ISSN ISBN-13: NUR 616

Hungaro-Raetica

BY

P ROF . D R . A LFRÉD T ÓTH

Mikes International The Hague, Holland

2007

ALFRÉD TÓTH : HUNGARO-RAETIC

Kiadó 'Stichting MIKES INTERNATIONAL' alapítvány, Hága, Hollandia. Számlaszám: Postbank rek.nr. 7528240 Cégbejegyzés: Stichtingenregister: S 41158447 Kamer van Koophandel en Fabrieken Den Haag

Terjesztés A könyv a következő Internet-címről tölthető le: http://www.federatio.org/mikes_bibl.html Aki az email-levelezési listánkon kíván szerepelni, a következő címen iratkozhat fel: [email protected] A kiadó nem rendelkezik anyagi forrásokkal. Többek áldozatos munkájából és adományaiból tartja fenn magát. Adományokat szívesen fogadunk.

Cím A szerkesztőség, illetve a kiadó elérhető a következő címeken: Email: [email protected] Levelezési cím: P.O. Box 10249, 2501 HE, Den Haag, Hollandia

_____________________________________

Publisher Foundation 'Stichting MIKES INTERNATIONAL', established in The Hague, Holland. Account: Postbank rek.nr. 7528240 Registered: Stichtingenregister: S 41158447 Kamer van Koophandel en Fabrieken Den Haag

Distribution The book can be downloaded from the following Internet-address: http://www.federatio.org/mikes_bibl.html If you wish to subscribe to the email mailing list, you can do it by sending an email to the following address: [email protected] The publisher has no financial sources. It is supported by many in the form of voluntary work and gifts. We kindly appreciate your gifts.

Address The Editors and the Publisher can be contacted at the following addresses: Email: [email protected] Postal address: P.O. Box 10249, 2501 HE, Den Haag, Holland _____________________________________

ISSN 1570-0070

ISBN-13: 978-90-8501-110-1

NUR 616

© Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007, All Rights Reserved

___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- II -


PUBLISHER’S PREFACE This year we published electronically from Professor Alfréd Tóth his great ‘Etymological Dictionary of Hungarian (EDH)’, which was complemented by three addenda. With this volume we present a different type of work entitled ‘Hungaro-Raetica’.

The Hague (Holland), July 2, 2007 MIKES INTERNATIONAL


- III -


CONTENTS Publisher’s preface........................................................................................................... III The Riddle of “Riddle”: Hung. rejteni and the common origin of Sumerians and Raetians. .............................................................................................................................1 1. Introduction ............................................................................................................................ 2 2. Word history in the different language families..................................................................... 3 2.1 Sumerian ......................................................................................................................................................................3 2.2 Semitic languages........................................................................................................................................................4 2.3 Hamitic languages.......................................................................................................................................................6 2.4 Indo-European languages .........................................................................................................................................7 2.5 Uralic languages ..........................................................................................................................................................8 2.6 Altaic languages........................................................................................................................................................ 17 2.7 Sino-Tibetic languages ............................................................................................................................................ 17 2.8 North American Indian languages........................................................................................................................ 18 2.9 Polynesian languages............................................................................................................................................... 19

3. Conclusions .......................................................................................................................... 20 4. Bibliography ......................................................................................................................... 22

Another Hungarian-Raetic isogloss: Hung. gede, gida, gödölye “kid, little goat.”.......25 1. Introduction .......................................................................................................................... 26 2. Word history in the different language families................................................................... 27 3. Conclusions .......................................................................................................................... 32 4. Bibliography ......................................................................................................................... 33

About the author ..............................................................................................................35


- IV -


The Riddle of “Riddle”: Hung. rejteni and the common origin of Sumerians and Raetians.

Professzor dr. BADINY Jós Ferenc, rendkívüli nyelvész s barátom édes emlékének.


-1-


1. Introduction For comparative linguistics, the year 1969 brought a sensation: Professor Linus Brunner’s book “The common roots of the Semitic and Indo-European Vocabulary”, in which the author presents 1030 common Proto-Semitic and Proto-Indo-European roots and thus proves that both Proto-Semitic and Proto-Indo-European have a common ancestor language and are genetically related (Brunner 1969). In 1982, Brunner showed that Proto-Semitic and Proto-Indo-European share no less than 958 common roots with Proto-Malayo-Polynesian (Brunner 1982) as reconstructed by Dempwolff (1934-38). And in 1987, Brunner proved that Raetic – the ancestor language of Retoromanche – was a Semitic language, most closely related to Akkadian (Brunner and Tóth 1987). The Raetians – the only autochthonous Semitic people in Central Europe – thus came from the Euphrates-Tigris area as the Sumerians – the ancestors of the Hungarians – did. Although it is known since many years that Hungarian and Raetic have several words in common that cannot be attributed to borrowing (cf. Zimmern 1917, Lieberman 1977) nor change (cf. Beregszászi 1796, Kiss 1839) – for example Hung. gede, gide, Gödö-ll-ő “goat” ~ Raetic gadu, kathu (Brunner and Tóth 1987, pp. 58, 98; Tóth 2007b, no. 55), Latin haedus, English goat, German Geiss, Swiss German Gitzi, etc., words like this could be Wanderwörter (migrating words) that do not prove much about the common origin of the Hungarians and the Raetians in Mesopotamia. Since it was proved in EDH, part 4 (Tóth 2007) that Sumerian-Hungarian shares 607 roots with Indo-European (as well as Semitic, qua Brunner 1969) and “Finno-Ugric”, the little study about Hungarian réjteni “to hide”, réjleni “to be hidden” and their derivations, that I will present here, may show in an exemplary way how it is possible to reconstruct truly Hungarian words, i.e. words that go back to the Sumerian ancestor language of Hungarian, under consideration that Sumerian survived also in many other languages between Northern Europe and the South Seas (cf. EDH-1-4, Tóth 2007).


-2-


2. Word history in the different language families Since EDH (Tóth 2007) shows that Sumerian roots did non only survive in Hungarian and the Finno-Ugric, but also in the Altaic, Australian, Austronesian, Bantu, Caucasian, Dravidian, Hamitic, Indo-European, Mayan, Mon-Khmer, Munda, Penutian, Semitic, Sino-Tibetan, Tasmanian language families and in Etruscan, we start with the Sumerian root – or better possible roots (due to huge homophony in Sumerian, cf. ThureauDangin 1929) and accompany the spreading out of this root into the languages of the fore-mentioned language families considering sound-laws.

2.1 Sumerian According to Gostony (1975, no. 294), Hungarian rejteni belongs to Sum. ri, re (Deimel, ŠL, p. 86; Tóth, EDH-1, ch. 5, no. 746). Delitzsch (1914, pp. 175s.) differentiates the following meanings of this roots: Sum. ri (related rá?) 1. to go, 2. to guide, to bringe, 3. to be talented, 4. to take away, 5. to usurpate , 6. to turn into. According to the newest Sumerian lexicon, we have to attribute Delitzsch’s 6 meanings to at least 11 Sumerian roots (Oberhuber 1990, p. 395ss., cf. also Thureau-Dangin 1929, p. 27): 1) Sum. re7, ri = Akk. alāku “to go” 2) Sum. ri = Akk. hasāsu “to plan” 3) Sum. ri = Akk. mahāsu “to hit” 4) Sum. ri = Akk. nesû “to be far, to disappear” 5) Sum. ri = Akk. parā’u “to start” 6) Sum. ri = Akk. ramû “to put on” 7) Sum. ri = Akk. redû “to direct” 8) Sum. ri = Akk. rehû “to procreate” 9) Sum. ri = Akk. rūqu “far” 10) Sum. ri = Akk. sarāhu “to send” 11) Sum. ri = Akk. šalālu “to sweep away” ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

-3-


Since all of these roots are homophonous and therefore formally possible as roots of Hung. rejteni, the meaning has to decide. In accordance with Chong (2003, R, 2), the possible roots of Hung. rejteni must be the numbers 4) and 11) – that may even have merged like in the many other cases collected in Gostony (1975).

2.2 Semitic languages In Akkadian, we find rē'ītu “shepherdess”, which is a derivation from Akk. rē’û, re’û “shepherd”, that belongs to akk. re’ū “to graze” and is common-Semitic (cf. Gesenius 1962, p. 765): In Raetic we have the name of the female main-goddess (the Raetians were matriarchically organized) Reitu, Ritu, Reitiam (accusative) in several Raetic inscriptions (cf. Brunner and Tóth 1987, pp. 54ss.). Moreover, the name of the goddess Ritu survived in the following place names (cf. Tóth and Brunner 2008, p. 119): Madreda (Poschiavo, Switzerland) “mother Ritu” < Latin-Raet. *mater Rita Madris, Val (Surselva, Switzerland) “mother Ritu” < Latin-Raet. *mater Ritia (Ritia > *Ridja > Risa) Madrisa (mountain at the border of Prättigau, Switzerland and Vorarlberg, Austria) “mother Ritu” < Latin-Raet. *mater Ritia (Ritia > *Ridja > Risa) Madrisch (Avers, Switzerland) “mother Ritu” < Latin-Raet. *mater Ritia (Ritia > *Ridja > Risa) Madrisella (Montafon, Austria) “mother Ritu” < Latin-Raet. *mater Ritia (Ritia > *Ridja > Risa) Madrisio (Alpine hut at Grosio, Switzerland; in Friuli at Udine, Italy) “mother Ritu” < Latin-Raet. *mater Ritia (Ritia > *Ridja > Risa) Hebrew

rā’ā(h) “shepherd” (Gesenius 1962, p. 765)

Aramaic

re’ā “id.” (Gesenius 1962, p. 765)

In Arabic, we have ra’ā(y): ra’y, ri’āya, mar’an “to graze; to let graze, to care for, to take care of, to observe, to control”, hātirāhu “to show consideration for”; ar’aituhū sam’ī “I was listening to him”, ra’y “observation, observance (of contracts)”, ra’īya, pl. ra’ägen”, ra’īya “herd”, ra’awīya “nationality”, mar’an “pasture”, ri’āya “care, consideration, responsability”, murā’āt “consideration, observance (of contracts)”, rā’in, pl. ru’āt, ru’yān, ru’ā’, ri’ā’ “shepherd”, mar’īy “observed, considered” (Wehr 1968, pp. 312s.) ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

-4-


In placenames: Ra’á (pasture, Sudan), Ri’á, Mir’á (pasture, herbage), Mar’, Mar’á, Mar’āh, Marī’ah (pasture, grazing land) (Groom 1983, pp. 233, 243). Ethiopian

re’eya (Gesenius 1962, p. 765)

Samaritan

mr’it (Klein 1987, p. 622)

Ugaritic

r’y “Hirt” (Aistleitner 1967, p. 294)

But let us now have a look at the “Basic Word Lists of Ancient Languages of the Near East”, that Professor Václav Blažek published in 1997. He worked with the so-called Swadesh-list of the 100 basic words that are supposed to be common in most of the languages of the world. Blažek compared Sumerian (including Emesal), Akkadian, Elamite, Kassite, Hurrian, Urartian, and Hattic. No. 100 of the list is the word for “woman”: Sumerian:

nunus (is continued in Hungarian nő “woman”)

Akkadian:

sinnistu

Elamite:

rutu, ritu, irtu (with ablaut/apophony and metathesis)

Kassite:

—

Hurrian:

aste, asti

Urartian:

lutu (with lambdazism)

We see immediately, that the common word for “woman” was in Elamite and in Urartian the same word Ritu, whose name doesn’t show up in the Akkadian entry only because there it had already undergone the semantic change “woman” > “shepherdess”. Since Raetic was very close to Akkadian and the root of the word Ritu is commonSemitic, it follows, that Elamite and Urartian (which are genetically not related to Semitic) must have adopted the word for “woman” from Akkadian. But if we have now a look to Hurrian (or Hurritic), we find aste, asti, which corresponds to the second important Raetic goddess Estu (cf. Brunner and Tóth 1987, pp. 57ss.). For her name, we don’t find an Akk., but an Ugaritic root: št “mistress, ruler” (Brunner and Toth, p. 57). If this name is related to the name of the Akk. goddess Ištar, the equivalent of the Sum. Inanna, is not clear, but her description as strong and violent seems to correspond with what we know from the Raet. goddess Estu. Thus, we have probably Akk. Išt-ar ~ Raet. Estu ~ Ugar. št. One should not forget either that in the highly fragmentary Kassite word list there is a word išti, which Jaritz (1957, p. 874) commented as follows: “meaning and character unknown”. Remember also the fact that the city Este in Italy lies in the area, where formerly the Venetians settled, who have taken over the ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

-5-


name of their goddess Reitia from the Raeti! As the names of this and other cities prove (e.g. Trieste < Terg-este), the Venetians must have taken over the worship not only of Ritu, but of Estu from the Raeti, too. From Lieberman (1977, no. *560), we learn that the Sumerian roots rá, re6, re7, ri6, ri7, řá, ře7, ři6, ři7) have been borrowed into Old-Babylonian.

2.3 Hamitic languages From Orel and Stolbova (1995, p. 442) we get the following data: Hamito-Semitic:

*ra’-, *raw-, *ray- “be, become, make”

Egyptian

iry “be, do, make”

Old Coptic

*’iri

Fayumian

ili

Akhmimian

eire

Bohairian

iri

Sahidic

eire

Western Cushitic

*ra’-, *raw- “become”, “work”

Gwandara

ra

Bokkos

ro

Central Cushitic

*ray- “become, build”

Lame

re, rey

Eastern Cushitic

*riy- “become”, “work, make”

Dangla

orriye, riyo

Bidiya

riy

South Cushitic

*ra’- “stay, remain”

Asa

ra’-

Dahalo

raw- “stay, remain”

The following word from the extinct Nubian is borrowed from Arabic: Nubian

rāī “Hirt” (< Arabic, Rheinisch 1879, p. 137)


-6-


From the general meanings in the Hamito-Semitic words, we see that neither the Akkadian word for “woman” nor the Raetic word for “shepherd(ess)” could go directly to Northern Africa, but the Sumerian root itself, since languages normally do not generalize, but specify meanings. Sumerian roots are testified for African languages, too (cf. EDH-1, ch. 8).

2.4 Indo-European languages IE *are- “to joint” (Pokorny 1973, vol. I, p. 318): Latin

arare “to plow”

Greek

aroûn “to plow”, árotron “plow”, arotēr “farmer”

Gothic

arjan, Old High German erran, Middle High German ern “to plow”, German Art, Ge-rät, raten, Rätsel, Old Islandic arδr “plowing”

Lituanian

ariù, árti “to plow”, árklas “plow”, artójis “farmer”, arklŷs “horse”

Old Prussian

artoys “farmer”

Lettic

ar’u “I plow”, ara, are “farmland”

Old Bulgarian

orją, orati “to plow”, ralo “plow”, rataj “farmer”

Middle Iranian

airim “I plow”, arathar “plow”

Cymric

arddu “to plow”, arddwr “plow”

Cornic

aradar “plow”

Middle Bretonic

arazr, Bretonic arar “plow”

Armenian

araur “plow”

Besides, there is another root IE *rēdh- “to prepare, to advise”, Old Irish rád “speaking, telling”, Old Bulgarian (ne)raditi, roditi “to take care of”, Sanskrit rādhnóti “gets ready, flourishes, is capable of”, which is probably an extension of the root IE *are- “to joint”, (Kluge 2002, pp. 62, 745) and from which English to read, riddle and German reden, Rätsel originate. Because of the specialized meanings of the above words, we must again strongly assume that in the Indo-European languages the Sumerian root survived directly and not via the Semitic root.


-7-


2.5 Uralic languages As usual, we do not only consider the Finno-Ugric, but the Samoyed languages, too. Budenz (1873-81, pp. 661s.): réülni, révőlni, rivőlni, rűteni, ríteni, rüjteni, röjteni, rejteni, rejtözni, rejtézni, röjtök: “mind ezen szók az ug[or] re-g- (= Vog[ul] rēj-, rig) ‘calere (calor, calidus)’ származékai”. Bárczi (1941, p. 254s.): rejlik: “kései analogikus képszés a fejt – fejlik mintájára a rejt igéhez, ez bizonyt[alan] er[edetű], legvalószínűbb, hogy a révül igével s így a vog[ul] regh, räi ‘hőség’, ? f[inn] räkki ‘ua.’ szavakkal függ össze, s er[edetű] jel[entsés]e ‘lázba, révületbe ejt’”. Benkő et al. (1976, pp. 367s.): “A szócsalád alapja, a rejt ige származékszó: -t műveltető képzővel alakult, alapszava pedig valószínűleg összefügg a rekesz, rekken, esetleg a révül családjával”. Lakó et al. (1978, pp. 527ss.) finally lists all the following words: rejteni “bergen, verbergen, verstecken, verheimlichen; hexen, zaubern” rejtek “Versteck, Schlupfwinkel; drückend heisses Wetter” rejtezkedik “erstaunt erschrecken” rejtözött “scheintot” ? rekedni “stecken bleiben” ? rekesz, rekeszt “aus Ruten geflochtener Zaun, Hecke” ? rekeszteni “sperren, hemmen, stauen; einen Heckenzaun flechten; mit Ruten zuflechten” ? rekkenő “schwül, drückend, heiss” ? részeg “betrunken, berauscht” révület “Verzückung, Trance” ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

-8-


rűteni, rőteni, röjeteni, réütni, ritni, riütni “entzücken”, rűtejni “verbergen”, rűtet “Entzückung”, rüvik “sich begatten, sich paaren, befruchtet werden” elrejteni “verbergen; verdecken; aufzehren, verwüsten” elrejtezik “in Ohnmacht fallen, sich tot stellen” elrejtőzik “sich verstecken; in Verzückung od. Trance geraten” ? elrekkenteni “verstecken, verbergen” elrévülni “in Verzückung geraten” ? elrökkeszteni “verbergen” Rédei (1987, p. 423): Uralic *reŋe (reke) “warm; Wärme, Hitze”: Ostyak

rew “Windhauch”

Vogul

räj “warm, heiss; Hitze”

Hungarian

rejteni “verstecken; zaubern”, reg “Morgen”, regös ének “Weihnachtszauberlied”, rejtek “Versteck”, rekkenő idő “drückend heisses Wetter”, rég “lange”, ? rege “Märchen, Sage”, ? rögtön, rögvest “sofort, sogleich”, részeg “betrunken, berauscht”, révület “Verzückung, Trance”

?? Yurak

lejū “Flamme”, rejlu- “hörbar brennen”

Yennissean

loilebo, loreo “brennen”

Yurak

leajo, leju “Flamme”

Ostyak-Samoyed

poruaŋ, pormbaŋ, porruaŋ “brennen”

Kamassian

neniläm “brennen” (Castrén 1974, pp. 209, 221)

But when Benkő et al. (1992, vol. 5, p. 1245) separate the stems of rejteni et al. from the stems rév-, reg-, rég- et al., the destroy the assumed semantical relationship “heat” > “trance”, which means that the stem of rejteni et al. is now unknown: “Der Stamm ist unbek[annten] Urspr[ungs] und mit dem der W[ort-]Familien rekesz, rökönyül identisch [...]. Zusammenhang mit der W[ort-]Familie révül ist kaum wahrsch[einlich]”. Considering the above example, one can see very well how contradictory the FU dictionaries are. An alternative etymology was therefore proposed by Gostony (1975, no. 294) and Sára (1994, p. 141): Turkish örtmek “befedni, elfedni, letakarni”, which goes very well together both with the formal as well as the semantical devlopment of Hung. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

-9-


rejteni: Sum. ri “to remove, to sweep away” > Turk. örtmek “to cover”, Hung. rejteni “to hide”, because something has first to be removed and then covered, before it will be hidden. According to the experience of everyone who does not work with Hungarian on the basis of the stipulated “Finno-Ugric” language family, still today the best Hungarian dictionary is Czuczor-Fogarasi (1862). Here we find the following entries concerning our etymologies. It should be remembered that all the words in Czuczor-Fogarasi are ordered synchronically according to “word bushes” and not diachronically according to “sterms and leaves” (1862-74, pp. 2619ss.): REJ, elvont törzse rejlik, rejt igéknek, és származékaiknak. Elemzését illetõleg l. REJT. RÉJ, a régieknél pl. a Bécsi codexben am. rí, rivalkodik, a késõbbi bibliai forditásokban: ordít. „Réjó (rivó = orditó) monnal orozlán“ (Ozeás. X. A vulgatában XI.). REJLÉS, (re-j-l-és) fn. tt. rejlés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Lappangás, titokban létezés. REJLIK, (re-j-l-ik re-û-l-ik) k. Titokban, elburkolva, elbujva létezik, lappang. E lepel alatt valami rejlik. V. ö. REJT. REJT, (1), (re-ít re-j-t) áth. m. rejt-ìtt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Általán, valamit úgy eltesz, eldug, hogy mások észre ne vegyék, meg ne lássák, meg ne találják, mi bizonyos takaró, lepel, burok által szokott történni. Bokorba, szalma közé, függöny mögé, véka alá, pinczébe rejteni valamit. A pénzt, drágaságokat a közeledõ ellenség elõl föld alá rejteni. Magát elrejteni. Ki a tolvajt magánál elrejti, azt orgazdának tartják. Rejtett kincs. Átv. bizonyos eszmét, isméretet úgy eltitkol, hogy azt az ész csak nehezen vagy épen ne találhassa vagy foghassa fel. Valamely dolgot találós mesébe rejteni. Az Isten vajmi sokat elrejtett az emberi ész elõl. A Bécsi codexben (Baruch) olvassuk: „Hol õmagokat azokkal öszvö (együtt) elrehék“ (azaz elrejtsék, t. i. a régi iratokban a kapcsoló mód képzõje igen gyakran h betü, amidõn a törzs közvetlen t betüje kiesik, sõt a föntebbi példában az egész ít szótag kimaradott). Ez igével képeztetési rokonságban állanak: lejt, fejt, sejt, ejt, hajt, alajt, fújt, bújt, gyújt, sújt, hût, fût, sût, melyek mind átható cselekvésre vonatkoznak, s ezt a tevést jelentõ t fejezi ki. Ezek közõl némelyek, midõn t helyett l képzõt vesznek fel, majd ik-es igékké lesznek, s belszenvedõ állapotot jelentenek, mint: fej-lik, haj-lik, majd ik nélkül önhatókká válnak, mint: fúl, gyúl, hûl, sûl, fûl, vagy tájdivatosan hûlik, sûlik, fûlik. Ily viszony létezik általán az ít képzõjü átható, és úl ûl képzõjü önható igék között, pl. tanít tanúl, szorít szorúl, vegyít vegyûl, terít terûl, stb. Ezen hasonlatnál fogva ha a rejt igét elemezzük, annak gyöke re, melybõl lett áthatólag re-õ-t, re-í-t, re-j-t, önhatólag: re-õ-l, v. re-û-l; mely egyszerüen szokatlan, hanem ,ik’ raggal szenvedõ alakot vevén föl: re-õ-l-ik, re-û-l-ik, re-j-l-ik, és csak így jött használatba. Egyébiránt lásd bõvebben az ~ít, és ~úl, ~ûl igeképzõk eredetét és módosulatait Elõbeszéd 138. és kk. lapjain. Ha figyelembe veszszük a rokon szanszkrit rah gyököt (= rejt, régiesen: rekkent, honnan rahitana am. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 10 -


rejtekben, titkon, Mátyás Fl.), és a h-t j-vel fölcseréljük: akkor csak a rej-t egyszerü t-, és rej-l(ik), egyszerü l képzõvel származtathatók. Mi az alapfogalmat illeti, mely ezen ige gyökében létezik, azt magából a magyarból ismét hasonlat által véljük némileg meghatározhatni. Ugyanis azon alapértelemnél fogva, mely szerint valamit rejteni, elrejteni annyit tesz, mint födõt, takarót, leplet tenni rá, vagy beburkolni, hogy észrevétlenné legyen, valószinünek tartjuk, hogy gyöke azon re, mely vastag hangon ra, t. i. a felható névrag, mi szerint re-íteni valamit eredeti elsõ értelemben annyit jelentene, mint reá-tenni valamit, hogy láthatlan, észrevétlen legyen. Ily viszonyban vannak a le fe v. fel, és al helyhatározókkal a lejt (le-ít), fejt (fe-ít), és alajt (alít) származékok, t. i. lejt am. lefelé mozdít, v. mozdúl, fejt am. feltakar, felszakaszt, felbont, alajt am. supponit, suspicatur aliquid. Ezek közöl a ,fejt’ szónak párhuzamos társa is megvan a ,fejlik’ szóban. Egyébiránt idegen nyelvek között már föntebb megérintettük a rokon szanszkrit rah gyököt. A Tatrosi codexben a ,rejtek’ szó egyszerü e-vel fordul elé, tehát annak irásmódja szerént zárt ì-vel olvasandó, melyhez az ö áll közelebb, a tájdivatosan ma is használtatik, ,röjtök.’ REJT, (2), (re-j-t) fn. tt. rejt-ìt, harm. szr. ~je. Rejtekhely. Különösen a vadászoknál erdõ, kert, nádas, kukoriczás, és általán minden helyiség, melyrõl föltehetõ, hogy benne vad tartózkodik. Rejtet átkerestetni, kopófalkát rejtbe ereszteni, (hogy onnét a szarvast, rókát, nyúlat kihajtsa). Rejtbõl kitör a kopók hajtották vad, ha a rejtet elhagyja. (Bérczy Károly.) REJTA, udvarhelyszéki tájszó, e helyett: rajta. REJTÌGET, (re-j-t-ìg-et) gyak. áth. m. rejteget-tem, ~tél, ~ìtt, par. rejtìgess. Valamit gyakran, ismételve, vagy több holmit ide-oda rejt, dugdos, bujtat, takargat, hogy észre ne vegyék. V. ö. REJT, (1). REJTÌGETÉS, (re j-t-ìg-et-és) fn. tt. rejtìgetés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valamit a köztudomás, észrevevés elõl eltakargatunk, eldugdosunk, stb. REJTÌK, (re-j-t-ìk) fn. tt. rejték-ìt, harm. szr. ~e. Olyan hely, hová valamit v. valakit eldugni, eltakarni lehet, hogy titokban maradjon, hogy rá ne akadhassanak. Rejteket keresni, rejtekbe bújni; rejtekbe zárni valamit. „Keskeny völgye rejtekében Ül s andalg a remete.“ Kisfaludy Károly. Átv. sziv rejteke, mely titkos érzelmeket, vágyakat stb. takar el. A Tatrosi codexben am. titok: „Mert nem rejtek õneki (quia non latuit. Lukács VIII. Tárkányinál: „hogy nem maradt titokban.“) REJTÉK, l. REJTÌK. REJTÌKES, (re-j-t-ìk-es) mn. tt. rejtìkes-t v. ~et, tb. ~ek. Olyan, hová elrejtezni vagy valamit elrejteni lehet. REJTÌKÌZÉS, (re-j-t-ìk-ìz-és) fn. tt. rejtìkìzés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Rejtekben tartózkodás. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 11 -


REJTÌKÌZIK, (re j-t-ìk-ìz-ik) k. m. rejtìkìz-tem, ~tél, ~ìtt, par. rejtìkìzzél. Magát rejtegeti, rejtekben tartózkodik; titkolódzva lappang; bujóskát játszik. A szökevény katonák erdõkben a vadak barlangjaikban rejtekeznek. A bujóskát játszók ide-oda rejtekeznek. REJTÌKFIÓK, (rejtìk-fiók) ösz. fn. Valamely szekrénynek, asztalnak és más ilyen tartóhelyeknek titkos fiókja. REJTÌKHELY, (rejtìk-hely) ösz. fn. Hely, mely különösen alkalmas rá, hogy ott elbujni, s lappangani lehessen. Az erdei zsiványok, és vadak rejtekhelyeit kikutatni. REJTÌKKAMARA, (rejtìk-kamara) ösz. fn. Titkos hely valamely házban. REJTELÌM, (re-j-t-el-ìm) fn. tt. rejtelm-et. l. REJTEMÉNY. REJTELMES, (re-j-t-el-ìm-es) l. REJTEMÉNYES. REJTELMESSÉG, (re-j-t-el-ìm-es-ség) fn. tt. rejtelmesség-ìt, harm. szr. ~e. Rejtelmes v. rejteményes állapot, vagy minõség. REJTÉLY, (re-j-t-ély) fn. tt. rejtély-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Általán, valamely homályos dolog, melyet az ész világosan, értelmesen felfogni nem képes, midõn annak más dolgokkal öszvefüggését át nem látja. Különösen, megfejteni, kitalálni való feladat, pl. szó, vagy eszme, képes kifejezésekbe burkolva, milyenek az úgynevezett rejtettszók, vagy találós mesék. REJTÉLYÌS, (re-j-t-ély-ìs) mn. tt. rejtélyìs-t v. ~et, tb. ~ek. Minek értelme, jelentése a mi felfogásunkhoz képest homályos, el van takarva, mit nem értünk; igen elvont példázatu. Rejtélyes beszéd, czélzások, kérdések, feladatok. REJTÉLYÌSSÉG, (re-j-t-ély-ìs-ség) fn. tt. rejtélyìsség-ìt, harm. szr. ~e. Tulajdonság vagy állapot, midõn valami rejtélyes. Rejtélyessége miatt nehéz feloldatu kérdés. V. ö. REJTÉLYÌS. REJTEMÉNY, (re-j-t-e-mény) fn. tt. rejtemény-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Általán valamely titkolt, elrejtett dolog, eszme, vagy isméret. Használtatik különösen a göröglatin mysterium értelmében, s jelent az Istenre, és egélyre vonatkozó olyféle tanokat, melyeket vagy csak némely választottak ismernek, milyenek voltak a régi görög szertartások mysteriumai; vagy oly természetfölötti, s egyenesen az Isten által kinyilatkoztatott hitvallási tanokat, hitágazatokat, melyeket az emberi ész eredeti korlátoltsága miatt felfogni nem képes, p. a Szentháromság, az isteni megtestesülés rejteménye. REJTEMÉNYÌS, (re-j-t-e-mény-ìs) mn. tt. rejteményìs-t v. ~et, tb. ~ek. Az emberi ész tudomása elõl elrejtett, eltitkolt; különösen, ami valamely természet fölötti, s a hitvallásra vonatkozó igazságot, tant foglal magában. Rejteményes jelentés, értelem. REJTÉNY, (re-j-t-ény) fn. tt. rejtény-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Pillék neme, melyek sötétségben, homályos szugokban szeretnek lappangni. (Tenebrio). REJTÉS, (re-j-t-és) fn. tt. rejtés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által rejtünk, eltakarunk, eltitkolunk valamit. V. ö. REJT, (1). ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 12 -


REJTÌTT, (re-j-t-ìtt) mn. tt. rejtìtt-et. Ami el van dugva, elbujva, titkolva, hogy tudomásra ne jöhessen. Föld alá rejtett kincsek. V. ö. REJT. REJTÌTTEN, (re-j-t-ìtt-en) ih. Rejtett állapotban. A gonosztett rejtetten ritkán marad. REJTÌTTFEJÛ, (rejtìtt-fejû) ösz. fn. Féregfaj, melynek feje úgy be van húzva, hogy látni nem lehet. REJTÌTTSZÓ, (rejtìtt-szó) ösz. fn. Találós feladat, midõn valamely szónak tulajdonságai képekben, körülírva adatnak elé, hogy a kérdezett kitalálja belõlök a megfelelõ szót, pl. az elsõ úgy jó ha tûz van benne, a második is úgy jó ha tûz van benne, a harmadik is, ha tûz van benne, végre az egész is, ha tûz van benne; felelet: kandalló (kan-dal-ló). REJTEVÉNY, l. REJTVÉNY. REJTÌZÉS, (re-j-t-ìz-és) fn. tt. rejtìzés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Állapot, midõn valaki v. valami rejtezik. V. ö. REJTÌZIK. A székelyeknél am. szín- v. látszhalál, pl. midõn valakirõl azt akarják mondani, hogy nem halt meg, hanem csak szín- v. látszhalott, így szólnak: elrejtezett. V. ö. REJTÌZIK. REJTÌZIK, (re-j-t-ìz-ik) k. m. rejtìz-tem, ~tél, ~ìtt, par. rejtìzzél. Valamely titkos, elzárt, észrevétlen helyen lappang, el van bújva. A szökevények erdõkben, a vadak barlangokban rejteznek. „Õ Felsége elõtt én ha akarnám is, el nem rejtezhetem.“ (Levél 1559-bõl. Szalay Ág. 400. m. 1.). „Az egész természet mély gyászban rejtezik.“ Szemere Pál. Átv. titok gyanánt, ki nem jelentve létezik. Nem tudni, mi rejtezik szivében. A székelyeknél ,rejtezés’, ,elrejtezés’ alatt színhalált is értenek, innen mondják: nem holt meg, csak elrejtezett. (Incze József). REJTHELY, (rejt-hely) l. REJTÌKHELY. REJTÕDZIK, (re j-t-õ-öd-öz-ik) l. REJTÕZIK, 1). REJTÕKE, (re-j-t-õ-ke) fn. tt. rejtõkét. A székelyeknél am. rejtett v. rejtìkfiók. REJTÕZÉS, (re j-t-õ-öz-és) fn. tt. rejtõzés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. 1) Maga elrejtése, elbuvás. 2) Elragadtatás. V. ö. REJTÕZIK. REJTÕZIK, (re-j-t-õ-öz-ik) belsz. m. rejtõz-tem, ~tél, ~ött, par. rejtõzzél. 1) Rejtegeti magát, elbuvik valahová, hogy meg ne találhassák. Megfelel e kérdésre: hová? pl. pinczébe, padlásra, bokrok közé rejtõzni. Különbözik tõle: rejtezik, t. i. valahol. 2) A székelyeknél ,rejtõzik’ a Tájszótár szerént azt is jelenti: elméjében elragadtatik, amidõn ,rittetik’ vagy ,rüttetik’ szóval egy eredetü, tehát sajátlag am. ritezik v. rütözik. REJTÕZKÖDÉS, (re-j-t-õ-öz-köd-és) fn. tt. rejtõzködés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. l. REJTÕZÉS, 1). REJTÕZKÖDIK, (re-j-t-õ-öz-köd-ik) k. m. rejtõzködtem, ~tél, ~ött. L. REJTÕZIK, 1). ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 13 -


REJTVÉNY, (re-j-t-vény) fn. tárgyesete: ~t, több. ~ìk. Általán, találós feladat, rejtély, különösen: rejtettszó. REJTVÉNYÌS, (re-j-t-vény-ìs) mn. tt. rejtvényìs-t v. ~et, tb. ~ek. l. REJTÉLYES. REJTVÉNYÌSSÉG, (re-j-t-vény-ìs-ség) fn. tt. rejtvényìsség-ìt, harm. szr. ~e. l. REJTÉLYÌSSÉG. REK, elvont gyök, 1) Hangszó, melybõl rekeg, rekécsel hangutánzók származnak. 2) Elzárást, elkerítést, illetõleg elkülönzést jelent a rekesz, rekeszt, reked, rekkent származékokban. Ez utóbbi értelemnél fogva rokona a zárt jelentõ retesz névnek ret gyöke, és a rejt igének re gyöke, vagy rej törzse. RÉKA, (az Átilla neje Kreka nevérõl?) falu Abaúj m.; helyr. Réká-ra, ~n, ~ról. RÉKAS, (1), fn. tt. rékas-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Tájszó, különösen Csalóközben, s jelent mosatlan, mocskos konyhai, s asztali edényeket, p. fazekakat, tálakat, tányérokat, máskép: rékmány. Gyöke: rék (rék-as, rék-mány) úgy látszik azonos rõk gyökkel (rõköny, rõkönyödik) szókban; s a föntebbiek rõk-ös, rõk-mény helyett állanak. RÉKAS, (2), falu Pest m.; helyr. Rékas-ra, ~on, ~ról. RÉKÁS, mváros Temes m.; helyr. Rékás-ra, ~on, ~ról. REKÉCSÌL; REKÉCSELÉS, l. RIKÁCSOL; RIKÁCSOLÁS. REKED, (1), (rek-ed) önh. m. reked-tem, ~tél, ~ìtt v. ~t. Valamely csõ, vagy csatornaféle nyilás, lik bedugúl, bezáródik. Iszaptól bereked a csatorna szája. Mocsoktól bereked a pipa, pipaszár. Élõ lényre vonatkozva: bedugás, elzárás következtében valahol ben szorúl, vagy valamely helyrõl kiszorúl. Az egér a csaptatóba reked. A halak a vejészben, varsában rekednek. A kaput bezárták, s mi kirekedtünk a házból. A ,rekesz’ névvel és ,rekeszt’, ,rekken,’ ,rekkent’ igékkel áll származási és értelmi viszonyban. REKED, (2), (rek-ed) önh. m. reked-tem, ~tél, ~ìtt v. ~t. Mondjuk torokról, midõn a sürü nyál meggyûl benne, vagy hûlés következtében, vagy más okból öszveszorúl, s mintegy bedugúl. Sok kiáltozásban berekedt a torka. Mennyiben az ily állapotban szenvedõ embernek hangja rekegõ, a rekeg, rekécsel hangutánzó igékhez rokon származatu, t. i. a berekedt torku ember rekeg, rekegve beszél. V. ö. REKEDÉS. REKEDÉS, (rek-ed-és) fn. tt. rekedés-t, tb. ~ìk, harm, szr. ~e. 1) Valamely csõnek, csatornának, nyilásnak azon állapota, midõn bedugúl, öszveszorúl. 2) A toroknak kóros állapota, mikor a hang rekegve jõ ki rajta. E hangot fejezi ki a hasonló értelmü latin raucus, raucedo is. REKEDÌZ, (rek-ed-ìz) gyak. önh. m. rekedìz-tem, ~tìl, ~ìtt. Többször elreked. Rekedezõ hang. REKEDSÉG, (rek-ed-ség) fn. tt. rekedség-ìt, harm. szr. ~e. A toroknak szenvedõ állapota, midõn bedugulás, meghülés stb. következtében rekeg. REKEDT, (rek-ed-t) mn. tt. rekedt-et. 1) Dugult, bedugult, nem szelelõ. Rekedt csõ, csatorna, pipaszár, zúgó, zsilip. 2) Záródott. Vejészbe, varsába rekedt halak. 3) Torokról szólva am. dugulás, szorulás miatt rekegõ. Rekedt torku kántor. V. ö. REKED. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 14 -


REKEDTEN, (rek-ed-t-en) ih. Rekedt állapotban. REKEDTHASÚ, (rekedt-hasú) ösz. mn. Hasdugulásban szenvedõ, kinek úgynevezett kemény széke szokott lenni. REKEDTSÉG, (rek-ed-t-ség) l. REKEDSÉG. REKÌG, (rek-ìg gyak. önh. m. rekìg-tem, ~tél, ~ìtt. „Rek rek“ hangon szól pl. a rekedt, vagy tisztátalan torku ember. Különösen mondjuk a békákról. „Mikor ideje vagyon ez napig is mindazt panaszolják (a békák), a vizekbe rekegvén.“ Pesti Gábor meséi. Gyöke rek hangutánzó; b elõtéttel brek, honnan: brekeg, brekeke. REKÌGÉS, (rek-ìg-és) fn. tt. rekìgés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Tisztátalan, fülsértõ „rek rek“ hangon szólás, kiáltozás. Békák rekegése. REKEGTET, (rek-ìg-tet) miv. m. rekìgtet-tem, ~tél, ~ìtt, par. rekegtess. Eszközli hogy rekegjen. Ne rekegtesd azt a gyereket. REKESZ, (rek-esz) fn. tt. rekesz-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Általán, bizonyos korlát, kerítés, gát által képezett zárhely, pl. az állatok ketrecze, esztrengája, sellencze, kalitkája, óla, stb. Rekeszbe zárni a ludakat, réczéket. A vadmadár is megszokja a kalitkarekeszt. (Km.). Pázmánnál am. a latin clausura. Szerzetes szent rekesz. A lélek rekesze = test. „A szilaj lélek rekeszét kitörvén A nap útján túl magasan csapongott.“ Berzsenyi. Rekesznek nevezik a vizek kifolyását akadályozó, vagyis azokat elzárva tartó gátat, töltést, zúgót. Továbbá am. fiókféle osztályozat. Rekeszekbe helyezni a könyveket. Növénytanilag az üreges szervben, maghonban, vagy magrejtõben képzõdött válaszfalak által támadó fiók vagy fiókok; pl. három rekeszü tokja van a hóvirágnak, tulipánnak. (Loculamentum. Gönczy P.). A hajósoknál mindennemü elkülönített hely a fahajókon, pl. zabtartó, szentes, pincze stb. Az irásban am. zárjel. Rekeszbe szorított mondat. Minthogy a rekesz alapfogalmánál fogva zárt jelent, legközelebb rokonságban áll hozzá a retesz, mint zárló eszköz. REKESZÌL, (rek-esz-ìl) áth. m. rekeszìl-t. 1) Rekeszszel kerít, elzár. A kazalt a kártevõ barmok ellen elrekeszelni. 2) Korlátokat, gátokat húz. 3) Fiókokra oszt. A könyvszekrényeket rekeszelni. REKESZÌS, (rek-esz-ìs) mn. tt. rekeszìs-t v. ~et, tb. ~ek. Rekeszszel v. rekeszekkel ellátott; fiókos. Rekeszes istálló, melyben a lovak között elválasztó korlátokat húznak; rekeszes szekrény. REKESZGÁT, (rekesz-gát) ösz. fn. Gát, mely a víznek szétfolyását akadályozza, hogy összébb s egy mederbe szorítva, vagy ideiglen feltartóztatva czélszerübben használtathassék. Rekeszgát a patakmalom fölött. REKESZGET, (rek-esz-[t-]-get) áth. m. rekeszget-tem, ~tél, ~ìtt. Többször vagy folyvást rekeszt. V. ö. RET. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 15 -


REKESZGETÉS, (rek-esz-[t-]-get-és) fn. tt. rekeszgetés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Cselekvés midõn valaki rekeszget. REKESZIZOM, (rekesz-izom) ösz. fn. Izom, mely a mellüreget a hasüregtõl keresztben elválasztja. (Diaphragma). REKESZKÌDÉS, (rek-esz-kìd-és) fn. tt. rekeszkìdés-t, tb. ~ìk, harm. szr. ~e. Bizonyos rekesz, illetõleg korlátok közé zárkozás. REKESZKÌDIK, (rek-esz-kìd-ik) k. m. rekeszkìd-tem, ~tél, ~ìtt. Korlátok közé zárkozik, magát másoktól bizonyos közbevetett gát által elválasztja; különösen, lakhelybe, rejtekbe, szobába zárkozik. „Csinála magának titkos kamarát, melyben az õ szolgálóival berekeszkedvén lakik vala.“ (Judit, 8, 5, Káldi). REKESZRÚD, (rekesz-rúd) ösz. fn. Rúd az istállóban, melyet a bekötött barmok, különösen a lovak közé korlátul szokás tenni. REKESZT, (rek-esz-t) áth. m. rekeszt-ìtt, par. rekeszsz, htn. ~ni v. ~eni. Bizonyos korlát, vagy gát által elzárol, elkülönít, határozott térbe szorít. Berekeszteni a barmokat az ólba. Korlátokkal elrekeszteni a szérût. Kirekeszteni valakit a házból, am. a kaput, ajtót bezárni elõle. Oly sokan vannak, hogy Dunát lehet velök rekeszteni. (Km.). Csatornát, zsilipet, zúgót rekeszteni. „Kinek sokassága megrekeszté az árradatokat.“ (Bécsi cod. Judith XVI.). Régebben ,zárni,’ ,bezárni’ helyett is használtatott. „Mikor menny berekesztetett“ (quando clausum est coelum. Tatr. cod. Luk. IV.). „Minthogy Tokaj várában benne az ellenségh, végezte azt az országh, hogy azokat Zemplin, Zabolcs és Ungh vármegyék azon vármegyékben lakozó urak segétségével rekeszszék megh.“ (Az 1605-ben Bocskay-féle szerencsi országgyülés határozata). Átv. ért. a beszédet berekeszteni, am. befejezni, elvégezni. V. ö. REKESZ. REKESZTÉS, (rek-esz-t-és) fn. tt. rekesztést-t, tb. ~ìk. Elzárolás, elkülönítés, határok közé szorítás, zárás. Kirekesztés a Bécsi codexben am. anathema: „Adá elfeledetnek kirekesztésére“ (obtulit in anathema oblivionis. Judith. XVI. Tárkányinál: „Ajándékul adá az elfeledés ellen).“ REKESZTÉK, (rek-esz-t-ìk) fn. tt. rekeszték-ìt, harm. szr. ~e. Korlátozat, gátmû, mely által valamit elzárnak. A rekesztéken áttörni, kiugrani. REKESZTÉKÌS, (rek-esz-t-ék-ìs) mn. tt. rekesztékes-t v. ~et, tb. ~ek. Rekesztékkel ellátott. REKETÌS, (rek-et-ìs), v. REKETTÌS, (rek-ed-t-ìs) mn. tt. reketìs-t v. rekettìs-t, v. ~et, tb. ~ek. Rekedt hangu, vagy torku. From these data, we see that besides Hung. *re- in rej-t-eni, re-j-lik and derivations, the stem *rek- also belongs to this “word-bush”. And the meaning of Hung. rekedni goes together with the meanings of Hamito-Semitic *ra’-, *raw-, *ray- “to be, to become, to make”.


- 16 -


2.6 Altaic languages Since we already know the Turkish word for “to hide”, let us look now generally at the Altaic languages, including Korean and Japanese. From Starostin, Dybo and Mudrak (2003, vol. 2, pp. 1060s.) we take the following forms: Altaic *óri, óre “to cover”, Tungusic *ura-, *ur-ke, Mongolian *örü-, Turkish *ört-, Korean *òrái: Manchu

Evenki urke, Even urk’, Negidal ujke, Manchu oro-, učī, Ulcha uče, Orok ute, Nanai ujke, Oroch ukke, Udehe uke, Solon ukke, urke

Mongolian

Middle Mongolian eruge, oruge, Written Mongolian örüme, Khalka öröm, Buryat ürme(n), Kalmuck örm, Ordos örmö, Dagur urum, Sary-Yughur öröm, Monguor jermen

Turkish

Old Turkish ört-, Karakhanide Turkish ört-, Turkish (Osmanli) ört-, Gagauz jört-, Azerbaidzhan ört-, Turkmenian ört-, Salar öxt-, Middle Turk. ört-, Uzbek ört-, Karaim ört-, Chuvash vit-

Korean

Middle Korean òrái, Mod. Korean orä (arch.)

Japanese

oou “to cover”

Since Finno-Ugrists assume that all Turkish words in Hungarian are borrowings, they should come from the geographically closest Turkish language, i.e. Chuvash, but as the form vit- shows, this cannot be the form from which Hung. rejteni was taken, because of the initial sound v- and because it doesn’t explain Hung. rejlik (that was hardly built according to fejteni : fejlik a.o.).

2.7 Sino-Tibetic languages We restrict ourselves here to Chinese and Tibetan, because the other languages still lack thourough etymological dictionaries: Chin.

le, re “wrinkle” (Podhorszky 1877, pp. 270, 269)

Tibetan

braŋ, -braŋ “night-quarters, halting place, whether under a roof or in the open air; dwelling, particulary a temporary one, lodgings (Braun 2001, nos. 160, 170)


- 17 -


The corresponding root with initial *l- may also belong to here: la-dwágs “Ladág, Ladák, province in the valley of the Indus, inhabited by Tibetans and formerly belonging to Tibet, forbidden for Non-Tibetans” (cf. Jäschke 1987, p. 540) with the meaning “forbidden” strongly associated with “to cover” and “to hide”. That Ladág and its capital were both hidden and forbidden, Kőrösi Csoma Sándor had to experience himself: he died on the way after having gotten the allowance to enter the hidden and forbidden city. To the genetical relationship between the Uralic, Altaic and Sino-Tibetan languages, Trubetzkoy remarked in his last, posthumous publication: “Die finnischugrischen und samojedischen Sprachen stimmen in gewissen Punkten mit den altaischen überein, diese einerseits mit dem Koreanischen und durch dessen Vermittlung mit dem Japanischen, das wiederum eine Brücke zu den ozeanischen Sprachen bildet, andererseits aber stimmen die altaischen Sprachen in wesentlichen Punkten zu den tibetobirmanischen Sprachen usw.” (Trubetzkoy 1939, p. 86). Already Hyde Clarke had stated in 1877: “In this day we find three masses of the Ugrian class: - The Nepaul [Nepal] or Himalyan, the main Ugrian, reaching from Siberia to the Black Sea, and thence to Lapland and the Icy Ocean, the Magyar in Hungary” (Clarke 1877, p. 6).

2.8 North American Indian languages When Wadler reported legends of the North American Indians that there ancestors were not autochthonous but immigrants from Asia: “Übereinstimmend erzählen die Sagen der erwähnten Indianerstämme [Azteken, Tolteken, Kitsche Guatemalas], ihre Ahnen wären in Urzeiten vom Osten her gekommen, hätten ein Meer durchquert, seien an der Nordküste der neuen Heimat gelandet” (Wadler1997, p. 14), Swadesh (1962) and following him an enormous literature proved these “Sagen”. The memory of transatlantic migrations of the ancestors of the Hungarians may also survive in the Hungarian saying: “hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren túl”, which does goes hardly back with Ritter (2004, p. 476) to “Oberösterreich” (“Upper Austria”)! Von Sadovszky (1996, pp. 147, 233, 234, 235) presented the following words from Penutian Maidu and Konkow: Maidu láj “warm” Konkow laji “warm, hot”, laj-da “morning” Other American Indian languages may be genetically related to Sumerian and especially to the Hamito-Semitic languages, too, cf. Fuhler (2007). ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 18 -


2.9 Polynesian languages Maori

are, parara, puare “open” areare “open, clear of obstruction”

Hawaiian

poale “open”

These words, to which Brunner (1982, no. 32) adds Latin area “open place”, Hittite arawa “free” and Lettic ārs “the open space”, mean either the common semantical process of the oppositive meaning (hidden vs. open) or denominate the now open place from which something has been removed.


- 19 -


3. Conclusions German Rätsel = English riddle must have been borrowed directly from Hung. re-j-t-eni “to hide”, because both words conserve the factitive suffix –t-. Hung. re-j-lik “to be hidden” does not seem to survive in other languages. The Hungarian word goes back directly to Sum. ri “to remove, to sweep away”, which went to Akkadian in the forms re’ū “to graze; shepherd” and rē'ītu “shepherdess”. Since we don’t have any other Semitic data which show the – alleged – feminine suffix –t- like it appears in Rei-t-u outside of Akkadian, we must assume that the Akkadians took over the word with –talready from the Sumerians. The semantical development is “to remove” > “to cover” > “to hide” which shows best in the Altaic languages on the one side and in the FinnoUgric languages on the other side. I would like to mention here specially that the word family of Hung. rejteni is not nostratic, i.e. obviously no one of the leading nostratic schools ever reconstructed a common ancestor word for Hung. rejteni, rejlik. This is therefore accessible only with the method elaborated and used in EDH (Tóth 2007). Since this word is not nostratic, it cannot be 12’000 or 20’000 years old, as assumed by nostraticists. Since Sumerian is testified roughly since the 6th millennium B.C., this word like all the other Sumerian words that survived in extinct and modern languages, will not be much older and thus avoids the many problems known as “glottogony”. When Römer writes in the newest introduction into sumerology: “The land of origin of the Sumerians is still unknown” (Römer 1999, p. 12), he does obviously not know that already in 1876, the Hungarian archeologist Zsófia von Torma made excavations in the Maros-area and that in 1961, the Rumanian archeologist Nicolae Vlassa found in Tatárlka (until 1920 Hungary) the so-called Tatárlaka medaillons (Tartaria Tablets), on which there can be recognized a writing that partly corresponds to the Székelyi rovásíras (Székely notch writing) and partly is pictographic. By aid of C14-method, the Tartaria Tablets have been dated to 5000-5500 B.C. (Badiny 2001, p. 186) and are therefore around 2000 years older than the oldest Sumerian cuneiform samples (Glassner 2003, p. 49). Since also the Sumerian cuneiform writing originated from a pictural writing (Meissner and Oberhuber 1967, p. 18; Glassner 2003, p. 49), many researchers assume nowadays that this pictural was brought by the carriers of Jemdet-Nasr-culture (around 3100-2900 B.C.) from Transylvania to Mesopotamia (Vlassa 1963, p. 494). It was Vlassa, too, referring to the results in von Torma (1876) who showed the astonishing parallels between the carriers of the Transylvanian Tordos/Turdaş-culture und the carriers of the Mesopotamian Uruk-Warka IV- (about 3500-3200 B.C.) as well as Jemdet-Nasr-cultures (Vlassa 1963, pp. 491 and 493). Finally, Labat and Zakar (1976) proved the correspondences of the pre-Mesopotamian Tatárlaka-writing and the Székely runes. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 20 -


This means that around 5000-5500 B.C., there was already a highly developed writing with the Transylvanian ancestors of the Mesopotamian Sumerians that brought both their writing and language in the Euphrates-Tigris area, where from the 17th century B.C. the Semitic Akkadians, probably coming from Egypt and/or Arabia, invaded and adopted the Sumerian writing that became also the writing of the Semitic Raetians who should build later the only autochthonous Central European Semitic people. Since we know that the Raetians left Mesopotamia at the time of the Sea-people-Storm (from the 13./12. centuries B.C., cf. Tóth 2007a), the Raetians not only brought their writing that they adopted from the Sumerian-Hungarians to Europe where it developed into the “Northern Etruscan Alphabets”, but also several common Sumerian-Rhaetic words like German Rätsel, English riddle, the Raetic main goddess “Reitu/Ritu”, German reden, English to read and many others that testify the extensive contacts between Hungarians and Raetians already in their common homeland Mesopotamia. This underlines, of course, the extraordinary status of these two people in the history of whole Europe, Asia, Africa and Australia which should be investigated according to the results shown in EDH-1-4. How far the Sumerians came, is shown best with the Sumerian inscription of La Fuente Magna, La Paz, Bolivia (Marini 1985, 1986, 1989). That the purely linguistic predictions of EDH are solid was shown these days by a genetical publication of the universities of Pavia, Torino, Firenze (Italy), Tartu (Finnland), Ufa (Russia), Hamburg (Germany) and Stanford (USA): This publication (Achilli 2007) proves that the Etruscans are closestly related to the Turks. But given the many common words in Etruscan and Hungarian (Alinei 2003, Tóth 2007a, 2007b), the genetical relationship of Etruscan to both languages is only valid when these languages have as common basis Sumerian.


- 21 -


4. Bibliography Achilli, Alessandro et al., Mitochondrial DNA variation of modern Tuscan supports the Near Eastern origin of Etruscans. In: The American Journal of Human Genetics 80, April 2007, pp. 759-768 Aistleitner, Joseph, Wörterbuch der ugaritischen Sprache. Berlin 1967 Alinei, Mario, Ősi kapocs. A magyar-etruszk nyelvrokonság. Budapest 2004 Badiny, Jós Ferenc, Igaz történelmük vezérfonala Árpádig. Budapest 2001 Bárczi, Géza, Magyar szófejtő szótár. Budapest 1941 Benkő, Loránd (et al.), A magyar nyelv történeti-etimológia szótára. 3rd vol. Budapest 1976 Benkő, Loránd (et al.), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Budapest 1992ss. Beregszászi, Paulus, Ueber die Aehnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenlaendischen. Leipzig 1796 Blažek, Václav, Basic Word Lists of Ancient Languages of the Near East. In: History of Language 3/1, 1977 Braun, Jan, Sumerian and Tibeto-Burman. Warszawa 2001 Brunner, Linus, Die gemeinsamen Wurzeln des semitischen und indogermanischen Wortschatzes. Bern and Munich 1969 Brunner, Linus, Malayo-Polynesian Vocabulary with Semitic and Indo-European Roots. San Diego 1982 Brunner, Linus and Tóth, Alfréd, Die rätische Sprache – enträtselt. St. Gallen 1987 Budenz, József, Magyar-ugor összehasonlító szótár. Budapest 1873-81. Reprint under the title “A Comparative Dictionary of the Finno-Ugric Elements in the Hungarian Vocabulary”, ed. by Gyula Décsy, Bloomington 1966 Castrén, M. Alexander, Wörterverzeichnisse aus den samojedischen Sprachen. Kopenhagen 1974 Chong, Peter D., Uralic and Altaic Etymological Lexikon. Ms. 2003 (formerly published as e-book: www2.4dcomm.com/millenia/uaetym0x.html) Clarke, Hyde, Himalayan origin and connection of the Magyar and Ugrian. Reprinted from the Journal of the Anthropolological Institute, August 1877, 21pp. Czuczor, Gergély and Fogarasi, János, A Magyar nyelv szótára. Pest 1862-74. CD-ROM Budapest 2003 Deimel, P. Anton, Šumerisches Lexikon. Paris 1928ss. Delitzsch, Friedrich, Sumerisches Glossar. Leipzig 1914 ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 22 -


Dempwolff, Otto, Vergleichende Lautlehre des austronesischen Wortschatzes. Hamburg 1934-38, Reprint Nendeln 1969 Fuhler, John Thomas, Linguistic evidence linking the Algonquian language family to the Afroasiatic language family. in: Epigraphic Society of American Occasional Publications (ESOP) 25, 2007 (in print) Gesenius, Wilhelm, Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. 17th ed, Berlin 1962 Glassner, Jean-Jacques, The invention of Cuneiform Writing in Sumer. The Johns Hopkins U.P. 2003 Gostony, Colman-Gabriel, Dictionnaire d’étymologie sumérienne. Paris 1975 Groom, Nigel, A Dictionary of Arabic Topography and Placenames. Beirut 1983 Jaritz, Kurt, Die kassitischen Sprachreste. In: Anthropos 52/5-6, 1957 Jäschke, H.A., A Tibetan-English Dictionary. London 1881, Reprint Delhi 1987 Kiss, Bálint, Magyar régiségek. Pest 1839 Klein, Ernest, A Comprehensive Etymological Dictionary of the Hebrew Language. New York 1987 Kluge, Friedrich, Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Bearb. von Elmar Seebold. 24th ed. Berlin, New York 2002 Labat, René and Zakar, András, A sumér és akkád ékjelekről. Garfield, N.J. 1976 Lakó, György (et al.), A magyar szókészlet finnugor elemei etimológiai szótára. 3rd vol. Budapest 1978 Lejeune, Michel, Manuel de la langue vénète. Heidelberg 1974 Lieberman, Stephen, The Sumerian Loanwords in Old-Babylonian Akkadian. Havard U.P. 1977 Marini, Alberto, A Sumerian inscription of the Fuente Magna, La Paz, Bolivia. In: Epigraphic Society of America Occasional Publications (ESOP) 13, 1985, pp. 9-13; 15, 1986, pp. 117-118 and 18, 1989, pp. 180-183 Meissner, Bruno and Oberhuber, Karl, Die Keilschrift. Berlin 1967 Oberhuber, Karl, Sumerisches Lexikon. Innsbruck 1990 Orel, Vladimir E. and Olga V. Stolbova, Hamito-Semitic Etymological Dictionary. Leiden, New York, Köln 1995 Podhorszky, Ludwig, Etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache genetisch aus chinesischen Wurzeln und Stämmen erklärt. Paris 1877 Rédei, Károly, Uralisches etymologisches Wörterbuch. Budapest 1986ss. Rheinisch, Leo, Die Nuba-Sprache. II: Nubisch-deutsches und deutsch-nubisches Wörterbuch. Wien 1879 ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 23 -


Ritter, Ralf-Peter, Ungar. Óperencia “sagenhaftes Meer”. In: Krisch, Thomas el al. (edd.), Analecta homini universali dicata. Fest. Oswald Panagl. Stuttgart 2004, pp. 472477 Römer, W.H.Ph., Die Sumerologie. Einführung in die Forschung und Bibliographie in Auswahl. 2. Aufl. Münster 1999 Sára, Péter, A magyar nyelv eredetéről másképpen. Budapest 1994 Starostin, Sergei, Dybo, Anna, Mudrak, Oleg, Etymological Dictionary of the Altaic Languages. Leiden, Boston 2003 Swadesh, Morris, Linguistic relations across Bering Strait. In: American Anthropologist 64, 1962, pp. 1262-1291 Thureau-Dangin, F., Les homophones Sumériens. Paris 1929 Torma, Zsófia, Ethnographische Analogieen. Jena 1894 Tóth, Alfréd, Etymological Dictionary of Hungarian (EDH). 4 parts. The Hague 2007 Tóth, Alfréd, Rätisch und Etruskisch: zu einer Neubestimmung ihres Verhältnisses. In: Anthropos 102, 2007, pp. 224-230 Tóth, Alfréd, The Raetic inscriptions: First edition with translation and bibliography. In: Epigraphic Society of America Occasional Publications (ESOP) 25, 2007 Tóth, Alfréd, Überlegungen zu einer relativen Chronologie der rätischen Sprache. In: Zeitschrift für Sprache und Sprachen 35, 2007 Tóth, Alfréd and Brunner, Linus †, Raetic: A Semitic Language in Central Europe. Danvers (Mass.) 2008 (in print) Trubetzkoy, N.S., Gedanken über das Indogermanenproblem. In: Acta Linguistica 1, 1939, pp. 81-89 Vlassa, Nicolae, Chronology of the neolithic in Transylvania, in the light of the Tărtăria settlement’s stratigraphy. In: Dacia 7, 1963, pp. 485-495 Von Sadovszky, Otto, The Discovery of California: A Cal-Ugrian Study. Los Angeles and Budapest 1996 Wadler, Arnold, Der Turm von Babel. Basel 1935, Reprint Wiesbaden 1997 Walde, Alois, Lateinisches etymologisches Wörterbuch. 2. Aufl. Heidelberg 1910 Wehr, Hans, Arabisches Wörterbuch. 4. Aufl. Wiesbaden 1968 Zimmern, Heinrich, Akkadische Fremdwörter als Beweis für babylonischen Kultureinfluss. Leipzig 1917


- 24 -


Another Hungarian-Raetic isogloss: Hung. gede, gida, gödölye “kid, little goat.”

Az egyetlen HASZOS-omnak.


- 25 -


1. Introduction After our earlier study about the common Sumerian origin of Hungarian rejteni/rejlik and Raetic Ritu as well as many related words in several languages and dozens of language families that showed that both the Hungarian and the Raetic word, from which all other words spread out, go back to one and the same Sumerian root-word (Toth 2007a), I would like to show in the present study the common origin of Hungarians and Raetians in tracing back Hung. gede, gida, gödölye to Raet. khat-, gad- “little goat” obviously without having a common Sum. basis.


- 26 -


2. Word history in the different language families In the “Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen” (Benkő et al. 1992ss.), we find the following etymologies for Hung. gede, gida, gödölye: “Zum Grundwort vgl. mundartlich gid (Lockruf für Schweine). Ähnliche Benennungen, die auf einen Lockruf zurückgehen: dt. Kitz ‘Junges von kleinen Wiederkäuern’, alb. k’ith ‘junger Bock’, usw. – Aus demselben Grundwort mit einem anderen diminutiven Bildungssuffix: gedi ~ gidi ‘Zicke, Kitzlein, Kitz’. Von ungeklärter Zugehörigkeit” (1992, pp. 460s.). “Aus demselben Grundwort wie gida mit diminutivem Bildungssuffix –l > -ly. Herleitung aus dem Dt. ist kaum wahrscheinlich” (1992, p. 472).

Aside from the fact that the name of the goat has hardly been derived from a mating call for pigs, the Albanian form indicates clearly that the Hung. words cannot be derived from German as insinuated in the second entry. So, all that stays from EWU’s information is “von ungeklärter Zugehörigkeit” = “of unknown origin” = “ismeretlen eredetű”. According to Bárczi (1941, p. 97), Hung. gödölye is “valószínűleg a német nyvj. gittele ‘nőstény kecskegida’ átvétele”. As already stated, the Alb., and – as we will see – other forms in different languages exclude a German origin. Furthermore, Germ. gittele cannot explain Hung. gede and gida. The assumed German respectively “unknown” origin of these words is also due to its total lacking in the other “Finno-Ugric” or “Uralic” languages, and therefore, the other Hungarian and Uralic etymological dictionaries do not even mention it. The best information, however, we find as usual in Czuczor-Fogarasi’s (1862) “A magyar nyelv szótára”: GED, elvont gyök. Ha figyelemre méltatjuk a következõ rokonhangú héber szókat: (ki-, le-, elvág), , (levág, kivág, tör), (gedó, gida, melyet a nyelvbuvárok a hasonló hangu arab gyöktõl származtatnak, ez pedig el-, leszakasztást jelent), akkor könnyen feltaláljuk a ged szó közelebbi értelmét, mind a székelyes gedeleg, gedelget szókban, melyek szûk, szigoru táplálékot jelentenek (mint a levágott v. letörött ágé), mind a gedél szóét, melynek értelme: csalogatás, édesgetés, hízelgés, mintegy a többiek közõl kiszakasztás, kiválasztás. Ez utóbbi értelemben rokonok vele ked, kegy gyökök is. GEDA, l. GEDÓ. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 27 -


GEDE, (1), (ged-e) elvont törzsök, melybõl gedél, gedélés, gedélet erednek. Jelent csalogatást, édesgetést, hizelgést. GEDE, (2), l. GEDÓ. GEDE, (3), SZARVAS~, falu Nógrád megyében; helyr. Gedé-n, ~re, ~rõl. GEDÉL, (ged-e-el) áth. m. gedél-t. Valakit hizelegve, nyájasan, szerelmesen czirógat, csábitgat; túlságos kedvezéssel elront, megveszteget. Oktalan anya, ki gyermekét gedéli. Máskép: gegyel. GEDELÌG, (ged-el-ég) önh. és gyakor. m. gedelìgtem v. gedelgìttem, gedelìgtél v. gedelgìttél, gedelgìtt, htn. ~ni v. gedelgeni, v. gedelgni. Székelyesen am. szûken, szigorúan éldegel, tengõdik. GEDÉLÉS, (ged-e-el-és) fn. tt. gedélés-t, tb. ~ìk. Cselekvés, melynél fogva valakit gedélünk. V. ö. GEDÉL. GEDÉLET, (ged-e-el-et) fn. tt. gedélel-ìt. Gedélés elvont értelemben véve. GEDELGET, (ged-el-g-et) áth. és gyak. m. gedelget-tem, ~tél, ~ìtt. Székelyesen am. szüken, vékonyan, szigorúan táplálgat, tengõdtet. Szathmár vidékén: gédelget. GÉDELGET, l. GEDELGET. GEDÉLTET, (ged-él-tet) mivelt. m. gedéltet-tem, ~tél, ~ìtt. Eszközli, hogy valakit gedélnek. GEDELYE, l. GÖDÖLYE. GEDÓ, (ged-ó, rokonok vele a héber , latin haedus); fn. tt. gedó-t. Kecskefi, kecskeolló, kis kecske. Kutyának kutyó a fia, kecskének gedó. (Km.). Máskép a különbözõ tájejtések szerént: geda, gedu, gida, gidó, s göde, gödölye. GEDU, l. GEDÓ. GIDA, (1), férfi kn. tt. Gidát. Gedeon helyett élünk vele bizalmasabb társalgásban. Máskép: Gedus. l. GEDEON. GIDA, (2), l. GÖDÖLYE. GIDE, puszta Szathmár megyében; helyr. Gidé-n, ~re, ~rõl. GIDÓ, l. GÖDÖLYE. GIDOFALVA, erdélyi falu Háromszékben; helyr. Gidofalvá-n, ~ra, ~ról. GÖDE, (göd-e) l. GÖDÖLYE, GIDA. GÕDÉNY, (gõd-ény) fn. tt. gõdény-t, tb. ~ìk. A legnagyobb vizi madarak egyike, melynek kanalas nyaka alatt erszényforma nagy bögye (gõgje) van, fiai számára eledellel és itallal megtöltve. Innen a telhetetlenség és torkosság képjele. Iszik, mint a gõdény. (Km.). Nagytorku gõdény. (Pelicanus onocrotalus). GÖDÖLÕ, GÖDÖLLÕ, mv. Pest megyében; helyr. Gödölõ-n, ~re, ~rõl. GÖDÖLYE, (göd-öly-e) fn. tt. gödölyét. Kecskefi, kis kecske, melyet a magyar gid, ged, gida szókkal hivogat, szólongat; gyöke rokon a héber , (gedi v. gdi), angol kid, svéd kidd, német Kitze szókkal, s megvan a latin hoed-(us) névben is. V. ö. GED, GID. GÖDÖLYEAKOL, (gödölye-akol) ösz. fn. Akol, melyben gödölyéket tartanak, nevelnek. GÖDÖLYEBÕR, (gödölye-bõr) ösz. fn. Gödölye-, vagyis fiatal kecskebõr, nyers vagy kikészített állapotban. GÖDÖNY, puszta Zemplén megyében; helyr. Gödöny-be, ~ben, ~bõl. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 28 -


From Czuczor-Fogarasi we learn that gede, gida, gödölye and their phonetical variations and morphological derivations belong together to Hung. gédelni that does not even appear in the newest and biggest Hungarian dictionary, the “Magyar Német Nagyszótár” (2001), edited by the Hungarian Academy of Science, but for example shows up in Szinnyei’s “Magyar Tájszótár” (1893, p. 684), which informs us, that a side form of gédelni is dédelni with its derivation dédelgetni in the same meaning of “csalogatni, édesgetni, hízelegni” given by Czuczor and Fogarasi. Furthermore, most interestingly, Czuczor and Fogarasi propose a Semitic etymology for our words. Since Semitic etymologies are generally not accepted anymore by true Finno-Ugrists – despite such great works like Beregszászi (1796), Kiss (1839), Giesswein (1887, 1888), Zakar (1975) and the many Akkadian etymologies in the various works of Ida Bobula (f. ex. Bobula 1951, 1967) -, this leads us back to the etymology proposed for dédelgetni by EWU: “Der Stamm könnte mit dem von gida, gödölye zusammenhängen; das Wort wurde ursprünglich wahrscheinlich im Zusammenhang mit Tieren gebraucht.” (1992, p. 247). But vice versa, under gida and gödölye, EWU doesn’t refer to dédelgetni. Most remarkable is the assumption by EWU that the meaning of “to caress” should be derived from the name of the goat (1992, p. 247) which was itself derived from that of the pig (1992, pp. 460s.). This idea goes probably back to an expired false etymological connection of German kitzeln “to tickele” and Kitz “kid” (Kluge 2002, p. 491). Since the German etymology has been proven false decades ago, the Hungarian etymology proposed by EWU is false, too. Since all existing etymological dictionaries of Hungarian and Uralic agree that gede, gida, gödölye don’t have a FU/Uralic etymology, since etymological connections with German have been proven mistaken (and no other borrowings have been proposed), we may return to Czuczor-Fogarasi’s proposal of a Semitic etymology. But we don’t start with Hebrew and Aramaic like our ancestors did following the languages of the bible, because after these first attempts to trace back Hungarian etymologies to Semitic roots, Akkadian was deciphered already in the 19th century, and since the early 80ies of the 20th century, Raetic was proven to be a Semitic language, most closely related to Akkadian and the only ancient Semitic language spoken in Central Europe between ca. 1200 B.C. to the 8th century A.D. (Brunner and Tóth 1987, Tóth 2007b). The Raetic inscriptions in which the word for “goat” – one time in the singular and one time in the plural – appear, are the following: USIPE KHATIV MIAPE ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 29 -


“Multiply the kids (goats)! (Here is) sacrificial food.” (Brunner and Tóth 1987, p. 60; Tóth and Brunner 2008, p. 85) ETU KHAT “I give a kid (goat).” (Brunner and Tóth 1987, p. 58; Tóth and Brunner 2008, p. 87) In Tóth and Brunner (2008, p. 115), we find the following information: KHAT for *GADA “kid (little goat) (Acc. Sing.)”, KHATIV for *GADIU id. (Acc. Pl.)” = Akkadian gadû, Arabic ğady, Hebrew, Aramaic gedī “id.” (Raet. Acc. Pl. –iu = Akk. – ē) Von Soden’s assumption (1965, vol. I., p. 273) that the Akkadian word is a borrowing from Aramaic is impossible because of the age of the Akkadian word, because of its presence in Raetic and because the word is common-Semitic. Since both Sumerian and Raetic were spoken in Mesopotamia and since mutual borrowings are galore (cf. Zimmern 1917, Lieberman 1977), we have to check if the common-Semitic stem *ged-, gad- “kid, goat” could be borrowed from Sumerian, the oldest testified language in the Euphrates-Tigris area. In the best and most updated reference work, the “Sumerian Dictionary of the University of Pennsylvania”, we find the following Sumerian words for “goat”, their Akkadian equivalents and the contexts in which they appear: durah [GOAT] (499x: Ur III) wr. durahx(DARA4); durah "wild goat, mountain goat" Akk. turāhu LAK20 [GOAT] (3x: ED IIIa, 1st millennium) wr. LAK20 "male goat" maš [GOAT] (10699x: ED IIIa, ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian, 1st millennium) wr. maš2; maš "goat; extispicy; sacrificial animal for omens" Akk. bīru; urīşu mašdara [GOAT] (1x: Old Babylonian) wr. maš2-tarah "young wild goat?" mašdarea [PAYMENT] (359x: ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III) wr. maš-da-re-a; maš2-da-rea; maš2-da-re6-a; maš-da-re6-a "a type of payment" Akk. irbu mašgal [GOAT] (3581x: Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian) wr. maš2-gal "billy goat" Akk. mašgallu mašnita [GOAT] (1x: Old Babylonian) wr. maš2-nita "male goat" Akk. daššu mašuzudak [GOAT] (13x: Old Babylonian) wr. maš2-uzud-da; maš2-uzud "breed-goat" sala [GOAT] (2x: Old Babylonian) wr. sa-la2; za-la2 "bug-ridden, lousy" ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 30 -


suhurmaš [FISH] (7x: Old Babylonian) wr. suhur-maš2ku6; suhur-mašku6 "a mythical fish" Akk. bitrû; suhurmāšu šadug [~GOAT] (800x: ED IIIb, Old Akkadian, Ur III) wr. ša3-dug3 "a designation of goats" šeg [ANIMAL] (15x: Old Babylonian) wr. šeg9 "a deer or mountain goat" Akk. atūdu šegbar [ANIMAL] (346x: Old Akkadian, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian) wr. šeg9-bar "a deer or mountain goat" Akk. šapparu uzud [GOAT] (3299x: ED IIIa, ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian, 1st millennium, unknown) wr. uzud "(female) goat" Akk. enzu uzudga [GOAT] (1x: Old Babylonian) wr. uzud-ga "milk goat"

Obviously, none of these words can be related phonetically to Hungarian gede, gida, gödölye. Therefore, having used the “stratigraphic method” of traditional etymologists, the oldest possible root for our Hungarian words is in accordance with Czuczor and Fogarasi Semitic. Having found the only possible etymology instead of being satisfied with the “unknown etymology” proposed by the Finno-Ugric Hungarian dictionaries or the mistakes offered by them, we may in a next step try to connect the Semitic root *gad-, ged > Raet. khat/gad-, Akk. gadû, Arab. ğady, Hebr., Aram. gedī “kid, goat” with phonetically and semantically similar words in other languages. In the Indo-European languages, we find Latin haedus “young he-goat” (Walde 1910, p. 359), Old High German geiz, Gothic gaits “kid”, (Swiss) German Geiss, Gitz, Gitzi, English goat, kid. A hypothetical root PIE *ghaidos, assumed by most IndoEuropeanists, is senseless, because we have only one Italic and one old Germanic record. Moreover, the PIE form doesn’t explain the Semitic cognates that have always initial gand not, as one would assume (cf. Brunner 1969, p. 46) h-. Wadler’s proposal to relate Sum. udu “sheep, lamb”, Latin haedus and Hebrew gedī (1997, p. 162) presupposes a phonetic development Ø- > h- > g-, which is impossible, while the reverse development is possible.


- 31 -


3. Conclusions Like in my earlier study (Tóth 2007a), I have shown here the common Hungarian and Raetic origin by using only one isogloss. Unlike Hung. rejteni/rejlik, whose stem is present in several languages around the world, the word for “little goat” seems to be only present in the Semitic languages, in Hungarian, in Latin and in very few German languages. Thus, the Latin word could be a borrowing from a Semitic language, and the German reflexes borrowings from Latin. The present study is indeed an even stronger proof of the common Hungarian and Raetic origin, since it shows that the Hungarians must have taken their word for “little goat” directly from the Raetians still in Mesopotamia, i.e. before Sumerians and Akkadians split, and this means between the 26th and the 13/12th centuries B.C., since the first date indicates the oldest Raetic records and the second date the Raetic exodus at the time of the Sea-People-wars (cf. Tóth 2007b). Perhaps the fact that the word for “little goat” is not present in the other language families researched in EWU (Tóth 2007) - not even in the other Uralic and Altaic languages – proves that the word was taken from the Raetians only by these Sumerians who wandered into the Carpathian basin to become the Hungarian nation. This, however, must have been very early, since according to EWU, chapter 5, Hungarian shares from all the languages of the world the highest percentage with Sumerian. Therefore, we come to the conclusion that the Hungarians borrowed the words “gede, gida, gödölye” from the Raetians still in the 2nd millennium B.C. The results of this study were already finished and communicated to many colleagues – yet not published, when, on October 17, 2006, the French genetician Pierre Taberlet’s study (Fernández 2006) appeared, in which a team of 9 scientists proved that the goat originates in the Zagros mountains in Mesopotamia. This genetical study, fully independent from my results presented here and from linguistics at all, does not only corroborate the validity of our linguistic reconstruction, but is extremely interesting insofar as the Zagros mountains and their antique population, the Subaraens (cf. Ungnad 1936), are still today considered by many Hungarologists (cf. f. ex. Bíró 1986a, 1986b) the original homeland of the sabarthoi/ subartoi asphaloi mentioned by Konstantinos Porphyrognetos (Moravcsik 1983, pp. 261ss.). Since the only Zagros language from which we know at least a few names and words, is the language of the Kassites (cf. Jaritz 1957), which adopted very early Akkadian and whose language is thus still unclear as far as its genetical family is concerned, the scrutiny of Jaritz’s word list could probably enlighten not only the origin of Kassite, but also its relation to Sumerian-Hungarian and Raetic.


- 32 -


4. Bibliography Bárczi, Géza, Magyar szófejtő szótár. Budapest 1941 Benkő, Loránd (et al.), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Budapest 1992ss. Beregszászi, Paulus, Ueber die Aehnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenlaendischen. Leipzig 1796 Biró József, A Szabirok őstörténete, Buenos Aires, 1986. Biró József, Szabir-Magyar történet ősi gyökerei, Buenos Aires, 1986. Bobula, Ida, Sumerian Affiliations. Washington D.C. 1951 Bobula, Ida, Herencia de Sumeria. Mexico City 1967 Brunner, Linus, Die gemeinsamen Wurzeln des semitischen und indogermanischen Wortschatzes. Bern and Munich 1969 Brunner, Linus and Tóth, Alfréd, Die rätische Sprache – enträtselt. St. Gallen 1987 Czuczor, Gergély and Fogarasi, János, A magyar nyelv szótára. Pest 1862-74, CD-ROM Budapest 2003 Fernández, Helena et al., Divergent mtDNA lineages of goats in an early neolithic site, far from the initial domestication areas. In: Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) vol. 103, no. 42, October 17, 2006, pp. 15375-15379 Giesswein, Sándor, Mizraim és Assur Tanusága. 2 vols. Győr 1887, 1888 Halász, Előd, Földes, Csaba, Uzonyi, Pál, Magyar német nagyszótár. Budapest 2001 Jaritz, Kurt, Die kassitischen Sprachreste. In: Anthropos 52/5-6, 1957 Kiss, Bálint, Magyar régiségek. Pest 1839 Kluge, Friedrich, Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Bearb. von Elmar Seebold. 24th ed. Berlin, New York 2002 Lieberman, Stephen, The Sumerian Loanwords in Old-Babylonian Akkadian. Harvard U.P. 1977 Moravcsik, Gyula, Byzantinoturcica. 2nd vol. Leiden 1983 Szinnyei, József, Magyar tájszótár. Budapest 1893-1901, Reprint ibd. 2003 Tóth, Alfréd, Etymological Dictionary of Hungarian (EDH). 4 parts. Mikes International, The Hague 2007 Tóth, Alfréd, The riddle of “riddle”, Hung. rejteni and the common origin of Sumerians and Raetians. Mikes International, The Hague 2007 (= Tóth 2007a) Tóth, Alfréd, Überlegungen zu einer relativen Chronologie der rätischen Sprache. In: Zeitschrift für Sprache und Sprachen 35, 2007 (= Tóth 2007b) ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2007, Alfréd Tóth 2007

- 33 -


Tóth, Alfred and Brunner, Linus, Raetic: A Semitic Language in Central Europe. Danvers (Mass.) 2008 (in print) Ungnad, Arthur, Subartu. Berlin and Leipzig 1936 Von Soden, Wolfram, Akkadisches Handwörterbuch. Wiesbaden 1965ss. Wadler, Arnold, Der Turm von Babel. Basel 1935, Reprint Wiesbaden 1997 Walde, Alois, Lateinisches etymologisches Wörterbuch. 2nd ed. Heidelberg 1910 Zakar, András, A sumér nylevről. Fahrwangen 1975 Zimmer, Heinrich, Akkadische Kultureinfluss. Leipzig 1917

Fremdwörter

als

Beweis

für

babylonischen


- 34 -


ABOUT THE AUTHOR

ALFRÉD TÓTH was born in 1965 in St. Gallen (Switzerland), his native tongue is Hungarian. Received two PhD's (1989 Mathematics, University of Zurich; 1992 Philosophy, University of Stuttgart) and an MA (General and Comparative Linguistics, Finno-Ugristics and Romanistics, University of Zurich 1991). Mr. Tóth is since 2001 Professor of Mathematics (Algebraic Topology) in Tucson, Arizona. He is member of many mathematical, semiotic, cybernetic and linguistic societies and scientific board member of eight international journals. Lives in Tucson and Szombathely where his family comes from.


- 35 -

ISSN ISBN-13: NUR 616

Recommend Documents