Jegyzıkönyv Készült a Pannon Egyetem Mérnöki Kara által a Pannon Egyetem napja alkalmából szervezett „A mőszaki oktatás helyzete és kilátásai” címő konferencián. A konferencia helye és ideje: Pannon Egyetem, Konferenciaterem Veszprém, Egyetem u. 10. B. épület, Aula 2007. február 8. 1400 Résztvevık: Iparvállalatok képviseletében Név
beosztás
Munkahely
Dr. Palásti-Kovács Béla
OKM és MAB szakértı BMF BGK dékánja vezérigazgató
Budapesti Mőszaki Fıiskola BGK
Olvasó Árpád Budavári Csabáné Szentmiklóssy László
Pápai Tamás
Tiszai Vegyi Kombinát Nyrt.
oktatási üzletág igazgató
ALBACOMP Számítástechnikai Zrt. Oktatási és Információs Centrum környezetvédelmi és BorsodChem Nyrt. biztonságtechnikai igazgató ügyvezetı igazgató Continental-Teves Magyarország Kft. MOL Nyrt.
Dr. Kelemen Béla
személyügyi szakértı tanácsadó TKD vezetı
Dr. Blazsek István
vezérigazgató
NITROGÉNMŐVEK Zrt.
Dr. Balogh György
a Magyar Mérnöki Kamara Vegyészmérnöki Tagozatának elnöke osztályvezetı
OLAJTERV Zrt.
igazgató
Termelés- Logistic Centrum Kft.
igazgató
VALEO Auto-Electric Kft.
Isaák László
Dr. Pálné Aranyosi Katalin Rupp Herbert Németh Gábor
MOL Nyrt.
Richter Gedeon Nyrt.
Iskolák képviseletében Név
beosztás
Munkahely
Bertalan Zsolt
igazgató
Petrik Lajos Vegyipari Informatikai és Környezetvédelmi Szakközépiskola
Beckné Schmidt Emma
tagozatfelelıs
Pollack Mihály Mőszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
Szőcs Gyula
igazgatóhelyettes
Pálfy János Mőszeripari és Vegyipari Szakközépiskola
Ungurán Mária
tagozatfelelıs
Pálfy János Mőszeripari és Vegyipari Szakközépiskola
Pannon Egyetem Gazdasági Tanácsa képviseletében Név
beosztás
Munkahely
Polinszky Gábor
ügyvezetı igazgató Consultrade Pénzügyi Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
Belsı meghívottak Név
beosztás
Munkahely
Dr. Kristóf János
rektorhelyettes
Pannon Egyetem
Dr. Horváth Ottó
Dékán
Pannon Egyetem Mérnöki Kar
Dr. Abonyi János
dékánhelyettes
Pannon Egyetem Mérnöki Kar
Dr. Bartha László
dékánhelyettes
Pannon Egyetem Mérnöki Kar
Dr. Gelencsér András
dékánhelyettes
Pannon Egyetem Mérnöki Kar
Dr. Simon Ákos
igazgató
Pannon Egyetem Felnıttképzési Intézet
Dr. Szalai István
egyetemi docens
Fizika Intézet
Dr. Tímár Imre
egyetemi docens
Gépészmérnöki Intézet
Dr. Varga Kálmán
egyetemi tanár
Környezetmérnöki és Radiokémiai Intézet
Dr. Pósfai Mihály
egyetemi tanár
Analitikai, Környezettudományi és Limnológiai Intézet
Dr. Horváth Géza
egyetemi docens
Vegyészmérnöki és Folyamatmérnöki Intézet
Dr. Nagyné dr. Stribl Ügyvivı szakértı Tünde Skodáné Dr. Földes Rita egyetemi docens
Pannon Egyetem Mérnöki Kar Kémia Intézet
Valamint a Mérnöki Kar oktatói, kutatói. A rendezvény moderátora, a házigazda Mérnöki Kar részérıl: Dr. Bartha László, dékánhelyettes volt. A konferencián az alábbi elıadások hangzottak el: (Megtekinthetık az interneten: www.mk.uni-pannon.hu és www.uni-pannon.hu/min_bizt) Dr. Palásti-Kovács Béla: A mőszaki oktatás helyzete és kilátásai – „…a mőszaki képzés átalakulásának fıbb jellemzıi.” Dr. Horváth Ottó: Minıség és elismertség címmel mutatta be a Mérnöki Kar jelenlegi helyzetét és a jövıre vonatkozó terveit. Olvasó Árpád: A mőszaki oktatás helyzete a magyar vegyipar szempontjából. Olvasó Árpád elıadása végén elmondta, hogy hozzászólása tartalmazza a Magyar Vegyipari Vállalatok Szövetsége tagvállalatainak a véleményét is. Véleménye szerint középtávon radikális változásra lesz szükség: az elmúlt 16 évben jelentısen változott a vegyipar. Az elıadásban elhangzott, hogy a TVK-nál a felvett mőszaki végzettségőek aránya csökkent 2002-tıl, és a 2009-ig várható friss felsıfokú végzettségő szakember igény is csökkenı tendenciát mutat. „Az alkalmazottak jelentik ugyanis az egyik legnagyobb költséget a ráfordítások között. A velük való hatékony gazdálkodás ugyanolyan gazdasági szükségszerőség mint más erıforrások esetén.” Az elıadásokat követı kerekasztal-beszélgetést az alábbi hozzászólások követték: Dr. Bartha László a beszélgetést megnyitó hozzászólásában a következı kérdéseket vetette fel: Hogyan tudják biztosítani a szükséges minıséget azok a középiskolák, ahonnan kikerülnek a mérnök hallgatók,? Lehet-e valaki az MSc fokozaton mérnök, ha BSc fokozaton diplomáját nem mint mérnök szerezte meg? Megállapítható-e, hogy az iparnak milyen arányban van szüksége BSc illetve MSc fokozatot szerzett szakemberekre? Milyen mértékben tudja az ipar átvenni az oktatás finanszírozásának szerepét? Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyetemnek kétfajta szabályozást kell figyelembe vennie:
- bemeneti szabályozást, amely az állami finanszírozás függvénye, mert az egyetem abban érdekelt, hogy minél több legyen a felsıoktatásba belépı ember. - kimeneti szabályozást, amelynek igényével az ipar lépett fel, definiálva, milyen tudású szakemberre van szüksége. Hogyan lehet a két követelményt összehangolni? Meg tudja-e szabadítani az ipar az egyetemet: - a hallgatók vonatkozásában a kritikus tömeg fenntartásának kényszerétıl, - a félelemtıl, hogy az állam nem tudja finanszírozni a képzést? Elismerte, hogy igen jelentıs jelenleg is az ipar támogatása – Dékán úr elıadásában elhangzott, hogy éves szinten kb. a költségvetés 2/3-át teszi ki – de annak jelentıs része kutatás-fejlesztést finanszíroz. Bertalan Zsolt hozzászólásában elmondta, hogy eltőnik a magyar vegyipari képzésbıl a szakmunkás. Ha arra a kérdésre keressük a választ, mi a mai oktatási rendszerben a szakközépiskola szerepe, azzal a problémával lehet találkozni, hogy a szakközépiskola nem vállalja fel a szakmunkás-képzést. Az iskolák célja – a szülık is ezt a követelményt állítják – minél több gyereket bejuttatni a felsıoktatásba. Ugyanakkor a képzés elaprózódott, ezért a fıvárosban szükséges a szakképzést átalakítani és koncentrálni. Örül annak, hogy olyan regionális szakképzési központ jön létre, ahol fogadni lehet egyaránt a két-tannyelvő képzésben résztvevıket, valamint a szakmunkás és szakközépiskolai hallgatókat. Ungurán Mária elmondta, hogy vegyipari minıségbiztosítási képzéssel foglalkozik, és ebbıl a szempontból szeretné a kérdést megvilágítani: tisztázni kell a középiskoláknak, hogy ki a „vevı” az ott végzett fiatalok esetében: az egyetem vagy az iparvállalatok? Tapasztalta, hogy a felsıfokú oktatási intézmények nem tudták, hallgatóik hol, milyen középiskolában végeztek, így persze azt sem tudhatták mennyire elégedettek adott középiskola képzési színvonalával. E téren kellene változást elérni. Rupp Herbert elmondta, hogy a Magyar Jármőalkatrészt Gyártók Szövetségének elnökeként sokakat képvisel, és megállapítható, hogy a gépiparban dolgozó vállalatoknak ugyanazok a problémái, mint a vegyipari vállalatoknak. Az oktatás és az ipar egyaránt nehéz helyzetben van. Tudjuk-e azt, hogy a végzett szakemberek a szakmájukban helyezkednek-e el? Megdöbbentı a pályakezdı állásnélküliek száma, például az ı vállalatánál gépészmérnök áll az esztergapad mellett, ami az
oktatás szempontjából – szerinte – szégyenletes. Az oktatásnak nem mennyiséget, hanem minıséget kellene növelni, aminek elérése az oktatás belügye. İ mint egy iparvállalat képviselıje azt tudja megmondani, hogy olyan szakemberre van szükség akit érdekel is, amit csinál. Elmondta tapasztalatát, hogy bár 14 éve vállalatvezetı, eddig senki sem kérdezte meg, milyen képzettséggel rendelkezı mérnökre van szüksége. Pápai Tamás elmondta, osztja az elhangzott véleményeket, fontos ismerni a múltat, de javasolta, az eszmecsere szóljon arról, mi a jövı. Jó lenne, ha az oktatás-, a gazdaságpolitika és az ipar határozná meg, hogy mi az igény, ami a szakemberképzést illeti. Az ipar igényét bizonyosan meg lehet ismerni. Léteznek források, és ha ismertek a fejlesztési tervek, biztosan lehet számítani a támogatókra is. Dr. Balogh György felhívta a figyelmet arra, hogy a Mérnöki Kamarának kontroll szerepe van, feltétel azonban a megfelelı színvonalú szakképzés. Elmondta: az Olajterv Rt.-nél létszámbıvítésre van szükség, méghozzá fıleg hagyományos mérnököket keresnek. Ilyet pedig – sajnos – alig lehet találni. Ha egy-egy olyan álláshelyet szeretnének betölteni, ahova az új, modern szakokon végzettekre van szükség, 5-6 jelentkezı közül is tudnának választani. Elmondta, ha keressük a választ arra a kérdésre, hogy miért nem felel meg valaki egy munkahelyen, és ha el kell küldeni, akkor gyakran nem a szakmai tudás (színvonala, hiánya) a legfontosabb probléma. Gyakran az emberi tényezı, a motiváció hiánya jelent problémát. Sajnálatos, hogy a legjobb szakembereket folyamatosan „szívják el” nyugatra. Ellentételezésképpen keletrıl jönnek a helyükbe, az Olajterv Rt-hez fıleg erdélyi magyar szakemberek. Dr. Blazsek István hozzászólásában elmondta, hogy a konferenciára készülve három kollégájával – egy villamosmérnökkel, egy gépészmérnökkel és egy technikussal - beszélgetett – akik egyébként több mint 15 éve Péten, a Nitogénmővek Rt-nél dolgoznak. Hozzászólása tehát a munkatársai véleményét is tükrözi: Általában igaz, hogy a mőszaki képzés színvonala csökken. Ez azt jelenti, hogy egyrészt alacsonyabbra értékelik és a képzés is alulfinanszírozott. Miközben a termékvolumen nem változott, és az ipar szakemberigénye drasztikusan csökkent. A munkahelyen a türelmi idı a szakmaspecifikus ismeretek megszerzésére szintén csökkent, ez jelenleg 2-3 hónap. Az informatika minden területre behatolt. Magyarországon nem lehet megmondani, 3-5 év múlva mire lesz igény. Folyamatosan emelkedik a számítógéppel irányított üzemek száma, a képzettség
iránti igény pedig magas. A bérstruktúra miatt olyan posztokon is diplomásokat alkalmaznak, ahol korábban technikusok dolgoztak. A középiskolai színvonal csökkent, alacsonyabb eredménnyel be lehet kerülni a felsıoktatásba. A fiatalok kevesebb energiát szeretnek befektetni. JÓ gépész-, vegyészmérnököt pedig – még külföldön is – nehéz találni. Dr. Kelemen Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon és a világban a klasszikus mérnökökre van igény, így az ı képzésüket kellene felfuttatni. Az egyetem szempontjából a mai igény az, ami az ipar igénye 2010-ben lesz, ez pedig a klasszikus mérnök. Elmondta, az ipar nem látja az adott támogatás ellentételezését. (Pl. szakképzési hozzájárulás.) A támogatást egyébként koncentrálni kell, mint ahogyan a tudást is. Felhívta arra a figyelmet, hogy a vállalat számára kulcskérdés a felvettek emberi tulajdonsága: egy munkavállalót általában a szaktudása alapján vesznek fel, és a viselkedése alapján küldenek el. Kulcskérdés a vállalatok életében az is, hogy ki az, aki életrevaló a szakmájában. Egy kampányban vagy reklámban a fiatalok felé hangsúlyozni kell, hogy „a jó mérnök jól is tud keresni”. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ipar is a túlélésért harcol. Megváltani nem, csak segíteni tudja az egyetemet. Pápai Tamás szerint az ipar idınként gyors reagálást kíván, nem biztos, hogy elég ma az ipar 2010-es igényére koncentrálni. Szentmiklóssy László hozzászólásában kiemelte, mennyire fontos az angol (idegen) nyelv ismerete. Kritikával illette – tapasztalatai alapján – a mőszaki menedzsereket. Elmondta, megérti ıket is, hiszen mindenhez kellene érteniük, ez pedig nem lehetséges. Kiemelte, hogy mennyire fontos az elkötelezettség egy munkavállaló részérıl. Dr. Pálné Aranyosi Katalin elmondta, mindkét típusú – azaz a felsıfokú és középfokú oktatási - intézménytıl is együttmőködést remélnek abban a tekintetben, hogy az ipar speciális igényeit elégítsék ki, rövid, célirányos képzések formájában. (Volt ilyenre példa például a Petrik Lajos Szakközépiskolával illetve a Semmelweis Egyetemmel.) Dr. Abonyi János a fenti hozzászólásokra válaszolva a következıket mondta el: Egy szak akkreditációs anyaga definiálja a képzési és kimeneti követelményeket, amely meg kellene egyezzen az ipar igényével. Ilyenre van példa, pl. a vegyipar igényei szerepelnek a vegyészmérnöki szak képesítési és kimeneti követelményeiben. A vegyészmérnöki szak akkreditálva van az IChemE által,
aminek köszönhetı a gyakorlatorientált képzés, a csoportos és egyéni feladatok szerepeltetése a tantervben. A nyelvvizsga teljesítése követelmény. A Karon a tantervben nincs alapszintő nyelvoktatás, csak szaknyelvi képzés. Szembesülve a hallgatók alapszintő nyelvismereteinek a hiányosságaival, a Kar saját költségén tart nyelvoktatást a hallgatóknak. (Sajnos ez iránt kicsit alacsony volt az érdeklıdés, legalábbis a kurzus indításakor.) Egyetértett abban, hogy a hallgatók nem kellıen motiváltak, és úgy látja, hogy az iparral való élıbb kapcsolat sokat segítene abban, hogyan lehetne ezen változtatni. Dr. Pálné Aranyosi Katalin felvetésére válaszolva elmondta, a Kar maga is kezdeményezte ilyen képzési programok kidolgozását. Rupp Herbert kiemelte, Németországban a jelölt intelligenciája, hozzáállása, személyisége alapján vesznek fel valakit egy munkakörbe. Dr. Horváth Géza megjegyezte, hogy ma 22 óra hetenként a kötelezı óraszám, melyhez a hallgatói képviselet ragaszkodik, az óraszám emeléséhez nem járul hozzá – szemben a heti 32-38 órával, amelyet korábban teljesíteni kellett azoknak, akik mérnöki oklevelet szereztek. Dr. Palásti-Kovács Béla elmondta, hogy a felvetésekre nem mint OKM és MAB szakértı, hanem mint dékán válaszol, és mondja el véleményét: Aki BSc fokozaton nem mint mérnök szerzett diplomát, lehet mérnök az MSc fokozaton. A nyelvi képzés az intézményre van bízva, hogy oktat-e nyelvet – bár véleménye szerint a nyelvi képzést meg kellett volna tartani az egyetemeken. Elmondta, hogy szükség lenne hasonló kerekasztal-beszélgetésre, harmonizálni az igényt – a végzettek tudását, a tudás megszerzésére, átadására irányuló közös erıfeszítéseket. Olvasó Árpád záró hozzászólásában hangsúlyozta, nagyon örül annak, hogy létrejött ez a beszélgetés – a kár csak az, hogy nem tud eredményt hozni önmagában egy ilyen találkozó. Megállapította, hogy az ipar és az oktatás egyaránt bajban van, és ha az ipar nem talál partnert az oktatási intézményekben, a problémákat egyedül fogja megoldani, mint ahogyan más hozzászóló is a külföldi mérnökök alkalmazását mint lehetséges alternatívát említette.
