Harmadik plenáris ülés Bari, 2012. január 30.
Jelentés az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás közötti kölcsönhatásról a földközi-tengeri térségben
CdR 418/2011 rev. 1
HU
-1-
A jelentést az elıadó, Nichi Vendola, Puglia régió elnöke dolgozta ki (Olaszország). A dokumentumot a SUDEV szakbizottság 2011. július 6-i ülésén vitatták meg az ARLEM tagjai, elfogadására az ARLEM Bariban (Olaszország) 2012. január 30-án tartott harmadik plenáris ülésén került sor.
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-2BEVEZETÉS Az ARLEM második plenáris ülésén, melyre Agadirban került sor tavaly január 29-én, elfogadták a 2011-es év munkaprogramját; az abban megjelölt négy munkatéma közül az egyik az elsivatagosodás és a földközi-tengeri területek éghajlati változásai közötti kapcsolat, valamint a helyi közösségek szerepe volt a változások elleni küzdelem és az alkalmazkodás stratégiáinak meghatározásában. Az Unió a Mediterrán Térségért (UMT) cselekvésének keretében az elsivatagosodás és az éghajlati változások, valamint azok mezıgazdaságra gyakorolt hatása állnak a párizsi csúcson, 2008-ban tett közös nyilatkozat1 középpontjában, amelyet utólagosan, a 2008-as novemberi marseilles-i csúcson2 terjesztettek ki az idegenforgalomra gyakorolt hatásokra. Ugyanebben az összefüggésben az UMT vízzel kapcsolatos ütemterve teljesen összhangban van az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelem célkitőzéseivel. Mind az UMT földközi-tengeri vízügyi stratégiával (WSM) kapcsolatos célkitőzései, amelyeket az euromediterrán miniszteri konferencián határoztak meg 2008 decemberében, mind az ARLEM-nek a helyi vízforrások kezelésérıl szóló, 2011. januári jelentése 3 elismerték az éghajlathoz való alkalmazkodással kapcsolatos cselekvések sürgısségét, amelyek segítségével fokozható a vízügyi rendszerek ellenálló képessége és megırizhetı a biodiverzitás, valamint a mezıgazdasági és állattenyésztési tevékenységek. A 2011. januári, az UMT helyi dimenziójáról szóló ARLEM-jelentés4 is elismeri, hogy a Földközitenger medencéje a legsebezhetıbb területek közé tartozik a globális felmelegedés szempontjából. A jelentésben egy, a fenntartható fejlıdéssel kapcsolatos általános stratégia keretében, elismerve a környezetszennyezés csökkentésével, valamint a terület és a természeti tıke, ezen belül a biodiverzitás védelmével kapcsolatos ambiciózus célkitőzések szükségességét, a tiszta energiaforrások használatát szorgalmazták regionális és helyi szinten, amely a leghatékonyabb tevékenység az éghajlatváltozás elleni küzdelem különbözı formái közül.
1 2
3
4
Joint Declaration of the Euro-Mediterranean Heads of States and Government, (Az Euro-mediterrán állam- és kormányfık közös nyilatkozata) Párizs 2008. 07. 13., http://www.ufmsecretariat.org/en/wp-content/uploads/2010/11/ufm_paris_declaration1.pdf Final Statement of the Euro-Mediterranean Ministers for Foreign Affairs (az euro-mediterrán országok külügyminisztereinek zárónyilatkozata), Marseille 2008. 11. 3-4.., http://www.ue2008.fr/webdav/site/PFUE/shared/import/1103_ministerielle_Euromed/Final_Statement_Mediterranean_Union_E N.pdf CdR 61/2011 fin - Az ARLEM jelentése a mediterrán térségbeli helyi vízgazdálkodásról, Agadir, 2011. 1. 29. http://www.cor.europa.eu/pages/CoRAtWorkTemplate.aspx?view=folder&id=15f44866-46e7-4d0e-baab56ac2cd295b5&sm=15f44866-46e7-4d0e-baab-56ac2cd295b5 CdR 85/2011 fin Az ARLEM jelentése az Unió a Mediterrán Térségért területi dimenziójáról, Agadir 2011. 1. 29. http://www.cor.europa.eu/pages/CoRAtWorkTemplate.aspx?view=folder&id=15f44866-46e7-4d0e-baab56ac2cd295b5&sm=15f44866-46e7-4d0e-baab-56ac2cd295b5
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-3Az 1995-ös Barcelonai Nyilatkozat5 óta törekszenek a regionális és szubregionális együttmőködés megerısítésére, valamint koordinációjára, fıként a következık által: a természeti örökség megırzésére és kezelésére irányuló földközi-tengeri cselekvési terv, a földközi-tengeri erdık védelme és helyreállítása – fıként az erózió, a talajromlás, valamint az erdıtüzek megelızése, illetve megfékezése által –, az elsivatagosodás elleni küzdelem, a legjobb gyakorlatok átadása a finanszírozási technikák, a jogi szabályozás és a környezet ellenırzése tekintetében, a környezetvédelem kérdéseinek bevonása a regionális és helyi megelızési, valamint a környezet romlása elleni küzdelemmel kapcsolatos politikákba. Az ARLEM a jelen jelentés segítségével arra törekszik, hogy egyrészrıl regionális és helyi kiindulópontból elemezze a környezeti, valamint szociális-gazdasági folyamatokat, amelyek kapcsolódnak az elsivatagosodás és a folyamatban lévı éghajlatváltozás jelenségeihez, másrészrıl javaslatokat és ajánlásokat tegyen az együttmőködési és a fenntartható fejlıdéssel kapcsolatos politika hatékony ösztönzésére, valamint egy jólét, társadalmi kohézió és béke által jellemzett jövıre a földközi-tengeri térségben. A végcél tehát közös politikai út kialakítása az Európai Unió, az UMT, a tagállamok és valamennyi, az éghajlatváltozás és az elsivatagosodás elleni küzdelemben aktív helyi és nemzetközi szereplı számára. Az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás közötti kölcsönhatások, valamint a régiók és a helyi önkormányzatok szerepe A kiválasztódás és interakció által jellemzett évezredek folyamán a természetes ökoszisztémák megfelelı képességet fejlesztettek ki a természetes éghajlat-fluktuációhoz való alkalmazkodásra, ugyanúgy, ahogyan az emberi populációk évszázadokon keresztül azok változásaival harmóniában fejlıdtek. A közelebbi múltban a társadalmi és gazdasági változások nyomán az emberi alkalmazkodás hagyományos technikáit szinte teljes mértékben elhagyták a gazdasági átalakulások és a politikai változások, a demográfiai növekedés és a nomád életmóddal való felhagyás tendenciája miatt. Az éghajlatváltozás mellett a területek és a mezıgazdasági talajok nem fenntartható felhasználása, a mezıgazdasági területek és legelık túlzott mértékő kihasználása, az erdıirtás, az erdıtüzek, a nem fenntartható öntözési eljárások kialakítása olyan kulcstényezık, amelyek elısegítik az elsivatagosodás jelenségeinek megjelenését. Ehhez még hozzáadódik az, hogy a természeti erıforrások intenzív kihasználása, amely a természetes és az ember által helyi szinten létrehozott ökoszisztémák súlyos romlását okozza, emellett széles körben megváltoztatja a gazdasági és társadalmi struktúrákat, és bizonyos fokú politikai jellegő instabilitást és gazdasági egyenlıtlenségeket okoz. Mindent összevetve ez a fajta állapotromlás visszafordíthatatlan változásokat okozott az ökoszisztémával kapcsolatos alapvetı szolgáltatások nyújtásában, megnövelve a teljes gazdasági-társadalmi rendszerek elıre nem látható változásainak kockázatát.
5
Final Declaration of the Barcelona Euro-Mediterranean Ministerial Conference (Az euromediterrán miniszteri konferencia zárónyilatkozata) 1955. november 27-28, és annak munkaprogramja http://europa.eu/legislation_summaries/external_relations/relations_with_third_countries/mediterranean_partner_countries/r1500 1_en.htm
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-4A környezeti nyomások és az emberi tevékenységekbıl eredı elsivatagosodás folyamatai közötti összetett kapcsolatok állnak egy, az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2000-ben megrendelt, Millennium Ecosystem Assessment 6 (Millenniumi ökoszisztéma-értékelés) c. tanulmány középpontjában, amely szerint az elsivatagosodás a talaj- és a vízforrásokhoz kapcsolódó ökoszisztémikus szolgáltatásokra vonatkozó kínálat és kereslet közötti egyensúly hosszú távú hiányára vezethetı vissza. Annak érdekében, hogy a leginkább érintett országokban figyelembe vegyék ezt a környezeti és gazdasági-társadalmi nyomások közötti összetett interakciós rendszert, az Egyesült Nemzetek Szervezete általános küzdelmi stratégia elfogadását javasolta, amely utal az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemmel kapcsolatos megállapodására7 (UNCCD). Ebben az elsivatagosodást a száraz, félszáraz és a száraz-félnedves területek romlásának folyamataként írják le, amely különbözı biofizikai és emberi tényezık által jött létre; a területek romlása alatt a biológiai és a gazdasági termelékenység, valamint az öntözött vagy öntözetlen mezıgazdasági területek, a legelık, az erdık, vagy erdıs területek komplexitásának csökkenését vagy megszőnését kell érteni. Az Egyesült Nemzeteknek az elsivatagosodás problémájáról szóló figyelmeztetését megerısítette a millenniumi fejlesztési célokban foglalt meghatározás. 2011. márciusában az ENSZ közgyőlése egyedi 8 állásfoglalást fogadott el (65/16 sz. állásfoglalás ), amely megerısíti, hogy az ENSZ fenntartható fejlıdésrıl szóló konferenciájának fényében (Rio +20) az elsivatagosodás, a talajromlás és a szárazság hatásai elleni, a szegénység enyhítésére folytatott küzdelem prioritást élvez. Az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemmel kapcsolatos megállapodásának meghatározása szerint a Földközi-tenger medencéje különösen ki van téve az elsivatagosodás veszélyének, amely pontosan ezen a területen más területeknél intenzívebben növekszik. A rendelkezésre álló tanulmányok nyilvánvalóvá teszik, hogy a legtöbb, az elsivatagosodás miatt romlásnak indult terület Közel-Keleten és Észak-Afrikában (a MENA régióban) található. Mindazonáltal a Földközi-tenger északi partvidékén található országok némelyike (köztük Spanyolország, Olaszország, Görögország, Törökország, Ciprus és Málta) szintén súlyos környezeti egyensúlytalanságok áldozatai, melyek számos esetben elérték a visszafordíthatatlanság küszöbét (a felszín alatti vízrétegek és talajok szikesedése, a mezıgazdasági és állattenyésztési területek túlzott igénybevétele, az ökoszisztémával kapcsolatos szolgáltatások és a biodiverzitás csökkenése). A területek romlásának elemei között, különösen az északi partvidéken, megfigyelhetı a területek gyors ütemő felhasználása és a talajlezáródás abból a célból, hogy a mezıgazdasági–állattenyésztési használatról áttérjenek azok
6 7 8
Millennium Ecosystem Assessment (Millenniumi ökoszisztéma-értékelés), Copyright © 2005 World Resources Institute (http://www.maweb.org). UNCCD: 1994. jőlius 17-én Párizsban fogadták el a United Nations Convention to Combat Desertification (az elsivatagosodás elleni küzdelemrıl szóló ENSZ-egyezmény) c. dokumentumot - http://www.unccd.int/. A/RES/65/160 ENSZ-állásfoglalás, 2011. 3. 4.: Resolution adopted by the General Assembly on implementation of the UNCCD in those countries experiencing serious drought and/or desertification, particularly in Africa (A közgyőlés által elfogadott állásfoglalás az UNCCD végrehajtásáról a komoly szárazsággal és/vagy elsivatagosodással küzdı, különösen afrikai országokban) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/65/160&Lang=E
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-5urbánus és infrastrukturális felhasználására, valamint a területszennyezés eseteinek riasztó sokasága a 9 tagállamokban, illetve a tagjelölt országokban . Az éghajlati tényezıvel kapcsolatban, az IPCC legutóbbi jelentésében10 szereplı adatok fényében Európában a középhımérséklet emelkedése magasabb lesz, mint a Föld többi részén, aminek hatásai leginkább télen lesznek érezhetık Észak-Európában, illetve nyáron Dél-Európában. Ezzel egyidejőleg Észak-Európában növekedni fog a csapadék mennyisége, a földközi-tengeri térség nagy részében pedig ezzel párhuzamosan érezhetıen csökkenni fog az esıs napok száma, melybıl következıen növekszik a szárazság kockázata. Bár az éghajlattal kapcsolatos megbízható modellek kialakításában bizonytalanságok vannak regionális szinten, a környezeti és a társadalmi-gazdasági éghajlati hatások elemzésében pedig nehézségek adódnak, egyértelmő, hogy az elsivatagosodás jelenségei az egyes régiókban csak súlyosbodni fognak, így a földközi-tengeri térségben is, melyet már jelenleg is erısen jellemez a vízforrások endemikus hiánya. Ez a jövıbeni forgatókönyv a földközi-tengeri térség számára napjaink egyik legnagyobb környezeti kihívását jelenti, amely vitathatatlan és súlyos környezeti, társadalmi, gazdasági és politikai hatásokkal jár. Több fajta közvetlen és közvetett következmény létezik, amelyet az éghajlatváltozás és az elsivatagosodás folyamata közötti kölcsönhatás határoz meg. Ezek között van a teljesség igénye nélkül a környezeti romlás, amely csökkenti a földterületek éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét, az élelmiszertermelés lehetıségeit, növeli a szárazságok és az éhezés elıfordulását, mely társadalmi-gazdasági bizonytalanságok megjelenését eredményezi. Hosszabb távon e kölcsönhatás lehetséges hatásai a vízhiány gyakoriságának növekedése és a vizek minıségének romlása, az élelmiszerbiztonság veszélyeztetettsége, amely kockázatot jelenthet az egészségre és a szociális biztonságra, a természeti tıke maradandó károsodásainak kialakulása, amely hatással lehet a nemzeti gazdaságokra, a menekülthullámok növekedése mind az országokon belül (a vidéki területek és a nagyvárosok között), mind az országok között (délrıl észak felé). Az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás jelentıs társadalmi, gazdasági, politikai és környezeti hatásai miatt számos nemzetközi szervezet célkitőzései között szerepel az elsivatagosodás elleni küzdelem. Globális szinten az Egyesült Nemzetek Szervezete, az UNCCD titkárságán keresztül továbbra is a mértékadó szervezet marad az elsivatagosodás elleni nemzetközi, regionális és szubregionális cselekvési programok meghatározása és koordinációja tekintetében, a Földközi-tenger térségében is. A száraz és félig száraz területek további, elsivatagosodáshoz vezetı romlás elleni védelmét szolgáló stratégia újraindítása érdekében az UNCCD az UNEP-pel, az UNDP-vel és az IFAD-dal közösen Decade for Deserts and the Fight Against Desertification (A sivatagok és az
9
10
CdR 190/2002 fin – A Régiók Bizottsága véleménye (2003. február 12.) az Európai Bizottság közleményérıl a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára – Talajvédelmi tematikus stratégia COM(2002) 179 végleges. IPCC, 2007: Climate Change 2007: Synthesis Report. Contribution of Working Groups I, II and III to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (Éghajlatváltozás 2007: Összefoglaló jelentés. Az I. II. és III. munkacsoport hozzájárulása az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport negyedik értékelı jelentéséhez) [Core Writing Team, Pachauri, R.K and Reisinger, A. (eds.)]. IPCC, Genf, Svájc , 104 o.
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-6elsivatagosodás elleni küzdelem évtizede) néven cselekvési programot indítottak el a 2010–2020-as 11 idıszakra . Az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban az Egyesült Nemzetek Szervezete 1994-ben fogadott el keretegyezményt (United Nations Framework Convention on Climate Change - az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye, UNFCCC), melynek célja a fejlıdı országok támogatása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenéséhez vezetı és az alkalmazkodást elısegítı cselekvésekben. Az UNFCCC és az UNCCD több, különbözı közös stratégiával rendelkezik, így a fejlıdı országokban több, mint kívánatos lenne részvételük a talajvédelmi szinergiák végrehajtásában, a talajvédelmi szinergiás cselekvésekben és az üvegházhatású gázok csökkentésében (fıként azok megkötésén keresztül). Ehhez hasonlóan hasznos szinergiákra van lehetıség az Egyesült Nemzetek Convention on Biological Diversity (Biológiai Sokféleség Egyezmény, CBD) programján keresztül is. Kiemelt fontossággal bír az 1975-ös, a Földközi-tenger környezetszennyezése ellen az ENSZ égisze alatt létrejött, a déli partvidék és az Európai Közösség 16 országa által aláírt Barcelonai Egyezmény12. Ez az egyezmény szolgált a földközi-tengeri cselekvési terv (UNEP/MAP) alapjául, amely a környezet védelmének és fenntartható kezelésének, valamint a földközi-tengeri térség országai közötti szolidaritás erısítésének alapvetı dokumentuma. A Barcelonai Egyezmény egyúttal az UMT tevékenységének alapja is, különösen a földközi-tengeri vízgazdálkodási stratégia tekintetében, amelynek vázlata fontos iránymutatásokat tartalmaz a környezeti kihívások és az elsivatagosodás elleni küzdelem szempontjából. Végezetül az Európai Unió a környezeti politikák és a fenntartható fejlıdés kialakításában és végrehajtásában leginkább aktív nemzetközi szervezetek között van a földközi-tengeri térségben. Az EU különbözı eszközök és programok segítségével tevékenykedik az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, amelyek egyrészt a tagállamok, másrészt a szomszédsági politikák iránt érdeklıdık számára állnak rendelkezésre. A leginkább érintett európai bizottsági fıigazgatóságok a Környezetvédelmi Fıigazgatóság, a Fejlesztési és Együttmőködési Fıigazgatóság – EuropAid, valamint az Éghajlat-politikai Fıigazgatóság, amelyek különbözı szinteken vonják be az Unión kívüli országokat a talajjal és a biodiverzitással, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos cselekvések végrehajtásába. Valamennyi, az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemmel kapcsolatos programban elismerik a regionális és helyi szint alapvetı szerepét. A valódi célkitőzés tehát a helyi közösségek hatékony részvételének biztosítása, amelyeknek a cselekvési stratégiák motorjaivá és cselekvı részeseivé kell válniuk, nem csupán olyan központi szinten meghatározott intézkedések végrehajtóivá és megvalósítóivá, amelyeket helyi szinten gyakran nem osztanak és nem fogadnak el.
11 12
A kezdeményezéssel kapcsolatban a következı http://www.un.org/en/events/desertification_decade/background.shtml.
honlapon
találhat
tájékoztatást:
A Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelmérıl szóló egyezmény, 1975. 06. 9–10., http://www.unepmap.org/index.php?module=content2&catid=001001004
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-7A regionális és helyi dimenzió legnagyobb kihívásai Az elsivatagosodás folyamatai gyakran olyan mély problémák összességéhez kapcsolódnak, mint a szegénység, az alulfejlettség és az élelmiszerbiztonság hiánya; olyan problémák ezek, amelyek az éghajlatváltozás hatására csak súlyosbodhatnak. Ebbıl a keserő megállapításból az következik, hogy minden, e küzdelemmel kapcsolatos tevékenységnek egyidejőleg a szegénység okaival és a vidéki területek lakóinak alapvetı szükségleteivel is szembe kell néznie. A kormányzati politika minden szintjén ehhez a megközelítéshez szükség van az olyan fenntartható társadalmi-gazdasági fejlıdés ösztönzésére, amelynek célja a talaj, a vízforrások és a kapcsolódó ökoszisztémák védelme is, nemcsak a talajhasználat fenntartható tervezésén alapuló városi fejlıdés szavatolására. Ezektıl a tényezıktıl függ az élelmiszer- és az energetikai biztonság, ebbıl következıen pedig a lakosság életkörülményeinek javulása. Ebbıl következik, hogy az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos politikák szorosan kapcsolódnak a gazdasági és társadalmi politikák teljes spektrumához. Az elsivatagosodás okaival szembeni elızetes beavatkozás azt jelenti, hogy különbözı szinteken politikai és gazdasági választásokra van szükség, miközben politikákat kell kialakítani a következmények enyhítésére, akár a belsı vagy a más tagállamokba irányuló migráció területén is. A regionális és a helyi szint az, amelyet immár mindenütt a legmegfelelıbbnek és leghatékonyabbnak tekintenek a jelenség elemzése szempontjából, valamint a küzdelemben alkalmazott cselekvések meghatározása és azt követı végrehajtása tekintetében, mivel a problémák ismerete és a közös célkitőzések miatt képes demokratikus és részvételi folyamatot létrehozni. Ezzel egyidejőleg a helyi és regionális önkormányzatok azok a szervezetek, amelyek a leginkább képesek az elsivatagosodás okainak enyhítésére és hatásainak kezelésére, amennyiben a különbözı szintek közötti együttmőködés és szinergia keretében rendelkeznek cselekvési szabadsággal. Az elsı megvalósított kísérletek világosan azt mutatják, hogy egy ilyen kihívással való szembenézés, során kombinálni kell a központi kormányzatoktól, fentrıl lefelé jövı lehetıségeket a helyi és regionális önkormányzatok által létrehozott, alulról felfelé mutató lehetıségekkel, a helyi önkormányzatok teljes körő bevonása mellett. Ebben az össszefüggésben és a Polgármesterek Szövetségének az EU energiapolitikai csomagja (fenntartható energiával kapcsolatos cselekvési tervek) általános célkitőzéseinek regionális és helyi szintő megvalósításával kapcsolatban szerzett sikeres tapasztalatai alapján rendkívül kívánatos, hogy az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó stratégiát a földközi-tengeri térségben olyan közös protokoll alapján ültessék át a gyakorlatba, amely felméri a követelményeket, meghatározza az egyedi cselekvési terveket és nyomon követi azok végrehajtását és hatékonyságát A leghatékonyabb fellépési stratégiák meghatározása és azok helyi és regionális szintő végrehajtása során kívánatos, hogy az ARLEM – mint intézményi szerv – központi szerepet játsszon, mely képes rendszerbe foglalni a közös cselekvésre vonatkozó tudást, képességet és akaratot a földközi-tengeri térségben, a következı fı célkitőzéssel: 1) az ARLEM tagjainak tájékoztatása és figyelmük felhívása
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-8az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás valós veszélyeire; 2) a jó gyakorlatok és a hatékony végrehajtáshoz rendelkezésre álló pénzügyi eszközök ismeretének elımozdítása a szervezeten belül; 3) nemzetközi és régióközi partnerségek létrehozásának ösztönzése az éghajlatváltozás és az elsivatagosodás hatásainak mérséklését, illetve az azokhoz való alkalmazkodást célzó projektek kidolgozása érdekében. *
*
*
KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A földközi-tengeri térség jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy az államokat és a polgárokat foglalkoztató legfontosabb kérdések egyfelıl a foglalkoztatás hiányával, másfelıl pedig az alapvetı javakhoz és szolgáltatásokhoz – így például a vízhez, az élelmezéshez és az energiához való hozzáférés nehézségével kapcsolatosak. Az ARLEM teljes mértékben tudatában van annak, hogy ezek a problémák szorosan kapcsolódnak az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás folyamataihoz, és hogy ennek következtében az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás kérdése felveti az összes természeti erıforrás és ökoszisztéma – különösen a víz, a biológiai sokféleség, az energia, a hulladékok – fenntartható kezelésének, illetve emellett a földhasználat és a városfejlesztés fenntartható kezelésének kérdését is. Mindezen tényezıknek közvetlen összetett hatása lesz a földközi-tengeri térség fejlıdésére társadalmi és gazdasági téren. Az ARLEM egyébiránt úgy véli, hogy a politika feladata és kötelessége, hogy a kormányzás minden szintjén mélyreható válaszokat adjon az összetett problémákra, inter- és transzdiszciplináris megközelítéssel keresve a fenntartható fejlıdés követendı modelljét ahhoz, hogy megırizzük a természeti tıkét a jövı nemzedékek számára. Ezzel kapcsolatban az ARLEM úgy ítéli meg, hogy az elsivatagosodás ellen és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, illetve az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló küzdelemmel kapcsolatos politikák meghatározzák a földközi-tengeri régió fejlıdését, és ezzel egyidejőleg lehetıséget nyújthatnak a fenntartható és inkluzív növekedésre azáltal, hogy integrálják a gazdasági fejlıdés követelményeit a társadalmi kohézióval és a környezet védelmével. Ami a területi politikák és a környezetvédelem fejlesztését és végrehajtását illeti, az ARLEM meggyızıdése, hogy a földközi-tengeri térség helyi és regionális önkormányzatainak tapasztalata hozzáadott értéket képvisel, és hogy egy olyan megközelítésre van szükség, mely a többszintő kormányzáson alapul. Az ARLEM teljes mértékben tudatában van annak, hogy az éghajlatváltozás felerısíti majd az éghajlati változékonyságot, melynek közvetlen hatása lesz a természetes ökoszisztémára, súlyosbítva az elsivatagosodáshoz kapcsolódó hanyatlást. Ennek következtében nıni fognak a társadalmi feszültségek, illetve a természeti erıforrásokhoz való hozzáféréshez és az azok felhasználásához kapcsolódó konfliktusok. Az ARLEM elismeri, hogy a talaj termékenysége meghatározó tényezı ahhoz, hogy megırizzük a földközi-tengeri térség természeti környezetének természeti tıkéjét és biodiverzitását, ebbıl
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
-9kifolyólag döntı eleme az ökoszisztémák külsı zavarokkal kapcsolatos ellenálló képességének, legyenek azok emberi tevékenység vagy szélsıséges éghajlat okozta zavarok. Ezért üdvözli a FAO által 2011 szeptemberében kezdeményezett Global Soil Partnership (GSP) megszületését, melynek célja egy a talaj fenntartható és produktív használatára irányuló stratégia meghatározása és megvalósítása az élelmezésbiztonság, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás vonatkozásában. Az ARLEM elismeri, hogy az elsivatagosodás veszélyének kitett területeken idıben fel kell ismerni és elemezni kell a romlási folyamat elırehaladásának jeleit. Fontosnak tartja e célból, hogy új, hatékonyabb mutatótípusokat (sebezhetıség, idı- és térbeli fejlıdés, hatás) dolgozzanak ki és terjesszenek helyi szinten, melyek segítségével meghatározható és jellemezhetı a jelenség, illetve elkészíthetı az elsivatagosodás veszélyének kitett, következésképpen az éghajlatváltozásra érzékenyebb területek nemzetközi atlasza. Ezzel kapcsolatban kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepét a környezetvédelmi adatok összegyőjtésében, melyek a mőholdas platformokról (például GMES, Geoland2) származó adatokkal integrálva lehetıvé teszik a környezetkárosodás idıben történı és szisztematikus nyomon követését. Ugyanilyen érdeklıdést tanúsít a Régiók Bizottsága javaslata13 iránt, mely az Európai Aszálymegfigyelı Központ Európai Vízügyi Megfigyelıközponttá történı átalakítására vonatkozik, a vízkészletek felhasználásának objektív nyomon követése céljából, különös tekintettel a talajvízrétegek kiaknázására. Felismerve, hogy az elsivatagosodás folyamata, az éghajlati viszonyok ingadozása és a társadalmigazdasági átalakulás erıteljes kölcsönös interakcióban álló jelenségek, az ARLEM a vízkészletek alapvetı szerepére emlékeztet a földközi-tengeri térségben: a vízhiány fékezi a társadalmi14 gazdasági fejlıdést, és a vízhez való hozzáférés egyetemes joga még mindig vita tárgyát képezi. Emellett úgy véli, hogy az emberi tevékenység következtében a vízkészletekre nehezedı fokozott nyomás a földközi-tengeri régiókban olyan vízgazdálkodási és –védelmi intézkedések foganatosítását teszi szükségessé, melyek immáron nem ágazati, hanem integrált megközelítéssel vonják be a közpolitikák teljes tárházát a víz, az energia, a mezıgazdaság, a közlekedés, a hulladékgazdálkodás, az idegenforgalom, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz történı alkalmazkodás terén egyaránt. Ezért az ARLEM, mely támogatja, hogy a készletek védelme és megırzése, az infrastruktúra fejlesztése és a fenntartható vízgazdálkodás legyen az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó bármilyen stratégia középpontjában, közös stratégia beindítását szeretné a földközitengeri térség vízgazdálkodása vonatkozásában, ahogyan azt az UMT javasolta.
13 14
CdR 5/2011 fin – A Régiók Bizottsága véleménye: A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a fenntartható vízgazdálkodás elımozdításában. HL C 259., 2011.9.2., 13–18. o. Az ENSZ A/RES/64/292. sz., 2010. http://www.un.org/waterforlifedecade/human_right_to_water.shtml
CdR 418/2011 rev. 1
július
28-i
állásfoglalása.
.../...
- 10 Mivel tekintetbe kell venni a földközi-tengeri térség több országában is végbemenı politikai és gazdasági változásokat, az ARLEM emlékeztetni kíván a Régiók Bizottsága 2011. május 12-i állásfoglalásában15 szereplı fontosabb kijelentésekre, melyek a következık: −
−
aggodalommal figyeli a földközi-tengeri térség déli részén zajló változásokat, és teljes mértékben támogatja a társadalmi, gazdasági és politikai reformfolyamatokat, amelyeknek demokratikus mőködést, új stabilitást kell eredményezniük az érintett országokban, illetve azt, hogy a térségben élı nıknek és férfiaknak új és tényleges lehetıségük legyen a béke és a jólét kiépítésére; elismeri, hogy a földközi-tengeri térség déli részén kialakult politikai és társadalmi instabilitás, amelyhez elnyomás, gazdasági nehézségek, valamint a környezet állapotának folyamatos romlása társul, a népességcsoportok térségen belüli és onnan induló migrációjának jelentıs hajtóerejévé vált, és ezek a mozgások nem fognak rövid idın belül csökkenni.
Tudatában lévén a migráció és a fejlesztési politikák közötti korrelációnak, a térségben olyan gazdasági és társadalmi feltételek megteremtését támogató új politikák kidolgozását tartja sürgetınek, amelyek fenntartható jövıt biztosíthatnak a helyi lakosságnak, és elımozdíthatják a javak, a szolgáltatások, a személyek és a tıke szabad mozgását. Ezért szükségesnek tartja a szegénység csökkentését a fiatalabb generációk számára történı munkahelyteremtés révén, és a nemzetközi téren meglévı források és tapasztalatok teljes körő kiaknázása mellett száll síkra annak érdekében, hogy elımozdítsuk és támogassuk az oktatást és a szakképzést a földközi-tengeri országokban, a teljes körő együttmőködés és a földterületek optimális kihasználása céljából. Ezzel kapcsolatban emlékeztet arra a szerepre, amelyet az UMT játszhat a környezeti válságok és azok bevándorlásra gyakorolt hatásainak kezelésében, kiemelve e tekintetben azt a hozzájárulást, amelyet az ARLEM nyújthat a helyi és regionális önkormányzatok közötti együttmőködés és a szakismeretek cseréje szempontjából. Hangsúlyozza továbbá az elsivatagosodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos fejlesztési programok gyakorlati hasznát az európai szomszédságpolitika kiterjesztésének keretében, és javasolja, hogy egyedi kezdeményezéseket dolgozzanak ki a földközi-tengeri térség déli részének helyi és regionális önkormányzatai számára. Az ARLEM hatékonyabb politikákat szorgalmaz az elsivatagosodás ellen, mégpedig a talajvédelem és a biodiverzitás konkrét célkitőzései, valamint az alternatív energiák fejlesztésén és a kulturális örökség hatékony felhasználásán alapuló, a fenntartható növekedést és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó szélesebb stratégia közötti szintézisnek köszönhetıen. Az ARLEM tudatában van annak, hogy az aszály és az elsivatagosodás következményeinek csökkentése végett mind rövid, mind pedig hosszú távú megoldásokat kell találni, melyeknek csak
15
CdR 156/2011 fin – A Régiók Bizottsága véleménye: A forradalmak hatásának és következményeinek kezelése a földközitengeri térségben.
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
- 11 akkor lesz nagyobb esélyük a sikerre, ha az egész közösség érdekelt lesz abban, hogy pozitívan lépjen fel a fenntartható fejlıdés érdekében. Ezért meggyızıdése, hogy a nem kormányzati szervezeteknek alapvetı szerepük van e téren, és hogy az ismeretek hatékony átadását csupán a központi és helyi hatóságok közötti partnerségek megteremtésével kapcsolatos UMT-koordináció révén lehet megvalósítani a régióban. Az ARLEM meggyızıdése, hogy a fenntartható mezıgazdaság módszereinek kidolgozása és terjesztése hatékony eszközt jelent az elsivatagosodás okainak csökkentésében, enyhítve annak hatásait. Ugyanezen gondolatmenetben haladva szeretné, ha a fenntartható mezıgazdaság elımozdítása egy szélesebb stratégia részét képezné, mely az egész régió társadalmi-gazdasági korszerősítését célozza. Tudatában annak, hogy az elsivatagosodáshoz kapcsolódó leromlás okai között a mezıgazdasági területek túlzott igénybevétele és a hátrányosabb helyzető területek marginalizációja is szerepel, helyénvalónak tartja, hogy a földközi-tengeri országok agrárpolitikáiba vezessék be a jó gyakorlatok terjesztését támogató feltételességi elveket, a vízgazdálkodással kapcsolatban is (az adott területen rendelkezésre álló vízkészletekkel egyensúlyban álló termesztési struktúrák és öntözési gyakorlatok vonatkozásában). Úgy ítéli meg, hogy a többek között az éghajlatváltozás miatt bekövetkezı környezeti romlás növelni fogja azok gazdasági bizonytalanságát, akik ezeken a területeken élnek és termelnek, továbbá megkérdıjelezi a jelenlegi mezıgazdasági termelési módok létjogosultságát, szemben az ellenállóképesebb és rugalmasabb termelési módokkal. Ezzel kapcsolatban az alkalmazkodást célzó gyakorlatok között az ARLEM figyelemre méltónak tartja a legeltetéses állattenyésztés térnyerését, mely nagyobb rugalmasságot tesz lehetıvé a marginális területek fehérje-elıállítása terén, a környezet maradéktalan tiszteletben tartása mellett. Az ARLEM tisztában van a területromlás komplex mechanizmusainak jobb megértéséhez szükséges kutatási tevékenységek inter- és transzdiszciplináris jellegével, és miközben üdvözli a földközitengeri térség mőszaki-tudományos közösségének kezdeményezéseit, így a MISTRALS programot16, egyre intenzívebb tudáscserét sürget az európai és a földközi-tengeri térség egyetemei között, mivel a közoktatás a fı motorja annak, hogy hosszú távon biztosítható legyen annak az alapvetıen fontos létfontosságú szerepnek a tudatosítása, amelyet a környezeti fenntarthatóság játszik az elsivatagosodás elleni küzdelemben és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Úgy véli, hogy hasznos lenne kiterjeszteni az elszámolóházi mechanizmust (Clearing House Mechanism – CHM), mely már elfogadott az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén, az elsivatagosodás elleni küzdelmet és az ahhoz való alkalmazkodást célzó stratégiákra is. Ezzel kapcsolatban üdvözli a CLEMEDES projekt eredményeit, mely projekt az elsivatagosodással
16
MISTRALS (Mediterranean Integrated STudies at Regional And Local Scales) a CNRS tízéves programja a Földközi-tenger medencéjében a globális változások hatására végbemenı környezeti folyamatok megfigyelésére és kutatására (http://www.mistrals-home.org).
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
- 12 kapcsolatos CHM bevezetését célozza a IV. mellékletben szereplı országokban (a földközi-tengeri térség északi része), és reméli, hogy azt kiterjesztik a Földközi-tenger egész térségére. Az ARLEM elismeri a helyi települések alapvetıen fontos szerepét az elsivatagosodás veszélyeivel, annak okaival és következményeivel kapcsolatos figyelemfelhívásban, és meggyızıdése, hogy elı kell mozdítani, hogy az oktatásban érvényesüljön a száraz ökoszisztémák – mint az éghajlati ingadozásokkal szemben rugalmas és ellenállóképes megélhetési forrás – megırzésének fontossága. Ebbıl a szempontból az ARLEM tisztában van azzal, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelemmel kapcsolatos politikákat összhangba kell hozni a helyi lakosság életmódjával és hagyományaival, és meg kell próbálni a hagyományos helyi tudást beépíteni az egyedi cselekvési tervekbe. Miközben méltányolja, hogy a földközi-tengeri térség helyi és regionális önkormányzatai számos és jelentıs volumenő intézkedést hoztak az elsivatagosodás ellen, az ARLEM megerısíti, hogy fontos a kedvezı politikai keret és a szükséges infrastruktúrák összekapcsolása ahhoz, hogy sikeresen lehessen végrehajtani az elsivatagosodás elleni intézkedéseket. Más szóval, a saját természeti erıforrásaik – a lakosság közös vagyona – hosszú távú megırzésében érdekelt kormányzatoknak vállalniuk kell a felelısséget, és cselekedniük kell központi és periferiális kormányzati szinten egyaránt. Emellett reméli, hogy a legsikeresebb tapasztalatokból nemzetközi partnerségek születhetnek a földközi-tengeri térség településein a központi, regionális és helyi kormányzatok között a tudás és a legjobb gyakorlatok átadása céljából. Ezzel kapcsolatban elismeri a zöld infrastruktúrák kiemelkedı szerepét (fellépések a sivatag elırehaladásának megállításával, a homokdőnék stabilizálásával és a talajerózió elleni küzdelemmel kapcsolatban, fellépések az újraerdısítés és az ökoszisztéma megırzése érdekében a hagyományos fakultúrák helyreállítása és fejlesztése révén, a folyóparti sávok és a vizes övezetek visszaállítása, a meredek partok rendezése és megszilárdítása stb.), és kiáll amellett, hogy az elsivatagosodás elırehaladása elleni jövıbeli beavatkozási stratégiák elsısorban az ilyen típusú megoldások felé irányuljanak, mégpedig oly módon, hogy biztosítható legyen a talaj védelme és egyúttal a természeti tıke megırzése, a természeti erıforrások helyreállítása, valamint új lehetıségek kialakítása az idegenforgalom és a foglalkoztatás terén egyaránt. Nagyon is tudatában van az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, illetve az ahhoz való alkalmazkodásra és az elsivatagosodás ellen küzdelemre irányuló politikák túlnyomóan helyi vetületének, ezért az ARLEM kedvezıen fogadja a többek között az UNDP és az UNEP által támogatott javaslatot, mely azt célozza, hogy a nemzeti közpolitikákat integrálják a regionális és helyi dimenziójú politikákkal, az ún. Territorial Approach to Climate Change (TACC) megközelítést fogadva el. E megközelítés révén lehetıvé válhat az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, illetve a területi és városfejlesztés társítása, ami fenntartható módon biztosítja az energiatermelést, az élelmezésbiztonságot, valamint új foglalkoztatási lehetıségek megteremtését. Másrészt viszont a környezeti romlás szorosan kapcsolódik a területfelhasználási politikákhoz is, melyeket a területfelhasználási tervek határoznak meg. Ezért az intelligens és környezetbarát
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
- 13 területfejlesztési tervek a fenntartható fejlıdés fontos eszközei. Az ARLEM ennek érdekében javasolja, hogy a területfejlesztési tervekért felelıs intézmények ilyen tárgyú terveik elkészítésekor fontolják meg az éghajlatváltozás és az elsivatagosodás megelızésével és enyhítésével kapcsolatos intézkedéseket. Globális szinten az ARLEM kedvezıen fogadja a fenntartható fejlıdés egyetemes célkitőzésének meghatározását, így a talajromlás nulla szintjének elérését (zero net global land degradation), mivel meggyızıdése, hogy a területek romlásának megelızése és a folyamat visszafordítása objektív és mérhetı célok kitőzését teszi szükségessé. Az ARLEM kijelenti, hogy a természeti erıforrások hatékony felhasználása és a zöld gazdaságok kialakítása közös céljai kell, hogy legyenek a földközi-tengeri térség egészének, és reméli, hogy az Európai Bizottság egyre nagyobb érdeklıdést fog mutatni a fenntartható fejlıdést célzó nemzetközi kezdeményezések iránt a víz, az energia, a mezıgazdaság, az erdık és a tengeri erıforrások vonatkozásában. Ebben az összefüggésben, illetve meggyızıdve a helyi és regionális önkormányzatok stratégiai és proaktív szerepérıl, reméli, hogy a Polgármesterek Szövetségének sikere a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó politikák európai uniós településeken történı végrehajtása terén megismétlıdhet az elsivatagosodás elleni küzdelemre és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló politikák esetében is, kiterjesztve a Polgármesterek Szövetsége által képviselt érdekszövetséget a Földközitenger déli partvidékén fekvı országokra is. Az ARLEM véleménye szerint az elsivatagosodás elleni küzdelemre tett kísérletek részleges bukásának okai között szerepel az, hogy a cselekvési programok végrehajtásáért felelıs szerveknek a finanszírozás fenntartható forrásaihoz való hozzáférése korlátozott volt. Ezért ahhoz, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelem az egész régióban sikeres legyen, nélkülözhetetlennek tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára innovatív rendszereket mozdítsanak elı a hosszú távú kezdeményezések finanszírozása érdekében. Annak reményében, hogy az itt kifejtett javaslatok hozzájárulhatnak a földközi-tengeri népek békés és prosperáló jövıjének kialakításához, az ARLEM arra kéri társelnökeit, hogy juttassák el e jelentést az UMT tagországainak állam- és kormányfıinek az UMT fıtitkárának, az Európai Tanács elnökének, valamint az európai uniós intézmények és szervek elnökeinek. * *
*
Megjegyzés: Melléklet a következı oldalakon.
CdR 418/2011 rev. 1
.../...
- 14 -
MELLÉKLET – az ARLEM tagjaitól kapott hozzájárulások listája −
Provence-Alpes-Côte d’Azur régió (Franciaország)
−
Gaziantep városa (Török Köztársaság)
−
Algír kormányzósága (Algériai Népi Demokratikus Köztársaság)
−
Pietá település, La Valletta (Máltai Köztársaság)
−
Murcia régió (Spanyolország)
−
Kréta régió (Görög Köztársaság)
−
Nicosia városa (Ciprusi Köztársaság)
−
Török önkormányzatok (Törökország) _____________
CdR 418/2011 rev. 1
