IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 46. SZÁM DECEMBER FORINT

IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 2009. DECEMBER 10.

200 FORINT

KATONÁKKAL FIZETÜNK AFGANISZTÁNBAN

2


BALSZEMMEL Thürmer Gyula

A LISTA

Hetek óta izgulok, hogy milyen lesz a lista. Nem mintha különösebb illúzióim lennének. Húsz év alatt az ember elveszti az illúzióit, s ezzel ma már nem csak én vagyok így. De, hát az ember mindig hisz a csodában, így Mikulás táján különösen. Hátha hoz a Télapó valami szépet, vagy legalább is egy jó listát. Izgalmi állapotomnak vége, az MSZP megszülte listáját. Az elején mindjárt Mesterházy Attila, aki 35 évesen akár lehetne Magyarország legfiatalabb miniszterelnöke, de nem lesz. Önmagában nem lenne baj, hogy ő is az ifjúsági és sportügy területén tűnt fel, mint, mondjuk, Gyurcsány és társai. Patrónusa azonban inkább hányingert ébreszt a legtöbb tisztességes baloldali emberben, mintsem rokonszenvet. Az MSZP biztos befutóinak második helyén a 63 éves pártelnök, Lendvai Ildikó, akit nem azért nem szeretünk, mert mindig harminc évvel fiatalabbnak akar látszani, s ez egyre kevésbé sikerül, hanem, mert részese volt az MSZP minden disznóságának és bűnének. 70 évével Kovács László, egykori MSZP-elnök nyugodtan mehetne nyugdíjba. Az EU-miniszterség után nyilván nincsenek olyan filléres gondjai, mint három millió másik magyar nyugdíjasnak, akik speciel nem indulnak a választásokon. Az igazi meglepetés a negyedik helyen álló személy. Igen, ő Gyurcsány Ferenc, 48 éves bukott miniszterelnök. Sokan a tizenegyedik helyre akarták, néhányan a pokolba, ő viszont ismét ott akar lenni a parlamentben. A szocik akkor követték el a nagy bűnt, amikor an-

BALSZEMMEL

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL. nak idején Orbán ellenében kerestek vitapartnert. Orbán keménységét, lendületességét Gyurcsány gátlástalanságával, pimaszságával, közönségességével akarták ellensúlyozni. Nem törődtek azzal, hogy egy klinikai esetet emelnek példaképként a magyar ifjúság elé. A szociknak nem Orbán ellen kellett volna hadakozniuk, hanem az országot kivezetni a válságból. Nem ezt tették. S ezért fognak elbukni, listástól, jelöltestől, mindenestől. Köszönjük, Télapó! TITKOS OLTÁS

Kérem, ne terjesszék, mert nem szeretnék a kormánypárti propaganda hiszékeny áldozatának tűnni, de beoltattam magam. Tudják, az új típusú influenza ellen. A családorvosom győzött meg. Némileg vitatkoztam vele, mondván, hogy a WHO mércéje szerint nem tartozom a legveszélyeztetettebb kategóriába. Egy biztos, hogy nem vagyok terhes anya, sajnos, elmúlt már a gyerekkor is. Szerencsére krónikus betegségem sincs. A doki szerint eleget mozgok a piacokon ahhoz, hogy valahol mégis összefussak a vírussal. Rendben, mondtam megadóan. Némileg meglepődtem, amikor alá kellett írnom egy hosszú papírt, miszerint tudomásul veszem a kockázatokat. Ezek között előkelő helyen szerepelt, hogy itt rögtön, az oltás után meg is halhatok. Hogy van ez, doki? – kérdeztem némi korholással. Nyugi, erre az esetre vagyok itt. Ja, az más! És már ment is a szúrás. Kedves családorvosom közben elmagyarázta, hogy az oltás nem biztos, hogy árt, illetve, a betegség biztosan többet ártana. Az orvo-

si magyarázatból leginkább azt értettem meg, hogy politikailag, értik ugye, politikailag, a mi oltásunk a legjobb. Szakmailag persze a Hegyeshalmon túl adott oltások jobbak, de ne legyünk telhetetlenek! Tanult doktorom arra nem tudott választ adni, hogy mitől lesz államtitok az oltásból. Miért nem tudhatom, hogy az oltást gyártó cégnek kik a tulajdonosai? Végül is tudjuk, hogy kik birtokolják azokat a cégeket, amelyek, mondjuk, a NATO rakétáit és repülőit gyártják. Aztán rájöttem. Lehet, hogy jóságos kormányunk tud egy még veszélyesebb betegségről, s nem akar pánikot kelteni. Egy olyan betegségről, amely nem csupán a gyerekeket és terhes anyákat veszélyezteti, hanem mindenkit. Egy olyan betegségről, amely a társadalom ellenálló képességét kezdi ki, ráadásul halálosan. A betegség neve: korrupció. TÁMOGATJUK AZ ORVOSOKAT

A Magyar Orvosi Kamara minap kilenc pontban fogalmazta meg, hogy mit vár a jövendő parlament tagjaitól. Minden szavukkal egyetértek, és mindent megteszek, megteszünk azért, hogy a Munkáspártnak is legyen beleszólása a jövő egészségügyébe. Az egészségügy rólunk, emberekről szóljon, s „az egészségmegőrzést, a betegségmegelőzést, a gyógyítást és a rehabilitációt egységes rendszerként” kezelő rendszer legyen. Jó! „Minden állampolgárra kiterjedő egységes, nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalmi egészségbiztosítás” legyen a cél! Ez is jó! Jó a válasz a nagy kockázatra is, a privatizációra. „Az ágazatban lehetséges privatizációt megfelelő, a szakma képviselőinek egyetértését tükröző törvény szabályozza, amely garantálja a szolidaritás elvű, biztonságos és minőségi betegellátás hosszú távú fennmaradását.” Szeretném biztosítani a magyar orvostársadalmat: rajtunk nem fog múlni, ha támogatják a Munkáspártot, mi a parlamentben is mellettük fogunk kiállni. THÜRMER GYULA

INTERJÚ


3

MAGYAR IPART, MAGYAR MEZŐGAZDASÁGOT! BESZÉLGETÉS PÁL JÓZSEFFEL, PEST MEGYEI KB-MEGBÍZOTTAL Pál József a szocializmusban nőtt fel, nem felejtette el, mit kapott tőle. S látja, mit vesz el a rablókapitalizmus, örül, hogy egyáltalán még munkája van. „A multik kivonulnak, és itt hagyják az üres üzemeket, a tengernyi munkanélkülivel együtt. Műlevet itatnak a gyerekekkel, miközben a magyar léalmát nem veszik át, a tej a csatornába kerül. Ha olyan sok van belőle, miért éheznek gyerekek? Több kellene, még ennél is több, de megfizethető áron, kevesebb profittal. Nagy átverés volt a rendszerváltás, ennek a keserű levét isszuk.” – Hogyan kerültél a mozgalomba? – Nem voltam mindig baloldali, az öcsémet leszámítva a tágabb családomban nincsenek baloldali érzelmű emberek. Még a szocializmusban nőttem fel, és a katonaidőm is erre az időre esik. Isaszegen tanították meg, hogyan védjem a magyar hazát. Ott rengeteg katonapolitikai kiadványt olvastam. Akkor eszméltem rá, hogy az elnyomott népek, az egyszerű szegény emberek, a kizsákmányoltak harcát a kommunista pártok karolják fel, és képviselik a világban. Akik a szabadságért küzdöttek, azok is a baloldali mozgalmak térfelén álltak. Így volt ez Kubában, Bolíviában, Venezuelában, és itt Európában, hazánkban, Magyarországon is. A világot a kommunista emberek akarják szebbé és jobbá tenni. Kommunista párt nélkül a munkásosztály, a munkásember teljesen elhagyatott lenne. Ez a párt adja az eszmei muníciót, a fegyvert a kizsákmányolás és megalázottság elleni harchoz. – Fiatal voltál a rendszerváltás évében... – Akkor szembesültem azzal, amit addig csak könyvekből és filmekből ismertem. Hihetetlen, hogy manapság mennyi ostobaságot mondanak arról a rendszerről, aminek az előnyeit ők is, én is élveztük. Elfelejtették volna? Vagy ma más szelek fújnak? Én nem szenvedek emlékezetkieséssel járó betegségekben. Pontosan tudom, hogy mit kaptam a szocializmustól, és soha nem felejtem el. Biztos, sokan nem hiszik el, hogy 111 forintos éves színházi bérletem volt. Jutott a kultúrára. Ma nem egyszerű dolog egy családnak elmenni a színházba vagy a moziba. Módszeresen folyik az emberi agyak szellemi leépítése. Nem jut pénz könyvre, színházra, már lassacskán semmire, csak a csekkek befizetésére... Hogy élni mégis tudjanak az emberek, de tartalmatlan, üres, sivár életet. – Mivel töltöd a szabadidőd?

– Régen hobbim volt a numizmatika, az érmegyűjtés. Ha ma abba a nagy rakás pénzbe beletúrok, egy kicsit mindig gazdagnak érzem magam. Persze inkább eszmei értéke van. Sokat lehet belőle tanulni, érdemes utánaolvasni, és az ember rengeteg történelmi, földrajzi ismerettel lesz gazdagabb. Mivel szinte egész napomat a munkahelyemen töltöm, kevés a szabadidőm. Ha mégis akad, akkor történelemmel kapcsolatos könyveket olvasok, keresztrejtvényt fejtek, vagy kimegyek a természetbe. Az agitációs munkára is inkább útközben van időm, boltban, utcán, de azért sikerült nagyrészt eleget tenni az utcai kitelepülésnek is Dabason, ami nagyon lényeges a Munkáspárt népszerűsítése érdekében. – Mit szólsz a mai „történelemhez”? – Aggasztónak tartom azt a súlyos történelemhamisítást, ami az utóbbi két évtizedben zajlik. A fiatalokkal nem ismertetik meg a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének hősies harcait. Letagadják azokat az eseményeket, ami nem tetszik nekik. Sokan meg vannak győződve arról, hogy hazánk Trianon utáni feldarabolása a kommunisták miatt van. A legtöbb embernek Szamuely Tibor vagy Kun Béla neve semmit sem mond. Annyit csupán, hogy Kun zsidó volt. Elkeserítő és elgondolkodtató, hogy mi lesz az országból, ha még több műveletlen, szűklátókörű embert ömlesztenek ki az egyetemek és középiskolák. Azt sulykolják, hogy azért élünk ilyen rosszul, mert 20 esztendeje szocializmus volt. Gondoljunk bele abba, hogy 1945 után a nulláról induló magyar gazdaság nem egészen húsz év alatt jólétet tudott biztosítani, és közben volt egy ellenforradalom is... Szóval nagyon elgondolkodtató! Az is, hogy egy ekkora országnak miért van szüksége majdnem 400 parlamenti képviselőre? Nem beszélve arról,

Pál József 1968. július 5-én született Budapesten. Az általános iskolát Inárcson, az ipari iskolát Kecskeméten végezte, ahol autófényező szakmát tanult. 1998 óta tagja a Munkáspártnak. A Baloldali Front alapításánál is jelen volt – erre büszkén emlékszik vissza. A Pest megyei Inárcson él. Bár nappalait jórészt a munkahelyén tölti, részt vesz a párt ismertté tételében, az agitációban. Nemrég a dabasi elnöki látogatás aktív résztvevője volt. Gépkocsija szélvédőjén Che Guevara arcképe látható. hogy milyen apparátus veszi őket körül, és ez mennyibe kerül. Ha egy minisztérium megszűnik, akkor rögtön kitalálnak valami szatelitcéget, hogy legyen hová elpasszolni a felesleges hivatalnokokat. Mikor megszűnik egy gyár, mit találnak ki? Munkanélküli segélyt. Holott talán a magyar termelést kellene újraindítani, és nem a világ végéről hozni a tejet, a húst, a zöldséget, a cukrot és sok mást, ami itt is megterem, előállítható, nem is akármilyen színvonalon. – A gazdasági válság felerősítette az elbocsátásokat. – Kevésbé hatott volna ránk, ha lenne szikrányi magyar iparunk, mezőgazdaságunk. A multik kivonulnak, és itthagyják az üres üzemeket, a tengernyi munkanélkülivel együtt. Műlevet itatnak a gyerekekkel, miközben a magyar léalmát nem veszik át, a tej a csatornába kerül. Ha olyan sok van belőle, miért éheznek gyerekek? Több kellene, még ennél is több, de megfizethető áron, kevesebb profittal. Nagy átverés volt a rendszerváltás, ennek a keserű levét isszuk.

4


AFGANISZTÁN

BAJNAI MAGYAR KATONÁKKAL FIZET Bajnai Gordon Washingtonban bejelentette: újabb 200 katona megy Afganisztánba. Immár tehát több mint félezer magyar fiatalembert hajlandó feláldozni az MSZP-kormány a világ túlsó végén, csakhogy a választások előtt kikuncsorogjon némi tengerentúli támogatást. S, hogy feledtesse a NATOval, hogy Budapesten „emeszpés” zsebekben tűnnek el az oda szánt magyar pénzek is. Kétszáz újabb magyar katona Afganisztánba. Ez volt annak az ára, hogy Bajnai Gordont Joe Biden alelnök fogadja a Fehér Házban. Talán maga Barack Obama is fogadta volna, ha az MSZP-kormány feje – s a vele Washingtonba tartó Kóka János SZDSZ frakció-vezető és Szekeres Imre MSZP-s hadügyminiszter – még beajánl 300-400 magyar ágyútölteléket… Ennyi külföldre mozgósítható honvéd azonban jelenleg nincs. De ha lehetne sokszázdolláros fizetésért vállalkozó kedvű újoncokat csábítani Afganisztánba, a parlament jóváhagyása nélkül, akkor sem megy. A törvények szerint ezernél több magyar katona csak külön jóváhagyással szolgálhat külföldön. Félreértés ne essék, a jelenlegi parla-

ment pártjai boldogan rábólintanának bármilyen amerikai kérésre. A Fidesz is. S azt tenné, a témában most látványosan hallgató Jobbik is. A divathazafiság eddig terjed. Azonban Bajnai és az MSZP nem akart osztozni az amerikai úton. Azt akarták, hogy mindenki lássa – főleg a hajó elhagyására készülő baráti vállalkozók –, hogy az amerikaiak még mellettük vannak. Ezért ment ki a hét elején teljesen idióta módon vacsorameghívást könyörögni Gyurcsány Ferenc is Vlagyimir Putyinhoz Moszkvába. Lássa az eddig őket támogató milliomos és milliárdos, még érdemes bennük hinni.

540 MAGYAR Magyarország 2004-ben csatlakozott a NATO afganisztáni missziójához. A magyar kontingens eleinte főleg békefenntartói feladatokat látott el, de 2009 januárja óta az afgán rendőrök kiképzésében is részt vesz. Ezt követően pedig magyarok irányítják a kiképzett afgán katonákat. A magyarok ugyan eddig elsősorban az ország békésebb régiójában teljesítettek szolgálatot, de így is többször kerültek már tűzharcba tálib lázadókkal. Az afganisztáni szerepvállalásban eddig két magyar katona vesztette életét. Bajnai elsősorban logisztikai csapatokról beszél, a gyakorlatban azonban az eddigi 340 fős létszám harcoló alakulatokkal emelkedik 540 főre.

Mellesleg ezért harcolt ki egy pár perces meleg kézfogást korábban Szentpéterváron a Fidesz elnöke is: a pénzes barátok lássák, vele már érdemes tárgyalni. Az egész történetnek egy dologhoz nincs a legkisebb köze sem: Magyarország érdekeihez. Nem volt semmi keresnivalónk Irakban, és nincs semmi dolgunk Afganisztánban sem. Az amerikaiak és az őket elvtelenül kiszolgáló NATO-országok nem békét teremtenek, hanem megszállnak. Nem demokráciát teremtenek, hanem a velük megalkuvó hadurak korlátlan hatalmát biztosítják. Összesen immár több mint 120 ezer külföldi katona fogja védeni Afganisztánban a kábítószer- és leánykereskedelmet, néhány helyi és tengerentúli vállalkozó segély-buliját. Az Afganisztánba menő humanitárius segélyek 90 százalékát ugyanis szövetséges katonai kíséret mellett lopják el. Magyarország mellesleg még ebből a tolvaj-üzletből sem részesedik, mint ahogy Irakban sem jutott egyetlen számottevő megbízáshoz sem hazai vállalkozó. Holott az iraki vezetés az ott

AFGANISZTÁN

BAJNAI GORDON MÉG EGY TARTOZÁST LERÓTT WASHINGTONI ÚTJÁN. MARK PALMERT, AKI A RENDSZERVÁLTÁSKOR AMERIKAI NAGYKÖVET VOLT BUDAPESTEN, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJÉVEL TÜNTETTE KI. BAJNAI MÉG CSAK NEM IS FINOMKODOTT, MAGA ISMERTE EL: „PALMER NEMCSAK TANÚJA, HANEM AKTÍV RÉSZVEVŐJE VOLT AZOKNAK AZ IDŐKNEK, AMIKOR A MAGYAR DEMOKRÁCIA ÚJRAINDULT, IDŐNKÉNT TALÁN AKTÍVABB SZEREPET VÁLLALVA ANNÁL, MINT KÍVÁNTAK TŐLE, ÉS BIZONYOSAN AKTÍVABBAT ANNÁL, MINT AMIT AZ AKKORI MAGYAR KORMÁNY SZERETETT VOLNA.” MAGYARÁN: ELISMERT ÉS KITÜNTETETT EGY KÜLFÖLDI DIPLOMATÁT, EGY AMERIKAI REZIDENST, MERT AZ BELEAVATKOZOTT MAGYARORSZÁG BELÜGYEIBE, MEGSZERVEZTE A TÖRVÉNYES MAGYAR KORMÁNY MEGDÖNTÉSÉT.

HAZA AFGANISZTÁNBÓL, KI A NATO-BÓL! A Magyar Kommunista Munkáspárt felháborodással értesült arról, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök újabb kétszáz magyar katonát kíván Afganisztánba küldeni. Obama háborús stratégiájának alázatos támogatása bűn. Nem segíti az afganisztáni béke megteremtését, csak egyre mélyebbre taszít az ingoványba. Nem szolgálja nemzeti érdekeinket, hiszen Afganisztánban nincsenek magyar nemzeti érdekek. Újabb anyagi terheket ró a magyar lakosságra olyan válságos helyzetben, amikor a munkanélküliség meghaladta a tíz százalékot, és milliók számára bizonytalan a holnap. A Munkáspárt követeli, hogy hozzák haza a magyar katonákat Afganisztánból. Magyarország lépjen ki a NATO-ból, amely tagságunk tíz éve alatt háromszor is háborúba vitte hazánkat! Haza Afganisztánból, ki a NATO-ból! Budapest, 2009. december 6. Magyar Kommunista Munkáspárt Elnöksége szolgáló magyar főtiszteknek külön kifejtette: a korábbi magyar építkezésekre örömmel emlékeznek, szívesen látnának magyar szakembereket. A jelenlegi magyar kormány egyszerűen magyar katonák halálával fizette-

ti meg azt, hogy pénzben nem ad eleget a NATO-költségvetésbe. Sőt, pluszban is vállalja a bakahalált, ha cserébe Washingtonban tévékamerák és fotósok előtt veregetik meg az éppen aktuális kormány-pojáca vállát.


5

Halára ítélve 15 évesen Barátnőm a közelmúltban az Egyesült Államokba utazott. Na nem azért, mert felvillanyozta volna a drágán vett vízummentesség. Nagynénjéékhez ment, segíteni. Segíteni gyászukban. Gyászolni egy húsz éves fiút. Aki még él. Még. Talán. A magyar család tizenöt éve nehéz anyagi körülmények közé került – a rendszerváltás nekik sem hozta el a Kánaánt. Viccből, az „úgyis mindegy” esélytelenségével beadtak egy jelentkezést az USA által propagált zöldkártya-lottóra. Milliók jelentkeznek erre a föld minden tájáról, s csak egy nevet húznak ki évenként – táplálni kell az illúziót. A magyar családdal megtörtént a „csoda”: a sokmillió áhítozó közül az ő nevük került a nyertes kalapba. Nem sokat hezitáltak, pakoltak, költöztek a három gyerekkel együtt. Lett is munkájuk, élhető életük, s a magyar előképzettséggel a nagyobbaknak fényes iskolai karrier. Egy dolgot nem tudtak: a „kicsire”, aki fiúként a militarista dolgokra fogékonyabb, még jobban oda kell figyelni. Mert a „Nagy Amerikai Demokráciában” egy dolgot 15 évesen aláírhat a gyermek önállóan, szülői engedély nélkül: a hadseregbe belépést. S ha ezt nem mondja el otthon, s 16 évesen újfent aláír, nincs többé kifogás: a középiskola után irány a hadsereg. Persze minderről az iskola nem ad, nem adhat tájékoztatást. A fényes egyenruhában bevonulás, a hősi és dicső katonaélet méltatása minden iskolában bevált előadás. Innen lehet a legtöbb ágyútölteléket beszerezni. A magyar fiú aláírt, eljárt az elő-képzésekre, büszke volt, s csoportelső. Érettségi után azonnal vitték az igazi kiképzésre. Akkorra már kapizsgálta, mi ez az egész. De nem volt visszaút. Sehogy. Egy év múltán jött a parancs: irány Afganisztán. Felderítő csoport. Ma már kint van, nem úgy, mint az előtte utazók, akiknek landolás előtt lelőtték a gépét. A felderítők között 80 százalékos az elhalálozási arány. Miért? Aknákat keresnek, libasorban. Elöl a legtehetségesebb. A magyar fiú az. Egy hete sírva mondta a heti egyszeri telefonnál: ha öt másodpercre tudhatta volna, mi ez, soha eszébe sem jutott volna… Alig van víz, sokszor villany sem. Hideg van, extra ruhát küldhetnek a szülők, a sereg nem ad. Négy évre szerződött 15 évesen – még három van hátra. Túléli? Az USA „demokratáit” nem érdekli. CSEH KATALIN

6


MUNKÁSPÁRT

TÖBB UTCAI MUNKÁT! Óriásléptekkel rohan az idő! Alig alszunk néhányat, és már itt van... nemcsak a Karácsony, hanem az ajánlószelvény-gyűjtés és a választás is. Ezt a kis időt elsősorban az utcán kell tölteni! Fogjuk rövidebbre, vagy akár szüntessük is meg a taggyűléseket és a benti programokat! Az emberek között is lehet be-

szélgetni. Nem csak egymással, hanem mindazokkal, akiknek szükségük van ránk. Ez a fontosabb! Már végképp nincs idő ezen vitatkozni: mindenkinek ki kell menni az utcára asztalkával a kijelölt helyekre és gyári akciókra. Igenis, kell! Bejelentés nélkül bárki kimehet a munkaügyi központok

Proletár! Osztályharc van! Nem fog megvédeni a gyenge szakszervezet, és a gerinctelen kollégáid sem fognak kiállni melletted! Pedig nekik is tudni kellene, hogy egy óra alatt kitesz a multi vagy a maszek a munkahelyedről. Röhögve küld el, csak egyetlen szót merészelj szólni magad és társaid érdekében. Lehetsz akármilyen jó munkás! Sokszor csak egy erős pofon segítene... Meg kell keresned a multi spiclijét, a kizsákmányoló csicskását! Tanítsd meg kesztyűbe dudálni! Nem mondták be a híradóban, hogy a piros-kék áruházlánc vezérigazgatójának a kocsiját úgy végiglocsolták, hogy tenyérnyi festék nem maradt rajta. Azóta nagyobb a csend. Köpj a burzsujok pofájába! Ne feledd, az a tiéd, amit kiverekedsz magadnak. Gyáva embernek nincs hazája, ne legyünk gyávák! “Hogyha titkolni kell a harcot, burzsujbőrbe, kösd be Marxot!” Ne félj odaütni! Ez az osztályharc! Egy munkás

elé, bárhol az országban, néhány szórólappal és információs lappal. A Szabadság bemutató példányait itt is hasznosíthatjuk. Akinek van asztalkája, tegye ki, mert óriási a jelentősége! Messziről lehet látni, hogy ott van valami. Ott van a Munkáspárt! Odajönnek az emberek! Tudjuk, tapasztaljuk. Ehhez igen, kell rendőrségi bejelentő, de nem nagy dolog. Tényleg nem bonyolult! Ha segítségre van szükséged, hívd a központot, és küldünk bejelentő-mintát! Budapesten több mint húsz helyen rendszeresen kint vannak az aktivisták. És nem hiába! Nincs olyan nap, hogy ne térnének haza a kitöltött információs lappal. Az emberek megadják elérhetőségeiket, csak kérni kell. Reménytelenek, de bennünk még sokan bíznak. Az egri szervezet többnyire fiatal egyetemistákból áll, akik közül tanulás mellett sokan dolgoznak is. Mégis szorítanak heti két napot a kitelepülésre! Ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben. Igen, hétvégén is vállalják az áldozatot. Vegyünk példát elvtársainkról!

A proletár Levelet kaptunk egy munkástól. Az ő sorai alatt áll A Szabadságban az „Egy munkás” aláírás. Különben kirúgnák, ha megtudnák, hogy a forradalmárok sorába állt. De ő harcol mégis, mert a névtelenek és arctalanok is harcolhatnak. Ehhez is kell bátorság, nem is kevés. Öntudatos, osztályharcos proletár. Pontosan tudja, hogy milyen a munkásélet. Eljön az idő, amikor felfedi magát, eljön az idő, amikor saját nevével is kiállhat az igazáért. Könyvbemutató Thürmer Gyula Az elsikkasztott ország című könyvét dedikálja: – December 15-én, kedden 17 órakor Székesfehérváron (Alexandra könyváruház, Koronázó tér 5.) – December 16-án, szerdán 16.30 órakor Szegeden (Fókusz könyváruház, Tisza L. krt. 34.) – December 17-én, csütörtökön 17 órakor, Balassagyarmaton (Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, Rákóczi fejedelem útja 50.)

DEDIKÁLÁS MISKOLCON A múlt pénteken, Miskolcon, a Fókusz Könyváruházban dedikálta könyvét Thürmer Gyula. A helyi pártszervezet és a Baloldali Front sok tagja is jelen volt. A dedikálást összekötötték röplapozással, a Munkáspárt anyagait szívesen fogadták a járókelők. A könyvnek Miskolcon is sikere van – mondták el többen a látogatók közül.

MOZGALOM


7

A TÖRÖK UTCA TITKA

A török utca legnagyobb, legerősebb pártja vagyunk – mondta el Kemal Okuyan, a Török KP Politikai Bizottságának tagja Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének múlt heti isztambuli látogatása során. A következő parlamenti választásokon szeretnénk a „nagypolitikába” is betörni, ami nem is olyan egyszerű, lévén, hogy Törökországban 10 százalék a parlamenti bejutás küszöbe. Törökországban nagy átalakulás megy végbe – mondták el a házigazdák, köztük Erkan Bas, a Török KP elnöke is. Az amerikai imperializmus Izrael mellett Törökországot tekinti szövetségesének a térségben, sok pénz megy a hadseregre, a fegyverkezésre. A munkanélküliség meghaladja

a tíz százalékot, és nagy a szegénység. Az emberek bizonytalanok, elégedetlenek. A TKP vezetői elmondták, hogy a pártnak ehhez az új helyzethez kell alkal-

A Központi Bizottság hat hónapra, a választásokig megtiltotta taggyűlések tartását. mazkodni. A párt sikeres. Mi a siker titka? Nincsenek titkok, mondják, dolgozni kell. A párttagság nem kötelező, de aki vállalta, attól a párt elvárja a munkát. Tavaly például a pártvezetés megállapította, hogy a tagságnak mintegy negyven szá-

zaléka nem végez aktív, rendszeres munkát. Mi a megoldás? Nos, a párt országos és megyei vezetői elbeszélgettek minden érintett párttaggal. Nem csoportosan, négyszemközt! Az eredmény nem maradt el. Mára felére csökkent a nem dolgozók aránya. Fontos, hogy a párt folyamatos kapcsolatban legyen a külvilággal, az emberekkel. Itt is vannak gondok, hangzott el. Sok helyütt nagyon belterjes a pártélet. Mi a megoldás? A Központi Bizottság hat hónapra megtiltotta taggyűlések tartását. Nem a belső ügyekkel kell foglalkozni, hanem az utcára kell menni, az emberek valós problémáival kell foglalkozni. A siker itt sem maradt el. A török kommunisták az 1980-as években illegalitásban voltak, és megtanulták a fegyelmet. Ennek hatása ma is érződik. Minden időben kezdődik, mindenki tudja a dolgát. Megtanulták, hogy az ellenség sohasem alszik. Nem véletlen, hogy biztonsági okokból a mostani látogatásról sem készültek fényképek. Thürmer Gyula előadást tartott a magyarországi helyzetről. A török kommunisták, zömében fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták. Támogatjuk a magyar kommunisták harcát! – mondták el a felszólalók.

ARCKÉPVÁZLATOK A PÁRTSZERVEZŐ

23 éves egyetemista lány, hat éve tagja a pártnak. Eddig öt új embert szerveztem be, mondja. Az apámat, a nővéremet és három évfolyamtársamat. A módszer egyszerű. Először beszélgetünk, aztán elhívom őket egy-egy rendezvényre. Később a kezükbe adom a Kommunista Kiáltványt, és beszélgetünk róla. Csak ezután jön a formális tagfelvétel. A pártban egyébként féléves tagjelöltségi rendszer van. Csak a próbaidő után lehet valaki tag.

együtt küzd. Naponta 15-20 friss baloldali hírt teszünk a hírportálunkra, meséli. Napi 15 ezer látogatónk van, és ezt tovább akarjuk bővíteni. Az Internet nélkül nem megy a korszerű politikai munka. A TAXIS

32 éves, polgári foglalkozása taxis. Sokan vagyunk kommunisták a taxisok között, mondja. Ha a pártnak valakit szállítania kell, mi mindig készen állunk. Mi tudunk titkot tartani, bennünk megbízhat a párt.

AZ INFORMÁCIÓFELELŐS

28 éves, egyetemet végzett, ma a párt informatikai csoportjának egyik vezetője. Az 1980-as években, a katonai diktatúra idején apját, anyját bebörtönözték, megkínozták. Szülei nem is akarták, hogy a fiuk belépjen a pártba. Ő mégis belépett, s ma szüleivel

A KÖNYVKIADÓ

48 éves, vállalkozó, kiadót és nyomdát üzemeltet. Úgymond, a polgárság tagja. A Török KP évek óta nála nyomatja újságjait, kiadványait. Nem voltam párttag, nem voltam kommunista, mondja, de

annyit olvastam a párt kiadványait, amit mi nyomtunk, hogy a végén jelentkeztem. Ma én is kommunista vagyok. AZ AZERBAJDZSÁN DIÁK

22 éves, Azerbajdzsánból jött tanulni Törökországba. A kommunisták bennünket, külföldi diákokat is megtalálnak. Jól érzem magam a pártban, mindenkinek van konkrét munkája, arról beszámoltatnak, nem lehet lazsálni. Ha végzek, otthon én is pártot akarok szervezni. Lányok, diszkó? Most nem, elvonnák a figyelmemet a pártmunkáról.

8


TÖRTÉNELEM

SZTÁLINRÓL – MA 130 esztendeje, 1879. december 21-én született Joszif Sztálin. Lenin harcostársa, 38 évesen az első szovjet kormány tagja. 1922-től az oroszországi kommunisták főtitkára. A második világháború során a Szovjetunió vezetője, döntő szerepe van a fasizmus feletti győzelem kivívásában. Évtizedeken át a nemzetközi kommunista mozgalom vitathatatlan vezéregyénisége. 1953. március 5-én éri a halál, Lenin mellé temetik a mauzóleumba. 1956-ban az SZKP 20. kongresszusa elítéli. 1961-ben kirakják a mauzóleumból is. Szobrait lebontják. A tőkés propaganda elkezdi összemosni a szocializmust a sztálini korszakkal, Sztálint Hitlerrel. A nyugat-európai kommunista és más baloldali pártok zöme úszik az árral. 1990 után az orosz kommunista mozgalomban megkezdődik Sztálin pozitív újraértékelése. Több más párt is árnyaltabb értékelést kezd adni a szocializmus ezen évtizedeiről. MT TUDUNK SZTÁLINRÓL?

Keveset, mondhatni, nagyon keveset, és azt is pontatlanul. A magyar munkásmozgalomban Sztálin neve 1945 előtt is ismert, de írásai nem juthatnak el az illegalitásban harcoló kommunistákhoz. Sztálint a Moszkvában élő, Rákosi Mátyás vezette magyar emigráció interpretációjában ismeri meg a magyar mozgalom. Sztálin mindenekelőtt az akkori szovjet szocializmust jelenti a magyaroknak. Rákosi és csapata a Szovjetunióban látott modellt igyekezik Magyarországra átültetni, nem számolva azzal, hogy a két ország történelmi hagyományai, fejlődése alapvetően eltér egymástól. 1945 után megjelennek Sztálin írásai is, 1948-tól pedig elöször és – egyelőre utoljára – öszszegyűjtött művei is. Kötelezővé teszik az SZKP 1952. évi XIX. kongresszusa anyagainak és Sztálin beszédeinek tanulmányozását. Sztálin dicsőítése 1949-ben, a szovjet vezető 70. születésnapján eléri a csúcsot. Az Andrássy útból egy időre Sztálin út lesz, Dunapenteléből Sztálinváros. A frissen érkezett szovjet gyártmányú trolibuszokat 70-től kezdik számozni. Ezzel azonban nem közelebb hozzák Sztálint a magyarokhoz, hanem inkább távolítják. 1956 után a Kádár János vezette MSZMP az SZKP 20. kongresszusának megítéléséből indul ki: Sztálin bűnös és felelős, legjobb, ha Sztálint elfeledjük. Az 1956 utáni nemzedékek úgy nőnek fel,

hogy egy sort sem olvasnak Sztálintól. Műveit soha többet nem adják ki, hivatalos írás egyedül az 1979-es 100. évfordulón jelenik meg. Védeni akarják a pártot, a valóságban megfosztják a magyar kommunistákat egy fontos fegyvertől, az orosz párt osztályharcos tapasztalatainak megismerésétől. 1989 után a Munkáspárt évtizedek óta először jelentet meg A Szabadságban néhány Sztálin-írást. A Görög Kommunista Párttal és másokkal megkezdi a szocializmus időszakának újragondolását. A Munkáspárt közreadja téziseit az 1956. évi magyarországi ellenforradalomról, majd a NOSZF 90. évfordulójáról. Mindkét dokumentum szakít az 1950-es évek közepének felfogásával, beleértve a 20. kongresszust is, új módon szemléli a szocialista országok tapasztalatait, az osztályharc, a békés egymás mellett élés, a párt kérdését. MI A GOND AZ SZKP 20. KONGRESSZUSÁVAL?

Sztálin halála után megkezdődik az „örökösödési háború.” Sztálin még utolsó óráit éli, amikor megszületik a kompromisszum: a pártháttérrel rendelkező Georgij Malenkov lesz a miniszterelnök, a pártfunkcionárius Nyikita Hruscsov a párt vezetője, Lavrentyij Berija miniszterelnök-helyettes, aki megtartja az állambiztonság vezetését is. 1953 végére megváltozik a helyzet. Hruscsov és Malenkov, összefogva a pártvezetés más tagjaival, Beriját eltávolítják. Hruscsov 1956-ban teljes győzelmet arat. Az SZKP 20. kongresszusán bűnösnek nyilvánítja Sztálint. Ezzel lehetővé válik, hogy a vezetésből eltávolítsa Sztálin egykori harcostársainak zömét. Sztálin bűnössé nyilvánítása döntően nem a szocializmus további fejlődését szolgálja, hanem Hruscsov, illetve az általa képviselt szocializmus-felfogás győzelmét. Nem véletlen, hogy a nemzetközi mozgalom számos pártja, a kíniaktól kezdve a brazilokig sohasem azonosul a szovjet párt 1956-os határozataival.

FORRADALOM VAGY MEGALKUVÁS A KAPITALIZMUSSAL

Sztálin történelmi érdeme, hogy megvédi és továbbviszi a szocializmus lenini koncepcióját. Lenin, Sztálin a forradalmi út, a kapitalizmus elleni harc, a kapitalizmus világméretű legyőzésének hívei. A későbbi főtitkárok közül a forradalmi utat követi Jurij Andropov (1982-84) és némi megszorítással idesorolható Leonyid Brezsnyev (1964-1982) is. A forradalmi úttal szemben fogalmazódik meg újra és újra az opportunista, a kapitalizmussal egyezkedő, kompromisszumot kereső koncepció. Ennek szószólója Nyikolaj Buharin, a Pravda főszerkesztője, aki Sztálinnal szemben alulmarad az 1920-as években. Később pedig Nyikita Hruscsov (1953-1964), és főleg Mihail Gorbacsov (1985-91), a szovjet párt utolsó főtitkára. Miről is van szó? A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak két győztese van: a munkásosztály és a kispolgárság, alapvetően a parasztság. A munkásság kis létszámú, szinte eltűnik a parasztság tengerében. Az 1920-as évekre a szocializmus építésének két koncepciója alakul ki a Szovjetunióban. Az egyik a munkásságra épített. Ennek jegyében hirdette meg az ország gyors iparosítását, a mezőgazdaság szövetkezetesítését, a kommunista párt vezető szerepére épülő állami és gazdasági irányítást. A másik a kispolgárságra, a parasztságra helyezte a hangsúlyt, éppen ezért szorgalmazta a kapitalizmus olyan elemeinek megőrzését, mint a föld és egyes termelő eszközök magántulajdona, a piac megengedése. A NEP-TŐL A MAGYAR REFORMOKIG

A két koncepció közötti vita először 1920ban válik markánssá, a NEP, az ún. Új Gazdasági Politika vitájánál. Lenin azt mondja, hogy meg kell engedni a magántulajdont, a piacot, de a politikai hatalomnak és a legfőbb gazdasági eszközöknek a munkásság kezében kell maradnia. A NEP, más szóval a reform nem cél, hanem eszköz, nem a szocializmus örökös velejárója, hanem ideiglenes kompromisszum. Nyikolaj Buharin, aki közel húsz évvel fiatalabb Leninnél, másokkal együtt a szocializmus hosszú távú stratégiájának tekinti a NEP-et. Ellenzi a gyors iparosítást, a

TÖRTÉNELEM

gazdag parasztok, a kulákok kiszorítását. Sztálin megvédi a lenini koncepciót, hogy a szocializmus egy országban is felépíthető. A Szovjetuniónak akkor is haladnia kell előre, ha a nyugat egyelőre nem követi. Ennek érdekében szükség van a gyors ütemű iparosításra. Az iparosítás pénzügyi hátterét a mezőgazdaság átalakításával, a nagyüzemi termelés megteremtésével kell biztosítani. Buharin felfogása a szocializmuson belüli reformok nagyon széles, lényegében a szocializmus határait átlépő értelmezését jelenti. Nem véletlen, hogy Buharin művei magyarul 1988-ban jelennek meg azon a Magyarországon, ahol már megindult a tőkés ellenforradalom szellemi és politikai előkészítése. Ezzel szemben Sztálin utolsó műveiből, amelyek már a szocialista építés tapasztalatai alapján íródtak, világosan kiviláglik: a piac nem a szocializmus kategóriája. Később a gorbacsovi peresztrojka keretében egyre tágabb körben engedélyezik a magántulajdont, lebontják a tervgazdaságot, az államot korlátozzák. Bevezetik a többpártrendszert, engedélyezik, sőt támogatják a szocializmussal szemben fellépő pártok működését. A depolitizálás hamis jelszavával a hadsereget, a nemzetbiztonsági szerveket kivonják a párt és a nép ellenőrzése alól. Tudatosan átlépik azt a határt, amikor már nem a szocializmus reformjáról, hanem a tőkés rendszer bevezetéséről beszélünk. A szocializmus határait azonban nem lehet büntetlenül átlépni. Ezt mi, magyarok már tudjuk, de drága árat fizettünk érte: a szocializmust. MEDDIG TART AZ OSZTÁLYHARC?

Buharin szerint az osztályharc csak addig fontos, amíg a munkásság hatalomra jut. Sztálin megfogalmazza, hogy az osztályharc a hatalom megszerzése után is létezik, sőt erősödik. 1928-ban hosszú cikket ír „A jobboldali veszélyről a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjában” címmel. „A jobboldali elhajlás a kommunizmusban a szovjet fejlődés viszonyai között, amikor a kapitalizmust már megdöntötték, de gyökereit még nem tépték ki, azt jelenti, hogy a kommunisták egy részében megvan a tendencia, a hajlamosság arra, hogy pártunk vezérvonalától eltávolodjék. Amikor a kommunisták egyes körei a XV. kongreszszus határozatait visszafelé próbálják ráncigálni pártunkat és tagadják a falu kapitalista elemei elleni támadás szükségességét, vagy iparunk visszafejlesztését követelik…

vagy a külkereskedelmi monopólium enyhítését követelik, akkor ez azt jelenti, hogy pártunk soraiban vannak olyan emberek, akik… szocialista építésünk ügyét... a burzsoázia ízléséhez és szükségleteihez igyekeznek hozzáalkalmazni.” Sztálinnak ezt az elméletét sokan elutasították és elutasítják. Tételezzük fel, hogy az elutasítóknak igazuk van! De akkor hogyan magyarázzuk az 1953-as NDK-beli ellenforradalmi megmozdulást, az 1956. évi ellenforradalmat Lengyelországban, Magyarországon? Vagy hová tegyük az 1989-90-es kelet-európai ellenforradalmakat? Vagy éppenséggel az 1989-es pekingi ellenforradalmi megmozdulást? Hogyan értelmezhetjük a koreai szocializmus megdöntésére indított koreai háborút, a vietnami szocializmus szétzúzását célzó vietnami háborút? Vagy, mondjuk, az eltérő jugoszláv modell elleni NATO-agressziót? A kérdés nem lehet az, hogy van-e osztályharc vagy nincs. Van! Az osztályharc jelenlétét tagadták az MSZMP vezetői is 198689-ben, akik ellenfélnek, sőt partnernek tekintették a hatalom megszerzésére szervezkedő polgári ellenzéket. A következményeket valamennyien elszenvedjük. Más kérdés, hogy az osztályharcban milyen módszereket használ a proletariátus. A magyar és nemzetközi mozgalom tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy az emberek meggyőzése és más politikai eszközök jelentik a leghatékonyabb eszközt. Nem azonosulhatunk az erőszak mértéktelen alkalmazásával, sem a sztálini korszak törvénytelenségeivel, sem a rákosi korszak bűneivel. Tudni kell azonban, hogy a tőke soha sem mondott le az erőszak alkalmazásáról. A kapitalizmus ellen küzdő erőket igyekeznek a jog, a média, a pénz eszközével elfojtani, de nem riadnak vissza a börtönök, a kivégzések, az államcsínyek, a terror, az erőszak alkalmazásától. A munkásságnak mindig készen kell lennie arra, hogy megvédje önmagát! VILÁGFORRADALOM ÉS A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS TÉVES ÉRTELMEZÉSE

Sztálin a világforradalom híve volt, csakúgy, mint Lenin. Lenin számára a békés egymás mellett élés átmeneti kompromiszszum: most nincs erőm legyőzni a kapitalizmust, de a célt nem adom fel. 1919 márciusában létrehozzák a Kommunista Internacionálét, amely élvezi a szovjet állam teljes támogatását. Az 1920-as években szinte a világ minden országában létrehozzák a kommunista pártokat. Sztálin támogatja a Ko-


9

minternt. 1943-ban ugyan gesztust tesz az antifasiszta koalíció tőkés tagjainak, és feloszlatják a Kominternt, de ekkora már rendelkeznek a világforradalom hatékony új eszközével, a győzelmesen előretörő Vörös Hadsereggel. Hruscsov lemond a világforradalom eszméjéről, és a békés egymás mellett élést célnak nyilvánítja, kijelentve, hogy a kapitalizmus és a szocializmus viszonyát békés verseny dönti el. Brezsnyev némileg ügyetlenül, de visszatér a világforradalom eszméjéhez. Gorbacsov „új gondolkodása” a szocializmus céljainak feladását jelenti. Visszaadja a második világháborúban megszerzett területeket, tönkreteszi a szovjet fegyveres erőket, kiszolgáltatja a szocialista országokat a tőkés erőknek. A KOMMUNISTA PÁRT VÉDELME

Lenin történelmi tette annak felismerése, hogy a munkásság csak egy szervezett, öntudatos, harci csapat, a kommunista párt segítségével győzheti le a tőkét. Sztálin védte a kommunista pártot, és hatalmas szervezetté fejlesztette. Hruscsov fel akarta osztani ipari és mezőgazdasági pártra. Gorbacsov megfosztotta a pártot hatalmi pozícióitól, védtelenné tette a munkásságot az ellenforradalommal szemben. A tőke erői mindig a kommunista pártot támadják. Így volt ez 1919 tavaszán, amikor a magyar tőkésosztály bebörtönözte Kun Bélát és társait, hogy így akadályozza meg a Tanácsköztársaságot. Így van ez ma is, amikor a tőkés rendszer válsága idején a tőke minden erővel igyekszik a kommunista erőket megsemmisíteni. Egyeseket a pénz, a jog eszközével nyom el, másokat – akik erre hajlandóak – megvásárol és integrál az európai intézményekbe. A párt védelme ezért elsőrendű feladatunk ma is. A kommunista mozgalom opportunistareformista szárnya az elmúlt évtizedekben a sztálini korszak hibáival való leszámolás ürügyén a szocialista építés számos értékét vetette el. Sztálin jogos és helyes bírálatát arra használták, hogy életműve pozitív elemeit is feledtessék, megfosszák a szocialista országok társadalmát a biztos történelmi tudattól. A kommunista mozgalom jelentős mértékben saját dogmái, illetve a tőkés propaganda sablonjainak rabjává vált. A szocializmus – legalább is átmenetileg – elveszett. Nekünk nem Sztálint kell rehabilitálni, hanem gondolkodásunkat kell megszabadítani a rárakodásoktól, erősíteni forradalmi tudatunkat. A szocializmust enélkül nem teremthetjük újjá. THÜRMER GYULA

10


TÖRTÉNELEM

Az én húsz évem – Kalapos Mária

20 év A SZABADSÁG A MUNKÁSPÁRT 20. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL SOROZATOT INDÍT „AZ ÉN HÚSZ ÉVEM” CÍMMEL. A MUNKÁSPÁRT TÖRTÉNETE – KÖZÖS HARCUNK HISTÓRIÁJA. NAGYGYŰLÉSEKRŐL, FELVONULÁSOKRÓL ÉS VÁLASZTÁSOKRÓL ÉPPÚGY SZÓL, MINT A MINDENNAPI MUNKA, A SZÓRÓLAPO ZÁS, A KOPOGTATÓCÉDULA GYŰJTÉS VAGY AKÁR CSAK EGY PIACI BESZÉLGETÉS „APRÓ” PILLANATAIRÓL. VÁRJUK MINDAZON PÁRTTAGJAINK ÍRÁSAIT, AKIK ÚGY GONDOLJÁK, HOGY A MUNKÁSPÁRT KÖZÖS KINCSÉVÉ TENNÉK AZ ELMÚLT HÚSZ ÉV SZÁMUKRA FONTOS, EMLÉKEZETES PILLANATAIT. EZÚTTAL K ALAPOS MÁRIA EMLÉKEIT IDÉZZÜK FEL.

Az én húsz évem első egy-másfél hónapja a kínok kínja volt, később pedig életem kiteljesedésének egy olyan csodálatos időszaka következett, amelyre ifjúkorom legmerészebb álmaiban sem mertem gondolni. KEZDETEK

szervezését, ő Baján már regisztrált, és megjelent a szerveződő párt lapja is, a fekete fejléces Szabadság. Bementem a volt munkahelyemre, és letettem az első titkár elé az MSZP-s tagkártyámat: „Vége az MSZP-s tagságomnak. A mai naptól szervezem Bácsalmáson a megújult MSZMP-t.” És a kínszenvedés véget ért. Magamra találtam.

adok a már akkor is beteg édesanyámnak és 1989. december 6-án éjszakára néhány két tanuló gyermekemnek. munkásőr társammal szolgálatba volMinek szépítsem, végül is aláírtam. Eztunk beosztva. Szokásunknak megfele- után megkaptuk első feladatunkat: szervezlően a bácsalmási rendőrőrs előtt gyüle- zük a szocialista pártot! Én mindenütt elkeztünk. Ám azon az estén a rendőrök mondtam: nekem ez a dolgom. De egyetlen A HIVATÁS csak kiszóltak nekünk az ablakon, hogy érvem sincs mellette. Így jutottam el a Gyerfelejtsük el a mai estét, mert a fegyvere- mekotthonba (az is az én területem volt), Munkaidő után energiával telve jártam a váket felsőbb szerveik utasítására nem ad- és az igazgatónak mondtam, egy hivatalos ros utcáit, kerestem a régi párttag ismerőhatják ki. A rendőrök, akikkel előzőleg jó és egy maszek ügyben jöttem: a hivatalos, söket, és szerveztem a pártot. 1990. februbajtársi viszonyban voltunk, akkor nagy hogy be kellene szervezzelek az MSZP-be, a ár 16-án egy magánlakáson megalakítottuk „kegyesen” beengedtek bennünket szol- magán: van-e számomra helyed? Volt. Nem az MSZMP helyi szervezetét, amely titkárágálati férőhelyünkre, ahol mi, a kegy- kérem, hogy hivatalosan kérj ki, felmondok vá engem választott, és még ma is a vezetővesztettek, beszélgetni kezdtünk. Kese- ennek a pártnak, amely nem azonos azzal, jük vagyok. rű, néma csendekkel tűzdelt beszélgeté- amelybe beléptem – mondtam. Hamarosan tagja lehettem a Közponsünk visszatérő kérdése az volt, hogy vaA hét végén hazajött a fiam a főiskoláról. ti Bizottságnak. A Bácsalmás és környéjon milyen rend jön el, amelyet tőke alapszervezeteinek delegáló taglünk kell félteni?! Nagy Imréék újra„Elvtársak, nekünk pontosan tudnunk kell, gyűlésein azt fogalmaztam meg matemetése óta tudtuk, hogy nagy a hogy nem önös érdekből dolgozunk a pártban. gamnak feladatul, hogy mindig és baj, de hogy ekkora, arra nem volMi erre a munkára rámegyünk, minden erőmmel a párt marxista votunk lelkileg felkészülve. Hogy miharcunk eredményeit nalának megőrzésén munkálkodom, lyen rend jött el, azt ma már látjuk, mi nem fogjuk élvezni. Tehát nem magunkért, mindent megteszek a jobbratolódás kénytelenek vagyunk keservesen hanem gyermekeinkért, elkerülése érdekében, és azt a vezemegélni. unokáinkért kell tenni a dolgunkat. tést fogom támogatni, amely e cél elOktóber 9-én estére hazaérkezett a Nem henyélhetünk!” érésén munkálkodik. Vállalásomat puccskongresszusról az első titkár, és eddig is maradéktalanul teljesítettem, beszámolót tartott az eseményekről. Záró Miután megtudta, hogy aláírtam az MSZP- és a még hátralévő időmben is ezek a célok mondata ez volt: „Van egy éjszakátok, hogy nek, hosszan nézett rám, tekintetében döb- fognak vezérelni. eldöntsétek, aláírtok-e az MSZP-nek, vagy benet, szánakozás és némi vád volt. Ezt a Lehetőségem volt a KB tagjaként és küsem. Aki úgy dönt, hogy nem ír alá, az hol- tekintetet, míg élek, nem felejtem el. Végül lönböző munkabizottságokban sok nagynap már be se jöjjön dolgozni, és keressen csak annyit mondott: „Megértelek, anyu. szerű, az adott időszak helyzetelemzésére magának munkahelyet, ha tud!” Ennyit az Végül is Te vagy az egyetlen kereső a csa- épülő, de ma is vállalható határozat előkészíMSZP demokratikus működéséről! ládban és élni kell. Nem volt más választá- tésében, a megalkotás vitájában, a határozatAz elkövetkező éjszaka életem legne- sod!” Tőle (aki a legfiatalabb küldött volt az hozatalban és a végrehajtás nagyszerű munhezebb éjszakája volt. El kellett döntenem, MSZMP alakuló kongresszusán, és ma is kájában részt venni. hogy kitartok elveim mellett, amelynek szol- köztünk dolgozik) megkaptam a felmentést. De azt is megtapasztaltam, hogy időngálatába ifjan, őszinte hittel, tudatosan sze- Magamtól azóta sem. ként milyen agyafúrt módon próbáltak gődtem, vagy választom a könnyebb megFiamtól kaptam a hírt, hogy az ország- egyesek belülről más irányt szabni a pártoldást, és ezzel viszonylag biztos kenyeret ban több helyen megkezdték a párt újjá- nak, s ha ez nem sikerült, hogyan próbálták

TÖRTÉNELEM

ellehetetleníteni a munkát. Támadták pártunk elnökét. Ellenségeink pontosan tudják, ha pártunkat elnökétől sikerülne megfosztani, széthullunk. Hogy a mi erőnk nélküle kevés. Kemény csatákat vívtunk meg, s eközben sok-sok tapasztalatot szereztünk. Kitüntetésnek érzem, hogy ezeknek a harcoknak is résztvevője lehettem. Életem éltető elemévé vált a párt. Szavakkal el nem mondhatom, mekkora megtiszteltetésnek éreztem mindig és érzem ma is, hogy küldött lehettem pártunk csaknem minden kongresszusán. Közülük több mélyen bevésődött az emlékezetembe. Legmélyebben a XV. Kongresszus, Salgótarjánban. A rendőrkordonba zárt Sportcsarnok, az ellenünk fenekedő POFOSZ-osok, a rádióban felröppent bombariadó híre és mindezek ellenére a méltóságteljesen ülésező, eredményesen dolgozó kongresszus. Tárgyi emlékeket is őrzök: a markomban is elférő, 75-ös sorszámú, parányi könyvecskét, „Hűség a néphez” címmel, amely nagyszerű összeállítással köszönti az ellenséges légkör ellenére összegyűlt és tenni akaró küldötteket. Benne az elnök elvtárs kötetet záró írása, amely ma is vállalható, ma is igaz, igazságát az elmúlt húsz év támasztja alá. Ugyancsak felejthetetlen a Csepeli Kommunista Kongresszus. Maga az ok, hogy lezárjuk végre a másfél éve tartó, pártunk létét veszélyeztető Vajnai-féle ármánykodást; az előkészítés, a kiválasztott helyszín, a határozatok erőt, közös akaratot sugárzó üzenete, a munkacsarnok magasában a vastraverzek között röpködő galambok és a szakadárok döbbent arckifejezése, hogy akaratuk ellenére mi mégis ott vagyunk, és élünk és dolgozunk! Lángolt szívünk felett a kitűző, a vörös szalag.

Kezdettől izgatott bennünket a kérdés, hogy a megváltozott körülmények között hogyan is dolgozhatunk? Nem azt éreztük a legnagyobb gondnak, hogy nem áll mögöttünk apparátus, hogy nincsen székházunk, nincs pénzünk, hogy az összes tárgyi feltétel hiányzik a munkánkhoz, hanem azt, hogy mit és hogyan tegyük? Az első egy-két év inkább csak tapogatózás volt. De egyre inkább magunkra találtunk. Kapcsolatot létesítettünk és tartottunk a választókerület összes alapszervezetével, segítettük egymásnál a pártépítést, folyamatos volt a tapasztalatok cseréje. Bekapcsolódtunk a helyi önkormányzatok munkájába. Elismerésre méltó eredményt Jánoshalma alapszervezeti titkára, Pető István ért el, aki városában három ciklusban volt a Munkáspárt önkormányzati képviselője, és aki 2003-ban bekövetkezett halála után megkapta a városért végzett tevékenysége elismeréseként a „Jánoshalma Díszpolgára” posztumusz kitüntetést. Pető elvtárs nemcsak önkormányzati képviselőként dolgozott eredményesen, hanem rendszeresen írt a helyi lapba, és ezek az írások mindig kommunista meggyőződése talajáról közelítették és kezelték az adott témákat, legyen az aktuális kérdés, vagy történelmi ferdítést helyre tévő anyag. Volt egy mondása, amit gyakran hangoztatott, amit megyeszerte ismertek: „Elvtársak, nekünk pontosan tudnunk kell, hogy nem önös érdekből dolgozunk a pártban. Mi erre a munkára rámegyünk, harcunk eredményeit mi nem fogjuk élvezni. Tehát nem magunkért, hanem gyermekeinkért, unokáinkért kell tenni a dolgunkat. Nem henyélhetünk!” Ezen sorokkal tartoztam felejthetetlen harcostársunk emlékének.


11

Helyünk keresése közben sikerült kapcsolatot kiépíteni a Kommunista Szövetség - Mozgalom Jugoszláviáért Szabadkai Szervezetével abban az időben, amikor Magyarország ellenségként kezelte Jugoszláviát. A határátkelő előtt akkoriban mindig hoszszú sorok vánszorogtak a blokád miatt. Mi is sokszor töltöttünk el órákat a ki- és beléptetésre várva, de a közösen végzett munka felemelő érzése e fáradalmakat feledtette. Vallottuk, hogy országaink állhatnak egymással ellenséges viszonyban, mi, a határ két oldalán élők jószomszédi viszonyban vagyunk, és mindkét ország számára hasznos lenne egy ilyen jószomszédi viszony, élénk gazdasági és kulturális kapcsolatokkal. A közös munka egyik sikeres eleme a Garán szervezett nagygyűlés, amelynek szónoka Thürmer Gyula volt. A rendezvény mottója: „A határ mindkét oldalán emberek élnek”, és szót kapott a szabadkai delegáció vezetője, Olajos Nagy Miklós is. Együttműködésünk jutalmának fogtuk fel, hogy egy különbusszal mi, határmentiek felmehettünk Budapestre, és részt vehettünk a pártközpontban megrendezett konferencián, amelynek házigazdája Thürmer Gyula, díszvendége Míra Markovics aszszony, a JUL (Jugoszláv Baloldali Tömörülés) vezetője, Milosevics jugoszláv elnök felesége volt. Úgy éreztük, hogy történelmi események résztvevői vagyunk. RENDÜLETLENÜL

Mindig részt vettünk a feltöltődést jelentő Kádár-évfordulókon, több országos augusztus 20-i ünnepségen. Voltunk Jászberényben, Makón, Orosházán, Tiszakécskén, Baján – és mindegyik ünnepségről külön visszaemlékezést lehetne írni. Sorolhatnám még nagyon hosszasan azt a megélt életet, amely az én húsz évemet – nehézségei ellenére is - végtelenül széppé, emberivé teszi. A munkám elismeréseként kapott Munkáspárt Aranycsillagát mindig boldogan és büszkén viselem, és amíg élek, a vörös ingtől sem válok meg. Én a párt húsz évétől megkaptam mindent, amit az ember az élettől egyáltalán kaphat Azt kívánom pártunk születésnapjára, hogy egyre több gyönyörű, tehetséges, vörös sapkás fiatal adjon új lendületet mindnyájunknak, és mi, ezüsthajúak is találjuk meg azt a tevékenységet, amely a legjobban segíti pártunkat a dolgozókért végzett munkánkban, jó eredmények elérésében.

12


AKTUÁLIS

„A tettekre figyeljünk…”

MUNKÁSPÁRTI SZÜLETÉSNAP A Magyar Kommunista Munkáspárt december 19-én a Baross utca 61-ben ünnepli 20. születésnapját Az ünnepségre szeretettel várjuk a párt minden tagját! A Munkáspárt és a Baloldali Front aktivistái az ünnepet is munkával kezdik, reggel fél nyolctól a Blaha Lujza téren szórólapokat osztanak, ismertetik a párt választási programját, zsíros kenyérrel és forró teával kínálják az érdeklődőket. A Központi Bizottság ünnepi ülése – ahová minden párttagot szeretettel várunk – 10 órakor kezdődik a Baross utca 61. első emeleti nagytermében. Ünnepi köszöntőt mondanak Thürmer Gyula mellett a Munkáspárt és a Baloldali Front vezetői. Az ünnepi műsorban versekkel, filmekkel idézzük fel a Munkáspárt elmúlt 20 évét.

A gyűjtés tizenötödik hete (zárás 2009. november 30.)

A teljes adományozott összeg 6.306 ezer forint. Ezt az összeget 1017 fő adományozta a szimpatizánsokkal együtt. Az egy főre jutó átlag 6200 forint. Kiemelt adományozóink: Cseh Miklós, Keszthely, 25.000 forint. Koch János, Budapest, 20.000 forint, Kerekes Antal, Kecskemét, 20.000 forint. Horváth Sándorné, Budapest, 15.000 forint, Erdész József, Budapest, 10.000 forint, Horváth Imre, Budapest, 10.000 forint. Az adományokat mindenkinek köszönjük! Karacs Lajosné

Segítsük a gyári demonstrációkat! A gyárak, üzemek előtt elengedhetetlen a jelenlétünk, hiszen az ott dolgozókat így szólíthatjuk meg közvetlenül. Vannak néhányan, akik rendszeresen részt vesznek ezekben az akciókban, de gyakran szembesülnek a problémával: van hová, van kivel menni, csak a helyszínre eljutni nincs mivel. Ezért kérjük minden gépkocsival rendelkező párttagunkat, szimpatizánsunkat, hogy segítsenek, jelentkezzenek a gyári akciókra Fogarasi Zsuzsannánál a 30/307-1166-os telefonszámon.

CSATLAKOZZ! Ha szívesen részt vennél a gyárak előtt demonstráló, agitáló, szórólapot osztó akciócsoport munkájában, jelentkezz! Várunk, ha egyszer, várunk, ha többször is eljönnél! Lehetsz fiatal vagy idős, párttag vagy szimpatizáns, közöttünk a helyed! Ha gyűlölöd, ha felháborít, ha tenni akarsz az ellen, hogy embereket önhibájukon kívül megfosszanak otthonától, jelentkezz! Várnak az Otthonvédők, s az Otthonvédőkkel együttműködő munkáspárti aktivisták! Időpontokról, helyszínekről kérj bővebb tájékoztatót a pártközpont telefonszámán, e-mail címén vagy Fogarasi Zsuzsanna budapesti alelnöktől a 06-20463-0757 telefonszámon.

A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Szerkesztõség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; Telefon: 334-1509; Telefax: 313-5423; A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató; ISSN 0865-5146 A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu

IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 46. SZÁM DECEMBER FORINT

Recommend Documents