200 forint VI. (XXII.) ÉVFOLYAM, 47. SZÁM DECEMBER 3. MUNKÁSPÁRT

VI. (XXII.) ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 2011. DECEMBER 3.

MUNKÁSPÁRT


200 forint

1

Bábbá tettek minket! Orbánék szabadságharcot hirdettek, ám fontosabb volt a saját magán- és párthaszon. Ma újra az EU és az IMF diktál. Törekvésük így kudarcba fulladt. Újra gazda a világtőke!

2


balszemmel Thürmer Gyula Moody’s leértékelés: színjáték és valóság Ezek mindennek bedőlnek! – mondja kedvenc lottóárusom, rápillantva a kávéház törzsközönségére. Most amiatt aggódnak, hogy a Moody’s a béka feneke alá minősítette kis hazánkat. Leértékeltek bennünket! Már indulnának is megmenteni a kormányt. Persze, előbb egy citromos Borsodi, aztán jöhet a kormány. Nem megmenteni, megdönteni kell ezt a kormányt! Szól bele a vitába egy absztinens, aki azért költ ezreket lottóra, hogy hetente jól kibeszélhesse magát a lottóárussal. Már ő is indulna kormányt dönteni, csak nem tudja, hogy merre. Rohadtul nem szeretem a kapitalistákat, de azokat különösen nem, akik nem termelnek, aki nem építenek házakat, hidakat, csak az észt osztogatják, és keverik a szuarét. A hitelminősítők pont ilyenek. Akkor meg végképpen kinyílik a bicska a zsebemben, amikor Amerikából üzengetnek nekem, hogy hogyan kellene élnem. Mit üzen a Moody’s? Válság van Magyarországon, kockázatos pénzt hozni ide! Na, most aztán tényleg felfedezték a spanyolviaszt! Mit mondunk mi hónapok óta? Válság van, mert mindent eladtak a külföldieknek, szegények vagyunk, és ráadásul a korrupció is rohaszt bennünket. És, ha ez nem lenne elég, ott van az Európai Unió válsága. Bizonytalanok vagyunk, és félünk. Ehhez nem kell a Moody’s értékelése, magunk is tudjuk. Minap tanácsot kért egy idős barátom. Van egy kis pénzem, amit félretettem a nehezebb időkre. Mit csináljak vele? Vegyek földet? Váltsam át?

MUNKÁSPÁRT

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel. Tényleg, mit csináljon vele? Van akár egyetlen egy biztos pont is az életünkben? Mi lesz, ha a bank nem adja ki a pénzemet? Mihez kezdek, ha egy élet munkája értéktelenedik el egy perc alatt? Kockázatos pénzt hozni ide? Lehet. De még inkább kockázatos itt élni. Nem most lett kockázatos, évek óta az. De sokan hitték egy éve, s talán hiszik ma is, hogy az Orbán-kormány mindent a helyére rak. Nem lehet tagadni, hogy próbálkoznak vele. De valahogy nem jön össze. Nem élünk jobban, sőt, többségünk rosszabbul él. Ez önmagában is rossz, de szinte elviselhetetlenné válik, amikor azt látom, hogy a hatalom középosztályt akar kreálni barátaiból, velünk meg a kutya se törődik. Megfagyott levegő A Moody’s a múlt héten megfagyasztotta a levegőt az Orbán- kormány körül. De ez nem a mi ügyünk, nem a dolgozó emberek ügye – bár a tőkéscsoportok harcának számláját megint velünk fogják megfizettetni. A magyar tőkésosztály két csapata, a konzervatívok és a liberálisok küzdenek egymás ellen, és ki-ki felvonultatja külföldi barátait. A tőkések egy éve megértették, hogy minden újabb perc, amit a szocik hatalmon töltenek, a tőkés rendszer létét veszélyezteti. A Fidesz mondta, amit az emberek hallani akartak, és győzött. A tőkések jól jártak. Budapestből nem lett Athén. A konzervatívok is, a szocik is, a liberálisok is örültek annak, hogy a magyar dolgozót megint sikerült átverni, sikerült elhitetni, hogy egy jobboldali kormány baloldali politikát fog folytatni.

A Fidesz azonban a saját számláját is elrendezi. A liberálisoknak pedig nagyon nem tetszik, hogy a Fideszesek a sajtóból, a kulturális életből kiszorították az embereiket, államosították a magánnyugdíjpénztárakat, s általában is véget vetettek annak a jó világnak, amelyet a szocialisták kormányzása a liberális körök számára jelentett. A sukorói ügy, és sok minden más ügy a napnál világosabban mutatta, hogy sokan már valóban az eljövendő paradicsomot vélték felfedezni kis hazánkban. A liberálisok most felvonultatták bará taikat. Az amerikai liberális sajtó hónapok óta támadja Orbán Viktor kormányát, sőt a budapesti amerikai nagykövet október 18-án a miniszterelnöknek személyesen tette szóvá az amerikai fél – ezen értsd liberális körök – fenntartásait. Orbán kezdettől fogva tudta, hogy az amerikaiak nem szívlelik. Számításában volt logika: adjunk meg mindent az USA-nak, ami neki fontos, az utolsó percig maradjunk Afganisztánban, támadjuk Líbiát, Szíriát, cserébe elfelejtik, hogy elraboltuk a paradicsomot. Nem ez történt! Orbánnak azonban nem kell félnie. Most még nem. A liberálisok most még nem készek a hatalom átvételére. Ők a kormány gerincét akarják megtörni. Arra kényszeríteni Orbánt, hogy a liberális vonalhoz közel álló embereket engedjen be a kormányba, hogy elfogadja az IMF diktátumát. A tőkések két csoportja folytat egymás ellen ádáz küzdelmet. Hatalomról, vagyonról, pénzről van szó. A Moody’s nem változtatja meg a magyarországi helyzetet. Változás akkor lesz, ha a magyar dolgozók is rájönnek, hogy nincsenek egyéni menekülési utak, a pénz uralmát kell megszüntetni, ha élni akarsz. Nem elég kormányt váltani! A dolgozó embernek kell a hatalomba kerülnie, neki kell döntenie saját sorsáról. A görög dolgozó már felébredt. Ébredezik a portugál, a spanyol, az olasz is. Fújjuk meg a kürtöt itthon is! Ébresztő, emberek! thürmer gyula

MUNKÁSPÁRT


Hétből-hét

3

Mit gondol a Munkáspárt?

Rövid hírek – rövid kommentárok

1. Megszüntette a korengedményes nyugdíjat a parlament: január 1-től nem állapítható meg nyugdíjkorhatár előtti ellátás, a jelenleg folyósítottakat pedig nem a társadalombiztosítási kasszából, hanem a költségvetésből fizeti tovább az állam – döntött az országgyűlés. Munkáspárt: Kivételesen dicséret illeti az ellenzéki pártokat, akik legalább egy éjszakán át megakadályozták, hogy a 700 módosító intézkedést egyben elfogadtathassa a kétharmados kormánypárt. A Munka törvénykönyvének módosításai felháborítóak! Bár a korengedményes nyugdíj kérdése megosztja a közvéleményt, egyben biztosak vagyunk: azokkal szemben, akik a korengedményes nyugdíj lehetőségével szerződtek, visszamenőlegesen tisztességtelen megváltoztatni a gyakorlatot.

Munkáspárt: Amikor az energia-szolgáltatók egyre orcátlanabbul zárják el a fűtést iskolákban, kollégiumokban, köz- és szociális intézményekben, mit várunk? Nem fogják lekapcsolni az egyszerű lakossági fogyasztókat kérdés nélkül, humanitárius okokból? Ne reménykedjünk! A közösségi gondviselés elmulasztása miatt ezen a télen még sokan fognak meghalni az utcán, de saját otthonukban is. Figyeljünk egymásra! Segítsünk, ha tudunk! Az állam nem fog… 5. Mintegy 448 millió forintot fordítottak a Miniszterelnökségen foglalkoztatottak személyi juttatásaira a január elseje és szeptember 30-a közötti időszakban – derül ki a kormányzati honlapon csütörtökön közzétett adatokból. A Miniszterelnökség engedélyezett létszáma szeptember 30-án 134 fő volt.

2. Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója négy olyan 2020-ig megvalósuló fejlesztésről beszélt a Heti Válasz keddi konferenciáján, melyeket itt jelentett be először, s melyekre már rábólintottak Fellegiék is a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban. Ezek tartalma a kisföldalatti megújítása, a gödöllői HÉV összekapcsolása a 2-es metróval, az ötös metró – első ütem (vagyis a csepeli HÉV összekapcsolása a szentendreivel), valamint a troli- és villamos vonalak fejlesztése.

Munkáspárt: Firtatnánk, miért is kell 134 ember pusztán a miniszterelnök mellé, hiszen minden egyéb apparátusból is talpnyalók tömege kíséri lépéseit. Hagyjuk, hogy a titkárnő titkárnőjének a titkárnője részesül-e a nagyjából havi 300 ezres bérezésből. Azt viszont ne hagyjuk, hogy közel félmilliárd forintból hány hajléktalan-szállást, vagy akár munkahelyet lehetne teremteni. Kár, hogy a sok milliárd között ez „a nagyoknak” eszébe sem jut.

Munkáspárt: Nagyon szép tervek, támogatjuk! De ha belegondolunk, hogy 2020-ig úgy 8 év van hátra, majdnem annyi, mint amilyen régen a 4-es metró épül (s ki tudja, meddig tart még), erősen kételkedünk a megvalósítás realitásában. Tarlós István szerint „csődben a BKV, szétesik a főváros”. Mekkora is a távolság a BKV és a BKK között?

6. Másfél éve nem tudja eltemetni halott édesanyját egy asszony Újhartyánban. A helyi plébános – egy jogszabályra hivatkozva – csak a temetőt üzemeltető cégnek adja meg az engedélyt. Az eset nem egyedülálló a településen. Az újhartyáni temetőt a Szigü Pest Megyei Temetkezési Zrt. üzemelteti, 500 ezer forintot kér egy szertartásért. Annak a temetkezési vállalatnak, amelyet a család bízott meg, fele ennyit kellene fizetni.

3. Újabb útlezárásokat szervezett a LIGA Szakszervezetek. Több budapesti helyszínen tudomásul vette a rendőrség a félpályás útlezárásokat. Az akciókat a Munka törvénykönyve és a nyugdíjrendszer megváltoztatása ellen szervezte a szövetség, valamint a háromoldalú szociális párbeszéd visszaállítása érdekében. Munkáspárt: A tiltakozás helyes, a kormánynak valahogyan érzékelnie kell, hogy kétharmad ide vagy oda, az embereknek van véleményük. A baj az, hogy kevesen tudják, miért tüntetnek a szakszervezetek, s csak azt érzékelik, hogy az állami intézkedések után az útlezárások is őket büntetik. Nem lehetne egyszer a Parlamentet, a BKV- vagy MÁV-székházat körbezárni? Akkor talán érdekelné őket, hogy mikor lesz az az „egyszer úgyis hazamennek”. 4. A tél még be sem köszöntött, de már majdnem negyven ember halt meg a hideg miatt Magyarországon. Csak az utóbbi tíz napban tizenketten hűltek ki. Az Országos Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint október nyolcadika óta 37-en fagytak meg, tavaly ősszel és télen összesen 183-an.

Munkáspárt: Szemlátomást nem csak a szőci polgármester számára nincs semmilyen „szent”, a pénzt leszámítva. Nem bántjuk a plébános urat, hiszen nem fejtette ki véleményét – talán oka van az elzárkózásra. Ha nincs, majd elszámol az égi hatóságokkal. Az ilyen „üzemeltetőket” viszont szívesen ajánlanánk mindenféle földi számonkérő hatóságok figyelmébe. 7. Minden valószínűség szerint egy tévedés okozta a magyar és az iráni kormány között hétfőn kirobbant, nemzetközi hullámokat is verő konfliktust. Magyarország megtiltotta az iráni külügyminiszter repülőgépének, hogy átrepüljön az ország felett, de több jel is arra utal, hogy rosszul értelmeztek egy EU-s tiltólistát, amely kitiltotta az európai légtérből az iráni nemzeti légitársaság legtöbb gépét. Munkáspárt: Nincs még elég bajunk a NATO-tagságból eredően? Nem háborúztunk még eleget fölöslegesen az elmúlt években olyan országokkal, akikkel nekünk, magyaroknak végképp semmi problémánk? Rossz a példa, de tény: az izraeli gépek „átstartolását” nem tiltotta meg senki. Szerintünk igen gyorsan elnézést kellene kérni Irántól!

4


MAGYARORSZÁG

A Fidesz gazdasági szabadságharcának Világosa – tréfára véve így is lehetne kommentálni, hogy az Orbán-kormány újra tárgyalni kénytelen az IMF-el, a Moody’s hitelminősítő pedig „bóvli” kategóriába sorolta Magyarországot. A valóság azonban messze nem ilyen mulatságos, örömre meg végképp nincsen ok: Orbán Viktor látványos kudarca azt jelenti, hogy az IMF, az Európai Unió nem csak a jövőt fogja újra meghatározni, hanem visszaszerzi a bankok megadóztatása, illetve a végtörlesztés során elvett százmilliárdokat. S ki fizeti az Orbánék – illetve a mögöttük álló tőke – és az elsősorban tengerentúli érdekeltségű multinacionális-pénzügyi lobbi harcának árát? Találják ki… Egy héten belül vége lett a nagy garral ünnepelt Orbán-Matolcsy féle gazdasági „szabadságharcnak”. A kormány újrakezdte a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutalappal (IMF), majd, hogy ne legyen sok kétség afelől, ki is diktálja majd a megbeszélések feltételeit, a Moody’s hitelminősítő leértékelte Magyarországot. Totális kapituláció.

Matolcsy György és Orbán Viktor Hol kezdődött? A Fidesz tragikus helyzetben vette át az országot az MSZP-től. A szakértőnek kikiáltott Bajnai-kormány nem rendbe hozta a Gyurcsány után maradt politikai és gazdasági „kuplerájt”, hanem egyszerűen végrehajtotta Washington és Brüsszel minden követelését. Az

Nem ördögtől való a vagyonadó A nagy, százmilliós vagyonok megadóztatása csak Magyarországon „szent tehén”, itthon mégis csak a Munkáspárt emeli fel ezért a szavát. A „fejlett Nyugaton” azonban ez nem „kommunista métely”, hanem reális gazdaság- és szociálpolitikai fegyver. Legutóbb a vagyonadó bevezetése mellett foglalt állást az osztrák szövetségi elnök is. Heinz Fischer a Die Presse című lapnak nyilatkozva kijelentette, egy olyan társadalom mellett van, amelyben „a teljesítményt és a szociális igazságosságot nem egymással ellentétes fogalmaknak tekintik”. Nagyobb teljesítményelvű társadalmi igazságosság mellett foglalt állást olyan esetekben, amikor valakinél a „valós teljesítményt meghaladó jövedelem vagy vagyon gyűlik össze”. Ausztriában egyre több kormányoldali politikus érvel valamilyen fajta vagyonadó bevezetése mellett. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) régebbi keletű törekvését az örökösödési, vagyonnövekmény- vagy értékpapír-adó bevezetésére konzervatív koalíciós partnerük, az Osztrák Néppárt (ÖVP) következetesen ellenzi. Bár az SPÖ értelmezése szerinti vagyonadót szintén elutasította, a közelmúltban a „szupergazdagok” megadóztatását javasolta Johanna Mikl-Leitner ÖVP-s belügyminiszter. Egy társadalom, ha közösségi feladatait teljesíteni akarja, és kockázatközösségként is akar működni, a tagjai adójára van ráutalva. Ha egy társadalom a jövedelem-, forgalmi- és üzemanyagadót természetesnek tekinti, a vagyonadóval kapcsolatos „tabu” megmagyarázhatatlan – fogalmazott Fischer. 

Szigetváry Zsolt/mti

Bukott „nemzeti kapitalizmus”: a dolgozók számlájára

ország adósságállománya sohasem látott magasságokba ugrott, Bajnaiék amennyire tudták, meghosszabbították az összes létező, multiknak előjogokat biztosító szerződést. Ezt a hazai liberális média, az ATV-től a Népszaváig sikerként adta el, mondván, a Nyugat is elismerően szól rólunk. S ez igaz is volt, hiszen miért is lett volna baja bárkinek Budapesttel, amikor az végrehajt minden elvárást?! Összefoglalva: olyan gazdasági helyzetbe hozták Magyarországot, hogy egyszerűen ne legyen más lehetősége, mint az IMF és az Európai Unió, a multinacionális tőke által rákényszerített pénzügyi politika folytatása. A Fidesz kétharmados többségével ehhez kellett volna a politikai támogatást, a közéleti biztosítékot adnia. Orbán nem fogadta el ezt a gazdasági IMF-EU-gyeplőt. Nem csak a „független Magyarország” szép ideája miatt. A Fidesz-vezér tökéletesen tudtatudja, hogy amennyiben elfogadja a gazdasági gyámságot, az hosszú távon azt jelenti, hogy bármikor le is válthatják őt. Ezt hazai alkotmányos intézkedésekkel megpróbálhatja megakadályozni, de egy gazdasági gyarmaton ő a „legnarancs-sárgább” választási törvénnyel is lecserélhető helytartó marad. A bankok és a multik visszaszorítását szorgalmazták a mögé állt hazai milliárdos mágnások is.

MAGYARORSZÁG

Szabadságharc volt? Az ország szempontjából az IMFEU-iga – az egyszerűség kedvéért használjuk mostantól ezt a rövidítést az említett nemzetközi tőkés csoportokra – lerázása jó és helyes döntés lett volna. A játékszabályok felrúgásához azonban pénz kellett. Itt jött képbe a bankadó, a telekom- és szolgáltatói szektor részleges megadóztatása, a nyugdíjbiztosítási pénzek államosítása. Rossz döntés volt ez? Egy igazi baloldali kormány mást tett volna? Ezek a lépések helyesek voltak, amennyiben következetesen, tervszerűen hajtják végre őket. Orbán és Matolcsy azonban kapkodott, s úton-útfélen engedett a megadóztatott tőkének. Engedte, hogy a banki extraadót a lakosságra terheljék át, amivel ugyan gyors milliárdokhoz jutott, a másik oldalon azonban a visszaeső fogyasztás miatt csökkent az adóbevétele – a lakosság szociális szempontjai nem voltak szempontok. A multiktól beszedett pénzért cserébe keresztülverte az egykulcsos adót, tovább fizette a támogatásokat, és beígért egy multinacionális tőke-barát munkatörvénykönyvet. Megint csak gyors milliárdokhoz jutott, azonban ezért cserébe újabb csapást mért a dolgozó emberek mellett a hazai kis- és középvállalkozókra. A nyugdíjbiztosítási pénzekkel együtt azonban még így is lett volna lehetőség a „gazdasági függetlenségi harc” elkezdésére. Csakhogy a befolyt százmilliárdok „elúsztak”. Kellett a pénz a Fidesz mögött állók korábbi támogatásának meghálálására, kellett a pénz a párt hátországára, a narancssárga állam kiépítésére, végül pedig – kellett a saját nagyvállalati tőkés hátország megteremtésére. A Molt vagy a Rábát nem államosítani akarják ugyanis Orbánék, hanem az államon keresztül „haza-privatizálni”. Keleti pénz? Lehetett volna tőkéhez jutni Kínából vagy Oroszországból, esetleg az arab világból? Lehetett volna. Csak ezért politikai és gazdasági gesztusokat is kellett volna tenni. Ez azonban sértette volna Amerika érdekeit. Orbán elment Pekingbe és Moszkvába is, Kína felé voltak szép szavak is, a gyakorlatban azonban a miniszterelnök nem mert tenni


5

semmit. Amikor meg próbált, akkor az amerikaiak nagykövetükön keresztül a legdurvábban rendre utasították. Ez személyében sérthette Orbán Viktort, de miután a tengerentúli diplomata a Fidesz más vezetőihez is ellátogatott, a kormányfő értett a szóból. Az arab világ támogatásához elég lett volna egy egyszerű döntés: a független Palesztin állam ENSZben való elismerésének támogatása. Magyarország e helyett mismásolt, amivel nem csak az arabok szimpátiáját nem nyerte el, de az izraeli és amerikai szövetségesek nemtetszését is elnyerte. Kártevők és spekulánsok? Miután az IMF és az EU, a Moody’s meghátrálásra kényszerítette, a Fidesz kormány elkezdte magyarázni a bizonyítványt a magyar lakosságnak. Azt talán a leghívebb jobboldali szavazók sem hitték el, hogy az IMFel való újabb kölcsöntárgyalások „a gazdasági növekedés érdekében, a pénzügyi biztonság megteremtése miatt” kezdődtek, s a mostani összeborulás a korábbi szakítás logikus következménye. Azt azonban talán el lehet hitetni, hogy ők jót akartak, de a gonosz világ, s a Nyugat még gonoszabb hazai támogatói hátba szúrták őket. Ha emiatt gyorsan létrehoznak egy újabb szupertitkosszolgálatot is, tán még hitelesnek is tűnik a dolog. Mi az igazság? Afelől ne legyenek kételyeink, hogy a forint gyengítése sokaknak érdekében áll, ezen akarnak pénzt keresni - mint ahogy anno Soros György is megsokszorozta milliárdjait a font elleni támadással. Az is világos,

hogy az MSZP, a mögötte álló, az elmúlt másfél évben gazdasági és közéleti és média pozícióit elveszítő, magát liberálisnak tituláló érdekszövetség kér és kap külföldi támogatást Orbánékkal szemben. Washingtontól is, Brüsszeltől is, Moody’s képviselte pénzügyi világtól is. Világos és logikus, hiszen ők feltétel nélkül szolgálták és szolgálják az IMF, az EU és természetesen az Egyesült Államok lobbistáinak érdekét. Mindez igaz, önmagában azonban nem lett volna elég arra, hogy gátat szabjon a gazdasági szabadságharcnak. Ha tényleg az lett volna, s nem egy dilettáns kísérlet a gazdasági elitcsere előkészítésére. A nyugati pénzügyi igát ugyanis csak a lakosság többségével együtt, a dolgozó emberek és nem a tőke – legyen az bármely színű is - érdekeit figyelembe véve lehet lerázni. Orbán narancssárga nemzeti kapitalizmust akart az IMF-EU kapitalizmus helyett. Kudarcot vallott. Háborújuk számláját azonban megint mi fizetjük.

Mit jelent a leminősítés a mindennapokban? 1. Gyengül a forint árfolyama, tovább nőnek a devizahitelesek törlesztőrészletei. 2. A bankok a saját drágább hiteleikre (mivel a többség mögött külföldi anyabank van, ez nem igaz) hivatkozva emelik a kölcsönök kamatait, így a hitelesek terhei ezáltal is nőnek. 3. Az új hitelek drágábbak lesznek. 4. A forintgyengülés megjelenik az energiaárakban, növelve az inflációt. 5. Általános áremelkedés az élelmiszereknél, az importcikkeknél.

6


MUNKÁSPÁRT

Kilakoltatás határidőre A gyermekeit egyedül nevelő anya kezes volt egy 60 millió forintos hitelfelvételnél, amelyet a felvevőnek nem sikerült törlesztenie. A nő havonta több százezer forintos részletekben fizette a tartozást, és közel 20 millió forintot törlesztett is, ám mára elfogyott a pénze, ezért kilakoltatták. Giró-Szász András kormányszóvivő a múlt héten jelentette be, hogy a kilakoltatási tilalom ideje alatt – jövő januártól – megkezdi működését a nemzeti eszközkezelő, amely a nehéz helyzetbe jutott devizahitelesek helyzetén próbál meg segíteni. Ezt a bizonyos eszközkezelőt egyébként már megalakulása óta ígéri az Orbán-kormány, ismert sikerrel. A Munkáspárt követeli, hogy a kormány ne téli moratóriumokkal,

Megint „népi” lett a Stadionok! Több mint húsz budapesti aktivista osztogatta a Szabadság újságot és a párt programjának irányelveit pénteken délután a Népstadion környékén, Fogarasi Zsuzsanna alelnök vezetésével. A szélrózsa minden irányában ott voltak a lelkes munkás pártiak. Az utasok örömmel fogadták az olvasnivalót, ami hasznos szórakozás az utazás unalmas perceinek kitöltésére. Bízunk benne, hogy nem csak olvasni-, de „gondolkodnivalót” is jócskán találtak a szóróanyagokban. Hiszen ez a cél: gondolkod junk együtt közös jövőnkről, sorsunkról, boldogulásunkról! Gondolkodjunk arról, hogyan változtathatnánk meg a ma még „bebetonozott” igazságtalanságot! Már alkonyodott, mikor az aktivisták befejezték a munkát a hideg, szeles időben. Köszönet minden résztvevőnek! S ne felejtsük: a jó példa követendő!

Szigetváry Zsolt/mti

Három nappal a december elsejei kilakoltatási moratórium bevezetése előtt utcára tettek egy háromgyermekes családot Siófokon.

bizonytalan ígéretekkel, hanem tényleges tettekkel segítsen. A kilakoltatásokat és árverezéseket teljesen meg kell szüntetni. A lakáshiteleseknek elbocsájtási moratóriumot kell biztosítani.

A válság kirobbanásáig visszamenőleg be kell fagyasztani a lejárt hitelesek tartozásainak kamatait. Váltsák át a lakáshiteleket hosszúlejáratú alacsonykamatozású állami hitelekre.

Tervezzünk előre! Nyakunkon az év vége, gondolhatnánk, ideje, hogy megpihenjünk. Egy frászt! Tegye mindenki a szívére a kezét: megtettem mindent az idén, hogy népszerűsítsem a pártot? Megtettem mindent, hogy az ideológiát, a Szabadság újságot, az Ezres Klubot propagáljam? Nem! Mély tisztelet a nagyon kevés kivételnek, aki a lelkét kidolgozta, de az ünnepek előtt még szálljunk magunkba: lehetett volna többet tenni? Igen, lehetett volna! Van ezer kifogás, van ezer objektív ellenérv, s van – már nem is olyan nagyon – ellenséges környezet. Tények. De nekünk nem az a dolgunk, hogy azt keressük, „hogyan nem lehet”! Nekünk az a dolgunk, hogy az emberekért, a dolgozókért, a dolgozni vágyókért, az elesettekért, a perem szélén ingadozókért felemeljük hangunkat, s ezt a hangot azokhoz is eljuttassuk, akikért szólunk. Nem állapot, hogy a frissen végzett, munkanélküli fiatal még nem is hallott a Munkáspártról! A téli napforduló ünnepe sok kultúrában a magunkba szállás, a számotvetés, a tervezés, a megújulás ideje. Hiszen jön egy fényesebb holnap… A mai Magyarország sötétjéből pedig végképp ideje kilépnünk! Álljunk mi a reflektorfénybe! Ha mások nem adnak, nekünk kell teremtenünk! Hittel és szeretettel bíztatunk minden vezetőt és minden párttagot, szimpatizánst: tervezzetek mindannyian, személyesen a jövő évre! Az ünnep néhány napja talán enged néhány gondolkodási órát… Mikor, hová megyek pártot népszerűsíteni, szórólapot, újságot osztani? Kinek, s mit is akarok elmondani arról, hogy a mi ügyünk az emberek érdekét szolgálja? Gondolkozzunk, tervezzünk! Céltalanul nem fog menni. Ma kell letenni a holnap alapjait!


MAGYARORSZÁG

7

Rendhagyó vita Húsz évvel ezelőtt aligha kerülhetett volna sor ilyen vitára – jegyezte meg az egyik vendég a Honfoglalás 2000 Egyesület által rendezett múlt heti vitán. Értelmes párbeszédre, vitára jöttünk össze, mondta el bevezetőjében Szilvásy György, a szervezet elnöke. A Munkáspártot korrekt, az ország érdekeiért harcoló pártként ismertük meg. A világnézeti különbségek nem jelentenek akadályt abban, hogy konkrét ügyekben kezet nyújtsunk egymásnak. Így volt ez akkor is, amikor a Honfoglalás 2000 Egyesület mintegy háromezer aláírással segítette a Munkáspárt kezdeményezését a kórházak privatizációja elleni népszavazási gyűjtés idején – hangsúlyozta az elnök. Olyan vendégeket hívtunk meg, akik a politikai élet más-más térfelén vannak, de akiket konstruktivitásukról, párbeszédkészségükről ismertünk meg. Az est vendége Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke és Bíró Zoltán professzor, irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum egyik egykori alapítója és első elnöke volt. A „bemelegítő” kérdésnél gyorsan kiderült, hogy mindkét vendég lényegében azonosan ítéli meg az ország jelenlegi helyzetét: válság

Bíró Zoltán és Thürmer Gyula van! Hasonlóan vélekedtek az elmúlt húsz évről is, az ország eladásáról, függetlenségünk feladásáról. A különbség talán a rendszerváltás megítélésében volt. Mi nem így gondoltuk! – mondta Bíró. Mi nem akartuk! – mondta Thürmer. A szocializmusban nem volt demokrácia – kezdte kérdését az egyik felszólaló. Mit akar most a Munkáspárt?

Egyetértés Nyíregyházán A Munkáspárt Új Programjának vitája Nyíregyházán folytatódott a múlt héten. A vitára a megye számos térségéből érkeztek, bár Tóth András megyei elnök megjegyezte: lehetnénk többen is. A MÁV Művelődési Otthonában rendezett vitán jelen volt Thürmer Gyula, a párt elnöke, és Tóth Péter, a KB tagja is. A jelenlévők egyetértettek a program fő gondolataival.

Thürmer válaszán sokan meglepődtek a hallgatóság „polgári” oldalán. A szocializmusban nem lehetett kimenni az utcára és bírálni Kádárt. Szerintem hiba volt – mondta a pártelnök. Szerintem egy erős rendszer képes elviselni a nyílt kritikát is. A polgári fejlődésnek vannak értékei: a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága. Ezeket meg akarjuk őrizni, de párosítani akarjuk őket a szocializmus nagyszerű vívmányaival, a munkához, a pihenéshez, az egészségvédelemhez, a lakhatáshoz való alkotmányos joggal. Az emberek így éreznék magukat jól. Bíró Zoltán és Thürmer Gyula is hasonlóképpen vélekedett a mai politikai rendszerről. Az emberek elvesztették érdekeltségüket, ezért nem mennek el szavazni. Rossz a rendszer - hangsúlyozták mindketten. Mi még hittünk valamiben, mondta Bíró, a mai pártokat elárasztották a haszonlesők, eluralkodott az elvtelenség. Mi a megoldás? Bíró szerint csínján kell bánni a mostani kormány bírálatával, mert „utánuk csak rosszabb jöhet”. Thürmer szerint a Fidesz-kormány sok jó tervvel állt elő, de a végrehajtás rossz, ellentmondásos. Meg kell mondani a kormánynak, hogy a terhek megosztására és párbeszédre van szükség a válság idején. A jövő egy harmadik út, zárta gondolatait az MDF egykori elnöke. A jövő a közösségi társadalomé, fejezte ki hitvallását a Munkáspárt vezetője.

8


ELMÉLET

AKI A GAZDASÁGOT URALJA, AZ ORSZÁGOT URALJA OSZTÁLY, OSZTÁLYHARC, TŐKE, MUNKÁS – A MARXIZMUS-LENINIZMUS ALAPFOGALMAI (2. RÉSZ)

A Szabó Ervin Akadémia kincsestárából Mi történt 1989-90-ben? Tőkés ellenforradalom vagy demokratikus forradalom? Baloldali-e az MSZP? Baloldali-e a Fidesz? Mi a közös az Audi munkásában, a bácsalmási varrónőben és a szupermarket pénztárosában? Ilyen és hasonló kérdésekre nap, mint nap válaszolnunk kell. Jól válaszolni csak akkor tudunk, ha világosan értjük a szavak mögötti mozgatórugókat, a mai társadalom működését, a társadalmi osztályok és az osztályharc lényegét. Vegyük először szemügyre a társadalom osztálytagozódásának lényegét. Ha a különböző osztályokhoz – például a kapitalista társadalomban a burzsoáziához és a proletariátushoz – tartozó embereket összehasonlítjuk egymással, láthatjuk, hogy életfeltételeik, foglalkozásuk, nézeteik, szokásaik és törekvéseik tekintetében egyaránt különböznek. Leegyszerűsítve: másként élnek a gazdagok és a szegények. Mi hát az a fő vonás, amely meghatározza az osztályok közti összes különbséget? Milyen alapvető ismérvek szerint kell megkülönböztetni a társadalmi osztályokat, és miben kell keresnünk e különbségek okait? AZ OSZTÁLYOK MEGHATÁROZÁSA A társadalom osztályokra tagozódását nem lehet biológiai vagy faji okokkal, az emberek természetének különbözőségével magyarázni, mint ahogy azt az osztályelnyomás számos védelmezője teszi. Az osztálykülönbségek – a faji különbségektől eltérően – társadalmi, nem pedig természeti okok termékei. A társadalom osztályokra tagozódása nem örökös, hanem a társadalom és a történelem további fejlődése során éppoly szükségszerűen, mint ahogy annak idején létrejött, meg fog szűnni. A gyáros és a munkás közti különbségek nem egyéni képességeik, hanem társadalmi helyzetük különbözőségét fejezik ki. Ahhoz, hogy helyesen határozhassuk meg „a tőkés”, és „a munkás” fogalmakat, mint mellékes különbséget figyelmen kívül kell hagynunk az emberek közti mindenféle egyéni különbséget, így az egyének képességeinek különbözőségét is. A tőkések nem képességük – bár ma azt sulykolja, teljességgel tévesen a polgári gondolkodás, hogy a képesség a meghatározó –, hanem tőkéjükkel tudják megvásárolni, szolgálatukba tudják állítani mások tehetségét és képességeit. A kezdetekben tőkéjük mértéke a hatékonyságot nagyban meghatározta, ezáltal egyre több profitra tehettek szert, mely valójában a kizsákmányolás fokát egyre növelte. (Későbbiekben mindez már az ő fogalmazásukban is a süllyedő profit formáját öltötte.) A polgári álláspont szerint az osztálykülönbségek alapja az emberek anyagi, gazdasági életfeltételeiben keresendő. A marxista felfogás szerint az osztályok léte objektív, független

attól, hogy tudatosítják-e ezt az emberek vagy sem; az emberek osztályöntudata csupán társadalmi létfeltételeiknek, gazdasági helyzetüknek többé-kevésbé világos visszatükröződése. Milyen gazdasági viszonyok határozzák tehát meg az osztályok közti különbségeket? Marx Tőke I. kötetében megjegyzi, hogy első pillantásra úgy tűnhet, mintha az osztályt a jövedelemforrások azonossága alkotná. Az osztályok elosztási elmélete szerint a bérmunkások, a tőkések és a földbirtokosok abban különböznek egymástól, hogy a bérmunkások munkabért, a tőkések profitot, a földbirtokosok pedig földjáradékot kapnak. De nem lehet csupán e szerint az ismérv szerint meghatározni az osztályokat, kiemelni őket a sokféle társadalmi rétegből és csoportból, amelyek szintén különböző forrásokból szerezhetik jövedelmüket. A kapitalizmusban például más forrásból szerzik jövedelmüket a közalkalmazottak és közhivatalnokok, akik az államtól, illetve az önkormányzattól kapnak fizetést. Vajon alapot ad-e ez arra, hogy különböző osztályoknak tekintsük őket? A jövedelem forrásai és nagysága tekintetében az egyazon osztályhoz tartozó különféle csoportok között is vannak különbségek. Az ipari tőke gép-, textil-, mikroelektronikai-, esetenként ezen ipari termékeket forgalmazó kereskedelmi tulajdonosokra oszlanak, de nem alkotnak különböző osztályokat. A monopolkapitalizmusban megjelenő globalizáció mindez állítást fokozottan erősíti. Az osztályok természetesen különböznek társadalmi jövedelmük megszerzésének módja és jövedelmük nagysága tekintetében, de nem ez az osztálytagozódás meghatározó ismérve. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha feltesszük a kérdést: miért vannak különböző jövedelemforrások, tehát miért termelődnek újra a különböző osztályok? Miért vannak például a proletárok örök életükre arra kárhoztatva, hogy a munkaerejük eladásából eredő, kezdetben nyomorúságos jövedelemből éljenek? - még akkor is, ha a munkások mai anyagi helyzete már nem éhbér. Ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy nincsenek termelési eszközeik. Az egyes osztályok tehát azért részesülnek más-más módon és különböző arányban a társadalmi gazdagságból, mert más és más a viszonyuk a termelési eszközökhöz, mert különböző helyet foglalnak el a társadalmi termelésben. Ebből következően, nem a termékek elosztásának módja, hanem a termelési mód idézi

ELMÉLET

elő a társadalom osztályokra tagozódását, s határozza meg az osztályok közti különbségeket. Az elosztási viszony alakulása nem elhanyagolható tényező, de bármit mondanak a reformisták, az elosztási viszonyok semmiféle megváltoztatásával sem lehet megszüntetni a kizsákmányolást, mert a kizsákmányolás alapja nem az elosztás módjában, hanem a termelési módban, a termelési eszközök tulajdonának formájában van. Az osztályok között a társadalmi munka szervezetében betöltött szerepük tekintetében csakugyan vannak különbségek, de ezek is a termelési eszközökhöz való különböző viszonyokból fakadnak. A nagyüzemi gépi termelés szükségessé teszi a szervezői tevékenységet, a termelés irányítását, de ebből egyáltalában nem következik, hogy az irányítással olyan embereknek kell foglalkozniuk, akik más osztályhoz tartoznak, mint a közvetlen termelők. Mint Marx megjegyezte: „A tőkés nem azért tőkés, mert ipari vezető, hanem azért lesz ipari parancsnok, mert tőkés”. A főparancsnokság kezdetben az iparban a tőke velejárója lesz, mint ahogy a hűbéri időkben a főparancsnokság háborúban és bíráskodásban a földtulajdon velejárója volt. Mára mindez annyit módosult, hogy a multinacionális tőke közvetlen döntést egyfelől makro-szinten az állam működtetésében, illetve mikro-szinten igazgatótanácsban – mint közvetlenül jelen levő tulajdonos – stratégiai döntések egészét víziószerűen végzi, még a gazdálkodás napi folyamatát, és csak ezt – ,,a tulajdon gyakorlása nélkül” – menedzseri körre bízza. Sem a jövedelemforrások különbözősége, sem a termelés szervezetében betöltött szerepek különbözősége önmagában még nem határozza meg az osztályokat. Az osztályok közti különbségeket mindenekelőtt a termelési eszközökhöz való viszonyuk, s ennek következtében a társadalmi termelés

Gyűjtsük a Kádárforintokat! „Kádár-forintokat” bocsátott ki a Munkáspárt Kádár János születésének közelgő 100. évfordulójára. Az 500, 1000, 2000 és 5000 forintos címletű „Kádár-forintok” jó minőségű papíron készültek az MSZMP egykori vezetőjének egy-egy jellegzetes arcképével. A levelezőlap nagyságú „pénz” szép jubileumi emlék lesz mindenki számára, akik megélték az elmúlt évtizedeket. A „Kádár-forintok” a pártszervezetekben és a Munkáspárt Központi Székházában kaphatóak (1082 Budapest, Baross u. 61.) a névértéknek megfelelő mai magyar forintért. Megrendelhető Interneten is a [email protected] e-mail címen. A cél az, hogy a következő hetekben legalább 1 millió forint értékben értékesítsük a jubileumi „pénzt”. A bevétel Kádár János születése 100. évfordulójának méltó megünneplését hivatott elősegíteni. Hívunk mindenkit: vásároljunk minél többet a Kádár-forintokból! Ünnepeljünk méltó módon! Segítsük a pártot!


9

történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük különbsége okozza. Mint tudjuk, az antagonisztikus osztálytársadalomban a termelési viszonyok a kizsákmányolás, az uralom és alárendeltség viszonyai. Ez azzal magyarázható, hogy az uralkodó osztálynak monopóliuma van a termelési eszközökre, azaz rendelkezik az összes, vagy legalábbis a legfőbb termelési eszközökkel, míg az elnyomott osztálynak nincsenek termelési eszközei. Mindenütt, ahol a társadalom egy részének monopóliuma van a termelési eszközökre, a dolgozónak az önmaga fenntartásához szükséges munkaidőn kívül még többletmunkaidőt kell fordítania a termelési eszközök tulajdonosának eltartására. A termelési eszközökhöz való különböző viszonyban az az alapvető, fő ismérv, amelyből következik az osztályok minden egyéb ismérve, így a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük, valamint jövedelmük nagyságának és forrásainak különbözősége is. Mindezeket a vonásokat és ismérveket, amelyek a társadalom osztályokra tagozódásának lényegét jellemzik, Lenin a következő meghatározásban általánosította és „A nagy kezdeményezés” című munkájában fogalmazta meg: „Az osztályoknak az emberek olyan nagy csoportjait nevezik, amelyek a társadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk, a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük, következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymástól. Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munkáját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendszerében különböző a helyzetük.”

10


KÜLFÖLD

Brit forradalomfrász Az eurózónában található brit nagykövetségek utasítást kaptak a londoni külügyminisztériumtól, hogy készítsenek terveket az ott élő britek átsegítésére az euró összeomlásán és az ezt kísérő tüntetési hullámokon - írja a Telegraph. A lap szerint - miközben Olaszország egyre nehezebben jut hitelhez, Spanyolország pedig egy nemzetközi mentőcsomag igénybevételén gondolkozik -, Nagy-Britannia miniszterei egyre valószínűbb forgatókönyvnek tartják, hogy megtörténik a korábban elképzelhetetlen, és felbomlik az eurózóna. A minisztériumok ezért felkészülnek a legrosszabbra, és úgy kalkulálnak, hogy csak idő kérdése a közös európai pénz megszűnése. A külügyminisztérium ezért adott nemrég utasítást arra a nagykövetségeknek, hogy kezdjék meg a felkészülést a legrosszabb eshetőségekre, így a görögországihoz hasonló folyamatos tüntetésekre és általános társadalmi elégedetlenségre is. Emellett a diplomatáknak arra is fel kell

készíteniük az eurózónában lakó több tízezer brit állampolgárt, hogy egy esetleges pénzügyi összeomlás elérhetetlenné teheti a bankszámláikat, így könnyen készpénz nélkül maradhatnak.

Visszaszerzett venezuelai arany

Kifelé az EU-val és az IMF-fel! Könnygázt vetettek be a görög rendőrök az Athénban felvonuló fiatal tüntetők ellen, akik egy közel négy évtizeddel ezelőtti diáktüntetés évfordulója alkalmából tiltakoztak a szigorú gazdasági megszorító intézkedések ellen. Görögországban az évenként, november harmadik hetében megrendezett athéni felvonulással arra emlékeznek, hogy 1973ban ezen a napon diáklázadás robbant ki a katonai diktatúra (1967-1974) ellen, amelynek vezetői véresen elfojtották a felkelést. A felvonulások gyakran adtak alkalmat az éppen hatalmon lévő görög kormány politikájával szembeni tiltakozásra. A rendőrség szerint mintegy 15 ezren – a Reuters brit hírügynökség szerint több mint 30 ezren – vonultak az utcára Athénban, diákok, tanárok, kommunisták, baloldali radikális aktivisták és anarchisták, nyugdíjasok és munkások vegyesen. A felvonulók doboltak, s többek között azt skandálták, hogy „Kifelé az EU-val és az IMF-fel!” „A junta nem ért véget 1973-ban, lázadás az EU-IMF kormánya ellen” - hirdette egy transzparens.

Megérkezett múlt héten Caracasba a külföldi – európai és amerikai – bankokban elhelyezett venezuelai aranytartalékok első szállítmánya. A 211 tonnányi arany Párizsból érkezett repülőgépen. A venezuelai fővárosban öt páncélozott teherautó szállította az értékes rakományt a Venezuelai Központi Bankba. Az autókaravánt nemzeti zászlókat lengető lelkes tömeg üdvözölte. A járműveknek két könnyűpáncélos és néhány katona lövésre kész géppisztolyával adott biztonsági kíséretet. Hugo Chávez venezuelai elnök kormánya augusztusban jelentette be, hogy az aranyipar államosítása mellett az ország külföldi bankokban elhelyezett arany- és egyéb tartalékait hazahozza. A jegybank elnöke akkor egy televíziós nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a nemzetközi piacokon tapasztalható turbulenciára tekintettel kívánatos az ország külföldi bankokban elhelyezett vagyonának – így aranytartalékainak – hazahozatala. Egyes feltételezések szerint azonban Chávez amiatt aggódik, hogy az Egyesült Államok befagyaszthatja az ott levő venezuelai vagyont az amerikai cégeket is érintő venezuelai államosítások miatt.

KÜLFÖLD


11

A kapitalizmus ünnepe Hálaadás-napi bevásárlás a „fekete-pénteken” Amerikában

Verekedések törtek ki, lövések dördültek és a könnygáz is előkerült több amerikai városban a hálaadás ünnepét követő hagyományos akciós bevásárlási napon, a „fekete pénteken”. A jelentős árengedmények miatt Amerika-szerte kedvelt napon vásárlók milliói rohamozták meg – nem ritkán szó szerint – az üzleteket. Sokan már csütörtök este sorba álltak, hogy a hajnali nyitáskor az elsők között lehessenek, de több áruházlánc az éjfélt sem várta meg az akcióval. A „fekete péntek”, amely egyben a karácsonyi bevásárlási szezon nyitányát jelenti, az amerikai kiskereskedők nagy napja: egyesek ilyenkor tehetnek szert éves bevételük akár 40 százalékára. Az elnevezés egy magyarázat szerint Philadelphiából ered, s arra utal, hogy ezen a napon az utcák és az üzletek feketéllenek a tömegtől. Az északkarolinai Fayetteville-ben, a Cross Creek Mallban éjjel kettőkor dördültek lövések. Sebesülés nem történt, de a vásárlók egy része elmenekült, és néhány üzlet bezárt. A szűkszavú rendőrségi közlemény két gyanúsítottról számolt be. Ugyanebben az államban, a kinstoni Walmart áruházban a

biztonsági emberek könnygázzal fékeztek meg egy vásárlót, ami a többi ügyfél számára is nehéz perceket okozott. Az esetről több amatőrvideót töltöttek fel a megosztó oldalakra. Gázt ezúttal nem csak a közrend biztosítói alkalmaztak. Los Angeles környékén egy nő paprikaspray-vel fújta le a többi vásárlót, hogy hozzáférjen egy általa kiszemelt árucikkhez a Walmartban. A helyi idő szerint még csütörtök éjjel kitört kavarodásban 20 ember sérült meg könnyebben. Az üzlet nem zárt be, az elkövetőt keresi a rendőrség A dél-karolinai Myrtle Beachben két ötvenes asszonyt és egyikük vejét fegyveresek próbálták meg kirabolni egy Walmarthoz közeli parkolóban. Az egyik megtámadott nőt az elkövetők lábon lőtték, de a megtámadottaknál is volt fegyver. Több lövés dördült el, majd a támadók elmenekültek.

Dulakodásról, verekedésről több helyről érkezett beszámoló. A New York állambeli Rome Walmartjában például két nő sérült meg. 2008-ban egy Walmart áruházban a tömeg agyontaposott egy biztonsági őrt. Az amerikai kiskereskedők szövetségének becslése szerint idén 152 millióan élnek az akciós lehetőségekkel, mintegy 10 százalékkal többen, mint tavaly. A válságos 2008-as és 2009-es esztendők után tavaly a novemberidecemberi vásárlási szezonban 5,2 százalékkal nőtt a vásárlások értéke. Idén a vásárlók számának nagyobb arányú emelkedése ellenére várhatóan csak három százalékkal nő a forgalom. A vásárlók a „fekete pénteken” főleg a nagyképernyős televíziókat és videojátékokat forgalmazó láncokat és a játékboltokat veszik célba. Az akciónap nyertesei rendszerint a luxuscikkeket forgalmazó és az alacsony keresetű vásárlókra építő üzletek. Tülekedés elsősorban az utóbbi kategóriához tartozó kereskedelmi egységekben volt.

12


AKTUÁLIS

A cár az önreklámban is cár December 4-én parlamenti választásokat tartanak Oroszországba. A korrupt kormánypárt, az Egységes Oroszország tisztességes és törvényes körülmények között elveszítené a választásokat. Még úgy is, hogy a vitathatatlanul népszerű miniszterelnök, Vlagyimir Putyin állt a kampány élére. Azonban Putyin sem tud és akar már szociális igazságosságról, egyenlő teherviselésről beszélni, helyette látványos reklámfogások mögé bujik. Az erős vezető, erős Oroszország szép üzenet, csakhogy édeskevés, amikor a lakosság túlnyomó többsége a létminimum alatt vagy körül élve figyeli az újorosz milliárdosok limuzinjait. A választások ezért „irányítottak” lesznek. Mennyit kap a kormánypárt, mennyit a kommunisták - a Kreml íróasztalai mellett döntik el. Kérdés, meddig hagyják ezt az oroszok? Kérdés, hogy lesz-e elég bátor a Gennagyij Zjuganov vezette kommunista párt, hogy ne elégedjen meg a kegyesen odaítélt 20-22 százaléknyi parlamenti mandátummal, s új, igazságos választásokat kényszerítsen ki?

A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Fogarasi Zsuzsanna Szerkesztőség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; telefon: (1) 787-8621; telefax: (1) 780-8306 . A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Munkáspárt, a kiadásért felelős: Thürmer Gyula, elnök. ISSN 0865-5146 A Szabadság a Munkáspárt központjában és alapszervezeteinél megrendelhető, havi 1000 forintért.

200 forint VI. (XXII.) ÉVFOLYAM, 47. SZÁM DECEMBER 3. MUNKÁSPÁRT

Recommend Documents