MISKOLC MEGYEI JOGÚ VÁROS ALPOLGÁRMESTERE
Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése
Javaslat a miskolci településrészi önkormányzatok és Miskolc történelmi részei címereinek elfogadására
Előkészítésért felelős: ………………………………… dr. Kovács Péter főosztályvezető helyettes Jegyzői Kabinet Egyeztetve: ………………………………… dr. Kormos Vilmos főosztályvezető Közoktatási és Kulturális Főosztály
Törvényességi véleményezésre bemutatva: ………………………………… Dr. Mihalecz Péter jegyző Tisztelt Közgyűlés!
I.
Tartalmi összefoglaló
Miskolc Megyei Jogú Város nyolcszáz éves évfordulója megünneplésére 2010. évben kerül sor, amely kiváló alkalom a város számára, hogy településrészi önkormányzatai és Miskolc történelmi részei számára saját címert „adományozzon”. A Közgyűlés VI-173/31.982/2009. sz. határozatával döntött arról, hogy a címerrel rendelkező miskolci településrészi önkormányzatok címerei heraldikai leírását elvégezze, valamint a címerrel még nem rendelkező településrészi önkormányzatok és Miskolc történelmi részei esetében a címereket kidolgozza, ezt követően a szükséges társadalmi egyeztetést elvégezze. Az anyagok elkészültek, jelen állapotban festés és installálás előtti jóváhagyása végett terjesztjük a Tisztelt Közgyűlés elé. A tervek szerint a címereket 2010-ben, Miskolc Város Napján ünnepélyes keretek között vehetik át az érintettek. A következőkben az egyes Településrészi Önkormányzatok és történelmi városrészek címereinek elkészítése során – kutatómunkát végző szakértők által – figyelembe vett történelmi háttér, illetve az elkészült címertervek kerülnek bemutatásra: Görömböly Településrészi Önkormányzat Görömbölynek, ennek az ugyancsak nagy múltra visszatekintő, egykor önálló településnek a címere a feudális kori községi pecsétnyomó ábrájának a felhasználásával készült. Címerterv: Álló, háromszögletű, zöld színű katonai pajzs, amelynek mezejében (heraldikailag) jobbról arany orosz kereszt, balról pedig arany szőlőmetsző kés lebeg. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg GÖRÖMBÖLY felirattal. Az úgynevezett orosz kereszt a görög katolikus egyházra és annak fontosságára utal, míg a szőlőmetsző kés a régi pecsétre és ezáltal az elődökre, valamint a szőlőművelésnek a település múltjában való fontosságára. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. Tapolca Településrészi Önkormányzat Tapolca Miskolc története szempontjából egy alapvető fontossággal bíró, egykori település. Itt épült fel ugyanis az államalapítás után a városnak is nevet adó Miskolc-nemzetség monostora. Temetkezési monostor volt, azaz a nemzetség szakrális és spirituális központja. E nemzetség tagjai fontos szerepet játszottak Szent István korai államszervezetében: a Borsod várának és megyéjének is nevet adó Bors például a vármegye első ispánja lehetett. Az egykori monostor mellé, amely Szent Péter apostol tiszteletére volt szentelve, falu is települt, amely még a XVI. században is fennállt. A monostor helyszínének a kiválasztásában egészen biztosan szerepet kapott a régóta ismert meleg vizű forrás. A monostor és a falu a hódoltság korában pusztult el, a régészet csak nem régen bukkant a maradványaikra. A fürdőt azonban a hely pusztulása után is használták a környékbeliek, főleg a miskolciak, ahogyan azt a régi
leírásokból és levéltári forrásokból tudjuk. Az újkor aztán és a fürdőkultúra felvirágzása a hely számára is soha nem látott felvirágzást hozott. Címerterv: Álló, háromszögletű, vörös színű katonai pajzs, amelynek alját ezüst szikla foglalja el, rajta természetes színű, fekvő korsó, amelyből kék víz folyik a sziklára. A korsón jobbra forduló ezüst sólyom áll egyik lábán, a másik lábával pedig arany kulcsot tart. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg TAPOLCA felirattal. A korsó a belőle kifolyó vízzel a források, folyók régi jelképe a nemzetközi és a magyar heraldikában: ez látható például Fiume címerében is (amely városnak a neve egyébként folyót jelent). A sólyom a Miskolc nemzetségre utal – a Képes Krónika illuminátora is sólymokat festett a honfoglaló nemzetségek képzeletbeli őseinek a pajzsára –, az arany kulcs pedig mint Szent Péternek a közismert jelképe, a monostorra emlékeztet. A címertartó tölgyfaág a fizikaitermészeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. Pereces Településrészi Önkormányzat Pereces a középkorban és a kora újkorban mezőgazdaságilag művelt terület volt: szőlők és gyümölcsösök, legelők, szántóföldek borították. Diósgyőr nagy kiterjedésű határához tartozott. Újkori fejlődése azután vette kezdetét, hogy megindult a diósgyőri vaskohászat, amely számára energiát szolgáltató szénbányákat nyitottak ezen a területen. Ugyan a perecesi bányák néhány évtizede beszüntették a működésüket, a mellettük létesült telepek azonban megmaradtak és a terület funkciója is megváltozott. A részönkormányzat neve történeti név, hiszen dűlőnévként már a kora újkorban felbukkan a térképeken. A név állítólag onnét származik, hogy a hegyek perec alakban, tehát körben veszik körül a völgyet. Van olyan hagyomány is, amely szerint az itt lakó bányászok a miskolci piacról botra fűzve vitték haza a perecet, amelyről egyébként híres volt a város – a név azonban régebbi, mint a bányászat megindulása. A tervezés során arra is törekedni kellett, hogy a címer utaljon a bányászatra, hiszen a település(rész) annak köszönheti a létét. Címerterv: Álló, háromszögletű, fekete katonai pajzs bal haránt arany pólyával, amelynek felső széle a pajzs (heraldikailag) bal felső sarkából indul ki. A pólyát három vörös gyűrű díszíti, a pajzs jobb oldali, felső mezejében pedig arany ék és kalapács lebeg. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg PERECES felirattal. A névre a pólyában elhelyezett három gyűrű utal: ez ugyanis a legközelebbi heraldikai forma, amely a régi perec alakjára emlékeztet. (A gyűrű a Diósgyőrhöz való tartozást is felidézheti a szemlélőben: a Győr név ugyanis a feltételezések szerint összefügg a gyűrű szóval.) Az ék és a kalapács a bányászat több évszázados, általánosan elfogadott jelképe. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi, de mint növényi motívumok, a természeti környezet értékeit is idézik. A fekete, arany és vörös színek a bányászat világát idézik.
Szirma Településrészi Önkormányzat
Szirma részönkormányzatnak van címere. E címer tervezése és kivitelezése, amelyet alapos, mindenre kiterjedő kutatómunka és a helyi közösség képviselőivel való, többszöri megbeszélés, javaslataiknak a figyelembe vétele előzött meg, 2002-ben történt. Alkalmazták is, például a településrész Miskolc felé eső részén, egy táblán. Ezért most csupán az azonos stílusban való újrafestése szükséges. Címerterv: Álló, háromszögletű, kék színű katonai pajzs, két oldalán egy-egy hullámos ezüst cölöppel, a pajzs mezejében pedig felül ezüst latin kereszt, alul fiókáit a vérével tápláló ezüst pelikán lebeg. A pajzson kék-ezüst tekercs, amelyen növekvő, vörös színű, ollóival virágkoszorút tartó rák az oromdísz. A pajzstartó az egyik oldalon két arany búzakalász, a másik oldalon két arany pálmalevél. A pajzs alatt egy szalag lebeg SZIRMA felirattal. A két hullámos vonallal határolt cölöp a település életét meghatározó folyóvizekre, a Szinvára és a Hejőre emlékeztet, a pelikán pedig a református egyházra utal, amely ezt a címerképet használta XIX. századi pecsétjén. A kereszt (helykitöltő szerepén túl) a katolikus egyház jelenlétére emlékeztet. Az oromdíszben látható rák a Szirmay családra utal, amely nemcsak a település, hanem a megye és Miskolc életében is jelentős szerepet játszott és erről a településről nevezte magát. A pajzstartók az emberi munkára és a szellemi értékekre emlékeztetnek. Martin-Kertváros Településrészi Önkormányzat Ez a településrész, mondhatnánk: lakótelep a XIX. század folyamán kiépült vasút – amelynek fontos észak-magyarországi csomópontja lett Miskolc – alkalmazottainak a számára épült, a neve annak a személynek az emlékét, nevét őrzi, aki egykor a terület birtokosa volt. Mára természetesen a telep jellege teljesen megváltozott, valóban kertváros lett, amit a régi Martintelep névnek az újjal való felcserélése is jelképez. A címer utal a természeti környezet értékeire. (Ennek az az alapja, hogy az ember és a környezet új viszonya olyan érték, amely méltó arra, hogy címerben szerepeljen.) A terület egykori adottságait, illetve egyéb szempontokat is figyelembe véve a címerben a természeti értékeket egy gólya képviseli. A településrész eredetére való utalásnak is szerepelnie kellene, azaz annak a ténynek, hogy kialakulása összefügg a vasút kiépülésével. Címerterv: Álló, háromszögletű, zöld színű katonai pajzs, felül két ezüst szállal, a pajzs alsó részében pedig vörössel fegyverzett (vörös csőrű és lábú), természetes színű (ezüst és fekete) gólya helyezkedik el. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg MARTIN KERTVÁROS felirattal. A két szál – tulajdonképpen nagyon keskeny pólya – a vasutat jelképezi azáltal, hogy a párhuzamosan futó sínpárra emlékeztet. A gólya a természeti környezetre és annak értékeire utal. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi, amelyek a közösséget mintegy fenntartják.
Bükkszentlászló Településrészi Önkormányzat Bükkszentlászló (korábban Óhuta), ez a Miskolchoz legkésőbb csatolt település rendelkezik címerrel, amely szabályos és történetileg hiteles, s amelyet a részönkormányzat pár évvel ezelőtt elfogadott. Csak az újonnan való megfestése szükséges. Álló, háromszögletű, vörössel és kékkel hasított katonai pajzs, amelynek vörös mezejében (heraldikailag) jobbra forduló, ágaskodó, jobb mancsában csatabárdot tartó arany oroszlán, kék mezejében ezüst pohár lebeg. A pajzson háromlombú arany korona, amelynek lombjai bükk-leveleket formálnak. A pajzstartó az egyik oldalon zöld bükkfa-ág arany termésekkel, a másik oldalon a „Szent László füve” nevű növény zöld ága kék virágokkal. A pajzs alatt egy szalag lebeg BÜKKSZENTLÁSZLÓ felirattal. A címerben a csatabárdot tartó oroszlán Szent László királyra, s ezáltal a település vagy részönkormányzat nevére utal, míg az (üveg)pohár arra a tényre, hogy a hely az itt működő üveghutának köszönheti létrejöttét. A korona arra emlékeztet, hogy ez a település a diósgyőri koronauradalom területén alakult ki. A korona lombjainak a formája, illetve az egyik címertartó a Bükkre és ezáltal a környezet természeti értékeire utal, míg a másik címertartó ugyancsak a névadó Szent László királyra tett utalás. Hejőcsaba Településrészi Önkormányzat Hejőcsaba egykor ugyancsak önálló település volt, a Miskolc-nemzetség szállásföldje, amelynek nevét az összes, jelenleg a városunkhoz tartozó település közül először említi oklevél 1067 körül. Története úgy alakult, hogy nagyon sok birtokos kisnemes osztozott rajta, ezért egy valódi nemesi falu, úgynevezett kuriális község alakult benne. Borsod vármegyére egyébként is jellemző volt a kisnemesség országos viszonylatban igen magas abszolút és relatív száma: érdemesnek látszik erre a jelenségre Hejőcsaba esetében is utalni. Ennek megfelelően az lenne a helyes megoldás, ha a részönkormányzat címere minden elemében úgy nézne ki, mint amilyenek a nemesi címerek voltak abban a korszakban, amikor rendszeresen adományozták a királyok és használták a megadományozottak azokat. Azaz, hogy a pajzs mellett sisak, oromdísz és sisaktakaró – amelynek másik neve a foszlány – is szerepeljen rajta. Hejőcsaba község a feudális korban rendelkezett pecséttel, amelynek ábrája a következő: hármas halom, amelyre egy szőlőmetsző kést markoló férfikar támaszkodik. Természetesen rendelkeznie kellett címerrel a kuriális községnek is, ez minden jel szerint az egyik leggyakoribb nemesi jelkép, a szablyát markoló férfikar volt. Ráadásul a helyi református egyháznak is volt figurális pecsétje: a korábbi egy csőrében olajágat tartó galambot, a későbbi pedig egy pelikánt ábrázolt (nem ritka abban a korszakban, hogy a pecsétábrán változtattak). A tervező számára nem egyszerű dolog ebben a „bőség zavarában” megtalálni a helyes megoldást, hiszen – mint fentebb láttuk – alapkövetelmény a címer egyszerűsége. (Ugyanakkor nyomatékosítani kell, hogy az egyszerűség a címerpajzsra vonatkozik, a kiegészítő elemek alkalmazása nem teszi bonyolulttá a címert.) Világos, hogy minden, a pecséteken feltűnő jelképet nem lehet felhasználni, közülük választani kell. A címerpajzs megkülönböztető erejének a fokozása érdekében egy hullámpólya is elhelyezésre került, amely a névadó Hejő patakra utal.
Címerterv: Vörös színű, álló katonai pajzs, amelynek alapját zöld színű hármas halom foglalja el, erre pedig ezüst szőlőmetsző kést tartó ezüst férfikar támaszkodik. A pajzson zárt katonai sisak, amelyen az oromdísz egy szablyát tartó, vörös ruhás férfikar. A foszlányok színe az egyik oldalon vörös és ezüst, a másik oldalon kék és arany. A címerkép tehát azonos a község feudális kori pecsétjének az ábrájával, a választott színek ez esetben is a nemzeti színeket idézik. A leírt oromdísz ugyancsak Hejőcsabához kapcsolódó pecsétábra, a református egyház XIX. század eleji anyakönyvében bukkan fel, minden valószínűség szerint a kuriális község jelképe lehetett. Avasi Településrészi Önkormányzat Az Avas – tulajdonképpen az Avasi lakótelep – bár nevét Miskolc jól ismert hegyéről kapta, valójában inkább azon a területen épült, amely Hejőcsaba és Miskolc között, e két település határában húzódott és amely szőlőművelésre volt alkalmas. (A régi dűlők egyikének a nevét őrzi például a Középszer utca.) Közismert tény, hogy az 1970-es évektől épült ki a lakótelep, több lépcsőben, amíg mai formáját elnyerte. A mai részönkormányzat tehát történeti előzménnyel nem rendelkezett, így egykor használt jelképek sem léteznek. A tervezés ennélfogva csak a régi, a szakértők által fontosnak ítélt jellegzetességekből indulhatott ki. A régi Avasnak, amely Miskolc fölé magasodott, egy Szent György tiszteletére szentelt kápolna állt a tetején (ez adta egyébként a nevét annak az utcának, amely ma a lakótelepnek a főútja). Ez a kápolna egykor már a szőlők között állt, amelyek sora egészen Hejőcsabáig húzódott. Tulajdonképpen az egész Avas hegyet jelképezte, amíg le nem bontották. A címer erre a két momentumra – tudniillik a Szent György kápolnára, mint az Avas hegy régi jelképére és az egykori szőlőművelésre – utal. Címerterv: Álló, háromszögletű, ezüsttel és zölddel hasított katonai pajzs, amelynek ezüst mezejében vörös kereszt látható, zöld mezejében pedig ezüst szőlőtőke lebeg fürtökkel, levelekkel. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg AVAS felirattal. A címertervben a mesteralak az egykori Szent György kápolnára utal – az ezüst alapon vörös keresztet nevezi ugyanis a heraldika György keresztnek –, a szőlőtőke pedig a régi mezőgazdasági kultúrára. A szőlőműveléssel kapcsolatban legyen elegendő annyit megjegyezni itt, hogy a történeti kutatások szerint ez és a megtermelt borral való kereskedés fontos városfejlesztő tényező volt, tehát a címernek ez a része azt is jelzi, hogy milyen nagy szerepet játszott ez a terület Miskolc és környezete egykori életében. A címer osztása azt fejezi ki, hogy a mai lakótelep területén régen két település, Miskolc és Hejőcsaba osztozott. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. A címer színei a nemzeti színekre utalnak.
Diósgyőr Városközpont Településrészi Önkormányzat Diósgyőr rendelkezik címerrel, amely sok helyen szerepel is (például a régi megyecímerrel és az országcímerrel együtt az Árpád úti emlékművön). A címer a régi pecsétábra alapján készült valószínűleg még az 1900-as évek elején, amikor a községnevek törzskönyvezése zajlott. Az alkalommal vezették be ugyanis a régi pecsétek helyett az egyszerű, nem ábrás, hanem csupán feliratos gumibélyegzők használatát, de a nagyobb települések dönthettek úgy is, hogy megmaradnak a régi, címeres bélyegző használata mellett. Diósgyőr elöljárósága élt ezzel a lehetőséggel. Így most csak az egységes szempontok szerinti megfestés látszik szükségesnek. Álló, háromszögletű, vörös színű katonai pajzs, amelynek alapját zöld mező foglalja el, ezen az ölében a gyermek Jézust tartó Szűz Mária ülő, ezüst színű, arany glóriás alakja helyezkedik el, amelyet mindkét oldalról egy-egy ezüst pálmafa kísér. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg DIÓSGYŐR felirattal. A címer fő alakja, Szűz Mária és a gyermek Jézus, ahogyan a két pálmafa is Diósgyőr feudális kori pecsétjének, valamint az ez alapján a XX. század legelején készült címerének az ábrája. A címer így eleget tesz a „régi és tartós használat” kívánalmának. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. A címer fő színei, a vörös és az ezüst azonosak az országosan ismert sportklub színeivel. (A zöld alap és az arany glória heraldikai szempontból olyan mellékes színek, amelyeket e szempontból nem kell számításba venni.) Győri kapui Településrészi Önkormányzat Ez a lakóterület tulajdonképpen a Miskolc és Diósgyőr-Vasgyár közötti terület beépülésével jött létre. Néha Újdiósgyőrnek is nevezik, de igazából egyik név sem illik egészen rá, hiszen a Győri kapu a régi Miskolc egyik belső utcája volt, míg Újdiósgyőr inkább a Vasgyár környéke. Területén áll a Szent Imre herceg tiszteletére szentelt plébániatemplom (Liszt Ferenc utca). A történeti kutatásokból tudjuk, hogy a középkori Miskolcot nem kőfalak, hanem palánk védelmezte a fosztogató török, sőt kuruc és labanc csapatoktól, s ezen a fa palánkon nyíltak a mezőváros kapui, amelyeket arról a településről neveztek el, amelyik felé az illető kapun át az út vezetett. Ezt a Miskolcra annyira jellemző jelenséget érdemes megörökíteni azokon a címereken is, amelyek az ilyen nevet viselő részönkormányzatok viselnek. Ennek megfelelően a Győri kapu részönkormányzat címerének is központi motívuma egy kapu. A megkülönböztetés érdekében egy további elem felvételét is javasoljuk ezekbe a címerekbe. Ez az elem vagy az illető terület valamilyen jellegzetességére utalhat, vagy arra a településre, amely felé az út vezet az adott kapun keresztül. A Győri kapu esetében kézenfekvő a terület templomára való utalás, amelynek védőszentje Szent Imre herceg. (A védőszentre való utalást nagyon kedvelte az élő heraldika: elég csak magára Miskolc címerére gondolni.) Szent Imre herceget liliommal szokás ábrázolni, s mivel a heraldikai liliom különösen szép címerkép, ezt használták fel a szakértők a tervezés során. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a liliom esetében van némi „áthallás”, hiszen gyakran ábrázolják ezzel Szűz Máriát is – márpedig a Győri kapu Diósgyőr felé vezetett, amelynek címerében éppen Szűz Máriát találjuk. Ez egy további párhuzamot jelent például a Szentpéteri kapu tervezett címerével.
Címerterv: Vörös színű, álló, háromszögletű katonai pajzs, amelynek mezejében felül egy nyitott szárnyú arany kapu lebeg, alul pedig egy ezüst liliom látszik. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg GYŐRI KAPU felirattal. A kapu tehát a részönkormányzat elnevezésére utal, a liliom pedig Szent Imre hercegre, akinek a tiszteletére van szentelve az újdiósgyőri plébániatemplom. A kapu formája önmagában is azt a korszakot idézi, amikor Miskolc mezővárosát palánk vette körül és ezek a nevek megszülettek. A kapu nyitott szárnyai arra a jelmondatra is utalnak, amely szerint „Miskolc a nyitott kapuk városa”. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. Kiliáni Településrészi Önkormányzat Miskolc egyik legelső klasszikus, igazán nagy méretű lakótelepe. Diósgyőr területén, a régi település és a vasgyár közötti területen épült ki. Egy személynek a nevét viseli, aki a korszak gyakorlatának megfelelően az akkori eszmerendszer egyik képviselője volt. (A névadás jogosságát lehet vitatni, a városrész neve azonban már megrögzült annyira, hogy egy esetleges hivatalos változtatás sem fogja kitörölni azt a köznapi használatból.) A Kilián területe egykor Diósgyőrhöz tartozott, s elegendő, hogy erre a tényre utaljon a címer. Diósgyőr neve összetett név: jelzős eleme a jellemző fára utal, a Győr név pedig valószínűleg a „gyűrű” közszavunkkal függ össze és jelentése: „földvár, sánc”. (Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a frank források az általuk elfoglalt avar erődítményt a „Ring” szóval adják vissza.) Címerterv: Álló, háromszögletű, vörössel és ezüsttel hasított katonai pajzs, amelynek (heraldikailag) jobb oldali, vörös mezejében egy arany gyűrű, ezüst mezejében pedig egy zöld színű, leveles és terméses diófaág lebeg. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg KILIÁN felirattal. A gyűrű tehát a (Diós)Győr névre, a diófaág pedig magától értetődően szintén Diósgyőrre utal. A címerpajzs osztása ez esetben a lakótelep két részének az elnevezésben megmutatkozó elkülönülését szimbolizálja (Észak-Kilián és Dél-Kilián). A címertartó tölgyfaág a fizikaitermészeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi, amelyek minden közösség fenntartó erőit jelentik. Komlóstetői Településrészi Önkormányzat Ez a lakóterület vagy részönkormányzat olyan területen jött létre, amelynek neve a régi térképeken is szerepel, tehát történetinek mondható. A név nyilvánvalóan arra utal, hogy ezen a tájon jellemző (vagy különlegesnek számító) növény volt a komló, illetőleg arra is, hogy a terület a környezeténél magasabban feküdt. Ennek a ténynek a szem előtt tartásával valódi beszélő címert lehet alkotni; tudni kell, hogy ez a címertípus nagyon kedvelt volt az élő heraldika korában és éppen a közösségek (városok) esetében.
Címerterv: Álló, háromszögletű, vörös színű katonai pajzs, a közepén ezüst szarufával; a szarufa által szabadon hagyott három mezőben egy-egy arany komló-toboz lebeg. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg KOMLÓSTETŐ felirattal. A szarufa, ez a középkorban nagyon kedvelt mesteralak magával a formájával utal a felső részre, azaz a „tetőre”. A komló termése, az úgynevezett toboz pedig a leegyszerűsített ábrázolásával kiválón illik a címerekhez. A „komló” és a „tető” ezen heraldikai szimbólumai tehát a részönkormányzat nevét adják ki. Végül a címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. A címer színei a nemzeti színekre utalnak. Szentpéteri kapui Településrészi Önkormányzat A Szentpéteri kapui részönkormányzat címerének is központi motívuma egy kapu. Az út, amely ezen a kapun keresztül vezetett, a Sajó völgyének egyik legjelentősebb mezővárosával, Sajószentpéterrel kötötte össze Miskolcot, illetve azon keresztül a gömöri bányavidékkel és Északnyugat-Magyarországgal, amely területek felé a miskolci kereskedők tevékenysége is irányult. A kapu tehát a Miskolchoz legközelebb eső mezővárosról, Sajószentpéterről kapta a nevét (az utak ilyesfajta megnevezése jellemző volt a középkorra). A címernek ennélfogva utalnia kell erre a tényre is a többi, hasonló címertől való megkülönböztetés érdekében. Sajószentpéter címere a középkori gyökerű kommunális heraldikai hagyományoknak megfelelően a mezőváros templomának védőszentjét, Szent Péter apostolt ábrázolja (amint hogy Miskolcé is Szent István királyt, az avasi templom reformáció előtti védőszentjét). Szent Péter apostolt pedig az európai heraldikai hagyományban egy (vagy két) kulcs szimbolizálja. Címerterv: Álló, kék színű, háromszögletű katonai pajzs, amelynek mezejében felül nyitott szárnyú, ezüst kapu lebeg, alul pedig egy szép mívű arany kulcs látszik. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg SZENTPÉTERI KAPU felirattal. A kapu tehát a részönkormányzat elnevezésére utal, a kulcs pedig Szent Péter apostolra és rajta keresztül arra a mezővárosra, amely felé e kapun keresztül vezetett az út. A kapu formája önmagában is azt a korszakot idézi, amikor Miskolc mezővárosát palánk vette körül és ezek a nevek megszülettek. A kapu nyitott szárnyai arra a jelmondatra is utalnak, amely szerint „Miskolc a nyitott kapuk városa”. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi.
Petneházi Településrészi Önkormányzat A részönkormányzat jelenlegi neve Petneházi-lakótelep, de ezt az elnevezést meg kellene változtatni Csabai kapu névre. A névváltoztatást az indokolja, hogy a Csabai kapu elnevezés – amely egyébként lefedi e mostaninak a területét – történeti név és vannak párhuzamai a városban (Győri, Szentpéteri és Zsolcai kapuk), így egy történeti rendszer része lenne az új név. Ebben az esetben a címerekben is meg kell mutatkoznia a párhuzamosságnak. Alább
látni fogjuk, hogy az ilyen típusú nevet viselő részönkormányzatok számára készült címertervekben a „kapu” jelenik meg, mint fő motívum, s ez egészül ki olyan motívumokkal, amelyek vagy az adott területre utalnak, vagy arra a környékre, ahová az út vezetett e kapukon keresztül. Itt is ezt a rendszert kell követni. A mellékmotívum a rák lehetne, amely közvetlenül emlékeztet az egykor Miskolc és Hejőcsaba határán állt híres vendégfogadóra, ugyanakkor az egykori természeti környezetre is utal. E fogadó mellett álltak a két helyet egymástól elválasztó határhalmok. (Mint érdekességet említjük meg, hogy az egyik ilyen határhalmon, amelyik a Vörös Rák mellett állt, Görgey tábornok a szabadságharc idején kivégeztetett egy kémet – ez a történet szinte a pogány hitvilágba vezet bennünket, amikor az egyik faluhoz sem tartozó, tehát „senki földje” határvonal a kivégzések helyszíne volt.) Címerterv: Álló, háromszögletű, ezüst katonai pajzs, amelynek mezejében felül zöld színű, nyitott szárnyú kapu lebeg, alul pedig vörös színű rák. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg CSABAI KAPU felirattal. A kapu, mint címerkép jellegében, kidolgozásában is utal arra a korszakra, amikor Miskolcot palánk vette körül. Nyitott szárnyai a város jelmondatára emlékeztetnek: „Miskolc a nyitott kapuk városa”. A rák elhelyezése sem véletlen: túl azon, hogy így esztétikusabb, arra a közismert hiedelmet is felidézi bennünk, hogy ez az állat hátrafelé halad. A pajzs és a címerképek színe a nemzeti színekre is utal. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. Lyukóvölgyi Településrészi Önkormányzat Lyukó völgy neve az 1530-as években tűnik fel bordézsma-jegyzékben, mint olyan területé, ahol miskolci lakosoknak is sok szőlője volt. A szőlőművelés, kertkultúra később is jellemezte a területet. Ezek mellett a művelési ágak mellett később Diósgyőr és Miskolc állattartásában is jelentős szerepet játszott, mivel jó legelők voltak itt és rendelkezésre álltak az itatásra a források, kutak is. Az újkorban kezdődött meg a völgyben és környékén a szénvagyon kitermelése. Ez a szén elsősorban a diósgyőri vasgyártás számára szolgáltatott energiát, de a lakosság is használta fűtésre. Jó minőségének köszönhetően a „lyukói szén” fogalommá vált a környéken. A szénkitermelés szinte napjainkig folyt: az északmagyarországi szénbányák közül ezt zárták be legutoljára. A mai Lyukó részönkormányzatnak tehát történeti előzménye nincsen, a fentebb felsorolt jellegzetességek azonban elegendő alapot biztosítanak ahhoz, hogy történetileg hiteles címert lehessen a számára tervezni. Nincs szükség azonban minden jellegzetességet címerbe tenni, hiszen az sértené az egyszerűség heraldikai alapelvét: elegendő csupán a legfontosabbakat kiemelni. Címerterv: Álló, háromszögletű, zöld színű katonai pajzs, amelyet egy ezüst fordított szarufa oszt két részre; a felső mezőben pedig egy arany bányászlámpa lebeg. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag helyezkedik el LYUKÓ felirattal.
A pajzs zöld színe a terület egykori mezőgazdasági hasznosítására, elsősorban az itteni legelők fontosságára emlékeztet. A fordított szarufa jellegzetes alakjával a nevet idézi, hiszen alkalmas arra, hogy a völgy képzetét keltse a szemlélőben (míg a szarufa például Komlóstető címerében a „tető” heraldikai megjelenítésére alkalmas). A bányászlámpa magától értetődően a bányászatra utal: a sokféle lámpa közül azért választottuk ezt, mert abban a korszakban volt használatos, amikor környékünkön a bányászat megkezdődött. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi, amelyeken a közössége élete nyugszik. Mindszenti Településrészi Önkormányzat Mindszent, amely eredetileg csak egy utca volt és építészeti szempontból teljesen Miskolc része, a nevét onnan kapta, hogy az ott lakók az avasi templom egyik, a Mindenszentekről elnevezett oltárának vagy kápolnájának (altare seu capella Omnium Sanctorum), illetve később az oltármesterséget birtokló tapolcai apátnak a szolgálatában álltak. A várostól való különállásának tehát elsősorban birtokjogi alapja volt. A különállás viszont abban is megnyilvánult, hogy a településrész rendelkezett önálló bíróval és tanáccsal, amely jegyzőkönyvet vezetett és az általa kiadott iratokat saját pecsétjével meg is pecsételte. Ez az önállóság az 1870-es években szűnt meg. A fennmaradt lenyomatok alapján ismerjük Mindszent címernek felfogható pecsétjét: ez egy barokk jellegű kerettel ellátott, ovális címerpajzson elhelyezett, fürtös és leveles szőlőtőkét ábrázolt. A pecsét címer-szerűségét kifejezetten erősíti a barokkos keret. Címerterv: Arany barokk keretes, ovális vörös pajzs, zöld halommal, amelyen ezüst szőlőtőke áll fürtökkel és levelekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg MINDSZENT felirattal. A címer a régi pecséten alapul, amelynek jellege, elsősorban a barokk keret önmagában is utal a korszakra, amikor Mindszent valamilyen önállósággal rendelkezett. E címer színei a nemzeti színeket idézik. Belvárosi Településrészi Önkormányzat A belváros területileg tulajdonképpen azonos az ősi Miskolccal, vagyis azzal a középkori faluval, majd mezővárossal, amely eredetileg az Avasi Templom alatt alakult ki, majd fejlődésének eredményeképpen foglalta el a későbbi területét a Szinva és a Pece patakok két oldalán. Miskolc mezővárosnak 1909-ig hivatalos címere nem volt, a mezőváros vezetősége azonban használt pecsétet, amelynek ábrája gyakorlatilag felfogható címerképnek. A legrégibb pecséteken a fennmaradt lenyomatok alapján egy királyfej látható, amelyet csillag és félhold kísér. Egy korabeli feljegyzésből tudjuk, hogy a király, akit a pecsét ábrázolt, Szent László volt. A kora újkorban a pecsétábra megváltozott: a királyfejből előbb egy álló királyalak lett (talán a korabeli aranypénzek mintájára, amelyeken Szent László király látható), a XVII. század végétől pedig egy álló hajdú, aki szőlőfürtöt és búzakalászokat tart a kezében (ez a címer látható jelenleg is a városháza oromzatán). Amikor Miskolc 1909-ben szabad királyi város lett és Ferenc József királytól hivatalos címeradományban részesült, akkor tudományos érvek alapján a régi pecsét királyát Szent Istvánnal, a plébánia középkori védőszentjével azonosították, ezért az ő képe került a címerbe, amely azonban a hajdút ábrázoló címert is „átmentette”, mint az új címer oromdíszét. A város aztán ezt az
adományozott címert használta 1950-ig, majd a rendszerváltás után előbb teljesen indokolatlanul átterveztetve visszavette, végül kb. egy évtizede ismét az eredeti adomány címerét használja. Közben a tanácsrendszer idején, az 1960-as évektől volt egy időszak, amikor egy jellegzetes „szocialista” címert terveztetett és használt a város: ez azonban sem a heraldikai szabályoknak, nem a történeti hitelességnek nem felelt meg A régi Miskolc és a mai Belváros azonossága egyértelmű, de a régi címert a mai Miskolc (ha úgy tetszik, Nagy-Miskolc) használja, mégpedig joggal, hiszen természetes módon fejlődött azzá, ami ma. Ezt a dilemmát csak egy módon lehet heraldikailag helyesen megoldani, mégpedig úgy, hogy a belvárosi részönkormányzat visszakapja a címerét, de olyan változtatással, amelynek a heraldikában címertörés a neve. A címerkép miatt esetünkben a címertörés csak az úgynevezett bordure (amelynek javasolt magyar neve: ráma) lehet, ez ugyanis nem zavarja meg az ábrát. További változtatás, hogy a belvárosi részönkormányzat csak a címerpajzsot használja, a többi kiegészítő elemet (sisak, a hajdús oromdísz, a griff és oroszlán címertartók) nem, hanem ezek helyett a többi részönkormányzatnál alkalmazott címertartót veszi fel. Címerterv: Álló, háromszögletű, vörös színű katonai pajzs, amelyben Szent István arany glóriás mellképe látható arany és bíbor ruhában, a fején koronával, a kezében jogart és országalmát tartva. A címerpajzsot arany bordure szegélyezi, amelyet díszített szegek erősítenek a pajzsra. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg BELVÁROS felirattal. A címer a heraldika nyelvén és eszközeivel tehát egyaránt utal a régi Miskolc és a mai belváros azonosságára, valamint az idők során bekövetkezett változásokra. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. Berekalja (Felsőgyőr) Településrészi Önkormányzat Ez a településrész közvetlenül a régi, saját önkormányzattal bíró Felsőgyőr vagy Majlát mellett alakult ki, területi szempontból némileg fedve is azt, ezért az látszik helyénvalónak, hogy legalábbis részben tovább vigye annak egykori jelképét. Felsőgyőr jelképe pecsétlenyomatokon őrződött meg. Több lenyomatot is sikerült a kutatómunka során feltárni, de ezek közül valószínűleg a pecsétnyomó hibájának következtében egyik sem teljes, így a pecsétábra értelmezése sem egyszerű. Annyi bizonyos, hogy a lenyomatokon egy kereszt alak látszik (ami egy, ma már azonosíthatatlan eszköz is lehet), s az ezen alak szárai által létrehozott négyzetek közül az egyikben egy holdsarló, két másikban egy-egy csillag látszik, míg a negyedikben talán egy szőlőmetsző kés. Miután az ábra teljes pontossággal azonosíthatatlan, ezért a tervezés a kereszt alakból indult ki, a mellékalakok felhasználásával. (A kereszt igen gyakran szerepelt a középkori kommunális heraldikában). Mivel pedig a csillag megkettőzése fölöslegesnek ítélhető, ezért a szabadon maradt mezőben egy olyan jelkép került elhelyezésre, amely az itt birtokos pálos rendre (az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendre) utal. Címerterv: Álló, háromszögletű, keskeny arany kereszttel négy részre osztott, kék színű katonai pajzs, amelynek egyes mezőiben sorrendben egy csőrében kenyeret tartó arany holló, arany csillag, arany szőlőmetsző kés és arany holdsarló lebeg. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg FELSŐGYŐR felirattal.
A címerben a kereszttel való osztás, a csillag és a holdsarló az egykori felsőgyőri pecsét ábrájára utal – megjegyzendő, hogy Miskolc legrégibb pecsétjén is csillag és holdsarló kísérte a királyfejet –, míg a csőrében kenyeret tartó holló a pálos rendre, amelynek címerében ez a címeralak szerepel. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. Selyemrét Településrészi Önkormányzat A részönkormányzat neve történeti név, amely nyilván az itteni kaszálók és rétek jó minőségére utal. Később épült ki a lakótelep, amelynek mintegy a központjában a Szent István tiszteletére szentelt templom áll. Ha ma halljuk a Selyemrét nevet – legyünk bár miskolciak vagy ide látogató vendégek –, elsősorban a kiváló fürdő jut az eszünkbe. Címerterv: Álló, zölddel és arannyal hasított katonai pajzs, amelynek zöld mezejében arany kettős kereszt, arany mezejében pedig kék-ezüst (heraldikai) forrás (fontana) lebeg. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg SELYEMRÉT felirattal. A zöld szín a terület nevére utal. A kettős kereszt a Szent István tiszteletére szentelt templomra emlékeztet: ennek a fajta keresztnek ugyanis apostoli kereszt a másik neve, s azért jelképezheti államalapító királyunkat (aki egyébként Miskolc város címerében is látható), mert térítő tevékenysége elismeréséül ilyen keresztet kapott a pápától. – A forrás szimbóluma (heraldikai nevén: fontana) a fürdőre utal. Ez az utóbbi mesteralak bár az európai heraldikában gyakori, Magyarországon azonban ritka és éppen ezért szokatlannak is tűnhet: különlegessége azonban a tervezett címert nagyon egyedivé teszi. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi, amely a közösséget fenntartják. Zsolcai kapu történelmi városrész Az út, amely ezen a kapun keresztül vezetett, a Sajó folyón kelt át, s Kassával és FelsőMagyarország más szabad királyi városaival, illetve Zemplén szőlőtermelő mezővárosaival kötötte össze Miskolcot. Az út fontossága a régi Miskolc élete, illetve a polgárai által folytatott kereskedés szempontjából vitathatatlan. A címernek ennélfogva utalnia kell erre a tényre is a többi, hasonló címertől való megkülönböztetés érdekében. Bár a kaput a legközelebbi településről, Zsolcáról nevezték el, a kereskedelmi tevékenység biztosan távolabbi célpontok felé irányult, ezért azt látjuk célszerűnek, hogy a megkülönböztető jelkép ne a névadó településre utaljon, hanem a Sajó folyóra, amelyen már a kora középkorban is rév biztosította az utasemberek számára az átkelést. A Sajó folyó Miskolc életében egyébként is rendkívül fontos szerepet játszott és éppen azon a tájon, amely felé a Zsolcai kapun át az út vezetett, határt képezett Miskolc és a szomszédos települések között: ezt a tényt korabeli oklevél is bizonyítja. Címerterv: Álló, háromszögletű, zöld színű katonai pajzs, amelyek mezejében felül kitárt szárnyú, ezüst kapu lebeg, alul pedig arany hullámpólya helyezkedik el. A pajzstartó az egyik
oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg ZSOLCAI KAPU felirattal. A kapu tehát a részönkormányzat elnevezésére utal, a hullámpólya pedig a Sajó folyóra, amely, illetve a rajta elhelyezkedő rév felé e kapun keresztül vezetett az út. A kapu formája önmagában is azt a korszakot idézi, amikor Miskolc mezővárosát palánk vette körül és ezek a nevek megszülettek. A kapu nyitott szárnyai arra a jelmondatra is utalnak, amely szerint „Miskolc a nyitott kapuk városa”. A címertartó tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág pedig a szellemi értékeket jelképezi. Alsóhámor és Felsőhámor történelmi városrész Alsó- és Felsőhámor Miskolctól földrajzilag is elkülönülő két település. A tervezés során velük is számolni kellett. Mindkét település a diósgyőri koronauradalom területén alakult ki és annak köszönhetően, hogy a Fazola-család tevékenységének eredményeképpen megindult a vaskohászat. A települések neve önmagában erre utal (a hámor névben a Hammer = kalapács, pöröly név rejtőzik, annak a szerkezetnek a neve, amellyel a víz energiáját felhasználva kovácsolták a kohókban kiolvasztott vasat. A „hámor” szót tehát talán a legszerencsésebben a „pörölymű” kifejezéssel adhatjuk vissza magyarul.) Természetes, hogy erre a tényre a majdan megtervezendő címernek is utalnia kell. A települést létrehozó ipari tevékenységre már eddig is sikerült utalni az uradalom területén kialakult falvak esetében (Bükkszentlászló = Óhuta, Bükkszentkereszt = Újhuta, illetve Répáshuta), a heraldikai rendszer tehát megalkotható és működtethető. A hámort, a „pörölyművet” azonban nem egyszerű heraldikailag szabályosan ábrázolni és emellett olyan módon, hogy az bárki számára azonosítható legyen. Végletes leegyszerűsítése azonban olyan címerképet eredményezne, amely nagyon heraldikus. Ez az egyszerűsített ábrázolás maga a pöröly, a nagy méretű vasverő kalapács lehetne. Alsó- és Felsőhámor esetében a Szinva patakhoz képest való helyzetük is megjelenik a névben. Az ilyen szempontból való eltérés ugyancsak megmutatható a heraldika eszközeivel. Az elv ráadásul szinte megköveteli a címereknek a Szinvára való utalását, hiszen ez a patak – amely Miskolcnak és Diósgyőrnek, sőt Szirmának a történetében is jelentős szerepet játszott – mintegy összeköti a két települést Miskolccal és a mai Miskolcot alkotó más településekkel is. Ugyanakkor megfontolandó, hogy magát a Szinva patakot is lehet szimbolizálni, mégpedig azzal az állattal, amelyik országszerte híressé teszi: a pisztránggal. Felsőhámor esetében harang (itt épült fel ugyanis a XVIII. század végén egy kis kápolna, amelynek harangja nemcsak az istentiszteletre szólította a híveket, hanem egyúttal a munkaidő kezdetét és végét is jelezte a munkások számára). – Alsóhámornak mintegy a jelképe az úgynevezett Molnár szikla, amely már messziről is jól látható és amelyhez egy Jókai Mór által is megörökített legenda kapcsolódik. A szikla, amelynek a tetején egy egyszerű kereszt helyezkedik el, szép jelképe ennek a településnek és a részönkormányzat megalakulásának esetén címerképként is megfelelően funkcionálna. Alsóhámor címerterv: Álló, vörössel és zölddel hasított katonai pajzs, amelynek vörös mezejében arany kalapács, zöld mezejében pedig ezüst szikla tetején ezüst kereszt. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg ALSÓHÁMOR felirattal.
Felsőhámor címerterv: Álló, zölddel és kékkel hasított katonai pajzs, amelynek zöld mezejében arany harang, kék mezejében pedig ezüst pisztráng. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg FELSŐHÁMOR felirattal. II. Az önkormányzati stratégiához való viszony A településrészi önkormányzatok címerei heraldikai leírásának elkészítése, az új címerek kidolgozása, valamint a címerek településrészi önkormányzatoknak és Miskolc történelmi részeinek adományozása összhangban áll Miskolc Megyei Jogú Város Kulturális Stratégiájával. III.
Előzmények
A Közgyűlés VI-173/31.982/2009. sz. határozatának döntése alapján a munkák az alábbi ütemezés szerint készültek el: Levéltári és egyéb kutatások befejeződtek 2009. október 15-ig. Címertervek elkészítése, vázlatok bemutatása megtörtént 2009. december 31-ig. Festés-installálás munkáinak befejezésére a vázlatok közgyűlési jóváhagyását követően kerülhet sor. IV.
Várható szakmai hatások
A tervezés során rendkívül fontos volt a kapcsolattartás a településrészi önkormányzatokkal és az érintettekkel: a heraldikailag legszabályosabb és történetileg leghitelesebb címer is csak akkor válik igazi címerré, ha a viselője elfogadja és a magáénak érzi azt. A társadalmi egyeztetés lefolytatása, a saját címer használata erősíteni fogja az egyes településrészeken élők összetartozás-tudatát, a közösségi szellemet. Miskolc város azáltal, hogy címerhasználatot engedélyez – tulajdonképpen címert adományoz – a településrészi önkormányzatok részére, azt fejezi ki, hogy elismeri és támogatja a helyiek önszerveződését, jogát ahhoz, hogy a saját dolgaikban ők dönthessenek, hogy befolyásolhassák az őket érintő döntéseket.
V. Várható gazdasági hatások Az előterjesztésnek közvetlen gazdasági hatásai nincsenek.
VI. Kapcsolódások
A címerek elfogadását követően javasolt azokat Miskolc Város Napján ünnepélyes keretek között átadni. VII.
Fennmaradt vitás kérdések
Az előterjesztés összeállítása során vitás kérdés nem maradt fenn. VIII.
Javaslat a sajtó tájékoztatására
A címerek elfogadását követően a közvélemény a sajtón keresztül tájékoztatható. Kérem a Tisztelt Közgyűlést, hogy a határozati javaslatot megvitatni, és azt elfogadni szíveskedjen. Miskolc, 2010. február 11.
dr. Mokrai Mihály alpolgármester
HATÁROZATI JAVASLAT Tárgya: A miskolci településrészi önkormányzatok és Miskolc történelmi részei címereinek elfogadása 1.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Görömböly Településrészi Önkormányzata számára az 1. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 2.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Tapolca Településrészi Önkormányzata számára az 2. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 3.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Pereces Településrészi Önkormányzata számára az 3. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 4.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Szirma Településrészi Önkormányzata számára az 4. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 5.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Martin-Kertváros Településrészi Önkormányzata számára az 5. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 6.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Bükkszentlászló Településrészi Önkormányzata számára az 6. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 7.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Hejőcsaba Településrészi Önkormányzata számára az 7. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 8.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Avasi Településrészi Önkormányzata számára az 8. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 9.) A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Diósgyőr Városközpont Településrészi Önkormányzata számára az 9. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 10.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Győri kapui Településrészi Önkormányzata számára az 10. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 11.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Kiliáni Településrészi Önkormányzata számára az 11. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 12.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Komlóstetői Településrészi Önkormányzata számára az 12. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 13.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Szentpéteri kapui Településrészi Önkormányzata számára az 13. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát.
14.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Petneházi Településrészi Önkormányzata számára az 14. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 15.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Lyukóvölgyi Településrészi Önkormányzata számára az 15. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 16.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Mindszenti Településrészi Önkormányzata számára az 16. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 17.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Belvárosi Településrészi Önkormányzata számára az 17. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 18.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Felsőgyőr Településrészi Önkormányzata számára az 18. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 19.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Selyemrét Településrészi Önkormányzata számára az 19. sz. melléklet szerinti címert elfogadja és engedélyezi annak használatát. 20.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Zsolcai kapu történelmi városrész részére a 20. sz. melléklet szerinti címert elfogadja. 21.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Alsóhámor történelmi városrész részére a 21. sz. melléklet szerinti címert elfogadja. 22.)A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése Felsőhámor történelmi városrész részére a 22. sz. melléklet szerinti címert elfogadja.
Felelős: Végrehajtásért felelős: Közreműködik: Határidő:
dr. Mokrai Mihály alpolgármester Kulturális és Közoktatási Főosztály Jegyzői Kabinet 2010. május 11.
1. sz. melléklet 2. sz. melléklet …
