeknek, 30. az pedig elvette a falatot, kiment mindjárt, már éjszaka volt. 31. Amikor pedig kiment, ezt mondta Jézus: most dicsőült meg az Emberfia, az Isten is megdicsőült benne, 32. ha az Isten megdicsőült benne, az Isten is megdicsőíti Őt majd önmagában és mindjárt megdicsőíti Őt. 33. Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok, keresni fogtok engem és amint mondtam a zsidóknak, hogy ahová én megyek, ti oda nem jöhettek, nektek is mondom jelenleg. 34. Új parancso(lato)t adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást! 35. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt. 36. Ezt mondta neki Simon Péter: Uram, hová mégy? ezt válaszolta neki Jézus: ahová megyek, nem követhetsz most engem, de később követni fogsz. 37. Péter ezt mondta neki: Uram, miért nem követhetlek jelenleg? a lelkemet érted adom majd. 38. Jézus így válaszolt: a lelkedet értem fogod adni? Ámen, Ámen mondom neked, nem szól a kakas addig, mígnem háromszor megtagadsz engem. A 18. és a 21. versben Jézus az áruló Júdásról beszél tanítványainak. Az egész vacsorát átszőtte Iskarióti Júdás árulásáról való burkolt beszéd és a figyelem ráhelyezése is. (11. vers) A tanítványok kíváncsiak voltak melyik tanítványról mondja ezt Jézus. Péter Jánostól kérdezi, aki Jézus ölében feküdhetett, mint szeretett tanítvány. Végül János kérdezi meg a Mestert, ki az közülük, aki kiszolgáltatja. Sátán belebújt Júdásba aki otthagyta a vacsorázó társaságot, hogy elárulhassa Jézust. Az érdekessége az egész történésnek, hogy a tanítványok nem értették, hogy Jézus miféle kiszolgáltatásról beszél és mi játszódik le előttük. Pedig Jézus többször utalt erre az eseményre, mégsem emlékezett rá egyetlen tanítványa sem!
-57-
„Jézus válaszolt nekik: nemde én titeket, a tizenkettőt választottalak ki és egy közületek ördög (diabolos, azaz szétdobáló), Ezt pedig Júdásról mondta, a karióti Simon fiáról, mert ez lett kiszolgáltatója, pedig egy volt a tizenkettő közül,” Jn.6,70-71 A 34. versben Jézus új parancsolatáról olvashatnak, amelyet a tanítványainak ad. Nemcsak Istent és felebarátaikat kell szeretniük, hanem egymást úgy, ahogyan Krisztus szerette őket. A 36. versben Péter ugyanúgy ahogy a zsidók tették megkérdi Jézust, Uram hova mégy? Szinte semmiben sem mutatott fel több hitet, mint mások, akiket nem választott ki Jézus! A tanítványok ezért sokszor megtapasztalták Jézus feddését, dorgálásait, hiszen nem változtak semmit az idő során. Még egy jellegzetességre figyelhet fel az olvasó, ami az eddigi bibliaolvasás során is furcsán hathatott az érzéseire. Ez egy újabb szövegfordítási anomália. A kérdezte és a mondta szavak következetlen, de szándékos félre fordítása. Ezzel a fordítói szándékkal például olyan szavakat tudtak Jézus szájába adni, ami igazságtalan beszédre vall. Közismert, ma is használt igazságtalan szófordulat a „te mondtad” vagy a „te mondod”, mikor a kommunikáló fél kérdező szerepben van. „Megszólalt pedig Júdás, az áruló, ezt mondta: tán csak nem én vagyok az, Rabbi? Ezt mondta neki (Jézus): te mondtad” Mt. 26,25 „Ezt mondta hát neki Pilátus: tehát király vagy Te? ezt válaszolta Jézus: te mondod, hogy én király vagyok, én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanú(bizony)ságot tegyek a való(igaz)ságról, mindenki, aki a való(igaz)ságból van, hallgat az én hangomra,” Jn.18,37 De mivel lehetne helyettesíteni ezt a szófordulatot? Például: te gondoltál erre, te gondolod. Kérdéssel visszaadva: Ezt gondolod? Ezt mondtam? Nem olyan jelentős személyiségformáló, hittel foglalkozó könyvírói munka, ha az ember csakis a fordítókat szapulja. Azonban sehol nem olvashatnak arról, hogy valaki komolyan górcső alá vegye azt, amit az igazság „ferdítői” végeztek, mert a károkozásban hatékonyan jártak el, hogy a Bibliát először kezébe vevő olvasó hiteltelen, hazug, csaló figurának tartsa Jézus Krisztust. Ennek a módszernek a bevetésével akkora hitehagyást értek el, mintha a szent szöveghez saját gondolataikat fűzték volna hozzá, vagy fontos szövegrészeket egyszerűen kitöröltek volna a helyükről! A fejezet azzal fejeződik be, Jézus közli Péterrel, hogy még ő is árulója lesz neki, ez azonban hitehagyás és nem gonoszság, mint amit Iskariótes Júdás tett az Úrral. (38. vers)
-58-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 14. fejezet 1. Ne nyugtalankodjék (háborogjék) a szívetek, higgyetek az Istenben, bennem is higgyetek. 2. Az én Atyám házában sok tartózkodóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek, mivelhogy elmegyek, hogy helyet készítsek nektek 3. és ha elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek 4. és ahová én megyek, az utat tudjátok. 5. Ezt mondta neki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan tudhatnánk az utat? 6. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az út és a való(igaz)ság és az élet, senki sem jut az Atyához csak rajtam keresztül (általam). 7. Ha ismernétek engem, az Atyámat is ismernétek, de jelentől (mostantól) ismeritek Őt, (és) láttátok is. Ez a fejezet Jézus beszédein kívül eseményt nem mesél el. A fenti szakasz Jézusnak az Atyához költözéséről szól. Jézus halála után a Mennyben készíti el a helyet az őt követőknek, majd valamikor visszajön, hogy magával vigye, magához vegye a tanítványait. Jézus megfogalmazza, hogy olyan helyre készül és olyan úton lehet oda jutni, amit csalással, lefizetéssel, gyors autóval, űrhajóval, az ember halálával sem képes elérni, az útra rátérni. Csakis a Jézus Krisztusban való hit vezet a Mennybe és a hit jelenti az utat, ezért vezet Krisztuson keresztül az út az Atyához. A 7. versben Jézus azt állítja, a tanítványok az Atyát is látták! A továbbiakban ezt meg kell magyaráznia, de ezt a magyarázatot még napjainkban sem könnyen értik meg a hitükkel vívódó keresztények. 8. Ezt mondta neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég nekünk, 9. Jézus ezt mondta neki: ennyi ideig veletek vagyok és nem ismersz engem Fülöp? aki látott engem, látta az Atyát, hogy mondhatod: mutasd meg nekünk az Atyát? 10. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól szólom. Az Atya pedig, aki bennem lakik (marad),teszi a munkáit. 11. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában (vagyok), és az Atya bennem (van). Ha (netán) nem, magukért a munkákért higgyetek. 12. Ámen, Ámen mondom nektek, aki hisz bennem, ugyanazokat a dolgokat (munkákat) teszi majd, amelyeket én teszek (és) nagyobbakat is tesz majd, mivelhogy én az Atyámhoz megyek 13. és bármit kértek az én nevemben, azt megteszem, hogy megdicsőüljön az Atya a Fiúban, 14. ha pedig valamit kértek tőlem a nevemben, én meg fogom tenni. A probléma abból adódik, ha ezt a bibliai szakaszt az ember úgy akarja értelmezni, mintha eddig nem volna ismerete az Ószövetségről és Jézus korábbi tanításáról. Az Atyát, aki tehát maga Isten, senki nem láthatja élvén: „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.” 2 Móz.33,20 Ehhez az idézethez képest újdonság ebben a bibliai szakaszban nem hangzik el, ellentmondásszerű kijelentést kell értelmezni. Az viszont nem változtat a régi igazságon. Istent senki nem láthatja. Az Atyát látni nyilvánvalóan szimbolikusan lehet! De mi lenne olyan újdonság, ami változtatna az ószövetségi tudáson? Például az Atyát akkor láthatja az ember, ha már feltámadott, vagy Jézus láthatja csak. János evangéliuma 14. fejezetében inkább az vált kérdésessé, hogy látható az Atya, avagy mégsem. Más megközelítéssel is megismerhető, hogy az Atyaisten nem Jézus testében lakik. Mert bármi ami egy ember testében lakik, nem lehet olyan, mint a gazdatest. Attól mindenképpen kisebb. Minden élőlénynek van egy működő (vagy nem működő) lelke is, ami szintén különbözne a gazdatest lelkétől, hiszen más testben tölti ki a rendelkezésre álló teret, valamint az utóbbi lélek létezésében ráutalt lenne a gazdatestre illetve annak lelkére. Isten pedig semmi esetre sem függ -59-
Jézustól. Jézusról biztosan tudni, hogy Ő isten fia, tehát függés csakis fordítva képzelhető el. A 12. vers olyan dolgot hangoztat, amit egyetlen vallás sem tűzött a zászlajára, hogy képes azokat a tetteket megcselekedni, amit Jézus, sőt még nagyobbakat is. A kisebb cselekedetek végrehajtása sem Jézus példája alapján valósult meg nagyon sok esetben és vallásban. Hát még azt állítani, hogy egy vallás több démont kiűz, mint maga Jézus tette, netán több halottat támasztani fel, mint Jézus és apostolai együttvéve, vagy testi fogyatékos emberek végtagjait visszaadni, vagy megteremteni, ha még sosem volt nekik. Nem kevésbé kis feladat Jézus tanítványává tenni gonosz tömeggyilkosokat, pedofilokat, ámokfutókat, háborús bűnösöket, és még lehetne sorolni a hajmeresztő, lehetetlennek tűnő feladatokat. A 13-14. vers alapján biztosan állítható, hogy bármit kérhetnek Jézustól, a tanítványai meg is fogják kapni a lehetetlennek tűnő dolgokat is. Sajnos a kishitűség annyira elhatalmasodott az embereken, hogy még adott betegségükből sem próbálnak meg a hit erejével meggyógyulni, ezért van mit tanulni a tanítványoktól. 15. Ha szerettek engem, az én parancs(olat)aimat őrizzétek meg, 16. és én kérni fogom az Atyát és más Segítőt (Védőt) ad nektek, hogy veletek legyen a (világ)korszakba, 17. a való(igaz)ság Szellemét, akit a világ nem képes befogadni, mivelhogy nem látja azt (és) nem is ismeri, ti ismeritek mivelhogy nálatok marad és bennetek lesz. 18. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok, 19. még egy kis idő és a világ engem többé nem lát, ti pedig láttok engem, mert én élek (és) ti is élni fogtok. 20. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az Atyámban vagyok és ti bennem és én bennetek. 21. Aki magánál tartja (bírja) a parancsolataimat és megőrzi azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az Atyám (és) én is szeretem őt és kijelentem (láthatóvá teszem) annak magam. 22. Ezt mondta neki Júdás, nem a karióti: Uram (és) mi történt, hogy nekünk készülsz kijelenteni (láthatóvá tenni) magadat és nem a világnak? 23. Jézus ezt válaszolta neki: ha valaki szeret engem, Igémet (szavaimat) megőrzi (és) az Atya is szereti őt, és hozzá megyünk és maradandó lakást szerzünk (készítünk) nála, 24. aki (netán) nem szeret engem, Igémet (a szavaimat) nem őrzi meg, az Ige, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött, az Atyáé. 25. Ezeket szóltam nektek, amíg veletek vagyok (nálatok maradok). 26. A Segítő (Védő) pedig, a Szent Szellem, akit elküld majd az Atya a nevemben, az titeket megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent (emlékeztet rá), amiket mondtam nektek. 27. Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek, nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne háborogjon (nyugtalankodjék) a szívetek és nehogy elcsüggedjetek, 28. hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek (és) vissza is jövök hozzátok: ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam, 29. és most megmondtam nektek, mielőtt meglenne (megtörténne), hogy ha meglesz (bekövetkezik) higgyetek, 30. nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme, és bennem nincs semmije, 31. de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és amint parancsolta (meghagyta) nekem az Atya, úgy teszek: keljetek föl, menjünk el innen! Aki tehát szereti Jézus Krisztust, megőrzi a parancsolatait. Jézus ígéret tesz, hogy nem hagyja magára a tanítványokat, elküldi a Segítőt, az Igazság Szellemét. A világi emberek nem tudnak a Segítőről, mert nem ismerik. De hát olvastak róla! Az ismeret nem információt jelent, manapság nagy tévedésben vannak az emberek a tudni-ismerni kategóriával kapcsolatban. Ha a tanítványok azért ismerik a Segítőt mert bennük lakik, az tapasztalati ismeretet feltételez, nem valamiféle mennyiségi kategóriát jelent. (17. vers) A továbbiakban az Atya és a Fiú viszonya a szeretethez valamint az emberek viszonya a szeretethez téma kerül részletesen kifejtésre. A 26. versben ismét a Szentlélek kerül szóba, akit az Atya küld el Jézus nevében, és emlékezteti a tanítványokat arra, ami -60-
a múltban történt velük és Jézussal amíg a Földön tartózkodott. Emlékeztetni valamire az embert csak személy képes, puszta energia, erő nem tudná ezt megtenni. Ezen felül tanít is a Szentlélek! Ennek ellenére a 4 evangéliumban láthatólag hibák fordulnak elő az események pontos leírását illetően. Mégsem szabad hazugságnak tartani a Szentírás szövegét. A Szentlélek biztosan elvégezte a feladatát, segített emlékezni a tanítványoknak, akik közül csak Máté és János volt Jézus kiválasztott tanítványa. De még őket is sokszor megfeddte az Úr mert nem volt hitük, vagy például szeretet nem volt bennük. Minden hiány jelentkezni fog a gondolkozásban és az emlékezetben. A Szentlélek igazságát félre lehet tenni, majd a hiányos gondolkodás helyettesítő szerepével hibát hibára halmozhat a legjobb szándékú és jóakaratú ember is. Attól nem szabad megijedni, hogy a tanítványokat elérhetetlenül tökéletes embernek tartsuk, az emberi tökéletlenséggel sok megmagyarázatlan nehézségre megtalálni a racionális magyarázatot. A 28. versben Jézus éppen a szeretetlenséggel magyarázza, hogy a tanítványok nem örülnek, hogy mesterük „elhagyja” őket. A 30. versben Jézus újra figyelmeztet, a világ fejedelme már úton van. A világ fejedelme nem ura a Föld lakóinak, hiszen: „Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel. Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.” Zsolt. 47,7-9 „Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld! Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal. Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, Az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.” Zsolt. 96,9-13 „És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.” 2 Krón. 20,6 A világ fejedelme uralkodik az övéin. A démonok seregén, akik több milliárdnyian vannak, még az állatok testét is megszállva tarthatják. A földi világba vettetés akkor történt, mikor Jehova Isten megdicsőítette saját nevét Jeruzsálemben, Jézus utolsó, tömeghez intézett beszédét követően. Az apostolok is írtak a világ fejedelmének uralkodásáról: „melyekben egykor éltetek e világ folyása szerint, a levegőn uralkodó és a hitetlenség fiaiban most munkálkodó lélek fejedelme szerint.” Ef.2,2 Raffay Sándor fordítása A levegőn uralkodás, vagy a levegőég uralkodója kifejezéssel nem a tartózkodási helyet jelöli az Írás, mert 3 tartózkodási helyet lehet elkülöníteni a Bibliában: A földet, az eget, vagy Mennyet és az alvilágot (pokol). Ezek egyike sem illeszthető rá a levegőégre. Jobb ötlet híján arra gondolok, hogy Sátán a Semmi Uralkodója lehet. Sem a világ élettelen elemeit, folyamatait nem irányítja, de az embereket sem tudja uralni, mert nem ismeri tökéletesen az őket irányító törvényeket, hisz ő semmit nem teremtett a világból. A démonok az ő hívei, akik az ember testébe tudnak költözni és így az Ördög közvetve befolyása alatt tud tartani több milliárd embert!
-61-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 15. fejezet 1. Én vagyok a valódi (igazi) szőlőtőke és az Atyám a szőlőműves, 2. minden szőlővesszőt, amely bennem nem hoz gyümölcsöt, lemetsz és minden gyümölcstermőt megtisztít, hogy több gyümölcsöt teremjen (hozzon), 3. ti már tiszták vagytok az Ige által, amit szóltam nektek. 4. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem hozhat (nem képes hozni) gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5. Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mivelhogy nálam nélkül (tőlem elválasztva) nem tehettek (nem vagytok képesek tenni) semmit. 6. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik (kihajítják) mint a szőlővesszőt és elszárad és összegyűjtik ezeket és a tűzbe dobják és elégnek. 7. Ha énbennem maradtok és az én beszédeim tibennetek maradnak, amit csak akartok, kérjetek és meglesz nektek. 8. Ebben dicsőül meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és így lesztek nekem tanítványaim. A fentiekben az igazi szőlőtőkéről szóló hasonlat olvasható. Jézus a szokásához híven megmagyarázza, hogy mit jelentenek a hasonlatban megemlített elemek. Eszerint az Atya a szőlőműves, Jézus az igazi szőlőtő, a szőlővesszők a tanítványok illetve az emberek, akik különbözőképpen teremnek gyümölcsöt. A hasonlat tanúsága, hogy csak a tanítványok képesek gyümölcsöt teremni, mert nem szakasztották le őket a szőlőtőről. Ugyanis a tökéletes hithez Jézusra kell figyelni, mellette maradni, tanulni tőle, de ugyanilyen fontos, hogy Jézus Krisztus is az egyénben maradjon (5. vers), mert nélküle, az ő hiányában semmit nem képes az ember elérni. Amiről az 5. vers elmélkedik, nevezhetjük kétirányú hitnek, ahol nincs kitüntetett vagy főirány kijelölve. A 6. versben a lenyesett szőlővesszők végső sorsáról is említést tesz az evangélium írója, vagyis tűzbe vetik és elégnek azok. Mivel a hasonlatban minden elemnek van megfelelője, a hitetlen emberekről írja az evangélium, hogy mire számíthatnak, akik tehát Jézustól függetlenül, elválasztva élnek. A 7. vers szerint Jézusnál maradva és megtartva azt, amit szabályként vagy parancsolatként kér minden tanítványától, nem lehet lehetetlent kérni az Istentől. Isten dicsősége egyik forrásának az emberek gyümölcsöző cselekedetei számítanak. Tehát az imában is kifejezheti az ember, hogy Istennek kijár a dicsőség, mert bölcs, igazságos, nagy hatalmú, de a jó cselekedetek hatására dicsőül meg, s ráadásul ekkor lehet beszélni arról, hogy az ember Jézus Krisztus tanítványai közé tartozik. 9. Amint szeret engem az Atya, én is úgy szeretlek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. 10. Ha az én parancs(olat)aimat megtartjátok (megőrzitek), megmaradtok az én szeretetemben, mint én az Atyám parancs(olat)ait megtartottam és megmaradok az Ő szeretetében. 11. Ezeket szóltam nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen és a ti örömötök teljes legyen. 12. Ez az én parancs(olat)om, hogy (úgy) szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. 13. Ennél nagyobb szeretet senkiben sincs, mintha valaki lelkét adja oda barátaiért. 14. Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek azt, amit én parancsolok nektek. 15. Többé nem mondalak titeket rabszolgáknak, mivelhogy a rabszolga nem tudja, mit tesz az ő ura. Titeket pedig barátoknak mondottalak, mivelhogy mindeneket amiket hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek (megismertettem veletek).
-62-
16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármire kéritek az Atyát az én nevemben, megadja nektek. 17. Ez(eke)t parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. 18. Ha a világ titeket gyűlöl, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. 19. Ha a világból volnátok, a világ kedvelne mint a sajátját, de mivelhogy nem a világból vagytok, hanem én választottalak (válogattalak) ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. 20. Emlékezzetek az Igére, amelyet én mondtam nektek: a rabszolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd. Ha az én Igémet (szavamat) megőrzik (megtartják), a tiéteket is megőrzik (megtartják) majd, 21. de mindezeket az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. 22. Ha nem jöttem volna és nem szóltam volna, bűnük nem volna, de most nincs mentség bűnükre. 23. Aki engem gyűlöl, az én Atyámat is gyűlöli. 24. Ha azokat a dolgokat (munkákat) nem tettem volna közöttük, amelyeket senki más nem tett, bűnük nem volna, de most látták is, gyűlöltek is, engem is, Atyámat is, 25. hogy beteljesedjék az Ige (a szó), amely az ő törvényükben van megírva, hogy: gyűlöltek engem ok nélkül. 26. Amikor eljön a Segítő (Védő) akit én küldök nektek, az Atya mellől, a való(igaz)ság Szelleme, amely az Atya mellől megy ki, az tesz (tanú)bizonyságot rólam, 27. de ti is (tanú)bizonyságot tesztek, mivelhogy kezdettől fogva velem vagytok. A 9-12. versben az Atya, Jézus és a tanítványok egyenrangú, partneri viszonyairól folyik az elmélkedés. Mert csak a partnereket jellemzi az egyenlőség valamiben, s a versben a szeretet azonos súlyáról van szó. Majd Jézus, az egyenlőségnél bensőségesebb, ezért erősebb viszonynak tartja kapcsolatát a tanítványival, barátainak mondja őket. A baráti kapcsolatot az jellemzi, hogy mindent amit az ember tud vagy hisz, továbbadja barátjának. Nem változtat meg semmit és nem csapja be barátait, s aki meghalni is kész barátjáért abban a szeretet is maximális a másik ember iránt. A baráti kapcsolatra jellemző még, hogy amit elvárnak az embertől, azt megteszi, mert nem pusztán hitbeli közösséget jelent a barátság. Nem létezhet baráti kapcsolat a szeretet bizonyos foka nélkül, míg a munkatársi kapcsolatban nem muszáj szeretetet közvetíteni, de ahhoz is szükséges például az igazmondás, a partnerség, a bizalom… A 18. verstől a gyűlölet elszenvedéséről is szót ejt Jézus. Mert akit a világ nem gyűlöl, biztosan nem lesz tanítványa Krisztusnak. Még akit gyűlöl, az sem biztos, hogy jó tanítvány lesz, ha egyáltalán szeretne tanítvány lenni! Természetesen ok nélkül gyűlölik az embert, akiben a hitetlen világiak hamar felismerik a hitet. Mindezeket Jézus neve miatt teszik (21. vers), jóllehet az ember, akit gyűlölnek, valószínűleg ezt nem is tudja. A 19. versből azonban hitet meríthet az egyén, aki megtapasztalta a gyűlöletet, holott ő nem akart rosszat tenni mással, Jézus már élete kezdetétől kiválasztotta őt, hogy legyen a földi követe. Erről a választásról tudni nagyszerű dolog, de elfogadni, alávetni magát Jézusnak, vagy akárki más óhajának legalább ekkora nehézséget jelenthet. Az istenhit mindig kétirányú, kölcsönös, partneri viszonyt jelent, a felek a másik féllel szemben alárendelődőek, készek megtenni, amit a másik kér tőlük. De minden szabadon választható a kapcsolatban, ezért el is lehet távolodni Jézustól, a hittől. Jézust tisztelték „a tanaiért” még azok is, akik nem hittek neki abban, hogy Isten küldte az emberek közé, hogy őket szolgálja. Ebből következik, hogy tanítványainak mondatait is megjegyzik és nemzedékről nemzedékre idézik, hivatkoznak rájuk, tanítják a gyermekeiknek. Micsoda kiváltság ez, jó, ha az ember a nyomorgatás, szorongatás közepette ezekre gondol, eszébe vési, mert kitartását köszönheti ennek! (20. vers) Jézusról a Szentlélek is, meg a tanítványi is tanúságot tesznek. Ez azért fontos kijelentés, mert nem muszáj győzködni az embereket az igazságól, néha bőven elég a személyes tanúságtétel, hogy általa hitelesnek mondhassák a Bibliát és Jézus szavaira kétezer év után is Áment (bizony ám) lehessen mondani. -63-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 16. fejezet 1. Ezeket szóltam nektek, hogy meg ne botránkozzatok (kelepcébe ne essetek), 2. a zsinagógából kizárnak titeket, de eljön az óra, amikor mindenki, aki megöl titeket, azt gondolja, hogy Istennek tesz szolgálatot vele 3. és mindezt azért teszik, mivelhogy nem ismerik sem az Atyát, sem engem, 4. de ezeket (azért) szóltam nektek, hogy amikor eljön az óra, emlékezzetek, hogy én megmondtam nektek. Ezeket pedig kezdettől fogva nem mondtam, mivelhogy veletek voltam, 5. most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem és senki közületek nem kérdez engem: hová mégy? 6. hanem mivelhogy ezeket szóltam nektek, a szomorúság tölti be a szíveteket, 7. de én a való(igaz)ságot mondom nektek, hasznosabb nektek, hogy én elmegyek, mert ha nem mennék el, a Segítő (Védő) egyáltalán nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok, 8. és amikor Ő eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről. 9. A bűnről: hogy nem hisznek bennem, 10. az igazságosságról pedig, hogy az Atyához megyek és többé nem láttok engem, 11. az ítéletről pedig, hogy e világ fejedelme el van ítélve. 12. Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem vagytok képesek elhordozni, 13. amikor azonban eljön a való(igaz)ság Szelleme, elvezet titeket a teljes való(igaz)ságra, mert nem fog szólni magától, hanem amit hall, azt szólja és az eljövendőket hírül adja nektek. 14. Ő engem dicsőít majd, mivelhogy az enyémből veszi és hírül adja nektek. 15. Minden, ami az Atyáé (az) enyém, ezért mondtam, hogy az enyémből veszi és hírül adja nektek. Az 1-4. versszakban Jézus a tanítványok további tájékoztatását végzi a várható negatív eseményekről, amelyet meg kell tapasztalnia minden egyes tanítványnak, még ha eltérő mértékben is. Mert nyilvánvalóan nem minden tanítványt ölnek meg a hitéért, ennyire ne képzelje senki sem vágóhídnak a krisztusi utat! Nagyon fontos momentumnak nevezhető, mikor Jézus nem hallgatja el, hogy negatív következményei is vannak az Ő követésének. Most mindenki gondoljon egyéb keresztény vallásra, hogy azok milyen szintű agymosást végeznek, mikor teljesen egyoldalúan mutatják be Jézus Krisztust, a keresztény életet, magát a keresztény embert. Általában pozitív képet festenek a hívő emberről, akinek hibája gyakorlatilag nincs. A keresztény élet sikeres, mert náluk van a siker kulcsa, Jézus követése maga a boldogság. De minden embernél és szervezettel kapcsolatban alkalmazható a kívülről történő vizsgálat, amikor nem maga a tartalom a lényeges, hanem például egy ilyen magától értetődő igazság, nevezetesen a kiegyensúlyozott szemlélet, értékelés. Jézus a megbotránkozástól félti a tanítványokat. A megbotránkozás szónak több jelentése is van: megütközés, kelepcébe csalás, tőrbe ejtés, botrány okozás. A legrosszabb értelmezések közé tartozik, mikor mások lelkiismeretében következik be megütközés, felháborodás. Azért, mert az Írás ilyen felfogása a felelősséget áthárítja a tanítványokra, akik elszenvedői a történteknek. Az 1. verset Vida Sándor is inkább így fordította, még ha más jelentést is közöl az olvasóval, de nem érti a jelenség irányát. Mert a tanítványok semmin nem ütközhetnek meg, kivéve a gonoszságot, hiszen nem dölyfös emberek, akik érzelmi síkon értelmezik a történéseket. Sajnálatos, hogy ezzel a szóval sokszor csúsztattak az Írás fordítói. Olvassanak néhány kísérletet, amely a tanítványok megjobbítását szerette volna látni az 1. versben, de legalábbis a tanítványok lelkében történő eseményre gondolt.
-64-
„Ezeket beszéltem nektek, hogy megóvjalak titeket a (hitbeli) elbukástól.” Jn.16,1 Ravasz László „Ezeket azért mondtam el néktek, hogy az üldözések idején hiteteket ne tagadjátok meg.” Jn.16,1 Dr. Budai Gergely „Ezeket beszéltem nektek, hogy megóvjalak titeket az eleséstől.” Jn.16,1 Czeglédy Sándor „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy ne veszítsétek el a hiteteket.” Jn.16,1 Egyszerű fordítás Pedig itt nagyon is arról van szó, hogy Jézus felvilágosította az övéit, nehogy elgáncsolja valaki őket, vagy enyhébb esetben nekik teheti szóvá a hitetlen világ, hogy problémát okoznak. Ami biztosan rosszul esik minden tanítványnak, ha a hitével kapcsolatosan diszkriminálják, ami sokféleképpen megvalósulhat. Ne csak a kizárás tényére koncentráljon az olvasó, az éppen elég, ha szóba sem állnak vele az egyházában, ahova azért jár, hogy közösségben legyen. Meglehet, az egyik leginkább rosszindulatú ember tesz neki megjegyzést. A 2. vers bármit jelenthet, ami kellemetlen érzéseket kelthet az Istent imádni szándékozó emberben. Ugyanez a vers mondja, eljön az idő, mikor a hívő embereknek kell meghalnia és gyilkosa azt hiszi, Isten szolgálatában végezte el gonosztettét. Vajon ez napjainkban történik vagy inkább a jövőt jellemzi, netán már nagyon sokszor gyilkoltak meg hívő embert? Biztosan voltak minden korban emberek, akiket hitük miatt küldtek halálba. Tulajdonképpen ők a mártírok, a vértanúk. Azonban a legtöbbször valakiben és/vagy valamilyen tudatlanság okozta a hithű tanítványok halálát. Még Jézus is ezt mondta a Kereszten: „Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.”Luk. 23,34 Azt sajnos nem tudom megmondani, kire értette és vonatkoztatta ezt a mondatát Jézus, mert jó néhányan meglehetősen tudatosan akarták őt meggyilkolni. Az apostolok idejében már volt példa arra, amit a János evangélium 16,2 jövendöl, vagyis a kifordított ördögi személyiségre. Ilyen ember volt maga Pál apostol, megtérése előtt! „és én ezt mondtam: Uram, ők maguk tudják, hogy én voltam az, aki tömlöcbe vetettem és (véresre)vertem zsinagógánként azokat, akik hittek Benned, és amikor kiömlött a vére Istvánnak, a Te tanúbizonyságtevődnek (mártírodnak) magam is ott voltam és helyeseltem (megölését) és őriztem a gyilkosainak ruháit,” Ap.Csel. 22,19-20 János evangéliumában Jézus arról beszél, hogy mindenki ördögi személyiséggel rendelkezik valamikor a jövőben, aki tanítványt gyilkol! Sajnos ezt az időt, ha elérkezik, akkor sem tudjuk, hogy itt van, mert nem látunk olyan távolba, hogy rajtunk kívüli dolgokat bizonyossággal megítélhessünk. Lehetséges, hogy ilyen korban élünk, de mindenképp eljön az idő, hogy olyan tetteket hajt végre az ember, akinek, amely Szellemi hatalomnak alárendeli magát. Pál bűne is csak annyi volt István vértanúval kapcsolatban, hogy helyeselte amit vele tettek. A vértanúk esetében nem marad el a jutalom, ezt olvasni róluk: „és amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az áldozó oltár alatt azoknak lelkeit, akiket megöltek az Isten szaváért (Igéjéért) és a tanúbizonyságért, amelyet bírtak, és kiáltottak nagy hangon, ezt mondták: Meddig Urunk – te szent és való igaz –, nem ítélsz és nem állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin? és adtak mindegyiknek fehér ruhát és azt mondták nekik, hogy legyenek nyugton egy kevés ideig, amíg betelik a száma mind a rabszolgatársaiknak, mind testvéreiknek, akiket meg fognak ölni, mint ahogy őket,” Jel. 6,9-11 „és láttam trónokat, amelyekre ráültek, és ítélethozatalt bíztak rájuk, és azoknak lelkeit, akiket lefejeztek a Jézus melletti tanú(bizony)ságtételért és az Isten Igéjéért és akik nem imádták a vadállatot, sem annak képmását és nem vették fel a bélyegét a homlokukra és a kezükre és ezek élnek (felélednek) és királyként uralkodnak Krisztussal ezer évig,” Jel. 20,4 „és láttam, hogy lám! A Bárány(ka) ott állt a Sión hegyén és vele száznegyvennégyezren, akiknek az Ő neve és Atyjának neve volt a homlokukra írva,” Jel. 14,1 -65-
„ezek azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be (fertőzték meg) magukat, mert szüzek, ezek akik követik a Bárány(ká)t, ahova megy, zsengéül (ÉN: első, friss, fiatal, gyenge) vásárolták meg őket az emberek közül, az Istennek és a Bárány(ká)nak,” Jel. 14,4 Kik követik a Bárányt mindenhova? Akik meg is halnak Krisztus követésében! Zsengék, mint az ószövetségben felajánlott ételáldozatok. „Földed terméséből a zsenge legjavát vidd el Uradnak, Istenednek a házába. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.” 2Mózes 23,19 Visszatérve a János evangéliumhoz, a 4. vershez, Jézus megemlíti, hogy eddig azért nem beszélt „halálos küldetésről”, mert a tanítványok nem tudtak volna mérlegelni. Az még nem reklám, ha úgy beszélnek az emberrel, hogy az előnyös dolgokkal kezdik. De a negatívumról is hasonló módon beszélni kell, mint a nyereségről. Így képes az ember mérlegelni. De ettől függetlenül bármely ember hozhat rossz döntést, nemcsak az egyensúlyban lévő tanításon múlik a jó döntés. A tanítványokat szomorúság fogja el, mert Mesterüknek el kell mennie, visszatér Atyjához. De Jézus csak így tudja elküldeni a Szentlelket, aki meg is védi őket és még egy nagyon fontos feladatot is végez. Meggyőzi majd a világot 3 dologról. Jézus Krisztus szolgálata kizárta azt, hogy az embereket tudásával térdre kényszerítse, vagyis tudásban az embert legyőzze, fölé kerekedjen. „És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.” Mát. 27,12-14 Jézus még az élete védelmében sem kezdett vitatkozni a vénekkel vagy Pilátussal, hogy bármiről meggyőzze őket. Földi tartózkodásával azonban bizonyságot tett a létező Istenről: „A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.” Ján.3,31 A Szentlélek feladata, hogy az emberek hitetlensége fölött győzzön. Ezt a 3 területet felölelő munkát a Segítő sikerrel elvégezte. Az emberiségnek fogalma van a bűnről, tudja mikor követ el bűnt. Azt is tudja minden ember, hogy Krisztus nem halt meg véglegesen, nem győzték le őt a farizeusok. Sőt, már azt is tudja mindenki, hogy az Ördög kárhozatra van ítélve. Nem pusztítja el őt Isten, ahogy senkit sem, akit egyszer megteremtett. Isten teremtményei életmódot választhatnak; igazságosan akarnak uralkodni, alávetik magukat és szolgálnak az igazságos uralkodóknak, királyoknak, esetleg olthatatlan tűzben szeretnének elkárhozni. (Rengeteg ószövetségi esetről tudunk, amelyekben Isten rendelkezett, hogy némelyeknek az életével kellet fizetnie gonosz cselekedeteiért. Azonban a földi élet csak egy kísérletté degradálódott, amióta Édenben a bűnesettel módosítani kellett az eredeti isteni terven, hogy az embernek örök élete legyen. „a Halált és a Hádeszt bedobták a tűztóba, ez a második halál: a tűztó, ” Jel. 20,14 A kegyelmező Isten utolsó rendelkezései közt szerepel a halál megszüntetése, ezzel együtt a pokolra sincs szükség, amely valóban nem az örök szenvedés helyszíne lehet. Attól még, hogy nem a pokolban égnek örökké a megbüntetett emberek, valahol erre is szükséges egy helyet elkülöníteni! Ez a helyszín tehát a tűzzel és kénkővel égő tó. A halál és a pokol mint fogalom nyilván nem fog kínoztatni, de ugyanezen a helyen az Ördög, a fenevad és a hamis próféta mégis szenved a kínzástól. Nem véletlen, hogy akit Isten megbüntet, azt egy ilyen helyre vetik. Ha létezik egy olyan állapot, amelyben az ember él, de a körülmények rá nézve pusztítóak, mint a tűz, nagyon nehéz megfogalmazni, hogy számára ez életet vagy halált jelenet. Az biztos, hogy kínzást él át. Jelenések 20-21. fejezeteiben.) Jézus újra a Szentlelket ígéri és meg nyugtatja a tanítványait, hogy a Lélek megismerteti velük a teljes igazságot. Ez azt jelenti, hogy nagyobb munkát végez el, mint Jézus, de le kell szögezni, Jézusnak többféle kihívásnak kellett megfelelnie, fő célja nem a mechanikus ismeretátadás volt. A Szentlélek hasonlóan Jézushoz azokról ad hírt amit hall és ebben a forrása maga Jézus Krisztus.
-66-
16. Egy kis idő és többé nem láttok engem, és ismét egy kis idő és megláttok engem. 17. A tanítványai közül néhányan így szóltak egymáshoz: mi ez, amit mond nékünk: egy kis idő és nem láttok engem, és ismét egy kis idő és megláttok engem és hogy elmegyek én az Atyához? 18. Ezt mondták tehát: mi ez amit mond: egy kis idő? Nem tudjuk, mit beszél. 19. Jézus tudta, hogy meg akarják Őt kérdezni és ezt mondta nekik: arról tanakodtok egymással, hogy ezt mondtam, egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem? 20. Ámen, Ámen mondom nektek, hogy sírtok és jajgattok majd, a világ pedig örülni fog, ti szomorkodni fogtok, de a szomorúságtok örömre vál(toz)ik. 21. Az asszony, amikor szül, szomorúsága van, mivelhogy eljött az órája, amikor pedig meglett a kisgyermek, többé nem emlékezik a szorongásra az öröm miatt, hogy (egy) ember (szü)le(te)tt a világra. 22. Nektek is tehát most ugyan szomorúságtok van, de ismét meglátlak titeket majd, és örül majd a szívetek és az örömötöket senki sem veszi el tőletek 23. és azon a napon engem nem kérdeztek meg semmiről. Ámen, Ámen mondom nektek (hogy) bármit kértek az Atyától, megadja nektek az én nevemben. 24. Mostanáig nem kértetek semmit a nevemben, kérjetek és megkapjátok, hogy az örömötök teljes legyen. 25. Ezeket példabeszédekben szóltam nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan az Atyáról adok hírt nektek. 26. Azokban a napokban az én nevemben kértek majd, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27. mert maga az Atya kedvel titeket, mivelhogy ti engem megkedveltetek és elhittétek, hogy én Isten mellől jöttem ki. 28. Kijöttem az Atyától és bejöttem a világba, újra elhagyom a világot és elmegyek az Atyához. 29. A tanítványai ezt mondták neki: lám! most nyíltan szólsz és semmi példabeszédet nem mondasz. 30. Most tudjuk, hogy tudsz mindent és nincs szükséged, hogy valaki téged kérdezzen. Emiatt hisszük, hogy Istentől jöttél ki. 31. Jézus (így) válaszolt nekik: mostan hisztek? 32. lám! eljön egy óra, már el is jött, hogy szétszóródtok ki-ki a sajátjába és engem egyedül hagytok, de nem vagyok egyedül, mivelhogy az Atya velem van. 33. Ezeket azért szóltam nektek, hogy bennem békétek legyen. E világban szorongatástok lesz, de bátorodjatok, én legyőztem a világot. Jézus újból rátér közelgő távozására, de jelzi, hogy kis idő múlva újra látják majd a tanítványai. Ezt a beszédét nem értik az övéi, mert szemléltetésben vagy hasonlatban szól hozzájuk. Jézus a későbbi versszakokban mégis megmagyarázza beszédének az értelmét, mert érzékeli a tanácstalanságot a tanítványiban. Az Ő és tanítványai viszonyát a szülő asszonyéhoz hasonlítja, mert ilyen érzések keringenek a tanítványaiban Jézus közelgő távozása miatt. Biztatja őket, hogy kérjenek bármit Istentől az ő nevében, rá való tekintettel Isten teljesíti kérésüket. Most még szabálya van az Istenhez való fordulásnak, Krisztuson keresztül lehet kapcsolatba lépni a Mindenhatóval. Később majd nem kell Jézusnak közbenjárnia az Atyánál az ember kéréseinél, hanem Isten közvetlenül meghallgatja az embert, ha Jézus nevében fordul hozzá. A fejezet azzal zárul, az Úr megmondja, hogy még ebben az órában szétszóródnak a követői. A bűntől való rágódástól megkíméli őket, mert az Úr mindent tudó. Egy bölcsebb ember szava a rosszat is úgy közli, hogy nem okoz fájdalmat, pedig ezúttal a teljes magára hagyatottság lett Jézus osztályrésze.
-67-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 17. fejezet 1. Ezeket szólta Jézus és felemelte tekintetét az égbe (és) ezt mondta: Atyám eljött az óra: dicsőítsd meg a Fiadat, hogy a Fiú dicsőítsen téged, 2. amint hatalmat adtál neki minden hústesten, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, (világ)korszakokra szóló életet adjon, 3. az pedig a (világ)korszakokra szóló élet, hogy megismerjenek Téged az egyedül való(igaz) Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust. 4. Én Téged megdicsőítettelek a földön, a munkát elvégeztem, melyet nekem adtál, hogy megtegyem, 5. és most dicsőíts meg engem Te, Atyám magadnál azzal a dicsőséggel, amely nekem megvolt Te nálad (melletted), mielőtt a világ volt (lett volna). 6. Kijelentettem (kinyilatkoztattam) a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál e világból, Tiéid voltak és nekem adtad őket és a Te szavadat megőrizték (megtartották), 7. most megismerték, hogy mindaz, amit adtál nekem: Tőled van, 8. mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, odaadtam nekik és ők befogadták és megismerték valóigazán, hogy mellőled jöttem ki és elhitték, hogy Te küldtél engem. 9. Én értük kérlek (könyörgök), nem a világért kérlek (könyörgök), hanem akiket adtál nekem, mert a Tieid. 10. És az enyémek mind a Tieid, és a Tieid az enyémek és megdicsőültem bennük, 11. és már nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak és én Hozzád megyek, szent Atyám, őrizd (tartsd) meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi, 12. amikor velük voltam, én őriztem meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál és vigyáztam (őrködtem) és senki azokból nem veszett el csak a veszedelem (romlás) fia, hogy az Írás beteljesedjék, 13. most pedig Hozzád megyek és ezeket szólom a világban, hogy az én örömömet a maga teljességében bir(tokol)hassák. 14. Én átadtam nekik a Te Igédet és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem a világból valók, ahogy én sem vagyok ebből a világból. 15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól. 16. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból. 17. Szenteld meg őket a való(igaz)ságban: a Te Igéd való(igaz)ság. 18. Amint engem elküldtél a világba én is elküldtem őket a világba, 19. és én értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek a való(igaz)ságban. 20. De nemcsak egyedül értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő szavukon keresztül hisznek bennem. 21. Hogy mindnyájan egyek legyenek, mint Te Atyám énbennem és én Tebenned, hogy ők is bennünk egyek legyenek, azért, hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem, 22. és én a dicsőséget, amelyet adtál nekem, átadtam nekik (azért), hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk, 23. én bennük és Te bennem (azért), hogy tökéletesen (végcélba érve) eggyé legyenek (azért), hogy megismerje (megtudja) a világ, hogy Te küldtél engem és szeretted őket, amint engem szerettél. 24. Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem együtt ott legyenek, azért, hogy lássák (szemléljék) az én dicsőségemet, amelyet adtál nekem, mivelhogy szerettél engem a világ (alapjának) levetése előtt. -68-
25. Igazságos Atyám, és a világ Téged nem ismert, de én ismertelek Téged és ők megismertek, hogy Te küldtél engem, 26. és megismertettem velük a Te nevedet és megismertetem (azért), hogy a szeretet, amellyel szerettél engem, bennük legyen és én is őbennük. Ez a fejezet egy hosszú monológ, amelyet Jézus imában mond Istennek. Mert nem azért néz az égre, hogy hitét látványossá tegye, mint a képmutatók teszik. Mint minden olyan szakasz, amelyben cselekvés nem történik, nehezebben érthető és értelmezhető része a Bibliának, de ez nem lehet hivatkozási alap a szándákos ferdítésre. Az örök élet kulcsa a 3. versben került megfogalmazásra. Az ismeret nem pusztán biblia-ismeretet jelent, mert akkor a papok, teológusok lennének a legértékesebb emberek. Napjainkban azonban éppen velük kapcsolatban lepleződnek le szörnyű gonosztettek, amelyet nem is háborús körülmények idézték elő. Valószínűleg ez a vers egy összefoglalása Jézus korábbi szavainak, amelyet tanítványainak mondott az utolsó vacsorát követően, illetve az utolsó óráiban. Ezt támasztja alá, hogy 6-12. versben a tanítványokról többet mond annál, mint akik csak egy oktatáson estek át. Már önmagában az a tény, hogy Jézus és tanítványai minden percükben együtt voltak, együtt éltek, nagyon különleges ismeretet jelentett nekik. De a tanítványok már „próbaidejükben” az ismeret befogadói, megtartói voltak, ez pedig arra utal, mintha mégsem lett volna szükségük magára az ismeretre! Mert tapasztalhatták is amit Jézus mondott nekik, elérte a szívüket a hallgatott szó, és sokat gondolkoztak az Úr szavain, mert szinte mindig kérdeztek tőle valamit. Azonban a teljes emberre ható tanítás sem vezet biztosan örök életre, mert Iskariótes Júdás is átélte azokat, mint testvérei, mégis áruló lett belőle. Ha Isten nem vonzza, nem választja ki az embert, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem akar Istentől függetlenül élni, akkor szenvedni fog. Ez nem a kényszerű szabadság, hogy a kiválasztott ember nem rendelkezne szabad akarattal. Nem magyarázható a világétól eltérő személyiséggel sem. Szerintem a választ a közösségi élet szeretetében kell keresni. A tanítványok jól érezték magukat egymás közt, vitáik is egészen mások voltak, mint azt a hitetlen világban az ember megtapasztalhatja. Jézusnak gondja volt az övéire, mert képes volt megtartani őket, ezen is fáradoznia kellett. A halála után „elküldött” Szentlélek további lökést adott a hithű élethez. A 14-16. versek arra a következtetésre vezethetnek, hogy a tanítványok igazi mássága abból ered, hogy ők nem e világból valók. Az efféle kiválasztottság biztosan sok embert jellemez, de nem a tanítványokat! Az eleve igazságtalan élet lenne, ha egyesek Istentől jöttek, mások meg nem. Ez még a lélek tekintetében is érvényes megállapítás, azt vagy mindenki birtokolja, vagy senki. Az más kérdés, hogy a testet működtető lélekre nincs mindenkinek szüksége. Jézus könyörög a tanítványokért, hogy a gonosztól ne kelljen szenvedniük a világban. Tehát nem azért, hogy ők fogják vissza magukat a gonoszkodástól! Majd a kiküldés, megszentelődés, egység, dicsőség kerül szóba, amelyekért imádkozik Jézus. A 12. versben talán arról van szó, hogy Jézus neve is olyan, mint az Atyáé. Isten még ezt sem tagadta meg fiától, tehát nemcsak hatalmat adott neki, hanem saját nevét is használhatta! „Mikor velük voltam, én megőriztem őket a Te neveddel, melyet nekem adtál, vigyáztam, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesedjék.” Csia Lajos „Amíg velük voltam, én megtartottam őket a te neved által, amelyet nekem adtál. És megőriztem őket, hogy senki sem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az írás beteljesüljön.” Ravasz László Mit jelent a Jézus név? A Jézus nevet a héberben a Jehosua, röviden Jesua névvel adják vissza. Aminek jelentése is van: Jahve/Jehova a szabadító. A Máté 1,23-ban Velünk az Isten (Immánuel) néven is utalnak Jézusra. Ahogy Istent, úgy Krisztust is több néven ismerhetjük meg a Bibliából. A fejezet azzal zárul, hogy Jézus Krisztus arról a szeretetről beszél, amellyel megismertette az Atya nevét a tanítványokkal (26. vers), amelyet a 6. versben is megemlít. Ezért lehetséges, hogy a néptömegnek nem is szólt a Jehova névről, illetve a Könyörülő Istenről. -69-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 18. fejezet 1. Miután ezeket elmondta Jézus, kiment a tanítványaival a Kedron-patakon túlra, ahol volt egy kert, amelybe bement Ő és a tanítványai. 2. Tudta pedig Júdás is, aki kiszolgáltatta (átadta) Őt, azt a helyet, mivel sokszor gyűlt ott össze Jézus a tanítványaival. 3.Júdás pedig kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig (parancs)végrehajtó szolgákat, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. 4. Jézus tudta mindazt, ami rá következik, kiment és azt mondta nekik: kit kerestek? 5. (Azok) így válaszoltak neki: a názáreti Jézust. Ő ezt mondta nekik: Én vagyok. Ott állt pedig velük együtt Júdás is, aki kiszolgáltatta Őt. 6. Amint tehát ezt mondta nekik: Én vagyok, meghátráltak és leestek a földre, 7. (ekkor) újra megkérdezte őket: kit kerestek? Azok pedig ezt mondták: a názáreti Jézust. 8. Jézus (így) válaszolt: mondtam nektek, hogy én vagyok (az), ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni. 9. (Azért), hogy beteljesedjék az Ige, amelyet mondott, hogy: akiket nekem adtál, azok közül nem veszítettem el senkit. 10. Simon Péternek pedig volt egy (harci) kardja, kihúzta azt és a főpap szolgájára sújtott és levágta annak jobb fülét. A rabszolga neve pedig Malkus volt. 11. Erre Jézus ezt mondta Péternek: dugd a kardot a hüvelyébe. A poharat, amelyet adott nekem az Atya, ne igyam-e ki? 12. A katonai csapat és az ezredes, meg a zsidók (parancs)végrehajtó szolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték Őt, A történtek a Gecsemáné-kertben játszódnak, ahová szeretett járni Jézus és tanítványai. Mindezt tudván, Júdás katonákkal és fegyverekkel az oldalán azon a helyen kereste Jézust, hogy kiszolgáltassa őt. Jézus hangjára az ellenségei a földre estek, annak ellenére, hogy ezt az Úrnak szándékában állt volna tenni. Ennek az lehetett az oka, hogy a katonák annyira féltek, mivel gonoszságot készültek tenni, hogy mikor el akarták fogni áldozatukat, Jézust, a félelem valóságosan, megtapasztalhatóan ütött rajtuk. Másrészről Jézus hatalma, ereje olyan sugárzó lehetett, hogy akarata ellenére nem tudták volna őt megkötözni. Erejével megmutatta, hogy őt felfegyverzett katonák sem tudnák elfogni, ha azt szeretné. De Jézus úgy viselkedett, mintha közönséges ember lenne, s hagyta, hogy Júdás csapata azt tegye vele, amit szándékukban állott megtenni. Sőt Pétert is megfeddi azért, mert kardjával levágta az egyik ellenséges katona fülét. Miután Jézus megmondta, hogy Isten akaratában ez is benne foglaltatik, ti. hogy elfogják, a szolgák elhurcolták Őt. 13. és elvezették először Annáshoz, mert apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. 14. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy hasznosabb, hogy egy ember haljon meg a népért. 15. Jézust pedig követte Simon Péter és egy másik tanítvány. Az a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak és Jézussal együtt bement a főpap udvarába, 16. Péter pedig odaállt az ajtóhoz kívül. De kijött a másik tanítvány, a főpapnak az ismerőse és szólt az ajtóőrző leánynak és bevezette Pétert. 17. Péternek pedig azt mondta az ajtóőrző szolgáló: nemde te is ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? 18. de ő azt mondta: nem vagyok. Ott álltak pedig a rabszolgák és a (parancs)végrehajtó szolgák tüzet (parazsat) szítottak, mivelhogy hűvös volt és melegedtek. Ott állt Péter is velük és -70-
melegedett. 19. Ekkor a főpap megkérdezte Jézust a tanítványai felől és a tan(ítás)a felől. 20. Jézus így válaszolt neki: én nyíltan (nyilvánosan) szóltam a világnak, és mindenkor zsinagógában és a templomépületben tanítottam, ahol minden zsidó összejön és rejtve (suttyomban) nem szóltam semmit, 21. mit kérdezel engem? kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nekik, lám! ezek tudják, miket mondtam én. 22. Amikor pedig ezeket mondotta, egy az ott álló (parancs)végrehajtó szolgák közül arcul ütötte Jézust s ezt mondta: így válaszolsz a főpapnak? 23. Jézus így válaszolt neki: ha rosszul szóltam, tégy tanúbizonyságot a rosszról, ha pedig jól (eszményien), mit ütsz (mit nyúzol) engem? 24. elküldte ekkor Őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. 25. És ott volt Simon Péter, állt és melegedett. Ezt mondták hát neki: nemde te is az Ő tanítványai közül való vagy? (ő) letagadta és ezt mondta: nem vagyok. 26. Egy a főpap rabszolgái közül, rokona annak, akinek levágta Péter a fülét, azt mondta: nem téged láttalak én a kertben (Ő)vele? 27. Ismét tagadta Péter és mindjárt megszólalt egy kakas. Az elfogott Jézust a főpap apósához, Annáshoz viszik éjszakának idején. Péter tanítvány nem is gondolta hogy ezen az éjszakán beteljesedik Jézus jövendölése a hitehagyásáról, hisz az Olajfák hegyén még nagyon merésznek mutatkozott. Rövid időn belül tehát háromszor is letagadta, hogy ismeri Jézust. Nála ez a megfutamodás annak tulajdonítható, hogy nem értette Jézus viselkedését és nem akart úgy cselekedni, hogy nagyobb károkat okozzon, minthogy a Mesterét bíróság elé vitték. Jézus életének drámai bevégezése itt kezdődik el. Már Annás kihallgatásánál igazságtalanul megütik Őt. Az olvasó az írottakból azt következteti, hogy azért üti meg az egyik papi szolgáló, mert okot adott rá tiszteletlen beszédével. Sajnos az igazság az, hogy a fordítók akármit is hittek róla, Jézus nemcsak itt, de sehol nem adott okot arra, hogy verni kelljen Őt. A 'mit kérdezel engem' kérdést az ellenségei találták ki, mert Jézus nem ment szembe a hatalommal, hogy bizonyítsa milyen kemény ember. A Mester válasza olyan logikus volt, hogy megalázó vereséget mért vele Annásra. A kérdése pedig így hangozhatott: Miért engem kérdezel? Akik hallottak engem beszélni, tudnának válaszokat adni! Jézus szóvá tette az igazságtalanságot, akkor is mikor megütötték, nemcsak akkor merészelte felvállalni igazát, amikor példázatokban szólt. 28. Elvezették ekkor Jézust Kajafástól a helytartóságra. Kora reggel volt, de ők nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanokká váljanak, hanem megehessék a húsvéti bárányt (pászkát). 29. Kijött hát Pilátus hozzájuk és ezt mondta: milyen vádat hoztok fel ez ember ellen? 30. Válaszul ezt mondták neki: ha nem ez tett volna rosszat, nem adtuk volna át neked Őt. 31. Pilátus ezt mondta nekik: vegyétek át ti és a ti törvényetek szerint ítéljétek el Őt. Ezt válaszolták neki a zsidók: nekünk nincs megengedve bárkit is megölnünk, 32. azért, hogy a Jézus szava beteljesedjék, amit mondott jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. 33. Bement tehát ismét a helytartóságra Pilátus és szólította Jézust és ezt mondta neki: Te vagy a zsidók királya? 34. ezt válaszolta Jézus: magadtól mondod-é ezt, vagy mások mondták neked ezt rólam? 35. Pilátus így válaszolt: tán zsidó vagyok én? a Te nemzeted és a főpapok adtak át nekem, mit tettél? 36. Jézus így válaszolt: az én királyságom nem e világból van, ha e világból lenne az én királyságom, az én (parancs)végrehajtó szolgáim küzdenének azért, hogy ne adassam át a zsidóknak, de az én királyságom nem innen való. 37. Ezt mondta hát neki Pilátus: tehát király vagy Te? ezt válaszolta Jézus: te mondod, hogy én király vagyok, én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanú(bizony)ságot tegyek a való(igaz)ságról, mindenki, aki a való(igaz)ságból van, hallgat az én hangomra, -71-
38. ezt mondta neki Pilátus: mi a való(igaz)ság? és amikor ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: én nem találok benne semmi okot a vádra, 39. az pedig szokás nálatok, hogy egyet szabadon (el)bocsássak nektek húsvétkor, tanácsoljátok hát, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? 40. de azok ismét kiáltoztak, ezt mondták: ne ezt, hanem Barabbást! Barabbás pedig rabló (haramia) volt. Innen továbbküldték Őt Kajafáshoz, majd Pilátushoz, mikorra is már megvirradt. A papi kíséret nem lépett a helytartóság épületébe, nehogy tisztátalanok legyenek. A papok logikusan érvelnek Pilátusnak, nehogy kiderüljön, milyen ostoba, bolond tettet szeretnének véghezvinni. (30. vers) Mégis feltűnhetett Pilátusnak, hogy nem a kérdésre válaszoltak, ti. hogy mi a vád Jézus ellen! Ugyanis lelkiismeretük védelmében ki kellett hangsúlyozni, hogy Jézust nem gonoszságból hozták ide. A 31. versben a farizeusok alkudozásba kezdtek azért, hogy valaki mégis halálos ítéletet hozhasson Jézus fölött. Pilátus nem sejtvén, mi lesz a tárgyalás vége, hozzákezd Jézus ügyének kivizsgálásához, amely mind a 4 evangéliumban megíratott az utókornak. Pilátus nem sejtette, hogy ha ő szabadon akar engedni egy embert, azt mégis képes megakadályozni a farizeusok és az általuk bujtogatott néptömeg. A 33-38. versekben Pilátus kérdezi Jézust, ami nem egy kihallgatásra emlékeztető párbeszéd. A 34. vers úgy is fordítható: 'téged érdekel ez, vagy mások vádolnak ezzel engem?' A 37. verset így is visszaadhatták volna: 'csak te gondolod hogy király vagyok, én azért születtem és azért....' A 38. versben Pilátus jelenti a zsidóknak, hogy nem találja bűnösnek Jézust, azt megjegyzi az Úrnak, hogy ő nem hisz az igazságban, mert mindenkinek megvan a saját igaza. Majd Pilátus azzal az ötlettel áll elő, hogy ha akarják, szabadon engedhetik Jézust, de még az ötlettől is rettegnek a zsidók. Ezért kiáltozzák, hogy Pilátus inkább Barabbást- aki egy haramia volt- bocsássa szabadon húsvétkor.
-72-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 19. fejezet 1. Akkor Pilátus fogta Jézust és megkorbácsoltatta, 2. és a katonák tövisből egy koszorút fontak, rátették a fejére és bíborszínű köpenyt adtak rá (burkolták) 3. és odamentek Hozzá és ezt mondták: örülj, zsidók királya és arculcsapdosták 4. és újra kiment Pilátus és ezt mondta nekik: lám! kihozom Őt nektek, azért, hogy megtudjátok, hogy semmi vádokot nem találok benne. 5. És kijött Jézus eléjük töviskoszorút és bíbor(színű) köpenyt viselve és Pilátus ezt mondta nekik: nézzétek, az ember (a felnéző)! 6. Amikor tehát meglátták Őt a főpapok és a parancsvégrehajtó szolgák, kiáltoztak, ezt mondták: feszítsd keresztre, feszítsd keresztre (kínkaróra vele)! Pilátus így szólt nekik: vigyétek el és feszítsétek (húzzátok kínkaróra) ti, mert én nem találok benne vádokot, 7. ezt válaszolták neki a zsidók: nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát! 8. Amikor tehát meghallotta Pilátus ezt a szót, méginkább megrémült 9. és bement a helytartóságra újra és ezt mondta Jézusnak: honnan való vagy Te? Jézus azonban nem adott neki választ. 10. Akkor így szólt hozzá Pilátus: nekem sem szólsz? nem tudod, hogy hatalmam van elbocsátani téged és hatalmam van kínkaróra feszíttetni? 11. Jézus ezt válaszolta: semmi hatalmad nem volna felettem, ha felülről nem kaptad volna, ezért aki kiszolgáltatott engem neked, annak van nagyobb bűne. 12. Ettől fogva Pilátus azon volt (módot keresett), hogy elbocsássa Őt, de a zsidók kiáltoztak, ezt mondták: ha ezt elbocsátod, nem vagy barátja a császárnak, mindenki aki magát királlyá teszi, ellene szegül a császárnak. 13. Pilátus amikor hallotta e szavakat, kivezettette Jézust eléjük és beült a bírói székébe azon a helyen, melyet Kikövezett (mozaik) udvarnak, héberül Gabbathának mondottak. 14. A húsvét (pászka) előkészületi napja volt akkor és mintegy hat óra és ezt mondta a zsidóknak: nézzétek, itt a királyotok! 15. De azok azt ordítozták: vidd el, vidd el, feszítsd keresztre Őt! Ezt mondta nekik Pilátus: a ti királyotokat feszítsem keresztre (húzzam kínkaróra)? Ezt válaszolták a főpapok: nem királyunk van, hanem császárunk! 16. Ekkor átadta Őt nekik, azért, hogy keresztre feszítsék (kínkaróra húzzák). Átvették tehát Jézust. Az író ebben a fejezetben Pilátus és a zsidó vezetők tusakodásáról számol be. Mert a zsidók vallási elöljárói nagyon szerették volna mihamarabb keresztre feszítve látni Jézust, míg Pilátus mindent elkövetett azért, hogy szabadon engedhesse az Urat. A fejezetből megismerhető, hogy Jézus már a megfeszítése előtt is bántalmazás áldozata volt Többek között megkorbácsolták, töviskoszorút helyeztek a fejére, a katonák az arcát ütötték. Kiemelhető az írásból Jézus talpraesett válasza, mikor azt mondta Pilátusnak, hogy csak azért van hatalma felette, mert más, aki felette lévő uralkodó, jóváhagyta ezt neki. Azt is megtudjuk ebből a bibliai szakaszból, hogy Pilátust azzal zsarolták a zsidó vallásvezetők, hogy aki királynak mondja magát az a császár ellensége, ezért ha nem ítéli el Jézust, maga lesz a császár ellensége. A történet egyik tanúsága, hogy igazán gonosz embereket a vallási vezetők, elöljárók között találunk. Mert a farizeusok még Pilátussal is kiabáltak és a zsarolásukkal megzavarták őt az igazságos ítélkezésben. Végül minden szándéka ellenére Pilátus átadta a zsidóknak Jézust, hogy megfeszíthessék.
-73-
17. Ő pedig maga vitte a keresztjét (a kínkarót).Elérkezett az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgothának hívnak, 18. ahol Őt keresztre feszítették (kínkaróra húzták) és Vele másik kettőt, kétfelől, középen pedig Jézust. 19. Pilátus pedig feliratot is írt és feltette a keresztre (kínkaróra). Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20. Ezt a feliratot pedig sokan olvasták a zsidók közül, mivel közel volt a városhoz a hely, ahol keresztre feszítették (kínkaróra húzták) Jézust és héberül, latinul, görögül volt írva, 21. ezt mondták hát Pilátusnak a zsidók főpapjai: ne azt írd: a zsidók királya, hanem, ahogy Ő mondta: a zsidók királya vagyok. 22. Pilátus ezt válaszolta: amit megírtam, megírtam! 23. A katonák pedig amikor keresztre feszítették (kínkaróra húzták) Jézust, fogták a ruháit és négy részre osztották, mindegyik katonának egy-egy részt és az inget. Az ing pedig varratlan volt, felülről egy darabból szőve. 24. Így szóltak tehát egymáshoz: nehogy szétszaggassuk ezt, vessünk sorsot rá, kié legyen: hogy az Írás beteljesedjék: elosztották maguk közt a ruháimat és a ruházatomra sorsot (kockát) vetettek. A katonák így is tettek. 25. Ott állt Jézus keresztfája (kínkarója) mellett az anyja és az anyjának nővére: Mária, a Kleopás felesége, és a magdalai Mária. 26. Jézus tehát amikor látta az anyját és azt a tanítványt ott állni, akit szeretett, ezt mondta anyjának: aszszony, lám! a fiad. 27. Azután ezt mondta a tanítványnak: lám, az anyád. És attól az órától magához (sajátjába) fogadta őt a tanítvány. 28. Miután Jézus tudta, hogy már minden elvégeztetett, azért, hogy beteljesedjék az Írás, ezt mondta: szomjazom. 29. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy ecettel telített szivacsot izsópra tűztek, odanyújtották a szájához. 30. Amikor elfogadta az ecetet Jézus ezt mondta: elvégeztetett! és lehajtotta a fejét, kiadta (visszaadta) a szellemét. A szakaszban röviden, tömören esik szó Jézus Krisztus keresztre feszítéséről, majd haláláról. A többi evangéliumban sok apró részlettel ismerkedhet meg a kíváncsi érdeklődő. Jézust tehát a Golgothán feszítették meg, két másik ember társaságában, akiknek keresztje helyileg Jézus jobbján és bal oldalán volt. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy az ő keresztje volt középen, mint a „legfőbb bűnösé”. Pilátus 3 nyelven írta fel a keresztfára, hogy az Úrnak mi volt a bűne. Éppen ebből a tettéből érthető meg, hogy túlságosan nem ellenkezett a farizeusok követelésével. A farizeusoknak az sem tetszett, amit Pilátus bűnként tüntetett fel, hogy Jézus a 'zsidók királya', mert egy bolond mindig magáról állítja, hogy ő ki vagy micsoda. A keresztre feszített Jézust meztelenre vetkőztették és a katonák megosztoztak a ruháin. Az eseményeket közelről figyelte az anyja és egyik tanítványa, nevezetesen magdalai Mária. A 27. versben Jézus kérésére anyja gyermekéül fogadja magdalai Máriát. Mielőtt Krisztus meghalt a kereszten, még gúnyolódástól kiváltott cselekményként ecetet adtak neki inni. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen például akit lefejeznek, előtte nem muszáj megfürdetni. Csakhogy aki ilyeneket cselekeszik, mint aki az ecettel átitatott szivacsot nyújtja oda a kereszten függőnek, minimum aberrált személyiség, bár kényszerből is megteheti ezt és akkor kevéssé tudatosan cselekvő ember ő. A 30. versben Vida Sándor jelzi, hogy úgy is fordítható a görög szöveg: Jézus 'lehajtotta fejét, visszaadta lelkét'. A szellem kifejezés biztosan helytelen fordítás, mert azzal az ember gondolati világára szokás utalni. Mint minden elvet, elméletet, cselekvést; földi ittlétük idején az emberek megtanulnak, elsajátítanak, ezért amit Isten belé lehel az emberbe, annak más természete van, semhogy valami magasrendű tudásra kellene következtetni azért, mert Isten lelket adott az embernek. Az emberi szellem a munkával kapcsolatos elveket, elméleteket foglalja magában! -74-
A lélek működőképességétől, vagy annak függvénye a szellemi színvonal, de visszafelé is érvényes szabályszerűség, hogy a munkavégzés minősége meghatározza a lélekműködéseket. Érdemes az órás munkájára gondolni szemben a szobafestőével. 31. A zsidók tehát, mivel előkészületi nap volt, azért, hogy nehogy ott maradjanak a keresztfán (kínkarón) a testek szombaton, mert nagy ünnep volt az a szombati nap, megkérték Pilátust, hogy törjék el lábszáraikat és vegyék le őket. 32. Eljöttek tehát a katonák és az elsőnek bár megtörték a lábszárait (és) a másikét is, aki vele együtt volt a keresztre feszítve (kínkaróra húzva), 33. de amikor Jézushoz értek, látták, hogy Ő már meghalt, nem törték meg a lábszárait, 34. hanem az egyik katona lándzsával beleszúrt az oldalába és mindjárt vér és víz jött ki. 35. És aki ezt látta tanú(bizony)ságot tett, és valóigaz a tanú(bizony)ságtétele és az tudja, hogy való igazat mond, azért, hogy ti is higgyetek, 36. mert ezek azért lettek, hogy beteljesedjék az Írás: a csontját ne törjétek össze 37. és egy másik helyen az Írás ezt mondja: meglátják majd, akit átszúrtak (átszegeztek). 38. Ezek után pedig megkérte Pilátust arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de csak rejtve, a zsidóktól való félelem miatt, hogy levehesse a Jézus testét és megengedte Pilátus, eljött tehát és levette a Jézus testét. 39. Eljött pedig Nikodémus is, aki Jézushoz éjszaka ment először és hozott egy mirha és aloé keveréket, mintegy száz fontnyit, 40. fogták tehát a Jézus testét és lenvászonba kötötték az illatszerekkel együtt, ahogy szokásuk volt a zsidóknak temetni. 41. Volt pedig azon a helyen, ahol keresztre feszítették (kínkaróra húzták) egy kert és a kertben egy új sír, amelyben még senki sem volt temetve. 42. Odahelyezték tehát Jézust, a zsidók készületi napja miatt, mivelhogy közel volt a sírbolt. Még a szombati nap előtt a zsidók mindenképpen szerették volna levenni a keresztről a nemrég megfeszített embereket. Hogy Szombat előtt minden megfeszített meghaljon, még a kereszten függő ember lábszárát is el kellett törni. Azonban Jézusnál erre nem volt szükség, mert a szolgák észrevehették, hogy meghalt. Csak a bizonyosság végett szúrtak a testébe lándzsát, mert a szolgák sem szerették volna, ha egy megfeszített ember a levétele után kereket old! Arimátiai József kikérte Jézus testét Pilátustól, ám titokban, nehogy a zsidók tudjanak róla, majd zsidóhoz illő temetési körülmények közt másokkal, köztük Nikodémusszal, nyugalomba helyezték. Jézus sírja a Golgothán lehetett, egy temetőkertben. Gondoskodtak róla, hogy olyan helyre tegyék, ahová senkit nem temettek előtte.
-75-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 20. fejezet 1. A szombatoknak (a hét) első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária a sírbolthoz ment és látta, hogy a kő el van véve a sírboltról. 2. Elfutott tehát és megérkezett Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus és (azt) mondta nekik: elvitték az Urat a sírboltból, és nem tudjuk, hová tették Őt. 3. Elindult tehát Péter és a másik tanítvány és a sírbolthoz ment. 4. Versenyt futott pedig a kettő együtt, de a másik tanítvány előre futott, gyorsabban Péternél és előbb ért a sírbolthoz, 5. és behajolt, és látta az ott fekvő lenvásznakat, de nem ment be. 6. Nyomában megérkezett Simon Péter is és bement a sírboltba és látta az ott fekvő lenvásznakat, 7. és a kendőt, amely a fején volt, nem a lenvásznakkal volt letéve, hanem külön, összegöngyölítve egy (másik) helyen. 8. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírbolthoz és látta és hitt. 9. Mert nem értették még az Írást, hogy neki a halottak közül fel kell támadnia. 10. Elmentek tehát ismét az övéikhez a tanítványok. A fejezetből megtudható, milyen körülmények között támadt fel Jézus a halottak közül. Az előző fejezetben szó volt róla, hogy még a Szombat nap előtt levették a keresztről, s az ezt követő harmadik napon, hétfőn már nem találták Jézust a sírhelyén. Először magdalai Mária látta meg, hogy valami nem stimmel a sírboltnál. Hírt adott a tanítványoknak, hogy Jézus sírjának bejárat elé hengerített kő nincs a helyén. Péter és János versenyt futottak, hogy először láthassa, mi történt a sírhelynél és ki lophatta el az Úr testét. Egy apróságot megint olvashatnak, ami olyan negatívvá teszi a történetet: Péter és János egymást megelőzve versenyt futottak: „Péter és az a másik tanítvány útra keltek tehát s a sírbolthoz mentek. Együtt futottak mindketten, de az a másik tanítvány hamarosan Péter elé került és elébb ért a sírbolthoz.” Dr. Masznyik Endre Megérthetjük, ha tudjuk, ki írta ezt az evangéliumot! A másik tanítvány írta, aki maga János tanítvány, később apostol. Azt nem lehet tudni, hogy az evangélium írásakor miért emlékezett meg erről a negatívumról, mert végre legyőzte valamiben Pétert, vagy önirónia vezette, s mintegy gyerekes dologra emlékezik vissza. Egyik sem kizárt! A sírnál láthatták, hogy Jézus teste nincs a helyén, csak az őt befedő lenvásznak és fejkendő maradt ott. Ebből levonták a következtetést, hogy az Úr testét nem lopta el senki, hanem feltámadhatott „a halottak közül”. 11. Mária pedig ott állt kint a sírbolt felé fordulva, zokogva. Amint sír(dogál)t, behajolt a sírboltba 12. és látott két angyalt ülni fehérben, egyiket fejtől és egyet lábtól, ahol a Jézus teste feküdt. 13. És azok ezt mondták neki: asszony, mit sírsz? ezt mondta nekik, hogy: elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették! 14. Amikor ezeket mondta, hátrafordult és látta, hogy Jézus ott áll, és nem tudta, hogy Jézus az. 15. Ezt mondta neki Jézus: asszony, mit sírsz? kit keresel? Az azt gondolva (vélve), hogy a kertész az, ezt mondta neki: uram, ha te vitted el Őt, mondd meg nekem, hová tetted Őt és majd én elviszem Őt. 16. Jézus ezt mondta neki: Mária. Az megfordulva ezt mondta neki héberül: Rabbuni, ami azt jelenti: Tanítómester. 17. Jézus ezt mondta neki: ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyámhoz, de menj el testvéreimhez és mondd meg nekik: fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. -76-
18. A magdalai Mária elment és hírül vitte a tanítványoknak, hogy: láttam az Urat: és hogy ezeket mondta neki. A 13. versből megtudhatjuk, nem mindenkit győztek meg a bizonyítékok, ilyen volt a magdalai Mária! Ő azt hitte, Jézus testét ellopták. Ehhez a testről el kellett volna távolítani a ruhákat, amelyekbe becsavarták a halott Jézust. De magdalai Mária hitének erősítésére angyalokkal és a feltámadott Jézussal is találkozhatott. A 17. versben Jézus azt mondja Máriának, hogy ne érintse meg az ő testét, mert még nem ment fel az Atyához, bár a későbbiekben megérintették őt a tanítványok. Ennek oka nem az evangélium írójának hazugsága, hanem Jézus testének állapota lehetett, amely Isten gyógyító ereje nélkül nem működött rendesen. Mária egyébként azért nem ismerte fel Őt, mert még sötét volt, nem láthatta rendesen, kivel beszél, illetve megijedhetett volna. Csak Isten gyógykezelése után vált alkalmassá Jézus teste ahhoz, hogy tudott járni, enni, beszélni. Mária a történteket elmondta a tanítványoknak, hogy ő látta is és beszélt is a feltámadott Jézussal. 19. Amikor tehát késő este lett, azon a napon a szombatok (a hét) első napján és az ajtók be voltak zárva a zsidóktól való félelem miatt (ott) ahol a tanítványok voltak, eljött Jézus és megállt a középen és ezt mondta nekik: béke(sség) nektek! 20. És ezt mondva, megmutatta a kezeit és az oldalát nekik és örültek a tanítványok, hogy látták az Urat. 21. Jézus pedig ezt mondta nekik újra: béke(sség) nektek! Amint elküldött engem az Atya, én is elküldelek titeket. 22. És ezt mondva rájuk lehelt és így szólt nekik: vegyetek Szent Szellemet, 23. ha valakinek megbocsátjátok a bűneit, megbocsátják azoknak: akiknek megtartjátok, azoknak megtartják. 24. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek mondanak, nem volt velük, amikor eljött Jézus, 25. elmondta hát neki a többi tanítvány: láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta: ha nem látom a kezeiben a szögek nyomát és az ujjamat a szögek helyébe nem teszem és kezemet oldalába nem helyezem (egyáltalán) nem hiszem. 26. És nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, Tamás is velük. Eljött Jézus a (be)zárt ajtókon át és megállt a középen és ezt mondta: béke(sség) nektek! 27. Azután ezt mondta Tamásnak: nyújtsd (hozd) az ujjadat ide és nézd a kezeimet és nyújtsd (hozd) a kezedet és tedd az oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hívő! 28. Válaszul Tamás ezt mondta Neki: én Uram és én Istenem! 29. Jézus pedig ezt mondta neki: mivelhogy láttál engem, hittél, boldogok, akik nem látnak és hisznek. 30. Sok más jelet is tett ugyan Jézus a tanítványok szemeláttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben, 31. ezek pedig azért lettek megírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia és azért, hogy hithűség révén életetek legyen az Ő nevében. Nem sokáig hagyta magukra tanítványait Jézus. A halála utáni harmadik napon, késő este megjelent a tanítványoknak. A tanítványok nagy félelmükben, zárt ajtók mögött gyűltek egybe egy épületben, s ekkor a szemük láttára a semmiből termett ott Jézus Krisztus. Megjelenése után azonnal „igazolta személyazonosságát”, mert akkor nem biztos, hogy hisznek neki és talán fel sem ismerik a keresztfán történt embernyúzó kínok deformáló hatására. Feltámadása után Krisztus igen hamar a Szentlélek adományozójává emelkedett, ehhez a hatalmat megkapta Jehova Istentől. A 22. verset a negatív gondolkozással még úgy is értelmezhetik, hogy Jézus azért mondta a tanítványoknak, hogy vegyenek Szent Szellemet, mert csalással és pénzért ők is képesek becsapni az egész világot! De egy alapos embert nem lehet félrevezetni, mert olvassa, 'miután Krisztus rájuk lehelt, azt mondta nekik:' A 23. versben Jézus felhatalmazza tanítványait a bűnök bocsánatára! Ezzel szinte isteni hatalmat kapott a tizenegy. Folyamatként ezek történtek: küldetéssel bízza meg a tanítványokat, az Úrtól megkapják a Segítőt, majd Halandó Istenekké teszi őket a bűnök megbocsátásával vagy -77-
megtartásával kapcsolatban. A Tamás nevű tanítvány nem hitte, hogy él az Úr. Éppen miatta, 8 nappal később, Jézus az előzőhöz hasonló körülmények között jelent meg a tanítványoknak, amikor Tamás is láthatta Őt. Jézus tudta, hogy Tamás mit tartott egyértelmű bizonyítéknak, ezért megfoghatta Jézus sebeit. Ez után Jézus megjegyzi, nem ilyen hívők a boldogok! De az is lehet, hogy jó tanácsot ad a későbbi tanítványoknak, hogy ne legyenek hitetlenek, mert mindent nem biztos, hogy bizonyítani tudnak majd nekik. A 31. versben az író kommentálja, hogy ezek azért írattak meg, hogy az emberek higgyenek, nem azért hogy az evangélium hatására kezdjenek el kételkedni. Merthogy a legtöbb ember pontosan így van ezzel, megismeri Jézus történetét és hitetlenebb lesz, mint azelőtt volt, mikor semmit sem tudott! Az író jó szándéka viszont nem maradhat kérdéses, mert kijelenti, miért írta meg például Tamás hitetlenségét, vagy Máriáét. Tanúságul azért, hogy megtudják az emberek, a hit milyen kivételes és keveseket jellemző jelenség a világban. A 30. versből azt is megtudhatja az olvasó, hogy az evangéliumi beszámoló egy sűrített életrajz csupán, nem minden tettét írták meg Jézus földi életének. Pedig a Szentlélek is segített az emlékezésben. No, de ilyen kevés hittel még a Szentlélek segítségével sem sokra juthattak a tanítványok, mindenben ezért nem biztos, hogy az ő példájukat kellene követnünk. A legjobb, ha a hibákból tanulni szeretnének Jézus újkori követői. Mert sajnos az elvégzendő munka a kétezer év alatt, mióta az Úr visszatért az Atyához, nem csökkent, hanem növekedett.
-78-
AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 21. fejezet 1.Ezek után láthatóvá tette magát ismét Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerén(él), láthatóvá tétele pedig így történt: 2.Együtt voltak Simon Péter és Tamás, az Ikernek mondott, és Nátánáel, aki a galileai Kánából való volt és a Zebedeus fiai és más kettő a tanítványok közül. 3.Ezt mondta nekik Simon Péter: elmegyek halászni: ezt mondták neki: elmegyünk mi is veled együtt. Kimentek és beszálltak a hajóba és azon az éjszakán nem fogtak semmit. 4.Amikor pedig kora reggel lett (megvirradt), megállt Jézus a tengerparton, persze nem tudták a tanítványok, hogy Jézus az. 5.Ezt mondta tehát nekik Jézus: fiacskáim, nincs-e valami ennivalótok? 6.Ezt válaszolták neki: nincsen. Ő pedig ezt mondta nekik: vessétek ki a hajó jobb oldalán a hálót és találtok. Kivetették hát, de kihúzni már nem bírták a halak sokasága miatt. 7.Ezt mondta hát az a tanítvány, akit szeretett Jézus, Péternek: az Úr az! Simon Péter tehát amint hallotta, hogy az Úr az, ruháját magára kapta, mert mezítelen volt és beugrott a vízbe. 8.A többi tanítvány pedig a hajóval ment, mert nem voltak messze a (száraz)földtől, hanem mintegy kétszáz könyöknyire, vonszolták magukkal a hálót a halakkal. 9.Amint pedig a partra kiléptek, megpillantották a parazsat és hal volt rátéve és kenyér. 10. Ezt mondta nekik Jézus: hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. 11. Feljött Simon Péter és kihúzta a hálót a szárazra, amely tele volt nagy halakkal százötvenhárommal és noha ennyi volt, nem szakadt el a háló. 12. Jézus így szólt nekik: jertek ide, reggelizzetek. Senki sem merte a tanítványok közül megkérdezni Őt: Te ki vagy? tudták, hogy az Úr az. 13. Odajött Jézus, fogta a kenyeret és adott nekik, hasonlóképpen a halakból is. 14. Ezzel már harmadszor jelent meg (tette magát láthatóvá) Jézus a tanítványoknak miután életre kelt a halottak közül. A történet Jézus 3. megjelenését beszéli el, amely a Tibériás vagy Genezáret-tónál történt. Jó néhány tanítvány Péterrel együtt az egyik éjszaka halászni indul, de reggelig nem fogtak semmit. Korán reggel a parton megjelent Jézus, aki ennivalót kért az éppen partra érkező emberektől, vagy már a szárazon lévőktől. Mivel nem volt mit enni maguknak sem, Jézus megkérte őket, hogy dobják a hálójukat abba az irányba, amerre ő tanácsolja nekik. Ez a történet az eddigiek alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy dolgozni mindig szükséges és kikerülhetetlen, mert az ember előbb-utóbb megéhezik. Jézus csodatévő hatalmától a tanítványok temérdek halat zsákmányolnak. János tanítvány a csodából következtette, hogy Jézus lehet a parton álló férfi, akit magát nem ismertek fel a tanítványok. Talán megint csak azét, mert nagyon hajnali idő volt. De az sem kizárható feltevés, hogy Jézus teste már nem egészen a megszokott, földi emberekéhez hasonlított, hanem már alkalmas volt a mennyei életre is, hiszen nemrégiben Jézus Krisztus megfordult az Atyánál is (20. fejezetben) Mivel Jézus reggel dolgozni küldte az övéit, már biztosan nagyon éhesek voltak, mire zsákmányukat a hajóból a partra vonszolták. Az Úr ezért elkészített mindent a reggeli étkezéshez, a parazsat és a kenyeret, a halakat pedig frissen megsüthették. A 13. versben olvasható, hogy Jézus osztotta ki a kenyeret és a halakat nekik, holott a tanítványok dolgoztak meg érte! Biztosak lehetünk benne, hogy igazságosan kapott mindenki a szükségleteinek megfelelően. Még maradt is nekik több, mint 100 nagyobb hal, amit akár a piacon is árulhattak. Ilyen bőséges lakomát csak Jézus volt képes rendezni, mert az evangéliumokból tudvalévő, hogy kétszer is ezreket vendégelt meg úgy, hogy mindig maradt valamennyi felesleg is.
-79-
15. Amikor tehát megreggeliztek, ezt mondta Simon Péternek Jézus: Simon, János fia jobban (inkább) szeretsz-e engem ezeknél? ezt válaszolta neki: igen Uram, Te tudod, hogy kedvellek téged. (Jézus) ezt mondta neki: legeltesd a bárányaimat. 16. Újra mondta neki, másodszor: Simon, János fia, szeretsz-e engem? Ezt válaszolta neki: igen, Uram, Te tudod, hogy kedvellek téged. Ezt mondta neki: pásztorold a juhocskáimat. 17. Majd harmadszor mondta neki: Simon, János fia, kedvelsz-e engem? Megszomorodott Péter, hogy ezt mondta neki harmadszor: kedvelsz-e engem? És ezt mondta neki: Uram, mindent tudsz, Te tudod, hogy kedvellek téged. Jézus ezt mondta neki: legeltesd a juhocskáimat. 18. Ámen, Ámen mondom neked, amikor fiatalabb voltál felövezted magadat és arra jártál, ahová akartál, amikor pedig megöregszel, kinyújtod (kitárod) kezeidet és más övez fel téged és oda visz majd, ahová nem akarod. 19. Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És miután ezt mondta, így szólt hozzá: kövess engem! 20. Megfordulva pedig Péter látta, hogy az a tanítvány követi, akit Jézus szeretett és aki a vacsorán az Ő mellére borult és ezt mondta: Uram, ki az aki kiszolgáltat (átad) téged? 21. Ezt látva Péter ezt mondta Jézusnak: Uram, ezzel (vele) pedig mi lesz? 22. Jézus pedig ezt mondta: ha azt akarom, hogy megmaradjon míg eljövök, mit tartozik rád? te engem kövess! 23. Ez a szó pedig úgy ment ki a testvérek közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig nem azt mondta neki Jézus, hogy nem hal meg, hanem: ha azt akarom, hogy megmaradjon, míg eljövök, mit tartozik rád? 24. Ez az a tanítvány, aki tanú(bizony)ságot tesz ezekről és leírta ezeket és tudjuk, hogy valóigaz az ő tanú(bizony)ságtétele. 25. De van sok más is, amit Jézus tett, amit ha egyenként megírnának, úgy Gondolom, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket (könyvtekercseket), amelyeket megírtak. Az Úr megleckézteti Pétert , mert még az ő hite sem sziklaszilárd, ahogy a neve fémjelzi. (PetroszKőszikla) Péter lelkére erős hatást gyakorol, mikor 3-szor kérdezi meg tőle ugyanazt Jézus, mert egy hazug embernél érzelmi kifakadások, vagy más észlelhető problémák keletkeznének ilyen kérdések többszöri elhangzását követően. Péter is elszomorodott, mikor harmadszor is kérdezte tőle Jézus, hogy szereti-e Őt. Mivel Péter számára nem idegen ember tette fel ezt a kérdést, nem lett volna szabad elszomorodnia, ha a szeretete stabil, meg nem ingatható. Az ilyen kérdezéssel annyi probléma van csak, hogy ezt nem Jézus, hanem napjaink átlagembere és szinte mindennel kapcsolatban teszi fel számára idegeneknek. Ezért nagyon hamar haragot vált ki a kérdező ember, mert mindenki tudja, hogy a többször egyazon kérdést hazug embernek szokás feltenni! Ám Jézusnak komoly oka volt rá, hogy ily módon kérdezgette Pétert, mert minden kérdésénél egyúttal meg is bízta őt azzal, hogy legeltesse a juhocskáit, vagyis ő tanítsa a többieket. No, nem csak a tizenegyet, hanem aki követni akarja Jézust, annak Péter tanítására kellett figyelmeznie. A 18. versben Péter jövőbeni életéről jövendöl Jézus. Megmondja neki, hogy az eddigiekkel ellentétben nem az erős egyénisége fog kidomborodni, hanem kérlelése ellenére (kitárt kezei ellenére) oda viszik őt, ahová nem akarja, hogy ott kelljen szolgálnia Istent és hirdetni a közelgő Mennyei Királyságot. Ez a személyes prófécia azt is jelzi, hogyan fog meghalni Péter, bár én nem igazán tudnám megmondani. (19. vers) Sőt, az is lehetséges, hogy csak Krisztus visszatérésekor hal meg Péter, miként az összes többi tanítvány. Ez az igehely nem mond ellent ennek a korábban tett megállapításnak, hogy még ma is él az összes tanítvány. Talán úgy kell meghalnia Péternek, hogy könyörgése, kérése ellenére mást tesznek vele, amit akar, s éppen ez okozza a halálát. Például megsebesül és nem a sebeit kötözik be, hanem úgy kezelik őt, mintha éhező ember volna. Péter nem állja meg, hogy rá ne kérdezzen, milyen jövője lesz János tanítványnak, akivel a rivalizálása nem akar szűnni. (21. vers) Jézus válasza éppen a versengést próbálja megszüntetni Péter és János között. A tanítványoknak úgy kellene szemlélni egymást, mint akik Isten tulajdonai, netán Isten kegyelmében részesülők, nem pedig a Jézus által meghagyott parancsolatokhoz méregetni egymást. -80-
A kegyelem állapotát elveszthetik a tanítványok, míg a parancsolatokat, főleg a szeretet parancsolatát senki nem tudja úgy gyakorolni, mint Jézus Krisztus megmutatta az embereknek. Akkor meg nincs értelme a versenynek, mert mindenki csak Krisztus árnyékaként tudja megvalósítani a szeretet parancsolatát. A 23. vers sem olyan kijelentés, ami ne foglalhatná magában, hogy János apostol még most is él valahol a nagyvilágban. János azzal zárja az evangéliumot, hogy nagyon keveset írt meg Jézus történetéből, de ő maga a tanúja a megtörténteknek. Még azt is megfogalmazza az evangélium írója, hogy a megtörtént eseményeknek csak igen kis részét jegyezte le, mert a teljességet nem tudná feldolgozni az emberiség.
-81-
Befejezés Rövid leszek, nem húzom az időt, mert az ember soha nem tudja, mennyi van még neki hátra. A nagy szavakat most mellőzném a tanulmányból, egyébként is, az evangéliumok az embert alázatosságra tanítják. Megdöbbentő, hogy kétezer éve egy kis országban mit cselekedtek egy emberrel, aki végigjárta a saját országát, azt tette az emberekkel, amiben hittek, amire vágytak, s ennek ellenére micsoda őrült gyűlölet övezte útjait, melynek végén keresztre feszítették. Az ember hajlamos azt hinni, az emberiség primitív, barbár-korszaka már véget ért. De mitől létezett egyáltalán barbár korszak, mi táplálhatta azt? Ugyanaz a gyűlölet, ami Jézust sem kímélte, s mindig csak a szerencsések tudtak megmenekülni a vandál, barbár kultúrákból. Mert a civilizáció kezdetén minden nemzet történetében jelen volt a törvényes keretek közé nem szorított öldöklő szándék. Miután megalkották a jogi normákat, minden országban nyugodt életet élhettek az állampolgárok, mert nem kellett senkinek attól tartani, hogy egyszer csak az életére törnek. Ez csak a 20. században valósult meg! Ezért roppant nehéz összehasonlításokat végezni a múlt és a jelen vonatkozásában. Csak 1 évre szüntetnének meg minden törvényt az egyes országokban! A lakosság a tizedére fogyatkozna a barbár, gyilkos ösztönöktől hajtott cselekmények miatt. Ezért mindenképpen igaznak kell tartanunk, hogy az emberek a gonoszságban egyre mélyebbre süllyedtek a történelem folyamán. Jézus Krisztus meghalt, pedig az emberek kedvében járt, aki nem jár mások kedvében milyen életet él és milyen lesz a halála? „Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?” Luk. 23,28-31 Sajnálatos, hogy a keresztény vallások olyan Jézus-képet festenek, miszerint Jézusnak egy kivételesen gonosz ország, kivételesen gonosz embereivel akadt dolga. Manapság ilyen nem történhet meg, de még ha máshol élt volna Isten Fia, akkor sem ez következett volna be. Hiszen az ilyen vallásvezetők és híveik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy egy embert ok nélkül gyűlölnek. Egész életüket a logikának, a filozófiának, elmés találmányoknak, rejtvényfejtésnek szentelik, bölcs emberek barátságában igyekszenek tölteni az időt, de nem képesek kibújni a bőrükből. Jézus tanait ismerve tudhatnák, hogy nem is kéne erőlködniük, így legalább évtizedeket saját választásaik szerint élhetnének, azt tehetik, amit csak kívánnak, ha másnak ezzel nem okoznak kárt. De még ennyi jót sem szeretnének maguknak! Jézus bármely tanítványa azonban tudja, hogy ez miért van. A mai világ azt láttatja az emberrel, hogy szinte sóvárog Jézus után. Ezért hatalmas veszteség érte a világ tanítójának és megmentőjének halálával. Azonban a szívében igaz emberek nem hisznek a színlelésnek, mert látják hogy valósággal pukkadoznak a nevetéstől még a legműveltebb vezető beosztású emberek is, ha például valahol, valamiben kár keletkezik, de akár emberek halálát is gúnyos nevetéssel nyugtázzák. Jézus Krisztus földi munkája során szenvedett, menekült az őt szorongató, nyomorgató emberektől (Lk. 8, 42, 45; Lk. 19, 43) A zsidók üldözték őt Galileába is, hogy ott is elfoghatnák. Az egész gyerekkorát pedig egy távoli országban kellett töltenie, mert halálra keresték már születésekor. (Máté 2,16) Sok csodája után is menekülőre kellett fognia. (Pl. gadarai őrjöngők) Az embereket, akiket meggyógyított egy percre sem fogadták meg tanácsát, hogy többé ne vétkezzenek. Tanítványai közül egyik kiszolgáltatta őt gyilkosainak, akik hamis váddal ítélték el. Lehetne még sorolni azokat a jellemzőket, amelyeket az igazságról szóló tudománynak tartalmaznia kell Jézus Krisztusról, mert az ő gyilkosai is másnak látták őt, mint amilyen volt és a mai ellenségei is mást tanítanak az életéről, mint a valóságos nyomorú, szenvedés teli, gyakran koldus életforma.
-82-
Jézus Krisztus Tanítványainak megalakulása, mint Isten egyházának létrejötte, jelen könyv megíródásának napjához kötött. Ahogy a bevezető részben írtam, az én dolgom, hogy megtaláljam a tanítványokat, de ők is keressenek engem. Minden tanulmányt, könyvet, amit szétküldök az ország különböző részébe, elektronikus formában, ingyen terjesztek és ellátom egyházunk jegyével a J betűvel. PDF formátumban biztosan olvashatják a különböző írásokat. Ha a Könyörületes Isten úgy akarja és élek, hamarosan újabb könyvet is olvashatnak Jézus Krisztus Tanítványai. Hála és dicsőség a Mindenhatónak!
[email protected] [email protected] -83-
