j
I
l
l ,
KOSZTO LÁNyI DL-J
___LJ>.-,
MÁGIA VERSEK
TEVAN�KIADAs
t
J
\ , \
\
"
. Szokatlan jelenség, hogy egy gYdripari vállalat termékeit minden fölösleges kéz mellőzésével juttatja el a vevőhöz. Ezen könyv felajdnIásiÍval is demonstrdlni _
akarjuk, hogy közvetlen kapcsolatot k�re sünk Önnel. . Amidőn kérjük Önt, hogy szenteljen ez alkalommal csak ,egy pillanatot iSK>rek vései nknek, egyben kivdnunk Önnek bol dog és kelleoles kardcsonyi ünnepeket. lJékéscsaba, 1931. december hó.
Excelsior HdrisnYdgyár
==
_..--=co-
=
If
r.t.
•
M
,
A
G
I
KqSZTOLÁNYl DEZSŐ VERS ESKóNYVE ll. KIADÁS
1920. TE VAN-KIADÁS
A
Úgy fé/eli, fjogy ezt
" fj()m�{y()s, ó�on
Vén DBnatot Ilgy éjjel efveszllem
, ts
véle együtt életem s él szivem,
JI szívem ís, és megvígaszfafólJof11.
S csobáll?ozom
8 fárnof, furcsa szólion,
1flefyeR Belőle szJÍ{[otfaR s:;e!í�en
11 szám fjaragm főOIJ/Í nem feszltem, Yérez vf, áfROZÓ/)Vfl /Ís vioóMn. 'lk nlÍzem a síróHat is
ts Ezt
\
fl Rőnnyill?,
!Jytiszo!om efoeszfett lhinatom, fl
neljéz
és mtígilius éősönfyiif.
MÉZ A fáidalmam oly érett, mint ti méz meÍr . És bölcs és mély és terhes Slal titokkal És minden kincseket magtÍba foglal És hallgat és vár, �ehovase nél már. •
.'
Virágtalan bánat. De' el: a minden. Méz, tisltél mél, méz, mennyei ital, Több mint a föld tűnő virtÍgaivat Ambrózia, virtÍgok lelke, kincsem. Gyümölcs, nektár, amit imtÍd\a hívő, Minden cukrot magtÍba édesítő. Én csak röpültem és elt szüreteltem Kalászos róntÍn és slőllős hegyekben, . Elt slüreteltem, mert én csak röpültem És életem nehéz méllé köpültem, BtÍnatttÍ, jajjtÍ, könnyé, tisda mélzé, Egv csonk viltÍgban egy fájó egésszé. Ó lanktÍk, ó virágok meSSle tája, Ti telt gyümölcsök korhadt rudakon, S Ó, kön�y, te élet mély esslenciája, Megölt virágok méle, fájdalom.
"
/ •
7
A
HOSSZÚ, HOSSZÚ, HOSSZÚ ÉJSZAKÁN A hOSSiÚ, hOSSlÚ.
hoss�ú éjs!aké;
ül fásultdn d magány És rámtekint .és nézdeli magát És fésüli hosszú, hossí!ú haját . ÁgYdmra
Eszelős hölgy. A Sleme oly slelid És bontja, oldja tornyos fürtj eit És oldja, bontjel - percre perc enyésl És ujrd kezdi' mindig. Sose kész.
És oldja JImom,
ARCOM A TOKÖRBEN
Igy senki sem sir t, dhogy én sirok A t éli éjbe magam sireltom. Gyertyát ide! A vajudó pityergést Hddd lásSdm elsápddni djkamon.
most.
Gyertyát! Tüzet! Sok-sok halotti lángot! Rdgyogjon dZ éj gyémánt-derűtől És bámuló. üres üveg-szemével Nézzen rám a tükör.
alak, szegény árnyékbdftitom mély tükör titokzatos taván, Most eltemetlek, mostan elsirdtldk. Ne félj,. ne félj. Ne légy oly halavany. Hisz ugy sincs semmid. CSdkpiÍr halksldvad voltj Elszállt' al is elüstös éjeken. Nem hallanak. Nem látnak .. N em Sterefne k . Mdgam se szeretem.
Úszó bontja gondomat,
Ál omtaldn pdrtokrd hívogat. Ha srunnyadok, csörrennek fésűi,
Hosszú haját nevetve fésüli. Csak hallgatom álornbdn,' éberen,
Hogydn motoz-motoz dZ éjjelen. Most ujra kezdi. Végtelen hajd Oly hossí:ú, hosszú, mint tUi éjsldka.
A
Tükör visszfénye voltál, álmok árnya, Hogy is. hogy is kerülhettél ide? Fáradt kezem ldssu mozdulatától Még meg se billen d tükör vize. 9
.\ Beszéli, ki csókölt 1 Senki. Mondd, ki értett '1 . Mindenkinek örökre idegen, Még rám is ismeretlenül mereds! most, Bámullak hidegen. Magamnak árnya, jaj, de megsirdtldk. Nédek sokáig, fá!vd, reszketőn. , Sötét hajam te, - csókoló piros szám Magam hozom fcítok a si!emfedőm. Dacos nyakam, - , kemény, fiatal vállam ,lsten veled - bucsúzzunk csendesen, Szegény karom - szegény fiatalsiÍgom Szegény, szegény Si!emem.
GVÚLOLOM MAGAMAT
.)
}jogy gyGIŐlöm magam! Mindig cSdk Én! . . Váltolvd folyton s mégis váltoí!atlan. Tükörslobába járok. S slál alakban Másolja halvtÍny képemet a fény. Csak Én! Csak Én!! A Végtelen egy Én!! Kié a slirtben si!unnyadó si!obor-más 1 Arcom kacag belőle: hú - de oly más. Kié ai! árnyék a falon? - Enyém. Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét, Hol örökös d végtelen sötét S magiÍba rogyva ordít tiÍrstdlan: Mint ahogy én utálom önmagam!
{
10
11
TAKARODÓ At
AtvH
Nem békülök meg. beírmit is beszéltek. Az ember szent. És mi mdrdd belőle? Ha elmegy innen; testvérek, ti búsak, földgömb si!íve megreped- e tőle?
élet arany trombitdjJn
A búcsúzók dr'l.IJt fuvom. Völgyekbe bJ9yad lassan, iÍrviÍn Bércekre lengő indulóm. Swmem kiég�tt
d
A
Ó
lá.ttam csendbe, lassan távozót én És láttam adán. ami itt maradt. A nyosmlyáját, alvó nyosmlyáját S miből ivott, Cll üvegpoharat. láttam nyakkendőjét, lógva, árvdn A slekrény-ajtaján, egy IaM spárgán És biztatóan csüngött a kalapja Könnyelmű kedvvel a fogasra csapVd És várta őt pár cigaretta is" Mit a� elüsttárcában ott felejtett És vtÍrttÍk őt aggódó, gyenge lelkek, A lélek. amely a csodákba hisz, jöttek őSlök, jöttek tavasmk És elmaradt d kedves ttirsastigból, Mint. egy bohém és vídámszívű vándor� Aki csak a szomszédba utamtt. S egy bot maradt utána a sarokban, Mivel sétált tavaSli délután, Egy szó. mit kedvvel és gyakorta ejtett lehelete a bitang ruhán . , .
gyönyörtUI
FtÍTadt a s�árn, ke�eml fülem
És
e gyr e lázad, égre hö rdül Sok vérpiros, sötét ütem,
És
Tűdóm se birja. Nyomban éj leSi! S mégis olyan vad: sienvedélyes
A
nt i'-1ARADT
vtÍgyam, el cl korcs titán.
Könny hull reám dt! dlkony égbül,
És
Keserű sziÍm lS elfehérül És vér hörög a trombitdn .
ts 12
"
MÉRT NEM BESZÉLTEK EN HALOTTJAIM
ÓRÁK
.
És egyre csak kopognak és dobognak, OUan zokognak a szívünk alatt És a szívünk velük ver hallgatag És halk zenéje az övékbe olvad. .
.
•
Regélői homdlyos bdnatoknak, Hogy a tánc és a ldnc mind elszakad. Űzött szivünk sokszor szavukba csap. De ők kopognak egyre és nyugodtak. Éjfél-időn szavukra ébredünk. Hogy zeng ilyenkor a vdd éjszaka, Hogy jajveszékel az órák szava: Rájuk mered félénk tekintetünk. És megsiratjuk, ami messze tünt. Tik-tak, szerettünk mi is vdlaha? Hol van holt húgunk �acagása ma 1 És hol vagyunk mi 1 O jaj, jaj nekünk. Mi is megyünk - velük - hd jő a holnap És a szivek Idssan megállanak S ők ott dobognak a szivünk alatt Zokognak és gyászindulót dobolndk , .
Mért nem beszéltek én hdlottjaim ? . Hisz oly sebes fekete, néma szátok. Mért nem sikíUok, nem nyöszörgetek, Hd férges nyár, fagyos tél csap reátok? Csak fekszetek, mint alvó gyermekek, Sötét ruhátok cafrangokrd válott, Jégarcotokba szörnyű dermedet S valami őrült ismeretlen átok. Nem féltek-e egészen magatokban, Ti e1hdgyott, magdnyos gyermekek? Tág szemetekbe néma borzalom van És arcotok is oly fakó, beteg, TI síri párndn illvó gyermekek. futok felétek átkozódva. zordan, Ha fönn a nap parázsa kialudt, Liibarn gazos sirok kövére dobban, Nagy csöndetektől fátyolos az út. Süket zugástok félve hallom ottan, Csakhogy nem értem iilomszózdtuk, Mert immdr köztem és közöttetek, Aludni tért, kibékült gyermekek, Egy ócetÍnnak némas'ága zúg. .
.
15
.
."•
PÁRBESZÉD
Sokszor meg lllintha koporsó siWritna, Hűvös si!emfedó takar el És jól tudom, ei! ai! il fej, Amelyre rájó a halotti sipka'. MAGAMMAL
És soksi!or megfogom a keí!edet.
Akárcsak egy idegenét, És soksí!or a szemedbe m eredek ,És il szemed egy kút. hideg, setét
És mély.
És sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol d fájddloffi.
S
S
Es mégis itt vagy. Most si!ólok veled. Fogom kezedet és olyan meleg. Mondd, hogy lehet, hogy lái!adoi!va:végre Lebuksi! a ravatal vak si!ónyegére És bús lesi!el, si!omorú-halovany Ai! .éjszaka fekete vánkosan1 Ó hogy lehet, ó hogy lehet, Hogy egysler lehunyod a slemedet S örökre úgy mdradsl1
mégis márvdnyhideg az arco m. mikor 'te 'aiswI, én nemtlIsmm.
Nem értelek.
És soksiWr átölellek csendesen. S�ivdobbanásaid busan lesem És mig a tündérek körüldalolnak, En m e gs i ratlak, mint egy rég-haJottdt. Kezembe veszem kis gyerekcipődet. }átékaid. poros emlékeid .
És
k érdelek, nem integetsl nekik?
Nem félsz a percektől, mik zugva jőnek És elrabolják sűrű hdjadtlt És gőgősen előrehajtanak ? . 16
,
17
\ '
HÓDOLAT A HALÁLNAK Mi fdradoUak, búcsmók, szegények, A htÍborúknak holdas éjjelén Halottas ingekben megyünk elébed. Mi nem várjuk, míg ránk csap a karod, Minket nem áltat maszlagos remény, Mi is akarjuk, mert te akarod. Szivünk oly gyáva s mégis büszke hős, Karunk oly gyenge és mégis erős, Égő szemünkbe árnyak árnya van, Földnek szegett fejünk sisaktalan : Így ballagunk a holt rónákon át, Halálra szánt római katonák. Hiába hivják néma seregünk, Fekete lobogónk a földre csügged, Ennen-kezünk vet puha sírt nekünk 'S l!Íbadhoz rakjuk csorba fegyverünket.
MÁSOK
Az idegenek ők, kik messze tőlem Száműzve élnek, mint vad csillagok És néha hallanak csak hírt felőlem É,s a szemük rtÍm lopva, eltünőben Idegenül ragyog. Az idegenek ők s úgy élnek itten - És azt mondj!Ík: f!Íj s azt mondják: de jó, Az arcukat csodálkozón tekintem, Nekik csak egy az, ami nekem minden És puszta szó. *
És hogyha késeket döfnek szívembe, Nem vérzenek. És ők nevetnek ha)1gos hahotdval, Ha vérezek. És ők alusznak, ha Kínok' alatt.
18
19
dZ
éjbe bolygok
És hogyha alszom majdan síri párnán, Nem alSlanak. *
Slavuk, slavuk, Amit slegény suijuk ájtIlva mond, Olyan hideg És idegen al arcukon a gond S oly idegen ruhájukon a gomb. *
És néha teljes fényben látom őket.
Mind, a sírókat és a nevetőket S megdöbbenek - oly furcsa minden náluk, Slemük, slemük, akár a meSSle tenger, Hogy végtelenül-idegen kelekkel Lassan-lassan megsímftják az álluk. *
•
Forró szíveik, a hívek, Mint rohanó óramívek, Pergenek. S megsiratom életük, Poharukat, melyből isznak, Hangjukat, mely mint a visszhang, .I Alvó nyoszolyájukat. A kabátjuk, a szerelmük, Nyakkendőjükön a melltűt, Slemüket. Báljukat és lenge tdncuk. Homlokukon lomha ráncuk Fejüket. Siratom kinnal-keservvel A kezük is százezerszer, Mindenüket, hogy nem az enyém S őket is, hogy nem lehetn�k: Én.
És ezen Gyakran Hosszan Könnyezem. És sírok, Hogy magukba járnak, Mint a kóbor árnyak, Társtalan. Mennyi ember, mennyi élet, Mint a szobrok és a· képek, Merevek. 20
21
GROTESZK Mentem ti keÍvéheÍz tükrös éjjelébe, SzeÍzezer tükör közt s hirtelen megeÍlltam. Hirtelen megeÍlltam s ingadozva) félve A tükrös zavarban észrevettem eÍrnyam. És egyszerre féltem d zavart gomolyban És egyszerre furcseÍn ferdült légbe minden. EgypeÍr leÍmpa lengett kancsal, gyenge színben. S én meÍr messze voltam, jaj de messze voltam. Jaj de messze voltam. Messze életemtül, PeÍlmaligetemtől, ahol bú és hír nő. S messze meÍr mint eÍlom, d ködön keresztül, Oly magdsan trónolt a kevély kaszirnő-, Mint Egyiptom álma, holt hercegkisasszony, A szines palackok csillagkoswrújeÍn Ugy beÍmulta búsan búcsu-könnyes arcom Altatgatva búját a szelíd hdjú lány. Már nem tudtam állni, cSdk repülni, szállni És. éreztem éj van, dminő sosem volt. Fönn d menny ívén is lámpd lángja, nem hold És bolyongta� mint egy bujdosó kireÍlyfi, 22
Bujdosó királyfi, csendes éji, herceg, Aki minden kedves kincsét elvetette S mostan a szemére könnyek permeteznek És csak néznÍ tud már s bámul-bámul egyre. A gránitkövön künn fekete vonalban Elszántan ballagtak hangos éji zülIők S mint a vizi árnyak himbálóztak halkdn Lusta bérkocsiknak árnyai, d küllők. Hullámlott dZ élet lassan imbolyogvd, Álmatlan mereng ve él nap tovatüntén S némán nézegette dZ éj árnyas tÜkrén Bársonyos ruháját d nehéz gyászporn'pa. S néha mint d felhők s néha mint d hollók, Hollók, éji hollók pár leán� beszállott, Kócos kis koboldok, sírók és mosolygók festett ajku, eÍrva, sirató leányok. Tízezer leány, vagy sZeÍzezer, ki tudjd ? Kik féltek d hajnal hervadeÍs-szagától Most bejöttek -- éj volt fejükön a fátyol És keresztet írtak reÍm s a zeÍrt kapukrd. Még eszembe tévedt egy-egy régi álom, integetve jött egy régi-régi gyermek. Láttdm az anyeÍm is messze, hdloványon. Gyöngyvirágos fejjel s láttam a vén kertet. Emlék, minden emlék. Kedves és kegyetlen, Mint a bús pokoltűz, mint a hűs pokol-fagy. S
23
II
Álmon révedei!tem, multba tévededem,
S senkisem kérdezte rám hajolva: hol vagy 1 És oly könnyű voltam, lengő, lepke-.könnyű, Mint ki életét is sírva elhajítja. A siemembe lomha, langyos éji könnyü, Arcomon d bándt fárddt, ferde csikja. 'S ingadozva, úszva, elterülve szépen Széttört életemnek romjdi köröttem A bús éjszak�nak fekete vizében, Hull,
KOPORSÓ ÉS BöLCSÓ KöZT
r
Anyám, ha egyszer végre visszatérek És ottmaradok mindörökre nálad, Hd ráborulok régi küszöbünkre S megcsókolom lU áldott, ősi fákat És fáradott an, könnyesen remegve Nézek szemedbe. /
Várj akkor engem, mert ,jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz. Rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, Hogy fázva átremeg dZ ősi ház A félelemtül. De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden, Bármily ijesztő nagy leszek s fehér, Zárj ,a �drodba s ne keresd d szívem, Mit ellepett d csuf, fekete vér, Csak nézd kialvó, fénytelen szemem, Csak simogasd a főmet csendesen. Én sem mesélem el neked, hogy éltem ,
24
.
I
. ! j
Fekélyes csókok közt, világos éjben, Csak nézlek egyre, mint a multba rég, Akkor megértem majd, te vagy a kezdet S te vagy a vég. t;lémiÍn lefekszem a fehér, ndgy cigyba, �n, szólni �em tudó öreg baba Es d szivemből djakamrd reszket Az életem eltünő dallama. Te halIgaJod, mint bölcsőnél virrasi!tó Merengve, mosolyogva, s�omorún S koporsó és bölcső közt tétovázva Fonod fehér halotti koszorúm. Mulik dZ est, majd visszd-visszdsóhajt, GYÓgyítVd rebben könnyes mosolyod S könnyel, virággdl, régi régi ddllal Szegény fiad hdlálbd dalolod.
1I
I
l
AZ ISMERETLEN, VÉGTELEN TEMETŐBEN
í
Az ismeretlen temetőben Én, ismeretlen kószd lélek, Keresztek közt, gyászdalt ddlolvd Virágosan megyek dZ éjnek S sirok: ki tudja, miért, miért nem? MegsiÍpadtam, mig ideértem. . Zörömbölök fekete lámpiÍn, Följajgdtom a síri alvót, Vél'es pipacs zizeg nyomombd És szertartásosan lehajlok Az ismeretlen sirhalomra, Mint hogyha anyám sirjd volna. Vdlami űz, valami kerget, Hogy legyek a mult folytatója Egy ismeretlen, bús halottat Keresek miÍr egy élet óta. Kezem elszáradt koszorút fon S dZ alvó gyertyát lángra gyujtom .. .
26
!
27,
.
r
HtTEDHÉT-ORSZÁG FELÉ
És messze Óperencián tul Egyszerre rózsasún világ gyul Ezüstös ég alatt. Jönnek hideg tündérleányok Térdig fehér rózsiÍkba jiÍrok S Hetedhét orslcÍg riÍm kacag.
Egy csöndes éjen eljön értem Tetőtől-talpig feketében A fekete kocsis. Álarc le5l arciÍn, éji, gyáSlOS, \ A rúdnál két fekete táltos .S fekete lesz al ostor is. Felgördül az álomba ringó, Halálszinú fekete hintó S beléje mélyedek. Szótlan repülök messze sikon S az ablakon át kihajitom Az álmokat, al életet. Álmatlan álomban merengve Szállok, futok, ki túdja merre, Hol árnyak árnya bolyg. Arany tájak kopár mezőjén Elsápad a fehér verőfény S a nap helyett felkél a hold.
'.
, 28
I
J
·1
f \
•
I
A LÁMPAGVUJTÓ ÉNEKEL ' Egy slűk, kicsiny botban viszem A Slent tŰlet felétek Én örök ujra bújtó, Én kormos lámpagyujtó. Felgyujtom a bús éjet. A rélkupaknak öblén . Halkan szitál a tört fény, Ha jő al alkonyat S alélt kaÍlócok, álmos utcalámpák SlOmjuhozlák piros tŰlcsókomat. Ki sejti, hogy a rél-szitán Egy vad tűztenger ég benn S a gyáva pillelángban Egy lázadó világ van Bebörtönölve 'mélyen? . Csak én tudom, ha tűzsugáros Vörös sí!emekkel int a város S rám hull a sűrű köd És tÚi!botommal görbe utcasarkon Én kormos ember csendben eltünök.
30
'Tejem6e suí((off o feéete méreg, Szememf}e fürge részegség piOeg. 'JCovél1, bo/jtÍl1yol1 bőzsőföé s /jel1yéfeé, 'lflint EJ éomoly, viMm éefetieé. 7/ fö{()i o(moR (OSSéltl e(su/jonI10R, 1Júesúzvo il1teget fefém a fél1y. 'lflegyeR; VOI1EJtjEJ (ettem öl1mogoml1EJR S (ozuft erem esoR ozt ROpOg;é1: tn.
SzegéllY szof}tÍm ijesztően RÚtÍgUf, 'lJOfOR SU/j0I1110R ot a mtÍsvi(tÍgf}uf, 7/ gyertya HorM l1opRél1t l1éz retÍm. .Jl1bu( a RÖl1ylJftÍr, mil1t egy HÜSZRe gtÍ(YtI, :JI pobfó éfetemneé sZEJ{jortÍjEJ ts egy poOor víz o l10gy óeeol1.
31
KISVÁROSI FOTOORAfIA
Apatiktinak üvegajtdjdban
Búsul, búsul Egy gyógyszerészsegéd.
És fuvolája egyre fujdogtilja
Szegény, szegény Együgyü énekét.
Ha elmehetnék innen messze Mjra, Igen, igen, Igy szól a fuvola. Csak menni, menni, mindörökre menm, T ovábh, tovább S nem tudni, hogy hova. A temetésemen sok nefelejts lesz, Virtig, virág. Virágos sir fogad. Fiatal szája igy rikatja folyton Búsan, búsan, Az ódon sipo kat. :n
3
Ki tudja mért, s ki tl1dja, hogy mióta ? Zenél, zenél S ki tudja, hova jut? Al ablakon lenéz egy slőke Lenéz, lenéz. De oly söté� az út.
aSSl!Ony.
Olajlámpájd vérvörösen ég már, LobogJ lobog És künn köd és homály. Kopott ezüstbillenty-ükön az ujja S dZ ős::" al ősz 6 véle fuvolál .
.
.
PIPACSOS ALFÖLDI ÚT FORRÓ DÉLUTÁN Ó unalom, ó életem unalma Rángasd tovább elcsüggedt vonatom, Rángasd, ringasd ez ájult délutánon, Nem kérdezem, hogy hova utazom. Kopogj vasút. A sorsom bús dalát verd, Hogy mindegy nékem völgyek és hegyek És minden mindegy a vágy utasának És mindegy már akárhová megyek. A föl d emészti délutáni álmát. Alföldi táj, vulkáni szörnyű róna, Olvadt aranyba fürdő búzatenger, Neurasztheniám bús ringatója, ' Vad dajka, ki megvertél, hogyha sírtam, Én mostohám, hisztérikus cseléd, Ma is hazudsz még színnel és virággal, Hogy szép az élet, istenem de szép, Még mindig lepke száll át amocsáron, Még mindig álom leng itt, lassú 'álom, A virágok mezei kékbe járnak. Mint az alföldi kislányok vasárnap És ezrivel virágzik a pipacs. Szelid füvek között véres apacs. 35
3*
Azt mondod Alföld, hogy szüret al élet És lázad bennem lázadást kavar, Láladni küldesz most, hogy verekedjem Világ csárdájában részeg. magyar, Hogy vérrel és pipacs-piros haraggal Kacagva nyuljak a napér, Mert si!ép ai! élet, a harag, a vadság És si!ép a fény és szép és szép a vér. Azt gondolom mégis: mi lenne, hogyha A folyosóra mennék csendesen S én, bús fiad, sötét revolveremmel Átlóném fiatal fejem?
36
A
VENDÉG
A nyár' bedobta rÓi!sakoswrúját Mult este a nyilt ablakon. Dalolt. Hajába gai! volt, hervadó háncs, PiÍr sárguló levél-rongy" kÚSld bogáncs, Ment és sir�tta a bus fuvalom. Vatami történt .. . Künn a kihüló ég Hideg könyüktól feketült, Egy idegen jött, fázva és setéten, Cseléd\ámpással reszkető kezében És nesztelen egy üres székre ült. )
37
'I
",.. ,
•
,�
. )
INNEN
A
SZOBÁMBUL
Ott szemben laknak. Egy ·z öld lámpd eg. És jól belátni innen a szobámbul. Csend, béke. Kávé és lámpás idill. Egy kis gyerek olykor arcomba bámul, Mit nélek oda? És a csend kiszáll És ott lebeg riadt tekintetem, Mint a viharban turkáló ' sirály. A néni is let�sli a kötlst, Hamuszin arca egy kicsike felleg, És hirtelen mind-mind felállanak, Nem tuqni, sírnak, félnek, vagy nevetnek? Reám merednek. Érúk a szemem, Mely felkavarja halk nyug�lmukat És sejtelem lÚg, kihül a szoba, Zöld árnyak, temetői h angulat. A lámpa is haIódva fellobog. Sötét slivem lesl dZ úr mindenütt S ők menekülnek óriás batyukkal Mi lesz velük ?
38
PANOPTlKUM Nézd: csurog hűs őszi este nyirka, Az ember most üres szobában áll. Az árnyékára bámul És il lelkében százezer halál. Néi!d: vig hegyekbe most rakéta pattog, , fürtök között kacag ndk a sZÍÍzek És fojtó illatokban Mustos pincékbe gajdol d szűret. Nézd:, a hordókban őrjöngő bolondok. Az élet szine fekete s bibor És a taposókád ban Az ember vért és erjedt bort tipor. >
Nézd: ott a betegek, hosszú menetben, / Üreges szemmel. fázva, félszegen És meghalnak szüretkor, Mert végtelen a tánc, ó végtelen. 39
Nézd: vityillökbaH a temető alján Sárga halottra s árga mécs lobog, S a viaszfigurá.Hál Zokognak' a jajgdtó-as �wnyok. Nézd: a világ teljes panoptíkumjdt. A bábukat, kik járnak szerteszét S si!ivd a fájdalmad mézét És cl levegő gyógyító tejét. Nézd: mind, és telj be aztán bús malaszttal, Légy, mint az élet cifra tállCd künt S a lelked bánatában Az ősz, mint érett aranyalma csüng.
40
Ó A
Ó
RÉMSÉGES ŐSZt ÉJSZAKÁK
rémséges őszi éjszakák!, Mikor fagyosan fojt a sűrű köd S Mvol boswrkányégetők gyanánt Kuksolnak a vén gesztenyesütők. Ó 'temetős, magányos őszi éjek! A fázó lélek önmagábo réved S a lámpa kétes, kancsal l ángja bolyg, Mint őszutói, sápddt,lomha hold. Minden helyütt csak éj, kisértetek, Örök homály, nem ismert szörnyű tenger, Miben ai! ember sirva hentereg Vér'Ző szemekkel, megkötött kezekkel. Ó elhagyottság, őrjitő magány! Árnyékcsatá.k a swbd vén falán, Megvert remények rongyos serege, Titokzatos, síró haláli!ene. Ó átkok átka, pokoli 'Zavar, SzerelmeseK halódó sóhaja. Ó szörnyü perc, mikor egymásba mar Ae ember és al éjszaka. o
41
f
Mondtam neki: »Kis vili ördög!« Reátapddt a hüs ruha. Karjáh örökre utrakéslen Ringott 5legényes batyuja. Vizes hajc:iba csillag égeti,
VERS
A
!'
'.
\,
Mert várta, vc:irta a Duna.
LEÁNYRÓL,
AKlVEL ÉJFÉL urÁN TALÁLKOZTAM I
Éjfél utdn il Duna hidja
Ó jaj be könnyes, be setét. Éjfél után a Duna hídján Egy néma Idny idr slerteslét.
\
ÉjféltŐl hajnalig imádtdm. A szánkon vacogott a csó�. nedves éjszakában Köd hullt. Lassan dalolvd ballagott. És sirt. És sirtam én is, én is'
A
I
És sirtak fönn
il
csillagok
Ki ő? mi ő ? kérdeltem én is, De ő nem tudta a nevét. Csak csendesen vállam ra hajlott. Sohase lá'ttam ily szemet. Olyan szomorgó, oly mosolygó, Félig sirtj félig nevetett A haldokló 'galamb tekint igy, Vagy a kétéves kisgyerek.
A slívemet kelébe vette, Csókolta és nevetve hítt. Labdázott véle, földre dobta Ó sliv, 't e vérlő, gyenge sliv Altán belétemette arcát És letörölte könnyeit.
42
,
!
43
,
CIFRA HALOTTAK
ÁPRILISI EZüST ESÓ Szeles, fehérlő délutánon Mikor ddlt hallasz messz �, távol,· A tiszta, illatterhes égből Hull él napfényes, könnyü zápor. Akdctörnjén röpül a légben, A lomb merengő, szűz fehérség, . Kis, ideges lányok kacagnak, Veri . az ördög a feleségét. Nyilt arccal isszuk az esőt fel ' Agyunkba rózs\'ls únü láil kap, V ékony, ezüst esőfo ndlon Fehér angya lkdk citeráznak.
Piros
il siró égnek arca S a Icfgy cső vigan pörög le, Mint fiatal, szelid lecfny ok Titko s szere lmü, enyhe könny e.
Ugy fekszenek, mint a nehéz kövek Virágok köd, a rekkenő melegben S szemük üveggömb, derekuk cövek. Alusí!fiak ők, mint sok-sok ismeretlen A föld alatt, az édes föld alatt fe�zes, elegáns haptákban, meredten. De most virágzik mindegyik ajak , És érzik, hogy mindent viola-füst föd, Es csókoljcík az életet s nyarat. ballerincfn aranyak, ezüstök, A bús gavallér vcfr, sóhajtva vcfr, S lila ruhdban szundikdl a püspök.
A
Künn a kaldszos róndn cfll a bdi, Még a csigás homok is vcfrjd-vtÍ.rja, Fényt izzad a föld, tdncol a halál. Ők is kendőzik magukat a bálra, A nyári bál�a s mindenük ragyog, Körmük violasún s az ujjuk sárga . . . És szörnyü arcuk nézi
44
il
napot .
VÉNASSZONYO K NYARÁN SIPPAL, DOBBAL, NÁDI HEGEDŰVEL Az ég törékeny, lágy üveg most. A n apra tartjuk sárga arcunk. És félrebillent lógó fejjel Álmodun k, vagy csak alszunk, alszunk?
I'
Hajn.lban.
farsanakor a, elllber
hideg kályh" mellet!. frakkban.
han.
rekedten. Ilyenkor a ködben beteg ké
peket és- ,akliltó arabeszkeket
Ma semmi sincs. Ma - minden emlék. Mi földre sujtott, lengve fölszáll. Sovány kóró zörög a szélben És int a búcsmó ökörnyáL
megáll il
inadt gallér
I
lát.
Fekete álarcot kötöttem És lenge lábon, észrevétlen Vágtattam él farsangi ködben Kurjantgató, homályos éjen Fekete áldrc Bus halálarc Fönn még álmos csilld!! se res�ketett És sebbel-lobbal És SíPPdl, dobbal Kísértek el aprócskd szellemek.
Vörös gyepen ülünk setéten , Megann yi nappdli kisértet, Húsz éves kávénénik ék és Husi!Onkét éves agglegé nyek.
'
Hervddt krizdntém gomblyukunkbc'lll . Kisírt szemünkben nyári bánat. Leégett gyertyák . Őszi csókok. Üres kupák. Hdlotti ágyak.
És nádi hegedüjük pengve Belezenélt az éji csendbe, Hipp-hopp, rohantam él havon. S amerre mentem Az éji csendben, Kigyult d részeg vigalom. S dm erre j ártam,
Mind itt vagyunk, mind idejöttünk. Kik_ zörgetünk bezárt kilincsen. Sütkérező szerelmes árnyak, Kikét ndgyon megvert ai! isten.
47
46
I
Játék-batárban Jött sí!ázezer ugrifüles' manó. És dfnom-dánom Farsangi álom Szállt réÍm, denevér-széÍrnyon suhanó. Hogy merre jártam, merre mentem ? Ha elmondhatnéÍm �zt tinektek. Vio!afényü téli kertben VilIanyléÍmpáknál énekeltek. Kávészinü s ezüst ruhában lányok kacagtak mindenütt, Sárgás hajuk arcukba csaplOtt És lila volt beteg szemük. Jégből volt a parkett alattam S én nyomba korcsolyára kaptam. Tovább ! Tovább /II Szántam tovább Es csattogtattam bősz rohamban A könnyü táncos korcsolyéÍt. �
,
'
Jégkertek nyilottak előttem fehér, fagyos, friss levegőben És ordas farkas orditott. És ködbe veszve Lenn messze-messze Csábítgatott száz uj titok. CSéÍbitva gyulladott il lámpa Az ele�tromos éjszakába, 48
Sok lámpa, gyertyt1, milliom, Ezer tüzelő liliom S én suílltam, suíllottam tovább-: Hahó, hahó ! S il gyémántos homályon /it Hullt, hullt a hó. Aztán egy bálterembe értem táncolni kezdtem táncos éjjel.. Táncoltam zengő korcsolyákkal,· . Torkig lakó, vak szenvedélylyel. Ó tánc! Ó Mnc ! farsangi pálmcl! RogytÍsig-tiÍnc, te dlmok éÍlma! Csak tÍlmainkbun ttÍncolunk igy. Izzadt a puha léÍnyderék Tüzes gomolyba rám rohantak Szőkék, vörösek, feketél\. Csipkés zuhatagok, brokát, Mezitlen m ellek és bokák S e lány-pokolba Már fuldokolva Ugrálni kezdtem eSztelen. Csiklandtak és izekre téptek, Kacagtak és fájt a fejem. '5 a nászra, nászra jött a gyász És elfagyott a kacagá� És il legtáncosabb leányka Meghalt a bus farsangi� porban Hajnalra - tüdőgyulladásba. S
4
Mentem tovább s a szűrke utCéÍn Temettek egy kedves halottat.· Kővér papok, pohos apátok Circumdederunt-ot daloltak. Titokzatos templomok őblén Meleg gomolyba szállt a tömjén. A temetőkben orgi6ztak S hol a halottra a sir�círok T átongva várt, kártyát vetettek Dűlledt szemű, részeg betyárok. l'-lenyegző jött; sírt a menyasszony És kacagott a vőlegény. Királypalást lengett a vállán És csörgősipka volt fején: Majd vége, vége lett a násznak. Csak vén leányok vihorasztak. T ovább, tovább! - És mentem UJrd A hóba, ködbe, éjbe fulva És egy hatalmas dus terem Tárult elébem hirtelen. Torták puffadtak mézes habban, . Ezüst tcÍrcán angolna, kappan, fekete bor és szőke pezsgő, Bűnös szüzek és sok tüzes nő. Hogy merre jártam ? Nem tudom mal'. - D e ott volt sok tisztes személy, Víg hercegek ópium-gőzben Lihegtek tiltott kéjekét,. 50
Ott volt a véres szemű Bacchus S sok m ás méltóságos alak Verejtékezve és wkogva A roskadt asztalok alatt. Mind kornyikált, ivott, dülbngött. Elmélkedett magában halkan S ai! aSi!talfőnél hossw frakkban Ott ült ai! ördög. Egy kövér kanonok megáldott, Azután csendesen továbbment. füsttől rekedt, szálkás torokkal . Nyögtem reá egy csendes cÍmen t. Vöröslő korcsmaablak alján Mentem tovább havat tiporva . Sok korhely jött, bus arcu, halvány, Már véget ért a vad tivornya És vágtattaID, tovább, tovább még, És Si!enny tapadt q korcsmafalhoí! Meggyürve csüngött le ai! abrosí!, Csupa hamu volt és okádék. És láttam újat, újra láttam, Jártam sötét diákswbákban És jajjal és nehéí! sóhajjal volt teli És körül�ettek a halál nyögései. Beteg feküdt ott; gyertycl égett A téli reggel si!ürkesége Bucsút mondott il téli éjnek. Sl
)
4*
OrvossdgSi!ag terjedt köröttem . A beteg arcán jég és kendő. Holnapra őt is sirba dugják. Jaj, jaj nekünk. Minden veszendő. · Csak mentem uj r a s?álltam egyre, Hajnalodó, kék tdncterembe, 1'iport rÓlsák kÖi!t andalogtam Es hajtüket si!edtem fel ottan. Al ég lassan derült felettem, S írtam, temettem és feledtern . És slédelegve: )árk6ltam egyre" De merre jártam, nem tudom. A fülem csengett, Egysi!erre csend lett A hamuszinü köruton. Vacogtam már a félelemt61. S csoddk csodája ! Valóra vdlva Ott dllt a kálvintéri rendőr J:. csendben a farsangi csendben Es én egy gthrliÍmpiÍt öleltem. ,
�
ÁRNYAK TALÁLKOZÓJA BlÍs nyári éjje l, b enn ai! öltözőben Halotti tdncra kél a ruhatdr. Va[(1mi i!lÍg, valami félrerebben S a néma csendben, a pállott melegben Kobold, manó halkan topogva idr. . Megzií!í!en a si!él a si!il�es ruhák köd, Sí!ellemkei!ével ltdrfiÍí!ik a mult. Hol vannak a tapsliÍí!as, téli esték? Körmyé olvadt il tréfa és a festék, A villamosláng félve kialudt. Lebbenve kelnek- il reves fogasról · A galda-vesí!tett, elhagyott ruhák. ft;. hős nehéz bibor-palástja mOí!dul, Arnyak nyüzsögnek a sötét sarokbul S il wngorán egy bús akkord fut át. Sápadtan inganak a holdas tdjben , A rilsporos, mosolygó asswllyok. Csábitva ring a halvány primadonna,
52
53
Mel leite tark a -fezb en
S
ci.
a bolo ndja hol t kom ikus árn ya mos olyo g . ,
Sírn ak, ka c a g n ak átölelve egy mcts t, A suU oga suk oly fájó, ködös . A t estt e l en , szegény ruhák beszélne k, Leng ésük édes és rejte lmes élet '. . . Ég a rivalda, min t az üstökös. . Egyszerre csend lesz. Mind t o v ább osonnak A nyári ég . künn izzó, més z- fe hé r . A pók szövi hctlójcit e gy s a rokba n , Eltűn a h old, a tikkadt deszka roppan S riadt futdssal surran egy e gér . .
KöD EL6TTEM, KöD UTÁNAM Akkor sötét volt minden ablak És hallgatott a hegedű. Azon a télen nem mulattak, A l ég fagyos volt, keserű, Maró, fagyos és keserü. lsten-kivcinó vágy űzött, Szemembe füst és köd csapott S alig szó�ták a csillagó k V örös tüzök. N dgy, fekete palcistba jártam A rémriasdó éjszakán. -Nyomomban a köd-tarka árnybdn Riadva koppant a magány, Decemberi, hideg magány. Bámultak d bezárt kapu' , . Az abldkon lidérc gyanánt Cikázott a kék csájaláng És kialudt. A szél . ijesdve vihorászott, Fütyültek a víg jégmanók. Köd-lányok jcirtak fürge táncot,
54
5'
Csupán ai! égbolt hallgatott, Sötéte n, éÍrván hallgatott. Len n vártak éhes emb erek, (Mikor jön el ai! uj csoda S il fagy tól ai! út viÍndol'd lvlegdel'medett.
S jött ködpalástball a köd-isten, Egy csúf kís fát tűzött elém, Si!ahilla lógott kusza tincsben S eléje hemperedtem én, Eléje gémberedtem é n . Kék ajkam bús iméÍra nyilt És surranó árnyak között Imádtam cUl örök köd öt S a sirt, a sirt. És felr.okogtam, felnevettem, KitiÍrult a ködös titok : Ott v oltak a fiÍn kusi!a rendben Ai! elkopott arany d iók, A bús, üres ei!űst diók, Si!ínes gyertyák tÜi!es bele, Rút sárga liÍnc, kigyófarok, Mind oly kopott, olyan balog. ' És fekete.
S hörögve sirtam összeomlott Halvdnyuló fény-álmamér, ElstÍpadó fény-álmamér. Hiába kérd tem istenem, Miért ai! átkOi!Ó kacai, Szivem hűlt vér volt, csupa J aJ És förtelem . Ai! ördög rámöltötte nyelvét S röhögv e mondta, este l ett, Örökre este -- s szörnyű emlék Megha ltak mind ai! istpnek , A fénykoswrus istene, . fáztam. Azt hittem, álmodom. És eltemettem önmagam Egy fekete, csillagtalan Karácsonyon .
.
.
Piros papír-ördög vigyorgott, Didergett a galy on a dér 56 ro' I
57
/
CHANSON (Vidám
és re ttenetes középkori ballada. Énekli egy kikiáltó.)
A kis Mariska vig leány volt.
A kis Maris táncolt sokat
Es nevetett és � ahotdi!Ott . Vigyázzatok jól lJsleányok 6 jaj A kis Mariska megrohadt.
-
Pünkösdkor még tut mondja : újjé S .pelsgőbe tartott feredót. Farsangba már azt mondta : Ó jaj És' vékonyan jcirt mint a sóhaj Ó jaj S a koldús is nev ette őt. .
Aztdn dalolt még l eesóben V cis ott kerub, rossz rÓlsaslál. Dallal s ölelve vcirtt;t végét Cipelve szent tizenöt évét 6 jaj Mint il becukroi!Ott halcí\.
-
59
És e gy éjjel kérdezte aztdn :
Két híres szemem hova mult ? És gyertyélt gyú j to t t s nézte-nézte És nem látta a gyertyafénybe Ó jaj A tükre, tükre r negvakult. ---
És egy éjjel kérdezte is mét : Hova lett híres két karom ? A két karom, mely csupa rózsa, Most rózsa, rózsa, csunya rózsa Ó ' j aj És fájdalom és borzalom. -
•
És egy éjjel k ereste búsan fejét� a szépet, édeset S d pici, drága fei haragvón Gurult-gurult, dörgött a padlón Ó jaj --És széttörött és leesett.
1T1int fl Oeteg gyereR, Ri (ázas, fllmos, tTefüf fiZ ágg{)fi, PO/jfirtt t Rét S Oibeg iivegen /jííti fájó újját, Sír flZ orvossagos-pfJfflcf?ér
ts lJiszofyogvfJ, jélnya(ogvfi 'fonyaru[ fog egy ezüs! /h1l1f1fflt ts .fl Resernyé.�-éöes /jíis mbíí ve( POCSOfjfi égett Ínyét ófnwtflg : { forró, Oeteg nyári bére/ött
cppigy &erii(get és sz.ébit fi Mna!, tppigy fogom meg (angyos Rezebet S igy csóRofom meg mb ves enyOe szájt1�. ,
És leesett a keze, lába És leesett a karja is. És máglyán, lángoló sebekkel Mint pestises szent úgy esett el Ó jaj A. bús, II szent, a kis Maris.
60
61
CSENDES, ÉDES ARANYÓRA Csendes, édes arrlnyóra. Ugye mégse, mégse jőnek ? Fényes álom. A� időnek Aranyos, halk koporsója. S�őke szekrény, büszke bálvány Egyre halkabban pihegve BéÍmulj barna kedvesemre És vakulj meg szems�gáféÍn. NapsugéÍr ő. És te alkony. Alvd dfany dl'Va hanton. A perc habjéÍn csónak. Köss ki. - Állj meg. Csendbe, lengve És szegezd a végtelenbe Seende mutatódat. ..
63
A VÁNDOR
Valahol a külvál'OS lUgábü, Hol slerényen ténfereg az élet, Egy homályos tükrü, 'vak slalonba, Aho! minden rokkant, régi, foltos . S koldusi filléreim kaparva Leülök él sánta élsztalokhol.
ŐSSlel úgy megyek majd, mint a koldús. A fejemen csörgő koszorú lesz. Vcíllümon slerelmem régi terhe És száral, szikkadt slemembe bú lesl. Úgy megyek, mint legkisebb cselédecJ És esőbe lörgök ablakodnál És futok, ha a keled kinyújtod, Zsámolyul nyulok ki, hogy tapodjál. Messle néllek, / meSSle sárga erdőn, Hogy balIagsl a bús aval'On által S ott táldlkozol a v erseimmel, Ez örökké gyászoló családdal. És -alázatosan .mit se kérek, Földre görnyeszt kincsem tiszta titka És nyakamba búsan ringatózik Bánatom, e nagy fakó tarisznya Súrol ok és térdelek a padlón, Hogyha látlak, a szemem lehúnyom, Koplalok és verdesem a mellem A tövises kálvária-úton. Megfeledkezem egész magamról. Este egy kis kávéhálba térek, 65
s
FOHÁSZ CSILLAGTALAN Él lEL »Nézd, istenem, minő magam vagyok, Mily egyedül e roppant földgolyón. Úgy járok itt, mint az eltéved ett 5\ sorsom szemétdombján kiáltozom. N ézd ajkamat, mily hervatag szegény, Hisz: benne senki sem találja sorsát. Micsoda gúnyfolt üres arcomon E ragadozó, gazdátlan pirosság. A végzetek piros pecsétje ez És értelmetlen disszonancia, Mely csak beszél és szótlanul eszik És n em lehet senkit csókolnia. Kiáltó szájamban pecek feszül,. Szaladó lábamat köti hurok, T ele vagyok d fájdalom vizével, / Mely szemem résén lassan kicsurog. M it ér e kéz, mely álmatlan kotor, E törzs, amely magába rogy le folyvást, E megcsúfolt arc hieroglife, Hd nem találja a végső megoldást ? Mit szemeim, a gyönyör gödrei, Mit a fejem, ez ólmos nehezék, 66
Ha cipelem émelygő testemet, Mint szabadult rab régi szégyenét ? Mit ér, mit ér a százszor becstelen, mondd, Mit a szívem, ha a verés e kín ? S csak öntözöm a rosszaság rózsáit, Bűnöm bimbóit, sajgó sebeim ! · . Mit ér karom, -ha többet nem ölel, S csak dolgozom vele és áldozok, Mit érek én, mit az egész világ ? . « .
Ezt mondta csendesen
67
dZ
átkozott.
.
•I
A LÁN Y A SÖTÉT SZOBÁBA MEGY Már tudta, mit a másik tudni nem mert S érezt� arca boldogan világít S futott elrejteni szive csodáit A z égve égő, élő ismeretlent. Hogy ott, dhol fény sincs és dal se, senki, Valami koldúsb ús sélrokba , messze Fénylő fejét ai! éjbe bete messe És elhihesse, hogy még most se sejti. Ám a szoba kigyúlt a mosolyától És l átta Őt, ki rá se n ézett - távol De gondolatba megöl elte vágyva '
Ma
·t
l
I
I
hélIállal si!embeültem. Ma �em merek elmenni hozzád. Holt kertbe bolygok kimerűlten. a
Ruhám 'csupa vér s éji h armélt . Ha megcs ókoIna most mélró szám fekete seb vern é ki ajkéld. Ma nagy vagyok d fájddloJTItul, Md sírtam éjjeli tivornyán. , Csókéhes ajkam jajra torzul.
_
És erre ő is áment .mondott, áment S terhes fénnyel sz:ivében ujra átment, Rdgyogvd ment át a sötét szobábd.
6B
BOSZORKÁNYOS ESTE
Hadd fussak, átkozott kísértet. Boszorkányok közt nyögve, sirvd, Seprűlovon vágok di! éjnek.
Md � ste megbotlok dl! lítban S él hűvös, vékony , őSl!i holdfény Sl!étdzott kalapom ra csurran . . .
"
I
\ \. RÓZSASZORET KirályliÍnynak kötök ma csokro t, Piros, fehér, és sárga rÓlsát, Haldo klik a bús rÓlsae rdő, Elvérlik a ga.!yon cl jóság, Piros, fehér és sárga rÓlsJk.
\) / /
Csup d piros seb
már
az arcom
S megyek előre zúzva, marva Belém hasít a tearózsa, Akár a tigris szörnyű karma, Megyek előre zúzva, marva.
Melítlen mellel földre fekszem
S kdcagva talpra ugrom újra,
Egy gőgös ág reám viharzik S szegény, szegény szemem kiszúrja. Kacagva talpra ugrom újra.
Pufók, vigyorgó hold kacag feim, Halotti árnyék ok oson nak, SlÍpad t al éj, sápadt di! arcom, Hideg szelek fújják a holdat . Hillott i árnyék ok osonn ak.
T öröm a csokrot, éji kertész, Vérezve és vakon tusakswm Sebes mellem vérszínű rózsa, Halvány kamélia az arcom. V érezve és vakon tusakswm.
Harag vó rózsák kal vereks zem És vérrel áztat száz hazug ság. Cirógatnak virágo s ágak, �Iattomos, gonos z cicuskák, Es vérrel áztat száz hazugs á:g.
T emetkezik
a csillag is fenn. De te .le félj, aludj csak, édej, fehér ágyban fehérlő rózsa ! A te csokrod hajnalra kész lesz. Ne fétj, ne félj, aludj csak, édes.
Csurog a holdf ény és
Reggelre majd ajtódba botlom, Vakon, bénán és haloványon, Véres virágokkal bo'ritlak És a te rózsalelked áldom Vakon, bénán és haloványon . . .
a
vérem ,
A földre . vág egy gúnyos ördög,
Eltépi lebegC5 ruhám at, Karmo lnak égő rózsak örmök, A földre vág egy gúnyos ördög. 70
7l
,
'T
JI
72
A fanyar vona lía a bú�, �irága száj� ak ALt mon daná : szep temb er és vasa rnap . Azt mon daná : én S én azt mondanám : ő És szün telen ül csak ert mon daná m én És fiatal, szem érme s szerz etes CsaK feste ném örök ini?i álém .
,
ARANY-ALAPRA ARAN NYAL Arany-alapra festeném arannyal És olyan lenne, mint egy cukros angyal, Aranyruháju és aranysLemü'. És búsan búgna langyos, édes teste, Mint egy nemes és ódon hegedű. Lefesteném őt korareggel, este, Az ágyba, hogy fehéren gömbölyül, Kék árnyait a szemei körül S a kandalló mellett, mint puha macskát, Huncut mosollyal. l ustán, álmodón, A vánkosok között két gyenge mellét, Két illatos és langyos vánkosorn. És olyan lenne fáradt ajaka� Mint súrupédes, hama malaga, És karja, mint egy kóbor villanás És dereka, mint egy meleg kalács, És hangja álmos, bágyadt rezdülettel, Mint enyhe fürdő és mint a meleg tej, S lefesteném szeptemberi tüzét is, . Lobogó testtel festeném le őt, Hogy aranyok között isúk aranysört Hó-abroszon vasárnap délelőtt. .
�
\
'l
i
�
�
�
.: j
\, ( J
� � ,n
,
Az abl aká ba mé csvilág. T án nem is jön ne ki. Sz ívn á d reg ge li pipáL M aga m vág nék nek i. Ó pesti ud vdr, pe sti fák. És egy et inteui. CSUNYA, PISZKOS REGGELEN Az, udvaron, dZ udvaron, En édes istenem, Hogy sziÍll a köd, az unalom. Csak most maradj velem Mert eireked alélt dalom, E csúnya reggelen. Meghalni szépen, szenvedőn. Meghalni bölcs dolog. Almodni messze temetőn, Hol senki sem mkog. GyiÍsmlni messze szeretőm, A gyiÍslban ragyogót. �
Ha most le menn ék. Most. Talán. A kerti fák aldtt., Az idegenek udvdrán, Diszkréten, hallgatag: A házmester bámulnd rám S én nézném d fdlat.
n. Vagy itt az ' ágyban. Cs end ese A sm ba mé g set ét. És smmorú és szín tel en . Be jön ne a cse léd . És le se hun yni a sze me m. A gye rty a égn e mé g. Most jőj jet ek, arkangyalok, A lelkem úgy riad. S te istenem, fogd fáradott, Hulló kar jaim at. Nézd, örvény ekn él and alo g Sze gén y-s zeg ény fiad .
N eki nem volt korán könyezni, S könyezni nem volt soha késő . Ha ment az erdő n, men t az úton Kett en men tek : az élet és ő.
A NYA ARCA
Sírt és dalolt bús mát kaságán) Bölc sők között , silipkra görnyedt. A képe skön yve volt az élet , Nem vitt magával soha könyvet.
ÉI\ nagyon sokakat, szerettem,
. En . vágytam arra, vágytam erre' De aki úgy szeretett engem, Anyám az életet szerette.
A fiait csókolta némán, Halottjait ném án tem ette. Én nagyon soka kat szere ttem , De ő al élet et szer ette .
ő úgy szerette, hogy megállott
Az úton elmaradt, lekésett. ' ". O úgy hajolt, hogy összeroskadt S a porban azt m�ndotta : élet. Az életet bcímulta folyton �int egy � enyasszony mindig-ifjan, Ap,am szemeben kezdte nézni Es nézte adán arcainkban.
I
Csak a szívét hal lgatta halkan M ély-kék szemekkel, megbüvölten, Csak a tűnő időt figyelte S arcát nem látta a tükörben. Ő járt, tudott és látva-látott Fájó ideggel szótlan álmot. Megszentelt engemet · a lelke, Az ő lelkétől vagyok áldott.
'\
17 70 ..
MÉLYEK A KUTAK Mi · lett belőle, istene m, mi lett ? Én nem tudom . Hitiba kérditek. <;sak azt tudom, hogy fújnak a szelek, Orák peregnek, erdők zengen ek. Csak azt tudom, hogy mint a gondolat Vtigta tnak al örök kerékfogak . . Csak azt tudom, hogy tisztult árnya m ély
S rengő öbölbe zeng és sír a slél.
Csak alt tudom, hogy búsak al utak, , Es m ély dZ élet, m élyek a kutak.
78
RÉOI SZEREL MES LEVELE Én úgy ,szeretlek.
A cigaretMhoz És a szalonkab,íthoz te vagy a hit. Az én szemem most már sohase [Hmos És hallgatom a súved zaja it. Felrezzenek még minden kocsi-neszre, MeIy tőled jő, Vi\gy horztid zakatol. Ptirntik között, arcodhoz epedezve, T e vagy az éjjel asztaltin a bor. Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett , . És nem igazat tesz, aki örül, De szöges-örvül, vezeklő-övül , Magam -köré kötöm keserű tested . T e légy nekem a ' diadalmi ének, H�gy dtirda és csók a súven tal dit. Akarlak, mint egy hősi-hősi véget S akarlak, mint az élet d halált. Hisz szívem túlviltigi j eleket l es, A lehetetlent és haltilt szeretné S szemem, mint bandsal középkori szenté, Ki őrült és iH! istenbe szerelmes.
79
KEDVES T e meghalsl kedves s nem tudod, �í voltill, Álarcodat magadra szorítod S nem tudja senki, hogy voltál titok, Hogy voltál nékem ismeretlen oltár, Úgy mégysl el innen csendbe, lopakodva Élő titok egy még nagyobb titokba. Mert jönni fog egy egész-kicsi ŐSl, Napos, á�tatlan, fáradt, graciőz, Kis fákkal és kis bárányfellegekkel És végtelen és bús, akár a tenger És megkúsuílja hullámos hajad, Slemed alá rak szarkalábak!1t. S egy d élután, ha ülsz al ablakodnál Ijedve kérded : micsoda zenél ? És este búgni, bőgni fog a kályha És künn az utcán fújni fog a szél. T e sírva slólitod a Véghetetlent S felelni fog él föld és él göröngy. Megütsl egy billentyűt s él hangja elzeng , És összetörsl, mint gyenge-gyenge gyöngy.
80
CSENDES TISZT A VERS
1, L f I
l
l,
Nincs semmim . . . Így megyek magamban Tip-top - szelíden, csendesen S ha éjjel bántanak a rablók, KitJrom két üres kezem.
A rablók sírnak velem együtt.
Olyan-olyan szegény vagyok, Mint kisded első fürdetőjén És mint d teknőn d holott.
De tdrt a föld. El az enyém még, feszül az ég fejem felett S kitárom dl örök egeknek Örök-mezítlen testemet.
81
6
