A TARTALOMBÓL: Bush: egy betegség tünete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 A konstruktív ellenzéki. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 A komcsik a pécsi Jobbik barátságát keresik . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Rákos áttétként épülhet be az SZDSZ más pártokba. . . . . . . . . . 5 „Nem tüntetek a Kádár rezsím tollnokaival” . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Csak nehogy visszagyûjjön a zOrbán!!! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 „Elképesztõ csapdahelyzet” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 „Elõbb-utóbb el kellene kezdeni kormányozni az országot”. . . . 11 Bóklászás a romok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 Nem lehet majd valakit génjei miatt kirúgni . . . . . . . . . . . . . . . 13 Legyünk mi is „kisemberek”? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 „Itt honfoglalás történik, amelyet náció nélküli, . . . . . . . . . . . . 16 a pénzvilághoz tartozó szervezetek hajtanak végre.”
RFID: a Nagy Testvértõl a tökéletes logisztikáig . . . . . . . . . . . . 18 Nemzetidegenek: a társadalom idõzített bombája . . . . . . . . . . . 20 Settenkedõ reklámok – piócamarketing az Olimpián . . . . . . . . 24 Sólyom-dosszié (III.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25 „Az utolsó szögeket verik a köztársaság koporsójába” . . . . . . . . 26 Irdatlan mennyiségû zsidó fekália önti el Gázát . . . . . . . . . . . . . 28 Számvetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29 Európa közepérõl Európába?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Volt-e rendszerváltás?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31 A Gój motorosok és a sajtószabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 A magyar modellnek vége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Gyurcsány beárazta az MSZP 2010-es vereségét . . . . . . . . . . . . 39
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Néha, ha körülnéz az ember, elbámul amiatt, hogy a dolgok mekkora sebességgel képesek tökéletesen tönkremenni. Amerika mára az ellentéte lett mindannak, ami lenni szándékozott. Mi vagyunk az erõszaknak a világ által valaha is ismert legnagyobb szállítói; a föld legnagyobb fegyverkereskedõi; a legfontosabb exportcikkeink a halál és a nyomorúság. Itt minden eladó, még az emberek kínpadra feszített lelke is – legalábbis azoké, akiknek még van. A mi imperialista vezérünk, egy rosszindulatú, kis ember, szemmel látható szociopatológikus tünetekkel, a legcsekélyebb együttérzésre is képtelen a küszködõ köznapi emberek iránt, mint általában mindazok, akik gazdagnak és elõjogokkal születtek. Az ember, aki az ujját az atomfegyverek elsütõ gombján tartja, elmebeteg; képtelen a könyörületre, amely ténynek rémülettel kéne eltöltenie a föld minden lakóját. Ezt nem rosszindulatból mondom, vagy hogy lealacsonyítsam az elnököt; ez egyszerûen egy olyan, közismert, számszerûsíthetõ jelenségeken alapuló ténynek a megállapítása, amit bármely pszichológiahallgató könnyûszerrel felismer. Az a tény, hogy egy ilyen félresikerült személy az elnökségig képes felemelkedni, a tõkés rendszer hatékonyságának a bizonyítéka. A kapitalizmusban a hatalom nem a néptõl ered, mint egy demokrácia esetében; nem is alulról áramlik fölfelé, hanem felülrõl lefelé lehet oda felvételt nyerni. A helyzet roppant egyszerû: A hivatalban lévõ férfiakat és nõket végtelenül gazdag emberek helyezik oda, hogy a gazdagok érdekeit képviseljék, hogy a számukra termeljenek pénzt. És pont ez az, amit õk tesznek. George W. Bush sok tekintetben tökéletesen megfelel ennek a feladatnak, csak meg kell értenünk, hogy – mint az uralkodó osztály ügynökének – miben is áll a tényleges munkája. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit a küldetése megkíván: érzéketlenség és közöny mások szüksége iránt, a lelkiismeret teljes hiánya, korlátolt szellemi képesség, az érvelõ és elemzõ képesség hiánya, a képtelenség a ballépései elismerésére, a kegyetlenségre való hajlam, beleértve a másoknak okozott fájdalom és szenvedés élvezetét, valamint a saját nemességének és mindenre jogosult voltának a hatalmasra dagadt érzete, amely onnan származik, hogy gazdagnak és elõjogokkal született. Emellett beteges hazudozó. Az elnök beteges nézõpontjából a hiba elismerése egyenértékû a gyengeség és határozatlanság kinyilvánításával, ami megmagyarázza, hogy miért képtelen az irányvonalának a módosítására, még akkor is, ha ez Amerika elpusztításával jár. Ezért nem érez semmi bûntudatot 2
amiatt, hogy férfiak és nõk további ezreit küldi Irakba ölni és meghalni. Látható, hogy az elnök agya károsult. Nem úgy mûködik, mint más, normális emberi lényeké. A nagyvállalati Amerika azért tette George W. Busht a Fehér Házba, hogy a végtelenségig háborúzzon, hogy oly mértékben vigye csõdbe a szövetségi kincstárat, hogy azt csak egy-két szociális program tudja túlélni, és valamennyi adódollárunk a hadiipari vállalakozások támogatására fog elmenni. Akik õt a hivatalba emelték, véget akarnak vetni a nép köztulajdonlásának és minden olyan kormányprogramnak, amelyekbõl nem a gazdagok húznak közvetlenül hasznot. Hadd világítsuk meg, hogy ez mivel jár együtt. Ha Bush és a mozgatói gyõznek az osztályharcban, minden olyan szociális intézményt, amely a középosztály és a szegények számára hasznos, beleértve a Social Security-t (Szociális Biztonság) is, privatizálni fognak, és profitért fognak mûködtetni. A nemzeti parkokat, a nemzeti erdõségeket, minden köztulajdonban lévõ földterületet privatizálni fognak, és olyan magánvállalkozók között fogják szétosztani, mint a Disney Corporation. A közoktatási rendszert, a köztulajdonban lévõ mûsorszóró hálózatokhoz hasonlóan profitot hozó vállalkozásokká teszik, hogy a nagyvállalatok érdekeit szolgálják. A gyerekeink
nevelése másodlagos szempont lesz az iskolákat kezelõ vállalkozások jövedelmezõsége mellett. Minden közszolgáltatást átadnak a magánszektornak, hogy a közpénzekbõl gazdagítsák a nagyvállalati Amerikát. Látjuk, hogy a háború vámszedõi hogyan fektették le a privatizáció alapjait Irakban. Dollármilliárdos lopott vagyonokat szivattyúznak ki onnan ugyanazok a vállalatok, amelyek a háború érdekében elõszobáztak. A háború pénz, a pénz pedig Amerikában olyan hatalom, amely irányítja a politikai folyamatokat. Ez egy ördögi kör, amely addig nem ér véget, amíg a nép fel nem ismeri, hogy mi is ez a valóságban, és föl nem kel ellene. Nyilvánvaló, hogy egyetlen lelkiismeretes és becsületes ember sem volna képes ilyen könnyedén elárulni az amerikai népet, amelynek a szolgálatára fölesküdött. Ez az oka, hogy George W. Bush a feladatra megfelelõ ember, akit a nagyvállalati lobbykörök befolyása alatt cselekvõ, megalkuvó kongresszus támogat. De az elnök és a kongresszusi bûntársai csak a tünetei egy mindent átható betegségnek, amely nagyon fájdalmasan sújtja a mi politikai rendszerünket – ez a kapitalizmus. Az osztályharcot sok fronton vívják egyidejûleg, a dohány pedig folyamatosan áramlik hozzájuk. Forrás: Justin Frank: Bush a Vizsgálóágyon: az Elnök Agyának a Belsejében)
jó ha figyelünk
– avagy Az új kirakatember megint elszólta magát – Nagyon nem megy mostanában ennek a Gabi gyereknek. Mióta õ az új kirakatember, az elnökválasztási botrány két fõszereplõjét leszámítva, a média széles nyilvánossága elõtt mást nemigen hallunk megszólalni. Sõt! Akad olyan „liberális” prominens is, akitõl az utána loholó riporternek meg kell kérdeznie, hogy „Kuncze úr, hallotta a kérdést?”. Hiába, no, így múlik el a világ dicsõsége. Under Pressure. Emlékeznek rá? Volt egy ilyen Queen szám. Freddy Mercury és David Bowie remekelt benne közösen. Szerény angol tudásom szerint valami olyasmit jelent, hogy „nyomás alatt”. De fellapozva a szótárat két másik jelentést is kidob, aszongya, hogy „kényszer” és „szorítás”. Mit mondjak, rendkívül találó. No, nem azért, hogy a saját glóriámat fényezzem, de az a kommunikációs folyamat azért rendkívül beszédes, amin ez a szeretve tisztelt Gábor gyerek keresztülment és keresztülmegy az utóbbi idõben. Emlékeznek még? Elõször volt az ominózus „elküldés melegebb éghajlatra” címû szerencsétlen el- vagy beszólás a média széles nyilvánossága elõtt. Ez a momentum egyúttal jelzésértékû is volt a tekintetben, hogy a kívülálló elõtt egy rövidke pillanatra fellebbent a „holló a hollónak adandó alkalommal bizony mégis csak kivájja a szemét, mégpedig rendkívül nagy élvezettel” címû, a haszonelven alapuló és kizárólag a profitmaximalizálást szem elõtt tartó sajátos neoliberális viselkedéskultúra. Ennek lényege rendkívül egyszerû. Azonnal döngöld bele a másikat a betonba, mihelyst alkalmad nyílik rá, és abból hasznod származik! Márpedig származik, hiszen az már önmagában pozitív szaldóval zárul, ha akár egyetlen potenciális vetélytársadat is – viszonylag csekély ráfordítással – el tudod takarítani a hatalom felé vezetõ rögös útból. Ilyen, viszonylag csekély erõfeszítés volt az 1ügyû ígérgetõ, Kóka Johhny részérõl az a kipillantás, amivel elégedett vigyor kíséretében nyugtázta a Hír Televízió kamerájának jelenlétét a kellõ pillanatban. Szólhatott volna ennek a szerencsétlennek, de nem szólt. Van ilyen. A végeredményt mindenki ismeri. De ha már lúd, legyen kövér! E helyütt is értekeztünk már arról, hogy tulajdonképpen kár is a drága idõt és energiát arra pazarolni, hogy most akkor egy újabb szerencsétlen freudi elszólásnak lehettünk szem- és fültanúi, vagy tényleg ez a hivatalos SZDSZ-es álláspont, miszerint Qrvaország, valamint annak összes lakója tényleg le van sajnálva, mégpedig a lehetõ legnagyobb ívben, egy, és csak egyetlen egy jó ha figyelünk
számít, mi a rossebb fog történni a Szabad Demokraták Szövetségével. És higgyük el, tényleg ez a legfontosabb, mert ezt nagyon õszintén mondta ez a Gábor gyerek. No, mármost egy ilyen õszinteségi rohamot követõen magam hajlok arra, hogy ez nem csupán a tisztelet és a kegyelet lerovása a hajdani nagyszerû bécsi lélekkurkász emléke elõtt, hanem ezek bizony tényleg, komolyan így gondolkodnak, ennek az önzõ kisszerûségnek a meggyõzõdéses hívei. Mit kérdeznek? Hogy ez összeegyeztethetetlen a felelõs politikusról, ne adj’ Isten az államférfirõl bennünk nagy naivan kialakult képrõl? Na és? – mondaná erre hatalmas méretû közönnyel vállát vonogatva Gáborunk névrokona, a Horn Gyufa magyar termék, hajdan szebb napokat látott névadója, az egykori vaskoronás kis-nagy ember. Mondjuk azért ennek a kijelentésnek a fényében, mármint, hogy az SZDSZ sorsa minden egyéb mást megelõz ebben a koalíciós partner fõ hallja kendje szerint qrvának, nyüvesnek, tetvesnek, meg a még jó ég tudja minek tartott kis országban, azért rávilágít még valamire. Ezen a ponton fel kell tennünk magunknak a kérdést, ez vajon mindig így volt szabad demokratámék köreiben? Gondolom mindannyian sejtjük, hogy a válasz, igenlõ. Tegnap este a Korrektúra adásában valamelyik zsurnaliszta – ha jól emlékszem tán éppen Bayer Zsoca – nagyon találóan, gyakorlatilag egy mondatban felvázolta ennek a hajdan szebb napokat látott, kifelé pártként prezentáló haszonelvû politikai és gazdasági tömörülésnek a pályaívét, mely valahogy így hangzott: Budapesttõl Drávapiskiig. Azért ez
is önmagáért beszél. Ez is jelzésértékû. Az egykori elitista, fõvárosi belvárosi párt végjátékában, az utolsókat rúgva a nép egyszerû gyermeke, a Magyarország legelmaradottabb térségébõl érkezõ ormánsági jöttment adja az utolsó pofont. Végül azért csak helyére kerülnek a dolgok, nem igaz? Úgy tûnik a roppant barbár hadak megékeztek, kezít csókolom! (Hiába, no, Isten nem bottal ver!) Ugyanakkor ezen a ponton azt a kérdést is fel kell tennünk magunknak, hogy ennyi hazudozás, ámítás, valamint a nemzet nyakán vérszívó dögként történõ élõsködés és pénzkiszivattyúzás immáron évtizedes múltra visszatekintõ keserû idõszaka után, vajon nem hazudtak-e nekünk már a pártjuk nevét illetõen is? Szabadok ezek az emberek? Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben meg nem. Mammon rabjai õk. A pénz és a hatalom utáni vágy megszállottjai, akárcsak – egyelõre még papíron – nagyobbik koalíciós partnerük, a posztkommunisták. Persze Önök most mondhatják azt, hogy de hát szabad madaramék kilépnek a koalícióból, ezzel lemondanak a hatalomról is. De mekkorát tévednek! Befészkelték õk már magukat jó elõre a gazdaság, a kultúra, de talán, ami a legfontosabb, a média kulcspozícióiba. Valamint frontális támadást indítottak a nagy pénzelosztó-helyek feletti diszponálás megszerzéséért. Bárhová nyúlunk, bárhová nézünk, õk ott vannak. Mozdulni sem lehet nélkülük! Már mindent széthordtak, szétloptak, minek maradnának tovább? Különben is, ami az egyszerû tévénézõhöz, újságolvasó3
hoz eljut, az csak a fecsegõ felszín, az igazán lényegi momentumokról továbbra is hallgat a mély. Azokról csak akkor szerezhetünk tudomást, amikor már évek, évtizedek teltek el, vagy az érintettek közül már nincs mindenki az élõk sorában, nehogy a teljes igazságot valaha is megtudhassák a kívülállók. Még véletlenül se fordulhasson elõ, hogy a történések összes változatát megismerhessük. De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig az SZDSZ nevéhez. Vajon demokraták ezek az emberek? Hát… A kérdés megválaszolását az Olvasóra bízom. Tudom, hogy elsõre ez látszik a legkönnyebb menekülési útvonalnak számomra, majd az Olvasó eltöpreng rajta, osztán jut, amire jut. De mégsem. Manapság ugyanis a különbözõ médiumok által annyira elhülyítettek az emberek, annyira megtévesztettek és manipuláltak, annyira különbözõ a toleranciaküszöb, sok esetben pedig annyira dívik a manipuláció általam legveszélyesebbnek tartott formája, az ún. tekintélyelvû manipuláció, hogy e kérdés megválaszolását a magam részérõl inkább a tisztelt Olvasóra bíznám. Szerintem egyébként nem azok. Nem demokraták, de még csak nem is liberálisok. Nem, mert a demokrácia és a liberalizmus náluk csak odáig terjed, amirõl õk aszongyák, hogy az. A párt nevében maximum a szövetség stimmel, de amint azt Horn nagy nyilvánosság – és a csalással megválasztott Kóka Johny – elõtt elkövetett balfaszkodásának köszönhetõen láthattuk, az sem a végletekig. De megyünk tovább! Ha mindezek után Önök most azt gondolják, hogy ennyi fiaskó már épp elég volt, tanult belõle ez a Gábor gyerek, különben is, süllyed a hajó, a patkányok kétségbeesetten menekülnek a fedélzetrõl, próbálnak valami kiutat találni, hogy ne kelljen a nagy hideg semmibe ugrani, mert az a biztos halál (lásd: felügyelõ-bizottsági elnökséget vállalok a jól fizetõ lakópark építõ bizniszben), nos, hát akkor nagyon tévednek, újdonsült kirakatemberünk megint elszólta magát. No, ez nem olyan eget rengetõ és botrányos, mint az elõbbiekben tárgyalt két eset, de errõl is elmondható, hogy önmagáért beszél és jelzésértékû. Igaz, nem biztos, hogy mindenki veszi ezt a jelzést.
Az egyik reggeli beszélgetõs mûsorban Horn Gábor arról beszélt, hogy senki sem vállalt eddig konstruktív ellenzéki szerepet Magyarországon. Nem tehetek róla, Hölgyeim és Uraim, de megint a kétségek gyötörnek e mondat hallatán. Mert mirõl is van szó? Az elsõ, ami rögtön az eszembe jutott, hogy õk sem! Emlékszünk még ugye? Kicsikét régen volt, de bizony 1998 és 2002 között az SZDSZ a szegfûmintás utódpárttal együtt ellenzékben volt. Tehát Horn kijelentése szerint õk sem konstruktívként ellenzékként tengették akkoriban munkás hétköznapjaikat. No, mármost ha akkor nem így tették, most ugyan miért tennék másként? Azért, mert most nem a narancsos párt dirigál? Ha meg mindenre szemrebbenés nélkül azonnal áldásukat adják, ebbõl már kaphattunk némi ízelítõt, akkor meg mitõl ellenzékiek? Tudják, érdekes ez az egész. Erre a „kisebbségi kormányzás” nevû projektre emlékeztet. Nézzék meg a nyilatkozó szocialistákat. Jó, persze, a hatalmat semmiképpen sem akarják kiadni a kezükbõl egy pillanatra sem, mer’ akkó’ azonnal visszagyün a zOrbán, és akkó’ vége mindennek! De van itt még valami, ami mellett megint nem mehetünk el szó nélkül! Az eddig nyilatkozók közül szinte mindenki arról beszélt, hogy hát milyen frankón fog mûködni a kisebbségi kormányzás. Meg, hogy – és ez aztán a legnagyszerûbb, és egyben persze a legostobább hivatkozási alap –, számos példa akad a kisebbségi kormányzásra. HOL?????? Európában, meg a világ más részein! De nem itt! Soha, senki nem próbálkozott még kisebbségi kormányzással, mióta meg volt a módszerváltás. Senkinek nincs benne gyakorlata. Arról nem is beszélve, hogy eddig a „szent” stabilitás oltárán lepaktumozott politikai osztályunk gyakorlatilag fel- és beáldozott mindent és mindenkit, még a központi népsanyargatást is felvállalva, mondjuk a Bokros-csomag idején. Ha a kisebbségi kormányzásnál tartani lehet valamitõl, hát pont attól, hogy nem valami stabil. Hazudnak ebben is? A kamerák felé megy a magabiztos-
ság, mintha évtizedes, mit évtizedes, évszázados gyakorlatuk lenne a kisebbségi kormányzásnak hívott valamiben, közben még egyikõjük sem csinálta, soha a büdös életben! Vegyük már észre, hogy itt ismét a bolondját járatják velünk. Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, a politikai osztályon kívül már mindenki az elõrehozott választások után áhítozik. A magam részérõl egyébként nem is igazán értem, miért nem mennek bele a kormánypártok az össznépi voksolás újbóli kiírásába. Nagy változás nem történne úgyse. Tökig legatyásították az országot, kínlódhat jó darabig a Fidesz, amíg valami látható jelét produkálja a javulásnak. Hogy ebbéli tevékenysége közepette mennyit veszít majd a népszerûségébõl az egykori kollégiumi szobatársakból verbuválódott konglomerátum, azt ma még nem tudhatjuk. Én már csak azért sem aggódnék a MASZOP helyében, mert a ma legnagyobb ellenzéki pártként funkcionáló ellenlábas szekértábor is zokszó nélkül igazodott a központi zsinórmértékhez, azaz áldását adta a Francisco részérõl biankóban (azaz látatlanban!!!) aláfirkantott Lisszaboni Szerzõdésre. Ezzel Magyarország, gyakorlatilag minden mérvadó kérdésben lemondott szuverenitásáról, úgyis mondhatnánk, megszûntünk létezni. Ledegradálódtunk a nagyságos és fényességes Európai Porta egyik tartományává. Úgy tûnik, ez a nép elfelejtett szabadon élni. Talán ma már nem is akar. Az évszázadok alatt megszokta, hogy felülrõl valaki mindig megmondja neki mit, s hogyan. És valóban, a sors a legironikusabb, hiszen egy olyan gazdasági és politikai tömörülés vallja magát már nevében is szabadnak és demokratának – a másik pernahajder meg szociálisan érzékenynek –, mely egy egész nemzetet tart (szellemi) rabságban és elnyomásban. Most meg egy ezek közül a „demokraták” közül gyõzköd bennünket arról, hogy hát eddig még senki nem próbálkozott ezzel a konstruktív ellenzékiségnek nevezett dologgal, na de majd most! Na, de majd õk! Eszembe jut a régi sláger egy sora: „Jöjj, hazudj valami elfogadhatót!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Herczog Edit, a titkos lobbista – Az Európai Parlamentben (EP) mûködõ titkos multinacionális irodára derült fény címmel adott ki közleményt tegnap délután Jens-Peter Bonde európai parlamenti képviselõ hivatala. A jelentés szerint több vezetõ multinacionális vállalat lobbiirodát mûködtetett az Európai Parlamentben, a parlament telefonszámával és címével. A titkos lobbista tevékenység irányításában EP-tagok vettek részt. Frakcióvezetõjük semmit nem tudott tevékenységükrõl. A parlamenti tagokat személyesen választották ki, hogy üzleti érdekeket szolgáljanak Alejo Vidal-Quadras Roca spanyol képviselõ irányításával. A listán megadott egyetlen magyar képviselõ a szocialista Herczog Edit, az MSZP országos választmányának tagja. Több cég vett részt a rejtett iroda tevékenységében, egyebek között a Gaz de France, az Unilever, a Telefónica, a BAT, a Thalys, az Ericsson és a Microsoft. A „vállalkozást” az Európai Parlament volt elnöke, Pat Cox hozta létre. Cox jelenleg üzleti tanácsadó, és aktívan kampányol azért, hogy az írek igennel voksoljanak a június 12-i népszavazáson a lisszaboni szerzõdésnek nevezett uniós alkotmányra. A botrányt az elnökök konferenciáján robbantották ki Strasbourgban, ahol e héten ülésezett az EP. Monica Frassoni, a zöldek frakcióvezetõje tájékoztatta kollégáit, akik úgy döntöttek, hogy a kvesztorok kollégiumát kérjék fel a lobbitevékenység megszüntetésére. Lovas István (Brüsszel)
4
jó ha figyelünk
Tisztelt Baloldali Front-KISZ Baranya megyei szervezete! Április 19 – én Önök az alábbi levéllel fordultak hozzánk: “Tisztelt Jobbik Pécs! Mi, a Baloldali Front-KISZ Baranya megyei szervezete üdvözöljük Önöket! Talán furcsa, hogy szeretnénk felvenni Önökkel a
– Itt az elutasítás! – kapcsolatot, de lássuk be mindketten az ellenzéket képviseljük most, és mindkettõnk a kormány bukását akarja. Épp ezért úgy gondoljuk, hogy a történelmi dolgokat, nem feledve, de nem is erre építkezve felvehetnénk egy értelmes, em-
Tisztelt Baloldali Front! Engedjenek meg pár apró észrevételt a levelükkel kapcsolatban. Önök azt írják, hogy mindkettõnk az ellenzéket képviseli. Ezzel szemben mi egy jobboldali, nemzeti radikális alternatívát nyújtunk az embereknek, míg Önök egy olyan ideológiai áramlatot képviselnek, ami egy demokratikus államberendezkedésben – vagy annak látszani próbáló színházi darabban – nem engedheti meg magának az “ellenzék” titulus használatát. Önök nem ellenzék. Önök egy 100 millió ember haláláért felelõs eszme új, fiatal manifesztációi. Egy olyan terror – rendszer “hívei”, ami jelenleg is a függetlenségükért küzdõ tibetieket gyilkolja halomra, vagy éhezteti, nyomorítja meg saját állampolgárait kicsit még keletebbre. Arra kérnek minket, hogy ne a történelmi “dolgokra” építkezzünk? Magának a mondatnak kohézióját sem értem. Felejtsük el a “dicsõséges felszabadítást”, melyet Önök olyannyira ünnepelnek? Hogy a szovjet lángszórókkal égette el a sebesülteket a kórházakban? Felejtsük ‘56 szent szellemiségét, a szabadság iránti olthatatlan legelemibb vágyat? Felejtsük el a kommunizmus áldozatainak
beri kapcsolatot pártjaink között, vetélytársak vagyunk azt elismerjük, de ne legyünk ellenségek, mert az ellenség ott ül a Parlamentben. Mi is, Önök is máshogy képzelik el a magyar ember boldogulásának útját, és ez a fõ: a nemzet boldogulása. Szívélyes üdvözlettel: Baranya Baloldali Frontja!”
örök, vérrel írt nevét a történelem hatalmas kék egén, s töröljük le pusztán azért, mert Önök szerint közös ellenségünk a Parlamentet bitorolja? Felejtsük el a világ számos pontján elkövetett borzalmakat? És nem utolsósorban felejtsem el családom, nagyszüleim szenvedéseit? Hát nem, kedves ellenségeim. Nem, nem, soha! Azt kérik tehát, hogy ne legyünk ellenségek? Megnéztem a honlapjukat, s láttam fiatal arcukat. Javaslom tehát, hogy olvassanak, mûvelõdjenek, de nem egy hibbant idióta (ún. Lenin, de lehetne még sorolni) végtelen butaságainak csecsén lógjanak kábultan, majd kiáltsanak “világforradalmat” és “munkásosztály felszabadítását”, hogy ezeknek a nevében újból tüzet nyithassanak saját nemzettestvéreikre. Önök, hogy írhatnak olyat, hogy a nemzet boldogulása? Elõdeik egy a szovjet tömbbe integrált, függetlenségét elvesztett, történelmét átírt, megalázott népet teremtettek. Mi ez, ha nem árulás? Az árulók pedig ellenségeink, most és mindörökre. Üdvözlettel: NÉMETH ZSOLT, a Jobbik Magyarországért Mozgalom – Párt pécsi elnöke, Baranya megyei szervezõje
A Fidesznek koherens nemzetstratégiát kell alkotnia Az SZDSZ bukása és pusztulása a magyar társadalom jövõje szempontjából döntõ jelentõségû és pozitív fejlemény – jelentette ki Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. A közgazdászprofesszor úgy véli: attól, hogy az SZDSZ-t visszavonja a globális hatalom, és a népszavazással az emberek nemet mondtak a törpepártra, képesek lehetnek arra, hogy mint rákos sejtek, áttéteket képezzenek más pártokban. Orbán Viktorra vár az a feladat, hogy egy átfogó nemzetstratégia mentén kísérletet tegyen arra, hogy a magyar társadalom visszaforduljon a végzetes lepusztulási lejtõn. Interjúnk. – Ön korábban arról beszélt: ha a március 9-i népszavazásnak elsöprõ sikere lesz – amelynek egyébként tanúi is lehettünk – akkor az lehetõséget ad arra, hogy egy teljes rendszerkorrekció induljon meg. Nem következett be az a gyurcsányi jóslat sem, hogy 9-e után 10-e következik: alig másfél hónap alatt különbözõ áttételeken keresztül, ám úgy tûnik, a Gyurcsány-kormány megbukott attól függetlenül is, hogy nem eresztik a gyeplõt és kisebbségi kormányzással próbálják elnavigálni az országot. Mi húzódik meg az elmúlt idõszak mélyében? – Mindenki láthatta már a népszavazás elõtt is – ha a már ismert eredmény alakul ki –, vagyis a maximális becslésekhez közeli vagy még azt is túlszárnyaló részvétel és azon belül elsöprõ a többsége az igeneknek, az azt jelenti majd: nemcsak egyszerûen a kormány bukik meg, hanem ezzel együtt a rendszer is. Sõt bizonyos értelemben jó ha figyelünk
nem csak a rendszerváltás rendszere, hanem az egész elmúlt hatvanéves szisztéma is. Ennek az elsõ része önmagát szocializmusnak nevezte, a második pedig magát kapitalizmusként definiálja, ám tulajdonképpen mindkettõ a globális kapitalizmus eszköze volt a tradicionális paraszti társadalmak megsemmisítésére, majd a globalitásnak megfelelõ konzumidiótává, vagyis engedelmes munka- és fogyasztóerõ-állatok gigantikus csordáivá történõ átalakítására. A jelenlegi bukást legalább három történelmi rétegben kell tehát szemlélnünk. Az elsõ, a leginkább látható szintje a bukásnak lényegében viszonylag rövid idõ alatt megtörtént. – Ennek végkifejlete a koalíciós szakítás. – Igen, a bukás elsõ fázisa lezajlott. Azt kell eldönteni, valójában minek is lássuk mindezt. Elindult egy bomlási folyamat, amely még csak az elsõ rétegénél tart, mert formálisan maga a kormány sem szûnt még meg. Ez lenne az elsõ állomás, majd a rendszerváltás rendszere és az elmúlt hatvan év korrekciója követezhetne. A kormány szétbomlása már megindult. A kérdés az, hogy valójában mi történik ebben a bomlási folyamatban. Az MSZP mindig is egy bonyolult politikai holding volt, amelyben legalább egy tucatnyi politikai párt van. Ám a kezdetektõl fogva a „belsõ” SZDSZ volt a meghatározó, fõleg, amióta Gyurcsány miniszterelnök, majd pártelnök lett. Az SZDSZ-es hálózat uralma a döntõ fontosságú ebben az „összefogásban”. Tehát ebben a szétválásban azt ismerték fel: ha 5
formálisan is együtt maradnak, vagyis látványosan érzékelhetõ kettõjük koalíciója, (tehát a külsõ SZDSZ és az MSZP-ben lévõ belsõ SZDSZ összefogása) akkor ez negatív szinergiát okoz. Ha együtt maradnak, akkor biztos: együttesen kisebb lesz, kisebb marad, sõt folyamatosan csökken a kimeneti teljesítmény, mintha különválnának. Ha külön mennek, ahogy ez meg is történt, nagyobb lesz a retorikai szabadság. Mindkét fél több lehetõséget kap arra, hogy visszaszívja azokat a szimpatizánsokat, akiket éppen emiatt az „intim liaison” miatt veszített el. Az SZDSZ esetében azok a támogatók jöhetnek vissza, akik elsõsorban azt rótták fel, hogy egy utódpárttal állt össze a liberális párt. Az MSZP esetében azokat a szavazókat lehet visszacsábítani, akik amiatt fordítottak hátat a pártnak, mert az MSZP valójában egy totálisan „eszdéeszesített” konstrukcióvá vált, ahol a szociális törekvéseknek az írmagja sem maradt, emellett egyértelmûen a kollaboráns, globalista, behódoló stratégia valósult meg. A retorika akciószabadsága növekedett, ám a tényleges mozgástér nem változhat. – Mennyire jelentõs ez a bomlási folyamat? – Ez a társadalom, a magyar nemzet hosszú távú jövõje szempontjából nagyon helyes és pozitív folyamat – végbe kell mennie a kormánykoalíció felbomlásának, majd a kormány, illetve a rendszer megszûntének is. – Mi a szerepe itt a törpepártnak, az SZDSZ-nek? – Fontos hozzátenni mindehhez, hogy az SZDSZ valójában egy sajátos politikai alakzat, és mint ilyen, rendszeridegen a magyar politikában. Valójában ahhoz lehetne õket hasonlítani, ami 1945-58 között állt fenn Magyarországon, nevezetesen: minden fontosabb állami vezetõ mellett ott dolgozott egy szovjet tiszt. Magyarán, a birodalmi, katonai erõszak szervezetileg és intézményesen is képviseltette magát a magyar államigazgatásban. Ám 1958-ban a szovjet birodalom visszarendelte a tiszteket. Az, hogy Magyarországon létezhet SZDSZ nevû párt 20 éve, azt jelzi, hogy mi most még a rákosista-sztálinista szakaszában vagyunk a rendszerváltásnak. Tehát nem sikerült elérni azt, hogy a birodalmi erõszak közvetlen részvétele eltûnjön az egész magyar politikai erõtérbõl. Ha az SZDSZ mint párt megbukik, kiesik a parlamentbõl, és nagy valószínûséggel ezt követõen felbomlik, illetve eltûnik a magyar politikai rendszerbõl, az azt jelentené, hogy a birodalom visszavonja közvetlen katonai ellenõrként mûködtetett kollaboránsait. – Az SZDSZ neve, illetve a politikai süllyesztõ fogalma már sokak fejében összekapcsolódott. – Igen, valóban. Én azt hiszem, a magyar társadalom többsége számára egyértelmû, hogy a népszavazás elsõsorban az SZDSZ-rõl való szavazás volt. Itt az emberek elsöprõ többsége azt utasította el, amit az SZDSZ képvisel, illetve amit egy MSZP nevû nagypolitikai holdingban, mint „gazdaszervezetben” élõsdi hatalomként felépített. A társadalom a külsõ SZDSZ-re, az MSZP-ben rejtve dolgozó SZDSZ-re, és ezek nagykoalíciójára mondott elsöprõ módon nemet. Újra le kell szögezni: az SZDSZ eleve egy rendszeridegen elem, és a magyar társadalom, amikor az elmúlt 20 év során 25 százalékról egy százalékra vitte le a párt tetszési indexét, jelzi, hogy a közösség, ha késõn is, de felismeri, milyen pusztító erõt képvisel ez a csoportosulás. Bukása és pusztulása a magyar társadalom jövõje szempontjából döntõ jelentõségû és pozitív fejlemény. Vannak azonban aggaszó jelek is, erre jó példával szolgál az elmúlt heti demonstratív rendezvény, ahol az elmúlt 20 év volt jegybankelnökei vettek részt. Errõl a konferenciáról a tudósítások általában ujjongva számoltak be: létrejött a bankárok nagykoalíciója, hiszen két baloldali, illetve két jobboldali orientációjú volt bankelnök tökéletesen egyetértett az alapvetõ stratégiai kérdésekben a magyar gazdasággal kapcsolatban. Elsõ hallásra akár pozitív fejlemény is lehetne, hogy a szétvert – kvázi polgárháborús állapotok között lévõ – magyar társadalomban, a nagy frontvonalak között közeledés, egyetértés van. Veszélyes azonban azt gondolni, hogy ez a fejlemény a politikailag pozitív események közé tartozik. Valóban 6
úgy tûnik fel, hogy létrejön egy nagykoalíció, ez azonban komoly fenyegetést jelentene a magyar társadalom számára. – Hát nincs olyan kritikus helyzetben a magyar gazdaság a maga egy-két százalékos „dübörgésével”, társadalmilag rossz közérzetével, amely indokolttá tenné az összefogást? – Ez lélektanilag nagyon jól hangzik, csakhogy van egy probléma. Az SZDSZ ugyan elpusztul – mert a magyar társadalom egyértelmûen nemet mondott a birodalmi szimbolikus erõszak eme közvetlen megnyilvánulására – azonban ebben az esetben egy olyan eseménysornak lehetünk a tanúi, amikor az elsõdleges rákos burjánzási gócot sikerül eltávolítani, azonban ennél egy sokkal veszélyesebb folyamat indul el: áttétek keletkeznek a társadalmi-gazdasági szervezõdés más életfontosságú pontjain. – Ennek az áttétnek ismerete adhatja Horn Gábornak azt a fajta magabiztosságot, amely mentén kijelentheti, az SZDSZ-nek az a történelmi feladata, hogy megakadályozza a Fidesz kétharmados kormányra kerülését? – Semmi kétség afelõl, az SZDSZ-nek mindig is az volt a történelmi feladata, hogy – mivel nekik nem sikerült a legerõsebb párttá válniuk – a ’90-es évek eleje óta mindent igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy a mindenkori potenciális vagy ténylegesen kormányzó pártokban, mint „áttéteket”, felépítsék a saját hálózatukat. Egyébként aligha véletlen, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége elõször a Szabad Kezdeményezések Hálózata névvel alakult meg. Õk maguk is használták ezt a kifejezést, amely tulajdonképpen a rákos áttétek képzõdésének egyik leírási formája. A hálózatkutatás, mint roppant divatos rendszerelméleti paradigma, fõként a rák, a nagy járványos betegségek, illetve a terrorizmus terjedési mechanizmusaival foglalkozik. E rendkívül sötét és pusztító folyamatok terjedésének vizsgálatában és az azok ellen való küzdelemben alakul ki a rendszerelméletnek ez az új ága. A hálózat fogalmának, amelyet annak idején büszkén használt a mai SZDSZ, meglehetõsen vészterhes jelentése van tehát. Bizonyos értelemben az áttéteken át büszkén terjedõ rákos sejtek is „szabad kezdeményezések hálózataként” ünnepelik magukat a megtámadott szervezetben. – Miért szabadok? – Mert „megszabadították” magukat a szervezet általános egyensúlyfenntartó szabályaitól: kivonták magukat a regulációs rendszer fennhatósága alól. – Rájuk akkor nem érvényes a fennálló érték- és normarendszer? jó ha figyelünk
– Szerintük nem, sõt tökéletesen kivonták magukat azon normák alól, amelyeket azért tart fenn a szervezet, hogy a saját egyensúlyát, életét, létezését megõrizze. Mondhatjuk: életellenesek. Brutálisan, cinikusan és röhögve levetik magukról, és érvénytelennek tekintik magukra azokat az alapvetõ szabályokat, amelyek nélkül nem létezik a harmónia, az egyensúly – végül is maga az élet. – Visszatérve az MNB-elnökök találkozójához… – Azért tartom vészjósló eseménynek, mert ebben az esetben egy pusztító jellegû összefogásról van szó egy hamis narratíva keretében. Azzal kell szembesülnünk, hogy miközben két éve zajlik az „egyensúly és reform” nevében elkezdett folyamat, ez abból a hazug feltételezésbõl indult ki, hogy a kialakult horribilis deficit azért jött létre, mert az állam sokat költ. Hazugság és deficit kapcsolódik össze az elmúlt két év során a magyar közbeszédben. Az az állítás vált teljesen uralkodóvá az úgynevezett jobb- és baloldalon is, amely elfogadja azt a végtelenül veszélyes és hamis szemléletet, amely szerint, ha nagy deficit alakult ki, akkor ennek egyértelmû oka az, hogy túlságosan sok a kiadás. Vagyis a magyar társadalom pazarol, túlfogyaszt, illetve hedonizál. Az állam és annak polgárai túlfogyasztanak. – Ehhez képest azt látni, hogy mind az állam, mind a társadalom széles rétegei rendkívüli módon le vannak gatyásodva. – Így van. Amikor deficit áll elõ, akkor ennek logikailag is két oka lehet. Egyik kétségtelenül az, hogy sok a kiadás. Ám legalább ilyen logikus annak a feltételezése is, hogy kevés a bevétel. Ami a legjobban jelzi a hamis értelmezési tematika meglétét – mert itt mûködik egy értelmezõ hatalom is – az, hogy csak és kizárólag az egyik részét hajlandóak figyelembe venni a deficit kérdésének. Nem fogadják el, és nem is válhatott a diskurzus tárgyává, hogy amikor deficitrõl beszélünk, annak logikailag két oka lehet. Ez a hamis érzelmezési keret csak azt a részt veszi górcsõ alá, amelybõl annak kell kiderülnie, hogy sok a kiadás. – Ha ez a hamis értelmezési környezet fennáll, miképpen lehetne megváltoztatni? – Elõször is azt kell rögzíteni, hogy logikailag teljesen egyenértékû a két változat és rögtön gyanakodnunk kell amiatt, hogy kizárólag az elsõ változat uralja a közbeszédet. Teljesen eltérõ társasalomfilozófia kapcsolódik a két szemlélethez. Matematikailag, ha deficitem van, az legalább olyan valószínûséggel eredhet abból, hogy sok a kiadás, mint hogy kevés a bevétel. Azért van mégis filozófiai mélységû különbség a kétféle szemlélet között, mert ha arról beszélünk, hogy sok a kiadás, akkor ebbõl eléggé egyértelmûen következik, hogy a kiadásokat le kell faragni. Csakhogy az állami kiadásoknak a döntõ többsége a vesztesek, a hátrányosabb helyzetûek támogatására van – vajon mi másért létezne állami újraelosztás, ha nem azért, hogy a kiadások jelentõs része azokat a társadalmi csoportokat támogassa, amelyek javarészt önhibájukon kívül képtelenek az elemi szintû civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy javainak megszerzésére. A társadalom egészséges életösztönétõl hajtva igyekszik az állami újraelosztás segítségével megtámogatni a vesztes és többségben lévõ társadalmi csoportokat. Ha csökkentem a deficitet a kiadások magas szintjére hivatkozva, akkor ez azt jelenti, hogy radikálisan rontom az egyébként is vesztes társadalmi csoportok általános társadalmi, gazdasági pozícióit. Ebbõl következik: ha csökkentem a kiadásokat, ezzel lehetõséget teremtek a bevételek csökkentésére is. Itt lép be a radikális adócsökkentés igénye is. Ez a másik oldalon lerontja a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok, a vesztes többség pozíciója kiegyenlítõdésének lehetõségét azzal, hogy csökkenti a kiadásokat, illetve azzal a felkiáltással, hogy maradjon több pénz az embereknél, csökkenti a bevételeket. Ám könnyû belátni: mindenféle adócsökkentés egyértelmûen a leggazdagabbaknak, a legjobb pozícióban lévõknek a helyzetét könnyíti. A legerõsebb gazdasági-társadalmi csoportoknak kedvez, hiszen õk fizetik a nagyobb adót. Csökkentik az állam terjedelmét, aminek következtében a nemzetállam azon funkciója, hogy a lokalitásokat igyekszik megvédeni – hiszen mi más lehetne a feladata – a globális gazdaság hatalmi folyamataitól, ez sokszor csorbul, és egyre csökken. jó ha figyelünk
Az egyik alapvetõ cél, hogy gyengítsék a nemzetállamot, másrészt, pedig lezajlik egy hatalmas újraelosztás is. Mert azoknak a jövedelempozíciója romlik, akik a leginkább rászorulók lennének, az adócsökkentéssel meg javul azok helyzete, akik egyébként is a lehetõ legjobb pozícióban vannak. Könnyû belátni: egy latin-amerikai jövedelemegyenlõtlenségekkel sújtott társadalomban, mint amilyen a magyar, a kiadáscsökkentés a leginkább rászoruló társadalmi kétharmad lehetõségeit csökkenti. Az ezzel párhuzamosan megnyíló bevételcsökkentés pedig a leggazdagabbak pozícióját javítja. Ha azonban megfordítjuk a logikát, és azt mondjuk, hogy nem a kiadás sok, hanem a bevétel kevés, igen érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. A magyar gazdaság döntõ többségét hozzávetõlegesen két tucat multinacionális vállalat ellenõrzi. Ezek a magyar foglalkoztatottak 12 százalékát alkalmazzák, az összes bérnek a 15 százalékát fizetik ki – tény, hogy ebben a szegmensben némileg magasabbak a bérek az átlagosnál – és befizetik az összes adónak körülbelül a 38 százalékát. Közben pedig, az adózás utáni profit 92 százaléka az övék! Ezek a döbbenetes arányok jelzik, hogy kik is azok, akik miatt „bevételhiányos” (és nem „kiadástöbbletes”) állapot alakult ki. A deficit, a hazugság, tehát a válság legmélyebb oka valójában az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenõrzik, 92 százalékos profit mellett mindössze 38 százalékkal járulnak hozzá a bevételekhez, a közteherviseléshez. – Kifejezetten a baloldali kormányok regnálása idején megindult egy nagyon erõs államtalanítási folyamat. Ha ez tovább fokozódik, az hová vezethet egy olyan társadalom esetében, amelynek egyre magasabb élelmiszer-, és energiaárakkal kell szembesülnie, amelyiknek a kutatások szerint egyre rosszabb az egészsége, népesedési folyamatai, emellett rendkívüli módon reménytelennek, értékvesztettnek vallja magát? – Mindannyian láthatjuk, ez hová vezethet. Rázárulni látszik a magyar társadalomra egy végzetes harapófogó, amelynek az a lényege, hogy a munkaerõ ára, vagyis a bér reálértéke a 30-40 évvel ezelõtti szinten rögzül, miközben a munkaerõ újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont a globális piaci szintre emelkedik (a kifosztás stációit lásd korábbi írásunkban – a szerk.). – Holott a társadalom nagy része csak a munkaerejét tudja áruba bocsátani. – Igen, a munkaerõ árát véglegesen rögzítették a 1960-70-es évek szintjén, miközben a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nagy multinacionális vállalatok számára való teljes szabad hozzáférés nyomán a munkaerõ újratermeléséhez szükséges áruk és szolgáltatások árát természetesen a globális piaci szintre vitték fel. Ezért lehetséges az, hogy Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20 százalékkal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, holott ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint nálunk. Amikor egy társadalommal nagyon hosszú idõn keresztül nagyon rossz dolgok történnek, akkor ez egy idõ után súlyos és maradandó károsodást okoz. Minden emberi közösségnek hármas jelszava a népesség, egészség, békesség. A „békesség” a lelki egyensúly azon mentális, morális, spirituális javak újratermelésének az egyensúlya, amelyek az elemi szintû együttélést, együttmûködést, szolidaritást biztosítják. Ezek nélkül nem létezik egészségesen mûködõ közösség. Ez a talapzata mindennek, ez azonban a magyar társadalomban a történelmi elõzmények nyomán már a ’60-70-es években is végzetesen megroppant. Ennek a lelki békének tragikus állapota tükrözõdik a másik két folyamatban is: az egészség-, illetve a népességvagyonnal való gazdálkodásban is. Mindkettõben Európa legrosszabb helyzetben lévõ társadalma vagyunk. Olyan lepusztulási lejtõn haladunk, hogy ha nem történik lényegi változás, akkor az egy évtizeden belül végezetes következményekkel járhat. – A jelenlegi helyzetben a Fidesznek mik lennének a legfontosabb feladatai? – Amivel legelõször szembesülni kell: a magyar társadalom rendkívül súlyos helyzetben van. Ez a súlyos újratermelési válság döntõen nem gazdasági jellegû. Noha nagy a nyomás afelé, hogy a bajokat gaz7
dasági-pénzügyi problémaként kezeljük, itt alapvetõen társadalomújratermelési válságról van szó. Sokkal súlyosabb a dolognak az a kevésbé látható része, ami a szétvert lelkiállapot, a népesedés és az egészségvagyonunk helyzetét jelzi. A Fidesznek a stratégiáját nem négy évre, hanem sokkal hosszabb idõre kellene felépítenie. Egy olyan koherens nemzetstratégiát kell megfogalmazni, amelyhez lehet 80 százalékos támogatottságot szerezni. Ki is derült a népszavazás alkalmával, hogy ez lehetséges. Lehet hatalmas támogatást szerezni nagy stratégiai célok mellé, ha értelmesen elmagyarázzuk az embereknek, hogy mi történik és mit kellene tenni – igaz, legalább 15-20 év kellene ahhoz, hogy megforduljanak a kedvezõtlen folyamatok. Ahhoz, hogy helyreálljon a megroggyant lelkiállapot, újra legyen bizakodás, szolidaritás. Erre építve, pedig nagy áldozatokkal képesek legyünk egy családbarát fordulattal visszafordulni a végzetes népesedési lejtõrõl. És eközben kevésbé önpusztító életmóddal helyreállíthatnánk a szétzilált egészségvagyonunkat is. – Van a Fidesznek ereje ahhoz, hogy ezt a minden bizonnyal gigantikus feladatot véghezvigye, közösen a társadalommal? – A polgári kormány négy éve eléggé egyértelmûen jelezte, hogy Orbán Viktor felismerte ezeket az összefüggéseket, és ha akkor nem szakad meg ez a folyamat, készen is áll ennek a feladatnak az elvégzésére. Az az idõszak arra volt jó, hogy összeérjenek azok a szervezeti, intézményi változások – létrejött például egy népesedési kormánybizottság is – amelyek nyomán ez a 15-20 éves program felépülhetett volna. Sajnos ez a folyamat 2002-ben tragikusan megszakadt. Ma lényegesen rosszabb feltételekkel kellene ezeket az életmentõ mechanizmusokat beindítani. Ehhez párosul a közbe-
széd roncsoltsága is: ma még nehezebb és bonyolultabb e problémákat elmagyarázni. Roppant nehéz feladat ez, és ennek a Fideszen belül is megvannak az ellenzõi. Teljesen logikus, hogy a globális hatalom mindent megtesz annak érdekében, ha az SZDSZ szétroncsolódik, akkor a hatalom rejtett szerkezetekben igyekszik felépíteni a kormányzó párokban a rendszeridegen szisztémákat. A már említett konferencián elhangzott, hogy „akkor a szakértõk elmondták, mi a feladat, most már a politikusokon a sor”. Ez egy elég egyértelmû üzenet volt. Itt nem „politikusokról” van szó, hanem Orbán Viktorról. Ez a vészjósló üzenet egyértelmûen Orbánnak szólt, és eszerint úgysem lesz más lehetõsége, bármilyen többséggel is alakít kormányt, minthogy a globális hatalomnak a konferencián elhangzott „parancsait” teljesítse. – Orbán Viktor ellen tud állni ennek a nyomásnak? – Nagyon bízom benne, hogy igen. A polgári kormányzás négy éve és az azóta eltelt idõszak igen súlyos, mély és intenzív tanulási folyamat volt Orbán Viktor számára. Azt gondolom, hogy sokkal világosabban látja ma már, hogy mi a valós helyzet és rendelkezik azokkal a képességekkel, tudásokkal, illetve azzal az elszántsággal is, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen nemzetstratégiát kialakítson és képviseljen. Az tény, hogy rendkívüli nehézségekkel kell szembenéznie. Arra számítok, hogy a politikai konfliktusok intenzitása aligha csökken majd attól, hogy a Fidesz kétharmados többséggel kormányra kerül, és neki kezdhet a nemzetstratégiája megvalósításához. Forrás: Lippai Roland – MNO
Kornis nyílt levele Andrassew Ivánnak Demonstrációt szerveznek a Gój Motorosok a Népszava szerkesztõsége elé, a lap egyik munkatársa, Andrassew Ivánnak a Hócipõ szatirikus lapban megjelent humoreszkje miatt. Több antifasiszta szervezet ellentüntetést szervez. Kornis Mihály író ezzel kapcsolatban egy nyílt levelet küldött el lapunknak, melyet az alábbiakban szó szerint közlünk. Köszönöm Andrassew Ivánnak neked, csak távolról ismert, mégis közeli barátom, amit értem s mindazok védelmében teszel, akiket aljas támadás ér. Néhány hete higgadtan szembesítetted B.Zs. urat ellenem folytatott több évtizedes uszítgatásainak mocskos okaival. Ugyan nem szorulok védelemre, mert szavam és könyveim õrködnek felettem, de azért nagyon jólesett, hogy te vetted a fáradtságot és elmondtad neki, amit én már egyébként egyszerûen elfelejtettem: hogy miért is kell nekem minden Orbán-hatalomátvétel környékén elviselnem, hogy õ szavakkal megpróbáljon leköpni. Kitüntetésként fogom fel különben ezt a pogány rituálét, az Egy Igaz Isten tudja, hogy miért. Te pedig Iván, nagyszerû ember vagy, bátor és talpig férfi. De meg kell értened, hogy én nem csak antifasiszta vagyok, hanem antikádárista is. Tudod, én írtam a Kádár-könyvet. Torkig vagyok már a szellemi 8
Kornis Mihály
Andrassew Iván
utódaival a magyar baloldalon éppúgy, mint a jobboldalon. Példaképem Angyal István, a Tüzoltó utcai felkelõk parancsnoka, akinek nõvérét az auschwitzi tábor szeme láttára akasztották fel a náci pribékek, õt magát pedig1958 végén Kádár János pribékjei. Nem tüntetek együtt a náciveszély ellen a Kádár rezsím szolgalelkû tollnokaival. Nem tüntetek együtt egyik csahos falkával a másik ellen. Ezért nem leszek ott az álta-
lad szervezett, keddi demonstráción. Téged hõsnek tekintlek továbbra is, de már megtévesztett embernek – akit az MSZP propagandistái praktikusan felhasználnak, cinikusan és könyörtelenül. Alig várom, hogy egy, a mai vezetõik nélkül felálló politikai mezõny végre rendbe tegye az ország dolgait és megszüntesse a felülrõl szított polgárháborús hangulatot. Kornis Mihály
jó ha figyelünk
– avagy Tûnõdések a politikai váltógazdaság nagyszerûségérõl –
Ha a nép már végképp elveszti a türelmét – erre manapság bizony többször adódik oka, s alkalma – nos, akkor „derék” pernahajder politikai osztályunk azonmód rárivall, hogy méltóztatná talán abbahagyni a duruzsolást, elvégre nem olajkályha, s e mellé azonmód hozzáteszi még azt is ellentmondást nem tûrõ határozottsággal, hogy hát a proletárdiktatúrához képest micsoda nagyszerû dolog is ez az ún. rendszerváltás útján létrehozott parlamenti demokrácia nevû valami, a politikai váltógazdaságról meg már nem is beszélve. Ennek csúcsra járatódását az Amerikai Egyesült Államokban láthatjuk megképzõdni, ahol ez a rendszer, azaz Mammon feltétlen és odaadó imádata gyakorlatilag a két párti diktatúra formájában valósul meg. Jól példázza ezt, hogy szerencsétlen amerikaiak tulajdonképpen nem is nagyon tudják, hogy mi között választhatnak, vagy nem választhatnak, hiszen példának okáért az ifjabb Bokor György és egykori kihívója is a Skull and Bones (Koponya és Csontok) szervezetben kezdték bontogatni a szárnyaikat. Szóval akkor mi között is választhattak a „derék” amerikaiak? De vissza kis hazánkba! Most, hogy az utolsókat rúgó hatalom szánalmas vergõdésének, a tíz körömmel való kétségbeesett kapaszkodásnak lehetünk szem- és fültanúi, most szembesülhetünk csak igazán azzal, hogy hát ez így, ebben a formában ugye… szóval, töke van a menyasszonynak, mert hát ez sem egészen úgy van ám, ahogyan eddig azt nekünk beadták. Mer’ hogy a politikai váltógazdálkodás, kezít csókolom, csak addig szép és csak addig jó, amíg nem gyün a váltótárs és nem kopogtat az ajtón, és nem kéri a labdát, hogy hát innentõl kezdve most mán õ játszana tovább a gyerekekkel. jó ha figyelünk
Hova a rossebbe tûnt ennek a gondolatnak a magasztossága, a szépsége? Elkallódott valahol félúton a démonizálás és a manipulatív hazudozás között? Tudja nyüveg. De legalábbis a volt koalíciós pártok prominensei. A dologban csak az a szörnyû, hogy most, amikor mindenki látja, mindenki a bõrén érzi, hogy ezekkel ezt így tovább semmi esetre sem, addig ezek tovább erõltetik a dolgot, hogy de bizony, muszáj továbbra is velünk, mert ha beül a helyünkre a politikai váltógazdálkodás megvalósításához elengedhetetlenül szükséges politikai váltótárs (legalábbis akirõl õk azt hiszik, hogy az), akkor vége a világnak. Gyerekek! Asszem ideje lenne végre nektek is tudomásul venni, hogy nemcsak a szabad demokratáknak, hanem nektek, száj-demokratáknak is, lehetne leadni az Audi-kulcsokat. Ez csak azért jutott az eszembe, mert amikor a rendszerváltás útján létrehozott parlamenti demokrácia meg a politikai váltógazdaság nagyszerûségérõl kell papolni a média nagy nyilvánossága elõtt, akkor szépen fújják a betanult leckét, ám amikor a gyakorlati megvalósításra kerül a sor, valahogy egyre inkább a diktatúrára hajaznak a cselekedeteik, legalábbis a szerencsétlen sorsú nép mindig felismerni véli a tüneteket. („Majd én megváltom ezt az országot!” „Én tudom, hogy mi jó ennek az országnak!” Hát persze. Te tudod. És rajtad kívül senki más nem tudja, igaz?) Jó lesz az a kisebbségi kormányzás, csak nehogy visszagyûjjön a zOrbán!!! Majd mink támogatunk benneteket kívülrõl! Kellett ez a kis színjáték, hogy átrendezzék az erõvonalakat, féktelen pénzsóvárságuk nem tudja azt mondatni velük, „keep the change”, azaz tartsd meg az aprót, nem akarnak semmit sem a kasszába hagyni arra az esetre, ha netalán kényszerûségbõl mégiscsak át kell majd adni a helyet az ún. politikai váltótársnak. A szituésön árnyalásában természetesen azonnal segítségükre siet szervilis ölebmédiájuk. Nézem a Mokka április 28-ai adásának tartalomjegyzékét. Négy évet kapott a Mecseken halálos balesetet okozó ámokfutó motoros! Le kell amputálni a mentõsofõr lábát! Vagy mégsem? – Te apjuk! Történt valami lényeges dolog tennap? – Á, semmi az égvilágon, csak a szadesz szentesítette, hogy kilép a koalícióból. Durr egy pofon az objektív és hiteles tájékoztatásnak.
Nem tudom, tetszenek-e érezni a dolog életszerûtlenségét? A kisebbik koalíciós párt elõzõ napon tartott összejövetelén szentesítik, hogy vége az országot eddig irányító kormánykoalíciónak és egy olyan csatorna, amelyik amúgy minden más esetben a legkisebb neszre, a legkisebb zörejre azonnal ugrik, sõt, hogy tetézzük a bajt, hétrõl hétre fáradságos munkával még a valóságot is mérlegre teszi (hogy hogyan, arra most ne vesztegessük a drága idõt és az energiát), szóval egy ilyen csatornán egy árva szó nem sok, annyi sem esik errõl a fontos momentumról a reggeli beszélgetõs mûsorban. Nem hívnak be vendégeket, nincs egy darab politológus sem, senki, aki bármit is hozzáfûzne a hallottakhoz, de még pártpolitikus sem, aki arról beszélne hogyan tovább, vagy értékelné, egyszerûen kuss van. Mintha meg sem történt volna. Mondjuk ez azért önmagáért beszél és jelzésértékû. És egyúttal nagyon gáz. Persze jó darabig még egészen biztosan hallgathatjuk majd a politikai osztály önigazolásaként szolgáló, a politikai váltógazdaságot istenítõ szólamokat és nyilatkozatokat – Orbánnak is ez a kedvence, ennek (ámerikai mintára történõ) megvalósulásáról álmodozik –, hiszen másra ma már nem nagyon tudnak hivatkozni, mással ma már nem nagyon tudják etetni az embereket. Az élelmiszer árak emelkedését nézve lassan már a szó legszorosabb értelmében. Aggodalmuk persze most is indokolatlan, hiszen a politikai váltótárs, mármint az igazi, egyelõre sehol sincs. Sehol sincs, mert a Fidesz bizony egyáltalán nem az. Nem az, hiszen áldásukat adták a Lisszaboni Szerzõdés nevû förmedvényre, azaz a nevüket adták hazánk szuverenitásának elvesztéséhez. Talán csak annyi lesz a különbség köztük és a szegfûmintás utódpárt ország dirigálása között, hogy lazítanak valamelyest az istrángon, hagyják lélegzethez jutni az embereket. Azt kell, mondjam, a mai világban már ennek is örülnünk kell. De persze ez az optimista változat, mert az is könnyen elõfordulhat, hogy a már nevükben is hazug szocialisták, annyira leküldtek minket megalázóba, hogy a kollégiumi szobatársak is belerokkannak, amíg kivergõdünk a kátyúból. Addig is, míg az igazi, a valódi, azaz a nemzeti érdekeket mindenek elé és fölé helyezõ tényleges politikai váltótárs megérkezik, tegyük a dolgunkat, rendezkedjünk be túlélésre, mert ez a hatalmi hajcihõ, ami most a fejünk felett zajlik, még sok áldozatot szedhet a magyar nép soraiból. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
9
– Hack Péter a kisebbségi kormányról – Putyini modell jöhet a Fidesszel? Közjogilag nem, politikailag viszont annál problémásabbnak látja a májustól felálló új kormányzati helyzetet Hack Péter. Az alkotmányjogász szerint a legfõbb gond az, hogy ez a konstrukció nem képes kitörni abból a gazdaságpolitikai ördögi körbõl, ami nagy hiányt, magas adókat és alacsony termelékenységet konzervál. És akkor még ott a kétharmados többséggel visszatérõ Fidesz alkotmányosan is aggályos lehetõsége. Interjúnk. – Az SZDSZ kiszállt a koalícióból, Gyurcsány Ferenc kisebbségi kormányzásra rendezkedhet be. Van-e közjogi, netán alkotmányos szempontból aggályos része a történetnek, vagy „csak” politikailag lehet problémás? – Elsõsorban politikailag problémás. A magyar alkotmányos berendezkedés nagyon erõs pozíciót ad a kormánynak, megbuktatása szinte lehetetlen, ez a konstruktív bizalmatlanság intézményébõl fakad. Ilyen értelemben nem okoz problémát alkotmányosan kormányozni, politikailag pedig a kormányzás látszatát fenntartani. – Az ilyen válsághelyzet, mint amilyet az elmúlt hetekben láttunk, egyfajta tesztje annak az alkotmányos berendezkedésnek, amelyet a rendszerváltás idõszakának “mérnökei” – köztük Ön is – létrehoztak. Kiállta ez a közjogi modell a próbát? A konstruktív bizalmatlanság intézménye például most jól bebetonozza a miniszterelnököt. – A mostani közjogi struktúrának vannak elemei, amelyek hibás feltevések alapján születtek. Ilyen például az, hogy a szereplõk hosszú távon érdekeltek a köztársaság demokratikus intézményrendszerének fenntartásában. Egy sor olyan rendelkezés van a mai alkotmányban, amely gyakorlatilag meg tudja bénítani a kormányt vagy a törvényhozást korlátozó szereplõk mûködését, lásd például az ombudsmanválasztás körüli anomáliákat. – Mit lát a mostani helyzetben politikailag aggasztónak? – Mindegyik párt már a véghajrára készül a választások szempontjából, akár azért, mert úgy számol, hogy 2010-ig ki tudja húzni, akár azért, mert azt reméli, 6-8 hónapon belül választás lesz. Ez azt jelenti, hogy mindenki maximális eredményeket akar felmutatni a választói felé minden egyes alkuban. 1990 óta a magyar politikai közegben egyébként is a siker kategóriája a konstituencia-vásárlás, azaz a gólokat szavazatvásárlásban mérik. Van egy súlyos legitimitás-válság” – Jó, de mi következik ebbõl a mostani helyzetre? – Ebbõl a logikából az következik, hogy nagyon nehéz lesz bármilyen érdemi kérdésben törvényalkotási megegyezésre jutni. – Magyarország eddig nem volt berendezkedve arra, hogy egy kormánypárt kisebbségbõl, mindenki mással szemben próbál meg politikát érvényesíteni. Hogyan kell ezt a gyakor10
latban elképzelni? Naponta jönnek majd a háttéralkuk? Azokkal, akik valójában meg akarják buktatni õket? Lényegében igen. Lesznek nyilván törvények, amelyekben együtt tudnak majd mûködni az ellenzékkel: nemzetközi szerzõdésekbe vagy a turisztikai törvénybe valószínûleg nem köt bele senki. De markáns, érdemi kérdések nem kerülnek már a törvényhozás elé. A kormány nyilván arra rendezkedik be, hogy már a törvényjavaslatok minisztériumi elõterjesztési szintjénél valamiféle egyeztetést kezdeményez az ellenzékkel, ezeknek az eredményét rögzítik, és azt nyújtják be. – De ez nem nevezhetõ igazából kormányzásnak. – Nem. – Ez a kényszerû konszenzusos idõszak nem kérdõjelezi meg a kormányzat legitimitását? – A kormány alkotmányjogilag legitim marad, csak éppen politikailag kisebbségben lesz. Ez valamennyire persze korlátozza a legitimitását, annyit tehet, amennyi szavazata van. – Tehát politikailag alapvetõen legitim ez a modell? A választók nem az új, májustól érvényes kormányzati agendára adtak felhatalmazást 2006-ban. – A kormány mögött annyi erõ van, amennyit a legutóbbi szavazáson kapott. Ebben az értelemben a kisebbségi kormány képviseli azokat, akik legutóbb az MSZP-re szavaztak, tehát kétségkívül nem reprezentálja a választásokon résztvevõk többségét. Van tehát egy súlyos legitimitás-válság. – Nem lenne tisztességesebb, ha elõrehozott választásokat tartanának? – Mindegyik variáció mûködõképes lehet egy absztrakt szinten: egy világos programot végrehajtó kisebbségi kormány, egy elõrehozott választás, és egy megújított koalíció is. De nem ez a kérdés, és emiatt úgy látom, a magyar politikai elit változatlanul rossz pályán mozog. Van ugyanis egy rendkívül súlyos gazdasági és politikai helyzet. A rendszerváltás utáni idõszakot sikerrel oldja meg a többi volt szocialista ország, miközben Magyarország, amely messze a legjobb helyzetbõl indult, rosszabbul jöhet ki ebbõl a válságból. Ez a probléma mindent felülír. – Miért mondta az elõbb azt, hogy rossz pályán van a politikai elit?
– Benne vagyunk egy elképesztõ csapdahelyzetben, amelyért a felelõsség – ha az utóbbi nyolc évet nézzük – hat-kettõ arányban a mostani koalíciót terheli. Ördögi körbe kerültünk: nagyon nagy a költségvetési hiány. Ez a hiány nagy adóbevételeket kényszerít ki a mindenkori kormányzatból, a magas adóbevételeket csak magas adóterhekkel tudja megvalósítani, ami alacsony foglalkoztatottsághoz vezet, ez alacsony növekedést produkál, ami visszahat a magas hiányra. Ha nem tud az ország kitörni ebbõl a körbõl, évtizedes leszakadás következhet be. – Melyik modellt látja mûködésképesnek a mai helyzetben? – A kérdés az, hogy az említett három modellbõl melyik tud hiteles választ adni a körbõl való kitörés dilemmájára. A “bársonyos reform” szöveg erre szerintem nem alkalmas, ezért tûnik aggasztónak a kisebbségi kormányzás. – A legtöbb közgazdász politikai hovatartozásra tekintet nélkül egyetért abban, mely reformlépéseket kellene ma megtenni. Ehhez képest úgy tûnik, a miniszterelnök lemondott a reformokról. – Ezt nem tudom megítélni, én egyszerûen nem látom, mit akar a miniszterelnök. Ha az említett körben maradunk: lemondott arról, hogy csökkentse a költségvetés hiányát, mert szerinte nincsenek meg a politikai feltételei. Ebbõl következõen lemond az adócsökkentésrõl, tehát – végsõ soron – marad a nagy hiány. Márpedig ha nem történik semmi, tovább nõ a hiány, ez egy önmagát generáló folyamat. – 1994 óta folyamatos a populizmus, az ígérgetés. Nem a társadalom szûnni nem akaró jó ha figyelünk
kádárista elvárásaira reagál ezzel a jobb- és a baloldal? – Az egész szocialista blokkban mindenkinek voltak paternalista elvárásai, hiszen paternalista volt a társadalom. A csehek miért voltak kevésbé „kádáristák”, mint a magyarok? Mert az ottani politikai elit hamarabb rájött arra, hogy a rövid távú szavazatmaximalizálásnak hosszú távon nagyon nagy ára van. Idehaza hiányoztak azok a politikai szereplõkön kívüli hiteles szereplõk, akik ha kell, „üvöltenek”, amikor a populizmus elõjön. Nincsenek olyan igazodási pontok, mint a Financial Times, vagy független kutatóintézetek, amelyek pontos jelentéseket közölnének az ország helyzetérõl. Nem tudom elhinni, hogy 2006-ban azon múlt a tájékozódás, hogy a Pénzügyminisztérium nyilvánosságra hozza-e a hiány adatait. Elképzelhetetlen, hogy a PM-en kívül ezt senki ne tudta volna. Aki pedig tudta, mint a jegybank akkori elnöke, az korábban pártmezben „focizott”, úgyhogy sokan emiatt nem tartották hitelesnek. – Visszatérve az elõrehozott választásokra: mit gondol arról a mostanában hallható szabad demokrata érvrõl, hogy ezt azért sem szabad mérlegelni, mert akkor kétharmados többséggel jön vissza a Fidesz, és akkor szabadon alkotmányozhat? – Bárki szerez kétharmados többséget, veszélyt jelent a demokráciára. Alkotmányunk legnagyobb problémája ugyanis az, hogy nagyon könnyen változtatható. Új alkotmányt elfogadni nem könnyû, ahhoz népszavazás kell, de a mostanit módosítani könnyû. 1994-ben magam is amellett voltam, hogy a koalíciónak mesterséges önkorlátozást kell tanúsítania, mivel a kétharmados többség önmagában veszélyhelyzetet teremthet. Ha a Horn-kormány akkor nem korlátozza magát, ma még rosszabb országban élnénk, mint amilyenben élünk. De arra valóban semmilyen garancia nincs, hogy a jobboldal hasonlóképpen korlátozná magát a jövõben. – Mely területen lehet a Fidesz a legveszélyesebb? – A Fidesz kétharmados többsége birtokában elvileg bármit megtehetne, amit Putyin megtett Oroszországban: a rendõrség, a nemzetbiztonság jogköreit bõvíthetné. Ha ezt az utat választja, rosszabb lehet a helyzet, mint Kaczynskiék Lengyelországában, mert ott legalább egy erõs igazságszolgáltatással, erõs civil szférával találta magát szemben a hatalom. Attól tartok, Magyarországon egy ilyen esetben a totális behódolás történne meg, mint Oroszországban. Néhány fanatikus megveretné magát, amúgy mindenki úgy állna hozzá, hogy a karaván halad. Persze teheti azt is, amit Sarkozy a gyõzelme után, ebben az esetben – ha a gazdasági helyzetre van mûködõképes elképzelése – akkor a helyzet javulhat is. Forrás: Seres László – Hírszerzõ
jó ha figyelünk
A 80 éves Hankiss Elemér az MTI-nek nyilatkozott Az ország mély gazdasági, társadalmi, lelki válságba sodródott bele, és ezért – sok más történeti és jelenkori tényezõ mellett – elsõsorban az országot irányító, vagy éppenséggel irányítani képtelen politikai osztály a felelõs. De az elmúlt hetek-hónapok történéssorában minden kártékony zûrzavar ellenére megcsillant a kibontakozás reménye is – mondta az MTI-nek Hankiss Elemér társadalomtudós, aki vasárnap ünnepli 80. születésnapját. 1989–1990-ben az ország jól és ígéretesen startolt. A demokrácia és a piacgazdaság intézményrendszerének kialakításában a keletközép-európai térségben az elsõk között voltunk – idézte fel Hankiss Elemér. Ami a demokráciát illeti, kiépült az egymást ellensúlyozó, autonóm intézmények rendszere, szabad játéka, dinamikus egyensúlya, ami elõfeltétele egy demokratikus rendszer jó mûködésének. Az egymást követõ kormányok azonban hamarosan rongálni kezdték ezt a még törékeny rendszert; ahol lehet, szûkítették, csorbították az intézmények autonómiáját, és egyre inkább a maguk kezébe összpontosították a hatalmat. Megindult a pártok, és az egész politikai rendszer oligarchizálódása. A demokrácia még gyenge intézményrendszere nem tudott ellenállni a – részben globális – gazdasági nyomásának. Nem alakult ki a társadalmi és a gazdasági szereplõk, és érdekek megfelelõ egyensúlya. A politikai irányító réteg saját gazdasági klienseinek rabja lett – vélekedett a tudós. ÉBREDÕ MAGYAROK „De – ahogy mondani szokás – minden bajban van valami jó. Ez ugyan nem igaz, a jelenlegi helyzetre mégis ráillik. Az történt, és történik ugyanis, hogy másfél évtizedes kábulatból mintha kezdene fölébredni a magyar társadalom, és kezdene föleszmélni a politikusok egy része is” – fogalmazott a tudós. Hankiss Elemér szerint másfél évtizeden át abban a hitben, tévhitben éltünk, hogy készen kaptuk a demokráciát. A modell nyugaton jól mûködött, nekünk csak importálnunk kellett, és kész; csak az a dolgunk, hogy négyévente elmenjünk szavazni. Nem váltunk felelõsségteljes polgárokká, s így alakult ki az a torz képzõdmény, amelyet a szakma kiváló szakemberei „üres parlamentarizmusnak” vagy „demokraták nélküli demokráciának” neveznek. És ez a rozoga képzõdmény az évek folyamán egyre rosszabbul mûködött. Az elmúlt hetekben-hónapokban azonban megindult a „jégzajlás”. A társadalom egyre szélesebb rétegei moccantak, mozdultak meg, próbáltak kitörni a politikai tetszhalálból. Megpróbálták – a maguk módján, nem mindig feltétlenül a legszerencsésebb úton-módon – hallatni a hangjukat, megvédeni jogaikat és érdekeiket, számadásra kényszeríteni politikai vezetõiket. És mintha a politikusok egy részének a fejében is kezdene leesni az a bizonyos tantusz. Az, hogy nem tehetnek meg tetszésük szerint bármit; hogy nem packázhatnak az emberekkel úgy, mintha valami mennyei hatalom felkentjei volnának; hogy komolyan kell venniük a társadalomtól kapott megbízásukat; hogy az eddiginél sokkal jobban oda kell figyelniük az ország érdekeire – mondta. Persze nehéz kibújni a bõrükbõl, nehéz kiszabadulni klientúrájuk szorításából, a magánés pártérdekek ragacsos szövevényébõl. Sokan próbálják még folytatni álságos, mézes-mázos retorikába burkolt, önmentõ, ravaszkodó, az ország érdekeit semmibe vevõ játékaikat. De máshol se volt könnyebb és gyorsabb a tanulási folyamat. A demokrácia történeti kialakulása minden országban zavaros, bukdácsoló, válságokkal meg-megszakított folyamat volt. Az igazi változásokat mindenütt a társadalom erõs nyomása kényszerítette ki. És ez az 11
ország jövõjéért viselt felelõsség terhének jelentõs részét a társadalom, valamennyi állampolgár vállára helyezi át – fejtette ki Hankiss Elemér. A ROMLÁS VIRÁGAI Annál is inkább, mivel a válság mélyebb, mint hinni szeretnénk. A romlás – amelynek gyökerei messze visszanyúlnak a múltba, az urak és szolgák országának, a jogfosztottság országának távoli, és az államszocializmus közösségeket és emberi tudatokat roncsoló közelebbi múltjába –, ez a romlás az egész társadalmat áthatja. A félelem, a gyûlölködés, a felelõtlen önzés, a kölcsönös bizalom hiánya, a társadalmi szolidaritás és méltányosság, a közérdek, a közszellem hiánya elszívja a társadalom alkotó energiáit. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a helyzet reménytelen. Többé-kevésbé reális lehetõségek egész sora indíthatja el az országot „felfelé a lejtõn” – vélekedett Hankiss Elemér. A HULLÁMVÖLGY MÉLYÉN „Minden ország történetében vannak hullámvölgyek és hullámhegyek. Mi most egy hullámvölgy mélyén vagyunk. Reménykedhetünk a történelem dinamikájában, abban, hogy elõbb-utóbb szükségszerûen elkezdi egy kedvezõ hullám megemelni viharvert hajónkat. De nem hiszem, hogy szerencsés volna ölbe tett kézzel várakoznunk erre a hullámra” – mondta Hankiss Elemér. A válság-sokk: az ország – Isten ne adja! – olyan kritikus helyzetbe kerülhet, hogy a veszély felismerése sokkhatásként érheti a társadalmat, és nem utolsósorban a politikusokat. Bármennyire is nehéz ez, nem tehetnek mást, mint feladják eddigi politikájukat, és komolyan hozzálátnak az ország rendbetételéhez, és kényszeredetten félretéve magán- és pártérdekeiket, leülnek a tárgyalóasztalhoz, és néhány hónap alatt kidolgozzák együttmûködésük feltételrendszerét, egy új, tárgyalásos, „konszenzuális” demokrácia mûködési rendszerét. „Félek, hogy – ellentétben az osztrák, a finn, a svéd, a spanyol, az ír, a német politikai osztállyal, amelyek súlyos válságok idején képesek voltak erre – a magyar politikai osztály meghatározó szereplõinek egy része ehhez még túlságosan is rabja a maga félelmeinek, önös érdekeinek, görcseinek” – mondta a tudós. Hankiss szerint „elõbb-utóbb el kellene kezdeni kormányozni az országot”. Mert évek óta sodródik az ország, az átgondolatlan, kapkodó döntések ide-oda rángatják. Az emberek meg a fejüket kapkodják, mert nem tudják, hogy merre tartunk, és mi értelme van annak, amit csinálunk. Nem rögtönözni kellene, hanem komoly munkával ki kellene dolgozni egy útitervet, mai divatos angol szóval élve „roadmap”-et. A társadalom széles rétegeivel együttmûködve meg kellene határozni az elérendõ célt, egy jövõbeli Magyarországot, lépésrõl-lépésre ki kellene dolgozni a teendõket, és határozottan s következetesen végig kellene járni a kijelölt úton – mondta Hankiss Elemér. „Mindehhez azonban észre, erõre és szent akaratra volna szükség. Rendelkezünk-e ezekkel a kincsekkel?” – tette föl a kérdést. REFORMKOR ÉS BICIKLI Egy igazi reformkor szellemiségét kellene megteremteni az országban. Annak idején, az 1820-as, 30-as években néhány ember kezdte el ezt a munkát, Wesselényi, Bajza, Széchenyi, Kossuth, kicsit késõbb Eötvös, Kemény, Deák, és két évtized alatt átalakult a magyar társadalom jövõképe, világképe, magatartáskultúrája. Valószínûleg ma is volna lehetõség erre, igaz, az üres retorika és az álreformok épp az ellenkezõ irányban hatnak – vélekedett a tudós.
Nemcsak a rossz, hanem a jó példa is ragadós. Ha azok, akiket a társadalom nap mint nap lát és hall, a szakértelem, a hivatástudat, az erkölcsi feddhetetlenség, az önkorlátozás, a köz szolgálatának a szellemét sugároznák, a hatás látványos és áldásos lenne. Egy ország lélegezne föl, és kezdené el próbálgatni a felelõsségteljes és tisztességes európai polgár magatartásának mozdulatait. Örömteli látvány volna – mondta Hankiss Elemér. “Amikor politikusaink már nem Audi 8-asokban, hanem piros, narancssárga, kék vagy szivárványszínû bicikliken kerekeznek majd be a Parlamentbe, akkor talán, óvatosan, kezdhetünk reménykedni a változásokban” – vélte a társadalomtudós. HANKISS ELEMÉR Debrecenben született 1928. május 4-én. Édesapja, Hankiss János irodalomtörténész, egyetemi tanár. Õ maga egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként az ELTE angol-francia szakán végezte. 1950-ben szerzett diplomát, majd 1953-ig a Ferunion exportelõadója volt. 1953-1962 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott, utóbb Keresztúry Dezsõ mellett a Színháztörténeti Osztályon. Az 1956-os forradalom után hûtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt hét hónapot töltött vizsgálati fogságban; bizonyítékok hiányában felmentették. 1963-tól az Európa Kiadó angol-amerikai-nyugatnémet szerkesztõségét vezette. 1965-tól 1975-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének fõmunkatársa volt. 1975-tõl csaknem húsz éven át az MTA Szociológiai Kutatóintézetének Értékszociológiai Mûhelyét irányította; 1996-1997-ben az intézet igazgatója volt. Több hazai és külföldi egyetem professzora, illetve vendégprofesszora volt (ELTE, József Attila Tudományegyetem, Concordia University (Montreal), Stanford University (Kalifornia), Georgetown Unversity (Washington), European University Institute (Firenze), Central Eurpoean University (Budapest). 2002 óta a College of Europe (Brüsszel) professzora. 1990 és 1993 eleje között a Magyar Televízió elnökeként aktívan részt vett a magyar közéletben.2000 óta a Gallup-Europe (Brüsszel) Tanácsadó Testületének elnöke. Kutatási területe az 1960-as években elsõsorban az irodalomelmélet, az 1970-es évek eleje óta a szociológia, fõként értékszociológia, majd az 1980-as években a politikai szociológia. Munkássága kezdeti szakaszában Anglia mûvelõdéstörténetével foglalkozott (Anglia az Újkor küszöbén, 1965), majd irodalomelméleti munkái jelentek meg (A népdaltól az abszurd drámáig, 1969; Az irodalmi kifejezésformák lélektana, 1970. Az Érték és társadalom (1977), Társadalmi csapdák (1979), Diagnózisok 1-2 (1982, 1986) címû tanulmánygyûjteményeiben és a Kelet-európai alternatívák címû monográfiájában (1989) a magyar társadalom fejlõdési rendellenességeit elemezte. Új diagnózisok (2002) címû tanulmánykötetében a magyar politikai rendszerváltozás tanulságait vizsgálta. A kilencvenes évek eleje óta az európai civilizáció jelenkori átalakulását tanulmányozza (Az emberi kaland, (1999), Az ezerarcú én (2005), Félelmek és szimbólumok (2006), Ikarosz bukása (2008). Több TV-sorozata is volt ezekben a tárgykörökben. Magyarországon, Amerikában, Angliában, Franciaországban, és másutt több mint harminc könyve jelent meg. Õ az egyik kezdeményezõje atyja a Találjuk ki Magyarországot klubmozgalomnak. Munkásságáért 2006-ban Széchenyi-díjat kapott. 2007-ben a Prima Primissima díjjal tüntették ki. Forrás: MTI
A szabad vasárnapért, a szolidaritás napjáért az MKPK Iustitia et Pax Bizottságának nyilatkozata II. János Pál pápa „Dies Domini” kezdetu apostoli levele megjelenésének 10. évfordulója alkalmából A vasárnapnak az európai kultúrában sajátos szerepe van. Megszakítja a munkás hétköznapok sorát és egy azoktól markánsan eltéro értéket, eszmét jelenít meg. A nappalok és éjszakák, valamint az évszakok ciklikus változásaihoz hasonlóan megzabolázza a megállíthatatlan idot. A ritmikusan visszatéro hetedik napot Isten magának foglalta le: a nyugalom napjává tette, ami az ember biológiai ritmusához alkalmazkodik.
12
jó ha figyelünk
A miniszterelnök-pártelnök a pártvezetés egy erõs csoportjával összefogva, váratlanul csapást mért a párt fontos stratégiai pontjára. Könnyen lehet, hogy ezzel a támadással nemcsak az 1989 óta létezõ pártszervezetet rombolja le, hanem az újjáépítés lehetõségét is elveszi. Egyik percrõl a másikra eltávolította Baja Ferencet a Táncsics Alapítvány élérõl és Puch Lászlót a pártpénztárnoki funkcióból. Ezzel megütötte Baja lázadozó platformját éppúgy, mint a vitázó Veres János pénzügyminisztert. Szekeres Imre ki van zárva a közvetlen beavatkozás lehetõségébõl. Juhász Ferenc és Lamperth Mónika képtelenek lesznek a széthulló párt összetartására. Ideje, hogy Gyurcsány Ferenc Szocialista Polgári Szövetséget alapítson. Hallom, hogy április 28-át sokan a szocialisták közül a függetlenség napjaként emlegetik. Megszabadultak a szabad demokratáktól, hejehuja, most magunkban vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk. Saját kormányt alakítunk. A magunk politikáját folytatjuk. Merünk baloldaliak lenni. A miniszterelnök-pártelnök nem is habozott: azonnal új kormányt alakított és megszabadult pártjának néhány erõs emberétõl. Elõre, elõre, elõre! Föl szeptemberre! Lesz még baloldali újjászületés! Elérünk mi még 18 százalékot! Valójában az ostobaság és az ostobák napjának kellene elnevezni e szép áprilisi napot. A magyar közösségbeli létezésnek, közös ügyeknek, érdekeknek és értékeknek, cselekedni tudásoknak ez a végsõ megsemmisülése minden, csak nem függetlenség, magunkra találás. Eszmények, célok, támogatók nélkül, minden korábbi megtagadásával, önös érdekbõl és gyávaságból vonul tovább a megvert csapat. Már hiányzik az ország társadalma és gazdasága iránti felelõsség. Miért csinálod? – kérdi férjétõl a fe-
Az ostobaság és az ostobák nap-
leség, apától a fiú, baráttól a barát, választó a képviselõjétõl. Ki vagy? Ostoba és gyáva, vagy hatalom és pénz megszállottja? Tudod, hogy kik között vagy? Miért? Meddig? Hogyan? Ügyért? Milyen ügyért? Kinek az ügyéért? Hatalomért vagy látszatáért? Pénzért? Miben hiszel? Mit szeretnél te és a tieid megvalósítani? Reformokat? Nem. A magyar gazdaság növekedési pályára állítását? Tudod, hogy így nem megy. A szegények és megszomorítottak fölkarolását? Ugyan mibõl? Ugyan kivel? Ugyan mivel? Mily en országot hagysz lányodra és fiadra? Valamennyi szocialista vezetõ, minden régi és új kormánytag tudja, hogy az egypárti kormányzás értelmetlen. Tisztában vannak azzal, hogy a miniszterelnök hitelét veszítette, koalíció- és tárgyalásképtelen. Közülük többen keményen vagy finoman felszólították, hogy vonuljon el a miniszterelnöki pozícióból és próbálkozzon a párt vezetésével. Ezt javasolta neki a hozzá közel álló szocialista és liberális értelmiségi csoport is. Az új kormány
Az amerikai felsõház ellenszanvazat és tartózkodás nélkül elfogadta, hogy a munkaadók és az egészségbiztosítók ne férhessenek hozzá dolgozóik genetikai adataihoz. Felmerült ugyanis, hogy a várhatóan magas biztosítási költségek miatt nehezebben alkalmaznak például rákra vagy cukorbetegségre hajlamosabb embereket. Teljes egyetértéssel, 95-0-s szavazataránnyal elfogadta az USA szenátusa a genetikai alapú diszkriminációt tiltó törvényt. A törvényt még a kongresszusnak és az elnöknek is el kell fogadnia ahhoz, hogy hatályba léphessen, de korábbi nyilatkozatok alapján elfogadása biztosra vehetõ. Edward Kennedy demokrata szenátor szerint az USA meghozta a 21. század elsõ jelentõs emberjogi törvényét. A törvény megtiltja, hogy az egészségbiztosítók és a munkaadók – egészen pontosan az orvoson és betgen kívül bárki – hozzáférjenek a páciensek genetikai adataihoz. Egyre több betegségre való hajlamot lehet ugyanis megjósolni a génkutatás fejlõdésével. A rákra, a cukorbajra vagy szívbetegségre hajlamosakat már most is ki lehet szûrni. Komoly félelem volt az USA-ban, hogy ezen adatok alapján hátrányos megkülönböztetés érheti az embereket. Attól tartottak, hogy munkaadók bekérik dolgozóik adatait, mert az ilyen betegségek kezelése nagyon drága és sok munkahelyen a munkaadók is tetemesen hozzájáruljó ha figyelünk
és az új pártvezetés romok között bóklászik. Minden iroda átjáróház, nincs értelme kiírni az új miniszterek és államtitkárok nevét. Sajnálom az új kormányt. Nevüket, becsületüket adják a semmiért. Kormányzás nincs. Érdemi döntések nem, vagy alig hozhatók. És elég egy-két hónap, hogy Gyurcsány rámutasson a kormányzásért igazán felelõs bûnbakra, Kiss Péter kancellária miniszterre: átadtam neki a közvetlen kormányzást, megígérte, hogy rendben mennek majd a dolgok. Most nézzétek meg, mire jutott! Csak emlékeztetnék: a nyolcvanas évek végén, egy eleve rossz és végsõkig válságba vitt rendszer urainak többsége belátta, megértette, hogy nem lehet más célja, mint a békés hatalomátadás, és a tárgyalásos távozás idõszaka alatt a becsületes, szakmailag hiteles kormányzás. Az ellenzéki csoportok pedig megértették, hogy nekik kötelességük a békés hatalomátvétel idõszakában megismerniük és megtanulniuk az ország valóságos helyzetét, megoldásokat kitalálni a hatalom demokratikus átvételére, fölkészülni a kormányzásra. E tapasztalatokat a politikai osztály feledte. A kormányzók görcsösen ragaszkodnak a hatalmukhoz, az ellenzékiek a felelõtlenségükhöz. Nem véletlenül jutottunk oda, ahová jutottunk. „Nehéz idõkben, a tisztesség több mint erény – kegyelem” – írta Orwell a britek józanságáról, amikor a kontinensen az intellektuelek a jobbés a baloldal zsarnokságával ölelkeztek. Ítéletidõ van, az ítélet ideje. Ilyenkor megváltozik az idõ értéke és mértéke. Emberi lealjasodások vagy gerincesség, alkatok eltorzulása vagy kiegyenesedése új értelmet nyernek. Minden a maga igazi, visszavonhatatlan voltában mutatkozik meg. Az ostobaság napján a választók, barátaink és ellenfeleink gondolkodni kezdenek. Lengyel László
nak alkalmazottaik egészségbiztosítási költségeihez. Ugyanígy félõ volt, hogy az egészségbiztosítók is válogatnak majd ügyfeleik génállománya alapján és a betegségre hajlamosabbakkal nem vagy vagy csak drágábban kötnek szerzõdést. A törvény a pozitív diszkriminációt is tiltja, vagyis az egészségesnek tûnõk sem kaphatnak bónuszokat, kedvezményeket, számolt be a BBC. Ugyanakkor az legális és terjedõ gyakorlat, hogy például a dohányosokat vagy túlsúlyosakat csak drágábban biztosítják. A döntést a kereskedelmi kamara ellenzi csak erõteljesen. Az orvosok viszont üdvözölték, mert szerintük életeket menthetnek meg vele. Szerintük most többen mernek majd elmenni genetikai vizsgálatra és így megfelelõ életmóddal megvédhetik magukat a betegségektõl. Olympia Snowe, az ügyet republikánus részrõl felkaroló szenátor szerint ez azért különleges törvény, mert már azelõtt fellép egy megkülönböztetés ellen, mielõtt az elterjedhetett volna. Így a vallási vagy faji alapú megkülönböztetés tiltásához képest most nem várják meg, hogy elterjedjen egy erkölcstelen gyakorlat és utólag próbálják megnevelni a társadalmat. Forrás: Index
13
– avagy Érezzük át a korán kelõ mûminiszterelnökök szívfájdalmait! – A gengszterváltás óta jó néhányszor érezhettük már úgy – a kelleténél talán többször is –, hogy Farkasházy Tivadarék a fasorban sincsenek a valósághoz képest, a kabaré pedig, mint fogalom, új értelmezést nyer. Nem tudom, Önök mikor szoktak kelni, engem speciel reggel öt és hat között szokott kidobni az ágy és a mûminiszterelnökkel ellentétben az én életemnek valóban volt egy olyan szakasza, amikor három mûszakban dolgozva átérezhettem az ún. „kisember” megélhetési gondjait és félelmeit, mivel magam is ebbe a kategóriába tartoztam. Franciscóról viszont ez a büdös életben nem volt elmondható. A majálison remegõ hangon elõadott, az eddigi „kormányzása” során a sárba taposott és földbe döngölt „kádári kisember” támogatásáért rimánkodó nagymonológjáról a legelsõ szó ami eszembe jutott az volt, hogy röhejes. A második meg az, hogy hiteltelen. Ezzel az emberrel valami tényleg nagyon nincs rendben. Azt már eddig is megszokhattuk tõle, hogy forgatja a köpönyegét ide-oda, ötletszerû felvillanásaival próbálja kompenzálni az országdirigálás helyett a média nagy nyilvánossága elõtt felvonultatott bulvárkormányzás hiányosságait, de ez a mostani iránymódosítás talán még a nagynevû elõd, Megyó villanykapcsoló áthelyezési projectjén is túl tesz. De talán még a diktatúrát teljesen nyíltan és közfelkiáltásra áhítozva visszahozni kívánó közös európai választási lista tervét is leküldi megalázóba. – Gyerekek! A helyzet az, hogy qrvára elqúrtunk mindent, de gond egy szál se, mer’ hogy innen szép felállni! Igaz, hogy ehhez a ti támogatásotok is kell, úgy, mint eddig még soha, de nekem mindent, nem igaz? Elvégre jó úton járunk, nem igaz? Asszem ez az a pont, ahol a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztárának végéhez értünk. Amondó vónék, hogy ne is pazaroljuk tovább a drága idõt és energiát május elsejére. Annak az antagonisztikus (kibékíthetetlen) ellentmondásnak a feloldását, mely szerint a multimilliárdos gyõzködi a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjast a szociális érzékenységrõl, valamint a „kisemberrõl” történõ gondoskodás mindenek elé és fölé való helyezésérõl, hagyjuk meg inkább az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók részére. Asszem remek diplomamunkát lehetne kanyarítani a témából. Azaz, talán egy röpke pillanatra idõzzünk még el a munka ünnepénél, valahol félúton a játék-pisztollyal hadonászó részeg és a magát valódi baloldaliként aposztrofáló, ordítozó 14
Thürmer-fan között. Ahogy mondani szokás, a hajnalok hajnalán kelõ, és a havi 60–70 rugós fizetés nyomorúságát átélõ mûminiszterelnökre hanyag eleganciával még csak-csak legyint a dús képzeletû nép egyszerû gyermeke, s hát ilyen vónék magam is, aszongyák erre mifelénk, „még elmegy, sok szódával!”. No, de arra már csak felkapja a fejét még a legegyszerûbb, az adófizetõ barom kategóriájába besorolt bérrabszolga is, amikor a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas érzelmektõl túlfûtött hangon olyat talál mondani, miszerint: „ez az ember az életét is feláldozná az országért”! Igen, jól tetszettek érteni, a Hír TV célpont címû mûsorában ez így, ebben a formában elhangzott. A „Stockholm-szindróma” megképzõdése a nagy magyar rögvalóságban. A kisemmizett „kisember” beleszeretett kisemmizõjébe! Gratulálunk! A végletekig elnyomorított és megalázóba leküldött ún. „kádári kisember” egyszerûen képtelen arra, hogy a saját maga állította szobrot ledöntse. Az idol, a „szent” (ateisták kedvéért: a Nagy) ember megkérdõjelezhetetlen. Bár, ha jobban belegondolok, ezt a szobrot már
nem is õk, hanem valaki más állította nekik. Már az önmagában tragikomikus, ahogy a néptõl és a valóságtól teljesen elrugaszkodott multi-milliárdost a nép érdekeinek hiteles képviselõjeként mindenféle fajta ellenvetés nélkül elfogadja a szocialista párt törzsszavazó bázisa. Ilyen fokú bálványimádatra a régi pogányokat leszámítva nagy valószínûség szerint csak a jelenleg még legnagyobb ellenzéki párt státuszában tartózkodó hasonszõrû politikai tömörülés törzsszavazói között lelhetnék a másik felkent, Viktor király irányában. Ha Francisco Kádár apánk halála után született volna, még az is elképzelhetõ, hogy a szervilis ölebmédia, mint népünk egykori bölcs vezérének reinkarnációját, tálalná Fletót a széles publikum számára. De mivel a mûminiszterelnöki szerepkörben tetszelgõ pojáca akkor már élt, a posztkommunista think-tank-nek valamilyen más, az együgyû tömeg számára hihetõbb változattal kellett elõállnia, így születhetett meg aztán „az egy vagyok közületek”, a „lentrõl indultam magam is” címû, a melóshoz hasonlóan hajnalok hajnalán kelõ, és az 60–70 ezres havi fizetésekbõl jó ha figyelünk
fakadó nyomort, kilátástalanságot és keserûséget a legteljesebb mértékben átérzõ kormányfõ imázsa. Kicsit olyan ez, mint amikor a hernyó bebábozódik, s a végén a levetett hacukából kiröppen a gyönyörûséges pillangó. A különbség csupán az, hogy itt nem röppen ki semmi, éppen ellenkezõleg, a régi, levedlett, immáron kinõtt és hasznavehetetlen bõrbõl a szépséges repülõ alkalmatosság helyett egy még nagyobb, és az elõzõnél nagyságrendekkel rondább, új hernyó mászik elõ, aki összes eddigi elõdjénél lassabban vánszorog. De most már tényleg ne pazaroljuk tovább a drága idõt, vigyázó szemeinket inkább az Index internetes portálra, pontosabban az õ gondozásukban a világhálóra felkerült, Tölgyessy Péterrel készült beszélgetésre, szép magyar jövevényszavunkkal élve, interjúra vessük. Az Index rögtön egy provokatív?, összemosó?, álságos?, kérdéssel kezdi: „Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor politikája kártékonyabb?” Bizonyos értelemben valóban nincs nagy különbség közöttük, hiszen áldásukat adták az országot a szuverenitásától végérvényesen megfosztó Lisszaboni Szerzõdésre. Egy másik értelmezés szerint azonban nem állunk távol a valóságtól, amikor azt mondjuk, hogy a két pofa és az általuk végrehajtott hatalom között, ahogy mondani szokás, zongorázni lehet a különbséget. Elég, ha csak a média által mostanság oly sokat hangoztatott külföldi és egyéb más elemzések címeinek leggyakrabban idézet mondatát említjük meg: „Éllovasból sereghajtóvá…” Úgy tûnik, mégiscsak van, vagy volt valami különbség Francisco és OV politikája között, s a jelek szerint inkább utóbbi, mintsem elõbbi javára. Az mindenesetre egészen nyilvánvaló, ha bizonyos szempontból vizsgálva nincs is túlzottan nagy különbség a két figura között, egyenlõség jelet semmiképpen sem tehetünk a kettõ közé. Tölgyessy így kezdi válaszát: „A közhatalmat hat esztendeje gyakorló koalíció felelõssége mindenképpen nagyobb. 2002 után a kormánytöbbség a hazai gazdaságtörténet egyik legnagyobb hibasorozatát követte el. A baloldal bármi áron meg kívánta állítani Orbán Viktort.” Lám-lám! Még az egykori SZDSZ egykori frontembere is azt mondja, hogy zsákutcának bizonyult az ördögöt OV képében a falra festeni, ennek ellenére eftikéim nem tanulnak a hibáikból. Most is ugyanazt a mára már sercegõssé, recsegõssé vált lemezt tették fel, mindent (értsd: még a kisebbségi kormányzást is) elkövetnek csak azért, nehogy Viktor király képében visszajöjjön maga a megtestesült antikrisztus. Tölgyessy: „Ám a jobboldal is mind kevésbé figyelt az ország érdekeire. Kezdettõl nem igazán fogadta jó ha figyelünk
el legitimnek a XX. század elejétõl nemzetrontónak gondolt baloldal kormányzását. Mindkét nagy közéleti tábor úgy véli: a másik távoltartása a hatalomtól olyan szent cél, amelyért újabb és újabb határokat léphet át.” Valóban elfogadható a szegfûmintás utódpárt legitimitása? A kékcédulás csalásra és az ideiglenesen hazánkban állomásozó déli hadseregcsoportra épülõ több évtizedes népelnyomó diktatúra nem érdemel többet, mint pusztán egy vállrándítással kísért Horn Gyula-i mélységekben „szárnyaló” na és? Tegyünk fel ehelyütt egy másik kérdést is. A nemzet életében meghatározó jelentõséggel bíró fordulópontok idején valóban nem nemzetrontó politikát folytatott az ún. baloldal a huszadik században Magyarországon? A legenyhébb változatban is azt kell mondanunk, hogy minimum ellentmondást vélünk felfedezni a nemzet megmentéséért fáradozó baloldal képe és a valóság között, hiszen ma már világosan látszik, a hatalomátmentésen túl azért tudtak, azért tudnak visszajönni újból és újból a hatalomba, azért tudják olyan feltétlen hatékonysággal és odaadással nyalni a birodalmi ülepet (mindig az éppen aktuálisat) mert a haza érdekei helyett mindig valaki másét tartották szem elõtt. És akkor még csak azt se mondjuk, hogy nemzetrontók? Érdekes a cikk bevezetõjében olvasható mondat: „Túl jól sikerült a Kádár-rendszer, most fizetjük meg a vívmányait.” Tölgyessy így válaszol: „A kádári évtizedekben felemásan, de folyamatosan kispolgárosodó emberek jókora része keserves újraproletarizálódásként élte meg a piaci viszonyok térhódítását.” Tegyük fel magunknak a kérdést: A kádári évtizedekben felemásan, de folyamatosan kispolgárosodó emberek jókora része ugyan vajon miért élte meg keserves újraproletarizálódásként a piaci viszonyok térhódítását? Akkor, az átkosban, így vagy úgy, de lehetett gyarapodni. Ha még oly csekély mértékben is, de lehetett. Ezzel szemben most, nem hagyják lélegzethez jutni az ún. „kisembert”. Nemzetközi jelentések beszélnek arról, hogy túl vagyunk adóztatva, ráadásul, hogy tetézzük a bajt, például az OECD-országok közül, mi keressük a legkevesebb lóvét! (Ja! Ha már nosztalgiázni támad kedve a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasnak, a korrektség kedvéért biggyesszünk ide még egy kérdést, elfér a többi mellé: Tessenek megmondani, az átkos szocializmusban emlékeznek olyanra, hogy adórendszer?) Csodálkozunk hát azon, ha az a borzasztónak és feldolgozhatatlannak tûnõ ellentmondás, miszerint a népelnyomó diktatúrában sokkal, de sokkal jobb volt, mint most, ebben a fene nagy szabadságban, „jólétben”
és demokráciában, hihetetlen mértékû elkeseredettséget és tehetetlenséget szül a kádári évtizedekben felemásan, de folyamatosan kispolgárosodó emberek jókora részében, akik keserves újraproletarizálódásként élték meg a piaci viszonyok térhódítását? Hát ne csodálkozzunk! Ugyan vajon hogyan másként élhették volna meg, amikor komplett iparágak – ezt a szóhasználatot maga Francisco eszközölte – gyakorlatilag játékpénzért cseréltek gazdát? Tegyünk rá még egy lapáttal! Sok esetben külföldi kézbe kerülve, akik, mint azóta számos esetben bebizonyosodott, egyszerûen piacot vásároltak, azaz rögtön bezárták a gyárat, üzemet, és beözönlött a rengeteg külföldi termék. Vagyis a piaci viszonyok (értsd: a maximális profit) térhódításának útjába semmiféle korlátot, de legalábbis hatékony korlátozó tényezõt nem emeltek, így történhetett meg aztán, hogy mára már csak a termõföld az, amely még többé-kevésbé nemzeti tulajdonban van, és példának okáért az egekbe szökött a munkanélküliség is. És akkor a butapesti elefántcsonttorony think-tankjéban morfondírozgató egykori SZDSZ-es bölcselgõ arról morfondírozik nekünk, hogy a „kádári évtizedekben felemásan, de folyamatosan kispolgárosodó emberek jókora része keserves újraproletarizálódásként élte meg a piaci viszonyok térhódítását.” Hát, hogy a rossebbe élte volna meg, ha nem így? Hát, hogy a rossebbe ne nosztalgiázna azon idõszak után? Hát, hogy a rossebbe ne mondaná a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas a majálison, hogy mink imádjuk a Ferit, aki az életét is feláldozná a hazáért? Mondja. Hát, hogy a rossebbe ne imádnák ezt az egykori KISZ-gyereket, aki 42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal hiteti el velük, hogy milliárdos létére – csak azért, mert azt állítja magáról, õ az igazi szocialista. Az igazi szocialista pedig tudja, mi az, korán reggel felkelni és nap mint nap a gyomortájékon remegõ érzéssel munkába indulni azon tépelõdve, vajon holnap is megmarad-e az állásom. Nos, ha akad valaki széles e hazában, aki valóban át tudja érezni ezt az aggodalmat, mármint, hogy holnap vajon meglesz-e még az állásom, az valószínûleg a mûminiszterelnök lehet, gondolná a népi naivitás állapotában leledzõ kádári „kisember”, aki mindenért a fejlõdés útjába rendszeresen fékeket elhelyezõ ellenzéket és annak ördögi vezérét Viktor királyt okolja. (A Célpont felvételein láthattuk, hallhattuk, az ellenzék fékezi a fejlõdés útjára terelt országot!) Pedig mekkorát tévednek! Egy apró, ám annál fontosabb momentumról mindenki elfelejtkezni látszik. Francisco nem Megyó! Ez az ember nem fog felállni csakúgy az elsõ szóra, amikor megköszönik neki, hogy hát „Papa, ennyi vót”. Nem. Ez ott marad, ha a fene fenét eszik, akkor is. 15
Újra csak visszautalnék a közelmúltra, és mindenkinek nyomatékosan felhívnám a figyelmét arra, mennyire fontos, hogy tanuljunk a múltunkból. Ha ugyanis nem tesszük ezt, akkor arra ítéltetünk, vagy talán korrektebb, ha úgy fejezem ki magamat, hogy arra kárhoztatunk, hogy a múltbéli hibáinkat ismételten elkövessük. Emlékeznek még a 2002-es választások után tett narancsos párti kijelentésekre? Csekély ez a többség, mindig bent kell lenni a parlamentben, ott leszünk mindenütt, nem lesz leányálom ez a kormányzás satöbbi. Megvalósult ebbõl bármi is? Praktice semmi az égvilágon! Úgy cseréltek menetközben miniszterelnököt a posztkommunisták, mint a bakák a kapcájukat, mintha az ellenzék ott se lett vóna. Már akkor megmondták, ha a kormányfõ aszongya, hogy márpedig én nem állok föl, jó nekem ez a bársonyszék, nem kapja meg más a fotöjt, akkó’ bizony marad. Most meg, hogy a saját embereivel levédte a hátát, pláne marad. Annak idején a csekély többséggel sem tudott (de az is lehet, hogy nem is akart) mit kezdeni az ellenzék, a dolgok jelen állása szerint ez a kisebbségi kormányzás dolog is menni fog. Az SZDSZ formailag ugyan leszállt a közös lóról, merthogy turós lett a háta, lényegét tekintve azonban a tettei beszélnek helyettük, eddigi szavazataiból mindenki számára világossá válhatott, mit is értenek õk konstruktív ellenzékiség alatt. Idézzük csak vissza még egyszer, hogy mit is válaszolt Tölgyessy az Indexnek a „Túl jól sikerült a Kádár-rendszer? Kérdésére! Alighanem most fizetjük meg a Kádár-korszak vívmányainak az árát.” Alighanem másról van itten szó. Nyugaton is fizetik a cehhet, mégpedig egyre többet. Itt a szocializmus néven elhíresült proletárdiktatúrát, ott pedig a jóléti állam néven elhíresült vívmányt bontotta le hihetetlen hatékonysággal a neoliberális –
azaz a tõke szabadságát mindenek felett fontosnak tartó – újfajta ideológia, feláldozva Mammon oltárán az emberközpontú világot. Nem a Kádár-rendszer sikerült túl jól, hanem annak a lebontása. A gigászi méreteket öltött vagyoni különbségek pont abból kifolyólag jöhettek létre, hogy az állampárti szocializmus átalakítását hihetetlen hatékonysággal és találékonysággal zsírozták le elõre a hatalom akkori és mai birtokosai, akik többé-kevésbé, de inkább többé, mint kevésbé, ugyanazok ma is. És ahogyan az Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak maroktelefonjaikon ügyvédeikkel lefolytatott beszélgetéseinek második részében szokott elhangozni, a tényvalóság pedig az, hogy nem a túl jól sikerült Kádár-rendszer árát, hanem a világra felülrõl ráerõszakolt neoliberalizmus árát fizetjük ma meg, mindenki másnál jobban. Ennek oka pedig – egyéb más tényezõk mellett – abból fakad, hogy az elõzõ rendszer haszonélvezõi senkitõl és semmitõl sem zavartatva átmenthették a hatalmukat ebbe az új rendszerbe, ami tulajdonképpen nem is annyira új, hiszen a gyarmati létezés, a függõség, s vele együtt a hatalmas központi ülep feltétlen és odaadó nyalása ugyanúgy megmaradt, csak a gyarmattartó birodalom és annak központja változott. Tölgyessy használ egy nagyon jó kifejezést, azt mondja Köztes-Európa. És milyen igaza van. Se ilyen, se olyan. Már nem is szocializmus, de nem az „emberarcú” kapitalizmus által létrehozott ún. jóléti állam. Félúton, a semmi közepén. Tudják, a neoliberális értéksemlegesség jegyében, az OH, OHA, OHO hármasból, nekünk az OHO, a semleges nem jutott. Mindenre, ami szép és jó, no pláne hasznos, nemet mondanak. Most jut eszembe, mekkora nagy marha vagyok, hiszen jóléti állam, mint olyan, már nem is létezik! Hiszen maga Megyó adta a
tudtunkra, hogy a jóléti államok kora réges-rég lejárt! Mintha valamiféle gigantikus fáziskésésnek lennénk a tanúi. A gyarmatbirodalmat feltétlen odaadással kiszolgáló hazai komprádor politikai osztály a szent és sérthetetlen (tehát korlátlan) magántulajdonban, s ezzel együtt a kapitalizmusban látja az egyedüliként üdvözítõ megoldást. (Pedig minden józanul gondolkodó ember látja, tudja, érzi, hogy eljárt az idõ felette, s ha nem szabunk észszerû korlátokat a profit mindent felzabáló és rákos burjánzásként terjedõ térhódítása elõtt, a bolygó is rámehet!) Még pontosabban, az egykori nyugati jóléti államokat szeretnék megvalósítani! Legalábbis papíron! Nem veszik észre, hogy azok már sehol sem léteznek, már rég lebontotta õket a Mammon világával a Földet szellemi sötétségbe borító globalizáció és annak neoliberális atyamesterei. Tölgyessy: „Ha ténylegesen döntési helyzetbe kerülnek a választók, sokan megijedhetnek az Orbán Viktornak szinte teljhatalmat adó alkotmányozó többségtõl, és számosan visszafuthatnak régi pártjukhoz.” Tán csak nem fennáll annak a veszélye, hogy hirtelen felindulásból megmenthetik a magyar nemzetet? De vajon ki fogja megmenteni a magyar nemzetet? A parlamenti pártok? A mára végletekig erodálódott és hiteltelenné vált politikai osztály? Kedves Olvasó… Bizony, Ön kedves Olvasó, Ön fogja megmenteni a magyar nemzetet! Senki más nem teszi meg ezt Ön helyett! Éppen ezért fontos, hogy nyitott szemmel és füllel járjon az országban, s ahogyan azt Juszt László szokta volt mondani: „Ne hagyják magukat becsapni, félrevezetni!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Az ingatlanmagazin.com interjúja Makovecz Imrével Makovecz Imre szerte a világon zseniális épületeket, közösségi tereket varázsol. Budapesten valahogy nem látni. Véleménye azonban megvan a fõvárosról. El is mondta. A közlekedési káoszról, a körgyûrûrõl, a hidakról, a sosemvolt világkiállításról, a befektetõkrõl. 16
jó ha figyelünk
– Budapest állandóan a politikai viták középpontjában van. Adódik a naív kérdés: nem lehetne valahogy, valamilyen csoda folytán megegyezni a város érdekében? – Ha egy olyan politikai játékmezõny van ma Magyarországon, amely körbevesz bennünket, akkor nemigen. Például amikor Budapest elnyerte a világkiállítás rendezésének jogát, akkor az egyik politikai szféra mindent megtett azért, hogy itt ne legyen világkiállítás. Nem is lett. – Jó, hát a világkiállítás az világkiállítás. De ettõl még Budapest Budapest maradt. – Én Sevillában, egy elmaradott országban átéltem egy világkiállítást, ott tapasztaltam, hogy mi a pozitív hozadéka Andalúziában egy ilyen típusú világtalálkozónak. Hatalmas információ- és pénzkoncentrációt jelent, gondoljunk a jelentõs tömeget befogadó új szálláshelyek építésére, a közlekedésfejlesztésre, az energiaellátás modernizációjára, és még sorolhatnám. Ha Budapesten megcsinálták volna a világkiállítást, akkor ma Budapest nem így néz ki, ahogy ma kinéz. Akkor a körgyûrûket meg kellett volna építeni, akkor reggelente be lehetne jönni Budapestre, és este ki lehetne menni a fõvárosból. Mert mára már lakhatatlanná vált a város, közel egymillió ember költözött el az elmúlt két évtizedben. – Ön szerint miért nem kellett a világkiállítás az akkor regnáló elitnek? – Én csak kérdéssel tudok a kérdésre felelni. A Gellérthegyen két szégyenfolt található. Miért vannak ott? Az egyik a Citadella, amelyet az osztrákok építettek 1849-ben, hogy ágyútûz alatt tarthassák Pestet. A másik a Szabadság-szobor. A második világháborúban a Kárpátok vonulatánál kiépített Árpád-vonalat az oroszok nem tudták áttörni, ezért amikor a románok átálltak hozzájuk, Havasalföldön keresztül, Temesvár felõl érkezett az ún. felszabadító 2. ukrán hadsereg. A Szabadság-szobor ezért néz délkelet felé. Azt a szobrot a „sajátosan” balesetet szenvedett Horthy Istvánnak az emlékére készítette Kisfaludi-Stróbl, és egy repülõgép légcsavart tartott a kezében, de azt a háború után eltûntették, és egy pálmaág került a helyére. Nem Horthy István emlékére, hanem a 2. ukrán hadsereg dicsõségére áll ott, amely össztûz alatt tartotta a Várat rombolóbombákkal. Kilenc éves koromban a kerítésbe kapaszkodva a szüleimmel együtt sírva néztem, ahogy égett a királyi vár. (Eredetileg a Horthy Miklós (Petõfi) híd budai hídfõjéhez szánták a kormányzó-helyettes szobrát, de a helyszínt 1943-ban a Tabánra módosították. A kompozíció elõterében a kormányzó-helyettes repülõruhás alakja állt volna, a mögötte pedig egy emelvényen a repülés géniusza, amint tört koszorút dob a hõsre. A két fõalak szobra 1944 tavaszára el is készült, de a német megszállás és a bombatámadások megindulása után felállítására már nem került sor. Eszerint bár a Szabadság-szobor a Horthy-emlékmûvel való párhuzama nem igaz, a fasizmust jelképezõ sárkányt megölõ mellékalak kompozíciója azonos a szobrász 1928-ban Nyíregyházán felállított huszáremlékmûvével, amelyen a magyaros ruhájú férfialak a bolsevizmus sárkányával végez. – ingatlanmagazin sze rk.) – Jó, de ezekbõl mi következik? A Makovecz-féle Pantheon- Úgy gondoltam, hogy ezt a két szégyenfoltot el kellene takarítani, és helyette megépíteni azt, amit már 1906-ban a zseniális magyar építész, Medgyasszay István megtervezett: a Magyar Panteont. Csak én kisebbet rajzoltam, mint nagyszerû elõdöm. Sokkal inkább egy emlékhelyre volna ott szükség, mint erre a két borzadályra. Hogyan lehet a Citadellára, arra az ocsmány katonai létesítményre, mint mûemlékre tekinteni? – Jó, de ezek szakrális gondolatok! Ha Budapest fejlesztésérõl beszélünk, legyünk kicsit konkrétabbak, praktikusabbak! – Budapest, ugyan már! Nem velem kell errõl beszélgetni, hanem azokkal a külföldi üzletemberekkel, akik felvásárolják Budapestet. Tõlük kell megtudakolni, hogy milyen fantáziát látnak a városban. Eladjuk a Hõsök terére kivezetõ sugárutunkat, az Andrássy utat, ahol az építészek-tervezõk – akik az egyes paloták rekonstrukjó ha figyelünk
ciós munkálataival foglalkoznak – sorra panaszolják el, hogy megrendelõik nem fizetik ki õket. Ilyen világban élünk. Budapest egy szennyes szatócsszemlélet világa, egy közlekedési csõd. Normális dolog az, hogy hatalmas raktárakat építenek e nagy múltú történelmi város peremén, miközben a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Andrássy úton bezárják az üzleteket? – Akkor mégiscsak a politikai érdekcsoportok háborújának túsza a város. – Nem a politikai érdekcsoportok közötti háború az, amely ma jellemzi Budapestet és Magyarországot. Ez csupán figyelemelterelõ játszma. Az alapkérdés az, hogy miért kell mindent eladni. Erre mondok egy rövid történetet. Egyszer volt egy hódmezõvásárhelyi ember, aki kitalálta a Puli nevû kisautót, amely elektromossággal mûködött. Az a vállalkozás nem sikerült. Most egy fiatalember újra nekifogott a kivitelezésnek, megpróbálta Magyarországon megvalósítani, a prototípus már kész is. De Bécsben kell megcsinálnia, mert a magyar potentátok nem tõle veszik meg az autót, hanem máshonnan. Miért? Mert ettõl a zseniális magyar feltalálótól nem kapnának jutalékot. Vagy annyit biztos nem, mint amennyit a másiktól. Világos, nem? Nem azért adják el az ingatlanokat, mert a magyar államnak nincsen pénze. Zsebre megy a játék, ez a dolog egyik része. Más aspektusból nézve pedig a társadalom átalakítása és a politika azt a célt szolgálja, hogy a magyar vállalkozó ne maradjon talpon, hanem alkalmazottá váljon. – Ez azért elég tág értelmezés. – Nézzük meg, hogyan adózunk! Amikor a számlát benyújtjuk, akkor azonnal be kell fizetni annak a 20 %-át, még azelõtt, hogy pénzt kapnánk. Manapság ráadásul divat nem fizetni, ebbõl egyenesen következik, hogy kvázi akkor is kifizetjük a magyar államot, ha egy fillért se kapunk. Ez komolytalan. Ez arra megy, hogy ne tudjunk tovább mûködni. Mert nyilvánvalóan ez a következménye. – De miért lenne ez bárkinek is a célja? – Azért, hogy az a nemzetközi pénzvilág, amely mindenhol mozgatja a társadalmi átalakulásokat, kerüljön vállalkozói és döntési pozícióba. Nemzetközi trend ez, amirõl most beszélek. – Prága akkor miért tudott talpon maradni, és megõrizni hagyományait? – Mert úgy látszik, ellenálltak valamiért. Budapestnek és ennek a maradék Magyarországnak más funkciót szántak, mint Csehországnak és Prágának. – De az államnak nincs pénze a felújításra. Budapestet tekintve hatalmas épületállományról beszélünk, amelynek jelentõs része mûemlék. Ezért kell eladni befektetõknek, akik felújítják. Mi ezzel a probléma? Legalább valaki felújítja, és nem hagyja, hogy összedõljön a város, mint egy kártyavár. – Ahonnan ön kérdezi, onnan nem lehet elindulni. Vissza kell tekintenünk az idõben megint egy kicsit! A rendszerváltás nem hozott létre reprivatizációt. Nem adták vissza az embereknek azokat a tulajdonelemeket, amelyeket elvettek tõlük 1949-ben: asztalosmûhelyt, lakatosmûhelyt, szatócsboltot stb. stb. A tulajdonuktól megfosztott családok elszegényedtek, de igazi kárpótlásban nem részesültek. Hiszen bár sokan kaptak kárpótlási jegyet, azonban annak az értékét a brókerek közremûködésével levitték. És azok, akik a rendszerváltozást megelõzõ idõkben pénzhez jutottak – hiszen a nyolcvanas évek már nem egészen a szocializmusról szóltak –, felvásárolták a jegyeket. Így aztán nem kapták vissza eredeti tulajdonosaik az ingatlanokat. – Húha! Ez már megint nagyon távolinak tûnik! Kicsit közelíthetnénk... – Azért az valakinek köszönhetõ, hogy a lakosság és a vállalkozások nagy része tõkeszegény maradt. Ne onnan induljunk el, hogy az államnak nincs pénze! Az állam nem engedte meg, hogy az emberek olyan helyzetbe kerüljenek, hogy képesek legyenek a saját ingatlanjaikat felújítani. Ez az állapot mesterségesen lett létrehozva. 17
– Még mindig nem értem, hogy mi a baj a befektetõkkel? – Mondok egy példát. Valaki megtervez egy lakást. Komplett kivitelezési terv áll rendelkezésre, a kivitelezõvel megkötnek egy megállapodást, ennek értelmében 170 ezerért megcsinál egy négyzetméternyi lakást. A lakásforgalmazó cég aztán 550 ezer-1 millió forint közötti négyzetméteráron értékesíti az adott ingatlant. Az értéktöbbletet nyereségként adómentesen kiviheti az országból. Ez a folyamat egyik oldala. A másik oldala, hogy a 170 ezer per négyzetméteres ár után a magyar kivitelezõ nettó adóhányada 60 % plusz forgalmi adó, és így tovább. Nem tudjuk pontosan, ki hogyan tud csalni, mert mindenki trükközik. 75-80 % között mozog az az összeg, amit vissza kell fizetni a magyar államnak. Ez nyilvánvalóan gazdasági feszültséget jelent a külföldi beruházó javára. – Ez egy konkrét szituáció az építõiparban! De ez hogyan befolyásolja egész Budapest fejlõdését? – Itt honfoglalás történik, amelyet náció nélküli, a pénzvilághoz tartozó szervezetek hajtanak végre. Magyarországról a tulajdonjog és életképes vállalkozások esetében nem nagyon tudunk beszélni.
Csak akkor, ha szolgaként ezt az arctalan, internacionalista ipart kiszolgáljuk. Magyarország és Budapest pozíciója ennyi. Ha a mostani városi vezetést nézem ebben a történetben, százszázalékosan kiszolgálja ezeket az érdekeket. Szó sincs Budapest érdekeirõl. Ne vicceljünk már! Ezzel a metróval? Kinek van szüksége a négyes metróra? Ez csak arra jó, hogy Budapest közlekedését lehetetlenné tegye. Miközben a körgyûrûre volna szükségünk. Ha valaki Budakeszin lakik, és Pesterzsébetre akar eljutni, elõször be kell jönnie a Moszkva térre. Még Szentesen és Csongrádon is van elkerülõ út. – Ha Budapest ön szerint áldozat, mi a megoldás? – Egyetlen megoldást látok csak. Ezt a moszkovitából brüsszelivé avanzsált szolgáló réteget el kell zavarni a fenébe. A beszédnek elmúlt az ideje. – Na jó, de hát valamennyire mégiscsak demokrácia van Magyarországon, amelynek egyik alapfundamentuma a magántulajdonhoz való jog, akkor ilyet nem lehet csinálni. – De igen. Forrás: ingatlanmagazin
Bizarr Nagy Testvér-kísérlet zajlik Washingtonban, pénztárosok nélkül mûködik a jövõ áruháza, könnyedén követhetõ az elveszett háziállat, golflabda és értéktárgy: a hvg.hu azt vizsgálta, mi is a mindezen rendszerek alapját adó RFID-chip és mire használható még fel. Mi az az RFID? Az RFID (Radio-frequency identification) könnyen felfogható a vonalkód továbbfejlesztett változataként. Három alapelembõl áll: az azonosítandó dologra ráhelyezett aprócska címkébõl (angolul tag), az ezen elhelyezett információból, valamint a leolvasó mechanizmusból, amely mindezt értelmezi, listázza vagy rögzíti. A rádiófrekvenciától és az antenna méretétõl függõen a címke és a leolvasó közti távolság 10 centimétertõl pár méterig változhat, de egyes különleges típusok akár 50 méter távolságból is olvashatóak. Bizarr kísérlet zajlik a Washingtoni Egyetem kampuszán. Gaetano Borriello professzor és kutatótársa, Evan Welbourne ötven önkéntessel szimulál egy olyan jövõbeli világot, ahol minden embert másodpercre és centiméterre pontosan lehet követni: a fõnök pontosan, kamerák nélkül is láthatja, hogy alkalmazottai mikor álltak fel az asztaltól és mikor tértek oda vissza, hova mentek vagy éppenséggel kivel találkoztak. A rendszer lelkét az RFID, azaz rádiófrekvenciás azonosító adja, amely már egy ideje megtalálható amerikai útlevelekben, jogosítványokban, illetve egyes ruhákban, kocsikulcsokban vagy fizetésre használt kártyákban is. Az egyetemi rendszer átlátszó, így az önkéntesek figyelemmel kísérhetik, hogy ki és mikor nézte meg az általuk kibocsátott adatokat, valamint módosítható is – így megszabható az is, hogy két fél csak akkor lássa egymást, ha például 10 méter távolságban 18
vannak csak egymástól. Az ötlet könnyen továbbgörgethetõ egészen a közösségi oldalakig is: a fejlesztõk RFIDDER nevû szoftvere folyamatosan informálja az általuk használt közösségi hálót, hogy éppen hol vannak és mit csinálnak: ez weben és mobilkészüléken is használható, valamint hozzáköthetõ a Twitter néven elhíresült közösségi oldalhoz is. Egy másik program a felhasználók Google Calendar naptárába is feltölti a napi eseményeket. Tudta-e Ön, hogy... ..az RFID elsõ õsének tekinthetõ eszközt Léon Theremin orosz feltaláló alkotta meg, aki egyúttal a róla elnevezett theremin elektromos hangszert is jegyzi? Az 1946-ban elkészített The Thing fantázianevû készülékkel a Szovjetunióban állomásozó amerikai nagykövetet hallgatták le. A passzív elektromágneses indukció elvét alkalmazó készülék csak akkor lépett mûködésbe, ha 330 Hz-es mikrohullámokkal bombázták, emellett nemcsak apró volt, hanem áram sem kellett hozzá, és készenléti állapotában jelet sem sugárzott. Az RFID használata komolyabb biztonsági és adatvédelmi problémákat is felvethet. Az amerikai útlevelek vagy jogosítványok ugyanis úgy vannak kialakítva, hogy több információt tartalmaznak, mint amire szükség lenne. A dél-kínai Senzsenben pedig a kormány RFID-olvasókat telepít, hogy pontosan követhesse a városlakók hollétét, mindezt amerikai technológiával, írja a New York
Times. A kínai személyazonosító kártyákban emellett az alapinformációkon kívül az illetõ teljes munkavállalói története, elõzõ tanulmányai, vallása, priusza vagy jogi ballépései és családtagjaival kapcsolatos adatok is olvashatóak. A kellõ óvintézkedések hiányában a rádiócímkékbõl kinyert adatokból teljes profilt lehet összeállítani bárkirõl anélkül, hogy õ tudna róla. „Egy teljes portrét lehet így festeni valakirõl anélkül, hogy tudatában lenne, végig modellt állt valakinek”, jegyezte meg Borriello professzor. Elegendõ bevásárlóközpontok vagy repülõterek környezetében leolvasókat telepíteni, onnantól kezdve a telepítést végzõ szervek az utazási mintákból, a vásárlási szokásokból, bankkártya- vagy bármely más adatból igen pontos profilt készíthetnek bárkirõl. Enyhébb, sci-fi filmekben is látott esetekben az is elõfordulhat, ha egy bolt kombinálja a vásárló különbözõ adatait, majd személyre szabott hirdetésekkel – ha tetszik, spamekkel – bombázza a továbbiakban. Magyarország: túl olcsó a munkaerõ, túl szerény a használat is Hasonló kísérleteket már hazánkban is végeztek nagy sikerrel, árulta el a hvg.hu szerkesztõségének Udvardy-Nagy István, a hazai RFID infrastruktúra-szolgáltató ODIN Technologies kereskedelmi igazgatója. A 2007 õszén megrendezett Cisco Expo látogatói RFID-címkével ellátott jelvényt kaptak, amelynek birtokában az információs pultban jó ha figyelünk
név szerint köszöntötték és informálták arról, kollégái éppen hol vannak, illetve hol látták õket legutoljára. Emellett az elõadók is megtudhatták, hogy pontosan hányan látogatták elõadásaikat. Az ilyen megoldások akár addig a pontig is elvihetõek, hogy a repülõterek check-in kártyáiba is RFID-azonosítókat helyezzenek el, így a járat indulása elõtt közvetlenül a kapuhoz lehet szólítani a még késlekedõ utasokat is. Az RFID-technológiát összességében azonban a logisztikai iparágban hasznosítják, utal erre Udvardy-Nagy István. Ez esetben nincs is szükség a speciális biztonságra, hiszen a szállítás során a különbözõ raklapokat azonosító címkéket hamisítani teljesen felesleges lenne – a kérdés inkább az, milyen költségek árán lehet „feltörni” az RFID rendszerét és az ezáltal megkaparintott termék „megéri-e” a behatolást. Az RFID-technológiás megoldások akkor mûködnek rosszul, ha valaki szándékosan szabotálja a logisztikai folyamatokat – esetleg akkor, ha a címkék fémfelület mögé kerülnek, vagy víz-alapú folyadékokkal találkoznak: ekkor sem viselkednek túl jól. Az RFID-leolvasókkal használt logisztikai és nyilvántartó-rendszerek nagy könnyebbséget jelenthetnének az iparági szereplõknek: mivel képesek emberi befolyásolás nélkül automatizálni, kikerülhetõek lennének velük a tévedések – ezért igazából számos szektorban érdeklõdnek a technológia iránt, könyvtári rendszerektõl egészen az építõanyag-telepekig. Udvardy-Nagy szerint Magyarországon jó ha figyelünk
azonban igen szerény az RFID-technológiák elterjedtsége: a munkaerõ ugyanis elég olcsó és az RFID által támogatott, a megtakarítást gyorsító logisztikai folyamatok az itthoni bevezetést nem igazán motiválják. A rendszer azonban olyan irányba látszik elindulni, ami minimializálja az emberi tévedést, ha tévedhetetlenséget nem is biztosít. Sokszor felmerült az is, hogy az RFID drága technológia, ami mind UdvardyNagy, mind külföldi források szerint jelentõs és megszüntetendõ tévhit. Itthon pár millió forintból komplett rendszereket fel lehet építeni: húszmillió forintból például egy 10-15 leolvasópontos intelligens rendszert lehet összeállítani egy öt telephelyes vállalkozásra, a belsõ logisztikai folyamatok teljes követésével. Itthon a jövõben a szakértõ szerint vélhetõen szigetszerû rendszerek fognak kialakulni, például a cégek saját gyártási vagy logisztikai folyamataiban – ha többféle értékesítési forrásuk létezik, több telephelyen árusítanak és központi raktárból szállítják ki oda az árut. Gyûjtõazonosítást ezek miatt valószínûnek lát, míg egyedit nem igazán. Az, hogy az RFID mennyire fut be, nem a hazai piactól, hanem a külföldi trendektõl függ. Mire jó még az RFID: az intelligens nõi táskától a beszélõ golflabdáig Az RFID felhasználási területei azonban túlmutatnak a hivatalos iratok, raklapnyilvántartók, kocsikulcsok és bankkártyák világán.
Az RFID Gazette weboldal az RFID legfurcsább felhasználási módjait gyûjtötte össze, az ebben szereplõ megoldások pedig jól mutatják, hogy a fogyasztói kultúrába miként tör be a technológia – a maga különös módján. Az azonosításra alkalmas technológia értelemszerûen a szórakozóhelyekre is beteszi a lábát: a barcelonai Baja Beach Club például törzsvendégeibe ültet mini-chipeket, akik ennek birtokában a sort kikerülve képesek azonnal belépni kedvenc helyükre, valamint fogyaszthatnak is, mivel a chip egyúttal terheléses kártyaként is mûködik. A megoldás már csak azért is hálás, mert a klub vendégei úszóruhánál többet nem igazán hordanak maguknál, így nem kell még pénztárcájukkal is bajlódniuk. Ugyanígy lehet egy kaszinó vendégeit is követni, a Ciscor Casino Sentry rendszerét alkalmazó berendezésekkel – a tolvajok így sokkal nehezebben tudnak zsetonokat lopni más játékosoktól vagy nehezebben tudják majd hamisítani azokat. Az RFID az otthonokban is képes jó hasznot hajtani. A konyhákban a technológiával felszerelt edények is használhatóak lehetnek (ilyenek például a VitaCraft konyhai megoldásai), ezeket egy chipet tartalmazó receptkártyával utasítani lehet arra, hogy fõzés közben a megfelelõ hõmérsékleten legyenek a megfelelõ idõtartamig. Hasonló RFID- címkékkel lehetne programozni intelligens hûtõket is, így azok szólnának a tulajdonosnak, hogy mikor mi fogyott ki belõlük, illetve javaslatokat is tesznek arra, hogy a bennük található alapanyagokból milyen recepteket lehet készíteni. Természetesen a tárgykövetés a kereskedelmi iparágon kívül is megtalálta a maga használati módját: háziállatokon kívül követnek az amerikai farmereket RFID-vel sajtokat és méhkaptárakat, a tehetõsebbek golflabdákat, a Gilette emberei pedig MACH 3 borotvákat, ez ugyanis az egyik olyan termék, amely a leggyakrabban tûnik el az amerikai boltok polcairól. Ugyanezen koncepciót valósítja meg másképpen az a nõi táska, amely diszkréten figyelmeztet, ha nem található meg benne a szempillaspirál vagy a rúzs – az ehhez szükséges megoldásokat a University of Massachusetts kutatói fejlesztik. A táskához hasonló tárgyazonosító rendszert jelentett be például a Ford F-szériás teherkocsijaihoz és E-szériás furgonjaihoz, amelyek jelzik, hogy milyen RFID-azonosítós tárgyak vannak rajtuk. A 37 éves melbourne-i Jonathan Oxer pedig RFID-címkét ültetett bal kezébe és ezzel nyitja lakásának ajtaját kulcs helyett. Az egész projekt meglepõen olcsó: a chip másfél dollárba, a 125 KHz-es leolvasó pedig 50 dollárba került, így a szerelés igazi tételei a beültetés és a benzinköltség lehetnek csak. Bari Máriusz
19
Washingtonból közli a Reuters hírügynökség: „az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jelenti, hogy a világhálózati listáján feltüntetett olyan honlapok közé sorolta a *Kahane Chai* vagy *Kach* nevû zsidó csoport internetes honlapjait, amelyeket *idegen terrorista szervezetek*-ként minõsítenek. A Federal Register oldalain tüntették fel a , , , zsidó honlapokat, amelyekrõl úgy vélik, hogy palesztinok elleni támadások szervezésében vesznek részt. Amerikai törvények szerint ezeknek a honlapoknak törvénybe ütközõ cselekmény pénzt vagy egyéb segélyt adományozni, és a szerkesztõknek meg kell tagadni az USA-ba való beutazási engedélyt, valamint amerikai bankok is befagyasztják a számláikra kiutalt összegeket. A Külügyminisztérium még nem tudja, mindez hogyan mûködik majd a gyakorlatban, de a törvény, technikai okon túl, nem hatalmazhatja fel az Egyesült Államokat a nevezett honlapok leállítására.” A fenti honlapok közül csak a héber, angol és orosz nyelvû A fenti honlapok közül csak a héber, angol és orosz nyelvû lapot tudtuk kinyitni, a többihez „belépési engedély szükséges”. ~ Hát ezt is megértük! Kevesen hallottak a New Yorkban, 1992-ben lelõtt szélsõséges vadcionista Meir Kahane rabbiról, akinek hívei ma is „az igazi zsidó eszmét” hirdetik: „választott nép, Izrael a zsidóké, a zsidók üldözése valóságos isten-káromlás, araboknak nem adunk földet, a zsidókat a Torah teszi különleges néppé...stb.” Úgy látszik, hogy a zsidó nép titkos álmainak képviselõje és nagyra törõ céljainak hangos megtestesítõje, Kahane rabbi eszméi annyira szélsõségesek, hogy azokat már Washingtonban sem tûrik meg? Vajon a zsidóságnak hány százaléka azonosul e „képviselõ” elképzeléseivel? A honlapok tartalma bizonyítja, hogy a bosszútól fûtött mozgalom újabb erõre kapott. A francia Le Vif címû folyóiratban (1992) közölt beszélgetés során Meir Kahane, az amerikai védelmi liga (AntiDefamation League) vezetõje, az izraeli parlament – Knesset – választott tagja még halála elõtt így nyilatkozott: „Mi zsidók nem vagyunk olyanok, mint más népek. Mi szent nép, választott nép vagyunk. Ami bennünket megkülönböztet más népektõl, az a Torah, vagyis Mózes törvényei. Évente kétszer megyek külföldre, hogy a zsidókat figyelmeztessem, meneküljetek, mert új holocaust vár rátok Izraelen kívül. Helyetek Izraelben van! Olyan ideológiát védek, ami ellentétes a Nyugat szemléletével. A cionizmus ellentmond a demokráciának. A cionizmus minden 20
nyok kirugdossák a zsidókat. A zsidók sohasem mennek ki maguktól, csak úgy, ha kirúgják õket...” Kahane rabbi „különleges cionista-zsidó eszméjét” a világ naponta tapasztalja Ariel Sharon népirtó politikájában, aki teljes befolyása illetve uralma alatt tartja az amerikai kormányt. Meir Kahane szelleme: Isi Leibler A Jetset Travel utazási cég alapítója, a Zsidó Világkongresszus [World Jewish Congress] elnöke a 65 éves Isi Leibler két évvel ezelõtt telepedett le Izraelben. Azelõtt ausztrál állampolgár volt és lelkes támogatója az ottani multikulturalizmusnak, ami Izraelre nem vonatkozik:
jogot megad a zsidónak, de semmit sem ad a nemzsidónak. Minden zsidó vallja, hogy a zsidó államban a többség csak zsidó lehet. Megengedhetjük-e, hogy az arabok annyit szüljenek, hogy egyszercsak a demokratikus zsidó állam demokratikus arab állam legyen? Mint zsidó és cionista, nem kívánom ezt a demokratikus arab államot. Én minden arabot ki akarok ûzni Galileából, Júdeából, Jeruzsálembõl, Gázából, sõt Dél-Libanonból is, amely a zsidó anyaországhoz tartozik. A zsidó állam törvényei nem adják meg a nemzsidóknak az állampolgárságot. Õk csak ‘idegen tartózkodók’ Izraelben. Ha mégis Izraelben akarnának élni, akkor két feltételt kell elfogadniuk: adót fizetnek, és szolgaságban élnek. Így van ez megírva a Tórában és a Talmudban, minden rabbi ezt vallja, ha nem is mondja ki nyíltan! A Bibliában írva van, hogy Isten szövetséget kötött Ábrahámmal: ‘Ezt a földet utódaidnak adom az egyiptomi Nílustól a nagy Eufrátesz folyóig.’ /Lásd: Irak!/ Minden Dél-Libanonban élõ arabot deportálnunk kell. Talmudunk képviseli a zsidó kultúrát. És ez, és minden írásunk valóban dicséri a bosszúállást. Mozgalmunk amerikai zsidóktól kapja a támogatást. Én vagyok az õ életbiztosítójuk, s ezért õk prémiumot fizetnek nekem. Ligánk erõszakot hirdet és a Torah értelmében aszerint is cselekszik. Az amerikai nép nagyon erõszakos nép. Amíg tele lesz a zsebe és a gyomra, addig csak csendben gyûlöli a zsidókat. Azonban ha nincs több pénz, nincs munka, amikor a gazdasági krízis beköszönt, akkor az ame rikaiak rosszabbak lesznek, mint a nácik! Ezért mondom a zsidóknak: ‘meneküljetek, amíg nem késõ és van hozzá eszköz.’ Sok pénzt adnék az európai államoknak, hogy rugdossák ki a zsidókat Európából! Imádkozom azért a napért, amikor az európai kormá-
„...annak a politikának semmi helye sincs Izraelben, mert a zsidó állam a zsidók teljesítménye.” A fenti csupán emlékeztetõ azoknak, akik az Európai Unió-tagságtól várják a nemzet felemelkedését. Júliusi számunkban írtuk, hogy az évszázad elején a Páneurópa Mozgalom élén a bécsi Coudenhove-Kalergi Richard Miklós gróf díszgój állt, akinek japán nõ volt az anyja. A felesége Roland (Klausner Ida) akkor közismert zsidó színésznõ, a páneurópai szervezet mozgató rugója volt. Ma az Európa Parlament feje Habsburg Ottó fõherceg! A köztudottan szabadkõmûves CoudenhoveKalergi 1926-ban hívta össze Bécsbe az elsõ Páneurópa Kongresszust, amelynek közönsége négyötöd részben a választott nép fiaiból került ki! A gróf a zsidó Bécsi Szabadkõmûves Újság 1923. évi október 19-i számában a következõképpen merészkedik jövendölni: „A jövõbeni ember keverék faj lesz! Európa számára kívánok egy eljövendõ eurázsiai-negroid fajt, hogy a személyiség sokoldalúsága biztosítva legyen. A vezetõket majd zsidók adják, mert a jóságos Gondviselés Európát a zsidókkal, azaz új ésszel megáldott nemes fajtával ajándékozta meg.” Ezek Anglia újdonsült állampolgárai! Ez lenne Coudenhove-Kalergi gróf multikulti álma a „Jóságos Gondviselés” Európájában? jó ha figyelünk
Milyen jogon, miféle törvények alapján hatalmazza fel önmagát akárki arra, hogy a saját elképzelései szerint keverjen emberfajokat? Bizonyos népek „messiást” várnak, mégpedig olyan messiást, akinek „az eljövendõ korszakában már nem lesz több különbség zsidók és nemzsidók között.” [Judaism, Vol.13/No.2/1964 ~ 142.old.] A Coudenhove-Kalergi által alapított mozgalom mai ügynökei – többek között a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége – továbbra is tevékenykednek az „eurázsiai-negroid faj” megvalósításán Európában. Nem ismerjük a tagságát, de nem is ez a lényeg, hiszen a szövetség neve pontosan mindent elárul róluk! A NATO és az Európai Unió évek óta tartó propaganda miatt a tisztánlátását vesztett gyanútlan magyart – aki sohasem hallott a grófról, nem is beszélve a látomásairól – megetetik a szépen hangzó „leomlanak a határok és újjáépülhetnek a nemzeti kapcsolatok” csali meséjével. 1920-ban is határokat bontottak és most is! Itt van a bizonyíték, hogy a jól megszervezett Kisantant szabadkõmûves-marxista világpolgár-ügynökei – a benesek és a masarykok tanítványai, a külföldön nyüzsgõ oláh pópák – még ma sem hagyják abba a száz évvel ezelõtt kitervezett munkálatokat: Magyarország és a magyar nemzet teljes elpusztítását. A magyarság felújult tervszerû és erõszakos fajkeverése 1990 óta tart. Lássuk a hivatalos jelentést! A Nemzetbiztonsági Hivatal jelentése Magyarország, mint bevándorlási célország (Budapest, 2002) – Jelenleg több mint 80 ezer külföldi állampolgár rendelkezik bevándorló vagy letelepedési engedéllyel. A jelentkezõk elsõsorban Afganisztánból, Irakból, Bangladesbõl és néhány afrikai államból érkeztek. A menekültstátus megszerzésének többféle jogi alapja lehet. A kérelmezõk egyrészt a genfi konvenció alapján részesülhetnek védelemben. Jelenleg mintegy 170 ezer olyan ember él az országban, akik az elmúlt évtized során különbözõ jogcímen [?] telepedtek le. A migránsok jó ha figyelünk
nagy része az ún. „éhségövezetekbõl” érkezik, és az EU országokba igyekszik. Sokan közülük azonban Magyarországon maradnak, amely az illegális migráció számára nemcsak tranzit, hanem célország is. A határon túli magyarságot szintén vonzzák a magyarországi jobb életkörülmények. A tartósan Magyarországon maradó illegális migránsok erõfeszítései az itt-tartózkodás legalizálására irányulnak. Ennek érdekében – a bevándorlási és állampolgársági eljáráshoz hasonlóan – bizonyos feltételeket (megélhetés, lakás stb.) kell igazolni. Az illegális migráció – Hamarosan megvalósuló EU-tagságunkból adódóan számítani kell az ellenõrizhetetlen migráció erõsödésére, amely részben az illegális bevándorlásból, részben az uniós kötelezettségeknek megfelelõ a „személyek szabad mozgása” elv alapján betelepülõkbõl tevõdik össze. Az uniós állampolgárok a legális gazdaságban helyezkednek el, és nagymértékben elõsegíthetik a magyar gazdaság EU integrációját. Az illegális bevándorlók nagy része viszont a fekete és a szürke gazdaságban vállal munkát. Az illegális migráció maga után vonja az illegális családegyesítést, ami az eltartottak számának gyors növekedéséhez, ezáltal pedig az ország eltartó képességének a romlásához vezet. Az európai integráció kibontakozásával, a kelet-közép-európai államok csatlakozási folyamatának elõrehaladtával növekedett a nemzetközi embercsempész szervezetek aktivitása. A határok szabad átjárhatóságának korlátozásával, az EU szigorú menekültpolitikájának következményeként – a legális migráció beszûkülésével az illegális bevándorlás a szervezett bûnözés külön üzletágává vált. Az embercsempészet fellendülését az elérhetõ rendkívül magas jövedelemmel lehet magyarázni, mely megközelíti a kábítószer-kereskedelem hasznát. Az embercsempészetet nemzetközi bûnszervezetek tartják kézben, magyarokat csak „alvállalkozóként” (taxisok, szálláshelyek tulajdonosai) vonnak be. Magyarországon olyan hálózatot építettek ki, melyen keresztül biztosítani tudták az illegális határátlépést – hamis okmányok beszerzését, vagy a zöldhatár átlépéséhez helyismerettel rendelkezõ segítõk beszervezését –, valamint a külföldiek utaztatását, átmeneti szállásokon való elhelyezését. A kapcsolattartásra mobiltelefonokat és számítógépes összeköttetést rendszeresítettek. A szervezés már a kibocsátó országban kezdõdik, és a teljes útvonalra kiterjed. Az embercsempészet kísérõjelensége az ún. másodlagos bûnözés, az okmányok – útlevél, vízum, átléptetõ bélyegzõ, meghívólevél, munkavállalói engedély stb. – hamisítása, vagy az eredeti okmányok beszerzése illegális úton. A szervezett embercsempész csoportok sejtszerûen mûködnek, a végrehajtás alsó szintjén levõ tagjaik csak közvetlen feletteseiket isme-
rik, jellemzõ tényezõjük a konspiráció. Az útvonalat szakaszokra bontják, egy-egy csoportosulás csak a konkrét útszakaszért felel, a nekik kiszolgáltatott migránsoktól a „viteldíjat” szakaszonként szedik be. (Figyelemre méltó, hogy az összeg elérheti a 2-5 ezer dollárt is.) A magyar zöldhatáron való átjutás során – alkalmazkodva a megváltozott jogszabályi háttérhez – ügyelnek arra, hogy az embercsempész ne legyen jelen a határátkelésnél. Így az embercsempészek számára a tettenérés esélye minimális. A Nyugatra irányuló kivándorlás egyfajta gazdasági vállalkozásként fogható fel. Észlelhetõk, elsõsorban távol-keleti országok állampolgárai körében, a párhuzamos társadalmak kialakulására utaló jelek. Az illegális migráció több szempontból érinti Magyarország nemzetbiztonságát, feltartóztatása uniós elvárás is. A problémakör kezelésében elért eredmények kihatnak Magyarország nemzetközi megítélésére. További szempont, hogy a döntõen illegális migrációból táplálkozó, saját normáik szerint élõ közösségek megerõsödése az idegengyûlölet táptalajává válhat, mely belpolitikai problémák okozója lehet. Az érdemi ellenõrzés nélkül áramló tömegekben ellenérdekelt hírszerzõ szolgálatok ügynökei, terrorszervezetek tagjai is elrejtõzhetnek." Eddig a hazai hivatalos jelentés. Magyarország célország izraelieknek? (2003.10.02. Magyar Nemzet) – „Magyarország népszerû célország az izraeliek számára” – írja a tekintélyes Jane’s kutatócsoport. A londoni elemzõk kiadványa, a Foreign Report legutóbbi számában úgy vélte: a háborús helyzet miatt egyre több izraeli távozik, többek között Magyarországra. ~ De Várnai Shorer Judit, Izrael budapesti nagykövete ‘jobban’ tudja: „...nem feltétlenül igaz a folyóirat minden információja. Nincs sorbaállás az Izraelben levõ külképviseletek elõtt. Sok közép-európai származású zsidó telepedett le Izraelben, aki sokáig nem tudta megszerezni volt hazája állampolgárságát. Most erre lehetõségük nyílik. Ezek az emberek mindenüket elveszítették, az egyetlen dolog, amit ebbõl visszakaphatnak, egy útlevél. [Micsoda szerénység! És az eddig kifizetett kártérítések, a magyar nép pénzébõl újjáépített zsinagógák stb.?- tj] Nem tapasztalható bármilyen nagyobb kivándorlási hullám az utóbbi idõben, vagy hogy a palesztin intifáda megsokszorozta volna a kitelepülõk számát.” Hát nem egészen! ... A nagykövet asszony remekül képviseli Izraelt, de néha benézhetne a világhálózat híreibe is! A tel-avivi amerikai konzulátus adatai szerint azonban a palesztin felkelés kezdete óta 400 százalékkal nõtt az amerikai letelepedési vízumért folyamodó izraeliek száma. Azért ez nem semmi! Az elemzés szerint még olyan, korábban nem túl népszerû országok konzulátusait is zsúfolásig megtöltik a vízumkérelmezõk, mint Magyarország, Lengyelország, sõt Románia, mi21
vel ezek az országok hamarosan az Európai Unió tagjává válnak, és az állampolgárságért folyamodók körül sokan egyébként is ezek valamelyikébõl származtak el. Az átfogó katonai, hírszerzési és diplomáciai elemzéseirõl, elõrejelzéseirõl ismert londoni agytröszt azt írta a palesztin felkelés kitörésének harmadik évfordulójára idõzített cikkében, hogy a kivándorlási jelenség drámai fejleménynek számít egy olyan országban, ahol hosszú ideig árulóknak bélyegezték a kivándorlókat. A Foreign Report szerint „a reménytelen politikai helyzet és gazdasági helyzet miatt fõleg a harmincas éveikben járó, magasan képzett izraeliek hajlamosak a távozásra. Ha az irányzat folytatódik, a nem túl távoli jövõben csak a szegények és az ultra-ortodoxok maradnak Izraelben....” Herzl rémálma Zátonyra futott Herzl cionizmusa? A választott nép, tömegesen hagyja el Izraelt, és vándorol át olyan országokba, ahol néhány évtizeddel korábban „gyilkos nácik és szimpatizánsaik milliószámra pusztították” hittestvéreiket. Most irány vissza a gyilkos antiszemiták országaiba, köztük Magyarországra? Nem is olyan régen izraeli lap jelentette, hogy „Izraelben közel 600 ezer magyarországi születésû zsidó bármikor repülõgépre ülhet, hogy visszatérjen hazájába, Magyarországba.” ~Vajon ennek a lehetõségnek egyengeti az utat többezer dollárért az MSZP-nél Ron Werber izraeli állampolgár? A visszavándorlók Németországot sem hagyják ki: egyre kevesebb zsidó szándékozik letelepedni Izraelbe. A Jewish Agency jelenti, hogy mintegy 100 ezer zsidó inkább Németországot választja befogadó hazájának. S hogy miért, Egon Kornblum „visszatérõ” így magyarázza: “A német ifjúság tudni akarja, miért tértem vissza abba az országba, ahol a szüleimet megölték... Egyszerû. Kizárólag pénzügyi okokból.” [Süddeutsche Zeitung Magazin, 1998.03.27.] Zászlóégetõk Egyáltalán mennyire õszinte a Sharont ‘háborús bûnösnek’ bélyegzõ, izraeli zászlót égetõ zsidóság? Vagy az egész csupán Izraelbõl jól irányított gõzlevezetés a világ felháborodott közvéleményének lecsillapítására? „A judaizmus nem vallás, hanem vallásosított törvények összessége.” (Moses Mendelsson) Ki érti ezt? Amerikában és Angliában, 2002-ben «cionista-ellenes» ortodox zsidók, izraeli zászlót égetve tüntetnek a palesztinok mellett Ariel Sharon politikája ellen? Nos, a képen látható zászlóégetõ-tüntetõ zsidó tömeg sajátos öltözéke elárulja, hogy a társaság a zsidó vallás legszélsõségesebb ágának, a Chábád Lubavics szektának a tagja. 22
Az ukrajnai születésû Menachem Mendel Schneerson, (19021994), A szélsõséges ChábádLubavics szekta fõrabbija
“az Egyesült Államokban minden évben március 26-án «Education Day, USA» napot tartanak, a Chábád Lubavics chászid vallási közösség nagy szellemi vezérének Menachem Mendel Schneerson fõrabbinak – ‘Rebbe’-nek – a születésnapján.” Az Egyesült Államokban e törvényjavaslatból «Public Law 102-14», az állítólag Isten által Nóé fiainak adott Hét Törvényre («Noahide Laws») és a Talmudra alapozott törvény lett. (Tudvalevõ, hogy Noé nem volt zsidó, hanem az özönvíz elõtt élõ szumér király! [2]) Tehát felejtsük el az égõ csipkebokornál Mózesnak adott Tízparancsolatos kõtáblát, aminek mindenegyes pontja alaposan kiment a divatból, helyette visszajött az Aranyborjú imádata és a babilóniai erkölcs.
A zsidó vallás Chábád Lubavics szektája, a chászid közösségek egyik ágazata. Akit érdekel a téma, számos honlapot találhat az Interneten. Annak ellenére, hogy a szabadkõmûvességre és a Kabbalára [1] alapozott, a világon eléggé elterjedt szélsõséges intézmény, – már Magyarországon is! – a közvélemény elég keveset tud róla. E különös szekta szelleme azért érint mindannyiunkat, mert az Új Világrend hivatalos beharangozása óta, az Egyesült Államok törvényeit és egész politikáját, igazságszolgáltatását már erre alapozzák. Tehát akár tetszik, akár nem, ennek részletes ismertetése szükség, és üzenjük ezt mindazoknak, akik kifogásolják: hogy ‘a Hazánkért oldalain folyton a zsidósággal foglalkoznak’. Amikor valamilyen kisebbség vagy érdekcsoport – pénzzel vagy erõszakkal – szert tesz olyan befolyásra, hogy a hatalmon lévõ kormányt rábírja bizonyos „törvények” beiktatására, az állampolgárok megkérdezése és tudta nélkül, akkor már nemcsak foglalkozni kell a témával, hanem vészha rangokat kell kongatni! A társadalomban az ilyen jelenség többé nem nevezhetõ demokráciának, hanem egy erõszakos kisebbség a nagy többség feletti egyeduralmának!
A Zsidó Lexikon meghatározása: «Nóach fiainak hét törvénye» – Az a hét bûn, amelyet a biblia nemzsidó szempontból is véteknek tart. Ezek: 1. tulajdonjog megsértése; 2. kárvallás; 3. bálványimádás; 4. vérontás; 5. fajtalankodás; 6. rablás; 7. élõ állat élvezete. [3] (A bálványimádók természetesen a keresztények, akik karácsonykor jászolt állítanak a Kisded Jézusnak! Errõl, majd írunk legközelebb – tj) Elsõ látásra a Hét Törvény szövege kifogástalan, amennyiben azok mindenkire egyaránt vonatkoznak, kivétel nélkül! Sajnos, ez nem így van! Zsidó forrásokból megtudjuk, hogy a Hét Törvény betartása, – ami mostmár a Tízparancsolatot helyettesíti, – kizárólag nem-zsidókra vonatkozik. Továbbá, az Encyclopedia Judaica 1192. oldalán olvassuk, hogy «lefejezéssel büntetendõ mindazon egyén, aki ezt a Hét Törvényt nem tartja be.» Talán kevesen vették komolyan, amikor meggondolatlan pillanatában Ariel Sharon azt mondta, hogy „Mi irányítjuk Amerikát!” A Chábád-Lubavics szekta központja Brooklyn, New Yorkban van, és a vezetõség állandó kapcsolatban áll G. W. Bush elnökkel, és együttmûködik Ari Fleischer sajtófõnökkel, aki reformzsidó és Lubavics-missziós. Washington-
A Lubavics-téma hosszabb tanulmányt érdemel. Azonban egyelõre kezdetnek elégedjünk meg annyival, hogy 1991. március 20-án id. George Bush akkori elnök – éppen Purimkor – aláírta azt a törvényjavaslatot, miszerint:
ban a Capitol Hill egyik legbefolyásosabb Lubavics-tagja Joseph Lieberman ortodox rabbi. A szenátus elnöke, az ‘Armed Services Committee’ [Fegyveres szolgálati bizottság] tagja Carl Levin [D-Mich.] szenátor, aki Lubavics-eszméket hirdet. Paul D. Wolfowitz, jó ha figyelünk
a Hadügyminisztériumban államtitkárhelyettes; Dov Zakheim ortodox rabbi ugyanennek a Minisztériumnak a számvevõ ellenõre; Stuart Eizenstat, a Pénzügyminisztérium volt titkárhelyettese . Valamennyien Lubavics-szektások, még akkor is, ha nem viselnek sajátos öltözéket! S tegyük még hozzá a 60 ezer tagú igen mély zsebekkel rendelkezõ AIPAC [American Israeli Political Action] csoportot, amely hivatalba ültethet, de meg is buktathat politikusokat, ha azok nem Izrael érdekeit szolgálják. Dr. Baruch Goldstein, az amerikai-izraeli, aki 1994-ben Hebronban muzulmánok tucatjait géppuskájának sortüzével lövöldözte halomra imádkozás közben. Goldstein szintén Lubavicsszektás volt! A «Public Law 102-14» ma már a nemzetközi törvények alapját képezi, amelyekhez – az amerikai nép tudta és beleegyezése nélkül! – Bush elnök óta a világ igazodik. Talán kevesen tudják, hogy az ENSZ nevû sóhivatal alapokmányát szovjet mintára fogalmazták meg. Tíz éve, hogy már ide is beköltözött az õsrégi farizeusok, a Szanhedrin Bölcsek szellemisége. 1993. május 25-én az ENSZ Nemzetbiztonsági Tanácsa létrehozta a Nemzetközi Bünügyi Bíróságot (International Criminal Tribunal). Csakhogy a Tanács súlyosan megsértette a saját alkotmányát, ami szerint „az ENSZ kizárólag biztonsági ügyekben hozhat határozatokat, de bírósági ügyekben nem.” Egyébként az egyezményt az USA kormánya nem volt hajlandó
aláírni, „nehogy az ellenség az intézményt Amerika ellen használja fel.” A napjainkban Noahide Laws, Moral Law, Natural Law, Universal Law néven emlegetett egyetemes törvények a világméretû Lubavics Mozgalomtól erednek, és történelmileg egykoron a szabadkõmûves páholyokban fogalmazódtak meg. Az Encyclopedia Americana szerint « a Nóach adott fiainak Hét Törvényt teológusok, a judaizmus és kereszténység közti kapocsnak tekintik, amelyek a nemzetközi erkölcsi fogalmak alapját adják, és mindenki részére biztosítják az emberi jogokat.» Innen ered a Vatikán által is meghirdetett Zsidó-Keresztény kapcsolatok ápolása. A szélsõséges Lubavics Mozgalom tagjainak meggyõzõdése, hogy ‘Schneerson fõrabbi a zsidó nép régóta várt Messiása, aki majd – kilépve sírjából – elfoglalja a trónját.’ Ne feledjük, hogy a lubavics-talmudisták újjászületett farizeusok. Az Universal Jewish Encyclopedia Louis Finkelstein rabbi zsidó teológust idézi: «A Farizeizmusból Talmudizmus lett, vagyis az õsrégi farizeusok szelleme változatlan.» /1943/ Akikre nem vonatkozik a Hét Törvény A napokban jelentették Jeruzsálembõl, hogy «az izraeli kormány újabb 300 lakás megépítését tervezi a West Bank településekre, nagyrészt a Beitar Illit térségében lakó szélsõséges ortodox-zsidó [Chábád-Lubavics] közösség
telepesek javára. Mindez az USA által támogatott béketervezetben lefektetett további építkezések leállítása ellenére.» A Sharon- kormány többek között az ortodox-telepesek szavazataival biztosítja a hatalmát, .... (akiknek hittestvéreik New Yorkban tüntetnek a palesztinok jogaiért és égetik az izraeli zászlókat?) Visszatérve az „izraeli zászlóégetõkre” kérdezzük: mivel magyarázható, hogy míg a Chábád-Lubavics szekta tagjai izraeli zászlót égetnek – bárminemû dorgálás nélkül! – ugyanakkor testvéreik jelentõs létszámban vannak jelen a Bush-kormányzatban? Érti ezt valaki? Kétféle mércés politika? A közvélemény félrevezetése? /feltétlenül folytatjuk/ +++ 1. Kabbalah: eredete az õsrégi misztikus hagyományok Babilóniából és Egyiptomból. 2. Pálfi Károly: Õstörténetünk és a zsidóság, Turán Printing, 1989. New Jersey, U.S.A. 3. ‘Nóach Fiainak Hét Törvénye’ ~ Zsidó Lexikon, Bp. 1929. Magyarázat – Az alábbi közlemény lapzártával érkezett. Mialatt a nagyon is vallásos „Noachide Laws” – az állítólag Nóach fiainak adott Hét Törvény – már az amerikai «Public Law 102-14» törvény lett, az 5 300 font súlyú gránit táblára vésett Tíz Parancsolatot valami hátsó raktárba számûzik a törvényszék épületébõl, mondván, hogy „sérti az Alkotmányt, amely kormányt és vallást elválaszt.” Forrás: hazankert.com, 2003
KIUGRÓ HISPÁN NÉPESSÉGSZAPORULAT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Már nem a bevándorlás, hanem a kiugró népességszaporulat táplálja az Egyesült Államokban a hispán lakosság arányának növekedését. A 45,5 milliós spanyol ajkú népesség aránya jelenleg 15%. Ez a mutató 2000-ben még csak 12,6% volt, akkor 35,7 millió hispán élt az országban. Míg az 1990-es években a bevándorlási hullám volt a fõ forrása latino népesség növekedésének, az utóbbi években a népességszaporulat lett a fõ ok. A hispán családok hagyományosan több gyereket vállalnak. A fehér nõk átlagosan 1,8 gyereket hoznak világra, a hispán nõk 2,8-at. Az elmúlt hét évben a hispán népesség körében 8,4 születés jutott minden elhalálozásra, a fehéreknél ez a mutató mindössze 1,6, a feketéknél 2,4. A déli államok után jelentõs latino csoportok jelentek meg a délkeleti és középnyugati területeken is. Az utóbbi hét évben 16 szövetségi állam fehér lakosságának aránya csökkent. A hispán népesség növekedésére talán a fogyasztói cikkeket gyártó cégek reagáltak a leggyorsabban: komoly összegeket fordítottak arra, hogy spanyol és angol nyelvû reklámokkal elérjék a közösséget. Forrás: Index jó ha figyelünk
23
Kevesen tudják, de a látható direkt-reklámok és a hivatalos szponzoráció mellett külön utas módszerek is léteznek a fogyasztás serkentésére. Az ambush marketing (magyarul „piócamarketing” vagy „lesbõl marketing”) visszaszorítására mind az idei pekingi, mind a 2012-es londoni olimpia szervezõi kötelesek lépéseket tenni. Szerethetjük, vagy utálhatjuk de meg már nem kerülhetjük; legyen bármilyen illúzióromboló, az Olimpia legalább annyira üzlet, mint sport. Az oda-vissza szponzoráció szervezésével közel annyi szakember foglalkozik, mint a sportolók ellátásával. A piócamarketing lényege, hogy egy multicég mindenféle külön engedély, szerzõdés és kötelezettség nélkül asszociatív viszonyba hozza saját márkanevét (vagy annak valamely összetéveszthetetlen elemét) az adott sporteseményével. Az ilyen technikát alkalmazó márkák a hivatalos szponzori csomagért fizetõ versenytársaikat próbálják „kiütni a nyeregbõl”. Egyik jól bevált eszköz például a sportolók reklámokban való szerepeltetése. BAVARIA VS. BUDWEISER A piócamarketing minõsített esete volt a 2006-os németországi futball VB sörgyári története. A Bavaria sör védjegyezett narancssárga színével készíttetett klasszikus német bõrnadrágokat (lederhosen), amit aztán korlátlanul osztogatott a német szurkolók körében – a ruhadarab igen népszerû lett a sporteseményen, miközben a hivatalos szponzor a Budweiser volt. „Tipikus ebül szerzett hírnév – meglovagolni úgy egy nagy eseményt, hogy nem is fizetsz érte. Éppen ezért rendkívül komolyan vesszük a témát; szerzõdést kötöttünk a hivatalos szponzorainkkal, hogy gátat szabunk a piócamarketingnek.” – mondja Dalton Odendaal a 2012-es londoni olimpia szponzorációs bizottságának korelnöke. Az esemény hivatalos szponzorai egyébként az Acer, az Adidas, a British Airways és a Lloyds TSB lesznek.
A szociálisan érzékeny Ornyák Piktor 723 ezer forintot kap havonta elnöki fizetésként a Fitykótól. (Ebben nincs benne a parlamenti juttatása, ami 300 ezer körül van, a sok-sok féle költségtérítés és kedvezmény). „...Ha a bérek csökkennek, az árak nõnek, a munkáért kapott bér egyre kevesebbet ér – ez kudarc....” „...Elõször is, bátran jelentsük ki, hogy van pénz, csak nem oda teszik, nem oda juttatják, ahova kellene...” A Fitykónak pártként több mint kétmillárd Ft adósága van, és még erre hitelt akarnak felvenni... Nem tudnak megélni évi 826,6 millióból (plusz az évi egymilliárdos adófizetõi pénzt elköltõ pártalapítvány, és még nem számoltuk a kampányokra szociszadi mintára becsatornázott, teljesen törvénytelen összegeket, amelyek különféle becslések szerint 4-6 milliárdra rúgnak, miközben törvényesen csupán 386 milliót költhetnének – a szerk.). „... Ezt hívják néppárti politikának.” 24
PÉNZNYELÕ PÉNZNYERÕ Az újkori olimpiákon nem kis pénzek forognak kockán. A 2001-2004-es athéni ciklusban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 4,3 milliárd dollár marketingbüdzsébõl gazdálkodhatott. Mint jogtulajdonos, a NOB összesen 8 százalékot tart vissza az operatív szervezet mûködtetésére, míg a fennmaradó 92 százalék az esedékes játékok szervezõbizottsága, a nemzeti olimpiai bizottságok, valamint a sportágak nemzetközi szövetségei között oszlik meg. Mindeközben a játékokon igen szigorú szabályok vonatkoznak a reklámokra, ugyanis egyetlen esemény helyszínén – stadionban, sportcsarnokban, uszodában vagy más, szabadtéri sportágaknak otthont adó helyszíneken – sem lehet hirdetéseket elhelyezni. Emellett az olimpikonok ruházatán sem tüntethetõk fel a támogatók logói. Ez a rendelkezés – a sportszergyártó cégeket leszámítva – kizárja, hogy bármely cég az olimpiai közvetítésbõl adódó televíziós jelenléthez jusson. A képernyõn a helyi szponzorokhoz hasonlóan a TOP szponzorok is csak akkor jelenhetnek meg, ha az egyes nemzeti televíziókban hagyományos módon reklámoznak, esetleg magát a közvetítést támogatják. NAGYSZABÁSÚ ESEMÉNY, KÉTES CÉLOK Bár az ambush marketing külön utas módszere nyilvánvalóan tisztességtelen, a hagyományos szponzorok tevékenysége is hagyhat némi kívánnivalót maga után. Az athéni olimpián a Mc Donald´s például „Go Active!” programjával szerepelt, amely az egészséges életmóddal és a sportolással kapcsolja össze a gyorsétterem-láncot – reagálva a fogyasztók megváltozott igényeire. A kampány mellett viszont a cég érdemben nem változtatott ételei összetevõin, nyersanyagforrásain. A Go Active tehát nagy nyilvánosság elõtt elkövetett hazugság minõsített esete.
„... betelt a pohár ...” „... el lehet kergetni ...” Talán azért lenne sürgõs az idõ elõtti választás, hogy feltöltsék a kasszájukat a mi adóforintjainkból? (Nem úgy néz ki, mintha kellene – a szerk.) „... mire nincs pénz. Honnan kell elvenni, ha valakinek adni akarunk, és kinek a kárára lehet elérni, hogy valami másnak a helyzetén javítsunk.” „... A mi politikánk középpontjába is mindig az emberek állnak, és az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogyan akarják leélni, hogyan akarják közösen, együtt leélni az életüket, és mi ebben hogyan tudunk nekik segíteni...” „... Mi a növekedésben bízunk, nem az egyre vékonyabb szeletekben; az egyre nagyobb kenyérben hiszünk...” (Idézetek: OV) A vérünket szívó élõsdi párt-maffia, parlamenti csõcselék „... közvetlen támogatásként éves szinten az MSZP 960,2 millió, a Fidesz 826,6 millió,
Borbás Barnabás
a KDNP 137,3 millió, az MDF 251,2 millió, az SZDSZ pedig 269,8 millió forintban részesül....” L.d.: http://valasztas2006.origo.hu/ 20060601csokken.html Az ingyen kapott ingatlanokról, palotákról nem is beszélve... Közhely: vajon mennyi lélegeztetõ készüléket lehetne ebbõl venni? Szétlélegezetethetnénk a fél világot belõle. Maguknak szavazták meg, minket meg se kérdeztek a mocskok. Vajon mennyi sokkal okosabb dologra lehetne költeni ezt a sok pénzt... Nyomor, éhezés, alultápláltság, létminimum alatti élet, szeméthegyek, népegészségügyi katasztrófa, leépítések, elsorvasztások.... Hányok ettõl a kádári-antalli örökségtõl, az erõinket mesterségesen szétforgácsoló, pióca pártoskodástól! szokimondó Furuc.Info
jó ha figyelünk
Zsidó származású-e államfõnk? A „rendszerváltás” óta eltelt idõszak úgy hozta, hogy Magyarország legrangosabb pozícióinak 90 százalékát a zsidó kisebbséghez tartozó emberek foglalták el. Mindenhol sikerült a megfelelõ lobbiháttérrel kiütni a magyar esélyeseket, legyen az állami szektor vagy az egyház. Utóbbi esetben kifejezetten a katolikus klérusra gondolunk, ahol a zsidóság gyakorlatilag az összes kulcspozíciót elfoglalta, Paskai Lászlónak és Erdõ Péternek köszönhetõen pedig évtizedek óta zsidó származású, kozmopolita fõpapok irányítják az egyházat. (Fordított esetben ez természetesen elképzelhetetlen: a rabbik, pláne fõrabbik kemény keresztényellenes fajgyûlölõkként gondosan ügyelnek arra, hogy csakis etnikailag és vallásilag zsidók kerülhessenek közéjük. A katolikus egyház zsidó megszállásával másutt is próbálkoznak, hol több, hol kevesebb sikerrel, ami egyes esetekben olyan perverziókban ölt testet, mint a szintén zsidó Lustiger párizsi érsek nyílt cionizmusa, akinek temetése is részben izraelita liturgia szerint zajlott! Izraelben a kutyák elé vetnék azt a rabbit, aki keresztény elveket hirdetne, és természetesen zsidó temetést sem kaphatna – a szerk.)
Schweitzer Józseffel a világ második legnagyobb zsinagógájában (Budapesten) Visszatérve az állami vezetõkre, ugyancsak zsidó származással büszkélkedhet Solt Pál, a Legfelsõbb Bíróság több mint tíz évig regnáló exelnöke, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, Polt Péter egykori legfõbb ügyész (a néhány éve elhunyt édesanyját Schweitzer József nyugalmazott budapesti fõrabbi temette) és Kovács Tamás jelenlegi legfõbb ügyész. A sort folytathatnánk alsóbb szinteken is, de ebben a körben benjó ha figyelünk
nünket most csak egy személy érdekel. Pontosabban az, hogy zsidó származású-e Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, jelenlegi köztársasági elnök? Ha valaki az önéletrajzából akarna bármire is következtetni, akkor jobb, ha hozzá se kezd, Sólyom László saját múltját teljes homály fedi. Pár, úgynevezett szakmai információn kívül az államfõvé választás elõtt jóformán azt sem tüntette fel, hogy egyáltalán van-e felesége. (Persze ebben lehetett stratégia is, nem mindenki büszkélkedne olyan kommunista gyökerekkel rendelkezõ családra, mint ahová Sólyom felesége tartozik. Ezekrõl majd késõbb.) Sólyom a zsidóknak: egy vérbõl származunk A rendelkezésünkre álló, megbízható informátori beszélgetésekbõl egyértelmûen arra következtethetünk, hogy Sólyom László anyai vonalon kikeresztelkedett, egyenes ágú zsidó származású ember. Érdekes ugyanakkor, hogy többször is került olyan helyzetbe, amikor rákérdeztek zsidó származására, ám szinte mindig kitérõ választ adott. „Nem tudok róla”, „Valószínûleg nem” – mondta Sólyom. Az államfõ egyik testõre, a Köztársasági srezredben szolgáló informátorunk így emlékszik vissza az elnök mellett az egyik telefonbeszélgetésre. „A Mazsihisz egyik illetékesével beszélt, mi úgy figyeltünk fel erre, hogy indokolatlanul ideges hangon válaszolt. Ritkán lehetet kiborult állapotban látni az államfõt, akkor viszont nagyon dühös volt. A gyûlöletbeszéd-törvény volt a téma, Sólyom a legújabb változatot az Alkotmánybíróság (AB) elé küldte, ez nem tetszett a vonal túlsó végén lévõ személynek. Nem tudok mit tenni, értsétek meg, úgyis elkaszálják, ha aláírom. Egy vérbõl származunk, azt hiszitek, képes lennék átverni benneteket? – ordibálta az elnök.” A fenti informátorunk beszámolóját érdemes pár szóban elemezni. Elõször is, az elnökhöz direkt kapcsolata van egyes zsidó szerveknek (telefonszámát nem könnyû megszerezni, de mi is dolgozunk rajta – a szerk.). Másodszor: érzékelhetõ a nyomásgyakorlás, Sólyom végsõ érvként zsidó származásába próbál kapaszkodni. Harmadszor: megállapítható a megfelelési hajlandóság is, tehát Sólyom sokszor úgy tesz, ahogy mások mondják neki. Jelen esetben viszont praktikusabb az államfõi eljárás, hiszen még a babért is learathatja azzal, hogy az AB késõbb igazat ad neki. Ha aláírja a gyûlöletbeszéd-törvényt, és úgy semmisítik meg, azzal saját szakmai helyzetét is aláássa.
Sólyom zsidó jelöltjei Azt nem tudjuk, hogy származásra utaló jeleket le lehet-e vezetni abból, hogy Sólyom szinte minden posztra zsidó elölteket próbál kinevezni. Ilyen Horányi Miklós, a Parlament által leszavazott legfõbb ügyész-jelölt, Kovács Tamás legfõbb ügyész vagy Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa. Mindenesetre azt kijelenthetõ, hogy magyar származású személyekkel nem is találkozni Sólyom jelölési gyakorlatában. Az elnök emberei – nem csak zsidó szempontok „Nem tudom, feltûnt-e, de Sólyom mindig olyasvalakit jelöl, akivel együtt írt már legalább egy könyvet” – célzott az államfõ személyes szempontjaira az alkotmányügyi bizottság egyik fideszes tagja az Origo hírportálnak. Egyetért vele szocialista kollégája is, aki szerint a köztársasági elnök a saját bizalmi embereit ülteti a fontos posztokra. A vád szinte minden esetben megáll: Sólyom az állampolgári jogok biztosával, Szabó Mátéval együtt szerkesztett könyvet, Nagy Boldizsárral együtt tiltakoztak a Bõs-nagymarosi vízlépcsõ ellen a Duna Körben, és ajánlást írt az adatvédelmi biztosnak jelölt Tóth Gábor Attila (és Halmai Gábor) Emberi jogok címû könyvéhez. Ugyancsak a fõtanácsadója volt Paczolay Péter, akit alkotmánybírósági tagnak jelölt. Egy szó mint száz, egyértelmûen megállapítható, hogy a „szakmai jelöltek” jelzõ mögé bújva Sólyom kivétel nélkül a saját kapcsolatrendszerébe tartozó személyekkel szeretné feltölteni azokat a meghatározó hivatalokat, amelyekre az államfõ tesz jelölést. Sólyom és Izrael Hallottak-e már olyan nyilatkozatot a demokráciára, az emberi jogokra annyira kényes Sólyom Lászlótól, amelyben markánsan bírálta volna az emberi jogokat sorozatosan megszegõ Izraelt? Ne is keressenek, nincs ilyen. Hogy ebben a meggyõzõdés vagy a származás áll a háttérben, errõl sem akarunk vitát nyitni. Tény ugyanakkor, hogy Sólyom még idén márciusban, izraeli látogatása alkalmával sem emelte fel a szavát a mindenféle jogot sárba tipró zsidó állammal szemben. Pedig alkalma bõven lett volna rá, hiszen épp odaérkezése idején kezdték az izraeliek ismét szisztematikusan irtani a palesztinokat. A magyar államfõ találkozott ugyan a palesztin kollégájával, de a semmitmondó „a béketárgyalásokat folytatni kell” hozzászóláson kívül egyéb konkrét dolog nem hangzott el. Izraelben viszont örömmel új25
ságolta, hogy „ma Budapesten él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, amely virágzó kulturális és vallási életével, kisugárzásával a térség egészére hatással van.” A magyarországi elnök arról is beszélt, hogy „mélységesen elítéli a Hamasz terroristáinak támadásait Izrael területe és lakossága ellen.” Majd azt az arcátlan mondatot tette hozzá, hogy „megértjük kormányuknak azt a jogos igényét, sõt kötelezettségét, hogy állampolgáraiknak biztosítsa a békés, alkotó élet legalapvetõbb feltételét, a biztonságot.” Sólyom és a magyarországi zsidók Sólyom László soha nem lehetett volna államfõ a magyarországi zsidó lobbicsoport, az
SZDSZ támogatása nélkül. A köztársasági elnök mindig is büszke volt SZDSZ-es kapcsolatrendszerére, liberális barátaira. 55. születésnapján, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen köszöntötték Sólyom Lászlót, mindenki megrökönyödésére az államfõ azt mondta: „számomra a legnagyobb elismerés, hogy ma egyes zsidó szervezeteken kívül személyesen Demszky Gábor SZDSZ-es fõpolgármester köszöntött fel”. Tehát a zsidó élet vezetõi ugyanúgy tiszteletüket hangoztatták az államfõnek, amit nyilván nem tettek volna ilyen szívélyesen, ha Sólyom nem tartozik egyértelmûen, származásilag is közéjük. Sólyom államfõvé választása óta minden lehetséges gesztust megtesz a zsidóság felé, nem egy esetben a
Lassú agonizálás korszaka köszönt be, és csak remélni lehet, hogy a kisebbségi kormányzat fenntartásához, szavazatvásárláshoz nem fogják igénybe venni a nemzeti fejlesztési terv különbözõ forrásait – adott hangot aggodalmának Stumpf István. A válságból csak széleskörû társadalmi támogatást élvezõ, cselekvõképes kormány tudja kirántani az országot – állítja a Századvég Alapítvány elnöke, egykori kancelláriaminiszter. hvg.hu: Mit szól a kormányátalakításhoz? Stumpf István: A koalíciós válság elfedését, a kormányzás látszatának fenntartását és a szocialista párt totális kontrollját szolgálja. A miniszterelnök legfontosabb motivációja az volt, hogy stabilizálja a párton belüli támogatottságát és olyan alkukat kössön, amelyekkel a párt meghatározó erõcsoportjait kielégítheti. Ebbõl a szempontból a kormányzati kérdések másodlagossá váltak. Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan arra készül, hogy megvesse a lábát saját pártján belül, lecsendesítse a lázadókat és a váltást akarókat, alkukat próbáljon kötni és elõször az MSZP-n belül megteremteni a kormányzáshoz a parlamenti támogatás bázisát. Ezért 2004-hez hasonlóan újra kidobta az átfogó reformokat és „bársonyos” átmenetet ígért a választásokig. A jelentõs mértékû kormányzati szerkezetátalakítás nem a kormányzati mûködés racionalizálását szolgálta, hanem azt, hogy a nagy megyék kulcsembereit domesztikálja és a „mézesmadzag”-politikát még szorosabb kontroll alá vonja. Azt akarja üzenni, hogy akik jól teljesítenek és lojálisak hozzá, azok megfelelõ támogatást kaphatnak a fejlesztési pénzekbõl és az infrastrukturális beruházásokból, sõt a munkaügyi ellátás rendszerében is. Puch László kormányzati szerepvállalása a legfontosabb szimbolikus jelzése annak, hogy a párton belül új alku köttetett: a pártpénzek feletti ellenõrzést a miniszterelnök szeretné átvenni, ennek fejében operatív befolyást biztosít az energetikai és infrastrukturális kormányzati döntésekben. Ugyanakkor az is látható, hogy a párt életében fontos szerepet betöltõ Baja Ferenc is az alku részévé vált: gyakorlatilag teljhatalmat kapott az informatikai fejlesztések felett, mivel a Gazda26
keresztény többség durva megsértésével. „A hanuka annak a reménynek évrõl évre megtapasztalt bizonyosságának az ünnepe, hogy a fény végül gyõz a sötétség felett, miként a jó is gyõzelmet arathat a gonosz felett” – ezt az üzenetet küldte 2005 végén a hazai zsidóságnak Sólyom László, ugyanakkor a keresztények szívét elfelejtette hasonló levélben megdobogtatni. A Föld minden keresztény országának elsõ embere „üdvözli népét” karácsonykor, de Magyarországot államfõje ezt nem tartotta fontosnak. Az eset pikantériája, hogy a két ünnep egy napra esett. Vajon miért ez a kettõs mérce? (Folytatjuk…) Kuruc.info
sági Minisztériumból is hozzá kerültek az informatikával kapcsolatos területek. Tehát további hatalom-koncentráció, a miniszterelnök iránt lojális új emberek beemelése, és a közigazgatást feszítõ problémák felszínes kezelése. Kedvezõ fejleménynek tartom ugyanakkor, hogy Gyenesei István személyében olyan ember kerül az önkormányzati minisztérium élére, aki „látott” már önkormányzatokat, van önkormányzati tapasztalata. Ugyanakkor az államtitkárok megkettõzése tovább növeli a káoszt a közigazgatásban és politikai feszültséget is gerjeszt. Újhelyi lemondása az államtitkári pozícióról azt jelzi, hogy a fiatal generáció egy része nem fogadja kitörõ örömmel a miniszterelnöki gyámság kiterjesztését, ami egyben az új alku törékenységére is utal. hvg.hu: Nem mellékes persze az sem, hogy Gyenesei mint független képviselõ nem fog saját maga ellen szavazni. S. I.: Természetesen direkt szavazatvásárlásként is felfogható a döntés, a kormány tagja nyilvánvalóan nem szavazhat a kormány ellenében. Látható ebbõl is, hogy Gyurcsány Ferencnek minden szavazatra szüksége van. A minisztériumi struktúra újrarendezése, a fõtitkári státusz bevezetésének felvetése, a MEH-en belüli államtitkári posztok további növelése sokkal inkább a politikai zsákmányrendszer határainak kitágítására, semmint a közigazgatási hatékonyság és racionalitás növelése irányába mutatnak. Egy lefagyott közigazgatást az új miniszterek megpróbálnak újraéleszteni, úgy, hogy közben szét kell bontani a különbözõ tárcákat és újra össze kell rakni õket. Itt leszünk a nyár kellõs közepén és készül a következõ évi költségvetés. És a tárcák maguk sem tudják, hogy akkor most milyen költségvetés készül. A kormányátalakítás egy újabb lapáttal dob rá arra a káoszra, ami most a közigazgatásban kialakult. Nincsenek törvények a parlament elõtt, a parlament üresjáratban mûködik. A regionális közigazgatásban is nagy a bizonytalanság, hiszen az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a rájuk vonatkozó törvényt, július elejére egy új, törvényes struktúrát kellene létrehozni. A közigazgatásban dolgozók azt érzik, hogy a politikai improvizációk játékszerévé váljó ha figyelünk
tak, a stabilitás helyett bizonytalanság és kiszámíthatatlanság jellemzi a helyzetüket. A kormányfõ pedig naponta változtatja álláspontját az új program meghirdetésével kapcsolatban. Most éppen megijedt attól, hogy az ellenzék bizalmi szavazást fog követelni, ezért inkább régi program lesz új hangsúlyokkal, de az is késõbb. A „gombhoz a kabátot” elv érvényesül. hvg.hu: Érdekes, hogy a csúcsminisztérium mellett a gyakorlati feladatok ellátásával egy külön közlekedési minisztériumot is létrehoztak. S. I.: Egyelõre azt sem tudjuk, hogy miképpen osztják meg a minisztériumok közötti hatásköröket. Nyilvánvalóan Bajnai Gordonnak a stratégiai gazdaságfejlesztési kérdésekre kell koncentrálnia, míg az autópálya-építésre, az energiaügyekre, meg az egyéb infrastrukturális beruházásokra a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezõ ex-postavezér fog válaszokat találni. Azt gyanítom, ez kell ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc ne érezze úgy, hogy fenik a kést a háta mögött. A Brutusokat, úgy tûnik, sikerült megvásárolnia vagy csendben tartania, legalábbis egy idõre. De illúzióink ne legyenek, az átalakítás a szocialista párt konszolidációját szolgáló lépéssorozat volt, amelynek kormányzati hatásai kiszámíthatatlanok és a párton belül sem örvend túl nagy népszerûségnek. Újhelyi lázadása ennek az elégedetlenségnek az egyik szimbolikus megnyilvánulása. LÁTVÁNYPÉKSÉGEK? hvg.hu: Azt azért el kell ismerni, hogy akármilyen zsenikbõl is tevõdne össze a kormány, nagyon nem ugrálhat. Az EU által meghatározott konvergenciaprogram, az abban megfogalmazott egyensúlyi követelmények miatt szûk a mozgástere. S. I.: Szerintem az alapvetõ cél nem a fiskális konvergencia, hanem a reális konvergencia, vagyis hogy minél kisebb legyen a térségek, országok közötti, illetve egy-egy országon belüli gazdasági-társadalmi különbség. Erre szolgál az EU strukturális és felzárkóztatási alapja. De ha a fiskális egyensúly okán egyre nõ a szociális feszültség, akkor hosszú távon ellehetetlenül az ország. A kormányzat nagyon lelkes attól, hogy az általuk felpumpált nagy hiányt sikerült valamennyivel csökkenteni. Azonban minden más területen, a gazdasági növekedés, a munkanélküliség, az infláció vonatkozásában, a munkahelyteremtésben nagyon rosszak a mutatók, pedig mindez legközvetlenebbül érinti az embereket. Akkor mirõl beszélünk? Úgy gondolom, hogy az ország mozgásterét jelentõs mértékben növelték volna a nemzeti fejlesztési programból megszerezhetõ EU-pénzek. Nem sikerült ekörül sem kialakítani társadalmi konszenzust, ez is bekerült a politikai zsákmányszerzés elemei közé, nagy és kis projektek egyaránt. Csak remélem, hogy ennek a kisebbségi kormányzásnak a fenntartásához nem a nemzeti fejlesztési terv különbözõ forrásait próbálják meg igénybe venni, úgy próbálva szavazatokat vásárolni, hogy valamelyik vidéki képviselõnek odaadnak egy 5 milliárdos kerülõút-fejlesztési programot azért, hogy a következõ törvényt megszavazza, a másiknak egy szennyvízberuházási, a harmadiknak egy fõtér-fejlesztési projekt a jutalma. Sikerül majd szétszabdalni azokat a forrásokat, amelyekkel valójában az egész ország felzárkóztatását lehetne segíteni. Tartok tõle, hogy ez benne van a pakliban. A kormányzati szerkezet átalakítása részben ezt is szolgálhatja. Korábban sem volt véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc olyan struktúrát alakított ki, amelyben az úgynevezett fejlesztéspolitikai irányító testület államtitkárai közvetlenül neki alárendelten diszponáltak számos projekt és sok pénz fölött. Most ezt Gyurcsány átrendezi minisztériumi struktúrákba, egy háttéralku keretében, a szocialistákkal megegyezve. A pártpénztárnok saját kapcsolatrendszerét be tudja hozni az államigazgatási struktúrába, és így még idõben megkezdõdhet az MSZP felkészülése – pénzügyi vonatkozásban – a következõ választásra. A mostani kisebbségi kormányzás csak mélyíti a válságot, egy elhúzódó agóniának a jele. hvg.hu: Ez az, ahogy ön nevezi, agónia akár két évig is eltarthat? S. I.: Sajnos elhúzódhat, mert meghallgatva a parlamenti vitát, semmi nem változott. Ugyanott folytatja a politikai elit, ahol egy hójó ha figyelünk
napja abbahagyta. Ez nem fogja a pannon pumát életre kelteni, a magyar gazdaság problémáit nem fogja orvosolni, nem tudunk hozzákezdeni a közigazgatás átalakításához. Gyurcsány Ferenc maga jelentette be, hogy adóreformról, nyugdíjreformról 2018-ban, illetõleg középtávon lehet csak legközebb beszélni. Nem igazán érthetõ a kormányzati kulcsszereplõk kommunikációja, mert a pénzügyminiszter még néhány napja azt mondta, hogy õsszel elõállnak valamilyen adóreform-tervezettel, de Gyurcsány Ferenc meg korábban arról beszélt, hogy középtávon sem jöhet szóba az adórendszer átalakítása. Szóval össze-vissza beszélnek, szerintem az elemzõk többsége sem tudja, hogy pontosan mit akar tenni ez a kormány, és egyelõre nem látjuk a beígért új tulajdonosi programot sem. Láttuk már programok tömegét: a kormány látványpékségeket tart fenn, hol a kormányzatot rend ezi át, hol 48 pontos programmal áll elõ, hol tisztasági csomagot nyújt be, aztán hirtelen elfelejti, és már nem érdekes, hogy elõtte mit mondott. És elõállnak egy teljesen új programmal, hogy azután az is a szemétkosárban landoljon. Nem tudom, hogy most mitõl változna a helyzet. Attól, hogy legalább egy miniszterrel, meg legalább egy államtitkárral több lett? AZ ELLENZÉKTÕL TÖBBET VÁRUNK hvg.hu: Amikor ennyire kiélezett a helyzet, az ember többet várna az ellenzéktõl. Alternatív javaslatokkal kellene élnie, és ezt nem igazán helyettesíthetik olyan propozíciók, hogy csökkentsék az élelmiszerek áfáját. Persze az is lehet egy stratégia, hogy megvárják, amíg az MSZP teljesen leamortizálódik. De abba az ország is tönkremehet. S. I.: Mikor ellenzékrõl beszél, ne felejtse, az most elég széles palettán húzódik. Az SZDSZ hamarosan kifejti, mit ért konstruktív ellenzékiség alatt. Ha azt kérdezi, hogy a Fidesz-KDNP ellenzéknek mit kell tennie ebben a mostani helyzetben – miután nagy valószínûséggel az ellenzék és annak is a polgári oldala fogja megnyerni a következõ választásokat –, régóta mondom, szisztematikusan fel kell készülnie a kormányzásra. Fel kell gyorsítania a szakmai mûhelyekben folyó munkát, meg kell jelentetnie különbözõ programokat – és nem csak az Erõs Magyarország alapprogramra gondolok –, hanem például a külpolitikai programtervhez és a formálódó gazdasági elképzelésekhez hasonló policy alapú megfontolásokra. Tudomásom szerint Járai és csapata az adóelképzeléseken, Matolcsy és munkatársai gazdaságstratégiai programon dolgoznak. A Magyar Kereskedelmi Kamarában is zajlik a reform-mûhelyvita, sok értékes, megalapozott anyag készül. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek át kellene vennie a kormányzás felelõsségét és neki kellene programmal elõállni Gyurcsány Ferenc helyett. Amit a jelenlegi kormánypártok követelnek az ellenzéken, hogy akkor mondja meg, mit kellene csinálni, az a kormányzás átvételét jelentené. De kétségtelen, hogy a Fidesz jelenlegi magas népszerûségét csak úgy tudja stabilizálni, ha a választópolgárokkal kommunikál, felfrissíti korábbi programjait, begyûjti az önkormányzati tapasztalatokat, újra kezdi a párbeszédet a vállalkozókkal, a különbözõ társadalmi csoportokkal, és nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Szükség lesz e programok szintetizálására. Sokkal intenzívebbé kell tehát tenni azt a munkát, ami a kormányzásra való szisztematikus felkészülést jelenti. Úgy gondolom, elõ kell készíteni egy, a Moncloa-paktumhoz hasonló széleskörû társadalmi-gazdasági megállapodás keretszerkezetét. Akármilyen többséggel nyeri a Fidesz a választásokat, csakis egy széles, nagy társadalmi-gazdasági megállapodás alapján tud sikeresen kormányozni. Ehhez meg kell állapodnia a külföldi tulajdonú nagyvállalatok, a hazai vállalkozók, a munkavállalók, a civil társadalom képviselõivel. A politikai szférán belül is új megállapodásoknak kell születnie, mert másként az ország nem lesz kormányozható, másként az emberek bizalma a politikával kapcsolatban nem állítható helyre. hvg.hu: Akármilyen elkötelezettségû gazdasági szakemberrel beszél is az ember, azt pedzegetik, hogy a társadalomnak további komoly áldozatokat kell hoznia, ha az ország ki akar kerülni ebbõl a slamasztikából. 27
Gyurcsány komolyabb megszorítást nem igénylõ bársonyos reformokat ígér, de hasonló cipõben jár a Fidesz is: csökkenteni kell az adókat, ezzel a munkahelyteremtés beindul, a lelkes honpolgárok kifehérítik eddig svarcban csinált ügyleteiket, több adó folyik be a kincstárba, minden jóra fordul. Túl szép, hogy igaz legyen. S. I.: Én súlyosabbnak látom a helyzetet, mint hogy ezt leszûkítsük a gazdaság problémájára. Azok közé tartozom, akik azt mondják, a Harmadik Magyar Köztársaság eresztékeiben recseg és ropog. Könnyen elképzelhetõ, hogy amit most a kormány tesz a saját szocialistáinak érdekében, azzal az utolsó szögeket veri a köztársaság koporsójába. Szerintem a választások után egy új köztársaság építését kell elkezdeni, azokon a tapasztalatokon, amelyeket az elmúlt 18 évben összegyûjtöttünk. A Negyedik Magyar Köztársaság alkotmányos, szellemi, gazdasági, politikai szerkezetét kell létrehozni, és ebben az állam mûködõképességének helyreállítása, a gazdasági növekedés dinamizálása, a közteherviselés rendszerének átalakítása a kulcsfontosságú kérdések. Szükség van az adóterhelés normálisabb elosztására, részben a vállalkozókat nyomó terhek csökkentésére, a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelésére, a megbomlott generációs egyensúly helyreállítására. Az alkotmányos sze rkezetet is át kell alakítani. Ebben vitában állok Tölgyessy Péterrel és másokkal, akik azt mondják, hogy jelenlegi problémáknak nincs alkotmányos gyökerük. Szerintem van. Akár az önkormányzatokat nézzük, akár a pártokrácia ilyen mértékû eluralkodását, akár a civil érdekérvényesítés korlátozott lehetõségeit. Lehetetlen, hogy egy kormányzat 29-30 ponton alkotmányos normasértésben van és az
Independent – independent.co.uk A világhírû független brit napilap Izrael elfojt egy titkot, amivel szembe kell néznie fõcímmel és A 60 évvel ezelõtt alakult zsidó állam miként önt szennyet a rettegõ palesztinokra? alcímmel számba veszi azt, hogy hol tart ma fennállása hatvanadik évfordulóját ünneplõ Izrael. Az ünneplést iszonyú szag zavarja meg: „A fekália szaga. A megszállt Ciszjordiánában a kezeletlen nyers szennyet szivattyúzzák naponta ki a zsidó településekrõl a nagy fémcsöveken át közvetlenül a palesztin területekre. Onnan a talajvízbe és a víztárolókba szivároghat, és az méreggé válhat.” A cikkíró ezután a helyi tiszti fõorvost idézi: „Nemrégiben erõs esõzések voltak, és a fekália az egész területet ellátó víztárolókba kezdett folyni. Tudtam, ha nem teszünk semmit, az emberek
is lehetetlen, hogy az országban a normasértés, normakerülés vált normává. Vagyis nem tüneti kezelésre, hanem teljes kivizsgálásra és „életmódváltásra” van szükség. hvg.hu: A Fidesz gyõzelemre áll. De ki lesz a miniszterelnök? S. I.: Nem tudom. Orbán Viktoron kívül sokféle variáció van még ma is a levegõben, Járai Zsigmondtól Navracsics Tiboron át Kósa Lajosig. Amúgy a Fidesz kétharmados gyõzelmét nem tartanám ördögtõl való dolognak, mert úgy látom, a félelem attól van, hogy majd valamiféle retrográd, autoriter típusú berendezkedés alakul ki, Orbán Viktor ott ül majd a Sándor-palotában, ahonnan mindenkinek levágja a fejét, fülét, és tizedeket gyûjt be. Szerintem a magyar hagyományokhoz könnyen igazítható politikai szerkezet is létrejöhetne, egy mérsékelten megerõsített köztársasági elnöki pozícióval, és egy erõs végrehajtó hatalommal. Bizonyos értelemben a kormányzást meg is lehetne szabadítani a jelenlegi ideológiai, vallásháborús küzdelmektõl, amelyek béklyóba kötik. Jelenleg nincs intézményes fóruma a stratégiai tervezésnek, nálunk nincs becsülete a stratégiai gondolkodásnak, mert minden a választási ciklusokra koncentrálódik. Egy ország jövõjét azért nem választási ciklusokban kell mérni, a nemzetstratégiai kérdéseknek ciklusokon átnyúló természete van. A rövidtávú gazdasági profit és politikai szavazat-maximalizáló gondolkodás a rákfenéje a jelenlegi helyzetnek. Az ország egyre nehezebb helyzetébõl csak széles társadalmi összefogással és egyértelmû politikai felhatalmazással rendelkezõ program segítségével lehet kilábalni.
meghalnak. Mindenkit figyelmeztetni kellett, hogy egy héten át ne igyanak vizet, és palackozott vizet kellett szétosztani. Szerencsések voltunk, hogy felfedeztük... De a következõ alkalommal...” Az izraeli hadsereg azzal is bünteti Gáza lakosait, hogy nem engedi át a határon azon csöveket és a cementet, amely segítségével a szennyvízelvezetõ rendszert mûködtetni akarják. Ennek eredményeként az egész övezetben a törékeny töltések által körül vett „tavakban” rothad a szennyvíz. „Tavaly márciusban az egyik helyen a gát átszakadt, és az emberi ürülék cunamija egy kilenc hónapos kisbabát és nagymamáját maga alá temette. A Jog a Lakáshoz Központ arra figyelmeztet, hogy egy különösebben erõs esõzés másfél millió köbméter székletet önthet Gázára, ami az emberekre és a környezetre nézve soha nem látott ará-
Hirschler Richárd
nyú katasztrófát okoz". Izraelnek nincs más választása, mint hogy szembe nézzen hazugságokra épülõ múltjával, vagyis azzal, hogy 1948-ban még az arab hadseregek inváziója elõtt – mint azt Ilan Pappe izreli történész dokumentálta – 800 000 embert etnikai tisztogatással ûztek el. A cikk azzal zárul, hogy a hét végén a megválasztott Hamász-kormány hat hónapos tûzszünetet ajánlott fel, amely tárgyalásokra vezethetett volna. „Az izraeli kormány órákon belül azzal felelt, hogy egy Hamász- vezetõt felrobbantott, és megölt egy 14 éves lányt”. Az utolsó mondat: „Izrael, amint õszülõ hajára tekint, és diszkréten nem akarja szagolni a Palesztin területekre szivattyúzott saját, rothadt fekáliájának szagát, fel kell tennie a kérdést, hogy milyen ország akar lenni az elkövetkezõ hatvan évben”. (Lovas – MN)
ZSIDÓK MONDANAK ÍTÉLETET IZRAEL FELETT: TERRORISTA ÁLLAM, NINCS MIT ÜNNEPELNI
Izrael terrorista, etnikai tisztogatást folytat, esze ágában sincs tiszteletben tartani az emberi jogokat és mészárlással próbálják megoldani problémáikat. Ezt – ezúttal – nem mi mondjuk, hanem Nagy-Britanniában élõ zsidók, akik ily módon próbálják árnyalni a fennállását ünneplõ népirtó állam öntömjénezõ cionista propagandáját. Bár maroknyian vannak zömében fajgyûlölõ nemzettársaikhoz képest, leszögezik: ideje volna elismerni a Nakbát, a palesztinok 1948-as elüldözését holokausztnak. Természetesen azonnal antiszemitának kiáltották ki õket (nem foglalkozva azzal, hogy maguk is zsidók), az izraeli nagykövet pedig demokratikusan megfogalmazta: ki kell közösíteni azokat, akik így merik értékelni 60 év csodálatos vívmányait. Szerdán, egy héttel Izrael kikiáltásának hatvanadik évfordulója elõtt száznál több ismert írókból, festõkbõl, akadémikusokból, színészekbõl és más közszereplõkbõl álló Nagy-Britanniában élõ zsidó levelét jelentette meg a brit The Guardian. „Nem tudjuk ünnepelni a létét terrorizmusra, mészárlásra és más embereket a földjeiktõl való megfosztásra alapozó állam születésnapját. Nem tudjuk ünnepelni egy olyan állam alapításának évfordulóját, mely a jelen pillanatban is etnikai tisztogatást folytat, áthágja a nemzetközi törvényeket, szörnyûséges kollektív büntetéssel sújtja Gáza civil lakosságát, és folyamatosan megtagadja a palesztinok emberi jogait, valamint nemzeti törekvéseit” – áll a levélben. A nemzetközi jog, valamint az ENSZ 194-es határozata értelmében a háborús menekülteknek joguk van visszatérni vagy legalább kártérítés jár nekik. Izrael soha nem fogadta el ezt a jogot. Nem fogunk ünnepelni – írják az elenyészõ kisebbséget alkotó, normálisabb, valamennyire megcivilizált zsidók. Azt akarjuk, hogy békében, rakéták és gyilkosságok nélkül éljenek együtt a palesztinok és Izrael. Ez utóbbi viszont nem hajlandó szóba állni a demokratikusan megválasztott Hamásszal, az pedig nem beszélget Izraellel, míg vissza nem vonul a megszállt területekrõl – magyarázta a helyzetet a professzor. Bresheeth nem rejtette véka alá: „Az az igazi terror, amivel Izrael sújtja immár 40 éve a palesztinokat – ez az erõs állam terrorizmusa egy viszonylag gyenge szervezõdéssel szemben. Olyan sarokba toljuk be a palesztinokat, hogy nem marad más választásuk, mint a támadások. Ezt nem tehetjük” – mutatott rá. (Kuruc.info – Ynetnews angol nyelvû izraeli hírportál)
28
jó ha figyelünk
– tanulságos összeállítás Horthy 17 évérõl – Tizenhét év. Ez a történelemben semmicske, apró idõ néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelõ építkezéssel, mint máskor: az 1832-es reform-országgyûléstõl a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized. Épp ennyi, tizenhét évünk adódott – hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyû: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült. Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idõ alatt 1.639.479 fõvel növekedett. Alapés középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-rõl 1140-re emelkedett. Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévõ 187 mellé, s bennük megkétszerezõdött az orvosok száma. 2628 km elsõrendû országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nõtt, ebbõl 243 km-t villamosítottunk – magyar találmány alapján. Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsõk lettünk! Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel. Államadósságunkat az idõszak felére kifizettük, sõt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását. Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos mûködéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat. Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvõ számú cukorbetegek. Budapest (gyógy)fürdõvárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Dunaágban; a tisztviselõknek a hegyvidékeken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselõk, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját. Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult. Politikai téren önállóságra törekedtünk. Korlátok közé szorítottuk a szélsõséges pártok mûködését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelõzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust. No persze nem az 1990-2007 közötti tizenhét évrõl szólnak ezek az adatok, hanem
jó ha figyelünk
egy másik idõszakról. Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedõ Magyarországot – vagyis a 1920 és 1937 közötti, a még új világháborútól mentes korszakról szól az írás. Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékbõl szemelgettem õket, legfõképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó). A milliószámra elõforduló munkás-mozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz Horthy fasiszta érát dicsérendõen pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is. Lássunk ezekbõl is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén – a Csobánc utcai elemi iskola tanítónõje -275 pengõ nyugdíjra volt jogosult. Egy pengõ ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, bár az írásom megjelenésig ez még változhat gyurcsányilag. Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó – mondhatja az iskolázott olvasó – de az elnyomó értelmiség (tanítónõ) kivételezett helyzetben volt, a szegény munkások pedig folyamatosan nyomorogtak. No, jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfõnökünk) kényszerûségbõl Angyalföldön dolgoztam évekig, s tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyûben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba – s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést. Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezõen (úgy bizony!) elõírt s felépített gyári sportpályán – tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig – óh, borzalom! – a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról. Természetesen – mai szóval – ‘vesztesei’ is voltak e kornak. Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ín-
ség-akciók, a tehetségmentõ szolgálatok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebbõl a tragédiákkal induló 17 évbõl 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság – épp a közepén! Hogyne lettek volna ‘vesztesek’! Hisz az egész Magyarország vesztes volt! És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal? Mindenekelõtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különbözõ dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a kettõt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi más eset. Az valóban náci típusú rendszer volt. Késõbb, és idegen hatalom katonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben, dõlt betûkkel fûzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: a nemzeti szocializmus ikertestvére, a nemzetellenes szocializmus). Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erõszakolt helyettesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebbõl mintegy 400 politikai jellegû jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelõ, azokat megõrzõ s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélõ a neve: értékkonzervatív. Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejérõl van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság vagy gonosz indulat – valószínûleg mind a kettõ! Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsõséges pártok korlátozása. Akkor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól 50 %), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és a nemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatosságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500 Ft-os utalvánnyal vásárolt szavazat. Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselõháznak a törvényjavaslatokat – emlékezzünk Göncz papára, mit mûvelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezû, becsületes, erõs akaratú magyar vezetõ! Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt. Csak azt kérem: adjátok tovább! Privat-Forstoberrat
29
Szántai Lajos magyarságkutató szerint bizonyos fokú idiotizmusra utal, hogy egyes politikusaink az Európa közepén fekvõ hazánkat Európához kívánják felzárkóztatni. A geopolitikai értelemben is a kontinens közepén elhelyezkedõ Kárpát-medence ásványianyag- és ivóvízkészletével, energiahordozóival, földje termékenységével önellátó lehetne, sõt még a megcsonkított ország is kihasználhatná azon adottságokat, amelyek gazdasági függetlensége alapjául szolgálhatnának. A neves történész szerint a Kárpát-medence szétdarabolását fenntartó földrajzi-gazdasági- politikai-szellemi egységét részeiben látni akaró, vagyis a magyarság felszámolását is napirenden tartó erõk egyet elfelejtenek: hazánk már egy uniót túlélt, és minden valószínûség szerint azt a mostanit, amelyhez jövõ évben csatlakozunk, is túl fogja élni. Szántai Lajos nehezményezi, hogy az unióban gondolkodók, a csatlakozást kiszolgálók mondandójuk alátámasztására Szent István királyunkat idézik úgy, hogy a történelmi valóságtól elrugaszkodva, aktuálpolitikai kérdések alátámasztására használják fel tevékenységét, cselekedeteit. Hamis képet alakítanak ki a nagy királyról. – Az 1990-es álszent és alapjaiban kritizálható fordulatnak egy pozitív utóhatása van. Erre az idõszakra datálható, hogy látványosan megnõtt azok száma, akik végre a valós magyar történelmet szeretnék megismerni, és elvetik a negyven éven keresztül sulykolt negyedigazságokat, ferdítéseket és a történelemhamisításokat. Vannak akik meglepõdnek azon, mekkora érdeklõdés övezi az újfajta történelemszemléletû elõadásokat, hogy az ebben a témakörben mozgó szaktekintélyek könyveit, dolgozatait, jegyzeteit pillanatok alatt elkapkodják – Ez egy hullámzó jelenség. Évtizedekkel ezelõtt is voltak látványos, szinte megújulásnak tekinthetõ jelenségek, de mielõtt kinyíltak volna, visszazáródtak. A mai megfigyelhetõ megújulás egy hatalmas folyamat éppen soron következõ állomása. Egy nemzet életében mindig vannak látványos kinyílások és visszahúzódások, és most elérkezett az idõ. A Kárpát-medence magyarságának helyzetébõl adódóan törvényszerû egyfelõl a nemzet megújulása, útmutatása a következõ generációnak. Másrészt a magyarság ennyire elhagyatott állapotában, mint amilyenben most van ez idáig még nem volt. Voltak a nemzet életében drámai pillanatok, de megtanulhattuk: a nemzetet magára hagyták, és mégis megmaradt. – Ha visszagondolok a kommunista érában folytatott tanulmányaimra, s magam elé képzelem mondjuk a gimnáziumi tankönyveket azért elsõ igazi tragédiának õk a tatárjárást jelölték meg. – Igen ám, de a tatárjárás nem azért volt megrázó esemény, mert a Batu kán vezette haderõ áttörte a Kárpátok védvonalát, hanem azért, mert ekkor derült ki elõször egy azóta is érvényben lévõ igazság: ha a magyar 30
népet valami külsõ támadás éri, akkor az európai országok nem segítenek. IV. Béla királyunk írta a római pápának: Európa egyetlen keresztény országától sem kaptunk segítséget, csak szavakat, szavakat, szavakat. A nagy király gondolatai történelmünk során nagyon sokszor visszhangoztak. A mohácsi vész idején is egyedül maradt hazánk. II. Lajos diplomáciai levelezésébõl megtudhatjuk, hogy szavakon kívül õ sem kapott támogatást Európa keresztény uralkodóitól. II. Lajos hiába kérte a római pápa közbenjárását, hogy békítse ki a francia és a spanyol uralkodókat, s ne egymást gyilkolják, hanem pártolják az oszmán-török birodalommal élet-halál harcát vívó magyar királyságot, a segédkéz nyújtása természetesen elmaradt. Hasonló volt a helyzet a II. Rákóczi Ferenc vezette sza badságharcunkban, 1848-49-ben, az I. világháború után, a trianoni békediktátum következményeit pedig nem kell különösebben értelmezni. Teljesen példátlan, hogy Európa szívében feldarabolták a magyar államot, s ami nem sikerült a tatárjárás idején, a mohácsi tragédia következtében, a Habsburg évszázadok alatt, az az I. világháború következtében látszólag beteljesedett. – A trianoni traumát nem lehet feldolgozni, a békediktátum kitételeit nem lehet örökérvényûnek tekinteni, és van egy mostanság oly divatos jelszó is: elment tatár, elment török, s Trianon sem örök! – Trianon és annak hatásai csak látszólagos diadal azok számára, akik a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági, politikai, szellemi egységét mindenáron fel akarják darabolni, s ezen keresztül a magyarságot fel akarják számolni. Nézzük a jelent. Hazánk már túlélt egy uniót, s a következõvel kapcsolatosan még arra sem ügyeltek kitervelõi, hogy legalább az unió címszótól megszabaduljanak. Magyarországon évtizedeken keresztül az unió a Szovjetuniót jelentette. Teljesen egyértelmû tehát az a világpolitikai törekvés, amely még arra sem figyel, hogy legalább egy kicsit másképpen fogalmazza meg azon diktatúrákat, amelyeket a világtörténelem valamely idõszakában életre hív. Örömmel jelentem: minden jel szerint Magyarország ezt az uniót is túl fogja élni. – Egy olyan közösséghez csatlakoztatnak bennünket bölcs vezéreink, aminek még alkotmánya sincsen. A jelenlegi nemzetvezetõk Szent István királyra és az egy évezredes történelmünkre hivatkoznak, de nem aktivizálód-
tak akkor, amikor a keresztény Európa megnevezésrõl szólt a vita az Európa Tanácsban. Múltunk, történelmünk, hagyományaink alapján pedig kutya kötelességünk lett volna lándzsát törni eme megfogalmazás mellett. – A hivatalos magyar kormányzatok 1945 óta elmulasztották ezt megfogalmazni, és úgy tûnik, 1990-tõl datálva is. Tudni kell azonban azt is, hogy az ország nem tekinthet el a világpolitikai folyamatoktól. Ami Magyarországon folyamatosan történik, az a világ különbözõ pontjain is hasonlóképpen jelenik meg. Ettõl függetlenül vallom és tudom, hogy Magyarországnak a világtörténelem színpadán nem mellék-, hanem fõszerep juthat. Hazánk, földrajzi pontossággal megnevezve a Kárpát-medence, vagy másképpen a Kárpáthaza, Európa kellõs közepe. – Fõleg egy, már a letûnt rendszerben is reflektorfényben lévõ, a jelenlegi kormányban tevékenykedõ politikus szajkózza, hogy be kell mennünk Európába. Csakhogy ott vagyunk, ahogy ön is mondotta, annak kellõs közepén. – Pontosan errõl van szó, de ezt nemcsak én, hanem sokan mások is megfogalmazták. Gondolok itt Pap Gáborra, vagy a hasonlóképpen vélekedõ jó szándékú magyar értelmiségiekre. Nem nehéz felismerni, ha az ember rátekint a térképre, hogy a Kárpát-medence Európa kellõs közepén van. Az a megközelítés pedig, hogy nekünk fel kell zárkóznunk Európához, velejéig hamis, különös idiotizmushoz hasonlítható, mert semmiféle értelme sincsen. Bármelyik oldalról is közelítjük meg ezt a megfogalmazást, teljességében értelmetlen. Könyörögve könyörgöm, valaki mutassa meg azt az Európát, ahova nekünk Európa kellõs közepén menetelnünk kell! Ha politikai értéket tulajdonítunk a kifejezésnek, akkor Európa Európa közepén mûködhet csak igazából. A magyar történelem bizonyos idõszakaiban ez egyáltalán nem volt kérdés. – Az elõbb említett urak, vagyis a jelenlegi vezetõink az uniós karámba terelést Szent István királyunk cselekedeteivel próbálják azonosítani, szinte szentistváni léptékben gondolkodnak. Sohasem felejtik el megemlíteni, hogy pontosan ugyanolyan a helyzet, mint a nagy király idejében. Õ felzárkóztatta az országot az európai keresztény országok közösségéhez, s most a jelenlegi magyar kormány hathatós közremûködésével vonulhatunk be Európába. Azért ez így egy kicsit sántít, hogy finoman fogalmazzak. jó ha figyelünk
– Ez egy hamis állítás, és megint csak az idiotizmus kategóriájába tartozik. Merem remélni, hogy Szent István király idején is Európa kellõs közepe volt a Kárpát-medence. A nagy király, ha szeretett volna, akkor sem tudott volna felzárkózni Nyugat-Európához, mert amit mi általában Európa nyugati felének tulajdonítunk, akkor még nem létezett. Ugye tudunk a dicsõséges francia királyságról, aminek még a csírája sem létezett. Angol királyság szintén nem volt. Egyszerû példa a mai Angliára vonatkoztatva: ha valaki ma azt mondja Skóciában egy skótnak, hogy õ angol, akkor bizony megnézheti magát, de ugyanez a helyzet Írországban. Német-római császárság, mint Szent István-korabeli nagyhatalom csak papíron létezik. Ez azt jelenti, hogy a Német-római Birodalom Árpád-kori szakaszában egy kezemen meg tudom számolni azokat a császárokat, akik ténylegesen egyesíteni tudták a Német-római Birodalmat. És ehhez még nem is kell minden ujjamat igénybe vennem. Úgy tûnik, a helyzet éppen fordí tott módon jelenik meg. Ha itt van Európa kellõs közepe, akkor itt van annak gazdasági központja is. Vagy tudomásul veszi valaki, vagy úgy tesz, mintha nem tudna róla.
– Gazdasági központot említ. Ez azt jelenti, hogy létezik egy ország, amely területének kincseibõl az emberek igényeit ki lehet elégíteni, adott esetben más országokat is ki lehet segíteni különbözõ termékekkel és terményekkel. – A Kárpát-medencében nincs például olyan ásványi anyag, amelybõl behozatalra lenne szükség. Még mindig itt vannak a legnagyobb aranybányák. Ezenkívül a jelenleg Magyarország területén találjuk a legnagyobb rézbányákat, így hazánk jelen pillanatban Európa legnagyobb réztermelõ állama. Jó gazdaságpolitikával már a réztermelés-feldolgozás, -forgalmazás területén is óriási eredményeket lehetne elérni. A kiváló termõtalaj a hetvenes évek hatalmas mûtrágyázási hullámát is túlélte. Európa folyóvizei közül a Kárpát-medencében eredõk a medence belsejében ömlenek össze. Megfelelõ vízgazdálkodással helyre lehetne állítani ezt a vízkezelési rendszert, amelyet például Mátyás király idején egész Európa oly látványosan csodált meg. – Ennek a kérdésnek az lenne a megnyugtató megoldása, ha a közigazgatási határaink kicsit eltolódnának északra, keletre és délre.
– Fogjuk rá. De inkább azt mondanám, hogy ez nem államhatár, hanem a jó szándék kérdése. Visszatérve Kárpát-medencei barangolásunkhoz: vízügyi szakemberek is tanúsítják, hogy az elkövetkezendõ évtizedekben az ivóvíz ára utoléri a kõolajét. A késõbbi nagy háborúk majd az ivóvízkészlet megszerzéséért robbannak ki. A vízügyi szakemberek viszont egyet elfelejtenek, jelenlegi tudásunk szerint Európa legnagyobb vízkészlete a Kárpát-medencében található. Ez nyilvánvalóan így volt Szent István király korában és Atilla király idejében is. A Kárpát-medencének tehát óriási jelentõsége – Pap Gábor szavaival élve – a megtartó szerepe. Földrajzi adottságával felfoghatja a külsõ erõk támadását, és megtartja a benne élõ népeket. A Kárpát-medence gazdasági helyzetébõl következik, hogy ásványi anyagokból, energiahordozókból nem szorul behozatalra, így önfenntartó. Részekre darabolva is önfenntartó lehetne, de azért nem mûködik így, mert ha egy élõ szervezetet feldarabolnak, késõbb minden r észe elhal. Nem azt jelenti tehát, hogy a magyarság ügye a Kárpát-medence egységes igazgatása, ez az emberiség megmaradásának létkérdése. Forrás: Kirkovits István – HunHír
VOLT-E RENDSZERVÁLTÁS? Megjelent az Elárvult szabadság címû kötet – A diktatúrát követõ két évtized, hatvan magyar kiválóság szemével Volt-e rendszerváltás, vagy csak rendszerváltozás? Volt-e valódi változás, netán csak fordulat? Bármi volt is: szükségszerû volt-e avagy csak vártalan és véletlen ajándék? Nagyhatalmi újrafelosztás eredménye-e a változás, a nagytõke piacszerzõ vállalkozása, avagy csak felemásra sikerült demokrácia-import? Felemás-e ami történt, vagy bársonyos? Tudatosan elmaszatolt, vagy csak amolyan magyar módra elfuserált, s ennyiben sorsszerû? – kérdések özönét teszi fel a most megjelent Elárvult szabadság címû kötet bevezetõjében Szõcs Géza író, költõ, újságíró, a kötet egyik szerkesztõje. Hányszor tettük fel mi is azóta ezeket a kérdéseket, akik részt vettünk a rendszerváltás/változás eufórikus, emelkedett pillanatainak megélésében. Egyáltalán volt-e rendszerváltás, hisz egykori elnyomóink mai napig maradtak kiemelkedõ vezetõi helyükön, magas beosztásokban, míg mi sokan ma is jól fizetõ állásra várakozunk… Andrásfalvy Bertalan eufórikus pillanatnak nevezi az 1988–89–90–es esztendõket, miközben megállapítja: személyes önzésünk vezetett oda, ahol most tartunk. Az Antall-kormány elsõ kultusz minisztere szerint nincsenek szilárd támpontjaink, nincsenek erkölcsi normáink, s e társadalmat bénító erõk miatt nem haladunk elõre. Mit tettünk rosszul? – teszi fel a kérdést Andrásfalvy. Majd (a kötetben) kilenc pontban sorolja fel a hibákat. Most csak az elsõ (legfontosabb) pontban foglalt gondolatokat idézem: „Nem neveztük meg azokat legalább, akik ténylegesen súlyosan vétettek az Élet ellen. A halált követõ ügyészeket, bírákat, besúgókat, kegyetlenkedõ vallatókat, smasszerokat, önkényeskedõ párttitkárokat. Ezzel bátorságot adtunk sok bûnösnek további gaztettekre. Nem vettük el a jogtalanul szerzett vagyonokat, ingatlanokat…” Andrásfalvy szerint nem a szabadságot, hanem egymást, a nemzetet árultuk el féktelen önzésünkben. A 2008. május 29-én bemutatott budai könyvbemutatón a Lítea könyvszalonban – Szõcs Géza, Mészáros László, Bogár László, Andrásfalvy Bertalan, Kun Miklós, valamint Sneé Péter – idézték fel a húsz évvel ezelõtti eufórikus/katartikus/tragikus, mások szerint elárult rendszerváltozást. Bogár László közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója szerint egy illúzióval kell leszámolnunk, azzal, ugyanis, hogy szuverén állam vagyunk. Szerinte Mohács óta, azaz 500 esztendeje veszítettük el függetlenségünket, s azóta öt birodalom fosztott ki bennünket. A rendszerváltozást csak „cinikus látványtechnikai tüzijáték”nak nevezte, s mindmáig nem tudunk semmi érdemlegeset tenni annak érdekében, hogy ne fosszanak ki bennünket. Az Orbán-kormány Miniszterelnöki Hivatalának volt politikai államtitkára szerint kétféle magatartást tanúsítottunk elnyomóinkkal szemben: a behódolás és az ellenállás taktikáját. A tény, hogy még élünk, azt jelenti: sorstársaink mindig megtalálták e kettõ közötti kombinációt. Bogár szerint a rendszerváltozás bûnben fogant, ugyanis az 1978–85-ös években hozták létre a totális kifosztásunk forgatókönyvét. Ebben az idõben amíg a „bennszülött páriák” jövedelme csupán 0,7%-kal emelkedett, a „hazánk területén állomásozó tõke struktúrák” 23%-kal növekedtek. Bogár László rámutatott: – Jelenleg még erõteljesebb a mentális, morális, és spirituális kifosztásunk, mely folyamat további húsz esztendeig nem folytatható, mert ebben az esetben Magyarország fizikai felszámolása következik be. Jelenleg tudatos népirtás áldozata Magyarország. Ebbõl az egyetlen kivezetõ út a lelki megújulás. A csoda az egyetlen realitás – mondta Bogár László. Mészáros László, a kötet felelõs kiadójának (Kecskeméti Lapok Kft.) ügyvezetõ igazgatója szerint a rendszerváltozáskor hiányzott a leltár elkészítése, mely mindmáig nem készült el. Amíg nincs leltár és párbeszéd, addig nem beszélhetünk rendszerváltozásról. Az Elárvult szabadság címû kötetben a diktatúrát követõ két évtized, történése követhetõ nyomon hatvan magyar kiválóság (Bábel Balázs, Csete György, Csókay András, Duray Miklós, Entz Géza, Gyarmati Dezsõ, Makovecz Imre, Tõkés László stb.) szemével. A hiánypótló kötet a Kecskeméti Lapok Kft. gondozásában jelent meg, a Magyar Múzsa Könyvek sorozatban. Szocs Géza és Mészáros László vállalkozása – szellemi síkon – hozzájárul az igazi rendszerváltozás máig tartó folyamatának kibontakozásához. Frigyesy Ágnes jó ha figyelünk
31
A Gój Motorosok nevû szélsõjobboldali banda, amely jelmezes, árpádsávos zászlókat lobogtató, cigánynegyedeken fenyegetõen átdübörgõ motorkerékpárosokból áll – kétszáz kilós, tagbaszakadt férfiak, böhöm, mintegy ötszáz kilós, sok milliót kóstáló Kawasaki és Harley Davidson bõgõmasinákon – a mai Magyarországon megengedhette magának, hogy megfenyegesse hazánk egyik nagy múltú, köztiszteletben álló napilapját, mert a Népszava ismert publicistája enyhén gúnyos megjegyzésekkel merte illetni (egyébként nem itt, hanem más újságban). A fasisztoid szélsõjobboldal – a sajtó- és szólásszabadság iránti hagyományos nagyrabecsülése szellemében – máskor se habozik, hogy a tüntetésein, rendezvényein munkájukat végzõ sajtótudósítokat bántalmazza, lökdösse, fenyegesse, attól se riad vissza, hogy a neki nem tetszõ hírlapírókról halállistákat tegyen közzé, ezeket köztereken mutogassa, kifüggessze, attól se, hogy szennyes orgánumaiban fényképüket, lakcímüket, telefonszámukat publikálja (félreérthetetlen célzattal). Ezt megszoktuk. Meg kellett szoknunk. Habár a demokratikus többség mindettõl nyilvánvalóan undorodik. Bár nem hangsúlyozzuk eléggé: lapszerkesztõségek fizikai nyomás alá helyezése és erõszakkal való félig-meddig burkolt zsarolása az alkotmány védelmét élvezõ sajtószabadság súlyos sérelme, amelyet a köztársaságnak nem szabad – és ha a hatályos jog még hatályban van – nem is lehet eltûrnie. A sajtószabadságot négyféle tényezõ fenyegetheti: 1. az állami cenzúra – ilyen a Magyar Köztársaságban nincs; 2. a tulajdonos túlzott befolyása, a szerkesztõség autonómiájának korlátozása; 3. a hirdetõk és más tõkés csoportok illegitim befolyása a hírszolgáltatásra és a kommentárokra; 4. a közvélemény némely csoportjainak intoleranciája. A három utóbbi tényezõ nagyon is jelen van. A másodikra jó példa a Magyar Hírlap esete, amelyben az új tulajdonos egyszerûen elbocsátotta a zömmel liberális szerkesztõséget, és a lapot – se szó, se beszéd – átvitte a szélsõjobboldalra. A harmadik – természeténél fogva – általában rejtett, de sokszor sejthetõ még az olvasóközönség számára is. A negyedik mindig megvolt, de 2006 óta különösen fölerõsödött Magyarországon. Ki tudja, mennyi mindent nem írnak meg újságírók és külsõ munkatársak, mert félnek: félnek tõle – s nem indokolatlanul – , hogy tényközlésükért vagy véleményükért megverhetik vagy megölhetik õket. Meg kell itt még jegyezni, hogy van a gyülekezési és a szólásszabadságnak (ez 32
esetben a tüntetésnek) olyan alkotmányos szellemû, demokratikus jellegû törvényi korlátja, amelyet nem tartanak be. A hatályos jog büntetni rendeli „a népképviseleti szervek munkájának megzavarását”, ebbõl értelemszerûen következik, hogy az Országgyûlést és az önkormányzatokat nem szabad fizikai nyomás alá helyezni, legalább addig, ameddig a parlament és a képviselõtestületek, fõvárosi és megyei közgyûlések összejövetele tart. Amikor az Országgyûlés törvényesen megválasztott többségének képviselõit köpködte, lökdöste, ütlegelte a tömeg, nemcsak visszataszító volt a fizikai erõfölénnyel, az adott helyen meglévõ számszerû többséggel való – mindig viszolyogtató – visszaélés, hanem ez egyben szigorúan tilos volt, törvénysértés volt, ám köztudomásúlag a rend- és kormányõrség képtelen volt (vagy nem volt hajlandó) a népszuverenitás hivatalos letéteményeseit megvédeni a nyilvánvaló bûncselekménnyel sze mben. A helyhatóságok ülésein és a bírósági tárgyalásokon való szervezett szélsõjobboldali randalírozás mindennapos. Ész- és életszerû a vélelem, hogy amennyiben az országgyûlési vagy önkormányzati képviselõk nem úgy foglalnak állást közügyekben, ahogyan az valamely erõszakos kisebbségnek tetszenék, akkor testi épségüket kockáztatják. Természetesen ezeknek a kisebbségeknek is alkotmányos joguk van nézeteik akár sértõ és hangos kifejezésére, de a képviseleti demokrácia mûködését tilos akadályozniuk. Ennek a civilizációs minimumnak a fönntartására a jelenlegi magyar állam nem képes. Ahogyan nem tudhatunk róla, milyen cikkek nem jelennek meg a sajtóban, hovatovább azt se tudhatjuk, milyen törvényja-
vaslatok, helyi rendelettervezetek maradnak szerzõik magánarchívumában a tûrhetetlen és illegitim nyomás következtében. Van olyan helyzet, amelyben valamely állam tisztségviselõi nem tudnak élni törvény adta jogaikkal, elõjogaikkal, fölhatalmazásukkal, mert ezt politikailag motivált, az adott jogrendszerben illegitim, pláne illegális csoportok erõszaka vagy fenyegetése megakadályozza. Ennek a helyzetnek a neve: polgárháború. Itt még nem tartunk, de a polgárháború bizonyos kezdeti elemei megfigyelhetõk. Egyetlen kivétellel: az állam ilyenkor szokásos – habár sajnálatos – , ellenkezõ irányú erõszaka nem észlelhetõ. És itt nem a tüntetõk elleni, hisztérikus és brutális rendõri bosszúakciókra gondolunk (2006 õszén), amelyeket elítélünk, hanem a törvényes hatalomgyakorlás szabályszerû rutinjaira. Azaz: a törvénybe ütközõ, erõszakkal fenyegetõ tömegakciókat meg kell akadályozni, föl kell oszlatni. Természetesen ennek a jogszerû lehetõségnek a rendeltetésszerû használata az erõviszonyok függvénye. Ha ebbõl indulunk ki – és ebbõl kell kiindulnunk – , akkor azt kell mondanunk, hogy a köztársaság törvényes hatóságai és a közvélemény széles szektorai (nem mindig, de egyre gyakrabban) úgy ítélik meg: a szélsõjobboldal akkora erõ ma Magyarországon, hogy törvényszegései, szabálysértései fölött ajánlatosabb szemet hunyni. A közvélemény egy része a Népszava kontra „Gój Motorosok” ügyben alaposan levizsgázott. Olyan személyek, csoportok és orgánumok, amelyek másutt és máskor több-kevesebb hévvel támogatták az ellentüntetések ötletét (de már akkor is kikötötték, hogy baloldali személyiségeknek – mint pl. e sorok írójának – nincs jó ha figyelünk
keresnivalójuk antifasiszta megmozdulásokon, csak neo- és paleokonzervatívoknak), most két (nyílt és rejtett) okból bújnak ki az antifasiszta szolidaritás állítólag általánosan kötelezõ fõszabálya alól. A nyíltan hangoztatott ok: a Népszava publicistája, Andrassew Iván gúnyolódni mert a népszerû, bájos – kissé talán vásott – Gój Motorosokkal, úgy kell neki, „házhoz ment a pofonért” (ez az adott kontextusban gyomorforgató fordulat az Ifjú Humanisták, eddig tudtommal a barátaim, leleménye), erõszakról nincs szó (a Gój Motorosok nem jelentették be elõre, hogy – teszem azt – esetleg föl akarják gyújtani a szerkesztõség épületét vagy össze akarják törni a lap munkatársainak a csontjait), „nincs ügy”, ez az eset nem alkalmas az erõszakos szélsõjobboldali „nyomásgyakorlással” szembeni honpolgári ellenállásra. Tehát aki humorizálni mer az árpádsávos izomkolosszusokkal, a saját kockázatára teszi, magára vessen. Ha ez így igaz, akkor a Magyar Köztársaságban megszûnik – megszûnõben van – a sajtószabadság. Aki föl tud bérelni néhány verõlegényt meg túráztatni képes a motorját, az – kiváló antifasiszta barátaink és kollégáink szerint – „legitim” módon hallgattathatja el a szabadságpá rti közvélemény-rész képviselõit a néhai Kosáry Domokos akadémikustól Andrassew Ivánig, a Népszava belsõ munkatársáig. A rejtett ok: a Népszava köztudomásúlag közel áll az MSZP-hez (és az MSZDP-hez), vagyis a jelenlegi kormányhoz. (Bár meg kell jegyeznem, hogy – szemben más lapok „exkluzívabb” gyakorlatával – olyan szerzõket is szívesen és gyakran közöl, mint én, aki ugyancsak köztudomásúlag a kormány politikájának eltökélt, kemény ellenfele vagyok.) A kormánytábor vezetõi és hívei ebben a pillanatban rendkívül népszerûtlenek, szorult helyzetben vannak. Ezért némi merészséget kíván kiállni mellettük – akár olyan ügyben is, amely a kormány politikáját se pro, se kontra nem érinti –, mert ha valaki „összeér” a kormánypolitika támogatóival, arra ráéghet a „gyurcsányista” stigma, ez pedig kényelmetlen. Tehát némely antifasiszták válogatnak a szélsõjobboldali fenyegetések megcélzott áldozatai között, nem óhajtják megvédeni azokat, akikkel más ügyekben nem óhajtanának egyazon platformon, pódiumon, egyazon térben mutatkozni. Nem fizikai gyávaságról van itt szó, hiszen ezek az antifasiszták – kor ábbi politikai gesztusaikkal – szintén veszélynek tették ki magukat. Nem. Ez politikai gyávaság.
jó ha figyelünk
Ahogyan a Népszabadság online változatában (www.NOL.hu) megjósoltam, a Hollán Ernõ utcai, nagy sikerû demonstráció után következett – nem a jobboldalon, amely egyszerûen „az »antifasiszta« csõcselékrõl” ír (figyeljünk a belsõ idézõjelre), hanem a balközépen! – a lekicsinylés, a gúnyolódás, a szájszöglet-görbítés, a fitymálás és finnyáskodás, az ügy redukciója néhány bulvárfigura groteszk fontoskodására. A balközép „véleményformálók” utálják a sikert. Utálják híveiket, utálják a vezetõiket (nekem nem ezek a „vezetõim”, én nem tartozom a balközéphez, de ezt mégse szeretem nézni). Az ok: a kormánykoalíció sikertelensége és bomlása. Ezeknek a nyilatkozóknak és közbeszélõknek maga az ügy – a fasizálódással szembeni életfontosságú ellenállás – kevésbé volt fontos, mint egy másik ügyben (kormánypolitika) érzett kiábrándultság és kedvetlenség. Erre csak azt mondhatjuk: Mucsa. Ez alulmúlhatatlan. Ha némely antifasisztáknak magánál az ügynél fontosabb a jobboldal és a többi kormányellenes erõ jóindulatának a megõrzése (ez a legfontosabb esetben egyébként: illúzió; a megalkuvók legyenek csak józanok és számítók!), akkor meggyõzõdésük tisztasága és ereje felõl bizonyos kétségeket táplálhatunk. Mivel az antifasizmus szükségképpen csak „követi” a fasizmust, nem választhatja meg tetszés szerint célpontjait. Mindenkit védenie kell, akit a szélsõjobboldal támad. Aki Andrassew Iván szólásszabadságát és egy fontos napilap zavartalan mûködését védi, annak nem kell egyetértenie Andrassew Ivánnal vagy a Népszava szerkesztõségével – nem errõl van szó! – , csak védenie kell a szabadságukat, hogy azt írjanak, ami és ahogy nekik tetszik. Azt vetik ez ellen, hogy a Népszava munkatársának írása „sérti” a túlfinomult és túlérzékeny Gój Motorosokat. Megengedem: láthatólag bosszantja õket. De miért alkalmaznak kettõs mércét? Hány ember érzékenységét sérti a szélsõjobboldali sajtó? A Nemzetõr, a Magyar Világ, a Magyar Jelen, a Magyar Hírlap, az Új Idõk, a Nyugati Magyarság, a Magyar Fórum, a Szittyakürt stb. magyarok millióinak méltóságát, önérzetét, büszkeségét sérti. (A magyarországi sajtó a maga egészében annyira jobbra tolódott, hogy – mondjuk – a Magyar Demokrata már úgyszólván normális „mainstream” újságnak tûnik föl.) Az emlí-
tett lapok megvásárolhatók a pályaudvarokon, vasútállomásokon, a metróban, buszpályaudvarokon, postahivatalokban: tehát a demokratikus magyar állam saját fönnhatósága alatti, állami tulajdonú területein. Magyarországon nemcsak szólásszabadság van, hanem szerzõdési szabadság is. Miért kell a magyar állam vállalatainak – MÁV, BKV, Volán, Magyar Posta – olyan sajtóterjesztõ cégekkel szerzõdniük, amelyek efféle, nyomdafestékkel bemocskolt papíripari termékeket árusítanak? Evvel a magyar állam legitimálja az uszító szélsõjobboldali propagandát. Ez a legengedékenyebb és legtágabb keblû angolszász országokban is teljességgel elk épzelhetetlen. Az Egyesült Államokban nem átlátszó, zárt borítékban (kívül tilos föltüntetni a küldemény beltartalmát) lehet terjeszteni effajta mocskot, eldugott helyeken vannak üzletek, ahol ilyesmi kapható. Nem fõútvonalakon! A magyar fõváros központi, V. kerületében, kitûnõen hozzáférhetõ helyen vannak könyvesboltok, amelyek nyílt náci irodalmat terjesztenek. Elõttük nincsenek hangos tüntetések. Õket nem fenyegetik provokátorok. A szélsõjobboldaliaknak is vannak jogaik – kiadhatják és bizonyos határok között terjeszthetik eszméiket – , de ésszerû korlátozásukat nem érheti kifogás. Erre persze semmi remény nincs. Semmilyen jog nem tiltja, hogy állami és magánvállalatok ne kössenek szerzõdést emberellenes babonák forgalmazóival – az egyik följebb hivatkozott lap a vérvád fölújításával hívta föl magára az ilyesmire fogékony közönség figyelmét. (Mint ahogy arra se lehet kötelezni állami vagy magántulajdonban lévõ jegyirodákat, hogy neonáci szkinhed rockegyüttesek ún. „koncertjeire” áruljanak jegyeket, ha nincs kedvük hozzá.) Biztosak lehetünk benne, hogy senki nem fog csinálni semmit. De ha már a neonácik, újnyilasok épp olyan nyugodtan mozoghatnak társadalmunkban, mint bárki más, akkor legalább a demokrácia tág keretei közé beférõ, hagyományosabb hírlapok is elvárhatják, hogy nyugodt – nyilván nem tévedésektõl mentes – munkájukat zavartalanul folytathassák. Ha még ennyit se lehet megérteni és elfogadtatni, akkor csakugyan megette a fene az egészet. 2008. április 26. Tamás Gáspár Miklós http://www.antifasiszta.hu/hirek/82
33
Túl jól sikerült a Kádár-rendszer, most fizetjük meg a vívmányait. Magyarországon nagyobbak az egyenlõtlenségek, mint amit a társadalom elfogad. A baloldal ott rontotta el, hogy Orbán Viktort mindenáron meg akarta állítani. De ki csinálja meg az új Magyarországot? Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor ambíciója sem kisebb, derül ki Tölgyessy Péter-interjúnkból. Végigelemezzük a magyar demokrácia elmúlt húsz évét. – Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor politikája kártékonyabb? – A közhatalmat hat esztendeje gyakorló koalíció felelõssége mindenképpen nagyobb. 2002 után a kormánytöbbség a hazai gazdaságtörténet egyik legnagyobb hibasorozatát követte el. A baloldal bármi áron meg kívánta állítani Orbán Viktort. Ezért osztogatásával elõbb veszélyesen túlterhelte az államháztartást, majd az erre 2006-tól szükségképpen következõ megszorító politikájába mostanra maga is megszakadni látszik. Ám a jobboldal is mind kevésbé figyelt az ország érdekeire. Kezdettõl nem igazán fogadta el legitimnek a XX. század elejétõl nemzetrontónak gondolt baloldal kormányzását. Mindkét nagy közéleti tábor úgy véli: a másik távoltartása a hatalomtól olyan szent cél, amelyért újabb és újabb határokat léphet át. A két oldal küzdelme a rendszerváltás óta egyre élesebb. Közben pedig az egykor még sikeresnek hitt magyar társadalmi modell elfáradt. – Mi is ez a magyar modell? – Az elsõ világháborús összeomlást követõ fél évszázad folytonos megpróbáltatásai után a magyarok önértékelése a Kádár-korszak békeéveiben jutott a csúcsára. Mára viszont térségünk egyik legelégedetlenebb társadalma a miénk. A kádári évtizedekben felemásan, de folyamatosan kispolgárosodó emberek jókora része keserves újraproletarizálódásként élte meg a piaci viszonyok térhódítását. Köztes-Európában láthatóan azok az országok lettek sikeresebbek, amelyek sokra tartják rendszerváltásuk tényét. Nemzeti államuk megteremtése, a nyugatos polgárosodás lehetõsége olyan vívmány számukra, amelyekért készek voltak akár komoly áldozatokat is hozni. Mi viszont azonnal fogyasztani akartunk. Társadalmi modellünk számos gondot okozó eleme közül az egyik a fogyasztás-központúság. Az annyira irigyelt tíz százalék körüli növekedést produkáló országokban bizony akár ötven százalékkal nagyobbak a beruházási és megtakarítási arányok. A rendszerváltás következményeit roppant elégedetlenséggel szemlélõ közvéleményben hamarjában tért hódított a túlságosan is konfliktusos politizálás. Amint szabad ország lettünk, rögtön elõjött, hogy az egyik magyar mennyire nem tudja elviselni a másik 34
kultúráját. Az elsõ választásokat az MDF nyerte, a vesztesek közül sokan nyomban úgy érezték: a jobboldal katasztrófába visz. Többen állították: az Antall-kormány módszeresen kikezdi az új demokráciát, Mucsát hoz az országra. – Fordítva is így lett volna? – Meglehet. Amint baloldali kormányok következtek, a jobboldal sem tartózkodott a másik tábor identitásának lényegét kikezdõ kijelentésektõl. A jobboldalon sokan gondolják úgy, amióta csak létezik a modern hazai baloldal, mást se tesz, mint árulja az országot: felelõs Trianonért, a 19-es kommünért, a 45 utáni kommunista fordulatért, õk 56 muszkavezetõinek az örökösei. Mindig is erõszakkal vagy csalással és hazudozással szerezték meg a hatalmat. – Minden országban konfliktusos a politika. – Ennyire azért csak kevés helyen. A lengyel vagy a szlovák politikai elit végképp nem tûnik intelligensebbnek, mint a magyar, mégis elõznek minket. Miért? Náluk is éles a harc, de van egy különbség: a küzdelem nem terjed ki közvetlenül a gazdaság ügyeire. A magyar kormányok a Kádár-korszak óta folyvást az állampolgári fogyasztás növelésével remélnek maguknak legitimitást vásárolni. A rendszerváltó pártok 1990 és 94 között még inkább szimbolikus, értelmiségi ügyekben feszültek egymásnak. Mindenféle csúnyaságot mondtak a másikra, de a gazdaságpolitikát sokáig jobbára békén hagyták. A gazdasági-szociális populizmust a szocialisták hozták be a közéletbe, 91-93 táján. Azzal a sugallattal: „Ha az urizáló MDF szánalmas botladozása után ismét a szakértelem kerülne hatalomra, akkor egyszerre mindenki számára lényegesen kisebb lenne az át-
menet ára, és a kisemberek sokat visszakaphatnának régi biztonságukból”. Ez a populizmus föladta a leckét a rendszerváltó értelmiségi pártoknak, különösen a magát sokáig a baloldal jövendõ kormányfõjének látó Orbán Viktornak. Annyira, hogy a Fidesz végül alig jutott be a parlamentbe. A szocialisták abszolút többsége után a Fidesz elnökének két dolgot kellett tisztáznia: hol helyezi el pártját a politikai térképen, illetve hogyan viszonyuljon a Horn-csodához. Horn Gyula azzal, hogy behozta a magyar politikába az addig mellékes szociálpolitikai, gazdasági témákat, maga mellett felsorakoztatta a kádári kisembert, nemcsak újra felemelte pártját, hanem végérvényesen tömegdemokráciává tette az addig még értelmiségi elképzelések által mozgatott új magyar parlamentarizmust. – Nem a Demokratikus Chartán múlt a siker? – Ez volt a szocialisták felemelkedésének másik titka. De a messze kevésbé lényeges, mert a szélsõjobboldali veszély hangoztatása mégis csak elsõsorban az értelmiségi szavazókat befolyásolta. A Demokratikus Charta újrateremtette a baloldali elitek egységét. Máig hatóan egybekötötte a rendszerváltáskor egy idõre élesen szembekerülõt szocialista és szabad demokrata véleményformálókat. A Demokratikus Charta még egyszer utoljára úgy adott politikai formát a reformértelmiségnek, hogy támogatói úgy vélhették, akként tudják majd a politikát közvetlenül irányítani, hogy közben megmaradhatnak kívülálló, szabadon lebegõ értelmiséginek. Ám a magukat nagy generációnak látó véleményformálóknak nemsokára ismét csalódniuk kellett, Kádár jó ha figyelünk
János után az új magyar demokráciában elõbb Antall József, majd az általuk is kinyitott kapun Horn Gyula érkezett. – A 92-es SZDSZ-elnökválasztás idején, amikor Petõ Iván legyõzte, ön arról beszélt, hogy jön fel az MSZP. Erre Petõ legyintett, mondván, az MSZP úgyse nyer, és az SZDSZ sosem lépne vele koalícióra. Honnan tudta, mi jön? – Az idõközi választásokon az MSZP meglepõen jól szerepelt. Ezek valódi választások voltak, nem közvélemény-kutatások, ahol a Fidesz látszólag fölényesen vezetett. Ismertem értékmodell-vizsgálatokat, amelyek azt mutatták, a magyar társadalom messzemenõen szocialista értékvilágú. Annyira fogadja el a magántulajdont, mint Kádár János. A Kádár-korszakban a magyar svéd vagy dán módra homogén társadalom volt, majd néhány év alatt jókora különbségek alakultak ki benne. Az ország ma sem fogadja el igazán legitimnek a gazdagodást. – Túl jól sikerült a Kádár-rendszer? – Alighanem most fizetjük meg a Kádár-korszak vívmányainak az árát. Az egyenlõség képzetéhez szokott közvéleményt fájdalmasan érintették a hamarjában megugrott jövedelmi és vagyoni különbségek. Közép-Európában a miénk az egyik leginkább szélekre húzó társadalom. Az alkotmányosság helyreállításának kiegyezéses módjával a magyarok érzelmileg bajosan azonosulhattak. A pártok versengésére és a fékek és ellensúlyok rendszerére alapozott parlamentarizmust az átmenet után lassan húsz esztendõvel sem igazolja a közvélemény elõtt társadalmi eredményessége. – Az MSZP népszerû lett a Kádár-korszakot idézõ szociálpolitikával, a Charta egyesítette a baloldalt, de hogyan léptek koalícióra a korábbi ellenfelek? – A szabad demokraták máig nem szerették meg a szocialistákat. Csakhogy már
jó ha figyelünk
1989 õszétõl egyre nagyobb ellenszenvvel tekintettek a Demokrata Fórumra. Antall Józsefet és pártját a hagyományos magyar úri középosztály szervezetének látták és láttatták, azonosítva a két világháború közti idõszak felelõseivel. – Megalapozottan ragasztották Antallékra a bélyeget? – Antall József távolról sem volt tévedhetetlen miniszterelnök, táborának szép számmal akadtak múltat idézõ vonásai, de ma már hihetetlennek tûnõ vádakkal illették politikáját. – Az MDF-gyûlöletbõl automatikusan következett az MSZP-partnerség? – Az új demokráciában a hetvenes-nyolcvanas évek elitjei jó idõre hatásos politikai képviselet nélkül maradtak. Az MSZP kis párttá olvadt, azt lehetett gondolni, nem is lesz jövõje. Az államszocialista elitcsoportokat sorra támadta meg az MDF, a kultúrában, majd a gazdaságban is. Ezek védelmet kértek a szabad demokratáktól. Nyugatos, reformértelmiségi részüket már 90 nyarán támogatni kezdte az SZDSZ. A szabad demokraták nem Horn Gyulát szerették meg egyszerre, a káderpárti MSZP-t máig nem kedvelik. De akadt egy reformértelmiségi csoport, amely kezdettõl kettõs kötõdésû volt. Bokros Lajos bent ült az elsõ MSZPfrakcióban egy ideig, de a szamizdat Beszélõ szerzõje is volt. Bossányi Katalintól Vitányi Ivánig a kettõs kötõdésû reformértelmiség mozgalma volt a Charta, még akkor is, ha az SZDSZ vezetõi találták ki eredetileg. – A taktika bejött, 94-ben közösen léptek hatalomra, és az SZDSZ addigi szövetségese, a Fidesz kimaradt. – Orbán Viktor nemet mondott a baloldali koalícióhoz vezetõ chartás politikára, bár Surányi György leváltásakor frakciójával egyetemben õ is belépett. Ám a szocialisták felemelkedését látva nem akart továbbra is a
legkisebb fiú maradni. A hajdani Ellenzéki Kerekasztal hagyományát újra felvéve a számára messze több esélyt ígérõ jobboldalt választotta. Mielõbb gyõzni akart, ezért a jobboldali pártok megbicsaklása után se kezdett bele a hazai jobboldali hagyomány polgárosításába. Viszont alaposan elgondolkodott Horn Gyula sikerének titkán. Korábban jobbról bírálta a szocialistákat. A 94. végi költségvetési vitában a Fidesz vezérszónoka még arról beszélt, kevés a reform, nem elég piacbarát és versenyelvû a kormány. Megszorítások híján nem igazán megalapozott a költségvetés. A Bokros-csomag bejelentésekor ellenben Orbán Viktor eldöntötte: a Kádár-korszak jóléti rendszereit védelmezve lép fel a Fidesz. Éppen úgy, ahogy Horn Gyula tette az Antall-kormánnyal szemben. – Tényleg kétharmados többséget kapna most a Fidesz? – Alighanem csak a Jóisten tudja egyedül. A legújabb közvélemény-kutatások szerint a Fidesz elõnye több mint negyven százalék. Csak hát lehetséges, hogy ez inkább csak a kormánykoalícióval szembeni elégedetlenség mutatója. Ha ténylegesen döntési helyzetbe kerülnek a választók, sokan megijedhetnek az Orbán Viktornak szinte teljhatalmat adó alkotmányozó többségtõl, és számosan visszafuthatnak régi pártjukhoz. Az elemzésben talán a legokosabb, ha a választási rendszerbõl indulunk ki. Ez ugyanis nem lineáris skálán számolja át a szavazatokat mandátumokká. Ha valakinek húszszázalékos a támogatottsága, és szerez hozzá még ötöt, nem 5 százalékkal nõ a mandátumszáma, hanem legfeljebb kettõvel. Ha viszont 40 százaléka van, és arra kap még ötöt, akár húsz százalékkal több mandátumot is szerezhet. Ha tehát a szocialisták a mostani alig húsz százalékukról feljönnének mondjuk az 1998-ban is elért 33-ra, akkor továbbra is alig nyernének egyéni kerületet. A mostani koncentrált pártszerkezetben 42-45 százalék is kellhet a nagyszámú itteni gyõzelemhez. Ettõl viszont az MSZP igencsak távol lehet. Ha megáll az egyharmados támogatottságnál, és a kispártok sem kapnak egyszerre szárnyakra, akkor a Fidesz a 176 egyéni körzetnek akár több mint kilencven százalékét is elviheti. Így hiába kapna a nagyjából 65 mandátumos kompenzációs listán kárpótlást az MSZP. Már csak azért sem, mert ha a kicsik átlépik az öt százalékot, õk is fõleg itt szereznek képviselõi helyeket. Így jelenleg a mandátumszerzésben a szocialisták fõ riválisa közvetlenül nem is a Fidesz, hanem inkább az MDF. Röviden azt lehet mondani, az MSZP csak akkor tudja bizonyosan megakadályozni a jobboldal kétharmados többségét, ha eredménye megközelíti a negyven százalékot. Márpedig ettõl egyelõre bizonyosan messze van. Nem az a feladatuk tehát a szocialistáknak, hogy valahogyan elevickéljenek a két év múlva esedékes rendes választásokig, hanem, hogy kivéd35
jék a Fidesz jövendõ teljhatalmát. Kisebbségi kormánnyal technikailag el lehet tölteni az idõt még két évig. De hogyan lehet szabályosan megfordítani a mai erõviszonyokat? – Tehát nem az a baj a kisebbségi kormányzással, hogy lehetetlen mûködtetni, hanem az, hogy nem érdemes? – A Fidesz nem képes leszavazni a szocialistákat, de láttatni tudja ország-világ elõtt, hogy miért marad fent az MSZP-kormány. Beszoríthatja az MDF-et és az SZDSZ-t a nyílt színvallásba. Az MSZP-nek Horn Gyula és Toller László kiválásával 188 szavazata van. Ahhoz, hogy megmozduljon a parlament, egyáltalán, határozatképes legyen a ház, kell még hat. Szavazhat ez a 6 képviselõ nemmel is, de kellenek. Ha ezeket mindig az SZDSZ adja, õk mentik meg újra és újra a kormányt. Vagy az MDF, de akkor világos lesz minden jobboldali számára, hogy kicsodák. Talán a helyzetével kapcsolatos jobboldali kételyek miatt is az MDF most maga javasolja, hogy a miniszterelnök kérjen bizalmi szavazást. A kormányfõ persze nem teljesítheti a kezdeményezést, mert így hamarjában távozásra kényszerülhetne. Máris látható, az MSZP inkább csak az SZDSZ segítségében reménykedhet. A kispártok egymással is ütközõ érdekei a kormányfõváltás felé szorítják a szocialistákat. A Fidesz évi hat-nyolcezer szavazáson tesztelheti a kispártokat. A költségvetési törvényhez benyújthatja mondjuk Budapest összes kívánságát, mindent, amit Demszky Gábor valaha is kért a kormánytól. Ha az SZDSZ megszavazza, sérül a konvergenciaterv. Ha leszavazza, a fõpolgármester magyarázhatja ezt a BKV sztrájkolóinak. A Fidesz benyújthatja a kispártok adócsökkentési javaslatait. De akad még egy fontos dolog. Az MSZP és az SZDSZ szabályos szimbiózisban él 92 óta. Az SZDSZnek kicsivé kellett csiszolódnia, hogy a nagy MSZP partnere lehessen. Innen kell felállnia. – Próbálkoznak. – De ez csak akkor kecsegtet a siker esélyével, ha a két volt koalíciós partner egymással szemben határozza meg önmagát. Az újrafogalmazás ereje abban lenne, ha elmondaná az SZDSZ, hogy miben más, mint az MSZP, és fordítva. Ez szükségképpen ütközésekhez vezet. Kóka János minden durvasága ellenére a lényeget illetõen következetes volt. Az eb ura fakó kimondása után elkezdte a szocialistákhoz képest újra meghatározni pártja mondanivalóját. Ezek után együtt szavazni hétrõl hétre Gyurcsány Ferenccel elég kiábrándító lenne. – Kuncze Gábor visszahozásának szándéka nem mond ellent az új öndefiníciónak? – De igen. A Kuncze-kérdés megértéséhez távolabb kell mennünk. Az SZDSZ lebegõ értelmiségi vezetõi 1994 után képtelennek bizonyultak a koalíció napi mûködtetésére. Értelmiségi magatartásukkal állandóan megsebezték a szocialisták önérzetét. Kuncze Gábor volt a pártban szinte az egyetlen, aki hétrõl hétre ki tudott egyezni 36
a kormány fejével. Neki volt már fõnöke, értette, mit jelent az, hogy Horn Gyula Magyarország miniszterelnöke. Másrészt elnöksége alatt konszolidálta az SZDSZ-t, felszámolta a párt folytonos kavargását. Az SZDSZ nélkül a baloldal már régen alulmaradt volna Orbán Viktorral szemben. Csakhogy közben jobbára oda lett az SZDSZ innovatív ereje, és a hosszú pangás idõszaka következett. Kuncze Gábor alighanem pontosan megérezte, már nemigen van tovább. Még idõben távozott. 2007 márciusában, amikor utoljára nyilatkozott az Indexnek, megjósolta, hogy Kunczét reaktiválni fogják. Mostanra szembesültek a szabad demokraták a koalíciós szakítás valóságával. Az elsõ pillanatban azt hitték, végre újra rendszerváltók lehetnek. „Szabadok vagyunk, végre újra a magunk irányát követhetjük.” Mára kiderült, a szakítással az SZDSZ bajai csak növekedtek. Kiderült, mennyire szûkösek az erõforrások. A pártnak nincs már igazán saját sajtója, nincs elég médiafelülete, vezetõi megkoptak. Régi fõnökei Fodor Gábor gyõzelmével újra elveszíthetnék pártjukat. Nem csoda hát, ha ott a nagy ijedelem: most mi lesz? – És mi lesz? – Kóka Jánossal nehéz lenne a fordulat, noha õ legalább teret adott a korábban mindig lenyomott pártellenzéknek. A régi elit viszont még mindig úgy érzi, csak õ irányíthatja az SZDSZ-t. – Hány ember van ebben a pártelitben? Kettõ? Három? – Picit azért több. Hogy vezethessenek, minden úton-módon nyomást gyakorolnak Kuncze Gáborra. A SZDSZ ma hozzávetõleg két százalékkal áll rosszabbul a közvélemény-kutatásokban, mint négy éve ilyenkor. Tehát nem eleve reménytelen a parlamentbe kerülése. Csakhogy már régen nem nagy
párt, hanem csak kicsiny ladik. Ha vezetõi újra elkezdenek lökdösõdni, felborul. Amennyiben a kormányból kiválva az SZDSZ elkezdi magyarázni, mennyi remek piaci reformötlete lenne még, attól még aligha javul meg a népszerûsége. Esélyei akkor növekedhetnek, ha új vezetése mer dönteni: egy új miniszterelnökkel újra megköti a baloldali koalíciót, vagy legalábbis szabályozott formát ad külsõ kormánytámogatásának, vagy saját pártérdekével nem törõdve áll elébe a választók ítéletének, és a folytonos parlamenti viszályok helyett maga kezdeményezi az elõre hozott választásokat. – Kell félni a Fidesz kétharmadától? – Messzirõl kezdeném. Hazánkban egyre többen hiszik, hogy a 89-es átmenet rossz kiegyezés volt. Erõsödik a vágy, hogy jöjjön valami más, kezdjük elölrõl a rendszerváltást. A magyar történelem 1867 után újra ismétli önmagát. Bizony a kiegyezéseket nehéz szeretni. Elõfordul, hogy egy politikai berendezkedést eredményessége legitimál. A németekre és a japánokra a második világháború után a nyugati nagyhatalmak szabályosan rákényszerítették a parlamentáris demokráciát. Mostanság lesz éppen húsz éve, hogy elkezdõdött a magyar rendszerváltás. Két évtized múltán Németország és Japán már hallatlanul sikeres ország volt. Nálunk meg az eredmény aligha igazol bármit. Így hát a baloldali reformkurzus összeomlása után a jobboldalon sokan szeretnének radikális váltást. Csakhogy hogyan lehetne elölrõl kezdeni mindent? – Nem is lehet megpróbálni? – Orbán Viktort elejétõl fogva a teljes gyõzelem vágya hajtja. Pedig aki totális gyõzelemre játszik, az rendszerint totális vereséggel végzi. Az igazán sikeres politika inkább neki kedvezõ új egyensúlyt törekszik teremteni. Lehetséges, hogy Magyarország társadalmi szerkezetét egy több cikluson át tartó
jó ha figyelünk
jobboldali kormányzás szervezi rendszerré. Ám a polgári radikálisok vagy szocialisták nem fognak tömegesen Hegedûs Zsuzsa vagy Pozsgay Imre módjára a Fidesznél munkára jelentkezni. Új egyensúly híján a két közéleti tábor háborúja csak folytatódhat, amelynek a végén az gyõzhet, aki végre a konszolidáció reményét adja az országnak. A kétharmados többség elvileg teljesen átalakíthatja az ország politikai szerkezetét. Választójogot adhat a határon túli magyaroknak. Bevezetheti az elnöki rendszert. Oroszországnak a Jelcin-korszak kaotikus cselekvésképtelen demokráciája és oligarchikus kapitalizmusa után Vlagyimir Putyin elnöki rendszere, döntõen persze a megugrott olaj- és gázbevételek következtében, valamiféle új kelet-európai rendet hozott. Egyáltalán nem hiszem, hogy egy elnöki rendszer következtében egyszerre Oroszország lennénk. Biztosan nem leszünk azok, de félek, a nyugatos felzárkózás helyett maradunk, ahol vagyunk, Köztes-Európában. Aligha lehet a magyarokról beszélni általában, mégis érezhetõ, hogy értékvilágunk napos polgári oldala mellett létezik egy árnyékosabb rész is. 89-ben még azt hihettük, a szovjet csapatok kivonulásával néhány évtized alatt igazi nyugati ország lehetünk. Most szembe kell néznünk azzal, hogy jönnek elõ hazánk kelet-európaias vonásai, a magyar modell bajai. A politika akkor jó, ha valamelyest az ország elõtt jár. Állítom, a Fidesz régen ilyen politikát vitt. Aztán egy idõ után már fontosabb volt a szavazatszerzés, és párt elkezdett az emberek ösztöneinek árnyékosabb oldalára játszani. – Mint a népszavazáson? – Akár, és lám, milyen sokakat megmozgatott. A népszavazás következményeként szétszakadt a kormánykoalíció, de a Fidesz egyúttal számos akadályt is állított jövendõ kormányzása elé. Pártjaink már tudják, miként nyerhetnek választásokat. De tudják-e jó ha figyelünk
valamiféle új egyensúly megteremtésével befejezni a hideg polgárháborút, és végre tartósan fenntartható növekedésnek indítani a magyar gazdaságot? Mert ha a szomszédaink sorra megelõznek minket, bajosan lehetséges a többség megnyugvásával konszolidálni közállapotainkat, a demokráciát. – Volt egy pillanat, amikor úgy nézett ki, a konszolidációt Gyurcsány Ferenc fogja végrehajtani. – Kapott rá esélyt, 2006-ban parlamenti felhatalmazást. Nem sikerült neki. – Hol kúrta el? – Nem hiszem, hogy döntõen az õszödi beszéddel. Az inkább csak növelte bajait. A nagyját elrontotta már a választások elõtt. Mindenképpen távol akarta tartani Orbán Viktort a hatalomtól. Messze eltúlozta ígéreteit. Akkor foglalta törvénybe adócsökkentési terveit, amikor már a megszorításokra kellett volna készülnie. A választások után meg elfelejtette, hogy országunk demokrácia. Az embereket nem lehet forró vízbe tenni egyik nap, jéghidegbe másnap. Átmenetre és fõleg valóságos magyarázatra lett volna szükség. De közgazdászaink se igen akarják tudomásul venni, hogy más racionalitás is létezhet, mint az övék. – Ez olyan mondat, amilyet Gyurcsánytól és Orbántól is hallhattunk már. – Képtelenség egy társadalmat egyetlen racionalitás alapján egybetartani. Az, hogy mekkora egyenlõtlenségeket fogad el egy társadalom, kulturális kérdés. Az Egyesült Államok óriási különbségek mellett is mûködik, bár sokszorta többen ülnek börtönben, mint Svédországban. Magyarországon most nagyobb az egyenlõtlenség, mint amit a közvélemény elfogad. Túlságosan is sokan kerültek ki az ország normális életébõl. Az egyenlõtlenségek mértéke körülményeink között már az összgazdasági hatékonyság kárára van. Minden további reformlépés, amely úgy mentené meg a gazdasá-
got, hogy közben durván tovább növelné a társadalmi különbségeket, szerintem inkább növelné bajainkat. A reformok lényegére vonatkozó választói felhatalmazás nélkül aligha lehetséges elõre lépni. De ha állandóan azt hajtogatjuk, hogy ezt sem lehet megtenni, meg azt sem, tényleg mindenki elhúz mellettünk. – Hogyan lehetne ezt megakadályozni? – A Gyurcsány-kormány úgy akarta eladni a korábbi túlköltekezés visszavételét a közvéleménynek, hogy ezek jobbulást hozó reformok. Pedig igazi reform alig indult. Ismertem egy kisfiút, akinek addig nyomták a szájába a fõzeléket, és mondták, egyed, finom, finom, hogy másfél évesen megszólalt, finom, nem kérem. Hát így jártunk a reformokkal is. Gyurcsány Ferenc, Molnár Lajos és Horváth Ágnes rengeteget dolgozott azon, hogy a magyar közvélemény ne kívánjon többé reformot. Nem kérjük, finom. Egy olyan kormány, amely a hátralévõ két évét népszerûsége visszaszerzésével akarja tölteni, már aligha hozhat változást. Pusztán médiakormányzással, programpontokkal és szép beszédekkel aligha lehet helyreállítani a koalíciós pártok támogatottságát. Osztogatásra már kevesebb a lehetõség. De így is elszaladhat a költségvetés, aligha úszhatjuk meg a 2010-es évet 5-6 százaléknál kisebb hiánnyal. – Mi a megoldás? Az elõrehozott választások? – A baloldal ott rontotta el, hogy Orbán Viktort bármi áron meg akarta állítani. Pedig egy demokráciában nem Sztálint választunk. Hanem miniszterelnököt, négy esztendõre. Akinek a hatalmát fékek és ellensúlyok egész rendszere korlátozza. A jobboldal közönsége most nem alaptalanul érzi úgy, hogy egy demokráciában megengedhetetlen dolgok történtek vele. Lenne mit Ludas Matyi módjára háromszorosan visszaadnia, csakhogy így kezdõdne minden elölrõl, még mélyebbrõl. A legjobb még az lenne, ha a Fidesz elfogadná, hogy az alkotmány megváltoztatása ezután két egymást követõ parlament kétharmados többségének a joga legyen. A baloldal meg belemenne a választások elõrehozásába. A rettegés a másik oldal gyõzelmétõl viszi ugyanis többek közt mind mélyebbre az országot. – Mekkora a szerepe a terrorveszély emlegetésének? Hisz a Magyarok Nyilaiban? – Létezik Magyarországon hõzöngõ jobboldali radikalizmus. De az utcai zavargásoknál messze nagyobb baj, hogy a 89 után született generációk sem igazán érzik magukénak az új magyar parlamentarizmust és a piacgazdaságot. A kétségtelen gondok láttán rohamosan hódít az egész rendszerváltás értelmének tagadása. Alapvetõ gazdaság- és társadalomszerkezeti nyavalyáink vannak, közben nyilvánosságunk ehhez képest sokszor jelentéktelen ügyekkel tölti az idejét. A szélsõségekkel való riogatás a baloldal régi eszköze. Rákosi Mátyás ‘56-ban már azzal rémisztget37
te a szovjet vezetõket, ha tartósan Kádár Jánosra bízzák az országot, az újra utat nyithat a fasizmusnak. Mindkét oldal egyik fõ politikai eszköze a minél riasztóbb ellenségkép festése. Mivel jobboldali kormány kezdett, elõször Antall Józsefet ábrázolták ördögi miniszterelnöknek. De a baloldalon fõhatalmat gyakorló élõ jobboldalit még azóta sem fogadtak el kifogástalan európai demokratának. A jobboldal most válaszul Gyurcsány Ferenc politikai személyiségét próbálja meg felmorzsolni. A kormányfõ mára olyan helyzetbe került, hogy az utcára se igen mehet ki. Örvény ez, amely egyre mélyebbre húz, és mindig van még lejjebb. Közben viszont Orbán Viktor megértette démonizálhatóságának hátrányait. Az utolsó fél évben igencsak vigyáz megszólalásaira. A mosolygós Fidesz-vezetõ sokkal veszélyesebb a baloldal választási esélyeire, mint a 72 órás ultimátumot küldõ. – Biztos, hogy õ lesz a következõ miniszterelnök? – Egyáltalán nem. Bár most nem úgy néz ki, hogy a következõ választásokat elveszíthetné, de már háromszor szerepelt a Fidesz döntõen a saját hibájából a lehetõségeinél lényegesen rosszabbul. A jobboldalnak egyelõre mégis leválthatatlan vezére Orbán Viktor. A mai Fidesz jobbára a volt miniszterelnök teremtménye. A párt vezetõi között nemigen akad más, igazán nehéz súlyú személyiség. Az MSZP viszont igazi történelmi párt. Története legalább ötvenéves, régi beállt felépítéssel, sokféle érdekû, arculatú vezetõvel. A szocialisták bizonyítottan képesek miniszterelnököt váltani menet közben. Gyurcsány Ferenc a negyedik elsõ számú emberük a rendszerváltás óta. Aki sokban vezérelvûvé próbálta formálni pártját, mégis, ha az MSZP akarja, elküldheti. Egyáltalán: a baloldali esélyek javításának a legkézenfekvõbb módja alighanem a miniszterelnök-váltás. – A népszavazás nyírta ki a koalíciót? – Addig sem álltak jól, de a népszavazás mutatta meg gondjaikat a maguk mélységében. – Meglepte, hogy ilyen elsöprõ hatása lett? – A koalíciós pártok védõvonala már tavaly õsz óta rogyadozott. A kormányfõ jó ideje nem indított igazából újabb reformokat. Most eredetileg merev védelemre készült. Idejekorán mondogatta, március kilencedike után nem lesz más, mint tizedike. Aztán hirtelen váltott. Mintha nem értette volna meg: bármit is tesz, annak ára lesz. Menet közben egyszerre rugalmas elszakadásba kezdett. Pártja tapsaira vágyva beletámadt az egyébként is többszörös gondokkal küszködõ szabad demokratákba. Akik meg se álltak lehetõségeik határáig. Újra fontosabb volt számukra a maguk kényes értelmiségi identitása, saját külön túlélésük délibábja. – A kormányátalakítás elõremenekülés, vagy kétségbeesett kapálózás csupán? – A megürült miniszteri posztokat be kellett tölteni. A hét új miniszter többsége pár38
ton kívüli szakember, de alighanem egyikük sem emeli személyiségének erejével a kabinet tekintélyét. A két új hivatal és a minisztériumi államtitkári tisztségek megduplázása rácáfol a kormányfõ korábbi állításaira, amelyek éppen ezek csökkenésével kívánták illusztrálni az olcsóbb államot. Az államtitkári beosztások betöltésével az MSZP parlamenti frakciója jobban magáénak érezheti a kormányt. Csakhogy a miniszterelnök csupán akkor reménykedhet helyzetének tartós megszilárdulásában, ha az õszi adó- és költségvetési viták idejére érezhetõen javul kormányának választói megítélése. – A Fidesz felkészült a kormányzásra? – Annyira, mint a szocialisták 2002-ben vagy 2006-ban voltak, feltétlenül. Ám Horn Gyula sem a Bokros-csomag terveivel állt választói elé. A Fidesz nyilvánvalóan éppen úgy nem az ország valóságos helyzetrõl beszél a közvéleménynek, mint 1994 óta bármelyik késõbbi gyõztes párt, amibõl még nem kevés gondja támadhat. De Orbán Viktor volt már kormányfõ. Leginkább korábbi kormányzása alapján képzelhetjük el esetleges következõ miniszterelnökségét. Akkor nem indított reformokat. Viszont elsõ három évében olyan rigorózusan kézben tartotta a költségvetést, amire szocialista kormány közvetlen kényszer hiányában eddig még nem volt képes. – Amit Bokros Lajos csinált, az reform volt? – Bokros Lajos vasszigorral, fõleg inflációkeltéssel visszavette az állampolgári jövedelmeket, és megfékezte a költségvetés túlköltekezését. Mindezzel nagy arányban társadalmi jövedelmeket csoportosított át a vállalkozói szféra felé. De átfogó reform pénzügyminisztersége alatt még annyira sem indult, mint 2006 után. – Akkor miért kívánjuk õt a hatalomba mégis? – Bokros Lajos számos megfontolandó reformjavaslat megfogalmazója, többen szinte
megváltást ígérõ profétának látják. A Gyurcsány Ferencben csalódott reformértelmiség egy része a koalíciós válság megoldásaként hamarjában szakértõi kormány élére állítaná. Pontosan jelezve, hogy véleményformálóink sokszor máig mennyire nem értik: demokráciában közhatalmat egyedül választói felhatalmazás alapján lehet gyakorolni. Aki a politikusként nem igazán sikeres volt pénzügyminisztert akarja, szervezzen pártot mögötte. Helyzetünkben a szakértõi kormány egyedül a nagykoalíció sajátos formája lehetne. Aminek a jobboldali szavazók között igencsak csekély támogatottsága akadna. Gyurcsány Ferenc kudarcának legfõbb tanulsága éppen az, hogy bajainkon a felvilágosodott abszolutizmus módszerei nem segítenek, hanem inkább csak rontanak. – A Fidesz most olyan, mint kormányzása idején? – A Fidesz nagyon megváltozott 98 óta. A jobboldal hívei és a népi vagy újbaloldali társutasai többnyire visszahúzódtak régi mítoszaik világába. A Fidesz bázisa minden eddiginél jobban antikapitalista és nyugatellenes. Orbán Viktor meglehetõsen elkötelezte magát a hazai reformközgazdászok nézeteivel szemben. Csakhogy tudnia kell: ha nem képes tartósan megoldani társadalmi modellünk bajait, akkor nem lehet az a politikus, aki rendszerré szervezi az új Magyarországot. Márpedig ambíciója nyilvánvalóan nem kisebb. – Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor kap több bekezdést a történelemkönyvekben? – A rendszerváltás utáni elsõ miniszterelnök mindenképpen a történelmi emlékezet része lesz. De ki ismeri már Bittó István, a kiegyezést követõ negyedik kormányfõ nevét? A legtöbb bekezdés annak jut majd, aki végre konszolidálja, vagy éppen a sír szélére viszi az új magyar demokráciát. Forrás: Gazda Albert, Magyari Péter – Index
jó ha figyelünk
A gyõzelem lehetõségéhez gyökeres fordulatra lenne szüksége az MSZP-nek. A koalíciós szakítás egy ilyen pillanat lehetett volna, de ezt a lehetõséget a miniszterelnök elsõsorban saját helyzetének stabilizálására fordította. És Gyurcsány Ferenc helyzete stabilnak is tûnik, elmozdítása egyre nehezebb, mozgástere pedig egyre nagyobb lesz. De Gyurcsány 2010-ben éppen úgy versenyhátrányt jelent majd a szocialistáknak, ahogyan Orbán versenyhátrányt jelentett a Fidesznek 2002-ben és 2006-ban. Török Gábor elemez. A harmadik Gyurcsány-kormányt nem a kommunikáció jellemzi majd (mint az elsõt), és nem is a szakmaiság (mint látszólag a másodikat), hanem a procedurális és hatalomtechnikai kérdések kerülnek elõtérbe, mondta Török Gábor politikai elemzõ, a Vision Consulting vezetõje. Mivel a kormány kisebbségben lesz, nem egyszerûen az lesz a kérdés, mit tervez a kormány, hanem az, milyen technikákkal, eljárásokkal igyekszik a terveit megvalósítani. Török Gábor szerint az ellenzéki kritikákban a tartalmi elemek mellett elõtérbe kerülnek a procedurális vonások: az az elvárás, hogy a kormány, többségét elveszítvén, mondjon le. Minden egyes elbukott szavazás, minden kormánypárti kudarc újra és újra fel fogja vetni a kormány legitimitásának kérdését. „Nem gondolom, hogy mindez ellehetetleníti majd a kormány munkáját, a kormány kihúzhatja a hátralévõ két évet kisebbségi helyzetben is. Azt azonban fontos látni, hogy a harmadik Gyurcsány-kormány idõszakát az ilyen típusú viták uralják majd” – mondta az elemzõ. Mindehhez hozzájárul a miniszterelnök pozíciójának átalakulása is. Már a kormányátalakítás is elsõsorban a kormányfõ pozíciójának stabilizálását szolgálta, és nem valamiféle programokat. „A kormányfõ párton belüli pozíciója ugyan megerõsödött, de sokkal többet kell majd foglalkoznia saját helyzetének parlamenten belüli megszilárdításával, mint korábban. Ez is arra utal, hogy a következõ évek fontos kérdései procedurális jellegûek lesznek.” TELJHATALOM Egypárti kormányban a kormányfõ szerepe szükségképpen megnõ. Magyarországon a rendszerváltás óta még nem volt példa arra, hogy egyetlen párt alkossa a kormányt, a kormányfõnek mindig számolnia kellett a mozgásterét korlátozó koalíciós partnerekkel. Ennek a helyzetnek vet véget az egypárti szocialista kormány, amelyben koalíciós kontrollal már nem kell számolni. Ha a kormány feje egyben a kormánypárt elsõ embere is – most ez a helyzet –, lényegében teljhatalmúvá válik a kormányon belül. Létrejön a klasszikus brit helyzet: a jó ha figyelünk
miniszterelnök hatalmának szinte semmilyen intézményesített belsõ korlátja nincs, megszabadul a folyamatos koalíciós egyeztetés kényszerétõl, és szabad kezet kap a kormány ügyeinek intézésére. A miniszterelnök a kormányátalakítástól függetlenül is szükségképpen megerõsödött volna a kormányon belül, de a személyi döntések is a kormányfõt stabilizálták. „A miniszterelnök kormányátalakítási stratégiáját röviden úgy lehetne jellemezni, hogy mindenki kapjon valamit, de azért a kormányfõhöz közelebb állók kicsit többet” – mondta Török Gábor. Vagyis, Gyurcsány egyszerre igyekezett pacifikálni a párt fontos erõcsoportjait, miközben saját embereit próbálta kiemelt pozíciókba helyezni. De egyensúlyozni is igyekezett a nemcsak vele rivális, de egymás iránt is bizalmatlan csoportok között, és gondosan kerülte, hogy e csoportok valamelyike túlságosan megerõsödjön. Ez a stratégia szükségképpen a kormányzati pozíciók számának növelésével és a kormányszerkezet személyekhez szabott átalakításával járt. A gazdasági és fejlesztési területek összevonása a kormányfõ egyik bizalmasának, Bajnai Gordonnak a megerõsítését szolgálja. Baja Ferenc és Puch László új beosztása azt a kormányfõi kísérletet jelezik, hogy közvetlenül ellenõrizze az MSZP pénzügyeit. A további kinevezések jó része az MSZP-ben Gyurcsány bázisául szolgáló középkádereket hozott helyzetbe. NINCS GYÕZELMI STRATÉGIA „Ezek is mutatják, hogy alapvetõen hatalmi és túlélési, ha úgy tetszik: stabilizálási logika jellemezte a kormányátalakítást” – fogal-
mazott Török Gábor. A kabinet átalakításával tehát nem jelent meg új politikai irány, új, 2010-re vonatkozó stratégia. „A kormányfõ nem lépett ki abból a paradigmából, amelyben kormánya eddig mozgott; nem vázolt fel új stratégiát arra, hogy hogyan nyerhetne az MSZP 2010-ben.” Ahogyan korábban a kommunikációt, majd 2006-tól a konvergenciaprogram elfogadtatását, Gyurcsány az elmúlt hetek lépéssorozatát is a várakozásokat meghaladóan menedzselte. Az, hogy az MSZP-ben nem indult be pánikreakció a kisebbségi kormányzás miatt, Gyurcsány politikusi kvalitásait dicséri. A miniszterelnök egy olyan helyzetet fogadtatott el a szocialistákkal, amelyet egyáltalán nem akartak. Az, hogy Gyurcsány elérte pozícióban maradását – sõt bizonyos értelemben a megerõsödését –, azt mutatja, hogy a kormányfõ politikusi túlélési képessége sokszorosan haladja meg Medgyessy Péterét. Török Gábor szerint nem tudni, hogy lett volna-e esélye az MSZP-nek „új kezdettel”, látványos megújulással, akciókkal és komoly kommunikációs kiadásokkal elérnie, hogy a hátralévõ két évben alapvetõen megváltozzon a kormányról kialakult kép, és a párt eséllyel vágjon neki a 2010-es választásoknak. „Az azonban biztos, hogy ennek az esélye Gyurcsány megerõsödésével jelentõsen csökkent. A miniszterelnök beárazta a párt 2010-es vereségét: úgy kalkulál, hogy ha a Fidesz nem is szerez kétharmadot, gyõzelme aligha kerülhetõ el.” GYURCSÁNY, A NEHEZÉK A kormányfõ súlya megnõtt a szocialisták körében, ami megnehezít egy váltást, márpedig Gyurcsány 2010-ben éppen úgy versenyhátrányt jelent majd a szocialistáknak, ahogyan Orbán versenyhátrányt jelentett a Fidesznek 2002-ben és 2006-ban. A kormányátalakításkor világossá vált, hogy a hatalmi stabilizáció érdekében Gyurcsány feláldozza a hosszú távú, innovatív politikai stratégiát is. „Az MSZP fõ problémája az, hogy az õszödi beszéd óta nincs stratégiája a nyerésre” – mondta Török Gábor. Az aktuális terv, a bársonyos reform koncepciója tulajdonképpen annyi, hogy a kormány egy ideig nem csinál semmit, majd ha a gazdasági mutatók javulnak és a konvergenciaprogram szorítása enyhül, jóléti intézkedésekkel igyekszik visszaszerezni elpártolt támogatóinak egy részét. „Ez a vereség stratégiája. Alkalmas lehet arra, hogy némileg feljebb vigye az MSZP támogatottságát, de nem rejti magában a 39
gyõzelem lehetõségét. A gyõzelem lehetõségéhez valamilyen gyökeres változásra lenne szüksége az MSZP-nek, amit nagy, a választókig is eljutó, szimbolikus és lélektani fordulattal lehet elindítani. A koalíciós szakítás egy ilyen pillanat lehetett volna. Ezt a lehetõséget azonban a miniszterelnök elsõsorban saját helyzetének stabilizálására fordította.” HOL LEHET GÁNCSOLNI? Nézzük meg, hogyan gáncsolható el a kisebbségi kormány a parlamentben. Öt olyan mûfaj van, amiben a kormány elvileg bajba kerülhet: a határozatképesség megállapítása, az interpellációk, a törvények elfogadása, a kiemelt jelentõségû költségvetési- és adótörvények, valamint az esetleges bizalmi-bizalmatlansági szavazások. A kormánynak kellemetlen lehet, hogy a parlament öt frakciójából négy a kormány támadásával foglalkozik napirend elõtti felszólalásában. Ezért nem teljesen elképzelhetetlen, hogy az MSZP elgondolkodik azon, hogy csináljanak egy külön szociáldemokrata frakciót – pontosan azért, hogy amikor frakciónként egy megszólalásra van mód, a kormány kevésbé legyen alulreprezentált az ellenzékkel szemben. A határozatképesség megállapításához egyszerû többség kell: elméletileg, ha az ellenzék egységesen nem nyom gombot, nem tudják megtartani a parlament üléseit. De a rendeleti kormányzás térnyerése miatt egyáltalán nem biztos, hogy a kormánynak súlyos problémát jelent egy-egy parlamenti ülésnap elmaradása. „A napirend elõtti felszólalások lehetõségének elvesztése, az interpellációk és azonnali kérdések el nem hangzása inkább az ellenzéki pártokat sújtaná, így arra számíthatunk, hogy bár bizonyára lesznek olyan esetek, amikor az ellenzék így obstruál majd, ez nem lesz rendszeres eljárás” – mondta Török Gábor. FEGYELMEZETLENEBB ELLENZÉK Ha a kormány tartani tudja a frakciófegyelmet, és az ellenzék a mostanihoz képest nem javítja a magáét, a kormányoldal rendszere-
sen nagyobb számban lesz jelen. Leggyakrabban valószínûleg ez lesz a helyzet. „Megítélésem szerint ugyanis nem az fog történni, hogy az ellenzék folyamatosan teljes létszámban jelen lesz, hanem inkább kivételes alkalmakkor, meglepetésszerûen jelenik meg, és ezzel teszik majd bizonytalanná a kormányoldalnak, hogy mit mikor tud elfogadtatni” – mondta Török Gábor. Az ellenzék csak egységesen tudja leszavazni a kormányoldalt, azaz csak akkor bukhat meg egy kormányzati elõterjesztés, ha az ellenzéknek érdeke az egységes fellépés. Tartalmi értelemben azonban az ellenzék sohasem lesz egységes: az SZDSZ és a Fidesz szakpolitikai elképzelései között igen nagy a különbség, és az MDF is kilóghat a sorból. Ezért, amikor egyes konkrét törvényjavaslatokról lesz szó, sokkal nehezebben tud ilyen ellenzéki egység kialakulni, mint amikor egyszerûen nemet kell mondani a kormányoldalra. A kormány elutasítása leginkább az interpellációkban jelenhet meg, hiszen itt a szakpolitikai különbségektõl függetlenül tud az ellenzék egységesen nemet mondani. Az interpellációra adott válasz leszavazásának azonban csak szimbolikus jelentõsége van, minél gyakrabban következik be ilyen, annál inkább veszít a jelentõségébõl. Az adó- és költségvetési ügyekben is a ellenzék megosztottsága lehet a kormányoldal reménysége. Aligha valószínû, hogy az ellenzéki pártok közös adójavaslatban tudnának megegyezni, a költségvetésnél erre még kevesebb az esély. A kormány minden bizonnyal arra törekszik majd, hogy eseti megállapodásokat kössön, nem is feltétlenül pártokkal, hanem inkább egyes képviselõkkel. Ezt megkönnyítheti, hogy a kormánynak nem azt kell elérnie, hogy néhány ellenzéki képviselõ megszavazza javaslatát, hanem mindössze annyit, hogy az ellenzék ne szavazzon teljes létszámban nemmel – gombot nem nyomó vagy meg nem jelenõ képviselõk is segíthetik a kormányt. HÜLYE LENNE Külön kérdést jelent a bizalmi-bizalmatlansági szavazás ügye. A kormányfõ nem fog
önsorsrontó módon bizalmi szavazást kérni (hiszen világos, hogy nem kapná meg a többség támogatását, és akkor az alkotmány értelmében le kellene mondania), és aligha valószínû, hogy liberális – vagy akár MDF-es – politikusok megválasztanának egy fideszes politikust miniszterelnöknek. Török emlékeztetett rá, hogy a konstruktív bizalmatlanság intézményével a kormányfõt az MSZP sem tudja egyedül megbuktatni, mert ehhez is parlamenti többség kell, és ebben az esetben ez is Gyurcsányt erõsíti. Az azonban érdekes helyzetet teremthet, ha például a Fidesz szakértõ miniszterelnök jelölésével nyújt be konstruktív bizalmatlansági indítványt. Egy ilyen javaslat elméletileg átmehet a parlamenten, és ezzel megbukna a Gyurcsány-kormány. De ehhez is elõzetes ellenzéki egyetértés kellene, márpedig nem valószínû, hogy az ellenzék négy pártja akár csak tárgyalni is leülne errõl a kérdésrõl, nem hogy a megállapodásig eljutna. „Ez a helyzet azonban késõbb akár meg is változhat; így itt látszik a leginkább sérülékenynek a kisebbségi kormányzás.” Török Gábor szerinte jogilag és a parlamenti matematikát figyelembe véve a szocialisták képesek lehetnek akár 2010-ig kisebbségben kormányozni. A politika azonban nem mindig mûködik racionálisan: nem tudni, hogyan reagálnak majd a szocialisták az elsõ leszavazásokra, az ellenzék által esetleg közösen elfogadott törvényekre, arra a folyamatos bizonytalanságra, hogy sohasem lehet pontosan tudni egy-egy javaslat sorsát. A kormányfõ a koalíciós kormány bukásakor jelentkezõ irracionális félelmeket egyelõre jól kezelte – de semmi biztosíték sincs arra, hogy erre késõbb is képes lesz. Vagyis a kisebbségi kormány bukásának fennáll a lehetõsége – ezt azonban csak valamiféle lélektani, szimbolikus megingás okozhatja, és – az ellenzéki összefogás lehetõségét zárójelbe téve – csak a szocialista oldalon. Amíg ez nem történik meg, addig a harmadik Gyurcsány-kormány képes lesz kisebbségben irányítani az országot. Forrás: Index
GYURCSÁNY, AZ EGYETLEN ESÉLYÜNK”
– Vágó a Playboy-nak – Politikai érdekességgel szolgál a magyar Playboy holnap megjelenõ száma: Vágó István fejti ki Gyurcsány Ferencrõl és Orbán Viktorról vallott véleményét – írja a Népszabadság. A mûsorvezetõ Gyurcsány Ferencet a reformjaival elbukó II. Józsefhez hasonlítva kijelenti, hogy „feltételekkel”, de elszánt támogatója a miniszterelnöknek: „Úgy érzem, õ az egyetlen esélyünk arra, hogy az ország haladjon. Azt hiszem, ami ma történik, a korábbi osztogatások hibája.” (...) Vágó visszautasította azt, hogy kettõs mércét alkalmazna: „Az biztos, hogy ami ma és már néhány éve a budapesti utcákon történik, ami tényleg az ország elbalkánosodásához vezet, az személy szerint egyértelmûen és kizárólagosan Orbán Viktornak köszönhetõ” – idéz a Népszabadság a Playboy cikkébõl. Népszabadság
40
jó ha figyelünk
