299 Ft
ISSN 2061-8573
4–5 Karthago Három évtized dalai, többféle megjelenésben, Szigeti Ferenc ajánlásával 6–7 Radical Hungary Második támadás! + Hírek Fehér Törvény, Szebb Napok 8–10 Titkolt Ellenállás A tizedik a legjobb! Nemcsak Kima Norbert szerint... 11 Hírek Ismerõs Arcok, Ossian, Szkítia 12–13 Romantikus Erõszak Egy valódi magyar história, Sziva Balázs szavaival Posztermelléklet: Titkolt Ellenállás, On Tour In The U.K. 2010 14–16 Cool Head Klan Újabb adag karcos, bulizós hard rock-heavy metal adag Molics Zsolt vezetésével 17 Ajánló Górcsõ alatt az Oi-kor válogatás- és a Vérvád/Fehér Vihar közös splitlemeze 18–19 Kárpátia Mûhelytitkok, elsõkézbõl Petrás Jánostól 20–22 Fehér Virágok Nemcsak a nosztalgia jegyében, interjú Karóval
Sziasztok! Lapunk harmadik száma – nem szándékosan, de – a tízesek világában fogant. Ugyanis a Titkolt Ellenállás, a Kárpátia, és a Cool Head Klan is – náluk egy kis „csalással” a maxijukat is beleszámolva – a tizedik lemezét jelentette meg. Ennek apropójából készültek a zenekar vezetõkkel interjúk. A Romantikus Erõszak pedig elsõ albumának tízéves megjelenése alkalmából adta ki annak újrakevert változatát a Hadak Útja Kiadó által. Mellettük az Oi-kor válogatás-, és a Vér vád/Fehér Vihar közös splitlemeze szerepel ajánló rovatunkban, valamint a Karthago nemrég piacra került 30 éves jubileumi kiadványairól nyilatkozik Szigeti Ferenc. Új munkatársunk, Maci, pedig a Fehér Virágok alapítótagjával készített egy hosszabb interjút. A posztermelléklet is maradt, a címlapos, nagycikkes TE hátoldalán két „fehér csapat” külföldi bulijára emlékezõ montázzsal. Mivel 2010-ben már nem jelenik meg több Magyar Hang, ezúton kívánok minden Olvasónknak a hátralévõ hónapokra hangulatos klubbulikat, sikeres évvégét, kellemes, meghitt karácsonyi ünnepeket, és boldog, eredményes új esztendõt! Jövõre találkozunk… K.T.A.
Tisztelt elõadók, együttesek, ismerõseim, barátaim! A Magyar Hang következõ számainak elkészüléséhez várom Tõletek a zenekarotokkal kapcsolatos (fontos!) információkat – lemez-, DVD-, videóklip-, könyv megjelenés, tagcsere, nagyobb fellépés, stb. témakörben –, amelyeket a nagyobb nyilvánosság elé szeretnétek tárni a lap segítségével. A Tisztelt Olvasók figyelmét is felhívnám, hogy az újsággal, annak tar talmával, kívánságokkal, egyéb ötletekkel, észrevételekkel kapcsolatos véleményeket is szívesen veszem. Mindkét esetben az alábbi címre várom a leveleket:
[email protected]
Im presszum Alapító fõszerkesztõ: Kiss T. Attila Társszerkesztõ: Kima Norbert Munkatárs: Maci Nyomda: Budai Nyomdaipari Kft., Miskolc Terjesztés: Alternatív terjesztõk E-mail:
[email protected] Köszönet a Hammer Records-nak, valamint a hasábokon szereplõknek és az együtteseknek, hogy segítették ennek a számnak a létrejöttét. Fotók: kiadói és zenekari archívumok, valamint www.magyarsziget.hu
3
– Nagyon hosszú idõ után, majd két évtized elteltével jelentkeztetek új szerzeményekkel, elõször 2004-ben a „Valóságrock”, majd tavaly az „Idõtörés” lemezzel. Hogyan emlékszel vissza, milyen volt a közös munka ismét a fiúkkal? Hamar visszarázódtatok a régi munkamenetbe, vagy teljesen más módszerekkel láttatok neki a felvételeknek? – Igen, nagyon sokáig nem dolgoztunk új anyagon, de idõközben azért jelentek meg best of-(f)ok, koncer talbumok. A stúdió- és a hangszer technika rohamléptekkel fejlõdött, de nem hiszem, hogy valamirõl is lemaradtunk, hiszen szinte valamennyien dolgoztunk addig is stúdióban, függetlenül a Karthago-tól. Én zenei rendezõként majd' tizenhat évig a rádióban, a lemezgyárban, meg producerként tevékenykedtem, Gidó, Miki és Tamás pedig más zenekarokkal játszott, tehát nem volt teljesen szokatlan a dolog. 2004-ben jó volt ismét együtt dolgozni, nagyon jól éreztük egymást, ezért is csináltunk meg tavaly, folytatásképpen egy új lemezt, az „Idõtörés”-t.
– Mutassuk be részletesen is a kiadványt. Mik a legfontosabb paraméterei, milyen formátumokban jelent meg? Szeretnél-e hozzáfûzni valamit a piacra kerüléséhez? – Többfajta mutációban jelent meg az album. Elõször is van egy DVD, amelyen a koncert hanganyaga sztereóban és 5.1-es hanggal is meghallgatható. Aztán van egy olyan változat, hogy a dvd-tokban emellett még ott van két CD korong is a hanganyaggal, aztán van a „sima” cédé változat, valamint van egy ún. „meztelen” DVD, ami újságárusoknál, a Hammerworld mellékleteként kapható. Kinek-kinek hogy tetszik, és hogy engedi meg a pénztárcája. Hozzáteszem, hogy mind a négy kiadvány nagyon kedvezõ áru, középkategóriás ár fekvésû termék, mert törekedtünk arra, hogy mindenki számára hozzáférhetõ legyen. – Sok utómunkát igényelt a kiadvány véglegessé szerkesztése?
A Karthago tavaly egy pazar jubileumi koncerttel ünnepelte megalakulásának harmincadik évforduláját. Ennek felvételeit jelentette meg nemrég a Hammer Records, a tekintélyt parancsoló életmûhöz illõ „csomagolásban”, többféle ver zióban. Mivel elõzõ lapszámunkban – a Lord kapcsán – Gidóval beszélgettem, most a Fõnököt, Szigeti Ferenc gitáros-zenekarvezetõt hívtam. Természetesen meg sem próbáltam a három évtizednyi sikeres karrier állomásait, eseményeit ezekre a hasábokba préselni, inkább csak aktualitásokat kérdeztem tõle. – Ennyi album után gondolom nem egyszerû dolog a mindenki számára megfelelõ reper toárt kiválasztani a bulikra. A jubileumi koncer tre ez hogyan tör tént? – Azt szerettem volna, ha ezen az estén teljesen át tudjuk tekinteni a Kar thago egész munkásságát, és eljátszani minden fontos dalunkat. Ezér t – a majdnem két és fél órás koncer ten – gyakorlatilag a legelsõ lemezünktõl, a tavaly megjelent legutolsóig minden olyan számot eljátszottunk, amelyek meghatározták a zenekar zenei világát. Mivel az új DVD-n a koncert egész zeneanyaga megtalálható, így ez teljes joggal tekinthetõ a Karthago munkásságának a keresztmetszetének.
4
– A hangot a lehetõ legtökéletesebb arányú hangzás miatt újrakever tük, de se hangszereket, se szólóéneket, se a közönség hangját nem javítottuk. A képet is megfelelõre kellett vágni, mert igaz, hogy a koncer tet rögzítõ Magyar Televízió felvételi kocsijában már volt egy elõvágás, de ehhez még hozzávettük a plusz öt kamera képét. – Hogyan kerültetek a Hammer Records-hoz? – Semmi különös tör ténete nincs a dolognak. Korábban más kiadóval tárgyaltunk, az se titok, hogy az Alexandra-val, de végül nem tudtunk megegyezni velük. Régebben egyébként az EMI-nál voltunk, de ott meg vezetõségváltás volt. Gidó – a Lord lemez kiadása kapcsán – dícsér te a Hartmann Kristófék munkáját, ezért vettem fel velük a kapcsolatot. Nagyon lelkesek, készségesek voltak, nagyon nagy tisztelettel
fogadták a Karthago-t. Nekik köszönhetõ, hogy ilyen komoly minõségben jelent meg ez a kiadvány. – Még a mai napig „megy” a legendás ötszólamú ének. Mivel tartjátok magatokat karban, honnan ez a kirobbanó energia? – Semmi trükkünk nincs, szerintem most sokkal jobbak vagyunk, mint a nyolcvanas években! Precízebb, összefogottabb lett a zenekar, én magamon is ér zem, hogy egészen másképp játszom, mint akkor. Egyszerûen érettebb az egész banda. Ne feledjük, hogy mögöttünk van kb. 3600 koncert! '80-ban, mikor kezdtük, három-négyhetes kultúrházas turnékra mentünk a megyékben, minden nap játszottunk. Ehhez hozzájöttek még a külföldi és a Szovjetunió-beli fellépések, amikor 60-80 fellépésünk volt két-három hónap alatt. Baromi sokat játszottunk, volt olyan évünk, hogy 370 bulink volt! Tehát óriási rutin van mögöttünk, és ez látszik is a koncertjeinken, ér zi a közönség. Ha hajnal háromkor felkeltenek minket, akkor is el tudjuk hibátlanul játszani a számokat. Egyébként elárulok egy nagyon-nagy szakmai titkot, ami rajta is van a DVD-n! Az egyik új számban, a korong elsõ harmadában, amikor a Gidó gitározik, kihagyta a nóta komplett második verzéjét és refrénjét, egybõl a szólót kezdte el játszani. Ránéztem, vigyorogtam, és láttam, hogy teljesen benn van az erdõben. Õ egész életében soha nem hibázott. Ezen az estén viszont õ is ideges volt. Úgy ahogy van, ezt rajta is hagytam a felvételen. A profizmus egyébként ebben az, hogy – ha nem mutatom –, senki nem veszi észre! – Egyedüli, a mai napig is aktív zenekarként tagcserék nélkül éltétek meg a közös – most már – harmincegy esztendõt. Mi a titka ennek? – A „titok” az, hogy megtanultuk egymást kezelni. A nyolcvanas évekbeli rengeteg buli akkor tönkretette, kiégetté tette a zenekart, hiszen mentálisan és fizikailag is kikészült a banda. Ilyet nem szabad csinálni! Úgyhogy jó is volt az a pár év „pihentetõ” szünet. '90-tõl újra elkezdtünk játszani, de jóval kevesebbet, és ezt a mai napig is élvezzük. Idén nyáron is volt 30-35 fellépésünk és nem is akarunk többet ennél. Természetesen sokkal több meghívásunk van, de nem akarunk többet vállalni, lemenni gagyiba, hakniba. A Karthago-nak van egy legendája, egy
nimbusza, és én erre nagyon vigyázok. Mindig többször körbejárom, kérdezem, hogy milyen cucc lesz, milyen a színpad, a világítás, hiszen megvan a színvonalunk, és azt szeretném, hogy ha mi valahol megjelenünk, akkor az valóban egy esemény legyen. Éppen ezért ma már nagyon jó barátok vagyunk, nagyon jól megismer tük egymást az évek, évtizedek alatt, tudjuk egymás rigolyáit tolerálni, holott öt, különbözõ vérmérsékletû, világnézetû emberrõl van szó. Nem akarjuk már egymást megtéríteni, befolyásolni. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy együtt vagyunk, és hogy ennyien kíváncsiak ránk. – Mi motivál Titeket még 2010-ben is? – Erre had' válaszoljak egy tör ténettel. Tavaly Balatonlellén játszottunk, és a buli után bejött az öltözõbe két tizenhét-tizennyolc éves srác. Dumálgattunk, és elmondták, hogy eddig nem is tudták, hogy a Karthago ilyen kemény banda, úgyhogy most már õk is a rajongóink lesznek, stb. Végül az egyik azt mondta, hogy Feri, hogy van az, néztelek benneteket, és úgy játszottatok, mintha ma, itt akarnátok befutni. Ezen elgondolkoztam, és azt mondtam neki, hogy igen. Mi mindig ott akarunk befutni, ahol éppen játszunk! Legyen az Budapesten a Rock Arénában, Püspökladányban egy klubban, vagy Balatonlellén a szabadtéri színpadon. Mi minden buli elõtt összecsókolózunk, és kezet rázunk, a koncert végén ugyancsak, és mindig, mindenhol be akarjuk bizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak! Ez motivál minket. – Várható-e esetleg a közeljövõben új anyag Tõletek? – Jövõre szeretnénk új lemezt. Egész egyszerûen azért, mert nem akarunk egy retró, nosztalgia zenekar lenni, és fõleg nemcsak a régi dolgainkból akarunk megélni. Vannak új dalaink, új ötleteink, mondanivalónk is, amiket ma fontosnak tartunk. Azonban mivel már lassan nem lesz divat lemezt készíteni, az is lehet, hogy egyelõre csak háromnégy új nótát írunk meg, és azt egyszerûen kitesszük a honlapunkra. Azután meglátjuk… www.karthagoband.com
5
A Radical Hungary szinte bombaként robbant két évvel ezelõtt a nemzeti rock színterén. Vérpezsdítõ számaik és hangulatos koncertjeik segítségével sok szimpatizánst szereztek. A csapat nemrég elkészítette második albumát is, amelyen az egyszerû, mindenki által könnyen megjegyezhetõ dalok egy kicsit keményedtek ugyan, de az együttes védjegyének számító rendkívûl betaláló szövegek maradtak. Bakter válaszolt kérdéseimre. – Egy pár gondolat erejéig egy kis visszatekintéssel kezdeném a beszélgetést, ha lehet. Milyen volt a debütalbumotok fogadtatása? Ti milyennek találjátok egy év távlatából az azon szereplõ számokat? Egyáltalán, hogyan ér tékelnétek a zenekar elsõ két évét? – Az elsõ lemez fogadtatása szenzációs volt, ami minket is meglepett. Hogy mennyire tetszett a közönségnek, azt az 1500 „eladott” lemez és a tavalyi zsúfolt koncer tnaptárunk számadatai támasztják alá. A rajongóknak – és reméljük ennek az elsõ korongnak is – köszönhetõen minden nagynak számító nemzeti rendezvényre meghívást kaptunk, ahol mindig szép számú nézõsereg elõtt játszhattunk. Kivétel nélkül mindenhol fergeteges volt a hangulat! A számok – mivel a mieink – egész jól sikerültek, szerintünk szövegvilágban száz százalékosak, zeneileg pedig dallamosak, egyszerûek. Ezt az egyszerûséget mindvégig tar tani szeretnénk, de azért reményeink szerint fejlõdést is fogunk tudni felmutatni. Az elsõ két év tehát mindenképpen nagyon sikeresnek tekinthetõ, hiszen rövid idõ alatt elég sokan megismer tek bennünket a nemzeti berkekben, fellépéseinken – legyen az a fõvárosban,
6
vagy vidéken, kis faluban – általában rengetegen vannak. – Nemrég jelent meg szer zõi kiadásban a második lemezetek, a „Magyar vagy”. Mennyiben másak ezek a friss szer zemények, mint az „Eljön majd a nap…” dalai? Kérdezem ezt azért, mert az a korong tar talmazott jópár – hamar slágerré, és hatalmas közönségkedvencé váló – kiválóan sikerült számot. Hogyan ér zitek, ezen az albumon is vannak olyan nóták, melyek hasonlóan népszerûek lesznek? – Igen, reméljük, hogy most is hamar utat találnak az érdeklõdõkhöz ezek a friss számok is, és erre már mutat egy-két jel, hiszen a „3. Félidõ”, a „Talány”, a „Dr. Mar tens”, vagy akár az „Ébredj Magyar” címû nótáinkat már az elsõ pillanattól kezdve énekli velünk a közönség. Szerintünk a témaválasztáson is sok múlik, és mi azokhoz a témákhoz nyúlunk, mint mindenki más a nemzeti oldalon, csak mi egy kicsit nyersebben, szókimondóbban, talán mondhatjuk, bátrabban tesszük ezt. Mi nevén nevez-
zük a dolgokat, az embereket, úgy ahogy azok valójában vannak. De természetesen a népszerûséget mindig a „zsûri” dönti el.
– Egy kissé karcosabbnak, szigorúbbnak, keményebbnek ér zem egy pár szám megszólalását ezen a kettes korongon, természetesen a bevált, általatok favorizált oi-os hangulat mellett. Ez minek köszönhetõ? – Szigorodik, keményedik körülöttünk a világ, mi csak ezzel próbálunk lépést tar tani. – Egy hagyományosnak mondható és egy kissé vicces átdolgozás is felkerült az új albumra egy Kategorie C átirat és a Dr. Bubó zenéje képében. Honnan jött az ötlet az újrahasznosításhoz, mi alapján választottátok ki ezeket? – Feldolgozás az elsõ albumon is volt, az „Avanti”, és a „Tüzér induló” képében, ezt próbáljuk hagyománnyá tenni ezekkel az újabbakkal is. Olyan számokat választunk, amelyek közkedveltek, de még senki nem dolgozta át ezeket.
A Kategorie C nóta egy jó nóta. Elég sok futball-szurkoló barátunk van az ország összes szurkolói táborából, ezzel nekik akar tunk kedveskedni. A Dr. Bubó zenéje, ugye mindenki szemében kedvelt, mindenki jól ismeri, a felhõtlen gyermekkort idézi. Az alapötletet igazság szerint Zorántól kaptuk, de mi csiszoltuk tökéletesre. És hát igazából az új albumon van egy harmadik átdolgozás is, ez a Panzerlied. Ehhez különösebb kommentárt nem fûznénk, mindenki döntse el maga, miért került fel. – Két év-két lemez. Igencsak bõviben vagytok az ötleteknek… Hogyan születnek a Radical Hungary számai? – Úgymond fiatal csapat vagyunk, tehát ötlet van bõven és ezekhez még hozzáad a mai politikai és társadalmi helyzet is. Születésükkor számaink nem vajúdnak sokat, a zenekar minden tagjának a gondolataiból merítve gyúrjuk össze véglegessé õket. – Mit hoz az év vége a Radical Hungary életében, és van-e valamilyen konkrét elképzelésetek már most a 2011-es esztendõre? – Ez az év vége is úgy tûnik, hogy koncer tekben gazdag lesz. Haladunk tovább azon az úton, amit mi helyesnek ítélünk. Különös ter veink a következõ évre egyelõre nincsenek, gyûjtjük az ötleteket, figyeljük az aktuálpolitikát, hátha az is szolgál valami „szenzációval” – mint ahogy ez eddig is megtör tént –, és ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Új lemezt nem ter vezünk, de ha így özönlenek az ötletek folyamatosan, még az sincs kizár va. De nem feltétlenül ragaszkodunk hozzá.
FEHÉR TÖRVÉNY Már 15 éve, hogy útjára indították a zenekar t, de persze azóta sem ülnek a babérjaikon az NSHC budapesti fenegyerekei. Ezúttal egy jubileumi koncer tre invitálják a banda iránt ér deklõdõket Dél-Borsodba, ahonnan elindultak. November 6-án kerül sor er re a rendezvényre, ahol a Tarsoi, és a Titkolt Ellenállás is fellép az ünnepelt zenekar ral. Valamint nekiláttak új lemezük stúdiómunkálatainak is, amire elõreláthatólag 13 új dalt rögzítenek, bónuszként pedig egy videóklippet. .......
SZEBB NAPOK Napjaink egyik legtehetségesebb, dallamos Oi zenét produkáló ifjoncai õk! Egyre több nemzeti rock buli plakátján találkozhatunk a nevükkel, de nem csak koncer tek terén aktív a zenekar. A napokban fejezték be az „Új kor hajnala” munkacímet viselõ lemezük felvételeit, amely hamarosan kiadásra is kerül a BHS Ser vice gondozásában. Elég sokoldalúra sikerült az anyag, a nemzeti rock, a rock'n'roll, és ter mészetesen az Oi is megtalálható számaikban. Ismerõs hangként feltûnik Juci, akit az EF-ben is hallhattunk már, plusz népi hangszereléssel is kísérleteztek a srácok. November 13-ára már le is szer vezték lemezbemutató koncertjüket Budapestre, a Székely Ber talan u. 11-be, ahol az M.A. Skins játszik elõttük, valamint mûsor ukban ezúttal helyet kap Andris (Radical), és ter mészetesen Juci (ex.E.F.) is!
www.radicalhungaryzenekar.hu
7
A békési Titkolt Ellenállásnál a 2010-es esztendõ rengeteg változást hozott. Az év elején basszusgitárosukat cserélték vissza egy régi arcra, majd májusban Szûcs Már ton gitáros is távozott tõlük. Õt két fiatalemberrel pótolták, így a nyári rendezvényeken már jóval vastagabban, erõsebben tudott a csapat megszólalni. Augusztusban azonban még Marcival, vagyis az eredeti szerzõgárdával vonultak stúdióba – ezért szerepelnek így a fotókon a fiúk –, hogy rögzítsék az október 23-án megjelenõ tizedik nagylemezük, „A harc folytatódik” anyagát. Kima Norbert dobos, zenekar vezetõt bõven volt mirõl kérdeznem...
– A riport még a lemez megjelenése elõtt készül, és mint elõzetesen megbeszéltük, még a Magyar Hang kis stábja sem hallhatta teljes egészében az anyagot, csak azt az összevágott elõzetest, ami a honlapotokon is mindenki számára elérhetõ. Így arra kérnélek, hogy adj már légy szíves egy kis ízelítõt, kedvcsinálót az új kiadványhoz. – Készült tíz, igazi nemzeti metál szám, lendületes rock dal. Gyors és brutál zenék, mélyreható tör ténelmi és aktuálpolitikai szövegekkel fûszerezve! Az egyetlen lassú nóta szövege a mai magyar aktualitást tükrözi. Összességében – amit a borító is hûen tükröz – a lemez egy kemény, harcos nemzeti metál album. Október 23ától mindenki meghallhatja! Keressétek a boltokban és a zenekar honlapján! – Bevált szokás, hogy a zenészek általában mindig agyondícsérik az éppen aktuális lemezüket a megfelelõ promóció és a jobb eladások érdekében, de jelen esetben az a pár szerencsés szakmabeli, aki már belefülelhetett „mélyebben” a szer zeményekbe, egyöntetûen azon a véleményen van, hogy ez az eddigi legjobb korongotok. Te is így ér zed? – Való igaz, hogy eddig csak néhány szakmabeli hallotta a lemezt, de aki
8
mégis, az tényleg az eddigiek legjobbjának tartja! Mi magunk is így gondoljuk, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a tizedik lemezünkre ismét, még mindig tudtunk újat alkotni! – Ennek tükrében, nem sajnálod, hogy Marci elhagyta a zenekart? – Ez az õ döntése volt, és én tiszteletben tar tottam. – Szakítva a „hagyományokkal”, most Szolnokon, a Denevér Stúdióban rögzítettétek az új anyagot. Miért váltottatok stúdiót, egyáltalán hogyan kerültetek pont Töfiékhez? – A stúdióváltás már egy ideje érlelõdött bennem, de a tavalyi Palmetta album készítése tette fel az i-re a pontot, magyarul ott döntöttem el végleg a dolgot. A hangmérnökök rugalmatlan hozzáállásával volt ugyanis problémám. 16 éves korom óta túl vagyok már sok stúdiófelvételen, így tudok különbséget tenni a stúdiók, illetve a hangmérnökök között is. Amikor a '90-es években a Bikini stúdióba jár tunk Lojzihoz, ott százszázalékosan meg voltam elégedve a felvételekkel, és most 2010-ben Töfiéknél ugyanezt tapasztaltam. A Denevér Stúdió régóta elismert országos szinten, én meg ragaszkodom a jó minõséghez, úgyhogy ezért kerültünk Szolnokra. – Videoklipet esetleg terveztek-e majd valamelyik számhoz? Valamint, elõzetesen még arról volt szó, hogy egy DVD is kerül majd az új kiadványba, de ez a terv, úgy tudom, meghiúsult. Igaz a hír? – Jó szokásunkhoz híven az utóbbi lemezekhez mindig forgattunk klipet is, de ez most elmarad, mert az idei év a változások éve volt a zenekarban, ahogy azt már mindenki tudja. Mivel a lemezt rögzítõ felállás és a mostani, színpadon látható TE már nem ugyanaz, ezért úgy gondoltam, hogy inkább az aktuális felállással akarok majd idõvel klipet forgatni. Többek közt ezért hiúsult meg az új lemez mellé beígért DVD melléklet is. – A zenekari logótok lecserélése is ennek a sok változásnak az eredménye? – Ez csak egy dizájn-váltás, semmi extra nincs benne. Ehhez igazítjuk majd az új honlaparculatot is, és természetesen új póló- és pulóverminták is lesznek.
– A harcot tehát – immár Marci nélkül –, tovább folytatjátok, hiszen két fiatal bárdistát is találtál a helyére. Egy szûk fél év telt el a csatlakozásuk óta, és már jópár koncer tet végigjátszottatok együtt. Beváltak-e százszázalékosan a fiúk, a közönségetek zökkenõmentesen elfogadta-e az új arcokat, és õk hogyan érzik magukat a csapatban? – A két gitár ötlete már több éve tervbe volt véve részemrõl, és most végre megvalósítottuk. Sokan mondták már, és én is úgy éreztem, hogy koncer teken kellene még egy gitár, mert egy gitárral kicsit „vékonyan” szólnak a bulik. Mivel a mi esetünkben nagyrészt thrash-es zenérõl van szó, mindenképp jót is tett neki, fõleg a gitárszólóknál. Eddig csak a basszus ment alatta, kicsit üres volt, így viszont most sokkal erõsebb, zúzósabb az összhang! Szerintem a közönség az elsõ perctõl elfogadta a srácokat, inkább csak meglepõ volt nekik tíz év után új arcokkal szembesülni! A fiúk jól ér zik magukat, ez a helyzet egy komoly kihívás nekik, de sok munkával megbirkóznak a feladattal. – Szaladjunk egy kicsit elõre. Vannak már terveitek a 2011-es esztendõre is? Laci és Gabi mikor kap bizonyítási lehetõséget az alkotómunkában, és a stúdióban? – Ter veink szerint a következõ évben stúdióban is bizonyíthatnak, de egyelõre errõl többet nem árulok el! – Nem éppen Titkoltos kérdés, de azért teszem fel Neked, mert talán Ti vagytok a nemzeti oldal legmetálosabb bandája, hiszen már a megalakulásotoktól kezdve szándékosan próbáltatok elrugaszkodni a hagyományos skinhead, oi megszólalástól, és úgy ismer telek meg, hogy személy szerint nyitott vagy más stílusok irányába is. Szerinted miért van az, hogy a külföldi – saját mondavilágukat, isteneiket, szokásaikat megéneklõ, és népi motívumaikat a zenéjükbe beépítõ – pagan, folk, viking, stb. csapatokat nálunk nagy közönségbázis vesz körül, valamint rendszeres megjelenést és támogatottságot kapnak a zenei sajtóban. Azok a hazai zenekaraink viszont, akik ugyanezt teszik – csak éppen a magyarságról, a hazaszeretetrõl, a honi hõseinkrõl és kultúránkról szólnak a szövegeik –, azok egyszerûen számûzöttek a média 90-95 százalékában, sõt még támadás is éri õket, valamint az emberek nagy része is ellenséges velük?
9
– Magyarország, mint ahogy azt nap, mint nap tapasztaljuk, teljesen for dítva mûködik, mint ahogy kellene! Ez egyér telmûen a zenére is vonatkozik. Míg nálunk a fõsodrású média ezeket a külföldieket, és a hazai botcsinálta „elõadókat” tolja, addig a magunkfajták sokmindenre nem számíthatnak! Kiválóan mûködik az agymosás!!! És sajnos van is rá igény, ez a legelkeserítõbb! Viszont azt is hozzá kell tenni – és ez az egyéni véleményem –, hogy nem szabad egy külföldi, jóléti és sokkal nagyobb lakosságszámmal rendelkezõ országhoz hasonlítani magunkat, mer t ott egyér telmûen a kereslet is sokkal nagyobb minden zenei mûfaj iránt! Tehát ott könnyebben „kiter melõdhetnek” ilyen csapatok, és persze ezáltal sokkal nagyobb teret kapnak a rétegzenéjüknek megfelelõ kiadóktól, lemezcégektõl, ter mészetesen üzleti okokból is. Ezt, ezeket veszik át aztán a hazai for -
10
galmazók, és reklámozzák, árulják a magyar rajongótábor nak.
– Zárszóként egy rövid évér tékelésre kérnélek. A tagcseréken kívül, milyen események, gondolatok kerülnének be pozitív és negatív feljegyzésként a képzeletbeli noteszedbe a 2010es év oldalára? – Jó kérdés! Negatív dolgokat soha nem jegyzek fel! Pozitívum az új lemez, a sok jól sikerült koncert, és az ismét egységes Titkolt Ellenállás! www.titkolt.hu
ISMERÕS ARCOK A két évvel ezelõtti, Fõvárosi Nagycirkuszban adott, önálló, teltházas koncertje után ismét nagy budapesti fellépésre készül a magyar könnyûzenei életben már több mint tíz esztendeje tevékenykedõ, és idén már a tengerentúlon is bemutatkozó csapat. A 2010. november 5-i koncert mottója az egyik dalszövegük refrénje: „...határon túlról, szívektõl innen...”. A helyszín a fõváros központjában álló patinás intézmény, a Petõfi Csarnok. A rendezvényre olyan kiváló hazai zenészek fogadták el a zenekar meghívását, mint Tátrai Tibor, Weszely Ernõ, Mezõ Misi és Tóth Lilla. A fellépõ vendégek saját egyéniségükkel, egyedi stílusukkal színesítik majd az elhangzó Ismerõs Arcok dalokat, egyszeri és megismételhetetlen él-
ményt nyújtva a közönségnek. A zenekar összes eddig megjelent CD-jérõl játszik majd, és különleges látványelemekre, valamint táncosok közremûködésére is lehet majd számítani. .......
SZKÍTIA A nyári koncer tek végeztével Koszta János dobos helyére – Jani egyéb irányú zenei, és szakmai elfoglaltsága miatt – Pallás Gyula érkezett a zenekarba. A formáció tagjai ezúton is köszönik Janinak az együtt töltött tar talmas évet és sok sikert kívánnak a távolabbi ter veihez. Gyuszi fiatalsága ellenére rendkívüli szerénységgel és alázattal rendelkezõ dobos-tehetség, Nagy László (Kormorán) tanítványa. Az eddigi próbák tanúsága szerint az új csapattárs érkezésével új lendületet kapott a Szkítia.
OSSIAN A nyári, trianoni gúnyhatáron belüli és kívüli sikeres koncer tek után az évadot az augusztus 28-i, sitkei rock-ünnep, és a szeptember 9-i, székesfehér vári FEZEN-Nagyszínpados fellépéssel zár ta a csapat. Az – egyelõre még végleges címet nem kapott – új albumuk 2011 tavaszán várható tõlük. A fiúk az õszi, szokásos Pecsakoncer tet is átrakták 2011. május 21-ére, mivel a szokásosnál jóval nagyobb szabású, szabadtéri koncerttel szeretnének megünnepelni a zenekar 25-ik születésnapját.
A RomEr, megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából ismét kiadta elsõ nagylemezét, a „Magyar História X”-et. Hogy még kövérebb legyen a lúd, és még nagyobb a gyûjtõk öröme, a korong bónuszként tartalmazza a 2004-ben, limitált példányszámban megjelent „Hadak útja” koncertalbum felvételét is. Sziva Balázsnak tettem fel kérdéseimet. – Mostani tudásoddal, mai füllel, a zenekarral elért eredmények tükrében, hogyan látod a „Magyar História X” számait, fõként, hogy az egy „egyveleg” album volt anno, hiszen az elsõ pár év termését rögzítettétek debütáló lemezetekként? – Minden zenekar életében nagy dolog, ha elõször tarthatja kezében a saját lemezét. Ez tíz éve még nagyobb öröm volt, hiszen akkor még nem volt természetes, hogy a hazafias ze ne ka rok
12
anyagai CD-n is kijöjjenek (leszámítva a nyugat-európai kiadóknál megjelent magyar korongokat). Akkor a kazetta korszak még javában tar totta magát, és a „Magyar História X” is ebben a formában jött ki elõször. Az albumnak amúgy megvannak a maga gyermekbetegségei, hiszen nem voltak valami nagy stúdió-tapasztalataink akkoriban. A hangzás lehetett volna jobb is, de összességében erre az anyagra is nagyon büszkék vagyunk, hiszen olyan közönségkedvenc számok szerepeltek rajta, mint a „Szent László éneke”, a „Hív a szabadság”, vagy a címadó nóta, amit a banda közös nagy kedvence, a Független Adó is feldolgozott pár éve. – Szintén ezen az új kiadványon kapott helyet a 2004-es székelyudvarhelyi koncer tetek felvétele is, ami akkor csak limitált példányszámban jelent meg. Mi ugrik be elsõnek, ha visszagondolsz arra az erdélyi fellépésre? – A Székelyföldön való koncer tezés egy új terep volt akkoriban. Elõttünk – a radikális nemzeti bandák közül – csak a Fejbõr játszott kint 2003 októberében. Felejthetetlen volt a fogadtatás, a szere-
tet és a hangulat, azt hiszem, ezt a koncer tanyag is bizonyítja. De arról se feledkezzünk meg, hogy aznap óriási erõdemonstrációt tar tott a városban a román csendõrség. – A 10 éves jubileumi újrakiadás szerintem elég indok arra, hogy egy pillanatra visszatekintsünk, és arra kérjelek, hogy mondj egy rövid véleményt a RomEr eddigi pályafutásáról. Minden tekintetben elégedett vagy-e a csapatod helyzetével, sikerült-e már mindent megvalósítani, elér tétek-e azokat a célokat, amit a megalakuláskor elterveztetek? – Közipsulis zenekarból egy országosan ismert csapat lettünk, amit csak egyedül a közönségünknek köszönhetünk, és az elmúlt tizenhat évben ez a legfontosabb. Ez ad erõt ahhoz, hogy ameddig lesz mondanivalónk, addig tesszük a dolgunkat. – Két friss információ. Az egyik, hogy sokunknak nagy meglepetést okozva hir telen leváltottátok Talabér Petit a gitáros posztról, és augusztus elején, a Magyar Szigeten már Bundi, vagyis Sólya András játszott veletek. Kommentálnád ezt az eseményt? – Ha az öt tag közül van, aki nem abba az irányba húzza a szekeret, mint a többi, az elõbb-utóbb ellentétekhez vezet. Közös megegyezéssel, harag nélkül váltunk el Talától. Helyére Bundi került, aki a Frommer Baby nevû – fõként feldolgozásokat (88-as csoport, Független Adó) játszó – új együttesben is penget. Egyébként Bundi az újpesti Izzó lakóteleprõl indult Fehér Angyalok nevû bandában kezdte 1990 körül, és azóta a Rohamosztagban, az Új Hajnalban, az Oi-Korban, a MagiCseriben és a 4-es Blokk-ban is megfordult. – A másik, hogy egy nagyon profi klippel jelentkeztetek nemrégiben az „Elõre mind pesti srácok” számotokra, és ismét Császár Tamással dolgoztatok. Nagyon jó „szövetség”-nek tûnik ez az együttmûködés, hiszen mind a Hungarica számait, mind ezt a mostani felvételt elnézve minden esetben nemzetközi minõségû a végeredmény. Mióta ismeritek Csaszit, egyáltalán hogyan találtatok egymásra? Ez a mostani forgatás miben volt más, mint az eddigi közös munkáitok? – Csaszi egy olyan szakember, aki hazafias ér zelmû is egyben, és így, ez a kettõ, a filmes szakmában csak nagyon ritkán jár együtt. A Hungaricával forgatott klippek kapcsán ismerkedtünk össze. Most a kiskunmajsai 56-os múzeumban és a Csepel Mûvek területén forgattunk. Izgalmas volt az egész: a kisfilmben fontos szerephez jutott egy korabeli Pobeda gépkocsi, de egy T55-ös tank és egy Molotov koktél is:)
– Ha már szóbakerült másik zenekarod, a Hungarica is, ott mi újság? – November 1-jén jön majd ki a „Felvidék NEM szlovákia” címû új kislemezünk, amin szerepelni fog egy, a dunaszerdahelyi szurkolók felkérésére írt DAC induló is. Ennek az anyagnak a lemezbemutató koncertje 2011 februárjában lesz a Klub 202-ben (volt-Wigwam), és ahogy az már hagyomány nálunk, aki a kislemezt megvásárolja, egyben belépõt is vált erre a koncer tre. – A szinte testvér zenekarotoknak számító – és szintén ebben a lapszámban megjelenõ – Titkolt Ellenállás interjúban Kima Norbit kér tem egy rövid évér tékelésre. Most ugyanazt kérem Tõled is, természetesen a RomEr szemszögébõl. – Tavasszal megjelent az új, „Keménymag” címû lemezünk, amelynek nagyon jó volt a fogadtatása. Ennek nagyon örültünk! Sok jó koncer tünk volt az idén is, a Csonkaországban és az elszakított területeken egyaránt! – Mik a következõ terveitek? – A legfrissebb, hogy 2011 elején egy különleges kiállítású közös lemezt hozunk ki az Archívummal, amelynek teljes bevételét jótékony célra fordítjuk majd. www.romantikuseroszak.hu
– Hogyan jellemeznéd az új albumotokat, és milyen ajánlást adnál hozzá az érdeklõdõknek? – Sokat, de jó kedvvel dolgoztunk az anyaggal. Véleményen szerint pozitív energiával feltöltött albumot sikerült elkészíteni, a hangzás pedig minden eddigi lemezünkét felülmúlja. Szívem lelkem beleraktam, mindent beleadtam, amit zeneileg eddig sikerült magamba szívni. Aki szereti a rockot, az ezen az albumon hegedûvel fûszerezve hallhatja azt. Szeretettel ajánlom minden barátunknak, és azoknak, akik most ismerik meg a Cool Head Klan-t. – Személy szerint kicsit rövidnek érzem a lemez hosszát. Tudom, hogy nem kilóra mérik a dalokat, de még elfért volna egy-két nóta a korongon…legalábbis én még örömmel továbbhallgattam volna a számokat. – Készült több dal is, de nem szerettünk volna
tikusnak találom a régi bakelitlemez-hosszúságú albumokat, amelyek max. 40-45 percesek voltak általában, hiszen ezeken a zenekar adott anyagának eszenciája, sava-borsa volt hallható. Emiatt így tettünk tehát mi is, ráadásul nem kedvelem az olyan kereskedelmi elvárásokat, hogy töltsük ki az egész idõt, stb… – Mennyi idõ alatt álltak össze az új szerzemények, egyáltalán hogyan zajlik egy CHK nóta összeállítása, végleges formába öntése? Komplett, a végsõkig kidolgozott ötletekkel mentek a stúdióba, vagy még ott is szerettek improvizálni, esetleg alakítgatni a dalokon? – Jelen lemeznél körülbelül egy évet vett igénybe a dalszerzés és a felvételek rögzítése. Én azon kevesek – vagy többség(?) – közé tartozom, akik praktikusnak és jó dolognak tartják az internetet bevonását az alkotómunkába. Ezt azért mondom, mivel a lemez hangszerelését Ángyán Tamás
A CHC 2006-2007 körül kissé megváltozott, és szerintem lezárt egy korszakot a „Best Of” lemezével. A csapat képzeletbeli motorjának szar vát kissé jobbra kanyarította, és onnantól ténylegesen „Klán” lett a Molics Zsolt énekes köré csopor tosult klán neve. Elõször a „Szép hazám útjain” album jelent meg, majd nemrég a „Pofa befogva”. Mindkét anyag akár a nemzeti rock skatulyába is begyömöszölhetõ, ha már nagyon pakolhatnékunk van, de inkább csak szövegileg, hiszen a zene jócskán tar talmaz még jófajta – vir tuóz szólós – karcos, bulis hard rock-heavy metalt, amivel a csapat szinte egyedülálló a fent említett színtéren.
tölteléknótákat rátenni a lemezre, ezért nagy önkritikával szor tíroztuk, áthallgattuk ezerszer az anyagot. Egyébként nagyon prak-
14
barátom csinálta Németországban. A mód-szer a következõ: Az ötleteimet otthon feljátszom a házi stúdiómban, majd ezeket a neten átküldöm Tominak. Õ szintén rájátszik hangszerrel, és így, oda-vissza küldve egymás között a fájlokat, megszületik a dal. Ezután jön az emberi része a dolognak, mert a zenésztársaimmal lemegyünk a próbahelyre, és tovább csis-
zolgatjuk a szerzeményeket. A felvételek általában nyár derekán történnek, amikor Tomi hazarepül, hogy koncertezzen velünk. Ekkor vonulunk stúdióba is… – Az elõzõ lemezetek, a „Szép hazám útjain” ingyenesen letölthetõ volt a honlapotokról. Van-e pontos számadatotok, hogy hányan éltek ezzel a lehetõséggel? – Rengetegen töltötték le az albumot, majd hatezren! Ezt onnan tudjuk, hogy regisztrálni kell a letöltéshez. Nagyon örülök, hogy ennyi emberhez eljutott a zenénk, hiszen nálunk nem a harácsolás a cél, hanem a muzsikánk megismer tetése. Megjegyezném, hogy a mai napig is letölthetõ a lemez a www.coolheadklan.com oldalunkról. – Az új „Pofa befogva” korongon, bónuszként ez az anyag is szerepel, tehát két teljes albumot kap most, aki kifizeti a potom ezer forintot ezért a cédéért. A kiadó döntése volt ez a rajongóbarát megoldás, vagy Ti javasoltátok ezt a fajta megjelenést? – Egyrészt sokan szerették volna – és jelezték is felénk –, ha kézbefogható gyûjtõi értékké válna az album. Másrészt mi is azon voltunk, hogy ne csak virtuálisan létezzen az anyag.
ezekhez hasonló csatornán keresse majd, mert valószínûleg ott nem adják le. Megfelelö fórumokon lesz látható. A forgatás nagyon jó hangulatban telt, a fõhõs egy magyar hagyományõrzõ, az öreg zászlóvivõként ismer t barátom egy hun vitézt alakít. Ijászmesterként ki lett volna erre a legalkalmasabb? A forgatás után, amint ígértük, megtartottuk az ingyenes koncertet, ami majd másfél órásra sikeredett a jó hangulat végett. Ezzel szerettük volna meghálálni a klipben szereplõ közönség fáradalmait. – Mivel ebben a lapszámban Petrás Janival is készítettem egy interjút – szintén az új lemezük kapcsán –, egy kérdés erejéig szóba hoznám az õ zenekarát is, ha nem gond. Köztudott, hogy hárman is a CHC-ban játszottak a Kárpátia tagjai közül. Mit szólsz az õ töretlen népszerûségükhöz és az általuk felvállalt – állandósult – stílushoz, vonalhoz? – Jani egyértelmûen megérdemli a sikert, hisz semmit nem kapott ingyen az életben. Ismerem már vagy száz éve, régi, erõs szálak kötnek minket össze. Még a nyolcvanas években koncerteztünk együtt, õ a Jaguárban játszott, én meg a Sámánban. Janinak sok mindent
fotók: www.magyarsziget.hu – Mire újságunk megjelenik, már valószínûleg készen lesz a nyár végén, rajongókkal felvett új klipetek. Milyen hangulatú volt a forgatás, és az utána tartott ingyenes exkluzív koncert. Hogyan sikerült maga a felvétel?
köszönhetek, többek között azt is, amit ma úgy hivnak: Cool Head Klan. Leventét és Attilát is régrõl ismerem. (Attila dobolt is a Sámánban.) Tiszta szívembõl kívánom, hogy sokáig tartson a sikerük!
– Még a vágás folyamata zajlik, de hamarosan látható lesz a klip. Persze senki ne a Tv2 és az
15
– Egy internetes interjúban az olvasható, hogy jövõre közös bulijaitok is lesznek. Igaz ez? – Valóban így igaz! Meghívást kaptunk tíz koncertre, aminek nagyon örültem, hiszen a rocktestvéreimmel bulizhatok újra együtt. Mi azon kevesek közé tartozunk, akik barátságban váltak el – zeneileg, hangsúlyozom, kizárólag zeneileg(!) – egymástól. – Miket szerettek jobban, a motoros találkozókat, a nagy szabadtéri fesztiválokat, vagy a tavaszi-õszi kisebb, zárt klubfellépéseket? – Én a szabadtéri bulikat, motoros rendezvényeket szeretem, mert nagyon utálom a füstöt, ami a klubokban van. Az ember, ha nem is dohányzik, passzív dohányosként két doboz cigit is „elszív”, plusz a ruhám is büdös lesz… – Jelen pillanatban hogyan látod, érzed, mi a legnagyobb különbség az 1998-as és a 2010-es Cool Head Klan között (persze a tagságot leszámítva)? Elégedett vagy-e a csapat eddig elért eredményeivel? – Megöregedtünk… ha-ha, ez csak vicc! Beértünk, mint a pálpusztai. Sok mindenben változtunk, fõleg nemzetiesebb lett a muzsikánk is, meg a szövegeink is. Tépett minket vihar, értek nehézségek, de a rock'n'roll nálam egy életre szól! www.coolheadklan.com
OI-KOR Te akar tad! (Jelen pillanatban) 27 éves tör ténelem! A koncer tre járó és otthon, a hangfalak elõtt ülõ hallgatóság egy része nemhogy nem ennyi idõs, de még lehet, hogy a fele sem. Sokuknak kötelezõen bemagolandó az „1983”. Csak hogy tudják merre hány méter, ki kivel van ebben a nagy nemzeti kavalkádban. Aztán tényleg lehet rajongani… Mint köztudott, az Oi-kor legénysége egy remek ötlettõl vezérelve, a szimpatizánsait szavaztatta meg tavaly év végén, hogy mi is kerüljön fel erre a korongra, ezzel is levéve a saját vállukról a terhet, valamint egy kicsit áthárítva a szelektálás, kiválasztás „felelõsséget” a rajongókra, mert hát: Te akar tad! Egy-két érdekesség kivételével boritékolható volt az eredmény, de ezzel a diszkográfiával nem is lehet hibázni. Az a csapat legnagyobb erénye, hogy már két-három év mûködés után olyan minõségû idõtálló szá-
mokat ír tak – tehát '85-86-os dalokról beszélünk! –, amilyeneket a legtöbb mostani, nemzetinek mondott és agyonsztárolt „együttes” még tíz év múlva sem fog. (Persze a folytatás sem volt gyengébb.) Ennek bizonyítéka ez a kiadvány. A cédé legelsõ percétõl a tizenötödik trekk legutolsó hangjáig brutálisan arcunkba kapjuk mindazt, amirõl egy ilyen beállítottságú zenekarnak „illõ” dalolnia, persze megfelelõ megfogalmazásban és hibátlan zenei körítésben. Szinte egy idõutazáson vehetünk részt Magyarország tör ténelmében és az óbudai fiúk tör ténetében, igaz, nem kronológiai sor rendben.
Ezzel végre igazságot szolgáltattak a régi himnuszoknak, mert most remekül sikerült a koncer tek megszólalását és energiáját ebbe az ezüst korongba égetni. Aztán az 53. perctõl elszabadul a pokol, jön a három új nóta! Mind szövegét, mind zenéjét tekintve az Oi-kor eddigi legkeményebb szerzeményeit hallhatjuk. És már most örülök, mert Zala ígérete szerint ezek is szerepelni fognak a nagy valószínûséggel jövõ nyárra megjelenõ vadonatúj albumon, tehát ismét egy piszok erõs anyagra számíthatunk! Ha eddig kétséges volt még valaki számára, akkor most egyér telmûvé vált, hogy a legrégebbi, hazafias mondanivalójú csapatok legendáriumának egyik biztos dobogósa a banda. Lehet(?) õket szapulni, hogy nem éppen a nevüket is adó stílusban nyomulnak, de ha jól belegondolunk, már szinte a kezdetek óta „húztak” egy kis-
sé a metálosabb irányba. Szórakoztató, de egyben tanulságos, és a „zajongó” fiatalokat mindenképpen gyakorlásra, megfelelõ önkifejezésre ösztönzõ, hiánypótló, kiváló anyag. Le a kalappal! VÉRVÁD/FEHÉR VIHAR Hung-Aryan NSRock For White Europe A radikális, szélsõséges szövegvilággal „operáló” Vér vád egy nyolcszámos saját demó után vágott bele a splitlemez készítés fáradalmas, sok álmatlan éjszakát okozó munkafolyamatába, de a srácok végül (szerintem) elégedett megnyugvással várhatják a visszejelzések milyenségét. A korongra felkerült négy „új” szám közül három is ismerõs, mert a debütön szereplõ „Rendszer õrei” német, a „Meseország” angol fordításban hangzik itt el, a névadó „Vér vád” pedig újabb köntöst kapott. Tehát ez az anyag inkább nemzetközi piacra szánt. A nyitó, eddig ismeretlen „Elég volt” – sorait tekintve – egy kissé megkésett téma a partner zenekar csúszása és a borító nyomdai huzavonái miatt, de fejben egykét névcserét elvégezve nem hiszem, hogy azért annyira hamar aktualitását vesztetté válna.
A – kiadvány címében egyszerûen NS rock-nak elkönyvelt – muzsika jobban megszólaló, mint a bemutatkozó cédén, a dalok egyér telmûen összeszedettebbnek, kiforrottabbnak tûnnek, és a fiúk a szövegek öncenzúráját is a sutba
dobták, most már nyílt sisakkal támadnak. Vitathatatlan, hogy szívüket, lelküket beletették ebbe a kiadványba, de én majdan egy önálló, csak új szer zeményeket tar talmazó, agresszívan megdörrenõ hanganyagra is kíváncsi lennék. A nagyon fiatal tagokból álló Fehér Vihar, kezdõ skinhead csapat, és saját bevallásuk szerint az eszmefuttatást fontosabbnak tartják, mint a zenei körítést. És hát, bizony, a korongon található szer zeményeiket hallgatva teljes mér tékben igazat adhatunk nekik. Ezzel az elgondolással azonban egy a bibi, ti. hogyha túlontúl primitívre veszik a továbbiakban is a muzsikát, akkor egy idõ után az ember fia inkább a könyvek felé fordul, hiszen a koncer tek nem felolvasóestek, a figyelmet igénylõ tar talmas gondolatok pedig jobban esnek egyedül a négy fal között, otthon. Osztom a kiadó véleményét, miszerint a négy szám közül a „Lélekharangok” a legerõsebb, mindenképpen ezt az irányt kellene folytatni. A srácok elszántsága, dinamizmusa, és a munkába fektetett energiája viszont mindenképpen dícséretes, még bármi is lehet belõlük. A kezdés bíztató, azonban még sok-sok hónap, netán év kitar tó munkára van szükség a próbaterem rideg falai között, hogy a színtér említésre méltóbb csapatai közé véssük fel nevüket. A fehér vihar jelen pillanatban egyelõre még csak egy közepes erõsségû zápor. A korongra még egy – a két zenekar által közösen elõadott – Landser feldolgozás is felkerült, ami kor rekt, viszont az eredetiben hallható gitárszólót kispórolták belõle.
17
– Egy kér dés erejéig még az elõzõ, „Regnum Marianum” címet viselõ szimfónikus lemezetek felõl érdeklõdnék. Mivel a Kárpátia egy kemény megszólalású csapat, milyen visszajelzések érkeztek erre a – szinte kuriózumszámba menõ – kiadványra?
A Kárpátia augusztus 20-án adta ki tizedik – a tavalyi szimfónikus kiadványa utáni a megszokott hangzásához visszatérõ – lemezét, „Utolsó percig” címmel. Ennek apropójából, de nem kifejezetten ezt a friss albumot elõtérbe helyezve beszélgettem Petrás János zenekarvezetõ, basszusgitáros-énekessel.
– Abszolút pozitívak, túlnyomó részt mindenkinek tetszett! Természetesen vannak olyan emberek, akik ebben a lemezben is azt a Kárpátiát keresték, amit eddig megszoktak, és amit ebben nem lehet megtalálni, illetve voltak néhányan olyanok, akik az éneket hiányolták belõle. Azt hiszem, hogy ez így volt jó, ahogy a Szar vas Gábor ezt a szimfónikus átdolgozást megálmodta. – A Kárpátia mozgatja meg a koncer teken a legnagyobb tömegeket. Ez a cédé vásárlásokon is látszik, vagy a Ti rajongótáborotok is – mint számtalan, nemcsak a nemzeti oldallal szimpatizáló zenehallgató – inkább az ingyenes letöltést választja? – Erre azt tudom válaszolni, hogy ha mindenki, aki a koncertjeinkre ellátogat, megvenné a lemezeinket, akkor bizony irgalmatlan csúcsokat döntene meg a zenekar lemezeladásban is. Körülbelül olyanokat, mint amilyeneket a hetvenes-nyolcvanas években produkáltak a legnépszerûbb együttesek. Úgyhogy azt kell mondjam, hogy nem, sajnos nem látszik meg! Egyébként mi nem tudjuk, hogy kinek mi az eladása, mert csak a saját dolgunkkal törõdünk. Mindenki dobálózik, hogy így aranylemez, úgy platinalemez, és hát lelkük rajta, hogy ez mennyiben igaz, vagy nem. Én úgy látom, az embereknek nincs úgy pénzük, amire szeretnének. És még egy probláma van a Kárpátiával. A mi cédéinket bárhol nem lehet(ett) kapni, hiszen eddig csak a nemzeti könyvesboltokban lehetett a kiadványainkhoz hozzájutni, úgyhogy nagyon kevés volt azok-
18
nak az üzleteknek a száma, ahol fizikailag is jelen voltunk. Talán most van egy kis változás, megnyílnak bizonyos boltok, áruházláncok, de ez hosszú éveken keresztül nagyon elenyészõ volt. – Ha az elsõ, ötszámos korongotokat is beleveszem, akkor ez már a Kárpátia tizedik lemeze. Foglalkoztatok-e ezzel a „kisjubileummal” az új anyag összeállításánál, vagy egyszerûen csak tettétek a dolgotokat tovább? – Mi nem jubileumozunk semmit, a zenekar tagjai sincsenek bemutatva a koncer teken, mi nem vagyunk a hívei ennek. Úgy gondolom, hogy máskor, és mást ünnepeljünk meg inkább. Például megünnepeltük azt, hogy a Leventének kisfia született, vagy a billentyûsünknek megszületett a második gyermeke, stb.
– Mivel évente adtok ki lemezeket, szinte kötelezõ a kérdés. Egész esztendõben gyûjtitek az új ötleteket, vagy van egy kifejezett „alkotó-intervallum” idõszak erre? – Nem, mi folyamatosan dolgozunk. Illetve nagyon sok olyan dal van, ami nem került fel mondjuk erre a lemezre, vagy még az elõzõekbõl maradt arra. Sok-sok ötletszintû dal van a tarsolyunkban, és ezek közül egy pár hónapos munka során választódnak ki az éppen aktuális lemezre illõ nóták. – Rajtad kívûl van-e valakinek beleszólása az éppen aktuális számok milyenségébe? – Én vagyok a zenekar vezetõ, de azért ez nem azt jelenti, hogy én vagyok élet és halál ura. Nem én dobolom fel, nem én gitározom fel a számokat, ezért természetesen mindenki a saját részét beleteszi a dalokba. Ez a zenekar hosszú évek óta mûködik így. Az, hogy valaki kimondja az igent vagy a nemet, ahhoz bizony van egy nagyon komoly megmérettetése, egyeztetése és egymás számára bemutatása a daloknak. Plusz vannak olyan emberek a közvetlen környezetünkben, akiknek adunk a véleményére, és az is sokat számít.
– Van kedvenc albumod az eddig megjelentek közül, vagy mindegyiket kellõképpen erõsnek és szeretetreméltónak találod? Van-e ér telme egyáltalán rangsorolni õket? – Semmi ér telme rangsorolni õket. Nekem eleve az összes lemezünk véletlenszerû lejátszásra van beprogramozva a számítógépemen. Bár melyik albumról bár melyik dal tetszik. – Mikor megalakítottad a zenekart, gondoltad-e, hogy ennyire sikeres lesz ez a formáció? – Nem, egyáltalán nem! – És hogyan ér zed magad így, hogy ennyien járnak a koncertjeitekre? Milyen ér zés, hogy ennyi emberre vagytok hatással? – Azt kívánom, hogy minden egyes zenekar élje át ezt az élményt. – Ki választja ki és milyen szempontok alapján az elõttetek fellépõ csapatokat. Netán van-e kedvenc együttesed a kor társak vagy a fiatalabb formációk közül?
– Milyen terved van még, amit nem tudtál megvalósítani a Kárpátiával? – Még nem tudtam megvalósítani a tizenegyedik lemezt!… Komolyabban, soha nem volt nagyon nagyra törõ álmom. Mi a cél, minek örülnék én nagyon? Annak, ha már nem lennénk aktuálisak, mert mondjuk Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Délvidéket és Õr vidéket visszacsatolnák. – Legvégül, „csereprogram” keretében kér deznélek CHK ügyben, hiszen Molics Zsoltinak is feltettem egy Veletek kapcsolatos kérdést. Mit szólsz a Klán – nélküled folytatott – munkásságához, milyen a viszonyod Zsoltival? – Nagyon jó, és nagyon tetszik. A Zsoltinak a véleményére a mai napig adok, õ jóval elõbb hallja a Kárpátia dalokat, mint bárki más. Én meg vagyok az, aki a leghamarabb hallja a Cool Head Klan dalokat, mint bárki más. Nagyon figyelünk egymásra, és nagyon jó barátok vagyunk. Egy negyed évszázados barátság köt össze minket. Én anno nem azért szálltam ki, mert összevesztünk volna, hanem mert kettévált a szakmai utunk. www.karpatiazenekar.hu
– Nincsen semmilyen szempont, egyszerûen akiknek tudunk, segítünk. Kedvenceim nincsenek, mindegyik zenekar vagy elõadó szerintem a saját területén és a maga módján nagyon jót mutat. De nem is hiszem, hogy ez az én tisztem lenne, hogy kiemeljek bárkit is. Nehéz is lenne, hiszen például elõttünk játszott Veszter gám Miklós, aki egy tárógatómûvész, õt hogy is lehetne összehasonlítani mondjuk a Stratégia zenekar ral, vagy Waszlavik Lacival, aki egy szál har monikával áll ki a színpadra. – Nem kimondottan az elõttetek fellépõkre gondoltam, hanem általánosságban. – Otthon természetesen sok cédém van, a komolyzenétõl kezdve a népzenéig mindent hallgatok, és persze nemzeti rockzenekarok lemezei is vannak ezek között, de had’ ne mondjak neveket. Rám egyébként sem jellemzõ, hogy túl sok ilyen jellegû zenét hallgatnék. Ha már igen, akkor nagyrészt a sajátomat – pusztán szakmai és praktikus okok miatt –, hogy legkevésbe se ismételjem önmagamat. Volt már ugyanis olyan, hogy egy dallamot kétszer is megír tam.
Aki elõbb nem ismer te a zenekart, az 1991-ben a Pannon Bulldog hasábjain olvashatott velük egy kiváló ripor tot, amibõl megtudhattuk, hogy 1984-ben Ah-Oi Band néven alakult meg egy csapat, ami rövid szünet után újjáalakult, s innentõl már a Fehér Virágok nevet viselte. Elsõ demójuk 1988 telén készült el, ami szépen el is terjedt, igaz, leginkább az otthoni kazettamásolatok révén. Így, legtöbbünknek csak rossz minõségben volt meg ez a hanganyag, de ennek ellenére nagyon közkedveltté vált a banda, mivel akkoriban ritkaságszámba mentek az ilyen felvételek. Sajnos 1991-tõl, Andor tragikus halála után (R.I.P.), már nem tudtak igazán talpraállni, s úgy tûnt, õk már csak az Oi zene tör ténelmének egy részét jelentik. Majd mindenki nagy meglepetésére 2007-ben a B&H Hungária egyik nógrádsápi koncert-szórólapján feltûnt ismét a nevük. Innentõl kezdve az elmúlt években ez egyre gyakrabban fordult elõ, és úgy tûnik ismét életképes a zenekar. Sajnos az eredeti tagok közül már csak Karó erõsíti a bandát, így kérdéseinket is neki tettük fel, hiszen talán õ tud leghitelesebben válaszolni rájuk.
– Elõször is talán a legnyilvánvalóbb kérdés. Tizenvalahány év eltelte után miért nem egy teljesen új, kötöttségek nélküli bandát alapítottál, miért a Fehér Virágok újraélesztését láttad megfelelõ döntésnek?
rangozva, nem akar tam a közönségnek csalódást okozni. Ezért jött Gergi helyére Széplaki Norbi (exFelvidéki Ébredés). Õk amúgy is játszották a Fehér Virágok dalait. Így lementek a koncer tek, de sajnos eredeti tagként már csak én szerepeltem.
– A helyzet az, hogy a csapat feloszlását követõen az eltelt évek alatt Gergi Attila és én rengeteg megkeresést kaptunk, hogy miért nem alakul újra a zenekar, és miért nem vesszük fel jó minõségben a dalainkat, mint a többi régi banda, akikkel együtt kezdtünk annak idején. Így, gyakorlatilag, a közönség kérésére alakult újra a zenekar, Andoron kívül eredeti felállásban. Andor helyét Laczik Fecó (ex-Akcióegység) töltötte be. Egy beszélgetés során Fecó is azt mondta, hogy nagyon örülne, ha újra mûködne a zenekar, sõt felajánlotta, hogy szívesen jönne basszerozni. Ez volt az a lökés, ami miatt 2007-ben újra próbálni kezdtünk. Aztán Gergi Attila hir telen meggondolta magát és kiszállt. Mivel már több koncertmeghívásunk volt, és a következõ Magyar Szigetre is be voltunk ha-
– Hogy ér zed, sikerült elfogadtatni az emberekkel ezt az új felállást, tehát a köztudatban most már ismét van Fehér Virágok?
20
– Igen! Elfogadták a zenekart ebben a felállásban, de többen kérdezték, hogy hová tûnt Attila. Hozzáteszem, hogy ha Attila nem lett volna az ügy mellett, és nem szer vezõdnek le a koncer tek, akkor én ezt a felállást létre sem hozom, fõleg nem Fehér Virágok név alatt. Mivel „nincsenek véletlenek”, ezért kellettek Attila és Fecó az újrainduláshoz. Különben most nem létezne a zenekar! – Hogy látod, miben más ma egy skinhead banda, vagy egy hazafias rockzenekar helyzete, mint azokban az idõkben, mikor a – mondhatni klasszikussá vált – zenekarod bontogatta szárnyait?
– Ez érdekes, elgondolkodtató kérdés. Ma már sokkal több lehetõsége van egy ilyen bandának is a fellépésekre, és jó minõségû lemez készítésére. Bár most is vannak ellenerõk, akik akadályozzák a nemzeti és hazafias megnyilvánulásokat, de ettõl függetlenül hivatalosan kiadott jogdíjas CD-k kerülnek kiadásra! A klipekrõl nem is beszélve. Bár a tévé csak kevés nemzeti rock zenekar dalait adja le, az interneten keresztül rengeteg videóklip terjed. Valamint, számtalan ilyen jellegû, több milliós költségvetésû fesztivál van, ahol ezek a csapatok felléphetnek. Annak idején ez szóba sem jöhetett, nagyon kevés mûvházban lehetett játszani, szinte titokban, de még így is sok koncer tet szétvert a rendõrség. Sokszor kattant a bilincs. Akkoriban a tévé még a Beatrice-t sem adta le. Akkor egyszerû, olcsó dobokon, és erõsítõkön keresztül lázadoztunk az elnyomó hatalom ellen, minden ellenszolgáltatás nélkül! Ma már a pénz lett az úr! Ja és a kapcsolatok! Ma elõfordul, hogy egy frissen alakult nemzeti ér zelmû for máció turnébusszal, és több millió forintos zenekari cuccal, esetenként sofõrrel, és roaddal járja a fesztiválokat. Ha van pénz, a legjobb stúdiókban veheted fel a lemezed, akár hivatalosan kiadva, igényes kivitelben. A '80-as évek végén, és a '90-es évek elején, feketén, titokban készültek az egyszerû, nem túl jó minõségû felvételek, amiket kazettásmagnókkal másolgattunk. Így terjedtek szét az országban. Akkor nem úgy volt, hogy bemegyek a nyomdába és megrendelem a kazettaborítót. Szóval, visszatér ve a kérdésre… Egyszerû. Ha van pénze, és „kapcsolatai”, akkor van jó felszerelése, jó minõségû CD-je, jó minõségû videóklipje, soksok koncertje, és jó bevétele. Viszont, ha nincs pénze, és nem rendelkezik „kapcsolatokkal”, akkor igen kevés esélye van a megmutatkozásra. Talán a helyi kocsmában és az interneten keresztül tud ér vényesülni. – A „hõskorban” egy demókazettátok jelent meg, amit már a '90-es évek derekán sem lehetett beszerezni, csak egymásnak másolgattuk. Napjainkban pedig írott CD-n, csináld magad demókiadvánnyal jelentkeztetek. Részetekrõl ez egy direkt szembenállás a kiadók nyújtotta lehetõségekkel? – Ter vben van egy jó minõségû CD kiadása is, de mint említettem, ehhez szponzorok, kapcsolatok, vagy sok pénz kell! Jelenleg nekünk egyik sincs. Bár ígéretet kaptunk kiadásra, és szponzorálásra is, de ez egyelõre még csak ígéret maradt. Azt, hogy szemben állunk a hivatalos kiadókkal, így nem mondanám, mert szükség van lemezkiadókra
is, de nem mindegy, hogy az kinek a kezében van, és milyen céllal mûködteti! A jogvédõ hivataltól és a jogvédõ rendszer tõl igencsak hányingerem van. Azt ugyebár tudjuk, hogy kiknek a kezében van, és hogy jobb esetben csak pénzlenyúlásról szól az egész. Szóval az én gyomrom nem veszi be, hogy ezek az „emberek” rátegyék a bélyegüket a cédénkre, ugyanis azzal bir tokukba is veszik, és egy idõ után a mélybe rántják azt, amire rátették a bélyegüket! A szimbólumoknak nagy ereje van, és ezt õk nagyon is jól tudják. Jobban, mint egy-két hazafi. Ezér t tiporják a magyarság szimbólumait, a Turulmadarat, a Szent Koronát, vagy akár az árpádsávos zászlót. Közben mindenhová rejtve odateszik a saját szimbólumaikat! Minden jelentõsebb fõtéren ott a csillag, a sarló-kalapács, vagy a kör zõ-vonalzó jelkép, aminek számunkra lehúzó ener giája van. De ilyen területfoglaló jelkép a tesco is! Reméljük nemsokára ez a rendszer is átalakul és megtisztul. – A koncertjeiteket többnyire magatoknak szer vezitek, vagy vannak már konkrét állandó segítõ kezek? – Mi csak itt, Komáromban szoktunk évente egy bulit szer vezni. A többit itt helyben, és más városban meghívásos alapon teljesítjük. Nincsenek konkrét koncer tszer vezõink, a meghívásokat viszont továbbra is szívesen fogadjuk! – Idén nyáron eljutottatok Londonba, ahol több kiváló zenekar mellett a 30 éves skinhead legenda, a Brutal Attack társaságában álltatok színpadra. Mesélnél errõl az utatokról? – Na igen, ezt nem gondoltuk volna, hogy egyszer Londonban fogunk játszani. Azt meg fõleg nem, hogy egy õsrégi skinhead zenekar ral! A repülés nehézségeit, és a kint uralkodó liberális szellem baromságait átvészelve – amelyek egyébként a koncer tszer vezést, és meghir detést is nehezítették –, mondhatni jó kis buli volt! Jó lett volna, ha az angol közönségen kívül még több magyar, és lengyel fiatal jut el a koncer tre. Amúgy jó hangulatú, jó hangzású koncer t volt. Persze a hely szellemét és hangulatát emelte, hogy a magyar zászló is ott feszített a többi lobogó mellett! A Brutal Attack-tól azt kaptuk, amit vár tunk. Nagyon ener gikusak a fiúk, még így, közel a hatvanhoz is. Nem fogott rajtuk az idõ, beleadtak apait, anyait, de a többiek is jók voltak. A Fehér Tör vény is nagyon pör gõsen és nagy átéléssel játszott. Remélem, Õk is nyomni fogják még hatvanévesen is.
21
– Az angol túra után egy héttel már a Magyar Szigeten zenéltetek a nagyérdemûnek. Itt hogy éreztétek magatokat? – Fergeteges volt a nyitónapon ennyi embernek játszani! Azt gondoltuk, hogy mivel ez az elsõ nap, meg hogy nem hétvége, így biztosan kevesen lesznek, de szerencsére tévedtünk. Bár szerintünk itt a Magyar Szigeten velünk mindig egy kicsit mostohán bánnak, azért jó ér zés, hogy a közönség szívvel-lélekkel mellettünk van. Ki is tettek magukért, táncoltak, énekeltek fáradhatatlanul! A szer vezõk koncert közben intettek, hogy már csak egy számot játszunk, mert belecsúszunk a szomszéd sátor mûsorába, de aztán látva, hogy milyen jó az össznépi hangulat a Fehér Virágok koncer ten, szóltak hogy most már nyomjuk, ameddig akarjuk, had' mulasson a nézõsereg! Így addig játszottunk ameddig Mókus, a zenekar énekes-gitárosa kapott levegõt! A közönség még bír ta volna, mi már megfeküdtünk. Most külön köszönöm az ottlévõknek a jó hangulatú koncer tet!
– Igen. Vannak ügyes, lelkes fiatal zenekarok, amik igen ígéretesek. Az általam ismert szimpatikus fiatal csapatok közül most csak a zalaegerszegi Turánt említeném. Fiatal koruk ellenére jól összeharmonizált banda! És amennyire én látom rajtuk, nem „sztárok” akarnak lenni, hanem szívbõl zenélnek, és szerintem ez a legfontosabb a nemzeti rock képviselõinél. – A 2009-es újabb dalaitokat hogy fogadja a közönség? Ismerik, kedvelik már õket? – Mondhatni nagyon jó volt a fogadtatásuk! Szerencsére elég hamar elterjedtek az új számok, és ebben nem csak a koncer tek segítettek, hanem az internet is jócskán. Egy-két hónap után már kér ték az új dalokat is a koncer ten. – Az utolsó demótokhoz visszatérve, nagyon örültünk, hogy a régi dalaitok közül is jópárat újra felvettetek, így végre jó minõségben élvezhetjük õket! A többi klasszikus dalt is hallhatjuk még majd ilyen formában?
– Zeneileg úgy érzem a régi mederben maradtatok. Ez a visszatérés zökkenõmentesség miatt van így, vagy ezután is a régi sulis tempóhoz ragaszkodtok? – Nincs konkrét meghatározás zeneileg. Körülbelül ez a dallamvilág jön ki belõlünk. Mindenki beleteszi amit gondol, aztán kialakul egy-egy dal. A „Tudják meg azt!” címû szám például elég metálosra sikeredett, és Mókus aggódott, nem lóg-e ki a sorból, mert hogy nem annyira Oi-os. Mondtam, nem baj, ez jött magától, és nekem tetszik, úgy ahogy van. – Ez egyébként teljesen pozitív szerintem, hiszen igazán jó, dallamos Oi! zenekarból sajnos itthon nincs túl sok. Szerinted ennek mi lehet az oka? – Talán az, hogy a régiek kikoptak. A skinhead mozgalom meg gyakorlatilag már nem létezik. Az egész egy nemzeti rock gyûjtõnevet kapott, amiben a metál és a népzenei rock is benne van. Az új hazafiak meg inkább a metálosabb, vagy más stílusban indultak útnak, hanyagolva az Oi-os gyökereket. – Fiatalabb bandák közül vannak számodra szimpatikusak, akár zenéjük, akár emberi tényezõk végett?
22
– Még idén készülünk felvenni egy demót, amin az új dalok mellet két régi, klasszikus Fehér Virágok szám is helyet kap. Azt még nem árulom el melyik kettõ, ez legyen meglepetés! – Ezek szerint készülnek az új számok. A jövõben esetleg rendes nagy album is megjelenhet? – – Van már több új dalunk, és van még pár félkész. A készeket – mint fentebb említettem –, még idén felvesszük. Majd a félkész dalokat, ötleteket befejezzük, írunk még egy pár újat, és remélem, egy éven belül összeáll a kép egy rendes nagy albumra. Addig is a koncer teken találkozunk! – Köszönjük szépen a válaszaidat, további sok sikert a zenekarnak! És ha lenne még olyan, amit szívesen megosztanál az olvasókkal, akkor most azt az utolsó szó jogán megteheted. – A tisztelt olvasóknak üzenem hogy: „Csak a múltat ismer ve épülhet a jövõ!” Szebb Jövõt mindenkinek!!! Nektek is és köszönöm a lehetõséget! http://fehviragok.freeweb.hu Maci
