SEMINAIRE SSF DU 19 AU 23 MAI 2015 TARGU MURES (ROMANIA)
IVANYI Gabor (Hungary) „Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be…”Mt2 2,9 „Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit…”Lk14,23 I. A történet röviden. A két, hasonló tartalmú evangéliumi szövegben közös az a jézusi gondolat, hogy a példázatbeli fejedelem nem akarja utcán hagyni a korlátozott jogokkal élőket, míg ő maga élvezi az életet és ünnepel. A Lukácsnál található „kényszeríts” bejönni mindenkit radikális felszólítása elgondolkodtató. Ha valaki figyelmét felkeltette, megpróbálom értelmezni. Lelkipásztor vagyok, és ezért is választottam mottó gyanánt ezt a bibliai mondatot, miközben az 1988-89-ben alapított 1/ Oltalom Karitatív Egyesület és egyházam, a metodista gyökerű Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) közös hajléktalan ellátó munkájáról, és 2/a hajléktalanokkal kapcsolatos magyarországi jogi szabályozás egyedülálló furcsaságáról akarok beszélni. Konferenciánk kulcsszavai a „stigmatizáció”, „marginalizáció”, „elszigetelődés”. Elsősorban az idősekre (vagy a még idősebbekre), fogyatékkal élőkre, ápolásra szorulókra és a családon belüli erőszak áldozataira figyeltünk. Az elszigeteltek csoportján belül azonban van egy még inkább szegregált csoport: ők a hajléktalanok. Lehet, hogy hamarabb öregedők, utcára szorulásukban szerepet játszhatott a gyerekkori stigmatizáció, és azóta csak halmozódtak hátrányaik, fogyatékosságuk. A legújabb magyar jogi szabályozás pedig még menthetetlenebbül kiszolgáltatottá teszik őket. Néhány bevezető mondat az Oltalom és a MET közös munkája kezdeteiről:
1
Az
Egyház
a
metodista
egyházból
politikai
okokból
1973-74-ben
kiközösített
egyházközségekből szerveződött, s lett – sok üldöztetés után – elismert felekezetté 1981ben. Az Oltalmat olyan egyháztagok alapították 1988-ban, akik tudták, hogy a magyar országgyűlés
mintegy
negyven
év
után
újra
jogszabályt
alkot
civil
szervezetek
alapíthatóságáról, s határozott szándékuk és elképzelésük volt arról, hogy miként lehetne segíteni minden más szempontra való tekintet nélkül a szegényeken. Kezdetben az egyszülős nagycsaládokat akartuk támogatni, de a kelet-európai forradalmi átalakulások, a szovjet birodalom összeomlása és a jugoszláviai háború következtében kialakult helyzet a menekültek felé fordította a figyelmünket. A magyarországi rendszerváltás, az azt megelőző KGST (keleti gazdasági) összeomlás utcára vetette a korábbi általános tömegfoglalkoztatás népes csoportjait, akik hajdan képesek voltak szerény önfenntartásra és lakhatásuk a munkásszállások révén „megoldott” volt. A hajléktalanok segítését láttuk ekkor a legfontosabbnak. Az ellátórendszer, a jogi szabályozás, a szakemberképzés kialakulatlan volt. Munkásőr laktanyákat, gyár részeket, romokat alakítottunk át és rendeztünk be (mi például egy mészárszéket és húsfeldolgozó üzemet és autószerelő műhelyt) és itt fogadtuk az utcán élőket. Kezdettől azt láttuk, hogy a társadalom peremére sodródás okai: -‐
a gyerekkori állami gondozás,
-‐
a válás, családi konfliktusok
-‐
vagy a munkahelyről való kiesés miatti lakásvesztés,
-‐
szenvedély betegségek,
-‐
az intézményi ellátórendszer hiányosságai,(mivel a hajléktalan ellátás a „legolcsóbb”, gyakran idősek, fogyatékosok, mentálisan sérültek, menekültek és mások is évekig a rendszerben időznek, kigondozásuk pedig egyre lehetetlenebb)
-‐
a munkásszállók felszámolása,
-‐
a
szociális
lakásépítés
megszakadása
(Európában
Magyarországon
a
legalacsonyabb a szociális lakások aránya; a korábbi ingatlanokat eladták a bentlakóknak) -‐
antiszociális magatartási problémák, stb.
Az elmúlt bő negyed század alatt a következő intézményhálózatot építettük ki: 1/ utcai felkereső szociális munkát végzünk nappal és éjjel egyaránt, információt, élelmet, ruhát, takarót és egészségügyi segítséget is viszünk, ha kell, beszállítjuk a magatehetetlen embereket (korábban egy mentőautót is futtattunk e célból);
2
2/ éjjeli (egy-egy éjszakára szóló), ún „fapados” szállást biztosítunk bárkinek; 3/ létrehoztunk egy „alacsony küszöbű” éjjel-nappal működő „Fűtött utca” fantázia nevű befogadó állomást, ahol csak az utcán kötelező szabályok jelentik az együttélés korlátait (itt egészségügyi állomás is található a „nem utcaképes”, lábadozó emberek számára), étkezést, főzési, mosási lehetőséget, fodrászt, pedikűröst, tanácsadást, stb biztosítunk; 4/ ehhez az egységhez kapcsolódik az „Öt Veréb Kávézó”; 5/ külön férfi és női átmeneti szállásokat működtetünk dolgozó hajléktalanok részére; 6/ otthonról elűzött családtöredékek (szülő –főleg anya- és gyermekei) számára tartunk fenn átmeneti menedéket; 7/ néhány szociális lakásunk is van családos hajléktalanok számára; 8/ egészségügyi ellátásunk átfogó: -‐
kórházunk krónikus belgyógyászattal és
-‐
pszichiátriai osztállyal működik (szakorvosi és ápoló személyzettel)
-‐
néhány ágyon hospice szolgálattal;
-‐
háziorvosi rendelőnkben az általános járóbeteg rendelés mellett
-‐
bőrgyógyászati szakrendelés is van;
-‐
jól felszerelt fogászati rendelőnk hetente kétszer áll a bátor,de rossz fogú páciensek rendelkezésére;
-‐
a mozgásukban korlátozott (gyakran végtag hiányos) betegek rehabilitálására gyógytornászt alkalmazunk;
9/ pszichiáter és lelkipásztor foglalkozik lelki segítéssel, nem kötelező jelleggel hetente háromszor istentisztelet is van; 10/ népkonyhánk naponta (az év minden napján) 180 adag meleg ételt szolgál fel, de rendszeresen kapunk adományokat, melyeket folyamatosan kiosztunk, legalább kenyeret, vajat és teát mindenki kap, egyéni főzésre is biztosítunk lehetőséget; 11/ hetente hajléktalanok számára ruhaosztást végzünk (az álláskeresőket külön is öltöztetjük); 12/ mindenkinek biztosítunk tisztálkodáshoz és mosáshoz szereket, meleg vizet és eszközöket; 13/ mindenki számíthat személyére szabott szociális munkára; 14/ külön munkakereső és jogsegély irodát működtetünk; 15/ folyamatosan saját intézményeinkben is foglalkoztatunk hajléktalanokat (nemcsak rehabilitáció céljából); 16/ tíz éve intenzív, iskola rendszerű oktatást kezdtünk oktatási intézményeink irányításával : ez felzárkóztatást, párhuzamos szakma tanítást, okleveles képzést, érettségire elsegítést, sőt néha főiskolai tanulás lehetőségét is megnyithatjuk (egyik hajléktalan, anyjával érkező lány befejezte nálunk általános, majd középiskolai tanulmányait, akkreditál felsőoktatási intézményünkben, a Wesley Főiskolán szociális munkás BA diplomát szerzett, majd a
3
Testnevelési Egyetemen labdarúgó edzői MA minősítést kapott, és ő vezette évekig a hajléktalan foci válogatottunk edzéseit); 17/ a sport segítségével igyekszünk ösztönözni és a rendszerből kigondozni, akit lehet: football csapatunk tíz éve vesz részt a hajléktalan világbajnokságokon (Dél-Afrikától, Brazílián, Franciaországon, Ausztrálián át a FIFA és pályázatok segítségével minden megmérettetésen ott voltunk), külön „Fair Play bajnokságokat” rendezünk, ahol újságírókkal, képviselőkkel, rendőrökkel, kisebbségek, egyetemek csapataival játszunk és az ún. „streetfootball” (utcai foci) bajnokság női-férfi csapatai között is szerepelünk; de ökölvívóink, sakk, asztalitenisz és csocsó csapataink is jól szerepelnek; 18/ zenés kulturális csoportunk valamint kézműves és képzőművész klubunk rendszeres foglalkozásokat tart, előadásokat, értékesítéssel egybekötött kiállításokat szervez; 19/ fiatal művészek közreműködésével kiadjuk a „Csillagszálló” időszaki utcalapot, amit a hajléktalanok terjesztenek; 20/ családgondozást, segélyezést (anyagiak, ruha, élelem csomag, temetési segély) és 21/
iskolai
szociális
munkát
végzünk
(mintegy
3200
szegény
gyermek
tanul
közoktatásunkban – sokan közülük csak az iskolai étkeztetésben jutnak rendszeres táplálékhoz); 22/ hajléktalanjainkat (másokat is) kórházban és börtönben is rendszeresen felkeressük, jogi segítséget nyújtunk; 23/ sőt rendszeresen támogatjuk (ha lehet látogatjuk is) a külföldön börtönbe került magyar fiatalokat; 24/ menekült szállást tartunk fenn; 25/ öt otthonunk az ország több pontján időseket lát el és házi segítségnyújtást ad. A hajléktalan (és általában a szociális) ellátás feltételei egyre romlanak. A kormány folyamatosan vonja ki belőle az anyagi forrást, propagandájában pedig a romló közhangulat és egyre fogyatkozó szolidaritás politikai kihasználására törekszik.
4
II.
Előadásom második felében ezért a magyar jogi szabályozás egy világviszonylatban egyedülálló vonásáról kell beszélnem. 2010-ben 2/3-os támogatottsággal a FIDESZ-KDNP konzervatív pártszövetség alakíthatott kormányt. Minden parlamenti (ellenzéki) vagy tényleges társadalmi egyeztetés nélkül új alkotmányt („alaptörvényt”) alkotott és a teljes jogrendet is hasonlóan átszabta (érintett ez gazdasági, választási és egyéb szabályokat, törvényeket is). Sőt, az elmúlt években a kormány azt a gyakorlatot alakította ki, hogy ha valamilyen társadalmi kérdésben (nem egy esetben irányított) vita alakult ki, jogszabályt alkotott, és azt a megtámadhatatlanság érdekében (több esetben alkotmánysértő jogszabályokról volt szó) belesüllyesztette a folyamatosan módostgatott alaptörvénybe. A szakemberek szerint így egyre inkább egy „választási alkotmány” jött létre. Az alaptörvény negyedik módosítására a mesterségesen felkorbácsolt hajléktalan kérdés miatt került sor. A 2010-es kormányváltást követően a (szintén kormánypárti) és akkor országgyűlési képviselőként is működő budapesti főpolgármester beterjesztett egy módosítást „Az épített környezet alakításáról és védelméről”, valamint „A területfejlesztésről és területrendezésről szóló” törvényekhez. Ennek az volt a lényege, hogy a közterületen (aluljárók, forgalmas utcák, terek, közintézmények közelében) huzamosabban ott tartózkodó, esetleg kolduló hajléktalanokat el lehessen „szem elől” távolítani. A vitában, a parlamentben, az is elhangzott, hogy a hajléktalanok látványa súlyos idegenforgalmi veszteségekkel járhat. Megjegyzem, hogy a „zaklató koldulás” 2010 előtt is tilos volt, sőt két megyei jogú városban a „néma koldulást” is betiltották, az egyik budapesti kerületben pedig reggel 6 és este 22 óra között nem engedélyezték. Az új törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a települési önkormányzatok maguk is „tiltott város”-részeket jelölhessenek ki és szabálysértési eljárást indíthassanak a „vétkesek ellen”. Maga a Fővárosi Önkormányzat állt a büntető hadjárat élére. Az egész közterületi hajléktalanságot betiltotta és büntetni rendelte. Rendőrségi irodákat állított fel, állandó rendőri jelenléttel és előállító helyiséggel, valamint egy kollégiumból átalakított, zártnak remélt szálláshelyet nyitott, melynek üzemeltetését a Máltai Szeretetszolgálatra bízta. A TASZ (Társaság A Szabadságjogokért) kutatásai szerint 2012. április 15 és november 21 között 2200 hajléktalan ellen indult büntető eljárás közterületen való életvitelszerű tartózkodás miatt, mely több mint 1500 esetben pénzbüntetéssel (40 millió forint értékben)
5
zárult. Egészen biztos, hogy az érintettek nem tudtak fizetni. Hogy hány személynek kellett leülnie a szabálysértési bírságot, arról nincs adatunk. A szabadságkorlátozás azonban kellemetlen kérdéseket vetett fel, így a visszaesők pénzbüntetését, közmunkára kötelezését, és ha ezek nem működnének börtönben való elzárását erős szakmai és civil kritika illette bel- és külföldön egyaránt. Budapest Józsefváros nevű kerületének polgármestere a buzgalomban odáig ment, hogy a kukázást (mint más tulajdonának megrövidítését) és a közterületi hajléktalankodást is 150 ezer forinttal akarta büntetni. Felhívtuk az illetékesek figyelmét (siket fülekre leltünk), hogy a bíróság a be nem fizetett pénzbüntetést általában napi ezer forintonkénti elzárásra váltja át. Ez 150 nap. A börtönben pedig a legolcsóbb napi költség ötezer forint. Józsefváros polgármester még egy (érvénytelen) „ügydöntő népszavazást” is rendezett, hatalmas kiadásokkal, melyen a lakosság alig több mint 10%-a jelent meg. A polgármestert viszont diadallal nyilatkozta a sajtónak, hogy a voksok közel kétharmada őt támogatta. A nyilvánvaló érdektelenség ellenére a parlament kormánypárti frakciói elfogadtak egy új szabálysértési törvényt, mely büntetni rendelte az utcai hajléktalanságot az ország egész területén. Különféle
civil
szervezetek
kezdeményezésére
az
Alapvető
Jogok
Biztosa
az
Alkotmánybírósághoz fordult, mely alaptörvény ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a szabálysértési törvénynek azt a részét, mely büntethetővé tette a hajléktalanok egyes közterületeken való folyamatos tartózkodását, és azt is, hogy tulajdonukat tönkre tehessék vagy elkobozhassák. Erre született a hatalom válaszaként az alaptörvény negyedik módosítása, mely kimondja: „törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.”(8.cikk /3/bekezdés) Ezzel a „csakazértis” módosítással egyrészt az a baj hogy alapjog (polgár szabad mozgása, lakóhely szabad megválasztása) korlátozása a jogállamiság egyik fontos alapelve szerint csak törvénnyel (és nem helyi önkormányzati rendelettel i s !) lehetséges, különben nem lenne megakadályozható a rendeleti kormányzás és okkal félhetnénk attól, hogy a polgárok jogbiztonságba vetett hite megrendül és az alaptörvényt illegitimnek tekintik. a másik problémával a jogalkotók és jogalkalmazók szembesülhetnek, hiszen (legálisan?) eltérő ítéletek születhetnek egy-egy ügyben aszerint, hogy az alaptörvénynek ki melyik passzusát tekinti irányadónak. Ismert eset a XIII. budapesti kerület korábbi kormánypárti polgármesterének akciója, aki felhatalmazva érezvén magát a rombolásra, területrendezés címén eldózeroltatta a bennük lévő személyes tárgyakkal együtt hajléktalanok nyomorúságos viskóit. Civil jogvédők ugyan közel egy év pereskedéssel elérték, hogy a bíróság kimondja a jogellenességet, de a házacskákat nem építhették újjá és a polgármester hallani sem akart a kártérítésről.
6
Végezetül: Arra Európa egyéb országaiban (Németország, Belgium, Franciaország, Olaszország, stb.) sőt, az USA több államában is van példa, hogy a koldulást és a közterületen való életvitel szerű tartózkodást korlátozzák, tiltják vagy büntetik, az azonban egyedülálló „hungarikum”, hogy ennek lehetőségét kétharmaddal módosítható alkotmányban rögzítenék, sőt abban törvényi és rendeleti szabályozást a hangos választási csoportok kegyét keresve egyaránt lehetővé tennék.
7
