Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi adjunktus

Jámbor Attila

10 év EU tagság: az új tagországok nyertesei a mezőgazdaságban 10 years of EU accession: Winners in the agriculture of the New Member States [email protected] Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi adjunktus Bevezetés 2004-ben 10 új tagország csatlakozott az Európai Unióhoz. A tizedik évforduló jó lehetőséget ad arra, hogy értékeljük az egyes országok mezőgazdasági teljesítményeit és számot vessünk az elért eredményekkel. A téma jelentősége ellenére csak korlátozott számú kutatás foglalkozik a csatlakozás mezőgazdasági hatásaival. A cikk célja az új tagországok mezőgazdasági teljesítményeinek számszerűsítése és az elért eredmények összehasonlítása, valamint egyfajta teljesítmény-sorrend felállítása. Mely országok használták ki legjobban a csatlakozás nyújtotta előnyöket? Mely országok maradtak el az agrárium teljesítményét tekintve? Ezekre a kérdésekre keresem a választ. A csatlakozás hatásainak agrárpolitikai vonatkozású szakirodalma meglehetősen hiányos. Möllers et ál. (2011) a térség agrárszerkezet- és vidéki életminőség-változását vizsgálták és számos agrárpolitikai következtetést és ajánlást fogalmaztak meg az eddigi tapasztalatok tükrében, különös tekintettel a Közös Agrárpolitika jövőjének jelenleg is zajló vitája kapcsán. Gorton et al. (2009) cikkükben azt bizonyítják, hogy miért nem teljesen alkalmas a Közös Agrárpolitika a régió vidékfejlesztési problémáinak megoldására. Csáki-Jámbor (2013) átfogó tanulmányukban a csatlakozás tíz évének hatását elemezték az új tagországok mezőgazdaságára és eredményeik szerint az alapvetően pozitív hatás mellett az egyes tagállamok eltérő módon éltek a számukra adott lehetőségekkel. Kiss (2011) is hasonló következtetésre jutott cikkében, kiemelve azt, hogy a csatlakozás ösztönző erőt jelentett az új tagországok mezőgazdasága számára, ám az erős piaci verseny sok esetben hátrányos következményekkel járt. Kapronczai (2010) a csatlakozás magyar mezőgazdaságra gyakorolt átfogó hatását elemezte számos tényező figyelembe vételével. A fenti cél elérése érdekében a cikk bemutatja az alkalmazott módszertant, majd részletesen elemzi a mezőgazdasági, agrár-környezeti és vidéki teljesítményeket. Ezek után bemutatom a kialakult sorrendet, majd az eltérő teljesítmények mögött meghúzódó okokat igyekszem feltárni. A cikk a következtetések levonásával zárul. Módszer és adatok A cikk céljának eléréséhez egy innovatív elemzési eszközt, a mezőgazdasági teljesítmény indexet használom. Az index hasonlít a nemzetközi szervezetek által használt mutatókhoz, amelyek különböző országok gazdaságikörnyezeti teljesítményeit hivatottak mérni (pl. WEF Versenyképességi index, WEF Környezeti teljesítmény index). Ahogyan a vonatkozó jelentésekben, a múltbeli teljesítményeket különböző mutatókkal mérik, amelyeket végül aggregálnak. A cikk ennek tükrében 10 mutatót használ, és kizárólag a mezőgazdasághoz kötődő teljesítményeket méri. A cikk az új tagországok mezőgazdasági teljesítményeit vizsgálja 2001-2012 között úgy, hogy a 2001-2003 időszak átlagát viszonyítja a 2010-2012 időszak átlagához. Minden vizsgált országra kiszámításra kerül mind a 10 mutató, majd azok átlaga lesz a mezőgazdasági teljesítmény index (a használt mutatók leírását lásd az 1. mellékletben). A negatív értékek (az időbeni változások negatív értékei) kezelése érdekében a legkisebb átlaggal rendelkező ország eredményét hozzáadjuk az összes ország megfelelő eredményéhez (vagyis a 2001-2003 és 2010-2012 közötti változásokhoz), majd az összes ország teljesítményét a legjobban teljesítő arányában adjuk meg. Ez a módszer lehetőséget biztosít arra, hogy 100%-ot adjunk az adott mutatóban legjobb országnak (vagyis a legnagyobb

161

pozitív változást felmutató országnak), majd egyre kevesebbet a rosszabbul teljesítőknek. A legmagasabb összesített értékkel (vagyis a legjobb teljesítménnyel) rendelkező országok használták ki legjobban a csatlakozás adta lehetőségeket a szektorban, míg a legalacsonyabb értékekkel rendelkezők tették ezt a legkevésbé. Mivel minden ország önmagához képest számított teljesítményét nézzük, az egyes országok között meglévő adottságok különbségeinek nincsen szerepe. Az adatok alapvetően az Eurostat adatbázisaiból származnak, de esetenként a FAO és a Világbank adatait is használom. Mivel a cikk a 2004-es csatlakozási körre koncentrál, Bulgária, Horvátország és Románia nem képezi részét a vizsgálatoknak EU-tagságuk ellenére. Ciprust és Máltát sem vizsgáltam mezőgazdaságuk relatíve kis súlya miatt. Mezőgazdasági teljesítmények A mezőgazdasági teljesítményeket vizsgáló mutatók közül az első kettő a reálkibocsátás alakulását vizsgálja ágazatonként (1. táblázat). Az új tagországok között rendkívül nagy különbség van ebben a két mutatóban, hiszen amíg Lengyelország bruttó mezőgazdasági kibocsátása 18,4 milliárd euró volt 2010-2012-ben, addig Észtország vonatkozó értéke 535 millió euró. A teljes mezőgazdasági kibocsátás a legtöbb vizsgált országban nőtt 20012003-ról 2010-2012-re, kivéve Magyarországot, Szlovákiát és Szlovéniát. Mivel Szlovákia kivételével minden országban nőtt a növénytermesztés kibocsátása, így a teljes mezőgazdasági kibocsátás csökkenése az állattenyésztés romló piaci feltételeinek köszönhető. 1. táblázat: A mezőgazdasági reálkibocsátás (millió euró) Növénytermesztés Ország 20012010Változá 2003 2012 s Csehország 1739 2092 20% Észtország 194 260 34% Lengyelorszá 6825 9855 44% g Lettország 183 269 47% Litvánia 688 1100 60% Magyarorszá 3208 3769 17% g Szlovákia 817 786 -4% Szlovénia 489 544 11%

alakulása az új tagországokban ágazatonként, 2001-2012 Állattenyésztés 20012010Változá 2003 2012 s 1670 1359 -19% 259 274 6%

Összesen 20102012 3452 535

20012003 3410 453

6717

8556

27%

13542

18411

36%

189 592

192 673

2% 14%

371 1280

461 1773

24% 39%

2946

2215

-25%

6153

5984

-3%

975 551

636 458

-35% -17%

1792 1040

1422 1002

-21% -4%

Változá s 1% 18%

Forrás: Saját szerkesztés Eurostat (2014) alapján Ahogyan az 1. táblázatból látható, Litvánia tudta a növénytermesztés terén a legnagyobb kibocsátás növekedést felmutatni (100-as érték a 3. táblázatban), míg Szlovákiában csökkenésről beszélhetünk (0 érték a 3. táblázatban). Az állattenyésztés kibocsátása Lengyelországban növekedett a legnagyobb mértékben a vizsgált időszakban, míg ismét csak Szlovákiában csökkent a leginkább. A következő három mutató a mezőgazdasági kibocsátás alakulását vizsgálja a termelési tényezők függvényében, rávilágítva az egyes országok föld-, munka-, és tőketermelékenységének változásaira. Ami a föld termelékenységét illeti (1. ábra), abszolút értelemben Szlovénia magasan az első a régióban közel 2000 euró/ha kibocsátással, melyet Lengyelország és Magyarország követ közel 1000 euró/ha kibocsátással (a többi vizsgált ország hatékonysága nem érte el az 1000 euró/hektárt 2001-2012 között).

162

1. ábra: A mezőgazdasági reálkibocsátás alakulása az új tagországokban, 2001-2012 (euró/ha)

Forrás: Saját szerkesztés Eurostat (2014) és FAO (2014) alapján Ha azonban a földtermelékenység változásait vizsgáljuk, akkor világos, hogy önmagához képest a legnagyobb növekedést Lengyelország mutatta (+56% 2001-2003-ról 2010-2012-re), míg Szlovákiában 6%-al még csökkent is a mutató értéke. Ennek alapján Lengyelország 100-as, Szlovákia nullás értéket kap a 3. táblázatban a hektár alapú kibocsátást tekintve. A munkatermelékenység alakulását vizsgálva látható, hogy abszolút értelemben a cseh gazdák képesek a legnagyobb hozzáadott értéket termelni egy főre vetítve, míg a lett gazdák munkatermelékenysége a legalacsonyabb a régióban (2. ábra). A változásokat tekintve azonban 2001-2003-ról 2010-2012-re az észtek mutatták ezen a téren a legnagyobb növekedést (+141%), míg a szlovénok a legkisebbet (+29%). A mezőgazdasági tőkeellátottság szintén fontos mutatója a mezőgazdasági teljesítményeknek, amelyet az egy hektárra jutó fix tőke nagyságával mérünk. Ebben a tekintetben Szlovénia állt az élen a vizsgált időszakban, mivel egy hektárra jutó tőkeellátottsága közel négyszerese a régiós átlagnak (3. ábra). A másik oldalon ugyanakkor hazánk mezőgazdasági tőkeellátottsága volt a legalacsonyabb a régióban. Ami a változásokat illeti, a legnagyobb növekedést Lengyelország mutatta ezen a téren (2001-2003-ról 2010-2012-re +38%), míg a tőkeellátottság Litvániában csökkent a leginkább (azonos időszakban -27%).

163

163

2. ábra: A mezőgazdasági reálkibocsátás alakulása az új tagországokban, 2001-2012 (ezer euró/ÉME*)

* ÉME=éves munkaerő egység Forrás: Saját szerkesztés Eurostat (2014) alapján

3. ábra: A mezőgazdasági tőkeellátottság alakulása az új tagországokban, 2001-2012 (ezer euró/ha)

164

Forrás: Saját szerkesztés Eurostat (2014) alapján

A mezőgazdasági teljesítményeket jól jellemzi a gabonafélék hozama is. Az adatok azt mutatják, hogy Szlovéniában volt a legmagasabb a gabonafélék hozama az új tagországokon belül a csatlakozás után (4. ábra), elérve az EU15 hozamait (mindkettő 5,8 t/ha volt 2012-ben). Szlovénia után Csehország és Magyarország következik a sorban a gabonahozamok tekintetében, míg a legalacsonyabb értékek Észtországban voltak. Ennek ellenére, éppen Észtország lett az első a csatlakozás után tapasztalt növekedést tekintve (+40% 2001-2003-ról 2010-2012-re), míg a legkevésbé a magyar gabonahozamok nőttek (+14%). 4. ábra: A gabonahozamok alakulása az új tagországokban, 2001-2012 (tonna/hektár)

165

165

Forrás: Saját szerkesztés FAO (2014) alapján A mezőgazdasági teljesítmények mérésére használt hetedik mutató a farm jövedelem. Habár minden vizsgált országban nőtt a gazdaságok jövedelme a csatlakozás után (5. ábra), az észt gazdáknál volt ez a legnagyobb mértékű (közel 3,5-szeres), míg a szlovén gazdáknál a legalacsonyabb (+50%). Jól látható, hogy az EU15 gazdaságainak jövedelmi mutatói alig nőttek az elmúlt évtizedben, aminek oka azok magas kiinduló értékeire vezethető vissza. Az EU csatlakozás hatásai az egyes országok agrárkereskedelmi mérlegében is tetten érhetők (6. ábra). Világos, hogy az agrárkereskedelem mérlegének értékei nagyon változatosak a régióban. Egyrészt Magyarország és Lengyelország érte el 2010-2012-ben a legnagyobb agrárkereskedelmi többletet, 4 milliárd dollárt, melyet Litvánia közel egymilliárd dolláros többlete követett. Másfelől az összes többi ország agrárkereskedelmi mérlege azonos időszakban deficitet mutatott, amely a cseheknél és a szlovénoknál még nőtt is. A legnagyobb mértékben Lengyelország növelte agrárkereskedelmi egyenlegét 2001-2003-ról 2010-2012-re, míg a legnagyobb csökkenés Szlovéniában volt látható.

5. ábra: Az éves munkaerőegységre jutó reál farmjövedelem alakulása az új tagországokban (2001=100)

Forrás: Saját szerkesztés Eurostat (2014) alapján

6. ábra: Az új tagországok agrárkereskedelmi egyenlegének alakulása, 2001-2012 (millió USD)

166

Forrás: Saját szerkesztés Világbank (2014) alapján

Az EU csatlakozás hatásait a mezőgazdaság súlyának változásán keresztül is elemezhetjük (2. táblázat). A vizsgált országok közül Lettországban volt a legfontosabb a szektor a bruttó nemzeti termékhez való hozzájárulást tekintve 2010-2012-ben, míg Csehországban járult hozzá a mezőgazdaság a legkevésbé a nemzetgazdasági teljesítményekhez. Ami a változásokat illeti, minden régiós országban csökken a mezőgazdaság súlya a GDP-ben, de ez Lettországban volt a legkisebb mértékű és Csehországban a legnagyobb. 2. táblázat: A mezőgazdaság súlya a GDP-ben az új tagországokban (%) Ország 2001-2003 2004-2006 2007-2009 Csehország 3,05 2,59 2,21 Észtország 4,24 3,48 2,93 Lengyelország 4,67 4,64 3,90 Lettország 4,41 3,96 3,31 Litvánia 5,32 4,59 3,67 Magyarország 4,75 4,35 3,89 Szlovákia 4,75 3,77 4,07 Szlovénia 2,94 2,59 2,49

2010-2012 1,66 3,30 3,54 4,14 3,51 3,53 3,86 2,46

Forrás: Saját szerkesztés Világbank (2014) alapján Végül, de nem utolsósorban az EU csatlakozás mezőgazdasági hatásai tetten érhetők az organikus gazdaságok által használt területek nagyságának alakulásán is (7. ábra). A lengyel biotermelők használták abszolút értelemben a legtöbb biotermelésre alkalmas területet a régióban 2010-2012-ben, míg a szlovénok a legkevesebbet. A változásokat tekintve azonban a litvánok az elsők (közel 12-szeres növekedés 2001-2003-ról 2010-2012-re) és a magyarok az utolsók (+27% azonos időszakban).

167

167

7. ábra: Az organikus gazdaságok által használt területek nagyságának alakulása az új tagországokban, 2001-2012 (ezer hektár)

Forrás: Saját szerkesztés Eurostat (2014) alapján

Összességében a balti államok és Lengyelország mutatták a legjobb mezőgazdasági teljesítményeket, míg Magyarország és Szlovákia a legrosszabbakat (3. táblázat). Jól látható, hogy az élmezőny és a „lemaradók” között hatalmas különbségek vannak, ám a két csoporton belül nagy verseny alakult ki. 3. táblázat: Mezőgazdasági teljesítmények összegzése az új tagországokban Cseh- ÉsztMagyarLettLitváLengyelOrszág ország ország ország ország nia ország Növényi kibocsátás 38 59 33 80 100 76 Állati kibocsátás 26 66 16 59 78 100 Mg-i kibocsátás 15 13 21 28 74 100 Munkatermelékenység 22 100 10 81 42 20 Tőkeellátottság 62 51 5 100 0 65 Gabonahozam 4 100 0 80 16 4 Farmjövedelem 48 100 40 57 68 61 Agrárkereskedelmi egyenleg 5 12 19 14 91 100 Mezőgazdaság súlya 0 59 51 100 30 21 Organikus területek 6 29 0 90 100 87 Átlag 23 59 20 69 60 63 Helyezés 5 4 8 1 3 2 Forrás: Saját szerkesztés.

168

Szlová- Szlovékia nia 0 23 0 29 0 19 46 0 32 26 2 33 40 0 6 0 68 74 19 12 21 22 7 6

Tisztában vagyok azzal, hogy a kidolgozott módszer számos korláttal rendelkezik. Először is világos, hogy az egyes mutatók cseréje némileg módosítaná a végső eredményeket. Különösen igaz ez az egymáshoz nagyon közelálló eredmények esetén. Az is világos, hogy a vizsgált időszakot változtatva is módosulnának az eredmények. Azt sem tudhatjuk biztosan a mögöttes okok feltárása nélkül, hogy a fenti változások maguktól is bekövetkeztek volna, vagy azok kizárólag az EU-csatlakozás következményei. Végül a vizsgált változók között lehet korreláció, amely felülreprezentálhatja azokat az országokat, amelyek amúgy is jó teljesítményt nyújtottak. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy az eredmények nem állnak messze a valóságtól. A változások lehetséges okai Számos ok állhat az egyes országok eltérő mezőgazdasági eljesítményei mögött. Először is az egyes országok különböző adottságokkal rendelkeznek a termelési tényezőikben, jelesül a földek nagyságában és minőségében, a munkaerő létszámában és képzettségében, valamint a mezőgazdasági eszköz- és tőkeállományban is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelési tényezőkben elért pozitív változások jobb teljesítménnyel is párosulnak. A különböző teljesítmények részben magyarázhatók az egyes országok eltérő gazdaságszerkezetével. Míg a lengyel kisméretű gazdaságokra alapozott mezőgazdasági szerkezet előnyösnek bizonyult a rendszerváltás óta (Csáki-Jámbor, 2009), addig a régió többségében megjelenő duális mezőgazdasági struktúra nem párosult kiemelkedő teljesítményekkel. A különböző mértékben megvalósított föld- és farmkonszolidációs politika szintén eltérő hatással volt az egyes országok teljesítményeire. A csatlakozás előtti restriktív farmpolitikák és a konszolidáció hiánya (lásd a magyar példát) csökkentette az uniós piac adta lehetőségek kihasználását, mivel forrásokat vont el egy amúgy rendkívül tőkeigényes ágazatból (Ciaian et al. 2010). Ezzel szemben a liberális földpolitikák (pl. a balti államokban) hozzájárultak a mezőgazdasági tőke növekedéséhez és ezzel a lehetőségek jobb kihasználásához. Így tehát a restriktív földpolitikát alkalmazó országok összességében rosszabbul teljesítettek, ahogyan azt Swinnen-Vranken (2010) is kimutatták. A privatizáció nagysága és az agrárszektorban megjelenő külföldi tulajdonlás aránya is hatással volt az egyes országok agrárteljesítményeire. A szovjet piacok összeomlása után a legtöbb országban intenzív privatizáció indult meg, amely a mezőgazdaságot is komolyan érintette. Azok az országok, akik az élelmiszeriparban saját termelőiket is tulajdonhoz juttatták (pl. Lengyelország, Csehország) összességében jobban teljesítettek a csatlakozás után azoknál az országoknál, melyek gyorsan és nagymértékben növelték a külföldi tulajdonosok arányát és erőteljes privatizációt folytattak az agráriumban (pl. Magyarország). Az előcsatlakozási alapok (PHARE, SAPARD, ISPA) által nyújtott lehetőségek kihasználásának a mértéke is befolyásolta a csatlakozás utáni agrárteljesítményeket. Azok az országok (pl. Lengyelország, Szlovénia), amelyek a fenti alapokat a versenyképesség növelésére és a termelési feltételek javítására költötték utólag jobban jártak, mint akik ártámogatásokat finanszíroztak. Ráadásul a késedelmek az intézményi infrastruktúra kialakításában és ezáltal az alapok által nyújtott összegek lehívásában több ország (pl. Magyarország, Szlovákia) teljesítményét is hátrányosan érintették (Csáki-Jámbor, 2013). A makro környezet hatásai sem elhanyagolhatók. Az Eurostat 2014-es adatai szerint Lengyelországban volt többek között a legmagasabb a GDP éves növekedése az új tagországok közül, míg Magyarországon a legalacsonyabb. Említésre méltó továbbá, hogy szintén Lengyelország volt a régióban az egyedüli, aki még a válság éveiben is tudott GDP növekedést felmutatni. A nemzeti agrárpolitikák változékonysága és transzparenciája is minden bizonnyal hatással volt a csatlakozás utáni agrárteljesítményekre. A folyamatosan változó agrárpolitikai célok és programok és azok nehéz átláthatósága mindenképpen gyengítette az érintett országok teljesítményeit. A nemzeti agrárpolitikák

169

169

konzisztenciája ugyancsak megmutatkozik azon is, mely országoknak van hosszú távú agrárstratégiája – a csatlakozás után igen kevés ilyen volt a régióban. Összegzés A cikk az új tagországok mezőgazdaságának a teljesítményeit vizsgálta a csatlakozás után annak tizedik évfordulója kapcsán. Tíz mutatót kiválasztva az eredmények azt mutatják, hogy habár minden ország nyert a csatlakozással, Lengyelország és a balti államok tekinthetők az egyértelmű nyertesek az agráriumban, míg Szlovákia és Magyarország tudták a legkevésbé kihasználni az uniós tagság által a mezőgazdaságban kínált lehetőségeket. A cikk több okot is megkísérelt azonosítani az eltérő teljesítmények mögött, melyek számszerűsítése érdekes feladat és kihívás lenne a jövőre nézve. Érdekes lenne továbbá a teljesítmények értékelésének kiterjesztése az agrár-környezetre és a vidékre is, valamint akár az egyes mezőgazdasági ágazatok teljesítményei is vizsgálhatók lennének a jövőben. Köszönetnyilvánítás A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának és a Budapesti Corvinus Egyetem Kutatási Kiválósági Díjának támogatásával készült. Hivatkozások Ciaian, P. – Kancs, A. –Swinnen, J.F.M. (2010): EU land markets and the Common Agricultural Policy, CEPS, Brussels. Csaki, Cs. – Jambor, A. (2013): The impact of EU accession: lessons from the agriculture of the new member states. Post-Communist Economies, 25(3), 325-342. pp. Csaki, Cs. – Jambor, A. (2009): The Diversity of Effects of EU Membership on Agriculture in New Member States. FAO Regional Office for Europe and Central Asia, Policy Studies on Rural Transition, No. 2009-4. Eurostat (2014): http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/themes. FAO (2014): http://faostat.fao.org/site/339/default.aspx. Gorton, M. – Hubbard, C. – Hubbard, L. (2009): The Folly of European Union Policy Transfer: Why the Common Agricultural Policy (CAP) Does Not Fit Central and Eastern Europe. Regional Studies. 43(10): 1305– 1317. pp. – Kapronczai, I. (2010): A magyar agrárgazdaság az adatok tükrében az EU csatlakozás után. Agrárgazdasági Tanulmányok, Agrárgazdasági Kutató Intézet Kiss, J. (2011): Some impacts of the EU accession on the new member states’ agriculture. Eastern Journal of European Studies. 2(2): 49–60. pp. Möllers, J., Buchenrieder, G. and Csaki, Cs. (eds.) (2011): Structural Change in Agriculture and Rural Livelihoods: Policy Implications for the New Member States of the European Union. IAMO Studies on the Agricultural and Food Sector in Central and Eastern Europe. Vol. 61., Halle (Saale), Germany Swinnen, J.F.M. – Vranken, L. (2010): Review of the Transitional Restrictions Maintained by New Member States on the Acquisition of Agricultural Real Estate. Centre for European Policy Studies. WITS (2014): http://wits.worldbank.org/ 1. melléklet: A felhasznált mutatók jellemzése Név Jelentés Növényi kibocsátás Növényi termékek

170

Mértékegység millió euró

Forrás Eurostat

kibocsátása Állati termékek Állati kibocsátás kibocsátása Összes mezőgazdasági Mezőgazdasági kibocsátás kibocsátás Összes mezőgazdasági Munkatermelékenység kibocsátás osztva a munkaerő nagyságával Összes mezőgazdasági Tőkeellátottság tőke osztva az összes mezőgazdasági területtel Gabonatermékek termelési mennyisége Gabonahozam osztva a gabonatermő területek nagyságával Az éves Farmjövedelem munkaerőegységre jutó reál farmjövedelem Összes agrárexport Agrárkereskedelmi egyenleg mínusz összes agrárimport A mezőgazdaság súlya a Mezőgazdaság súlya GDP-ben A biotermelésre átállt Organikus területek területek nagysága

millió euró

Eurostat

millió euró

Eurostat

ezer euró/ÉME

Eurostat

ezer euró/ha

Eurostat

tonna/ha

FAO

millió euró

Eurostat

millió USD

Világbank

GDP százaléka

Világbank

ezer ha

Eurostat

Forrás: Saját szerkesztés.

171

171