SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Bemerítés: 2012. szeptember 28-án bemerítési ünnepség volt Békéscsabán, ahol Kovács Ildikó testvérnõnk merítkezett be. A bemerítés szolgálatát Szûcs Benjamin Ottó helyi lelkipásztor végezte. Mihalik Zsuzsanna bemerítésére került sor Sajószentpéteren 2012. október 21-én. Az igehirdetés és a bemerítés szolgálatát Balog Miklós helyi lelkipásztor végezte. Budapesten a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetben állt a fehérruhások között Réz Anita testvérnõnk 2012. december 9-én. Igével Merényi Zoltán, az Angyalföldi Baptista Gyülekezet lelkipásztora szolgált, a bemerítést Kübler János helyi lelkipásztor testvér végezte. Házasságkötés: 2013. február 23-án került sor Erdei Bernadett és Boros Attila menyegzõjére Budapesten a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetben. Az esketési szertartást Kübler János helyi lelkipásztor testvér, az igehirdetés szolgálatát Varga Boldizsár, a gyülekezet korábbi ügyintézõ lelkipásztora végezte.
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés a Testvéri Szövetség Egyesület címén: 5520 Szeghalom, Táncsics M. u. 18/1.
[email protected] Számlaszám: OTP 11733003-20119502-00000000 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2013. I. negyedév
Gyermekáldás: Vatai Erzsébet: 2012. szeptember 15. (Judit és Jancsi gyermeke, Budapest) Kovács Sámuel: 2012. október 30. (Fanni és Gergõ gyermeke, Budapest) Micskei Flóra Fébé: 2012. december 19. (Rita és Zoli gyermeke, Szeghalom) Orosz Bertalan: 2012. december 27. (Bea és Endre gyermeke, Szentes) Kiss Ábel: 2013. február 19. (Anita és Zoli 8. gyermeke, Vésztõ)* Alkalmaink: Tábori fórumot tartottunk 2013. február 2-án Sajószentpéteren. Férfi Csendesnapunk 2013. március 9-én kerül megrendezésre, Derecskén. Témája: Lelkesedés. Az alkalmon Pardi Félix zilahi (Erdély) lelkipásztor testvérünk szolgál. 2013. április 13-án tartjuk Nõi Csendesnapunkat Csepelen „A nõk szolgálata Isten népe között” címmel Molnár István és Frank Róbert testvérek szolgálatával. Mindkét alkalomra a részvételi szándékot a következõ e-mail címen, vagy sms-ben kérjük jelezni:
[email protected]; 06-20/886-8116 (Bálint Géza). (*gyermekszám megjelölése a szülõk külön kérésére)
Kiadó: A Testvéri Szövetség Egyesület Az egyesület honlapja: www.tesz.net Felelõs kiadó: Bohus András Felelõs szerkesztõ: Frank Róbert A szerkesztõség tagjai: Bohus András, Elek Sándor, Gál Lajos, Máté Andrásné, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Bálint Géza, Bálintné SzárazNagy Hedvig, Elekné Szoboszlai Réka, Szvetnyik Melinda, Urbán László Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1400 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
11. évfolyam • 1. szám
2013. I. negyedév
Isten „szüksége” Gyakran esik szó a mi szükségeinkrõl, és ezek számbavételét sokféleképpen éljük meg. Jó esetben titkos imakamránkban hálaadással tárjuk fel kívánságainkat (valós szükségeinket) az Úr elõtt (Fil 4,6). Rosszabb esetben másokat terhelünk meg vele rendre-másra, talán titkon emberi segítséget remélve. Arra nem is gondolunk, hogy Mindenható Urunknak Aki véghetetlen bõséggel rendelkezik (Ef 3,20) - is vannak szükségei. Szüksége van társaságunkra. Szüksége van arra, hogy önként, és önmagáért szeressük Õt. Szüksége van arra, hogy munkatársként bevonjon minket tökéletes tervei megvalósításába (ApCsel9,15), mint ahogy arra is, hogy megossza uralmát velünk (2Tim 2,12).
„Kit küldjek el, ki megyen el…?” (Ézs 6,8) Napjainkban, amikor az Úrnak szüksége van egy emberre, akit prófétai
üzenettel kíván megbízni, nem feltétlenül úgy fejezi ki az igényét, mint egykor Ézsaiásnak, hanem sokkal egyszerûbb formában: küld egy szolgát, egy felkent vezetõt, egy gyülekezeti elöljárót, aki felkér egy szolgálatra. Sok esetben fel sem merül bennünk, hogy a megkeresés nem embertõl érkezett, hanem magától Istentõl esendõ és gyarló szolgáján keresztül. Ha ennek tudatára ébrednénk, akkor máris óvatosan bánnánk a talán reflexszerû elutasítással, és nem hozakodnánk elõ egyébként olyan logikus ellenvetésekkel: - nem vagyok alkalmas rá - „...a mi alkalmatos voltunk Istentõl van” (2Kor 3,5); - vannak rátermettebb testvérek - „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én...” (Jer 1,7); - nem vagyok elég képzett - „...aki a kevesen hû, sokra bízatik” (Mt 25,23). Ézsaiásnak és Jeremiásnak is voltak kifogásaik az isteni hívásra, de nem az elutasításuk indokaként. Engedelmesen elfogadták e felkérést, mint akik tudták, hogy ki a megbízó.
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS hatunk jogot arra sem, aminek híján a megélhetésünk is ellehetetlenül. A sareptai özvegy története (1Kir 17) jól példázza elõttünk ezt az igazságot. Ha az Istennek „szüksége” van a napi betevõnkre, „vegyünk tõle búcsút”! Nem azért kéri tõlünk, hogy megfosszon valamitõl. Sokkal inkább azért, hogy áldását áraszthassa ránk. 2. Aki „...meg nem gyûlöli…” (Luk 14,26). Gondoljunk Ábrahám készségére, amikor Isten az ígéret gyermekére, Izsákra való szükségét közölte vele. Meggyûlölni az édes gyermekét annyit jelentett: számomra Isten, az Õ akaratának a cselekvése igazán fontos, minden csak ezután következik. Ha a mi szolgálatunk, küldetésünk betöltése csak engedetlenség árán hajtható végre, abból nem kér az Isten (1Sám 15,22-23). Istennek soha nincsenek értelmetlen kérései. Mindent az õt szeretõk javára fordít (Róm 8,28). 3. „Aki föl nem veszi az õ keresztjét"… (Mt 10,38). Azt a keresztet kell hordoznunk naponként, amelyen a mi atyáinktól örökölt hiábavaló természetünk van megfeszítve. Vélt jogaink, határtalan igazságérzetünk, emberi büszkeségünk és hívõ jóhírünk mind-mind el kell hogy vérezzenek ezen a kereszten. Ha tanítványként követjük a Mestert, a mi életünkön keresztül Krisztus megelégíti az Isten „szükségeit”. Miközben ennek dõlünk neki, egyre inkább világossá válik, hogy tulajdonképpen a saját szükségeinket Isten gazdagon betölti a Krisztus Jézusban (Fil 4,19). „Mert akinek van (az Isten számára), annak adatik és bõvölködik (minden szükségét betölti Isten); de akinek nincs (nem akarja odaadni az Úrnak), az is elvétetik tõle, amije van” (Mt 13,12). Frank Róbert, Berettyóújfalu
„És keresék közülük valakit, aki… de senkit nem találék” (Ez 22,30) Istennek szüksége van imádkozó közbenjárókra. Olyanokra, akik ha észreveszik a romlást, azonnal a törésre állnak. Akkor is, ha családi programjukat kell ezért beáldozniuk, vagy éjszakákat tölteni alvás helyett a térdeiken testvéri közösségben. Olyanokat, akik idõbeosztásában a prioritást nem az igaznak vélt sztereotípiák határozzák meg (egyén, család, gyülekezet, munkahely), hanem Isten „aktuális szüksége”.
Az Atya „szükségét” Krisztus elégítette meg Amikor a mennyben elhangzott a kérdés - „Kit küldjek el, ki megyen el nékünk…?” (Ézs 6,8) -, hogy a bûnös embert megmentse, az Úr Jézus önként jelentkezett. Küldetése tökéletesen „elvégeztetett” a Golgotán. Még akkor is, ha volt eset, amikor angyalok szolgáltak Neki (Mt 4,11) ill. erõsítették (Luk 22,43). Amikor a második isteni szükség nyilvánvalóvá lett, és Isten hiába keresett alkalmas közbenjárót, hogy a törésre álljon, az Úr Jézus ezt a szükséget is betöltötte. Õ az, aki folyamatosan ott áll az Atya jobbján, és esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm 8,26).
A Mester nyomában A tanítványságnak három feltételét fogalmazza meg az Úr Jézus. 1. Aki „...búcsút nem vesz minden javaitól...” (Luk 14,33). Nem formál-
2
HAJNALFÉNY
2013. I. negyedév
Hajnalfény „Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az õ bûnének terhét.” (3 Móz 19,17)
Ez az igehely nem szorul különösebb magyarázatra, sokkal inkább megerõsítésre. Mindannyian találkozunk testvéreink bûneivel. Ha ezeket kezelni nem lenne hatalmunk Istentõl, akkor elfedezné elõlünk. Azért engedi láttatni, hogy segítsünk. A vétkes segítségre szorul és ezt a segítséget azoktól kaphatja meg, akikkel az Úr megláttatja a helytelen szavakat, tetteket, indulatokat. Nem azért látsz testvér, hogy ítélkezz! Azért enged a Szentszellem bepillantást a másik életébe, hogy könyörülj rajta, hogy felemeld, hogy elõre segítsd. A feladatunk nem Isten ítéletének a képviselete, hanem az ítélettõl való megmentés. Olyan sok elnehezült szív van, tele titkolt gyûlölettel! Olyan jellemzõ ez korunk egyházára. Testvér! Istentõl hatalmat és áldott eszközöket kaptál arra, hogy
segítséget nyújts a vétkezõnek. Szüksége van rád! Kérd el a feddés útját és ragadd meg az Istentõl elkészített alkalmat a könyörület gyakorlására! Csak Te tudsz segíteni. Te vagy az Isten embere ebben az ügyben és nem vonhatod ki magad a szellemi szolgálatból úgy, hogy magad is ne esnél emiatt bûnbe. Légy közbenjáró a Te atyádfiáért, hogy valamiképpen eljuthasson a kegyelem királyi székéig! Amikor más bûnének terhét viseled, az nem az, hogy majd az ítéletkor számot kell adnod. Azzal viseled bûnének terhét, hogy gyûlölöd õt a szívedben. És ez már egy isteni ítélet. Miért is maradnánk isteni ítélet alatt, ha áldás alá is kerülhetünk engedelmeskedve az Igének? Milyen áldottak is azok, akiket nyilván feddenek! Gál Lajos, Szeghalom
„Örhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám...” (Hab 2,1)
27
SZÖVETSÉG
2013. I. negyedév
ESEMÉNYNAPTÁR
TANÍTÁS
A Testvéri Szövetség 2013. évi eseménynaptára
Hogyan készüljünk a házasságra?
Dátum
Rendezvény
Helyszín
febr. 2.
Tábori fórum
Sajószentpéter
febr. 16.
TeSz Egyesület Közgyûlés és férfi közösség
Vésztõ
márc. 9.
Férfi csendesnap
Derecske
ápr. 13.
Nõi csendesnap
Csepel
júl. 8-17.
I. Családos üdülési hét
Pányok kulcsos ház
Téma
Szolgálattevõ
Pardi Félix, Gál Lajos Molnár István, Nõk szolgálata Isten népe között Frank Róbert Réz Ádám, Pogonyi Mihály, Szécsi Attila Lelkesedés
júl. 15-21.
II. Családos üdülési hét
Pányok kulcsos ház
júl. 22-28.
III. Családos üdülési hét
Pányok kulcsos ház
júl.29-aug.4.
Ifjúsági tábor (13-19 év)
Pányok kulcsos ház
aug.14-20.
Csendeshét
Pányok kulcsos ház
szept. 14.
Tábori fórum
Berettyóújfalu
okt. 5/19
Õszi csendesnap
Békés
Helytállás és helyreállás
Péter István
nov. 9.
Ifjúsági konferencia
Miskolc
Elvárás-sokk
Réz Ádám, Bakai László
nov. 30-dec.1.
Tesz Vezetõségi Tanácskozás
északi helyszín
dec. 14.
Tesz Tanácskozás
egyeztetés alatt
Tomka János Kovács István, Maczkó László, Frank Róbert Elek Sándor, Nagy György, Gál Lajos Molnár István, Schneider Károly,
Bohus András
zártkörû alkalom zártkörû alkalom
Rendezvényeinkre minden kedves érdeklõdõt szeretettel várunk! 26
Isten alapvetõen két intézményt ajándékozott az embernek, amelyek keretei a biztonságos, kiegyensúlyozott és boldog élethez nélkülözhetetlenek: a házasságot és a gyülekezetet. Napjainkban mindkét intézményt súlyos támadások érik a sátán és a világ részérõl. Amerikai statisztikák szerint a magukat hívõknek vallók között ugyanakkora a válások aránya, mint a nem hívõk esetében. Ne kezdjük el most boncolgatni, hogy ki a hívõ, és ki nem, hanem gondolkodjunk el azon, mi vezethetett ide. Miért recseg-ropog a házasság több ezer éves, a teremtés óta fennálló intézménye a hívõk között is? Meggyõzõdésem, hogy sok esetben a nem megfelelõ alapozás vezet a problémák kulminálódásához. Ahogyan egy épület nem képes megállni alapok nélkül, úgy lelki értelemben is összedõl, aminek nem vetnek megfelelõ alapot, ahogyan erre az Úr Jézus (Mt 4,24-27) és Pál apostol (1Kor 3,10-11) is felhívják a figyelmet. A következõkben ezt a biblikus alapvetést szeretném Paul Washer interneten elérhetõ tanításainak és Joshua Harris Társtaláló c. könyvének anyagait felhasználva tematikusan bemutatni.
Együttgondolkodásra hívlak, kedves olvasó! Kérlek, készíts magad mellé papírt és tollat, mert szükséged lesz rájuk.
Miért kell készülni a házasságra? Ahogyan azt a bevezetõben is említettem, meggyõzõdésem, hogy aki nem készül tudatosan a házasságra, annak sokkal több nehézsége lesz az életben. A népmesei befejezés - „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” - csak akkor igaz, ha rögtön a menyegzõ napján utolérte az ifjú párt a szomorú vég. Minden egyéb esetben legalábbis eufémizmusnak kell tartanunk, hiszen az élet viharai számtalanszor megpróbálják a házasság erejét. A házasság merõben új helyzetet teremt, olyat, amit még nem próbált, nem ismer az ifjú pár. (Az együttélés csak szánalmas imitációja ennek, valamint kimutatták, hogy azok között, aki korábban együtt éltek, lényegesen magasabb a válások aránya, hiszen megszokják, beleivódik gondolkodásukba, hogy ha nem megy, ki lehet szállni). A házasságban sokkal nagyobb felelõsség nehezedik a felekre,
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
mert egymásért is felelõsekké válnak. Ismeretlen terepre lépnek, amely rengeteg buktatót és veszélyt rejteget. Olyan ez, mint egy utazás a dzsungelbe, amelynek kimenetele - hogy életre szóló élmény, vagy halálos veszedelem lesz-e belõle nagymértékben a felkészüléstõl függ.
MEGHÍVÓ
magukat ezen a területen, azaz az utóbbi csoport tényezõi vannak túlsúlyban náluk. Az Ige egyértelmûen bolondnak nevezi azokat, akik istentelenül élnek (Zsolt 14,1), és azt is kifejti, hogy aki ilyenektõl kér tanácsot, az veszedelembe sodorja magát (Péld 13,20). Tehát a rengeteg bukás, lelki sebesülés a helyes ismeretek hiányából fakad, ami a nem megfelelõ forrásból való táplálkozásra vezethetõ vissza. „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” (Hós 4,6). Éppen ezért hadd idézzem Paul Washer amerikai misszionárius testvérünket: „Hagyd a facebookot és a TV-t, és tanulmányozd Isten Igéjét, hogy ne a világ formálja a gondolkodásod!”
Kik formálnak téged? Úgy is feltehetném ezt a kérdést, hogy kik/mik határozzák meg a házasságra (és egyáltalán az életre) való felkészülésre kapott éveidet. Kérlek, használd az elõkészített papírt és tollat, és írd össze, kik/mik azok, akik/amik hatást gyakorolnak rád. Kinek adsz a véleményére, mivel táplálod a lelkedet? Kivel/mivel töltöd idõd nagy részét? „Gutta cavat lapidem” mondták a rómaiak, s valóban, a vízcseppek kivájják a követ: akikkel a legtöbb idõt töltöd, azok formálnak képükre. Gondolkozz hát el, és számold össze, mennyi idõt szánsz: igeolvasásra, imádságra, testvéri közösségre, Isten elõtti csendességre, igetanulásra, hívõ irodalom olvasására és mennyi idõt töltesz a facebookon, haverokkal, filmekkel, játékokkal, interneten? Meggyõzõdésem, hogy a hívõ fiatalok fejében a társkérdéssel kapcsolatos hatalmas kavarodás oka az, hogy nem a megfelelõ forrásból szerzik ismereteiket. Inkább a világgal engedik formáltatni
Mit mond a világ a házasságról? Az elõzõ pontban említett áldatlan állapotok a világ házassággal, társkereséssel kapcsolatos véleményének, melyet erõszakosan terjeszt éjjel és nappal, részben vagy egészen történõ átvételére vezethetõ vissza. Attól azonban, hogy valamire szentelt vizet fröcskölünk, és kis halacskákkal dekoráljuk ki, még nem válik szentté. Tudtad, hogy mintegy 60 évvel ezelõtt az embereknek fogalmuk sem volt az együttjárásról, vagy a kamaszkorról? Ezek olyan viselkedésminták, amelyek alapvetõen idegenek voltak az embertõl,
4
2013. I. negyedév
Þ www.tesz.net |
[email protected]
µ«%iUFVDNKLGHJYROQiOYDJ\IRUUyÌJ\PLYHOODQJ\RV YDJ\pVVHPIRUUyVHPSHGLJKLGHJ NLN|SOHNDV]iPEyOµ -HOHQpVHNN|Q\YH
.HGYHV)pUILWHVWYpU
)pUILFVHQGHVQDSRWUHQGH]QN PiUFLXV pQ KNH]GHWWHO D'HUHFVNHL%DSWLVWD,PDKi]EDQ 'HUHFVNH ,SDUXWFD D]DOiEELWpPiEDQ
/(/.(6('e6 /(/.(6('e6 Miért fontos a lelkesedés? Nem lehet enélkül is engedelmességben járni? * Mi a hátulütĘje a lelkesedés hiányának? * Miben nyilvánul meg a helyénvaló lelkesedés? * Mi a különbség a lelkesedés és a lelkendezés között? * Szítható – e a lelkesedés lángja és ha igen, hogyan? * Miért ragadósabb a közömbösség, mint a lelkesedés? * Legyen – e célom, hogy a környezetemben lévĘ testvéreimet magával ragadja a lelkesedésem? Van – e összefüggés az „elsĘ szeretet” és a lelkesedés között? ,O\HQpVHKKH]KDVRQOyNpUGpVHNUHNHUHVVNN|]|VHQDYiODV]W3DUGL)pOL[WHVWYpU =LODK LJHKLUGHWpVHXWiQPHO\UHDV]ROJiODWRWN|YHWĞIyUXPEHV]pOJHWpVHQOHV]OHKHWĞVpJQN $PHQQ\LEHQYDQQDNJRQGRODWDLGEL]RQ\ViJDLGPHJWDSDV]WDOiVDLGDIHQWLWpPiYDO NDSFVRODWEDQPHO\HNHWV]tYHVHQPHJRV]WDQiOPiVRNNDOLVD]HEpGHWN|YHWĞHQOHV]UiDONDORP $FVHQGHVQDSRW*iO/DMRVWHVWYpU 6]HJKDORP LJHL]HQHWpYHOPDMGLPDN|]|VVpJJHO]iUMXN +DIHONHOWHWWND]pUGHNOĞGpVHGHWYiUXQNV]HUHWHWWHO
$6]HUYH]ĞN
.pUMNPiUFLXVLJMHOH]GUpV]YpWHOLV]iQGpNRGDWDN|YHWNH]Ğ HPDLOFtPHQ MHOHQWNH]HV#WHV]QHWYDJ\VPVEHQ %iOLQW*p]D
Å«PLQWKDpJĞWĬ]YROQDV]tYHPEHQD]pQFVRQWMDLPEDUHNHV]WHWYH«µ -HUHPLiV
25
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS befejezhetem a tanulást? „Te azért a munkának terhét hordozd, mint Jézus Krisztus jó vitéze” (2Tim 2,3). Úgy vettem, hogy Peti oldalán kell megszereznem a diplomát. Fogalmam sem volt arról, hogyan kell készülni egy házasságra, hogy milyen egy hívõ feleség. Végül arra jutottam a táborban, hogy minél jobban kell ragaszkodnom Krisztushoz, és majd úgy fogom tapasztalni ezen az új területen is a vezetését. Végsõ biztosítékként kértem még egy jelet, hogy jöjjön elém újból az Énekek Énekébõl az az Ige (Én 5,10), amit három éve kaptam, és két hét múlva egy gyerekbibliában olvastam azt. Egy hónap elteltével boldogan és teljes szabadsággal tudtam Petinek igent mondani. Bodnár Kata, Bõcs
„Átviszlek titeket a vesszõ alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe” (Ez 20,37). Májusban megéltem a „vesszõt”, most pedig jönne a frigy? Tovább kételkedve, és még mindig rengeteg kérdéssel a következõt olvastam: „És lészen mikor mondják néked: Miért nyögsz te? Ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett […] Ímé beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten” (Ez 21,7). Beteljesedett mindaz, amirõl én 3 éve tudok, és nem mertem ráállni… Még aznap este eldõlt bennem, hogy az az engedelmesség, ha igent mondok, de sok kérdés volt még bennem, amit tisztáznom kellett az Úrral. Mindig is az volt az elképzelésem, hogy diploma után megyek férjhez, amikor már nem vagyok kötve semmihez. Komolyan vettem az Igét, hogy „...ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg” (Ruth1,16). Hogyan tehetném ezt tanulmányaimmal a vállamon? Azon is elgondolkoztam, hogy az IGEN ugyan kész, de lehet, hogy csak a diploma után kell válaszolnom? Ekkorra már meggyõzõdésem volt, hogy mi egy pár leszünk, de ennek nem most van itt az ideje. Mikor kérdeztem az Urat, hogy most kell-e igent mondanom, az egyik testvér a tábori szolgálatában ezt emelte ki: „Menjünk úgy haza ebbõl a táborból, hogy elmondhassuk: Én, és az én házam népe, az Urat szolgáljuk!” Csendességemben pedig ezzel az Igével erõsítette meg az Úr, hogy most van a jegyességnek az ideje: „Eljegyeztelek titeket egy férfiúnak...” (2Kor 11,2). Megértettem, hogy nem az egyetem után kell válaszolnom neki, de egyáltalán,
Bár nem érzelmi alapon vágtunk neki a párválasztásnak - mindkettõnket az Úr iránti engedelmesség vezérelt, az egymás iránti érzelmek kezdeti hiányát jegyességünk elsõ néhány hetében, ahogyan egyre jobban megismertük egymást, kipótolta az Úr. Szokatlan úton vezetett bennünket össze Isten, de nem csalódtunk vezetésében. Nem két engedelmes, azonban boldogtalan hívõ története ez tehát, hanem Isten két olyan gyermekéé, akiknek engedelmességét felettébb megáldotta az Úr, és akik nem gyõznek betelni az Õ magasztalásával azért, amit elkészített számukra feljebb, hogy kérni vagy elgondolni tudták volna. Köszönjük, hogy osztoztok örömünkben! Bodnár Kata, Bõcs Jobbágy Péter, Miskolc
24
TANÍTÁS
2013. I. negyedév
Állítólag minél többen próbálnak ki valakit, annál tapasztaltabb lesz érzelmileg és az ágyban is, ezzel nagyban javítva végleges (vagy annak szánt) kapcsolata minõségét. Szerinted tényleg jobb az a fogkefe, amit már öten kipróbáltak elõtted, és tanúsítják, hogy jó, mint a bontatlan? „A házasság csak egy papír, enélkül is tudok hûséges lenni” - mondják sokan. „A bolondnak felelj meg az õ bolondsága szerint” (Péld 26,5) - mondja az Ige, így hadd idézzem Zimányi Józsi bácsi válaszát erre a felvetésre: „A WC-re se mégy papír nélkül”. A leggyalázatosabb, mikor ezeket az elveket magukévá teszik a hívõk is, némi szirupos, szentségnek szánt tisztátalan maszlaggal lelocsolva, és biztatják a fiatalokat: „tegyetek mindent úgy, mint a világ, de maradjatok szentek”. A szentség elkülönülést jelent, Isten számára való félretételt, hogyan lehetne akkor hasonló a világ fejedelmének módszereihez?! Aki trágyadombon jár, ne csodálkozzon, hogy trágyás lesz a cipõje és a nadrágszára. „Ne adjátok, azt, ami szent, az ebeknek” (Mt 7,6). Lásd meg, hogy amit a világban tapasztalsz az egy istentelen, testies, szexorientált kultúra terméke, és harcolj ellene!
és az Isten által alkotott rend elpusztítására törekvõ ördögi erõk (modernkori sátánizmus, evolúcióhit) hatására terjedtek el, nem kis károkat okozva. Lássuk hát, mi a sátán által kormányzott világ credoja a házassággal kapcsolatban: „A szerelem egyenlõ a szexszel. Ha igazán szeretsz valakit, feküdj is le vele, mert ez teljesíti be a szerelmeteket.” Mindent a testiség határoz meg, és csak addig maradnak együtt, amíg van mit élvezni a másikban. Ezt a fajta szerelemfelfogást fogalmazza meg nagyon szépen Szabó Lõrinc: „két önzés titkos párbaja”. Alapvetõen kudarcra van ítélve, mert csak akkor mûködhet, ha az egyik felet sikerül leigáznia a másiknak. Tipikus megnyilvánulásai: szeretem, mert szép, mert magas, karcsú, okos, stb. és mikor megcsúnyul, meggörnyed, meghízik, elbutul, akkor otthagyom, mert már nincs benne semmi szeretnivaló. „Fogyasztói szemlélet: nem kell, amíg ki nem próbáltam”. Így hát elkezdenek már a gyerekek is házasságosdit játszani. Pontosítok, mert kifacsart házasság ez, amit együttjárásnak, együttélésnek neveznek, ugyanis élvezni kívánja a házasság gyümölcseit az azzal járó felelõsség felvállalása nélkül. A számtalan kudarcot igyekeznek pozitívan, tapasztalatként felfogni. Hívõ köntösben úgy jelenik meg, hogy „ezen keresztül is tanított az Úr, formált, hogy a házasságom majd jobb legyen”. De a szeretõ Isten valóban úgy akarna formálni, hogy másoknak és magamnak is hatalmas szenvedést okozzak, és folyamatosan parázna kísértéseknek tegyem ki magam?!
Mit mond a Biblia a házasságról? A házasság intézményét Isten maga szerezte (1Móz 2,18-24), ez az elsõ intézmény, amelyet már a teremtés hajnalán az embernek adott. Egy férfi és egy
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
nõ egész életre szóló szövetsége. Éppen ezért bárhogyan is kardoskodnak a férfiszeplõsítõk és egyéb aberráltak, ha a törvény lehetõvé is tenné nekik a házasságot, az soha nem lenne az, mert természetébõl fakadóan csak ellentétes nemûek között jöhet létre. A házasság köznyelvre lefordítva az, amikor „leteszem az életemet Isten egy fiáért vagy leányáért” (Paul Washer). Leteszem az elképzeléseimet, vágyaimat, tanulmányaimat, karrieremet, önállóságomat és kényelmemet. Ezek mind az oltárra kerülnek, hogy betölthessem Isten céljait azzal, akit Õ szánt nekem. Tarts most egy rövid szünetet az olvasásban, és vedd elõ újra a papírodat! Gondolkozz el, és írd össze, te mit keresel a jövendõbeli társadban. Milyen elvárásokat támasztasz vele szemben? Várj néhány percet, majd gondolkozz el rajta, ezekbõl mik azok, amelyek önzésedbõl fakadnak, és ezért le kell tenned, el kell engedned õket.
(Ézs 48,11). Az Õ dicsõsége volt a teremtés célja (Zsolt 19,2), és az Õ dicsõségéért választ ki némelyeket a bukott emberiségbõl (Ef 1,4-6), akiket új élettel ajándékoz meg, hogy az Õ dicsõségére éljenek (1Kor 10,31). Krisztus és az Egyház kapcsolatának kiábrázolása (Ef 5,22-32). Egy jól mûködõ házasság szavak nélkül is kiábrázolja és hirdeti Krisztusnak az Egyházzal való kapcsolatát, amely „felette nagy titok” (Ef 5,32). Krisztus képére formálódásunk (Róm 8,29; 2Kor 3,18). Bár ez a cél nem közvetlenül a házassággal kapcsolatban kerül megfogalmazásra, a házasság kifejezetten hatásos eszköz Isten kezében arra nézve, hogy kiábrázolja bennünk Krisztust, mert feleségünkön/férjünkön keresztül olyan területeken tud bennünket formálni, amelyek külsõ szemlélõk, de még akár barátaink elõtt is rejtve maradnának. Szolgálatunk betöltése. Ezért mondja azt, hogy segítõtársat szerez (1Móz 2,18). Itt szükséges megjegyezni, hogy az asszonynak önmagában csak addig lehet szolgálata, amíg az férje szolgálatát nem akadályozza, mert elsõdlegesen ennek támogatására lett teremtve. Az emberi faj fenntartása és sokasodása (1Móz 1,28). Manapság divat a gyermekvállalást tehernek, szükségtelen nyûgnek, szenvedésnek, anyagi lehetetlenségnek beállítani, sokszor még hívõk között is. Ne feledjük, hogy Isten kifejezetten parancsba adta ezt, valamint ter-
Mi Isten célja a házassággal? Talán meglepõnek találod majd az alábbi felsorolást, vagy a sorrendet. Mivel Isten szempontjából nem a mi szükségleteink a legfontosabbak (hiszen nem a szárazdajkánk), ezért azok, amiket mi egybõl kiemelnénk, a lista végén foglalnak helyet. Az Õ dicsõsége. Ezért, és csak ezért hajlandó cselekedni a mindenható Isten
6
PÁRVÁLASZTÁS volna, nem törõdtem volna vele, de ezzel az Igével már teljesen felforgatott bennem mindent. Megosztottam egy testvérnõvel (Peti neve nélkül), aki azt tanácsolta, hogy nem kell erre feltétlenül ráállni, hiszen ki tudja, mit hoz az Úr holnap, vagy akár évek múlva. Igazat adtam neki, és örültem, hogy nem kell vele törõdnöm - különben sem tehetnék semmit az ügy elõrehaladása érdekében. Ezután viszont 3 évig folyamatos kísértést jelentett Peti jelenléte, habár soha nem éreztem iránta semmit. Igyekeztem amennyire csak lehet elkerülni õt, illetve a rossz tulajdonságait felfedezni, hogy emberileg még csak véletlenül se legyen szimpatikus. Sokszor nagyon leterhelt, hogy én õszintén szabadulni szeretnék ettõl a kísértéstõl, de sosem tudtam. Kicsivel több, mint 3 év után (2012. január) nem bírtam tovább, felfedtem egy hívõ barátnõm elõtt Peti nevét is, habár nem volt nehéz, hiszen rákérdezett, hogy õ-e az… Õ volt. Ezután hihetetlenül nagy szabadsággal ajándékozott meg az Úr. Erre vártam ilyen sok ideig, hogy ennyire szabad legyen a szívem! Habár ezután nem találkoztunk Petivel bõ fél évig, mégis örömmel és szabadsággal tudtam rá gondolni. Annyira független lettem tõle, hogy egy testvéri beszélgetés alkalmával megfogalmazódott bennem: „Olyan hívõ férjet szeretnék, amilyen
2013. I. negyedév
Jobbágy Péter”. Ekkor már láttam, hogy mennyire ragaszkodik az Úrhoz, és nem csak az „embert” vettem észre benne. Májusban volt egy nagy kanyar a hívõ életemben, amibõl csak több, mint egy hónap után tudtam szabadulni. De amint az Úr megújított június elején, és szilárdabb alapokra állította a hívõ életemet, úgy jött vissza Peti gondolata is a szívembe. Újból felettébb leterhelt. A csendes héten már annyira szorongatott, hogy kész voltam újból felfedni egy testvérnõnek Peti nevét, ám mire megtettem volna, õ megkérte a kezemet. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg velem történik ez. Valóban igaz? Sose mertem elhinni, hogy az Úrtól lett volna az álom és az Ige. Meggyõzõdésem volt, hogy egy lánynak nem kell elõre tudnia ki lesz a társa, és nagyon féltem attól is, hogy nehogy egy emberi dolog legyen, ami kialakul bennem. Ezek után nagyon nehezen ültem le az Úr akaratát megkérdezni hogyan történhetett mindez? És miért pont most? Rengeteg kérdésem volt, amit ott, a táborban testvéreknek tettem fel. Egyikük - nagyon bölcsen - ennyit mondott: „Kata, ne nyögdécselj már itt össze-vissza! Állj az Úr elé, és Õ majd kijelenti neked!” Ezek után tudtam kinyitni a Bibliát, várva az Úr válaszát arra a kérdésemre: „Igent kell-e mondanom?” Isten ezt válaszolta:
23
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS
is azt üzente nekem az Úr, hogy számoljak le a saját elképzeléseimmel: „Tanuljatok meg veszíteni, elveszíteni az életeteket Istenért”. Mikor eljutottam oda, hogy engedelmeskedni akarok az Úr akaratának minden kilátástalanság ellenére, elkezdett bátorítani ebben: „Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének. A szerelmes szarvas és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen” (Péld 5,18-19). Március körül fordult a kocka, és kezdtem örömmel, várakozással gondolni Katára. Jött tehát a következõ kérdés: mikor legyen a lánykérés. Az Úr a Mt 6,33-on keresztül úgy vezetett, hogy semmiképpen sem a pányoki ifi tábor elõtt, ahol mindketten szolgálóként voltunk jelen, mert elvonta volna figyelmünket a szolgálatra való készüléstõl. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy az ifi táborban fogom megkérni Kata kezét. Következett tehát közel fél év várakozás, amely nem volt küzdelemmentes, fõleg, mikor megtudtam, hogy eléggé meglazult az Úr Jézussal való kapcsolata. Újra elõjött a saját elképzelésem, amelyrõl azt hittem, sikerült végleg szabadulni tõle, így ismét harcolnom kellett önmagam és a vágyaim ellen. Az ifi tábor elõtt nem sokkal megtudtam, hogy az Úr helyreállította Katát,
22
azonban a táborban nem sikerült módot találnom a lánykérésre, ami újabb mélypontra taszított. Végül egy, a lelkészemmel átbeszélgetett és imádkozott este után felszabadított az Úr minden nyomás alól, és végleg elpecsételte bennem, hogy az Õ akarata, hogy megkérjem Kata kezét. Így érkeztem meg augusztusban a pányoki csendes hétre. Az elsõ napon már kerestem az alkalmat a lánykérésre, de nem sikerült kettesben maradnom Katával. Másnap reggel egyik barátom félre hívott beszélgetni, és teljesen elbizonytalanított szándékomat illetõen. Utólag bevallotta, tesztelni szerette volna, mennyire vagyok biztos az Úr vezetésében. Akkor rosszul esett ez a bizonytalanság, azonban ma már látom, hogy szükségem volt rá. Egy küzdelmes éjszaka után elhatározásomban megerõsödve vágtam neki a következõ napnak. Nem hiába, végre tudtam beszélni Katával, és elmondtam neki, úgy vezetett az Úr, hogy õ lesz a feleségem. Jobbágy Péter, Miskolc Három évvel ezelõtt azt álmodtam, hogy Peti megkérte a kezemet, de a válasz elõtt felébredtem. Reggel az áhítatos könyvben ez az Ige várt: „Szerelmesem… tízezer közül is kitûnik" (Én 5,10). Ha csak az álom lett
TANÍTÁS jedjen odáig matematikai tudásunk, hogy 2 gyermek csak reprodukció, 3-tól felfelé kezdõdik a szaporodás. Személyes boldogságunk, szükségleteink kielégítése. Az, hogy ez a végére került, nem jelenti azt, hogy Istent ezek nem érdekelnék, sokkal inkább annak kifejezõdése, hogy személyes boldogságunk csak akkor tud kiteljesedni, ha Isten céljait betölti életünk. Az Isten szerinti házasság egy hívõ férfi és nõ között köttetik, és betölti Isten összes célját, amelyért létrehozta a házasság intézményét.
2013. I. negyedév
Amíg nincs itt a házasság ideje Ezt a várakozás és az effektív készülõdés idõszakának is nevezhetjük. Akkor kezdõdik, amikor az ifjú nyitni kezd a másik nem felé - sajnos ez egyre korábban történik. A hívõ szülõk felelõssége, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy gyermekük gyermek maradjon addig, amíg ennek van az ideje, és ne kezdjen túl korán olyasmiken gondolkozni, amihez alapvetõen éretlen. Ha egy óvodás, kisiskolás „szerelmes” lesz, az nem édes, hanem természetellenes, Isten ellen való vétek, mert a gyermek nem gyermekként viselkedik, ahogyan kellene neki (Préd 3,1-8; 1Kor 13,11). A felkészülés addig tart, amíg az Úr „zöld jelzést” nem ad. A várakozás idején a legfontosabb az érzelmek jegelése. Ne keltegesd a szerelmet, amíg nem jött el az ideje (Én 2,7). Azt, hogy mikor van itt az idõ, a következõ pontban tárgyaljuk. Nem látványos folyamat, nem tudod kijelenteni, hogy te most csak és kizárólag a házasságra készülsz, azonban kikerülhetetlen. Nem könnyû, mert nagyon sok önmegtagadással, a korán felkeltett érzelmek elleni harccal, a világ megvetésével, kinézésével jár. Jegyezd meg azonban, hogy a könnyû út nagyon sokszor veszedelemre visz (Péld 14,12). Isten azt mondja, „Jákóbot szerettem, Ézsaut gyûlöltem” (Róm 9,13), mégis azt látjuk, hogy Ézsaunak könnyû élete volt, mindent elért, amit akart. Jákób ellenben többször is menekül-
Hogyan lehet erre készülni? Most, hogy már ismerjük a célokat, tudjuk, mire kell felkészülnünk. De vajon hogyan lehetséges ez? Ad erre konkrét receptet az Ige? Pontos receptek nem vezethetõek le a Bibliából, aki ezt teszi, az hazudik. Isten azonban csodálatos alapelveket tár elénk, amelyeket követve felkészülhetünk a házasságra. Ha viszont az életed nem közeledik Krisztushoz, ha nem válsz egyre inkább hasonlóvá Hozzá, egyetlen tanács sem fog segíteni rajtad. A házasságra való felkészülés éppen ezért egy regény mellékszálaként fogható fel, amely a cselekmény (Krisztushoz hasonlóvá válásunk) haladásával mintegy magától is bontakozik kifele, a fõszál nélkül azonban értelmét veszíti. A készülés alapvetõen két fõ szakaszra bontható: amíg nincs itt a házasság ideje, és amikor itt van az idõ. Ezeket a továbbiakban külön tárgyaljuk.
7
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS tanárok), és engedelmeskedj! Ha lány vagy, engedelmeskedned kell majd a férjednek, így ez kitûnõ lecke a felkészülésre. Ha fiú vagy, tudnod kell majd vezetni a feleségedet, azonban „csak aki megtanult engedelmeskedni, tud majd késõbb parancsolni is” (Paul von Hindenburg). Ahhoz, hogy valakitõl engedelmességet követelhess, neked magadnak is tekintély alatt kell állnod, be kell mutatnod számára az engedelmességet. Tiszteld a szüleidet! Aki nem tiszteli az édesapját vagy édesanyját, az a férjét/feleségét sem fogja. Az ilyen „partit” messzire kerüld el! Kérd ki szüleid tanácsát, és engedelmeskedj nekik. Ahogyan egyre inkább függetlenné válsz tõlük (ne reménykedj, ez csak 18 éves korod után kezdõdik, addig feltétlen engedelmességgel tartozol), úgy lesz egyre inkább módod mérlegelni tanácsaikat, hogy megfogadod-e azokat, vagy sem. Amíg otthon élsz, engedelmességgel tartozol a szüleidnek. Növekedj a hitben! Elsõsorban a fiúknak mondom: ahhoz, hogy lelkileg vezethesd a feleségedet, fölötte kell állnod a hitben. Tégy meg mindent azért, hogy minél közelebb kerülj az Úrhoz! Lányok, a férjetek hibáit csak az Úrban lesztek képesek hordozni, így rátok is áll ez a kitétel. Minél inkább Krisztusivá válsz, annál inkább felkészült is leszel. „Minél jobban megismered Istent, annál inkább fog motiválni, hogy változz bármilyen
ni kényszerült, elvesztette legkedvesebb feleségét, éveken át azt hitte, hogy fia, József halott, éhínségbe került. Mindezeken a nehézségeken keresztül formálta az Úr Jákóbot Izraellé, míg Ézsaut hagyta senzvedni bûneiben. Isten oltókése mindig új gyümölcsöt teremni sebez. A várakozás kapcsán meg kell ismerkednünk egy sokszor elhallgatott, vagy félreértelmezett és ezáltal megcsonkított fogalommal, ami a tisztaság. A tisztaság nem a hetedik parancsolat fogcsikorgatva történõ betû szerinti betartása. Nem az, ahogyan egy tévelygõ lelkész mondta, hogy „csak a gombok és a slicc maradjanak érintetlenek”. A tisztaság a szentség következménye. A tisztaság önmagam testem, lelkem, értelmem, érzelmeim és akaratom fenntartása Isten és a Tõle rendelt társam számára. A tisztaság nem ott kezdõdik, hogy meddig mehetek el úgy, hogy még ne paráználkodjam. Aki így gondolkozik, az külsõleg tiszta maradhat ugyan, de Isten szemében már rég tisztátalan. A tisztaság azt kérdezi, milyen messzire kerülhetem el a bûnt. A tisztaság õrizkedik mindentõl, ami gonosznak látszik (1Thessz 5,22). Egy hasonlattal élve, a tiszta ruha nem csupán foltmentes, hanem jó illatot is áraszt magából. Végül néhány konkrét feladat, amelyekben gyakorolhatod magad a várakozás ideje alatt: Vesd alá magadat a tekintélynek (szülõk, nagyszülõk, gyülekezeti elöljárók, ifivezetõ,
8
PÁRVÁLASZTÁS az Õ országának építésén kell fáradoznom (Mt 6,33), és majd Õ lesz az, Aki cselekedni fog (2Móz 14,13a). Tavaly õszre kicsit letisztultabbá váltak a dolgok. Három testvérnõ volt elõttem, akirõl úgy láttam, komoly, odaszánt szívvel követik az Úr Jézust, így el tudtam volna képzelni bármelyiküket társamnak. Mikor ezt megosztottam két barátommal, õk bátorítottak, hogy kérdezzem tovább az Urat, mert úgy látják, jó helyen keresgélek. Elkezdtem sorban egyenként imádkozni a lányokért, hogy vajon melyiküket szánja nekem Isten. Elkövettem azonban egy stratégiai hibát. Egyikükkel szemben egyfajta vonzalom alakult ki bennem, így már nem voltam õszinte, amikor imádkoztam, mert azt szerettem volna, hogy a számomra kedvesebb jelölt „kerüljön ki gyõztesen” a végén. Az Úr erre úgy reagált, hogy nem válaszolt imádságaimra. Abban megerõsített, hogy társat akar nekem adni, de a személyrõl csak annyit volt hajlandó mondani, hogy nem az, akit én választanék magamnak: „És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok” (Jer 2,25b). Nehéz volt ráállnom erre az Igére, kértem volna további megerõsítést, de nem jött, csak a tudat, hogy ezt az Úr mondja, én pedig rugódozom ellene. Idén januárban jutottam oda, hogy nem mehet így tovább, felõröl a bizonytalanság. Egy testvér javaslatára a dolog jelkéréses rendezése mellett döntöttem. Ismertem azonban a szívemet, hogy milyen csalárd és okoskodó, mennyire könnyen keres kibúvókat. Ezért az eredeti javaslatot - miszerint írjam fel a három
21
2013. I. negyedév
nevet egy-egy kártyára és húzzak közülük - elvetettem, mondván, túl nagy a véletlentényezõ aránya. Úgy döntöttem, külön-külön kérek jelet mindhárom leányra az Úrtól olyan módon, hogy mindegyikükre húzok egyet két kártya (igen és nem) közül. Ekkor már kellõen alacsonynak találtam a valószínûségeket, valamint egyértelmû, hogy kire kapok igent és kire nemet. Arra kértem Istent, hogy csak akkor adjon értékelhetõ választ (egy igent és két nemet), ha kedves Elõtte ez a jelkérés. A jelkérés napján böjtöltem és imádkoztam, imádkoztak értem a témába beavatott barátaim is. Az Úr megadta a kérésemet, két leányra nemet, Katára igent húztam. A jelkérés sikere egyrészt nagy terhet vett le a vállamról, másrészt némileg aggodalomba ejtett, mivel úgy tudtam, hogy Kata nem kedvel engem. Mindig tartózkodóan vagy negatívan nyilatkozott, ha bármi kapcsán szóba kerültem. Tudtam, hogy ezt a jelet még meg kell erõsíteni Igékkel, de abban is biztos voltam, hogy Isten nem viccel. Komolyan vette az imádságomat és komolyan gondolta a választ is, amit adott. A következõ két hónap azzal telt, hogy megharcoljam magamban: az Úrnak fogok engedelmeskedni, és nem a saját elképzeléseim után megyek. Ebbõl kifolyólag nem is „hagyományos” párválasztós igékkel bíztatott az Úr, hanem ilyenekkel: „Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt […] Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall” (Mk 8,35-36). Egy komoly idõs testvér szolgálatán keresztül
SZÖVETSÉG
PÁRVÁLASZTÁS
tottalak." (Ézs 44,22). Nagy örömmel olvastam el ezt az Igét, hiszen Isten válaszolt Nekem is, és igazolta, tényleg megváltott gyermeke lehetek. Ilyen örömben telt el a napom, majd este olvastam még egy igeverset, ami számomra fontos volt. Azelõtt csak olyanokról hallottam, hogy aki bûnös, a kárhozatra jut, aki pedig megtért és újjászületett, a mennyországba.
Akkor pedig a Ján 5,24-et olvastam: „Bizony bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak aki engem elbocsátott, örök élete van és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre". Ez pedig megerõsített, hogy igen, én már általmehettem a halálból az életre. Mihalik Zsuzsanna, Varbó
„...feljebb, hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk...” (Ef 3,20) Megtérésem után néhány évig (tizenéves fejjel) komolyan foglalkoztatott az együttjárás, barátnõszerzés. Beletelt némi idõbe, mire az Úr kimunkálta bennem, hogy az Õ akaratát keressem ezen a területén is az életemnek, és ne a saját kívánságaim után fussak. A korábban megélt kudarcokra ekkortól kezdve tudtam úgy tekinteni, mint az Õ megõrzõ kegyelmére, mely által a nem hozzám tartozó asszonyoktól (Péld 7,5) tartott távol. Ettõl fogva igyekeztem lezárni a szívem, bár ez egyáltalán nem volt könnyû. Sok harcomba került, hogy ne keltegessem addig a szerelmet, amíg el nem jön az Úrtól rendelt ideje. Olyan sikerrel jártam ebben a harcban (kifelé legalábbis egyértelmûen ezt a látszatot keltettem öntudatlanul is), hogy még néhány közelebbi barátom is meg volt gyõzõdve róla, droid vagyok, nekem ez a terület egyáltalán nem jelent kísértést, mert nincsenek érzelmeim. Mintegy másfél évvel ezelõtt kezdett
komolyabban foglalkoztatni a társkérdés gondolata. Egy kollegám rákérdezett, hogy én mikor szerzek már barátnõt magamnak. Erre én - mivel nem akartam hosszasan magyarázkodni - azt válaszoltam, hogy amíg nincs kész a disszertációm, addig szóba sem jöhet. Bár ez a válasz akkor okos menekvésnek tûnt, késõbb az Úr Jézus nagyon rám terhelte, hogy hogyan merem én az Õ cselekvési szabadságát korlátozni az életemben. Röviddel ezután az egyik kedves idõs testvér imádsága a debreceni házi csoportban, amelynek tagja vagyok, valamint beszélgetés több komoly hívõ barátommal, végül édesapám bátorítása megerõsítette bennem, hogy itt az ideje társat keresnem. A bökkenõ csupán annyi volt, hogy nem volt senki a szívemben, akirõl megkérdezhettem volna az Urat. Az elkövetkezõ hónapokban több igével is bátorított az Úr, hogy hamarosan társat fog adni, de azt is nyilvánvalóvá tette számomra, hogy elõször
20
TANÍTÁS dologban” (Paul Washer). Törekedj rá, hogy jobban megismerd Krisztust, és hasonlóbbá válj Hozzá! Ha ez nincs meg az életedben, hiába is próbálsz Isten szerinti módon felkészülni a házasságra. Tanuld meg meghallani Isten hangját, hogy vezethessen téged! Kicsiben kezdd, ne a társkérdés legyen a tesztje annak, hogy valóban érted-e az Õ vezetését. Tanulj! Ne csak az iskolában. Tanulj háztartást vezetni, autót szerelni, villanyt szerelni, fát vágni, füvet nyírni, bármit, amire a házaséletben szükséged lehet. Ismét azt kérem, vedd elõ a papírt és tollat, és írd össze, melyek azok a gyakorlati ismeretek, amelyekre szükséged lesz a házasságban. Ezekbõl mikkel rendelkezel már, és melyeket kell még elsajátítanod?
2013. I. negyedév
ha eljött az idõ, fõleg, ha kéred, hogy jelentse ki akaratát. Vedd figyelembe a testvérek véleményét, mert õket azért adja melléd az Úr, hogy támogassanak. Vezettetésedet semmiképpen ne alapozd az érzelmeidre, mert azok becsaphatnak (Jer 17,9), valamint azt is jelentik, hogy nem õrizted eléggé a szívedet. Két vagy három tanú vallomására áll meg minden (2Kor 13,1). Tiszteld meg a lány édesapját azzal, hogy tõle kérsz engedélyt elõször. Ha az édesapa hívõ, ez az elõjog mindenképp jár neki. Ha nem hívõ, és csak azért elutasítana, mert hívõ vagy, esetleg nem él a lányával, nem elérhetõ, vagy halott, akkor a leány lelkipásztorától kell engedélyt kérned. Az Ige egyértelmûen tanítja, hogy a lány nem a maga ura, amíg hajadon, édesapja alá van vetve (1Kor 7,36-38). Ne rúgd fel az Isten által felállított függelmi láncot. Nem mellesleg ez a lépés is próbája a vezettetésednek, és az apa megerõsítése komoly támogatás lehet. Ha azonban õ nemet mond, nincs jogod tovább próbálkozni. Ha igent mond, jöhet a lánykérés. Amennyiben a lány is igent mond, elkezdõdik a jegyesség, mely a házasságra való felkészülés utolsó, intenzív szakasza. Alapvetõen annyiban különbözik az elõzõtõl, hogy itt már megvan a konkrét személy. Ettõl azonban az alapelvek nem változnak meg. Törekedj a tisztaságra, arra, hogy miközben egyre jobban megismered a társadat, életetek Isten és a környezetetek számára is „jó illat” lehessen. Jobbágy Péter, Miskolc
Amikor eljön az ideje Azt, hogy mikor van itt a társkeresés ideje, több tényezõ határozza meg. Ezek az életkor, a hitbeli érettség, alapvetõ egzisztencia megléte, valamint a szolgálat. Az életkor és a hitbeli érettség egyértelmûen korlátozó tényezõk. Amíg valaki nem tölti be a 18 évet, vagy nem elég érett a hitben (érdeklõdj azoknál a hitben elõrébb járó testvéreknél, akik ismernek téged), ne gondolkozzon a házasságon. Az egzisztencia alatt azt értem, hogy képes eltartani a családot, azaz keresete van. Kivételes eseteket ismerünk, amikor ez nem állt fenn, mégis az Úr akarata volt az egybekelés, a kivételekbõl azonban nem szabad szabályt kreálni. Természetesen Isten maga is szól,
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel
Sokáig tartott, de döntöttem - és megérte
Könyörülök azon, akin könyörülök „...Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené" (Róm 9, 15b-16).
ajándékra vak voltam, mégsem voltak hiába azok az alkalmak szüleim életében! Most, amikor az emlékeimet raktam össze, arra jöttem rá, hogy édesanyámat Isten már akkortájt megérintette. Biztos, hogy dolgozott benne, és ez a levél is ékes bizonyítéka annak, hogy Isten Igéje igaz, és örökké megáll, mert olvashatjuk benne sok más mellett azt is, hogy: „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Fil 1,6). Családunk azonban igen hamar darabokra hullott, mert mindenki (itt a gyerekeket értem) úgy menekült a szülõi házból, ahogy, és amikor csak tudott. Nõvérem 17 évesen férjhez ment, öcsém 16 évesen elköltözött. Jómagam 19 és fél évesen szöktem meg abból a terrorból, amiben apám tartott, de azután sajnos meghasonultam magammal, és nem Isten szerint rendeztem be az életemet, amivel csak szégyent hoztam a nevére. Már fél éve nem otthon laktam, és a magam útját jártam, amikor hirtelen, egyik napról a másikra az akkor 19 éves öcsém meghalt. Nem lehet szavakkal leírni azt a sokkot. Mégis, hogy érzékeltessem: úgy éltem meg, mintha a felemet kivágták volna. Majdnem olyanok voltunk, mint az ikrek (1 év volt közöttünk). Egyszerre jártunk ugyanabba az oviba, suliba, és összeforrasztott bennünket az apám felé közösen megélt rettegés. Emellett a fizikai, tényszerû borzalom mellett csontig, velõig hatoló fájdalom is bekúszott a szívembe. Mint egy hegy,
13 éves koromig katolikus neveltetésben részesültem, mégsem volt egyértelmûen vallásos hátterem. Apám részérõl igen súlyos szellemi terheltség ülte meg a családot, mely több területen is megnyilvánult. Ilyen kézzelfogható megnyilvánulás volt például az a brutalitás és kegyetlenség, ahogy apám a 4 gyermekét „nevelni” próbálta. Az ördög hatalmát Isten akkor törte meg elõször a családunkban, amikor megszólított (még máig is értetlenül állok azelõtt, hogy miért pont engem), kiemelt, és új élettel ajándékozott meg. Ez 13-14 éves koromban történt. Emberi mértékkel is megfigyelhetõ volt, hogy ez megmozgatta a családot. Ma már óriási dolognak tartom, hogy az addig javarészt csak ünnepek alkalmával templomba járó szüleim, a gyülekezetkeresésem eredményeként megtalált református, majd késõbb baptista gyülekezetek aktív látogatói lettek. Emlékeimben még megtalálom azokat a képeket, amikor együtt mentünk rendszeresen nem csak Istentiszteletre, hanem bibliaórára is a helyi református gyülekezetbe. Aztán késõbb többször is eljöttek a gyülekezetembe is, de felkerestek más baptista közösséget is. Hiszem, hogy bár akkor erre az
10
20 éves egyetemista vagyok, hívõ családban nõttem fel testvéreimmel együtt, Varbón. 2011. július 10-én tértem meg, aznap lett vége a dédestapolcsányi tábornak, ahol beszélgettem Storozinszki Tibivel és Micskei Zolival. Hittem Istenben, a Bibliát is olvastam, mikor kedvem tartotta, viszont mikor a megtérésrõl kérdeztek, elmondtam, nekem ahhoz még egy utolsó lépés hiányzik. Szégyenérzet volt bennem, nem mertem felvállalni Istent sem otthon, sem pedig a gyülekezetben, így nyilván a barátaim, ismerõseim elõtt sem. Ez így is maradt, viszont mikor jöttünk haza a táborból, volt idõm gondolkodni, és rádöbbentem, Isten tényleg milyen hatalmas. Ha Õ teremtette a világot, mindent és mindenkit, akkor miért félek csupán emberek véleményétõl. Illetve érveket sorakoztattam fel, hogy mégis melyik a jobb, élem tovább az életemet, és én sem kerülhetek a mennyországba, a másik személynek sem adok lehetõséget, hogy megismerje általam Istent, továbbá nem is mondhatom igaz barátaimnak azokat, akik nem ismernek teljesen, nem tudok õszinte lenni hozzájuk, nem ismerik a gondolataimat. A másik oldalról nézve pedig pont az ellentéte, ha felvállalom ezt az egészet, megtérek, akkor a mennyországba kerülhetek, erre másoknak is adhatok lehetõséget, és ha mégis
19
2013. I. negyedév
eltávolodnánk egymástól, akkor azt sokkal több, igaz baráttal kipótolja Isten, amit már megtapasztalhattam. Ezekkel a gondolatokkal érkeztem haza, rögtön felmentem a szobámba, és kinyitottam a Bibliámat. Folytattam az olvasását, ott ahol korábban abbahagytam. A János 3,16 következett. Ezt az igét nagyon jól ismertem, szinte már „alapigének” tekintettem, viszont csak ekkor jöttem rá, mit is jelent valójában. Nem csak szavak egymás után, hanem jelentése, mondanivalója van. Rádöbbentem, hogy Jézus az ÉN bûneimért is meghalt, és ha kérem Istent, akkor megbocsájtja õket. Ezután leborultam, és imádkozni kezdtem Istenhez, elmondtam neki a bûneimet, felsoroltam, amelyek eszembe jutottak, és kértem, bocsássa meg õket. Mivel világi életet éltem, sokat jártunk bulizni, hazudtam, csavarogtam, rengeteg haverom volt, érdekeltek a fiúk, szóval volt bõven mit megbánnom. Imádkozás után éreztem egy felszabadulást, és a tudat is nagyon jó volt, hogy már nincsenek bûneim, tiszta és szabad vagyok, új életet kezdhetek. Örültem ennek, de mégis szerettem volna, ha Isten mond valamit, bármit, csak szóljon hozzám. Imádkoztam ezért, és Isten meghallgatta. Kinyitottam a Bibliámat, és ezt az igét kaptam: „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhõt bûneidet, térj én hozzám, mert megvál-
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL Viszont Isten megtanított arra is, mit tegyek, hogy a célt elérjem: „...de egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára. Valakik annak okáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek” (Fil 3,14-15.) Kocsmárszkyné Judit, Budapest
történetében bemutatott bocsánatot (Luk 15,21-24), megmutatta, hogyan tudja Õ jóvátenni azt, amit én elrontottam, és jó reménységgel ajándékozott meg arra nézve: „Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására” (Fil 3,11). Jelenlegi helyzetemet tekintve: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna” (Fil 3,12-13).
Áser születése Nóra már négy éves kora óta (most 9 éves) minden este imádkozott, hogy legyen kistestvérük. Valamikor nyáron ebéd közben megkérdeztem tõle: -„Te tényleg hiszed, hogy lesz még kistestvéred, vagy már csak úgy megszokásból imádkozol?” A kislányom letette a kanalat, rám nézett és a következõket mondta teljes komolysággal: - „Anya, te türelmetlen vagy. Téged most Isten türelemre tanít! Persze, hogy hiszem!” És januárban kiderült, gyermeket várok…… Nagyon boldog voltam, hiszen vágytunk még gyermekre, de elõttem volt az is, hogy Levi után két vetélésem is volt, és már nem a legjobb korban vagyok (46 éves). Kicsit szorongva teltek a napjaim. Aztán egyik nap nagyon beteg lettem, ami ágyhoz kötött. Volt idõm egész nap
olvasni a Bibliát, és imádkozni. Mózes elsõ könyvénél jártam, amikor az alábbi igerész emelkedett ki a sorok közül: „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tõled a bajokat. Nem vetél el, sem meddõ nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem” (2Móz 23,25-26). Nem akartam hinni a szememnek! Újra és újra elolvastam. Örvendeztem, mert tudtam, hogy az Úr szólt most hozzám! Ígéretet kaptam leendõ gyermekünkre. És valóban több probléma is volt a terhességem során, de az Úr mindbõl kiszabadított, és a Tõle kirendelt idõben (mert tervezett császárt javasoltak az orvosok) épségben és egészségben megszületett Áser fiunk! A sok probléma során mindig ez az Ige erõsített és kislányom szavai voltak elõttem, az õ kis hite. Kovácsné Bodrogi Borbála, Budapest
18
BIZONYSÁGTÉTEL
2013. I. negyedév
leterhelt a múltam. Megmutatkozott ez például abban, hogy megnémultam. Sehol, senkinek nem beszéltem az Úrról, mert úgy gondoltam, a múltam hiteltelenné tenné szavaimat. Így inkább néma maradtam. Arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy Isten engem soha többé nem fog áldásként használni, és nem is akarja, hogy én valaha is beszéljek Róla bárkinek is! Hasznavehetetlen, íztelenné vált sónak éreztem magam, aminek a vége, hogy kidobják. (Mt 5,13.) Annyira reményvesztett voltam életem minden területén, hogy a szüleimmel való kapcsolatomért sem imádkoztam, mert olyan lehetetlen volt emberileg (is) az újra egymásra találás, hogy elkönyveltem magamban örök veszteségnek (ezt is). De amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak Isten útjai a mi útjainknál, és gondolatai gondolatainknál (Ézs 55,9). Õ - emberi ésszel fel nem fogható módon - kibeszélhetetlen irgalommal és kegyelemmel készítette el a helyreállásomat és Édesanyám megmentését is. Tavaly nyáron kezdett érzékelhetõvé válni számomra Isten rejtett munkája. Egy telefonhívással kezdõdött, melyben közölték velem, hogy (az egészséges életmódra mindig is sokat adó, és egészségesen élõ) nagynéném meghalt. 59 éves volt. Váratlanul ért mindenkit a halálhír. Ha halálhírt vártunk, akkor a nagymamámét, aki akkor volt 91 éves. De még elõbb el kellett temetnie a lányát
amely rám szakad, úgy szakadt rám a felismerés, hogy az öcsém, élete utolsó fél évében csak azt látta, hogy a nõvére az eddig - több-kevesebb sikerrel - megélt és buzgón, mindenkinek vallott hitével homlokegyenest ellenkezõen él! És õ most már halott! Nem voltam a helyemen, nem tudtam neki segíteni, pedig keresõ lélek volt õ is, kereste az Urat! Miattam kárhozott el! Ezzel hogyan lehet elszámolni? Lassan ölõ méreg az önvád. Nincs olyan sok idõ, ami enyhíteni tudná, nincs olyan ember, aki ennek a súlya alól fel tudna szabadítani! Felemészt. 19 évvel késõbb ugyanazzal az intenzitással mar, mint az elsõ percben. Ezzel a teherrel élve igen nagy vargabetût tettem meg az életemben, és az elmúlt 20 év alatt szüleimmel való kapcsolatom sem rendezõdött kívánatos módon. Mindkét részrõl voltak mulasztások és vétkek ezzel kapcsolatban... Aztán eljött az az idõszak (kb. 9-10 évvel ezelõtt), amikor gyermekeim és saját magam védelme érdekében nem találkoztunk többet apámékkal. Óriási seb ez egy ember életében, amikor nem tudja a szüleivel tartani a kapcsolatot. Az elmúlt négy évben sikerült végre visszatérnem az Úrhoz, és igyekeztem rendezni embertársaimmal a kapcsolataimat, bocsánatot kérni az általam okozott sebekért. Annak ellenére, hogy átéltem Isten megbocsátó kegyelmét, bizony nagyon sokszor újból és újból
11
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL elõbb a szüleimet vitte haza, azután jött csak értünk. Legnagyobb meglepetésemre nem egyedül jött vissza, hanem a szüleimmel! Azért jöttek el, hogy megkérdezzék, mikor találkozhatnának a legfiatalabb gyermekemmel, akit nem vittem el a temetésre. Nem csodálatra méltó? Az Úr látta a korlátaimat, és a szüleim szívében munkálkodott. Õk nyitottak: Isten olyan helyzetet teremtett, amire kész voltam. Nekem csak elfogadnom kellett. Férjem, féltve az újabb csalódástól, azt tanácsolta, hogy csak óvatosan közeledjek feléjük, csak apródonként, nehogy újra „megsebezzenek”. Bennem viszont egy olyan gát szakadt át, hogy nem bírtam tartani az óvatos közeledést: minél többször, minél egyértelmûbben biztosítani akartam õket a szeretetemrõl, és arról az örömrõl, hogy újra egymásra találtunk! Apám felé volt bennem (távolság)tartás, inkább édesanyám felé igaz ez a fajta állapot, amit most leírtam. Bocsánatot kértem tõlük mindazért, amivel megbántottam õket. Jó volt megélni a megbocsátást (édesanyámtól tényleg megkaptam), az újra együtt töltött idõt, jó volt édesanyám közelében lenni, kimutatni felé a szeretetem, látni az örömét az unokái miatt. Azonban nem sokáig élvezhettük ezt a megújult kapcsolatot. Januárban belgyógyászati mûtétre ment anyukám (a kórházban egyszer sikerült meglátogatnom), de utána apám, „nehogy beteg legyen anyu!”- jelszóval senkit sem engedett a közelébe (mindig is elzárta anyut mindenkitõl, a kapcsolatokat szisztematikusan leépítette), egészen március 18-áig. Január után tehát március 18-án találkoztam elõször
(mert a nagynéném a lánya volt, és apám testvére). Mibe halt bele az egyébként magának hosszú életet reménylett nagynéném? Elütötte egy biciklista. Ez kényszerhelyzetet teremtett. Ha elmegyek a temetésre, találkozom a szüleimmel. Ha semmiféleképpen nem akarok találkozni velük, egyszerûen nem megyek el a temetésre. Napokig vajúdtam magamban, hogy mit tegyek. Hol ezt döntöttem el (és gondoltam, hogy végleges a döntés), hol azt. Végül mégis elmentem. Nem egyedül. Vittem magammal a két nagyobbik gyermekemet is. Ennek több oka is volt, az egyik például az, hogy az akkor 17 éves fiam egyfajta visszatartó erõ volt apámmal szemben. Átfutott a szívemben és a gondolataimban sok minden. Mérlegre tettem a lehetõségeket, megvizsgáltam magam, és az eredmény az lett, hogy bár nagyon fáj a távollét, de nincs bátorságom és erõm kezdeményezni a kapcsolat újrafelvételét, mert attól tartottam, hogy az új találkozások ugyanoda jutnának, ahova sok évvel ezelõtt jutottak. Eltemetni valamit, és nélküle élni, kibeszélhetetlenül nehéz. Aztán kihantolni, életet lehelni belé, majd újra eltemetni, ha nem sikerült, az maga a pokol... Mindezek ellenére az volt a szívemben, ha a szüleim nyitnának felém, nem utasítanám el, de önként nem jelentkezem az esetleges kínra. Arra volt a legkevesebb esély, hogy õk nyitnak. A temetés után rögtön el is búcsúztunk, bár a viselkedésük meglepõen kedves volt, de nem beszéltünk további találkozás lehetõségérõl. A bátyám vitt el kocsival bennünket a temetésre. Mielõtt hazaindultunk volna, egy bevásárlóközpontba mentünk, mert a bátyám
12
BIZONYSÁGTÉTEL munkáját az életemben. Nyilván nem voltam egy szent (a tökéletesség értelmében). Õ maga is kereste az Urat: hogy meddig jutott, azt nem tudom, de most már nem az én igaz cselekedeteimben, hanem az Úr nagy irgalmasságában bízva (Dán 9,18) reménykedem, hogy Isten mégiscsak megmentette õt is az örök haláltól. Ezzel a szabadulással és reménységgel lettem megajándékozva. Anyuval kapcsolatban júliusban újabb igei megerõsítést kaptam. Fájóan szép Ige ez: „Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed” (Ézs 60,19). Belevésõdött a szívembe. Temetési koszorújának a szalagjára is ezt az igehelyet írattam. Azon a napon, amikor anyu utoljára bekerült a kórházba, még pár mondatot beszéltünk egymással. Az volt az utolsó alkalmunk a beszélgetésre. Bár voltam vele egyedül utána is, de már csak aludt. Legtöbbször felébreszthetetlenül. Utolsó délután, amikor bementem hozzá, látható volt már, hogy nagyon rosszul van. Ott álltam az ágya mellett, és nagyon rámnehezedett, összenyomott, ahogy láttam, alig-alig van benne élet. Szinte láttam az elmúlást. „Akié a Fiú azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1Ján 5,12). Bár Édesanyám haldoklott, mégis megvolt benne az élet. Minél betegebb lett, annál többször jutott eszembe ez az Ige. Amikor majdnem összeroppantam a haldoklás súlya alatt, olyan történt velem, ami még soha (hisz még nem is voltam ilyen helyzetben): Isten hit általi hálaadás-
17
2013. I. negyedév
ra indította a szívem. Ott álltam édesanyám halálos ágya mellett, és magamban hit által hálát adtam Isten életet adó kegyelméért, munkájáért, megtartásáért. Talán egy perc lehetett az egész, de nagyon kellett. Aznap este, amikor már hazafelé indultam, olyan ösztönzést éreztem, hogy most úgy búcsúzzak el anyutól, hogy: „az Úrnál találkozunk”. De nem volt erõm kimondani ezt a mondatot, így maradtam a szokásos mondatomnál: „holnap is jövök!” Reméltem csak, hogy úgy lesz. Sajnos reményem nem igazolódott. Másnap hajnalban kaptam a hívást, hogy édesanyámat hazahívta hûséges Megváltója. Amit nem bírtam kimondani az utolsó este: „Az Úrnál találkozunk!”, az a mondat került a temetési koszorújának szalagjára. Aznapra az Énekek éneke 3. rész volt kijelölve az általam használt vezérfonalban: „A menyasszony kívánsága és szerelme a võlegényhez, és hazavitele”. A Võlegény eljött a menyasszonyáért. Ahogy kértem, amikor tökéletesen elkészült. Az elrendelt idõben. Azért írtam le mindezt, hogy dicsõíttessék az Úr azért az irgalomért, kegyelemért, amivel lehajolt hozzánk, azért a hûségéért, amivel szeret még engem (is), és az Úr Jézus Krisztusért, Akiért mindezt megélhettem, Akiért megmentett lett az édesanyám is! Az elmúlt egy évben Isten rehabilitációján vehettem részt. (Az Idegen Szavak Gyûjteményében a rehabilitáció fogalmának magyarázata: „valaki becsületének, jó hírének vagy elvesztett fizikai képességének helyreállítása”). Hogyan rehabilitált az Úr? Kézzelfoghatóvá tette számomra a tékozló fiú
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
csak halott, zörgõ levélként hullanának a szívére, talán még fokozva a szenvedését. Ilyenkor kinyitottam a Bibliát, és olvastam neki a Mennyei Jeruzsálemrõl, arról, hogy: „azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról - napra újul” (2Kor 4,16.) Arról, hogy: „...tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat. Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz" (2Kor 5,1-2, 4, 6, 8.) Pár oldalt olvastam a „Szenvedéssel formál a Mester” címû könyvbõl is, sõt, lehetõsége volt arra, hogy a könyv végén lévõ imát hangosan is elimádkozza. Minden alkalom egyre nagyobb ajándék volt: úgy vélem, mindkettõnk számára. Már nem emlékszem pontosan mikor, de anyu megtérésének elején elhatároztam a szívemben, hogy nem kérek az Úrtól Igét arra nézve, hogy anyu tényleg megtért-e, hanem megelégszem azokkal a tapasztalatokkal, amiket átélek vele kapcsolatban. Ezzel el akartam kerülni azt, hogy görcsösen Igét várjak, és teljesen elkeseredjek, ha mégsem kapok, netalán téves következtetést vonjak le, ha nem jön a várva várt Ige.
De az Úr megint másként rendelkezett, mert júniusban teljesen váratlanul a következõ Igével ajándékozott meg: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Ján 14,3). Elolvastam, és tudtam, hogy anyuról szól. Készül a helye a Mennyben. Biztos voltam abban, hogy nemsokára eljön érte Megváltója. Ennek ellenére feldolgozhatatlan hírként ért június 20-án, hogy a Kék Golyó utcai kórházban (onkológiai központ) már sugár és kemoterápiát sem adtak anyunak, mert olyan rossz állapotban volt, hogy ha kezelést kapott volna, pár napon belül meghalt volna. Így sem volt sok ideje. Még egy-két hónapot adtak neki. Hazaengedték a kórházból. Ott voltam nála, amikor csak tudtam. Úgy imádkoztam érte, hogy készítse el az Úr magának, mint menyasszonyát. És csak akkor vigye el, amikor már elkészült tökéletes menyasszonyaként. Itt egy kis kitérõt kell tennem. Június környékén éltem át ebben a tragikus helyzetben egy másik csodát, melyet az Úr gyógyító keze végzett el. Egyszer csak azon kaptam magam, ha az öcsémre gondolok, már nem mardos a kínzó önvád. Isten levette ennek a terhét. 19 évig hordoztam. Állandó, eleven seb volt ez bennem, melyet sem az idõ, sem emberek bizonygatása nem tudott szüntetni, begyógyítani. Csak az Úr. Teljes bizonyosságom nincs: nem tudhatom pontosan, hogy az öcsém hova került, de azt tudom, hogy õ nem csupán azt a félévet látta, amikor meghasonultam magammal, és az Urat elhagyva éltem az életem. Õ részese volt a megtérésemnek. Tapasztalhatta Isten
16
BIZONYSÁGTÉTEL édesanyámmal. Ám ez a találkozás már nem volt felhõtlen. Egy rettentõ hír nyomasztó súlya telepedett ránk: anyukámnál agydaganatot diagnosztizáltak. Megfordult velem a világ. Hiszen most találtunk újra egymásra! Most tudott elõször szíve szerinti nagymama lenni! Most élt át igazi unokás élményeket! És ha meghal? Hova kerül? Egy újabb családtag, aki miattam kárhozik el? Az elsõnek a súlyát sem bírom, de hát mit is várok ilyen élet után, amit én éltem? Vádolt a szívem. Itt van anyu, valóságosan a halál kapujában, szolgálni kellene felé, amíg lehet, de így? Ilyen múlttal? Mi legyen? Azt nem tehetem meg, hogy ne halljon a menekülés lehetõségérõl! Kell egy hiteles, alkalmas ember erre a szolgálatra! A tettek mezejére léptem. Elkezdtem keresni. Közben eltelt egy-két nap, és minden nap bementem anyuhoz. Azt tudtam, hogy Cseri Kálmán igehirdetéseire meleg szívvel gondol. Így elsõ nekifutásra vettem egy Cseri Kálmán evangelizációit összegyûjtõ könyvet (Gyógyító beszélgetés a címe, és konkrét evangelizációs hét anyagát tartalmazza). Bevittem neki, biztattam, hogy olvassa. Örömmel fogadta. Egy testvéri beszélgetés alkalmával, miután õszintén feltártam abbéli gyötrelmem, hogy mennyire alkalmatlan vagyok én, és mennyire nem tettem semmit édesanyám üdvéért, megkérdeztem, ha alkalom adódna, akkor beszélhetek-e
13
2013. I. negyedév
anyunak az Úrról? A kérdezett testvér azt válaszolta, hogy természetesen, ha adódik alkalom. Elég nagy nyomás ugye, ha valaki azt éli meg, hogy az anyukája halálos beteg, és nem az Úrhoz kerül, ha abban az állapotában hal meg? Erre a nyomásra volt szükségem, hogy alkut kössek az Úrral: „Oké, amíg nem találok alkalmas embert, aki anyu felé szolgálhatna, addig, de csak addig, beszélek én.” Persze közben kerestem a megfelelõ személyt. Beszéltem egy lelkésszel, aki készséges volt a szolgálatra. Anyuhoz minden nap bementem, és bizony nem volt menekvésem. Az alkalom „adódott”. Anyu beszélt, kérdezett, és nekem válaszolni kellett. Sajgó szívvel a múltam miatt, félve és rettegve tettem. Beszámolt arról, hogy sajnos nem jó az a könyv, amit bevittem neki, mert még jobban megsiratja. Nem tudtam hova tenni ezt az élményét, bár jómagam sem ismertem ezt a könyvet, csak az Úrra hagyatkozva vettem éppen ezt, hosszas gyötrõdés után. Egyik este otthon egyszer csak eszembe jutott, hogy vihetnék anyunak Bibliát is! Ha nem is egy egészet, de egy Újszövetség-Zsoltárok-Példabeszédek gyûjteményt igen! Ez eddig miért is nem jutott eszembe?! Nem értem! Másnap bevittem neki, és leírhatatlan volt az öröme! Megemlítettem neki, hogy van egy lelkész, aki szívesen beszélgetne vele, de azt mondta, apu úgysem értené
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL Akkor is, amikor senki sem látta. Nézd mit csináltam!” És megmutatta, hogy mekkora hatalma van, hogy emberi mértékkel mérve esélytelen élethelyzetben lévõ (a szabad élettõl, a külvilágtól - apám „jóvoltából” szisztematikusan elzárt, teljes uralom alatt vergõdõ) asszonyra is van gondja. Neki nem kell emberi segítség ahhoz, hogy a maga isteni, fenséges, mindent elsöprõ hatalmával Szent Szelleme által meggyõzzön bárkit is bûn és igazság tekintetében. Éreztem a Szent Szellem erejét, olyan valóságosan, ahogy még soha! A szemem elõtt lett élõ valóság anyu életében, hogy: „Isten Igéje élõ és ható, élesebb minden kétélû kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velõk szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12). Mert anyu sírt: a bûnei miatt. Nem sorolt fel nekem egyet sem konkrétan, de mondta, hogy egy azok közül, akik keresztre feszítették az Úr Jézust. Sírt, hogy bármennyire is szeretne jó lenni, nem megy. És így nem méltó arra, hogy az Úr Jézushoz menjen. Míg csodáltam Isten fenséges, hatalmas munkáját anyu szívében, csak az volt a dolgom, hogy elmondjam neki, pont így méltó az Úr Jézushoz, és az Úr Jézus csak erre várt, hogy így lássa meg magát, és így essen a karjaiba! Hiszen az Úr Jézus a bûnösökért jött, nem az igazakért (Márk 2,17).
meg, hogy miért akar idegen emberrel beszélni, és egyébként is, õ csak velem hajlandó, mert én ismerem õt, és nekem meg tud nyílni. Õ maga mondta, hogy milyen kegyelmes Isten, hogy mi tavaly nyáron újra egymásra találtunk, mert így tudok neki segíteni, beszélgetni vele! Csodaként élte meg õ is a kapcsolatunk rendezését, és nagyon örült neki! Ennyit az alkumról, amit Istennel kötöttem. Minden ajtót bezárt, és menthetetlenül én maradtam csak anyunak. Õ megint mást tervezett el, mint én. Vagy beszélek, vagy elvesztem az utolsó lehetõséget is ... „Meggyõztél Uram. Beszélek. De így, ilyen nyomással a lelkemben nem fog menni. Állandóan a múlt árnya van elõttem! Hogy leszek én alkalmas a szolgálatra?” És az Úr hozzásegített a megoldáshoz. Egy járható út maradt csak: vagy hittel ráállok, vagy... Tehát a megoldás: kérem az Úr Jézust, fedezze el az Õ vérével az alkalmatlanságomat, és így használjon engem! Tudtam, hogy nem vagyok alkalmas: nem váltam azzá, de betakart az Úr Jézus vére, és ezáltal lettem alkalmassá. És ez a hit békét adott, és az Úr Jézusba kapaszkodva mentem minden nap anyuhoz, nem tudván, hogy lesz-e alkalom áldott beszélgetésre vagy sem? De Isten minden napra készített. Tulajdonképpen az Úr odavezetett anyuhoz, elhúzta a lelkét eltakaró függönyt elõttem, és így szólt: „Nézd, én dolgoztam. Akkor is, amikor te nem.
14
BIZONYSÁGTÉTEL Beszámolt arról, hogy mennyire örül a Bibliának, mert õ már nagyon régóta szeretné olvasni, de sajnos apám nem engedte neki. Most viszont azt sem tudja, hogy hol nyissa ki, hol olvassa, hogyan pótolja az elszalasztott idõt! Falja az egészet! Egyik este felhívott telefonon, miután elmentem tõle, hogy olvassam el a 116. zsoltár elsõ kilenc versét, mert Isten szólt hozzá általa. Apámmal is megosztotta élete elsõ olyan élményét, amikor Isten szava személyes üzenetté vált számára. Az operáció után (március 28.) Isten összességében kb. másfél hónapnyi idõt adott nekünk még arra, hogy örülhessünk egymásnak, hogy beszélgessünk az Úr dolgairól. Rengeteg kérdése volt. Minden alkalmat megragadott arra, hogy beszélni tudjon velem. Igyekeztem az Úr Jézusra irányítani a figyelmét, törekedtem arra, hogy a kegyelemben erõsödjön meg amellett, hogy a felmerülõ teológiai kérdéseit is (utánakérdezések után) megválaszoltam. Érezni lehetett, hogy nagyon számít rám, hogy nagyon nyitott az Úr dolgaira, és szomjas az Úrra. Elmondta, hogy apunak beszámolt arról, mi történt vele a kórházban, hogy apu meghallgatta (ami önmagában is csoda), de - anyu szavaival élve - „a lényeget nem tudta megragadni”. Volt egy olyan alkalom is, amikor édesanyám a férjem és apám jelenlétében számolt be arról, hogy Isten milyen bûnrõl gyõzte meg õt. Így visszatekintve tudom csak elmondani, hogy kb. május közepétõl kezdett lassan kicsúszni anyu a kezünk közül. Ebben az idõszakban nagyon közel került a szívemhez Lázár történetébõl az a mondat, hogy: „Uram, íme, akit
2013. I. negyedév
szeretsz, beteg” (Ján 11,3). Így vittem anyut az Úr elé. Ez egyfajta nyugalmat adott. Jó volt tudni, hogy az Úr Jézus szereti az anyukámat. Sokkal jobban, mint én. Kb. május közepén tüdõembóliával szállították kórházba, ha jól emlékszem, 2 és fél - 3 hetet töltött ott. Minden este ott voltam, de nem minden nap volt alkalmunk az Úrról beszélgetni. Teljesen váratlanul alakult úgy néha, hogy beszélgettünk hitbeli dolgokról. Adódott olyan alkalom is, amikor a szobatársak is hallották a beszélgetésünket. Többféleképpen is próbáltam anyut szellemileg-lelkileg támogatni. Az operáció után közvetlenül, mivel nem bírta megtartani a könyvet, két lapot teleírtam válogatott Igékkel. Bíztattam õt arra, hogy a kiírt Igéket imaformában is mondja el az Úrnak. Amikor már a papír is sok volt neki, minden napra küldtem smsben egy Igét. Egyébként az õ éppen megszületett gyenge hite, új élete igen erõs próbának volt kitéve. Maga a betegség, a folyamatos állapotromlás elszenvedése olyan nagy teher, ami egy régóta hitben járót is megpróbál. Ezen kívül apu kötözött állapota azért megülte a házat... ez sem segítette anyut elõre... Júniustól még rohamosabban romlott az állapota. De még mindig akart velem beszélni, elmondta õszintén a szívében elhatalmasodott csalódottságot, elkeseredést, amiért nem gyógyult meg (õ azt hitte, Isten meggyógyítja), és várta a segítséget. Az erõsítést. Ebben az idõszakban bizony sokszor elfogytak a szavaim, illetve nem is jöttek, mert magam is megrendültem (bár ezt felé soha nem mutattam), és éreztem, hogy gyenge és üres minden emberi szó,
15
