JELENTÉS A DEMOGRÁFIA ÁLLAPOTÁRÓL ÉS A NÉPESEDÉSI VISZONYOKRÓL Józan Péter
Vezetői összefoglaló Magyarországon a demográfiai kérdés – sorskérdés. A demográfiai válság lopakodó jelenség; régóta létezik, de a tüneteit egyelőre csak a szakemberek érzékelik. Nagyon rossz lenne, ha a válság olyannyira elmélyülne, hogy azt mindenki érzékelné – a válság ugyanis mérsékelhető. Hazánk a demográfiában a 20. század nagy vesztesei közé tartozik. A kataklizmák során halottakban és a nagyobbrészt kényszerkivándorlások következtében 1914-től közel 1,8 millió embert veszített; jelenleg is krónikus demográfiai válságban van. Csak így lehet jellemezni azt a negyed évszázada fennálló állapotot, amelynek következtében a magyarországi természetes fogyás kumulált összege 1981 és 2005 között meghaladta a hétszázezer főt; ez az ország jelenlegi népességének hét százaléka. A teljes termékenységi arány 1959 óta jelzi a népesség lélekszámának potenciális fogyását; az arány értéke legalább 2,1 kellene hogy legyen az egyszerű reprodukcióhoz. A 2004. évi érték ezzel szemben 1,28 volt. A házasságon kívüli élveszületések részaránya 2004-ben elérte a 34 százalékot, ez a legmagasabb érték az utóbbi évszázad idősorában. A terhességmegszakítások száma 53 ezer volt; ezer 15–49 éves nőre 21,2 jutott 2004-ben. A férfiak születéskor várható élettartama 68,6, a nőké 76,9 év volt, az egész népességre számított érték elérte a 72,8 évet. Az életkilátások 1994 óta következetesen javulnak, tizenegy év alatt a várható élettartam mintegy 3,9 évvel emelkedett. Mindezek ellenére az életesélyek hozzávetőleg 3,3 évvel rosszabbak az ország gazdasági fejlettsége alapján prognosztizáltnál, és 6,3 évvel maradnak el az Európai Unió azon 15 országának átlagától, amelyek már 2004 májusa előtt is tagjai voltak a közösségnek. A halálozási viszonyok és az életkilátások jelentős javulása az életmód, nevezetesen a táplálkozás kedvező változásának és a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és gyógyításában alkalmazott hatékony gyógyszereknek és orvosi intervencióknak az eredménye. A várható élettartam 3,9 éves növekedéséből 1,64 év a cardiovasculáris halandóság csökkenése miatt következett be. A heveny szívizominfarktus halálozások száma 1993 és 2004 között évi 15 ezerről 9700-ra csökkent, a korra standardizált halálozási arány 43 százalékkal lett alacsonyabb. A halandóságban és az életkilátásokban tapasztalható javulás a rendszerváltozás legfontosabb eredményei közé tartozik. A magyar népesedési viszonyok sok vonatkozásban hasonlóak az európai népesedési viszonyokhoz: az alacsony termékenység, a lélekszám csökkenése és az öregedés általános európai probléma. Bizonyos demográfiai problémák az egykori szovjet típusú szocializmus következményei, mint a magas halandóság és az alacsony születéskor várható élettartam. A demográfiai helyzetnek van azonban magyar sajátossága is: ez a demográfiai válság elhúzódó jellege, az a körülmény, hogy 1959 óta nem biztosított a népesség egyszerű reprodukciója, és az ország lélekszámához mérten rendkívül nagy a kumulatív természetes fogyás.
159
Bevezető A demográfiai jelenségek jó félévszázada az egész világon gondot okoznak. Az Organization for Economic Cooperation and Development (OECD) szerint a 21. századnak két hosszú távú kihívással kell szembenéznie, amelyek a legtöbb problémát jelentik majd: az egyik demográfiai, a másik klimatikus. A demográfiai kihívás globálisan a túlnépesedés, a posztindusztriális társadalmakban, kiváltképpen Európában azonban a népesség öregedése, és ezzel kapcsolatban az eltartási teher növekedése, illetve a versenyképesség csökkenése. A népesség öregedése annak következménye, hogy egyre kisebb lélekszámúak a populációba belépő nemzedékek, mert alacsony, illetve csökken a születések száma, illetve egyre nagyobb az öregek lélekszáma az életkilátások nagy mértékű javulásának eredményeként. Az öregek növekvő részaránya miatt a halálozások száma viszonylag magas, annak ellenére, hogy a születéskor várható élettartam jelenleg messze a leghosszabb a történelem folyamán, és a jövőben további növekedése prognosztizálható. Mivel Európa számos országában kevesebben születnek, mint amennyien meghalnak, természetes fogyás következik be; ha a demográfiai deficitet a világ más tájairól származó bevándorlás nem egyenlíti ki, a természetes fogyás tényleges fogyásba megy át. Az ENSZ előreszámítása szerint Európa viszonylagos demográfiai súlya a 21. században mindvégig jelentősen csökkenni fog. A kritikus népesedési viszonyok általánosak Európában, bár Franciaországban a jövőben is nő a népesség lélekszáma, míg számos országban, köztük Oroszországban, Németországban és Olaszországban nagy mértékben csökken. A volt szocialista országok többségében a születésgyakoriság szinte szabadesésszerűen lett alacsonyabb, a halálozási gyakoriság pedig – legalább is átmenetileg – magasabb a rendszerváltozás sokkhullámainak következtében. Magyarország demográfiailag a 20. század nagy vesztesei közé tartozik. Az utóbbi évszázadban a két világháború, a deportálások, a kitelepítések, az 1956-os forradalom halottai, és annak leverése után a menekülések következtében az ország közel 1,8 millió embert veszített; a meghaltak és az eltávozottak között aránytalanul sok fiatalt és hasonlóképpen aránytalanul sok férfit. Az 1981-2005 közötti időszakban a természetes fogyás kumulált összege 703 ezer fő. A magyarság lélekszáma nem csak Magyarországon, de az egész Kárpát-medencében fogyatkozott, illetve jelenleg is fogyatkozik, korösszetétele kedvezőtlenül alakul. Megfordíthatatlan folyamat, hogy az ország viszonylagos demográfiai súlya csaknem az egész 20. század folyamán csökkent, és a jövőben is csökkenni fog. A nemzetközi vándormozgalom hullámai csak ezután érik majd el hazánkat. Nem tudjuk, hogy ez milyen következményekkel jár majd, azt azonban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a nemzetközi migráció ellentmondásokkal megterhelt jelenség, és politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális implikációi kiszámíthatatlanok. A Kárpát-medencében, de az ország határain kívül élő magyarság demográfiai problémái, ha lehet, még súlyosabbak, mint a miénk, anyaországbeli magyaroké. Ezzel kapcsolatban nincs sem tudományosan, még kevésbé politikailag megválaszolva, vajon az idevándorlás bátorítása és ezzel a nemzetközi vándorlásban inherens, időzített bomba hatástalanítása, vagy az otthon maradás feltételeinek javítása és a nemzetközi migrációban rejlő veszélyek vállalása a stratégiai cél. Magyarországon a demográfiai kérdés – sorskérdés. Ezt senki nem vitatja, de mert olyan sokszor – és nem mindig meggyőzően argumentálva – hangzott már el, hogy „jön a farkas”, nem csak az „utca embere”, de a tudomány és a politika reprezentánsai is hajlamosak azt gondolni, hogy a kihívásra való válasz végül is nem olyan sürgős. A demográfiai válság lopakodó jelenség; régóta létezik, de a tüneteit egyelőre csak a szakemberek érzékelik.
160
Nagyon rossz lenne, ha a válság olyannyira elmélyülne, hogy azt mindenki érzékelné. A válság legalábbis mérsékelhető.
Az élveszületések halasztásának hatása a teljes termékenységi arányra Az élveszületési gyakoriságot a szülési hajlandóság mellett a szülőképes korú női népesség kormegoszlása befolyásolja leginkább. Ha sok a 30–35 éven aluli nő, az kedvezően, ha az ennél idősebb nőkből van aránytalanul sok, az kedvezőtlenül hat a születésgyakoriságra. A kormegoszlás hatását küszöböli ki a teljes termékenységi arány (TTA). Ez egy naptári év kor szerinti fertilitási viszonyait fejezi ki; definíciójának lényege, hogy ha a kérdéses naptári évnek a kor szerinti fertilitási viszonyai érvényesülnének az egész szülőképes időszak folyamán (15–49 év között), száz nő hány gyermeket hozna világra. Az egyszerű reprodukcióhoz legalább 210 gyermeknek kellene születnie. A mutatót egy nőre is szokták vonatkoztatni, ebben az esetben a kritikus érték 2,1 gyermek. A TTA jelenleg – Albánia kivételével – egy európai országban sem éri el a kritikus értéket; Magyarországon 2004-ben 1,28 volt. Amikor ennek a mutatónak a tartalmát meghatározták, illetve módszertanát kidolgozták, nem volt különösebb jelentősége a születések időzítésének, ami az esetek nagy részében azok későbbre halasztását jelenti. Ez a jelenség nagyrészt a női emancipáció progressziójával magyarázható, melynek meghatározó eleme a felsőfokú végzettség megszerzésének, illetve a professzionális elkötelezettségnek az elterjedése. Jelenleg a nők számottevő hányada később szüli meg első, második és további gyermekét, mint egy nemzedékkel korábban. A halasztás miatt a TTA-ból, tehát egy transzverzális mutatóból nem lehet fenntartás nélkül hosszú távra prognosztizálni a családonkénti tényleges gyermekszámot. Két amerikai kutató, Boongarts és Feeney új formulát dolgozott ki, amely kiszűri a teljes termékenységi arányszámból a halasztási hatást. A formula magyarországi viszonyokra való alkalmazásával kiderült: az igazított teljes termékenységi arány 1990 és 2003 között 1,8-ról 1,9-re emelkedett, lényegében párhuzamosan azzal, hogy a szülő nők átlagos életkora 25,5 évről közel 28 évre nőtt, miközben a transzverzális TTA 1,8-ról 1,3-ra csökkent. Ez a megállapítás nem csak szakmailag jelentős, de a valós fertilitás nívójának értékelésében is. Azt jelenti, hogy Magyarországon száz nő, ha nem is 210, de 130-nál lényegesen több gyermeket hoz világra mire befejezi termékeny időszakát. A megállapítás családpolitikai implikációja – többek között – az, hogy támogatni kell a gyermekszülést a szakmai életre való felkészülés időszakában, azaz a felsőfokú iskolai tanulmányok végzése idején is. A vizsgálat további fontos megfigyelése, hogy iskolai végzettség szerint hogyan változott a termékenység, illetve a gyermekvállalás időzítése. A várakozásnak megfelelően bizonyítható volt, hogy összefüggés van az iskolázottsági szint emelkedése és a gyermekvállalási életkor növekedése között. Nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat azonban az az új eredmény, miszerint a nyolc általános iskolai osztályt vagy ennél kevesebbet végzett nők esetében a születések halasztásából származó csökkenés jelentéktelen, ezzel szemben a szakmunkásképzőt és a középiskolát végzettek az átlagosnál nagyobb hajlandóságot mutatnak a gyermekvállalás halasztására. A felsőfokú végzettségűeknél ehhez képest kisebb mértékű halasztási hatást lehetett megfigyelni.
161
Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlődésben Magyarországon A magyar társadalom mindössze fél évszázad alatt két ízben is gyökeres változást élt át; ez határozza meg a második világháború utáni epidemiológiai fejlődést. Az 1947/48. évi kommunista hatalomátvétel és az 1989/90. évi rendszerváltozás következtében az epidemiológiai fejlődés diszkontinuussá vált Magyarországon. Ez a diszkontinuitás az epidemiológiai fejlődés három időszakában fejeződik ki. Ezek a születéskor várható élettartam idősora alapján: 1948–66 között a reményteljes kezdet; 1967–93 között a krónikus kvalifikált epidemiológiai válság és 1994–2004 között a megújulás időszaka (1. ábra).
1. ábra A reményteljes kezdet időszakában a halandóság csökkent, a várható élettartam jelentősen meghosszabbodott. A krónikus epidemiológiai válság1 időszakában a halandóság nőtt, a várható élettartam, kiváltképp a férfiaké, csökkent. A válság közel három évtizedig tartott, és főleg – de nem kizárólag – a férfi népességet sújtotta. A krónikus kvalifikált epidemiológiai válság magyar sajátosság volt. 1994-től fordulat következett be a halálozási viszonyokban. 1994–2004 között a mortalitás csökkent, a várható élettartam, elsősorban a férfiaké, jelentősen meghosszabbodott. Ez a jelenség a rendszerváltozás után először Csehországban volt megfigyelhető, ezután Lengyelországban tapasztalták az életkilátások javulását, végül az 1990-es évek közepén Magyarországon is bekövetkezett a fordulat az életesélyekben (2. ábra).
1
Epidemiológiai válságnak nevezzük a halálozási viszonyok olyan tartós rosszabbodását, amelynek következtében a születéskor várható élettartam csökken. A krónikus epidemiológiai válság évtizedekig fennálló állapot, kvalifikáltnak akkor nevezzük, ha nem az egész népességet érinti, hanem csak annak egy részét sújtja.
162
2. ábra A második világháború utáni epidemiológiai fejlődés sajátossága az az epidemiológiai paradoxon, hogy az epidemiológiai történet legsikeresebb időszaka részben egybeesik az életkörülmények rosszabbodásával. Ezzel szemben az epidemiológiai válság akkor alakult ki, miközben az életkörülmények javultak. Az epidemiológiai paradoxonnak az a magyarázata, hogy a kommunista hatalomátvétel az epidemiológiai fejlődésnek abban az időszakában történt, midőn a csecsemőkorral kapcsolatos halálozások és a fertőző betegségek okozta halálesetek számának csökkentése volt a legfontosabb feladat. Ez új, hatékony preventív és kuratív eszközökkel és viszonylag kevés ráfordítással megvalósítható volt. A kommunista diktatúra két évtizeden keresztül sikeresnek bizonyult a halandóság csökkentésében, a születéskor várható élettartam meghosszabbításában. Az 1960-as évek második felében manifesztálódott a cardiovasculáris és a daganatos halandóság primátusa. Ebben az új epidemiológiai helyzetben a kommunista diktatúra nem tudott válaszolni a modern kor megbetegedési és halálozási viszonyaiban megnyilvánuló kihívásra. A jelen tapasztalatai alapján nyilvánvaló, hogy az epidemiológiai válság akkor a „szocialista” társadalom természetével inherensen összefüggő jelenség volt. A társadalmi-gazdasági, politikai berendezkedés változása az 1990-es évtizedben új fejezet kezdete az epidemiológiai fejlődésben. A kedvező fordulat a halálozási viszonyokban és az életkilátásokban az új társadalmi etosz és a korszerű preventív és kuratív medicina eredménye. A piacgazdaságban, illetve a nyitott társadalomban a játékszabályok közvetve elősegítik a mortalitás csökkenését, az életkilátások javulását. A fejlődő piacgazdasággal együtt kialakuló társadalom az emberektől a maximális teljesítményt követeli meg. Maximális teljesítmény pedig nincs egészségtudatos magatartás nélkül. A rendszerváltozás utáni új formációk előnye, hogy minden új, az egészség szempontjából releváns gyógyszer, orvosi technika és információ késedelem nélkül eljut az országba.
163
A piacgazdaság és a nyitott társadalom azonban tökéletlen formációk. Elegendő ezzel kapcsolatban a rendszerváltozás nyertesei és vesztesei közötti halandósági különbségekre utalnunk. Valószínűleg a halandóság, illetve az életesélyek igen nagy társadalmi különbségeivel is magyarázható, hogy a 21. század első éveiben a születéskor várható élettartam hozzávetőleg három és fél évvel alacsonyabb volt a vásárlóerő-paritással korrigált, egy főre jutó hazai termék (GDP) alapján prognosztizáltnál. Az adatok elemzése azt bizonyítja, hogy az epidemiológiai válság a szovjet-orosz típusú modernizáció kudarcának következménye volt, a megújulás pedig a nyugati típusú modernizáció eredménye. A halálozási viszonyokban, illetve az életkilátásokban megfigyelhető igen nagy különbség a férfiak és a nők között főleg az eltérő életmóddal magyarázható. Az egészségkárosító magatartásformák a férfiak körében sokkal gyakoribbak. Nagyobbrészt ez az oka a férfiak magasabb halandóságának (3. ábra).
A férfiak standardizált halálozási aránya a nők standardizált halálozási a) b) arányának százalékában a tíz leggyakoribb halálokban 2004-ben
M O áj bs be tru te gs kt ív ég tü d őb V as et ta eg bb sé él g é sv Is ch ég ae bé m l rá iá k ss zí vb et eg sé A g gy ér be te gs ég A th er os cl er os C is M uk ag or as be vé te rn gs yo ég m ás be te gs ég
dő rá k Tü
Ö ng yi lk
os sá g
Maszkulinitási hányados
% 450,00 400,00 350,00 300,00 250,00 200,00 150,00 100,00 50,00 0,00
a) A KSH adatai. b) Az EVSZ "európai népességé"-nek standardizált halálozási aránya.
3. ábra A csecsemő- és gyermekhalandóság az utóbbi fél évszázadban is igen nagy mértékben csökkent. Egy következetesen érvényesülő, javuló alapirányzat eredményeként a csecsemőhalandóság a koraszülöttséggel kapcsolatos problémává redukálódott. A félévszázados epidemiológiai fejlődés egyik kiemelkedően fontos jelensége a halálozások nagy részének öregkorra történő kitolódása: 2004-ben a halálozásoknak már 32 százaléka 80 év felett következett be, a női népességben a 80 éves és idősebb életkorban meghaltak az összes meghalt 44 százalékát adták.
164
Valójában a felnőtt férfi népesség halálozási viszonyainak rosszabbodása okozta az epidemiológiai válságot. A 30–60, illetve a 60–70 éves születésnapok közötti halálozási valószínűségek 1966–93 között olyan nagy mértékben rosszabbodtak, hogy az 1993. év értékei magasabbak voltak az 1930/31. évi gazdasági világválság idején létező értékeknél. 1993 és 2004 között jelentően javultak a halálozási valószínűségek, de még mindig rosszabbak voltak az 1948/49. évieknél. Az epidemiológiai válság időszakában a férfi népesség 30 és 60, illetve 60 és 70 év közötti általános halálozási valószínűségének emelkedését nagyobbrészt az ischaemiás szívbetegséggel, a májbetegségekkel, a tüdő és az emésztőrendszer felső harmadának rosszindulatú daganataival és a magasvérnyomás és cerebrovasculáris betegségekkel kapcsolatos, növekvő halálozási valószínűségek okozták. A 2003-ban befejeződött vizsgálatok szerint az 1990-es évek végén a középkorú, azaz 35–64 éves férfiak halálozásainak hozzávetőleg egyharmada a dohányzásnak, egynegyede az abuzív alkoholfogyasztásnak tulajdonítható (4–5. ábra).
4–5. ábra: A férfi okspecifikus halálozási valószínűségek hozzájárulása a 30. és 60 éves, valamint 60. és 70. éves születésnapok közötti halálozási valószínűségek csökkenéséhez 1993 és 2004 között 1993 és 2004 között a legtöbb okspecifikus halálozási arány csökkent. A cardiovasculáris mortalitás csökkenése az összcsökkenés több mint felét teszi ki. A szív- és érrendszeri 165
betegségek halandóságának alapirányzatában fordulat következett be, de ez a fordulat még várat magára a malignus folyamatok halálozási viszonyaiban. 5,0
11,4
5,1
8,5
3,4
6,8 17,3 35,9
6,8
69,5 26,4
4,1
Daganatok A keringési rendszer betegségei A légzőrendszer betegségei
Az emésztőrendszer betegségei Erőszakos eredetű halálokok Összes egyéb halálok
A halálozások megoszlása haláloki főcsoportok szerint Százalék a)
a)
Magyarország 1900-1902 Orvosok által diagnosztizált esetek
Pakisztán 1992 Intézeti halálozások
16,6
4,4
6,2
6,0 34,2
2,3
40,9 9,4 18,5
10,9
3,5
2,5
4,2
6,9
Magyarország 2000 4,9 1,2 0,1 7,0 0,7
4,0
12,3
2,9
14,3
Ausztria 2000 5,9
1,9
8,6 0,9 1,5
24,8
7,4
27,1
5,1 3,1
3,6
50,8 45,4
Fertőző betegségek Daganatok Szív- érrendszeri b.-k Csecsemő b.-ei Tünetek stb. Erőszakos eredetű hal. Forrás: KSH, Osztrák Statisztikai Hivatal, Egészségügyi Világszervezet.
Légzőr. b.-ei Egyéb
Emésztő
6. ábra A heveny szívizominfarktus okozta halálozások száma 35 százalékkal, a mortalitás 43 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy 1993-ban, az epidemiológiai válság tetőzésekor 15 ezren haltak meg ebben a betegségben, 2004-ben pedig 9700-an. Az 1994-ben bekövetkezett kedvező fordulat nem változtatott azon a tényen, hogy még 2004-ben is a daganatos, a tüdőrák- és az ajak-, szájüreg- és garatrák-halandóság Magyarországon a legmagasabb egész Európában (6. ábra). 166
A születéskor várható élettartam az 1948. évi 60,9 évről 2004-re 72,8 évre emelkedett, ez a legmagasabb érték a várható élettartamok idősorában, de alacsonyabb annál, mint ami az ország gazdasági fejlettsége alapján várható lenne, és 6,3 évvel marad el az Európai Unió (EU-15) átlagától. Az utóbbi fél évszázadban a cardiovasculáris halálozások részaránya az összhalálozásban 40 százalékról 51 százalékra nőtt, a daganatoké 15 százalékról 26 százalékra; a légző-, emésztőrendszeri és az erőszakos eredetű halálozások viszonylagos súlya az összhalálozásban együtt 18 százalék volt 2004-ben. A 20 haláloki főcsoportból az itt említett öt főcsoport halálozásai az összhalálozás 95 százalékát képviselték a 21. század első éveiben (7. ábra).
A legfontosabb haláloki főcsoportok halálozási arányaibana)b) bekövetkezett csökkenések viszonylagos részesedése az általános halálozási arány csökkenésében, illetve ezek hozzájárulása a születéskor várható élettartam meghosszabbodásához az 1993 és 2004 közötti időszakban Össznépesség Százalék 5,9
1,6
A várható élettartam meghosszabbodása években 5,8
3,84
12,2
0,2
3,00
1,64
2,00
0,23
11,5
0,58
0,59
1,00 7,5
0,67 55,6 0,06 0,00
Fertőző betegségek Daganatok A keringés rendszer betegségei A légzőrendszer betegségei
Az emésztőrendszer betegségei Erőszakos eredetű halálozások Egyéb ok
7. ábra A megelőző orvoslás az epidemiológiai fejlődés mindhárom időszakában kiemelkedő szerepet játszott a fertőző betegségek okozta halandóság csökkenésében. A gyógyító orvoslás főleg az 1948–66, illetve az 1994–2004 közötti időszakban járult hozzá a mortalitás javulásához. Az első periódusban kiváltképp a tüdőgyulladás, a tuberkulózis és más fertőző betegségek gyógyításával, a harmadik időszakban nagyobbrészt a magasvérnyomás-betegség, a cerebrovasculáris betegségek, az ischaemiás szívbetegség, a cukorbetegség és a nyirok- és vérképzőszervek bizonyos rosszindulatú daganatainak hatékony kezelésével (8–9. ábra).
167
17000
140,0
15000
120,0 100,0
13000
80,0 11000 60,0 9000
Halálozási arány
Halálozások száma
Az akut miokardiális infarktusban (AMI) meghaltak száma és a standardizált halálozási arány Össznépesség
40,0
7000
20,0
5000
0,0 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Halálozások száma
Halálozási arány
8. ábra
A szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozások arányaibana) b) bekövetkezett csökkenések viszonylagos részesedése a cardiovasculáris mortalitás csökkenésében, illetve ezek hozzájárulása a születéskor várható élettartam meghosszabbodásához az 1993 és 2004 közötti időszakbanc) d) Össznépesség Százalék 2,9%
A várható élettartam meghosszabbodása években 1,50
0,06 0,11
7,9%
27,1% 0,64 1,00
0,46
34,3% 0,50
0,38 27,9%
0,00
Rheumás szívbetegségek (I00-I09) Magasvérnyomás betegségek (I10-I15) AMI (I21,I22)
Cerebrovascularis betegségek (I60-I69) Összes egyéb szívbetegség
a) 100 000 lakosra jutó halálozások száma. b) Az EVSZ „európai népességé”-nek kormegoszlására standardizálva. c) A BNO 10. Revíziója szerint. d) A KSH adatai.
9. ábra Nemzetközi kitekintés A születéskor várható élettartam hasonlóan az egy főre jutó hazai össztermékhez (GDP) és/vagy a humán fejlettségi mutatóhoz (HDI) egy ország fejlettségének és az életminőségnek az egyik legfontosabb mutatója. Magyarország a 2004. évi várható élettartam alapján 34 európai ország rangsorában a 25. helyen áll. A 26–34. helyen csak a volt szocialista országok, illetve a Szovjetunió utódállamai találhatók. A várható élettartamot azonban gazdaságitársadalmi kontextusban és történelmi távlatban helyénvaló vizsgálni. A várható élettartam és a GDP közötti összefüggést ábrázolja a 10. ábra. A két változó közötti kapcsolat szorossága rendkívül nagy: a korrelációs együttható: 0,82019, a p<0,0001. 168
A 11. ábra a várható élettartam és a humán fejlettségi mutató (HDI) közötti összefüggést írja le; a korrelációs együttható 0,89507, ha a HDI-ben a várható élettartam is benne van (az eredeti képlet szerint); a korrelációs együttható 0,78851, ha a HDI-ben nincs benne a várható élettartam mint a kompozit index komponense (azért, hogy a HDI független változó kategóriája ne „sérüljön”); mindkét esetben a p<0,0001. o
Összefüggés a születéskor várható élettartam (e o ) és a vásárlóerő paritással korrigált, egy főre jutó hazai össztermék (GDP) között az európai országokban és néhány Európán kívüli fejlett országban a 21. század első éveiben e
o o
85,0 J Svc Svd Ausz Izland I IzraelSpanyolország F K Ciprus Norvégia Új Zéland N Ausztria Málta Luxemburg Görögország Szing NB Fn B H Írország Koreai Köztársaság Portugália Dánia Szlovénia Egyesült Államok Csehország Bosznia-Hercegovina Horvátország Len Szlovákia Albánia Makedónia Litvánia Magyarország Bulgária SZM Örm Észtország Románia Lettország Gruzia
80,0
75,0
70,0
Moldova
Fehéroroszország Azerbajdzsán
65,0
Ukrajna
Oroszország
60,0 0,0
5,0
10,0
EU országok
15,0
20,0
EU-n kívüli európai országok
25,0
30,0
A Szu. utódállamai
35,0
40,0
45,0 GDP
Nem európai országok
Korrelációs együttható: 0,82019 p<0,0001 Forrás: Human Development Report 2005, UNDP.
Józan Péter
10. ábra
eo o
Összefüggés a Humán Fejlettségi Mutató (Human Development Index - HDI) és a születéskor várható élettartam között 2003
83,0 J Svc Ic O Ausl Svd Is SUZ Fr K No B Fi Sz N Aust G NB H Lu Ir D US P Szln HK
81,0 79,0
C
M
Kor
77,0 75,0
Mac Bu
Ör
Le
Szlk
73,0 71,0
Cs
Ho
BH A
R
Lit Lett
Mo E
Gr
69,0
T
Fo
Mol
67,0
Az Uk
65,0 0,65
Or
0,7
0,75
0,8
0,85
0,9
0,95
1 HDI
EU országok Forrás: Human Development Report 2005, UNDP.
EU-n kívüli országok
Magyarország
SZU utódállamai
Korrelációs együttható: 0,89507 p< 0,0001 Korrelációs együttható: 0,78851 p< 0,0001 (HDI - eoo)
Józan Péter
11. ábra Irreális alacsony GDP és a HDI-rangsorban elfoglalt 35. hely esetében magas várható élettartamot elvárni. Igaz viszont, hogy a várható élettartam megfigyelt értéke kb. 3,3 évvel alacsonyabb a GDP, illetve a HDI szerint várhatónál: ellentmondás van az életki-látások és az ország gazdasági fejlettsége, illetve a hazánkban levő életminőség között. 169
Magyarország népességének várható élettartama a 20. század folyamán a viszonylagos gazdasági elmaradottság következtében nemzetközi összehasonlításban mindig alacsony volt. Tíz ország rangsorában 1900 körül, 1949-ben, 1965-ben, 1993-ban és a 21. század első éveiben az utolsó előtti vagy az utolsó helyen voltunk. A magyarországi várható élettartam a rangsort vezető ország értékének 66,9–93,5 százaléka között mozgott. Ha az utóbbi évtized trendjét tartani tudjuk, minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy az egyenlőtlen fejlődés a jövőben nekünk kedvez, és minden tekintetben csökkenni fog a különbség hazánk és a rangsort vezető országok között. Az EU-15 átlagához képest a várható élettartam elmaradása 2003-ban 6,5 év volt (1. táblázat). A születéskor várható élettartam (év) Anglia és Wales Ausztria Dánia Finnország Franciaország Hollandia Olaszország Spanyolország Svédország Magyarország A hazai várható élettartam a rangsort vezető ország értékének %-ában a)
1900 körül 50,4 40,1 54,5 46,7 46,9 52,2 44,5 34,8 55,7 37,3b)
1949
1965
1993
68,7 64,4 68,9 62,1 64,6 70,4 65,4 61,1 70,3 61,8
71,7 69,7 72,3 69,5 70,9 73,5 70,1 71,3 73,8 69,0
76,4 76,5 75,4 76,0 78,0 77,2 77,8 77,7 78,3 69,2
A 21. század első éveiben 78,5a) 79,0 77,2 78,5 79,5 78,4 80,1 79,5 80,2 72,8
66,9%
87,8%
93,5%
88,4%
90,8%
2003: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság. b) Az 1900-as ország területen. A l e gfon tosabb h al ál ok ok h al an dósága az EU-15-ök h al ál ok i hal andóságai n ak %-ban 450,0
426,5
400,0 350,0
százalék
300,0
255,9 251,9 242,0 233,5 228,7 215,6
250,0
201,1
200,0
180,3
161,5
150,0
146,9 141,9 135,4
117,0
85,6
100,0
48,0
Fertőző betegségek
Légzőrendszer
Női emlőrák
Diabetes mellitus
Közlekedési balesetek
Rosszindulatú daganatok
Bronchitis, emphysema, asthma
Tüdőrák
Emberölés
Keringési rendszer
Agyérbetegségek
Erőszakos eredetű halálozások
Öngyilkosság
Szívkoszorúér betegség
Krón. májbetegség és cirrhosis
0,0
Emésztőrendszer
50,0
12. ábra A 12. ábra azt mutatja be, hogy a legfontosabb halálokok mortalitása hány százaléka az EU15-ök megfelelő okspecifikus halandóságainak 2003-ban.
170
A nemzetközi vándormozgalom néhány jellemzője az utóbbi évtizedekben Az Európai Unió 25 tagállama közül 20 országban a migráció növeli a népességszámot, tehát a bevándorlók száma meghaladja a kivándorlókét. Az Európai Unió 25 tagállamából csak ötnek negatív a migrációs hozzájárulása a népességszám alakulásához: Litvániának, Hollandiának, Lettországnak, Észtországnak és Lengyelországnak. Ezekre az országokra az elvándorlás a jellemző. Az Unió 25 tagországából 15 esetében a migráció jelentősebb mértékben növeli a népesség számát, mint a születések és halálozások egyenlegét kifejező természetes szaporodás. Ezekben az országokban a bevándorlás lett mára a népességnövekedés biztosításának legfontosabb tényezője. A 15 országból ötre jellemző a születésszámokat meghaladó halálozási gyakoriságok miatt a természetes fogyás, 10 ország esetében természetes szaporulat is hozzájárul a migrációból eredő népességszám növekedéshez. A migráció Magyarországon a népesség évenkénti mintegy 0,3–0,4 százalékos természetes fogyásának mintegy felét képes kompenzálni. Európai összehasonlításban megállapítható, hogy természetes népességfogyása miatt Magyarországnak különösen szüksége lenne nagyobb mértékű bevándorlásra. A migránsok munkaerőpiaci részvételét európai összehasonlításban vizsgálva elmondható, hogy hazánkban a munkavállalók töredékét teszik ki a külföldiek. Ez nagyrészt abból következik, hogy igen alacsony a Magyarországot érintő nemzetközi migráció volumene, de szerepe lehet benne annak is, hogy a külföldiek munkavállalása gyakorta illegális formát ölt. A 2005. év január 1-jén összesen 142 153 külföldi állampolgár tartózkodott Magyarországon. Számuk 1993 óta 15,4%-kal nőtt. A növekedés az össznépesség százalékában nagyobb, mint abszolút számban, ami az össznépesség vizsgált időszakon belüli lélekszámcsökkenésének következménye. 2004-ben 18 099 külföldi állampolgár vándorolt be az országba, és 3367 volt a kivándorló külföldi állampolgárok száma. A bevándorló külföldi állampolgárok meghatározó részét Európából induló bevándorlók teszik ki. Számarányuk a rendszerváltozást követő évben volt a legjelentősebb. Az elmúlt másfél évtizedben meghatározó szerepüket megtartva arányuk csökkent. Az európai országokból bevándorló külföldi állampolgárok közül a legtöbben Romániából érkeztek a rendszerváltozást követő mintegy másfél évtizedben Magyarországra, de ugyancsak számottevő bevándorló érkezett Ukrajnából és a volt Jugoszlávia területéről is. A Magyarországon tartózkodó állampolgárok több mint fele nő. Az 1997 és 2005 közötti időszak első felében a férfiak aránya volt magasabb, majd a 2001. évi fordulóponttól a nők száma meghaladja a férfiakét. A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok negyedét a 30-39 év közötti életkori csoportba tartozók alkotják. A bevándorlók 50–60%-a 25–49 éves korcsoportba tartozó aktív korú felnőtt. A 60 év feletti Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok aránya a vizsgált időszakban 9%-ról 13%-ra növekedett. A Magyarországon tartózkodó állampolgárok több mint 80%-a európai ország állampolgára. Az ázsiaiak többsége kínai állampolgárként tartózkodik az országban. Az Európai Unióból érkező külföldi állampolgárok 70%-a német állampolgár.
171
Irodalom Acsádi György – Klinger András – Szabady Egon: Magyarország népesedése a két világháború között. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1965. Boongarts, John – Feeney, Griffith: On the Quantum and Tempo of Fertility. Population and Development Review 24 (1998) 2. Braham, R. L.: A népirtás politikája. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997. Caldwell, John C. – Schindlmayr, Thomas: Explanations of the fertility crisis in modern societies: A search for commonalities. Population Studies 57 (2003) 3. Debreceni Erzsébet: A nemzetközi vándormozgalom néhány jellemzője az utóbbi fél évtizedben (kézirat). In: Jelentés az MTA Társadalomkutató Központ Népességtudományi Kutatócsoportja által a 2005. június 21. és november 30. között végzett kutatásról. Budapest, 2005, 41–56. Husz Ildikó: A magyarországi termékenység jellemzői az elmúlt másfél évtizedben (kézirat). In: Jelentés az MTA Társadalomkutató Központ Népességtudományi Kutatócsoportja által a 2005. június 21. és november 30. között végzett kutatásról. Budapest, 2005, 7–22. Józan Péter: Halálozási viszonyok, életkilátások és az eltartottsági teher, valamint a népesség öregedése a rendszerváltozás után (kézirat). In: Jelentés az MTA Társadalomkutató Központ Népességtudományi Kutatócsoportja által a 2005. június 21. és november 30. között végzett kutatásról. Budapest, 2005, 23–40. Józan Péter: Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlődésben Magyarországon. Doktori é értekezés, Budapest, 2003. Szabady Egon (szerk.): Bevezetés a demográfiába. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963. Az illegálisan külföldre távozott személyek 1956. november 4. után és 1957. elején. Statisztikai Szemle 68 (1990) 12. 986–1003. A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás. KSH, Budapest, 2004. Az október 23-i és az azt követő eseményekkel kapcsolatos halálozások. Statisztikai Szemle 68 (1990) 10. 797–816. Recent Demographic Developments in Europe 2004. Council of Europe Publishing, Strasbourg, 2005. World Fertility Report: 2003. United Nations, New York, 2004.
172
