IV. évfolyam 3. szám április 10. A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

IV. évfolyam 3. szám 2010. április 10.

A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

ámára itt most olyan lehetőség kínálkozik, amely a többi környe z s k o r a y g a m i g á s a ző ,,A vajd u t l u k r k á ti l e i s h ít a p u é i t k o , n n e ó tl m e t i e á h j l u e k z a p t é . k ” l S e ó g l y é om László országban m

,,Szent István szobra Horgoson többről szól, mint Magyarország sok-sok Szent István szobra. Szent királyunknak a Délvidéken, a történelmi Magyarország megszűnése óta ez az első, köztéren álló szobra. Horgos büszke lehet rá, hogy elhatározta a szobor állítását. Kiállt magyarsága mellett, megmutatta, hogy végérvényesen vége lett a félelem korszakának. Ugyanaz a belső biztonság mutatkozik meg itt is, mint a Magyar Nemzeti Tanács választói névjegyzékére történő felíratkozáskor: a magyarság vállalásának egyértelműsége, a nyugalma és eltökéltsége, megelégedettsége büszkesége. És emellett, minden magyar együvé tartozásának tudata is megnyilvánul itt.”

SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZÖTTÜNK

SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZÖTTÜNK

Horgos

„Azért jöttem a Vajdaságba, hogy nemzeti ünnepünket, március 15-ét az itteni magyarsággal együtt ünnepeljem. Három napig járom a vidéket. Elmegyek mindenhová, ahová nem szoktak menni politikusok” – mondta az 1867 óta működő zombori Polgári Kaszinóban tartott késő délutáni öszegezésén Sólyom László magyar államfő. „Horgoson kezdtük, most itt vagyok Nyugat-Bácskában Zomborban, előtte Bácskertesen jártam, holnap pedig a bánáti szórványba látogatok. Három ünnepi rendezvényen vettem eddig részt és nagyon lélekemelő volt számomra látni a kokárdákat és érezni, hogy milyen büszkén, méltósággal és magabiztosan vallja meg mindenki a magyarságát” – hangsúlyozta Sólyom László, majd hozzátette, hogy „a nemzeti ünnepek minden magyarnak az ünnepei. A közös ünneplés

2

2010. április 10.

pedig azt fejezi ki, hogy a magyar nemzet határai függetlenek az államhatároktól. Ahol magyar van, aki megünnepli március 15-ét, az a magyar nemzet része”. A magyar államfő azonban kidomborította, hogy akik kisebbségben élnek, azoknak igen nehéz a feladatuk, mert egyszerre kell az itteni államba integrálódniuk, és ezt az államot gazdagítaniuk munkájukkal, kultúrájukkal, ugyanakkor meg kell maradniuk az egységes magyar nemzet részének. Hogy ez a kettősség lehetséges, azt mutatja az itteni magyarság – tette hozzá Sólyom László. Vajdasági körútja első napjának végeztével, miután 200 km-t hagyott maga mögött a magyar köztársasági elnök, Újvidéken az esti órákban részt vett a közösségépítésnek szentelt értelmiségi kerekasztal-megbeszélésen. Elmondta: „a vajdasági magya-

Értelmiségi Kerekasztal, Újvldék

2010. március 12-13-14. – Öröm és összetartozás

Bácskertesen Sólyom a falu népéhez intézett köszöntője után Petőfi Sándor mellszobránál rótta le kegyeletét. Ezt követően a nyugat-bácskai magyar lakta települések képviselőivel találkozott, hogy elsőkézből ismerkedjen meg e szórványtelepülések mindennapjaival. A magyar államfő harmadik állomása az egykori Bács-Bodrog Vármegye székhelye, Zombor városa volt, ahol a Magyar Polgári Kaszinóban rendeztek tiszteletére alkalmi műsort. A megható műsor után az államfő a Kaszinó udvarában megkoszorúzta a zombori születésű aradi vértanú, Sweidel József és az 1956-os forradalom alatt Zomborba menekültek emléktábláját.

Zombor

Bácskertes

A vajdasági magyarság lehetőségei – Sólyom László Vajdaságban

3

Szentmihály

Erzsébetlak

A magyar államfő ezt követően Nagybecskerekre látogatott, ahol a rangos vendéget dr. Német László nagybecskereki megyéspüskök köszöntötte. ,,Szükség van magyar nyelvű óvodákra, és bővíteni kell a magyar nyelvű felsőfokú képzés körét is” – mondta nagybecskereki látogatása során a köztársasági elnök. ,,Sajnálatos tény, hogy a diplomával rendelkező magyarok száma nem felel meg a (szerbiai) magyarság számarányának, ezen mindenképpen javítani kell” – jelentette ki. Nagyon fontosnak nevezte a szerbiai magyar nyelvű iskolák megfelelő tankönyvellátását, mint mondta, nem elegendő a szerb tankönyvek magyar fordítása, ,,meg kellene engedni, hogy a magyarországi tankönyveket is használhassák” ezekben az intézményekben. Kifejtette, hogy a magyaroknak – nem csak Szerbiában, hanem Romániában és Szlovákiában is – idegen nyelvként kellene tanulniuk az államnyelvet.

Lukácsfalva

Szentmihály követte, ahol a szentmihályi Rezesbanda honvéddalokkal köszöntötte az államfőt. Mint az államfő eddigi állomása során máshol is, a Faluház előtt nagy tömeg gyűlt össze, hogy köszöntse Sólyom Lászlót. A lukácsfalvi kancsikázó gyerekek számára egy életre szóló élményt jelent a magyar köztársasági elnökkel való találkozó, amint a zöldségnövény-termesztésből élő Bakos családnak is különös napot jelentett a Sólyom Lászlóval való találkozás. Erzsébetlakon a tájház megtekintése és a gyerekek rövid műsora tette bensőségessé a találkozót.

4

2010. április 10.

(...) Öt hónap leforgása alatt ma Újvidéken harmadszor ült tárgyalóasztalhoz Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb elnök. Magyar szempontból az egyik legnagyobb előrelépést a két elnök tárgyalásai során az jelentette, hogy sikerült megállapodni egy akadémiai szintű történelmi vegyes-bizottság létrehozásában. (...) Sólyom Lászlónak azonban Újvidéken udvariasan figyelmeztetnie kellett Tadićot, hogy Budapest már kinevezte a történészbizottság magyar tagjait, Belgrád azonban még adós ezzel a lépéssel.

A ’44-es parcellán

Sólyom László az első magyar államfő, aki a kegyelet virágaival rótta le tiszteletét a szabadkai ’44-es megtorlások áldozatai előtt. A Népkörben, ünnepi beszédében elmondta, hogy így osztozik a délvidéki magyarok gyászában, kifejezve együttérzését a zombori, szenttamási, újvidéki, bajmoki, temerini, sziváci, Duna-menti, martonosi, magyarkanizsai, zentai és adai áldozatokkal és hozzátartozóikkal, valamint külön emlékezett a csúrogi áldozatokra és az újra és újra meggyalázott emlékművekre.

Találkozó Boris Tadićtyal

A ’42-es razzia emlékművénél

Sólyom László kegyeletadása a Hideg napok – a ’42-es újvidéki razzia áldozatainak emléke előtt

rok számára itt most olyan lehetőség kínálkozik, amely a többi környező országban még elképzelhetetlen, kiépíthetik kulturális autonómiájukat. Ehhez a nemzeti tanácsokról szóló törvény megszületésével megvan az alapjuk – hangsúlyozta Sólyom. Pásztor István a VMSZ elnöke, az újvidéki eszmecserén arról beszélt, hogy olyan Nemzeti Tanácsot kell alakítani, amelyben nemcsak a politikai pártok, hanem az értelmiségiek, a civil szervezetek és az egyházak is képviseltetik

magukat. A kerekasztal-megbeszélés résztvevői az összehangolt cselekvésért szálltak síkra. Sólyom László – akinek személyét nagy tisztelet övezi a határon túli régiókban is – háromnapos látogatása alatt látni kellett az arcokat Horgoson, Bácskertesen, Szentmihályon, Lukácsfalván, Erzsébetlakon és Tiszakálmánfalván, ahová a magyar elnök ellátogatott. Egy ideig most a nemzetben gondolkodó vajdasági magyaroknak lélekben lesz miből táplálkozniuk. Háromnapos vajdasági körútja során Sólyom László 10 településen fordult meg és 22 különböző intézmény képviselőjével – és nem csak a VMSZ-hez tartozó tábor képviselőivel – találkozott. Így volt ez annak ellenére, hogy a köztársasági elnök Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének a meghívására érkezett a tartományba. Volt alkalma beszélgetni vezető politikusokkal, intézményvezetőkkel, egyházi személyekkel, civil szervezeti képviselőkkel, gyerekekkel, sőt Lukácsfalván nem restellte besározni a cipőjét egy zöldségnövény-termesztésből élő család gazdaságán. És ami közjogi méltóságok esetében ugyancsak példa nélküli, Sólyom László sehol sem ismételte önmagát. Markáns útmutatóval rukkolt ki a határon túli magyar oktatás jövőjével kapcsolatban, felemelve a lécet az MNT számára, beszélt az első vajdasági Szent István-szobor felavatásának történelmi jelentőségéről, a határon túliak sorsa iránti államfői felelősséget részletezve viszont feladta a leckét a mindenkori magyar köztársasági elnök számára és az itteni értelmiség felelősségének hangsúlyozása és a gyermekvállalás sem volt tabutéma a számára. Sőt, látogatása végén a szabadkai március 15-ei emlékünnepségen személyesen gratulált az év legjobb vajdasági magyar újságírójának járó Napleány-díj kitüntetettjének, Sebestyén Imrének. Történt mindez a szabad sajtó ünnepének jegyében, amikor Pásztor István határozottan fogalmazott a tekintetben, hogy a VMSZ a mindenféle ál- és rémhír ellenére nem fog „rátenyerelni” sem a Magyar Szóra, sem a Hét napra, sem az Újvidéki Rádióra és a többi magyar médiumra sem. Jó volt ezt hallani. És jó volt együtt lenni Sólyom Lászlóval. Ternovácz István

Szabadka

Apáczai Kollégium Nagybecskerek, püspökség

Az Egeresi Sándorral való találkozón szó volt a Duna-stratégiáról, amely – a magyar államfő elmondása szerint - a 2011 első fél évében esedékes magyar EU-elnökség egyik alapvető témája lesz. A másik téma a magyarságnak az állami intézményekben történő képviselete volt. ,,Kívánatos lenne, ha az államigazgatásban, a rendőrségen, az ügyészségeken és a bíróságokon a nemzetiségek számarányuknak megfelelően lennének képviselve” – jegyezte meg Sólyom László.

Tiszakálmánfalva

SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZÖTTÜNK Találkozó Egeresi Sándorral

SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZÖTTÜNK

5

KÖZÖS ÜGYEINK

KÖZÖS ÜGYEINK

A ,,haladó’’ és ,,visszahúzó’’ erők Szabadka városépítészetében Tanulmány-vázlat A Szabadkai Képviselő-testület, négyéves huzavona, módosítások és taktikázások után, a Demokrata Párt (DP) és a hozzájuk csapódott „új többség” szavazataival elfogadta a „Központ I. első zóna” regulációs (városrendezési) tervet (a Terv). Egyes vélemények szerint ezzel győztek a haladás, fejlődés szószólói, a „modern gondolkodásúak” a „retrográd, visszahúzó” erők felett. A műemlékek védelme nem fogja többé gátolni az „ugrásra kész” befektetőket, vagyis tőkével rendelkező egyéneket, csoportokat. Ilyen megfogalmazásban egyértelmű, hogy elsősorban (város)politikai és nem szakmai döntés született, és ez egy egypárti döntés, mert a várostervezés, -építés minden meghatározó posztján a DP tagjai vannak. A Polgármester, az Urbanisztikai Intézet (UI), a Községközi Műemlékvédő Intézet (KMI), a Városépítési Igazgatóság (VI), vezetői, valamint a Tervbizottság elnöke (és többsége) mind a DP tagjai. A történet itt valahogy visszakanyarodik a sokak szerint átkos egypártrendszerhez, a kommunizmushoz, a pártkatonákhoz és a hozzájuk símuló szakemberekhez. Ez az új terv a védett városközpont azon részére vonatkozik, amelyet északon a Zmaj Jovan utca, keleten a Bosa Miličević utca és ennek a tervezett folytatása, délről a Maksim Gorkij utca (Palicsi út), nyugatról a Radić fivérek utca kezdete, a Köztársaság tér és a Dimitrije Tucović (Fürdő utca) határol.

A mai városközpont keletkezésének rövid története A Trianoni békeszerződés előtt Szabadka Magyarország harmadik városa volt, Budapest és Szeged után. A XIX. és XX. század fordulóján – főleg a vasútnak köszönve – egy dinamikusan fejlődő településnek számított. Szabadka tipikus síksági, egyközpontú város volt, ide vezettek az utak, itt voltak a társadalmi létesítmények: városháza, bíróság, színház, és itt épültek a paloták, nagy polgári házak. A központ kialakítása már 1779ben megkezdődött, amikor az akkori építési biztos előírta, hogy a központban egyemeletes házakat kötelező felépíteni. A ma is létező központ a múlt századfordulón kezdett formálódni, az emeletmagaságot megemelték átlagosan két szintre.( A Terv ezt most öt szintre emeli). Az építészeti formák közül a barokk, de leginkább az ekletika (különböző stílusok keveréke) mellet a neobarokk, neoreneszánsz is jelen volt. A városban elsők között kezdték az akkori új építészeti stílust, a szecessziót alkalmazni: pl. a lebontásra ítélt két Raichl tervezte ház. Mindezeket az építkezéseket a Főmérnöki hivatal három mérnöke vezette. A mindent átfogó építkezés az I. világháború és annak következményei miatt megszakad és a városközpont befejezetlen maradt: kezdődő sugárutakkal, régi földszintes vagy magasföldszintes házakkal az új, emeletes házak között (ezeket szaknyelven „foghíjak-

6

2010. április 10.

nak” hívjuk). Az I. világháború után a városnak új „gazdája” lett, de továbra is megmaradt a Főmérnöki hivatal, amelyik pl. 1938-ban kiadta a Városépítési szabályzatot (Građevinski pravilnik). E szabályzat II. részében találkozunk először olyan fogalmakkal, hogy műemlék (istorijske i umetničke građevine), hogyan építeni ilyen épületek mellett stb. Tehát a műemlékvédelmet nem tegnap „találták ki” a befektetők bosszantására, ez a kapitalista világban is létezett, létezik ma is. A két háború közötti időszak legjelentősebb városképet formáló építkezése a „Szokol dom” ( Jadrán mozi), amelyik 1938-ban épült, az akkori Németországra jellemző stílusban. A monumentális épület vizuálisan lezárta a Korzót, mintegy a Városháza ellenpontjaként, a másik ilyen a modern stílusban épült Munkásbörze (Berza rada) a mai Đura Đaković utca kezdetén. Természetesen a központban levő „foghíjak” egy része is beépült, tiszteletbe tartva a meglévő városképet és előírásokat (pl. Vladimir Názor utca, Nityin palota stb.).

A városközpont rombolásának kezdete Ironikusnak tűnik, de a központnak e Tervvel való „bontását” a várost háromszor bombázó angol repülőgépek kezdték el. Fő célpontjuk a vasút volt, de elég sok bomba célt tévesztett (akkoriban nem voltak még „okos” bombák). A Ferencesek temploma és a Szerb templom közötti területen éktelenkedtek a romok, sok barokk ház, többek között a Vojnity kúria esett áldozatul. A másik romhalmaz a mai Pátria szálloda és a „Dafinának” nevezett épületek helyén állt. A központ közvetlen közelében levő romok felett a „Tokió” néven elhíresült „lakó-gettó” áll. (Azért gettó, mert borzasztóan nagy a lakósűrűsége, az új, ilyen jellegű lakótelepet a Terv áltak meghatározott területen terveznek: a lakosok számát 3703-ról 7400 emelik, hogy a „befektetők” igényeinek eleget tegyenek). A nemzetközi politikai helyzet (Informbiró) és a pénzhiány miatt ezek a romok sokáig éktelenkedtek a központban. A Főmérnöki hivatalt a háború utan megszüntették, a várostervezést központosították (Urbanistički zavod NR Srbije). Az új, kommunisták által vezetett állam területi átszervezést is végzett, és 1953-ban megszületett a Szabadkai járás, amelyhez Bácstopolya, Kishegyes, Zenta és Zombor községek tartoztak. Nagy terület, sok pénz, nagy városrendezési terveket szült. A Központ részletes rendezési terve egy pályázat (akkor még az is volt) után született meg 1964-ben, és 1990-ig volt érvényben. E terv a „rombolva építünk” elvet képviselte: „fő gerincét” a Zombori út folytatásaként egy négysávos sugárút (bulevard) képezte, amely mellett egy hatalamas kultúrközpont építését tervezték. Lebontásra ítélték a Dimitrije Tucovics utca jobb oldala és a Feren-

cesek temploma között városrészt, valamint a háromszögű épületblokkot, amit a Kiskorzó, a Jovan Nenad utca és tér zártak be. A sarkon álló, a főteret lehatároló egykori banképület maradt volna meg és egyedül a „legrégibb vagy kapitányházként” ismert ház került csak műemlékvédelem alá (erről nem szól a közvélemény: a Glória szálloda tulajdonosa(i) „sikeresen” átalakította ezt áz épülete, és további tervei vannak vele). A tervhez makett és perspektívikus látványkép készült, ezeket ki is állították, hogy a dolgozók, akik nem tervrajzolvasók, megismerkedjenek az elképzelésekkel. A mostani Tervhez ilyen mindenki számára érthető bemutatás nem született, habár az első nyilvános vitán ilyen igény is elhangzott (nem volt pénz rá?!) Mivel minden relatív, ha ehhez a 64-es tervhez víszonyítjuk a mostani Tervet, az tényleg „városkörnyezet” kímélő (a „haladó erők” képviselői erre hivatkoznak). Az építkezés megkezdődött, természetesen a lebombázott területen. A Ferencesek templomának közvetlen közelében felépült a Munkásegyetem (Nyitott Egyetem) komplexuma, mintegy szimbólumképpen: „lássa mindenki, ki az úr!” A „betonváz” egy multifunkcionális mozi- és színházteremnek lett tervezve. Ekkor épült „modern”stílusban a „Centar” áruház, ennek egy szép egyemeletes barokk épület lett az áldozata, amelyben a legrégibb kocsma a „Kis Nyugalom” (Mali mir) működött. A Korzón álló első gőzmalom (gazdasági műemlék) épületét is lebontották, még egy építendő áruház kedvéért. Mivel a közvélemény akkor is tiltakozott, a „szakemberek” azzal védekeztek, hogy a „Kis nyugalom” homlokzatplasztikáit az épülő áruház homlokzatára ragasztják, és így ezeket „megőrzik”. Ezt a badar állítást ismételte meg Vass Géza a KMI igazgatója a Raichle épületek kapcsán1 Időközben megszűnt a járás, elfogyott a pénz, megszakadtak a munkák, annyira még futotta, hogy a két legrégibb műemléket a Szentháromságot és a Flórián szobrokat „ideiglenesen” kihelyezék, mert az új sugárútnak útjában voltak (most formálisan mi akadályozza visszahelyezésüket?). A politikai vezetés kb. tízévenként hozott új Alkotmányokat (ismerős gyakorlat nem?). Az 1974-ben hozott pl. előrelátta a decentralizációt. Újból volt pénz, lehetett építkezni. A Centar áruház folytatásában, a JNH tisztjei számára, felépült a „B” blokknak nevezett épület, a Munkásotthon toronyrésze és amfiteátruma (a betonváz maradt). A „legrégibb ház” szép, barokk stílusú üzletsorrá alakult át, megszületett a sétálóövezet. A Korzón felépült a „Beograd” áruház, a leégett Vas Ádám vendéglő helyén a Városi Bérpalota folytatásaként egy sikeres beépítés történt (írásomban igyekszek csak a Terv által meghatározott, aktuális központi részről beszélni).

Új szelek, új emberek (1988-tól a mai napig) A 80-as évek elején ismét elfogyott a pénz, a politikai és gazdasági válság 1988-ra begyűrűzött és megkezdődött a JSZSZK széthullása. Szabadka közponja 1989ben védetté lett nyilvánítva, szintén ez évben demokratikus választással az akkor még JKP tag Kasza József lett a polgármester (az elmúlt 22-éves időszakot nyugodtan nevezhetjük Kasza-korszaknak, bármit is jelentsen ez).

A városközpont és a Terv sorsát e két döntés határozta meg a mai napig. A védett városrészben felmérték és kategorizálták az épületeket (ez eleve badarság, egy épület vagy védett vagy mégsem!?). Elkészült a Terv által behatárolt terület új, a KMI-vel összehangolt rendezési terve. E terv felülvizsgálása 2006-ban kezdődött, az első változata 2008 januárjában került közvitára. A nyilvánosság, de főleg a „Protégó” civil szervezet nyomására a javaslatot javításra utasították. Az új tervjavaslat, kb. másfél év után 2009 júliusában került ismét közvitára (akkori észrevételeimről a Magyar Szó hasábjain számoltam be). Menetközben fontos dolgok történtek, lebontották a Népszínház épületét (ezután semmi se szent) és elkezdték a központi teret csúfító „beton-monstrum” építését. Az ezt megelőző vitába kezdték a vita résztvevőit modernhaladáspártiakra és visszahúzó, retrográd, vízió nélküli emberekre osztani. Új helyhatósági törvény született, és a VMSZ elvesztette a választást. Új Tervbizottságot is választottak, amelyikben csak az elnök Nebojša Janjić maradt. Az előző bizottságban a többséget szakemberek: építészek, urbanisták alkották, az új szakmailag nem kompetens tagokból állt össze, melyben a DP-nek többsége van. Az új Tervbizottság december 23-án megtartotta zárt ülését, és döntött az észrevételekről (véletlen egybeesés-e a DP által bejelentett, VMSZ-való koalíció magszünéséről? Kötve hiszem).

A történelmi városrészt rombolva kell védeni? A műemlékvédelem, történelmi városrészek felújítása komoly szaktudást, kitartást és pénzt igénylő és nem öncélú feladat, mint ahogy sokan gondolják. „Ez a legkevésbé radikális rendezési terv“ jelentette ki Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója (Magyar Szó, 2009. július 28). Azóta, „bizonyítványát magyarázva“ mondott még sok érdekes dolgot pl. a szakma sajnos mindig a pénz és a politka után kullog“2. Vass Gézának elvben ebbe igaza van. Országunkban a politika és a „biznisz“ szorosan összefonódott, a szakemberek (igazgatók) pártfüggőek, és ha „fegyelmezetlenek”, munka nélkül maradhatnak. Egykoron az egypárti rendszert okoltuk a tervek fonákságáért. Mint már említettem, ez a Terv is egypárti. Most még csak pénzre van szükség és kezdődhet Szabadka jellegének tervszerű végleges eltörlése a „haladóerők“ szájíze szerint. Mire számíthatunk? Mint ahogy elmondtam, a városközont védelmére e Terv ismeretében a pénzhiány a legjobb eszköz. Sajnos, annyi mindig lesz, hogy bonthassanak a város pénzén vagy privát pénzekkel, és az így keletkezett – mostmár – magántelkekkel!! spekulációba kezdhessenek. Ez a mostani Terv lényege! Minden más csak üres fecsegés, az észérvek nem számítanak. Ilyen üres, telekspekulációra kész telkek már vannak a központban, és ezekből mind több lesz. Egy új választás is megoldást jelenthet, de ez már a politika és a polgárok dolga. Szabó Zsombor az építészettudományok magisztere

7

KULTÚRA

POLITIKUS-BLOG

Csoda Szilágyin

Két csata között Dátum: 2010.03.12. 18:41

Március 19-én kezdődött el a vajdasági magyarság egyik legrangosabb művelődési eseménye, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója. Az idén Szilágyi volt a házigazdája a sorrendben XV. alkalommal megrendezett rangos eseménynek. A szemle kezdetén mgr. Orcsik Károly helyi plébános megnyitotta a Piros Pipacs Kézimunkacsoport kiállítását, valamint a Szilágyi múltját idéző tárlatot. Az ünnepi megnyitó után a vendégek megtekintették a helyi Mosoly Amatőr Színjátszó Társulatnak a Miniszter félrelép című előadását. Szilágyin, e nyugat-bácskai faluban a szemle kilenc napja alatt összesen 18 színtársulat lépett fel, az előadásokat Boros Brestyánszki Rozália, Csernik Árpád és Ágoston Pribilla Valéria összetételű zsűri értékelte. Március 28-án, vasárnap gálaműsorral ért véget a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XV. Találkozója. Az ünnepélyes zárórendezvényen a szemle díjait is átnyújtották az arra érdemeseknek. A rendezvény szervezői a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a házigazdaként is szereplő szilágyi József Attila Művelődési Egyesület és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet voltak. Dr. Živorad Smiljanić, Apatin polgármestere köszöntőbeszédében kifejtette: Szilágyi a község egyik legkisebb települése, de egyben a legszebb is. Hozzáfűzte, megtisztelő érzés volt Apatin község számára, hogy házigazdája lehetett a vajdasági magyar amatőr színjátszók idei találkozójának. Csernik Árpád zsűritag az előadásokat és a szemlét értékelve elmondta, hogy az idén több mint 500 amatőr színjátszó lépett fel a fesztiválon. Ágoston Pribilla Valéria, a bírálóbizottság elnöke értékelésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a színpad a legtágabb tere a gondolkodásnak, érzelmeknek és mindenekelőtt a játéknak.

8

2010. április 10.

Az értékeléseket követően Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökének közreműködésével átnyújtották az arra érdemeseknek a szemle díjait. A díjátadás után Király Sándor Nagybaracska polgármestere egyegy festménnyel ajándékozta meg a szilágyiakat és Apatin községet, az ajándékot Horváth Béla, a helyi József Attila Művelődési Egyesület elnöke és dr. Živorad Smiljanić polgármester vehette át. Horváth Béla – aki egyúttal a Szilágyi helyi közösség tanácsának az elnöke is – a záróünnepségen elmondta, hogy nehéz szavakba foglalni az elmúlt néhány nap eseményeit, és a következő napokban ennek a kis közösségnek hiányozni fog valami. Az ünnepi beszédeket követően Dudás Károly hivatalosan is berekesztette a szemlét. A díjkiosztás után az Újvidéki Színház vendégjátékát: Dennis Kelly Zsákutca – After the end című előadását tekinthette meg a közönség. Szilágyin az elmúlt napokban valóban csoda történt, ám a szemle nemcsak a vajdasági magyar amatőr színjátszó mozgalom felvirágzását segítette elő. A jelentősége ennél jóval fontosabb. Mgr. Orcsik Károly helyi plébános szavaival élve a falu apraja és nagyja a csoda tevékeny részese volt. Szeretetükkel, áldozatkészségükkel és az Úr isteni áldásával váltak ennek a csodának a részeseivé. Az eltelt évek alatt mindinkább bebizonyosodott, hogy a mozgalom egyik legfontosabb érdeme a közösségteremtésben van. Szilágyin az eltelt mintegy tíz nap alatt több száz amatőr színjátszó lépett fel a helyi József Attila Művelődési Egyesület színpadán, és ami a fő: minden egyes előadásra zsúfolásig megtelt a színházterem. Mindez a szervezők áldozatos munkáját dicséri. Az eredmény nem maradt el: a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XV. Találkozója minden idők egyik legeredményesebb, legszínvonalasabb szemléje volt. Tomek Viktor

Megoldódott-e a nemzeti kisebbségek minden gondja azzal, hogy a szerbiai Parlament tavaly augusztus 31-én elfogadta a nemzeti tanácsokról szóló törvényt? Természetesen nem. Jó fél évvel ezelőtt is számtalanszor elmondtuk: egy jogszabály sose lehet varázsvessző. De nagyon jó kiinduló pont. Főleg ha betartják. Vagy nem próbálják meg újabb törvényekkel kiüresíteni. Pl. a kollégiumokról szóló törvény bizonyos rendelkezéséivel. A média nem nagyon figyel oda erre a kérdésre, de a belgrádi képviselőházban az utóbbi két hétben jónéhány csatát vívtunk az oktatási miniszterrel. A csata célja a hadtörténetben általában a területszerzés. Most is így van ez. A jog világában a hatáskör a terület. Konkrét esetben: a nemzeti tanácsok mozgástere. A nemzeti tanácsok tavaly nyáron 5 konkrét hatáskörhöz jutottak a diák- és egyetemista jólétre vonatkozóan. A kollégiumi igazgatók és igazgatóbizottsági tagok kinevezése, a diákotthonok hálózatának meghatározása, bizonyos nevelési programok kidolgozása, és a férőhelyek betöltésének folyamatában. Ezek a nemzeti tanácsi hatáskörök egyike sem kapott helyet a kollégiumokról szóló törvényjavaslatban, amelyet az Oktatási Minisztérium beterjesztett. A parlamenti vita a napokban van folyamatban. 5 módosítási indítványt nyújtottunk be, amelyek lényege a törvényjavaslat megoldásainak összehangolása a nemzeti tanácsokról szóló törvény létező rendelkezéseivel. Tárgyaltunk a mininiszterrel, a segédminiszterrel, a minisztérium jogásznőjével. Kb. egy hete megegyeztünk. Megszületett a kompromisszumos megoldás. Gyakorlati szempontból lényegtelen változtatásokkal Ob-

Állóháború Dátum: 2010.03.19. 15:12

A héten folytatódott a háború. Mármint kollégium-ügyben. Nem olyan háború volt ez, mint tavaly a tajvani parlamentben, de azért szerdán sikerült közel egyórás vitát csinálni az ülésteremben a módosítási indítványainkról. Olyan volt, mint 2007-ben oly sokszor, azóta meg néhányszor. Varga Laci és én az egyik oldalon, az aktuális miniszter meg a másikon. Néhányan, más frakciókból meg statisztáltak. 11 oldal a vita gyorsírói jegyzete, de érdemes elolvasni. Látszik belőle, hogy meg kell küzdeni minden vesszőért. Meg hogy a más frakciókban ülő kisebbségiek ahelyett, hogy inkább hallgatnának (ha már nincsenek mellettünk), a javaslataink ellen beszélnek. Bizonyítva hozzánemértésüket. Meg szolgalelkűségüket. Mi azzal érveltünk, amit a múlt pénteki blogbejegyzésben már leírtam, a miniszter meg folyamatosan mellébeszélt. Szerinte jobb a kisebbségek helyzete, mint sok EU tagállaméban, úgyhogy ne próbáljuk meg félrevezetni a közvéleményt azt állítva, hogy a módosítási indítványaink elutasítása esetében veszélybe kerülhetnének a kisebbségek. Azt hiszem mindennek ellenére ő is tudja: nekünk nincs veszíteni valónk. Nem bonyolult a helyzet, ugyanis a nemzeti tanácsokról szóló törvény 23. szakasza kimondja: ,,a nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek’’. Akármit is írjon majd a kollégiumokról szóló törvényben, bíróságon megsemmisíthető bármely diákotthon-igazgató kinevezése, ha a nemzeti tanácsok megkérdezése nélkül történik. Ezért lenne elegánsabb elfogadni a módosítási indítványunkat. Azért nincs veszíteni valónk, mert így vagy úgy, de megvédjük az alkotmányban biztosított kollektív kisebbségi jogainkat. Vagy a Parlamentben vagy a bíróságon. Szerintünk az első változat lenne a minisztérim számára a fájdalommentesebb.

radovićék elfogadták mind az 5 javaslatunkat. Aztán a héten a Parlament Oktatási Bizottságának ülésén kiderült: mégis csak hármat. A miniszter szerint a nemzeti tanácsoknak nem kell, hogy beleszólási joguk legyen a kollégiumi igazgatók és igazgatóbizottsági tagok kinevezébe. Kemény vita alakult ki a bizottság ülésén. Varga Laci és én védtük a javaslatokat, a miniszter kitartott elutasító álláspontja mellett, a DSS és a Liga bennünket támogatott, a többiek meg leszavaztak bennünket. Persze ezzel még nem dőlt el a kérdés sorsa. Csak csatát vesztettünk, nem háborút. Sokan mondanák, sőt néhány képviselő mondta is: hagyjuk a fenébe, nem rossz eredmény ez, hiszen a miniszter elfogadta a javaslataink többségét. Nem így van. Újra olyan helyzetbe kerültünk mint decemberben a költségvetés kapcsán. Az Alkotmány és a nemzeti tanács-törvény a mi oldalunkon van. Ki fogunk tartani. Ha a minisztérium nem változtat álláspontján, hatalmas vita várható a jövő héten az ülésteremben. Nem fogjuk szó nélkül tűrni, hogy miközben a kormány európa- és világszerte dicsekszik az NT törvénnyel (mellesleg jogosan), a később hozott jogszabályokkal egyenként megsemmisítsék a nemzeti tanácsok hatásköreit. Most a kollégiumokra vonatkozókat, holnap az általános iskolákkal, majd a tájékoztatással kapcsolatosakat, és így tovább. Az Alkotmány azt mondja: a szerzett jogok szintje nem csökkenhet. A héten mind a 15 nemzeti tanács támogatásáról biztosított bennünket. Remélem a jövő héten a pártok többsége is megteszi ezt a képviselőházi vitában. Az alkotmányon alapuló őszinte szándékú kisebbségi politika nélkül nem nevezhető európainak Szerbia. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a már egyszer kiharcolt jogi megoldásokért újra és újra meg kelljen küzdeni. Ezt remélem a kormányban is tudják. Ha nem, majd a jövő héten elmondjuk. Pásztor Bálint Nagy elismerésnek tartom, hogy szerdán a Tanjug hírügynökség kb. így foglalta össze a nap eseményeit: a mai képviselőházi munkát Jelko Kacin (EP szerbiai jelentéstevő) parlamenti frakciókkal folytatott megbeszélései, valamint a VMSZ képviselőinek oktatási miniszterrel folytatott vitája fémjelezte. A magyar sajtó is kellő figyelmet szentelt a vitának. Az se mellékes, hogy a héten (ennek a témának, valamit Sólyom elnök úr látogatásának, Tomislav Nikolić ránk vonatkozó nyilatkozatainak, a nemzeti tanácsi választások kiírásának köszönhetően) meghívtak a B92 TV Híradójába és az RTS reggeli műsorába. Egy kisebbségi, regionális párt számára is fontos jelen lenni az országos médiában. A miniszter azonban érvek hiányában (talán éppen azért) hajthatatlannak bizonyult. Legalábbis mostanáig. Ettől függetlenül, a Parlament még támogathatja az álláspontunkat. Már meg is kezdtük a tárgyalásokat. A kormánykoalícióhoz tartozó egyik frakció már támogatásáról biztosított bennünket. Egy másik pedig szintén nem volt elutasító. Sok minden fog még a napokban történni a háttérben. A Wikipédia szerint állóháborúnak azt nevezik, amikor a frontvonalak mentén a szembenálló felek a lövészárkokba húzódnak, és a folyamatos harc ellenére sem mozdul el egyik irányban sem a frontvonal. Ennek voltunk aktív résztvevői ezen a héten. A jövő héten már el fog mozdulni. Kedden lesz ugyanis a szavazás. Pásztor Bálint

2010. MÁRCIUS 23-ÁN A SZERBIAI PARLAMENT ELFOGADTA A VMSZ MIND AZ ÖT MÓDOSÍTÁSI INDÍTVÁNYÁT. TELJES MÉRTÉKBEN SIKERÜLT ÖSSZHANGBA

HOZNI A KOLLÉGIUMOKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT A NEMZETI TANÁCSOKRÓL SZÓLÓVAL.

9

KÖZÖS ÜGYEINK

KÖZÖS ÜGYEINK

Születni kell! Nincs senki más aki a helyedre léphet, Itt születtél, és itt kell élned, Nincs másik hely, nincs más idő, Meghalnod is, csak itt lehet!

PÁL KÁROLY

10

Születni kell, újra meg újra, címmel énekli a Republic együttes Koncz Zsuzsa Ég és föld között című dalát, amelyből a fenti idézetet kiragadva próbálok kapaszkodót és iránytűt keresni mindennapjaink zűrzavarában. Nehéz feladatom lenne, ha valaki arra kérne, hogy válasszak, melyik előadótól tetszik jobban a sláger. A botránymentes életű Koncz Zsuzsa kicsit a szívem csücske, hiszen hosszú-hosszú évtizedek óta kedvelem gyönyörű slágereit, a Republic együttes pedig, többek között, egy emlékezetes választási kampány zárórendezvényén, Szabadka főterén gyűjtötte össze a fiataljainkat, és a nemcsak a húszéveseké a világ örök igazságát hirdetőket, hogy bizonyítsák, van még és lesz is magyar élet balkánország északi tartományában. Kapaszkodó és iránytű nélkül keserves az élet Szerbiában. Mondom mindezt annak ellenére, hogy a VMSZ Női Fóruma első születésnapjának megünneplésére, március utolsó szombatján Vajdaság minden sarkából Bácsfeketehegyre érkező, több mint százötven fős különítmény szívből jövő öröme és a szebb élet reményébe vetett töretlen hite is azt bizonyította, hogy időszerű kiváló papköltőnknek, Bogdán Józsefnek címzett felkérés, hogy új, optimista kicsengésű himnuszszöveget álmodjon meg nekünk, vajdasági magyaroknak. Van jövőnk, ameddig ilyen elszántsággal és jókedvvel tudnak és akarnak tenni közösségünkért a nők, akik nélkül – tudvalevő –, hogy a férfiember feje nem mindig tudná, hogy merre is kell venni az irányt. Pedig mostanában sem mindig egyszerű megtalálni a megmaradáshoz, főleg pedig a magyarként való megmaradáshoz vezető helyes utat, hiszen annyian próbálják elhitetni velünk, hogy válasszuk nyugodtan a forgalmasnak és kényelmesnek mondott, széles, Európa felé vivő utat. A széles utat kínáló, magyarul sokszor nehezen és csúnyán beszélő magyar és nem magyar emberek persze már nem mondják azt, hogy erre az útra térve, le kell majd szoknunk a gondolkodásról is, hiszen mindig lesz valaki ott fenn a Nagy Testvér székében, aki eldönti, hogy mi kell és mi jó a magyarnak. Ezen az úton járva persze nem szabad firtatni, hogy hol van az a 15 milliárd dinár, amit az idén is elloptak Vajdaságtól, miért nem lehet visszaállítani a természetes körzethatárokat, miért nem lehetünk arányosan foglalkoztatva az erősen központosított állami szervekben. Azt sem lehet tudni, például, hogy miért nem kapott március végéig egy dinárnyi támogatást sem a tartományi költségvetésből, egyik igencsak fontos nemzeti intézményünk a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, vagy azt, hogy a verbászi és a hódsági időközi helyhatósági választásokon a Demokrata Párt kampányára milliós nagyságrendben, számolatlanul elköltött, és beígért közpénzek millióiból, miért csak az 2010. április 10.

Itthon, Törökkanizsán... üres ígéret jutott a verbászi, és a gombosi magyaroknak. Azt sem tudom felfogni, hogy egyetlen napilapunk miért nem foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a Demokrata párti vezetésű tartományi művelődési titkárság idei pályázatán, az elosztott közel 74 millió dinárból miért csak 400 ezer dinár jutott a magyar jellegű rendezvényekre. Készülünk nemzeti tanácsunk megválasztására. A VMSZ hívó szavára több mint 130 ezer vajdasági magyar ember döntött úgy, hogy bele kíván szólni törvénynyel szavatolt jogaink megvalósulásába az oktatás, a tájékoztatás, a művelődés és a nyelvhasználat terén. Bele akarunk szólni, hiszen a VMSZ alapvető célja az, hogy az Európába vivő úton és egyszer majd Európába érve is, megőrizhessük magyarságunkat, és a jogot arra, hogy a magyar emberek önállóan dönthessenek arról, mi jó a magyarnak. Örömmel néztem, hogy a Szilágyon, a példásan megrendezett magyar amatőr színjátszók igen tömeges idei seregszemléjének megnyitóján ezúttal megjelentek a nem magyar anyanyelvű meghívott eminens vendégek is – nyilván a közelgő nemzeti tanácsos választások okán. Emelem a kalapom a szilágyi esemény szervezői, résztvevői és a nézőteret egy héten át, nap mint nap megtöltő nézősereg előtt, de nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy tizennégy éves hagyományt megtörve miért nem adatott meg a jog, hogy a tartományi művelődési titkár helyett, a tizenötödik rendezvényt is magyar ember, konkrét esetben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség mindenkori elnöke nyissa meg. Ezt azért mondom, mert én, mint Kishegyes község vezetésében szerepet vállaló VMSZ-es politikus, nem tartanám helyesnek, hogy például a megjelentek üdvözlésén, és az esemény közpénzekből történő támogatásán kívül, elvállaljam például, egy, a montenegrói közösséget érintő rendezvény megnyitását Szikicsen. Visszatérve írásom címadó gondolatára, örömmel jelentem, hogy az idén március 15-e táján, Torontálvásárhely, Maradék és Palánka magyarsága is felsorakozott azon településeink sorába, ahol megemlékeztünk a magyar szabadságharc és forradalom évfordulójáról. A Húsvét szent ünnepét megelőző Virágvasárnapon Jeruzsálembe szamárháton bevonuló, királyként ünnepelt síró Jézus jut eszembe, ha ezekre az örömteli eseményekre gondolok. A síró, majd pedig a vérző Jézus értünk hullatott könny- és vércseppjei köteleznek mindannyiunkat a VMSZ-ben a magyar közösségünk iránti alázatra és őszinteségre, hiszen a határtalan szeretetből értünk síró, értünk életét adó Megváltó akaratából maradhattunk csak meg magyarnak őseink örökségében. Magyarként összefogni és megmaradni, újra és újra újjászületve belakni szülőföldünket, megtölteni a bölcsőket, újra benépesíteni falvainkat, városainkat, megvalósítható, értelmes feladat magyar közösségünk fiataljai előtt. Él nemzet e hazán! Élt, és élni is fog, hiszen a Teremtőnk magyar összefogásra buzdító akarata vezet bennünket az emberhez méltó élet felé őseinktől örökölt, magyar unokáinkra váró szülőföldünkön. Pál Károly

Közel két év telt el azóta, hogy a törökkanizsai magyarság hosszú idő után legitim képviseletet kapott a helyi hatalomban: a képviselő-testületben és a községi tanácsban egyaránt. Sokan nem hittek abban, hogy a Bánát eme elfelejtett, oly sokszor süllyesztőbe vetett részén bármi említésre méltó történhet úgy általában, uram bocsá’ a politika színpadán. Miközben a kampány folyamán tanúi volÚJHELYI NÁNDOR tunk a véleménnyilvánítás sajátos formájaként dívó plakátszaggatásnak, miként a márciusi ifjak, mi is papírra vetettük a saját 12 pontunkat. Programunk nem volt különösebben sajátos, magasröptű, még kevésbé különleges. Benne csakis azokat a magunk, a közösség irányában támasztott, régóta szőnyeg alá söpört, mellőzött, szándékosan vagy véletlenül elfeledett elvárásokat, feladatokat és álmokat fogalmaztuk meg, amelyekről úgy gondoltuk, igenis fontos megvalósítanunk a közösség megmaradása, gyermekeink jövője – vagy egyszerűen a magunk önbecsülése miatt. Két év telt el az óta, és ezidőtájt, a mandátum felénél, azt hiszem, lelkiismeret-furdalás nélkül nézhetünk tükörbe. Annak ellenére, hogy nem tudtunk teljesíteni minden célkitűzést és elvárást. De legalább megpróbáltuk – próbáljuk ma is kiállni az idő próbáját, hiszen folyamatosan igyekszünk eleget tenni az aktuális történések diktálta elvárásoknak. Talán a kívülálló számára egy kézlegyintéssel ér fel csupán mindaz, amit e közösségnek sikerült elérnie az elmúlt időszakban, főkénpp az utóbbi két év alatt. Igen, lehet, hogy számukra csekélységeket jelentenek az általunk megvalósított célkitűzések, álmok. Ám a törökkanizsaiak számára – azok számára, akik tudják, érzik, hogy mit jelent számbelileg kisebbségben élni, akik szívvellélekkel küzdöttek azért, hogy egy-egy nemes ügy, közérdekű megmozdulás, az összetartozást és a jövőképet előrevetítő rendezvény megszülethessen és valóra válhasson - igenis értéket képvisel. Ezért hát, ha mások nem is, mi magunk tudjuk, hogy sok-sok egyéni és közösségi munka, verejték, buzdítás, küzdelem és nem utolsó sorban végtelen kitartás áll mögötte. Komoly felelősség és hatalmas feladat hárult a VMSZ hét tanácsnokára, akik a 31 tagú községi képviselő-testületben kaptak helyet, s nem kevesebb a községi tanács azon tagjaira, akik a művelődési, oktatási és mezőgazdasági tárcát vezetik. Úgy hisszük, sikerült bebizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a vezetői tisztségek betöltésére, képesek vagyunk eleget tenni a hatalomgyakorlással járó kihívásoknak az önkormányzatnál éppúgy, mint az intézmények, igazgatóbizottságok élén. A hatalomgyakorlásban való aktív részvétel egyik pozitív hozadéka, hogy egy sokkal nyitottabb önkormányzatot tudtunk kialakítani, amely szorosabb együttműködést, hivatalos és baráti látogatásokat, és nem utolsó sorban közös projektumokat hívott életre

a szomszédos országok városainak önkormányzataival, illetve számos szervezetével. Nem kevésbé jelentős a művelődési élet területén kifejtett erőfeszítésünk sem, amelynek köszönhetően nagy változások szemtanúja és részese lehet e bánáti közösség, amelyek erősítik a magyar közösség intentitástudatát. Nem vagyunk többé fehér folt akkor sem, amikor a Vajdaságszerte megrendezésre kerülő Szent István napi, vagy március 15-ei rendezvényekről esik szó. A magunk szerény módján bár, de megemlékezünk a nemzet és a vajdasági magyarság legjelesebb ünnepeiről is. Mint arról már beszámoltunk, nemrégiben sikerült megvásárolni a majdani Magyar Művelődési Központ székhelyéül szolgáló épületet. E nap pirosbetűs ünnepként íródott be Törökkanizsa kulturális életének történetébe. Ez lesz a mi védőernyőnk, amely egy fedél alá gyűjti közösségünk tenniakaró, a kihívásoktól nem félő tagjait, azokat, akik nem felejtették el, mit jelent a magyar szó, a magyar népdal, a magyar viselet. A megvalósított célok között szólnunk kell arról is, hogy az elmúlt időszakban különösen nagy figyelmet szenteltünk a civil szektor fejlesztésének, az egyház támogatásának, s minden olyan pályázatot követtünk és megragadtunk, amely az oktatás és a tanítás minőségének javítását célozta meg. Mindebben vitathatatlan érdemeket szerzett a Vajdasági Fejlesztési Háló törökkanizsai irodája, amely teljes mértékben bebizonyította létjogosultságát. Az elmúlt időszak egyik legfontosabb eredményének tekinthetjük, hogy megszületett az önálló magyar választói névjegyzék – különösen, ha figyelembe vesszük az elmúlt évtizedekben Törökkanizsán uralkodó politikai és egyéb viszonyokat. A törökkanizsai magyar közösség nagy többsége vállalta a névjegyzékre való feliratkozást, és ezzel kifejezésre juttatta a magyar nemzethez való tartozását, illetve igényét arra, hogy maga döntsön a sorsát illető fontos kérdésekről a majdani Nemzeti Tanács tagjainak megvalasztása és annak hatáskörein keresztül. Eszmei szempontból azonban mégis legnagyobb eredményünk a helységnévtábla elhelyezése, amelyen már szerepel Törökkanizsa történelmi, hagyományos magyar neve. A sokévi, olykor kilátástalannak tűnő erőfeszítések után végre sikerül kieszközölnük, hogy a kétnyelvűség igazi értelmet nyerjen és a törvényes rendelkezéseknek is sikerüljön érvényt szerezni. Talán a kívülállók számára egy egyszerű tábla elhelyezése a mindennapok része, ám a törökkanizsaik számára ez az esemény jelképezi a közösség újjászületését. Jelképezi egyben azt is, hogy az összefogásnak mindennél erősebb, megtartó ereje van. Tettük-tesszük mindezt, harcoltunk-harcolunk mindezért magunk miatt, közösségünk fejlődéséért és gyermekeink jövőéért e bánáti szikesek jelentette szülőföldön. Újhelyi Nándor

11

KÖZÖS ÜGYEINK

KÖZÖS ÜGYEINK

LAKOSSÁGI FÓRUMOK

Március kilencedikén a VMSZ kispiaci szervezete Domonkos Rezső elnök vezetésével lakossági fórumot hívott össze, melynek vendége volt Pásztor Bálint köztársasági képviselő, Dr. Bimbó Mihály, a kanizsai községi szervezet elnöke és Nyilas Leonov Anita alelnök. Pásztor Bálint az elmúlt három hónap történéseiről számolt be a kispiaci alapszervezet tagságának. Szó esett még egyebek között az MNT listájának az összeállításáról: a köztársasági képviselő körvonalazta a lista összeállításának kritériumait. Dr. Bimbó Mihály ismertette a község 2010-es évi pénzügyi tervének Kispiacra vonatkozó részét. Somogyi Mónika Oromon sikeres lakossági fórumot tartottak, melynek vendége Szabó József, a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap igazgatója volt. Olyan időszerű kérdésekről volt szó, amelyek óriási érdeklődést váltottak ki. Minden vajdasági, mezőgazdasággal foglalkozó, abból élő

ember, család számára nagyon fontos, hogy milyen lehetőségek vannak a fejlesztésre, a fennmaradásra. Különösen ebben a mostoha időszakban, ami mögöttünk van – és ami nagy valószínűséggel még folytatódni is fog –, fontos minden információ, összefogási lehetőség.

Ruhaosztás A VMSZ Női Fóruma szabadkai-pescsarai tagozata 2010. 03. 13-án ruhaosztást szervezett. Nagy segítségükre volt Ištvanov Davor fuvarozó, akire a jövőben is számíthatnak. ,,Mivel adományozóink jóvoltából nagy mennyiségű ruhanemű és lábbeli gyűlt össze, húsz családot sikerült felöltöztetni’’ – mondta el Kovács Aranka, a pescsarai Női Fórum elnökasszonya. Gyűjtési akciójuk folyamatos, elfogadnak minden olyan dolgot, ami feleslegessé vált az adományozók otthonában. Bővebb információ a 024/516-124-es telefonszámon kapható.

Kiállítás A VMSZ Női Fóruma szabadkai-pescsarai tagozata 2010. 03. 03-ig kiállítást szervezett a Széchenyi István Általános Iskola 7/a osztálya számára. A tanulók osztályfőnöke, Petrás Teodóra irányításával neveztek be a diákok a magyarországi pályázatra, amely ,,A környezetbarát háztartás’’ (országos vándorkiállítások, Székelykapuk-zöldkapuk) elnevezést kapta.

12

2010. április 10.

Egy éves a Női Fórum A Vajdasági Magyar Szövetség a nőket is bekapcsolja a társadalmi életbe, sőt politikai szerepvállalásra ösztönzi őket. A VMSZ különböző testületeiben a tisztségeket egyaránt tölthetik be KOVÁCS ELVIRA nők és férfiak, figyelembe véve a képességeiket, tevékenységeiket és eredményeiket. A VMSZ Alapszabályával összhangban, annak hasonló élethelyzetű és társadalmi tevékenységű tagjai fórumokat alkothatnak, így pontosan egy évvel ezelőtt, 2009. március 28-án megalakult a Vajdasági Magyar Szövetség Női Fóruma. E folyamat révén sok új párttagot sikerült toborozni a támogatóink női táborában, valamint megmozgattuk a korábbi párttársnőinket is. Az alakuló ülésen ún. területi- és témakoordinátorokat jelöltünk ki. A koordinátorok feladata hölgytagjaink tájékoztatása és a különböző tevékenységek megszervezése. Ma, egy esztendő eltelte után, Vajdaság szinte minden egyes magyar lakta településén megalakult a VMSZ Női Fórum tagozata, Versectől Szabadkáig, Nyugat-Bácskától Kikindáig, de aktív hölgytagjaik vannak úgy a Közép-Bánátban, mint a Tiszamentén és másutt is. Vitathatatlan tény, hogy a hölgyekre nagy szükség van úgy a társadalomban, mint egy politika párt életében, fejlődésében, munkájában. De mit is csináltunk mi, a VMSZ Női Fórumának tagjai az elmúlt egy évben? A többtíz ruhagyűjtési, könyvgyűjtési, „cipősdoboz”, „ruhacsere piac”, jótékonysági tevékenység, rendezvény, művelődési, oktatási, egészségügyi, ismeretterjesztő előadás mellett több politikai képzésen is részt vettünk, tanultunk, gyakoroltunk, kirándultunk, találkoztunk, beszélgettünk, segítettünk egymásnak, a pártunknak, a közösségünknek. Több, a nyilvános szereplés szabályairól, az érvelésről, a vitázásról, az időbeosztásról, a csapatmunkáról, a szervezet vezetéséről, a protokoll-

ról szóló képzést szerveztünk, vitafórumoztunk, kamera-gyakorlatokon vettünk részt. Az effajta munka és a képzőink visszajelzései megerősítették a párttársnőink önbizalmát és lassacskán igazi barátságok szövődtek a más-más körzetekhez, községekhez tartozó hölgyek között, hisz mindannyian képviseltettük magunkat a közös megmozdulásainkon Versecen, Kanizsán, Nagybecskereken, de találkoztunk Újvidéken, Törökkanizsán, Zentán és Szabadkán is. Szerintünk szükséges a nők és férfiak arányosabb részvétele a politikai döntéshozatalban és a közéletben. Nélkülözhetetlen a választási rendszerek reformja, azok „nőbarátibbá” tétele. Ami pillanatnyilag hiányzik, az a valós politikai akarat. Ha ez az akarat létezne, nem is lenne szükség kvótákra, mert valójában azok nehezen kezelhetők, megalázók lehetnek. Sajnos a társadalmat, melyben élünk, továbbra is a nőket a nyilvános életben hátráltató hozzáállások, szokások és viselkedésformák jellemzik. Általában véve a férfiak számára a politika mindig is elérhető szakma volt, míg a nők számára még mindig nem teljesen az. Ennek a helyzetnek változnia kell. A VMSZ Női Fóruma együttműködik több hazai, anyaországi és nemzetközi

szervezettel. Igen intenzív az együttműködésünk az Európai Néppárt Női Fórumával, a National Democratic, valamint a Robert Schuman Institute-tal, az EBESZszel, az Európa Tanács Közgyűlésével és másokkal. Célunk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség fiataljai, illetve hölgytagjai ismerjék meg több külföldi és nemzetközi intézmény munkáját, hogy minél többet megtanulhassanak. Arra szeretnénk ösztönzi őket, hogy közösségünk aktív és hasznos tagjai legyenek. Tervünk, hogy a jövőben is találjuk meg a közös érdekeket, mutassuk be egymást és magunkat másoknak, a sikert pedig tegyük láthatóvá és osszuk azt meg. Mindig akad tennivaló a nők számára, ezért tegyük hasznossá őket. Életünk minden napja valaminek van szentelve, legyünk hát kreatívak, közösen tegyük környezetünket szebbé, jobbá, élhetőbbé. Véleményem szerint ha egy nő fontos tisztségre kerül, azzal segít és segítenie kell más nőknek is. Ahhoz viszont, hogy egy nő ugyanolyan tisztségre jusson, ugyanolyan elismerésben részesüljön, mint egy férfi, sokat kell bizonyítania. Szerencsére, ez nem nehéz. Másrészről viszont, ha egy hölgy esetleg valami magasabb tisztségre kerül, semmiképpen sem szabad elfelednie, hogy ő mindenekelőtt nő. Remélem, hogy a jövőben mindannyian folytatjuk a közös munkát egy jobb világért a nők és férfiak számára egyaránt, és hogy a Vajdasági Magyar Szövetség Női Fóruma tovább bővül, hiszen Mishel Bashle szavaival élve „Ha egy nő egyedül lép be a politikába, meg kell változnia, ha ezer nő lép be a politikába, megváltoztatják a politikát.“ Kovács Elvira

13

KULTÚRA

KICSIKNEK–NAGYOKNAK

KICSIKNEK

125 évvel ezelőtt, 1885. március 29-én, virágvasárnap, Szabadkán született Kosztolányi Dezső

Kosztolányi Dezső

Aranysárkány (részlet a regényből)

A szabadkai Gimnázium

a hiányzókat, oly bizalmasan, mintha édes titkot közölne, mely csak őrájuk, kettőjükre vonatkozik. Mozgolódás támadt, tankönyveket lapoztak, máris feleltek. Feleltek mindenről a világon: Isten létéről, világos érvekkel bizonyítva a legnagyobb Szellem szükségképpiségét, báró Lisztius Lászlóról, a német verstanról, a gerundiumról, illetve a gerundivumról, a mi-végű igékről, a pragmatica sanctióról, az ízelt lábú rovarokról, a kamatoskamat-számításról, a folyadékok felületi feszültségéről, annyi tudásról tanúskodva, amennyit egyszerre a világ legelső tudósai és lángelméi se tudnak. De a szegény diákok tudnak. Novák Antal a tanári szobában élvezettel szívogatta jól szelelő virzsíniáját. Kollégáival, kiknek szintén lyukas órájuk volt, a korpótlékról beszélgetett. Mire véget ért a virzsíniája, fölkelt, s a fizikai szertárba indult, mely a nyolcadik osztály tőszomszédságában volt, az első emeleti folyosó végén. A nyolcadik osztály nagy szárnyas ajtaját és három ablakát kinyitották, hogy az osztályfőnök utasítása szerint az előadás előtt szellőzzenek. Csakhogy az előadó tanár, noha már fél kilencre járt, még mindig a tanári szobában merengett. Emelkedett hangulatban várták. Senki se tanult. Vili az ablakdeszkára ugrott, megnézni, hogy mit csinál a sárkány, s miután innen nem látta, legalább fölhúzódzkodott az ablak keresztfájára, és megmutatta a hasizmot. Jókedvüknek több oka volt. Először az, hogy délutánjuk kivételesen szabad, s ez a kis szabadság gondolata már reggel fölvillanyozta őket. Másodszor ez az egyetlen nap, mikor nincs se számtan, se fizika, az a két komisz tárgy, melytől a legjobb diákok is, hiába tagadták, egyformán rettegtek. Harmadszor, az első óra történelem, melyet az áldott Tálas Béla tanított, ki rendesen fél után jött be, s már olyan fáradt volt, hogy semmit se bánt, semmit se vett rossz néven.

SÜSSÜNK–FŐZZÜNK!

ÓVÁRI SZELET Hozzávalók 4 személyre: 4 szelet karaj vagy sertéscomb; 25 dkg gomba; 1 fej vöröshagyma; 4 szelet sonka; 4 szelet óvári sajt; só; őrölt bors; petrezselyemzöld; liszt; olaj Elkészítés: A húsokat klopfoljuk ki, sózzuk meg és lisztezzük be. Mindkét oldalát süssük meg félig. Ha kész, tegyük egy tepsibe őket. A gombát vágjuk össze, tegyük félre. A hagymát szintén vágjuk össze, majd kissé süssük át olajban, adjuk hozzá a gombát. Sózzuk és borsozzuk meg, majd tegyük rá az apróra vágott petrezselyemzöldet. Folyamatos kevergetés mellett pirítsuk le zsírjára. Amikor kész, pakoljuk rá a hússzeletekre a gombát. Takarjuk le az egészet a sonkával, majd a sajttal. Rakjuk be a sütőbe és addig süssük, amíg a sajt kicsit meg nem pirul. Köretnek sült krumpli vagy párolt rizs ajánlott.

14

2010. április 10.

Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Kicsiknek: Kérek tőled egy autogramot, apuka.; Nagyoknak: Csak azt nézem, hogy-hogy nem fázik ilyen hidegben. A helyes megfejtést beküldők közül könyvcsomagot kap: Kovács Róbert, I. Dűlő 3., 24416 Kispiac; Csonka Diana, Debarska 34., 24000 Szabadka; Kovács Tibor, Studenička 3., 24430 Ada

NAGYOKNAK

III Amint a diákok ebből a fényes reggelből beléptek a régi, rozoga gimnázium előcsarnokába, minden elsötétedett előttük. Nem láttak semmit. Úgy érezték, hogy hirtelen megvakultak, úgy érezték, hogy még éjszaka van. Azonkívül fáztak is. Ez a kongó, széles előcsarnok, mely kánikulában is hideg, most valami pince-leheletet küldött feléjük, s egy szagot is, azt a régen ismert iskolaszagot, mely irkákból, szivacsokból, krétából, porzóból meg elsavanyodott tintából bűzölög, és elémelyíti a gyomrot. Káprázó szemük lassanként különböztette meg a tárgyakat: a faliórát a tornacsarnok előtt és az üvegezett szekrényt, melyben római bigák, kvadrigák gipszmása állott. Fölötte a klasszikusok mellszobrai sorakoztak, kiket személyes ellenségüknek tekintettek, a latin és görög remekírók, olyan fakó, zöldesszürke arccal, mint a rákbetegek. Gergely, az iskolaszolga, a csengőt rázta, másodszor csöngetett, a háromnegyed nyolcat. Az ő arca virított, nem mint a latin és görög remekíróké. Egy kis fegyelmetlenség is előfordult. A végtelennek látszó földszinti folyosó végén a fiúk valamit üldöztek. Könyveket, tollszárakat vágtak hozzá. Egy patkány kibújt az udvar vasrostélyos csatornájából, felszökött a gimnáziumba, a falak mentén rohant előre, s bár az osztályok testületileg csatlakoztak az üldözőkhöz, végül mégis sikerült megmenekülnie, fönn a második emeleten, hol a padlás vasajtója alatt eltűnt. Fóris két öklét melléhez szorítva, futólépésben próbálta elérni a rendetlenkedőket. A kisebbek halántékhaját húzta fölfelé, a nagyobbakat oldalba bokszolta. A harmadik csöngetés után elcsöndesedett a gimnázium. Nyíltak az osztályok ajtajai, bementek a tanárok. Több helyről kihallatszott: “Szentlélek Úristen, emeld föl hozzád szíveinket... szíveinket..., hogy a szépet és nemeset megérthessük... megérthessük...” A diákok sebesen mormolták mindennapi imájukat, s a tanárok a dobogón mellükre kulcsolták a kezüket, és szemüket szemérmesen lesütötték. Keresztet vetettek, leültek, írták az osztálykönyvet. Egy diák az első padból kilépett, a tanár füléhez hajolva, bediktálta

A Körkép melléklete • Felelős kiadó: Vajdasági Magyar Szövetség, 24000 Szabadka / Subotica, Ago Mamužić u. 11/I. • Szerkeszti a szerkesztőség: Bús Ottó, Dévavári Zoltán, Dudás Károly, Pál Károly. Főszerkesztő: Lovas Ildikó • Arculat, grafikai szerkesztő: Lackó Lénárd (e-mail: [email protected]) • Nyomtatja: Rotografika Kft. • Megjelenik havonta.

15

2010. június 6-án

új Magyar Nemzeti Tanácsot választunk

130 000 vajdasági magyar iratkozott fel a választói névjegyzékre Mindannyiunkon áll, hogy Nemzeti Tanácsunk valóban ezt a magyar összefogást, a vajdasági magyarság érdekeit képviselje.

,,Nagyon kérek mindenkit, hogy legyünk a józan értelem magaslatán és mindent, minden lehetőt tegyünk meg azért , hogy a mi választóinknak soraiba belesulykolódjon, a csontjukba, véredényrendszerükbe és mindenükbe belesulykolódjék az, hogy itt most lépni lehet, és lépni kell!’’ Msgr. Huzsvár László ,,A vajdasági magyar civilek természetes szövetségese a Magyar Nemzeti Tanács lehet és legyen.’’ Miskolczi József

,,Nincs semmilyen fellengzős, elvont autonómia, hanem az autonómia sok kis autonómiából áll össze. A Nemzeti Tanács feladata, hogy megteremtse azokat a feltételeket, hogy ezek a kis autonómiák létrejöjjenek.’’ Losoncz Alpár

,,A jövőbeni Magyar Nemzeti Tanácsnak a közösségi kohézió katalizátorává kell válnia.’’ Pásztor István

,,Nagyon jó volna, ha az új MNT összetétele legalább részben tükrözné a vajdasági magyarság szociális, felekezeti, értelmiségi keresztmetszetét.’’ Bányai János

,,Az MNT mindenek előtt legyen szakértői intézmény. Azokról a területekről legyenek jelen a szakemberek, mely területekkel az MNT foglalkozik: oktatás, művelődés, tájékoztatás.’’ Bordás Győző