JELENETEK AZ SZFKI ÉLETÉBŐL HŐSKÖLTEMÉNY 4 RÉSZBEN
– történik (vagy nem) az SZFKI-ban, valamikor a 2010-es évek elején –
Kérem mindazok bocsánatát, akik kimaradtak belőle – de még inkább azokét, akik belekerültek. A nem nevesített személyek szigorúan a képzelet szüleményei. Az elmondottak semmi szín alatt nem tükrözik az intézet hivatalos álláspontját, de még a szerzőét sem.
A strófák hasonlósága nagy magyar költők műveihez nem a véletlen műve. A plágiumvádak elkerülése érdekében idejében közlöm, hogy minden idegen verslábat saját magam loptam, abban külső segítséget nem vettem igénybe. Péter László
1
1. Jegesen zúdult az északi szél árja Svábhegyi épület csukott ablakára. Felesleges volt bíz fújnia oly nagyon, A kutatók úgyis fagytak ott már agyon. Ablakkereteknek szúette fájába Az idő vasfoga csatornákat vája. Lehetett kaparni belülről a jeget, Amíg el nem jött az ablakcsere-projekt. Spórolniuk kell a kutatóknak nagyon Minden fillérjükre nagy szükségük vagyon. Hozzájuk képest a templom egere Napkeleti király bizonnyal lehetne. Intézet egyesül, hivatal szétválik – Sok-sok változástól mindenki parázik. Mindinkább lesz úrrá könyvelésen káosz Hársheggyel leszünk már lassanként határos. Mert amilyen szabály érvényes volt tegnap, Eltörlik azt máma, vagy legkésőbb holnap. S mielőtt az újabb érvénybe léphetne, Addigra egy másik kerül majd helyette. Zilált lett ezért a pénzügyesek sorsa Kívánnak már mindent messze a pokolba. S lett Valériána ezer pirulája Gazdasági főnök extra juttatása. Közben a kutatás ment előre szépen, Lemérhető volt ez sok-sok közleményen. És az ősz elején, ahogy minden évben, Számos fiatal jött munka reményében. Kemény rendszer várt a kezdő kutatókra, Figyelniük kellett számos mutatóra. Hivatkozás, impakt, parciális hatás, Sok-sok beszámoló, hosszú előadás. 2
Versenyeztek ők az idővel s egymással, Ki végez előbb a habilitálással. Szabad hely kevés volt, jelölt mindig számos, Döntnököknek dolga nem volt mulatságos. Tudománynak nálunk igazán nincs híja, Mégis mindenki a saját harcát vívja. Így történt néhanap, hogy egynémely jelölt Szigorú rendszerből valahogyan kitört. Megtévedt jelöltről szól most ez a fáma, Kinek agya nem járt magas fizikára. Legyen lustaságnak örök mementója Az itt következő hatvanhárom strófa.
3
2. Történt ez évben is, csakúgy, ahogy máskor, Új diákok jöttek szeptember havától. Hősünk is köztük volt, de bár ne lett volna, Csak nem neki állt a tudomány zászlója. Igaz, nem volt kegyes hozzá sors folyása, Vezetője gondot nem viselt reája. Nagy ember volt ő már, elfoglalt kutató, S mint sok ilyen tudós, nagy világutazó. Számtalan sok jelölt volt már csoportjában, Kiknek munkáját ő hosszan koordinálta. Laborjában mi van, régen elfeledte, Külföldi utakkal törődött helyette. Jelöltünk érezte, éspediglen joggal, Hogy nehéz fejlődni magára hagyottan. Szorgalmasan járt a szemináriumra, Hogy tudását lassan kellő szintre hozza. Emellett jól figyelt, alkalmat keresve, Tapasztalt emberrel hogyan beszélhetne. Ki mondhatná meg, hogy miként cselekedjen, Doktori munkája tévútra ne menjen. Ekkoriban történt, hogy az intézetbe Vadonatúj kávégép lett beszerezve. Olcsó volt a kávé, zamatos az íze, Teakonyhának így szertefutott híre. Jelöltünk emitt is kereste a társat, Akitől értékes tanácsokat várhat. A kávét napjában többször is csapolta, Haladásnak módját buzgón tudakolta. Először mindenki megválaszolt szépen, Noha meglepődött a furcsa kérdésen: Haladáshoz szorgos, hosszú munka vezet, Másképp nem osztanak doktori címeket! 4
Volt azonban egy az idős kollégák közt, Ki a maga módján valahogyan rájött, Kérdezősködésnek miként vessen véget, Hogy nyugodtan egye végre az ebédet. Szokott válasz helyett így másfélét adott, Legyűrve magában a bősz indulatot. Csalafintán úgy is viselkedett, mintha Nem a szorgos munka volna helyes minta. Elárulta ugyan jelöltünknek arca, Viccelő kolléga mégsem gondolt arra Hogy azzal, mit elmond csakúgy tréfamódra, Lavinát zúdít sok jámbor kutatóra. "Én azt mondom, öcsém, hiába ne fáradj, Dolgoztasd csak azt, ki okosabb tenálad. Működik a modell, van rá élő példa, Rózsa Károly mindezt híven bizonyítja. Álmodj elég nagyot, rizikó megérje, Mesterkedésednek legyen dicső vége. Tervezd meg anyagod, kivételes legyen, Hasonlót ne tudjon senki itt a hegyen. Szénatomnak legyen kilenc vegyértéke! (Oláh Györgynek öt volt, s Nobel-díj járt érte.) Merész ötletedből fakad biztos siker, Ha a gondolatnak magja szépen kikel. Ne is törődj azzal, mit mondanak rája Irigyeidnek bíz’ eláll szeme-szája Mikor vegyületed, noha lehetetlen, Szintetizálja majd Pekker Sándor menten! Lesz, ki megvizsgálja csodavegyületed. Nem is kell, hogy elhagyd melegített helyed. Rendelkezésre áll minden házon belül Neved egy-két tucat cikkre is rákerül.
5
Ha kéne egy spektrum, Raman avagy infra, Kamarás Katalin odakanyarítja. Ferromágnes lesz-e, hogyha nagyon lehűl? Kiss Lászlónak szólj, és septében kiderűl. Brillouin zónáknak bonyolult formája Kriza Gyuri legjobb specialitása. S arról, hogy a spin majd mikor merre bukik, Újfalussy Balázs mondja meg a tutit. Molekulád spinje relaxál a rácson, NMR jelekkel ügyesen ki bánjon? E témában sem kell kutakodnod árván: Minden segítséget megad Tompa Kálmán. Hogyha melegíted, elbomlik az szépen, Hőeffektusa is kimérhető lészen. Endoterm folyamat – vagy ha nem, hát mi más? Megmondja a választ mindjárt Kemény Tamás! Mágnestérben hevítsd ki az egész mintát: Megkérheted erre a jó Balogh Pistát. Ellenállás ekkor szökik fel az égbe, Bakonyi Imrének nem kis örömére. Amilyen egyedi lesz a molekula Éppen olyan különc a szilárd fázisa: Folyadékkristályos pentahexahéder! Észreveszed nyomban, csak légy elég Éber! A legrészletesebb szerkezeti tesztre Faigel Gyula stábja fel van szerelkezve. És a vegyületed röntgenhologrammja Szenzációként a Földet beutazza. Ha optika kapcsán merül fel egy kétely, Csak egy nagyot kiálts, annyit mondj, hogy: Péter! Biztos lehetsz benne, hogy válaszol valaki: Domokos, Rácz, Ádám, Dombi avagy Jani.
6
Ha lézerről hallasz, Farkast ne kiáltsál, Folytonos sugárról impulzusra váltsál. Plazmát is alkalmazz, nem baj, hogyha poros: Hartmann Péter lesz majd e kérdésben okos. Abszorpciót mérhetsz rezonanciával Gamma-fotonoknak besugárzásával. S ha Vincze Imrétől túlzottan nem fázol, Mössbauerrel is büszkén kezet rázol. Reaktor táján is arathatsz eleget, Munkádból ki ne hagyd a neutron spineket! Pusztai Lászlótól tanulj szimulálni, Diffraktált sugárban Monte Carlot látni! Hogyha jól ügyeskedsz, lesz majd saját témád, S elláthatod majd a főnökeid baját. Pénzügyekkel vigyázz, ne legyen nagy baki, Többit elintézi Margó, Zsuzsa, Vali. Haladni fog minden, ebben nem lesz hiba, Barátságos itt az egész kompánia. S ha úgy is találják, hogy nem vagy kóser pali, Kirúgástól megvéd a Kőszegi Laci!" Jelöltünknek szállott lila köd agyára. Nem is gondolt már a saját munkájára. Arról álmodozott szegény ifjú léhán Hogyan mászik mennybe majd a Hubbard-létrán. Hályogkovács adott fals tanácsot neki, Tehetségét ezért rosszra fecséreli. Csábítás rávitte, hogy úgy gazsuláljon, Mások munkájából maga profitáljon.
7
3. Került jelöltünknek jókora munkába Hogy lukat beszéljen kutatók hasába. Hosszasan győzködött egyenként mindenkit, Átütő volt, akár fél tonna dinamit. Csakhogy győzködését sikerre nem vitte, Amit mondott, talán senki el nem hitte. Finom válasszal őt terelni próbálta Tapasztalt kutatók egész sokasága. Minthogy végül sorra kiadták az útját, Jelöltünk nem lelte saját feladatát. Napszámban csak ült a számítógép előtt, Mint kit a monitor droggal szépen belőtt. Böngészett csak egyre, hogy mit: ő se’ tudta. Letöltések száma szállt a csillagokba. Közben vírusokkal fertőzte a netet, Selmeci Bélával sűrűn összeveszett. Álmodozott közben, mást igazán nem tett, Észre nem is vette, mikor ebből baj lett. Az volt a szándéka –noha igen dőre–, Fokozatot szerez jövő esztendőre. Úgy alakult egyszer, világhálón lógva, Chat-szobába vitte jelöltünket sorsa. Ott egy ifjú lánnyal meg is ismerkedett, És napokon belül fülig szerelmes lett. Képek jöttek-mentek, izzottak a drótok, Pirultak a bitek s a postafiókok. Jó magasra hágott szerelemnek lángja, Ámor nyila volt a szíve rakétája. Jelöltünk azt hitte, boldogság vár rája, S nem is gondolt ama régi igazságra: Hogy a kémiában, akár az életben, Páratlan spine(é)kkel bánni lehetetlen. 8
Merthogy került az is hamar napvilágra, Hogy a kutatónak alacsony az ára! A fizetés kicsi, nem gyűlik a vagyon, Szakadt ruhán kívül egyebe sincs nagyon. Ezzel nem állhatott szíve hölgye elé, Sodródott egyre csak a szakadék felé. Egzisztenciának biztosnak kell lenni, Így lehetne csupán nőkkel ismerkedni. Kellett hát hirtelen újból egy gondolat, Amitől majd megjő a vagyoni fordulat. Doktori cím ehhez kedvező is lenne, S akkor fizetése persze emelkedne. Csakhogy álmaiból nem volt még kész semmi, Így újabb kísértés felé kellett menni: Utazik főnöke konferenciára, Ír ő értekezést saját szakállára! Neki is ült nyomban, csakhogy a múzsája Nem hangolta agyát rá a fizikára. Nem is lett így több egy hét munka termése, Minta a bevezetés három bekezdése. „Ennek így márpedig jó vége nem lehet!” S e felkiáltással gyorsan véget vetett A dolgozatírás nyűgös folyamának, Fordulatot adván vállalkozásának. Az lett a törekvés új koncepciója: Segítségére lesz Google fordítója! Van elég dolgozat szerteszét a neten, Spórolhat hát időt minden fejezeten. S ahogy elgondolta, cselekedett nyomban, Anyagát számolta már terabájtokban. Amilyen sebesen a fordító adta, Úgy a dolgozatát gyorsan összerakta.
9
Nem is kellett hozzá hetek sokasága, Kialakult minden igen hamarjába’. Negyednap estéjén azt vette már észre, Irodalomjegyzék kell csak a végére. Éjszaka nyomtatott, hajnalban köttetett, Virradatra mindent el is készíttetett. S reggel alighogy a hegyre felbuszozott, Doktori tanácsnak elnökéhez futott.
10
4. Doktori tanácsnak szigorú elnöke A szobájába őt beljebb tessékelte. S önmagával szemközt kínálva a helyet Kíváncsian vetett a dolgozatra szemet. Jelölt dolgozatát ahogy átlapozta Orrán szemüvegét egyre feljebb tolta. Homlokát ráncolta, nagyokat nyelt közbe’ Leírt képleteket sehogysem értette. Hej, került bíz neki nagy önuralmába Hogy eljusson a mű utolsó lapjára. Végül nagyot gondolt – elhűlt, aki látta, Mert az értekezést a jelölthöz vágta! Szólott háborogva: „Ne nézzél madárnak! Nem jó, ha nevedből tréfát fabrikálnak!” Aztán lecsillapult, és sorolni kezdte Egyik hibát másik miképpen követte. „Eme részecskédnek spinje kilenc-nyolcad, Fizikusnak esze már ettől lekókad. Sok negatív tömeg, dupla fénysebesség, Mikor vették el a kelmed józan eszét? Logaritmusfüggvényt nem így deriválunk, S nem a jóslásból áll össze tudományunk. S ha mindent kifejtünk, mi az eredmínye? Hát egy másodfajú perpetum mobíle.” Sorolta az elnök, sorolta szüntelen, Hogy a leírtakban mi a lehetetlen. Mire leszállt az est, kiszáradt a szája, Ezért kritikáját eképpen summázta: „Amit eddig mondtam, kurtán összegezve: Sok új és sok igaz gondolat van benne. Hanem ami új, az egytől egyig hamis, S ami igaz, ismert volt már korábban is. 11
Akárhogy, de erre bizony nemet mondok El nem viselhetném ezt a szégyenfoltot. Úgy vélem, jobb lesz, ha magad visszavonod, S máskor le ne írjál ilyen sok bolondot.” Sóhajtott a jelölt, fohászkodva nagyot: „Én a fizikához, látom, kevés vagyok. Tettem, amit tudtam, mégsem jött ki semmi, Mivel címet, rangot lehetne szerezni. Látom, igen, látom, hogy minden hiába, Nincsen méltó helyem egzakt tudományba’. És ha itt maradok, azt mutassa minden, Címem, fokozatom épp csak nekem nincsen? Ezért hát elmegyek. A viszontlátásra! Nem is szórok átkot senkinek nyakába. Mai naptól fogva váltok életpályát, Mások sorsa felett én török majd pálcát. Csordulatig túlteng a nagyravágyás bennem, Más már politikus lenne rég helyemben. Itt van az ideje, én is kipróbálom, Tönkre hogyan tegyem virágzó országom. Címerbe a kard, pajzs, búzakalász helyett Rajzolok majd dudvát, s persze szamárfület. S ahogy a ranglétrán egyre feljebb megyek: Tudományos ügyek minisztere leszek!”
2012. május-november
12
