Járadékvadász rezsimek: Burundi esete Biedermann Zsuzsánna, Ph.D. MTA KRTK Világgazdasági Intézet – kutató Nemzeti Közszolgálati Egyetem – adjunktus
Járadékvadászat Már
Adam Smith-nél is megjelenik: „A földjáradék, mint a földbirtok használatáért fizetett ár, a dolog természeténél fogva mindig az a legmagasabb ár, amelyet a bérlő a föld adottságainak a figyelembevételével még meg tud fizetni.” (Smith, 1992: 155) napjainkban általánosan járadéknak nevezzük a jövedelemnek azt a részét, amellyel a tulajdonos többet kap, mint ami a tényező más felhasználási lehetőségeivel járna (Tollison, 1982)
Járadékvadászat
járadék kialakulhat természetesen és mesterségesen is Járadékvadászat: mesterségesen (állami intézkedéssel) hoznak létre járadékot, és a járadékért induló versenyben társadalmi szempontból elvész, kárba megy mindaz az erőforrás, amit a járadékvadászok arra költenek, hogy megszerezzék a járadékot. A járadékszerzés vagy járadékvadászat elmélete azt kutatja, hogy az egyes szereplők a mesterségesen létrehozott járadékok megszerzése érdekében befektetett erőforrásai milyen módon vezetnek a társadalom erőforrásainak pazarlásához, hiszen a mesterségesen generált járadék torzítja a piacot.
Szubszaharai példák Fischer
(2006) Tanzániában vizsgálta empirikusan a járadékvadászat hatásait, és bemutatta, hogy milyen politikák vezettek oda, hogy a hosszan tartó béke és a kiterjedt segélyezés ellenére négy évtized alatt az egy főre eső jövedelem nem nőtt az országban.
Szubszaharai példák
Diamond (1993) Nigéria olajbevételei kapcsán tesz érdekes megállapításokat: mivel az olajkitermelési helyszínek állami kézben vannak, azonnali jelentős forrásokat biztosíthatnak azok számára, akik ellenőrzik a kitermelést és beszedik a z abból származó járadékokat. 1984-ben, tízévnyi olajboom után az átlag nigériai bevétele semmivel sem volt magasabb, mint 1974-ben. A nyolcvanas években átlagosan 0,4%-kal csökkent az ország gazdasága és 1990-ben Nigéria a tizenhetedik legszegényebb országnak számított(Herbst – Olukoshi, 1994).
Szubszaharai példák Szomáliában
egyes közszolgák úgy juthattak a járadékszerzésre számos alkalmat adó „nyereséges” közigazgatási pozíciókhoz, hogy „licitáltak” rájuk, azaz fizettek egy bizonyos összeget attól függően, hogy milyen mértékű járadékszerzésre volt kilátás ( Coolidge – RoseAckerman, 1997). A nyolcvanas évek közepén voltak időszakok, amikor a külföldi segítségnyújtás tette ki Szomália GNP-jének több mint felét, de a valós növekedés minimális volt (Shaw, 1985).
Burundi esete A
Burundiban működő járadékvadász rendszer gyökerei a kolonializmus időszakába nyúlnak vissza az elszámoltathatóság hiánya miatt ekkor szilárdult meg a burundi társadalom vezetőiben a jövedelem visszaforgatása helyett az azonnali haszonszerzésre koncentráló hozzáállás
Miről is lesz szó? Járadékvadászatról akkor beszélünk, ha valamely szereplők mesterségesen járadékot hoznak létre, és ezekért verseny indul. Mindazok az erőforrások össztársadalmi szinten kárba vesznek, amelyeket a járadékok megszerzésére használnak fel egyéb produktív tevékenységek helyett. állami és magánvállalatok működését, az árak kormányzati befolyásolását Burundiban, továbbá azokat a mechanizmusokat, amelyeken keresztül a burundi kormány járadékot teremtett az az adóés vámrendszer kiszámíthatatlansága révén
Történelmi háttér Burundiban
három etnikai csoport él. Az ország lakosságának 85 százaléka hutu, 14 százaléka tuszi, 1 százaléka tua A tuszik uralmára épülő rendszer a gyarmatosítás végével nem szűnt meg Az ország déli részéről, Bururi tartományból származó három tuszi elnök (Michel Micombero: 1966–76, Jean-Baptiste Bagaza: 1976–1987, Pierre Buyoya: 1987–1993, 1996– 2003) összesen harmincnégy évig kormányozta Burundit („konyhakabinet”)
Állami és magánvállalatok A
hetvenes években a burundi vezetés nagyszabású állami befektetési programot indított, és 1977-től 1982-ig mintegy 100 állami vállalatot hozott létre és adott bizalmasok kezébe, amelynek eredménye egy ún. „haveri rendszer” lett A vállalatok többségének létrehozásuktól kezdve cash flow problémái voltak Az adófizetők pénzéből olyan cégeket tartottak életben, amelyek léte csoport és nem nemzeti érdekeket szolgált
Árak befolyásolása kulcsfontosságú exporttermékek árának meghatározása révén is bevételekhez jutott az elit A kormány rögzített áron átvette a farmerektől a kávét, de általában jóval olcsóbban a szomszédos országokban fizetett áraknál azzal indokolta, hogy a burundi farmereket meg kell védeni a fluktuáló nemzetközi áraktól „a marketingtestületek által felvett összegek, és nem a farmerek bevételeinek stabilizálása zajlott” (Bates, 1981)
Adó- és vámrendszer Ad
hoc módon jelentek meg és tűntek el a mennyiségi importkorlátozások, importengedélyek amikor kvantitatív korlátozások vannak érvényben egyes importtermékekre, akkor egy importengedély értékes árucikké válik (Krueger, 1974) 1993-ban például az állam az összes potenciális importbevételének mintegy felét vámmentesség címén elengedte.
Adó- és vámrendszer rangidős
tisztviselők egyéni elbírálása alapján születtek döntések, ez pedig jelentős visszaélésekre adott lehetőséget 33 importtermék adatait vizsgálták meg, és azt a következtetést vonták le, hogy 1984-ben mintegy kétmilliárd burundi franknyi járadék, a kormány összbevételének 17%-a kapcsolódott az importengedélyek diszkrecionális kiosztásához (Greenaway – Milner, 1990)
A közigazgatás a járadékvadászat egyik központjává vált formális
foglalkoztatás alacsony aránya Vidéken gyakorlatilag a közigazgatás volt az egyetlen hivatalos munkalehetőség, és országszerte az államapparátusnak dolgozók tették ki a hivatalos munkaviszonyban állók nyolcvan százalékát hetvenes-nyolcvanas években a közalkalmazotti átlagfizetés a társadalmi elit soraiba, a leggazdagabb hat százalékba emelte a munkavállalóit
Közigazgatás a járadékvadászat központjává vált a
vámokkal foglalkozó közszolgák köztudottan a leggazdagabb emberek közé tartoztak, holott fizetésük megegyezett más köztisztviselőkével akár hivatalos 40 dolláros havi fizetésük ötezerszeresét érő ingatlanokat is gond nélkül meg tudtak vásárolni
Az oktatási rendszer szűrő szerepe Ahhoz,
hogy valaki a közigazgatásban dolgozhasson, tudnia kellett franciául. A francia nyelvet viszont csak az iskolában sajátíthatta el. ország északi, keleti és nyugati részén a gyermekek a gyér iskolahálózat miatt mezőgazdasági vagy kereskedelmi tevékenységbe kezdtek, addig a déli gyerekek ugyanekkor iskolába jártak, hogy felkészüljenek az ország vezetésére
A hadsereg szerepe egyrészt
aktív védelmezője, másrészt szavatolója volt annak, hogy a szűk politikai elit hozzájusson járadékaihoz, és azt eloszthassa tagjai között hadsereg ellenszolgáltatás fejében végezte: például 1970 és 1980 között több, mint száz százalékkal nőttek a hadászati kiadások 1972 után, ha a tuszi többségű status quo-t valaki megpróbálta megváltoztatni, azt kíméletlenül elhallgattatták
Hogyan maradhatott fenn közel negyven éven át? Intertemporális szindróma: Burundiban a kormány olyannyira csak a jelenben elkölthető javakra fókuszált, hogy a jövőbeli fogyasztás egyre alacsonyabb szintre süllyedt a korábbi évekhez képest Kormányzó elit tagjai tagjai elegendő jövedelemhez jutnak, hogy semmilyen érdekük ne fűződjön a hosszú távú negatív gazdasági hatások felméréséhez hiába romlottak folyamatosan Burundi gazdasági kilátásai és lakosainak életszínvonala a járadékvadászat közel négy évtizede alatt, az elit tagjai mindig elegendő bevételhez jutottak
Mikor történt változás? A hutu többség először 1988-ban, majd 1993-ban próbálkozott a diszkriminatív rendszer revideálásával, de a tuszi diktatúra igazi strukturális átalakítására a több mint egy évtizedes polgárháború után, csak 2005-től kerülhetett sor 2005 óta lassú, de folyamatos változások kezdődtek az országban: beindult a biztonsági erők és a köztisztviselői réteg átalakítása akképpen, hogy jobban reprezentálja a társadalmon belüli etnikai és regionális arányokat, valamint az egyes állami vállalatok privatizációja.
Mekkora a veszteség? Egy főre eső GDP (folyó áron, USD) 1960 1970 Burundi 70,33 70,21 Ruanda 40,57 58,57
1980 222,88 244,08
1990 201,69 351,28
1994 150,80 125,69
2000 128,64 216,28
2010 214,23 553,60
2015 275,98 697,35
Mekkora a veszteség? A kormányzás minőségi mutatói (Worldwide Governance Indicators – WGI)
WGI mutató Korrupció feletti kontroll Kormányzás hatékonysága Szabályozás minősége
Országok Burundi Ruanda Burundi Ruanda Burundi Ruanda
1996 -1,39 -0,93 -1,73 -1,20 -1,67 -1,47
2000 -1,01 -0,65 -1,44 -0,65 -1,22 -1,05
2004 -0,97 -0,48 -1,31 -0,56 -1,20 -0,66
2008 -1,02 0,14 -1,09 -0,14 -1,23 -0,50
2012 -1,44 0,65 -1,31 -0,06 -0,96 -0,10
2014 -1,19 0,83 -1,09 0,02 -0,77 0,18
