Izraeli Hírlevél Israeli Newsletter • ֶרת ִמיִ ְש ָֹר ֵאל ֶ ִאגּ Szerkeszti: Halmos László
[email protected] SKYPE: halmos.laszlo Mobil telefon: 052 – 3260834 2009. február 13, péntek A friss információk a héber nyelvű sajtóból, hírportálokból, blogokból származnak Mára várják a másfél éves tűzszüneti egyezmény bejelentését a Hamasz és Izrael között – fogolycsere későbben Végleges választási eredmények: Cipi – Bibi döntetlen, Bibi javára Jobboldal: „in”, baloldal: „out” Palesztinok és izraeli arabok: „a zsidók a konfliktus elmérgesítésére szavaztak” A haifai öböl alatt felfedezett földgáz-mező jóval nagyobb, mint eddig gondolták Zsidó-arab konfliktus a Szentföldön: semmi új a Nap alatt —♦— Megközelítő eredményeket már szerdán közöltek, a szavazatok végleges összeszámlálása azonban csak csütörtökön fejeződött be, a katonák, a kórházi ápoltak, a külföldön dolgozó diplomaták és a világtengereken hajózó izraeli polgárok által leadott szavazatainak megérkezése után.
Napsütésessel kezdődött, viharral végződött az általános választás Izraelben Izrael szavazópolgárai 2009. február 18-án, kedden megválasztották az állam fennállása óta számított 18. Kneszet (parlament) képviselőit. A választások reggelén ragyogó napsütés köszöntötte a szavazókat. Délután beborult, estefelé már viharos szelek hoztak országos esőt – ennek ellenére a legutóbbi választásokkal nagyjából azonos volt a részvételi arány.
Izrael Állam 5,278,985 szavazati joggal bíró polgára közül 65.2 százalék, 3,278,102 élt jogával.
A végeredmény: Kadima (középpárt, élén Cipi Livni) Likud (mérsékelt jobb, élén Binjámin Netánjáhu) Jiszráél Béjténu (kemény „népnemzeti”, hangsúlyosan nem-vallásos, sok oroszajkú pártolóval, élén Avigdor Lieberman) Munkapárt (elvben szocialista, gyakorlatilag balközép polgári, élén Ehud Barak) SASZ (afroázsiai ortodox zsidók pártja, élén Éli Jisáj) Tórahű Zsidóság (európai eredetű ortodox) Nemzeti Egység (nemzeti-vallásos) Zsidó Otthon (nemzeti-vallásos) Merec (radikális polgári baloldali) Arab pártok együttesen Összesen 1
28 mandátum 27 mandátum, 15 mandátum 13 mandátum 11 mandátum 5 mandátum 4 mandátum 3 mandátum 3 mandátum 11 mandátum 120 mandátum
A Kneszet, Izrael Állam parlamentje 120 képviselőt számlál. Azért éppen százhúszat, mert ennyi volt az ókori zsidó bölcseket tömörítő intézmény, a Nagy Gyülekezet Férfiai (héberül ánséj kneszet hágdolá) tagjainak a száma 2000 – 2500 évvel ezelőtt; magát a Kneszet elnevezést is innen örökölte a mai izraeli parlament.
A három nagypártnak 68 mandátuma van együttesen, és kormányozhatnának a sok szempontból kényelmetlen Lieberman-párt, sőt, a többi kisebb párt nélkül is. A hatalom, vagyis a minisztériumok és fontos állami hivatali kinevezések megosztása azonban szinte kilátástalan feladat lenne, mind személyi, mind ideológiai okokból.
Az eredetiben idős, nagy tudással, nagy tekintéllyel és többnyire nagy szakállal rendelkező zsidó férfiak vettek részt. A mai modern állam törvényhozó munkájában az arab és a drúz kisebbség képviselői, valamint számos asszony is részt vállal.
Bibi koalíciós törekvéseinek komoly akadálya Lieberman és pártja követelése a polgári házasságkötés engedélyezése (ez máig a rabbinátus kezében van) és a zsidóságba való betérések jelenlegi szigorú feltételeinek a jelentős enyhítése (Liebermanék a zsidóságot nemzeti dimenzióként értelmezik). Márpedig ezek a követelések kőkemény ellenkezéssel találják magát szemben a többi reménybeli koalíciós partner: a SASZ, a Tórahű Zsidóság, sőt, a liberálisabban ortodox nemzeti-vallásos pártok részéről.
Döntetlen – Bibi javára A választásokat a kapott szavazatok alapján elnyert mandátumok alapján a Kádimá, illetve a párt élén álló Cipi (komolyabb, hivatalos nevén Cipóra-Malka) Livni nyerte. Úgy, hogy minden valószínűség szerint el is vesztette.
A koalíciós tárgyalások már az előzetes eredmények közzététele után megkezdődtek.
A szinte bizonyos nyertes a második befutó, a Bibi becenéven ismert Binjámin Netánjáhu és pártja, a Likud. Éspedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a jelenlegi politikai szituációban csak ő tud kormányképes, többségi koalíciót létrehozni.
—♦—
HOH – Hitachdut Oléj Hungária A Magyarországról bevándoroltak képviselete
Országos központ: Tel Aviv, Ibn Gvirol u. 76. I. emelet Telefon: 03-6916115, 03-6917121 FAX: 03-6967049
A többséghez egyszerű képlet alapján 61 képviselő támogatása szükséges a 120 tagú Kneszetben. Előreláthatólag Bibit támogatja a Jiszráél Béjténu, a SASZ, a Tórahű Zsidóság és a két kisebb nemzeti-vallásos tömörülés összesen 37 mandátummal, ami a Likud saját 27 mandátumával összesen 64 mandátumot ér.
—♦—
A törvények értelmében az államelnök a kormányalakításra legtöbb eséllyel bíró miniszterelnök-jelöltet kéri fel a kormány megalakítására, akinek azt 28 napon belül be kell mutatnia a Kneszetben. Amennyiben a jelölt erre nem képes, kérhet az elnöktől 14 nap hosszabbítást, amit az elnök általában meg is ad neki, bár a törvény szerint erre nem köteles.
Ez azonban csak egyike a lehetséges koalícióknak. Elképzelhető egy szélesebb együtt-kormányzás is, amelyben a Kadima, a Likud és a Munkapárt venne részt, a Jiszráél Béjténu nélkül. Ez utóbbi párt ugyanis a szélsőség bélyegét viseli – hogy joggal vagy jog nélkül, az kevéssé lényeges, ilyen a párt megítélése bel- és külföldön – és mint partner, sok kényelmetlenséget okozhat egy eljövendő izraeli kormánynak.
Az első jelölt kormányalakítási képtelensége esetén az elnök a következő esélyest kérheti fel ugyanerre. Ha ő is csődöt mond, új választásra kerül sor.
2
Miért jobb? Általános megítélés szerint a jobboldal elsöprő győzelemét nagyban segítette, talán okozta is a Gázai övezetből nyolc esztendőn át folytatott rakétás provokáció és az az ellen indított, egyelőre sikeresnek tűnő katonai akció.
Földgázmező a haifai partok előtt – sokkal nagyobb az eddig becsültnél Egy néhány héttel ezelőtt közzétett jelentés szerint tekintélyes gázmezőt fedeztek fel a Földközi tenger medre alatt, a haifai öböllel szemben. Az akkori becslések szerint a kitermelt gázmennyiség 15 éven át megoldhatja Izrael energiaellátását.
Palesztin és egyéb arab, továbbá muzulmán megnyilatkozások sommásan elítélik az izraeli zsidó választót választásáért.
A legújabb vizsgálatok megváltoztatták a becslést. Jó irányba: a kísérleti fúrásokban résztvevő amerikai Noble Energy Inc. vállalat mérnökei szerint a kitermelhető mennyiség az eddig becsültnél 60 százalékkal nagyobb.
A Cáhál, az izraeli hadsereg kétségkívül kemény fellépése több európai országban lázadás-szerű tüntetésekre késztette a helyi muzulmán lakosságot, megmozgatva a nemmuzulmán zsidóellenes erőket is. Két délamerikai állam, Venezuela és Bolívia megszakította Izraellel fennálló diplomáciai kapcsolatait.
A tengerfenéken végzett kísérleti fúrásokat két további kúttal bővítik. —♦—
—♦—
A Magyar Köztársaság Nagykövetsége Tel Aviv, Pinkas utca 18 (A Kikár Hámediná közelében) e-mail:
[email protected] Internet-honlap: http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/IL/HU Titkárság: 03-545 6666
Schwarcz Gábor Hitelszerződési és adósságbehajtás-ügyi gazdasági szakértő és tanácsadó e-mail:
[email protected] —♦—
Másfél évig tartó fegyvernyugvás a Hamasz és Izrael között – megegyezés bejelentése napokon belül
—♦—
Semmi új a Nap alatt Salamon, Izrael bölcs királya mondta ezt, a hagyomány szerint. Ennek alátámasztására idemásolok néhány sort egy könyvből.
Egyiptomi sajtójelentések szerint a jövő hét elején várható egy, a Hamasz és Izrael között, egyiptomi közvetítéssel létrejövő fegyvernyugvás bejelentése.
„Tel Avivot terv nélkül építették fel. Az éhes, kapzsi telekspekulánsok még egy fának sem akartak helyet hagyni. Manapság az Allenby úton csaknem olyan drága egy telek, mint new yorki Ötödik Avenue-n.
A megegyezés értelmében Izrael szabad közlekedést biztosít a területéről a Gázai övezetbe vezető átjárókon. Ennek fejében a palesztin terrorszervezet másfél évre beszünteti az izraeli terület elleni rakétatámadásokat és a fegyvercsempészést az egyiptomi határ alatt ásott alagutakon.
A föld-spekuláció után a ház-spekuláció korszaka következett. A telektulajdonosok megértették, hogy még többet kereshetnek, ha a telkeikre nagy sietséggel bérházakat építenek. Így épült fel Tel-Aviv sok csúf háza. A rossz építkezés hatással van a lakbérek alakulására. Miután a legoptimistább háztulajdonos sem remélheti, hogy ezek a gyorsan, olcsó anyagból épült házak tíz évnél hosszabb ideig tartanak, úgy állapítják meg a
A Hamasz által két és fél éve sebesülten elrabolt és azóta ismeretlen helyen fogságban tartott Gilád Salit tizedes szabadon bocsátására egy ugyancsak a közeli jövőben végrehajtandó fogolycsere keretében kerülne sor. 3
lakbéreket, hogy a ház építési költségei már az első hét-nyolc évben amortizálódjanak. Ez a lehetetlen helyzet az oka annak, hogy TelAvivban ma olyan drágák a lakások, mint a Mayfair-en.” (London szálloda- és követségi negyede.)
még fellelhető. A prostitúció a város egyes negyedei „mesterségének a címerévé” vált. Ha van esztétikai városkép, úgy bizonyára létezik etikai városkép is. Ez utóbbi a prűdségből egyenesen a szemérmetlenségbe hajlott át.
Ismerős a képlet? Mintha a tegnapi újságból ollóztam volna. Pedig már 73 éve, 1936-ban nyomtatták ki Faragó László: „Az új Palesztina” című könyvét, amelyben ezek a sorok szerepelnek.
(Magyarázatképpen hozzá kell tennem: 1936ban Libanon még Szíria része volt, és a palesztinai – zsidó és arab – „dolce vita” Bejrút mulatóiban folyt. Haifa Alsóvárosából 1948 előtt iránytaxik indultak Bejrútba!)
Az új bevándorlók, akiket az akkori építkezési vállalkozók, telek- és lakás-spekulánsok kizsigereltek, akkor Németországból érkeztek, nem Oroszországból, mint manapság.
Az összehasonlítás az akkori és a mai ereci valósággal néha már komikus. Olvassuk csak tovább! „Tel Aviv üzleteinek a kirakataiban a világ minden áruját meg lehet találni. De mégis, egy valamit hiába keresne bárki: sonkát. Az egyetlen nem-zsidó üzlet egy ideig árult sonkát Tel Avivban, de végül a főrabbi odament és bojkottal fenyegette meg a tulajdonost, ha továbbra is sonkát tart az üzletében. A sonka eltűnt, de az angol szalonna maradt. Ez ellen a főrabbinak sincs kifogása, mert nem tudja, hogy az micsoda…”
Tel-Aviv húszas-harmincas években emelt negyedei a jó Isten kegyelméből mindmáig nem dőltek össze. Állanak és mállanak rendületlenül. Ami küllemüket illeti – nos, a „csúf” enyhe kifejezés rájuk: a „rút” jelző találóbb. A különbség: ma iroda-toronyházak törnek közülük az ég felé. (Közbevetőleg: különös érzés a Palesztina szót a zsidó nemzeti otthon szinonimájaként olvasni manapság. Idősebb olvasóink azonban emlékezhetnek rá, hogy a két világháború között a magyarországi cionista szervezetnek „Pro Palesztina” volt a neve.)
Az állam és a vallás különválasztása a független Izraelben sem történt meg. Akárcsak 73 évvel ezelőtt, az izraeli zsidók egy része számára természetes, egy másik része szerint elfogadhatatlan a rabbinátus beleszólása a polgárok életébe. Vallásos zsidó olvasóim bizonyosan párhuzamot fognak találni a sertéshús terjedése és az erkölcstelenségek – hogy ne mondjam: disznóságok – legújabb kori terjedése között.
Ugyanezen oldal folytatásából is idézek, nem lesz tanulság nélkül való. „A város lakói szorgalmasan dolgoznak és szigorú erkölcsűek. Az egész városban nincs egyetlen nyilvános ház sem. És megtudtam, hogy egész éven át mindössze öt embert ítéltek el részegség miatt és azok is angol rendőrök voltak.… A nagyvárosok egy bizonyos tipusa tökéletesen hiányzik innen. Tel-Avivban nincsenek éjjeli mulatóhelyek és nincsenek prostituáltak. Amikor a szálloda portásánál érdeklődtem valamilyen mulatóhely után, így felelt: – Ha az úr mindenáron mulatni akar éjszaka, menjen át Szíriába!”
Egy biztos: a mai városházi „másgiáchok”, vallási ellenőrök már simán felismerik a szalonnát. Az angolt is és a magyart is. —♦—
A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió magyar adása az interneten, Ádám Ráchel szerkesztésében: http://www.iba.org.il/reka/ → magyar feliratra —♦—
Nos, a brit rendőrök időközben eltűntek. Ami a szorgalmat illeti, az üzletembereknél ez 4
A zsidó-arab konfliktus is megjelenik Faragó László könyvének a lapjain. Figyelem: 1936ban vagyunk!
Faragó László – 1936-ban Ladislas Farago angol újságíróként volt közismert – tiszteletre méltó elmeéllel tárja fel kései olvasója számára interjúiban, utazásaiban szerzett tapasztalatait, konklúzióit.
„Rison-Lecionban, egy Tel Avivhoz közel eső kolónián a sztrájkoló arab munkások felkeresték régi gazdáikat és beszélgetés közben egy pohár vizet kértek tőlük. Amikor azok a vizet átnyújtották nekik, gyorsan, mint a villám, előrántották revolvereiket és többször rálőttek a zsidókra, akik véresen estek össze.
Napjaink katasztrofális problémáira világít rá két emberöltő történelmi távolságából a Söchemben (Nabluszban) tett útja leírásában. —♦—
Unti Ildikó רות אונטי
Megtámadtak egy autóbuszt is, amely munkásokat vitt Tel Avivból egy közeli telepre. Bombát dobtak a belsejébe, amely éppen egy munkás ölébe esett és természetesen darabokra tépte a szerencsétlen embert.”
[email protected] D i p l . t r a in e r f o r t he t r a n s f or m a t i o n of the body & the soul A test és a szellem diplomás gyógyítója
A szerző, aki újságíró és történész volt, összesen nyolc hetet töltött itt 1936-ban. E nyolc lázas, drámai hét történetét írta meg a könyvben. Az arab lázadás (a héber „meoráot”-ként említi) ekkor már hetek óta tartott. A három évig dühöngő „ős-intifádát” az országban uralkodó brit mandatárius kormány sokáig elnézte, de a II. világháború kitörése, 1939 ősze után a legvéresebb eszközökkel leverte. Nem kockáztathatták a nyugalmat a Szuezi csatorna térségében.
„[Tel Avivból] másfél óra alatt elértünk Szamáriába, Palesztina központi felföldjének középső részébe, ahol 110.000 lakos él 2400 négyzetkilométernyi területen. Valamennyien kizárólag arabok. Az egész környék az övék, egyetlen zsidó település sem szakítja meg falvaik hosszú sorát. Messziről számtalan fehér sátrat láttunk, amelyek még fehérebbnek látszottak a vakító napsütésben – ez a nabluszi angol garnizon.
—♦—
A sátrak mögött az arab város minaretjei emelkednek az ég felé. Nablusz völgyben fekszik két regényes domb, az Áldás hegye és az Átok hegye között és 17.000 lakosa van, akik között mindössze hat zsidó él. A város lakossága, mint minden színarab területen, fogyóban van. A becslés szerint évente 1000 – 1500 arab költözik zsidó kolóniák közelébe, mert ott magasabbak a munkabérek és jobbak a munkalehetőségek. …
Érdekes „kolóniákról”, „telepekről” olvasni Tel Aviv körzetében. Akkor, 1936-ban Rison Lecion, Cholon, Herzlia „telepei” jelentették a zsidó Jisuv kiterjesztésének az eszközeit és ezeknek a lakóit mészárolták, ahol tudták. Ezek a „telepek” ma már Tel Aviv százezres nagyságrendű elővárosai. Ma a „telep”, „település” szó Júdea és Somron hegyeiben létrehozott falvakra vonatkozik és a palesztin arabok ma ezekben látják Izrael fejlődésének, jövőjének a zálogát.
A lázadás ideje óta különösen élénk, nyugtalan élet folyik Nabluszban, mert ez a város a lázadók központja, akik nappal a dombok között rejtőznek és éjszaka az angol katonai táborokat és a zsidó telepeket támadják meg. Innen kapnak a lázadók pénzt és élelmiszert, innen kapják az utasítást, itt eszelik ki újabb terveiket és terjesztik el egész Palesztinában.
Lehet, hogy az araboknak jobb szemük van a történelemhez, mint a mai izraeli zsidók többségének? —♦—
5
A terror tehát akkor is és ott is jelen volt, amikor és ahol egyetlen zsidó sem élt a palesztin tömegek között. A többség megélhetésük már az útban lévő zsidó állam évtizedeiben is a zsidó településtől függött. A tömeges európai alija által hozott szociológiaitársadalmi változás és a két nép között húzódó civilizációs szakadék azonban kétség kívül megmagyarázza, ha nem is indokolja a máig tartó, kibékíthetetlen, vehemens palesztin ellenállást a zsidó jelenlétre.
Az egész várost hadiállapotban találtuk. Mindenfelé kisebb csoportok verődtek össze és tárgyalták az eseményeket. De itt senki sem beszélt lázadásról vagy forradalomról, csak szent háborúról. Büszkén mondták: diadalmaskodnak az angolokon és a zsidókon. Azt hallottam, hogy nagyobb fegyver- és muníciótömeget szereztek meg az angoloktól, ezzel tudtak eredményeket elérni. Az arabok elkeseredettségét magyarázza, hogy a zsidó bevándorlásból nem volt hasznuk, ellenben sok sérelem érte őket. Emberemlékezet óta éltek Nabluszban és a környező falvakban uraságok, akiké a föld volt és fellahok, akik a földet megművelték.
Nem tudható, hogy Faragó értesülése Nablus 1936-os népességéről (17.000) mennyire pontos. A mai (2009) adat 120.000. További 180.000 a közvetlen környezetben él. A több, mint 70 év alatti szaporodás hétszeres. Ha Tel Aviv akkori 150.000-es lakossága növekedett volna azóta ilyen arányban, ma – pontosan 7-szeres – mértékben, akkor ma 1.050.000 lakosa lenne. (Ezzel szemben körülbelül 400.000 van, Jaffával együtt, elővárosok nélkül.)
… Nabluszban panaszkodtak, hogy az asszonyok ára emelkedik és, hogy ennek a zsidó bevándorlás az oka. Azelőtt 30 fontért már dolgos és csinos feleséget lehetett kapni, de manapság minden, félig-meddig jóképű, egészséges arab lány legalább 100 fontba kerül és az árak egészen 250 fontig emelkednek. Ilyen magas árakat rendszerint azok az arabok kínálnak, akik zsidólakta környéken élnek és a tiszta arablakta környéken élő fiatalember kénytelen átmenni valamelyik szomszédos arab országba, ha házasodni akar, Szíriában már 40 – 50 fontért lehet kapni feleséget…
A palesztin demográfiára máig ható tényezőről közöl Faragó érdekes információt: „Sok út vezet Palesztinába, de kevés egyenes út. Az arabok, akik szeretnének Palesztinába menni, ahol könnyen találnak munkát és magasabb munkabéreket kapnak, legtöbbször a csempészek útját választják. Palesztinában mindig seregestől találni arabokat, akik még csak néhány éve vagy hónapja vannak az országban. Ezek a jogtalan arab bevándorlók többnyire Szíriából jönnek. Könnyűszerrel fel lehet ismerni őket életmódjukról és nyelvükről. A legalsóbb néposztályt alkotják Palesztina kevert lakosságában. És ha megtelepednek a városokban, amelyeknek a határaiban egykettőre összetákolják apró viskóikat, ritkán lesznek belőlük munkások, akik leszorítanák a béreket a munkapiacon, hanem annál gyakrabban tolvajok.
– Higgye el, hogy ezek a jelentéktelen dolgok is hozzájárulnak a zsidógyűlölethez – így a nabluszi Ottomán Bank tisztviselője – nem szabad az arabokat kegyetlenséggel és barbarizmussal vádolni, ha fegyverhez nyúlnak kétségbeesésükben. Azok a nagy változások, amelyek a fokozódó zsidó bevándorlás óta történtek az országban, nem kíméltek semmit: sem a régi, megszentelt szokásokat, sem a családi életet, és ezek a tanulatlan emberek nem ismernek más védekezést. Igaz, a zsidók közvetlenül nem felelősek ezekért a dolgokért, de közvetve mégis ők az okai, hogy a nabluszi arabok ma nem találhatnak maguknak feleséget saját szülővárosukban – mondta az arab intellektüel interjúalany Faragó Lászlónak.
A haurániak (szíriaiak) szüntelen beözönlése sok fejtörést okoz a palesztinai kormányzatnak. Miután nincs semmi vesztenivalójuk, ezek a legvakmerőbbek és a legkövetelődzőbbek és miután maguk is 6
idegenek az országban, ők kiáltják leghangosabban: – Ki a zsidókkal!
a A lázadás három fészkeként a szerző – nyilván a korabeli újságjelentésekből és személyes információkból kiindulva – Gázát, Nabluszt és Dzsenint látja, és furcsállja, hogy ezek olyan városok, amelyeknek egyáltalán nincs zsidó lakossága. Talán antropológusok feladata kinyomozni, hogy a 21. század elejéig miért ugyanezek a városok az Intifáda kirajzásának a fészkei.
Ha meg lehetne találni, vagy el lehetne készíteni a ma itt élő palesztin lakosság származási kataszterét, talán kimutatható lenne, hogy kiktől származik a menekülttáborokban élő lakosság, az önrobbantók vérszomjas szektája. A két, egymásnak ellentmondó palesztin alapkövetelés mindmáig nem változott:
A brit hadseregnek a könyvben leírt razziái kísértetiesen idézik a Cáhál, az izraeli hadsereg alkalmi bevonulásait a sűrűnlakott, ellenséges arab városokba, majd egy-két terrorista és némi fegyver kézrekerítése után a kivonulást, hogy utána minden ugyanúgy folytatódjék, mint annak előtte.
• A zsidók tartsák el féktelenül szaporodó tömegeiket • A zsidók takarodjanak az ősi arab földről Ugyanebben a fejezetben egyébként már szerepel az illegális zsidó bevándorlás problémája is. Faragó adatai 1936-ban 40.000 zsidó és 60.000 arab illegális bevándorlóról szólnak, ami a következő években bizonnyal mindkét etnikum részéről a sokszorosára emelkedett.
Azóta „odakint” lezajlott egy világégés, benne egy Holocaust; „idebent” egy államalapítás, féltucat háború, temérdek emberi tragédia. Az eseményeket mozgató rugók és a dráma szintere nagyjából ugyanaz.
A palesztinai zsidó-arab konfliktust Faragó László már 1936-ban emberi léptékkel megoldhatatlan világválságként láttatja. Ennek okaként a két etnikum összebékíthetetlenül eltérő kulturájában és társadalmi szerkezetében jelöli meg.
A Történelem Ura kegyetlen viharok között vezeti hajónkat, amelyre Ő ültetett minket. Egy régi könyv ismételt elolvasása aggasztó is, jóleső is egyszerre: a hullámok ugyanazok a hullámok, a hajó ugyanaz a hajó. Az utasok is ugyanazok.
Faragó nem rejti véka alá az egyszerű arab földműves tragédiáját sem, aki gyakran nemzedékek óta dolgozott egy vékonyka földparcellán, mígnem a föld birtokosa, az effendi, vér az ő véréből, jókora összegért eladta a birtokot valamelyik cionista szervezetnek. A földművesnek családjával fel is út, le is út…
Csak a part nem látszik még. Mikor érkezünk meg, Uram? —♦— Internetes lapomat egyedül szerkesztem és tördelem. Aki képes és hajlandó írásaival, cikkeivel szinesíteni az Izraeli Hírlevelet, kérem, tegye!
Elgondolkoztató a három leggazdagabb effendi családjának leírása is. A Husszeini, Nasasibi és Dádzsáni családok óriási birtokok és ezáltal a valós hatalom birtokosai voltak. A legerősebb, a Husszeini család hírhedt képviselője Hadzs Amin El-Husszeini volt, akivel a szerző interjút is készített. Hitler későbbi szövetségesének szemvillanásaiban Faragó felfedezte a démoni lelkületet. Husszeini unokaöccse egyébként Jasszer Áráfát néven vált világszerte ismertté.
Több olvasómnak elküldtem "Alapvető héber nyelvtanfolyamom" eddig elkészült első részét. Bárkinek szívesen megküldöm emailben. A szerkesztő:
Halmos László 7
