2016. május
Nagy Gábor: Újra felírom Újra felírom szíved kőtáblájára törvényemet. Mert népemnek akarom nevezni enyéimet. Nem akarom büntetni unokádat, gyermekedet. De meg akarom áldani ezer íziglen életedet. Újra felírom szíved kőtáblájára törvényemet. És az úton éjjel nappal előtted megyek. „…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… egészen a föld végső határáig.” (Ap. Csel. 1: 8)
J
ézus, az ő mennybemenetelekor ígéri a Szentlélek eljövetelét a tanítványoknak – mintegy folytatásaként mindannak a tanításnak és munkának, amit Ő kezdett el velük. Pünkösd napján kitöltetik a Szentlélek a tanítványokra és még aznap kimennek az emberek közé és hirdetik azokat az igazságokat, amiket felismertek Jézusról. Még 3000 ember csatlakozik hozzájuk és hallgatja tanításukat, amelyeket ők hallottak Jézustól és hiszik, vallják, hogy ezek továbbadása üdvösségre vezet. Ezen a napon megszületik az első keresztyén közösség is, amelyet mi ma egyháznak nevezünk. (Ap. Csel. 2) Egy olyan hatalom és olyan erő megnyilvánulása történik az első pünkösdön, ami túlmutat a földi kereteken. Itt nem az emberi lélek nagyságát dicsérik az események. Nem a tanítványok bátorságáról emlékezünk meg pünkösd napján, hanem a cselekvő Isten tettére figyelünk, aki Fiának születésében közel jött hozzánk, tanításain keresztül ama másik világra készített és bemutatta az Isten személyét, halálában bűneink súlyával szembesít és átvállalja azokat, feltámadásában kegyelmét hirdeti az ember iránt, pünkösdkor pedig együttmunkálkodásra hívja az övéit, hogy minél többeket tanítsanak meg az Isten Országába vezető útról. Jézus is erről beszél, mikor azt mondja: „tanúim lesztek… egészen a föld végső határáig”. A tanúságtétel az övéi feladata itt a földön. Az első gyülekezet, mint közösség, a tanúságtételre kész emberek közösségévé lesz, mikor elkezdődik a keresztyének üldözése akár a zsidók, akár a római hatalom részéről. Az egyház, mint hitvallók közössé-
Teológiai szemezgetés
2. oldal
ge kíséri végig a történelmet, amelyben talán sokszor emberi módon jelent meg, de benne és általa mindig Isten is megszólalt. Merthogy az egyház elsősorban nem földi intézményként megjelenő formájában fontos, hanem Isten felségterületeként. Jézus, az Ő munkáját az egyház által folytatja a földön. Nem tétlen Jézusunk van, aki mennybemenetele után távol van övéitől, hanem egyháza által világban munkálkodó erőként jelenik meg a Benne bízó emberek hitvallásain keresztül. Belegondoltunk-e már abba, hogy Isten a mi szavaink által, emberek örök életét szeretné formálni? Szavaink által, tanúságtételünk által adjuk tovább az Ő Lelkét – mert „a hit hallásból van” (Róma 10: 17) – és az Ő Lelke életeket változtat meg. A mai világban is, amelyben mindenki egyedi kíván lenni, elismert és népszerű. A mai világban is, amely kizárólag a „most”-ra koncentrál és már nem is érti az „örök”-öt. Emberi érdemekre figyel, jogokat követel a mai ember és észre sem veszi, mennyire tünékeny az élete ebben a világban. A pünkösdi Szentlélek által, az egyházban, újra Isten szólal meg ebben a földi világban – lelkünket megrázó módon. Jézus halálakor sziklák hasadtak meg, pünkösdkor lelkeket ráz fel a tanúságtévők szava. Ez az Isten valóságának igazságát hirdető szó az egyház maga. Nem intézmény, hierarchia, vagy szokásrend. Az egyház az Isten üzenetét hirdetők közössége. Ez az egyház elsődleges feladata. Akkor is, ha ma sokan akarják megmondani, hogy mit tegyen még az egyház, és hol nem szólalhat meg. Hitvallásainkon keresztül tudjuk elhozni a menny világát ebbe a világba. Emberek üdvössége múlik azon, hogy megtegyük. Hatalmas feladat, hatalmas küldetés. Nem véletlen mondja Jézus, hogy erőt kapunk, mikor eljön a Szentlélek. Ehhez a munkához az emberi erő kevés. Az emberi erőfeszítés gyenge. Az emberi igyekezet beletörik a közönybe, a visszautasításba, az ellenkezésbe. Az Isten ereje nem csak 3000 ember lelkében törte át a tagadás szavait, hanem az abban való vak hitet is megtörte, hogy Jézus ügye az Ő halálával véget ért. Sokan szerették volna eddig is – és szeretnék ma is – ha az egyház ügye perifériára szorítható ügy lenne. Hitre jutott emberek tömegei hirdették az első pünkösd óta, hogy a menny világának üzenete a legfontosabb dolog az egész világon. Egyetlen felismerés sem tudott az emberiség világában ekkora hatást elérni. Egyetlen felfedezés sem változatta meg ennyire emberek életét. Mert ez az egyetlen üzenet, amely mögött Isten hatalma van. Pünkösdkor arra emlékezzünk, hogy világrengető üzenetet hordozunk szívünkben és legyünk készek erről tanúságot is tenni, mert Isten erőt is ad, hogy hitvallásunkat megerősítse! Kiss Gyöngyi beosztott-lelkipásztor
Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 1. és 2. rész
Kedves Testvérek! Egyre többször tevődik fel a kérdés, hogy mi a keresztyénség küldetése, feladata ebben a világban? Politikusok, egyházi vezetők, hívők és ateisták keresik a válasz, és néha úgy gondolják, meg is találták, de mindig kiderül, hogy nem ez a küldetés lényege. Most a pünkösdhöz, az egyház születésnapjához közeledve keressünk mi is választ a feltett kérdésre. Talán azzal kellene kezdeni, hogy hol hibázik a legtöbb megoldást kereső. Ott, hogy bár megpróbál a Szentírásra hivatkozni, nem olvassa a Bibliát! Vagy ha mégis beleolvasott, akkor felületesen! Még a legegyszerűbb háztartási gép bekapcsolása előtt is illik elolvasni a használati utasítást. Mégis sokan úgy érzik, hogy bibliai ismeretek nélkül is értenek a keresztyénséghez. Ez az ismerethiány vezet oda, hogy Istenről és az Ő üzenetéről egy saját (torz) képet alakítanak ki, amelyhez görcsösen ragaszkodnak. A második hibát ott követik el az emberek, hogy egyéni utakat keresnek. Azt gondolják, majd én megoldom a dolgokat, mint tették ezt a tanítványok is.(ld. Ap.csel. 1:23) Tudomásul kell venni, ahogy mondani szokás: Isten útjai kifürkészhetetlenek. A kérdés nem az, hogy én mit akarok, hanem Isten mit akar, hogy cselekedjek. Ő adja célomat, életem értelmét. Nem álmaim, elgondolásaim helyeslésére kell kérnem Istent, hanem nekem kell alkalmazkodnom az Úr hívásához, mert az Isten útja soha sem zsákutca! A harmadik gond ott szokott lenni, hogy nem közösségben, gyülekezetben képzelik el a küldetést. Már régebben írtam, de megerősítem: gyülekezeten kívül nincs keresztyénség! Nem én mondom, hanem a Szentírás! Nem véletlen, hogy Pünkösdkor nem csak a Szentlélek kitöltetését, hanem az egyház születését is ünnepeljük. Az az első 3000 ember, aki megtért, azért volt sikeres, mert nem szétszéledve mondta a magáét, hanem együtt maradt! Tudták, hogy összetartoznak! Persze az egyháznak vannak hibái, mert emberek alkotják, de maga az Egyház Isten alkotása! (ld. Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelete) Aki csak az egyházat alkotó emberek gyarlóságait sorolgatja, az mindig talál kifogást, hogy miért nem akar például vasárnap templomba jönni. De ő lesz az a vesztes, aki soha sem fogja megtapasztalni és megérteni a közösség csodálatos erejét, küldetését, lehetőségét. Mi hát küldetésünk alapja? Biztosan nem a humanizmus, nem a végtelen tolerancia és nem a jó indulat, hanem Jézus parancsa! (ld. Mt. 28: 18-20) Mi a küldetésünk? A péteri bizonyságtétel folytatása (Ap.csel. 2:22) Mert ez a megmaradás záloga. Nem csak a keresztyénségé, hanem a Te egyéni életedé is. Mi a bizonyíték arra, hogy ez nem csak egy régi mese? Az, hogy idén Isten akaratából pünkösdkor lesz gyermekeink és felnőtt testvéreink konfirmációja, akik az egyház jövőjének képét vetítik elénk. Az egyháznak van jövője! Jöjjetek, lássátok, és éljük át a pünkösdi csodát a Frangepán utcai templomunkban! Budapest, 2016. pünkösdjében
Szeretettel: Szloboda József lelkipásztor
Riport
„Ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással!”
4. oldal
2. Timótheus 4. 2.
Az idő nagyon kellemes. Tavaszi napsütés. A templomkert rendbe téve, mindenki jól lakott a most is remekül sikerült babgulyással és finomabbnál finomabb sütivel. Most jött el a pillanat, hogy egy kicsit félre vonuljak beszélgetni KoroknaiTegez Ferenc egyházmegyei lelkésszel, aki bő egy éve 2015. február elseje óta szolgál gyülekezetünkben. Nagy Gábor: Jó, hogy újra itt vagy köztünk. Nemrég rövid időre egy kis szolgálati kitérőt tettél, egy másik gyülekezetben kellett helyettesítened. Sokan vártuk, hogy vissza gyere. Nagyon megszerettük bibliaóráidat, az általad tartott házaspár kört. Ezeken kívül mi teszi még ki itteni szolgálatodat, mi tartozik bele? Koroknai Tegez Ferenc: Minden . Egy gyülekezetben mindig több munka van, mint ami látszik, de így, hogy esperes urat sokszor elszólítja hivatali munkája, szolgálata, kényszerűség okán muszáj leadnia itteni szolgálatának egy részét kettőnknek. Egyedül a konfirmációt, konfirmandusok felkészítését nem nagyon adja ki a kezéből, ami a legizgalmasabb sarokpontja a lelkészi szolgálatnak, de jól van ez így. Nagy Gábor: Elmondanád, hogyan, és miért pont a lelkészi hivatást választottad? – (Kérdezem ezt úgy, hogy volt szerencsém olvasni az önéletrajzát.) Koroknai Tegez Ferenc: Szép lenne azt mondani, hogy mindig is lelkipásztor akartam lenni, és az összes ősöm aktív résztvevője volt a református egyháznak. De az én életem ennél sokkal izgalmasabb, és úgy tele van fordulatokkal, hogy attól a legképzettebb körhintás is rosszul lenne. Középiskolámat (Debreceni Református Gimnázium) nem valami fényes eredménnyel végeztem, miközben évtizedes vágyam volt, hogy építészmérnök lehessek, sohasem volt házakat tervezhessek, melyek álmaimban talán már születésemkor is léteztek. Végül mégis egy másik csodálatos hivatás mellett döntöttem. S mi mást választhattam volna, mint a számomra megmunkált formában is örökké élő fát. Egyszerre két dologba szerelmesedtem bele. Választottam és kitanultam egy mesterséget, miközben engem választott egy másik, amit sohasem lehet kitanulni. Mire letettem a szakmunkásvizsgámat, már tisztán és világosan tudtam, én vagy lelkipásztor leszek, vagy lelkipásztor.
5. oldal
Riport
Nagy Gábor: Ez igazán érdekesen hangzik, kifejtenéd egy kicsit bővebben? Koroknai Tegez Ferenc: Kisiskolás koromban nagyjából évente körülbelül tíz alkalommal mentünk el templomba, természetesen beleszámítva a nagy ünnepeket is. Mondom ezt úgy, hogy édesapám bátyja lelkész volt, tehát még amolyan vasárnapi keresztyénnek sem érezhettem magam. Az érettségi után változott ez meg. Miközben az iskolában tanultam választott szakmámat és inas voltam egy békebeli asztalos mellett, rengeteg szabadidőm és fölös energiám maradt. Így kialakult, hogy mindig egy másik ifjúsági gyülekezetben kötöttem ki. Hétfőn a saját gyülekezetembe, kedden és csütörtökön a fasoriba, az akkori esperes mellé, szerdán és pénteken, megint máshová. Így telt el két év. Ez alatt az idő alatt történt, nem tudom konkrétan egy adott időponthoz kötni, hogy mikor és hogyan, tehát ez inkább egy folyamat volt, de az Úr igéje mégis hatott rám, és végérvényesen eldöntöttem, hogy lelkipásztor leszek. Elsőre nem sikerült a felvételi, a teológia professzori kara (meglehetősen bölcsen) úgy döntött, hogy alkalmatlan vagyok erre a hivatásra. Másfél év katonaság, fél év fizikai munka (a zsinaton) után átformálva, alázatosan, lehajtott fejjel ismét megjelentem a teológia kapujában, ahol ugyan nem tárt karokkal, de tárt szívvel fogadtak. A teológián töltött öt boldog év alatt megtanulhattam, hogy minden fájdalomra, könnyre, szenvedésre szükség van, minden imádságon és igei készülésen áldás van. Nagy Gábor: Ez utóbbit valóban megtapasztalhatjuk, hiszen nem megszokott módon készülsz a szolgálatra. Mondanivalód vázlatát kinyomtatva kiosztod a jelenlévőknek, ami szerintem nagyon hasznos. Hogyan alakult ez ki? Koroknai Tegez Ferenc: Ötöd éves voltam, a teológián, amikor pontosan tudtam, hogy én falusi lelkész szeretnék lenni, s így találtunk egymásra egy kis külső-somogyi gyülekezettel. Ottani szolgálatom közben történt. Amikor kikerültem a teológiáról, én szó szerint leírt prédikációkat olvastam fel. Aztán kényszerűségből néhányszor és aztán egyre gyakrabban váltanom kellett vázlatra, amitől eleinte rettegtem, később ráéreztem, hogy ez jó. Felszabadította a prédikáció közbeni beszédet. Törekedtem rá, hogy üzenetem minél inkább fejben követhető, összeszedett vázlatpontokká álljon össze, hogy szinte fizikálisan láttatni tudjam a hallgatósággal. Ehhez jött még, hogy az idősebbeknek, akik a templom túlsó végéről nem látták jól az énekeket, leírtam egy papírra, az énekek számát, hogy mi után mi következik, illetve fontos hirdetéseket is ráírtam. Tehát hasznossá váltak ezek a könyvjelző szerű papírok, amiket liturgiás lapnak hívtam. Idővel egy kicsit tovább hízott. Rákerültek az adott beszéd rövid vázlatpontjai, épp csak, hogy követhetővé váljon, hogy hol tartok éppen. Így könnyebben megjegyezhetőbbé vált a prédikáció. És így bővült mindig egy kicsit. Volt, aki otthon
Riport
6. oldal
ez alapján idézte fel a hallottakat. Tehát végső soron hasznosnak bizonyult, és így maradt meg ez a gyakorlat a mai napig is. Nagy Gábor: Úgy tudom, ehhez az időszakhoz kötődik magánéleted egyik fontos szakasza. Koroknai Tegez Ferenc: Itt született három gyermekem (Anna 22, Ákos 20, Balázs 18) akikre lelkiségük, s eszük miatt is büszke lehetek, boldog hálaadással gondolván arra, hogy az Úr alkalmasnak talált, hogy szülő lehessek. Az élet nem mindig dicshimnusz. Miközben hangos ellenzője voltam a házassági elválásnak, „önként és dalolva” sétáltam bele egy mély verembe. Nagy Gábor: Nem hiányzik a vidék, ez az időszak? Koroknai Tegez Ferenc: Nem. Nem olyan típus vagyok, aki visszanézve nosztalgiázik. Ha valami lezárul az életemben, igyekszem nem visszanézni, hanem előre lépve menni tovább. A fontos mindig csak az volt, hogy a továbblépésen Isten áldása legyen. Természetesen összehasonlíthatatlan a vidék és Pest. Ott tanultam meg kandallót építeni. Viszont, egészen más dolgok nyílnak ki itt, mint ott. Más jelent örömet Pesten, és más jelentett falun, a lényeg az, hogy mindegyiket megélhetem. Két korszak különböző kincsei. Pesti származású lévén pedig ezer szállal kötődtem Pesthez. Megismervén mostani feleségemet, kerestük a helyet ahol szolgálatra, közös otthonra, és Isten áldására lelhetünk. Így találtam rá (nyolc évvel ezelőtt) a Budapest-Északi Református Egyházmegyére, s bár mint nagyon sokszor, még homályosak előttünk Isten hosszú távú tervei, de mivel a szerelem duplán ég bennem (feleségemmel együtt a hivatásom iránt is), ezért bárhol jól érzem magam. Nagy Gábor: Remélem ez itt, ennél a gyülekezetnél is így van! Koroknai Tegez Ferenc: Éles embernek tartom magam, tehát bizonyára ütköznek meg rajtam, de nem vagyok szerethetetlen, így aztán bárhol nagyon könnyen otthon érzem magam. Azt is mondhatom, hogy eddig bármerre jártam otthonommá vált. Végső soron otthonná úgyis az válik, ahol szeretik az embert. Nagy Gábor (NG): Ez egy nagyszerű zárszó. Mit tehetnék még hozzá ezen kívül, mint hogy szolgálatodra, életedre, családodra Isten gazdag áldását kívánjam. Koroknai Tegez Ferenc: Köszönöm. N. G.
7. oldal
Bizonyságtétel
Újjászülettem Jézusban 2. Gyülekezeti újságunk előző, húsvéti számában olvashattuk Huri Noémi testvérünk beszámolóját arról, hogyan került gyülekezetünkbe, majd hogyan döntött arról, hogy konfirmálni szeretne. Alább az ő írásának folytatását olvashatjuk.
A keresztelés és konformáció Az Esperes úr készített fel a konfirmációra, melyet ezúton is szeretnék megköszönni. Egy tíz alkalmas beszélgetéssorozat keretében Lukács evangéliumával kapcsolatban feltehettem kérdéseket, majd következett a Tízparancsolat és az Apostoli Hitvallás szövegének értelmezése. Mint szorgos kisdiák figyeltem, jegyzeteltem minden igehirdetéskor is, esti Bibliaórákon, házaspárkörön. Szemléletváltó hatású volt az egész felkészülési időszak. A várakozás ideje a legalkalmasabb a hitünk erősítésére, lelkünk építésére, szépítésére. Karácsony első napján a keresztelés órájában 38 éve nem látott ünnepi telihold simult bele a szürke égboltba. December 25. egy különleges és meghatározó nap volt a gyülekezet életében is, hiszen egy gyermek és négy felnőtt keresztelése történt meg. Saját elhatározásunkból másik három Testvérem társaságában a gyülekezetünk előtt tettünk hitvallást. Négyen felsorakoztunk a kereszteléshez az Úr asztala mellé és személyenként részesültünk a keresztség sákramentumában, ezzel a református egyháznak tagjaivá lettünk. A konfirmáció a fogadalmat tevő személyes döntése Krisztus és az Ő egyháza mellett. Aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot személyes döntéséről a konfirmációi hitvallás és fogadalomtétel által, felhatalmazást nyer az úrvacsorával való élésre, és ünnepélyes fogadalommal elkötelezi magát, hogy a református anyaszentegyház hűséges, áldozatot és szolgálatot vállaló tagja lesz. „...az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívében van.” 1 Sámuel 16. részének 7/b versével kértek áldást az életemre, s lettem egy új közösség tagja. Az Úr asztala meg volt terítve a hatalmas karácsonyfa előtt, melynek mézeskalács díszítését diakónus testvéreink és segítőik készítették. Mindannyian meghatódva és boldogan vettünk Úrvacsorát. Megtaláltam a „Kősziklát”, amire a házamat építhetem. Az újjászületés alapja az Isten Igéje. Ha az Úr azt akarja, hogy ne csak egyedül menjek tovább ezen az úton, rendel
Gyülekezeti hírek
8. oldal
Társat mellém, ha pedig nem, én akkor sem torpanok meg, haladok a számomra kijelölt úton. Istennek tetsző életet szeretnék élni, ő látja a múltam s jelenem. Nagy boldogságot okoz számomra ez a tiszta élet. Jézussal ébredem, s vele alszom el, napközben utamon kísér a Szentlélekkel. Kapcsolataim átminősülnek és letisztulnak: az érdekkapcsolatokról lehull a lepel. Isten határtalan szeretetében ölelve lenni: a Boldogság. Huri Noémi
Hittantábor Balatonfűzfőn Még van hely a 2016. június 27-től július 2-ig (hétfőtől szombatig) tartó balatonfűzfői táborba, ahová szeretettel várjuk az iskolás hittanos gyerekeket. A balatonfűzfői református templom mellett kialakított, jól felszerelt ifjúsági tábor ad helyet már hosszú évek óta a gyülekezetünk hittantáborának. Vidám hittanos foglalkozások, daltanulás, kézműveskedés és sok játék, strandolás és kirándulás várja a résztvevőket. Ebéd egy közeli étteremben lesz, a reggeli és vacsora pedig a táborban. A tábor díja 22.000 Ft + útiköltség. A tábor díját a tanévzáró istentisztelet napjáig, vagyis június 5.-ig lehet befizetni. Szeretettel vár minden gyermeket: Szloboda Józsefné Kati néni
A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna, Goldbach Ferenc, Kiss Gyöngyi, Koroknai Tegez Ferenc, Nagy Gábor, Némediné Vajnai Márta, Szloboda József Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-mail:
[email protected] A gyülekezet számlaszáma: 10700691-25603301-51100005
9. oldal
Diakónia
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” Máté 9:37
Kedves Testvérem! Invitálok mindenkit ezúton is - mint ahogy istentiszteleteinken rendszeresen megtesszük - hogy kapcsolódjon be az önkéntes szolgálatokba. Eléd hozok néhány bátorító gondolatot, ami után talán te is máshogy tekintesz majd ezekre a szolgálati lehetőségekre. Pár hete a látogatásokkal kapcsolatban megéltem egy holtpontot. Azt éreztem, teljesen fölöslegesen megyek, segíteni nem tudok, a problémát elvarázsolni nem tudom. A kórházban, ha kell, adok egy pohár vizet, feljebb állítom az ágyat, elrendezem a párnát, veszek elő tiszta hálóinget. Olvasok a Bibliából, imádkozunk. És ennyi. Elmegyek, s a helyzet változatlan. Azt éreztem, olyan kis semmi, amit egy látogatás során tehetek. Ezen változtatott egy beszélgetés Esperes Úrral, valamint az azóta megtapasztalt látogatások. Egy 90 éves néni, akit műtét előtt látogattam meg a kórházban, mondta, hogy örül, hogy mentem, mert reményt adtam. Pedig nem bíztattam semmivel, csak beszélgettünk. Másik néni a beszélgetésünk után ragyogó arccal mondta, hogy bearanyoztam a napját. Nem vittem semmi különöset, nem beszélgettünk mély témáról. Ahol megjelenünk, Isten küldöttjeként, a templomból érkezünk, s a reményt, az istentiszteletek hangulatát, kedvenc református énekeiket juttatjuk eszükbe. Már azzal az „adu-ásszal” megyünk látogatni kórházba, idős-otthonba, saját otthonukba, hogy rólunk Isten jut eszükbe. Pozitív, jó dolgok, szép emlékek, kellemes érzések. Ez felelősség, de egyben egy könnyebbség is, hogy jó dolgot viszünk. Segíteni sok dologban nem tudunk. Az „idő fogaskerekét” megállítani, visszafordítani nem tudjuk, betegséget gyógyítani nem tudunk. De amikor az idős, vagy beteg ember magányában teljesen elkeseredne, ezt tudjuk megelőzni, megakadályozni a látogatással, beszélgetéssel. A sivatagon úgy képes bárki keresztülmenni, ha akad 1-2 oázis az úton. Ott megpihenhet, megerősödhet. A nekünk rendelt utat meg kell tenni. A keresztet hordani kell. Mindenkinek a sajátját. Nekünk is nagyon sokat jelent, ha a nehéz napokban, találkozunk olyan emberrel, aki arra emlékeztet, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy nem vagyunk egyedül. Mennyire fontos lehet mindez annak, aki idős és beteg! Keresztény hitünk elevenedik meg, ha meg tudunk állni egy-egy betegágynál! Saját üdvösségünk felől is elgondolkoztat egy ilyen beszélgetés és megerősít
abban, hogy Isten számára fontos, amit teszünk, hiszen akikhez küld, azok felé mi vihetünk üzenetet. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy olyan emberekhez vigyük Isten szavát, akik számára pár igevers az Isten jelenlétét jelenti, a bűnvallás lehetőségét, vagy Isten szeretetének megélését! Az alábbi szolgálatokban várjuk segítségedet és támogató imádságodat: • A Nyírő Gyula kórház krónikus osztályán: Kéthetente kedd 9.45-11.30. • Istentisztelet az Ezüstfény Gondozóházban: kéthetente csütörtök 15-16 • Istentisztelet az Empátia Gondozóházban: havonta egyszer csütörtök 15-16 Akik eddig részt vettek ezekben a szolgálatokban, mind épültek lelkiekben – és egy kicsit talán máshogy tekintenek az életre. Bartal Zsuzsa diakónus Ezüstfény Gondozóház
Empátia Gondozóház
