Történelemformáló nagy vulkánkitörések Az emberiség és a vulkánok az évszázadokban zlandon 2010. március 20-a éjjelén kitört az Eyjafjallajökull tûzhányó. Kezdetben nem sok figyelmet kapott a vulkáni mûködés, eltekintve turisták százaitól, akik igyekeztek közelrõl is megnézni a Hawaii-szigetekre jellemzõ látványos lávafüggöny- és lávaszökõkút-kitöréseket. Néhány hét után, április 14-én azonban új fázisba lépett a vulkáni mûködés. A korábbihoz képest nagyobb szilícium-dioxid-tartalmú magma most már a központi kürtõn keresztül, hatalmas robbanásokkal kísérve került a felszínre. A sötét hamufelhõ 8-10 km magasságba emelkedett, az uralkodó szélirány pedig Európa felé sodorta a vulkáni hamuanyagot. Egymás után zárták le Európa légtereit, és a légtérzár 6 napon keresztül tartott. Ez a természeti esemény teljesen váratlanul érte a technológiailag fejlett európai társadalmat, amely láthatóan nem tudott mit kezdeni vele. Az emberek ráeszméltek arra, hogy a Földön vulkánkitörések zajlanak, és ezeknek lehetnek távoli hatásaik is. Érdemes felidézni Olafur Grimsson Izland hivatalban lévõ elnökének megjegyzését: „A modern
I
1. térkép
társadalmakban, mint például Európában, az emberek meglehetõsen eltávolodtak a természettõl. Azt hiszik, hogy a technológiailag fejlett társadalmakat nem veszélyeztetik a természeti erõk. Izlandon azonban tudják az emberek, hogy a természet erõsebb mindenkinél, hogy a természet az úr, és azért erre néha emlékeztet is minket.”
I. Építõ és pusztító vulkánkitörések A vulkáni mûködés a Föld talán egyik legfontosabb természeti folyamata. A Föld kialakulása óta, azaz mintegy 4,5 milliárd éve folyamatosan zajlanak a vulkáni kitörések és formálják bolygónkat.* A vulkáni mûködés nélkül az élet sem telepedhetett volna meg bolygónkon. Ez gyarapítja a földkérget, hoz létre új szárazföldeket, amit gyorsan birtokba vesz az élet. Az építõ vulkáni mûködésnek azonban van egy másik arca is, a pusztító hatású. A tûzhányókból kifolyó lávafolyamok hatalmas területeket önthetnek el, a robbanásos kitörések vulkáni hamuanyaga értékes mezõgazdasági földeket tehet terméketlenné. Ez azon-
ban nem sokáig tart így, mert a sok értékes nyomelemet tartalmazó, porózus és a talajképzõdést könnyen elõsegítõ vulkáni anyag rövidesen ismét termékennyé teszi a vulkán környezetét. Emiatt a vulkánok közelében szívesen települ meg az ember. Van, ahol évente többször is be lehet takarítani a termést, a vulkáni képzõdmények pedig kiváló építõkövek. A tûzhányók megfoghatatlan folyamata, szemet gyönyörködtetõ, máskor lélegzetelállító mûködése turisták ezreit vonzza, és mûvészeket ihlet meg. Ma már több millióan élnek vulkánok közvetlen környezetében. Számos vulkán azonban idõzített bomba, egy jövõbeli kitörés katasztrofális következménnyel járhat (1. térkép).
Modern kori pompeji események A vulkánok a körülöttük lévõ településekre jelentik a legnagyobb veszélyt. A vulkánkitörések, a lávaömlések a kitörési központ körüli néhány 10 km távolságban okozhatnak rombolást, és a robbanásos vulkáni kitörésekhez kapcsolódó mindent elsodró vulkáni törmelékárak, valamint iszapárak (laharok) is maximálisan 100 km távolságban jelentenek gondot. A közeli falvak, városok azonban elsõsorban völgyekben, a vulkán körüli, olykor folyóparti sík vidéken terülnek el. A pusztító kitörések pedig ide zúdulnak le leginkább. 1902-ben például a karibi Martinique szigetén emelkedõ Mount Pelée csúcsán kitüremkedõ lávadóm szétrobbanása a hegy délnyugati oldalán futó völgyekben hatalmas sebességgel lezúduló izzófelhõt eredményezett. Az izzó kõzettörmelékeket, forró gázokat tartalmazó elegy pillanatok alatt romba döntötte Saint-Pierre-t, a sziget fõvárosát. A vulkáni kitörés következtében 30 ezer ember halt meg. 1985-ben iszapár tüntetett el egy teljes települést 25 ezer lakosával, pedig az (Armero) 70 km-re feküdt a kolumbiai Nevado del Ruiz vulkántól. Történetesen egy korábbi lahar üledékén épült. A város vezetõi mégsem hallgattak a vulkanológusok figyelmeztetõ szavaira, a tragédiát így nem * Vö. Brezsnyánszky Károly és Mészáros Ernõ cikkével e számunkban!
10
11
1. táblázat. Az elmúlt évszázad nagy vulkáni kitörései Év
Vulkán
Elpusztult település
1902. május 7–8.
Mount Pelée, Martinique, Karib-szigetek
Saint-Pierre
29 000
A város teljes lakossága – egy ember kivételével – áldozatul esett a vulkánról lezúduló, a városon percek alatt végigsöprõ izzó felhõnek.
1902
Santa Maria, Guatemala
Több falu
6000
A több mint 500 – egyesek szerint több ezer – év nyugalom után feléledõ vulkán kitörését követõ maláriában hatezren haltak meg.
1912
Nova Rupta, Alaszka, USA
–
–
A 20. század egyik legnagyobb vulkáni kitörése (A Mt. St. Helens-kitörés erõsségének 30-szorosa) szerencsére alapvetõen néptelen területen zajlott. A kitörést követõen néhány tized fokkal visszaesett a globális átlaghõmérséklet.
1919. május 19.
Kelut, Indonézia
Több mint 100 falu
5100
A vulkáni kitörés során kiöntött kalderató vize magával sodorta a finom vulkáni hamut, a lahar 40 km hosszan pusztított.
1946
Paricutin, Mexikó
San Juan Parangaricutiro
–
A lakosságot idejében kitelepítették.
1956
Bezimjannij, Kamcsatka, Oroszország
–
–
A hatalmas hangerõvel kitört tûzhányó több mint 40 km magasra lövellte ki a vulkáni hamut. A kitörés következtében a hegy nagy része megsemmisült és egy patkó alakú sebhely maradt vissza.
1963
Agung, Indonézia
Több környezõ falu
1500
A vulkánkitörés után néhány tized fokkal visszaesett a globális átlaghõmérséklet.
1973
Eldfell, Izland
Heimaey
–
5000 lakost telepítettek ki a szigetrõl, a város közel felét több méter vastagon terítette be a láva, számos lakóépületet elfedve.
1980–1986
Mount St. Helens, USA
–
59
Több mint 100 év nyugalom után éledt fel a tûzhányó. Egy hatalmas lejtõcsuszamlás indította el a kitörést, ami után a vulkán közel 400 métert alacsonyodott. A kitörés letarolta a környezõ erdõséget, a kár több millió dollár volt.
1982. március 30– április 3.
El Chichon, Mexikó
Több falu
Kb. 2000
A településeket a vulkánról lezúduló forró vulkáni törmelékárak temették be. A már inaktívnak gondolt vulkán váratlan kitörése nyomán légkörbe kerülõ vulkáni hamu 3 hét alatt megkerülte a Földet. A vulkáni mûködéssel járó globális lehûlést valószínûleg kompenzálta az El NiZo-felmelegedés.
1985. novem- Nevado del Ruiz, ber 13. Kolumbia
Armero
23 000
A vulkántól 70 km-re lévõ várost iszapár (lahar) vitte el.
1990. április–június
Kupaianaha, Hawaii, USA
Kalapana
–
A lassan mozgó lávafolyam elborította és felégette a település házait, egy templomot azonban sikerült óvatosan áttelepíteni.
1991
Pinatubo, Fülöp-szigetek
Környezõ települések
400
A 20. század legnagyobb vulkáni kitörése. Szerencsére a vulkanológusok elõre jelezték a több mint 500 éve nem mûködött tûzhányó kitörését, így sikerült kitelepíteni a lakosságot. A kitörést követõen 0,5 °C-os globális átlaghõmérséklet-csökkenés volt, a sztratoszféra hõmérséklete viszont több fokkal emelkedett. A Föld számos pontján színgazdag naplementéket figyeltek meg.
1997
SoufriPre, Montserrat, Karib-szigetek
Plymouth
–
A lakosságot sikerült még idejében kitelepíteni, de a sziget infrastrukturális, gazdasági és kulturális központja megsemmisült.
2008
Chaitén, Chile
Chaitén
–
A 9000 év nyugalom után feléledt tûzhányó hamuanyaga és a lezúduló iszapárak miatt a város lakosságának el kellett hagynia lakhelyét. A levegõbe került vulkáni hamu miatt hosszú idõre le kellett zárni Chile és Argentína légterét.
2009
Saricsev, Kuril-szigetek
–
–
A lakatlan területen zajlott kitörés után szerte az északi féltekén színgazdag naplementéket figyeltek meg.
2010
Eyjafjallajökull, Izland
–
–
A közel 200 éve nem mûködött tûzhányó kitörése nyomán 6 napra megbénult Európa légiközlekedése.
A Mount Pelée kitörése Martinique szigetén eltörölte a föld színérõl Saint-Pierre városát
12
Áldozatok száma
Megjegyzés
A Nevado del Ruiz vulkán kitörésekor Armero települést iszapár (lahar) pusztította el 25 ezer lakosával együtt, 1985
1. ábra. Vulkáni kitörések globális klimatikus hatásának magyarázata
Õsemberlábnyomok a kelet-afrikai Laetoliban
lehetett elkerülni. Végül még egy pél- Ha ez megbomlik, akkor azonnal gloda a 20. századból: a helyszín ismét a bális éghajlatváltozást okoz. A légkör karibi szigetvilág, mégpedig a karibi kémiai összetételét a természeti folyamaparadicsomnak nevezett, idilli Mont- tok közül alapvetõen a vulkáni kitörések serrat szigete. Több évszázados nyuga- módosítják. A vulkáni gázok közül a lom után éledt fel a SoufriPre tûzhányó legfontosabb a vízgõz és a szén-dioxid, 1995-ben. Két évvel késõbb egy, a de emellett jelentõs mennyiségben jut vulkánról lerohanó, forró gázokban ki kén-dioxid, hidrogén-klorid és hidgazdag törmelékár romba rogén-fluorid is. döntötte a sziget fõvárosát, A vulkáni mûködések körPlymoutht. Itt szerencsére nyezeti alakító hatásának sikerült idejében kitelepíszempontjából a legfonteni a lakosságot. Elpusztosabb ezek közül a kémiaitult azonban a sziget inflag legaktívabb kén-dioxid. rastrukturális, gazdasági és Amennyiben a kén-dioxid kulturális központja, a kocsak kis magasságba (a trorábban virágzó, turistákat csa- A Mount Pelée poszférába) jut fel, úgy azt az logató sziget szürke kietlen kitörésekor (1902) esõk viszonylag hamar kimosmegállt óra sák. A savas esõk jelentõs tájjá változott, és ezreknek pusztítást okozhatnak a tûzhákellett elhagyniuk otthonukat. Tragédiák ezek, modern kori pompeji nyó környezetében. Amennyiben azonesemények, amelyek emberi közössé- ban a kén-dioxid feljut a sztratogek sorsát változtatták meg (1. táblá- szférába (ez 8–15 km magasságban kezdõdik), ott több éven keresztül is zat). megmaradhat. A kén-dioxid reakcióba lép a vízgõzzel, és ezáltal kénsav-aeroA vulkánkitörések éghajlat-módosító hatása szolok jönnek létre. A nagy területen Az 1982-ben zajlott mexikói El Chi- eloszló kénsav-aeroszol felhõ visszaveri chon kitörése alapjaiban változtatta a bejövõ napsugarakat, ami csökkenti a meg azt az elgondolást, hogy a vulkáni földfelszínközeli levegõ hõmérsékletét. A kitörések klimatikus hatását (1. ábra) a hõmérséklet-csökkenés a néhány tized légkörbe kerülõ nagy mennyiségû vul- foktól a több fokig terjedhet, és mindkáni hamu okozza. Egyértelmûvé vált, ez néhány évig eltarthat. Ezt a hatást hogy a nagy vulkáni kitöréseket követõ „vulkáni télnek” nevezik. éghajlatváltozásért nem a vulkáni haA sztratoszférában további fontos muszemcsék, hanem a vulkáni gázok, változások is zajlanak. A kénsav-aeroelsõsorban a kén-dioxid a felelõs. A szol felhõ elnyeli a földfelszínrõl érkeFöld légköre gázok, aeroszolok és zõ infravörös sugarakat, ami a sztraegyéb szemcsék elegye, amelyek ké- toszféra felmelegedését idézi elõ. Ennyes és dinamikus egyensúlyt alkotnak. nek hatása pedig az, hogy megváltozik
az Északi-sark és az Egyenlítõ feletti légrétegek közötti hõmérséklet-különbség, ezáltal a sztratoszféra alatti troposzféra felsõ részén gyengülnek a nyugatias futóáramlatok. A kiterjedt aeroszolfelhõ alatt kevésbé melegednek fel a szárazföldek, azaz csökken a szárazföldek és óceánok közötti hõmérséklet-különbség is. Ennek egyik következménye az lehet, hogy jelentõsen gyengülnek a monszunáramlatok. Ez pedig nagy területeken okozhat szárazságot. A megváltozó hõmérséklet, az elmaradó csapadék, az esetleges szennyezés következtében a termés nem érik be, ami éhínséghez vezet, ez pedig társadalmi elégedetlenséget szül. Nagy társadalmi csoportok kényszerülhetnek esetenként lakhelyük elhagyására, ami újabb konfliktusforrás. Mindezekhez égi jelenségek kapcsolódnak (például színgazdag naplementék), amelyek kultikus jelentõséget kapnak.
II. Nagy vulkánkitörések a múltban: Toba, Campania, Szantorini A vulkáni mûködés és az emberiség története már nagyon korán összefonódott. A 3,7 millió éve élt Australopithecus hominid lábnyomai vulkáni hamuüledékben õrzõdtek meg. Õseink a kelet-afrikai hasadékvölgy tûzhányókkal teli vidékén éltek, ahol elsõ szerszámaik is vulkáni képzõdményekbõl készültek. A modern ember, azaz a Homo sapiens afrikai területrõl való kivándorlásának ideje nem teljesen ismert, azonban sokan úgy vélik, hogy ez
13
60-70 ezer évvel ezelõtt történhetett. Ugyanebben az idõben drámai események játszódtak le több ezer km-rel keletre, az indonéziai Szumátra szigetén.
Egy túlélt szupervulkáni kitörés Indonéziában, Szumátra nyugati részén festõi környezetben fekszik egy hatalmas tó, ami még a világûrbõl is látható. Mérete imponáló, 100 km hosszú és 30 km széles. Ez a tó volt az elmúlt 2 millió év legnagyobb vulkáni kitörésének színtere. Ennek idejét, érdekes módon, nem a vulkáni üledékek közvetlen vizsgálata adta meg, hanem egy távoli vidéken, a zord Grönlandon mélyített egyik jégfúrás anyagának (egy kiugró szulfátcsúcsnak) a vizsgálata. Az 1990-es évek elején egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoportok hasonló eredményre jutottak: 71 ezer évvel ezelõtt hatalmas szupervulkáni kitörés történt Szumátrán, aminek az eredményeként alakult ki a Toba-tó. A vulkáni kitörés során 2300 km³ magma tört a felszínre. (Ha ezt a vulkáni anyagot belapátolnánk Magyarország területére, akkor az mindent több mint 30 m vastagságban fedne be.) Nem ez volt az elsõ nagy kitörés a mai Toba-tó területén. 790 ezer évvel ezelõtt közel 1000 km³ mennyiségû magma robbant a felszínre, amit 500 ezer évvel ezelõtt egy másik nagy kitörés követett. Mindkét esetben a kiürülõ magmakamra teteje beszakadt, és egy hatalmas mélyedés (kaldera) alakult ki. A harmadik, kb. 71 ezer évvel ezelõtti Toba-kitörés vulkáni hamuanyaga nyugat felé sodródott, és többek között több cm vastagon beterítette egész Indiát. Sokan vélekednek úgy, hogy ez a hatalmas vulkáni kitörés drámai környezeti változásokat okozott és majdnem megakasztotta a modern ember fejlõdését. A genetikai vizsgálatok ugyanis
arra utalnak, hogy valamikor 50 ezer és 100 ezer évvel ezelõtti idõszakban az egyedszám néhány ezerre csökkent. A kutatások arra is rámutattak, hogy a ma élõ összes ember genetikailag e 70 ezer évvel ezelõtti, kisszámú emberpopulációtól származhat. Egyes kutatók a Homo sapiens populáció egyedszámának ilyen nagymértékû csökkenését egyértelmûen a Toba-kitöréssel magyarázzák. A vulkáni mûködés során hatalmas mennyiségû vulkáni gáz is a levegõbe került. A kitörési felhõ feltehetõen 30-40 km magasságba emelkedhetett, ami azt jelenti, hogy a vulkáni gázok bekerülhettek a sztratoszférába. Itt a kén-dioxid reagálva a vízgõzzel kénsav-aeroszolszemcsékké alakult és évekig ott maradhatott. Ez pedig jelentõs klimatikus változást idézhetett elõ, akár több fokkal is csökkentve a hõmérsékletet az északi féltekén. A Toba-kitörést egy 10 éven keresztül tartó „vulkáni tél” követte, amikor a hõmérséklet globálisan 5–10 °C-kal is kisebb lehetett. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a Toba-kitörést jelzõ szulfátmaximum után egy közel ezeréves hideg periódus következett. Ez pedig jelentõs kihatással lehetett az élõvilágra is. Délkelet-Ázsia állat- és növényvilága minden bizonnyal jelentõsen károsodhatott, és ez hatott az akkori emberfajokra is. Hozzátéve: ez az emberpopuláció mégiscsak túlélt egy szupervulkáni kitörést. A dél-indiai lelõhelyeket kutató régészek ugyanis azt találták, hogy az ember által használt kõeszközök megmunkálásában nincs változás a Toba-kitörés után. Voltak tehát túlélõk, még a vulkáni kitörés közelében is.
Egy hatalmas vulkánkitörés Európában Az emberi alkalmazkodóképesség másik érdekes példáját a 37 ezer évvel
ezelõtti campaniai ignimbritkitörés (az ignimbrit egy horzsaköves vulkáni hamuár, az egyik legpusztítóbb vulkáni kitörési típus) körüli események mutatják. Az elmúlt 200 ezer évben ez volt a legnagyobb erejû vulkáni mûködés a mediterrán térségben. A tudományos vizsgálatok szerint 150 km³ mennyiségû magma tört a felszínre. A vulkáni hamufelhõ 45 km magasságba jutott fel, majd északkelet felé terjedt, és elérte azt a területet, ahol a mai Moszkva terül el. Az óriási mennyiségû vulkáni anyag felszínre kerülése után a magmakamra teteje beszakadt, és egy nagy kaldera jött létre. Ez a kaldera a Nápolyi-öböl területén van, a Flegrei-mezõkön. Ugyanitt további nagy kitörések is voltak. Mintegy 18 ezer évvel ezelõtt robbant ki az úgynevezett nápolyi sárga tufa, amelynek üledékére épült részben a modern Nápoly. A campaniai ignimbritkitörés ideje egybeesik egy jelentõs változással, amit a szakemberek a középsõ és felsõ paleolitikum határának neveznek. Ekkor a korábbi kõeszköz-megmunkálási kultúrában éles váltás tapasztalható. De nem csak ez történt 37 ezer évvel ezelõtt. A Neander-völgyi embert véglegesen felváltotta Európában a Homo sapiens. Továbbá, ebben az idõszakban hiányoznak a régészeti leletek DélOlaszországban, a Balkán-félszigeten, Görögországban, azaz úgy tûnik, hogy ez a terület egy idõre elnéptelenedett. A kutatók összefüggést találtak a természeti és emberi történeti események között, többek szerint a hatalmas vulkánkitörés alapjaiban változtatta meg az európai ökoszisztémát. A GISP2 grönlandi jégfuratmintán 40 000 ± 5000 éves szakaszban egy nagy szulfátcsúcsot ismertek fel, ami után egy hosszabb hideg idõszak következett. A szulfátcsúcs csak nagy vulkáni kitörésbõl származhat, ami klimati-
A Toba-tó, a Föld egyik legnagyobb vulkánkitörése után kialakult kalderató
14
A szerzõ felvétele
Atlantisz elméleti rekonstrukciója Platón leírása alapján
kus változást okozott az északi féltekén. Ez az esemény – a feltételezések szerint – felgyorsíthatta a már amúgy is zajló lassú változást az emberi fejlõdésben. A hirtelen idõjárási változás megerõsítette a fejlettebb gondolkodású embercsoportok térnyerését, akik új technológiai megoldásaikkal végképp átvették az uralmat.
Szantorini: egy virágzó kultúra hanyatlása és egy új kezdete Az egyik legismertebb pusztító vulkáni mûködés a Szantorini mintegy 3600 évvel ezelõtti hatalmas robbanásos vulkáni kitörése. A görög filozófus Platón nyomán ehhez kapcsolják egy fejlett kultúra, az Atlantisz megsemmisülését. Ha nem is az Atlantisz, de egy virágzó kultúra valóban lehanyatlott a vulkáni kitörés után. Ugyanakkor megteremtõdött egy új társadalom csírája, ami végül elvezetett a mai modern európai civilizációhoz. A Földközi-tenger keleti medencéjében mintegy 5400 évvel ezelõtt kezdõdött a bronzkor, amikor a kézmûvesek a réz és az ón keverésével bronzszerszámokat és -fegyvereket készítettek. Ebben a krétaiak jártak legelöl, akik mellesleg kiváló hajósok is voltak. Rövidesen a térség uralkodó gazdasági hatalmává nõtték ki magukat. Szoros kereskedelmi kapcsolatot ápoltak a görögökkel és egyiptomiakkal. A minószi Kréta nem agresszív katonai hadmûveleteivel nyerte el ha-
A sokszor kitört Szantorini kalderája, a kép elõterében törmelékes láva
talmát, hanem technológiai fejlettségével és ügyes kereskedelmi politikájával. A krétai királyok hatalmas palotákat építettek, a leghíresebb közülük a knósszoszi palota volt. Ez a fejlett kultúra aztán hirtelen lehanyatlott, a paloták megsemmisültek, a mezõgazdaság tönkrement, a krétaiak elhagyták otthonukat, Kréta szigete szinte elnéptelenedett. Az okokat nem lehet pontosan tudni. A görög régész, Spyridon Marinatosz volt az elsõ, aki 1939-ben összefüggést talált a minószi kultúra bukása és a Szantorini vulkáni kitörése között. Marinatosz tárta fel Thera szigetén Akrotiri városát, ami hasonlóan Pompejihez, megdöbbentõen épen maradt fenn, és amit szintén egy vulkánkitörés pusztított el. Thera szigete Krétától 110 kmre fekszik északra. A szigetcsoportot, amelynek legnagyobbika Thera, együttesen Szantorininek nevezik. A szigetek A knósszoszi palota romjai Kréta szigetén
belsejében egy hatalmas, kör alakú öböl található, amelynek átmérõje 6–11 km, a legnagyobb mélysége pedig a 300 m-t is meghaladja. Keleti oldalán meredeken emelkednek fel Thera szigetének sziklafalai. Az öböl közepén két kis sziget található: Palaea Kameni és Nea Kameni („régi és új tüzes sziget”). Ez a hatalmas természetes képzõdmény több óriási vulkáni kitörés során alakult ki. A legidõsebbek 2 millió évesek. Az elsõ nagy vulkáni kitörés 200 ezer éve volt, aminek következtében beszakadt a korábbi tûzhányó központi része és egy kaldera jött létre. Ezután 60–100 ezer éve egy újabb hatalmas kitörés rázta meg a szigeteket, amit 54 ezer, majd 21 ezer éve továbbiak követtek. Ezek a kolosszális vulkáni kitörések mind mélyítették és szélesítették a kalderát, a környezetükben pedig több mint 200 m vastag vulkáni üledéket hagytak vissza. Majdnem 20 ezer évet kellett várni egy újabb pusztító vulkáni kitörésre. Ekkor azonban a térségben már egy fejlett kultúra telepedett meg. A késõ bronzkori, úgynevezett minószi kitörés mintegy 60 km³ magmát röpített a levegõbe, ez volt a történelmi idõk második legnagyobb vulkáni mûködése.* A kitörési felhõ 35–40 km magasra jutott fel, Thera szigetén 60 m vastag fehér horzsaköves üledék halmozódott fel. Az ismétlõdõ kitörések között * Az elsõ helyen a jelen írás végén, illetve Soós István cikkében leírt 1815-ös Tambora-kitörés áll.
15
Természeti katasztrófa bibliai látásmódban: Szodoma és Gomorra pusztulása. Színezett fametszet a Lübecki Bibliából, 1494
akár évek is eltelhettek, amikor a sziget lakossága el tudott menekülni. A harmadik kitörés volt a legpusztítóbb, ami több napra elsötétítette a Földközi-tenger keleti medencéjét. A vulkáni hamut a szél kelet felé vitte, és még azon a területen is, ahol a mai Törökország fekszik, 320 km-re a kitörés helyszínétõl, közel 20 cm vastag hamuréteg rakódott le. Az óriási mennyiségû vulkáni anyag eltávozása következtében a kiüresedett magmakamra teteje beszakadt, és tovább mélyült a kaldera. A tengervíz alatti kaldera beszakadása szökõárakat indított el. A szökõárhullám nagysága Krétán elérhette a 9 m-t, és ehhez hasonló lehetett a görög és török partvidéken is. A pusztító hullámok megsemmisítették a minósziak kikötõiben lévõ hajóflottáját, a birodalom egyik erejét. A vulkáni hamuval fedett területeken megsemmisült a termés, a kipattanó tüzek megrongálták a palotákat. Éhínség és káosz uralkodott, a hatalmi központok ledõlése további instabilitást okozott. Az emberek, ahogy tudtak, menekültek a szigetekrõl. A vulkánkitörés több éven keresztül tartó éghajlatváltozást is okozott, amit alátámaszt a grönlandi jégfuratmintákon erre az idõre esõ szulfátcsúcs is. „Vulkáni tél” köszöntött be, és ez tovább mélyítette a társadalmi válságot. Többen felvetették, hogy a Bibliában leírt egyiptomi csapások (például sötétség, vérvörösre festett vizek, békák, legyek elszaporodása, sáskák inváziója, a nyájak elpusztulása, jégesõk, elhalálozások), a zsidók kivonulása során tapasztalt jelenségek (például Vörös-
16
tenger megnyílása, a nappali füstfelhõ, az éjszakai tûzoszlop) is részben a vulkáni kitöréshez kapcsolhatók. Ezt mások erõteljesen cáfolják, hivatkozva többek között arra, hogy a vulkáni és a bibliai események ideje nem esik pontosan egybe. A Szantorini-kitörés globális hatását azonban alátámasztják a kaliforniai és európai idõs fatörzsek évgyûrûiben tapasztalt, fagyos idõt jelzõ elkeskenyedések. Kínában ebben az idõben sárga ködös idõt jegyeztek fel, amelyen a Nap alig sütött át. Hideg évek voltak, júliusban több helyen fagyott. Szárazság uralkodott hatalmas területen, olykor azonban heves esõzések pusztítottak. A knósszoszi palota romjait Arthur Evans brit régész tárta fel 1895-ben. Itt Katasztrófaturizmus, 1870. Angol turisták a Vezúv kitörésénél
találta meg a minósziak titokzatos, mindmáig megfejtetlen hieroglifikus írását is, amit lineáris-A írásnak nevezett el. Evans azonban egy másfajta írásos emléket is meglelt (ezt lineáris-B írásnak nevezte), amit nemcsak Krétán, hanem Görögországban is felfedezett. 1953-ban az angol Michael Ventris ezeket az utóbbi jeleket már meg tudta fejteni, ugyanis õsi görög nyelven íródott. Ez pedig arra utal, hogy a minószi kultúra hanyatlásával mükénéi görögök telepedtek meg Krétán és foglalták el a knósszoszi palotát is. A mükénéiek átvették a minósziak kreativitását, sõt átvették, majd némileg módosították a minósziak írásos nyelvét (lineáris-B írás) is, ami késõbb a görög nyelv alapja lett. A hagyományokat a Krétán megtelepedõ mükénéiek, valamint az emigráns minósziak elvitték a görög területekre. A minósziak kreatív hagyatékán egyre erõsödött a mükénéi hatalom, és rövidesen átvették a térségben az uralmat. A Szantorini-vulkánkitörés eltemetett egy virágzó kultúrát, azonban elindított egy újat, ami késõbb elvezetett a görög társadalom felvirágzásához.
III. „Vulkáni telek”, de hol van a vulkán? A történelmi idõk nagy vulkánkitöréseirõl már több írásos dokumentum maradt fenn, így jobban ismerjük hatásaikat. Az elsõ részletes leírás egy pusztító vulkáni kitörésrõl ifjabb Pliniustól származik, aki két levelében megdöbbentõ hitelességgel számolt be a Vezúv Kr. u. 79-es váratlan kitörésérõl.* A Vezúv ekkor több mint 800 év szunnyadás után ébredt fel. Nem sokkal késõbb, 472-ben egy újabb jelentõs robbanásos kitörés rázta meg a Vezúv környékét. A Római Birodalom ekkor már hanyatlóban volt, a kitörés egy meggyengült társadalmat ért, és felgyorsíthatta az egykor virágzó birodalom bukását.
A „sötét kor” kezdete Epheszoszi János, szerzetes történetíró (505–585 k.) így ír az 535 körüli ese* Vö. Kertész István cikkével e számunkban!
Cuicuilco piramisának pusztulása, Kr. u. 150–200
hegyekbõl származó bazalt, kötõanyagként, és valószínûleg vakolatként is homokos agyagot használtak. Az építményt exikóváros délkeleti peremén, a hatalmas Állami Egye- egyedülállóvá teszi kör alakja, ami egyes feltételezések szetem (Universidad Autónoma de México) és az 1968-as rint kapcsolatba hozható a környéken szép számban található olimpia létesítményeinek közelében található Cuicuilco, a vulkáni kráterek formájával. kerek piramis. A helyszínt nekem Cserna Zoltán, a fenti A piramis építésének idejét Kr. e. 800–600-ra teszik, koregyetem geológiaprofesszora mutatta meg elõször, mivel a ban megelõzi a Mexikóvárostól északra található Teotihuahelynek a régészeti, kultúrtörténeti jelentõségén túl geológiai can ismert piramisait, és így az amerikai kontinens legrégibb érdekessége is van. ilyen jellegû építményének tekinthetõ. Ez a tény biztosítja küCuicuilco, a náhuatl nyelv szerint „a hely, ahol énekelnek lönleges jelentõségét. A cuicuilcói kultúra valószínûleg kapés táncolnak”, ma régészeti központ, egy, a Kr. e. 800 körül csolatban és kölcsönhatásban állt a vele nagyjából egyidejû, a létrejött, majd közel ezer évvel késõbb, a közeli Xitle vulkán Mexikói-öböl menti, Veracruz és Tabasco központú, a hatalkitörése következtében elpusztult kultúra emlékhelye. Cui- mas és titokzatos eredetû kõfejekkel jellemzett olmék civilicuilco az egyik legkorábbi jelentõs kulturális központ abban a zációval. tágas medencében, ahol ma Mexikó húszmillió lakosú fõvároA Cuicuilco-civilizáció drámai hanyatlását természeti jesa terül el. A fõváros a medence központi, az elmúlt tízezer lenség, egy vulkán kitörése okozta. A Mexikói-fennsík déli évben a klímaváltozásoknak megfelelõen méretét többször peremén helyezkedik el az Ajusco (3930 m) hatalmas vulkáni változtató tó- és mocsárrendszer helyén épült. A régészeti tömbje, mely része a Mexikó középsõ részén, nagyjából délleletek bizonyítják, hogy az egykori települések is alkalmaz- kelet–északnyugat irányban végighúzódó vulkáni láncolatnak. kodtak a tórendszer kiterjedésének változásaihoz. Kr. e. A fõváros több pontjáról jól látható hegység tetejét az év je3500–4000 évvel, a csapadékosra fordult idõjárás következté- lentõs részében hó fedi, a lejtõit borító sûrû erdõség hozzájáben a települések a medence peremérul a város levegõjének frissítéséhez. re, a környezõ hegyvonulatok lábához Az Ajusco északi oldalán több, eredeti húzódtak, ahol a termékeny vulkáni szerkezetüket megõrzött kisebb vulkátalajon földmûvelést folytattak, tököt, ni kúp, úgynevezett parazita vulkán csilipaprikát, kukoricát, borsót termelfoglal helyet. Ezek közül az egyik, a tek, halásztak a közeli tavakban, és vaXitle nevû vulkán (3100 m), az archeodásztak az ott élõ kisebb vadakra, malógiai leleteken végzett radiokardarakra. Kr. e. 800 körül már falusi bon-vizsgálatok eredményei alapján, települések jöttek létre, melyek Kr. e. Kr. u. 150–200 között ismét mûködés100 körül a térség legelsõ fontos várobe lépett, és alacsony viszkozitású, hísi, gazdasági, vallási, kulturális köz- A szerzõ felvétele gan folyó bazaltlávát lövellt, ami több pontjává egyesültek, melyben jelentõs méter vastagságban beborította a hegy Cuicuilco piramis volt a társadalmi rétegzõdés a földmûlejtõit, elérte a hegylábi síkságot, elvelõk, iparosok, papok és vezetõk köpusztította a településeket, és körülzött. Ezt bizonyítják a kõ áldozati eszfolyta, dél felõl részben betakarta Cuiközök, a mindennapi használatra cuilco piramisát. készített kerámiák és a temetkezések Az egykor virágzó város elpusztult, lakói észak felé menekülve szétszóródtárgyai. Úgy becsülik, hogy a város latak a központi fennsíkon. Kultúrájuk kossága elérhette a húszezer fõt. Az bizonyos elemei beépültek az akkoriépületek, erõdítések közötti utcákat, ban felemelkedõ Toluca- és Teotihuatereket a közeli hegyekbõl lefutó can-kultúrákba. Cuicuilco, a szent hely folyók vize által táplált csatornák, mekésõbb sem merült feledésbe. Leletek dencék szegélyezték. utalnak arra, hogy zarándokok és vánAz egykori város egy nagy kiterje- A szerzõ felvétele dorok látogatták az elpusztult várost, désû vallási központ köré települt, Rekonstruált áldozati hely a piramis tetején és a tûz istenének, Huehuetéotlnak álahol a becslések szerint akár ezer emdoztak, akinek jelenlétét korábban is ber is elfért. A központ legfontosabb feltételezték a Xitle vulkán idõnkénti objektuma Cuicuilco kerek alaprajzú, mûködése, füsteregetése és morajlása mai állapotában ötlépcsõs piramisa. A alapján. kissé szabálytalan, lapos, csonka kúp A piramis tetején ma is gyakran látformájú piramis jelenleg mindössze 18 hatók meditáló, a környezet kisugárzáméter magas, talapzatának átmérõje sának hitével feltöltõdõ látogatók. A 120 méter, nyugati oldalán széles lépCuicuilco környéki 8–10 m vastag bacsõsor vezetett a tetejéig. Bemélyített zalttakaró azonban még hosszú ideig tetején rekonstruált áldozati helyek õrizni fogja az eltemetett város emtalálhatók. A piramist szabálytalan lékét. kõzetblokkokból, folyóvízi görgete- A szerzõ felvétele BREZSNYÁNSZKY KÁROLY gekbõl építették, anyaguk a környezõ Bazaltoszlop, a lávatakaró részlete
M
17
ményekrõl: „Jel jött a menték láthatók, amelNapból, amilyen fajtát lett a vulkánkitörésre soha ezelõtt senki sem világos tudományos látott és nem is számolt megfigyelések is utalbe ilyenrõl. A Nap elsönak. Erre az idõre egy tétült és tizennyolc hóhatalmas szulfátcsúcs napon át tartott a sötétjelenik meg a grönlandi sége. Mindennap úgy jégfuratmintákon és a négy órát sütött, és még fák évgyûrûi is keskeez a fény is halovány árnyebbek a szokásosnál. nyék volt csupán.” A Mindez hirtelen klimaszintén a 6. században tikus változást jelez. élt Prokopiosz, bizánci Francia kutatók 1994történetíró ezzel megben a Csendes-óceán egyezõ, furcsa körülméegy kicsiny szigetcsonyeket jegyzett le: „És portjában vélték megtaebben az évben került lálni az okot. A Vanuasor a legrémisztõbb elõtu-szigetlánc középsõ jelre. Merthogy a Nap részén, Epi és Tongoa ragyogás nélkül bocsászigetek között látszott Vulkánkitörés Maluku (Molucca/Molukse, Indonézia) szigeténél. totta ki fényét, ahogy a kirajzolódni egy óriási Francois Valentyn színezett metszete, 1725 Hold ebben az egész víz alatti kaldera, ami esztendõben, és szerfecsak egy hatalmas vullett olyannak tûnt, mint a fogyatkozás- Konstantinápoly titokzatos eleste kánkitöréssel keletkezhetett. A Kuban levõ Nap, mivelhogy sugarai nem wae-kaldera 1453-as kitörését azonban voltak sem világosak, sem olyanok, Ugyancsak misztikus események tör- újabban cáfolta egy Új-Zélandon dolamilyennek megszokhattuk.” Ez az téntek az 1450-es években. A kínai gozó magyar vulkanológus, Németh idõszak a történelemben a nagy átren- Ming-dinasztia történelmi feljegyzései- Károly. A kérdés tehát még mindig dezõdések kora. Megkezdõdik a „sötét ben az alábbi mondatok olvashatók: nyitott: hol lehetett a vulkán, ami glokor évszázada”, az ókori világ nagy vá- „Tavasszal folyamatos hóesés pusztítja bális éghajlatváltozást okozott? rosai dõlnek romba, a Perzsa és Római a termést… több tízezren esnek áldoBirodalom elveszti végleg befolyását, zatul a fagyos idõjárásnak… éhínség… IV. Az elmúlt 300 év nagy vulkáni ugyancsak lehanyatlik a Közép-Ameri- a Jangce folyó déli területén 40 napon kában korábban virágzó Teotihuacán keresztül esik a hó… tavak, sõt a Sárkitörései metropolisa. ga-tenger vize is befagyott…” Hasonló Ugyanekkor erõsödik meg Európa eseményekrõl számolnak be más kró- A közelmúlt nagy vulkánkitöréseinek számos állama, a Távol-Keleten Ja- nikák is a Föld különbözõ pontjain. hatásait már jobban ismerjük. Ezek pán, Korea, Dél-Amerikában pedig az Európában erre az idõszakra esik élesebb figyelmeztetést jelentenek arinkák elõfutárai. Ekkor kezdõdik meg Konstantinápolynak, a Bizánci Biroda- ra, hogy átlagosan egy-két évszázadonaz iszlám terjedése és zajlik az avarok lom jelképének eleste. II. Mehmed ként történik a Földön olyan nagy vulnépvándorlása. Ezek az egymástól szultán oszmán serege 1453. április kánkitörés, aminek jelentõs hatása van távol esõ nagy folyamatok elgondol- elejétõl ostromolta a várost. A seregek globálisan, és amelyre a társadalmakkodtató egyezést mutatnak a környe- fáradtak, május végén azonban furcsa nak fel kell készülniük. Lássunk erre zetben zajló változásokkal. A bolygó jelenségek történtek. Május 22-én el- két példát! éghajlata felborult. A vékony faévgyû- sötétült a Hold, május 25-én hatalmas rûk erre az idõszakra szokatlanul hi- vihar zúdult le, május 26-án pedig kü- Sûrû, fojtó köd egész Európán deg idõjárást jeleznek. Ez az anomália lönös köd települt a városra. Ezen a az egyik legnagyobb a történelmi napon, napnyugtakor a Hagia Szophia 1783. június 8-án a történelem másoidõkben. A termés nem ért be, ami szinte lángba borult a vöröslõ égbolt- dik legnagyobb lávaöntõ kitörése kezéhínséget vont maga után, nagy pestis- tól. A védõk lelke nem bírta ezeket az dõdött el Izlandon, és 8 hónapon járvány indult el szerte a Földön. A „égi jeleket”, mivel a bukás elõjelét keresztül tartott. A Laki vulkán kitöréjelek nagy vulkánkitörésre utalnak. A látták bennük, és valóban, május 29-én sérõl részletes írásos dokumentum is tengerfenék domborzatelemzése és a elesett a város. Vajon mindez egy távo- fennmaradt. Jón Steingrímsson tisztemodellszámítások szerint a indonéziai li tûzhányókitörésnek köszönhetõ? A letes napi részletességgel számolt be a Krakatau hatalmas vulkáni mûködése történelmi események, a feljegyzések vulkáni mûködés folyamatáról és anokozhatott globális klímaváltozást, erre utalnak. Ma már egyértelmû meg- nak a helyi lakosságra gyakorolt követami megváltoztatta a társadalmak figyelések vannak arra, hogy egy nagy kezményeirõl. Izland déli részén 25 km életét. vulkánkitörés után színgazdag naple- hosszan nyílt meg a föld, és a hasadék-
18
A szerzõ felvétele
ból ömlött ki a bazaltos láva. A vulkáni mûködés során 130 kis vulkáni kúp épült fel, amelyek közül néhány hatalmas robbanással jött létre. A vulkáni hamufelhõ 10–15 km magasságba is feljutott, azaz elérte a sztratoszférát. A következmények borzalmasak voltak. A vulkáni mûködés következtében Izland lakosságának egyötöde esett áldozatul, közel tízezer ember. A vulkánkitörés során igen nagy mennyiségû fluor került a levegõbe. A hidrogén-fluorid gáz rátapadt a vulkáni hamura, ami beborította a legelõket. A legelõ állatok szervezetébe nagy mennyiségben jutott be a fluor, ami megtámadta a fogakat és a csontokat. Elpusztult az állatállomány több mint fele, az emberek halálát alapvetõen az éhínség okozta. A katasztrofális következmények azonban nem szorítkoztak a kis szigetországra. Európában 1783 nyara szokatlanul meleg volt. Júniusban furcsa, sûrû, fojtó, száraz köd telepedett a kontinensre, Pest-Budát június 23-án érte el. Egy hónapon belül a szmog már nemcsak Európában volt jellemzõ, hanem Alaszkában és Kínában is (2. ábra). A szmog és a forróság együttes hatása drámai volt. Franciaországban és Angliában 5%-kal nõtt meg a halálozási arány, ami több mint 20 ezerrel több halálesetet jelentett. A furcsa idõjárás okára misztikus magyarázatok születtek. A francia természettudós, Mourgue de Montredon volt az elsõ azonban, aki egy Montpellier-ben tartott elõadásában kijelentette, hogy egy izlandi vulkánkitörés okozza a fojtó ködöt. Hasonló magyarázatot adott a „kékes ködre” Benjamin Franklin is, aki ekkor párizsi nagykövet volt. Írásában részletezte az Európát sújtó köd jellemzõit, majd úgy vélte, hogy ennek oka egy izlandi vulkáni kitörés. Ezek az elsõ megállapítások, amikor az idõjárási változások okának egy távoli vulkánkitörést neveztek meg.
Frankenstein és az elsõ bicikli
A történelmi idõk legnagyobb vulkánkitörése 1815. április 5-én következett be.* Az indonéz Sumbawa szigetén emelkedõ Tambora közel 5000 évi szunnyadás után hatalmas robbanásos kitöréssel ébredt fel. A vulkáni hamufelhõ 25 km magasba emelkedett, a robbanás hangját még 2000 km távolságban is hallották. Bataviában (a mai Jakarta), 1300 km távolságban 2. ábra. A Laki hasadék (fent) mentén a vulkántól, a hanghatásra a kis vulkáni kúpok sorakoznak. A kikatonák azt hitték, forradatörés 1783–1784-ben katasztrofális hatású volt Európára is, kb. 1 hónap lom tört ki, Raffles kormányalatt a vulkáni szmog az északi félzó pedig hajóhadat küldött ki teke nagy részét beterítette (balra) a tengerre, hogy ellenséges hajók után kutassanak. Az A környezeti hatáegykori holland gyarmaton egyre insoknak azonban ezzel még nem szakadt vége. kább terjeszkedtek a britek, a helyzet Az elkövetkezõ nyarak és te- tehát feszült volt, érthetõ ezért a reaklek szokatlanul hidegek voltak, az ció. Öt nappal késõbb egy még naátlaghõmérséklet, amelyrõl már pon- gyobb robbanás rázta meg a környéket, tos feljegyzések vannak, szerte az a vulkáni hamu most közel 40 km maészaki féltekén kisebb volt a szokott- gasba jutott fel. A kitörés nyomán az nál. Számos városban hamarabb elfo- egykor 4300 m magas hegy 2850 m-re alacsonyodott, és benne egy 6×7 km gyott a tûzifa a hideg miatt. Az 1783–1784. évi tél szintén sok nagyságú, 1 km mély kaldera jött létre. Három napig sötétség telepedett a áldozatot szedett szerte Európában, környékre, szökõárak pusztítottak a aminek az oka részben az is lehetett, partvidékeken. A lakosság Jáva szigehogy a lakosság egészségi állapota erõtére igyekezett menekülni, ahol azonsen megrendült a nyári hõség és légszennyezés miatt. A tavasz aztán hatal- ban az emberáradatot ellenségesen fomas áradásokkal érkezett. A vulkáni gadták, és összecsapások alakultak ki. szmog és a zord idõjárás miatt Euró- A vulkáni hamu mintegy 500 ezer km² pa-szerte nem ért be a termés. Hol- területet fedett be, a korábban gazdalandiában és Németországban a hatal- gon termõ rizsföldek elpusztultak. Az mas termõföldek úgy néztek ki, mint- éhínség közel 100 ezer áldozatot okoha felégették volna, a fák levelei idõ zott. A távoli következmények pedig elõtt lehullottak, a gabonafélék nem szintén drámaiak voltak. A kitörés azonban más eseményeket termettek semmit. Hasonló növényis hozott. 1816 nyarán, lord Byron és pusztulásról tanúskodnak az írásos költõ barátja, Percy Shelley a Genfi-tó feljegyzések Magyarországon is. A terpartján igyekezett kikapcsolódni. Az idõ méskiesés különösen érintette a kontiazonban a nyár ellenére lehangoló volt – nens nyugati felét, elsõsorban Francianyirkos, ködös, depresszív. Ezért a országot. Éveken keresztül nem értek be a vetemények, a kenyér ára pedig társaság gyakran összegyûlt a kandalló az egekbe szökött. Ez egyre több he- mellett és német szellemtörténeteket lyen okozott éhínséget, különösen a fordítgattak, majd olvastak fel egymásparasztság soraiban nõtt az elége- nak. Byron azt javasolta, hogy mindenki detlenség. Mindehhez hozzájárult a írjon egy saját szellemtörténetet. A gazdag rétegek fényûzõ életmódja is. legmaradandóbb Shelley feleségétõl, A Laki vulkán mûködését követõen hat évvel kitört a francia forradalom (1789).
* A Tambora vulkán kitörésének magyarországi hatásairól vö. Soós István cikkét e számunkban!
19
Frankenstein-kötet borítólapja, 1831
Mary Shelleytõl született: Frankenstein története. Ha nincs a Tambora-kitörés és az azt követõ „vulkáni tél” idõszak, akkor talán szegényebbek lennénk ezen irodalmi alkotás nélkül. Ugyancsak szegényebbek lennénk William Turner gyönyörû naplementefestményei nélkül. (Turner festészetében ebben az idõben alapvetõ váltás történt. Itáliai útja során egyre-másra kezdte festeni a vörösnarancs színben gazdag naplementéket, amelyekre feltehetõen a Tambora-kitörés hatott.) Végül, a modern idõkben szinte már nélkülözhetetlen jármû megszületését is valamilyen módon a Tambora vulkán kitörése okozta. Karl Drais a németországi Badenben 1817. június 12-én mutatta be új velocipédét, a bicikli õsét. Az újítás hátterében az állt, hogy az 1810-es évek nyomorúságosak voltak Európában. A háború után jött a „vulkáni tél”. A takarmányhiány megtizedelte a lovakat is. A nélkülözhetetlen igavonó állatot valahogy pótolni kellett. Drais a „lóerõt” emberi erõvel pótolta. I. Sándor orosz cárnak is nagyon megtetszett az újítás, és bátorította Draist, hogy vezesse be azt a piacra. A Brit-szigeteken hamar népszerûségre talált a „hobbi-ló” találmány és rövidesen további fejlesztésekkel már megjelent a pedálos változata is.
V. Mit hoz a jövõ? Az Eyjafjallajökull vulkán kitörése 2010 áprilisában jótékony figyelmezte-
20
Hamuval fedett város a Fülöp-szigeteken a Mount Pinatubo 1991-es kitörése után
tés volt, hogy a mai modern társadalmaknak is fel kell készülniük a vulkánok okozta kihívásokra. Nincs kétség afelõl, hogy az elkövetkezendõ egy vagy két évszázadban szembe kell majd nézni egy komoly „vulkáni tél” idõszakkal. A kérdés az: mennyire felkészült erre a modern civilizáció? Tud-e majd olyan választ adni, ami új irányba viszi az emberiség fejlõdését? Ma legalább egy tucat olyan potenciálisan idõzített bombának is nevezett tûzhányó van, amelynek környezetében milliók élnek. Mi lesz, ha esetleg Japánban következik be egy ilyen hatalmas kitörés? Tokió bármilyen fokú összeomlása az egész világgazdaságra csapást mérne, aminek következményei felmérhetetlenek… Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Világosan kell látni, hogy az emberiség fejlõdése nem vá-
lasztható el környezetétõl. A Földön 4,5 milliárd éve zajlanak természeti folyamatok, amelyek idõléptéke különbözik az emberi gondolkodás idõléptékétõl. Tudnunk kell, hogy vannak olyan tûzhányók, amelyek akár több száz vagy több ezer év nyugalom után is feléledhetnek, és kitörésük katasztrofális hatású lehet. A vulkanológia innentõl kezdve nem egy improduktív tudomány, hanem egy lehetõség, hogy megszerezzünk egy olyan tudást – részben megismerve a régmúlt történéseit –, amelynek birtokában hatékonyan fel tudunk készülni a jövõ eseményeire. A vulkanológusok, éghajlatkutatók, történészek és mûvészettörténészek munkája itt találkozik, és egy új jövõbeli kutatási irányt nyithat. HARANGI SZABOLCS
BREZSNYÁNSZKY KÁROLY PhD, ny. ig. (MÁFI); FARKAS ILDIKÓ PhD, tud. mts. (MTA TTI); GLATZ FERENC akadémikus, igazgató (MTA TTI); HARANGI SZABOLCS az MTA doktora, tszv. egy. tanár (ELTE); KERTÉSZ ISTVÁN az MTA doktora, egy. tanár (Eszterházy Károly Fõiskola, Eger); MÉSZÁROS ERNÕ akadémikus, egy. tanár (PE); R. VÁRKONYI ÁGNES akadémikus, professor emeritus (ELTE); SOÓS ISTVÁN a tört. tud. kand., tud. fõmts. (MTA TTI); SZÁSZ ZOLTÁN a tört. tud. kand., tud. tanácsadó; (MTA TTI)
Rövidítések: egy.: egyetemi, ELTE: Eötvös Loránd Tudományegyetem, ig.: igazgató, kand.: kandidátus, MÁFI: Magyar Állami Földtani Intézet, MTA TTI: Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, mts.: munkatárs, ny.: nyugalmazott, PE: Pannon Egyetem, tört. tud.: történelemtudomány, tud.: tudományos
