JEGYZŐKÖNYV a Magyar Kajak-Kenu Szövetség rendkívüli közgyűléséről Készült:
2015. november 20-án (pénteken) 10 órakor
Helyszín:
Bástya Wellness Hotel (3519 Miskolc, Miskolctapolcai út 1.)
Jelen vannak:
a mellékelt jelenléti ív szerint.
Napirend: 1. Tájékoztató az Olimpiai Ciklus eltelt időszakáról, az olimpiai felkészülés további menetéről Előterjesztő: Faludy András szakmai alelnök, Csabai Edvin szakmai igazgató 2. Beszámoló a Magyar Kajak-Kenu Szövetség 2013-ban elfogadott stratégiájának végrehajtásáról Előterjesztő: Dr. Baráth Etele elnök 3. Javaslat a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Európai Uniós pályázatával összefüggő feladatokra Előterjesztő: Apáthy Endre stratégiai alelnök, Schmidt Gábor főtitkár 4. Az Alapszabály módosítása Előterjesztő: Dr. Baráth Etele elnök Dr. Baráth Etele (elnök): „A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Alapszabályának 25. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott hatáskörében eljárva a 23.§ alapján az Elnökség a mai napra rendkívüli közgyűlést hívott össze a meghívóban megjelölt kiemelt sportági kérdésekben konzultáció és döntéshozatal céljából.” Dr. Baráth Etele (elnök) köszöntötte a Magyar Kajak-Kenu Szövetség tagjainak képviselőit, a szövetség tiszteletbeli elnökeit és tagjait, valamint a meghívott vendégeket, majd felkérte Reményi Pétert, a Mandátumvizsgáló Bizottság vezetőjét, hogy tegyen jelentést a megjelentekről. Reményi Péter (Mandátumvizsgáló Bizottság vezetője) tájékoztatta a megjelenteket, hogy az Alapszabály 17.§-a alapján a szavazásra jogosultak száma 187 fő, a közgyűlésen megjelent szavazásra jogosultak száma 110 fő, tehát a közgyűlés szavazóképes. Dr. Baráth Etele (elnök) megállapította, hogy közgyűlés határozatképes, azt megnyitotta. A jelenlévőket tájékoztatta a három színes szavazókártya használatáról. 1/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés megválasztotta Kovács Krisztinát jegyzőkönyvvezetőnek. 2/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés megválasztotta Csernák Károlyt és Szilárdi Katalint a jegyzőkönyv hitelesítőinek. 3/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a jegyzőkönyv pontossága érdekében a közgyűlésről hangfelvétel készüljön. 1
4/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés megerősítette tisztségében az előzetesen felkért Mandátumvizsgáló Bizottság vezetőjét, Reményi Péter, és tagjait: Homoki Tímeát, Matyi Mihálynét és Sarlós Bernátnét. Dr. Baráth Etele tájékoztatja a közgyűlést, hogy az új Ptk előírásai alapján a határozatképességet minden határozathozatalnál vizsgálni kell, ezért fontos, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság jelezze a jelenlévők számának változását, és kéri a megjelenteket, hogy esetleges távozásukat a Mandátumvizsgáló Bizottságnál jelezzék. 5/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés a szavazatok számlálására megválasztotta a Szavazatszámláló Bizottság vezetőjét, Hoffmann Mónikát, és tagjait: Szabados Krisztiánt és Kovács Zoltánt. Dr. Baráth Etele (elnök) ismertette az egyes napirendi pontokat, amelyeket az elnökség az Alapszabály 17.§(1) bekezdésében meghatározott hatáskörében eljárva meghatározott. 6/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés a meghívóban meghatározott napirendet elfogadta. Dr. Baráth Etele megállapítja, hogy a Közgyűlés továbbra is határozatképes, a szavazásra jogosultak száma 110 fő. Felkéri Faludy András szakmai alelnököt és Csabai Edvin szakmai igazgatót az 1. napirend megtartására. 1. Napirendi pont Tájékoztató az Olimpiai Ciklus eltelt időszakáról, az olimpiai felkészülés további menetéről Faludy András (szakmai alelnök): köszönti a megjelenteket. Az idei év célkitűzése a lehető legmagasabb kvótaszám elérése a Riói olimpia tekintetében. Ezt, úgy érzem, hogy teljesítettük, hiszen már most egy kvótával több van, mint amit Londonra szereztünk összesen, ész a három. ami még bennragadt sem tűnik elérhetetlennek, úgy hogy a lányoknak még van egy női kajakban, és a fiúknak meg kettő. Ennek a megszerezésére Duisburgban lesz majd lehetőség a kvalifikációs világkupán. Reméljük, hogy sikerrel fogunk járni ebben a dologban. Ami óriási pozitívum, hogy a kenusaink minden számban kvótát szereztek, és ehhez teljes szívemből gratulálok, óriási fegyvertényt hajtottak végre, és szerintem egy nagy tapsot megérdemel az egész válogatott, és a kenusok pedig különösen, mondom ezt kajakosként. Edvin fogja bővebben kifejteni, hogyan is nézett ki ez az év a számok tükrében, eredmények tükrében. Csabai Edvin (szakmai igazgató): Köszönöm a szót, én is szeretettel köszöntök mindenkit. Nyilván nekem most a kajakosokat kellene dicsérnem végig, ezt meg is fogom tenni, mert van miért. Ez a téma nm azért került a közgyűlés napirendi pontjai közé, mert erről szavaznunk kéne, viszont azt gondolom, hogy jelentőségét tekintve alapvetően meg fogja határozni a következő 4, 8, akár 12 évét is a sportágnak a jövő évi Riói szereplésünk, és fontos egy értékelést tartanunk, hiszen egy olimpiai ciklus talán legfontosabb eseményén vagyunk túl. Az idei kvalifikációs VB eredmény alapvetően meghatározza, meghatározta a jövő évi eredményességet. Sok más fontos kérdés, más terület is van a sportág életében, amely szót érdemelne, és beszélni is fogunk erről a szakmai konferencia keretében, viszont alapvetően a sportágunk olimpia-centrikus, a támogatásunk, az sportág megítélése az olimpiai 2
eredményektől függnek. Elgondolkodtunk már azon közösen és külön-külön is, hogy milyen más lehetőségek rejlenek a sportágban, mennyire fontos nekünk csak az olimpiától függnünk, és milyen más mód, lehetőség van arra, hogy a sportág szélesebb alapokon álljon. Lehet, hogy ezekről is beszélünk majd a konferencián, azonban most minden az olimpián múlik. Ez így volt eddig is, és így lesz a jövőben is. úgyhogy Rió fókuszban volt eddig is, illetve Milánón keresztül néztünk Rióra. Most ott tartunk, hogy már nem kell Milánóra pillantanunk először, hanem képbe került Rió. Az aktuális olimpiai ciklus célkitűzéseit meghatározza az a pár évtized, amely során olyan eredményeket értünk el, amellyel nagyon magasra tettük a lécet. Azt gondolom, hogy a azoknak, akik a sportágban töltötték el életük nagy részét, ez adta meg az értékrendeket az életünkhöz. Van bennünk egy jó értelemben vett nagyképűség, hiszen amikor egy olimpiát vagy egy olimpiai ciklust tervezünk, nem abban gondolkozunk, hogy pár pontot szerzünk, vagy elcsípünk egy-két érmet, hanem alapvetően mindig úgy határozzuk meg a céljainkat, hogy teljesen természetesnek vesszük, hogy egy olimpián vagy egy olimpiát megelőző világbajnokságon mi leszünk a legeredményesebbek, amit viszonylag könnyen gondolunk természetesnek, viszont azt gondolom, hogy ez korántsem olyan természetes, de ettől függetlenül ne változzon meg a véleménye ezzel kapcsolatban senkinek, az én véleményem sem változott. Én is azt gondolom, hogy nem tehetjük meg azt, hogy egy kvalifikációs világbajnokságnak, egy olimpiának, vagy akár egy korosztályos versenynek úgy menjünk neki, hogy nem mi leszünk a legjobbak. Gondoljunk csak bele, ha egy női versenyző beül egy négyesbe, és nem gondolja azt, hogy ezt az olimpiát meg fogják nyerni, még úgy sem, ha ebben az évben nem címvédőként jöttek el a világbajnokságról, akkor annak a versenyzőnek nincs helye a hajóban. Azt gondolom, ez mindannyisunkra igaz, hogyha bármelyikünk is nm gondolja az, hogy jövőre az olimpián mi leszünk a legeredményesebb nemzet, akkor lehet, hogy ebben a munkában valóban nincs ott a helyünk. Ez volt röviden a bevezető. Ebben a három dokumentumban ezeket rögzítettük is, a sportág stratégában. Ebben is értelemszerűen az olimpia egy rendkívül fontos elem, illetve 2013-ban megfogalmaztuk az olimpiai ciklusra vonatkozó sportszakmai tervünket, amelyben természetesen az olimpiai eredményes szereplés volt a meghatározó. Minden egyes évre elkészítettük az aktuális felkészülési és versenyeztetési tervet, egyeztetve az érintett kollégákkal, és ennek megfelelően jutottunk el az idei évben a Milánói világbajnokságra, ahol, én azt gondolom, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítettünk, de ettől függetlenül nem mondtunk le arról, hogy jövőre Rióban a maximális kvótaszámmal állunk majd rajthoz. Az aktuális olimpiai ciklus legfontosabb feladatai ezek voltak. A sportágunk elég sok változáson ment át, amely mind idehaza, mind a nemzetközi színtéren minket körülvesz. Gondolok itt akár a támogatási rendszerre, a megnövekedett forrásokra, amelyeket élvezünk az utóbbi időben. Vagy azokra a programváltozásokra, amik mind a világbajnokságokat az utóbbi időben, illetve az olimpiát is érinteni fogják. Nem szeretném ezt minősíteni vagy értékelni, a lényeg az, hogy az tud hosszú távon eredményes lenni, aki a legrugalmasabb, és aki a leghamarabb lesz képes reagálni ezekre a környezeti változásokra. Azt is látjuk, hogy a nemzetközi kajak-kenu mezőny elég komolyan átalakult, megváltozott. Míg a múltban jellemzően 3-4 olyan nemzet volt, aki az érmek nagy részét elhozta egy-egy világversenyről, ez most teljesen megváltozott az utóbbi időben. Látjuk azt, hogy a kajakkenu sportág egyre népszerűbb lett, tudjuk azt, hogy az olimpia programjában is megerősödtünk, lassan alapsportággá válunk. A kvóták számában is látszik, hogy az olimpia résztvevői között jelentős szám a kajak-kenus versenyzők száma, és pont emiatt egyre több olyan korábban nem kajak-kenus nemzetnek számító ország is fókuszba helyezte sportágunkat, mert sok aranyérmet lehet nyerni, sok olimpiai pontot lehet szerezni. Látható, hogy mik voltak a legfontosabb elemei az olimpiai felkészülésnek. A londoni olimpiát követően nagyon sok fiatal sportoló alapembere lett az egyes világversenyekre készülő csapatnak. A teljesesség igénye nélkül gondoljunk csak Vasbányai Henrikre, Kárász Annára, Tótka Sándorra, akik ma már meghatározói a csapatnak. Emellett új edzőtábor 3
helyszíneket kutattunk föl és használnak most már a válogatottak rendszeresen, illetve a diagnosztikai mérésekre is rendszeresen sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. Ebben nagyon nagy szerepe volt az idei évben nagyon jól vizsgázó Argustress eszköznek, amit külön mg szeretnék köszönni a szegedi klubnak, illetve azoknak a kollégáknak, akik a fejlesztésben a kezdetektől részt vettek, még mielőtt mi ezzel foglalkozni kezdtünk volna. Az olimpiai kvalifikáció éve meghatározó volt az olimpiai eredményesség szempontjából. A tavalyi évben mindenki kvótalázban égett. Minden egyes alkalommal, minden sajtótájékoztatón, minden szakmai bizottsági ülésen, elnökségi ülésen, konferencián, mindig mindenki a kvótákról beszélt. Tettük ezt azért, mert London lőtt teljesen egyértelmű volt, hogy a sportágban a kvótaszerzés ma már nem egy egyszerű dolog, és többször elmondtuk, hogy egy-egy kvóta vagy kvalifikáció megszerzése egy versenyszámban sokszor egyszerűbb, mint akár az adott versenyszámban pontot szerezni az olimpián. Ezért teljes joggal a fókuszt mindenki, versenyzők, edzők, a szakvezetés abba az irányba állította, hogy igyekezzünk a maximális kvótaszámot megszerezni. Ennek megfelelően a felkészülés meg lett tervezve, mindenki a legjobb tudása szerint el is végezte a munkát, és 2015-ben már egy leszűkített Rió-kerettel, konkrét versenyszámokra fókuszálva, csapathajókkal és versenyzői körrel készültünk a kvalifikációs világbajnokságra, és ennek megfelelően lett kialakítva a válogatási rendszer is. A válogatóversenyeket illetve ezt az egész folyamatot ti magatok is végigkísértétek. Voltak viharos idők, voltak olyan dolgok, amelyek menet közben meg változtatták az egyes szempontokat, viszont azt gondolom, hogy a 15 kvóta, amit Milánóban megszereztünk, az mindenképp optimistává tehet minket. Három kvóta hiányzik még a maximális 18 kvótához, ebből kettő férfi kajakban, egy női kajakban. Alapvetően az a megítélés, hogy a női kajak mínusz egy kvótáját valószínűleg túl fogja élni a sportág, hiszen nem volt még olyan olimpia, ahol ötnél női kajakosnál több állt volna rajthoz, vagy több indult volna. Viszont a két férfi kvótára mindenképp szükség lesz, és lesz is lehetőségünk ezeket megszerezni. Az eredmények alapján egy kis elemzés a kvalifikációs világbajnokságról: akár csüggedhetnénk is, hiszen a moszkvai világbajnokságon egy évvel Milánó előtt 3 aranyérmet nyertünk, Milánóban csak kettőt, viszont nyertünk mellé még négy ezüstérmet, az olimpiai éremtáblázatot megnyertük. Láthatjuk, hogy az egyes országok közt az egyes érmek hogy oszlottak meg: a németek négy éremmel a másodikak, a fehéroroszok és Új-Zéland két-két arannyal harmadik lett. Ez is jól mutatja, hogy egyes nemzetek akár egy-egy versenyzővel mekkora szeletet tudnak a sportág eredményességéből, az olimpiai érmekből kiragadni. Új-Zéland nyilván nem Lisa Carringtonnal érkezett csak Milánóba, viszont Új-Zélandnak egyedül Lisa Carrington szerzett érmet a milánói világbajnokságon. Nyilvánvalóan egy erősen menedzselt sportolóval egy nemzet akár harmadik is lehet egy adott világbajnokságon vagy olimpián. Mi nem szereztünk egy aranyéremmel sem többet náluk, szereztünk négy ezüstéremmel többet. Mire is szeretnék kilyukadni ezzel? Teljesen egyértelmű és jól látható, hogy bár azt gondolom, hogy a magyar kajak-kenu jó helyzetben van, hiszen az egyik olyan nemzet vagyunk, aki a legnagyobb forrásokból gazdálkodhat, amikor a sportágat vagy a sportág jövőjét építi. Sokkal nagyobb a költségvetésünk, a forrásaink, mint Új-Zélandnak, mégis ugyanannyi aranyérmet szereztünk. Miért kell ebbe mégis ennyit invesztálni? Ennyi munkát, ennyi forrást, miért kell ennyi gyereket mozgatni? Pontosan azért, hogy ezt az eredményességet fönn tudjuk tartani. Új-Zélandnak az a két aranyérme egy emberen múlik, és ha Lisa Carringtonnak éppen valami baja lesz, akár bal lábbal kel fel az olimpián, akkor lehet, hogy egy aranyat sem fog nyerni. Azt gondolom, hogy számunkra azért fontos, hogy ez a rendszer ilyen méretekben működni tudjon, hogy az eredményességünket hosszú távon fönn tudjuk tartani, és azért az utóbbi évtizedek azt mutatják, hogy ez a rendszer jól működik, és arra a támogatásra, mit most élvezünk, arra sportág hivatott. A 12 olimpiai versenyszám érmein 19 ország osztozott, ami a z olimpiai sportágakat tekintve kiemelkedő. Korábban értek olyan kritikák minket, hogy három-négy erős nemzet adja a versenyszám legjobbjait. Ez az utóbbi időben már egyáltalán nem így van, és nemcsak az 4
olimpia vagy a világbajnokságok olimpiai számai tekintetében, hanem már a utánpótlás korosztályokra is érvényes. A tavalyi és idei utánpótlás világbajnokságon is huszonvalahány nemzet versenyzői nyertek érmet, Equador olimpiai számban érmet nyert ifjúsági világbajnokságon. Úgyhogy a sportág nemzetközi bázisa egyértelműen erősödik és szélesedik. Nyertünk 34 olimpiai pontot. Megint lehetnénk nagyon szomorúak, hiszen tavaly 37 pontot nyertünk, hárommal kevesebbet nyertünk idén. Ennek oka az is, hogy bizonyos versenyszámokban, bizonyos esetekben nem a legjobb csapatunkkal álltunk rajthoz, éppen a maximális kvótaszám megszerzés érdekében, és ne felejtsük el, hogy 2011-ben, egy hazai világbajnokságon, Szegeden 23 olimpiai pontot szereztünk a kvalifikációs világbajnokságon, most 34-et, és nm mellesleg 26 nemzet szerzett olimpiai pontot, Equador itt is itt van, nagyon kell rájuk figyelni, úgy látszik. Az olimpiai kvóták, amiről egy éven keresztül beszéltünk mindig: 15 olimpiai kvótát szereztünk Milánóban, a fehéroroszok 12-t, németek, szerbek 10-10-et, és az oroszok csak 9et. Talán ez a legbeszédesebb a három adat közül, hiszen nyilvánvalóan mindenki úgy érkezett erre a világbajnokságra, hogy nem az érmeket szerette volna elvinni, hanem a kvótákat. Láthatjuk, hogy 15 olimpiai kvótával toronymagasan vezetünk, láthatjuk az egyes olimpiai szakágakra eloszló olimpiai kvóták számát, kenuban sikerült megszereznünk mind a négy olimpiai kvótát. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert Londonban egyetlenegy olimpiai kvótánk volt, Vajda Attila révén. Meggyőződésem, hogy ez a pillanatnyi visszaesés rányomta a szakágra a bélyegét akkor, aztán persze ezt megcáfolta a következő duisburgi világbajnokság, ahol két számban nyertek a kenusok aranyat, de láthatjuk, hogy női kajakban is megvan a szükséges, vagy a minimálisan szükséges 5 kvóta, illetve férfi kajakban is megvan 6, amellyel egy nagyon erős csapattal érkezhetünk Rióba, viszont lehetőségünk van még a maradék 2 kvótát megszerezni. Azt gondolom, hogy minden esélyünk megvan, hogy ezt a maradék két kvótát még három versenyszámban K-1 200 és 100 méteren, és K-2 1000 méteren megszerezzük. Ezek azok a prioritások, amelyek az edző kollégákkal történő egyeztetések során a szakmai bizottság tárgyalásain, megbeszélésein és az elnökség támogatásával kitűztünk az idei évre magunknak. Egy tovább szűkített Rió-keret, amely kiemelt támogatást évez a felkészülés szempontjából. Ez nem jelenti azt, hogy más nem kerülhet oda az olimpiára, vagy más nem élvez kiemelt támogatásokat, de ők valóban kiemelt támogatásokat élveznek, Fontos az, hogy törekedjünk ara, hogy az egyes versenyszámokban az „A” egységek mellett legyenek olyan egységek, akik eredményesen szóba jöhetnek, vagy szóba kerülhetnek még az olimpián. A maximális kvótaszám, amiről eddig beszéltem, Duisburgban, az európai pótkvalifikációs versenyen lesz lehetőségünk még ezeket megszerezni, május közepén lesz a verseny. Az olimpiák évében általában az egész versenyszezon korábban kezdődik, ezért óriási jelentősége van annak, hogy az érintett sportolók az edzőikkel korábban el tudják kezdeni a vízi alapozást. Egy-két kivétellel mindenki el fog menni a melegvízi edzőtáborokba, hiszen május közepén azoknak a versenyzőknek, akik a pótkvalifikációért, vagy a megszerezhető kvótákért még harcba fognak szállni, csúcsformában kell lenniük, mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy mások is így állnak ehhez a dologhoz. 2012-ben Poznanban a pótkvalifikáción nem sikerült kvótát szereznünk, Ebből tanulva és a következtetéseket levonva most Duisburgban úgy kell odaállnunk, hogy ez ne történjen meg, vagy hogy az megtörténjen, hogy megszerezzük. A válogatás is rendhagyó lesz a jövő évben, és nyilvánvalóan nem a női kajak vagy a férfi kenu szakágat illetően, hanem a férfi kajak szakágat. Hiszen azt, hogy azt a maradék két kvótát sikerül-e megszereznünk, ez befolyásolja a teljes válogatási rendszert és a csapatjelölést is. Ha nem lesz több kvótánk, akkor a két alap versenyszám, amelyben válogató kerül megrendezésre, hiszen az első válogató megelőzi a pótkvalifikációt Duisburgban, viszont ha nem sikerül, és nagy a „ha”, akkor a 200 páros és az 1000 négyes versenyszámok azok, amelyek ezt a 6 kvótát meg fogják kapni, és a többi versenyszámot ezekben a 5
versenyszámokban induló versenyzők fogják megoldani. Természetesen más a helyzet, ha szerzünk még egy vagy két kvótát, akkor válogató számokat kell a többi versenyszámra a 2. válogatón is rendezni, a felkészülési tervben egész pontosan részletesen elemezve van, hogy az a válogatási folyamat hogy fog történni, de teljesen más lesz a helyzet. Nagyon fontos elmondanom - és ezt már most előre mindenkinek tudnia kell - kajakban, ha meglesz a 8 kvótánk, akkor sem biztos, hogy mindenki, aki válogatót nyer, rajthoz állhat. Ha utánaszámoltok, az összes kajakos versenyszám esetében tíz beülő van. A maximális kvótaszám, amit kajakban megkaphat egy nemzet, az 8. Akár előállhat az a helyzet is, hogy ha nem lesznek duplázások és meglesz mind a nyolc kvótánk, hogy valaki válogató győztes lesz, és nem fog tudni Rióban elindulni. Amennyiben ez így alakul, és meglesz a 8 kvóta, akkor az Európa-bajnokság eredményei és azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amiket ott le lehet szűrni, azok alapján lesz eldöntve vagy kialakítva az induló csapat. Amikor már ezeken a folyamatokon túlvagyunk, akkor jön a lényeg, az olimpiára való felkészülés és az eredménye olimpiai versenyzés. Ne felejtsük el, hogy bár mi mindig a gyorssági szakágban gondolkodunk, azért a kajakkenunak van még négy versenyszáma, ami nem ennek a szakágnak a versenyszáma, ez pedig a szlalom. Voltak korábban próbálkozások arra, hogy ha már ilyen nagy kajak-kenus nemzet vagyunk, akkor talán luxus az, hogy a 16 olimpiai számból mi csak 12-ről beszélünk folyton, és négyet figyelmen kívül hagyunk. Teljes joggal gondolhatja azt mindenki, hogy ez kicsit ilyen jamaikai bobos hozzáállás, mert hát nem sok hegyünk van, és vadvizünk, ahol ezt gyakorolni lehet, viszont korábbi versenyek és nemzetek eredményesen versenyző nemzetek bizonyították, hogy nm biztos, hogy kellenek ehhez hegyek. A londoni olimpián az angolok nyertek egy aranyérmet, és olyan borzasztó nagy hegyeik különösen London közelben nekik sincsenek, viszont hét évvel az olimpia előtt, amikor megkapták a rendezést, építettek egy pályát, és elkezdtek gyakorolni, és hét év alatt sikerült nekik eredményessé válni. Bizonyára követtétek ti is, van egy honosított versenyzőnk, egy szlovák, félig magyar srác, aki most már harmadik éve képviseli a színeinket, és bizony 0,09 mp-re volt az olimpiai kvótától, ami borzasztó kevés, szlalomban sem több mint síkvízi kajakban vagy kenuban. Ami kvótát nem adott, de újabb reményt és hitet adott nekünk azzal kapcsolatban, hogy ezzel lehet, hogy mégiscsak foglalkoznunk kell. Lehet, hogy önmagában ez a tény nem lenne elegendő, hogy egy konkrét elhatározás szülessen bennünk, viszont lássuk meg azt az együttállást, hogy ez a srác, akiről most éppen beszélünk, különben edzősködik emellett. A kínai válogatott felkészítő edzője az olimpiára, aminek részben örülhetünk, hiszen a mi szlalom válogatottunk legnagyobb szponzora a kínai válogatott, mert a megtartott edzések után ő azokon a pályákon gyakorol, ahol ő előtte edzősködik. Bízunk benne, hogy az olimpiai kvótát sikerül megszereznie, viszont ha nem, akkor sem gondolom, hogy azt kéne gondolnunk, hogy a szlalomból ennyi, hiszen ha 2024-es olimpiai pályázatunk befut, amelyben szerepel egy budapesti szlalom-pálya építése, tervbe van véve. Nem biztos, hogy meg fogjuk nyerni a 2024-es olimpia rendezési jogát, de ettől függetlenül lehet, hogy a pálya meg fog épülni, és azt se felejtsük el, hogy azok a versenyzők, akik eredményesek egy-egy olimpián vagy világversenyen, ők sem minden edzésüket a hullámok közt a szlalom-pályán csinálják, ez 3-4 edzést jelent számukra egy héten. Különben a dunacsúnyi pálya Győrtől vagy Mosonmagyaróvártól sokkal közelebb van, mint ahonnan a szlovák válogatottak járnak oda. A parakenu szakág 2013-ban paralimpiai versenyszámmá vált, és nagyon látványos volt az a fejlődés, amelyen részben a szakág nemzetközi szinten keresztülment, részben vagy talán még inkább fontos számunkra, amilyen változáson keresztül ment a hazai parakenu. Gyakorlatilag a 2013-as paralimpiai programba kerülést követően 2014-ben olimpiai számban világbajnokot ünnepelhettünk Moszkvában Rozbora Andrásnak köszönhetőn. Meggyőződésem, hogy ez köszönhető volt annak a felépített munkának, struktúrának, amelyet Weisz Robi vezetésével a parakenu szakágban dolgozó edzők hatalmas áldozatokat hozva elkezdtek, végigcsináltak, és 2014-ben (ezt követőn Rozbora András a legeredményesebb parasportoló címet is elnyerte 6
ebben az évben) abszolút optimistán állhatunk, kezdhettük el a 2015-ös felkészülést a szakágban. Ugyanez a kvalifikációs rend a parakenu esetében is, mint a gyorsasági szakágban. Milánóban volt a kvalifikációs világbajnokság, viszont ekkor jött a hideg zuhany, 2014 év végén a moszkvai világbajnokságot követően mind a klasszifikáció, mind a paralimpiai program módosításra került, ami minket nagyon érzékenyen érinthet. Gondoljunk csak arra, hogy Rozbora András, aki világbajnok lett egy olimpiai számban, át lett minősítve, kevésbé sérültek közé lett besorolva. Óriási különbségek vannak az egyes osztályok közt, és ezzel gyakorlatilag esélytelenné vált, de ez a módosított klasszifikáció nemcsak őt érintette, hanem más versenyzőket is. Ezt a sokkot követőn az edzők, a versenyzők továbbfolytatták a munkát, és a milánói kvalifikációs világbajnokságon egy paralimpiai kvótát sikerült szereznünk Váczi Anita személyében. Jövő májusban lesz egy pótkvalifikációs világbajnokság Duisburgban, ahol lesz még esélyünk további kvótákat szerezni. Valós esélyeink is vannak, azt gondolom, jó estben 2 vagy 3 versenyzővel fogunk részt venni a jövő évi paralimpián. egy legalább ennyire fontos dologról még érdemes lenne az olimpiák kapcsán beszélnünk, az pedig a jövő. A jelenlévőket talán legalább ennyire vagy még jobban érdekli ez, hiszen a 2020-as és 2024-es olimpia versenyzői már sportolnak nálatok. Láthatjuk, hogy az olimpiai programot tekintve nagy változások várhatóak a jövőben. Miért is történnek meg ezek a változások? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljesen átstrukturálta az olimpiai játékokat, illetve a hozzáállását az olimpiai játékokhoz. Az az irányelv alapvetően, hogy az a megalomán hozzáállás, ami jellemző volt a pekingi olimpiára. és előtte még jó párra, ez nem fenntartható, ezért nagyon komolyan megreformálta az olimpiai rendezéssel és a programmal kapcsolatos elképzeléseit. A teljesség igénye nélkül néhány olyan változás, ami a kajak-kenu szakág olimpiai programját befolyásolni fogja a jövőben: Az egyik ilyen – és talán a legfontosabb - a nemek közti egyenlőség. Ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kitűzte a zászlajára, ezt minden sportágtól, minden szakágtól elvárja, hogy ez megtörténjen, 2020-ig. Ez ellen lehet, talán próbáltunk is küzdeni, mindhiába, ezt vegyük tudomásul. Nem gondolom, hogy nem jogos az elvárás, hogy nők és férfiak egyes sportágakat ugyanolyan számban, ugyanolyan szabadsággal, ugyanolyan célokkal űzhessék, viszont azt gondolom, hogy vannak férfias és vannak nőies sportágak. Szerintem a kajak-kenu, vagy különösen a kenu nem annyira nőies sportág. Egy kicsit megerőszakolt dolognak érzem ezt a NOB részéről, hogy minden sportágban ragaszkodjon ahhoz, hogy a női-férfi versenyszámok és kvóták aránya megegyezzen, de most ez a helyzet, ezzel kell együtt élnünk. Ezen kívül még alapvető elvárás, hogy a versenyszámok, a program versenyszámai attraktívak legyenek, jól közvetíthetőek, és a versenyrendezéssel járó költségek csökkenthetők legyenek. Ezek után az ICF létrehozott egy olimpiai program bizottságot. Ez a bizottság eleinte nem volt túl aktív, az utóbbi időben viszont azzá vált, most komoly munkába lendültek. 2020-ban 6 női és 6 férfi versenyszám lesz az olimpián a tervek szerint, a kvóták aránya 50-50% lett, a női kenu várhatóan a programba kerül, 2020-ban 8 kajakos és 4 kenus versenyszám lesz (4 férfi kajak, 4 női kajak, és kenuban is 2-2). A kajak és kenu kvóták aránya 70%-30% lesz, és további programváltozás várható 2024-re. A 2020-as olimpiai programtervezet: menete a következő: az idei év decemberében az ICF Board dönteni fog arról, hogy ezt a programot, vagy egy némiképp módosított programot fogja az IOC számára döntéshozatalra bocsátani, de a mi tudomásunk szerint ez a jelenlegi javaslat. Látható, hogy a Férfi K-2 versenyszám illetve a C-1 200 méter lekerült a programból, a két női kenus versenyszám, a C-1 200 méter és a C-2 500 méter pedig felkerül a programba. Ez az irány, ezen kívül Vaskuti Istvánnak köszönhetőn kapunk még információkat a háttérmunkáról. A 2024-es tervek a nemek és a hajók szempontjából nem változnak, viszont a versenytávok szempontjából igen. Van egy nagyon erős vonal, amely azt képviseli, hogy alapvetőn egy versenytáv legyen, ami az 500 méter – amely 200 és 1000 méterről is megközelíthető -, tehát legyen egy törzstáv, ahová berendezik az egyes szakágaknak a futamait. Mivel férfi és női kajakban négy versenyszám van, 500 méteren pedig maximum három versenyszámot lehet rendezni, ezért ezeknek a szakágaknak az egyes 7
versenyszámai át fognak tevődni valamelyik másik versenytávra: vagy 200 méterre, vagy 100a méterre. Ez fontos információ, hiszen ti foglakoztok már azokkal a versenyzőkkel, akik indulni fognak 2020-ban és 2024-ben. Nyilván nagyon nehéz úgy megállapítani a hosszú távú felkészülési célokat, hogy azt se tudjuk, milyen távra készítsük a versenyzőket. Most egy ilyen helyzetben vagyunk, senki más nincs jobb helyzetben, mint mi, ez van. Köszönöm szépen a figyelmet! Dr. Baráth Etele: Szeretném megköszönni Edvinnek a lényeges és a következő időszakra is a legfontosabb előterjesztését, és annak ellenére, amit a bevezetőben mondott, hogy nem kell szavazni, és valóban elfogadni nem kell, de tudomásul kell venni azt a beszámolót, ezért tisztelettel szeretném kérni, hogy ki az, aki elfogadja azt a beszámolót, amit Edvin tartott a szakmai vezetés nevében. Dr. Baráth Etele megállapítja, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése alapján a Közgyűlés továbbra is határozatképes, a szavazásra jogosultak száma 113-ra emelkedett. 7/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés az Olimpiai Ciklus eltelt időszakáról, az olimpiai felkészülés további menetéről szóló tájékoztatót tudomásul veszi.
2. napirendi pont Beszámoló a Magyar Kajak-Kenu Szövetség 2013-ban elfogadott stratégiájának végrehajtásáról Dr. Baráth Etele (elnök) A feladatom az, hogy az utolsó módosított stratégiánknak az időarányos helyzetéről szóljak néhány szót. Én ezt 13 pontba foglaltam össze. A bevezetőben a saját közös felelősségünkről szeretnék mondani pár gondolatot. Nem hiszem, hogy itt van valaki, aki ne követné a mindennapok borzalmait, ami történik a világban, azon belül Európában. Akik elemzik ezeket a folyamatokat, azok azt mondják, hogy egész másfajta társadalmi viszonyok fognak kialakulni a következő időszakban, Európában. Ez elég természetesnek tűnik, hiszen minden ilyen jellegű veszélyeztetettség bizonyos közösségeket erőteljesebb összefogásra ösztönöz, sokkal inkább tudomásul veszik az egymásban, a közösségben rejlő erőt. Azt hallottuk, hogy kint nagy politikai vezetők határozottan háborúról beszélnek. Nekem is az a maggyőződésem – minden héten egy-két napot vagyok Brüsszelben, nagyon sok emberrel tárgyalok, olvasok, látok, hallok -, hogy ez egy nagyon-nagyon valós helyzet. Én a háborúban születtem, megéltem ’56-ot is, az egy másfajta borzalom volt. Ez egy sokkal kiszámíthatatlanabb, kultúra-ellenesebb dolog. Amiért ezt mondom, annak a lényege, hogy ti gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoztok. Hihetetlenül kemény és felellőség teljes munka az, aki most egy sportszakosztály vezetője, edzője, a hétköznapokban találkozik ezekkel a fiatalokkal. Ráadásul az országnak olyan területein, olyan településein, amit igazán nem dob fel a gazdagság, tehát valószínűleg őrájuk még nehezebb hatással lesz mindaz, ami bekövetkezhet. A legrosszabb szerintem nem az, hogy itt háború fog kitörni, hanem az, hogy nehezedik a gazdasági helyzet, nehezednek ezek a viszonyok, nehezedik minden olyan, ami a nyilvánosságra, a nagyobb közösségek felé irányul, de erősödik az, ami belül kell, hogy kohézió s erő legyen. Azt szerettem volna ezzel csak mondani, hogy kérem, hogy tudjátok, érezzétek meg azt, ami most még nm érintett titeket közvetlenül, annak azért tudatra nagyon komoly hatása van. A szülőkre, közösségekre, önkormányzatokra, és leginkább a fiatalokra, akik ebben a közösségben vannak. Azt szeretném kérni, hogy készüljetek ere föl, és ha bármi fajta segítség szükséges, akkor azt gondolom, hogy a Szövetségnek kötelessége az is, hogy 8
egyfajta politikai, pszichológiai tudást, segítséget adjon, ha érzitek ennek a veszélyt, ami nélkül nagyon nehéz a jövővel szembenézni. Azzal kezdtem az elején, hogy nincs beszámolási kötelezettség, de azért nagyon komoly dolgok folynak ebben a sportágban, amit tudatosan kell tudni megélni. Az első, hogy a sportág őrzi Magyarországon belül is, és a világon is a vezető szerepét. Ezt csak azért merem így hangsúlyozni, mert ez trend-szerűen így igaz. Az elmúlt 5-10-20-25 évben ez így volt és így van. Ezen belül eluralkodott egyfajta elégedettség is. Nem azokat kérdőjelezem meg, akik most is embertelen munkát végeznek, hanem azokat, akik úgy álltak egy-egy versenyhez hozzá, hogy nekem azt mondták: „Ne izguljál, mi legyőzhetetlenek vagyunk!”. Le lettek győzve. Tudomásul kell venni, hogy mindnap valami előrébb lép a sportágban, és ere nagyon fel kell készülnünk. Az igaz, hogy ezek kisiklásnak tekinthetők, de hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ebben az évben majdnem megroppantotta a becsületünket, a hitelünket az, ami drog ügyben történt. Biztos, hogy társadalmi jelenség, biztos, hogy minden tizedik, huszadik vagy ötvenedik gyerek a százból kipróbálja, vagy kipróbálta, de eddig mi arról voltunk híresek, ti arról voltatok híresek, hogy ez a sportág egészséges, tisztaéletű embereket nevel. Hihetetlen módon tört meg ennek az üzenete a világban, mármint Magyarországon, de sajnos máshol is, és ezért az a kérésem, hogy vegyétek nagyon komolyan azt, ami a környezetetekben történik. Nem lehet felvállalni egy edzőnek a család helyett a felelősséget, az iskola helyett a felelősséget a társadalmi haladás legkülönbözőbb negatívumaival, de a közvetlen foglalkozásokban igenis nagyon pozitív visszahatás szükséges. A 2012. utáni stratégia, amit elkészítettünk, annak a lényege az volt, hogy komplexen gondolkozzunk, maradjon meg a versenysportnak a primátusa, mert azért ez a szakszövetség, a Sporttörvény értelmében is, minden célrendszerében, természetesen versenyzőket nevel. Ezért az eredményesség fenntartása rendkívül fontos. A komplexitás lényege, hogy honnan éri el az eredményt, és mi van utána, az eredmény után. És, az új szlogen is amit hirdet a sportág, ez egy „Életre szóló siker”. Ez akkor is arról szól, ha valaki négy évig kajakozik csak az élete elején, de az kellene, hogy az egész életén keresztül, ha lehet, ezt pozitív élményként hordozza. Ezt a komplexitást nagymértékben sikerült elindítanunk, megerősítenünk. A sportágban egy jelentős létszámfejlődés van. Az utóbbi három évben ez tényleg felerősödött, ez valamennyi szakágra igaz, de nem igaz valamennyi korosztályra. A masterseknél is egy törés van, de hihetetlen kemény a törés a serdülő kor beérkeztével, és utána még egyszer. A diagramok azt mutatják, hogy nagyon sokat hozunk, és nagyon sokan távoznak a sportágból. Ez nem a mi felelősségünk, nem a ti felelősségetek, z egy természetes jelenség az egész világon, egész Európában így van. A nagy kérdés az, hogy nincs-e lehetőség az ő megtartásukra, mit teszünk annak érdekében, hogy valóban életpályává is váljon az, hogy valaki egész életén keresztül sportol, és ennek vissza kéne hatni, az összes létszámunknak a pozitív növekedésére, amiben természetesen volt egyfajta erőteljes előremozdulás. A harmadik témakör az, amiben szintén az utóbbi időben sok minden pozitívumot lehet fölfedezni: ez a tudás növekedése, a szakképesítéseink növekedése, a szakképzett edzők munkájának az erősödése, ennek a támogatása mindenfajta olyan pl. műszerezettséggel, szaktudással, orvosi háttérrel, stb., ami nélkül nincs előremozdulás. Elhangzott a méréseknek, a műszereknek a lehetősége, elhangzott az is, hogy különböző kutatás-fejlesztési munkálatokban fogunk részt venni, de nagyon nagy szükség van arra, hogy a magyar kajakkenu sportban fölhalmozott évtizedes tapasztalat ebben a kiválasztási módszerben, majd a megtartásban a folyamatos, életen keresztüli kíséretében ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak majd idősebbeknek szervezett módon szülessen meg. A negyedik kérdés egy egész más dolog, a beruházások beteljesülése, a további folyamatok tervezése. Az egyik legnagyobb előrelépés az volt, hogy abszolút nyitottá váltunk a környezet felé. Van egy régi görög közmondás: „Aki nem tudja, hogy hova tat, annak a számára nincs jó szél”. Mi tudjuk, hogy merre tartunk, ezért az elmúlt időszakban mind az állami, mind az Európai Uniós, mindenfajta más források beszerzésével, kapcsolatok 9
kiépítésével, jelentős dolgok történtek. Százával újulnak meg a sportlétesítmények az egészen kis javulástól a generális átalakításig. Az eszközökön keresztül is nagyon jól mérhető, hogy ennek a rendnek a megteremtése elősegíti, hogy a létszámok megtartása, a közösségépítés megmaradjon. Sajnos viszont a legjelentősebb fejlesztési kéréseink, amik igazán nagyon nehezek (Győrben versenypálya, Újpesti-öböl teljes rendbetétele), ezekben iszonyatos nehezen tudunk menni, és nem a Szövetség hibája ez, hanem olyan gátak vannak, amiket többszöri nekifutás után is alig lehet áttörni, hiszen mindig beleütközünk ezekbe a rajtunk kívül álló dolgokba, de egy biztos, hogy amit elhatároztunk, meg fogjuk csinálni. Szó volt a szlalom fejlesztéséről is. Igen, a szlalom-pályát meg kell csinálni, nemcsak azért, hogy 2024ben olimpia legyen, hanem azért, mert messze nem kerül annyiba a magyar sportra fordított összforrásokon belül egy-egy százalék nagyságrenddel megépíthető egy szlalom-pálya, hanem azért, mert más karakterű, másfajta dolgoknak a kiegészítésére alkalmas, és négy olimpiai érmet is osztanak ebben. Sok minden történ az utóbbi időben, de a ritmusa, a lendülete nem elégséges ahhoz, hogy arányosítva, amennyire most van eszközünk. Nem tudom, hogy meddig lesz eszközünk, így amíg lehet, most kellene igazán koncentrálni. A versenyhelyszínekre ugyanezek vonatkoznak. A magyar kajak-kenu sport az, amelyik a síkvíztől kezdve a maratonig megmutatta, hogy a kajak-kenu sportnak milyen értékei, milyen lehetőségei vannak a versenyek megrendezése kapcsán. A versenyrendezés nemcsak a pályáról vagy a technikáról, technológiáról szól, és nemcsak arról szól, ami zseniális volt a maratonnál, a közvetítésnek az áttörése, hanem arról szól, hogy azok a versenyzők, azok az országok, akik itt jelen vannak, mit tapasztalnak abban a környezetben. Nagyon lényeges kérdés a szervezeti rendszer átalakítása. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség egy olyan amatőr szervezet, amelyik társadalmi munkával irányított, társadalmi közösség vesz részt benne, és van mögötte egy olyan szervezet, amelyiknek ezt szolgálnia kell. Úgy látom, hogy ez a szervezet, amelyet most a Magyar Kajak-Kenu Szövetség biztosít, Gábor irányításával, a szakmai stábtól, a pénzügyi stábtól, az oktatástól kezdve a hagyományőrzésig mindenki, aki ebben a munkában részt vesz, nagyon-nagyon nagy fejlődést mutat. Ez egy óriási dolog. Egyet el kell fogadnunk, hogy visszahatólag a szakosztályokra és az egyesületekre az előbb említett fejlesztések mindenkire másfajta feladatot rónak. Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a régi szakosztályvezetők, aki egy személyben volt szakosztályvezető, edző, sofőr, orvos és minden, hogy ez továbbra is tartható. Túl kell lépni ezen, át kell állni egyfajta profizmusra. Ennek lehet egy segítség a regionalizmus. Nagyon kérem, hogy támogassátok azt, hogy jöjjenek létre azok a pontok, ahol ezeket az erőforrásokat koncentrálni lehet, mert nem lehet mindenki egy személyben mindentudó és mindent elvégző és mindenhez értő, beruházó, fejlesztő, edző, és nagyon jó családapa is. Ennek a fajta előrelépésnek a támogatását kérem a szövetségi munka irányába. A kommunikáció rendben van, vannak sztárjaink, vannak celebjeink, kiváló edzőink vannak, akiknek a szerepeltetése nagyon fontos. Egyre inkább az életmód, a kultúra irányába, egyre inkább a vidék, és az ország egészének a megjelenítése irányába mutat. Technikai irányban pedig pont a maraton mutatta meg, hogy mire képes egy olyan szervezet, amelyik a televízióval, az újságírókkal jó együttműködésben tud dolgozni, jól tud kommunikálni. Ennek is van egyfajta túl-koncentrációja jelenleg, s az kell, hogy az egyes régióban dolgozó, a mi sportunkat szerető újságíró szakemberek több információt kapjanak, jobban hálózatosodjon a kommunikáció, sokkal inkább alulról építkező legyen a kommunikáció, mint hogy mindig csak a legsikeresebbet, sajnos sokszor csak a sikertelenséget mondjuk. Ami viszont egy nagyon lényege dolog, és remélem, hogy ti is úgy látjátok, ahogy én. Az utóbbi egy-két évben a magatartása a Szövetség dolgozóinak, embereinek lényegileg változott. Azt látom és tapasztalom, hogy a Gábor vezette stáb szinte naponta ott van valahol valamelyik helyszínen, valamelyik szakosztályban, egyesületben. Szinte az ütőerét érzik mindenkinek, aki beruházni akar, vagy gondja van, hajó gondja, vagy bármilyen anyagi kérdése merül föl. Azt érzem, hogy egy sokkal szorosabb kapcsolat épült ki a különböző 10
szervezeti egységei között a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek, igazi szövetségként kezd dolgozni. Ez is visszavezet a regionalizmushoz, a decentralizációhoz, hogy az kell, hogy ebben még aktívabbak legyetek, és még inkább egy alulról fölfelé építkező szövetségi modell erősödjön meg. Tehát a decentralizáció abszolút fontos, mert elvégezhetetlenek a feladatok úgy, hogy néhány ember kezében van. A Szövetségnek a kapcsolatai a Magyar Olimpiai Bizottsággal, az állami szervekkel, önkormányzati szervekkel igen pozitívan változik. Egy nagyon fontos dolog van, amire kérem, hogy figyeljünk: konjunkturális időszak következik. Nem lehet tudni, meddig tart ez a konjunktúra, ezért azt kértem a felelősöktől, hogy egy mag költségvetés már a jövő évben jelenjen meg. Amikor megkérdezik, hogy mi az ereje a kajak-kenu sportnak, én mindig azt mondom, hogy az, hogy az itt dolgozó edzők, szakosztályvezetők, egyesületi vezetők elképesztő elhivatottsággal dolgoznak a legnehezebb körülmények között is, és ez a közösségi igazi erőnk. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Ti vagytok. Nem mi vagyunk, nem a választott emberek, nem az alkalmazottak, hanem ti vagytok, a Szövetséget a tagszervezetek, az egyesületek alkotják. A vagyon a tiétek, és ez a vagyon napról napra nő. Csak olyan döntéseket hoztunk, ami olyan vagyont teremt, ami működőképes, amiből bevétel származik, és ami az előbb elmondott nehéz helyzetet ki tudja adott esetben segíteni, és csökkenteni a központi költségeinket. Jövőre 75 éves a Magyar Kajak-Kenu Szövetség. Ez egy nagyon szép ünnepe lesz a magyar kajak-kenu sportnak, és reméljük, hogy ugyan az olimpia előtt tartjuk ezt az ünnepet, hogy nem megyünk elébe egy remélhetőleg sikeres olimpiának. A legvégére maradt a nemzetközi kapcsolataink kérdése. Az Európai Kajak-Kenu Szövetségben egyetlenegy képviselőnk sincs. Azt szeretném kérni, hogy aki csak a legkisebb ambíciót is érzi magában, jelentkezzen. Kell egy ambíció hozzá, hogy a mi érdekeink, a mi tudásunk egy versenyrendszer összeállítása kapcsán, hogy milyen program legyen az olimpián. Az összes ilyen kérdésekben a bennetek lévő tudás kell, hogy visszahasson, ne olyanok határozzák meg, akinek életében nem volt lapát a kezében. Azt kérem, hogy a hitelünket ne csak itthon, hanem nemzetközileg is segítsétek megerősíteni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet! Dr. Baráth Etele felkéri Kadler Gusztáv általános alelnököt a gazdasági kiegészítések elmondására. Kadler Gusztáv (általános alelnök): Aránylag könnyű helyzetben vagyok, mert a 2015-ös év a Kajak-Kenu Szövetség életében egy kiegyensúlyozottságról, egy fejlődésről, egy folyamatos előremenetelésről szólt, de azért azt el kell mondani, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ha belegondolunk abba, hogy az év elején az első döntése a magyar kormánynak az volt, hogy azokat a beruházásokat, amiket eddig az állam irányított, amelyeket a MKKSZ tagszervezetei bonyolítottak le, azokat áthelyezte az MKKSZ-hez, tehát a beruházások irányítását, lebonyolítását a MKKSZ csapata végzi ebben az évben. Ez azonnal jelenti azt is, hogy nemcsak munkában, hanem pénzügyben is lényeges változásokat kellett végrehajtani ebben az évben. Ez volt az az év, amikor egy olyan építkezésen mentünk át, pénzügyi vonalon is, ami jelentheti azt, hogy úgy megyünk a 2016-os évre, hogy minden nagyjából a helyén van. Személy szerint nekem is, és úgy gondolom, az itt lévők közül majdnem mindenkinek Dorogi Kati nyugdíjba vonulása egy nagy trauma volt, és azt hittük, innentől kezdve megáll az élet, és nem fogjuk tudni, hogy hova menjünk, de az új kolléganők tökéletesen felvették azt a ritmust, sőt fiatalos lendületüknél fogva talán még jobbak is, mint mi voltunk vagy mi vagyunk. Visszatérve a gazdálkodásra, a 2015-ös gazdálkodását a Kajak-Kenu Szövetségnek egy nagyon jó tervezés előzte meg. Az előző években bizonytalansági tényezők voltak, nem akkor jöttek az állami pénzek, stb. Ez 2015-ben nem így volt, a terveinknél több állami forrással 11
rendelkezhettünk, több pénzt kaptunk az olimpiai felkészülésre, több pénzt kaptunk az infrastruktúrafejlesztésre, úgy az EMMI-től, mint a MOB-tól. Elmondhatjuk azt, hogy nem voltak soha likviditási bajaink, minden számlánkat időben ki tudtuk fizetni és minden kötelezettségünknek eleget tudtunk tenni. A 2015-ös év már az olimpiai felkészülésről szólt, ezért a költségvetés is egy prioritásnak határozta meg azt 2015-ben, a felnőtt válogatottra is több pénzt költöttünk, de ugyanez volt 2011-ben is, illetve 2007-ben is az olimpia előtti évben. Nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy ebben az évben már az elszámolások is jobban mennek. Nem azt mondom, hogy tökéletesen, de már jobban mennek. Talán megtanulták a klubok is az elszámolások rendjét, így az elszámolásainkban is sokkal kevesebb hibát talál a MOB vagy az EMMI, úgyhogy bízom benne, hogy 2016-ra ebben még előrébb tudunk lépni. Több pénzt tudtunk adni ebben az évben a sportegyesületek támogatására is. Hozzáteszem, hogy azért van még olyan klubunk, amelyikkel nem tudtunk szerződés kötni, pedig egy hónap múlva itt az év vége. Sajnáljuk, mert ezt a pénzt el fogjuk veszíteni. Azt hiszem, hogy ez az év arról az építkezésről szólt, ami 2016-ban mindenféleképpen be kell, hogy fejeződjön. Ebben az évben még sikerült egy tartalékot is képeznünk arra, ha véletlenül nem olyan ütemben jönnének a pénzeink, akkor nem lennénk nehéz helyzetben. Ezeket a tartalékokat csak és kizárólag olyan rendkívüli helyzetekben fogjuk felhasználni, amik elengedhetetlenek arra, ami idén első számú prioritásunk, hogy az olimpiai felkészülés megvalósuljon. Így megyünk a 2016-ra. A 2016-os év költségvetése első olvasatban bekerült az elnökség elé, de ezt megelőzte még októberben a költségvetési irányelveknek a kialakítása Kajak-Kenu Szövetség elnöksége részéről. Itt a gyakorlatnak megfelelően az olimpiai felkészülést helyeztük a legfontosabb helyre. Ez azt jelenti, hogy az olimpiai felkészítési programra fordítható összeg mintegy 20%kal emelkedik a 2015-ös évhez képest, de ez nem jelenthette azt, hogy megfeledkezünk a következő olimpiákról, ezért az utánpótlás válogatott illetve a Tokió programban résztvevő versenyzők, edzők és vezetők, illetve az edzőtáborok finanszírozásában is egy 10%-os növekedés várható. Ugyanilyen arányú növekedést tervezünk a sportegyesületek illetve a szakosztályok támogatásában. Ez azt jelenti, hogy összességében az olimpiai felkészülésben mintegy 180 millió forint körüli összegre, az utánpótlásban 150 millió forint körüli összegre, és az egyesületi támogatásban pedig mintegy 190 millió forint összegre számíthatnak a klubjaink. Ami szerintem a legjelentősebb előrelépés és biztos, hogy a legtöbbeteket érdekel, vagy érint is majd sokatokat, hogy a Kajak-Kenu Szövetség elnöksége úgy döntött, hogy a KEP-es program kiegészítéseként olyan támogatási rendszert próbál kidolgozni, amikor az adott edzők a Magyar Kajak-Kenu Szövetség állományába kerülnek, és így biztosítjuk azt, hogy az egy-két utánpótlás edző és az edzők egy része biztos jövedelemhez és bejelentett álláshoz is jusson. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jelentős terv vagy elképzelés a Kajak-Kenu Szövetség vezetése részéről, a szakmai csapat javaslatára, úgyhogy biztos vagyok abban, hogy sokan tudnak élni majd ezzel a lehetőséggel is. Ez is egy lényeges plusz költséget jelent a Szövetségnek, de azt gondoljuk, hogy ezek a legfontosabb részei. 2016-ban tovább fog menni az infrastruktúrafejlesztés, ráadásul több fronton, de erről majd Gábor fog beszélni. Európai Uniós források, Bejárható Magyarország programban lévő összeg plusz forrásként jelentkezhet ehhez. Azt hiszem, hogy az elengedhetetlen, hogy ezek a pénzek hatékonyan, és a határidőn belül elköltésre kerüljenek, de ne úgy, hogy csak kiszórjuk az ablakon. Mindenkinek nagyon fontos az, hogy előre eltervezett program szerint, akár több lépcsőben megvalósítható fejlesztéseket hajtson végre, mert, ahogy Elnök úr is mondta, nem vagyunk biztosak abban, hogy ami most van az elmúlt években, és várhatóan pár évig még, ez örökké tart ez az aránylag stabil, kiszámítható támogatás felénk. Úgyhogy mindenkit arra biztatok, hogy olyan beruházásokat, olyan fejlesztéseket hajtson végre, ami hosszú távra biztosítja azt, hogy amikor kicsit rosszabb idők jönnek, akkor is kevésbé vesszük észre. 12
Nagyon fontos még az, hogy a sportági stratégiára épülve a Szövetség 2017-ben is a regionális támogatást próbálja előtérbe helyezni. Ez azt jelenti, hogy mintegy összességében a 2016-os koncepció szerint egy 30 millió forintot már így próbálunk elkölteni. Tehát a régiós versenyek, régiós edzőtáborok és egyéb vonalakon, vagyis amiről Elnök úr beszélt, az nem csak egy vágy, hanem pontos lépéseket is teszünk ez irányba. Én azt gondolom, hogy a 2016 mindenféleképpen az olimpiáról szól, de maga a gazdálkodásnak az olimpiai felkészülés egy szelete, még ha jelen pillanatban a legfontosabb szelte is, és nem erre költi a Kajak-Kenu Szövetség a legtöbb pénzt, hanem a beruházásra fordítja 2016-ban is. Bízom benne, hogy jól használjátok fel ezt a pénzt, bízom benn, hogy a szakma nagyon jól fogja elkölteni azt a pénzt, amit megigényelt a felkészülésre, és biztos vagyok benn, hogy az olimpia után pedig jó eredményeknek örülhetünk, és ez azt jelenti, hogy a 2017-es terveinket is optimistán nézhetjük. Köszönöm szépen! Dr. Baráth Etele megállapítja, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése alapján a Közgyűlés továbbra is határozatképes, a szavazásra jogosultak száma 120 fő. 8/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés a Magyar Kajak-Kenu Szövetség 2013-ban elfogadott stratégiájának végrehajtásáról szóló beszámolót elfogadja. Dr. Baráth Etele felkéri Schmidt Gábort, hogy beszéljen az Európai Uniós pályázatával összefüggő feladatokról.
3. napirendi pont Javaslat a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Európai Uniós pályázatával összefüggő feladatokra Schmidt Gábor (főtitkár): Akár a Fejlesztési Bizottsági üléseken, akár elnökségi üléseken Apáthy úrral sokszor beszéltünk ezekről a témákról, és most az ő véleményét is tolmácsolom majd abban a pár mondatban, amiről beszélni fogok. Edvin utalt arra, hogy igazán az lehet sikeres ebben a korszakban, amiben élünk, amit sokszor az állandósult változások korszakának mondunk, aki a leggyorsabban tud ezekre a változásokra reagálni, amelyekre készen is kell állni. Ahhoz hogy valamit ezekben a változásokban, a kihívásokkal teli világban jó válaszként meg tudjunk adni, ahhoz készen kell állni és oda kell érni. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban egyrészt azzal, hogy a Szövetség az elmúlt évtizedekben is mindig nagyon figyelt arra, hogy stratégiák mentén gondolkodjon, a stratégiák mellé fejlesztési programokat tegyen, és ezeket szisztematikusan mindig felülbírálva újraépítkezett és újabb stratégiákat határozott meg. Ez lehetővé tette, hogy egyre szélesedjen az a sportági spektrum, amit át tudunk fogni, és természetesen azokat az újdonsült vágyainkat, elképzeléseinket, amikben azt mondtuk, hogy igenis nagyon fontosnak tartjuk, hogy a mi sportágunk valójában társadalmasításon menjen át, és minél többen gondolják úgy, hogy ha a sportot, az aktív sportolást választják a szabadidejükben, akkor jussunk el oda, hogy első körben, és a lehető legtöbbször mi jussunk az eszükbe. Ez a legfontosabb, ami vezérel minket az elmúlt években. Ezért gondoltuk azt, hogy ennek tekintetében rendkívül fontossá fog válni az, hogy a vízitúrázást, amelynek kapcsán több tízezren kapcsolódnak be a mi sportágunkba, azonban nem biztos, hogy mindig feltétlenül úgy gondolják, vagy mi is úgy gondoljuk, hogy ők ugyanabba a családba tartoznak. Ezt próbáljuk mg egyre inkább intézményesíteni, olyan programokat adni ennek, amely egyrészt beazonosíthat mindenkit, aki kézi hajtású járművekkel előre haladnak, hogy azok a mi családunkban vannak és velünk 13
vannak, másrészt ezekkel a lehetőségekkel szélesítsük azt a megfogalmazott célunkat, hogy a mi klubjaink egyfajta értékesítési centrumokká, sportszolgáltató centrumokká is váljanak, és ezekből az áttételes szolgáltatási programokból bevételeket hozzanak azért, hogy stabilizálják a maguk működését. Elnök úr többször beszélt erről, és én is kiemelném, hogy nekünk a legtöbb felelősségünk abban van, hogy azokat a plusz forrásokat, amik most a sportágba áramlanak, legyenek azok központi állami támogatások vagy Európai Uniós források, olyan dolgokra fordítsuk, amelyekkel ezt a napi működést tudjuk stabilizálni, és azokban a helyzetekben is, amikor majd ezek nm állnak rendelkezésre, mi akkor is tovább tudjunk működni. A mi sportágunknak mindig ez volt az ereje, és azért nem voltak nagyobb hullámvölgyek, mint esetleg más sportágaknál. Egy olyan ponthoz érkeztünk ebben az évben, amikor összeállt egy olyan anyag ez év elején, amikor reálisan indulhattunk a Nemzetgazdasági Minisztérium felé abban a programban, amely EU-s finanszírozást is kaphat. Ez a GINOP 7.1.2. pályázat. Már sokszor elmondtuk, de fontos megjegyezni, hogy ami a Bejárható Magyarország nevet kapta, ebben a program mi indulhatunk, sőt a magyar kormány döntött arról, hogy a vízi turisztikai jármód, ami mint tudjuk nemcsak kajak-kenuból, hanem evezésből és egyéb vízi jármódokból is áll, amit más szövetségek kezelnek. Ennek ellenére a beadott programok alapján a Magyar Kajak-Kenu Szövetséget jelölték ki egy kormánydöntésben, hogy ennek a jármódnak a projektvezetője legyen és fogja át ezt a fejlesztést négy másik jármód mellett, amelyek a természetjárás, a kerékpár, a vitorlázás és a lovaglás. Így mi ötödikként ott lehetünk ebben a pályázatban. Ez azóta egy komoly kiírássá vált, a kiírás egyeztetésében kollégáink folyamatosan részt vettek. Szép lassan kialakult egy olyan rendszer, amelynek kapcsán különböző projektek is már nevesítésre kerültek, és azokban a projektekben mindenhol a tagszervezeteink, ti rajthoz tudtok állni. Ebben az egységes programban, amely egyfajta hálózatépítést is fog jelenteni a szolgáltatások tekintetében, ott állunk a rajtkövön. Már csak napokon múlik, hogy ez a pályázat megjelenjen. Emellett a pályázat mellett több más olyan lehetőség is nyílik meg, amelyben szintén lehetőséget kapunk. Az egyik ilyen a Területi Operatív Programokhoz kapcsolódó lehetőségek. Itt is annak a lobbi munkának az eredményként, amit végeztünk, elsősorban a megyei közgyűlés elnököknél, megyei jogú városokkal tárgyalva, a megyei közgyűlés elnökök javaslatára a víziturisztika bekerült a megyei operatív programokba támogatható tevékenységek közé. Tehát azok, akik majd nem a GINOP-ban, hanem az ún. ráhordó ágazatként, ráhordó területként (itt a mellékfolyók jelentik a ráhordó területet) vesznek részt, a Területi Operatív Programoknál lesz lehetőség nagyon komoly pályázatokat elérni. Mindig probléma a központi régió, mindig azt mondják, hogy Budapest és Pest megye sokkal fejlettebb régió, és ezért sokkal kevesebb EU-s forrás biztosítható ide. Nagyon fontos volt az elmúlt időszakban az is, amire Elnök úr is utalt, hogy a Szövetség szervezeti rendszerét is próbáljuk meg ahhoz fejleszteni, strukturálni, hogy amikor valóban megnyílnak ezek a pályázatok, valójában el kell végezni a pályázati előkészítő munkát, utána az egésznek a projektmenedzsmentjét, majd mellé tenni egy olyan üzleti modellt, amiben ez működni is fog, erre igyekeztünk felkészülni az elmúlt időszakban szervezetileg is. Erről mindig tájékoztattunk titeket, a közgyűlés is, az elnökség is hozott meg ehhez szükséges döntéseket. Ma is szükség lesz majd egy ilyen döntésre a napirenden belül, hiszen vannak olyan szervezeti döntések, amelyek természetesen a jogszabályok mellett vagy közgyűlési, vagy elnökségi jóváhagyás szükséges. Azonban mielőtt még továbbmennék ezekben a szervezeti kérdésekben, szeretnék még egy olyan projektről szólni, illetve Benkő Zoltán fog erről beszélni, aki a fejlesztési bizottságon belül külön is foglalkozik egy projekttel, ami rendkívül fontos lesz az életünkben az infrastruktúrafejlesztés mellett. Ez pedig a K+F pályázati lehetőségek, amelyek egyfajta kutatás, fejlesztés és utána innováció kapcsán beruházásokat is tudnak multiplikálni, gerjeszteni. Ebben is egy nagyon komoly anyag állt össze, és szeretném megkérni akkor Zolit, hogy pár szóban ő beszéljen erről, és utána még visszavenném a szót. 14
Benkő Zoltán: Ti a sportolói életemből ismerhettek engem, de az elmúlt öt évben fejlesztésekkel és beruházásokkal foglalkozom. Ezek a fejlesztések jellemzően EU-s forrásokból kerültek finanszírozásra, így az ezzel kapcsolatos ismeretim előnyös és hátrányos oldalról is megvilágítják a mostani témakört. Kutatás-fejlesztés és innováció. Ez egy érdekes témakör. Az Európai Unió a következő hét évben 700 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást ad Magyarországnak kutatásfejlesztésre és innovációra. Ez egy bődületes nagy szám, de mit is jelent ez a kutatásfejlesztés? Leginkább úgy tudnám egyszerűen lefordítani, hogy olyan új gondolatok, módszertanok, technológiák, eszközök kifejlesztését szeretnék elindítani, amik Magyarország számára vagy gazdasági, vagy társadalmi előnyökkel járnak. A társadalmi kapcsolódás az, amit mi gondoltunk a Stratégiai Bizottságban, illetve a Gábor alatt dolgozó pályázati csapattal, hogy ezt a kapcsolódást próbáljuk a Szövetségnél a kajak-kenu sportágban integrálni. El is indult egy gondolkodás ebben, de akkor találkoztunk egy lehetőséggel szembe, ami egy kapkodó pályára tett minket. A Debreceni Egyetem megbízta a Kajak-Kenu Szövetséget, hogy koordináljon egy innovációs tananyag, tanulmány elkészítését, amiben 1 hónap állt rendelkezésre a megvalósításra. Elindult egy gyors ütemű munka, ez az egy hónap meghatározta, hogy milyen szakemberekkel hogyan menjen végbe ez a munka. A sportágon belülről közületek is több szakembert vontunk be, pl. Parti Zolit, Hüvös Viktort, Komka Zsoltot. Az egyetem részéről áramlástannal, szenzoros mérésekkel, élettani professzorokkal kiegészült egy olyan csapat, ami ezt a tanulmányt összerakta és leadta az Egyetem részére. A tanulmány témája egy áramlástani medence volt, amit Európában több nemzet is megvalósított már, van, aki szövetségi szinten, van, aki hajógyártói szinten. Ez az áramlástani medence azt igyekszik szolgálni – a mi terveink szerint -, hogy vizsgáljuk ebben az ott kajakozó, kenuzó, edző, mozgó test technikáját, élettanát, és ezen túl a hajójuknak, lapátjuknak a működését, specializációját is szeretnénk fejleszteni és tudományos szinten vizsgálni. Ezen túl pedig egyes hajón kívül páros és négyes hajóknak a vizsgálatát is tervezzük. Tehát egy olyan medencét, ahol egy páros és négyes tagjai is együtt tudnak mozogni. Ez a tanulmány elkészült, igyekszünk erre EU-s pályázatot találni, hiszen ez a tanulmány most még nem egy pályázat, és egy nagyon jó gondolatébresztő és indukáció arra, hogy az elkövetkező öt évben ezek az innovatív gondolatok részetekről is előtérbe kerüljenek, és erre szerintem a Szövetség most prioritást talál, hogy a forrást megtalálja ezekhez a gondolatokhoz. Nagyjából a kutatás-fejlesztés most itt áll, de remélem, hogy évek múlva már konkrétabb, egyértelműbb fejlesztések is lesznek. Köszönöm szépen! Schmidt Gábor (főtitkár): Köszönöm szépen Zolinak: Bátorítanék is mindenkit arra, hogy erről a témáról a szakmai konferencián még beszéljünk. Még Gannoruwa Levente neve kimaradt a csapatból, ős is részt vett az előkészítésben, úgyhogy őt is szeretném megemlíteni. Én bizakodó vagyok abban, hogy meg fogjuk találni erre a forrást, és ezt mg fogjuk csinálni, hiszen ez egy régi vágyunk, és utána ebből akár még az a bizonyos magyar hajógyártás is új erőre kaphat, és ott lehetünk ebben is a világ élvonalában. Az élettani kutatások és az edzésmódszertanok egzaktabb háttere és megalapozása miatt ez rendkívül fontos lesz. Ennek is van egyébként létesítményfejlesztési ága, két szinten is. Egyrészt ha létre akarunk hozni majd egy üzemet, akkor annak helyszín kell, Kelet-Magyarországon gondolkodunk már helyszínekben, másrészt pedig ezt a létesítményt is létre kell majd hozni. A kis kitérő után visszatérve az általam felvezetett témára, szép lassan kialakult a Szövetség mögött az elmúlt két évben egy olyan csapat, amely képes ezeket a fejlesztéseket előkészíteni, és képes ezeket az anyagokat olyan szinten koordinálni és összeállítani, hogy ezekből utána projektek váljanak. Ilyen volt az első anyagunk, az egész a vízitúra megállóhely program, amelyből létrejött a vízitúra minősítési rendszer, amelyre azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyobb előnyünk volt az elbírálásnál. Amikor megkérdezték, hogy miért pont a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, aki a vízitúra jármódot kezeli, akkor az NGM-nek nagyon egyszerű 15
válasza volt, csak annyi: „Mert a kajak-kenu sportágnál van az a nemzeti védjegy, amely alapján ma a megállóhelyeket minősíteni lehet”. Hiszen mi vagyunk ennek a szakmai megalkotója, partnere, és sokan élvezitek már azt, hogy a megállóhely minősítést a nemzetgazdasági miniszter aláírásával meg is kaptátok, és ez nemzeti védjegyként ma már ezt a megállóhelyet minősíti, és ebben a rendszerben végülis jogosult lesz arra, hogy támogatási forrást is nyerjen. A fejlesztési csapat mellett – a Sportrendszer Nonprofit Kft-ről beszélek, Antal Ferenc vezetésével – kialakult egy olyan mag, akik ezeket a fejlesztéseket képesek végigcsinálni. Ugyanígy mellettünk, még a Sportrendszer Kft-t megelőzően már létrejött a Canoe Kft, aminek kezdetben kifejezetten az volt az elképzelt feladata, hogy a későbbiekben az üzemeltetési feladatokat minél magasabb szintre, azokat a létesítményeket, amelyekben dolgozunk, és amelyeket vagy vagyonkezelünk, vagy üzemeltetésre megkaptunk, ezekben kialakítsanak egy minőségi üzemeltetést, és egyben koncentráltan a válogatott felkészülést és a klubok kiszolgálását végezzék. Ez a cég is fejlődött az elmúlt időszakban, egy teljesen külön profilt jelent ma már. Azt gondolom, aki járt a Kolonics György Vízitelepen az elmúlt időszakban az elkészült beruházás után, az láthatja, hogy a Canoe Kft igen jó gazdája ennek a létesítménynek. Azóta kb. 1 hónapja a Római parton van egy telepünk, amelyen elsősorban majd a szabadidősporttal kapcsolatos szolgáltatásokat szeretnénk minél többek számára elérhetővé tenni, és egy minta megállóhelyet is kialakítani egyfajta belső módszertani központnak, hogy az ott levont tanulságok után is tudjunk mindig továbblépni. Nagyon fontos azonban, hogy a beruházásokat megfelelő módon és megfelelő ellenőrzési rendszer mellett bonyolítsuk le az elkövetkező időszakban. Rendkívül sok konstrukció fölmerült a Nemzetgazdasági Minisztérium és az irányító hatósággal történt egyeztetések alapján, és mindenhol az egy fontos szempont volt, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség egy társadalmi szervezet, ennek az alulról építkező társadalmi jellegével. Elsősorban a sportszakmai, versenysport, szabadidősport feladati kell, hogy itt koncentrálódjanak, és egyértelműen az az irány jelölődött ki, hogy magát a beruházás lebonyolításokat nem szeretnénk a Magyar Kajak-Kenu Szövetség égisze alatt közvetlenül megcsinálni, és az irányító hatóság erre azt javasolta – nemcsak nekünk, hanem más jármódoknak is -, hogy egy szövetségi tulajdonú nonprofit kft-n keresztül valósítsuk meg ezeket a beruházásokat. Ezáltal egyrészt ez egy teljesen külön dolog, és csak arra az időszakra jön létre, amikor a beruházások zajlanak, és a fenntartási időszak végén, ami 5 évet jelent, ezek az ingatlanfejlesztések egyértelműen a végfelhasználókhoz - vagy az önkormányzatokhoz, vagy az egyesületekhez tudnak kerülni, hogy ezt a módszer válasszuk. Így egyrészt megmarad a maximális ellenőrzés, a kft 100%-ban a Szövetség tulajdona lesz, ugyanolyan beszámolási kötelezettségekkel, mint a Canoe Kft a közgyűlés keretei között is, illetve egy megfelelő felügyelő bizottsággal, és gyakorlatilag azt a javaslatot szeretném tenni a közgyűlésnek, hogy járuljon hozzá és támogassa, hogy ennek az EU-s pályázat előkészítésének kapcsán az egész rendszer kiteljesítése miatt még egy beruházással foglalkozó cég felállítására is adjon felhatalmazást a hivatali szervezetnek illetve az elnökségnek, hogy ezt a következőkben megtehessük, hiszen ezzel a céggel együtt készen kell állnunk, amikor a pályázat megjelenik, és onnantól kezdve a harmincvalahányadik napon lehet elkezdeni beadni a pályázatokat, akkor már nekünk ebben a struktúrában ezt meg kell tennünk. Ennek a fajta rendszernek még oka az is, hogy az irányító hatóság egyet mindenképpen szeretett volna elkerülni, hogy konzorciumi szinten túlságosan szétaprózódjon az egész pályázat. z persze nem azt jelenti, hogy nm fogunk maximális számú helyszínt bevonni, csak pontosan ennek a struktúrának a segítségével ezt úgy fogjuk tudni megoldani, hogy az irányító hatóságnak és az elszámolási kötelezettségeinknek is maximálisan eleget tudjunk tenni. Úgy gondolom, hogy az a rendszer, amit az elmúlt egy évben veletek együtt közösen a beruházások kapcsán kialakítottunk, kicsit néha döcögve indult, de túl vagyunk minden gyerekbetegségén, és ma már egyértelműen beállt ennek a folyamatos menete az egyes engedélyezési fázisoktól kezdve a lebonyolításban való közös részvételig, és a megvalósítás 16
során a műszaki ellenőrzéstől kezdődően az elszámolásig fölállt ennek egy olyan protokollja, amit most ebben a rendszerben is továbbviszünk. Én azt is nagy eredménynek tartom, hogy az irányító hatóság egyértelműen a mi rendszerünket fogadta be, teljes mértékben preferálták ezt a mintát, hogy egy szállítói finanszírozás valósul meg a projektvezető Kajak-Kenu Szövetségen keresztül, ugyanakkor a beruházások előkészítésekor mind szakmailag, mind akár a kivitelezés, egyebek tekintetében a helyi érdekeltségek és a helyi vállalkozók tudnak dominálni. Ez cél is természetesen, ugyanakkor látni kell, hogy a közbeszerzési szabályok maximális betartása rendkívül fontos, hiszen abban a munkában, amiről Guszti beszélt, az elmúlt egy évben végeztünk, hogy a gazdálkodás a lehető legprecízebb, legátláthatóbb, és az elszámolás tekintetében is egyre professzionálisabbá váljon. Ez a következő időszakban még inkább feladat lesz, hiszen minél nagyobb pénzösszegekkel tudunk gazdálkodni, és minél nagyobb pénzösszegek áramlanak a sportágba, és mennek tovább hozzátok a fejlesztésekre, annál fontosabb lesz minden tekintetben a maximális átláthatóság és a maximálisan precíz elszámolás. Ez rendkívül fontos a sportág megítélése és a sportág értéke szempontjából. Szeretném kérni a közgyűlést, hogy egyrészt támogassa azt, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség a pályázatban részt vegyen a tagszervezeteivel közösen, és adjon felhatalmazást arra, hogy egy 100%-os Kajak-Kenu Szövetség tulajdonában lévő nonprofit társaságot a beruházások lebonyolítására létrehozzunk. Köszönöm! Dr. Baráth Etele megállapítja, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése alapján a Közgyűlés továbbra is határozatképes, a szavazásra jogosultak száma 120 fő. 9/2015 (XI.20.) számú Közgyűlési határozat (egyhangú) A közgyűlés a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Európai Uniós pályázatával összefüggő feladatokra előterjesztett javaslatokat elfogadja. A közgyűlés elfogadja a nonprofit gazdasági társaság létrehozására vonatkozó javaslatot.
4. napirendi pont Az Alapszabály módosítása Dr. Baráth Etele: Az írásos előterjesztés kiküldésre került. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy világos legyen a dolog. Oly mértékben megnövekedett a pénzügyi –gazdálkodási felelőssége a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek, hogy az Alapszabályban szereplő vezető tisztségviselőként dolgozó gazdaság igazgató bizonyos feladatköreit le kellett venni. Annál is inkább, mert az a másik, hogy a beruházásokkal, fejlesztésekkel történő foglalkozás egészében is egy embert kíván, ezért a javaslat lényege, hogy az Alapszabályban egy olyan módosítást hajt végre, amit a gazdasági igazgatótól bizonyos feladatokat áttesz a főtitkárhoz, de a főtitkár se bírná ezt elvégezni, ezért egy olyan felelős igazgató személyében gazdagodik az apparátus, a belső létszám, aki a beruházásokért, fejlesztésekért közvetlenül felelős. Ő az, akinek felügyelni kell ezen szervezeteket is, amit az előbb elfogadtunk. Mindezt növekedő feladatok indokolják. Sütő András úr, aki ezt a feladatot ellátja, és azt gondolom, hogy ezzel is a profizmus erősödik a Kajak-Kenu Szövetségben. Dr. Baráth Etele megállapítja, hogy a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentése alapján a Közgyűlés továbbra is határozatképes, a szavazásra jogosultak száma 120 fő.
17
