IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencia

KHEOPS

Automobil-Kutató Intézet

IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencia® „SZERVEZETEK ÉS VÁLLALATOK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI” - fiatal kutatók tudományos fóruma -

ELŐADÁSKÖTET Mór, 2014. augusztus 26. Hétkúti Wellness Hotel**** Hétkúti Lovaspark MÓR

A IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencián elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________

Ezen előadáskötet cikkeihez kapcsolódó konferencia-előadások a „Szervezetek és vállalatok aktuális kérdései” címmel megrendezett IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencián hangzottak el 2014. augusztus 26-án.

Az előadáskötetet szerkesztette és lektorálta: Prof. Dr. Svéhlik Csaba

ISBN 978-963-89779-2-2 Felelős kiadó: KHEOPS Automobil-Kutató Intézet® Prof. Dr. Svéhlik Csaba

Copyright© A kiadó és a tanulmánykötet szerzői

Minden jog fenntartva! A mű egészének, vagy bármely részének mechanikus, illetve elektronikus másolása, sokszorosítása, valamint információszolgáltató rendszerben történő tárolása és továbbítása csak a kiadó engedélyével megengedett.

Első kiadás, megjelent 2014. augusztusában 292 oldal terjedelemben

-2-


TARTALOMJEGYZÉK PHDR. ANTALÍK IMRE (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): DÉL-SZLOVÁKIA JÁRÁSAINAK DEMOGRÁFIAI HELYZETE ÉS TRENDJEI ......................................................................... 5 KOVÁCS VILMOS (DEBRECENI EGYETEM): BESZÁLLÍTÓI KÖVETELMÉNYEK A SZERBIAI ÉLELMISZERLÁNCBAN.................................................................................................................................... 17 DR. POÓR JUDIT (PANNON EGYETEM, KESZTHELY) – DR. FEHÉR HELGA (PANNON EGYETEM, VESZPRÉM): KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A NÖVEKVŐ KÍNAI ÉLELMISZERKERESLETRŐL ..... 24 PHDR. SZABÓ INGRID (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): A NOKIA HATÁRON ÁTNYÚLÓ HATÁSAI........................................................................................................................................... 30 BERECK ÁDÁM (MISKOLCI EGYETEM): FELDOLGOZÓIPARI BERUHÁZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON ........................................................................................................................................ 45 TARRÓ ADRIENN (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, SOPRON): A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE BEFEKTETÉSEK ALAKULÁSA AZ ÁZSIAI FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN ............... 53 KASZÁS NIKOLETTA – DR. PÉTER ERZSÉBET (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): A HATÁRON ÁTNYÚLÓ PROJEKTEK SIKERÉNEK SZERVEZETI ÉS HUMÁN TÉNYEZŐI ............ 58 DEMÉNY ANITA (MISKOLCI EGYETEM): JELENTENI VAGY NEM JELENTENI? KVANTITATÍV ELEMZÉS A VISEGRÁDI ORSZÁGOK FENNTARTHATÓSÁGI JELENTÉSEIRE VONATKOZÓAN – MAGYARORSZÁG ELŐNYBEN? ................................................................................. 72 MÁTÉ TÜNDE (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM, GYŐR): ÖNKÉNTESSÉG A NEMZETKÖZI SPORTRENDEZVÉNYEKEN, ÉS MUNKÁJUK GAZDASÁGI HATÁSAI .................................................. 80 DR. PÉTER ERZSÉBET – KASZÁS NIKOLETTA (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): AZ EMBER, MINT ÉRTÉK A SZERVEZETI KULTÚRÁBAN ..................................................................... 89 DR. BERÉNYI LÁSZLÓ – LIGETVÁRI ÉVA (MISKOLCI EGYETEM, MISKOLC): PROJEKT MINŐSÉG - MENEDZSMENT ........................................................................................................................... 99 LIGETVÁRI ÉVA – DR. BERÉNYI LÁSZLÓ (MISKOLCI EGYETEM, MISKOLC): PROJEKTEK DOKUMENTÁLÁSA .......................................................................................................................................... 108 BERKESNÉ RODEK NÓRA (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): VEZETŐI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS ÉS A CSR LEHETŐSÉGEI ............................................................................... 119 MARCINIAK RÓBERT (MISKOLCI EGYETEM): EGY SZOLGÁLTATÓ KÖZPONT MEGSZERVEZÉSÉNEK ALTERNATÍVÁI ................................................................................................... 129 DR. TOKÁR-SZADAI ÁGNES (MISKOLCI EGYETEM): AZ IGÉNYBEVETT TANÁCSADÁSI SZOLGÁLTATÁSSAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK VÁLTOZÁSA 2001 ÉS 2012 KÖZÖTT 139 TAKÁCS ANDREA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM, GYŐR): VÁLTOZÁSMENEDZSMENT, „…AVAGY DUÁLIS KÉPZÉS AZ OKTATÁSBAN…” ................................................................................. 147 KUCSMA DANIELLA (MISKOLCI EGYETEM): DIPLOMÁSAN A MUNKAERŐPIACON ....................... 158 KUCSMA DANIELLA (UNIVERSITY OF MISKOLC): THE IMPACTS OF DEGREE ON THE LABOUR MARKET.............................................................................................................................................................. 166 PÉTERVÁRI ZSÓFIA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, SOPRON): AZ EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ HATÁSA A GAZDASÁGI JELENSÉGEKRE KELET-KÖZÉP EURÓPÁBAN ...................................................................................................................................................... 173 SZŰCSNÉ MARKOVICS KLÁRA (MISKOLCI EGYETEM): A BERUHÁZÁSI PROJEKTEK RANGSOROLÁSÁRA ALKALMAZOTT MÓDSZEREK A HAZAI FELDOLGOZÓIPARBAN ........... 184 DR. SZEMERE BRIGITTA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): ADATKEZELÉS ÉS ADATVÉDELEM A MUNKAHELYEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MUNKAHELYI KAMERÁS MEGFIGYELŐ RENDSZERRE .................................................................................................................................................... 190

-3-

A IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencián elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ KÁDÁR HORVÁTH, ÁGNES (UNIVERSITY OF MISKOLC): THE INCREASING IMPORTANCE OF ENERGY MANAGEMENT IN CORPORATE RESOURCE MANAGEMENT – PARTICURARLY WITH REGARD TO ENERGY-INTENSIVE INDUSTRIES ......................................................................... 204 ZUTI BENCE (SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM): MODERN-DAY UNIVERSITIES AND REGIONAL DEVELOPMENT ................................................................................................................................................ 221 SZEMÁN ÁDÁM (UNIVERSITY OF MISKOLC): GAS SUPPLY OF THE EAST-CENTRAL EUROPE FROM THE POINT OF VIEW OF THE QUALITY MANAGEMENT ....................................................... 229 BÁNHEGYESI LAJOS (MISKOLCI EGYETEM): EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZEREK KÜLFÖLDI ÉS HAZAI MINŐSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE ........................................................................................................... 236 CSISZÁR CSILLA MARGIT (MISKOLCI EGYETEM): A FOGYASZTÓVÉDELEM RENDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSE NEMZETKÖZI KITEKINTÉSSEL .............................................................................. 244 KOVÁCS SÁRKÁNY HAJNALKA (DEBRECENI EGYETEM): RENDSZERTANÚSÍTÁS A TANÚSÍTÁST VÉGZŐ SZERVEZET SZEMSZÖGÉBŐL ............................................................................ 258 KOVÁCS ELŐD PÉTER (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM, GYŐR): NYUGAT-DUNÁNTÚLI MIKROVÁLLALKOZÁSOK A „KOMBINÁLT MIKROHITEL” PÁLYÁZATI KONSTRUKCIÓ VONZÁSÁBAN .................................................................................................................................................... 267 SZOLNOKI BERNADETT (MISKOLCI EGYETEM): A SZERVEZETI SIKER ÚJ ELEME, AZ EGÉSZSÉGMENEDZSMENT ........................................................................................................................... 274 SVÉHLIK CSABA (KHEOPS AUTOMOBIL-KUTATÓ INTÉZET, BÉCS): A NEMZETKÖZI AUTÓIPAR JÖVŐKÉPÉNEK NÉHÁNY FONTOSABB ELEME ...................................................................................... 281

-4-


PhDr. ANTALÍK IMRE (Selye János Egyetem, Révkomárom): Dél-Szlovákia járásainak demográfiai helyzete és trendjei

1. Bevezetés A tanulmány célja a „Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzete és kitörési lehetőségei gazdasági szempontból” megnevezésű kutatási projekt részeredményeinek bemutatása. A kutatási projekt a Szlovák Köztársaság kisebbségi kultúrára szánt támogatásaiból került finanszírozásra. Az elemzés céljának elérése érdekében – Dél-Szlovákia járásainak minél teljesebb feltérképezése érdekében – két különböző módszer került alkalmazásra. Az első célkitűzésünk a statisztikai adatokból kinyerhető trendek és folyamatok feltérképezése, tehát minél teljesebb képet kapni Dél-Szlovákia járásainak gazdasági, társadalmi, infrastrukturális, munkaerőpiaci valamint ingatlanpiaci helyzetéről. A statisztikai mutatószámok körébe elsősorban a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának SLOVSTAT valamint Regionális adatbázisában szereplő adatok, Munka-, Szociális- és Családügyi Központ (ÚPSVAR), a Szlovák Közútkezelő (SSC), a Szlovák Nemzeti Bank, valamint egyéb szekunder forrásokból származó adatok kerültek be az alábbi mutatószámcsoportokból: - demográfiai mutatószámok - munkaerőpiaci mutatószámok - vállalati statisztikák - infrastrukturális helyzet mutatószáma - egyéb mutatószámok Következtetéseink az elmúlt bő évtized adatainak feldolgozásának alapján születtek, járási szinten történt vizsgálódásunk. A mutatószámok feldolgozásánál célkitűzésünk volt minél hosszabb időtávot áttekinteni az adott mutatószám esetében, továbbá a mutatószámok értelmezését és grafikus szemléltetését is az adott adatsorhoz illeszteni, megkönnyítve ezzel az értelmezhetőséget. A grafikus szemléltetés táblázatok, diagramok, továbbá térképek segítségével történik a munkánk során. Leggyakrabban a szlovákiai átlagértékhez mérten, színárnyalatok használatával történik a grafikus ábrázolás. Az adatok, melyek feldolgozásra keröltek egy adattárban találhatóak (www.delszlovakia.sk), ahol járásonkénti bontásban is hozzáférhetünk az adatokhoz, továbbá a vizsgált térségről is kaphatunk áttekintést, kiegészítve a szlovákiai adattal együtt, amely szerepe az elemzésnél elsősorban a vetítési alap funkciójának betöltése. Az adattárban található táblázatok ugyanakkor további oszlopokkal egészülnek ki, melyek célja leggyakrabban egy viszonyszám segítségével a változás mértékének kifejezése, vagy valamilyen módon a szlovákiai átlagértékhez mért eltérés kifejezése. Valamennyi mutatószámnál ugyanakkor cél, hogy a táblázatokból kiszűrhető leglényegesebb trendek, folyamatok, kiugró értékek beazonosításra kerüljenek. Az adatok szöveges formában is értelmezésre kerülnek, kiegészítve az adott mutatószám sajátosságaival, esetlegesen az adott értékek magyarázatával. SVÉHLIK (5) azt javasolja, hogy „napjaink bonyolult világában már minden szakterületet csak interdiszciplináris megközelítéssel szabad elemezni, folyamatosan a kölcsönhatásokra fektetve a hangsúlyt, figyelve arra, hogy ne térítsen el minket a kutatásunk vezérfonalától. Csak így érhetünk el igazán fajsúlyos kutatási eredményeket.” Ennek megfelelően az elemzés további célkitűzése volt azoknak a tényezőknek a feltárása is, amelyek kevésbé ragadhatóak meg a statisztikai adatok révén, hanem sokkal inkább kvalitatív jellegűek. Ebből a célból kifolyólag a gazdasági-társadalmi életben tevékenykedő szakembereket kérdeztünk meg arról -5-


interjúkérdések formájában, miképp is látják Dél-Szlovákia gazdasági helyzetét és a jelenlegi helyzet hiányosságait, továbbá a lehetséges kitörési pontokat. A cél tehát az interjúkra kapott válaszok valamint a statisztikai adatokból szembetűnő folyamatok szintetizálása révén egy komplex helyzetkép kialakítása. Az elemzés a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági Bizottságában zajló munkánk első lépcsőfoka, keressük a kiugró értékeket, valamint azokat a folyamatokat, amelyek a vizsgált járások szempontjából pozitívként vagy negatívként mutatkoznak. Az egyes részterületek ugyanakkor mélyebben is elemezhetőek, jelen munkánkban azonban a fő mutatószámok áttekintésére törekszünk, melyek Dél-Szlovákia gazdasági-társadalmi helyzete szempontjából egy gyors helyzetkép felvázolására alkalmasak. További munkáinkban ezeknek a mutatóknak/folyamatoknak a mélyebb vizsgálatára törekszünk majd, egy-egy részterületet mélyebben is szemügyre véve és regionális szempontból, sajátosságokat feltárva is jobban megértve. E tanulmányban a népességszám változása, a korszerkezet és a térszerkezet egyes kérdései kerülnek terítékre. A vizsgált térség Szlovákia mind a négy makrorégiójának (NUTS 2-es szint) területén végighúzódik. A nyolc NUTS 3-as szintű kerület közül öt (Pozsonyi Önkormányzati Kerület, Nagyszombati Önkormányzati Kerület, Nyitrai Önkormányzati Kerület, Besztercebányai Önkormányzati Kerület és Kassai Önkormányzati Kerület), míg a LAU1-es szinten (korábban NUTS 4-es szint) értelmezett 79 járás közül 16 járásra szűkítjük ki a vizsgálatunkat. A vizsgált 16 járás a jellemzően magyar lakosság által is lakott 16 járást jelenti. A vizsgált térség nem terjed ki közvetlenül a fővárosra (közigazgatásilag öt járásra oszlik) és Kassa városára (közigazgatásilag négy járásra oszlik), annak ellenére, hogy magyarok is élnek mind a fővárosban, mind Kassa városában és szintén a vizsgált térségben helyezkednek el. Az elemzés szempontjából viszont a vizsgált terület többi járásával jellegükből fakadóan nem összevethetőek. 1. táblázat: A vizsgált térség Pozsonyi Önkormányzati Kerület 1. Szenci járás

Nagyszombati Önkormányzati Kerület

Nyitrai Önkormányzati Kerület

Besztercebányai Önkormányzati Kerület

Kassai Önkormányzati Kerület

2.Dunaszerdahelyi járás

4.Komáromi járás

9.Nagykürtösi járás

13.Rozsnyói járás

3. Galántai járás

5.Érsekújvári járás

10. Losonci járás

14. Kassa-vidéki járás

6. Vágsellyei járás

11.Rimaszombati járás

15. Tőketerebesi járás

7. Nyitrai járás

12.Nagyrőcei járás

16. Nagymihályi járás

8. Lévai járás Forrás: saját szerkesztés

2. A lakosság számának alakulása Az első mutatószámcsoport, melyet a vizsgálat tárgyát képezte, a lakosság számának változását hivatott leírni. 2013-ban a vizsgált 16 járásban Szlovákia lakosságának 27,77 % - a élt. A lakosság száma 2001 és 2013 közt a vizsgált térségben összességében nézve a lakosság száma növekedett, megfigyelhető azonban, hogy ez a növekedés elsősorban három járás -6-


(Szenci járás, Dunaszerdahelyi járás, Kassa-vidék járás) lakosságszámában bekövetkezett bővülésének köszönhető. A főváros dinamikus növekedése a szomszédos járások számára pozitív hatásokat hordoz magában, amely a lakosság számának változásában is megmutatkozik (itt a főváros vonzóhatása okozta, az agglomerálódó területekre történő betelepülésről, de a fővárosból való kitelepülésről is beszélhetünk). Ezzel szemben a Nyitrai Önkormányzati Kerület vizsgált járásaiban a népességszám folyamatos, trendszerű csökkenése mutatható ki, legnagyobb mértékben ezekben a járásokban (Léva, Érsekújvár, Komárom) csökken a lakosság száma. Az adatokat torzítja, hogy a 2011-es év népszámlálási adatokkal a népmozgalmi statisztikák módosításra kerültek, ez főleg azokban a járásokban okoz értelmezhetőségi problémát, ahol valamilyen okból kifolyólag nem regisztrálta hivatalosan a lakhelyében bekövetkezett változásokat a lakosság. Közép- és Kelet-Szlovákia egyes vizsgált járásairól (Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Tőketerebes, Nagymihály) elmondható, hogy nőtt a lakosság száma a vizsgált időszakban.

csökkenés

növekedés

1. ábra. A lakosság számának változása 2001-2012 közt Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatainak alapján

A lakosság számának változása járásonként eltérő okokra vezethető vissza. Gondoljunk csak bele, miért is változik a lakosság száma egy adott térségben? Két fő oka van a lakosságszám változásának. Az egyik a természetes szaporulat, a másik pedig a vándorlási szaldó. A természetes szaporulat az élveszületések és a halálozások számának különbsége egy adott időszakban, míg a vándorlási szaldó a térségbe betelepülők és a kitelepülők száma közti különbséget jelenti. A lakosság számának teljes változása tehát a természetes szaporulat és a vándorlási szaldó összegeként kapható meg. Ha megnézzük a vizsgált térséget, akkor megfigyelhetjük, hogy 2001-ben a lakosság száma még csökkent, azóta viszont folyamatosan növekszik, s a növekedés lendülete csak 2008 után tört meg, azóta évről – évre kevésbé nő a lakosság száma. A 2. ábrán látható, hogy a lakosság növekedése a pozitív vándorlási szaldónak köszönhető, míg a természetes szaporulat a vizsgált térség egészét tekintve többségében a negatív tartományban mozgott (tehát több volt a halálozás, mint az születések száma).

-7-


2. ábra. A lakosság számának változása 2001-2012 közt Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatainak alapján

Amennyiben járási szinten vizsgáljuk a lakosságszám változását, jelentős különbségeknek lehetünk tanúi. A Szenci járásban a lakosságszám éves szinten 2-3000 fős bővülésének lehetünk tanúi, ami főképp a pozitív vándorlási szaldónak köszönhető, de a természetes szaporulat mértéke is pozitív tartományban található. A Dunaszerdahelyi járás lakosságának száma növekszik, de csupán a pozitív vándorlási szaldónak köszönhetően, a természetes szaporulat a járásban negatív tartományokban tartózkodik. A Komáromi, Érsekújvári, Lévai, Galántai és Vágsellyei és Nyitrai járások kivétel nélkül negatív természetes szaporulatot mutatnak, s a Nyitrai járást kivéve - ahol a pozitív vándorlási szaldónak köszönhetően nő a lakosság száma - , valamennyi említett járásban csökken a lakosok száma. Közép – Szlovákia déli járásaiban (Nagykürtösi, Losonci, Nagyrőcei, Rimaszombati járás) a lakosság száma a statisztikai kimutatások alapján nehezen követhető pontosan, pl. a 2011-es évi népszámlálás után kb. 2000 fővel korrigálták a Losonci és Rimaszombati járások lakosainak számát, ennek köszönhetően a lakosság száma e járásokban nőtt az utóbbi évtizedben.

50 fő/km2

SK: 110 fő/km2

3. ábra. A népsűrűség alakulása a vizsgált térség járásaiban. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatainak alapján -8-

200 fő/km2


További népmozgalmi adatok alapján a Rimaszombati járásban a természetes szaporulat pozitív, de ezenkívül a közép – szlovákiai járásokban negatív értékeket láthatunk a vándorlási szaldó és a természetes szaporulat esetében is. A Kassai Önkormányzati Kerület járásai közül a Rozsnyói járás a közép – szlovákiai járásokhoz hasonló képet mutat (csökkenő lakosságszám, negatív vándorlási szaldó és természetes szaporulat). A Tőketeresbesi és Nagymihályi járásokat az utóbbi évtizedben pozitív természetes szaporulat, de negatív vándorlási szaldó jellemez. A Kassa – vidéki járás pozitív vándorlási szaldóval és pozitív természetes szaporulattal jellemezhető, elsősorban a nagyváros, Kassa, a járás szívében elterülő kerületi város jelenlétének köszönhetően. A vizsgált térség járásainak népsűrűségét a 3. ábrán láthatjuk. A vizsgált térség népsűrűsége (94 fő/km2) elmarad a szlovákiai értéktől (110 fő/km2). A térség járásai közt nagy eltérések láthatóak, s három fő csoportba sorolhatjuk őket: 1. Sűrűn lakott járások (141 – 200 fő/km2): Szenci járás, Nyitrai járás, Galántai járás, Vágsellyei járás 2. Átlagos népsűrűségű járások (91 – 140 fő/km2): Dunaszerdahelyi járás, Komáromi járás, Érsekújvári járás, Losonci járás, Tőketerebesi járás, Nagymihályi járás 3. Alacsony népsűrűségű járások (50 – 90 fő/km2): Lévai járás, Nagykürtösi járás, Nagyrőcei járás, Rimaszombati járás, Rozsnyói járás, Kassa – vidéki járás Az egyes járások pontos lakosságszámának alakulása nehezen követhető, tehát a ténylegesen, életvitelszerűen az adott járásban élők száma eltérhet az ott bejelentett lakosok számától, s ez Szlovákia 79 járásából 70-ben oly módon jelentkezik, hogy ténylegesen kevesebben llakják életvitelszerűen, mint amennyien az adott járásban állandó lakhellyel rendelkeznek [Piško, 2014]. A prognózisok alapján csökkeni fog a Szenci, Dunaszerdahelyi, Galántai, Nyitrai, Nagymihályi és Kassa – vidéki járásokon kívül valamennyi járás lakosainak száma a vizsgált térségben, s a csökkenés a Lévai, Nagykürtösi és Vágsellyei járásokat sújtja majd leginkább. Az élveszületések száma, s így a természetes szaporulat a legtöbb járásban vélhetően csökkeni fog, mivel alacsonyabb lélekszámú korosztályok következnek a gyermekvállalás szokásos időszakában [Piško, 2013]. 3. A lakosság korszerkezetének alakulása A lakosság korszerkezetének alakulását a vizsgált térségben elemzésünk során demográfiai mutatószámok segítségével, valamint a lakosság korcsoportok szerinti megoszlásával vizsgáltuk (korfa szerkesztésével). Amennyiben a 4. ábrára (korfa) tekintünk, Dél – Szlovákia vizsgált járásainak nemek szerinti és 5 éves korcsoportonkénti bontását figyelhetjük meg a 2001-es és 2012-es években. A korfa alakja ún. méhkas forma, amely a lakosság elöregedését és fogyását vetíti előre. A 4. ábrán a 2001 – es és 2012 – es évek korfáját egymásra helyeztük. Látható, hogy a 30 éven aluli lakosság aránya csökkent a lakosságon belül, s az idősebb korcsoportokba tartozók aránya pedig megnövekedett a lakosságon belül, s ugyanezt láthatjuk a 2. ábrán is, amely a produktív kor előtti (0 – 14 éves kor), produktív korban lévő (15 – 64 éves kor közti) és produktív kor utáni lakosság (65 év felett) szerinti bontásban. A fiatalok aránya alacsony (2001-ben még 18,6 % volt, 2012-ben már csak 15,5 % volt), az idősek aránya pedig növekszik (bő egy évtized alatt 11,8 %-ról 12,9 %-ra nőtt).

-9-


4. ábra. Dél – Szlovákia lakosságának korfája a 2001-es és 2012-es évben. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH Regionális Adatbázisának adatai alapján

Amennyiben járásonkénti bontásban vizsgálódunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a Szenci járásban a lakosság száma minden korcsoportban nőtt (10-24 éves korcsoportokat kivéve), ami a nagyarányú betelepülésnek köszönhető elsősorban, s ezt láthatjuk a Kassa – vidéki járás korfáján is. A Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Érsekújvári, Lévai, Nyitrai, Nagykürtösi, Nagyrőcei, Losonci, Rimaszombati, Rozsnyói, Tőketerebesi és Nagymihályi járások a 5. ábrán is látható vizsgált térség egészére is jellemző formát veszik fel, hasonló jövőképet vetítve előre.

5. ábra. A vizsgált térség lakosainak száma korcsoportonként 2001-ben és 2012-ben. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH Regionális Adatbázisának adatai alapján A születéskor várható élettartam mutató esetében megállapítható, hogy Dél-Szlovákia járásaiban az átlagos születéskor várható élettartam a férfiak esetében 2001-ben 67,85 év volt, míg 2012-ben 70,42 év. A nők esetében 2001-ben 76,53 év, míg 2012-ben 78,19 év volt a születéskor várható élettartam. A szlovákiai értéktől a dél-szlovákiai értékek elmaradnak. 2012-ben egy dél-szlovákiai férfi születéskor várható élettartama (70,42 év) 2,05 évvel volt alacsonyabb, míg egy a vizsgált térségben élő nő várható élettartama (78,19 év) 1,36 évvel volt alacsonyabb a szlovákiai mutatószámértéknél! Amennyiben az egyes járásokat is megvizsgáljuk, megállapítható, hogy a Szenci és Nyitrai járásokat kivéve egyetlen délszlovákiai járás sem mutat magasabb értéket, mint a szlovákiai születéskor várható élettartam.

- 10 -


A legalacsonyabb értékekkel Kelet-Szlovákia járásaiban találkozhatunk. A 6. ábrán pirossal az alacsony születéskor várható élettartammal rendelkező, térségi átlagtól is elmaradó járások kerültek szemléltetésre, nemek szerinti bontásban.

6. ábra. Születéskor várható élettartam 2012-ben a vizsgált térség járásaiban, nemek szerinti bontásban. Forrás: saját szerkesztés

A lakosság átlagéletkorát tekintve látható, hogy Dél-Szlovákia járásaiban az átlagéletkor 2001-ben még meghaladta a szlovákiai átlagot, 2011-ben azonban már alatta maradt (ez megfigyelhető a 4. ábrán grafikus formában is). A leginkább, átlagot meghaladó értékeket Nyugat- valamint Közép-Szlovákia vizsgált járásaiban láthatjuk. Egy évtized alatt a lakosság átlagéletkora egyes járásokban 3 évvel is nőtt. Ez a mutató szintén azt az elöregedést mutatja, amit a korfa is szemléltet (7. ábra).

7. ábra. Átlagéletkor (években) a vizsgált térség járásaiban és a szlovákiai értékkel összevetve. Forrás: saját szerkesztés Az öregedési index megmutatja, hogy hány produktív kor utáni lakos jut 100 produktív kor előtti lakosra. Az öregedési indexben a 60 évnél idősebb férfiak és az 55 évnél idősebb nők számítanak produktív kor utáni lakosnak. Szlovákiában 2011-ben 166,9 produktív kor utáni lakos jutott 100 produktív kor előtti lakosra. 2001-ben ez az érték még csak 96,7 volt! Az elöregedés folyamata e mutató segítségével is szemléltethető. Még rosszabb képet mutat a szlovákiai helyzetnél egyes dél-szlovákiai járások öregedési indexének alakulása. Leginkább az ország nyugati felében élő járások lakosságánál mutatható ki az öregedési index értékében bekövetkező nagymértékű romlás. Ilyen járások például az Érsekújvári valamint a Komáromi járások.

- 11 -


< 100 100 – 125,99 126 – 149,99

SK érték: 166,9

150 – 174,99 175 <

8. ábra. Az öregedési index értékének alakulása 2011-ben a vizsgált térségben Forrás: saját szerkesztés

A jövőre vonatkozó prognózisok alapján tovább folytatódik az elöregedés, az átlagéletkor, valamint az öregedési index értékének romlása. Kedvezőbb helyzetben csak a nagyobb természetes szaporulattal rendelkező járások, valamint a pozitív vándorlási szaldóval rendelkező járások számíthatnak (pl. Szenci járás). Negatív jövőkép tárul elénk Nyugat- és Közép – Szlovákia vizsgált járásait szemlélve, ahol a csökkenő népességszám párosul a gyors elöregedéssel [SME, 2012]. 4. Térszerkezet Egy adott térség gazdasági alrendszerének működését több tényező mellett (ilyenek lehetnek például a térség természeti adottságai, közigazgatási rendszer vagy történelmi események) a településszerkezet is befolyásolja, s e tényezők is kölcsönhatásban állnak egymással. E fejezet célja a népesség koncentrációjának leírása a vizsgált térségen belül. A témakör szélességéből kifolyólag több fejezetben is találkozhatunk majd még az ehhez a témakörhöz (is) sorolható témakörhöz, ilyen esetben visszautalunk majd-e fejezetre.

9. ábra. A vizsgált térség járásainak kiterjedése és a települések száma. Forrás: saját szerkesztés

- 12 -


Az első mutatószám, melyet megvizsgáltunk a települések számának alakulása járásonkénti és településméret szerinti bontásban. A térségben összesen 1012 település található (Pozsonyt és Kassát ne feledjük, nem vontuk be a vizsgálatba), ami Szlovákia összes településének 35%-át jelenti. A vizsgált térség településeinek kétharmada 1000-nél kevesebb lakossal, 29%-a 1000 és 10000 közti lakossal, míg 4%-ában 10000 lakosnál többen élnek. Szlovákiában egy járásra átlagosan körülbelül 42 település jut, a vizsgált járások közül csak 5ben találkozhatunk alacsonyabb, vagy átlaghoz közeli értékkel. A településszerkezet egy fontos mutatója a településsűrűség. Szlovákiában a 100 km2re eső településszám 5,89, míg a vizsgált térségben ez az érték magasabb: 6,33 település 100km2-ként. A Nagykürtösi és Szenci járásokban 8 feletti, míg a Vágsellyei és Komáromi járásokban 4 alatti értékekkel találkozhatunk. Összességében konstatálható, hogy NyugatSzlovákia vizsgált járásaiban alacsonyabb, míg Közép- és Kelet-Szlovákia járásaiban magasabb településsűrűséget tapasztalhatunk. Egy további mutatószám, melyet vizsgáltunk a lakosság településméret szerinti megoszlása járásonkénti bontásban. A táblázatból leszűrhető, hogy Nyugat-Szlovákia vizsgált járásaiban a lakosság 30-50%-a él 10000 főt meghaladó lakosságszámú településen, ezzel szemben Közép- és Kelet-Szlovákia járásai esetében ez a Nagyrőcei, Losonci, Nagymihályi és Rozsnyói járások esetében van így (alsó határ közeli értékeket láthatunk esetükben), míg a többi járásban 20-30 % közti értékekkel találkozunk. Az elemzésben a Kassa-vidéki járás esetében és a Szenci járás esetében Kassa, ill. Pozsony, mint nagyvárosi torzító hatása jelentkezik. Ami az utolsó évtized változásait jelenti, ott járásonként eltérő folyamatoknak lehetünk tanúi. A Szenci járás lakosságszáma nagy mértékben nőtt a migrációs folyamatoknak köszönhetően, ami megmutatkozik az 1000 lakos alatti települések számának csökkenésében (14-ről 9-re) és 1000-10000 lakosú településsé válásukban (14-ről 19-re nőtt a számuk), s a járási székhely lakossága is növekedni tudott. A Dunaszerdahelyi járásban Dunaszerdahely lakosságszáma csökkent, a vándorlási szaldónak köszönhetően a járás lakossága azonban bővülni tudott, így a járási székhelyről történő kiköltözés és a migrációs folyamatok a kisebb településeknek (0-5000 fő), valamint Somorjának kedveztek. A Galántai járásban a három város (Szered, Galánta, Diószeg) lakosainak száma csökkenőben, a kisebb (0-5000 fő) települések lakosságszáma összességében növekedni tudott, így a pozitív vándorlási folyamatok nyerteseinek e települések tekinthetőek. A Komáromi járásban a lakosság száma csökken, mind a járási székhely esetében, s mind a kisebb települések (Gúta, Ógyalla) esetében megtapasztalható ez. A Lévai járásban a Komáromihoz hasonló a helyzet (Léva, Zselíz, Ipolyság), a lakosság száma szinte valamennyi településen fogy. A Nyitrai járásban a lakosság száma csökkent, a járási székhelyé és Verebély városáé szintén, kisebb, Nyitra környéki települések viszont növelték lakosságszámukat a nagyobb városokból való kiköltözésnek köszönhetően. Az Érsekújvári járást hasonló folyamatok jellemzik, mint a Nyitrai járást, tehát a lakosság száma a városokban (Érsekújvár, Párkány, Nagysurány) csökken, s a fogyó lakosságú települések mellett a „falura való kiköltözés” folyamatainak nyerteseivel is találkozhatunk. A Vágsellyei járásban a járási székhelyen kívül kizárólag 5005000 fő lakosú települések találhatóak, s a járás és a járási székhely lakossága fogyóban, viszont egyes járási székhely körüli községek tudták lakosságszámukat növelni. A Nagykürtösi járás lakossága és a járási székhely lakosainak száma csökken, s a járás települései esetében néhány kivételtől eltekintve (pl. Kékkő) ugyanezt állapíthatjuk meg. A Losonci járásban mind Losonc, mind Fülek lakossága valamelyes nőtt, a kisebb települések közül is akadnak lakosságszám-növekedést jegyzők, s leszakadók. A Nagyrőcei járás esetében elmondható, hogy a nagyobb települések lakosságszáma csökken, a kisebbekből meg még kisebbek lettek. A Rimaszombati járásban a lakosság száma növekszik, egyes települések (főképp a járás északi részében, pl. Tiszolc és Nyustya) lélekszáma nő, a járási székhelyé és

- 13 -


Tornaljáé viszont csökkent. A Tőketerebesi járásban egyfajta kettősséget láthatunk, Tőketerebes lakosainak száma nőtt, de a Bodrogközben inkább a lakosság számának csökkenése jellemző, s ugyanez jellemzi a Nagymihályi járást is, a déli települések (Királyhelmec Tiszacsernyő, Nagykapos) lakosságszáma csökkent. A Kassa-vidéki járásban a települések mérete növekszik (pl. Szepsi, Mecenzéf – több mint 15%-os növekedés), míg a Rozsnyói járás esetében a járási székhely és a nagyobb települések lakosságszáma (1000 főt meghaladó, pl. Dobsina) növekedett. A teljes vizsgált térséget tekintve az 1000 fő alatti településeken élő lakossága száma lecsökkent, az 1000-től 20000 lakosig élők száma nőtt, míg a 20000 főt meghaladó településeken élők száma szintén csökkent. (2. ábra) Szlovákia városainak kétharmadára jellemző, hogy lakosságszáma csökkenőben van [Pisko, 2013].

10. ábra. A lakosok számának településméret szerinti bontásában bekövetkezett változás 2003-2012 közt a vizsgált térségben. Forrás: saját szerkesztés

Egy további mutatószám, melyet megvizsgáltunk az átlagos településméret járásonkénti bontásban (11. ábra). Az átlagos településméretet megkaphatjuk, ha elosztjuk az adott járás lakosságának számát az adott járás településeinek számával. Szlovákiában egy átlagos méretű település 1872 lakosú volt (Pozsony és Kassa nélkül 1646 fő egy átlagos település lakosságának népességszáma). Dél-Szlovákia járásaiban egy átlagos méretű településnek 2012-ben 1485 lakosa volt. Ehhez mérten megállapítható, hogy Közép- és Kelet-Szlovákia járásaiban egy átlagos méretű település a szlovákiai átlagérték alatt marad, míg NyugatSzlovákiában az átlagost meghaladó méretű településekkel találkozhatunk (kivéve a Lévai járást).

- 14 -


< 1000 1001 – 1499 1500 – 1999 2000 – 2499 2500 <

fő

11. ábra. Az átlagos településméret nagysága 2012-ben Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés

Dél-Szlovákia járásaiban a városi lakosság aránya 2005-ben 43% volt, 2012-re ez az arány 42%-ra csökkent. A főváros lakosságát is magába foglaló szlovákiai adat szintén 1%-os csökkenést mutat. A két népességnövekedést mutató járásban (Szenci, Kassa-vidéki) mind a városi lakosság, mind a vidéki lakosság száma nagy arányban nőtt. A legtöbb járásban a városokban élő lakosság száma csökkent, néhány járásban pedig mind a városi, mind a falusi lakosok száma csökkent (Komáromi, Lévai, Érsekújvári, Nagykürtösi járások).

12. ábra. Városi lakosság aránya 2012-ben Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés

Dél-Szlovákiában a városi lakosság száma 2,16%-al csökkent, míg a vidéken élők száma 3,44%-al növekedett. Ezek az értékek a szlovákiai értékekhez hasonlóak. A városi lakosság aránya a legtöbb járásban csökkent (a Szenci és Kassa-vidéki járás alacsony értékei Pozsony

- 15 -


és Kassa közelségének tudhatóak be), 2012-es értékét járásonkénti bontásban a 12. ábra szemlélteti. 5. Összefoglalás Összefoglalva az áttekintett mutatószámokból leszűrhető, hogy a magyarlakta délszlovákiai járásokban demográfiai szempontból nagy regionális eltéréseknek lehetünk tanúi, az egész térséget jellemző folyamatok eltérőek, nem általánosíthatóak az egész térségre jellemző megállapítások. A lakosság száma elsősorban a nagyvárosok (Pozsony, Kassa) közelében elhelyezkedő járásokban növekszik, s e térségekben a kedvező migrációs folyamatok mellett a természetes szaporulat is pozitív értékeket mutat, s e járások (Szenci, Dunaszerdahely, Kassa-vidéki) kedvezőbb demográfiai folyamatai szinte minden téren megmutatkoznak. A vizsgált térség további részére elvándorlás (külföldi és belföldi egyaránt), negatív természetes szaporulat és elöregedés jellemző. A vizsgált térségben a nyugat- és kelet szlovákiai járások sűrűbben lakottak, míg Közép-Szlovákiában a népsűrűség jóval alacsonyabb (ez részben a domborzati jellemzőknek is betudható). Az átlagosnál nagyobb kiterjedésű és több települést magukba foglaló közigazgatási egységek találhatóak a vizsgált térségben. Nyugat-Szlovákiában az átlagost meghaladó méretű településmérettel találkozhatunk, míg Közép- és Kelet-Szlovákia vizsgált térségben elhelyezkedő járásaira éppen ennek az ellentettje igaz. Az utóbbi években a nagyobb városokból való falura történő kitelepülés is jellemzi a térséget, az időszak nyertesei viszont azok a települések, melyek funkcióikat, elhelyezkedésüket tekintve olcsóbb, nyugodt, lakossági szolgáltatásokkal bíró környezetet biztosítanak a lakosok számára, s ezek főképp az 1000 – 20000 fő népességszámú települések lettek. A lokális térben, járásokon belül is nagy eltérések találhatóak, szinte mindegyik járás egy önálló esettanulmányként értelmezhető. Irodalomjegyzék 1. Piško Michal [2013]: „Stred sa vyľudní, populácia porastie na Orave, Spiši a pri Bratislave.” Interneten elérhető: http://www.sme.sk/c/7028620/stred-sa-vyludnipopulacia-porastie-na-orave-spisi-a-pri-bratislave.html 2. Piško Michal [2014]: „Štát už vie, kde obvykle bývate.” Interneten elérhető: http://www.sme.sk/c/7196404/stat-uz-vie-kde-obvykle-byvate.html 3. SME [2012]: „Ubúda vo vašom meste ľudí alebo naopak? Pozrite si veľkú mapu.” Interneten elérhető: http://www.sme.sk/c/6603973/ubuda-vo-vasom-meste-ludi-alebonaopak-pozrite-si-velku-mapu.html 4. ŠÚ SR RegDat: Obyvateľstvo. Interneten elérhető: http://pxweb.statistics.sk/PXWebSlovak/ 5. Svéhlik Csaba [2006]: Hogyan írjunk PhD-értekezést? I. KHEOPS Tudományos Konferencia „Kihívások és trendek a gazdaságban és a közszférában napjainkban”, Mór, 2006. május 31.

- 16 -


KOVÁCS VILMOS (Debreceni Egyetem): Beszállítói követelmények a szerbiai élelmiszerláncban 1. Bevezetés A 90-es évek politikai és gazdasági izolációja után, Szerbiában is megjelentek a multinacionális élelmiszerláncok, majd a privatizáció révén a multinacionális élelmiszert előállító cégek is. Ebben az időben az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozás még nem követte az EU-s irányelveket. Az élelmiszerkereskedelem az élelmiszerlánc egyik különösen érzékeny pontja. [Kasza et al., 2012] Főleg a saját márkás termékek térhódításával nőt a beszállítói kritériumok fontossága, mivel az áruházláncok a „saját (márka) nevüket” adják a termékhez. Az elmúlt időszakban bekövetkezett élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos eseményei igazolták, hogy a szennyezett élelmiszer alapanyag rövid idő alatt a világ csaknem minden pontjára eljuthat, sokféle termékbe bedolgozásra kerülhet. [Cseh et al., 2009] Megfelelő dokumentáltság és hatékony nyomonkövethetőség nélkül nem azonosíthatóak be a kifogásolható tételek. A kiskereskedelmi láncok nem elégednek meg a jogszabály által előírt HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer alkalmazásával, ettől magasabb kritériumokat támasztanak a beszállítóik felé. Az élelmiszer-biztonság szempontjából a teljes élelmiszer láncolat szemlélet hangsúlyozásának különleges jelentősége van, ezért jelentős követelmény a nyomon követhetőség biztosítása. [Bíró, 2000] 2. Alkalmazható szabványok bemutatása ISO 9001:2008 Az ISO 9001:2008 Minőségirányítási szabvány a legszélesebb körben elterjedt irányítási szabvány, amely egy nemzetközileg elfogadott és elismert követelményrendszert jelent. Egységes iránymutatást jelent, amely alkalmazható a gazdasági szektor bármely területén, így akár az elsődleges termelés során is. Alkalmazása jó alapot képez a más, ágazat specifikus szabványok alkalmazásához is. Elősegíti a termékek és szolgáltatások állandó minőségét, folyamatos fejlesztését és a vevői elégedettség növekedését, a vevői igényeknek való megfelelést. A piacon versenyben kiemelt fontosságúvá vált a vevők megszerzése mellett a vevői elégedettség elérése. A rendkívül erős helyi és nemzetközi verseny egyre inkább arra kényszeríti a gazdasági szereplőket, hogy a minőség elvet ne csupán a termékre, de az egész vállalatra, annak működésére is kiterjesztve alkalmazzák. A minőségirányítási rendszer biztosítja a cégen belüli folyamatok áttekinthetőségét és a tevékenységek ésszerű dokumentálhatóságát, lehetővé teszi a folyamatok napi irányíthatóságát. [1] Az ISO 9001:2008 mellett az ISO 9004:2010 tartalmaz olyan alkalmazható elemeket, amelyekkel elérhető a szervezet tartós sikere. Az IS0 9004 nem tanúsítható szabvány, célja a tartós siker elérése, támogatja az önértékelés fontosságát, figyelembe veszi az érdekelt felek elvárásait.

- 17 -


1. ábra Az ISO 9001:2000-es szabvány struktúrája

Forrás: EN ISO 9001:2008 Minőségirányítási rendszerek A szabvány új verziójának kiadása 2015-re várható. Az ISO 9001: 2015 egyik utolsó munkaváltozata alapján a várható újdonságok: – Stakeholder-elv – Folyamat elv – Kockázat menedzsment – Dokumentált információk – Csúcsvezetés [Molnár, 2014] ISO 22000:2005 Az ISO 22000 szabványcsalád létrehozását indokolta, hogy sem a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer mint előírás, sem az ISO 15161:2001 esetében nem volt lehetőség akkreditált tanúsításra, illetve ezt igazoló tanúsítványra. [Kovács 2013a] A rendszer tanúsító testületek által kiadott HACCP igazolások, tanúsítványok nem rendelkeztek akkreditációval, így az auditok csak az adott tanúsító testület saját előírás rendszere alapján történtek. Az ISO 22000:2005 szabvány irányítási rendszerszabvány, amelyet az élelmiszer vertikum minden szereplőjére alkalmazható. Magába foglalja a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer 7 alapelvét, követi a kiépítés 12 lépését. Lényeges viszont az, hogy az élelmiszer-biztonsággal való foglalkozást az előfeltételi programok megteremtésével kell kezdeni a rendszer kiépítését megelőzően.[Sipos, 2006] Az ISO 22000:2005 szabvány megalkotásával létre jött egy akkreditáltan tanúsítható élelmiszer-biztonsági irányítási szabvány, amely nemzetközileg elfogadott. A szabványt minden ország szabványügyi testülete nemezi szabványként fogadta el.

- 18 -


Az ISO 22 000 szabványcsalád felépítése: • ISO 22001 – Útmutató az ISO 9001 szabvány alkalmazásához az élelmiszerláncban • ISO 22002 – Élelmiszerbiztonság a mezőgazdaságban • ISO/TS 22003– Az élelmiszerbiztonsági irányítási rendszer felülvizsgálata • ISO/TS 22004– Útmutató az ISO 22000 alkalmazásához • ISO 22005 - Nyomonkövethetőség a takarmány- és élelmiszerláncban 1. táblázat: Az ISO 9001 és ISO 22000 azonos kritériumai

Azonos szabvány kritériumok Alkalmazási terület Általános követelmények A dokumentálás követelményei Általános útmutatás A dokumentumok kezelése A feljegyzések kezelése A vezetőség felelősségi köre A vezetőség elkötelezettsége Felelősségi körök és hatáskörök Vezetőségi átvizsgálás Általános útmutatás Az átvizsgálás bemenő adatai Az átvizsgálás kimenő adatai Gazdálkodás az erőforrásokkal Gondoskodás az erőforrásokról Emberi erőforrások Általános útmutatás Felkészültség, tudatosság és képzés Infrastruktúra Munkakörnyezet Belső audit Fejlesztés Folyamatos fejlesztés Helyesbítő tevékenység

ISO 9001 1. 4.1 4.2 4.2.1. 4.2.3. 4.2.4. 5. 5.1. 5.5.1. 5.6 5.6.1. 5.6.2. 5.6.3 6. 6.1. 6.2. 6.2.1. 6.2.2. 6.3. 6.4. 8.2.2. 8.5. 8.5.1. 8.5.2.

ISO 22000 1 4.1 4.2 4.2.1. 4.2.2. 4.2.3. 5. 5.1. 5.4. 5.8. 5.8.1. 5.8.2. 5.8.3. 6. 6.1. 6.2. 6.2.1. 6.2.2. 6.3. 6.4. 8.4.1. 8.5. 8.5.1. 7.10.2.

Forrás: ISO 22000:2005 Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek [2005] Saját szerkesztés

Mint ahogy az 1. számú táblázatban is látható, az ISO 22000:2005 szabvány jól integrálható illetve kiegészíthető az ISO 9001:2008 szabvánnyal. Az ISO 9001:2008 jó alapot nyújt a többi ágazat specifikus irányítási szabvány (élelmiszer-biztonság, környezetvédelem, munkabiztonság, információ-biztonság) alkalmazásához is. GFSI kritériumok A GFSI küldetése: az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek folyamatos fejlesztése annak érdekében, hogy biztosítsa a bizalmat, hogy biztonságos élelmiszert szállítanak a fogyasztóknak. A mai globalizálódó élelmiszer előállítás és kereskedelem szükségessé tette a - 19 -


kritériumok rendszeres átvizsgálását és fejlesztését. A GFSI célkitűzései: - Konvergencia (összehasonlíthatóság) az élelmiszer-biztonsági előírások között az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek teljesítményértékelési folyamatának fenntartása révén, vagyis az élelmiszerbiztonsági rendszerekre vonatkozó követelmények harmonizálása. - Költséghatékonyság fejlesztése az élelmiszer-ellátási lánc egészében azáltal, hogy a GFSI által elismert szabványokat a kiskereskedők a világ minden tájáról közösen elfogadják. - Gondoskodik a nemzetközi érdekelt felek egyedülálló platformjának kapcsolatépítéséről, a legjobb élelmiszer-biztonsági gyakorlatok és információk ismereteinek cseréjéről és megosztásairól. [Martin 2011] A GFSI kritériumoknak köszönhetően sok esetben elkerülhetőek a párhuzamosan történő élelmiszer-biztonsági rendszerek tanúsítatása. FSSC 22000 Az FSSC 22000 szabvány az ISO 22000:2005 szabványhoz hasonlóan élelmiszergyártók számára készült, hogy bevezetése biztosítsa számukra azt, hogy megbízható beszállítói legyenek az kereskedelmi láncoknak, valamint a multinacionális élelmiszert elő állító vállalatokank. Az FSSC 22000 integrálja az ISO 22000 szabvány követelményeit a PAS 220 angol (ISO 22002: 1 élelmiszergyártás) ágazat-specifikus előfeltételi programjaival és a Codex Alimentarius HACCP előírásaival. Az előfeltételi programok részletes beépítésével és 2 további elvárás: – szolgáltatások iránti követelmények meghatározása – az élelmiszerbiztonságért felelős személyzet felügyelete már kielégíti GFSI (Global Food Safety Initiative) elvárásait is. [Sósné, 2013] IFS Az IFS (International Featuread Standard) szabványt német és francia érdekeltségű kiskereskedelmi láncok (Merto, Spar, Aldi, Cora) hozták létre, hogy egységes élelmiszerbiztonsági követelményeket érvényesítsenek a beszállított saját márkás termékekre. A gyártóknak, forgalmazóknak így különös figyelmet kell fordítaniuk az élelmiszerbiztonsági kérdésekre, ezen belül a HACCP, a higiénia és minőségirányítás előírásaira. Az ellátó láncon belül a logisztikával foglalkozó cégek is szerezhetnek IFS tanúsítást. [2] A szabványcsalád már az élelmiszer vertikum egészére alkalmazható, kivéve az elsődleges előállítást. Az IFS szabvány család felépítése: IFS Food 6 - az élelmiszer gyártók, feldolgozók számára IFS Cash&Carry- nagykereskedelmi tevékenységet folytató cégek számára IFS Logistics 2- Tárolási és szállítási tevékenységekre vonatkozó szabvány IFS Broker 2 - Kereskedő cégek részére IFS HPC – Háztartási vegyi árú és kozmetikai termékek (Nem élelmiszer), viszont a tisztító és fertőtlenítő szerek is ebbe a kategóriában tanúsíthatóak. IFS Packaging- előírás a csomagoláshoz BRC A Brit Kiskereskedelmi Konzorcium szabványa (BRC szabvány) azért került kifejlesztésre, hogy egységes követelményeket támasszon a brit kereskedőknek beszállító élelmiszeripari cégek számára. A szabvány kiterjed a minőségre, a higiéniára és a termékbiztonságra is,

- 20 -


valamint a minőségirányítás is szerves része. [2] A szabvány logikáját tekintve hasonló, mint az IFS, a különbség hogy a Brit kiskereskedők hozták létre. Felépítése és alkalmazhatósága: BRC Global Standard for Food Safety: élelmiszer-előállítók számára ír elő követelményeket. BRC/IOP Global Standard for Packaging and Packaging Materials: csomagolóanyag előállítók alkalmazhatják; ez lehet élelmiszer- vagy nem élelmiszercsomagolás is BRC Global Standard for Consumer Products: mindazon vállalkozások alkalmazhatják ezen szabványt, akik valamilyen fogyasztási cikket állítanak elő.[3] GlobalGAP (EurepGAP) szabvány A vásárlók részéről egyre jobban nőt a bizalmatlanság a kiskereskedelmi hálózatokban a friss zöldségekkel és gyümölcsökkel kapcsolatban. A szabványt 1997-ben hozták létre, a kiskereskedők szövetségének a kezdeményezésére, az Euro-Retailer produce Working Group (EUREP) tagjaival. A Brit kiskereskedők az áruházakkal együtt működve voltak a kezdeményezői abban, hogy megoldást találjanak a fogyasztók egyre növekvő élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggodalmaira. A másik oldalról a termelők, aki ellátták a kiskereskedelmi egységeket, elégedetlenek voltak a nem kiegyenlített ellenőrzési kritériumokkal [Angelovski, 2012] A szabvány az EurepGAP nevet viselte 2007-ig, amikor is a nemzetközi elterjedésének köszönhetően GlobalGAP névre változott. A szabvány megalkotói a moduláris megközelítést alkalmazzák. A GlobalGAP tanúsítvány vagy más néven Integrált Farm Biztosítási Szabvány (Integral Farm Assurance Standard IFA) magába foglalja az összes mezőgazdasági, akvakultúra és kertészeti termesztést, kiterjed a dísznövény kategóriára is. Lefedi az élelmiszerlánc többi szegmensét is, úgy mint szaporító anyag előállítás, szállítás és a takarmánygyártást is. A szabványt négyévente átfogó felülvizsgálatnak vetik alá, az érintett felek bevonásával. A felülvizsgálatok célja a szabvány kritériumainak megújítása, az újabb élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kritériumok beépítése a szabványba. Az utolsó felülvizsgálat 2011 ben volt és 2012. január 1.- től kötelező érvényű a GlobalGAP 4 szabvány.[4] 2. ábra: GlobalGAP kritériumok ágazatonként

Forrás: www.globalgap.org 2013.04.02. - 21 -


A tanúsítás két féle rendszerben történhet: egyéni tanúsításra (opció1) és csoportos tanúsításra (opció2) amikor egy integrátor (TÉSZ vagy KFT) a tanúsítvány birtokosa és integrálja a termelőket. A tanúsítványokat a pozitív kimenetelű audit (ellenőrzés) után egy évre állítja ki az erre akkreditált tanúsító ház. A tanúsítványon minden esetben fel van tüntetve a termelő, termelők neve, adatai és a termesztet kultúrák. 3. Áttekintés Az agráriumban a friss zöldség és gyümölcs előállítóinak a GlobalGAP szabvány alkalmazása és a tanúsítvány jelent megoldást a jóváhagyott beszállítói státusz elérésre. Az opció 2 vagy csoportos tanúsítás lehetőséget jelent a kisebb területen gazdálkodó őstermelőknek, vállalkozóknak hogy egy kiskereskedelmi lánc beszállítóivá váljanak. Ebben az esetben a tanúsítvány tulajdonosa az integrátor, aki össze fogja a termelőket. A logisztikai részre (tárolás, osztályozás, válogatás) alkalmazott és tanúsított irányítási rendszerek csökkenteni tudják a GlobalGAP audit napok számát, amelyek az audit költségei is csökkenni tudnak. Az élelmiszerláncban élelmiszert forgalmazó vagy előállító cégek, amelyek nem szállítanak be multinacionális cégeknek, elegendő az ISO 22000:2005 szabvány alkalmazása. E szabvány általi tanúsítvány elegendő a tendereken induló cégek számára. A multinacionális kereskedelmi láncoknak beszállítani szándékozó élelmiszer-ipari vállalkozásoknak az FSSC 22000, IFS vagy BRC szabvány tanúsíttatása nem megkerülhető. A szabványok alkalmazása és felkészülése az auditokra magasabb szakmai felkészültséget igényel, mint a hatóság által megkövetelt HACCP rendszer alkalmazása. A csak kereskedelemmel vagy logisztikával foglalkozó cégeknek az IFS logistics vagy a BRC Storage&Distribution szabvány alkalmazása szükséges. 4. Összegzés Azon gazdálkodók, vállalkozók és cégek, amelyek akár friss zöldséget, gyümölcsöt vagy feldolgozott terméket szándékoznak beszállítani a multinacionális kereskedelmi láncoknak, a GFSI szabványoknak való megfelelés biztosítása érdekében megfelelően képzett szakemberrel kell, hogy rendelkezzenek a szabvány kritériumok kielégítése céljából. A termelési, tárolási, szállítási infrastruktúrának megfelelően karbantartottnak kell, hogy legyen hogy biztosítani tudja a szabvány kritériumok teljesülését. Azon vállalkozások, amelyek már huzamosabb ideje működtetnek irányítási rendszert (ISO 9001, ISO 22000) nagyobb rutinnal rendelkeznek a magasabb kritériumokat követelő szabványok alkalmazásában. Irodalomjegyzék: 1. Biró Géza. [2000] „Az élelmiszer-biztonság társadalmi jelentősége” Élelmiszerbiztonság Táplálkozás-tudomány In? Biró Géza, et.al , Agroinform kiadó és nyomda, Budapest 2. Cseh Júlia, Szeitzné Szabó Mária [2009] „Élelmiszerlánc-terrorizmus: kockázat és felkészülés” Élelmiszervizsgálati Közlemények, 55 2009/3 3. Dragan Angelovski [2012]: „Upustvo za izradu sistema upravljanje kvalitetom: Global G.A.P..: verzija 4.0” Stalna radna grupa za regionalni ruralni razvoj u Jugoistočnoj Evropi (SWGRRD) Skopje, Makedonia 4. Kovács Vilmos [2013] „Szabványok új kihívásai az élelmiszeriparban” In. Bakacsiné Bódi Éva, Fekete István Kovács Béla (szerk) Fiatal kutatók az egészséges élelmiszerekért, Tudományos ülés, Debrecen - 22 -


5. Kasza Gyula, Surányi József, Lakner Zoltán, Bódi Barbara, Deák Ferenc, Faludi Gábor, Horvát Attila, Mészáros László, Szántó Attila, Danczák István [2012]: „Rendkívüli helyzetek és kezelésük az élelmiszer-kereskedelemben- irányelvek és tapasztalatok”. Élelmiszervizsgálati Közlemények, 58, 2012/3-4 6. Marin Andrea [2011] „Élelmiszerbiztonsági irányítási rendszer működtetése” Sárvár, VIII. Országos Szakmai Konferencia előadás 7. Molnár Pál [2014] „Mit hoz az új ISO 9001-es szabvány?” Minőség és megbízhatóság 192 2014/3 8. Sipos Gáborné [2006] „Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek szabványai: az ISO 22000-es szabványcsalád” Minőség és megbízhatóság 2006/4 9. Sósné Gazdag Mária [2013] „Az FSSC 22000 szabvány az élelmiszerbiztonság érdekében” Konzervújság 2013/1–2. [1 ] http://www.mszt.hu/tanusitas/mir.html [2]http://bureauveritas.hu/wps/wcm/connect/bv_hu/Local/Home/bv_com_serviceSheetDetails ?serviceSheetId=12110&serviceSheetName=IFS%252FBRC+Tan%25C3%25BAs%25C3%2 5ADt%25C3%25A1s [3].http://www.tuv.com/hu/hungary/services_hu/management_systems_hu/food_animal_feed _hu/brc_global_standard_hu/brc_global_standard.html [4].GlobalGAP, http://www.globalgap.org/uk_en/what-we-do/globalg.a.p./;

- 23 -


Dr. POÓR JUDIT (Pannon Egyetem, Keszthely) – Dr. FEHÉR HELGA (Pannon Egyetem, Veszprém): Kérdések és válaszok a növekvő kínai élelmiszerkeresletről 1. Bevezetés Kína gazdasági, politikai, és nem utolsó sorban geopolitikai szerepének erősödése a nemzetközi közösség országainak figyelmét az elmúlt évtizedben egyre markánsabban az „ázsiai sárkány” felé fordította. Kiemelkedő gazdasági és társadalmi átalakulásának eredményeként az elmúlt 30 évben Kína jelentős gazdasági növekedésen ment keresztül. Mindezek következtében Kína, ahogy eddig is, ezentúl is jelentős hatást fog gyakorolni a nemzetközi agrárpiacokra [OECD/FAO, 2013]. A globális élelmiszerkrízis, avagy a kérdés – ahogy azt a nemzetközi szakirodalomban olvashatjuk – “Ki fogja élelmezni Kínát?” fennálló probléma, mely az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap (Headey – Fan [2010], OECD/FAO [2009], Lohmar – Gale [2008]). E tanulmány áttekinti Kína mezőgazdaságának teljesítményével, a kínai fogyasztási trendekkel, és a nemzetközi kereskedelem szerepével foglalkozó, az utóbbi időben publikált szakirodalmakat. Számos érdekes megközelítést tartalmaznak a témában [Svéhlik, 2008a, 2008b] publikációi is. 2. A kínai agrártermelés és fogyasztás trendjei Kína populációjához képest – mely mára a Föld teljes népességének egy ötödét teszi ki – kevés szántóföldi területtel és vízkészlettel rendelkezik. A mutatószámok további jelentős növekedést jeleznek a mezőgazdasági termékek iránti hazai keresletet, illetve a kínálati oldalt illetően is. Kína jelentős piaci reformokat vállalt, mely lehetővé teszi, hogy egyre inkább felhasználja a világpiacokat a növekvő belföldi kereslet problémájának megoldására [OECD/FAO, 2013]. Az elmúlt évszázad elején Kína agrárgazdaságként működött többségében kis önellátó gazdálkodókkal benépesítve. Az 1950-es években a kínai mezőgazdaságot kollektivizálták. Lakossága közel 30 év alatt megkétszereződött, az1950-es 550 millió főhöz képest lélekszáma1980-ra meghaladta az 1 milliárdot. Ekkor még az ország jórészt képes volt az élelmiszerszükségletének önellátására, köszönhetően annak, hogy a társadalom nagy részére növényi alapú étrend volt jellemző. A mezőgazdaság számára központilag tervezett és közösen működtetett föld, víz és munkaerő erőforrások mobilizációját a gabonatermesztés felé irányították az állattenyésztés és a kertészeti termékek rovására [Lohmar – Gale, 2008]. Az 1970-es évek végén Kína gazdasági és vidéki reformokat vezetett be, amely véget vetett a kollektív mezőgazdaságnak. Ez visszahozta a hagyományos háztáji termelést és felgyorsult növekedést eredményezett a mezőgazdaságban. Amíg az egy főre jutó mezőgazdasági termelés évente szerény 1,1%-kal nőtt 1961-1978 között, addig 1978-tól 2011-ig az egy főre jutó termelés évente átlagosan több mint 3,8%-kal emelkedett [OECD/FAO, 2013]. Az 1980as és 1990-es években a mezőgazdaságból származó jövedelem nőtt és Kína lakosságának étrendje változatossá vált. A reformok következtében csökkent a gabonával vetett területek nagysága, ezzel párhuzamosan bővült a nem gabonanövények földterülete, valamint nőtt az állattenyésztés súlya [Lohmar – Gale, 2008]. Bár az ország területe csökkent, a hozamjavulás és a többestermesztés eredményeként a gabonatermelés növekedett, így a gazdálkodók korlátozott erőforrásaikat hatékonyabban tudták kiaknázni. A többestermesztést jellemző mutató – az összes bevetett terület aránya az összes szántóföldi területhez képest – 2011-ben elérte az 1,35-os értéket. Habár a mezőgazdasági termelés növekedése lassult az ezredforduló - 24 -


utáni évtizedben, de így is majdnem kétszerese az 1,7%-os éves globális rátának [OECD/FAO, 2013]. Így tehát Kína sikereket ért el a növekvő mezőgazdasági termelés terén, valamint javult az egyre növekvő populáció élelmiszerellátása is, köszönhetően a nagyobb outputot eredményező jelentős beruházásoknak. A kormány nagy jelentőséget tulajdonított a mezőgazdasági termelési rendszer fejlesztésének és modernizációjának [OECD/FAO, 2013]. A századfordulóra Kína több agrárkutatóval rendelkezett, mint bármely más nemzetgazdaság és nagyobb költségvetést biztosított a közszféra mezőgazdasági kutatató munkájának támogatására, mint bármely más fejlődő ország [Lohmar – Gale, 2008]. A kormány 12. ötéves terve, mely 2011 márciusában került elfogadásra, kiemelte a hazai fogyasztás növekedésének szükségességét annak érdekében, hogy a gazdaság kevésbé legyen exportfüggő a jövőben. Kína a világ legnagyobb agrártermelője, illetve a legnagyobb fogyasztója is egyben. Népessége meghaladja az 1,3 milliárdot. A termékenységi mutatója 1972-ben 5,8 volt. Köszönhetően az egy gyermekes család modell politikának, melyet 1979-ben vezettek be, az évtől kezdve a termékenységi mutató 2,7 körül alakult, napjainkban ez az érték 1,5-re tehető. Az ENSZ Népesedési Osztályának előrejelzése szerint Kína népessége a továbbiakban is nőni fog és 2030-ra éri el csúcspontját [Godfray et al, 2010]. Az élelmiszer iránti kereslet bővülése nem csak a populáció növekedésének tudható. A fogyasztást számos tényező befolyásolja, többek között az egy főre eső fogyasztás tendenciája, a rendelkezésre álló jövedelem, a városiasodás, de Kearney [2010] a globalizációt (kereskedelmi liberalizáció, transznacionális vállalatok), a marketinget valamint a fogyasztási szokásokat is megemlíti. A gyorsuló gazdasági és népességnövekedésnek köszönhetően növekedtek a fogyasztói jövedelmek [Zhou et al, 2012]. Kínában az 1970-es évek végi gazdasági reformokat követően az egy főre jutó jövedelem megnégyszereződött [Kearney, 2010]. A fogyasztói jövedelmek növekedése jelentős változásokat indukált az élelmiszerfogyasztás mennyiségében és összetételében – magasabb zsírtartalmú étrend, energiagazdag ételek [Zhou et al, 2012]. A megnövekedett kínai élelmiszerfogyasztás az egy főre jutó fogyasztás növekedésének is az eredménye, mely még így is az OECD átlag alatti [Godfray et al, 2010]. Az 1970-es évek végén Kína urbanizációja 20%-nál kisebb volt. A gazdasági reformok az iparosodás és az urbanizáció felgyorsulásához vezettek, melynek eredményeként ma a kínai népesség körülbelül fele városokban él [Zhou et al, 2012]. A gyors elvárosiasodás hatással volt és hatással lesz a jövőben is az élelmiszerfogyasztási szokásokra, mivel magasabb jövedelmet eredményez és megváltoztatja a táplálkozási szokásokat [Kearney, 2010]. Az 1950-es évektől a világ mezőgazdaságát magas szintű mezőgazdasági protekcionizmus jellemezte a fejlett országokban (Németországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is kivételes státuszt élvezett a mezőgazdaság, ahol az állam szerepe meghatározó volt ez idő tájt az agráriumban), ugyanakkor a fejlődő országok esetében jelentős mezőgazdaság-és kereskedelemellenes politikák – azaz az erőltetett iparosítás, az agráriumban élőkre kivetett terhek – voltak azonosíthatók. Az elmúlt negyed évszázadban számos ország agrár kereskedelempolitikájának reformálásába kezdett, mely hozzájárult a nemzetközi kereskedelemben résztvevő agrártermékek palettájának bővüléséhez [Anderson, 2010]. Véges mezőgazdasági erőforrásainak köszönhetően Kína a jövőben már nem képes hazai termelésből ellátni a növekvő és változó igényeket, egyre több és több élelmiszert importál. A Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való csatlakozása vízválasztó volt, mely végre megnyitotta a kínai piacot az importnak. A 2001-es WTO csatlakozás óta agrárszektorának nyitása a globális piacok felé kereskedelmének bővülését eredményezte. Tanulmányunkban áttekintjük a WTO csatlakozáshoz kapcsolódó változásokat, melyeknek meghatározó hatásuk volt a kínai agrárkereskedelem alakulására.

- 25 -


3. Anyag és módszer A kínai reformfolyamatok és a WTO csatlakozás hozzájárult a kínai agrárkereskedelem dinamikus növekedéséhez. Tanulmányunkban Kína nemzetközi kereskedelemben való egyre nagyobb részvételével párhuzamosan megjelenő változásokat keressük a külkereskedelmi termékstruktúrában. A statisztikai mutatókon túl specifikus indexeket is használtunk kutatásunk során. A nemzetközi kereskedelem szerkezetváltozásának kifejezésére tanulmányunkban a Lawrence indexet (L) [Bender – Li, 2002] használtuk, mely 0–1 intervallumban vesz fel értéket. A mutató teljes változást jelez közel egy egységnyi értéknél, valamint kis módosulást mutat a nullához közeli érték esetében. A mutató a következőképpen definiált (exportra vonatkozóan): L=∑ i

xijt

∑x

t ij

i

−

xij0

∑x

0 ij

(1)

i

Ahol xijt a `j` ország ì`termék/szektor exportja az adott tárgyévben (t, ahol 0 speciálisan a bázis évet jelöli) (következetesen mij az import esetén). A koncentrációs arányszám (CRn) a külkereskedelmi specializáció mutatója. A CRn mutató az `n` legjelentősebb egység részesedését jelzi a kereskedelemben. A koncentrációs arányszám mellett használhatjuk a Herfindahl-Hirschman indexet (HHI) a koncentráció mértékének és tendenciájának jellemzésére. A HHI az összes egyedi piaci részesedés négyzetösszegeként számítandó. Elemzésünkhöz az International Trade Centre (ITC) adatbázisát használtuk, a konkrét számítások során két illetve négy számjegyű bontásban a Vám Világszervezet (WCO) által standardizált Harmonizált Rendszer (HS) nomenklatúra szerint. Bázis évnek a WTO csatlakozás évét választottuk. A legutolsó év 2013, melynek részletes statisztikai adatai a kézirat véglegesítésének időpontjában teljes körűen rendelkezésre álltak. 4. Eredmények és következtetések A kínai agrárkereskedelem (teljes import és export) értéke 2001-től 2013-ig több mint hatszorosára nőtt, 17%-os átlagos éves növekedési ütem mellett. Az 1. ábra szemlélteti az export és import alakulását. Az import gyors növekedésének eredményeként Kína nettó külkereskedelmi hiánya tovább nőtt, a 2011-es 18,5 milliárd dolláros értékhez képest a deficit 2013-ban elérte a 35 milliárd dollárt (2012-ben 31 milliárd dollár volt). 2011 óta az export mérséklődött, ennek ellenére Kína részesedése a világ agrárexportjában lassan ugyan, de továbbra is növekszik. A WTO csatlakozás évében 3,4%-os volt a részesedése, míg a legfrissebb, 2013-as adatok szerint 4,4% (2012-ben 4,3%). Mindeközben Kína részesedése a világ agrárimportjában jelentős mértékben – 2,0%-ról 6,7%-ra (2012. évi arány 6,4%) – emelkedett az elmúlt évtizedben.

- 26 -


milliárd dollár

100

80

60

40

20

0 2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

-20

-40

Kína agrárexportja

Kína agrárimportja

Nettó külkereskedelem

1. ábra: Kína agrárkereskedelmének alakulása Forrás: saját ábra COMTRADE adatbázis alapján

Kérdésként merülhet fel, hogy ez a dinamikus külkereskedelmi növekedés mennyire volt azonos mértékű a termékszerkezet szempontjából. Négy számjegyű bontásban a Lawrence mutató az exportra vonatkozóan 0,51-os, míg az importot illetően 0,63-os értéket ad. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy mind az export, mind az import bizonyos szintű szerkezetváltozáson ment keresztül. Tekintsük először az export módosulást. Az export koncentrációja viszonylagos stabilitást mutat (két számjegyű bontásban HHI2001=0,09, HHI2013=0,10 – négy számjegyű bontásban stabilan HHI=0,02). Az 1. táblázat a legfontosabb export termékeket tartalmazza 2001 és 2013 között kettő, illetve négy számjegyű HS-nomenklatúra szerinti bontásban. 1. táblázat: A legfontosabb agrár termékcsoportok és termékek a kivitelben 2001-ben és 2013-ban (exportrészesedés azagrárkereskedelemben, %) Kód Megnevezés 2001 2013 ‘03 Halak ésrákfélék 1. 16.8% 1. 19.2% ‘16 Húsból, halból vagy rákból készült termékek 2. 13.2% 2. 13.7% ‘07 Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek ésgumók 3. 11.3% 3. 12.0% CR=41.3% CR=44.9% Kód Megnevezés 2001 2013 ’0304 Halfilé és más halhús, frissen, hűtve vagy fagyasztva 2. 5.1% 1. 6.6% ’1605 Elkészített vagy konzervált hal rákféle 6. 3.7% 2. 5.9% ’1604 Elkészített vagy konzervált hal, kaviár 1. 5.6% 3. 4.7% ’1005 Kukorica 3. 4.1% 116. 0.1% CR=14.8% CR=17.2% Forrás: Saját számítás az ITC adatbázisa alapján

- 27 -


Kínának világszinten jelentős a szerepe a halak, haltermékek exportját illetően. Így a világ rangsorában Kína az első a HS 0301 Élő hal (világpiaci exportrészesedése 2012-ben 27,2% , 2013-ban 26,4% volt), a HS 0304 Halfilé és más halhús (21,7%, illetve 21,0%), és a HS 0307 Puhatestű állat (20,2% illetve 24,9%), valamint a HS 1605 Elkészített vagy konzervált rákféle, puhatestű állat (36,6% illetve 37,0%) tekintetében. Kína első továbbá bizonyos zöldségek esetében is: például a HS 0712 Szárított zöldség (55,4% illetve 63,3%) vagy a HS 0703 Vöröshagyma, fokhagyma más hagymaféle (35,5% illetve 31,0%). Az eredményeket tekintve összhangban a szakirodalmi áttekintésben vázoltakkal hangsúlyozni szeretnénk, hogy míg 2001-ben a Kukorica a harmadik legfontosabb termék volt az agrárexportban, addig most a 116. helyen áll a rangsorban! Az import termékszerkezetét tekintve sokkal jelentősebb változást tapasztalhatunk. A vizsgált időszak kezdetén az import koncentrációja nagyobb volt az exporténál (két számjegyű bontásban HHI2001=0,16, HHI2013=0,21 – négy számjegyű bontásban HHI2001=0,10, HHI2013=0,15) és a koncentráció e szintje még tovább erősödött a vizsgált időszak alatt. A 2. táblázat a legfontosabb importtermékeket tartalmazza 2001 és 2013 vonatkozásában két illetve négy számjegyű bontásban. Kína legfontosabb importterméke a szójabab. Kína részesedése a világpiaci importban 61,0% volt a 2012-es évben és 60,8% 2013-ban. Kína pálmaolaj importja a második (2012: 16,0%-os; illetve 2013: 13,6%-os részesedéssel), tej és tejszín importja pedig 2010 óta az első (2012: 9,6%-os, illetve 2013: 16,1%-os részaránnyal) a világ rangsorában. Utóbbi termék esetében azonban az utóbbi egy év alatt 1,94 milliárd dollárról 3,61 milliárd dollárra nőtt a kínai import értéke és ennek köszönhetően jelentős a világpiaci részarány bővülés, mely szintén jól mutatja a fogyasztói szokás változást és annak hatását. 2. táblázat: A legfontosabb agrár termékcsoportok és termékek a behozatalban 2001-ben és 2013-ban (importrészesedés az agrárkereskedelemben, %) Kód Megnevezés 2001 2013 Olajos magvak, olajtartalmú gyümölcsök ’12 1. 34.3% 1. 42.3% Állati vagy növényi zsír és olaj ‘15 3. 7.9% 2. 10.7% Halak és rákfélék ‘03 2. 13.6% 3. 5.9% CR=55.8% CR=58.9% Kód Megnevezés 2001 2013 ’1201 Szójabab 1. 28.1% 1. 37.7% ’1511 Pálmaolaj és frakciói 5. 4.4% 2. 4.9% ’0402 Tej és tejszín 14. 0.0% 3. 3.6% ’0303 Fagyasztott hal 2. 8.7% 4. 3.4% ’2301 Emberi fogyasztásra alkalmatlan liszt húsból, halból 3. 5.2% 11. 1.8% CR=42.0% CR=46.2% Forrás: Saját számítás az ITC adatbázisa alapján

- 28 -


5. Összegzés Kína a világ legnagyobb agrártermelője, illetve a legnagyobb fogyasztója. A fogyasztás bővülése a társadalom egyes rétegei között azonbn meglehetőse egyenletlen. Ezt a tényt [Svéhlik, 2008a] „az újgazdagok és a nyomorban élők közötti további szakadéknak” nevezi. azonban Kína azonban sikeresnek tekinthető agrártermelésének fejlesztésében, valamint az egyre növekvő népesség élelmezése terén, mivel azonban agrártermelésének növekedése lassult az elmúlt évtizedben – véges mezőgazdasági erőforrásainak köszönhetően, így Kína a jövőben már nem képes hazai termelésből kielégíteni a változó és növekvő keresletet. A Világkereskedelmi Szervezethez csatlakozással Kína megnyitotta piacát és kiterjesztette agrárkereskedelmét. A kínai reformfolyamatok és a WTO-csatlakozás hatására Kína agrárkereskedelme több mint hatszorosára nőtt, agrárimportja gyorsan fellendült. Köszönhetően annak, hogy mind az árukínálat, mind a fogyasztás erőteljes növekedése a politika által támogatott Kína magas önellátottsági szintet ért el az alapvető gabonafélék terén, mely fontos az élelmezés biztonsági célok biztosításában. Ahhoz azonban, hogy az ország e termékek vonatkozásában elérje az önellátást, más – adott esetben szintén termőföldet igénylő – termékek importja szükséges. Irodalomjegyzék 1. Anderson, K. [2010]: Globalization’s effects on world agricultural trade, 1960-2050. Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, 365. 3007-3021. 2. Bender, S. – Li, K. [2002]: The Changing Trade and Revealed Comparative Advantages of Asian and Latin American Manufacture Exports. Economic Growth Center, Center Discussion Paper No. 843, Yale University, New Haven. 3. Godfray, H. C. J. – Crute, I. R. – Haddad, L. – Lawrence, D. – Muir, J. F. – Nisbett, N. – Pretty, J. – Robinson, S. – Toulmin, C. – Whiteley, R. [2010]: The future of the global food system. Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, 365. 2769-2777. 4. Headey, D. – Fan, S. [2010]: Reflections on the global food crises. International Food Policy Research Institute Research Monograph 165. 5. Kearney, J. [2010]: Food consumption trends and drivers. Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, 365. 2793-2807. 6. Lohmar, B. – Gale, F. [2008]: Who will China feed? Economic Research Service/USDA Amber Waves Vol. 6/3. 10-15. 7. OECD-FAO [2013]: Agricultural Outlook 2013-2022. 8. Svéhlik Csaba [2008a]: Kína valóban megállíthatatlan? “Global World” Nemzetközi Tudományos Konferencia, 2008.január 31. 9. Svéhlik Csaba [2008b]: Gigászok születése – India és Kína a felemelkedés útján III. KHEOPS Tudományos Konferencia „Útkeresés az üzleti és a közszférában”, Mór, 2008. május 14. 10. Zhou, Z. – Tian, W. – Wang, J. – Liu, H. – Cao, L. [2012]: Food consumption trends in China. Report submitted to the Australian Government Department of Agriculture, Fisheries and Forestry 11. http://www.trademap.org/ adatok letöltése: 2014. július 30.

- 29 -


PhDr. SZABÓ INGRID (Selye János Egyetem, Révkomárom): A NOKIA határon átnyúló hatásai

1. Bevezetés A Nokia Komárom Kft., a finn multinacionális vállalat magyarországi leányvállalata már 1999-es betelepülése óta erőteljes hatást gyakorolt a szomszédos szlovákiai térség munkaerőpiacára, gazdaságára. Mivel a Komáromi kistérségben nem állt rendelkezésre a szükséges létszámban szabad munkaerő, ezért már a kezdeti években foglalkoztattak szlovákiai munkavállalókat is. Az első években még viszonylag bonyolult volt a foglalkoztatás munkajogi, adminisztratív háttere, de a későbbiekben az Európai Unióhoz való csatlakozással ezek a problémák megszűntek. A Nokia, és a vállalatot követő beszállítók nagy tömegben szívták fel a munkanélkülieket a Komáromi járásból. A dél-szlovákiai térségnek nagy előnye származott az új munkahelyekből, a határ menti térség munkanélküliségi rátája jelentősen csökkent. A Forint árfolyamának alakulása és a gazdasági válság miatti folyamatok következtében némileg csökkent ugyan a külföldre ingázók száma, de a válság legnehezebb évei alatt is szállították a buszok a „Nokiásokat”. A 2010-es évek elején a multinacionális vállalat gazdasági eredményei drasztikusan romlani kezdtek, a vállalat vezetése a gyártást olyan országokba helyezte át, ahol még olcsóbb munkaerőt talált. Tömeges elbocsátások sorozata kezdődött meg, melyet sajnos a vállalat Microsoft általi felvásárlása sem tudott megállítani. 2014 őszén valamennyi alkalmazottjától megválik a cég, bezár a Nokia. Véget ér egy korszak, megszűnik egy vállalat, mely nagyon fontos szerepet töltött be a térség gazdaságában. Tanulmányunk a Nokia Komárom Kft. munkaerő-piaci hatásait mutatja be a dél-szlovákiai régióban, és az alkalmazottak körében végzett kérdőíves vizsgálattal világít rá a külföldre ingázók egyes szokásaira, vizsgálja elégedettségüket, jövőbeli terveiket. 2. A munkaerő ingázása A munkaerő ingázásáról akkor beszélünk, ha a munkaerő mozgásához nem kapcsolódik a lakóhely áthelyezése. Ha a munkaerőmozgással a lakhely is megváltozik, akkor a munkaerő mobilitás vándorlás formáját ölti. A munkaerő áramlásának tehát két formája van: a vándorlás és az ingázás. [Lengyel - Rechnitzer, 2004] A KSH definíciója szerint ingázás esetén a munkahely és a lakóhely szerinti település különbözik. Napi ingázó az a foglalkoztatott, aki nem ugyanazon a településen dolgozik, ahol lakik. Külföldre eljáróknak nevezzük azokat, akik naponta járnak külföldre dolgozni. [KSH, 2010] Az ingázás távolságát az adott térség munkaerő-piaci kereslete és kínálata, valamint a közlekedés befolyásolja. Ebből kiindulva az ingázók számának a növekedése összefügg az infrastruktúra kiépítésével, közlekedés javulásával, s ez által a megközelítési idő nagyságával. Kutatásokkal kimutatták, hogy az ingázók számottevő része a hatvan perces zónában mozog. Fő motivációs tényezőként a munkahely szerzése szerepel. Az emberek egy része csak kompromisszumok, nehézségek által tud a lakóhelyén állást találni. [Lampl – Hardi, 2009] Mivel ezek az emberek idejük nagy részét utazással töltik, szabadidejük lerövidül, akár órákkal is. Nem tudják megfelelő mértékben kivenni szerepüket a családi életből, valamint mérésekkel bizonyították, hogy az ingázók munkahelyi teljesítménye 10%-kal alacsonyabb lehet a helyi munkaerőnél. [Kulcsár, 1981] Az ingázók számáról a népszámlálások, és a különféle szociológiai adatfelvételek során lehet információt szerezni. Ezeken a felméréseken csak a napi ingázók szerepelnek. Azoknak, akik

- 30 -


csak heti rendszerességgel térnek vissza otthonukba, lehet ideiglenes lakhelyük a településen, ahová dolgozni járnak. Különböző reprezentatív kérdőíves felmérésekkel hozzávetőlegesen állapítják meg számukat. [Andorka, 2003] A nemzetközi migrációval ellentétben a határon átnyúló ingázás Hardi szerint a helyi munkaerő-piaci kereslethez és kínálathoz igazodik, ezáltal inkább jelent erőforrást, mint a munkaerőpiac egyensúlyára nézve veszélyes túlkínálatot. A határon túlra kiterjesztett ingázási vonzáskörzet ezáltal az adott település gazdasága számára növekedési lehetőséget jelent, hiszen felhasználhatja a másik állam által kiképzett emberi tőkét és tudást, és közben nem kell foglalkoznia a munkaerőhöz kapcsolódó esetleges problémákkal. A foglalkoztatottak lakhelye a másik országban található, munkanélküliség és más szociális problémák esetén a származási ország megfelelő hivatala köteles eljárni. [Hardi, 2009] A határon átnyúló ingázást erőteljesen szabályozza az elérhetőség, vagyis az a tény, hogy mekkora akadályt jelent a határ. A kiváló infrastruktúra és a sűrű tömegközlekedés is élénkítő hatással bír a határon átnyúló ingázásra, ez különösen a magyar-osztrák határ északi szakaszán tapasztalható. Az elérhetőség fogalmába sorolhatóak a nyelvi, kulturális és mentális barrierek és ezek erőssége is. Ha az államhatár nem jelent nyelvi és kulturális elkülönülést, akkor kisebb nehézségeik vannak az ingázóknak. E területen jelentős különbség tapasztalható a magyar-osztrák és a magyar-szlovák határszakaszon ingázók között. A határok megszűnését szolgálná az intézményi integráció is, melyre történtek bizonyos kezdeményezések az Európai unióban, ám bizonyos területeken – például a nagy nemzeti rendszerek esetében csak nagyon lassan valósul meg. [Hardi – Hajdú – Mezei, 2009] A szlovák-magyar határon keresztül való ingázás egyszerűségét emeli ki Gulyás is. Kihangsúlyozza, hogy egyszerű a közlekedés, hiszen könnyebb eljutni a magyarországi vállalatokhoz, mint Szlovákián belüli városba ingázni, és kiemeli, hogy nincsenek nyelvi korlátok, hiszen a munkavégzés során elegendő a magyar nyelv ismerete. [Gulyás, 2008] 3. A térség munkaerő-piaci mutatói A szlovák és a magyar munkaerőpiac strukturálisan nagyon eltér egymástól. Szlovákiában a munkaerő-piaci aktivitás jóval magasabb, mint Magyarországon, ami magasabb szintű munkanélküliséggel jár együtt. A foglalkoztatottság szintje közel azonos a két országban. [Hárs Á., 2006] A dél-szlovákiai régió Szlovákiában a munkanélküliség által leginkább sújtott és gazdaságilag is az elmaradottabb területek közé tartozik. Ennek okai egyrészt a helyi adottságok, másrészt a szlovák gazdaságpolitika fejlesztéseinek Pozsonyközpontúsága, a déli területek elhanyagolása. A szlovákiai térség fejletlenségét az is magyarázza, hogy ezek a területeken jelentős agrárium volt a múltban, a szövetkezetek nagy része megszűnt vagy átalakult, viszont az alulképzett munkaerő, amit foglalkoztattak, részben még aktív korban van. A mezőgazdasági vállalkozásoktól elbocsátott dolgozók egy része el tudott helyezkedni a szlovák és magyar nagyvárosok ipari üzemeiben, de ez inkább csak az ország nyugati részén volt jellemző, a keleti régiókba nem telepedtek nagyobb vállalatok, nem tudták felszívni a munkanélkülieket. Az alacsony bérek és a kevés munkalehetőség jelentősen befolyásolja – növeli az ingázás mértékét. A határ menti munkaerő-mozgásra az ingázás a jellemző, hiszen helyenként a dolgozók nem töltenek több időt a munkahelyre való bejárással, mint ha a legközelebbi nagyvárosba utaznának, éppen csak egy másik országba mennek dolgozni. Komárom és Komárno földrajzilag nagyon előnyös fekvéssel bír, hiszen három főváros van elérhető közelségben: Budapest, Pozsony és Bécs. A fővárosok dinamikus fejlődéséből („arany háromszög”) adódó előnyök kihasználása már régi célja mindkét városnak, a déli oldalnak sikerült jobban az ehhez szükséges kedvező vállalkozói környezet kialakítása, a külföldi befektetők bevonzása.

- 31 -


A vizsgált határrégió két oldalának munkaerő-piaca jelentős eltéréseket mutat. A magyar és a szlovák régió demográfiai és gazdasági sajátosságait tükrözik, és a határon átnyúló kapcsolatokat igazolják. A magyar oldalon a munkanélküliségi ráta az országos érték alatt maradt még a gazdasági válság legsúlyosabb éveiben is, holott a krízis nagyon érzékenyen érintette a régiót. 12 Munkanélköliségi ráta, %

11,2 10

11,1

10,9 10,2

10 8,9

8 6

5,8 5,7

5,7

5,9

6,1

3,5

3,5

7,2

7,5

6

5,8

7,8

7,4

7

7,4

4,5

4,3

4

7,6

8,1

2 0 2001

2002

2003

2004

2005

Magyarország

2006

2007

2008

Komáromi kistérség

2009

2010

2011

2012

2013

Komárom-Esztergom megye

1. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében és a Komáromi kistérségben (2001-2013) Forrás: saját szerkesztés a KSH és az ÁFSZ adatai alapján A határ szlovák oldalán fekvő járások munkanélkülisége nagyon magas, a szlovák országos érték feletti. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után jelentősen javult a mutató, megközelítette az országos átlagot, de a válság begyűrűzése után ismét nagy mértékben emelkedett.

Munkanélküliségi ráta, %

30 25 20

26,61 25,89 21,41 18,63

15,56

15

13,71 13,07

10

11,36 9,69 9,4 8,41

19,15

17,69 16,34 15,05 13,59 14,44 13,5 12,66 12,46 17,53

17,45

7,99 7,36

8,48 8,39

5 0 2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

Szlovákia

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Komáromi járás

2. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása Szlovákiában és a Komárno-i járásban (2001-2013) Forrás: saját szerkesztés a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala adatai alapján

- 32 -


A Komáromi járásban a 2005-2008-ban bekövetkezett jelentős mértékű munkanélküliségcsökkenés a Nokia betelepülésének volt köszönhető, és annak, hogy a két ország 2004-es EU csatlakozása lehetővé tette a munkaerő szabad vándorlását országhatárokon át. Így vállalhatott több ezer szlovákiai állampolgár munkát a Komáromi Ipari Parkban, javítva ezzel a szlovákiai határtérség munkaerő-piaci mutatóit. 4. A Komáromi Ipari Park A Komáromi Ipari Park a város nyugati részén fekszik a Monostori Erőd tövében, 87,6 hektár területen. Elhelyezkedése közlekedési szempontból nagyon kedvező, mivel Dél-Komáromot érinti a Budapest – Bécs nemzetközi vasútvonal, és az M1-es autópálya – a 4. sz. páneurópai folyosó magyarországi szakasza is csupán 10 kilométerre húzódik. Előny továbbá a három főváros: Bécs, Budapest és Pozsony közelsége is. Az ipari park első jelentős letelepedője a Nokia Magyarország Kft. volt 1999-ben. Az első időkben csupán néhány száz alkalmazottat foglalkoztatott, de 2007-re a gyár és beszállítói több mint 15 ezer embernek adtak munkalehetőséget. Az ipari park évről évre bővült, a Nokia kiszolgálására szakosodott vállalatok egész sora települt le, ezáltal új munkahelyek százai keletkeztek. A Nokia és beszállítóinak munkaerő-kereslete a déli oldalon a munkaerő-piaci aktivitást növelte meg, míg az északi oldalon jelentősen hozzájárult a munkanélküliségi ráta csökkenéséhez. A déli oldalon mutatkozó munkaerőhiány, az északi oldal magas munkanélkülisége és viszonylag alacsony bérszintje arra ösztönözte az ipari park vállalatait, hogy szlovákiai munkavállalókat alkalmazzanak. Ennek hatására a Komáromi járás munkanélküliségi rátája 2002 és 2007 között közel 20 százalékponttal csökkent. [Kovács A. – Szabó I., 2008] A Nokia Magyarország Kft. 1999-es letelepülése más befektetők számára is ösztönző hatással volt. A vállalat szomszédságába települt a finn gyökerű Perlos Hungary Műanyag Fröccsöntő és Gyártó Kft, amely a telefonokhoz szükséges műanyag elő- és hátlapok gyártásával foglalkozott. 2008-ra már két épületben folytatta a fröccsöntést, festést és nyomtatást. 2002ben települt be a japán Sunarrow cég, amely billentyűzeteket gyártott a telefonokhoz. Ezt a vállalatot követte 2003-ban a tajvani Foxconn, amely nagy foglalkoztatónak számított, két gyáregységben több mint 2000 embernek adott munkát. A Hansaprint Elanders Kft. svéd-finn vegyesvállalat komáromi gyáregysége digitális nyomdai tevékenységgel foglalkozott, és egyben logisztikai központként működött. A telefonok használati utasításait, garancialeveleket nyomtatott. A 2003-ban betelepült finn Savcor réteggyártással foglalkozott, elektromágneses árnyékoló fémbevonatot állított elő környezetbarát technológiával. 2004-ben újabb nyomdaipari vállalat jelent meg az ipari parkban: az Amerikai Egyesült Államokbeli RP Donnelley. 2005-ben újabb alkatrészgyártó telepedett be a parkba: a finn LK Products, és egy felületkezeléssel, festéssel foglakozó vállalat: a dél-koreai Mirae. 2008-ban a Mirae tulajdonost váltott: a szintén dél-koreai BYD vásárolta meg. 2006-ban települt be az ipari parkba a finn Stora Enso, amely a csomagolóanyagokat gyártja a telefonokhoz és raktározási feladatokat lát el. Ezek a vállalatok többnyire már korábban a Nokia beszállítójaként működtek, kipróbált partnerei voltak más országokban, más telephelyeken. 2007-re az ipari parkban rendelkezésre állt minden alkatrész és kiegészítő, a Nokia képes volt a telefonokat kész állapotban kiszállítani. Az ipari park központjába települt a foglalkoztatás-egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó Medicina rendelője. Az ipari parkot autóbusz-közlekedés köti össze a várossal, és a környező településekkel, leegyszerűsítve a dolgozók bejárását. Az ipari parkban végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően a kistérség a régió és Magyarország legdinamikusabban fejlődő területe volt a 2004-2007-es években. 2004-ben az országos értékelés szerint a Foxconn Hungary Kft. lett „Az év legtöbb munkahelyet teremtő

- 33 -


16000

1500015000

14000

16

12000

13

13

16

14 14 10000

10000 10 8000

16

16

15

14

11000 10000 9000

12 8000

10

9

10

6400

6000

8 5000

4830

4000 2000

18

17

1560 1900

6

4000

2170

2000

4

cégek száma, db

Foglalkoztatottak száma, fő

vállalata”, 2005-ben pedig a Nokia Komárom Kft nyerte el ezt a címet. 2006-ban „Az év befektetőbarát ipari parkja” címet a Komáromi Ipari Park kapta meg. Kezdetben az ipari park vállalataiban a dolgozók folyamatos munkarendben dolgoztak, 12 órás műszakokban. A munkások általában 3 napig délelőtt dolgoztak, majd 3 szabadnapjuk volt, utána 3 éjszakai műszak következett, és újra 3 szabadnap. A több ezer dolgozót műszakonként mintegy 90 autóbusz szállította lakhelyéről a munkahelyre, majd a végzett dolgozókat a munkahelyről otthonukba. A Nokia közvetlen vonzáskörzete egy 30 kilométer sugarú kör volt Komárom körül, innen szállították a dolgozókat az autóbuszok, illetve sokan önállóan, saját gépkocsival tették meg a maximum egy órás utat – jellemzően azok, akik nem a gyártósor mellett dolgoztak. Műszakváltás idején az autóbuszok és személyautók jelentősen megnövelték a két város forgalmát. Később, amikor csökkent a telefonok iránti kereslet, már nem volt szükség akkora létszámú munkaerőre, a műszakok száma kettőre csökkent.

2

290

0

0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 foglalkoztatottak száma

cégek száma

3. ábra: A Komáromi Ipari Park cégeinek és foglalkoztatottainak száma (1999-2014) Forrás: saját szerkesztés [Sikos T. T. – Tiner T., 2007] és becslések alapján 2007-ben, a válság begyűrűzése előtt a Komáromi ipari parkban becslések szerint mintegy 4600 fő dolgozott az Észak-Komáromi járásból. Legnagyobb foglalkoztatójuk a Foxconn volt, amely közel 2000 szlovákiai alkalmazottal rendelkezett [Sikos T. T. – Tiner T., 2007]. A szlovákiai munkavállalók nagy része azonban nem volt alkalmazotti jogviszonyban az ipari park vállalataival, hanem munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül kapott munkalehetőséget. Azokban a munkakörökben, amelyek nem igényeltek nagy szakértelmet, nem kapcsolódtak szorosan a vállalat alaptevékenységéhez, a vállalatok szívesen és nagy létszámban alkalmaztak kölcsönzött munkaerőt. Ez a foglalkoztatási mód a Nokiában és beszállítói vállalataiban is elterjedt, hiszen jelentős költségelőnyökkel járt. A bérelt munkások utáni közterheket a munkaerő-kölcsönző fizette meg, s a „bérlő” vállalat a kölcsönzőnek díjat fizetett a szolgáltatásért, amit költségként elszámolhatott, szemben az alkalmazottak közterheivel. A kölcsönző vállalkozások nagyon magas jutalékokat (20%-tól 200%-ig) voltak képesek elérni a kikölcsönzött munkaerő után, annak felkészültségétől, teljesítményétől és a szakterülettől függően. Szlovákiában nagyrészt olyan munkaerő-kölcsönzők működtek és működnek napjainkban is, melyeknek Magyarországon van az anyavállalatuk. A munkaerőkölcsönzést a Munka Törvénykönyve szabályozza, a jogszabály kimondja, hogy a bérelt munkaerőt semmilyen módon nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, ugyanolyan munkaés jövedelem feltételek között kell dolgozniuk, mint az alkalmazottaknak azonos - 34 -


munkakörben. Ennek ellenére számos tényező negatívan befolyásolja a bérelt munkások helyzetét: • A keresletingadozások miatt bekövetkező munkaerő-igény csökkenést a bérelt munkások számának változtatásával szabályozzák a vállalatok. • Munkaerő-leépítéskor elsőként a bérelt munkaerőt küldik el. • A bérelt munkaerő nem részesül, vagy csak részben részesül a munkahelyi egyéb juttatásokból (cafeteria, üdülési csekk, jutalom stb.) A Nokia és beszállítóinak kölcsönző vállalkozások a legnagyobb munkaerőhiány idején egyre távolabbi területekre kényszerültek menni munkaerőt toborozni: Kelet-Szlovákia határ menti térségéből, sőt Erdélyből is toboroztak potenciális munkavállalókat. Ők már nem napi ingázással, hanem heti utazással dolgoztak a vállalatoknak. Ez a távolról toborzott munkaerő azonban újabb problémákat, szükségleteket vetett fel, hiszen elszállásolásáról is gondoskodni kellett. [Kovács A. – Szabó I., 2008] A válság hatására a vállalatok által foglalkoztatottak létszáma jelentősen csökkent. 2009-ben bezárta kapuit a BYD, majd sorozatos leépítések után 2009-ben a Perlos is befejezte működését az Ipari Parkban, és a korábban legnagyobbnak számító Foxconn elbocsátotta dolgozóinak 80 százalékát. 2009-es évben az első negyedévben 90%-kal csökkent világszerte a Nokia nyeresége az előző év azonos időszakához képest. A Nokia mélyrepülése a fő riválisok: az Apple, Samsung, az LG előretörésével magyarázható, másrészt azzal, hogy az okostelefonok piacán sok rossz döntést hoztak. Ennek következtében a 2010 második negyedévében a piac ezen szegmensében mért 37,4%-os részesedésük egy év alatt 20,9%-ra olvadt. Az alapkészülékek gyártásánál pedig már nem tudtak lépést tartani a hihetetlenül olcsón termelő távol-keleti cégekkel. 2010-ben a Nokia vezérigazgatója Londonban, a távközlési ipar szakemberei előtt bejelentette, hogy az okostelefon-stratégiájuk kudarcot vallott, ezért vállalata szakít eddigi stratégiájával, és szövetkezik a Microsofttal, így a cég által elsődlegesen használt mobiltelefon-platform a Windows Phone 7 lesz. Egyúttal bejelentette, hogy a Nokia ázsiai gyáraiba helyezik át az okostelefonok gyártását. [Angyal, 2012] A legnagyobb létszámot érintő tömeges elbocsátásra 2012-ben került sor, amikor a Nokia 4 ütemben összesen 2300 alkalmazottjától (2050 fizikai és 250 szellemi foglalkoztatottól) vált meg. Az első hullámmal március 29-én 1200 fő kapta meg felmondását, közülük 343 szlovák állampolgár volt. A második hullámra júliusban került sor, akkor 900 főt bocsátottak el: 588 betanított munkást és 312 szellemi foglalkozású alkalmazottat. Közülük közel 300-an voltak szlovák állampolgárok. Az elbocsátás 3. üteme 2012 szeptemberében következett be, akkor 200 dolgozónak szűnt meg a munkaviszonya, köztük csupán 3-4 szlovák állampolgárnak. A létszámleépítés 4. ütemében 13 főt bocsátottak el, közép- illetve felsővezetőket. Az elbocsátott dolgozók a Nokia Bridge program keretei között többféle támogatást kaptak: segítséget az álláskereséshez, vissza nem térítendő vállalkozásindítási támogatásra pályázhattak, továbbképzéseken vehettek részt, melyekre személyenként maximum nettó 200 ezer Forintos keret állt rendelkezésükre. A Munkaügyi központ képzési és állás börzéket szervezett, rendszeres tanácsadást tartott. A vevő-beszállító kapcsolatrendszer változásairól, az iparági konszolidáció várható trendjeiről ír Svéhlik Csaba [Svéhlik, Cs., 2007]. A felvázolt tendenciának megfelelően 2013 áprilisában a Microsoft megvásárolta a Nokia telefongyártó részlegét. A tranzakció folyamán a Nokia, abban a formában, ahogy ismertük, megszűnt. A Microsoft vette át a telefonok tervezésével, gyártásával, értékesítésével, marketingjével és támogatásával kapcsolatos összes feladatot, valamint mintegy 32 ezer alkalmazottat, köztük 18 ezernél is több gyári munkást szerte a világon. A Nokia a telefongyártásból teljesen kiszállt, a tranzakció keretében nem csak az okostelefonok, hanem a hagyományos modellek gyártását is átvette a Microsoft, ezzel egyik

- 35 -


percről a másikra az amerikai cég a világ egyik legnagyobb telefongyártója lett, több százmillió darabos eladással évente. [Gálffy, 2013] A dolgozók és a térség gazdasága iránt érdeklődők is arra számítottak, hogy a tulajdonosváltás új lendületet ad a komáromi üzemnek is, de ez sohasem történt meg. 2014. július közepén a gyár bezárásáról döntöttek. A leépítéseket szeptembertől kezdik meg három lépcsőben, és november 30-án tesznek lakatot az üzemre. A döntéssel több, mint 1600 munkahely szűnik meg, közte 680 szlovák állampolgár állása, de összesen több mint kétezren veszíthetik el az állásukat: háromszáz inaktív dolgozó, és ugyanennyi beszállító alvállalkozó munkahelye is megszűnik. A munkaügyi központok a határ mindkét oldalán felkészülten várják az érdeklődőket, de ígéretei szerint a vállalat a két évvel ezelőttihez hasonlóan ismét nagyvonalúan válik meg dolgozóitól. 5. Kérdőíves kutatás eredményei 2014 márciusában kérdőíves kutatást végeztünk a Komáromi Ipari Park, a Nokia (Microsoft) szlovákiai lakhelyű dolgozói és korábbi dolgozói körében. A kérdőív 27 kérdést tartalmazott, a lekérdezés internet segítségével elektronikus formában történt. A kutatásban rákérdeztünk a dolgozók korábbi munkaerő-piaci tapasztalataira, a külföldi munkavállalás okára, a munkával és a körülményekkel való elégedettségre és a jövőbeli terveikre. Kutatásunk az alábbi feltételezésekre épült: • A külföldi munkavállalás legfőbb oka a magas szlovákiai munkanélküliség, valamint az alacsonyabb bérek. • Magyarországi munkavállalás esetén nincsenek nyelvi akadályok, jogi nehézségek, és nem jellemző a diszkriminatív hozzáállás a dolgozókkal szemben. • A szlovákiai munkavállalók jellemzően a magasabb képzettséget nem igénylő munkaköröket töltik be Magyarországon. • A gazdasági válság jelentős hatással volt/van a határ menti munkavállalásra, a dolgozók életére. Az 1. táblázat tartalmazza a válaszadók demográfiai adatait. 1. táblázat: A válaszadók demográfiai mutatói A válaszadók megoszlása Nem: férfi nő Életkor: 20 - 30 31 - 40 41 - 50 51 felett Családi állapot: egyedülálló házas / élettársi kapcsolatban elvált /özvegy Hány tagú háztartásban él: egyedül 2 - 3 tagú 4 - 5 tagú 6-nál több tagú - 36 -

% 24% 76% 34% 39% 14% 13% 26% 69% 5% 7% 58% 32% 3%


Iskolai végzettség: általános iskola szakmunkásképző szakközépiskola / gimnázium főiskola / egyetem Forrás: saját szerkesztés

4% 32% 55% 9%

A kérdőívünket kitöltők nagyobb része nő volt, amely összhangban van azzal a ténnyel, hogy a gyártósori operátorok nagyobb része nő. Bár általánosságban a külföldön dolgozók között magasabb a férfiak aránya, ebben az esetben napi ingázókról van szó, a dolgozók kevesebb időt töltenek a munkahelyre utazással, mintha a közeli szlovákiai városba járnának dolgozni. Mivel nem veszi el sok idejüket az utazás, megfelelő szervezéssel – a többműszakos munkarend miatt – a nők képesek ellátni a háztartásbeli teendőiket, nem sérülnek a családi kapcsolataik. A legnagyobb csoportot a harmincasok alkották 39%-kal, emellett a válaszadók több mint harmada huszonéves volt, megerősítve ezzel azt a szabályszerűséget, hogy a fiatalabb korosztályokra inkább jellemző a migráció, ők nyitottabban, rugalmasabban állnak az új kihívások elé. A válaszadók több mint kétharmada házasságban vagy tartós kapcsolatban él, jellemzően 2-3 tagú háztartásban. A megkérdezettek többsége szakközépiskolai vagy gimnáziumi végzettséggel rendelkezett. Ez nem jellemző a gyártósori operátorokra, inkább a lekérdezés módjából adódik, azaz nagyobb valószínűséggel rendelkezik internet-hozzáféréssel az érettségizett, mint a csupán általános iskolai végzettséggel rendelkező egyén. Natkai Istvánnénak, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja komáromi kirendeltség-vezetőjének jóvoltából lehetőségünk volt megvizsgálni a Nokia (korábban elbocsátott) alkalmazottainak iskolai végzettség szerinti jellemzőit. Számunkra meglepően magas volt közöttük a csupán 8 általános végzettséggel rendelkezők aránya. Kérdésünkre a vezető asszony megerősítette, hogy mivel a munka jellege és a beosztás (gyártósori operátor, betanított munkás) nem igényel magasabb végzettséget, ezért olyan egyéneket is felvettek, akik középfokú tanulmányaikat nem fejezték be a múltban. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek volt lehetőségük betölteni olyan munkaköröket, mint ügyintéző, ügyviteli alkalmazott, illetve vezető, irányító. Megkérdeztük a válaszadókat, mióta dolgoznak az ipari parkban. 3% 19%

9%

17%

kevesebb, mint 1 éve 1-3 éve 4-6 éve 7-9 éve több, mint 10 éve

52%

4. ábra: Mióta dolgozik az ipari parkban? A külföldi munkavállalás hossza Forrás: saját szerkesztés

- 37 -


A válaszok megoszlásából láthatjuk, hogy tapasztalt dolgozókat sikerült megszólítanunk, akik sok éve tevékenykednek, illetve több évig dolgoztak az ipari parkban. A további kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a teljes minta 20%-a már korábban is dolgozott magyarországi vállalatnál – többségük az ipari park valamely másik vállalatánál, néhányan Székesfehérváron, Dorogon, Nagyigmándon. Megkérdeztük a dolgozókat, milyen formában és milyen beosztásban alkalmazzák őket. 2. táblázat: A válaszadók foglalkoztatási formája és munkahelyi beosztása A válaszadók megoszlása % Foglalkoztatási forma vállalati alkalmazott 74% bérelt/kölcsönzött munkaerő 19% idénymunkás 4% egyéb 3% Munkahelyi beosztás: gyártósori operátor 61% csoportvezető 14% adminisztratív dolgozó 6% egyéb 19% Forrás: saját szerkesztés A válaszok megoszlásából láthatjuk, hogy a megkérdezett dolgozók nagy többsége alkalmazotti státuszban van a vállalatnál, de emellett 19% - viszonylag magas a kölcsönzött munkaerő aránya is. A munkaerő-kölcsönzés a múltban volt nagyon elterjedt, a vállalat ennek köszönhetően nagyon rugalmasan tudott reagálni a kereslet változásaira, szükség esetén nagy létszámú munkaerőt tudott mozgósítani. A munkahelyi beosztások megoszlásánál látható, hogy a többség a gyártósor mellett dolgozik betanított munkásként, 14%-uk csoportvezető, 6% irodai alkalmazott. Az egyéb beosztások között voltak olyanok, mint minőségellenőr, technikus, anyagmozgató targoncás. Kíváncsiak voltunk, mit csináltak a „nokiások” a magyarországi munkavállalás előtt. A válaszokból kiderült, hogy 60%-uk dolgozott a lakhelyén vagy annak közelében Szlovákiában, 28%-uk tanult, tehát pályakezdőként alkalmazták az ipari parkban, 11% pedig munkanélküli volt. A válaszadók 1%-a jelölte meg az egyéb lehetőséget, amely általában azt jelentette, hogy az illető anyasági szabadságon volt. Kutatásunk fő kérdése a külföldi munkavállalás oka volt. Arra a kérdésre, hogy miért választotta a magyarországi munkalehetőséget, a válaszadók 51%-a a jobb kereseti lehetőség okot jelölte meg. A legfőbb motiváció tehát a magasabb bér lehetősége volt. 30% válaszolta azt, hogy Szlovákiában nem talált munkát. Korábbi válaszokból tudjuk, hogy nem volt ennyire magas azok aránya, akik munkanélküliek voltak korábban, így valószínűleg a lehetséges munkanélküliség előtt vállalták el a külföldi munkát. A válaszadók 18%-át a jobb munkakörülmények vonzották az ipari parkba. A korábban már ismertetett ingyenes utazás, étkezési lehetőségek, cafeteria-rendszer vonzó lehetett a korábban más körülmények között dolgozók számára.

- 38 -


1% 18% 30%

Szlovákiában nem talált munkát jobb kereseti lehetőséget ajánlottak jobb munkakörülményeket ajánlottak egyéb

51%

5. ábra: A külföldi munkavállalás oka Forrás: saját szerkesztés A kutatásban néhány kérdés erejéig kitértünk a dolgozók jövedelmére és pénzköltési szokásaira is. A megkérdezett dolgozók nettó jövedelmének és háztartásuk jövedelmének megoszlását mutatja a következő táblázat: 3. táblázat: A dolgozók és a háztartás összjövedelme A válaszadók megoszlása % A válaszadó nettó jövedelme 300 € alatt 11% 301 – 500 € között 70% 501 – 700 € között 11% 701 – 900 € között 7% 901 € felett 1% A háztartások összjövedelme 500 € alatt 23% 501 – 700 € között 27% 701 – 900 € között 16% 901 – 1100 € között 15% 1101 € felett 19% Forrás: saját szerkesztés A 300 € alatti jövedelem viszonylag alacsony, valószínűleg olyan egyének fizetése volt, akiket munkaerő-kölcsönző cégen keresztül foglalkoztattak gyártósori operátori pozícióban. A következő kategória (301 – 500 € között) a Nokia alkalmazásában álló gyártósori operátorokra jellemző – amint láthatjuk, ők vannak legtöbben. De ebbe a jövedelmi intervallumba esik a minőségellenőrök, anyagmozgató targoncások és néhány adminisztratív dolgozó bére is. 700 € feletti nettó munkabért a technikusok, a csoportvezetők és a SAP – logisztikai dolgozók kaphattak a Nokiában. 900 € feletti fizetésük a műszakvezetőknek volt. Ezeket az adatokat korábban Nokiában dolgozó egyén és a Munkaügyi Központ statisztikája is megerősítette. A munkához kapcsolódó felelősség növekedésével nőttek a bérek a Nokiában is.

- 39 -


A háztartások összjövedelme nagyobb szórást mutat, ami abból adódik, hogy a válaszadók között voltak egyedülállók is, és olyanok is, akik 6, vagy több tagú háztartásban éltek. Viszonylag magas a fiatalok aránya is, akik még aktív szüleikkel élhetnek, így adódhatnak az 1101 € feletti összjövedelmek. Vizsgáltuk a dolgozók pénzköltési szokásait is: jövedelmüknek mekkora részét költik el Magyarországon. A válaszok a következőképpen oszlottak meg: a megkérdezettek 7%-a nem költ Magyarországon, 47%-uk a jövedelmének legfeljebb 20%-át költi el Magyarországon. Továbbá 24%-uk a jövedelmének egyötöd és kétötöd közti részét, 13%-uk körülbelül jövedelme felét (41-60%-ot), és a megkérdezett dolgozók 9%-a a jövedelmének több, mint 61%-át Magyarországon „hagyja”. Ezeknek a mutatóknak az alakulását nagyban befolyásolja a forint – euró árfolyam alakulása. Amikor a forint gyenge, akkor a dolgozóknak jobban megéri Magyarországon vásárolni, hiszen akkor kevesebb veszteségük adódik az átváltásból. A kérdőívben kitértünk arra is, milyen problémákkal szembesültek a dolgozók a külföldi munkavégzés során. Megadtunk néhány lehetséges problémaforrást, és kértük a válaszadókat, hogy 1-től 5-ig skálán értékeljék a probléma súlyosságát. utazási nehézségek családi kapcsolatok sérültek a távollét miatt munkatársak negatív hozzáállása eltérő munkahelyi kultúrából adódó problémák negatív megkülönböztetés a bérek tekintetében jogi nehézség nyelvi probléma egyéb

1-nem volt jellemző

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100 % 2 3 4 5-súlyos problémát jelentett

6. ábra: A külföldi munkavállalás során felmerülő problémák Forrás: saját szerkesztés A 6. ábrán láthatjuk, hogy legkevésbé a nyelvi problémák voltak jellemzőek, hiszen a dolgozók elboldogultak a magyar nyelvtudásukkal. Jogi problémák sem merültek fel, és a munkahelyi kultúrában sem mutatkoztak különösebb eltérések, továbbá a bérek területén sem tapasztaltak a dolgozók hátrányos megkülönböztetést. Néhány megkérdezett dolgozónak okozott problémát az utazás, de ez sem volt súlyos és jellemző gond, hiszen a vállalat ingyen szállította a dolgozókat a lakhelyükről a munkahelyre. Probléma olyan esetben merülhetett fel, ha valaki távolabb lakott, mint amekkora távolságra a céges buszok eljártak. A csalási kapcsolatok sérülése sem volt jellemző, csak kis mértékben, hiszen a dolgozók napi ingázók voltak, minden nap találkozhattak szeretteikkel. A legjelentősebb problémának a megkérdezett dolgozók a munkatársak negatív hozzáállását látták. Ezt a feltételezésünket a Munkaügyi központ vezetője, Natkai Istvánné is megerősítette, aki kérdésünkre igazolta, hogy a magyarországi munkavállalók gyakran okolják a szlovákiai dolgozókat az esetleges elbocsátásukért vagy munkaerő-piaci kudarcaikért. Úgy gondolják, a szlovákiai magyarok veszik el előlük az álláshelyeket, és mivel olcsóbban is hajlandók dolgozni, lenyomják a béreket. Kutatásunkban vizsgáltuk azt is, hogy a dolgozók mennyire elégedettek a munkavégzés körülményeivel. A dolgozók elégedettségét a következő ábra szemlélteti: - 40 -


46

vállalat által nyújtott szolgáltatások

42

50

együttműködés a munkatársakkal

20

48

43 66

utazás a munkahelyre

44

22

munkabér 0%

10%

51 20%

inkább elégedett

30%

40%

50%

inkább elégedetlen

70%

11 9 1

22 60%

1 7 2

32

46

munkaidő hossza

1

8 1

44

rendelkezésre álló munkaeszközök

teljes mértékben elégedett

41

35

vezetői utasítások érthetősége

11

80%

5 90% 100%

teljes mértékben elégedetlen

7. ábra: A dolgozók elégedettsége a munkavállalás körülményeivel Forrás: saját szerkesztés A válaszok megoszlásából láthatjuk, hogy a legnagyobb elégedettség az utazással van, hiszen a vállalat ingyen szállítja a dolgozókat a lehető legrövidebb idő alatt a munkahelyükre. A munkaidő hosszával és a rendelkezésre álló munkaeszközökkel sem elégedetlenek jellemzően a válaszadók. A munkatársakkal való együttműködés területén is csak kis mértékű elégedetlenség mutatkozik – szemben a korábbi kérdésben megadott negatív hozzáállással. Néhány válaszadó panaszkodik a vezetői utasítások érthetőségére, és a munkaidő hosszára – nekik valószínűleg a 12 órás munkarend fárasztó volt. Kis mértékű elégedetlenség tapasztalható a bérek és a vállalati szolgáltatások terén. Ezek a válaszok természetesnek mondhatók, hiszen a dolgozók általában minden munkahelyen nagyobb bért, és kiemelt vállalati szolgáltatásokat szeretnének. A kapott válaszokat összesítve elmondhatjuk, hogy a megkérdezett dolgozók elégedettek a munkavállalás körülményeivel. Megkérdeztük a dolgozókat arról is, hogy a munka egyes területein mennyire érzik az utóbbi években a gazdasági válság hatásait. A felsorolt területeket ebben a kérdésben is az 1 5 skálán kértük értékelni. Amint a 8. ábra is mutatja, legkevésbé volt jellemző a vállalati szolgáltatásokban és a cafeteria-rendszerben bekövetkezett negatív változás. A vállalat igyekezett a megmaradt dolgozóknak továbbra is a megszokott szolgáltatásokat nyújtani. Problémásnak érzik a dolgozók a válság kapcsán a saját munkahelyi biztonságukat, és a családtagjaik állását is bizonytalannak látják. Leginkább problémásnak az anyagi helyzetükben bekövetkezett változásokat látják a válaszadók. A családtag munkájának elveszítése súlyos problémákat okoz a háztartásokban, még akkor is, ha a többi egyén állása még megvan, csak a szolgáltatásokban és a cafeteriában történtek kisebb visszaesések. A kapott válaszokat értékelve kijelenthetjük, hogy a válaszadó több mint negyede az anyagi helyzetére ható súlyos problémának tekinti a gazdasági válságot, 22% gondolja úgy, hogy a válság miatt nem biztos a foglalkoztatásának további alakulása, annak ellenére, hogy a vállalat által nyújtott szolgáltatásokban és a cafeteriaban nem tapasztalnak súlyos visszaesést. A következő kérdésre kapott válaszokból megtudtuk, hogy a válság hatására a megkérdezettek 43%-a kezdett el aktívan munkát keresni: közülük 31% már több mint egy éve. Annak ellenére, hogy tapasztalják a munkahelyi bizonytalanságot saját vagy családtagjuk példáján, a válaszadók 57%-a nem keres másik állást.

- 41 -


munkahelyi biztonság

17

családtagok munkahelye

17

14

29

26

cafeteria rendszer

vállalati szolgáltatások

29

37 8 0%

9 10%

17

33

15 31

30%

40%

1-nem volt jellemző

2

50% 3

10

27

25 20%

22

33

31

anyagi helyzet

15

4

60%

7

6

10

5

27 70%

80%

90%

100%

5-súlyos problémát jelentett

8. ábra: A gazdasági válság hatásai Forrás: saját szerkesztés Arra a kérdésre, hogy hol keresnek állást, a legnagyobb csoport – az összes válaszadó 19%-a Szlovákiát jelölte meg, 13%-uk bárhol dolgozna, 9% Magyarországot adta meg, 5% pedig másik országot. Általában az aktuális bérüknek megfelelő fizetésért továbbra is hajlandóak lennének utazni, a távolabbról ingázók csak nagyobb összegért folytatnák az ilyen típusú munkát. Vizsgáltuk azt is, hogy a munkahely estleges elvesztése esetén vajon hajlandók lennének-e részt venni a megkérdezettek valamilyen átképzésen? A válaszadók 84%-a önként részt venne, 14% csak akkor, ha kötelező lenne, és csupán 2% azok aránya, akik nem vennének részt átképzésen. Örvendetes, hogy a válaszadók felismerik az élethosszig tartó tanulás fontosságát, tudatosítják, hogy a munkaerő-piaci változásokhoz rugalmasan és nyitottan kell hozzáállni. Hasonló válaszokat kaptunk akkor is, amikor a jövőbeli tervekre kérdeztünk rá, konkrétan, hogy szeretnének-e a jövőben is Magyarországon dolgozni. A válaszokból az derült is, hogy az eddigiekhez hasonló feltételek mellett szívesen dolgoznának továbbra is az anyaországban, az utazási feltételeket is vállalják, a magyarországi munkát kiváló lehetőségnek tartják. Hogy a válaszadók életének mely területeire van hatással a külföldi munkavállalás, azt a kérdőív egyik utolsó kérdésében vizsgáltuk. A 9. ábrán a válaszok megoszlásából látható, hogy legerőteljesebb hatás az anyagi helyzetben mutatkozik meg. A válaszadók 98%-a számol be valamilyen – erősebb vagy gyengébb befolyásról. Ha összesítjük az erősebb hatásként vagy gyenge befolyásként megjelölt értékeléseket, azt tapasztaljuk, hogy a válaszadók a személyiségük fejlődése szempontjából is kedvezően értékelik a magyarországi munkavállalást. Képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott munkakörülményekhez, helytállni egy új, idegen környezetben, megfelelően teljesíteni újszerű elvárásokat. Közel azonos mértékű hatásokról számolnak be a válaszadók a szakmai tapasztalat, a szakmai ismeretek és a személyes kapcsolatok terén. Érdekes, hogy a válaszadók 31%-a úgy látja, a munkaerő-piaci érvényesülésére nincs hatással a jelenlegi munkája – ők valószínűleg korábban is dolgoztak, nem munkanélküliként léptek be magyarországi állásukba. Akiknek korábban nem volt munkájuk, biztosan nagyobb mértékű javulást tapasztaltak, azonban azok is pozitívan értékelték a magyarországi lehetőségeket, akik korábban itthon dolgoztak, de lehetőségük lett megismerni egy másik munkáltatót, valami újat tanulni, részévé válni egy másik típusú munkahelyi kultúrának. A felsorolt négy

- 42 -


szempont szorosan összefügg, hiszen a személyes kapcsolatokat is a munkahelyükhöz kötődően volt lehetőségük kiépíteni, ott ismerhettek meg új embereket.

anyagi helyzet 2 5

7

24

62

szakmai tapasztalatok

21

21

33

13

12

szakmai ismeretek

20

22

33

13

12

személyes kapcsolatok

24

16

19

20

58

kommunikácós készség személyiségfejlődés

20

0%

24

22 31

munkaerő-piaci érvényesülés lehetősége

21

29 29

15 18

21 11

33

10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90%

egyáltalán nincs hatással

mérsékelten van hatással

befolyásolja

nagyon befolyásolja

6 1 100 %

közepesen befolyásolja

9. ábra: A külföldi munkavállalás hatásai Forrás: saját szerkesztés A megkérdezettek szerint a leggyengébb hatással a kommunikációs készségeikre volt a magyarországi munkavégzés, ami érthető abból a szempontból, hogy a válaszadó munkavállalók többsége gyártósori operátorként dolgozik, és ezen tevékenység során nincs szükség a kommunikációs készségek gyakorlására. Csak a csoportvezetői vagy magasabb beosztásban dolgozók között szükséges, hogy a munkavégzésük során beosztottaikkal, kollégáikkal kommunikáljanak szakmai dolgokról. 6. Befejezés Tanulmányunkban a Nokia és beszállítói – a Komáromi Ipari Park működésének hatásait vizsgáltuk a szlovákiai Komáromi járásban. Eredményeinket összesítve elmondhatjuk, hogy az ipari parkban dolgozók pozitívan értékelték a kapott munkalehetőségeket, legjobb tudásuk szerint helytálltak, közben jól érezték magukat, új ismeretekre tettek szert, új kapcsolatokat építettek, és anyagi szempontból is jól jártak. A határ túloldalán dolgozó egyének haszna mellett fontos megemlíteni, hogy a térségnek is nagy előnye származott abból, hogy a magyar oldal nem tudta munkaerővel ellátni az ipari park vállalatait, és szlovákiai dolgozókat foglalkoztatott. A legjobb években a munkanélküliség csökkent, és nagyobb jövedelmek érkeztek a járás háztartásaiba, ezáltal a kereskedőkhöz is. Éppen ezen hatások miatt most nagyon kérdéses a helyzet további alakulása, vajon az állásukat elveszítő szlovákiai munkavállalók „tovább mennek-e” Győr vagy Tatabánya irányába, vagy hazajönnek, otthonukban keresnek munkát. Sajnos ez utóbbira van kevesebb lehetőségük. Változásokat hozhatnak az őszi helyhatósági választások eredményei, talán egy új városvezetés más alternatívákat is tud biztosítani, mint a közmunka-program. A tanulmány megírásához nagy segítségünkre volt Natkai Istvánné, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja komáromi kirendeltségének vezetője, aki rendelkezésünkre bocsátotta a „Nokia-dosszié” néhány lapját, mert sajnálatos módon a vállalat már évek óta nem ad ki adatokat kutatási célokra.

- 43 -


Irodalomjegyzék 1. Andorka Rudolf [2003]: Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó 2. Angyal G. [2012]: 2300 embert bocsát el Komáromban a Nokia. InNol[online]2012.02.08 Interneten elérhető: http://nol.hu/gazdasag/a_nokia_komaromban_2300_embert_bocsat_el-1298111 3. Gálffy Cs. [2013]: Megvette a Nokia telefongyártását a Microsoft. Inhwsw[online] 2013. 09. 03. Interneten elérhető: http://www.hwsw.hu/hirek/50871/microsoft-nokiafelvasarlas-lumia-windows-phone-okostelefon-piac.html 4. Gulyás László (szerk.) [2008]: Ne a munkanélküliséget, a munkát támogasd! Tanulmányok a HRM és a munkaerőpiac témaköréből 1998 – 2008. EETOSZVIKEK, Budapest 5. Hardi Tamás – Hajdú Zoltán – Mezei István [2009]: Határok és városok a Kárpátmedencében. MTA RKK Győr – Pécs 6. Hardi Tamás – Tóth Károly [2009]: Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja 7. Hárs Ágnes-Nagy Katalin-Nagy Ágnes-Vakhal Péter [2006]: A szlovák és a magyar határmeni régió a Duna két oldalán. Kopint-Datorg Zrt. Budapest 8. Kovács András – Szabó Ingrid [2008]: Nemzetközi tőkebefektetések munkaerő-piaci hatásai Komárom és Komárno térségében. In: Földrajzi Értesítő LVII. Évf. 1-2. füzet, pp. 229 – 241 9. Kulcsár Kálmán [1981]: Szociológia. Budapest: Kossuth Kiadó 10. Lampl Zsuzsa – Hardi Tamás[2009]: Ingázó munkavállalás. In: Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja 11. Lengyel Imre – Rechnitzer János [2004]: Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 12. Sikos T. Tamás – Tiner Tibor (szerk.) [2007]: Egy város – két ország. KomáromKomárno. Selye János Egyetem Kutatóintézete, Komárno. 13. Svéhlik Csaba [2007]: Marketing a 21. században. Szakkönyv, KHEOPS AutomobilKutató Intézet, Mór, 2007. május 14. Komáromi Ipari Park: www.kiv.hu 15. KSH: www.ksh.hu 16. Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala: www.statistics.sk 17. Munka- Szociális és Családügyi Hivatal: www.upsvar.sk

- 44 -


BERECK ÁDÁM (Miskolci Egyetem): Európában és Magyarországon

Feldolgozóipari

beruházások

1. Bevezetés A feldolgozóipari beruházások témaköre komoly szakmai- és közérdeklődésre számot tartó terület. Jelen tanulmány fókuszában a feldolgozóipar adott évi bővítéseinek szakágazati vonatkozásai állnak. Eltérően azoktól a munkáktól, melyek az FDI alapú befektetések vizsgálatára, vagy a beruházások gazdasági növekedésre gyakorolt közvetlen hatásának mérésére összpontosítanak, a fókuszban most a szakágazatok közötti különbségek elemzése áll. A tanulmány alapvető célja feltárni egyrészt, hogy az állóeszköz bővítés a munkaerőköltséggel, vagy a szakágazati nyereségességgel mutat erősebb kapcsolatot, ezzel párhuzamosan fontos a kapcsolat irányának feltérképezése. Az állóeszköz bővítés értékei a tárgyi eszközökbe történt beruházások és az adott évi értékcsökkenés különbségeként kerültek meghatározásra. Az értékcsökkenés levonása a pótlási célból történt beruházások értékének kiszűrését szolgálja. A későbbiekben bővítésként jelölt kategória tehát a bővítési célú beruházások becslő értéke. Az állóeszköz bővítés és a munkaerőköltség között az összefüggések sokrétűek. Az új állóeszközök létesítésében jelentős részt képviselő külföldi beruházások számára a magas képzettségű, így relatíve magas munkaerőköltséggel bíró ágazatokban való befektetés feltételezhetően racionálisabb döntés, tekintve, hogy hazánkban a magasabban képzett munkaerőt is relatíve olcsón tudják foglalkoztatni. Figyelembe vehető továbbá, hogy a már piacon lévő vállalkozások számára az olcsóbb munkaerőt gépekkel, berendezésekkel helyettesíteni általában kevésbé racionális döntés. Az tárgyalt két tényező állóeszköz bővítésekkel való kapcsolatának vizsgálata mellett, a tanulmány bemutatja a feldolgozóipari bővítések 2011-es szakágazati értékeit is. Az eredmények azt mutatják, hogy a munkaerőköltség és a bővítés közötti kapcsolat gyenge és pozitív irányú, a magasabb bérekhez alapvetően nagyobb bővítési értékek társulnak. Az eredmény megerősítheti azt a feltételezést, miszerint a magasabb képzettségű szakmaterületek nagyobb tőkevonzó képességgel bírnak, illetve a drágább munkaerő gépekkel való helyettesítésének motivációja erősebb. A nagyobb eredményt produkáló szakágazatoknak egyértelműen nagyobb a bővítési értéke, közepesen erős lineáris kapcsolat áll fenn a két változó között. 2. Elméleti háttér, a kutatás célja A közgazdász szakma megosztott abban a kérdésben, hogy a fizikai tőkeállomány felhalmozása mennyiben feltétele és elősegítője egy gazdaság modernizációjának, versenyképességének. (Nagyobb a konszenzus a technológiai haladás, és a humán erőforrás minőségének szerepe tekintetében.) Főként a délkelet-ázsiai államok sikertörténeteinek elemzése során találjuk magyarázatként a fizikai tőke nagymértékű felhalmozását. Az állomány növelése önmagában nem garancia sem a technológiai színvonal, sem a termelékenység emelkedésére, különösen, ha a megfelelő működtetéshez szükséges képzett munkaerő nem áll rendelkezésre [Szalavetz, 2004]. Az ágazati bővítések alakulása az ágazatba tartozó, vagy az oda belépő vállalatok bővítési döntéseinek függvénye. A vállalkozások bővítési döntéseit számos gazdasági körülmény és vállalati jellemző befolyásolja (megtérülés, piaci lehetőségek, növekedési várakozások, finanszírozási költségek, kapacitáskihasználtság, stb.). A döntést gazdasági elemzésnek kell megelőznie, alapvetően a valós értéken való számbavétel elvét alkalmazva [Bowhill, 2008]. Ezek hatásának iránya és figyelembevételének mértéke vállalatonként,

- 45 -


ágazatonként és döntési szituációként eltérő, kutatások szerint nehéz általános összefüggéseket megfogalmazni [Crespo, 2007]. A külföldi befektetések esetében a helyszínválasztásban kiemelt szerepe van az ország jellemzőknek. Figyelemre méltó, hogy ezek között a korrupció vizsgálatának és számba vételének egyre nagyobb jelentősége van [Barbopoulos, 2007]. A piacon lévő vállalkozások bővítési döntéseiben és a külföldi új befektetések esetében is fontos szempont lehet a relatíve alacsony munkaerőköltség. A témában írt korábbi munkák egy része a képzett és képzetlen munkaerő közötti bérkülönbségekre koncentrál. Braconier és szerzőtársai bemutatták, hogy a relatív béreknek komoly szerepe van a bővítésekre nézve [Braconier, 2005]. Hasonló kérdésfeltevéssel, a regionális különbségeket is vizsgálva Feenstra és Hanson azt találta, hogy a nagyobb bérkülönbségek, képzettebb munkaerőt jelezvén nagyobb tőkevonzó képességgel rendelkeznek [Feenstra, 1997]. Lili Wang és Adam Szirmai 2012-ben, a China Economic Review-ban megjelent tanulmánya is a regionális megközelítésre alapoz [Wang, 2012]. Jelen munka abban nyújt újat, hogy nem a régiókat, vagy FDI-t tekinti kiindulási alapnak, hanem a szokásosnál mélyebb tevékenység szerinti (szakágazati) bontásban figyeli meg az általánosan vizsgálttól szűkebb kategóriára, az összes állóeszköz bővítés adatára vonatkozóan a bővítések munkaerő költséggel való viszonyát. 3. Eszközállomány és a bővítések értékelése Az irodalomban többféle bővítés felfogás létezik, jelen tanulmány a bővítést új állóeszköz beszerzésként értelmezi. Az állóeszköz bővítések megnövelik az ágazatban rendelkezésre álló állóeszköz állomány értékét. Magyarországon a KSH 2003-ban végzett átfogó állóeszköz értékelési programot, melynek során meghatározták az állóeszköz-állomány főbb jellemzőit is, az évezred eleji állapotoknak megfelelően [Fazekasné, 2003]. Korábban ilyen jellegű és minőségű értékelés nem történt, ezért a program végrehajtása nagy előrelépésnek bizonyult. A 2003-ban elkészült átfogó elemzés mégoly statisztikailag megalapozott eredményei mellett is megoldatlan maradt a több éves számbavétel, leginkább a gazdálkodási gyakorlat és beszámoló készítés különbségei által támasztott kihívása (mind vállalati, mind összesített, ágazati szinten). Az évek során bekövetkező állományváltozások elemzésekor a legnagyobb problémát a piaci és a könyv szerinti eltérések figyelembe vétele jelentette/jelenti. A felmérés egy évére vonatkozóan szemlélteti az eltéréseket az 1. ábra. A gépek és szállító eszközök példáján jól érzékelhető, hogy a feldolgozóipari eltérés jelentős (több mint tíz százalékos). Az épületek és építmények esetében nem látszik lényeges különbség a könyv szerinti és az újrabeszerzési érték között, de tekintve a hosszú élettartamokat, a halmozódó hatások vizsgálatánál ezeket az eszközcsoportokat is érdemes lehet a folyamatos piaci értékhez való igazítás elveinek megfelelően kezelni. Még hangsúlyosabban jelenik meg a probléma, ha figyelembe vesszük, hogy ez a különbség statikus adatként nem tartalmazza a halmozódó eltérítő hatásokat. Vállalati szinten a probléma jó áttekintését adja az az Illés Mária munkájaként megjelent Vezetői Gazdaságtan című egyetemi tankönyv, mely önálló fejezetként tárgyalja a könyv szerinti és a piaci érték eltéréseinek tárgykörét [Illés, 2008]. Megindult a módszertani megoldáskeresés az ágazati, statisztikai elemzések területén is, lásd [Hüttl, 2003], [Fazekasné 2003]. Az útkeresés és módszertani fejlődés a nemzetközi gyakorlattal összhangban történt, olykor közös európai programok keretében, melyre jó bizonyíték a német statisztika hasonló fejlődési iránya [Schmalwasser, 2001], később, 2010-ben az Európai Bizottság által koordinált átfogó, régiós felmérés [Gardiner, 2010].

- 46 -


1. ábra: Két eszköztípus állományának szektorok közötti megoszlása könyv szerinti értéken és újrabeszerzési értéken figyelembe véve, 2003. Forrás: [Fazekasné, 2003]

Az ágazati számbavétel esetében alkalmazásra alkalmas módszertannak az Eurostat által is támogatott ún. folyamatos leltározás módszere (perpetual inventory method – PIM) mutatkozott. Lényege, hogy minden időszakban újrabeszerzési áron állapítják meg az állomány értékét, az értékcsökkenés számításánál az állóeszköz állomány különböző csoportjaira adott eloszlásokat feltételeznek. A módszer ugyanakkor nem ad megoldást a nullára leírt, de még használatban lévő eszközök figyelembe vételére. 4. Általános beruházási és bővítési körkép az Európai Unióban és Magyarországon Az elemzés 2011-re vonatkozik, melyet indokol egyrészről, hogy a beruházási adat alapjául szolgáló beruházások és bővítések legfrissebb adatsorai az Eurostat adatbázisában erre az évre vonatkozik, másrészről, hogy a feldolgozóipari bővítések volumene a tárgyalt évben majd egynegyedével (24 százalék) nőtt a megelőző évhez képest. Az eredmények értelmezése előtt célszerűnek látszik áttekintenünk röviden a 2011-es év általános beruházási helyzetképét Magyarországon és az Európai Unióban. A tárgyalt évben a beruházások az Unió egészét tekintve minimálisan nőttek, hozzávetőleg 1 százalékkal. Németország, Ausztria, Lengyelország és a balti államok teljesítettek a legjobban. A beruházási volumen ugyanakkor a legtöbb ország esetében még mindig nem érte el a válság előtti szintet. Magyarországon a megelőző évekre is jellemző (2008 eleje óta tartó) csökkenő tendencia folytatódott, 4,5 százalékos bruttó állóeszköz felhalmozás csökkenést láthattunk az év egészében. A változás irányát évek óta jelentősen befolyásolja az építőipari beruházások jelentős csökkenése. Ugyanakkor a gép és berendezések esetében jelentős, 8,8 százalékos bővülést figyelt meg a KSH (2. ábra). A teljes feldolgozóiparra vonatkozóan nagyon jelentős, 24,2 százalékos növekedés látható [KSH, 2012].

- 47 -


2. ábra: Beruházások szektorok közötti megoszlása a magyar gazdaságban 2011-ben Forrás: [KSH, 2012]

5. A kutatás módszertana, vizsgált kategóriái A tanulmányt megalapozó kutatás vizsgált minden feldolgozóipari szakágazatot (számszerint huszonhármat) a NACE Rev. 2 kategória besorolást alkalmazva. Az adatok forrása az EUROSTAT Structural Business Statistics adatbázisa, a használt kategóriákat az Európai Bizottság 2009/250/EK rendelete [Rendelet, 2009] meghatározásai alapján értelmezem. A szakágazatok megnevezéseit az ábrázolhatóság és könnyebb tárgyalhatóság érdekében rövidítettem, azok a KSH által is alkalmazott, NACE Rev. 2 kategória besorolásokat tartalmazzák, és a [NACE, 2008] hivatkozáson elérhetőek. A beruházási értékeket a bruttó állóeszköz beruházás adatával kalkuláltam. (A bruttó jelző itt az értékhelyesbítés előtti tulajdonságot jelöli). A hivatkozott rendeletben megfogalmazott beruházási definíció alapján a beruházást az adott időszakban (év) történt állóeszköz beszerzésként értelmezzük. Az elemzésnél használt állóeszköz bővítés értékeket a tárgyalt beruházási adatoknak az éves értékcsökkenéssel való csökkentésével képeztem. A munkaerőköltség kifejezésére az egy főre jutó átlagos munkaerőköltség adatát alkalmaztam. A működési eredményt a bruttó működési eredmény hozzáadott értéken belüli arányával jellemeztem. Az Eurostat bruttó működési eredményként értelmezi azt a működési tevékenység által létrehozott többletet, mely a munkaerő-tényező ráfordítás ellentételezése után keletkezik. A vizsgálati eljárás a változók közötti korrelációs együttható számítása, majd – az alkalmazhatóságának figyelembe vételével-, lineáris regressziós-függvény illesztési kísérlet volt.

- 48 -


6. Eredmények Ahogyan az a 3. ábrán látható, a 2011-es szakágazati bővítési adatokat tekintve a szakágazatok többségére a száz millió eurós nagyságrend jellemző. A mértékekben jelentős különbségek mutatkoznak. A közúti járműgyártás területén megvalósult bővítések (1354 M EUR) értéke többszöröse a második legnagyobb értéket produkáló élelmiszeripari bővítésekének (347 M EUR). A legkevesebb bővítés, mindössze öt millió euró a dohánytermék gyártásban valósult meg. A huszonnégy szakágazatból kilenc ötven millió euró alatti értékű, további hat százötven millió euró alatti, további nyolc háromszázötven millió euró alatti (a 4. ábra a szemléltetést segíti a járműgyártás adatának mellőzésével).

3. ábra: Bővítési értékek a magyar feldolgozóipar szakágazataiban (M Eur, 2011) Forrás: a szerző szerkesztése

A legkevesebb bővítést a dohány, ruházat, egyéb jármű, bőr feldolgozása területén eszközölték a vállalatok. Jól elkülönülő méretkategóriát alkot az a kilenc szakágazat, melyeknél a bővítések értéke 50 millió euró alatt marad. A száz millió eurós érték magasságában találjuk az „ital”, a „papír”, a „kőolaj”, a „fémalap” szakágazatokat. Ide sorolható a „villamos” is, 131 millió eurós értékével. 50 millió euró és 100 millió euró között egyedül az egyéb feldolgozóipar (72 millió euró) helyezkedik el. Növekvő sorrendben a következő szakágazat a 241 millió eurós bővítési értéket mutató „nemfém”, mely egy új méret csoport kezdetét is jelenti: 7 szakágazat bővítési értéke van 240 és 300 millió euró között. Ettől a csoporttól elkülönülve, de nagyságrendileg hasonló értékkel áll, és a második legnagyobb bővítést képviseli az „élelmiszer” szakágazat, 347 millió eurós értékkel. Ennek több mint négyszeresét érte el a lista vezetője, a járműgyártás, 1354 millió euróval.

- 49 -


4. ábra: Bővítési adatok a közúti járműgyártás adata nélkül (M Eur, 2011) Forrás: a szerző szerkesztése

A munkaerőköltség adatokkal való egybevetés alapján a korrelációs együttható értéke +0,21. A pozitív érték azt jelenti (a kapcsolat meglehetősen gyenge), hogy a magasabb átlagos munkaerőköltséggel elvileg nagyobb bővítési érték párosul. Ez indokolható, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az FDI alapú befektetések sok esetben magas mérnöki szakértelmet igénylő, innovatív területekre áramlanak, illetve az olcsó munkaerőt kevésbé éri meg gépekkel kiváltani, mint a drágábbat. A kapcsolat gyengesége nem von le az értékéből annak a ténynek, hogy a kapcsolat iránya pozitív, melyet a regressziós egyenes pozitív meredeksége is bizonyít, annak ellenére, hogy az összefüggés gyengesége miatt lineáris kapcsolatról nem beszélhetünk (5. ábra).

5. ábra: Regressziós egyenes a munkaerőköltség és bővítési adatokra Forrás: a szerző szerkesztése

A kapcsolat erőssége alapján valós lineáris kapcsolatról nem beszélhetünk. A lineáris illesztés próbája természetesen elvégezhető, annak érdekében, hogy a két változó értékei grafikusan is szemléltethetőek legyenek.

- 50 -


További vizsgálat tárgyát képezte, hogy a nagyobb működési eredményű szakágazatokban nagyobb bővítési értékek fordulnak-e elő. A működési eredmény olyan számbavétele, mely a hozzáadott értéken belüli arány figyelembevételén alapul azért indokolt, mert így a szakágazatok között egyébként meglévő jelentős árbevételi különbségekből fakadó torzítás csökkenthető. A korrelációs együttható értéke a két változó között 0,37, mely gyenge-közepes, pozitív irányú kapcsolatot jelöl. Ez alapján megfogalmazható az az állítás, hogy a nagyobb működési eredményt felmutatni képes szakágazatokban nagyobb az állóeszköz bővítési hajlandóság. A lineáris függvényillesztési kísérlet ebben az esetben biztosabb eredményre vezetett a lineáris kapcsolat meglétének vonatkozásában. Ennek megfelelően a regressziós egyenes is kifejezőbben szemlélteti a kapcsolatot (6. ábra).

6. ábra: Regressziós egyenes a működési eredmény és a bővítés adatsoraira Forrás: a szerző szerkesztése

7. Következtetések Összefoglalásként, a feldolgozóipari bővítések szakágazati megoszlását tekintve kiemelendő, hogy 2011-ben a járműgyártás területén végbement bővítések messze felülmúlták a más szakágazatokban tapasztalt értékeket. Ezen kívül, három nagyobb csoportot azonosíthatunk, a legnagyobb bővítéssel rendelkezők bővítési értékei 250 és 350 millió euró között vannak, a „középmezőnyként” értelmezhető csoport 100 millió euró körüli értékeket mutatott, a bővítések szempontjából „lemaradó” szakágazatok lényegesen 100 millió euró alatti értékeket produkáltak. Az állóeszköz bővítés és a munkaerőköltség közötti kapcsolat gyenge és pozitív irányú, ami arra enged következtetni, hogy a magasabb bérekhez nagyobb bővítési értékek társulnak. Ez az eredmény azt a nézetet erősíti, mely szerint a külföldi működő tőke a magasabban képzett munkaerőt nagyobb arányban lekötő tevékenységek területén jelenik meg nagyobb mértékben. Elképzelhető ugyan, hogy bizonyos bővítések éppen az alacsonyabb munkaerőköltséggel rendelkező tevékenységeket célozzák, de egy alacsony munkaerő költségű terület pusztán a munkaerőköltség alacsony volta miatt nem kerül automatikusan előnyös pozícióba. Az állóeszköz bővítés és a hozzáadott értékhez viszonyított működési eredmény között erősebb lineáris kapcsolat áll fenn. Feltételezhető, hogy a várható és a realizált eredmény egyaránt hatással van az állóeszköz bővítés mértékére a nagyobb profitkilátások nagyobb tőkevonzó képessége, illetve a nagyobb profitból származó nagyobb bővítési lehetőségek okán. További kutatás során négy-öt éves elemzés keretében lehetőség nyílhat a bővítési ciklusok figyelembe vételére is. Érdemes lehet megvizsgálni a szakágazati bővítéseknek a termelékenységgel, a K+F kiadásokkal és a hozzáadott értékkel való - 51 -


kapcsolatát. Egy hasonló elemzés Kelet-közép európai, összehasonlításként még több hasznos információval szolgálhat.

vagy

Európai

Uniós

Irodalomjegyzék Az Európai Bizottság 2009/250/EK Rendelete [2009]. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L86/1. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:086:0001:0169:EN:PDF [2014.03.07] Barbopoulos, L. et al. [2007]: „Foreign direct investment in emerging markets and acquirers’ value gains”. International Business Review. Bowhill, B. [2008]: „Business planning and control: integrated accounting, strategy and people”. West Sussex (England): John Wiley & Sons. Braconier, H. et al. [2005]: „Multinational enterprises and wage costs: Vertical FDI revisited”. Journal of International Economics, 67, 446– 470. Crespo, N. & Fontoura, P. [2007]: „Determinant factors of FDI spillovers – What do we really know?” World Development, 35 (3), 410–425. Fazekasné K. K. [2003]: „A vállalati szektor tárgyi eszközeinek főbb jellemzői”. Statisztikai Szemle, 81 (11), 991-1000. Fazekasné K. K. [2003]: „Az állóeszköz-statisztika fejlesztésének eredményei”. Statisztikai Szemle, 81 (11), 974-990. Feenstra, R. & Hanson, G. [1997]: „Foreign direct investment and relative wages: Evidence from Mexico’s maquiladoras”. Journal of International Economics, 42, 371–393. Gardiner, B. és Lewney, R. [2010]: „Pilot Study on the estimation of regional capital stocks”. Cambridge Econometrics. Hüttl, A. [2003]: „A reáleszköz statisztika néhány alapvető problémája”. Statisztikai Szemle, 81 (11), 955-972. Illés, M. [2008]. „A könyv szerinti és a piaci érték eltérései”. In: Illés Mária, Vezetői Gazdaságtan (pp. 204-260). Budapest: Kossuth Kiadó. Központi Statisztikai Hivatal [2012]. „Jelentés a bővítések 2011. évi alakulásáról”. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelberuh/jelberuh11.pdf [2014.03.10] NACE Rev. 2 statistical classification of economic activities in the European Community [2008]. Eurostat Methodologies and Working Papers, Eurostat, European Commission. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-RA-07-015/EN/KS-RA-07-015EN.PDF [2014.02.22] Schmalwasser, O. [2001]: „Revision der anlagenvermögensrechnung”, (1991–2001.). Wirtschaft und Statistik, 5, 342–356. Szalavetz, A. [2004]: „Eszközállomány és műszaki megújulás Magyarországon”. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest. Wang, L. & Szirmai, A. [2012]: „Capital inputs in the chinese economy: estimates for the total economy, industry and manufacturing”. China Economic Review, 23, 81–104.

- 52 -


TARRÓ ADRIENN (Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron): A külföldi működőtőke befektetések alakulása az ázsiai fejlődő országokban A külföldi működőtőke befektetések alakulása az ázsiai fejlődő országokban1

1. Bevezetés A külföldi működőtőke befektetések (ang. foreign direct investment, röv. FDI) szerepe a globalizáció fejlődésével egyre nagyobb szerepet kapott, és ennek jelentősége vitathatatlan, mindamellett népszerű témája napjaink kutatásainak. Bár a legtöbb tanulmány a fejlett országokkal hozza összefüggésbe az FDI vizsgálatát, szerepük a fejlődő országokban is egyre jelentősebb. Jelen tanulmányom egy kutatássorozatnak a része, melynek során a világ különböző régióiban elhelyezkedő fejlődő országokat vizsgálom a külföldi működőtőke beáramlásának és hatásának szempontjából. Ennek első két részében a latin-amerikai, és afrikai országokat vizsgáltam, és a harmadik fejezete, jelen tanulmány az ázsiai országokra irányul. A mostani vizsgálatba csupán néhány országot vontam be, többek között Pakisztán, Banglades, Szingapúr, Thaiföld, Malajyia, Vietnám és Törökország. Ezek mindegyike megfelel a fejlődő országok „kritériumainak”, valamint kellő mennyiségű külföldi működőtőke áramlott be az országokba, ami indokolja és lehetővé teszi annak hatásvizsgálatát. A tanulmány első részében bemutatom, milyen szempontok alapján választottam ki az országokat, amiket a tanulmányban elemezni fogok. A második részben elemzem a külföldi működőtőke beáramlását és állományát, valamint azt, hogy ez mennyire korrelál az egyes országok gazdasági adataival, úgy, mint gazdasági növekedés, termelékenység, bérszínvonal, munkanélküliség, foglalkoztatottsági ráta, államadósság, stb. A tanulmánynál a reálmutatókat preferálom, és vizsgálatomnál a statisztikai eszköztárra támaszkodom. A tanulmányban kitérek arra is, hogy az általam vizsgált ázsiai országok mennyiben tekinthetők homogénnek vagy heterogénnak a vizsgálatom szempontjából, valamint kitérek következő kutatásaimra. 2. Vizsgált országok kiválasztásának indoklása Ázsia első hallásra talán túl nagy területnek tűnik egy ilyen rövid tanulmány kapcsán, és szeretném nyomatékosítani, hogy a tanulmánynak nem is célja az összes ázsiai ország teljes körű vizsgálata a külföldi működőtőke befektetések szempontjából. A kiválasztásnál első körben abból indultam ki, hogy mik Ázsia főbb régiói az Asian Development Bank szerint: Közép- és Nyugat-Ázsia, Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia, valamint a Csendes-óceáni térség. Az UNCTAD (United Nations Conference on Trade and Development) a statisztikai adatbázisában más tájegységeket jelöl meg, nevezetesen: KeletÁzsia, Dél-Ázsia, Dél-Kelet-Ázsia, valamint Nyugat-Ázsia. Mivel az adatok felhasználásánál inkább az UNCTAD adatbázisára támaszkodtam, így ezt a felosztást vettem alapul a tanulmánynál is. Második körben megvizsgáltam régiónként, hogy az ázsiai fejlődő országok közül hova áramlott olyan mennyiségű külföldi működőtőke, mely jelentősebben hathatott az ország 1

„A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”

- 53 -


gazdaságára, illetve kiszűrtem azokat az országokat, melyeknél a beáramlott FDI mennyisége torzítóan hathat a többi ország adataihoz képest. Torzító hatás miatt például nem vizsgáltam Kínát, pedig fejlődő ország, de mivel az elmúlt év(tized)ekben tapasztalt „kínai csoda” nem volt jellemző a többi országra, így nem lehetne hitelesen vizsgálni az FDI hatását a többi fejlődővel együtt. A Kínába érkező külföldi működőtőke mennyisége gyakorlatilag nagyobb mértékű, mint a többi régióé. Indiát ugyanezen ok miatt vontam ki a vizsgálatból, hiszen a gazdasági növekedése jóval látványosabb volt a többi országhoz képest. A fenti állításomat igazolja a Torzító hatás kiszűrése miatt kénytelen voltam kivenni az OPEC (Organization of the Petroleim Exporting countries) országokat, mivel a gazdasági struktúrájuk jelentősen eltér az átlagos fejlődő országokétól. Az olaj exportálása jobb pozícióba helyezi őket nemzetközi viszonylatban, nemzetközi kereskedelemben, viszont fejlődésüket a külföldi működőtőke befektetés nem magyarázza. Ezen oknál fogva az alábbi országok kerültek ki a vizsgálatból: Irán, Irak, Egyesült Arab Emirátusok, Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia, Indonézia. Az előzetes torzító hatások kiszűrése után végül az alábbi fejlődő országok maradtak a vizsgálat középpontjában: Pakisztán, Banglades, Szingapúr, Thaiföld, Malajyia, Vietnám és Törökország. 3. FDI és a hozzá kapcsolódó makrogazdasági adatok az általam vizsgált ázsiai országokban Az 1. Számú táblázaton látható, hogy hogyan alakult a külföldi működőtőke befektetések beáramlása az általam vizsgált országokban. Az idősor 1995-től mutatja be ezt a folyamatot, mivel azelőtt arányaiban véve nem volt jelentős mértékű beáramlás. Az ábrát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nem volt egyenletes növekedés az elmúlt majd’ húsz évben. Az országok közül Szingapúr emelkedik ki jelentősen az FDI szempontjából. Törökország csak egy alkalommal, 2oo8-ban tudta felülmúlni ezt a teljesítményt. 1. ábra: A külföldi működőtőke beáramlásának alakulása az általam vizsgált országokban, 1995-2o13, millió USD

Forrás: UNCTAD Statisztikai adatbázisa

Az FDI összességében 4,67%-kal csökkent 2o13-ban a régióban, bár ez nem teljesen igaz egyöntetűen az összes országra. Úgy gondolom, hogy az abszolút adatokon túl fontos megvizsgálnunk azt is, hogy ezek reálértékben hogyan viszonyulnak egymáshoz, ez indokolja a 2. Ábrát. Azon látható, hogy az FDI nemcsak abszolút értékben, hanem a GDP-hez viszonyított arányában is Szingapúrban a

- 54 -


legmagasabb, bár jelentősen ingadozó. Az előző ábrán lévő 2oo8-as csökkenés az FDI kapcsán Szingapúrban itt is nagyon jól megfigyelhető. 2. ábra: Az FDI aránya a GDP-hez viszonyítva az általam vizsgált országokban, 1995-2o13, %

Forrás: saját szerkesztésű ábra az UNCTAD adatbázisa alapján Annak ellenére, vagy éppen annak következményeként, hogy Szingapúr milyen hatalmas pénzügyi központtá fejlődött az elmúlt években, a 2oo8-as gazdasági válság erősen rányomta a bélyegét a külföldi működőtőke befektetések alakulására. Bár látható, hogy ez csak a 2oo8as évben volt megfigyelhető. Szingapúr esetében a válság jelei sokkal jobban megfigyelhetők voltak, hiszen a világ 4. pénzügyi központja is itt van, a világ hat legerősebb bankjai közül háromnak is itt van a székhelye (kitekinto.hu), jobban beékelődött a világgazdasági körforgásba és emiatt jobban hatott rá a válság is. A többi országot elemezve az elmúlt években Vietnámban nőtt látványosabban a külföldi működőtőke befektetések aránya, de ez is csak 6% körüli értéket ért el. A többi országban ennél még kisebb, 1-3% közötti. 3. ábra: A szegénységi ráta a vizsgált ázsiai országokban, 20102

Forrás: saját szerkesztésű ábra a World Bank adatai alapján

2

Malajzia esetében az adat a 2009-es évre vonatkozik, Pakisztán esetében pedig 2011-re.

- 55 -


A 3. ábra szemlélteti, hogy mekkora a szegénység nagysága a teljes népességhez viszonyítva az ázsiai országokban. Az adatok a 2010-es évre vonatkoznak, nem egy dinamikus ábra, viszont mégis egy hiteles képet mutat arról, hogy az általam vizsgált országok ebben a tekintetben mennyiben hasonlítanak egymásra. A legnagyobb szegénységi ráta Bangladesben figyelhető meg, ahol 1996-ban és 2000-ben (Világbank adatai alapján) közel 50%-os szegénységi ráta volt. Ahhoz képest ezt a viszonyszámot sikerült az országnak jelentősen lecsökkentenie. Pakisztánban, Thaiföldön és Vietnámban a szegénységi ráta 10-20% közötti, bár a 2000-es évek elején ez mindhárom országban 30% körüli volt, vagy magasabb, így itt is eredményes volt a szegénység visszaszorítása. Meglepő viszont Malajzia és Törökország esete, ahol a hivatalos statisztikai adatok szerint a szegénységi ráta 5% alatti. Míg Törökországban ez a korábbi években (szintén kétezres évek elején) ez 30% körüli volt, mára fokozatosan lecsökkent, addig Malajzia konstans 5-6% közötti adatokat közölt a hivatalos statisztikáiban. A fejlődő országok többségében a szegénységi ráta ezeknél jóval magasabb szokott lenni, ami azt a gondolatot ébresztheti az olvasóban, hogy félig igaz / álstatisztikával van dolga. A Világbank adatbázisában sajnos nem volt adat Szingapúrra vonatkozóan, pedig a régióban az egyik legfejlettebb fejlődőként érdekes lett volna tudni milyen szegénységi rátával számolhatunk. Más forrásokból (Donaldson, et.al.) lehetett információt szerezni Szingapúrra vonatkozóan. Donaldson és szerzőtársai vizsgálták a szegénységet az országban, melyben többféle kutatásra támaszkodnak. A kutatások alapján az abszolút szegénység 12-16% közötti volt Szingapúrban 2008-ban, valamint a relatív szegénység 22-24% közötti volt. 4. Bérek és munkaerőpiaci termelékenység A külföldi működőtőke beáramlás következményeként szokták emlegetni, hogy a befogadó országban a reálbérek megnövekednek, főként a fejlődő országokban. Az Asian Development Bank felmérése szerint igaz ez azokban a szektorokban, melyekben jelentős külföldi működőtőke befektetés történt. Az agrárszektorban a bérek nem növekedtek, és alacsonyabb szintű, mint a fejlett szektorokban, és a kettő között jelentős különbség figyelhető meg. Az ILO által kiadott Global Wage Report összehasonlította, hogy az egyes országokban a gyártásban dolgozók hány dollárt kapnak 1 óra munkáért. Az általam vizsgált országok közül csak Szingapúr szerepelt a felsorolásban, és aszerint 12,68 dollárt kap egy gyártásban dolgozó munkás óránként3. Ez a harminc országból álló listában a 10. legrosszabb eredmény. A kummulatív reál bérek növekedését elemezve egész Ázsiában jobban növekedtek viszont a bérek (194%) 2000. bázisévnek tekintve, mint a világátlag (122%). Kelet-és Közép-Ázsiát kiemelve az átlagos bérnövekedés pedig 271% volt! Csak 2007-ben például 14,4%-kal nőttek a reálbérek. A tanulmány adataiból egyébként az is kiderül, hogy a reálbérek jobban növekedtek az elmúlt években, mint a munkaerőpiac termelékenysége. Sajnos ez az „ázsiai csoda” jelentős részben Kínának köszönhető, és kevésbé az általam vizsgált fejlődő országoknak. Thaiföld és Szingapúr esetében a reálbérek 2008 és 2011 között alig nőttek 1-2%-kal, míg a munkaerőpiaci termelékenységük 2-4% -kal javult. Az ILO által közzétett tanulmány a munkaerőpiaci termelékenységről is rossz képet mutat: az ázsiai országoknál a munkaerőpiaci termelékenység a válság óta lassan, de növekszik, kivételt képez Kína, viszont még mindig probléma, hogy nagyon alacsony a nők foglalkoztatottsága és részvétele a gazdaságban. A munkanélküliség leginkább a fiatalokat és a nőket érinti.

3

Összehasonlításként Magyarországon ugyanez az érték 4,74 dollár óránként (a listában a második legrosszabb adat).

- 56 -


5. Összefoglalás Jelen tanulmányban az ázsiai országok gazdasági helyzetéről próbáltam egy átfogóbb képet mutatni, különös tekintettel a külföldi működőtőke befektetések alakulására és hatására. A tanulmány elején felvázoltam az országok kiválasztásának folyamatát, majd végigvezettem a saját országspecifikus adataimat, kezdve a külföldi működőtőke áramlások elemzésétől, a főbb makrogazdasági adatok bemutatásáig. Érdekes adatokat vázol fel Svéhlik [2008] egyik publikációjában, amikor is India és Kína közötti fejlődési potenciálbeli különbözőségekről ír. Arra próbáltam választ keresni, hogy vajon a külföldi működőtőke hatott-e bármilyen szinten az ázsiai országok gazdasági növekedésére, fejlődésére? Összességében úgy gondolom, hogy a külföldi működőtőke befektetések jelentősége és szerepe egyre nagyobb ezekben az országokban és nem csak Szingapúrban, hanem a többi országban is. A világgazdasági trendek jól érzékelhetőek ebben a térségben is, tehát a szegényebb, kisebb országokba is egyre több FDI áramlik. Úgy gondolom, hogy a külföldi működőtőke befektetések sajnos a kisebb országokban főként az olcsó erőforrások kihasználására irányulnak, és kevésbé a modern szektor behozataláról (kivételt képez ez esetben Szingapúr). Véleményem szerint ott idéz elő nagyobb gazdasági növekedést a külföldi működőtőke beáramlása, ahol az be tud kapcsolódni a helyi gazdaságba, és együtt tud működni a helyi vállalkozókkal. Ha teljesen új és fejlett szektorba ruháznak be, ami nem tud hálózatszerűen kooperálni a helyi vállalatokkal, akkor csupán egy enklávészerű berendezkedés lesz, ami kevésbé fogja magával vonzani a többi vállalat és így az ország fejlődését. Véleményem szerint az ázsiai országokba áramló külföldi működőtőke nem csupán kizsákmányol, vagy enklávészerűen működik, hanem szervesen próbál bekapcsolódni a hazai gazdaságba, és magával vonz olyan infrastrukturális fejlesztéseket, melyek lehet, hogy még nem valósultak volna meg. Irodalomjegyzék Asian Development Bank, http://www.adb.org/countries/main Asia-Pacific Labour Market Update, ILO, 2013, http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/--asia/---ro-bangkok/documents/publication/wcms_212030.pdf, letöltés: 2014. Augusztus 2. Global Wage Report, 2013, International Labour Organization Donaldson, et.al.: Measuring Poverty in Singapore, Frameworks for Consideration, https://centres.smu.edu.sg/lien/files/2013/11/SocialSpace2013-2014_SanushkaMudaliar.pdf letöltés: 2014. augusztus 1. Key Indicators for Asia and the Pacific 2013, Asian Development Bank, http://www.adb.org/publications/key-indicators-asia-and-pacific-2013 Letöltés: 2014. augusztus 1. Veszélyben a szingapúri gazdasági csoda? http://kitekinto.hu/keletazsia/2011/08/19/veszelyben_a_szingapuri_gazdasagi_csoda/#.U_ROPcV_sT0 letöltés: 2014. Július 21. Svéhlik Csaba [2008]: Gigászok születése – India és Kína a felemelkedés útján, III. KHEOPS Tudományos Konferencia „Útkeresés az üzleti és a közszférában”, Mór, 2008. május 14. Organization of the Petroleum Exporting Countries, opec.org The FDI Report, 2o14, www.fdiintelligence.com UNCTAD statisztikai adatbázisa, www.unctad.org World Bank statisztikai adatbázisa, www.worldbank.org

- 57 -


KASZÁS NIKOLETTA – Dr. PÉTER ERZSÉBET (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): A határon átnyúló projektek sikerének szervezeti és humán tényezői

1. Bevezetés A projektek sikerét számos modell hivatott mérni, napjainkban azonban a figyelem egyre inkább az úgynevezett „szoft” tényezőkre, s így a humán erőforrásra tevődik át. A 21. századi szakirodalom alapján feltételezhetjük, hogy a projektek sikerességét alapvetően befolyásolják a szervezeti háttér, valamint a projektmenedzser személyes jellemzői is. A kutatás során feltárjuk, milyen szervezeti kultúra jellemzi leginkább a vizsgált térség pályázati projektjeit lebonyolító szervezeteket, illetve mely tényezők motiválják a projekteket vezető személyeket. A kutatás végső célja feltárni a határon átnyúló projektek sikerességét, valamint a lebonyolító szervezetek projekt menedzsment érettségét. Célunk volt továbbá annak vizsgálata, hogy a fent említett tényezők kapcsán van e eltérés a három vizsgált ország jellemzőiben. A kutatás azért is hiánypótló és rendkívül aktuális, mivel mindkét vizsgált program (Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program, SzlovéniaMagyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program) 2013-ban zárult, s az általuk finanszírozott projektek a 2014-es évben fejeződnek be. Így mind az Irányító Hatóságok, mind a Közreműködő Szervezetek számára is fontos információkat, összefüggéseket tárhatunk fel az immár lezáruló programozási időszak projektjei kapcsán, s fogalmazhatunk meg javaslatokat az ezen évtől kezdődő 2020-ig tartó programozási időszakra nézve. 2. Projekt sikert befolyásoló szervezeti és humán tényezők Mivel egy-egy projekt soha nem egyetlen személyt érint, számos célcsoportról, érintettről beszélhetünk a projektek kapcsán. Így az is megállapítható, hogy minden érintett mást és mást tekint projektsikernek. Ahogy Freeman és Beale fogalmazott, egy építész az esztétikai megjelenésben, egy mérnök a technikai szaktudásban, egy könyvelő a költségvetés keretein belül elkötött összeg nagyságában, egy emberi erőforrás menedzser a dolgozói elégedettségben, míg egy vezérigazgató a tőzsdei értékben látja a sikert [Freeman-Beale, 1992]. A siker definiálása kapcsán mindenképp ki kell emelnünk Baker-Murphy és Fisher munkásságát. A legtöbbet idézett kutatók 1988-ban a következőképpen fogalmazták meg a projektsikert: a projekt akkor nevezhető sikeresnek, ha a kitűzött költségvetési kereteken belül, a megadott határidőn belül és az elvárt minőségi szinten valósul meg [Baker el al., 1983]. Így tehát egy projekt sikeres, ha ezen (megbízó által előírt) peremfeltételeknek eleget tesz, s sikertelen, ha nem. Baker et al. által megfogalmazott dimenziók további sikerfogalmak alapjául szolgáltak, s a hármas peremfeltétel, avagy a projektek mágikus háromszöge a mai napig a legszélesebb körben alkalmazott módszer a siker mérésére. A hármas peremfeltétel kizárólagosságával azonban számos szerző vitatkozik. Deák megfogalmazása szerint a projektmenedzsment hatékonysága részben azt mutatja meg, hogy a projekt mennyire érte el a kitűzött célokat, részben pedig azt, hogy mindezzel mennyiben járult hozzá a szervezet stratégiai céljainak eléréséhez [Deák, 2005].

- 58 -


A sikernek azonban újabb, egy jóval szubjektívebb és nehezen mérhető dimenziója is felmerült a kutatókban, mégpedig az elégedettségi tényező. Mindezt Deák egy 2003-as konferencián bemutatott előadásában az 1. ábrával támasztotta alá.

1. ábra: A projekt sikertényezőinek kiterjesztett értelmezése Deák szerint Forrás: Deák, Cs. [2005]: Projektmenedzsment képességek szervezeti szintű fejlesztése. Tudásalapú társadalom Tudásteremtés – Tudástranszfer Értékrendváltás.” V. Nemzetközi konferencia Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar. II. köt. Miskolc-Lillafüred 2005. május 11-12.

Az ábrán jól látható, hogy a szerző szerint a projekt eredményét vagyunk képesek a minőség – költség - idő háromszöggel mérni, ez azonban csak egy részét képezi a projektsiker értékelésének. Az átfogó méréshez ugyanis a stratégiával való összhang és az érdekcsoportok elégedettsége is hozzátartozik. Amennyiben továbbá figyelembe vesszük a projekt sikerének minőségi aspektusait, be kell látnunk, hogy a minőség fogalmának értelmezése sem egységes. Veress szerint a minőség kapcsán két megközelítést különböztethetünk meg: • általános filozófiai értelmezés: egy bizonyos termék, szolgáltatás minősége egyfajta összegzés annak tulajdonságairól • értékszemléletű filozófiai értelmezés: a minőség egyfajta értékítélet, mely a vizsgáló személy szemszögéből jelentősnek ítélt tulajdonságok vizsgálatán alapul egy bizonyos termék, szolgáltatás kapcsán. Ezen szempontból tehát a minőség megítélése szubjektív, s egyéni értékrenden alapuló fogalom, épp ez teszi szükségessé a vizsgálandó, értékelendő tulajdonságok körének előzetes meghatározását [Veress, 1999]. A pályázati projektek minőségi értelmezésének szempontjából szintén felfedezhető a Veress által definiált két kategória: • egy projekt általános filozófiai értelmezéseként egy tevékenység, vagy annak eredményei jól körülírhatók a különböző indikátorokkal és az elvárt, pályázat benyújtásakor tervezett outputokkal • az értékszemléletű filozófiai értelmezés alapján be kell látnunk, hogy a pályázati projektek sikerességének megítélése is szubjektív kategória, igaz ez a benyújtott pályázatok elbírálására, éppen úgy, mint a végrehajtott projektek hasznosságának

- 59 -


megítélésére, s ezért kaphat kiemelkedő szerepet valamennyi pályázati projekt kapcsán a különböző célcsoportok számára nyújtott hasznosság hangsúlyozása.

Annak ellenére, hogy Kloppenborg és Opfer szerint a projekt siker kutatások elenyésző része foglalkozik a projekt menedzsment úgynevezett „szoft” oldalával, vagyis az emberi tényezővel [Kloppenborg-Opfer, 2002], az utóbbi évek szakirodalmának áttekintése során számos humán és szervezeti tényezőt találunk. Crawford kutatásában huszonnégy sikertényezőt azonosított, melyek közül a legtöbb közvetlenül a projekt menedzsment kompetenciákra irányult, s hangsúlyozta, hogy a projekt menedzser kompetenciái, tudása, képességei kritikus fontosságúak a projektek sikerében [Crawford, 2000]. Görög Mihály szintén a humán tényezők fontosságát hangsúlyozza, aki úgy fogalmazott, hogy a projektek vezetésének, mint tevékenység sikerességének mértéke jelentős befolyással bír a projekt eredményének sikerére [Görög, 2003]. Scott-Young és Samson is azonosították az egyént, mint sikerfaktort kutatásaikban, s megállapították, hogy az egyén hozzájárulása a sikerhez jelentősebb, mint a technikai jellemzőké [Scott-Young - Samson, 2008]. Yang és munkatársai szerint is egyre több kutatásban említik meg a projekt menedzser szerepét, mint kritikus projekt siker tényezőt. Tanulmányukban többek közt azt igazolták, hogy a csapatmunka intenzitása (mely magában foglalja a kommunikációt, együttműködést és összetartást) szorosan összefügg a projektsikerrel [Yang et al., 2011]. Az általam vizsgált térség magyar oldalán készült kultúravizsgálat alapján megállapíthatjuk, hogy a mikro, illetve kisvállalkozások is kiemelkedő figyelmet fordítanak az egyénre, a munkatársak jólétére, s nem csak mint humán erőforrásra tekintenek [Péter et al, 2013]. A fentiekből is látható az ember, az egyén szerepe és jelentősége a projektek sikeres megvalósítása érdekében, így sikerkutatásainkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a humán tényezőket, mely az utóbbi években kiemelkedően fontos kutatási területté vált. Primer kutatásunk során e humán és szervezeti tényezők közt vizsgáljuk a szervezeti struktúrát és kultúrát, a szervezeten belüli tudásátadás mikéntjét, valamint a projektmenedzser motivációját és kompetenciáit. A projekt sikert pedig kvantifikálható (költség és időtartamra vonatkozó), valamint kvalifikálható (elégedettséget mérő) tényezőkön keresztül mérjük. 3. A szervezeti projekt menedzsment érettség elmélete A szervezetek érettségének mérése a sikerhez hasonlóan összetett feladat, ugyanakkor számos elméleti megközelítés utal annak egyre növekvő fontosságára [Backlaud et al., 2014]. Az Oxford szótár szerint az érettség azt jelenti, hogy egy szervezet egy bizonyos folyamatban elérte a legfejlettebb szintet [ODE, 2010]. Véleményünk szerint azonban nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy hol van a legmagasabb, legfejlettebb szint. Mivel a projekt menedzsment rendkívül népszerű és aktuálisan kutatott tudományterület, s napról napra születnek újabb eredmények, így beláthatjuk, hogy a tanulási folyamatnak is folyamatosnak kell lennie. Különösen igaz ez a pályázati projektek menedzselésére, ahol folyamatosan figyelemmel kell kísérni a legújabb kiírásokat és beszámolási kötelezettség dokumentációjában rejlő módosításokat. A gazdasági megközelítés szerint az érettség teljesen kifejlett folyamatokat jelent, melyből adódóan a különböző adottságok folyamatos fejlődése is biztosított annak érdekében, hogy a fent említett folyamatok végrehajthatók legyenek [Gareis-Huemann, 2007]. Ezen

- 60 -


megközelítés szerint tehát az érettség öngerjesztő folyamat, hiszen a fejlett, fejlődő folyamatok ellátása érdekében elengedhetetlen a különböző emberi, szervezeti adottságok fejlesztés és előmenetele is. Kerzner meglátásai szerint az érettség azon rendszerek és ismétlődő jellegű folyamatok fejlesztése, melyek nagy valószínűséggel hozzájárulnak a projektek sikeréhez [Kerzner, 2009]. Az érettség számos megközelítésének ismertetése utána megállapíthatjuk, hogy a projekt érettség egyfajta fejlettséget jelent, melynek célja a projekt céljainak és technikai paramétereinek elérése. A szervezetek projekt menedzsment érettségének mérésére nincs egységesen elfogadott, bármely iparágban alkalmazható módszertan. Ennek legfőbb oka Ibbs és Kwak szerint az, hogy maguk a projekt menedzsment folyamatok, melyeken keresztül az érettség mérhetővé válik, eltérőek a különböző ágazatokban [Ibbs-Kwak, 2000]. Pasian et al. is vizsgálta a projekt menedzsment érettségének vizsgálati akadályait, s azt találták, hogy ezen modellek elsősorban a projekt menedzsment explicit, tehát kifejezhető területeire fókuszálnak, s kevés hangsúly kerül az immateriális, szellemi eszközökre. Ez utóbbi ugyan nem mérhető, ellenben a humán tényezők hozzájárulása a projekt menedzsment képességek méréséhez vitathatatlan [Pasian et al., 2012]. Deák Csaba kutatásaiban rávilágított arra, hogy egy ország projekt menedzsment kultúrája és érettsége nem mérhető fel kizárólag a PMI (Project Management Institute), vagy az IPMA (International Project Management Association) által kiadott projekt menedzsment igazolások vizsgálata által, hiszen így „nem vesszük figyelembe az esetleg „papír” nélkül is elegendő tapasztalatot szerzett projektvezetőket”. Ezáltal elmondhatjuk, hogy a szervezetek önálló projekt menedzsment érettségének mérése nem elhanyagolható tényező. Deák szerint a projekt menedzsment kapcsán felhalmozódó szervezeti tudás a projektben résztvevők tudásától, valamint a végrehajtó szervezet projekt menedzsment érettségétől függ [Deák, 2010]. Ezen megközelítésben tehát a szervezeti projekt menedzsment érettség kifejezetten fontos tényező a pályázatok sikerének szempontjából is. A Deák Csaba által megfogalmazott tapasztalatokat, mely szerint a véghezvitt projektek száma nem feltétlenül arányos a szervezet projekt menedzsment érettségével [Deák, 2010], a pályázati projektek esetén is érvényesnek fogadhatjuk el, hiszen beláthatjuk, hogy a tudatosság és felsővezetői támogatás nélküli tevékenység-ismétlések nem indukálják a folyamatos fejlődést, sokkal inkább a (nem feltétlenül jól rögződött) rutin kialakulását. Empirikus kutatásunk során a szakirodalomban fellelhető érettség modelleket felhasználva a következő tényezők mentén vizsgáltuk a szervezetek projekt menedzsment érettségét: • szakmai háttér • projekttapasztalat • projektfolyamatok • kommunikáció • kapcsolatrendszer 4. A határon átnyúló projektek jellemzői Magyarország Európai Uniós csatlakozásával számos pályázati lehetőség jelent meg országunkban, ami egyúttal új fogalmat is teremtett: megjelentek a pályázati projektek, s így Magyarország előtt is nyitva állt a lehetőség, hogy részt vegyen a különböző európai területi

- 61 -


együttműködési programokban, melyeket Európai Regionális Fejlesztési Alapból finanszíroz az Unió. Az Európai Területi Együttműködés az általam vizsgált időszakban (2007-2013) kiemelt szerepet kapott, s az Európai Unió regionális politikájának önálló célkitűzésévé vált, ezáltal két, vagy több ország, a határon átnyúló térségek együttműködése még hangsúlyosabb szerephez jutott. Ezen programok speciális jellemzője, hogy nem nemzeti programok és prioritások kerültek meghatározásra, hanem összehangolt, közös témák kerültek felszínre. Ezen együttműködési programokat alapvetően három kategóriára oszthatjuk: • Európai Területi Együttműködési (ETE) programok, melyek két, már uniós tagállam közt valósulnak meg az EU belső határai mentén, fő céljuk a határok elválasztó jellegének csökkentése, a határon átnyúló infrastruktúrák és együttműködések fejlesztése, továbbá a határ menti közösségek kapcsolatainak erősítése. Az ETE programok közé sorolható az általam is vizsgált Szlovénia - Magyarország Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013. • Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA - Instrument for Pre-Accession Assistence), melyek olyan országok közti együttműködést támogatnak, ahol az egyik fél az EU külső határai mentén található, s csatlakozási tárgyalásokat folytat, illetve taggá válásával középtávon számolni lehet. Az IPA programok közt szerepeltek a Magyarország - Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében lebonyolított projektek is. Ezen programok elsődleges célja, hogy a csatlakozni kívánó ország megismerje az Európai Unió politikáját, prioritásait és nem utolsósorban szabályozási mechanizmusát. • Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz (ENPI - European Neighbourhood and Partnership Instrument) keretein belül olyan Európai Unión belüli és azon kívüli együttműködések támogathatók, ahol az Unión kívüli ország várhatóan tartósan az EU-n kívül marad. Ezen programok elsősorban azt igyekeznek elkerülni, hogy az új külső határok mély politikai-gazdasági választóvonalként húzódjanak végig a kontinensen. ENPI programok közé sorolható például a Magyarország – Románia – Szlovákia - Ukrajna ENPI Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 [Pályázat.gov, 2014, www.palyazat.gov.hu] A Magyarország-Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-es indulásakor Horvátország még nem volt az Európai Unió tagja, így ez a program Előcsatlakozási Támogatási Eszközként valósulhatott meg. Mint tudjuk, a program utolsó évében, 2013. július 1-én Horvátország is csatlakozott az Unióhoz, ez azonban nem befolyásolta a 2013-ig tartó program keretében lebonyolításra kerülő projektek megvalósítását. A HU-HR program hosszú távú célként a természeti és kulturális örökségek menedzselését, a két ország közötti intenzív társadalmi-gazdasági kapcsolatok fejlesztését, valamint a fentieken alapuló kultúra- és tudásalapú fejlődést tűzte ki. A HU-HR program összterülete 31.028 km2, amely összesen hét, NUTS besorolás szerint IIIas kategóriájú területet foglal magába: Medimurska megye, Verőce-Drávamente megye, Kapronca-Kőrös megye, Eszék-Baranya megye, Zala megye, Somogy megye és Baranya megye. A potenciális pályázók a program keretében összesen rendelkezésre álló 52.400.000 EUR-nyi ERFA támogatásra pályázhattak. A projektek 85%-os uniós támogatásban részesültek, melyhez 10%-nyi hazai társfinanszírozás és 5%-os önerő párosult. A HU-HR program 2007-2013-as időszaka során 3 pályázati felhívás került kihirdetésre: • az első felhívásban 41 projektötlet nyert támogatást, ami 136 résztvevő projektpartner szervezetet, s 12,2 millió eurós hozzájárulást jelentett

- 62 -


• a második pályázati felhívás során 60 projektötletet választottak ki, s ezúttal 164 résztvevő partner bonyolította le projektjét, melyek teljes összege mintegy 14 millió EUR volt. • a harmadik pályázati felhívásban 53 projektötlet nyert támogatást, melyek megvalósításán 166 projekt partner dolgozott. A projektek összértéke meghaladta a 20,7 millió EUR-t. Szlovénia és Magyarország közt már hazánk uniós csatlakozását megelőzően jelen voltak a határon átnyúló programok – más elnevezésekkel: • Szlovénia – Magyarország – Ausztria program (1995-1996) • Szlovén–magyar határon átnyúló együttműködést támogató Phare program (20002003) • Szlovénia-Magyarország-Horvátország szomszédsági program (2004-2006) • Szlovénia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program (2007-től) A 2007 óta futó programozási időszakban a két ország határon átnyúló együttműködésének legfontosabb célja, hogy olyan területet alakítson ki a határzónában, amely egyedülálló életkörülményeket, s nem utolsó sorban munkalehetőséget képes kínálni mind kulturális, egészségügyi és természeti szempontból. A SI-HU program által érintett terület két szlovén és két magyar megyét foglal magába: Pdravje régió, Pomurje régió, Zala megye, és Vas megye. A potenciális pályázók a program keretében rendelkezésre álló 29.279.283 EUR ERFA támogatásra nyújthatták be ötleteiket a megadott prioritások mentén. A projektek 85%-os uniós támogatásban részesültek, melyhez 10%-nyi hazai társfinanszírozás párosult. A projekt partnereknek 5% önerőt kellett vállalniuk. A program 2007-2013-as időszaka során 2 pályázati felhívás került kihirdetésre: • az első felhívásban 19 projektötlet nyert támogatást, ami 91 résztvevő projektpartner szervezetet, s mintegy 12,8 millió euró hozzájárulást jelentett. • a 2010-ben megjelenő 2. felhívás során 22 projekt került kiválasztásra, s 99 projektpartner kezdhette meg a projektek lebonyolítását összesen 13,1 millió euró közösségi forrás értékben [Palyazat.gov, 2014, www.palyazat.gov.hu]. 5. A kutatás módszertana Kutatásunk tárgyát a határon átnyúló projektek sikere és a lebonyolító szervezetek projektérettsége képezte, célunk pedig az volt, feltárjuk azokat a szervezeti, valamint humán tényezőket, amelyek egy projekt sikeréhez, vagy a szervezet projekt-érettségéhez jelentősen hozzájárulhatnak. A primer vizsgálat során kérdőíves felmérést végeztünk a MagyarországHorvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 és a SzlovéniaMagyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program korábbi felhívásaiban nyertes szervezetek, s a projekteket közvetlenül koordináló, menedzselő szakemberek körében. A kérdőívet magyar, horvát és szlovén nyelven, online formában készítettem el, s juttattam el a teljes alapsokaság minden tagjának. A lekérdezés 2014. május 31-én indult, s az adatgyűjtés jelenleg is tart. A 637 elemű alapsokaságból a kérdőívünket az értekezés megírásának időpontjában 141 válaszadó töltötte ki a következő megoszlásban: 68 magyar, 51 horvát és 22 szlovén válasz. Mivel a kutatás jelenleg is zajlik, e tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy van-e különbség a három vizsgált ország projektjeinek sikerében, valamint a szervezeti projekt menedzsment érettség megítélésében.

- 63 -


A kutatás előzményeként is szolgáló magyar kultúravizsgálat, "Dr. Péter Erzsébet publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg." 6. Az empirikus kutatás eredményei A megkérdezett három ország (Magyarország, Horvátország és Szlovénia) válaszadóinak jelentős többsége (51,7%) a vizsgálat időpontjában bonyolította le első projektjét, illetve ez idáig egy határon átnyúló projekt kivitelezéséért volt felelős. Mindez azért is különösen fontos információ számunkra, mert ahogy azt szervezeti projekt menedzsment érettség mérésének elméleti áttekintésénél is kifejtettük, az érettséget elsősorban a különböző, rutinszerűvé vált projekt folyamatok fejlődésén keresztül mérhetjük. Ugyanakkor azon projektmenedzserek, akik első projektjeiket vezényelték, ezen folyamatokat nem, vagy csak korlátozott mértékben ismerték. A határon átnyúló projektek kapcsán általánosan jellemző, hogy a lebonyolító szervezetek ritkán alkalmaznak állandó jelleggel projektmenedzsereket, a megfelelő személyeket csak az aktuális projekt elnyerését követően választják ki. Így a projekt koordinátornak először a szervezet általános folyamataival kell megismerkednie, s ezt követően fejlődhetnek ki a projekt menedzsment folyamatok. Az egy projekt során felhalmozott tudás jelentős része azonban a fenti szisztéma és a határozott időre alkalmazott projektmenedzserek miatt a projekt zárásával el is tűnik a szervezetből. Mindebből arra következtethetünk, hogy a vizsgált szervezetek projekt menedzsment érettség szempontjából nem nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. Érdekes eredményt kaptunk a projekt menedzserek demográfiai jellemzőinek vizsgálata során: míg a magyar válaszadók 32%-a 41-50 év közötti, valamint 58%-ban férfi volt, a horvát projektmenedzserek 50%-a 31-40 év közötti és 64%-ban nő volt. Mindezen adatok a vizsgált szlovén térségben a horvát értékekhez hasonlóak voltak. Így megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a különböző projektek vezetését elsősorban középkorú férfiak férfiakra bízzák, míg a két szomszédos országban a fiatalabb nőknek szavaznak bizalmat. A szervezeti kultúra vizsgálata során Cameron-Quinn elméleti megközelítését alkalmaztuk, azonban „tiszta” szervezeti kultúrát az esetek 50%-ában nem tudtunk beazonosítani.

- 64 -


2. ábra: A jellemző szervezeti kultúra típusok a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás

A magyarországi és horvátországi szervezetek többsége a hierarchia típusú kultúracsoportba sorolható, míg a szlovén oldalon a klán típusú kultúra dominált. Jellemzőek voltak továbbá a klán-hierarchia, valamint az abszolút vegyesnek mondható, valamennyi kultúra elemet magukba foglaló szervezettípusok. Mindez azzal magyarázható, hogy a vizsgált programokban különböző non-profit szervezetek pályázhattak, jellemzően önkormányzatok, oktatási intézmények, alapítványok. E szervezetek esetében a projektek beágyazása a szervezeti struktúrába alacsonyabb prioritást kap, mint pl. a forprofit szervezetek esetében, így a kultúra kapcsán sem tisztulnak le a szervezeti keretek a projektek irányítóinak szemében. A projekt menedzser, mint egyén egyes jellemzőinek vizsgálata során jelentős eltéréseket tapasztaltunk, a három vizsgált ország menedzsereinek motiváció eltérőek. A 3. ábrán látható, hogy a vizsgált projektek vezetői a felsorolt motivációs tényezőket milyen mértékűre ítélték az ötfokozatú skálán. A listában szereplő első öt tétel az úgynevezett extrinzik, tehát külső motivátorok közé tartoznak, míg a lista utolsó hat eleme intrinzik motivátor, tehát belső késztetés.

- 65 -


3. ábra: A projektmenedzserek motivációi a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás

A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy az elvárásainkkal szemben szinte az összes válaszadó az intrinzik, belső motivációs tényezőket magasabbra értékelte, mint a külső tényezőket. Mindez azért is volt meglepő eredmény számunkra, mivel ahogy a korábbiakban is bemutattuk, sok esetben beszélhetünk a „management by accident” fogalmáról, tehát olyan projektvezetőkről, akik tapasztalatlanok e téren, s nyelvtudásuk, vagy egyéb kevésbe releváns tulajdonságuk miatt kerültek az adott pozícióba. Mindezek alapján azt feltételeztük, hogy az anyagi jellegű, külső motivátorok fognak dominálni. Ez a feltételezésünk azonban nem bizonyult helytállónak. Az országok közti különbség alapvetően az intrinzik motivációk kapcsán figyelhető meg, ahol a szlovén válaszadók szinte valamennyi elemet kiemelkedőnek értékeltek, míg a magyar válaszadóknál tapasztalható a legkisebb eltérés az extrinzik és intrinzik motivációk értékelésében. A projektek sikerének vizsgálatát a szakirodalomi áttekintés során is ismertetett módon, 2 objektíven mérhető (időtényező, költségek) és 3 szubjektívben mérhető (pályázó szervezet, közreműködős szervezet, projekt célcsoportjainak elégedettsége) indexen keresztül vizsgáltam. Ahogy a 4. ábrán is látható, az öt tényező értékelése eltérő a vizsgált országokban: a válaszadók a magyar és a szlovén oldalon bizonyos időtényezővel összefüggő elemeket találtak a legkevésbé sikeresnek, addig a horvátok a költségek tervezése és lehívása kapcsán nem elégedettek saját teljesítményükkel. A legmagasabb értékeket valamennyi országból érkező válaszadó a pályázó szervezet elégedettségi tényezőjének adta.

- 66 -


4. ábra: A projektek sikerének értékelése a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás

A vizsgált projektek sikere kapcsán tehát elmondható, hogy a szervezetek alapvetően sikeresnek ítélik meg saját projektjeiket, mely a hagyományos, nem pályázati projektekkel szemben kiemelkedő eredménynek mondható. Mindez azonban véleményünk szerint azzal is magyarázható, hogy a pályázati projektek kapcsán a lebonyolító szervezetet folyamatosan felügyeli és ellenőrzi egy szervezet, aki a különböző jelentések és beszámolók, helyszíni ellenőrzések révén beavatkozásokat tud eszközölni amennyiben úgy látja, a projekt nem a megfelelő színvonalon készül. Végül megvizsgáltuk, hogy a térségben projektet lebonyolító szervezetek hogyan ítélik meg saját szervezetük projekt menedzsment érettségét, melyek azok a területek, ahol a fejlettség szintje nem megfelelő. Az öt dimenzióban vizsgált érettséget, s az egyes országok eredményei közti különbséget az 5. ábra mutatja be.

- 67 -


5. ábra: A szervezetek projekt menedzsment érettségének értékelése a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás

A vizsgált három ország közti különbség talán e témában mutatkozik meg legmarkánsabban. A szakmai háttér megléte legkevésbé a horvát oldalon okoz problémát, ugyanakkor a projekttapasztalatok terén épp ők a sereghajtók. E tekintetben viszont a szlovének kellően érettnek, fejlettnek tartják magukat. A különböző projekt folyamatok alakulása és megfelelő kivitelezésében is a szlovének értékítélete a legmagasabb, magyar oldalon viszont ez az egyik legalacsonyabb szintű fejlettséget jelképező elem a hálóban. Hasonló eredményeket kaptunk a kommunikáció dimenziójában is, itt azonban érdemes megemlíteni, hogy ezen értékek közül mind 4-es érték felett van, tehát alapvetően jónak mondható. Az ábrán látható, hogy a szervezetek legnagyobb hiányosságaikat a megfelelő szakmai kapcsolatok terén látják, e területen kirívó az alacsony (3,4) szlovén érték. Összegzésként megállapítható, hogy a horvát szervezetek önértékelése a legjobb a régióban, az általuk adott válaszok összátlaga 4,01, őket követik a szlovének 3,71-es átlaggal, míg a magyarok tartják legkevésbé érettnek saját szervezetüket projekt menedzsment szempontból, ezen válaszok átlaga 3,61. Látható azonban, hogy mindhárom ország esetén találunk jól és kevésbé jól működő területeket, így ezen diagram segítheti a szervezeteket abban, hogy kijelölje a fejlődés alapvető irányait. 7. Következtetések, a kutatás további célkitűzései A bemutatott kutatási eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált határmenti régió több szempontból sem nevezhető egységesnek. Svéhlik Csaba egy publikációjában [Svéhlik, 2006]: azt javasolja, hogy „napjaink bonyolult világában már minden szakterületet csak interdiszciplináris megközelítéssel szabad elemezni, folyamatosan a kölcsönhatásokra fektetve a hangsúlyt, figyelve arra, hogy ne térítsen el minket a kutatásunk vezérfonalától. Csak így érhetünk el igazán fajsúlyos kutatási

- 68 -


eredményeket.” Ennek megfelelően megpróbáltunk minél szélesebb körű kutatási eredményeket elérni. A szervezeti tényezők közül bemutatásra került kultúra vizsgálat során megállapítottuk, hogy a határon átnyúló projekteket lebonyolító szervezetek kultúrája nem azonosítható be egyértelműen a Camer-Quinn által kidolgozott módszer alapján, s jelentős mértékben képviseltetik magukat az általunk vegyes kultúrájának ítélt szervezetek. Véleményünk szerint mivel a pályázati projekt egy hagyományos munkafolyamatoktól merőben eltérő feladatot jelent a szervezetek számára, így a kultúrában való megjelenése sem egyértelmű, ezért is okoz nehézséget az egyértelmű azonosítás. Mindez arra enged következtetni, hogy a legtöbb szervezet számára a projektek valóban ideiglenes jellegűek, s nem készítették fel a szervezetet a projekt által követelt szervezeti változásokra. A projekt menedzseri motivációk kapcsán megállapítottuk, hogy a belső késztetés és indíttatás jelentősebb szerepet játszik, mint a külső motiváló tényezők. Ez az eredmény azt bizonyítja számunkra, hogy a térségben projekteket koordináló személyek valóban elkötelezettek a munkájuk, s az általuk vezetett projektek iránt, ami a térség előrejutása érdekében mindenképp pozitívumként fogható fel. Megvizsgáltuk a szervezetek önértékelése alapján a projektek sikerességét is, s megállapítottuk, hogy magának a pályázó szervezetnek az elégedettsége kapta a legmagasabb értéket mindhárom ország esetében. Eltérést tapasztaltunk azonban abban, hogy a magyar és a szlovén szervezetek az idő-, míg a horvát szervezetek a költségtényezők kapcsán a legelégedetlenebbek saját teljesítményükkel. Láthattuk továbbá azt is, hogy a szervezetek, illetve a projekt menedzserek alapvetően jónak ítélik meg az általuk lebonyolított projektek sikerét, mely eredmény nyilvánvalóan jelentős szubjektivitást tartalmaz. Mindemellett érdekes az összevetés, mely alapján a szlovén válaszadók átlagosan 3,90-re értékelték saját projektjeik sikerét, a magyar válaszadók 3,71-re, míg a horvátok csupán 3,66-ra az ötfokozatú skálán. A tanulmány zárásaként megvizsgáltuk a szervezetek projekt menedzsment érettségét is, ahol a legjelentősebb eltérések mutatkoztak meg az országok értékelésében. Összegzésként megállapítottuk, hogy a siker alacsony értékével szemben a horvátok saját szervezetek projekt menedzsment érettségét 4,01-el a másik két országhoz képest magasabbra értékelték. Mindez részben azzal is magyarázható, hogy Horvátországban számos fejlesztési ügynökség is részt vett a határon átnyúló projektekben, s ezen szervezetek tevékenysége részben a különböző projektek generálásából és kivitelezéséből áll, így ebből adódóan nyilvánvalóan jelentős tudás és tapasztalat halmozódott fel. A magyar válaszadók a sereghajtók voltak a szervezeti projekt menedzsment érettség megítélésében, elsősorban a szakmai háttér és a megfelelő szakmai kapcsolatrendszer hiányára hivatkozva. A szlovén válaszadók néhány területen a másik két országhoz képest kiemelkedően jónak ítélték meg teljesítményüket (projektfolyamatok, kommunikáció), ami részben azzal is magyarázható, hogy a különböző Uniós támogatású projektekben ők rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal. Mivel az adatgyűjtés jelenleg is zajlik, a bemutatott eredmények bár irányt mutatnak, a véglegesnek nem tekinthetők. A kutatás hosszú távú célja, hogy feltárja azon szervezeti és humán tényezőket, melyek hozzájárulhatnak egy projekt sikeréhez, illetve növelhetik a szervezeteket projekt menedzsment érettségét. Ezen összefüggések feltárása érdekében az adatgyűjtés lezárása után klaszterelemzést végzünk a szervezeti struktúrára és a szervezeti kultúrára vonatkozó adatokból, s ezáltal meghatározzuk a határtérségre sajátos szervezeti kultúra típusainak jellemzőit. A bemutatott motivációs tényezők kapcsán szintén klaszterelemzést végzünk annak érdekében, hogy feltárjuk az egyéni motivációs tényezők legjellemzőbb csoportjait, tovább faktorelemzés segítéségével a legfontosabbnak ítélt kompetenciák körét is feltárjuk. A tanulmányban felvázolt projekt siker adataiból a határmenti

- 69 -


térség projektsiker-dimenziónak beazonosítását tervezzük, melyek alapján az egyes válaszadó szervezeteket klaszterekbe soroljuk. Szintén faktorelemzés segítségével kísérletet teszünk a határmenti térség projekt menedzsment érettség dimenziónak beazonosítására, s klaszterek képzünk a faktorok alapján. További elemzés tárgyát képezi a fent említett klasztertényezők közti összefüggések feltárása. Ezen elemzéseken keresztül felvázoljuk azon szervezeti és humán tényezőket, melyek a magyar-horvát és szlovén-magyar határtérségben pályázati projektek sikerét meghatározták, s kidolgozzuk a térség szervezeti projekt menedzsment érettség modelljét is. Irodalomjegyzék 1. Backlund, F. – Chronéer, D. – Sundqvist, E. [2014]: Project management maturity models – A critical review – A case study within Swedish engineering and construction organizations. 27th IPMA World Congress. Procedia – Social and Behavioral Sciences 119, pp. 841-842. 2. Baker, B. N. – Murphy, D. C. – Fisher, D. [1983]: Factors affecting project success. Project Management. Handbook, Cleland, D. I. - King, W. R. Van Nostrand Reinhold, New York, pp. 669-685; pp. 902 – 909 3. Crawford, L. [2000]: Profiling the Competent Project Manager. Proceedings of PMI Research Conference, 21-24 June, Paris, France, 2000, p. 3-15 4. Deák, Cs. [2005]: Projektmenedzsment képességek szervezeti szintű fejlesztése. Tudásalapú társadalom Tudásteremtés – Tudástranszfer Értékrendváltás.” V. Nemzetközi konferencia Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar. II. köt. Miskolc-Lillafüred 2005. május 11-12. 80-86. p. 5. Deák, Cs. [2010]: Nemzetközi és hazai, magas innovációs szintet képviselő projektek helyzetképe és fejlődési lehetőségei. Habilitációs tézisek. Veszprém 6. Freeman, M. – Beale, P. [1992]: Measuring project success. Project Management Journal, 1992/23/No. 1, pp. 8-17. ISSN: 8756-9728 7. Gareis, R. – Huemann, M. [2007]: Maturity model of the Project-Oriented Company. In.: Turnter, J. R. (2007): The Gower Handbook of Project Management, Gower, Alderhot, pp. 183-208 8. Görög, M. [2003]: A projektvezetés mestersége. Aula Kiadó, Budapest. ISBN: 9789639478572 9. Ibbs, C. W. – Kwak, Y. H. [2000]: Assessing project management maturity. Project Management Journal, 2000/31/No. 1. pp. 32-43 10. Kerzner, H. [2009]: Project management - A Systems Approach to Planning, Scheduling, and Controlling. Tenth edition. New York. John Wiley & Sons Inc. ISBN: 978-0-47027870-3 11. Kloppenberg, T. – Opfer, W. A. [2002]: The current state of project management research: trends, interpretations and predictions. Project Management Journal, 2002/33/N. 2. pp. 5–19. 12. ODE [2010]: Oxford Dictionary of English Dictionary. Oxford University Press, Oxford 13. Pasian, B. – Sankaran, S. – Boydell, S. [2012]: Project management maturity: a critical analyses of existing and emergent factors. International Journal of Managing Projects in Business, 2012/5/No. 1. pp. 146-157 14. Pályázat.gov [2014]: Szlovénia - Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013, http://palyazat.gov.hu/szlovenia_magyarorszag_hataron_atnyulo_egyuttmukodesi_progra m_2007_2013. Letöltés ideje: 2014. július 15.

- 70 -


15. Pályázat.gov [2014]: ETE, IPA, ENPI 2007-2013, http://palyazat.gov.hu/europai_teruleti_egyuttmukodes_ipa_enpi_2007_2013. Letöltés ideje: 2014. július 15. 16. Péter, E. – Keller, K. – Kaszás, N. [2013]: Egészségtudatosság - része a szervezeti kultúrának? Vezetéstudomány. XLIV. évf. 6. Különszám. 17. Scott-Young, C. – Samson, D. [2008]: Project success and project team management: Evidence from capital projects in the process industries. International Journal of Project Management, 2008/26/No. 6., pp. 749-766 18. Svéhlik Csaba [2006]: Hogyan írjunk PhD-értekezést? I. KHEOPS Tudományos Konferencia „Kihívások és trendek a gazdaságban és a közszférában napjainkban”, Mór, 2006. május 31., 1. oldal 19. Veress, G. [1999]: A minőségügy alapjai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 20. Yang, L. R. – Huang, C. H. – Wu, K. S. [2011]: The association among project manager’s leadership style, teamwork and project success. International Journal of Project Management, 2011/29/No 3, pp. 258-267

- 71 -


DEMÉNY ANITA (Miskolci Egyetem): Jelenteni vagy nem jelenteni? Kvantitatív elemzés a visegrádi országok fenntarthatósági jelentéseire vonatkozóan – Magyarország előnyben? 1. Bevezetés Az elmúlt évtizedek során a vállalatok egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a környezetre, mely befolyás az utóbbi időben főleg negatív hatását érezteti; kiváltképp akkor, ha a környezetet a természeti környezet aspektusából vizsgáljuk. Ebből kifolyólag fokozott jelentőséghez jutottak a nem- pénzügyi, hanem az úgynevezett fenntarthatósági jelentések. Ezeket a jelentéseket a vállalatok és szervezetek publikálják a gazdaságra, a környezetre és a társadalomra gyakorolt hatásukról, mely mindennapi tevékenységükből fakad. A következőkben bemutatom, hogy milyen szabályozás áll ezen jelentések mögött, valamint elemzem, hogy a Visegrádi országok szervezetei milyen hajlandósággal készítik el ezeket a jelentéseket. 2. A Visegrádi Együttműködés A Visegrádi Együttműködés (más néven visegrádi országok; visegrádi csoport; visegrádi négyek vagy V4) a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia regionális együttműködésének szervezete. Története 1335-re tekint vissza, amikor a visegrádi királyi palotában Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak a lengyel és cseh király részvételével. Az uralkodók szoros gazdasági- politikai együttműködésről állapodtak meg. Későbbi utódaikat ez a sikeres megállapodás ihlette a közép- európai kezdeményezésre. 1991. február 15-én Václav Hazel (a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnöke), Antall József (magyar miniszterelnök) és Lech Wałęsa (lengyel elnök) találkozóján aláírásra került egy nyilatkozat, amely szerint a három (a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság 1993-as kettéválását követően négy) ország szorosan együtt fog működni az európai integráció felé vezető úton. Konkrét székháza nincs a Visegrádi Együttműködésnek, a pozsonyi IVF titkárság az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a V4-ek létezésére. Az együttműködés ügyeinek intézését, összehangolását évente magára vállalja az egyik ország. Az elnökség feladatait előre meghatározzák, és az év végén pedig kiértékelik a teljesítményüket. Összességében elmondható, hogy a Visegrádi Együttműködés célja, hogy tagországok gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, valamint esetleges lépéseinek összehangolása. [www.visegradgroup.eu]

- 72 -


3. A fenntarthatósági jelentések szabályozási háttere 3.1. Global Reporting Initiative (GRI) A szervezetek fenntarthatósági jelentéseinek elkészítéséhez a Global Reporting Initiative (GRI) ad ösztönző erőt és jelentős segítséget. A GRI egy számos érintett csoportot bevonó civil szervezet, amelyet 1997-ben az USA-ban a CERES és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) alapítottak. Központi irodája Amszterdamban található; az egész világra kiterjedő, 30.000 fős hálózatának regionális „fókuszpontjai” (Focal Points) pedig Ausztráliában, Brazíliában, Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban működnek. A szervezet jövőképe egy olyan fenntartható globális gazdaság, ahol a szervezetek képesek kezelni a gazdasági, környezeti, társadalmi, valamint kormányzati teljesítményeik és kihatásaikat, mindemellett pedig felelősségteljesen és átláthatóan adnak ezekről jelentést. Küldetésüknek tekintik, hogy a fenntarthatósági jelentés írását általános gyakorlattá tegyék a szervezetek számára nyújtott helyes útmutatás és támogatás segítségével. A GRI létrehozott egy átfogó fenntarthatósági jelentéskészítési keretrendszert, amelyet napjainkban igen széles körben használnak szervezetek szerte a világon. Ez a keret- beleértve a jelentéstételi Útmutatót- meghatározza azokat az Alapelveket és Indikátorokat, amelyek alapján a szervezetek felmérhetik a gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményüket, majd ezekről jelentést készíthetnek. Ezek az Útmutatók ingyenesen hozzáférhetőek a nyilvánosság számára, és folyamatos fejlesztés alatt állnak a minél informatívabb jelentések elkészíthetősége érdekében. A GRI Jelentéstételi keretrendszere magába foglalja a jelentéstételre vonatkozó útmutató anyagokat, úgymint: − a Fenntarthatósági Jelentéstételi Útmutatót; − az Ágazati kiegészítőket; − a Jelentés Határainak meghatározásához szolgáló útmutatót; valamint − a Technikai Protokollt. A keret egyik legfontosabb jellemzője, hogy bármilyen méretű vagy típusú szervezetek, bármely szektorban és régióban alkalmazhatják. Ennek eredményeképp már több ezer szervezet világszerte használja a GRI keretrendszerét a fenntarthatósági jelentése alapjául. A GRI által kidolgozott Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelvek nemzetközi tájékoztatást nyújtanak és segítenek a szervezetek fenntarthatósági jelentéseinek elkészítésében. Az irányelvek első verzióját (G1) 2000-ben vezették be, majd 2003-ben következett a 2. generáció: a G2. A G3 verzió, mely 2006-tól került bevezetésre, mely a következő kategóriákba rendezve tartalmazza irányelveit: Gazdasági, Környezeti és Társadalmi irányelvek. A 2011-es G3.1 kiterjesztette az irányelvet az emberi jogokról, a helyi közösségi hatásokról, a nemekről, valamint a Technikai Protokoll (- Alkalmazott Jelentés Tartalma) bemutatásáról való jelentéstételre.

- 73 -


A legújabb, G4 irányelv 2013 májusában indult útjára, melyben az 5 legfontosabb változás a G3 és G3.1 irányelvekhez képest a következő: − az anyagiság központi szakaszba került; − jelentéstételi határok újradefiniálása; − a Megfelelési szintek helyettesítése A, B, C szintekkel; − új kormányzati közzétételi követelmények; − új utánpótlási lánc követelmények. [www.globalreporting.org] 3.2. A Visegrádi országok aktivitása fenntarthatósági jelentéskészítés területén Az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődés Konferenciája (Rio+20) kiemelkedő példa volt arra, hogy központi napirenddé tette a fenntarthatósági jelentések kérdését. A konferencia eredményeként megszületett 47. cikkely- „A jövő amit szeretnénk”- hangsúlyozza a fenntarthatósági jelentések fontosságát, és hangsúlyozza a kormányok támogató szerepét. Szerte a világon egyre több kormány és piaci szabályozó veszi át a fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó intézkedéseket és szabályozásokat. A GRI összegyűjtötte a azon országok kormányzatainak és a szabályozóinak kezdeményezéseit, amelyek figyelembe veszik a fenntarthatósági jelentések fontosságát. A Visegrádi országok közül a kormányzati gyűjteményben csak Magyarországot találjuk meg, a piaci szabályozókra vonatkozó gyűjteményben pedig a V4-ek közül senki sem szerepel. Magyarország tekintetében elmondató, hogy az EU Korszerűsítési Direktívája (2003/51 EC Direktíva) végrehajtásra került a XCIX. számú törvényben, melyet 2004 októberében jóváhagyott a magyar parlament; valamint a Direktíve előírásai beépítésre kerültek a 2000. évi C. Számviteli törvényben is. Azonban nem található a törvényben speciális részlet, mely tanácsot adna a jelentéskészítésre vagy biztosítaná annak közzétételét. A szabályozás csak nagyon kis mértékben eredményezte a fenntarthatósági jelentések fejlődését. Számos vállalat találkozik a követelményekkel, de az éves beszámolókban, külön részben bemutatott nempénzügyi teljesítmények inkább leíró jelleggel kerülnek bemutatásra és kevés a számszerűsíthető tartalmuk. [www.globalreporting.org] A Visegrádi országok tekintetében tapasztalható, fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó előírás hiány arra enged következtetni, hogy valószínűleg -a Visegrádi országok közülMagyarországon készül a legtöbb ilyen jelentés; valamint, hogy ezek a reportok nem felelnek meg- egyik ország tekintetében sem- a legmagasabb szintű GRI Irányelveknek. A következőkben grafikonon ábrázolom a kutatásom számszerű eredményeit, melyekből kiderül, hogy az előzetes feltevések helytállók-e. 3.3. A 2013-as év fenntarthatósági jelentései a V4 országokban A GRI oldalán megtalálhatóak a legfrissebb, 2013-as adatok, valamint visszamenőleg 1999-ig visszakereshetőek az információk. Szűrőrendszert lehet alkalmazni az országok, régiók, szektorok és a vállalatméret tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy az adott szervezet a GRI melyik irányelvét alkalmazza a fenntarthatósági jelentése összeállításánál (az irányelveken kívül megtalálható olyan kategória is, amely a GRI- ra hivatkozott, de irányelvet nem alkalmazó reportokat szűr ki, valamint olyan is, amely olyan jelentésekre keres, melyek egyáltalán nem alkalmazzák a GRI ajánlásait).

- 74 -


Először a 2013-as évet vizsgáltam meg mindegyik Visegrádi ország tekintetében, szűrőrendszert nem alkalmazva: tehát azt vizsgáltam, hogy adott évben összességében hány jelentés készült el. Az eredményeket az 1. diagram szemlélteti.

1. diagram: A 2013-ban készült jelentések számának alakulása Forrás: http://database.globalreporting.org/search

A diagram alapján látható, hogy a jelentések számában tükröződik a szabályozás hiánya: Magyarországon készült a legtöbb jelentés (28), Lengyelországban a 2. legtöbb, míg Csehországban és Szlovákiában szinte elhanyagolható mértékű reportot szolgáltatott. Fontos megemlíteni, hogy a magyar és lengyel eredmények sem kiugróak az országokban működő vállalatok számát tekintve. Magyarország első helyéhez hozzájárulhatott egyrészt az, hogy habár nem körültekintő és részletes a nem-üzleti jelentésekre vonatkozó magyar előírás, azonban érezhető a kezdeményezés szabályozásba való beiktatásának hatása; másrészt hozzájárulhatott az országban működő multinacionális és tőzsdei vállalatok egy része, amelyek a rájuk vonatkozó előírások és a feléjük támasztott igények miatt jelentősebb számban készítenek nem-pénzügyi jelentéseket. Lengyelország esetében –a szabályozás hiányában- inkább ez utóbbi vállalatok játszhatnak döntő szerepet a készített jelentések számában. Mindezek okán a következőkben Magyarországot és Lengyelországot vizsgálom meg részletesebben.

- 75 -


A fenntarthatósági jelentések alakulása 2013-ban Magyarországon és Lengyelországban

2. diagram: A 2013-ban készült magyar és lengyel jelentések típus szerinti megoszlása Forrás: http://database.globalreporting.org/search

Ha megnézzük a 2013-as magyar jelentéseket típus szerint bontva, akkor előnyként tapasztalható, hogy már nem az 1. és 2. generációs irányelvekre alapozva készülnek el, hanem a G3 és annak továbbfejlesztett verziója, a G3.1 alapján. Sajnálatos tény azonban- és valószínűleg ez is a szabályozás hiányának rovására írható-, hogy a legújabb, G4 irányelvekhez még egyik vállalat sem tudott igazodni, és jelentős a száma az olyan reportoknak, amelyek csak hivatkoznak (GRI-Referenced), és amelyek egyáltalán nem alkalmazkodnak a GRI ajánlásokhoz (Non-GRI). A lengyel reportokat tekintve szembetűnő, hogy-a szabályozás hiányának ellenére-azok jelentős részben az új generációs irányelvek, a G3.1 és G4 szerint kerülnek összeállításra, és alig vannak olyan esetek, amikor a GRI ajánlásokat nem tartják szem előtt a vállalatok. Ehhez a magas szintű jelentéskészítéshez valószínűleg az előbbiekben említett multik és tőzsdei cégek járulhatnak hozzá, valamint a fejlett lengyel gazdaság. Tehát hiába készül összességében Magyarországon több fenntarthatósági jelentés, mint Lengyelországban, a lengyel reportok jelentős része több területre terjed ki, szélesebb hatáskörben vizsgálódik.

- 76 -


3. diagram: A 2013-ban készült magyar jelentések szektoriális megoszlása, típus szerinti csoportosításban Forrás: http://database.globalreporting.org/search

Megvizsgálva azt, hogy mely szektorok vállalatai készítik az adott típusú jelentéseket, látható, hogy a G3 kategóriánál a pénzügyi szolgáltatási, az energiahasznosítási és a távközlési szektor dominál; míg a legmagasabb szintű G3.1 reportok az energia, a pénzügyi szolgáltatási és az egészségügyi termékek szektorából kerülnek ki. A legtöbb jelentés az élelmiszeripar (3 db) és a pénzügyi szolgáltatások (5 db) területéről kerül ki, előbbi esetén mindez főleg GRI irányelvet nem követve történik. Sajnálatos tény, hogy a természeti környezetet nagyban befolyásoló iparágak, például energiaipar, informatikai ipar, vegyipar, gyógyszeripar, nehézipar, stb. igen kis számban, vagy egyáltalán nem képviseltetik magukat; azonban pozitív, hogy a társadalmi környezetre ható szolgáltatási ágak között (pénzügyi szolgáltatások, távközlés, média, közképviselet, stb.) megjelenik a jelentéstételi kezdeményezés.

- 77 -


4. diagram: A 2013-ban készült lengyel jelentések szektoriális megoszlása, típus szerinti csoportosításban Forrás: http://database.globalreporting.org/search

Lengyelországot megvizsgálva a G3 irányelvű reportok egyenletesen oszlanak meg az energia, berendezés/felszerelés, logisztika, egészségügyi termékek és pénzügyi szolgáltatási szektorok között. Az ettől fejlettebb G3.1 jelentések legnagyobb számban a pénzügyi szolgáltatók és az energiaipari vállalatoktól kerülnek ki, de ezen a szinten megjelenik az építő- és vegyipar is. A legmagasabb szintű G4 reportokat az energiahasznosítással és közképviselettel foglalkozó vállalatok készítik. A legtöbb jelentés az energia (4 db), az energiahasznosítás (3 db), és a pénzügyi szolgáltatások (5 db) területéről kerül ki, és ezek mind magas, legalább G3 besorolásúak. Pozitívum tehát, hogy a társadalmi és természeti környezetre ható ipari és szolgáltatási ágak esetén is megjelenik ez a jelentéstételi kezdeményezés. Azonban negatívum, hogy az olyan iparágak, mint például vegyipar, nehézipar, gyógyszeripar, informatikai ipar, stb., amelyek jelentős környezeti hatásokkal járnak, csakúgy mint Magyarország esetén, itt is igen alacsony számban képviseltetik magukat.

- 78 -


4. Összegzés Összességében elmondható, hogy Magyarországon és Lengyelországon készítik a Visegrádi országok közül a legtöbb nem- pénzügyi jelentést, mely alapvetően mindenképpen előnynek tekinthető a két ország számára. Azonban megvizsgálva azt, hogy ezek a reportok milyen magas szinten állnak a GRI Irányelvek alapján, azt tapasztaljuk, hogy Magyarország esetén a legtöbb a GRI-hoz nem igazodó, alacsony információtartalmú jelentés; míg Lengyelországban igen magas szintű, G3 vagy annál fejlettebb irányelvű jelentések készülnek. Szektoriális tekintetben azonban mindkét ország esetén általános probléma, hogy a természeti környezetre jelentős befolyással bíró iparágak (vegyipar, nehézipar, gyógyszeripar, informatikai ipar, stb.) igen kis számban csatlakoznak a nem-pénzügyi jelentés összeállítói közé; valamint az energiaipar területén is szükséges lenne további report-készítés. Természetesen messzemenő következtetések levonása csak alapos minőségi vizsgálatok után lehetséges, de jelen állás szerint az mondható el, hogy a többi V4 országhoz képest akkor kerül előnyös pozícióba hazánk, ha mindinkább beépíti a GRI és az EU által megfogalmazott előírásokat szabályozási rendszerébe, így fejlesztve mennyiségi és minőségi tekintetben is a fenntarthatósági jelenéseket; valamint, ha a szükséges szektorok vonatkozásában előírja ezen jelentések készítésének kötelezettségét. Szükséges-e mindez? A környezetvédelem, a fenntartható fejlődés mára olyan hangsúlyos témává vált, hogy hamarosan várható az erre irányuló fejlesztések mindinkább kötelezővé tétele. Irodalomjegyzék 1. http://database.globalreporting.org/search letöltés dátuma: 2014. május 12. 2. www.globalreporting.org/Pages/default.aspx letöltés dátuma: 2014. május 12. 3. www.visegradgroup.eu letöltés dátuma: 2014. május 28.

- 79 -


MÁTÉ TÜNDE (Széchenyi István Egyetem, Győr): Önkéntesség a nemzetközi sportrendezvényeken, és munkájuk gazdasági hatásai

1. Bevezetés Az alábbi tanulmány a 2014. augusztus 26-án, a Kheops Tudományos Konferencián elhangzott előadás írott változata. Szó esik benne nemzetközi sportrendezvényekről, gazdasági hatásaikról, az önkéntesek szerepéről a világversenyeken, és munkájuk hatásairól. A Phd dolgozatom kutatási témája a nemzetközi sportrendezvények gazdasági hatásai, ehhez kapcsolódóan Társadalmi felelősségvállalás és részvétel témakörében 2014 tavaszán készítettem egy online kutatást az Önkéntesek a nemzetközi sportrendezvényeken címmel. Kutatásom célja az volt, hogy a társadalmi részvétel, egyik formáját, az önkéntes munka hatásait becsatornázzam a nemzetközi sportrendezvények gazdasági hatásai közé. Arra kerestem a választ, hogy az önkéntesség milyen hatással van az egyénre és az egyén tevékenységére a közösségben, ezáltal közvetett módon a rendező ország gazdaságára. A kérdőív készítésekor a nemzetközi sportrendezvényeken végzett önkéntes munkának a következő (gazdasági) hatásait feltételeztem. 1. Az önkéntes munka költségmegtakarítás a szervezők számára.2. Aki dolgozott már önkéntesként nemzetközi sportrendezvényen, az újra vállalna önkéntes munkát és nem csak a sport területén. Ismerősei számára is vonzóvá teszi a tevékenységet, így a sport önkéntességnek továbbgyűrűző hatása van. A sport önkéntesség pozitív minta.3. Az önkéntesség fejleszti az önkéntes készségeit. 4. Az önkéntes munkatapasztalat számít a munkaerőpiacon, munkaerőpiaci előnyt jelent. A téma aktualitását és figyelemre méltóságát az adja, hogy Magyarországon az elmúlt években, 2014-ben és az elkövetkezendő években is több nemzetközi sportrendezvény kerül megrendezésre, amelyek gazdasági és nem gazdasági jellegű hatásai rövid és hosszú távon egyaránt megjelennek. 2. Nemzetközi sportrendezvények A sportgazdaságtan legfontosabb megjelenési formái ma, a nemzetközi sportrendezvények . A hivatásos sport központi termékét tehát a különböző sportrendezvények, sportesemények jelentik [András, 2011]. Egy–egy nemzetközi szintű sportrendezvény (olimpia, világbajnokság, Bajnokok ligája döntő) sportgazdaságtani szempontból a sport összes piacára (fogyasztó piac, játékos piac, közvetítési jogok piaca, sportszponzori piac, merchandising piac) hatást gyakorol. [András, 2003]. A fogyasztói piac számára terméket állít elő, egy olyan terméket, amelynek keletkezése és fogyasztása egyidejű. A fogyasztás kétféleképpen történhet, a helyszínen vagy a médián keresztül. A sportesemény a fogyasztó számára a sport passzív formája, és az esemény megnézése a csere tárgya, amely a néző számára élményt nyújt. A sportesemény egyik legnagyobb értéke a bizonytalan kimenet, az izgalom. A játékos piacon, egy nemzetközi sportrendezvényen bemutatott játék óriási hatás gyakorolhat a sportoló karrierjére, a sportesemény után nagy játékos transzferek jönnek létre. Konkrét és aktuális példa a 2014-es brazíliai világbajnokság, amely után csak a Real Madrid James Rodriguezt 80 millió euróért, Keylor Navast 10 millió euróért, Toni Kroost pedig 30 millió euróért vásárolta meg. [www.transfermarkt.com]. A közvetítési jogok piacán a kiemelt jelentőségű sportesemények, mint például az olimpiák esetén a műsorszolgáltatók hatalmas összegeket fizetnek a rendezvények jogtulajdonosainak. ,,A nagy érdeklődést kiváltó sportesemények gazdasági jelentősége teremtette meg mind a nemzeti, mind a nemzetközi

- 80 -


közvetítési jogok piacát.” [András, 2011]. A nemzetközi sportrendezvények a szponzorációs és a merchandising piacon is kiemelt jelentőségűk, hiszen az események külön szponzorálhatóak és saját arculattal rendelkeznek. Továbbá a megnövekedett média figyelmet kihasználva a szponzorációk is eseményekhez köthetően a legaktívabb. A nemzetközi sportrendezvények nemcsak a saját piacaikra gyakorolnak kiemelt hatást, hanem a rendező ország / város gazdaságára is. Továbbá sok esetben felfedezhetőek olyan hatások, amelyek elsősorban nem gazdasági jellegűek, mégis szoros összefüggésben vannak a gazdasággal. A sportesemények hatásainak keletkezését időben három csoportra bonthatjuk, a rendezvény előtti, a rendezvény megvalósulásakor és a rendezvény után keletkezőkre, továbbá megkülönböztettünk rövid és hosszú távú hatásokat, lásd 1. ábra. [Preuss, 2004]. A tervezési, előkészítési, építkezési időszakban a legnagyobb hatást a létesítmény- és infrastruktúrafejlesztés jelenti. Ebben az esetben leginkább az építőipar bevételei, beruházásai és az ehhez kapcsolódó munkalehetőségek növekednek meg. A rendezvények ideje alatt a közvetlen fogyasztás emelkedik meg, amely elsősorban a belső fogyasztások átütemezéséből és a turizmusból származtathatóak, hiszen az esemény időtartalma alatt a városokba (országba) rengeteg sportoló, résztvevő és szurkoló is érkezik. A közvetlen fogyasztás helyileg az adott városban és térségében továbbá nemzetközi szinten is növekedhet. Helyi szinten a közlekedésből, szálláshelyek kiadásából, vendéglátásból és a különböző a rendezvényhez kapcsolódó szolgáltatásból (biztonsági szolgálat, merchandise tárgyak értékesítése, reklámszolgáltatás értékesítése) állhat össze. Hosszabb távon a rendezvényhez kapcsolódó, fenntartható munkahelyek, a jól használható létesítmények jelentik a konkrétan megfogható gazdasági hatásokat. Ezen felül, ahogy már említettem léteznek olyan hatások, amelyek nem gazdasági jellegűek, mégis közvetett módon hatást gyakorolnak a rendező ország / város gazdaságára. A rendező ország lakosságát egy sportrendezvény aktívabb sportolásra ösztönzi, ez pedig hosszú távon az egészségügyi költségek csökkenéséhez vezet. A politikai hatások is megtalálhatóak, hiszen a létrejött kapcsolatok befolyásolhatják az ország kereskedelmi tevékenységét, illetve a beruházások megvalósításához országon belüli politikai egyetértés is szükséges. A nemzetközi sportesemények kapcsán a vendéglátó ország/város óriási média lehetőséget kap arra, hogy bemutatkozzon, és pozitív képet, pozitív imázst alakítson ki magáról, amely ha jól sikerül jelentős turisztikai érdeklődést hozhat a későbbiekben. Kevésbé megfogható, de hosszútávon megerősíthető, hogy egy nemzetközi sportrendezvény során komplex viszony alakul ki a rendező ország imázsa, az érintettek nemzeti identitása és a lakosság, illetve az önkéntesek hozzáállása között. Egy többsportágas nemzetközi sportrendezvény számos olyan értéket képviselnek, mint önfegyelem, tolerancia, együttműködés, multikulturalizmus, szolidaritás, csapatszellem, csapatjáték, amelyek a nemzeti identitás, büszkeség részei, alapjai. [Szőts, 2012] Ennek következménye, hogy a legfontosabb hosszú távú hatások között szerepelnek a nemzeti büszkeség, a rendező ország imázsának és az önkéntes mozgalom erősödése.

- 81 -


1. ábra: A 2000-es Sydney-i Olimpia hatásmátrixa Forrás: Holger Preuss [2002]

A gazdasági hatások bemutatásánál külön kiemelném és részletezném a rendezvény hatását az ország munkaerőpiacára, és ezen a ponton csatornázom be az önkéntesség témáját. A nemzetközi sportrendezvények megrendezése minden esetben új munkahelyek létrejöttét vonják maguk után. Ezeket a munkahelyeket többféleképpen csoportosíthatjuk. Van a beruházásokhoz kapcsolódó, főleg az építőiparban keletkező nagyarányú munkaerőigény, stadionok és egyéb létesítmények építésénél. Ezek a rendezvény előtti 4-5 évben, a megnövekedett szükségletre átmeneti igényt jelentenek, ám tartósan nem maradnak fenn. Az emberi erőforrás kereslet akkora lehet, hogy annak ellenére, hogy a létesítmények építése egy adott városban zajlik, a munkaerő szükséglet az adott városon túlgyűrűzhet egészen a környező térség munkaerő kínálatát is kihasználhatja. További munkahelyek a megnövekedett turizmusból jönnek létre, a szálláshelyek és a vendéglátóegységekben. A munkaerő kereslet harmadik területe az adott esemény szervezéséhez és lebonyolításához kapcsolódik, hiszen egy- egy nemzetközi rendezvény szervezői, lebonyolító stábja a több ezer fő nagyságrendet is eléri,a rendezvény típusától függően és ehhez adható még hozzá az önkéntesek száma. Néhány számadat az Olimpiák munkaerő szükségleteit illetően. Barcelona 1992: 59 000, Atlanta 1996: 77 000, Sydney 2000: 64 000, Peking 2008: 70 000. Ez a számadat nagyban függ természetesen az adott rendező város adottságaitól, a fejlesztések méretéitől, hiszen egy elmaradottabb város esetében nagyobb a beruházás. A hosszútávon fennmaradó munkahelyek a létrehozott infrastrukturális beruházások üzemeltetéséhez köthetőek. Fontos megjegyezni, hogy nem csak a munkaerő mennyiségére nő meg az igény, hanem a minőségére is, tehát megjelennek a képzések és tréningek szükségessége is. (itt főleg a nyelvtudásra kell gondolni)

- 82 -


3.

Önkéntesség

A társadalmi részvétel egyik megjelenési formája az állampolgárok által végezett önkéntes munka. „A társadalmi részvétel és a társadalmi felelősségvállalás gyakorlatilag egymás feltételeként határozható meg: ha nincsenek meg a társadalmi felelősségvállalás csírái, akkor nem beszélhetünk részvételről sem, illetve, ha nincs társadalmi részvétel, nem beszélhetünk felelősségvállalásról sem.” [Reisinger, 2010]. Az önkéntesség szellemisége ez által a társadalmi felelősségvállaláshoz is kapcsolható. Gyakorlati szemszögből nézve a nemzetközi sportesemények megvalósításának elengedhetetlen résztvevői az önkéntesek. Elméleti megközelítésben pedig kijelenthetjük, hogy „a nemzetközi sportrendezvények jogtulajdonosai (nem egyeznek a szervezőkkel) általában non-profit jellegű szervezetek, nemzeti vagy nemzetközi sportági szövetségek.” [András, 2011]. A civil/nonprofit szervezetek egyik nagyon fontos jellemzője pedig az önkéntesség [Czike, 2001a]. Az önkéntesség fogalma széleskörűen értelmezett, az ENSZ Önkéntes program meghatározása szerint önkéntes az, aki szabad akaratából, tudatosan, mások javára történő tevékenységet anyagi ellenszolgáltatás, fizetség nélkül végez. A társadalmi részvétel fejlődésével az önkéntesség is egyre nagyobb teret nyer. Jelentősége világszerte és Magyarországon is növekszik, nemcsak az önkéntes szektoron, de a teljes gazdaságon belül is. A nyugat-európai országokban az önkéntes munka már az ezredforduló környékén 8-14%-kal járult hozzá a GDP-hez [Czike, 2001a]. Ez az arány Magyarországon akkor alig érte el az 1%-ot, de ez is 76,7 milliárd forintot jelentett [Czike, 2001b]. Magyarországon 2012-ben a non-profit szektorban tevékenykedő önkéntes segítők becsült száma 504 ezer fő volt. Az általuk teljesített közel 50 millió munkaóra több mint 24 ezer főállású foglalkoztatott munkaidejének felelt meg, munkájuk becsült értéke megközelítette az 54 milliárd forintot. [KSH, 2013]. Az önkéntes munka legfőbb jellemzői, hogy végzője saját szabad akaratából tesz, mások érdekében, mások javára, és nem cél, hogy ellenszolgáltatást kapjon érte. Az önkéntes munkának több évszázados hagyománya van a sport területén. A sportrendezvényeken végzett önkéntes munka a sport szeretettén alapul, és a fizetség érte leggyakrabban a forma ruhán és az ellátás biztosításán túl maga az élmény, a részvétel. Az önkéntesek motivációja és motiváltsága egyaránt nagyon fontos. Az önkéntes munkaközösséget is épít, amely hatására fejlődhet a társadalmi tőke és erősödik a demokrácia is. Az önkéntes munka, legfőképpen egy sportrendezvényen csapatban, közösségben működik, amelynek alapja az együttműködés, egymás elfogadása, a szolidaritás. Nemzetközi sportrendezvények esetében különböző országokból, különböző nyelvű emberek dolgoznak együtt egy közös cél érdekében. A londoni Olimpián 70.000 önkéntes, több mint 100 különböző országból érkezett. Magyarországon az önkéntesség Nyugat – Európához és USA-hoz képest még gyerekcipőben jár, azonban hazánkban is egyre több a kezdeményezés. A sport területén pedig teljes mértékben elterjed. A megkeresett sportági szövetségek minden esetben alkalmaznak önkéntes munkát rendezvényeik során. Az önkéntesek mindig különlegesek, és felmérések alapján nyíltság, érzékenység, kollektivitás, tolerancia és erős motiváltság jellemzi őket. Egy nemzetközi sportrendezvényen az önkéntes munka tradíció, a rendezvény méretétől függően, a több 100 önkéntestől kezdődően több 10 000 önkéntesre is szükség lehet a lebonyolításához. Amely munkát, ha fizetett munkaerővel kellene megoldani, hatalmas költségeket róna a szervezőkre. A szocsi téli olimpián például 2000 külföldi és 23.000 orosz önkéntes munkája volt szükség. A szervezők szerint az önkéntesek lelkesedése és elhivatottsága a döntő különbség a „jól” és a „kiválóan” rendezett olimpia között, ezért az Olimpia megnyitó és záró ünnepségében külön kiemelik és megköszönik az önkéntesek munkáját.

- 83 -


4. Önkéntesek a nemzetközi sportrendezvényeken - kutatás Kérdőívem összeállításakor a nemzetközi sportrendezvényeken végzett önkéntes munkának a következő (gazdasági) hatásait feltételezem. 1.Az önkéntes munka költségmegtakarítás a szervezők számára. 2. Aki dolgozott már önkéntesként nemzetközi sportrendezvényen, az újra vállalna önkéntes munkát és nem csak a sport területén. Ismerősei számára is vonzóvá teszi a tevékenységet, így a sport önkéntességnek továbbgyűrűző hatása van. A sport önkéntesség pozitív minta. 3. Az önkéntesség fejleszti az önkéntes készségeit 4. Az önkéntes munkatapasztalat számít a munkaerőpiacon. A kérdések négy csoportra oszthatóak. Az első részben olyan alapinformációkat gyűjtöttem, mint a kitöltő önkéntes neme, születési dátuma, ország, város, iskolai végzettség, státusz és nyelvismeret. A kérdőív második részében az önkéntesség előzményeire kérdeztem rá, amelyből azokat az információkat szerettem volna megtudni, hogy mi előzte meg az önkéntes munka vállalását. A harmadik részben az önkéntes munka során szerzett tapasztalatokról majd az utolsó részben ennek hatásairól kérdeztem. A kérdőívet angol nyelven és online formában készítettem el. 45 különböző hazai és nemzetközi szövetséget, sportklubot és önkéntes csoportot kerestem meg kérdőívemmel. A hazai szövetségek közül tizenhárommal sikerült kapcsolatot teremtenem.(vívó, kajak-kenu, vízilabda, jégkorong, kézilabda stb.) Több olyan magyar önkéntessel is felvettem a kapcsolatot, akik már dolgoztak, egy vagy akár több olimpián is. Az Internet kiváló terepe volt a kérdőívem terjesztésének, több hazai és külföldi önszerveződő önkéntes csoport tagjait a közösségi oldalon keresztül tudtam bevonni a felmérésbe. Az orosz és kelet – európai kitöltőket például a Sochi 2014 Olympic Volunteers csoportnak köszönhetem. A kérdőívet több mint 100 fő töltötte ki, az adatbázis tisztítása után 100 kitöltő válaszai kerültek kiértékelésre. Feltételezéseimet tehát adott minta esetében igazolom vagy cáfolom, a kutatás nem reprezentatív ezért a válaszok nem általánosíthatóak. Az adatok tisztítása során, azok a válaszok kerültek ki ahol a kérdőívet csak elkezdték, de az első néhány válasz után abbamaradt a kitöltés, vagy a kérdések közül csak néhányra válaszoltak. A kitöltők 73% nő, 27% férfi volt. A válaszadók 52 % egyetemi végzettségű. A válaszadók életkoráról elmondható, hogy a kitöltők 69% 18 – 25 év közötti fiatal. Rákérdeztem a kitöltők státuszára is, ahol 5 lehetőségből és egyéni beírás közül választhattak. Visszatekintve, és már ismerve az életkori összetételt. Több és más alternatívákat kellett volna felkínálnom. Csoportosítva a válaszokat 26 % alkalmazott (4 % külföldön, 22% a saját hazájában), 48 % egyetemista, 9% középiskolai tanuló, 9% munkanélküli. A nyelvtudás alapvető eszköze egy nemzetközi sportrendezvényen való önkéntes munka vállalásához, a válaszadók 99% -a beszél angolul, 28 % -kuk professzionális szinten, 36% -kuk felsőfokon. A 100 kitöltő 17 országból érkezett. A magyar és a romániai válaszadók létszáma kimagasló, a magyarok oka egyértelmű. 1. táblázat: Válaszadók száma ország szerint rendezve Ország Belgium Botswana Canada Denmark Spain France Germany Hungary Israel Italy

Kazakhstan Latvia Republic of Moldova Romania Russia U. K. Ukraine Összesen:

Kitöltők száma 1 4 2 1 2 1 1 55 1 1

- 84 -

1 2 1 17 8 1 1 100

A IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencián elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ Forrás: Máté Tünde [2014]: Önkéntesek a nemzetközi sportrendezvényeken, saját szerkesztés

- Az önkéntes munka költségmegtakarítás a szervezők számára. Erre a feltétezésemre, több kérdés válaszaival kerestem a bizonyítást. Először az önkéntes munka során felmerülő négy költségtípus finanszírozására kérdeztem rá, mint utazás, szállás, étkezés és formaruha. Másodszor pedig, hogy mit kapott az önkéntes a munkájáért cserébe. 2. táblázat: Az önkéntes költségeinek finanszírozása Költségek

Rendezők

Önkéntes saját maga fizette

Nincs válasz

Összesen (%)

Utazás

21

73

6

100

Szállás

41

52

7

100

Étkezés

92

4

4

100

Formaruha

96

2

2

100

Forrás: Máté Tünde [2014]: Önkéntesek a nemzetközi sportrendezvényeken, saját szerkesztés

A válaszok alapján kijelenthető, hogy a vizsgált mintában résztvevő önkéntesek esetében a nemzetközi sportrendezvényre, legyen az bárhol a világon a válaszadók 73% -nak maga kellett az utazás költségét fizetni. Ez egy londoni olimpia esetében európaiként nem túl magas összeg, de gondoljunk például Pekingre. Tehát, amennyiben nem a hazájában, hanem más országban, vagy a hazájában, de más városban végeznek önkéntes munkát, akkor az önkéntes részéről, anyagi áldozattal is jár. A szállás költségekre érkezett válaszok értékei igen közel állnak egymáshoz, ennek az az oka, hogy a szállás biztosítása a szervezők részéről, teljes mértékben függ a rendezvény típusától. Egy vagy több napos, hazai vagy külföldi versenyek esetében különbözik a szükséglet is. Az étkezés és a forma ruha esetében egyértelmű a kitöltők válasza, rendszerint a szervezők állják a költségeket. A költségekhez kapcsolódó második kérdésem úgy szólt, hogy Önkéntes munkádért cserébe miben részesültél? A válaszadók 94% az ellátásért és a munka örömért végezte munkáját. A dolgozat elején ismertetett önkéntesség definícióval ez teljes mértékben-összhangban van. Az általam megfogalmazott feltételezés tehát az adott minta esetében alátámasztható a válaszok alapján, azaz a szervezőbizottságok számára az önkéntes munka költségmegtakarítást jelent, hiszen fizetést nem, csak a munkához kapcsolódó felmerülő költségeket finanszírozzák, tehát ellátást és formaruhát biztosítanak az önkéntesek számára, akiknek a legfontosabb a munka öröme, és az hogy részesei lehetnek a rendezvénynek, a közösségnek. Az önkéntesek gazdasági hatása a munkaórák számában és munkájuk becsült értékével mérhető. - Aki dolgozott már önkéntesként nemzetközi sportrendezvényen, az újra vállalna önkéntes munkát és nem csak a sport területén. Ismerősei számára is vonzóvá teszi a tevékenységet, így a sport önkéntességnek továbbgyűrűző hatása van. A sport önkéntesség pozitív minta. A válaszadók 55 % a nemzetközi sportrendezvény előtt is önkénteskedett már, 44 %-nak pedig egy sportrendezvény volt az első alkalom. Ehhez a kérdéshez kapcsolható az a „hatáskérdés”, hogy önkénteskedne –e újra? 97% igennel válaszolt, 2 % pedig nem. A nemmel válaszadók, előtte sem önkénteskedtek, tehát azt mondhatjuk, hogy akik először sportrendezvényen önkénteskednek (44 fő), abból 95,5 % (42 fő) újra fog önkénteskedni. Tehát az önkéntes munkavállalására való rávezetésre egy nagyon jó és hatékony alkalom, egy nemzetközi sportrendezvény. Hiszen azok, akik újra vállalnának önkéntes munkát (97 fő), 33 fő újra sport rendezvényen lenne önkéntes, 64 fő pedig más típusú önkéntes munkát is - 85 -


végezne, gyerek programok szervezése, állatok gondozás, betegek ápolása, kulturális programok szervezése. Arra a kérdésre, hogy Önkéntes munkád után, sikerült-e bevonni barátaidat, ismerőseidet, családtagjaidat újabb önkéntes tevékenységbe? 49 % válaszolt igennel. Tehát a feltételezésem második része is alátámasztható az adott minta esetében, azzal a kiegészítéssel, hogy minden második önkéntes esetében igaz ez. A pozitív minta továbbadható az önkéntesség esetében. - Az önkéntesség fejleszti az önkéntes készségeit Hat az önkéntes munkával jól fejleszthető készséget soroltam fel a kérdőívben és arra kerestem a választ, hogy mely készségekben fejlődött az önkéntes a munkája során? A kitöltők több választ is megjelölhettek. Ezek alapján 77% jelölte be, hogy fejlődött a kommunikációja és 68% pedig úgy válaszolt, hogy a probléma megoldás területén fejlődött. Magas értéket kapott még a nyelvtudás is 55 %-kal. Ami figyelemre méltó az, hogy 28 % jelölte csak be azt, hogy a munkabírása fejlődött volna. Ebből arra következtethetünk, hogy a nemzetközi sportrendezvényeken az önkéntesek száma általában túlkalkulált és túlbiztosított, illetve, hogy az önkéntesek képességeihez képest a munka nem túl megterhelő. 3. táblázat: Miben fejlődött az önkéntes a munka során? Number of responses

Skills


- Az önkéntes munkatapasztalat számít a munkaerőpiacon Ezen feltételezésemet két kérdéssel kérdeztem le, az első esetben arra kértem választ, hogy Milyen előnyöket szereztél az önkéntes munkatapasztalatoddal? Itt 4 lehetőség közül tudtak választani a kitöltők, és akár több választ is megjelölhettek. 63 % jelölte meg, hogy nemzetközi tapasztalatra sikerült szert tennie, 44 % pedig azt válaszolta, hogy ezzel a tapasztalattal a következő sportrendezvényre könnyebben sikerült bekerülnie. A válaszadók 26 % jelölte meg, hogy önkéntes munkatapasztalattal rendelkezve könnyebben találta magának munkahelyet a munkaerőpiacon, 50 % pedig külföldi barátokat, kapcsolatokat tudott építeni a munka során.

- 86 -


4. táblázat: Milyen előnyöket szerezett az önkéntes a munkatapasztalat által? Number of responses

Benefits


Második kérdésben pedig 1-5 skálán kértem, hogy értékelje a válaszadó, hogy Mennyire ítéled meg hasznosnak az önkéntesek sportrendezvényen elvégzett munkáját a jövőjük, fejlődésük szempontjából? A skálán történő értékelés átlag értéke 4,03, amely azt jelenti, hogy az önkéntesek jövőjük és fejlődésük szempontjából fontosnak ítélik meg az önkéntes munka végzését. A feltételezésem bizonyításához a munkaerőpiaci oldal igényeire való rátekintés is fontos tényező, illetve az hogy az álláskeresők mit gondolnak mi szükséges ahhoz, hogy egy állást elnyerjenek. Alábbira ad választ a Corvinus Egyetem friss diplomásokat kérdező felmérése (lásd 4. táblázat). Ebből kiderül, hogy a pályázók szerint a legfontosabb a biztos idegennyelvtudás, az önmenedzselés, a jó CV, a kapcsolatok és a szakmai tapasztalat. Amelyekben pedig a nemzetközi sportrendezvényeken dolgozó önkéntesek a válaszok alapján fejlődtek a munkájuk során. Tehát jobb háttérrel, jobb eséllyel pályázhatnak egy állás elnyeréséért. 5. táblázat: Mennyire fontosak az alábbiak egy állás elnyeréséhez? (1-5 skálán) Tényező

Összes válaszadó 4,5 4,3 4,2 3,9 3,9 3,5 3,5 3,2 2,5

Corvinus végzettek esetében 4,6 4,5 4,2 3,9 3,8 3,9 3,6 3,1 2,6

Idegennyelv tudás Önmenedzselés Jó CV Kapcsolatok Szakmai tapasztalat Iskola hírneve Végzettség Szerencse Tanulmányi eredmény Forrás: Andrási Monika [2011]: Friss Diplomások Álláskeresési Preferenciái felmérés eredményei

- 87 -


5. Összegzés A társadalmi részvétel és a társadalmi felelősségvállalás napjaink mindennapi kérdése, amelynek dinamikus fejlődésével elérhető, hogy mindennapi rutinná váljon számunkra. A társadalmi részvétel egyik megjelenési formája az önkéntesség, amelynek az általam kutatott területen, a nemzetközi sportrendezvények témájában különleges szerepe és tradíciója van. Izgalmas kérdés ezeknek a területeknek az összekapcsolása, és a hatások elemzése. Az önkéntes munka az általam bemutatott négy területen, a kitöltők válaszai alapján, a nemzetközi sportrendezvényeken keresztül hatást gyakorol a rendező ország/ város gazdaságára. Ezek a hatások nem feltétlenül gazdasági jellegűek, azonban közvetett módon, a non-profit szervezeteken, a munkaerőpiacon keresztül hatást gyakorol a gazdaságra. A téma aktualitását és figyelemre méltóságát, mint ahogy azt a bevezetőmben is említettem az adja, hogy Magyarországon az elmúlt években, 2014-ben és az elkövetkezendő években is több nemzetközi sportrendezvény kerül megrendezésre, amelynek hatásai rövid és hosszú távon egyaránt megjelennek. A tervezési, előkészítési szakaszban ezeknek az eredményeknek az ismerete és a tapasztalatok gyűjtése, előnyhöz a lehetőségek jobb kihasználásához segíti a szervezőket.

Irodalomjegyzék 1. András Krisztina [2011]: „ A hivatásos labdarúgás működési modellje. Sportágak verseny”. Magyar Sporttudományi Füzetek – III. Sportágak verseny 2011. (18- 42. oldal) 2. András Krisztina [2003]: Üzleti elemek a sportban, a labdarúgás példáján doktori Ph. D. értékezés 3. Andrási Monika [2011]: Friss Diplomások Álláskeresési Preferenciái, felmérés eredményei, http://www.uni-corvinus.hu/index.php?id=47568, letöltés: 2014.08.18. 4. Czike K. [2001a]: Önkéntesség számokban. Esély 6. http://www.esely.org/kiadvanyok/2001_6/CZIKE.pdf 5. Czike K. [2001b]: Számokba rejtve. A civil társadalom Magyarországon 1989-2001. PhD értekezés. ELTE BTK, Budapest. 6. Holger Preuss [2004]: Az olimpiai játékok gazdasági háttere – Az 1972-2008. évi olimpiai játékok összehasonlítása, Sanoma Budapest Kiadói Zrt. , Budapest, 2006 7. Jenes Barbara [2012]: Az országimázs mérésének elméleti és gyakorlati kérdései, az országimázs és az ország márka dimenziói és mérési modellje 8. Központi Statisztikai Hivatal (KSH) (2013): Statisztikai tükör, VII, évfolyam 119. szám, 2013.december 23. 9. Perpék Éva [2011]: Önkéntesség és közösségfejlesztés, Doktori értekezés 10. Reisinger Adrienn [2011]: Társadalmi részvétel a helyi fejlesztéspolitikában – különös tekintettel a civil/nonprofit szervezetek szerepére, Doktori értekezés 11. Szőts Áron [2012]:: Országimázs és nemzeti identitás összefüggései az Olimpiai Játékok rendezésének fényében

- 88 -


Dr. PÉTER ERZSÉBET – KASZÁS NIKOLETTA (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): Az ember, mint érték a szervezeti kultúrában 1. Bevezetés Az egészségügyi magánszolgáltatók iránti bizalom is megnőtt a válság kezdete óta. Az egészségügy privatizációjától azt remélik, hogy nő a teljesítmény, a társadalmi jólét, javul az ellátás minősége. Az állami szolgáltató szervezet magánszervezetté alakítása a várakozások szerint javítja a hatékonyságot. A vizsgálat arra irányul, hogy kiderítse, hogy a piaci versenyben a magánszervezet vagy az állami egészségügy lehet lépéselőnyben. A kutatás egy kínálati oldal elemzésen keresztül, arra keresi a választ, hogy az állami, illetve magán egészségügyi ellátó rendszerben tevékenykedő szakemberek, hogy látják az átalakuló rendszert, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, és hogyan tudják ellátni feladataikat a változó igényekhez alkalmazkodva. Az a vállalati kultúra, amelyben az egészség legalább annyira fontos, mint a szervezet által kitűzött gazdasági célok nagymértékben hozzájárulhat a munkavállalók egészségfejlesztéséhez. Mivel a munkahelyi környezet minősége és közvetlen/közvetett hatásai meghatározzák egészségi állapotunkat, így belátható, hogy az egészségfejlesztés és az egészségvédelem egyik legfontosabb színtere a munkahely. 2. Elméleti áttekintés – egészségügyi reformok Krízis idején számos változás következhet be az egészségügyi rendszerek erőforrásaiban (anyagi és humán erőforrások, gyógyszerköltségek, infrastruktúra stb.), az életkörülményekben, a társadalmi normákban. Az adóból finanszírozott rendszerekben a GDP csökkenése az egészségügy számára nyújtható állami hozzájárulások csökkenéséhez vezet. A bérekre vetített biztosítási hozzájárulásokból finanszírozott rendszerekben a munkanélküliség növekedése az egészségbiztosítás bevételeit csökkenti. A gyógyszerek ára ugyanakkor pl. a valutaleértékelődések miatt növekedhet. Ezek a bevételteremtésre és a vásárlóerőre gyakorolt hatások arra indíthatják a döntéshozókat, hogy költségvetési megszorításokat vezessenek be, felhasználói hozzájárulást állapítsanak meg, illetve növeljék ennek díjtételét, szűkítsék a szolgáltatási csomagot vagy hosszabb várakozási idővel számoljanak. A hitelválság leginkább a privát beruházókat és egészségbiztosítást érinti. A háztartások előrelátható jövedelemcsökkenése leginkább a magánkiadások alakulására gyakorolt hatást. A valuták leértékelődése a gyógyszerek és az orvosi műszerek árának növekedéséhez vezet, de jelenleg még viszonylag kis változások érzékelhetőek a gyógyszerfogyasztásban és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételében. A növekvő munkanélküliség, az életkörülmények romlása és a válság okozta stressz kockázatos magatartásformákhoz (fokozott gyógyszerfogyasztás, alkoholizmus) vezethet. Az elmúlt években történt egészségpolitikai területen bekövetkezett változások nagyban hozzájárultak a magyar egészségügy átalakulásához. Emellett az eddigi tendencia azt mutatja, hogy a változtatásokat még nem fejezték be, a piac folyamatosan megújul. Az Új-Széchenyi terv segítségével a magyar egészségipart egy új „kitörési pont”ként definiálta akkoriban a kormány. A terv szerint fejlesztésre szánták az egészségipart és a zöldgazdaságot, emellett az egészségügyi dolgozók foglalkoztatásának a növelését tűzték ki célul. Számbeli arányokkal mérve a kormány 2011-ben ígérete szerint egymillió új munkahelyet kíván teremteni tíz év intervalluma alatt. Nem megszorításokkal, hanem újracsoportosításokkal rendezték az egészségügy sorsát [ÚJ SZÉCHENYI TERV, 2013]. Az Új-Széchenyi terv előreláthatólag 2011 és 2014 között 7.000 milliárd Ft-tal és évente 5%-kal emelheti meg a beruházási rátát.

- 89 -


Tulajdonképpen a Semmelweis terv foglalja össze, hogy mi szolgálhat a megújuló egészségügy alapjául. Mint ahogy azt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárság 2011-ben megjelent jelentésében is olvashatjuk a 2002-2010-ig terjedő időszakban az egészségügy helyzete kritikus szintre zuhant alá. Nyolc év alatt a magyar betegellátásból 250 milliárd forintot, az Egészségbiztosítási Alapból 400 milliárd forintot vontak el. A hírek szerint a legtöbb egészségügyi intézmény eszközállománya felér egy időutazással a múltba. Az egészségügy kulcsfontosságú stratégiai ágazat, amellyel az állam hozzájárulhat a magyar lakosság egészségi állapotának javulásához. Ez hosszú távon előrelendíti a gazdasági versenyképességünket. A terv keretein belüli változtatások többek között: struktúra optimalizálás, népegészségügyi termékdíj bevezetése, egészség-turizmus fejlesztése stb. 2015 és 2018 közötti időszakra pedig egy úgynevezett „finomhangolás”-t terveznek. Értékelik a rendszert és szükség esetén továbbfejlesztik. A Széll Kálmán-terv több területet érintő nagyfokú újításokat és átalakításokat, emellett a kiadások csökkentését célozza meg. Az egyik legjelentősebb része a tervnek az egészségügy. Az „Adósság és egészségügy” címet viselő fejezet szerint: „Át kell alakítani a gyógyszertámogatás rendszerét úgy, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjen, de az adófizetők pénzéből kevesebbet kelljen költeni rá. Mindezt egy többlépcsős folyamatban kell elvégezni, a támogatások korrupt és átláthatatlan jellegét fel kell számolni…” [SZÉLL KÁLMÁN TERV, 2012] Szemléletbeli változásként tekinthetünk arra tehát hogy a korábbi könnyű kézzel irányított rendszer átdolgozásra került. Az egészségügyi rendszer hibái, problémái mindenki számára ismertté váltak, és a lakosság is axiómaként vélekedik arról, hogy radikális változás vált szükségessé. A jövőbeni terv részévé vált, hogy az egészségügyre ne csak egy kiadási tételként tekintsünk a költségvetésben, hanem egy alapvető szükségletként a lakosság felé, melynek fellendítése gazdaságélénkítő hatással bír. A kínálati oldalról a tudatos életmódot megcélzó változtatások is megfigyelhetőek különböző szabályzók bevezetésével, mint a hamburgeradó, a nemdohányzók védelméről szóló törtvény, stb. A piacon belüli államosítás és a várólisták nyilvánossá tétele, emellett az egészségbiztosítás adómentes formában történő béren kívüli juttatásként való elérhetősége felértékeli a magánorvosi-szektort is. A keresleti oldalról az érdeklődés a magánszektor iránt egyre nagyobb. A válságjelenségeknek (pl. munkanélküliség, jövedelemcsökkenés, fogyasztás visszaesése) közvetlenül és közvetetten is szerepük van az egészéggel és egészségüggyel kapcsolatos folyamatokban. A hatások elsősorban a negatív tendenciák felerősödésével és újszerű folyamatok kialakulásával járnak együtt. A rövid távú hatások (mint például a mentális betegségek gyakoriságának növekedése) néhány év tükrében kevésbé értelmezhetők, azonban hosszú távon az egészségpolitikai döntéshozatalnak fel kell készülnie a következmények kezelésére. Az egészségbiztosítás kiadási oldalán azt láthatjuk, hogy a gyógyító‐megelőző ellátások esetében a különböző finanszírozási módszerek biztosítják, hogy a kiadások ne haladják meg a tervezettet (felülről zárt kasszák). Itt a költségek növekedése miatt az intézményeknél (kórházi eladósodás) jelentkeznek a feszültségek. Ezzel szemben a lakossági gyógyszertámogatás, a táppénz, a rokkantsági nyugdíj finanszírozása „nyílt végű”, tehát nincsenek eszközök az előirányzatok betartatására. A finanszírozás rendszeréből gyakorlatilag hiányzik a tőkeköltségek elismerése, az amortizáció fedezete. A beruházási hányad a fejlesztési igényekhez képest igen alacsony. A működés és a fejlesztés finanszírozásának elkülönülése megnehezíti az átláthatóságot és a szakmai fejlesztések megalapozását. A finanszírozás kapcsán meg kell említenünk az egészségügyi szolgáltatók csoportjai között zajló harcot a jövedelmekért, s itt elsősorban az egészségügyi bérek és a gyógyszer gyártók jövedelme közötti feszültségről van szó. Az Egészségbiztosítási Alapon belül a gyógyszertámogatások javára történt arányeltolódás miatt

- 90 -


a gyógyszer gyártók gyakorlatilag elszívják a jövedelmeket, elsősorban az egészségügyi dolgozóktól (csökkenő reálértékű kiadások mellett) [Péter b, 2013]. A jövedelmek közötti arányeltolódás szektorok között is tapasztalható, hiszen a versenyszféra és az állami szektor bérei, illetve az állami szektoron belül az egyes ágazatok közötti arányváltozások egyik legnagyobb vesztesei az egészségügyi dolgozók. A finanszírozási gondok a gyógyítás napi gyakorlatában is jelentkeznek, és az általános presztízsvesztés miatt a gyógyítás szakmai színvonala is kezd egyenetlenné és kiszámíthatatlanabbá válni, mert a rendszer utolsó tartaléka, az egészségügyi dolgozók morális tartása is kimerülőben van. A közelmúlt jogszabály módosításait kísérő tiltakozások, az érdekképviseletet ellátó szervezetek ellenállása, az ágazatban sokáig ismeretlen sztrájkhangulat mind azt jelzi, hogy a változtatásokat megelőző szakmai- és érdekegyeztetések nem zajlanak megfelelően, vagy sokszor nem is jönnek létre. A jelenleg fennálló egészségügyi szolgáltatói struktúra nem illeszkedik a valós szükségletekhez. A fentiekből kifolyólag vannak bizonyos tényezők, amelyek alapvetően befolyásolják ugyan az egészségügyi állapotot, ugyanakkor sem az egyén, sem a társadalom nem hathat rájuk. Ilyen tényezők például egyrészt az egyéni endogén tényezők, mint a genetikai adottságok és szerzett tulajdonságok; valamint az életkor és a nem. Vannak azonban befolyásolható kockázati tényezők is, amelyek elsősorban az életmódra és életvitelre irányulnak, mint például a táplálkozási szokások, fizikai aktivitás és élvezeti szerek használata. Az egészségügyi állapotra ható faktorok mélyebb vizsgálata során számos tényezőt definiálhatunk: • Környezeti tényezők: az egyének alapvető egészségügyi állapotát jelentősen befolyásolják azon tényezők, amelyek a közvetlen környezetet érintik (pl. élelmiszerbiztonság, levegőminőség, vízminőség, hulladékgazdálkodás). • Munkavégzés és munkakörnyezet: a munkahelyi környezet nem hagyható figyelmen kívül az egészség vizsgálata során, hiszen mindennapjaink jelentős részét ott töltjük. Ezért kiemelten fontos a káros hatások kiszűrése mind a testi, mind az idegrendszeri és lelki vonatkozásban (pl. fizikai és pszichés megterhelés). • Társadalmi tényezők: egyes kutatók a jövedelmet, az iskolai végzettséget és a munkahelyet azonosítják egészségre legerőteljesebben ható társadalmi tényezőként. E tényezők azért lehetnek relevánsak az egészség kapcsán, mert az életminőség jelentősen befolyásolja az étkezési szokásokat, a munkakörülményeket stb. Egészségügyi, szociális ellátás: egészségügy és gyógyszerellátás minősége, ellátás elérhetősége [Péter a, 2013]. A WHO 2004-es 57. közgyűlése is különös figyelmet szentelt az egészséges életmódnak, s arra ösztönözte a tagállamokat, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítsanak az egészséges életmód propagálásának, elsősorban a gyermekek és fiatalok részére, iskolai és oktatási intézményeken belül. Általános célként fogalmazódott meg, hogy egészséges életmódot támogató környezet kialakítását szorgalmazzák ezáltal, nem csak az oktatási intézményekben, hanem a munkahelyeken is [Nemzeti Népegészségügyi Program, 2004]. Ha a hazai prevenciós programokat és projekteket vesszük górcső alá, láthatjuk, hogy ma Magyarországon nincs megfelelő prevenciós stratégia. Mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy sem a szervezeti keret, sem a finanszírozási háttér nincs hozzárendelve a fontos célhoz: a felelősség számos szervezet és testület között oszlik meg; nincsenek világos, megalapozott prioritások; nem meghatározottak a források. A primer prevenciós intézkedések arra irányulnak, hogy elkerüljék az egészségkárosodást, mielőtt az elkezdődik. Ennek érdekében megpróbáljuk megelőzni a problémákat a

- 91 -


táplálkozás, a járványos betegségek elleni immunizáció, valamint a környezetvédelem révén, amiért a munkahely is sokat tehet a vállalati kultúra részeként. A szekunder prevenció célja a betegségek korai, rejtett, panaszt még nem okozó szakaszában való felismerése. Ezáltal a beteg jó eséllyel, kisebb károsodással, alacsonyabb költséggel gyógyítható. Ide sorolható akár az önvizsgálat is, amely révén eljuthatunk a szűrővizsgálatra is orvosi segítséggel. Amennyiben a munkáltató erre is szánna figyelmet, elérhetővé válhatna, hogy a munkavállaló kevesebb ideig legyen táppénzen és hosszú távon hatékonyabban lássa el feladatait. A tercier prevenció célja a betegségekből fakadó károsodások, a tartós egészségdeficitet előidéző, az életminőséget rontó, tartós fájdalmat okozó és ellátást igénylő állapotok megelőzése. Ebben a szakaszban a cég pozitív imázsához azzal is hozzájárulhat, ha megbecsült dolgozóit támogatja a tercier prevencióban. „Sokan a prevencióban látják az egészségügy finanszírozási problémáinak egyik megoldási lehetőségét. A megelőzés egészség-gazdaságtana azonban nem ilyen egyszerű. Az eredményes betegségmegelőzés hosszabb és jobb egészségben megélt élettartammal jár. Paradox módon, minél eredményesebben növeli egy beavatkozás a várható élettartamot, annál jobban növeli a teljes élethosszra jutó egészségügyi kiadásokat. A megelőzési beavatkozások esetében rövidtávon természetesen jelentkeznek az egészségügyi kiadásokban megtakarítások, de hosszú távon a megnövekedett élettartamból fakadó kiadásnövekedés meghaladja ezt” [Péter b, 2013]. 3. Elméleti áttekintés – vállalati kultúra típusai A kultúra egyéni szintjei mellett a szervezeti szint is fontos, az Edgar H. Schein által meghatározott kulturális szintek pedig a vállalkozások esetén is értelmezhetők. Az első szinten találhatók azok a látható elemek, melyeket egy kívülálló is érzékelhet, s ezen észlelések alapján alakul ki benne az első benyomás. Ilyen például a szervezetben alkalmazott nyelvezet, esetleg zsargon, az irodák berendezése, vagy akár az egyénre vonatkozó viselkedési és öltözködési szabályok is. A látható jelek közé tartozik a szervezet hangulata, a humor, a tradíciók szerepe, vagy a közösségi élet alakulása. A szervezeti kultúra vizsgálatok többsége e szint felmérését végzi, hiszen ez a kifelé irányuló, legkönnyebben hozzáférhető és megfigyelhető szint. Az általunk végzett kutatásban a látható elemek közül a béren kívüli juttatások szerepét vizsgáljuk [Péter c, 2013],. A középső szint a szervezeti értékek és ideológiák szintje, amelyek egyszerre tudatosak és ösztönösek, s a szocializáció során épülnek be. Az eszmék, ideológiák, szervezeti szabályok, attitűdök, erények és bűnök révén érthetjük meg a szervezet, mint közösség működését, s azokat az értékeket, melyeket a szervezet elsősorban befelé, a munkatársak felé kíván kommunikálni. Ide sorolható az egészségtudatosság és az egészségmegőrzés fontosságának elve is. Ezek a szervezeti értékek - kimondva vagy kimondatlanul - megjelennek a szervezet döntéseiben is. Jelen vizsgálatban a munkáltatók által finanszírozott védőoltások, illetve az egészségmegőrzéshez köthető intézkedések jelentőségét vesszük górcső alá. A harmadik, s egyben legmélyebb szint az alapfeltevések és premisszák szintje, melyek leginkább adottságokként kezelhetők, ösztönösek, s nem kérdőjeleződnek meg az adott kultúrában. Ez a réteg, s elemei a kultúra legkevésbé látható és tudatos részei. Ilyen alapfeltevésként tekintünk a világhoz való viszonyulásra, az ember és természet viszonyára, az idő- és térorientációra. Bár ezek a premisszák nem mindig azonosíthatók és határozhatók meg egyértelműen, mégis mozgatórugói lehetnek a szervezeti életnek [Péter b, 2013]. Az értékek forrása ebben a gondolati megközelítésben a munkavállaló egészségmegőrzése, amely nagyban meghatározza a vállalati légkört.

- 92 -


4. A kutatás módszertana A kvalitatív kutatáson belül elit kutatást végeztünk. 70 fővel készítettünk strukturált mélyinterjút, amelyből 62 volt értékelhető. Gyógyászattal foglalkozó szakemberek, orvosok, fizikoterapeuták, természetgyógyászok kerültek lekérdezésre Zala megyében. A kvantitatív vizsgálat során egy kérdőíves felmérés készült annak feltárására, hogy az egészségtudatosság mennyire része a vállalati kultúrának. Az empirikus kutatás során az alapsokaságot a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szolgáltatta. A lekérdezés helye Zala megye. A felmérés során a szisztematikus mintavétel módszerét választottuk, mely alapján a KSH vállalkozói címlista minden 15-ik egységét választottuk be a mintasokaságba, miután véletlenszerűen meghatároztuk a sorozat kiinduló pontját [Babbie, 2001]. Személyesen 300 vállalkozót kerestünk fel, akik közül 198 személy adott értékelhető választ. A mintasokaság méretkategóriák, valamint az állami és magán szektorhoz való besorolás alapján volt reprezentatív. A lekérdezés 2013 tavaszán zajlott. Az eredmények vizsgálata során Excel és SPSS programcsomagokkal dolgoztuk fel az adatokat. Az empirikus kutatás helyszíne Zala megye, ahol a kvantitatív kutatáson belül készült másik kérdőíves vizsgálat során is. A lekérdezés 2013 tavaszán valósult meg. A kvantitatív felmérés alapsokaságát a KSH által 2012. január 1-én kiadott népességi adat szolgáltatta. Ebből a mintasokaság 500 fő, amelynek 47%-a férfi és 53%-a nő volt. A felmérés nemenkénti és életkor alapján volt reprezentatív. A mintába kerülés során a Véletlen Kiválasztás Módszerét választottuk. "Dr. Péter Erzsébet publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg." 5. Az empirikus kutatás eredményei A megkérdezett zalai lakosság 69,1%-a nem elégedett az állami egészségügyi ellátó rendszerrel, ami többek közt annak tudható be, hogy betegen az ember érzékenyebb és több odafigyelést igényel, amit a kevésbé támogatott, alacsony szakember létszámmal működő állami szféra nem mindig tud megadni. A túl hosszú várakozási időre panaszkodnak a legtöbb esetben, de az egészségügyben dolgozók szakértelmével az emberek elégedettek. Többen panaszkodtak a paraszolvenciára is az állami rendszerben, ők inkább a magán szférát preferálják, mert úgy érzik, itt a pénzükért több figyelmet kapnak [Péter b, 20103]. Problémát jelent, hogy sokan azt gondolják, hogy az állami szféra fenntartható kizárólag a járulékokból is (45,3%), egyéni befizetésekből 27,5%. Egy másik kérdésben az adók és járulékok hatásait mértük fel az egészségügyi ellátó rendszerben és a lakosság 54,4%-a gondolja úgy, hogy ezekkel teljesen fenntartható az állami szféra. 61%-uk, ha érzékelné, hogy a rendszer, ezáltal javulna kiegészítő egészségügyi biztosítást is hajlandó lenne kötni. Egyaránt igénybe veszi az állami, illetve a magán szféra szolgáltatásait is a megkérdezettek 43,3%-a, míg kizárólag az állami rendeléseket látogatja 38,8%-uk, és kifejezetten a magán szakrendelést 17,8%-uk. A magánrendelésre maximálisan 2000 Ft-ot szán a megkérdezettek 12,3%-a, 2000-4000 Ft közötti összeget 26,4%-uk, 4000-6000 Ft között 27,2% és e feletti összeget is kiadnának azok, akiknek fontos, hogy megkülönböztetett figyelemmel forduljanak problémáik felé a szakemberek egy magánrendelés keretein belül. A legtöbben, ha úgy érzik az emberek, hogy betegek, szakorvoshoz fordulnak (54,7%), 31,7%-uk saját maguk kezelik a problémát vagy családtagtól kérnek segítséget, 6%-uk alternatív gyógymódot választ (természetgyógyász, csontkovács, 4,5%-uk pedig gyógyszerészétől kér tanácsot. Az esetek többségében (több mint 88%-ban) jól tájékozottak - 93 -


arról, hogy mely szakember tud segíteni problémájuk kapcsán. A magánúton igénybe vett szolgáltatások esetén a figyelmünket arra összpontosítottuk, hogy milyen gyakorisággal veszik igénybe a szakrendeléseket. A legtöbben a fogászati, szemészeti, bőrgyógyászati, nőgyógyászati, illetve fülül-orr gégészeti rendeléseket veszik igénybe alkalmanként vagy kizárólag. Főként kényesebb területeket érintő bizalmi megfontolásból. Sajnos az egészségpropaganda ellenére az onkológiai szűrővizsgálatot az emberek 90,2%-a nem veszi igénybe, ahogy 80% feletti értéket mutat a kardiológiai, ortopédiai, urológiai, pulmonológiai, reumatológiai, neurológiai, pszichiátriai szűrés is. A dietetikust is szinte kizárólag már valamely betegségben szenvedők keresik meg. Az alábbiakban szeretnénk összefoglalni a hipotézisvizsgálat eredményeit, amelyben összefüggéseket kerestünk az egészségügyi ellátórendszer és az önkéntes biztosítás vállalása között a nagykanizsai lakosság körében. Hipotézis: A magyar állami egészségügyi ellátó rendszerrel való elégedettség összefügg az önkéntes kiegészítő biztosítás kötésével Ahogy az 1. táblázatból is jól látható a megkérdezettek többsége szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy ha hozzájárulna plusz biztosítás kötésével az állami egészségügyi ellátó rendszer „egészségéhez”, akkor betegként jobb ellátásban részesülne. A többség nem elégedett a hosszú várakozási idő miatt, valamint a munkakörülményeikkel, és az elégedetlen egészségügyi dolgozók sem tudnak mindig a rendelkezésükre állni megfelelő empátiával, így 14%-uk határozottan ellenzi, 32,8%-uk kételkedik a sikerességben. A kutatásból azonban az is kiderült, hogy akik elégedettek ők sem preferálnák jobban az állami szférában való tőkeinjekciót, inkább magán úton veszik igénybe a szolgáltatásokat. Mindkét táborról elmondható azonban, hogy az egészségügyi dolgozók szakmai felkészültségét elismerik, hiszen magán úton is az ő segítségüket veszik igényben, ott azonban több odafigyelést kapnak és megfelelő ár/érték arányúnak tartják az ellátás színvonalát is. A szignifikancia szint a vizsgálat során 0,0000 értéket képviselt. 1. táblázat: Az önkéntes egészségügyi biztosítás kötése és az ellátórendszerrel való elégedettség összefüggései Önkéntes kiegészítő egészségügyi biztosítás kötése szolgáltatás mindenképpen határozottan kételkedik a függvényében ellenzi sikerességében támogatja támogatja

nem Ellátó elégedett rendszerrel való elégedettség elégedett

14%

32,8%

16,6%

8,2%

7,8%

8,2%

6,8%

5,6%

Forrás: Saját vizsgálatok - 94 -


Államháztartás által finanszírozott megelőzési programok (46,1 milliárd Ft-ot) tettek ki a 2012-es esztendőben, amelyből számottevő rész képviseltek a vállalati programok prevenciós kiadásai is (26,8 milliárd Ft) [Péter, 2013a]. A megkérdezettek az állami ellátáson belül a megfelelő ár/érték arányt emelték ki (52%), a megszokás a háziorvost, illetve szakorvost illetően (68%), valamint anyagi helyzetükkel indokolták ennek a szolgáltatásnak az igénybevételét (57,4%) (1. ábra). A magán egészségügyi ellátó rendszer előnyeinek tekintik a figyelmességet (70,4%), a rövid várakozási időt (78,1%), a rendelkezésre állás rugalmasságát (67,5%). Az alternatív gyógyászat esetén az egyéb kategórián belül, a bioenergetikát, homeopátiát és a gyógyító masszázst említették meg.

1. ábra Az egészségügyi ellátási formák közül előnybe részesített alternatívák Forrás: Saját vizsgálatok Kvalitatív eredmények az interjúalanyok válaszain keresztül világítanak rá az állami, illetve a magán egészségügyi ellátó rendszer különbözőségeire. Az Elit kutatásba olyan személyek kerültek be, akiknek mindkét területen volt hosszabb-rövidebb ideig tapasztalatuk. Állami praxis esetén kiemelték a kielégítő, helyenként a jó felszereltséget. Többen úgy vélték, hogy a pályakezdők motiválása ösztöndíjrendszerrel, ugyanakkor a többi munkatárs esetén a belső motiváltság csökken. Bár a legtöbb esetben az önkormányzati ad támogatást és a pályázati forráslehetőségek is elérhetőek, azonban égető problémát okoz szakmán belül a képzett humánerőforrás hiánya. A túlzott adminisztrációs terhek miatt, kevesebb idő jut a betegekre. A szakrendelések esetén hosszú a várakozási idő (az irányított beutalási rend nem mindig veszi figyelembe a beteg állapotát), ami költséges a beteg számára (TB) és költséges az állam számára is (elegendő finanszírozás rossz elosztással). Magántőke bevonására lenne szükség, ami a szakmai döntésekben rugalmas maradna, hogy mindinkább elkerülhetővé váljon a paraszolvencia.

- 95 -


A Zala megyei egészségügyi intézmények (kórházak) többségében lehetőség van új kezelések kipróbálására a megvalósult technikai fejlesztésnek, illetve a tudományos tevékenység támogatásának köszönhetően. Az interjúalanyok tiszta, egészséges munkakörnyezetről számoltak be, azonban a legtöbben megterhelőnek tartják a munkabeosztást. A szakképzett munkaerő alulfizetett, emiatt szakemberhiány alakult ki egyes intézményekben, mivel a szakmai megbecsülés hiánya presztízs csökkenéssel párosult. A beteg utak szervezésének nehézségei miatt az adminisztrációra vonatkozó előírások és az időhiány tehetők felelőssé. Magánpraxis esetén kiemelték a jobb megélhetési lehetőség megteremtését, mint pozitívumot. Ez egy bizalmon alapuló rendszer, ahol a szakmaiság változatlan, a betegek számára a várakozási idő rövidül. A legtöbb magánintézményben kiváló a technikai felszereltség, több idő jut a páciensekre nyugodtabb körülmények között, ami hosszútávon megtérülő befektetés a beteg és a szolgáltató számára egyaránt. A vállalkozások méretkategória szerinti változóit (mikro, kis, közepes és nagy vállalkozások) hasonlítottuk össze más változókkal és figyeltük meg a köztük lévő kapcsolat szorosságát és együttmozgását korrelációszámítással, SPSS 16.0-os programcsomag segítségével. A változók esetében 5%-os szignifikancia hibahatárt engedélyeztünk. A méretkategóriák, illetve a béren kívüli jutatatások esetén egy közepes erősségű, de ellentétes irányú kapcsolatot kaptunk (szignifikancia: 0,00, Pearson: -0,317). Az eredmény szerint, minél kisebb egy vállalkozás, annál családiasabb a hangulat, annál inkább ismeri a munkáltató a munkavállalók igényeit és problémáit, ezért fontosnak tartja a megfelelő béren kívüli juttatások nyújtását, a megfelelő ellátást és a védőoltásokat. Fontosabb az egymásra történő odafigyelés, ami egy nagyobb multinacionális cégnél is jelentkezik, de ott ez leginkább az előírásoknak való megfelelésre vezethető vissza. A vizsgált mikro- illetve kisvállalkozásoknál a csapatépítő tréningnek összekovácsoló ereje lehet. A tréningeken a legfontosabb fejlődésre késztető erő az egyén saját tapasztalata, szembesülése a saját és a körülötte lévő emberek jellemvonásaival, kommunikációs és viselkedési stílusával. Elősegíti a csapatszellem és az empátia kialakulását, ami jobb közérzetet és munkakedvet, a későbbiekben egy lelkileg kiegyensúlyozottabb munkavállalót eredményezhet [Péter, 2013b]. A vizsgálat eredménye a vállalati kultúra elemek közül a hagyományos és a közösen vallott értékekben mutatkozik meg. A vállalkozások által felkínált sportolási lehetőség, a kedvezményes étkezés, valamint a céges üdülő felajánlása is hatással van a munkavállaló egészségmegőrzésre. Megkérdeztük a munkáltatókat, hogy támogatják-e munkavállalóik számára a védőoltások beadását. Az OEP térítésből kieső munkavégzéshez előírt, valamint influenza elleni védőoltást főként a mikro- és kis vállalkozások támogatják, ami a szervezeti értékek és ideológiák szintjén mutatkozik meg. Ezt támasztja alá a negatív előjelű ellentétes irányú együttható is (- 0,160). Azonban ebből a gyenge kapcsolatból nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni, hiszen a megkérdezett közepes és nagy vállalatok a mintasokaságban alacsonyabb számban jelentek meg, valamint nem fokozottan veszélyes munkakörben alkalmazták dolgozóik nagy részét, emiatt sem támogatták a védőoltások beadatását. Következtetések A Zala megyei lakosság véleménye szerint 87,1%-ban jövedelemarányosan járulnak hozzá az egészségügyi ellátó rendszerhez. Az állami rendszerrel a legtöbben a hosszú várakozási idő és a türelmetlen bánásmód miatt elégedetlenek. Úgy érzik, a magánszférán belül több időt szentelnek a szakemberek a problémáikra. Az állami rendszer meglehetősen alulfinanszírozott és gyakran még a fontos beavatkozásokat is kénytelenek anyagi megfontolásokból későbbre halasztani. Az orvosok, ápolók szakértelmével azonban a kutatás alanyai elégedettek. A

- 96 -


primer prevenció kevésbé elterjedt, mint a szekunder és a tercier. A szolgáltatók szerencsésebbnek tartanák az állami finanszírozás jobb leosztását, esetleg magántőke bevonását. Jelenleg a magánpraxis jelent megoldást a gyorsabb beteg utak kezelésére. Szakmai humánerőforrás hiánya nem pusztán anyagi okokkal, hanem a belső motiváció hiányával is magyarázható. Ami komoly problémát okozhat a jövőben, hogy az egészségügyi szakemberek problémát látnak az állami ellátó rendszerben, a szakmai és anyagi megbecsülés hiánya miatt akár pályaelhagyásra vagy pályamódosításra kényszerülnek. A munkáltatókra és a munkavállalókra is súlyos gazdasági terhek nehezednek a tőkehiány, a munkanélküliség fenyegetése, a kényszerűen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt. Az egészség hosszabb ideig tartó hiánya – akár betegség, akár baleset következményeként – egzisztenciális válságba sodorhatja a munkavállalót. Bizonytalanná válhat a munkahelye, akár el is veszítheti. Valamilyen betegség megléte vagy a koncentráció nélkül végzett munka ugyanúgy veszteséget okozhat a vállalatnak, mint a teljes távolmaradás. A munkáltatók emiatt egyre fontosabbnak érzik a vállalati egészségfejlesztést a worksite wellness, valamint az egészségmegőrzést elősegítő béren kívüli juttatások nyújtása révén. A vizsgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy a munkavállalók egészségének megőrzését a szervezetek nagy része fontosnak tartja (97,4%), ám a kafetéria elemekben ez nem mutatkozik meg, hiszen a legtöbb szervezet (98) egyáltalán nem ad béren kívüli juttatást, 61 intézmény pedig Erzsébet utalványt biztosít a dolgozók részére. Ki kell emelnünk ugyanakkor a feltörekvő SZÉP Kártya (35 vállalkozás nevezte meg) által kínált rekreációs és regenerációs lehetőségeket, valamint az önkéntes egészségbiztosítási hozzájárulást (28 szervezet), amelyek már egy egészségtudatos szervezeti kultúra irányába mutatnak. Minél kisebb egy vállalkozás, annál családiasabb a hangulat, annál inkább ismeri a munkáltató a munkavállalók igényeit és problémáit. A mikro- illetve kisvállalkozások a cafetéria, illetve a béren kívüli juttatások (csapatépítés, nyaralás, étkezési hozzájárulás, védőoltások) tekintetében példaértékű juttatásokat adnak a vizsgált térségben, megelőzve a multinacionális cégeket, valamint a forráshiánnyal küzdő állami fenntartású szervezeteket. Ennek révén a vállalati kultúrába beépítik a megbecsülés ezen formáját, egészségesebb és ezáltal hosszú távon jövedelmezőbb munkahelyet teremtve. A vállalati kultúra látható elemei mellett a mikro- és kisvállalkozások esetén a kultúra középső szintje: a szervezeti értékek és ideológiák, valamint az alapfeltevések, premisszák szintje is megmutatkoznak. Ugyanakkor a vizsgált közepes- és nagyvállalatok esetén főként a látható elemek szintje dominál. Ennek magyarázata, hogy az alacsonyabb létszámmal működő intézményekben a forráshiány ellenére is nagyobb az egészségtudatosság melletti elkötelezettség, míg a nagyobb cégeknél inkább a humánerőforrás menedzsmenthez kapcsolódó anyagi döntések dominálnak. Irodalomjegyzék 1. Babbie E. [2001]: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest p. 212. 2. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárság [2013]: Újraélesztett egészségügy Gyógyuló Magyarország Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére, Szakmai koncepció, 2011. június 27. http://www.kormany.hu/download/3/c4/40000/Semmelweis%20Terv%20szakmai%20 koncepci%C3%B3%202011.%20j%C3%BAnius%2027..pdf, (2013. november 2) 3. Orosz É. (szerk.) [2011]: Az egészség társadalmi-gazdasági meghatározói. A Népegészségügy folyóirat tematikus száma, Budapest, 2011. 4. Péter E. [2013a]: Mit, merre, mennyiért?- Állami- és magán egészségügyi ellátás értékelése Zala megyében, XVII. Apáczai-nap Tudományos Konferencia- Mobilis in mobili: egyszerűség és komplexitás a tudományokban, 2013. október 25.

- 97 -


5. Péter E. [2013b]: Preventív szemlélet munkahelyi környezetben, Zala megye példáján, XVII. Apáczai-nap Tudományos Konferencia- Mobilis in mobili: egyszerűség és komplexitás a tudományokban, 2013. október 25 6. Péter E.[2013c]: Az egészséges munkavállaló, mint megtérülő beruházás a vállalati kultúra szintjein, LV. Georgikon Napok, 2013. szeptember 26-27, ISBN 978-9639639-52-2, p. 82. 7. Új Széchenyi Terv [2013]: http://ujszechenyiterv.gov.hu/:2013 (2013.11.02) 8. Széll Kálmán-terv [2012]: A következő lépés Széll Kálmán terv 2.0, 2012. április, http://www.kormany.hu/download/3/e8/80000/1A_k%C3%B6vetkez%C5%91_l%C3%A9p%C3%A9s%20%28SzKT%2020%29.pdf (2013. október 20.)

- 98 -


Dr. BERÉNYI LÁSZLÓ – LIGETVÁRI ÉVA (Miskolci Egyetem, Miskolc): Projekt - minőség - menedzsment 1. Bevezetés A projekt időben behatárolt erőfeszítés egy egyedi termék, szolgáltatás vagy eredmény létrehozása céljából [PMI, 2013]. Szűkebben a minőség fogalma a projekt tárgyára, eredményére értelmezhető (azaz mennyiben felel az meg a megrendelő elvárásainak), tágabb megközelítésben azonban a projekt érintettjeinek való általános megfelelés tekinthető célnak, ami kibővíti a minőségügy értelmezési és alkalmazásai lehetőségeit is. A minőségmenedzsment és projektmenedzsment integrálására több lehetőség rendelkezésre áll, különböző szabványok (PMBOK®, Prince2 stb.) is foglalkoznak a témával. Szisztematikus megközelítésmódjuk jól áttekinthető, a gyakorlati alkalmazás nehézkes lehet. Egy projekt felfogható úgy is, mint vállalkozás a vállalkozáson (szervezeten) belül. A projektnek illeszkedni kell a szervezet stratégiájához, struktúrájához és kultúrájához egyaránt, ami azonban nem jelenti, hogy azt egy az egyben le kell másolnia. Tanulmányunkban olyan kérdéseket tekintünk át, amelyek segítenek értelmezni minőségmenedzsment szemléletét és eszközeit a projektek megvalósításában. 2. A minőségmenedzsment integrálása Minden projekt esetében igaz az, hogy előre meghatározott korlátok között valósul meg. A korlátok a projekt fogalmából adódnak: projekt megvalósítása határidőn belül, projekt megvalósítása a költségkereteken belül, kitűzött eredmény megfelelő minőségű létrehozása (funkcióban és teljesítményben egyaránt). idő

eredmény, kimenet

a siker fokozásának irányai

költségek

1. ábra: A projektháromszög sikertényezői Forrás: Berényi [2013]

Látható, hogy a minőség az egyik kulcselem a sikeresség és az elégedettség biztosításában, a projektértékelés folyamatában. „A minőség annak a mértéke, hogy a projekt outputjának (termék, szolgáltatás, megoldás, rendszer, stb.) jellemzői mennyire képesek kielégíteni a vevők és más érdekelt felek követelményeit” [Henczi – Murvai, 2012].

- 99 -


A projektek minőségmenedzsmentje a projektek minőségközpontú, minőségtudatos menedzsmentje [Balogh, 2010], ami célzott eszköztárat alkalmaz a projekttel (és eredményével) kapcsolatos követelmények teljesítéséhez és annak igazolásához. A projektek minőségmenedzsmentje magában foglalja a minőségpolitikát, minőségirányítási eljárásokat, minőségirányítási rendszer működtetését és a folyamatok javítására való törekvést. Három területet lehet hozzá rendelni a projektek minőségmenedzsmentjéhez: tervezés, minőségbiztosítás, minőség-ellenőrzés. A projekt eredményének és folyamatainak minőségének biztosítása, azaz a megfelelés a megrendelőnek, szponzornak stb. értelemszerű és alapvető igény, ám a hatékony megvalósítás már nehézkes: a szervezeti és a projekt minőségcéljai eltérőek lehetnek, a projektmenedzsmenthez javasolt minőségügyi eszközök nem lehetnek sikeresek szervezeti támogatás (például adatszolgáltatás) nélkül, a minőségügyi eszközök alkalmazása felesleges, ha nem követi vezetői (döntéshozói) figyelem működésüket és eredményeiket, a projekt minőségmenedzsmentje nem önálló egységként tervezhető feladatokat jelent, hanem horizontális megközelítést, beépülve projekt kezdeményezésébe, tervezésébe, végrehajtásába, nyomon követésébe és zárásába. Fontos kérdés, hogy a projekt számára saját minőségügyi megoldásokat alkalmazzanak, vagy a szervezeti szintű rendszereket és eszközöket alkalmazzák a projektekre is [Berényi, 2013]: Ha működik szervezeti szintű minőségirányítási rendszer, akkor annak eszközeit célszerű a projektre is alkalmazni. A projektmenedzsment fontos feladata, hogy a projekt és a napi munkavégzés között erejüket megosztók teljesítményét fenntartsa. Ha a szabályozás stílusa és a munkakultúra alapvetően eltér a kétféle feladatellátás között, az megnehezíti a hatékony munkavégzésüket, továbbá nem teszi lehetővé annak pontos értékelését, hogy a projekt mennyiben járul hozzá a szervezet sikerességéhez. A projekt számára alapvetően új megoldásokat akkor kell kidolgozni, ha a szervezetben azokat korábban nem használták. Ennek oka lehet az, hogy hiányos a szervezeti eszköztár, vagy az is, hogy a szervezet ritkán dolgozik deklarált projektekkel, így a napi működés támogatásához fel sem merült egyes megoldások használata. Előfordulhat, hogy a projekt valamely külső érintettje (általában megrendelő vagy a szponzor) ír elő minőségügyi követelményeket (tartalmi/termékkövetelményt, dokumentációt vagy módszer használatát). A projektmenedzsernek ilyenkor nincs mit mérlegelni, az alkalmazás akkor is kötelező, ha az nincs összhangban a szervezeti vagy egyéb eszközökkel. A minél magasabb szintű összhang megteremtéséről ekkor sem szabad lemondani, tulajdonképpen a projektmenedzsmentnek kell azt (már a tervezés fázisában) megvizsgálni, illetve a szükséges erőforrásokat (idő, pénz, személyi állomány, oktatás stb.) biztosítani. A helyesen kialakított, integrált minőségügyi megoldások a projektben szinte láthatatlanul működnek, eszközei valóban beépülnek – elsősorban – a tervezés és nyomon követés folyamataiba.

- 100 -


3. Az ISO 21500 és a PMBOK® megközelítése Azok a szervezetek, akik az ISO 21500:2012 szabvány segítségével kívánnak projekteket menedzselni, szintén a minőségtervezés, minőségbiztosítás és minőség-ellenőrzés tevékenységeire kell felkészülni. Az ISO 21500:2012 kevesebb bementeket és kimeneteket értelmez, mint a PMBOK® szabványa. 1. táblázat: Minőségügyi folyamatok bemenetei és kimenetei az ISO 21500:2012 szabvány szerint

Minőségtervezés Minőségbiztosítás

Minőség-ellenőrzés

Bemenetek Projekttervek Minőségi követelmények Jóváhagyott változások Minőségi terv Minőségmenedzsment terv Előrehaladási adatok Leszállítandók Minőségi terv Minőségmenedzsment terv

Kimenetek Minőségi terv Minőségmenedzsment terv Változási kérelmek Minőség-ellenőrzés eredményei Ellenőrzött leszállítandók Szemlék jelentései Változási kérelmek

Forrás: ISO 21500:2012 - Guidance on project management

A minőségtervezés magában foglalja: a projekt szponzorral és más érdekeltekkel való megegyezést a célokban és elérendő teljesítményben (kategóriában és minőségben), a szükséges eszközöket, eljárásokat, módszereket és erőforrásokat, a minőségbiztosítás szisztematikus lépéseit, módszereit és erőforrásait, a minőségügyi terv kidolgozását, ami kitér az értékelés típusaira, résztvevőkre és felelősségekre az ütemtervvel összhangban, a minőségterv összehangolását a projekt egyéb terveivel. A minőségbiztosítás feladata: a célok és szabályok elérhetőségének, megértésének, elfogadásának és betartásának biztosítása, végrehajtani a minőségtervben foglaltakat, biztosítani, hogy a szükséges erőforrásokat, eljárásokat, eszközöket megfelelően használják. A minőség-ellenőrzést a gyakorlatban nyomon követésbe integráltan kell megvalósítani és dokumentálni. A feladat összetett, egyrészt azonosítani a termékek/szolgáltatások és folyamatok, illetve a projektmenedzsment teljesítményének gyenge pontjait, azok okait és javaslatot tenni fejlesztésükre, másrészt igazolni, hogy a termékek és folyamatok, illetve a projektmenedzsment teljesítményének megfelelőségét.

- 101 -


A minőség-ellenőrzés: -

nyomon követi a termékek és folyamatok minőségét, kimutatni az esetleges nemmegfelelőségeket, elemzi a hibák okait, meghatározza a megelőző intézkedéseket és változtatási igényeket, kommunikálja eredményeit a projekt érintettjei felé.

A PMI szabványa [PMI, 2013] hasonló megközelítésben, azonban átfogóbban és részletesebben foglalkozik a projektmenedzsment folyamataival, mint az ISO 21500. A bementeket és kimeneteket a 2. táblázat foglalja össze. 2. táblázat: Minőségügyi folyamatok bemenetei és kimenetei a PMI szabványa szerint

Minőségtervezés

Minőségbiztosítás végrehajtása

Minőség-ellenőrzés végrehajtása

Bemenetek Projektmenedzsment-terv Érintettek nyilvántartása Kockázat-nyilvántartás Követelmények dokumentumai Szervezeti környezeti tényezők Szervezeti folyamatokhoz kapcsolódó tudásvagyon

Kimenetek Minőségmenedzsment-terv Folyamatjavítási terv Minőségi mutatók Minőségügyi ellenőrzőlista Projekt dokumentumainak frissítése

Változási kérelmek Projektmenedzsment terv frissítése Projekt dokumentumainak frissítése Szervezeti folyamatokhoz kapcsolódó tudásvagyon frissítése Minőségellenőrzési mérések Projektmenedzsment terv Validált változások Minőségi mutatók Ellenőrzött leszállítandók Minőségügyi ellenőrzőlista (termékek és szolgáltatások) Jóváhagyott változási kérelmek Teljesítési információk Leszállítandó termékek és Változási kérelmek Projektmenedzsment-terv frissítése szolgáltatások Projekt dokumentumai Projekt dokumentumainak Szervezeti folyamatokhoz frissítése kapcsolódó tudásvagyon Szervezeti folyamatokhoz kapcsolódó tudásvagyon frissítése Minőségmenedzsment-terv Folyamatjavítási terv Minőségi mutatók Minőségellenőrzési mérések Projekt dokumentumai

Forrás: PMI [2013] alapján

4. Érintettek és elvárások A projekt érintettjei közé tartozik minden személy, szervezeti egység vagy szervezet, aki aktívan részt vesz a projektben, vagy akinek érdekeit a projekt végrehajtása vagy befejezése befolyásolja. Természetesen az érintettek is befolyással vannak a projekt folyamatára és/vagy annak eredményére [Ligetvári-Berényi, 2013].

- 102 -


Tágabb értelemben a projekt minőségéről akkor beszélhetünk, ha a projekt különböző érintettjei elégedettek a projekt eredményével, folyamataival és menedzsment teljesítményével is. Egyszerűnek tűnhet az érintettek elvárásait meghatározni, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az elvárások között nemcsak a projekt outputjára vonatkozó, részletesen feltárt és megfogalmazott vevői kívánalmak szerepelnek, hanem hallgatólagos, evidensnek tekinthető alapkövetelmények – melyek a célnak való megfeleléshez elengedhetetlenek –, továbbá a külső környezet, illetve minden érdekelt fél által meghatározott követelmények (szabályzatok, jogszabályi előírások) is, melyek a projekt szempontjából irányadónak tekinthetők [Henczi – Murvai, 2012]. A szervezet és projekt menedzsmentjének törekedni kell minden érintett elégedettségének elérésére, azonban belátható, hogy a gyakorlatban szükség van prioritások felállítására. Minden projekthez – már a tervezés fázisában – meg kell határozni, hogy az érintetteket milyen körét kívánja kiszolgálni és kezelni, azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján rendelkezésre állnak útmutatók a szereplők meghatározásához. Verzuh [2006] a projekt irányítására és külső kapcsolataira ún. érintetti szerepeket határoz meg. A projektmenedzser és a projektcsapat mellett a projekt termékének megrendelőjét, a projektért hivatalosan felelős szponzort és a menedzsmentet emeli ki. A menedzsment a projekt gazdáját képező szervezet vezetőit jelenti, akik a végrehajtáshoz szükséges erőforrásokkal eredetileg rendelkeznek. A PMI szabványa hasonló megközelítést mutat be, de részletesebben, figyelembe véve a szervezetbe illesztés lehetőségeit is [PMI, 2013].

2. ábra: A projekt érintettjeinek rendszere (PMBOK® 2013 alapján) Minden projektnél kezelni kell legalább a következő érintetteket ([Berényi, 2013] alapján), akiknél a minőség értelmezésének kritikus elemei változatosak lehetnek. Ezek közül az alábbiakban azokat emelnénk ki, amelyek túlmutatnak a költségkeretek és határidők betartására vonatkozó általános követelményeken: -

Felhasználó (ügyfél, megrendelő): az a személy vagy szervezet, aki a projekt termékét, szolgáltatását (eredményét) használni fogja. A minőség számára a használható, szükségleteit kielégítő termékben és szolgáltatásban jelenik meg.

- 103 -


-

-

-

-

-

-

Szponzor: a projekt pénzügyi erőforrásainak biztosítója. A minőség kritikus eleme a költségkeretek betartása és a források szabályszerű felhasználása a kitűzött eredmény elérése mellett. Projektmenedzser: a projektcélok eléréséért, a projektmenedzsmentért felelős személy. Biztosítania kell a folyamatok zökkenőmentes lefolyását, a nemmegfelelőségek minél előbbi orvoslását, így a minőség kritikus eleme számára a szükséges információk rendelkezésre állása. Projektcsapat: a projekt tevékenységeit végrehajtó személyek. A minőség esetükben megjelenik a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosításában, továbbá a projekt- és a napi munkavégzés összehangolhatósága. Projektadminisztráció: a projekttel kapcsolatos formális és dokumentációs feladatokat kezelő személy vagy szervezeti egység. A minőség kritikus eleme az adminisztrátor számára az információkhoz való hozzáférés biztosítása, továbbá a velük szemben támasztott információs igény egyértelmű definiálása. Funkcionális és vonalbeli vezetők: azok a szakterületi vezetők, akik projektet megvalósító szervezetnél az erőforrásokkal elsődlegesen rendelkeznek. A minőség esetükben erőforrásaik optimális felhasználásában és szakterületük fejlődésében jelenhet meg. Üzleti partnerek: olyan szervezeten kívüli személy vagy szervezet, akinek terméke és/vagy tevékenysége hatással van a projektre (például beszállító, jogi tanácsadó stb.). Gyakorlatilag szállítóként jelennek meg, a termékükre vagy szolgáltatásukra vonatkozó előírásokkal és ügyelve azok betartására biztosítható a projekt eredmények megfelelőségének megalapozása.

Nagyobb szervezeteknél szükség lehet arra, hogy ne csupán egy projektet illesszenek a szervezeti működéshez, hanem projektek sorát hangolják össze. A program- és portfóliómenedzsment látja el ennek szakmai-tartalmi feladatait [Ligetvári, 2013], míg például egy projektiroda változatos feladatokat láthat el az adminisztráció, a tervezés és háttértámogatás területén. A projekt minőségét az érintettek elégedettségeként értelmezve komplex módszertani támogatásra van szükség. A projektmenedzsment módszereinek és eszközeinek hatásos megválasztásának alapvető feltételei: -

a módszerek és technikák ismerete, illetve alkalmazási képessége, az érintetti kör és elvárásaik megismerése, annak meghatározása, hogy a projekt ezeket az elvárásokat milyen súllyal kívánja kezelni.

5. Módszertani támogatás A módszerek és eszközök megválasztása esetében az inputok és outputok függvényében a PMI szabványa javaslatot tesz az egyes szakaszokban használandó minőségügyi eszköztárra, melyet a 3. táblázat foglal össze. A szabványok által vázolt és javasolt dokumentumok teljes körű kezelése érett projektmenedzsmentet, továbbá sok szervezeti tapasztalatot igényel a szervezet részéről. Minták rendelkezésre állnak az egyes dokumentumokhoz, széles körben elérhetőek, azonban figyelmet kell fordítani testre szabásukra, rendszerbe foglalásukra. (A túlzott kiterjedésű vagy mélységű dokumentálás éppúgy megnehezíti a projekt team és a projektmenedzsment munkáját, mint ha hiányoznak a releváns dokumentumok.) - 104 -


3. táblázat: Minőségügyi módszerek és eszközök a PMI szabványa szerint

Minőségtervezés

Minőségbiztosítás végrehajtása

Minőség-ellenőrzés végrehajtása

Módszerek és eszközök Költség-haszon elemzés Minőség költsége Minőségügy 7 alapeszköze Benchmarking Kísérlettervezés Statisztikai mintavétel További minőségtervezési eszközök Megbeszélések Minőségmenedzsment és minőségellenőrzési eszközök Minőségügyi auditok Folyamatelemzés Minőségügy 7 alapeszköze Statisztikai mintavétel Szemle Jóváhagyott változási kérelmek értékelése, felülvizsgálata Forrás: PMI [2013] alapján

A fenti táblázatban felsorolt módszerek és eszközök közös vonása, hogy széles körben, gyakorlatilag a projekt méretétől és tartalmától függetlenül használhatók. A szabvány ajánlásának kialakításában láthatóan fontos szerepet játszott azok viszonylag egyszerű használhatósága is. Nem igényelnek kiemelkedő jártasságot a minőségellenőrzés és minőségbiztosítás területen, továbbá komolyabb műszaki vagy informatika beruházásokat sem. Fontos viszont a minőség elérése iránti elkötelezettség: - a projektmenedzsment tagjainak munkájában, - a projektgazda szervezetben, - végső soron minden szakmai megvalósítóban, - a projekttel kapcsolatba kerülő személyben, szervezetben. Az alábbiak a PMI szabványa alapján [PMI, 2013] néhány olyan módszert és eszközt tekintenek át, amelyek portfóliójával a menedzsment kontrollálni tudja a projekt különböző szintű és célú folyamatai a minőség kérdésének szem előtt tartásával: - Költség-haszon elemzés: összehasonlítja az adott minőségi lépés költségeit annak várható hasznával. - Minőség költsége: minden olyan költséget magába foglal, amely a termék életciklusa folyamán felmerül. Három komponensből áll, a megelőzés, az észlelés, és a hibajavítás összköltségeit foglalja magába. A teljes körű minőség költségeinek becslésére szolgál a tízes szabály, mely szerint egy megelőző intézkedés felér tíz észlelési intézkedéssel, az pedig tízszer annyit ér, mint a hibajavítás [Deák, 2007]. - A minőség hét alapeszköze: A PDCA (tervezés – cselekvés – ellenőrzés - intézkedés) ciklusnak megfelelően alkalmazzák: 1. Ok-okozati (halszálka) diagramok: A problémát a halcsont feje szimbolizálja, a haltörzse, szálkák az okokat tartalmazza. Miért? kérdésekkel lehet eljutni a problémától az alapvető okokig, amelyekhez intézkedések csatolhatóak. (Eltérés megszüntetésére, célkitűzés elérése szokták használni.) 2. Folyamatábrák: a lépések sorrendjét és az elágazási lehetőségeket mutatják, azt hogy a bemeneteket milyen tevékenységeken, döntési pontokon, - 105 -


3. 4.

5.

6.

7.

-

-

-

-

1. 2. 3. 4. 5.

6. 7.

elágazásokon, stb. keresztül transzformálódnak kimenetekké. (Minőség költségének megértésére és becslésére használatos eszköz.) Ellenőrző lapok: tények megfelelő strukturálására használják, minőségi problémákhoz adatok gyűjtésére. Pareto diagramok: a legtöbb problémás hatásért felelős alapvető források azonosítására alkalmasak; a horizontális tengelyen felsorolt okok gyakoriságuk, valószínűségi eloszlásuk szerinti csökkenő sorrend kialakításával. Hisztogramok: Statisztikus eloszlás központi tendenciájának, szórásának és alakjának jellemezésére használt oszlopdiagramok. Idő hatását nem veszi figyelembe. Ellenőrzési diagramok: A folyamat stabilitásának, teljesítményének kiszámíthatóságának meghatározására használják. A specifikációs határok (maximum és minimum értékek) átlépése intézkedések meghozatalát indukálja. Szórás-diagramok: Összerendezett pont párokat ábrázol, a függő változó változásainak magyarázatát keresik a független változó változásaival összefüggésben, azaz a független változó valamely változása miként hat a függő változó értékére. Benchmarking (szint-összehasonlítás): Az adott projekt összevetése más projektekkel, a legjobb gyakorlatok megtalálására, mérési és továbbfejlesztési ötletek gyűjtésére. Kísérlettervezés: Azon tényezők meghatározásában segít, amelyek a projekt eredmény (termék, szolgáltatás, folyamat) jellemzőit befolyásolják, optimalizálásban is szerepet játszik a kísérleti adatok elemzése által. Statisztikai mintavétel: A vizsgálat tárgyát képező sokaság egy része kerül kiválasztásra további szemle céljából. A mintavétel gyakorisága és mérete előre meghatározásra kerül, melynek költsége a minőség költségében is megjelenik (pl. várható selejtszám kapcsán). További minőségtervezési eszközök: Például brainstorming – ötletek generálása, erőtér elemzés – változtatást támogató és ellenző erők feltérképezése, stb. Megbeszélések: a résztvevők összetételét a megbeszélés tartalmával összhangban szükséges meghatározni a hatékonyság érdekében. Minőségmenedzsment és minőségellenőrzési eszközök: Rokonsági diagramok: ötletek generálásának strukturált változata, pl.: munkalebontási struktúra készítéséhez. Folyamat döntési programdiagramok: Adott cél és az eléréséhez szükséges lépések közötti kapcsolat leírás eszköze. Irányított kapcsolati gráfok: A kapcsolati diagramok kreatív problémamegoldást támogató változata. Fa-diagramok: lebontási struktúrák reprezentálásra használható, vertikális és horizontális ábrázolásra is alkalmas eszköz. Rangsorolási mátrixok: Hatékony döntéstámogatási eszköz, amely a problémák és lehetséges alternatívákhoz kapcsolódó döntési lehetőségek közül segíti a választást a kapcsolódó kritériumok súlyozásával. Tevékenység-hálótervek: A tevékenységek kapcsolódásának ábrázolására szolgáló, ütemezési és kapacitás feladatokhoz preferált eszköz. Táblázatos diagramok: A különböző tényezők, okok és célok közötti kapcsolatok erejét ábrázolja strukturált formában.

- 106 -


-

-

Minőségügyi auditok: Strukturált és független felülvizsgálat az előírásoknak, irányelveknek való megfelelés megítélésére, továbbá jó gyakorlatok feltérképezése, nem megfelelőség azonosítása, tudás megosztás. Folyamatelemzés: A leírt lépések követése révén a szükséges javítások meghatározása, tapasztalt problémák, korlátozó tényezők felderítése. Szemle: A munka termékének vizsgálata az előírásoknak való megfelelés szempontjából, alkalmas továbbá a hibajavítások validálására is. Jóváhagyott változási kérelmek értékelése, felülvizsgálata: A változtatások megfelelőségét, hatékonyságát vizsgálja.

6. Zárszó Tanulmányunkban a projektminőség-menedzsment folyamatait tekintettük át. A projektek minőségmenedzsmentje az elmúlt években felértékelődött, sőt a hangsúly a projekt termékéről az érintettek elégedettségére tevődött át. Ez a szemlélet tükröződik a projektmenedzsmentet támogató szabványok ajánlásaiban is, hatékony és gazdaságos alkalmazásuk azonban komoly kihívás. Jó, ha tudjuk, hogy mit és hol kereshetünk, milyen dokumentáció hogyan lehet a segítségünkre, hogyan szolgálja az a projekt minőségi megvalósítását, minőségfejlesztését, az adaptációt azonban a szabványok nem tudják megoldani. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a szabványok szerint gyakran azért nem könnyű eljárni, mert minden folyamat, módszer és eszköz bevezetésének és alkalmazásának erőforrás-igénye meghaladja a lehetőségeket (és a vezetés információigényének szintjét). A tanulmányunkban bemutatott módszereket és eszközöket alapvető minőségügyi megoldásoknak tartjuk a projektmenedzsment támogatásához. Irodalomjegyzék 1. Balogh Albert [2010] „A minőségmenedzsment oktatási ismeretanyagának rendszerezése – II. rész”. Minőség és Megbízhatóság, 44. évfolyam 2. szám. 2. Berényi László [2013]: Projektek szerepe a szervezetben In: Róth András (szerk.): A minőségfejlesztés új útjai, 5.6.1. fejezet. 3. Deák Csaba [2007]: Folyamatok elemzése, fejlesztése In: Deák Csaba (szerk.): Innovációmenedzsment Kutatás és Gyakorlat Folyamatmenedzsment, folyamatinnováció 5. fejezet 4. Henczi Lajos – Murvai László [2012]: Projekttervezés és projektmenedzsment, Saldo Kiadó, Budapest 5. ISO 21500:2012 - Guidance on project management 6. Ligetvári Éva – Berényi László [2013]: A projekt érintettjeinek kezelése Magyar Minőség, 22. évfolyam 07. szám. 7. Ligetvári Éva [2013]: A minőség megjelenése a projektportfóliómenedzsmentben Minőség és Megbízhatóság, 46. évfolyam 47. szám. 8. Verzuh, Erik [2006]: Projektmenedzsment. HVG Kiadó

- 107 -


LIGETVÁRI ÉVA – Dr. BERÉNYI LÁSZLÓ (Miskolci Egyetem, Miskolc): Projektek dokumentálása 1. Bevezetés Egy projekt olyan tevékenységet jelent, amely egy szervezet számára egyszeri és komplex feladat, teljesítési időtartama (kezdés és befejezés), valamint teljesítésének költségei meghatározottak és egy adott eredmény (cél) elérésére irányul [Görög, 2003]. A projekt által létrehozott eredmény (termék vagy szolgáltatás) fontos jellemzője, hogy mennyiben felel meg a megrendelő elvárásainak. Ez számos műszaki és szervezési feladatot vet fel, amelyek kezelése a projektmenedzsment témakörébe tartoznak. Tágabb értelemben a projekt illeszkedik valamilyen szervezeti keretbe, sikeréről csak akkor beszélhetünk, ha közvetlenül vagy közvetve hozzájárul a szervezet teljesítményének javításához, az érintettek elégedettségének fokozásához. A projekt dokumentációja végigkíséri a projekt tartalmi és menedzsment folyamatait, továbbá eredményét is. Bár a dokumentumok önmagukban nem járulnak hozzá a sikerességhez, mégis szükségesek ahhoz, hogy a projekt zökkenőmentesen valósulhasson meg, a projekt tervezésére és értékelésére lehetőség legyen. A minőségügy szempontjából a dokumentálás sajátos eszköz. A projektek minőségmenedzsmentje a projektek minőségközpontú, minőségtudatos menedzsmentje [Balogh, 2010], ami célzott eszköztárat alkalmaz a projekttel (és eredményével) kapcsolatos követelmények teljesítéséhez és annak igazolásához, amit részben a helyesen kialakított dokumentációs rendszer tesz lehetővé.

2. A dokumentációs rendszer sajátosságai A legfontosabb szabály a projekt dokumentációjának kialakításakor, hogy az előállításukkal és felhasználásukkal kapcsolatos erőfeszítések ne haladják meg hasznukat. Mindezt kimondani könnyebb, mint a gyakorlatban megvalósítani. Ha külső követelményként jelenik egy dokumentum, akkor azt természetesen nem lehet kikerülni, azonban a gyakorlati tapasztalatok szerint rengeteg felesleges dokumentációt vállalnak fel a projektek. Ilyennek tekinthető a dokumentum, ha például: - a menedzsereket nem érdekli, vagy nincs idejük áttekinteni, - a döntések meghozatala során nem használják fel őket, - a dokumentum előállítása folytonos frusztrációt eredményez, vagy késésekhez vezet, - a projekt végrehajtói nem ismerik, vagy nem tudják alkalmazni azokat. A projekt dokumentálási megoldásának kidolgozása során a projekt és a szervezet sajátosságait szem előtt tartva több kérdésben döntést kell hozni: - Formalizáltság: el kell dönteni, hogy milyen számú és milyen szinten formalizált dokumentumot kíván a projekt használni. Ismétlődő feladatokra, illetve számos projekttel dolgozó szervezetnél formalizált megoldásokkal lehet előnyöket elérni. Ha hosszabb távon ugyanazt használják, minden érintett könnyen tudja kezelni őket, szervezeti szintű előnyként pedig elérhető több projekt összehasonlítása. Egyedi megoldásoknál (különösen KKV-k esetében) egy átfogó dokumentációs rendszer kidolgozása aránytalanul sok időt és erőfeszítést vehet igénybe a projekt megvalósításához képest.

- 108 -


-

-

-

Nyilvánosság: ki kell jelölni azt a célközönséget, amelyik a dokumentumokhoz hozzáférhet, azokat módosíthatja, hasznosíthatja. Sem üzleti, sem adatvédelmi szempontból nem indokolható, hogy minden adat nyilvános legyen (üzleti tikot vagy személyiségi jogokat sérthet, vagy versenyhátrányt okoz, ha a konkurenciához kerül). Össze kell hangolni az adatokat és a hozzáféréseket, továbbá ki kell dolgozni a dokumentumok aktualizálásának módját is. Komoly károkat okozhat, ha különböző, egymásnak ellent mondó tervek és elvárások alapján dolgoznak a projekt team tagjai. Struktúra: az előíró dokumentumok és az eredményeket rögzítő feljegyzések esetén is meg kell határozni azok formai és tartalmi felépítését. Készíthet a szervezet egyetlen szabályzatot (eljárást) a projekttel kapcsolatos szabályok kezelésére, vagy minden területre külön kidolgozhatók részletes szabályzatok. A tervezés eredményei és a nyomon követés esetében hasonlóan meg kell határozni az alkalmazott dokumentumok körét és részletességét, továbbá azok kapcsolatát egymással. Forma: a papír alapú dokumentumok mellett egyre fontosabb szerepet játszanak az elektronikus megoldások. Ha a digitális aláírás kezelése, vagy a módosítások egyértelmű nyomon követése megoldott a szervezetnél, akkor minden szempontból egyenértékű a két forma. Sokan bíznak még a papír alapú dokumentumokban, ezek előállítása, sokszorosítása és áramoltatása plusz terhekkel jár: nyomtatási és másolási költség, postaköltség, időráfordítások. Speciális megoldás, ha a projekthez készítenek el saját honlapot. A honlap elektronikus úton képes megjeleníteni és nyomon követhetővé tenni a legtöbb dokumentumot. Megfelelő struktúra és adatkezelés mellet olyan közös felületként működhet, ami: 1. tájékoztatja az érintetteket nyilvános adatokról, 2. korlátozott hozzáféréssel (például jelszóval védve) tárolja és megosztja a projekt team tagjai között az információt és a dokumentumokat.

Az elektronikus dokumentumkezelés támogatására napjainkban számos eszköz áll rendelkezésre, informatikai kérdésekben kevésbé jártas szervezeteket is ki tudnak dolgozni alapvető megoldásokat. A projekt összetettségének növekedésével azonban nyilvántartó adatbázisokra, adattárházakra is szükség lesz, az adatbiztonság kívánt szintjének elérése is szakembert kívánhat meg. Ha bármilyen probléma merül fel a dokumentumok kezelésével kapcsolatban (késés, elkeveredett irat, nem azonos tervváltozatok alapján végzett munka), az egyértelmű jele annak, hogy alapvetően újra kell gondolni a kapcsolódó rendszereket és eljárásokat.

3. A helyes dokumentumkezelés várható előnyei A helyes dokumentációs megoldás előnyeit akkor lehet belátni, ha előtte számba vesszük a gyakorlatban megjelenő kritikus hibákat is [Szakály et al, 2007 alapján]. Ha nincs megfelelő dokumentumkezelési megoldás: - lassul és ellentmondásossá válik a projekt megvalósítása, mivel a projekt érintettjei nem rendelkeznek releváns információbázissal, - az erőforrások koordinálása és felhasználásuk nyomon követése lehetetlenné válik a projektmenedzsment számára, - a projektszponzor és a projektmenedzser nem tudja értékelni a projekt hatékonyságát és hatásosságát, - a projekt team tagjai nem rendelkeznek aktuális információval a feladatokról, - a projektet érintő auditok, átvizsgálások kivitelezhetetlenek, - a projektet érintő döntések megalapozatlanná válnak.

- 109 -


A helyesen kialakított dokumentumkezelés várható előnyei, másképpen fogalmazva az általános célok: - az aktuális információk gyorsan elérhetők az érintettek számára, - egységes információbázis elérhető, - a dokumentumok véletlen felhasználása elkerülhető, - hatékony munkavégzés, ellenőrzés alatt tartott folyamatok. A helyesen kialakított dokumentációs rendszer előnyeit a projektben dolgozók is élvezhetik. Közülük a projektmenedzsert és a projekt végrajtását koordináló csoportot kell kiemelni. A projektmenedzser: - gyorsan áttekintheti előrehaladást, - gyorsabbá és hatékonyabbá teheti az értekezleteket, meetingeket, - a problémás kérdésekre tud koncentrálni, - lehetővé teszi a zökkenőmentes projektzárást. A végrehajtást koordináló csoport pontos és aktuális informáltságnak biztosítása a siker záloga. A projektmunka szerves részét képezik az értekezletek, meetingek (megbeszélések), a projekttel kapcsolatos egyeztetések és döntések többsége ezek keretében születik meg. Különösen fontos a megfelelő információ rendelkezésre állása, ha a csoport tagjai több projektben is dolgoznak párhuzamosan. - minden problémafelvetés és annak háttere, okai rögzítésre kerülnek, - a döntések, felelősök és határidők egyértelműen visszakereshetők, - a projekt team tagjain kívül a vonalbeli vezetők is nyomon tudják követni a projekt előrehaladását, - a projekt team tagjai akkor is tájékozódhatnak, ha nem vettek részt az értekezleten. 4. Kapcsolódó szabványok Nehezen lenne betartható, hogy a dokumentációs rendszerrel kapcsolatos erőfeszítések nem haladják meg a várható hasznokat, ha nem tudnának a szervezetek korábbi tapasztalatokra és külső támogató eszközökre építeni. A különböző szakkönyvek (lásd például [Verzuh, 2006], [Deák, 2011], [Papp, 1995]) és a projektmenedzsment támogató szabványok is segítséget nyújtanak: - a dokumentumok körének meghatározásához, - a dokumentumok tartalmának kialakításához, - a dokumentumok áramlásának biztosításához. Nem célunk a részletes leírások ismertetése, ezekből kiemelnénk néhány meghatározó elemet. Az ISO 21500:2012 szabvány a folyamatok rendszere egyszerűen és szemléletesen mutatja be a projekt szempontjából releváns információk és dokumentumok áramlását (1. ábra)

- 110 -


1. ábra: Projekt folyamatainak kapcsolata, főbb bemenetei és kimenetei Forrás: ISO 21500:2012 - Guidance on project management

A PMBOK® [PMI, 2013] szabványa egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban is. 5 folyamatcsoportban, 10 tudásterületen belül 47 folyamatot fogalmaz meg a projektmenedzsmenthez, részletesen bemutatva azok végrehajtását és dokumentációs vonatkozásait is (ezek ismertetése meghaladja a jelen kereteket). Ki kell azonban emelni, hogy adatok esetében szisztematikus terminológiát használ: - teljesítési adatok: nyers megfigyelések és mérési eredmények, amelyek a végrehajtott tevékenységek során keletkeznek (idő, erőforrás, költség előrehaladási adatai, aktuális értékei), - teljesítési információ: elemzett és értelmezett adatok a projekt értékelése érdekében, - teljesítési jelentések: az információk papír alapú vagy elektronikus megjelenítés döntéstámogatási céllal (előrehaladási jelentések, feljegyzések, javaslatok stb.). A szabvány számos dokumentumot definiál és kezel a projektmenedzsment folyamataihoz rendelve (1. táblázat). A projektintegráció-menedzsment kulcseleme a projektmenedzsmentterv kidolgozása, ami a projekt végrehajtásának, követésének, felügyeletének és lezárásának módját határozza meg, továbbá dokumentálhatja a tervezés eredményeit is.

- 111 -


1. táblázat: Projektmenedzsment terv részei és a projekt dokumentumai Projektmenedzsment-terv Változásmenedzsment-terv

Projekt dokumentumai Tevékenységjellemzők

Projektszemélyzet hozzárendelése becsült Projekt munkaterv

Kommunikációmenedzsmentterv Konfigurációmenedzsmentterv Induló költségterv Költségmenedzsment-terv

Tevékenységek költsége Tevékenységek becsült Minőségügyi ellenőrzőlista időszükséglete Tevékenységlista Minőségellenőrzési mérések Tevékenységek erőforrás- Minőségi mutatók szükséglete erőforrás Szerződések Követelmény-dokumentáció

Emberi menedzsment terv Folyamatjavítási terv

Becslések alapja

Beszerzésmenedzsment-terv

Változások nyilvántartása

Projektterjedelem alapterv: projektterjedelem nyilatkozat WBS WBS szótár Minőségmenedzsment-terv

Változási kérelmek

Követelménymenedzsmentterv Kockázatmenedzsment-terv Ütemezési alapterv Ütemezésmenedzsment-terv Projektterjedelemmenedzsment terv Érintettek kezelésének terve

Követelmények nyomon követési mátrixa Erőforrás-lebontási szerkezet Erőforrás-naptárak

Előrejelzések: költség-előrejelzés ütemezés-előrejelzés Problémák nyilvántartása

Kockázatok jegyzéke

Mérföldkövek listája Beszerzési dokumentumok

Beszerzési árajánlatok Beszállítók kiválasztásának kritériumai Érintettek jegyzéke Projekt team teljesítményértékelése Teljesítési adatok Teljesítési információ Teljesítési jelentések

Beszerzési munkaterv Projektnaptár Projektalapító okirat Projektfinanszírozási terv Projekt ütemterv Projektütemezés hálóterve

Ütemezési adatok

Forrás: PMI [2013]: Guide to the Project Management Body of Knowledge (PMBOK® Guide). Fifth edition. Project Management Institute, Newton Square alapján

5. Támogató szoftverek A dokumentáció áramlásában meghatározóak lettek az elektronikus megoldások. Az átfogó rendszerek, szoftverek ma már komplex megoldást kínálnak, így lefedik: - a dokumentumok tartalmi kezelését, - a dokumentumok áramlását és megosztását.

- 112 -


Négy csoportba sorolhatjuk a projekttámogató szoftvereket [Szentirmai, 2011]: -

-

-

Egyszerű nyilvántartási és kalkulációs eszközök: a projektek bizonyos aspektusait kezelik, például ütemterv-készítés, költségvetés-készítés, stb. Workflow jellegű eszközök: a projekteket ügyviteli folyamatként kezelik, arra koncentrálnak, hogy a döntéshozatali, változásjelentési, kérelmezési, engedélyezési, dokumentálási, stb. teendőket támogassák; többet nyújtanak, mint egyszerű számítások elvégzése. Hálóterv központú eszközök: a projekteket tevékenységek rendszereként (hálózataként) fogják fel, ahol a tevékenységek megtervezése (idő, erőforrások és költségek vonatkozásában) és megvalósulásuk nyomon követése a feladat. Vegyes felépítésű vagy összetett szoftvercsomagok: az előző három megközelítést együttesen alkalmazzák, azok előnyeit és szinergikus hatásait kihasználva.

A projektmenedzsmentet támogató szoftverek kínálata egyre szélesebb körű, illetve azokat folyamatosan fejlesztik, többek között úgy, hogy összhangban legyenek a releváns projektmenedzsment-szabványokkal. Míg néhány éve az ütemterv és átfutási idő meghatározása volt a központi feladat, később az erőforrások és költségek tervezése, majd kontrollingja is bekerült szolgáltatásaik közé. A fejlesztések eredményeképpen mára az a helyzet állt elő, hogy a projektmenedzsment szoftverek tudása lényegesen meghaladja a legtöbb szervezet projektmenedzsment tudását és igényét, így a megfelelő megoldás kiválasztásakor körültekintően kell eljárni. A számos funkcióra nem biztos, hogy szükség, vagy gazdaságosan alkalmazhatók.

6. Alkalmazható dokumentumok köre A szabványok által vázolt és javasolt dokumentumok teljes körű kezelése érett projektmenedzsmentet, továbbá sok szervezeti tapasztalatot igényel a szervezet részéről. A szervezetek értelemszerű elvárása az lenne, hogy azonnal kész formák álljanak rendelkezésre az egyes dokumentumokhoz. Ebben széles körben elérhető minták segítséget nyújtanak, azonban figyelmet kell fordítani testre szabásukra. Emellett különösen fontos a rendszerbe foglalásuk. Tapasztalataink alapján az alábbiakban (2. ábra) tudjuk összefoglalni azokat a dokumentumokat, amelyek a projektek széles körénél szükségesek a sikeres megvalósítása érdekében. A dokumentumok meghatározásánál a szakirodalmak és szabványok által meghatározott alapvető fázisait (folyamatcsoportjait) vettük alapul (megjegyezzük, hogy azonos tartalom mellett számos más elnevezéssel is találkozhatunk). Bár a tervezés és a nyomon követés a leginkább „dokumentáció-igényes”, ez azonban nem jelenti azt, hogy a többinek a szerepe kisebb lenne. Fontos továbbá, hogy a végrehajtás és a nyomon követés dokumentációs szempontból összemosódik. A gyakorlatban problémaként merül fel, hogy a nyomon követéshez úgy készítik el a dokumentumokat, hogy azok nem a végrehajtással párhuzamosan jönnek létre.

- 113 -


2. ábra: Alapvető projektdokumentumok a projekt folyamatához rendelve Forrás: saját szerkesztés

Az egyes dokumentumok körének és tartalmának kidolgozásához útmutatást foglalnak össze a 2-4. táblázatok. 2. táblázat: Kezdeményezés és tervezés dokumentumai A projekt főbb célkitűzéseit és feltételeit rögzíti, a projekt indítását és a tervezési feladatok megkezdését hagyja jóvá. A WBS (munkalebontási szerkezet) mentén az egyes Ütemterv tevékenységek időzítését rögzíti. Az erőforrások felhasználását rögzíti erőforrásErőforrásterv típusonként és tevékenységenként. A költségek alakulását rögzíti költségnemenként és Költségterv tevékenységenként. A projekttel szemben támasztott elvárások (szállítandó Indikátor- és kimeneti terv termékek és indikátorok) listája, határidőkkel. A projekttel kapcsolatos kockázatok listája és Kockázati terv és kockázati értékelése. mátrix Projektalapító okirat

Forrás: saját szerkesztés

A kezdeményezés dokumentumai esetében kiemelt fontosságú a projekt céljának részletes meghatározása. Ehhez érdemes törekedni a SMART megfogalmazására, amely szerint a cél meghatározása legyen [Lukács, 2010]: - Specific: specifikus, egyedi, - Measurable: mérhető, pl.: a projekt előrehaladását mérföldkövekkel, indikátorok teljesülésével lehet mérni, - Achievable: megvalósítható, elérhető, - Relevant: releváns, fontos a vállalat számára, - Time-bound: tervezett, időtartamhoz kötött, legyen eleje és vége időpont megjelöléssel.

- 114 -


3. táblázat: Végrehajtás és nyomon követés dokumentumai Strukturált feljegyzés, ami a projekttel kapcsolatos releváns eseményről tájékoztatja (arra emlékezteti) a projekt team tagjait. Projektüléseken az aktuális problémák megoldásának előrehaladása nyomon követhető vele. Projektülésekről vagy egyéb eseményekről készített Jegyzőkönyv feljegyzés. Bármilyen projekthez kapcsolódó eseményen javasolt, Jelenléti ív a jelenlévők nevét és elérhetőségét rögzíti. Idősorosan tárolja a projekttel kapcsolatos fontosabb Eseménynapló eseményeket. Belső vagy külső tájékoztatásra, nyomon követésre használható, sokszor honlapon is közzé teszik. Készíthető elemi részletességgel is. A projekt terveiben kért és jóváhagyott változások Változások nyilvántartása időrendi nyilvántartása. Tervezési dokumentumok A tervezés dokumentumait a redundáns adattárolás a tényadatok elkerülése érdekében úgy célszerű kialakítani, hogy lehetőséggel egyben a tényadatok rögzítésére is lehetőséget rögzítésére biztosítsanak. Memo (feljegyzés)

Forrás: saját szerkesztés

A projekt tevékenységeinek végrehajtása során a főbb események rögzítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a terv előrehaladását értékelni lehessen és eltérés esetén a szükséges intézkedéseket időben meg lehessen hozni. Mivel a projekt időben lehatárolt tevékenységeket jelent, a késedelem a projekt sikertelenségét vonhatja maga után. Az információ részletessége és időbelisége egyaránt fontos. 4. táblázat: Zárás dokumentumai Projektjelentés

Hasznosítható listája

A projekt eredményeit összefoglaló időszaki vagy záró jelentés, elsősorban a projekt szponzor és a szervezeti menedzsment informálására. tapasztalatok Jó gyakorlatok és elkerülendő hibák listája, rövid leírással a további projektek sikeres tervezése és végrehajtása érdekében. Forrás: saját szerkesztés

A záráshoz kapcsolódó dokumentumok elkészítése a külső és belső érintettek számára lehetővé teszi az eredmények és a tevékenységek utólagos értékelését. A dokumentáció körének kijelölése mellett azonban kritikus kérdés az is, hogy pontosan milyen tartalommal, formában és időzítéssel kezeljék őket. Minden projekt – szakmai tartalmából és a projektmenedzsment sajátosságaiból adódó – rá jellemző adatokkal dolgozik. A célok, tervek, előrejelzések, üzemi adatok, teljesítés adatok stb. kezelése a projekt folyamatainak gördülékeny lefolytatását, továbbá a projektben részt vevők és a külső érintettek információigényét elégítik ki, döntéstámogatási céllal.

- 115 -


Tapasztalataink megerősítik, hogy nincs két egyforma projekt, az információs igények pedig akár egy projekten belül is megváltozhatnak. A fentieket ugyanakkor iránymutatásnak tekinthetjük ahhoz, hogy a megfelelő dokumentációs rendszert tudjuk kialakítani. A projekt megfelelő dokumentálása nagyban elősegíti a sikeres megvalósítást, azonban nem könnyű feladat meghatározni, hogy mi számít megfelelő dokumentálásnak. A túlzott kiterjedésű vagy mélységű dokumentálás éppúgy megnehezíti a projekt team és a projektmenedzsment munkáját, mint ha hiányoznak a releváns dokumentumok. Ütemterv nélkül nem lehet értékelni az előrehaladás megfelelőségét, költségterv hiányában nem működhet a költségkontrolling, jegyzőkönyvek nélkül pedig a döntések visszakeresése lehetetlen. A következő pontban egy sajátos megoldást mutatunk be, példaként a lehetőségek illusztrálására. A bemutatott példa Szakály, Berényi és Harangozó [2006a] tanácsadási munkájának kivonatos összefoglalása.

7. Esetpélda A kapcsolódó példában a vállalat számára új helyzetet teremtett, hogy a korábbinál gyorsabban kellett termékfejlesztési projektet lebonyolítani. Az új termék AM (After Market) piacra készült, korábbi tapasztalataik elsősorban OEM (Original Equipment Market) fejlesztésekben voltak. A két szegmens főbb különbségei [Szakály et al, 2006b]: − nagysorozat ill. tömeggyártás kontra kissorozat ill. változó sorozatú gyártás, − stabil kereslet kontra ingadozó igény, − szabadon választott technológiai megoldások kontra uralkodó megoldások kötelező átvétele, − saját oldalról befolyásolható fejlesztési átfutási idő kontra diktált, rövid fejlesztési ciklusok, − kiérlelt mintára, prototípusra épülő gyártás előkészítés kontra kísérletezési szakasz beszűkülése, − kevés, koncentráltan kezelt projekt kontra sok párhuzamos kis projekt, − stratégiai megfontolások kontra piaci kényszerek, − költségvezető pozíció kontra diktált költségszintek, − relatíve alacsony árérzékenység kontra ár centrikus minőségszemlélet, − árszínvonalhoz igazított beszállítói kör és minőség kontra árnyomástól vezérelt beszállítói kör és ennek megfelelő bizonytalan minőség. Az AM piacnak való megfelelés akkor is kihívás, ha – nagyon leegyszerűsítve – egy más meglévő terméket kell reprodukálni. A projektmenedzsment számára egyértelmű volt, hogy gyorsítani kell a folyamatokon, ha a határidőt tartani akarják. A probléma azonban nem volt például megoldható gyakoribb ülésezéssel (mivel önmagában ez a fizikai folyamatok sebességén nem változtat, feleslegessé válhat) vagy részletesebb dokumentálással (sőt ez káros is lett volna, mert máshonnan vont volna el értékes időt). A projekt tartalmi és menedzsment folyamatiban egyaránt új megközelítés alkalmazása vált szükségessé. A projektmenedzsment kapcsán az információk időbelisége volt a kritikus kérdés. Előfordult, hogy a termékkísérletek úgy zajlottak, hogy közben a projekt vezetői új eljárás vagy alapanyag mellett határozták el magukat. A termelés képviselője nem tudott részt venni azon

- 116 -


az ülésen, ahol a döntés született, a jegyzőkönyvet az ülésről nem kapta meg, így a régi megállapodás szerint dolgozott tovább. A megoldás több elemből állt: 1. egy olyan közös információs felület kialakítása, amelyen minden érintett gyors áttekintést kaphat a projekt helyzetéről és az aktuális ügyekről, továbbá egymásnak is üzenni tudnak, 2. olyan háttértár kialakítása, ahol megfelelő jogosultsággal hozzá lehet férni az aktuális tervrajzokhoz és eljárásokhoz, 3. a fejlesztéshez kapcsolódó döntések és egyéb információ tömör, de mindenki számára értelmezhető összefoglalása. Az első két pont tekintetében ma már széles körben állnak rendelkezésre szoftverek és platformok, ezek képességei azonban csak akkor érnek valamit, ha a projektmenedzsment képes megfogalmazni információs igényét, továbbá a projekt team tagjai azt valóban használják is. (Az adatbiztonsági és adatkezelési kérdések tisztázása túlmutat jelen kereteken, ráadásul nagyobb szervezeteknél külön szakértők foglalkoznak vele. A projektmenedzsment feladata mindössze a különböző szintű jogosultságok kiosztása.) A vállalatnál egy interaktív projekt-honlapot alakítottak ki. Tartalma: - fejlesztési fázisok és mérföldkövek (előrehaladás) áttekintése, - „hirdetőtábla” az aktualitások közlésére, - háttértár elérése, - projekt team tagjai és elérhetőségük összefoglalása, - minőségirányítási információk és formanyomtatványok elérése, - a projektülések feljegyzéseinek áttekintése. A hirdetőtáblán az aktualitások időrendben (a legfrissebbel kezdve) tartalmazza a team tagjainak egymáshoz szóló üzeneteit. Ezen keresztül a projekt vezetője például egyszerűen tájékoztathatja a team tagjait: - a következő ülésről vagy annak esetleges elmaradásáról, - az ülések napirendjéről és ahhoz kapcsolható új információkról, - új vezetőségi információkról vagy külső eseményekről, - felhívhatja a figyelmet a team tagok feladat teljesítéseinek pótlására. Az ülések feljegyzései nem részletes jegyzőkönyvek. Hamar bebizonyosodott, hogy annak elkészítésére nincs idő és szükség sem. A projekt team szakértői saját területükkel tisztában voltak, így mindössze emlékeztető információra volt szükségük, egy-egy kulcsszóra vagy kritikus eseményre. Lényegében „emlékeztetetők” készültek, amelyeket már a team ülése közben rögzíteni lehetett, és az ülés végén felölteni a közös felületre, ha azzal mindenki egyet értett. Az azonosító adatok (dátum, jelen lévők) mellett fontosabb tartalmi elemek arra vonatkoztak, hogy milyen döntések születettek, milyen feladatokat jelöltek ki, milyen határidőket tűztek ki és kik a feladatok felelősei. Az emlékeztetők szerepe többrétű lett, előnye azonban az volt, hogy érezhetően gyorsította az információáramlást: - szinte azonnal informálták a projekt menedzsmentjét és a team tagjait akkor is, ha nem tudtak részt venni az ülésen, - információt nyújtottak a minőségirányítási és minőségbiztosítási tevékenységek kezeléséhez, - vitás kérdések tisztázásában gyors útmutatást tudtak nyújtani, a projekt team ülései közben is gyorsan visszakereshetők voltak,

- 117 -


-

a team ülésein sorvezetővé vált, az előrehaladás áttekintése és a korrekciós intézkedések e feljegyzések alapján történtek meg.

Összefoglalás Tanulmányunkban egy olyan kérdést vizsgáltunk, ami azért lehet a projektmenedzsment figyelmének perifériáján, mert kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik. A projekt dokumentációjának és dokumentációs rendjének kialakítása fontos befolyásoló tényezője a sikerességnek, azonban erre csak akkor szokott fény derülni, ha már baj van. A jól működő dokumentációs rendszer észrevétlenül illeszkedik a szervezet és a projekt sajátosságaihoz is, minimális többletmunkával jár, kielégíti a vezetők információs igényét stb. Arra a kérdésre, hogy van-e optimális megoldás, nehéz választ adni, azonban megpróbáltuk számba venni azokat a körülményeket és lehetőségeket, amelyek ebbe az irányba mozdítják el a projekteket. Tapasztalataink alapján kidolgozható olyan dokumentációs rendszer, ami akár kis- és középvállalati körben is hasznos társa lehet a projektmenedzsmentnek.

Irodalomjegyzék 1. Balogh Albert [2010] „A minőségmenedzsment oktatási ismeretanyagának rendszerezése – II. rész”. Minőség és Megbízhatóság, 44. évfolyam 2. szám. 2. Deák Csaba [2011] „Az innovációs projektek sajátosságai”. Magyar Minőség 20. évfolyam 5. szám 3. Görög Mihály [2003]: A projektvezetés mestersége. Aula Kiadó 4. ISO 21500:2012 - Guidance on project management 5. Lukács Attila [2010] Mik azok a S.M.A.R.T. célok? 2010. június 18. péntek, 09:12 http://www.5-ways.eu/hu/gyik/184-projektvezetesi-fogalmak/584-mik-azok-a-smartcelok letöltés ideje: 2011. december 6. Papp Ottó [1995]: Projekt menedzsment: Projektek tervezése, szervezése, irányítása. BME Mérnöktovábbképző Intézet 7. PMI [2013]: Guide to the Project Management Body of Knowledge (PMBOK® Guide). Fifth edition. Project Management Institute 8. Szakály Dezső – Berényi László - Harangozó Zsolt [2006a] „Gyorsított fejlesztés – Integrált irányítás: Az After Market környezet kihívásai”. Marketing és Menedzsment, 2-3. szám. 9. Szakály Dezső – Berényi László - Harangozó Zsolt [2006b] „A másodpiaci fejlesztés kihívásai I. rész: Alapok”. Magyar Minőség, 15. évfolyam 11. szám. 10. Szakály Dezső – Berényi László - Harangozó Zsolt [2007] „A másodpiaci fejlesztés kihívásai III. rész: A fejlesztési folyamat dokumentumainak integrált kezelése”. Magyar Minőség, 16. évfolyam 2. szám. 11. Szentirmai Róbert [2007]: Projektirányítás Microsoft Office Project 2007 segítségével. Jedlik Oktatási Stúdió 12. Szentirmai Róbert [2011]: Vállalati szintű projektirányítás Microsoft Office Project 2010 segítségével. Jedlik Oktatási Stúdió 13. Verzuh, Erik [2006]: Projektmenedzsment. HVG Kiadó

- 118 -


BERKESNÉ RODEK NÓRA (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): Vezetői felelősségvállalás és a CSR lehetőségei 1. Bevezetés A mai globalizálódó világban egyre többet hallani a fenntartható fejlődésről, az etikus vállalatirányításról, az ökológiai lábnyomról és az ehhez hasonló fogalmakról, amelyek arra ébresztenek rá minket, hogy felelősek vagyunk a környezetünkért, az egyénektől kezdve egészen a nagyvállalatokig. Martin Wolff, a Financial Times gazdasági tudósítója szerint: „A CSR olyan koncepció, amelynek eljött az ideje.” A társadalmilag felelős magatartás hosszú távon megtérül, hisz a CSR szemlélet alkalmazása erősíti a vállalati kultúrát, elősegíti a hatékony kommunikációt, a bizalmi viszonyt, a munkavállalók lojalitását és elégedettségét. A CSR szemlélet továbbá időszerű az új generációk és a menedzsment változások tekintetében is. A generációváltás vezetői kultúraváltással jár. Az Y típusú generációs vezető és munkatársak más típusú menedzsmentet kívánnak. Nem beszélve a majdani Z generációról, akiket rendkívül környezettudatosság jellemez és nagy figyelmet fordítanak a fenntarthatóság kérdéseire. [Blanchard, 2007] Érdekes gondolatokat fogalmaz meg Svéhlik Csaba egy publikációjában, miszerint „egy vezető akkor lehet igazán sikeres, ha az általa képviselt vezetői, szociális szempontokat megfelelő módon figyelembe vevő szemléletmód és attitűd a szervezet minden részlegét kellőképpen áthatja. Ennek kialakításában minkét nembeli vezetőnek egyaránt kulcskompetenciája van.” [Svéhlik, 2004] A vállalatok versenyképességének egyik eleme a munkatársak motivációja, másik eleme a piac (vásárlók) általános értékítélete, mind a kettőre jelentős hatást gyakorol a CSR. Egy koncepció vagy stratégia alkalmazásának kérdése a vezetőn múlik, így feltételezem, hogy a vezető stílusa nagymértékben összefügg az adott kultúrában alkalmazott CSR szemlélet intenzitásával. Kutatásom egyik célja az volt, hogy választ kapjak erre a kérdésre, továbbá, hogy megvizsgáljam, mennyire elterjedt a magyar szállodákban a társadalmi felelősségvállalás. „Felelősen dönteni információ nélkül lehetetlen, de információ birtokában szükségszerű. A legtehetségesebb vezetők mindig „mi”-ben gondolkoznak, hiszen tudják, hogy nekik kell működőképessé tenniük a csapatot. Vállalják a felelősséget, de a dicséretet mindig a csapat kapja. Ezzel nyerik meg az alkalmazottaik bizalmát, ami lehetővé teszi, hogy tökéletesen végezzék a munkájukat.” Peter F. Drucker

2. Szervezeti kultúra és a CSR kapcsolata A környezeti kihívásokra adott egyik válaszként tartják számon a szervezeti kultúrát. A szervezeten belül fontos szerepet játszanak a szervezeti tagok által képviselt értékek, normák, azaz a kultúra sok szerző szerint meghatározó szerepet játszik, amire azonban visszahat a szervezet. A szervezet sikerét jelentős mértékben szolgálja a vállalati kultúra megfelelő működése. Sokan hatékony stratégiai eszköznek tekintik a kultúrát, amely orientálja és mozgósítja a szervezet dolgozóit, egységeit a közös célok irányába, biztosítja a lojalitásukat és megkönnyíti közöttük a kommunikációt. Gyakorlati vizsgálatok támasztják alá, hogy az elégedettség és a minőségi munkavégzés között összefüggés van. A társadalmi felelősségvállalás koncepciója is egyfajta reakció a környezeti kihívásokra. A vállalatok részéről a környezeti és társadalmi ügyek felvállalása, ezek integrálása a vállalat alaptevékenységébe egyre gyakoribb válasz a különböző érintett csoportok növekvő elvárásaira. [Alvesson, 2008]

- 119 -


1. ábra A vállalati felelősségi piramis Forrás: Caroll (1981) alapján

A Corporate Social Responsibility (társadalmi felelősségvállalás) szemlélete az 1990-es évek közepe óta vált ismertté Magyarországon. Ebben az időben kezdték a külföldi befektetők hazánkba importálni a náluk már alkalmazott CSR eszközöket és emberi erőforrás politikájukat. Időszerű volt a CSR szemlélet terjedése, hisz az 50’-es évek utáni gazdasági, társadalmi változások következtében bizalmatlanság alakult ki az üzleti világgal szemben, melyre megoldásokat kerestek a vállalatok, és felismerték, hogy a társadalom aktív tagjaként tenniük kell a közösségekért, mégpedig úgy, hogy fenntartják alapvető profitorientált szellemiségüket [Fekete, 2005]. A World Business Council for Sustainable Development CSR- definíciója: „az üzleti élet elkötelezettsége, hogy hozzájáruljon a fenntartható gazdasági fejlődéshez, az alkalmazottakkal, családjaikkal, a helyi közösséggel és a társadalom széles rétegeivel együttműködve, az életminőség javítása érdekében”. [European Comission, 2002] A CSR EUROPE szerint: olyan vállalatokra van szükség, amelyek felelősséget vállalnak az életfogytig tartó tanulás, az esélyegyenlőség, a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés eléréséért. [European Comission, 2002] A vállalati társadalmi felelősségvállalás lényege, hogy az érintettek feltérképezése után meg kell próbálni azok értékeit és érdekeit beépíteni az üzleti működésbe. Továbbá, a vállalatok célja a fenntartható fejlődésen túl az érintettek bizalmának megszerzése és megtartása. A társadalmilag felelős magatartás bizalmat sugároz mind a munkavállalók, mind a fogyasztók felé [Matten, 2005]. A fenntartható fejlődéshez viszont hosszabb távú stratégia szükséges [Cohen, 2006]. 3. A CSR fontossága a szállodaiparban Vannak olyan vállalatok, akik azzal azonosítják a társadalmi felelősségvállalást, hogy betartják a környezetvédelmi előírásokat. A CSR koncepciónak viszont vannak egyéb kiemelkedően fontos területei is melyek a munkavállalókat is érintik. A szálloda iparban kiváltképp fontos a környezetvédelmi működésen felül a munkatársak motivációja és elégedettsége, hisz ők azok, akik face to face találkoznak a vendéggel, és nagymértékben hozzájárulnak a szállodáról kialakított képhez. A vendégelégedettségi vizsgálatok szerint a vendégeket elégedetté tevő dolgok közül a személyzetet jelölik meg leginkább a vendégek (a megkérdezettek 85%-a), ezen belül is a személyzet udvariasságát, a segítőkészségét és a mosolyt. [Karakasné-Daruka, 2007]

- 120 -


2. ábra A szállodai vendégek legfőbb elvárásai (%) Forrás: Saját szerkesztés a Karakasné-Daruka kutatás (2007) alapján

A motiváltság mellett egyre fontosabbá válik a munkavállalók véleménye, ötlete, így fontos a kétirányú kommunikáció az alkalmazottak és a menedzsment között. Az információ ne csak fentről lefelé áramoljon, hanem vissza is [Roebuck, 2011]. Ha a munkavállalók érzik, hogy fontos a véleményük és folyamatosan tájékoztatva vannak, akkor ez ösztönzőleg hat rájuk és képesek kitartani a vállalati cél elérése érdekében még a nehezebb időkben is. Nem beszélve arról, hogy a munkavállalók ötleteiből a vállalat is sokat profitálhat, hisz gyakran ők vannak a probléma, vagy a kérdéses helyzet közvetlen közelében. Egy adott vállalkozás külső és belső kommunikációja kiemelten fontos azzal együtt, hogy olyan vállalati arculatot alakítson ki, hogy ez által versenyképes legyen. „Vállalati arculat, Corporate Identity (CI) alatt egy cég kifelé és befelé irányuló önábrázolását és magatartását, megnyilvánulásainak megtervezett, tudatosan és folyamatosan használt összetevőit értjük.” [Fazekas, 2000:49] A vállalati arculatot a cég filozófiája és hosszú távú célkitűzései határozzák meg. A vállalati kommunikáció stílusa és eszközei, továbbá a vállalati magatartás- a munkatársakkal, üzleti partnerekkel és a társadalommal kapcsolatos magatartás- mind fontos tényezők a CI kialakításában. Egy alaposan átgondolt arculati terv a sikeres vállalati működés egyik alapja. A társadalmilag felelős tevékenységek külső és belső kommunikációja hozzájuttathatja a vállalatot egy pozitív arculat kialakításához, viszont a társadalmi felelősségvállalás több mint egy-egy felelős tevékenység kommunikálása [Pain, 2000].

4. A kutatás főbb célkitűzései és módszertana A társadalmi felelősségvállalás koncepciója sikeres eszköz lehet a kívánt vállalati kultúra és arculat kialakításához, amely támogatja az alkalmazottak elégedettségét és elhivatottságát. A motivált alkalmazottak hatékony munkájukkal elégedett vendégeket eredményeznek. Ezek a gondolatok indítottak el azon az úton, hogy megvizsgáljam a CSR elterjedését a hazai szállodákban. Az empirikus kutatáson belül egy kvantitatív és egy kvalitatív kutatást végeztem, ahol az alap sokaságot a magyarországi szállodák jelentették. A 2013-as KSH adatok szerint Magyarországon összesen 2093 kereskedelmi szálláshely működik, melyből - 121 -


840 szálloda. A szállodákon belül, ha kategóriákra bonjuk a szállástípusokat, akkor 21db 5*os, 238db 4*-os, 418db 3*-os, 79db 2*-os, 16db 1*-os és 68 kategória nélküli hotel működik. A nem reprezentatív kérdőíves felmérést egyszerű véletlen mintavételi eljárással a hazai 3, 4 és 5*-os szállodák körében végeztem el 2013-ban. Az online lekérdezést követően a kb. 350 szállodának kiküldött kérdőívből 105 értékelhető mintát tudtam elemezni. A kérdőívet kitöltött szállodák 52 %-a 4*-os és 32%-a 3*-os szálloda, amelyből a KSH adatok szerint is a legtöbb van Magyarországon. A kérdőíves felmérés célja az volt, hogy feltérképezzem, hogy a hazai szállodákban ismerik e a CSR szemléletet és alkalmazzák e a felelős magatartást, vagy úgy gondolják, hogy a környezetvédelmi eljárásokkal eleget tesznek e szemléletnek. A korábbi kutatások szerint [Szlávik, 2009] a vállalatok nagyon sok esetben végeznek társadalmilag felelős tevékenységeket, de magával a fogalommal legtöbben nincsenek tisztában, ezért nem is tudják, hogy az adott tevékenység a CSR része. Ez alapján feltételeztem, hogy a hazai szállodák is a CSR-t a környezetvédelemmel azonosítják, nem tudják, hogy ez csak az egyik részeleme a szemléletnek. A vizsgálatom második pontja egy kvalitatív kutatás, melynek keretében mélyinterjút készítettem egy HR vezetővel és egy szálloda igazgatóval. A két interjú alanyom olyan szállodában dolgozik, ahol aktívan jelen van a CSR, így hasznos információval tudtak szolgálni a gyakorlati alkalmazást illetően. 5. A kutatás eredményei Az online kérdőívet szállodavezetők töltötték ki. Az eredmények alapján a megkérdezettek a legtöbb esetben a környezetvédelmet tekintik a társadalmilag felelős tevékenység legfontosabb elemének szállodájuk tekintetében, de az abszolút kirajzolódott az eredményekből, hogy nincs elegendő információjuk a társadalmi felelősségvállalásról, így nem tudják, pontosan mi tartozik a CSR-be.

3. ábra CSR jelentése a hazai szállodák szemszögéből Forrás: Saját kutatás alapján, 2013

Mielőtt válasz opciókat adtam volna meg a társadalmilag felelős működés tartalmát illetően, egy nyílt kérdéssel kezdtem meg a kérdőív CSR- re vonatkozó részét. A válaszadóknak meg kellett fogalmazniuk, hogy számukra mit jelent a társadalmi felelősségvállalás. Az 1. táblázat szemlélteti a válaszokat. A válaszok itt is érzékeltették, hogy a környezetvédelem jelenti a felelős tevékenységet legtöbb vezetőnek, de már megjelentek a filantróp, és a munkavállalók megbecsülésére irányuló tevékenységek is. Sajnos, elég sok és elszomorító negatív vélemény érkezett válaszként.

- 122 -


1. táblázat: Amit a hazai szállodáknak a CSR jelent

+

-

Szülinapi, névnapi üdvözlet Ajándék, üdvözlő ital Környezetvédelem Felelős gondolkodás Munkahely biztosítás Üzleti siker elérése, de etikusan Amit a társadalomért teszünk A dolgozó és környezetének jólétének támogatása Jó ügy, rászorulók megsegítése Összefogás, csapatmunka Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása Adakozás, segítségnyújtás Foglalkoztatottság növelése

Idegenforgalmi adó fizetése Semmi Magyarországon ismeretlen Nincs nálunk kultúrája Nem tudom, mi az Elpocsékolt idő Marketing

Forrás: Saját kutatás alapján, 2013

Az 4. ábra szemlélteti a hazai szállodák CSR tevékenységét. Itt szintén látható a környezetvédelem fontossága, hisz a hulladékkezelést és újrahasznosítást, illetve a vízfelhasználás csökkentését jelölte meg a legtöbb szállodavezető, mint elsődleges CSR tevékenység. Bíztató eredmény, hogy ugyancsak kiemelkedő számban válaszolták a megkérdezettek, hogy figyelemmel kísérik a dolgozói elégedettséget. Mint azt a bevezető idézetben írtam Felelősen dönteni információ nélkül lehetetlen, de információ birtokában szükségszerű. A dolgozói elégedettségi felmérés egy nagyon hasznos információforrás a vezető számára. A dolgozók által szolgáltatott információkat a vezetőnek figyelembe kell venni a minőség és a hatékony működés érdekében.

Dolgozunk a hulladék kibocsátás mérséklésén és újrahasznosításán

16,67

Dolgozunk a vízfelhasználás csökkentésén Megújuló energiát használunk

15,38 2,56

A szálloda folytat filantróp tevékenységet Készítünk nem pénzügyi jelentést

7,69 2,56

Részt veszünk a helyi partnerségben Bevonjuk a külső érdekelt feleket a döntéshozatalba

11,54 2,56

Konzultálunk a külső érdekelt felekkel

5,13

Információt gyűjtünk a külső érdekelt felekről/től

14,1

Bevonjuk az alkalmazottakat a döntéshozatalba

7,69

Figyelemmel kísérjük a dolgozói elégedettséget

14,1

4. ábra A hazai szállodák CSR tevékenysége Forrás: Saját kutatás alapján, 2013

- 123 -


A 5. ábra jól szemlélteti, hogy mik a legfontosabb tényezők, amikre nagyobb hangsúlyt fektetnének az adott szállodák társadalmilag felelős működésük során. 27 % gondolja úgy, hogy a munkavállalók képzésére nagyobb hangsúlyt fektetne. A profitmaximalizálás és az alkalmazottak motiválása egyenlő arányban fontos (20%). 13%- a a szállodáknak gondolja úgy, hogy az energiatakarékosságra és a családbarát munkahely megteremtésére fektetne nagyobb hangsúlyt. A pozitív imázs építés a legkevésbé fontos (7%) szempont.

5. ábra CSR tevékenységük során a szállodák az alábbiakra nagyobb hangsúlyt fektetnének Forrás: Saját kutatás alapján, 2013

Annak ellenére, hogy a válaszadók 60 %-a adott igen választ arra a kérdésre, hogy van e az adott szállodában CSR tevékenység, a további eredmények szerint a környezetvédelemi intézkedésekkel szinte kimerítik a társadalmilag felelős tevékenységüket. A környezetvédelem mellett elenyészve megtalálhatóak a jótékonykodás, a munkavállalók jólétére irányuló törekvések és belső kapcsolattartás, de ezek egyrészt nem minden szálloda esetében működnek, másrészt pedig, ha működnek is, nincs rájuk kidolgozva megfelelő stratégia. Tehát, bár a válaszadók 60%-a úgy gondolja, hogy ők társadalmilag felelős tevékenységet folytatnak, ha a CSR definícióját és elemeit összességében vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy a hazai szállodákban nem elterjedt a CSR szemlélet. Bíztató eredmény viszont, hogy a válaszadó szállodák szerint kevésbé múlik az adott szálloda anyagi helyzetén, mintsem inkább a menedzsment szemléletén, hogy alkalmazzák e a CSR-t. A kvantitatív kutatást követően fontosnak tartottam egy esettanulmány elkészítését, mert a gyakorlati példán keresztül lehet leginkább szemléltetni a CSR alkalmazásának lehetőségeit és módjait, egyfajta példaként, hogy miként lehetne integrálni a többi hazai szálloda működésébe a társadalmi felelősségvállalás irányelveit. Két olyan szállodát választottam az interjú elkészítéséhez, ahol aktívan alkalmazzák a CSR-t. Az egyik szálloda az InterContinental Budapest, amely egy nemzetközi szállodalánc tagja, a másik pedig a Hotel Panda Budapest, amely független szálloda. A Hotel InterContinental CSR tevékenységének bemutatása egy nagyon jó példa arra, hogy miként vehetik ki a hazai szállodák a társadalmi felelősségvállalásból a szerepüket. A környezetvédelmi intézkedéseken túl felismerték az alkalmazottakkal való törődés és kommunikáció fontosságát, hisz a szállodaiparban kiemelt hangsúlyt kap az alkalmazottak kapcsolata a vendégekkel. Az elégedett munkatársak

- 124 -


munkamorálja is magasabb, és ha jól érzik magukat a munkahelyükön, ezt a vendégek felé is közvetítik. A vendégekben a hotelről kialakult pozitív imázs nagymértékben köszönhető az alkalmazottak viselkedésének. A szállodaiparban is kifizetődő hosszú távon a felelős magatartás, hisz az elégedett munkavállalók, elégedett vendégeket vonzanak. Másrészről, a hulladékgazdálkodás, energiaés víztakarékos lépésekkel is bizonyítottan költséghatékonyabban lehet a szállodát üzemeltetni. Az InterContinental CSR tevékenységei közül néhány példa: véradás, adományozás, szponzorálás, egészségtudatos és elsősegély programok, tudatos környezetvédelem (biciklivel munkába, turisztikai attrakciók takarítása, energia/víz- és hulladékgazdálkodás…), alkalmazotti tréningek, jutalmak, belső újság, havi megbeszélések, csapatépítő tréningek és speciális juttatások. A 7. ábra szemlélteti részletesen az InterContinental szálloda CSR tevékenységeit, melyek a környezetvédelemre, a munkakörülmények javítására és a filantróp (támogatás, jótékonyság, szponzorálás) tevékenységekre irányulnak. 2. táblázat Az InterContinental CSR tevékenysége Környezetvédelem Turisztikai attrakciók tavaszi nagytakarítása Benzin és káros anyag kibocsátás csökkentése Bringázz munkába akció Anyagok újrahasznosítása Szelektív hulladékkezelés Szeméttömörítő Energiatakarékos LED égők Automatikus fűtő- és világítórendszer „zöld” nyomtatók alkalmazása Hőcserélős légkondicionáló Víztakarékos öblítő rendszer

Munkakörülmények Javítása CSR tréning, környezettudatos oktatás InterContinental Experience tréning Utánpótlás nevelés-szakmai gyakorlat Interfórum-dolgozói újság In the know-havi dolgozói tájékoztató 50% kedvezmény az I.C. szállodacsoporton belül Év dolgozója cím Kiemelkedő dolgozói jutalom Karácsonyi ajándék Csapatépítő tréningek Személyzeti étterem- ingyen étkezés, kedvezményes italautomata, védőital Születésnapi ajándékutalvány, nőnapi virág Törzsgárda jutalom Temetési/albérleti/szemüveg

Nemes ügyek támogatása/jótékonyság Véradás, elsősegélynyújtás Leselejtezett eszközök, bútorok és textíliák adományozása Ruhagyűjtés Jótékonysági golfverseny szponzorálása Jótékonysági gyerekzsúr (Pető Intézet) Játékok a TEGYESZ óvodájába Jótékonysági pincérfutás Fuss a rákkutatásért!

Forrás: Saját kutatás alapján, 2013

A Hotel Pandában a társadalmi felelősségvállalás egy másik példájával találkozhatunk. A Panda etikus vállalati politikája abban mutatkozik meg, hogy alkalmazottjaik 90%- a megváltozott munkaképességű. Az alapvető különbség a két szálloda között, hogy az InterContinental szállodalánc tagja és ennek következtében sikeresen alkalmazza a külföldön már jól bevált CSR elemeket, míg a Hotel Panda független szálloda, és szimplán etikai elkötelezettségből vezérelve gondolt egy nagyot és esélyt adott azoknak a munkavállalóknak, akik a társadalom peremére szorultak fogyatékosságuk miatt. Mégis lehet párhuzamot vonni a két szálloda között, hisz mindkét esetben a munkavállalókon van a hangsúly. Míg az InterContinental az egészséges munkavállalóit oktatja, jutalmazza, informálja, addig a Hotel Panda a fogyatékossággal élőket alkalmazza, esélyt adva nekik, hogy beintegrálódjanak egy

- 125 -


egészséges munkakörnyezetbe. Az eredmény ugyanaz: elégedett munkavállalók és az elégedettség, amit sugároznak, elégedett vendégeket eredményez, ami egyenlő a szállodaipar lényegével és céljával. 6. Következtetések, javaslatok Ha összevetem az eredményeket a CSR tartalmával, akkor elmondható, hogy a válaszadóknak nincs elegendő információja a társadalmi felelősségvállalásról és annak tartalmáról, mert a CSR nem csak a környezetvédelmet és energiagazdálkodást foglalja magába, hanem például a szállodán belüli kommunikációt az alkalmazottakkal, a külső kommunikációt az érintettekkel, a filantróp tevékenységet, a munkavállalók képzését, a béren kívüli juttatásokat és a munkavállalók munkakörülményeinek javítását. Arra a kérdésre, hogy van e az adott szállodában CSR tevékenység, a válaszadók 60%-a válaszolt igennel. Az eredményekben viszont nem ez tükröződik. A filantróp tevékenységre és az érintettekkel való kommunikációra is nagyon kevés válasz érkezett. Ennek az lehet az oka, hogy nincs elég ismeretük arról, hogy mi tartozik bele ebbe a fogalomba, és úgy gondolják, hogy a környezetvédelemmel és egy kis szponzorálással kimerül ez a tevékenység, pedig az etikus magatartás versenyelőnyt jelent és a kooperáció az érintettekkel gazdaságilag is kifizetődő. Caroll szerint [Caroll, 1981] a gazdasági és jogi felelősségen túl egy versenyképes vállalatnak etikai és filantropikus felelősséget is kell vállalni. A magyar szállodák esetében még csak a Caroll piramis első két szintje teljesült és kisebb nagyobb kezdeményezések vannak a felső két szint irányába. A kvalitatív kutatás során két interjút készítettem (InterContinental Budapest- HR vezetővel és Hotel Panda Budapest- ügyvezetővel) olyan szállodákkal, ahol aktívan jelen van a CSR. A Hotel InterContinental jó példa lehet arra, miként lehet a CSR-t a gyakorlatban alkalmazni. A Hotel Panda pedig egy független szálloda, 29 szobával rendelkezik és a dolgozói 90%-ban megváltozott munkaképességűek. Méretét illetően nem túl nagy, mégis úttörő, vagy legalábbis szeretne úttörő lenni egy olyan kezdeményezésben, ami minden hazai szálloda számára elérhető. Tehát, a CSR alkalmazása bármilyen kapacitású és típusú szálloda esetében járható út lehetne. Összességében elmondható, hogy a hazai szállodákban vannak kezdeményezések és bár ők úgy gondolják, hogy alkalmazzák a CSR-t, valójában a társadalmi felelősségvállalás töredék része valósul meg esetükben. Ami biztató eredménye a kutatásnak, hogy a válaszadók nem az anyagiakban látják leginkább a CSR szemlélet megvalósulásának gátló tényezőjét, hanem szerintük a menedzsment vállalatpolitikájától és szemléletétől függ a felelős magatartás. Ez az információ azért fontos, mert a kérdőívet menedzsment tagok töltötték ki és nem egy esetben kaptam olyan választ, hogy semmi nem jut eszébe a társadalmi felelősségvállalásról. Mivel az információk topdown módon terjednek, ezért hogyan várjuk el a szállodaipartól, hogy ismerjék a CSR szemléletét, ha a vezetőség sem ismeri. További előnyt jelentene, ha a turizmus szektor érintettjei megfelelően tájékoztatva lennének a CSR szemléletről hisz akkor megláthatnák a benne rejlő lehetőségeket. Kocsy Béla, a Hotel Panda Budapest ügyvezetője elmondta, hogy a fogyatékkal élőkre nemcsak, mint munkaerő, de mint vendég is érdemes odafigyelni, mert ha megfelelő feltételek várnák őket, aktív részesei lehetnének a turizmusnak. Az Európai Unió 2010-ben célként tűzte ki az EU GDP 5%- át kitevő turizmus fejlesztésében a minőségi szolgáltatások fejlesztését, ezen belül az akadálymentes turizmus fontosságát, mint a gyógy turizmus eszközét. Európában 50 millió, a világban 600 millió potenciális turista számára lehetnek fontosak az akadálymentes turizmus szolgáltatásai. Magyarország esetében, ha csak a nagyobb gyógyfürdőhelyekre gondolunk és azok szállodáira, nagyon sokat profitálhatnának abból, ha a fogyatékkal élőknek megfelelő feltételeket biztosítanának. Számos kezdeményezés történt már a fürdők és szállodák

- 126 -


akadálymentesítésére, de ez csak részben valósult meg, hisz a Hotel Pandán kívül nincs még egy olyan szálloda Magyarországon, ahol a kerekes székes vendég még a szaunába is akadály nélkül begurulhat. Bizonyítottan kifizetődő hosszú távon a felelős magatartás, így mindenképp fontosnak tartom, hogy a turizmus szektor résztvevői megismerjék a CSR- hez tartozó területeket a szállodákra vonatkozóan. A kutatásom során összegyűjtöttem a szállodákhoz tartozó CSR területeket és összefoglaltam egy általam készített modellben.

6. ábra A szállodák CSR kapcsolati modellje Forrás: Saját kutatás alapján, 2013

Irodalomjegyzék 1. Alvesson, M., Sveningsson, S. [2008]: Changing Organizational Culture. Routledge, New York. 2. Blanchard, K. [2007]: Empowerment- A felelősség hatalma. Edge 2000 Kiadó, Budapest. 3. Caroll, A. B. [1981]: „The pyramid of corporate social responsibility: Toward the moral management of organizational stakeholders”. Business Horizons, 34, pp. 3948/1981 4. Cohen, B. – Warwick, M. [2006]: Values-driven Business – How to Change the World, Make Money, and Have Fun. Berrett-Koehler Publishers, Inc. San Francisco. 5. Europoean Comission [2002]: Communication from the Commission concerning Corporate Social Responsibility: A business contribution to Sustainable Development. http://europa.eu.int/eur-lex/en/com/cnc/2002/com2002_0347en01.pdf 6. Fazekas, I.- Harsányi, D. [2000]: Marketingkommunikáció. Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest.

- 127 -


7. Fekete, L. [2005]: Hungary – Social Welfare Lagging Behind Economic Growth, in Habish, A. – Jonker, J. – Wegner, M. – Schmidpeter, R. (Eds): Corporate Social Responsibility Across Europe. Springer, Berlin-Heidelberg. 8. Frank, R. H. [2004]: What Price the Moral High Ground? Ethical Dilemmas in Competitive Environments. Princeton University Press, Princeton. 9. Holliday, C. O. – Schmidheiny, S. – Watts, P. [2002]: Walking the Talk - The Business Case for Sustainable Development. Greenleaf Publishing, San Francisco. 10. International Federation For Human Rights [2006]: An Overview of Corporate Social Responsibility in Hungary. FIDH, Budapest. 11. Matten, D. – Moon, J. [2005]: A Conceptual Framework for Understanding in Habish, A. – Jonker, J. – Wegner, M. – Schmidpeter, R. (Eds): Corporate Social Responsibility Across Europe. Springer, Berlin-Heidelberg. 12. Paine, L. S. [2000]: Does Ethics Pay?, Business Ethics Quarterly, 10. évf. 1. szám, pp.319-330/2000 13. Radácsi, L. [2008]: A társadalmi felelősségvállalás könyve. 25 Magyarországi vállalat rövid CSR jelentése. Braun&Partners Kft, Budapest. 14. Roebuck, C. [2011]: Hatékony vezetés. Scolar Kiadó, Budapest. 15. Segal, J-P. - Sobczak, A. - Triomphet C-A. [2003]: Corporate social responsibility and working condition. European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, Dublin. 16. Svéhlik Csaba [2004]: Humán értékek szerepe az iparvállalatok marketing tevékenységében, MTA Tudományos Konferencia „Magyarország és a 21. század kihívásai az Európai Unióban”, Komárom, 2004. ápr. 29. 17. Szlávik, J. [2009]: A vállalatok társadalmi felelősségvállalása. Complex Kiadó Kft., Budapest. 18. Templar, R. [2005]: The rules of management the definitive guide to managerial sucess. Pearson Education Limited. 19. Vogel, D. [2006]: The Market for Virtue - The Potential and Limits of Corporate Social Responsibility. Brookings Institution Press, Washington, D. C.

- 128 -


MARCINIAK RÓBERT (Miskolci Egyetem): Egy szolgáltató központ megszervezésének alternatívái

1. Bevezetés A shared service center modell az 1980-as években jelent meg és azóta is a vállalati és egyre inkább a közszféra és non-profit szféra érdeklődésének középpontjában van. Mára a világ legnagyobb 2.000 vállalatának 80%-a alkalmazza a megosztott szolgáltatási központ modellt a háttértevékenységei támogatásához. [Zinnov,2010:3] Kutatások igazolták azt is, hogy nem csupán az osztott szolgáltatás modellt alkalmazó vállalatok száma nő folyamatosan, de a modell kezdeti időszakától eltérően ma már a nagy multinacionális vállalatok mellett a közepes méretű vállalatok is egyre inkább alkalmazzák a modellt. [Petkovic & Lazarevic, 2012] Az osztott szolgáltató központ modellje a 2000-es évek elején kezdett a közép-kelet európai régió országaiban megjelenni. Az addigi érdeklődés hiányát az okozta, hogy az itt fekvő viszonylag kis piacú országok, a kevésbé fejlett irodatechnikai és informatikai infrastruktúrájukkal a multinacionális vállalatok számára nem voltak túl vonzóak. EU bővítés azonban megváltoztatta a helyzetet. Kibővítette és megnyitotta a piacot, amely gyorsuló növekedést és fejlődést hozott. Ez a változás pozitívan érintette a szolgáltató szervezetek piacát is, a kelet-európai térség egyre közkedveltebbé vált, amihez hozzájárult, hogy a nyugateurópai cégek növekvő igényt támasztanak olyan osztott szolgáltató központok iránt, amelyek azonos európai nyelvi és kulturális alapon működnek, jó helyi kapcsolatokkal rendelkeznek és könnyen elérhetőek. 2. Kutatás célja és módszertana A kutatásom egyik részcélja annak feltárása volt, hogyan érdemes megszervezni egy szolgáltató központot, milyen alternatívák mentén, milyen előnyök és hátrányok figyelembevételére kerül sor a központ létrehozásakor. A kutatás primer adatgyűjtésen alapult, amelynek a legfontosabb része egy kérdőíves vizsgálat volt, amelynek célja a hazai piaci szereplők üzleti gyakorlatának feltérképezése és a működési jellemzőik összegyűjtése volt. 2013. év tavaszán 73 különböző vállalatot azonosítottam, amelyek legalább egy osztott szolgáltató központot működtetnek Magyarországon. Az adatbázisomat különböző szakmai szervezetek segítségével saját gyűjtés alapján állítottam össze. Az összeállított adatbázisom alapján a kutatási kérdőívemmel minden hazai osztott szolgáltató központot megkerestem. A mintavételi hiba csökkentése érdekében a mintába való bekerülés, a kérdések megválaszolása önkéntes alapon történt és erre minden központnak azonos lehetősége volt. A kapcsolatfelvétel és megkeresés elektronikus és/vagy telefonos úton történt, az adatrögzítés pedig minden esetben egy online, önkitöltős kérdőív segítségével elektronikusan zajlott. Az érintett 73 vállalat összesen 80 magyarországi központjából, 46 vállalat 50 központja töltötte ki a kérdőívemet, így a megkeresés válaszadási aránya 62,5%-os volt. A vizsgálat alapsokasságának meghatározása úgy történt, hogy minden olyan központot osztott szolgáltató központnak tekintettem, amelyik szerepelt a szakmai szervezetek adatbázisában, a szakmai hírekben vagy shared service centernek [SSC] lett feltűntetve a szakirodalomban és teljesítette a következő kritériumokat: -

a vizsgálat ideje alatt Magyarországon telephellyel működött;

-

a többi hazai tevékenységétől elkülönítve szolgáltató központot működtetett;

- 129 -


-

és ennek a szolgáltató központnak a szolgáltatásait megosztotta az anyavállalat több szervezeti egysége számára (is).

Az alapsokaság definiálásakor az osztott szolgáltató központokat nem differenciáltam a nyújtott szolgáltatás típusa vagy annak hozzáadott értéke alapján. 3. Egy osztott szolgáltató központ létrehozása Egy osztott szolgáltató központ (SSC) létrehozása három fő területen jelent változtatásokat és lehet hatással a vállalatokra. Ezek: a személyzet, az ügyfelek és a költségek. Az SSC létrehozásának elsődleges célja egy optimális szervezeti működés létrehozása. Ennek három alapköve a standardizálás, specializáció és a munkaerő megosztása. A standardizáció és a munkafolyamatok uniformizálása növeli a hatékonyságot és a konszolidáció szintjén támogatja a szükséges IT beruházásokat. Az optimalizálási lehetőségek meghatározására és az osztott szolgáltató központ megvalósítására gyakorlatban egy három lépcsős modellt alkalmaznak. Ezt mutatja be a 1. ábra. Az első lépés az elemzés, a második a koncepció kidolgozása és a végrehajtás megtervezése, a harmadik a végrehajtás. [Davidsson & Karlsson, 2005] A szolgáltatási portfólió szegmentálása az elemzés fázisában történik. A folyamatköltségeknek, továbbá a megmunkálási, átfutási és készletezési időknek a legjobb gyakorlat értékeivel történő összehasonlítása, valamint az ügyfelek elégedettségének felmérése mind a kiaknázható optimalizálási lehetőségeket mutatja. Az elemzés eredményeit egy üzleti esettanulmányban foglalják össze, ahol a lehetőségek mint célértékek szerepelnek. [Bodnár & Vida, 2006] Elemzés Dimenzió

Volumen fókuszálása

Koncepció Koncepció kidolgozása

Végrehajtás

Végrehajtás tervezése

Végrehajtás előkészítése

Végrehajtási stratégia rögzítése és a részletes végrehajtási terv kidolgozása

Az új szervezeti forma megvalósítási feltételeinek megteremtése

Végrehajtás nyomon követése

Folyamatok Szervezet Informatikai rendszerek Telephely

360 fokos villámellenőrzés a javítási lehetőségek azonosítása céljából

Szolgáltatásportfólió, teljesítményelszámolás és szervezet definiálása

A végrehajtás nyomon követése és a szervezet folyamatos javítása

Szerződések és kontrolling Munkatársak Projektmenedzsment

Változások kommunikálása

Dolgozók képzése

Feladat előrehaladásának célzott tervezése és irányítása

1. ábra: Osztott szolgáltató központ megvalósításának lépései Forrás: [Bodnár & Vida, 2006]

Az elemzési fázisban elkészül egy üzleti esettanulmány, amelyből aztán egy finomított koncepció készül. A koncepcióban határozzák meg, hogy mely funkciók kerülnek szolgáltató központba és hogy hány szolgáltató központot hoznak létre, mely szervezeti egység milyen funkciókat fog igénybe venni. Ekkor határozzák meg a szolgáltató központ jövőbeli feladatait, a többi szervezeti egységhez tartozó interfészeket. A koncepció kialakításakor olyan kérdésekre kell választ találniuk a vállalatoknak, hogy [Bodnár & Vida, 2006]:

- 130 -


-

melyek az irányító szolgáltatások és melyek a hozzák létre a teljesítményt;

-

mely szolgáltatásokat kell centralizálni, melyeket decentralizálni;

-

hogyan szegmentálják a szolgáltatásokat (régiók, ország, üzleti területek);

-

hol legyen a szolgáltató központ telephelye, milyen szerepe lehet a shoring megoldásoknak;

-

milyen interfészekre van szükség az igénybevevői oldalon, milyen más informatikai támogatásra van szükség;

-

milyen üzleti modellre törekedjen a vállalat a szolgáltatások nyújtásánál.

A végrehajtás fázisában az elemzés és koncepcióalkotás során kidolgozott részletek pontos megvalósítása történik. A végrehajtás irányításában nem csupán az előre meghatározott koncepció megvalósítása történik, hanem fontos az eltéréseket helyesbítő intézkedések megtétele, a megvalósítás előrehaladásának rendszeres ellenőrzése, a szervezeti változtatások megfelelő kommunikálása, változásmenedzsment végrehajtása. Amennyiben nincs szükség a szolgáltató központ kialakításánál új technológia bevezetésére, akkor a folyamatok és funkciók konszolidálása, egységesítése és újratervezése után megállapítható, milyen technológiai következményekkel jár a központ kialakítása. Az új központ változatlan technológia mellett általában 3-5 hónap alatt állhat fel. Mivel azonban egy új szolgáltató központ a legtöbb esetben a már régen halogatott technológiai fejlesztések végrehajtását is magával hozza, ezért a kivitelezés általában hosszabb időt vesz igénybe. A migrációs időszak lerövidítése érdekében célszerű azonban csak a legfontosabb technológiai fejlesztésekre koncentrálni, hiszen egy központ felállása után a még szükséges fejlesztések már hatékonyabban végrehajthatóak. [IFUA Horvath & Partners, 2008] 4. Felelősségi központ A hagyományos divizionális szervezetekben a munkamegosztás alapelve az, hogy a stratégiai feladatokkal a szervezeti központ foglalkozik, az operatív teendőkkel pedig a divíziók. A szolgáltatási feladatok megjelenhetnek mindkét szinten, a központban centralizáltan vagy az egyes divíziók szintjén pedig decentralizáltan. Az egyes üzletágak, divíziók teljesítményét a gazdasági eredményeik alapján értékelik. Azért, hogy ez egyértelmű legyen pontos, igazságos és döntésre alkalmas elszámolási rendszert szükséges működtetni. Az elszámolási egységek definiálásához pedig a felelősségi központokat (responsibility center) kell először definiálni: „ezek a szervezeti egységek (illetve vezetőik) valamilyen elszámolási mutatószám eléréséért, betartásáért felelősek ...” [Bőgel, 1999, p. 115] A felelősségi központok elsősorban a klasszikus divizionális szervezeti formához kapcsolódnak, de használatuk más szervezetek esetében is lehetséges. Kialakításuk, működtetésük kontrolling szemléletű, megvalósításukhoz alapvető, hogy a tervezett és tényleges adatokat mérni és összehasonlítani tudjuk illetve az input és output adatok elkülönült mérésére lehetőség legyen. A felelősségi központoknak több típusa létezik, megkülönböztetésük aszerint történik, hogy a központ felelőssége a tőkemegtérülési mutató4 melyik összetevőjére terjed ki. [Nemeskéri, 2010] A felelősségi központok alaptípusai: -

költségközpont (cost center): csak az input paraméterek mérhetőek, de befolyásolni tudja az üzleti területe költségeit. Célja a költségkeret betartása;

4

Tőkemegtérülési mutató: azt fejezi ki, hogy a működő tőke évente hányszor térül meg az értékesítés árbevételéből.

- 131 -


-

bevételi központ (revenue center vagy income center): csak az output paraméterek mérhetőek, de befolyásolni tudja az üzleti terület árbevételét;

-

nyereség központ vagy eredmény központ (profit center): mind az input, mind az output mérhető és befolyásolni tudja az üzleti területe árbevételét és költségét. Célja a profitterv (fedezetterv) teljesítése;

-

beruházási központ (investment center): ráfordítások és hozamok pontos mérésére is lehetőség van. Befolyásolni tudja az üzleti területe árbevételét, költségét és a befektetett tőke nagyságát.

Költségközponton belül a szakirodalom megkülönböztet normaköltség-központot, ahol ismétlődő folyamatokkal dolgoznak, melyek jól meghatározható, könnyen mérhető outputokat állítanak elő. Kialakításának feltétele, hogy a vállalat képes legyen a termelési (szolgáltatási) kibocsájtást meghatározni, minden outputhoz hozzá lehessen rendelni a szükséges inputokat. Elsősorban termelés területén érdemes használni vagy olyan szolgáltatások esetén, ahol ismétlődő (automata jellegű) folyamatok találhatóak. Itt a vezető a termékek iránt külsőleg támasztott igényt a költségek minimalizálásával, hatékonysági standardok alapján kell kielégítse. Azaz a hatékonyságért felelős, ami a felhasznált inputok mennyiségével határozható meg. A központok vezetői nem határozzák meg a termék árát, így nem felelősek az árbevételért. Ahol az output nehezen mérhető, vagy nem meghatározható módon kapcsolható az inputokhoz, nem irányítható a hagyományos módszerek alapján, tehát a normaköltségek vagy a költségtervezés segítségével ott diszkrecionális költség-központokat hoznak létre. A diszkrecionális ráfordítások tipikusan az adminisztratív tevékenységek (HR, számvitel, stb.) végzésével kapcsolatosak. A központ ellenőrzésénél fontos szempont a szolgáltatás színvonalának vizsgálata, ugyanis ez a költségközpont akkor tud a tervköltség-kereten belül maradni, ha alacsonyabb minőségi, szolgáltatási, hatékonysági szinten teljesít. A tevékenységalapú költségszámítás alkalmazásával a diszkrecionális költség-központok átalakításra kerülnek bevételi vagy profitközponttá. [Szűcs, 2009] Az egyes felelősségi központ típusok egymástól nem függetlenek, az egymáshoz való kapcsolódásukat, menedzsmenti hierarchiájukat mutatja be a 2. ábra:

2. ábra: Felelősségi központok kapcsolata Forrás: saját szerkesztés

Előfordul a szakirodalomban [Szűcs, 2009] olyan megközelítés is, amely a felelősségi központok között a szolgáltató központokra (service center) is különálló altípusként tekint, de a legtöbb forrás csak a fenti négy típust definiálja és a szolgáltató központokat pedig normázható költségközpontként vagy egyszerű nyereségközpontként értelmezi. [Bőgel, 1999] Azaz a szolgáltató központ a szakirodalomban inkább olyan önálló felelősségi és elszámolási

- 132 -


egység, mely a tevékenységét tekintve szolgáltat, de felelősségi szintjét tekintve valamilyen másik felelősségi központ típushoz tartozik. A szolgáltató központok (service center): olyan üzleti területet jelentenek, amely nem piacra, hanem egy másik belső egység számára végez szolgáltatást, ezért nincs árbevétele (pl. karbantartás). Célja a kapacitások kihasználása. A központ a költségeiért és az átadott teljesítmény mennyiségéért felelős. A szolgáltató központ standard folyamatok kialakítására törekszik, elszámoló-árakat alkalmaz a belső és külső ügyfelei felé és a szolgáltatások esetében szolgáltatási szinteket határoz meg. Attól függően, hogy egy nyereség-, egy szolgáltató- vagy egy költségcentrumról beszélünk, különbözik a teljesítményértékelés, az árképzés, a számlázás és elszámolás rendszere. Egy nyereségcentrum esetében az árképzés alapja a piaci ár, míg a teljesítményértékelés az értékteremtést és a teljesítményt vizsgálja. A számlázás-elszámolásnál tény mennyiséget vesznek figyelembe piaci áron. Egy szolgáltató központ esetében bizonyos szolgáltatási teljesítményeket nyújtanak vállalaton belül így az összköltség a legfontosabb irányítási elem, a teljesítményértékelés pedig a költségek fedezésére és a hatékonyságnövelésre irányul. A számlázás-elszámolásnál tény mennyiséget terváron vesznek figyelembe. A költségközpontok esetében viszont árképzési irányelv nem létezik, hiszen az összes költség átterhelődik az igénybevevő egységre. A teljesítményértékelés a költségkeret betartására irányul, a számlázás és elszámolás alapja a tervköltségek átterhelése. [Horváth, 2005] 5. Piaci alapú működés az osztott szolgáltatási modellben A piaci alapú kapcsolat esetében elmondható, hogy az osztott szolgáltatás modellnek a centralizációtól megkülönböztető legfontosabb jellemzője pont az, hogy az SSC és a szolgáltatásokat igénybevevő szervezet vagy szervezeti egység között piaci vagy piaci-alapú kapcsolat van. Ez a kapcsolat azért alapvető az egész shared service modellben, hiszen meghatározza, hogy milyen mértékű előnyök érhetőek el a modell révén, van-e olyan ösztönző, ami elősegíti a szervezeti hatékonyság további fejlődését egy magasabb szolgáltatási szint felé vagy hogy a szolgáltató központ mennyire tudja magát önállósítani divízió szintjén, milyen operatív nehézségekbe ütközik a mindennapi működése kapcsán. A kérdés visszavezet Coase [1937] tranzakciós költségelméletéhez, amelyben a koordinációs színterek esetén megkülönbözteti egymástól a két végpontban lévő hierarchiát és piacot, valamint a közöttük lévő hibrid megoldásokat. A klasszikus szervezeti hierarchiához kapcsolt szolgáltató szervezetek esetében a szolgáltató monopolhelyzetben van és nem kell törnie magát a szolgáltatás minőségének javításáért, a költségeinek a csökkentéséért, ezért elkényelmesedik és csökken a működési hatékonysága. Ahhoz, hogy a vállalatvezetés ebből a helyzetből kimozdítsa a szolgáltató egységet, meg kell szüntetnie a monopolhelyzetét és meg kell versenyeztesse, ezáltal érdekelté téve a gazdaságosabb működésben. Azaz a hatékonyság növelése érdekében a hierarchiát fel kell váltani vagy pontosabban kombinálni kell valamilyen piaci vagy piaci-alapú megoldással. [Bőgel, 2009] Fontos hangsúlyozni, hogy a két megoldás nem áll olyan távol egymástól. Egyes kutatók [Kapás, 2003] felismerték, hogy a hierarchia (vállalat) és a piac nagyon is hasonlít egymásra és valójában egymás alapján értelmezhetőek. Azaz bizonyos mértékig a piac vállalatszerű és a vállalat piacszerű. A vállalatszerűség azt jelenti, hogy a vizsgált intézmény milyen mértékben tartalmazza azokat a koordinációs mechanizmusokat, amelyek jellemzőbbek a vállalatra, mint a piacra. A piacszerűség pedig azt jelenti, hogy az intézmény milyen mértékben épít azokra a koordinációs mechanizmusokra, amelyek a piacot jellemzik. A koordinációs mechanizmusok közül a legfontosabb az autoritás, a bizalom, a reciprocitás, a redisztribúció és az allokáció. A

- 133 -


piac, a vállalat és a köztes hibrid megoldások bizonyos mértékig azonos természetűek és a különböző koordinációs eszközök használata alapján különülnek el. Azaz a piac és a vállalat nem csupán egymás alternatívái, de egymás kiegészítői is. A tranzakció tárgya, helye, ideje, az intézményi környezet és a résztvevők társadalmi kapcsolatai határozzák meg, hogy mely koordinációs mechanizmusok képesek hatékonyan koordinálni az adott tranzakciót. Mind a piac, mind a vállalat, mind a hibrid megoldások hatékonyak lehetnek bizonyos tranzakciók esetén bizonyos intézményi környezetben, de semmi sem garantálja, hogy mindig hatékony intézmény jön létre. [Kapás, 2003] Azaz az osztott szolgáltató központ lényegében bizonyos mértékig piaci szereplő. Érdekes kérdés viszont, hogy ez a piaci alapú kapcsolat milyen részekből áll és hogyan működik a szolgáltató központ és az igénybevevő szervezeti egységek között. A szakirodalmi kutatás eredményei alapján igyekeztem feltárni, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a piacialapú működésben, majd ezeket is egy modellbe gyűjtöttem. Ezt mutatja be a 3. ábra. Az összegyűjtött tényezők fontosságát a piaci szereplőket vizsgáló kérdőíves kutatásommal validáltam. Mivel a külső tényezők egy adott helyszínen működő szolgáltató központ esetében adottságnak számítanak, legalábbis abban az értelemben, hogy amíg ott működik a központ (és nem döntenek arról, hogy elköltöztetik), addig nincs vagy nagyon kis befolyással (pl. szakmai érdekképviseleten keresztül) lehet ezekre a tényezőkre, addig a belső tényezőket az anyavállalat vagy maga a szolgáltató központ alakítja. Ezért amíg az empirikus vizsgálataimban a külső tényezőkkel csupán a piac egésze szintjén foglalkozom és a szakértői interjúsorozatomban vizsgáltam a magyar piaci sajátosságait, tendenciáit, addig a belső tényezőket már a piaci szereplők szintjén elemeztem és a kérdőíves vizsgálatomban tettem megállapításokat a szolgáltató központok gyakorlatára vonatkozóan.

3. ábra: A piaci-alapú működés tényezői Forrás: saját gyűjtés és szerkesztés

A piaci-alapú működés egyik kulcsa az evolúciós modelleknél korábban már tárgyalt szolgáltatásnyújtás irányának a kérdése. Azaz a központ csak befelé vagy részben kifelé is szolgáltat. Általánosan megfogalmazva, minél nagyobb szerepet kapnak a külső ügyfelek, annál inkább piaci a működés. Ehhez hasonlóan fontos a szolgáltatások árazásának az ügye is. Milyen elszámolási rendszerben érvényesítik, hogyan árazzák a nyújtott szolgáltatásokat. Az árazás fajtája gyakorlatilag meghatározza a szolgáltató központ felelősségi központ típusát. Minél inkább nyereségorientált az árazás, annál inkább piaci a működés. A versenyhelyzet alatt azt kell érteni, hogy milyen az anyavállalat gyakorlata a szolgáltatások igénybevételét illetően, a szolgáltatást igénybevevő szervezeti egységeknek van-e lehetőségük több

- 134 -


szolgáltató között (akár külsőből is) választani vagy kötelező egy megadott szolgáltatótól vásárolni. Minél nyitottabb a szabályozás, annál inkább piaci a működés. A döntési kompetenciatényező azt jelenti, hogy az osztott szolgáltató központok gyakorlata eltérhet abban is, hogy milyen döntési jogosítványokkal rendelkeznek egyes működést érintő kérdésekben (pl. ügyfélkör, árazás, szolgáltatási portfolió, stb.), azokat a döntéseket a szervezeti hierarchia mely pontján hozzák meg. A döntési kompetencia szélesítése növeli a szervezeti függetlenséget és a piaci-alapú működés irányába való elmozdulást jelent. A szervezeti teljesítménymérés a hatékonysággal függ össze. Ha egy központ nem vizsgálja folyamatosan a teljesítményét és nem méri azt össze másokkal, akkor nem lesz képes piacialapú működésre. Ezzel kapcsolatban az is kérdés, hogy a központ kivel méri össze magát csak belső vagy külső szervezetekkel is. Az ügyfélreszabottság mértéke szintén fontos tényező, mivel azt mutatja meg, hogy egy szolgáltató központ a szolgáltatásaiban mennyire képes egyedi igényeket kiszolgálni. Minél szélesebb az ügyfélkör, minél nagyobb a külső ügyfelek aránya, annál nagyobb lehet az ügyfélreszabottság mértéke, azaz annál inkább piaci a működés. Ezzel szorosan összefüggő az ügyfélelégedettség mérésének kérdése. Ha ilyet nem végez a központ, akkor nem lesz tisztában a szolgáltatásokkal kapcsolatos igényekkel, nem lesz képes növekedni és érdekeltségének megfelelően nyereségközpont irányába elmozdulni. A piaci-alapú működés jogi keretét a szolgáltatási megállapodás adja. Ebben kerül szabályozásra minden, a szolgáltatással kapcsolatos minőségi és mennyiségi kérdés, ez jelenti az elszámolások és az esetleges vitarendezések alapját is. Minél pontosabb és szélesebb körben alkalmazza a szolgáltató központ a szolgáltatási szerződéseket a (belső és külső) ügyfeleinél, annál inkább piaci a működés. 6. Osztott szolgáltató központ megszervezésének alternatívái

Szabad verseny

Egy shared service center kialakításánál az egyik legfontosabb szervezési kérdés a fentebb már tárgyalt központ versenyeztetése más belső és/vagy külső szolgáltató szervezetekkel illetve az, hogy az SSC-t milyen típusú felelősségi központként kívánják működtetni. Ezek alapján négy megoldás lehetséges, amely Bőgel György munkáját felhasználva, az 4. ábrán láthatóak szerint foglalható össze [Bőgel, 2009]:

4. megoldás

1. megoldás

2. megoldás

Kötött megrendelés

Szervezeti verseny

3. megoldás

Nyereségközpont

Költségközpont

Felelősségi központ típusa

4. ábra: Osztott szolgáltató központ megszervezésének típusai Forrás: saját szerkesztés [Bőgel, 2009] csoportosítása alapján

- 135 -


-

1. megoldás esetén: a belső szervezeti egységek számára kötelező a belső szolgáltató egysége(ke)t igénybe venni és emellett az osztott szolgáltató központot költségközpontként működtetik. A belső szolgáltató központ számára költségkeretet határoznak meg, amit sok esetben teljesítményelvárásokkal is kiegészítenek. Általában ilyen esetben a belső szolgáltató központ szervezeti beágyazottsága nagymértékű a döntéshozatali szinteken, ezért a szervezeti egységek ki vannak szolgáltatva a központnak. Nem választhatnak más szolgáltatót a piacinál magasabb ár és/vagy alacsonyabb szolgáltatási színvonal esetén sem. Sokszor ilyen megoldás esetében benchmarking-ot sem lehet alkalmazni, mivel nem vizsgálják a belső szolgáltató központ működésének versenyképességét. Ez a megoldás sokszor elszámolási problémákkal is együtt jár, mert vagy nem tudják, vagy nem akarják az igénybevétel költségeit az igénybevevőkre megfelelő módon ráterhelni.

-

2. megoldás esetén: a belső szervezeti egységek számára kötelező a belső szolgáltató egységet igénybe venni, valamint az osztott szolgáltató központot nyereségközpontként működtetik. A szolgáltatásoknak itt már ára van, amit az igénybevevő szervezeti egységekre ráterhelnek. A ténylegesen felmerült költségek figyelésével pedig kikalkulálható a központ nyeresége. Mivel azonban kötelező a belső szolgáltató központ igénybevétele, ezért a szolgáltatások árának emelése ellen a szervezeti egységek nem tudnak védekezni. Sok esetben a szolgáltató központok kifelé (külső szervezetek számára) is szolgáltatnak, ez pedig prioritási problémákat (belső vagy külső ügyfél kiszolgálásának sorrendje) is felvethet. A probléma kezeléséhez nem elegendő az anyaszervezet szigorú (és piaci gyakorlatot korlátozó) fellépése, hiszen a nyereségközpontú működtetés okán ellenérdekeltség alakulhat ki a szolgáltató központ és az anyaszervezete között.

-

3. megoldás esetén: a belső szervezeti egységek számára szabadon eldönthető, hogy a szolgáltatásokat az osztott szolgáltató központtól veszik igénybe vagy egy független piaci szolgáltatótól vásárolják meg és a belső szolgáltató központot költségközpontként működtetik. A megoldás veszélye az, hogy ha a szervezeti egységek elpártolnak a belső központtól és kívülről vásárolják meg a szolgáltatást, akkor ezzel rontják a belső szolgáltató központ sokszor egyébként sem túl jó mérethatékonyságát. A megoldás előnye az lehet a szervezeti egységek számára, hogy döntési szabadságot kapnak, így a működésük költségeiért felelősen képesek beszerzési (sourcing) döntéseket hozni. Jól működő anyaszervezet és érett szolgáltatói piac esetében a szervezeti egységek azt a megoldást választják, amely mind a költségeket, mind a szolgáltatási minőséget illetően optimális. Ez akár több (belső és külső) szolgáltató központ egyszerre történő alkalmazását is jelentheti. A megoldás folyamatos nyomás alatt tartja a belső szolgáltató központokat, hogy versenyképes működést valósítsanak meg és egyben reális alternatívát (és védelmet) nyújt az esetlegesen túlárazott külső szolgáltatókkal szemben is. Mivel az osztott szolgáltató központot költségközpontként működtetik, ezért a szolgáltató központ költségvetésének összeállítása már előre jelezheti az igénybevevők elégedetlenségét, ezáltal jobban tervezhető a kapacitáskihasználás is.

-

4. megoldás esetén: a belső szervezeti egységek számára szabadon eldönthető, hogy az érintett szolgáltatást belső szolgáltató egységtől veszik igénybe vagy a piacról vásárolják és emellett a szolgáltató központot nyereségközpontként működtetik. Ebben az esetben a szervezeti egységeknek meg van a döntési szabadságuk, hogy a belső és külső szolgáltatókat szabadon megversenyeztessék, és azt válasszák, amelyik számukra ár-érték alapján optimális. A nyereségközpontként való működtetéssel a szolgáltató központ működtetése jól kontrollálható, piaci alapú működés alakítható ki,

- 136 -


ami az anyaszervezet érdeke is, hiszen egy esetleges kiszervezési döntés kapcsán világosan láthatja a szolgáltató központ belső működtetésének előnyeit és hátrányait.

4. megoldás

3. megoldás

Szervezeti verseny

Szabad verseny

Azért, hogy képet kapjak a magyar üzleti szolgáltató a fenti modellnek megfelelő piac gyakorlatát illetően, a kérdőíves kutatásomban több kérdés segítségével vizsgáltam a szolgáltató központok felelősségi központ típusát és az anyaszervezet gyakorlatát és szabályozását arra vonatkozóan, hogy a szervezeti egységek számára fontos szolgáltatásokat milyen forrásból, elsősorban szervezeten belülről vagy kívülről lehet-e beszerezni.

Kötött megrendelés

16% 44% 1. megoldás

12% 28% 2. megoldás

Nyereségközpont

Költségközpont

Felelősségi központ típusa

5. ábra: A magyar SSC-k a megszervezésük típusai szerint Forrás: saját szerkesztés

Az elméleti modell alapján elvégeztem a Magyarországon működő osztott szolgáltató központok csoportosítását, amelyet az 5. ábra mutat be. Az ábrán látható, hogy a Magyarországon működő osztott szolgáltató központok legnagyobb arányban (44%-ban) az első megoldás szerint szerveződtek, azaz az anyavállalat többi szervezeti egysége számára kötelező a szolgáltató központ által nyújtott szervezeti funkciók igénybevétele, azt más, külső szolgáltatótól nem lehet igénybe venni és a központ költségközpontként működik. A hazai központok további 28%-a szintén kötött megrendelés szerint dolgozik, azonban már nyereségközpontként üzemel, ami fejlettebb megoldást jelent az első típushoz képest. Összességében azonban látható, hogy a magyarországi osztott szolgáltató központok 72%-ára a szervezeti verseny alacsony szintje jellemző. A szolgáltató központ 28%-a esetében az anyaszervezetei többi szervezeti egysége számára a szabad verseny van a szolgáltatási funkciók beszerzési forrásának megválasztását illetően. 16%-uknál a saját alternatívát egy költségközpontként üzemelő belső szolgáltató központ, míg 12%-uk esetében egy nyereségközpontként működtetett osztott szolgáltató központ látja el. Ezzel elmondható, hogy a piaci működés jellemzői esetében mind a szolgáltató központok stratégiai szervezeti céloknak megfelelő működése, mind pedig a versenyorientációja alacsony szintű a hazai piacon. Tény azonban az is, hogy a hazai üzleti szolgáltató piac érésével a szolgáltató központok ezen jellemzői nagy valószínűséggel fejlődnek majd.

- 137 -


Irodalomjegyzék 1. Bodnár, V. & Vida, G., 2006. Folyamatmenedzsment a gyakorlatban. Budapest: IFUA Horváth & Partners. 2. Bőgel, G., 1999. Nyereségközpont, üzletág, divízió. Budapest: Kossuth Kiadó. 3. Bőgel, G., 2009. Üzleti elvárások - Informatikai megoldások. Budapest: HVG Kiadó Zrt.. 4. Davidsson, M. & Karlsson, S., 2005. Shared Service Centres - A succesful solution for Swedish companies?. Göteborg: Göteborg University, Bachelor Thesis. 5. Fry, E., 1998. Shared Services, private headaches, Sydney: CFO Asia. 6. Horváth, P., 2005. Innovatív szervezeti formák és folyamatok sikeres irányítása, Budapest: IFUA Horváth&Partners. 7. IFUA Horvath & Partners, 2008. „Controllinggyár”, a jövő szolgáltatóközpontja. The Performance Architect, Issue 8, pp. 4-5.

controlling-

8. Kapás, J., 2003. A piac mint intézmény - szélesebb perspektívában. Közgazdasági Szemle, L. évf.(december), pp. 1076-1094. 9. Nemeskéri, Z., 2010. A HR, a kontrolling és a szervezet, Pécs: Pécsi Tudományegyetem, HEM előadás. 10. Petkovic, M. & Lazarevic, S., 2012. Managing interorganizational relationships: Design of Shared Service Centre. Management: Journal for Theory and Practice Management, Issue 64, pp. 55-67. 11. Szűcs, T., 2009. Decentralizáció és költségközpontok. Controlling hírlevél, IX(2), pp. 1-7.

- 138 -


Dr. TOKÁR-SZADAI ÁGNES (Miskolci Egyetem): Az igénybevett tanácsadási szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatok változása 2001 és 2012 között 1. Bevezetés A Miskolci Egyetem Gazdálkodástani Intézete 2001-ben, 2005-06-ban, majd 2011-12-ben kérdőíves felmérést végzett tanácsadó cégek, valamint ügyfeleik körében. A felmérés célja a tanácsadási szolgáltatás helyzetének feltérképezése volt. Jelen cikkben célom annak vizsgálata, hogy az ügyfelek mennyire elégedettek tanácsadójukkal és a kapott szolgáltatással, megfigyelhető-e változás a vizsgált időszakban. A kutató munka a Miskolci Egyetem stratégiai kutatási területén működő Mechatronikai és Logisztikai Kiválósági Központ keretében valósult meg. 2. Tanácsadási projektek értékelése Annak megállapítása, hogy milyen mértékben valósult meg a kitűzött cél, meglehetősen bonyolult feladat. Csak nagyon ritkán valósul meg száz százalékban a korábban elképzelt „új helyzet”. A folyamat, az együttműködés során gyakran merül fel újabb probléma, illetve a kezdeti szakaszban még nem látható egyéb momentum. A tanácsadás végső célja nem a munkatervben, illetve ajánlatban megfogalmazott célok maradéktalan teljesítése, hanem a vállalkozás összeredményességének, értékének, versenyképességének növelése. A projekt eredményessége a végső célhoz való hozzájárulással, illetve az ügyfél elégedettségével, nem a megvalósult munkatervi pontok arányával mérhető [Pelczné Gáll Szadai, 2006]. Az értékelés alapvető funkciója annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy teljesülteke a szerződésben foglaltak. A különböző szakemberek egyetértenek abban, hogy a tanácsadás eredményessége csak részben függ a feladat megoldása során alkalmazott konkrét módszerektől. Legalább ugyanilyen fontos az eredményesség szempontjából a tanácsadó és ügyfele között kialakult jó együttműködés [Poór, 2010]. Ezért az értékelésben nem elegendő csak a mérhető eredményekre összpontosítani, hanem fontos a tanácsadói magatartásra és az ügyfél reakcióira is ráirányítani a figyelmünket. Kubr (2002) kiemeli, hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, melyeket az értékeléskor végig kell gondolni: – A megbízás tervezete (a szerződés); – A ráfordítások mennyisége és minősége; – A felhasznált tanácsadói módszer; – A megbízás irányítása a tanácsadó és az ügyfél által. Adatokat általában a következő forrásokból szerezhetünk be [Poór, 2005]: – A projekt szponzorától, aki külső tanácsadás esetén legtöbbször a megbízó szervezetnek a vezetője; – A tanácsadási munkában részt vett személyektől; – A munka eredményét felhasználóktól; – A munkát végző tanácsadóktól;

- 139 -


3. Az empirikus felmérések módszertani háttere Az empirikus vizsgálat alapját jelentő kérdőív a korábbi, külföldi kutatások során alkalmazott kérdőívek figyelembevételével állt össze. A kérdőív szerkesztésénél lényeges szempont volt, hogy egy-egy témát több oldalról is megvilágítsanak a kérdések, növelve ezzel a válaszokból levonható következtetések megbízhatóságát. Az empirikus vizsgálat két részből tevődött össze. A kutatás kiterjedt egyrészt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vállalkozások megkérdezésére, a tanácsadási szolgáltatás igénybevételére vonatkozóan. Borsod-AbaújZemplén megyei vállalkozások körében 300 tagú, értékelhető minta összeállítása volt a cél. Korábbi felméréseink tapasztalatai alapján személyes megkereséssel és rábeszéléssel 50% körüli visszaérkezési arány érhető el. Ezért 600 vállalkozást választottunk ki (az összes működő B-A-Z megyei társas vállalkozás 3,5%-a) a Cégtár 2000/12-es, illetve 2005-ös számaiból (a Cégbíróságon bejegyzett, B-A-Z megyében székhellyel rendelkező, működő cégek közül), és személyesen kerestünk fel. A cégek kiválasztása a tevékenységi kör alapján részletezett vállalkozások közül történt, a területi elhelyezkedés arányait figyelembe véve, egyszerű véletlen mintavétellel. Így 2001-ben 362 db, 2005-06-ban 294 db értékelhető kérdőívet sikerült kitöltetni. A visszaérkezési arány 2001-ben 60,3%, 2005-06-ban 49% volt. A vissza nem érkezett kérdőívek miatt- a szolgáltatás egy kicsit alul, az ipar és kereskedelem egy kicsit felülreprezentált volt 2005-ben, az eltérés nem volt számottevő, jól követte a megyei arányokat. (1. ábra)

1. ábra: A B-A-Z megyei vállalkozások (2005) és a minta (2005 és 2011-12) tevékenységi kör szerinti összetétele Forrás: KSH, saját A kutatás másik része a tanácsadó vállalatok megkérdezésére épült. 2001-ben és 2005-ben teljes körű felmérést végeztünk a 7414 „üzletviteli tanácsadás” TEÁOR számú, BorsodAbaúj-Zemplén megyei székhelyű tanácsadó cégek körében. 2000 decemberében 199 tanácsadó cég működött megyénkben, 2005-ben 222, valamennyit felkerestük. A kérdőív kitöltését 2001-ben 83, 2005-06-ban 88 tanácsadó vállalta. A visszaérkezési arány kisebb volt, mint a vállalkozások körében, 40% körüli (2001-ben 41,7%, 2005-06-ban 39,6%). [PelcznéSzadai, 2003 a, b] [Szadai, 2006]

- 140 -


A rendelkezésre álló korábbi kérdőíves felmérések, valamint a saját korábbi kutatási eredményeim a projekt keretében végzett empirikus felmérés alapjául szolgáltak. A kérdőívek összeállítására a 2011. szeptember-november közötti időszakban, az adatfelvételre 2011. december és 2012. május között került sor. A tanácsadói kérdőívet 58 vállalkozás töltötte ki. (Tanácsadónak tekintettem azon vállalkozókat, akik tevékenységeik között megjelölték az „üzletviteli tanácsadást”. A tanácsadói kérdőívet a tanácsadási tevékenységre vonatkozóan töltötte ki egy tanácsadást folytató kolléga.) A megvizsgált tanácsadók 1-2 ügyfele pedig kitöltötte a „tanácsot igénybevevő vállalatok tanácsadási tapasztalatára” vonatkozó kérdőívet (77 kitöltött kérdőív érkezett vissza): így összehasonlíthatóvá vált, hogy a tanácsadók hogyan látják saját magukat, kompetenciáikat, tevékenységük eredményét, hogyan látják őket ügyfeleik, vannak-e eltérések, miből adódnak ezek. A szolgáltatást igénybevett vállalkozók valamennyi iparágat képviseltek. (1. ábra) A kérdőíveket úgy állítottam össze, hogy összehasonlítható legyen a korábbi (2001-es és 2005-06-os) felmérések eredményeivel. Az összehasonlíthatóság nem biztosítható teljes körűen, mivel eltér a felmérés köre: a korábbi felmérések csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyére irányultak, a mostaniak több régióra (2. ábra). A korábbiak két külön részből álltak: a tanácsadókból és a vállalkozásokból. A mostani a tanácsadókra vonatkozik, és a megkérdezettek ügyfeleire. Az összehasonlíthatóság így nem biztosítható teljes mértékben, de a tendenciákra következtetni lehet (Tokár-Szadai, 2013).

2. ábra: A vizsgált tanácsadók és ügyfeleik székhely szerinti megoszlása, 20112012 Forrás: A szerző saját szerkesztése A kérdőívekkel nyert adatok feldolgozásához az SPSS 14.0 programcsomagot alkalmaztam. Az elemzés kereszttábla elemzéssel (függetlenségvizsgálattal), varianciaanalízissel, valamint korrelációelemzéssel történt, a társadalomtudományi kutatásokban szokásos 5%-os szignifikancia mellett. 4. Az igénybevett tanácsadási szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatok Az igénybevett tanácsadási szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatokat mutatja a 3. ábra a 2001-es, 2005-06-os, és a 2011-12-es felmérések alapján:

- 141 -


3. ábra: Az igénybevett tanácsadási szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatok 2001, 2005-06, 2011-12 Forrás: A szerző saját szerkesztése Majdnem mindegyik megkérdezett ügyfél (2011-12-ben 97,5%) elégedett volt tanácsadója teljesítményével, tapasztalatai birtokában most is, bátran hozzá fordulna segítségért, 51,3% olyannyira elégedett, hogy másokat is rábeszél, a tanácsadási szakma jó hírét terjeszti. Elenyésző azoknak a száma, akik kiábrándultak tanácsadójukból (2001-ben 3,4%, 2005-06ban 2,1%, 2011-12-ben nem találtunk ilyet), negatív tapasztalatuk alapján 2001-ben mindössze 1,7% ábrándult ki a teljes tanácsadási szakmából, ők másokat is lebeszélnek a szolgáltatás igénybe vételéről. 2005-06-ban, és 2011-12-ben nem találkoztunk olyan ügyféllel, aki egyértelműen rossz tapasztalatot szerzett volna. A vállalkozók megjelölték, hogy az igénybevett projektek milyen arányát minősítik utólag sikeresnek, sikertelennek, illetve az egyértelműen sikeresnek és sikertelennek sem minősíthető projektek arányát (4. ábra):

4. ábra: Az igénybevett tanácsadási szolgáltatás utólagos értékelésének eredménye 2001, 2005-06, 2011-12 Forrás: A szerző saját szerkesztése

- 142 -


Az eredmény hasonló képet mutat, mint az előző (3.) ábrán közölt adatok, tehát a vállalkozók a projektek eredményessége alapján alkotnak képet a tanácsadóról, a tanácsadási szakmáról. Az utólag sikeresnek ítélt projektek aránya a meghatározó: a vizsgált időszakban 75% és 85% között volt, míg az utólag sikertelennek minősített projektek aránya mindössze 6% és 16% közötti. 5. A különböző nagyságú tanácsadó cégek eredményessége A különböző nagyságú tanácsadó cégek és egyéni tanácsadók eredményességét mutatja az 5. ábra a vizsgált ügyfelek válasza alapján 2001-ben és 2005-06-ban, és 2011-12-ben:

5. ábra: A különböző nagyságú tanácsadó cégek és az igénybevett szolgáltatás megítélése az ügyfelek megítélése szerint 2001, 2005-06, 2011-12 Forrás: A szerző saját szerkesztése A szolgáltatást igénybevett vállalkozók 1-től 5-ig terjedő skálán értékelték a tanácsadóval való kapcsolatukat, a tanácsadójuk szakmai kompetenciáját, a szolgáltatás ára és a teljesítés színvonala közti kapcsolatot, valamint a javaslat megoldásra orientáltságát. (Az 5-ös jelentése teljes mértékben elégedett, 1-es: egyáltalán nem elégedett.) A tanácsadókkal és tanácsadási szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatok nem változtak jelentősen a vizsgált 10 évben. Kis mértékben javult az utólag sikeresnek és sikertelennek ítélt projektek megítélése is, valamint a kapcsolatuk a tanácsadójukkal, a tanácsadók szakmai kompetenciájával, a javaslat megoldásra orientáltságával és az ár / teljesítmény viszonyával

- 143 -


való elégedettségük kis és közepes, valamint multinacionális tanácsadók szolgáltatásának igénybevétele esetén is. A vizsgált ügyfelek utólag sikeresnek minősített projekt esetén teljes mértékben elégedettek a szolgáltatással és tanácsadójukkal: a kapott javaslatot megoldásra orientáltnak ítélték, és véleményük szerint megérte az árát. Utólag sikertelennek ítélt projekt esetén közepesen elégedettek tanácsadójukkal, a szolgáltatással nem elégedettek, bár ezeket a javaslatokat sem ítélték teljesen használhatatlannak, teljes pénzkidobásnak. Tanácsadójukból sikertelen projekt esetén sem ábrándultak ki teljesen, -kevés kivételtől eltekintve- nem keresnek másik tanácsadót. Ennek oka, hogy a legtöbb vizsgált vállalkozás már évek óta kapcsolatban áll tanácsadójával, számos sikeres projektet megvalósítottak közösen, alapvetően elégedettek tanácsadójukkal: egy-két eredménytelenebb projekt miatt alapvetően nem változtatják meg véleményüket. A sikertelenség fokmérője nem a tanácsadók szakmai kompetenciája, vagy a személyes kapcsolat, sokkal inkább a javaslat megoldásra orientáltsága, illetve hogy a kapott szolgáltatás színvonala nem volt kapcsolatban az árával. Felmérésünk szerint a vállalkozók elégedettebbek a tanácsadójuk szakmai kompetenciájával, valamint a tanácsadóval való személyes kapcsolattal, mint a javaslat megoldásra orientáltságával illetve az ár-teljesítmény kapcsolatával, bár alapvetően ezt is megfelelőnek ítélték. Jelenlegi, a 2005-06-os és a 2001-es felmérésünk szerint is a vállalkozók elégedettebbek a kisebb méretű tanácsadó cégekkel illetve egyéni tanácsadókkal, és szolgáltatásaival, mint a multinacionálisokkal. A rugalmas kisebb méretű tanácsadókkal személyesebb, jobb kapcsolatot tudják kiépíteni, míg a multinacionális cégek esetén erre sokkal kisebb a lehetőségük. Véleményük szerint a kicsik magas színvonalú szolgáltatást nyújtanak az adott területen, és a nagyoknál jobban tudnak alkalmazkodni a speciális helyi igényekhez. Mivel a vizsgált vállalkozók véleménye szerint a kisebb tanácsadók magas színvonalú, a speciális igényekhez jobban igazodó szolgáltatást nyújtanak az adott területen, a nagyoknál lényegesen alacsonyabb áron, kedvezőbbnek ítélik meg az ár és teljesítmény közti kapcsolatot, bár nem maradéktalanul elégedettek vele (4,3 körülire értékelték). Az ár-teljesítmény viszonyhoz hasonlóan ítélik meg a javaslat megoldásra orientáltságát. Véleményük szerint a multinacionális tanácsadók javaslatai általánosabbak, míg a kisebb tanácsadóké a gyakorlatban jobban használhatók. A megvizsgált ügyfelek meghatározó hányada, 82%-ka igénybe vett kis és közepes méretű tanácsadó cég szolgáltatását, így általános érvényű következtetések vonhatók le megítélésükkel kapcsolatban. Multinacionális tanácsadóval mindössze 18%-uk állt már kapcsolatban, így az alacsony megbízhatóság miatt általános érvényű következtetések nem vonhatók le, mivel egy-egy kevésbé elégedett ügyfél véleménye erőteljesen lefelé torzíthatja az eredményt. A 6. ábra a tanácsadási szolgáltatással kapcsolatos elégedetlenség okainak változását szemlélteti a vizsgált ügyfelek tapasztalatai alapján a vizsgált évtizedben:

- 144 -


6. ábra: A szolgáltatással kapcsolatos elégedetlenség okai a vizsgált ügyfelek %-ában, 2001-ben, 2005-06-ban, 2011-12-ben Forrás: A szerző saját szerkesztése A vizsgált évtizedben javult a tanácsadók megítélése, kevesebben fogalmaztak meg olyan okot, ami miatt nem voltak teljesen elégedettek a tanácsadó közreműködésével. 2011-12-ben a vizsgált ügyfelek mindössze 15,6%-a fogalmazott meg –tapasztalatai alapján- tanácsadással kapcsolatos elégedetlenségi okot (2005-06-ban és 2001-ben is 30,43%). A kifogásolt okok legnagyobb része a javaslat megoldásra orientáltságával kapcsolatos: a vizsgált vállalkozók 10,4%-a konkrét, egyedi problémákra általános, sematikus tanácsot kapott, 2,6% a tanácsot nem tudta konkrétan alkalmazni, beépíteni. A többi ok részaránya nem jelentős. Összefoglalás A Miskolci Egyetem Gazdálkodástani Intézete által 2001-ben, 2005- 06-ban és 2011-12-ben végzett kérdőíves felmérések alapján bemutattam, hogy hogyan vélekednek a szolgáltatást igénybevett vállalkozók a tanácsadókról, mennyire elégedettek az igénybevett tanácsadási szolgáltatással és milyen változás figyelhető meg a vizsgált 10 évben. Majdnem mindegyik megkérdezett (szolgáltatást igénybevett) vállalkozó (97%) elégedett volt tanácsadója teljesítményével, tapasztalatai birtokában most is, bátran hozzá fordulna segítségért. Felmérésünk azt mutatja, hogy valamennyi területen az utólag sikeresnek ítélt projektek aránya a meghatározó. A tanácsadókkal és tanácsadási szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatok nem változtak jelentősen a vizsgált 10 évben. Kis mértékben javult az ügyfelek kapcsolata a tanácsadójukkal, a tanácsadók szakmai kompetenciájával, a javaslat megoldásra orientáltságával és az ár / teljesítmény viszonyával való elégedettségük kis és közepes, valamint multinacionális tanácsadók szolgáltatásának igénybevétele esetén is. Felmérésünk szerint 2001-ben, 2005-06-ban és 2011-12-ben is a vállalkozók elégedettebbek voltak a tanácsadójuk szakmai kompetenciájával, valamint a tanácsadóval való személyes kapcsolattal, mint a javaslat megoldásra orientáltságával illetve az ár-teljesítmény kapcsolatával, bár alapvetően ezt is megfelelőnek ítélték. Felméréseink szerint konkrétabb, a

- 145 -


gyakorlatban közvetlenül megvalósítható javaslatokkal a tanácsadók jobban meg tudnának felelni ügyfeleik igényeinek. IRODALOMJEGYZÉK 1. Kubr, M. (ed.) (2002): Management consulting A guide to the profession (fourth edition) (ILO Geneva, 2002) 2. Pelczné-Szadai (2003 a): Az üzleti tanácsadási tevékenység Borsod-AbaújZemplén megyében 1. rész (ISSN:0133-0179 Vezetéstudomány, 6. szám); 3. Pelczné – Szadai (2003 b): Borsod-Abaúj-Zemplén megyei székhelyű tanácsadó cégek jellemzői, fejlődési lehetőségeik 2. rész (ISSN: 0133-0179 Vezetéstudomány, 7-8. szám) 4. Pelczné Gáll-Szadai (2006): Üzleti tanácsadás alapjai ISBN 9639634050 Bíbor Kiadó Miskolc, 2006 5. Poór J. (2005): A menedzsment tanácsadás fejlődési tendenciái Akadémiai Kiadó, Budapest 6. Poór J. (2010): Menedzsment tanácsadási kézikönyv Akadémiai Kiadó, Budapest 7. Szadai, Á (2006): Borsod-Abaúj-Zemplén megyei üzleti tanácsadási piac változása 2001 és 2005 között (VI. Regionális Tanácsadási Konferencia Miskolc, október 12. ISBN 978-963-661-737-0) 8. Tokár-Szadai, Á. (2013): Kulcskompetenciák a tanácsadásban (ISSN: 0016-8572 Gép, 1. szám)

- 146 -


TAKÁCS ANDREA (Széchenyi István Egyetem, Győr): Változásmenedzsment, „…avagy duális képzés az oktatásban…” Összefoglalás A tanulmány az oktatási rendszerbe történő duális képzés bevezetésének szervezeti elemeire gyakorolt hatásait, tapasztalatait vizsgálja, középpontjában a szervezetek közötti kommunikáció és szakmai együttműködés áll. Az elmúlt években számos kritika érte a szakképzési rendszert, mert a képzés nem volt képes megfelelni a munkaerőpiac, a gazdaság támasztotta elvárásoknak sem szakmaszerkezetében, sem tartalmában. A végzett tanulok nagy része nem kapta meg a képzés során a munkahely által igenyelt gyakorlati ismereteket, a pályaelhagyók aránya magas volt, miközben több szakmában munkaerőhiányt jeleztek a munkáltatók. A probléma komplexitását mutatja, annak megoldása nem csak az oktatási rendszer feladata, hanem szorosan kapcsolódik hozzá az iparfejlesztés koncepciójának hiánya, a fizikai munka társadalmi presztízsének alacsony foka, a földrajzi elhelyezkedés nyújtotta lehetőségek, a területfejlesztési koncepciók szinkronizálása a gazdaság igényeihez. Elsőként elmondható a szakképzés rendszerét alkotó társadalmi, gazdasági, intézményi szervezetek felismerték, hogy a sikeres változtatás egyik kulcs eleme az együttműködés és kommunikáció kiépítése. Kulcsszó: duális képzés, gyakorlati képzőhely, változásmenedzsment, kommunikáció Bevezetés Az elmúlt évszázad jelentős változásokat hozott az emberiség életében. A felgyorsult világ fogalma a mindennapok tudatos jelenlétével, központi befolyásoló szerepet hozott mind egyéni, szervezeti, környezeti és gazdasági szinten. A folyamatos változások kikényszerítették az alkalmazkodás szükségességét az élet minden területén. A gazdasági életben leginkább meghatározó a változások szerepe. A munka világának átalakulása irányította rá a figyelmet a tanulásra és a tudásra, mint a legfőbb humánerőforrásra. A gazdasági és társadalmi folyamatok térbeli változásának vizsgálata nélkülözhetetlen ahhoz, hogy sikeres válaszokat találjunk az oktatás változó rendszerének új kihívásaira. Az oktatás egyes szintjeire történő duális képzés bevezetése, a képzési rendszer számos pontján változásokat hozott a meglehetősen bonyolult társadalmi, gazdasági, oktatási, képzési, intézményi rendszerben. A duális képzés elindításra került a szakiskolai szakközépiskolai oktatásban és napjainkban megjelent a felsőoktatás terültén történő alkalmazása is. Előzmények Az elmúlt években kormányzati szinten az oktatás rendszerében meghozott folyamatos változtatások jól mutatják a gazdaság munkaerő-piaci igényeinek szakadatlan változását. A változtatások nyomon követése már szinte lehetetlen az adott szakterületeken és a gyakorlatban történő sikeres megvalósításuk a közreműködő szerveztek erőfeszítésein túlmutatnak. Az egyes alrendszer egészét érintő változások a mai napig mozgásban és változás alatt állnak. Az egyes rendszerek szervezeteit, szakembereit megkérdezve a változtatások jónak mondhatók, irányultságuk időnként kérdéses, megvalósításuk bizonytalan. A következőkben nézzünk néhány példát a 2013-as év januárjának vonatkozásában az oktatási rendszer változtatásaira a teljesség igénye nélkül.

- 147 -


Az oktatási intézmények szervezeti, intézményi, szakmai autonómiája minimálisra csökken, míg a pénzügyi autonómiájuk teljesen megszűnik. Az intézmények szervezeti önállóságának felszámolásával beolvadnak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba, tankerületi igazgatóságok közvetlen irányítása alá. Az iskolák vezetőit közvetlenül az oktatásért felelős miniszter nevezi ki, a pedagógusok fölötti munkáltatói jogokat a tankerületi igazgatók gyakorolják. Az óvodák kivételével minden korábban önkormányzati tulajdonban lévő közoktatási intézményt átvesz az állam. A pedagógusok fizetését közvetlenül az államkincstár folyósítja, ez által a korábban az önkormányzatok által nyújtott kiegészítő juttatások megszűnnek. Továbbá megszűnik az Intézményi minőségirányítási rendszerek működtetése, önértékelés lebonyolítására és annak eredményeire korlátozódik a feladat. A tankötelezettség 16 éves korig kerül lecsökkentésre. A 2012-ben felülvizsgált, egyszerűsített Országos Képzési Jegyzék (OKJ) megvalósul, új szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozása és kiadása, majd ezek alapján új kerettantervek kerülnek kiadásra. A változások 2013. év szeptemberi folyamatának eseményei a szervezeti egységeknél további rendszerszintű átalakításokat eredményeztek. Közoktatást érintő változások A 2013. szeptembertől útjára indított változások a közoktatásban az új Nemzeti Alaptanterv alapján készült kerettantervek bevezetése első, ötödik és kilencedik osztályban. Az „egész napos iskola” bevezetése az általános iskolákban. A pedagógusok számára a heti 32 órás benntartózkodási szabály életbe lép. Az új központi bérfinanszírozáson alapuló oktatásfinanszírozási rendszer szabályainak alkalmazása. A mindennapos testnevelés bevezetése a második, hatodik és tízedik évfolyamokon. A minden általános iskolai tanuló számára „ingyenes” (állam által fizetett) tankönyvek bevezetése az első évfolyamon. A Szakképzés területét érintő változások Az új egyszerűsített Országos Képzési Jegyzék (OKJ) alapján készült szakmai és vizsgakövetelmények alkalmazása az iskolarendszerű szakképzésben, az elkészült kerettantervek alkalmazása a szakközépiskolákban és szakiskolákban. A szakközépiskolák szakmai képzési jellegének megerősítése a szakmára való felkészítés elindításával már a 9. évfolyamtól. A szakiskolai képzés hossza egységesen három évre csökken, így valósul meg a szakmai végzettségek hozzáigazítása az egyszerűsített OKJ-hoz. A szakiskolák az gyakorlatorientált képzési modell alapján kezdenek működni, jelentős mértékben csökkentett általános képzési tartalmakkal. A szakiskolások évente 480 órát gyakorlóhelyen, 320 órát iskolában szakmai tantárgyak tanulásával, 160 órát iskolában közismereti tantárgyat tanulásával töltenek. Az első HÍD osztályok megszervezésére és elindítására kerül sor 96 szakiskolában. Felsőoktatás területét érintő változások Megtörténik a 2012-es felsőoktatási beiskolázási politika korrekciója: a központilag szabályozott beiskolázási kvóták helyett az intézmények engedélyezett kapacitásán keresztül történő szabályozás lép életbe. A hallgatói szerződések átnevezésre kerülnek hallgatói nyilatkozatra és a „röghöz kötés” feltételeit enyhítik. Ezt követi a pedagógusképzés kiemelése a Bologna struktúrából, az első osztatlan pedagógusképzési programok elindulásával. A felsőoktatásban zajló felsőfokú szakképzés felsőoktatási szakképzésre való átnevezés, a képzési programok kiemelése az OKJ-ból és beillesztése a felsőfokú képesítések jegyzékébe

- 148 -


megtörténik. A felsőoktatás finanszírozásának mechanizmusa ugyan nem változott, a felsőoktatási költségvetési kiadások összege viszont igen jelentős mértékben, a GDP fél százaléka alá csökkent. Érdekes gondolatokat fogalmaz meg Svéhlik [2008] az egyik publikációjában: „A felsőoktatásnak minden feltörekvő országban egyre növekvő sármja van, számos esetben – többek között hazánkban is – a közgondolkodást „diplomaközpontúvá” torzítva.” Felnőttképzés területét érintő változások Az egyszerűsített új OKJ alkalmazása a felnőttképzési programokban, az új szakmai követelmények alapján bevezetett egyszerűsített szakmai vizsgák, az új felnőttképzési törvény, és az által bevezetett minőségbiztosítási keretrendszer alkalmazása. Változtatások folyamata A mérhetetlen mennyiségű, komplex területeket érintő és rövid időszakot átölelő változtatások bevezetése az oktatási rendszer teljes átalakulását eredményezi, ami napjainkban is további rendszerszintű változásokat generál egyes szervezeti egységeken belül és kívül. A változásmenedzsment kiváló eszközként van jelen a sikeres változtatások végrehajtásánál. A változásmenedzsment a változások kezelésére használt folyamatok, eszközök és technikák összessége, annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érhessük el. Sajátos helye van, a vezetési filozófiák, a közvetítő szerepből adódó sajátossága, a stratégiai tervezés és a normatív irányítás között, és a teljes folyamatot átfogva a stratégiai elképzelések általános szintjétől kezdődően a megvalósítás konkrét gyakorlati szerepéig. A változás keletkezése több irányú kiindultságot mutathat. Egyrészt a környezetből, a szervezetből, automatikus és vagy befolyásolt folyamat során létrejövő. Minden esetben mérlegelés fő pontja, a változás milyen köröket mozdít meg, kiket érint, minek és milyen irányú érdekeltséget hoz létre. A szervezetekben végbemenő változások kezdeményezése és megvalósítása olyan folyamat, amely megosztja a résztvevőket, csoportokat támogató és ellenző területre.A változásmenedzselés sikerének titka: felismerni a változtatás lehetőségét, kényszerét és megalkotni a felismerés alapján a cselekvés változtatásához szükséges elemeket, eszközöket, azon módszereket, folyamatokat, rendszereket, melyek sikerre viszik és biztosítják a változást. Az oktatási rendszer folyamatos változtatásainak kiemelt része a szakképzés rendszerét érintő duális képzés bevezetése, mely napjainkban a felsőoktatás területén is kialakításra kerül. Mit is jelent a duális képzés mai magyarországi oktatási rendszerben? A duális képzés korai szakasza Napjaink intézményesült oktatási rendszerre a középkorig visszanyúló hagyományok alapján formálódót, az államilag elismert szakmák művelésére felkészítő duális rendszerű szakmai képzés által. A múlt század elejéig a kézműiparban és a kereskedelemben folyt tanulóképzés, majd az iparosítással a gyáriparban, a XX. századtól pedig minden gazdasági és foglalkozási ágban általánossá vált a gyakorlati képzés. A duális képzés alapját a középkori céhek és iparos testületek által szervezett képzések rendszere képezte, az inasévektől a mesterképzésig. Az egyházi és az ipari vasárnapi iskolákból kifejlődött a XIX. század végén a szakiskolák rendszere, majd a XX. század elejére a szakmák szerint tagolódó továbbképző iskola. Az általános tankötelezettség bevezetése után tovább fejlődött az államilag elismert szakmákra történő felkészítő duális képzési rendszer, valamint az általános és szakmai képzés középfokú, felsőfokú struktúrája.

- 149 -


A XXI. század duális képzésének jelentése A tanulók a duális képzés keretében olyan képzési formában tanulnak, melynek keretében az elméleti képzést az iskolában, a gyakorlati képzést pedig üzemekben, vállalatoknál, kis-és középvállalkozásoknál, egyéni vállalkozásoknál sajátítják el. A gazdasági szervezeteknél folyó képzés és az iskolai képzés kiegészítik egymást, a gazdáság piaci igényének megfelelően megjelenő gyakorlati tudást előtérbe helyezve. Az iskolákban az általános műveltséget és a szakelméleti ismereteket közvetítő tárgyak oktatása folyik, a gyakorlati képzőhelyeken pedig a szakmai képességek fejlesztésén van a hangsúly. Az iskola és a gyakorlati oktatásban résztvevő képzőhely célja, hogy a tanulók magasan képzett szakemberként kerüljenek ki a munka világába, az általános és szakmai műveltség helyes arányának kialakításával, korszerű és modern ismeretanyag elsajátításával. A duális képzés bevezetése A szakképzési reform elindításának eredménye képpen, olyan három éves szakképzési rendszer kialakítása került a középpontba, amely a közismeret helyett a szakmai ismeretekre helyez nagyobb hangsúlyt, kialakítja a gyakorlatorientált szakképzés hazai rendszerét, lényegesen átalakítja a szakmai Országos Képzési Jegyzéket, a képzések tartalmát és vizsgáztatási rendszerét. A szakképzés tartalmát, gyakorlati részét és ellenőrzését tekintve kiemelt feladatot ad a Kereskedelmi es Iparkamaráknak, a közoktatás intézményrendszerét és irányítását tekintve erőteljes centralizációt hajt végre, a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságoknak szakképzés jövőbeli irányainak meghatározására javaslattételt ír elő. A változtatások sora új lehetőségek tárházát nyitja meg a munkaerő piaci foglalkoztatás versenyképességének növelésére, de rendkívül komoly kihívást is jelent a magasabb szakmai szintű szakképzés elérésében. A fejlesztési folyamat sikeres végrehajtásához a közreműködő elemek összességének szoros együttműködése nélkülözhetetlen, a szakképzés bonyolult társadalmi, gazdasági, oktatásiképzési és intézményi rendszerében. Az oktatási rendszerben történő változtatások bonyolultságát növeli, hogy a változás mindkét alapvető fajtáját érinti. Az elsőfokú vagy morfostatikus változást, ami egy adott rendszeren belül zajlik, amely maga változatlan marad, az adott rendszer működési módjának a megváltozása, miközben a rendszer felépítése változatlan. A másodfokú vagy morfogenetikus változást, ami magának a rendszernek a megváltozása, a rendszer felépítésének a megváltozása, a régi helyett egy új, másfajta felépítésű rendszer létrehozása. Az elemzés folytatásaként az oktatási rendszer változtatásának folyamatában jól megfigyelhető Kotter nyolclépéses változtatáskezelési modelljének megjelenése. 1. A változás érzékeltetése

halaszthatatlanságának

A piaci és versenybeli realitások vizsgálata

2. A változást irányító csapat létrehozása

Kellő hatalommal felruházott összeállítása / team munka

3. Jövőkép és stratégia kidolgozása

A változást elősegítő jövőkép megalkotása

4. A változtatás jövőképének kommunikálása

Minden lehetséges közvetítő igénybevétele az új jövőkép és a stratégia folyamatos megismertetéséhez

- 150 -

csapat


5. Az alkalmazottak hatalommal felruházása az átfogó cselekvéshez

való

Az alkalmazottak hatalommal való felruházása előtt álló akadályok elhárítása

6. Gyors győzelmek kivívása

A győzelmeket kivívó munkatársak nyilvános elismerése, megjutalmazása 7. Az eredmények megszilárdítása és további A változtatás jövőképének megvalósítására változások elérése alkalmas emberek felvétele, előléptetése és jutalmazása 8. Az új megoldások meggyökereztetése a A vezetők továbbképzése és a vezetői utódlás kultúrában biztosítása (Forrás: Kotter, 1999) A gazdaság igényeinek folyamatos változása megkívánja a magas szintű szakmai képzések előtérbe helyezését. A szakképzési rendszer munkaerő piaci relevanciája megerősödik, a képesítéshez kötött szaktudás iránti igény növekedni fog az általános felmérések szerint. Az iparszerkezet és a szakirányú készségekre építő technológiai változások réven növekszik a kereslet a felső- vagy középfokú képesítéssel rendelkező munkavállalók iránt, ugyanakkor a képzettség nélküli munkavállalók piaci pozíciójának további romlása várható. MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet /A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2014 / Az elemzés a „Szakiskolai férőhelyek meghatározása – 2014, a megyei fejlesztési és képzési bizottságok (MFKB-k) részére” című kutatási program keretében készült A Szakiskolákban tanulók várható létszáma 2018-ig /fő/

Forrás: www.gvi.hu A kormányprogram kiemelten kezeli a szakmai utánpótlás es a foglalkoztatás helyzetet, a duális képzést, valamint támogatja a szakképzés újjáépítését, szakmai követelményrendszer átalakítását. A Magyar Kereskedelmi es Iparkamara keret-megállapodást kötött a Magyar Köztársaság kormányával, majd az újabb szakképzési feladatok átadásával kapcsolatos

- 151 -


részletes megállapodás megkötésére a Nemzetgazdasági Minisztériummal. A Magyar Kereskedelmi es Iparkamara 125 szakképesítés szakmai tartalom szabályozását kapta meg. A megállapodáshoz tartozó tervezett intézkedések a következők: a szakmai és vizsgakövetelmények gondozása, a központi programok (kerettantervek) felülvizsgálata, a szakmai vizsgák vizsgatételeinek és azok értékelési útmutatójának kidolgozása, a vizsgaelnöki delegálás a szakmai záróvizsgára, a tagi delegálás átadása az érdekképviseleteknek, a szintvizsgák szervezése, koordinálása, a SZKTV, WorldSkill, EuroSkill szakmai versenyek szervezése és a felkészülést előkészítő bizottság működtetése, az átadott szakmákban kamarai közreműködés, a pályaválasztási és tanácsadási rendszer feladataiban. A megállapodás stratégiai célja a sikeres változtatások megvalósítása. A jövőkép kidolgozása és stratégia megalkotása során négy fő irányvonal került meghatározásra, melyek kijelölték a változtatások irányát. A gyakorlati óraszámok növelése, a gazdálkodóknál folyó gyakorlati képzés szerepének jelentős növelése, a magyar szakképzés gyakorlat orientáltságának fokozása, a duális képzés kiépítése. A szakmai záróvizsgáztatásban a szakma elsajátításához tartozó kulcskompetenciák értékelésének és mérésének előtérbe helyezése, a szakmai záróvizsga idejének csökkentese, illetve a hozza kapcsolódó bürokrácia visszaszorítása. Az OKJ rendszerének egyszerűsítése, hogy a felhasználok számára átlátható, használható legyen. A szakmai tartalmak modernizálása, új technikák, eljárások beépítése a követelményrendszerbe. A gazdálkodó szervezetek érdekeltségének és képzési hajlandóságának növelése a tanulók gyakorlati képzésében. A kormány szakképzési koncepció változtatásainak célja A képzési szerkezet, a szakirányok és a létszámok vonatkozásában is igazodjon a gazdaság igényeihez. A szakképzés amellett, hogy a gazdaság valós igényeinek megfelelő szerkezetben biztosítja a szakképzett munkaerőt, egyben segítse elő a társadalmi felzárkózást is a hátrányos helyzetű fiatalok képzésben tartásával, tegye lehetővé számukra, hogy szakképzett munkavállalóként lépjenek be a munkaerőpiacra. Kiemelt cél, hogy a fiatalok az iskolai rendszerű szakképzésben szerezzék meg a munkaerőpiacra történő belépés feltételéül szolgáló, államilag elismert első szakképesítést. A Széll Kálmán Terv szerint a munkaerőpiac igényeit kell alapul venni, a szakképzést és a felsőoktatást ennek kell alárendelni. Elengedhetetlen az iskolaszerkezet átalakítása. A kormányprogram jelzi, hogy csökkenteni kell a gimnáziumi beiskolázást, és a felsőoktatásban az államilag támogatott helyek számát is jelentősen kívánják mérsékelni A középfokú képzés struktúrájának átalakítása a Széll Kálmán Terv szerint

A kormányzati elképzelés megvalósításához több olyan vállalkozásra van szükség, ahol gyakorlati képzésre fogadják a tanulókat. A gazdálkodó szervezetek tanulófoglalkoztatási - 152 -


aránya hazánkban 3-4%, míg Svájcban a cégek 60%, Németországban pedig 45%-a foglalkozik gyakorlati képzéssel. A cégek megnyeréséhez megfelelő feltételeket kell biztosítani, s ezt az irányt az uniós direktívák is támogatják. A középiskolai tanulók várható aránya iskolatípusonként 2018-ig Magyarországon (%)

Forrás: www.gvi.hu Az EU Szakképzés-fejlesztési Központja (CEDEFOP) a szakképzés következő 10 éves fejlesztési programjának összefoglalójában, szintén számos helyen említi a munkahelyi gyakorlat fontosságát a következők szerint. Minden szakmai alapképzés részévé kell tenni a munkaalapú képzést; az iskolák és a vállalkozások közötti fokozott együttműködés fontossága, a szakképzés világának fontos szereplői között a szorosabb együttműködés erősítése, a szakoktatási tantervek szabályozása a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően, az ipari tanulók gyakorlati képzésének és motivációjának növelése. Kormányzati szintű megállapodások alapján, a gyakorlati képzőhelyen történő tanuló foglalkoztatás a tanulószerződés intézményi rendszerében működik. A tanulószerződés, ahogy a neve is mondja egy jogi dokumentum, mely a szakképző intézményekben tanuló diákok gyakorlati képzése érdekében jön létre. gyakorlati képzés érdekében létrejött jogviszony alapdokumentuma 5 . A gazdálkodószervezet a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését csak tanulószerződéses jogviszony keretében szervezheti. A tanulószerződés a szakképző iskola tanulója és a gazdálkodó szervezet között írásban jön létre és szerződések megkötését, módosítását, megszüntetését a területileg illetékes Kereskedelmi és Iparkamara ellen jegyzi és nyilvántartásba veszi. A gyakorlati képzést folytató gazdálkodószervezeteket kétszintes ellenőrzési rendszer vizsgálja. A gyakorlati képzésben tanulószerződéssel résztvevő tanulóknak nyújtott juttatásokat rendelet szabályozza és a

5 Megkötésének, módosításának és megszüntetésének feltételeit a többször módosított 1993. évi LXXVI. szakképzési törvény 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről, 2011. évi CLV. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, szabályozza.

- 153 -


szakképzési hozzájárulás teljesítésénél annak terhére elszámolható költségként jelennek meg, figyelembe véve a törvényi előírásokat. A gazdálkodószervezet a tanulószerződés megkötésével a szakképző iskola tanulója számára biztonságos munkahelyen, egységes szakmai követelményeknek megfelelő gyakorlati képzésének és nevelésének biztosítására illetve szakmai vizsgára történő felkészítésére vállal kötelezettséget. A tanuló kötelezettségei: részvétel a kötelező foglalkozásokon és szakmai gyakorlatokon, a gazdálkodószervezet képzési rendjének betartása, a gyakorlati képzésre vonatkozó utasítások végrehajtása, a gyakorlati ismeretek elsajátítása, a munkabiztonsági, egészségügyi és munkavédelmi előírások betartása, a rábízott eszközök megfelelő használata, állag megóvása. Ezen túlmenően a tanuló kötelessége, hogy magatartásával ne veszélyeztesse a gazdálkodószervezet jogos gazdasági érdekeit. A tanulószerződéssel rendelkező vállalkozások véleménye szerint azért fontos bekapcsolódni ebbe a rendszerbe, mert a jövő munkavállalóit képzik, megmutathatják a cégek, hogy hogyan dolgoznak, továbbá szükség van a fiatal munkavállalókra egyre öregedő társadalomban. Szerintük ezen keresztül könnyebb munkaerőt toborozni, vonzóbbak lehetnek a munkavállalói oldalnak, főleg azért is, mert sok cég küzd azzal, hogy megfelelő képzettségű munkaerőt tudjon felvenni. A duális képzés kapcsolati elemeinek együttműködése a változtatások során A rendszeren belüli szervezetek, egységek változtatásokkal szembeni ellenállása olykor nagymértékben megmutatkozik és van, hogy természetes folyamatként jeleni meg. A változás szintjeinek meghatározása és gyakorlati lépések megtétele a következők szerint: változtatásokat kezdeményezésének szükségessége, mikor és miért, a szükséges helyi feltételek biztosítása a sikeres változtatáshoz, a változtatási szándékok megfogalmazásának tartalmi és formai követelményeinek tisztázása, a várható akadályok eredményes kezelése, a szervezetben létrehozott változások kidolgozása, támogatása és azok megvalósításában. Változások bevezetése elképzelhetetlen mások befolyásolása nélkül. A befolyásolást 3 féleképpen tudjuk elhárítani: elutasítás, figyelmen kívül hagyás, lázadás. Ha lefogadjuk a befolyásolást, behódolás, azonosulás, lehet az egyéni reakció.

- 154 -


Erőtér analízis A változásra ható erők Hajtóerők: Törvények változása, Gazdaságpolitika, Nemzetközi trendek, Az emberek változó igényei, becsülni a tényező fontosságát Fékezőerők: Ellenállás, A változás lehetséges tartalékai, A menedzsment világos célja , Munkaerő-cserélődés, Jó kapcsolat az alkalmazottakkal, Helyi munkanélküliség Az ellenállás 4 fő oka Ellen érdekeltség

Valamilyen elvesztése

Félreértés

Félremagyarázás, csekély bizalom vagy Pletykaterjesztés bizalomhiány

Eltérő érdekeltség

Előnytelennek tartja, eltérő információk Nyílt ellenvetés

Alacsony tolerancia változással szemben

számára

értékes

dolog

„Politikus” viselkedés

Kifogások, a Fél, hogy nem rendelkezik a megfelelő tekintélymentő tudással, képességekkel viselkedés

Nézzük meg elsőként a gyakorlati képzőhelyek oktatási rendszer változtatásaival szembeni ellenállásuk fékező erőinek valós és közvetetten megjelenő okait: információ hiánya, képzőiskolákkal történő kapcsolatfelvétel nehéz, dokumentációs rendszer bonyolult és átláthatatlan. A gyakorlati képzés törvényi előírásainak folyamatos változása, gazdasági helyzet romlása, elavult képzési előírások, tanulói juttatási rendszer bonyolultsága hozzájárul a gazdálkodók tanuló foglalkoztatási kedvének csökkenéséhez. A gyakorlati képzőhelyek változást elősegítő hajtóerői közé sorolhatjuk társadalmi szerepvállalást, oktatást, szakmai utánpótlás biztosítása, tudásátadás, pályázatokban való részvétel, szakmai versenyekre történő tanulói felkészítés. Az iskola feladata, hogy a gyakorlati helyeknek átadja a szükséges dokumentumokat: szakmai és vizsgakövetelmény, a szakmai tantárgyak központi programja, a szakmai kerettanterv, a szakképző iskola pedagógiai programjának gyakorlati képzésre vonatkozó részét, a tanév rendje, vizsgaidőpontok, valamint az iskola házirendjét. A jó kommunikáció tehát elengedhetetlen a sikeres együttműködéshez. A működés minősége döntő jelentősegű lehet a tanuló szempontjából, függetlenül attól, hogy milyen a tanulmányi eredménye, vagy mennyire szeret tanulni. Egy kevésbé jó tanulóból is lehet kiváló szakember.

- 155 -


Következtetés Elsőként elmondható, hogy a duális képzés bevezetése az oktatási rendszer egyes területeire folyamatos változtatáson megy keresztül a gyakorlati megvalósíthatóság függvényében. A változtatási folyamat során elérendő célokat a közreműködő szervezetek csoportok, egyének tisztán látják a változtatás szükségességét, jelentőségét. A kamarák egyre növekvő szerepet töltenek be a változások véghezvitelében. Legfontosabb feladataik köze tartozik a tanulószerződések nyilvántartási rendszerének fejlesztése, a gyakorlati képzőhelyek ellenőrzése és a kapcsolattártas, a tájékoztatás az iskolák, a tanulók és a vállalatok számára egyaránt. A gyakorlati képzőhelyek felelőssége jelentősen megnőtt a tanulók képzésében. A tanulófoglalkoztatás minden esetben a kamara által ellenjegyzett tanulószerződés keretében történik, melyben rögzítik a felek a jogviszony körülményeit. A gazdasági társaság ennek értelmében kötelezettséget vállal arra, hogy felkészíti a tanulót minden vizsgájára, a tanuló pedig arra, hogy legjobb tudása szerint igyekszik elsajátítani szakmája fortélyait. Az iskola feladata, hogy megtanítsa a tanulónak a szükséges elméleti ismereteket, továbbá figyelemmel kísérje a gyakorlati helyen folyó tevékenységet. A duális képzés bevezetésével és a rendszer finomításával a gazdálkodók érdeklődése, együttműködési kedve a tanulók gyakorlati képzésében növekszik. A tanuló foglalkoztatáshoz kötött pályázatok népszerűsége egyre nő, a gazdálkodók részéről újra elindul a tanműhelyek kialakítása, szakmai utánpótlás képzése. A gazdaság folyamatosan változó igénye további változásokat generál a rendszerben, ezek megoldására gyors lefutású stratégiai lépések megtétele szükséges. A folyamatos változásra való figyelő szemlélet kialakítása az egyik kulcsa lehet a sikeres szakképzési rendszer átalakításának. A szervezetek közötti állandó együttműködés, a kommunikáció fenntartása mérhetetlen előnyt biztosít a változásokkal szemben. Kiemelkedő feladat a Kereskedelmi és Iparkamarák részére az együttműködés létrehozása, fenntartása és ápolása.

Irodalomjegyzék 1. Dr. Bencsik Andrea [2009]: A tudásmenedzsment emberi oldala, Z-Press Kiadó 2009 2. Dr. Bencsik Andrea: Változások menedzselése, szervezetfejlesztés, Jegyzet 3. Birher Nándor–Katona Miklós [2012]: Gondolatok a munka megbecsüléséről, In: Szak- és felnőttképzés 2012/1. évf. 1. szám, 10–15. o. 4. Csath Magdolna [2001]: Stratégiai változtatásmenedzsment. Aula kiadó 5. Cséfalvay Ágnes[2013]: Tovább erősödött a kamara szerepe a duális szalmai képzésben. In: Dél-Dunántúli Gazdaság, 2013/ XV. évf. 1. szám, 5-6.o., 20–21. o. 6. Farkas Ferenc [2005]: Változásmenedzsment. Akadémiai kiadó 7. Geszne Kocsis Marta–Pális Ferenc 2010]: Tanulószerződéssel a munka világában. Magyar Kereskedelmi es Iparkamara, 2010., 20–58. o. Budapest 8. Greiner, Larry [1995]: Evolution and Revolution as Organizations Grow. Harvard Business Rewiev, 1995. január–február 9. Hoványi Gábor [2002]: GA menedzsment új kihívásai Közgazdasági szemle, XLIX. évf. 2002. március, 251-264. o. 10. Klesz Tibor [2013]: A szakképzéssel összefüggő legfontosabb törvényi változások áttekintése, In: Szak- és felnőttképzés 2013/2. évf. 2. szám, 27–31. o. 11. Kotter, John P. [1999]: A változások irányítása. Kossuth kiadó, Budapest 12. Kozma Ferenc [1997]: A menedzser közgazdasági szemlélete. Aula kiadó, Budapest 13. Pataki Béla [2004]: Változásmenedzsment. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, oktatási segédlet

- 156 -


14. Rab Károly–Szabó József [2002]: Kihívás – siker. Beszámoló egy vállalkozáskutatásról. Vezetéstudomány, 12. sz. 15. Svéhlik Csaba [2008]: Gigászok születése – India és Kína a felemelkedés útján. III. KHEOPS Tudományos Konferencia „Útkeresés az üzleti és a közszférában”, Mór, 2008. május 14. 16. Wind, Jerry Yoram–Main, Jeremy [2000]: Változástervezés, Vállalatok felkészítése a 21. századra, Geomédia Szakkönyvek Internetes források 16.Adel M. Aladwani: Change management strategies for successful ERP implementation [http://web.njit.edu/~jerry/OM/OM-ERP-Papers/ERP-10-Success.pdf; 2009-04-05] 17. Adizes Institution [http://www.adizes.com; 2009-10-30] 18.A változás kényszere – változásmenedzsment [http://www.fn.hu/allas/20070928/valtozas_kenyszere_valtozasmenedzsment/?oldal=2; 200903-22] 19. Changing Minds – Change Management [http://changingminds.org/disciplines/change_management/change_management.htm; 201103-10] 20.Change Management - An Integrated & Centralized Software Change Management Solution [http://www.borland.com/us/solutions/change-management/; 2008-04-0] 21.Change Management Toolbook [http://www.change-management-toolbook.com/; 2011-02-13] 22.HR-Portál: Változásmenedzsment taktikák [http://hrportal.hu/index.phtml?page=feature&id=34265; 2012-03-28] 23.Humánerők-Portál: A változásmenedzsment informatikai támogatása [http://www.humanerok.hu/pages/articles.aspx?id=014052D9-08D3-471C-897764CE5E10BD6F; 2011-03-22] [http://www.well.com/user/dooley/change.pdf; 2012-04-02] 24.The Manager – Change Management Sections [http://www.themanager.org/Knowledgebase/Management/Change.htm; 2011-03-13]

- 157 -


KUCSMA DANIELLA (Miskolci Egyetem): Diplomásan a munkaerőpiacon 1. Bevezetés A diplomások elhelyezkedésnek kérdése mindig egy sarkalatos pontja volt a foglalkoztatáspolitikának. Évről évre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kormányok a tanulás jelentőségére, hiszen magasabb végzettséggel, hiányszakmák megtanulásával jobb eséllyel indulhatnak a munkavállalók a munkaerőpiacon. Oktatáspolitikai intézkedések, modellek bevezetése segít abban, hogy mindenki számára elérhetővé váljon a tudás és ezzel az egyéni fejlődés lehetősége. Nem csak a modellek bevezetése érdekes, hanem az, hogy egy másik országban, esetleg egy eltérő kultúrában hogyan alkalmazkodtak és hogyan vezették be a modellt, illetve hogyan küszöbölték ki a hátrányait. Cikkemben első sorban a diplomás réteggel szeretnék foglalkozni, hogy milyen hatással vannak a munkaerőpiacra a diplomások, illetve milyen esélyekkel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Számtalanszor felvetődött a kérdés minden olyan emberben és családban ahol a gyermek pályaválasztás előtt áll, hogy megéri-e egyetemre, főiskolára menni vagy egy szakma sokkal jövedelmezőbb lehet a nagy betűs életben. Jó befektetés a diploma a jelenlegi támogatási rendszert ismerve vagy sem? 2. A diplomások munkaerő piaci háttere A diploma megszerzése a 90 es évek végig egy biztosítékot jelentett a munkaerő-piacon, az elhelyezkedés az államvizsga letétele után nagyon könnyű volt, azonban a 2000-es évek közepére a felsőoktatásban tanulók létszáma Magyarországon négyszeresére növekedett, így a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkavállalása egyre nehezebb lett. Az extenzív növekedés ebben az időszakban szinte mindenhol megjelent Európában, de a legnagyobb növekedések az EU tagállamaiban mutatkoztak. A következő grafikon a nappali tagozatos hallgatók jelentkezésének és felvételének az alakulását mutatja be 1997–től 2007-ig Magyarországon. Láthatjuk, hogy a jelentkezések száma és a felvettek létszáma évről-évre növekedést mutat, így ezzel arányosan a diplomások száma is egyre magasabb a munkaerőpiacon. Nagy kiugrás mutat a 2004-es év, hiszen közel 100 000 jelentkeztek felsőfokú intézménybe. Az ábrán nagyon jól látható, hogy a 2005-2007 a jelentkezők száma csökkenést mutat, hiszen a kétszintű érettségi bevezetése és a pontrendszer átalakulása miatt sokan inkább az OKJ képzéseket vagy a munkát választották a középiskolák után. (www.felvi.hu)

- 158 -


1. ábra: Nappali tagozatra jelentkezők létszámának alakulása Magyarországon, Forrás: KSH

Érdemes azonban a 2007. utáni adatokat is megvizsgálni, hiszen a rendszer elfogadása után a felsőoktatásba jelentkezők száma újra növekedésnek indult. A 2014 évi statisztikák szerint az idén 106.056 fő jelentkezett felsőfokú oktatási intézménybe, ami közel 21.000 fővel több, mint tavaly. Ennek a megoszlását a következő diagram mutatja be.

2. ábra A felsőoktatásba jelentkezők megoszlása Forrás: www.felvi.hu

A 2013. évi adatokhoz képest minden képzési területen növekedés figyelhető meg. Legnagyobb a növekedés a műszaki és gazdasági képzésekre jelentkezők esetében, ami megközelíti a 16 %-ot, a pedagógus képzésre vonatkozóan a változás 9%-os, míg a legkisebb növekedést elérő művészetközvetítési terület is 1 %-os növekedést mutat a tavalyi adatokhoz képest. A népszerűségi listán első helyen a gazdálkodás és menedzsment képzés áll, ezt követi a gépészmérnöki, a jogász, a mérnökinformatikus és az óvodapedagógus képzés. (www.felvi.hu) A legfőbb kérdés, amire a későbbiekben a választ keressük, hogy az elhelyezkedés a diploma megszerzése után, hogyan fog alakulni? Még mindig biztosítékot jelent, mint a 90-es években vagy küzdeni kell a biztos munkahely megszerzése érdekében.

- 159 -


3. Milyen munkanélküliséggel kell szembe néznünk? A munkanélküliségi ráta vizsgálta nélkülözetlen, ahhoz, hogy lássuk milyen szinten álluk az EU országaihoz képest és viszonyítani tudjunk más tagállamokhoz. A következő táblázatban a Visegrádi 4 országainak munkanélküliségi statisztikáit hasonlítottam össze. A táblázatból megállapítható, hogy Magyarországon, Csehország mögött a második legalacsonyabb a munkanélküliség. A legnagyobb mértékű változás is Magyarországhoz kapcsolódik, hiszen a vizsgált időszakban nálunk 0,8 %-ot csökkent a teljes lakosság munkanélküliségi rátája, míg a többi országban nem, vagy alig változott a mutató. A 25 év alattiakra vonatkozó munkanélküliségi adatok is nálunk változtak a legnagyobb mértékben, 2014 márciusára 3,4 %-ponttal csökkent a mutató. A 25 év alattiakra vonatkozó munkanélküliségi adatok is nálunk változtak a legnagyobb mértékben, 2014 márciusára 3,4 %-ponttal csökkent a mutató, ami majd kétszeres csökkenést jelent a második Csehország változásához képest. Hogy el tudjuk helyezni a visegrádi országokat az EU-s adatok tükrében, meg kell említenem Ausztriát ahol a legalacsonyabb A munkanélküliségi ráta vizsgálta nélkülözetlen, ahhoz, hogy lássuk milyen szinten álluk az EU országaihoz képest és viszonyítani tudjunk más tagállamokhoz. A következő táblázatban a Visegrádi 4 országainak munkanélküliségi statisztikáit hasonlítottam össze. A táblázatból megállapítható, hogy Magyarországon, Csehország mögött a második legalacsonyabb a munkanélküliség. A legnagyobb mértékű változás is Magyarországhoz kapcsolódik, hiszen a vizsgált időszakban nálunk 0,8 %-ot csökkent a teljes lakosság munkanélküliségi rátája, míg a többi országban nem, vagy alig változott a munkanélküliség, csupán 4,8 % a legmagasabb pedig Görögországban, ahol a regisztrált munkanélküliek száma 27,5 %-os rátát eredményez. Ezekből az adatokból is láthatjuk, hogy a fent említett Visegrádi 4 országai valahol az EU-s középmezőnyben helyezkednek el.(www.ksh.hu) Munkanélküliségi ráta 2013- 2014 a Visegrádi 4 országaiban Össznépesség 25 év alattiak 2013 december 2014 Március 2013 december 2014 március 8,7 7,9 24,1 20,7 Magyarország 6,7 6,7 18,6 16,4 Csehország 9,9 9,6 26,9 26,3 Lengyelország 14,1 13,9 33,4 32,5 Szlovákia 3. ábra Munkanélküliségi ráta a Visegrádi 4 országaiban Forrás: sajátkészítés

A következő két grafikon segítséget nyújt a növekedési arányok szemléltetésében. Első grafikon az össznépesség munkanélküliségi grafikonját ábrázolja, ahol látható, hogy Szlovákia és Csehország tekintetében a mutató csak nagyon kis arányú csökkenést mutat, ezzel szemben Magyarország esetében jól érzékelhető a 0,8 %-os változás. Érdemes a második grafikonra is egy pillantást vetni, mert itt sokkal nagyobb változások vannak a vizsgált időszakban. A grafikonból megállapítható, hogy a 25 éven alattiak egyre aktívabbak, vagy az élethosszig tartó tanulás egyes szakaszaiba egyre jobban részt vesznek, így ez a 25 éven alattiak munkahely keresését is csökkenti. (www.eurostat.ec)

- 160 -


4.ábra: Munkanélküliség ráta csökkenése Forrás: Saját készítés

5. ábra: Munkanélküliségi ráta mozgása a 25 év alattiak körében Forrás: saját készítés

A munkanélküliségi ráta vizsgálata után arra fogok kitérni, milyen a diploma ereje a munkaerőpiacon, milyen lehetőségeket nyújt az oklevelet megszerezése. Illetve ki szeretnék térni arra is, hogy milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy minél több ember el tudjon helyezkedni a munka világában. 4. Diploma ereje a munkaerőpiacon A lakosság iskolázottsági szintje folyamatos emelkedést mutat, ez első sorban a nemzedékváltás következménye, másrészt tükröződik annak a felismerése, hogy könnyebb a munkaerő-piaci elhelyezkedés. A képzési rendszer átalakításának, a közép és felsőoktatás expanziójának következményeként mérséklődött az érettségit nem nyújtó intézmények népszerűsége, helyettük inkább a gimnáziumok, szakközépiskolák lettek dominánsak. A 2029 évesek körében az érettségizettek aránya 1998-2000 között 38% ról 50% ra növekedett és a felsőfokú végzettségűek aránya is hasonló növekedést mutatott. Az iskolázottságot jelentősen befolyásoló, fontos tényező a lakóhely típusa. A KSH felmerései alapján aki, fővárosban vagy megyei jogú városban nevelkedik, azok közül a főiskolai, egyetemi végzettséget szerzettek aránya az országos szintű átlagot meghaladja. A kis városokban, községekben élők mutatója nagyon kedvezőtlenül alakul e tekintetben.

- 161 -


6. ábra Felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma Magyarországon, Forrás: saját készítés

A fenti diagramon láthatjuk, hogyan változott a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek száma Magyarországon 2009-2013 között. 2009 I. negyedévében ez a mutató kedvező, hiszen 5 százalékos az egyetemet végezett munkanélküliek aránya, ezzel szemben 2013 IV. negyedévében 10 százalék fölötti ennek az aránya. Érdemes megfigyelünk a főiskolai és az egyetemi végzettséggel rendelkezők közötti különbségeket, hiszen majdnem ötszörös a különbség főiskolai végzettséggel rendelkezők és az egyetemet végzettek elhelyezkedése között.(emrmk.afsz.hu) A 2009-es év végén, valamint 2010-ben érte el a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek száma a legmagasabb értékét a vizsgált időszakban, ennek két fő oka van: • A gazdasági válság számos munkahelyet megszüntetett, így a munkanélküliség aránya a magasabb végzettségűek esetében is növekedett. A cégek a túlélésért küzdöttek, azonban majdnem 50 százalékuk csődbe ment vagy megszűnt, így magasak voltak az elbocsájtások is. • Második ok a bolognai képzés. Erre az évre tehető az első a bolognai képzési rendszert elkezdett hallgatók, végzése, így több diplomás került a munkaerőpiacra, mint az előző években. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a bolognai rendszernek milyen előnyei vannak és azt, hogy a munkáltatók, hogyan reagálnak erre az új képzési rendszerre. Tesznek-e különbséget azon diplomások között akik BSC vagy MSC diplomával rendelkeznek. A grafikon alapján igen, hiszen sokkal nagyobb számban alkalmaznak egyetemet végzetteket (MSC), mint a 3 éves főiskolai képzést elvégzett diplomásokat. Sajnos a jelentkezők ezzel nem igazán vannak tisztában, így nem is jelentkeznek annyira magas számban mesterképzésre. A következő táblázatban látható a felsőfokú intézményekben tanuló nappali tagozatos hallgatók megoszlásának alakulása. 2005-ben a régi rendszerben 50-50 százalékos megoszlás volt a főiskolai és az egyetemi hallgatók között. Mára ez az adat nagyon megváltozott, ugyanis az ábrán látható, hogy a mesterképzés napjainkban már nem annyira népszerű. Sok hallgató azt gondolja, hogy kellő szakmai alapokkal rendelkezik és a munkáltatók csak azt nézik, hogy oklevelük van, pedig a statisztikák nem ezt tükrözik, a jól képzett mesterdiplomások elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mint a 3 vagy 3,5 évet elvégzett társaiké.

- 162 -


7. ábra Nappali képzésen résztvevő hallgatók megoszlása, Forrás: KSH

Végül egy összegzést nézzünk meg, hogy melyik végzettség a legjövedelmezőbb a munkaerőpiacon. Érdemes-e tovább tanulni vagy esetleg az általános iskolai végzettség sokkal jövedelmezőbb?

8. ábra Munkanélküliek számának alakulása végzettség szerint Forrás: Saját készítés

Az első helyen meglepő módon az egyetem és a 8 általánosnál kevesebb végzettséggel rendelkezők kerültek. A 8 általánosnál kevesebb végzettséggel rendelkezők száma eleve alacsony, valamint ők jellemzően vagy rejtett munkanélküliek vagy pedig gyermekvállalás miatt nem fejezik, be az elemit. A további kategóriák közül „kimagasló” az egyetemet végzett munkanélküliek alacsony száma, hiszen majd harmada átlagosan a főiskolai végzettségűekhez viszonyítva. Ami talán a legnagyobb meglepetést okozhatja, a szakiskolát és a szakmunkást végzett munkanélküliek száma, hiszen folyamatosan azt halljuk, hogy hiány van jó szakemberekből, jó szakmunkásokból, mégis a legtöbb munkanélküli ebből a kategóriából kerül ki. A magas szakmunkás munkanélküliek száma abból adódik, hogy néhány szakma nagyon népszerű, melyekből túlképzés alakult ki. Ezzel párhuzamosan nő a hiányszakmák száma, melyekre különböző átképzésekkel, munkaügyi központok által szervezett tanfolyamokkal reagál az oktatáspolitika.

- 163 -


5. Összegzés, avagy érdemes hangsúlyt fektetni a tanulásra Az előző oldalakon olvasott statisztikák után megállapíthatom, hogy érdemes a tanulásra időt és pénz fektetni. Néhány éve még koránt sem volt ennyire kulcsfontosságú szerepe az élethosszig tartó tanulásnak, mint napjainkban, azonban a munkanélküliek számának növekedése és a munkaerő-piaci igények változása miatt (is) egyre nagyobb szerepe lett. Ezen problémák egy lehetséges megoldásaként a kormány új, a továbbtanulást, átképzéseket támogató intézkedést hozott, melyben a munkaügyi központoknak kiemelt szerep jutott, ugyanis a képzések szervezése és nyomon követése a munkaügyi központok irányítása alá került. Egy népszerű internetes oldalon megjelent cikk alapján, ezen képzések közül a legnépszerűbbek a nyelvi képzések, hiszen ebben látják a legnagyobb lehetőséget a munkanélküliek, ám a munkaadók szerint a leginkább keresettebbek a kétkezű munkás szakemberek lennének. A tanfolyamok elvégzése után a megfelelő állás megtalálása a kitűzött cél, így mérlegelni kell, hogy mikor milyen képzéseket tudnak elindítani a tanfolyamokat lebonyolító központok. A keresett tanfolyamok közé sorolható még az építőipari, vendéglátó ipari szakirányok is, továbbá a pénzügyi szektornak is komoly felvevő képessége van, így ebben az irányban is biztosítanak képzéseket. Az Észak- Magyarországi Regionális Munkaügyi Központ 2010 decemberében megjelent listája alapján 133 akkreditált továbbképzés áll a tanulni vágyó munkanélküliek rendelkezésére. Természetesen ennek csak a töredéke indul el teljes létszámú osztállyal. Ezeknek az intézkedéseknek megvan az eredménye is, hiszen a munkanélküliségi ráta csökkenése ezt nagyon jól kiemeli. Ami ezt a számot segített tovább csökkenteni a közmunka programok. A közmunka olyan foglalkoztatási programok indítását jelenti, amelyek a munka és a gyakorlati képzés összekapcsolásával a munkavállalási hátrányok leküzdését, az álláskeresők képzettségi szintjének növelését, készségeik fejlesztését, gyakorlati tapasztalatok megszerzését teszik lehetővé. Azt gondolom, hogy 2013-ban Magyarország jó úton indult el és remélhetőleg ez a hosszú út folytatódik, sikeres lesz a munkanélküliség normális szintre való visszaszorítása és emellett a minőségi szakemberek képzése is megmarad. Számtalan statisztikai tábla megtekintése után azt a következtetést tudom levonni, hogy érdemes hangsúlyt feketíteni a minőségi oktatásra, az élethosszig tartó tanulásra. Fontos, hogy ne csak egy divatos kifejezés legyen az élethosszig tartó tanulás, hanem a mögöttes tartalmat is megértse a társadalom minden tagja, hiszen ez a nemzeti megítélésben is nagy szerepet játszik. Megállapítást nyer a beszámolóm végére, hogy a diplomások helyzete nem egyszerű, de a statisztikák mégis azt igazolják, hogy érdemes a felsőoktatásban eltölteni 5 évet, mert bár garancia nincs az elhelyezkedésre, hiszen diplomás munkanélküliek is vannak a munkaerő piacon, de a számuk egyre kevesebb, azaz kevesebb, mint a környező Visegrádi 4 országaiban. Források: 1. 2.

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=une_rt_a&lang=en- letöltés ideje 2014 június http://www.czso.cz/csu/redakce.nsf/i/evropska_data_esds- letöltés ideje 2014. június

- 164 -


3.

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-28022014-AP/EN/3-28022014AP-EN.PDF- letöltés ideje 2014. július 4. http://www.felvi.hu 5. http://www.gondola.hu/cikkek/90402A_magyar_munkanelkulisegi_rata_esett_a_legjobb an_az_EU-ban.html- letöltés ideje 2014 június 6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1314.pdf 7. http://www.ksh.hu, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1314.pdf 8. http://www.liganet.hu/page/198/art/7134/akt/1/html/a-munkavallalok-helyzetenekvaltozasa-magyarorszagon192013.html 9. http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=2844- letöltés ideje 2014. május 10. http://szakbizottsag.hahonlapkell.hu/mu_pdfs/mu_32/Az_egesz_eleten_at_tarto_tanulas_ paradigm_%281%29.pdf- letöltés ideje 2014 május 11. http://stat.gov.pl/

- 165 -


KUCSMA DANIELLA (University of Miskolc): The Impacts of Degree on The Labour Market 1. Introduction The question of finding a job after graduation is always a cardinal point of the employment policy. Governments have been taking increasing emphasis on the importance of studying year by year because the employees have higher chance to find a job in case of getting higher education and learning skills shortages in the labour market. The introduction of education policy’s measures and models helps that the knowledge and thus the possibility of individual development can be available for everybody. Not just the introduction of models can be interesting but also the application of these models in different states or in different cultures. It can be remarkable how differently they introduced and applied the models and eliminated the drawbacks. In my article I am going to deal with the social layer who has degree. I am going to examine the impact of graduated people on the labour market furthermore I am going to analyze how these kinds of people can find job. The question arises many time in those kind of families in which the child is facing career choices which is better; attending at university or studying a profession which might be more profitable in the real life? Given the current funding system is a degree considered as a good investment or not? 2. The background of the graduated people’ labour market At the end of the nineties graduation meant a guarantee in the labour market, finding a job after passing the final exams was very easy, although few years later the number of students studying in higher education had increased fourfold in Hungary that is why finding a job with degree became increasingly difficult. The extensive growth was visible almost in each state of Europe, but the highest growths appeared in the Member States of the European Union. The following graph shows the development of full-time students’ application and admission between 1997 and 2007 in Hungary. As we can see the number of applications and admissions had been increasing during this period and thanks to this the number of graduated people in the labour market became more and more, of course. In this view 2004 is an outstanding year, almost 100 000 people wanted to begin university’ studies or other kind of institutions of higher education. However (as you can see on the graph) following 2004 this number decreased due to changes in the point system and the introduction of two-level graduation. Lot of students chose courses of National Register or start to work instead of attending at university after the graduation. (www. felvi.hu)

1. figure The development of ful-time students’ application and admission in Hungary, Source: www.ksh.hu

- 166 -


However after 2007 and after accepting the changes the number of higher education candidates started to increase again. According to the annual statistics of 2014 106056 people applied in order to study in higher education institution, this number 21 000 people more than it was last year. The following graph shows the distribution of students applying to higher education.

2. figure The distribution of students applying to higher education 2014, Source: www.felvi.hu

According to the annual statistics of 2013 growth can be observed in each field. The growth is highest in case of students who applied economic studies and technical trainings, this growth approaches 16 %. The change is 9 % in the field of teacher’s training. Nevertheless the art sector has also increased with 1 % compared to last years’ data. The number one on the popularity list is the business and management studies and the followings are mechanical engineering studies, legal studies, engineering studies and the kindergarten teacher’s training. (www. felvi.hu) The most important question what we are looking for answers that how an appropriate job can be found after graduation. The degree is even a guarantee for finding and keeping a good job like it was in the nineties or nowadays a degree does not mean an advantage because almost everybody has one. 3. What is the extent of unemployment we are facing with in Hungary? The examination of the unemployment rate is essential in order to it can be visible what the tendency is in Hungary according to other EU countries and it can be compared to other member states. In the following chart I compared with each other the unemployment statistics of Hungary, Poland, Czech Republic and Slovakia. As we can see on the chart the extent of the unemployment is the second lowest in Hungary. The situation in this field is the best in Czech Republic, there is the lowest unemployment. The biggest change is related with Hungary also because the unemployment rate of the total population was decreasing with 0,8 % during the examined period while in the other countries this rate did not change or just hardly changed.

- 167 -


Unemployment graph of the total population in 4 of Visegrad 2013-2014

Hungary Czech Republic Poland Slovakia

Total population Population under 25-years 2013 2013 december 2014 march december 2014 march 8,7 7,9 24,1 20,7 6,7 9,9 14,1

6,7 9,6 13,9

18,6 26,9 33,4

16,4 26,3 32,5

3. figure Unemployment graph of the total population in 4 of Visegrad, Source: Own construction

The data on young people under 25 has changed the most, the index had decreased 3,4 percentage point until march of 2014 which means a double reduction according to the same data of Czech Republic. In order to we can compare these countries with the data of the EU. I have to mention Austria where the unemployment is the lowest, 4,8 %. The situation of unemployment is the worst in Greece, where the rate of registered unemployed people results 27,5%. As we can see the aforementioned four countries do not have bad results. These countries are in the mid-range among the Member States of the EU. The following two graphs help to illustrate the growth rates. The first graph shows the unemployment graph of the total population, where we can see that in case of Slovakia and the Czech Republic the index shows just a minimum decrease while the change is outstanding (0,8 %) in case of Hungary. Furthermore, the second graph shows bigger changes in the examined period. It can be established that the young adults (under 25) are more and more active and begin to work as soon as possible or take part in different part of lifelong learning programs. This decreases the job searching of young adults. (www.eurostat.ec)

4. figure: Unemployment graph of the total

5. figure: Unemployment graph of the total

population

population under Source Own construction: Source :Own construction

After the examination of unemployment rate I am going to speak about the strength of degree in the labour market and I am going to look for answers what kind of possibilities the degree can give in the field of finding an appropriate job. I would like to mention what kind of measures is needed in order to more and more people find job. - 168 -


4. The ”strength” of degree on the labour market The educational level of the population shows a continuous decrease year by year which is the consequence of generational change. On the other hand it has become clear that finding a job has been easier in the labour market. Thanks to the consequence of transformation of the educational system and the expansion of secondary and higher education the popularity of institutions not offering secondary school graduation certificate has decreased. Instead of these institutions high schools and vocational schools have become more dominant. The rate of people who have secondary final exams among youth adults (between 20-29) had increased from 38% to 50% between 1998 and 2000 and the proportion of graduated people had changed in similar way. The important factor determining educational attainment is the residence. According to the surveys of the Central Statistics Office the person who grows up in the capital city or in county town has bigger chance to attend at university or college. So the proportion of these kinds of people (living in big city and having degree) exceeds the national average level. The index of people living in rural villages and in the countryside is unfavourable in those respects.

6. figure: The number of unemployed people having degree in Hungary, Source: Own construction

We can see on the above chart how the number of unemployed people who have degree had being changed between 2009 and 2013. At the beginning of 2009 this number was favourable because just 5 % is the proportion of the number of unemployed who have degree. In contrary at the end of 2013 this proportion is more than 10 %. It can be also interesting the difference between persons who attended university or college in the field of finding a job.( emrmk.aszf.hu). The number of unemployed people having a degree reached the highest level at the end of 2009 and during 2010. The main reasons are the following: • Several job eliminated due to the economic crisis and that is why the proportion of unemployment had also decreased in the case of people with higher education. Companies tried to survive however almost the half of the companies bankrupted or ceased so job losses were higher as well.

- 169 -


• The other reason is the bologna-system. It was the year when more people graduated than in previous years due to the introduction of bologna system and its 3 years bachelor studies. In this paragraph I am going to examine the advantages of the bologna system and the reaction of the employers to the new system. Do they take differences between those who have MSC degree or BSC degree, or not? According to the chart they do. Employers employ people who have MSC degree in higher proportion than people who performed just a 3-yearscollege education. Unfortunately the applicants are not aware of this fact and that is why they do not apply to master’s courses. We can see in the following chart the changes int he distribution of full-time students who study in one of the institutions of higher education. In the old system this distribution was 50-50 % between students who study university and students who study at college. Nowadays this date has changed a lot. As we can se on the chart the master courses has lost their popularity. Lot of student think that they have the adequate professional knowledge and that the employers take into consideration that they have degree although the statistics do not reflect this, the well-skilled person who has master degree can find a job easier than others who have just a bachelor degree.

7. figure Number of admission full time students Source : www.ksh.hu

Finally, let me show a conclusion about which education is the most profitable in the labour market. The graph has interesting information for us.

- 170 -


8. figure Which education is the most profitable?, Source: Own construction

Surprisingly, people who have master degree and people who could not fulfill the elementary school are in the first place. The number of those people who could not fulfill the elementary school is low. I have to mention that these people are hidden unemployed persons or they do not finish the elementary school because of childbearing. Among the further categories the small number of unemployed persons who have degree is outstanding becuase this number is one-third of those unemployed who have bachelor degree. It can be also interesting that the most unemployed person come from the vocational layer because we can hear all the time that the labour market needs a lot of good professional, vocational people. The reason for this that some professions are popular and these professions are educated in the most institutions. In the same time the number of skill shortages are increasing. This problem is already solved with different retraining and courses organized by Labour Centers. 5. Conclusion. Is it worth to take emphasis on studying? According to the previous statistics it can be established that it is worth to spend money and time on studying. Few years ago life long learning was not so decisive than nowadays. However it had become very important and had bigger and bigger role due to the increasing number of unemployed and the changing needs of the labour market. In order to solve these problems the Government has taken new measures supporting further learning and training in which the Employment Centers have outstanding role because the organization and controll of these kinds of trainings and learning are under their direction. According to an article from a popular website the most popular trainings are the language courses because unemployed think speaking languages means big possibilities to find a job either at home or abroad. Although there is a great need for well-skilled workers according to the opinion of employers. After completing the course the target is to find the appropriate job so the Centers organizing the courses have to consider when and what kind of courses they launch. Other popular courses are the construction specialization and catering specialization furthermore the financial sector is also significant, so they launch trainings in this sector, as well. According to the list of The Regional Employment Center in northern-Hungary which was published in December 2010 unemployed people can choose among 133 accredited trainings. However just a few courses start with maximum number. As the decrease in unemployment rate shows these measures (launching courses) have a great result. Another measure which helped to decrease the number of unemployment is the Public Works Program. Public work means that starting employment programs which make possible

- 171 -


the acquirement of practical experience, increase of the unemployed’ education level, development of their skills and last but not least the overcome of disadvantages in connection with finding a job with linking the work and the practical training. I think Hungary found good solutions and started to apply appropriate programs in order to suppress the unemployment in a normal level and even cease it. Besides this the high quality professional training will remain. After checking several statistics and charts I can say that it must be take emphasis on life long learning and the high quality education. Life long learning is not just a buzzword. It is important that every member of the society understand what this expression means exactly because it plays a major role in the national assessment. At the end of my report it is proven that finding a job is not easy even if somebody has a degree. However the statistics in my presentation prove that it is worth to spend years in the higher education and studying. Although a degree is not a guarantee for finding a job (nothing can be sure) but it is easier than finding a job without any education. Bibliography 12. http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=une_rt_a&lang=en- downloaded 2014 jun. 13. http://www.czso.cz/csu/redakce.nsf/i/evropska_data_esds- donwloaded: 2014. jun 14. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-28022014-AP/EN/3-28022014AP-EN.PDF- donwloaded: 2014. Jul. 15. http://www.felvi.hu 16. http://www.gondola.hu/cikkek/90402A_magyar_munkanelkulisegi_rata_esett_a_legjobb an_az_EU-ban.html- donwloaded 2014 jun 17. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1314.pdf 18. http://www.ksh.hu, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1314.pdf 19. http://www.liganet.hu/page/198/art/7134/akt/1/html/a-munkavallalok-helyzetenekvaltozasa-magyarorszagon192013.html 20. http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=2844- donwloaded 2014.maj 21. http://szakbizottsag.hahonlapkell.hu/mu_pdfs/mu_32/Az_egesz_eleten_at_tarto_tanulas_ paradigm_%281%29.pdf- donwloaded: 2014 maj 22. http://stat.gov.pl/

- 172 -


PÉTERVÁRI ZSÓFIA (Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron): Az egykulcsos személyi jövedelemadó hatása a gazdasági jelenségekre Kelet-Közép Európában 1. Bevezetés Napjainkban a magánszemélyek adóztatását egyre inkább a munkajövedelmek adóztatásával azonosítják. Éppen ezért az adózást - ezen belül a személyi jövedelemadózást - nem lehet egyszerű közgazdasági modellé transzformálni, hanem széleskörű vizsgálódásokon keresztül kell megközelíteni, elemezni annak lehetséges hatásait, gondosan szem előtt tartva a társadalom által megkövetelt méltányosságot és igazságosságot. Az adórendszerről, annak egyes elemeiről való gondolkodás napjainkban jóval túlmutat a közteherviselés alapvető kötelezettségén. A téma aktualitását elsődlegesen az adja, hogy az egyes EU tagországok válságkezelési műveletekkel kívántak reagálni a nemzetközi pénzügyi- és a reálgazdasági válságra. A kormányzat és a törvényhozás részéről, válságreagáló műveletnek számít az is, ha az országok adójogszabályaik módosításával felülvizsgálják adórendszerük hatékonyságát. Kutatásomban az egykulcsos adórendszer recepció vizsgálata történik meg a kelet-közép európai országok tekintetében. Az egykulcsos adórendszer bevezetésének összes vélt vagy valós hatását az országokra nézve nem célom bemutatni, csupán saját hangsúlyaimmal kísérletet teszek a legfőbb makrogazdasági tényezők alakulásában történő változás bemutatására. Tanulmányom hipotéziseinek megfogalmazása során arra voltam kíváncsi, hogy a személyi jövedelemadózás alkalmazott módszere valóban hat- e bizonyos gazdasági jelenségekre, illetve az általánosan elterjedt feltevések számszakilag valóban igazolhatóak-e. A végső hipotéziseket ezek alapján állítottam fel, melyek a következők: H1. Megfigyelhető egy olyan jelenség, hogy a földrajzilag egymás közelében elhelyezkedő országok személyi jövedelemadó rendszerüket egymáshoz közelítik. A gazdasági problémákkal küzdő országok kiútkeresésének egyik eleme, hogy sikeres, vagy sikeresnek vélt gazdaságpolitikai eszközöket egymástól átemelnek, országuk gazdasági növekedésének és adómoráljuk javulásának reményében. H2. A korábban progresszív személyi jövedelemadó rendszert alkalmazó és magasabb személyi jövedelemadó kulccsal rendelkező kelet-közép európai országok szívesebben térnek át az egykulcsos személyi jövedelemadózási rendszer bevezetésére, mint a nyugat- európai országok. 2. Irodalmi áttekintés Az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer olyan jövedelemadó rendszer, melyben a jövedelem nagyságától függetlenül, minden adóalany azonos jövedelemadó kulccsal adózik (www.investopedia.com). Hall - Rabushka [1985] szerzőpáros szerint az egykulcsos adórendszer azt jelenti, hogy egyetlen adókulccsal adózik mind az egyéni vállalkozásból származó jövedelem, mind a magánszemély munkaviszonyából származó jövedelem. Mikor napjainkban az „egykulcsos adórendszer” kifejezést használjuk, az emberek nem erre a definícióra gondolnak. Az utóbbi években a politikusok és a szakirodalom egy sokkal lazább definíciót fogadott el, ami a munkaviszonyból származó jövedelemre fókuszál. Rabushka [2006] gondolatmenete alapján egy ilyen adórendszerben nincsen szükség adóbevallásra, mivel minden jövedelem keletkezése után automatikusan le lehetne vonni az adót, leegyszerűsítve ezzel az adminisztrációs teendőket (adóbevallás elkészítése, adóellenőrzés).

- 173 -


Az egykulcsos adórendszer nem más, mint egyetlen adókulcs alkalmazása, amely egyrészt a főbb adónemek tekintetében (általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, társasági adó) vagy végletes formájában akár kedvezmények nélkül érvényesülhet [www.portfolio.hu]. Az egykulcsos adórendszerek lehetséges megvalósulási formáit az 1. ábra mutatja.

1.

ábra: Az egykulcsos adórendszer lehetséges verziói Forrás: Portfólió [2008]

Az egykulcsos adó nem egyenlő az egysávos jövedelemadóval, annál sokkal több. Alapfilozófiája más, hiszen fogyasztási adóként viselkedik. A közgazdaságtanban, a fogyasztás nem más, mint a jövedelemnek a meg nem takarított része. A fogyasztási- és jövedelemadó közötti eltérés a megtakarításban mutatkozik. A jövedelemadó a megtakarítást általában kétszer sújtja. Először megkeresik a jövedelmet, másodszor a megtakarítás kamatozik. A fogyasztási adó egyszer terheli csak a megtakarítást, vagy amikor először megkeresték, vagy amikor azt kivonják, és fogyasztási célra felhasználják [Erős-Ivicz, 2006]. Az egykulcsos adórendszer definíciója csak a személyi jövedelemadót veszi figyelembe. A gyakorlatban a munkaviszonyból származó jövedelem tényleges adója a társadalombiztosítási hozzájárulástól is függ. Így aztán, ha az adott ország az egykulcsos adórendszert is alkalmazza, a munkaviszonyból származó jövedelem tényleges adószámítása messze áll ettől. Ezt a vonatkozást erősíti azoknak az országoknak a politikája, amelyek nemrég vezették be az egykulcsos adórendszert. Itt az adó bevezetése együtt járt a társadalombiztosítási hozzájárulás reformjával is, azzal a szándékkal, hogy növeljék az állami bevételt [Ji-Ligthart, 2012]. Észtországban vezették be először az egykulcsos jövedelem adórendszert. 1994-ben, Litvánia és Lettország röviddel utána követte őket. A kezdeti gazdasági sikerek után ezek az országok nehézségeket tapasztaltak. A relatíve magas adókulcsok ellenére az adóbevételek nem fedezték az állami szintű költségeket, vagy az alacsony keresetű állampolgárok jólétének költségeit. Észtország, Litvánia és Lettország egykulcsos jövedelemadó rendszerének hatása oda vezetett, hogy sokan azon spekuláltak, hogy a felmerült problémákért az egykulcsos adórendszert vagy a megvalósítását kell-e okolni. Kiss et al., [2008] szerint az elmúlt években kiemelt figyelmet kapott az egykulcsos jövedelem adórendszer bevezetése. Az új rendszerek a korábbi progresszív adórendszerekhez képest az esetek többségében csak névlegesen egykulcsosak, valójában egyszerű és a személyi jövedelemadó rendszerben egy alacsony adókulcs alkalmazását jelenti. A 1. táblázatban összefoglalom az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerek bevezetésének pozitív és negatív hatásait.

- 174 -


1. táblázat: Az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerek bevezetésének hatása a közép-kelet európai országok tekintetében

Pozitív hatás

Negatív/Semleges hatás

javuló adómorál, de csak azokban az országokban, ahol a személyi jövedelemadó és a társasági adó kulcs mértéke megegyezik az adó adminisztráció egyszerűsödik

azokban a társadalmi jövedelmi csoportokban (szegényebb rétegek), ahol a határadókulcs nem változott, jelentősen megnőtt az adófizetés a munkakínálat nem hozta a várt növekedést az évek múlásával gazdasági nehézségek kialakulása (pl. Szlovákia) átalakítja az ösztönzőket, ami a gazdasági szereplők viselkedésének a megváltozásával jár az egykulcsos adórendszerre való áttérés nincsen szignifikáns kapcsolatban az adóbevételekkel

alkalmazását követően kezdeti gazdasági siker akkor nőnek az adóbevételek, ha nincsenek kedvezmények és mentességek a rendszerben ösztönzi a jövedelemszerzést, üzleti és befektetési döntéseket, mivel a plusz haszon nem adózik nagyobb adókulccsal

Forrás: saját szerkesztés Saavedra [2007], Ivanova et al., [2005] és Kiss et al., [2008] alapján

2.

ábra: Az egykulcsos és többkulcsos személyi jövedelemadózást alkalmazó országok földrajzi elhelyezkedése az Európai Unióban, 2013. év Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatbázisa alapján

Az egykulcsos, illetve a progresszív személyi jövedelemadó rendszereket alkalmazó országok földrajzi megoszlását a 2. ábra szemlélteti. Sárga színnel jelöltem az egykulcsos személyi jövedelemadót alkalmazó uniós országokat, zöld színnel pedig a többkulcsos SZJA rendszert működtető országokat. Az Európai Unió hét tagországában (Észtország, Litvánia, Lettország, Románia, Bulgária, Csehország és Magyarország) 2013. évben egykulcsos a személyi jövedelemadó rendszer, s szintén egykulcsos az SZJA rendszer az EU tagjelölt országaiban, úgymint Montenegróban, Macedóniában, Bosznia Hercegovinában. Vizsgálódásom alapján jelenleg az EU tagországokon és néhány tagjelölt országokon kívül még Oroszország alkalmaz egykulcsos személyi jövedelemadót.

- 175 -


Az egykulcsos személyi jövedelemadózás a kelet-közép európai országok sajátossága, míg a világ fejlettebb országaiban többnyire a progresszív adózást tartják igazságosnak. A gazdaságilag fejlett országokban a progresszív adózást úgy alakítják ki, hogy a magasabb adóterhelés fokozatosan jelentkezzen a jövedelem növekedés esetén. A kétkulcsos adózás hátránya, hogy túlságosan hirtelen következik be a növekedés abban az esetben, ha a két kulcs közül az egyik viszonylag alacsony, a másik pedig magas [Szikora, 2011]. Paulus-Peichl [2009] tanulmánya szerint, az egykulcsos adórendszer adókulcsa magasabb a kelet-európai országokban, mint Dél-Európában, mivel a jövedelem egyenlőségének mértéke kevésbé befolyásolja azt. Az eltérés nagysága arra utal, hogy a jövedelemtől és az annak egyenlőtlenségétől független reformok a legtöbb országban nem valósíthatók meg. Véleményük szerint lehetőség lehetne politikai preferenciáktól függő semleges reformok kialakítására, amelyek nem a jövedelmeket és nem az egyenlőtlenséget érintik. Az egyenlőtlenség semlegessége azt is mutatja, hogy a jól kereső csoportok nettó jövedelme csökken, mivel a jövedelemadót nem fizetők száma minden országban nő. Rácz Margit [2011] a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint az, hogy a Kelet-Közép-Európában bevezetett egykulcsos adórendszerek milyen hatással voltak a gazdaság fejlődésére, mindig attól függött, mikor vezették be őket. A szakértő véleménye szerint olyan helyzetben, amikor nagyon rosszak a növekedési mutatók, illetve a kilátások, az egykulcsos adórendszernek nincs gazdaságot gerjesztő hatása azon keresztül, hogy egyes rétegeknek megnő a jövedelmük. Magyarország úgy vezette be az egykulcsos adórendszert, hogy az alacsony jövedelműek terhei jelentősen nőttek az adójóváírás eltörlése, valamint a nyugdíj-, illetve az egészségbiztosítási járulék emelése miatt [www.penzcentrum.hu]. Az egykulcsos adórendszer kritikusai szerint, az egykulcsos adó a gazdagoknak kedvez a szegények rovására és ezzel tovább erősíti a nyolcvanas évek óta már mindenütt megfigyelhető növekvő jövedelemegyenlőtlenségek tendenciáját [Nagy, 2012]. Véleményem szerint, jól hangzó kormányzati reklámozás az, hogy az adócsökkentést kommunikálja a kormány az adófizetők felé. Ugyanakkor a kormányzatok általában az átlagos adóterhelés csökkentésével számolnak. E kommunikáció azonban félrevezető lehet, mivel az átlagos adóterhelés csökkenése nem azonos az egyént érintő adó csökkentésével. Az átlagos adóterhelés enyhülése eltakarja a különbségeket, azt, hogy lesznek vesztesek és lesznek az egykulcsos adórendszernek kedvezményezettjei. 3. Az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerek hatása a gazdasági jelenségekre Kelet-Közép Európában Kelet-Közép Európában mindeddig számos egykulcsos adóreform történt. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy utánozták egymást az országok. Baturo és Grey [2007] felveti, hogy az egykulcsos adó terjedése racionális tudást tükröz, mivel az országok mások sikeres tapasztalatait figyelték meg és követték. A terjedés helyi természete az „összehasonlító verseny” egy formájának jeleként értelmezhető, mivel a hazai szavazók úgy ítélik meg a döntéshozók szándékait, hogy a szomszédos országok politikájához hasonlítják őket. Hasonló stratégiai interakció figyelhető meg az országok döntéseiben tekintet nélkül arra, hogy elfogadtak-e adótörvényt vagy csatlakoztak-e nemzetközi egyezményekhez, vagy sem. Aidt és Jenen [2009] szerzőpáros elemezték a jövedelemadó bevezetésének meghatározó tényezőit, kimutatták, hogy az országok hajlandóbbak bevezetni az egykulcsos adót, ha a szomszédos országok nagyobb része ugyanígy tett. Alm és társai [1993] bizonyítékot talált erre az utánzási mechanizmusra, az USA-ban az állami lottórendelet esetében az 1964-1992. évek közötti időintervallumban.

- 176 -


Az egykulcsos személyi jövedelemadót először Észtország és Litvánia vezette be 1994-ben. A szomszédos Lettország 1995-ben követte őket az egykulcsos személyi jövedelemadózás alkalmazása tekintetében. Oroszország 2011-ben hajtotta végre az adóreformot. Régiónkban elsőként Szlovákia (2004) alkalmazta, amit aztán Románia (2005) követett. Csehország és Bulgária 2008-ban tért át az egykulcsos adórendszerre, ami a munkát terhelő adók csökkentésében megnyilvánuló adóverseny kibontakozásának konkrét jele volt a térségben [Horváth- Paragi, 2011].

3. ábra: Az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszert bevezető országok bemutatása kronologikus sorrendben Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján

A térképvázlaton szemléltetem kronologikus sorrendben az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszert bevezető kelet és kelet-közép európai ország utánzási mechanizmusát (3. ábra). Az egyes évekhez színek hozzárendelésével mutatom be a sorrendet. Sárga színnel jelöltem Észtországot és Litvániát (1994), narancssárgával Lettországot (1995), sötét kékkel Oroszországot (2001), zöld színnel Szlovákiát (2004), lilával Romániát (2005), világos kékkel Bulgáriát és Csehországot (2008), piros színnel Magyarországot (2011). Az egykulcsos jövedelemadó bevezetése valószínűleg hatással van mind a mikrogazdasági paraméterek (pl. munkára ösztönző tényezők), mind a makrogazdasági indikátorok (GDP növekedés, állami bevételek) alakulására. Ji-Ligthart [2012] tanulmánya az egykulcsos jövedelemadó reform állami bevételeket érintő hatásait vizsgálja. A szerzőpáros arra a megállapításra jutott, hogy az egykulcsos jövedelemadó reform állami bevételeket érintő hatása nem feltétlenül igazolható. Az egykulcsos jövedelemadó bevezetését követően számos országban visszaesett a személyi jövedelemadó bevételek nagysága, kivéve Lettországban, Litvániában és Oroszországban. A korábbi bevezetők, Lettország és Litvánia a reform előtti régi maximális adókulcs szintjén állították be az egykulcsos személyi jövedelemadó kulcsot, ami különbözik az Oroszország 2001-es reformja utáni új bevezetők stratégiájától. Az oroszországi mikroadatok alapján Gorodnichenko és társai [2009] nagymértékű és szignifikáns csökkenést fedezett fel az adóelkerülés mértékében az egykulcsos adóreformot követően, tehát az önkéntes adóbefizetés növekedést mutatott. Oroszország esetében Ivanova és társai [2005], valamint

- 177 -


Gorodnichenkova és társai [2009] amellett érvelnek, hogy az állami bevétel hirtelen növekedése kevésbé tudható be magának az egykulcsos adóreformnak. Ivanova, Keen és Klemm [2005] összekapcsolják a személyi jövedelemadó bevételek robbanásszerű növekedését a gazdaság fellendüléssel. Álláspontjuk szerint az erős bevételi teljesítményt 3 tényező jelenléte okozhatja: a megnövekedett adózói hajlandóság, a reform paramétereinek változásai, az adók szigorúbb behajtása. Egyes eredmények [Hindriks et al., 1999] azt sugallják, hogy az egykulcsos adó önmagában vezetőképes lehet mind az adóbefizetés teljesítést, mind az adókulcs mértékét és struktúráját tekintve. Észtországban Mart Laar miniszterelnök 1994-ben elsőként vezette be az egykulcsos adórendszert. Az első ország Kelet Európában, amely ezt az adózási módszert választotta. A liberális gazdaságpolitikát követő észt kormány az egységes adókulcsot 1994. évben 26%-on határozták meg. Az észt adóreformban felhasznált adókulcs viszonylag magas, mivel az észt kormány óvatosan közelítette meg az adóreform kidolgozását. Az ország kormánya előírja a kiegyensúlyozott központi költségvetés szükségességét, ezért fiskálisan semlegesnek kellet lennie az új adórendszernek. A magas adókulcs egyre csökkenő mértékét már a rendszer bevezetésekor elhatározták, 2005. évben például 25%- ra csökkent az egységes adókulcs [Árendás et al., 2006]. Litvániában az egykulcsos személyi jövedelemadó mértéke az 1994-es bevezetés évében 33% volt. A társasági adó mértéke nem változott az adóreform következtében, melyet 29%-on hagytak. Az évek során szignifikánsan egyre csökkent a személyi jövedelemadó kulcs mértéke. Lettország 1995-ben vezette be az egykulcsos személyi jövedelemadózást, melynek mértéke 25% volt. Az országban degresszív adóstruktúra volt érvényben, az alsó kulcs 25% a felső kulcs 10% volt. A fent említett Balti országokban az adóreform után gazdasági fellendülés következett, melyet az egykulcsos adórendszer szimpatizánsai szeretnek a reformnak tulajdonítani. Azonban ezekben az országokban kiszámítható, liberális, hiteles szabályozás volt érvényben, stabil volt a politika és alacsonyak voltak a bérek. Ezen tényezők segítették összességében a gazdasági növekedést és a külföldi tőkebeáramlást [Muraközy, 2006]. A balti országok esetében megállapítható, hogy az alacsony jövedelmek egy bizonyos jövedelemszint alatt nem számítanak adóköteles jövedelemnek. Egyezőség a tekintetben is tapasztalható, hogy a második eltartott gyermektől kezdve mindhárom ország biztosít személyi jövedelemadó kedvezményt az adóalanyoknak [Csizmadia, 2013]. Oroszország bár nem Európai Uniós tagország, de érdemes megemlíteni az orosz kísérletet az egykulcsos adórendszerrel kapcsolatban. Nemzetközi színtéren a 90-es évek végétől különös figyelmet kapott Oroszország, ahol 2001. évben vezették be az egykulcsos adórendszert. Az új adórendszer az eredeti, bonyolult adózási szabályokhoz képest leegyszerűsödött. A reformok megszűntették az eredeti három adókulcsot (12, 20 és 30%) és egy új, egységes 13%-os alacsony adókulcsot alakítottak ki [Árendás et al., 2006]. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egykulcsos adó bevezetését követően a személyi jövedelemadó bevételek 25%-os növekedést értek el. Oroszország esetében tehát megállapítható, hogy az adóreformot jelentős adóbevétel növekedés követte, ugyanakkor nem volt kézzelfogható, hogy ez az egykulcsos adórendszer hatása-e. A reform eredményét ugyanis semmilyen pozitív munkaerő piaci hatással nem lehetett azonosítani. Miután 2001-ben a személyi jövedelemadó kulcs mértéke 13%-os lett, az adómentes jövedelmek köre is nőtt. Annak ellenére, hogy a legtöbb adófizető számára az adókötelezettség lényegesen lecsökkent, a személyi jövedelemadó bevételek nagysága 2002. évben nominál értéken 46%-kal, reálértéken 26%-kal nőtt. Az IMF vizsgálata szerint az

- 178 -


adókulcs csökkentése Oroszországban egyértelműen növelte az adófizetési hajlandóságot [Schiau-Moga, 2009]. Szlovákia teljesen más utat járt az adóreform tekintetében az előző országokhoz képest. 2004ben az EU-csatlakozással egy időben, első közép-európai országként, a balti államok és Oroszország példáját követve vezették be az egykulcsos adórendszert. Az ország egy olyan egykulcsos adórendszert vezetett be, ahol az SZJA, ÁFA és TAO kulcsok azonos mértéken lettek meghatározva, azaz 19%-os adókulccsal adóztak mind a magánszemélyek, mind a társaságok. A reform végrehajtása előtt a szlovák kormány közvélemény kutatást végzett, hogy kiküszöbölje az egykulcsos adórendszer esetleges negatív hatásait a gazdaságra nézve. Az egykulcsos adórendszer bevezetését Szlovákiában tárgyalások előzték meg, míg Észtországban a tárgyalásokat nemigen értékelték a politikusok. Azonban, csakúgy, mint Észtországban, Lettországban és Litvániában, az egykulcsos adórendszert nyílt fórumon soha nem tárgyalták [Ellis, 2011]. Az egységes adókulcs meghatározását úgy választották ki, hogy az új adóztatási rendszer bevezetésekor, ne kelljen félni az adóbevételek csökkentésétől. Szlovákiában az egykulcsos adórendszer bevezetését követően a gazdasági növekedés dinamikája felgyorsult, egészen 2008-ig a nemzetközi és pénzügyi gazdasági válság kibontakozásig. A GDP arányos gazdasági növekedés az országban, a 2000-2004-es időszakban 3,9 százalékos volt, aztán 20042008-ig 7,8 százalékra növekedett [Erdős, 2012]. Az újraválasztott baloldali kormány 2013. év januárjában eltörölte az egykulcsos adórendszert és visszaállította a progresszív adórendszert. Ennek egyik oka az volt, hogy az egykulcsos adórendszernek káros hatása volt a középosztályra. Románia 2005-ben vezette be az egykulcsos adórendszert, 16%-os adókulccsal. Az állami költségvetés adóbevétele a következő években lényegesen nőtt, de ezt a növekedést főleg az általános forgalmi adó bevétele generálta, nem pedig a személyi jövedelemadó és a társasági adó bevétele. A reform stimulálta a fogyasztást, de a befektetést és az adóbefizetést nem. A munkaerő ösztönzése csekély volt, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az adókulcs azok számára, akik az átlagnál kevesebbet kerestek, magas volt. A 16%-os adókulcs mértéke egyrészt siker volt, hiszen újraindította Románia gazdasági növekedését [Schiau-Moga, 2009]. Csehország útja az egykulcsos adórendszer bevezetéséig szokatlan az egykulcsos adórendszert alkalmazó országok között. Annak ellenére, hogy konzervatív országként tartjuk számon, így is 13 évbe került, mire bevezették az egykulcsos adórendszert. Az ötlet már legalább 1998 óta jelen volt, de csak 2008-ban vezették be az egykulcsos adórendszert. Míg Észtországban az egykulcsos adórendszer bevezetésének szinte nem volt problémája és nem is csaptak neki nagy hírverést, Lettországban és Litvániában az egykulcsos adórendszer bevezetése annak a következménye volt, hogy a bürokratáknak, a közgazdászoknak és a műszaki szakembereknek gyorsan megoldást kellett találniuk egy alapvető problémára. Szlovákiában azonban az egykulcsos adórendszer bevezetése reakció volt Meciar önkényuralmi kormányára. Csehországban már az egykulcsos adórendszer bevezetése előtt is heves viták folytak a politikai küzdelmekről, míg a balti államokban ez csak utána történt meg. A gazdasági szakemberek nagyon jól látták, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetése milyen fontos problémákat oldhat meg [Ellis, 2011]. A 2. táblázatban bemutatom az egykulcsos személyi jövedelemadózást alkalmazó közép-kelet európai országok GDP arányos SZJA bevételének alakulását a bevezetés előtti évben és az azt követő 10 évben. Vizsgálatom célja, annak megállapítása, hogy az egykulcsos SZJA rendszer bevezetése átmeneti vagy tartós adómorál javulást eredményezett-e a vizsgált országok tekintetében.

- 179 -


2. táblázat: Az SZJA bevételek alakulása a közép-kelet európai országok esetében a bevezetés előtt és az azt követő 10 évben, GDP%-ában

Észtország Litvánia Lettország Szlovákia Románia Bulgária Csehország

’93 ’94 ’95 ’96 ’97 ’98 ’99 ’00 ’01 ’02 ’03 ’04 ’05 ’06 ’07 ’08 ’09 ’10 ’11 8,5 8,1 8,4 7,6 7,5 7,9 7,8 6,8 6,5 6,4 6,5 5

5,4 6,2 n.a. n.a. n.a. n.a. 7,7 7,2 6,8 6,5 5,4 5,6 n.a. n.a. n.a. n.a. 5,6 5,6 5,6 5,8

6

3,2 2,7 2,6 2,5 2,6 2,7 2,4 2,3 2,5 2,9 2,3 2,8 3,3 3,4 3,5 3,3 3,3 3,2 2,9

3

3

2,9

4,3 3,7 3,6 3,5 3,7

Forrás: saját szerkesztés az Eurostat és az OECD adatai alapján

Elemzésem során arra a megállapításra jutottam, hogy a vizsgált időszak alatt csak Litvániában és Lettországban javult tartósan az adómorál az SZJA bevételeket illetően, az egykulcsos SZJA bevezetése után Romániában átmeneti javulás tapasztalható, viszont Észtország, Szlovákia, Bulgária és Csehország adómorálja tartósan gyengült az SZJA reform végrehajtása után. Kiss et al., [2008] az egykulcsos adórendszert bevezető országok vizsgálata alapján azt a konzekvenciát vonták le, hogy a reformok nem teljesítették egyértelműen a hozzájuk kapcsolódó adóbevételi és növekedési várakozásokat. Az adóbevételek az elvártnál kisebb mértékű növekedése 2 magyarázó tényezőben rejlik. Egyrészt az adóelkerülés csak azokban az országokban csökkent, ahol az SZJA és a TAO kulcsa megegyezett egymással, másrészt a munkát terhelő adók csökkentésének foglalkoztatási hatása is az elvártnál alacsonyabb volt. Az egykulcsos adórendszer a kelet-európai országokban bizonyította annak eredményeit és hibáit. A jelenlegi gazdasági válság, hatással van az országok gazdaságára és befolyásolhatja a pénzügyi stratégiájukat. A legtöbb nyugat-európai országnak fejlett adórendszere van, ami a múltbéli több generáción átívelő politikai újraelosztási játék eredménye. Az egykulcsos adórendszer sikeres jövője csak azokban az országokban lehetséges, ahol, mint pl. KeletEurópában a piacgazdaság felé halad az ország a tervgazdaság helyett. A gazdasági válság megváltoztathatja a pénzügyi játék szabályait, ezért az országok úgy vélik, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetése lehet országuk egyik gazdasági „ütőkártyája” [SchiauMoga, 2009]. Összességében megállapítom, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetése nem csodaszer. Szlovákia és Csehország kitűnő példa arra, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetésekor sokat számít az időzítés is. Észtországban, Lettországban és Litvániában csak néhány év telt el az ötlettől a bevezetésig, míg Szlovákiában és Csehországban sokkal nehezebben ment az adóreform végrehajtása. Minden európai ország, ahol jelenleg egykulcsos adórendszer van érvényben valaha szocialista ország volt. Az utánzott adóreformot végrehajtott országok egytől- egyig az adóbevétel növekedését, az adóelkerülő magatartás visszaszorítását és a gazdaság fellendülését várták az egykulcsos adórendszertől. Egyes országok adóbevétel növekedésében sok más tényező is szerepet játszott, éppen ezért csak kellő körültekintéssel lehet elismerni az egykulcsos adórendszer gazdaság növekedési ütemére gyakorolt hatását. Az első hipotézisem részben igazolódott. Wéber [2014] tanulmánya szerint az egykulcsos személyi jövedelemadózás első képviselői (Észtország, Litvánia, Lettország) a reform előtti adótáblájuk legmagasabb marginális adó kulcsán határozták meg a reformot követő adókulcsot, míg a második hullám az új adó mértékét a legalacsonyabbra tette. A 3. táblázatban ismertetem a közép-kelet európai országok vonatkozásában, az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer bevezetése előtti 3 év SZJA terhelés szintjét. - 180 -

A IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencián elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ 3. táblázat: Az egykulcsos adórendszert alkalmazó közép-kelet európai országok SZJA terhelése a reform előtt Ország Bevezetés előtti 3 év SZJA terhelése % Észtország 16-33 Litvánia 18-33 Lettország 10-25 Románia 42-38-38 Bulgária 40-40-40 Csehország 24-24-24 Magyarország 32-32-32 Forrás: saját szerkesztés az Eurostat, Balogh et al., [2010] és Keen [2006] adatai alapján

Az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszert alkalmazó országok vizsgálatakor a bevezetés előtti 3 év progresszív személyi jövedelemadó terhelése biztosítja az összehasonlíthatóság alapját. Elemzésemkor a legmagasabb progresszív személyi jövedelemadó kulccsal számoltam. Észtország, Litvánia és Lettország tekintetében adathiányba ütköztem, ezért e három országoknál a reform előtti év személyi jövedelemadó terhelés intervallum skáláját tudtam felhasználni a hipotézis vizsgálatához. Az effektív személyi jövedelemadó kulccsal történő számolás a tényleges SZJA terhelés szempontjából szakmailag megalapozottabb véleményalkotást tehetne lehetővé, azonban több évre visszamenőleg a vizsgált országok tekintetében hiteles információk a tanulmány írásakor nem álltak rendelkezésemre. Az egykulcsos személyi jövedelemadózási módszerre áttérő országok áttérés előtti SZJA mértéke nem haladja meg a vizsgált országok átlagos SZJA terhelés mértékét. Ez azt jelenti, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadózási módszert bevezető országok nem rendelkeztek kimondottan magas SZJA kulccsal, sőt inkább átlagos vagy átlag alatti SZJA terhelésű országok kategóriájába tartoztak. A bevezető országoknál sokkal magasabb SZJA kulccsal rendelkezett például Belgium, Finnország, Ausztria és Dánia. Nyugat-Európában, ahol a kormányok általában a „társadalmi piacgazdaságot” gyakorolják, az adó terhelés mértéke magas. A jövedelmek újraelosztása az első jele volt annak, hogy az egykulcsos adórendszer megvalósulhat. A munkanélküliség növekedése és a gazdasági növekedés arányának csökkenése megváltoztatta az adózási politika nézeteit. Az egykulcsos adórendszer Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban és Görögországban az adópolitikai vita központi témája. A hipotézis nem igazolódott. 4.

Befejezés

Az eredmények alapján megállapítottam, hogy a földrajzilag egymás közelében elhelyezkedő országok SZJA rendszereiket valóban egymáshoz közelítik. Az egykulcsos SZJA rendszer gazdasági növekedésre és adóbevételekre gyakorolt hatása – a feldolgozott szakirodalmak szintetizáló jellegű elemzése alapján - nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Az SZJA reform végrehajtása után az adómorálban bekövetkezett változás nem minden esetben hozott tartós javulást. Az adózói jogkövető magatartás átmeneti javuló és gyengülő tendenciája is megfigyelhető a közép-kelet európai országok tekintetében. A gazdasági növekedés és az egykulcsos SZJA rendszer alkalmazása között nincsen egyértelműen kimutatható kapcsolat. Az egykulcsos SZJA rendszerre áttérő közép-kelet európai országok – a nyugat-európai országokkal összevetve - nem rendelkeztek kimondottan magas SZJA kulccsal a reform végrehajtása előtt.

- 181 -


Irodalomjegyzék 1. Aidt, T. S. - Jensen P. S. [2009]: The Taxman Tools Up: An Event History Study of the Introduction of the Personal Income Tax, Journal of Public Economics, 93 (1-2), online, letöltve: 2014. 06. 28. https://www.repository.cam.ac.uk/bitstream/handle/1810/195435/0766.pdf?sequence= 1 pp. 1-33. 2. Alm, J. - Skidmore M. [1993]: Fiscal Pressure, Tax Competition, and the Introduction of State Lotteries, National Tax Journal, 46, online, letöltve: 2014. 06. 28. 3. Árendás, CS. - Dudás, T. - Illés, G - Szinek, K. M. [2006]: A Szlovákiai adóreform 2004-ben- a 19% egy éve online, letöltve: 2014. 06. 28. http://www.sze.hu/etk/_konferencia/publikacio/Net/eloadas_arendas_csaba.pdf 4. Balogh, L. – Gl, V. - Parádi-Dolgos, A. [2010]: Fából vaskarika? Egykulcsos családi jövedelemadózás lehetősége Magyarországon nemzetközi tapasztalatok alapján. „Hitel, Világ, Stádium” Nemzetközi Tudományos Konferencia, Sopron, 2010. november 3. (CD-n megjelent) 5. Baturo, A. - Grey, J. [2007]: Flatliners: Ideology and Rational Learning in the Diffusion of the Flat Tax, online, letöltve: 2014.07.07. file:///D:/Dokumentumok/Downloads/SSRN-id980704.pdf 6. Csizmadia, Á. [2013]: Várakozások és eredmények - Hogy bizonyított az egykulcsos szja, online, letöltve: 2014. 06. 28. www.bgf.hu/pszk/Szervezeti.../tdk/.../Csizmadia_Aron%20dolgozat.pdf 7. Ellis, M. J. [2011]: The flat tax in central Europe: Slovakia and Czeh Republic in comparative perspective, online, letöltve: 2014.07.08. http://www.cejpp.eu/index.php/ojs/article/view/80/73 8. Erdős, T [2012]: Egykulcsos jövedelemadó és gazdasági növekedés, In: Közgazdasági Szemle, LIX. évf., 2012. február pp.109-138. 9. Erős, A. - Ivicz, M. [2006]: Egykulcsos adórendszer, a bölcsek köve avagy egy lehetséges megoldás a sok közül?,In: Iustum Aeguum Salutare, II. évf. 2006/ 1-2. pp. 203-212. 10. Gorodnichenko, Y. - Martinez –V. J. - K. S. [2007]: Myth and Reality of Flat Tax Reform: Micro Estimates of Tax Evasion Response and Welfare Effects in Russia, IZA Discussion Paper No. 3267. online, letöltve: 2014. 06. 28. http://www.nber.org/papers/w13719 pp.1-64. 11. Hall, R. - Rabushka, A. E. [1985]: The Flat Tax, Stanford: Hoover Institution Press 12. Hindriks, J.- Keen, M.- Muthoo, A. [1999]: Corruption, extortion and evasion, online, letöltve: 2014. 06. 28. http://projects.iq.harvard.edu/gov2126/files/hindriks_1999.pdf pp. 395-430. 13. Horváth, G. - Paragi, M. [2011]: Az egykulcsos személyi jövedelemadó várható hatásai az agrárfoglalkoztatásra, Gazdálkodás, 55. évf., 1. szám pp. 87-96. 14. Ivanova, K. - Klemm [2005]: The Russan Flat Tax Reform, IMF Working Paper, WP/05/16 15. Investopedia: Definition of Flat Tax, online, letöltve: 2013. 11.09.03. http://www.investopedia.com/terms/f/flattax.asp 16. Ji, K. - Ligthart, J. E. [2012]: The Causes and Consequences of the Flat Income Tax, online, letöltve: 2014. 06. 28. https://editorialexpress.com/cgibin/conference/download.cgi?db_name=res_phd_2013&paper_id=116 17. Keen, M. [2006]: The Flat tax (es): Principle and Evidence, online, letöltve: 2013.07.21 http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2006/wp06218.pdf p.6.

- 182 -


18. Kiss, S. CS. - Scharle, Á. - Szabó, B. - Szabó, P. A. [2008]: Adóreformok Európában, In: Külgazdaság, 52 évf. 9-10 szám, pp. 7-33. 19. Muraközy, B. [2006]: Az Egy adókulcs legendája, online, letöltve: 2014. 06. 28. http://magyarnarancs.hu/publicisztika/az_egy_adokulcs_legendaja-65371 20. Nagy, ZS. [2012]: Az egykulcsos adó: mi lehet a régiós őrület mögött?, online, letöltve: 2013.10.02. http://privatbankar.hu/ado/egykulcsos-ado-mi-lehet-a-regiosorulet-mogott-247425 21. Paulus, A. - Peichl, A. [2008]: Inequality neutral flat tax reform in Europe: differences between East and West, online, letöltve: 2014. 06. 28. http://www.ecineq.org/ecineq_ba/papers/Peichl2.pdf 22. Pénzcentrum [2012]: Így keresnek5-10 milliót plussz munka nélkül magyarok tízezrei, online, letöltve: 2013. 11.04. http://www.penzcentrum.hu/adozas/igy_keresnek_510_milliot_pluszmunka_nelkul_magyarok_tizezrei.1034327.html 23. Portfólio [2008]: Egykulcsos adózás kontra családi adózás, online, letöltve: 2013.11.07. http://index.hu/gazdasag/magyar/adoado080409 24. Rabushka, A. E. [2006]: International Academic Forum on Flat Tax Rate, Center of Excellence in Finance, Bled, Szlovénia 25. Rácz, M. [2011]: Nem mindig segít az egykulcsos adózás, online, letöltve: 2013.10.15. http://www.hirado.hu/Hirek/2011/09/22/11/Szakerto_nem_mindig_segit_az_egykulcs os_adozas.aspx 26. Saavedra, P. [2007]: Flat Income Tax Reforms, Ch. 8. in Fiscal policy and economic growth, Gray C., Lane T., Varoudakis A. (szerk.), World Bank. 27. Schiau, L. - Moga, A. [2009]: The flat tax effects- theoretical and empirical evidence in western and eastern European countries, online, letöltve: 2014. 06. 28. http://steconomice.uoradea.ro/anale/volume/2009/v3-finances-banks-andaccountancy/57.pdf 28. Szikora, J. [2011]: Foglalkoztatási terhek és adókulcsok, online, letöltve: 2014. 03.22. http://www.szef.hu/lapok/806/csatolmany p. 9. 29. Wéber, P. [2014]: Az egykulcsos szja neuralgikus pontjai, Kaposvári Egyetem, online, letöltve: 2014. 06. 28. http://www.gtk.ke.hu/files/tiny_mce/File/doktori/weberp_doktori_ertekezes.pdf 30. EUROSTAT adatbázisa 31. OECD adatbázisa

- 183 -


SZŰCSNÉ MARKOVICS KLÁRA (Miskolci Egyetem): A beruházási projektek rangsorolására alkalmazott módszerek a hazai feldolgozóiparban 1. Bevezetés A vállalati gazdálkodás során gyakran fordul elő, hogy ugyanazon cél megvalósítása érdekében egyidejűleg több beruházási javaslat is felmerül, melyek közül a döntéshozóknak választaniuk kell. Több, egymást kizáró beruházási változat esetén az egyes projektek önmagukban való értékelését az előzetesen gazdaságosnak minősített változatok egymással való összevetése, rangsorolása követi. A statikus mutatókat napjainkban az irodalom általában nem ajánlja rangsorképzésre. Néhány forrásmunkában [pl. Illés B. Cs. 1997] található utalás arra vonatkozóan is, hogy a statikus mutatók miért alkalmatlanok erre a célra. A beruházási projektek rangsorolására a szerzők leggyakrabban a nettó jelenérték mutatóját és a belső megtérülési rátát ajánlják, azonban a két mutatószám – még tipikus hozamsorú beruházások esetében is – eltérő rangsorhoz vezethet. Kérdésként merül fel, hogy eltérő rangsorok esetén melyik módszer szerinti rangsort fogadjuk el. A témakör mintegy 80 éve viták pergőtüzében áll. (E vita irodalmának feldolgozása nem tartozik a tanulmány célkitűzései közé.) A rangsorképzés tárgyában – a szokásostól eltérő megközelítést alkalmazva – figyelemre méltó kutatási eredményre jutott Illés [Illés M. 2012]. A szerző a nettó jelenértéket azért tartja alkalmatlannak a beruházási változatok összehasonlítására, mert a módszer a hozamelvárások felett keletkező többlethozamokra vonatkozóan nem veszi figyelembe az átlagos tőkelekötés nagyságának, illetőleg időtartamának az eltéréseit. Ugyanakkor bizonyítja, hogy tipikus hozamsorú beruházások esetében a torzító hatásoktól megtisztított nettó jelenérték ugyanakkora kalkulatív kamatláb szerinti jövedelmezőségi elvárás mellett ugyanazt a rangsort eredményezi, mint ami a belső kamatláb szerint adódik. Tekintettel arra, hogy az egyes módszerek eltérő rangsorhoz vezethetnek, az alkalmazott módszer befolyásolja a megvalósítandó projektről szóló döntést. A megfelelő módszer kiválasztása nagy körültekintést igényel a vállalati szakemberektől, mert helytelen módszerválasztás esetén előfordulhat, hogy nem a legjövedelmezőbb projektet valósítják meg. Jelen tanulmány egy 2012-ben végzett kérdőíves felmérés eredményeire alapozva mutatja be a hazai feldolgozóipari vállalatok körében a beruházási projektek rangsorolására leggyakrabban alkalmazott módszereket.

2. A kutatás módszertana Egy szélesebb témakört lefedő kutatás keretében vizsgáltam a beruházási projektek rangsorolására alkalmazott módszereket. A kérdőíves felmérést a Magyarországon működő feldolgozóipari vállalatokra terjesztettem ki. A mintavétel során a Cég-Kód-Tár 2010/IV. negyedéves kiadványában szereplő adatbázisból választottam ki a vállalatokat. A reprezentativitás kritériuma az értékesítés nettó árbevétele volt. A kis- és közepes vállalakozásokról szóló törvényben6 meghatározott árbevételi kategóriák szerint 4 csoportba soroltam a feldolgozóipari vállalatokat: 1. csoport: 600 millió forint alatti árbevételű cégek (mikrovállalkozások), 2. csoport: 601-3 000 millió forint közötti árbevételű cégek (kisvállalatok), 6

2004. évi a Kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló XXXIV. törvény 3. paragrafusának 1-6. bekezdése

- 184 -


3. csoport: 3 001-15 000 millió forint közötti árbevételű cégek (közepes vállalatok), 4. csoport: 15 001 millió forint feletti árbevételű cégek (nagyvállalatok). Az egyszerű véletlen mintavétel legnagyobb hátrányát (a minta pontosságát és megbízhatóságát csak a mintanagyság növelésével lehet fokozni) kiküszöbölendő, rétegzett mintavételi eljárást alkalmaztam. Az árbevétel alapján kialakított csoportokon belül egyszerű véletlen kiválasztással emeltem be a mintába a cégeket az egyes rétegek nagyságával arányosan. Ennek köszönhetően a minta összetétele az alapsokaság rétegek szerinti összetételét tükrözi. A kérdőíves megkérdezés 2012 nyarán, részben levélben, részben elektronikus úton történt. 500 cégnek levélben juttattam el a kérdőívet, további 1000 vállalatnak email-en küldtem el azt a linket, amelyre kattintva kitölthető volt a kérdőív. Összesen 76 vállalattól kaptam vissza értékelhető formában kitöltve a kérdőívet, mely 5,1 százalékos visszaérkezési arányt jelent. Ez alacsonynak tűnik, de a hasonló témájú külföldi kutatások esetén is tapasztalható volt hasonlóan alacsony arány: például Brounen, Jong és Koedijk 2002-ben, négy európai ország (Egyesült Királyság, Hollandia, Németország és Franciaország) bevonásával készült kutatása esetén szintén átlagosan 5 százalékos visszaérkezési arány volt jellemző [Brounen és társai, 2004]. Néhány vállalatvezető a kérdőív kézhez vételét követően telefonon keresztül utasította el a kérdőív kitöltését, melyet főként két érvvel indokoltak: az egyik, hogy cégüknél a beruházásokkal kapcsolatos mindenféle információ üzleti titoknak számít; a másik, hogy az utóbbi 5-6 évben nem volt érdemleges súlyú beruházás a vállalatnál. A kitöltött kérdőívekben szereplő adatokat az Excel táblázatkezelő programban összesítettem és a WinSTAT statisztikai elemzésekre szolgáló programcsomagot felhasználva elemeztem. Elemzéseim során egyszerű leíró statisztikai módszereket, például megoszlási viszonyszámokat, csoportátlagokat stb., másrészt összehasonlító statisztikai elemzéseket végeztem (korrelációs együttható, khi-négyzet mutató, diszkriminanciaelemzés, varianciaanalízis).

3. A projektek rangsorolására leggyakrabban alkalmazott módszerek A kérdőív egyik kérdése a rangsorképzésre alkalmazott mutatók számára vonatkozott. A kitöltött kérdőívek alapján megállapítható volt, hogy a vizsgált vállalatok meglehetősen magas arányánál (38 százalékánál) nem szokták a gazdaságosnak minősülő változatokat rangsorolni. Ugyanakkor a vállalati méret szerint elvégzett elemzés rávilágított arra, hogy a vállalati méret növekedésével csökken a rangsorolást mellőző vállalatok aránya. Miközben a mikrovállalkozások 67 százalékánál nem szokták a beruházási változatokat rangsorolni, addig minden nagyvállalatnál elvégzik a rangsorképzést. Azoknál a cégeknél, amelyeknél elvégzik a rangsorolást, meglehetősen kiegyenlített arányokat jeleznek a válaszok: a vállalatok 12-12 százaléka általában egy, kettő, vagy három mutatószámot, 3-3 százaléka rendszerint négy, illetőleg öt vagy annál több mutatót alkalmaz a projektek rangsorolására. (A válaszok megoszlását az 1. ábra szemlélteti.) A rangsorképzésre használt mutatók számára vonatkozó kérdést követte az alkalmazott módszerek feltárására irányuló kérdés. A megkérdezett vállalati vezetőknek egyrészt egy ötfokozatú skálán kellett értékelniük, hogy az adott mutatót milyen gyakorisággal alkalmazzák, másrészt be kellett jelölniük, hogy mely mutatót használják elsődlegesen, illetőleg másodlagosan a rangsorképzés során.

- 185 -


1. ábra: A kérdőívet kitöltő vállalatok megoszlása aszerint, hogy általában hány mutatószámot alkalmaznak a projektek rangsorolására Forrás: A kitöltött kérdőívek alapján saját szerkesztés

A kérdőívet kitöltő vállalatok 40 százaléka a statikus megtérülési időt (!), 35 százaléka a jövedelmezőségi indexet, 24 százaléka a nettó jelenérték-számítást, 23 százaléka a dinamikus megtérülési időt, egyötöde a számviteli nyereségrátát és 12 százaléka a belső megtérülési rátát alkalmazza mindig vagy gyakran a rangsorképzéshez. (Az eredményeket a 2. ábra szemlélteti.)

2. ábra: A projektek rangsorolására leggyakrabban alkalmazott mutatószámok Forrás: A kitöltött kérdőívek alapján saját szerkesztés

- 186 -


A válaszadó cégek 38 százalékánál a statikus megtérülési idő mutatóját, 32 százalékánál a jövedelmezőségi indexet alkalmazzák elsődlegesen (!), 22-22 százalékánál a statikus, illetőleg a dinamikus megtérülési időt, 21 százalékánál a belső megtérülési rátát használják másodlagosan a gazdaságosnak minősülő beruházási változatok rangsorolására. Ez érdekes eredmény abból a szempontból, hogy az irodalom általában a nettó jelenértéket és/vagy a belső kamatlábat ajánlja a rangsorképzéshez. (Az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza, melyek értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy az értékek meghaladják a 100 százalékot, mert annak ellenére, hogy felhívtuk a kérdőívet kitöltők figyelmét arra, hogy csak egy elsődleges és egy másodlagos módszert jelöljenek meg, mégis voltak olyan vállalati vezetők, akik több elsődleges és/vagy több másodlagos módszert jelöltek meg.) 1. táblázat: A projektek rangsorolására elsődlegesen, illetve másodlagosan alkalmazott mutatószámok Alkalmazott módszer Statikus megtérülési idő Számviteli nyereségráta Nettó jelenérték Belső kamatláb Jövedelmezőségi index Dinamikus megtérülési idő Egyéb módszer

Elsődlegesen Másodlagosan 38% 22% 18% 17% 20% 18% 7% 21% 32% 18% 14% 22% 0% 4%

Forrás: A kitöltött kérdőívek alapján saját szerkesztés

A kutatást annak vizsgálatára is kiterjesztettem, hogy a feldolgozóipari cégek vállalati méret, létszám és tulajdonosi arány szerint csoportosítva milyen gyakorisággal alkalmazzák az egyes módszereket a beruházási projektek rangsorolására. Az elemzést a csoportátlagok kiszámításával végeztem el. (Tekintettel arra, hogy a válaszadóknak egy ötfokozatú skálán kellett megjelölniük, hogy milyen gyakorisággal alkalmazzák az adott módszert, ezért a csoportátlagok 1-5 közötti értékeket vehetnek fel.) Vállalati méret szerint vizsgálva a mutatószámok alkalmazásának gyakoriságát a következők állapíthatók meg (az eredményeket összefoglalóan a 2. táblázat tartalmazza): − A két statikus mutatót a kisvállalatok alkalmazzák a leggyakrabban. − A nettó jelenérték-számítást, a belső kamatláb-keresést és a dinamikus megtérülési időt leginkább a nagyvállalatok szakemberei részesítik előnyben. − A jövedelmezőségi indexet a kisvállalatok döntéshozói használják a leggyakrabban a rangsorképzéshez. Vállalati létszám szerint elemezve a válaszok megoszlását hasonló eredmények születtek (a válaszok megoszlását szintén a 2. táblázat foglalja össze). A statikus megtérülési időt és a számviteli nyereségrátát az 50-249 főt foglalkoztató vállalatok, a nettó jelenértéket, a belső kamatlábat és a dinamikus megtérülési időt a 250 főnél több alkalmazottal működő vállalatok, a jövedelmezőségi indexet az 50 főnél kevesebb dolgozót alkalmazó cégek részesítették előnyben a projektek rangsorolásakor. Tulajdonosi arány szerinti bontásban elvégezve az elemzést megállapítható volt, hogy a statikus megtérülési időt és a jövedelmezőségi indexet közel ugyanolyan arányban alkalmazzák a többségi hazai és a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok. A többi mutatót a többségi külföldi tulajdonban lévő cégek használják gyakrabban. (Az eredményeket összefoglalóan a 3. táblázat tartalmazza.)

- 187 -


2. táblázat: A projektek rangsorolására leggyakrabban alkalmazott módszerek vállalati méret, illetve létszám szerinti bontásban A rangsorképzésre alkalmazott mutatók

Mikrováll. 3,00 Statikus megtérülési idő 2,50 Számviteli nyereségráta 2,71 Nettó jelenérték 2,42 Belső kamatláb 3,07 Jövedelmezőségi index 3,00 Dinamikus megtérülési idő

Vállalati méret Létszám Közepes 0-49 50-249 250 fő Kisváll. Nagyváll. váll. fő fő felett 4,16 3,00 3,00 3,33 3,64 3,37 3,29 2,87 1,00 2,71 3,00 2,60 3,06 2,82 4,33 2,78 2,76 3,87 2,36 2,12 4,33 2,38 2,25 3,29 3,71 3,10 2,00 3,60 3,30 3,00 2,84 2,33 5,00 3,05 2,57 3,33


3. táblázat: A projektek rangsorolására leggyakrabban alkalmazott módszerek tulajdonosi arány szerinti bontásban Tulajdonosi arány

A rangsorképzésre alkalmazott mutatók

Többségi hazai 3,46 Statikus megtérülési idő 2,69 Számviteli nyereségráta 2,86 Nettó jelenérték 2,36 Belső kamatláb 3,38 Jövedelmezőségi index 2,82 Dinamikus megtérülési idő

Többségi külföldi 3,50 3,37 3,17 2,89 3,40 3,25


4. Következtetések A beruházás-gazdaságossági számításokra irányuló kutatásom egyik célja annak vizsgálata volt, hogy a vállalati gyakorlat mennyire van összhangban az irodalmi ajánlásokkal. Ez indokolttá tette a kutatás kiterjesztését arra a kérdésre, hogy a vállalati szakemberek a projektek rangsorolására a nemzetközi és a hazai irodalomban ajánlott két módszert, a nettó jelenértéket és a belső kamatlábat alkalmazzák-e. Noha külföldön számos empirikus felmérést végeztek arra vonatkozóan, hogy a vállalati döntéshozók milyen beruházás-gazdaságossági számításokat részesítenek előnyben a döntéselőkészítés során, ezek – tudomásom szerint kivétel nélkül – a projektek gazdaságosságának minősítésére alkalmazott módszereket vizsgálták, egyetlen forrásmunkában sem találtam arra vonatkozó utalást, hogy a projektek rangsorolására milyen mutatókat használnak a vállalati vezetők. (Hazánkban a vállalati gyakorlatban alkalmazott beruházás-gazdaságossági módszerek empirikus megkutatottsága meglehetősen alacsony szintű.) A 2012-ben végzett kérdőíves felmérés szerint a hazai feldolgozóipari vállalatok jelentős részénél nem rangsorolják az előzőleg gazdaságosnak minősített beruházási változatokat. Ez felveti azt a kérdést, hogy ezeknél a cégeknél több gazdaságos projekt esetén milyen szempont szerint döntik el, hogy melyik változatot valósítják meg. (A kérdés megválaszolása további kutatást igényel.)

- 188 -


A vállalatok jelentős részénél az irodalmi ajánlásoktól eltérő módszereket alkalmaznak a projektek rangsorolására. A kutatás eredményei szerint a hazai feldolgozóipari vállalatok körében a statikus megtérülési idő és a jövedelmezőségi index számít a két leggyakrabban alkalmazott eljárásnak. Ez némiképp meglepő eredmény, melyet érdemes lett volna más kutatók eredményeivel is összevetni, ám a kérdésre vonatkozóan sem hazai, sem nemzetközi kutatást nem találtam. Vállalati méret szerint megvizsgálva az eredményeket, némileg árnyaltabb képet kapunk, ugyanis a statikus mutatószámokat és a jövedelmezőségi indexet a kisvállalatok, a dinamikus mutatókat (a jövedelmezőségi index kivételével) a nagyvállalatok döntéshozói részesítik előnyben. A kutatás rávilágított arra, hogy a kisebb cégek jelentős része vagy nem rangsorolja a projekteket, vagy a rangsorképzésre kevésbé alkalmas módszereket alkalmaz. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy szükség lenne a kisebb cégek vezetőinek, szakembereinek gazdálkodástani ismereteket nyújtó kiadványokat szerkeszteni és ilyen témájú képzéseket szervezni, illetőleg tanácsadással segíteni őket a beruházások döntés-előkészítése során.

Irodalomjegyzék 1. 2004. évi a Kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló XXXIV. törvény 3. paragrafusának 1-6. bekezdése 2. BROUNEN, D. – JONG, A. – KOEDIJK, K. [2004]: Corporate Finance in Europe: Confronting Theory with Practice; Financial Management, 33. évfolyam, 4. szám 3. ILLÉS, B. CS. [1997]: A beruházásgazdaságossági elemzés alapjai, PATE Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Gödöllő, p. 5. 4. ILLÉS, M. [2012]: A nettó jelenérték gazdasági tartalma és rangsorképzésre való alkalmassága; Vezetéstudomány, 43. évfolyam, Különszám, pp. 13-23. 5. SZŰCSNÉ MARKOVICS, K. [2013]: A beruházások döntés-előkészítési folyamatának és módszereinek empirikus vizsgálata a hazai feldolgozóipari vállalatok körében; Ph.D. értekezés, Miskolci Egyetem

- 189 -


Dr. SZEMERE BRIGITTA (Dunaújvárosi Főiskola): Adatkezelés és adatvédelem a munkahelyen, különös tekintettel a munkahelyi kamerás megfigyelő rendszerre 1. Bevezetés A munkaviszony létesítése és fennállása során számos személyes adat kerül a munkáltató kezelésébe, akinek jogszabályi előírások alapján gondoskodni kell ezen adatok megfelelő mód és biztonságos kezeléséről. A személyes adatok gyűjtése különbözőféleképpen történhet, ezek közé tartozik a témámul választott munkahelyi kamerás megfigyelés, mint a munkavégzés ellenőrzésnek eszköze. A kamerás megfigyelés napjainkban ugyan nem nóvum, aktualitását mégis az adja, hogy 2012. július 1-jén hatályba lépett az új munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.), valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (továbbiakban: NAIH) 2013. januárjában ajánlást adott ki a munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszer üzemeltetésének alapvető követelményeiről, amelyben többek között azokat a garanciális szabályokat részletezi, melyeket a munkáltatónak az ilyen rendszer telepítésekor, működtetésekor figyelembe kell vennie. A kamerák munkahelyen történő alkalmazásának egyik kiemelt problematikája, hogy a rendszer működtetése során sérülnek, sérülhetnek a munkavállalók alapjogai. Ugyanakkor – miután a munkáltatóval szemben kevésbé tudják védeni ebbéli jogaikat – a munkavállalók fokozottabb védelmet igényelnek a munkáltató ellenőrzési jogának gyakorlásakor. Témám kifejtése során a jelenleg létező szabályozásokat végigtekintve tárom fel, melyek azok a sarkalatos pontok, amelyekre a kamerás ellenőrzés működtetése során, a munkaviszony alanyainak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. 2. A munkahelyi megfigyelés technológiai és jogi szempontú megközelítése A munkáltató jó néhány eszközt igénybe vehet a munkavállalók munkahelyi megfigyelésére pl. számítógépen futó programok ellenőrzése, e-mail-forgalom ellenőrzése, telefonos beszélgetések rögzítése stb. A megfigyelés eszközei közé tartozik a munkahely kamerákkal történő ellenőrzése is, mely mindinkább teret hódít, hiszen a technológiai fejlődéssel egy kamerás megfigyelő rendszer kiépítése mind könnyebbé és olcsóbbá válik. Míg a korábbi évtizedekben a kamerák kevésbé fejlettebbek, nehezebben kezelhetőek voltak, manapság ezek a hátrányok teljesen eltűntek, mindamellett, hogy egyre jobb minőségű felvételeket készítésére nyújtanak lehetőséget, alkalmasakká váltak az éjszakai megfigyelésekre, a felvételek tárolására, a távolból történő irányításra, hangok rögzítésére, javult a képminőség, nagyobb mértékű ráközelítési lehetőséget biztosítanak stb. Az IP alapon működő kamerák 7 esetében az intelligens videó alkalmazásokkal a megfigyelés során keletkezett képi anyag feldolgozása automatizálható, ezáltal növelhető a hatékonyság. Az ember figyelme rendszerint húsz percnyi fokozott igénybevétel után jelentős mértékben csökken; megfigyelésekkel igazoltan az események akár 95%-a is figyelmen kívül maradhat. Emellett korlátozott az ember megfigyelése alatt lévő monitorok száma is, általában egyidejűleg egy ember hét monitor eseményeit képes figyelemmel tartani.8 7

IP kamera egyik lényegi jellemzője, hogy a helyi számítógépes hálózaton (LAN-on), vagy az interneten keresztül továbbítja a képeket.

8

http://oktel.hu/szolgaltatas/kamerarendszer/intelligens-video/ (2014. augusztus 01.)

- 190 -


Az IP kamera saját IP címmel rendelkező, beágyazott IP szervere képes biztosítani, hogy a kamera a felvételeket tömörített formában és titkosítva továbbítsa akár egy helyi számítógéphálózatra akár az internet felé, ezáltal a kamera elérhető a helyi hálózatra vagy az internetre csatlakozó számítógépről vagy egy szabványos WEB-böngészővel, vagy az adott számítógépre telepített videó-kezelő szoftverrel. Egy bonyolultabb IP-kamera pedig saját memóriával is rendelkezik, amely lehetővé teszi további funkciók beépítését. A kamerás megfigyelést jogi oldalról vizsgálva megállapítható, hogy az alkalmazásakor felmerülő lényegi probléma az alapvető emberi jogok valamint a munkáltatói érdekek összeütközése. A munkaviszony alanyainak jogai és kötelezettségei egymással szoros kölcsönhatásban állnak: ami az egyik oldalon jogosultság, az a másik fél oldalán kötelezettségként jelenik meg. E jogok, valamint kötelezettségek érvényesítése során lépnek elő azok az érdekek, amelyek indokolhatják a munkahelyen az elektronikus megfigyelőrendszer kiépítését. A munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, amely a munkavállalói oldalon egyrészt jogosultságként, másfelől viszont kötelemként jelenik meg. A munkavégzés során a munkáltatót jogszabály szerint megilleti az utasításadás és ellenőrzési jog, amely egyben kötelezettségként is terheli. Ugyanakkor az ellenőrzés lefolytatása közben sem feledkezhet meg a munkavállaló személyes adatai védelméhez való jogáról. A munkavállaló viszont köteles tiszteletben tartani a munkáltató jogos gazdasági érdekeit. A munkavégzéssel kapcsolatosan törvényi előírás, hogy a munkáltatónak kötelessége biztosítani a munkavállalói számára az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeit, körülményeit. A munkaviszony alanyainak érdeke fűződik a jogszabályokban meghatározott jogaik, kötelezettségeik érvényre juttatásához és ehhez nyújthat segítséget a kamerás munkahelyi megfigyelés. A munkáltatónak a jogos gazdasági érdekei érvényesítése miatt tehát érdekében állhat kamerákat alkalmazni. A kamerarendszer működtetése a gazdasági érdekérvényesítésén belül hozzájárul a hatékonyság növeléséhez, a munkavédelem biztosításához, valamint bűncselekmények megelőzéséhez. A hatékonyság növeléséhez tartozik a munkavégzéséről történő-, valamint a munkafolyamatokkal kapcsolatos információk szerzése. A munkáltató ellenőrzési jogából fakadóan minél több információt szeretne gyűjteni a munkavállalóról, főleg arról, hogy a munkavállaló valóban munkavégzéssel tölti-e a munkaidejét, munkáját mennyire hatékonyan és jól látja el. A kiépített kamerarendszer alkalmazásával a munkavégzés folyamata könnyen ellenőrizhetővé válik, hiszen, egy megfelelő rendszer kiválasztásával bármikor és bárhol képes a munkáltató kielégíteni az ebből fakadó igényét. A kamerák elhelyezésének másik indoka lehet az a cél, hogy a munkáltató a munkafolyamatok szervezésére vonatkozó információ birtokába kerüljön, hogy ennek segítségével emelni tudja a munkavégzés hatékonyságát. A munkáltatónak nem csupán kötelessége, de érdeke is fűződik a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtéséhez, a munkaviszonnyal összefüggésben okozott károk megelőzéséhez. A munkáltatót ugyanis a munkavállalónak okozott károk tekintetében objektív felelősség terheli, és ezzel kapcsolatban csak szűk körű kimentési lehetősége van. Természetes, hogy érdekelt a balesetek bekövetkezésének lehetőség szerinti megakadályozásában, illetve ennek a lehető legkisebb mértékűvé csökkentésében. A megfigyelés során a különféle veszélyhelyzetekről, vagy bekövetkezett balesetekről hamarabb

- 191 -


szerez tudomást, ezáltal a beavatkozás a veszélyhelyzet elhárítására vagy a károk mérséklésére is gyorsabban megtörténhet. Emellett a bekövetkezett balesetek, illetőleg káresemények rekonstruálása is könnyebbé válik, a felvételek elemzésével és a megfelelő következtetések levonásával pedig elkerülhető lehet a jövőbeni hasonló balesetek vagy káresemények előfordulása. A bűncselekmények megelőzése körében beszélhetünk a tulajdon védelmének biztosításáról, valamint az egyéb bűncselekmények megelőzéséről. A kiépített kamerarendszeres megfigyelés a tulajdon védelme körében, alkalmas lehet a lopások, rongálások visszaszorítására. A munkáltatónak kötelessége a munkavégzés tárgyi feltételeit biztosítani, ugyanakkor gazdasági érdeke fűződik a vagyontárgyainak megóvásához. A kamerás megfigyeléssel ellenőrizheti a munkaeszközök, gépek, berendezések rendeltetésszerű használatát. Az egyéb bűncselekmények körében a munkahely megfigyelésével megelőzhető az illetéktelen személy jelenléte vagy akár az erőszakos cselekmények elkövetése, illetve a már elkövetett bűncselekmény esetén jól felderíthetőek az elkövetés körülményei, megállapítható az elkövető személyazonossága. A munkavállalói oldalról a hatékonysághoz kapcsolódik, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdeke érvényesüljön, hiszen, amennyiben a munkáltató gazdasági értelemben tönkremegy a munkavállaló is elveszít(het)i a munkahelyét. A munkafolyamatok szempontjából a kamerás felvételek elemzésével, megtekintésével a munkavállaló fejlesztheti a saját munkavégzését, miután rálát arra, hogy mi az, amit nem jól tesz munkavégzés közben, hol lehet javítani, illetve az újonnan érkező munkavállaló könnyebben bele tud tanulni a munkafolyamatba, ha látja, amit neki el kell majd végeznie. A munkavédelem szempontjából a munkavállalók biztonságos munkakörnyezethez és munkavégzéshez való érdeke nem lehet kérdés. A bűncselekmények megelőzésével kapcsolatosan a munkavállalónak érthető kívánalma, hogy a munkahelyre magával vitt vagyontárgyait ne lopják el, ne rongálják meg, illetve hogy ő maga ne válhasson erőszakos cselekmények áldozatává (különösen az egyedül dolgozók, valamint az éjszakai munkaidőben dolgozók szempontjából lehet fontos tényező). Ugyanakkor az előnyök mellett a munkáltatónak arról sem szabad megfeledkeznie, hogy a túlzott mértékű ellenőrzés a munkavállalók hangulatát ronthatja, a megfigyelésből fakadó pszichés hatások kedvezőtlenül befolyásolhatják a munkateljesítményt, túlzott, indokolatlan stressznek tehetik ki a munkavállalókat, mindez pedig csökkentheti a munkavégzés hatékonyságát, a munkavállalói megelégedettséget. Hátrányként jelenik meg, hogy a munkahelyi kamerák használata egyenlőtlen kommunikációs helyzetet eredményez, korlátozza a munkavállaló felvilágosítás vagy információ-kérési lehetőségét. A bűncselekmények megelőzése céljából telepített kamerák valójában nem képesek megszüntetni a bűncselekményeket, bár kétségtelenül van valamennyi prevenciós hatásuk, viszont jellemző, hogy azokra a területekre korlátozódnak majd az elkövetések, amelyek nincsenek a kamera látószögében, ez viszont még több kamera elhelyezést fogja maga után vonni, amely pedig még fokozottabb beavatkozást jelent a munkavállalók magánszférájába.

- 192 -


3. Érdekütközés és feloldás A kamerás megfigyelés alkalmazásával a munkáltató korábban kifejtett gazdasági érdeke ütközik a munkavállaló személyes adatok védelméhez való jogával. A magánszférához (angol megfelelője: privacy) való jog, alapvető emberi jog. A privacy magába foglalja az egyén önrendelkezési jogát, a privát szféra jogát, azaz a jogot arra, hogy egyedül legyen, az igényt, hogy meghatározza, a rá vonatkozó információk mikor, hogyan, milyen mértékben juthassanak mások tudomására. A technika rohamos fejlődésének következtében mindinkább felértékelődött a magánszférához való jog védelmének fontossága, mivel az ellenőrzés, a megfigyelés, továbbá a magánszférába való beavatkozás egyre könnyebbé válik. A magánélet védelmével kapcsolatosan számos nemzetközi egyezmény tartalmaz rendelkezést kiemelve, hogy minden embernek joga van a magán- és családi életének, kapcsolattartásának, otthonának, levelezésének tiszteletben tartásához. Eleinte a magánélet védelme a magánszemélyekre és azok otthonára vonatkozott, azonban a francia Legfelsőbb Bíróság a 2001. októberében tárgyalt ún. Nikon-ügyben a következőket fogalmazta meg: „Egy alkalmazottnak még a munkahelyen és a munkaidőben is joga van a magántitok védelmére, és ehhez tartozik személyes levelezése is.”[Szentpály] Tehát a Legfelsőbb Bíróság határozata azt a véleményt tükrözi, hogy az egyén magánélete folytatódik a munkahelyen is. Igaz, hogy a munkavállaló a munkahelyén a munkaidejét, kreativitását, munkaerejét a munkáltató által meghatározott célok elérésére fordítja, azonban e célok megvalósítása közben sem veszíti el személyes integritását, mivel magánéletének egyes eseményei sok esetben a munkahelyén történnek. Érdekes kérdést vet fel az a tény, hogy a személyes kapcsolatok jelentős része a munkahelyen alakul ki, így szinte elkerülhetetlen a munkahelyi megfigyelés során, a magánszféra szempontjából érzékeny területek megjelenése. A nemzetközi szabályozók közül az Alapjogi Charta kiemelkedő jelentőséggel bír, mert ez az első olyan általános nemzetközi emberi jogi dokumentum, amely kifejezetten kimondta a személyes adatok védelméhez való jogot. A személyes adatok védelméhez való jog, mint a magánszférához való jog egyik vetülete, az Európai Unió jogában is nevesített és elismert alapvető emberi jog. Az automatizált adatkezelés elterjedésével ugyanis a személyes adatokkal való visszaélések visszaszorítására szükség volt a speciális szabályozások megalkotására. A magánélethez való jog, valamint a személyes adatok védelméhez való jog szempontjából, a munkáltató és munkavállaló között sajátos jellegű a kapcsolat, mivel a munkavállalók rendszerint kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, a fennálló hierarchia miatt ezeket a jogaikat kevésbé hatékonyan tudják érvényesíteni. Belátható, hogy a jogi környezet kialakítása során a munkavállalói jogokat kell fokozottabb védelemben részesíteni, ugyanis túl azon, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatóhoz képest, a kamerás megfigyeléssel megvalósuló esetleges jogsérelem súlyosabb, mint az ez által elérhető előnyök. Ezen érdekütközésekre tekintettel nem kétséges, hogy a megoldás egy pontos és átlátható szabályozás megalkotása, amelynek segítségével az adott, konkrét esetben eldönthető, hogy az egymással konkuráló érdekek és jogok közül melyik élvez elsőbbséget.

- 193 -


4. A kamerás megfigyelés nemzetközi és haza szabályai A személyes adatok védelméhez való jog szabályozására kezdetben a nemzetközi jogi dokumentumokban került sor, majd ezt követően kapott helyet az egyes országok nemzeti jogában: alkotmányaiban, alaptörvényeiben, később ezeket részletesebben is kibontva a törvényekben. Az első adatvédelmi törvények megjelenése után merült fel az igény a nemzetközi adatvédelmi tárgyú dokumentumok megalkotására, valamint a nemzeti szabályok összehangolására, tekintettel a nemzetközi személyesadat-áramlásra. Az Európa Tanács Egyezménye az egyének védelméről, a személyes adatok gépi feldolgozása során (1981) volt az első jogilag kötelező erejű adatvédelemmel foglalkozó nemzetközi jogi norma. Az Egyezményt aláíró tagállamok kötelezettséget vállaltak a benne foglalt alapelvek nemzeti jogukba való beépítésére. Az Európai Unió normái közé tartozik a 95/46/EK irányelv (Adatvédelmi Irányelv), melynek rendelkezéseit a tagállamoknak 1998-ig kellett átültetniük nemzeti jogrendszerükbe. Az irányelv hozta létre a 29-es Adatvédelmi Munkacsoportot 9 , amely az adatvédelemmel összefüggésben több jelentős dokumentumot alkotott. A Munkacsoport kimondta, hogy a munkahelyi adatkezelésekre is alkalmazni kell az irányelvben foglaltakat, valamint véleményeket fogalmazott meg kifejezetten a kamerák vagy a munkahelyi adatkezelések vonatkozásában. A 15/2011. számú véleményében fejtette ki, hogy a jogszerű adatkezelésnek nem csak a hozzájárulás lehet az egyetlen jogalapja, hanem az irányelv 7. cikkében szereplő többi jogalap is alkalmazható az adatkezelő számára. Az Európai Bíróság a C-488/10, valamint a C-469/10. sz. egyesített ügyben hozott ítéletében fogalmazta meg, hogy az Adatvédelmi Irányelv 7. cikk f) pontjának közvetlen hatálya van, azaz hivatkozni lehet rá a tagállamok nemzeti bíróságai előtt: „az adatfeldolgozás az adatkezelő, vagy az adatokat megkapó harmadik fél, vagy a felek jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezeknél az érdekeknél magasabb rendűek az érintettnek az 1. cikk (1) bekezdése értelmében védelmet élvező érdekei az alapvető jogok és szabadságok tekintetében.” Az Európai Bizottság 2012. január 25-én tette közzé az új európai adatvédelmi-rendelet tervezetet, amely fel fogja váltani a jelenleg hatályos irányelvet. Ez a szabályozás közvetlenül lesz alkalmazandó az Unió tagállamaiban. A javaslat nagy vita tárgya, az Európai Parlament képviselői összesen több mint háromezer módosító javaslatot nyújtottak be a tervezethez, de igen jelentős aktivitás figyelhető meg pl. az amerikai IT vállalatok körében is. Az új irányelv fő célja a teljesen egységes uniós adatvédelmi szabályozás mellett, hogy modernizálja a korábbi 1995-ben elfogadott adatvédelmi irányelveket, és összhangba hozza a szabályozást a gyorsan változó digitális világ kihívásaival. A bizottsági elképzelés szerint az új rendszer „egyablakos” módon működne, vagyis azoknak a cégeknek, amelyek több EU-s országban működnek, minden ügyben azon tagállam adatvédelmi hatóságához kell majd fordulniuk, amelyikben európai központjuk található. [Kozma, 2013] A tervezetben megfogalmazottak alapján csökkenne az adminisztrációs teher; jelenleg kevés kivételtől eltekintve minden adatkezelést be kell jelenteni az illetékes hatósághoz, ezt a Bizottság túlzott mértékűnek ítélte meg, megjelölve, hogy a továbbiakban a veszélyeztető feldolgozási műveletekre kell leginkább koncentrálni. Megjelenik a felejtéshez való jog (right to be forgotten) és az adatok hordozhatóságához való jog is a tervezet szövegében. 9

A Munkacsoport a 95/46/EK 29. cikke alapján jött létre. Független európai tanácsadó szerv adatvédelmi, valamint a magánélet tiszteletben tartásával összefüggő kérdésekben. Feladatait a 95/46/EK 30. cikke, valamint 2002/58/EK irányelv 15. cikke határozza meg.

- 194 -


A NAIH véleménye szerint az interneten megvalósuló adatkezelésekkel kapcsolatosan, a világháló sajátosságaira tekintettel nem elegendő csupán a törléshez való jogot biztosítani, miután az adatok nem csak egy adatkezelőnél kerülnek rögzítésre, hanem sok más adathordozón is rögzülnek, ezen túl pedig a keresőmotorok a korábban tárolt verziókat is elérhetővé teszik, meg kell tehát oldani azt is, hogy az adatalany az adatok minden lehetséges elérési pontján töröltethesse azokat, hiszen csak ez vezet el a tényleges joggyakorláshoz. A hordozhatósághoz való jog (right to data portability) elősegítené az on-line szolgáltatók közötti váltás lehetőségét az adatalany számára, mert lehetőséget biztosít arra, hogy az érintett az adatkezelőjétől kérje a feldolgozás alatt álló adatainak elektronikus másolatát, más rendszerbe való továbbítását. A rendelet által bevezetendő újdonságok közé tartozik, hogy az adatvédelmi tájékoztatók mellé ún. adatvédelmi ikonokat kell mellékelni, ezzel segítve a szabályok alapelemeinek gyors megértését. Az ILO (International Labour Organisation) 1997-ben kiadott egy gyakorlati kódexet (code of practice) a munkavállalók személyes adatainak a védelméről. A kódex, ún. puha jogi szabály, azaz nincs jogilag kötelező ereje, iránymutatásul szolgál. Az kódex kiadásának indoka, hogy az ILO felismerte, bár számos nemzeti/nemzetközi adatvédelmi törvény létezik, mégis szükség van olyan szabályozásra is, amely kifejezetten a munkavállalók személyes adatainak a védelmével foglalkozik, annál is inkább, hiszen a rohamléptekben fejlődő technológia egyre fokozottabb veszélyt jelent a munkavállalók személyiségi jogaira. A dokumentumban meghatározásra kerülnek az adatvédelemmel összefüggő alapvető definíciók, az adatkezelés legfontosabb alapelveit, továbbá a munkavállalók személyes adatai gyűjtésére vonatkozó lényegi szabályok. Az OECD Irányelvek a magánélet védelméről és a személyes adatok határokon átívelő áramlásáról (1980) szintén a puha jogi szabályozások közé tartoznak. Különös jelentőségüket az adja, hogy megalkotásukban az USA is részt vett. Az Európa Tanács számos speciális területen is megfogalmazott ajánlásokat, a kutatásunkat érintően ilyen az R (89) 2 számú ajánlás a foglalkoztatási célú személyes adatok védelméről. Ez a dokumentum jelentős hatást gyakorolt a későbbi tagállami jogalkotásra. Hazai jogforrások közül a magánszféra-, valamint a személyes adatok védelméhez való alapvető jogok védelmét alkotmányosan elismerve hazánk Alaptörvénye is tartalmazza (VI., IX., XVII. cikk). Ennél részletesebb, de még mindig általános szabályozást tartalmaz a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.), amely általánosságban mondja ki a személyiségi jogok védelmét, továbbá nevesít néhány személyiségi jogot. A témához kapcsolódó speciális törvény a 2011. évi CXII törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (a továbbiakban: Infotv). A személyes adatok védelme szempontjából az Infotv. általános jogszabálynak tekintendő, mivel a benne foglalt rendelkezések valamennyi adatvédelmi jogviszonyra irányadóak. Ehhez képest léteznek még további szektoriális törvények (pl. Kjt. Kttv.), amelyek az adatkezelésnek egy-egy konkrétan meghatározott, nagy számban előforduló területét szabályozzák. A munkahelyi kamerás megfigyelés kapcsán ilyen szektoriális szabályozás nem létezik. A Mt. tartalmaz rendelkezéseket a munkavállalók személyiségi jogainak korlátozásával összefüggésben. A magánélethez való jog alapvető emberi jog, amelynek védelméről az Alaptörvény a VI. cikkben tartalmaz rendelkezést, kimondva, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magánés családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.”, valamint „Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”

- 195 -


IX. cikk a vélemény-nyilvánítási szabadságról rendelkezik, mely szerint mindenkinek joga van a szabad vélemény-nyilvánításhoz, ugyanakkor e szabadság gyakorlása nem járhat más vagy mások méltóságának megsértésével. XVII. cikk pedig kimondja „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.” Mind a magánélethez való jog, mind a személyes adatok védelméhez való jog a személyiségi jogok közé tartozik, amelyekről részletesebb szabályozást a Ptk. tartalmaz. A jelenleg hatályos Ptk-ben a személyhez fűződő jogok védelme már a Bevezető rendelkezésekben is megjelenik, a 75. § (1) bekezdés pedig megfogalmazza, hogy „a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak”. Miután a személyiségi jog az emberi méltóságot védő alkotmányos alapjog, így a személyhez fűződő jogokról általános érvénnyel lemondani nem lehet. Bármely személyiségi jogot sértő magatartás a törvényi vélelem szerint jogellenes. A jogellenesség hiányának – és ezzel a személyiségsérelem hiányának – szinte egyetlen bizonyítéka a jogosult hozzájárulása. A személyhez fűződő jogokat nem sérti ugyanis az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása nem sért vagy veszélyeztet társadalmi érdeket. 2012. július 1-jén hatályba lépett az új Mt., amely a korábban hatályos Munka Törvénykönyvétől eltérően már tartalmaz olyan szabályokat (az Mt. 9. és 11. §), amelyek irányadóak a munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszerekre. A Mt. általános szabályként rögzíti a hatálya alá tartozók személyiségi jogainak védelmét, valamint azt, hogy a munkavállaló a személyiségi jogairól általános jelleggel előre nem mondhat le. A munkavállaló személyiségi jogainak a korlátozása kizárólag abban az esetben lehetséges, ha az a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges, továbbá a cél elérésével arányos. A munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okoknak számítanak mindazon esetek, amikor a személyiségi jogok korlátozása nélkül a munkáltató nem tudna eleget tenni valamely a munkaviszonyból származó kötelezettségének. Az arányossággal kapcsolatban a munkáltatói cél, valamint az ennek során felmerülő munkavállalói hátrány a vizsgálandó. Mind a korlátozás feltételeiről, módjáról, mind pedig a várható időtartamáról a munkavállalót előzetesen tájékoztatni kell. Kiemelt jelentőségű elem, hogy a munkavállalót a munkáltató csak olyan nyilatkozat megtételére vagy adat megadására kérheti, amely a munkaviszony szempontjából lényeges, valamint nem jár a személyhez fűződő jogok sérelmével. A munkáltatói érdeket figyelembe véve, a munkáltató a gazdasági tevékenység szervezője, a gazdasági tevékenység keretein belül ő alakítja ki annak szerkezetét, üzemelteti és biztosítja a munkavégzéshez szükséges eszközöket, illetve viseli a gazdasági kockázatot. A munkáltató jogosult eldönteni azt is, hogy mely személyekkel és hogyan végezteti a munkát (utasítási és ellenőrzési jogkör). A munkavállaló munkavégzési kötelezettségével kapcsolatban az Mt. 52. § (1) a-c) pontja kimondja, hogy a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaideje alatt − munkavégzés céljából, munkára képes állapotban − a munkáltató rendelkezésére állni, munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni. A munkáltató ellenőrzési jogából fakadóan ellenőrizheti – ez kötelessége is –, hogy a munkavállalók valóban betartják-e az általa kiadott utasításokat. Az ellenőrzés határait azonban a munkavállalók személyiségi jogai jelölik ki. Az ellenőrzésről a munkáltató köteles előzetesen tájékoztatni a munkavállalót, beleértve azt is, hogy milyen technikai eszközökkel kívánja azt végrehajtani. Ellenőrizni csak a

- 196 -


munkaviszonnyal összefüggő magatartást, tevékenységet lehet, tehát nem ellenőrizhető a munkavállaló magánélete, valamint figyelemmel kell lenni arra, hogy az ellenőrzés és az azt segítő eszközök alkalmazása nem sérthetik az emberi méltóságot. Vagyis a kamerák alkalmazása abban az esetben jogszerű, hogyha a személyes jelenléten alapuló és a munkaviszonnyal közvetlenül összefüggő ellenőrzést helyettesíti, viszont a magánszférát érintő ellenőrzés ebben az esetben sem megengedett. A Mt. alapelvei közé tartozik az együttműködési kötelezettség, amelyen belül a felek kötelesek jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során betartani a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, és kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A jogalanyoknak a munkaviszonyból keletkező jogaikat oly módon kell gyakorolniuk, hogy azzal elősegítsék a másik fél jogai gyakorlását, valamint kötelezettségeinek teljesítését. A munkáltatói feladatok ellátása szükségszerűen együtt jár a személyes adatok kezelésével. A munkaviszony természetéből fakadó adatkezelés a munkavállalói hozzájárulástól független. Ugyanakkor ez nem mentesíti a munkáltatót a garanciális szabályok betartásától. A Mt. 8. § (1) bekezdése szerint „a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt − kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja − nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.” A munkaviszony időtartama alatt a gazdasági tevékenység megfelelő működése érdekében a munkavállaló magánszféráját, pontosan meghatározott és körülhatárolt esetekben a garanciális követelményekre tekintettel a munkáltató korlátozhatja, az ilyen esetekben a munkavállaló a hozzájárulását jogosan nem tagadhatja meg. A magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvényben (Szvtv.) a jogalkotó meghatározta az elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazásának lehetséges céljait, a felvételek tárolhatóságának időtartamát, a felvételek továbbíthatóságának esetköreit, valamint több garanciális előírást is megfogalmazott. Azonban az Szvtv. rendelkezései sem alkalmasak arra, hogy lefedjék a munkáltató által üzemeltetett elektronikus megfigyelőrendszer valamennyi körülményét. A közszféra törvényei is tartalmaznak rendelkezéseket a munkahelyi adatgyűjtés adatkezelésre vonatkozóan. Hazánkban az adatvédelmi szabályozással kapcsolatos hatályos törvény a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról. A törvény ugyan általános jelleggel szabályoz, azonban a korábban említett speciális, szektoriális szabályozás hiányában e jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni a munkaviszonyból fakadóan felmerülő adatkezelésekre. Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) határozatának indokolásában megfogalmazta, hogy „a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként” Az önrendelkezési jog tartalma pedig, hogy az egyén maga határozza meg személyes adatai felhasználását, vagyis csak az érintett személy hozzájárulásával történhet a rá vonatkozó személyes adat felhasználása, mivel azonban ez a jog nem korlátlan, kivételes esetben törvény is elrendelheti a személyes adatok kötelező kiszolgáltatását. Ennek a korlátozásnak azonban meg kell felelnie az Alaptörvényben foglalt, alapjogot korlátozó feltételeknek. Az adatfeldolgozást követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni, hiszen mindenkinek jogában áll, hogy tisztában legyen azzal, ki, mikor, milyen célra használja fel személyes adatait. Az Infotv. hatálya hazánk területén folytatott minden olyan adatkezelésre és adatfeldolgozásra kiterjed, amely természetes személy adataira, közérdekű adatra, illetve közérdekből nyilvános adatra vonatkozik. A törvény az értelmező rendelkezésekben definiálja a személyes adatot, mely a 3. § 2. pontban meghatározottak szerint: „az érintettel kapcsolatba hozható adat - különösen az

- 197 -


érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.” A kamerás megfigyelés során készített felvétel akkor személyes adat, ha a felvételen szereplő személy azonosítható. Innentől kezdve adatkezelés történik, melynek meg kell felelnie a jogszabályi kritériumoknak. Az Infotv. 3. § 10. pontja szerint az adatkezelés: „az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így különösen gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, lekérdezése, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása, fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése”. Kivételes esetben előfordulhat, hogy a kamerák az érintettre vonatkozó különleges adatokat rögzítenek, melyek fokozottabb védelmet igényelnek. Az adatkezelés jogalapjával összefüggésben az Infotv. rögzíti, hogy személyes adat kizárólag akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy törvény felhatalmazása alapján, (az abban meghatározott körben) helyi önkormányzati rendelet közérdeken alapuló célból elrendeli. Tulajdonképpen ezzel a jogalkotó az információs önrendelkezési jog lényegének érvényesülését biztosítja. Ha az érintett nem járul hozzá a személyes adatai kezeléséhez, akkor erre csak törvényi felhatalmazás alapján van lehetőség. A hozzájárulás a 3. § 7. pontja alapján „az érintett akaratának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok - teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő – kezeléséhez.” Ahhoz, hogy ez a hozzájárulás érvényes legyen, meg kell felelnie a törvényi követelményeknek, tehát: határozott legyen, önkéntes és megfelelő tájékoztatáson alapuljon. A 6. § (1) bekezdése kimondja, hogy „Személyes adat kezelhető akkor is, ha az érintett hozzájárulásának beszerzése lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna és a személyes adat kezelése a) az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítése céljából szükséges, vagy b) az adatkezelő, vagy harmadik személy jogos érdekeinek érvényesítése céljából szükséges, és ezen érdek érvényesítése a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozásával arányban áll.” Az önkéntesség előfeltétele viszont a megfelelő tájékoztatás. A tájékoztatás pedig akkor minősíthető megfelelőnek, ha az adatkezelés előtt egyértelműen és részletesen informálja az érintettet az adatai kezelésével kapcsolatos valamennyi tényről, különösen az adatgyűjtés köréről; az adatkezelés céljáról; jogalapjáról; az adatkezelésre, valamint adatfeldolgozásra jogosult személyéről; az adatkezelés időtartamáról; arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat; valamint az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogairól és jogorvoslati lehetőségeiről. A NAIH ajánlása alapján az elektronikus megfigyelőrendszerek alkalmazása szempontjából a munkavállalók tájékoztatásának továbbá ki kell terjednie: − az egyes kamerák elhelyezésére (minden egyes kamera) és a vonatkozásukban fennálló célra, az általuk megfigyelt területre, tárgyra, arra, hogy a munkáltató az adott kamerával közvetlen vagy rögzített megfigyelést végez-e; − a megfigyelőrendszert üzemeltető (jogi vagy természetes személy) megjelölésére; − a felvétel tárolásának helyére, idejére; − a felvétel visszanézésére vonatkozó szabályokra, illetve arra, hogy a felvételt milyen célra használhatja fel a munkáltató.

- 198 -


A hozzájárulás akkor lesz önkéntes, ha a munkavállaló biztos lehet abban, hogy a hozzájárulás megtagadása esetén sem éri őt hátrányos megkülönböztetés. Az EU Munkacsoport 8/2001. sz. állásfoglalása szerint az önkéntesség megkérdőjelezhető a munkajogban, kivéve, ha van valós lehetőség a beleegyezés megtagadására, valamint utólagos visszavonására, mégpedig hátrány nélkül. Amennyiben ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor nem lehet a hozzájárulás önkéntességéről beszélni, illetve az megkérdőjelezhető. Az érintett hozzájárulás mellett szükséges továbbá, hogy az adatkezelés megfeleljen a célhoz kötöttség kívánalmának. Az az adatkezelés, amelyet hozzájárulás alapján végeznek, amennyiben cél nélküli, akkor nem felel meg a szükségesség elvének, tehát a hozzájárulás ellenére is jogszerűtlen. A hozzájárulás megadható szóban, írásban, valamint ráutaló magatartással is. A Mt. a személyhez fűződő jogról rendelkező nyilatkozat esetén írásbeliséget követel, de csak írásban érvényes a hozzájárulás megadása a különleges adatok esetén is. A kamerás megfigyelőrendszerek alkalmazása során nincs szükség a munkavállaló hozzájárulására, viszont a munkáltatónak igazolnia kell, hogy a munkavállalók a munkahelyi kamerázással kapcsolatos tájékoztatást ténylegesen megkapták. (2013. január 23-án a már munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók esetében a tájékoztatás tudomásul vételével lehet eleget tenni ennek a követelménynek, míg az ezt követően munkába állók esetében szükséges a munkába állás előtt, a munkaszerződéstől független dokumentumban megadni az erre vonatkozó tájékoztatást, és ezt a munkavállalónak kell ellenjegyeznie. A tájékoztatáshoz tartozik még az a követelmény is, hogy a munkáltató köteles figyelemfelhívó jelzést elhelyezni arról, hogy az érintett területen elektronikus megfigyelőrendszert alkalmaz. Amennyiben a kamerás megfigyelés olyan területre irányul, ahol munkavállalók és látogatók (ügyfelek) egyaránt tartózkodhatnak, akkor az ilyen területre belépőket megfelelő módon tájékoztatni kell. Ha a megfigyeltek nem csak a munkáltató munkavállalói, hanem egyéb személyek is, akkor a munkáltatónak az adatkezelést be kell jelentenie az adatvédelmi nyilvántartásba. Önszabályozás: a munkáltatónak, valamint a szakszervezeteknek lehetőségük van arra, hogy a munkáltató ellenőrzési joga gyakorlásának módját és feltételeit, továbbá ennek során a személyes adatok kezelésének feltételeit kollektív szerződésben, mégpedig annak normatív részében szabályozzák. Kollektív szerződés szabályozhatja a munkavállalók személyes adatainak védelmével és adatvédelmével összefüggő jogokat, illetve kötelezettségeket, így rögzítheti azt is, hogy milyen módon gyakorolhatja a munkáltató a felügyeleti, ellenőrzési jogát a technikai eszközök használata során. 5. Az adatkezelés alapelvei, korlátai A nemzetközi szabályozáshoz hasonlóan a magyar törvényben is megjelennek az adatkezelés során betartandó legfontosabb alapelvek. Célhoz kötöttség elve: az adatkezelés egyszerre alkotmányos és törvényi követelménye. Magyarországon először az Alkotmánybíróság fogalmazta meg ezt az elvet a 15/1991. (IV. 13.) határozatában. Az adatkezelés során minden esetben rendelkezni kell egy meghatározott, jogszerű céllal, továbbá ennek a célnak az adatkezelés minden szakaszában meg kell felelnie. Amennyiben változik a cél, ez minden esetben új adatkezelést eredményez. A célnak pontosan meghatározottnak és jogszerűnek kell lennie. Gyakran a célhoz kötöttség elvéhez kapcsolódik a szükségesség, adattakarékosság elve, amely azt fogalmazza meg, hogy kizárólag olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, valamint alkalmas a cél elérésére. Az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és jogszerűnek kell lennie. Ez az elv garantálja, hogy az adatgyűjtés és adatkezelés csak a vonatkozó szabályok betartásával

- 199 -


valósulhasson meg. Az adatkezelés tisztességes és törvényes voltának követelménye jogellenessé tehet olyan adatkezelést, amely egyébként formálisan megfelel a törvényi szabályozásnak. A személyes adatot a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig lehet kezelni. Ebből következik, hogy a munkáltató csak annyi ideig kezelheti az adatot, amíg az a megfigyeléssel elérni kívánt cél megvalósulásához feltétlenül szükséges. Amennyiben pedig rendelkezésre áll olyan módszer, amellyel kisebb mértékben avatkozhat be a magánszférába, akkor ezt kell alkalmaznia. A szükségesség elvének minden adatkezelés során érvényesülnie kell. Az elektronikus megfigyelőrendszer útján rögzített felvételek tárolási időtartamára alkalmazni kell − más törvényi mérce hiányában − a Szvtv. 31. § (2)-(4) bekezdésében szereplő előírásokat. Adatminőség elve: értelmében „az adatkezelés során biztosítani kell az adatok pontosságát, teljességét és − ha az adatkezelés céljára tekintettel szükséges − naprakészségét, valamint azt, hogy az érintettet csak az adatkezelés céljához szükséges ideig lehessen azonosítani.”[Infotv. 4. § (4) bekezdés] Korlátozott felhasználás elve: azt jelenti, hogy a személyes adatokat nem lehet nyilvánosságra hozni, hozzáférhetővé tenni vagy egyéb esetben felhasználni oly módon, hogy az eltérjen az előre meghatározott céltól. Ez alól két kivétel: ha az érintett hozzájárul, vagy amennyiben a törvény felhatalmazást ad. A munkáltatónak az elektronikus megfigyelőrendszerrel kapcsolatosan gondoskodnia kell arról, hogy a felvételeket csak szűk, pontosan meghatározott személyi kör nézhesse vissza, kizárólag azok számára legyen erre lehetőség, akik a felvételek megtekintése alapján a szervezeten belül döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. Adatbiztonság elve: az adatbiztonság elvével az Infotv. a 7. § (1)-(3) bekezdése foglalkozik. Lényege az adat technikai értelemben vett védelmének biztosítása a megfelelő technikai és szervezési intézkedések bevezetésével. Az adatkezelő köteles az adatok megfelelő tárolásáról gondoskodni, köteles továbbá azokat a feltételeket kialakítani és fenntartani, amelyekkel biztosított, hogy az adatot csak az arra jogosult ismerhesse meg, valamint, hogy az adat tárolása megfelelő módon történjen, biztosítva legyen az adat védelme különösen a megrongálódástól, manipulációjától, megsemmisüléstől. Az adatbiztonság követelménye független az adat tartalmától. Személyes részvétel elve: azt juttatja kifejezésre, hogy az érintett az adatkezelőtől tájékoztatást kérhet személyes adatainak kezeléséről, kérheti azok helyesbítését, valamint (leszámítva a kötelező adatkezelés esetét) azok törlését vagy zárolását. Az érintettnek jogában áll tudni, hogy személyes adatait ki, milyen célból, hol, mennyi ideig tárolja, történt-e harmadik félnek adattovábbítás, és amennyiben igen, az milyen célból, milyen felhatalmazás alapján valósult meg. A tájékoztatást a lehető legrövidebb időn belül kell számára megadni. Az adatkezelő csak abban az esetben tagadhatja meg az érintett tájékoztatását, amennyiben arra törvény kötelezi. Nyíltság elve: magában foglalja, hogy az adatkezelés tényének, helyének, céljának, az adatkezelést végző személynek, valamint az adatkezelési politikának nyilvánosnak, az érintettek számára elérhetőnek kell lenniük. Rejtett kamerát a munkáltató semmilyen célból nem alkalmazhat, az ugyanis önmagában a személyiségi jogok sérelmét jelenti. Felelősség elve: alapján az adatkezelő felelősséggel tartozik a fenti elvek betartásáért. Az érintett a jogai megsértése esetén igényét bírósági úton érvényesítheti az adatkezelővel (munkáltatójával) szemben. A bizonyítás adatkezelőt terheli, neki kell bizonyítania az adatkezelés jogszerű voltát. Az adatkezelő köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet az érintett személyes adatai jogellenes kezelésével okozott.

- 200 -


A NAIH ajánlásában megfogalmazottak szerint az adatkezelés korlátai a következőek: − A munkáltatói ellenőrzés akkor tekinthető jogszerűnek, ha az a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges; − a munkáltatói ellenőrzés valamint annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem sérthetik az emberi méltóságot, illetve a munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető; − a munkavállalót előzetesen és megfelelő módon tájékoztatni kell az adatkezelés lényeges körülményeiről; − az adatkezelés akkor jogszerű, ha annak során a munkáltató az adatkezeléssel kapcsolatban betartja az Infotv. alapvető rendelkezéseit, elveit. A hatályos törvényi rendelkezések, illetve az elszámoltathatóság elvéből fakadóan a munkáltatónak kell igazolnia azt, hogy az általa üzemeltetett kamerás megfigyelőrendszer összeegyeztethető az Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdésében megfogalmazott célhoz kötöttség elvével és megfeleltethető az érdekmérlegelés tesztjének. Ez a követelmény jelöli ki annak kereteit, hogy milyen célból lehet elektronikus megfigyelőrendszert üzemeltetni a munkahelyen. Kamerás megfigyelő rendszert elsődlegesen az emberi élet, testi épség, személyi szabadság védelme, a veszélyes anyagok őrzése, az üzleti, fizetési, bank- és értékpapírok védelme, továbbá vagyonvédelem céljából lehet alkalmazni. A megfigyelések abszolút korlátját jelenti azonban az emberi méltóság tiszteletben tartása. Az emberi méltóság és a kamerás megfigyelés közötti összefüggésre az Alkotmánybíróság is rámutatott a 36/2005. (X.5.) AB határozatában, amelyben többek között kimondta, hogy miután az elektronikus megfigyelés nem csak vagyontárgyakra, hanem személyekre, emberi magatartásokra is irányulhat, így alkalmas a magánszférába való behatolásra, arra, hogy intim (szenzitív) élethelyzeteket rögzítsen, akár olyan módon, hogy az érintett személy nem tud a felvételről, vagy nincs olyan helyzetben, hogy mérlegelhesse az ilyen felvétel megengedhetőségét, illetve annak következményeit. Ennek megfelelően nem lehet olyan kamerát elhelyezni, amely kizárólag egy munkavállalóra és az általa végzett tevékenység megfigyelésére irányul. Jogellenesnek tekinthető az olyan megfigyelőrendszer alkalmazása, amelynek célja a munkavállalók munkahelyi viselkedésének befolyásolása. Tilos olyan helyiségekben alkalmazni elektronikus megfigyelőrendszert, amelyekben a megfigyelés sértheti az emberi méltóságot (így különösen öltözőkben, zuhanyzókban, mosdókban). Nem lehet alkalmazni olyan, erre a célra kijelölt helyiségekben sem, ahol a munkavállalók a munkaközi szüneteket töltik. Amennyiben a munkahely területén jogszerűen senki nem tartózkodhat (munkaidőn túl, vagy munkaszüneti napokon) akkor ezek a korlátok feloldásra kerülnek, a munkahely teljes területe megfigyelhető, azonban a „normál” munkaidőn belül gondoskodni kell arról, hogy a rendszer ne működjön ezekben a helyiségekben. A célhoz kötöttség elvéből következik, hogy a kamerák látószögét úgy kell paraméterezni, hogy az a céljával összhangban álló területre irányuljon. Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a munkáltató csak a saját tulajdonában vagy használatában álló épületrészek, helyiségek és területek, az ott zajló események megfigyelésére alkalmazhatja a kamerás megfigyelést. Látható, hogy a kamerával történő megfigyelés a munkaviszony alanyainak hierarchikus kapcsolatából adódóan igen érzékeny területe a személyes adatok kezelésének, valamint az emberi méltósághoz való jog érvényesülésének. A munkahelyi elektronikus megfigyelőrendszerre vonatkozóan azonban jelenleg sem született speciális jogszabály. A NAIH ugyan igyekszik segíteni a gyakorlat egységesítésében, ám a jövőre nézve nem

- 201 -


kerülhető ki a pontos és átfogó törvényi szabályozás megalkotása, ugyanis a hatályos normák nem biztosítanak kellőképpen megfelelő védelmet a munkavállalóknak.

Irodalomjegyzék: 1. dr. Bodnár Lilla: Munkahelyi megfigyelés, http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/munkahelyi-megfigyeles (2013.11.12) 2. Kozma Zoltán: Adatvédelem: egyenlő versenyfeltételek, http://advocatus.dlapiper.hu/?p=758 (2014. 07.31.) 3. Dr. Kulisity Mária és Dr. Horuczi Szilvia: Adatvédelem és személyhez fűződő jogok a munkahelyen konferencia előadás (Budapest, 2013.09.25.) 4. Lukács Adrienn [2012]: A munkavállalók személyiségi jogainak védelme, különös tekintettel a munkahelyi kamerákra OTDK pályamunka In: De iurisprudentia et iure publico Jog- és Politikatudományi folyóirat VII. évfolyam, 2013/2. szám 5. Szentpály Tibor: A magántitok védelme az elektronikus munkahelyeken Franciaországban http://www.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/human/2003/06/0604.pdf (2014.08.01.) 6. Szőke Gergely László (szerk.) [2012]: Privacy in the workplace. Data protection law and self.regulation in Germany and Hungary, Budapest: HVG –ORAC 7. Dr. Szőke Gergely László – Dr. Balogh Zsolt György – Dr. Polyák Gábor – Dr. Rátai Balázs [2012]: Munkahelyi Adatvédelem Nemzeti jelentés – Magyarország 26-31. http://pawproject.eu/en/sites/default/files/page/web_national_report_hungary_hu.pdf (2014.08.01.) 8. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ajánlása a munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszer alapvető követelményeiről http://www.naih.hu/files/Ajanlas-a-munkahelyi-kameras-megfigyelesr-l.pdf (2014.08.01.)

Jogszabályok: Az Európai Unió Alapjogi Chartája Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról OECD Guidelines on the Protection of Privacy and Transborder Flows of Personal Data Protection of workers’ personal data. An ILO code of practice. Geneva, International Labour Office, 1997

- 202 -


ARTICLE 29 Data Protection Working Party: Opinion 8/2001 on the processing of personal data in the employment context, 5062/01/EN/FinalWP 48 Adatvédelmi Munkacsoport 4/2007 vélemény a személyes adat fogalmáról 01248/07/HU WP 136 Az Európai Parlament és a Tanács rendelete (javaslat) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (általános adatvédelmi rendelet) A Bizottság 611/2013/EU rendelete (2013. június 24.) a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) szerinti személyes adatok megsértésére vonatkozó bejelentésre alkalmazandó intézkedésekről Magyarország Alaptörvénye 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2011. évi CXII. törvény információszabadságról

az

információs

önrendelkezési

jogról

és

az

2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről 15/1991(IV. 13) AB határozat 35/2002. (VII. 19.) AB határozat 36/2005. (X. 5.) AB határozat 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól

- 203 -


KÁDÁR HORVÁTH, Ágnes (University of Miskolc): The Increasing Importance of Energy Management in Corporate Resource Management – Particurarly with Regard to Energy-Intensive Industries Abstract According to relevant sources of information, which are available about energy prices, the trends in evolution of energy prices are unfavourable for the EU’s energy intensive industries. This study highlights two main problems regarding energy prices. First, energy prices have consistently been rising in the past few years, and as a result, the energy costs for companies have also increased. Second, there are significant differences in energy prices among EU Member States and their main economic partners. If the energy prices, and the differences in energy prices among the countries show a further increase, the production costs of EU’s energy intensive products and the transportation costs will increase compared to its competitors, which will result in substantial adverse effects not only on product export ability, but also on national competitiveness. Apart from energy prices, the amount of consumed energy is another factor that affects energy costs, so the efficient and conscious energy management is playing an increasingly important role in corporate resource management, especially in energy-intensive setors. The aim of this paper was to show the collection of corporate energy management tasks from an economic and management approach. This task collection can be the base of a complex evaluation model of corporate energy management. 1. Introduction Efficient resource management is one of the key factors of the competitiveness of companies. To ensure proper and sufficient resources for an operation of a company at the lowest possible cost level is of fundamental importance. In addition to materials, labour, machinery, equipment and other resources, energy is also an important input in company operations. All company forms need energy, irrespective of their fields of activities. Manufacturing, service and commercial companies also use energy for their operation. However, the amount of the required energy and its forms vary. Apart from main operation processes (production, services and logistics within the company), the auxiliary and supporting processes (IT, repair, maintenance, cleaning and safety) and overhead-related processes (building energetics: lighting, heating, cooling and ventilation) also need energy. In addition to energy use of these processes the energy use in transport and shipping, namely, the supply and shipping of raw materials and finished goods (fuel consumption of vehicles) is significant. The rising energy prices and strict environmental and climate-protection requirements require companies to rationalise their energy consumption and decrease energy costs. Increasing energy prices have a considerable impact on the national and international competitiveness of certain industries, so the identifying corporate challenges resulting from global energy crises and seeking possible answers to them, namely a conscious energy management have a growing importance. The fact that companies assign different priorities to these issues should not be neglected. The efforts companies make for energy rationalisation depend on company size, the sector it is categorised in, energy intensity of the activities, and the proportion of energy costs compared with operating costs. The energy managment has the greatest importance in energyintensive industries.

- 204 -


2. Identification of energy-intensive industrial sectors First of all, we have to identify the industrial sectors where energy plays a key role in energy management. There is no universally accepted definition for energy-intensive sectors. More criteria should be used to allow us to identify whether the sector is energy intensive. The proportion of energy consumption and energy intensity indicator help to identify the range of energy-intensive sectors. One further criterion might be the proportion of energy costs in production costs. Final energy consumption in the EU manufacturing industry This study investigates final energy consumption10 of manufacturing industry in the EU, in order to identify the sectors where energy or energy management plays a determining role in resource management and competitiveness. Figure 1 shows the evolution of final energy consumption in the manufacturing industry (left) and value added (right) by subsectors. Enerdata uses the NACE sectorial classification system in its database to categorise sectors.

*value added at constant prices in 2000 (in million Euros)

Figure 1: Evolution of final energy consumption and value added in the manufacturing industry in the EU, 1995-2010 Source: Author’s own elaboration based on the Enerdata database

According to the Enerdata database the total final energy consumption of manufacturing industry amounted to about 250 Mtoe in 2010. Primary metals had the largest share (22.14%) in the total energy consumption of the manufacturing industry, with 18% for the iron and steel industry and 4% for the non-ferrous industry. According to the data, the chemicals sector was the second largest energy consumer with its 19.1% in 2010. The paper industry (13%) and the production of non-metallic minerals (12.4%) also belong to energy-intensive sectors. The 10 In the Enerdata database, the industrial final energy consumption includes energy used for activities performed by the mining, manufacturing and construction sectors. The energy used by industry for transportation is not included in this group. The database also excludes non-energy use from the industrial final energy consumption. It excludes the energy used by the energy transformation sector as well. It applies a completely different approach to heat and electrical energy production: in the case of heat, the fuel used for heat generation is included in the final energy consumption, but the generated heat is excluded, whereas in the case of electrical energy production, the generated electrical energy is included, but the fuel used for electricity generation is excluded. This principle also applies to the manufacturing industry [Enerdata, 2012].

- 205 -


most significant non-metallic minerals industries, those requiring a substantial amount of energy, are the cement and glass industries. Over the period 1995 to 2010, the energy consumption of the manufacturing industry fell by 12%. The most striking decrease in the energy consumption occurred in the textile industry and in manufacture of basic metals and fabricated metal products (primary metals). The right-hand graph in Figure 1 illustrates the evolution of value added by subsectors of the manufacturing industry. The graph shows that the performance of the manufacturing industry actually improved by 19.6%. The sectors are listed by their value added on the basis of 2010 data. A considerable increase was experienced in the chemical (52%), machinery (36%) and transport equipment (23%) manufacturing sectors, whereas the value added in textile and fabricated metal production decreased significantly (based on Enerdata database). When the two graphs in Figure 1 are compared, it becomes obvious that the sectors with larger ratio and growth (machinery and transport equipment) in value added figures perform less energy-intensive activities in terms of delivered energy consumption. In contrast, energyintensive sectors, which produce basic metal and fabricated metal products, chemicals and non-metallic minerals, have a smaller value added. Energy intensity The energy intensity indicator is calculated by dividing the final energy consumption by value added. This indicator measures how much energy is required to generate one unit of value added. The decrease in this indicator expresses a favourable trend. Figure 2 shows the energy intensity of manufacturing sectors in the EU between 1995 and 2010.

*value added at constant prices in 2010 (in Euros)

Figure 2: Energy intensities in manufacturing industry in the EU Source: Author’s own elaboration based on Enerdata database

In the period from 1995 to 2010 the energy intensity in the manufacturing industry, or more specifically in most of its sectors, experienced a slight recovery with larger or smaller fluctuations. There are two sectors whose energy intensity considerably differs from others. The energy intensity of the production and processing of metals (primary metals) far exceeded

- 206 -


other sectors’ energy intensity (iron and steel as well as non-ferrous industries perform highly energy-intensive activities). The other large energy-consuming sector is non-metallic minerals, which includes cement and glass. The third and the fourth highest intensity rate have the chemical and the paper industry. These calculations identify four energy-intensive sectors: primary metals (with iron and steel, and non-ferrous industries), chemicals, non-metallic minerals (glass, cement), and the paper industry. The European Commission uses several other criteria to identify energyintensive sectors [see EC, 2014], and ranks the same sectors to the energy-intensive industries. Share of energy costs in the production costs of energy-intensive industries The energy demand for main production processes11 in energy-intensive sectors is high, so one further characteristic of energy-intensive industries might be the great proportion of energy costs in production costs. Figure 3 shows the share of energy-related costs in the production costs of selected energy-intensive industrial sectors. Energy expenditures are made up of costs of both energy resources and energy products purchased for production purposes, which include network tariffs, taxes, and levies, as well as incidental reliefs and exemptions. Total production costs are costs required to purchase goods for production including energy and costs of labour. In other words, total production costs are ‘the difference between the total production value (gross annual turnover adjusted by changes in stocks and other correction items) and the gross operating margin in a given industry’. [EC, 2014, p.135] According to an EC study, the share of energy-related costs in total production costs ranges from 4% to 10% in energy-intensive industrial sectors in the EU Member States [EC, 2014]. The fact that there are several classes with different energy intensity and energy demands within specific subsectors should also be taken into account. It is clearly seen that the share of energy costs in production costs of specific classes can be as high as 40%, whereas in other classes these costs are under 5%. Thus, the energy intensity of some industrial subsectors can be influenced by subsector structures. Figure 3 shows the divergent ranges of performance by classes within subsectors. Figure 3 also shows the lowest and the highest Member State values and EU averages. It should be highlighted that the share of energy-related costs compared to production costs varies greatly by classes. This may be because of different product structures in Member States, and differences in energy prices, energy efficiency and technological procedures in sectors.

11

The energy resources used for non-energy purposes, such as the amount of energy resources used as raw materials or feedstock in production, are excluded from energy demand. (For example natural gas, which is a raw material used in production in the chemical industry, is excluded from calculations in order to ensure comparability.)

- 207 -


Figure 3: Share of energy-related costs in the production costs in selected sub-sectors12 of energy-intensive industries in the EU Source: Eurostat, Structural Business Statistics in EC [2014, p.137]

Figure 4 shows the share of energy costs in production costs of different energy-intensive industrial sectors in Germany, the USA and Japan in 2011. It is clearly seen that the USA had the lowest share of energy costs in all subsectors (aside from cement production).

Note: To calculate the share of energy in total production cost, IEA has used official sources for the USA, Germany and Japan for all industrial sub-sectors apart from primary aluminium in Germany (estimated based on the US data accounting for differences in electricity prices and specific energy consumption).

Figure 4: Share of energy costs in total production costs by subsectors, 2011 Source: IEA WEO 2013 and sources therein in EC [2014, p. 191.]

The evolution of energy costs is affected by two factors. The first is the price of energy and the second is the volume of energy consumption. 12 Codes: C171 - Pulp, paper; C172 - Articles of paper; C181 – Printing; C201 - Basic chemicals, fertilisers, plastics and synthetic rubber; C203 - Paints; C204 - Soap, cleaning-, perfumes and toilet preparations; C206 Man-made fibres; C211 - Basic pharmaceutical products; C212 - Pharmaceutical preparations; C231 - Glass and glass products; C232 - Refractory products; C233 - Clay building materials; C234 - Other porcelain and ceramic products; C235 - Cement, lime and plaster; C241 - Basic iron, steel and ferro-alloys; C242 - Tubes, pipes, hollow profiles; C244 - Basic precious and other non-ferrous metals; C2451 - C2454 Casting. For a full list of codes see EC (2014, p. 137).

- 208 -


3. The effect of energy prices on competitiveness of energy-intensive industries in the EU According to relevant sources of information, which are available about energy prices [IEA, 2013; OECD, 2013; Buchan, 2014; EC, 2014], the trends in evolution of energy prices are unfavourable for the EU’s energy intensive industries. Instead of presenting tables, charts, trends, and concrete price data, this study highlights two main problems experienced in energy prices. First, energy prices have consistently been rising in the past few years. This price rise has been experienced for gas and electricity as well as for coal and oil. Consequently, the increasing energy costs have a considerable impact on corporate competitiveness both in national and international markets, since they increase production costs and affect companies’ profitability. Second, there are significant differences in energy prices in different countries, in particular in case of electricity and natural gas13. Taking into account that in most energyintensive industrial sectors the share of electricity and natural gas consumption is high compared to total energy consumption (according to Enerdata), the differences in electricity and gas prices among EU Member States and their main economic partners, the USA and Japan have a great (unfavourable) impact on the competitiveness of energy-intensive industries in the EU. Namely, both in wholesale markets and in retail markets for industrial consumers the EU faces significantly higher energy prices, than the USA and Japan [For details see EC, 2014, p.170. Figure 108; p.176, Figure 113; p.178, Figure 114; p.180, Figure 116]. There are several reasons for price differences and one of them is shale gas consumption in the USA. (Shale gas is a cheaper energy resource, than natural gas.) Another factor, taxes levied on energy products, has to be highlighted. The price of the final energy consumption contains an energy price element, network costs, as well as taxes and levies imposed by the state. When the proportion of taxes and levies in the price is examined, it can be observed that energy products bear a higher tax burden in the EU Member States than in Japan or in the USA [See: IEA, 2013; OECD, 2013]. Some part of these tax revenues is usually channelled into the national general budget and the other part is spent on financing energy and climate policy measures. The EU is more strongly committed to energy and climate policy than the USA, Japan or developing countries. It is quite obvious that both national and international competitive advantages of a product decreases if it is produced at a higher cost than products of competitors. Studies investigating specific energy-intensive sectors consider increasing energy prices and stricter environmental regulation to be great challenges in terms of competitiveness of industries [ICEG EC, 2004; EC, 2010]. Export data of energy-intensive industries Part 1 of Table 1 illustrates the share in the world export of the EU, the USA, Japan and BRICS countries (Brazil, Russia, India, China and South Africa) in 2012, while Part 2 shows the differences in share between 2000 and 2012 in the world export of all energy-intensive industrial sectors.

13

This is because electricity and natural gas prices are regulated by several contracts, where, apart from energy prices, other contractual obligations are stipulated.

- 209 -


Table 1: Export data of energy-intensive industries Share in world export in 2012 (%)

Part 1 Chemicals and related products Paper and paper manufactures Non-metallic mineral manufactures Iron and steel Non-ferrous metals

BRICS

Japan

9.92 11.23 23.29 21.45 14.89

4.06 1.74 3.39 8.98 4.06

United States 10.64 9.32 9.11 4.27 5.19

EU27 46.85 55.31 30.10 36.86 30.18

All these together 71.46 77.61 65.89 71.56 54.32

Changes of share in world export between 2000 and 2012 (%-point)

Part 2 Chemicals and related products Paper and paper manufactures Non-metallic mineral manufactures Iron and steel Non-ferrous metals

BRICS

Japan

United States

EU27

All these together

4.97 7.40 10.58 8.59 0.13

-2.08 -0.78 -1.06 -1.47 -0.06

-3.33 -1.84 0.63 -0.19 -1.83

-5.22 -0.24 -15.68 -8.99 -2.34

-5.66 4.53 -5.53 -2.06 -4.09

Source: Author’s own elaboration based on UNCTADSTAT database

The data in Table 1 (Part 1) confirm that the EU plays a vital role in the export of products of energy-intensive industrial sectors. The EU export share exceeds 30% in all products. What is more, in the case of chemical products (47%) and paper (55%), this share is even higher. Hence, the EU is a dominant exporter of these products. However, note should be taken of the trend that between 2000 and 2012 the decline in the EU share in the global export of all sectors was much more significant than that of the USA and Japan (Table 1, Part 2)14. This phenomenon can be explained, at least partially, by the unfavourable increase in the EU energy prices. If this huge gap in energy prices grows even further over the next few years, it will have an unfavourable effect on exportability of products of energy-intensive industrial sectors and erode the EU competitive advantage, which can result in further decrease in exports of energy-intensive products. The EU has realised that it can lose its competitive advantage against its main economic partners, primarily to the USA, due to high energy prices. The production costs of energy intensive products and the transportation costs will increase compared to its competitors, which will result in substantial adverse effects not only on product export ability, but also on national competitiveness. The EU has introduced several measures to control price growth and to protect its climate. By creating a competitive environment and liberalising the energy market, EU expects a reduction in energy prices. However, the conditions of undistorted competition have not met, and the actual results are below expectations. The development and deployment of energy-efficient technologies is on the rise. There has been a shift towards clean energy in electricity generation. Energy efficiency in transport has increased. The Directive on Energy Efficiency has been adopted where energy savings potential of specific sectors is identified. In the case of natural gas, efforts have been made to diminish infrastructural shortcomings and dependence on gas import, and to seek new purchasing directions and alternatives. The EU Emission Trading System (ETS) aims at increasing energy efficiency and reducing CO2 emissions. In order to attain EU energy policy objectives, new environmental protection measures and regulatory instruments will be introduced. Apart

14

While the export share of the EU, USA and Japan in these sectors decreased, the export share of BRICS countries considerably increased.

- 210 -


from regulations at EU level, energy policies in the Member States also regulate energy prices (imposed taxes, levies, etc.). However, resolving global environmental problems is not primarily the EU’s task. As long as the main climate polluting countries make little effort to combat climate change, the EU’s competitive disadvantage will further increase. 4. The Increasing Importance of Energy Management in Corporate Resource Management Apart from energy prices, the amount of consumed energy is another factor that affects energy costs. If energy prices are considered to be facts from sectorial points of view, the efforts targeting improving energy efficiency are vital for reducing energy costs. Increasing energy efficiency is important at the company level. Efficient and conscious energy management is playing an increasingly important role in corporate resource management, especially in energy-intensive sectors. One of the most important conditions of the efficient energy management is the identification and implementation of the energy management tasks. A lot of studies in technical literature deal with the topic of energy management, the number of available sources has increased over the past few years. Some of these studies deal with setting tasks in energy management, identifying motivation factors and barriers of its application, and presenting energy-management tools from different aspects and in various depths. [See among others: National Productivity Council, 2002; Zsebik & Czinege, 2003; Zsebik et al., 2003; Goebel, 2007; Carbon Trust, 2011; Hirzel et al., 2011; Thorpe, 2013]. There have been several empirical studies on evaluating energy efficiency, and energy management practices of particular sectors of economy [Wei at al, 2007; Saidur-Mekhilef, 2010; Thollander–Ottosson, 2010; Hong at al. 2011; Saygin at al., 2011; Sivill, 2011; AtesDurakbasa, 2012; Madlool et al., 2013]. Apart from the above-listed studies, a number of other sources provided background for the research of corporate energy management. The reviewed research studies were inspiring, however, none of them was really suitable for performing the requirement of an economic and management approach. The aim of this part of the paper is to show a collection of corporate energy management tasks from economic and management approach. The aim of this collection is to explore and to group the most important task in corporate energy management not from technical, but from an economic point of view. When the task groups in the model were determined, a principle of gradation was applied. On particular levels, the energy management activities reflect tasks which require higher level and more corporate efforts and a more sophisticated and energy-conscious approach (Figure 5).

- 211 -

A IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencián elhangzott előadások írott verziói _________________________________________________________________________________ CORPORATE ENERGY MANAGEMENT TASK GROUPS

FIRST LEVEL

SECOND LEVEL

THIRD LEVEL

FOURTH LEVEL

FIFTH LEVEL

Measuring - Monitoring Target setting

Measures not requiring a considerable investment of resources

Investments in improving energy efficiency

Formalisation and institutionalisation of energy management (EM)

Communication of energy awareness, commitment to social responsibility and sustainability

TASKS

TASKS

TASKS

TASKS

TASKS

Energy purchasing

Preparing decisions

Formalising the position of EM within the organisation

Communication of energy awareness

Ensuring the emergence of EM at strategic level Evaluating energy management activities

Being committed to social responsibility

Measuring Monitoring Identifying losses

Taking measures cutting Implementing and planning energy use (and costs), not investments in improving energy requiring investment resources efficiency

Setting targets, norms

Being committed to sustainability

Figure 5: Collection of corporate energy management tasks from economic and management approach Source: Author’s own elaboration

The first level: measuring – monitoring – target setting The first level includes four tasks, which are measuring, monitoring, identifying energy losses, and setting norms and objectives (Table 2). They make up the first level of energy management tasks, where there is neither energy nor cost savings. However, these tasks are crucial from an efficient energy management perspective. Sustainable energy savings cannot be achieved without knowing where and with what purpose the energy is used, the amount of energy used, factors influencing it, where and at what points intervention is required, and what measures should be taken to achieve energy rationalisation. Major energy consumers, energy loss sources and the amount of lost energy are to be identified as well. Table 2: Tasks on the first level THE FIRST LEVEL Measuring – Monitoring – Target setting TASKS

EVALUATION CRITERIA Presence of measurement conditions

Measuring

Measurement levels, frequencies Monitoring frequencies

Monitoring

Precision, detailedness of analysis

Identifying energy losses Setting norms

targets,

Identification of sources of energy losses Quantification of energy losses

defining Conformance of targets Extent of objective elaboration Source: Author’s own elaboration

Without measuring, monitoring and controlling energy consumption, energy rationalisation measures cannot be accomplished. Identification of sources of energy losses and target setting are also important tasks. An assessment of certain tasks should be carried out according to the following criteria: - Measuring energy consumption. A company can estimate the amount of the energy used in several ways. One is to collect data from utility bills and suppliers’ invoices. Another way is to read the utility meters. The latter provides more accurate information. As for the - 212 -


-

-

-

measurements, the first evaluation criterion is to identify the presence of measurement conditions, namely, to map whether the company has enough utility meters and submeters and in what state of maintenance they are; and whether the company has energy supervision and information systems that are suitable for analysing and evaluating the collected data. The other evaluation criterion is to identify the levels where the accurate measurements of energy consumption are performed and to examine the frequency of these measurements. Monitoring. Monitoring and analysing the energy consumption and energy costs are of vital importance from an energy management perspective. As for evaluation criteria of activities, it is also critical to know at what levels the measurements are carried out and with what frequency they are performed. Apart from monitoring at the corporate level, performing monitoring at site, category, plant, building, process, equipment and shift levels also provides useful information for analyses. Accurate measurement data and the data available on the utility bills, as well as different calculation methods, provide bases for information. Another important move is to analyse and monitor energy costs. Accurate and detailed analyses also allow reliable evaluation of activities. It is not sufficient to examine only the trends in energy usage and energy costs – the reasons lying behind these trends are also worth considering when energy consumption and energy costs are evaluated. This is because several factors have a considerable impact on energy consumption and energy costs. Thus, identifying these factors and analysing each impact are essential. The savings resulting from energy rationalisation measures, should be distinguished from the savings that result from changes in the weather, in the production structure, in the organisational structure (organisational changes, changes in work schedules, outsourcing or insourcing activities), in the production volume, in costs, in purchasing strategies and in energy prices. Identifying energy losses. Energy losses can be experienced at several levels. Apart from shipping, distribution and transformation losses, there may be technological and overheadnature losses (in technological process or in lighting, heating). It is of utmost importance whether companies identify the main sources of energy losses or quantify the losses in some way. If monetary losses are quantified, companies become sensitive to these losses, which helps them overcome their vulnerability. Setting goals and norms. Taking into account the outcome of analyses, a company sets goals related to energy savings. Assessing suitability and elaborating precision of these goals may be another evaluation criterion. The goals should be clear, realistic, relevant to the specific features of the area under analysis, and measurable. An additional criterion of evaluation is the presence of concrete action plans including resource, cost and timescale analyses, a list of names of responsible persons with set deadlines, and evidence for goal implementation, feedbacks and regular reviews.

The second level: measures not requiring a considerable investment of resources Measures not requiring a considerable investment of resources constitute the second level of energy management tasks (Table 3). The first task among the measures is energy purchase which is not accompanied by considerable additional costs. When the energy is purchased, there are no energy savings; however, considerable energy costs can be saved by adopting appropriate energy purchasing strategies. Apart from purchasing tasks, the second level encompasses company measures resulting in reducing energy use and not requiring a considerable investment of resources.

- 213 -


Table 3: Tasks on the second level THE SECOND LEVEL Measures not requiring a considerable investment of resources TASKS

EVALUATION CRITERIA Bargaining power in the energy market Performing operative tasks

Energy purchasing

Elaborating the energy purchasing strategy Taking measures for reducing energy use Energy saving measures without requiring a considerable investment of Energy efficiency measures resources Source: Author’s own elaboration

-

-

An assessment of certain tasks should be carried out according to the following criteria: Energy purchasing. The role of energy purchasing in saving corporate energy costs has increased in the past few years, especially after the liberalisation process of energy markets. Different types of contracts have been concluded in the free market, which requires better preparedness and knowledge from energy managers. Comparing tenders submitted by energy traders competing in the energy market is also a complicated process. Apart from the negotiated prices and the network fees, there are several other contractual terms and conditions (tolerance bands, surcharges, penalties, currencies, exchange rates, payment deadlines and timeframes) that should be taken into account. It is by no means certain that the contract offering the lowest price is really that cheap. Energy can be purchased from different vendors and places in various ways (OTC markets, energy stock exchanges, energy tenders and grouped purchases). There are also several ways to rationalise energy costs while purchasing energy. Whilst evaluating the utilisation of the opportunities lying in purchasing energy, the company’s bargaining power, the performance of such basic tasks as checking energy bills, and the presence of professional competences used for developing purchasing strategies are also worth considering. Measures reducing energy usage and not requiring a considerable investment of resources. Energy usage can be reduced in two ways: by introducing measures targeting energy savings and through increased energy efficiency. The fundamental difference between the two ways is that in the first case energy can be saved by placing consumers in a worse situation (providing heating at a lower temperature). In the latter case, energy consumption is reduced; however, the original degree of comfort remains. The available options arising from this should be examined. This idea involves such simple actions as turning off machinery and interrupting power, eliminating the standby mode, encouraging employees’ conserving behaviour, setting appropriate lightning levels, or identifying and utilising natural lighting options.

The third level: investments in improving energy efficiency The third level is a considerable jump in terms of corporate energy management. The tasks on this level have financial implications since decision making involves financial considerations. In order to implement investments, a financial basis is to be established. As for energy-efficient investments, two tasks are worth giving priority (Table 4). First, it should be analysed how much caution and prudence was exercised when the decision about investing in energy project was made and processes were prepared. Second, it should be investigated

- 214 -


whether the company has already performed any investment activities or planned investments aiming at improving energy efficiency. Table 4: Tasks on the third level THE THIRD LEVEL Investments in improving energy efficiency TASKS

EVALUATION CRITERIA Priority to energy investments

Preparing decisions on improving energy efficiency

investments Support of energy investments Decision-making methodology Ways of raising resources Energy investment in corporate processes

Energy investment in building energetics Implementing and planning investments in Reduction of energy loss improving energy efficiency Incorporation of energy efficiency criteria into other investment processes Source: Author’s own elaboration

The assessment of certain tasks should be carried out according to the following criteria: - Preparing decisions. From the perspective of implementing different energy investments it is essential to analyse priorities a company has given to energy investment projects and their support in a company. Its mapping is important because some companies lack solid justification of investment projects in energy and the conditions of their implementation. Another evaluation criterion can be to identify the applied decision-making methodology and to evaluate the calculations a company has made before deciding for or against investing in a project. It is also worth examining whether minimum criteria (for instance, the return on the investment) are set when evaluating a project and whether all investments in energy are given the same considerations or each investment project is evaluated according to separate criteria. The method of financing investment projects is also of great importance. - Implemented and planned investments in improving energy efficiency. Mapping implemented and planned investments in improving energy efficiency is an important evaluation criterion. It is worth examining in what areas investments in energy efficiency were implemented and with what objectives, whether they targeted corporate main and support processes or building energetics or they were aimed at reducing losses. Another critical element is the presence of energy efficiency criteria in other investment processes of a company (for instance, in purchasing office machines). The fourth level: formalisation and institutionalisation of energy management The fourth level analyses the level of formalisation and institutionalisation of energy management (Table 5). Formalisation and institutionalisation mean how energy management is addressed by a company, whether the company has an official framework for pursuing this activity and whether the functional area plays any role in corporate strategic visions. The fundamental tasks at this level are to identify the position of energy management within the organisation, to map its place at a strategic level and to evaluate corporate activities in energy management.

- 215 -


Table 5: Tasks on the fourth level THE FOURTH LEVEL Formalisation and institutionalisation of energy management TASKS

EVALUATION CRITERIA Emergence of energy management functional areas in the organisational structure

Formalising the position of energy The number of employees responsible for the energy management within the organisation management, their job duty areas and organisational position Harmonisation of competencies, powers of decision and responsibilities Emergence of energy management in the corporate Ensuring the emergence of energy strategy Energy strategy, energy policy management at the strategic level Energy management system Evaluation of outcomes of energy efficiency policy Evaluation of energy management measures activities Identification of energy management tasks Source: Author’s own elaboration

The assessment of certain tasks should be carried out according to the following criteria: - The position of energy management within the organisation. Energy management tasks can be positioned within the corporate hierarchy in a different way. Because of the character of energy management, it can be considered to be a border area between technical and economic areas, so its position in the organisation structure is not clearly defined. For this reason, the emergence of energy management functional areas in organisational structure is worth analysing. The focus should be laid on determining whether a company employs a person whose job duty areas are related solely to energy management; how many persons are responsible for performing energy management tasks; whether competencies, powers of decision and responsibilities are harmonised; whether the company has an Energy Management Department; whether the energy management tasks are present at middle and top management levels and the performance of this activity is indicated in the management’s and other employees’ payrolls; and whether energy efficiency is included in the performance evaluation as a criterion. - Emergence of energy management at strategy level. Important evaluation criteria can be whether energy management issues are present in the corporate strategy within a formalised framework; whether the company has elaborated independent energy strategy and energy policy and whether they are in harmony with each other and with the corporate strategy; whether the company has implemented an energy management system certified by an international standard; and whether a regime of energy audits is introduced on a regular basis. The above-listed issues emerge at a more sophisticated level of a corporate energy management policy. - Evaluation of energy management activities. It is worth examining whether a company performs a regular efficiency evaluation of energy management, strives to quantify the outcomes of energy efficiency policy measures, identifies the areas in energy management practices requiring improvement, and has professional competences to perform energy management tasks. The methods applied by the company when conducting the evaluation should also be examined.

- 216 -


The fifth level: communication of energy awareness and sustainability The fifth level is the most sophisticated level of performing energy management tasks (Table 6). Table 6: Tasks on the fifth level THE FIFTH LEVEL Communication of energy awareness and sustainability TASKS

EVALUATION CRITERA Communication of energy awareness

Communication of energy awareness

Participation in energy efficiency initiatives Further expansion of an energy-aware purchasing policy to materials, equipment and buildings Further expansion of energy-aware purchasing policy to Being committed to social the complete supply chain responsibility Emergence of energy efficiency criteria in product development Being committed sustainability

to Social and environmental responsibility Emergence of sustainable energy management Source: Author’s own elaboration

The assessment of certain tasks should be carried out according to the following criteria: - Communication of energy awareness and emergence of sustainable energy management. Information about the following issues is to be collected at this level, namely whether the company communicates energy awareness inside and outside the company, is a participator or an active initiator of energy efficiency initiatives (for instance, the Virtual Power Plant Project), expands energy efficiency criteria to the whole purchasing process (including material, equipment and building purchases), expands energy aware purchasing concept to the complete supply chain, applies energy efficiency criteria in product development, undertakes social and environmental responsibility in corporate activities and includes sustainability and sustainable energy management in the corporate strategy. After identifying and implementing energy management tasks mentioned here, evaluating the company’s energy management practice considering the criteria listed above, exploring and identifying causes, areas for energy improvement can be determined. The presented collection makes it possible to perform an energy management analysis for each company separately. The concept showed in this paper underlines the importance of background information, separate analyses of specific areas, and emphasize considering specific features of companies. When a company has some energy management areas where its efficiency is low, it is invalid to draw negative conclusions from the outcomes themselves. First, taking into consideration the sectoral and corporate characteristics, low and high level of efficiency need to be determined. If the efficiency is low, the company’s specific features are to be considered and the reasons for low performance in specific areas should be identified. It should be noted that not every company needs to have high level of efficiency in every area. It may happen that a lower value in one group of companies shows better performance than a slightly higher value in another company group. This depends on what an acceptable level in specific cases is considered to be. For example, in the case of a small company, the circle of issues related to

- 217 -


strategy, formalisation, communication of energy awareness and sustainability will not play a very important role. 5. Conclusions and further research directions This paper showed that the energy prices can have a great impact on the national and international competitiveness of a company. EU has realised that it can lose its competitive advantage against its main economic partners, primarily to the USA, due to high energy prices. If the energy prices, and the differences in energy prices among the EU and its main partners show a further increase, the production costs of EU’s energy intensive products and the transportation costs will increase compared to its competitors, which will result in substantial adverse effects not only on product export ability, but also on national competitiveness. As long as the main climate polluting countries make little effort to combat climate change, the EU’s competitive disadvantage will further increase. Apart from energy prices, the amount of consumed energy is another factor that affects energy costs, so the efficient and conscious energy management is playing an increasingly important role in corporate resource management, especially in energy-intensive sectors. One of the most important conditions of the efficient energy management is the identification and implementation of the energy management tasks. The aim of this paper was to show the collection of corporate energy management tasks from an economic and management approach. The collection of energy management tasks showed in this paper is the base of a complex evaluation model of corporate energy management (see Kádárné 2014) which is suitable for meeting two objectives, namely it offers an informative evaluation about corporate energy management and shows areas for further improvement. In addition, it makes comparison of companies possible. Furthermore, it serves as a basis for constructing a composite type of indicator. The concept underlines the importance of background information, separate analyses of specific areas, considering specific features of companies, and the parallel application of evaluation tools to reduce information loss as much as possible. As a result of the research work, a research questionnaire and the first draft of the complex evaluation model have been created. Pretesting has already been carried out. After the final version of the model is developed, an empirical research will be conduct in crise of companies acting in energy intensive industries. Acknowledgement This research was (partially) carried out in the framework of the Center of Excellence of Mechatronics and Logistics at the University of Miskolc. REFERENCES 1. Ates, S.A.- Durakbasa, N.M. [2012]: Evaluation of corporate energy management practices of energy intensive industries in Turkey. Energy 45, pp. 81-91 2. Buchan, D. [2014]: Cost, Competitiveness and Climate Policy: Distortions Across Europe. The Oxford Institute for Energy Studies, University of Oxford. http://www.oxfordenergy.org/wpcms/wp-content/uploads/2014/04/Costs-Competitiveness-and-Climate-Policy.pdf (Retrieved: June 2014)

3. EC [2010]: Spotlight on Europe’s “invisible” sector The metalworking and metal articles industries. Cambridge Econometrics, Danish Technological Institute and IDEA Consult for the European Commission’s Directorate-General for Enterprise and Industry. European Commission, Europian Union file:///C:/Users/Inspiron/Downloads/NB3110451ENC_002.pdf (Retrieved: June 2014)

- 218 -


4. EC [2014]: European Commission: Energy prices and costs in Europe. {COM(2014) 21 final}, {SWD(2014) 19 final}, Commission Staff Working Document, Energy prices and costs report. Brussels, 17.3.2014, SWD(2014) 20 final/2 http://ec.europa.eu/energy/doc/2030/20140122_swd_prices.pdf (Retrieved: June 2014)

5. ENERDATA [2012]: Definition of Energy Efficiency Indicators in Odyssee database. Enerdata, www.enerdata.net 6. ENERDATA: http://www.enerdata.net/ 7. ICEG EC [2004]: A vegyipar helyzete és kilátásai Magyarországon. (The position and prospects of chemical industry in Hungary) ICEG EC (International Center for Economic Growth Európai központ), Ágazati elemzések - Vegyipar 8. IEA [2013]: International Energy Agency: Energy Prices And Taxes. Quarterly statistics, first quarter. http://www.cne.es/cgi-bin/BRSCGI.exe?CMD=VEROBJ&MLKOB=728018434242 (Retrieved: June 2014) 9. Kádár Horváth, Á. [2014]: Complex Evaluation Model of Corporate Energy Management. Theory Methodology Practice: Club of Economics in Miskolc 10:(1) pp. 33-44. 10. OECD [2013]: Environment at a Glance 2013: OECD Indicators, OECD Publishing. http://dx.doi.org/10.1787/9789264185715-en (Retrieved: June 2014)

11. UNCTADSTAT: http://unctadstat.unctad.org/ReportFolders/reportFolders.aspx 12. Carbon Trust [2011]: Energy Management: A comprehensive guide to controlling energy use. Carbon Trust, United Kingdom. (Retrieved: January 2014) http://www.carbontrust.com/media/13187/ctg054_energy_management.pdf

13. Goebel, D. [2007]: Betriebliches Energiemanagement. PhD Dissertation, Universität Duisburg-Essen, Essen. (Retrieved: December 2013) http://duepublico.uni-duisburgessen.de/servlets/DerivateServlet/Derivate-16926/Endversion%20Dissertation%20Goebel.pdf

14. Hirzel, S.- Sontag, B.- Rohde, C. [2011]: Betriebliches Energiemanagement in der industriellen Produktion. Kurzstudie. Fraunhofer-Institut für System- und Innovationsforschung ISI, Karlsruhe. (Retrieved: December 2013) http://www.effizienzfabrik.de/sites/effizienzfabrik/files/dokumente/ISI_Kurzstudie_Energiemanagement.pdf

15. Hong, G.B. – Ma, C.M. – Chen, H.W. – Chuang, K.J. – Chang, C.T. – Su, T.L. [2011]:Energy flow analysis in pulp and paper industry. Energy 36, pp. 3063-3068 16. Madlool, N.A. – Saidur, R.- Rahim, N.A.- Kamalisarvestani, M. [2013]: An overview of energy savings measures for cement industries. Renewable and Sustainable Energy Reviews, 19, pp. 18–29. www.elsevier.com/locate/rser (Retrieved: February 2014) 17. National Productivity Council [2002]: Tisztább termelés és energiahatékonyság integrálása a vállalati gyakorlatban. (gyakorlati útmutató). (Integration of cleaner production and energy efficiency in corporate practice) National Productivity Council, New Delhi, India, Adapted by: Tisztább Termelés Magyarországi Központja, Budapest, (Retrieved: March 2013) http://hcpc.uni-corvinus.hu/exp_eng/cp-ee_manual_hungarian_pressoptimized_2.pdf 18. Saidur, R. - Mekhilef, S. [2010]: Energy use, energy savings and emission analysis in the Malaysian rubber producing industries. Applied Energy 87, pp. 2746–2758 19. Saygin, D. – Patel, M.K. – Worrell, E. – Tam, C. - Gielen D.J. [2011]: Potential of best practice technology to improve energy efficiency in the global chemical and petrochemical sector. Energy 36, pp. 5779-5790 20. Sivill, L. [2011]: Success factors of energy management in energy-intensive industries: Energy performance measurement. PhD dissertation, Aalto University. 21. Thorpe, David [2014]: Energy Management in Industry. The Earthscan Expert Guide. Routledge: London and New York

- 219 -


22. Thollander, P. – Ottosson, M. [2010]: Energy management practices in Swedish energyintensive industries. Journal of Cleaner Production 18, pp. 1125-1133 23. Wei, Y.M. - Liao, H. – Fan, Y. [2007]: An empirical analysis of energy efficiency in China’s iron and steel sector. Energy 32, pp. 2262–2270 24. Zsebik A.-Falucskai N. J.-Czinege Z. (Editor) [2003]: Energiagazdálkodás. (Energy management) Oktatási segédanyag. Kézirat. E.ON Hungária Rt. Budapest. 25. Zsebik A.-Czinege Z. (Editor) [2003]: Energiaveszteség-feltárás. (Exploration of energy losses) Oktatási segédanyag. Kézirat. E.ON Hungária Rt. Budapest.

- 220 -


ZUTI BENCE (Szegedi Tudományegyetem): Modern-day Universities and Regional Development 1. Introduction Nowadays it is quite evident that knowledge-based society necessarily involves the revaluation of human and intangible assets, as the advancement of local economies significantly depend on the qualitative and quantitative characteristics of human capital [Lundvall, 2004]. As we can instantaneously link the universities as main actors in the creation of highlyqualified labour force, the role of universities increases parallel to the previously mentioned progresses. Universities are the general institutions of education, however in the need of adaptation to present local needs, their activities have broadened in the past decades [Wright et al, 2008; Etzkowitz, 2002]. Most universities experienced a transition period in which next to their classic activities, namely education and research, so called third mission activities also started to count, thus serving many purposes of economy and society. These higher education institutions are reckoned as educators, as they supply local labour markets with human resources possessing specialized knowledge. These institutions are also reckoned as sites of high-level research, as the efficiency of innovation processes and the ability of the adaptation of locally created technologies and market solutions are crucial when it comes to regional development and the competitiveness of a given region [Lengyel, 2000]. In connection with this, the third mission of universities means a certain purpose to get involved and even shape the development of the economy and local enterprises through various direct and indirect activities [Wissema, 2009]. According to Chkolar [2010], the main motor of regional economies is innovation, and universtities are able to contribute to innovation potential. Besides the creation and dissemination of knowledge, universities tend to cooperate with local, even national and often international actors to establish networks [Varga 2004]. The result of successful regional development is maintainable regional competitiveness. There are several definitions regarding competitiveness, however in our case, the unified definition of competitiveness is relevant, which states: „The ability of companies, industries, regions, nations and supra-national regions to generate, while being exposed to international competition, relatively high income and employment levels" [EC 1999, p. 75., Lengyel, 2000, p. 974.]. This research focuses on a much smaller part of a bigger picture. The goal of this study, is to feature some of the universities’ potential connections and contributions regarding local economic development through the examination of several success factors of modern-day universities. 2. Universities as centres of nodal regions Universities exist in a special space due to their activities. To fbe able to handle the role of universities in regions, we must carefully choose an approach in which we can examine it effectively. Nowadays, regional studies differentiate thee fundamental regions types, all with different characteristics [Lengyel, 2010]. The planning or programming region can be determined by

- 221 -


strict geographical boundaries. They are organized by top-down methods and are created considering statistical and governmental purposes. They are main units of territorial development (e. g. Csongrád county or Bavaria). Nodal regions on the other hand are mainly organized bottom-up considering purposes of effective regional development. They represent one or more cities, even agglomerations (e. g. Öresund region, Gdansk-Sopot-Gdynia axis or the Szeged-Arad-Timisoara axis). Due to the denseness of neetworks they are involved in, these regions cannot be depicted with strict boundaries. Homogeneous regions represent identical social or economic territorial features (e. g. the Tokaj wine region). Regarding universities the nodal region approach is the most appropriate for us to describe their characteristics of existence. Some factors can contribute to the appeal of these nodal regions with universities, and hence contribute to the potencial in regional competitiveness. In the short term, it is important to create highly qualified human resources, but in the long term it is crucial to keep them in the region [Florida, R. 2000]. This can be achieved by establishing an appealing innovational milieu, maintaining a trustful business environment and alluring social conditions [Holbrook J. A. – Wolfe D. A. 2002]. A first class example of the described conditions is the mentioned Öresund region. This internationally engaged region can contribute to local and regional economic development by exploiting opportunities and high added value of present sectors like biotechnology, medical sciences, pharmaceutical industry, ICT technologies, business and financial services and tourism. There are approximately 20 higher education institutions in the region, all of which generates highly skilled workforce. There is a consistent network of academic institutions, governmental organizations and enterprises present [Garlick et al., 2006]. 3. The network systems of universtities Nowadays it is more and more necessary to be able to apply strategic thinking and cogitation. The networks can be distinguished on three separate dimensions, namely the universityindustry-government triangle. These three actors compose the Truple Helix [Etzkowitz, 2008]. These so called interdigitations created an approach that can be considered as a foundation of knowledge-based society and economy. In the Triple Helix model the university possesses the main role of education, government is an actor of social aspects and industry acts as engine of economy. There are three basic models of the Triple Helix. In the etatistic model the state is the most dominant actor [Etzkowitz – Leydesdorff, 2000]. Education and the business sphere is under the influence of government institutions, thus overtopping bottom-up initiatives [Mezei, 2008]. The laissez faire model separates traditional actors and represents an even more autonomous atmoshpere. All actors have their determined roles and activities can be sharply separated [Etzkowitz, 2008]. The trilateral model (Fig 1.) represents that activities of the main actors tend to overlap. This can be considered as the depiction of an effective network of modern economies [Kotsis – Nagy, 2009].

- 222 -


Fig 1 The Trilateral Model of the Triple Helix Concept Source: Own construction based on Etzkowitz – Leydesdorff [2000 p. 111.]

The final structure of a given Triple Helix largely depends on micro- and macro-level economic, infrastructural and social factors [Etzkowitz, 2008]. The evolution of the Triple Helix can be precisely described (Fig 2.).

Fig 2 The Evolution of the Triple Helix Source: Own construction based on Etzkowitz [2008]

The mentioned evolution can be divided to five phases. First is the phase of birth in which the basic conditions of the Triple Helix are given, namely the actors of the government, business sphere and academy are present in the given economy. These actors will have a key role in future interatcions [Etzkowitz – Leydesdorff, 2000]. In the contact phase, interactions emerge between the three actors. The foundation of these interactions is the need for quality. As we discuss knowledge-based societies, innovation, financial capital, workforce, networking play a significant role [Lengyel – Rechnitzer, 2004]. The actors increasingly contribute to each others evolution. The generation of high added value is important regarding regional economic development [Bajmócy, 2011]. This can be achieved by engaging in local activities and enhancing local enterprises and communities [Mezei C. 2006]. We must point out that the main tool of regional development is the increase of regional competitiveness [Lukovics, 2004].

- 223 -


In the phase of creation, the role of universities becomes enhanced, as they generate intellectual capital and contribute to R&D activities in a more intense state [Etzkowitz, 2008]. This phase has an increased importance, as besides the creation of knowledge, the dissemination of knowledge also starts to intensify [Lengyel B. 2005]. In the transition phase, the borderlines between activities start to blur, since they broaden their activities, as depicted in case of the trilateral Triple Helix model. As a result institutions like innovational research facilities or business incubators emerge {Lengyel B. 2005]. In the maturity phase universities intensely connect with start-ups, spin-offs, business incubators and industrial parks, however they also primarily concentrate on creation and transfer of knowledge. Goverments mainly provide legal background, however they can also provide financial sources for higher education institutions or enterprises. The main role of he business sector is to produce goods and provide services, but they also contribute to research activities [Etzkowitz, 2008]. Nowadays the modern, internationally acknowledged universities are densely linked to actors of local economies. Based on the diamond model of Porter [1990], we can create a model through which we can experiment on determining the success factors of universities [Lukovics – Zuti 2014]. We now place the diamond model in the context of universities (Fig 3.) A vállalati Universitystratégia strategy, és strustureösszefüggése and rivalry i versengés University strategies, international and local competition, opportunities of income generation

Factor conditions Tényező (input) feltételek

Demand conditions Keresleti feltételek - Exquisiteness of student demand

The quality and uniqueness of university inputs:

- Exquisiteness of the demand of innovational partners

- Resources (preparedness and recognition of professors and researchers) - Infrastructure (quality of education and research infrastructure)

-Exquisiteness of partners requesting “third mission” services

Kapcsolódó Related and és supporting támogató industries iparágak The quality and accessibility of local and national related and supporting institutions

Fig 3 The Diamond Model of Modern Universities Source: Lukovics – Zuti [2014, p. 11.]

- 224 -


By placing the diamond model in a novel context, it is necessary to describe the altered determinants. Factor conditions include given circumstances regarding human resources and university infrastructure. Each university that has qualified professors or possesses developed infrastructure, has a greater chance of acquiring the best students, and they can even accomplish better positions on virtual global rankings. Demand conditions include all demand factors that are in connection with the output of the universities. These determine quantitative (e. g. critical mass of students) and qualitative (correspondence with students’ needs) aspects. Sophisticated local needs contribute to the development of the universities’ education, research and third mission activities. Related and supporting industries include all partners that can somehow add to the success of universities in a direct or indirect way. In refined economies, universities have dense networks including different actors from the business sector, the government or research facilities. Regarding university structure and rivalry, fundamental institutional documents should be in correspondence with local needs, resources and development strategies. 4. Potential Success Factors of Modern-day Universities Due to the increased involvement regarding third mission activities, universities tend to adapt an approach of proactive strategic thinking [Pawlowski, 2009]. By examining the indicators of global higher education rankings and analyzing strategies of universities, we are able to determine the success factors of these institutions. While we can mainly connect the indicators of global higher education rankings to education and research, we are able to reveal important third mission activities through the analysis of university strategies 15. The most relevant factors can be featured on a model that summarizes potential indicators of global success. This virtual model is located in a local area, as we highlighted that local economic and social embedment gains more and more significance. The foundation of the model basically consists of the determinants of the diamond model of universities. The demonstrated pillars consecutively represent the education-research and third mission activities of universities. Each pillar consists of 4 non-hierarchic components [Lukovics – Zuti 2014]. Now we unfold the potential success factors of universities. The first component of the education-research pillar is mobility. When discussing mobility we should distinguish the student and research associate aspects. Due to internationalization processes, some universities increasingly support mobility of students and researchers. The possession of a wide system of networks is necessary to ensure opportunities and mobility programs. The second component, the programme portfolio consists of BA/BSc, MA/MSc PhD programmes and vocational trainings. With a sophisticated range of programmes available, universities can create highly qualified workforce in correspondence with local sectoral needs. The third component is innovation, as research, knowledge-transfer and the creation of viable business solutions became fundamental in case of universities. The fourth component, parameters and performance mark all indicators in connection with global higher education rankings. The first component of the third mission pillar is transfers. Here we can separate the dimensions of knowledge transfer and technology transfer. Knowledge transfer is associated with tacit, while technology transfer is associated with codified knowledge. By enhancing 15

In connection with the virtual model represented in the study, we must point out that the analysis of university strategies is the work of Gabriella Molnár. Bence Zuti and Gabriella Molnár jointly created the virtual model of an internationally successful university and the related study has been awarded 2nd prize at the Regional Studies II division during the Economy Section of the 31st National Scientific Students’ Associations Conference.

- 225 -


transfers, universities can contribute to the creation of novel sectoral and industrial solutions. The second component is called onnections. Internal connections determine networks of the university-industry-government (Triple Helix), while external conditions appertain to international activities from the aspect of the Triple Helix. The dense character of connections can add to the generation of joint programmes focusing on economic development. The third component is adaptive structure and system. This can be defined as a flexible and adaptive organizational structure that considers local needs regarding the planning, organizing, directing and monitoring of long-term activities and development concepts. The fourth component is services. By providing different services, universities can widen their basis of income and they can also get involved in the everyday activities of enterprises, research institutions, business incubators or even industrial parks. As a result, we can create the virtual model of modern universities (Fig 4).

Fig 4 Virtual model of an internationally successful university Source: Lukovics – Zuti [2014, p. 14.]

The top element of the virtual model is the achievement of international institutional acknowledgement. The vision is to maintain local welfare through the successful operation.

- 226 -


5. Summary The main goal of this study was to reveal some of the universities’ potential connections and contributions regarding local economic development through the examination of several dimensions of modern-day universities. To answer this, we divided our study into four parts. First we examined current background of universities in knowledge-based economies. Afterwards we discussed the potential territorial approaches of the universities. Then we analyzed potential types of Triple Helix connections and introduced the diamond model of universities based on the original concept of Porter [1990]. Finally we managed to reveal potential success factors of universities by creating a virtual model. By considering the described success factors, we can see that there are many ways through which universities can contribute to the enhancement of regional competitiveness. When applying the model, universities should note that it is necessary to fully consider the actual needs of local economy. 6. References 1. Bajmócy Z. [2011]: Bevezetés a helyi gazdaságfejlesztésbe. Jate Press, Szeged 2. Chkolar, A. [2010]: Learning Regions. European Vocational Training Association, Brussels.

3. EC (1999): Sixth Periodic Report on the Social and Economic Situation and Development of Regions in the European Union. European Commission, Luxembourg. 4. Etzkowitz, H. [2002]: The Triple Helix of University-Industry-Government. Implications for Policy and Evaluation. Science Policy Institute, Stockholm. 5. Etzkowitz, H. [2008]: The Triple Helix: Industry, University, and Government in Innovation. Routledge. New York. 6. Etzkowitz, H. – Leydesdorff, L. [2000]: The dynamics of innovation: from National Systems and „MODE 2” to a Triple Helix of university-industry-government relations. Research Policy, 29, 2, pp. 109-123. 7. Florida, R. [2000]: Competing in the Age of Talent: Quality of Place and the New Economy. Report Prepared for the R.K. Mellon Foundation, Heinz Endowments and Sustainable Pittsburgh, Pittsburgh. 8. Garlick, S. – Kresl, P. – Vaessen, P. [2006]: The Øresund Science Region. A cross-border partnership between Denmark and Sweden. Peer Review Report. OECD, Paris. 9. Holbrook, J. A. – Wolfe, D. A. [2002]: Knowledge, Clusters and Regional Innovation: Economic Development in Canada. In Holbrook, J. A. – Wolfe, D. A. (eds): Knowledge, clusters and learning regions. School of Policy Studies, Queen's University. Kingston. 10. Kotsis Á. - Nagy I. [2009]: Az innováció diffúziója és a Triple Helix modell. Educatio, 1, pp. 121-125. 11. Kovács S. Zs. [2010]: Beszámoló a Regional Studies Association 2010. évi nemzetközi konferenciájáról. Tér és Társadalom, 2, pp. 147–151. 12. Lengyel B. [2005]: Triple Helix kapcsolatok a tudásmenedzsment szemszögéből. In Buzás N. (ed): Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaságfejlesztés. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei. JATEPress, Szeged, pp. 293-311. 13. Lengyel I. [2000]: A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle, 12, pp. 962987.

- 227 -


14. Lengyel I. [2010]: Regionális gazdaságfejlesztés. Akadémiai Kiadó, Budapest. 15. Lengyel I. - Rechnitzer J. [2004]: Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus, PécsBudapest. 16. Lukovics M. [2004]: A regionális identitás szerepe a regionális gazdaságfejlesztésben. In Czagány L. – Garai L (eds): A szociális identitás, az információ és a piac. SZTE Gazdaságtudományi Kar közleményei. JATEPress, Szeged, pp. 214-228. 17. Lukovics M. – Zuti B. (2014): Sikeres egyetemek a régiók versenyképességének javításáért: „negyedik generációs” egyetemek. SZTE-GTK közleményei, Szeged. 18. Lundvall, B.-Å. [2004]: The Economics of Knowledge and Learning. In Jesper L. Christensen – Bengt-Ake Lundvall (eds.) Product Inovation, Interactive Learning and Economic Performance. Emerald Group Publishing Limited, pp. 21-42. 19. Mezei C. [2006]: Helyi gazdaságfejlesztés Közép-Kelet- Európában. Tér és Társadalom, 3, pp. 95-108. 20. Mezei K [2008]: Az egyetemek szerepe a regionális gazdaságfejlesztésben. Az innovációs rendszer alapú megközelítések összevetése. Doktori értekezés. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola. GyőrPécs 2008. 21. Pawlowski, K. [2009]: The ‘Fourth Generation University’ as a Creator of the Local and Regional Development. Higher Education in Europe. 34, 1, pp. 51-64. 22. Porter, M. [1990]: The Competitive Advantage of Nations. The Free Press, New York. 23. Szabó Katalin [1999]: A tudás globális piaca és a lokális tanulás. Közgazdasági Szemle, 3, pp. 278-294. 24. Varga Attila [2004]: Az egyetemi kutatások regionális gazdasági hatásai a nemzetközi szakirodalom tükrében. Közgazdasági Szemle, 51, pp. 259–275. 25. Wissema, J.G. [2009]: Towards the third generation university. Managing the university in transition. Edward Elgar, Cheltenham, United Kingdom. 26. Wright, M. – Clarysse, B. – Lockett, A. – Knockaert, M. [2008]: Mid-range universities’ linkages with industry: Knowledge types and the role of intermediaries. Research Policy, 37, pp. 1205-1223.

„This research was realized in the frames of TÁMOP 4.2.4. A/2-11-1-2012-0001 „National Excellence Program - Elaborating and operating an inland student and researcher personal support system" The project was subsidized by the European Union and co-financed by the European Social Fund."

- 228 -


SZEMÁN ÁDÁM (University of Miskolc): Gas supply of the East-Central Europe from the point of view of the quality management " The quality means the best correspondance with some determined customer condition. (Feigenbaum)" 1. Introduction The gas energy sector is one of the pillars of growth, competitiveness and development in current economies. As a consequence we have to have a continous supply of this energy source. Speciality of the countries of our region is that these countries did manage to become entirely independent from the newly formed Russia, after falling a part of the Soviet Union. Due to the region is not abundant in energy source, that’s why before the Soviet Uninon falling a part it also had a big role in the gas supply of the region. The supply was managed with a help of thousands kilometers of pipeline, which formed a closed system and this pipelines were carried only soviet gas. For this reason, together with pipeline system these countries got the russian gas.Vica versa, Russia got the former soviet member countries got for customers. Nowadays one of the most delicate question is the energy dependency. This dependency occurs in gas import in the highest degree. It will play an important role in the future whether Europe will be able to work as an unified market? The matter of constant and secure supply can not be unavoidable, because within the EU, Eastern- Central Europe made gas-based economic system which is not abundant in this energy source. So, the issue of the gas supplying will be very important question for the EU in the near future. The role of russian gas transport is unquestionable from the point of view of the EU, due to the increased demand which can only be supplied by russian sources.Therefore the matter of quality cannot be unavoidable topic. In this publication, quality will mean security of supply, I’m going to construe the condition of ensuring service [EU Energy in Figures, 2014]. 2. Reliability In the last 10 years, the countries of our region had to face with scare of a lack of gas twice, First time in 2006, after it in 2009,the gas transport was suspended both occassions due to the dispute between Russia and Ukraine. Nowadays this danger is still existing much better than anytime before.Last month, Enikő Győri the under-secretary of the EU claimed that circumstance around the gas supply qualified as emergency situatuion [Kitekintő, 2014]. As a consequence, it’s essential that the transport countries are reliable. The reliability is also important for the transit countries. In the model of quality of 8 dimension the reliability is also playing important role if not the biggest one. What does it mean for us? With respect to reliability. When it comes to reliability the better product is the one that can satify demands better and can do more of the job with the same effort and has a lesser risk of failure. In terms of the to gas supply of Europe there are no „two products”, in our case two supplying countries, out of which better one can be chosen [Berényi, 2014a]. As reliability of our only one supply country is questionable (in this case the meaning of reliability is the reliability of the service because of the transit countries are not reliable), we would aim at secure supply, at the same time we have to investigate the factors that could make our region could the perfectly supplied and focus on the trustiness transporter. What is the condition of the perfectly supplied market? The criterions of it are the following [Horváth, 2011]: • Diversification • Cheap gas • Secure supply - 229 -


Diversification

Cheap gas Secure supply 1. picture: The elements of perfectly supplied market Sorce: Own design, Horváth [2011]

The diversification and the secure supply are close-knit, in addition we can say there is no perfectly supplied market without gas based on several sources. The cheap gas is a proceeds of the market competition. • The exact definition of the problem, which enables as to solve the problem and avoid an pretend action. (The secure supply is not ensured for lack of several supplier countries) • Determining of the root cause, by suitable technics (5 why – unreliable supplier countries) • Kaizen activities, which means preparing and developing the system little by little, quickly and efficently (diversification) [Berényi, 2014b]. 3. Diversification of the natural gas Meeting with the demands of the EU, it will make an import increase in the future. Currently the EU depends on the import gas in 57%, it means the gas import is the second most important energy source after the crude oil. Several EC draw a attention to these high data. According to the prognosis of 2030 this figure could be over 70%! On top of everything further there is a fact of the danger of the gas import where need to be afraid not only of supplier countries but also transit countries. However the EU would like to get higher level for the renewal energy source, we cannot expect significant changes in mid-term [EU Energy in Figures, 2014].

- 230 -


2. picture: The rate of russian gas-import in Europe Source: Own design, Ernst &Young [2011]

In order to decrease the risk on the long-term, the sources are necessary to be diversified. The diversification of the natural gas could occur in different ways and levels. Several factors can also affect the process of the diversification, for example the share of certain supplier countries in the region, or the decrease of the scale of the coal power-station and the headway of the gas-based power-station which means an increase of gas-demand. In order to garantee the constant and secure gas supply for the EU, it is essential to have considerable diversification of the sources. Let's not forget the EU is the world biggest energy market that is why these efforts have a big influence on the economic and political positions of the supplier countries as well.

3. picture: Proven gas, Gas production, Gas consumption in the EU Source: Own design, Ernst &Young [2011]

We can clearly see in the picture that the EU-10, meaning the former member countries of the Soveit Union, is estimated to be behind the rest of the EU countries regarding the matter of the consume, production, estimated reserve.

- 231 -


4. Middle East In the interest of the secure supply the EU finds that it could be a solution to increase the gasimport from the partners of the region of the Middle East. The region of the Middle East is abondant in energy sources, mainly in crude oil but a significant percentage of the gas-reserve of the world can also be found here. Why hasn't the EU turned to this region for gas? The main problem is the long-running unstable political situation. Concerning the war of Iraq or the issue of Iran, where the United Nations is always punishing this region for their nuclear program. Furthermore, the needed technology is not avaiable for the production now. Due to the economics crisis that caused the failure of estate investments Dubai faced difficult position. The current picture of the countries of this region is similar, which results in an unstable situation where these energy investments are difficult to execute [Andzsans-Balogh, 2011]. 5. Southern-Stream Russia would like to enlarge the russian gas-pipeline system in the South similarly to the North. Therefore the Gazprom has started the Southern Stream project which aims to decrease the role of the transit countries. The companies concerned in the achievement of the project, together with the Gazprom and the ENI come to an agreement as to joining to EU instead of enlarging the Blue-Stream, on the 23rdof June, 2007. A study had been written about the project, which agreement was signed in Moscow on the 22nd of November 2007. The SouthStream AG which is the established common company to execute the project and it was listed in the stock-market in 2008. Bulgaria was the first country to join the project, and several countries signed the contracts about the building the gas-tanks and pipeline [VKI, 2011], [Balázs, 2007]. 6. Method In order for the current picture to be clearer I'm tackling to give some information about the afore-mention situations through concentration calculation of the market and scenario analysis. With help of Herfindahl- Hirschman index calculation we are able to check the modification of the gas-market concentration if the number of the supplier countries are not constant. On the other hand we are also able to foresee the change of the gas-market concentration through scenario analysis. The HHI is a commonly accepted measure of market concentration. It is calculated by squaring the market share of each firm competing in a market, and then adding up the resulting numbers. The HHI number can range from close to zero to 1. The closer a market is to being a monopoly, the higher the market's concentration (and the lower its competition).

- 232 -


  x = ∑ n i   ∑ xi  i =1

     

2

HHI

where: xi = the natural characteristics are the result of the i-th unit n = the number of elements. 1 The index of the value aggregation: n < HHI < 1 The value of the index is above 0,6, it indicates highly concentrated market and monopoly situation [HHI, 2010]. 7. Scenarios In this part of this publication I'm providing some scenarios regarding how the concentration of the gas market can change in the following years. For the scenario analysis of the whole EU, the HHI was used which is based on database of the proven gas reserve of the current and future supplier countries for sake ofsimplicity. The calculation does not contain the gas reserve of the UK, Isreal and the Netherlands. The gas reserve of Isreal has recently been located and according to the current estimation is the 4th biggest one of the world but it is not clarified how much gas will be marketed in the future. The gas reserve of the Netherlands and the UK have no significant impact on this calculation. The situation of the UK is unique because they are using the prompt trading system which is unique within the EU. The point of the prompt trading is that the gas price is calculated through the daily change of the demand and supply [Sourcing, 2009].

Country, region Russia Norway Algeria Middle-East Kazah, Uzbek, Turk Sum

1. Sheet: Current situation Proven reserve (billion data m3) 44,76 0,87251462 2,04 0,039766082 4,5 0,087719298 51,3

H-H index 0,761281762 0,001581341 0,007694675 0,770557778

Source: Own design, EU Energy in Figures [2014]

The first sheet is presenting the current picture. As we see the current situation is highly concentrated due to the high HHI number which is 0,770557778. This high number is a result of the huge russian gas reserve. However this monopolistic situation is mainly specific to the East-Central Europian countries. For this reason the import gas of these countries are mainly coming from russian gas. For the time being we cannot calculate with gas import from the

- 233 -


Middle East, Turkmenistan, Uzbekistan and Kazahstan due to the unstabile political enviroment and the missing infrastructure. 2. Sheet: The pessimistic future Country, region Proven reserve (billion data H-H index m3) 56,19 0,895743663 0,80235671 Russia 2,04 0,032520325 0,001057572 Norway 4,5 0,071736011 0,005146055 Algeria Middle-East Kazah, Uzbek, Turk 62,73 0,808560337 Sum Source: Own design, EU Energy in Figures [2014]

In the near future we might need to be prepared to manage our gas supply in more difficult enviroment and concetrated gas import situation. We have to take this option into account in in case the increased demands are only supplied by russian gas. Whereas Turkmenistan, Uzbekistan and Kazahstan have a huge gas reserve but due to the missing infrastracture it is not marketed. As a consequance they are not able to market their gas. On the other hand Russia has a direct connection to the EU market through the advanced pipeline network but this would give a chance for this gas reserve to become available via Russia. It may be the worst scenario from the point of view of the diversification but the secure supply can be ensured for a long time. Overall the HHI would be 0,808560337which means a highly concentrated market. 3. Country, region Russia Norway Algeria Middle-East Kazah, Uzbek, Turk Sum

Sheet: „Almost” competitive market Proven reserve (billion data m3) 44,76 0,663578073 2,04 0,030243505 4,5 0,066713613 7,58 0,112375375 8,5725 0,127089433 67,4525

H-H index 0,44033586 0,00091467 0,004450706 0,012628225 0,016151724 0,474481184

Source: Own design, EU Energy in Figures [2014]

In the next scenario I'm presenting the most ideal situation for EU. The best case for the diversification is definitely the new sources. Nowadays the biggest proven gas reserve can be found in the Middle-East. This billions of m3 of natural gas would be a big promotion regarding the diversification efforts of the EU to become a competitve gas market. In my calculation I only took 10 % of the whole gas reserve of the Middle-East, because of the big distance, water-transporting and several other factors which give a small chance for Europe to transport a big quantity. Thus, Iran also has a big reserve of the natural gas inland but it does not allow the secure and safe supply due to the current foreign policy of Iran against EU. Regarding the gas of Turkmenistan, Uzbekistan and Kazahstan I took 75% of their total gas reserve provided we see a positive political change and the enlargement of the infrastructure. According to my calculation if we took this positive factors into account which would results

- 234 -


in 0,474481184 HHI. It would mean a lesser concentrated market which would also have an infulence on a several economics factors. 8. Conclusion „The dark clouds are gathering over Europe” we can say in our situation. The russian project makes our dependence on the russian gas even stronger, furthermore the russian gas will be lesser dependent on the europian market. Europian projects won’t be coming smothly and won’t be able to provide the capacity that would mean a competition for the russian gas. Through the Southern-Stream project our supply will become more stable still we can’t say that in the following decades we will be perfectly supplied with natural gas. When it comes to quality it is rather questionable whether our presently sole supplier, Russia, will still be reliable. It is further jeopadised by the fact that due to the russian dispute the relationship between the EU and Russia is not stable. With help of the diversification, like int he service sector, there would be a chance to evaluate even the supplier countries. In our current situation this might seem utopistics, still we can’t disregard the fact the world’s 4th biggest gas field was opened. In addition to this through the LNG technology the gas coming from this recently opened field may become available for EU in the future. The scenarios help us gain a certain insight into the future but do not give us an answer as to whether prospective supplier countries will be able to provide the kind of standard that meets our requirements for secure supply (quantity, time, price). Consequently it might be that the market structure that is a dependent structure right now will be change into a competitive market structure. Regarding the source countries, EU is the perfect buyer considering its consumption and its solvency. 9.

Sources

1. Andzsans-Balogh [2011] Andzsans-Balogh Kornél: „Foreign aspects of the russian energy policy”, Európa Tükör 2011/4 (Április), 69 p. 2. Balázs [2007] Balázs Katalin: „On the way to implementation of the community energy policy”. Európa tükör, 2. szám, 103-114. o. (2007) 3. Berényi [2014a] Dr. Berényi László: „Methods of the quality management” (2014) 4 p., Publio kiadó 4. Berényi [2014b] Dr. Berényi László: „Methods of the quality management” (2014) 37 p., Publio kiadó 5. Ernst &Young [2011] „Central Europe Energy Partners (Proposition for the EU-10 countries)” 6. Horváth [2011] Horváth Tibor előadása: „Current challenges of the Hungarian market from the point of view of the Supplier”. http://www.cebc.hu/ppt/energetika2011/horvath_tibor.pdf 7. EU Energy in Figures [2014] „European Commission Directorate – General for energy and transport” http://ec.europa.eu/energy/observatory/statistics/statistics_en.htm 8. Kitekintő [2014] http://www.kitekinto.hu/europa/2014/05/14/gazellatasi_veszhelyzet_elharitasarol_egy eztetnek_a_v4-ek/ 9. HHI [2010] http://www.unclaw.com/chin/teaching/antitrust/herfindahl.htm 10. Sourcing [2009] „Is there still any gas problem in Europe?” http://www.sourcing.hu/aktualis/meg_mindig_gaz_az_europai_gazpiac 11. VKI [2011] Opinions, Comments, Information, Csaba Weiner: „Some of the current EU-Russia gas related question” (224. szám) http://www.vki.hu MTA published

- 235 -


BÁNHEGYESI LAJOS (Miskolci Egyetem): Egészségügyi rendszerek külföldi és hazai minőségének fejlődése Bevezetés A jelen kor társadalma egészségesen és fitten szeretne élni. Minden modern állam célja, hogy a társadalom általános egészségi állopát javítsa, amit a prevencióra fordított kiadások növelésével, az egészséges életmódra való neveléssel ér el. A beavatkozás hozadéka, hogy az átlagos életkor növekszik, a társadalom általános egészségi állapota javul. A népesség életminőségének javulásával, javul az adott állam gazdasági helyzete is. A népesség számára fontossá válik az egészségének megörzése, így ennek érdekében hajlandóak is költeni rá. A fent említett állapot egy hosszú fejlődési folyamat hozadéka, ami napjainkaban átalakulóban van, de a cél az: hogy a lakosság általános életminősége javuljon, ami az adott állam gazdasági-, társadalmi fejletségének mutatószáma is. Jelen cikkben bemutatásra kerül a külföldi- és a hazai egészségügyi rendszerek felépítése, azok előnyei és hátrányai. 1. Nemzetközi egészségügyi rendszerek Az egészségügyi rendszereket három csoportba oszthatjuk: Szolidaritási modell – Német-, Francia modell Tervezési modell – Angol modell Piaci modell – USA modell

• • •

A három modell egyértelműen egyik országban sem jelentkezik. Csak az egyes modellek dominanciájáról lehet beszélni, melyek mellett kisebb-nagyobb mértékben a többi modellre jellemző ismérvek is jelen vannak. 1.1. Szolidaritási modell Az egészségügyi rendszerek forrás teremtésének és forrás felhasználásának lényegesen rugalmasabb modellje. A lakosság egyes csoportjainak jövedelem szerinti differenciálódása következtében kialakuló fokozottabb igények és elvárások teljesítésére a társadalombiztosítási rendszerek környezetében önkéntes kiegészítő biztosítások jelentek meg. A társadalombiztosítási rendszerek együtt tudnak működni köztulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatókkal, de szabályrendszerük és adminisztrációjuk eltérései sok gondot okoznak. Míg a költségvetés elsősorban valamilyen tervezési alapon finanszírozza a szolgáltatókat, addig a társadalombiztosítás szolgáltatás-vásárlóként lép fel és az aktuális teljesítmények valamilyen rendszer szerinti elszámolásában érdekelt. A társadalombiztosítási rendszerek mivel nem tulajdonosai a szolgáltatóknak, ezért a létesítmények fenntartásában közvetlenül nem érdekeltek, ami együttműködésükben számtalan konfliktushoz vezet. A társadalombiztosítás jól együtt tud működni non-profit egészségügyi intézményekkel. 1.1.1. Német modell A mai németországi egészségbiztosítási rendszer még mindig nagymértékben magán viseli a még Bismarck által kialakított egészségbiztosítási rendszer jegyeit. Ezért szükséges röviden áttekinteni, hogy hogyan is épült fel a Bismarcki rendszer, hogy megérthessük a jelenlegi rendszer problémáit.

- 236 -


Bismarck szeretett volna a korabeli, feltörekvő Németországból nagyhatalmat kovácsolni. Felismerte, hogy ehhez milyen fontos, hogy a lakosság megfelelő egészségügyi állapotban legyen. S mivel a szegényebb rétegek általában rosszabb egészségi állapottal rendelkeznek, ezért olyan egészségbiztosítási rendszert hozott létre, amelyben csak a gazdagabbaknak nem kellett kötelezően részt venni, mindenki másnak igen. S a járulékokból finanszírozott bismarcki rendszer mind a biztosítottaknak, mind családtagjainak ugyanazt a standard egészségügyi szolgáltatáscsomagot nyújtotta. Bismarck óta a rendszer kisebb-nagyobb változtatásokon esett át, amiknek eredményeképpen mára a kötelező egészségbiztosítási rendszer a lakosság mintegy 90%-ra terjed ki. A biztosítottak 16%-az olyan magas jövedelmű személy, aki számára nem kötelező a részvétel, mégsem mond le erről, hiszen a kötelező biztosítás rendszerében a családtagoknak nem kell külön biztosítást kötniük, a magánbiztosítási rendszerben pedig kell. A biztosított családtagjai (házastársa, gyerekei) akkor jogosultak a biztosított jogán betegellátásra, ha saját havi jövedelmük nem halad meg egy adott összeget, és nem rendelkeznek saját jogon biztosítással, illetve nem folytatnak önálló kereső tevékenységet. A betegbiztosítási rendszer finanszírozásának három forrása van: • a munkavállalók és munkaadók által fizetett járulék, • a nyugdíjasok és a nyugdíjbiztosítás, valamint a diákok és egyéb biztosításra jogosult személyek által fizetett járulék, • a Szövetségi Munkaügyi Hivatal) által fizetett betegbiztosítás a munkanélküli- és a létfenntartási segélyben, illetve a beilleszkedési támogatásban részesülők számára. A munkaadók és a munkavállalók fele-fele arányban fizetik a betegbiztosítási járulékot, amely 1999-ben a bruttó bérek 13,5%-a volt. A kötelező betegbiztosítási rendszerben a táppénzfizetést leszámítva a biztosítási elv a szolidaritási elvvel párosul: nincsen szoros kapcsolat a szolgáltatás és a biztosított kereső, illetve járulékfizető tevékenysége között. A rendszer tagjai a befizetések nagyságától függetlenül a kötelező betegbiztosítási rendszer által nyújtott valamennyi szolgáltatás igénybevételére jogosultak, illetve a járulékot nem fizetők (munkanélküliek, családtagok) is a járulékfizetőkkel azonos jogosultságokkal rendelkeznek. A szolidaritási elvnek megfelelően, amelynek értelmében senkit sem szabad kizárni az egészségügyi ellátásból azért, mert nem rendelkezik megfelelő vásárlóerővel, a betegek a szolgáltatásokat térítésmentesen veszik igénybe. A biztosítottak valamelyik betegpénztárhoz tartoznak. Az egészségügy piacán, a keresleti oldalon a betegpénztárak, a kínálati oldalon az orvosok szövetségei szerepelnek. Az egészségügyi piacot nem az árak szabad mozgása szabályozza, magukat az árakat a keresleti és kínálati oldal szereplői által kialakított szabályok határozzák meg. Az egészségügyi piac tulajdonosi szerkezete a magán- és állami tulajdon bonyolult hálózatát mutatja. A háziorvosi rendszerben az orvosok magánvállalkozók, de a kórházi ellátás tulajdonosi szerkezetében meghatározó az állami tulajdon: a magánkórházak aránya csupán 15,9 százalék A kórházak finanszírozását a betegpénztárak és az intézményfenntartók közösen végzik: a betegpénztárak fedezik a folyó kiadásokat, a tartományok (2/3 arányban) és a szövetségi állam (1/3 arányban) finanszírozzák az amortizációs költségeket és a beruházásokat 1984 után azonban a szövetségi állam kivonult a kórház-finanszírozásból, szerepét a tartományi államok vették át. Tehát az előzőek alapján megállapíthatjuk, hogy a német egészségügyi modell majdnem a teljes lakosságot átfogja, az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő nagyvonalú hozzáférhetőséget biztosít, s mindezt relatívan olcsón teszi (az egészségügyi kiadások a GDP 6,7%-át tették ki 1999-ben). Viszont mára itt is erőteljesen jelentkeztek azok a problémák, amelyek eredményeképpen dönteni kell, hogy vagy a rendszer túlélése érdekében fokozatosan emelik az egészségügyi járulékok nagyságát, és ezzel az ország versenyképességét

- 237 -


csökkentik-, vagy a lakosság ellenállásába ütköző és emiatt nehezen keresztülvihető reformokra lesz szükség. 1.1.2. Francia modell. A francia egészségügy rendszere a szakértők egybehangzó állítása szerint az egyik legösszetettebb a fejlett országok közösségében. Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy egyidejűleg foglalja magában: • a járulék alapú finanszírozást, • a co-payment kiterjedt rendszerét • a kiegészítő biztosítások hálózatát, valamint • az orvosok szabad foglalkozás gyakorlásának elvét. Ezen elvek együttes alkalmazása azért is problematikus, mert a bonyolultság mellett, a költségek növekedésének irányába is hatnak. A francia egészségbiztosítás hagyományosan kétszintű. Az első szinthez 18 nagy ágazati biztosító tartozik, amelyek közül a legmeghatározóbb CNAMTS, amelyhez egyedül a lakosság 80%-a tartozik. Ez a szint igazából a bismarcki elveken alapuló, hagyományos egészségbiztosítási rendszert jelenti. A második szintet az a több ezer egészségpénztár (franciául: mutuell) alkotja, amelyek különböző kiegészítő biztosítások nyújtására szakosodtak. Létrejötteket még egy 1898-ban elfogadott törvény tette lehetővé. A mutuelle-k olyan non-profit kölcsönös segélypénztárak, amelyek tagjaik számára az egészségbiztosítás részleges finanszírozásán kívül egyéb jóléti szolgáltatásokat is nyújtanak. 2000. jan. 1-től kezdte meg működését a CMU. mely a legszegényebb rétegek számára kívánt általános egészségügyi biztosítást nyújtani, elsősorban költségvetési forrásokra támaszkodva. Az általános biztosítás bevezetésére azért is volt szükség, mert a járulékokra alapozott állami egészségügy csak a kiadások 70%-ának visszafizetését vállalja. Ezért a francia népesség 80%az a 90-es években már rendelkezett kiegészítő biztosítással, amellyel a kötelező biztosítás által nem fedezett 30%-nyi költségnek (mínusz önrészesedés) a kölcsönös segélypénztárakkal történő fizetését kívánta megoldani. Az általános biztosítás bevezetésével most már a legszegényebbek is kiegészítő biztosításhoz jutottak. A francia egészségügy egyik érdekes jellegzetessége a co-payment azon formája, miszerint a beteg kifizeti a kezelésének költségét az orvosnak, majd utólag a biztosítója (először az állami, majd a kölcsönös segélypénztárak) ezen összeg nagy részét (az önrészesedést levonva) visszafizeti a betegnek. Ezáltal is próbálja az egészségügyi szolgáltatások túlzott igénybevételét megakadályozni.

1.2. Tervezési modell – Angol modell A tervezési modellben az egészségügyi rendszer forrásainak megteremtése az állami költségvetés keretein belül történik. A bevételek forrásai az adók. A költségvetés forrásaiból a lakosság ellátásához szükséges egészségügyi kiadásokat elsősorban tapasztalati úton határozzák meg. Ez a modell rendkívül alkalmas volt a század első felében a fertőző betegségek elleni küzdelemben, és ma is jól használható azokon a területeken, ahol az akut betegségek elleni harc a legfontosabb. Viszont a tervezési rendszerek nehezen tudják követni az orvostechnika viharos fejlődését, a lakosság differenciálódó elvárásaiból adódó igényeket. Az állami adminisztrációhoz kapcsolódó szervezetek bürokratizmusa, fejlődési problémái és reagáló képessége súlyos problémákhoz vezetnek az ilyen típusú rendszereknél. A tervezési modell elsősorban a köztulajdonban lévő és/vagy non-profit jelleggel működő egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményrendszer mellett tudnak jól működni.

- 238 -


1.2.1. Angol modell A mai angol egészségügyi rendszer kialakításában nagy szerepe volt W. H. Beveridgenek, akinek köszönhetően, az addigi rendszeren a következő változások következtek be: • kiemelte a korábban bismarcki elvek szerint megszervezett társadalombiztosítás rendszeréből az egészségügy természetbeni ellátásait, • azokat adóból finanszírozott módon minden állampolgárra kiterjesztette, • állami tulajdonba vette a fekvőbeteg ellátás infrastruktúráját. Az új rendszer, melyet Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnak neveztek (NHS), 1948. július 5től indult. A fentiekből látható, hogy az NHS nem jelentette az egészségügy teljes államosítását és az ingyenes ellátás bevezetését, mint ahogyan azt sokan tévesen gondolták. Sőt nem érintette a szakorvosok jogát a magánpraxishoz sem, aminek következtében történhetett meg, hogy köztulajdonban lévő kórházak un. Fizető ágyain a szakorvosok korlátozás nélkül kezelhetik saját betegeiket. Igazából soha nem is államosították a kórházak teljes körét és új magánkórházak alapítását is engedélyezték. Forrásoldalon sem vált az NHS egyeduralkodóvá: napjainkban a lakosság 12%-a rendelkezik magánbiztosítással. Az állami költségvetés a megbetegedéssel összefüggő pénzbeli ellátásokat (táppénz, rokkantsági ellátás stb.) sem vette át, azok továbbra is társadalombiztosítási rendszer részeiként funkcionálnak. Az NHS felettes szerve az illetékes ágazati minisztérium. Az eredeti Beveridge-rendszer fokozatosan kiegészítésre szorul. 1951-ben bevezetésre került a receptdíj, továbbá a részleges költségtérítés a szemészeti és fogászati ellátásban. 1982: az egészségügyi adminisztráció létszámát csökkentették, másrészt pedig kissé átalakították az ellátás rendszerét. Az alapellátás orvosai számára nem tették kötelezővé, hogy állami alkalmazotti státuszban végezhessék feladatukat, viszont egy új funkciót is el kellett látniuk, a kapuőrit (gatekeeper). Azaz csak nekik van joguk szakorvoshoz utalni a beteget, akik pusztán saját döntésük alapján nem vehetik igénybe a magasabb szintű ellátási formákat. A járóbeteg szakrendelésben dolgozó kollégáik számára viszont kötelezővé vált a közalkalmazotti státusz, de mellette megtarthatták magánpraxisukat. 1991-től került bevezetésre az un. fundholding rendszer, vagyis a sok ezernyi decentralizált alap kezelésére épülő "szimulált piac" bevezetése. Ezzel a megoldással az volt a cél, hogy a keresleti és kínálati oldal merev intézményi szétválasztása megszűnjön, s a pénzmegtakarításban anyagilag érdekelté váló kapuőrök a "fogyasztók" hatékony védőivé váljanak. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a rendszerhez csatlakozó kapuőrök egy számukra előre meghatározott pénzügyi keret terhére szolgáltatásokat vásároltak a kórházaktól saját betegeik számára. Pénzben kifejezve ez az NHS költségvetésének 6%-át jelentette. Azonban az 1997ben hatalomra kerülő Munkáspárt hamar megszüntette a rendszert, még mielőtt életképessége megnyilvánulhatott volna. Az NHS keretein belül működő kórházak kezdettől fogva küszködnek a magánpraxis és az ingyenes ellátás keveredéséből eredő konfliktusokkal. Mint már említettem, a magánpraxist folytató szakorvosoknak joguk van betegeiket a kórházak "fizető" ágyain gyógyítani. Itt elsősorban nem az a gond, hogy a magánbetegek jobb komfortfokozatú ellátásban részesülnek, hanem az, hogy a műtéti beavatkozások széles körben elterjedt, és esetenként igen hosszú várólistáján a privilegizált betegek előnybe kerültek. Tovább fokozza az ellentmondást az a tény, hogy az NHS rendszeren kívüli egészségügyi ellátásban is meg lehet kapni ugyanezeket a műtéti szolgáltatásokat, ami azt eredményezte, hogy bizonyos szakmákban az NHS rendszeren belül növekvő orvosi létszámhiány van. Összességében megállapítható, hogy az angol egészségügy egy fontos érdeme, hogy adó alapú és nem biztosítási elvű, így a munkaviszonyban töltött idő változása közvetlen formában nem

- 239 -


okoz forráshiányt. Viszont az egyre emelkedő költségek kikezdik ennek a rendszernek is az alapjait. Ugyanakkor tény, hogy ez a rendszer világviszonylatban is rendkívül költséghatékony. Az OECD más tagállamival összehasonlítva az angol egészségügy a GDPhez viszonyítva 1-2 százalékponttal olcsóbban működik. Bár igaz, hogy ez a hosszabb várólistákat is eredményezi, de nem vezet az angol lakosság rosszabb egészségügyi állapotához. 1.3.

Piaci modell – USA modell

A magánbiztosítások dominanciája a jellemző. Az elmúlt évtizedekben azonban itt sem maradhatott el az állam beavatkozása, s pl. 1992-be az USA.-ban az egészségügyi kiadások finanszírozásában az állam 40%-os részesedéssel bírt. További jellemzője az ilyen típusú modelleknek, hogy az egészségügyi szolgáltatások túlzott igénybevételének visszaszorítása érdekében bevezették a betegek önrészesedését (co-payment). Az ilyen típusú rendszer természetesen a profit orientált magánbiztosítókkal tud a legjobban együttműködni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a magánbiztosítás magánszolgáltatás kapcsolatban lehet a költségeket a legkevésbé kontrolálni. Nem véletlen, hogy az USA és Svájc egészségügyi ráfordításai a legmagasabbak, ahol a magánbiztosítók döntő többségét profit orientált magánszervezetek nyújtják. Szabályozott piac Társadalombiztosítás alapú modell Adóból finanszírozott modell 1.3.1. USA modell Az Egyesült Államok egészségügyi rendszere a munkaadók által fizetett és a szövetségi kormány által adómentességgel támogatott önkéntes egészségbiztosításra épül, amely egyaránt fedezi a munkavállalók és családtagjaik egészségügyi ellátását. Az USA-ban mintegy 1000 biztosító versenyez egymással azért, hogy a munkaadókkal (vállalatok és állam) le tudjanak szerződni. Ezek a magánbiztosítók többnyire profitorientált alapon szerveződnek, a non-profit forma kevésbé jellemző. A biztosítási díj nem fix jellegű, hanem folytonos vagy lépcsős képlet szerinti százalékos hozzájárulás. Fontos alkotóeleme a rendszernek, hogy a munkaadók által egészségügyre fordított kiadások a vállalatok számára költségként elszámolhatók és így adómentesek. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy az amerikaiak nemzetközi Összehasonlításban viszonylag sokat költsenek saját egészségügyi rendszerükre. A 65 évnél fiatalabbak és családtagjaik többnyire a munkahelyük által vásárolt biztosítással rendelkeznek, de sokan kötnek még emellett egyéni biztosítást is, melyet viszont csak adózott személyi jövedelemadója terhére tehet. Az előzőek alapján láthatjuk, hogy az Egyesült Államokban az állami egészségügyi gondoskodás a 65 évnél idősebbekre és a szegényekre vonatkozik. A vállalatok és az állam biztosítási rendszere sem az ellátás, sem a finanszírozás oldalon nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz. Medicare Az 1965 óta működő Medicare biztosítási rendszer célja a nyugdíj-jogosult, 65 éven felüli lakosság és bizonyos típusú rokkantak egészségügyi biztosítása. Ebben a programban a lakosság 14%-a vesz részt. Finanszírozási oldalról a Medicare-t: • az aktív keresők bérjárulékából • a szövetségi kormány közvetlen befizetéseiből, és • az igényjogosultak által befizetett díjból tartják fent.

- 240 -


A biztosítottak oldaláról tekintve a program három részből áll: • Az A-rész kórházi ellátást és minimális otthoni kezelést fedez. • A B-rész a járóbeteg-ellátásban felmerülő orvosi vizit díját, diagnosztikai díjakat és egyes gyógyászati segédeszközök beszerzését támogatja. • A C-rész célja, hogy azt idős népesség számára is lehetővé tegye azoknak az HMOtípusú biztosítási formáknak az igénybevételét, amelyeket az aktív népesség is. A Medicare rendszer sem fedezi az egészségügyi kiadások 100%-át, csupán körülbelül a felét. így bár maga a program életre hívása sokat segített az időskorúak helyzetén, teljesen azért nem oldotta meg problémáikat. Medicaid Ezt a programot a társadalom szegényebb rétegeinek egészségügyi problémáinak megoldására hozták létre. A Medicaid a Medicare-rel ellentétben nem biztosítási rendszer, hanem szociális támogatási rendszer. Ugyanis a program haszonélvezői semmilyen hozzájárulást, biztosítási díjat nem fizetnek, s a költségeket a szövetségi kormány és az egyes államok finanszírozzák. A Medicaid-re való jogosultság feltételei között szerepel az átlagéletkor, a rokkantsági fok, a terhesség vagy az eltartott gyerekek száma. Ez más szemszögből nézve, negatív módon azt is jelenti, hogy akinek nincs gyermeke, nem rokkant és 65 évnél fiatalabb, az nem válhat jogosulttá, legyen bármilyen szegény is. Hadviseltek egészségügye Az egykor katonai szolgálatot teljesítő amerikai állampolgárok egészségügyi ellátásának biztosítására hozták létre a Department of Veteran Affairs minisztériumot. Eleinte azoknak a szegény volt katonáknak az egészségügyi ellátását kellett biztosítania, akik hadicselekmények során sérültek meg, betegedtek meg. Egy 1995-ös törvénymódosítás azonban a minisztérium szolgáltatásainak igénybevételének lehetőségét kiterjesztette minden egykori katonára. S mivel meglehetősen olcsón kínálta szolgáltatásait e rendszer, ezért aki tehette, ide fordult. Ez mára azt eredményezte, hogy a minisztérium költségvetése kezd finanszírozhatatlanul magas lenni. Szegény gyermekek gyógyítása Az USA-ban működik a State Children-s Health Insurance Programme elnevezésű rendszer, amely 1 millió szegény sorsú család gyermekének egészségbiztosítását fedezi. A program anyagi hátterét a szövetségi kormány adja, de a működtetés az egyes szövetségi államok feladata. Az irányított betegellátás rendszere Az Egyesült Államok történetének érdekes mozzanata az irányított betegellátás rendszerének fejlődése. Többféle típusa is lehet a betegellátási rendszereknek, de közös jellemzőjük, hogy a biztosítottaiknak egységes díjakért ugyanazt az ellátási csomagot adják. A betegek a szolgáltatók csak egy szerződött csoportját kereshetik fel panaszaikkal. S a kezelések jogosságát, hatékonyságát szigorúan ellenőrzik. Az irányított betegellátási rendszer így magában egyesíti a biztosító intézeti funkciót a finanszírozási oldalon és az alapellátási funkciót a szolgáltatási oldalon. Ez a fajta szerveződés az Egyesült Államokban már most is domináns, mert jobban képes a költségek kontrolljára, s várhatóan szerepe csak tovább nő. Összességében megállapítható, hogy az USA egészségügyi rendszere a világon a legdrágábbakhoz sorolható, mégis a lakosság 14%-ának (bár ezt egyesek sokallják), kb. 40 millió embernek nincs biztosítása. A többieknek pedig a megkötött biztosításukért cserébe, - 241 -


csak a biztosítási csomagban meghatározott szolgáltatásokat vehetik igénybe. Ezért is éri sok kritika e rendszert, s ezért szeretnék az egészet szolidarisztikusabbá tenni. 1.4.

Összegzés

Elmondható, hogy a tervezési modell nem igazán alkalmas a modern egészségügy szervezésére. A piaci modell pedig nagyon drága. A szolidaritási modell tűnik a legjobbnak, mert egyfajta arany középutat képvisel. Képes a költségek emelkedésének gátat szabni, viszont ezt a várakozási idő emelkedésével és a választási lehetőségek korlátozásával éri el. 1.5.

Egészségügyi rendszerk összehasonlítása

Szolidaritási modell Tervezési modell Előny • Széles körben • Olcsó mert hozzáférhető többletigényt nem ismer el. • Korlátozott piac, közvetett anyagi • Kevés adminisztrációt érdekeltség igényel, mert • Teljesítmény arányos nem alkalmaz finanszírozás egyéni • Differenciáltabb igények nyílvántartást kielégítésére is képes • Népegészségügyi feladatokat is ellát, a prevenció és a szűrés egyszerű • Viszonylag könnyen tervezhető Hátrány • Nem terjed ki a teljes • Gazdaságosság népességre (a társadalom nehezen legfelsőbb rétegére, követhető Szegényparasztságra, • Bürokratikus városi munkanélküliekre) forráselosztás • Egyéni járulékfizetési • A finanszírozás nyílvántartást igényel kevésbé függ a teljesítménytől • Nagyobb adminisztrációs teher, ellenőrzés • Nincs szükséges szektorsemlegess ég • Nem érdekeltek a szolgáltatók a • A dolgozók prevencióban, s mivel az anyagilag nem egészségügyi ellátásra a érdekeltek a kereslet a kínálathoz rendszer igazodik, jelentősen hatékony növeli a költségeket – működtetésében felelslegesenForrás : saját szerkesztés

- 242 -

Piaci modell • Differenciáltabb igényeket is kielégít • Teljesen szabadpiac • Az új technológiák, eljárások gyors átvétele

•

• •

•

Nemzetgazdasági szinten finanszírozhatatl an Nagy adminisztrációs igény Az alsó szociális helyzetű csoportok leszakanak Korlátozott hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz


Irodalomjegyzék • Dr. Karner Cecília: Nemzetközi egészségügyi finanszírozási modellek és az állam szerepvállalása • Mihályi Péter: Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába. Veszprémi Egyetemi Kiadó. Veszprém, 2003. • Dr. Szepesi András: Debereceni Egytetem – Egészségügyi Menedzserképző szak jegyzet.

- 243 -


CSISZÁR CSILLA MARGIT (Miskolci Egyetem): A fogyasztóvédelem rendszertani megközelítése nemzetközi kitekintéssel 1. Bevezetés A fogyasztóvédelem több tudományterületet és tudományágat érintő, szerteágazó szabályozási- és tevékenységi feladatot magába foglaló gazdaságpolitikai terület. A szakemberek alapvetően három társadalomtudományi területhez, az állam- és jogtudományhoz, a közgazdaságtudományhoz és a szociológia tudományhoz sorolják. A téma sokrétű és számtalan oldalról vizsgálható, átfogó elemzése éppen a komplexitása miatt nehézkes. A témához kapcsolódó publikációkkal leggyakrabban állam- és jogtudományi, ezt követően szociológiai és legritkábban közgazdaságtudományi területhez kötődően találkozhatunk. Jelen tanulmány a fogyasztóvédelmet és annak egyes részeit rendszerként közelíti meg, abból a sajátosságból kiindulva, hogy csak akkor beszélhetünk hatékonyan működő fogyasztóvédelemről, ha az egyes részei (tevékenységei) egymással összhangban, egymásra hatást gyakorolva, egységben tudnak működni. Feltételezésem szerint, a fogyasztóvédelem rendszertani vizsgálatának egyik módja tevékenységeinek a strukturálása, melynek kapcsán a következő feltételezésre alapozva végeztem el kutatásomat. Megítélésem szerint a fogyasztóvédelem tevékenységein keresztül vizsgálható rendszerként. A tevékenységek szabályozási és végrehajtási területekre osztva tovább rendszerezhetők és általuk a fogyasztóvédelem szerteágazó, bonyolult rendszere önállóan is elemezhető rész- és alrendszerekre bonthatók. 2. A rendszer fogalomköre A rendszer fogalma alatt (Sári, 2004, p. 107) szerint a hazai szakirodalom leggyakrabban Tóth Imre Zoltán definícióját használja, mely az ő idézetében:„Rendszeren elemek kölcsönös kapcsolatban álló együttesét értjük, amely meghatározott körülmények között, mint egész tud szerepelni (akár a valóságban, akár az ember fogalmi tevékenységében)”. (V.N.Szadovszkij, 1974) könyvében a fogalom tipológiai kutatása során összegyűjtötte a külföldi irodalomban legelterjedtebb, mintegy negyven értelmezést, melyből az előző fogalmazáshoz hasonlót emelném ki. Blumenfeld szerint: „Rendszeren a világból bármilyen módon elkülönített, valós vagy elképzelt elemek együttese értendő. Ez az együttes akkor rendszer, ha: (1) adottak az elemek között fennálló összefüggések; (2) önmagában mindegyik elem oszthatatlannak minősül; (3) a rendszer a rendszeren kívüli világgal, mint egész lép kölcsönhatásba; (4) időben lejátszódó evolúció folyamán az együttes akkor minősül egyetlen rendszernek, ha elemei között a különböző időpillanatokban egyértelmű hozzárendelés hozható létre. Az időbeli rendezettség nem kötelező ismérv, eltérés esetén is lehet egyetlen rendszerről beszélni, s a rendszeren belül alrendszereket megkülönböztetni” idézi (V.N.Szadovszkij, 1974, p. 100). A fogyasztóvédelmi rendszerhez még közelebb áll a Westsik általi megfogalmazás, mely szerint: „a rendszer olyan különféle tulajdonságú elemek (összetevők) meghatározott módon rendezett halmaza, amelyek egymással jól definiálható relációkkal kapcsolódnak és ezáltal az egészre kiterjedő olyan egységet alkotnak, amely egység az adott célok elérését, az azokhoz szükséges funkciók elvégzését biztosítja a környezetéhez is illesztve, integrált egészként”, idézi (Zvikli, 2009, p. 6). A rendszerelemzés elengedhetetlen kiindulási feltétele a célkitűzések meghatározása. A fogyasztóvédelmi rendszer, mint tevékenység általános célkitűzése: a fogyasztók hatékony védelmének elérése, a szabályok érvényesülése, mely közös cél egyben alapja is a rendszer részeinek egy egésszé, egységgé alakulásában. A bonyolult rendszereknél, mint a - 244 -


fogyasztóvédelem is, általában a célok különböző szinteken érvényesülő hierarchiája figyelhető meg. Ez a hierarchia a rendszeren belüli részek, elemek esetén is megfigyelhető. A fogyasztóvédelmi rendszer kiépítése bármelyik országot is vizsgáljuk számos eltérő sajátosságot mutat. Jelen kutatás célkitűzése a rendszer részeinek, alrendszereink és rendszerelemeinek meghatározása a tevékenységei által és a közöttük lévő összefüggések feltárása. Az elem a rendszer olyan legkisebb összetevője, amelyet tovább felosztani nem lehetséges, vagy nem érdemes. Csak akkor alkotnak rendszert, ha egymással kapcsolatban, kölcsönhatásban vannak. A rendszerelemzés során elsődleges célom a rendszerelemek működésének a leírása és a teljes egység minél mélyebbre ható felbontása. Ennek során elsőként lényegében az egymást tartalmazó részek szintjeit, azaz a rendszer hierarchiáját határozom meg. A rendszernél alacsonyabb szint a részrendszer, mely a vizsgált rendszer, olyan egymással kapcsolatban álló, egymástól elhatárolható elemekből álló része, amely a vizsgálati cél szempontjából relatíve önálló egészet alkot. Alrendszer fogalmán a rendszer olyan részrendszerét értjük, amely meghatározott funkciók ellátására szolgáló elemeket foglal magába (Zvikli, 2009). A fogyasztóvédelem rendszerében a szabályozás és a végrehajtás önállóan is működő részrendszerként kezelem, melyek további alrendszerekkel rendelkeznek. A részrendszerek célkitűzései igazodnak a teljes rendszerhez, mely szerint a fogyasztóvédelmi szabályozás célja a forgalmazók, szolgáltatók, valamint a fogyasztók közötti egyensúlykülönbség kiegyenlítése, a fogyasztói jogok érvényesítésének elősegítése (NFH, 2014), míg a végrehajtás célja a fogyasztóvédelmi szabályozás hatékony és eredményes érvényre juttatása. Ezen célok többféle funkciókat is kijelölnek, melyek ellátását szolgáló tevékenységek képezik a fogyasztóvédelem alrendszereit. A tanulmány során a rendszerszemléletű megközelítést és az összefüggésekben történő vizsgálat módszertanait alkalmaztam. Ahogy (Sári, 2004) is leírja a rendszerek megismerésének végső célja a társadalom egyre bonyolultabb szükségleteinek megoldása, így a rendszerszemlélet által én is azt kívánom elérni, hogy segítsem a megértést és a problémák megoldását e bonyolult rendszer esetében. Ennek megvalósításához alkalmazom a modell módszert, folyamatábrák, logikai kapcsolati ábrák használatát. 3. A fogyasztóvédelem tevékenységi szerkezete A fogyasztóvédelmet, tevékenységek sorozataként, egyfajta folyamatként rendszerbe foglalva vizsgálom, melyben a rendszer elemei egymással szoros kölcsönhatásban állnak. A folyamatrendszer első szintjét a szabályozás képezi, erre épül a végrehajtás és ennek eredménye, az érvényesülés mely tulajdonképpen a végrehajtás visszacsatolása. (1. ábra).

- 245 -


1. ábra: A fogyasztóvédelmi tevékenység folyamata

Jelen kutatás elsősorban a végrehajtásra irányul, mivel a fogyasztó közvetlenül ezt érzékeli, és a fogyasztóvédelem szóhasználat alatt is ezt érti. A 2. ábra a fogyasztóvédelem rendszertani modelljét mutatja az egyes részek között kapcsolatok függvényében. Az ábrázolt két részrendszer között hierarchikus a viszony, azaz a szabályozás magasabb szinten található, mint a végrehajtás. A fogyasztóvédelmi szabályozás részrendszer, mely önmagában a fogyasztóvédelem egyfajta tág értelmezéseként is felfogható. Ide értendő mindazon szabályok összessége, amelyek a fogyasztókat közvetve, vagy közvetlenül védik. A fogyasztóvédelmi szabályozás alapvetően a fogyasztói alapjogok biztosításához szükséges azon kereteket tartalmazza, amelyek meghatározzák a rendszer működését, kiépítését. Folyamatában vizsgálva a szabályozási részrendszert követi a végrehajtási részrendszer, azaz a szabályok gyakorlatba való átültetése. Ide sorolom mindazon elemek összességét, amelyek révén megvalósul a szabályok betartása és betartatása. A végrehajtás három főbb altevékenységre bontható: (1) hatósági végrehajtás, (2) fogyasztói jogérvényesítés és (3) a fogyasztóvédelem érvényesülésének támogatása.

2. ábra: A fogyasztóvédelmi rendszer modellje

- 246 -


3.1 A fogyasztóvédelem végrehajtó tevékenységei A 3. ábra a végrehajtás tevékenységi struktúráját mutatja. A hatósági végrehajtás azon tevékenységeket foglalja magába, melyet a szabályozási részrendszer jellemzően az állami, azaz a közigazgatási hatóságok körébe utalja, és azt a fogyasztóvédelemhez kötődő eljárásaik keretében végeznek. A végrehajtás másik alrendszere a fogyasztói jogérvényesítés, vagyis az a folyamat, mely során a fogyasztók az őket ért sérelmeiket orvosolni tudják, melyhez szintén számos tevékenység és intézmény köthető. A harmadik alrendszer a támogatás, mely azokat a tevékenységeket foglalja magába, amelyek segítik a végrehajtást, a rendszer működését, serkentik az érvényesülést.

3. ábra: A végrehajtás tevékenységi struktúrája

3.1.1 Hatósági végrehajtás Szűk értelemben hatóságok azok a közigazgatási szervek, amelyek közhatalommal rendelkeznek, jogszabályt alkothatnak, egyedi döntéseket bocsáthatnak ki, melyeknek állami kényszerrel érvényt is szerezhetnek hatásköri, illetékességi kereteik között (Berényi, 1997). Megjegyzendő, hogy a végrehajtás a közigazgatási jogban külön kategóriát képez. Jelentése nem ugyanazt takarja, mint a munkámban meghatározott végrehajtás, mely alatt a fogyasztóvédelemben kitűzött célok elérését, feladatok megvalósítását, annak eszközeinek kiválasztását, alkalmazását értem, míg a jogban a végrehajtás inkább kényszeralkalmazást jelent, amely akkor lép fel, ha az alany nem fogadja el, vagy nem teljesíti a meghozott közigazgatási döntést (Lőrinc, 2010). A hatóságok tevékenységeinek keretrendszere a hatósági eljárás, mely Kalas és szerzőtársai munkája alapján a közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazói cselekvéseinek kibocsátási rendjét jelenti, és három szakasza lehetséges. Első az alapeljárás (elsőfokú eljárás), amikor az ügyfél kérelmére, vagy hivatalból indul meg az eljárás. Második a jogorvoslati eljárás, mely csak abban az esetben van, ha az adott ügyben fellebbezésre, bírósági felülvizsgálatra, újrafelvételi eljárásra, vagy Alkotmánybíróság alapján indított eljárásra kerül sor. Harmadik a végrehajtási eljárás, mely szintén csak olyan esetben fordul elő, ha a kiszabott kötelezettséget nem teljesítették. Az eljárások jellegzetes hatósági tevékenysége a jogalkalmazás, mely során az adott szerv valamilyen egyedi döntést hoz, ami lehet jogot megállapító, például engedélyezés, jogvitát eldöntő, kötelezettséget megállapító például anyagai jellegű bírságok, úgy mint fogyasztóvédelmi bírság, hibák megszüntetésére való kötelezés, fogyasztók tájékoztatásának előírása, az áru megsemmisítésének elrendelése,

- 247 -


vagy szankciót megállapító döntések például tiltások, használatból kivonások, helyszíni bírságok. A hatósági jogalkalmazás speciális fajtája a hatósági intézkedés, mely közvetlenül realizál jogot vagy kötelezettséget és rendszerint szóbeli rendelkezést és azonnali végrehajtást jelent. Ide tartozik például egy ellenőrzés során az üzlet azonnali bezárása, vagy a tevékenység folytatásának megtiltása. A hatósági jogalkalmazás végső célja valamilyen hatósági döntés meghozása, mely törvény szerint lehet határozat hozás, az eljárás során felmerült minden más kérdésben pedig végzés kibocsátás. 16 A határozat az „eljáró szerv akaratának kifejezésére szolgáló érdemi döntés” megjelenített formája (Kalas, et al., 2012, p. 110). A hatósági jogalkalmazás tevékenységeinek megfelelően a határozatok szintén lehetnek jogot biztosító, kötelezettséget megállapító, jogvitát eldöntő és szankciót alkalmazó határozatok. Végzés kibocsátására akkor kerül sor, ha az eljárást megszüntetik, felfüggesztik, vagy eljárási bírságot szabnak ki. A határozat, valamint az eljárást megszüntető végzés ügyintézési határideje fogyasztói kérelem esetén a beérkezéstől számított 21 nap. A hatósági tevékenységek másik csoportja a működéshez kapcsolódó hierarchián kívülre irányuló cselekvések, úgy mint hatósági felügyelet, hatósági ellenőrzés. A felügyelet az

4. ábra: A tisztességes vállalkozói magatartás lakossági megítélése Forrás: (Flash Eurobarometer 358, 2013),

ellenőrzést és annak eredményeként alkalmazható jogi és nem jogi eszközöket foglalja magába, nagyobb beavatkozással bír, mint az ellenőrzés, viszont kisebbel, mint az irányítás. A felügyeleti tevékenységnek alapvetően két része van, egyrészt felügyeleti ellenőrzés 17 , másrészt az ellenőrzés eredményeként alkalmazható jogkörök. A hatósági felügyelet tartalmát az egyes ágazati jogszabályok határozzák meg, funkciója, hogy biztosítsa a szabályok érvényesülésének ellenőrzését, a szabálysértések megelőzését, megszüntetését, valamint szankcionálását. Önálló, elhatárolható típusa a piacfelügyelet, mely „a hatóságok által annak biztosítása érdekében végzett tevékenység és hozott intézkedések, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályokban megállapított követelményeknek, illetve hogy ne jelentsenek veszélyt az egészség, a biztonság vagy közérdek bármilyen más elemének szempontjából”.18 A hatósági felügyelet a jogérvényesítésnek az a formája, melynek keretében az adott szerv ellenőrzési jogkörével figyelemmel kíséri az 16

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 73.§ 1. bekezdés Főbb típusai: piacfelügyeleti ellenőrzés, versenyfelügyeleti ellenőrzés, reklámfelügyeleti ellenőrzés, élelmiszerellátási ellenőrzés. 18 765/2008/EK Rendelet 2. cikk 17. pont 17

- 248 -


önkéntes jogkövetéssel érvényesülő szabályokat és hatósági döntések teljesítését. (Fábián, 2013, p. 138) A fogyasztóvédelemben az önkéntes jogkövetés különösen meghatározó tényező, melynek megítélését szemlélteti a 4. ábra. Az értékek azon lakosság százalékos arányát mutatják, akik bíznak abban, hogy a kereskedők/szolgáltatók tiszteletben tartják a jogaikat. Magyarországon az látható, hogy a fogyasztók nem érzékelik a vállalkozások önkéntes jogkövetését. A felmérés szerint a hazai lakosság valamivel több, mint 50%-a bízik a vállalkozásokban, mellyel a nemzetközi rangsorban a 30 európai ország közül mindössze 8-at előz meg. Az önkéntes jogkövetés megítéléséhez a vállalkozások mellett a fogyasztói magatartás vizsgálata is iránymutató, melyet az 5. ábra jelez. Ezeket a pontszámokat Nardo és szerzőtársai a fogyasztók pozíciójának erősítése kapcsán végzett uniós felmérés (Special Eurobarometer 342, 2011) alapján állapították meg több kérdés összesítése és súlyozása alapján. Az eredményeiket rangsorolva látható, hogy Magyarország a vizsgált országok közül csak Görögországot, Bulgáriát és Romániát előzi meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a hazai fogyasztók elsősorban a hatóságoktól várják a jogaik érvényesítését, ebből adódóan nem véletlen, hogy a felügyeleti, ellenőrzési tevékenységeknek hazánkban ilyen jelentős súlya van.

5. ábra: A fogyasztói tudatosság mérőszáma Forrás: (Nardo, et al., 2011, p. 61)

Az ellenőrzés tevékenységi körnél kizárólagosan a külső ellenőrzésre fókuszálok, azaz adott hatóság olyan állampolgárt, vagy szervezetet ellenőriz, mellyel nem áll hierarchikus viszonyban. Az ellenőrzés „minden formája a megismert, feltárt tényeknek valamilyen követelményekhez történő hasonlítására és ezek alapján a megállapított tények értékelésére, a követelményektől való eltérések okainak feltárására irányuló tevékenység,” (Vörös, 2002, p. 27) funkciója a biztonság növelése (Vigvári, 2002). A jogi szaknyelvben a külső ellenőrzést hatósági ellenőrzésnek nevezik, ahol „a hatóság hatásköri keretei között ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését”. 19 A hatósági ellenőrzés sajátossága, hogy jogszabálytól függően az ellenőrzés eltérő lefolyású lehet, és rendszerint államigazgatási szervezetek végzik. Az ellenőrzésnek számtalan csoportosítási lehetőségével találkozhatunk a szakirodalomban, melyek közül elsősorban (Bodnár, 2001) és (Vörös, 2002) munkáira támaszkodom. A sokféle csoportosítás közül a fogyasztóvédelmi rendszerhez igazodva a következő szempontok szerint történik a bontás: tárgy, időpont, gyakoriság és részletezettség (6. ábra).

19

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 88.§

- 249 -


Az ellenőrzés tárgya szerint beszélhetünk átfogó-, téma-, cél- és utóellenőrzésről. Az átfogó ellenőrzés teljes körűen és összefüggéseiben vizsgálja és értékeli az adott ellenőrzés hatáskörébe tartozó terület, szervezet és tevékenység egészét, melyre példa lehet a gazdasági reklámtevékenység, vagy egyes közszolgáltatások átfogó ellenőrzése. A téma ellenőrzés azonos területekre vonatkozó vizsgálatokat jelent, melyekből általános következtetések vonhatóak le. Példa rá a főszezonban végzett idegenforgalmi vizsgálatok. Ide sorolhatóak lennének a jogszabályhoz kapcsolódás szerinti ellenőrzési formák is, azonban a fogyasztóvédelemben olyan sokszor fordulnak elő, hogy célszerűnek láttam azokat kiemelni és egy külön szempont szerint megbontani. A célellenőrzés rendszerint egy konkrét egyedi témának, eseménynek a vizsgálata egyetlen szervezeti egységnél vagy szervezetnél. Példa lehet rá, ha egy fogyasztói panaszt vizsgálnak ki egy adott szervezetnél (Vörös, 2002). Az ellenőrzés időpontja szerint az előzetes ellenőrzés egy tevékenység, esemény, folyamat megkezdését előzi meg és a várható hatásokat méri a lehetséges hibák elkerülése, megelőzése végett. Az egyidejű ellenőrzés a munkafolyamattal egy időben zajlik és a hibák korrekciójára ad lehetőséget. A fogyasztóvédelemben az ellenőrzések többsége utólagos ellenőrzés formájában történik. Valamely előzetesen már végrehajtott ellenőrzéshez kapcsolódó intézkedések teljesítését vizsgálja (Bodnár, 2001). A fogyasztóvédelemben még előfordul soron kívüli ellenőrzés is, amely valamilyen előre nem tervezett eseményt vizsgál.

SZEMPONTOK

TÍPUS

TÁRGY

ÁTFOGÓ TÉMA CÉL

IDŐPONT

ELŐZETES EGYIDEJŰ UTÓLAGOS SORON KÍVÜLI

GYAKORISÁG

EGYSZERI IDŐSZAKOS ÁLLANDÓ

RÉSZLETEZETTSÉG

TÉTELES PRÓBASZERŰ MINTAVÉTELES

6. ábra: Az ellenőrzés csoportosítása Forrás: (Bodnár, 2001) és (Vörös, 2002)

Az ellenőrzés gyakorisága szerint lehet egyszeri (esetenkénti) ellenőrzés, valamely konkrét ügyben alkalomszerűen folytatott, általában nem ismétlődő ellenőrzés. Az időszakos ellenőrzés rendszeresen ismétlődő azonos, vagy hasonló feladat végrehajtásával foglalkozó vizsgálat. Ilyen például húsvétkor a sonkák ellenőrzése, vagy karácsonykor a fényfüzérek vizsgálata. Az állandó (folyamatos) ellenőrzés egyes tevékenységek, folyamatok megszakítás nélküli ellenőrzését jelenti (Vörös, 2002). Az ellenőrzés részletezettsége szerint lehet tételes, próbaszerű, vagy mintavételes. A tételes (teljes körű) ellenőrzés során a vizsgált tevékenységhez kapcsolódó minden egyes tárgy számbavételre kerül. Például a tevékenység jogszerűségének vizsgálata, vagy a fogyasztók kötelező tájékoztatásának vizsgálata, ahol ellenőrzik az üzletfeliratot, az értékesítési formát, a nyitvatartási időt, az ártájékoztatást, a címkézést, a Vásárlók könyvét, a felügyeleti szervek

- 250 -


feltüntetését és így tovább. A próbaszerű (szúrópróbaszerű) ellenőrzés során az áru, tevékenység egy részét vizsgálják ad hoc jelleggel. A fogyasztóvédelmi rendszerben ezt előszeretettel alkalmazzák, lásd próbavásárlás végzése. A mintavételes ellenőrzés alkalmával az adott áruból mintát vesznek, és azt vizsgálják meg tételesen, például élelmiszerek esetében az összetevőket (Vörös, 2002). A hatósági ellenőrzéshez kötődő megítéléseket mutatja a 7. ábra nemzetközi összehasonlításban. A diagram azon megkérdezett vállalkozások arányát mutatja, 400-as mintából, amelyek szerint országukban a hatóságok aktívan ellenőrzik és biztosítják az adott jogszabályoknak való megfelelést. A Magyarországon megkérdezett vállalkozók szerint hazánkban aktív ellenőrzés folyik, hiszen az európai országok rangsorában a 3. helyen szerepel a fogyasztóvédelmi- és az élelmiszerbiztonsági, míg 5. helyen szerepel a termékbiztonsági jogszabályok ellenőrzésének megítélése.

7. ábra: Hatósági ellenőrzések vállalkozói megítélése, 2012 Forrás: (Flash Eurobarometer 359, 2013)

3.1.2 Fogyasztói jogérvényesítés A fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülését biztosító másik végrehajtó alrendszer, a fogyasztói jogok érvényesítéséhez kapcsolódik. A fogyasztóvédelemben olyan esetekben fordul ez elő, ha valamilyen oknál fogva sérül a fogyasztó joga, ezért nevezik ezt fogyasztói jogérvényesítésnek. Részben hatósági tevékenységek is kapcsolódnak ide, mivel a jogérvényesítés „a közigazgatási szerveknek az a tevékenysége, amellyel elősegítik, hogy a jogszabályok a valóságban gyakorolják a társadalomra azt a hatást, amiért kibocsátották őket” (Patyi & Varga, 2010, p. 161). A jogérvényesítés önmagában tág fogalom, ide kapcsolódik a termelők, a fogyasztók jogérvényesítése. Fogyasztóvédelmi szempontból értelemszerűen az utóbbit vizsgálom, melynek elemit (Bodnár, 2001) alapján három csoportba sorolva vizsgálok: (1) panaszeljárás, (2) békéltetési eljárás, (3) bírósági eljárás. Időrendben a panaszeljárás a jogérvényesítés elsődleges módja. Ha az nem vezet megfelelő eredményhez, a fogyasztó a továbbiakban választhat a békéltetési-, vagy a bírósági eljárás között.

- 251 -


A panaszeljárás azt jelenti, hogy a fogyasztó megpróbálja az érdekeit érvényesíteni először az érintett vállalkozásnál, (köz)szolgáltatónál, vagy fogyasztóvédelmi szervezeteknél. Az eljárás egyik tevékenysége a panaszkezelés, mely vállalkozás esetén történhet szóban, vagy a Vásárlók könyvébe írásbeli bejegyezésként. A fogyasztóvédelmi szempontból fontosabb (köz)szolgáltatási (közüzemi, pénzügyi, biztosítási, távközlési) területeken működő szervezetek esetében a panaszkezelés (kötelezően működtetett) ügyfélszolgálat útján történik, mely „a fogyasztói bejelentések intézésére, a fogyasztók tájékoztatására, a panaszok kivizsgálására és orvoslására” szolgál (Boldizs, 1998, p. 76). A panaszkezelések ügyintézésének határideje Vásárlók könyve esetén 30 nap, ügyfélszolgálat működtetése esetén 15 nap.20 A fogyasztó, igényét jelentheti a fogyasztóvédelmi szervezetek felé is személyesen, írásban, elektronikus vagy telefonos úton benyújtott panaszként, vagy kérelemként. Továbbá, bármely állampolgár panaszával fordulhat az ombudsmanhoz is (Magyarországon alapvető jogok biztosának nevezik), ha valamely hatóság, vagy közszolgáltatást végző szerv eljárása során a fogyasztót alkotmányos jogaiban érte sérelem. Bodnár ezt a jogérvényesítési elemet külön kategóriába helyezte, abból a sajátosságból adódóan, hogy a fogyasztó ezzel a lehetősséggel csak akkor élhet, ha a békéltetési, illetve a bírósági eljárást is végigjárta, vagy nincs ilyenre lehetősége. Megítélésem szerint azonban ez is egyfajta panaszeljárás. Határokon átnyúló kereskedelemhez kötődő panaszkezelések lakossági elégedettségét mutatja az alábbi ábra.

8. ábra: A panaszkezelések lakossági elégedettsége Európában, 2012 Forrás: (Flash Eurobarometer 358, 2013), (Flash Eurobarometer 359, 2013) Az eredmények országonként mintegy 1000 fős fogyasztói mintából azok arányát mutatják, akik ténylegesen tettek panaszt. A hazai fogyasztók jogérvényesítési helyek szerint elégedettségét tekintve elsősorban a gyártó, illetve a bíróságon kívül vitarendezés (békéltetés) panaszkezelésével vannak megelégedve, mely az uniós átlagot is meghaladja. Ezzel szemben a hatósági panaszkezeléssel kevésbé elégedettek a fogyasztók, míg megítélésem szerint (a 8. ábra eredményeire alapozva) a bíróság esetében is hasonló eredmények adódtak volna, ha a megkérdezettek között valaki igénybe vette volna a bírósági eljárást is.

20

1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 17/A-C. §

- 252 -


„A nem megfelelő panaszkezelés vevővesztéssel járhat együtt, pedig gy új ügyfél megnyerése legalább ötször többe kerül, mint a régi megtartása.” (Svéhlik, 2007, p. 207) A jogérvényesítés második lépcsőjének a békéltetési eljárás, vagy más néven alternatív vitarendezés (AVR) tekinthető, mely a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli vitarendezésének egyik módja. A békéltetési eljárás a legtöbb ország fogyasztói jogérvényesítési rendszerében megtalálható. (Palmer & Roberts, 2005) alternatív vitarendezési megoldásokat tárgyaló könyvében, három csoportot különböztet meg: ezek az elkerülés, az önbíráskodás és a megbeszélés. Az utóbbi további négy altípusa a tárgyalás, a békéltetés, a közvetítés (mediáció) és a döntőbíráskodás. Magyarországon jellemzően a békéltetést alkalmazzák leginkább, melynek célja „a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében.” (Németh, 1998, p. 84). A gyakorlatban akkor kerülhet erre sor, ha a fogyasztó a panaszeljárás során nem tudta jogait érvényesíteni a vállalkozóval szemben. A békéltetés sajátossága, hogy mind a fogyasztó, mind a vállalkozó kezdeményezheti az eljárás megindítását, viszont abban az esetben, ha a vállalkozó nem nyilatkozik, hogy aláveti magát a békéltetés során hozott döntésnek, akkor a fogyasztó nem kényszerítheti ki a döntés végrehajtását (szemben a bírósági eljárással). Két típusát különböztethetjük meg, egyik az általános békéltető testületi eljárás, míg másik a pénzügyi békéltetés. A békéltetés mellett a másik terjedőben lévő tevékenység a közvetítés, vagy másnéven mediáció, melynek során egy független, harmadik személy két fél között közvetít, annak érdekében, hogy megegyezésre bírja őket. Hazánkban leginkább munkaügyi vitás ügyek esetén fordul elő, amikor munkajogi szakértő jár közben az esetnél, de fogyasztóvédelmi ügyek esetén szintén ide sorolható, amikor fogyasztóvédelmi szervezet jár el közvetítőként a vállalkozás és a fogyasztó között. Előnye, a békéltetéshez hasonlóan, hogy gyors és olcsó. Az eljárás időtartama a megindulástól kezdve számított 60 nap.A következő lépcső (lehet második, vagy harmadik is) a bírósági eljárás, azaz a vásárló jogainak érvényesítéséhez fordulhat a bírósághoz is keresetindítás útján. A fogyasztó itt polgári peres eljárást indíthat, amelyre a gyakorlatban ritkán kerül sor (Magyarországon különösen) mert egyrészt költségesek, másrészt hosszadalmasak. Másik mód a közérdekű kereset indítása, melyet „meghatározott közérdek vagy közösségi érdek érvényesítésére a törvény által erre feljogosított állami vagy érdekvédelmi szervezetek indíthatnak”. (Fazekas, 2007, p. 244) A közérdekű igényérvényesítés arra szolgál, hogy egy súlyos, sokakat érintő, személyében nem ismert jogsértés esetén indít pert fogyasztóvédelmi hatóság vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület. A közérdekű keresetnek helyt adó ítélet főszabályként mindenkire kiterjedő hatállyal bír. A magyar jog a közérdekű keresetnek négy esetét ismeri: (1) a PTK alapján a fogyasztóval kötött tisztességtelen szerződési feltételek megtámadása, (2) a versenytörvény alapján a törvény fogyasztókra kiható megsértése, (3) a fogyasztóvédelmi törvény szerint a fogyasztóvédelmi szabályok megsértése és (4) a környezetvédelmi törvény alapján a környezetvédelmi szabály megsértése. Csoportos kereset pedig abban az esetben fordulhat elő, ha azonos érdekű fogyasztók közül egy vagy több személy, a többi érintett fogyasztó képviseletében jár el. A közérdekű keresettől leginkább abban tér el, hogy itt nem konkrét szervezeteket illet meg ez a jog, hanem bármely magánszemélyt, aki élni kíván ezzel a lehetősséggel és a bíróság döntését kéri az ügyben.

- 253 -


Az alternatív vitarendezés és a bírósági eljárás megítélését szemlélteti az alábbi ábra, amely azon fogyasztók százalékos arányát mutatja, akik úgy vélik, hogy a vitás ügyek kereskedőkkel/szolgáltatókkal alternatív, vagy bíróság útján könnyen rendezhetők. A korábbi elégedettségi eredményeket tekintve (8. ábra), a megítélése rosszabb a békéltetésnek hazánkban, itt még az uniós átlagot sem éri el.

9. ábra: Az alternatív vitarendezés lakossági megítélése Európában, 2012 Forrás: (Flash Eurobarometer 358, 2013)

Az alternatív vitarendezés mindamellett a bírósághoz viszonyítva pozitívabb, mivel a megkérdezettek közül, szinte csak minden harmadik fogyasztó vélte úgy, hogy a problémája bírósági úton könnyen rendezhető lenne.

10. ábra: A bírósági vitarendezés lakossági megítélése Európában, 2012 Forrás: (Flash Eurobarometer 358, 2013)

3.1.3 Támogatás A fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtását támogató tevékenységek azokat foglalják magukba, amelyek fejlesztik, serkentik, segítik a szabályok érvényesülését. Számszerűsítésük és hatásuk közvetlenül nehezen mérhető, azonban fontosságuk nem elhanyagolható. A támogató rendszer főbb elemei a tájékoztatás, az oktatás és az ösztönzés. A tájékoztatás fontosságát jelzi, hogy az alapjogok között is szerepel, hogy a fogyasztónak joga van a - 254 -


tájékoztatáshoz, az információhoz. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a tájékoztatás alatt nem a vállalkozások fogyasztói tájékoztatására vonatkozó előírásokat, szabályokat értem, hanem a fogyasztóvédelmi intézményrendszer által fogyasztók, illetve vállalkozások részére nyújtott (tájékoztatást értem, ezért ennek megkülönböztetésére használom az információszolgáltatás megnevezést, melyhez kötöm a tanácsadást, illetve veszély esetén a szervezetek egymás közötti riasztási (értesítési) tevékenységét is. Az információszolgáltatás (tájékoztatás) alatt (Polzovics, 1961) definíciójából kiindulva, mindazoknak az ismeretközlő funkcióknak az összessége értendő, amelyeket különféle szervezetek (fogyasztóvédelmi) különféle eszközökkel (pl. információs (elektronikus) rendszerek működtetése által, kiadványok, közlemények, termék-összehasonlító vizsgálatok nyilvánosságra hozása által) kifejtenek. A tanácsadás tulajdonképpen a tájékoztatás része, azzal az eltéréssel, hogy a tájékoztatásnál a fogyasztó/vállalkozó lehet passzív szereplő is, míg a tanácsadásnál leginkább aktív, azaz ő keresi fel az adott szervet. A fogyasztóvédelem területén fontos szerepe van a gyors információszolgáltatásnak, továbbadásnak, megosztásnak, mely hangsúlyosságát kiemelve egy külön tevékenységi csoportba sorolom riasztás megnevezéssel. A tájékoztatás mellett az oktatásnak is jelentős szerepe van. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikáiban is egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be a fogyasztók erősítése, oktatása, tudatosságuk növelése, mely szintén szerepel a fogyasztói alapjogok között. A hazai fogyasztóvédelmi törvényben is ki van emelve, hogy a fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat. Ez elsősorban állami feladat, amit az oktatási intézményekkel, a fogyasztóvédelmi hatósággal és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületekkel együttműködve lát el. A fogyasztóvédelmi oktatás célja a fogyasztói kultúra, és a tudatos kritikus fogyasztói magatartás fejlesztése. Magyarország 2014-ig szóló IV. középtávú Fogyasztóvédelmi Politikájában is az szerepel, hogy a tudatos fogyasztóvá válás elősegítését már a legfiatalabbak, tankötelesek körében meg kell kezdeni, hiszen egyrészt már aktív résztvevők, másrészt ők lesznek a jövő fogyasztói is. Ezért fontos az iskolán belüli és kívüli oktatásuk, tájékoztatásuk. Ezt mind az Uniós, mind a hazai fogyasztóvédelmi politika prioritásként kezeli. 21 Mindemellett hazánkban jelenleg az oktatást végző szakemberek képzésére és továbbképzésére is nagyobb hangsúly helyeződik. A fogyasztóvédelmi törvény 2014. február 1-jétől, meghatározott vállalkozások részére olyan fogyasztóvédelmi referens foglalkoztatását írja elő, akik államilag elismert fogyasztóvédelmi szakképesítést vagy szakképzettséget szereztek. A harmadik elem az ösztönzés, melyhez sorolom a szervezetek közötti együttműködéseket, szervezeti kutatásokat és a fogyasztóvédelmi rendszer támogatásának főként állami módjait. A szervezeti együttműködéseknek fontos szerepe van a fogyasztóvédelemben, az Európai Unió 2004-ben rendeletet is adott ki a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről, mert kiemelt kérdésként kezdték el kezelni annak megerősítését. A rendelet célja, hogy elősegítse a jogszabályok hatékonyabb és eredményesebb végrehajtását. Az együttműködéseket segíti például az intézmények közötti tapasztalat-csere látogatások szervezése is. A kutatás szintén a rendszer működését segíti elő, mely alatt főként az állami-, szervezeti döntéseket, jogszabályalkotásokat megelőző tárgyalásokat, érdekek-, helyzetek feltárását, szakmai véleményezés nyújtását, tanulmányok készítését, adat (információ) gyűjtését értem. Mindemellett a rendszer működésére hatással van az állam fogyasztóvédelmet támogató eszközei is, mint például a szubvenció, amellyel segítik a társadalmi érdekképviseleti és egyéb fogyasztóvédelmi szervezetek kialakulását, működésük finanszírozását. 21

1011/2012. Kormány határozat Magyarország IV. középtávú fogyasztóvédelmi politikájának megvalósítására irányuló, 2014-ig szóló feladatterv végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről

- 255 -


A kutatásom során végzett fogyasztóvédelmi tevékenységek strukturálásának és feltárásának összegzését szemlélteti az alábbi ábra, a fogyasztóvédelem rendszerének egyik lehetséges modelljeként. Rendszer /Tevékenység/

Fogyasztóvédelem Szabályozás

Részrendszer /Résztevékenység/

Alrendszer /Altevékenység/

Elem /Elemi tevékenység/

Végrehajtás

Hatósági végrehajtás

Hatósági eljárás

Hatósági felügyelet

Hatósági ellenőrzés

Fogyasztói jogérvényesítés

Panaszeljárás

Békéltetési eljárás

Bírósági eljárás

Támogatás

Információszolgáltatás

Oktatás

Ösztönzés

11. ábra: A fogyasztóvédelem rendszere

4. Következtetés Megállapításom szerint, a fogyasztóvédelmi rendszer tevékenységeinek vizsgálata alapján két önállóan működő részre, szabályozásra és végrehajtásra bontható, mely együttesen egy szerteágazó, bonyolult egységként a fogyasztóvédelem részrendszereinek tekinthetők és további alrendszerekre oszthatók. A fogyasztóvédelmi rendszer működése, a hierarchia különböző szintjein egymáshoz kapcsolódó tevékenységek együttese által valósul meg. A fogyasztóvédelmi részrendszerek tevékenységeinek vizsgálata során a szabályozásnál a jog területe, míg a végrehajtás esetén az intézmények működése az elsődlegesen meghatározó tényező. A fogyasztóvédelmi szabályozás elsősorban jogi szabályozáson, míg annak érvényre juttatása (végrehajtása) a fogyasztóvédelmi hatóságok tevékenységein alapszik, melyhez jellemzően állami szereplők kapcsolódnak. A fogyasztóvédelem végrehajtása hatósági végrehajtás-, jogérvényesítés- és támogatás alrendszerekre oszthatók, melyek további tevékenységi szintekre bonthatók. A tevékenységek rendszertani feltárása a fogyasztóvédelem szerteágazása miatt nehézkes, azonban mindenképpen hiánypótló. Irodalomjegyzék 1. Berényi, S., 1997. A közigazgatás hatósági jogalkalmazói tevékenysége, a közigazgatási aktus. Budapest: Rejtjel Kiadó. 2. Bodnár, J., 2001. A fogyasztóvédelmet biztosító jogszabályok a magyar jogrendszerben. In: J. Bodnár, H. Mitev & A. Szűcs, szerk. Fogyasztóvédelem I.. Budapest: Kereskedelmi Sajtóügynökség Kft.. 3. Bodnár, J., 2001. Az ellenőrzés. In: J. Bodnár, H. Mitev & A. Szűcs, szerk. Fogyasztóvédelem I.. Budapest: Kereskedelmi Sajtóügynökség Kft.. 4. Boldizs, J., 1998. Fogyasztóvédelmi Kézikönyv. Budapest: Aula Kiadó. 5. Fábián, A., 2013. Közigazgatás és szakigazgatás ( A szakigazgatás fogalma, jelentősége). In: A. Lapsánszky, szerk. Közigazgatási jog. Budapest: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, pp. 17-58. 6. Fazekas, J., 2007. Fogyasztóvédelmi jog. Budapest: CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft..

- 256 -


7. Flash Eurobarometer 358, 2013. Consumer Attitudes towards Cross-border Trade And Consumer Protection, Belgium: TNS Political & Social. 8. Flash Eurobarometer 359, 2013. Retailers' Attitudes towards Cross-border Trade and Consumer Protection, Belgium: TNS Political & Social. 9. Kalas, T., ifj. Kalas, T., Paulovics, A. & Torma, A., 2012. Közigazgatási hatósági eljárás. Miskolc: Miskolci Egyetemi Kiadó. 10. Lőrinc, L., 2010. A közigazgatás alapintézményei. Harmadik, átdolgozott szerk. Budapest: HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft.. 11. Nardo, M., Loi, M., Rosati , R. & Manca, . A., 2011. Consumer Empowerment Index, Luxembourg, European Union,: Publications Office of the European Union. 12. Németh, A., 1998. Vitarendezés a fogyasztóvédelemben. In: Fogyasztóvédelmi Kódex. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp. 79-103. 13. NFH, 2014. Fogyasztóvédelmi alapismeretek - A fogyasztóvédelem intézmény- és szabályozási rendszere. [Online] elérhetőség : http://www.nfh.hu/magyar/hasznos/vall_szep_fiatal/vallalkozas/fogyasztovedelmi_ref erens/segedlet_fogyasztovedelmi_referens_kepzes.html?query=fogyasztóvédelmi%20 alapismeretek [Hozzáférés dátuma: 30 04 2014]. 14. Palmer, M. & Roberts, S., 2005. Dispute Processes ADR and the Primary Forms of Decision-Making. 2. szerk. London: Cambridge University Press. 15. Patyi, A. & Varga, A. Z., 2010. Általános közigazgatási jog. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó. 16. Polzovics, I., 1961. A dokumentáció, az információ és a tájékoztatást fogalma. In: Budapest: OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ. 17. Sári, M., 2004. A társadalmi (kulturális) rendszerek rendszerelméleti szemléleti alapjai. Tudásmenedzsment, április, p. 104. 18. Special Eurobarometer 342, 2011. Consumer empowerment, Brüsszel: TNS Opinion & Social. 19. Svéhlik, Cs., 2007. Marketing a 21.században, szakkönyv, KHEOPS AKI, p. 207 20. V.N.Szadovszkij, 1974. Az általános rendszerelmélet alapjai. Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat. 21. Vigvári, A., 2002. Az ellenőrzési funkció felértékelődése és a modern gazdálkodás kihívásai. Vezetéstudomány, XXXIII.(10.), pp. 45-57. 22. Vörös, L., 2002. Az ellenőrzés rendszere és módszertana. Budapest: Perfekt Gazdaségi Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság. 23. Zvikli, S., 2009. Rendszerelemzés I.. Győr: Széchenyi István Egyetem. Hivatkozott jogszabályok 1. 765/2008/EK rendelet a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról 2. 1011/2012. Kormány határozat Magyarország IV. középtávú fogyasztóvédelmi politikájának megvalósítására irányuló, 2014-ig szóló feladatterv végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről 3. 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 4. 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 5. 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

- 257 -


KOVÁCS SÁRKÁNY HAJNALKA (Debreceni Egyetem): Rendszertanúsítás a tanúsítást végző szervezet szemszögéből 1. Bevezetés Az irányítási rendszerek tanúsíttatása akkreditált tanúsító szervezetek által napjainkban igen elterjedt. Számos tanúsító testület van jelen a szerbiai és magyarországi piacon. Jelen tanulmányban arra keressük a választ, hogy hány (2014 augusztusában érvényes akkreditációval rendelkező és nemzeti akkreditációval rendelkező) magyarországi és szerbiai irányítási rendszereket tanúsító testület van. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az említett országokban kizárólag ők végeznek tanúsítást, hiszen nemzetközi szabványokról lévén szó, azt megteszik más ország akkreditációjával rendelkező tanúsító testületek is. Ezek akkreditációja egységes, az ISO/IEC 17021:2011 szabvány követelményeinek kell megfelelniük. A rendszertanúsítást végzőknél azt vizsgáljuk meg, hogy hány cég van akkreditálva arra, hogy ISO 9001:2008, ISO 14 001:2004, ISO 22000 és az MSZ 28001:2008/ SRPS OHSAS 18001:2008 tanúsítványt állítson ki megfelelőség esetén, illetve piaci megfontolásokra világítok rá a tanúsító szervezet szemszögéből nézve. 2. A vizsgált irányítási rendszerek bemutatása Az irányítási rendszerekről elsődlegesen azt kell definiálni, hogy azok nem a cég által előállított termékre vonatkoznak, hanem a cég folyamatait helyezik a szabvány által meghatározott struktúrába. ISO 9001:2008 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények A legszélesebb körben elterjedt szabvány, amely egy nemzetközileg elfogadott és elismert követelményrendszert jelent. Olyan egységes iránymutatást ad, amely a szervezet (vállalat, vállalkozás, alapítvány, stb.) méretétől, tevékenységétől, működési területétől függetlenül alkalmazható a gazdasági szektor bármely területén.[Kovács,2013] A szabvány habár követelményeket tartalmaz, a szervezetre bízza a megvalósítás módját, amit minden szervezetnek egyénileg kell kitalálnia, annak működési területétől függetlenül. [Bálint, 2006] A minőségbiztosítási rendszer lényege abban fogalmazható meg, hogy összehangolja a szervezetben tevékenykedő munkatársak munkáját. Mindezt annak érdekében, hogy a vevők igényeit kielégítő szolgáltatást, avagy terméket tudjanak nyújtani. [Erdei et al., 2010] A szabvány általánosan alkalmazható, nem ágazat specifikus. ISO 22 000:2005 Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek Mivel az EN ISO 9001:2008 szabvány nem élelmiszer ágazat specifikus, ezért a felmerülő ágazat specifikus igényekre válaszolva jelent meg a szabvány 2005. szeptember 1-én. A szabvány alkalmazható az összes folyamatra az élelmiszerláncban, függetlenül annak méretétől vagy attól, hogy az élelmiszerlánc mely pontján helyezkedik el (azaz bármilyen terméket állít elő vagy szolgáltatást nyújt, élelmiszert vagy más, kapcsolódó terméket állít elő vagy nyújt szolgáltatást). [Sipos, 2006]

- 258 -


ISO 14001:2004 Környezetközpontú irányítási rendszerek A szabvány olyan követelményrendszert ír elő (a környezeti teljesítmény konkrét kritériumainak a meghatározása nélkül), amelynek a teljesítésével a szervezet képes olyan politikát és célokat kialakítani és bevezetni, amelyek figyelembe veszik a jogszabályi és a szervezet által vállalt környezetre vonatkozó egyéb követelményeket. Ez azt jelenti, hogy a szabvány bevezetésével és alkalmazásával a szervezet tanúsítható módon alakítja ki a környezetirányítási rendszerét, amely magában foglalja a jogszabályi követelmények értékelésének a vizsgálatát, azok kezelését és a szervezet által meghatározott vállalásokat is. A szervezet a termék előállításának vagy szolgáltatás nyújtásának megfelelő folyamatok rögzítése alapján határozhatja meg legjobb irányítási rendszer felépítését, majd a folyamatok dokumentálása (eljárási, technológiai és munkautasítások) után építi ki a rendszert, melyet auditáltathat. [Somogyi et al.,2007] A szabvány működtetésével a szervezet azonosítja a környezeti kibocsátásait, a jogszabályi kötelezettségeit, valamint elkötelezi magát a folyamatos (környezeti) fejlesztés mellett. MSZ 28001:2008/ SRPS OHSAS 18001:2008 Munkahelyi egészségvédelem és biztonsági irányítási rendszer A szabványt Magyarország és Szerbia Akkreditáló testülete a BS OHSAS 18001:2007 szabvány alapján adta ki. A szabvány iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy a szervezet hogyan szervezze meg és irányítsa a munkabiztonsági rendszerét úgy a dolgozókra, mint azokra vonatkozóan, akik ere az kihatással lehet. A szabvány kiterjed a szervezeti politika és célok kialakítására, valamint valamennyi veszély azonosítására és azok szabályzására. A kialakított rendszer alkalmazásában szerepet kapnak úgy a dolgozók, mint a felső vezetés. [Ugarak et al, 2013] "A szabványt minden olyan szervezet alkalmazhatja, amely elhatározza, hogy munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszert hoz létre a munkavállalók és más, olyan érdekelt felek kockázatainak megszüntetésére vagy a lehető legkisebb mértékűre való csökkentésére, akik ki vannak téve a szervezet tevékenységeivel kapcsolatos munkahelyi, egészségvédelmi és biztonsági kockázatoknak." [ MSZT 22 ] A szabvány bevezetésével és működtetésével a szervezet elkötelezettséget vállal a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szintjének a fejlesztése irányában. 3. Helyzetkép a tanúsítások és a tanúsító testületek vonatkozásában A kiadott tanúsítványokkal kapcsolatos adatokat évente az ISO 23 nyilvánosságra hozza adatbázis formájában "ISO Survey" néven. A 2012-es adatgyűjtést a Nielsen piackutató cég végezte az IAF24 tagsággal rendelkező tanúsító testületek körében. 2012-ben a világon mintegy 1101272 darab ISO 9001-es tanúsítványt adtak ki, ebből 474 574 darabot Európa területén, míg Kína területén 334 032 darabot. Százalékos megoszlásukat a következő grafikon szemlélteti:

22

Magyar Szabványügyi Testület Nemzetközi Szabványügyi Testület 24 Nemzetközi Akkreditációs Fórum 23

- 259 -


1. grafikon: Kiadott ISO 9001-es tanúsítványok számának százalékos megoszlása Európa, Kína és az összes többi ország vonatkozásában Forrás: Saját szerkesztés az ISO Survey [2012] alapján

ISO 14 001-es tanúsítványt 2012-ben 285 844 darabot állítottak ki a világon, 113 356 darabot Európa területén, míg Kína területén 91 590 darabot, amelyeknek a következőképpen alakult a százalékos megoszlása:

2. grafikon: Kiadott ISO 14 001-es tanúsítványok számának százalékos megoszlása Európa, Kína és az összes többi ország vonatkozásában Forrás: Saját szerkesztés az ISO Survey [2012] alapján

ISO 22 000-es tanúsítványt 2012-ben a világon 23 231 darabot tanúsítványt adtak ki, ebből 8426 darabot Európa területén, Kína területén pedig 8228 darabot, amelyeknek a következőképpen alakult a százalékos megoszlása:

- 260 -


3. grafikon: Kiadott ISO 22 000-es tanúsítványok számának százalékos megoszlása Európa, Kína és az összes többi ország vonatkozásában Forrás: Saját szerkesztés az ISO Survey [2012] alapján

Ezek a számok csak a kiadott tanúsítványok számát mutatják be, a visszavont illetve lejárt tanúsítványokkal nem számol. Magyarország és Szerbia vonatkozásában a kiadott tanúsítványok száma és tendenciája eltérő, amelyet a következő diagramok segítségével szemléletetek:

1. ábra: Kiadott ISO 9001-es tanúsítványok számának alakulása Szerbiában és Magyarországon Forrás: Saját szerkesztés az ISO Survey [2012] alapján

- 261 -


2. ábra: Kiadott ISO 22 000-es tanúsítványok számának alakulása Szerbiában és Magyarországon Forrás: Saját szerkesztés az ISO Survey [2012] alapján

3. ábra: Kiadott ISO 14 001-es tanúsítványok számának alakulása Szerbiában és Magyarországon Forrás: Saját szerkesztés az ISO Survey [2012] alapján

A kiadott MSZ 28001:2008/ SRPS OHSAS 18001:2008 tanúsítványok számáról nem található adat. Szerbiában és Magyarországon is számos tanúsító testület tevékenykedik, amelyek rendelkeznek akkreditációval a kiválasztott szabványok legalább egyikére. A továbbiakban táblázatos formában sorolom fel őket, valamint azt, hogy mely irányítási rendszerre vonatkozóan rendelkeznek akkreditációval:

- 262 -


1. táblázat: A magyarországi akkreditált tanúsító testületek listája és az akkreditáció területe Az akkreditált tanúsító szervezet neve 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

CE Certiso Orvos- és Kórháztechnikai Ellenőrző és Tanúsító Kft. CERTOP Termék és Rendszer Tanúsító Ház Kft. CertUnion Hungary Kft. DEKRA Certification Tanúsító és Szolgáltató Kft. e.com-CERT International Certification Bureau Rendszertanúsító Kft. ÉMI-TÜV SÜD Minőségügyi és Biztonságtechnikai Kft. EUROCERT Minősítő és Tanúsító Kft. European-Cert Tanúsító Kft FERRCERT Tanúsító és Ellenőrző Kft. Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségés Szervezetfejlesztési Intézet Eszközminősítő és Kórháztechnikai Igazgatóság INTERCERT Minősítő és Tanúsító Kft. INTERNATIONAL CERT HUNGARY Szolgáltató Kft. Konformitás Tanúsító Szolgáltató Kft. Magyar Szabványügyi Testület MARTON Szakértő Iroda Kft. MERT-CERT Tanúsító Kft. Pannon Tanúsító Kft. QT-CERT Tanúsító és Minőségfejlesztő Kft. QUALI-CERT Rendszer Tanúsító Kft. SYS CERT Rendszertanúsító Kft. TAM CERT Magyarország Vizsgáló és Tanúsító Kft. TÜV Rheinland InterCert Műszaki Felügyeleti és Tanúsító Kft. Összesen

Akkreditált irányítási rendszer ISO ISO ISO MSZ 9001 22 000 14 000 28 001 igen igen nem nem igen

igen

igen

igen

igen igen

nem nem

igen igen

igen nem

igen

nem

igen

nem

igen

nem

igen

igen

igen igen igen igen

nem nem nem nem

igen igen igen nem

nem nem nem nem

igen igen

nem nem

igen igen

nem nem

nem igen igen igen igen igen

nem igen nem igen nem nem

igen nem igen igen nem nem

nem nem nem nem nem nem

nem igen igen

nem nem nem

igen igen igen

igen nem igen

igen

nem

igen

igen

20

3

17

6

Forrás: Saját szerkesztés a Nemzeti Akkreditációs Testület honlapja alapján http://www.nat.hu/

- 263 -


2. táblázat: A szerbiai akkreditált tanúsító testületek listája és az akkreditáció területe Az akkreditált tanúsító szervezet neve 1 2 3 4 5

6 7 8 9 10

Ministarstvo odbrane Sektor za materijalne resurse Vojna kontrola kvaliteta "Evrocert" d.o.o. Certifikacija i nadzor JUQS Društvo za sertifikaciju i nadzor sistema kvaliteta d.o.o.Beograd Društvo za setifikaciju sistema menadžmenta "PANCERT" doo Novi Sad Pivreno društvo za setifikaciju i nadzor menadžment sistema GLOBALSERT d.o.o. Beograd Akcionarsko društvo za ispitivanje kaliteta "Kvalitet" WORLD REGISTRAR GROUP EUROPE doo Management Systems Certification d.o.o VITEZ SERTIFIKACIJA DOO TMS CEE doo Összesen

Akkreditált irányítási rendszer ISO ISO ISO SRPS 9001 22 000 14 000 OHSAS 18001 igen nem nem nem igen igen

igen igen

igen igen

igen igen

igen

nem

igen

igen

igen

igen

igen

nem

igen

nem

igen

igen

igen

igen

igen

igen

igen igen igen 10

nem igen igen 6

igen nem igen 8

igen nem igen 7

Forrás: Saját szerkesztés a Szerb Akkreditáló Tesület honlapja alapján http://www.ats.rs/

4. Akkreditálás Az akkreditálás annak a hivatalos elismerése, hogy a szervezet alkalmas bizonyos tevékenységek, ez esetben a tanúsítás elvégzésére.[Nemzeti Akkreditációs Testület] A tanúsító testületeknek az ISO/IEC 17021:2011 szabvány követelményeit kell teljesíteniük ahhoz, hogy a Nemzeti Akkreditációs Testület akkreditálja őket jelen esetben egy-egy irányítási szabványra. Ez képezi az alapját annak, hogy a tanúsító testület a jövőben jogosulttá váljon megfelelőség esetében akkreditált tanúsítvány kiállítására. A szabvány tíz fejezetből tevődik össze, melyek a következők: 1. Alkalmazási terület 2. Rendelkező hivatkozások 3. Szakkifejezések és meghatározásuk 4. Alapelvek (Általános elvek, Pártatlanság, Kompetencia, Felelősség és nyíltság, Bizalmas ügykezelés, Reagálás panaszokra) 5. Általános követelmények (Jogszabályi és szerződéses követelmények, A pártatlanság kezelése, Felelősség és pénzügyek) 6. Szervezeti követelmények (Szervezeti felépítés és felső vezetőség, Bizottság a pártatlanság megőrzéséért) 7. Az erőforrásokkal kapcsolatos követelmények (A vezetőség és a személyzet kompetenciája, A tanúsításban résztvevő személyzet, Egyéni külső auditorok és külső szakterületi szakértők igénybe vétele, A személyzettel kapcsolatos feljegyzések, Feladatok kiadása alvállalkozásba) - 264 -


8. Az információval kapcsolatos követelmények (Nyilvánosan elérhető információk, Tanúsítási dokumentumok, A tanúsított ügyfelek nyilvántartása, Hivatkozás a tanúsított státuszra és a jelek használata, Bizalmas ügykezelés, Információcsere a tanúsító testület és ügyfelei között) 9. A folyamattal kapcsolatos követelmények (Általános követelmények, Kezdeti audit és tanúsítás, Felügyeleti tevékenységek, A tanúsítás megújítása, Rendkívüli auditok, A tanúsítás felfüggesztése, visszavonása vagy alkalmazási területének szűkítése, Fellebbezések, panaszok, Feljegyzések a tanúsítást kérelmezőkről és az ügyfelekről) 10. Követelmények a tanúsító testületek irányítási rendszerével kapcsolatban (Választási lehetőségek, Első lehetőség: Irányítási rendszer az ISO 901 követelményei szerit, Második lehetőség: általános irányítási rendszer-követelmények) A tanúsító testületek döntik el azt a kompetenciájukkal összhangban azzal, hogy mely kompetenciákat képesek igazolni. Ez azt jelenti, hogy az akkreditációs okiratukon csak azon működési területeket tünteti fel az akkreditáló testület, amelyekhez a megfelelő kompetenciát igazolni tudták. Csak ezekre a területekre tudnak majd kiállítani akkreditált tanúsítványt. A tanúsítás háromévente zajlik éves felügyeleti auditokkal. 5. Összegzés Ahhoz, hogy a tanúsító testület akkreditált tanúsítványt legyen jogosult kiállítani, meg kell felelni az ISO/IEC 17021:2011 szabványnak. A tanúsító testület szabvány szerinti működéséről és annak megfelelőségéről elsődlegesen a szervezet bejegyzéséhez tartozó nemzeti akkreditációs testület dönt az akkreditációs eljárás keretében. A tanúsító testületnek el kell döntenie azt, hogy mely szabványra kér akkreditációt, és milyen működési területet képes lefedni. Mivel a szervezetek nyilvánvalóan piaci alapon működnek, ez fontos megfontolás, hiszen egy-egy irányítási rendszer akkreditációja jelentős pénzügyi kiadással jár. Ha a tendenciákat vesszük figyelembe, akkor megfigyelhető az, hogy az ISO tanúsítványok kiadásának a száma világviszonylatban növekszik. E szabványok tanúsíttatásában Európa és Kína jár az élen, tehát az Európa területén tevékenykedő tanúsító testületek joggal alapozhatnak fejlődő piacra. Különösen igaz ez Szerbiára, hiszen a kiadott tanúsítványok száma ISO 9001-es és ISO 14 001-es esetében a vizsgált időszakban a magyarországinak kevesebb, mint a fele. Ezzel összecseng a tanúsító testületek számával. Míg Magyarországon 22 nemzeti akkreditációval rendelkező tanúsító szervezet rendelkezik akkreditációval a vizsgált szabványok tekintetében, addig ez a szám Szerbiában 10. Ha a magyarországi adatsorokat nézzük az ISO 9001 szabványt tekintetve, akkor feltűnő, hogy a 2006-ban kiadott tanúsítványok száma 2012-ben megfeleződött. Ennek okát feltehetően a támogatások megszűnésében és az ágazat-specifikus szabványok előtörésében kereshető. Ha az ISO 22000-et vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy Szerbia megelőzi Magyarországot a kiadott akkreditációk számának a tekintetében. Ezt tükrözi a tanúsító testületek száma, Szerbiában hét, Magyarországon hat tanúsító testület rendelkezik akkreditációval. Itt is számolnunk kell az ágazat-specifikus szabványokkal, hiszen Szerbiában nem annyira kifejezett a nemzetközi kiskereskedelmi láncok jelenléte, mint Magyarországon. Ez újabb fejtörést okozhat a csupán nemzeti akkreditációval rendelkező tanúsító testületeknek, mert ISO 22000-es szabványt az FSSC 22000-es szabvánnyal együtt a GFSI25 már elfogad, így piacbővülés várható az ISO 22000-es tanúsítások számára. Látható, hogy a csak nemzeti akkreditációval rendelkező tanúsító testületeknek nem könnyű a döntés, hogy mely tanúsítási területet célozzák meg, mindazonáltal véleményem szerint bővülő piacra számíthatnak a közeljövőben. 25

Global Food Safety Iniciative- Nemzetközi élelmiszer-biztonsági Kezdeményezés

- 265 -


6. Irodalomjegyzék 1. Bálint Julianna [2006]. Minőség tanuljuk, tanítsuk meg és fejlesszük tovább, TERC, Budapest. 2. Erdei János, Nagy Jenő Bence, Topár József, Tóth Zsuzsanna Eszter [2010] Minőségmenedzsment. Oktatási segédanyag a Vezetés és szervezés mesterszak számára Budapest. http://bme.ysolt.net/GTK_MuszakiM_MSc/S1_Minosegmenedzsment/Minosegmened zsment_jegyzet.pdf 3. ISO felmérés 2012- ISO survey, [2012] http://www.iso.org/iso/home/standards/certification/isosurvey.htm?certificate=ISO%2022000&countrycode=HU#countrypick 4. Kovács Vilmos [2013] Szabványok új kihívásai az élelmiszeriparban, In: Bacskainé Bódi Éva, Fekete István, Kovács Béla (szerk.) Fiatal kutatók az egészséges élelmiszerért, Tudományos ülés. Debrecen, Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma 5. Magyar Szabványügyi Testület honlapja, http://www.mszt.hu/web/guest/msz-28001 6. Nemzeti Akkreditációs Testület (NAT) honlapja http://www.nat.hu/akkreditalas/index.php?mi=24 7. Sipos Gáborné [2006] "Élelmiszerbiztonsági-irányítási rendszerek szabványai: az ISO 22 000-es szabványcsalád". Minőség és Megbízhatóság 2006/4. 8. Somogyi Sándor, Kajári Karolina, Szabó Imre László, Domján Péter [2007] Minőségmenedzsment vezetők részére. Fórum Könyvkiadó, Újvidék 9. Ugarak Dragoslav, Sofijanić Svetozar, Ćurčić Nebojša [2013]: Primena standarda OHSAS 18001 za realizaciju sistema upravljanja bezbednošću i zdravljem na radu. In: Jovanović Dragutin, Ugarak Dragoslav, Đarmati Šimon (eds.) Drugi naučni skup Politehnika-2013 Zbornik radova Beograd, http://www.politehnika.edu.rs/politehnika2013/Zbornik_radova_Politehnika-2013.pdf

- 266 -


KOVÁCS ELŐD PÉTER (Széchenyi István Egyetem, Győr): Nyugat-dunántúli mikrovállalkozások a „kombinált mikrohitel” pályázati konstrukció vonzásában 1. Bevezetés A hazai mikrovállalkozások meghatározó szerepet töltenek be a gazdasági folyamatokban, hozzájárulásuk a bruttó hazai termékhez jelentős és a foglalkoztatásban is domináns szereppel bírnak. Mindazonáltal ők vannak a legnehezebb és a leginkább kiszolgáltatott helyzetben is, hiszen tőkeerősségük- és tőkevonzó képességük alacsony, beszállítói pozícióik gyengék, folyamatos megújulási és innovációs kényszerben vannak a fennmaradásuk érdekében. A gazdasági válság kirobbanását követően helyzetük tovább romlott, hiszen miközben a kereslet a szolgáltatások és termékek iránt a legtöbb szegmensben drasztikusan visszaesett, a hitelezés az országban szinte teljesen leállt, ami a mikrovállalkozások forráshoz jutását nagyon megnehezítette. Ebben a gazdasági környezetben óriási jelentőséggel bírt, hogy a kormányzat az uniós források elosztásakor célzottan a mikrovállalkozások részére is nyitott meg pályázati ablakokat lehetővé téve ez által talpon maradásukat, megerősödésüket és további fejlődésüket. Az úgynevezett „kombinált mikrohitel” azaz a GOP-2.2.1-11/M és a KMOP-2011-1.2.1/M pályázati konstrukció azonban sokkal messzebb mutat ennél, hiszen a pályázók részére előírt kötelező vállalásaival és sajátos jellegével uniós forrást képes indirekt módon a magyar költségvetés bevételi oldalára allokálni és egyúttal megtartani vagy növelni a nyertes pályázók esetében a foglalkoztatást. Kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy a kormány esetenként unortodox gazdaságpolitikájának egyik gyöngyszeme ez a pályázati konstrukció annak tudatában, hogy uniós forrást képes „visszaforgatni” a költségvetésbe, miközben a pályázó mikrovállalkozások részére a konstrukció igen magas hozzáadott értékkel bír. 2. A hazai mikrovállalkozások jelentősége Magyarországon a kis- és középvállalkozások körének meghatározását, fejlődésük támogatását a 2004. évi XXXIV. törvény szabályozza. Ez alapján a KKV-k csoportjába tartoznak azon vállalkozások, melyek létszáma a 250 főt nem éri el, éves nettó árbevételük nem éri el az 50 millió eurót, és/vagy az éves mérlegfőösszegük nem éri el a 43 millió eurót, és az állami vagy önkormányzati tulajdoni részesedés külön- külön vagy együttesen nem haladja meg a 25%-ot. Magyarországon is a működő vállalkozások döntő többsége kis- és középvállalkozás, a KSH adatai szerint a Magyarországon 2012-ben működő 644.692 vállalkozás közül 643.821 KKVnak minősült [KSH STADAT, 2014]. Nem mehetünk el ugyanakkor szó nélkül a mellett, hogy a működő hazai vállalkozások számában 2012 végére drasztikus zuhanás következett be, hiszen miközben a korábbi években 690- 700 ezer között mozgott a számuk, addig több mint 6,5%-os visszaesést produkáltak egy év alatt 2011-ről 2012-re. 2011- ben az összes mikrovállalkozás közel 4%-ában, mintegy 25 ezer cégben volt külföldi érdekeltség [KSH, 2013]. A KKV-k közül azon vállalkozások mikrovállalkozások, amelyek 10 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztatnak, és amelynek éves nettó árbevétele és/vagy éves mérlegfőösszegének értéke nem haladja meg a kétmillió eurót. A statisztikai lehatárolás a létszám-kategória szerint történik. A KKV-k több, mint 95%-a, szám szerint 613.241 vállalkozás volt Magyarországon 2012- ben mikrovállalkozás, és esetükben a számuk csökkenése még erőteljesebb volt a korábbi évekhez képest, mint az összes KKV vonatkozásában, összességében majdnem elérte a 7%-ot a megelőző évhez képest [KSH

- 267 -


STADAT, 2014]. 2012-re a hazánkban működő KKV-k száma összesen és azon belül a mikrovállalkozások száma is a 2001-es szint alá süllyedt, ami komoly veszélyeket hordozhat magában miközben egyfajta piaci öntisztulásnak is tekinthető. Gazdasági ág szerinti bontás vonatkozásában a 2011-es adatok alapján a mikrovállalkozások a legnagyobb arányban a kereskedelemben (20%), a szakmai-, tudományos-, műszaki tevékenységek területén (16,4%) valamint az iparban- építőiparban (összesen 16,1%) működtek [KSH, 2013]. A KSH vállalkozások regionális sajátosságait vizsgáló elemzésének adatai alapján, Magyarországon a működő vállalkozások 2011-ben 2.708 ezer főt foglalkoztattak, ezen belül a KKV-k összesen 1.990 ezer embernek, vagyis 73,4%-nak biztosítottak munkát. Közülük a mikrovállalkozások több mint 1.051 ezer főt foglalkoztattak [KSH, 2013]. Ha megnézzük a KKV-k esetében a bruttó hozzáadott értéket, akkor megállapítható, hogy szerepük nemcsak a foglalkoztatotti létszámnál kiemelkedő, hanem a bruttó hazai termék előállításában is jelentős részt vállalnak. Hazánkban a vállalkozások bruttó hozzáadott értéke 2011-ben 14.350 milliárd forint volt. Ha valamennyi vállalkozást figyelembe vesszük ezen érték vonatkozásában, akkor elmondhatjuk, hogy a KKV-k által 2011-ben előállított érték 7.883 milliárd forint volt, ami a bruttó hozzáadott érték 55%-át tette ki. Ennek a vizsgált értéknek a vonatkozásában is a mikrovállalkozások vezetnek, hozzáadott értékük 2.942 milliárd forint, ami 17%-kal magasabb, mint a két évvel korábbi 2.519 milliárd forint. 2011-ben a vállalkozások nettó árbevétele közel 76.000 milliárd forintot tett ki, melyből a kisés középvállalkozások a bevétel 58%-át adták. A KKV-k 2009-ben mintegy 44.050 milliárd forint árbevételt értek el, aminek közel 36%-át, mintegy 16.216 milliárd forintot a mikrovállalkozások teljesítették. A vizsgált időszakban Magyarországon a kis- és középvállalkozások 1.524 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg [KSH, 2013]. 3. Mikrovállalkozások a nyugat-dunántúlon A nyugat-dunántúl területe 11.328 km2, 657 településsel bír, ebből 33 város. A népessége a 2011-es népszámlálás adatai alapján 994.968 fő. Munkaerő-felmérések adatai alapján mintegy 33 ezer fő munkanélküli mellett 412 ezer fő a foglalkoztatotti létszáma, melyből 23 ezren a mezőgazdaságban, 135 ezren az iparban, 27 ezren az építőiparban és 226 ezren a szolgáltatási ágazatokban dolgoznak [KSH, 2012]. A 2011-es KSH adatok alapján a hazánkban működő 658 ezer mikrovállalkozás közül 65.055 működik a nyugat-dunántúlon, melyek közül 28.124 társas, 36.931 pedig egyéni vállalkozás. Közülük 2.219 vállalkozásban van külföldi érdekeltség. A mikrovállalkozások 2011-ben a nyugat-dunántúlon 1.154 milliárd forint nettó árbevételt értek el, ami az összes hazai mikrovállalkozás árbevételének 7,11%-a. A bruttó hozzáadott érték vonatkozásában a nyugat-dunántúli mikrovállalkozások 240 milliárd forintot mutathatnak fel, ami az összes magyar mikrovállalkozás 8,15%-át jelenti, míg a beruházások esetében a 43 milliárd forint az országos összes mikrovállalkozás által eszközölt beruházás 8,51%-a. A foglalkoztatottak számát tekintve a nyugat-dunántúli régióban foglalkoztatják a mikrovállalkozásoknál országosan foglalkoztatottak közel 10%-át, számszerűsítve 103 ezer főt [KSH, 2013]. 4. A GOP-2.1.1-11/M és a KMOP-2011-1.2.1/M „kombinált mikrohitel” pályázati konstrukció A pályázat a 2011-2013 közötti időszakra került meghirdetésre célzottan a mikrovállalkozások számára annak érdekében, hogy a vállalkozások fejlesztése, stabilizálása, eszközállományának korszerűsítése megvalósulhasson. A pályázat során a vállalkozások vissza nem térítendő támogatás és kötelezően felveendő, - 7,5% kamatozású - forinthitel elnyerésére pályázhattak viszonylag alacsony önerő biztosítása mellett. A pályázat - 268 -


meghirdetésekor a lehívható keretösszeg a vissza nem térítendő támogatás esetében 15 milliárd forint volt, amit a 1501/2011. (XII.27.) kormány határozat 81 milliárd forintra növelt. A visszatérítendő (mikrohitel) támogatás esetében pedig 20 milliárd forint volt a rendelkezésre álló tervezett keretösszeg a 2011-2013 közötti időszakra. A vissza nem térítendő támogatás mértéke maximum a projektérték 45%-a, de legfeljebb 10 millió forint lehetett, a visszatérítendő támogatás rész (mikrohitel) 1-20 millió forint között volt igényelhető maximum 10 éves futamidővel és akár két év türelmi idővel és maximum a pályázati projektérték 60%-a lehetett. Ennek alapján 45-45-10 százalékos megoszlástól a mikrohitel 20 milliós és a vissza nem térítendő támogatás 10 milliós felső korlátja miatt 25% önerő vállalásával akár 40 millió forintos projekt értékhatárig is el lehetett menni az egyes projektek esetében. A konstrukció fedezete forgalomképes lakóingatlan vagy üzlethelyiség/iroda lehetett. A pályázatokat úgynevezett Közvetítő Szervezetekhez kellett benyújtani, akik a Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. honlapján kerültek felsorolásra [mvzrt.hu, 2011]. A pályázati eljárás során a mikrovállalkozásoknak a pályázati dokumentációt a vissza nem térítendő és a visszatérítendő támogatás kapcsán is személyesen az általuk választott közvetítő szervhez kellett benyújtaniuk, és eredményes pályázást követően az eljárásrend szerint az önerőt és az állami támogatást is elő kellett finanszírozniuk. A kiírás keretében új, egyenként minimum nettó 200.000,- Ft értékű tárgyi eszköz beszerzése, infrastrukturális és ingatlan beruházás és vásárlás valamint információ technológia fejlesztés volt megvalósítható, melyből a hardver beszerzés esetében minimum nettó 30.000,- Ft alsó értékhatár került megadásra, de az egyedi fejlesztésű szoftverek kivételével szoftverek beszerzésére is lehetséges volt pályázni. A pályázati felhívásban megadásra kerültek a nem elszámolható költségek is tételesen [palyazat.gov.hu, 2011]. A pályázat kapcsán a mikrovállalkozásoknak kötelező volt vállalniuk, hogy a projekt befejezését közvetlenül követő két üzleti év személyi ráfordításainak együttes összege eléri az elnyert vissza nem térítendő támogatás összegének felét. A pályázat lehetővé tette a mikrovállalkozások számára, hogy tevékenységük ellátáshoz saját tulajdonú ingatlant vásároljanak és/vagy újítsanak fel, miközben azt a korlátot sem gördítették az útjukba, hogy kizárólag üzleti célú ingatlanok megvásárlására nyíljon lehetőség, azonban a felhasználás célja és jellege üzleti kellett, hogy legyen a 3 éves kötelező fenntartási időszak alatt. Ennek tükrében az iroda és üzlet besorolású ingatlanok mellett lakóingatlanok (lakások és családi házak) megvásárlására is lehetőség nyílt, ám utóbbiak esetében a kötelező értékbecslésnek külön kellett tartalmaznia a telek és a felépítmény értékét, és a teljes vételár csak abban az esetben volt a pályázat keretében elszámolható, amennyiben a telekre eső vételár/érték nem haladta meg a projekt teljes elszámolható összköltségének 10%-át. Tekintettel arra, hogy a pályázatban nem volt elvárás, hogy a pályázó mikrovállalkozások legalább egy lezárt üzleti évvel rendelkezzenek, számos vállalkozást tudatosan az ezen a pályázaton való indulás céljából hoztak létre tulajdonosaik. A pályázati konstrukció nem tette lehetővé az ingatlanvásárláshoz kapcsolódó - kötelezően jelentkező - egyéb költségek elszámolását, így főként az ügyvédi- és közjegyzői díjak, a földhivatali- és cégbírósági többszöri eljárási illetékek, a visszterhes vagyonátruházási illeték, vagy az értékbecslés díja sem volt elszámolható, de a mikrovállalkozások szakmai- vagy kapacitásbeli hiányosságai okán gyakran igénybe vett pályázatírói és projektmenedzseri költségek sem képezhették a pályázat részét. Gyakorlati oldalról egy ingatlanvásárláshoz kapcsolódó normál pályázati ügymenetet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az államkasszába komoly bevétel áramolhatott vissza, hiszen egy 20 milliós ingatlan értéket alapul véve csak az illetékkötelezettsége a vevőnek 800 ezer forint, de mellette a tulajdoni lapok, a szerzés előtti majd utáni cégkivonatok, az adóigazolások beszerzésének illetéke és az egyéb eljárási

- 269 -


költségek szintén elérik a 100 ezer forintos nagyságrendet. Ehhez jön hozzá az eladó oldaláról - a tulajdonlás időtartama alapján megállapítása kerülő - adóteher, illetve a felújításhoz kapcsolódó egyéb költségekből fizetendő és a multiplikátor hatásból adódó többlet-adó bevételek. 5. A nyertes nyugat-dunántúli mikrovállalkozások vizsgálata A pályázat sikerességét a nyugat-dunántúli régióban vizsgálva a Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt. honlapján elérhető nyertes pályázók listáját leszűrve és a pályázatokkal kapcsolatos alapadatokat összesítve és kielemezve megállapítható, hogy összesen 1.571 nyertes pályázat született, ami 9.977.627.329,- Ft vissza nem térítendő támogatási összeg elérését tette lehetővé a mikrovállalkozásoknak. Győr-Moson-Sopron megyében 658 nyertes pályázat született, átlag 6.737.577,- forint támogatással, és összesen 4.433.325.519,- Ft összegben. Vas megyében 440 nyertes pályázat született a teljes időszak alatt, átlag 6.014.654,- forint támogatással és összesen 2.640.433.067,- forint összegben. Zala megyében 473 nyertes pályázat született, átlag 6.139.257,- forint támogatással és összesen 2.903.868.743,- forint összegben [magzrt.hu, 2014]. Összességében megállapítható, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei mikrovállalkozások a nyertes pályázatok 41,9%-át adták, forintban pedig az összes elnyert támogatás 44,4%-át tudhatták magukénak. A nyertes mikrovállalkozások listájából épített adatbázisban szereplő mikrovállalkozások elektronikus elérhetőségét a google keresővel és az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat online felületén kerestem meg. Ezt követően egy Online önkitöltős kérdőíves lekérdezést alkalmaztam, nyitott és zárt kérdéstípusokkal. Az összeállított kérdőív 3 fő részre osztható. Az első a mikrovállalkozásokkal kapcsolatos általános információkra fókuszál, úgy, mint a régión belüli területi lehatárolás, az átlagos statisztikai létszám és a nettó árbevétel a pályázat benyújtását megelőző teljes lezárt üzleti évben, a vállalkozás jelenlegi üzleti környezete, a vállalkozás rendelés-állománya, szolgáltatásainak- vagy termékeinek kereslete. A második terület a pályázatra fókuszál, a pályázaton való indulás motivációit kutatja valamint a mikrovállalkozások által választott támogatott elemeket. Ugyanebben a kérdéskörben vizsgáltam az ingatlanvásárlások specifikumait és a támogatás valamint a mikrohitel nagyságrendjét. A harmadik részben a kockázati tényezőket, a pályázat gátló és segítő elemeit, a támogató szervezet eljárásrendjét és végül a nyertes pályázók kilátásait és prognózisát. Mindösszesen 24 kérdést vizsgáltam kutatásom során. A nyugat-dunántúlon nyertes 1.571 pályázat közül 1.042 pályázathoz kapcsolódóan tudtam elektronikus elérhetőséget találni a korábban ismertetett módszerekkel, ami azt is jelenti, hogy számos mikrovállalkozás vagy nem felel meg a cégjegyzékben való kötelező közzétételi kritériumoknak, vagy nem rendelkezik elektronikus elérhetőséggel. Az 1.042 pályázathoz kapcsolódóan számos pályázat esetében azonos volt a pályázó, vagy az elektronikus elérhetőség, de minden elérhetőségre küldtem felkérést elektronikus levél formájában a kutatásban való részvételre. Sajnos a kiküldő e-mail címre több tucat hibaüzenet érkezett. Az 1.042 nyertes pályázathoz kapcsolódóan összesen 74 mikrovállalkozás töltötte ki a ripet.hu oldalon az elektronikus kérdőívet, ami a kiküldött nyertes pályázatok 7,1%-ának, míg az összes nyertes pályázat 4,7%-ának felel meg. Az első fő területhez kapcsolódó első kérdés a válaszadók területi megoszlását vizsgálta. A 74 válaszadóból 29 mikrovállalkozás Győr-Moson-Sopron megyei, 21 Vas megyei és 24 Zala megyei volt. A statisztikai létszámra vonatkozóan 74 válasz érkezett, ők átlagosan 2,8 főt foglalkoztattak. A válaszadó vállalkozások fele 1- vagy 2 főt foglalkoztatott, 10 mikrovállalkozásnál pedig nem volt egy alkalmazott sem. Az átlagos nettó árbevétel

- 270 -


vonatkozásában a 74 válaszadó mikrovállalkozás 16%-a azaz 12 nyertes pályázó szerepeltetett nullát, 32-32%-a 1-10 és 11-50 millió Forint közötti árbevételt, 11% 51-100 millió forint közöttit és 8% 101 millió forint felettit. Megállapítható, hogy a válaszadó nyertes pályázók majdnem fele maximum 10 millió forint árbevételt ért el az előző lezárt üzleti évben. A statisztikai létszám és az árbevétel kapcsán előzetesen feltételeztem, hogy lesznek nulla értékkel bíró nyertes pályázók, ezért célirányosan rákérdeztem arra, hogy volt-e olyan vállalkozás, amit tudatosan a pályázaton való részvétel céljából hoztak létre. A két kérdés kapcsán 22 válaszadó adott meg nulla értéket összesen, akik közül 18-an válaszoltak a feltett kérdésre azzal kapcsolatosan, hogy mi az oka a nulla létszámnak vagy árbevételnek. 13 mikrovállalkozás, vagyis a válaszadók 72%-a mondta azt, hogy a vállalkozást direkt az ezen a pályázaton való indulásra hozták létre, 4 vállalkozás esetében alkalmazott nélkül működtek, míg egy esetében működtek, de nem keletkezett árbevétel. A pályázaton való indulás céljából létrehozott mikrovállalkozások közül 5-5 GyMS és Zala megyében, míg 3 Vas megyében alakult. A mikrovállalkozások a jelenlegi üzleti helyzetüket vizsgáló kérdés kapcsán 38%-ban jónak, 57%-ban kielégítőnek, míg 5%-ban rossznak ítélték meg üzleti helyzetüket. Az értékelés okait vizsgáló kifejtős kérdésre 54 mikrovállalkozás adott választ. A válaszokból egyértelműen kinyerhetőek a mikrovállalkozások nehézségei, de a pozitívumok is. A pozitívumok között az első helyen a munkavállalók konstruktivitását, hozzáállását, szakértelmét emelték ki a válaszadók azzal, hogy a sok munka és szorgalom vállalkozói oldalról tartós ügyfélelégedettséget, kapcsolati tőkét és stabil vevőkört eredményezhet, ami a megfelelő árképzéssel hozzásegítheti őket a piacon maradáshoz. Fontosnak tartják a több lábon állást is, és azt, hogy sokat kell dolgozni az eredményességhez. A mikrovállalkozások nehézségei között első helyen az adóterhek mértéke, a jogbiztonság hiánya, a gazdasági válság és a gazdasági környezet romlása szerepelnek. A tőkehiány, a nyelvtudás hiánya, a versenytársak erős piaci tevékenysége, a vevők romló fizetési morálja, és a multinacionális vállalatok helyzeti előnye a válaszadók szerint szintén rossz- vagy kielégítő üzleti helyzetet teremt, illetve hiányolják a beszállítói lehetőségeket is. 1 válaszadó szerint nincs kereslet a termékére és/vagy szolgáltatására, 14%-uk szerint alacsony a kereslet, 64% szerint közepes és 22% szerint pedig magas. A vállalkozás életében az innovációt a válaszadók pontosan fele tartja nagyon fontosnak, 35%-uk pedig közepesen fontosnak. 2 válaszadó szerint nincs jelentősége az innovációnak a vállalkozása életében. A második fő terület a pályázaton való indulás motivációit kutatja valamint a mikrovállalkozások által választott támogatott elemeket. A pályázaton való indulás motivációit kutatva 62 válasz érkezett. A kifejtős kérdésre adott válaszokból kiderül, hogy legtöbb pályázó gazdaságossági okokkal indokolja a pályázaton való részvételét, pontosabban saját tulajdonú ingatlanhoz kívántak jutni a korábbi bérleti jogviszonyaikkal szemben. A saját iroda, üzlethelyiség és telephely létrehozására kiválónak találták a pályázati lehetőséget, csakúgy, mint az elavult géppark és eszközök lecserélésére. A tevékenységük kulcsa a fejlődés lehet, az ügyfeleik magasabb színvonalon történő kiszolgálásának érdekében pályáztak. A támogatható tevékenységekre történt pályázással kapcsolatosan feltett egzakt – több lehetséges választ – tartalmazó kérdésre 73 válasz érkezett, ami alátámasztja a kifejtett szöveges válaszokat, hiszen a nyertes vállalkozások 84%-a - 61 pályázó - infrastrukturális és ingatlan beruházásra és vásárlásra is pályázott, 26%-uk új, egyenként minimum nettó 200.000,- forint értékű tárgyi eszköz beszerzésre és 12-15%-uk hardver- illetve szoftver beszerzésre. 45 nyertes pályázó, vagyis a mikrovállalkozások 61%-a csak és kizárólag az infrastrukturális és ingatlan beruházásra és vásárlásra pályázott. A 61 pályázóból, akik az infrastrukturális és ingatlan beruházásra és vásárlásra pályáztak, 56-an válaszoltak arra a

- 271 -


kérdésre amely a megvásárolt ingatlan típusát vizsgálta. A mikrovállalkozások jelentős része 43% - lakást vagy házat vásárolt irodai célra, 14%-uk üzlethelyiséget, 27%-uk irodát, 16%-uk pedig egyéb ingatlant. 73 nyertes pályázó nyilatkozott azzal kapcsolatosan, hogy milyen összegű támogatásra és mikrohitelre pályázott. Az összesítésből kiderül, hogy a vizsgált válaszadók összesen 452.265.000,- forint támogatást nyertek el, és azonos mértékű - akkor még - kedvezményes hitelfelvétellel éltek. A harmadik részben a kockázati tényezőket, a pályázat gátló és segítő elemeit, a támogató szervezet eljárásrendjét és végül a nyertes pályázók kilátásait és prognózisát. A pályázati konstrukcióban a vállalkozások számára kockázatos elemeket vizsgálva, a kifejtős kérdésre adott válaszok alapján megállapítható, hogy a mikrovállalkozások többségében a hitel törlesztését és a mára magassá vált hitelkamatot, az utófinanszírozás kapcsán a saját erőn felüli vissza nem térítendő támogatás egészének az előfinanszírozását és adott esetben ennek a költségét, a kötelező vállalásként szereplő személyi ráfordítás összegének biztosítását, és a MAG Zrt. eljárásának lassúságát ítélték, melynek eredményeképpen a 30 napos határidő ellenére többek állítása szerint 5-6 hónap alatt kapták meg a forrásokat, ami likviditási gondokat okozott a vállalkozások életében. 3 nyertes pályázó elmondása szerint a mai napig nem folyósították nekik a megítélt támogatást. Néhányan az üzleti környezet esetleges romlásától tartanak, illetve a bizonytalan gazdasági helyzetben látnak kockázatot, míg mások akkor szembesülhetnek elmondásuk szerint komolyabb problémákkal, ha a megrendelőállományuk csökken. 19 válaszadó egyáltalán nem lát kockázatot a konstrukcióban. Összecseng a részletes válaszokkal a nyertes pályázók eldöntendő kérdésre adott válasza, mivel 47%-uk szerint gondot okozott nekik az önerő- illetve az állami támogatás előfinanszírozása. A válaszadók 51%-a nyilatkozott úgy, hogy a MAG Zrt. részéről az eljárási határidők túllépését tapasztalta. A mikrovállalkozások 90%-a szerint a nyertes pályázatuk nagyon- vagy közepesen elősegíti a vállalkozásuk fejlődését, 58% szerint nagyon elősegíti. A vállalkozásuk jövője szempontjából fontos tényezők rangsorolására kértem a nyertes pályázókat, a pályázati támogatások, a külpiacok felé nyitás, az innovációs tevékenység, az új vevők és piacok megszerzése valamint a hatékonyság javulás tényezők kapcsán. A nyertes mikrovállalkozások szerint a legfontosabb a jövőjük szempontjából az új vevők és piacok megszerzése 124 ponttal, majd ezt követi a rangsorban a pályázati támogatások elnyerése 171 ponttal. A harmadik helyen 184 ponttal a hatékonyság javulás áll, negyedik az innovációs tevékenység 199 ponttal. Utolsó helyre a válaszadók a külpiacok felé nyitást rangsorolták 264 ponttal. A nyertes pályázók kilátásait és terveit kutatva, a vállalkozások tervezett munkavállalói létszámát a fenntartási időszak végén vizsgálva megállapítható, hogy a nyertes mikrovállalkozások 60%-a azaz 44 válaszadó szerint nőni fog a munkavállalói létszámuk, míg 38% stagnálást prognosztizál, és csupán 1 fő szerint fog csökkenni a létszáma. Azon válaszadókat, akik növekvő létszámot prognosztizáltak arra kértem, hogy becsülje meg, hogy hány százalékkal fog nőni a munkavállalói létszáma. A 44 mikrovállalkozás 52%-a maximum 10%-os létszámnövekedést vetít előre, 16%-uk 11-20% közöttit, 11%-uk 21-30% közöttit, 20%-uk viszont 40%-ot meghaladó növekedést. A válaszadók 92%-a szerint ez a pályázati konstrukció elősegíti a mikrovállalkozások fellendítését. A fenntartási időszak végére a válaszadók 75%-a szerint nőni fog az árbevételük, 24%-uk szerint pedig stagnál majd, viszont 33%-uk szerint akár 30%-al is növekedhet az árbevételük. A nyertes vállalkozók 89%-a tervezi, hogy indul a 2014-2020-as pályázati kiírások valamelyikén.

- 272 -


6. Összefoglalás A GOP-2.1.1-11/M és a KMOP-2011-1.2.1/M „kombinált mikrohiteles” pályázat lehetőséget teremtett arra, hogy a forráshiányos mikrovállalkozások fejlődése a támogatott ingatlan- és eszközberuházásoknak köszönhetően biztosított legyen. A konstrukció a nyertes pályázó válaszadók szerint igen jól sikerült, hiszen olyan pontokon segítette őket működésükben, amelyek a legszűkebb keresztmetszetet jelentették számukra. Gazdasági- és versenyelőnyökre tudtak segítségével szert tenni, és még intenzívebb munkára sarkallta őket és munkavállalóikat. A pályázat segítségével már rövidtávon is létszámnövelést terveznek és az árbevételük növekedésében bíznak. Döntő többségük újra tervez indulni a 2014-20-as pályázatokon. A konstrukció a kötelező adó-és illetékelemeivel az állami bevételeknek is hasznos, hiszen mintegy 5%-os becsült mértékben uniós forrást képes indirekt módon visszaforgatni. Természetesen a pályázathoz kapcsolódóan azt is fontos megállapítanunk, hogy a konstrukció az ingatlan vásárlás és felújítások kapcsán jó lehetőséget teremtett a gazdasági válság miatt drasztikusan visszaesett ingatlanpiac és az építőipar felélesztésére, és az adás-vételekhez kapcsolódó ügyvédi és közjegyzői szolgáltatások igénybevételének növelésére. Irodalomjegyzék 1. 2. 3. 4.

KSH [2013]: A vállalkozások regionális sajátosságai KSH [2011]: A kis- és középvállalkozások helyzete a régiókban KSH [2012]: Burgenland és Nyugat-Dunántúl – a határ két oldala http://palyazat.gov.hu//doc/2699: Pályázati felhívás a Gazdaságfejlesztési Operatív Program és a Közép-Magyarországi Operatív Program Mikrovállalkozások fejlesztése tárgyú pályázathoz 5. http://magzrt.hu/eredmenyek/eu 6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpg001.html 7. http://www.mvzrt.hu

- 273 -


SZOLNOKI BERNADETT (Miskolci Egyetem): A szervezeti siker új eleme, az egészségmenedzsment 1. Bevezetés Rohanó világunkban számos egészségkárosító hatással kell megküzdenünk nap, mint nap. Általános tendenciának tekinthetjük a mindennapi stresszhelyzeteket, a kevés szabadidőt, a folyamatos számítógéphez kötöttséget, a bővülő munkaköri elvárásokat stb. Ezen folyamatoknak köszönhetően nem csak megjelennek újabb eszközök, ötletek, elképzelések, hanem a gazdasági élet néha kikényszeríti egy-egy „innovatív jelenség” kialakulását is. Kutatásom célja, hogy megvizsgáljam a szervezeti egészségmenedzsment innovatív jellegét. Szeretném bemutatni, miért lesz a jövőben kiemelten fontos a munkahelyi-, szervezetiegészségmegőrzés; illetve milyen újfajta, „innovatív” megközelítése van a szervezeti egészségmenedzsmentnek. 2. Egészség a szervezet életében A szervezetek gazdasági értéke elsősorban a tőkéhez kapcsolódik, mely magába foglalja az emberi tőkét, illetve a nyújtott teljesítményt is. Tágabb értelemben így a humán erőforrás a szervezet piaci versenyelőnyét is biztosítja. Nyilvánvalóan a vállalatok alapvető céljai közé sorolhatjuk a nyereséges működést, azaz a megfelelő nyereség elérését, mely biztosítja számukra a fennmaradást. A megfelelő profit elérésének több eszköze, lehetősége van. A cég által „termelt” költségek csökkentése is egy ilyen módszer lehet. Ennek tükrében elmondhatjuk, hogy a vállalatok egyik célja lehet az is, hogy az alkalmazottak egészségét megőrizze, támogassa, hiszen ellenkező esetben ez plusz költségeket jelent. Gondolok itt a betegszabadságokra, amikor gondoskodni kell a helyettesítésekről; vagy a különböző orvosi kezelések miatti kisesésekre, hozzájárulásokra; ezekből adódóan pedig az új munkavállalók betanítására. Ezen folyamat pedig köztudottan idő és pénz igényes művelet. A munkavállalók egyéni- illetve a szervezet teljesítménye között szignifikáns a kapcsolat. Éppen ezért a teljesítmények mélyebb vizsgálatához vállalati-, szervezeti egység- (csoport) és egyéni-szintű teljesítményben kell gondolkodni. Figyelembe kell venni, hogy a szervezet stratégiája, az alkalmazott technológia, a külső környezeti hatások, valamint az erőforrások mennyisége és minősége (utóbbi tartalmazza az emberi erőforrást is) nagy hatással van a szervezet által nyújtott teljesítményre [Veresné, 2009]. Taylor szerint a dolgozók lelkiállapota hatással van a teljesítményre. Carl Rogers szerint azonban a fizikai állóképességnél és az interperszonális képességeknél is érzékelhető a lelkiállapot által okozott hatás [Klein, 2003]. A fizikai és a pszichológiai terhelés is befolyásolja teljesítményünket. A szervezet vezetésének olyan támogatást kell nyújtania, mely mind a két dimenzióban sikereket biztosít. Ennek egyik eszköze a szervezeti egészségmenedzsment. Hazánkban már vannak kezdetleges lépések és elgondolások az alkalmazottak egészségmegőrzésében. Számos vállalat béren kívüli juttatásként konditerem-, fitness- és uszodabérleteket ad dolgozóinak. Előfordul olyan is, hogy állami vagy egyéb támogatások, pályázatok révén maguk a cégek szereznek be különböző testépítő gépeket, és a vállalati telephelyen alakítanak ki a célnak megfelelő termeket. Ezen folyamat támogatásaként néhol megengedett, hogy a munkavállaló heti munkaidejének bizonyos százalékát egészségének

- 274 -


megőrzésére fordítsa. Általános tapasztalat, hogy a beszerzett gépek kihasználtsága igen minimális, hiszen a legtöbben nem szívesen edzenek munkaidő alatt vagy nincs is rá lehetőségük, munkakörükből eredendően. A jövőben bekövetkező demográfiai változások és a munkaerőpiacon végbemenő folyamatok szinte tudat alatt fogják a szervezeteket ösztönözni arra, hogy ilyen jellegű projektekkel foglalkozzanak. 3. Demográfiai változások input szerepe itthon Valamennyi kontinensen tapasztalható demográfiai változás. A népesség szerkezetének átalakulása Európában, ezen belül hazánkban is komoly kihívások elé állítja a munkavállalói és munkáltatói szférát. A végbemenő folyamatok pedig átalakítják a munka világát is. A téma jelentőségét fokozza, hogy egy EU-s felmérés szerint az átlagéletkor emelkedő tendenciát mutat, 2030-ig várhatóan a 60 évnél idősebb nemzedék létszámának a növekedése lesz jellemző, míg a születések aránya tartósan alacsonya marad [Európai Közösségek Bizottsága, 2005]. Hazai adatok elemzésekor megállapítható, hogy 2001 és 2011 között közel 400 000 fős népességfogyás volt tapasztalható. 2011-ben csupán 9,9 millió fő volt hazánk lélekszáma. A csökkenő népesedés mellett a társadalom nagymértékű és gyors elöregedése is tapasztalható. Ezen folyamat egyik legáltalánosabb mutatója az „öregedési index”, mely a 65 év és annál idősebbek gyermekkorúakhoz viszonyított arányát reprezentálja. A hazai index 2005 óta folyamatosan növekszik, 2011-ben már 117 időskorú jutott 100 gyermekre [KSH, 2012]. A magyarországi adatokat, megye szintre bontva az alábbi 1.sz. ábra szemlélteti.

1. ábra: A száz gyermekkorúra jutó időskorúak száma Magyarországon 2011. év Forrás: Központi Statisztikai Hivatal [2012]: Magyarország társadalmi atlasza 10.p

Az elöregedő társadalom itthon is új kihívásokat fog felállítani. Az időskorúak emelkedő létszáma pedig mind a jóléti-, mind a nyugdíj- és egészségügyi rendszerben átrendeződést fog indukálni. Adler Judit és Petz Raymund 2011-es tanulmánya szerint az idősek népességszámának növekedése elsőként a nyugdíjrendszerben fogja éreztetni hatását. Az idősek részarányának növekedése hosszabb nyugdíjas életszakaszt jelent, vagyis több pénzt kell a nyugdíjakra fordítani állami szinten. A legtöbb országban, így hazánkban is olyan intézkedések kerülnek bevezetésre, melyek korlátozni próbálják a nyugdíjterhek gyors növekedését (pl.: korhatár megemelés, szigorúbb feltételek). A másik problémát az jelentheti, hogy a II. világháborút követően, a Baby boom idejében születettek egyszerre vonulnak ki a munkaerőpiacról és vállnak nyugdíjassá. Ez a munkaerő

- 275 -


kínálat csökkenését eredményezi nagyon rövid idő alatt. Ezen trend ellensúlyozása miatt az állam növelheti a munkaképes korúak számát (bevándorlás támogatásával, gyerekvállalási kedv támogatásával), újradefiniálhatja a munkaképes kort (a fiatalok hamarabb, az idősek tovább vannak jelen a munkaerőpiacon), vagy növelheti a termelékenységet és produktivitást (különféle intézkedésekkel) [Adler, Raymund, 2011]. Egy GKI által végzett, hazai kutatásból kiderült, hogy leginkább a következő tényezők fognak gondot jelenteni szervezeti szinten. A szegénység, a növekvő munkamegterhelés, a csökkenő születési ráta mellett komoly problémát jelent majd az öregedő népesség is. A felmérésből azonban az is kiderült, hogy a hazai munkáltatók támogatják az 50 évnél idősebb emberek foglalkoztatását, és ezen korosztály minél hosszabbtávú megtartását. Az, hogy ennek milyen hatásai lehetnek egy szervezetben, a következő 2. sz. ábra szemlélteti.

2. ábra: Szervezetben észlelhető hatás Forrás: Adler, Raymund.[2011] Vezetéstudomány XLII évf. 2011. 6. szám alapján

Az idősebb korosztály foglalkoztatásának előnyei érezhetőek, ha a tapasztalatról, konfliktuskezelésről vagy termelékenységről van szó. Hátrányként említhetjük meg a növekedő költségeket, a változás iránti ellenállást, vagy az új technológiák iránti alacsony fogékonyságot. Összességében szükségessé válik a munkaszervezési eljárások áttekintése, illetve a munkafeltételek javítása. Utóbbit zöld színnel jelöltem az ábrán, mivel egyrészt a kapott válaszok alapján ez a tényező került az első helyre, másrészt pedig úgy gondolom ezen javítás egyik eszköze lehet a szervezeti keretek között működtetett egészségmenedzsment.

4. Mi az egészség? Mildred Blaxter 1990-es, 9000 fős megkérdezéséből kiderült, hogy az egészség egyéni szinten nem más, mint a betegség hiánya (11,5%), a funkcionális teljesítőképesség megléte (25%), testi erő (28%), és a pszichikai-testi jóllét megléte (35,5%) [Dirk, 2004]. Annak ellenére, hogy a kapott eredmények közel 20 évesek, még ma is relevánsak, hiszen a munkavállalók tisztában vannak egészségi állapotváltozásuk fizikai és pszichológiai tüneteivel. Vállalati szinten korábban csupán fizikai oldala volt az egészségnek. A fizikai munkavégzés során fellépő problémákat az ergonómia vagy a termelés-szervezés tudománya kellően kezelni - 276 -


tudta. Ma azonban a változó munkakörülmények a tudományterületek interdiszciplinaritását követeli meg. Például a napjainkban annyira jellemző munkahelyi stressz az alábbi látható és tapasztalható változásokat eredményezi rövid-, közép-, és hosszútávon (3. ábra). Ezen tünetek kezelését más-más tudomány bevonásával érhetjük el.

3. ábra: A munkahelyi stressz hatásai Forrás: Juhász Ágnes [2002]: Munkahelyi stressz, munkahelyi egészségfejlesztés. Budapest, alapján saját szerkesztés

5. Egészségmenedzsment a szervezetben A szervezeti szintű egészségmenedzsment célja egyrészt a munkahelyi környezet egészségkárosító hatásainak csökkentés, másrészt az egészségtudatos viselkedés elérése. Az idősebb munkavállalók esetén a vállalat célja, hogy csökkentsék azokat a rizikófaktorokat, melyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségi állapotára. A tudatos vállalati stratégia három pilléren nyugszik, azaz a tudatosságon, életmódváltáson és a támogató környezet kialakításán. Szervezeti egészségmenedzsment során olyan preventív és egészségfejlesztő tevékenységekről, szolgáltatásokról beszélhetünk, melyek szervezett kereteken belül (vezetői hozzájárulással), a szervezeten belül (azaz munkahelyen) igénybe vehetők. A munkavállaló amellett, hogy élvezi az egészségmenedzsment előnyeit, nagymértékben befolyásolja és alakítja a szervezet sikerét is. A szervezeti egészségmenedzsment sikeréhez annak újszerű megközelítésére van szükség. Ezen újraértelmezés részleteit mutatja be az 4. számú ábra is.

4. ábra: A szervezeti egészségmenedzsment újszerű megközelítése Forrás: Ulich, Wülser [2010]: Gesundheitsmanagement in Unternehmen

- 277 -


Elmondható, hogy a szervezeti egészségmenedzsment ma már nem egyfajta ajánlat, hanem szükségszerűen alkalmazandó eszköz. Célja, hogy a munkavállalók fizikai és pszichikai „egészségkárosodását” csökkentse, így támogatva a motivációt, elégedettséget, lojalitást, produktivitást stb. A változások általában gyorsan érzékelhetőek, az alkalmazott programok mindig közvetlenül a vállalati céloknak megfelelően kerülnek kiválasztásra. Ugyan a kezdeti befektetés magas, a szervezeti háttér és kultúra kialakítása miatt, azonban a rugalmasság, szabadon formálhatóság biztosítja azt, hogy egyfajta humántőke invesztíciónak tekintsük az egészségmenedzsment ezen alakját. 6. Eddigi eredmények a gyakorlatban A szervezeti szintű megoldások keresésekor célunk a szervezeten belüli rizikófaktorok csökkentése, melyek hatással lehetnek az egészségre. Ehhez megfelelően kialakított stratégia szükséges, mely hasonló lehet a német székhelyű Autolive GmbH megoldásához [Ingwertsen és Lümkemann, 2004]. Első lépésben szükséges a probléma meghatározása. A gyártósorok esetében ez lehet a termelés csökkenése, míg az irodai részlegen a gyakori konfliktusok megjelenése. A problémák meghatározás egyúttal a jelenlegi állapotok beazonosítását is jelenti. Második lépésben szükséges egy közvetítői csoportot kialakítani, akik mint projektvezetők kommunikálni fognak az alkalmazottakkal és vezetőkkel egyaránt. Az ő feladatuk az egészségmenedzsment programját végigvinni. Harmadik lépésben szükséges közölni az alkalmazottakkal a szervezet céljait, hogy mit szeretnének elérni az új program révén. Ezek után elkezdődhet a kutatás fázisa, ahol először egy kérdőív kerül kitöltésre minden munkavállaló esetében. A projekt sikerességét segítheti elő, ha a vezetőség esetleg valamilyen formában támogatja ezt a megnyilvánulást, véleményközlést. A második lépésben reprezentatív fókuszcsoportokkal dolgozunk. Ez általában személyes megkérdezés, mely a pontosítást teszi lehetővé. Végül konkrét személyek interjúztatása következik. Az így kapott adatok elemzését, összehasonlítását követően a szervezet képes egy hatékony, és célirányos egészségfejlesztő programot kialakítani. A projekt véghezvitelét követően pedig érezhetőek lehetnek a változások, növekedhet a vállalati siker vagy teljesítmény. Az 5. sz. ábra azokat a vállalati próbálkozásokat mutatja, melyek sikerrel jártak az elmúlt időszakban.

5. ábra: Szervezeti sikerek Forrás: Meifert, Kesting [2004]: Gesundheits-management- Ein unternehmerisches Thema? Berlin

- 278 -


6. Szervezeti előnyök Legyen szó bármilyen eszközről, módszerről cél, hogy jól és egészségesnek érezzük magunkat. Hosszú, tartós sikerek szervezeti szinten, csak teljesítőképes munkavállalókkal érhetők el. Korábban az egyszerű tevékenységsorozatok egyszerű változásokat okoztak, melyeket könnyen lehetett orvosolni. Ezt használta fel az ergonómia, mint tudományág. Ma az új munkarend azonban új elvárások elé állítja a cégeket. A megfelelően kialakított programokkal azonban a következő előnyöket érhetjük el szervezeti szinten [Meifert és Kesing, 2004]. Munkahelyi baleseti kvóta csökkenése, megtakarítás: azaz a balesetek számának csökkenése pénzbeli megtakarítást is jelent a szervezetnek. Növekvő teljesítmény egyéni, szervezeti szinten: Az egyéni szintű teljesítménynövekedés nem csak fizikai, hanem pszichikai oldalon is megmutatkozhat. Mivel egy szervezet teljesítményét az ott dolgozók teljesítése is befolyásolja, így a két terület szignifikáns kapcsolatot mutat. Reakcióképesség és éberség javulása: Ezen tulajdonságok javulása szintén a balesetek csökkenését eredményezhetik. Konfliktusok kezelése: A szervezet életében káros elemként megjelenő konfliktusok hatékony kezelését is támogatják a programok. Magabiztosság a munkában: Mind kisugárzásban, mind teljesítményben megjelenő elem. Kreativitás, innováció, versenyképesség javulása: A szervezet versenyképességét, a jobb teljesítményt, a változásokra való gyors reagálást is támogatja. Jobb munkalégkör, munkával való elégedettség: A jobb munkamorál szintén hatással van az egyéni teljesítményre. Termelékenység növekedése, nyereségesség: A vállalati profit, a versenyképesség támogatását célozza. Új szemléletmód kialakulása: Párhuzamba állítható a változásokkal, miszerint minél hamarabb megtalálni a legmegfelelőbb megoldást. 7. Összegzés A gazdasági folyamatokra jellemző gyorsaság éppúgy a foglalkoztatásra, a teljesítményre is jellemző. Minél rövidebb idő alatt szeretnénk minél nagyobb teljesítményt realizálni egyéni és szervezeti szinten egyaránt. Ezen tényezők és a bekövetkező változások együttesen teszik kiemelten fontossá az egészségmegőrzés kérdéskörét akár vállalati szinten is. Elmondható, hogy a szervezeti egészségmenedzsment a jövőben még nagyobb lendületet kap majd akár a Personal-management, akár a Szabadidő-management révén. A megfelelő program egyértelmű egészségjavulást eredményezhet, mely megtakarítást jelent a vállalatoknak. A jó közérzet növeli az egyén fizikai és pszichológiai teljesítményét, csökkenhet a baleseti rizikófaktor, jobb csoportkohézió és kevesebb konfliktus tapasztalható, elégedettség jellemezheti a szervezeti munkavégzést. Úgy gondolom a jövőben nagy hangsúlyt kell fektetni az egyes programok nyereségességének vizsgálatára, a teljesítményekben okozott változások számszerűsítésére. Szükség van olyan modellre, mely az adott szervezeti jellemzőket, célokat figyelembe véve képes meghatározni az egészségfejlesztő programok „profitját”, várható eredményét. Támogatva így a vezetőket az esetleges alternatívák közötti választásban.

- 279 -


Irodalomjegyzék

1. Adler, Raymund. [2011]: „Idősek a pályán: fair a play?” Vezetéstudomány XLII évf. 6. szám 25-39.p 2. Dirk Lümkemann [2004]: „Bewegungsmanagement- Möglichkeiten und Nutzen betrieblicher Angebote” Gesundheits-management im Unternehmen Konzepte Praxis Perspektiven, Springer Verlag, Berlin 167-182. p 3. Európai Közösségek Bizottsága [2005]: „A demográfiai változások kihívása a nemzedékek közötti szolidaritás új formái”. Zöld könyv http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uriCELEX:52005DC0094:HU:NOT. (letöltés dátuma: 2013. május) 4. Ingwertsen, Lümkemann [2004]: „Fallstudie zum Gesundheitsmagamenet aud der Automobilziliefererbranche-Die Autoliv GmbH” Gesundheits-management im Unternehmen Konzepte Praxis Perspektiven, Springer Verlag, Berlin 237-243. p 5. Juhász Ágnes [2002]: Munkahelyi stressz, munkahelyi egészségfejlesztés. Budapest, 19-34. p 6. Klein Sándor [2003]: Munkapszichológia, EDGE 2000 Kiadó, Budapest 7. Központi Statisztikai Hivatal [2012]: Magyarország társadalmi atlasza Budapest 8. Meifert, Kesting [2004]: „Gesundheits-management- Ein unternehmerisches Thema?” Gesundheits-management im Unternehmen Konzepte Praxis Perspektiven. Springer Verlag, Berlin 3-14. p 9. Ulich, Wülser [2010]: Gesundheitsmanagement in Unternehmen Arbeitspsychologische Perspektiven, Gabler Verlag, Wiesbaden 10. Veresné Dr. Somosi Mariann, Hogya Orsolya [2009]: Teljesítménymenedzsment. http://miskolc.infotec.hu/ilias.php?baseClass=ilSAHSPresentationGUI&ref_id=1599 (letöltés dátuma: 2013 május)

- 280 -


SVÉHLIK CSABA (KHEOPS Automobil-Kutató Intézet, Bécs): A nemzetközi autóipar jövőképének néhány fontosabb eleme Motto: "Navigare necesse est..." (Közlekedni kell...) Pompeius, i.e. 70

1. Bevezetés Mindenki számára könnyen belátható, hogy az elmúlt száz év legfőbb technikai szimbóluma az autó. John Naisbitt [6] immáron klasszikusnak számító „Megatrendek” című munkái a Föld lakóinak életét befolyásoló legfontosabb, átfogó trendjeit elemzik. Az autóipar az IT-szektor és a biotechnológia mellett a világ egyik húzóiparága, tehát nem tűnik túlzásnak, amennyiben a világ megatrendjeiről beszélünk, akkor az autóiparban jelentkező tendenciákat feltétlenül meg kell említenünk, hiszen az ember és a gépjármű ma már szorosan összetartozik, a mai élet már ezernyi szállal kötődik a gépkocsihoz. A globális gazdasági-pénzügyi válság azonban felgyorsított a nemzetközi autóiparban olyan tendenciákat, amelyek már korábban is tetten érhetőek voltak, de most a szektort strukturális reformokra és szemléletváltozásra kényszeríti.

2. Az autóipar hatalmassága és kihívásai A világ autóiparának küldetését az alábbi módon lehet a legegyszerűbben megfogalmazni: az iparág legfőbb feladata, hogy mindenkor az adott korszak műszaki és fogyasztói igényeinek megfelelő gépkocsit gyártson. A gépkocsi azonban nem egyszerűen közlekedési eszköz, többet fejez ki önmagánál. Az autóban nemcsak az autóipar fejlődése tükröződik, hiszen korszerűbbé válásának előfeltétele, hogy a háttér-, illetve a beszállítói ipara is lépést tudjon vele tartani. Az autóipar hatalmasságának érzékeltetésére álljon itt néhány példa és adat: o Az autógyártás során a gépipar mellett a kohászat, az elektronikai ipar, a vegyipar, a gumiipar, az üvegipar, a textilipar, a műanyagipar is jelentős megrendelésekhez jut. o Az iparág munkát ad az összeszerelő üzemeken kívül a márkakereskedőknek, a szerviz- és javítóműhelyeknek, valamint széles körű beszállítói háttériparra támaszkodik. o Földünk mai népességének - 7 milliárd fő – nyolcada vezet naponta gépkocsit. 2018-ra a világ gépjármű-állománya kb. 1 milliárdra fog növekedni és kb. 75 millió új autó fog legördülni az autógyárak futószalagjairól [11]. o A világ nyersanyagainak nagy részét az autó gyártása és üzemeltetése, az úthálózat és a közúti infrastruktúra létesítése emészti fel. A fejlett ipari országok lakosságának negyede közvetlenül vagy közvetve az autóiparból él. o Az utóbbi ötven évben az autóipar a világ mindhárom fő gazdasági centruma - Európa, az USA és Japán - gazdasági fejlődésének egyik legerősebb mozgatórugója volt. Az autógyárak gazdasági potenciálja (éves árbevétele) sok ország GDP-jét meghaladó mértékben képviselteti magát a globalizált világgazdaságban. Az 1. ábra az autóipar legnagyobb kihívásait mutatja be:

- 281 -


1. ábra: Kihívások a nemzetközi autóiparban napjainkban

A világ autóiparával szembeni kihívások

Gyorsuló Gyorsuló innováció innováció

Piaci Piaci fragmentáció fragmentáció

Növekvő Növekvő „outsourcing” „outsourcing”

AAvilágpiac világpiac telítődése telítődése

Új Újtípusú típusú kereskedelem kereskedelem

GLOBÁLIS GLOBÁLIS AUTÓIPAR AUTÓIPAR

Forrás: saját ábrázolás Az autóipar húzóiparág volta szinte paradox módon kettős megvilágításba került. Egyrészt a jövőben is diktálni fogja az innovációs ütemet, másrészt a „megaszállítók” létrejötte és a független kereskedelmi láncok egyre nagyobb térhódítása egyre szorongatott helyzetbe hozza az autógyárakat. E „harapófogó effektus” a másik igen komoly kihívása az autóiparnak. Az a mód és szokás, ahogy az autóipar fejleszt, beszerez, gyárt és elad, az elmúlt időszakban ismét alapjaiban megváltozott. Az egész szektort jelenleg egy szokatlanul gyors és tartós változási folyamat jellemzi, amely egy stratégiailag új gondolkodásmódot kíván minden résztvevőtől. A pénzügyi-gazdasági válságon kívül az alábbi kihívások és trendek új követelményeket vonnak maguk után és az autóipari menedzserektől gyökeresen megváltozott szemléletmódot igényelnek: • Globalizációból fakadó változások • Piaci telítődés az autóipar hagyományos piacain • Óriási technológiai verseny • Egyre rövidülő modell-életciklusok • Multimédia és e-kereskedelem • Megváltozott fogyasztói magatartás • Erőteljes gyártói, beszállítói és kereskedői konszolidáció 3. A kizárólagos műszaki szemlélet alkonya Abend [1] szerint a technikai civilizációra általában igaz, hogy a technika által előidézett problémákra technikai megoldásokat keres. Ez feltétlenül helyes és jogos gondolkodásmód, azonban az már nem, hogy általános piaci növekedésre és profitábilisabb hozzáadottértékképzésre is kizárólag műszaki jellegű szempontokat vesz csak figyelembe. Ennek megértéséhez egészen a kezdetekig kell visszamenni. Az autó születése is műszaki alapfeltételek meglétén nyugszik. Számos azóta már híressé és „márkanévvé” vált lelkes szakember (Ford, Opel, Renault, stb.) kezdett neki a gépkocsi technikai feltételeinek a lerakásának, amelyre egészen napjainkig műszaki innováció- és újautó-értékesítési marketingvezéreltség volt a jellemző. Henry Ford híres mondata jelszóvá vált a múlt évszázad elején: „színben minden vevői igényt ki tudok elégíteni, amennyiben az fekete”. Ez a piaci hozzáállás és mentalitás valamilyen formában száz évig fennmaradt, ha nem is a gépkocsi eladási - 282 -


tevékenységénél, hanem az azt követő szolgáltatások színvonalának megfelelő biztosításánál. Nemzetközi autópiaci publikációk szerint a legtöbb autógyár még ma sem tudja, ki autójának a vevője. Óriási a lemaradás a vevő-menedzsmentben például a hotelszakmához vagy a légi közlekedéshez képest. Az utóbbi évtizedekben - mint látni fogjuk - a vevői igények egyre heterogénebbek lettek, már nem lehet klasszikus célcsoportokban gondolkodni, hiszen minden ember egyénre szabott gépkocsit igényel. Mindennek a feltételeit az autógyárak műszakilag és informatikai módon megteremtették: az igen széles opciós felszereltségi listával minden vevői igényt ki tudnak elégíteni. Az autóipar az elmúlt száz év alatt húzóiparággá vált, a műszaki innováció élharcosa lett. Azonban a valóban csodára méltó műszaki fejlesztéseken kívül a szükséges termelékenységjavulást kizárólag a gyártásra koncentrálva valósították meg sikeresen. Az eladás utáni tevékenységre egészen az elmúlt időszakig nem tanúsítottak megfelelő odafigyelést. Termelékenységi és műszaki szempontokat figyelembe véve a világ autóipara mindent véghez tudott vinni: itt van például a balesetek és a biztonság kérdése. Autóban többen halnak meg, mint sajnálatos módon a világban számos helyen dúló háborúkban. Ezt felismerve az autógyárak intenzív kutatási-fejlesztési tevékenységbe kezdtek, amely még ma is teljes lendülettel folyik. Ennek látható jelei légzsákok, energiaelnyelők formájában visszatükröződnek a gépkocsikban. Egy másik példa a gyárkapukon belülről: óriási az előrelépés az autógyártás energiaigényének mérséklésében is. A technológia fejlesztésével elérték, hogy az egy jármű előállításához szükséges összenergia-felhasználás három évtized alatt körülbelül a negyedére csökkent. Az autógyárakon belül óriási változások mentek végbe a munkaerő felhasználásának módját illetően az utóbbi évtizedekben: monoton részfeladatokat ismétlő munkások sokasága helyett ma sokkal kevesebb dolgozó végez lényegesen magasabb képzettséget igénylő feladatokat. E változások legkézzelfoghatóbb módon itt, az autógyártásban, a világ leghatalmasabb iparágában éreztették hatásukat, ahol a tömeggyártásban előállítható legbonyolultabb terméket készítik. A piaci tendenciák (egyre agresszívabb konkurencia, márkafüggetlen versenytársak megerősödése, piaci szabályok változása, stb.) tanúsága világossá teszi az autógyárak legfőbb teendőjét: szerepüket újra kell definiálniuk: „a technikaközpontúságtól a márka- és vevőközpontúságig kell eljutniuk”. Mindez megadja a helyes irányt. Hagyományokra támaszkodó és „kézzel fogható” márkaépítő elemek ma is fontosak. Az autógyáraknak azonban fel kell ismerniük, hogy a jövőbeni sikeres működésük záloga egy komplexen értelmezett és konzekvensen végrehajtott márka- és vevőmenedzsmentben rejlő helyes stratégiában rejlik. E felismerés szerint sok autógyárnak kell a korábbi technológiadominált stratégiáját átértelmeznie, ami sok esetben késedelmes, így fájdalmas szemléletváltozással jár.

4. A globális autóipar kihívásai napjainkban 4.1. Stagnáló hagyományos piacok – növekedés a feltörekvő piacokon Az autóipar jelenlegi legjelentősebb piacai (a Triád) – USA, Japán, Nyugat-Európa – pillanatnyilag, sőt valószínűleg még középtávon is telítődési fázisban vannak, illetve lesznek, ami a kibocsátandó darabszámokra igen negatív hatással bír (2. ábra). A válságot követő években ezekben az országokban mindössze évi 0,3%-os piaci növekedéssel lehet számolni. A telítődésnek az alábbi jelei tapasztalhatók az autóipar 3000 milliárd eurós piacán [10]: o felesleges gyártói kapacitások,

- 283 -


o az eladási volumen visszaesése, o csekély jövedelmezőség, sok esetben veszteséges működés, o felszámolási esetek számos példája a háttériparban. A fenti negatív tendenciák és persze a gazdasági-pénzügyi válság miatt az autógyárak az utóbbi időszakban az értékük hozzávetőlegesen 50%-át elveszítették. 2. ábra: Piaci telítődés és reményteljes piacok

?

Forrás: saját ábrázolás 4.2. Vevői elvárások differenciálódása Egy másik óriási kihívás, hogy az autóipar releváns piacainak fogyasztói társadalma átállóban van a kiszámítható fogyasztói magatartásról a rugalmas fogyasztási mintákra, amelynek hatására egyre több ember, egyre intenzívebben, egyre inkább különböző dolgokat akar, ami a piac „széttöredezéséhez” vezet. A vásárlók egyre kevésbé hajlandók elfogadni a szokványos tömegtermékeket, a keresleti oldal a vevői elvárások egyediségével jellemezhető. Az autó alapfunkciói mellett egyre nagyobb mértékben a saját életstílus és a saját életérzés kifejezésére szolgál. A többdimenzionális értékváltozás és az azzal összefüggő életstílus-sokszínűség a fogyasztók autóhoz való hozzáállásának megváltozásához vezetett, amely egyértelműen • a termékciklusok rövidülésében, • és a kínálat differenciálódásában (új modellekben, teljesen új járműkoncepciókban és járműszegmensekben, valamint új felszerelési opciókban) mutatkozik meg. Ugyanakkor az értékítélet-változás hatása nemcsak az autópiacon, hanem szociáldemográfiai változásokban is visszatükröződik: csökkenő születésszám, növekvő egyszemélyes háztartások, a népesség átlagéletkorának növekedése. 4.3. Szélesedő választék További kihívás, hogy az utóbbi években egyértelmű tendencia látszik kirajzolódni: új modellek, új felszerelési variációk és nem utolsó sorban új piaci szegmensek jelentik az autóipar egyre szélesedő és színesedő termékválasztékát. A bogárhátú Volkswagen az 1970-es években még a legnagyobb volumenben gyártott gépkocsi volt a világon – a gyártás leállításáig mintegy 15 millió darab gurult le belőle a gyárak futószalagjairól. Az azt követő Golfnak csak több modellgeneráción keresztül sikerült ezt a darabszámot elérnie.

- 284 -


Valószínűleg ma már egyetlen járműmodellnek sem sikerül ilyen volumenrekordokat döntögetnie. Az egyre szélesebb skálájú új modellek offenzívája mellett a gépkocsi felszereltségének is egyre nagyobb variációi jellemzik a piacot. Az egyéniség kifejezésére a gyárak egyre több koncepcióval jelennek meg. Az autópiac klasszikus, vertikális felosztása felső-, felsőközép-, közép-, alsóközép- és kiskategóriájú gépkocsira egyre inkább felborulni látszik, sőt a következő években már nem is lesz ilyen merev osztályozás. E csoportosítást mindinkább fel fogja váltani egy horizontális dimenzió, amely a vásárlók egyre növekvő egyediség iránti igényének és stilisztikai differenciálódásának jegyeit viseli. A „szegmens-növekedési” tendencia azonban csökkenő márkakötődéssel jár, mivel a vevőket az autógyárak folyamatosan jármű- és márkacserére ösztönzik. A változatosság iránti igény mellett a fogyasztók tradicionális viselkedési mintáktól való eltávolodása figyelhető meg. Ebben az összefüggésben a kiszámítható fogyasztói magatartás egyre inkább hibriddé, tehát kiszámíthatatlanná válik. Továbbá az Internet által biztosított nagyobb piaci átláthatóság és gyors összehasonlítási lehetőség erősíti a márkacsere folyamatát. 4.4. A gyártási láncolat átstrukturálódása a beszállító-autógyár kapcsolatrendszerben Meglehetősen paradoxnak tűnik a dolog, de a gépkocsik tisztán gyártási tevékenysége egyre inkább nem fog tartozni az autógyárak fő tevékenységi körébe többé, mivel igen élesen jelentkezik napjainkban az a tendencia, miszerint az autógyárak egyre kevésbé szeretnének saját gyártással foglalkozni és az így felszabaduló anyagi erőforrásaikkal inkább a kulcsfeladataikra igyekeznek koncentrálni. Felvetődik a kérdés: Mi lesz hát az autógyárak fő kompetenciája a jövőben? A kérdés a fentiek alapján egyszerűen megválaszolható: A marketing, az értékesítés lesz, illetve kell legyen - mind új- és használtautó értékesítésnél, mind pedig „after sales” szolgáltatásoknál - fő feladatuk az autógyártóknak a jövőben, azonban stratégiailag legfontosabb feladatuknak egyre inkább a márka- és imázsépítést kell hogy tekintsék [10] (3. ábra). 3. ábra: Az autógyárak saját gyártási tevékenységének csökkenése 1980

1990

2010

Autógyár

Autógyár

Autógyár

• design • márkaalkotás • fejlesztés • festés • gyártás • logisztika • beszerzés • értékesítés • vevőszolgálat

• design • márkaalkotás • fejlesztés • gyártás • logisztika • beszerzés • értékesítés • vevőszolgálat

• design • márkaalkotás • értékesítés • vevőszolgálat

Beszállító

Beszállító

Beszállító

Forrás: saját ábrázolás Miközben húsz évvel ezelőtt az autógyárak saját gyártási tevékenysége még 60% felett volt, addig mára a beszállítói ipar részesedése a gyártási folyamatban már túllépte a 70%-ot!

- 285 -


A fentiek alapján tehát kirajzolódni látszik egy kettősség, amelyet egy gyártói „marketing- és kereskedelmi” funkció és egy beszállítói „műszaki-technológiai-gyártási” feladatkör és kompetencia alkot (4. ábra). 4. ábra: Beszállító-autógyár kompetencia-megosztás a jövőben A „beszállítók-autógyár” tandem

BESZÁLLÍTÓK

TECHNOLÓGIA GYÁRTÁS

AUTÓGYÁR

+

MARKETING KERESKEDELEM MÁRKAÉPÍTÉS

=

PIACI SIKER

Forrás: saját ábrázolás 4.5. Változások a hozzáadottérték-képzési láncolatban Az utóbbi években az autóipar hozzáadottérték-képzési láncolatában alapvető változásoknak lehetünk szemtanúi. Mivel az autógyárak, mint korábban említésre került, a saját gyártásból egyre inkább ki szeretnének maradni, a jövőben olyan területeken kívánnak aktív szerepet játszani, amelyek nagyobb haszonnal kecsegtetnek. Ilyen terület az újautó értékesítés (a vevő és a márkahűség miatt), de a kulcsfontossággal bíró terület a „downstream”, amely az alábbi részekből áll [10]: o használt gépkocsi-kereskedelem o finanszírozás és lízing o flottamenedzsment o gépjárműfelelősség-biztosítás o javítás és alkatrész-utánpótlás o gépkocsi-kölcsönzés o kiegészítő felszerelések o gépkocsik forgalomból való kivonása (roncstelep-üzemeltetés) 4.6. Az értékesítés új versenykörnyezete Ma az autóiparban a szórakoztató elektronikai kereskedelemhez hasonló irányú fejlődésnek lehetünk tanúi. Az új versenykörnyezet igen komplex hatással van a gépkocsi-kereskedelemre. A márkakereskedők versenykörnyezete az utóbbi években erősen megváltozott. A következő években ez a tendencia folytatódni fog, amire a globális pénzügyi-gazdasági válság csak ráerősített. Különösen az autógyárak saját kereskedelmi hálózatán keresztüli direkt kereskedelme és az interneten keresztüli új értékesítési csatorna fog nagyobb jelentőséget kapni. Az Európai Unióban életbe léptetett új csoportmentességi rendelet a területi határok megszűntetésével mind az „intrabrand”, mind az „interbrand”-versenyt erősíti, egyrészt az értékesítés és a szerviz-szolgáltatások szerződéses szétválasztásával.

- 286 -


A jövőben mindenképpen sokkal nagyobb függetlenségük lesz a kereskedőknek, a független szervizeknek, az alkatrészgyártóknak, illetve alkatrész-kereskedőknek. Az autógyárak kényelmes pozíciója megszűnik, új stratégiát kell kidolgozniuk üzleti nyereségességük érdekében. Mindennek egyértelmű nyertese a vásárló lesz. Az alábbi tendenciák látszanak [9]: • Várható azonban, hogy a liberalizáltabb piaci környezet ellenére a jövőben is megmarad az autógyárak meghatározó szerepe ezen az alkatrészpiacon, legalábbis addig, amíg a fogyasztók vásárlását az adott gépkocsi márkaimázsa határozza meg és nem az alkatrészgyártóé. • Várható, hogy vissza fog esni azon kereskedések száma, amelyek eddig komplett szolgáltatást nyújtottak, tehát mind értékesítéssel, mind pedig szervizszolgáltatások nyújtásával foglalkoznak. E tendenciával párhuzamosan a szolgáltatások terén új piaci szereplők (független műhelyek) jelennek meg, ennek hatásaként e területen is a verseny nagymértékű erősödése prognosztizálható. • Várható továbbá, hogy más eladók, amelyeket ugyancsak az autógyárak látnak el termékekkel, mint például lízingtársaságok vagy külső versenytársak a kereskedelemre és ezzel a jövedelmezőségre is nagyobb versenytársi nyomást gyakorolnak. Az interneten keresztüli „virtuális verseny” ugyancsak egyre jelentőséggel fog bírni a jövőben. Egyértelmű tehát: a versenykörnyezet egyre bonyolultabb lesz, ami az értékesítést nagy kihívások elé állítja. Elmúltak már azok az idők, amikor is csupán egydimenzionális autógyárkereskedői hálózat létezett, a kereskedőkre szigorúan vett exkluzivitás és területi védelem vonatkozott és a piaci munka főként a vevői kapcsolatok ápolására korlátozódott. A kereskedelmi hálózat konszolidációjával a kereskedelmi és szervizhálózat is szétválik. A tradicionális autógyártók itt „kettős harapófogóba” kerülnek, hiszen az egyik oldalról márkafüggetlen autószervizek agresszív árakkal, széles választékkal és kisebb várakozási időkkel csábítják az autósokat, a másik oldalról pedig a szabályok változásával a szállítók közvetlenül is eladhatják az originál alkatrészeket a végfelhasználónak.

5. Néhány lehetséges kitörési pont a jövőre nézve 5.1. „Egyénre szabott” csomagok növekvő jelentősége Egy márka megfelelő pozícionálásának egyik fő kihívása a minél gyorsabban differenciálódó vevői követelmények. Teljesen mindegy tehát, hogy egy bankszámlát szeretnénk nyitni, vagy egy gépkocsit vásárolni, a vevő alapjában véve egy önmagára szabott ajánlatot vár el szektortól függetlenül az eladótól. Emiatt az autógyáraknak halaszthatatlan feladata, hogy vevőspecifikus ajánlatokat dolgozzanak ki, amelyek először is a megcélzott márkapozícionáláshoz illenek, másodszor pedig a vevőnek igazi, átélhető élményt nyújtsanak. Az egyénre szabott termék/szolgáltatási csomagok márkánként, vevő- és gépkocsi-szegmensenként, régiónként egymásra épülnek és a gépkocsi van a középpontban. A trend egységes márkaélmény felé halad, amelynek egyes érzelmi faktorait vevőklubokkal, rendezvényekkel, stb. biztosítják. Értelemszerűen efféle tevékenységeket nemcsak az értékesítési, hanem a „downstream” (finanszírozás/lízing, garancia, flottamenedzsment, stb.) üzleti szférában is kellene végezni speciális szolgáltatási csomagok segítségével. Ennek értelmében elképzelhető lenne, hogy fiatal vásárlók az autóvételt követő első három évben ingyenes átvizsgálásokat kapjanak az autószervizekben, vagy nyugdíjasok részére, akiknek különösen fontos a biztonságérzet

- 287 -


kérdése, olcsóbb biztonságorientált szolgáltatásokat nyújtsanak a gyárak. Azonkívül üzletembereknek, akik köztudottan elfoglaltak, ingyenes gépkocsi-elvitelt lehetne biztosítani a szervizekhez. Az autókereskedelem minőségi szintjében tehát óriási változások zajlanak az eddigi gyakorlathoz képest. Mindezt a nagyon gyorsan változó külső és belső környezet kényszeríti ki. Az autógyáraknak és a velük szerződött kereskedőknek napjaink megváltozott többcsatornás értékesítési rendszerében sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a vevőjükre, hiszen a megfelelő szintű vevő- és márkahűség a túlélés záloga lehet az egyre intenzívebb versenyben. Bármilyen magas szintű kereskedelmi tevékenység sem győzhet egyedül a piaci harcban, a marketing eszköztárának a segítségül hívása viszont magában rejtheti a sikert. Az idáig tárgyalt kihívások világossá teszik az autógyárak legfőbb teendőjét: szerepüket újra kell definiálniuk. Az autógyártóknak fel kell ismerniük, hogy a jövőbeni sikeres működésük záloga egy komplexen értelmezett és konzekvensen végrehajtott márka- és vevőmenedzsmentben rejlő helyes stratégiában rejlik. E felismerés szerint sok autógyárnak kell a korábbi technológiadominált stratégiáját átértelmeznie, ami sok esetben fájdalmas szemléletváltozással jár. 5.2. A márkahűség egyre nagyobb jelentősége A márkák orientálnak. Ez főként az autóiparban igen fontos, mivel az autó, illetve a hozzá kapcsolódó szolgáltatások (javítás, finanszírozás, stb.) az egyes vevők számára különösen komplexek. A márka biztonságot ad és hagyományos értelemben egy minőségi mutató, amely egyes részinformációkat összefog. Ezek a részinformációk nemcsak a gépkocsiból mint termékből származnak, hanem számos más márkateremtő elemből is: reklám, kereskedői szolgáltatások, szponzorálás, vállalati kommunikáció, más vevő tapasztalata a márkával, stb. A gépkocsimárkák – más márkákhoz hasonlóan – „márkaélményt” is nyújtanak, amely nemcsak objektív, fizikai jellemzőkből - üzemanyag-fogyasztás, gyorsulás, javítási költségek, stb. - tevődik össze, hanem szubjektív elemeket, érzelmi, tapasztalati értékeket is tartalmaz. Az összbenyomás adja tulajdonképpen az autót mint élményvilágot. A márka (illetve a „saját” autómárkához való lojalitás) nemcsak más autómárkákkal áll versenyben és nemcsak az autógyárak közötti differenciálásra szolgál. Gépkocsimárkák egyre nagyobb versenyben vannak más márkák élményvilágának vásárlóerejével. Erős márkák és ezzel magas márkahűség az autóiparban mind ma, mind a jövőben igen fontos fogalmak. A nyilvánvaló ok, amiért a márkahűségnek ilyen fontos szerepe van, a ténylegesen véghezvitt ismétlő és újvásárlásban rejlik. Kimutatható, hogy azok a vásárlók, akik magas vagy nagyon magas márkakötődéssel rendelkeznek, gépkocsi (új vagy használt) vásárlásakor nagy valószínűséggel (kb. 70%) ugyanazt a márkát fogják választani. Ebben az az érdekes, hogy ez nemcsak azokra a vásárlókra vonatkozik, akik már tapasztalatokat gyűjtöttek a márkával kapcsolatban, hanem új vevőkre is. Meglévő vevők magas márkahűsége magával vonja új vevők érdeklődését is. A medál másik oldala – nevezetesen egy vevő elvesztése – jelentős hatással van a márka hosszú távú eredményességére. 5.3. A beszállítói márkaalkotás és a technológia-vezető szerep integrálódása A beszállítói márkák kialakulása még a múlt század közepén megkezdődött: A Bosch gyújtógyertya, a Michelin gumiabroncs, Shell olaj már régi márkái az autóiparnak. - 288 -


Az autógyárak egyre inkább felismerik a saját márkán kívüli, beszállítói márkák jelentőségét. Ez a tendencia a jövőben még erőteljesebb lesz, hiszen a saját és a beszállítói márkák portfoliója egyre színesedik. Az autógyárak minden olyan területen nyitottak a külső márkák felhasználására, ahol a saját márkáik nem eléggé erősek vagy objektív okoknál fogva nem tudnak márkaimázs-növekedést generálni. Néhány példa erre [10]: A Volkswagen igen sikeresen integrálta márkáját rock- és pop-előadók márkaértékével. A „Rolling Stones”, a „Genesis”, a „Bon Jovi” vagy a „Pink Floyd”- modellek igen sikeresek voltak a piacon. A pénzügyi-gazdasági válság miatti kényszer nagy valószínűséggel fel fogja erősíteni az ilyen irányú „márkakapcsolásokat”. Több autógyár (Opel, Ford, Fiat, Volvo) nagy sikerrel veszi igénybe formatervezők segítségét (Bertone, Karmann, Pininfarina, Italdesign, Zagato). E formatervezők nagymértékben növelik az autómárkák imázsát az autópiacon. A gépkocsit alkotó egyes elemek interpretációja és összhangja döntő a márkasiker szempontjából. Az integrált márkamenedzsment (a saját márka tudatos építése összekapcsolva az egyre nagyobb szerepet kapó beszállítói márkákkal) a modern márkaalkotás kulcsa az autóiparban. „A beszállítói márka megalkotása semmiképpen nem az autómárka terhére történik és nem vezet rivalizáláshoz. Ellenkezőleg, az autómárkák hosszú távon profitálni tudnak abból, amennyiben a járműegységeik összeállításánál erős beszállítói márkák pozitív imázsára támaszkodnak.” – vélekedik Dr. Siegfried Goll, a technológia-vezető ZF Friedrichshaven AG elnöke [3]. 5. ábra: A német ZF autóipari konszern „márkakapcsolása” B2C-Branding: „Pull”- stratégia

B2B-Branding: „Push”- stratégia Gyártói márka

Beszállítói márka

Beszállító

Vásárló

Autógyár

Ingredient branding A beszállító mint megbízható partner

A beszállító mint bizalmi garancia

Forrás: [3] A ZF már ma rendelkezik olyan fejlesztési és gyártási kompetenciával, hogy az autógyáraknak egyedi megoldásokat tud nyújtani: az egyszerűbb alkatrészektől kezdve, modulokon át, komplett részegységekig, a tömeg- és prémiumszegmens számára, speciális gyártási műveletekhez, egészen a Forma 1-ig bezárólag.

- 289 -


A ZF az innovatív és minőségi termékek tudatos előállítására fókuszál. A technológiai vezető szerepben a ZF a folyamatos innovációk kultúráját sikerrel vezette be a cégnél, így a piacon folyamatosan a legújabb innovatív termékekkel tud megjelenni. A konszern évtizedek óta világelsőként hozza ki az adott fejlesztést. A jövőbeni biztos pozícióját a termékfejlesztésbe való magas invesztíció és a világszerte foglalkoztatott 4.500 fejlesztő biztosítja. A fenti példák alapján is egyre inkább szembetűnik a jövő trendje, miszerint az autógyárak mellett a beszállítók is technológia-vezető szerepet kapnak az autóiparban. Az adott szakterületen technológia-vezető szerepet viselő vagy azzá válni szeretne beszállítók ugyanúgy figyelemmel kísérik a piaci trendeket, mint az autógyárak. Sőt, e szerepnek kettős feladatot kell ellátnia: nemcsak az ipari vevők (autógyár), hanem a leendő vásárlók követelményeit is teljesíteniük kell. Már az innováció következő fokára kell koncentrálniuk, ami igen nehéz feladat a gyorsan átalakuló külső környezetben. A piac- és technológiaszerepben lévő beszállító cégek a márkapolitika területén a vezetői igényüket legitimálniuk kell. A márka a jövőben a piaci siker egyik legdöntőbb tényezője lesz a B2B üzleti területen is. Korábban jellemző volt, hogy az ipari javak beszerzésénél a márkák jelentőségét meglehetősen alulbecsülték. Ma már stratégiai célként kell megfogalmazni azt, hogy a B2Büzletben a „Push” mellett a B2C-területen a „Pull”-t kell megvalósítani (5. ábra). A jövőben a járművek „High Involvement”- karakterét sokkal erőteljesebben kell kommunikálniuk az autógyáraknak, hiszen a vásárlók a szaksajtóban bemutatott beszállítói innovatív megoldásokat egyre inkább összekapcsolják az adott autómárkával. A ZF példájával élve: a ZF-váltó hangsúlyozása egy BMW-ben mindenképpen erősíti az integrált márkaalkotásban rejlő esélyeket mindkét cég számára.

6. Összefoglalás, következtetések Az autóipar első száz évében műszaki-technológiai szempontok játszották az előre haladás, a növekedés feltételeit. Az autógyárak a gyártó és az újautó-eladási tevékenységet állították a stratégiájuk fókuszába. Azonban az „after sales” szolgáltatásokra már nem fordítottak kellő figyelmet. A banki hitelek generálta értékesítési boomban rejlő lehetőségek háttérbe szorították azokat a tevékenységeket, amelyekre viszont a válság hatása miatt elengedhetetlenül fókuszálni kell a jövőben. Az utóbbi időszakban a piacon több tendencia jelentkezik erőteljesen. Egyrészt a vevői igények igen heterogénné váltak, másrészt az autóipar eljutott oda, hogy árbevételük, de főleg profitjuk döntő hányada az ún. „downstream” tevékenységből származik. Onnan, ahol a vevővel való interakciók száma igen jelentős, így a vevői hűség kialakulásának az esélye is. Az autóipar számára nagy kihívás lesz a következő időszakban, hogy e szemléletváltási kényszert minél hamarabb végre tudja hajtani. Mindezen több szektor már túl van, most a világ egyik húzóiparágának kell ezt megtennie és a siker nem marad el! Döntő fontosságú lesz a jövő márkamenedzsmentjében, hogy a vevő érzelmeit, élményvilágát és személyesen átélhető hasznát az előtérbe helyezze. Az autógyáraknak fel kell ismerniük, hogy a jövőbeni sikeres működésük záloga egy komplexen értelmezett és konzekvensen végrehajtott márka- és vevőmenedzsmentben rejlő helyes stratégiában rejlik.

- 290 -


E felismerés szerint sok autógyárnak kell a korábbi technológiadominált stratégiáját átértelmeznie, ami sok esetben a késlekedés miatt fájdalmas szemléletváltozással jár. A beszállítók, az autógyárak és a kereskedők a fenti, egyenként is óriási kihívásoknak szembenéző eddigi stratégiái csupán a saját tevékenység végzésére fókuszáltak. A hiányzó integráló szemléletmód az autóipar problémáinak egyik legnagyobb képviselője, mivel a vevő nem különbözteti meg a beszállítót, a gyárat és a kereskedőt, hanem egy márkaegységként kapcsolja össze azokat. A vevő aztán e márkaegység sikerességét igazolja vissza a gépkocsi megvásárlásánál. Már a pénzügyi-gazdasági válság negatív hatásai közepette az autógyárak számára egyre inkább kulcsfontosságúvá válik az értékesítésre való nagyobb fokú koncentrálás és a kereskedői hálózat munkájának általános minősége, hiszen a márkahűség mint fogalom egyre nagyobb figyelmet kap. Sőt, az autógyárak a jövőben kifejezetten a márkaalkotásra és az értékesítésre fognak koncentrálni, minden olyan tevékenységet át fognak adni a beszállítóknak, amely nem e két területre fókuszál. A válság nyomán, a verseny intenzitásának növekedése arra sarkalja az autógyárakat, hogy sokkal jobban megértsék a vevőik igényeit. A vevő teljesen heterogén követelményeket támaszt az autógyártókkal szemben: imázs, külső forma, hasznosság, biztonság, komfort, környezet-barátság, stb. Az egyre heterogénebb vevői szükségletek és ezzel összefüggő vevői követelmények növekvő komplexitása miatt a vevőket egyre „finomabb” szegmensekbe kell osztani, amelynek „méretgazdaságossági” problematikai hatásai lesznek. Mindennek következményeként a független autógyárak száma tovább fog csökkenni! Amiel szavai a globális gazdasági-pénzügyi válság következtében talán még aktuálisabbnak tűnnek és méltó befejezést adnak e tanulmánynak. „Aki nem fejlődik – megáll; Aki megáll – lemarad; Aki lemarad – elpusztul; A változatlan állapot a pusztulás félelmetes előjele!” H.F. Amiel (1821-1881)

Irodalom [1] Abend, J.M. (2001): Strukturwandel in der Automobilindustrie und strategische Optionen mittelständischer Zulieferer, Verlag V. Florentz, München, 2001 [2] Jordan D., Lewis (2002): The Connected Corporation, Free Press [3] Kalmbach, R. (2003): Von der Technik zum Kunden, Auto Business Verlag [4] Katz, H. C. (1997): The Industrial Relations Challenges Facing the World Auto Industry, Cornell University [5] Lademann (2001): Zukunft des Automobilvertriebs, Hamburg [6] Naisbitt, J. (1991): Megatrendek 2000, OMIKK [7] PriceWaterhouseCoopers (2002): Supplier Survival – Survival in the Modern Automotive Supply Chain [8] Saxty, S. (1998): Automotive Branding, London [9] Svéhlik Csaba (2003): Az autóipari beszállító tevékenység kihívásai az EU-csatlakozás tükrében MTA Tudományos Konferencia „Kihívások és esélyek”, Komárom, 2003. ápr. 28. [10] Svéhlik Csaba (2006): Új vizeken és széljárásban az autókereskedelem Harvard Business Manager, 2006/12 – 2007/1. karácsonyi duplaszám [11] Verband der Automobilindustrie (VDA), Jahresbericht 2008 [12] Zyman, S. (2002): The end of advertising as we know it, New Jersey

- 291 -


IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencia® (Mór, 2014. augusztus 26. kedd)

Minden előadó részvételét köszönjük!

- 292 -

IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencia

Recommend Documents