Jezsuita misszió Varga László:
Jezsuita misszió. Kistemplom
A
mezőkövesdi
Arról a Kistemplom-ról emlékezik ez az írás, amely Mezőkövesden az egykori Kavicsos-tó partján, immár torony nélkül, elhagyottan árválkodik. Ez a templom az alapító Jézus Társasága szerzetesrend apostolainak vezetésével kivirágoztatta az itt élők vallási, kulturális és társadalmi életét.
Az egykor benne élőknek kötelessége megörökíteni, és az utódoknak továbbadni azt a közösségépítő munkát, amelyet ez a templom nyújtott. A Jézus Társasága szerzetesrend megalapítását 1540. szeptember 27-én hagyta jóvá III. Pál pápa az alapító Loyolai Ignác által benyújtott rendi alkotmány alapján. A jóváhagyás dokumentuma a Regimini Militantis Ecclesiae kezdetű pápai bullában található. Ez a gyűjtemény, amely 470 évvel az alapítás után jelenik meg, nagyon röviden, legalább az általános ismeret szintjén szeretné bemutatni a jezsuita szerzetesrend történetét. A hittérítő missziós út vezette őket Mezőkövesdre, ahol testet-lelket felemelő munkájukkal mintaszerű, messze sugárzó vallási közösséget hoztak létre. Időszerű az emlékezés. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya 2009-ben volt 100 éves. Ideje az emlékezésnek
Mezőkövesden is. Emlékezni azokkal, akik még tudják, hogy milyen áldásosan működött a mezőkövesdi Jézus Szíve Kistemplom és jezsuita rendház, és emlékeztetni, tanítani azokat, akik már/vagy még semmit sem tudnak arról, hogy mekkora vallási, erkölcsi, kulturális és társadalmi fejlődést jelentett a jezsuiták tevékenysége az akkori lakosság életében és honnan ered ma is éltető hatása. A Kistemplom alapkövét 1922-ben tették le, 1923. január 21-én felszentelték és megkezdte működését. Összesen 28 évig működhetett itt a magyar jezsuita rend és már 1950-ben felszámolta, elüldözte őket a kommunista rendszer. Hol tartanánk, ha az elmúlt száz éven át töretlenül tevékenykedhettek volna a jezsuiták Mezőkövesden? A jezsuita rend hazánkban a szétszóratás óta nem tudott megerősödni, kevés a felszentelt pap és a segítő testvér. A Kistemplom működtetését nem tudták vállalni az 1989-es rendszerváltás után. A rendházat azóta lebontották, elárvultan áll a kongregációs kultúrterem és lebontották a Kistemplom tornyát is. Harangjait az újonnan épült rangos Jézus Szívetemplom tornyába költöztették. Sokan vagyunk, akik ennek a templomnak és rendháznak a falai között serdültünk fel, itt kaptunk lelki útravalót. Szomorúan látjuk a templom csonka oromfalát a szerényen kiemelkedő torony nélkül és kérdezzük, mi lesz a sorsa a templomnak? Most a templom belseje kifosztott, elhagyott, és a kegyetlen elmúlás látványát nyújtja. Hálátlanság ez! Nem ezt érdemli az imádság és a szeretet háza. Nem ismerek templomot, amelyik ilyen sorsra jutott! Ez a templom zsongó hitélettel volt tele. Minden korosztály zsúfolásig megtöltötte az ünnepi miséken, litániákon és lelkigyakorlatokon. Tízezrek vándoroltak ide az egész országból a Jézus Szíve búcsúkra. Missziós tevékenysége túlterjedt határainkon. Istennek hála! A Kistemplom-ról vezetett kéziratos dokumentumok megmaradtak és megtalálhatók a
Jezsuita Történeti Könyvtárban Budapesten. Ezek képezik az alapját ennek a gyűjteménynek, kiegészítve a még élő tanúk emlékeivel. Varga László lokálpatrióta, okleveles gépészmérnök, nyugalmazott iparjogvédelmi főtanácsos
Az 1956-os forradalom és szabadságharc Mezőkövesden Az 1956-os forradalom szabadságharc Mezőkövesden
és
Mezőkövesdi Újság ünnepi emlékszáma Az 1956-os forradalom és szabadságharc mezőkövesdi eseményeit tárja az olvasó elé. Szlovák Sándor fáradtságot nem kímélve végezte kutatásait, hogy minél hitelesebben tárja fel a város és környéke megmozdulásainak tényeit. Sok olyan szemtanút kutatott fel, aki valamilyen formában részese volt az eseményeknek, vagy mint szenvedő alanya, vagy mint szemlélője. Sajnos, nehezítette munkáját, hogy csak néhány korabeli dokumentumot lehetett fellelni, és ezért főleg elbeszélésre volt kénytelen hagyatkozni. Megemlékezik a folyóirat az ’56-os hősi halottakról, azok emlékének ápolásáról, kiegészítve az október 23-i ünnepi megemlékezéseken 1991-től elhangzott
beszédekkel, valamint az eltelt időszakban megjelent újságcikkekkel, ’56-ot méltató versekkel, festményekkel.
Kór-tünet Pataki József:
Kór-tünet Egy ’56-os nemzetőr visszaemlékezései Mint az alcímből is kiderül, a könyv nagyrészt az 1956-os eseményeket dolgozza fel a szerző, Pataki József nemzetőr hányattatott életén keresztül. Speciális nézőpontból szemléli az országos és mezőkövesdi eseményeket, majd a forradalom hangulata magával ragadja, és így szenvedő alanya lesz a korszak és a megtorlás éveinek. A mű nemcsak helytörténeti dokumentumként érdekes az olvasó részére, mert kibontakozik benne egy mezőkövesdi nemzetőr hányattatott sorsa, egy emberi lélek is elé tárul vívódásain keresztül.
Szülőföldünk
Szülőföldünk 1956 megyénkben (1956-2006) Az 1956-os eseményeket gyűjtötte csokorba, összefoglalva a megyében történt eseményeket az újabb kutatások szerint. A folyóirat 1956-os megyei arcképcsarnokkal kezdődik, melyben Mikulás Gábor, mint a mezőkövesdi munkástanács elnöke, dr. Mizsei Béla ügyvéd, a munkástanács tagja, dr. Tokár Vince, a nemzetőrség parancsnok helyettese és Zámbory József hadnagy, a nemzetőrség parancsnoka is szerepel. Ezt követik a megyében történt események leírásai, köztük részletesen a mezőkövesdi események, Szlovák Sándor tollából, majd ezt egészíti ki dr. Szedresi István 56 Mezőkövesden gyermekszemmel és ’56 kövesdi gyermekhőséről című írásai. A periodikát a Székelyné Forintos Judit által készített, a témával foglalkozó írások válogatott bibliográfiája zárja. A kiadványban és a borítóján korabeli fotókat találunk.
Egy matyó vándor életútja Kovács István:
Egy matyó vándor életútja
Az 1956-os forradalomban tevékenyen részt vevő Kovács István mérnök a megtorlások elől menekülve Ausztráliát választotta új hazájának. Több évtizedes motortervezői munka és szakmai sikerek után a General Motors melbourne-i központjában magas beosztású vezetőként dolgozott. Ausztráliai birtokáról évtizedek óta hazajár Matyóföldre. Mindkét lakóhelyén szereti környezetét szépíteni, fákat telepíteni, “hogy szebb legyen a Föld!” Önzetlen segítőkészsége, áldozatvállalása, hazaszeretete, szülőföldjéhez való ragaszkodása példaként szolgálhat valamennyiünk számára.
Fújjuk a magunkét Nagy Imre: Fújjuk a magunkét A mezőkövesdi Fúvószenekar megalakulásának 50. évfordulójára Mindig öröm, ha egy olyan új könyvet mutathatunk be, amely városunk szellemi örökségeit gyarapítja. Nagy Imre „Fújjuk a magunkét” című könyvében az elmúlt 50 év Mezőkövesd zenei történelmének egy kis szeletét, a fúvószenekarnak fél évszázados munkáját írta meg.
A történet 2003-mal kezdődik, majd a végén ugyanide tér vissza, mintegy keretbe foglalva az ötven év eseményeit. Könnyed stílusban, anekdotázva meséli el a külföldi és belföldi élményeket, fellépéseket, sikereket, ezek izgalmait, örömeit. Először egyedül, majd a mazsorett csoporttal szövetkezve hozták, gyűjtötték az elsőknek járó érmeket, emléklapokat. Mindezeket az eseményeket több mint 100 fekete-fehér és színes fotó illusztrálja, emléket állítva az alapítóknak, a jelenlegi és az eddig a zenekarban játszó tagoknak és hangszereiknek. Színesítik a történetet Fügedi István visszaemlékezése a zenekarba kerülésről, „játszótársairól” és élményeiről. Csirmazné Cservenyák Ilona
Csörgedező források Csörgedező források Mezőkövesdi magánájtatosságok énekei Ajánlás “Csörgedező források” – a mezőkövesdi magánájtatosságok sajátságos énekgyűjteménye, a teljesség igénye nélkül. ez a kiadvány a különböző imacsoportok által közkedvelt énekek egybefoglalása, mely tartalmazza a hívek ajkáról összegyűjtött régi és új változatokat. huszonöt éves egyházzenei szolgálatban eltöltött tapasztalatom azt bizonyítja, hogy a
régi énekek “életben tartása” létszükséglet a hívő nép körében. Ez a gondolat vezérelt az énekeskönyv kiadására, mely magába foglalja a majd másfél évtized alatt Mezőkövesden szerzett tapasztalatokat, és a közös éneklés által Istenre való ráhangolódás élményeit, hálaadásait, kéréseit, fohászait. Hiszem és remélem, hogy ezáltal is a fiatalság körében a már nem ismert, vagy feledésbe merülő helyi énekek újjáélednek és “tovább élnek”. Ajánlom mindenkinek, mint hasznos segítséget, aki e magánájtatosságokban tevékenyen részt vesz. Mozer János kántor – karnagy A II. Vatikáni Zsinat azt kérte, hogy “A vallásos népéneket is gonddal kell ápolni”. Ez a kérés megegyezik Plébánosom felhívásával, amely a kántor eskü alkalmával hangzott el: “ápold és gyarapítsd e nép énekét”. E kis énekeskönyv meg szeretné menteni és újra kézbe adni mindenkinek ezeket a gyönyörű népénekeket. Vegyük kézbe és szent Jakab ap. lelkületével énekeljük: “Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék. Jó kedve van? Énekeljen zsoltárokat!” /Jk. 5,13/ Török László kántor – karnagy
Mezőkövesdi matyó hímzés Varga Marianna:
Mezőkövesdi matyó hímzés AJÁNLÁS Varga Mariann, mint néprajzkutató közel fél évszázada foglalkozik a magyar – ezen belül a matyó – népművészet kérdéseivel.
Könyve történeti fejlődésében ismerteti meg és tárja olvasója elé e méltán világhírű hímzésnek a legszebb alkotásait, s azok alkotóit. Az olvasó megismerheti belőle a matyó hímzésben is megtalálható régi stílust (17-19. sz. eleje), az új paraszti stílust (19. század), mely egyben a matyó hímzés virágkorát is jelenti. De ismerteti a matyó népművészet legújabb alkotásait: a legújabb stílust, sőt napjaink népi iparművészetének számos remekét. Ez egyben arról is bizonyságot tesz, hogy a matyó hímzés nem csupán múzeumi tárgy, hanem él, nagyon is él és hirdeti népének alkotóerejét. Életben tartását, továbbvitelét azzal is szolgálja a könyv, hogy gyakorlati útmutatást ad öltéstechnikájához és tájékoztat a hímzéshez szükséges alapanyagokról, hímzőfonalakról. A rajzok magas színvonala Kertész Istvánné, a Népművészet Mestere, korszakunk elismert, országos hírű alkotója kezemunkáját dicséri, mint több hímzés is a kötetben. Megtudhatjuk a műtárgymásolás és újraalkotás szabályait, tanácsokat kaphatunk a minták kicsinyítéséhez és nagyításához, azok másolásához. A kötet részleteiben és egészében is hiánypótló szerepet tölt be. Monográfiaként is egyedülálló, hiszen ilyen mélységekig még egyetlen mű sem tárta fel a matyó hímzés sajátosságait. Egyedülálló abban is, hogy feldolgozza a népi iparművészeti matyó hímzés immár félévszázados történetét is. A rajzokkal, gyakorlati útmutatókkal, kiváló illusztrációs anyaggal nemcsak
elméleti szakemberek, hanem gyakorlati hímzők számára is gazdag információs anyagot közvetít. Barsi Hajna
Kisjankó Bori rajzai Dr. Szigeti Klára
Kisjankó Bori rajzai A címmel ellentétben a szerző nemcsak a híres matyó íróasszony által rajzolt csodálatos matyó motívumokat mutatja be, hanem rövid áttekintést ad a matyó népviseletről, valamint a matyó hímzés korszakairól is. Kisjankó Borin kívül bemutatja a híres matyó íróasszonyokat, majd külön fejezetet szentel Kisjankó Bori életének és művészetének. Ezután következnek a híres íróasszony rajzai a rajzok pontos leírásával. A füzetszerű könyvben bőséges bibliográfiát is találunk, melyek a matyó kultúrához kapcsolódnak.
Matyóföld kultúrájáról IV.
Matyóföld kultúrájáról IV. A feltáratlan matyó örökség értékelése – a 2010. felolvasóüléseinek anyaga – (szerk.: Pap János)
és év
Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2010-es év tartalmazza.
felolvasóüléseinek anyagát A Matyóföldi Alkotók és
Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene.
Köszöntő Nagy megtiszteltetés számomra, hogy köszönthetem a IV. Matyóföld Kultúrájáról című felolvasóülés résztvevőit, az írások szerzőit. “Nem értheti meg a jelent az, aki a múltat sem ismeri.”- hangzik a mondás. Nekünk, matyóknak, mezőkövesdieknek bizony van mire emlékeznünk. Elég csak említenem világszerte ismert kultúrát, gyógyvizet, az erre épült gazdasági, társadalmi életet, továbbá az ezen felnőtt civil szervezeteket. Az ember sokszor olyan természetesnek veszi, hogy igen, vannak különböző szervezetek, klubok, olvasói körök, amelynek tagjai hol a közönségnek, hol maguknak átadják azokat a gondolatokat, amelyeket fontosnak tartanak elmondani. Ám tudnunk kell, hogy mindannyian szegényebbek lennénk, ha ők nem vetnék papírra mindazt, amit munkájuk, hivatásuk, vagy szabadidőben folytatott kutatómunkájuk révén a városról megismertek. Megnyitókon az ember gyakran hall hasonló gondolatokat a rendezvényt éppen köszöntő meghívott előadótól, városvezetőtől, de úgy gondolom, ez nem puszta frázis. Hogy miért nem, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az
a vállalkozás, amelybe a mostani városvezetés kezdett. 2010ben azt a célt tűztük magunk elé, hogy a matyóság, a város története a jövőben ne csak a könyvtár, a kulturális klubok rendezvényein kerülne szóba, hanem – ahogy kiállításoknál is szokás, – vándorútra indulna. Olyan vándorútra, amelyen bejárná a várost, eljutna az iskolákba, a fiatalokhoz is. Amellett, hogy múltunkat szeretnénk az iskolai oktatás tárgyává tenni, elindult egy szervezőmunka is, amely egy monográfia elkészítését tűzte célul. Ideje végre hitelesen, teljes körűen és egységes kiadásban bemutatnunk Mezőkövesd történetét. Ez a munka csak úgy lehet eredményes, ha van mit, van honnan és van kiktől gyűjtenünk. Rendkívül fontosnak tartok minden olyan munkát, amely megörökíti az utókornak mindazt, ami a város életét gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben is meghatározta, illetve meghatározza. Bízom abban, hogy az itt olvasható előadások is hasznos építőkövei lehetnek majd ennek a küldetésnek! Ezen gondolatok jegyében ajánlom a kötetet a Tisztelt Olvasó számára! Hajdú András alpolgármester
Tartalom I. A matyók mezőgazdasága és kísérlet az ipar meghonosítására Hajdu Ráfis János: Mezőkövesd egykori parasztsága mai szemmel Hajdu Ráfis János: Mezőkövesdi szőlők a XX. század közepéig Kádár Zoltán: Két gépgyár a magyar műszaki zsenialítás tükrében… Lázár Mihály: A Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi 3 sz. Gyáregységének, majd Gyárának rövid története Szlovák Sándor: Artézi kutak Mezőkövesden 2010 II. A matyók népművészete, hagyományainak mesterei és a Zeneiskola története Sorki Dala Andor: A gyökerek élni akarnak Pap Pál: Mi lesz veled, (matyó) népművészet?
Pap Pál: A matyóság néhány krónikása Dorogi Ferenc Miklós: A Matyóföldről írták 1927-ben Pap János: Fél Edit születésének 100. évfordulója és Gari Margit Mozerné Horga Stefánia: A mezőkövesdi zeneiskola története a kezdetektől napjainkig III. A mezőkövesdiek vallásossága Varga László: Páter Jámbor mezőkövesdi és bogácsi évei 1918-1919 K. Dudás Mária: A Mezőkövesden működő vallási alapú közösségek napjainkban IV. Művészeink, íróink évforduló Bíró József: Játék és valóság Pap János: Jegyzet Garamszeghy Sándor színművész, író és Jablonkay Éva operaénekesről Gyenes László: Nagy magyar írók évforduló Medvigy Endre: Sinka István, a balladás Fekete Bojtár
