IX. Országos Neveléstudományi Konferencia Veszprém, 2009. november 19-21.
Neveléstudomány – Integritás és integrálhatóság Inter- és multidiszciplináris szemlélet, többnyelvűség, multikulturalitás az oktatás és nevelés elméletében és gyakorlatában
PROGRAM TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓK
Magyar Tudományos Akadémia, Neveléstudományi Bizottság Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar, Angol-Amerikai Intézet 1
Megjelent:
a Pannon Egyetem Angol-Amerikai Intézetének gondozásában
Grafika:
Németh Mariann
Kiadja:
a Pannon Egyetem, Veszprém 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. Telefon/fax: 88/624-000 Honlap: http://www.uni-pannon.hu/
Felelős vezető:
a Pannon Egyetemi Kiadó vezetője
Készült:
a Pannon Egyetemi Kiadó nyomdájában 8200 Veszprém, Wartha Vince u.1. B5 formában 22,9 (A5) ív terjedelemben
Műszaki vezető:
Szabó László
Munkaszám:
123/2009
2
A Konferencia támogatói: Magyar Tudományos Akadémia Neveléstudományi Bizottsága Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Angol-Amerikai Intézet A Konferencia elnöke:
Bárdos Jenő
A Konferencia titkára:
Sebestyén József
A Tudományos Programbizottság tagjai:
Bárdos Jenő (elnök) Báthory Zoltán Hunyady Györgyné Mátrai Zsuzsanna Ollé János Perjés István Poór Zoltán Vidákovich Tibor
A tudományos programszervezés helyszíne: Pannon Egyetem, Angol-Amerikai Intézet 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. Telefon: 06 (88) 624-984 E-mail:
[email protected],
[email protected] A Konferencia technikai szervezése: Pannon Egyetem, Angol-Amerikai Intézet 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. Telefon: 06 (88) 624-984
3
Szerkesztette: Prof. Dr. Bárdos Jenő, DSc a Konferencia elnöke Sebestyén József doktorjelölt a Konferencia titkára
4
ezt. 84%-uk gimnáziumból érkezett, 16%-uk szakközépiskolából, 28%-uk fiú volt, 72%uk lány. A szintfelmérőt írt hallgatók egy csoportja (n = 14) tovább használja a két virtuális tanulási környezetet a megkezdett félév során, így év végére további eredményekkel és hallgatói véleményekkel fogunk rendelkezni. Emellett a csoport mellett még két tanulmányaikat korábban megkezdett csoport hallgatóival (n = 11 és n = 16) tervezzük felvenni ugyanezt a kérdőívet. KINYÓ LÁSZLÓ – BARASSEVICH TAMÁS 7. és 11. évfolyamos tanulók erkölcsi ítéleteinek kismintás vizsgálata Témakörök: Társadalomtudományi oktatás; Személyiségfejlődés és –fejlesztés Kutatásunk az állampolgári műveltség (ismeretek, készségek, attitűdök, értékek, szándékolt viselkedés) vizsgálatára irányuló komplex mérőeszköz kísérleti kipróbálásának részeként valósult meg. Az aktív állampolgári részvétel lényeges eleme a társadalmi és kulturális normákhoz idomuló morális viselkedés, amelynek fejlődését számos szociális és kognitív tényező befolyásolja (Nagy, 2000). A nemzetközi kutatásokban – két emblematikus szerző, Perry (Perry, 1968; Perry, 1970, idézi: Hofer és Pintrich, 1997) és Kohlberg (Kohlberg, 1979; Colby, Kohlberg, Gibbs és Lieberman, 1983; Kohlberg, Levine és Hewer, 1983) nyomán – az erkölcsi fejlődés kognitív fókuszú vizsgálata tekint vissza jelentősebb hagyományokra. A morális viselkedés építőeleme az erkölcsi gondolkodás (moral/ethical reasoning), amely szükséges, de nem elégséges feltétele az erkölcsös viselkedésnek (Fasko, 1994; Mintchick és Farmer, 2009). Vizsgálatunkban az alábbi kérdésekre kerestünk választ: (1) a tanulók erkölcsi ítéletei mennyire bizonyulnak következetesnek különböző élethelyzetekben, (2) morális döntéseik milyen összefüggéseket mutatnak az állampolgári ismeretekkel és készségekkel, illetve (3) indoklásuk tartalmával. A tanulóknak három különböző morális döntést igénylő élethelyzetben kellett választaniuk három lehetséges cselekedet közül, majd a választás indoklását kértük. Az adatfelvételt 2009. tavaszán végeztük 7. (N1=67) és 11. (N2=53) évfolyamos tanulók körében. A nyílt kérdésekre adott tanulói válaszok kategorizációját két kódoló végezte a morális fejlődés kohlbergi (1973) szakaszai alapján. Eredményeink nagyrészt megerősítik a nemzetközi vizsgálatok korábbi eredményeit. A rangkorreláció-számítás életkorok szerint egyetlen item esetében sem mutat szignifikáns különbséget, a különböző élethelyzetek döntései között azonban esetenként kimutathatóak szignifikáns összefüggések (r=0.38, p<0.01). Az eredmények eszerint azt igazolják, hogy - a reflektív gondolkodáshoz hasonlóan - a tanulók erkölcsi ítéletalkotása sem következetes. A kereszttábla-elemzések nem jeleznek nemek közötti különbséget. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy nem mutatható ki szignifikáns korreláció az állampolgári ismereteket és készségeket mérő részteszt eredménye és az erkölcsi ítéletek között sem. Ugyanakkor viszont minden esetben erős szignifikáns összefüggés (0.409 – 0.505, p<0.01) körvonalazódik a cselekvések választásai és a nyílt itemek kohlbergi kategorizációja között. Ez utóbbi egyrészt eszközünk megbízhatóságára, másrészt arra 165
enged következtetni, hogy a tanulói indoklások következetesek voltak értékválasztásaikkal. Eredményeink összességében azt jelzik, hogy a morális fejlesztéshez nem elegendő – sőt, nem is feltétlenül szükséges – az állampolgári ismeretek oktatása, ugyanakkor a transzfer elősegítése érdekében a kapcsolódó kognitív folyamatokat és affektív diszpozíciókat területeken átívelően szükséges fejleszteni. KINYÓ LÁSZLÓ A társadalomismereti nevelés és oktatás, az állampolgári tudás és a politikai műveltség összefüggései Témakörök: Társadalomtudományi oktatás; Tanulás, tudás A demokratikus társadalmak fennmaradásának egyik kulcseleme az állampolgárok aktív szerepvállalása a személyes és közügyek intézésében. A társadalmi egyensúly megteremtésének egyik leghatékonyabb eszköze lehetne az állampolgári műveltség kialakulása és iskola fejlesztése, hiszen a terület számos lehetőséget kínálhat a társadalmunkban meglévő szociális és kulturális egyenlőtlenségek enyhítésére. Az eredményes és hatékony társadalomismereti nevelés megvalósulásának azonban számos előfeltétele van. E célkitűzések akkor valósulhatnak meg, ha hazánkban sor kerül a rendelkezésre álló kutatási eredmények szintézisére, megkezdődik az állampolgári műveltség pszichikus komponenseinek feltárása és a műveltségterület iskolai és iskolán kívüli befolyásoló tényezőinek számbavétele. Kutatásunk során arra a kérdésre kerestünk választ, hogy (1) a társadalomismereti nevelés-oktatás mely pszichikus területeken idézhet elő tartós változást, és (2) milyen hatást gyakorolhat a valós életben is megnyilvánuló állampolgári műveltségre. Szakirodalom-elemzésen alapuló eredményeink szerint az intézményes nevelés-oktatás és az állampolgári lét közötti kapcsolatok feltárása a demokráciára nevelés és az állampolgári műveltség egyik legintenzívebben kutatott területe. Számos kutatási eredmény áll rendelkezésre az iskolai nevelés-oktatás állampolgári tudásra vagy állampolgári viselkedésre gyakorolt hatásáról, a vizsgálatok megállapításai azonban gyakran ellentmondanak egymásnak. Nincs konszenzus abban, hogy az intézményes oktatás mekkora hatást gyakorol az állampolgári tudásszintméréseken vizsgált tanulói teljesítményekre, s hogy hogyan lehet az iskolázás hatását empirikus módszerekkel kimutatni. Egyes kutatók (pl.: Corbett, 1991; Erikson és Tedin, 1995) amellett érvelnek, hogy a társadalomismeret tanítása egyáltalán nem, vagy csak rendkívül csekély hatást gyakorol a tanulókra. Niemi és Junn (1998) szerint ugyanakkor az oktatás – amennyiben kiterjedt információt nyújt – a tanulók állampolgári tudásának megbízható előrejelzője lehet. Hasonló megállapítások fogalmazódtak meg az IEA 1999-es állampolgári tudás és részvétel vizsgálat összefüggés-feltáró és -elemző másodelemzéseiben is. Az iskolai oktatás hatását leginkább a politikai műveltség esetében ítéli jelentősnek a szakirodalom. Minél hosszabb ideig részesülnek a tanulók intézményes oktatásban, annál valószínűbb, hogy széleskörű politikai tájékozottságra tesznek szert (Nie, Junn és Stehlik-Barry, 1996). Az elmúlt 40 év nemzetközi kutatásai rámutattak a formális okta166
