IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 47. SZÁM DECEMBER FORINT

IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 2009. DECEMBER 17.

260 FORINT

VOLTUNK! VAGYUNK! LESZÜNK!

2


BALSZEMMEL Thürmer Gyula

KÉT LÁBBAL A FÖLDÖN

Becsülöm a kis települések polgármestereit. Nem könnyű az életük. Ha a kormány véletlenül jó lépést tesz, Pesten mindjárt learatják a babérokat. Egyszerre többen is. Ha rosszul lép a kormány, a polgármesternek kell szembenéznie a lakosokkal. A lakosok meg egyre dühösebbek manapság, látván azt a sok „okos” lépést, amelyet odafent értük tesznek. Nos, az egyik vidéki polgármester meséli, hogy nagyon elege van az „Út a munkához” programokból. Hozzáteszem, polgármester úr se nem MSZP-s, se nem Fideszes, mindketten próbálták behálózni, de egyiket sem szereti. Egész egyszerűen két lábbal áll a földön. Ne csodálkozz, vannak még ilyenek! A szocik nem vesznek tudomásul néhány alapvető tényt, mondja. Például azt, hogy manapság kis hazánkban nem kell dolgozni. Keresd nyugodtan, de olyan törvényt nem találsz, hogy dolgozni kéne. Na már most, hogy akarod munkára kényszeríteni azt, aki nem akar dolgozni? A másik alapigazság: a közmunkára fordított pénz még csak köszönő viszonyban sincs azzal, ami hasznot az ilyen „munka” hoz. Egy ezer lakosú faluban lehetetlenség értelmesen foglalkoztatni azt, akit foglalkoztatni kellene, de ehhez semmije sincs. Se képzettsége, se kedve, se lapátja, se ásója. Harmadik igazság, mondja a polgármester, az, hogy ma a segély összege nagyobb, mint a közmunkával megkereshető pénz. Ennyi! Polgármester úrnak vannak kérdései is, amelyeket nincs hol előadnia, mivel nincsenek olyan fórumok, ahol a pesti okosok is ott lennének.

BALSZEMMEL

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL. A polgármester kollégáinak meg minek mondja, ők így is tudják. Nos, szívesen megkérdezné például, hogy mindezt odafönn miért nem tudják? Vagy például, ezt a sok pénzt, amit most a kormány az önkormányzatokon keresztül elpazarol, miért nem a magyar vállalkozóknak adják, akik értelmes munkahelyeket tudnának teremteni? Ja, és még egy apró kérdés. Tényleg változni fog valami a választások után? DEMOKRATÁK

„Azt akarjuk, hogy a demokrácia hívei együtt menjenek, összefogva” – olvasom az MSZP frissen szentesített választási programjában. Jó, rendben! De konkrétan kinek kell menetelnie, illetve ki menetelhet? Én a demokrácia hívének vallom magam, együtt sok ezer munkáspárti társammal. Új alkotmányt akarunk, például azt, hogy ellenőrizhessük a képviselőket és vissza is hívhassuk őket, ha rosszul viselkednek. Ez demokrácia? Szerintem igen! Hozzá akarunk jutni minden információhoz. Ez demokrácia? Szerintem igen, sőt ez az alapja. Az első munkahely és az első lakás biztosítását akarjuk. Ez demokrácia? Szerintem igen, sőt kis jóakarattal a kapitalizmusban is megvalósítható. Rendet akarunk, húsz éve küzdünk a szélsőjobboldal, a fasizmus ellen? Ez demokrácia? Szerintem igen! A szocialisták programja mégsem rólunk szól. Számukra a demokrácia olyan klub, amelybe a saját mércéjük szerint saját maguk hívják a tagokat. Számunkra a demokrácia, most maradjunk a mai tő-

kés Magyarország lehetőségei mellett, közmegegyezés, társadalmi megegyezés néhány alapvető értékről. Arról, hogy mit tartunk jónak és mit rossznak. Arról, hogy amit jónak tartunk, azt védjük, a rosszat pedig üldözzük. Közmegegyezés arról, hogy a tőkés viszonyok között óhatatlanul meglévő különbségek mellett, mindenkinek adunk életteret, senkit sem fojtunk meg, mindenkinek adunk esélyt, valóságos esélyt. Az MSZP nyolc éves országlásából pont ez hiányzott. És ez hiányzik az új programból is. Akkor mitől is demokraták a szocialisták? GYILKOS RENDŐR

Ezt is megértük. A rendőrség állományában, akadt olyan rendőr, ráadásul tiszthelyettes, aki túllépett társai korruptságán. Gyilkolt, vagy legalább is nagyon úgy néz ki, hogy gyilkolt. Amióta persze rendőrség létezik, mindig is volt rendőrségen belüli bűnözés. A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy a társadalom képes-e megakadályozni. Ma Magyarországon nem képes. És ennek világos okai vannak. A rendőrök keveset keresnek, hitvány a ruházatuk, nincs lakásuk. A rendőrt megalázzák. Ki? Maga az állam, a kormány, amely nem védi meg, sőt esetenként meghurcolja. A rendőrt nem becsüli a társadalom sem. A rendőrt ma nem arra nevelik, hogy segítse az állampolgárt, hanem, hogy büntesse, és az állampolgár ezt érzi. Mindezen lehetne változtatni. A rendőrségre sok pénzt kellene költeni, de van, ami nem pénz kérdése. És, ha hiszed, ha nem, ez fontosabb minden pénznél. Rendnek kell lenni, törvényes rendnek. A törvény legyen jó, és tartsa be mindenki! Ha a miniszterelnök ebben példát mutat, az egyszerű polgár követni fogja. A rendőr erkölcsi tekintélyét a törvény, a megbízható állam adja. A rendőrgyilkosság után már nem mondhatjuk, hogy nincsenek bajok. A bajok nagyok, súlyosak. Draskovics távozása már kevés. THÜRMER GYULA

MUNKÁSPÁRT


3

VISZIK A KÖNYVET OROSHÁZÁN IS Orosházán a városi könyvtár adott helyet a munkáspárti könyvbemutatónak. Eljöttek sokan a párt tagjai közül, de volt, aki elhívta családorvosát, az ismerős pedagógusokat a helyi gimnáziumból vagy éppenséggel az egykori vagy mai kollegákat. Németh József, a Központi Bizottság tagja, Kiss János területi elnök sokat tettek a rendezvény sikeréért. A megye más városaiban is meg lehet ez csinálni, összegezte tapasztalatait Thürmer Gyula, a bemutatót követő vacsorán, ahol jelen volt Gál Ferenc megyei elnök is és Karacs Lajosné, a párt alelnöke is.

GYULÁN BIZTOSAK A DOLGUKBAN Gyula kedves város, szorgalmas munkáspárti alapszervezettel. A gyulai böllérnapoknak már hagyományuk van a Munkáspárt életében is, hiszen a munkáspárti csapat Szőke János vezetésével rendszeresen részt vesz rajta. Engem is „előléptettek”, meséli Thürmer Gyula, aki maga is több alkalommal jelen volt: eleinte csak darabolhattam a húst, legutóbb már keverhettem is. Ezúttal könyvbemutatóra hívták a gyulaikat. Itt is sokan voltak kíváncsiak „Az elsikkasztott ország” című könyvre. A szerző a gyulai Százéves Cukrászdában dedikálta

a könyvet, amelyből szép számmal vásároltak a jelenlévők. A helyi televíziónak adott interjúból a város lakosai is sokat megtudhattak a könyvről is, a szerzőről is. A gyulai program előtt a párt elnöke több települést is felkeresett, köztük Sarkadot, Mezőgyánt és Gesztet is. Ez utóbbi azért is fontos, mivel itt korábban nem volt munkáspárti alapszervezet. Most Erdei János vezetésével már működik szervezet, és az első lakossági fórumot is megszervezték. Nem voltak sokan, de minden kezdet nehéz. Csak így tovább!

Szőke János tapasztalatból tudja, s nem fél kimodani: a rendszerváltás húsz esztendeje alatt lesüllyesztették az ország gazdaságát és a benne élő emberek életszínvonalát. Jelentősen romlott az életminőség és nőtt az igénytelenség, életvitelben, kultúrában egyaránt. Az egész rendszerváltás nem egyébről szólt, mint a politikai és gazdasági elit meggazdagodásáról. Feladták az ország és a nép érdekeit, mert számukra csak a „zsebérdek” létezik. A gyulai csapat oszlopos tagja, Szombathelyi Ferenc a közelmúltban autóbaleset áldozata lett. Gyászoljuk őt, derék ember volt, tisztességes kommunista – mondta a párt elnöke a múlt heti gyulai látogatásán. Nagy erővel készülünk a választásokra, mondta el Nagy Sándor választókerületi elnök. Jelöltünk Szőke János, aki ma már nem csak azt tudja, hogy milyen a munkásélet, hanem azt is, hogy milyen a munkanélküliek élete, mivel hosszú évtizedek után elbocsájtották a gyulai húskombinátból. A harcot akkor sem adjuk fel! – mondja a jelölt, és biztos benne, hogy a kopogtatócédulákat összegyűjtik.

4


INTERJÚ

„A KAPUNK TÁRVA, A SZÍVÜNK MÉG INKÁBB” BESZÉLGETÉS KOZMA IMRÉVEL, A MAGYAR MÁLTAI SZERETETSZOLGÁLAT ELNÖKÉVEL, A BETEGÁPOLÓ IRGALMASREND MAGYARORSZÁGI RENDTARTOMÁNY VEZETŐJÉVEL Elcsúszunk a lényegestől a lényegtelen felé, és akárhogy is vesszük, ez a kapitalista gondolkodásnak a sajátja – vallja Kozma Imre atya. Mindennapjait szegények és betegek között éli, őszinte hittel és segíteni akarással. A közösség fontossága, az ember élhető életének tiszteletben tartása és az emberi méltósághoz való jog hangsúlyozása mellett nem restellte II. János Pál pápa idézetét: „a kommunizmus bukása nem igazolja a kapitalizmust”. – Ön szociálisan rendkívül érzékeny ember. A szegényekért él. Milyen indíttatásból? – Ha igazán hívők vagy keresztények vagyunk, akkor nekünk ehhez a kérdéshez egészen sajátos viszonyunk van. Ha kereszténynek lenni annyi, mint Krisztus-követés, akkor nem maradhat ki az a tény, hogy Krisztus értünk emberré lett. Mindenkinek meg akarja mutatni a szeretetét. Ezt leginkább azok érzik, akik mások segítségére szorulnak, azok az emberek értékelik, akik bajban vannak, hiányt szenvednek. Krisztus nem véletlenül küld el bennünket ezekhez a szegényekhez, és mondja, hogy „amit egynek tesztek, azt nekem teszitek”. Arra biztatja az embert, hogy a szegényekben és a kicsinyekben fedezzék fel Istent. Az ember minden élőlény fölé emelkedik, mert értelme és szabad akarata van, az ember Isten rokona a mi hitünk szerint. A mi programunkban ez központi kérdés. Az emberben van egy olyan kísértés, hogy megtalálja, utolérhesse Istent, mert ő bújócskát játszik velünk. Amint az ember megtalálná, azonnal a maga oldalára állítaná, és igyekezne előnyt kovácsolni önmaga számára, igyekezne kihasználni saját érvényesülése érdekében. Parancs, hogy a szegények olda-

lán találjuk meg Istent. Ez a lényege a küldetésünknek. Egész életünket meghatározza az, amiben felnőttünk. Jézus azt parancsolja nekünk, hogy „szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást”. Lehet, hogy ez kicsit furcsa, de ez a mi küldetésünk lényege. Az embert számtalan kísértés éri, életét meghatározza a környezete, egész életünket meghatározza az, amiben felnőttünk. Nem mindegy, hogy az ember hova születik, milyen hatások érik. Nem tudjuk kivonni magunkat ez alól. Hála Istennek, nagy családba kerültem, pedig másfél éves koromban árva lettem. Ez a család szociálisan rendkívül érzékeny és elkötelezett volt. Ebben a családban én azt tanultam, hogy a közösség java az egyén java fölé emelkedik. Mai világunk egészen más, itt túl sok szó esik az egyén érdekeiről, lehetőségeiről, a közösség érdekével szemben. Nagyon keveset foglakozik azzal, hogy az ember a közösség tagja. És ebben a közegben feladatai vannak. A közösség tagjának lenni ajándék, hiszen az ember társas lény, közösségben érzi magát biztonságban. A feladatait, tennivalóit a szociális érzéke határozza meg. Nem lehet közömbös számára a másik ember sorsa, helyzete, körülményei. Az, hogy a másik ember boldog-e, tud-e emberhez méltó életet élni, megtalálja-e élete értelmét, nem lehet közömbös a keresztény ember számára. A mi hitünk szerint az ember boldogsága nem a javakban való bővelkedéstől függ. Manapság az ember túl nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági javaknak. Látjuk, hogy ebben a gazdasági válságban felborult minden. Pedig egy közösségben úgy lehet élni, hogy az ember szeret és a másik ember a cél. Akinek én örömet akarok szerezni. Így

vagyunk kódolva, csak akkor lehetünk boldogok, ha a másik embernek boldogságot okozunk. Egy kicsi gyerek nagyon frappánsan megfogalmazta a bűn fogalmát: bűn az, ha az ember csak magára gondol. Jön az ünnep, a Karácsony, ami erről szól, az emberről. – Manapság egyes emberek óriási ajándékokat vásárolnak és rengeteg felesleges dolgot. Többen a bevásárlási lázban élik meg az ünnepet. Mi a véleménye erről? – Ez egy pótcselekvés, az emberi kapcsolatokat akarják ilyen módon megvenni és gördülékennyé tenni. Minden ajándékban nekem kell benne lenni... Az ember önmagát akarja kivásárolni, de ez lehetetlen. Mai szemléletmódunknak egy csökevénye. Azt hisszük, ez a cél. Pedig a cél a másik emberrel való kapcsolat. Sok mindent megveszünk, amire senkinek sincs szüksége. Olvasom a plázaújságban, hogy az idén elmarad a Karácsony. Sokkal kevesebbet vásárolnak az emberek, mint korábban. Igen, a bevásárlóközpontok számára elmarad. Nekik az a céljuk, hogy minél több dolgot eladjanak. Ha az ember bemegy a lakásába és körülnéz, látja, hogy mi minden van ott, amire semmi szükség, és esetleg jobb helyen lehetne máshol. Elcsúszunk a lényegestől a lényegtelen felé, és akárhogy is vesszük, ez a kapitalista gondolkodásnak a sajátja. Valójában ők kínálgatják a portékáikat, és mi lépre megyünk. Elindul egy ördögi kör, amelyben részt veszünk. Egyre többet akarunk vásárolni, és ezért egyre többet dolgozunk. Az ember az energiáit csak erre fordítja. Megveszi azt is, amire nincs szüksége, ezzel gazdagítva azt, aki valójában nem is értéket akar eladni. Az ember agyonhajszolt, kizsigerelt, kilúgozott lesz,


INTERJÚ

és egyszercsak értelmetlenné válnak a törekvései. Akkor teszi fel magának a kérdést, hogy miért is? Lehetett volna másképp is élni. – Milyen társadalmi formáció lenne előnyös az ember számára? – Van néhány társadalmi formáció, amibe beterelik az embereket, hogy éljék az életüket. Végülis mindegy, hogy minek nevezzük, nem az elnevezés függvénye, hogy miként élünk. Az embernek fel kell építeni az életét, és célokat kijelölni. Ha nem ezt tesszük, csak veszíthetünk. Ez egy komoly belső folyamat, amit senki sem úszhat meg. Különböző ideológiákkal az embereket félre lehet vezetni. Az orránál fogva vezetett ember pedig mindenre felhasználható, és nem építő tényező. Sajnos fel is használják. Az emberi együttélés olyan helyzetbe kerül, ami elviselhetetlen. Azt gondolom, hogy elsősorban mindenkinek saját életét kell felépíteni, értékekhez igazodva. Nagyon egyszerűen azt mondom, hogy normálisan élni. Az erkölcs pedig a norma. Ha nem így élek, akkor öntörvényű ember vagyok. Az öntörvényű ember számára az az igaz, amit ő igaznak vél, az a jó, ami számára hasznos. Az abnormális emberek pedig nem tudnak társadalmi tényezővé válni. Kádárnak is tulajdonítanak egy bibliai mondást: aki nincs ellenünk, az velünk van. Egymást nem csaphatjuk be, egymás hátába nem vághatjuk a kést. Egymásért kell élnünk. – Ebben a világban, ilyen helyzetben mit tehet az ember? A jóakaró ember? – Hinni kell a példa erejében! Parancsszóra semmit nem lehet tenni. A példa vonz – ez igaz, és ebben kell hinni és értéket megjeleníteni. Jézus körüljárt és jót tett. A Szentírás szerint nem kérdezett semmit az emberektől, mégis megváltozott körülötte a világ, mert a jó cselekedet ragyog. Mai világunk tiltja a jó példát. Ez hamis gondolkodás! Tragédia, hogy lecsökkentek az adományok, mert az adót

5

Kozma Imre atya „Ha megpróbáltatásaink a hatalom erejével és pénzzel nem is szüntethetők meg, tudjuk-e mi, emberek, hogy egy szalmaszállal talán a menthetetlent menthetjük meg?” Gyermekkora óta hisz a szeretet erejében, a személyes felelősség és a közösség erejének értékében, abban, hogy mindenekfölött az ember áll, mert az ember Isten rokonává válik. Ez volt meghatározó gondolata, mikor az Irgalmasrendbe lépett. Minden tettével példát mutat az embereknek. Napjai a szegények és a betegek segítésében, az emberek méltóságának megőrzésében telnek. Nincs okunk panaszkodni, kitörő örömmel éljük az életünket – mondja.

ezen tételek után is be kell fizetni, ami tragédia! Megnehezítik a segítés módját. A közlekedési eszköz után is adózni kell, ami az adományt szállítja. Ez a mai gondolkodás, amit piacgazdaságinak hívnak, ahol mindent a haszon mozgat. A megszorítások életellenesek és nemzetellenesek! „Primum vivere, deinde philosophari” – előbb élni, aztán filozofálni – tartja a latin közmondás. – Mit üzen az embereknek Karácsony előtt? – Találják meg egymást és legyenek bol-

Boldog Ünnepeket! A téli napforduló idején minden vallás megüli ünnepét. Magyarországon legtöbben a Karácsonyt várják, a szeretet ünnepét. A Munkáspárt évtizedek óta, évről évre a szegényekért, elesettekért, kiszolgáltatottakért küzd. Interjúnk tisztelgés mindazon vallások képviselői és hívői felé is, akik küzdelmükben hasonló úton járnak. A Szabadság Szerkesztősége

dogok! Jézus a legnagyobb ajándékot adta nekünk. Adjuk oda mi is az életünket a másik embernek. Az élet értelmének a keresése csak közösségben lehetséges. Nekem kell megtenni az első lépést, és nem várni. Isten úgy gondolta el a világot, hogy alapvetően minden az emberért történjen. Ezt az isteni tervet nem szabad keresztülhúzni. Ajándék, hogy élünk. Cselekedeteinkben csak magunkból indulhatunk ki. Kiadtunk egy könyvet Simone Weiltől, ezt fogjuk osztogatni. Nagyszerű gondolatokat tartalmaz. Minden évben kiadunk egy könyvet, mintegy tiltakozásul az üzleti gondolkodás ellen. – Ez a világ nem kedvez az embernek... – II. János Pál pápa mondta, hogy „a kommunizmus bukása nem igazolja a kapitalizmust”. Karácsony értünk van, emberekért. Ez egy program. Egymásra találásban nyílik ki az életünk. Jézus megjelent Betlehemben, hogy új kapcsolatot létesítsen és elkezdje a mi történetünket. FOGARASI ZSUZSANNA

6


VÉLEMÉNY

MEGHALT A KÖZTÁRSASÁG, ÉLJEN A KIRÁLYSÁG? Döbbenetes sorokat olvastam a Népszabadságban (Gerő András, Pánczél Hegedűs János), amikor is a szerzők azt igyekeztek bizonyítani, hogy nálunk „a köztársaság egyszerűen nem működik, a sokadik nekifutásra sem igazolta történelmi létjogosultságát”. Ám a királyság intézménye „olyan keretet biztosít a politikai nemzet számára, amelyben a Kárpát-medencében mindig is élni akartunk és élni tudtunk”. Végső következtetésük: vissza kell állítani a királyságot. Aki átlapozza ezeréves históriánkat, hamar rájöhet arra, hogy királyaink uralkodása korántsem volt idillikus korszak. Az alávetett nép (jobbágyság) a röghöz kötöttség, a kemény elnyomás és kizsigerelés viszonyai között tengődött, nagy szegénységben, elmaradottságban. Az „igazságos” Mátyások inkább a mítoszok világában éltek, vagy legfeljebb a helyi önkényeskedő kiskirályok viszonylatában. A jobbágy urat süvegelő volt, de amikor „betelt a pohár” kiegyenesítette a kaszát, és rátört urára, hogy megvédje létfeltételeit. Ilyenkor a király és a főnemesek összefogtak, hogy közösen állítsák vissza a „törvényes” rendet, olykor „tüzes trónnal”, kerékbe töréssel, karóba húzással. Werbőczy törvénykönyvével. Az uralkodó felette állt a társadalomnak,

s „össznemzeti” érdekeket képviselt. A koronás fő a hatalom birtokosainak első embere volt. A nép „védelme” mögött a földesurak elemi szempontjai húzódtak: „Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk”. A feudális elit csak a királyság intézményében gondolkodott. Valójában a monarchia nem biztosította a társadalmi békét. Ezt bizonyítják a sorozatos parasztlázadások, a feudális anarchia torzsalkodásai. Lehetett vita (és volt is) az uralkodó személye körül, de a királyság intézményét nem kérdőjelezték meg. Ez az akkori közélet elidegeníthetetlen része volt. A detronizáció már a burzsoáziának jutott, mely nem élhetett a vállalkozásokat túlszabályozó hűbéri béklyók között. A harmadik rend, az időnkénti választásokon maga akart dönteni arról, ki képviselje a legmagasabb csúcson. Ez a polgári szabadság fontos kritériuma volt. A dinasztikus törekvések nem férnek össze a demokratikus közjogi kívánalmakkal. Sok olyan európai állam van még, melynek élén király áll (Anglia, Hollandia, stb.) – ám mi nem vagyunk hollandusok. Ezek feudális csökevények, ahol a monarchák trónolnak, de nem uralkodnak. Horthy Miklós fejtegette egyszer, hogy a magyar nép nem elég érett arra, hogy államfőt válasszon, ezért kell a helyén marad-

nia. A demokráciának ellentmondása és karikatúrája, hogy – monarchia esetén – a miniszterelnökök jönnek-mennek, a királyok, (kormányzók) azonban maradnak, amíg az „úr” magához nem szólítja őket. A Szent Korona semmire sem garancia. Egy középkori relikvia, szimbólum a múltból, melybe csak azok kapaszkodnak bele, akik számára ez paradicsomi létük szinonimája és reménye. Az igazi megoldást majd a szocialista népköztársaság fogja biztosítani. HEGEDŰS SÁNDOR

EGYSZER VOLT...

Gyermekkorom egyik kedvenc írója Charles Dickens, a nagy angol igazmondó. Véletlenül sem meseíró, bár az ember azt hinné, meleg lakásban pulykasültet falatozva... De nem. Olvasom a Twist Olivért, és szinte ugyanazt látom a mai magyar valóságban. Igaz, kicsit átalakult a világ. Kicsit emberibb lett, hála az osztályharcnak, és durvább, kegyetlenebb is a nagytőke éhségének köszönhetően. A sakktábla ugyanaz, csak a bábukat helyezte át a fehér kéz. „Meghozták tehát azt a döntést, hogy ezentúl minden szegény ember szabadon választhat (mert ők senkit nem akarnak kényszeríteni, ők aztán nem) az intézetben való lassú éhhalál és a gyorsabb között, ami az utcán várt rájuk” – írja az író, akinek szülei megjárták az adósok börtönét is. A választás lehetősége ma is előtted

áll: lehetsz dúsgazdag és lehetsz koldus. Azt már senki sem teszi hozzá, hogy kell ehhez némi háttér – kis maffia, kis korrupció, kis erős gyomor, kis pofátlanság, kis könyörtelenség, ha már nincs örökség ugyanilyen áron. Aztán feszíthet az ember szmokingban, estélyiben az operabálon, és finnyásan fintoroghat, ha véletlenül előkelő utcájába betéved egy proli. Talán nem is hallott Verdiről, a mezítlábas pásztorról, aki az Aidát írta, mégis koptatja a mások izzadásából készült bársonyülést. A proliéból. Igen, ma sok fényesség van, sok pláza meg kocsi és celeb. Gazdagság. Nem Trabant és kiskert. Nem szegényes nyárikonyha. Ki akar ilyet? Akinek se fedél, se kenyér nem jut. Na most akkor mi van? Kinek-kinek! A járdán köhög egy ember, vért köp… Nincs TAJ-száma. Karácsony este van. A Csilla utcában bundáskenyér az ünnepi menü. Jó az! Bankár urak is szeretik. Most akkor gazdagság van? FOGARASI ZSUZSANNA

MUNKÁSPÁRT


7

HÚSZ ÉVES A MUNKÁSPÁRT

8


MUNKÁSPÁRT

MUNKÁSPÁRT


9

10


MUNKÁSPÁRT

HARCOLUNK AZ EMBEREKÉRT

MOZGALOM


11

STIRLITZ EMLÉKÉRE Vannak színészek, akik eggyé válnak szerepükkel. Vjacseszlav Tyihonov ilyen volt. Nemzedékeknek ő volt a Szovjetunió, s ő volt Oroszország. Odahaza és külföldön is. Akár Stirlitzként játszott A tavasz 17 pillanatában, akár Andrej Bolkonszkij volt a Háború és Békéből. Vjacseszlav Tyihonov a múlt héten, 81 éves korában hunyt el. Pályafutását az ötvenes években kezdte, több tucatnyi szovjet, később orosz filmben szerepelt. Gyakran formált meg olyan szovjet hősöket, akik a szocializmus győzelméért küzdenek. Leghíresebb szerepét A tavasz 17 pillanata című tizenkét részes szovjet tévéfilmsorozatban játszotta el. A sorozat 1973-ban készült, Julian

Szemjonov regénye alapján, Tatyjana Lioznova rendezésében. A filmsorozat óriási sikert aratott az egész szocialista táborban. Tyihonov Makszim Makszimovics Iszajev ezredest, a zseniális szovjet kémet alakította, aki Max Otto von Stirlitz néven férkőzött a Gestapo-vezetők közelébe. Stirlitz valóságos népi hős lett: Borisz Jelcin elnöksége idején egy felmérés kiderítette, hogy az orosz filmhősök közül

Lenin élt – Lenin Ausztriában is élni fog Fenti Lenin-kép Franz Schneider herzogenburgi lakos háza társalgójának falát díszíti. A képen Németh József, a Munkáspárt péceli tagja, és Dr. Katerina Szondy, párttagunk unokája, a Bécsi Egyetem tanára látható.

a választók legszívesebben Stirlitzet látnák az elnöki székben. Amint a sorozat rendezője később elmesélte, az első vetítés idején az utcák elnéptelenedtek a Szovjetunióban, és nőtt az energiafelhasználás, mert mindenki a tévé előtt ült – állítólag maga Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár is. A sorozatot a KGB, a szovjet titkosszolgálat rendelte. A korszakra vonatkozóan szakértők a sorozatot az egyik első realista alkotásként értékelték a németek ábrázolása tekintetében. A maga valóságában lenyűgöző képet adott a szovjet hírszerzők szerepéről a Nagy Honvédő Háború idején. Összehasonlíthatatlanul más volt ez, mint a hasonló műfajú nyugati James Bond filmek, melyek akciójelenetekben bővelkedtek, azonban a valóságos eseményekhez egyáltalán nem kötődtek. Stirlitz ezért vált népi hőssé, anekdoták mindennapi szereplőjévé. Tyihonov 80. születésnapját egész Oroszországban ünnepelték: számos újságcikkben írtak róla, a televíziók levetítették filmjeit, valamint a vele készült portréfilmeket. A tavasz 17 pillanata mellett az orosz színész olyan filmekben szerepelt, mint a Szergej Bondarcsuk rendezte, 1967-es, Oscar-díjas Háború és béke, vagy a szintén Oscarral jutalmazott 1994-es Nyikita Mihalkov-mű, a Csalóka napfény, de játszott a Fekete fülű fehér Bimben is. „Tyihonov halála katasztrófa. A barátom volt, és sajnálom, de emiatt jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy nem tudok mást mondani” – nyilatkozta az Inferfax hírügynökségnek Eldar Rjazanov direktor, aki utolsó munkájában rendezte a színészt. JUHÁSZ NORBERT

12


MAGYARORSZÁG

MSZP KONGRESSZUS: VÉGKÉPP KIEGYEZTEK A MOCSOKKAL

Húsz év alatt már három választást megnyertünk – a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjének ez volt a legfontosabb a húsz évből. Mesterházy Attila amúgy sok szocialista társához hasonlóan először a Fidesznél kopogtatott a rendszerváltás után, aztán a szocialistákkal jobban megegyezett. Talán nem csak véletlen, hogy a mostani kongresszusuk jelszava is Új kiegyezés volt. Érthetőbben ez új alkut jelent: az emeszpés urak újra megalkudtak a baloldalisággal, a magyarsággal, kiszolgáltattak mindent Gyurcsánynak és üzlettársainak. A Magyar Szocialista Párt az utóbbi néhány évben mindig más és más helyen tarja kongresszusait. Olyanok, mint egy kis tehetségű bűnszövetkezet, amely a találkahely elrejtésével próbál menekülni a törvény elől. Az MSZP vezetői a múlt hétvégén a küldöttek számán is spóroltak, szinte csak olyanok jöhettek, akikről tudták, kire és hogyan voksolnak. A külsőségeknek is megadták a módját: kerek asztaloknál, fehér terítő mellett kellett még szavazniuk is az uraknak és hölgyeknek. Programjukat 90 százalékos többséggel fogadták el. Az anyagnak csak a színe vörös, már jelszavakban sincs nyoma sem a baloldaliságnak. Ha így Karácsony környékén kézbe veszik egy szupermarket reklámjait, nagyjából ugyanazt kapják. Ha pedig a Provident nevű, kormányzati jóváhagyással és támogatással működő uzsorakamat-cég hirdetéseit nézik, szinte csak a képek mások propagandaanyagon. Azonban ez ezen az MSZP kongresszuson sem érdekelt senkit. A szocialisták felső, közép és minden egyéb szinten is azt tették, amit az elmúlt húsz évük logikája diktált. Alkudni, megalkudni, jó helyen lenni és kellő emberekkel jóban lenni. Aligha véletlen, hogy az országos választási listájukon veszekedték a legtöbbet. Az vérre, az pénzre ment. S ami mostanában messze nem utolsó szempont ennél a pártnál: a parlamenti képviselőséggel járó mentelmi jogért is harcba mentek. Aztán persze „kiegyeztek”, a választási listát ugyan csak az ott lévő kiválasztottak 70 százaléka hagyta jóvá, de hát ez az ő szempontjukból érthető: hol

van már annyi pénz, amivel mindenki megvehető? Mesterházy Attila, amióta miniszterelnök-jelölt, borotválkozik is, s hát gyaníthatóan nem első és nem utolsó „image-váltása” ez a politikusnak. Egykor a veszprémi Fidesszel kokettált, mint ahogy például Újhelyi István alelnök Szegeden ajánlotta fel szolgálatait Orbán Viktor pártjának. Az „MSZP-s nagy öregeknél” pedig - kezdve a karakán baloldaliságot csak a megélhetés határáig játszó Szili Katalinnal - a köpönyegek számát már senki sem számolja. Egy férfi és egy szervezet szabta meg. Egyiknek sincs köze a baloldalisághoz és Magyarországhoz. A férfi Gyurcsány Ferenc, a szervezet a Nemzetközi Valutaalap. Az első személyében és kapcsolataiban biztosítja, hogy a szervezet számára elfogadható, a vele kapcsolatban álló, a számára megbízható politikusok lesznek az új MSZP frakcióban. Ha azt gondolják, hogy ez rágalom, összeesküvés-elmélet, érdemes elolvasni Bajnai Gordon és Mesterházy Attila kongresszusi beszédeit. Mindkettő egyetlen egy „sikert” hangsúlyoz, csak egyetlen viszonyulási pontot lát, már-már könyörögve érte a következő Fidesz-kormánynak is: teljesítsük továbbra is az IMF feltételeit. Az IMF-nek egyetlen célja van: rákényszerítsen mindenkit, hogy tőle vegyen fel hitelt, majd azt kamatostul visszakapja. Vagy a pénzt, vagy az országot, de leginkább mindkettőt. Ezt a Magyar Szocialista Párt, a baloldali nevet bitorló gyülekezet most újra megszavazta.

MAGYARORSZÁG


13

14


TÖRTÉNELEM

Az én húsz évem Bokáné Koller Margit • Kovács Miklós

20 év A SZABADSÁG A MUNKÁSPÁRT 20. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL SOROZATOT INDÍT „AZ ÉN HÚSZ ÉVEM” CÍMMEL. A MUNKÁSPÁRT TÖRTÉNETE – KÖZÖS HARCUNK HISTÓRIÁJA. NAGYGYŰLÉSEKRŐL, FELVONULÁSOKRÓL ÉS VÁLASZTÁSOKRÓL ÉPPÚGY SZÓL, MINT A MINDENNAPI MUNKA, A SZÓRÓLAPO ZÁS, A KOPOGTATÓCÉDULA GYŰJTÉS VAGY AKÁR CSAK EGY PIACI BESZÉLGETÉS „APRÓ” PILLANATAIRÓL. VÁRJUK MINDAZON PÁRTTAGJAINK ÍRÁSAIT, AKIK ÚGY GONDOLJÁK, HOGY A MUNKÁSPÁRT KÖZÖS KINCSÉVÉ TENNÉK AZ ELMÚLT HÚSZ ÉV SZÁMUKRA FONTOS, EMLÉKEZETES PILLANATAIT. EZÚTTAL KOVÁCS MIKLÓS ÉS BOKÁNÉ KOLLER MARGIT EMLÉKEIT IDÉZZÜK FEL.

AZ ÉN HÚSZ ÉVEM – KOVÁCS MIKLÓS Az én történetem akkor kezdődik, amikor gyermekként szüleim meséltek nekem az 1918-1919-es évekről. Mindketten az akkori Kommunista Párt tagjai voltak, sokat tanultam tőlük, amit máig sem felejtek. 1957-ben lettem tagja az MSZMP-nek, akkor a BM-nél szolgáltam. Az ellenforradalom időszakát rendőrként éltem át. Abban az időben Újrónafőn laktam, kerékpárral jártam be a mosonmagyaróvári rendőrkapitányságra szolgálatot teljesíteni. Nem volt egyszerű: hajnalban mentem, este jöttem, s hazafelé, megvallom, gyakran féltem is, meg nem is. Pedig fegyver mindig volt nálam. 1956. október 25-én este hazafelé tartottam. Amikor a faluba értem, arra lettem figyelmes, hogy az 1945 óta a kastélyban állomásozó szovjet katonai egység hurcolkodik. Odamentem hozzájuk és megkérdeztem, hova mennek. A válasz az volt, hogy Győrbe, a többi egységhez, mert háború van Pesten. Visszamentem a szolgálati helyemre, ott már tudtak valamit, de a konkrétumokat ők sem ismerték. Vártunk a jó szerencsére. Reggel a kapitányság vezetője hosszas telefonálás után odajött hozzánk, és azt mondta, hogy aki akar, bejöhet szolgálatba, aki nem, nem muszáj. A különbség csak annyi volt, hogy aki bement, az arra az időre is megkapta a fizetést, aki nem, az nem. Más szankció nem volt. Én mindennap bent voltam a városban. Elindultak a zavargások, napról napra nagyobb tömeg gyűlt az utcákon. Nekünk nem kellett a városba mennünk, csak a saját objektumunkat kellett védenünk. Nem voltunk nagy veszélyben, a tömeg inkább a határőröket kezdte bántani. De minden órában tudtuk, hogy mi történik. Borzalom! Még a kórházból is kivitték a beteg határőr tisztet, a lábánál fogva felakasztották, úgy rúgták szét a fejét – így került sor

a mosonmagyaróvári sortűzre. Keresték a többi tisztet is – akkor eszméltünk rá, hogy ez már ellenforradalom. Sok mindenről be tudnék még számolni, de azok nagyon hosszú sorok lennének. Az ellenforradalom leverésében végzett tevékenységem elismeréseként megkaptam a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, Kádár János aláírásával. Több szolgálati hely után 1985-ben visszaköltöztem Újrónafőre, azóta is itt lakom. A rendszerváltás annyiban igaz, hogy valóban megváltozott a rendszer. Úgy gondolom, a 14-ik kongresszus első napján, szombaton az MSZMP kongresszusa volt, de vasárnap már az MSZP kongresszusa gyűlt össze. A véleményem az, hogy Horn Gyuláék ezzel elárulták a pártot, a munkásosztályt és saját magukat. A Munkáspárt újjáalakulását én magam kezdeményeztem Újrónafőn. Öten-hatan a régi elvtársakkal együtt visszaléptünk a Munkáspártba, s az akkori párttagsági könyvbe be is jegyeztük a visszalépést. Hamarosan új tagjelöltek kerestek meg bennünket belépési szándékkal. Felvettük őket, hamarosan tíz-tizenketten lettünk, így megkezdhettük a vezetőség megválasztását, háromtagú vezetőséggel. Titkárrá engem választottak meg, elkezdtük továbbfejleszteni a helyi alapszervezetet. Ezúton is köszönöm a bizalmat, hogy mára a mosonmagyaróvári alapszervezet elnöke lehetek. Sok feladat rám hárult, de tudtam, mit kell csinálnom, mik a további teendők. Készültünk a további választásokra, dolgoztunk, jártunk a közeli településekre a kopogtatócédula összeszedésével – jártunk sikerrel és kudarccal is. Ugyanezt folytatjuk a továbbiakban is minden erőnkkel, célunk a parlament, hogy mi is ott legyünk.

TÖRTÉNELEM


15

AZ ÉN HÚSZ ÉVEM – BOKÁNÉ KOLLER MARGIT Ünnep előtt hasznos és jó a visszaemlékezés. Utunk tagadhatatlan eredményeinek tudatában idézem fel, mi volt a helyzet, amikor a Munkáspárt megalakult. Községünkben „szocialista tőkével”, vagyis a nép által gyűjtött gazdasági, politikai, kulturális tőkével indultunk neki a rendszerváltásnak. Zomba község lakossága nem éri el a háromezret. Lakják svábok, bukovinai székelyek, felvidékről települt magyarok, őslakosok vegyesen. Hatvan éve békességben. Itt születtek őseim, és én is. Családfámon csak német nevet találok. Hetvenöt éve vagyok állandó lakója a falunak, mindenki ismer. Az életünk történelem. Itt éltem át a nagy történelmi viharokat. Mindig tudtam, hogy keményen kell dolgozni, és okosan gondolkozni közös céljainkért. Harminc évig tanítottam – a rendszerváltásig. Végzettségem biológia, mezőgazdasági ismeret és gyakorlat szakos tanár. Akkor még a pedagógus lámpás, fáklya, gyertyaláng volt, feladatom túlnőtt az iskola falain. Ott voltam mindenütt, ahol szükség volt rám. Fiatalon, még 19 évesen beléptem a Magyar Dolgozók Pártjába. Zombán közel száz párttag volt. Parasztbecsület TSZ és községi alapszervezet, de a szekszárdi üzemekbe bejárók között is sokan. Az emlékezetes, rendszerváltó összevont taggyűlésen zsúfolt volt a pártház nagyterme. Szemben ültek velünk azok, akik Budapesten jártak. Szekszárdról Csáki „elvtárs”, majd a megyei vb tagja, Török János, a tsz-elnök, Erős András. Mondták az új szelek szövegét. Csáki „elvtárs” magasra emelte jobb karját, mutató ujjával felém célzott, és a következő szöveget mondta: „…aztán majd jól megnézzük, megvizsgáljuk, meggondoljuk, hogy az újjászervezett MSZP-be kit veszünk be.” Ezt nekem szánta, mert 8 évig voltam községi párttitkár. Nagyon rosszul esett. Végigpergett előttem minden. Gyermekkorom, amikor a kis földes szobánkban hat gyerek kuporgott, a háború, amikor apámért csendőrök jöttek, mert nem vette át a német behívót. A „hűséggel a hazáért” mozgalom magyar katonája volt. A fel-

szabadulás, mert nekem az volt. Az állam pénzén tanulhattam. 1955-ben tagja voltam a DISZ Központi Vezetőségnek, később KISZ végrehajtó bizottsági tag voltam. Községünkben építettem járdát, szolgálati lakást, iskolát, ravatalozót. A TSZ-major fáit ültettem a nyolcadikosokkal, és leraktuk a jelenlegi sportöltöző alapjait. Mindezt társadalmi munkában, tanítás után. Családomnak is építettem házat kamatmentes kölcsönből. Már nem hallgattam tovább a szöveget. Ez a párt, amit ott szerveztek, az MSZP, nem az én pártom lesz. Felálltam, és elhagytam a termet. Jöttek utánam többen is. Elsősorban azok, akik nem jobb megélhetésért voltak párttagok, hanem igaz baloldali kommunisták. Amikor húsz évvel ezelőtt felkerestek, a Munkáspárt tagja lettem. 1994-ben az a megtiszteltetés ért, hogy helyi listavezetője lehettem a Munkáspártnak, és a választáskor bejutottam a Tolna megyei közgyűlésbe. Tagja lettem a művelődési, valamint ifjúsági és sportbizottságnak. Fontos ember lettem, átvilágítottak. Szakály községhez kötődik házasságom. Jelöltek önkormányzati képviselőnek ugyanebben az évben. Tizennyolc, magát függetlennek nevezett jelölt között egyedül én vállaltam párttagságomat. Dobogós helyet értem el, képviselő lettem. Rám szavaztak azok, akik tudják, hogy nem forgatok köpönyeget. Vállalom nézeteimet akkor is, amikor nehezebb körülmények között kell dolgozni. Sajnos, amit évtizedek alatt építettem, építettünk – eladták. Az istálló környékén már nem hallani állatok hangját. Eladták a lakásokat, az iskolát. Ha keresztül mennek szép falunkon, még látszik a Kádár-rendszerben épült sok szép ház. Két-három ügyeskedőnek dagad a pénztárcája, miközben a polgármesteri hivatal előtt sorban állnak a segélyre várók. Ma is vallom, hogy érdemes volt végigküzdeni, hiszen gyermekeim, unokáim tiszteletét vívtam ki munkámmal. A kommunista mozgalomért ezrek és ezrek áldozták életüket. Bízom abban, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Lesznek és vannak utódok, akik emléküket megőrzik, és küzdelmüket folytatják.

16


AKTUÁLIS

„A tettekre figyeljünk…” A gyűjtés tizenhatodik hete (zárás 2009. december 7.)

Az összes bevétel 6.491.877 forint. Ezt az összeget 1034 fő adományozta a szimpatizánsokkal együtt. Az egy főre eső átlag 6278 forint. Kiemelt adományozóink: Vida János, Budapest, újabb adományával 150.000 forint, Sas Éva, Budapest 35.000 forint, Cseh Miklós, Keszthely 28.000 forint, (Vida) Bór Sándor, Budapest 23.000 forint, Szőke Gyula, Miskolc 20.000 forint, Novák György, Budapest 15.000 forint, Nagy Sándorné, Gyula 10.000 forint, Nagyvári László, Szeged 10.000 forint, Kordé Imre, Kecskemét 10.000 forint. Az újság múlt heti számában helytelenül jelent meg, Koch elvtárs adománya, helyesen Koch János, Budapest 10.000 forint. A párt kapott egy nagy összegű adományt. Ezért külön köszönet Szűcs Antal elvtársnak, aki 2.374.200 forintot adományozott a pártnak a választásokra. Az adományokat mindenkinek köszönjük! Karacs Lajosné

Béke Nobel-díjas Budapesten Mi volt Kádár János végrendelete? Erre a kérdésre is választ kap, ha elolvassa Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének könyvét. „Az elsikkasztott ország” első kiadása hat hét alatt elfogyott a kiadónál, Karácsonyra polcokon a második kiadása.

A Szabadság megjelenéséről A Szabadság szerkesztősége ezúton tájékoztatja minden kedves előfizetőjét, hogy az újság következő megjelenése az ünnepekre való tekintettel 2010. január 7. lesz. Ekkor várjuk az „újság-futárokat” is a Baross utcai központba. Minden olvasónknak Boldog Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben Gazdag Új Esztendőt kívánunk!

A múlt héten Budapesten járt Elie Wiesel. A máramarosszigeti származású amerikai zsidó író több mint negyven könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a holokauszt során szerzett tapasztalatairól szól. 1986-ban Wiesel Nobel-békedíjat kapott. Az író találkozott Sólyom László Köztársasági elnökkel és több vezető magyar politikussal. Előadásán ott volt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke is.

CSATLAKOZZ! Ha szívesen részt vennél a gyárak előtt demonstráló, agitáló, szórólapot osztó akciócsoport munkájában, jelentkezz! Várunk, ha egyszer, várunk, ha többször is eljönnél! Lehetsz fiatal vagy idős, párttag vagy szimpatizáns, közöttünk a helyed! Ha gyűlölöd, ha felháborít, ha tenni akarsz az ellen, hogy embereket önhibájukon kívül megfosszanak otthonától, jelentkezz! Várnak az Otthonvédők, s az Otthonvédőkkel együttműködő munkáspárti aktivisták! Időpontokról, helyszínekről kérj bővebb tájékoztatót a pártközpont telefonszámán, e-mail címén vagy Fogarasi Zsuzsanna budapesti alelnöktől a 06-20-463-0757 telefonszámon.

A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Szerkesztõség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; Telefon: 334-1509; Telefax: 313-5423; A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató; ISSN 0865-5146 A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu

IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 47. SZÁM DECEMBER FORINT

Recommend Documents