JEGYZETEK. Színházi kislexikon (Budapest, 1969.); Magyar színművészeti lexikon (Budapest, 1930); Színészeti lexikon (Budapest, 1930

JEGYZETEK

A kötetbe f e l v e t t szövegek természete eleve meghatározta a jegy­ zet törzsanyagát, elsősorban a nevek és a fogalmak közelebbi értel­ mezése, az alapvető olvasói tájékoztatás szempontjából. Igyekeztünk m i n d e n előforduló nevet és színházzal kapcsolatos, ismeretlennek vélt fogalmat értelmezni. Néhol sajnos ez objektív akadályokba ütközött, n e m találtunk megfelelő és megbízható forrásokra. U g y a n a k k o r a jegyzetkészítés szűk korlátai gátoltak bennünket abban, hogy ahol erre mód van, bővebb ismertetést közöljünk. Csak a legfontosabb adatok közlésére szorítkozunk. Csupán azokról a személyekről pró­ báltunk több ismeretet nyújtani, a k i k n e k emlékiratkészletét vagy levelét közöltük. T u d j u k , hogy a jegyzetben nyújtott információink n e m teljesek, i l l e t v e teljesebbek is lehetnének, de figyelmünket első­ sorban a m i vidékünkre vonatkozó adatokra összpontosítottuk. A n a g y o n i s m e r t és a forrásanyag híján teljesen ismeretlen neveket n e m vettük f e l a jegyzetbe. A szöveg közlésében, lévén, hogy a forrásokban ez se n e m követ­ kezetes, se n e m olvasmányos, n e m követtük az eredeti helyesírást, néhány esetet kivéve a m a i helyesírást a l k a l m a z t u k , s a könnyebb érthetőség kedvéért néhány esetben az interpunkciót is megváltoz­ t a t t u k . Külön zárójelben jelöltük az olvashatatlan szavakat. A jegyzet készítésében a következő műveket és ezek jegyzet­ anyagát használtuk f e l : Színházi k i s l e x i k o n (Budapest, 1969.); M a g y a r színművészeti l e x i ­ k o n (Budapest, 1930); Színészeti l e x i k o n (Budapest, 1930.); Magyar

i r o d a l m i l e x i k o n I — I I I . (Budapest, 1965.); I r o d a l m i l e x i k o n (Buda­ pest, 1927.); Magyar i r o d a l m i l e x i k o n (Budapest, 1926.); A Nemzeti Színház százéves története I — I I (Budapest, 1938.); Világirodalmi l e x i k o n I — I V . (Budapest, 1970-től); A Nemzeti Színház (Budapest, 1965.); Déryné Emlékezései I — I I . (Budapest, 1955.); Szuper Károly Színészeti naplója (Budapest, 1975.); Szilágyi Pál: E g y nagyapa regéi unokájának (Budapest, 1975.); Cenner Mihály: Magyar színészet Székesfehérvárott és Fejér megyében (Székesfehérvár, 1972.); Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I — I I I . (Budapest, 1962.); Iványi István: Szabadka története (Szabadka, 1892.); Kolozsi T i b o r : Szabadkai sajtó 1848—1919 (Szabadka, 1973.); Garay Béla: A z ekhósszekértől a forgószínpadig (Újvidék, 1953.); Pozorišne t r a d i c i j e grada Sombora, katalógus (Zombor, 1970.); Pozorišne t r a d i c i j e grada Z r e njanina, katalógus ( Z r e n j a n i n , 1972.); Káich K a t a l i n : A zombori magyar színművészet története és repertóriuma (Újvidék, 1975.); Fe­ kete Sándor: Petőfi a vándorszínész (Budapest, 1969.); Pór A n n a : Balog István . . . (Budapest, 1974.); Benkő Kálmán: Magyar színvilág 1565—1872. (Budapest, 1873.); Garay Béla: A szabadkai színművészet a 19. században (Kézirat); Révai N a g y L e x i k o n a (Budapest, 1935.)

S végezetül: i t t m o n d u n k köszönetet m i n d e n k i n e k , intézményeknek és magánszemélyeknek, a k i k az anyaggyűjtésben és a feldolgozásban hasznos tanácsaikkal önzetlen baráti segítségünkre voltak.

ELŐSZÓ

1. A mottó Molnár Gál Péter Színházi h o l m i c. könyvének Miskolc színházi ünnepe c. írásából való. (Budapest, 1975.) 2. A z iskolai és a német nyelvű színjátszásra vonatkozóan 1. Kasza Bálint két megjelent dolgozatát: A szabadkai i s k o l a i színjátszás története, Üzenet, 1975. 12. sz. és A világi színészet kezdetei Szabadkán, Létünk, 1975. 5—6. sz. 3. A szerb nyelvű színjátszásról 1. D r . M i h o v i l T o m a n d l : Srpsko porozište u V o j v o d i n i c. könyvét. (Matica srpska, Újvidék, 1953.) 4. A Nemzeti Játszó Társaság tagjai: Láng Ádám, Kilényi Dávid, Új falusi Sándor, Szentpétery Zsigmond, Várady Károly, Haláb o r i Miklós, K o n t z József, Farkas József, i f j . Láng Lajos, Bősi A n n a , Kellérné Borbála, Mester Franciska, Láng Mária. A levél a szabadkai levéltárban található. 5. Közli a Vajdasági színházak találkozója alkalmából k i a d o t t Pozorišne t r a d i c i j e grada Z r e n j a n i n a 1783(?)—1972 című kiadvány, m e l y e t A l o j z Ujes szerkesztett. 6. Idézet G y u l a i K a t o n a József és Bánk bánja című 1883-ban B u d a ­ pesten megjelent munkájából. 7. „Oct. 28-án V a l p u r g éjszakáját adták, de vele a legjobb játszás, s a költséges, jól elrendelt díszletek (decoratio) m e l l e t t se n y e r ­ hetek teljes elégülésünket. A jó szándék meg vala, (s most az egyszer n e m panaszkodunk), csak az ízlés n e m v o l t eltalálva. V a l p u r g éjszakája, ha az elökornak azon szakában adatott volna, m e l y b e n még iá bűbájos képzetek foglalák el az élők elméjöket,

legnagyobb öröm-tapsok fogadták volna azt, de a mostani k o r szelleme valóságot keres, és kedvét csak o l y darabokban l e l h e t i , m e l y e k b e n erkölcse épül, s elméje világosodik." E h h e z a Honművész 1836. évi számában m e g j e l e n t kritikához szerkesztői m e g ­ jegyzés járult, m e l y n e k lényege, h o g y a h o l e g y színház v a n , ott n e m l e h e t c s a k egyféle műveket játszani, m i n d e n k i Ízlésének eleget k e l l t e n n i , s külön­ b e n i s e n n e k a z előadásnak „egyetlen jövedelme többet b e h o z a színház b é r ­ lőjének, m i n t h a t S t u a r t Mária, E s s e x , S a p p h o " .

8. „Szabadka egy v o l t azon városok közül, m e l y a színészet ügyében már régi időktől fogva áldozni szeretett. Ugyanis: az illetők emlékezete szerint már 1816-ban j e l e n t meg i t t az első magyar társulat, Kilényi igazgatása alatt (?), utána egyszersmind fölváltva Abday, Pály Elek, Horváth és Komlóssy igazgatók látogatták meg városunkat az a k k o r létező legjobb színészekkel és színésznőkkel ellátott társaságaikkal, k i k is o l y pártfogásban részesültek általában, hogy több élők tanúsága szerint, boldog v o l t azon ház, m e l y őket lakással és élelemmel elláthatá. í g y cselekedvén kedvenceik jutalomjátékainál is, k i k e t n e m is húszasokkal, de tallérokkal s a r a n y a k k a l díjaztak, míg másrészt, öregek és i f j a k kötelességnek tárták a színház látoga­ tását. Azóta megváltozott a látogatóközönség osztályzata! Jó öregeink — k i k e k k o r még egy ideig a pipálás engedélyénél fogva az emeltebb k a r z a t r a siettek, h o l azért azonban az első h e l y árát fizették meg —, részint k i h o l t a k , részint elszoktak már a színházbani járástól, és most a birtokosabb osztályból csupán a fiatalabb rész, azon kívül inkább csakis azon része közönsé­ günknek jár színházba, m e l y vagy műveltségénél, s hazafiságá­ nál vagy szellemi vágyainál fogva a színházat többnek szeretné t e k i n t e n i csupán mulatóháznál. De h a már megváltozott is közönségünk képe, a pártfogás egész

jelenünkig fenntartá magát, ha n e m is h i v a t k o z h a t u n k többé öregeink gazdagabb zsebjeire, honnan egykor o l y dúsan f o l y t a k a pengőércek, képesekké lettünk mégis Tháliának egy állandó t e m p l o m o t emelni f e l , melybe legalább filléreit r a k a t j a le a hálás utód .. ." Részlet A n t u n o v i c s József S z a b a d k a i szinház című cikkéből. M e g j e l e n t az 1857-es Színházi Naptárban. A n t u n o v i c s József (1821—1881) tagja volt az 1840-ben a l a k u l t első s z a b a d k a i i r o d a l m i társulatnak, m a j d a P e s t i Hírlap s z a b a d k a i tudó­ sítója. K é s ő b b jegyzőként működött. Számos c i k k és e g y dráma szerzője.

9. „ A keskeny főutcái bejáró fölött a háromszögű üvegalkotmány o l ­ dalain kivilágított színes betűk j e l z i k a bejáratot. A hatalmas cirádás faalkotmány részben üvegtetővel, úgynevezett felső v i ­ lágítással v o l t ellátva. A teljes nézőtér hét-nyolcszáz ember elhe­ lyezésére v o l t alkalmas. Elöl fényes, vörös vászonnal behúzott támlás székek, fehér biedermeyer szögekkel körülverve, hátul fehér padok, kétoldalt alacsonyan épített oldalerkély, páholy­ szerű beosztással, a támaszlapok peremén szintén fényes vörös vászon, fehér szögekkel díszítve. Hátul kakasülő, alatta diákhely. A nézőteret és színpadot pléhalapokra felszerelt különböző r e n d ­ szerű petróleumlámpák tömege világította meg. A tablókat, f e l ­ vonásvégeket, főleg hazafias darabokban a fényhatásként hasz­ nált bengáli tűz kísérte. A nézőtérnek három vészkijárata v o l t és mélyített orchestere a zenekar részére. A kis színpad két oldalára helyezték el az öltözőket, és egy külön öltözőszobát a g y a k r a n vendégszereplő fővárosi vendégművészeknek. Szerencse hogy a k k o r még n e m divatoztak a m a i félmeztelen, trikós ope­ rettek, m e r t a színpad alatt v o n u l t végig a vendéglős jégpincéje. A szájhagyományok feljegyezték, hogy a szegény súgó a kánikulás estéken m i n d i g f o r r a l t b o r r a l t e l i palackkal, meleg boto-

sokban és bélelt bundában bújt le az odújába. Azonban való­ színű, hogy a súgónak bélelt bundája már a k k o r sem v o l t . . . " M e g j e l e n t Deák K o r n é l K i k i n d a régi színészete clmü munkájában, a J u g o ­ szláviai M a g y a r K ö n y v t á r b a n közzétett Városok . . . f a l v a k című kötetben.

NAPLÖK, EMLÉKEZÉSEK

SZABADKA 1839

Szuper Károly naplójából Megjelent: Szuper Károly színészeti naplója. Sajtó alá rendezte Váli Béla, Budapest, 1889. U j a b b kiadás: M a g y a r Színházi Inté­ zet, Színháztörténeti Könyvtár, Budapest, 1975. Szuper Károly (1821—1892) — színész, m a j d igazgató. Több m i n t fél évszázados pályájából az első évtizedet örökí­ tette m e g ez a dokumentumértékű, hitelességénél fogva szinte egyedülálló színésznapló. Szuper, Petőfi e g y k o r i igazgatója és barátja, színészként k o m i k u s szerepkört töltött be, később rendezett is, de legjelentősebb tevékenységét igazgatói műkö­ désében k e l l látni. A m i k o r a pályára lép, már működik a pesti N e m z e t i Színház, tehát a vándorlások hőskorának vége, a legjobb nevű színészek Pestre szerződnek, a k i vidéki igazgató marad, annak e k k o r már a gyengébb erőkkel k e l l beérnie. A gyengébb összetételű vidéki társulatok közül Szuperé a jobbak, a felkészültebbek közé tartozott. A z általuk művelt színját­ szás egyrészt vidéki volt, a fogalom m i n d e n vonatkozásában, másrészt azonban n e m tartozott a legvidékiesebbek közé, a m i t a társulat műsora és a napló feljegyzései meg utalásai is szé­ pen bizonyíthatnak. Szuper Károly pályája második felében is

sokszor — 1863-ban, 1864-ben, 1865-ben, 1873-ban, 1874-ben, 1877-ben, 1880-ban, és 1889-ben — f o l y a m o d o t t a szabadkai 1867-ben kapta meg. Ebben az évben v o l t

1866-ban, 1867-ben, 1886-ban, 1887-ben, színházért, de csak ismét Zomborban is.

Szigligeti Ede (1814—1878) — színész, rendező, színműíró, d r a ­ m a t u r g , a Nemzeti Színház igazgatója. A múlt század legnép­ szerűbb drámaírója, több m i n t 100 darabot, vígjátékot, törté­ n e l m i drámát, színművet írt, az ő munkásságához fűződik a népszínmű diadala. Ismertebb művei: Szökött katona, Két pisztoly, Cigány, Trónkereső, L i l i o m f i . Könyvei: Magyar szí­ nészek életrajza; A dráma és válfajai — az utóbbi az első drá­ maelméleti könyvünk. Fekete járta.

Gábor — színigazgató, 1839-től; leginkább a vidéket

Gyöngyösi Pál (?—1881) — színész; 1834-ben Nagykikindán, 1844-ben Szabadkán játszott. Berzeviczi harcban.

Ottó (1812—1848) — színész, elesett a szabadság­

Boér János (1815—1885) — színész, főleg az erdélyi társulatok tagja v o l t . Kemény János (1778—1850) — színész, az első kolozsvári tár­ sulat tagja, valószínűleg róla írt Szuper. Feketéné — színésznő, Szuperné testvére.

Telepy

Jozefa

— színésznő, 1847-ben Szabadkán játszott.

Antónia — Szuperné, Mórócza Antónia. Ligeti

Sándor — színlaposztó, s talán súgó.

színlapkiosztó — a régi vidéki társulatok alkalmazottja, a k i a n y o m t a t o t t vagy kézzel írt színlapokat h o r d t a szét az üzle­ tekbe, hivatalokba, lakásokba. A z előadás előtt a színház bejá­ ratánál és a nézőtéren osztogatta a színiapokat.

1845 1846

Szuper Károly naplójából Megj.: Szuper Károly i . m . Gócs Ede — színész, igazgató, karmester; 1839-ben a Nemzeti Színház tagja. Chiabai (Csabay) Pál (1804—1865) — színész, színigazgató, 1845-ben Szabadkán járt társulatával; v o l t Z o m b o r b a n is. Kilényi Dávid (1791—1852) — színész, színigazgató, 1815-től a vándorlás korának egyik i s m e r t igazgatója, de n e m tartozott a legjobb nevűek közé. Déryné sógora. 1816-ban a Láng Ádám vezette, Szabadkára ajánlkozó társulat tagja, perceptor (gazda­ sági ügykezelő), m a j d saját társulatával 1818-ban, 1820-ban, 1827-ben és 1832-ben járt Szabadkán. 1827-ben Z o m b o r b a n és Becskereken vendégszerepelt társulatával.

Két pisztoly — Szigligeti népszínműve, zenéjét E r k e l Ferenc szerezte, bemutatója 1844-ben volt. Ráday Gedeon gróf (1806—1873) — színházpártoló főúr. 1844től 1848-ig a Nemzeti Színház igazgatója. Chiabainé (1811—1838) — színésznő; nagy s i k e r r e l játszott v i ­ déki társulatokban, operákban is fellépett. Szathmári Dániel (1808—1848) — színész; 1836-ban Budán, m a j d vidéki társulatoknál játszott, a szabadságharcban halt meg Bácsföldvárnál. Mari — D ' E n n e r y A d o l p h e (1811—1899) francia drámaíró mű­ ve, teljes címe: M a r i , egy anya a népből; m a g y a r u l Czakó Zsigmond fordításában játszották.

1854

Molnár György emlékirataiból Megj.: Molnár György: Világostól Világosig. Emlékezések 2. könyv, A r a d , 1881. Molnár György (1830—1891) — 16 éves korától színész, m a j d rendező, színigazgató, színháztudományi és szépíró. Részt v e t t a szabadságharcban. Korának egyik legnépszerűbb hős színésze. Valóban hivatásának fogta f e l a színészetet, gyorsan felismerte a rendezés fontosságát. A magyar színjátszás első rendezői közé tartozott. Járt Párizsban, a h o l a látványos francia r e n ­ dezéstechnikát tanulmányozta, a m i t i t t h o n s i k e r r e l a l k a l m a -

zott. 1861-ben ő n y i t o t t a meg a második magyar nyelvű pesti színházat, a B u d a i Népszínházat. Ennek megszűnése után 1871ben a Nemzeti Színházhoz került, ahol főleg Shakespearerendezései ( I I I . Richárd, Téli rege, A vihar) m a r a d t a k emléke­ zetesek. 1876-ban ismét, m i n t pályája elején, vidékre megy. A Molnár képviselte színészideál fölött eljárt az idő, m i n d kisebb és kisebb társulatokhoz került, nyomorgóit, de m i n d ­ végig — ez az i t t közölt emlékirat- és levélrészletekből is k i t e t s z i k —, az alaposság, a hivatáshoz való lelkiismeretes v i ­ szonyulás példaképe maradt. Emlékiratai — bár többek szerint túlságosan szubjektívek — becses d o k u m e n t u m a i a múltnak, s az i t t e n i színjátszásnak is. Könyvei, m e l y e k közül néhányat Szabadkán adott k i , kiváló elméleti munkák; elsősorban sze­ repértelmezései ( I I I . Richárd, L e a r király, Othello, Tartuffe) értékesek. Latabár Endre (1812—1873) — színész, karnagy, színigazgató, a híres Latabár színész-dinasztia őse. 1832-ben lép a pályára, Kilényi társulatában. A z egyik legismertebb vidéki színigaz­ gató. A z ő társulata n y i t o t t a meg a szabadkai és a m i s k o l c i színházat. Szabadkán, 1851-ben, 1854-ben, 1856-ban, 1858-ban és 1863-ban járt. Telepy György (1797—1885) — színész, festő (bővebbet: a Levelek jegyzetanyagában, 231 oldal) Török István (?—1865) — vidéki k o m i k u s színész, Latabár E n d r e színigazgató titkára. gázsi (gage) — a színész munkájáért járó fizetés, díj.

Foltényi Vilmos vidéken lép fel.

(1820—1905) — színész, előbb Pesten, m a j d

jutalomjáték — o l y a n előadás, amelynek jövedelme a társulat v a l a m e l y tagját i l l e t i meg, afféle fizetéskiegészítő. J u b i l e u m ­ kor, visszavonuláskor vagy a színháztól való búcsúzáskor enge­ délyezte az igazgató. A színész i l y e n k o r a leghálásabb szerepét választotta, a közönségtől ajándékokat és virágot k a p o t t . A színlapok is feltüntették.

1854 1855

Molnár György emlékirataiból Megj.: Molnár György i . m . Pest város szálloda — A szabadkai színház homlokzatán olvas­ ható f e l i r a t , m e l y , m i n t Iványi István, a város történetírója írja: „ . . . elég sajátságosan csak a vendéglőt j e l z i , n e m pedig a kulturális jelentőséggel bíró színházat". Sokáig gúny és e l ­ keseredés tárgya v o l t ez a szerencsétlen f e l i r a t ; 1904-ben, a színház felépítésének 50 éves évfordulóján tüntették csak el. Szentkúti Mihály (1813—1897) — gyógyszerészből l e t t színész, a szabadságharc részvevője. Két Barcsay — báró Jósika Miklós (1794—1865) r o m a n t i k u s történelmi drámája. 1844-ben m u t a t t a be a Nemzeti Színház. tabló — (példázat, ábrázolat, némázat, néma ábrázolat, előkép) — az előadásokat és a felvonásokat tablókkal fejezték be, így

— leginkább görögtűz fényénél — tették hatásossá a p r o d u k ­ ciót. A színlapok is feltüntették a tablókat (1. Balog István varaždini színlapját). A londoni Béni.

koldusok

— D i n a u x drámája; fordította

Egressy

Szentpétery Zsigmond (1798—1858) — a vándorszínészet hős­ korának szerelmes és hősi, m a j d k o m i k u s színésze. Tagja Láng Ádám 1816-ban Szabadkára ajánlkozó társulatának, m a j d K i lényivel fellép Szabadkán és Z o m b o r b a n . Szabadkára 1854ben a kőszínház megnyitására is eljön. A kedélyes apák, jó­ szívű nagybácsik, az a k k o r i élet t i p i k u s alakjai, táblabírák, nótáriusok és népi figurák ideális megtestesítője is v o l t . K o r a egyik legnagyobb, kiváló mimikájú jellemszínésze. Ő v o l t az első magyar Falstaff, az első magyar polgári színmű, O b e r n y i k Károly Örökségének S c h m i d t Christiánja, továbbá P e t u r a Bánk bánban, M i l l e r az Ármány és szerelemben. succrescentia — 1. növekedés, szaporulat; 2. az új nemzedék, utánpótlás — i t t az utóbbi. Szigeti József (1822—1902) — színész, színműíró. Eleinte ván­ dorszínész, m a j d 1844-től a N e m z e t i Színház tagja. Kezdetben szerelmes, később hősi, m a j d pedig k o m i k u s szerepeket ját­ szott. Játékát egyszerűség, közvetlenség jellemezte. Ő v o l t a realista stílus egyik úttörője. Főbb szerepei: Z u b o l y (Szent­ ivánéji álom), O r g o n (Tartuffe), Harpagon (A fösvény), J o u r dain úr (Az úrhatnám polgár). I s m e r t e k népszínművei: V i o l a , A vén bakancsos és f i a a huszár, Csizmadia m i n t kísértet. Drámát is írt Rang és mód címmel .

Hegedűs Lajos (1818—1860) — színész, színigazgató és színmű­ író. Öt említi Egressy Gábor is levélben (1. o t t ) . Z o m b o r b a n játszották Bíbor és gyász című művét. Id. Lendvay Márton (1807—1858) — k o r á n a k egyik legnépsze­ rűbb színésze, adottságai folytán lírai és t r a g i k u s szerepekben érvényesült legjobban. Főbb szerepei: H a m l e t , Bánk, D o n Carlos. B a r t a János (1798—1852) — kitűnő, népszerű színész, főleg tragikus szerepekben aratta sikereit. László József (1808—1878) — színész, különösen vígjátékok­ ban, bonviván szerepekben tűnt k i . K r i t i k u s a i csevegő, vidám, elegáns játékmodorát dicsérik. A f r a n c i a társalgási színművek népszerűsítője a magyar színpadon. Fáncsy Lajos (1809—1854) — színész, rendező. E l e i n t e vándor­ színész és igazgató, m a j d Pestre megy. Hősi, m a j d i n t r i k u s szerepeket játszó jellemszínész. A z első magyar rendezők közé tartozik, kiváló tablói v o l t a k . Cigány — Szigligeti Ede népszínműve, k e d v e l t műsordarab v o l t az i t t járó társulatok körében is. A N e m z e t i Színház 1853ban m u t a t t a be. szcéna — 1. színpad, 2. a darab jeleneteit is j e l e n t i . örökség — O b e r n y i k Károly (1815—1855) műve. O b e r n y i k n a k mifelénk főleg B r a n k o v i c s György című történelmi drá­ mája v o l t népszerű.

Gritti — Szigligeti műve, „a hatalomvágy tragédiája", 1845ben m u t a t t a be a N e m z e t i Színház. Ármány és szerelem — Schiller (1759—1805) drámája, g y a k ­ r a n szerepelt a vándortársulatok műsorán. A bácsi — Roderich B e n e d i x (1811—1873) német író vígjátéka, teljes címe: A bácsi, vagy a szerelmes család. A Nemzeti Szín­ ház 1847-ben játszotta. Veszedelmes nagynéne — A l b i n i n egyfelvonásos Szigligeti fordította; bemutatója 1838-ban v o l t .

vígjátéka,

Három ara egy helyett — írója: Benedix, fordította Fáncsy Lajos. A Nemzeti Színház 1854-ben m u t a t t a be. Rokkant

huszár — Szentpétery Z s i g m o n d műve.

Tündérlak Magyarhonban — H i r s c h f e l d vígjátéka, fordította Láng Ádám, m a j d Szentpétery. A Nemzeti Színház 1837-ben játszotta. Csikós — Szigligeti népszínműve. 1847-ben mutatták be. V i o l a — Szigeti József népszínműve, báró Eötvös József A f a l u jegyzője című regényéből írta. Bemutató 1851. Prielle Kornélia (1826—1906) — a múlt század egyik legismer­ tebb színésznője, legjobb szerepei a könnyed, francia társalgási drámák f i n o m asszonyalakj ai; később áttért az idős asszonyok, őszhajú dámák szerepkörére. Játékát természetesség, egysze-

rűség jellemezte. Nagyon népszerű v o l t . Sokszor vendégszere­ pelt vidéken. Becskereken 1847-ben, az ötvenes években és 1884-ben, Szabadkán 1858-ban és 1892-ben — ide vendégjá­ tékra többször visszatért —, Újvidéken 1869-ben és 1877-ben; játszott Z o m b o r b a n is (1. a később hozzá írt leveleket). Újházi Ede (1884—1915) — pályáját vidéki színészként kezdte, 1870-től a Nemzeti Színház tagja, később is vendégszerepelt vidéken, Szabadkán 1886-ban. Helvey Laura (1852—1931) — népszerű és elismert énekes és drámai színésznő. Szathmáryné mika.

Farkas

Luiza

(1818—1893) — nagy magyar k o ­

Feleki Miklós (1818—1902) — eleinte vándorszínész, m a j d a N e m z e t i Színház tagja. Hős- és jöllemszínész v o l t . Részt v e t t a szabadságharcban, (lásd még: a Levelek jegyzetanyagában, 243. oldal). Náday Ferenc (1840—1909) — színész, Györgynél kezdte a Népszínházban.

pályáját

Molnár

Komlóssy Ida (1825—1893) — színésznő, n a i v a k a t és r o m a n t i ­ kus rémdrámák hősnőit játszotta. Szabadkán 1854-ben vendég­ szerepelt. Bulyovszkiné Szilágyi Lilla (1833—1909) — Szilágyi Pál lánya. Szubrett, m a j d t r a g i k a i szerepeket játszott, külföldön is nagy s i k e r r e l szerepelt. Szabadkán 1877-ben vendégszerepelt.

1857

Egressy Gábor emlékirataiból Megj.: Egressy Galambos Gábor emléke. Saját műveiből sír­ emléke javára rendezték fiai. Pest, 1867. Egressy Gábor (1808—1866) — a múlt század középső évtize­ deinek egyik legjelentősebb színészegyénisége. 1826-tól színész, fellépett a Nemzeti Színház nyitó előadásán. Drámai színész, t r a g i k u s szerepeket játszott, járt külföldi tanulmányúton (Bécs, München, Párizs), sokat vendégszerepelt vidéken. Világos után Törökországba menekült, m a j d visszatért. Rengetegszer, m i n t ­ egy 2500-szor lépett f e l . V o l t a k , akik elvitatták kivételes mű­ vészi rangját. Ő a magyar Shakespeare-kultusz elindítója, a Nemzeti Színházban az első Shakespeare-előadás az első j u ­ talomjátéka v o l t , a Lear király, 1838-ban. Játszotta Hamlet, Lear, I I I . Richárd, Othello, Macbeth szerepét, de a francia r o m a n t i k u s színművekben is sikert aratott. Színházi folyóira­ t o t alapított, fordított és sokat rendezett, amellett elmélet­ írói munkásságot is f o l y t a t o t t . Szabadkán első vendégfellé­ pése 1857-ben volt. Havi Mihály (1810—1864) — az a k k o r Szabadkán időző tár­ sulat igazgatója fundus

instructus

— gazdasági felszerelés, pénzalap.

intendáns — eredetileg az u d v a r i színház vezetője, az olaszok­ nál, németeknél, afféle u d v a r i méltóság. Később az állami színházak felügyelője, m a j d a színház irányítója .

1864

Kassai V i d o r emlékezéseiből Megj.: Kassai V i d o r emlékezései. Budapest, 1940. Kassai Vidor (1840—1928) — színész; egyénisége, szerepköre a Népszínháznál a l a k u l t k i . 1864-től 1866-ig vidéken vendég­ szerepelt, m a j d ismét Pestre került, i t t ismerkedett meg Jászai M a r i v a l , a k i t feleségül vett. K o m i k u s szerepekben és operet­ tekben a r a t o t t sikert. Emlékezéseiben sok az anekdotikus rész, de azért értékes adatokat t a r t a l m a z n a k kora pesti és vidéki színészetéről. Sipos Károly — vidéki színigazgató a múlt század második fe­ lében. 1864-ben járt társulatával Szabadkán. B u d a i Népszínház — 1861 szeptemberében n y i t o t t a meg k a ­ p u i t , Molnár György Mátyás király e g y k o r i lovardáját alakít­ t a t t a át színházzá. Főleg látványos színművek kerültek benne bemutatásra. 1870-ben megszűnt. Szép József (1834—1887) — népszínműénekes, 1852-ben L a t a ­ bár társulatában működik m a j d tagja lesz Molnár Népszínhá­ zának. Siposné (1843—?) — vidéki társalgási és drámai nő, m a j d k o m i k a ; később anyaszerepeket játszik.

színész­

Molnár József — vidéki jellemszínész, a „hosszú" Molnárként ismert.

Jámbor Pál (1821—1897) — másként: Hiador (lásd: a Levelek jegyzetanyagában, 240. old.). Főidényi Béla (1849—1893) — színész, r e t o r i k u s drámai hős. A Nemzeti Színház első Ádámja, Csongorja, Faustja volt.

1864

B l a h a L u j z a önéletrajzából Megj.: B l a h a L u j z a : Életem naplója. Érdekes Üjság, 1913. már­ cius 23. Blaha Lujza (1850—1926) — színésznő, népszínműénekes, a „nemzet csalogánya". Gyerekként l e t t színész, indulásának egyik állomása Szabadka, nagy sikereinek igazi színhelye M o l ­ nár Népszínháza. 1871-től rövid megszakítással a Nemzeti Színház tagja. A k o r divatos műfajának, a népszínműnek a csillaga, de vígjátékokban és operettekben is sikere v o l t . Já­ tékát sajátos stílus jellemezte. Naplójában közvetlen hangon szól élményekben gazdag pályafutásáról. Érdekes Űjság — budapesti képes hetilap, 1913-ban, Kabos E n d r e szerkesztésében i n d u l t , 1925-ben szűnt meg. diátrista — teatrista: színész. rollé — szerep. Dajka

— egyfelvonásos vígoperett.

Varázshegedű — Jacques Offenbach (1819—1880) egyfelvoná­ sos operája. A Nemzeti Színház 1861-ben m u t a t t a be. Tíz leány egy férj sem — i l y e n címmel sehol sem található, de t u d u n k egy Tíz leány című operettről, m e l y e t Latabár for­ dított.

1877

Krecsányi Ignác feljegyzéseiből Megj.: Krecsányi Ignác: Régi dolgok — régi színészetről. Tör­ téneti feljegyzések a múltból. Temesvár, 1914. Krecsányi Ignác (1844—1924) — az egyik legjobb vidéki szín­ igazgató. Sikereit sokoldalú, válogatott műsorával, kitűnő tár­ sulatával és gondos előadásaival érte el. Elsőnek játszotta vidé­ k e n Ibsen, H a u p t m a n darabjait, Pesten G o r k i j Éjjeli mene­ dékhelyét. Feljegyzései jóllehet v a n n a k köztük anekdotizáló részek is, értékes adatokat közölnek a múlt század második felének vidéki színészetéről. Szabadkán 1877-ben, 1878-ban, Z o m b o r b a n 1879-ben járt. V o l t társulatával Fiumében (Rijekán) is. Rónaszéky Gusztáv (1854—1913) — színész, főleg vidéki társu­ l a t o k tagja, darabírással is foglalkozott. Országos Színészegyesület — 1871-ben a l a k u l t a magyar szí­ nészet erkölcsi és a n y a g i védelmére. 1873-tól Magyar Színé­ szek Egyesülete néven működött. 1878-ban újjászervezve meg­ alapította a színészek nyugdíjintézetét, 1903-tól saját színészképző iskolája v o l t .

1888 1889

Molnár György emlékirataiból Megj.: Molnár György: Világos könyv. A r a d , 1882.

után.

Emlékezéseimből.

3.

Erdélyi Marietta (1851—1928) — a szabadkai színház bérlője, igazgatója: (1.: a Levelek jegyzetanyagában, 238. old.). Bőkody Antal (1837—1902) — színész és színigazgató. Sokan a legjobb Moliére-színésznek tartották. Igazgatóként 1870-ben Zomborban, 1889-ben Nagybecskereken, 1892-ben Üjvidéken működött. Demidor Imre (1855—1917) — színész, vándortársulatoknál t a ­ lálkozunk a nevével, m a j d 1885-től, a m i k o r a városban vendég­ szerepel, Szabadkán marad, jogot t a n u l , ügyvéd lesz. Dombay Mihály (1855—1927) — j e l l e m - és szerelmes színész, rendező, és az első kabaré igazgatója. Aranyossy Gyula (1845—1906) — színész, először 1864-ben lé­ pett fel, néhány évvel később színigazgató lett. Traversz István (1855—1917) — a Nemzeti Színház tagja, m a j d vidéki társulatukhoz szerződik, később otthagyja a színészetet és postatisztviselő lesz. Kendy Gusztáv (1839—1921) — kezdett, 32 évig v o l t a pályán.

színész.

Molnár Györgynél

Podmaniczky Frigyes báró (1824—1907) — p o l i t i k u s , író, részt v e t t a szabadságharcban, tíz évig a Nemzeti Színház i n t e n ­ dánsa v o l t . Rákosi Jenő (1842—1929) — író, publicista, a Népszínház igaz­ gatója. P o l i t i k a i nézetei -a középosztály és a dzsentri réteg ve­ zéralakjává tették, az i r o d a l o m b a n az új r o m a n t i k u s dráma szorgalmazója. Szabadkai Közlöny — társadalmi, szépirodalmi, közgazdasági h e t i l a p ; i n d u l t 1876-ban.

kritikai

és

Dr. Sziklai Soma (1854—?) — i s m e r t szabadkai közéleti ember, 1886-tól a Szabadkai Hírlap felelős szerkesztője, 1880ban k i a d j a F r i e d r i c h v o n Bodenstedt (1819—1892) német költő M i r z a Schaffy c. kötetének fordítását. Angot — operett, szerzője Charles Lecocq (1832—1918), teljes címe: Angot, a kofák lánya. Bőregér — (Másként: Denevér) — Strauss-operett; bemutató 1882-ben. Milkó Izidor (1885—1932) — író, újságíró. Elbeszéléseket, k a r ­ colatokat, humoreszkeket, útirajzokat írt, ezekben színházi e m ­ lékeivel is foglalkozott. Évekig Szabadka legismertebb írója, a Bácskai Közlöny szerkesztője. Sokáig színházi bizottsági tag, Vajda János barátja. intráda — belépés, belépő jelenet, első próbálkozás.

Az egyetlen leány — egyfelvonásos vígjáték, szerzője Jan Aleksander F r e d r o (1829—1891) lengyel víg játékíró, a k i részt v e t t a magyar szabadságharcban, m a j d Párizsba menekült. Tékozló — F e r d i n a n d R a i m u n d (1790—1836) osztrák-német drámaíró színműve, 1838-ban m u t a t t a be a Nemzeti Színház. Vas Gereben (1823—1868) — író. A múlt század közepén Jókai m e l l e t t Magyarország legolvasottabb írója.

1884

Ditrói Mór emlékezéseiből Megj.: Ditrói Mór: Komédiások. Emlékiratai. Budapest, 1929. Ditrói Mór (1851—1945) — színész és színigazgató. Pályáját vidéki színházaknál kezdte. A klasszikusokat, a történelmi drámákat és Shakespeare műveit szorgalmazta. 1896-ban a Vígszínház első igazgatója. A könnyed természetességre törek­ vő stílus meghonosítója. Szabadkán a Thália nevű színházszö­ vetkezet vezetője, 1884-ben és 1886-ban. Sztupa Andor (1826—1893) — vidéki színigazgató. T u d u n k zentai működéséről is (1. P r i e l l e L i l l a leveleit), s arról, hogy 1877-ben és 1880-ban f o l y a m o d o t t a szabadkai színházért. konzorcionális alap, konzorcium — a színházvezetésnek az a formája, a m i k o r a társulat maga kezeli a színház gazdasági ügyeit és f i x gázsi h e l y e t t a bevételen percentuálisan osztoz­ nak.

Thália-Szövetkezet — 1878-ban a l a k u l t Breznay G y u l a , Ditrói Mór és Sztupa A n d o r konzorcionális igazgatásával, először Veszprémben működött, m a j d másutt is; Szabadkán 1884-ben és 1886-ban, Nagybecskereken 1887-ben.

1886

Fóriss (Pista) István emlékezéseiből Megj.: Emlékeimből. Magyar Színművészeti A l m a n a c h . B u d a ­ pest, 1890. Fóriss (Pista) István (1863—1895) — színész, 1886-ban lépett színpadra, Győrött, Kolozsvárott, Szabadkán játszott. I r t egy népszínművet A fogadott leány címmel.

1912 1913

Komlós V i l m o s emlékezéseiből Megj.: Komlós V i l m o s : H o l volt, h o l n e m v o l t . Budapest, 1942. Komlós Vilmos (1893—1959) — színész. Pályája kezdetén, 1912-ben Szabadkára szerződött Nádasy Józsefnek, a k o r egyik legjobb, legigényesebb igazgatójának a társulatához. Táncos komikusként i n d u l t , s később is a k o m i k u s szerepkört látta el, bár ahogy a l e x i k o n szócikkében áll: „Nem egyszerűen k o ­ m i k u s volt, hanem alakító, jellemábrázoló színész, a k i n e k m e ­ leg emberi lírája számos röpke kabarétréfában is f e l v i l l a n t . " Leányvásár — Jacobi V i k t o r (1883—1921) operettje, Martos Ferenc és Bródy M i k s a szövegére; bemutató 1911-ben.

Nádasy József (1874—1925) — színigazgató. A z akadémia e l ­ végzése után színész, m a j d társulati titkár és művezető, 1901től igazgató. 1911-ben megpályázta a szabadkai színházat, ahol 1912-ben megkezdte működését és 1918-ig játszott. Időközben néhány évig az újvidéki színházat is bérelte, s a környéken, p l . Zentán is, vendégszerepelt társulatával .A vidék e g y i k leg­ jobb, legigényesebb d i r e k t o r a v o l t , ő hozta Szabadkára Gyóni Gézát k r i t i k u s n a k , nála kezdte a színészi pályát — segédszí­ nészként — Garay Béla is. Fenyő Aladár (1891—?) — Kanizsán született, első színpad­ ra lépésére Szabadkán került sor, rövidesen az új magyar drá­ mának, Molnár, Szomory, H e l t a i , G a r v a y műveinek hőseit k e l t i s i k e r r e l életre, de a Fösvény Harpagonját és Shakespeare Rómeóját is s i k e r r e l tolmácsolta. Néhány évi vidéki működés után Pestre került a Vígszínházhoz, m a j d a Fővárosi Operett­ színházhoz, végül a Thália Színház tagjaként v o n u l t n y u g ­ díjba. Trilby — P o t t e r (1853—?) a m e r i k a i író négyfelvonásos rémdrá­ mája, egykor igen népszerű műsordarabja v o l t a vidéki szín­ játszásnak. Sebestyén Géza (1878—1936) — színész, színigazgató. A Színi­ akadémia elvégzése után különböző vidéki színpadokon ját­ szott, 1909-től Pesten működött főleg polgári drámák és víg­ játékok rezonőr szerepeiben. Sokat vendégszerepelt vidéken, többek között néhányszor Szabadkán is.

ZOMBOR 1844

Szuper Károly naplójából Megj.: Szuper Károly i . m . Hevesy Imre (1818—?) —• színész, együtt v o l t társulata Szabadkán.

igazgató;

Török

Bénivel

Bács Károly (megh. 1872) — színész, m a j d 1844-ben Z o m b o r ban igazgató, s 1850-ben ugyanott f o l y a m o d i k a színházért. Szökött katona — Szigligeti népszínműve, 1846-ban mutatták be. A tisztújítás — N a g y Ignác (1810—1854) vígjátéka, a műfaj egyik legértékesebb múlt századi darabja. A peleskei nótárius — Gaál József (1811—1866) darabja, víg­ játék, 1843-ban m u t a t t a be a Nemzeti Színház. attitűd — általában testtartás, a színészeknél az emberi alak kifejező mozgásának bizonyos állapota.

1845

Szuper Károly naplójából Megj.: Szuper Károly i . m . Éljen az egyenlőség — báró Eötvös József (1813—1871) leg­ jelentősebb drámai alkotása, vígjáték; bemutató 1844.

antré — belépő, a jegy ára Charlotte kapitány — kétfelvonásos vígjáték, egyik szerzője D u m a n o i r (1806—1865), francia vígjáték- és melodrámaíró. Fordította Egressy Béni és Csepreghy Lajos. Bemutató 1843ban. Szerbényi János — jónevű drámai színész, 1839-ben tűnt fel. 1858-ban Pázmán Mihály igazgatónál v a n Szabadkán. Teréz — i d . A l e x a n d r e Dumas (1803—1870), francia író vígjá­ téka; m a g y a r r a fordította N a g y Elek; bemutató 1839. 1846 1847

Szuper Károly naplójából Megj.: Szuper Károly i . m . Komáromy Sámuel (1802—1849) — neves jellemszínész, szín­ igazgató, ő az első Shylock a magyar színpadon. A szabadság­ harc hősi halottja. Pesti árvíz — W o l f színjátéka, m a g y a r r a fordította.

Komlóssy

Ferenc

Török Béni — a vándorlás korának i s m e r t színésze, a negyve­ nes években társigazgatóként működött Szabadkán. Vallomások — B a u e m f e l d Eduárd (1802—1890) osztráknémet író vígjátéka, fordította Mérey Károly; a Nemzeti Szín­ ház 1837-ben játszotta.

A Notre Dame-i harangozó — V i c t o r Hugo A Notre D a m e - i t o ­ ronyőr című regénye nyomán írta B i r c h — P f e i f f e r Charlotte (1800—1868), német írónő, a k i főleg idegen műveket dolgozott át; a Nemzeti Színház 1837-ben m u t a t t a be. Jegygyűrű — Szigeti József népszínműve. Zenéjét Egressy Béni szerezte. A Nemzeti Színházban 1846-ban mutatták be.

186(?) Váradi A n t a l feljegyzéseiből Megj.: Váradi A n t a l : Emlékeim. Budapest, 1904. Váradi Antal (1854—1923) — Drámaíró, költő, színészettörté­ netíró, színészpedagógus, műfordító, d r a m a t u r g , a budapesti Színművészeti Akadémia igazgatója. Mohamed

futása — ismeretlen mű.

Grozde — vendéglő, a héttornyú t e m p l o m mögött, ma a Be­ ogradska banka épülete v a n a helyén.

1888

Miklósy G y u l a naplójából E z a z epizód c s a k elenyésző töredéke e g y h a t v a s k o s füzetből álló, hosszú évek eseményeit krónikás pontossággal, s z o r g a l o m m a l j e g y z e t t , e d d i g még nyomtatás­ b a n m e g n e m j e l e n t naplónak. A kéziratos napló n a g y o b b részét Miklósy G y ö r g y , a naplólró unokája, a Vígszínház színésze őrzi. A z ő szíves e n g e d e l ­ mével közöljük a k i r a g a d o t t részletet, a m e l y egyúttal első közlés i s ebből az i z g a l m a s n a k ígérkező, értékes e g y k o r i színészkrónikából.

Miklósy Gyula (1839—1891) — Orvostanhallgatóként állt be színésznek 1859-ben Szabadkán, később miután egy kis örök­ séghez j u t o t t , társulatot szervezett. 1872-ben Pesten színhá­ zat n y i t o t t , a h a r m a d i k m a g y a r színházat, m e l y később tűzvész martalékává lett. Így végül pályája utolsó éveit ismét vidéki direktorként éli. A naplórészletből ítélve valószínűleg többször is megpályázta az i t t e n i színházakat, de esetleges i t t e n i műkö­ déséről eddig nincs tudomásunk. E g y négy nemzedéken át máig is tevékeny színészcsalád alapítója. Sághy Zsigmond (1844—1904) — vidéki igazgató, rendező. Z o m b o r b a n az 1882/83., 1886/87., 1888/89. évi idényben v o l t társulatával, m a j d m i n t Deák Péter társulatának rendezője 1901-ben járt ismét e városban.

NAGYBECSKEREK (ZRENJANIN) 1827 (?) Déryné emlékirataiból Megj.: Déryné Emlékezései. Szépirodalmi Könyvkiadó, B u d a ­ pest. 1955, I — I I . kötet. Déryné Széppataky Róza (1793—1872) — az első magyar ope­ raénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb művész­ nője, 1810-től színésznő. 1815-től Kilényi társulatával vándo­ r o l . A Nemzeti Színház megnyitásakor Pestre szerződik, de ek­ k o r már játéka anakronisztikus, s a k r i t i k a n e m a leglelkeseb­ ben fogadja. Ismét vidékre megy. Visszavonulása után m e g ­ írja emlékiratait. Ez a magyar színészet történetének egyik

legfontosabb forrásműve. Kár, hogy a becskereki epizód n e m t a r t o z i k a legsikerültebbek közé. szóróvers — A X I X . században szokásos üdvözlő vers, m e l l y e l a közönség köszöntötte érkezésekor vagy távozásakor a k e d ­ venc színészeit. Külön lapokra nyomták, s ezeket az előadás előtt és alatt a közönség közé szórták. I n n e n k a p t a a nevét. Párizsi János — daljáték két felvonásban. I r t a : St. Just, zené­ jét szerezte Boieldieu, fordította Pályi Elek.

1832(?) Szilágyi Pál emlékezéseiből Megj.: Szilágyi Pál: E g y nagyapa regéi unokájának. K o r - és jellemrajzok, adomák a régi színvilágból. Először a Nefelejts közölte folytatásokban 1859—60. évi számaiban. U j a b b kiadás: M a g y a r Színházi Intézet, Budapest, 1972. Szilágyi Pál (1793—1874) — színész, az első nagy magyar e p i zodista. Színészi pályáját a második pesti társulatnál kezdte. Szerepköre elsősorban k o m i k a i v o l t . A vándorlásoknak és a második állandó pesti társulat első évtizedeinek tanúja, akiről azt tartották, hogy élő adomatár, s hogy a színészvilágban k e ­ ringő történetek jó részét ő mesélte v a l a m i k o r . Emlékiratait nyugdíjba vonulása után írta, főleg emlékezetére hagyatkozva, s ezért n e m m i n d i g megbízható pontossággal. Nefelejts — i r o d a l m i divatlap, 1859 és 1875 között j e l e n t meg. Szerkesztője B u l y o v s z k y G y u l a .

1865

Krecsányi Ignác emlékezéseiből Megj.: A magyar színészet könyvében. Budapest, 1873. Szilágyi Béla (1836—1899) — színész, igazgató. 1857-ben kezd­ te meg működését, különösen buffó-szerepekben remekelt, f e l ­ váltva játszott vidéken és Pesten.

1885

Ditrói Mór emlékezéseiből Megj.: Ditrói Mór i . m. Marczell Géza (1836—1893) — színész, pályáját m i n t operai b a r i t o n - és buffóénekes kezdte, fellépett a Nemzeti Színház­ ban, Debrecenben, Kolozsvárott.

TÖRÖKKANIZSA 1872(?) Deréki Antal feljegyzéseiből Megj.: Deréki A n t a l : Vándorkomédiások. Budapest, 1922. Deréki Antal (1849—1931) — színész, színigazgató. Számos i r o ­ d a l m i dolgozata j e l e n t meg a pesti lapokban. Német, olasz, francia színműveket fordított, több színdarabot írt, legismer­ tebbek: M i k s a császár, Két dudás egy csárdában, Trézsi aszszony, Búzavirág, Eleven ördög, Gábor Áron, Dreyfus k a p i ­ tány. A z utóbbit ősbemutatóként 1898-ban Szabadkán vitték színre. Igazgatóként 1890-ben és 1891-ben járt társulatával Szabadkán, 1892-ben és 1893-ban pedig Nagybecskereken.

H O R V Á T O R S Z Á G ÉS S Z L O V É N I A 1827

Balog István naplójából Megj.: Balog István: E g y agg magyar színész naplója. Makó, 1927. Balog István (1790—1872) — úttörő színész, vándor színigaz­ gató és színpadi szerző. 1811 és 1815 között a második pesti magyar színtársulat tagja, 1815-ben társulatot szervez, m e l y l y e l a vidéket járja. 1839-ben a N e m z e t i Színház szerződtette. I t t 1854-ig adminisztratív teendőket végez. Nyugdíjaztatása után ismét társulatot szervez, ezúttal is a vidéket járja. Szig­ l i g e t i előtt a legnépszerűbb m a g y a r színpadi szerző. Különö­ sen nagy s i k e r t a r a t o t t Cserni György című szerb tárgyú drá­ mája, m e l y e t betiltása ellenére is sokat és sok h e l y e n játszot­ tak. Naplója szűkszavú, több h e l y e n csak a műsorra és a napi bevételre szorítkozik, afféle kimutatás, történeti jelentősége épp e m i a t t kivételes, az első vidéki társulatok több évi teljes műsorát őrzi. Balog felkereste társulatával a horvátországi városokat, s ennek a turnénak a naplóban is megtaláljuk a nyomát. N e m érdektelen ideírni a horvát p o r t y a adatait: „Csáktornyán. 1827. szeptember 15. Béla, Szabó, Vér­ pohár 21 f r t . 16. Vasárnap, B a k o n y i t o l v a j o k 36 f r t . 17. Hétfő, Mókus 36 f o r i n t . Horvátország. Varasdon. m s t a l Erdődi Károly. 18. K e d d , Béla, Szabólegény, Vérpohár 70 f r t . 19. Szerda, Mátyás király Bakács 90 f r t . 2 1 . Péntek, Bohó M i s i 40 f r t . 22. Szombat, Bát h o r i Mária 30 f r t . 23. Vasárnap, P o l i t i k u s csizmadia, Tántz, I I . András 75 f r t . 25. K e d d , Cserni, Czigánytanyán 38 f r t .

Zágrábban, o'któber 15. Mátyás választása, Szabólegény, Tablo 100 f r t . 17. B a k o n y i tolvajok, Vérpohár tablója 80 f r t . 22. Béla futása, Deák, felvonás, Tabló, Keresztes vitézek 70 f r t 64 k r . 24. Házi orvosság, Czigányok tanyája 36 f r t . 26. Lanassza, D o n Jüan, Genovéva 65 f o r i n t , nov. 1. Országút­ félen levő ház, Tántz, Bányainéé 60 f o r i n t . Nov. 8. Mókus, Dobozi, Nántsié 34 f r t . 30 k r . Visszajővén Magyarországba, azelőtt Gentsivel Fiumét megjártuk, Gróf Sermage javasolva. A G u b e r n a t o r Urményi megijedvén, hogy pártfogolni k e l l bennünket megjavasolta, de m i r e visszajöttünk Zágrábba, eloszlott a társaságom. Bá­ nyainé, Guszti, Szaplontzai a németekkel elmentek. Én pedig a többivel f o l y t a t t a m . " A Cserni Györgyöt Balogék 18 év alatt, 1820-tól 1838-ig, összesen m i n t e g y ötvenszer játszották.

1840

Szuper Károly naplójából Megj.: Szuper Károly i . m .

1844

Szuper Károly naplójából Megj.: Szuper Károly i . m . Pázmán Mihály (1820—1873) — színész, színigazgató. Szabad­ kán 1859-től 1862-ig működött. Harmincöt évig v o l t a pályán, főleg vidéken.

1890

Jeszenszky Dezső: feljegyzéseiből Megj.: Jeszenszky Dezső: Vándorúton. Igló, 1912. Jeszenszky Dezső (1864—1917) — színész, színigazgató; 1889ben társulatával Nagybecskereken vendégszerepelt. Általában jól szervezett társulattal járta a vidéket. Szépirodalommal, lapszerkesztéssel, újságírással is foglalkozott. Emlékezései inkább anekdotikus jellegűek. Sardou (1831—1908) — A csapodár V i c t o r i e n Sardou ismert vígjátéka, m a g y a r r a Bérezik Árpád fordította, a Nemzeti Szín­ ház 1864-ben játszotta. Csiky Gergely (1842—1891) — a századvég egyik legjelentő­ sebb m a g y a r drámaírója, az ő munkássága kapcsolja össze a múlt századi r o m a n t i k u s drámát a n a t u r a l i s t a színművekkel. Bérezik Árpád (1842—1919) — k o m o l y a b b problémákat n e m taglaló, de ötletes, szórakoztató műveket, főleg népszínműve­ k e t írt. A Parasztkisasszony is népszínmű. Népszerűségét b i ­ zonyítja, hogy a Szabadkai Népszínház még 1955-ben is ját­ szotta Sulhóf József átdolgozásában.

LEVELEK SZABADKA 1854

Telepy György

Egressy Gáborhoz

Lelőhely: Országos OSzK), Kézirattár

Széchényi

Könyvtár

(a

továbbiakban

Telepy György (1797—1885) — színész, festő, de színműveket is írt, és sok darabot fordított. A k o r ismert színházi egyéni­ sége. Fáy András így ír róla: „Valódi gyöngye v o l t a vándortársulatoknak, m i n t festő, dekoratőr, gépész, építő, rekvizitőr, tűzfény- és árnyjátékos". Ö festette a szabadkai színházat 1854-ben, ahogy az 1857. évre k i a d o t t színházi naptárban írja róla A n t u n o v i c s József: „Telepy festé a függönyöket, ugyanő szerelvén f e l egyszersmind az egész színházat". zárt szék — drágább fajta ülőhely, amely kulccsal v o l t lezárható.

régebben néha

galéria — karzat. proszcénium — előszínpad, a színpadnak a függöny és a néző­ tér közötti része, a színpad játékra is használt előtere. prenumerál 1857

— előfizet, bérletet vált.

Egressy Gábor L h . : OSzK, Kézirattár

Egressy Sámuelhez

1857

Egressy Gábor

Egressy Gábornéhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Egressy Gáborné — Szentpétery Zsuzsi (1816—1888) — Szentpétery Zsigmond színész húga. Előbb vidéken, egyes források szerint 1841-ben Szabadkán is, m a j d , a negyvenes évektől, a pesti Nemzeti Színházban játszott, főleg apróbb szerepeket. Füredi Mihály (1816—1871) — színész, énekes, vidéken és Pesten szerepelt, legnagyobb sikereit népszínművekben, a r a t ­ ta, de olasz operákban is kitűnő v o l t . Nótaszerző. Garrick — J o h a n n L u d v i g D e i n h a r d s t e i n (1794—1859) — osztrák-német drámaszerző vígjátéka, teljes címe: G a r r i c k B r i s t o l b a n . M a g y a r r a Csató Pál fordította, a N e m z e t i Színház 1838-ban m u t a t t a be. Clavigo — Johann Wolfgang Goethe (1794—1832) drámája, a vándorszínészek k e d v e l t műsordarabja. A z első, még kézzel írott, megőrzött szabadkai plakát a Clavigo 1817-es előadását h i r d e t i . A Nemzeti Színház 1852-ben m u t a t t a be. Báléj — Dániel Francois A u b e r (1782—1871) operája Eugene Seribe szövegére. A N e m z e t i Színház 1839-ben m u t a t t a be. Brankovics György — O b e r n y i k Károly (1815—1855) — ötfelvonásos szomorú játéka, a N e m z e t i Színház 1856-ban m u t a t t a be Egressy Gábor rendezésében. Tárgya az „apa t r a g i k u m a , a k i tévedéseivel gyermekeit szerencsétlenségbe taszítja:"

Egressy k e d v e l t darabja, főleg a m i vidékünkön v o l t nép­ szerű. Kelet Népe — Bécsben megjelent időszaki magyar i r o d a l m i szemle. 1856-ban i n d u l t , s még abban az évben meg is szűnt. Fox és Pitt — R u d o l f Gottschall (1823—1909) német költő s elbeszélő ötf el vonásos vígjátéka. Fordította Szigeti József. A Nemzeti Színház 1857-ben m u t a t t a be. Egressy Gábor rende­ zésében. Rudics József báró (1792—1879) — B á c s vármegye főispánja, a művészetek és a művészek barátja, többek között 1867-ben a szabadkai színház intendánsa. Egressy nagy tisztelője. A z Egressy-emlékirat jegyzetei között olvashatjuk róla: ,, . . . k i ­ v i t t e , hogy P r i e l l e Kornélia a Nemzeti Színháztól m i n t e g y ve­ zérművésznőnek szerződtetve játsszon Szabadkán; ez 1857-ben volt." Czorda Félix (Bódog) (1828—1904) — szabadkai közéleti férfi; 1861-ben főügyész. Vojnits

1857

Tivadar

Egressy Gábor

— szabadkai közéleti férfi, v o l t főügyész is.

Egressy Etelkéhez

L h . : OSzK, Kézirattár A cárnő — Eugene Seribe (1791—1861) m i n t e g y négyszáz da­ rabot írt, mindenfélét: v a u d e v i l l e - t , vígjátékot, drámát, opera-

szöveget. Igen ügyesen építette f e l darabjait, csak a bonyoda­ l o m szövésével törődött. Korának legjobb mulattató]a, sokan t a n u l t a k tőle technikát, művésznek n e m tekintették. A cárnőt a Nemzeti Színházban Egressy rendezte 1856-ban. Pohár víz — Az Egy pohár víz — valószínűleg erre gondolt Egressy — szintén Seribe vígjátéka, Nagy Ignác fordította. A Nemzeti Színház 1841-ben m u t a t t a be, nagy szériát ért meg, ma is Seribe legértékesebbnek t a r t o t t műve, szinte csak ez m a r a d t meg a hatalmas opusból.

1857

Egressy Gábor

Egressy Gábornéhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Zsiga

1857

— Szentpétery Zsigmond.

H a v i Mihály

Egressy Gáborhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Havi Mihály (1810—1864) — színész, színigazgató, ő szerepel elsőnek magyar társulattal N y u g a t o n : járt Bécsben, Olaszor­ szágban, Párizsban és Brüsszelben, m a j d később Bukarestben is. I t t h o n nagyobb városokban v o l t színigazgató. Színházi választmány — (másképp színházi bizottság) — a színház igazgató, vezető szerve.

1858

Paulay Ede

Egressy Gáborhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Paulay Ede (1836—1894) — színész, a Nemzeti Színház igaz­ gatója. Az első európai színvonalú magyar rendező. Ismereteit külföldi tanulmányutakkal — járt Németországban, F r a n c i a ­ országban, Olaszországban, Angliában —, és elméleti t a n u l ­ mányokban mélyítette el. Műsoralkotásában világirodalmi és régi magyar értékek közvetítője. Az első magyar drámaciklust szervezi meg a Nemzeti Színházban, ahol felújította T e l e k y László Kegyencét, b e m u t a t t a a Csongor és Tündét meg A z ember tragédiáját. Jelentős A színészet elmélete című m u n ­ kája. Don Carlos — F i e d r i c h Schiller 1787-ben írt történelmi tragé­ diája; már korán népszerű a magyar színházi életben, a m i n e k magyarázata talán az lehet, hogy az „ifjúság szabadságvágya hatja át". M a g y a r u l először az 1820-as évek elején játszották. Dózsa György — Jókai Mór drámája, a Nemzeti Színházban 1857-ben Egressy Gábor rendezte. tavalyi

1858

vendégszereplés

Egressy Gábor

— 1. az 1857-ben írt leveleket.

Egressy Gábornéhoz

L h . : OSzK, Kézirattár bátyád — Szentpétery Zsigmond

1877

P r i e l l e Péter

P r i e l l e Kornéliához

L h . : OSzK, Kézirattár Prielle Péter (1838—1915) — P r i e l l e Kornélia testvére, 1855ben lép a színészi pályára Latabár Endrénél; színész, színigaz­ gató, évtizedeken át a vidéki színészet egyik megbecsült tagja. A hatvanas években járt Horvátországban (1. későbbi leveleit). Játszott Z o m b o r b a n is, 1877-ben kérvényezi a szabadkai szín­ házat. Palicsi Színkör — P r i e l l e Péter Zomborból f o l y a m o d o t t a szabadkai színházért, többek között kéri, hogy Palics fürdő hírnevének növelése érdekében adjanak engedélyt előadások tartására a fürdőhelyen. A z a k k o r i sajtó reagált erre a javas­ l a t r a : „Óhajtandó volna, m e r t m i n t más fürdőhelyekről is t u d v a van, a színházi előadások a közönség odaédesgetésére n e m csekély befolyással szoktak l e n n i . " (Szabadka és Vidéke, 1877. május 3.)

1877

Egressy Ákos

Egressy Gábornéhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Egressy Ákos (1830—1914) — Egressy Gábor f i a , színész, részt v e t t a szabadságharcban. Előbb vidéki társulatoknál színész és színigazgató, m a j d a Nemzeti Színház tagja. Színészként n e m túl jelentős, apját stílusban, játékmódban próbálta utá­ nozni, de egy megváltozott társadalom közönségének már k o r -

szerűbb színjátszásra v o l t szüksége. Jelentős vállalkozása, hogy kiadta apja munkáit. Krecsányi Ignác — színész, színigazgató (lásd: a Naplók, emlé­ kezések, jegyzetanyagában 216. old.).

1878

Egressy Ákos

Egressy Etelkéhez

L h . : OSzK, Kézirattár Egressy

Etelka

(1834—1909) — Egressy Gábor lánya.

Zrínyi — valószínűleg K o r n e r drámájára u t a l vagy az ennek alapján írt „zeneképre", A u g u s t A d e l b u r g művére, m e l y e t a Nemzeti Színház 1868-ban m u t a t o t t be.

1878

Molnár György

Gáspár Imréhez

L h . : OSzK, Kézirattár Gáspár Imre (1854—1910) — Költő, műfordító és újságíró, színházi szakcikkeket is írt.

1881

Erdélyi Marietta L h . : OSzK, Kézirattár

Prielle Kornéliához

Erdélyi Marietta (1851—1928) — pályáját énekesnőként kezd­ te, tagja v o l t a lipcsei és a bécsi operának. 1878-ban Kolozs­ várra szerződött, m a j d igazgató lett. Járt a társulatával Sza­ badkán, Zomborban, Nagybecskereken, Újvidéken. Az „oly egyén", „az az illető művezető" utalás valószínűleg Molnár Györgyre vonatkozik. (Vesd össze Molnár emlékirataival.)

1891

Jászai M a r i

Mihalisi Mimihez

L h . : OSzK, Kézirattár Jászai Mari (1850—1926) — színésznő, a klasszikus tragédiák nőalakjainak legjobb magyar megtestesítője. Viszontagságos élet- és pályakezdés után 1871-től kezdve a N e m z e t i Színház tagja. Elsőnek alakította a magyar, színpadon az a n t i k tragé­ diák hőseit (Antigoné, E l e k t r a ) ; a világirodalom nagy nőalak­ j a i n a k felülmúlhatatlan éietrekeltője. Emlékiratai Déryné e m ­ lékezéseivel vetekednek. Sokat vendégszerepelt vidéken, Sza­ badkán 1888-ban és 1891-ben, Nagybecskereken és Kikindán p e d i g 1892-ben.

1893

Sziebenburger Károly

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Sziebenburger Károly (1849—1905) — tanár, újságíró, szer­ kesztő, színikritikus, sokáig színibizottsági tag, és — a vidéki művelődési élet ma már kuriózumként ható k o m i k u s ellent­ mondásaként — az önkéntes tűzoltók főparancsnoka. A század-

vég és a X X . század eleji Szabadka egyik ismert alakja, a v i ­ déki élet sajátos figurája, a művelődési körülmények meganyn y i ellentmondásával. Kosztolányi diákkori naplójában pél­ dául ezt olvashatjuk róla: „Színésznők körül kuncsorgó tanár", m a j d egy nyilván utólagos, zárójeles megjegyzés következik: „ A z Aranysárkány egy a l a k j a " . M u n k A r t h u r önéletrajzi r e ­ gényében, a Köszönöm, addig is . . .-ban is találkozunk Sziebenburger alakjával: „ . . . az öreg szívesen viselte egyenruhá­ ját, különösen ha szép, f i a t a l színésznők körül legyeskedett." Milkó Izidor szintén írt róla, ő említi hogy „két kötet tárca is j e l e n t meg tőle. Tréfás dolgok, amelyeknek csak az a hibá­ j u k volt, hogy csak ebben a városban értették meg őket, és i t t sem m i n d e n utcában és m i n d e n társadalmi körben". Tehát ő sem túlságosan kedvezően n y i l a t k o z i k Sziebenburger írói t e ­ hetségéről, bár elismeri a művelődési életben k i f e j t e t t jelentős szerepét és szelíd emberi természetét meg nagy ügyszeretetét, amellyel a színházért rajongott. S o k k a l kedvezőbben írt róla B r a u n H e n r i k a Bácskai Hírlap szerkesztője: „Szerelmében vagy direktorában csalódott primadonna; kóristanő, k i t a k a r ­ mester szekíroz; d i r e k t o r , k i szubvencióját rendesen n e m k a p ­ j a ; drámai szende, kitől a legjobb szerepeit harácsolja el a naiva; rendező, k i n e k görögtüzet o l t j a el a főparancsnok, m i n d Tátihoz — így hívták városszerte Sziebenburgert —- szaladt, m i n d tőle kért segítséget, és a m i örökifjú Tátink segít m i n ­ d e n k i n , békét parancsol." Drámaírással is próbálkozott. V a k Bottyán című művét Szabadkán és még vagy húsz vidéki színházban játszották mérsékelt sikerrel.

1893(?) özv. Vojnits Fábiánné

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár A levelet özvegy V o j n i t s Fábiánné — az i s m e r t közéleti férfi felesége — írta.

szabadkai

Halmay Imre (1848—?), jellemszínész, rendező, színigazgató, Újvidéken 1885 és 1897 között többször járt, Z o m b o r b a n az 1889/90. évi idényben, Szabadkán 1894 és 1896 között, N a g y ­ becskereken pedig 1895-ben; az utóbbi h e l y e n jegyezték f e l nagysikerű Shakespeare-ciklusát, m e l y b e n többek között a H a m l e t e t és az Othellót is színre v i t t e .

1893

Rakodczay Pál

Mátray Józsefnéhez

L h . : OSzK, Kézirattár

1894

Jámbor Pál (Hiador)

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Jámbor Pál, Hiador (1821—1897) — Óbecsej, káplánként kez­ dett verselni, a Honderűbe írt, a szabadságharc alatt a köz­ oktatási minisztériumban dolgozott, m a j d Párizsba menekült. Visszatérése után Szabadkán telepedett le, ahol többek között gimnáziumi igazgató. Több drámát írt, melyeket főleg Szabad­ kán játszottak. Ismertebb művei: Törvénytelen vér, Nagy Sán-

dor, A féltékeny férj, A koszorú, A milliomoslány. Ebben a levélben a Törvénytelen vér című művéről v a n szó, 1866-ban írta, C o r v i n Jánosról szól.

ZOMBOR

1887

Rakodczay Pál

P r i e l l e Kornéliához

L h . : OSzK, Kézirattár Rakodczay Pál (1856—1921) — színész, színigazgató, színház­ történész. K o r a egyik sajátos alakja. Vidéken v o l t színész és színigazgató, 39 városban járt társulatával, amely a k o r vidéki együttesei között az egyik legszínvonalasabb, legigényesebb. Vidéken a Shakespeare-kultusz úttörője. N a g y körültekintés­ sel szervezte-rendezte m e g előadásait. Z o m b o r b a n két, Szabad­ kán egy ízben kapta meg a színházat, bár az utóbbi h e l y r e többször is pályázott. Jelentősek színésztörténeti és elméleti munkái: A színészet rendszere, Jászai M a r i m i n t E l e k t r a , P r i e l l e Kornélia élete és művészete, Szigligeti Ede élete és művészete, Egressy Gábor élete és kora. Chamillac — Octave F e u i l l e t (1821—1890) francia regény- és drámaíró, a nagyvilági életet és erkölcsi viszonyokat elegáns stílusban, felszínesen ábrázoló író színműve. Angyal Ilka — operetténekesnő, n a i v a (1. a Levelek jegyzet­ anyagában, 248. old.).

A 47. cikk — A d o l p h e Belot (1829—1890), francia regény- és drámaíró műve, a Nemzeti Színház 1878-ban m u t a t t a be. Aesopus — Rákosi Jenő (1842—1929) ötfelvonásos vígjátéka, a Nemzeti Színház Szigligeti rendezésében 1866-ban m u t a t ­ ta be. Odette — V i c t o r i e n Sardou (1831—1908) vígjátéka. fordításában a Nemzeti Színház 1882-ben m u t a t t a be. ensemble

1887

Paulay

— együttes, színtársulat, összhatás; i t t az utóbbi.

A színügyi bizottság

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár A Rakodczay-hagyatékban megtalálható a színügyl bizottság ülésének jegyzőköny­ v i k i v o n a t a i s , a m e l y b e n többek között ez olvasható: „ A z o n előterjesztést t e s z i ( t u d n i i l l i k a színügyi bizottság), m e l y e n a polgármester elnökölt, m i s z e r i n t R a ­ k o d c z a y P á l színigazgatóval kötött szerződést a z o n n a l f e l b o n t o t t n a k o l y hozzá­ járulással nyilvánítsa, h o g y a második tíz előadásos bérlet leteltével a további előadások beszüntessenek."

Cigánybáró — operett, Jókai Mór műve nyomán írta Ignác Schnitzer (1839—1921), zenéjét szerezte Johann Strauss. M i n d a századvég társulatainak, m i n d a k o r közönségének egyik kedvelt, népszerű műve, később is sokszor felújították. A fekete dominó — opera három felvonásban, zenéjét Eugene Seribe szövegére A u b e r Dániel Francois írta.

1887

P r i e l l e Kornélia

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár A holt szív — Leo Castelnuovo (1835—1917) olasz író, költő, p o l i t i k u s háromfelvonásos színműve; a Nemzeti Színház Csepr e g h y Lajos fordításában 1875-ben m u t a t t a be. Gauthier Margit — (másként: A kaméliás hölgy). Ifjú A l e x a n d r e Dumas (1824—1895) ötfelvonásos színműve. A k a ­ méliás hölgy „szentimentális dráma G a u t h i e r M a r g i t , a tiszta lelkű tüdőbeteg kurtizán történetéről", még m a is nagy kassza­ siker. Operaváltozata szintén i s m e r t és népszerű: V e r d i T r a viatája. A színművet m a g y a r r a B u l y o v s z k y L i l l a fordításában és Szentpétery Zsigmond rendezésében a Nemzeti Színház 1855-ben m u t a t t a be, azóta sokszor felújították. Ahol unatkoznak — Eduárd P a i l l e r o n (1834—1899) francia író vígjátéka. A szerző a francia j e l l e m vígjáték ismert műve­ lője v o l t , ebben a művében a „pedáns tudákosság" és a „preciőzködés" komédiáját adja.

1887

F e l e k i Miklós

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Feleki Miklós (1818—1902) — drámai színész, rendező és vidé­ k i színigazgató. 1838-ban csapott f e l színésznek, 1846-ban maga szervez társulatot, a m e l l y e l bejárta Kolozsvárt, A r a d o t , Nagyváradot, Temesvárt és Torontál vármegyét. Játékát sok-

oldalúság jellemezte, n e m v o l t külön szerepköre, m i n d e n f e l ­ adatot tehetséggel oldott meg. Drámaírással és darabfordítással is foglalkozott. A szóban forgó nyomára j u t n i .

1891

Rakodczay-levélnek,

Veszprémi Jenőné

amit

Felekihez,

Irt

nem

sikerült

a

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Veszpréminé, Ágh Ilona (1860—?), színésznő fiatal hősnő, tár­ salgási színésznői szerepkörrel. Fenelányok — Lukácsy Sándor (1835—1907) színműve. A szerző Vereshajú című népszínműve nemcsak a magyar, hanem a múlt századi szerb társulatok műsorán is szerepelt. Szegény Jonathán — K a r i Millöcker (1842—1899) operettje.

1892

Dr. Gertinger Pál

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár színikerület — A színikerület rendszer a vidéki társulatok mű­ ködését szabályozó területi beosztás, a m e l y 1879-től létezett. A színikerületekben az egyes színigazgatók csak az előre m e g ­ határozott városokban és községekben működhettek, a m e l y e k együttesét színikerületnek, egyes helységeit állomáshelynek nevezték. Megkülönböztettek őszi állomást, ahol a társulat

műsorát b e t a n u l t a és bemutatta, téli állomást, ahol áttelelt és műsorát kibővítette, és végül tavaszi állomást, a h o l új beta­ nulásra már ritkán került sor. A társulatok színvonala és a beosztott helységek nagysága szerint v o l t első-, másod-, h a r ­ m a d - és negyedrendű kerület. Különben az évek során a szí­ nikerületek kiterjedése, nagysága elég g y a k r a n változott. A színháztörténet még megoldandó feladatai közé t a r t o z i k a színikerületi rendszer pontos leírása.

1892

Rakodczay Pál

Prielle Kornéliához

L h . : OSzK, Kézirattár

1895

Laczkó Aranka

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Laczkó Aranka (1861—?) — színésznő, eleinte drámai szende és hősnő, m a j d anya-szerepekben jeleskedett. Rakodczay v a l az 1892/93-as évadban v o l t Zomborban, ahol az 1894/95-ös évad­ ban ifjú Polgár Károly társulatával is szerepelt. mostani igazgató — Káich K a t a l i n A zombori magyar színmű­ vészet története és repertóriuma című munkájából láthatjuk, hogy Laczkó A r a n k a megjegyzése Füredy Károly igazgatóra vonatkozik, a k i 1895 novemberétől 1896 februárjáig tartóz­ kodott Zomborban.

ZENTA 1878

Prielle L i l l a

Prielle Kornéliához

L h . : OSzK, Kézirattár Prielle Lilla (1834—1877) — a Prielle-család másik színész­ tagja, Kornélia testvére, Rónai G y u l a színész felesége. Korának egyik elismert vidéki színésznője. Tagja v o l t a városainkban felbukkanó társulatoknak. proporció 1898

— részesedés

Deréki Antal

Gulyás Menyhérthez

L h . : OSzK, Kézirattár Deréki Antal 227. old.).

— (1. a Naplók, emlékezések jegyzetanyagában,

Gulyás Menyhért (1875—?) — színész, színigazgató, első szer­ ződése Szabadkára szólt, Pesti Ihász Lajos társulatához m i n t „cselszövő színész és siheder". Később Rakodczay tár­ sulatában is játszott. Jó vidéki rendező volt. Viola József (1858—?) — baritonénékes, nagyobb vidéki szín­ padokon működött, főleg klasszikus operettekben és népszín­ művekben lépett fel. Ferenczy Frigyes (1869—?) — színész, rendező, 1892-ben Ra­ kodczay Pál társulatában szerepelt, i t t kezdte a színészi pá-

lyát, m a j d Szabadkán is fellépett. Később főrendező Szegeden, utána a budapesti Opera i l l e t v e az Operettszínház rendezője. Sárga csikó — Csepreghy Ferenc (1842—1880) népszínműve, a múlt század nagy színpadi sikere. Rip — operett, teljes címe: R i p p v a n W i n k l e (Planquette ze­ néje), g y a k o r i műsordarab volt. Az ördög mátkája — Géczy István (1860—1936) népszínműve, zenéjét Dankó Pista szerezte. Talmi hercegnő — operett. Szerzői: M a k a i E m i l , Kövessy A l ­ bert és H o n t i József.

NAGYBECSKEREK (ZRENJANIN) 1884

Molnár György

N i k o l i t s Döméhez

L h . : OSzK, Kézirattár Nikolits Döme (1851—1930) — ü g y v é d , színműírással is foglal­ kozott Leányrablás címmel román tárgyú népszínművet írt. Mosonyi Mannsberger Károly (1832—1911) — a századvég nem éppen legjobb nevű vidéki igazgatója. 1883-ban Szabadkán járt társulatával, 1884-ben is megpályázta az o t t a n i színházat, de n e m kapta meg. Még az évben Becskereken vendégszerepelt. 1885-ben Zomborban játszott társulatával.

A király házasodik — Tóth Kálmán (1831—1881) történelmi tárgyú vígjátéka, a Nemzeti Színház 1863-ban m u t a t t a be. Don Caesar — D u m a n o i r P h i l i p p - F r a n c o i s (1806—1865) és D ' e n nery A d o l p h e (1811—1899) vígjátéka. Teljes címe: D o n Caesar de Basán. Verd-verd . . . — részletek a Lear király első felvonásának negyedik színéből. A pontos szöveg Vörösmarty fordításában: „Ö, Lear, Lear, Lear! v e r d e k a p u t (Fejét vervén) M e l y dőre­ séged előtt utat n y i t o t t , Midőn eszed k i m e n t . . . " Manczi

1888

direktor

Angyal Ilka

— M o s o n y i Károlyt hívták így a színészek.

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Angyal Ilka (1867—?) — kardalosként kezdte a színészi pályát, m a j d operettszerepben játszott, később m i n t drámai színésznő szerepelt nagyobb vidéki társulatoknál. A pesti M a g y a r Szín­ házban is fellépett.

1890

Veszprémi Jenő

Rakodczay Pálhoz

L h . : OSzK, Kézirattár Valószínűleg J e s z e n s z k y Dezső társulatáról v a n szó, c z időzött akkortájt becskereken.

Nagy­

Veszprémy Jenő (1861—1895) színész, színigazgató, Z o m b o r b a n az 1891/92-es évadban működött. Haramiák — F. Schiller színműve, 1781-ben írta; a Nemzeti Színház 1837-ben, működése első évében színrevitte. Dobó Katica — (vagy: A z egri szép napok) Tóth Kálmán nép­ színműve; a Nemzeti Színház, Szigligeti Ede rendezésében, 1861-ben játszotta először.

1903

Felekiné Munkácsy Flóra

Menzer Lipóthoz

L h . : Munkácsy Flóra l e v e l e m e g j e l e n t a n a g y b e c s k e r e k i Torontál c. n a p i l a p 1906. n o v e m b e r 6 - i számában, a színésznőről megemlékezésként írt tárcában, M e n z e r Lipót — a k i f i a t a l k o r á b a n személyesen i s m e r t e a század derekán a v á ­ r o s b a n játszó színésznőt — torontál m e g y e i főpénztáros közlésében.

Felekiné Munkácsy Flóra (1836—1906) — színésznő. Vándor­ színészek gyermeke v o l t , fiatalon kezdett játszani, már 18 éve­ sen a Nemzeti Színházhoz került. Szépsége közismert v o l t , Jókai róla mintázta az Egy magyar nábob M a y e r Fannyját. Klasszikus és társadalmi színművek hősnőit formálta meg, főbb szerepei: Júlia, Desdemona, Ophélia, Stuart Mária, M e ­ linda. Nagybecskereken az ötvenes években P r i e l l e Korné­ liával játszott együtt.

NAGYKIKINDA (KIKINDA) 1882

Molnár György

Gáspár Imréhez

L h . : OSzK, Kézirattár Befejezetlen

levél, a vége

Gáspár Imre

hiányzik.

— (1. a Levelek, jegyzetanyagában 237. old.).

Hubay Gusztáv (1825—1908) — előbb színész, m a j d színigaz­ gató. 1867-ben Szabadkán vendégszerepel, o t t a n i működésé­ nek emlékét egy színházi zsebkönyv is őrzi. Többször — 1868ban, 1870-ben, 1880-ban — pályázott a szabadkai színházra. Főleg kisebb társulatokat vezetett.

ZÁGRÁB 1860

Prielle Péter

Prielle Kornéliához

L h . : OSzK, Kézirattár A X I X . század elején i n d u l t vándorlás folyamán m a g y a r nyelvű társulatok ját­ s z o t t a k Időnként Horvátország n a g y o b b városaiban ( Z á g r á b , Varaždin, Eszék, K a r l o v a c , R i j e k a , Čakovec, Križevci). Különösen értékes i l y e n vonatkozásban B a l o g István naplója (1. ott), a k i 1827. évi zágrábi, čakoveci, varaždini vendég­ szerepléséről ír. B a l o g után még több e s e t b e n jártak társulatok a horvát v á ­ r o s o k b a n . 1860-ban R e s z l e r István társulata járt Z á g r á b b a n , H a v i Mihály p e d i g Rljekán vendégszerepelt.